Készült: 2020.04.10.02:34:47 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

96. ülésnap (1999.10.22.),  1-193. felszólalás
Felszólalás oka Általános vita folytatása és lezárása
Felszólalás ideje 7:38:32


Felszólalások:   1   1-193  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm az Országgyűlés jelen lévő tagjait és mindazokat, akik figyelemmel kísérik a munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 15. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kocsi László jegyzők lesznek segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! A bizottsági elnöki értekezlet javaslata alapján ajánlás készítésére, illetőleg tárgysorozatba-vételről való döntésre az Országgyűlés elnöke kijelölte a bizottságokat. Erről az érintett bizottságok közvetlenül kaptak értesítést, az érdeklődő képviselők a szokásos módon tájékozódhatnak.

Emlékeztetem önöket, hogy a Magyar Köztársaság 1998. évi költségvetésének végrehajtásáról szóló törvényjavaslathoz a mai ülésnap berekesztéséig lehet a kapcsolódó módosító javaslatokat benyújtani.

Remélem, hogy a tegnapi vita után mindenki kipihente magát, és most újult erővel folytathatjuk a költségvetés vitáját. Ezt megelőzően azonban meghallgatunk egy ügyrendi javaslatot: Bauer Tamás jelentkezett.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban ügyrendi javaslatot kívánok tenni. Az ügyrendi javaslatom tárgya az, hogy kérem az elnök urat: az ülést napolja el, és a jövő hét elejére tűzzön ki egy tárgyalási napot a költségvetési és a társadalombiztosítási költségvetési vita ötödik munkanapjának a megtartására. Javaslatomat a következőkkel indokolom:

Az elnök úr az imént azt a reményét fejezte ki, hogy valamennyi képviselő kipihenten kezd hozzá az ötödik naphoz. Nos, az elnök úrnak csak megosztva kellett elnökölnie itt a pulpituson három alelnöktársával együtt, a képviselők egy részének azonban - akik végigdolgozták ezt a négy napot - egy-egy tárgyalási napon 14-15 órát kellett itt, az Országgyűlésben ülnie, miközben alkotmányunk 70/B. §-ának (4) bekezdése kimondja azt, hogy mindenkinek joga van a pihenéshez, és mint ismeretes, például a munka törvénykönyve úgy konkretizálja ezt a szabályt, hogy egy-egy munkanapon a munkaidő legfeljebb 12 órát tehet ki, és két munkanap között legalább 11 óra pihenőidőt kell biztosítani.

Hadd jegyezzem meg továbbá: annak, hogy ilyen ütemben folyik egyidejűleg az állami költségvetés és a társadalombiztosítási költségvetés tárgyalása, kizárólag az az oka, hogy egyetlenegy naptári hét alatt kell az állami költségvetés 30 órás időtartamú és a társadalombiztosítási költségvetés 15 órás időtartamú vitáját lefolytatnunk. Ilyesmire a demokratikus parlament első nyolc évében, két ciklusában nem volt példa. Áttekintettük a korábbi tapasztalatokat: egyetlenegyszer nem fordult elő, hogy 21 óránál többet tárgyalt volna egyetlen naptári héten költségvetési témában a parlament. Azt hiszem, ez elégséges indok.

A képviselőknek kellő koncentrációval, figyelemmel kell egymás felszólalását kísérniük és a maguk felszólalására felkészülni, ezért kérem javaslatom figyelembevételét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Dr. Jánosi György: Szavazzunk!)

ELNÖK: A képviselő úrnak tegnap óta sikerült ügyrendi javaslatát valóban ügyrendi javaslatként megfogalmaznia; a tegnapi két ügyrendinek álcázott javaslat nem volt az. Ez viszont ügyrendi javaslatnak tekinthető, úgyhogy ilyen módon most lehetőség van arra, hogy a frakciók kifejtsék a véleményüket. Kíván-e valaki ezzel a lehetőséggel élni?

Keller László két percben megteheti ezt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szocialista frakció támogatja Bauer képviselőtársunk ügyrendi javaslatát. Nemcsak az az indoka ennek a támogatásnak, amit Bauer képviselőtársam is kifejtett, hanem az, hogy a képviselők egy ilyen tárgyalási rend mellett egyszerűen nem tudnak, nem képesek olyan szakmai munkát kifejteni, ami elvárható lenne az országgyűlési képviselőktől. Meggyőződésem szerint nem tartható az a tárgyalási ütem, amit az elnök úr a hét elején volt kedves itt előterjeszteni, amely napirendi tárgyalást a kormánypárti többség megszavazott. Meggyőződésem szerint árt az Országgyűlés tekintélyének az ilyen tárgyalási mód, hiszen nem biztosít elegendő felkészülési lehetőséget egyik napról a másikra a képviselőknek.

Elérkeztünk arra a tűréspontra, elnök úr, amikor valóban indokolt mérlegelni Bauer képviselőtársam javaslatát, és helyt adni neki. Mi mindenesetre támogatjuk ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Balczó Zoltán képviselő úré a szó, szintén kétperces időkeretben.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés csekély Maradványa! A Magyar Igazság és Élet Pártja nem értett egyet azzal, hogy egy hét alatt történjen meg a költségvetés vitája, sőt frakcióvezetőnk a módosító indítványok beadásának későbbi lezárására is javaslatot tett a házbizottságban, de nem talált meghallgatásra.

Ugyanakkor abban a kérdésben, hogy ebben az erőltetett menetben történjen-e a tárgyalás vagy sem, megtörtént a szavazás. Mi nem támogattuk, de hétfőn, az ülés kezdetén az Országgyűlés úgy döntött, hogy ebben a menetben kíván ezen a héten tárgyalni.

(8.10)

Ezt nyilvánvalóan tudomásul vettük, és ezek szerint arra készülünk, hogy a mai nap szóljunk hozzá az elfogadott napirend szerint, amit - még egyszer mondom - nem támogattunk, de tudomásul vesszük, hogy a többség elfogadta. Tehát ha tetszik, abban a kérdésben, ami ennek az ügyrendi szavazásnak a témája, a szavazás már megtörtént.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Van-e még frakció? Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak, két percben.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Én is szeretnék hozzászólni ehhez az ügyrendi vitához a Fidesz-frakció időkeretének terhére. Én is úgy gondolom, hogy az Országgyűlés erről a kérdésről hétfőn már döntött, önök előtt szerepelt az az anyag, amiről dönthettek, amely percre pontosan lebontva tájékoztatta az Országgyűlés képviselőit, hogy ezen a héten mikor, milyen időkeretben tudnak a 2000. évi költségvetésről és a tb-költségvetésről tárgyalni. Ezért azt gondolom, fel sem kell tenni szavazásra ezt a kérdést, mert az Országgyűlés ezt hétfőn már eldöntötte.

Mindemellett hadd jegyezzem meg, furcsának tartom, hogy olyan valaki érvel Keller László képviselő úr személyében az ügyrendi javaslat mellett, aki itt sem volt tegnap. Pontosabban tegnap délelőtt volt itt a képviselő úr, aztán eltűnt - nyilván más fontos teendőit intézte. (Keller László: Módosító javaslatokat fogalmaztam!) Én részt vettem a tegnapi ülés teljes terjedelmében. Mindenkinek módja és lehetősége volt arra, hogy elmondja az észrevételét, hogy odafigyeljen a vitában elhangzottakra. Semmi okát nem látom annak, hogy a mai munkát ne tudnánk elkezdeni.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: További felszólaló nem jelentkezett... - mégis. Herényi Károly képviselő úrnak adom meg a szót.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a megszólalási lehetőséget. Én is azt gondolom, hogy hétfőn döntöttünk ebben az ügyben, és az a véleményem, hogy az előző évekhez képest semmivel sem jut kevesebb idő a költségvetés megtárgyalására, mint eddig jutott. Mindenkinek volt alkalma kifejteni a véleményét, a vitához hozzászólni, ezért az MDF-frakció nem tudja támogatni az ügyrendi javaslatot.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Van-e még valaki, aki a véleményét ki kívánja fejteni ebben az ügyrendi vitában. Nincs. Akkor a határozathozatal következik... - mégis van jelentkező.

Horváth Béla képviselő úrnak adom meg a szót.

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Röviden szeretném én is a kormánypárti oldal véleményét erősíteni. Az Országgyűlés hétfőn megszavazta a heti munkarendet, a Független Kisgazdapárt is egy ilyen ülésezés mellett szavazott. Nem egészen értem ezért az ügyrendi javaslatot. Ilyen alapon naponta meg lehetne kérdőjelezni a tisztelt Ház döntését, amit hétfőn meghoztunk, egyértelmű többséggel.

Ugyanakkor szeretném felhívni a Szabad Demokraták Szövetségének a figyelmét, hogy a Független Kisgazdapárt a heti munkarendet be tudta osztani. Képviselőcsoportunk rendelkezik annyi szakértővel, hogy minden nap fel tudunk szólalni, a témákat tudjuk vinni. Ha az SZDSZ köreiben a szakértelmet tekintve olyan szűk keresztmetszet van, hogy egész héten csak egy-két képviselő tud ebben a két témában felszólalni, az az ő egyéni bajuk. De úgy vettem észre - ezt a tévéközvetítések során és a bejelentkezések alapján lehetett érzékelni -, hogy valamennyi frakció rendelkezik annyi szakmailag felkészült országgyűlési képviselővel, hogy ezt a heti programot végig tudja tárgyalni és fel tud szólalni, pártjuk álláspontját képviselni tudja.

Köszönöm. (Taps az FKGP soraiban. - Keller László jelentkezik.)

ELNÖK: Frakciónként csak egy felszólalásra van lehetőség. (Keller László: Személyes érintettség miatt kérek szót!) A személyes érintettség ebben az esetben nem értelmezhető, a Házszabály rendelkezései erre az esetre nem vonatkoznak.

Miután minden frakció elmondhatta a véleményét, a határozathozatal következik.

Bauer Tamás képviselő úr azt javasolta, hogy az Országgyűlés napolja el a vitát, és a jövő héten fejezze be a költségvetés általános vitáját. Aki egyetért azzal a javaslattal, hogy az Országgyűlés napolja el a vitát, az tegye fel a kezét. (Szavazás.)

Megállapítom, hogy ez a kisebbség. (Dr. Toller László: Nem biztos! Számoljuk meg!) Megállapítható; ha szűk is, de ez kisebbség, tehát ez a javaslat nem kapta meg a szükséges támogatást. (Keller László: Gépi szavazást kérek!)

Keller László gépi szavazást kér. Természetesen megismételhetjük a szavazást géppel is. Kérem a munkatársaimat, hogy készítsék elő a gépi szavazást.

Még egyszer felteszem a kérdést, ki ért egyet azzal, hogy az Országgyűlés a vitát elnapolja. Aki egyetért, igennel szavazzon! (Szavazás. - 13 igen, 15 nem, 1 tartózkodás.)

A szemrevételezés helyesnek bizonyult.

Az Országgyűlés egyébként nem határozatképes. Várunk néhány percet, ez hátha biztosítható lesz. Megkérem a hivatal munkatársait, hogy a folyosón tartózkodó képviselőket szólítsák a terembe. (Rövid szünet.)

(8.20)

A kísérlet megtörtént. Azt gondolom, hogy újabb szavazás elrendelése nélkül is megállapítható, hogy az Országgyűlés nem határozatképes, de szerencsére nem is kell annak lennie, mert nem terveztünk határozathozatalt. Ennek következtében, miután határozathozatalt nem terveztünk, és ilyen értelemben ilyen napirend nem szerepel - én a Házszabály szerint természetesen meg fogom állapítani a hiányzó képviselők névsorát, ezt a következő ülésen majd közzé fogjuk tenni -, elhalasztandó határozathozatali javaslat nincsen, nincs mit elhalasztanunk, a napirend tárgyalását tudjuk folytatni. Tehát minden további akadály nélkül elkezdhetjük, egészen pontosan folytathatjuk a költségvetés általános vitáját. (Bauer Tamás jelentkezik.)

Írásban ezúttal is nagyon sokan jelentkeztek felszólalásra a mai ülésnapra, és ebben a sorrendben fogom természetesen - miként ez az elmúlt napokban is történt - megadni a szót a jelentkezőknek. Az első hozzászóló Lasztovicza Jenő képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Vojnik Mária, a Szocialista Párt részéről.

LASZTOVICZA JENŐ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési vita - mint mindig - arról szól, hogy az állami bevételeket miként, milyen prioritások szerint csoportosítja, osztja el az Országgyűlés. A választók által demokratikusan megválasztott kormány által előterjesztett előterjesztésről folyik a vita.

A kormányprogram által kitűzött célokat kell megvalósítania a költségvetésnek, hiszen a választók erre adtak felhatalmazást az Orbán-kormánynak. A fő célok: a gazdasági növekedés biztosítása, az infláció csökkentése, a családok támogatása, a vidék fejlesztése és a vidékmegtartás erősítése, a bűnözés visszaszorítása, az egészségügy javítása, az oktatás, a kutatás-fejlesztés, munkahelyek teremtése és ennek elősegítése.

Ezen fő szempontok azok, amelyek mentén minden évben a költségvetés elfogadásakor és az adótörvények meghozatalakor dönteni kell. Minden kormánynak megvannak az elképzelései. Az elmúlt kormány elképzelései és cselekedetei nem voltak összhangban. Ők másképp gondolkodtak, más szempontokat állítottak előtérbe, de az élet igazolta, hogy ez nem volt helyes irány. De hát miért is lett volna helyes, hiszen ők a jól megtanult szocialista gazdasági elveken nőttek fel a kommunizmus építése közben. Az a rendszer már mindenhol megbukott.

Visszagondolva a tavalyi költségvetési vitára, sokan vészharangot kongattak, és már a kormány végnapjait remélték, a rosszabb májúak már új választásokban is reménykedtek, és ezt hangosan kiabálták is. De a Fidesz által vezetett kormány bizonyította, hogy ebben az országban nemcsak a kádári gondolatokon, eszméken nevelkedettek tudnak kormányozni. Az új kormány által készített '99-es költségvetés kiállta az idő és a környezet próbáját. Elődeinket soha nem sújtó környezeti károk léptek fel, a szomszédban háború, világgazdasági válság, és a gazdaság mégis meg tudta őrizni növekedő tendenciáját. Akkor miért ne lenne realisztikus és előremutató, folyamatosságot, biztonságot biztosító a 2000. évi költségvetés? A legfontosabb a munkahelyteremtés és a családi támogatások előtérbe helyezése. Nagyon fontos, hogy az emberek hitét, önbizalmát és boldogulását visszaadjuk a munkájukon keresztül, és ne csak a sokak számára megalázó segélyeket biztosítsuk. A munkanélküliség jelentősen csökkent az elmúlt évben, és ez a tendencia most is folytatódik.

Nagyon fontos, hogy támogassuk a családi kis- és középvállalkozásokat, hiszen itt komoly munkaerő-felszívó hatás érvényesül. 2000-ben a '99-es költségvetésben előírt kétszerese lesz a kis- és középvállalkozások támogatása. Ez nagyon fontos a magyar idegenforgalom számára is, hiszen az idegenforgalom Magyarország egyik gazdasági húzóágazata, és munkaerőigénye is igen magas, hiszen a dolgozók 10 százaléka az idegenforgalomban dolgozik. Az idegenforgalom importigénye nagyon minimális, 10 százalék, tehát nagyon komoly haszonnal kecsegtet, és nagyon jelentős a valutatermelő szerepe is, ami minden évben pozitívan járul hozzá a költségvetéshez.

Magyarországon az idegenforgalomnak még nagyon komoly tartalékai vannak. Ezt a Fidesz vezette kormány felismerte, és 2000-ben a turisztikai célelőirányzatot 30 százalékkal megemelte, ezt a turizmusban dolgozó vállalkozások támogatására tudjuk fordítani. Ezek legnagyobb része - mint említettem - családi kis- és középvállalkozás. Ennek az ágazatnak nagyon nagy a multiplikáló hatása, tehát más területek fejlődését is elősegíti.

Nagyon fontos, hogy kis országunkat megfelelő szinten tüntessük fel a világban. Ezért jelentős, hogy a Miniszterelnöki Hivatal kezelésében négymilliárd forint lesz országkép-kialakítási programok kidolgozására, hiszen a Magyarországról kialakított kép sajnos nem eléggé jó, kicsit szegényes, és ezen nagyon fontos változtatni.

Az Orbán-kormány felmérte, melyek azok a területek, amelyekhez országunknak adottságai vannak, és kormányzása idején ezeket kell priorizálnia. Ilyenek például a mezőgazdaság, az oktatás, a kutatás-fejlesztés és - még egyszer említem - az idegenforgalom. A mi kormányunk már nem akarja a vas és acél országává tenni az országot, hiszen ezzel 30 éve már próbálkoztunk, és nem jutottunk előre.

Tisztelt Ház! Az elmúlt év gyors intézkedései és az idei évben elkezdett és a jövőben is folytatandó gazdasági és szociális támogatások, a bűnüldözés és a bűnmegelőzés javulása egy jobb és kiszámíthatóbb jövő felé vezeti az országot. A minimálbér, a nyugdíjak, a bérek reálértékének növekedése is ezt mutatja. Ezt igazolja, hogy az idei évben 30 százalékkal nőtt a belföldi turisták száma az elmúlt évek csökkenő tendenciájához képest. Nőtt az új, eladott személygépjárművek száma is. Tehát az országban elindult egy jó irányú fejlődés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk nincs varázspálcánk, mint az előző kormánynak, amit Bokros-csomagnak hívtak. Csakhogy az a pálca mindenkinek rosszat hozott. Mi nem a mesékben hiszünk, hanem a kemény, kitartó és megfontolt munkában.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Az előző ügyrendi vita óta még mindig néhány név a monitoron van. Kérdezem, hogy Horváth Béla képviselő úr kétperces hozzászólási igénye törölhető-e. (Horváth Béla: Igen.) Igen. Köszönöm szépen, akkor kérem törölni. És van két ügyrendi kérdésben jelentkező, Bauer Tamás képviselő úr. Ez egy új ügyrendi jelentkezést jelent? (Bauer Tamás: Igen.) Akkor elnézést, ezt nem vettem észre. És Keller László is egy új ügyrendi javaslatot kíván tenni? (Keller László: Személyes érintettség!) Az imént említettem, képviselő úr, hogy a személyes érintettség ebben a kategóriában, ahol most tárgyalunk, nem értelmezhető. Amennyiben bármilyen kifogása van az elhangzottakkal kapcsolatban, kétperces hozzászólásra majd a vita közben kérhet lehetőséget, és az ön által sérelmesnek tartott kérdésekre reagálhat, ennek semmi akadálya nincsen. (Keller László: Azt nem.) Tehát hozzászólásra van mód és lehetőség, de személyes érintettség címén nem áll módomban szót adni.

Akkor most már csak egyetlen hozzászólási szándékot rögzít a monitor, ez pedig Bauer Tamás ügyrendi javaslata. A képviselő úré a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi javaslatomban azt szeretném kezdeményezni, hogy az elnök úr az állami költségvetéshez és a társadalombiztosítási költségvetéshez benyújtandó módosító indítványok benyújtásának határidejét a jelenlegi, mai ülészárás helyett a jövő hét közepére, mondjuk, szerda 17 órára rögzítse.

Ezt a javaslatot az SZDSZ-frakció már a házbizottság ülésén is megtette, ott ezt nem méltányolták, most azonban itt áll mögöttünk a költségvetési tárgyalás tapasztalata. Meg kell jegyeznem, hogy a képviselőnek nemcsak az a feladata, hogy váltott lovakkal a saját hozzászólását elmondja - mint egy képviselőtárunk itt néhány perccel ezelőtt kifejtette az álláspontját -, hanem az is, hogy a többiek hozzászólását figyelemmel kísérje avégett, hogy tanuljon belőle, ha erre szüksége van, és avégett is, hogy a maga álláspontját annak ismeretében fogalmazza meg, hogy akár a saját oldalon, akár a másik oldalon ülő képviselőtársak milyen érveket sorakoztattak fel.

(8.30)

Ez az oka annak, hogy vannak olyan képviselők, nem mindenki, ezt elismerem, akik nemcsak addig jönnek be az ülésterembe, amíg a saját álláspontjukat elmondják, hanem akkor is bent (Balsay István: Hétfőn...) vannak, amikor mások fejtik ki a saját álláspontjukat, és ezért ötnapos tárgyalás közben nem tudnak kellő elmélyültséggel módosító javaslatokat készíteni, áttekintve a költségvetés egészét.

Ezért kezdeményezem, legyen mód arra, hogy a képviselők és munkatársaik a következő munkahét első 3 napjában is dolgozhassanak módosító javaslatokon. Az a háromhetes ülésrend, amelyikben a következő héten nincs se bizottsági, se plenáris ülés - eltérően a korábbi évektől -, ezt lehetővé teszi, hiszen a bizottsági tárgyalásra nem a jövő héten kerül sor, hanem csak két hét múlva. Tehát ez a Ház apparátusa és valamennyiünk számára lehetőséget nyújtana megalapozott módosító javaslatok elkészítésére.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy ez az ügyrendinek álcázott - most így mondom - javaslat már tegnap elhangzott, és abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy éppen akkor is én vezettem az ülést, tegnap reggel is, ilyen módon csak hivatkoznom kell arra, amit tegnap elmondtam. Miután nem minden képviselő volt jelen a tegnapi ülés kezdetén, ezért megismétlem ezt.

Ezt a javaslatot viszont már, a tegnapi érvelésemmel egybehangzóan, azt megismételve nem tudom szabályszerűen előterjesztett ügyrendi javaslatnak tekinteni, hiszen olyan javaslatot foglal magába, ami Házszabálytól való eltérésre irányul. A Házszabálytól való eltérés feltételei, az iménti szavazás alapján elég világosan kiderült, nincsenek meg, nem biztosítottak. Amikor az Országgyűlés hétfőn döntött a napirend elfogadásáról, döntött arról is, hogy nem az általános vita lezárásáig, hanem azt követően a mai ülésnap végéig lehet a módosító indítványokat benyújtani.

Ezt a vitát részben lefolytattuk a múlt héten a házbizottság ülésén, láthatóan ott sem sikerült teljes konszenzust kialakítani. Ezt a vitát lefolytattuk tegnap. Azt kérem, vegye tudomásul a képviselő úr, hogy sem az ügyrendi vitának - vagy mondom még egyszer így: ügyrendinek álcázott javaslat vitájának - nincsenek meg a házszabályi feltételei, sem pedig a javaslatról való szavazásnak. Tehát ezt a javaslatot nem fogadom el, ügyrendi vitát ebben a kérdésben nem nyitunk.

Van-e további észrevétel? (Jelzésre:) Újabb ügyrendi javaslat, Béki Gabriella.

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök úr, köszönöm a szót. Valóban újabb ügyrendi javaslattal szeretnék élni, ami arra irányul, hogy az elnök úr legyen szíves, és adja ki a mostani döntését az illetékes bizottságnak vizsgálatra! Ugyanis azt gondolom... (A képviselő mikrofonját kikapcsolják.)

ELNÖK: Tisztelt Képviselő Asszony! Ez megint csak nem ügyrendi javaslat, ezt ön bármikor kezdeményezheti, nem szükséges, hogy az Országgyűlés elnökéhez forduljon, s nem szükséges, hogy itt ismét csak egy ügyrendinek álcázott javaslatot megfogalmazzon.

Ha ön ezzel a döntéssel nem ért egyet, vagy az ügyrendi bizottság állásfoglalását kéri, akkor kérem, ezt tegye meg, forduljon az ügyrendi bizottsághoz. Kérem, hogy foglaljon helyet, folytatjuk a munkát!

Van-e esetleg még további felszólalási igény? (Nincs ilyen jelzés.) Nincs. Az imént elmulasztottuk ismertetni, ezért elnézést kérek, a frakciók rendelkezésére álló időkeretet, de azt hiszem, ez még most sincs későn. Úgyhogy megkérem Kocsi László jegyző urat, ismertesse azokat az időkereteket, amelyek az egyes frakciók rendelkezésére állnak a mai vita során.

KOCSI LÁSZLÓ jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A frakciók rendelkezésére álló időkeret a mai napon a következő: Fidesz, 75 plusz 49, összesen 124 perc; MSZP, 80 plusz 52, összesen 132 perc; FKGP, 41 plusz 26, azaz 67 perc; SZDSZ, 34 plusz 23, összesen 57 perc; MDF, 29 plusz 20, összesen 49 perc; MIÉP, 29 plusz 19, azaz 48 perc; függetlenek, 2 plusz 1, összesen 3 perc.

ELNÖK: Az imént az első hozzászólás elhangzott. Most másodikként Vojnik Mária képviselő asszonyt illeti a szó, aki a Magyar Szocialista Párt nevében kíván felszólalni; őt követi majd Horváth Béla, a Független Kisgazdapárt részéről.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A magyar költségvetés egészségügyi minisztériumi fejezetének 2000. évi javaslatához szeretnék hozzászólni.

Ennek a fejezetnek az előirányzata úgy íródott, hogy a fejlesztés vagy a növekedés üteme éppen hogy eléri nominális értékben az infláció mértékét, a tervezet szerint 6,6 százalékkal haladja meg a módosított előirányzatot. Ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, meg kell ismernünk, mit is jelent a módosított előirányzat.

Azt jelenti a módosított előirányzat, hogy a társadalombiztosítás költségvetésében, a gyógyszerkassza túllépése miatt, a kormány úgy határozott, hogy forrásokat von el részben a társadalombiztosítás költségvetéséből más előirányzatokból, részben pedig az Egészségügyi Minisztérium fejezetéből. Sérültek ezért az ágazati célprogramok 1999-ben, nem folytatódott megfelelő ütemben az eszközbeszerzés és az ágazati műszerfejlesztés programja, így a módosított előirányzat azt jelenti, hogy az elvont forrásokkal csökkentett bázisról kiindulva tervezték meg a 6,6 százalékos növekményt. Ez tehát azt jelenti, hogy a 2000. évben ennek az ágazatnak a fejlesztésére nem jut elegendő pénz, mert az inflációt ugyan követi, de a bázis a csökkentett alapra vonatkozik.

Az Egészségügyi Minisztérium képviselője a javaslat bizottsági vitájában azt mondta, azért javasolja támogatni ezt a fejezetet, mert megvalósul benne mindaz a program, amelyet a kormány, közte az egészségügyi kormányzat, a tárca irányítói struktúrafejlesztésre, az ágazat prioritásainak megfogalmazására terveztek.

Mit is kell ez alatt érteni? Az egyik ilyen fejlesztési irányzat a sürgősségi betegellátás fejlesztése a kormány szerint. Erre már a tavalyi évben is jelentős forrásokat terveztek és hangoztattak a tárca képviselői. Csakhogy, tisztelt Ház, a sürgősségi betegellátás fejlesztésének programját mind a mai napig nem látta sem a szakmai bizottság, sem országgyűlési képviselőtársaim többsége. Ezért tehát a sürgősségi betegellátás fejlesztésének programja kimerül néhány mentőkocsi telepítésében, mentőállomások létrehozásában, és a sürgősségi betegellátás betegellátást érintő része megismerhetetlen marad a fejlesztést illetően. Így tehát nem tekinthetjük prioritásnak a sürgősségi betegellátás fejlesztését, hiszen a prioritás azt is jelenti, hogy a valóságos szakmai program megvalósítását tekintjük elsődlegesnek.

Második prioritásként határozta meg az ágazati minisztérium a rezidensképzést, vagyis azt a szakirányú képzést, amely eredményeképpen európai diplomához jutnak a frissen végzett orvosok. Bár a költségvetés vitájában eddig több alkalommal és a bizottsági vitában is jó néhányszor megpróbálták fellelni képviselőtársaim az ehhez rendelt 3,4 milliárd forintot, ez a tárca költségvetésében, minden olvasott változatot figyelembe véve is, nem található meg. És akkor még nem beszéltünk arról, hogy mit is ígért az ágazati miniszter a rezidensképzés kapcsán: a rezidenseknek méltó bért, a képző intézményeknek pedig megfelelő anyagi, műszaki feltételeket. Ezek mind nem találhatóak meg az ágazat költségvetés-tervezetében, mert ehhez a fejezethez nem rendeltek forrásokat.

(8.40)

Ami a sürgősségi betegellátást illeti, további gond is származik abból, hogy az ágazatnak nincs programja. Vezető országos intézmény került csődközelbe azért, mert a sürgősségi betegellátás fejlesztése miatt, az ehhez társuló finanszírozás feltételei megteremtésének hiánya miatt maga az intézmény került olyan deficites helyzetbe, hogy ma már csődbiztost kell kinevezni a vezetéséhez.

Az ágazati minisztérium megszüntette prioritásként kezelni azoknak a célprogramoknak a megvalósítását, amelyekre pedig mind ez ideig érvényes kormányhatározat van. Így tehát nem kerül érdemi fejlesztés a gyógyítás szükséges feltételeihez, például a radiológiai alapgéppark fejlesztéséhez nem kerül elegendő forrás. Sőt, az eredeti terveket is megfelezték az aneszteziológiai és intenzív terápiás ellátáshoz.

Erről azért kell beszélnünk, mert ezek azok az eszközök, amelyek a betegek gyógyításának alapvető biztonságát szolgálják. Akik itt ülnek ebben a teremben és hallgatják ezt a vitát a termen kívül, azokat arra szeretném emlékeztetni, hogy ebben az ágazati célprogramban olyan lélegeztetőgépek, felnőtt- és gyermeklélegeztető-gépek beszerzéséhez adhatna segítséget a kormány, amihez ma vezető személyiségek, népszerű művészek indítanak segélykoncerteket, szerveznek jótékonysági előadásokat, és juttatják oda a rászoruló intézményeknek a biztonságos gyógyítás megvalósításáért. Azt gondolom, megalázó helyzet ez, képviselőtársaim, hogy gyűjtést kell indítanunk ahhoz, ami egyébként a betegeknek alanyi jogon járna. (Varga Mihály: Ez nem a tb-vita!) Ez az Egészségügyi Minisztérium fejezeti költségvetése, tisztelt államtitkár úr, mert ehhez az ágazati célprogramhoz lehetne pályázni az önkormányzatoknak, illetve a gyógyítóintézményeknek. Ezért azt gondolom, hogy egyáltalán nem tértem el a tárgytól. (Varga Mihály: Elnézést. Mondja csak nyugodtan!)

Prioritásként jelölte meg az ágazati minisztérium, hogy a tárca következő évi költségvetésében a népegészségügyi programokhoz, a környezet-egészségügyi programhoz további forrásokat biztosít. Ezek a források sincsenek meg a következő évi költségvetésben, sőt a drogprevenciós program fejezetébe feleannyi forrás került, mint 1999-ben.

Tisztelt Képviselőtársaim! A háziorvosi praxisok fejlesztése alapvető szükséglet a struktúraváltáshoz. A kormányzat másfél éve kecsegteti a háziorvosokat, és szeretné megsegíteni az önkormányzatokat, ma azonban feltalálta a háziorvosi privatizáció forrás nélküli változatát. Ez jelenti a praxisjog odaítélését, de a praxisjog önmagában, jól felszerelt praxis nélkül, a fenntartáshoz és fejlesztéshez szükséges pluszforrások nélkül nem szolgálja az alapellátás fejlesztését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Módosító indítványainkban szeretnénk pótlólagos forrásokat teremteni ahhoz, hogy az önkormányzatok ezeket a feladataikat, melyeket az alapellátásra vonatkozóan törvények írnak elő számukra, teljesíthessék, és szeretnénk forrásokat találni ahhoz, hogy az ágazati célprogramokat - melyek szükségességét egyébként maga az ágazati minisztérium sem vitatja - meg lehessen valósítani. Ehhez kérem kormánypárti képviselőtársaim támogatását is.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Kis Zoltán, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

HORVÁTH BÉLA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! A kormányprogramban kiemelt jelentőséggel bírnak a területi egyenlőtlenségek mérséklésére megfogalmazott célok. Kormánypárti képviselőként és mint a területfejlesztési bizottság alelnökének feladatom, hogy szorgalmazzam és elősegítsem e célok megvalósulását. Ennek érdekében a jövő évre vonatkozó költségvetési törvény vitája során a területfejlesztési politika egyik igen fontos, közvetlen eszközének témaköréhez, nevezetesen a területfejlesztési előirányzathoz kívánok hozzászólni.

A központi támogatások közül a jelen költségvetési tervezet szerkezetét tekintve az egyes tárcáknál összesen 11 támogatási rendszert nevesíthetünk közvetlenül területfejlesztő hatásúnak. Ezek a következők: területfejlesztési előirányzat, területi kiegyenlítést szolgáló támogatás, céljellegű decentralizált támogatás, címzett és céltámogatások, gazdaságfejlesztési célelőirányzat, turisztikai célelőirányzat, agrárgazdasági támogatások, vidékfejlesztési előirányzat, aktív foglalkoztatási célok és képzés támogatása, útfejlesztés, vízügyi célelőirányzat, végül a környezetvédelmi alap-, célfeladatok előirányzatai.

Ezen támogatási rendszerek közül csak három nevezhető egyértelműen a területi különbségeket figyelembe vevő, a kiegyenlítő, illetve a különbségeket mérséklő pénzügyi eszköznek. Így a területfejlesztési előirányzat, a területi kiegyenlítést szolgáló támogatás és a céljellegű decentralizált támogatások. A többi rendszer területi különbséget nem tesz, alanyi jogon vagy szakmai szabályok szerint működik, így egyenlőséget biztosítva az ország minden települése, térsége számára. Mindegyik támogatási rendszer egységes azonban a saját forrás, az önerő szükségességét illetően.

A szegényebb települések, az elmaradott térségek pályázói - pontosan a rossz helyzet miatt - sok esetben nem tudnak eleget tenni a magas saját erő követelményének. Ennek következménye, hogy kimaradnak a fejlesztési lehetőségekből, és ez akkumulálódva növeli a területi különbségeket. A területi hátrányok kiküszöbölésére kiegyenlített pénzügyi támogatásokra van szükség. A kormány felzárkóztatási törekvését mutatja, hogy a területi kiegyenlítő támogatások illetve a céljellegű decentralizált támogatások előirányzata tovább növekszik. Ez az önkormányzati fejlesztéseket minden bizonnyal előbbre viszi, ezáltal a települési "komfortszint" emelkedik, és az infrastrukturális különbségek mérséklődnek.

Meg kell azonban jegyezni, hogy ez szükséges, de nem elégséges feltétele a helyi gazdaság fejlesztésének. Az elmaradott térségekben a helyi gazdaságok fejlődését elsősorban a munkahelyteremtő beruházások támogatása segíti elő. Ennek közvetlen eszköze a területfejlesztési célelőirányzat.

Tisztelt Ház! Meg kell állapítani, hogy sajnálatos módon ez az előirányzat stagnál. Ez az előirányzat 1998-ban 10,8 milliárd, ebben az évben 11,6 milliárd volt, míg a jelenleg tervezett, 2000. évre szóló költségvetésben 11,5 milliárd forint szerepel. A lehatárolási kritériumok magasságában megállapított küszöb értékei következtében - amelyeket az országgyűlési határozatok rögzítettek - az elmaradott térségek nagysága az elmúlt közel tíz évben megnőtt, a kedvezményezett települések köre jelentősen bővült.

Egy most nemrég készült vizsgálat szerint - nevezetesen a VÁTI készítette el ezt a tanulmányt; a tartósan elmaradott települések vizsgálata című szakanyagra hivatkozom - a kritériumrendszer kiterjesztésével sem lehet indokolni azt a tényt - tehát nem lehet indokolni ezt a tényt -, hogy az ország 421 települése 1986 óta - tudniillik ekkor készült az első lehatárolás - folyamatosan az elmaradott kategóriába tartozik. Ezen települések közül 78 - hangsúlyozom: 78 település - egyáltalán nem részesült területfejlesztési támogatásban, ami elsősorban az önerő hiányára vezethető vissza.

(8.50)

A tartósan elmaradott települések zöme Borsod-Abaúj-Zemplén megyében és Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében található, ezért is sajnálatos, hogy a költségvetés nem számol ezen megyék megkezdett szerkezetátalakítási, illetve válságkezelő programjának folytatásával.

A hivatkozott szakértői anyag, amelyet az előbb felmutattam, ez a szakértői vizsgálat egyébként arra kereste a választ, hogy mi az oka annak, hogy a 421 település ilyen hosszú idő óta elmaradottnak minősül, és lényegi fejlődést nem mutatnak. Az okok közül az egyik legfontosabb - amiről egy külön előadást lehetne tenni -, a fő ok az aprófalvas térszerkezet: ezek az aprófalvak infrastrukturálisan elmaradottak, nehezen megközelíthetőek, a lakosságuk elöregedik, elvándorlás jellemzi, és természetesen az ott képződött jövedelem is igen alacsony szinten áll.

Tisztelt Képviselőtársaim! Viszont pozitív tényként kell megemlíteni, hogy ez az első olyan költségvetés, amely új elemet visz a rendszerbe, nevezetesen a vidékfejlesztési előirányzatot, amely csak a vidéki térségek fejlesztésére fordítható. Mint ismert, az 1999. évi előirányzat csak nevében felelt meg ennek, lényegében területfejlesztési célelőirányzatként működött. A vidékfejlesztés térségei nagyrészt egybeesnek az elmaradott térségekkel, így a vidékfejlesztési előirányzat segítheti a területfejlesztést, ugyanis a vidékfejlesztés sajátos célrendszere a területfejlesztés komplexitását növeli. Természetesen ezzel együtt kevés a közvetlen területfejlesztésre fordítható költségvetési előirányzat. Különösen igaz ez, ha figyelembe vesszük az országos területfejlesztési koncepcióról szóló 35/1998. számú országgyűlési határozat előírásait a pénzügyi rendszer fejlesztésére és ezzel a régiókra épülő területfejlesztési politika anyagi hátterének biztosítására.

A jelen költségvetési tervezet lényegében sajnos még nem számol a regionális kiadásokkal, pedig a európai uniós felkészülésünk ezt már megkívánná. A területfejlesztési célelőirányzat decentralizált része a regionális és a megyei területfejlesztési tanácsok között oszlik meg, a megoszlási arányokról külön országgyűlési határozatban döntünk. Akármilyen is legyen a döntés, az arányok a költségvetési előirányzaton belül vagy a régiók, vagy a megyék anyagi hátterét szűkítik. Ha a megyei területfejlesztési tanácsok kerete jelentős mértékben szűkülne, akkor a most elfogadott területfejlesztési törvény módosításával kerülhetünk ellentétbe, ugyanis a regionális tanácsok létrehozásának indoklásakor külön kiemelésre került, hogy a megyei területfejlesztési tanácsok döntési köre nem csorbulhat a régiók létrejöttével.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben vázolt problémák mérséklése érdekében a magam részéről támogatom azokat a módosító indítványokat, amelyek a területfejlesztési célelőirányzat növelésére irányulnak.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és a Független Kisgazdapárt soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi majd Balczó Zoltán, a MIÉP részéről.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Egy évvel ezelőtt, amikor az 1999-es költségvetés tárgyalását folytattuk, a kormány fő indoka az akkori költségvetés alakulása kapcsán az volt, hogy ez egy determinált költségvetés, az előző kormány hagyatékát kell kezelni, ezért radikális újításokra, reformokra, valamint a választási kampányban a Fidesz-Magyar Polgári Párt által ígért kezdeményezések megvalósítására nem alkalmas. Volt is ebben valami, kétségtelen, hiszen egy kormányváltást követő költségvetésnek óhatatlanul kell vinnie még az előző kormány intézkedésének hatását, nem mehet azzal gyökeresen szembe, és örököl egy olyan, előre meghatározott költekezési rendszert, amiből kibújni nagyon nehéz. Ez a költségvetés azonban már a 2000. év, az új évezred első költségvetése, itt elvárhatnánk, hogy a reformok jelei már valóban látszódjanak.

Az elmúlt hónapban már tapasztalhattuk, hogy nem mindenben alakul úgy a dolog, ahogy azt a Fidesz is elképzelte, hiszen az adótörvények tárgyalásánál láttuk, hogy gyakorlatilag lényeges változás nincs, igazítunk egy picit az adószabályokon, lehetőség szerint megpróbáljuk a bevételeket tartani. Ennél a költségvetésnél látszik az, hogy amit az adóból beszedünk, szeretnénk elkölteni, méghozzá úgy, hogy ebbe az elköltésbe, ennek a pénzügyi rendszernek a működtetésébe, felhasználásába lehetőség szerint minél kevesebb beleszólása legyen azoknak, akik ezt a pénzt befizetik. Van egy tehetetlenségi erő, ami arra indítja a kormányt - lehet, hogy ez egy picit este, lefekvés után motoszkál is egy-két miniszter vagy államtitkár fejében -, hogy valamit már csinálni kellene, mert másfél év eltelt, és nem lehet mindig azokat a szlogeneket elővenni, amelyeket egy éve hangoztatunk: a fiatalok felkarolása, új oktatási szisztéma, lakáskoncepció. Ezeket érdeklődéssel várnám, mert a fogadóórámon egyre többen kérdezik, hogy mi lesz, és a költségvetésben nem nagyon látszik az új lakáskoncepció pénzügyi háttere, hova van ez téve, és mennyi lesz erre szánva. Amikor nincs tényleges mozgás, nincs tényleges változás, akkor megpróbáljuk a rendelkezésre álló eszközeinket úgy felhasználni, hogy ebbe beleszólása másnak ne nagyon lehessen.

Miről van itt szó? A költségvetésben egyértelműen erősödik nemcsak az a centralizáció, amelyet a korábbi törvények vagy a most alkotott törvények is meghatároznak - akár a területfejlesztési törvény módosítására is gondolhatok -, és ami már azt a pénzeszközt, amiről itt az előbb a kisgazda felszólaló beszélt, már el is dönti, hogyan kerül felhasználásra, és kik fogják ezt felhasználni. A korábbi törvényben még volt egy kicsi, halvány lehetőség arra, hogy a kistérségek vagy akár a megyék - bíztunk abban, hogy a régiók is - saját választott tisztségviselőkön keresztül oszthatják ezeket a pénzeket. Kiderült, hogy erről szó nincsen, van egy központi akarat, ami leképeződik ezekben a rendszerekben, és a költségvetésen keresztül ezek a pénzek fel lesznek osztva, és innen majd lehet várni azt, amit Horváth Béla képviselő úr mondott: valóban az a négyszázegynéhány olyan település, amely tartósan abba a kategóriába tartozik, hogy egyáltalán a fejlődés legkisebb jele is látszik, majd pénzhez jut; igen, majd attól függően, hogy hogyan fognak a kormánnyal szemben vagy a kormány mellett politizálni.

Ennek is vannak gyakorlati jelei, nevezetesen, legutóbb a sajtóban elég komoly port kavart fel az úgynevezett 36 önkormányzat címzett támogatása című fejezet, amiből kiderült, hogy talán négy független vezetésű önkormányzat van ebből a 36-ból, a többi kormánypárti, amelyek megnyerték ezt a támogatási pályázati összeget, és egyetlenegy ellenzéki se került be. Ezek veszélyek, és a költségvetésben legalább elvárható lenne, hogy ezek valamiféle kontrollal legyenek körbebástyázva. Az is elvárható lenne, hogy ebből a - rossz néven szólva, korábbi megfogalmazás szerint osztogató-fosztogató típusú - költségvetésből, amelyet olyan keményen bírált annak idején a Fidesz 1990-1994 között... - sőt az előző kormányzati ciklusban az akkori kormánnyal szemben is megfogalmazta, hogy mind a költségvetésben, mind a törvénykezésben jelentkezik egy centralizációs törekvés, amellyel szemben fel kell lépni, és a döntést valóban oda kell rakni, ahol a legtöbb információ áll rendelkezésre, és ahol a leginkább hatékonyabban, a legnagyobb ellenőrzés mellett tudják a költségvetési pénzeszközöket felhasználni.

Nos, amikor kormányzati pozícióba kerülnek, már úgy tűnik, hogy ezek az elvek nem annyira erősek, nem annyira kellenek; nyilván a könnyebbik végén fogva meg a dolgot: mindenre rálátni kézi vezérléssel, és így igazgatni, kormányozni, és nem utolsósorban kiépíteni azt a klientúrát, amely klientúrára a későbbiekben számíthatunk. Függetlenül attól, hogy kormányzati vagy esetleg ellenzéki pozícióban vagyunk, nekünk olyan hinterlandot, olyan hátteret kell kiépítenünk - nyilvánvalóan költségvetési-pénzügyi eszközök igénybevételével -, amelyre később mint szavazóbázisra is tartósan számíthatunk.

Így van ez sajnos az agrárium vonatkozásában is, amikor lehet vitatkozni arról, hogy 413 milliárdot akarunk, vagy 600 milliárdot akarunk, vagy éppen ez a 262 milliárd, ami itt megjelenik, kevés vagy sok, vagy találunk-e ehhez pénzt.

 

(9.00)

Barátaim, milyen célból keressük a pénzt? Itt kellene kezdeni. Ezt én itt még senkitől nem hallottam. Azt sem hallottam, hogy milyen struktúra- és milyen szerkezetátalakítást akar a kormányzat végrehajtani ezzel a többletköltséggel. A kormány szempontjából sajnálatos, hogy ezt a mezőgazdasági bizottság is alátámasztotta, mert most a miniszter agrárágazatról szóló előterjesztését azzal a javaslattal hozza a Ház elé, hogy sürgősen felkéri a kormányt, hogy valami agrárstratégiát mutasson már be, mert ez alatt a másfél év alatt ilyet még nem látott. Ehhez képest a pénzügyi igények egyre sürgetőbben, egyre nagyobb felhanggal jelentkeznek.

A most előterjesztett költségvetés agrárfejezetében mit látunk? Mi a legnagyobb tétel? A piacrajutási támogatások. A piacrajutási támogatások közel 60 milliárd forintot tesznek ki. Amikor a Fidesz azt mondta - és Glattfelder Béla, egyébként nagyon helyesen, ezt többször el is mondja a bizottsági ülésen -, hogy nézzük már meg, hogyan alakul az európai uniós szabályozás, van egy WTO-megállapodásunk, hogyan lehet a piacrajutási támogatást odaadni, milyen minőségű áruhoz lehet, mikor lehet az intervenciós beavatkozást alkalmazni, ehhez képest minden évben, még a tervezetthez képest is jóval több a piacrajutási támogatás, a másik oldalról pedig azt látjuk, hogy kevesebb az állami bevétel. Kevesebb, mert több árut adunk el olcsóbban, nagyobb állami támogatással. Most már ott tartunk, hogy az agráriumból közel 1 milliárd dollárnyi exportárbevétel-kiesés várható, sokkal nagyobb agrárpiaci támogatás mellett.

Azt hiszem, ez azt mutatja, hogy azt a kevésbé jó minőségű árut, amelyet bizonyos politikai felhangok alapján termeltettünk ebben az országban, nagyobb állami költségvetési pénzeszközök igénybevételével, rosszabb áron kívánjuk eladni, és ebben a költségvetésben ez is megjelenik. Ehhez kapcsolódik a termelési támogatások alig 34 milliárd forintnyi összege, és a beruházási tétel is jóval elmarad attól, amit a költségvetésből - ha valóban egy Európai Unióra felkészülő agráriumot akarunk - látni kellene; nevezetesen: magasabb beruházási támogatást, hatékonyabb termelésre történő áttérési támogatásokat, csökkenő piacrajutási támogatásokat, és ehhez negyedikként - kedves kisgazda képviselőtársam, ahogy a bridzset is négyen játsszák - talán nem lenne haszontalan az intervenciós alapoknál megkívánni a kvótát, a termelők nyilvántartásba vételét és a minőségi áruhoz hozzárendelt állami fedezeti hátteret.

Ezek mind hiányoznak a költségvetésből. Azt hiszem, hogy ha felelősséggel akarunk dönteni súlyos tízmilliárdok elosztásáról, akkor ebben a költségvetésben látni kellene mindazon garanciákat, amelyek biztosítják, hogy ez a pénz arra kerül felhasználásra, hogy következő évezred Magyarországa, a következő évezred kormánya, amely feltételezhetően az úgy áhított Európai Unióhoz vezeti az országot, ebből a pénzből a lehetőséghez képest leginkább készítse fel, hozza helyzetbe azokat, akiknek a pénzét most ilyen nagyvonalúan, úri gesztussal próbálja meg szétosztogatni.

A Szabad Demokraták Szövetsége ezt a költségvetést sajnálatos módon koncepciójában is elhibázottnak véli, és még inkább sajnálja, hogy a Fidesz-Magyar Polgári Pártnak a korábbi években hangoztatott politikai ideológiájával szemben jelennek meg azok a törekvések, amelyek ezt a költségvetést gyakorlatilag egy centralizált, osztogató típusú pénzügyi halmazzá teszik, így ezt nem áll módunkban támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Tímár György képviselő úr, Független Kisgazdapárt.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Elnök Úr! Nem közvetlenül ahhoz a témához kapcsolódóan, amelyet az általam igen tisztelt Kis képviselőtársam, barátom most előterjesztett, hanem egy korábbiakban taglalt témához, nevezetesen az állam által az egyházak támogatásával kapcsolatban előterjesztettekhez szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni.

Elsősorban szeretném leszögezni, hogy tekintettel arra, hogy közpénzekből történnek ezek a támogatások - teljesen mindegy, hogy milyen titulust adnak neki -, lényegileg nem megnyugtatóan megoldott ezeknek a közpénzeknek a felhasználására vonatkozó ellenőrzés. Mindannyiunk számára teljesen világos, hogy az Állami Számvevőszék időszakonként bizonyos ellenőrzéseket hajt végre. (Bauer Tamás közbeszól.) De örülnék, és ezúton is kérem a Számvevőszék elnökét és irányító apparátusát, hogy lehetőleg változó személyi összetételű ellenőrző szakértőgárdát funkcionáltasson ebben a tekintetben.

Az elmondottakhoz kapcsolódóan és mint másodlagos szempontokat ajánlom az igen tisztelt képviselőtársaim figyelmébe, hogy akkor, amikor a jelenlegi reálkörülmények között felvetődik a történelmi egyházak, illetőleg esetleges úgynevezett szekták kérdésének a kapcsolata, akkor mint jogász azt az elhatárolási lehetőséget javasolom, hogy a hitéleti gyülekezet egyéni vagy kiscsoportos (Az elnök csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) érdeket szolgál-e, vagy pedig a Mindenható, a Seregek Urának a tiszteletét, teljesen függetlenül attól, hogy minek titulálják - köszönöm a befejezés lehetőségét, elnök úr.

Befejezésül szeretnék rámutatni arra az objektív tényre, hogy nem kizárt annak a lehetősége sem, hogy történelmi egyház vezetősége ténylegesen szektaként funkcionáljon.

Köszönöm.

ELNÖK: Képviselő Úr! Arra kérem, hogy a következő kétperces hozzászólásánál tartsa be a Házszabály szerinti kétperces időkeretet.

Megadom a szót, szintén kétperces hozzászólásra, Balsay István képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szabad demokraták képviselőjének a hozzászólásához kívánnék észrevételt tenni két percben. Úgy látom, hogy a képviselőtársam nem olvasta el ezt a költségvetést. Az otthonteremtésre ebben a programban 30 százalékkal bővülnek a lehetőségek. Ez az otthonteremtési program lehetőséget ad arra, hogy az önkormányzatok és a családok ezt követően több sávban, a piaci kamatoknál lényegesen kedvezőbb feltételek mellett, abban az esetben, ha több gyermeket vállalnak, az inflációhoz közel eső értékű kamatoknak megfelelő összeggel, lényegesen nagyobb összeghez jussanak nemcsak új lakás építésére, hanem felújításra és vásárlásra is.

Érdemes ezt átlapozni, szívesen állunk a képviselő úr rendelkezésére. A vidékfejlesztés tételeinél a decentralizáció mértékét kifogásolta a képviselő úr. Ezekben a tételekben - ahogy a kisgazda képviselőtársam tájékoztatta a parlamentet és a közvéleményt - a decentralizáció mértéke négy tételben nő jelentős mértékben. Ezeknek a felhasználásában a megyei területfejlesztési tanácsok döntenek. Ez a költségvetés tartalmazza az önkormányzati területfejlesztési kistérségek működésének támogatását is, ez jelentős előrelépés, ugyanúgy - az előző időszakkal szemben - a regionális fejlesztési tanácsok működésére is jelentős összeget szán ez a költségvetés.

A képviselő úr összetéveszti a decentralizációt és a koncentrációt. Érdemes lenne áttanulmányozni az Európai Unió ilyen irányú javaslatait, és megtalálni azokat az értékeket ebben a költségvetési javaslatban, amelyek jelentős előrelépést nyújtanak a vidék számára.

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kis Zoltán képviselő úr, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Balsay képviselő úrnak is köszönöm, hogy felhívja a figyelmemet olyan dolgokra, amelyek feltételezhetően felületességem vagy kellő odafigyelés hiánya miatt nem jutottak el még a tudatomig, ezért kérném, hogy ebben a tanítási folyamatban próbáljon meg további adatokkal ellátni, mert tényleg szeretnék megfelelni a választók elvárásainak. Ugyanis fogadóóráimon többen kérdezik, hogy mikor ismerhetik meg ezt a lakáskoncepciót, mikor láthatják konkrétan, hogy milyen rendszerben, hogyan juthatnak lakáshoz, milyen önkormányzati lehetőségek lesznek, és mi az, amit a kormányzat ennek érdekében tesz. Ezt nem tudtam megmutatni, ez az én felkészületlenségem okán történt. Kérem szépen, hogy ezt juttassa el hozzám.

 

(9.10)

A másik, ami a területfejlesztést illető megjegyzésére vonatkozóan kikívánkozik belőlem: éppen ezt mondtam, hogy emelkednek azok a pénzügyi eszközök, amelyeket a kormányzat fog felhasználni, és a területfejlesztési törvény módosítása a kormányzati felhasználást növeli.

