Készült: 2024.03.28.12:12:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

241. ülésnap (2001.11.26.), 46. felszólalás
Felszólaló Bársony András (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:55


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÁRSONY ANDRÁS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Vagyunk olyan kevesen a Házban, hogy talán oda tudunk figyelni egymás érveire. Én nagyon pontosan próbáltam követni nemcsak a miniszter úr expozéját, hanem kormánypárti képviselőtársaim szavait is, mégis azt kell hogy mondjam, van ennek a határozati javaslatnak néhány olyan pontja, amelyen érdemes elgondolkodni, akkor is, ha valaki csak felületesen olvasta el azt.

Az egyik ilyen kérdés: mindenki arra hivatkozik, hogy tulajdonképpen ugyanazokban a missziókban fogunk ezentúl is részt venni, amelyekben eddig részt vettünk. Miniszter úr, amikor az SFOR-ról határozott az akkori állapotában a magyar parlament, akkor még csak az volt az egyetlen misszió, nem volt KFOR. Aztán amikor a KFOR-hoz adott hozzájárulást a parlament, akkor ez előbbi már működött, ez utóbbihoz történt meg a hozzájárulás.

Ebben az országgyűlési határozati javaslatban van mindenképpen két új elem, ez a macedóniai békefenntartó misszió, amire ugyan eddig nem kértek bennünket olyan mértékben, de mi mindenesetre elébe megyünk a dolognak, és ha ne adj' isten később megkérnek bennünket erre, hogy ott, mondjuk, 200-300 fős kontingenssel vegyünk részt, akkor ebbe a határozatba ez már beletudható.

Természetesen van még egy eleme ennek a határozati javaslatnak: az, hogy és minden egyéb, NATO-kötelékben a későbbiekben is megfogalmazható békefenntartásra is vonatkozik. Játsszunk el ezzel a gondolattal, bár itt a "játék" szó nem illik a probléma komolyságához. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy az egyébként fortyogó balkáni katlanban, amelynek a határait persze soha nem tudjuk definiálni - jobb is, ha nem próbálkozunk vele, ezért úgy gondolom, hogy egy országgyűlési határozati javaslat nem lehet földrajzlecke, hanem sokkal inkább konkrétan kapcsolódik egyes meghatározott missziókhoz -, bár ne legyen igaza annak, aki felveti kétkedőként, hogy előadódhatnak konfliktusok a mai egységesnek tűnő Jugoszlávián belül - nevezzük nevén a gyereket: Montenegróról van szó -, vagy egyéb, az adott térséggel összefüggő területeken. Kiterjed-e erre a határozati javaslat? Ha a NATO úgy dönt, akkor a határozati javaslat alapján kiterjed rá a hatálya.

Magyarán: aki úgy gondolja, hogy nem adunk előre felhatalmazást valamire, ami még nem eldöntött tény, az téved; legfeljebb a magyar kormánynak valóban van egy egyébként ügydöntő szavazata a NATO miniszteri tanácsában. Ez nem is baj, mert úgy gondolom, hogy ugyanakkor a magyar kormány egy ilyen biankó felhatalmazás birtokában érezheti úgy bármelyik pillanatban, hogy ő ehhez akkor és ott egy ma még közelebbről nem meghatározott balkáni résztérségben egy újabb misszió beindításához hozzájárulását adja. Van ebben új elem a jelenlegi szabályozáshoz képest? Nemcsak a rugalmasság tehát az új elem benne, hanem valójában kiterjed a jelenlegi missziók területi határán jelentősen túl is, amennyiben szükség van rá.

Nézzük a személyi feltételeket! Miniszter úr, nagyon korrekt az a megközelítés, hogy a jelenlegi kereteket a mostani javaslat keretei alig haladják meg vagy nem haladják meg. Van azonban egy probléma vele, nevezetesen, hogy a jelenlegi keret nagyobb, kihasználatlan része az egyébként megszűnőfélben vagy legalábbis leépülőben lévő SFOR-ra vonatkozik, ahol egyébként csak műszaki alakulatokkal vagyunk jelen, ez már bővülni nem fog, csökkenni igen. Ami igénybővülés megjelenhet akár Koszovóban, a KFOR-ban vagy egyéb területeken, az azonban nem ilyen felkészültségű és nem ilyen fegyverzetű csapatokra vonatkozik.

Felteszem azt a kérdést, és ezt mindannyiunknak fel kell tenni ebben a Házban: van-e Magyarországon pillanatnyilag realitása annak, hogy 800-850 fős kontingenst Magyarország felkészülten oda küldjön, ahol egyébként - és többen megfordultunk Koszovóban több alkalommal, pontosan tudjuk - nemcsak azokat a feladatokat kell megoldani, amit a magyar katonák jelen pillanatban nagyon derekasan megoldanak a Priš tina fölé magasodó dombtetőn a parancsnokság őrzésével kapcsolatosan, hanem olyan feladatok is vannak békefenntartó misszió keretében, amelyek napi konfliktuszónák? Ebből az amerikaiak, akiket ki akarunk váltani, részben az olaszok, részben a magyarok révén, igen komoly részt vállalnak. Más feladatról van szó tehát, más fegyverzetet, más felkészülést és lényegesen nagyobb költségeket igényel, és akkor még nem beszéltünk arról, hogy más, a jelenlegi KFOR felhasználási területén túlmutató feladatokról is szó lehet.

