Készült: 2020.04.08.13:21:53 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

336. ülésnap (2013.12.11.), 40. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:59


Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalásomban már elég sok mindent elmondtam, ami a javaslattal kapcsolatban kritika vagy akár dicséret tárgyát kell hogy képezze. Most egy picit más megközelítést alkalmaznék, talán még eggyel távolabb lépnék - első körben legalábbis - a konkrét javaslattól, és persze ennek az általános felvetésnek nézném meg a felszólalásom során néhány részletes elemét.

Először is azt látjuk, és azt gondolom, mindenki számára tudott, hogy a XX. századi demokráciákban - főleg, ha a XX. század második felét nézzük - nem azt a szerepet tölti be a parlament, az Országgyűlés, mint mondjuk, korábban, akár egy évszázaddal vagy két-három évszázaddal korábban.

Látjuk azt, hogy a pártok kialakulásával a hatalmi gócok, a hatalmi tényezők egészen másként csoportosulnak, mint mondjuk, az eredeti Locke-i vagy Montesquieu-i elmélet alapján, ahol az Országgyűlés nemcsak formálisan, hanem valójában és valóságosan is ellensúlyát képezte a kormányzatnak. Ezt nem lehet nem elfogadni, ezt tényként tudomásul kell venni, látni kell azt, hogy ma már nem az Országgyűlés alkotja elsősorban az ellensúlyát a kormánynak, hanem az Országgyűlésen belül az ellenzéki pártok, illetve az Országgyűlésen kívül az Alkotmánybíróság.

(11.30)

Nem gondolkodik azonban senki abban, hogy formálisan is ezt a rendszert másként alakítsuk, sőt úgy is mondhatnám, hogy alapvetően az összes parlamenti párt a mai napig a parlamentáris demokráciában gondolkodik itt ma Magyarországon, még csak nem is a prezidenciális rendszerben, hanem a parlamentáris demokráciában. Nekem mindebből az következik általános és elvi szinten, hogy ha új házszabályt vagy új országgyűlési törvényt alkotunk, akkor arrafele lenne érdemes elmozdulni, hogy ezt az egységes tömböt képező kormánypárt-kormány viszonyt ne tovább erősítsük, hanem inkább az ellentétes irányba mozduljunk el. Azaz, nem kétségbe vonva a stabil kormányzás erényét, úgy hiszem, hogy a helyes hozzáállás az volna a jogalkotó részéről, ha ebben a ritka pillanatban, amikor valóban ezt a viszonyrendszert egy új házszabállyal vagy országgyűlési törvénnyel meg tudjuk határozni, akkor olyan többletjogokat kellene biztosítani nemcsak az Országgyűlésnek, sőt elsősorban nem magának az Országgyűlésnek, hanem az országgyűlési képviselőknek, amelyek korábban nem voltak, s amelyek lehetővé teszik azt, hogy mondjuk, egy kormánypárti frakció az eddiginél inkább ellensúlyát tudja képezni magának a kormánynak; természetesen a normális viszonyok és keretek között, hiszen én sem azt tartom helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartanám, ha destabilizálnánk a kormányzást azzal, hogy a parlamenti frakciónak olyan lehetőségeket adunk, hogy folyamatosan és notóriusan szembemenjen a kormánnyal, és erre jogszabályi lehetősége is legyen.

Azt azonban helyesnek tartanám, és itt utalok arra az érvrendszerre, amit a Fidesz alkalmazott az új választójogi törvény megalkotásakor, illetve egyéb közjogi vitákban, hogy fontos az, hogy megmaradjanak az egyéni választókörzetek, és ne csupán listás szavazás legyen, ne csupán listán lehessen bejutni az Országgyűlésbe. Ennek az egyik legfontosabb érve az volt, hogy az ott helyben megválasztott országgyűlési képviselő sokkal inkább szívén viseli majd annak a körzetnek az érdekeit, sokkal inkább és sokkal hatékonyabban tudja majd képviselni mindezt az Országgyűlésben. Viszont, ha ennek a gondolatnak a mentén haladunk tovább, akkor én azt álságosnak tartom, hogy megtartjuk az egyéni körzeteket emiatt, azonban olyan rendszert alakítunk ki - vagy értsék úgy, tartunk fenn -, amelyben ezeket az érdekeket még a kormánypárti képviselők sem igazán tudják érvényesíteni. Azaz formálisan megvan a lehetőség arra, sőt még akár az akarat is az egyes országgyűlési képviselők részéről, hogy helyi, partikuláris, jó értelemben vett partikuláris érdekeket érvényesítsenek az Országgyűlésben, de a lehetőségük erre nincsen meg. Én sokkal inkább abban gondolkodnék, ha új rendszert alakítunk ki, hogy ezeket a jogokat érvényesítsük.

A vita azonban, tisztelt képviselőtársaim, egészen más mederben folyt, egészen más hozzáállással folyt. Azt elemeztük, hogy ez a házszabály csökkenti-e az egyébként ma meglévő képviselői jogokat. Képviselőtársaim kormánypárti oldalon amellett érveltek, hogy nem csökkenti, ellenzéki képviselőtársaim amellett érveltek, hogy csökkenti, de amellett, hogy növeli, senki nem érvelt, és ez a nagy hiba az én meglátásom szerint. Szeretném azt tetten érni - nekem magamtól nem nagyon sikerült, hátha az előterjesztő segít nekem ebben -, hogy hol vannak azok a pontok - már ha elfogadja egyáltalán azt a hozzáállást, amit én ebben a témában képviselek, hol vannak azok a pontok -, ahol növekedtek a képviselői egyéni jogok. Ugyanis oly sokszor emlegették fel képviselőtársaim a részletes vita menetének a megváltozását, teljes joggal, hiszen az Országgyűlés plenáris ülésén a mai rendszernek megfelelően minden egyes országgyűlési képviselőnek joga van hozzászólni minden egyes módosító javaslathoz; szeretném hangsúlyozni, azokhoz is, amelyeket az Országgyűlés szakbizottsága nem támogatott, azaz egyharmados támogatást sem kapott. Az Országgyűlés plenáris ülésén az ajánlási sornak megfelelően ezekről a módosító javaslatokról is van vita, sőt még a kapcsolódó módosító javaslatokról is, amelyek most kikerülnek a rendszerből - értelemszerűen ez a vita az előtt szokott megtörténni, mielőtt még a bizottságok kapcsolódó módosító javaslatokról döntenek -, így aztán az a helyzet áll elő, hogy minden módosító javaslathoz minden képviselőnek joga van hozzászólni. Ez a bizottsági rendszerben másként lesz, hiszen ha nem előterjesztője valaki a módosító javaslatnak, nem tagja a tárgyaló bizottságnak, valamelyiknek, és nem tagja a törvényalkotási bizottságnak, akkor csak abban az esetben lesz lehetősége hozzászólni a módosító javaslathoz, ha a képviselőcsoportja neki adja azt az ötperces felszólalási lehetőséget, amennyit még módja van beszélni a plenáris ülésen ezekről a javaslatokról, persze feltéve azt is, hogy része lesz ez a módosító javaslat annak a sornak, amit összegző javaslatként beterjeszt ide, a plenáris ülés elé a bizottság.

Azaz, bonyolult, ahogy elmondtam, de én azt gondolom, hogy nem tévedek abban, hogy előadódhat bőven olyan helyzet, hogy egy akár nagyon jelentős módosító javaslathoz is lesz olyan országgyűlési képviselő, aki az Országgyűlés egyetlen fórumán sem szólhat hozzá, nem is beszélve a szavazásról. Természetesen tisztában vagyok azzal, hogy itt meg kell hogy kapja az egyharmados támogatást a bizottságban a javaslat ahhoz a jelenlegi rendszerben is, hogy szavazni lehessen róla, és nagyon sok ilyen nem kapja meg ma, de azért azt ne felejtsük el, hogy ma ez egy speciális helyzet, ugyanis egy kormánypártnak, bocsánat, egy plusz - zárójel - még egynek kétharmados többsége van a Házban, de általában nincsen, általában feles többség van. Ilyen esetekben legalább a legnagyobb ellenzéki párt meg szokta őrizni az egyharmados támogatottságát a Házon belül is, így aztán a módosító javaslatai a plenáris ülés elé kerültek szavazásra; én ennek jelentőségét látom. Azt javaslom, hogy mozduljunk el egy olyan irányba, ahol továbbra is megteremtjük annak a lehetőségét, akár egy új struktúrában, hogy minden képviselőnek valamilyen formában és módon lehetősége legyen hozzászólni minden módosító javaslathoz, és lehetősége legyen szavazás formájában is legalább vagy a bizottsági ülésen, vagy a plenáris ülésen, de kinyilvánítani az álláspontját.

Szintén képviselői jogkörcsorbítás, vagy legalábbis stagnálásnak tekinthető - az előzőre értem ezt, mert a következő kifejezetten csorbítás - a szemléltetőeszközök használatának a tilalma. Ezekről megoszlik a vita, hogy helyes vagy nem helyes, sérti-e az Országgyűlés tekintélyét vagy nem, ha sérti, akkor 22 éve sérti, ezt én is szeretném kiemelni, hiszen minden frakció minden parlamenti ciklusban, főleg, ha ellenzékben volt, élt az ilyen eszközökkel. Ezen lehet vitatkozni, de egyértelműen a képviselői jogosítványoknak, az eddig meglévőknek a csorbításáról beszélünk, ha ezt a lehetőséget kifejezetten elvesszük, és szintén a képviselői jogok korlátozásának tudom csak tekinteni és megélni azt, hogyha a jelenlegi kétperces hozzászólási szabály megváltozik. A vita stílusának egy bizonyosfajta módosulása a jelenlegi rendszernek jót tehet, de az a fajta megszorítás, főleg az, ami most, jelen pillanatban szerepel a törvényben, az mindenképpen a képviselői beszédjognak egy bizonyos fokú csorbítása.