Együtt ültünk a bizottságban, kedves jó képviselő úr, ön az elnök, én vagyok az alelnök, amikor rimánkodtunk, könyörögtünk, hogy a kistérségeknek is adjuk meg a lehetőséget, hogy saját programjaikhoz pénzt tudjanak szerezni, hogy a fejlesztési tanácsokban részt tudjanak venni. Ezzel szemben mi történt? A kistérségeket kiszavaztuk - egyébként megyei önkormányzati elnök javaslatára -, szűkítettük a számokat a megyei területfejlesztési tanácsokban, kiszavaztuk a kamarákat, kiszavaztuk azokat a helyi intézményeket, amelyek még esetleges kontrollt gyakorolhattak volna. Ha most megnézni a megyei területfejlesztési vagy kiváltképp a regionális területfejlesztési tanácsok összetételét, ott garantált a mindenkori adminisztrációs kormányzati többség! Tehát a pénzt ki fogja elosztani? Az a hatalom, a leképzett, dekoncentrált szervein keresztül, amelyik ezt kénye-kedve szerint törvényileg megteheti! Tehát hiányzik éppen az az önkormányzatiság, amely a területfejlesztéshez is szükséges lenne.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Szórványos taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Balsay István, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): A pontosság kedvéért, tisztelt elnök úr, tisztelt Ház, szeretném megismételni, hogy a kistérségek jelentős támogatást kapnak ebben a költségvetésben első alkalommal (Dr. Kis Zoltán: Ki osztja el?), nő az önkormányzatok lehetősége a megyei területfejlesztési tanácsban, és a minisztériumok, tehát nem a dekoncentrált szervek, hanem a minisztériumok képviseletében (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) pedig a téma szerint is szükséges mértékben vesz részt a központi kormányzat.

Még egy dologra nem válaszoltam, amelyet Kis Zoltán képviselő úr felvetett mint észrevételt, ez a címzett és céltámogatások mértéke és eloszlása. (Dr. Kis Zoltán: 54 millió! - Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) Bár én nem ismerek ellenzéki és kormánypárti önkormányzatot, hiszen ilyen nincsen. Az önkormányzatok a választópolgárok alanyai; lehet, hogy polgármester van ellenzéki és nem ellenzéki, meg önök létrehozták a Baloldali Önkormányzatok Szövetségét, amely már elnevezésében is félreérthető.

A címzett és céltámogatások négy évre kigyűjtött összehasonlítása éppen ellentétes összefüggéseket tárt fel, mint amilyeneket a képviselő úr elmondott. A fővárosnak az előző évben adott címzett és céltámogatási lehetőségei lényegesen meghaladják a főváros térségi hatását és a főváros lélekszámát. Ez a javaslat, az új, induló címzett és céltámogatások, arányokat állapít meg és fejlesztéseket olyan területeken, mint Székesfehérvár, Veszprém és Szekszárd. Én tudom, hogy ezek a területek mind Duna-hídban, mind elkerülő útban, mind kórházfejlesztésben számtalan lehetőséget kapnak, és ezt biztosan jó célra fogják felhasználni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: További kétperces hozzászólásra senki sem jelentkezett.

Ismertetem a további felszólalók sorrendjét: most Lezsák Sándor képviselő úr következik, Magyar Demokrata Fórum - az imént tévesen mondtam, egy korábbi felszólalási lista volt a kezemben, amikor azt említettem, hogy Balczó Zoltán következik -; utána következik Balczó Zoltán képviselő úr, majd Révész Máriusz és Pál Béla, az MSZP részéről. Tehát ez a sorrend a most érvényes felszólalási jegyzék szerint.

A képviselő urat illeti a szót.

LEZSÁK SÁNDOR (MDF): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az Országgyűlés szakbizottsági vitáiból és ajánlásaiból egyértelműen kitűnik, hogy a képviselők többsége helyesli a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről benyújtott törvényjavaslat távlatos céljait. Az általános célkitűzésekkel a Magyar Demokrata Fórum is egyetért, de fenntartásaink többek annál, hogy ezeket a részletes vitára halaszthatnánk.

Az általam is elfogadott költségvetés-politikai irányokon belül összességében megnövelném egyes oktatási és tudománypolitikai célok súlyát a költségvetésben; eltekintve most a fejezeteken belüli, a részletes vitára tartozó költségvetési címeken, alcímeken, jogcímcsoportokon és jogcímen megjelenő kiadási előirányzatok részletezésétől, az alábbiakban néhány területről kívánok részletesebben szólni.

Egyetértek azzal, hogy az oktatás területén folytatódik a négy évre előirányzott kormányprogram időarányos feladatainak a teljesítése. Ennek a programnak a szellemében az oktatás kiemelt javítása össznemzeti ügy, és a költségvetési támogatás területén elsőbbséget élvez. Ez az elsőbbség tükröződik például a közoktatás állami támogatásának a jövő évben több mint 30 százalékkal történő megnövelésében is. E kiemelt cél jegyében az elmúlt évben előrelépés történt a kistelepüléseken lévő iskolák megmentése és fenntartása érdekében. Elég, ha csak arra utalok, hogy már az idei esztendőben is a kistelepüléseken lévő iskolák működési kiadásainak a 100 százalékát fedezte az állam bizonyos feltételek vállalása esetén.

Ezek a feltételek azonban vállalhatatlanul súlyosak nagyon sok település számára. A 100 százalékos térítés fejében a települési önkormányzatoknak vállalniuk kellett azt, hogy megszüntetik az iskolájukban a felső tagozatot, és az eddigi önkormányzati iskolájuk egy szomszédos, nagyobb település tagiskolájává válik. Idézek a költségvetés 3. mellékletéből: "Amennyiben az önkormányzat felső tagozatot is működtet, már csak abban az esetben jár az 1-4. évfolyamos tanulók után e hozzájárulás 2000. január 1-jétől, ha legkésőbb 2000. szeptember 1-jétől a magasabb évfolyamokon társulás keretében szervezik meg az oktatást." Úgy is lehet értelmezni tehát ezt a segítséget, hogy míg korábban leplezetten, a gazdasági kényszer nyomására szűntek meg az aprófalvak iskolái, addig most bevallottan és nyíltan szorgalmazza az államháztartás a kistelepüléseken lévő iskolák elsorvasztását és önállóságuk feladását némi plusztámogatás fejében. Ezzel a szemlélettel semmiképpen nem ért egyet a Magyar Demokrata Fórum, és módosító indítvány elfogadtatása révén próbáljuk mérsékelni a jelenlegi helyzet kistelepüléseket elsorvasztó következményeit.

Számomra gondot jelent a lélekszám szerinti és a települések közötti mechanikus azonosítás. Van olyan ezerfős település, amelyik az elmúlt évek tendenciái alapján lassan, de szerepét veszíti, és van olyan ezerfős település is, amelyik nyilvánvalóan fejlődés előtt áll, fiatalodik, van távlata, van jövője, és ehhez képest a költségvetési törvény szorgalmazza iskolája leépítését, megszüntetését.

Szólnom kell a településrészek iskoláinak támogatásáról is. Ha ezen a területen nem történik meg egy határozott szemléletváltás, akkor szembe kell néznie a kormányzatnak azzal a folyamattal, hogy egyre több nagyobb település kisebb részekre bomlik fel. Szinte mindegyik, a településrész önállóságát kivívó helyi népszavazásnál elszakadást kiváltó tényező volt a településrészi iskolának az anyatelepülés önkormányzati döntései miatt keletkezett mostoha, elhanyagolt állapota.

Ha ezeket a településrészi iskolát nem segíti az állam például úgy, hogy a történelmileg hagyományos településrészeket is megilletné a kistelepülések oktatási intézményeinek járó állami támogatás, akkor elkerülhetetlen folyamat lesz a településrészek önállósulása. Ez végső soron az országnak jóval többe fog kerülni, mintha csírájában megelőzi ezt a folyamatot. Például ha a történelmi múltban önálló Tiszabög település éppen azért, hogy ne veszítse el iskoláját, önállósulni fog és elszakad majd a tőle több kilométerre lévő Tiszakécskétől, akkor ez a majdani önállóság a költségvetésben jóval többe fog kerülni, mint iskolájának méltányos támogatása.

A fejlett országok mindegyikében ma már az az alapelv, hogy oda építenek iskolát, ahová az iskolaköteles gyermek gyalog is eljuthat. Megbuktak mind a gazdasági racionalitás, mind a pedagógiai követelmények vizsgáján azok a korábbi elképzelések, mint például a körzetesítés vagy a buszoztatás.

A körzetesítés jegyében a gyermekek esőben, fagyban hosszú gyaloglásra kényszerültek, az iskolabuszok pedig a gyorsan emelkedő üzemanyagköltségek miatt erőn felüli anyagi áldozatokra kényszerítették mind a szülőket, mind pedig az önkormányzatokat.

(9.20)

Kiderült, hogy az a legolcsóbb és leginkább emberi megoldás, ha az iskola a családok és a gyermekek közelében van. Tanulnunk kellene a nálunk fejlettebb országok oktatáspolitikai vakvágányainak a keserves tapasztalataiból, ha már nem tanulunk a múltunkból, a két világháború közötti iskolafejlesztési programokból, Klebersberg Kunó munkásságából, abból az időszakból, amely valóban dicső fejezete a magyar iskolatörténetnek. Támogassuk feltételek és fenntartások nélkül a kistelepülési iskolák fennmaradását!

Az évtized eleje óta aggodalommal figyeltük a szakképzés elsorvadását és a szakmunkásképző intézetekben tanulók számának gyors csökkenését. Ennek a negatív, káros tendenciának a megfékezésére törekedett az oktatási tárca oly módon is, hogy 1999. szeptember 1-jétől díjtalanná tette a második szakmai képzést és vizsgáztatást. A helyi önkormányzatok 2000. évi költségvetésében ez a pozitív intézkedés egy olyan új feladatként merült fel, amelynek teljesítéséhez már nem kapnak többletforrásokat az állami költségvetéstől. A pluszkiadások fedezetéül ez a költségvetési törvény helyi oktatásszervezési intézkedéseket javasol, illetve feltételezi azt, hogy a gyermeklétszám csökkenése révén oktatási többletkapacitás szabadul fel. Véleményem szerint ezek a vélelmezett források a települések többségénél nem léteznek, azaz az iskolai szakképzés fajlagos összegét javaslom megnövelni.

Az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a szakmai gyakorlati képzés állami támogatására. A viszonylag alacsony fajlagos támogatás miatti érdektelenség következtében nagyon sok oktatási intézményben nem fordítanak kellő figyelmet iskolai tanműhelyek, tanboltok, tanirodák, demonstrációs termek, gyakorló- és szaktantermek fenntartására. Ez az anyagi szűkösség gyakran olyan vállalkozók és vállalkozások kiszolgáltatottaivá teszi a tanulókat, ahol őket jobbára segédmunkák végzésére kötelezik, és szakismereteik csak csekély mértékben bővülnek. Ma a szülőknek - hogy egy-egy mester mellett ténylegesen is tanuljon a gyermek - nagyon komolyan a zsebükbe kell nyúlniuk. Az állami támogatás növelése ezen a területen egyben a kényszer szülte illegális feketejövedelmek elleni küzdelmet is elősegítheti.

Az elmúlt években látványosan romlott a felnőttképzés helyzete. Az egyre kevesebb felnőtt korú tanuló nem a megcsappant érdeklődést jelzi, hanem az önkormányzatok ez ügyben tanúsított érdektelenségét.

Távlatban növeli az ország szociális gondjait az is, hogy a felnőttoktatásból kirekesztettek hátrányos helyzete tartóssá válhat, ugyanis ma már a munkanélküliek számára szervezett átképzéseknek és továbbképzéseknek is jórészt feltétele az érettségi megléte. Hadd említsek egy egészen friss negatív példát. Az V. kerületi önkormányzat bezárásra ítélte a több évtizedes Belvárosi Esti Gimnáziumot. Az ezer tanulót oktató intézmény most szeptemberben már nem vehetett fel új diákokat, pedig nagyon sok önhibáján kívül hátrányos helyzetbe került, de törekvő felnőtt sorsán segített ez az intézmény. Különös elismerést érdemelnek azok a tanuló fiatalok, akik szüleik munkanélkülivé válása miatt családfenntartókká váltak. Napközben dolgozniuk kell, ezért nappali tagozaton nem tanulhatnak. Ma a kormányzat szociális politikája nagyon helyesen azt az elvet hirdeti, hogy segélyek helyett esélyeket kell adni az embereknek. Nem lenne szabad üres és tartalmatlan jelmondattá válnia ennek az alapelvnek, azaz nem lenne szabad elvenni a továbbtanulás költségeit és fáradalmait vállalóktól az eddigi esélyeket.

Tanulságos lehet egyébként a szóban forgó esti gimnázium bezárásának indoklása is. Erre a lépésre az önkormányzatot nem az érdeklődés hiánya kényszerítette, hanem anyagi okok. Nos, ha az ország egyik leggazdagabb önkormányzata így döntött, akkor mit várhatunk a munkanélküliségtől sújtott szegény városok, települések önkormányzataitól? És itt a kör bezárul: a felnőttoktatás elhanyagolása tartósítja a munkanélküliséget, és továbbra is szegény sorban tartja a települési önkormányzatokat. Az anyagi szűkösség pedig továbbra is lehetetlenné teszi a felnőttoktatást ezen a településen. Ebből a negatív spirálból csak állami támogatás révén lehet kitörni.

A felsőoktatás területén az ez évi nagyarányú fejlesztéseket a jövő évben több kisebb, de fontos lépés követi. Ilyen újdonság az oktatási költségvetésben, hogy tételesen tartalmaz korábban nem részletezett normatívákat, például a diákotthoni elhelyezés vagy az ezt kiváltó lakhatási támogatás normatíváját - ennek összege 33 ezer forint lesz egy évre egy jogosultra vetítve -, a tankönyv- és jegyzettámogatás normatíváját vagy a minden hallgató után igénybe vehető sport- és kulturális normatívát.

Újdonság a jövő évi költségvetésben, hogy lényegesen szűkült a költségvetési előirányzatokban felsorolt felsőfokú oktatási intézmények száma. Az ez év nyarán elfogadott, a felsőoktatási intézményhálózat átalakításáról szóló LII. törvény alapján ugyanis az intézményhálózat szerkezete jelentősen átalakult. Ennek az átalakulásnak ma még nem vonhatók le a tapasztalatai, mégis aggodalmamat kívánom kifejezni az önállóságukat elvesztett felsőoktatási intézmények jelzései alapján. Volt tanárképző, tanítóképző és óvónőképző főiskolák komolyan tartanak attól, hogy annak következtében, mert kikerültek a korábbi költségvetési előirányzatokból, fokozatosan elveszíthetik a gazdasági és - ettől tartanak - oktatási függetlenségüket. Ha ez az aggodalom csak részben is, de valós tényeken alapul, akkor veszély fenyegeti a jövő pedagógusainak a képzését.

A Magyar Demokrata Fórum vezérszónoka a jövő évi költségvetést elemző hozzászólásában hangsúlyozta, hogy a költségvetési kiadások területén az előirányzathoz képest lényegesen többet kellene áldozni a tudományos kutatásra, fejlesztésre. Az elmúlt években az akadémiai kutatóhálózat bérhelyzete gyorsuló mértékben romlott. Az akadémiai kutatók bérelmaradása a közismerten nem jól fizetett egyetemi kutatókhoz képest is 40 százalékos. Egyre több nemzetközi hírű kutató megy külföldre, s vonja ki ily módon szellemi tőkéjét a magyar gazdaságból. Legalább 1 milliárd forint kellene a bérlemaradás enyhítésére; további milliárd kellene a kutatások alapvető feltételeinek a biztosítására. Ma nincs pénz tudományos szakfolyóiratok beszerzésére, értékesebb műszerek rendszeres szervizelésére és korszerűsítésére. Ha a tudományos terület értékteremtő feltételei ma nincsenek meg, akkor a jövő kormányai nem tudnak majd mire építkezni a gazdaságstratégiai programjuk végrehajtása érdekében. A kutatás és fejlesztés mai nagyobb támogatása nélkül a jövőben országunk még a közepesen fejlett országok tudományos teljesítményét sem lesz képes megközelíteni.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy a költségvetéssel kapcsolatos viták során a költségvetési forrásokat kereső képviselőtársainkat - szellemes szófordulattal - kincskeresőknek minősítették. Solymosi professzor írja a Magyar Nemzetben, hogy "Rejtett kincseket a költségvetésben valószínűleg nem találhatunk, viszont vitathatatlanul a ma még ismeretlen tudományos eredményekben rejlenek a jövő kincsei. Ha mi nem indulunk megkeresésükre, akkor majd indulnak mások, és ezt a kincset majd maguknak tárják föl akár a mi számkivetett kutatóink révén is. Nem vagyunk olyan gazdagok, hogy lemondjunk erről a számunkra még elérhető lehetőségről".

Végezetül hadd mondjak néhány mondatot a honvédelmi költségvetésünk védelmében. Jövőre közismerten a lakosság által megszavazott, az észak-atlanti szövetségi tagságunkból fakadó többletterhek hárulnak az állami költségvetésre.

 

(9.30)

Az idei év árvizei, a délszláv háború, továbbá a nyugati országok reméltnél lassabb gazdasági növekedése nehéz helyzetbe hozta a költségvetés tervezőit: hogyan tegyünk eleget vállalt katonai kötelezettségeinknek? A Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint szerencsésen sikerült megtalálni azt a mértéket, amelynek figyelembevételével, a gazdasági lehetőségeket tiszteletben tartva eleget tudunk tenni hadsereg-fejlesztési kötelezettségeinknek. A tárca költségvetési előirányzata teljesíti a NATO-felvétel előkészületei során, 1997-ben vállalt kötelezettségeket. Ennek értelmében az idei évben a bruttó hazai termék értékének 1,41 százaléka, 2000-ben pedig 1,51 százaléka lesz a Honvédelmi Minisztérium kiadási előirányzata.

Képviselői fórumokon, társadalmi szervezetekkel, egyesületekkel történő találkozókon rendszeresen felvetik azt az uralkodó média által is sugallt megfogalmazást, miszerint: ha nincs ellenségképünk, akkor minek ez a nagy hadseregfejlesztés, minek fordítunk közel 200 milliárd forintot egy olyan tárcára, amely valójában felesleges, s miért nem az oktatást és az egészségügyet segítjük meg ezzel a jelentős összeggel? Nekünk igenis van ellenségképünk, mert ellenségeink azok, akik durván megsértik az emberi jogokat, akiknek szellemiségében bocsánatos bűn a népirtás gyakorlata, akik a nemzetközi terrorizmus támogatói, akik a nemzetközi kábítószer-kereskedelem, az illegális fegyver- és robbanóanyag-kereskedelem lebonyolítói, akik a nemzetközi egyezményekben betiltott robbanógolyók és taposóaknák gyártói és forgalmazói, vagy akik a hasadóanyag csempészete révén helyi háborúk kitörését segítik elő. Ellenségeink miatt, akik gyakran a legkorszerűbb technika alkalmazására képesek, nos miattuk kell a Magyar Honvédségnek jól felszerelt, bármikor mozgósítható, mobil egységekből állnia. Ennek a célnak az elérése érdekében még sok éven keresztül sokat kell áldoznunk a honvédelem fejlesztésére.

Hangsúlyoznom kell, hogy bár anyagi téren nagy elmaradást kell pótolnunk, a katonai elhivatottság és fegyelem terén nincs miért szégyenkeznünk. Ha a NATO vezető tisztviselői a Magyar Honvédségről nyilatkoznak, gyakran hangsúlyozzák, hogy a boszniai Okuc aniban vagy a világon másutt szolgáló magyar katona milyen kitűnően állja meg a helyét, és mennyire találékonyan oldja meg a naponta felmerülő új és váratlan problémákat.

Összegezve: a Magyar Demokrata Fórum elsősorban a közoktatás, a szakképzés, a felnőttképzés, a tudomány fejlesztése érdekében fogalmazott meg módosító indítványokat. Mert bár egyetértünk a honvédelem, a hadsereg kiemelt fejlesztésével, költségvetési támogatásával, emlékeztetem önöket: a világtörténelemben már sok ország került csődhelyzetbe azért, mert erején felül költött a hadsereg fejlesztésére, de még soha, egyetlen ország nem ment tönkre azért, mert erején felül költött iskolára, képzésre, tudományos kutatásokra, fejlesztésre.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Balczó Zoltán képviselő úrnak, Magyar Igazság és Élet Pártja; őt követi majd Révész Máriusz, a Fidesz részéről.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Tisztelt elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársak! Az ország költségvetése meghatározó módon vetíti előre, hogy a következő évben mire számíthat a társadalom egésze, illetve annak egyes rétegei. Objektív számok vannak az ismert kötetekben, mégis valóságos számháború bontakozott ki itt az elmúlt napokban e számok értelmezése kapcsán, különböző mutatószámokat kreálva. Én most a MIÉP véleményét a köz- és felsőoktatás, valamint a kutatás jövő évi költségvetési lehetőségeiről kívánom elmondani.

Összefoglalóan azt kell megállapítanom, hogy az előző évihez viszonyítva e területeket a megtorpanás jellemzi, és ez a megtorpanás azért veszélyes, mert kétségessé teszi, hogy a kormányzat képes lesz-e teljesíteni 2002-ig a programjában vállaltakat. Külön tárgyalandó a közoktatás, hiszen szerkezetét tekintve a költségvetésben a források részben az Oktatási Minisztérium költségvetésében, részben pedig az önkormányzatoknál találhatók. Az Oktatási Minisztérium költségvetésén belül új feladatok vannak, új intézményeknek kell biztosítani a forrásokat, amelyek elsősorban a közoktatási törvény módosítása kapcsán jönnek létre. A MIÉP támogatta ezt a törvénymódosítást, és természetesnek veszi, hogy arra, annak megvalósítása során költségvetési eszközöket kell fordítani.

A kulcskérdés az iskolafenntartók finanszírozása az önkormányzati költségvetés keretein belül. Az oktatásitörvény-módosítás egy nagyon pozitív képet festett elénk: a normatívának ezentúl fedeznie kell a két évvel előbbi időszak nettó működési költségeinek nem a 80, hanem a 90 százalékát. Ezt úgy üdvözöltük a törvénymódosításkor, hogy igen, teljesül az, hogy az állam nagyobb szerepet vállal az iskolaügyben, és ezután kevesebb forrást kell erre fordítaniuk az önkormányzatoknak. Ez azonban ebben a költségvetési törvényben nagyon hamis módon jelenik meg. Hiszen miből fedezi a többletet a kormányzat? Abból, hogy a helyben maradó személyi jövedelemadó-mértéket az önkormányzatok számára 15 százalékról 5 százalékra csökkentette le, vagyis csupán egy forráscseréről - vagy mondhatnám úgy is: pántlikázásról - van szó, úgy ad többletet, hogy előbb elveszi, majd megnevezve és pántlikázva visszaadja.

A kérdés az, hogy ha valaki elkötelezett az oktatás fejlesztése iránt, miért nem örül ennek, hiszen ez végül is biztosítja, hogy az önkormányzatoknak ezt a pénzt erre a célra kell fordítaniuk. Mi örülnénk ennek, ha mindez a bővülő önkormányzati források kapcsán valósulna meg, azonban gondoljuk végig: ha ilyen drasztikus mértékben csökkennek az önkormányzatok saját forrásai, vajon például egy többéves infrastrukturális beruházást, amelyet pályázat útján nyert el, és amelyhez saját erőt kell biztosítania, hogyan tud megtenni az önkormányzat.

Csupán a közoktatás finanszírozásánál maradva: azok az önkormányzatok, amelyek jobb helyzetben voltak, és fontosnak tekintették a közoktatást, nagyon sokat tettek hozzá a normatívához: volt 50-50 százalékos arány is, vagy a 60 százalékot fedezte a normatíva és 40 százalékot tettek hozzá. Ezek az önkormányzatok most sokkal rosszabb helyzetbe kerülnek; a normatíva hiába nő, azok a források, amelyeket ő a közoktatásra fordított, végül is csökkennek. Tehát nemhogy ellentmondásos, hanem bizonyos területen hátrányos ez a változás.

Egyébként az önkormányzatok költségvetési pozíciójáról azt tudjuk elmondani - az Állami Számvevőszék mértékadó adatát véve figyelembe -, hogy 6 százalékkal nőnek majd a források, és ami említésre méltó, ezen belül az állami támogatások semmivel nem nőnek. Ez a 6 százalékos növekedés abból származik, hogy a 40 százalék átengedett személyi jövedelemadó mennyiségében ennyivel több lesz, a helyben maradó összeg pedig a '99-es év összegének a 45 százaléka, tehát itt mintegy 37 milliárd forintos kiesés lesz.

 

(9.40)

Az átlagkereset 8,25 százalékos növelése jelenik meg a költségvetési kötetben, de ebből 5 százalék a biztosított, és 3 százalékos létszámleépítésre van szükség - amit finoman létszámfogyásnak említ a költségvetési törvény - ahhoz, hogy ez a 8,25 százalékos keresetnövekedés létrejöjjön. Sok vagy kevés ez a 3 százalék? Abban az esetben, ha az elmúlt években, főleg a Surányi-Bokros-csomag idején nem lett volna ebben a szférában egy jelentős létszámleépítés, akkor talán valóban benne lenne ez a tartalék. Természetesen túlterhelt pedagógusokkal és a minőség jelentős romlásával lehet csökkenteni a létszámot, de ma már ennek komoly és súlyos következményei vannak.

A bérnövekedésre biztosított 5 százalék azért is gond, mert a sokat vitatott minőségi bérpótlékot is érinti. Ha elfogadjuk a kormánynak azt az érvelését, hogy a mostani költségvetési évben elsődlegesen az átlagjövedelmeket kívánta emelni, és ezért a differenciálásra lehetőséget biztosító minőségi bérpótlékot csökkentette, ez úgy támogatható, hogy a későbbiekben egy pontosabb és új követelményrendszerben helyre kell állítani a minőségi bérpótlék lehetőségét. De ha a támogatás a keresetek növelésére mindössze 5 százalék, akkor kétségessé válik, hogy ehhez hol lesz forrás.

A felsőoktatás jövő évi helyzetét alapvetően egy törvénymódosítás szabja meg, nevezetesen az intézményi integráció, amelynek a jogi keretét a törvény létrehozta, és tartalommal a következő évtől kell kitölteni. Hogy ezt megfelelő tartalommal lehessen kitölteni, ahhoz két szükségletet kell teljesíteni, egyrészt az újonnan létrejövő intézmények belső munkaszervezését kell megoldani, valamint mindehhez forrásokat kell biztosítani. Nos, a hallgatói létszám mintegy tízezres növelésével arányosan ezek a források nem jelennek meg. Egyébként a hallgatói normatíva - 70 ezer forint/fő/év - sajnálatos módon nem növekszik.

A felsőoktatási program finanszírozására szolgálna a világbanki hitel. A törvény tárgyalásakor azt hallottuk, elsődlegesen azért van szükség erre az intézményi reformra, mert így lehet hozzájutni azokhoz a forrásokhoz, amikkel a felsőoktatás fejleszthető, amire a jelenlegi költségvetésben nincs lehetőség. Ha megnézzük a költségvetési törvényt, láthatjuk, hogy összesen 4 milliárd forint jut ebből az intézményhálózat fejlesztésére, és jövőre is csak 7 milliárd. Ezért volt erre szükség? Ezért kellett ez? Nem ilyen léptékű lehetőségekről volt szó! Más szempontból természetesen lehet örülni, hogy az ország kevésbé adósodik el, mert újabb kölcsönt ilyen értelemben csak szerényebb mértékben vesz fel, ugyanakkor nem látjuk, hogy az intézményhálózat jogi keretein túl az érdemi, tartalmi változásnak és működésnek a feltételei biztosítva lennének.

Egyébként az is érdekes, hogy a beruházásból belépő létesítmények működési kiadásaira mintegy 70 millió forint jut az idei 200 millióval szemben, majd a következő években 50-50 millió forint. Miért érdekes ez a részadat? Azért, mert ez azt jelenti, ha meg is valósulna jelentősebb beruházás, akkor abból a kvótából kell az intézményeket fenntartani, amiből minden egyebet kell fedezni. Így a létesítmények valamennyi működtetési költségét, a villamos energiát, a fűtést, a személyzetet újabb forrás nélkül a régiből kell fizetni. Ezzel eljuthatunk odáig, hogy nem teszik lehetővé az intézmények számára, hogy igazából éljenek még akár szerény beruházási lehetőséggel is, így talán még a 4 milliárd is elég lesz. A végkövetkeztetés: a növekvő hallgatói létszám nem megfelelő feltétele a minőség romlásához fog vezetni.

Felhívom a figyelmet még egy időzített bombára. Ha a kormányzat áttekinti a felsőoktatás egészének és bizonyos részeinek a generációs helyzetét, azt kell látnia, hogy körülbelül öt-tíz év között nincs szakmai oktatói utánpótlás. Ez egy adott időszakban rendkívüli módon fogja majd sújtani a felsőoktatást.

Végül a kutatás-fejlesztés kilátásairól szólnék. A jövő évi költségvetés az ígéretek időarányos teljesítését nem adja meg. A GDP másfél százaléka a cél kutatás-fejlesztésre 2002-re, de a jelenlegi 1 százalék kérdésessé teszi ennek elérését. Hozzá kell tenni, hogy nem 0,68 százalékról növekedett 1 százalékra, hiszen ez a lesújtó adat 1995-ben, a Bokros-csomag idején volt, 1998-ban már 0,85 százalék. Nem látjuk, hogy milyen módon fog még két költségvetési év alatt másfél százalékra növekedni. Ezenkívül megemlítem, hogy az Antall-kormány idején ez az arány magasabb volt 1 százaléknál, tehát tulajdonképpen itt egy rendkívüli negatív eredmény részbeni visszaállítása történik csak. Mindenesetre megnyugtató, hogy a miniszterelnök úr tegnapi rádióinterjújában kifejtette elkötelezettségét e másfél százalék teljesítése kapcsán, mert az oktatási bizottságban a Pénzügyminisztérium képviselője legalábbis kétségeket ébresztett e teljesülés tekintetében.

Néhány szót szólnék az állam újraelosztó szerepéről. Más nézetet vallunk, mint ami általában elhangzik. A közszféra fontossága, jelenlegi szintje, az oktatás, a kutatás, az egészségügy, a közrendvédelem finanszírozása szükségessé teszi, hogy ebben az országban az állami újraelosztás példája inkább Hollandia és Franciaország legyen, ahol ez az arány magasabb, mint nálunk. Tudjuk, hogy ezeken a területeken nehéz az örökség. A sokáig improduktív munkának minősített területekről van szó, de ezeket kizárólag a források növelésével lehet a megfelelő szintre hozni.

Milyen forrásokkal? Ha ez a kormányzat nem lép ki az évtizedek óta adott mederben folyó költségvetésből, fiskális és monetáris politika megszabta korlátokból, akkor természetesen nem lesznek forrásai. Ha a kereskedelmi banki szféra befizetése - 22 milliárd, és ez elegendő -, ha a külföldi cégek társasági adója nem kerül be a költségvetésbe, akkor nem lesznek források. Az adósságunk nem 803 milliárd forint, 803 milliárd forint a kamattörlesztés. A hiteltörlesztésekkel együtt 1800 milliárd forint adósságunk van ebben az évben, amit a kamatokkal együtt törleszteni kell, szemben a tavalyi 1600 milliárddal. Tehát nem csökkent, hanem nőtt ez a teher.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Félidőhöz értünk, hiszen a jövő évi költségvetés kapcsán most már látszik, hogy mi várható 2000-ben, és még két költségvetési év marad. A MIÉP támogatta ezt a kormányprogramját, de kétségei vannak abban a tekintetben, hogy megvalósul-e. Erre az évre visszatekintve el lehet majd mondani, hogy végre először a tb- és a központi költségvetés egy időben került be az Országgyűlés elé, de 2002-ben ez senkit nem fog érdekelni. Lehet azt mondani, hogy nehezek voltak a külső körülmények, váratlan kiadások voltak, hogy gúzsba kötve nehéz volt táncolni. Ennek a tönk szélére került országnak a lakossága - a 3 millió, létminimum alatt élővel együtt és azokkal a polgárokkal, akik a szó igazi értelmében szerettek volna polgárokká válni, de ehhez nem kapják meg a feltételeket - 2002-ben ezt a mentegetőzést nem fogja elfogadni.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Pál Béla, a Szocialista Párt részéről.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetés készítésekor minden országban nagy viták vannak. Nem könnyű eldönteni sehol sem, hogy az oktatásra vagy az utakra, a nyugdíjakra vagy a kutatás-fejlesztésre kell nagyobb összeget fordítani. Magyarországon a helyzet azonban még az átlagosnál is bonyolultabb. Magyarországon a következő évben több mint 803 milliárd forintot kell adósságtörlesztésre fizetni. Ez nem könnyű, ez az összeg nagyon hiányzik. Hogy ez a 803 milliárd forint mekkora összeg, arról két összehasonlítást hadd mondjak. Az egész önkormányzati szféra - amiben az oktatástól kezdve nagyon sok minden beletartozik - a következő évben 680 milliárd forint támogatást kap a központi költségvetéstől. Vagy másképp megvilágítva, minden egyes magyar állampolgár után a következő évben 80 ezer forint adósságtörlesztést kénytelen fizetni a magyar költségvetés. Ez az összeg - még egyszer mondom - nagyon hiányzik a költségvetésből.

(9.50)

Bonyolítja vagy nehezíti a helyzetet, hogy a privatizációs bevételek csökkennek, hiszen túl vagyunk a privatizáción, az Európai Unióhoz csatlakozni kívánunk, ezért a költségvetési hiányt a GDP fél százalékával csökkentenünk szükséges.

Tisztelt Országgyűlés! A költségvetést ezek után az előzmények után lehet alaposan értékelni.

Az oktatás központi forrásai a következő év költségvetésében 15,3 százalékkal, 290,8 milliárd forintra növekednek. Néhány adat ezzel kapcsolatosan: az óvódásokra jutó állami normatíva 80 ezer forintról 97 ezer forintra növekszik, ez 21 százalékos támogatás; az iskolásokra vonatkozó állami normatíva 83 ezer forintról 100 ezer forintra növekszik, ez is több mint 20 százalékos támogatásnövekedést jelent. A napközi otthonos ellátás azonban 5500 forintról 15 ezer forintra növekszik, és a kistelepülések iskolásaira jutó kiegészítő támogatás kétszerese az előző évekének. Azt hiszem, ez mindenképpen jelentős előrelépést jelent.

Az önkormányzatok szempontjából azonban a helyzet nem ennyire szép. Azonban itt is fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy - ellentétben az ellenzéki állításokkal - az önkormányzatok állami támogatásának növekedése meghaladja az inflációt. Az előző évben 633 milliárd forint volt az önkormányzatok központi állami támogatása, ez az idei évben a költségvetés tervei szerint 680 milliárd forintra nő.

Egy másik kérdés az, amiről már itt az elmúlt napokban több vita folyt, hogy helyes-e az az elosztási rendszer, amelyet ez a költségvetés tartalmaz. Ez a költségvetés azt tartalmazza, hogy az alacsonyabb jövedelemtermelő képességű önkormányzatok az eddigiekhez képest jobb helyzetbe kerülnek, míg a magasabb jövedelemtermelő képességűek rosszabb helyzetbe. Azt hiszem, ezt az elosztásmódosítást mindenképpen indokolja az, hogy a tavalyi évben már 1100-ra növekedett azoknak az önkormányzatoknak a száma, ahol a szükséges alapellátás biztosítása is problémát okozott; 1100 volt az önhibáján kívül hátrányos helyzetű önkormányzatok száma. Ez mindenképpen olyan szám, ami indokolja azt, hogy az önkormányzati források elosztásánál változtatást kell tenni a költségvetésben is.

Ez a költségvetés biztosítja azt, hogy azokon a hátrányos helyzetű településeken is, ahol a magas munkanélküliség miatt kevés az egy főre jutó személyi jövedelemadó, a szükséges alapszolgáltatásokat - így az oktatást is - az önkormányzat megfelelő szinten biztosítsa.

A felsőoktatásról: a felsőoktatás az előző évben, 1999-ben, pontosabban az előző költségvetésben jelentős forrásnövekedésben részesült a költségvetéstől. Igaza van az előttem szóló képviselőtársamnak, amikor felhívta a figyelmet arra, hogy ez a forrásnövekedés ebben a évben nem folytatódott ilyen mértékben. Ugyanakkor el kell mondanom, hogy a felsőoktatás támogatása a következő évben 8,7 százalékkal, tehát az infláció felett növekszik. Ez az összeg - ellentétben szintén néhány előttem szóló ellenzéki képviselőtársammal - teljes egészében létszámcsökkenés nélkül biztosítja a 8,25 százalékos keresetemelést. A következő évben jelentősen nő a világbanki erőforrásokból támogatott beruházások értéke is a felsőoktatásban.

A Fidesz oktatási munkacsoportja a kutatás-fejlesztésre javasolt összegeket kevésnek tartja, ezért módosító javaslatot kívánunk benyújtani a kutatás-fejlesztés támogatásának növelésére. Ez egyébként összhangban van a kormányprogrammal.

Tisztelt Országgyűlés! Egy költségvetést egységében lehet kezelni. Ez a költségvetés elősegíti az infláció csökkenését, biztosítja az erőteljes gazdasági növekedés feltételeit, ami több ezer új munkahelyet jelent Magyarországon. Ezzel a költségvetéssel közelebb kerülünk az Európai Unióhoz. Ezek a lépések, úgy érzem, biztosítják Magyarország gazdasági felzárkózását.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Megadom a szót Pál Béla képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt; őt követi majd Gyimóthy Géza, a Kisgazdapárt részéről.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! És mondanám, hogy tisztelt államtitkár úr, de sajnos nincs a teremben, remélem, hogy visszaérkezik majd.

Tehát tisztelt képviselőtársaim, a kormány a 2000. évi költségvetési törvényjavaslathoz az állásfoglalását Winston Churchill egy idézetével vezeti be, amely így szól: "Nem elég azt mondani, megteszek minden tőlem telhetőt. Amire szükség van, azt színvonalasan meg kell csinálni." Az idézet első mondatát elolvasva reménykedtem. Azt hittem, a kormány rájött arra, nem elég ígérni a polgároknak, tenni is kell az ígéretek megvalósításáért. Aztán áttanulmányozva a költségvetést, különösen a kulturális területet, meg kell mondanom, hogy csalódtam. Továbbra is óriási a szakadék a Fidesz választási ígéretei és tettei között. S ami a színvonalat illeti, úgy gondolom, Winston Churchill szégyenkezne, ha élne, hogy szavait az Orbán-Torgyán-kormány költségvetési törvényjavaslata bevezetőjének használta, mert óriási a különbség az idézet által sugallt színvonal és a költségvetés tervezete között.

Hiszen lehet-e színvonalról beszélni akkor, amikor ez a költségvetés érzéketlen az emberek valóságos gondjai iránt? Lehet-e színvonalról beszélni akkor, amikor a többség számára nem lesz a beígért életszínvonal-növekedésből semmi, jelentős csoportok reálbérük csökkenésére számíthatnak, elmarad a több száz százalékos egészségügyi béremelés, romlik a közszférában dolgozók helyzete, becsapták a közalkalmazottakat, a pedagógusokat, és a kormány újra megspórolja a nyugdíjasok elvárható nyugdíjemelését, amellyel a nyugdíjak értékállósága biztosítható lenne, és a legszégyenletesebb, hogy a családok egyharmadát képező legrászorultabb családok sem járnak jobban, sőt félő, hogy a helyzetük tovább romlik.

Közben persze ne legyek igazságtalan, emelkednek a Miniszterelnöki Hivatal költségei, a központi államigazgatás személyi juttatásai, és tovább folyik az adófizető állampolgárok pénzének elvonása, központosítása, hogy majd aztán a kormány politikai alapon osztogathassa szét a fideszes önkormányzatoknak, és tisztességesen megfizethesse hithű katonáit. Hiszen a kormány bőkezű, ha saját magáról van szó, az állami intézmények működési költségeit 16 százalékkal kívánja növelni, miközben béremelésre, nyugdíjemelésre 8 százalékot szán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Köszönöm, hogy visszajött! (Varga Mihály: Köszönöm, hogy hiányolt!) Mára már egyre nyilvánvalóbbá válik, hogy a Fidesz képtelen teljesíteni választási ígéreteit, és ezért aztán teljesíthetetlen ígéretei levében főve úgy tesz, mint az ünnepi vacsorára készülő kacsa, aki miközben pirul a sütőben, így szól ki a reá váróknak: juj, de finom illatom van!

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! De szóljunk a kulturális fejezetről! Enyhén szólva is vegyes a kép. A Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma 2000. évi költségvetési tervezetének bevezetőjében a szokásos, minden területet felölelő sikerpropagandát találjuk. Ugyanakkor tudjuk, hogy az előkészítés során is megsértették a jogalkotásról szóló törvényt, hiszen nem történt meg az érdekegyeztetés a szakmai érdekképviselettel, a Közművelődési és Közgyűjteményi Dolgozók Szakszervezetével, holott a költségvetési tervezet számos ponton - rejtve - módosítja a kulturális alaptörvényt is; ahogy helybenhagyólag bólogat rá az államtitkár úr is.

Ha részletesen sorra vesszük a különböző tételeket, az alábbiakat tapasztaljuk. Ellenzéki képviselőként is el kell ismerni és támogatjuk, hogy a kormány kiemelten kezeli az ezredfordulós ünnepségeket, folytatja a millecentenárium idején már megkezdett kulturális beruházásokat, műemléki és millenniumi felújításokat, a kiemelt műemlékek, kulturális intézmények rekonstrukcióját. Ugyanakkor azt az aggályunkat is meg kell osztanunk, hogy továbbra sem sikerült egészen pontosan tisztázni az önkormányzatok és az állampolgárok számára, hogy mi is a millenniumi milliárdok felosztásának módja, politikai vagy szakmai alapon történik-e ez a felosztás, és mi is a munkamegosztás a millenniumi kormánybiztosi hivatal rendelkezésére álló összegek, valamint a minisztérium keretében rendelkezésre álló összegek között.

Jó az is, hogy jelentősen megemelt összeggel szerepel a határon túli magyarság kulturális életének támogatása, az egyházi műemlékek helyreállításának költségei és az egyházi közgyűjtemények rekonstrukciója.

(10.00)

Annak is örülünk, hogy a tárca 200 millió forintot szán a bezárt művelődési intézmények, könyvtárak újra alapfeladataik szerinti hasznosítására, még akkor is, ha tudjuk, ennek az összegnek a tízszeresére lenne szükség a beérkezett igények alapján, s még ez is kevés lenne az elmúlt 10 évben - mindenféle kormánytól függetlenül - leromlott közművelődési intézményrendszer helyrehozatalára és színvonalas működésének a biztosítására.

Jó az is, hogy a tervezet szerint emelkedik az öt kiemelt nemzeti intézmény, az Operaház, a Nemzeti Filharmonikusok, az Állami Népi Együttes, a Nemzeti Színház és a Műcsarnok támogatottsága. Ezek a tervezetnek azon leglényegesebb pontjai, amelyeket ellenzéki képviselőként is el kell ismernünk, és amelyeket ellenzéki képviselőként is támogatunk.

Más lényeges pontokon viszont nem sikerült megteremteni az összhangot a kormányzati ígéretek és a valóság között a költségvetés tervezete és a költségvetés tényszámai vonatkozásában. Hiszen miközben a tárca képviselői arról szónokolnak, hogy megállítják a kultúra maradványelven történő finanszírozását, és javítják a közművelődési és közgyűjteményi dolgozók helyzetét, jövedelmi viszonyait, eközben azt tapasztaljuk, hogy a kulturális alaptörvény számos rendelkezését egyéves késéssel és csökkentett mértékben léptetik életbe, persze úgy, hogy közben növekedésről beszélnek, bevezetve ezzel, mai nyelvújítóként, a csökkenő irányú növekedés új fogalmát. Úgyhogy ilyen csökkenő irányú növekedést tapasztalhatunk, amikor a kulturális szaktörvényben meghatározott állami feladatok finanszírozásához szükséges támogatás összegét, amely a közművelődési feladatok céljára szolgál, most a helyi önkormányzatok normatív költségvetési hozzájárulása arányában - 10 százalékkal kisebb arányban a törvényben előírtnál - 35 százalékra módosítják. Ez a törvényben előírthoz képest több mint 1 milliárd forint elvonást jelent. Gondoljuk végig, kedves képviselőtársaim, hogy ebből hány városi, kistelepülési közművelődési intézmény tevékenységfinanszírozását lehetne javítani!

A tervezet módosítja a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók továbbképzésére szánt összeget is, szintén ilyen csökkenő irányú növekedéssel; igaz kiterjeszti a részmunkaidőben dolgozókra is, amit el kell ismerni, de a törvényben előírt 4 százalék helyett 1,5 százalékot szán erre a célra. Ez mintegy 280 millió forint elvonást jelent. Ide tartozik az is, hogy idén senkinek nem adják meg a beígért, fókuszált béremelést.

Nem változik a közművelődési, közgyűjteményi dolgozók elfogadhatatlanul alacsony bére, jövedelmi helyzete sem. Bár 8,25 százalékos növekedést irányoznak elő, ennek 5 százalékát a költségvetés keretéből, 3,25 százalékát pedig létszámcsökkentésből kívánják előteremteni, amikor ezen a területen közel 10 százalék volt az elmúlt időszakban a létszámcsökkentés, és az e területen dolgozók bérátlaga bruttó 45 ezer forint. Így tehát ők is azok közé tartoznak majd, akiknek nemhogy nem nő, hanem csökkenhet a kézhez kapott nettó munkabérük 2000. január 1-jétől. Persze, közben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának igazgatási fejezetében azt találjuk, hogy 17 százalékos támogatásnövekedéssel számolnak, és a személyi juttatások is 40 százalékkal nőnek.

Nem változik ugyanakkor a szakszervezeti, munkahelyi művelődési intézmények költségvetési támogatása sem, ez már két éve változatlan. Ez az intézmények jövőbeni működési esélyeit csökkenti, bár a kormány, nagyon helyesen, most készül arra, hogy pont abban a törvényben, amelyről délután fogunk vitatkozni, a társadalmi szervezetek ingatlanjuttatásának keretében odaadja a szervezeteknek az általuk használt ingatlanokat. Ez is azt bizonyítja, hogy mindenképpen szükség lenne a költségvetési támogatás növelésére.

A törvény tervezetében tovább folytatódik a nemzeti kulturális alapprogram függetlenségét, szakmaiságát csorbító módosítások sora, 50 százalékra emelkedik a miniszteri keret, és a főbizottság tagjainak többségét a miniszter nevezné ki. Akkor is szerepel ez a módosítás - és nincs kétségünk abban a vonatkozásban, hogy a kormánypárti többség végre fogja hajtani ezt a módosítást -, ha lassan már a nemzeti kulturális alapprogram főbizottsága összes kuratóriumi tagja lemond, e törvénytervezet módosítása elleni tiltakozásként.

Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az elmondottak alapján világosan látszik: tovább folytatódik a kultúra területén is a központosítás, hogy minél inkább politikai és ne szakmai alapon lehessen döntéseket meghozni, és az adófizető állampolgárok pénzéből befolyt összeget kormányzati túlköltekezésre, fideszes vezetésű önkormányzatok támogatására, Fideszhez közel álló intézmények támogatására lehessen fordítani. Egyre nyilvánvalóbb, hogy ezen a területen sem teljesíthetők a Fidesz választási ígéretei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Manapság a tisztelt Házban sajátos módi járja: Orbán Viktor miniszterelnök úrról példát véve, sokan idéznek dakota indián közmondásokat, mondanivalójuk szemléletesebbé tételére. Bár gyermekkoromban én is szerettem az indiánregényeket és tisztelem más népek kultúráját, közöttük a dakota indiánokét is, most egy magyar közmondást szeretnék az önök figyelmébe ajánlani, amellyel őseink intették eltévelyedett társaikat. Hadd ajánljam ezt a választási ígéreteiktől eltávolodott fideszes képviselőtársaim figyelmébe! (Babák Mihály közbeszól.) Így szól: minél gyorsabban vágtat a lovad, annál messzebb kerülsz a céltól, ha ellenkező irányba lovagolsz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Sasvári Szilárd képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt gondolom, érdemes néhány dolgot a helyére tenni, és (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Most történt meg! Megtörtént!) azokat az összekapcsolódó dolgokat, amelyek nem illettek össze, illik szétválasztani. És amely programokat pedig a tisztelt képviselő úr többször megismert - és a bizottsági üléseken nem élt kritikai észrevételekkel -, azokra, azt hiszem, érdemes mégiscsak kitérni, hogy tudjuk, például a millenniumi albizottság ülésén a millenniumi programot többször átbeszéltük.

Ezek azok a millenniumi programok, amelyekre tavaly 15 milliárd forint volt, s tartalmazzák még az előző kormány által elindított programokat is. Először is, ha a képviselő úr arra gondol, hogy ezeket le kellene állítani, akkor erről beszélni kellene - én nem tartanám jónak, sem az Árpád-házi templomok felújításának a programját, sem a királyi városok felújítási programját.

Másodszor: a közművelődési revitalizációs programban nem történt más az elmúlt évben, mint hogy az elmúlt 15 évben megszűnt, ideiglenesen szüneteltetett közművelődési otthonokból, amelyeknek a száma 500 volt, ennek a kormányzatnak az első évében 73-at sikerült újra elindítani. S ez a program folytatódik, az erre szánt összeget megduplázza ez a költségvetés - ez a helyi kultúrák terét támogatná.

A harmadik dolog: mind a millenniumi programban, mind pedig más területeken a műemléki felújítás mint beruházás folytatódik, s olyan települések részesülnek ebből, amelyeken utána idegenforgalmi, kulturális központokat lehet ennek kapcsán kialakítani. Csak néhány összeget hadd mondjak el: az átfogó felújítási programra, ami az összes magyarországi műemléket érinti, 3 milliárd áll rendelkezésre - ez részprogramja a műemléki felújításnak -, Budapesten 3,7 milliárd forintot kap a Szent György tér és a Várkert-bazár, és 3,5 milliárd forintot kapnak azok a múzeumi rekonstrukciók, ami például az Iparművészeti Múzeumot, a Magyar Nemzeti Múzeumot érinti. Azt gondolom, elég tisztességesen sikerül a kulturális örökségünket felújítani.

Ez az, ami tényszám, s ez az a program, ami sikeres volt. Abban kérjük az ellenzék támogatását, hogy ezeket a programokat ezért szíveskedjen támogatni! Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Pál Béla képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sasvári Szilárd képviselőtársam hozzászólását úgy értelmezem, mint aki úgy jár, hogy akinek csak kalapácsa van, az mindenben szöget lát. (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Azért mondom ezt, mert ha jól figyelte a hozzászólásomat, kedves képviselőtársam, akkor - idézem szó szerint - azt mondtam: ellenzéki képviselőként is támogatjuk, hogy a kormány kiemelten kezeli az ezredfordulós ünnepségeket, folytatja a millecentenárium kapcsán már megkezdett kulturális beruházásokat, a műemléki és múzeumi felújításokat, és soroltam tovább, jó, hogy jelentősen megemelt összeggel szerepel az egyházi műemlékek támogatása, rekonstrukciója és így tovább. Sőt, azt is mondtam, annak is örülünk, hogy a tárca 200 millió forintot szán a bezárt művelődési intézmények, könyvtárak újra alapfeladataik szerinti hasznosítására, még akkor is, ha tudjuk, és ön is tudja, hogy ennek a többszörösére lenne szükség. Azt gondolom, ez is valóság.

Tehát azokat a fejezetpontokat, amelyeket ön kiemelt, kedves képviselőtársam - és nagyon szépen köszönöm, hogy megerősítette, hogy ellenzéki képviselőként is nagyon fontosnak tartjuk ezeknek a támogatását -, úgy fogom fel, hogy ön is egyetért azzal, hogy ezek a kulturális költségvetés azon fejezetei, amelyeket közösen úgy kell megítélnünk, hogy valóban a kulturális terület bővítését és a kultúra további fejlesztését szolgálják.

(10.10)

Voltak persze más területek is, amelyekről szóltam - remélem, nem kerülte el a figyelmét -, ami viszont a tényszámok alapján újfent azt bizonyította, hogy azokon a területeken, a közművelődési dolgozók bérezésének helyzetében vagy például a továbbképzésre szánt támogatásban vagy a működési tevékenységre szánt kiadásokban viszont nem sikerült előrelépni, a kormányzati ígéreteknek megfelelni és a kulturális alaptörvényben megfogalmazott pontokat valóra váltani.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra jelentkezett Sasvári Szilárd képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

SASVÁRI SZILÁRD (Fidesz): Köszönöm szépen. Nagyon örülök, hogy az ellenzék megváltoztatta a hozzáállását a millenniumi programokhoz, hisz az előző költségvetési időszakban azt a 15 milliárdot, amit erre a célra szántunk, mind SZDSZ-es, mind MSZP-s módosító indítványokkal az összeset el akarták vonni a költségvetésből. (Bauer Tamás bólint.) Ez egy jó változás, aminek örömmel adok hangot, hiszen ez azt jelenti, hogy innentől talán meglesz a támogatásuk a millenniumi programokkal kapcsolatban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt továbblépnénk és folytatnánk a költségvetés általános vitáját, ismertetem a frakciók rendelkezésére álló délelőtti tévéadásidő alatti időkereteket:

Fidesz-Magyar Polgári Párt 55 perc 30 másodperc, Magyar Szocialista Párt 57 perc 15 másodperc, Független Kisgazdapárt 29 perc 47 másodperc, Szabad Demokraták Szövetsége 21 perc 49 másodperc, Magyar Demokrata Fórum 9 perc 10 másodperc, Magyar Igazság és Élet Pártja 14 perc 20 másodperc, a függetleneknek pedig 2 perc áll még rendelkezésükre.

Megadom a szót Gyimóthy Géza képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt; őt követi majd Kóródi Mária, a Szabad Demokraták Szövetsége részéről.

GYIMÓTHY GÉZA (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Rövid felszólalásomban arra szeretnék választ adni, hogy a kormány programjában foglaltaknak megfelelnek-e a 2000. évi, az egyházak és intézményeinek tervezett támogatási előirányzatai.

Az egyházak és a velük szimpatizáló közvélemény megnyugvással vette tudomásul, hogy a polgári kormány nem csupán tárgyalt az egyházakkal és kötött megállapodást - korábban csak az egyikkel, a katolikus egyházzal -, mint az előző kabinet, hanem a protestáns egyházakat korábban ért sérelmeket rendezve, velük is olyan megállapodásokat kötött, melyek hosszabb távon biztosítják az iskolákat, kórházakat és a szociális otthonokat fenntartó egyházak közszolgálati intézményeinek működését.

Megkezdődött és reményeink szerint folytatódni fog a jogszabályok módosítása azért, hogy azok összhangban legyenek a különböző egyházakkal kötött hazai és nemzetközi szerződésekkel. Ugyanis elsősorban az előző ciklus végén elfogadott egyház-finanszírozási törvény és a hozzá kapcsolódó törvénymódosítások némelyike nem volt összhangban a már korábban elfogadott vatikáni egyezménnyel, és ma is korlátozza bizonyos fokig az egyházak mozgásterét.

A 2000. évi költségvetési tervezet néhány adata riadalmat keltett a közelmúltban. Azokból tudniillik úgy tűnik, hogy az egyházi műemlékekre, valamint az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára és egyéb beruházásokra lényegesen kevesebb jut 2000-ben, mint 1999-ben.

Valójában arról van szó, hogy feltehetően más területekre, például a millenniumi év kiadásaira kerültek át ezek a pénzek. Az lenne az érintettek, azaz az egyházak vezetői és az egyházak tagjai számára a megnyugtató, ha továbbra is pontosan, nevesítve el lennének különítve az egyházak rekonstrukcióira és beruházásaira fordítható források, és ezek elosztásába komoly beleszólásuk lenne a felhasználóknak.

Végül kiemelem, hogy a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének kérdése legalább annyira önkormányzati, vidékfejlesztési téma, mint egyházi. Hiszen a kiváltási összegek zömét az önkormányzatok kapják, és ebből új óvodák, iskolák és más korszerű közintézmények épülnek. Az önkormányzatok és esetenként az egyházak nagyon számítanak ezekre az összegekre. Az előző kormány az ingatlanok visszaadásának, illetve a kártalanításnak a határidejét tíz évvel meghosszabbította: 2011-ig kell az államnak megoldania a volt egyházi tulajdonok rendezését. Ugyanakkor a költségvetés eddig még egyetlen évben sem biztosított erre a valamelyest könnyített feladatra - tehát hogy tíz évvel eltolta a határidőt - elegendő fedezetet.

Így van ez a jövő évi tervezetben is. Véleményünk szerint a jövő évre tervezett 5 milliárd forintot 2-3 milliárddal meg kellene növelni - legalább két évig -, és utána érné utol úgy magát ez a folyamat, hogy 2011-ig befejeződhessen a volt egyházi tulajdonok rendezése.

Ha tételesen végigmegyünk az egyházak támogatásán, az egyházi közgyűjtemények fenntartásának támogatására 418 millió forint előirányzat van, ez 28 millióval több, mint az ez évi, tehát a '99-es. Az egyházi kulturális örökség értékeinek rekonstrukciójára viszont nagyon kevés az 1 milliárd forint előirányzat. Ez 700 millióval kevesebb, mint ami idén ténylegesen rendelkezésre állt. Az egyházak nemzetközi tevékenységének támogatására 60 millió forintot irányoznak elő. Ez 10 millióval több, mint az idei, de jövőre - épp a millenniumi évvel kapcsolatban is - nagyon sok jelentős egyházi esemény lesz.

A hitoktatás támogatására - és a fő hangsúlyt erre szeretném helyezni - a kormányprogrammal összhangban - és nagyon helyesen - 1,8 milliárd forintot irányoz elő. Ez 100 millió forinttal több, mint az idei.

Mint köztudott, képviselőtársak, az előző években, a Horn-kormány idején nem támogatták - érthető okok miatt - a hittanoktatást, márpedig nagyon jól tudjuk, hogy egy nemzet jövője szempontjából meghatározó a jövő ifjúságának nevelése, és ahol hitre, erkölcsre nevelik a fiatalokat a hittanoktatás keretében, ott erős nemzet várható.

A szocialista évtizedekben, a szocializmus évtizedeiben, az elmúlt negyven évben a lelkészek, papok foglalkozhattak az idős emberekkel, vihették az utolsó kenetet, tarthattak időseknek bibliaórát - eggyel nem foglalkozhattak: az ifjúsággal. Hála istennek, a nemzeti kormány idején jelentősen fordult ez a helyzet, hiszen jelentős hittanoktatás zajlik az ország iskoláiban, óvodáiban, és akinek van módja különbséget tenni, az egyházi iskolákban - bár nagyon jelentősen lemaradva, nagyon nehéz anyagi helyzetben kezdett iskolákban, óvodákban - az ottani nevelés, nemcsak a pedagógiai nevelés, hanem az emberré nevelés, az isten-, haza- és családszeretetre való nevelés egyértelműen megmutatkozik az egyházi intézmények és a hittanoktatás javára.

Az egyházi alapintézmény-hálózat működtetésének állami hozzájárulása esetében - amit az szja-ból felajánlhatnak az egyházaknak - az országos tapasztalat az, hogy az adófizetőknek csak 10-15 százaléka rendelkezik úgy, hogy egyházának adja. Márpedig keresztény-keresztyén társadalom vagyunk, majd' mindenki megkeresztelkedett ebben az országban, mégis csak az adófizetők 10-15 százaléka adta oda személyi jövedelemadójának rendelkezésre álló részét az adott egyházának.

Ez talán abból adódik, hogy rossz ez a módszer, mert ma elszakadt a helyi gyülekezet. Nem látják az egyháztagok, hogy az ő templomukra, az ő egyházi óvodájukra, egyházi intézményükre adják, mint ahogy a korábbi évtizedekben, a legnehezebb kommunista időszakban is volt, hogy tudták az egyháztagok, hogy ők milyen közvetlen célra adják az összegeket. Ma, amikor egy összegyházi technikai számra adják oda, nem látják, hogy az hogyan csordogál vissza az adott gyülekezetbe. Ezért már nagyon sok teológus azt mondja, hogy sokkal jobb lenne az a módszer, amikor nem egy közegyháznak, hanem az adott egyes gyülekezeteknek juttatnák az adófizetők, így nyilván megszűnhetne az a közöny, ami jellemző.

Nagyon fontos, hogy a kiegészítő oktatási normatívát ne csökkentse az állam. Ami az idén rendelkezésre állt, szeretnénk, ha ugyanez jövőre is az egyházak - valorizáltan természetesen, az inflációval növelt értékkel - rendelkezésére állna.

A volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezésével összhangban az arra jogosult egyházak járadékösszege az előírt értéknövelési kötelezettséggel is számolva - a '99. évben kötött megállapodásra is figyelemmel - 5,4 milliárd forint lesz, tehát ez 1,8-del több, mint ami az idén állt rendelkezésre.

 

(10.20)

Az egyházat közcélú tevékenysége folytatásához szükséges ingatlan megszerzéséhez segíti, hiszen kimondja az 1997. évi törvény, hogy a kormány jogosult a korábban jelentős ingatlanvagyonnal nem rendelkező egyházat közcélú tevékenysége folytatásához ingatlanmegszerzéssel segíteni. E célra jövőre 50 millió forint előirányzatot biztosítanak.

A legkényesebb kérdés a volt egyházi ingatlanok tulajdoni helyzetének rendezése. Mint ahogy elmondtam, a 2000. évre, jövőre erre 5 milliárd forintot irányoznak elő. Bízom abban, hogy a három kormánypárti képviselő tegnap benyújtott - majd a frakciók jóváhagyásával és a szavazáskor történő támogatással - módosító javaslata biztosítja majd szavazáskor, hogy a jelenlegi előirányzat szerint összességében közel 1 milliárd forinttal több lesz a jövő évi előirányzat, mint ami az idén az egyházak rendelkezésére állt. Bizony, ez a közel plusz 4 milliárd - amelyet a kormánypárti pénzügyi szakértő képviselők benyújtottak a nevünkben - ezt lehetővé teszi.

Befejezésül elmondanám, tisztelt képviselőtársaim, hogy az egyházak támogatásáról miért kell szólni. Most nem arról beszélnék, hogy holnap ünnepeljük '56-os forradalmunk dicső napját, és hozhatnánk március 15-éről vagy a magyar forradalom jeles napjairól és lánglelkű forradalmárainkról is idézetet. Befejezésül arra kérem képviselőtársaim figyelmét és támogató szavazatát, hogy az egyházakat azért támogassák, mert nem saját maguk javára, hanem az egyes emberek, szegények, kisemberek javára fordítják a pénzt, mint ahogy ez a történelemben volt. A nemzeti liberalizmus híve, a reálpolitikus Deák Ferenc szavaival fejezem be felszólalásomat, aki Istent és szeretetét, az istenfélelmet kevesebbnek mondta, mint az említett forradalmárok vagy a zsoltáros, aki azt mondta, hogy boldog ember, aki az Urat féli, de Deák Ferenc is többször elmondta - ezt illő itt is, a költségvetési vita során is elmondani -, hogy amit erőszakkal vesznek el egy nemzettől, azt a Jóisten még jóra fordíthatja, de amiről önként lemond egy nemzet, az örökre elveszik a nemzet számára.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kóródi Mária képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége; őt követi Herényi Károly, a Magyar Demokrata Fórum részéről.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Semmi nincs, ami jobban leleplezné egy kormány valódi szándékait, mint a költségvetés. És ez még akkor is így van, ha a propagandisztikus kijelentések mögé egy minden eddiginél kuszább, nehezen áttekinthető, mondhatnám, átláthatatlan költségvetést készítenek.

Hatalomra kerülése óta a Fidesz nyers erőből és egyre erőszakosabban politizál. Nem él, hanem egyre gyakrabban visszaél a végrehajtó hatalomban rendelkezésére álló eszközökkel. Láthatóan útjában állnak a demokratikus jogállam alapintézményei, azok az intézmények, szervezetek, önkormányzatok, amelyek ellenőrzést jelenthetnek vagy megállíthatnák a kormányzatot, ha rossz irányba viszi el az ügyeket vagy éppen az országot.

A most tárgyalt költségvetés jól mutatja, hogy ez a kormány nem akar demokratikus kontrollt és fékeket. Mintha nem számítana, milyen köztársaság lesz Magyarország, hogyan tud majd beilleszkedni a jogállamok Európájába. Abból az alapvetően hibás és rendkívüli módon káros szemléletből indulnak ki, hogy az, ami itt önök előtt született vagy nem került az önök befolyása alá, biztosan rossz. Pedig az önök kormányzása előtt is történtek pozitív dolgok: például az, hogy 1990-ben olyan önkormányzati rendszert alakítottunk ki, amely érdemben lehetővé tette, hogy az emberek ne a bürokratikusan centralizált központi hatalom alattvalói legyenek, hanem a helyi hatalmon keresztül életükbe, sorsukba aktívan beleszóló polgárok. Ha körülnéznek Középkelet-Európában, láthatják, hogy azok az országok, amelyek önkormányzati rendszert építettek ki - mint Magyarország, Csehország, Lengyelország -, közel kerültek az uniós csatlakozáshoz, és beléptek a NATO-ba. Azok az országok pedig, ahol az önkormányzatok helyett a helyi hatalmat helyhatósági szinten tartották - mint Románia, Szlovákia, Bulgária -, alaposan lemaradtak.

Kétségtelen, a kormányok mindig arra törekednek, hogy a pénzt ők osszák el, és a feladatokat pedig az önkormányzatok lássák el. De ilyen messzire, mint a Fidesz-kormány, eddig még egyik kormány sem ment el. A jövő évi költségvetésben a személyi jövedelemadó szabadon felhasználható 5 százaléka még jelképnek is kevés, mondhatnám, semmi. Egyértelműen azt mutatja, hogy önök ott fent, az íróasztalaiknál jobban tudják vagy azt hiszik, hogy jobban tudják, mit kell tenni, mint az emberek, akik ott lent maguk akarják az életüket irányítani. Azt mondják, teszik mindezt azért, hogy kiegyenlítsék a települések fejlődését, és csak azok az önkormányzatok járnak rosszul, ahol sok a személyi jövedelemadó. De ez nem igaz! Ugyanis a költségvetés nem ad semmilyen választ arra, hogy a hátrányos helyzetű önkormányzatok hogyan zárkóznak fel! Azzal, hogy egy-egy térségben a fejlődés motorját jelentő településtől elvonják a pénzt, mindenki szegényebb lesz, ráadásul a kistelepüléseket arra szorítják, hogy ne az eddig működő térségfejlesztésekben gondolkodjanak, hanem a párthűséghez alkalmazkodó segélyekért álljanak sorba.

Az önök kormánya nemcsak az önkormányzatok önállóságát nem szereti, de kényelmetlennek tartja a bíróságok függetlenségét is. A miniszterelnök és az igazságügy-miniszter példátlan, jogállamban nem szokásos módon avatkoznak bele az igazságszolgáltatás menetébe. Amíg kéretlen igazságaikat osztogatják arról, hogyan és miként kell, kellene a bíróságoknak dönteniük, a költségvetésben nem tesznek semmit azért, hogy végre valóban jól működő bírósági rendszer alakuljon ki Magyarországon, olyan, ahol nem kell egy-egy ítéletre évekig várni. A költségvetés és az Országos Igazságszolgáltatási Tanács költségvetésének összevetéséből kiderül, hogy mintegy 10 milliárd forinttal adnak kevesebbet annál, mint amire valóban szükség van. A jelentősen megnövekedett bírósági feladatok ellenére kockáztatják, hogy legyen elegendő bíró és ügyviteli alkalmazott, és hogy ne induljon el ismét a bírák pályaelhagyása.

Európához jogállamként csatlakozni csak erős, gyors és hatékony bíróságokkal lehet. Ha egy országban az igazságszolgáltatás a bíróságoktól a magánszférába szorul ki, ha ököllel, politikai befolyással vagy sehogyan sem lehet érvényesíteni a jogot, abban az országban semmi nem működik, sem a demokrácia, sem a gazdaság, sem az ország. Nem kell szeretni a bíróságokat, de erősíteni kell őket - és persze betartani ítéleteiket, mindenkinek, még a kormánynak is! De az önök kormánya nemcsak támadja a bíróságokat, hanem a jogerős ítéleteket sem hajtja végre.

Jogerős ítélet született a főváros javára az úgynevezett metróperben, de a költségvetés semmilyen utalást nem tartalmaz arra, hogy a kormány hogyan és miből fizeti ki a 2000-ben esedékes 7,8 milliárd forintot vagy az idén esedékes 4,8 milliárd forintot. És az sem igaz, hogy a metró helyett a felszíni közlekedést fejlesztik, mert ilyen ráfordítás sem található a költségvetésben. (Varga Mihály: Ez nem igaz!)

Milyen képet állít ki magáról egy olyan kormány, amelyik nem tartja magát a bírósági ítéletekhez, és megtéveszti az embereket? Olyat, amit nem lehet jogállami képpé retusálni, akkor sem, hanem tényleg országképépítésre fordítják azt az évenként 4 milliárd 363 millió forintot, amit 2000-ben, 2001-ben és 2002-ben a költségvetésben szerepeltetnek.

(10.30)

Ez az országképépítésre szánt 4 milliárdos tétel a legbosszantóbb és a legárulkodóbb a költségvetésben. Bosszantó és felháborító, hiszen az állampolgári jogok biztosának hivatalától 16 millió forintot vonnak el, és ezzel a működését, a villanyszámla kifizetését veszélyeztetik. Bosszantó, mert még a katasztrófák idején nagy propagandával törvényt hoztak az egységes katasztrófaelhárítási szervezet létrehozásáról. De most a költségvetésben nincs meg az a néhány százmilliónyi forint, amely a szervezet felállításához és eszközei működtetéséhez szükséges lenne. Árulkodó ez a tétel, mert megmutatja, hogy önök nem egy demokratikus ország építésén, hanem egy sajátos birodalom kiépítésén fáradoznak (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Nevetséges!), és annak képpé formálásában gondolkodnak. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Hogy lehet ekkora marhaságokat beszélni?!) A 4 milliárd forintból nem az ország és annak intézményei, hanem az önökhöz közel álló propagandisták gazdagodhatnak.

Az emberek, higgyék el, ezt megértik - és nem akarnak Patyomkin-országban élni. Azt akarják, hogy jól működjenek az önkormányzatok, a bíróságok, hogy az ombudsman megvédje őket jogaikban, hogy katasztrófák idején ne csak ígéretet, de valódi segítséget kapjanak.

Ez a költségvetés nem erről szól. Ez a költségvetés nem egy új évezred költségvetése. Ez a költségvetés a rendszerváltás előtti idők szellemét hozza vissza, onnan pedig nehéz lesz Európába menni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként megadom a szót Balsay Istvánnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Asszony! A forradalom és szabadságharc előnapján nehéz megállni, hogy mértéktartó választ adjak arra a felvetésre, hogy ez a kormány nem a demokratikus ország megerősítésén dolgozik, mégis megkísérlem. (Bauer Tamás közbeszólása.)

Mindhárom parlamenti ciklusban, hol önkormányzati szövetségi emberként, hol polgármesterként, hol képviselőként módomban volt végig követni az ön felszólalásait (Közbeszólás.), és mindegyik alkalommal... - az előző ciklusban még tanácselnökként, igen -, és mindegyik ciklusban hasonló hangvétellel beszélt. Azokat a képviselőket, akik közreműködtek a mintegy 110-150 milliárd forintnyi önkormányzati gázközművagyonnak az átadásában, és (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) most keveslik, hogy az önkormányzatok milyen támogatást kapnak, meggondolásra inteném. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Azokat a képviselőket, akik azért, hogy az állam javára megtakarítottak ekkora összeget, és közben a főváros a teljes 40 milliárd forint gázközművagyont magáénak tudhatta, meggondolásra inteném. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Az önkormányzati rendszer Magyarországon 1990-ben valóban egy új korszakot indított el. 1990-et követően két ciklusban is ratifikálta a parlament az Európai Önkormányzati Chartához való csatlakozást. Ezeket az alkotmány és kétharmados törvények sokasága biztosítja. Az önkormányzatok bevételeikkel szabadon gazdálkodnak. Az előző parlamenti ciklus kormánya indította el a négysávos személyi jövedelemadó-megosztást; most is 40 százalék marad helyben, ennek megosztásában azonban azért, hogy a települések 85 százaléka biztonságosan működtethesse az iskolát, az óvodát, a bölcsődét, és azok az ágazati törvények is kielégíthetők legyenek, szükséges volt ezt a nehéz és fájdalmas lépést megtenni, a személyi jövedelemadó ilyen mértékű szerepeltetését a költségvetésben.

Kérem, ezt vegye figyelembe. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársam! Úgy érzem, a tények önt nem zavarják különösen, sem az, ami a költségvetésben le van írva. (Közbeszólás az SZDSZ padsoraiból.) Sokadszor mondom már el, az önkormányzatok támogatása 633 milliárdról 680 milliárdra növekszik az elkövetkezendő időszakban. Valóban van egy átrendezés, de az, hogy az önkormányzatoktól pénzt von el ez a költségvetés, nem felel meg az állításnak. 1994-98 között, amíg önök kormányon voltak, valóban történt ilyen, de most az önkormányzatok támogatása reálértékben növekszik.

Valóban történik egy jövedelemkiegyenlítés, de meg kell mondjam, hogy ugyanilyen jövedelemkiegyenlítésért küzdenek az ön fővárosi képviselőtársai, mert pontosan ilyen jövedelemkiegyenlítést szeretnének elérni a fővárosban akkor, amikor a forrásmegosztásba egyre nagyobb kerületi jövedelmeket kívánnak bevonni.

Lehet, hogy a tisztelt képviselőtársamat nem zavarja az sem, hogy a börtönök vezetőségének véleménye ellenében volt bíró, aki szabadságra engedett rabokat, akik utána bűncselekményeket követtek el. Azt kell mondjam, hogy az ország lakosságának 90 százalékánál jóval nagyobb részét ez az eljárás azonban zavarja (Közbeszólás.), és azt gondolom, hogy semmilyen problémát nem jelent, ha van politikus, aki ezt szóvá is teszi, hiszen ez semmiképpen sem egy rendjén való eljárás. Azt hiszem, hogy ezt bárki megfogalmazhatja, és semmiféle kísérlet nem történt arra, sem itt, sem más esetben, hogy a bíróságok döntését befolyásoljuk.

Azt hiszem, az sem helyes eljárás, ha egy hihetetlenül nagy összegű ügy több éven keresztül nem jut el az első érdemi tárgyalásig. Azt hiszem, hogy ezt sem csak egy adott miniszter, hanem az ország lakosságának nagy része kifogásolja. A jogállam megteremtése pontosan azt jelenti, hogy minden egyes ügyet jogszerűen vizsgálunk végig.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Láthatóan elég nehéz hallani - legalábbis én a képviselő úr szavait elég nehezen hallottam -, úgyhogy hadd kérjem azt, hogy a hozzászólók egy kicsit helyezzék feljebb a mikrofont. Lehet, hogy a terem más részén ülőket ez kevéssé zavarja, vagy ott jobban hallható, de itt fenn a pulpituson elég nehezen volt hallható az iménti néhány mondat.

Természetesen továbbra is kétperces hozzászólások következnek. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Legyen szabad egy pillanatra figyelmeztetni magunkat arra, hogy ami ebben a Házban elhangzik, annak különös jelentősége van. Persze, hogy szerte az országban, szerte a világban mindenütt, de ami itt elhangzik, annak különös jelentősége van.

Amikor igen tisztelt képviselőtársam, Kóródi Mária azt mondja, hogy nem demokratikus társadalom épül, hanem egy birodalom (Dr. Kóródi Mária: Így van! - Bauer Tamás: Így van!), hogy ez a kormányzat (Balsay István közbeszólása.) nem demokratikus társadalom kimunkálásán tevékenykedik, hanem egy birodalomén, igen tisztelt képviselőtársaim, hogy is mondjam: ez az épület jól megépült és áll (Varga Mihály közbeszólása.), az ilyen mondások ellenére is!

Kérem szépen: birodalom. Talán jó volna, ha meggondolnák, mit is jelent az! Éppen a mai napon? (Dr. Kóródi Mária közbeszólása.) A magyar forradalom évfordulójának az előestéjén? Amikor esztendőkkel ezelőtt itt voltunk ezen a téren és tüntettünk, és felemeltük a szavunkat a birodalom ellen, a gyarmatosító birodalom ellen? Talán van objektív alapunk, igen tisztelt képviselő asszony és igen tisztelt képviselőtársaim, és szerte az országban van objektív alapunk: összehasonlítjuk a demokratikus népképviseleti rendszert a birodalommal! Vagy vehetünk más birodalmi példákat is; ebben az évszázadban szomorú, szégyenletes birodalmi próbálkozások történtek.

Ami ma Magyarországon történik, igen tisztelt képviselő asszony, igen tisztelt Ház: a magyar nép által választott Országgyűlés és annak a kormánya intézi az ország ügyeit. Ha mi ezt másképp prezentáljuk, akkor nem teszünk jót az ország közérzetének és hírünknek a világban. Kérem, ne tegyük!

Köszönöm. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Hargitai János képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselő Asszony! Az ön hozzászólása - mivel szakmai érveket nem nagyon sorakoztatott fel, csak politikai indulatokat küldött felénk (Dr. Kóródi Mária: Politikus vagyok!) - felhatalmaz engem arra, hogy esetleg hasonló stílusban válaszoljak, mégis ettől egy esetben majd visszafogom magam.

Ön nagyon hevesen támadta ezt a 4 milliárd forintot, amit országképformálásra kívánunk fordítani - ezen kívül persze érvei nem voltak mellette. Ezért azt mondom, hogy az önök országlása - csak az elmúlt négy évre gondolok - persze nagyban rontotta a magyar országképet, úgyhogy sokszor 4 milliárd forintra lenne szükségünk ahhoz, hogy más képet fessünk erről az országról, mint amilyen országképet önök ránk hagytak. (Dr. Juharos Róbert tapsol.)

Ezen kívül valójában hevesen támadja ön is - már sokadik képviselőként - azt az önkormányzati finanszírozási rendszert, amit mi kényszerből megkreáltunk ebben a költségvetésben.

 

(10.40)

 

Mohácson, Pécsváradon vagy Bólyban ugyan nem hiszik el az ön szavait, mert nagyon jól tudják ezek a települések, hogy ettől a belső átcsoportosítástól egyszerűen jobban járnak, mert több forráshoz jutnak, mintha ezt nem tettük volna.

Az meg egyszerűen ostobaság - és ezt ön nagyon jól tudja -, amikor azt állítja, hogy ezzel az önkormányzatok jogai csorbulnak, mivel csak 5 százalék személyi jövedelemadó marad helyben. De ön azt is nagyon jól tudja, hogy azok a normatívák, amelyeken keresztül ezeket a pluszforrásokat odajuttatjuk, azt is felhasználási kötöttség nélkül adjuk az önkormányzatoknak, tehát a belső átcsoportosítás nem jelent önállóság-megvonást.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Kóródi Mária képviselő asszony, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Kedves fideszes Képviselő Urak! Én már éltem akkor is és dolgoztam is, amikor még ebben az országban elég sokat beszéltek a demokráciáról, csak éppen tartalmilag, amik történtek, nem voltak demokratikusak. Lehet, hogy önök nem tudják, de kevés egy dologról azt mondani, hogy demokratikus, ha annak nem vizsgáljuk meg a következményeit! Én néha azt gondolom, önök tényleg azt hiszik, hogy csak azért, mert valamit önök tesznek, az demokratikus, csak azért, mert önök teszik, és felmentve érzik magukat az alól, hogy megvizsgálják, milyen következményekkel járnak is a dolgok.

A települések, az önkormányzatok önállósága igenis azon múlik, hogy pántlikázott pénzeket kapnak vagy szabadon felhasználható pénzeket, akkor is, ha maguk is ugyanarra költenék, amire most a kormányzat mondja meg. De nem mindegy, hogy ők döntenek vagy pántlikával megy! Ezt Balsay képviselő úr nagyon jól tudja, hiszen maga is több beszédében ezt már akkor is elmondta, amikor 25 százalékra csökkent le az önkormányzatoknál a helyben szabadon felhasználható összeg. Ezt mondta tegnap Gémesi György is, MDF-es képviselő, csak hozzátette, hogy ő átmenetileg elfogadja a katasztrófák miatt.

Tisztelt Képviselő Úr! Szakmai érvekről beszélni olyan költségvetés esetén, ami nem a politikai döntéshozóknak készült, hanem szakmai adatok halmaza, amin a szakma is alig ismeri ki magát, bizony igen nehéz lenne. Ráadásul a költségvetés nem egyszerűen szakmai ügy, meghatározza egy ország következő éveit, hiszen irányvonalakat szab és arra felé halad!

A 4 milliárd forintról pedig tényleg nem tudok mást mondani, mint amit mondtam - és ön sem tud semmit mondani, hiszen azt nem lehet tudni a költségvetésből, hogy mire akarják fordítani! Ott van 4 milliárd 363 millió forint arra a célra, hogy országképet építenek. De hogyan? Minek? Milyen formában? Milyen eszközökkel? Európai országot kell építeni, az az ország igazi képe, és nem az, hogy különböző propagandisztikus eszközökkel úgy teszünk, mintha európai ország lennénk - csak az intézményeink nem úgy működnek!

Köszönöm szépen. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Így van! - Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Babák Mihály képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Kóródi Mária képviselő asszony hevesen, propagandisztikusan próbálja szidni a kormányt (Dr. Kis Zoltán: Mert hisz abban, amit mond! - Dr. Kóródi Mária közbeszólása.), és én abban bízom, hogy a magyar nép felnőtt, és nem hiszi a demagóg érveket.

Képviselő asszony, ön azt mondta (Dr. Toller László közbeszólása.), hogy tényleges segítséget kíván a magyar nép katasztrófák esetén. Önt nem érdeklik a tények, és nem tudja azt, hogy ez a polgári kormány a katasztrófák idején elsőként állt a károsultak mellé, segített a lakáshoz jutásukhoz, a lakásuk helyreállításához, és rengeteg pénzt vont el különböző tárcáktól, pont azért, hogy az állampolgárok feje felett tél idején tető legyen, az intézmények el tudjanak kezdeni dolgozni, és mindenhol működjön az óvoda és az iskola.

Én nem tudom, hogyan tud ön ezek mellett a konkrét tények mellett úgy elmenni, hogy közben azt mondja, hogy tényleges segítségre van szükség! Ha lenne szíves megindokolni, ugyanis úgy gondolom, ön nem szakmai érveket mond a költségvetésnél! Szívesen cáfolnám sorban és elmondanám mindazokat az érveket, amelyek bizonyítják, hogy a költségvetés igenis polgárbarát, önkormányzatbarát, népbarát (Dr. Kis Zoltán: Föl, föl, ti rabjai a földnek!), ugyanis ez a dolgunk, hogy minden egyes igényt igyekezzünk a lehetőségek szerint kielégíteni. Viszont azt tudni kell, hogy a költségvetésben csak azt lehet elosztani, amit megtermelünk, ami befolyik a kasszába!

Kóródi képviselő asszony, úgy gondolom, a költségvetés vitájánál én jobban tudnám használni szakmai érveit, amivel azt mondja, hogy valamely ponton itt sántít a költségvetés, javítsuk ki, mint azt, ha ezek helyett politikai lózungokat és frázisokat hallanánk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Rubovszky György képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Nagyon rövid leszek, mert az időnk fogytán van. Csupáncsak azt a megjegyzést szeretném tenni, hogy téves az a beállítás, amely szerint a kormány a bíróságoktól bármilyen költségvetési támogatást elvett volna. A költségvetési fejezetből megállapítható a folyamatos emelkedés. Nem vitatom azt, hogy ez az emelkedés eltér az Országos Igazságszolgáltatási Tanács által bejelentett igénytől, de ez a dolog természetéből adódik.

Szeretném hangsúlyozni azt, hogy valamennyi törvényi előírásnak megfelelő tétel szerepel a költségvetésben, úgy a szükséges illetményemelés, mint a helyi bíróság 10 százalékos pótléka. Erre a későbbiek során részletesen szeretnék kitérni, de itt szerettem volna rögzíteni azt, hogy ez a megállapítás minden tárgyi alapot nélkülözött.

Köszönöm a szót. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Kóródi Mária képviselő asszonynak, Szabad Demokraták Szövetsége.

DR. KÓRÓDI MÁRIA (SZDSZ): Köszönöm szépen. Csak néhány mondatot szeretnék szólni arra, amit képviselőtársaim szakmai érvként elmondtak.

Először is: én sem állítottam, hogy elvett 10 milliárd forintot, azt mondtam, hogy a működéshez szükséges 10 milliárd forint hiányzik a bíróságok költségvetéséből. Ezt ön megnézheti, ha összehasonlítja az OIT és a pénzügyminiszter költségvetését, ez a költségvetési törvényből is kiderül. Erre pedig szükség lenne, mert többletfeladatokat kaptak a bíróságok!

A másik: nem azt mondtam, képviselő úr, nem tudom, ki tette szóvá; én azt mondtam a katasztrófaelhárítási rendszerről, hogy most összevonták, a katasztrófaszervezeteket, a tűzoltóságot és a polgári védelmet egy szervezetbe vonták össze. Ennek az új szervezetnek, a már összevont szervezetnek a működéséhez, a felállásához nem elegendő az a pénz, amit a költségvetésben biztosítanak, tehát ez azt jelenti, hogy szétcsúszik a régi szervezet, és helyette nem tud felállni egy megfelelő módon működő új szervezet, és ez történik akkor, amikor az országban van egy éves tapasztalat a katasztrófák kezeléséről.

Azt gondolom, nem érdemes itt egymás szakmai hitelességét megkérdőjelezni, mert mi nem szakmai emberek vagyunk, hanem politikusok, és ezért is vagyunk felelősek, hogy a politikai részét a költségvetésnek befolyásolni tudjuk. És ha önök azt hiszik, hogy a költségvetés egyedül szakmai kérdés, akkor nagyon nagy hibát követnek el, és sokkal kiszolgáltatottabbá válnak politikai döntéseikben, mint azt hinnék magukról. (Dr. Kis Zoltán: Így van! Jól beszélsz! - Taps az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Ismét kétperces hozzászólásra jelentkezett Rubovszky György képviselő úr, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm szépen. Csupán csak egy mondat erejéig szeretném megjegyezni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács és a kormány által előterjesztett költségvetési javaslattal kapcsolatos számvevőszéki szakvélemény sem kifogásolja a kormány által előterjesztett anyagot. Ebből arra kell következtetni, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács igénye egy kissé túlméretezett volt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Juharos Róbert képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Kedves Kóródi Képviselőtársam! Talán sokat tetszett kóstolgatni Kuncze Gábor mosóporát az elmúlt időszakban, ugyanis azt gondolom, addig, ameddig ön Demszky Gáborral példálódzik, akkor mi elmondhatjuk, hogy az önkormányzati jogok csorbítását nem ez a kormány fogja elkövetni. (Dr. Kis Zoltán közbeszólása.) Ha egy kicsit körülnéznének az önök főpolgármesterének, Demszky Gábornak a háza táján, akkor szembesülhetnének azzal, hogy addig, amíg a főpolgármester úr a kerületeket fosztogatja és rendre, évről évre egyre jobban csorbítja - utoljára egyébként a legutolsó fővárosi közgyűlésen - a kerületek jogait, akkor talán nem illene itt, ebben a Házban ilyen példákkal előhozakodni, hanem talán le kellene sütniük a szemüket, és nem biztos, hogy jeleskedni kellene ilyen hozzászólásokban.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok és a MIÉP soraiból. - Dr. Kóródi Mária tapsol.)

ELNÖK: A kétperces hozzászólások végére értünk. Megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum; őt követi majd Kapronczi Mihály, a Magyar Igazság és Élet Pártja részéről.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az előző képviselői felszólalással ellentétben én ezt a költségvetést egészen másnak látom és egészen másképpen minősítem. Én azt gondolom, hogy ez a költségvetés a gazdasági növekedés költségvetése; ez a költségvetés az infláció visszaszorításának költségvetése; ez a költségvetés a harmadik évezred magyar költségvetése. (Horváth János tapsol.)

(10.50)

Ebben a 6-7 százalékos inflációban, amit jövőre tervez a költségvetés, benne van kilenc esztendő minden nehézsége, minden nyomorúsága; benne van az Antall-kormány idején szükségszerűen 30 százalék feletti infláció és annak minden következménye, amit a magyar társadalom nagy méltósággal viselt; és benne van - el kell ismerni - a Bokros-csomag néhány pozitív következménye. Azt azonban meg kell jegyeznem, hogy ez a néhány pozitív következmény rendkívül nagy társadalmi áldozatokat kívánt. Összességében meg kell állapítani, hogy a magyar gazdaság, a magyar nemzet jövője szempontjából ez a két tény, az infláció letörése és a gazdasági növekedés a jövő évezredre meghatározó lehet.

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Én egy szűkebb területről, az idegenforgalomról, a turizmusról szeretnék szólni. Ellentétben azokkal, akik a szakterületeknek többet kívánnak és követelnek, én a megelégedettségemnek fogok hangot adni, hiszen ismerem a források szűkösségét.

Elöljáróban annyit mondanék, hogy általában a fejlett nyugat-európai országokban a nemzeti jövedelem megtermeléséből az idegenforgalom 20-25, valahol 30 százalékkal veszi ki a részét. A magyar nemzeti jövedelem idegenforgalmi részesedése jelenleg 8-9 százalék körül van, de komoly esélyünk van, hogy ez a húzóágazat, ez a nyugat-európai sikerágazat nálunk is dominánsabbá és meghatározóbbá váljék. A kérdés az, hogy ennek megvannak-e az intézményi feltételei, és megvannak-e a költségvetésbe beépített feltételei.

Az intézményi feltételekről annyit, hogy boldogabb lennék ugyan, ha nem helyettes államtitkári szinten lenne képviselve az ágazat a kormányzatban, de egyelőre ezt is elfogadom; mindenesetre eredmény, hogy így van. Eredmény, hogy már az előző ciklus idején felállt az Országos Idegenforgalmi Bizottság, mint a miniszter tanácsadó testülete. Eredmény az, hogy végre ebben a ciklusban felállt az Országgyűlés idegenforgalmi bizottsága, megalakultak a RIB-ek. Tehát azt mondhatom, kijelenthetem, hogy az intézményi háttér a fejlődés vonatkozásában biztosított.

Nézzük meg a költségvetési hátteret, a finanszírozási hátteret, hogy az mennyire biztosított ebben a most tárgyalandó költségvetési törvénytervezetben. Az előző esztendőkben - 1997-ben és '98-ban, majd '99-ben - körülbelül 6 milliárd forint körüli összeget sikerült elkülöníteni erre a célra. Ez az első esztendő, amikor ez az összeg már a tervezetben 8,2 milliárddal szerepel, ami közel 35 százalékos növekedést jelent. Ha figyelembe vesszük, hogy az infláció várhatóan egyszámjegyű lesz, akkor azt mondhatom, hogy az ágazat fejlesztésére fordított összegek reálértékben is legalább 20-22, de lehet, hogy 25 százalékkal fognak nőni. Engedjék meg, hogy még egy számot ismertessek. Ebben az esztendőben ez idáig az idegenforgalmi bevételek 1,7 milliárd dollárt tettek ki, aminek ha csak az áfavonzatát nézzük és összevetjük, akkor körülbelül megegyezik, összegszerűségében hasonló az orosz államadósság mennyiségéhez.

Hogyan fogjuk felhasználni ezt a pénzt? Hogyan fogjuk hasznosítani? Azt gondolom, hogy az a pályázati rendszer, amely évek óta működik, a fejlődés alapját szolgálja, jól vizsgázott, és ezt a rendszert kell tovább éltetnünk.

Milyen feladat áll a magyar idegenforgalom, a vendéglátás előtt? Ezen a szakterületen is meg kellett történnie, le kellett játszódnia - még napjainkban is történik és játszódik - a rendszerváltás folyamatának. Hiszen a magyar idegenforgalom hosszú évtizedeken keresztül egy nem túl magas igényszintű, főleg a kelet-európai volt szocialista országok - illetve akkor szocialista országok - igényeinek a kielégítésére volt berendezve. Az új kihívásoknak való megfelelés nagyon nagy feladat az idegenforgalmi szakemberek, az idegenforgalom számára. Ez a pályázati rendszer - miután kellő innovációt, szellemi tőkét, szellemi hátteret feltételez - jól működik és jól szolgálja ezt az átalakulást.

A mennyiségi turizmus szemléletéről alapvetően a minőségire kell áttérnünk, hiszen ha a nyugat-európai turistapiacon, idegenforgalmi piacon eredménnyel akarunk részt venni és szerepelni, akkor nem a szálláshelyek bővítéséről, az idelátogató turisták számának az emelkedéséről és emeléséről, növeléséről, hanem a szolgáltatások minőségének a javításáról kell beszélnünk, erről kell szólnunk. Ez a pályázati rendszer ezt jól biztosítja.

Örvendetes dolog, hogy néhány nappal ezelőtt az Országgyűlés elfogadta azt a kormánypárti javaslatot, amely a belső turizmus, a hazai turizmus fellendítését célozza, szolgálja, az üdülési csekkek értékhatárát 10 ezer forintról 20 ezerre emelte. Az ellenzőknek csak annyit mondanék, hogy a belföldi turizmus élénkülése, ami az egyik oldalon kiesést jelent, a másik oldalon már az áfabevételek meg fogják hozni azt a pluszt, amire számítottunk, és természetesen fellendülhet a hazai turizmus.

Engedjék meg, hogy néhány kritikát is megfogalmazzak, de ez alapvetően nem költségvetési kritika lesz, hiszen ezzel a költségvetéssel az ágazat elégedett lehet. A legfontosabb kritikám a Magyar Turizmus Rt. munkájának, illetve feladatának szól, de nem őket akarom ezzel kritizálni. A Magyar Turizmus Részvénytársaság feladata az, hogy a turisztikai országképet ápolja és külföldön terjessze.

S itt csatlakoznom kell az előttem szóló képviselő asszony egyik megállapításához, illetve vitatkoznom kell vele, hogy szükség van-e országképre. Hogy gondoljuk azt, hogy egy országképet egy részvénytársaság fog majd valamilyen módon kitalálni? Hiszen a turisztikai országkép csak része lehet egy ország imázsának, egy ország teljes képének, és ennek a képnek a kialakítása alapvetően kormányzati feladat! Nagyon örülök annak, hogy erre végre pénzt különítettünk el, és módosító indítványt fogunk benyújtani, hogy ennek kormányzati szinten történő képviseletére is sor kerülhessen. 1993-ban Csapody Miklós tett egy ilyen kísérletet. Ezt fogjuk újra elővenni és újra benyújtani, hiszen erre rendkívül nagy szükség van.

1996-ban, amikor az expót nem rendeztük meg - ami nagyon nagy veszteséget okozott ennek az országnak -, akkor azt gondolom, hogy ennek alapvetően nem anyagi okai voltak, hanem a szellemi háttér, az intellektuális háttér hiányzott. Az akkori kormányzat nem volt képes kitalálni, hogy tulajdonképpen egy ilyen expó keretén belül mit kellene üzenni magunkról a világnak, mi az, amit fontos lenne elmondani magunkról. Úgyhogy ez a pénz és ez az intézmény, amit fel kívánunk állítani, illetve létrehozni szeretnénk, ezt a célt fogja szolgálni, és elkerülhetetlen, különösen az egységesülő Európában lesz szükség arra, hogy a mi nemzetünket, a magyar nemzetet jól meg tudják különböztetni a többi országtól, a többi nemzettől.

Szólnom kell még arról, hogy miután kritikaként a Balaton a leggyakrabban felkeresett turisztikai célpont Budapest után, és a hazánkba látogató turisták 80 százaléka a Balatont is felkeresi, végre el kellene érnünk, hogy a Balaton külön költségvetési tényezőként jelenjen meg a költségvetés tervezetében. Én régóta híve vagyok egy Balatonról, a Balaton térségéről szóló önálló törvény létrehozásának és elfogadásának. A végső megoldást ebben látom, hiszen a Balaton nemcsak hazánk, hanem egész Európa olyan kincse, amelyre kiemelten, fokozottan kellene vigyáznunk és a fejlesztésével törődnünk.

Még egy dolgot kell megjegyeznem kritikaként, de ez sem költségvetési vonatkozású, hanem sokkal inkább az ágazat képviselőinek és vezetőinek szól, hogy sokkal többet kellene fordítanunk az idegenforgalmi képzésekre. Példaként említem, hogy a falusi turizmus azért nem működik igazán jól, mert télen nem használjuk ki azokat a képzési lehetőségeket, amelyekkel ezt az ágazatot előre lehet mozdítani. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.)

Köszönöm szépen. Összességében a Magyar Demokrata Fórum nevében elfogadásra javaslom a költségvetést. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ismertetem, hogy a frakciók számára rendelkezésre álló időkeretből mennyi maradt:

A Fidesznek 43 perc 23 másodperce, az MSZP-nek 57 perc 15 másodperce, a Független Kisgazdapártnak 18 perc 59 másodperce, az SZDSZ-nek 9 perc 30 másodperce, az MDF időkerete elfogyott, a MIÉP-nek 14 perc 20 másodperce, a függetleneknek 2 perce maradt.

Hozzászólásra megadom a szót Kapronczi Mihály úrnak, a MIÉP képviselőjének; őt Tállai András, a Fidesz képviselője követi.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaság 2000. évről szóló költségvetésének vitájában a honvédelmi költségvetés egyes kérdéseivel kívánok foglalkozni.

A tervezetből megállapítható, hogy erre a célra a törvénytervezet 189 milliárd 400 millió forintot irányoz elő, amely 40,7 százalékos növekedést jelent.

 

(11.00)

A honvédségi célok támogatása a tervezett társadalmi össztermék másfél százalékára emelkedett, a költségvetés minden huszadik forintja, azaz 4,99 százaléka lesz erre a célra fordítható a tervezet elfogadása esetén. A kormány - mint láthatjuk - jövőre nagymértékben kívánja növelni a honvédelmi kiadásokat. Ennek oka a NATO-tagsággal kapcsolatos kötelezettségek és a tagállamok, különösen az USA részéről egyre élesebbé váló kritika honvédelmünk állapotát illetően.

A Magyar Igazság és Élet Pártja tudomásul veszi a magasabb támogatásokat, elsősorban azonban nem a NATO-érdekek miatt, hanem azért, mert hazánk rendkívüli nemzetközi feszültségű zónában fekszik, és honvédségünk enyhén szólva nincs abban az állapotban, ami elvárható lenne. A honvédség jelenlegi helyzetének feltárása meghaladja e felszólalás kereteit, de főbb vonalaiban igyekszem vázolni a legnagyobb gondokat.

Mindenekelőtt a humán és személyi kérdések megoldatlansága a legnagyobb veszély, ezt kifogásolta a legerélyesebben William Cohen úr is. A súlyos ellentmondások helyzetének kialakulása nem csupán véletlen, hanem feltehetően mesterséges. A Magyar Honvédségben jelenleg 300-zal több a tiszt, mint a tiszthelyettes. A tisztek több mint fele Budapesten szolgál: a Honvédelmi Minisztériumban, a vezérkarnál, oktatási intézményeknél, a Honvédelmi Minisztériumhoz tartozó különböző, közvetlen háttérintézményeknél. A jelenlegi vezérkari főnök szerint 1990-ben ugyanannyian vásároltak ebédjegyet a Honvédelmi Minisztériumban, mint ma, csakhogy időközben a hadsereg létszáma az akkori létszám felére csökkent, tehát van egy hatalmasra duzzasztott vízfej, és vannak az állandóan átszervezett csapatok. Így fordulhat elő, hogy a csapatoknál 20-25 fős századok vannak, közülük általában 3 fő a tiszt, 3 fő a tiszthelyettes, a többi a beosztott. Normális viszonyok között egy szakasz létszáma - a parancsnokkal együtt - 25 fő lenne, a valóságban azonban 6-8 fős szakaszok vannak, őket terhelik az úgynevezett bújtatott emberekkel, akik nem azt csinálják, amiért fizetik őket.

A probléma gyökere az állománytáblákat elkészítő humán- és személyügyi szerveknél van. A hadseregnek van egy humán- és személyügyi főnöke, aki a személyügyi alosztályvezetőket irányítja, a kisebb alakulatoknál humán megbízottak működnek. Kikből is áll ez a humán- és személyügyi társaság? A vezető posztokon volt politikai tisztek vannak, ezek az emberek 1994-től valósággal ellepték a személyügyi szerveket. 1990 és '94 között a politikai tisztek elmentek különféle iskolákba, tanfolyamokra - senkinek nem hiányoztak, mert konkrét katonai, szakmai munkát nem lehetett rájuk bízni. A Magyar Szocialista Párt 1994-es győzelme után az addig néhány fővel dolgozó személyügyi szerveket elnevezték humán szolgálatnak, és felduzzasztották, alosztályokat hozva létre. Ezeknek az embereknek az aknamunkája idézte elő a jelenlegi lehetetlen helyzetet. Jelentős számban vannak köztük olyanok, akik a '80-as években politikai tiszti szakon kezdték el tanulmányaikat az akadémián, de látva a változásokat, 1988-tól olyan bizonyítványt kaptak, ami összfegyverzeti akadémiai végzettséget tanúsít - valójában nemhogy egy dandárt, egy szakaszt sem tudnának elvezetni -, ők akadályozzák a működőképes struktúrák kialakítását. Hogy miért? Azért, mert számukra közömbös, hogy milyen a hadsereg, csak az számít, hogy ők és a rokoni, baráti kör megfelelően fizetett beosztásokba kerüljön, ahol könnyű papírmunkát kell végezni.

Elrettentő példa a hadsereg pénzügyi rendszere. Rengeteg tiszti beosztást hoztak létre a pénzügyi területeken, holott azoknak a 90 százalékát közgazdasági szakközépiskolai végzettséggel egy polgári alkalmazott is kiválóan el tudná látni - egyébként a honvédelmi miniszter úr környezetében szép számmal található meg ez a társulat. Mint látjuk, ezen a területen elkerülhetetlen a radikális változtatás, a rendteremtés.

A honvédelemnek a felesleges és használhatatlan személyzettől való megszabadítása lehetővé teszi az áttekinthető szervezetvezetést. Ebben komoly segítséget fog nyújtani az a 11 milliárd forint, amelyet a költségvetés több helyen úgy említ: "hozzájárulás a hivatásos katonák speciális nyugdíjrendszerének biztosításához", de a 8. cím indokolásánál mint a hivatásos katonák kedvezményes nyugellátásának céljára elkülönített összeget nevez meg.

Az ütőképes, jól hadra fogható honvédség kialakításának másik nagy akadálya a Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar viszonya. A hadsereg-vezetési rendszer zavaros, párhuzamosságok látszanak, bármikor elkenhető a felelősség. A Honvédelmi Minisztérium és a vezérkar párhuzamos szervezetekkel rendelkezik, amelyek együttműködése nem megfelelő. Két esetet említek meg:

1997 májusában a kecskeméti vadászrepülő-ezred sikeres rakétalövészetet hajtott végre Lengyelországban. Nagyon komoly, bonyolult feladat volt, minden elismerést megérdemeltek volna. Ehelyett mi történt? Parlamenti vita keletkezett abból, hogy a parlament jóváhagyása nélkül hagyta el az országot a kijelölt légi kötelék. Kinek a feladata lett volna a Honvédelmi Minisztériumban időben tájékoztatni a parlamentet erről a manőverről? Soha nem hozták nyilvánosságra a felelősök neveit, ellenben a sikeres légi akciót végrehajtó vadászrepülő-ezred parancsnokát addig üldözték, zaklatták a Honvédelmi Minisztérium vezetői, amíg a 40 éves ezredes inkább elhagyta a hadsereget, mint hogy elviselje ezt a gyalázatos magatartást.

Ugyanez játszódott le ez év szeptember 23-án. Egy holland légi kötelék jött Magyarországra gyakorlatozni, a gyakorlat keretében át akartak települni Szlovéniába, amihez megint hiányzott a parlamenti hozzájárulás. A megoldás kézenfekvő: a vezérkart a miniszter alá kell rendelni. Ezt a szándékot jelzi a költségvetés is: az eddigi második címen szereplő vezérkari költségvetési tételek egy része a Honvédelmi Minisztérium költségvetésébe került át. Aggasztó viszont az, hogy a törvénytervezet indokolása szerint még nem tisztázottak a szerkezeti változások, és így a költségvetés tervezésében még nem vették tekintetbe a változásokat. Ez a jövő év során még zavarokat okozhat.

A személyi juttatások növekedése lehetőséget nyújt a csapattisztek és a vezérkar, illetve a honvédelmi minisztériumi állomány közötti anyagi feszültségek csökkentésére. Jelenleg a helyzet a következő: ezt a területet két részre kell osztani, az állomány egyik részét képezik azok, akik Budapesten, a vezető szerveknél, háttérintézményeknél szolgálnak tiszti, tiszthelyettesi és polgári alkalmazotti beosztásban; az állomány másik része vidéki helyőrségekben a csapatoknál szolgál - egyébként az összes harci egység vidéken van. A Honvédelmi Minisztériumban egy karbantartó villanyszerelő többet keres, mint a csapatnál egy főiskolát végzett tiszt. A Budapesten szolgálók nincsenek rosszul fizetve, nem keresnek túl sokat, de jövedelmi viszonyaik sokkal jobbak, mint a csapatoknál szolgálóké. A csapatoknál mindenkinek van másodállása, ha elismeri, ha nem, mert a fizetésből nem tudna megélni, főleg ha családos. A világ legjobb harci repülője címet elért magyar vadászpilóta nyilatkozta, hogy amerikai kollégái 13-szor annyit keresnek, mint ő.

A csapatoknál szolgálók helyzete nagyon rossz, mivel a létszámcsökkentések állandóan napirenden vannak, és ha elfogynak azok, akiket nyugdíjba lehet küldeni, akkor a személyügyi szervek a saját érdekeik alapján kezdik el értelmezni az 1996. évi honvédelmi törvényt. Ekkor előveszik azt az érvet, hogy a tiszthelyettesnek nincs érettségije, csak szakmunkásképzője, a tiszt nem rendelkezik angol nyelvvizsgával, nincs valamilyen civil diplomája, vagy egy kis időre átminősítik a munkakörét úgy, hogy annak az ellátásához egyetemi végzettség szükséges. Nagyon sok kiváló képességű katonát üldöztek el a hadseregből a volt politikai tisztek a rendszerváltoztatás 10. évéig.

Örvendetes, hogy a tervezet 6,3 milliárd forintot fordít a Honvédelmi Minisztérium informatikai rendszerének javítására, amiből 689 millió forint a NATO-val kapcsolatos kommunikációs rendszerek megújítását biztosítja. Az amerikaiak is a harmadik helyre sorolták a fenti rendszerek helyzetének tarthatatlanságát. A helyzet nagyon ellentmondásos: az elmúlt években hatalmas pénzek mentek el híradástechnikai fejlesztésekre, a jelenlegi állapot mégis nagyon rossznak mondható. A Bolyai János Katonai Főiskolán volt egy rendezvény, amelyen a magyar hadsereg híradórendszerét ókori állapotúnak minősítették. A NATO-együttműködés szempontjából szükség lenne a műholdas telefon-összeköttetésre, de ez irányban nincs kiépítve semmi, vagy ha van, nem működik.

(11.10)

A honvédség híradófőnöksége rengeteg kft.-vel áll kapcsolatban, amelyek beruházásokat végeznek hatalmas pénzeket felvéve, ezután ezek a kft.-k megszűnnek, s így a telepített berendezések szervizelése ezután sem lesz megoldott. Át kellene világítani ezt a területet, valószínű, hogy megdöbbentő dolgok derülnének ki. Nagyon komoly problémának látják az amerikaiak a titkosító berendezések hiányát. Nagyon úgy tűnik, valakiknek az az érdekük, hogy a honvédségi beszélgetések könnyen lehallgathatók legyenek. A híradás a hadsereg idegrendszere, ha nem működik, a vezetés egész egyszerűen összeomlik. Ennyire fontos terület ez!

Nagyon komoly probléma, hogy a magyar légierő repülőgépei sem rendelkeznek barát-ellenség felismerő rendszerrel, még a kecskeméti MiG-29-es ezred gépei sem. A Jugoszlávia elleni légicsapásoknál ezért kellett a földre parancsolni a magyar gépeket. Barát-ellenség felismerő rendszer nélkül a NATO-kötelékek ellenségnek tekintik a magyar gépeket, nem beszélve arról, hogy majdnem minden repülőeszközünk orosz gyártmányú, nem is hasonlít a nyugati gépekhez. Összességében, a magyar légierő éles helyzetben nem tudna együttműködni a NATO-gépekkel.

A pénzek elosztásánál a Magyar Igazság és Élet Pártja továbbra sem támogatja magyar katonák külföldi segélyakciókban történő részvételét, hiszen ez - az előirányzat szerint - összességében mintegy 12 milliárd forintjába kerül az országnak. Általános vélemény a katonák között az, hogy a honvédségnek adott pénzek rosszul vannak elosztva. Ebben az évben a honvédelmi költségvetés több mint felét Budapesten és a veszprémi parancsnokságon költötték el. Ezért van az, hogy a vezető szervek emberei drága járművekkel közlekednek, ugyanakkor a csapatoknál harmincéves Csepel-autók vannak, meg benzinfaló ZIL- és Ural-gépkocsik. Gondoljunk bele, hogy egy Ural-teherautó száz kilométeren 80-100 liter benzint fogyaszt, és van olyan, hogy öt-hat fős őrségváltást hordanak vele. Elég lenne egy kis mikrobusz a feladathoz, de erre nincs pénz. Reméljük, hogy a gépjárműprogramra biztosított összeg ezt a kérdést megoldja.

A Magyar Igazság és Élet Pártja tisztában van azzal, hogy a haza védelme fokozott terhet jelent az ország polgáraira nézve. A költségvetésben azonban konkrétabban meg kellene jelenni az önálló honvédség pénzügyi igényeinek is, s határozottabban kellene látni azt is, hogy mennyibe kerül a NATO-tagság.

Mindezekre tekintettel a Magyar Igazság és Élet Pártja nem fogadja el a honvédelmi költségvetést sem, de összességében a 2000. évi költségvetés tervezetét sem tartjuk elfogadhatónak.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Tállai András, a Fidesz képviselője; őt Jánosi György, az MSZP képviselője követi. Megadom a szót a képviselő úrnak.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tisztelt Ház a mai napon lezárja a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslat általános vitáját. A vita leginkább általános, az egész országot érintő kérdésekről szólt, és ez így természetes. Felszólalásomban ezzel szemben - mint a dél-borsodi térség egyéni országgyűlési képviselője - arról szeretnék szólni, hogy mit jelent, mit jelenthet Mezőkövesdnek és térségének az előttünk lévő költségvetési törvényjavaslat.

Az egész körzetet érintő kérdéssel kezdeném. Nagy örömünkre szolgál, hogy az M3-as autópálya továbbépítése elkezdődik, s végre eléri Borsod megyét. A 62 kilométeres szakaszból mintegy 40 kilométer a dél-borsodi települések között fog elhaladni. Mindazon túl, hogy közvetlenül milyen előnyt jelent az itt élőknek a gyors, biztonságos közlekedés, azt is jelenti, hogy bekerülünk az ország, talán egész Európa vérkeringésébe és ezzel olyan lehetőség teremtődik meg régiónk számára, amiről évtizedek óta csak álmodozunk.

Régóta tervezett beruházás valósul meg a mezőségi kistérségben azáltal, hogy a Szentistván-Négyes közötti összekötő út első szakaszának építése több mint 30 millió forintos állami támogatással elkezdődik. A jövő évben pályázni szeretnénk a második ütem megvalósítására is.

Pozitívan értékelem, hogy a javaslat a központi, nagy volumenű építési beruházások mellett a kistelepülések infrastrukturális fejlesztését segítő forrásokat is tartalmaz. Bízom abban, hogy Mezőkövesd várost és az autópályát összekötő, a települést tehermentesítő utak tervei mielőbb elkészülnek, és összhangban az autópálya-beruházással, annak megvalósítása mielőbb megkezdődhet.

 

(A jegyzői széket Herényi Károly foglalja el.)

Most néhány, a választókörzetet érintő egyéb problémákról, feladatokról szólnék. A júniusi és a júliusi özönvízszerű esőzések a bükkaljai településeken komoly károkat okoztak. A vízelvezetést biztosító patakok, árkok, berendezések tisztítása, karbantartása évtizedek óta elmaradt. Az ott élő emberek természetes óhaja, hogy ezek rendbetétele megtörténjen. A vízügyi és árvízvédelmi címben tervezett, a vízügyi igazgatóságok számára évközi többletforrásként biztosított előirányzatból vélhetően megoldódnak ezek a problémák, és nagyobb vihar esetén a családoknak nem kell attól tartaniuk, hogy veszélybe kerülhet lakásuk és elveszthetik egzisztenciájukat.

A szennyvíz-beruházási programban szinte minden dél-borsodi önkormányzat érintett. Az Emőd és Tiszavalk környéki községek elnyert céltámogatás birtokában, de környezetvédelmi célelőirányzat-támogatás hiányában nem tudják elkezdeni a beruházást. A Környezetvédelmi Minisztérium fejezetében a Környezetvédelmi Alap célfeladatokból felhalmozási célra 20 milliárd 359 millió forintot tartalmaz a törvényjavaslat. Az előző évek ígérvényei súlyosan terhelik ezt az előirányzatot is. Reményeim szerint azonban a jövő évben lehetőség nyílik arra, hogy a céltámogatásban már részesült, de el nem kezdett programok megvalósítására is sor kerülhet.

Több településen, így Szomolyán, Vattán, Tibolddarócon és környékén eddig sikertelenül pályáztak a tervezett szennyvízberuházások céltámogatására. Mezőkövesden a tervek készülnek, és jövőre kerül sor a pályázat benyújtására. Céltámogatás elnyerésére csak azoknak a társulásoknak van esélyük, amelyek műszakilag és pénzügyileg is megalapozott üzleti tervet készítenek, és a beruházás szükségességét a lakossággal is elfogadtatják.

Nagy vitát váltott ki a Házban az önkormányzatok finanszírozásának kérdésköre. A számok tükrében szeretném bemutatni, hogy mit jelent ez a térség 27 települése számára. Az szja helyben maradó részének 5 százalékra való csökkentése, az oktatási normatívák jelentős emelése összességében húsz település számára jelent többletforrást. Azok a kis falvak, ahol nincs sem iskola, sem óvoda, lényegében változatlan pozícióban maradnak. Számukra az okozhat nehézséget, ha a társönkormányzat - amely ellátja a település tanulóinak oktatását - többletköltségekre vagy például az iskola épületének felújítására, korszerűsítésére hivatkozva magasabb térítést kér a kiszolgáltatott önkormányzattól. Erre nincs forrása az iskolát nem működtető önkormányzatnak. Véleményem szerint a jövő évben törvényben kell szabályozni, hogy milyen feltételekkel milyen összegű térítést kérhet a feladatot ellátó önkormányzat.

Ha összességében tekintem az érintett települések finanszírozását - tehát számításba veszem a normatívák emelését és az szja helyben maradó részének csökkentését -, akkor látható, hogy egyetlen önkormányzat kerül rosszabb pozícióba. Ennek az az oka, hogy a 2000 lelkes Bükkábrány közigazgatási területén üzemel egy 900 főt foglalkoztató felszíni bánya, és az ebből befolyó iparűzésiadó-bevétel összege akkora, mint a környező településeké együttvéve. Ismerve a polgármesterek véleményét mondhatom, hogy választókörzetem minden polgármestere, a normatív támogatások csökkenésének ellenére szívesen cserélne bükkábrányi kollégájával.

Ami a többi önkormányzatot illeti, mindössze két településen nőtt csak 10 százalék alatti összeggel a normatív támogatás. Az összes többi esetében - ez 24 önkormányzatot jelent - a támogatás összege ennél magasabb; nyolc település esetén 10-15 százalék közötti, 14 település esetén 15-20 százalék közötti, míg két önkormányzat esetében 20 százalék fölötti.

Amikor az elmúlt hét során tájékoztattam az önkormányzati vezetőket az új finanszírozási rendszer településeket érintő konkrét számairól, elmondták, hogy a médiában megjelent híradások és az általam elmondottak között óriási az ellentmondás.

 

(11.20)

 

De biztosítottak arról, hogy ők, a települések felelős vezetői, akik nem a pártokat, hanem a település lakosságát szolgálják, a tényeknek és a számoknak hisznek, és azok a kormányzat igazát támasztják alá. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Bauer Tamás: Vastapsot! Fel kell állni!) Köszönöm szépen.

A polgári kormány nemcsak ígéri a kiegyenlítést, a felzárkózást a kistelepüléseknek, tesz is érte. Azzal is tisztában vagyunk azonban, hogy a több év, évtized alatt felgyülemlett ellentmondásokat nem lehet egy év alatt kiigazítani. Azonban azt nem lehet elvitatni, hogy a polgári koalíció - felvállalva annak feszültségeit is - programja szellemében megkezdte egy jobb, igazságosabb önkormányzati finanszírozási rendszer megvalósítását.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmondott néhány példával kívántam érzékeltetni az összefüggést a kistérségekre váró feladatok és a 2000. évi költségvetési törvényjavaslatban rejlő lehetőségek között. Ennek szellemében természetesen számtalan megoldásra váró helyi problémát, elképzelést lehetne sorolni, amit kezelni tud az előttünk levő költségvetési törvényjavaslat, és olyat is, amit nem tud valóra váltani.

Összességében a 2000. évi költségvetési törvényjavaslat azon a megkezdett úton halad, amelynek irányát, nyomvonalát a kormányprogram jelölte ki. Ez az út göröngyös és egyenetlen, akadályokkal és lassítókkal van megnehezítve. De a jármű, amelyben jelképesen Magyarország lakossága, a magyar nép van, halad, Európa felé halad. Ez a költségvetési javaslat azon családok számára, amelyek munkával, tisztességgel és becsületesen szeretnének boldogulni, megteremti, biztosítja ehhez a feltételeket. Ez a költségvetés nem gerjeszt feszültséget, nem különböztet meg családot családtól, gyermeket gyermektől. Csak egyetlen követelményt támaszt: legyél hasznos önmagad, családod és a társadalom számára, tudd, hogy mit szeretnél elérni, valóra váltani, és ahhoz add hozzá tudásodat, szorgalmadat, tehetségedet!

Hölgyeim és Uraim! Ez a költségvetés a reális lehetőségek és a megfontolt előrelépések költségvetése.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban. - Sasvári Szilárd: Bravó!)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Jánosi György, az MSZP képviselője; őt Dán János, a Független Kisgazdapárt képviselője követi. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. JÁNOSI GYÖRGY (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Winston Churchill egyszer azt mondta: a háború túl komoly dolog ahhoz, hogy a katonákra bízzuk. Valószínűleg valamennyien egyetértünk abban, hogy igaz ennek az állításnak egy módosított formája is: az oktatás, a tudományos kutatás, az innováció túl komoly dolog ahhoz, hogy csak a pedagógusok, a kutatók, a fejlesztő szakemberek felelősségére bízzuk azt.

Jogos a kérdés: a felelősségvállalás, amit a politikának, a mindenkori kormánynak és a politikai élet valamennyi szereplőjének vállalni kell ezen a téren, tükröződik-e a 2000. évi költségvetésben? Ha sommásan kell felelni erre a kérdésre, a válasz, azt hiszem, egyértelmű nem. Ezeken a területeken ugyanis szűkösen mér a költségvetés. Csak olyan többletforrások mutathatók ki, amelyek adott esetben az inflációt is alig követik. Mindez azt jelenti, hogy sem az oktatás, sem a tudomány még mindig nem kezdheti meg saját problémáinak leküzdését, sőt, bizonyos téren a válság további mélyülésével kell szembenézni.

De nézzük tételesen az érintett területeket! A közoktatás rendszerében, a közoktatás területén a kormánykoalíciós képviselők folyamatosan azzal érvelnek, hogy 20-22 százalékkal nőnek a közoktatási normatívák, és 32 milliárdos többletet fordít az állam a közoktatás támogatására. Igaz-e ez az állítás? Azt hiszem, nem, hiszen maga a Pénzügyminisztérium, maga a kormány ismeri be a költségvetés általános indokolásában, hogy ez a 32 milliárd forint nem jelent valódi többletforrást az önkormányzatok számára, pusztán az önkormányzatok forrásai közötti átcsoportosítást jelenti.

A képlet végtelenül egyszerű. Van a személyi jövedelemadó 40 százalékos része, amivel gazdálkodhatnak az önkormányzatok. Ha ebből azt a 15 százalékos részt, amit eddig szabadon használhattak fel az önkormányzatok, csökkentem 5 százalékra, akkor ezzel elveszek tőlük 50-60 milliárd forintot. Hogy azonban ne érje szó a ház elejét, ezt a másik oldalon pántlikázva, megcímkézve visszaadja a kormány, a költségvetés az önkormányzatoknak.

Ettől azonban - és ezt szeretném hangsúlyosan aláhúzni - nem lesz több pénzük az önkormányzatoknak. Való igaz, megváltozik az oktatás finanszírozásának belső aránya, hiszen a jelenlegi 65-35 százalékos arány módosul 75-25 százalékos aránnyá az állami költségvetés javára. Ez különbözőképpen érinti az önkormányzatokat, de országos átlagban a közoktatásra fordított végösszeg nem fog változni, vagyis nominálértékben 2000-ben ugyanazzal a pénzmennyiséggel gazdálkodhatnak majd az iskolák, mint 1999-ben. Ez pedig tragikus lehet a közoktatás egész rendszerére nézve. Mert a szinte változatlan nominálértékű összforrásból kell biztosítani a költségvetésben, az illetménytáblában garantált 5 százalékos pedagógusbér-fejlesztést, de ebből a változatlan nominálértékű forrásból kellene a módosított közoktatási törvény milliárdos, tízmilliárdos többletfeladatait megoldani.

Teljesen reménytelen a helyzet. Az önkormányzatok megoldhatatlan feladat előtt állnak, mert azokat a helyes és jó irányú törekvéseket sem tudják megvalósítani, amelyek a közoktatási törvény módosításába bekerültek. Nem tudják kezelni az iskolák az egyik legsúlyosabb problémát, a rohamosan növekvő társadalmi esélyegyenlőtlenségek kezelését. Ez ma az egyik legnagyobb gond az oktatás rendszerében. Nincs forrás a csoportbontásra, a tehetséggondozásra, a felzárkóztatásra. Nincs forrás azoknak a formáknak, pedagógiai formáknak az erősítésére, amelyek a rossz anyagi helyzetből jövő, de tehetséges gyerekek előmenetelét biztosítanák.

Van ugyan az 1100 fő alatti települések számára egy elkülönített forrás, amely növekedett az előző évihez képest, és amely talán mentesíti a kistelepülési önkormányzatok egy részét. Itt is elhangzott azonban ma már, szeretném én is aláhúzni, észre kell venni, hogy a támogatáshoz való jutás feltétele a költségvetési törvényben azonban az, hogy körzetesítsék felső tagozataikat, vagyis társulásos formában oldják meg 5. osztálytól felfelé az oktatást. Így adott esetben egy kistelepülésnek választania kell: vagy hozzájut a számára létfontosságú forráshoz, és akkor megszünteti adott esetben a felső tagozatát, vagy kitart amellett, hogy az iskola önállóságát mindenáron megtartja, megmenti, de akkor elesik a számára nélkülözhetetlen forrástól.

Én azt gondolom, súlyos konfliktusokhoz vezethet az a finanszírozási politika, amely a közoktatás terén megvalósult. De probléma van a pedagógusoknak tett ígéretekkel is. A kormány érzékelhető életkörülmény-javulást ígért a pedagógusoknak, amit annak idején Pokorni Zoltán miniszter úr úgy egészített ki, hogy ez évente 8-10 százalékos reálkereset-növekedéssel valósítható meg. Ma már világos, ebben az évben mindössze 2 százalékos reálkereset-növekedés mutatható majd ki év végére. A jövő évben pedig ott, ahol ki tudják gazdálkodni a 8,25 százalékos bérfejlesztést a pedagógusok számára, még ezzel együtt is reálérték-csökkenés fog bekövetkezni a pedagóguskeresetekben.

Azt gondolom, itt a ideje, hogy a kormány világosan kiálljon a pedagógusok elé, és beismerje: nem tudja a programját teljesíteni, és nem tudja azokat az ígéreteket teljesíteni, amelyeket megfogalmazott. Ebben a helyzetben a Magyar Szocialista Párt módosító javaslatokkal próbálja javítani a közoktatás pozícióját.

(11.30)

Szeretnénk 30 milliárddal többet biztosítani az önkormányzatoknak. Szeretnénk önálló normatívával segíteni az esélyegyenlőtlenség mérséklését, a csoportbontást, a felzárkóztatást a tehetséggondozás terén.

Szeretnénk nemzeti tehetséggondozó alapot létrehozni, hogy ne csak a felsőoktatás terén gondoskodjunk a rossz helyzetben lévők támogatásáról, hanem a közoktatás területén is. És szeretnénk javaslatot tenni a pedagógusok 13 százalékos bérfejlesztésére és arra, hogy a jelenlegi 1500 forintos többletmunkapótlék emelkedjék 4500 forintra, és ebből a minőségi munkavégzést is újra elismerhessék az intézményvezetők.

Hasonlóan súlyos gondok és problémák mutatkoznak a felsőoktatás terén. A felsőoktatás terén az intézményi költségvetésben 8 százalékos növekmény mutatható ki, ami éppen a várható inflációt fedezi. Ha azonban ide vesszük a fejezeti kezelési előirányzatokból és a felsőoktatási feladatfinanszírozásból azokat a tételeket, amelyek közvetlenül eljutnak a felsőoktatási intézményekhez, akkor a bővítmény az ez évihez képest már csak 3 százalékot tesz ki. Azt gondolom, ez súlyos, megoldhatatlan helyzet elé állítja a felsőoktatási intézményeket is, mert nem fogják tudni egyszerre kigazdálkodni a 8,25 százalékos béremelést, nem tudják kigazdálkodni a 10 ezerrel több hallgatói létszám utáni hallgatói juttatásokat. S várhatóan súlyos gondok lesznek a dologi, működtetési kiadások terén, ami tovább rontja a felsőoktatási intézmények amúgy is rossz helyzetben lévő belső infrastruktúráját. Ezen a téren is szeretnénk többletet felszabadítani a költségvetésben.

Szeretnénk támogatni a programfinanszírozást, és a központi kutatási előirányzatot szeretnénk növelni. Szeretnénk a hallgatói normatíva növekedését is elérni, 70 ezer forintról 75 ezer forintra, hogy a szociális ösztöndíjak növekvő és differenciáltabb elosztásával az esélyegyenlőtlenség mérsékelhető legyen a felsőoktatás terén. Szeretnénk a jegyzetvásárláshoz nyújtott támogatást is 7 ezerről 10 ezerre emelni, és szeretnénk egy közéleti kulturális normatívával segíteni a diákéletet a felsőoktatási intézményekben.

Végül egy mondatot a tudományos kutatások helyzetéről: itt is rossz a helyzet, hiszen az inflációt nem éri el az a növekmény, amely a Magyar Tudományos Akadémiánál, az OTKA-nál, illetve a műszaki fejlesztési alapprogramnál kimutatható a költségvetésben. Nem teljesíthető az az ígéret, amit a kormány megfogalmazott, hogy másfél százalékra emeli a kutatás nemzeti össztermékből való részesedését. Nem lehet kezelni ebből a forrásból a lemaradt kutatói béreket, amelyek ma már súlyos gondot okoznak a kutatóintézetekben. Ezen a téren így mindenképpen az OTKA forrásainak a bővítését fogjuk javasolni és a kutatói bérek felzárkóztatását a felsőoktatás színvonalához.

Mindent összevetve azt gondolom, még van lehetőség módosítani a költségvetést. Hallgatva a kormánykoalíciós képviselőket, a Kisgazdapárt, a Magyar Demokrata Fórum oktatási szakértőit is, azt gondolom, ők is látják ezeket a problémákat. A Magyar Szocialista Párt kész együttműködni a módosításban, mert ebben a formájában elfogadhatatlan a számunkra ez a költségvetés.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Dán János úr, a Független Kisgazdapárt képviselője; őt Szalay Gábor, az SZDSZ képviselője követi.

DR. DÁN JÁNOS (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az 1998. évi XXXVI. törvény rendelkezik a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról, melyben már a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szerepel. A polgári kormány kiemelten kezeli a családok segítését, a kis- és középvállalkozásokat, az otthonteremtést, az agrár- és vidékfejlesztést, valamint az EU-integrációt. Az Európai Unió jelenlegi 206 régiójából a támogatott régiók száma 50; Magyarország jelen pillanatban 7 régiót alakít ki, s tagságunk esetén minden régió megfelel a támogatáshoz szükséges kritériumoknak.

Magyarországon a térségek fejlettségében és teljesítményében megmutatkozó különbségeket komplexen a bruttó hazai termék egy lakosra jutó értéke fejezi ki. A fejlettségi rangsor élén Budapest áll, a fajlagos GDP 3,5-szerese a Nógrád megyeinek.

Területfejlesztési szempontból meghatározó a gyorsforgalmi utak hossza, aránya. Az ország közúthálózatának másfél százaléka autópálya vagy autóút. A területfejlesztés, településszerkezet tekintetében három meghatározó elmozdulást állapíthatunk meg: a főváros kiugró fejlődését az ország többi részéhez viszonyítva, a nyugati térségek növekvő előnyét a keleti és az északkeleti régiókkal szemben, s erős gazdasági tartalmú tagoltságot kistérségi szinten, a város-falu relációjában.

A vidékfejlesztés - rural development - az Európai Unióban olyan politika, amelynek a kedvezményezettjei alapvetően a mezőgazdasági termelést végzők. Az ő problémáik megoldásától a vidéki területek általános gondjainak az enyhülését is várják. Ebben az összefüggésben a vidékfejlesztés gyakorlatilag a közös agrárpolitika második pillére a piacgazdálkodási intézkedések mellett.

Foglalkozni kell a mezőgazdaság sajátos helyzetével. A magyar mezőgazdaságból az utóbbi 10 évben körülbelül 1 milliárdot vontak ki, ennek ellenére is pozitív befizetője a költségvetésnek. A közelmúlt alacsony inflációs rátáját a mezőgazdaság nyelte le az alacsony áron értékesített élelmiszerekkel, tovább nyílt az agrárolló.

Az idei értékesítési gondok és természeti katasztrófák leküzdésében példásan helyt állt a kormány. Külön kiemelem a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak a túlsúlyos sertések felvásárlására, valamint a tejválság megoldására tett intézkedéseit. Mindezek ellenére a vidéket járók szemmel láthatják a mezőgazdaságban dolgozók romló anyagi helyzetét. A Földművelésügyi Minisztérium költségvetésében ez évtől kezdődően külön kerültek megjelölésre a területfejlesztéshez és a vidékfejlesztéshez kapcsolódó előirányzatok. Az agrár-, a vidék- és területfejlesztésre fordítandó összegek, beleértve az infrastruktúra és a gyorsforgalmi úthálózat fejlesztését szolgáló programokra fordítható forrásokat is, 14,4 százalékkal magasabbak az előző évi előirányzatnál. Kérdés, hogy ez elegendő-e.

1989 óta a közösségi strukturális politika alapelvei közé tartozik a partnerség elve. A programkészítés minden szakaszában elvárt a szoros együttműködés a Bizottság és a tagországok között, mind a nemzeti, a regionális, mind a helyi szinten készítendő programokban. A vidékfejlesztés alulról építkezik: az adott térségben kell megteremteni a saját erőt, ezt követően pályázat útján juthatnak a közös kasszából a támogatásokhoz.

A programok 2000. évre tervezett összege 17,9 milliárd forint. A társfinanszírozást a regionális és a megyei területfejlesztési tanácsok döntési körébe utalt forrásokból kell fedezni. A 2000-2002-re kialakított költségvetési politikánknak kiemelten kell számításba venni az EU-csatlakozást. A 2000. évben megnyíló források - ISPA, SAPARD - a csatlakozásig működnek. Fogadásukhoz új intézmények kialakítása szükséges. Hasonló fontosságú a közösségi joganyag, az acquis átvételét szolgáló nemzeti program, hiszen e programon keresztül méri le az EU az ország csatlakozási felkészültségének előrehaladását, ez jogharmonizációs és intézményfejlesztési feladatot foglal magába 2000-re és 2001-re.

A kistérségi programok megvalósítására a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumnak 1 milliárd áll a rendelkezésére. A vidékfejlesztés számára nincs tartalék. A SAPARD 2000-től 2006-ig, illetve a csatlakozásig tart. A brüsszeli bizottság döntése szerint hazánk évi 38,54 millió euróra, vagyis 9,7 milliárd forintra számíthat. Az ISPA-támogatás összege előreláthatólag évi 100 millió euró, vagyis 24-26 milliárd, de végleges döntés ez év végére várható. A frakciótársaim által beadott módosító indítvány lényege, hogy a feltárt 95,8 milliárdos forrásból 9,9 milliárdot fordítanának területfejlesztésre, ezen belül 5,5 milliárdot a SAPARD-program végrehajtására, nonprofit ügynökségek létrehozására terveznek.

A kistérség saját forrásait is le kell tenni, ami részleteiben nem ismert. A Phare, az ISPA és a SAPARD adta lehetőségeket maximálisan ki kellene használnunk, de a felállított szigorú követelményeknek meg kell felelnünk. A lakosság elfogadja, hogy az EU-csatlakozásnak más alternatívája Magyarország számára nincs, a mi felelősségünk ennek a programnak a végrehajtása.

Tisztelt Országgyűlés! Összefoglalva: a jelenlegi tendenciák és az Agenda 2000-ben megfogalmazottak szerint biztosra vehető, hogy a csatlakozásunk idején a vidékfejlesztés az Európai Unió legfontosabb politikája lesz.

(11.40)

A vidék és a falvak népességmegtartása valamennyiünk érdeke, valamint az is, hogy a mezőgazdaság ne legyen a csatlakozás kárvallottja. Tisztelettel kérek mindenkit, hogy támogassák az FVM forrásainak bővítését. Higgyék el, egyetlenegy forint sem kerül rossz helyre! Hiszem, hogy a vidék integrált fejlesztésével, a szigorú, mezőgazdasági termelésen túlmutató, multiszektorális projektek megvalósításával, a támogatásoknak a vidéki közösségek előtt történő kiterjesztésével lényegesen meghatározza a vidéki térségben lakók munka- és életkörülményeit.

Mindezeket egybefoglalva a költségvetést ezek figyelembevételével elfogadásra ajánlom. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra következik Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője; őt Buza Attila, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót a képviselő úrnak.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az európai csatlakozás, azaz közös érdekünk szempontjából vizsgáljuk meg a 2000. évi költségvetést, akkor szükségszerű és indokolt, hogy egyrészt a kormány által júniusban elfogadott, közösségi vívmányok átvételéről szóló nemzeti programban foglaltakhoz, másrészt az EU Bizottsága által egy héttel ezelőtt kiadott úgynevezett országjelentés megállapításaihoz viszonyítsuk azt.

Az országjelentésben az EU Bizottsága is felhívja arra a figyelmet, hogy "különösen fontos, hogy a közösségi vívmányok nemzeti programjában megfogalmazott költségvetési előirányzatok megfelelően megjelenjenek az évi költségvetésben". Az ezen észrevétel által tükrözött EU-aggály megalapozott, mert ez a költségvetés egyrészt nem igazán tükrözi a saját nemzeti programunkban foglaltakat, másrészt átláthatatlan és zavaros mind az EU-felkészülésünk okán szükséges saját források, mind a lehetségesen igénybe vehető EU-támogatások vonatkozásában; harmadrészt még nominálisan sem emelkedő vagy alig emelkedő, de mindenképpen az infláció szintjétől elmaradó mértékben mozgósít forrásokat a leghátrányosabb területeinket jelentő környezetvédelemre, infrastruktúra-fejlesztésre, szociális és jóléti területekre, valamint az egészségügyre.

Ez a költségvetés nem tükrözi a saját nemzeti programunkban foglaltakat, mert az EU-csatlakozást segítő források két összefoglaló jellegű táblázatában lévő számok és tendenciák köszönő viszonyban sincsenek a Brüsszelnek megküldött nemzeti programban lévőkkel. Míg a nemzeti program 141 milliárd forintot irányoz elő 2000-ben jogharmonizációs, intézményfejlesztési és gazdaságfejlesztési feladatokra, addig a költségvetés csak alig több mint 42 milliárdot, legalábbis ha elhisszük az összefoglaló táblázatokban foglaltakat.

Ezen túlmenően a nemzeti program következetesen a központi közigazgatás létszámfejlesztéséről beszél; három év alatt több mint 10 ezer főnyi létszámnövekedést irányoz elő, ami a közigazgatásban jelenleg foglakoztatottak teljes létszámának mintegy 1,2 százaléka, addig a költségvetés ugyancsak következetesen és minden terület vonatkozásában 3 százalék, azaz mintegy 25 ezer fő létszámcsökkentésről beszél, illetve ehhez köti a 8,25 százalékos átlagbéremelés végrehajthatóságát.

Ez a költségvetés átláthatatlan és zavaros az EU-felkészülésünkhöz szükséges források megítélhetőségét illetőn. Kísérlet ugyan történt ezen tételek két táblázatban történő összefoglalására, ez a próbálkozás azonban nem minősíthető sikeresnek. A két táblázat ugyanis hemzseg a hibáktól és pontatlanságoktól. Nem képezhetné részét egy ország költségvetésének egy olyan táblázatos összefoglaló, amelyben talán egyetlen pontos fejezeti kimutatás sem található. Ez nemcsak a képviselők, azaz a mi számunkra elfogadhatatlan, de az EU-nak sem éppen kedvező képet mutat rólunk.

Például a Gazdasági Minisztérium fejezeti bontásában 10 Phare-forrás található, miközben ez az összefoglaló táblázat ezen 10 célból csak 4-et említ meg, így számításaim szerint 3,4 milliárd forintos Phare-pénz és 1,8 millió forintos kofinanszírozás tűnik el az összefoglaló táblázatból. Vagy a KHVM fejezet összefoglaló tételei közé viszont olyan tétel került - az Észak-pesti Szennyvíztisztító rekonstrukciója okán, ez 2 milliárd forintos tétel -, ami magán a fejezeten belül nem jelenik meg. Arról nem is beszélve, hogy az összes itt meglévő cím, alcím és fejezet előirányzaticsoport-szám, hivatkozási szám rossz és hibás.

Ez a költségvetés még a kényszerpályákat és adottságokat figyelembe véve is túlzottan szűkmarkú a legneuralgikusabb területeinken, ott, ahol az alig pár napja megjelent brüsszeli országjelentés is félreérthetetlenül kritikus elmaradásainkat illetően.

Ezek a területek a környezetvédelem, ezen belül elsősorban a szennyvíztisztítás és -kezelés, a közúti infrastruktúra-fejlesztés, az egészségügy és a szociális gondoskodás területei.

Az országjelentés szerint: "Annak ellenére, hogy a hulladék- és szennyvízkezelésnek nagy fontosságot tulajdonít a nemzeti környezetvédelmi stratégia dokumentuma, az elmúlt év során ezen a területen semmiféle haladást nem sikerült elérni. A hulladékszektor a leggyengébb terület Magyarországon."

Miközben ezen közismert lemaradásunk enyhítésére összességében mintegy 800 milliárd forintot kellene fordítani optimista számítások szerint, aközben az előttünk lévő költségvetés az előző évek minimális előirányzatait is tovább csökkenti: '98-ban 2,3 milliárd, az idén 2,7 milliárd volt a költségvetési ráfordítás ezen a területen, míg jövőre csupán 1,6 milliárd forintot szán erre a célra a költségvetés.

Természetesen öröm, hogy miután a kormány hivatalba lépése óta eltelt 16 hónapban egy centiméter autópálya sem épült, jövőre erre 20 milliárdot fordítunk, ami az idei nullához képest fantasztikus növekedés. Csak hát időközben a lemaradásunk is nőtt! A közúti közlekedési beruházások - köztük a településeket elkerülő utak építése - az idei 4,8 milliárdról 4,4 milliárdra csökken, az útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat szintén jelentősen csökken: 79 milliárdról 75 milliárdra, egy olyan évet követően, tisztelt képviselőtársaim, amikor a benzin ára 25 százalékkal emelkedett, s amikor természetesen hasonló arányban nőttek az egykori Útalap bevételei jogán az állam jövedékiadó-bevételei is.

Bár az EU Szociális Chartáját Magyarország még nem ratifikálta, de aláírta. Ehhez képest igazán sajnálatos és szomorú, hogy a szociális és jóléti intézményi szolgáltatásokra fordított összeg gyakorlatilag stagnál, hiszen mi másnak lehetne nevezni az ismert inflációs indexhez képest egy 5,8 százalékos emelkedést? A fogyatékosok különféle szervezeteinek - akár a mozgáskorlátozottaknak, akár a vakoknak és gyengénlátóknak, akár a hallássérülteknek, de bármelyik fogyatékosszervezetnek - a tervezet szerint megítélt összeg egy fillér növekményt sem mutat. A szociális és jóléti intézmények normatív támogatása a felére esik vissza a táblázatok szerint. Ezen belül a bölcsődék támogatása, amiért a Fidesz valaha oly erőteljes harcot folytatott, most alig harmada lesz az ideinek. A közmunkavégzés támogatása szintén befagyasztásra került.

Mindez, képviselőtársaim, különösen sajnálatos egy olyan költségvetésnél, amelyik 8,3 milliárd forint prémiumot, azaz fejenként 611 ezer forintot szán az APEH alkalmazottainak éves megjutalmazására az előirányzatok - alapvetően nem is az ő munkájuktól függő - 2, illetve 3 százalékos túlteljesítése esetén.

Ez a költségvetés, tisztelt képviselőtársaim, tehát a prioritásként hangoztatott célokat legfeljebb az elvek szintjén, de nem a gyakorlatban kívánja, akarja támogatni, ezért a Szabad Demokraták Szövetsége ezt nem tudja megszavazni, nem tudja elfogadni.

Köszönöm a türelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

(11.50)

 

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Balsay István úrnak, a Fidesz képviselőjének.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szalay Gábor képviselőtársamnak a költségvetéssel kapcsolatos megjegyzéséhez az alábbi kiegészítést tenném.

A 2000. évi költségvetési törvényjavaslat terület- és vidékfejlesztéssel, területi kiegyenlítéssel, területi gazdaság- és infrastruktúra-fejlesztéssel közvetlenül, illetve közvetve összefüggő előirányzatai a valóságban így alakulnak: a központi költségvetésből az előző év 425 milliárd 887 millió főszámával szemben 495 milliárd 310 millió, vagyis lényegesen nagyobb összeg jut a környezetvédelmi, területfejlesztési, vidékfejlesztési programokra. A külföldi segélyprogramok által támogatott összegekből 22 milliárd 615 millióval szemben az idén 48 milliárd 814 millió - azaz több mint kétszerese a képviselő úr által elmondottaknak -, és jelentős a privatizációs bevételek ráfordításaiból is a területfejlesztésre, vidékfejlesztésre, fordítható összegek nagysága. Mintegy 34 féle típusú Phare-segélyprogram a különböző minisztériumok fejezeteiben jelenik meg. Szívesen felajánlom segítségemet ezeknek a tanulmányozásában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Szalay Gábor úr, az SZDSZ képviselője. Jelzem, hogy 25 másodperc áll rendelkezésére, ugyanis ennyi maradt a frakció időkeretéből.

SZALAY GÁBOR (SZDSZ): Tisztelt Balsay Képviselőtársam! A felajánlott segítséget nagyon köszönöm. Úgy gondolom, nem lesz könnyű dolgunk egyeztetni, mert én ugyanis a funkcionális felbontásból vettem ki a számokat. Ha a költségvetés funkcionális táblázata ennyire hibás, totálisan hibás, az más kérdés. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Azonban...

ELNÖK: Képviselő Úr! Sajnálom... (Szalay Gábor: Köszönöm.)

Tisztelt Országgyűlés! Hozzászólásra megadom a szót Buza Attila úrnak, a Fidesz képviselőjének; őt Toller László, az MSZP képviselője követi.

DR. BUZA ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetési törvényjavaslat általános vitájának utolsó napján a helyi önkormányzatokat érintő kérdésekről szeretnék néhány szót szólni.

Bevezetésképpen szeretném felemlíteni e helyütt is a jövő évi költségvetésnek azokat a területeit, amelyeket mind a kormány, mind pedig a Fidesz-Magyar Polgári Párt kiemelten kíván kezelni a következő esztendőben. Melyek ezek? Mindenekelőtt a gyermekes családok támogatásának erősítése, a kis- és középvállalkozások támogatása és versenyképességük javítása, az otthonteremtés programja, a lakásépítés hatékonyabb támogatása, a vidék- és területfejlesztés gyorsítása és végül, de nem utolsósorban a munkahelyteremtés programja annak érdekében, hogy mindazok, akik dolgozni szeretnének és tudnak, dolgozhassanak, és ezen keresztül mind ők, mind pedig családjaik gyarapodjanak.

Tisztelt Országgyűlés! Azért szükséges ezeket a kérdéseket kiemelten nevesíteni, mert valamennyi közvetlenül vagy közvetve érinti az önkormányzatokat, és ennél sokkal lényegesebb, hogy érinti az ott élő polgárok mindennapjait és jövőjét is. A Fidesz ennek a gondolatmenetnek a mentén benyújtotta az önök részére a hároméves költségvetési prognózisát, ami jelzi azt is, hogy mindig is arra törekedtünk, hogy nagyobb léptékekben jelöljük meg az ország jövőjét befolyásoló döntéseket, és ez igaz a 2000. évi költségvetésre is. Ezt azért lényeges kiemelni, mert ha visszaemlékeznek a bevezetőben elmondott, kiemelt területekre, akkor ez azt jelenti a következő esztendőben, hogy ha több a munkahely, ha nő a reálkereset, ha javul a családok helyzete, ha kevesebb a szociális segélyezett, ha új otthonok épülnek, ha fejlődnek a vidéki települések, akkor a rendszer egésze, az egész költségvetés segíti többek között az önkormányzati ágazat kedvezőbb pozícióba kerülését. Ezért a Fidesz számára mindig elfogadhatatlan volt, ha például az önkormányzati rendszer egyes részleteit ragadták ki a költségvetési vitában, és ehhez fűzték kritikáikat az ellenzéki pártok képviselői.

Rátérve a 2000. évi, önkormányzatokat érintő költségvetési kérdésekre, néhány pontban a leglényegesebbeket szeretném kiemelni. Elsőként azzal kezdeném, hogy a kormányprogram végrehajtásának keretében a jövő évi költségvetés több mint 8 százalékkal növeli az önkormányzatok központi költségvetési kapcsolatokból származó támogatását, ez pedig azt jelenti, hogy a Bokros-csomag óta az ágazatból történő folyamatos pénzkivonással szemben jövőre először valós, reálértékben mérhető növekedést tudhatunk magunkénak.

Itt szeretnék megállni egy pillanatra. Nagyon lényeges mozzanat, hogy a korábbi években jelentős pénzkivonás történt az ágazatból, a ma délelőtti vitában utalás történt a gázközművagyonra, ezt szeretném érzékeltetni egy példával, miután egy nagyközség polgármestere is vagyok. Az, hogy az előző négyéves kormányzati ciklusban Ócsa nagyközség nem kapta meg a teljes gázközművagyon ellenértékét, 60 millió forinttal rövidítette meg az ócsai polgárokat. Ezért amikor megkérdezik, hogy polgármester úr, miért nem épül több út, miért van olyan állapotban az iskolája, amilyen állapotban van, akkor erre azt tudom mondani, hogy tessék megkérdezni a jelenleg ellenzékben lévő képviselőtársakat. (Varga Mihály: Úgy van! - Dr. Wiener György: Boross Pétert kellene megkérdezni!) Ezért nem is értjük, és én magam sem értem, hogy miért támadják ezt a költségvetést, amely először tesz nemcsak kísérletet, hanem érdemi lépéseket ezen hiányosság pótlására. (Taps a Fidesz soraiban.)

Jellemzője a jövő évi költségvetésnek az is, hogy tovább erősödik a feladathoz között finanszírozás. A második lényeges eleme a jövő évi költségvetésnek, hogy erősítjük a szolidaritás elvét, azaz a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatok működőképességének erősítését. A javaslat kiemelt figyelmet kíván fordítani a kitelepülések pénzügyi helyzetére. Hosszú évek óta a polgári koalíció kormánya az első, amely jelentős lépéseket tesz a kistelepülések felzárkóztatására annak érdekében, hogy az ott élő gyerekek és idősek is megfelelő közszolgáltatásokban részesülhessenek. Írd és mondd, nyolc esztendőt kellett várni a községeknek arra, hogy az őket megillető általános támogatás összege 50 százalékkal emelkedjék, így ez az összeg jövőre 3 millió forint lesz.

A javaslat a kistelepülések számára több új támogatási formát biztosít a gyermekek lakóhelyükön történő taníttatásához, és ezzel természetesen nemcsak az önkormányzatokat segíti, de egyben a családokat is. Jelentősen nő a szociálpolitikai juttatások súlya az előző évihez képest, de ennél lényegesebb, hogy a kormány előkészítette azokat a döntéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy segélyt és támogatást valóban a szegények és az elesettek kaphassanak, és az önkormányzatok segély helyett munkát tudjanak adni az embereknek. Az erre vonatkozó visszajelzések mind az önkormányzati vezetők, mind pedig a polgárok részéről rendkívül pozitív fogadtatásra találtak.

A következőkben szeretném, ha véglegesen tisztáznánk azt, hogy mi eredményezi a települések közötti jövedelemkülönbségeket. Az egyik ok értelemszerűen a lakosságszám, és ehhez kötődően a nevesíthető személyi jövedelemadó nagysága, a másik pedig a helyben beszedhető adó nagysága. Az adótörvények kapcsán a Fidesznek egyértelmű álláspontja volt, változatlanul hagytuk a helyi adó szabályozását, és ezzel megteremtettük annak a lehetőségét, hogy változatlan mértékben tudjanak élni a helyi önkormányzatok ezen gazdálkodási lehetőséggel. A kormány javaslata nagyon helyesen a szegényebb települések polgárainak segítségére kíván lenni akkor, amikor a személyi jövedelemadó 40 százaléka továbbra is helyben marad, ugyanakkor a polgárokat kiszolgáló közszolgáltatásokra a tavalyi 25 százalékról 35 százalékra emeli a támogatások összegét. (Selmeczi Gabriella: Fantasztikus!)

Szükséges itt is megjegyezni, hogy az ország polgárai 1998-ban mintegy negyedével több, azaz 25 százalékkal több személyi jövedelemadót fizettek be a költségvetésbe, mint az azt megelőző évben, ami egyrészt mutatja azt, hogy az ország növekvő gazdasági erővel rendelkezik, másrészt pedig azt eredményezi, hogy nemhogy nem csökken az önkormányzatok támogatottsága, hanem reálértékben egyértelműen növekszik. (Selmeczi Gabriella: Először hosszú évek óta! - Dr. Juharos Róbert: Ez az!)

(12.00)

További jellemzője a jövő évi költségvetésnek, hogy arra ösztönzi az önkormányzatokat, hogy egyes feladatokat társulásos formában oldjanak meg. Ez valóban egy több éve tartó folyamat.

Utolsóként, ami a jövő évi költségvetés fő vonalvezetése kapcsán az önkormányzatokat érinti: a költségvetési tervezet tovább erősíti a területi kiegyenlítés folyamatát. Itt említettem a korábbiakban az szja helyben maradó 40 százalékának kérdését. Amikor a mai felszólalásra készültem, akkor azt írtam ide, hogy csak halkan szeretném megjegyezni, hogy ebben a kérdésben milyen álláspontot foglaltak el 1996 októberében az akkori kormánypártok. Most egy kicsit hangosabban szeretném ezt megjegyezni, ugyanis a jegyzőkönyvek tanúsága szerint az akkori kormánypárti politikusok örömmel tájékoztatták az ország lakosságát arról, hogy csökken a helyben maradó szja nagyságrendje, és annak végtelen előnyeit ecsetelték. Éppen ezért némileg értetlenül állunk a feledékenység előtt, reméljük, hogy ellenzéki képviselőtársaink legalább korábbi szakmai meggyőződésüket nem fogják sutba dobni. (Dr. Juharos Róbert: Dehogynem!)

A területi kiegyenlítődésnek természetesen más eszközeivel is élni kíván a kormány. Így többek között szó esett az előzőekben arról, hogy jelentős mértékben emelkednek a területfejlesztésre, a címzett és céltámogatásra fordítható pénzösszegek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összességében azt mondhatjuk, hogy a javuló gazdasági feltételek között az önkormányzati ágazatra fordítható keretösszeg reálértékében növekszik a jövő esztendőben, ezzel nemcsak az önkormányzatok, hanem az önkormányzatok területén élő polgárok is jobb helyzetbe kerülnek.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban. - Varga Mihály: Úgy van! Ezek a tények!)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Toller László úr, az MSZP képviselője; őt követi Szentgyörgyvölgyi Péter, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót a képviselő úrnak.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Végigülve a ma délelőtti vitát, és figyelemmel kísérve a hétfői és a keddi vitát is, megdöbbenéssel tapasztaltam, hogy mintha a vitába, a szokásos ellentéteken túl más elemek is belekeveredtek volna. Ez mindenképpen az, amit végül is Tállai képviselőtársam vitt a csúcsra, ez mindenképpen az a sikerpropaganda, amely az önkormányzatokkal kapcsolatos szabályozást jellemezte, és az elmúlt másfél évnek a sikerpropagandája, amely az Házban a kormányzati oldalon folyt. (Varga Mihály: 1997-98-ról beszélsz! - Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Csak az igazat mondjuk!) Olyankor megdöbbenve tapasztaltuk, hogy mintha nem igazolná vissza a választói bizalom ezt a sikerpropagandát, hiszen ha jól tudjuk, akkor 1998 májusa, illetve októbere óta koalíciós képviselőnek semmiféle időközi választást nem sikerült megnyernie. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.)

Tehát valami látható ellentmondás van a sikerpropaganda és a lakosság megítélése, közérzete között. Talán ezt igazolja - bár nem szoktam fetisizálni - valamennyi közvélemény-kutató pillanatnyi adatfelmérése is, ami szintén a lakosság hangulatát, érzületét és állapotát tükrözi, és szöges ellentét van az önmegítélés és a lakossági megítélés között. (Közbeszólásra:) Nem kívánom, de változzon a helyzet.

Tisztelt Képviselőtársaim! (Dr. Kosztolányi Dénes: Témára! - Varga Mihály: Tárgyra!) Máris. Úgy gondolom, hogy Kóródi Máriával egyetértve, minden költségvetésnek van egy üzenete, mint ahogy a kormányprogramnak is volt.

A kormányprogram üzenete abszolút pozitív volt: továbbfejlesztjük, javítjuk, hatékonyságot növelünk, minden ágazathoz hozzáteszünk, eredményesebb lesz a bűnüldözés, az igazságszolgáltatás, és felvirágzik az önkormányzatiság a Fidesz kormányzása alatt. (Dr. Juharos Róbert: Igaz!)

Ezeknek az üzeneteknek a jogos elvárások és valós elvárások mellett mintegy pandanát érezzük az elmúlt évi és a mostani költségvetésben is. Hiszen ha jól megnézzük a költségvetés szerkezetét, két alapvető üzenet fogalmazható meg belőle: az első mindenképpen az, hogy ami nem kormányfüggő, az legalább helyben járásra ítélt, vagy pedig gazdasági kényszerrel lejjebb visszük a magasztos célokat vagy igényeket; és minden, ami kormányfüggő, az az előzőek rovására jelentősen túlfinanszírozott. Most szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy a Legfelsőbb Bíróság, az ügyészség, az ombudsmani hivatal nemhogy nem elégedett, hanem abszolút elégedetlen a költségvetéssel, és nem azért, mert nem érti és nem érzi a költségvetés valóságos helyzetét, hanem azért, mert egyszerűen figyelembe se vették a véleményüket a költségvetés elkészítésénél, semmiféle reakciót nem kaptak a költségvetés előkészítésével kapcsolatos javaslataikra.

Solt Pál, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, az alkotmányügyi bizottságban elmondta, hogy ügyintézői szinten tárgyaltak a legmagasabb közjogi méltósággal a költségvetésről, és ez sem tárgyalás volt, hanem egy PM-eligazítás. Ugyanez történt a legfőbb ügyész esetében, és ugyanez történt az ombudsmani hivatalokkal is. Ha megnézzük a Jánosi György által említett problémát, az Akadémiát első körben majdnem kifelejtették a költségvetésből, egy későbbi folyamatba került bele egyáltalán az a gondolat, hogy a Magyar Tudományos Akadémiával kapcsolatosan a kormányzatnak és az Országgyűlésnek feladatai vannak.

Súlyosabb a helyzet akkor, ha az önkormányzatokkal kapcsolatos hurrászabályozással vetjük össze a valós tényeket. Mindenekelőtt azért, mert maga a kormány hároméves előrejelzésében 2002-ig számította az államháztartás alrendszerének főbb jellemzőit. Melyek a megállapítások a kormány adatai alapján? Az önkormányzatok költségvetési kiadásainak növekedési üteme lényegesen elmarad az államháztartás összes kiadásainak növekedésétől. Ebből következően 2002-re - kormányzati anyagból van - a teljes államháztartás 26 százalékkal, az önkormányzati alrendszer pedig csupán 14 százalékkal nagyobb kiadási lehetőségekkel fog rendelkezni, mint 1998-ban.

Az átlagosnál kisebb növekedés hatására az önkormányzatok részesedése az államháztartáson belül 21,7 százalékról 19,6 százalékra csökken, miközben a központi költségvetés részesedése 50 százalékról 53 százalékra növekedik. Csökken az önkormányzatok részesedése a bruttó nemzeti termékből is: az 1998. évi 13,4 százalékról 10,3 százalékra, ez az az arány 1993-ban 17,5 százalék volt, amely a csökkenő tendencia és a kormányzati szándékok tartós voltára utal. Az államháztartás bevételeiben az adóbevételek és ezen belül a személyi jövedelemadó egyre nagyobb hányadot képvisel. Részaránya az összes bevétel 10,5 százalékáról 13,5 százalékra növekszik. Az szja szerepe és súlya az önkormányzatok költségvetésében '90 óta - sokan elmondták - csökken. Az 5 százalékról már nem kívánok különösebben szólni. (Dr. Juharos Róbert közbeszól.) Ez az a pont, ami katasztrófa! A kormány-előterjesztésből kimutatható tendenciák arra utalnak, hogy az önkormányzati alrendszer súlyát, jelentőségét az államháztartáson belül a kormányzat csökkenteni kívánja. (Babák Mihály: Nem igaz!) Itt vannak a számok, önök dolgozták ki.

E tendenciák ellentmondásban állnak egyrészt az államháztartás korszerűsítésének decentralizációs követelményeivel, másrészt az önkormányzatok szintjére leadott feladatok reális forrásbiztosítási lehetőségeivel. Végső soron, és ez a fontosabb, míg Európáért kiabálunk, ezek nincsenek szinkronban az Európai Unióban fontos és kiemelt jelentőséggel bíró szubszidiaritás elvével sem. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Minden európai norma ellenébe megy ez a szabályozás.

A helyi önkormányzatok és a helyi kisebbségi önkormányzatok részére javasolt 2000. évi támogatások és az átengedett szja együttes összege 6,3 százalékkal, és nem a képviselő úr által említett százalékkal haladja meg az 1999. évi előirányzatot. A kormány számítása szerint az 1999. évi szja-zárolással, a fejezetekhez átkerült feladatok előirányzataival korrigált bázishoz képest a növekedés 8,9 százalék. Ugyanakkor az így megállapított növekmény sem tartalmazza teljeskörűen a szakmai törvények által előírt többletfeladatok költségeit. 1999-ben, a jelen évben az önkormányzatok részére 1,4 milliárd forint többletkiadást jelentett a feladatorientált szabályozás, ez 2000-ben 7,4 milliárd forint - hozzá kívánom tenni, hogy fedezetbiztosítás nélkül.

 

(12.10)

A kormány számításaival szemben tehát az önkormányzatok kiadásainak növekménye mindössze 5-6 százalék.

Az Ötv. rendelkezései ellenére az önkormányzatok számára folyamatosan bővülő feladataikhoz nem biztosítottak a többletforrások. A törvényjavaslat a többletkiadások finanszírozásához a fedezetet többletforrás helyett forráscserével oldja meg. Ezt Jánosi György képviselőtársam ragyogóan ecsetelte.