Úgy gondolom, hogy a terrorizmus elleni küzdelem természetesen azt jelenti, hogy részt kell benne vállalni mindenkinek, ha úgy tetszik, akár nagyobb részt is kell vállalni. Ugyanakkor az a meggyőződésünk, hogy a magyar parlamenten belül a Magyar Szocialista Párt minden eddigi alkalommal, amikor döntési helyzetbe került a Magyar Köztársaság kormánya és a parlamenthez fordult, rugalmasan és megfelelő gyorsasággal segítette az Országgyűlés munkáját. Legutóbbi döntésünk alkalmával nem a Szocialista Párton múlt, hogy nem huszonnégy óra, hanem hetvenkét óra kellett a döntési mechanizmushoz, a Magyar Szocialista Párt akár a hétvégi ülésezést is el tudta volna fogadni abban a pillanatban.

 

 

(16.20)

 

 

Ma nem tudja megmondani senki - legalábbis a Külügyminisztérium vezető tisztviselői szerint -, hogy a NATO-nak az az elképzelése, hogy milyen formában akarja a balkáni térségben lévő misszióit átalakítani, valójában hogyan fog alakulni. A stratégiai és taktikai tervezésnek egy olyan stádiumában állunk - legalábbis felelős NATO-tisztségviselők és felelős magyar külügyminisztériumi tisztviselők bizottság előtt elmondott álláspontja szerint -, amikor még nem lehet pontot tenni az ügy végére. Ha a NATO döntési mechanizmusa ennyi időt vesz igénybe - nyilván azért, hogy megalapozott döntéseket hozzanak -, akkor meggyőződésem, hogy a magyar parlamentnek is legalább a saját mechanizmusán belül meg kell adni azt a lehetőséget, hogy felelősségteljes döntést hozzon ilyen esetekben.

Abban igaza van a miniszter úrnak, hogy a magyar területek légtér- és szárazföldi felhasználása valójában alig változna ezen országgyűlési határozati javaslat alapján - ez így igaz, nem is ez a problémánk. A problémánk elsősorban a magyar fegyveres erők fölötti döntési mechanizmussal van.

A bizottsági vita során arra az érvünkre, hogy más országok parlamentjei is fenntartják maguknak a jogot és ezt a NATO nem kifogásolja, az egyik képviselőtársunk azt válaszolta, hogy igen, de a német parlamentben 51 százalékos egyszerű többség is elegendő ennek a döntésnek a meghozatalához. Arról már persze a képviselőtársunk elfeledkezett ezzel az érvével, hogy ott két házról van szó, a két ház együttes döntésére van szükség, és a két ház együttes döntése feltételezi a házak összetételéből fakadó különbözőség okán, hogy az ellenzék is hozzájáruljon ehhez a döntéshez. S ha valaki végigkísérte az elmúlt hetek németországi döntési mechanizmusbeli vitáit, amelyek majdnem kormányválsághoz vezettek, akkor pontosan tudja azt, hogy az a döntési mechanizmus a NATO-felelősségvállalás keretein belül is lényegesen lassúbb, mint amit a magyar parlament bármikor is tanúsított volna ilyen irányban.

Úgy gondoljuk tehát, hogy a magyar parlamentarizmus és ezen belül a magyar alkotmány biztosítja azokat a döntési lehetőségeket, amelyek megalapozottan előírhatják a Magyar Köztársaság kormánya számára, hogy hova, mikor és főleg hány magyar katonát vezényeljenek. Valójában tényleg arról van szó - és erről tanúskodik az alkotmánymódosítás kétfajta változata: az egyik az, amelyet a képviselőtársaim előterjesztettek, a másik pedig az, amelyet a kormány előterjesztett -, hogy van egy alapvető koncepcionális különbözőség, amelyet konkrétan most a balkáni vita kapcsán is szeretnének behozni, és később teljes alkotmányos felhatalmazást kíván kapni a mindenkori magyar kormány mindenfajta csapatmozgás tekintetében, még akkor is, ha az az 5. cikkely alá esik.

Tisztelt Miniszter Úr! Ha a bizottság ülésén egyetlenegy felelős kormánytisztviselő, de mondjuk, a Honvédelmi Minisztérium részéről is csak halvány képét felvetítette volna annak, hogy mit jelent az, miért kér a magyar kormány olyan rugalmas csapatmozgásokra felhatalmazást, amelyeknél körülbelül ezek és ezek a csapatmozgások, ezek és ezek a csapattestek vehetők figyelembe, akkor azt gondolom, más alapról tárgyalnánk. Semmi mást nem mondtak, mint elismételték a határozat szinte minden egyes szavát és az írásos indoklást. Ha arra a kérdésre a minisztérium felelős vezetői nem tudnak választ adni, hogy van-e Magyarországon nyolcszáz olyan katona, akit jó lelkiismerettel be lehetne vetni ma egy ilyen misszióban, akkor fel kell tenni azt a kérdést, hogy miért kell erre most felhatalmazás.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai