Felszólalás adatai

VÍGH ILONA (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az Országgyűlés törvényalkotási gyakorlata finoman szólva kifogásolható, mint ahogy láttuk ezt az előbbi törvénymódosítás esetében is. Képviselőtársam úgy talált fogalmazni, hogy ha elfogadják azt az előttünk tárgyalt törvényt, akkor az jogalkotási szégyen.

Én is úgy vélem, hogy a törvényeink sajnos rosszak, átgondolatlanok, minden alaposságot, szakszerűséget nélkülöznek, ezért sorozatosan arra kényszerül a parlament, arra kényszerülünk itt, hogy módosítsuk azokat.

A szociális törvény például már köszönő viszonyban sincs saját magával, miután 137. alkalommal került módosításra. Képviselőtársaim és köztársasági elnök úr soha ennyi törvényt nem küldött vissza a parlamentnek, legutóbb a nagyon fontos polgári törvénykönyv módosítását javasolta átgondolásra a képviselőknek.

Az úgynevezett nagy ellátórendszerek reformját, a strukturális átalakítást a kormány - mint ismerjük - az elmúlt nyolc esztendőben nem tudta megvalósítani. A nyugdíjrendszer átfogó reformja hasonlóképpen maradt el. Tehát reformok hiányában rá vagyunk kényszerítve a gyakori módosításra, szó szerint toldozgatjuk-foldozgatjuk a törvényeinket.

(20.40)

A többi között a nyugdíjtörvény is ki van téve mindenféle, úgymond széljárásnak, a konvergenciaprogramnak, a pénzügyi és gazdasági válságnak, a kormányok kénye-kedvének. Az állam, mint más területen, itt sem biztosítja az állandóságot, a biztonságot az állampolgárai számára. A szocialista kormány tizenharmadik havi nyugdíjat ad, majd sajnos visszaveszi, kilátásba helyezi a nyugdíjba való beépítését, amelyet nem lehet később elvenni. Kérdés: mi lesz azokkal a nyugdíjasokkal, akik ezután mennek nyugdíjba? Arról nincs szó, hogy ők is megkapnák ezt a pénzt. Bárcsak ennyi probléma lenne a nyugdíjrendszerben!

Nyugdíjasaink nyugdíjprémiumot kapnak, ha a gazdasági növekedés eléri a 3,5 százalékot. Jelenleg ismert, hogy a gazdasági növekedés nem növekedés, hanem csökkenés, majdcsak 6-8 százalék mínuszban.

Hozzáteszünk, elveszünk, bizonyos korosztályok mindig rosszul járnak egy-egy törvénymódosítás kapcsán. A nyugdíjkorhatár-emeléssel például az úgynevezett Ratkó-korszak gyermekei, az 1952 és 1957 között születettek kerülnek kedvezőtlen helyzetbe. A nyugdíjkorhatár 65 évre való emelése is elhibázott meglátásom szerint, jelen körülmények között ez nem megoldás a munkaerőpiac gondjaira, mert hiába kell valakinek hosszabb ideig dolgoznia, amikor nincs munkahely. Jelenleg nemzetközi összehasonlításban is nagyon alacsony, 57 százalékos a foglalkoztatottság a 15-64 éves korosztályban. Az idősebb korosztályokban ez még alacsonyabb, 2007-ben az 55-59 évesek foglalkoztatási rátája mindössze 48 százalék volt.

Az előrejelzések szerint a következő 5-15 esztendőben nyugdíjkorba lépők között több százezren lesznek, akik kiesnek az ellátásból, mert nem tudják összegyűjteni a szükséges úgynevezett szolgálati időt. Ők, akiket a rendszerváltás veszteseinek is emlegetnek, az elmúlt húsz esztendőben csak töredezetten voltak jelen a munkaerőpiacon. Ha az említett csoport kiesik a rendszerből, akkor a teljes nyugdíjrendszer alapértéke kérdőjeleződik meg, képviselőtársaim, s ekkor felvetődik majd a felelősség és a szolidaritás kérdése.

Ma a nyugdíjkorhatár jelenleg ugye 62 év Magyarországon, háromévente egy évvel növekszik ez a határ, de nagyon kevesen vannak, akik a hatvankettedik életévüket betöltve veszik igénybe a nyugdíjukat. Jelenleg mintegy 720 ezer korhatár alatti nyugdíjas van a rendszerben. Európában ugyan a 65 éves nyugdíjkorhatár a jellemző, de ehhez magas élettartam párosul, képviselőtársaim. Az Európai Unió korábbi tizenöt tagállamában a várható élettartam átlaga a férfiaknál 77 év, a nőknél 83 év, míg Magyarországon a férfiaknál 69 év, a nőknél 77 év a születéskor várható élettartam. Tehát az EU átlagától való elmaradás a nők esetében négy és fél, a férfiaknál hat és fél esztendő.