Az önkormányzatok közötti különbségek mérséklésére viszont az szja további központosítása és újraelosztása történik. Az elképzelések szerint, és nem sorolnám fel újra a számokat, a 40 százalék olyan címkézett pénzeszközök többségét jelenti, ami mögött - kevés helyen hangzott el - nem a címke az érdekes, hanem a bértábla, ami mögötte van. Tehát egyszerűen nem igaz az az állítás, amikor arról beszélünk, hogy szabad felhasználású pénzeszközöket kapnak az önkormányzatok.

Az alanyi jogon járó rész az elmúlt években folyamatosan csökkent. Ez azt jelenti, hogy a helyben maradó szja-részesedés 5 százalék, a normatív alapon elosztott 35 pedig egyfajta állami támogatásként működik, és nem az önkormányzatok szabadságát gerjeszti. A helyben maradó 5 százalék nagyon kevés, és akkor, amikor néhány képviselő úr ebben a Házban önkormányzati oldalon a sikert és az önkormányzatok korszerű szabályozását favorizálja, érdemesebb lett volna Gémesi Györgyre hallgatni, aki elmondta az ezzel kapcsolatos önkormányzati álláspontokat.

Nagyon hiányolom azt, hogy nagyvárosi polgármestertársaim meg sem nyikkannak ebben a vitában, ők tudják miért, tudniillik pontosan tudják azt, hogy ez a szabályozás az önkormányzatok tönkretételének szabályozása, a nagyvárosok számára egyértelműen hátrányos. Ezáltal tovább folyik a vagyonfelélés, és egyszerűen azokat a forráshiányokat, amelyeket az elmúlt évi, illetve ez évi szabályozásból az önkormányzatok elszenvednek, lehetetlen lesz kezelni. Sok sikert kívánok nagyvárosi polgármestertársaimnak e költségvetés kezeléséhez! (Varga Mihály: Köszönjük.)

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Hegyi Gyula úrnak, az MSZP képviselőjének.

HEGYI GYULA (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaimra tekintettel nagyon igyekszem összefogni még rövidebbre. Az önkormányzatok mellett szintén fontos témaként kell megemlíteni a társadalmi önszerveződések támogatását, amelyben a jelenlegi költségvetés meglepően rossz adatokat mutat. Ebben az évben a társadalmi szervezetek bizottsága két forrásból mintegy 500 millió forintot tudott kiosztani legalább ezer civil szervezetnek. A következő évben 25 százalékkal kevesebbet, legjobb esetben 400 millió forintot tudunk majd kiosztani.

Az önszerveződések ily mértékben való visszaszorítása és visszaszorulása sajnos párhuzamos azzal a tendenciával, amelyet az önkormányzatok is elszenvedni kénytelenek.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Gyimesi István úrnak, a Fidesz képviselőjének.

GYIMESI ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A két percet nem fogom kihasználni, csak néha olyan érzésem van, mintha azok, akik e Ház falai között ülnek, nem az ország településeiben és városaiban élnének.

Magyarország önkormányzatainak száma 3200, ebből mintegy 213 a városok száma, az új városokkal valamivel több. A számokból egyértelműen kitűnik, hogy az önkormányzati oldalon a finanszírozás az ország településeinek nagyobb részén többletforrásokat eredményez. Magyarul: a kistelepülések és a közepes városok nagy része is az előző évi finanszírozási rendszernél jobb kondíciókkal fog a 2000. évben járni. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Toller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. TOLLER LÁSZLÓ (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Félreértés ne essék, nagy valószínűséggel ismerik a települések és a nagyvárosok költségvetését. Itt az év cselvetése történt: egymás rovására egyenlíti ki a kormányzat a települések közötti szabályozást, ugyanakkor egy olyan erős központosítás történik a forrásoldalon, amely fosztogat az önkormányzatoktól, és lehetővé tesz egy kormányzati osztogatást. Nem másról szól ez a költségvetés, mint arról, hogy a települési önkormányzatokat a központi alapokból lehessen differenciáltan kezelni. Ennek jeleit már tapasztaltuk az elmúlt héten. Remélem, hogy ezen az álláspontján a kormányzat felül fog emelkedni.

Köszönöm. (Dr. Katona Béla tapsol.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Toller Lászlónak mondanám, hogy '94-től '97-ig az önkormányzatok részesedése csökkent, akkor kellett volna ilyen hangerővel felszólalni, sajnos ez nem történt meg. Jövőre nőni fog. (Varga Mihály dr. Toller Lászlóhoz: Hol voltál akkor?)

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Szentgyörgyvölgyi Péter úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének; őt Zsigó Róbert, a Fidesz képviselője... - bocsánat, Lendvai Ildikó, az MSZP képviselője követi, amennyiben itt van.

DR. SZENTGYÖRGYVÖLGYI PÉTER (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelenül a költségvetés minden évben az Országgyűlés egyik legsarkalatosabb, legsúlyosabb politikai döntése, amint azt Magyari Zoltán is, a két háború közötti közigazgatási kiválóság megállapította. Tehát súlyos politikai döntés előtt állunk, mert most kell elhatároznunk, a költségvetés megállapításánál, hogy 2000-ben mik lesznek a bevételeink, és ezt egyáltalán mire költhetjük el.

A pártok vezérszónokai, így a Független Kisgazdapárt vezérszónoka is már részletekbe menően elmondta a 2000. évi költségvetési tervezetről szóló véleményét. Magam is tolmácsolhattam a kulturális és sajtóbizottság véleményét a költségvetés kulturális szférájáról, illetőleg arról, hogy a költségvetés mit tervez, mit szán adni a kultúrára, és meg kell állapítani, hogy az jóval magasabb összegű, mint a tavalyi volt, és sokszorosan magasabb, mint az azt megelőző évek bármelyikében is volt. Ez tehát rendkívül kedvező. Az is megállapítást nyert, hogy nemcsak azért, mert a kormányprogramban a kultúra egy kiemelt befektetésként szerepel, hanem azért is, mert a 2000. évben a gazdasági helyzet kedvezőbb lesz, mint volt 1999-ben.

Sajnos, ez nem mondható el az önkormányzatok finanszírozásáról, melyről most szólni fogok, és amelyet a költségvetés XI. fejezetének 23. címe pontosan tárgyal. Sajnos, a pénzszűkén kívül azt is meg kell állapítani, hogy szinte ugyanazokat a hiányosságokat észlelhetjük, ha végignézzük az önkormányzatok finanszírozását, mint amiket már tavaly is szóvá tettünk, nemcsak mi, hanem az Állami Számvevőszék is, és ez alapvetően oda vezethető vissza, hogy maga az önkormányzatok finanszírozási rendszere nem változott megfelelően, mert a közigazgatás rendszere sem változott.

Az önkormányzatok finanszírozási rendszere az alkotmányból vezethető le, amikor is az alkotmány megállapítja, hogy az önkormányzatok feladataik ellátáshoz saját bevételekre jogosultak, továbbá ezen feladatok ellátásához igazodó állami támogatásban részesülnek. A gondok éppen itt kezdődnek már évek hosszú sora óta, tehát nem most, hanem az elmúlt négy évben is gond volt ez, és ott halmozódott, hogy a szükséges feladatok nincsenek megfelelő módon számba véve, és amíg ez egyszer ténylegesen meg nem történik, addig soha nem fogunk igazán az önkormányzatok finanszírozása kérdésében előrejutni, mint ahogy azt a Számvevőszék meg is állapítja: "A tervezett központi források összege viszont továbbra sem veszi kellően figyelembe az önkormányzatok által elvégzendő feladatok nagyságrendjét, az ellátandó feladatok és a rendelkezésre álló források közötti egyensúly így 2000-ben tovább romlik."

Emellett azonban kétségtelenül van bizonyos elmozdulás a hatékonyság és az arányosabb finanszírozás érdekében. A Számvevőszék ezek mellett még pozitívumként a költségtakarékosabb feladatellátást és az adminisztrációk egyszerűsítését is megemlíti. Véleményem szerint ezekről mint pozitívumokról csak akkor lehetne beszélni, ha valóban tabula rasát csináltunk volna a feladatok ellátásáról, mert addig igazából nincs mihez viszonyítanunk a költségmegtakarítást és az adminisztráció csökkenését. Lehet persze csökkenteni egy feladat költségeit, de nem biztos, hogy akkor ezzel egyben nem csökkentjük a feladatellátási színvonalat is. Ez pedig nyilván nem lehet a cél.

(12.20)

A rendelkezésre álló idő rövidsége miatt természetesen nem lehet áttekinteni az önkormányzat valamennyi bevételi és kiadási forrását. Nem is lenne ez a célom, hiszen már többen - a pártok vezérszónokai és hozzászólói - utaltak erre.

Két téma kapcsán szólnék; mondandómat a működési célú támogatás alakulására, főbb vonásaira, illetve a fejlesztési célú állami támogatás néhány területére szűkítem. Először is: az önkormányzatok kétségtelenül legnagyobb bevételi forrása az államtól kapott normatív támogatás, amelyet rendkívül összetett számítások alapján a feladatokra és a lakosság létszámára vetítetten állapítanak meg, és kétségtelen, hogy ezt legnagyobb mértékben az 1993. évi LXXIX. törvény, a közoktatási törvény módosítása befolyásolta. Hosszan beszéltek már a hozzászólók arról, hogy ezáltal valóban mintegy 30 milliárddal több jut a költségvetésben a közoktatásra, ami abból ered, hogy az addigi 80 százalék 90 százalékra emelődött fel. Bár itt többen felhozták azt is, hogy ez a 30 milliárd forintos többletemelkedés, illetőleg a 80 és a 90 százalék közötti 10 százalékos emelkedés valójában csak egy bevételátrendezés, mert ez részben vagy egészben a személyi jövedelemadó önkormányzatnál maradt, illetve az államhoz került részéből fedezendő. Arról is többen beszéltek, hogy ez az önkormányzatok önállóságát csorbítja. Erre nem kívánok kitérni.

További problémát jelent azonban a már ugyancsak említett, valóban fennálló és a közoktatási törvény módosításából eredő forráshiány, amely abból áll, hogy a feladatok ellátása már 1999. szeptember 1-jétől folyamatban van, és ez mintegy 1,4 milliárd többletpénzt jelent; 2000-ben ugyanezen feladatok ellátására 7,4 milliárddal kellene több pénz, amivel a költségvetés, úgy tűnik, nem számol.

Nem számol a költségvetés azzal sem, amikor a város térségi feladatot lát el, tehát nem társult, mégis az ő iskolájába járnak más önkormányzatokból. De ez a saját normatív támogatásából nem tűnik ki. Arról már szó volt, hogy ezek létszámra vetítetten igen bonyolult módon számítódnak ki. De ezek a lehetőségek vagy eshetőségek, amikor más önkormányzatból járnak át, mondjuk, a megyei jogú városok gimnáziumaiba, ott nem jelentkeznek. De nemcsak ott nem jelentkezik, hanem nem jelentkezik a főváros kerületeiben sem. Példának hozhatom, hogy az V. kerületben - a belvárosban -, a Lipótvárosban az iskolába járók mintegy 40 százaléka nem kerületi, hanem más önkormányzatból járnak át, vagyis annak az adott önkormányzatnak a normatív támogatásában ez egyáltalán nem jelentkezik.

Változást jelent a korábbi évekhez képest - ez kétségtelenül pozitív, és a társulásra ösztönöz - az 1100 főnél kisebb települések kiegészítő támogatása, amelyet az 1-4. évfolyamon kapnak, ha a felső tagozatot társulási szerződéssel más önkormányzatokkal együtt működtetik. Ez valóban nagyon helyes rendelkezés, mert így biztosítható, hogy az alsó tagozatos kisgyerekek ne legyenek kitéve a napi utazgatás fáradalmainak, és a falu tanítója is betöltheti azt a társadalmi szerepet, amely egyébként egy tanítótól elvárható, és amit Gárdonyi Géza oly csodálatosan írt meg "A lámpás" című kisregényében - mármint hogy maga a tanító a lámpás.

Ugyanakkor jó elképzelés, és kifejezetten a kistelepülések ellen hat a 6. számú melléklet d) pontja, amely azt mondja ki, hogy az önhibájukon kívül hátrányos helyzetben lévő önkormányzatok kiegészítő támogatást akkor nem igényelhetnek, ha alacsony kihasználtsággal működő intézményeik társulás útján történő fenntartását nem kezdeményezték. Véleményem szerint ez az előbbinek teljesen az ellenkezője, és oda vezet, hogy a legnehezebb sorsú önkormányzatoknál kénytelenek lesznek bezárni ezeket az iskolákat. Ez okszerűen az elnéptelenedéshez és a megszűnéshez vezet, vagy elindítja annak az útján, ha csak a fenntartás kezdeményezését nem fogjuk fel teljes formalitásnak, akkor viszont minek az egész rendelkezés.

Itt kell szólni az önkormányzatoknál tervezett 8,25 százalékos béremelkedésről is, amiről már többször volt szó, és amelynek valóban csak 5 százalékos fedezete látszik biztosítottnak, és javasolt a 3 százalékos létszámcsökkentésből ennek a különbözetét pótolni. De itt megint csak visszakanyarodhatunk ahhoz, amivel kezdtem, hogy: de a feladatok, a feladatok számbavétele. Rázúdulnak az önkormányzatokra a legkülönbözőbb feladatok, hogy csökkentsenek létszámot. Ez még egy nagyvárosban is - ahol nagy apparátussal működik egy polgármesteri hivatal - nehezen elképzelhető, de egy kistelepülésnél pedig egyszerűen kizárt és képtelenség. Ilyen új feladat lesz például majd az a kormányrendelet, amely a lakásfinanszírozás bizonyos kérdéseit az önkormányzatoknak adja át, ami nagyon helyes, csak megint egy olyan új feladat, aminek igazán nincs fedezete.

A címzett és céltámogatásokról szeretnék mondani egyetlen mondatot. Többször szóltunk a saját erőről. A saját erő nem igazán éri el a célját a kistelepüléseknél, mert egyszerűen nem tudja a saját erőt miből összeszedni a kistelepülés. Éppen ezért nem lehet egyetérteni a törvénytervezet 81. § (11) bekezdésével, amely a címzett és céltámogatásokról szóló törvényt módosítja akképpen, hogy nem tekinthető saját erőnek a központi vagy egyéb állami, vagy nemzetközi forrásokból származó támogatás. Ha ez sem, akkor miből legyen meg a saját erő? A saját gazdálkodásból nem lehet!

Végezetül, az önkormányzatok állami támogatásának finanszírozási rendszeréről szólván, néhány szám megváltoztatásával... - de akár felolvashattam volna a tavalyi hozzászólásomat, senki nem vette volna észre, mert az alapokban nem történt igazán előrelépés, s mindaddig ilyen nem is lesz, amíg nem tekintjük át, és nem reformáljuk a közigazgatás egészét, a feladatok számbavételét, a régiók és a kistérségek helyzetét és szerepét, és majd ha ezt megtettük, akkor beszélhetünk gazdálkodásról. De addig csak toldozgatjuk, foldozgatjuk a rosszul szabott és sikktelen ruhát, még akkor is, ha egyébként a folt rendkívül mutatós, szép, és esetleg nagyon szakszerűen van felvarrva.

Köszönöm. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lendvai Ildikó, az MSZP képviselője; őt Zsigó Róbert, a Fidesz képviselője követi. Megadom a szót a képviselő asszonynak.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A hozzászólásom tárgya a médiafinanszírozás költségvetési vonatkozásai; valójában mindenkit érint, aki rádiót hallgat és televíziót néz. A mondanivalómat a Magyar Televízióval szeretném illusztrálni, mert példája a Rádió és a Duna TV számára is figyelmeztető jel. Adhattam volna hozzászólásomnak azt a címet is, hogy rekviem a közszolgálati Magyar Televízióért, mert volt egyszer egy Magyar Televízió, sokan szerették, sokan dolgoztak érte, de - ezt most mindnyájunknak mondom, önkritikusan is - nem vigyáztunk rá. Nem segítettük elég jól átalakulását, nem kértük számon közpénzei felhasználását. Nehézkes felügyeleti rendszert ültettünk a nyakába. Ez közös felelősség. De ami másfél éve történik, és amit a költségvetési tervezet tartalmaz, azért már csak a kormányoldal viselheti a felelősséget.

Azelőtt a TV nehéz helyzetben volt. Most viszont a kifosztása és megzsarolása zajlik. Talán emlékezünk történelmi tanulmányainkból, hogy az egyik Habsburg-uralkodó jelszava az volt: "Magyarországot előbb tönkretenni kell, aztán pedig szolgává tenni." Neki nem sikerült. (Dr. Kosztolányi Dénes: Talán a Rákosi-kormányt kellene példának hozni!) A kormánynak a Magyar Televízióval szemben, úgy tűnik, igen. Előbb több hónapig a tulajdonosi képviselet gazda nélkül hagyta, majd kizárólag kormányzati felügyelet alá vonta úgy, hogy a bíróság törvényességi aggályok miatt nem is adta meg az új elnök aláírási jogát. Nem írhat alá hitelszerződést, és ha eladna valamit, aláírását visszautasítja a földhivatal.

 

(12.30)

Hová jutott a Televízió az elmúlt másfél év alatt? És hogy megspóroljak kétperces hozzászólásokat kormánypárti képviselőtársaimnak, gyorsan én magam mondom: igen, a Televízió 4 milliárd forint teherrel alakult át az előző ciklusban, és ez nem jó dolog - igaz, ezt a terhet 1997-re ledolgozta, ha nehéz helyzetben maradt is. Mi történt azonban az utolsó másfél évben az egyoldalú irányítás alatt? Csak azalatt az idő alatt a Televízió adóssága a két és félszeresére nőtt, reklámbevétele a harmadára csökkent, hírműsorainak nézői több mint a felére apadtak, 23 felszámolási kérelmet adtak be ellene - ez az utolsó másfél év mérlege a közszolgálati Magyar Televízióban. Most pedig - legalábbis a költségvetési tervek szerint - az utolsó vagyonát is úgy vonják el tőle, hogy azzal csak a függősége erősödik.

Mert miből áll a Televízió fő vagyona? Leginkább szakemberekből és ingatlanokból. Mi lett velük? Mi lesz velük? Hiszen a létszámcsökkentés, a házak eladása valóban levegőhöz juttathatná a Televíziót, ez valóban szükséges, nem is kifogásolhatja senki, de mi történt ehelyett? A létszámcsökkentés, a takarékosság mellett vagy helyett a politikailag kívánatos személycserék ürügyévé vált. Eközben legalább 30 új vezetőt neveztek ki, szép havi fizetésekkel. Alelnöki tanácsadónak hívták a Fidesz volt kampánymenedzserét, több mint fél milliárd forintos megbízást kapott az ugyancsak a Fidesz PR-munkájában érdemeket szerzett Ezüsthajó és két vállalkozástársa, szakértelmüket nem mérik olcsón: 30 másodperces spotokért, filmecskékért darabonként másfél millió forint üti a markukat.

De ott vannak még az értékes ingatlanok! Normális körülmények között volna is rájuk vevő, de a jelentkező osztrák bank nem bolond szerződést kötni aláírási jog nélküli elnökkel. Lehet, hogy van, aki a nyilvános üzletnél egyébként is jobban szereti, előnyösebbnek tartja az átláthatatlant. Így a költségvetésben eldugtak most egy sort. Ezzel a felhatalmazással az ÁPV Rt. veheti át a Televízió ingatlanait, nem tudni, mennyit és mennyiért, és ő csöpögteti majd a kormány döntése szerint a pénzt a TV-nek. Ez pedig nem segítséget, hanem kiszolgáltatottságot jelent, hiszen - mint legalábbis az ellentmondó nyilatkozatokból következtetni lehet rá - összesen 12 milliárdot adnának a TV vagyonáért, de ennél még a jelenlegi adóssága is több, nemhogy az új székház berendezésének költségei, amit maga a TV-elnök újabb 9-10 milliárd forintra becsül. És ki fog majd keményen alkudni az ÁPV Rt.-vel az ingatlanok jogos, piaci értéknek megfelelő áráért? Talán a TV-elnök, akinek kinevezése és menesztése a kormánytól függ? Elképzelhető, milyen keményen alkuszik saját főnökével a kizárólag annak kegyeiben bízható beosztott. Vagy talán a kuratórium kormánypárti elnökében bízhatunk, aki az Antall-kormány idején keresztülvitte azt a javaslatát, hogy vonják meg a költségvetési támogatást a politikailag nem kellően engedelmes Televíziótól? De nemcsak a szereplőkkel van itt baj.

A TV hivatalos vagyonleltárában az ingatlanok három évvel ezelőtti árakon szerepelnek. Az utolsó törvényes felügyelőbizottságot, amely reális értékelést javasolt, véletlenül éppen a tervezett eladások előtt menesztették. Itt valaki jól fog járni - de biztosan nem a TV-ben dolgozók és nem a TV nézői. Az ingatlanok számának és árának teljes átláthatatlansága arra mutat, hogy a Televíziót és az ÁPV Rt.-t a kormány a saját budoárjának tekinti, ahol félhomályban intézheti a magánügyeit. De más nagy baj is van ezzel a költségvetési felhatalmazással, hiszen az derül ki belőle, hogy a vételárakat részletekben, mindig külön-külön kormányengedély birtokában csöpögtetik majd a Televíziónak. A pénzcsapot tehát a kormány zárhatja el, vagy - engedelmes viselkedés esetén - nyithatja ki újra. Ez a TV függetlenségének még a látszatát is elveszi.

Az új elnök, amikor belépett a Televízióba, azt nyilatkozta: tervei nyomán tokkal-vonóval, teljesen megújul majd a közszolgálati televízió. A jobb sorsra érdemes fiatalember akkor maga sem gondolta, hogy ez azt fogja jelenteni: valóban csak a tok és a vonó marad, a hegedűnek pedig lába kel. (Hegyi Gyula felnevet.) Kinek árt ez? Elsősorban a tévénézőnek, ő az igazi vesztes, nemcsak azért, mert nem megfelelő műsorokat lát, és nincs garancia a tévé további fejlődésére, hanem azért is, mert 7 milliárd forint előfizetési díja jut a Magyar Televízióhoz, félő, hogy a semmiért.

A mai helyzetben a médiaháború új szakasza nyílt meg, ma, ebben a háborúban már a nézőket irtják. Ezért képviselőtársaim figyelme mellett külön köszönöm azoknak a rádióhallgatóknak és tévénézőknek a figyelmét, akik ennek ellenére még kitartanak, akik még szeretnék szeretni a közszolgálati rádiót és televíziót.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Ughy Attila úrnak, a Fidesz képviselőjének.

UGHY ATTILA (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Csak nagyon röviden: sajnálom, hogy Lendvai képviselő asszony nem vett részt a tegnapi vitában, hiszen majdnem ugyanazt fogom elmondani, amit Pető Iván felvetésére is el kellett akkor mondanom.

Az első az: borzasztó nehéz úgy felállítani a tévékuratóriumokat és úgy működtetni azokat, hogy az ellenzék is benne legyen, ha az ellenzéki pártok nem jelölnek - ez az egyik.

A második: nemcsak azzal van probléma, amit most, a mai Magyar Televízióban látunk és ami 1998 nyarán kezdődött, amióta a Fidesz-kormány átvette a hatalmat vagy a kormányzást az országban, sokkal előbbre datálható ez. Datálható ez arra a médiatörvényre, amely médiatörvény következtében a kereskedelmi televíziókat és a kereskedelmi televíziók versenyét a felkészületlen, teljesen felkészületlen közszolgálati televízióra engedték rá. És nem győzöm hangsúlyozni: a nézőszámvesztés, az, hogy a nézők átpártolnak az egyik adótól a másikhoz, nem kifejezetten a Televízió vagy az aktuális kormány hibája, függetlenül attól, hogy ez a kormány most, jelenleg a Fidesz-kormány, az előző ciklusban adott esetben MSZP-SZDSZ-kormány volt; ez annak a hibája, hogy az akkor megszületett médiatörvény bizony nem vizsgálta meg kellőképpen azt, hogy milyen helyzetbe fog kerülni a Magyar Televízió akkor, ha egy szabad versenyben a kereskedelmi televíziók sokkal nagyobb tőkével, esetleg szakmai tapasztalattal rázúdulnak a nézőkre. És ezt, úgy gondolom, mindenféleképpen figyelembe kell venni. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Zsigó Róbert úr, a Fidesz képviselője, megadom a szót; őt Keller László, az MSZP képviselője követi.

ZSIGÓ RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Azt hiszem, nyugodtan kijelenthetjük, hogy a kormány által beterjesztett jövő évi költségvetés a családok támogatásának, az otthonteremtésnek és a munkahelyteremtésnek a költségvetése, hiszen a családok támogatása mintegy 13 százalékkal, az otthonteremtés támogatására fordított összeg pedig közel 30 százalékkal növekszik. A 2000. év költségvetéséből tehát kiderül, hogy a polgári koalíció kormánya elsősorban azokat támogatja, akik a vállukon viszik az országot, de nem feledkezik meg az idősekről, szüleinkről, nagyszüleinkről sem, hiszen amink van, azt nagyrészt nekik köszönhetjük.

Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy hozzászólásomban egy nagyon fontos területre, a kábítószer terjedésének egye növekvő mértékére térjek ki, és hogy ezzel kapcsolatban elmondjak egy idézetet: "A kábítószer legyőzéséhez az az első lépés, hogy többet tudjunk róla, mert csak így segíthetünk másoknak is erősebbnek lenni." Ez az idézet kifejezi azt a hozzáállást, amelyet a polgári koalíció kormánya követ ezen a területen, és amely a 2000. év költségvetéséből is kitűnik.

A kábítószer-fogyasztással kapcsolatos egyéni és társadalmi károk az elmúlt években jelentősen növekedtek, ezért a megelőzés területe rendkívül hangsúlyos szerepet kap a drogprobléma kezelésében. A kábítószer-problémával kapcsolatos képzésekre, kortársképzésre, drogmegelőzési programra és a kábítószer terjedésének visszaszorításával foglalkozó intézmények támogatására az Ifjúsági és Sportminisztérium jövő évi költségvetése összesen 800 millió forint támogatást tartalmaz, amely a többszöröse az idei évi összegnek, de más minisztériumok, például az Oktatási Minisztérium, illetve az Egészségügyi Minisztérium is jelentős összegeket szán erre a területre.

(12.40)

Hölgyeim és Uraim! Tisztában vagyunk azzal, hogy minden egyes forint prevenciós beruházás sokszorosan megtérül, és így hosszú távon csökkenti a drogfogyasztással kapcsolatos egészségügyi kiadásokat, illetve az ezzel kapcsolatos büntető-igazságszolgáltatási költségeket. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy a szülők és pedagógusok ne kezeljék a kábítószer-problémát tabuként, hogy több információval rendelkezzenek és időben felismerjék a veszélyt.

Nagyon fontos az Ifjúsági és Sportminisztérium által a jövő évi költségvetésben is szereplő kortársképzés támogatása, hiszen a kortársak által közvetített programok a legeredményesebbek a megelőzés szempontjából. A kormány nem a ciklus végén, mintegy választási fogásként, hanem szakmai alapossággal még az idén elfogadja a már halaszthatatlan kábítószer-ellenes nemzeti stratégiát. Ebbe a munkába bevonta a szakma teljes körét, sikeres megvalósításához megfelelő támogatást rendel a költségvetésben, és számít a családok, az iskolák és más szocializációs terek, civil szervezetek és a társadalmi intézmények aktív közreműködésére.

Hozzászólásom elején említettem, hogy az új évezred első költségvetése a családok támogatásának és munkahelyteremtésnek a költségvetése. A kábítószer terjedése ebből a szempontból is nagyon fontos terület, hiszen nem csupán a kábítószer van már jelen társadalmunkban, hanem azok is, akik a kábítószer terjesztésével erkölcsi és lelki nyomorba akarják dönteni a fiatalokat. A kábítószer családok életét teheti tönkre, nap mint nap megdöbbentő családi tragédiáknak lehetünk tanúi, és tarthatatlan az az állapot, hogy a droggal kapcsolatba került fiatalok nem az iskolában, munkahelyükön bizonyítják tehetségüket, hanem gyakran bűncselekményt követnek el azért, hogy napi adagjukat biztosítani tudják. A Fidesz elutasítja azt az érvelést, miszerint a drogproblémát nem lehet kezelni, és a jövő évi költségvetésből kitűnik, minden tőle telhetőt megtesz azért, hogy a felnövekvő generációt megóvja ettől a folyamatosan növekvő veszélytől.

Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy végezetül elmondjam azt a gondolatot, amelyet a kábítószerügyi albizottság elnökeként a testület alakuló ülésén is elmondtam. A drog kérdését ki kell vonni a politikai csatározások területéről, fel kell ismerni társadalmi jelentőségét, veszélyességét, és szakmai válaszokat kell kidolgozni. Ehhez mindannyiunk összefogására szükség van. A polgári koalíció kormánya mindent elkövet a kábítószer terjedésének visszaszorítása érdekében, a fiatalok védelmében. Ehhez kérem az önök, mindannyiuk támogatását.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Keller László úr, az MSZP képviselője; őt Hargitai János, a Fidesz képviselője követi.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A kormány - ígéretével szemben - nem tudott szakítani a bázisszemléletű tervezéssel. (Varga Mihály: Tévedés!) Ha az ez évi folyamatokat tárgyszerűen értékeljük, megállapíthatjuk, hogy az 1999-es év mint bázisév más, mint ahogy azt a kormány a tervezés során értékelte. A hiány a valóságban 5-5,5 százalék, és már tegnap is utaltam arra rövid hozzászólásomban, hogy egyszeri tőketípusú befizetésekkel próbálják mérsékelni a hiányt, amely nem ismételhető meg.

A '99-es inflációs folyamatok sajnálatos módon nem abba az irányba mutatnak, hogy megalapozottnak ítéljük a kormány jövőre jósolt prognózisát. A kormányprogramban kilátásba helyezett nagymértékű bevételnövelés sajnálatos módon elmaradt. Államháztartási reformot egyetlen területen sem tudott a kormány megvalósítani. Ugyanakkor a kormány helyesen arra törekszik, hogy a makrogazdasági mutatókat azon a pályán tartsa, amit még az előző parlamenti többség, a szocialista-liberális többség kijelölt. Mindezekből pedig az következik - akár bevallja a kormányzó többség, akár nem -, hogy a 2000-es év nem ígérkezik könnyűnek, sem az önkormányzatok számára, sem a közszolgálatban dolgozók számára, sem a gyermekes családok egyharmada számára, és aránytalan feltételek között végzik munkájukat az egyes minisztériumok is. Sajnos ezekről a nehézségekről a vitában nem szóltak túl sokan a kormánypárti képviselők közül, mert a többség vagy az intézkedések pozitív oldalát mutatta be, elhallgatva a negatív következményeket, vagy egyes kedvezőtlen változást próbáltak úgy beállítani, hogy az kedvező lesz a polgárok számára.

Tisztelt Ház! Egy szervezet biztosan nem szűkölködik a javakban jövőre: ez pedig az ÁPV Rt. Az ÁPV Rt. lényegesen jobb helyzetbe kerül, mint volt bármikor korábban. Tulajdonképpen lehetne új nevet adni ennek az állami privatizációs intézetnek, lehetne azt mondani, hogy 2000-től legyen Állami Államosító és Vagyonkezelő Részvénytársaság, hiszen olyan kiadási előirányzatokat tartalmaz az ÁPV Rt. költségvetése, ami arra utal, hogy az állam erőteljes államosítási tevékenységbe fogott, és ennek eszköze az Állami Privatizációs Részvénytársaság.

Milyen elemeket tartalmaz ez a javaslat? Jelentős mértékben megnöveli a reorganizációs kiadásokat, úgy, hogy különösebb feltételeket nem támaszt. Magasabb működési költségvetést biztosít az ÁPV Rt. szervezete számára. Megjelenik az üzleti célú befektetési előirányzat, ami meggyőződésem szerint ellentétes a privatizációs törvénnyel. Új elemként jelenik meg a kiadások között a veszteségek, válsághelyzetek megszüntetésének az előirányzata, ami persze működött már ebben az évben is, csak az Országgyűlés a zárszámadásban utólag hagyta jóvá. És a Reorg-Apport Rt. tőkeemelésére is 15 milliárd forintot szán a kormányzat.

S hogy miből fedezi mindezt? Sajnálatos módon a törvényjavaslat ezt nem mondja meg. Nem mondja meg, hogy mekkora privatizációs bevételből kell fedezni ezeket a kiadásokat, és nem mondja meg, hogy mekkora a megképzett tartalék felhasználása a megjelölt célokra. Most nyilván nincs idő arra, hogy minden elemmel foglalkozzak, egy példát szeretnék kiemelni, ami, tisztelt kormánypárti képviselők, nagyon tanulságos példa. (Dr. Kosztolányi Dénes: Biztosan Tocsik Márta esetét akarod felhozni!) Azt majd ön elmondja, képviselő úr, ha szót kér.

A Reorg-Apport tőkeemeléséről szeretnék szólni, ami 15 milliárd forint értékű. A Reorg-Apport Részvénytársaság 125 milliárd forint követelés kezelését és értékesítését végzi. Az Állami Számvevőszék jelentésében megállapította, hogy a konszolidáció költségvetésre gyakorolt végső hatása csak a Reorg-Apport Rt.-hez került követelések értékesítése, behajtása vagy leírása és a befektetések értékesítése után egyenlegezhető. Tehát megállapította az Állami Számvevőszék, hogy nem értékelhető a Reorg-Apport Rt. tevékenysége. Ennek ellenére a kormány mégis tudta értékelni, és olyan javaslatot tett, hogy 15 milliárd forinttal meg kell emelni a Reorg-Apport tőkéjét. Semmit nem tudunk arról, hogy milyen volt a Reorg-Apport Rt. követeléskezelése, semmit nem tudunk arról, hogy miért szükséges 15 milliárd forint tőkeemelés, miért éppen tőkeemelést kell most eszközölni - mert korábban garanciavállalás volt -, és egyáltalán hová megy ez a 15 milliárd forint.

A kormány a múlt évben az ez évi költségvetési vita során azt mondta, hogy a Reorg-Apport Rt.-nek száz százalékban az ÁPV Rt. a tulajdonosa a Reorg Részvénytársaságon keresztül. Ha előveszik a céginformációs adatokat, tisztelt képviselőtársak, akkor rájönnek arra, hogy ez nem így van. A Reorg-Apport Részvénytársaságnak, amely 125 milliárdos követelésállományt próbál kezelni, két tulajdonosa van - ezt eddig soha nem mondták el itt a Házban és a bizottsági üléseken sem -, az egyik a Reorg, amely egyébként tartósan csak 50 plusz 1 mértékben állami tulajdon, a másik a Reorg-Faktor Részvénytársaság. A Reorg-Faktor Részvénytársaságról semmit nem tudunk, a Céginfo szerint 90 darab névre szóló részvénye van, de hogy az ÁPV Rt. vagy esetleg magánszemélyek tulajdonában-e, azt nem tudjuk. (Közbeszólás a kormánypárti oldalról.)

(12.50)

Azt sem tudjuk, tisztelt képviselőtársam, és jó lett volna, ha önök is felteszik ezt a kérdést akkor, amikor értékeltük a postabankos ügyletek kezelését! Tehát még egyszer mondom: ismeretlen, de nem kizárt, hogy magánszemélyek birtokolják a Reorg-Faktor Részvénytársaságot - és ide kell most 15 milliárd forintos tőkeemelést biztosítani!

Egyetlen kormánypárti képviselő sem fogalmazott meg kételyeket és kérdéseket a mostani bekiabálásokon kívül. Egyetlen kormánypárti képviselő sem igényelte, hogy tisztázzuk az új keletű államosítás szükségességét. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Az általános vita lassan lezárul; én azt remélem, hogy még sokat foglalkozunk az elkövetkezendő hetekben a kérdéssel. Örülnék annak, ha a kormánypárti képviselők a költségvetési vita további szakaszában, amellett, hogy megpróbálják eladni a nehezen ehető árut (Mádi László: Ehető vagy vehető?), arra is törekednének, hogy a romlott áru lekerüljön a közös asztalról. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.)

Kérem, figyeljék az ez évi költségvetési törvényjavaslatot, és árgus szemekkel őrködjenek azon, amin '94-98 között a kormánypárti képviselők őrködtek! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Varga Mihály politikai államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Keller László képviselő úr néhány napja fúj már egy léggömböt, amit most megpróbált fölengedni. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.) Engedjék meg, hogy kiszúrjam ezt a nagy lufit, mielőtt tovább fújná.

Itt van a kezemben a cégbírósági lista arról, hogy a Reorg-Apportnak milyen tulajdonosai vannak. Bárki - nagyon szívesen megmutatom - megtekintheti; itt van a Reorg-Faktor Kft. tulajdonosi bejegyzése is, mindenki megnézheti nálam, ülés után szívesen állok bárki rendelkezésére.

Hogy miért van 15 milliárd forint az ÁPV Rt.-nél a Reorg részére? Elmondom, tisztelt Keller képviselő úr, kérem, figyeljen! A Reorg-Apport kibocsátott 41 milliárd forintos kötvényt, amikor a Postabanktól átvette ezt a rossz csomagot. Ennek sajnos vannak kamatfizetési kötelezettségei, amit a magyar számviteli előírások szerint nem csak jövőre, amikor majd tényleges kamatkifizetés történik, hanem már az idén is meg kell képezni. Ez 5 milliárd forintot teszi ki a 15-ből. A másik pedig: az átvett portfoliócsomag ingatlanbefektetési része alulértékelt volt, erre a magyar törvények szerint céltartalékot kell képezni; ez 10 milliárd forintot tesz ki. Ezt kellett az ÁPV Rt.-nél megképezni.

Köszönöm szépen. (Taps és közbeszólások a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt megadom a szót a következő felszólalónak, ismertetem, hogy az MSZP-nek 15 perc 46 másodperc, a Független Kisgazdapártnak 23 másodperc, a MIÉP-nek 41 másodperc, a Fidesznek pedig 14 perc 49 másodperc áll rendelkezésére a televíziós közvetítési időből.

Megadom a szót Hargitai János úrnak, a Fidesz képviselőjének; őt Szabó Zoltán, az MSZP képviselője követi.

DR. HARGITAI JÁNOS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A rendelkezésemre álló ötperces időkeretben a hazai kisebbségek finanszírozásáról kívánok szólni. Ennek keretében is két dolgot érdemes áttekinteni. Először érdemes szólni arról, hogy mi jellemzi ezt a finanszírozási rendszert, ezt a struktúrát, és egy második kérdéskörben esetleg arról szólnék - ha időm engedi -, hogy milyen finanszírozási változási lehetőségek vetődtek fel bennünk, amelyekre sort keríthetünk nyilvánvalóan a kisebbségi törvény módosításával és az azt követő költségvetésekben. (Keller László, dr. Katona Béla és Babák Mihály odamennek Varga Mihályhoz. - Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Arról volt szó, hogy az ülés után lehet megtekinteni!) Szólni lehetne és szólni kellene - de az öt percbe biztosan nem fog beleférni - a cigány középtávú felzárkóztatási program költségvetési számairól, azok megjelenéséről vagy nem megjelenéséről a költségvetésben.

Rátérve akkor az első kérdéskörre: mi az, ami jellemzi ezt a finanszírozási rendszert? Az első állításunk az lehet, hogy ez a rendszer a kilencvenes évek eleje óta alakul, változik évről évre és vette fel azt a formát, amit a mai költségvetés tükröz e tekintetben. Ez egy olyan finanszírozási rendszer, amelynek vannak normatív elemei; ilyennek tekinthetjük nyilvánvalóan az oktatási normatívákon keresztül a kisebbségeknek eljutott forrásokat, de ilyen normatív elemnek tekinthetjük azt az alapfinanszírozási összeget is, ami egy-egy helyben levő kisebbségi önkormányzatot megillet, sőt egy kis jóindulattal ez az országos önkormányzatok finanszírozásáról is elmondható. Ugyanakkor vannak ennek a rendszernek programfinanszírozási elemei, itt elsősorban a Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Közalapítvány forrásait és a cigány-közalapítvány forrásait érdemes megemlíteni.

Azt is látjuk a költségvetésben, hogy nagyon sok fejezet tartalmaz számokat a kisebbségek finanszírozásáról, tehát azt mondhatom, hogy a költségvetésben nagyon sok gazdája van ennek a területnek. Így vannak források az Országgyűlés költségvetésében - itt vannak elhelyezve azok a források, amelyek a kisebbségi civil szervezeteket illetik -, vannak források az Igazságügyi Minisztérium költségvetésében, a Belügyminisztérium, a Külügyminisztérium, az oktatási, sőt a kulturális minisztérium költségvetésében is. Ha ezeket a számokat nézzük, illetve a növekményeket keressük, akkor rendkívül ellentmondásos képet látunk, mert látunk olyan tételeket, ahol a növekedés nagyon dinamikus, és vannak olyan tételek - hál'istennek kicsi számban -, ahol a növekedés meg sem jelenik, vagy esetleg valahol csökkenés is található.

Mi lehet ennek az ellentmondásos képnek az oka? Felfogásom szerint az, hogy az idei költségvetésben először a kormány meghatározta egy-egy fejezet sarokszámait, és utána a területgazda miniszter, illetve minisztérium megkapta a lehetőséget, hogy visszatervezzen és önmaga döntse el, hogy egy-egy területet mennyire preferál vagy mennyire nem preferál. Ebből adódhatott az, hogy rendkívül eltérő számok jelentek meg.

Az Országgyűlés költségvetésében egy viszonylag dinamikus növekedés szerepel a civil szervezeteket illetően, hiszen 86-ról 95 millióra emelkednek ezek a források. Még dinamikusabb a növekedés, amikor azt vizsgáljuk, hogy a helyi önkormányzatoknak mennyi forrás jut, hiszen itt 16,8 százalékkal nőnek a források. Sokkal kisebb a forrásnövekedés az országos önkormányzatok esetében, és még kisebb a programfinanszírozást szolgáló közalapítványok esetében. A Fidesz képviselőcsoportja lehetőséget lát arra és megkísérli azt, hogy némileg korrekciót tegyen ezek között a számok között.

Azt gondolom, hogy mégsem ezek a viszonylag örvendetes számok a fontosak. A kisebbségek finanszírozásában a legfontosabb kérdés az, amit már az önkormányzatok finanszírozása kapcsán oly sokat vitattunk - mi, kormánypártiak pozitívumként említjük ezt a kérdést, az ellenzékiek örökké kritizálják -, és ez az önkormányzati forrásszabályozásban meghonosított újdonság: a személyi jövedelemadó 5 százalékának helyben maradása és 35 százalékának a normatívákon keresztül történő újraosztása.

Ez azért fontos a kisebbségek számára, mert ez valamelyest az oktatást preferálja, a kulturális autonómia gyakorlásának pedig ez a legfontosabb szegmense. Nyilvánvalóan az átcsoportosítás során jól járnak a középvárosok, a kisvárosok és a községek, és a megyei jogú városok pozíciója is eltérő, tehát még ott sem lehet egyértelműen azt mondani, hogy hátrányosan érintené őket. Ha a községeket helyzetbe hozzuk egy ilyen finanszírozással vagy jobb pozícióba hozzuk, akkor ezzel azt is mondhatom egyfajta általánosítással, hogy ezzel a kisebbségeket is támogatom, mert a kisebbségek elsősorban tömbszerűen ezeken a kicsi településeken élnek.

Idő hiányában a második kérdéskört, amit előrevetítettem, most nem tudom elmondani. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Szabó Zoltán úr, az MSZP képviselője következik felszólalásra - megadom a szót. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Káromkodni nem fog?!) Őt Farkas Sándor, a Fidesz képviselője követi.

DR. SZABÓ ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Magyar Köztársaságnak másfél esztendeje nincs belügyminisztere, csak rendőrminisztere. Az önkormányzatok költségvetési támogatásán ez a tény meg is látszik. A jövő évre tervezett költségvetésből az önkormányzati támogatás részesedése 12,5 százalékról 11,6 százalékra csökken, az önkormányzatok központi forrásokból származó bevétele az itt elhangzott 8 százalékkal szemben mindössze 7,3 százalékkal emelkedik, ami minden független gazdasági elemző szerint alatta fog maradni a jövő évi inflációnak, ők ugyanis nem rendelkeznek a kormánynak azzal a kincstári optimizmusával, amely ezt 6 százalékra teszi.

(13.00)

Azt lehet tehát mondani, hogy az önkormányzatok szempontjából 1999 ismét közepes esztendő, rosszabb mint az előző volt, de sokkal jobb, mint a következő lesz. Nincs ebben tulajdonképpen sok újdonság, a rendszerváltás utáni kormányok következetesek voltak a tekintetben, hogy a pénzügyi szorítás csapdájából mindig az önkormányzatok hátán akartak kimászni.

Nem volt ez persze annyira egyenes vonalú, mint ahogy ez itt néhányszor elhangzott. Buzás Attila és Mádi László képviselőtársaimnak például szeretném elárulni, hogy az 1997-es költségvetés nominálértéken 21, tehát reálértéken 7 százalékkal emelte meg az önkormányzatok központi támogatását. Mindazonáltal ez a folyamatos önkormányzati pozícióromlás jellemző volt az elmúlt tíz évre, folyamatosan nyílt az olló a központi költségvetés kiadásai és az önkormányzatok számára engedélyezett bevételek között; folyamatosan hárítottak át központi feladatokat az önkormányzatokra, amelyeket a normatívaemelések nem finanszíroztak, és folyamatosan csökkent a személyi jövedelemadó helyben maradó hányada.

Egy tekintetben azonban újdonságról beszélhetünk. Az eddigi kormányok egy utóbb hibásnak - vagy sikeresnek - bizonyult gazdaságpolitika terheit hárították át jórészt az önkormányzatokra; azt mondhatjuk, hogy az önkormányzati terhek növelése egy adott cél érdekében vállalt kényszerűség volt.

Az Orbán-kabinet azonban nem kényszerből cselekszik, hanem filozófiából. Úgy tűnik, itt maga az önkormányzatok megnyomorítása a cél. A kormánynak szemmel láthatóan terhére vannak a jól működő önkormányzatok, csakúgy, mint a többi, tőle független, és ezért a hatalmát korlátozó intézmény: a parlamenti ellenzék, a bíróságok, a jegybank vagy a szabad sajtó.

Hogy a hatalom teljességét áhító kormány nem tűrheti a vele dacoló, akaratát keresztező ellenzéki önkormányzatokat, az nemcsak logikus, de a tavalyi önkormányzati választási kampány óta kinyilvánított tény: a miniszterelnök akkor egy kampánybeszédében kifejtette, hogy szerinte az önkormányzatok feladata a kormány politikájának helyben történő érvényesítése; a vidékfejlesztési miniszter pedig erre még rá is kontrázott, amikor kinyilvánította, hogy a kormány csak a politikailag hozzá közel álló önkormányzatokat fogja támogatni.

Mi tagadás, ez egyike volt a jobboldali koalíció azon kevés választási ígéreteinek, amelyeket be is tartott. Az önkormányzati finanszírozást jelentősen megfaragták, az idén pedig a címzett- és céltámogatás útján gondoskodtak a hozzájuk politikailag közel álló önkormányzatokról.

Tisztelt Ház! Néhány szót szeretnék szólni arról az önkormányzatok számára legfájóbb intézkedésről, amely a személyi jövedelemadó helyben maradó hányadára vonatkozik. Nem egészen értem, hogy Buzás Attila képviselőtársunk milyen helyben maradó 40 százalékról (Ughy Attila: Tanulja már meg a nevét végre!) beszélt. Az én felfogásom szerint, ha Erzsébetvárosban, amelynek a polgármestere vagyok, 100 forint beszedett jövedelemadóból 40-et az önkormányzati szférában költenek el, de ebből 35-öt nem Erzsébetvárosban, hanem Ócsán, akkor ezt nem helyben hagyták, hanem elvitték, ugyebár! Azért ez a legfájóbb az önkormányzatok számára, mert a személyi jövedelemadó a legdinamikusabban növekedő bevételi forrása az önkormányzatoknak, lépést tart az inflációval és a GDP-emelkedéssel, tehát minél alacsonyabb a helyben maradó hányad, annál inkább csökken az önkormányzatok kiszámítható támogatása és annál inkább csökken a függetlensége.

Az a - nem mondhatok mást - szemfényvesztés, ami a személyi jövedelemadókkal kapcsolatos kormánypárti propagandában elhangzik, nem különösebben rokonszenves. Szemfényvesztés ugyanis kétféle van: Rodolfóé és Uri Gelleré - a bűvészé és a parafenoméné. Az egyik azt mondja, hogy figyeljék a kezemet, mert csalok, a másik azt állítja, hogy földön túli hatalmakkal van összefüggésben, ezért tudja meghajlítani a kanalat. Amikor a kormány azt állítja, hogy azért kell elvonni 60 milliárd forintot az önkormányzatoktól, hogy kiegyenlítsék az önkormányzatok közötti különbségeket, akkor ezt a kevésbé rokonszenves szemfényvesztést alkalmazza. Ez ugyanis döntő többségében nem kiegyenlítést szolgál, a kiegyenlítésre szolgáló alapok alig 6 milliárd forinttal növekednek a jövő évben. A többi azoknak a normatíváknak a megemelésére fordítódik, amely normatívák nem kiegyenlítést szolgálnak, hanem a kormány, a központi hatalom által áthárított feladatok finanszírozását.

Ha úgy lenne, ha valóban az önkormányzatok közötti különbségek kiegyenlítésére fordítanák ezt az összeget, nem szólnánk egy szót sem. Budapest, a nagyvárosok, a jobbmódú települések szolidárisak a kistelepülésekkel és a szegényebbekkel, helyesnek tartják a kiegyenlítést - nem tartják azonban helyesnek azt, hogy a kormány az őt terhelő kiadásokat úgy kívánja az önkormányzatnak megfizetni, hogy előzőleg elveszi tőlük. Olyan ez, tisztelt Ház, mintha én az otthon nem lévő szomszédom helyett átvenném a postástól a nyugdíját, aztán este azzal adnám át neki, hogy holnap én nem leszek otthon, de jön a villanyszámlás, fizesse már ki helyettem! (Derültség az MSZP padsoraiban.)

Tisztelt Ház! A Rákosi-terror legvadabb időszaka idején a hatalom meglepő módon egy bibliai ihletésű jelmondatot választott: aki nincs velünk, az ellenünk van. A forradalom vérbe fojtása után konszolidálódó Kádár-rendszer ezt megfordította, azt mondta: aki nincs ellenünk, az velünk van. Ma a Fidesz-kormány szemlátomást azt mondja és azt üzeni, hogy aki nincs velünk, az nincs - a 2000. évi költségvetés erről szól. Nincsenek azok, akik nem velünk szimpatizálnak - vagy legalábbis nem foglalkozunk velük.

Nincsenek a leszakadók, a legrászorultabbak, mert ők nem szavaznak ránk - senkire sem szavaznak, hiszen ritkán mennek el választani. Nincsenek a nyugdíjasok, akik csalódtak bennünk; nincsenek a közalkalmazottak, akik szintén csalódtak bennünk; nincsenek a földművesek, akik beleuntak abba a bohózatba, amit a vidékfejlesztési miniszter mezőgazdasági támogatás címén előad; nincsenek azok a települések, amelyek ellenzéki önkormányzatot választottak maguknak; és végül nincs, nagyon nincs Budapest, amelyik 1998 tavaszán sem szavazott ránk, még kevésbé ősszel.

A magyar humor Sztálinnak tulajdonítja azt a mondást, hogy példát nem mutatunk, hanem statuálunk. A kormánykoalíció példát statuált Budapesttel. Budapesttel, amelytől minden költségvetési támogatást megvontak, minden olyat, amit kifejezett és nyilvánvaló törvénysértés nélkül megvonhattak.

Tisztelt Ház! A Fidesz-kormány eddigi története arról szól, hogy a szűkülő támogatottak körét a támogatások növekvő hányadában részesítették; a támogatások egyre nagyobb része jut az egyre fogyatkozó számú támogatottaknak. Érdekes volna tudni, érdekes volna meglátni, vajon eljutna-e ez a folyamat oda, hogy a költségvetés teljes összegét a miniszterek és a kormánypárti képviselők között osztják szét. A választók azonban szerencsére előbb véget fognak vetni ennek - 2002-ben. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban. - Varga Mihály: Jobbat vártunk!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Rubovszky György úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért vagyok kénytelen megszólalni, mert az előttem szóló képviselő úr azt a kijelentést tette, hogy az Orbán-kabinetnek terhére vannak a bíróságok, és ezért csökkentik a bírósági támogatást. Nagyon röviden szeretném elmondani, hogy '98-hoz képest '99-ben az OIT költségvetése 3 milliárd forinttal, '99-hez képest 2000-re 2,5 milliárd forinttal növekszik.

Nem vitás, elhangzott már a Házban, hogy az Országos Igazságszolgáltatási Tanács - melynek mostantól a költségvetési bizottság révén én is a tagja leszek - 10 milliárd forinttal alacsonyabb költségvetési támogatást kap, mint amennyit igényel. De tisztelettel, itt arról van szó, hogy például a személyi alapbérre, amely 160 ezer forint, az OIT költségvetésében 12,5 százalékos emelés lett beállítva, a költségvetés pedig az általános 8,25 százalékkal számol. Ennek ellenére a jövő évi költségvetés 1,4 milliárd forintos személyibér-emelkedést és 1,2 milliárd forintos dologi emelkedést tartalmaz.

Tehát azt az előző megjegyzést kénytelen vagyok visszautasítani: igenis, a lehetőségekhez képest a bíróságok működési feltételeit a kormány biztosítani fogja. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban. - Közbeszólás ugyanonnan: Úgy van!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Juharos Róbert úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársam, Szabó Zoltán! Annyit szerettem volna csak elmondani az ön hozzászólása után, hogy ön mint VII. kerületi polgármester, mint erzsébetvárosi polgármester, talán nem számolta végig azt, amit mi végigszámoltunk.

 

(13.10)

Történetesen azt, hogy az ön budapesti kerületi önkormányzata a kormány előterjesztése alapján lényegesen több forráshoz fog jutni, mint amit ön állít, illetve mint amit az ön önkormányzata kapott volna, ha úgy maradt volna a rendszer, mint ahogy az előző évben volt.