Nézzük meg a kormány vonatkozásában, hogy mi a helyzet: eddig is rendkívül erős jogosítványokkal rendelkezett az Országgyűlésben a kormány az Országgyűlés munkáját illetően, ez a jelenlegi közjogi rendszerben még csak nem is feltétlenül kifogásolható. De ha már itt tartunk, és azt nézzük meg, hogy nőtt-e az ő lehetősége, vagy nőni fog-e az új házszabályban, akkor látjuk, hogy igen, hiszen például a törvényjavaslatok vagy határozati javaslatok tárgyalásakor a kormány hozzászólási lehetőségei szélesebb körűek lesznek, hosszabb ideig tud hozzászólni a kormány, mint a jelenlegi rendszerben, és az általam már vezérszónoki vitában is bírált intézmény, miszerint a miniszterelnök bármikor és bármilyen időtartamban a vitában szót kérhet, és bekapcsolódhat, ez is tovább erősíti a kormány lehetőségeit a parlamenti vitában.

Egyetlen olyan pontot tudnék említeni, ami nem jelentéktelen, ami talán a kormánynak a kormányzati munka sebességét nagyon is jó értelemben és helyesen lassítani hivatott.

(11.40)

Ezek a benyújtási határidők, illetve a tárgyalási határidők, amelyeknek a hosszát a házszabálytervezet megnöveli. De szeretném mondani, hogy ez alapvetően nem a kormányra vonatkozik, hanem a kormányra és az országgyűlési képviselőkre egyaránt, hiszen a képviselői indítványok vonatkozásában is ugyanezek a szabályok élnek majd, így aztán tehát a kormány-országgyűlési képviselő viszonyrendszert semmiben nem fogja megváltoztatni, legfeljebb annyiban, hogy mivel a kormány nagyobb számban terjeszt elő javaslatokat normális esetben, ha a parlament nem úgy működik, hogy strómanként ezt képviselők nyújtják be, akkor a kormányzati munkának ez inkább fogja bizonyosfajta gátját képezni, mint a képviselői munkának.

Éppen ezért tehát azt javasolnám általánosságban, hogy gondolkodjunk azon, hogyan lehet a képviselői jogokat megnövelni, és hogyan lehet inkább biztosítani, még a jelenlegi megváltozott szisztémában és rendszerben is azt, hogy az Országgyűlés mint Országgyűlés legyen komolyabb ellensúlya a kormánynak, mint a mai struktúrában és a mai viszonyok között.

Egy gondolat még a végén Ivády képviselő úr hozzászólására, már ami az én felvetésemet illeti a képviselői beszédminimummal kapcsolatban. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha fél év alatt nincs egy képviselőnek 15 percnyi mondanivalója, ahogy egyébként Ivády képviselő úr ezt felvetette, hogy lehetséges, hogy van ilyen, akkor az egyszerűen nem alkalmas országgyűlési képviselőnek. Ezt, úgy gondolom, nyugodtan ki lehet mondani, és én ezt a helyzetet körülbelül olyannak tekintem, mint amikor valaki önhibájából nem tud eleget tenni a kötelezettségének fél éven vagy éven keresztül. Ennek a szankciója egyébként az, hogy elveszíti a képviselői mandátumát - vagy ennek a következménye, bocsánat, mert nem feltétlenül szankció, ha valaki mondjuk, ezt egészségügyi okokból nem tudta megtenni, akkor ez természetesen neki nem felróható, de a következménye mindenképpen az, hogy elveszíti a képviselői mandátumát.

Úgy hiszem, pont ez volna a helyes. Úgyhogy én hajlok egy olyanféle módosítás irányába is nagyon szívesen, vagy egy olyan - hogy mondjam - véleményváltozás irányába, hogy ne a képviselői tiszteletdíja csökkenjen annak, aki egy ilyen követelménynek nem tesz eleget, hanem veszítse el a képviselői mandátumát, mert nyilvánvalóan alkalmatlan arra, hogy ezt a feladatkört betöltse. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, nekem szilárd meggyőződésem az, hogy nem annyiból áll a parlamenti munka, sőt mi több, még csak nem is ez a lényege, hogy hetente egyszer bejön egy képviselő, és a frakcióigazgatójának utasítása szerint megnyomkodja a gombokat, mert magunk közt szólva, valószínűsíthetően erre a munkára még a Szálem nevű fekete macskám is be tudnám tanítani. A képviselői munka, azt gondolom, ennél lényegesen több, sőt hangsúlyozom, mert tudom, hogy ez sokrétű, az országgyűlési képviselő parlamentben végzett munkája is sokkal komolyabb dolog, mint ez. Aki ennek nem tud eleget tenni, annak nem muszáj képviselőnek lennie.

Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  40  Következő    Ülésnap adatai