Ma 3 030 671 nyugdíj-, illetve nyugdíjszerű ellátásban részesülő van, ebből 800 ezer rokkantnyugdíjas. Egy európai uniós tanulmány, képviselőtársaim, Magyarországot a rokkantak országának nevezte, hiszen arányában elfogadhatatlan a jelzett szám. Tudjuk valamennyien, hogy a rendszerváltást követő foglalkoztatási nehézségeket, miszerint másfélmillió ember veszítette el az állását, az egészségügy oldotta meg: rokkantosította az embereket. Ez ma is így van. A szigorítások ellenére az megy el rokkantnyugdíjba, aki éppen akar. A szociális és foglalkoztatási problémákat jelenleg a nyugdíjrendszer kezeli.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ideje lenne elkezdeni ezen a nagyon fontos területen rendet rakni. A jelenlegi nyugdíjrendszer azt feltételezi, hogy az egymást követő generációk szolidárisak egymással. A jelenlegi aktívak abban a reményben fizetik a járulékot, hogy a következő generáció által befizetett járulék fedezi majd az ő nyugdíjukat. Már látszik a következő probléma, képviselőtársaim: a fiatalok nagy része nem bízik a jelenlegi bizonytalan nyugdíjrendszerben, és már most sem fizetnek járulékot.

Mit látnak a fiatalok jelenleg? Szegény, főképpen a létminimum alatt élő nyugdíjasokat, amely nem perspektíva a számukra. Amikor, képviselőtársaim, a nyugdíjrendszerről beszélünk, akkor nagyon fontos a fiataljaink helyzetének a számbavétele. Új fogalom látott napvilágot, amely a közgondolkodásban az öngondoskodás: tehát mindenki gondoskodjon magáról, így vagy úgy, mert az államra nem számíthatnak. El sem lehet képzelni, mi lesz a fiataljainkkal nyugdíjas korukban!

Az 1990-es években a nyugdíjrendszerek problémái és a megoldások keresése nemzetközi szintre emelkedett, egyre nagyobb erők mozdultak meg világszerte. A Világbank 1995-ben hárompilléres nyugdíjrendszert javasolt Magyarországnak. Az alanyi jogon járó, egyösszegű nyugdíj célja a megélhetés minimális szintjének biztosítása volt; a második pillér: az egymással versengő nyugdíjalapok egyikében minden aktív korú számára kötelező a tagság; a harmadik pillér az önkéntes tagságon alapul.

Az 1997-ben elfogadott és 1998-ban indult nyugdíjreform a pályakezdőknek kötelezővé tette, hogy bruttó bérük 6, majd 8 százalékát a Nyugdíj-biztosítási Alap helyett az általuk választott magánnyugdíjpénztárak egyikébe fizessék. Ezek együttese lett nálunk a nyugdíjrendszer második pillére. Az átlépés a magánnyugdíjpénztárakba tömeges volt, már akkor megrendült az állami rendszerben a lakosság bizalma. Mára azonban kiderült, hogy nem jelent biztos nyugdíjat a magánrendszer sem, tekintve, hogy a befektetett pénzeket nem tudja megfelelő haszonnal kamatoztatni, és a saját fenntartási költségük sem kevés, amelyet a befizetett járulékból fedeznek. 2009 decemberéig lehetőség van visszalépésre az állami nyugdíjrendszerbe. Az 1957 előtt születetteknek javasolt; valójában senki nem tudja megmondani, mi a célszerű, mikor cselekszenek helyesen a járulékfizetők.

A médiában arról értesültünk, hogy a magán-nyugdíjpénztári rendszer átalakítása a Pénzügyminisztérium előtt van, a magánnyugdíjpénztáraknak a terv szerint részvénytársasággá kell alakulniuk. Tehát azt hiszem, az elmúlt tízéves működés bebizonyította azt, hogy a jelenlegi formájukban nem működőképesek a nyugdíjpénztárak. Csak reménykedni lehet abban, képviselőtársaim, hogy a "nyugdíj és időskor" kerekasztal olyan tanulmányi javaslatot készít a döntéshozók számára, amely megnyugtató megoldásokat nyújt az állampolgárok számára a jelenlegi kaotikus helyzetben.

Ha már a kormány a reformot nem tudta végrehajtani, megalkotta az idősügyi nemzeti stratégiát, a megfogalmazott célkitűzések 2034-ig 25 évre kerülnek megfogalmazásra, két ütemben. Fontos volt egy teljes körű helyzetelemzés elkészítése, azonban teljes paradigmaváltásra van szükség a nyugdíjakat, a nyugdíjasokat érintő kérdésekben.

Képviselőtársaim! Az az ország nem lehet versenyképes, amely leírja a 45 év felettieket, és eldobja a nagy gyakorlattal, szakmai tapasztalattal rendelkező, időseknek mondott fiatalokat. Az élethosszig való tanulás szlogenje értelmét veszti, ha a társadalom nem számít a magasabb korú állampolgáraira. Fiatalok, nagy munkabírású, jó egészségnek örvendő emberek vannak ma nyugdíjban. Tapasztalataikat, tudásukat nem nélkülözheti a rendszer.

