Készült: 2024.03.29.01:52:51 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

177. ülésnap (2016.10.24.), 24. felszólalás
Felszólaló Kósa Lajos (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka napirend előtti felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 5:04


Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KÓSA LAJOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar nemzet számára a szabadsága a legfontosabb értéke. Ha belegondolunk, nincs még egy olyan nemzet Európában, amelynek a nemzeti és állami ünnepei mindegyike a szabadsághoz vagy az önálló státusz kikiáltásához kapcsolódik. Ez a szabadságharc, ez a szabadság iránti vágy ezeréves történelmünket olyan mélyen áthatja, hogy ennek semmilyen módon ki nem lehet kezdeni az erkölcsi alapját. Ez a küzdelem megmutatkozott akkor, amikor a magyar nemzet egyöntetűen, egy emberként lépett fel, bár ha rendkívül különböző dolgokat gondolt adott esetben a magyar társadalom érdekeiről, lett légyen ez a II. Rákóczi Ferenc által vezetett szabadságharc, legyen ez a ’48-as szabadságharc vagy az ’56‑os forradalom és szabadságharc.

Az az összefogás, ami ezekben a pillanatokban megmutatkozott, kivételes. Kivételes pillanata a magyar történelemnek, és azok a magyar honfitársaink, akik ezekben a küzdelmekben részt vettek, oszthatatlan és egyértelmű hősei a nemzetnek. Csak hálásak lehetünk nekik, azoknak az embereknek, akik lett légyen a küzdelmük reménytelen, ha tudták is, hogy a küzdelmük abban a pillanatban nem vezethet eredményre, tették azt, amit a felfogásuk, az erkölcsük, a szabadságvágyuk követelt Rákóczi kurucainak, a ’48-as honvédeknek vagy a pesti srácoknak. És ha már itt tartunk, hadd mondjam: és annak a sok tízezer vidéki fiatalnak és felkelőnek, aki nemcsak a fővárosban, hanem szerte az országban Debrecentől Pécsig és Szegedig kiment az utcára, és mondta azt a kommunista diktatúra megvalósítóinak, hogy elég volt, ebből Magyarország, a magyar nemzet nem kér, a szabadságunk számunkra mindenek fölött való.

Akkor, amikor ezeknek a hősöknek az emlékére és ennek a szabadságvágynak a tiszteletére ünnepségeket rendezünk, illik fejet hajtani, és végképp bárdolatlanság fütyörészni. Ugyanis, aki ilyenkor fütyörészik vagy tiltakozik, nem egészen világos, hogy mit csinál. Vajon azt fejezi ki, hogy ő az ÁVH-val ért egyet, vagy pont a Kossuth téren a fütyörészéssel azt fejezi ki, mert ott a hősöket ünnepeljük, hogy nekik inkább az emberekbe lövetőkkel van eszmei rokonságuk, és azokkal értenek inkább egyet, semmint az áldozatokkal és a hősökkel? Vagy egyszerűen csak bárdolatlanok, és nem ismerték fel a demokráciában azt az egyszerű szabályt, hogy ha nekik valamilyen politikus vagy politikai erő nem tetszik, akkor szerveznek erre a fütyülős-köpködős eseményt, oszt’ elmennek és fütyörésznek. De nem bántják meg a hősöket, nem bántják meg azokat a hazafiakat, akik a szabadságért az életüket áldozták!

És végképp visszás ez akkor, amikor az ’56‑os eseményekre emlékezők pontosan tudják, hogy tíz évvel ezelőtt az 50. évfordulón éppúgy belelövettek a tömegbe, mint ’56 idején, ráadásul pontosan azok, akik a politikai és a jogi utódjai az ’56‑os forradalmat vérbe fojtó MSZMP-nek. (Gőgös Zoltán: Ott ülnek köztetek!) És hogy még érdekesebb legyen a helyzet, ma látjuk, a tegnapi napon a komplett magyar baloldal legitimálta az 50. évfordulón tömegbe lövetőket azzal, hogy eltűrte azt, hogy együtt ünnepelnek, ha egyáltalán ünnepnek lehet nevezni azt az eseményt, ahol egyébként az ’56‑os forradalomra emlékeznek azok, akik az 50. évfordulón a tömegbe lőttek, vagy legalábbis együtt vannak velük.

(13.50)

Érdekes a magyar politika. Tehát szerényen azt hadd jegyezzük meg, hogy semmi módon nem tudunk azonosulni azokkal, akik a politikai jogutódjai és a továbbvivői az ’56‑os forradalmat vérbe fojtóknak, és azoknak, akik az 50. évfordulón a tömegbe lövettek.

És csak tényszerűen mondom, de érdekes összefüggés, hogy a tegnapi megemlékezés volt az első olyan megemlékezés, amelyről nem tudott tudósítani az a napilap, amely a forradalom vérbe fojtásával született, és végig gátlástalanul kiszolgálta a megtorlást, a terrort és utána a kommunista egypárti diktatúrát. (Gőgös Zoltán: Ez sem igaz! Most legalább elismerted! El is ismerted!) Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps a kormánypárti padsorokban. ‑ Kun­halmi Ágnes: Elismerték! Beismerő vallomás! ‑ Gőgös Zoltán: Gratulálok!)




Felszólalások:  Előző  24  Következő    Ülésnap adatai