Ezek után teljesen méltánytalan az a kritika, amit ön itt megfogalmazott. Köszönöm. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Farkas Sándor úr, a Fidesz képviselője; őt Nemcsók János, az MSZP képviselője követi.

Megadom a szót a képviselő úrnak.

FARKAS SÁNDOR (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A felszólalásom első felétől el kell hogy tekintsek az idő rövidsége miatt, így kiemelten csak az agrárfejezetre és az agrárköltségvetés néhány gondolatára van időm, éppen ezért egy sommás megállapítással kezdem: az 1999. évi támogatástól kezdve, a 2000. évi támogatással és a 2000. évi költségvetéssel minden idők egyik legnagyobb agrártámogatásával és agrárköltségvetésével kell hogy számoljunk. Ez az előirányzat egyrészt a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium fejezetét érintő közvetlen agrár- és vidékfejlesztési támogatásokat, másrészt pedig az egyéb kormányzati szerepvállalást foglalja magába.

Az agrár-, a vidék- és területfejlesztési célok megvalósítására és támogatására a központi költségvetés az 1999. évihez viszonyítva 2000-re az inflációnál jóval magasabb többletet biztosít, az e célokra fordítható források 14,4 százalékkal magasabbak az előző évi előirányzatoknál.

Ezek a támogatások természetesen nagyon sok területet érintenek, ezért csak néhány gondolatatot legyen szabad megemlítenem, kiemelten a piacrajutást és a jövedelembiztonságot elősegítő támogatásról szóló fejezetből, amely szerint a piacrajutási esélyeink javítása érdekében fokozott szakmai figyelmet és állami támogatást is célszerű fordítani a piaci folyamatok orientálására, a minőség garantálásával a paraszti jövedelemkülönbségek csökkentésére és a szélsőséges árhullámzások mérséklésére. Erre a célra kiadásként összesen 94,4 milliárd forint kerül felhasználásra, melyből a támogatási alap kimondottan 84 milliárd forint.

Nagyon fontos másik fejezet az agrárgazdasági beruházások támogatásáról szóló fejezet. Az agrárköltségvetésnél úgy is nevezhetnénk ezt a fejezetet - és azt gondolom, hogy ez nem túlzó, amikor azt kell mondanunk -, hogy befektetés a jövőbe, mivel a beruházások, fejlesztések nélkül talpon maradni sem lehetséges, és a szinten tartás sem elfogadható. Az egyetlen lehetőség a fejlődésre a beruházás, a fejlesztés, a növekedés és a gyarapodás.

Ezt támasztja alá az a 42,9 milliárd forintos kiadási oldal, amely a legnagyobb fejlesztést kapja az agrárköltségvetésből. Ez megközelítőleg a korábbi évekhez képest 23-25 százalékos növekedést is jelent. Nagyon fontos a műszaki fejlesztés a már elodázhatatlan költségtakarékossági szempontokból is.

Külön fejezetként kell szólni a meliorációs és öntözésfejlesztési, valamint a termőföldvédelmi támogatásokról, melynek tétje a termőföld termőképessége és különösen a vízgazdálkodás tartós javítása, beleérve a káros víztöbblet elvezetését és a hiányzó víz pótlását egyaránt. Ez az év is bizonyította, hogy mennyire fontos a belvízcsatornák javítása, karbantartása, és ez viszont nemcsak a földvédelem, hanem a biztonságos termés szempontjából is elengedhetetlen.

Tekintettel arra, hogy az Európai Unió nem támogatja az ilyen célú beruházásainkat, ezért fokozott figyelmet kell fordítani e támogatásokra az elkövetkezendő időszakban.

Nagyon fontos még és kiemelendő a biológiai alapok megőrzése, amelynél a legfontosabb az, hogy a családi gazdaságok fejlesztése, a megfelelő fajták, fajok fenntartása és a családi gazdaságok ilyen irányú szerkezetváltása elengedhetetlen.

Az agrárfinanszírozás kérdése a költségvetési törvényben szintén kimondottan fő feladatot kap, és még egy sommás megjegyzést engedjenek meg az idő rövidségére való tekintettel. Tudjuk azt, hogy az átmenet időszakát élő ágazatban és a nagy kihívás előtti időben a megfelelő felkészüléshez és a pozícióink megtartásához, bővítéséhez nagyobb támogatással gyorsabb és talán előnyösebb pozíciókat szerezhetnénk, de tudjuk azt is, hogy egy katasztrófák által sújtott évet követően ez is óriási segítség. A mezőgazdaságnak és a vidéknek nyújtott e támogatások természetesen csak akkor érik el a céljaikat, ha megfelelő helyen, ok- és célszerű felhasználással a mezőgazdaság javára lesznek fordítva. Ehhez kell tovább építeni azt az informatikai és ellenőrző hálózatot, amely garanciája lehet az elképzeléseinknek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: A Szocialista Párt kérésére Pozsgai Balázs úrnak adom meg a szót a hátra lévő televíziós időben. Jelzem, hogy 6 perc 56 másodperc áll rendelkezésére a Szocialista Pártnak.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Képviselőtársaim! A 2000. évi költségvetés vitájában a rendvédelmi szervezetekkel kapcsolatban kívánok szólni.

A Belügyminisztérium fejezetének eddigi tárgyalásai során éles vitát folytattunk az önkormányzatok jövő évi lehetőségeiről. Gondolhatnánk: a rendvédelmi szervezeteknél minden rendben van? A következő pár percben ezt az illúziót szeretném eloszlatni, jelezni a kormánynak, hogy milyen feszültségekkel számolhat, amennyiben nem módosít a beterjesztett törvényjavaslaton.

A legnagyobb problémát a személyi juttatások jelentik. A jövő évi bérek növeléséhez adott többletforrások ellenére a tervezett, 8,25 százalékos emelés végrehajtásához nagyon szigorú megtakarítási intézkedések szükségesek. A többletforrások ugyanis nem fedezik az igényeket. Az intézmények teljes körénél különböző mértékű fedezethiányt okoz a bérfejlesztések költségvetési juttatással nem fedezett 3,25 százalékos hányada.

A rendőrségnél, a határőrségnél és a további intézményeknél már ebben az évben sem állt rendelkezésre a hivatásos állományra kiterjedő 18,2 százalékos, a köztisztviselőkre, közalkalmazottakra vonatkozó 5 százalékos bérfejlesztés. Csak a határőrségnél - a béremelések és egyéb személyi juttatást érintő intézkedések hatására - a várható fedezethiány meghaladja az 1 milliárd forintot. Így még súlyosabb az a helyzet, amelyet a 2000. évi költségvetési tervezet okoz.

Míg a 3,25 százalékos növekményrész fedezete nem áll rendelkezésre a hivatásos állományoknál, az egyéb feladatok terhére kell a forrást biztosítani, addig a polgári állományoknál fedezetet a bérfejlesztésekhez csak az elbocsátások nyújtanak. Számításaink szerint közel ezer főt fog ez érinteni. Az elbocsátások azonban csak soká, az év második felére hozzák a források bővülését - a végkielégítések kifizetése miatt.

A rendőrséget, a határőrséget, valamint a tűzoltóságot súlyosan fogják érinteni a jogerős bírósági perekből eredő kifizetések, így a rendőrségnél a tiszthelyettesek tisztiálláshely-betöltéséből eredő 1 milliárd forint körüli hiány, a határőrségnél több mint 2 milliárd forint értékben a külszolgálatnak minősülő szolgálatellátás és a tűzoltóságot több mint 5 milliárd forinttal érintő délutáni és éjszakai pótlékok kifizetése.

Ezeknek nincsenek meg a költségvetési fedezetei. Megfontolásra ajánlom a kormánynak, hogy ezekben az ügyekben békés úton kellene törekednie a megegyezésekre.

Tisztelt Ház! A beterjesztett törvényjavaslatból nyilvánvalóvá válik, hogy a költségvetésben a kormányzó pártok csak PR-szinten helyezik előtérbe a közbiztonság javítását. A dologi kiadások előirányzata összességében csökkenést mutat az ez évi 1,9 százalékos céltartalék-elvonás miatt. Így a dologi kiadásoknál jelentős problémákkal, feszültségforrásokkal kell számolni, amelyek az alaptevékenység végrehajtásának hatékonyságát veszélyeztetik.

A felhalmozási kiadásoknál sem következnek be alapvető változások. A leromlott állapotú épületeket nem tudják felújítani, a nagymértékben amortizálódott technikai, fegyverzeti eszközök, a számítógéppark tovább rontja az alapfeladatok ellátását. Különösen rossz a helyzet a rendőrség tekintetében, ahol 1,5 százalékos zárolásról intézkedtek a költségvetésben.

 

(13.20)

 

Bizonytalanná válhat a tűzoltóság további gépjármű-felújítási programja is. De lehetne említeni a határőrség közösségi szállásain lévő helyzeteket, hiszen az elmúlt napok sajtói is erről szólnak, az ottani sztrájkokról.

A fent jelzett gondok csak a kormány által elvárt, idealizált, 6,3 százalékos inflációs helyzetre igazak. Amennyiben azok az igazságok lépnek előtérbe, amelyeket a gazdaságkutatók mondanak a jövő évre vonatkoztatva, hogy 8 százalék feletti inflációs várakozással számolnak, akkor könnyen megjósolható, államtitkár úr, hogy a bérhelyzet tekintetében utcára kerülhetnek a bérharcok. Tehát ahelyett, hogy a rendvédelmi szervezetek okszerű szükségleteinek kielégítésével ténylegesen lépnénk a közbiztonság erősítéséért, csak szűk korlátok közé szorítjuk be őket, ami a feladatellátásukat veszélyezteti. Itt említeném meg a polgári védelem országos, és a tűzoltóság megyei, országos szerveiből történt törvényi összevonást, amely létrehozta az Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóságot.

Még nem történtek meg azok a kormányzati intézkedések, amelyek a tényleges működésükkel kapcsolatban már mutatnák azt, hogy milyen lesz a jövő évi költségvetési helyzetük, így azt különösebben értékelni sem lehetett.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon bízom abban, hogy a kormány és a kormánypárti képviselőtársaim figyelembe veszik felvetéseimet, és a módosító indítványokkal elfogadhatóvá teszik a rendvédelmi szervek számára a 2000. évi költségvetést.

Befejezésül; én nem vagyok optimista azzal kapcsolatban, hogy lényegesen csökkenne a migráció, a bűnözés, a drogkereskedelem, a vámjogsértések, valamint a tűzoltóság tűz- és műszaki mentésre vonatkozó esetei. És nem lehetséges az, hogy a rendvédelmi szerveknél az alapítványokban bízunk annak érdekében, hogy majd mindig kiegészítik az ő költségvetésüket.

Köszönöm a figyelmüket, türelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A Fidesznek 2 perc 36 másodperce van még a televíziós időből. Ha ki kívánják használni kétpercesre, akkor valaki jelentkezzen. Balsay István!

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt...

ELNÖK: Képviselő úr! Jelzem, ha letelt a 2 perc 36 másodperc, és akkor újraszámolunk.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! A köztársaság 2000. évi költségvetésében kiemelkedő szerepet játszik az európai uniós előcsatlakozási folyamatok pénzügyi eszközeinek felhasználásával kapcsolatos és a költségvetésben megjelenő tervezet.

Külön hangsúlyozni szükséges, hogy a Phare két fő területre koncentrál: a közösségi joganyag átvételére és alkalmazására és az intézményfejlesztésben való segítségnyújtásra, valamint - amiben valóban nagyok a lemaradásaink - a gazdasági és a társadalmi kohéziót erősítő programok kimunkálására.

A gazdasági és társadalmi kohéziót erősítő programok elsősorban a területkiegyenlítést, a hátrányos helyzetű térségek felzárkóztatását, megközelíthetőségét és az intézményfejlesztést testesítik meg. A programkészítés kereteiben 1998-ban a Bizottság az úgynevezett csatlakozási partnerséget kidolgozott anyagot tűzte ki a kelet-közép-európai országok számára az Európai Tanács ajánlásai alapján. A lemaradás minél hamarabb behozandó, ledolgozandó. A dokumentum meghatározta azokat a pénzügyi eszközöket is, amelyek segítségével ez megvalósítható. Rendkívül fontosnak tartom, hogy a beruházások keretén belül az illeszkedés az európai normákhoz, a regionális és szociális kohézió megteremtését célzó beruházások, a kis- és közepes vállalkozások támogatása az eddigieknél nagyobb hangsúlyt kapjon. A területfejlesztési törvény már ezeket a változásokat tűzte célul. Fontos szerepet kap a monitoring és a kontrolling szervezetek kialakítása.

A parlamenti vitában elhangzottak a helyi önkormányzatok címzett támogatásaival kapcsolatos megjegyzések, s ezeket szeretném pontosítani. Kigyűjtöttük, hogy a 2000. évben 26 milliárd 600 millió forint jelenik meg, amelyből a főváros 6,9 milliárddal részesedik, a megyék 10,8 milliárddal, a megyei jogú városok 2,3 milliárddal. Nem igazak tehát azok az állítások, amelyek több napja az újságok címlapjain ellenzéki képviselők által szerepelnek, és itt a parlamentben is elhangzottak. (Az elnök jelzi az idő leteltét.)

Köszönöm az észrevétel lehetőségét. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Elbúcsúzunk a televízió nézőitől, és a folytatásban az új időkeretekkel gazdálkodhatnak a frakciók.

A Fidesznek 124 perc áll rendelkezésre, az MSZP-nek 132 perc, a Független Kisgazdapártnak 67 perc, az SZDSZ-nek 57 perc, az MDF-nek 49 perc, a MIÉP-nek 48 perc, a függetleneknek pedig 3 perc. Folytatódik a vita.

Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Juharos Róbert, a Fidesz képviselője, utána Balsay István folytatja a hozzászólását.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Tisztelt Ház! Pozsgai Balázs képviselőtársam hozzászólásához szeretnék egy-két reflexiót hozzáfűzni, hiszen méltánytalan az a felszólalás, amely jelen pillanatban a kormány szemére veti a rendvédelmi szervek 2000. évi támogatása növekedésének az elmaradását, már csak azért is, mert az előző évben a rendvédelmi szervek és a Belügyminisztérium rendkívüli mértékben megemelt támogatásban részesedtek.

Azt is hozzá kell tennem, hogy pont az önök belügyminiszterének országlása alatt a rendvédelmi szervek támogatása olyan mértékben csökkent, és olyan mértékben nőtt a bűnözés és ezen belül a szervezett bűnözés aránya, amire eddig nem volt példa. Az előző évben olyan jelentős lépéseket tett a Magyar Köztársaság kormánya a bűnözés és a szervezett bűnözés visszaszorítására - és itt nemcsak a maffiatörvényre gondolok, nemcsak az új szabálysértési kódexre gondolok, nemcsak a büntető törvénykönyv, büntetőeljárások módosítására gondolok, és természetesen nemcsak ennek a költségvetési kihatásaira gondolok, hanem arra is, hogy jelentős eredményeket tudtunk felmutatni az elmúlt egy év, másfél év alatt, és meggyőződésem, hogy a tavalyi eredmények szintre hozásával a következő évi költségvetési teljesítés során is találkozhatunk majd. Ezt azért a korrektség kedvéért el kellett mondani. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Pozsgai Balázs úrnak, az MSZP képviselőjének.

POZSGAI BALÁZS (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársam! A korrektséghez az is hozzátartozik, hogy én döntően azokat a véleményeket mondtam el, amelyek egybevágnak az Állami Számvevőszék rendvédelmi szervezetekkel kapcsolatos megítélésével.

Én átnéztem az utolsó hat év támogatási rendszerét, és mindegyik évre az volt a jellemző - ki nem mondtam, de elismerem -, hogy mindegyik évben csak annyi támogatást kaptak a rendvédelmi szervezetek, amivel a működőképességüket éppen hogy fenn tudták tartani. De örökké problémáik voltak, amikor az év második felére értek - vagy a béreket nem tudták kifizetni, vagy a fűtésszámláikat nem tudták kifizetni -, és ugyanezt tapasztaljuk az ez évi költségvetés tárgyalásakor is. A jövő évben megint csak olyan szabályozókkal lehet tartani a szintet, hogy napi 30 kilométert mehetnek az autók, és egyéb szolgálatellátásban, felújításában, infrastrukturális kérdésekben semmiféle plusztámogatást nem fognak kapni.

Amiket a bérekről elmondtam, valós dolgok; sajnos ezek elő fognak jönni a jövő évvel kapcsolatban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Balsay István úrnak, a Fidesz képviselőjének.

BALSAY ISTVÁN (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a lehetőséget, hogy ismét szólhatok. Két témáról szeretnék kiemelten beszélni. Az egyik a területfejlesztés, a másik az önkormányzati rendszer és annak továbbfejlesztése, a közigazgatás-fejlesztés. Ez a két fogalom, a két rendszer szerves egységet képez, remélhetőleg nemcsak az én hozzászólásomban, hanem a közgondolkodásban, a költségvetésben is.

Az önkormányzati rendszert a mostani hozzászólásokban, az általános vita e szakaszában, valamint az önkormányzati szövetségek és polgármesterek azt megelőző sajtópolémiájában sikerült annyira összekeverni, hogy az átlagolvasók, az átlaggondolkodók, és a lakosság széles körében sokan nem is értik, hogy miről van szó.

 

(13.30)

Az önkormányzati rendszeren belül, amelyet az Európai Önkormányzati Charta és a magyar parlament megnyugtató módon szabályozott, lényegi változások az elmúlt parlamenti ciklus végén következtek be, amelyek tovább erősítették az önkormányzati rendszert, így a középszinten a választójogi törvénnyel és más intézménnyel sikerült egy újabb jelentős lépést tenni az Európai Önkormányzati Chartához való közeledésben.

A mostani költségvetés semmifajta változtatást nem tesz, sem az önkormányzatok autonómiájában, sem a decentralizációban, sem kétharmados vagy feles törvények hozta szabályozásban. Egy lényeges változás azonban bekövetkezik, erre legjobban Jánosi György képviselő úr mutatott rá, amikor a közoktatás ágazati törvényi szabályozásából az önkormányzati költségvetésben megjelenő hatását elemezte. Ez is jól mutatja, hogy az önkormányzati rendszer és annak finanszírozásán belül erre alkotmányos és jogszabályi lehetősége van az ágazatoknak, rendre-sorra megjelennek olyan jelentős tehertételek, költségvetési kihatással járó parlamenti döntések, azaz törvények, amelyek főleg a nagy intézménnyel rendelkező önkormányzatok életét jelentősen meghatározzák. Több ilyen törvény született az elmúlt parlamenti ciklusban, és most is született a közoktatással kapcsolatosan.

Mindig és minden alkalommal elmondjuk, hogy három jelentős bevételi forrás van. Az egyik az állami támogatás, amelynek mértékében differenciálnunk kellett nemcsak most, hanem az előző parlamenti ciklusban is az 1100 fő lélekszám alatti települések javára, annak társadalmi, gazdasági, politikai hosszú távú következményeit megelőzendően; főleg a népességmegtartó és a település közösségfejlesztő érdekeit követtük figyelemmel. Az állami támogatás mértékében a közoktatási támogatások mértéke kiemelkedően emelkedett, és való igaz, hogy főleg a kistelepülések iskolamegtartó képessége erősítésül; ehhez forrásokat kell biztosítani. Ha belátjuk, hogy az önkormányzati alrendszer az államháztartás egyik alrendszere, és ez a torta ebben az évben 8 százalékkal nő, akkor azt is könnyen beláthatjuk, hogy ezeket a forrásokat a normatív támogatások növelése érdekében honnan lehet nyerni.

Két dinamikusan növekvő forrás van. Az egyik a személyi jövedelemadó növekedése: ez a településeknek mintegy egyharmadát illeti, a többi településen nem képződik a személyi jövedelemadónak annyi helyben maradó része, amiből a közfeladatokat meg lehetne oldani, bár az alkotmány, az önkormányzati törvény az önkormányzatok számára ott is kötelező feladatokat ír elő - ezeket nem részletezem -, így szükséges e néhány száz településen a személyi jövedelemadóból származó jövedelem átcsoportosítása. Ez nem új találmány, bármennyire is hangsúlyozzák ezt most ellenzékivé vált képviselők. Az előző időszakban sem 15 százalék volt; aki követi a költségvetéseket, tudja, hogy ez 13 százalékra csökkent, a parlament szándékától függetlenül az eredmény 13 százalékra csökkent. Ez tovább folytatódik elsősorban az ágazati törvények hatása miatt, és azért a politikai követelményért, amelyet a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett koalíció most is bátran felvállal: jobb az a rendszer, amely az önkormányzatok 85-87 százalékának jobbat eredményez, mint az, ha rendre-sorra csődbe menő vagy csődhelyzet határára sodródó önkormányzatokról kellene beszélni.

A másik átcsoportosítás a még ennél is dinamikusabban fejlődő bevételekből történik meg, ez pedig a saját bevételek, ebből is a helyi iparűzésiadó-bevételek. A helyi iparűzésiadó-bevételeknél is az előző parlamenti ciklusban, most pedig azt tovább finomítva kialakult egy olyan kiegyenlítő rendszer, ami már méri az adóerő-képességet, mér különböző teljesítményeket, és nem vonja el a teljes összeget, hanem a helyi iparűzési adónak mintegy 8-9 százalékát csoportosítja át. Ma könnyű belátni azt, hogy meg kell tartani a későbbi költségvetésekben is a progresszivitás, az önkormányzati törekvések helyes irányulásának formálása érdekében, hogy törekedjenek a települések a saját bevételük növelésére, de átcsoportosításra szükség van.

Most jelzem, e parlamenti vita kapcsán is, hogy a következőkben is együtt kell gondolkodni kormánypárti és ellenzéki képviselőknek az önkormányzati finanszírozási rendszer továbbfejlesztésén, hiszen újabb pótadók - mint amit korábban javasoltak, az szja-pótadó vagy, ne adj isten, az értékalapú ingatlanadó - bevezetésével ugyan egyes települések előnyösebb helyzetbe kerülhetnének, ha ilyet valaki majd tervez, ugyanakkor az életben tartásban, az elosztásnál, az allokációnál a kistelepüléseket és az ország keleti részét is figyelembe kell venni. Ha 100 egységnek vesszük, az összes iparűzési adó bevételéből mintegy 36 százalék az ország nagyon szép fővárosában képződik. Nyilván itt vannak a legnagyobb feladatok is, intézményfeladatok és térségi feladatok, közlekedési feladatok és mások.

Szükséges egy olyan rendszer közös kialakítása, amely nem lép át az önkormányzati törvényen, és amely nemcsak a finanszírozásban, hanem a feladatok újraelosztásában is jelentkezik. Ezek némelyike érint kétharmados törvényt, a régiók kialakításánál, főleg az önkormányzati típusú régiók kialakításánál érintheti az alkotmányt, ezért a kormányprogramban szereplő, 2000 végéig szükséges politikai konszenzus megteremtésére e költségvetés kapcsán is minden képviselőtársamnak felhívom a szíves figyelmét. Nagy szükség lesz rá, különben egy egyre inkább kiegyenlítő típusú költségvetési rendszer felé sodródunk.

A másik terület, amiről beszélni kívánok, a területfejlesztés, ennek is az Európai Unióhoz történő csatlakozási része. Nem cél Magyarországon az Európai Unióhoz való csatlakozás, hanem eszköz, annak az eszköze, hogy a társadalom, Magyarország, Magyarország gazdasági és politikai céljai emeltebb szinten, emeltebb életminőségben, életnívóban valósulhassanak meg. Annak az országnak, amely csatlakozni kíván az Európai Közösséghez, és ahol 6-7-szeres jövedelemkülönbségek vannak nemcsak régiók között, hanem kistérségek között is, elsősorban az uniós csatlakozást megelőzően e különbségek mérséklésével kell foglalkoznia, ezt helyette nem fogja az Európai Unió egyetlen támogatási rendszere sem elvégezni.

A célkitűzések között a különbségek mérséklése szerepel állami eszközökkel. A célok között szerepel az is, hogy állami eszközökkel elősegítsük a hatékony magántőke bejövetelét az országba, egyes régiók megközelíthetőségét, és ebben a programunkban továbbra is nagy erővel szerepel a munkahelyteremtés és a felzárkóztatás. Igen lényeges szakaszba kerültünk, amikor az előcsatlakozásnál a magyar költségvetésben több száz milliárd forinttal gazdagíthatja 2002-t követően mindazokat, akik strukturális, ágazati és regionális programokat tudnak készíteni; a programozás szükségességére hívom fel a figyelmet. Ma Magyarországon kevés és nem jó minőségű program készül. Koncepcióból jól állunk, feltétlen fontos, hogy a regionális programok és főleg a kistérségi programok elkészülhessenek, és áttérhessünk mintegy két év alatt a programfinanszírozásra. Ehhez szükséges, hogy addicionális képességekkel rendelkezzenek a régiók, a megyék és a kistérségek.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A 2000. évi költségvetésben is a működés feltételei vannak meg a kistérségeknek és a régióknak. E hozzászólásomban is szeretném felhívni a figyelmet arra a politikai konszenzuskeresésre és a finanszírozásban a társfinanszírozó szerepekre való felkészülésre - ellenzéki és kormánypárti képviselők figyelmét kérem -, hogy a tanulás folyamatában azon dolgozzunk, hogy hogyan tudjuk megteremteni e térségek hozzájáruló képességét, hogyan tudunk újabb adó kivetése nélkül akár a régióban, akár a kistérségben forrásokat koncentrálni. Feltétlenül fontos, hogy itt az önkormányzatok felhalmozási típusú kiadásait - mint a címzett és céltámogatásokat -, a több település által előkészített és folytatott fejlesztéseket és a térségi fejlesztéseket összehangoljuk.

(13.40)

Csak akkor számíthatunk az Európai Unió SAPARD- és ISPA-programjaira, illetve a több mint 30 Phare-támogatásra, ha képesek leszünk tervszerűen, előrelátóan programokat készíteni, és meg tudjuk alkotni a monitoring-, a megfigyelő-, visszacsatoló rendszerünket, amely nélkül az Európai Unió nem ad támogatást.

Hozzászólásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy ez a költségvetés közelít az Európai Unió előcsatlakozásához, azokhoz a sarokszámokhoz, amelyek az infláció mértékét, a költségvetés hiányát, az államadósság terheit egyre szolidabbá, egyre kisebb mértékűvé kell hogy zsugorítsák. Ez a költségvetés biztató lépéseket tesz ebbe az irányba. Mindenkinek az erőfeszítésére szükség van ahhoz - az önkormányzatokéra, a különböző ágazatokéra, elsősorban a polgárokéra és nekünk, parlamenti képviselők erőfeszítésére -, hogy ez a költségvetés egy helyes irányba megtett jó lépés legyen az európai uniós csatlakozást megelőzően.

Módosító javaslatokkal javítható ez a költségvetés, összességében úgy gondolom, hogy ez a költségvetés a parlamenti ciklus középső szakaszán jó irányban és jó célok érdekében született. Elősegíti a családok boldogulását, a kis- és középvállalkozások kibontakozását, és azokat a célokat, amelyeket a prioritások között megfogalmaztunk.

Köszönöm figyelmet. (Taps a Fidesz és az FKGP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt órában több olyan kérdés merült fel, amire akkor még tévéidő híján nem tudtam reagálni, és ezért nagyon röviden szeretnék rá visszatérni.

Az egyik: Ughy képviselő úr ma ismét elmondta, hogy a rossz médiatörvény a ludas. Kénytelen vagyok ismét elmondani, hogy ez egy közös alkotásunk volt, akkor még léteztek konszenzussal alkotott törvények is, csak a kisgazdák nem szavazták meg, úgyhogy a felelősségünk is közös érte.

A másik kérdés: Juharos képviselő úr ma ismét folytatta azt a gyakorlatot, hogy itt a parlamentben támadja a főpolgármestert és a Fővárosi Önkormányzatot. (Ughy Attila: Van miért!) Ezt szabad, csak nem illik, hiszen az érintett nem tud rá válaszolni, és Juharos képviselő úrnak van módja a Fővárosi Önkormányzat testületi ülésén elmondani mindazt, amit itt elmondott, és tudnak is rá válaszolni.

Ehhez hozzátartozik egy érdemi kérdés is: itt ma azt hallottuk önkormányzati kérdésekben felszólaló képviselőtársainktól, hogy az az önkormányzat-finaszírozási megoldás, amelyet önök alkalmaznak, jó a kicsiknek, jó a nagyoknak, még a megyei városoknak is jó, és Juharos képviselő úrtól még az is elhangzott, hogy még a fővárosi kerületeknek is jó. Akkor ki az, akinek nem jó? A fővárosnak. Egyszerű kivonással megállapítható. Ez a dolog célja, ha önöknek igazuk van abban, hogy mindenki másnak jó.

Végül az utolsó megjegyzésem: amikor önök és az államtitkár úr Keller László felszólalására reagáltak, akkor az ÁPV Rt.-ről mondottaknak csak egy kis részletére tértek vissza, csak a lényegére nem. Arra ugyanis, hogy a privatizáció lényegében leáll, ezzel önök megfosztják a költségvetést attól, hogy privatizációs bevételekről eldönthesse, hogy mire fordítja.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Nemcsók János képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Pallag László képviselő úr, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő urat illeti a szó.

DR. NEMCSÓK JÁNOS (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Az EU-csatlakozás okán tennék néhány észrevételt a költségvetéshez három témában: a környezetvédelem területén, az Alföldre vonatkozóan a regionális területfejlesztés területén, és a felsőoktatás és a tudományos kutatás területére vonatkozóan.

Azt hiszem, hogy kevés az a dolog, amelyben szám szerint is annyira konszenzus van a parlamenti pártok és a szakértők között, mint az, hogy körülbelül 2500 milliárd forintra becsülik az EU-csatlakozás során azokat a költségeket, amire a környezetvédelemnek szüksége van. Ezekből, különböző számítások alapján, mintegy 1,1-1,2 milliárd forint költendő a 2000 lakosú településeknél nagyobb települések csatorna- és szennyvízhálózata kérdéseinek a kezelésére.

Az EU-csatlakozásban a legnagyobb elmaradásunk a környezetvédelem területén van, és az EU-csatlakozás egyik ajánlása a szennyvíz- és csatornahálózattal kapcsolatban úgy szól, hogy általában elvárnák, hogy 2004-ig a 2000 lakosúnál nagyobb településeknél ezt az 1000-1200 milliárdos beruházást megvalósítsuk. Nem gondolom, hogy a kormányzati ciklus időarányos részére bontva ennek az összegnek meg kellene jelennie, azt azonban gondolom, hogy a költségvetésben jóval többnek kellene megjelennie a csatorna- és szennyvíztisztítás támogatására, beruházásra, mint amennyi megjelenik, mert oly kevés jelenik meg, hogy még a derogáció és a haladékkérés esetében sincs reményünk arra, hogy az EU-csatlakozás egyik fontos szempontjának ily módon eleget tudjunk tenni. Tehát ezt hiányolom a költségvetésből - mint egy kiragadott környezetvédelmi, de nagyon súlyos és konkrét programot.

A másik: a kormányok jönnek, a kormányok mennek, mindegyik kormányzat a jámbor óhajok szintjén támogatja az Alföld fejlesztési programját, Kelet-Magyarország felzárkóztatását. Azt gondolom, hogy nagyon jó lenne, ha azokat az alapvető feltételeket biztosítaná a kormányzat, legalábbis valamilyen jellegű, arra utaló, névlegesnél többet jelentő összeggel, amely a Duna-Tisza köze elsivatagosodásának megakadályozása céljából szükséges. Nevezetesen, a napnál is világosabb, hogy a száz évvel ezelőtti árvízi szabályozások egyik utólagos hatása a talajvízszint süllyedése, hiszen a Tisza szabályozása óta évente a kétszeri elöntés nincs meg. Ez nem baj, hogy így van, de biztosan tudjuk, hogy csatornázással, és a vízutánpótlás ilyen módon történő biztosításával, sőt, a jelenlegi csatornahálózat tisztán tartásával meg lehet oldani a problémát; és a csapadékfelesleges időszakban képződő vizet nem elvezetni, hanem megtartani kell, és gravitációs erővel tovább vinni.

Ilyen jellegű beruházások és koncepciók hiányoznak a költségvetésből: a Duna-Tisza közi csatorna megépítése Kecskemét és Szeged vonalában, amit valamikor Ferenc József idejében el is kezdtek. Ugyanis a hajózás szempontjából sem elhanyagolható, tonnánként és kilométerenként egyhetedébe kerül az áruszállítás, és ez a terület igen jelentős zöldség- és gyümölcstermesztés szempontjából, amivel komolyan jelentkezhetnénk az Európai Közösség piacán is.

A harmadik ilyen jellegű probléma, amire felhívnám a tisztelt tárca képviselőjének, az államtitkár úrnak a figyelmét, hogy az EU-csatlakozás során a magyar mezőgazdaságról sokféle elképzelést hallhattunk: hány milliárd kell, egyesek többet mondanak, mások kevesebbet. Azonban arról senki nem beszél, hogy koncepcionálisan van néhány olyan lényeges pont, amelyet eddig kihagytak. Konstruktív ellenzékiként néhány gondolatot szeretnék elmondani, ami hiányzik a kormányzat gondolatmenetéből és programjából.

Hibás dolog, ha az Európai Közösséghez való csatlakozás során olyan mezőgazdasági termékeket próbálunk államilag agyondotálni - ezt a szót is mondhatjuk -, amelyek a nálunk gazdagabb nyugat-európai országokban tömegtermékként szintén agyondotáltak. Helyette nagyon jó esélyünk lenne a hungaricumok, a magyar tájhoz, a magyar éghajlathoz, a magyar termelési szokásokhoz igazodó hézagpótló termékek gyártására, előállítására. Olyan jellegű mezőgazdasági termékekre gondolok, amelyek alkalmazkodnak a fogyasztási igényekhez, ezáltal egyidejűleg a termelt földterület biológiai tulajdonságaihoz, egyszóval egy folytonos fajtanemesítésre és termékbővítésre van szükség.

(13.50)

Ahhoz képest, hogy ezt mindenki elismeri, és talán kevés ember vitatkozik ezzel, semmiféle előrelépést nem látok - az elmúlt tíz évben is így volt, reálisan hozzá kell tennem - az olyan, főleg az Alföldön elhelyezkedő mezőgazdasági jellegű alkalmazott kutatóintézetek támogatásához, talpra állításához, megsegítésükhöz, hogy végleg ne süllyedjenek el, mint például Szegeden a gabonakutató intézet, Kecskeméten a zöldségtermesztési, szőlészeti, borászati kutatóintézet megfelelő részlege, a makói hagymakutató intézet, a szarvasi haltenyésztési kutatóintézet, a Szarvason működő európai hírű öntözési és talajgazdálkodási intézet, a Szabolcs megyében lévő burgonyakutató intézet, de nincs kiemelt támogatás a cukoripari termékek technológiáját és nemesítését végző intézetek számára sem. Nagyon-nagyon fontos dolog lenne, és ez hiányzik a költségvetésből, hogy ezeket megtámogassuk.

Ezzel együtt szinte szervesen illeszkedik ide, hogy a költségvetésben szánalmasan kevés pénzt fordítanak a felsőoktatásra és az akadémiai kutatóintézetekre, amelyek az alapkutatás szintjén megteremtenék azokat az elméleti alapokat, amelyeken működnek a világ minden táján ezek az alkalmazott kutatóintézetek.

Ellenzéki politikusként is nagy bizakodással tekintettem az elé program elé, amelyet Pokorni miniszter úr hirdetett meg, nevezetesen, hogy a kutatásokra az önök kormányzati ciklusának a végéig a bruttó nemzeti jövedelem 1,5 százalékát kívánják fordítani. Ezzel szemben elszomorítónak tartom azt a tényt, hogy a jövő évi költségvetésben ennek nyoma sincs.

Ismeretes önök előtt is, hogy az önökhöz egészen közel álló Széchenyi professzori ösztöndíjas szegedi csoport beadványt juttatott el a kormányzathoz, a miniszterelnök úrhoz, amelyről a miniszterelnök úr is támogatólag nyilatkozott, hogy mégiscsak növelni kellene a K+F tevékenységre fordítandó összeget. Ilyen ígéretekben és egyetértő hozzászólásokban nem volt eddig sem hiány, de mindaddig, ameddig a kormányzati költségvetésben azt a 2,5 milliárd forintot - hölgyeim és uraim, csak 2,5 milliárd forint! -, amelyet a Széchenyi-ösztöndíjas szegedi professzorok beadványukban kérnek akadémiai és egyéb kutatóhelyek támogatására, nem tudják megszavazni, akkor teljesíthetetlen az önök ígérete. Ez a 2,5 milliárd forint nem olyan nagy összeg, hogy a kormány ne fontolná meg, ha a saját támogatói köréből jön a kezdeményezés, hiszen az arculatformálásra a kormányzat 4,5 milliárdot költ, hogy megjelöljem azt a forrást, ahonnan el lehetne venni a kutatás plusz fejlesztés támogatására fordítandó összeget.

Szeretném elmondani azt, hogy én összességében sok mindent hallottam erről a költségvetésről, hogy ez milyen költségvetés. Nagyon szerényen és csendesen csak azt mondom, hogy számomra és velem együtt nagyon sok aktív egyetemi oktató számára ez a csalódás költségvetése, azért a csalódásé, mert a felsőoktatásban és az egyetemi kutatóintézetekben dolgozók nem látják a lehetőségét annak, amit a kormányzat hivatalba lépésekor megígért, és amiben én magam is bíztam, szerettem volna, ha ez így történik.

Mindezek alapján, ilyen szempontból is, mivel ez a költségvetés a csalódás költségvetése, a magam részéről - mint egy a sok parlamenti képviselő közül - nem tudom támogatni, de remélem, hogy a szegedi Széchenyi-ösztöndíjas professzorok beadványa arra a 2,5 milliárd forintra, amelyből 1,5 milliárd forint erejéig még az OTKA-t, az egyetemi és akadémiai kutatást is meg lehetne segíteni, nem fog süket fülekre találni.

Köszönöm a türelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Pallag László képviselő úr távollétében Tímár György képviselő úr következik, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából; őt követi majd Wiener György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. TÍMÁR GYÖRGY (FKGP): Általam mélyen tisztelt Elnök Asszony! Igen tisztelt Képviselőtársaim! A költségvetés elkészítésével kapcsolatban egyetlenegy szempontkomplexumra szeretném az igen tisztelt államtitkár úr figyelmét felhívni. Nevezetesen arra, hogy, megítélésem szerint, a költségvetés elkészítésekor nem kellő súllyal vették figyelembe az illetékes szakemberek az úgynevezett kártérítés kérdését, azokat a kárrendezési problémákat, illetőleg ezeknek a financiális konzekvenciáit, amelyekért közvetlenül vagy közvetve a költségvetés kell hogy helytálljon. Mire gondolok? Alapvetően az igazságszolgáltatás téves, megalapozatlan vagy netán perújítás vagy alkotmánybírósági döntések kapcsán felmerülő kárrendezési igényeire, illetve konzekvenciáira.

Tekintettel arra, hogy mindannyian ismerjük az igazságszolgáltatási - vagy talán mondhatnám azt, hogy a bírósági rendszerbeni - önálló hatalmi ág gyakorlásához fűződő monopolisztikus és - megítélésem szerint - nem kellően indokolt igényt és de facto helyzetet, rá kell mutassak annak az anomáliának a lényegére, hogy az igazságszolgáltatás által elkövetett hibákért nem az igazságszolgáltatási apparátus, hanem helyette a költségvetés kell hogy helytálljon, mert ilyen a magyar jog. Természetesen ebből következik az az álláspontom, hogy talán téves volt a jogalkotónak az az elképzelése, amely ezt a teljesen önálló hatalmi ágat kiszakította az állami élet egészéből, ugyanakkor meghagyta az állam felelősségét.

Tehát ez egy olyan alapvető szemléletbeli disszonancia, amelyet az Igazságszolgáltatási Tanács elé javaslok terjeszteni, és az ő írásbeli és indokolt álláspontjukat javaslom az igen tisztelt Magyar Országgyűlés előtt kifejtetni. Teljesen függetlenül attól, hogy az Igazságszolgáltatási Tanács vezetője interpellálható-e vagy sem, de adjon egyértelmű választ, hogy milyen módon gondolja az igazságszolgáltatási anomáliákért való felelősségvállalást átterhelni egy tőle állítólag, hogy úgy mondjam, a montesquieu-i elvek szerint független hatalmi ágra; nem akarok itt vulgáris példákat hozni, de a más kötelezettségével azt a bizonyos csalánt simogattatni.

Ehhez hasonló és ezzel paralel gondolat ugyancsak a költségvetés vonatkozásában, hogy - álláspontom szerint - nem kellően megtervezett a belügyi szervek által netán okozott károk rendezési káralapja. Éppen az elmúlt héten olvastam a médiában, hogy két év előzetes letartóztatás után helyzetek szabadlábra egy polgárt. Ezért ki fog felelni anyagilag, morálisan? Természetes, hogy a költségvetés.

(14.00)

De hogy jön ahhoz bárki - ha önmagát állítólagosan jogásznak minősíti -, hogy a saját felróható hibája miatt mást tegyen, a költségvetést tegye felelőssé? Mint a Magyar Országgyűlés tagja, tiltakozom ez ellen a mentalitás ellen! Az ilyen esetben - ismét vulgáris kifejezést fogok használni, de tudatosan, éppen azért, hogy rávilágítsak a dolog tarthatatlanságára - az illetékesnek kutya kötelessége lenne, hogy közvetlenül vállaljon felelősséget. (Varga Mihály: A vagyonával?) Mindennel! A polgári törvénykönyv 349. §-a szerint "és a vagyonával, ha felróható a károkozás". Az, aki egy közfeladatot elvállal, ha már vindikálja magának azt a hatáskört, hogy egy polgárt az alapvető emberi jogába, a személyi szabadságába durván beavatkozva korlátozzon, akkor azt megalapozottan tegye. Nem az állami kényszerintézkedések ellen lépek fel, hanem a megalapozatlan önkényeskedések ellen. Majd ha saját magának felelnie kell, akkor majd rájön arra!

Lehet, hogy van olyan képviselőtársunk, aki most feleslegesnek tartja, hogy odafigyeljen az elhangzottakra (Varga Mihály, a beszélgető ellenzéki képviselőkre mutatva: Már tiltakoznak.), de talán nem véletlenül - talán a személyes érintettség kapcsán. Nem kívánok senkire rámutatni, de mindenesetre aki a problémával szemben nem nyitott, aki nem úgy gondolja, hogy a másik ember alapvető emberi joga tiszteletet érdemel, annál fel kell merülnie az alkalmasság kérdésének, hogy ebben a nagy tiszteletű Házban, a nagy ősök emlékének a színe előtt és székében a hangját hallathassa.

Túlmenve az elmondottakon, szeretnék rámutatni, hogy ugyancsak a költségvetés kialakításánál hiányolom azt, hogy például az Országos Rádió és Televízió Testület tekintetében egy kártérítési alapot nem megfelelően képzett a költségvetés. Anélkül, hogy most nevesítenék bármilyen televíziós csatornát vagy bármilyen társaságot, nem kizárt a kártérítési per, egyszerű tévedés miatt. Minden tiszteletem egyébként az ORTT vezetésének, de hiszen ők is emberek. A költségvetésnek alapot kellett volna képeznie, megfelelő alapot az emberi vagy testületi tévedések kompenzálására. Mert hiszen ha kárt okoztak, azt valahogy rendezni kell.

Vannak természeti csapások, hiszen mindannyian tudjuk, hogy sajnos globális mértékben egyre súlyosabb módon kell elviselnünk a légkör-felmelegedés objektív következményeit, nemcsak a Kárpát-medencében, hanem másik földrészen is, hiszen tudjuk a sajtóból, a televízió híradásaiból, a CNN adásaiból, hogy Dél-Amerikában, Közép-Amerikában, Ázsiában micsoda hatalmas károkat okoznak. Idén Magyarországon sajnos több váratlan természeti katasztrófa sújtott mindannyiunkat, illetőleg közvetve a költségvetést. Talán célszerű lett volna levonni ebből azt a konzekvenciát, hogy ez a folyamat jövőre sem fog csökkenni, sőt nem kívánva, de kellő képviselői vagy jogászi óvatossággal kifejezve talán fokozódni fog, és erre az egyre nagyobb kármennyiségre talán jó lett volna költségvetési eszközökkel is felkészülni.

Ugyanezen gondolatmenetben rá kell mutatnom a környezeti károkra. Szintén a sajtóból tudjuk, hogy van olyan budapesti szemétlerakó, amelynek környezeti terhelése jelenleg vizsgálat tárgyát képezi. Nem akarok továbbmenni ezen a témakörön, mert amíg nincs egzakt bizonyíték, amely az igen tisztelt Ház rendelkezésére áll, addig nem érzem magam felhatalmazva ezt túllicitálni. De igenis semmi okunk nincs arra, hogy feltételezzük, hogy környezeti károk kompenzálására nem kell felkészülnünk. Talán a múlt hibái vagy bűnei következtében, talán egy vidéki szemétlerakóhely kármentesítése következtében - tudatosan nem nevesítek semmit, mert itt nem arról van szó, hogy egy-egy környezeti kár helyét megjelöljem, hanem a költségvetés szempontjairól - ugyanakkor bármennyire is kerestem a költségvetésben, nem láttam erre megfelelő mértékű kompenzációt.

Befejezésül, hogy úgy mondjam, a környezetszennyezés egy speciális vonatkozására szeretnék rámutatni, a pénzügyi környezet szennyezésére, a bankkonszolidációra. Egyetlen nevet fogok említeni, mert hiszen a sajtó gyakorlatilag naponta említi a Budapest Bankot, amelynek a kiváló privatizációja folytán még idén is, sőt állítólag jövőre is a költségvetésnek helyt kell állnia.

Mélyen tisztelt Államtitkár Úr! Nagyon sajnálom, hogy én a magam eszközeivel nem találtam a költségvetés tervezetében, az előterjesztésében megfelelő kompenzációt, és indítványozom, hogy ha nem is ebben a naptári évben, ha nem ebben a költségvetés-tervezetben, de a jövő évi hasonló joganyagban súlyozott mértékkel szíveskedjék ezt figyelembe vetetni mindannyiunk érdekében. Mindannyiunk közös érdeke a konszolidált, biztos költségvetés, a mindannyiunk számára megnyugtató jog- és gazdasági biztonság, mert hiszen csak ebben az esetben fogjuk elnyerni a nemzetközi pénzvilág tiszteletét.

Köszönöm, hogy meghallgattak. Köszönöm, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Wiener György képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi Rubovszky György képviselő úr, a Fidesz frakciójából. A képviselő urat illeti a szó.

DR. WIENER GYÖRGY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már harmadik napja folytatjuk a vitáját a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetési törvényjavaslatának, és ráadásul - mint ezt már egy tavalyi hozzászólásomban is megjegyeztem - nem témák szerint szakaszolva, hanem nagy összevisszaságban, megfelelő belső rend nélkül. Ennek következtében elkerülhetetlen az, hogy a felszólalások számos átfedést tartalmazzanak, jelentős legyen az ismétlések száma. Mindez az én hozzászólásomban is elkerülhetetlennek tűnik. (Varga Mihály: Jövőre megcsináljuk!) Igen, egyetértek azzal, amit a pénzügyi államtitkár úr mond, mert jobb lenne a vita menete szempontjából is.

Az alapvető témaköröm - akárcsak tavaly - az önkormányzatok költségvetése.

 

(14.10)

Ebben a kérdéskörben nagyon éles, nagyon heves vita zajlott le ebben a Házban, sajnos a résztvevők egy jelentős része már nem tartózkodik a teremben.

Elsősorban azzal foglalkoznék, milyen szerepet játszik az önkormányzati költségvetés a gazdaság egészében, milyen részarányt képvisel abban. Ezt követően kitérnék a személyi jövedelemadóval kapcsolatos, hosszadalmasan tárgyalt vitatémára. S végezetül azt is érinteném, hogyan viszonyulunk a jövőben az önkormányzatokhoz, mi vár 2001-ben, 2002-ben az előttünk lévő törvényjavaslat irányszámai szerint erre a szférára.

Tavalyi hozzászólásomban azt hangsúlyoztam, hogy évről évre csökken a hozzáadott értékből, a GDP-ből való részesedése az önkormányzati szférának. Meg kell állapítanom, hogy 1999-ben - a várható adatok szerint - nem csökkenés, hanem növekedés történik. Ennek azonban nem az az oka, tisztelt képviselőtársaim, hogy az önkormányzatok helyzete javult, hanem az, hogy a várt növekedésnél jóval kevesebb lesz az, ami ma előreláthatónak tűnik. Ennek következtében a tavalyi előirányzat szerinti 11,86 százalékos részesedés - ha helytállóak a várható adatsorok az előttünk lévő törvényjavaslatban - 12,46-12,47 százalékra emelkedik. Ennek következtében az a látszat keletkezhet, hogy az önkormányzatok, ha nem is kerülnek javuló pozícióba, de legalábbis egyfajta szinten tartást el tudnak érni.

Számos hozzászólás foglalkozott azzal a kérdéssel: miként alakul a központi költségvetési szervek támogatásának és az önkormányzatok támogatásának egymáshoz való viszonya. E kérdéskörben én is az Állami Számvevőszék véleményéhez nyúlnék vissza, mégpedig az önkormányzati költségvetéssel foglalkozó 3. számú füzet 1. számú mellékletéhez, amely reálértékben is és nominálértékben is nagyon jó, nagyon hasznos adatokat tartalmaz. Ha azt nézzük, hogy a központi költségvetési szervek támogatása az 1999-es várható adatok, illetőleg a 2000-es előirányzat szerint hogyan alakul reálértékben, akkor azt tapasztaljuk, hogy egy 13 százalékos növekedés volt '99-ben - ez egy kerekített adat -, és szintén egy 13 százalékos növekedéssel számolhatunk 2000-ben. Ezzel szemben az önkormányzatok összes támogatása plusz szja-bevétele együttesen 1999-re reálértékben mínusz 1,2 százalékos adatot mutat, 2000-re pedig 0,3 százalékos lesz a növekedés.

A pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úr már lefolytatott egy vitát Lamperth Mónika képviselőtársammal arra nézve, hogy itt csökkenés vagy növekedés történt-e, 8,9 százalékot vagy pedig 6,3 százalékot kell-e figyelembe vennünk akkor, amikor az összes támogatásnak és az szja-nak az önmagához viszonyított növekedését vizsgáljuk. Ha nagyon alaposan megnézi valaki a fejezeti részeket is, s azon belül a 11/141. táblázat utolsó sorát, akkor a számvevőszéki véleményben szereplő 6,3 százalékos emelkedéssel saját maga is találkozik. Ennek következtében ezt egy reális, mind a pénzügyminisztériumi, illetőleg kormány-előterjesztésben, mind a számvevőszéki véleményben szereplő adatnak kell tekintenünk. Attól megkímélném mind a tisztelt rádióhallgatókat, mind képviselőtársaimat, hogy elmondjam: hogyan lehet a 8,9 százalékot is kihozni, illetőleg a 6,3 százalékot is megállapítani, a dolog lényege az, hogy a bázis tér el egymástól az eltérő számítások esetén.

Balsay István képviselőtársam utalt arra, hogy nagy a zavar az önkormányzati költségvetés terén, s ezt az is fokozza, hogy igen sokféle számításra nyílik lehetőség, hiszen 1999-es eredeti előirányzattal, 1999-es eredeti mínusz zárolt előirányzattal és 1999-es várható adattal is számolhatunk, és mindegyik esetében eltérő lesz a növekmény; nem lesz azonban jelentős reálérték-emelkedés, még akkor sem, ha a saját bevételeket is figyelembe vesszük. Ismét idézném a Számvevőszék jelentését; a Számvevőszék jelentése egyértelműen megállapítja azt, hogy az önkormányzatok reálértékben csökkenő bevétellel kell hogy számoljanak, szó szerint idézem: "Az önkormányzati gazdaság egészére igaz így az a megállapítás, hogy az ellátandó feladatokat az optimistább inflációs elvárások teljesülése esetén is reálértéken csökkenő bevételekből kell megoldani."

A szocialista frakció részéről természetesen nem tartjuk reálisnak azokat a számításokat, amelyek 6-7 százalékos inflációt várnak, nyilván nem az a célunk, hogy az inflációs várakozásokat fokozzuk, de utalnunk kell arra, hogy egy 8 százalékos áremelkedés tűnik ma reálisnak. Ez egyébként nem a magyar kormány hibája, elsősorban a nemzetközi következmények miatt ez a helyzet, az olajár alakulása és egyéb tényezők gyakorolnak ilyen hatást, ezen túlmenően - sokan mondták már - a mezőgazdasági áralakulás is várhatóan kérdésessé teszi a 6 százalékos infláció lehetőségét, realitását. Ilyenkor viszont egy kormánynak az lenne a feladata, hogy több alternatívát dolgozzon ki - miként erre egyébként a nyugdíjakkal kapcsolatosan már utalt a pénzügyminiszter úr -, tehát legyenek 6-7 százalékos inflációra tervezett támogatások, de legyenek olyan alternatívák is, amelyek akkor lépnek életbe, amikor kitűnik, hogy az infláció nagyobb mérvű lesz, és ebben az esetben indexálják az önkormányzatok támogatását.

Most áttérnék a személyi jövedelemadó problémájára. Nem kívánnám megismételni az eddig elhangzott érveket, csupán egyetlenegy összefüggést emelnék ki: a személyi jövedelemadó alapvető sajátossága, hogy ez az önkormányzatok egyetlen igazi, dinamikusan növekvő bevételi forrása. Meg kell nézni a táblázatokat, azokból ez teljes egyértelműséggel nyilvánvalóvá válik.