Képviselőtársaim! Az előttünk lévő módosítás a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi VIII. törvény módosítása, amely 2008-tól szabályozza a korhatár előtti nyugdíjba vonulást.

Képviselőtársaim! A 2006. évi törvénymódosítás rendkívül szigorú szabályokat vezetett be az előrehozott öregségi nyugdíj megállapításának feltételeiben, így kikötötte a nyugdíjba vonulásnál a munkavégzésre irányuló jogviszony megszüntetését, átalakították a nyugdíjba vonulók induló nyugellátásának kiszámítását. A kormány által elismerten legalább 8 százalékkal alacsonyabbak lettek az induló nyugdíjak 2008-ban. A szigorítás egyik legfontosabb eleme volt a nyugdíj mellett végzett keresőtevékenység korlátozása, amely szerint aki keresetével év közben eléri a mindenkori legkisebb munkabér tizenkétszeresét, ez a 2009. esztendőben bruttó 858 ezer forint volt, annak a nyugdíjfolyósító az év hátralévő részében nem folyósítja tovább a nyugellátását.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jelenlegi törvénymódosítás képviselőtársaim, dr. Kökény Mihály és dr. Vidorné dr. Szabó Györgyi képviselőtársaim előterjesztéseként került az Országgyűlés elé. Az előttünk lévő törvénymódosítás célja a korhatár előtti nyugdíjazottak keresetkorlátjára vonatkozó rendelkezések hatályon kívül helyezése. A nyugdíjtörvény egy kicsi szeletét érintő, korrigáló lépésről van szó. A 2006-ban indult konvergenciaprogram részeként illesztették a nyugdíjrendszerbe ezt a módosítást. Mint más törvények, a nyugdíjtörvény is túlszabályozott, valójában azt is szabályozzuk, amire nincs szükség.

Ismert, képviselőtársaim, aki előrehozott nyugdíjba megy, az rosszabbul jár. A legutóbbi törvénymódosítás jelentős csökkentést, büntetést ró azokra, akik az előrehozott nyugdíjat választják. A nyugdíj azonban, ha előrehozott, ha nem, közel sem elég a megélhetéshez. Előrehozott nyugdíjba is bizonyos feltételekkel mehetnek el az emberek. Korhatárhoz, évhez kötött, 58, 59, most már 60 évesen mehetnek el a nők és a férfiak egyaránt, és nem kevés, 35, 37, 38 év szolgálati idővel. Tehát aki ilyen módon el tud menni nyugdíjba, miért korlátozzuk az esetleges pluszjövedelem-szerzést? Ezzel a törvénnyel már most is - úgy látom a gyakorlati tapasztalataim alapján - sokat ártottunk.

(20.50)

Az önkormányzatok és intézményeik elküldték a jó szakembereiket nyugdíjba. A nyugdíjstratégia így írott malaszt marad, ha nem vesszük komolyan az abban foglaltakat. A törvény vitájában jelezték képviselőtársaim, hogy ez a módosítás, mint ahogyan képviselőtársaim írják, egyes szakmákban, különösen a speciális szakértelmet, szaktudást, gyakorlatot igénylő munkakörökben, mint az egészségügy, az oktatás, a szociális szféra, a művészeti ágazatokban munkaerőhiányt eredményezhet. Érthetetlen, miért pont a minimálbér tizenkétszeresét lehet korlátként alkalmazni. Mi a problémánk azzal, ha a dolgozók többet keresnek? A nyugdíj és a minimálbér együttesen sem fedezi egy átlagos család havi kiadásait. Az európai gyakorlat az, képviselőtársaim, a minisztérium képviselője szerint, hogy nyugdíj mellett nem lehet keresőtevékenységet folytatni. Csak az a probléma, hogy az európai uniós nyugdíjátlag ötszöröse a hazai átlagnak. Azt gondolom, hogy ezeket a tételeket nem lehet a magyar viszonyokra adaptálni.

Képviselőtársaim, a módosítás kapcsán kiderült, hogy nincsenek adataink, hány főt érint ez a törvény, hány főnek kellett megszüntetni a nyugdíját a törvényben előírt keresetnövekedés miatt. Az Állami Számvevőszék ugyan jelentésében jelezte, hogy körülbelül 178 fő nyugdíját vonták vissza a törvény kapcsán. A nyugdíjasok közül mindössze 220-250 ezer dolgozik, a létszám fele korhatár feletti.

A kormány jelenlegi álláspontja szerint nem ért egyet a módosítással, a gyakorlat azonban igazolta, hogy maga a technikai megoldás sem működik jól, képviselőtársaim. Például az APEH 3 hónap múlva jelzi, hogy van olyan nyugdíjas, aki túllépte a keresetkorlátot. Az ügyfél gyakorlatilag jogosulatlan nyugdíjfelvétel sértésbe kerül, tehát utólag kell visszafizetnie a nyugdíját. Azt gondolom, képviselőtársaim, hogy az előttünk álló módosítás a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a KDNP által is általános vitára alkalmas, a törvénymódosítást fentiekre való tekintettel támogatjuk.

Köszönöm szépen a figyelmüket.