Készült: 2020.03.31.05:02:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

90. ülésnap (1999.09.30.),  1-427. felszólalás
Felszólalás oka Részletes vita lefolytatása
Felszólalás ideje 12:37:13


Felszólalások:   1   1-427  Előző      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Köszöntöm a jelen lévő képviselőket és mindazokat, akik figyelemmel kísérik mai napi munkánkat.

Az Országgyűlés őszi ülésszakának 9. ülésnapját megnyitom. Bejelentem, hogy az ülés vezetésében Szabó Erika és Kapronczi Mihály jegyzők lesznek a segítségemre.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik az adókra, járulékokra és egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló törvényjavaslat részletes vitája.

Az előterjesztést T/1501. számon, a bizottságok együttes ajánlását pedig T/1501/294. számon kapták kézhez.

Megkérdezem a hatáskörrel rendelkező bizottságokat: kívánnak-e előadókat állítani? (Nincs jelentkező.) Jelentkezőket nem látok.

Tisztelt Országgyűlés! Most a részletes vita egyes szakaszairól döntünk. Házbizottság múlt heti ülésén áttekintette az egyes vitaegységeket, és egyetértett ezekkel. A napirendi ajánlás melléklete tartalmazza a javaslatot. Mindezek alapján kezdeményezem, hogy az Országgyűlés a törvényjavaslat szerkezeti rendjét követve a módosító javaslatokat tizenegy szakaszban tárgyalja. Az egyes vitaszakaszok ismertetésére felkérem Szabó Erika jegyző asszonyt.

DR. SZABÓ ERIKA jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A részletes vita a Házszabály 105. § (1) bekezdése értelmében csak a törvényjavaslat módosításokkal érintett rendelkezéseinek megvitatására nyílik meg. A benyújtott módosító javaslatokat és a közöttük lévő összefüggéseket figyelembe véve a részletes vita javasolt szerkezete a következő:

Az első szakaszban az áfatörvény módosításait kezdeményező indítványok szerepelnek, az ajánlás 2-31., valamint 249., és 297-313. pontjai szerint.

A második vitaszakasz a jövedéki adóhoz érkezett módosító javaslatokat tartalmazza, az ajánlás 32-140. pontjai alapján.

A harmadik szakaszban a személyi jövedelemadóról szóló törvényhez érkezett indítványok találhatók az ajánlás 141-186., és a 278., 279., 314., 315. és 316. pontok szerint.

A negyedik vitaszakasz: illetéktörvény módosítása a 229-232. pontok alapján.

Ötödik vitaszakasz a helyi adóról szóló törvény módosítása a 233-235. szakaszig, valamint a 318-320. pontok szerint.

A következő vitaszakasz a biztosítási adóra vonatkozó rendelkezéseket módosító javaslatokra nyílik meg, az ajánlás 236-239. és 295. pontok alapján.

A reklámadó bevezetését kezdeményező módosító javaslat az ajánlás 240. pontjában szerepel, és külön vitaszakaszt alkot.

A nyolcadik vitaszakaszban a családtámogatási törvény, a tb-járulék-törvény, a magánnyugdíjtörvény, a kötelező egészségbiztosításról szóló törvény és az egészségügyi hozzájárulásról szóló törvények módosítását kezdeményező rendelkezésekhez érkezett indítványokat tartalmazza az ajánlás 187-228. pontok alapján és ehhez kapcsolódóan a 260., 263., 285., 287., 288. és 290. pontok szerint.

A következő vitaszakasz az adózás rendjéről szóló törvény módosítását kezdeményező 241-259. és a 321. számú ajánláspont megvitatásából áll.

A tizedik vitaszakaszban a törvényjavaslat IV. részében szereplő egyes törvények - alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás, Kjt., Ktv., az APEH feladatai, csődtörvény, Nemzeti Kulturális Alapprogram és a vámtörvény - módosításait kezdeményező rendelkezésekhez benyújtott indítványok szerepelnek az ajánlás 261-252. pontok és ezekhez kapcsolódóan a 322. pont szerint.

És végül az utolsó vitaszakaszban az 1. ajánláspont, amely új első résszel egészíti ki a törvényjavaslatot, valamint a vegyes rendelkezésekhez kapcsolódó 273-296. és a 317. pont szerepelnek.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Ügyrendi felszólalásra kért lehetőséget Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője. Megadom a szót.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Példátlan az én ügyrendi hozzászólásom egy részletes vita elején, ezt én tudom, a vitaszakaszokkal kapcsolatos határozathozatal előtt, de a helyzet is példátlan, ami kialakult. Ugyanis az a javaslat, amit a jegyző asszony most ismertetett, egy olyan elemet tartalmaz, amire, amióta a vitaszakaszokban tárgyalunk, nem volt példa, nevezetesen, hogy az egyik ajánlási pontot, az elsőt az egész vita legvégére teszi. Ilyen még nem volt. Az rendszeres, hogy a címmel és a preambulummal kapcsolatos módosító javaslatokat szoktuk a vita végén tárgyalni. De hogy az első érdemi módosító javaslatot eltegyék a vita végére, erre még nem volt példa, amióta részletes viták folynak ebben az Országgyűlésben, legalább öt éve ebben a rendben folynak.

Úgyhogy én azt javaslom az elnök úrnak, azt kérem az elnök úrtól ügyrendi javaslat keretében, hogy állítsa helyre a normális parlamenti szokásokat, és az 1. ajánlási pontban szereplő módosító indítványt a részletes vita elején tárgyaljuk. Csak hadd említsem meg, hogy ez a módosító indítvány egy új részt javasol a törvényjavaslat elejére, de például a reklámadóról szóló, szintén új rész a helyén van a hetedik vitaszakaszban. Tehát semmi sem indokolja ezt az eljárást, úgyhogy kérem az elnök urat, hogy ezt a módosító javaslatot tegye a helyére, amikor a részletes vita szerkezetéről tárgyalunk, és ilyen módon tárgyalja a részletes vitában a módosító javaslatokat a tisztelt Országgyűlés.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ügyrendi javaslat hangzott el. Megkérdezem a frakciókat, hogy kíván-e valaki reagálni az elhangzottakra. Én a magam részéről, amennyiben nincs jelentkező... (Jelzésre:) Varga Mihály pénzügyminisztériumi államtitkár jelentkezett, ügyrendi felszólalásra megadom a szót.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A vita tagolására nem véletlenül született ez a javaslat, (Bauer Tamás: Kitől?) ugyanis hogyha valaki a törvényjavaslatot elolvassa, akkor láthatja, hogy ebben különböző törvények vannak, különböző adótörvények módosításai vannak. Éppen ezért került sor erre fajta tagolására, hogy minden törvényjavaslatról, minden törvénymódosításról külön-külön tudjon a Ház érdemben vitatkozni, úgymint áfa, szja, jövedéki adó, illeték és így tovább.

Az a fajta módosítás, amiről most Bauer Tamás beszélt és most aminek az első helyre sorolását kéri, nem illeszkedik a kormány által benyújtott törvényjavaslathoz. Ez Bauer Tamásnak és képviselőtársainak a módosító javaslata. Én nem látom értelmét annak, hogy ezzel kezdjük. Ez nem volt része annak, amit a kormány benyújtott. Megértem Bauer Tamást, hogy esetleg korábban el akar menni erről a vitáról, és ezért kéri, hogy az első körben kerüljön tárgyalásra. Én azt javaslom a tisztelt Háznak, hogy a jegyző asszony által ismertetett tárgyalási rendet fogadja el.

 

(9.10)

ELNÖK: Kertész István, az MSZP képviselője ügyrendi felszólalásra kap lehetőséget.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Egyetértek Bauer Tamás képviselőtársam kezdeményezésével, tudniillik arról van szó, hogy az az ominózus 1. számú módosító javaslat az összes adótörvényekre egy átfogó, távlati megoldási javaslatot terjeszt elő. Amikor az általános vitáról szó volt, akkor Horváth professzor úr állt elő azzal a javaslattal, hogy ezeket az adóügyeket nem pártpolitikai kérdésként kellene kezelni, hanem le kellene ülni, át kellene beszélni, ki kellene beszélni, hogy hova tart az ország, hova alakítja, hova kívánja alakítani adórendszerét. Erről szól az 1. számú módosító javaslat, és mint ilyen, valamennyi módosító javaslat későbbi értékelésére is hatást kell hogy gyakoroljon.

Ezért alapvetően elhibázott az, hogy ilyen átfogó módosító javaslatot teszünk a legvégére, talán azzal a nem titkolt szándékkal, amit az államtitkár úr mondott, hogy a vita előrehaladtával a képviselők száma tovább fog csökkenni, és ez már talán jobban illeszkedik a kormányzat azon elképzelésébe, hogy ezt az általános érvényű megállapításokat tartalmazó módosító javaslatot, amennyire lehet, nullifikálja.

A magam részéről támogatom, és ha a Házszabályhoz illeszkedik, akkor kérem az elnök urat, hogy ezt tegye fel szavazásra, mint módosító javaslatot. (Varga Mihály néhány fideszes képviselővel konzultál.)

ELNÖK: Újabb jelentkezőt nem látok... (Jelzésre:) Kovács Kálmán, az SZDSZ képviselője jelentkezik, megadom a szót.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az SZDSZ képviselőcsoportja nevében kicsit megdöbbenve hallgattam a politikai államtitkár úr válaszát Bauer Tamás ügyrendi felvetésére két okból. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Jó lenne, ha idefigyelne.) Az nem baj, én hallgatom az államtitkár urat, és ő is majd nyilván a jegyzőkönyvben elolvassa. Tehát két okból.

Az egyik ok, hogy azt mondta, hogy mivel itt új elem kerül a törvénybe, ezért ezt külön, a záró rendelkezések között tárgyaljuk. Fölolvasnám a 7. pontot, bár nemrég olvasták föl, a jegyző asszony, de talán fölolvasom, hátha akkor sem figyelt az államtitkár úr. (Olvassa.) A reklámadó bevezetését kezdeményező módosító javaslat az ajánlás 240. pontjában szerepel, és külön vitaszakaszt alkot, beillesztve az adók sorába a hetedik vitaszakaszt, pontosan a 6. és a 8. között oda, ahova a képviselőcsoport, az MDF ezt javasolta. Pedig ez egy új adónem, a kormány előterjesztésében nem szerepel, és érdekes, mégis pontosan azon a helyen lehet tárgyalni, ahol a képviselőcsoport javasolja. Gondolom, hogy akkor ez most nem úgy megy, hogy ha egy ellenzéki képviselőcsoport javasol valamit az I. fejezetbe, akkor azt a legvégén tárgyaljuk, ha egy kormánypárti képviselő akar reklámadót bevezetni, azt lehet ott tárgyalni, abban a pontban, ahol ők javasolják.

A második: Bauer Tamás képviselőtársamat nem kell megvédenem, de szeretném mondani, hogy szemben a kormánypárti képviselőkkel, ők mindig itt vannak az elején, Bauer Tamás úr itt van, és pillanatnyilag többen vagyunk a Házban ellenzékiek, mint kormánypártiak. (Az elnök felé fordulva:) Egy perc negyvenöt.

Tehát az a véleményem, hogy a tisztelt államtitkár úr fontolja meg a válaszát, és szeretném, ha erről az elnök úr döntetne. Köszönöm. (Zaj.)

ELNÖK: Újabb ügyrendi jelentkezőt nem látok. A szavazást két részletben ejtjük meg. Először Bauer Tamás módosító javaslatát teszem fel szavazásra, és kérem a tisztelt Házat, hogy kézfelemeléssel szavazzon. Tehát aki egyetért azzal, hogy az ajánlás 1. pontjában szereplő új I. résszel kezdjük az általános vitát, az kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

Köszönöm szépen. A jelenlévők másik része hogyan szavaz? Támogatja-e vagy elutasítja? Mert láthatóan a többség amellett döntött, hogy ezzel kezdjük. (Közbeszólás a kormánypárti padsorokból: Ez nem látható többség.) Kéri valaki a számlálást? (Közbeszólás az MSZP soraiból: Akkor vége az ülésnek! - Zaj.) Kéri valaki a számlálást? (Csige József: Akkor ma szabadnap lesz! - Közbeszólás: Nem határozatképes a parlament. - Zaj.) Nem kérik a számlálást. A jelenlévők látható többsége ezt a javaslatot támogatja.

Egyben teszem fel tehát a jegyző által felolvasott... (Zaj. - Dr. Isépy Tamás, dr. Horváth Zsolt, dr. Mátrai Márta hangosan konzultálnak.) Kérem szépen, aki szólni kíván ügyrendi felszólalásban, az nyomja meg a gombot! Jelentkezőt nem látok, tehát megállapítom, hogy Bauer Tamás módosító javaslatát a jelenlévők látható többsége elfogadta.

Ügyrendi jelentkezés történt, Tállai András, a Fidesz képviselője.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Azt szeretném kérni, hogy legyen szíves, a nem szavazatokat is számolja meg az előző ügyrendi kérdésben! (Zaj. - Közbekiáltások: Nem lehet! - Kovács Kálmán: Nem lehet. Akkor gépi szavazást kell kérni. - Csige József: Szabadnap lesz akkor! - Zaj.)

ELNÖK: Képviselő úr, a gépi szavazás kérésére van lehetőség. Amennyiben ezt kéri, természetesen meg fogom tenni. (Zaj. - Tállai András: Elnök úr, ebben...) Jelzem azt is a jelenlévők számára, hogy ez azzal a veszéllyel jár, hogy kénytelen leszek az ülést berekeszteni. (Zaj. - Balczó Zoltán: Be kell hívni a képviselőket! - Tállai András leül.) Köszönöm, képviselő úr.

A következő szavazásunk arról szól, hogy a jegyző asszony által ismertetett javaslatot a jelenlévők elfogadják-e Bauer Tamás módosító javaslatával együtt. Aki ezzel egyetért, kézfelemeléssel jelezze! (Szavazás.)

A jelenlévők látható többsége elfogadja ezt a vitaszerkezetet. (Zaj. - Balczó Zoltán, a kormánypárti sorok felé intézi szavait: El kell járni az ülésekre!)

Tisztelt Országgyűlés! Megkezdjük a részletes vitát. (Zaj.) Tisztelt Országgyűlés! Arra figyelemmel, hogy az előzetesen írásban jelentkezett felszólalók közül senki nem jelölte meg, hogy mely szakaszban kíván szólni, kérem a képviselőket, hogy felszólalási szándékukat gombnyomással jelezzék. Elsőként Tállai András jelentkezett kétperces hozzászólásra, megadom a szót. (Tállai András jelzi, hogy nem kíván szólni.) Tévedés.

Az első vitaszakaszhoz Kovács Kálmán, az SZDSZ képviselője jelentkezett elsőként, megadom a szót a képviselő úrnak.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt szeretném előrebocsátani, nem véletlen, hogy a szabaddemokraták az általános vitára sem tartották alkalmasnak az előttünk lévő adócsomagot, adócsomag-tervezetet. Éppen azért nem tartották alkalmasnak, amit a most a vitában első pontként előrehelyezésre vagy visszahelyezésre került módosító indítványunkban kifejtettünk.

Tudniillik, a jelenleg érvényben lévő, még hatályos adójogszabályokhoz képest az új adójogszabálytervezet-csomag olyan irányokban, olyan területen lép, ahol rossz irányba lép, amely nem az európai harmonizációt és nem a magyar gazdaságot, valamint a magyar társadalom szociális helyzetének javítását segíti majd elő, és olyan irányokban nem lép vagy nem tesz lépéseket a harmonizáció, a magyar gazdaság élénkítése és a magyar állampolgárok életkörülményeinek javítása érdekében, amelyben kellene.

Mi úgy gondoljuk, hogy az adórendszer fejlesztésének fő irányai mind a kormányzati előterjesztésből, mind a miniszteri vagy államtitkári expozéból elmaradtak. Ezért ezt a hiányt kívánjuk első rendben pótolni, és szeretnénk kijelölni azokat az adórendszer módosításában, javításában fontos irányokat, amelyeket a szabaddemokraták fontosnak tartanak, és amelyeket, úgy gondoljuk, hogy általános közérdeklődés mellett általános egyetértéssel lehet elfogadni.

(9.20)

"Az adórendszer egészét tekintve az adóterhelés az államháztartási kiadások növekedésének mérséklésével fokozatosan csökkenjen." Ez a mondat a Fidesz programjában is szereplő mondat. Ez a mondat azt mondja, hogy az adókat, a jövedelemcentralizációt fokozatosan csökkenteni kell, de megmondja azt is, hogy milyen úton: azon az úton, hogy az államháztartási kiadások növelését is csökkentsük, azon az úton, hogy az államháztartási kiadások főbb területein reformértékű lépéseket hajtsunk végre.

Mivel most már látjuk az elmúlt egy évet, magunk mögött tudhatjuk, és a múlt héten megkaptuk a költségvetés tervezetét, tehát a jövő esztendőt is magunk előtt látjuk, elmondhatjuk, hogy sajnos az államháztartási kiadások növelésének csökkenésére, magyarul az államháztartás, az állami költekezés hatékonyabb működésére semmi esély nincs. Éppen ezért tartunk tőle, hogy az adócsökkentést nem azért halasztotta el a kormány, mert gonosz akar lenni az állampolgárokkal, hanem azért, mert nem tette meg azokat a lépéseket, amelyek előfeltételei lennének egy fokozatos adócsökkentésnek, tudniillik az államháztartási kiadások, a pazarlások csökkentését. Ezzel természetesen adós maradt, mert nem mert belenyúlni, és nem tudta kezelni az egészségügyi szektort, az oktatási szektort, az államigazgatást, az önkormányzat problémáit, és cserébe elénk tárt egy adónövekedéssel járó új adócsomag-tervezetet.

A másik nagyon fontos eleme, amiért mi nem szavaztuk meg, még általános vitára sem tartottuk alkalmasnak ezt a törvénytervezetet, az az, hogy ebben a törvénytervezetben egy törvényben foglaltatna most egy sor adónemek módosítása, és ezzel bizony az ellenzéki képviselőknek vagy egyáltalán a parlament vitalehetőségének, a módosító indítványok terének kisebb lett a tere, hiszen az egy csomagban kezelésnél csökken azoknak a módosító indítványoknak a száma, amelyeket az egyes frakciók kikérhetnek, amelyekről adott esetben név szerint - a személyeket is szembeállítva döntésükkel - szavaztathatja meg a képviselőket.

Ez tehát a két nagyon fontos elvi hibája ennek a beterjesztett anyagnak, és az 1. számú módosító indítvány ennek a kiküszöbölését célozza meg.

További elemei ennek az 1. számú módosító indítványnak - remélem, hogy még itt többen, elsősorban Bauer képviselőtársam, de a frakcióban levő további képviselőtársaim, Kis Zoltán és Mécs Imre képviselőtársaim is ki fogják emelni ennek egyes pontjait. Én csak szeretném jelezni, hogy az 1. módosító indítványunk szerint helytelen irányban gondolkodik a kormány, amikor a személyi jövedelemadó sávjait nem változtatja meg, és ezáltal épp az inflációt nem követő sávok és adókulcsok miatt az alacsony és a középjövedelműeket sújtja, a magasabb jövedelműeket preferálja.

Nem tartjuk jónak, hogy az adókedvezményekkel nem ösztönzi a gazdasági növekedést, tehát nem teremti meg az újraelosztás bővülő forrásait, nem lép tovább elsősorban a hazai vállalkozások, a hazai tőke befektetésének az irányába. Azok a jogszabályi keretek, amelyek jelenleg fennállnak, nem kedveznek, nem nyújtanak kedvezményt, illetve kevesebb kedvezményt nyújtanak a hazai tőke hazai befektetésére, mint amennyit kellene. És ígérete szerint a kormánynak ebbe az irányba kellett volna lépni, tehát mi azt mondjuk, hogy indokolt lenne ösztönözni a jövedelmek felhalmozási célú felhasználását.

A gyermekek és a gyermekes vagy gyermektelen családok adóterhelésének kérdésére most nem kívánok kitérni, de ezt is tartalmazza a módosító indítványunk, egy igazságosabb közteherviselést, egy igazságosabb és szociálisan érzékenyebb adóterhelést.

Amit szeretnék külön kiemelni: mi úgy gondoljuk, hogy a jövő társadalma érdekében az adótörvényekben meg kell teremteni annak feltételrendszerét, hogy a következő évezred társadalmi alakulata, a tudás alapú társadalom feltételrendszere Magyarországon megteremtődjön. Ennek pedig előfeltétele lenne, hogy mind eszköz-, mind humán oldalról rendelkezésre álljon elegendő forrás. Eszközoldalról ez azt jelenti véleményünk szerint - ami elmaradt most a tervezetben -, hogy a vámtörvények keretében elő kellene segíteni a szingapúri egyezménynek megfelelően - az 1. pontban vagyok még, tehát általános irányelvként mondom - a jövő, a tudás alapú társadalom eszközrendszerének importját. Támogatni kellene, kisebb vámmal kellene sújtani mindazt, ami a jövőnket szolgálja.

Ugyanígy a humán szféra, a humán feltételek megteremtése érdekében az esélyegyenlőséget kellene növelni az adórendszer útján is ebben az országban, elsősorban megteremtve a jövő nemzedéke számára az azonos feltételeket.

Áttérve, még mindig e fejezet keretén belül kifejezetten az áfatörvényekkel kapcsolatos módosításokra, szeretném a saját, illetve a képviselőtársaimmal beadott másik módosító indítványra felhívni a tisztelt Ház és az államtitkár úr figyelmét, az ajánlásban a 16. és a 17. sorszámot viseli. Ez pedig az a sokat vitatott rendelkezés, hogy vajon milyen feltételek mellett tudják a vállalkozások, a vállalkozók az áfát, az általuk kifizetett áfát visszaigényelni. Nekünk az az álláspontunk, hogy mind az adminisztrációs terhek, mind pedig a vállalkozások pénzügyi lehetőségei érdekében, az adminisztrációs terhek csökkentése és a pénzügyi, a készpénzzel való rendelkezés javítása érdekében nem szabad megengedni azt a rendelkezést, amit a kormány most be akar tervezni, hogy tudniillik három olyan egymást követő hónapot kell prezentálnia a vállalkozónak, amelyekben ő visszatérítésre jogosult, és csak akkor kap adó-visszatérítést; hogy a vállalkozásoknak igen magas pénzösszeget, forgalmat kell elérni ahhoz, hogy egyáltalán elkezdhessék az adó-visszatérítést; hogy a vállalkozók adminisztrációs terhei például az exportigazolások vonatkozásában nőnek.

Ez mind azt eredményezi, hogy azok a kis- és középvállalkozók, kényszervállalkozók Magyarországon, akik aránylag kis tőkével, minimális készpénzzel vágtak bele a vállalkozásba, és akik első fázisban természetesen meg akarják teremteni ennek a vállalkozásnak a műszaki, gazdasági feltételeit, tehát beruháznak, hogy legyen egy irodájuk, hogy legyen bizonyos gépi eszközük, hogy legyen bizonyos adminisztratív eszközrendszerük, ezeknél a beruházásoknál áfát költenek, ezt az áfát csak akkor tudják majd visszaigényelni, ha ez a vállalkozás már beindult, ha működik, ha olyan mértékben működik, hogy már több millió forintos forgalmat tud teremteni, és ezen forgalom során rengeteg áfa-visszaigénylési jogosultsága keletkezik, és csak ezek után tudja visszaigényelni.

Mindez azt eredményezi, hogy elsősorban a magyarországi kényszervállalkozás... (Az elnök kikapcsolja a képviselő mikrofonját.)

ELNÖK: Képviselő Úr! Elnézését kérem, az első vitaszakaszról beszéljünk, ahhoz kellene... (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Arról beszél! - Kovács Kálmán: A 17. pontról beszélek, felolvasom... - Varga Mihály: Az a második vitaszakasz. - Dr. Horváth Zsolt: Kevesen, de megszavaztátok!)

Figyelmeztetni szeretném, hogy az előbb elfogadott napirend szerint az 1. jelentéspontról folyik most a vita. Kérem, hogy arra szorítkozzon a mondandójában, és majd a következő vitaszakasz megnyitásakor lehet erről is beszélni.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Úgy értettem, hogy az első szakaszhoz tettük...

ELNÖK: Nem, a jelentés 1. pontjáról vitatkozunk pillanatnyilag.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnézést, elnök úr, köszönöm szépen. Akkor azzal zárnám, hogy ezek miatt a helytelenül megválasztott adóirányelvek miatt nem tartjuk alkalmasnak az általános vitára, de javítani csak úgy lehetne ezen, ha a képviselőcsoportunk által benyújtott módosító indítványt a képviselőtársak elfogadnák.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Ügyrendi felszólalásra jelentkezett Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője. (Bauer Tamás: Normál felszólalás!) Normál. Akkor kérem törölni a gépből.

Soron következik felszólalásra Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője.

Megadom a szót.

(9.30)

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ajánlás 1. pontjában szerepel az a módosító javaslatunk, amelyet nyolc szabaddemokrata képviselő nyújtott be, és amely módosító javaslat a kormány által benyújtott törvényjavaslatot egy olyan első résszel és 1. §-sal egészítené ki, amely az adózás, az adórendszer fejlesztésének fő irányait határozza meg.

Képviselőtársaim feltehetik a kérdést, hogy mi szükség van egy olyan fejezet beiktatására a törvénybe, amely az adórendszer fejlesztésének általános irányait tartalmazza, miközben a benyújtott törvényjavaslat nem tesz mást, mint az adózásról szóló számos hatályos törvényen hajt végre kis módosításokat.

Még azt a kérdést is feltehetik, hogy egyáltalán lehet-e ehhez a törvényjavaslathoz ilyen módosító javaslatot benyújtani. A költségvetési bizottságban egyes kormánypárti képviselőtársaim feltették azt a kérdést, hogy egyáltalán házszabályszerű-e ez a módosító javaslat. Alkalmunk volt megnyugtatni őket, hogy igen, miután a kormány javaslata nem csak hatályos adótörvényeket módosít, hanem a biztosítási adó bevezetésével, a biztosítási adóról szóló külön résszel új adónemet vezet be, ami egyébként megítélésünk szerint helytelen, ezért ez már nem minősül olyan törvényjavaslatnak, amely csak módosít hatályos törvényeket, és ezért egy új szakasz bevezetése az elején teljes mértékben házszabályszerű. Ez azonban a kérdésnek a formai oldala, beszéljünk a kérdés tartalmi oldaláról is.

Szükség van-e az 1999 őszén tárgyalt, a 2000. évre vonatkozó adózási szabályozás tárgyalásakor olyan rendelkezésre, amely az adórendszer fejlesztésének irányait határozza meg? Azt mondhatnák kormánypárti képviselőtársaink, hogy ilyesmire nincs szükség, hiszen van egy jóváhagyott kormányprogram - nem mi, de önök jóváhagyták -, és az megmondja a társadalomnak, hogy mire számíthat az adózásban. Azt kell mondanunk, hogy sajnos, nem ez a helyzet, mert kormányprogram ugyan van, választási programok voltak, a kormánypártok választási programjait - elsősorban a Fidesz választási programját ismerjük -, csakhogy az az adótörvény-javaslat, amelyet önök benyújtottak homlokegyenest ellentétes azzal, amit a választási programok és a kormányprogram ígért. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Így van!)

Engedjék meg, hogy ezt egyetlenegy példán, de egy nagyon fontos példán illusztráljam. Mit mondott valamennyi jelenleg kormányon lévő párt? Egyébként ezt mi is mondtuk: az adórendszer fejlesztésének fő iránya az legyen, hogy az adóterheket csökkentsük. Helyes ez az állítás? A mi meggyőződésünk szerint helyes. Mit mondott erről a Fidesz a választási programjában? Már idéztem ezt néhány alkalommal ebben az Országgyűlésben, de úgy látszik, hogy még egyszer idéznem kell. Azt mondta a Fidesz választási programja, azt mondta a miniszterelnök úr a Vigadóban és a többi választási gyűlésén, hogy eddig a polgárok minden 100 forintjából 60 forintot elvett az állam, és csak 40 forintot hagyott nekik vissza. Ezentúl - ha a Fidesz kormányra kerül - ez fordítva lesz, csak 40 forintot fog elvonni az állam, és 60 forintot fog nekik a 100 forintból visszahagyni. Gondolom, emlékeznek rá, hiszen végigkampányolták az országot ezzel az ígérettel. Számoljanak velem egy kicsit, képviselőtársaim! Mit jelent az, ha eddig 60 forintot, a jövőben 40 forintot von el az állam? Ez azt jelenti, hogy az összes adóteher az eddiginek a kétharmadára csökken, hiszen a 40 a 60 kétharmada.

Tisztelt Országgyűlés! Kezünkben van az 1998. évi zárszámadás, erről vitatkoztunk hétfőn. Mit tartalmaz ez a zárszámadás? Azt tartalmazza, hogy 1998-ban a költségvetésnek a különböző adókból származó összes bevétele 2000 milliárd forint volt. Ebben benne van a személyi jövedelemadó, benne van az áfa, benne van a társasági adó, benne van a jövedéki adó, és az összes kis adó; a járulékok, a tb-járulék nincs benne. Ez majdnem 2000 milliárd forint. Mit jelentett volna az, amit Varga Mihály államtitkár úr mint fideszes képviselő a Fidesz Cukor utcai választási gyűlésén, ahol ott ültem az utolsó sorban, nekünk elmondott, és amit Orbán Viktor a Vigadóban tartott választási gyűlésén - ahová nem hívtak meg, csak a tévében láttam - szintén elmondott? Azt, hogy a 2000 milliárdnyi adóteher kétharmadával, vagyis körülbelül 650 milliárd forinttal csökken.

Nézzük meg a kezünkben lévő 2000-re szóló költségvetést, amelyet a múlt hét végén megkaptunk! Elvégeztem ugyanezt az összeadást, hogy mennyi az összes adóteher, amit a kormány a költségvetésben személyi jövedelemadóból, áfából, társasági adóból, jövedéki adóból és a többiből be akar szedni. Végezzék el önök is az összeadást! Az államtitkár úr már biztos többször elvégezte, azért nem kell odafigyelnie arra, amit én mondok, mert ön ezt már tudja: 2500 milliárd forint az összes adóbevétel. Mennyi ez? 2000 helyett 2500 milliárd, pontosan 25 százalékkal több két év Fidesz-kormányzás után az összes adóteher, mint amikor önök átvették a kormányzást. Vegyük le ebből a két inflációját, és becsüljük ezt 17 százalékra! Reálértéken számítva mennyivel akarnak önök több adót begyűjteni? 8 százalékkal többet, mint amennyit a kormányváltás évében a költségvetés begyűjtött, vagyis 33 százalékos csökkenés helyett 8 százalékos növelés, 650 milliárd forintos csökkenés helyett, 150 milliárd forint növelés lesz. A különbség: 800 milliárd forinttal több adót akarnak önök jövőre beszedni, mint amennyit ígértek.

Tisztelt Országgyűlés! Indokolt-e ezek után, hogy az Országgyűlés meghatározza, hogy mi az adórendszer fejlesztésének fő iránya: az adók növelése vagy az adók csökkentése? Azt hiszem, ez egy olyan kardinális kérdés, amiben az Országgyűlésnek állást kell foglalnia. Ez az oka annak, hogy az a módosító indítvány, amelyet a Szabad Demokraták Szövetsége nevében nyolcan benyújtottunk, azt mondja: "Az Országgyűlés az adórendszer fejlesztésének fő irányát a következő években az alábbiak szerint jelöli meg - és mindjárt azt mondjuk: a) az adórendszer egészét tekintve az adóterhelés az államháztartási kiadások mérséklésével összhangban fokozatosan csökkenjen." Ez persze egy nagyon óvatos állítás, tisztelt Országgyűlés. Mi nem állítjuk azt, hogy egyharmadával lehet csökkenteni az adóterheket, ilyen - hogyan fogalmazott Burány képviselő úr a keddi napon - sületlenséget a Szabad Demokraták Szövetsége sosem javasol az Országgyűlésnek, ilyesmit csak a jelenlegi kormánypártok körében lehet elképzelni. Mi nem ezt mondjuk, mi azt mondjuk, hogy fokozatosan csökkenteni az adóterheket, és még azt is hozzátesszük, tisztelt Országgyűlés - ez egy nagyon fontos állítás -, hogy olyan mértékben lehet az adóterheket csökkenteni, amilyen mértékben az államháztartás kiadásait is csökkenteni lehet.

Mit mondott a Fidesz a választási kampányban? Egyfelől megígérte az államháztartási kiadások növekedését egy csomó területen. Gondoljanak csak arra, hogy azt ígérték, hogy az egészségügyben négyszeresére emelkednek a bérek, márpedig az egészségügyi béreket jelenleg az államháztartás fedezi. Gondoljanak csak arra, hogy mit ígértek önök az oktatás fejlesztésére! Azt is az államháztartás fedezi, és ha végignéznénk az önök programját, folytathatnánk, hogy mennyi területen ígérték meg önök az államháztartási kiadások növelését, és ugyanakkor önök megígérték az államháztartási bevételek, vagyis az adóbevételek radikális csökkentését. Mi is szoktunk választási kampányt vívni, fogunk is, de ilyesmit nem fogunk ígérni, mert számunkra az fontosabb, hogy igazat mondjunk, minthogy milyen választási eredményt érünk el. Mi csak annyit mondunk, hogy az államháztartási kiadások csökkentésével együtt fokozatosan csökkenjenek az adóterhek, de ezek után, tisztelt Országgyűlés, amit a Fidesz vezette kormány csinál, hogy ilyen ígéretek mellett évről évre növeli az adóterheket, muszáj állást foglalni arról, hogy a fő irány a növelés vagy a fő irány a csökkentés legyen.

Tisztelt Országgyűlés! Mi még annyira is óvatosak vagyunk, hogy még azt sem mondjuk, hogy minden adót csökkenteni lehet, mert mi csak olyan ígéreteket szeretünk tenni, amiket be is lehet tartani, szemben egyes, most udvariasságból meg nem nevezett pártokkal. Azt mondjuk, hogy a csökkentés elsősorban a személyi jövedelemadónál történjék meg, így mi azt javasoljuk, hogy csökkenjen a személyi jövedelemadó fokozatosan évről évre, és azt is megmondjuk, hogy hogyan. Úgy gondoljuk, hogy a kulcsokon nem kell változtatni, a 20-30-40 százalékos kulcsot meg lehet hagyni változatlanul, ez is segíti a tisztánlátást és az adózás kiszámíthatóságát.

(9.40)

Ezzel szemben azt mondjuk, hogy az adósávokat évről évre helyes csúsztatni. A minimum - hangsúlyozom, a minimum, és erre majd a személyi jövedelemadóról szóló vitaszakaszban visszatérünk - az, amit a szocialista frakció javasol, az inflációval együtt csúsztatni a személyi jövedelemadó-sávokat. Szeretném hangsúlyozni, hogy ez a minimum. Ha ezt nem tesszük meg, és a kormány ezt nem akarja megtenni, ez azt jelenti, hogy a személyi jövedelemadó-terhek növekednek.

Tudom, elmondta már a miniszterelnök úr a rádióban augusztus 18-án reggel, hogy ha változatlan az adótábla, akkor az adó nem növekszik. Rajta kívül mindenki tudja ebben az országban, hogy ez nem igaz, mert hiszen ha van infláció, ez azt jelenti, hogy ha változatlan adótábla mellett a bérek csak annyival növekednek, mint az infláció, vagyis a reálkeresetek nem növekednek, akkor a bérek nagyobb része esik a magasabb adósávba, tehát az átlagos adóterhelés növekszik. Miután a miniszterelnök úr ezt nem tudja, arra kérem az adókérdésekkel foglalkozó fideszes képviselőtársaimat, hogy a következő frakcióülésen ezt magyarázzák el neki. Mi azonban ezt tudjuk. Tehát ha azt akarjuk, hogy a személyi jövedelemadó-terhek nemcsak ne növekedjenek, hanem évről évre egy kicsit csökkenjenek, akkor a személyi jövedelemadó-táblát évről évre az inflációs mértéknél legalább egy kicsit jobban kell elcsúsztatni. Mi ezt javasoljuk a benyújtott módosító indítvány b) pontjában.

A módosító javaslatunknak van egy c) pontja is, amely arról szól, hogy milyen célt szolgáljanak a különböző adókedvezmények. Talán emlékeznek még rá, tisztelt Országgyűlés, hogy volt egy tavaszi adóreformprogramja a tisztelt kormánypártoknak, a kormánynak, amely azt mondta, hogy csökkentsük az adókedvezményeket. Meg kell mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy ez részben jó javaslat volt, részben rossz javaslat. Jó javaslat abban az értelemben, hogy a jelenlegi adórendszerben van egy sor, elvileg semmiképpen sem indokolható adókedvezmény; ugyanakkor rossz javaslat abban az értelemben, hogy Magyarországon a megtakarítás növelése, a felhalmozásra fordított megtakarítások növelése a társadalmi érdek, ezért a mi véleményünk szerint a felhalmozási célú adókedvezmények csökkentése nem volna bölcs pénzügyi politika. Világossá tesszük ebben a javaslatunkban, hogy a felhalmozási célú adókedvezményeket, a megtakarítást szolgáló adókedvezményeket, például a nyugdíjpénztári adókedvezményeket indokolt fenntartani.

E javaslatunk következő pontja ismét egy, az adórendszer elveit érintő módosító javaslat. Egy régi vita közöttünk, hogy hol kell támogatni a gyermekvállalást. Nekünk, szabaddemokratáknak, az volt az álláspontunk az előző ciklusban, amikor kormányon voltunk, akkor is, hogy a gyermekvállalás terheinek mérséklése fontos állami feladat. Abban a pillanatban, amint az ország pénzügyi helyzete ezt lehetővé tette, tehát amikor a '95-ös stabilizáció kedvező hatásai már érzékelhetők voltak, tehát az 1997-es költségvetés és adótörvények tárgyalásakor nagyon határozottan és keményen lépett fel a Szabad Demokraták Szövetsége azért, hogy a gyermekvállalás terheit enyhítő juttatásokat több év csökkenés után növelni kell.

A kérdés azonban már az 1997-es adótörvények és költségvetés tárgyalásakor is az volt, hogy hogyan. Akkor is felmerült, a Pénzügyminisztérium akkori előterjesztésében is felmerült az a javaslat, amit annak idején Varga Mihály államtitkár úr mint fideszes országgyűlési képviselő, vezérszónok támogatott is, hogy ez adókedvezménnyel történjék. Mi kormánypártként akkor is kifejtettük, és az akkori kormánytöbbséget erről sikerült is meggyőznünk, hiszen a szocialista képviselőcsoportban is sokan osztották az álláspontunkat, hogy nem adókedvezménnyel kell csökkenteni a gyermekvállalás terheit, hanem családi pótlékkal, abból a nagyon egyszerű okból, hogy az adókedvezményhez a gyermeket vállaló családok jelentős része nem jut hozzá. Akkor még nem tudtuk, hogy mekkora ez a része. Ma már, amikor a Fidesz-kormány bevezette ezt az adókedvezményt, tudjuk, hogy az adókedvezmény igénybevétele a Pénzügyminisztérium által számított mértéket, vagyis azt a mértéket - ha megszorozzák az adókedvezmény összegével a gyerekek számát - messze nem éri el. A Pénzügyminisztérium adatai szerint, amiről a bizottsági ülésen tudomást szereztünk, csak kétharmad részben vették igénybe ezt az adókedvezményt 1999-ben.

Mi pedig, tisztelt Országgyűlés, azt szeretnénk, ha minden családban, különösen azokban a kis jövedelmű vagy adóköteles jövedelemmel nem rendelkező családokban, például olyan helyeken, ahol rokkantnyugdíjasok, egyetemi hallgatók, nyugdíjasok, munkanélküliek családjában vállalnak gyereket, minden ilyen családban mód lenne az állam által nyújtott gyermeknevelési támogatás igénybevételére. Ezért rögzítjük mi az adórendszer fejlesztésének azt az elvét, hogy a gyermekvállalás támogatásának nem az adórendszerben, hanem a családipótlék-rendszerben van a helye.

Végül anélkül, hogy a módosító javaslatunk valamennyi pontján végigmennék, fontosnak tartjuk rögzíteni azt az elvet is, amikor az adórendszer jövőjéről gondolkodunk, hogy a társasági adóból nyújtott beruházási kedvezményeket a vállalkozások számára általában nagyságkategóriától függetlenül hozzáférhetővé kell tenni. Mi van a jelenlegi adórendszerben? A jelenlegi adórendszer olyan társaságiadó-kedvezményeket, beruházási kedvezményeket tartalmaz, amelyeket csak bizonyos nagyságon felül vehetnek igénybe a vállalkozók.

Talán emlékeznek rá, tisztelt fideszes képviselőtársaim, hogy annak idején önök azzal bírálták a szocialista-szabaddemokrata kormányt, hogy kormányzásának idején egyoldalúan csak a nagyvállalatok növekednek, a multinacionális vállalatok magyarországi leányvállalatai, hogy a növekedésnek ez a zöme és a kisvállalkozások, különösen a belföldi tulajdonú kis- és középvállalkozások kimaradnak ebből a növekedésből. Nos, az azóta eltelt időszak megmutatta, hogy az a beruházási fellendülés, amely a stabilizációt követően beindult a magyar gazdaságban, a későbbiekben messze túlterjedt ezen a körön, ahogy ez egy ilyen beruházási fellendülésnél mindenütt a világon lenni szokott.

Az a probléma azonban fennmaradt, hogy a beruházási célú kedvezmény igénybevételében kétségkívül vannak előnyei a nagyvállalatoknak a kisvállalkozásokkal szemben, hiszen ezek a kedvezmények nagyságkategóriához vannak kötve. Önöknek most kormányon módjukban lett volna a társasági adótörvényt olyan módon módosítani, hogy a kis- és középvállalkozások is hozzájuthassanak ezekhez a kedvezményekhez. Úgy látszik, ez önöknek nem jutott eszükbe. Nekünk nincs módunk ebben a törvényjavaslatban - mivel a társasági adótörvénynek ez a pontja nincs megnyitva - ehhez módosító indítványt benyújtani. Ezt önök tehették volna meg az adótörvény előkészítésekor.

Most nekünk csak arra van módunk, hogy ebben az általános elvi bevezető javaslatban rögzítsük, és javasoljuk önöknek, hogy fogadják el ezt a javaslatunkat, hiszen ez összhangban van mindazzal, amit önök ellenzékben mondtak, hogy a társasági adóból nyújtott beruházási célú kedvezményeket a kis- és középvállalatok a kis- és közepes nagyságú beruházásokhoz ugyanúgy vehessék igénybe, mint a nagyvállalatok.

Van még egy nagyon fontos elvi kérdés, ahol kormányon a Fidesz gyökeresen ellentéteset tesz azzal, amit ellenzékben képviselt. Ugyanis mi a legfontosabb eleme, az egyik fontos eleme annak, amit önök az adórendszerben és a költségvetésben most csinálni készülnek? Ettől zeng ma a sajtó, ettől zengenek ma az önkormányzatok. Az, hogy önök további centralizációt hajtanak végre a jövedelmek felhasználásában, tovább korlátozzák az önkormányzatok valóságos autonómiáját. Azt mondják önök, hogy az önkormányzatoknál maradó pénz reálértékben emelkedni fog. Én ezt nem vitatom, bár érdemes lenne ezt is alaposabban megvizsgálni.

A kérdés azonban nem az, hogy végül is mennyi pénzt költenek el az önkormányzatoknál. A kérdés az, hogy mennyiről dönthetnek az önkormányzatok, hogy mire költik. Azok az átalakítások, amelyeket önök készülnek végrehajtani, az, hogy az önkormányzatok szabad rendelkezésére csak a személyi jövedelemadó-bevétel 5 százaléka marad vissza - homlokegyenest ellentétesen azzal, amit önök ellenzékben képviseltek nyolc éven keresztül -, az önkormányzatok önállóságának a pénzügyi alapjait radikálisan megnyirbálja.

Mi mást javaslunk, és amit javaslunk, akkor is képviseltük, amikor még az MDF-kormánnyal szemben voltunk ellenzékben, és akkor is képviseltük, amikor kisebbik koalíciós partnere voltunk a Szocialista Pártnak.

 

(9.50)

 

Mi azt javasoljuk, hogy az önkormányzatoknak a magyar alkotmánnyal és az 1990-es önkormányzati törvénnyel összhangban álló valódi függetlenségét kell megteremteni. És ez a valódi önállóság nemcsak azt jelenti, hogy az állam több pénzt ad vissza az önkormányzatoknak, a valódi önállósága az önkormányzatoknak azt jelentené, hogy növelni kell a helyi adók súlyát az összes, az állampolgárok és vállalkozások által fizetett adóból, természetesen úgy, hogy a központi adó súlyát csökkentsük.

Tisztelt Országgyűlés! Ennek a javaslatunknak legalább két nagyon fontos indoka van, idő hiányában valamennyi indokát nem mondom el. Az egyik fontos indoka az, tisztelt Országgyűlés, amiről mostanáig beszéltem, hogy meg kell teremteni az önkormányzatok önállóságának a gazdasági alapjait. És ez a gazdasági alap azt jelenti, hogy az önkormányzat olyan helyi adókból gazdálkodik, amelyeket maga vet ki és maga szed be. És nem attól függ az önkormányzat gazdálkodása, hogy éppen abban az évben az éppen aktuális kormánytöbbség az éppen regnáló Pénzügyminisztérium kezdeményezésére mennyit ad neki vissza abból a pénzből, amelyet a budapesti Széchenyi utcai központi adóhivatal az ország minden adózójától elvesz. Ez esetben nem önkormányzatiság van, hanem olyan tanácsrendszer, ahol a mindenkori központi kormány szabja meg azt, hogy mennyi pénzt mire fordíthatnak az egyes önkormányzatok, egyes helyi szervek, ahogy a régi alkotmányunk mondta a tanácsokról, az államigazgatás helyi szervei. Ezt akarják önök tenni az önkormányzatokkal.

De van még egy nagyon fontos szempontja, indoka annak a javaslatnak, amelyet mi itt ebben a módosító javaslatban megfogalmazunk, és nagyon melegen javasoljuk önöknek, hogy fogadják el mint az adórendszer fejlesztésének több évre szóló távlati alapelvét.

Tisztelt Országgyűlés! Amióta Magyarországon adózás van - és ennek most már több mint tíz éve, hogy ez az adórendszer 1988-ban létrejött -, és amióta a rendszerváltás kormányai a költségvetés problémáival küszködnek, azóta küszködik minden kormány, minden Pénzügyminisztérium, minden adóhivatal és minden Országgyűlés azzal, hogy az adózási fegyelem, az adófizetési hajlandóság - hogy fogalmazzunk udvariasan? - mérsékelt, és hogy az emberek - egyébként ez nemcsak nálunk van így - minden módot megkeresnek arra, hogy kibújjanak az adózás alól. Minden módot megkeresnek arra, hogy eltagadják az adózás alapjául szolgáló jövedelmeiket. Így volt ez az Antall-kormány idején, így volt ez a Horn-kormány idején, és így van ez most is. Ezt mindnyájan tudjuk, és minden állampolgár is tudja és meséli, hogy bizony itt a többiek nem fizetnek adót. Négyszemközt még azt is bevallja mindenki magáról is, hogy igyekszik, amit lehet, eltagadni. A kérdés az, hogy mit lehet ez ellen tenni, igaz?

Önök a választási programjukban azt mondták, hogy ez ellen azt kell tenni, hogy radikálisan csökkentjük az adókat meg a járulékokat, és majd ha radikálisan csökkentettük az adókat meg a járulékokat, akkor az emberek többet fognak fizetni. Ugye, Tállai képviselő úr emlékszik még rá, hogy a választási kampányban nyilván ön is ezzel kampányolt szerte az országban, és az államtitkár urat is hallottam ezzel kampányolni, és a miniszterelnök úrtól is hallottuk ezt a kiváló javaslatot; csökkentjük az adókat, ettől az embereket megszállja a jóérzés, hogy ez a kormány bízik bennem, tehát én is befizetem neki azt az adót, amit kivet.

Mi elmondtuk már akkor, hogy bánjunk óvatosan ezzel az ötlettel. De abban biztosak lehetünk, hogy ilyen hatása egy lassú, fokozatos, évről évre 2-3 százalékos adó-, járulékcsökkentésnek biztos nincs, ehhez valami nagy, radikális adócsökkentés kellene, körülbelül az, amit önök mondtak a választási kampányban, hogy egyharmadával csökkentik az adókat. Lehet, nem lehet, erről most ne vitatkozzunk ebben a pontban; önök ezt nem tették meg. Arról a dologról, hogy az adózási fegyelmet azon az úton javítsák, hogy egyszeri nagy adócsökkentéssel kedvet csinálnak az állampolgároknak az adófizetéshez, önök lemondtak. Ebben a ciklusban önök ezt nem fogják megcsinálni.

Van egy másik módja - amiből önök kiindultak - az adóbevételek, az adózási fegyelem javításának, ezt úgy hívják, hogy adórendőrség. Önök, miután már túlvoltak a kormányra jutáson, miután már tisztában voltak vele, hogy ezt a nagyszerű, nagy adócsökkentést persze nem fogják megcsinálni, utána egy másik úton indultak el. Talán emlékeznek még a miniszterelnök úrnak arra a szép kijelentésére, amikor benyújtották az adórendőrségről szóló törvényjavaslatot, hogy a jövő évi költségvetés azon áll vagy bukik, hogy az adórendőrségről szóló törvényt a kormánytöbbség elfogadja-e.

Nos, tisztelt Országgyűlés, a kormánytöbbség elfogadta az adórendőrségről szóló törvényt, az adórendőrség megkezdte áldásos tevékenységét, és sorra járja a kormány összes politikai ellenfelének vállalkozásait, az MLSZ elnökétől az előző miniszterelnök házát építő vállalkozásig, de abban a kérdésben, hogy több legyen az adóbevétel, hogy az adófizetők százezreinél és millióinál változzon az adófizetési kedv, az adórendőrség semmilyen eredményt nem ért el, nem is érhet el, mert egy adórendőrség csak néhány kiválasztott esetet tud megfogni, az adófizetők millióit nem.

Ha megnézik az 1999-es év adózási adatait, azt látják, hogy ahol a növekedés gyorsabb volt, mint tervezték, nevezetesen a személyi jövedelmeknél, ott a személyi jövedelemadó gyorsabban is nő, úgy, ahogy a megelőző évben, amikor még nem volt adórendőrség, és nem a Fidesz volt kormányon, és még Simicska Lajos úr sem ült az adóhivatalban; ahol pedig a növekedés lassúbb, mint ahogy számolták, a fogyasztási típusú adóknál, ott adórendőrség ide, adórendőrség oda, az adóbevételek lassabban növekednek, mint tervezték. Az éves költségvetés tehát nem áll vagy bukik az adórendőrség létén vagy nem létén, a miniszterelnök úr ebben is tévedett. Tehát azt kell mondanom, hogy az adózási kedv javítására országos méretekben az adórendőrség nem alkalmas.

Mi egy harmadik dolgot javaslunk az adózási kedv javítására. Országos tapasztalat ugyanis...

ELNÖK: Képviselő úr! Szeretném figyelmeztetni, hogy a megadott vitakereten belül és a témához kapcsolódóan mondja el a véleményét. Köszönöm szépen.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Azt a módosító javaslatunkat indokolom, amely azt mondja, hogy a központi adó csökkentéséről van szó - de természetesen köszönöm a figyelmeztetést, mindjárt be is fejezem, és a javaslatunk h) pontjára most nem is fogok kitérni -, tehát a javaslatunk az, hogy egy más utat válasszunk az adófizetési kedv javítására.

Ugyanis országos tapasztalat és hosszú tapasztalat, hogy a polgárok szívesebben adóznak, vagy másképp fogalmaznám: kevésbé tagadják el az adójövedelmüket a saját településük helyi adóhivatalától, mint a tőlük nagyon messze levő országos adóhivataltól, ez nemzetközi tapasztalat.

Ugyanazok a polgárok, akik mindent megtesznek azért, hogy az országos adózásból eltagadják a jövedelmeiket, maguk adományoznak milliós összegeket a saját településük fejlesztésére. Meggyőződésünk ezért, hogy a helyi adók részarányának növekedése az országos központi adók csökkentésével a leghatékonyabb eszköze annak, hogy az adózási fegyelem javuljon, az adóeltitkolási hajlam csökkenjen, és ez az egyik fontos oka annak, hogy ezt javasoljuk rögzíteni az adózás hosszú távú fejlesztéséről szóló irányelvekben.

Kérem ezért, tisztelt képviselőtársaim, hogy fontolják meg, nem lenne-e a kormánykoalíció hasznára is, ha azok után, hogy ilyen mértékű bizonytalanságot keltett abban, hogy mit is akar tenni az adórendszerrel hosszabb távon, elfogadná a javaslatunkat, és a törvény elején rögzítené ezeket a hosszú távú adópolitikai irányokat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Megmondom őszintén, felháborítónak tartom azt, hogy az adótörvények részletes vitájánál Bauer képviselőtársam a házszabályellenesen benyújtott módosító indítványát, ami abszolút tárgyalhatatlan a jogi szakvélemények szerint, fél órán keresztül indokolja, úgy tévén, mintha a részletes vitához szólna hozzá.

Azt gondolom, hogy ez oly mértékben ütközik a parlament eddig kialakult gyakorlatával, amire eddig még nem volt példa. (Közbeszólások.) Természetesen makroközgazdászként nem az adótörvényeknek a konkrét módosításaival foglalkozik, hanem az SZDSZ javaslataival és a Fidesz választási programjával a részletes vitában.

 

(10.00)

 

Tisztelt Képviselőtársam! Rengeteg lehetősége van, s ön ezt ki is szokta használni arra, hogy hosszú, nagy elméleti fejtegetéseket folytasson, hiszen ön volt a leghosszabb ideig felszólaló képviselő az elmúlt 1,5 évben.

Látni kellene, hogy felelősség hiányában azok az érvek és javaslatok, amelyeket ön elmond, sokkal inkább a 4 éves kormányzás alatt kellett volna hogy megszülessenek, és akkor lett volna arra lehetőség, hogy mindazt bizonyítsák, amit itt elmondtak. Akkor az adócsökkentésekből semmi nem lett, bár nagyon jól emlékszem Kuncze Gábor nagy választási reklámhadjáratára, aminek az adócsökkentés állt az középpontjában 1994-ben. Ehhez képest a Bokros-csomagban óriási adóemeléseket, s egyéb, alkotmányosságot is nélkülöző megszorító és az embereket nyomorba döntő intézkedéseket tettek. Tehát néha egy kicsit tükörbe kellene nézni és be kellene tartani a Házszabályt!

Nagyon csodálkozom ezen az eljáráson, hogy ilyen körülmények között, ilyen módon szólal fel a képviselő úr ahelyett, hogy a konkrét módosító indítványok részletes vitájával foglalkoznánk! Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok, valamint a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Kálmán úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Mádi képviselő úr tárgyi tévedésére szeretném felhívni a figyelmet: '94 és '98 között az adók összesen, éves átlagban 1-1 százalékkal csökkentek, nem azonos mértékben, nem azonos esztendőben, de összesen közel 4 százalékkal, tehát éves átlagban 1-1 százalékkal.

A szabaddemokraták sosem hirdették, hogy egyszeri, nagy adócsökkentést fognak végrehajtani, de azt igenis, hogy egy gazdasági növekedési időszakban az államháztartás reformjával egyidejűleg fokozatos, évente 0,5-1 százalékos átlagos adócsökkentést végre lehet hajtani.

A Fidesz hirdette meg a nagymértékű, egyszeri, nagyarányú adócsökkentést, a jelenleg előterjesztett anyagban. Azt hiszem, Bauer képviselőtársunk elég részletesen indokolta, hogy látható: adócsökkentés helyett adónövekedés van. Ezzel az adónövekedéssel nem értünk egyet. Az 1. számú módosító indítványról nem értem, képviselőtársam miért mondja, hogy nem tárgyalható. Ha nem lett volna tárgyalható, akkor nem lenne az ajánlásba befűzve. Be van fűzve, 1. sorszámmal, és az 1. pontban mi pontosan azt javasoljuk, hogy fokozatosan csökkenjenek Magyarországon az adók, mégpedig az államháztartási kiadások növekedésének mérséklésével összhangban. Ezt indokolta, meglehet kicsit részletesen, képviselőtársam.

Tehát azt gondolom, tárgyi tévedés ne maradjon a parlament üléstermében és a nagy nyilvánosság előtt elhangozva: igenis, az elmúlt időszakban átlagosan, összességében csökkentek az adóterhek. Szeretném akár a személyi jövedelamadó-kulcs változtatásra, akár a társasági adó felére csökkentésére, akár az átalányadózás egyszeri megszüntetésére, majd újbóli bevezetésére, az egészségbiztosítási járulék csökkentésére és egy sor egyébre felhívni a figyelmét tisztelt képviselőtársaimnak! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Nem tudja Kovács Kálmán megmutatni nekem azt a törvénymódosító helyet, amelyhez ez a módosító indítvány csatlakozik, mert nincs ilyen. Ez új kiegészítését javasolja a benyújtott törvényeknek, ami házszabályellenes, tisztelt képviselőtársam!

Nem lehet a Házszabály szerint olyan ponthoz módosító indítványt benyújtani, amit az eredeti beterjesztés nem érint. Konzultáljon jogi végzettségű képviselőtársaival, szakértőivel - ez házszabályellenes! Hogy ez mégis ide került, azt gondolom, meg kell vizsgálni, hogy ez miért történhetett meg.

Meggyőződésem szerint ez így nem tárgyalható, be kell nyújtani egy új, önálló indítványt, amelyben az ellenzéki SZDSZ majd megmondja, hogyan kellene a kormánykoalíció pártjainak az adófilozófiáját meghatározni. Csakhogy itt összekeverednek dolgok, mert nem az SZDSZ kormányoz - az SZDSZ ellenzékben van. Az SZDSZ-nek volt négy éve, hogy kormányozzon, akkor kellett volna ilyen preambulumokat betenni az adótörvények elé, és annak megfelelően tényleges adócsökkentést csinálni, mert az emberek, azt gondolom, nem nagyon érezték ezt az adócsökkentést, amikor az alsó áfakulcsot megemelték, amikor pótköltségvetést csináltak, amikor a Bokros-csomagot meghozták, eltörölték a gyerekek után járó adókedvezményt, a családi pótlékot úgynevezett rászorultsági elven működtették, ami azt jelentette, hogy a középosztály nem részesülhetett belőle, azok, akik lényegében adózott jövedelemmel rendelkeznek, és lehetne még folytatni a sort.

Tehát szereptévesztésben vannak, és ezzel rabolják a Ház idejét, ahelyett, hogy azokat az indítványokat tudnánk tárgyalni, amelyeket a kormány beterjesztett, és amelyekhez képviselőtársaink ténylegesen benyújtották a konkrét módosító indítványaikat. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bauer Tamás úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A dolognak ezt a házszabályszerűségi részét a felszólalásom elején tisztáztam, hogy miután ez a törvényjavaslat nemcsak törvényeket módosít, hanem új adókat is bevezet, ezért ez a rendelkezés nem vonatkozik rá.

Most azonban a kérdés érdeméről: mint ön is tudja, ha előveszi a '98-as zárszámadást, amelyet együtt tárgyaltunk ezen a héten, abból kiderül, hogy az előző kormány, a szocialista-szabaddemokrata kormánykoalíció négy éve alatt 8 százalékponttal csökkent az úgynevezett centralizációs hányad, tehát a GDP-nek az állam által elvont aránya. Ez azért lehetséges, mert az adók csökkentek. Önök ezt a hányadcsökkenést, a centralizáció csökkentését lényegében megállítják, mert nem csökkentik az adókat - ez a lényeges különbség!

Nem ártana, ha ezt elmagyaráznák, és ezzel a helyzettel szembenéznének! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Horváth János úr, a Fidesz képviselője.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Attól tartok, képviselőtársaim, hogy ebben a Házban többen memóriazavarban vannak, vagy legalábbis azt a látszatot keltjük magunk között és a hallgatóinkban, az ország népében, mintha nem emlékeznénk dolgokra úgy, ahogy voltak.

Nevezetesen amikor a választási esztendő során a Fidesz-Magyar Polgári Párt azt mondta, hogy az adóterhelés igen magas és azt csökkenteni kell, és a 60-as és 40-es számok megjelentek, ez sohasem úgy prezentálódott, hogy mi azt mondtuk: szerdáról csütörtökre, vagy egyik évről a másikra olyan jelentős adóstruktúra-változás lehetséges. Az adófilozófia volt a lényeg, és ezt alaposan kimunkáltuk, megvitattuk az igen tisztelt ellenzéki képviselőtársainkkal is, és azóta is ezen munkálkodunk.

Tetszenek talán emlékezni, különösen Kovács Kálmán és Bauer Tamás képviselő urakat hívom, hogy emlékezzünk csak arra: az elmúlt hetek során, amikor a pénzügyminiszter beterjesztette az adózással kapcsolatos kormányálláspontot, többen reflektáltunk. Én magam kétszer is megdicsértem a pénzügyminisztert azért, mert rámutatott arra, hogy az elvonások és juttatások száma a költségvetésben csökkent az előző éviekhez képest. Azt hiszem, hogy ennél nincs relevánsabb, világosabb, lényegesebb indikátor, mint az elvonások és juttatások rátája a költségvetésben. Ha az elvonások rátája csökkent, mint ahogy csökkent, az adócsökkentést jelent.

Ezen a területen sok-sok tennivaló van, de ezen az úton járunk, és nem pedig a fordítottján, mint ahogy igen tisztelt képviselőtársaink úgy tűnik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy azt a látszatot keltik. Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Kálmán úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Horváth Professzor Úr! Azért kezdtem a felszólalásomat azzal - és az előbb is csak a sajátommal kapcsolatosan tettem észrevételt -, hogy ennek a javaslatnak pont az az értelme, egyikünk sem gondolta komolyan - azért azt hiszem, a választók közül sokan komolyan gondolták -, hogy lesz egyszeri, nagy adócsökkentés. De akik egyáltalán költségvetéssel, s gazdasággal foglalkoznak, azok nem gondolták komolyan, meg akik ismerik, hogyan kell választást nyerni ígérettel, azok sem gondolhatták komolyan, hogy egyszeri, nagy adócsökkentés lesz. De azt remélték, hogy az adócsökkentések irányába fog haladni a beterjesztett javaslat és, hogy az egyszeri, nagy adócsökkentés helyett a ciklus végére azért jelentős lesz az adócsökkentés mértéke, azt is remélték. Az első évben, tehát a '99. évre vonatkozó költségvetési tervnél elhangzott, hogy csökken az adók mértéke, tehát idén kevesebb adót fizetünk, mint '98-ban.

 

(10.10)

Aki az évközi számokat - ez abból jött ki, hogy betervezik, hogy körülbelül mennyi fog befolyni -, a félévi, eddigi eredményeket ismeri, az tudja, hogy lényegesen több adó folyik be, és nem hiszem, hogy ez pusztán az adórendőrség miatt van, hanem azért, mert adók, valójában, úgy, ahogy mi annak idején a vitában mondtuk, növekednek, mégpedig körülbelül fél százalékponttal vagy egy ponttal. Ezt az élet igazolja, hiszen az adóbevételek az inflációt lényegesen meghaladóan, mintegy 4 százalékkal növekszenek az idén.

Ebből azt gondolom, nem mi tévedünk, hanem megint az előterjesztő, mert most is azt prognosztizálja, hogy a jövő évben összességében csökken az adóteher, ehhez mutatja be a számokat, valójában - meggyőződésünk -, számításaink szerint, mintegy egy százalékkal növekszik, ahogy ezt már nagyon sok gazdaságkutató már kimutatta. Erre hívjuk fel a figyelmet, és az 1/a pontban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ezért javasoljuk ezt, mert most már második éve rossz irányba megy a kormányzás. El kellene kezdeni az adókat csökkenteni.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mádi László úr házszabályszerűséget firtató és az idő pazarlására vonatkozó megjegyzéseihez szeretnék hozzászólni.

Őszintén nagyon szeretnék egyetérteni Mádi László képviselőtársammal, és ha a mai nap eredményeként bekövetkezik, ami a mondandóm, akkor valószínűleg teljesen egyet is fogunk érteni. Ugyanis azt gondolom, hogy a Házszabály betartása nem egyszerűen a módosító indítványt benyújtó képviselők kötelessége, hanem legelsősorban az előterjesztő feladata. Ennek megfelelően, ha megtekintjük, hogy mit is terjesztett be a kormány a T/1501. szám alatt, akkor megállapíthatjuk, hogy tulajdonképpen ehhez bármilyen törvény módosítását be lehetne terjeszteni módosító indítványként, hiszen a címe mindössze annyi, hogy "Az adó- és járuléktörvények változása". Amennyiben ez így van, akkor kérdezem, hogy az alkalmi munkát szabályozó törvény hatálya mennyiben tartozik az adótörvények címszó alá, és folytathatnám a sort.

Nem vitatom természetesen, hogy ezeknek a kérdéseknek van összefüggése a közterhekkel, de azt gondolom, akkor legalább annyi tisztességet kellene megadni, hogy sorolják fel szépen egyszer már fel a címben, ahogy arra előírás is vonatkozik, hogy mely törvényeket akarják módosítani, és akkor valószínűleg ez a vita elkerülhető lett volna.

Elkerülhető, és azt gondolom, akkor nem is kell folytatni Bauer Tamás képviselőtársam indítványa feletti vitát, ha a kormány, az előterjesztő úgy, ahogy ilyen helyzetekben illik, levonja a konzekvenciát, a T/1501. törvényjavaslatát visszavonja, házszabályszerű formában beterjeszti (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.), és ugyanígy jár el a T/1517. indítvánnyal, amely ugyan most nincsen tárgysorozatban, de ami ugyanilyen problémákkal küszködik.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból. - Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Így van! Igazad van!)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Mádi László úr, a Fidesz képviselője.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Orosz Képviselőtársam! Be lehet terjeszteni, a képviselőknek joga és lehetősége, törvénymódosításra indítványt a Ház elé. Ha ön más ponton is módosítani akarja az adótörvényeket, mint amit a beterjesztés felölel, akkor megteheti ezt az indítványát. Azonban teljesen logikusan nem volt ez mindig így, 1990 és 1994 között lehetett kiterjesztőleg benyújtani módosító indítványokat, azóta nem lehet, azóta csak azokhoz a pontokhoz lehet, amelyekre a beterjesztés koncentrál. Tehát ilyen értelemben nem megalapozott az, amit ön mond ezzel kapcsolatosan.

Kovács Kálmán képviselőtársam természetesen elmondta az adócsökkentés ügyét és azt, hogy ebből valósult meg az elmúlt ciklusban, és méri ezt a jövedelemcentralizáció és a redisztribúció csökkenésével. Ezek szakszavak, az a lényeg, hogy az állam kevesebb beavatkozást tesz, a gazdaság folyamataiban visszább húzódik. Ha megnézi az adatokat, a beterjesztett tájékoztatást, az adótörvényekben is szerepel ilyen, a jövő évben csökkenni fog az állam részvétele a gazdaságban mind a kétfajta mérőszám alapján.

Tehát, tisztelt képviselőtársam, alaposan olvassa el azt az előterjesztést, mert - ellentétben a korábbi időszakkal - az adótörvények mellett nagyon sok olyan tájékoztató adat is megjelent, amely a képviselők nagyobb fokú tájékozottságát szolgálja, és ilyen értelemben ez tényleg csak akkor tud megvalósulni, ha el is olvassák.

Amennyiben az ez évi folyamatokat értékeljük, akkor állandóan azt mondta az ellenzék, hogy megszorító intézkedéseket kell tenni, ilyen csomagot kell, olyan csomagot kell, amolyan csomagot kell, mi azt mondtuk, hogy nem szükséges. Ugyanakkor látni kell, hogy katasztrófák történtek ebben az évben, amelyeknek kell hogy legyen bizonyos értelemben konzekvenciája. Tehát a jövő évben 1-1,5 százalékkal alacsonyabb növekedéssel tudunk számolni, mintha nem lett volna háború (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem lettek volna természeti katasztrófák. Mi felelősséggel rendelkezünk, ezért a felelősség alapján a következtetéseket is levonjuk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Rengeteg kétperces felszólaló van. Kérem a képviselő hölgyeket és urakat a két perc betartására.

Tállai András, a Fidesz képviselője következik. Megadom a szót kétperces hozzászólásra.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy az ellenzéki képviselők figyelmét, ami az adócsökkentést illeti, elkerüli a törvényjavaslat 80. §-a, amely a személyi jövedelemadó-törvény 40. §-át módosítja, amely a családi kedvezményről szól.

Ebben az van, hogy 2000. évtől egy és két eltartott esetében a kedvezmény mértéke 2200 forint/fő, három gyermek esetén pedig 3000 forint/fő lesz. Ismert, hogy ez már ebben az évben is hatályos, kisebb összeggel. Tehát aki erre azt mondja, hogy ez nem adócsökkentés, akkor nem tudom, mire gondol. Egyébként ez a kedvezmény államháztartás szintjén közel 50 milliárd forintot jelent a rendszerben, mégpedig úgy, hogy emellett semmilyen más adókedvezmény nem szűnt meg, tehát ez az érintett családoknak, amely közel 1 millió 200 ezer család Magyarországon, egyértelműen adócsökkentést jelent.

Ha önök úgy gondolják, hogy két gyermek esetén 52 800 forint adókedvezmény nem adócsökkentés, akkor el kell menni egy ilyen családhoz, és megkérdezni tőlük, hogy ez számukra adócsökkentés-e. Valószínűleg azt fogják válaszolni, hogy igen, ez adócsökkentés. Azt lehet vitatni, hogy ez egyszerű és nagy arányú-e. Én erre azt mondom - kapcsolódva Horváth képviselőtársamhoz -, ez egy folyamatos és jelentős adócsökkentés. Való igaz, hogy ezt csak azok tudják igénybe venni, akik jövedelemmel rendelkeznek, és ezáltal nyilván fizetendő adójuk van.

Úgy gondolom, hogy ez olyan jelentős változás az adórendszerben, amelyet nincs az a politikai erő, amely vissza tudna fordítani, el tudná venni ezektől a családoktól. Azt gondolom, hogy ezt figyelmen kívül hagyni, és adóterhelésről beszélni és nem azokról a családokról, akiket ez közvetlenül érint, ez mellébeszélés.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz és az MDF soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás úr, az SZDSZ képviselője.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem vitatom, Tállai úr, hogy ezen a ponton van egy csökkenés, amit más pontokon - jövedéki adó, szja általános szabályozása - ellensúlyoz növekedés, és átlagban két év alatt 150 milliárd forinttal nő az adóterhelés. Ha ez az 50 milliárd nem lenne, akkor 200-zal nőne, emiatt csak 150-nel. Egészében véve az adók növekednek.

Amiért még Horváth képviselő úr felszólalása után megnyomtam a gombot, az a következő: azt mondja Horváth képviselő úr, hogy ez a 40-60, 60-40 adófilozófia és nem mondtuk, hogy azonnal. Igaz, ezt mondta? Én olvastam negyven éven át filozófiakönyveket, amelyekben az volt, hogy az állam elhal, csak a gyakorlatban a népi demokrácia állama évről évre erősödött. A filozófia ilyen értelmezését nem szeretem. Ha önöknek az az adófilozófiája, hogy csökkenteni kell az adókat, tessék csökkenteni az adókat és nem növelni.

Ezt az észrevételt nem tettem volna meg, nem is tettem meg tavaly, mert egy év alapján ilyen észrevételt nem volna indokolt tenni, mert tényleg nem egy év alatt kell egy kormányprogramot megvalósítani. Még idén sem tettem volna meg ezt az észrevételemet, kifogásomat, ha nem az lenne a helyzet, hogy először bejelentette a miniszterelnök úr, hogy az adóreform, amit idénre terveztek, az idén nem lesz, majd utána azt is bejelentette, hogy ebben a ciklusban az adórendszerben lényeges változás már nem lesz. Talán ön is hallotta a miniszterelnök úrnak ezt a bejelentését. Ha önök a ciklus egészére ígértek nagy arányú adócsökkentést, amit számszerűen idéztem, és ezek után a miniszterelnök úr bejelenti azt - miután az első két évben növekedtek az adók -, hogy ebben a négyéves ciklusban már nem fogják az adórendszert lényegesen változtatni, akkor nekem megvan a jogom ahhoz, hogy számon kérjem önöktől ezt az ígéretet.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

 

(10.20)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Pál Béla úrnak, az MSZP képviselőjének.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Talán megütközést keltek a tisztelt Házban, ha azt kell mondjam, hogy egyetértek Horváth János képviselőtársam mondanivalójának első mondatával. Nevezetesen azzal, amikor arról beszélt, hogy a tisztelt Ház egy része memóriazavarban szenved. Azzal pontosítanám, hogy igen, ezzel egyetértek, de memóriazavarban kormánypárti képviselőtársaink szenvednek, hiszen ők voltak azok, akik nagyarányú adó- és járulékcsökkentést ígértek a választópolgároknak, és ezzel el is nyerték a szavazatukat.

Ha ezt nem hiszi el nekem, kedves Horváth János professzor úr, akinek szakmai munkáját természetesen nagyra becsülöm, akkor azt ajánlom, hogy kérdezze meg a választópolgárokat, mert ők még ma is úgy emlékeznek, hogy nagyarányú adó- és járulékcsökkentést ígértek. Arra vonatkozóan pedig, hogy ez nem egy csapásra következik be, hadd tegyem azt a megjegyzést, hogy ezt még el is lehetne fogadni, csak akkor némi összhangot kellene teremteni a szakma és a politikusok nyilatkozatai között, hiszen az elmúlt hetekben olvashattuk Orbán Viktor miniszterelnök nyilatkozatát, amely szerint ebben a ciklusban már nem várható adó- és járulékreform.

Végezetül hadd tegyek egyetlenegy megjegyzést Tállai András képviselő úr hozzászólásához. Igen, igaza van, a családok jelentős részét valóban kedvezően érinti a gyermekkedvezmény. Csak arról feledkezik meg, amire pedig utal szabaddemokrata képviselőtársaim módosító csomagja és a szocialista módosító csomag is, hogy a családok egyharmada nem tudja igénybe venni ezt a kedvezményt. A mi módosító javaslatainkban éppen ezért azt fogalmaztuk meg, hogy ez épüljön be a családi pótlék rendszerébe, és ilyen módon ne csak a családok kétharmadának, hanem a legrászorulóbb családoknak, ennek az egyharmadnak is legyen lehetősége ezzel a kedvezménnyel élni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lentner Csaba úrnak, a MIÉP képviselőjének.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Véleményem szerint álszent dolog volt adócsökkentésekről beszélni, álszent dolog volt adócsökkentéseket ígérni. Most ellentmondásos kép, hogy az előző kormánykoalíció pártjai ezt a kormányzópárton számon kérik. Miről van szó?

Arról van szó, hogy az ellenzéki pártok megfogalmaznak egy preambulumot a kormánypártok adótörvénycsomagjai elé. Ebben kérik azt, hogy csökkenjen az szja, csökkenjenek a járulékterhek. Ugyanakkor azt kérik, hogy ezzel szemben nőjenek a családi kedvezmények, tehát tovább nőjön a családi pótlék, a gyermekkedvezmény. Felmerül a kérdés, hogy ha csökken az adóbevétel, miből nőjenek az állami közkiadások. A gazdaságban itt egy fiskális kényszer van. A kormánynak sajnos nincs arra eszköze, hogy a Nemzeti Bankra, a kereskedelmi bankszektorra hatást gyakoroljon.

Magyarországon a legkevesebb adót a kereskedelmi bankok fizetik. Tessenek megnézni az 1998. évi zárszámadást, 18 milliárd forint a befizetés. Az ezer sebből vérző kis- és középvállalkozói szektor ezzel szemben 1998-ban 290 milliárd forintot fizetett be. Talán inkább arról kellene beszélni, hogy a bankok, a biztosítótársaságok miért nem fizetnek adót. Tehát az SZDSZ-es képviselők vajon miért nem azt javasolják a kormánynak (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból.), hogy ebbe az irányba terjesszék ki? Tehát a lakosságot, a hazai vállalkozásokat tovább nem lehet srófolni.

Ezen preambulumtervezeten túl sokat nem érdemes vitatkozni, azt javasolnám, hogy érdemi kérdésekről szóljunk. Olyan kérdésekről, amelyek a lakosságot, a hazai vállalkozókat egyaránt érdeklik és érintik.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Surján László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Hallgatva a vitát a Házszabály értelmezése körül, sajnos az jutott eszembe, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. A Házszabálynak ezeket az ellenzéket korlátozó lépéseit önök voltak olyan kedvesek kitalálni (Közbeszólás.) és elénk terjeszteni. Bauer képviselőtársam azt mondja, hogy együtt. Tekintettel arra, hogy az akkori ellenzékben volt annyi önmérséklet, hogy a Házszabály létét fontosabbnak tartotta, mint a beleépített ellenzéket megszorító intézkedéseket, egy kétharmados kormányzati többség birtokában gyakorlatilag ezzel most visszaélni, és erre hivatkozni nem lehet.

Azt gondolom, hogy egyébként nem teljesen hibásan gondolta ezt az akkori kétharmados többség. Parttalanná lehet tenni egy adótörvényt, gyakorlatilag végtelenségig obstruálni lehet a dolgok végrehajtását, és ezért akkor tessék most is megmaradni ugyanezen alapon. Arra is szeretném felhívni a figyelmet, hogy ne tessék összekeverni a mértékeket és a reformot. Az adóügyben a reform egy gyökeres átalakítást jelent. Azt hiszem, nem nagyon kell magyarázni, hogy erre a választások előtti évben és a választások évében nem kerül sor. Most kellett volna megtenni, ha most nem sikerült, akkor ebben a ciklusban nem lesz.

De ez nem azt jelenti, hogy a mértékekben vagy bizonyos részelemekben még jelentősnek mondható változások ne lehetnének, ezt senki nem állította. A reform egy globális nagy átalakítás, és a mértékek között ne csináljunk azonosságot. Akik csomagot követelnek, azok most ne álljanak elő szociális demagógiával.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Orosz Sándor úrnak, az MSZP képviselőjének.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kialakult vita néhány pontjához szeretnék szólni. Legelőször is talán Surján képviselőtársam megjegyzésére. Azt gondolom, hogy az ellenzék korlátozása kérdésében a jelenlegi parlamenti ciklus példát mutat arra, hogyan lehet a demokrácia játékszabályainak a formális betartásával totálisan antidemokratikusan működtetni a parlamentet. Ezt tudja nyújtani ez alapján a Házszabály alapján a mostani kormánykoalíció.

Arra vonatkozóan, hogy az a rendelkezés, amelyre hivatkozott, kit korlátozott, még egyszer szeretném elmondani, hogy az előterjesztőt. Ez azzal a követelménnyel járt, hogy valamennyi módosítani célzott törvényről külön törvényjavaslatot kellett benyújtani. Szíveskedjék visszaemlékezni, hogy ezek így következtek be! Tállai képviselőtársam kétségbe vonta az ellenzéknek azt a jogát, hogy egy ilyen módon beterjesztett törvénycsomag - mert csomag ám ez is - dolgában ne értékelje a beterjesztés egészét.

Ugyanis itt pontosan arról van szó, hogy egy ilyen formában beterjesztett indítványnál igazából a képviselők egy része - aki nincs itt egy órával korábban - lehet, hogy nem is tudja, melyik szakaszban vagyunk, és ez a bizonyos első szakasz nagyon széles kört érint.

Éppen ezért azt gondolom, hogy helyén való egy ilyen módon beterjesztett törvénynél, és nem időtrabló, nem házszabályellenes, ha értékelik annak az összhatását. Ez pedig, ha a részelemekben van is csökkenés, összességében emelés.

Itt szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy bevezetésre kerül lényegét tekintve egy új adónem, ezt pedig úgy nevezik, hogy adóbírság, mert egy ilyen módon módosított nagy adócsomag azt fogja eredményezni, hogy a választópolgárok, az adózó polgárok jelentős része egyszerűen követni se fogja tudni a törvény módosításait.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Göndör István úr, az MSZP képviselője.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Sajnos elég későn kapunk szót ahhoz, hogy reagáljunk, de én is Mádi Lászlónak szeretném visszaidézni.

Kedves Képviselőtársam! Az 1999. évi költségvetési törvényben kezdődött az a tisztességtelen játék, amikor olyan paragrafusok kerültek a rendszerbe, amelyeknek semmi közük sem volt még a költségvetéshez sem, még megnyitva sem. Sőt, ott kapcsolódó módosító indítvánnyal került be olyan indítvány - jelesül a nyugdíjtörvénnyel kapcsolatos változások -, amelyre vonatkozóan még lehetőségünk sem volt, hogy a részletes vitában esetleg kifejtsük a véleményünket.

Arra is szeretnék még hivatkozni, hogy tessék megnézni, itt van az ajánlás 240. vagy a 317. pontja, amely e vitaszakaszba tartozik. Tehát külön fogunk még beszélni erről a képviselőtársaimmal. Azt hiszem, hogy erről nem kellene tovább nyújtani a szót.

Tállai képviselő úrnak jelzem, hogy újabb kétpercest fogok kérni. Már kértem a szakértőinket, hogy hozzák be - az Adóhivatal elnökhelyettese, a Pénzügyminisztérium képviselője alig egy hónappal ezelőtt nyilatkozott arról, hogy az adóterhelések globálisan fél százalékot meghaladóan növekedtek.

Tehát elbeszélhetünk egymás mellett egyes szegmensekben a csökkenésről - jelesül, amit most ön elmondott a gyermekkedvezményről -, de összességében az állampolgárok adóterhei növekedtek, és sérelmezzük, hogy pont annak a rétegnek nőtt az adóterhe, akinek kicsi a jövedelme.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

 

(10.30)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Kovács Kálmán úrnak, az SZDSZ képviselőjének.

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Tisztelt Ház! Az ügyrendi vita helyett visszatérnék az érdemi részéhez. Lentner képviselőtársam azt mondta, hogy ebben az anyagban szerepel, hogy adót kellene csökkenteni bizonyos területeken, de legalábbis összességében, fokozatosan, miközben szerepel hogy a családokat támogatni kell és a vállalkozásokat kedvezményezett helyzetbe kell juttatni. Hogyan lehetne? - mondja ő. Hát ha csak csökkentünk, itt meg adunk, hát ezt hogyan lehet? Hát egy nagy tételt kifelejt ebből a rendszerből, az államháztartást. Úgy lehet, hogy az államháztartásnak az állami közvetlen költségei részét meg kell reformálni. Ott meg kell szüntetni a pazarlást.

Ez az, ami hiányzott egyébként a Fidesz-programból is, hogy hol lesz az a reform, ami lehetővé teszi a nagyarányú adócsökkentést, melyik szektort fogja átalakítani úgy, hogy ne pazarolja már tovább a központosított összegeket. A kiadásokat kell megszorítani. Mi azt mondtuk, amikor azt mondtuk, hogy kellene némi kormányzati lépés, a kiadásokat. Nem a lakosságot, az állami pazarlást kell visszafogni. Szeretném mondani, hogy előttünk van tényként, ígéretként volt előttünk autópálya-építés, és egy centi se épült meg, az is előttünk volt, hogy ez kisebb adóterhet jelent, hát többet fog jelenteni. De tényként előttünk van a '98-as év zárszámadása, ami az első félévben még arányos teljesítést mutat, a második félévben 150 milliárd forintos túlteljesítést mutat az állami kiadások területén. Tessék megnézni az összefoglaló táblázatot: plusz 150 milliárd.

Az összes árvízkár, mondjuk, hogy 35-50 milliárd, mondjuk, hogy 50 milliárd. Kérdezem én: melyik volt nagyobb csapás? Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mádi László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Göndör István elhagyta a termet, úgyhogy... Mégis hozzá kívántam volna szólni. Egyetértek avval teljesen, és jó lenne, hogyha a vita helyett a konszenzus, vagy az építő jellegű továbblépési lehetőségek feltérképezése jellemezné a vitát, hogy a Házszabályt be kell tartani, és nem kell olyan módosító indítványokat tárgyalni, amik nem illeszkednek az adott törvényhez. Hiszen ez egy racionális jellegű szabályozás, nyilvánvalóan, hogyha az embernek más szándékai vannak, akkor nyújtson be önálló indítványt, hogy azt a Ház meg tudja tárgyalni, hogy jogos-e az, hogy az a parlament elé kerüljön-e, vagy nem.

Ami példát felhozott, abból az egyik példát, amit említett, azt nem támogatja a Fidesz-Magyar Polgári Párt, a másik példa pedig nem jó példa volt, tehát az adott pontnak a kiegészítését érinti a beterjesztés, tehát ilyen értelemben nem volt megalapozott az előterjesztése vagy a mondandója.

Kovács Kálmán képviselőtársam, a katasztrófák kapcsán azért azt gondolom, hogy kicsit méltányosabban kellene közelíteni a folyamatokhoz, hiszen kimutathatóan nemcsak a gazdasági növekedés kisebb voltában, hanem tényleges kárelhárításokban, tízmilliárdos, sőt összességében talán meglehetősen százmilliárdos nagyságrendű kiadás vált indokolttá, ami a kiadásokon belüli átcsoportosításokat eredményezett, és ezzel kapcsolatosan én azt gondolom, hogy az SZDSZ is remélem, egyetért azzal, hogy az embereket, a polgárokat meg kellett segíteni és a károkat el kellett hárítani, még akkor is, hogyha ez éppen nem az ő felelősségük és lehetőségük volt, de attól még ezzel kapcsolatosan a megértését azt gondolom, hogy joggal várhatom el. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László úrnak, az MSZP képviselőjének.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen elnök úr. Tisztelt Ház! Sok kétperces volt, így Tállai képviselőtársamnak a kétpercesére szeretnék elsősorban reagálni azzal a céllal, hogy elérjem azt, hogy ne vezessék félre a választópolgárokat, meg leginkább magukat se.

Szóval, a számok önmagukért beszélnek tisztelt képviselőtársak. Hogyha megnézik azt a táblázatcsomagot, amit kaptunk az adótörvényekhez, akkor világosan láthatják, hogy 1998-ban 152 milliárdot hagyott a polgárok zsebében az előző kormányzat. Ehhez képest '99-ben elvett több mint 70 milliárd forintot a Fidesz-kormányzat, és gyermekkedvezmény címen visszaadott ebből 36 milliárdot, tehát megkurtította az embereket, a polgárokat. Ha nekem nem hisznek, olvassák el a 18. számú táblázatot.

És hogy hogy fog alakulni az adóterhelés tisztelt képviselőtársak? '98-ban 656 milliárd forint volt az összes bruttó személyi jövedelemadó-bevétel. Ehhez képest '99-ben várhatóan 731 lesz, tehát durván 74 milliárd forint a növekmény, 2000-ben pedig a kormányzat 866 milliárdot, tehát 135 milliárd forinttal többet akar behozni, miközben az adóalapot nem tudja olyan mértékben - mert intézkedést meg nem fogalmaz meg hozzá -, bővíteni. Tehát egyértelműen látható, hogy lényegesen növeli az adóterhelést.

Ezen túlmenően Surján képviselőtársamtól azt szeretném kérni, hogy fejezzék már be azt a gyakorlatot, hogy a Fidesz képviselők mondják meg azt, hogy kik szólalhatnak föl ellenzéki padsorokban. Mi sem mondtuk azt az elmúlt négy év során, hogy azok, akik eladósították ezt az országot, akik miatt a Bokros-csomagra szükség volt, azok ne szóljanak hozzá, ne kerülhessenek azok újabban kormányzati pozícióba. Fejezzük be ezt a gyakorlatot, képviselőtársam. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Kertész István, az MSZP képviselője.

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csodálkozom Mádi László képviselőtársamon, és a kormányoldalon ülő, hasonló gondolatokat megfogalmazó képviselőtársaimon. Ha szorosan vesszük a Házszabály rendelkezéseit, akkor a 29-es, a 30-as és a 31-es megfogalmazott javaslat, az ajánlási pontokat mondtam, házszabályellenes, hiszen az áfa-törvény 71. §-a meg sincs nyitva, tisztelt képviselőtársaim.

Ugyancsak házszabályellenes az a 275. számon szereplő javaslat, amely egy új paragrafussal bővíti a törvénytervezetet és javaslatot, s amelyik egy eddig szóba sem került törvényhelyet, az 1998. évi XXIV. törvényt, a külföldiek magyarországi befektetéséről szóló törvényt hivatott módosítani.

Meg sincs nyitva, meg sincs említve, és ezért én úgy gondolom, hogyha jogosnak tekintik ezeket a kritikai felvetéseket a házszabályszerű megoldásról, akkor először saját magukon vegyék számon.

Tisztelt Tállai képviselő úr! Keller László az előbb mondta, és valamennyien megkaptuk a 2000. évi költségvetési tervezetet, amiben az van betűvel írva, hogy a személyi jövedelemadó-bevételek 20 százalékkal nőnek. Ha ezt én összehasonlítom a 8,5 százalékkal tervezett jövedelem-kiáramlási többlethez, akkor ebből egyenes következmény az, hogy bizony a személyi jövedelemadó-terhelés masszív mértékben, értékelhető nagyságrendben nőni fog. És ez egyenlegében fog nőni. Nem jelenti ez természetesen azt, hogy nem lesznek kedvezmények, mint ahogy voltak '99-ben is kedvezmények, a gyermekkedvezmények, aminek egyébként volt egy előzménye még a mi időszakunkban is, de ugyanakkor ezt a kedvezményt a munkavállalói kedvezmény 75 milliárdos megkurtítása mellett érte el a kormányzó koalíció, úgyhogy én úgy gondolom, hogy a tényezőket összességében kell vizsgálni és egyenleget kell vonni. Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András úrnak, a Fidesz képviselőjének.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Félek, hogy annyi megszólítást kaptam, hogy két percben nem fogok tudni mindegyikre reagálni.

Kiemelnék egy témakört, és ez a családi adókedvezménynek a témaköre. Elhangzott, hogy a családok egyharmada nem tudja ezt igénybe venni. Ez a szám valószínűleg nem helyes. Ugyanis a mi információink szerint 80-85 százaléka a családoknak az adókedvezményt igénybe tudja venni. Én azt gondolom, hogy ezt az 1 200 000 családot a társadalom egyes szegmensének nevezni erőteljes csúsztatás, de mindenesetre elárulja, hogy önök hogyan gondolkodnak a családokról. Hogyha önök tudtak volna az elmúlt ciklusban olyan döntést hozni, amely a családok több mint 80 százalékának jó, akkor azt gondolom, hogy büszkék lehettek volna arra a döntésükre. De az önök döntései sajnos, éppen ellenkezőleg hatottak, pontosan a családok több mint kétharmadának volt negatív, rossz a döntés. De nem akarom újra fölhozni a Bokros-csomagot.

A másik kérdés pedig, hogy maga a családtámogatási rendszer. Jól érzékelhető, hogy mi egy olyan háromelemű rendszert dolgozunk ki, amelynek az egyik eleme a családi pótlék, illetve iskoláztatási támogatás, amely nem jövedelemfüggő, tehát alanyi jogon jár.

(10.40)

A másik eleme viszont jövedelemfüggő, tehát egyrészt a családi adókedvezmény, és azok akik a családi adókedvezményt nem tudják igénybe venni, azok fognak részesülni a szociális ellátásokban, hiszen náluk az egy főre jutó jövedelem olyan kevés, hogy ezekben az ellátásokban fognak tudni részesülni.

Ami pedig azt illeti, hogy önök a részletes vitából általános vitát gerjesztettek, számomra azt veti föl, hogy valószínűleg önök az adótörvényekről általában tudnak és szeretnek beszélni, de konkrét módosító javaslatuk a törvényjavaslathoz nincsen, ezért inkább szeretnek adóterhelésről, erről-arról beszélni. A módosító javaslataik nagy része egyébként mind olyan jellegű, hogy a beterjesztett javaslatot vonja vissza a kormány. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ehhez nem kell nagy ötlet, uraim. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Babák Mihály úrnak, a Fidesz képviselőjének. (Varga Mihály az ülésterem végébe megy és a hivatali páholyban ülőkkel konzultál.)

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm, elnök úr, a szót. Tisztelt Ház! Az imént több alkalommal elhangzott az, hogy reform-e vagy sem, amit a kormány beterjesztett. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Ezen tényleg lehet vitatkozni, hogy milyen mértékben reform a reform. Úgy gondolom, a kormány által beterjesztett 142 oldal egy reform része, és több alkalommal, több éven keresztül lesz lehetőség arra, hogy ezeket a szabályokat még jobban az élethez igazítsuk. Tehát 142 oldalról azt mondani, hogy semmi és nincs reformelem benne, úgy gondolom, ez nem igazán helytálló.

Az adócsökkentés kérdésében pedig szintén lehet vitatkozni, hogy mennyit tudott már megvalósítani a polgári kormány az adók csökkentéséből, lehet róla tényleg. De Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Kedves Képviselőtársaim! Az imént is szóba került az, ha nem sújt minket a természeti csapások oly sok ága és ha nem maradtak volna a védművek, a gátak ilyen állapotban, akkor úgy gondolom, kevesebb kár ért volna és több pénz maradt volna a költségvetésben arra, hogy segítsük a magyar családokat és csökkentsük az adóterheket. Azt azért el kell mondanom önöknek, hogy az országban járva az emberek jó szívvel vették tudomásul, hogy a kormány nem hagyta magukra a bajbajutottakat úgy, ahogy ezt önök esetleg várták volna tőlünk, tettük a magunk dolgát.

Nos, több adócsökkentésről lehetett volna szó, ha a tb-tartozások nem ilyen magas szinten vannak. Nagyobb arányú adócsökkentésre lehetett volna lehetőség, ha nincsenek APEH-tartozások, ha nincsenek bajban a nyugdíjalapok, nincsenek túlterhelve a tb-alapok. Nos, önök azt mondják a javaslataikban, hogy a családi támogatást a családi pótlék keretein belül oldjuk meg. Úgy gondolom, hogy önök ezzel államháztartási kiadásokat kívánnak növeltetni velünk, mi pedig pontosan az ígéretünket tartjuk be azzal, hogy a családoknak az adókedvezményt biztosítjuk. Úgy gondolom, hogy az ígéreteink betartása felé haladunk és úgy gondolom, hogy emellett ki is kell tartanunk és folytatni fogjuk az adók csökkentését. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) De kérem, önök azt hagytak ránk, amit hagytak. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Surján László úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. SURJÁN LÁSZLÓ (Fidesz): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Néhány megjegyzés. Kénytelen vagyok visszaemlékeztetni a Bokros-csomagnak egy olyan elemére, amit az Alkotmánybíróság megvédett a támadások ellenére. Ez pontosan az volt, hogy a Bokros-csomag volt emlékeim szerint az első olyan nagy jogi mű, amely éktelen sok törvény egyszerre való módosítását csinálta. Ezt a műfajt, amelyet most kritizálni tetszenek, én is kritizálom, nem szeretem ezt a fajta jogalkotást, ugyanakkor elképzelhetetlennek tartom, hogy ebben az évben folyamatos, heti hétnapos ülésezés mellett is végére tudnánk járni az adómódosításoknak, ha az összes dolgot külön-külön törvényben terjesztik elénk. Ráadásul akkor félórás, órás, tízórás vitákat hallanánk arról, hogy miért nem látjuk az összefüggéseket és miért darabolta szét a kormány. Ez az érem másik oldala.

Nem tartom helyesnek azt, hogy egy kormányváltás utáni fél év adatait valami különös költekezésként fogjuk föl. A kormányváltások általában pénzbe kerülnek, például a miniszterek hathavi dupla bérébe, ahol a régi is kap, meg az új is kap. Tudom, hogy az egészhez képest ez azért nem meghatározó, de jellemző módon ez is benne van.

Keller képviselő úrnak a hozzám intézett dolgát viszont visszautasítom. Én egyetlen szóval nem mondtam azt, kedves képviselőtársaim, hogy ki szóljon hozzá és hogyan. Azt mondtam, hogy aki másnak vermet ás, maga esik bele. Ettől senki nincs korlátozva, ne adjanak a számba olyat, amit az önök PR-technikusai kiadtak, hogy minket valamilyenfajta ördögöknek és agresszív embereknek állítsanak be. Ezt kénytelen vagyok visszautasítani, kicsit agresszíven ugyan, de határozottan is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Balczó Zoltán, a MIÉP képviselője.

Megadom a szót.

BALCZÓ ZOLTÁN (MIÉP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Teljes mértékben egyetértek azzal, hogy az első ajánlási pontban szereplő, az adótörvények egészére és összefüggéseire vonatkozó javaslat igenis megtárgyalásra kerüljön az Országgyűlés plénuma előtt.

Egyet azonban nem értek. Ennek a törvényjavaslatnak volt egy általános vitája. Az általános vita arra szolgált, és önök el is mondták pontosan azokat az elképzeléseket, a kormány beterjesztett javaslatától több ponton alapvetően eltérő véleményt, mint amit mi is elmondtunk, ami egy egészen más koncepció. Tehát ez már egyszer ebben a Házban lezajlott. Az ilyen módon beterjesztett általános irányelvek vagy preambulum a következő zavart okozza. Tételezzük föl, mivel módosító indítványokról beszélünk, hogy ezt megszavazza az Országgyűlés, attól kezdve nincs ilyen törvény. A módosító indítványok beterjesztésére az jellemző és a továbbiakban azért terjesztett be az MSZP, SZDSZ is számos indítványt, mert megítélése szerint javítani akar ezen a törvényjavaslaton és ezek olyan módosítások, hogy ha azt megszavazza az Országgyűlés, akkor ilyen kiegészítéssel valósul meg ez a törvény. Ennek a preambulumnak a megszavazása esetén logikailag, tételezzük föl, ettől kezdve ez a törvény nem létezik.

Természetesen annak megvan a maga haszna, ha egy párt ellenzékben összefoglalja azokat az irányelveket, amelyeket kormányra kerülve meg akar valósítani, én személy szerint bízom benne, hogy ebből a szempontból ez felesleges. Annyit hadd tegyek hozzá, hogy nyilván az érdemi módosító indítványok vitáját kellene megtenni, amire most azért nem került sor itt, a tárgyalás elején, mert sajnálatos módon a kormánykoalíció a plenáris üléseken mindig kisebbségben van, mint most is. Köszönöm. (Taps a MIÉP soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyet foglaló Eiden Mork Bjarne urat, a norvég állami számvevőszék elnökét és az általa vezetett delegáció tagjait. (Taps. - Eiden Mork Bjarne felállva köszöni meg a tapsot.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok.

Ezután folytatjuk a kétperces hozzászólásokat. Kétperces hozzászólásra következik Lentner Csaba, a MIÉP képviselője. (Font Sándor Varga Mihály államtitkár üres székére mutatva: Elnök úr, megbukott a kormány. - Derültség.)

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! (Zaj. - Közbeszólások: Hol a kormány? - A háta ott van!) A hátsó padsorban van a kormány. (Varga Mihály a hátsó sorból előrejön és elfoglalja a helyét. - Font Sándor: Nem bukott meg a kormány.)

ELNÖK: Tehát kétperces hozzászólásra következik Lentner Csaba.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Megy az időm közben, igen. Tisztelt Képviselőtársaim! Egy korábbi hozzászólásomra Kovács Kálmán képviselő úr egy figyelemreméltó hozzászólást tett. Azt mondta, hogy az állami közkiadások, családvédelmi támogatások növelésének egyik lehetséges formája lehetne az állami hivatalok működési költségeinek a csökkentése. El kell ismerni, ez egy lehetséges forrása lehetne a szociális támogatási kör bővítésének. Azonban az én véleményem szerint olyan mértékű állami hivatali túlköltekezés, amilyen volumenű forrásigény jelentkezik a szociális szféra részéről, nem áll rendelkezésre.

A másik fontos dolog, Mádi képviselő úr utalta arra, hogy nagyobb türelmet tanúsítson az ellenzék, hiszen 1998-ban, 1999 első felében természeti katasztrófák voltak és ez több tízmilliárdot emésztett fel. Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván ezeket a természeti katasztrófákat is adóbevételekkel, forrás-átcsoportosítással kell hogy rendezze a központi költségvetés, a kormány. Egy fontos dolog: nem több tízmilliárdos katasztrófák történtek ebben az országban, hanem több százmilliárdos katasztrófák történtek. Nemcsak a víz-, viharkárokat sorolnám ide, hanem ide sorolom a katasztrófakörbe a Postabank működését, a befektetési fejlesztési bank működését, a gázközművagyon helytelen privatizációját, amiért most kell majd helytállni a kormánynak. Ezen értékvolumen legkevesebb 300 milliárd forint, és bizony ez keményen az adófizetők pénzéből megy el.

 

(10.50)

Visszás jelenség ugyanakkor, hogy a kormány, a mindenkori kormány ott próbálkozik pótlólagos adókat bevetni, ahol az adott társadalmi réteg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) érdekérvényesítő képességét a leggyengébbnek vélelmezi. Hát most a bor jövedéki adójával meglehetősen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) ellentmondásos helyzet van, később majd még erre visszatérek.

Köszönöm szépen. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Orosz Sándor úr, az MSZP képviselője.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Igen nehéz egy ilyen grandiózus törvényjavaslatnál a részletes, de már az általános vitát is pontosan betartani. Ezt azért kell előrebocsátanom, mert most olyanokra reagálok, ami már talán 10-11 hozzászólással ezelőtt hangzott el.

Ugyanakkor mégis fontos tisztázni ezt a házszabályszerűséget, hiszen a mi munkánk a jogalkotás, aminek természetesen csak akkor lehet hatása a polgárokra, ha az valóban jog. Márpedig az Alkotmánybíróság állandó álláspontja az, hogy csakis a törvényes rendben meghozott törvény töltheti be a jog szerepét. Éppen ezért érdemes foglalkozni még a házszabályszerűség kérdésével.

Emlékeztetőül, amikor bent volt Mádi képviselőtársam, utalt Göndör István hozzászólására, és úgy minősítette: egyetért azzal, hogy a 240. ajánlási pont nem házszabályszerű, de azzal védekezett, hogy ezt kérem nem is támogatták. Ha ez az álláspont igaz, akkor abszolút nem értem, hogy önmagában Mádi képviselő úr azt gondolja, hogy az ő támogatásuk tesz valamit házszabályszerűvé? Mert akkor a 317. indítványt - ami egyébként a mostani vitaszakasznak is tárgya, tehát nemcsak az 1. pontról vitatkozunk - logikusan házszabályellenesnek kellett volna minősíteni, hiszen az eredeti javaslat az illetéktörvény melléklete 16. címe 2. pontjának egy mondatát módosítja, ehhez egyik képviselőtársunk benyújtott a 9. cím teljes egészét átíró rendelkezést. Ha ez házszabályszerű, akkor nem tudom, hogy milyen vélemények szerint lehet házszabályszerűtlen Bauer képviselőtársam 1. pontban szereplő indítványa.

Azt gondolom, hogy csak azonos mércével lehet mérni, nem attól függ a házszabályszerűség, hogy ellenzéki vagy kormánypárti képviselő nyújtja-e be, vagy attól, hogy a Fidesz támogatja-e vagy sem. Ráadásul Font úr indítványa a polgároknak is sokba fog majd kerülni, ha elfogadjuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Pál Béla úrnak, az MSZP képviselőjének.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én először Babák Mihály képviselőtársamnak szeretnék reagálni arra, hogy valóban neki is igaza van abban, hogy rekordok könyvébe kínálkozó teljesítmény ez, amit most az Orbán-Torgyán-kormány végzett. A hazai gyakorlatban tényleg mindenképpen csúcsteljesítmény, de nemzetközi viszonylatban sem számítana a szerény teljesítmények közé - nevezetesen - az, hogy 23 törvénymódosítást 232 paragrafusban egy törvénybe gyömöszöltek bele. Nem is ezzel van bajunk, hanem a dolog tartalmával, kedves képviselő úr.

Így tehát áttérve arra, amiről most vitatkozunk, nekem az a véleményem, hogy Balczó képviselő úrnak igaza van, amikor koherenciazavart emleget tartalmi szempontból a szabaddemokraták módosító indítványa, valamint a törvénycsomag között. Csak az a baj, hogy ez a koherenciazavar pont abban a tekintetben áll fenn, hogy nem lenne megfelelő a tartalommal, hiszen a szabaddemokraták módosító indítványa arra irányul - ebben nem is értem őket, megvallom őszintén -, hogy a Fidesz választási ígéreteinek megfelelően szeretnék átalakítani az adórendszert, és egy ilyen preambulummal természetesen nem lenne összhangban a törvény későbbi tartalma. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

És még egy dolgot hadd mondjak... (A tábláról eltűnik a képviselő neve, ezzel együtt kikapcsolják a mikrofonját.) Nem fejeztem be! (Közbeszólások: Nem ült le! Csak tapsoltunk!)

ELNÖK: Kérem bekapcsolni a gépet! Képviselő Úr! Folytassa, legyen kedves!

PÁL BÉLA (MSZP): A közben eltelt időt megkapom pluszban?

ELNÖK: Megkapja.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm szépen. És még egy megjegyzést szeretnék tenni Tállai András képviselő úrnak. Nevezetesen azt, hogy a családoknak arról az egyharmadáról beszéltem, akik - ezt egyébként a Pénzügyminisztérium szakértői is elismerik - nem jogosultak sem családi pótlékra, sem iskoláztatási támogatásra, arról az egyharmadról, akiknél például ha ezt a törvényt megszavazzák, még egy 80 ezer forintos idei bruttó fizetés esetén is, annak átlagos emelkedését is figyelembe véve, továbbá két gyermek után járó adókedvezményt feltételezve még a középrétegek is reálkereset-csökkenésre számíthatnak e törvény megszavazása kapcsán.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Bauer Tamás, az SZDSZ képviselője, megadom a szót.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Babák Mihály képviselő úr azzal magyarázza azt az eltérést, ami a Fidesz választási ígéretei és a tényleges törvényjavaslatok adóemelő hatása között van, hogy milyen súlyos károk érték a magyar gazdaságot 1998-ban, '99-ben. Én csak ismét szeretném felhívni a figyelmet a számokra.

Én a ma reggeli beszédemben kimutattam, hogy a Fidesz adócsökkentő választási ígérete és a tényleges adószabályok között, amelyeket javasolt, 800 milliárd forint az eltérés. Ezen belül az a növekedés, ami '98 és 2000 között van az adóbevételben, ez 500 milliárd forint; az infláció levonásával még mindig marad 150 milliárd forint.

Ekkora károkat váratlanul nem szenvedett el a magyar gazdaság, tehát az eltérés nem a kárból fakad, nem a károkból fakad, hanem abból fakad, hogy olyat ígértek, amit nem lehet betartani, és még ezek után is növelni akarják az adókat, ahelyett, hogy csökkentenék. Tehát ne tessék a károkkal magyarázni, mert a károk, amelyek valóban felmerültek, azok az eltérésnek csak egy kis részét magyarázzák. A mi figyelmünket arra kell fordítani, hogy az eltérés nagyobbik része miből származik: az önök ígéretei és az önök cselekedetei közötti fényévnyi távolságból.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Keller László, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Sajnálom, hogy Tállai képviselőtársam nincs a teremben, de akkor is reagálnom kell arra, amit mondott.

Annak nagyon örülök, hogy végre elismerte azt, hogy a Fidesz-kormányzás ideje alatt jelentős társadalmi csoportok nehezebb helyzetbe kerültek, miközben a kormányprogram egészen mást ígért nekik. Most ő erre azt mondta itt a Házban, hogy ezt tudja, és akkor majd a szociális ellátás területén a kompenzálást igyekeznek megtenni.

Az a nagy gond, hogy most már előttünk van a kormány költségvetési javaslata is, és ez egyáltalán nem olvasható ki belőle. Az kiolvasható, hogy elvettek az emberektől több tíz milliárd forintot akkor, amikor kormányra kerültek, illetve a '99-es költségvetéssel, de hogy mikor akarják visszaadni annak a társadalmi csoportnak, az nem olvasható ki belőle.

Ami Babák képviselőtársam megnyilvánulását illeti: mindabból, amit elmondott, arra a következtetésre jutottam, hogy nem ismerték az ország állapotát akkor, amikor azokat a vaskos ígéreteket megtették. Ez rendben van az ön részéről, mert ön nem volt képviselő, nem ismerhette az ország állapotát. Azt is elfogadom, hogy a miniszterelnök nem ismerte, mert nem járt be a parlamentbe, nem tudta, hogy mit ígér. De az államtitkár úr folyamatosan figyelemmel kísérte a költségvetési vitákat! Tehát azért az államtitkár úr tudhatta, és mások tudhatták, Mádi képviselőtársam, hogy milyen állapotban van ez az ország!

Úgy gondolom, hogy akkor annak tükrében kellett volna az ígéreteket megtenni, hiszen a tb-kintlevőség, az APEH-kintlevőség - képviselőtársam - nem '95-ben, '96-ban meg nem '99-ben keletkezett, hanem a kilencvenes évek elejétől cipeljük magunkkal ezt a problémát.

Az ígéretek megalkotásánál ezt figyelembe kellett volna önöknek venni, és sajnálom, hogy ezt nem tették meg. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Horváth János úrnak, a Fidesz képviselőjének.

DR. HORVÁTH JÁNOS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Fogalomzavar megint, ismételten azt mondani képviselőtársaim, hogy a kormány, ez a költségvetés növelni akarja az adókat, nem csökkenteni - Bauer képviselő úrra ismerek itt. (Bauer Tamás: Igen, így van!) Ez teátrikus - ha tetszik gondolni - filozofikus, de téves megállapítás! (Kertész István: Nem, ez tény! - Keller László: Nem, ez így igaz!) Egyes elemeket lehet találni, ahol az adócsökkenés magasabb, másutt lényegesen kevesebb.

Azonban az egyetlen számottevő ráta az az, hogy az elvonások csökkennek. Tehát ez azt jelenti, hogy a kormány a nemzeti jövedelemnek, a GDP-nek egy alacsonyabb százalékát szedi be. Ha ennél világosabb ismertetőt bárki tud mondani, kérem, de ha ezt nem vesszük tudomásul, és úgy csinálunk, mintha nem ez lenne a fontos, akkor félrevezetjük az adófizetőket, félrevezetjük az ország polgárait. Itt igenis az állam súlya, szerepe a társadalomban csökken, mert a nemzeti termékeknek kisebb részét gyűjti be.

 

(11.00)

Ez egészen más, mint a csomag, ami ebben az évtizedben korábban történt, amire Orosz Sándor hivatkozott. Magyarországon ezekben az években a csomag általában a Bokros-csomagot hozza az emberek eszébe. Ez nem egy restrikciós költségvetés, mint ahogy ez korábban megtörtént. Ha van benne visszaszorítás, az természet adta természetverés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), de nem a kormány által kiagyalt és az országra ráterhelt restrikciós csomag.

Köszönöm.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Font Sándor úr, az MDF képviselője.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Az már nyilvánvaló, hogy a mostani vita nem az adótörvények részletes vitája, hanem az ellenzék pillanatnyi erőfölényét kihasználva átalakította ezt a vitanapot általános politikai vitanappá, de azért térjünk vissza azokra a konkrétumokra, amelyekkel majd kell foglalkozni, és amelyekre amikor a televízióközvetítés véget ér, bizonyára vissza is fogunk térni, addig ez a politikai vitanap folytatódni fog. (Közbeszólások az MSZP és az SZDSZ soraiból: Nincs is közvetítés! Most nincs is tévé!)

Keller László érdekes módon azt fejtegette, hogy a személyi jövedelemadó mennyisége hogyan növekedett meg 1997-1998-ban, majd várhatóan 1999-ben, és ebből azt a téves következtetést vonta le, hogy bizony-bizony ez a kormány növekvő elvonást tesz a személyi jövedelemadó tekintetében. Roppant téves az indoklás és a felvetés, ugyanis nem az a probléma, hogy több személyi jövedelemadó jön el, hanem örüljünk neki, mert az azt jelenti, hogy az adóalapja, a fizetések növekednek, tisztelt képviselőtársam.

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)


Azért növekedhetnek, mert a GDP megfelelő, nagy ütemben tud növekedni, miközben az inflációt tudtuk szinten tartani, tehát az infláció felett lehetett béreket emelni. A magasabb bérekhez várhatóan magasabb szja is tartozik. Ez az egyetlenegy oka, mert nem változtak az adótáblák. Ha jól emlékszem, pont csökkentek az adótábla sávjai, így nagyon félrevezető ez az állásfoglalás.

Kovács Kálmán azt kéri, hogy az államháztartás racionalizálásával kellene a többletforrásokat megteremtenie az államnak. Amikor a Belügyminisztériumban az idén tavasszal elkezdték azt az elvet, hogy néhány felesleges munkavállalót el kellene küldeni, és az ő bérüket a bér plusz növekményére fordítják a még munkában állók tekintetében, óriási ellenállásba ütközött a dolog, az ellenzékhez közelálló szakszervezetek támadást indítottak a Belügyminisztérium ellen. Ma az ellenzék azt várja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy kezdjük meg az államháztartás racionalizálását, ugyanakkor rászabadítjuk a kormányra a szakszervezetet.

ELNÖK: Képviselő Úr!

FONT SÁNDOR (MDF): Ehhez nem leszünk partnerek.

ELNÖK: Köszönöm szépen a hozzászólását. Kétperces hozzászólásra következik Burány Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr!

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Elnök Asszony! Köszönöm szépen a szót. Kedves Képviselőtársaim! Tisztelt Font Sándor Képviselő Úr! Szeretném felhívni a figyelmét egy súlyos szakmai tévedésére. Ön az iménti hozzászólásában ugyanis azt állította, hogy amennyiben a személyi jövedelemadó táblái változatlanul maradnak, akkor az adóterhelés nem nő. Ez egy súlyos tévedés. (Font Sándor: Nem ezt állítottam! Te melyik ülésteremben voltál?)

ELNÖK: Képviselő Úr! (Dr. Kis Zoltán: Felsőháziban! - Derültség.)

BURÁNY SÁNDOR (MSZP): Képviselőtársam! Nyugodtan reagáljon rám, ha úgy gondolja, hogy az érveimben valami kifogásolnivalója van, de úgy gondolom, hogy ezt az oda-vissza kiabálást érdemes lenne befejezni.

Röviden: az álláspontja akkor lenne helytálló, ha a személyi jövedelemadó kulcsa lineáris lenne, csakhogy mint tudjuk, a személyi jövedelemadó progresszív adórendszer, van benne 20, 30 és 40 százalékos adókulcs is. Attól függ, hogy valaki mennyit keres vagy 21,5, vagy mondjuk, 32, vagy 38 százalékos adót fizet összevontan valamennyi adósávba tartozó jövedelme és a hozzátartozó adó után. Ezért ha a táblát változatlanul hagyjuk, akkor gyakorlatilag az áltagos adóterhelés mindenki esetében nőni fog, akinek a fizetése emelkedik. Ezért mondjuk mi azt, hogy ahhoz, hogy a személyijövedelemadó-terhelés változatlanul maradjon, a bérkiáramlással és az inflációval korrigálni kell az egyes kulcsukhoz tartozó sávhatárokat. Ha ezt megtesszük, akkor marad változatlanul az adóterhelés. Szeretném, ha ezt figyelembe venné.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr!

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A költségvetésből egyetlen adatra szeretném felhívni a figyelmet: 803,6 milliárd forintot kell ebben az évben, vagyis a 2000. évben adósságtérítésként fizetnie a magyar költségvetésnek. Ha ezt a számot, ezt a 803,6 milliárdot összehasonlítjuk azzal, hogy majd mennyi folyik be a személyi jövedelemadóból, akkor majdnem ugyanazt a számot kapjuk. Azt hiszem, ez az egyik legsúlyosabb probléma, ami nyomja ezt a költségvetést, és azt hiszem, egyetlen ellenzéki képviselő sem gondolhatja komolyan, hogy ezt a terhet ennek az országnak ez a kormány szabadította a nyakára.

A következő megjegyzéseim lennének még egészen röviden. Teljesen téves az a következtetés, hogyha a befolyó adó növekszik, akkor abból egyértelműen következne az, hogy az adóterhelés is növekszik. Abban az esetben, amikor a fekete-szürkegazdaságnak az aránya 25-30 százalékos, és némely gazdaságkutatók szerint még ennél is nagyobb, ez a helyzet előállhat úgy is, hogy a fekete-szürkegazdaság aránya csökken, és az adózási fegyelem növekszik. Önöknek ez az állítása csak akkor lenne teljes egészében helytálló, ha feltételezzük azt, ha a szürkegazdaság aránya ugyanaz marad. Szeretném felhívni a figyelmet, hogy volt már példa arra, hogy mondjuk, a társasági adót felére csökkentette egy kormány, és a befolyó adóbevételek nem csökkentek, hanem növekedtek. Még egyszer mondom, hogy ez az állítás, amit önök megfogalmaztak, helyes premisszákból nem biztos, hogy helyes következtetésekre jut.

A károkkal kapcsolatban azt hiszem, hogy nincs képviselő ebben az Országgyűlésben, aki azt meri állítani - vagy ha van, akkor az nagy probléma -, hogy tudta előre, hogy a CW Bank vesztesége 70 milliárd lesz; tudta előre a választás előtt, hogy a Postabank 170 milliárd forintba fog kerülni a költségvetésnek, és nemcsak az árvizek és egyéb természeti csapások kárait kell az idei évben beszámolni, hanem igenis a koszovói válság, a háború (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) igen sok kárt okozott az országnak, amiért a költségvetésnek helyt kell állnia.

ELNÖK: Köszönöm a hozzászólását, lejárt a kétperces hozzászólási lehetőségének ideje. Keller László képviselő úrnak adom meg a szót, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, ugyancsak kétperces időtartamban.

Képviselő Úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Borzasztó nehéz kormánypárti képviselőkkel úgy vitázni, hogy elmondják a mondanivalójukat, aztán eltávoznak a teremből, és amikor az ember két percben reflektálni szeretne, már nincs kinek elmondani a véleményét.

Ettől függetlenül Font Sándor képviselőtársammal vitázni kell, bár megköszönöm Burány képviselőtársamnak, hogy azt a szakmai kiegészítést megtette, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy tárgyszerűen folyjon ez a vita. Hiszen ha alapvetően a tényeket, a mondanivalót meghamisítva tálaljuk itt, mint ahogy azt Font Sándor tette, akkor azzal nagyon nehéz utána vitába szállni. Mindenképpen szeretném őt kiegészíteni, ugyanis nyilvánvalóan egy kétperces reagálásban nincs arra lehetőség, hogy minden makrogazdasági számot elmondjon az ember. Elmondtam azt, hogy mennyivel többet szed be személyi jövedelemadóként a polgároktól a jobboldali kormány 1999-ben, mint 1998-ban, és elmondtam, hogy 2000-re mit tervez, és feltételeztem azt, hogy ismerik azokat az inflációs számokat és azokat a bérkiáramlási számokat, amelyeket ha ismernek, teljesen világos az, hogy nem következhet ilyen mértékű személyi jövedelemadó-bevétel a költségvetésben, ha nem nő a polgárok adóterhelése, hiszen sem az inflációval, sem a bérkiáramlással nem magyarázható az a növekedés, amit 2000-re prognosztizált a kormányzat.

Arról már nem is beszélek, amit számszerűen elmondtam, hogy a kormány 1998-ról 1999-re mennyivel többet vett ki a polgárok zsebéből, amit aztán nem adott vissza, és nem akar visszaadni 2000-ben sem. Ez több, mint 70 milliárd, és ha figyelembe vesszük, hogy kevesebb maradt a polgárok zsebében, több a költségvetésben, és 1998-ról 1999-re a növekmény így is csak 74 milliárd forint a költségvetésben. Ez a tétel már nem jön számításba az 1999-2000. évi költségvetésnél.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Remélem, Keller képviselőtársam nem hagyja el a termet, mert az előbb így jártam a szocialista képviselőtársammal, és ez tényleg zavaró, ebben teljesen igaza van, sajnálnám, ha nélkülöznünk kellene a társaságát.

 

(11.10)

Hadd jegyezzem meg, hogy egy dologról elfeledkezünk. Ebben az évben és várhatóan a jövő évben is - a korábbi évekkel szemben - mintegy 2-3 százalékos reálkereset-növekedéssel számolunk - ennyivel nő majd a reálérték, hogy mennyi tejet, kenyeret, fűtést és a többit tudnak venni az állampolgárok jövedelmeikből, ennyivel javul a lehetőségük is, és ezt óriási dolognak tartom.

Ezentúl van még egy nagyon fontos dolog, amiről elfeledkeznek, többek között Burány képviselőtársam is. Az, hogy az elmúlt 12 hónap alatt Magyarországon 140 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak száma. Ez egy nagyon fontos dolog, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy nagyon sokan menekültek ki inaktív körbe, munkanélküli segélyre, rokkantnyugdíjas körbe, és váltak a fekete- vagy szürkegazdaság részévé. Ezeket az embereket nagyon nehéz elérni szociálpolitikailag és máshogy. Nagyon örvendetes jelenség, hogy ennyien válnak megint csak a legális, a törvényes piac szereplőivé, fizetik a közterheket, és valósul meg ezáltal a közteherviselésnek ez a sokkal igazságosabb módja. Tehát szeretném, ha közösen ezt egy nagyon örvendetes jelenségnek elismernénk. Ez nyilvánvalóan növeli a személyi jövedelemadó-befizetéseket. Tehát több komponens áll amögött, hogy remélhetően jövő évben nőnek a bevételek, ami majd fedezetet nyújt arra, hogy a közbiztonságot, az agrártámogatásokat, az egészségügyet, az oktatást finanszírozni tudjuk.

Köszönöm szépen, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Lentner Csaba képviselő úrnak a MIÉP képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselő úr használt egy nagyon talányos kifejezést, hogy a kormány kiveszi a polgárok zsebéből a jövedelmet, és nem adja vissza. (Pál Béla: Így igaz!) Így igaz, egyfajta vetületből persze, hogy így igaz, csak az a baj, hogy az probléma, hogy az államháztartás rendszerében három jövedelemtulajdonos van. Az egyik az államháztartás, amely származékos jövedelemtulajdonos. Az eredeti jövedelemtulajdonos pedig a vállalkozások és a háztartások. A magyar adórendszer olyan, hogy a háztartásokat, a személyeket adóztatja, illetve a lakosságot mint végső fogyasztót, a forgalmi adókkal adóztatja. A vállalkozóknak viszont csak egy részét adóztatja. Erre már utaltam, hogy talán célszerűbb volna a bankokra, a biztosítótársaságokra is kivetni ezt az adózási volument.

Az a gondolati kör, amely Révész Máriusz képviselő úr részéről fogalmazódott meg, hogy vessük össze, emeljünk ki a magyar költségvetésből két tételt, a személyi jövedelemadót - amit a háztartások fizetnek - és a belső államadósság utáni adósságszolgálatot. A következő költségvetési évre a belső államadósság utáni kamat 800 milliárd forint fölött lesz. Nagyjából ennyi a személyi jövedelemadó.

Azt hiszem, a kormány kettős szorításban van. Teljesíteni kellene a beígért családi támogatásokat, és teljesíteni kellene az adósságszolgálatot is, legalábbis szeretné. De az átlátható, hogy ezzel a költségvetési bevételi metodikával ez a folyamat nem fog menni. Tehát a költségvetésnek a hiánya emelkedni fog. Képviselőtársaim, '97-ről '98-ra az államháztartás hiánya 65 százalékkal emelkedett, a 2000. költségvetési évre önök hiába terveztek (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) 30 százalékkal kevesebb hiányt, mint ami most lesz, ez nem fog bejönni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Képviselő úr, megköszönöm a hozzászólását, lejárt a kétperces időtartam. Ugyancsak kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Babák Mihály képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

BABÁK MIHÁLY (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök asszony. Pál Béla képviselő úrhoz szeretnék szólni, ugyanis Pál képviselő úr azt mondta, hogy ez a csomag csúcs. Most el kell dönteni, hogy reform, vagy nem reform; csúcs, vagy nem csúcs. Mi úgy gondoljuk, hogy nem csomag - amit ön mondott - az adótörvények módosítása. A csomag kifejezést meg kell hagynunk a másik oldalnak. Ezt ők már eljátszották. Nálunk törvénymódosításról van szó, úgy gondolom, a kormány ezt terjesztette be. Az ön szavai hallatán azt kell gondolnom, a nyuszi viccének esete jut eszembe, amikor akár sapkát visel, akár nem visel sapkát, mindenféleképpen pofont érdemel.

Kedves Keller László képviselő úr, köszönöm a felmentését e tekintetben, de el kell mondanom önnek, hogy én Magyarországon éltem, bár nem koptattam a parlament padjait. Megtapasztaltam, hogy hogyan lehetetlenült el az országban a közép réteg, a családok sorsa az önök kormányzása alatt. Viszont ön ezzel azt mondta, hogy ön tudott a Postabankról és a CW Bankról. Ez számomra furcsa. De lehetséges, hogy önök valójában tudtak ezekről az ügyekről, amiket hátrahagytak számunkra. Én erről beszéltem. Úgy gondolom, hogy ebben sem a miniszterelnök úrra, sem az államtitkár úrra nem lehet neheztelni. (Csige József: Melyik módosítóról van szó? - Kovács Kálmán: Melyik módosító indítványról van szó?) Ők valószínűleg erről nem tudtak úgy, mint ön bennfentesként.

Hadd mondjam el, Bauer képviselő úr, hogy hibás a számítása, ugyanis 150 milliárdnál állt meg. Ön vegye hozzá még ehhez a számításhoz a Postabank összegét, a háború dolgát, a CW Bank dolgát és az adósságszolgálatot. Mindjárt más szám fog kijönni, mint amit ön meghagyott és igeként hirdetett számunkra. Úgy gondolom, hogy ha ezt a számítást pontosabban és alaposabban elvégzi, akkor megérti azt, hogy kevesebb adócsökkentésre tudunk lehetőséget biztosítani a törvénymódosítások kapcsán, mint amit szívünk szerint tennénk. Szeretnénk, és meg fogjuk tenni, amint lehetőség nyílik rá. De kérem, tetszettek volna ne ilyen sok problémát ránk hagyni! (Dr. Takács Imre: Édes Istenem!) Ez alól kivételt képez a természeti katasztrófa és a háború.

Köszönöm a szót, elnök asszony. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából kétperces hozzászólásra.

Képviselő úr, öné a szó.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök asszony, köszönöm szépen a szót. Horváth képviselőtársam a hozzászólásában említette, hogy itt végül is az a perdöntő, hogy az állami központosítás csökkenő arányt mutat. Szeretném felhívni a figyelmét arra, hogy természetesen ez is csak egy olyan átlag, amely átlag önmagában értelmezhetetlen. Ez az átlag ráadásul abszolút egymással egyensúlyba nem hozható adóalanyok vonatkozásában számíttatik, mert nem hinném, hogy azonos mércével kellene mérnünk, vagy azonosan kellene gondolkodnunk a családját éppenhogy fenntartó anyukáról és egyébként a vállalkozással foglalkozó, mondjuk adott esetben jogi személyről, ne adj' isten! bankról. Ezeknek az együttesénél lehet, hogy pontosan az a szám jön ki. Ez valahogy egy olyan helyzetet teremt, hogy beszélünk kígyót, békát, vagy nyuszit, és akkor egyetlenegy közös nevező van: mindegyik állat. De azt gondolom, a kígyók számára az a fontos, ha a kígyók életfeltételeit teremtjük meg, vagy ha adózó polgárokról van szó, akkor az, hogy az ő szempontjukat is megjelenítsük ebben a vitában.

Azért is kell ezt elmondanom, mert Mádi László képviselőtársam egy olyan előfeltételt támasztott, ami szerintem tarthatatlan. Azt állítja, hogy a reálkeresetek növekedése 2-3 százalékos lesz, természetesen azt feltételezve, hogy 6-7 százalékos infláció lesz majd. Azt gondolom azonban, hogy ez a 6-7 százalékos infláció csak akkor lesz tartható, ha a kormány változtat az agrárgazdaság irányában eddig tanúsított magatartásán, és jelentősebb mértékben fogja támogatni, ellenkező esetben ez az inflációs mérték azért, mert, az agrártermelők tönkremennek, tarthatatlan lesz.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából. (Csige József: Micsoda tündöklés!)

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Orosz képviselőtársamnak abban igaza van, hogy az alacsony infláció rendkívül fontos dolog, és az emberek életszínvonalában a legszegényebb helyzetben lévőket segíti az alacsonyabb infláció. Kétségtelenül abban is igaza van, hogy a mezőgazdaság a termelői részről kárszenvedője volt ennek az alacsony inflációnak, hiszen a nyomott árak következtében tudott ilyen alacsony infláció kialakulni. Ebben az értelemben a mezőgazdaság termelői, bizonyos értelemben finanszírozói voltak az országban az alacsony inflációnak. Ez azt is jelentette ugyanakkor, hogy az exportpiacaink oldaláról nem tudtunk létrehozni olyan expanziót, amely a mezőgazdasági árutermelő alapjaink értékesítését jelentette volna, és nem lett volna olyan nyomás, a hazai piacon túlkínálat, ami igazából alacsony árakat eredményezett volna. Azt gondolom, hogy messzire vezet ez a téma, majd nyilvánvalóan megvitatjuk a költségvetésben az agrártémát.

Ugyanakkor azt gondolom, az alacsony infláció ebben az adótörvénycsomagban jelentős célként is megfogalmazódik, hiszen az adóreformcsomag egyik következménye az lett volna, hogy óhatatlanul az infláció növekedését eredményezte volna az alsó áfakulcs emelése révén vagy a kamatadó bevezetése révén. E döntés - hogy végül is ez a beterjesztés született - mögött az is volt, hogy alacsonyabb inflációs szinten hozzunk létre egyensúlyt, és ezáltal a szegényebb, egyszerűbb emberek számára is kedvezőbb életszínvonalbeli lehetőséget biztosítsunk, amit mi ráadásul még megtoldottunk azzal is a Fidesz-frakció részéről, hogy a minimálbér növekedésében jóval a korábbi éveket meghaladó mértékű növekedést irányoztunk elő.

 

(11.20)

 

Remélhetőleg ez a 25 ezer forint már a legkevesebbet kereső emberek számára is jelentős előrelépést jelent.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Takács Imre képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim!

ELNÖK: A képviselő urat megkérem, hogy a mikrofonját legyen olyan kedves használni a hozzászóláshoz.

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): Elnök Asszony! Képviselőtársaim! Én nem akartam hozzászólni, hiszen az általános vitában már több oldalról elmondtam a véleményemet, de azért azt a megjegyzéssort, amelyet kormánypárti képviselőtársam némelyike, például Babák képviselő úr elmond, nagyon nehéz végighallgatni úgy, hogy az ember ne reagáljon.

Az egyik az, hogy mi is mondtuk annak idején az adócsökkentést, és utánanéztem (Dr. Kis Zoltán: Nem erről beszél!), például én 1995. november 7-én, 1996. október 30-án, a költségvetési vitában elmondtam, hogy miért kell az adókulcsokat csökkenteni, de nem nagymértékű adókulcscsökkentésről beszéltünk. Azt a hangsúlyt, amit mi ennek kapcsán többször megfogalmaztunk, nagyjából be is tartottuk. Persze jobb lett volna nagyobb adókulcscsökkentést végrehajtani.

A másik dolog az, hogy szerintem az általános vitát visszahozni és még mindig Bokros-csomagot emlegetni, ezt én nem értem. Többször elmondtuk már, hogy milyen pozitív hatásai voltak a Bokros-csomagnak amellett, hogy voltak negatív hatásai is. Elmondtuk azt, hogy az 1990-es évek második felében a gazdaság szerkezetváltozása jelentősen megjavult a csomag bevezetése után. Sok mindenről szóltunk, ne térjünk már vissza mindig ugyanarra a dologra... (Az elnök jelzi a kétperc leteltét.)

ELNÖK: Képviselő úr!

DR. TAKÁCS IMRE (MSZP): ...ennek nincs semmi értelme. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Sajnos nem tudom beszámítani önnek azt az időt, amit a mikrofon felkapcsolásával töltött. Szeretném viszont felhívni valamennyi képviselőtársam figyelmét a Házszabály 105. § 3. bekezdésére, amely értelmében a részletes vitában csak és kizárólag a módosító indítványhoz lehet megjegyzéseket fűzni. Ezt általánosságban szerettem volna önöknek elmondani.

Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Danka Lajos képviselő úrnak a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! A Független Kisgazdapárt egész eddig nem vett részt ebben a kisded csatározásban, ami itt folyik, ugyanis reggel óta várjuk azt, hogy elkezdődjön a részletes vita. (Dr. Kis Zoltán: Hányan?!)

A problémát én ott látom, hogy ez nemcsak kormányoldalról, ellenzéki oldalról is így kezdődött, hiszen Bauer képviselőtársam felszólalása már felidézte az általános vita hangulatát, és ami utána az MSZP-s képviselőtársaim részéről elhangzott, szintén az általános vita kategóriájába tartozik. Mi szeretnénk tényleg ezzel a módosítójavaslat-tömeggel foglalkozni, ezért kérem, ha valakinek nincs kimondottan ezekre vonatkozó észrevétele, véleménye, akkor tartsa egy picit vissza magát, az általános vitában már tulajdonképpen az összes ilyen jellegű érv elhangzott.

Köszönöm szépen. (Taps az FKGP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A jelentkezések sorrendjében, figyelemmel a Házszabály 50. § 3. bekezdésében foglaltakra, hozzászólásra következik Mádi László képviselő úr a Fidesz képviselőcsoportjából. (Derültség az SZDSZ soraiban.) Képviselő úr, önt illeti a szó.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Tényleg a vitának ezt a menetét majd át kell tekinteni, azt gondolom, a Ház vezetésének, mert igazából így nagyon nehéz azokat a célokat, amelyeket a Házszabályban megfogalmaztunk, az általános vita és a részletes vita kapcsán betartani, és azt gondolom, hogy ez nem jó a parlament tekintélye szempontjából sem.

Ami Bauer képviselőtársam módosító indítványát érinti, a gyerekek után járó adókedvezmény és a családi pótlék tekintetében, mi szeretnénk azt elérni, hogy a közteherviselés kapcsán mindenki számára az legyen az előny, ha legális szereplője a piacnak, és minél inkább visszaszoruljanak azok a szürke- és feketegazdaság-beli jellemzők, amelyek lényegében az állami támogatások vagy az állami juttatások kihasználásával és az adó nem befizetésével jelennek meg. És éppen ezért volt ez egy tudatos értékválasztás a Fidesz-Magyar Polgári Párt részéről, hogy azok számára, akik az adóterheket vállalják és ilyen szempontból becsületesen adóznak, a közterheket viselik, ismerjük el azokat a költségeket és azt a társadalmi hasznosságot és fontosságot, ami a gyereknevelés kapcsán megjelenik.

És már a képviselőtársaim utaltak rá, hogy itt olyan nagyságrendű támogatásról van szó, ami mindenképp érzékelhető a gyereket nevelő családok háztartásában, hiszen az a támogatás, ami lényegében úgy jelenik meg ráadásul, illeszkedve a Bauer képviselőtársam által elmondott kívánalmakhoz, hogy csökkenjen az állami beavatkozás, tehát nem adok valamit, hanem nem vonok el tőle. Az adókedvezmény révén lényegében azt mondom, hogy nem kell, nem fizetsz be adót azért, mert ezzel is elismerjük azt a társadalmi hasznosságot, ami a gyereknevelés kapcsán, azt gondolom, mindannyiunk számára rendkívül fontos, hiszen ilyen szempontból a nemzet jövője, és a demográfiai folyamatok kapcsán a nemzet jövendő ereje a kérdés.

Hiszen ma azt látjuk, hogy egyre több az idős ember és egyre kevesebb a gyerek, és ezek a lehetőségek, amelyek az adókedvezményben is benne vannak, azt gondolom, megfelelő társadalmi és politikai elismertségét is jelentik a gyerekvállalásnak, és aminek, ugye, további lépései is voltak - de ezt majd a költségvetésnél fogjuk kifejteni -, a gyed újbóli bevezetése, ami majd a költségvetési törvényjavaslatban fog megjelenni.

Itt a személyi jövedelemadó-terhelésnél nagyon fontos módosító indítványunk az a javaslat, amely egyértelműen azt a célt szolgálja, hogy azok számára, akik ebben az évben adójóváírásban részesültek, és jövőre növekedik a jövedelmük, és egymillió forint fölé kerülnek - ez a középosztály zömében, pedagógusok, orvosok, köztisztviselők, közalkalmazottak, de gyári dolgozók is nagyon sokan, akik 60-80 ezer forintos jövedelemmel rendelkeznek, de jutalmakkal vagy különböző módon végül is éves szintre megkeresik az egymillió forintos jövedelmet -, mi 200 ezer forinttal megnövelnénk lényegében az adójóváíráshoz való hozzájutásnak a lehetőségét (Kovács Kálmán: Ez nem az egyes pontról szól! Abban nincs adójóváírás!), úgy, hogy az adójóváírás összegét fokozatosan csökkentve lényegében elérjük azt, hogy az ő jövedelmük reálértékben se csökkenjen, ne csak nominálisan nőjön, hanem a reálértékű növekedést is tervezzük.

Természetesen ebben a körben amennyiben a gyerek utáni adókedvezményt igénybe tudják venni, akkor ez a növekedés lényegesen nagyobb lesz, hiszen a gyerekkedvezmények, mint ahogy említettem, 30 százalékkal nőnek, és itt fontosak az összegek, amit, azt gondolom, nem árt újból elmondani. Ez 26 400 forintot jelent egy egygyerekes család esetében - ennyivel kevesebb adót kell befizetni -, egy kétgyerekes család esetén 52 800 forintot, egy háromgyerekes család esetén pedig 108 ezer forintot jelent éves szinten. Éves szintre ennyivel kevesebb adót kell befizetni.

Azt gondolom, mindannyiunk, és én nagyon bízom benne, hogy az ellenzék oldaláról is egy olyan cél, amit itt Bauer képviselőtársam is megfogalmaz, hogy az adminisztráció csökkenjen, és egyszerűbb, átláthatóbb legyen az adórendszer. Itt nyilvánvalóan több szempontot kell figyelembe venni, ez nem minden szegmensében teljesül az adótörvény-módosításnak, de az átalányadózás kiterjesztése kifejezetten ezt a célt szolgálja; azt a célt szolgálja, hogy azon kisvállalkozók, akik lényegében sokszor ilyen kényszervállalkozóként is vannak aposztrofálva, ne az adminisztrációval, ne a hivatalból hivatalba rohangálással töltsék el az idejüket, hanem az érdemi tevékenységükkel tudjanak foglalkozni.

 

(11.30)

Azt gondolom, az átalányadózás kiterjesztése nagy vívmány és bizonyos értelemben adóreform jellegű módosítás, hiszen kiterjesztődik minden tevékenységi körre és a kezdő vállalkozókra is az átalányadózás lehetősége.

A jövedéki adónál el fog majd hangzani a bornál, hogy ez nyilvánvalóan adminisztrációnövekedést jelent, viszont azt gondolom, szintén közös érdek, hogy a közteherviselés kapcsán a szürkegazdaság, az adóelkerülés lehetősége folyamatosan csökkenjen évről évre. Ilyen értelemben - ezt majd Glattfelder képviselőtársam részletesebben kifejti - ezért volt szükséges, mivel a bornál rendkívül sok a hamisítás, ezen a téren ebbe az irányba lépni.

Tehát összességében azt gondolom, hogy ez a cél, a családtámogatás, ezen belül a gyerekek után járó adókedvezmény és az átalányadózás két olyan, rendkívül fontos üzenete ennek a csomagnak, amit a polgári kormány a középpontba kíván állítani. Köszönöm szépen hogy meghallgattak. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Keller László képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Miután másfél órája vitáztunk azon, hogy jogos-e tárgyalni Bauer képviselőtársam indítványáról, Mádi képviselő úr hozzászólását egyszerűen értelmezhetetlennek tartom, hiszen ő most konkrét módosító indítványt hozott ide tárgyalásra, miközben az a harmadik szakaszban van. Ez a konkrét módosító javaslat, amelyik az adójóváírás kiterjesztéséről szól, s a gazdasági bizottság javaslata, 146. ajánlási számon szerepel.

De ha már ide hozta, tisztelt képviselőtársam, örültem volna annak, ha nem kétperces beszédben, mint ahogy azt most hallhattuk, beszél azokról a családokról is - a családok egyharmadáról -, akikre mindaz nem vonatkozik, amit ön most pozitív üzenetként próbált a rádióhallgatókon keresztül eljuttatni a társadalomhoz.

Miért nem beszél azokról, akik azzal az adójóváírással, azzal a gyermekkedvezménnyel egyszerűen nem tudnak élni? Az egyébként pozitív, hogy az 1 millió forintos korlátot kinyitják. Hogy ezt ilyen mértékben kellett-e kinyitni, azon már lehetne vitatkozni, mert az elmúlt év során mi szintén javasoltuk ezt, igaz, hogy a mi számításaink szerint minimálisan 2 millió forintig nyitni kellett volna! És itt el lehetett volna azon gondolkodni, hogy ezt sávosan teszi-e, avagy sem, de hogy ilyen kis mértékben nyitja ki az 1 millió forintos adójóváírási korlátot, azt gondolom, ez propagandisztikus eszköznek jó.

Ahhoz pedig, hogy valóban hatékony támogatást adjon a középrétegnek - ahhoz meg kellene oldani az egyéb, alacsony jövedelmű sávban élők helyzetét is - ehhez ez viszont kevés, tisztelt képviselőtársam! Borzasztóan sajnálom, hogy nem az első részről beszélt, mert arról kellett volna most (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) érdemben beszélnünk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mádi László képviselő urat illeti két perces időtartamban a hozzászólási lehetőség.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Visszautasítom Keller képviselőtársam azon kijelentését, hogy ez propagandisztikus, miközben jövőre 150-180 ezer ember fog ennek a módosító indítványnak a hatására 10 ezer forintos nagyságrenddel több jövedelemhez jutni. Azt gondolom, ez nem propagandisztikus, hanem ez a valóság. S nagyon sajnálom, ha Keller képviselőtársamnak csupán propaganda 150-180 ezer ember anyagi helyzetének a 10 ezer forintos nagyságrendű javulása.

Ennek a módosító indítványnak egyébként ez a tartalma, és nagyon sajnálom, ha ön ezt csupán propagandának látja.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Kertész István képviselő úrnak a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó!

KERTÉSZ ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Mádi László képviselőtársam szájából, egy megyémbeli képviselő részéről elhangzott egy olyan gondolat, amelyet nem lehet szó nélkül hagyni.

Azt mondta, hogy azokat a becsületesen adózó polgárokat kedvezményezi a kormány, akik... Ezek szerint akik nem tudják igénybe venni ezeket a kedvezményeket, azok nyilván nem tartoznak ezekhez a becsületesen adózó polgárokhoz: nem tartozik az az 500 ezer munkanélküli, 600 ezer őstermelő, szociális járadékos, munkanélküli jövedelempótló támogatásban részesülő magyar állampolgár. Úgy gondolom, szép az, hogy 140 ezerrel nőtt a foglalkoztatottak létszáma, de ha közgazdászként utánaszámol valaki, hogyha igaz az, hogy a versenyszektorban - nyilván az államháztartásban kizárt dolog, hogy az állami szféra vette volna fel ezt a 140 ezer embert - 140 ezerrel nőtt volna a foglalkoztatottak létszáma, akkor ez azt jelenti, hogy a termelékenység 3-4 százalékkal romlott volna 1 év alatt, tisztelt képviselőtársaim. Úgy gondolom, ez eleve nonszensz, és eleve kizárható feltétel.

Ami a családi támogatások elérhetőségét illeti: egy egykeresős, 3 gyerekes család esetében 1999-ben 510 ezer forintos jövedelem felett lehetett elérni a teljes támogatási összeget. 2000-ben ez 620 ezer forint fölött lesz lehetséges. Ez azt jelenti, hogy ebben a családi modellben 20 százalékkal kellene a bruttó keresetnek nőnie ahhoz, hogy el tudják érni a megemelt családi támogatási összeget. Ez nyilvánvalóan nonszensz, amikor a kormányzat átlagosan 8,5 százalékos keresetfejlesztéssel számol.

Tisztelt Mádi László Képviselőtársam! Nem árt, ha egy közgazdász közgazdász módjára gondolkodik. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt további kétperces hozzászólásra megadnám a lehetőséget, Kovács Kálmán képviselő úr a Szabad Demokraták Szövetségéből ügyrendben kért szót. Képviselő Úr!

KOVÁCS KÁLMÁN (SZDSZ): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Csak szeretném képviselőtársaim és az elnök asszony figyelmét felhívni arra, hogy nem tartom a magam részéről jó gyakorlatnak, ha egy adott módosító indítványnál valaki másról beszél, s ennek kapcsán, hogy valaki másról beszél, a másikat bírálva elkezdünk egy vitát erről a másik dologról.

Azt hiszem, továbbra is csak az 1. számú módosító indítványról lehet vitatkozni, és ennek kapcsán fel kellene kérni a képviselőket, hogy tartózkodjanak a nem az 1. számú módosító indítványhoz elhangzó véleményektől, és utána ennek a bírálatától, mert így a vita nem az 1. számú módosító indítványról szól. Ilyen erővel nyugodtan elővehetjük a 87-est, és akkor arról is beszélhetünk, mert ha én elkezdek arról beszélni, utána kétpercesben másfél órát arról vitatkozunk arról, amiről beszélek.

Tehát az a kérésem, hogy próbáljuk az ajánlás 1. pontjáról megtartani a vitát! Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megköszönöm a képviselő úr figyelemfelhívását, és ezt magamra nézve iránymutatónak tekintem. Az elnök rendkívüli módon figyelni fog a jövőben is, úgy ahogy megtettem a felhívást a Házszabály 105. § (3) bekezdésére figyelemmel arra, hogy a vita a Házszabály értelmében módosító indítványokról folyhat. Azt gondolom, ismerve a módosító indítványt és a vitában eddig elhangzottakat is, ez megtörténik.

Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak a Fidesz képviselőcsoportjából.

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Kertész képviselőtársam próbálja kiforgatni a szavaimat, én nem állítottam azt, hogy akik nem adóznak, azok nem becsületesek, csak azt mondtam, hogy akik adóznak, azok közterheket vállalnak, s nagyon sokszor hátrányba (Kertész István közbeszólása.) kerülnek, mert sajnos azok a legnagyobb vesztesei ilyen értelemben az átalakulásnak, akik egyszerű emberként, egy állásból származó jövedelemmel nem tudják azokat a kiskapukat kihasználni, amiket nagyon sokan kihasználnak.

Ezért volt rossz egyébként az a családipótlék-rendszer is, amely próbálta volna az adózott jövedelemhez kötni a rászorultságot, ami a mai magyar körülmények között abszolút nem működik. Mi arra tudunk koncentrálni, hogy azokat próbáljuk segíteni, akik a közterheket vállalják, gyereket vállalnak, dolgoznak, munkát vállalnak és fizetik a terheket; azokat próbáljuk segíteni, akik tesznek a saját érdekükben és ezt legálisan teszik - azokat mi is elismerjük ezáltal.

Ez nem jelenti azt, hogy nincsenek Magyarországon munkanélküliek és nem kellene nekik segíteni, mert nagyon sok munkanélküli - nem mindenki, de sok munkanélküli - tényleg nem talál munkát. Vannak olyanok, akik találnának munkát, de nem mennek el dolgozni, hanem az állami támogatást veszik igénybe, és ezen túlmenően különböző fusimunkákat végeznek. Azt gondolom, ez nem olyan dolog, amit hosszú távon, ha az Unió felé akarunk haladni és fehérgazdaságot akarunk létrehozni, el tudunk fogadni és támogatnunk kell. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Orosz Sándor képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Képviselő Úr!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Mindenekelőtt szeretném képviselőtársaim figyelmét felhívni arra, a ma reggel hozott döntésünk arról szólt, hogy az eredetileg utolsónak tervezett vitaszakasz kerül az első vitaszakasz pozíciójába.

 

(11.40)

Magyarán nemcsak az 1., hanem a vegyes rendelkezésekhez kapcsolódó 273-296. és a 317. pontok is szerepelnek. (Közbeszólás az SZDSZ soraiból: Nem!) Éppen ezért meg kell, hogy védjem Mádi képviselőtársamat, aki akár erre is nyugodtan hivatkozva elmondhatta, amit elmondott.

Azt gondolom, Mádi képviselőtársamat, aki tényleg nem szorul védelemre, még egy ponton meg kell, hogy védjem. Ez pedig: én nem tartottam propagandisztikusnak azt, amit mondott. Én sokkal inkább az őszinteség megnyilatkozásának tartottam, mert amit elmondott, abból az országban élő alacsony keresetűek, elsősorban a munkanélküliek pontosan tudhatták, hogy mire számítsanak. És valószínűleg pontosabban tudják most a fiatalok is, hogy a Fidesz miért vette fel nevébe a Magyar Polgári Pártot, mert nyilván a munkakezdő, alacsony keresetű fiatalok is ugyanolyan kárvallottai lesznek ennek a mostani adótörvény-módosításnak, mint adott esetben a munkanélküliek. Remélem, hogy ez az őszinteség fogja jellemezni a Fidesz-Magyar Polgári Párt által vezetett kormány további működését is, de azért javaslom, hogy valamit választási ígéreteikből tartsanak be és szociálisan ezek iránt a rétegek iránt is legyenek érzékenyebbek.

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Reményeim szerint képviselőtársaim hitelesnek fogadják el azt a forgatókönyvet, ami az elnök előtt van a vitaszakaszokat illetően. Ennek értelmében az első szakasz az ajánlás 1. pontjáról szóló vitaszakasz, ezt követi az eredeti első vitaszakasz, amely a 2-31., illetőleg 249., 297-313. pontig terjed. Azt hiszem, felesleges lenne - miután ezt a vitaszakasz-beosztást megszavaztuk - erről vitát nyitni.

Ha megengedik, megadom a szót Kis Zoltán képviselő úrnak a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából hozzászólásra.

Képviselő úr, önt illeti a szó.

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen, elnök asszony. Megkönnyebbüléssel veszem, hogy két órai várakozás után ismét visszatérhetünk az 1. pontra, ami eljárásjogilag valóban úgy igaz, ahogy ön ezt elmondta, hiszen Kovács Kálmánra már korábban az ülést vezető Wekler Ferenc úr rászólt, amikor ettől az 1. ponttól eltért, ugyanis az ez a vitaszakasz csak az 1. pontról van megnyitva, erről így szavaztunk, ezért ezzel szeretnék foglalkozni.

Az 1. pont eljárásjogi részéhez nem kívánok visszatérni, hogy ez most tárgyalható-e vagy sem - annál is inkább, mert Mádi László úr elhagyta a termet -, az alkotmányügyi bizottság erre nézve nem tett megjegyzést a forgatókönyvben. Az a szokás a korábbi gyakorlatnak megfelelően, amennyiben az adott módosítás nem tárgyalható vagy annak eljárásjogi problémái vagy koherenciazavarral kapcsolatos kiigazítási, eljárásjogi problémái vannak, akkor azt a forgatókönyvben külön jelzik, a bizottságokra bízva, hogy tárgyalják-e ennek ellenére ezt vagy sem. Itt ilyen megjegyzés nincs, tehát eljárásjogilag tárgyalható, mint ahogy ez a törvény is, bár összességében több törvénymódosítást érint.

Az 1. pontban az SZDSZ képviselői a következőt javasolják: "Az Országgyűlés az adórendszer fejlesztésének fő irányait a következő években az alábbiak szerint jelöli meg." Szó sincs arról, hogy ez a módosítás a 2000. évre szóló adótörvények változtatását célozná meg, és hozna be új alapelveket és módszertant ahhoz képest, mint amit már a kormány a költségvetéssel kapcsolatosan a 2000. évre meghatározott. Ez egy jövőbeni iránymutatást ad.

Egy kicsit talán vitatkoznék Pál Béla úrral, aki azt mondja, hogy nem is érti a kormánypártok ellenkezését ezzel a módosítással szemben, hiszen ez a kormánypártok választási ígéreteinek törvénybe történő beemelését jelenti. Ez nem a kormánypártok választási ígéreteinek beemelését jelenti, ez SZDSZ-es indítvány. A Fidesz azt mondta, hogy egyszeri, gyors, radikális adócsökkentés, azt mondta, hogy egyszeri, gyors járulékcsökkentés, már ami a tb-alapokat illeti. Az SZDSZ nem ezt mondta. Az SZDSZ azt mondta, fokozatos csökkentés, fokozatos struktúraváltás az adókban, ami a helyi és az önkormányzati adókat illeti, nagyon-nagyon odafigyelni az adókedvezmények szűkítésére bizonyos területeken, elsősorban a fogyasztásnál - mint ahogy azt írjuk a negyedik bekezdésben -, és kedvezményezetti körbe vonni a befektetői, tehát a tőkefelhalmozási célú jövedelmeket. Ez jelenik itt meg.

Ehhez képest ez sokkal gyengébb, mint amilyenek a Fidesz választási ígéretei voltak, mégsem kapjuk meg a támogatást. Sőt, a Fidesz nem teszi ehhez saját módosító indítványát, hogy nem helyes, nem jó ez a bevezető rendelkezés, mert ehhez képest - a gazdaság folyamatait is figyelembe véve - más irányú adóreformban gondolkodik. De milyenben? Tehát legalább azt látnánk, hogy mi az elképzelés a ciklus végére, hiszen ez a módosító indítvány pontosan azt célozza, amiről a kormány tagjai már többször nyilatkoztak. Igaz, az adótörvények kapcsán ez ügyben nem tisztelnek meg bennünket, hiszen úgy gondolják, hogy nem érinti a tárcájukat az itt bekövetkező, költségvetést megalapozó államháztartási bevételek alakulása, szívük rajta. De legalább arra odafigyelnének, hogy azok a kijelentések, amelyeket a ciklus végére prognosztizálnak, azok ebben a törvényben megjelenhetnek-e vagy sem, megkaphatják-e azt a törvényi felhatalmazást ebben a bevezető rendelkezésben, amely az adóreformot legalábbis feltételezi és az adóreformnak megfelelő... (A teremben megszólal egy mobiltelefon, amely a Radetzky-indulót játssza.) Hűha! Ez már Radetzky-induló volt. Egyre változatosabbak a rádiótelefonok. Csak be ne törjenek a hadak.

Tehát ebben a módosító indítványban két olyan dolog van, amely mindenféleképpen a gazdaság szerkezetének átalakítását is célozza. Most ne beszéljünk itt a szociális demagógiáról, pro és kontra lehetne egymás fejéhez vagdosni, hogy ki szereti jobban a családokat, kinek van több gyereke, ki akar adókedvezményekben, ki akar családi pótlékban segíteni. Mindenki segíteni akar, csak a családok mennek tönkre, ezt már látjuk tíz éve. Azt hiszem, mindenki őszintén akar segíteni, csak más módszerekkel.

Én inkább arról szólnék, ami ebben a módosító indítványban gerjesztő hatással jelenik meg az ágazat vonatkozásában, ami feltételezhetően egy jogi garanciát ad arra nézve a befektetőknek, hogy érdemes nem az állam kontójára, nem a beszedett adókból visszaosztott állami pénzekre bazírozva fejleszteni és befektetni, hanem olyan pozíciót kell teremteni, hogy érdemes legyen betenni a pénzt és ez a jövedelem kivehető is legyen.

Miről van szó? Addig, amíg mi az adópolitikában, struktúrában nem tudjuk az ágazatoknak megfelelően azt a kedvezményezetti lehetőséget biztosítani, hogy ez hosszú távon kivehető jövedelmet hozzon, addig itt sem az adóbefizetési fegyelem javulására, sem pedig a valódi tőkebefektetésre nem számíthatunk. Itt van a vita, amit, azt mondjuk, hogy... Illetve nem is tudom, ki mit mond, mert tegnap ahány híradót láttam, annyifélét mondott, hogy most hogy áll a mezőgazdasági tárca igénye, hogy a Pénzügyminisztériummal megegyeztek vagy nem egyeztek meg, hogy 413 vagy 420 vagy 412.

Ez a módosító indítvány mit mond? (Mádi László az elnökkel beszélget.) Kedves jó Mádi úr, mielőtt még idegbajos lenne, bár én is az voltam másfél óráig, amíg önöket voltam kénytelen hallgatni, tudom, azt akarja mondani, térjek a tárgyra.

Mit mond a c) pont? "Adókedvezményekkel indokolt ösztönözni a jövedelmek felhalmozási célú felhasználását, a fogyasztásra elkülönített jövedelmek adókedvezményeit fokozatosan szűkíteni kell." Mert ha ebben az ágazatban azt mondanánk, hogy kedves jó gazdaság, nem támogatlak, mert a támogatástól már tönkre mész, mert akkorát támogattam, csak élni hagylak, nem vonok el, nem adok neked minden évben új adóformációt, nem találok ki mindent arra nézve, hogy a most megtermelt jövedelmedet elvonjam, hanem kiszámíthatólag évekre, legalább 5-8 évre azt mondom neked, hogy ebben a vertikumban ilyen és ilyen befektetői kedvezményt adok, amit ez a módosítás céloz, akkor talán nem kellene minden évben azért könyörögni, hogy lesz-e elvonás, vagy nem lesz elvonás, illetve mennyi központi költségvetési pénzt osszunk vissza, mert ez a visszaosztás gyakorlatilag nem vezet sehová.

A másik: "A társasági adóból nyújtott beruházási kedvezményeket vállalkozások számára nagysági kategóriától függetlenül hozzáférhetővé kell tenni." Mit jelent? Azt jelenti, hogy ne diszkrimináljunk, ne mondjuk azt - mert itt sajnos a befektetői kedvezményekkel pont az ellenkezője érvényesül, mint ami meg van célozva a kormányprogram -, a nagyok, a multik megkapják a támogatást, a kis-, középvállalkozásokat pedig mindenféle egyéb jogszabállyal kívánjuk segíteni, csak túléljék ezt a nagy segítséget.

 

(11.50)

 

Az Országgyűlés éppen most tárgyalja ezt a törvényjavaslatot, amely egy kicsit hasonlít az ifjúságról szóló 1971. évi törvényre; szeretünk benneteket, az ifjúság meg lassan elkopik a porondról. Tehát, ha valóban segíteni akarunk, akkor ilyen törvényi garanciákat kell biztosítani, és nem kell ettől félni, mert ez semmiféle anyagi elkötelezettséget nem jelent. Ez semmiféle további terhet nem jelent a költségvetésre nézve. Ez mindössze annyit mond ki, hogy egy irányba elindulunk, ezt az irányt szeretnénk a választási ciklusig megtenni. Ha ehhez önök módosító indítványokat adnak be ahhoz képest, amit szeretnének, amely most a módosított kormányprogramnak megfelel, akkor azt tessék megtenni, és nem az lesz a válaszunk, hogy erről egyáltalán nem vagyunk hajlandók tárgyalni, mint ahogy ezt ma reggel megkaptuk.

A másik: "A központi adók csökkentésével a helyi adók irányába kellene elmozdulni." Miért mondjuk ezt? Miért mondták önök is ezt még 1997-ben nagyon helyesen? Azért, mert ha megnézzük a helyi adók befizetési morálját, és az ott felhasznált pénzeknek az ellenőrizhetőségét, akkor látjuk, hogy sokkal hatékonyabb. Hatékonyabb minden adórendőrségnél, mindenféle korbácsos embereknél, behívót küldözgető, pisztolytáskás uraknál, akik időnként vagy nyilatkoznak vagy nem az eljárás okáról.

A helyi adónál egyszerűbb, közvetlenebb a kontroll. Saját példám: Jászberény Város Önkormányzatának már az egyik legjelentősebb bevételét a helyi adók képezik, amelyek felhasználásába azok is beleszólhatnak, akik befizetik, mert a rendszer így van kialakítva. A befizetés körülbelül a jövedelmek arányában 80-85 százalékot tesz ki, a most feltételezett központi adóknál az 50-60 százalékos befizetési morállal szemben. Ezért javasoljuk ebben a módosító indítványban, hogy legalább ez is jelenjen meg mint kívánatos cél. Nyilván lehet ezzel szemben ellenvetést tenni, amikor látjuk, hogy e törvénynek egy későbbi pontjában, a helyi adók elvonásában és a költségvetésben is bizony sokkal keményebben fog jelentkezni a központi költségvetés javára, mintsem az önkormányzatokéra.

A h) pontban azt mondjuk, hogy "Az egészségbiztosítási járulékot fokozatosan csökkenteni kell" - mint ahogy azt önök is mondták, csak nagyobb mértékben gondolkodtak erről -, "és segíteni, hogy a magánbiztosító pénztárak ki tudjanak alakulni." Ezzel szemben is van egy nagy ellenállás, jogosan, hiszen már az előző évben törvénymódosításra került sor, amely a korábban a magánbiztosító pénztárakba történő befizetési kört szűkítette, illetve - bocsánat - visszavonta azt az ígérvényt, ami a következő évekre a magánpénztárakba befizethető kört javította, illetve szélesítette volna. Ők azt mondják, inkább fizessenek a központi társadalombiztosításba a tisztelt adófizetők, mintsem a magánnyugdíj- vagy egészségügyi pénztárakba.

Nem jó a szemlélet. Nem jó a szemlélet, amikor azt mondjuk, hogy állandóan veszteséges a társadalombiztosítás. Amikor megnézzük a következő évi költségvetést az látjuk, hogy már most beterveztünk 41 milliárd mínuszt az egészségbiztosításra. Ennél sokkal több lesz, és mindenki elcsalja a biztosítás befizetését, azután meg nagyot nézünk, hogy a biztosítotti kör ott áll ellátatlanul, és a színvonal olyan, amilyen. Kérem szépen, éppen ezért kellene legalább ebben a törvényben, ebben a bevezető rendelkezésben egy kinyilatkoztatást tenni, hogy a magánnyugdíj- és egészségbiztosításra is igenis szükség van, ezek továbbra is vállalják azokat a feladatokat, amelyek szervezésébe belekezdtek. Ne féljünk attól, hogy ebbe kétmillió vagy két és félmillió ember fog belemenni, mert az is mind az állami központi költségvetés terheit fogja a későbbiekben csökkenteni!

Higgyék el, ha valaki tudja, hogy mit kap azért, amit befizetett, és milyen szolgáltatásra tartott igényt, akkor talán szívesebben is fizet, minthogy állandó jelleggel azt figyelje, hogy akár a nyugdíjaknál, akár az egészségbiztosítási színvonalnál milyen könyöradományokra számíthat az adott év költségvetésének megfelelően. Nyilvánvalóan, figyelembe véve az ország teherbíró-képességét, nem erre kell szorítkoznunk, hanem valóban arra, hogy az állam addig szóljon bele, és addig vigye ezeket a rendszereket, ameddig feltétlenül szükséges, ezen túl igenis mozduljanak el a befizetések az önként vállalt biztosítási kategóriák felé.

Összegezve, ez valóban egy általános jellegű megfogalmazása, egy bevezető rendelkezése e törvénynek, és mindazon céloknak, elvárásoknak megfelel, amelyeket az "Új évezred küszöbén" címet viselő kormányprogram megfogalmazott annak idején, és amelyhez jó szívvel adjuk meg a támogatást, ha a kormányzat ezt az elkötelezettséget nemcsak a beszédek szintjén és a nagy gyűléseken, hanem törvényi felhatalmazás alapján az Országgyűlés által elfogadott normatívákban is rendezi. Ez az, amit ez a módosító indítvány céloz, és sajnálattal kell vennünk, hogy kormánypárti oldalról semmiféle fogadókészséget nem kap. Illúzióink nincsenek azzal kapcsolatban, hogy ez elfogadásra kerül. Tehát a további évekre vonatkozóan is vállalni kell a bizonytalanságot, és az ígéretekhez képest azt az állapotot, amelyet minden költségvetés és adótörvény vitájánál el kell szenvedni, hogy éppen mire számíthatunk a következő évben.

Szeretném, ha ebben jogbiztonság lenne, és ez a jogbiztonság mindenféleképpen igazodna azokhoz a kijelentésekhez, amelyeket a mindenkori kormányjelöltek, kormányzati pozícióba törekvő pártok a választási kampányban megtettek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen a képviselő úr hozzászólását. Engedjék meg képviselőtársaim, hogy higgadt vitára sarkalljam önöket a megfogalmazásaikban is. Szeretném kérni, hogy a mobiltelefonokat az ülésteremben - úgy, ahogy azt a Házszabály előírja - kapcsolják ki.

Kétperces hozzászólásra megadom a szót Csige József képviselő úrnak a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Teljesen indokolt ragaszkodni az 1. pont vitájában ahhoz, hogy menjünk végig ezeken a pontokon. A két percben a b) ponthoz szeretnék hozzászólni, amely azt tartalmazza, hogy a jövedelemadó-terhelés a kulcsok változatlanul hagyása mellett, de a sávok inflációnál gyorsabb csúsztatásával évről évre fokozatosan csökkenjen, és az adójóváírással folytatódjon.

Hogy ez mennyire komoly probléma ez, a bizottsági ülésen is megmutatkozott, ahol egyetlen egy kormánypárti vagy ellenzéki képviselő sem volt, aki általános vitára alkalmasnak tartotta volna az oktatási és tudományos bizottságban ezt az adótörvény-változtatási csomagot. Gyakorlatilag tehát teljes értetlenség fogadta főleg a személyi jövedelemadó-tervezetet. Jellemző, hogy a kormánypártok a benyújtás utáni kapkodásban próbáltak olyan megoldást kitalálni az 1 millió és 1 millió 200 ezer forint közötti jövedelemhatárra, amely egyrészt nehezen érthető, másrészt még nehezebben kivitelezhető és technikailag is nyűgös. Ahelyett, hogy ezt a határt kiterjesztettük volna az 1 millió 200 ezerre (Révész Máriusz: Ez a harmadik szakasz!), és pontosan, jól lehetett volna kezelni.

A b) pont tehát éppen erre vonatkozik, és nagyon fontosnak tartom, hogy majd a részleteknél is meg tudjuk beszélni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Mádi László képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

Képviselő Úr!

MÁDI LÁSZLÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Mit javasolt az SZDSZ az 1. pontban? Azt, hogy az adóteher csökkenjen. Milyen módosító indítványokat nyújtott be? Mondanám, hogy a költségvetés szempontjából Kovács Kálmán 157-es módosító indítványa, a költségvetés kihatása mínusz 2 milliárd forint. A jövedéki adóból Lotz Károly, Lotz Károly, Szalay Gábor a költségvetési kiadás mínusz 3 és félmilliárd forint. A következő a személyi jövedelemadónál az SZDSZ, Szalay Gábor, Mécs Imre, Mécs Imre, Mécs Imre, Kóródi Mária a költségvetési kihatás 17 milliárd mínusz - és folytathatnám a sort.

Tehát az SZDSZ javasolt egy preambulumot, amelyben azt javasolta, hogy csökkenjen az adóterhelés, benyújtotta a módosító indítványokat. Minden módosító indítványa a költségvetés szempontjából negatív, miközben ellentétes indítványok nincsenek. A költségvetés kapcsán pedig kíváncsi leszek, hogy azokhoz az elvekhez képest, amelyeket megfogalmaznak, hogy a költségvetési hiány ne nőjön vég nélkül, milyen indítványokat fog tenni az SZDSZ.

Azt gondolom, hogy ilyen szempontból a korábbi szavakat és tetteket egyensúlyba és egymáshoz való megfelelésbe kellene hozni. Enélkül az egésznek a megalapozottsága, hitelessége nem igazán értékelhető, minősíthető, legalábbis én ezt most nem minősíteném.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Ugyancsak két percre megadom a lehetőséget Kiss Zoltán képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

Öné a szó, képviselő úr.

(12.00)

DR. KIS ZOLTÁN (SZDSZ): Köszönöm szépen elnök asszony. Mádi László képviselő úrnak tökéletesen igaza van. Valóban kijelentéseinknek megfelelően olyan módosító indítványokat adtunk be, amely az adóterhelést csökkenti, és másik oldalon a költségvetési törvény tárgyalásánál be fogjuk adni azokat a módosító indítványokat, amelyek az állam központi kiadásait is ugyanígy csökkenteni célozza. De azt hiszem, ez nem ennek a részletes vitának a tárgya. Még egyszer, igazolom önt, így van, így igaz, és köszönöm, hogy ön is így látja. (Taps az SZDSZ és az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen képviselő úr. Hozzászólásra következik Font Sándor képviselő úr, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából. Öné a szó képviselő úr.

FONT SÁNDOR (MDF): Elnök asszony köszönöm szépen a szót. Tehát ne felejtsük el, hogy igazából itt egy úgynevezett első, új első résznek a részletes vitájáról van szó, és én szeretnék ehhez kapcsolódva néhány, az ott felvetett javaslatokra reflektálni.

Az itt megfogalmazott egyik tétel szerint a gyermekek utáni adókedvezményt a családi pótlék formájában növelni kellene, míg a személyi jövedelemadóból a levonás lehetőségét csökkenteni, sőt megszüntetni. Itt egy karakteres ellentét van a jelenlegi kormánypárt filozófiája és a benyújtott módosító indítvány által sugalltak között. Ugyanis nem hiszem azt, hogy az racionális, hogy minden további nélkül, minden feltétel nélkül támogassunk olyan családokat, amelyek egyszerűen nem vesznek arról tudomást, hogy nemcsak elvárással fordulhatnak az állam felé, hanem nekik kötelezettségeik is vannak, illenék, hogy legyenek az állam felé.

Mi az állampolgár kötelezettsége? Az hogy dolgozik. Ez egy elvárható kötelezettség az állam felé, és a minden határ nélküli családi pótlék direkt úton való növelésével egyszerűen azt érjük el, hogy vannak olyan családok, lesznek, és már most is vannak, amelyek azon a szinten ugyan, amin élnek, nem tesznek semmi mást, mint hogy az állam által direkt úton juttatott pénzekből tartják fönn magukat, sőt a gyermekeik miatt kapott pénzekkel tartják fönn magukat. Nem hajlandók abban a társasjátékban részt venni, hogy őnekik is kellene tenni valamit azért, hogy keressék a munkahelyet, az átképzési programokban részt vegyenek, és így majd lesz nekik jövedelmük, és a jövedelmükből bizony nagyobb mértékű összes adókedvezményben részesülhetnek, mint ha csak a direkt úton kapott állami támogatásokban részesülnének. Az viszont igenis cél, hogy a jövedelemmel rendelkezők, akik több gyermeket vállalnak, igenis a mostaninál, de még a mostaninál - a Magyar Demokrata Fórum véleménye szerint - nagyobb összegű támogatásban is részesüljenek.

Ez a kérdéskör messzire vezet el. Elvezet a másik gondolathoz, amelyet az egészségbiztosítási járulékkal kapcsolatosan fejteget Bauer képviselő úr, hogy miért is kell a gyermekek vállalására ösztönözni ma a magyar családokat, hogy miért kell nekik külön progresszív adókedvezményt biztosítani. Azért, mert már a megelőző két kormány is azzal a problémával küzdött, hogy nem bírta a társadalombiztosítás pénzügyi egyensúlyát biztosítani. Pontosabban, nem ő nem bírta, hanem mert a lakossági szerkezetünk olyan, hogy a társadalombiztosításból több a jogos igénylő, onnan több pénz áramlik ki, mint ami oda befizetésre kerül. Azért, mert a magyar lakosság szerkezete ma jelenleg olyan, hogy a munkavállalók és majdani munkavállalók - ezek a gyermekek - létszáma folyamatosan csökken, miközben a magyar lakosság szerkezetileg elöregedik. Ez megjelenik abban, hogy több a nyugdíjas, több lesz az igénylő a társadalombiztosításból.

Ezáltal nagyon becsületes az a kormányprogram, hogy változtassuk meg ezt a helyzetet, tegyünk olyan, gyermekvállalásra ösztönző kedvezményeket, ha kell extra kedvezményeket, hogy valamikor majd 14-16 év múlva forduljon meg ez a nem kívánatos arány, és legyen több munkavállaló, munkaképes polgára az országnak, mint amennyi nyugdíjas. Pontosabban ezzel azt teremtjük meg, hogy a társadalombiztosításhoz befizetett pénzösszegek elégségesek lesznek az igénylők által kivitt pénzösszegre. Jelen pillanatban tudjuk, hogy nem elég.

A mindenkori kormány jelenleg most 80 milliárd forint körüli összeget lesz kénytelen a társadalombiztosítás rendszerének az egyensúlyban tartásához biztosítani. Magyarul, ennyi a társadalombiztosítás várható hiánya. A magyar gazdaság azért nem olyan fejlett gazdaság, hogy ilyen 80 és 100 milliárd forintokat egykönnyen, minden külön probléma nélkül oda tudjon valahova adni.

Ezen a nagyon kellemetlen lakossági szerkezetarányon kellene változtatni, amelyre ösztönzőleg hat a kormányprogram, s ennek része az, hogy a személyi jövedelemadóból kérem szépen, valóban igen komoly kedvezményeket - a Magyar Demokrata Fórum szerint még nem elég nagy kedvezményeket - lehet kapni a munkavállalóknak.

A központi adó mérséklését kérik ebben az új első részben, és a helyi adók szerepének növelését kéri az ellenzék ebben a körben. Meglepő, hogy ezt kérik, mert akkor itt legalább nyomon tudjuk követni, hogy mit szeretnének, mit értenek ezalatt, és mit szeretnének ebben a témakörben tenni. Ugyanis a pénzügyi bizottság ülésén az ellenzék, a Szocialista Párt és a szabaddemokraták szinte egyhangúlag követelték a pénzügyminiszter úrtól, hogy Budapesten a tömegközlekedési díjakat emeljék föl, és ezt engedélyezze a Pénzügyminisztérium. Hát úgy néz ki, hogy ez várható, hogyha ők a helyi adó fölött korlátlanul szeretnének rendelkezni, és ha még nem lenne egy pénzügyminiszteri ellenjegyzés, kérem szépen, jelenleg ma ugyan Budapesten az MSZP-SZDSZ kormányzati többség, itt a parlamentben már azt követeli, hogy a budapesti helyi közlekedési díjakat ennél sokkal nagyobb mértékben kellene fölemelni. Ez csak egy példa arra, hogy mire is gondol esetleg az ellenzék egy ilyen benyújtott első rész egyes gondolatai kapcsán.

Azonban meg kell jegyeznem, hogy van egy kellemetlen örökölt helyzete a magyar önkormányzatoknak, területi helyzetüktől függően jó, jobb, vagy rossz, vagy rosszabb helyzetben vannak. Pont ezt a területi kiegyenlítetlenséget, gazdasági kiegyenlítetlenséget az önkormányzatok elhelyezkedésük folytán, hátrányos helyzetbe kerülésük miatt tekintve kell, mindenkor kell, hogy bizonyos központi adók újraelosztva kikerüljenek azokhoz a hátrányos helyzetű településekhez, ahol sohasem lesz autósztráda, ahol az infrastruktúra majd a legutolsósorban fog szerepelni náluk, ahol megközelíthetetlenek lesznek a beruházandó területek, és várhatóan ez érzékelteti hatását majd, hogy a helyi iparűzési adó nincs, nem is tudják bevezetni, nincs értelme, mert nincs nekik bevételük. Itt azon nagyon elgondolkodtató, hogy akkor itt ugyan mit kezdene a helyi önkormányzat ezzel a végtelen nagy szabadságával, amit az itt indítványozók javasolnak a központi adók gyöngítésével, majd pedig a helyi adóknak és a helyi önkormányzatok szerepének az erősítésével. Hát nem tudnak ezzel a helyi szerepükkel élni, mivel képtelenség nekik élni a helyzetüknél, hátrányos helyzetüknél fogva. Ebben az esetben csak a központi adók kiegyenlítő szerepe jöhet szóba, az állam itt újra elosztja ezeket az adókat.

Az egészségbiztosítási járulékról röviden szóltam. Nagyon érdekes az a gondolat szintén, amit itt fölvet az utolsó részben ez az előterjesztés. Azonban megjegyzem, hogy az egészségbiztosítási járulék egy csökkentése már végbement, éppen az idei évben fogjuk ezt érzékelni a tavalyi költségvetés és adók kapcsán. Azonban itt mindig számon kérik, hogy a kormányprogramban nem ez volt, hanem az volt, hogy csökkentjük, nagymértékben, és így fog ez tovább haladni, és ugyanakkor nem ez volt benne, hogy most meg stagnál ez a csökkenési ritmus, mert különböző szempontok miatt, saját érdekeik miatt nem merik meglépni azt a csökkentési ütemet, és ezt kiköveteli a jelenlegi ellenzék, hogy változatlanul nagyon nagymértékű csökkentés kell, mert ez szerepel a kormányprogramban.

 

(12.10)

 

De a kormányprogramban az nem szerepelt, hogy lesz majd egy orosz gazdasági válság; hogy lesz egy árvíz, belvíz; hogy lesz egy koszovói helyzet; hogy lesz egy Postabank 152 milliárddal; hogy lesz egy CW Bank 70 milliárddal, és hogy a gázközművagyont olyan módon értékelte és adta el a múltkori kormányzat. Ez ugye, nem szerepelt a kormányprogramban. Értelemszerűen, miután nem szerepelt - ezek az adatok viszont megjelentek, némelyik már el is múlt -, erre viszont, azt hiszem, egy kormánynak, amelyik valójában, remélem, a társadalommal együtt él, annak a valós helyzetet is mindenkor figyelembe kell venni azért, hogy mit tehet most meg abban a pillanatban. Ha nem teheti azt meg, amit ígért, mert a helyzet másképp alakult, saját akaratán kívül alakult másképpen, akkor, azt hiszem, az a követendő példa, hogy a jelenlegi aktuális helyzetnek megfelelően próbálom egyensúlyban tartani az ország gazdaságát, és ezen belül megteszem azokat az apró lépéseket, amelyeket még a kormányprogramban ígértem, ezekhez tartom magam, és amint a lehetőség adja, hogy nem kell évente 300 milliárd forint nem várt kiadást eszközölnöm, no, akkor majd lesz lehetőségem esetlegesen azokra a területekre is a kedvezményt megadni, amelyet megígért a kormányprogramban.

Azt hiszem, nagyobb kárt okozna a kormány, ha elvakultan, a jelenlegi helyzet mérlegelése nélkül ragaszkodna betűről betűre a kormányprogram minden egyes részéhez, és szerintem éppen ezért jogtalan a jelen helyzetben annak a kikövetelése.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr hozzászólását. Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Szabados Tamás képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

SZABADOS TAMÁS (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Font Sándornak mindössze egyetlen megjegyzésére szeretnék reagálni. Én ilyen nyersen kimondva ebben a magyar parlamentben azt az elvet, amit itt Font Sándor kimondott, a magam részéről még nem hallottam. Lehet, hogy már más részről is elhangzott, de azt az elvet - amit valahogy úgy fogalmazott meg, amit egy egyszerű magyar közmondással úgy lehet megfogalmazni -, hogy "aki nem dolgozik, ne is egyék!", azt itt hallottam először. (Font Sándor a helyén ülve Karakas Jánossal konzultál.)

Nevezetesen, hogy a támogatásokat, a családi támogatásokat ahhoz kötni, hogy valaki dolgozik vagy nem, ezzel a képviselő úr kimondta azt, hogy 2 millió embernek elengedik a kezét Magyarországon a kormánypártok. Ugyanis itt azt is elmondta, hogy a kormánypártok, illetve az ellenzék között adófilozófiai különbségek vannak, a mi filozófiánk - mondta a képviselő úr - az, amit az imént elmondtam. Ha pedig ez így van, nagyon sajnálom, hogy a televízió ezt nem közvetítette, nem hallhatta meg a széles közvélemény, hogy a kormánypártoknak ez a nyers véleménye, és büszkén vállalja ez az oldal (A bal oldalon ülő ellenzéki képviselőkre mutat.) azt, hogy nekünk nem ez a véleményünk. Mi arra a 2 millió emberre is számítunk, azokat is ugyanolyan magyar embereknek, magyar állampolgároknak, uram bocsá' polgároknak tartjuk, mint azt az egészséges magyar középosztályt, amiről Font Sándor beszélt.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, a Fidesz képviselőcsoportjából.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót. El kell mondani, hogy a családtámogatási rendszerben, illetve az egész szociális ellátórendszerben, az erről való gondolkodásban alapvető különbségek vannak a jelenlegi kormánypártok és az MSZP, SZDSZ között.

Mi azt gondoljuk, hogy egy jó szociális rendszernek két alapvető feladata van. Az egyik, hogy mindenkinek biztosítani kell a minimális életfeltételeket, és van egy másik feladat is: ösztönözni kell a leszakadó rétegeket, hogy visszatérjenek a társadalom életének normális kerékvágásába. Ez önöknek az elmúlt ciklusban nem volt fontos, hiszen aki többet dolgozott, azzal az történt, hogy kiesett a családtámogatási és egyéb szociális rendszerekből. Ezzel szemben mi, ez a kormány erre kívánja helyezni a nagyobb hangsúlyt.

Abban nincs filozófiai különbség köztünk, hogy igazságos közteherviselést kell megvalósítani. Az alanyok tekintetében azonban megint különbözőképpen gondolkodunk. Önök azt mondják, az az igazságos, ha ezt az igazságos közteherviselést személyre lebontva, keresőnként valósítjuk meg. Mi azt mondjuk, méltánytalan az, hogy ugyanakkora közterheket vonjon le az állam azoktól, akik kettő, három vagy esetleg ennél is több gyereket nevelnek, mint azoktól, akik ezt nem teszik. Ez az alapvető különbség, és azt hiszem, ebből fakadnak azok a véleményeltérések, amelyeket már nagyon sokszor megvitattunk, nem csak az adótörvények keretében.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Pál Béla képviselő úrnak adom meg a szót kétperces hozzászólásra, a Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az előbb Babák Mihály képviselőtársam a hozzászólásomra hivatkozva némiképp torzított, de ezt azért veszem tudomásul, mert bizonyára a vevőkészülékében van a baj, bizonyára kihagyhatott, hiszen az, amikor csúcsteljesítménynek minősítettem, hogy a kormány 23 törvénymódosítást 232 paragrafussal egy csomagban terjeszt be, természetesen a dolog technikai részére vonatkozott. Tartalmilag nagyon rossznak tartom, hogy nem tartalmazza azokat az ígéreteket, melyeket az Orbán-Torgyán-kormány megígért. (Font Sándor elhagyni készül az üléstermet.)

Font Sándor képviselőtársamra pedig csak azért szeretnék reagálni (Font Sándor visszafordul és a felszólalót hallgatja.), mert nem ő az első fideszes képviselő, aki úgy beszél a családok azon egyharmadáról, aki nem tudja... (Közbeszólás: MDF-es!) Vagy MDF-es, kormánypárti képviselő. Mintha a családok azon egyharmada, aki nem tudja igénybe venni a kedvezményt, mind olyan család lenne, aki nem akar dolgozni. Kedves kormánypárti Képviselőtársaim! A családok ezen egyharmadába tartoznak azok, akik nagyon alacsony keresetűek, vagy például rokkantnyugdíjasok, vagy például nagyon szeretnének dolgozni, de nem tudnak elhelyezkedni. Ajánlom önöknek ezt is figyelembe venni; és nagyon durva torzítás, amikor arról beszélnek, mintha a családok ezen része nem szeretne dolgozni. (Font Sándor elhagyja az üléstermet.)

Ha pedig ezt nem veszik figyelembe, akkor kérdezzék meg a választópolgárokat, az állampolgárokat s ha így sem sikerül, akkor javaslom önöknek, hogy terjesszenek be a következő időszakban egy törvényjavaslatot, amely egy paragrafusból állna, és úgy szólna, hogy a tények hazudnak, nem a Fidesz! (Derültség és taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólásra megadom a szót Mécs Imre képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Font Sándor Képviselő Úr! Bár nem látom itt. (Zaj.) Ti látjátok? Nem. Elnézést kérek. (Közbeszólás: Lelki szemeinkkel! - Derültség.) Az ő hosszas okfejtésével részben egyetértek, hogy a gyermekes családok valóban óriási terhet viselnek, mondhatni, hogy küklopszként az egész társadalmat a vállukon tartják, de teljesen hamis a végkövetkeztetése. Ugyanis, ha ezt ilyen világosan látják a kormánypártok, és ha a kormánypártok programjában ez szerepelt, akkor a minimális dolog az lenne, ha a családi pótlékot évente valorizálnák. Ez a minimumok minimuma lenne. Minden más üres szó, üres fecsegés. Tehát semmi értelme nincs addig továbbmenni, és addig más kedvezményeket megadni, amíg a családi pótlékot nem valorizálják. Ez is a minimumok minimuma. Tessék, kérem szépen, elmenni egy gyereknek cipőt venni! Tessék egy gyereknek az iskolázásához, az ingyenes oktatáshoz szükséges könyveket megvásárolni 6-8-10 ezer forintért! Mert ilyen árak vannak! Vagy tessék körülnézni, hogy mibe kerül a ruházkodás!

Ez azt jelentené, hogy most már a harmadik évben nem valorizálnák a családi pótlékot. Addig üres ígéret, és a családok nem hülyék - bocsánat a durva szóért -, mindennap meg kell küzdeniük a megélhetésért. Pontosan tudják azt - Pál Béla is többgyerekes családapa, magam is öt kiskorú gyereket nevelek, és mi még jó keresetűek vagyunk az átlaghoz képest -, pontosan tudjuk, hogy milyen nehézségeket okoz.

Tehát kérem, addig ne beszéljenek önök a demográfiai helyzetről, ne beszéljenek önök családbarát kormányzásról, amíg ezt a minimumot nem teljesítik! Addig tessék, nézzenek magukba, és változtassanak ezen (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), és fogadják el a módosító indítványainkat! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Révész Máriusz: Demagóg!)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Hozzászólásra következik Keller László képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából. Öné a szó.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Ház! Igyekszem mértéktartó lenni a hozzászólásomban, figyelemmel arra, hogy még mindig az ajánlás 1. pontjánál tartunk. Éppen ezért nem nagyon akarok belemenni a tartalmi kérdések vitatásába, annál is inkább, mert különösebben azokat a kérdéseket, amelyeket megfogalmaztak SZDSZ-es képviselőtársaim, nem nagyon szükséges vitatni, a megerősítésre meg, azt gondolom, nincsen különösebb szükség, mert jól látható, hogy erőlködhetünk mi, ha nincs nagy fogadókészség a kormánypártok részéről.

(12.20)

Azt gondolom, nagyon is fontos az, hogy a képviselőtársak úgy gondolják, az adórendszer fejlesztésének fő irányait törvényben kell meghatározni. El lehetett volna ettől tekinteni akkor, ha a kormány a kormányprogram mentén fogalmazza meg a törvényjavaslatait. De hát érezhetjük és tapasztalhatjuk, hogy nem így teszi, hiszen a kormányprogram konkrétan is és ráutalásszerűen is többször elmondja azt, hogy mindenkinek jobb lesz ebben az országban. Az időtávot persze nem mondja meg, de mindenképpen azt sugallja a polgárok felé, hogy miután ránk szavaztak, azután ennek az országnak sokkal jobb lesz, és minden polgárának jobb lesz.

Ezt az emberek látták, és ezt mindenki jó érzéssel olvassa ki a kormányprogramból - mert ki ne szeretne jobb életet ebben az országban? Ugyanakkor látja, hogy mi történt 1999-ben. Érzékelhető az, ha a személyi jövedelemadó oldaláról nézzük a dolgot, hogy akkor egyértelműen tehernövekedés van. Azt hiszem, fideszes képviselőtársaim sem vitatják azt, hogy sajnálatosan az ez évi szja-törvényeket csak úgy sikerült megfogalmazni, hogy ez a polgárok életét nem könnyebbé, hanem nehezebbé teszi.

A társasági adó mértékén nem változtattak, az még szerencsére olyan alacsony mértékű, amilyen alacsony mértékűre még az előző kormány megalkotta. Az egészségügyi járulékon vagy a társadalombiztosítási járulékon formáltak, és örvendetes, hogy 6 százalékkal mérsékelték annak nagyságát, de azt is tudjuk, hogy a fix összegű egészségügyi hozzájárulás már némileg rontotta ezt a tehercsökkentést, mert hiszen lényegesen nagyobb mértékben emelkedett az egészségügyi hozzájárulás ebben az évben, mint ami indokolt lett volna, és bevezettek egy új hozzájárulást, ez a százalékos egészségügyi hozzájárulás, ami szintén a vállalkozókat terheli leginkább.

Tehát tulajdonképpen az a 6 százalékos járulékcsökkentés, amiről sokszor beszél a kormányzat, az igazából nem is volt 6 százalékos tehercsökkenés, és ha megnézzük azt, hogy ebben az évben mit lép a kormány, akkor láthatjuk, hogy a társadalombiztosítási járulék további csökkentése nem szerepel a benyújtott törvénycsomagban, viszont szerepel az egészségügyi hozzájárulás növelése. Tehát az idei kedvező folyamatot elkezdi kompenzálni és lerontani. Azért nagyon figyelemre méltó, hogy erre ragadtatta magát a kormányzat, mert a személyi jövedelemadóban - miután már tudják, hogy nagyot hibáztak, és tudják ennek a társadalmi hatását - 2000-re a szükséges kompenzációt, vagy visszakorrigálást mégsem lépi meg a kormányzat, legalábbis erre utaló jelek a benyújtott törvényjavaslatban nincsenek. Mádi képviselő úr a mai vitában ráirányította a figyelmünket arra, hogy itt az adójóváírás felső korlátját kinyitnák, és az egy bizonyos meghatározott körnek azért egyfajta visszakorrigálást jelentene, de összességében azért úgy gondolom, hogy a nagyon kedvezőtlen '99-es hatásokat nem akarja csökkenteni.

Tehát ez volt '99-ben. És akkor a választópolgár joggal várhatja el most itt az új év küszöbén, hogy akkor most tényleg be fog következni az, amit a kormány ígért, tehát be fog következni az az adóteher-mérséklés, ami a kormányprogramból egyenesen kikövetkeztethető.

A kormány megítélésem szerint két alapvető dologra alapította gazdaságpolitikáját, egyrészt arra, hogy az adóterhet jelentősen, radikálisan csökkenti, a másrészt pedig arra, hogy az adóbehajtás körülményeit javítani fogja olyan mértékben, hogy nagyon jelentősen meg fog nőni a behajtható adó a lényegesen szélesebb adóalapból. Úgy érzem, ha ezt a peremfeltételt határozta meg, akkor ez a korábbihoz képest más gazdaságpolitikát jelentene. De nem valósul meg ez a peremfeltétel; ma már tudjuk azt - ahogy erre már utaltam -, hogy semmiféle adóteher-csökkenésre nem lehet számítani.

Arról nem sok információim van, hogy vajon a többletforrások az adóhivatalnál mire vezettek. Egyet láthatunk az adózás rendjéről szóló törvényben és az áfatörvényben: hogy ez a többletforrás olyan hatást nem tudott generálni, mint ami elvárható lett volna, hiszen a két törvényjavaslat arra irányul, hogy az adóhatóság ügyfélkörét leszűkítse, és saját maga számára pedig több időt hagyjon az egyes visszaigénylések elbírálására. Ez meglehetősen nagy ellentmondásban van azzal, hogy megnövekedtek a lehetőségei az ellenőrzésre és a behajtásra.

Visszatérve tehát az eredeti gondolatmenetre, azért is szükséges törvénybe foglalni az adórendszer fejlesztésének fő irányait, mert az állampolgároknak előre kell tervezniük. Tavaly, '98 végén csalódtak, '99-ben megint csalódnak, de most már tudniuk kell azt, hogy akkor merre fog haladni az adórendszer átalakítása.

A kormány már tavaly nagyon erőteljesen hangsúlyozta azt, hogy itt már hároméves előre tervezés történik az ő részéről. Korábban is már igaz volt, hogy nemcsak az adott évet terveztük meg, hanem kitekintettünk 2-3 évre előre, de a kormány, a jelenlegi kormány ezt túlhangsúlyozza, és ha túlhangsúlyozza, akkor számon kell rajta kérni azt, hogy akkor most mit tesz annak érdekében, hogy valóban a polgárok 2-3 évre előre lássák azt, hogy milyen adórendszer veszi körül őket. Ha csak a kormány által benyújtott törvénycsomagot olvassák a polgárok, akkor ebből semmit nem tudnak meg. Tehát nem tudják meg, hogy majd 2001-ben vagy 2002-ben milyen új adórendszer körülményei között dolgozhatnak vagy élhetnek.

Ez a módosító javaslat, amit szabaddemokrata képviselők fogalmaztak meg, esélyt ad az embereknek arra, hogy számolhassanak, ha ezt a parlament elfogadja, és az meg különösen jó lenne, ha ezt kormánypárti képviselők is elfogadnák, mert akkor ez nagy biztonsággal azt jelentené a polgároknak, hogy 2-3 éven belül vagy hosszabb távon sem fog megváltozni az az adókörnyezet, ami befolyásolja a tevékenységüket. Tehát én azt gondolom, hogy szükséges ennek az elfogadása.

A másik kérdéskör pedig, ami szintén ehhez kapcsolódik, hogy rákényszerültek a képviselőtársak arra, hogy megfogalmazzák az adórendszer fejlesztésének az irányait, azaz azt, hogy a kormány nem rendelkezik gazdaságstratégiával. Érdekes módon éppen a mai sajtóban jelent meg a gazdasági miniszter úrnak az a nyilatkozata, hogy nem is érti azokat, akik most gazdaságpolitikai stratégiát kérnek rajta számon. Mert ott van a kormányprogram, és a kormányprogram egyértelműen megmondja azt, hogy mi a kormány gazdaságpolitikája meg gazdaságstratégiája.

Az az érdekes ebben a dologban, hogy ősszel, amikor a költségvetési bizottsági ülésen meghallgattuk Chikán miniszter urat, akkor ő nagyon fontosnak tartotta azt, hogy a kormány kimunkálja gazdaságstratégiáját, le is írja - mert most azt is kifogásolja, hogy miért kell ezt leírni -, és behozza a parlament elé megvitatásra. Ezt ő '99 tavaszára ígérte.

Már jó néhány hónap eltelt azóta, amikorra teljesülnie kellett volna ennek az ígéretnek, és azt látjuk, hogy most elkezdi mosdatni ezt az ígéretét a miniszter, és tulajdonképpen azokat hibáztatja, akik megkövetelik ezt a gazdaságpolitikai stratégiát.

Én azt gondolom, hogy erre elengedhetetlenül szükség lett volna már, mert akkor világosan látjuk, hogy a mostani adótörvénycsomag hogyan illeszkedik be ebbe a gazdaságpolitikai stratégiába. Most ez nincs. Van a szabaddemokraták javaslata, és én azt gondolom, hogy ez persze nem pótolja azt a stratégiát, amit a kormánynak kellene megfogalmazni, de legalább most egy ilyen részstratégiát elfogadhatna a kormányzati többség azzal, ha támogatja ezt a módosító javaslatot.

(12.30)

Tulajdonképpen azt gondolom, hogy ha ezt elfogadják, akkor kormányprogrammal ellentétes javaslatot nem fogadnak el, hiszen ez teljes mértékben szinkronban van a kormányprogrammal - csak azzal, hogy elfogadják, rákényszerülnek arra, hogy továbbgondolják az egész gazdaságstratégiát, és ezen az alapon, amit itt megfogalmaztak a szabaddemokrata képviselők, most már a kormány egy komplexebb gazdaságpolitikai stratégiát is meg tud alkotni.

Tisztelettel kérem a kormánypárti képviselőket, támogassák azt, hogy beépítésre kerüljön ebbe a törvénycsomagba az adórendszer fejlesztésének a fő iránya. Ha az irányokkal nem értenek egyet, azzal, amit a szabaddemokrata képviselők megfogalmaztak, akkor kapcsolódó módosító javaslatokkal próbálják a saját elgondolásukat belefogalmazni. Most nyílt a pálya, meg lehet mondani, hogy ha nem értenek egyet azzal, amit Bauer képviselő úr és társai megfogalmaztak, akkor önök mit, hogyan gondolnak abban a témában, ami elengedhetetlen vagy feltétlenül kapcsolódik ahhoz a törvénycsomaghoz, amit önök most idehoztak mielénk.

Még egyszer csak azt tudom kérni, kormánypárti képviselőtársaim, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot, és gondolkozzanak ennek a továbbfejlesztésén.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Tállai András képviselő úr kért kétperces hozzászólásra lehetőséget, a Fidesz képviselőcsoportjából. Öné a szó, képviselő úr.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Még az előző két felszólalásra szeretnék reagálni. Megmondom őszintén, újra elolvastam a mai nap napirendjét, és abban az áll, hogy az adókra, járulékokra és az egyéb költségvetési befizetésekre vonatkozó egyes törvények módosításáról szóló T/1501. számú törvényjavaslat részletes vitája - de akármikor odafigyelek, mindig arra döbbenek rá, hogy itt igazából nem ez történik, hanem egy általános vitának a folytatása. Valószínűleg az ellenzék ezzel akarja bizonyítani, hogy a húsz óra nem volt elég.

Ha megengedik, akkor én most valójában visszaterelném a részletes vitára ezt a napirendet. Elszántan szólt hozzá két ellenzéki képviselő úr - Mécs Imre és Pál Béla úr is - a családi adókedvezmény rendszeréhez. Volt most egy kis időm, és áttekintettem, hogy a két képviselő úr milyen módosító javaslatokat nyújtott be az adott témát illetően. Be kell vallanom, hogy egyik képviselő úrnál sem találtam olyat, ami a családtámogatási rendszerrel foglalkozna. Így Mécs Imre többek között benyújtott olyat, hogy a 100 ezer forint helyett a minimálbér ötszörösére kell majd emelni az önkéntes kölcsönös biztosítópénztárak kedvezményösszegét. Benyújtott olyat, hogy 40 százalékra kell ezt a kedvezmény emelni, aztán benyújtott olyat, hogy a "kettő" helyett "két eltartott" esetére kell vonatkoztatni. Pál Béla következő javaslata például arról szól, hogy a közcélú adomány kormány által támogatott javaslatát vegye ki a törvényjavaslat. (Csige József: Ez melyik vitaszakasz?) Uraim! Ezek a módosító javaslatok, erről tessenek beszélni, ez a mai napnak a témája. De Pál Béla úr foglalkozott még azzal is, hogy mit tegyen mondjuk, egy ingatlant bérbe adó vagy egy falusi vendéglátó. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ezek nem a családi támogatási rendszerről szólnak, uraim!

ELNÖK: Képviselő Úr!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz) Erről tessenek beszélni, amiket benyújtottak módosító javaslatokat!

ELNÖK: Képviselő Úr! Sajnos, lejárt a kétperces hozzászólási időtartam. Tisztelt Képviselőtársaim! Amennyiben folyamatosan arról fog zajlani a vita, hogy most miről vitatkozzunk, akkor azt gondolom, hogy ezt a mai ülésnapon nem fogjuk tudni befejezni, illetőleg az ülésnap a holnapi naptári napba is bele fog nyúlni. Kérném tisztelt képviselőtársaimat, hogy abszolút tolerálva egymás véleményét egymás iránti toleranciával próbálják meg ezeket közelíteni, és próbáljuk meg a részletes vitát folytatni.

Ennek reményében adom meg a szót Mécs Imre képviselő úrnak, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. (Pál Béla jelentkezik.) De mielőtt neki megadnám a szót, elnézést kérek, Pál Béla képviselő úr jelezte kétperces hozzászólási igényét.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Szeretném tájékoztatni Tállai András képviselőtársamat, hogy én nem mondtam ilyet, hogy összes szocialista módosító indítványt én nyújtottam be. (Dr. Járai Zsigmond bejön a terembe. - Csige József: Megjött a felmentő sereg!) Arról is szeretném tájékoztatni, hogy mi, szocialista képviselők különböző munkacsoportokban, sőt, különféle munkabizottságokban dolgozunk, így amikor a családi kedvezménnyel kapcsolatos módosító indítványok támogatásáról szóltam, arra buzdítottam a jelenlévőket, hogy azokat a módosító indítványokat támogassák, amelyeket a szociális és egészségügyi bizottságban, a költségvetési bizottságban és egyéb bizottságokban dolgozó, ezen a területen szakértő képviselőtársaink nyújtottak be. Ugye, megengedi nekem, hogy ezt én is támogathassam?

Még egy megjegyzésem lenne. Azokról a módosító indítványokról, amelyekről ön szólt, és amelyeket én nyújtottam be, és amelyek, higgye el nekem, hogy nagyon fontosak például a falusi vendéglátók számára vagy mondjuk, mindazoknak a számára, akik a kultúra céljára kívánnak áldozni, természetesen szólni fogok. Ezeket mint a kulturális és sajtóbizottság tagja és az idegenforgalmi bizottság tagja tettem meg.

Köszönöm szépen a biztatását, részletesen fogok szólni róla, hogy ön is kellőképpen érthesse majd a jelentőségét.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Most Mécs Imre képviselő úr következik hozzászólásra, ahogy jeleztem önöknek, a Szabad Demokraták Szövetsége képviselőcsoportjából. Képviselő úr, öné a szó.

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Tállai András Képviselő Úr! Először elvarrom a kétperces hozzászólását. Sajnos, nem állt módomban a családi pótlék összegéről módosító indítványt benyújtani, mert az nem került bele ebbe a csomagba. A kedvezményekre vonatkozóan adtam be - örülök, hogy a képviselő úr tanulmányozza a javaslataimat -, van olyan javaslat, hogy ha például kiesik egy gyermek vagy eltartott, mert felnő, akkor még két évig az előző kedvezményezettebb kategóriában kapja meg. Vannak ehhez hasonló családbarát javaslataim, -és úgy gondolom, hogy a kölcsönös biztosítópénztárakba való befizetés is családbarát, hiszen a családok biztonságát segíti. A családok ugyebár polgárokból állnak, a polgárok pedig szeretik, ha előre megtervezhetik az életüket, és kiszámítható, világos, tiszta törvények alapján működhetnek. Megígérte ez a kormány is, hogy hosszú távú, kiszámítható adótörvényeket és adószabályokat fog meghatározni, amelyek nem évente változnak új és új filozófiákkal.

Bauer professzor és hét társának a javaslata épp ezt a hiányt próbálta megszüntetni. Pótolni kívánta a kormány ígéreteinek a megtartását, amely kormány kormányprogramjában, sőt, a kormányt alkotó koalíciós pártok pedig pártprogramjaikban felkínálták a lakosságnak ezt a hosszú távú, kiszámítható stabilitást. Ez a fejlődésnek a záloga, hiszen nem várhatjuk el, hogy a polgárok, vagy beruházók, vagy a külföldi tőkések, akik idehozzák a pénzüket, hosszú távú, nagy beruházásokba kezdjenek, ami a legértékesebb az ország számára, hanem igyekeznek rövid távú, rövid forgásidejű beruházásokat vagy pedig egyéb vállalkozásokat indítani, amire szintén szükség van, de úgy gondolom, hogy rendkívül értékes és rendkívül fontos a hosszú távra való gondolkodás. Nem lehet megengedni azt, hogy a polgárok és a vállalkozók minden évben izgatottan figyeljék az Országgyűlés adóvitáját, izgatottan figyeljék, hogy megint mi változik, sőt horribile dictu, még évközben sem lehetnek biztonság emiatt. Nem véletlen, hogy Parkinson egyik törvénye az Országgyűlésről úgy szól, hogy a polgárnak sem élete, sem szabadsága, sem vagyona, sem semmilyen jószága nincs biztonságban, amíg a parlament ülésezik. Ez viccesnek hangzik, de valójában így van. Az adótörvényeknek ezért hosszú távon kiszámíthatónak kell lenniük, és az adózás egészének, a teherviselés egészének, koncepcióját le kell fektetni.

 

(12.40)

Ez az, ami az 1. számú módosító indítványban van, és éppen ezért tartjuk rendkívül fontosnak, hogy ezt alaposan megvitassuk, és javasoljuk a Ház számára ennek az elfogadását, hiszen az adórendszer fejlesztésének fő irányait kívánja megadni.

Van-e ilyen törvény? Van-e ilyen törvény, amelyik ezt rögzítené? Nincs ilyen törvény. Tehát egy elemi szükségletet elégít ki ez az újonnan beiktatandó első rész, amely világosan megmondja, hogy a jövőben mit akar és mit kíván tenni a törvényhozás. Kiszámítható, világos. Minden egyes pontjáról lehet vitatkozni, de ezt valahogyan le kell rögzíteni. Tessék akkor ehhez csatlakozó módosító indítványokat beadni, megfelelően módosítani, de hogy az első részre, ilyen rögzítésre szükség van, az egyértelmű. Ez mindenki számára világos.

Tisztázni kell a túladóztatás kérdését. Az adótörvényekhez kaptunk mellékleteket. Ezekből kiderül, hogy Magyarországon bizony túladóztatás van, hiszen Németországnál, az Egyesült Királyságnál, Portugáliánál, Svájcnál, Franciaországnál vagy a velünk összemért Írországnál lényegesen nagyobb az adóteher. Ez a túladóztatás pedig nem jó. Nem jó több szempontból, hiszen a társadalmon belüli munkamegosztást teszi kétségessé. Ha kiszámítják azt, hogy van az egyik ember, aki létrehoz valamit a saját munkájával, és megnézzük, hogy a másik ember által létrehozott termékből mekkora rész jut neki a különböző terhek levonása után, akkor megdöbbentő adatok derülnek ki, hogy tizedét, huszadát kapja vissza a saját hozzájárulása, munkaereje árának.

Ez pedig egy olyan óriási nyomást jelent, amely mind a feketegazdaság felé visz. Hiszen ha ennyire sokat kell adózni - úgy tudom, Európában nálunk van a legmagasabb általános forgalmi adó, ami a teljes forgalom 25 százalékát jelenti, hiszen kisebbségben vannak a 12 százalékos és a nulla százalékos áfakulcsú termékek, illetve forgalmak -, ez rendkívül magas. Ezt egy magasan, erősen adózott jövedelemből kell fizetni, nem is szólva a kettős vagy többszörös adózás létéről. Amikor helyi adót fizet a polgár, akkor ő az adózott jövedelemadó-elvonás utáni tiszta jövedelméből fizeti, ami azt jelenti, hogy tulajdonképpen ha a kormány vagy a kormánypártok nagylelkűen engedélyezik az önkormányzatok számára újabb helyi adók kivetését, akkor ezek a helyi adók mind-mind jövedelemadót is hoznak. Tehát szó sincs a helyes megosztásról. Szó sincs arról, amiről Bauer professzor a g) pontban ír, hogy a központi adók csökkentésével kell teret nyitni a helyi adók növekedésének. Erről szó sincs! Ha a helyi adók nőnek, akkor vele lineárisan, párhuzamosan nőnek a központi adók. Tehát ez nem megoldás.

Emlékszem rá, hogy még szegény Antall József miniszterelnöksége alatt 50-50 százalék volt a megosztás a személyi jövedelemadó területén a központ, a kormány és az önkormányzatok között. Ezt most a tervezet 5 százalékra kívánja lecsökkenteni, és megint egy hosszú redisztribúciós láncon keresztül kívánja visszaosztani, jól tudjuk a fizikából és a természettudományokból is, hogy minden ilyen hosszú lánc rengeteg veszteséggel jár, nem is szólva a korruptív nyomásról és más kérdésekről.

Úgy gondolom, hogy a legnagyobb kormánypárt is célul tűzte ki az öntudatos polgár öntudatos lényének a kialakítását. Azt, hogy az öntudatos polgár maga kívánja eldönteni, hogy az általa létrehozott javakból mi hova kerüljön. Nem véletlenül javasoltuk annak idején azt, hogy kezdetnek legalább a jövedelemadó 1-1 százalékáról maga a polgár döntsön, hogy hova kerüljön. Látjuk, hogy ez a kormány, ez a kormányzat ezt is vissza kívánja csinálni, ezt a szerény 1-1 százalékot, meg akarja határozni, hogy hogyan osszuk el, hogy hogyan ossza el az állam. Az állam kívánja meghatározni a magánadományozást is. Jó, hogy nem kívánja a kormány rátenni a kezét a koldusoknak adott obulusokra, hogy abból is meghatározza, hogy melyik a jó koldus, melyik koldusnak kell adni abból a pénzből. Tehát ez egy rossz tendencia, amely szembenáll azzal az autonóm polgárfogalommal, amit mi szükségesnek tartunk, és amit szóban a legnagyobb kormánypárt is állandóan hirdet.

Hiányoljuk az adók közötti rendszerbeli összefüggések feltárását és azok alkalmazását, hiszen vannak ökölszabályok, hogy abban az államban vagy társadalomban, amelyben magas személyi jövedelemadót szednek, ott kisebb a forgalmi adó, vagy milyen összefüggés van mondjuk az iparűzési adó és az árak között. Tehát nem látjuk a rendszerszerű gondolkodást. Erre a rendszerszerű tervezésre, a rendszerelvű tervezésre és mentalitásra kíván példát nyújtani ez a javaslat bevezetőként és kezdetként, hiszen ennél lényegesen jóval többről van szó, többet kell biztosítani ahhoz, hogy áttekinthető legyen a rendszer.

Nem nagyon lehet áttekinteni. Itt azt lehet látni, hogy elsősorban a kiadási oldalon folyik az osztogatás, a belső koalíciós harcok következtében felesleges kiadásoknak, felesleges, pazarló és nem megfelelő helyen, nem megfelelően megtérülő, nem elég hatékony kiadások erőltetése folyik, és utána megkeresik azt, hogy ezt hogyan lehet az adókból a különböző járulékoknak és egyebeknek a növelésével beszedni. Ez egy rendkívül rossz helyzet, és ahogy az elején mondtam, szükségszerűen a szürkegazdaság, a feketegazdaság, a családok felé nyomja az állampolgárt. Nem tud mást tenni, ha ilyen túladózás van. Éppen ellenkezőleg: ahogy Bauer professzorék javasolják, nagyon keményen és szigorúan kellene megfogni a kiadási oldalt.

Az állam sajnos mindig pazarló, ezt tapasztaltuk a sogenannte - úgynevezett - államszocializmus idejében is, de ugyanígy pazarló az amerikai állam is. Minden állam eleve pazarló, tehát ezt a pazarlást meg kell fogni. Úgy lehet a legjobban megfogni, ha nem kap pénzt, és más szervezetekre bízzuk a sokkal hatékonyabb pénzgazdálkodást. Sajnos, nem erre mutat a kormányzat tevékenysége, ezért is fontosnak tartanánk az a) pontnak tényleg a posztulátumszerű kijelentését. Ez kormány- vagy rendszerinvariáns is lehet, mégpedig úgy, hogy az adórendszer egészét tekintve az adóterhelés az államháztartási kiadások növekedésének mérséklésével összhangban fokozatosan csökkenjen. Ez minden magyar kormánynak egy alapposztulátuma kell hogy legyen, ennek a mostani kormánynak is.

Éppen ezért kérem a tisztelt kormánypárti törvényhozó kollegáinkat és magát a kormányt, hogy fontolja meg mindezeket a gondolatokat, fontolja meg ennek az 1. számú módosító indítványnak az elfogadását. Hajlandók vagyunk arra, hogy vitatkozzunk az egyes pontokról. Hajlandók vagyunk arra, és készségesek, hogy ha meggyőznek bennünket, akkor további posztulátumszerű pontok bekerüljenek ebbe a javaslatba. De úgy gondolom, hogy ezekre még szükség van, hiszen a magyar adózó állampolgár ezt elvárja tőlünk, sőt azt mondhatom, hogy követeli tőlünk.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. További hozzászólásra jelentkezett Orosz Sándor képviselő úr, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából.

A képviselő urat illeti a szó.

(12.50)

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Azzal kell kezdenem, hogy nagyon sok minden elhangzott már, ami az ajánlás 1. pontjában szereplő, szabaddemokrata képviselők által benyújtott módosító indítvánnyal kapcsolatban egyáltalán elmondható.

Önvallomás még nem sok hangzott el ezzel összefüggésben, tehát engedjék meg, hogy ezzel kezdjem. Szeretném megköszönni a képviselőtársaimnak, hogy ezt a módosító indítványt benyújtották, ugyanakkor a mostani hozzászólásomban, engedjék meg, hogy gyakorlatban is azzal a résszel és olyan technikával foglalkozzam e módosító indítvány dolgával, ahogy ezt Keller képviselőtársam vagy akár Mécs Imre is megfogalmazta. Bauer úrral sokat vitatkoztunk agrárügyben, valahol sejtheti, hogy itt érzek némi problémát.

De haladjunk sorban! Én mindenképpen arra hívom fel a Ház bármelyik oldalán, bármelyik frakciójában ülő képviselőtársaim figyelmét, hogy ezt az indítványt szavazzuk meg. Szavazzuk meg, mert nem osztom azt a valamelyik korábbi szakaszban megfogalmazott álláspontot, mely szerint valamilyen kardinális ellentmondás alakulna ki az akármilyen módon elfogadásra kerülő törvényjavaslat és e között.

Szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy nem azt jelenti ennek a javaslatnak az elfogadása, hogy most akkor át kellene írni az előterjesztőnek ezt az egész törvényjavaslatot, hiszen ha elolvassák a javaslat szerinti 1. § gondolatát vagy az itt szereplő mondatot, ott azt találják, hogy az Országgyűlés az adórendszer fejlesztésének fő irányait a következő években az alábbiak szerint jelöli meg. Azt gondolom tehát, hogy azok értelmezései a helyénvalóak, akik azt gondolják, hogy a polgárok biztonsága és védelme, a polgároknak a polgári kormánnyal szembeni biztonsága és védelme érdekében a jövőt illetően adjuk meg a megfelelő garanciákat, biztonságot teremtsünk nekik.

Ettől még, hogy az idén nem mindenben pont úgy fog kinézni az ezt követően szám szerint - ugye, itt már egyesek megszámolták - 23 törvényjavaslat, az talán akkora problémát nem fog okozni, hiszen az elmúlt másfél-két esztendőben nem minden úgy alakult, ahogy a kormányprogram szerint következett volna például.

De - és én tulajdonképpen emiatt kértem szót - amikor az általános vitában ugyanilyen gyér számú, bár az ellenzéki oldalon mindig jóval nagyobb számú hallgatóság előtt volt alkalmam szólni, akkor elmondtam, hogy ezt az egész törvénycsomagot alapvetően azért nem tartja a Magyar Szocialista Párt frakciója elfogadhatónak, mert vidékellenes, és ebben a vidékellenességben az egyik elem, amit akkor is megjelenítettem, az volt, hogy még azokban az esetekben sem jár el a kormány a vidék érdekében, ahol egyébként tudja, hogy szorít a cipő. Mert azt gondolom, hogy az senki számára nem lehet kérdéses ebben a Házban, hogy a vidéknek gazdaságukban erősödő emberekre, családokra és falvakra kell épülnie, és igazából a vidéki településeknek társadalmi és kulturális értelemben is életképes vidéki közösségeknek kell lenniük.

Ilyen közösség vagy ilyen közösség lehetőségét rejti magában a szövetkezés, a szövetkezet, és - innen indítottam a gondolatot - ma komoly veszélyben van a szövetkezés és a szövetkezetek gondolata. Azt gondolom, senki nem tekintené nagyon házszabályszerűnek, ha én most ennek a részleteit mondanám; itt és most elégedjenek meg azzal, hogy bizony a szövetkezés gondolatát alapvetően feszíti szét a szövetkezeti tagok és külső üzletrész-tulajdonosok és egyáltalán az üzletrész-tulajdonosok közötti probléma, amit szoktunk úgy is fogalmazni, hogy az üzletrészprobléma.

Az biztos, hogy a kormány is érzékeli, hogy ez a probléma probléma, hiszen, ugye, emlékeznek rá, volt is itt egy törvényjavaslat, amit állítólag ennek a kezelésére próbált a kormány beterjeszteni - bizonyítottuk róla, hogy alkotmánysértő. Még egyszer meg kell hogy köszönjem, hogy a józan ész diadalaként ezt visszavonták, de ettől a probléma még probléma, ettől ezt a kérdést meg kell oldani, és én házszabályszerűen nem tudtam benyújtani a törvényjavaslathoz ezt a problémát rendezni szándékozó javaslatot, mert egészen egyszerűen nem voltak megnyitva azok a pontok, ahol ezt a feszítő gondot enyhítő vagy megoldani lehetővé tevő javaslat beférhetett volna.

Ezért köszönöm Bauer képviselőtársamnak külön, hogy ezt a javaslatot ide befogalmazta, ugyanis ha kapcsolódó módosító javaslat keretei között, és a jövő évekre szóló - mondjuk így: - kötelezettség előírásával egyidejűleg a technika jelzésével ide betennénk ezt a gondolatot, azt gondolom, nagyon sokat segítenénk az üzletrész-tulajdonosoknak, a tagoknak, a szövetkezeteknek és ezen keresztül a magyar vidéknek.

Ha tehát, és azt gondolom, hogy ebben a Házban mindenki törekszik arra, hogy betartsuk az Alkotmánybíróság előírásainak is megfelelően azt a követelményt, hogy törvényes rendben alkossuk meg a jogszabályainkat, akkor nekem meg kell alkudnom önmagammal, nem tudtam beterjeszteni tehát javaslatot, ebben meggátolt a kormány; kérem, legyenek annyira toleránsak és az ügy szempontjából elkötelezettek, hogy a jövőt illető ilyen lehetőséget ne vegyék ki önmaguk, illetőleg a mi kezünkből.

Éppen ezért én azt javaslom, és valószínűleg ezzel zárom is a mondandómat, hogy az igen tisztelt Országgyűlés valamennyi tagja mindezeket megfontolva tényleg úgy foglaljon állást, hogy szükség van egy ilyen első részre. És ha úgy gondolják a képviselőtársaim, hogy még van olyan horderejű ügy, mint amit például én próbáltam jelezni a vidék érdekében - a szövetkezeti üzletrész-probléma adókedvezményekkel való rendezhetőségének az ügye -, akkor azt ne azzal próbálják meg megoldani, hogy innen kisöprik ezt az 1. §-t, hanem inkább azzal, hogy ennek az 1. ajánlási pontnak a rendszerébe illesztve jelezzék a kormány felé ezt a problémát, így egyidejűleg lehetőségük nyílik arra is, teljesen házszabályszerűen, hogy a lehetséges technikát is belevegyék ebbe a törvényjavaslatba.

Befejezésül, én azt gondolom, hogy ebben az országban nagy baj, ha a vidéken és a városon élő embereket szembeállítják. Én is elsősorban a vidék szempontjából fogalmaztam meg azt, amit a hozzászólásom során tettem, mégis azt gondolom, hogy a szövetkezeti ügy nem egyszerűen csak a vidék ügye - azoknak a kisembereknek az ügye, akik megtalálhatók városokban, sőt itt a fővárosban is; csak utalok a lakásszövetkezetekre, utalok a saját választókerületemben igen népes számban ilyen lakásokban lakó emberekre, akik rá vannak szorulva, hogy rend legyen körülöttük. És azt gondolom, hogy ha a szövetkezetek ügyét akár ilyen úton is segítjük, akkor ezzel ténylegesen elősegítjük azt, hogy Magyarországon érvényesül az a minden politika számára követendő alapelv, hogy próbáljuk meg biztosítani azt, hogy mindenki ott boldogulhasson, ahol él.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kétperces hozzászólásra megadom a lehetőséget Danka Lajos képviselő úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőcsoportjából.

Képviselő úr!

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Ház! Nem tudom, én például azért álltam el a rendes hozzászólásomtól, mert kiderült, hogy ezt az első részt tárgyaljuk, és abba nem fér bele, ugyanakkor végignézve ezt az első részt, az új első részt, amelyet Bauer képviselőtársam terjesztett be, sehol nem találok a szövetkezetekre vonatkozó részt.

Tehát amennyiben bárki is nekiáll megnézni, ez ugyanolyan, mint egy érettségi tétel, amikor Kossuthról kellene beszélni, és az illető csak Petőfiről tud.

 

(13.00)

Úgyhogy azt kérem, képviselőtársaim, mivel másfél oldalról tulajdonképpen már reggel óta vitatkozunk, és a többiek nem fognak tudni hozzászólni, hogy ilyen játékot ne játsszunk, mert az Országgyűlés tekintélyét járatjuk le!

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Nehéz az elnöklő dolga ilyenkor, hiszen az 1. pont, amiről 9 óra óta folyik a vita, ahogy mindenki látja, egy generális pont, hiszen az adófejlesztés fő irányait taglalja. Ebben az esetben, azt gondolom, nehéz az elnöktől azt kérni, hogy pontosan, tételszerűen szorítsa be egy-egy hozzászóló hozzászólási igényét. Hozzáteszem azt is, hogy ezután - természetesen ha és amennyiben vége lesz az 1. pont részletes vitájának - sor kerül rendes menetrendben az összes többi rész vitájára, tehát lehetősége nyílik mindenkinek az egyes részhez még hozzászólni.

Orosz Sándor úr jelezte kétperces hozzászólási igényét. A képviselő urat illeti a szó.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök asszony. Tulajdonképpen amit az elnök asszony Danka képviselőtársam felvetésére elmondott, az talán elég is lett volna, de még egyszer szeretném megismételni Danka képviselőtársamnak: az 1. pont a polgárok biztonságát és garanciáját jelenti.

Egy darabig elvitatkozgattunk rajta, de azt hiszem, nem lehet kérdéses, hogy házszabályszerűen benyújtott indítvány a vita első szakasza, s erről beszélünk. És mivel már túl sok minden hangzott el, Danka képviselőtársam szerint talán túlontúl sok is, viszont egy nagyon-nagyon fontos elem nem, én jeleztem - és azt gondolom, a részletes vita kereteibe illő módon jeleztem -, hogy elfogadván mindazokat a javaslatokat, amelyek az 1. pontban szerepelnek, indokoltnak tartom, hogy az adókedvezményekkel a szövetkezeti üzletrész-probléma megoldását segítse a kormány. Ezt azért teszem, hogy ilyennel, ne pedig akármilyen néven nevezett, alkotmányellenes szövetkezeti törvénymódosításokkal próbálja meg ezt az ügyet rendezni. Azt gondolom, ez mind a Házszabálynak, mind a részletes vitának megfelel. Ráadásul ha egyszer az adórendszer módosítását kezdeményező törvénycsomagról van szó, akkor ez máshova nem illeszthető be, és sajnos akkor itt kell szólni róla.

Remélem, hogy a probléma lényegét segítettem megvilágítani, és bízom abban is, hogy Danka képviselőtársam is partner lesz abban, hogy valóban ne a tagok és az üzletrész-tulajdonosok érdekeit semmibe vevően, erőszakkal, hanem annak a segítségével próbáljuk meg ezt az ügyet megoldani, hogy támogassa a kormány, hogy az ügyeket önmaguk között tudják elrendezni ezek az emberek. Azt hiszem, ez mindannyiunk érdeke. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. Mielőtt megadnám a szót Farkas Imre képviselő úrnak, a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportjából, engedjék meg képviselőtársaim, hogy megköszönjem az együttműködést és a munkájukat, és kívánjak önöknek rendkívül szép napot és jó vitát még a mai napra!

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Szólásra következik Farkas Imre képviselő úr, MSZP. Tessék!

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is még ehhez a fejezethez kívánok hozzászólni, de nem ahhoz a részhez, amivel eddig a legtöbbet foglalkoztunk, hanem a 317. pontban lévő javaslathoz, amit Font Sándor képviselőtársam nyújtott be.

