Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Ünnepre, megemlékezésre készül a demokratikus baloldal október 23-án és október 28-án. Azokra emlékezünk (Molnár Róbert: Akiket kinyírtatok!), akik a demokratikus szocializmus, az igazi szocializmus, a tiszta szocializmus jelszavával az utcára vonultak, azokra, akik a munkások kezébe akarták adni a gyárat, a munkás-önigazgatást akarták; akkor még azt gondolták, hogy ez az út a helyes.

Akkor is emlékezünk erre a napra, ha tudjuk, hogy ezen a napon még nagyon sokáig lesz zagyva beszéd, kirekesztő beszéd, gyűlölködő beszéd. Mi nem mondjuk azt, hogy '56 csak a demokratikus baloldalé volt, mi nagyon jól tudjuk azt, hogy nagyon sokféle áramlat volt itt jelen, konzervatív, liberális, szociáldemokrata, népi baloldali, sőt még horthysta konzervatív is. És mi abban reménykedünk, hogy egyszer majd eljön az az idő, amikor mindegyik áramlat, sőt még a magyar társadalom is ez az ünnepet együtt megüli.

1956-os eleink jó része azt gondolta, hogy ha a magát szocializmusnak nevező és hívő társadalmi berendezkedés megszabadul a bűnöktől, a hibáktól, a torzulásoktól, abból működőképes rendszer lesz és demokratikus berendezkedés.

1968, Csehszlovákia meghozta a felismerést, hogy demokratikus szocializmus a szovjet birodalom keretében lehetetlen, és hogy a szocializmus nem csupán reformálhatatlan, hanem európai értelemben nincs is, hanem egy zsákutcás modell, aminek éppen valamilyen neve volt.

1981. december 13-a pedig, amikor a lengyelek önmagukba vonultak be, hogy az oroszok be ne vonuljanak, meghozta azt a felismerést és azt az igazi kelet-európai csapdát, azt a 22-es csapdát, hogy amíg a szovjet birodalom áll, addig fordulat nem lehetséges, s addig pedig ama abszurd, igazi kelet-európai cselekvési lehetőség van, hogy reformálni kell azt, ami reformálhatatlan.

A döntő fordulat '88-89-ben megtörtént, és érdekes volt, hogy a többpártrendszerről már mertek beszélni az akkori reformkonzervatívok vagy ortodoxok, már mertek beszélni arról is, hogy esetleg a Szovjetunió erről a vidékről kivonja csapatait, de 1956-ról hivatalosan az akkori politikai mezőben nem lehetett beszélni, csak különkiadványokban, műhelyekben, baráti körökben, és akkor már könyvek is jelentek meg erről.

1989. január 28-án bombaként robbant a lelkekben, amikor is a Politikai Bizottság akkori tagja, Pozsgay Imre a rádióban bemondta, hogy népfelkelés volt, és '56 nem volt ellenforradalom. Innen kezdve elvált a tüdő a májtól, a reformerek kétfelé hasadtak, az egyik, aki előrement, a másik, aki visszafelé riadt, és lelepleződött, hogy nem is reformer.

Az MSZMP reformkörei '89. május 22-én állást foglaltak arról, hogy Nagy Imre, a Magyar Szocialista Munkáspárt '56-os alapító tagja, az ország '56-os törvényes miniszterelnöke politikai koncepciós per áldozata lett. Megkövették az elkövetők nevében a hozzátartozókat és az áldozatokat is. Bejelentették, hogy részt kívánnak venni Nagy Imre és társai temetésén, s kérik a szertartás szervezőit, hogy helyezhessék el a síron koszorúikat. Hozzáteszem, hogy érdekes az az összefüggés, ami Vásárhelyi Miklós nemrégen, halála után megjelent interjújában van. Azt mondta, hogy május 18-án még úgy állt a helyzet, hogy egy szűkebb körű temetés lehetséges, de 22-ére már nyilvánvalóvá vált, hogy nagy, nyilvános, igazi, nemzetet átfogó újratemetésre kerülhet sor június 16-án.

A Magyar Szocialista Párt 1990-ben több állásfoglalást is hozott, többek között a '90. novemberi kongresszusán, amikor is felvállalta az '56-os forradalom örökségét, annak demokratikus és szocialista hagyományait. Kormányra kerülve pedig 1996-ban kiegészítette azt a törvényt, amit a rendszerváltáskor az első parlamenti ülésen a Magyar Országgyűlés meghozott, és amiből rejtélyes módon, az utolsó pillanatban kimaradt Nagy Imre neve. Ebben a '96-os LVI. törvényben az Országgyűlés fejet hajtott Nagy Imre, 1958-ban mártírhalált magyar miniszterelnök és mártírtársai előtt. És azóta is, sajnos, a megbékélés nem következett be, de mi makacsul hiszünk abban, hogy a következő generációk ezt is meglépik.

Köszönöm szépen.