Ám az is nyilvánvalóvá válik ezzel összefüggésben, hogy mi a döntő oka annak, hogy a személyi jövedelemadóból származó bevételt egybeépítik a támogatások, hozzájárulások rendszerével: az a döntő oka, hogy a dinamikusan növekvő személyi jövedelemadó-bevétel eredményeként, ezen összeépítés nyomán lehetőség nyílik arra, hogy a normatív hozzájárulások, támogatások összege ne növekedjen, sőt a 2000. évben az 1999-es várhatóhoz képest még nominálértéken is 0,2 százalékos csökkenés lehetséges, ha pedig a '99-es előirányzatot nézem, akkor 0,14 százalékos növekedés van a normatív hozzájárulások és támogatások esetében; s amikor átirányítjuk, átcsoportosítjuk az szja-ból származó bevételt a normatív támogatásokba, akkor lényegében megakadályozzuk, hogy ezen dinamikus bevétel a szféra egészének a pozícióit megjavítsa.

Ez különösen akkor válik nyilvánvalóvá, amikor a 2001-2002. évek irányszámait is megtekintjük, mert a GFS-rendszerben számított bevételek növekedése 2001-re 2000-hez képest 1,62 százalék, 2002-re pedig 2001-hez képest 1,98 százalék. Ha az összes bevételt nézem, akkor minimálisan eltérő százalékos növekedéseket tudunk megállapítani, de a növekmény ilyenkor is 2 százalék alatt marad, ez pedig teljes egyértelműséggel jelzi, hogy az önkormányzati szférából hosszabb távra jövedelemkivonás történik, mégpedig egy olyan helyzetben, amikor a magyar gazdaság általános, gyors növekedésével számol a kormány, bizonyos értelemben még gyorsabb növekedéssel, mint ami reálisnak tűnik.

 

(14.20)

Varga Mihály államtitkár úr és mások is felvetették, hogy hogyan lehetséges tíz-tizenöt oldalban alternatívát állítani egy kétezer oldalas dokumentummal szemben. Megítélésem szerint az a mondat, hogy az önkormányzatok részesedését növelni kell, hogy 30 milliárd forint pluszt kellene számukra biztosítani a túldotált központi költségvetési szervekkel szemben, hasznosabb, mint egy fél oldal arról, hogy miért nem növekedhetnek a dologi kiadások vagy egy oldal arról, hogy hogyan kell 5 százalékos keretből 8,25 százalékos növekedést elérni.

Még egyetlenegy megjegyzés; Balsay István és Buza Attila képviselőtársaim már nincsenek jelen, ők vetették fel a gázközművagyon problémáját. 1990-94 között e téren semmi nem történt, 1995-ben történt egy részvényátadás, amit utóbb az Alkotmánybíróság nem tartott teljesen alkotmányosnak, de azért mégiscsak volt egy átadás. 1999-ben semmi nem történt ezen a téren, és az előttünk lévő törvényjavaslat 2000-re sem mond semmit. Úgy vélem, ha valami mégis történne, azt éppúgy beszámítanák forrásként az állami hozzájárulásba, mint ahogy az az szja esetében is történik. Tehát az önkormányzatoknak mindezen tényezőket figyelembe véve együttesen kell a törvényjavaslatot és a várható hatásokat értékelni. Buza Attila és más képviselőtársaim lehetnek elégedettek, de valamennyi önkormányzati szövetség, még a Gémesi György által vezetett is nagyon elégedetlen.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy hozzászólásra következik Várkonyi András képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából, tekintettel arra, hogy Rubovszky képviselő úr elállt hozzászólási szándékától; őt követi majd Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából. Képviselő urat illeti a szó.

VÁRKONYI ANDRÁS (Fidesz): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A hazai közvéleményt évek óta élénken foglalkoztatja az otthonteremtés, a lakásépítés ügye. Az elmúlt rendszer az állami lakásépítés területén kétségkívül látványos eredményeket produkált, igaz, ennek részben ma isszuk meg a levét. A nagy építés időszakára esett az ország eladósodása, aminek következtében többek között ma csekélyebb mértékű támogatást tudunk nyújtani. Az akkor épült lakások minőségével, méretével, komfortosságával is problémák vannak manapság. Az ország mégis nosztalgiával gondol vissza azokra az időkre, amikor évente 70-80 ezer család költözhetett új otthonba.

Az állami lakásépítés a rendszerváltáskor a szocialista nagyvállalati rendszerrel együtt összeomlott. Helyét csak részben tudta átvenni a magánerős építés. Az így épített új lakások száma 1990 óta csökkenő tendenciát mutat, tavaly 20 ezerre süllyedt. Ez a szám még akkor is igen alacsony, ha figyelembe vesszük, hogy a lakások alapterülete az utóbbi húsz évben a duplájára nőtt. A társadalmi igényt és a szakemberek erre vonatkozó számításait figyelembe véve kijelenthetjük, hogy Magyarországon évi cirka 40 ezer lakás építésére lenne szükség a lakásállomány megfelelő szinten tartásához.

De mi az oka ennek a nagy megtorpanásnak, sőt visszaesésnek? Elsősorban az, hogy a korábbi lakáshitelezési formát 1990 után a magas infláció teljesen tönkretette, és ennek helyébe az előző kormányok nem tudtak egy hatékony, sokrétű támogatási rendszert állítani. Az a lehetetlen helyzet állt elő, hogy míg a világ más tájain, még a leggazdagabb országokban is javarészt kedvezményes hitelből és támogatásból, és csak kis részben saját erőből építik vagy veszik az emberek az új lakásokat, addig Magyarországon - lényegesen szerényebb jövedelmek mellett - a lakás megszerzésének árát döntően a családok egyéni megtakarításaikból fedezik. Ilyen körülmények között nem is várhatunk jobb eredményt.

Ezeknek az előzményeknek az ismeretében kezdte el a polgári kormány a korábbi lakástámogatási rendszer gyökeres átalakítását. Az első lépést tavaly tettük meg az áfa-visszaigénylés újbóli bevezetésével és a fiatalok lakásvásárlási illetékkedvezményének megadásával. Ezek az intézkedések szerény, de már érzékelhető eredményt hoztak. Különösen az a biztató, hogy az építésiengedély-kérelmek száma látványosan, mintegy 30-35 százalékkal emelkedett a tavalyi évhez képest. Ez azonban még csak a kezdet.

Az új támogatási rendszer a jövő évtől, 2000-től lép életbe. A rendszer mind mennyiségi, mind minőségi vonatkozásban jelentősen változik. A közvetlen támogatások összege közel 30 százalékkal, tehát az inflációt meghaladóan nő az előző évhez képest. Ugyanakkor teljesen átalakul a szerkezet is. A korábbiakat új, reményeink szerint igazságosabb, méltányosabb és hatékonyabb támogatási formák váltják föl. Az új rendszer három meghatározó pilléren fog állni. Ezek közül az első a korábbi lakástámogatási kedvezmény átalakítása révén keletkező otthonteremtési támogatás, amely az önkormányzatok lakáscélú pénzeszközeinek bevonásával igen tetemes összeget biztosít az igénylők számára. Jelentős újdonság, hogy - elődjével ellentétben - nemcsak a gyermekkel már rendelkezők, hanem a családtervezés előtt állók is részesülhetnek belőle, és az új építkezéseken kívül régi lakások, családi házak megvásárlására és lakásbővítésre, -korszerűsítésre is igénybe vehető. Ezzel lehetőséget teremtünk a fiataloknak arra, hogy erejüket meghaladó új építkezés bevállalása helyett olcsóbb régi, de saját lakáshoz jussanak.

A másik meghatározó elem a kedvezményes kamatozású, hosszú lejáratú jelzálogkölcsön lesz. Terveink szerint a jövőben ez lesz a legáltalánosabb támogatási forma, hiszen ez az építtetők számára az építéshez vagy lakásvásárláshoz szükséges majdnem teljes összeget egyszerre biztosítani fogja. A jövő évtől várható, hogy a hitelkamatok az ez évinek a felére csökkennek, és ehhez tervezünk további kamattámogatást nyújtani a gyermekeket vállaló családoknak a gyermekek számától függően.

A harmadik fő pillér a tavaly bevezetett áfa-visszatérítés marad. Ennek alacsony összegére sok építtető panaszkodott. E méltányos igényt a jövő év költségvetésében megpróbáljuk kielégíteni. A Fidesz-frakció véleménye szerint indokolt az összeg felső határának 400 ezerről félmillióra történő emelése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Abban a reményben bocsátjuk útjára a lakástámogatás ezen új rendszerét, hogy a jelenleginél sokkal több honfitársunknak, elsősorban fiatal polgártársainknak nyújt segítséget megfelelő színvonalú, korszerű saját otthon megszerzéséhez vagy megteremtéséhez.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon. )

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Kapronczi Mihály képviselő úr, a MIÉP képviselőcsoportjából; őt követi majd Weszelovszky Zoltán képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KAPRONCZI MIHÁLY (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A magyar gazdák az 1998. évi választások után a kormány megalakulásakor fellélegeztek, ugyanis úgy tűnt számukra, hogy a független kisgazdapárti földművelésügyi kormányzás rendkívül gyors és kedvező változást fog eredményezni. Így volt ez, hiszen gyakran hallották országszerte, hogy a Kisgazdapárt hatalomra jutása esetén a gyűlés helyszínétől függően másfél órától másfél évig terjedően Magyarországból gazdaparadicsom lesz. Nos ma, a 2000. évi költségvetési tervezet ismeretében elmondhatjuk, sajnos úgy tűnik, hogy a másfél év is kevés lesz. Persze lehet sok mindenre hivatkozni, búzaválságra, időjárásra, piaci zavarra, és valami alapja van is a hivatkozásnak. De mire való lenne a kormányzás, ha nem ezeknek a zavaró tényezőknek az elhárítására vagy csökkentésére? Éppen erre találták ki, és semmi különös dicsekvésre, sem melldöngetésre nem ad okot, ha esetleg némi eredményt sikerül elérni.

A magyar viszonyokat tekintetbe véve viszont lenne egy sor egyéb feladata is a mezőgazdasági kormányzásnak, aminek tükröződnie kellene a költségvetésben. Nem elég szerintünk az, hogy megállapítják, az agrárolló a rentabilitás határait már messze maga mögött hagyva tovább nyílik, melynek egyik oka az alapanyagok aránytalan drágulása. Nem is kívánom itt elsőként a rendszerváltoztatás óta nyolcszorosára emelkedett gázolajárat említeni, hiszen éppen az Országgyűlés döntött úgy, hogy több támogatást kell adni az eddigieknél; a műtrágya, a gépek, a vetőmagvak, a növényvédőszerek, a szállítás költsége több száz százalékos növekedésének az összege, amit a költségvetésnek teljes terjedelmében vissza kellene pumpálni a gazdákhoz ahhoz, hogy az élelmiszerárak úgy maradhassanak alacsonyan, hogy a termelők is megéljenek.

(14.30)

A 2000. évi költségvetésben 97 milliárd szerepel a piacra juttatás és termelés elősegítését támogató rovatban, ez is csak akkor, ha a 10 milliárd tervezett bevétel megvalósul. Ez a jelen helyzetben rendkívül kevés, de sajnos úgy tűnik, ahhoz éppen elég lesz, hogy a Magyar Igazság és Élet Pártja sem fogja megszavazni a költségvetést. Elég lesz, mert a gazdáknak a földalapú támogatás az, ami a legtöbbet segítene, de igénylése rendkívül bonyolult, négy jogvesztő határidő pontos betartása, a részletekben történő kifizetés; a tizedeléshez hasonlítható minden ötödik gazda szigorú, számla szerinti ellenőrzése - napjainkban idézéssel - pont az őszi vetések idején; külön az APEH-ellenőrzés; a visszafizettetés és a bírság veszélye.

Nem ismerte a magyar gazdát az, aki ezeket a rendelkezéseket hozta, vagy nagyon is ismerte, és így biztos lehet benne, hogy nem fog elfogyni a 413 milliárdos álom, de még a 37 milliárd forint sem, vagy ha elfogy, az APEH adminisztrációs hiba miatt nagy részét ugyanis kamatostól visszafizetteti a gazdákkal. A szövetkezetek pedig úgysem kapnak ilyen támogatást, mármint a régiek. Persze arról nem lehet hallani, hogy milyen visszellenőrzése volt az emlékezetes '96-97. évi kétszer 50 milliárdos nagyüzemi tőkeinjekciónak.

Gyakran lehet olvasni a Kisgazdapárt dokumentumaiban, hogy a magyar gazda önkizsákmányoló módon gazdálkodik, és ha éhezik is, reinvesztálja jövedelmét és nem éli fel. Hogy ez mennyire így van, csak értő ésszel és nyitott szemmel ki kell menni vidékre, és akinek szeme van, látja, és akinek füle van, hallja, hogy milyen, nagyüzemektől levetett géproncsokkal milyen hallatlan erőfeszítéssel dolgoznak a magyar gazdák a veszteségért, és az ő veszteségükből tud enni a nyugdíjas is.

De a magyar vidékre kell kimenni, és nem a Komi Köztársaságba vagy Marokkóba szenzációs, soha létre nem jövő üzleteket kötni! A kínai paraszt is másképpen dolgozik. Szövetséget sem a MOSZ-szal és a közismerten jóformán senkit sem képviselő szervezetekkel kell kötni, de ha már ez előfordul, akkor nem álomösszegekről.

A Magyar Igazság és Élet Pártja következetes harcot folytatott a szociálliberális koalíció, a magyar föld külföldiek részéről történő eladása ellen. Véleményünk szerint ez az idegen globalizációs törekvések eszköze volt. Az elmúlt kormány elhatározott célja volt - mert tévesen előre értelmezte az európai integrációt -, hogy a magyar paraszt alól a földet kivásárolja. Ezzel tengerentúli érdekeket szolgált. Ezt nem volt nehéz megállapítani, hiszen ezt szinte nyíltan kijelentették.

A mezőgazdaság jelenlegi vezetői mind ez ideig ne tudtak, vagy nem is akartak a gazdák megmentésére alkalmas programot letenni az asztalra. A támogatásokkal paralel tervezett állami szolgáltatási áremelések is azt jelzik, hogy ennek folytán jövőre jóval drágább lesz a földhivatali szolgáltatás, a vetőmag és a tenyészállat, a minősítési ár növekedése miatt az állami állat-egészségügyi és növény-egészségügyi szolgáltatás és még ki tudja, hogy mi minden. A tőke nélkül a semmire szövetkező gazdák által létrehozott új típusú szövetkezetek ebben a formában nem jelentenek alternatívát. Csak tőkeerős, invesztálásra képes gazdák tudnak majd akaratuk szerint valós szövetkezeteket létrehozni.

Egy régi kedves professzoromat szeretném idézni akkor, amikor ő azt mondta, hogy kit kell támogatni. Úgy gondolta, hogy normális piaci viszonyok lesznek, ezek azonban akkor sem voltak, most pedig még inkább nincsenek. Tehát ő azt mondta, hogy a beteget, a részeget és a bolondot kell támogatni, a többinek van magához való esze, hogy mit termeljen. De azóta még jobban eltolódtak a piaci viszonyok, tehát ez a mondás azóta már nem áll meg, tehát itt látszik, hogy az a támogatás, amit a mezőgazdasági termelők kapnak, egyáltalán nem jótékonykodás a mezőgazdasági termelőkkel szemben.

A mostani politika még mindig inkább a globalizációt, a föld idegen kézre történő eladását segíti elő. A Magyar Igazság és Élet Pártja bízik abban, hogy a mezőgazdasági tapasztalatok megszerzése után még ebben a ciklusban lesznek változások. A minisztérium vezetői belátják, hogy a globalizációt segítik elő a magyar gazdaságban, cserben hagyva és nyomorba döntve a nemzet egy nagy csoportját, a magyar gazdákat, és ezzel rontják az állampolgárok életlehetőségeit is.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Weszelovszky Zoltán képviselő úr következik, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy a Fidesz képviselőcsoportjának 29 perc 18 másodperc, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjának 27 perc 48 másodperc, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjának 12 perc, a Szabad Demokraták Szövetségének 20 perc 57 másodperc, a Magyar Demokrata Fórumnak 20 perc, a MIÉP képviselőcsoportjának 11 perc 18 másodperc és a független képviselőknek 3 perc áll rendelkezésükre.

A képviselő urat illeti a szó. A képviselő urat követi Juhász Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Köszönöm a türelmét, képviselő úr, és most öné a szó.

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Igen tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Engedjék meg, hogy bevezető gyanánt szubjektív élménnyel terheljem önöket. Azzal ugyanis, hogy eredetileg hagyományos költségvetési vitára számítottam, s ezen belül hagyományos ajánlással készültem. Meghallgatva azonban a hozzászólásokat, újra a számokat kellett elővennem, és most már mélyebb elemzéssel kellett az elhangzott véleményeket szembesíteni. Mindenekelőtt azért, mert az elhangzott vélemények azt igazolták, hogy a mondanivalót nem a költségvetés határozza meg, hanem az, hogy ki mondja és mikor.

Tudott dolog, hogy a mindenkori kormányváltás utáni első költségvetés még az előző kormány köldökzsinórján születik. Nyilván ez az oka annak, hogy az előző kormányt alkotó ellenzék ezt a költségvetést még megengedően és csak kíméletesen támadja. Nem úgy a mindenkori kormány második költségvetését, amely már elválasztódik az előző vezetéstől, és már az új kormány arculatát tükrözi. Nyilvánvaló tehát, mindenekelőtt ez az oka annak, hogy az előző kormányt alkotó mai ellenzék egészpályás támadásba lendül.

Rendkívül éles vitára lehet számítani - jósolta a sajtó. A meghökkentő tapasztalat azonban a tárgyalás általános kérdésekkel foglalkozó szakaszának utolsó napján az, hogy vita nem volt. Ami itt eddig folyt - a nem túl szapora kivételekkel együtt -, az a költségvetés és főként benne a megtestesülő kormánypolitika kategorikus minősítésekkel, jelzőkkel, mintegy szómágiákkal folyó megsemmisítési törekvése.

Míg tavaly csak a bizonytalanság költségvetéséről beszélt az ellenzék, addig most már a plenáris vita előtt és annak során kijelentették, hogy ez az előterjesztés, idézem: általános vitára nem alkalmas, még a költségvetés követelményeinek sem felel meg, mindenki a kárvallottja, egyszerre rossz a többségnek és a kisebbségnek; ez az üresjárat költségvetése, minden idők legérzéketlenebb, minden idők legképmutatóbb költségvetése; ez - sulykolják sokszor - mindenki számára a reménytelenség költségvetése.

Nem idézve tovább a minősítések sorát, ennyi is bizonyítja vagy bizonyíthatja: itt nem észérvekről van szó. Itt merőben érzelmi alapú politizálásról van szó, amelyben a vélemény maga az érv. Itt nem költségvetési vita folyt, hanem a pártok ellen és mellett zajló kampány. Ez a hangulati közeg késztetett arra, hogy a kampányszövegekkel, szómágiás ráolvasásokkal szembe a józan számokat állítsam.

A rendelkezésemre álló rövid időkeretre való tekintettel kizárólag egy területtel, a közrend és közbiztonság javítását célzó költségvetési háttér alakulásával foglalkozom.

 

(14.40)

Tisztelt Ház! A polgári koalíció kormánya a programjában célul tűzte ki a közrend és közbiztonság javítását. E célkitűzés érdekében ígéretet tett arra, hogy megerősíti a rendvédelmi szerveket, előkészíti és fokozatosan végrehajtja a szervezetkorszerűsítési feladatokat, megteremti az eredményes fellépéshez szükséges infrastrukturális és pénzügyi feltételeket. Mivel az e témával közvetlenül összefüggő adatok a Belügyminisztérium fejezetében találhatóak, ezért a következőkben a belügyminisztériumi fejezetről, ezen belül is elsősorban a rendészeti keretek alakulásáról kívánok szólni.

Az adatok összevethetősége érdekében a jelenlegi költségvetés számainak, tendenciáinak minősítéséhez ellenpont gyanánt az 1996-os költségvetést választottam. Ez a jelenlegi ellenzék kormányzati pozícióban készített költségvetése a kormányváltás utáni második évben, azaz a jelenlegi kormány mai szituációjában. Ez a kronológiai ellenpont világossá teszi, milyen helyzetet teremtett az előző kormány kormányzása második évében, és milyen helyzetet teremt a jelenlegi kormány, ugyancsak kormányzása második évében. A viszonyíthatóság érdekében tájékoztatásul jelzem, hogy a 2000. évi költségvetési előirányzat bevételi főösszege 75 százalékkal, kiadási főösszege 84 százalékkal haladja meg az 1996. évi tervet.

Az elemzés eredményeként a következők állapíthatók meg. Ha megvizsgáljuk, hogy az 1996-os költségvetés bevételi főösszegéből mennyit szán a minisztérium egészének támogatására, akkor azt kapjuk, hogy annak 4,2 százalékát. Ha ugyanezt az arányítást a 2000. évi költségvetésre nézve végezzük el, akkor 5,7 százalékot kapunk. Azaz a jelenlegi költségvetés 1,5 százalékkal szán többet a bevételi főösszegből a rendészetért is felelős tárcára, mint az 1996-os költségvetés.

Ha a belső arányítás után a minisztériumra szánt keretösszegeket a két költségvetés viszonylatában is megnézzük, akkor azt kapjuk, hogy míg az 1996-os költségvetés 82 milliárd forinttal dolgozott, addig a 2000. év költségvetése ugyanerre a célra 194 milliárdot szán, vagyis 1996-hoz viszonyítva 137 százalékkal többet. A tárcán belül a rendőrség 1996-ban 49,6 milliárd forint költségvetési támogatást kapott, 2000-ben ugyanez az összeg 92,3 milliárd. Ez 86 százalékos emelkedést jelent. Így tehát nem igaz az az állítás, hogy ennek a költségvetésnek mindenki a kárvallottja lesz - a közrendet és a közbiztonságot szolgáló és azt óhajtó polgárok viszonylatában biztosan nem.

Érdemes a főösszegek belső megoszlását is megvizsgálni. Nézzük először az úgymond kisebb jelentőségű tételeket! A lakástámogatás keretösszege 443 millióról 1 218 millió forintra emelkedett, ami a két költségvetés viszonylatában 175 százalékos növekmény. Az egészségvédelemmel kapcsolatban a BM Kórház és Intézményei együttes működésére az 500 millióval szemben 1 003 millió forintos összeg van, mely durván 100 százalékos növekmény.

Kiemelést érdemel az a tény is, hogy míg a gyakorlatban a rendészeti területen dolgozók tekintélyes része életveszélyes munkahelyen dolgozik, addig életbiztosításuk eddig nem volt. Tudomásom szerint ez az első alkalom, hogy a költségvetésben ez a cím megjelenik: most először szán a költségvetés mintegy 130 millió forintot e célra. Mivel e költségvetés készítői belátják e foglalkozások, sőt hivatások életveszélyes voltát, most először szánnak a hősi halottakkal kapcsolatos szociális és kegyeleti kiadásokra külön címet. Így hát nem igaz az az állítás sem, hogy ez a költségvetés minden idők legérzéketlenebb költségvetése lesz - a közrendet és a közbiztonságot szolgálók viszonylatában bizonyosan nem.

Tisztelt Ház! A témával kapcsolatosan érdemes megvizsgálni a nagy jelentőségű, a szakmai funkcionálás feltételeit biztosító költségvetési adatokat is. A központi támogatás '96-hoz viszonyítva 2000-ben, 16 főcím viszonylatában, mindössze három alkalommal marad el, nem sokkal az 50 százalékos emelkedéstől. Viszont három alkalommal emelkedik 100 százalék fölé és három alkalommal 200 százalékos emelkedés fölé. Ha kiemeljük az ORFK, a BRFK, a megyei főkapitányságok, a készenléti rendőrség, a Köztársasági Őrezred, a híradástechnikai szolgálat támogatásainak összegeit, akkor 1996-ban 50,3 milliárdot, 2000-re 95,9 milliárdot kapunk, ez 91 százalékos emelkedést jelent. De több tételben is megjelenik a határőrség, a tűzvédelem, a katasztrófa-elhárítás, az ezt a célt szolgáló Phare-program, a nukleáris balesetek elhárítása is.

Az annyira fontos gépjárműpark korszerűsítésére 41 millió helyett jövőre 100 millió forintot fordíthatnak, jelentősen emelkedik a híradástechnikára, az informatikára fordítható összeg, tagoltan, több tételben jelenik meg az oktatás, a képzés, a továbbképzés rendszere, valamint a nemzetközi oktatási központ. Ennek a fontosságát nem lehet eléggé hangsúlyozni, hiszen a mindennapok tapasztalatai alapján sürgető igényként fogalmazódik meg az e területen dolgozók felkészültségének a javítása.

A BM-fejezetben a NATO-csatlakozás és az európai integráció pénzügyi feltételei is megjelennek. Így például a NATO-val kapcsolatos feladatokra a korábbi 19 millió forint helyett 115 millió forint, az európai integrációs feladatokra mint új kiadásra, 2 milliárd 475 millió forint, a nemzetközi követelményeknek megfelelő okmányok bevezetésére több mint 9 milliárd forint szerepel; ugyancsak új tételként jelenik meg a BM nemzetközi oktatási központjára fordítandó 120 millió forint és a Phare-programokhoz biztosított közel 3 milliárd forint. Ezért az sem igaz, amit egyesek állítottak, nevezetesen, hogy ebből a költségvetésből az integráció kiadásai nem olvashatóak ki, hogy a kormány azt nem segíti. Az állításokkal szemben az említettekből látható, hogy az általam bemutatott területeken az integráció kiadásai kiolvashatók, hogy a kormány a csatlakozás folyamatát a költségvetés által is elősegíti.

A szakmai feladatok ellátásához szükséges feltételként kell megemlíteni a létszám kérdését. Annál is inkább, mivel az elmúlt években a szapora pályaelhagyások miatt ez gyakori téma volt. Ám a számok tanulsága szerint az eddig is elemzés alá vont ORFK, BRFK, megyei főkapitányságok, rendőri ezred és Köztársasági Őrezred, valamint a híradás-technikai szolgálat míg 1996-ban 39 575 státusszal rendelkezett, addig 2000-re ez a keretszám közel kétezer fővel magasabb. Így nem igaz az sem, hogy ez a költségvetés az üresjárat, a megtorpanás költségvetése lesz - a közrendet és a közbiztonságot szolgáló és azt óhajtó polgárok viszonylatában biztosan nem.

Az előző időszakban felhalmozódó infrastrukturális problémákat kísérli meg első szinten orvosolni a beruházásokra és felújításokra fordítható összegek 1996-hoz viszonyítva jelentős emelése. Míg 1996-ban csak az ORFK mellett jelent meg erre a célra viszonylag jelentős összeg, addig a 2000. évi költségvetésben a BRFK, a megyei főkapitányságok, a rendőri ezred, a Köztársasági Őrezred, a híradás-technikai szolgálat számára is több tíz milliós összegeket szán, a megyei főkapitányságok számára egyenesen 957 milliót, az ORFK beruházási és felújítási előirányzata pedig 6,5 milliárd forint.

A felsoroltak összességében 2,3 milliárdot kaptak '96-ban és 8,1 milliárd az előirányzat 2000-re. Ez 252 százalékos emelkedést jelent, hölgyeim és uraim! Ezért az sem igaz, hogy ez a költségvetés a reménytelenség költségvetése; a közrend és a közbiztonság javítása tekintetében, a számok és viszonyszámok érvei szerint nem az. Még akkor sem, ha tudjuk, hogy a számos jogos igénytől pénzügyi lehetőségeink ma még több területen elmaradnak.

(14.50)

Összefoglalva az eddig elmondottakat, most már úgy gondolom, nincs arra szükség, hogy a költségvetés elnyerje az én ajánlásomat. Most már úgy gondolom, e költségvetés számai, adatai, arányszámai önmagukat ajánlják.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Hozzászólásra következik Juhász Gábor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz frakciójából. A képviselő urat illeti a szó.

JUHÁSZ GÁBOR (MSZP): Köszönöm szépen. Kedves Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Rádióhallgatók! Eredetileg én is készültem egy ilyen mondókával, de úgy látom, egy kicsit felrázandó a képviselőtársakat és hallgatva az előttem szólókat, mégiscsak kell reagálni néhány kérdésre, úgyhogy kiesnék ebből az előre megírt papíromból, és ajánlom ezt szíves figyelmébe mindazoknak, akik utánam következnek majd még, ha az előttem lévők nem tették meg.

Azon, hogy a vita élesedik, nem kell nagyon csodálkozni, úgy gondolom, és lehet, hogy ennek nem az az oka, hogy ahogy telik-múlik az idő, gyengül a kormánypártok támogatottsága s ezért megjön az ellenzék hangja. Lehet, hogy nem az az oka, hogy adott esetben egyre elkeseredettebbek lennénk, és egyre több hibát próbálnánk az ezredvég legutolsó és legkitűnőbb költségvetésén találni. Lehet, hogy egyszerűen csak az az oka, hogy lehet, a költségvetések tényleg rosszabbak lesznek, hiszen ez sem teljesen kizárható elméletileg, no pláne úgy, hogy a tervező államapparátus csaknem teljes cseréje mellett hajtják őket végre.

Az előttem szólót szeretném emlékeztetni arra is, hogy ha minket elmarasztal azért, hogy számháborúzunk, majd utána mintegy tíz percen keresztül adatokat olvas fel nekünk arról, hogy hány százalék mennyiről mennyire változott, akkor legalább legyünk konzekvensek, akkor ne csináljuk ezt. (Varga Mihály: A tények makacs dolgok.)

Szóba került itt - és maradjunk a tartalmi témáknál - a lakásépítés támogatásának kérdésköre, és hallhattuk, hogy immáron a 400 ezer forint csak a kezdet, a Fidesz-frakció jövőre már azt is javasolja, hogy 500 ezer forint legyen az áfa-visszaigénylés. Azért szeretném elmondani a képviselő úrnak, bár ő még biztosan nem tudja, de a tervező államapparátus már igen - és végül is ezért is nem szerepelt annak idején a Szocialista Párt választási ígéretei között sem -, hogy ez az áfa-visszaigénylés nem EU-konform megoldás, és nem is javasolja az EU, sőt azt hiszem, hogy a tervező apparátus sem javasolja, és a kormány ezért nem is vette bele ennek a növelését.

Az tehát, hogy a frakció ragaszkodik ehhez... - úgy gondolom, hogy talán tisztességesebb megoldás lenne, ha elismernék, hogy ez nem volt jó húzás, és nem ez a jó támogatási módszer. Hozzá kell tennem azt is, hogy ha úgy gondolják, hogy ez csak a kezdet, és ez a 460 ezer forint az illetékkel együtt, ami a lakásépítési kedvet most hirtelen feljavította, azért szeretnék rá emlékeztetni, hogy közben a lakás-takarékpénztáraknak lejárt a hároméves türelmi időszaka, és az idén már folyósíthatták a megtakarításra szánt összegek után a kedvezményes kamatokat is. Tehát nemcsak arról van szó, hogy megneszelve az áfa-visszaigénylés lehetőségét, az állampolgárok tömegével kezdtek el építkezni, hanem arról is szó van, hogy beérett egy olyan konstrukció, amely ezelőtt három évvel született, és éppen azt volt hivatott szolgálni, hogy egy tőkehiányos gazdaságban bonyolult inflációs viszonyok mellett is lehessen relatíve olcsó hiteleket kapni.

Úgyhogy azt gondolom, ha figyelembe vesszük ezeket a körülményeket, akkor elmondhatjuk azt, hogy bizony, a lakástámogatás dolgában a kormány választási ígéretei között szereplő áfa-visszaigénylés ügye elbukott, legalábbis nevetségessé vált, főleg ezzel a 100 ezer forintos emeléssel, és elmondhatjuk azt is, hogy a kormánynak a mai napig nincs kidolgozott elképzelése arra nézve, hogy ezt az újnak számító és részleteiben egy kicsit megismerhető vagy megismertnek vélt lakásépítés-támogatási rendszert most, január 1-jétől megvalósítsa.

Ezért majd módosító indítványban fogjuk javasolni, hogy ne a kormány kapjon felhatalmazást, hanem próbáljuk meg ezt törvény formájában valamikor március hó folyamán megtárgyalni a Házban, éppen azért, hogy ez ne hirtelen elkapkodott dolog legyen, hanem törvényi háttérrel, stabilabb finanszírozással hosszabb távon is valóban lehessen segíteni az állampolgárokon.

A lakásépítési támogatások eddig kiszivárgott változásainak csak annyi hatásuk van, hogy az én választókerületemben lévő polgármesterek többsége retteg attól, hogy az amúgy is forráshiányos önkormányzatokra rá fogják testálni ezt az újabb kiadást, aminek senki nem ismeri pontosan a körülményeit.

És ha már a kiszámíthatóságnál tartunk, akkor meg kell emlékeznünk arról is, hogy voltak olyanok, akik nagyon komolyan és bátran azt mondták, hogy a gazdasági növekedés 7 százalék körüli lesz az idén. Igaz, más szaktárcáért felelős miniszterek azt mondták, hogy nem lesz az csak 4,5-5 százalék, majd egy héttel utána helyesbítettek - emlékezzenek, képviselőtársaim, ez év január-februárjában volt -, és nyomban elfogadták a miniszterelnök úr 7 százalékos prognózisát.

Én úgy gondolom, hogy gazdasági prognózis tárgyában egy kicsit a jelenlegi költségvetés is ilyen, mondjuk így, hogy optimista. És ha megnézzük, hogy ez mivel jár, akkor én szeretnék rávilágítani arra is, hogy ilyen optimista megközelítés mellett a kiemelt béremelések - például a pedagógusoké, az egészségügyieké, de a közalkalmazottak, köztisztviselők kérdéskörét is említhetném, akik szintén elhitték, amit a kormány tavaly ősszel állított -, úgy gondolom, most találkoztak, szembesültek az idei évben azzal, hogy bizony, nem minden úgy van, ahogy a kormány mondja. Ez az egyik oka, hogy adott esetben az ellenzéki pártok próbálnak rávilágítani egy ilyen költségvetés megalapozatlanságára, bár azt is meg kell említeni, hogy nagyon ritka állami költségvetés az, amiről még az Állami Számvevőszék is azt mondja, hogy bizonyos oldalai megalapozatlanok. Úgy gondolom, hogy ehhez többre van szükség egy pici bakinál.

Ha megnézzük, hogy a jövő évre mit prognosztizál, akkor azt lehet mondani, hogy az infláció tekintetében 6-7 százalékot; a kevésbé optimisták azt mondják, hogy 8-at. Ez azt is jelenti, hogy az az ígéret, hogy a közszférában reálértéken jobbak lesznek a fizetések 1 százalékkal, itt el is úszott. Vagyis úgy gondolom, hogy ez még a számítási hibahatár kategóriájába tartozik, és jobb esetben csak nem fognak nőni a fizetések, rosszabb esetben pedig csökkenni fognak.

Két gondolat erejéig kitérnék a családtámogatásokra is, hiszen a lakásépítéssel kezdtem. Úgy gondolom, hogy a másik nagyon fontos tétel a családtámogatások dolga. Ezen fog múlni, hogy a következő generáció milyen körülmények között nevelkedik. Úgy gondolom, hogy az a háromelemű családtámogatási rendszer, amit a kormány bevezetett, illetve továbbfejlesztett, végül is nem rossz.

Amiről viszont azt gondolom, hogy abszolút téves irány, az az elem, hogy a családi pótlék - ami jövedelemtől független támogatás - az elmúlt két évben mintegy 20 százalékot vesztett a reálértékéből, a jövedelemfüggő családtámogatási elemek pedig növekednek. És ami most olyan nagyon szépen hangzik, hogy mintegy 30 százalékkal több pénz marad a családoknál, ez azt fogja majd eredményezni a valóságban, hogy az alacsony jövedelmű családoknál bizony, kevesebb pénz marad, a jobb módú családoknál pedig valóban lényegesen magasabb összeg marad meg.

Arra szeretnék emlékeztetni, kedves képviselőtársaim, hogy miközben az egyik kereskedelmi csatornán azt kell néznem, hogy ebben az országban van 20 ezer éhező gyerek, valószínűleg nem az a jó családtámogatási modell, ami nem a legalsó decilis megélhetését biztosítja. Úgy gondolom, hogy ez a polgári irány olyan kurflit vett, amit talán célszerű lenne még idejében módosítani, mielőtt az éhezők száma tovább növekszik.

Ami végett végül is hozzászólásra határoztam el magam, az a kábítószerügyi témakör volt, valamint az Ifjúsági és Sportminisztérium költségvetése, amivel különben nincs szerencsénk, hiszen ez a minisztérium, úgy gondolom, a kormány különben kitűnő minisztériumai között is kiemelkedő, hiszen elég lesz mintegy ars poeticájaként egy nagyon kicsit felolvasnom ebből a kitűnő műből, amit most önöknek megmutatok. (Felmutatja.) A címe: Tájékoztató az Ifjúsági és Sportminisztérium első féléves tevékenységéről.

Hallgassák meg, hogy hogy vélekednek magukról: "Az Ifjúsági és Sportminisztérium megalakulása óta eltelt fél év alatt végrehajtotta a sportszférában mind ez idáig meg nem történt, szükségszerű változásokat. A döntéseket konkrét tettek követték, melyek eredményeként az Ifjúsági és Sportminisztérium visszafordíthatatlan megújulást indított el a sport egész területén. A magyar sport behozta lemaradását a többi szférához képest."

Úgy gondolom, hogy ha ez a papír, mondjuk, 30 évvel korábban születik, akkor itt lett volna helye a hosszú, szűnni nem akaró tapsnak. (Bauer Tamás: Így van!) Ebben a helyzetben, hogy a minisztérium ilyen elégedett önmagával, nézzük meg, hogy mi a helyet a konkrét drogügyeket illetően.

Először is meg kell hogy dicsérjem, hiszen a kábítószer-fogyasztás megelőzésére 501 milliót terveztek. Ami végett mégis aggályoskodom, az éppen ennek a beszámolónak az a része, amelyben azt elemzik, hogy azt a 100 milliót hogyan költötték el, amit a tavasszal megpályáztattak.

(15.00)

Most nem térnék ki arra, hogy a pályázatoknak milyen volt a végeredménye, nem térnék ki arra, hogy gyakorlatilag ősszel kapták meg a nyári táborozásra azt a 17 ezer forintnyi átlagos összeget, amelyet megítélték a táborozóknak. Csak arányaiban mondanám, hogy abból a 100 millióból, amelyet a kábítószerügyi koordináció területén szétosztottak, mindösszesen 68,5 százalékot különböző események támogatására, szórólapokra, kiadványokra, médiaprogramokra költöttek el. Vagyis úgy gondolom, hogy az 501 millió felhasználásának egyik nagy rejtélye és egy baja, nagy veszélye is, hogy sajnos nem a célközönség irányába meghatározott célra fogják felhasználni, hanem különböző, a minisztériumot népszerűsítő médiaprogramokra fog majd elköltődni. Van benne néhány szakmailag megkérdőjelezhető dolog; például nem értem, hogy az alacsony küszöbű intézmények szolgáltatásainak fejlesztése miért nem az Egészségügyi Minisztériumban van.

Ugyanígy nem értem azt sem, hogy a kormányzati egyeztetésre szánt pénz - ez különben 60 millió forint, ami több, mint a kortársképzésre, több, mint a kutatásra, vagy több, mint a droginformációs módszertani központ létrehozására szánt összeg - miért ott szerepel, és miért több, mint ezek a tételek. Nem értem azt sem, hogy kortársképzésre miért ilyen keveset szán a minisztérium.

Én úgy gondolom, a Btk. módosítása után meg kellene nézni, hogy a kormány mit tett a saját maga által javasolt törvény végrehajtása érdekében; meg kellene nézni azt, hogy az indokolatlan és szakmailag is káros törvény és szigor mellett van-e lehetőség a rendőrség állományának és felszerelésének a bővítésére, van-e lehetőség az igazságügyi szakértők létszámbővítésére és műszer-eszköz beszerzésre, van-e valamilyen jogszabály-előkészítés folyamatban, amely az eddigi, már feltárt problémákat megoldja, van-e elegendő pénz új drogambulanciákra, van-e pénz iskolai megelőzésre.

Én úgy gondolom - és ezzel zárom a hozzászólásomat -, hogy ebből az egész kábítószerügyben tervezett költségvetésből az derül ki, hogy vagy a Btk.-val annak idején csak viccelt a kormány és csak rémisztgetni akarta az állampolgárokat, vagy meggondolta magát a végrehajtást látva, hogy micsoda komoly tömegeket érint, és valójában nem is akarja végrehajtani a saját maga által hozott törvényt, vagy pedig ez nem volt egy átgondolt javaslat, és most annak vagyunk a tanúi, hogy egy átgondolatlan javaslat után hogyan próbálják pénzügyileg leplezni ezt a dolgot.

Köszönöm a szíves figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Hozzászólásra következik Juharos Róbert képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából; őt követi majd Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. JUHAROS RÓBERT (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetés általános vitájának végére tulajdonképpen már nem maradt túl sok dolog, amit még ne mondtak volna el, mégis engedjék meg, hogy - részint kapcsolódva az előttem szólóhoz, talán egy picit annak cáfolatát adva - egy olyan örömhírt jelentsek be itt a vita végén, amely, azt gondolom, mindnyájunk megelégedésére szolgálhat. Kaptam egy olyan KSH-jelentést, amely teljesen friss, és a családtámogatási rendszer konzekvenciájaként talán értékelhető. Idéznék belőle:

"A lakosság természetes fogyása az idén április óta hónapról hónapra csökkent, s kisebb volt, mint az előző év hasonló hónapjaiban" - állapítja meg a KSH a gyorsjelentésében. A halálozások száma 1999 áprilisa óta minden hónapban kisebb, mint az előző év megfelelő hónapjaiban, de nem is ez a fontos, hanem az, hogy augusztusban ugyanakkor már több gyermek született, mint egy évvel korábban. Bár ez még tendenciaként természetesen nem jelenthető be, de azért azt kell mondanom, hogy ez egy olyan fordulópont lehet, amellyel az elmúlt évek során nem volt módunk találkozni, tehát ilyen adatok nem álltak rendelkezésre, nem is állhattak rendelkezésre. Bár még nem szeretném azt megelőlegezni, hogy természetesen ez az előző évi költségvetés következménye, de azt mindenképpen lehet állítani, hogy a polgárok igenis nagyon komoly várakozással állnak a köztársaság parlamentjével szemben.

Azt gondolom, hogy megalapozott ez a várakozás, és nekünk meg kell erősíteni ezt a várakozást, és azt gondolom, a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány kijelentheti, hogy bizony szilárdan ki fog állni a családtámogatási rendszer mellett, hiszen nyilvánvalóan nekünk az a feladatunk, hogy minél többször kapjunk ilyen kedvező KSH-jelentéseket, és hogy ebből egy év múlva már a tendenciát is ki tudjuk mutatni. De azért nem ártana, ha egy picit foglalkoznánk az előző évvel is.

Az előző évben nagyon komoly terheket rótt a központi költségvetésre mindaz, amivel nem számoltunk az év elején, ez igaz. Ilyen volt például a téli időjárás, valamint a tavaszi ár- és belvíz miatti védekezés és kárenyhítési feladatok 34,4 milliárdos költségéből az a 24 milliárd forint, amely a központi költségvetést terhelte, majd a Medárd-napi esőzések, a nyári viharkárok nyomainak eltüntetése, ahol a 33,1 milliárd forintos kárból több mint 20,5 milliárd forintot kellett a központi költségvetésnek állnia, és ilyen volt például a háború okozta kár, amelynek a hatása a nemzetgazdaságra 70-80 milliárd körülire becsülhető. Tehát több mint 100 milliárd forint olyan előre nem tervezett kiadás terhelte a központi költségvetést ebben az évben, amelyre nem számítottunk korábban.

Ez a kiadás megfelel hazánk összes munkavállalójának két hónapi személyi jövedelemadójával, és ha egyenletesen szétosztanánk, akkor minden magyar családnak 40 ezer forintjába került volna. Ebből 1000 kilométernyi elavult vasútvonalat lehetett volna felújítani, három teljesen új Duna-hidat lehetett volna építeni, vagy ki lehetett volna másfél havi energiaszámláját fizetni az egész országnak. De még sorolhatnám, hogy mi mindent lehetett volna ebből csinálni. Tehát több mint 100 milliárd olyan kiadás terhelte a költségvetést, amellyel nem számoltunk. Nézzük meg, ennek ellenére a KSH mit mond most, és milyen prognózissal számolhatunk a következő évi költségvetés vonatkozásában.

Az októberben közzétett statisztikai adatok szinte minden előzetes pesszimizmusra - amit elég gyakran hallhattunk részben ellenzéki oldalról, részben magukat függetlennek valló kutatóintézetek részéről - rácáfolnak. Az ipari növekedés gyorsabb volt, a fizetési mérleg jobb volt, a GDP nagyobb volt, mint ahogy azt a legtöbb elemző várta volna. És mintha semmi nem történt volna, a folyamatok úgy alakultak, mint ahogy azt egy évvel ezelőtt a kormány tervezte. A GDP gyarapodása az év végére könnyen elérheti a 4 százalékot, a fizetési mérleg 2,5 milliárd dollár körüli hiánnyal zárhat, pontosan úgy, ahogy azt egy évvel korábban terveztük. Tehát ez a lendületes gazdaság, azt gondolom, kellő alapot adhat egy optimista költségvetés elkészítéséhez.

A magyar gazdaság növekedése kiemelkedő a rendszerváltó országok között. És itt meg kell említeni, hogy immáron harmadik hónapja - itt már trenddel számolhatunk - javul a fizetési mérleg a tavalyi megfelelő időszakhoz képest. A Magyar Nemzeti Bank adatai szerint a folyó fizetési mérleg augusztusban, először ebben az évben, többletet mutatott, 140 millió dolláros egyhavi aktívummal, a folyó fizetési mérleg hiánya a nyolc hónap egészében 1214 millió dollárra csökkent. A tőkebeáramlás mértéke 1,94 milliárd dollár volt, ami több mint a duplája a tavalyinak, tavaly augusztus végéig alig 900 millió dollár volt az ilyen típusú tőkebeáramlás, s míg a külföldi adósságszolgálat mérséklődik, a kamatterhek nyolc hónap alatt több mint 200 millió dollárral enyhültek.

További jó hír, hogy a lakossági fogyasztás kimagasló növekedése ellenére csökkent az export és az import növekedési üteme közötti különbség, magyarán lassult az egyensúlyromlás. A legfrissebb adatok tükrében egyre általánosabb az a vélemény, hogy a gazdaság bővülése idén elérheti a kormány prognózisa szerinti 4 százalékos mértéket. Az ipari termelés augusztusban előzetes adatok alapján 9,5 százalékkal, és ha az első nyolc havi átlagot nézzük, akkor pedig 7,4 százalékkal emelkedett év/év alapon számolva.

Nos, azt kell mondanom, kedves képviselőtársaim, hogy innentől kezdve ne beszélgessünk arról, hogy miért kell a következő évi költségvetést pesszimista aspektusból megközelíteni, mert nem tudom elfogadni. Az a helyzet, hogy olyan adatok vannak, amelyek alapján minden optimizmus indokolt, és hitem szerint és nézetünk szerint fogjuk tudni tartani azokat a bevételi előirányzatokkal, amelyekkel a költségvetés számol.

(15.10)

Innentől kezdve - amennyiben az infláció kellően alacsony szinten tud maradni, amely nézetem szerint szintén be tud következni - a kiadási oldal pontosan ezért megalapozott.

Mivel területem a jogbiztonsággal és a közbiztonsággal foglalkozó terület, ezért nyilvánvalóan ezzel kellene hatékonyabban foglalkoznom, és nem az általános gazdasági területtel; ennek vannak avatottabb szakértői is. De azért engedjenek meg egy-két idézetet részben a kormányprogramból, részben pedig a költségvetésből, ami talán ide vonatkozik.

A kormányprogramban rögzítettük, hogy a kormány növelni akarja a rendőrség, a határőrség és a tűzoltóság reagálóképességét, ezért fontosnak tartjuk, hogy a településen a rendszeres járőrszolgálaton túl a folyamatos rendőri jelenlét is biztosítva legyen. Ennek érdekében növeltük, illetve növeljük a rendőrőrsök számát. Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy számos kritika érte ezt a területet a rendvédelmi szervekkel kapcsolatban, de azt kell mondanom, hogy a számok itt is ellentmondanak minden ellenzéki kritikának. Elsőbbséget adunk azoknak a fejlesztési feladatoknak, amelyek az informatikával, a híradástechnikával, az egységes belügyi vezetékes és vezeték nélküli beszéd- és adathálózatok létrehozásával foglalkoznak, a bűnüldözést segítő adatbázisok korszerűsítésével, valamint a rendvédelmi erők gépjárműparkjának cseréjével kapcsolatosak.

A kormány kiemelt szerepet szánt és szán most is a szervezett bűnözés visszaszorítására, és egyébként szintén kiolvasható a költségvetésből, hogy ez a továbbiakban is prioritást élvez, nemcsak az előző év során. Ugyanígy szükségesnek tartja a kormány a rendőrség, a határőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok, a vám- és pénzügyőrség, valamint az ügyészség közötti információáramlás javítását.

A kormány elhatározott szándéka, hogy visszaszorítsa a közterületeken az erkölcsöt sértő, közfelháborodást kiváltó tevékenységeket. Ezek közé tartozott az, hogy jogszabályt alkottunk a szervezett bűnözésről, jogi eszközökkel is küzdöttünk a prostitúció visszaszorításáért. Most ennek a gyakorlatba történő átültetése fog bekövetkezni, ehhez a megfelelő forrásokat a kormány biztosítja a költségvetésben.

Egy-két tervszámot szeretnék itt ismertetni, hiszen a bűncselekmények áldozatainak és hozzátartozóinak védelmére, segítésére olyan új állami pénzalap jön létre január 1-jétől, amely 350 millió forintos kiadást jelent. 152 kistérségi okmányirodát hoz létre a Belügyminisztérium. Itt a személyi okmányok kiadása a rendőrségtől az önkormányzatokhoz fog átkerülni; és folytatódik a régi személyi okmányok cseréje is, amely jelentősen terheli a költségvetést: 9,1 milliárd forint az előirányzat. 1 milliárd forintot fordít a BM a tűzoltóság teljes védőruházatának lecserélésére, és kilenc jól felszerelt műszaki központ is létre fog jönni. Nagyon komoly feladat - aminek a költségvetés egyébként eleget tesz - a schengeni információs rendszer továbbfejlesztése. Ez 2,5 milliárd forinttal fogja terhelni ebben az évben a költségvetésünket, míg a Nemzetközi Bűnügyi Információs Központ kiépítése 150 millió forintos fejlesztést tesz indokolttá.

Olyan új rendszer kerül bevezetésre, amelynek a költsége szintén 1 milliárd forint körül van, és amely a közlekedési szabálysértések területén bevezeti az előéleti pontrendszer informatikai hátterét, ahhoz, hogy ez az előéleti pontrendszer működni tudjon. Azt gondolom, hogy ismerve a közúti balesetekben elhunytak és megsérültek tragikus számát, ennek a pontrendszernek a bevezetése mindenképpen indokolt.

Szóltam már a szervezett bűnözéssel kapcsolatos harc költségvetési kihatásáról. Itt közel 1,5 milliárd forintos keretösszeg került elkülönítésre egyéb működési célú támogatásra, de azt mindenkinek tudnia kell, hogy alapvetően ez a keretösszeg a rendőrség jogszabályban meghatározott új és elsősorban a szervezett bűnözés elleni feladataink fedezetéül szolgál. Elsősorban itt fogjuk biztosítani mindazokat a költségeket, amelyek új feladatokat jelentenek a rendőrség számára.

Nagyon kemény kritika érte elsősorban Kóródi Mária képviselő asszony részéről az igazságügyi területet, ami azért lep meg, mert 38,6 százalékos támogatásnövekedési mérték mellett nem tudom, hogy miről beszélünk. Több, mint 8 milliárd forinttal nő az Igazságügyi Minisztérium költségvetési fejezete! Olyan komoly tételek is szerepelnek benne, mint a közösségi joganyag fordítása 300 millió forinttal, ami szerintem nagyon-nagyon fontos kérdés, hiszen alapvető jelentőséggel bír hazánk EU-csatlakozása vonatkozásában. És azt gondolom, hogy vannak benne olyan fontos tételek is, mint például a cigányság életkörülményeinek, társadalmi helyzetének javítására fordítandó 170 millió forintos tétel. Itt tehát mindenképpen azt kell mondani, hogy azok a vádak, amelyek érték a kormányt és a költségvetés tervezetét, nem megalapozottak.

Repetitio est mater studiorum - mint ahogy ezt a latinok mondták. Engedjék meg, hogy ismételten azt a pascali idézetet ajánljam az önök figyelmébe: "Helyes, ha engedelmeskedünk annak, ami igazságos, szükséges, hogy engedelmeskedjünk annak, ami erősebb. Az igazság erő nélkül tehetetlen, a hatalom igazság nélkül zsarnoki. Egyesítenünk kell tehát az igazságot az erővel, és evégből arra kell törekednünk, hogy ami igazságos, az erős legyen."

Kérném önöket, hogy ennek a gondolatnak a jegyében támogassák a kormány költségvetés-tervezetét. Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Bauer Tamás képviselő úr, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából; őt követi majd Perlaki Jenő képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr, önt illeti a szó. A Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának 20 perc 57 másodperc áll pillanatnyilag rendelkezésére. Öné a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mindenekelőtt szeretném kihasználni az alkalmat, miniszter úr, hogy ebédidőt biztosítva az államtitkár úrnak bejött a vitára, és megismételjek egy megjegyzést, amit a távollétében egyszer már megtettem. Az expozéban hétfőn a miniszter úr a következő mondatot engedte meg magának: "Meg kellett küzdenünk azokkal az úgynevezett prognózisokkal is, amelyeket ellenzéki politikusok és a hozzájuk kapcsolódó vagy csatlakozó gazdasági és pénzügyi kutatók, elemzők, újságírók készítettek a gazdaság és a költségvetés lejáratására."

Miniszter Úr! Az ilyen típusú mondatok a Fidesz-kormány egy miniszterétől megszokottak - de Járai Zsigmond kollégámtól nem. Nem helyes a közgazdász szakmát így átpolitizálni, ilyen átpolitizálódását beverni a közvéleménybe; bízzuk rá a prognóziskészítő intézetekre, akik se nem kormánypárti, se nem ellenzéki számokat keresnek és kutatnak, hogy a maguk véleményét kialakítsák, és kerüljük az ő stigmatizálásukat.

Rátérve a felszólalásomra, az a megbízásom, hogy összefoglaljam a szabad demokraták véleményét az öt napja húzódó költségvetési vitában. Két kérdéssel szeretnék foglalkozni: a vita főszereplőjével és a vita főbb kérdéseivel.

Ennek a vitának, ennek a költségvetési vitának a főszereplője, tisztelt Országgyűlés... - na, mit gondolnak, ki volt? Nem Orbán Viktor, nem Járai Zsigmond... (Mádi László: Bauer Tamás!) Nem, nem én - Bokros Lajos! Bokros Lajos, mégpedig három értelemben is. (Mádi László: Feltámadt?) Egyrészt azért, mert őt emlegették itt a legtöbbet, őt és az ő programját emlegették mindig (Perlaki Jenő: Óvatosan!), amikor egy kormánypárti képviselő arról beszélt, hogy kevesli azt, ami nyugdíjakra, azt, ami önkormányzatokra, azt, ami oktatásra, azt, ami rendőrségre jut. Akkor jött Fidesz-oldalról Bokros Lajos - mint ahogy annak idején azt hallottuk mindig, hogy bezzeg Amerikában meg verik a négereket, emlékszünk még rá. Tehát ebben az értelemben volt Bokros Lajos a főszereplő.

(15.20)

De főszereplő volt abban az értelemben is, hogy a legtöbb dolog, amivel kormánypárti képviselőtársaink - ha szabad ezt a kifejezést használnom - dicsekedtek ebben a költségvetési vitában, hogy megszűnt a tandíj, itt az új családtámogatási rendszer, leépítjük a nyugdíjreformot, és sorolhatnám. Ez mind-mind arról szól, hogy azzal vívunk harcot, amit a szocialista-szabaddemokrata koalíció Bokros Lajos és mások reformjaival a megelőző négy évben csinált. Időnként nem is tudom, hogy ha mi nem csináltuk volna azt az elmúlt négy évben, akkor mi jutott volna egyáltalán az eszükbe gazdaságpolitikában és társadalompolitikában.

De a legfontosabb, amiért Bokros Lajost tekinthetjük e költségvetési vita főszereplőjének, az a következő. Mádi László képviselő úr tegnapi felszólalásában azzal kezdte, hogy emlékeztetett bennünket arra, hogy Szlovákiában, Romániában, az egykor példaképként emlegetett Csehországban milyen válságos helyzetben van az államháztartás - és igaza van! Szembeállította ezzel azt, hogy bezzeg Magyarországon minden nemzetközi és belső megítélés szerint stabil a gazdaság és ezen belül az államháztartás helyzete. (Dr. Juharos Róbert: Így van!) Igaza van, ez a helyzet. Csakhogy, ugye, emlékszik még Mádi képviselő úr arra, hogy mondjuk, a '95. februári parlamentnyitáskor Szájer József Fidesz-frakcióvezető akkor fordított összehasonlítást alkalmazott? Azt mondta el, hogy milyen sikeres a cseh és a lengyel gazdaság, hogyan növekszik, szemben a magyarral. Miért is? Azért, mert Csehszlovákiában és Lengyelországban három-négy évvel korábban megcsinálták a stabilizációt!

A magyar gazdaság most azért olyan stabil, azért növekszik 1996 harmadik negyedéve óta biztonságosan és viszonylag kiegyensúlyozottan, mert 1995 márciusától - Bokros Lajos és Surányi György vezetésével, ahogy egyesek szeretik emlegetni az utóbbi időben, egyébként helyesen - végrehajtottuk azt a keserves stabilizációt.

Két értelemben is Bokros Lajos a főszereplője ennek a költségvetési vitának, és a megalapozója ennek a költségvetésnek. Egyrészt abban az értelemben, hogy az, hogy '96 óta, tehát most már ötödik éve kiegyensúlyozottan növekszik a magyar gazdaság, annak a stabilizációnak köszönhető, amely Bokros nevéhez fűződik, azoknak az áldozatoknak, amelyek a magyar társadalom nevéhez fűződnek, és amelyet 1995-96-ban a magyar társadalom meghozott. Ettől lett versenyképesebb a magyar gazdaság és ettől lett kiegyensúlyozottabb a magyar gazdaság helyzete! Enélkül önöknek nem lenne mit elosztani!

Másodszor - és ez legalább ilyen fontos, erről tegnapelőtti felszólalásomban röviden beszéltem - az adósság. Önök, ugye, el szokták mondogatni, hogy 800 milliárd forintot kell kamatteherre fordítani - ma is elhangzott. De ha nem lett volna, kedves Juharos képviselő úr, stabilizáció, és nem lett volna a másik ilyen "Amerikában verik a négereket", azaz az energiaprivatizáció, ami még a tb-költségvetés vitájában is elhangzik; ha ez nem lett volna, akkor ma nem ennyi lenne a kamatteher, hanem ennek a másfélszerese legalább! Azért csak ennyi a kamatteher, azért lehet annyit elosztani, mert ez volt! Ebben az értelemben is Bokros Lajos meg az egész MSZP-SZDSZ-koalíció az, akinek köszönhetik azt, hogy ilyen alapokon lehet 1999-ben 2000-re költségvetést készíteni.

Az imént Weszelovszky képviselő úr azt mondta, hogy összehasonlította a 2000. évi költségvetést az 1996-ossal, és megállapította, hogy a főösszeghez képest a rendőrségre mennyivel fordítanak többet. Igaz? (Dr. Weszelovszky Zoltán: Figyelembe véve az emelkedést!) Igen, igen. Ezt elmondhatta volna még nagyon sok területre vonatkozóan is, ugyanis a főösszegből a kamatteherre sokkal kevesebbet kell fordítaniuk, mert az adósságot a Bokros meg a Suchman meg a Keller meg a Gál javaslatára csökkentettük, hiszen a privatizációs bevételeket adósságtörlesztésre fordítottuk - ezért tud Weszelovszky képviselő úr arról beszélni, hogy többet tudnak a rendvédelmi szervekre fordítani a költségvetés főösszegéhez képest, és ezért mondhatják itt többen kormánypárti képviselők, hogy többet tudnak a főösszeghez képest önkormányzatokra meg jóléti kiadásokra fordítani, és így tovább, és így tovább. (Perlaki Jenő: Ez kormánypárti hozzászólás kezd lenni!) Nem kormánypárti ez a hozzászólás, hanem ez a hozzászólás arról beszél, hogy mindaz, amivel önök most dicsekednek, mind abból fakad, amit az előző kormányzat idején megcsináltunk. Tudniillik a közgazdasági folyamatokban - és gondolom, ebben megerősít engem a pénzügyminiszter úr mint kolléga - időbeli késleltetések működnek. (Dr. Horváth János: Nagy tévedés!)

Buza Attila, ócsai polgármester úr mondta, hogy azt mondja az állampolgároknak, akik nála érdeklődnek, hogy forduljanak az előző kormánypárt képviselőihez. Nos, én pedig azt kell hogy mondjam, hogy amikor arról van szó, hogy miért van baj a gázközmű-ügyekkel és egyéb ügyekkel, akkor forduljanak az azt megelőző kormányzati kormánytöbbség képviselőihez, hiszen azért az adósságért, ami felhalmozódott, és ami a csúcsát 1994-ben érte el - Weszelovszky képviselő úrhoz különösen mint az MDF képviselőjéhez szólok, abban az egész időszakban, amíg át nem ült a Fideszhez az első ciklus végén -, bizony az MDF-kormány felelős azért az adósságfelhalmozásért! Nem én mondom, Orbán Viktor mondta 1993 novemberében, hogy annak az adósságnak több mint a fele az MDF-kormány idején halmozódott fel, úgyhogy a saját koalíción belül kell elintézni az MDF-esekkel és a kisgazdákkal ezeknek a terheknek a kérdését.

A következtetés: önmagában véve az, hogy a területek nagy részén növekményekről tudnak beszámolni, semmiképpen sem a jelenlegi kormánykoalíció érdeme.

Áttérnék a vita fő kérdéseinek a tárgyalására.

Ahogy végiggondolom ezt az öt napot, mindenki, aki velem együtt hallgatta - nem sokan vagyunk, akik végighallgatták -, a legtöbbet napirendre kerülő kérdés az önkormányzatok finanszírozásának kérdése volt. Diadalmasan közölték, hogy ez az első év, amikor reálértékben emelkedik az önkormányzatok összes támogatása. Jól tudjuk, hogy ez nem igaz, 1998-ban is emelkedett 3,6 százalékkal. Az igaz, hogy 1994-ben és 1995-ben nem emelkedett, de hogyan is emelkedhetett volna, amikor a hatalmas adósságterhek és a stabilizáció miatt nemcsak az önkormányzatok, hanem minden terület támogatását reálértékben mérsékelni kellett, hogy önök most többet tudjanak elosztani!

Wekler Ferenc és Kóródi Mária elemezték a szabad demokraták részéről a vitában azokat a következményeket, amelyek abból fakadnak, hogy ha nő is reálértékben az önkormányzatok kiadása, de ahhoz képest, ahogy a központi költségvetési szervek kiadásai növekednek, az önkormányzati kiadások lényegesen lassabban növekednek, és ezt a szabad demokraták nem tartják indokoltnak. Mint ahogy nem tartják indokoltnak azt sem - és erről is beszéltek a szabad demokrata képviselők -, hogy 5 százalékkal mérséklik az önkormányzatoknál maradó személyi jövedelemadót. Hiszen ezáltal az önkormányzatok saját rendelkezésű jövedelme, ami pedig az önkormányzatiság pénzügyi alapja, zsugorodik oly mértékben, hogy a rendszerváltás egyik legfontosabb vívmánya, az önkormányzatiság kezd látszattá válni. (Perlaki Jenő: Nem igaz!)

Hasonlóképpen Kis Zoltán beszélt arról a költségvetés vitájában, hogy azok a területfejlesztési törvénnyel kapcsolatos elképzelések, amelyek szintén visszatükröződnek a költségvetésben, hogyan jelentenek centralizációs folyamatokat, és hogyan jelentik a valóságos önkormányzatiság korlátozását. Centralizációs folyamatok persze nem csak ezen a téren vannak. Horn Gábor mutatta be ma délelőtti felszólalásában, hogy az oktatási költségvetés hogyan erősíti a központi oktatásigazgatást a helyi kezdeményezések rovására.

Nagyon fontos kérdésnek tartjuk, hogy az önkormányzatban a kormánynak az a hajlama - ezt a szót használom: hajlama - is tükröződik, hogy a hatalommegosztás olyan fontos intézményei, mint az egész bírósági rendszer vagy az ombudsmani intézmény, pórul járjanak a pénzügyi osztozkodásban.

A vitának egy másik alapkérdése az infrastruktúra fejlesztése volt. Ez a kérdés egy általános gazdaságpolitikai kérdéshez is elvezet, erről tegnapelőtt, a plenáris ülés esti szakaszában magam is beszéltem. Azt a lehetőséget, ami a költségvetési kiadások reálértékének emelkedése esetén előáll, ami 1998 óta van meg a magyar gazdaságpolitikában, fel lehetne használni arra, hogy a költségvetés kiadásain belül a jövőt megalapozó, tőke jellegű kiadások részesedése növekedjék. Ez jelentené valóban a jövő megalapozását! Ez a költségvetés azonban nem ilyen, hiszen a tőkekiadások részesedése a költségvetés összes kiadásából csak annyival nő, hogy ellensúlyozza az idei, tehát a '99-es csökkenést.

(15.30)

'98-hoz képest 2000-re a Fidesz-kormány költségvetési politikájában a folyó kiadások dominanciája erősödik a tőkekiadások, a jövőt megalapozó kiadások rovására, és a hároméves előretekintés szerint ez a folyamat egészen 2002-ig, a ciklus végéig folytatódik, persze ha komolyan lehet venni ezt az előretekintést, de bizony választásokhoz közeledve ez a tendencia nagyon is valószerű.

Az infrastrukturális fejlesztések áttekintése megerősíti ezt az általános következtetésünket. A költségvetési vitában Kovács Kálmán és T. Asztalos Ildikó foglalkozott az infrastrukturális beruházások elmaradásával, lelassulásával.

Weszelovszky képviselő úr szómágiával vádolta az ellenzéket. Hadd hozzak egy szemléletes példát a szómágiára: amikor Asztalos Ildikó elmondta azt, hogy milyen elmaradás várható az autópálya-építésben, hogy - sokan elmondták - egy méter autópálya sem épül ebben az évben, akkor az államtitkár úr azzal válaszolt, hogy felsorolt egy csomó olyan tervet, amelynek 2001-re esik az előkészítése, és jó, ha 2002-re a megvalósítása. Tehát a tízéves 600 kilométeres autópálya-programból, ami szómágiának alkalmas, a valóság az, hogy a '99-es és a 2000-es költségvetésben érdemi fejlesztések nem lesznek. Ennyit a szómágiáról.

További vitatéma volt a Fidesz-kormány társadalompolitikájának költségvetési megjelenése. Ez egy örök vita közöttünk. A gyermeknevelés támogatásáról szólva Béki Gabriella elemezte újra azt, hogy az a támogatáspolitika, amelyik elsősorban adókedvezményben és a gyed újrabevezetésében jelenik meg, és belemegy, vállalja a család pótlék most már második évben való elértéktelenedését, ez a támogatási politika nyilvánvalóan - szemben az egykori választási ígéretekkel - különbséget tesz gyermek és gyermek között, és a jól szituált többséggel szemben a jelentős számú, lemaradó szegény kisebbség gyerekeit diszkriminálja.

Juharos képviselő úr néhány perccel ezelőtt a családtámogatási rendszerük igazolására vélt idézni KSH-adatokat. Nos, én hadd idézzem fel a nem ma, hanem körülbelül egy hónappal ezelőtt megjelent Tárki társadalmi monitorvizsgálatot - talán a Tárki nem idegen fideszes képviselőtársainktól -, amely vizsgálat azt mutatja, hogy '99-ben, tehát már a Fidesz-kormány idején, a '99 tavaszi adatokat a '98 tavaszival összehasonlítva, a társadalmi különbségek tovább növekedtek, a felső két decilis jövedelme növekedett a legjobban, szemben a másik nyolc decilissel. Ehhez bizonyosan hozzájárult az a támogatási politika, amely a legmagasabb jövedelműeknek juttatta vissza a különféle támogatásokat, amelyeket - valljuk be - a Bokros-csomag idején nem élvezhettek. Ez tehát a társadalom szétszakítását eredményező politika.

Mint ahogy ebbe az irányba mutat az a munkanélküliséggel kapcsolatos politika, amelyről oly büszkén beszéltek ebben a költségvetési vitában is, amelyik egyfelől kilenc hónapra rövidíti a munkanélküli-segélyt - ami még abból a szempontból is problematikus, hogy itt egy biztosításról van szó, amelyre hosszú éveken keresztül fizették a munkanélküliségi alaphoz való hozzájárulást a foglalkoztatottak és a munkáltatóik, és egyoldalúan csökkenteni a járadékot igencsak problematikus lépés -, másfelől pedig a jövedelempótló támogatást szüntetné meg, ami pedig a legalul lévőket hozza reménytelen helyzetbe. Az pedig, hogy azt a több százezer embert közmunkához lehet ilyen idő alatt juttatni, és hogy ennek nem nagyobbak lesznek a költségei, mintha nem ezt csinálnák, ez minden szakértő szerint egy felettébb problematikus kérdés.

Még egy sajátossága van ennek a költségvetésnek, ami a vitában nagyon sokrétű megvilágítást kapott: ez az elmúlt tíz év legátpolitizáltabb költségvetése. A politikai megfontolások, akár a 4,4 milliárdos országkép-előirányzat, amely nem titkoltan belpolitikai célokat szolgál; akár a szintén ideologikus irányban folytatott millenniumünneplési kampány, aminek a talán már idei, de mindenképpen jövő évi költségvetési kiadása lesz a teljesen értelmetlen koronaáthelyezés, ami megismétli azokat a kiadásokat, amelyeket a Nemzeti Múzeumban egyszer már végrehajtottak, ez is 150 millió forint; akár a címzett és céltámogatások tétele, ahol a szétosztás szemlátomást és sokoldalúan vitatottan politikai jellegű (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Nem igaz!), de kiváltképp az, ami a Nemzeti Kulturális Alapban vagy a történettudományi intézetek közötti pénzátcsoportosítással történt - mint erről Pető Iván beszélt -, mindezek bizony olyan mértékben átpolitizálttá teszik ezt a költségvetést, amire 1989-90 óta nem volt példa.

"Befektetés a jövőbe" - mondta a Fidesz vezérszónoka a vita kezdetén. Nos, azt hiszem, a szabad demokrata és általában az ellenzéki felszólalók sokoldalúan mutatták meg, hogy a jövőbe való befektetésként ez a költségvetés aligha jellemezhető. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: A Bokros-csomag volt a befektetés a jövőbe!) Igen, a Bokros-csomag volt a befektetés a jövőbe, így van! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ugyan!) Abba a jövőbe, ami... (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Azt hiszem, hívőknek ez ajánlatos.

A másik oldalon elhangzott...

ELNÖK: Képviselőtársaim! Kérem, tiszteljék meg egymást azzal, hogy csendben végighallgatják a hozzászólásokat.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Elhangzott a "reménytelenség költségvetése" kifejezés. Bevallom, hogy én ezt a költségvetés egészére nem osztom. Azt gondolom, hogy ennek a költségvetésnek sok baja van, de el kell ismernünk, hogy ez a költségvetés kézben tartja a makroökonómiai folyamatokat, többé-kevésbé kézben tartja a hiányt, nem növeli az állami kiadásoknak a GDP-n belüli részesedését, nem okoz gazdaságpolitikai szempontból olyan károkat, mint amilyeneket, mondjuk, az MDF-kormány költségvetése okozott '93-94-ben. Ilyen értelemben tehát azt gondolom, túlzó az effajta minősítés.

Azt azonban le kell szögeznünk, hogy ez a költségvetés nem használja ki azokat a lehetőségeket, amelyeket a gazdaság növekedése kínál. A korábbi gázadás eredményeként gurul tovább a gazdaság - ezért nevezte Kuncze Gábor vezérszónoklatában az "üresjárat költségvetésé"-nek. Egy tekintetben: a leszakadók, az alul levők tekintetében, akikre újabb terhet ró a családtámogatási, a lakástámogatási és a munkanélküliség-támogatási rendszer - az ő tekintetükben bizony nevezhetjük a reménytelenség költségvetésének is. Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tájékoztatom önöket, hogy 20 másodperce maradt a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjának.

Kétperces hozzászólásokra kerül sor. De mielőtt még megadnám a szót Herényi Károly képviselő úrnak, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, tájékoztatom képviselőtársaimat, tekintettel arra, hogy 1 perc 14 másodperce maradt a Fidesz képviselőcsoportjának, az MDF 10 percet át kíván adni a Fidesznek.

Elsőként az MDF képviselőcsoportjából két percre megadom a szót Herényi Károly képviselő úrnak.

HERÉNYI KÁROLY (MDF): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Köszönöm a szót. Az általam nagyra tisztelt Bauer képviselőtársam által elmondottakra három dologban szeretnék reagálni.

Az első: állítása szerint most végre, a kommunizmus szelleme után Bokros Lajos szelleme kísért itt a Parlament falai között, és vele hadakozunk. Hát nem így van! Én hozzászólásomban elmondtam, hogy Bokros Lajos programjának voltak vállalható részei és elemei, ezt el kell ismerni. De a politika művészete abban rejlik, hogy megtaláljuk-e azt a kényes egyensúlyt a társadalmi folyamatok, a gazdasági és a pénzügyi folyamatok között, amit meg kell a társadalom fejlődése szempontjából találni. Azt gondolom, hogy a Bokros-csomag itt bukott meg, hogy az ő programjáért ez a társadalom túl nagy árat fizetett. Egy fogyatkozó lélekszámú nép, nemzet esetében a családtámogatási rendszert megvonni vagy az oktatást költségessé tenni, bevezetni a tandíjat, ez több mint hiba - ez bűn volt!

A másik: 1994 - a képviselő úr azt állítja, hogy az akkori Antall- és Boross-kormány költségvetése milyen súlyos következményekkel járt. Egy dologra szeretném emlékeztetni: 1994-ben a kormányváltás idején 17 százalék volt az infláció, ami utána huszon-valahány százalékra emelkedett. Tudom, hogy egyensúlyhiányra vezethető vissza, de az egyensúlyhiány volt a fejlődés alapja - egyensúlyból nem lehet fejődni!

A harmadik, amire szeretnék emlékeztetni: az adósságállomány - megint az Antall-kormány számlájára írva.

(15.40)

Egyet tett az Antall-kormány, hogy egy rendkívül rossz szerkezetű adósságot konvertált elviselhető szerkezetűvé. Ezt szeretném önnek és mindenkinek a figyelmébe ajánlani, és emlékeztetni rá.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Horváth János képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A restrikciós gazdaságpolitika - akárhogyan nevezzük is - nem más, mint a termelés visszafogása és az életszínvonal csökkenése. Ha Bauer Tamás képviselő úr helyében lennék, akkor nem emlegetném. Azt tulajdonítani a Bokros-féle gazdaságpolitikának, hogy az megteremtette a további növekedés alapjait, teljesen félreolvasása a közgazdaságtan elméletének, az empirikus tapasztalatoknak. Nem így van! Egyszerűen úgy is nézhetjük mint törvényhozók, hogy egy gazdaságpolitika bevezetődött Bokros-csomag néven, amelynek nyomán az ország gazdasági tevékenysége lecsökkent. Szánt szándékkal lecsökkentették, és onnantól kezdve kezdett emelkedni - kellett, hogy arról az alacsony színvonalról emelkedjen! Ha nem vezették volna be a restrikciós politikát, akkor az ország gazdasági tevékenysége a magasabb, le nem csökkent színvonalról fejlődhetett volna tovább.

Igen tisztelt képviselőtársaim, nincs olyan, hogy ha valakinek a feje fáj, akkor ahelyett, hogy valamiféle egészséges diagnózissal meggyógyítanánk, piócát rakunk rá. A Bokros-csomag piócát rakott a magyar gazdasági életre, amely kiszívta a vérét - aztán amikor nem szívta ki eléggé, akkor még több piócát raktak rá. Vagy keressünk rá más metaforát, ha nem az orvostudományból, akkor máshonnan. De azt gondolni, és utólag is megpróbálni azt megmagyarázni, hogy a rossz az jó, ez még a politikai szférában sem mehet!

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, ugyancsak kétperces hozzászólásra, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Képviselő úr!

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Az általános vita vége felé engedtessék meg, hogy lehet, hogy nem egy menetben, hanem kétszer két menetben jogászként megpróbáljam levonni magamnak a tanulságokat nagyon röviden.

Egyfelől élvezettel hallgattam tanult és kevésbé tanult közgazdász barátaink felszólalását, amelyből azt a konzekvenciát vontam le, hogy jó költségvetést készíteni kizárólag ellenzékből lehet. Ez az a pozíció ugyanis, ahol a bevételi oldal semmiben nem akadályozza az embert, ezzel szemben a kiadási rész akár korlátlanul növelhető. Következésképpen minden rétegnek lehet valamit ígérni, lett légyen az bármelyik - az a fontos, hogy a választóréteghez tartozzon. Kabos Gyula, nagyszerű, klasszikus humoristánknak a "Három sárkány"-ból eredő nagyon jó mondása jutott eszembe, amikor azt mondta egy ilyen családi költségvetési vitánál, hogy "Miből, Lujza, miből?!" Azt gondolom, hogy a "miből" nem egy elvetendő ügy.

A másik része, amit le kellett szűrnöm - most már azt kell mondanom, hogy ezek alatt a napok alatt -, az az, hogy óriási tévedésben voltam. Magyarország nagy fellendülése és az aranykor nem 1867 után következett be, hanem kizárólag 1994 és '98 alatt, ezen belül is a Bokros-csomag bekövetkeztét követően jött Magyarországra. Következésképpen végre revideálni kellett - nem vitás - a történelmi nézőpontjainkat, és tudomásul kell venni, hogy ez az aranykor az, amelyre hosszú távon építkezhetünk. No, aki a Bokros-csomagra akar hosszú távon építkezni, az meggyőződésem szerint erőteljesen homokra építkezik.

Úgy vélem, hogy ezen a költségvetésen lehet, és azt hiszem, talán szükséges is javítani. De hogy ez a költségvetés a realitásokon alapul, azt e pillanatban nagyon nehéz vitatni.

Köszönöm, tisztelettel. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Rubovszky György képviselő úr, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DR. RUBOVSZKY GYÖRGY (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Az előbbi felszólalásban is elhangzott az, hogy a költségvetés mostohán bánik az ombudsmani hivatallal, a bíróságokkal. Én a bíróságokkal kapcsolatos kérdésről később szeretnék beszélni.

Az ombudsmani hivatallal kapcsolatban szeretném elmondani azt, hogy ebben az esztendőben, tehát az új költségvetési évben 20 millió forinttal kap többet az ombudsmani hivatal, mint a '99. évben. Ez magában nem jelent nagy összeget, de ha azt veszem alapul, hogy a teljes kiadási oldala 550 millió forint, akkor ez a 20 millió forintos tétel mégiscsak tétel.

Szeretném megjegyezni - ami sérelmes volt az alkotmányügyi bizottságnak is kiosztott levél szerint -, hogy egy olyan intézmény felállításáról van szó, amely 1995-ben jött létre ténylegesen; jogszabályilag korábban, de a felállításra '95-ben került sor. Hosszú ideig a felállítással kapcsolatos összegszerűségek jelentek meg a költségvetésben - de elértünk egy fejlettségi fokot, most a dologi összegek csökkennek! Az ombudsmani hivatal kiadási eltérése összesen 16,6 millió forint ehhez a költségvetési tételhez képest. Arra szeretnék hivatkozni, amit Turi-Kovács Béla képviselő úr mondott az előbb.

Mindannyian szeretnénk sokkal több pénzt adni. Ennyi van, és azt hiszem, hogy ezt nagyon igazságosan, nagyon normálisan és a működés teljes körű biztosítása érdekében adja a kormány ebben a költségvetési javaslatában.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Borzasztóan sajnálom, hogy megint visszatérünk a '95-ös kiigazításra, de ahogy Horváth képviselőtársam megnyilvánult, azt nem lehet szó nélkül hagyni.

Harmadszor mutatom fel ebben a Házban azt a tájékoztatót, amit a pénzügyminiszter úr adott ki idén nyáron. Ha ezt elolvasták volna, valószínűleg ez a vita megspórolható lett volna, hiszen ez az anyag, amit az önök pénzügyminisztere jegyzett, a következőt mondja a '95-ös kiigazításról - csak egy részét olvasom fel -: "A '95-ös kiigazítás révén tartósan javultak az alkalmazkodás, a kínálati reakciókészség jövedelmi és tőkefeltételei. A kiigazítás azt eredményezte, hogy a GDP növekedése csak átmeneti lassulást mutatott, nem tört meg. Korábban elképzelhetetlen dinamikával ívelt fel az export - a kezdeti megtorpanás után a beruházásoknál -, és gyors, egyre szélesedő fellendülés bontakozott ki".

Remélem, tisztelt képviselőtársak, hogy a jövő évi költségvetési vitában nem kell ismételten és ismételten elolvasni azt, ahogy az önök kormánya vélekedik a '95-ös kiigazításról. Nagyon szeretném kérni önöket arra, hogy tanulmányozzák az önök kormánya által kiadott tájékoztató füzeteket, és akkor, még egyszer mondom, elkerülhető az, hogy önök eltereljék a figyelmet a jövő évi költségvetési vitáról, visszamenjenek állandóan a '95-ös kiigazító csomaghoz (Ughy Attila: Bauer Tamással is egyeztesd!), és állandóan csúsztatva, egy-egy részelemét kiemelve arról folyjon a vita, és ne a valós problémáról, a jövő évi költségvetésről, a jövőnkről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Tekintettel arra, hogy több kétperces hozzászólási igény nincs, és Perlaki képviselőtársam jelezte, hogy eláll a hozzászólási szándékától, megadom a szót Bodzás Ferenc Árpád képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából; őt követi majd Balogh László képviselő úr, ugyancsak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

BODZÁS FERENC ÁRPÁD (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kellemes dolog a vita finisében szóhoz jutni, de mit csináljon az ember, ha most kerül sorra. Én a területfejlesztésről és az agrártámogatásról kívántam egy rövid hozzászólást tenni, de ezt is meg kell rövidíteni, mert hátha a végső összecsapás időt igényel az MSZP és az önök pártja részéről.

Csupán arra szerettem volna ráirányítani a figyelmet, hogy az FVM költségvetésében az átlagostól nagyobb támogatás nagyon sok képviselő részéről irigységet és rosszallást váltott ki. Ezzel szemben, ha megnézzük a számokat, akkor azt kell megállapítani, hogy a területrendezésre fordítandó támogatások nagy része például segély.

(15.50)

Ez azt jelenti, hogy a kormány vajmi keveset szánt a területfejlesztésre, hiszen ezek a segélyek általában a megcélzott EU-segélyek, általában feltételekhez vannak kötve, és ez vagy meglesz, vagy nem lesz meg, ami azt jelenti, hogy bizonytalan ennek a kimenetele.

Érdekes változásokat lehet tapasztalni: például egyes tételek összege csökken, más tételek összege nő. Összességében az FVM költségvetésében körülbelül 25 milliárd forintnyi összeg van, amelyhez hozzá lehet tenni még 16,6 milliárdot a Phare-CBC-programból kapott összegből, azonban ez is segély.

Konkrétan az intézményrendszer fenntartására 1 milliárd forinttal magasabb, segélyből származó összeggel számol a kormány, míg a területfejlesztési célfeladatok segéllyel fedezett kiadásai esetében 14,7 milliárd forinttal magasabb a kiadás 2000-ben, mint volt 1999-ben. Ezeknek a segélyeknek az elérése minden bizonnyal feltételekhez lesz kötve - de mi van akkor, ha ez nem tud megvalósulni?

A számok, amelyek ismertetésétől most eltekintek, azt bizonyítják, hogy tulajdonképpen nagyon keveset fordít fejlesztésre a kormány a területfejlesztésnél. A kormányzat ténylegesen háttérbe szorítja a területet, a források elérhetőségét jelentősen nehezíti az, hogy az szja 5 százalékosra csökkenő normatív kerete jelentősen nehezíti az önkormányzatok számára az önálló, saját rész előteremtését. Emellett az eddigi címzett programok határozott visszaszorítását lehet felismerni.

Áttérve az agrártámogatásokra: igen, az agrártámogatásokra magasabb összeg van előirányozva az FVM költségvetésében, és ez az emelkedés különböző indulatokat váltott ki ellenzékiekből és kormánypártiakból egyaránt. A véleményekben megjelent a mezőgazdasággal szembeni irigység, az ágazatok közötti egyensúly felbomlásának jóslása, a mezőgazdaság és a vidékfejlesztés közötti megosztás átláthatatlansága. Megjelent a régi érv, amely szerint nem is kell fejleszteni a mezőgazdaságot, mert amíg nem vagyunk az EU-ban, nem tudjuk a termékeinket eladni. A másik érv szerint hátrányba kerülünk a kvótarendszer miatt, ha leépült mezőgazdasággal érkezünk az EU-ba. A lényeg azonban az, hogy Magyarországon az egyes térségek között tartósan létező különbségek vannak a fejlettségben, e különbségeket kötelességünk csökkenteni, de az utóbbi tíz évben ez nem sikerült; sőt a '90-es évektől a korábban is létező feszültségek még növekedtek is a mezőgazdasági foglalkoztatás csökkenése következtében.

Leginkább a kistelepüléseken élők megélhetése nehezedett, az ő helyzetük a legrosszabb, a felemelkedésük esélytelen. De miben bízhatnak például egy észak-alföldi régióban lévő kisközség lakói? Nem vonzóak sem a turistáknak, sem a tőkéseknek - mi marad akkor? Marad a mezőgazdaság, a termékfeldolgozás, az állattartó telepek fejlesztése és az ehhez hasonlók. Ezek mind nagy ráfordításokat igényelnek, és a növénykultúrákból is csak azok biztosítanak megélhetést, amelyek szintén csak nagy befektetéssel hozhatók létre.

Ahhoz, hogy a gazdálkodás feltételei stabilizálódjanak, végre kell hajtani a birtokrendezést. Ez már ebben az évben is tervezve volt, de sajnos még a nyilvántartás befejezéséig sem jutottunk el.

Rendkívül elhanyagolt állapotban vannak a vízgazdálkodási társulatok által kezelt üzemközi csatornák. Az abnormális birtokszétaprózódás káoszt teremtett a mezőgazdasági parcellák belvízelvezetését szolgáló csatornarendszerben. Minél hamarabb fel kellene ismerni, hogy a tulajdonviszonyok rendezetlensége miatt a mezőgazdasági vízelvezető-rendszer nagyobb központi támogatást igényel és csak azzal hozható helyre.

A birtokrendezéssel függ össze a magyarországi volt szövetkezeti erdők sorsa is. Tűrhetetlen állapot, hogy a magánerdők nagy részében megállt az erdőművelés, hiszen ugyan akik most telepítenek, azok készülnek az ápolásra is, de azok, akik a kárpótlás során vagy a szövetkezetből jutottak eredőhöz, sokszor azt sem tudják, hol van. Ez gyors beavatkozást és több pénzt igényel.

Amit eddig elmondtam, az tulajdonképpen csak mellékkérdés, mert a fő kérdés a technika, a gépek, a berendezések, épületek sorsa. Itt is megakadt a szerves fejlődés. A birtokszerkezet miatt lehetetlen gazdaságos fejlesztést tömegesen végrehajtani, többszörösen kell megfizetni azt az erőszakot, amit a politika a nagyüzemek szétverésével elkövetett. Ezen a területen mindegy, ki mit mond, ki melyik oldalon van, csak az tudja, aki érintett, hogy milyen lehetetlenségre vállalkozik, amikor néhány tízhektáros gazdaságát fel akarja szerelni gépekkel. Természetesen nem adhatjuk fel, nem engedhetjük meg, hogy a magyar parasztság kiszoruljon abból az ágazatból, amelyben a közelmúltban Európa-szintű termék-előállítást produkált.

A hatalmas verseny miatt szükség van a költségcsökkentést és piacra jutást elősegítő támogatások növelésére is, de erről már sokan beszéltek.

Úgy gondolom, ennyiből is érthető, hogy az agrártámogatásokat növelő módosításokat el kell fogadni, hogy elengedhetetlen: az MSZP és az Agrárszövetség által javasolt minimum 46 milliárd forintos támogatást módosításként megszavazzuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tájékoztatom képviselőtársaimat, hogy Balogh László képviselőtársam ugyancsak elállt hozzászólási szándékától, így Katona Béla képviselő úr következik, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, akinek 6 perc 5 másodperce van a hozzászólásra.

A képviselő urat illeti a szó.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Szokás szerint érdeklődéssel figyeltem a költségvetési vita eddigi menetét, és azt gondolom, képviselőtársaim egy része még mindig nincsen tisztában azzal, mitől lesz jó vagy rossz egy költségvetés. Úgy gondolom, egy költségvetés jóságát tekintve egyáltalán nem fontos az, hogy elfogadja-e azt a parlament vagy nem fogadja el, hiszen teljesen nyilvánvaló, hogy egy kormány által beterjesztett költségvetést a kormánypárti többség el fog fogadni. Igazából attól sem függ egy költségvetés jósága, hogy mondjuk, az Állami Számvevőszék tíz pontban megállapítja: durva törvénysértések vannak a beterjesztett költségvetési javaslatban, hiszen azt a parlamenti többség - ugyanúgy, ahogy eddig sem vette figyelembe - nyilvánvalóan most sem fogja figyelembe venni. És ne legyen tévedés, attól sem függ, hogy hány kormánypárti képviselő olvassa fel a Happy End Kft. által előre megírt, nagyon optimista hozzászólást, mert erre sem figyelnek igazából az emberek - és arra sem, amit Weszelovszky képviselő úr csinált, hogy összehasonlította a '96-os év költségvetését, ami őáltala is tudottan a legszigorúbb költségvetés volt ebben az évtizedben vagy ebben az ötven évben; egy olyan költségvetéssel, amelynek a gazdasági alapját egyébként többek közt ezek a megszigorítások teremtették meg.

Nem ez dönti el, hogy jó-e egy költségvetés - nem! Az dönti el, hogy hogyan fognak élni az emberek a következő évben ennek a költségvetésnek az intézkedései alapján. Ugyanis ezek nem számok, amiket mi elfogadunk; ezek mögött a számok mögött olyan intézkedések vannak, amelyekkel sokszor durván beleavatkozunk az emberek mindennapi életébe, befolyásoljuk a következő évi személyes életvitelüket. És hogy milyen a költségvetés, azt majd a következő évben fogják eldönteni az emberek - köztük a polgárok is -, amikor majd értékelik, hogy mindaz, ami most történt, igaz-e és az valósul-e meg, amit most a kormánypárti képviselők és maga a kormány is a költségvetéssel kapcsolatban előzetesen elmondott.

Abban az óriási szerencsében van részem, hogy a tavalyihoz hasonlóan megint Járai pénzügyminiszter úr van itt, amikor én kerülök sorra a hozzászólásban. Akkor mondtam, hogy az a mondata a tavalyi expozéból, miszerint minden közalkalmazottnak emelkedik majd a reálbére 1999-ben, az egy nagyon veszélyes mondat, mert ez lehetetlen a költségvetésből adódóan.

(16.00)

A bekövetkezett népszerűség-csökkenés jórészt annak köszönhető, hogy azok az ígéretek, amiket az emberek jószándékúan elhittek, nyilvánvalóan nem teljesültek az egészségügyben, a rendőrség polgári alkalmazottainál, s nemcsak ez nem teljesült, hanem például szeptember óta, amióta megszűnt a minőségi pótlék, a pedagógusok jelentős része - tízezres nagyságrendben - effektíve kevesebb pénzt visz haza, mint amennyit 1998-ban hazavitt. Tehát nagyon vigyázni kell az ígéretekkel!

S hogy néhány példát mondjak erre ebből a költségvetésből: lehet ennek a költségvetésnek a kapcsán hangzatos nyilatkozatokat tenni arról, hogy milyen vállalkozóbarát ez a kormány. Az 1999. évi gazdasági teljesítmény valóban elismerésre méltó, de azt hiszem, ezt nagyon megköszönhetjük azoknak a vállalkozóknak, akik hál'istennek megtanultak úgy dolgozni, hogy igazából már semmi közük a kormányhoz. A 2000. évi költségvetésben semmiféle olyan intézkedés nincs, ami segítené a vállalkozókat, sőt akadályozni fogja őket. Akadályozni fogja őket, mert az adórendszerben az áfánál olyan intézkedéseket vezettünk be akár a 4 milliós határral, akár a 90 napos visszafizetéssel, ami elsősorban a kis- és középvállalkozókat hozza jelentősen nehezebb pénzügyi helyzetbe; kifizettetjük velük a 30 napos betegállományt, magasabb egészségügyi járadékot fizettetünk ki velük, és mindezek ellenére összesen csak 4 milliárd forint gyakorlati többletet jelent az a kisvállalkozói támogatás, amire olyan nagyon büszkék vagyunk, és ezt a 4 milliárdot is azok fogják megkapni, akik éppen tetszenek a kormánynak.

Nagyon örülök a családtámogatási rendszernek, ami a költségvetés során sokszor hangsúlyozásra került, és ténykérdés, hogy a családok egy része ettől jobban is fog járni. De jó néhány százezer család fog rájönni néhány hónap múlva, hogy számukra ez semmiféle előnyt nem jelent, mert a családi pótlékra egy fillérrel nincs több pénz a költségvetésben. Pedig ha csak annyit teszünk, hogy a tb-ingatlanokat nem a három év előtti felmérés árán adjuk át az ÁPV Rt.-nek, hanem mai valóságos áron, akkor ebből minimum 10 százalékkal meg lehetne emelni a családi pótlékot, vagy ha a diákétkeztetésnél végre elengednék azt a rohadt 12 százalékos adót, akkor annyival kevesebbet kellene fizetniük a gyereknek az iskolában az ebédért. És ha azt vesszük figyelembe, hogy a költségvetésben a több mint háromezer önkormányzat összes bölcsődei támogatására 779 millió forint van, miközben a Miniszterelnöki Hivatal üdülésére 1,5 milliárd, akkor azt hiszem, vannak olyan pénzek ebben a költségvetésben, amivel eredményeket lehetne elérni. (Az elnök jelzi az időkeret leteltét.)

Befejezésül elmondanám...

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos meg kell, hogy szakítsam, mert lejárt a hozzászólásra szánt idő.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): ... - a mondatot befejezem -, hogy az elmúlt évi az évtized legjobb költségvetése volt, ez az évi költségvetés az évszázad legjobb költségvetése...

ELNÖK: Képviselő úr, sajnos nem áll módomban...

DR. KATONA BÉLA (MSZP): ...remélem, hogy a következő évi költségvetés az Orbán-kormány legjobb költségvetése lesz.

ELNÖK: ...a továbbiakban önnek időt adni arra, hogy szóljon.

DR. KATONA BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Nehéz helyzetben van ilyenkor az elnök...

Perlaki képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

PERLAKI JENŐ (Fidesz): Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tíz pontban foglaltam össze, hogy miért jó az önkormányzatokat érintő költségvetési rész:

Hiteles, mert a kormány a programja szerint járt el. Igazságos, mert erősíti a feladatarányos elosztást az önkormányzatok között. Szolidaritást tükröz, amikor a gyenge jövedelmi háttérrel rendelkező önkormányzatokat erősíti. Gazdaságos, mert a társulásos feladatmegoldást ösztönzi. Változást hozott és reálértékben is növekszik az önkormányzatok támogatása. Stabilitást sugároz, mert az szja 40 százalékát megkapják az önkormányzatok. Átesett az egyeztetéseken, majd széles skáláját felhasználta az önkormányzati szövetségek véleményének. Jó a költségvetés önkormányzati része, mert a közoktatás kiemelt támogatása útján a jövő generációját hozza kedvező helyzetbe, és ez a legjobb befektetés. Jó - és ez a legfontosabb - azért, mert javítja az otthonhoz jutás esélyét az erre szolgáló források 30 százalékos növelésével, ezzel optimizmust nyújthat, optimistává teheti a fiatal családokat.

Köszönöm az ellenzéknek a tartalmas vitát, köszönöm a Belügyminisztérium és a Pénzügyminisztérium szakszerű munkáját a költségvetés összeállításánál. Ezzel elfogadásra ajánlom a 2000. év állami költségvetésének javaslatát. Köszönöm a figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr hozzászólását. Miközben megadom a szót Weszelovszky Zoltán képviselő úrnak, ugyancsak a Fidesz képviselőcsoportjából kétperces hozzászólásra, engedjék meg, hogy átadjam az elnöklést Gyimóthy Géza alelnök társamnak, és kívánjak önöknek a mai napra továbbra is nagyon jó munkát. Köszönöm szépen a figyelmüket.

Viszontlátásra. (Taps.)

(Az elnök széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

DR. WESZELOVSZKY ZOLTÁN (Fidesz): Tisztelt Képviselőtársaim! Tegnap Lamperth Mónika képviselőtársunk úgy fogalmazta meg az ellenzék feladatát, hogy érvelésre kell kényszeríteni a kormányt, másfelől pedig alternatívát kell állítania. Egyetértek ebben képviselőtársunkkal. Amikor az utolsó másodpercei vannak ennek a vitának, akkor erre a két gondolatra érdemes visszatérni.

A kormány a vita közben is gyakran megszólalt és érvelően mondta el a véleményét, annak ellenére - mint ahogy a felszólalásomban mondtam -, hogy nagyrészt ellenzéki és kormánypárti részről is gyakran érvek helyett vélemények nyilvánítása folyt, ami nem volt jó. Kivételek persze voltak. Bauer Tamás képviselőtársam itt van, hadd mondjam el neki, hogy tegnap üdítő kivétel volt számomra Tardos Márton felszólalása, mert az egy érvelő hozzászólás volt.

A másik dolog, hogy alternatívát kell állítania az ellenzéknek. Azt kell mondanom - erre már volt utalás -, hogy önöknek ez nem sikerült ezekben a napokban.

A megjelenés terjedelmére vonatkozóan az államtitkár úr már kitért. Én csak azt szeretném mondani, hogy az MSZP 10 oldalas javaslata 138 milliárd forint átcsoportosítására tesz valamifajta javaslatot. Ha figyelembe vesszük az előterjesztés főösszegét, a 3793 milliárd forintot, ez a 138 milliárd annak a 3 százaléka, ennyire vonatkozott a javaslat - ha szabad azt mondanom, azt gondolom, ez egy minimális módosítás ahhoz képest, mert ha annyira rettenetes ez a költségvetés, akkor nem 3 százalékos korrekció szükségeltetne ezen.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti oldalon.)

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót két percre Ughy Attila képviselő úrnak, Fidesz.

UGHY ATTILA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Köszönöm a szót. Nem szeretnék elmenni a mellett a mondat mellett, amit Katona Béla képviselőtársam az oktatással, a költségvetéssel és a minőségi bérpótlékkal kapcsolatban mondott. Szeretném felhívni képviselőtársam figyelmét arra, hogy a minőségi bérpótlékok nivellálása, illetve szétosztása azt jelenti, hogy a fiatal, pályakezdő pedagógusok nagyon nagy része anyagilag jobban jár, mert 3-4-5 százalékos nettóbér-emelkedés jut így el hozzájuk. Ez is hozzátartozik ahhoz a dologhoz, amit ön mondott.

Nemcsak az az oldala tehát, amit ön mondott, hanem a másik oldala is, hogy a fiatal, pályakezdő pedagógusok, akik most lépnek a pályára, ezzel újabb lökést kapnak a bérükben. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Megadom a szót Turi-Kovács Béla képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt, két percre.

DR. TURI-KOVÁCS BÉLA (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! Az előbbi fenyegetésemnek megfelelően szeretném folytatni azt a rövid összegzést, amelyet a Kisgazdapárt részéről az imént már megkezdtem.

Tisztelt Ház! Mi úgy gondoljuk, hogy mindannyiunknak, de a Kisgazdapártnak különösen fájdalmas az, hogy ez a költségvetés azokra és csak azokra a prioritásokra adott lehetőséget jelentősebb fejlesztésre, amelyek a költségvetésben szerepelnek. Nagyon szerettük volna, és nyomatékkal szeretném hangsúlyozni, hogy rendkívüli módon fontosnak tartottuk volna, ha az egészségügy, az oktatás vagy egy különösen elmaradt terület, a most annyira középpontba állított rendet és biztonságot szolgáltató fegyveres testületek részére magasabb költségvetési hányadot lehetett volna biztosítani.

(16.10)

Nagyon fontos lett volna és nagyon fontos, megítélésem szerint a BM-nek meg kell találnia a módját annak, hogy például ezen a területen bizonyos előrelépés legyen, hiszen én azt gondolom, hogy alapjában véve ezek a testületek nemcsak nagyon lemaradtak a bérezésben, hanem leszakadtak. Éppen ma kaptam a szakszervezetektől egy olyan értesítést, hogy egyes területeken a nettó fizetés 28 ezer forint. Ez elfogadhatatlan, én is így gondolom, a Kisgazdapárt is így gondolja.

Ugyanakkor a magunk részéről nagy határozottsággal azt mondjuk, hogy csak egyet lehet tenni: a prioritásoknál azokat kell előnyben részesíteni, amelyek a következő évre bizonyos hozadékot képesek a nemzetgazdaság számára biztosítani. Emelni ugyanis a következőkben csak akkor lehet mindenhol, minden ágazatban, hogyha ezek a hozadékok tényleg a rendelkezésünkre állnak. Ezért volt az - és nem pusztán azért, mert valamelyik minisztérium a Kisgazdapárthoz tartozik -, hogy a hozadékok érdekében kívántuk az FVM költségvetését megemelni. Nem elvtelenül, még egyszer hangsúlyoznám, hanem a hozadékok reményében, és azért, hogy a jövő esztendőben további igényeket tudjunk kielégíteni.

Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Fidesz részére 1 perc 35 másodperc áll rendelkezésre. Megadom a szót Horváth János képviselő úrnak.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Befejezésül: igen, jobb szerettünk volna és jobb szeretnék több pénzt látni az államigazgatás különböző szegmenseiben. Ha ez azzal járt volna, hogy emeljük az adókat, hát azt nem tettük meg! (Bauer Tamás: De megemelték!) Tehát elosztani azt, ami van, és bölcsen, és itt az a fontos dolog, hogy a hatásfok és a méltányosság szempontjai állandóan egyeztetve legyenek. Ebben megköszönjük az ellenzék segítségét, amikor a hatásfok és a méltányosság dolgára mutat rá. A végső megoldás persze a növekedés! Kinövekedjünk abból, amiben most vagyunk! Az ország messze saját maga mögött maradt. Itt jut eszünkbe a Bokros-csomag visszaszorítása, a restrikció.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Nem mi kezdtünk erről beszélgetni! Mi költségvetési tervvel jöttünk ide, és előremutattunk! Amikor azonban önök arra kívánnak hivatkozni, hogy milyenképpen teremtették meg a jövő növekedés feltételeit egy szigorú és mondhatnám, kegyetlen visszaszorítással, az tévedés, arra rá kell mutatnunk, és csupán azt tettük! Nem kívántuk mi az önök tányérjára rakni, ezt nem csináljuk, de amikor előhozzák, akkor nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy kimutassuk, hogy ez hiba volt.

Ismétlem: a költségvetés a növekedés és az ország bajaiból való kinövekedés költségvetése. Lesz több termelés, lesz több munkaalkalom, lesz több bevétel, kevesebb infláció - és több adóalap! Köszönöm. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Ügyrendi kérdésben jelentkezett Lendvai Ildikó képviselő asszony, MSZP.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak abban az esetben, ha a vita végén vagyunk már, mert nem akartam megzavarni a többieket.

Ügyrendi javaslatunk, illetve kérésünk volna. Az előrejelzés szerint fél 10-re becsülte az útmutató a mai ülés végét, illetve a mai ülés végét jelöli meg a költségvetési módosító indítványok beadási határidejének. Elképzelhető, ahogy nézem a szűk létszámot, hogy hál'istennek talán előbb befejezzük az ülést. Viszont mivel úgy értesültem, hogy közben itt a parlamenti gépekkel is volt valami hiba, szeretném kérni az elnök urat, hogy legalább 8 óráig legyen lehetőség - ha esetleg előbb befejeződik az ülés, akkor is - a módosító indítványok beadására. (Bauer Tamás: Fél 10-ig!)

ELNÖK: Pozitívan felülbírálom önt: nem 8-ig, hanem fél 10-ig; maradjunk az eredeti napirendnél, akkor fél 10-ig lehet beadni a módosítókat - következetesen, mint a lenini parasztpolitika.

LENDVAI ILDIKÓ (MSZP): Elnök Úr! Túlteljesítette a lenini parasztpolitikát! (Derültség.) Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bauer Tamás képviselő úr, SZDSZ... - nem jár már két perc (Bauer Tamás: Tudom, csak 20 másodperc.), tisztelt képviselő úr, önöknek 20 másodpercük van. Azt igénybe tetszik venni? (Bauer Tamás: Hogyne! Persze!) Tessék parancsolni!

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök úr. A vita végén csak annyit szeretnék megjegyezni, egyrészt: az adókat - mint az adótörvényben kimutattuk - számos ponton emelték.

Másodszor Turi-Kovács képviselő úrnak: egy költségvetés mindig választás különböző prioritások között, és aszerint értékelhető, ahogy döntöttek, és nem ahogy szerettek volna.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm a képviselő úr megértését. A Független Kisgazdapártnak még 8 perc áll rendelkezésére. (Dr. Turi-Kovács Béla: Óriási!) Csak mondom a képviselő úrnak; senkit nem akarunk rábeszélni, hogy fél 10-ig itt legyünk.

Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a képviselői felszólalások végére értünk. Megkérdezem Járai Zsigmond pénzügyminiszter urat, kíván-e válaszolni a vitában elhangzottakra. (Dr. Járai Zsigmond: Nem.) Nem kíván.

Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát a módosító javaslatok házszabályszerű benyújtása érdekében tehát nem az ülés befejezésének hatályával, hanem fél 10 órakor a mai nappal lezárjuk.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a társadalmi szervezetek által használt állami tulajdonú ingatlanok jogi helyzetének rendezéséről szóló 1997. évi CXLII. törvény módosításáról szóló törvényjavaslat általános vitájának folytatása és lezárása. Az előterjesztést T/1502. számon, a bizottságok ajánlásait pedig T/1502/1-4. számon kapták kézhez.

Tisztelt Országgyűlés! Bejelentem, hogy Stumpf István, a Miniszterelnöki Hivatalt vezető miniszter úr halaszthatatlan közfeladatának ellátása miatt távol van. Ezért az előterjesztői feladatokat Varga Mihály pénzügyminisztérumi államtitkár úr látja el. (Dr. Rubovszky György: Éljen!) Örülünk.

Először az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a szót. Szólásra következik Oszlár Albert képviselő úr, Fidesz; őt követi Pál Béla.




Felszólalások:   1   1-193  Előző      Ülésnap adatai