Nem tudok eltekinteni attól, hogy ne mondjam azt: ebben a kérdésben Font Sándor az illetékes elvtárs szerepét vállalta fel, mert az illetékekhez nyúlt hozzá oly módon, ami, azt hiszem, a parlamentben meglehetősen szokatlan eljárás.

Kétségtelen, hogy van lehetőség az illetékekkel kapcsolatban módosító javaslatot előterjeszteni, hiszen a törvénycsomag foglalkozik az illetékek körével is. Ha azonban ezeket a részeket átnézzük, azt látjuk, a törvényjavaslat nem tesz különösebb indítványt arra, hogy az egyes illetéktételeket megemelje. Képviselőtársunk ezzel a gyakorlattal szakítva talán úgy gondolta, hogy az illetékekkel kapcsolatban is meg kell valamilyen módon terhelni a választókat, a polgárokat, s nem egy-két illeték mértékét emeli meg, hanem gyakorlatilag szinte tételesen, az illetékek teljes körét módosítja, rendkívüli mértékben megemeli azokat.

Amikor a gazdasági bizottságban erről az indítványról tárgyaltunk, ezt mi magunk is megfogalmaztuk, és az előterjesztő képviselője sem tudott bennünket komolyan meggyőzni arról, hogy egyáltalán házszabályszerű-e ez a lépés. Voltak erre irányuló kezdeményezései az előterjesztőnek, a kormány képviselőjének, azonban nem tudott bennünket erről meggyőzni és ő maga is elbizonytalanodott. Úgy gondoljuk, hogy ez meglehetősen szokatlan gyakorlat, ezért kérjük képviselőtársamat, s én is kérem Font Sándort, hogy fontolja meg ezeket a kezdeményezéseit.

El tudjuk képzelni, hogy ezek a lépések ahhoz a szándékhoz kapcsolódnak, miszerint a költségvetési törvényhez kötődően ő majd olyan elképzeléseket fog előterjeszteni, amelyek talán a költségvetést terhelnék, és így megpróbálja ennek a lépésnek a második lábát megteremteni, amikor bevételeket biztosít a költségvetés számára, de úgy gondoljuk, hogy ilyen módon, az illetéktörvényt ilyen mértékben átalakítani nem célszerű.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Font Sándor képviselő úrnak, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Az illetékes elvtárs ez esetben nem én vagyok, lehet, hogy voltam, mert Farkas Imre képviselőnek mint illetékes elvtársnak aztán tényleg mondhatom: ezt a javaslatot, ha megnézték volna, visszavontam.

Köszönöm szépen. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból: Nagyszerű! Helyes! - Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak, MSZP. De szeretném figyelmeztetni a képviselőket, hogy most az 1. ajánlási pontról van szó, tehát az áfatörvény módosításáról ne beszéljünk most! (Jelzésre:) Az áfatörvény a következő lesz; az előttem lévő forgatókönyv szerint most csak az 1. pontról vitatkozunk, az ajánlás 1. pontjáról, Bauer Tamás és képviselőtársai által tett javaslatról, az adórendszer fejlesztésének fő irányairól, az áfatörvény a részletes vita második szakaszában van. Ezt több képviselő jelezte nekem most, tehát akik arra várnak, hogy az áfatörvényről vitatkozhassanak.

Kérem akkor a képviselő asszonyt és a többi felszólalni kívánó képviselőt, hogy a részletes vitában tegyék meg az észrevételüket! De ha az 1. ponthoz van mondanivalója, akkor természetesen várjuk a felszólalását a képviselő asszonynak.

HERCZOG EDIT (MSZP): Az 1. ponthoz szeretnék természetesen hozzászólni.

ELNÖK: Akkor tessék, öné a szó, képviselő asszony!

HERCZOG EDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Talán az is mutatja, mennyire kisebbségben vagyunk mi, nők, hogy azt hiszem, a mai vitában én vagyok az első női felszólaló.

Az 1. ponthoz kapcsolódóan arra szeretném az önök figyelmét felhívni, elsősorban a kormánypártban ülő képviselők, illetve a pénzügyminiszter úr figyelmét, hogy gondolják meg, a mostani adótörvénnyel milyen diszkriminatív lépést tesznek a társadalom több mint felét kitevő női réteg felé! Hogy ezt megindokoljam néhány számmal: köztudottan, ezt önök fel is vállalják, a kisebb jövedelmű rétegek hátrányos helyzetbe hozását fogja eredményezni ez a törvény, amelyet önök előterjesztettek. Ugyanakkor azt hiszem, mindannyian tisztában vagyunk azzal, hogy az azonos munkakörökben a nők általában 2-3000 forinttal kevesebbet is keresnek, tehát a női fizetések a férfi fizetésekkel összehasonlítva sajnos alacsonyabbak, és ez automatikusan azt eredményezi, hogy a férfiakkal szemben hátrányos megkülönböztetést fognak szenvedni e törvény kapcsán.

Ugyancsak megemlíteném, és ez talán az előzőnél is fontosabb, hogy az alacsony kereseti lehetőségű szakmákban, az egészségügyben, a pedagógusok körében, a textil- és élelmiszeriparban foglalkoztatottak nagyobb számban nők, mint férfiak, tehát itt a női szakemberek aránya nagyobb, mint a többi, jó kereseti lehetőségű ágazatban. Arról már nem is szeretnék külön említést tenni, hogyha megnézzük a jól kereső, úgymond polgárosodott vezető rétegek fizetését, ahol magasabb jövedelmeket lehet elérni, ott a nők száma halmozottan kevesebb, mint a férfiaké. Ez önmagában indokolja, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy az önök által beterjesztett adótörvény a nőket diszkriminatív módon megkülönbözteti férfi társainktól.

(13.10)

Ugyanakkor arra is kitérnék, hogy az önök által bevezetett adókedvezmény lehetősége milyen mértékben sújtja azokat az embereket, akik valamilyen ok folytán a gyermeküket egyedül nevelik. Én 1996-os adatot tudok egészen pontosan idézni, eszerint 437 ezerre tehető azoknak a családoknak a száma, ahol egyedül neveli valamelyik szülő a gyermekét vagy gyermekeit, hiszen itt nemcsak egy gyermekről van szó általában, és ezek közül a családok közül csak mintegy 70 ezer az, ahol a férfi neveli egyedül a gyermekét.

Mivel abban talán egyetérthetünk, hogy a házasságok felbomlásában talán fele-fele arányban hibásak a férfiak és a nők, úgy gondolom, hogy nagyon csúnya, diszkriminatív megkülönböztetés az, hogy a kiskeresetű, gyermeküket egyedül nevelő közel félmillió édesanyát ez a törvény olyan hátrányos helyzetbe hozza, amilyen hátrányos helyzetbe ezzel a törvénnyel kerülnek.

Szeretném figyelmükbe ajánlani, hogy az Európai Unióba tartva nem a nők diszkriminálása, hanem az esélyegyenlőség megteremtése lenne a cél, és ezt önöknek ebben a törvényben is figyelembe kellett volna venniük. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Kérdezem, kíván-e még valaki felszólalni az ajánlás 1. pontjával kapcsolatban. (Nem érkezik jelzés.) Nem kíván. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a részletes vita második szakaszát az áfatörvényre vonatkozóan az ajánlás 2-31., valamint a 249. és a 297-313. pontjai szerint.

Szót kért Danka Lajos, független kisgazdapárti képviselő. Öné a szó, képviselő úr.

 

(A jegyzői széket dr. Szabó Erika helyett
Molnár Róbert foglalja el.)

DANKA LAJOS (FKGP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Ház! A Független Kisgazdapárt ezeknek a módosításoknak a tárgyalásánál azokat a szempontokat vette figyelembe, hogy ezek milyen hatással lesznek az ország lakosságára, illetve a kis- és középvállalkozói rétegre.

Én magam is több módosító indítványt nyújtottam be ehhez az áfatörvényhez, egy-két részét szeretném kiragadni. Az FKGP általában nem támogatja az áfa-visszaigénylési határ felemelését, még a 2 millió forint is soknak tűnik a vállalkozások esetében. Ez nemcsak a kisvállalkozóknak, hanem az adóhivatalnak is problémát jelent, hiszen amíg a vállalkozás nem éri el a 4 millió forintos forgalmat, addig nem adja be az adóbevallását, és ennek a visszaellenőrzése későbbre tolódik. Tehát ami visszaigénylést eddig az adóhivatal negyedévente simán le tudott ellenőrizni - bár ezt is nehezen tette meg -, azt most az adott esetben év végén hatalmas tömbben fogja megkapni az adóbevallásoknál, amellyel, nem hiszem, hogy egyben le tudná ellenőrizni a mostaniakat is. Tehát ez mindenképpen az adóhivatalnak is gond, nemcsak a vállalkozónak.

Ez az évi ellenőrzés két következményt von maga után: vagy megemeljük az adóhivatal létszámát, s ebben az esetben az adóhivatali dolgozók egész évben nem csinálnak semmit, hanem év végén egy az egyben hurrá! hajrá! leellenőrzik az összes bevallást; vagy pedig akkora létszámot alkalmazunk, amely az éves munkára alkalmas, ebben az esetben pedig 227 év múlva majd vissza tudja ellenőrizni az adóhivatal ezeket a bevallásokat.

A visszautalási határidő növelésével hasonló gondunk van, mert mi azt mondjuk, hogy ha az adóhivatal eddig megkapta a kormánytól azt a támogatást, amit kért, akkor ezért valamit teljesíteni is kell. Tehát annak a 30 napnak elégnek kell lenni arra, hogy visszaellenőrizzen. Egyébként szorosan kötődik ez az előbb elmondottakhoz. Nem várhatjuk el azt, hogy a vállalkozók finanszírozzák meg az államot teljesen törvénytelen módon plusz 15 nappal. Ennek kamatkihatásai vannak, amit forgóeszközhitelből adott esetben a vállalkozó ugyan vissza fog tudni igényelni, de 15 nappal később, és tudjuk, hogy a rövid távú forgóeszközhitelek kamatai a legmagasabbak az országban.

A másik, amit problémásnak látunk, az az, hogy európai uniós jogharmonizációra hivatkozva olyan tételeket rakunk át 25 százalékos áfa alá, amelyek eddig 12 százalékosak voltak, és mivel a mi áfakulcsunk jóval magasabb az európai uniós átlagnál - minimum 5 százalékkal -, ezért ez még jobban sújtja ezeket a termékeket. Itt például a hőhasznosító napkollektort és az azbesztmentes fékbetétet mondanám, amelynek az elterjedése kívánatos lenne környezetvédelmi szempontból, sőt az alföldi részeken, ahol tanyás jellegű településforma alakult ki, helyileg megoldaná a melegvízellátást és adott esetben az energiaellátást is, nem kellene kilométeres vezetékeket kiépíteni. Mi ezt most a következő évtől azzal sújtanánk, hogy 13 százalékkal megnöveljük az árukat. Az azbesztmentes fékbetétnél csak az a megjegyzésem, hogy mindenki tudja, az azbesztnek milyen egészségkárosító hatása van, tehát kívánatos lenne ennek is támogatása minimum azzal, hogy a kedvezményes áfakulcs alatt tartjuk.

Az ország pillanatnyilag nincs arra felkészülve, nincs azon a szinten, hogy ezeket a termékeket 25 százalékos áfa alá rakhassuk, hiszen addig, amíg Nyugat-Európában ennek a 13 százalékos mértéknek a többszörösét adják támogatásként, hogy elterjedjenek ezek az eszközök, addig nálunk erre nincs lehetőség. Pénzügyi hatása szinte kimutathatatlan, ugyanis olyan minimális mértékben vannak elterjedve ezek az eszközök.

Tehát azt gondolom, és a Független Kisgazdapárt is azt gondolja, hogy ezeket az eszközöket addig, amíg a helyzet meg nem érik rá, érdemes lenne bent tartani a 12 százalékos áfakörben.

A másik, amit nehezen tudunk kezelni, hogy a verseny- és élsportot szintén átrakja 12 százalékból 25 százalékba, akkor, amikor tudjuk azt, hogy az államnak egyre kevesebb pénze van arra, hogy a sportteljesítményeket értékelje, illetve támogassa. Ezért tettük be módosító indítványainkat ehhez a törvényjavaslathoz ilyen rendszerbe.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, MSZP. Tessék!

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az áfatörvényekhez mi is benyújtottunk több módosító javaslatot. Ebből most kettővel foglalkoznék, illetve konkrétan eggyel, de több indítványban is utaltunk erre.

Arról van szó, hogy amikor a kormányzat a kis- és középvállalkozásokat meg akarja segíteni, akkor valójában öt-hat olyan lépést is tesz, részben az áfatörvény módosításakor, részben az adózás rendjénél, amely kifejezetten kedvezőtlen a kis- és középvállalkozások számára. Ezeknek egy jelentős köre, amikor egyszerűen az adó-visszaigénylést megnehezítik, sőt ezek közül néhány olyan természetű, amely egyszerűen lehetetlenné teszi az adó visszaigénylését. Ez különösen vonatkozik a mikrovállalkozásokra.

Amikor a kormány a kis- és középvállalkozásoknál külön kitért a mikrovállalkozásokra, könnyek között hallgattuk, hogy mennyire a szívén viseli a mikrovállalkozások ügyét. Nézzük, hogy ehhez képest milyen javaslatot terjesztett elő!

Az egyik javaslata azt mondja a kormánynak, hogy az adóhatóság az adó visszaigénylését csak akkor teljesíti, ha az adóéven belül göngyölítetten eléri vagy meghaladja a 4 millió forintot. Korábban ez 2 millió forint volt. Ez azt jelenti, hogy egy kisvállalkozó mindaddig nem igényelheti vissza az áfát, amíg a 4 millió forintnyi adórésze össze nem gyűlik. Egy nagyon kis vállalkozónál ez azt jelenti, hogy lehet, hogy egész évben nem gyűlik össze neki ez a 4 millió forint.

(13.20)

Ha ez egy olyan vállalkozó, aki mondjuk 8-10 millió forintos adótartalmat tud összeszedni, akkor fél vagy háromnegyed évig nem tudja ezt az értéket egyáltalán produkálni. A kormányzat persze ebben az esetben is joggal mondhatja, és a céljai között is szerepel, hogy bizonyos adókat valorizál. De azért gondoljuk el: ha ez az érték korábban 2 millió forint volt, akkor miféle valorizációt jelent a 4 millió forintra való emelés? Ez nemhogy 50 százalékkal, hanem egyenesen 100 százalékkal emeli meg ezt a mértéket.

Mi úgy gondoljuk, hogy ez egyáltalán nem szolgálhatja azt a célt, amelyet egyébként a kormányzat nagyon helyesen kitűzött, és azt hiszem, mindenki egyetért vele, hogy a kisvállalkozásokat, de talán különösen a mikrovállalkozásokat is segíteni kell. Ezért adtunk be olyan indítványt, amely az ilyen jellegű ellehetetlenítéseket kompletten próbálja megakadályozni, tehát csomagban mi is kitörölnénk e kezdeményezéseket, de különösen fontosnak tartjuk a 2 millió 4 millióra történő emelésének a megakadályozását, ezért módosító indítványunkban olyan kezdeményezést tettünk, hogy a 2 millió helyett 3 millió forintra történjen az emelés. Még ez is 50 százalékos emelést jelent. Több évre biztosítja a valorizálást, és így részben a kormányzati célok is teljesülnek, másrészt nem történik ilyen drasztikus lépés ebben a körben.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz. Tessék!

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném elmondani azoknak a módosító javaslatoknak a lényegét, amelyet a Fidesz képviselőcsoportja kezdeményezett és nyújtott be. Szeretném előre jelezni, hogy módosító javaslataink túlnyomó többsége kormány által támogatott formában került benyújtásra, azonban vannak olyanok is, amelyek majd kapcsolódó módosító javaslattal kerülnek korrigálásra. Ezeknek a javaslatoknak egyik része technikai jellegű értelmezési gondokat, problémákat old meg, másik része viszont tartalmi jellegű, és a benyújtott törvényjavaslatot változtatja.

Az ajánlás 3. pontjában a folyamatos teljesítés fogalma kerül meghatározásra az áfatörvényben. Azt gondolom, hogy ez már régi igénye a szakmának, hogy ez valóra váljon és teljesüljön. Azonban valószínűleg tévedésből, a folyamatos teljesítés fogalmába a "termék" szó is belekerült. Kezdeményeztük, hogy ez kerüljön ki belőle. Így egyértelművé fog válni, hogy a szolgáltatáson túl csak az újság és a folyóirat előfizetése értendő bele a folyamatos teljesítés fogalmába.

Az ajánlás 8. pontjában egy joghézagot szeretnénk rendezni, amely azt mondja ki, hogy abban az esetben, ha valaki éves bevalló lesz, de a fizetendő adója eléri az 1 millió forintot, akkor át kell térnie a havi bevallásra mindazon túl, hogy egyébként nem éri el a 8 millió forintot, és az árbevétel alapján éves bevallónak kellene lennie. A jelenleg hatályos szabályozás, amely 3 millió forintnál mondja ki, hogy évente kell teljesíteni az áfabevallást, azonban azt nem mondja ki, hogy abban az esetben, ha jelentős összegű fizetendő áfája gyűlik fel az adott vállalkozónak, akkor át kell térnie a havi vagy a negyedéves bevallásra. Így előfordulhat az az eset, hogy valaki akár több száz millió forint fizetendő áfát is, hogy úgy mondjam, tartalékol, és amelyet majd csak az éves bevallással együtt a következő évet követően február 15-én kell megfizetnie. A módosító javaslatunk ezt fogja megváltoztatni.

A 15. számú előterjesztés lényege, hogy ez a bizonyos 4 millió forintos bevételi határ, amelynek elérése esetén válik csak jogosulttá az adóalany az áfa-visszaigénylésre, kezdő vállalkozás esetében időarányosan legyen értendő. Tehát ha év közben kezdi meg az adott adóalany a vállalkozást - akár egyéni vállalkozás vagy társaság -, akkor neki a 4 millió forintot arányosan kelljen számolnia.

A 19. számú módosító javaslatunk lényege - és ez alapvetően érdemi -, hogy az eredeti előterjesztés azt mondja ki, hogy egy vállalkozó csak akkor kérheti vissza az APEH-től az általános forgalmi adót, ha legalább három hónapig visszaigénylő pozícióban van, és ezt mi két hónapra szeretnénk változtatni. Az előterjesztő a bizottsági ülésen támogatta e módosító javaslatot.

A következő a 21. számú módosító javaslat, amely alapvető szigorítást hoz be a megszűnő vállalkozások esetén az áfa-visszaigénylésre vonatkozóan. Ezt ugyan a bizottsági üléseken nem támogatta az előterjesztő, de vélhetően kompromisszum árán egy más százalékkal fog kapcsolódó módosító javaslatként bekerülni, amely vélhetően 30 százalék lesz, illetve kedvezményes szolgáltatás esetén még kisebb lesz a százalék összege, és ez is a támogatandó között lesz.

A következő egy nagyon-nagyon fontos változás, a 24. Bár látszólag technikai jellegű, azonban azt gondolom, hogy érdemi. Arról van szó, hogy a törvényjavaslat szerint abban az esetben lehet áfát visszaigényelni, ha annak az ellenértékét pénzügyileg teljesítették. Azonban az eredeti előterjesztés nem tartalmazta azt, hogy ha egy adott teljesítést csak részben fizetnek ki, tehát mondjuk, ha egy vállalkozó vásárol egy járművet 5 millió forintos beszerzési áron, de abból csak a felét fizette ki, akkor az eredeti javaslat szerint annak az áfáját nem igényelhette volna vissza. E módosító javaslat kimondja, hogy akkor is visszaigényelheti ezt az áfát, ha pénzügyileg azt csak részben egyenlítette ki. Tehát, azt gondolom, hogy ez a lízingbe adó és vevő cégeknek nagyon fontos módosító javaslat.

Végül még két módosító javaslatot emelnék ki, bár nem az áfatörvénnyel kapcsolatos, hanem az adózás rendjéről szóló törvényben van, azonban úgy gondolom, hogy alapvetően az áfatörvényhez kapcsolódik. Az eredeti javaslat szerint abban az esetben, ha 200 000 forint felett van az áfa-visszaigénylés összege, akkor 45 napra terjed ki a kiutalási határidő. Ezt módosító javaslatunkkal 300 000 forintra szeretnénk felemelni. Azonban szeretném jelezni, hogy kapcsolódó módosító javaslatunkkal még tovább szeretnénk emelni ezt az összeget 500 000 forintra, és így alapvetően azokat a vállalkozókat emeljük ki ebből a körből, akiket az előttem szóló képviselő úr is említett, a kisvállalkozókat és a mikrovállalkozókat. Tehát náluk marad a 30 napos kiutalási határidő az áfa-visszaigénylés tekintetében.

Végül még az adózás rendjéről szóló törvényjavaslat egy módosítását szeretném elmondani. Ez talán az egyik legfontosabb változás, ami azt tartalmazza, hogy az eredeti szabályozás abban a tekintetben marad, hogy a vállalkozók visszaigénylő pozícióba kerülnek azáltal, ha a termékértékesítésükön, illetve a szolgáltatásnyújtásukon lévő áfa kedvezményes kulcsú, ugyanakkor a beszerzéseiken lévő áfa normál kulcsú. Kérhetik, hogy havi, illetve negyedéves bevallók legyenek abban az esetben is, ha egyébként az árbevételük alapján éves bevallók lennének. Nagyon-nagyon fontos és hangsúlyozni kívánt változás.

Ezentúl azok az egyéni vállalkozók is kérhetik, akik szintén egyébként csak évente egyszer adhatnának be adóbevallást, de tudják, hogy ők majd beruházni fognak, tárgyi eszközt vásárolnak, vagy más irányú fejlesztést végeznek, szintén kérhetik az adóhatóságtól az áfájuk visszaigénylése szempontjából, hogy havonta vagy negyedévente nyújtsanak be áfabevallást. Ezáltal, úgy gondoljuk, hogy a kis-, közép- és mikrovállalkozói kör e korlátozások alól kikerül. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Keller Lászlónak, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én is azokról a módosító indítványokról szeretnék szólni, amelyekről Tállai képviselőtársam tett említést. Döntő része persze részünkről is támogatható, hiszen felismerte a Fidesz-frakció, hogy a kormány szigorítani akarja a vállalkozásokat, és ezért most olyan módosító javaslatokat nyújtott be, amelyek valahogyan megpróbálják a kormányzat eredeti szándékát a normális mederbe visszabillenteni.

Sajnos, a módosító indítványok között van a 8. számú módosító indítvány, amely továbbra is indokolatlanul nehezíti a vállalkozók helyzetét. Tállai képviselőtársam azt mondta, hogy a vállalkozók így több száz millió forint áfát tartalékolhatnak. Azt gondolom, hogy nem gondolta komolyan, hogy ha ott van az a 8 millió forintos árbevételi határ, akkor nem hiszem, hogy az a tartalékolás olyan mértékben szóba jöhet, ahogy azt a képviselő úr mondta.

A megítélésem szerint egyáltalán nem indokolt ennek a kiegészítésnek a beillesztése, hiszen látható, hogy olyan terheket rak a vállalkozó nyakába, amelyek teljesen értelmetlenek.

 

(13.30)

Volt egy kiugró áfája, és innentől kezdve..., és azt követően pedig nem biztos, hogy van már egyáltalán fizetési kötelezettség, de neki ott át kell térni a havi bevallásra. Szóval, ezt javaslom képviselőtársam, hogy gondolják azért meg, hogy ezt nem kellene-e visszavonni.

Ami pedig itt a 45 napos határidőre vonatkozó javaslatukat illeti, tisztelt képviselőtársam, ne a valamilyen összeghatárban gondolkozzanak, hanem az egész 45 napot töröljék el, adjanak be olyan módosító javaslatot, vagy támogassák azokat a módosító javaslatokat, amelyek a 30 napos ügyintézési határidőt rögzítik. Értelmetlen most a 45 napról valamilyen bűvészkedéssel egy részéről visszaterelni, vagy egy része esetében visszaterelni a 30 napra az ügyintézési határidőt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Köszönöm szépen elnök úr.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Tállai András képviselő úrnak.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen elnök úr. Én nagyon bízom abban, hogy Keller képviselő úrral csak szakmai értelemben nem értünk egyet. Tehát nem értem, hogy miért kéri, hogy a 8. számú módosító javaslatunkat vonjuk vissza. Semmi másról nem szól, csak arról, hogy a hatályos szabályozás azt mondja, hogyha valakinek az árbevétele 3 millió forint alatt van áfával együtt, akkor éves bevallást ad be. Van egy vállalkozó, aki ez alá tartozik. Ugyanakkor pedig ezzel tisztában van, hogy ő éves bevalló, és ezért olyan tevékenységet kezd el végezni, hogy jelentős árbevételt ér el, és azáltal jelentős áfafizetési kötelezettsége halmozódik föl. Tehát példaként mondtam, hogy elképzelhető egy olyan vállalkozás, hogy éves bevallói körben van most a hatályos törvény szerint, ugyanakkor a tevékenységét átviszi ebbe, mondjuk, az új vállalkozásba, vagy egy ilyen tartalékolt vállalkozásba, több százmillió forintos bevételt ér el, a fizetendő áfája is egész magas összeg lehet, ugyanakkor pedig rá a hatályos szabályozás szerint az vonatkozik, hogy továbbra is éves bevallást kell benyújtania.

Úgy gondolom, hogy ez az áfatörvény szellemével nincs összhangban. Tehát ez a módosítás mindössze csak azt mondja, hogy egyébként a normál szabályozás szerint is hogyha valakinek a fizetendő áfája az egymillió forintot eléri, neki a havi bevallásra át kell térnie. Semmi mást nem mond ki, hogy ez a szabály azokra is vonatkozzék, akik egyébként a törvény szerint éves bevallást kellene hogy benyújtsanak. Tehát én azt gondolom, hogy egy szempontból lehet ezt bírálni, de azért az igazságosság is azt mondatja velünk, hogy ezt a szabályozást meg kell tenni.

A másik pedig: a 45 napra vonatkozóan én azt gondolom, hogy abban egyetértünk, hogy ki kell szűrni azokat a vállalkozásokat, amelyek áfacsalásokból élnek és üzletágnak tekintik az áfa-visszaigénylést. Azonban azt is tudjuk, hogy ezek profi módon végzik ezt, több céget bevonva, teljesítmény nélküli számlázásokat, fiktív számlázásokat végezve. Ennek a felgöngyölítésére több, nagyobb lehetőséget kell adnunk az adóhatóságnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) Ezt szorgalmazza ez a változás. Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Pál Béla képviselő úr, MSZP.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! És kedves Tállai András képviselőtársam, nagyon örülök, hogy ön előtt mondhatom el most a részletes vitában a módosító indítványokról az indoklást, az országgyűlési képviselőkről szóló törvény jogállásának megfelelően, a parlament Házszabályának megfelelően, és mindennek megfelelően. Természetesen biztosíthatom ön arról, hogy emellett a továbbiakban is támogatjuk Mécs Imre képviselőtársammal mindazokat a módosító indítványokat, amelyek a gyermekkedvezmény családi pótlékba való építésére vonatkoznak, amelyek a gyermekkedvezmény kibővítésére vonatkoznak, pontosan annak érdekében, hogy a családoknak az a része is, amely most nem tud vele élni, a jövőben élhessen e gyermekkedvezménnyel.

Kedves Képviselőtársaim! Az egyik módosító indítványomat, amelyről most szólni szeretnék, és amelyet Lendvai Ildikó képviselőtársnőnkkel nyújtottunk be, és amely az ajánlás 300., illetve 311. pontjában található, a Fidesz kormányprogramjával és választási programjával összhangban természetesen, hiszen így van esély arra, hogy önök elfogadják, abban a tárgyban nyújtottuk be, hogy a könyvek a jövőben a nulla áfakörbe tartozzanak.

Tudjuk azt, hogy a közoktatásunkban használt tankönyvek és CD-ROM-ok esetében ezt a nulla áfakulcsba sorolást már megkapták nagyon helyesen, ezt mi is támogatandónak tartjuk, mégis mindezzel együtt azért tettük ezt a módosító indítványt, mert mint ahogy képviselőtársaim is tapasztalják, ma Magyarországon a könyvek ára szinte irreális magasságokba szökött, nagyon sok család, nagyon sok fiatalember és nagyon sok idősebb ember és a középrétegek számára is gyakran szinte elérhetetlen egy-egy érdekesebb könyv megvásárlása.

Mi tehát ettől a módosító indítványtól azt várjuk, hogy a könyvtáraknak és az egyéni vásárlóknak egyaránt kedvezne ez a lépés, és hozzájárulhatna a könyvárak csökkenéséhez. Többek között ez azért is fontos lenne, mert mint ahogy képviselőtársaim is és miniszter úr is tudja, hogyha egy-egy családban csökken a reáljövedelem, akkor ezek a családok elsősorban nyilvánvalóan a kulturális szolgáltatásoktól tartóztatják meg sajnálatos mértékben magukat, hiszen ezek azok a szolgáltatások, amelyeket elsősorban nélkülözni tudnak akkor, hogyha erre a családi költségvetés szükségessé teszi őket. Mondom ezt azért is, mert a jelenleg beterjesztett adótörvényekben és a járulékok módosításáról szóló jogszabályban a sávok változatlansága a jövedelmek emelkedése esetén is tehernövekedéssel járhat. Enélkül viszont az infláció okoz az embereknek jövedelem-kiesést. Így például az előző kétperces hozzászólásomban elmondott példámnál maradva, ha ezt a törvényt változatlan formában megszavazzuk, a 80 000 forintos idei bruttó fizetést és annak átlagos emelését, akkor a két gyermek után járó adókedvezményt igénybe vevő család is reálkereset-csökkenésre számíthat.

Éppen ezért tartjuk fontosnak azt, hogyha ez bekövetkezik, akkor ezek a családok is hozzájuthassanak a könyvekhez. Ha a könyvek a jövőben nulla áfakörbe sorolódnak, nagyobb esély van arra, hogy a könyvek ára csökken, és ilyen módon mindazok hozzájuthatnak, akik jelenleg a könyvet pontosan azért nem vásárolják, mert az árát nagyon magasnak tartják a fizetésükhöz képest. Tehát módosító indítványunk szerint e körbe tartoznának a könyvek, a szótárak és az enciklopédiák, ezzel az ismeretbővítést, a nyelvtanulást, és tényleg a szabadidő kulturált és hasznos eltöltését szeretnénk támogatni, ösztönözni.

A másik módosító indítványunkat, amely az ajánlás 305. és 312. pontjában található, Katona Béla képviselőtársammal és T. Asztalos Ildikó képviselőtársnőnkkel nyújtottuk be az idegenforgalmi bizottság tagjaiként. Ez az ajánlás is összhangban van azzal, amit a Fidesz a választásokon ígért, a család- és gyermekbarát politikát, a család- és gyermekbarát adórendszert. Ennek ellenére a gyermekétkeztetést, amely olyan fontos mindannyiunk számára is, és amire azt gondolom, hogy a parlamenti patkó mindkét oldalán ülő képviselők és pártok egyetértenek, a gyermekétkeztetést jelenleg 12 százalékos áfakulcs terheli. Nem kell külön szóljak arról, hogy hány családnak okoz nehézséget a gyermek étkeztetési költségeinek a befizetése, hiszen az újság hasábjain keresztül is gyakran találkozunk azzal, és olvasunk arról, hogy milyen karitatív akciókat szerveznek sokszor azért, hogy a szülők a gyermekeknek be tudják fizetni a havi étkezés költségét. Még akkor is, hogyha ezek a karitatív akciók sikeresek, még akkor is, hogyha az önkormányzati támogatások némiképpen enyhítik ezt a gondot, még így is akadnak olyan családok, amelyeknek a fennmaradó rész kifizetése is gondot okoz.

(13.40)

Ezért módosító indítványunkban azt javasoljuk, hogy a gyermekétkeztetés áfakulcsa sorolódjon át a nullakulcsba a 12 százalékos adókulcsból. E lépéstől is azt várjuk, hogy csökkenni fog a gyermekétkeztetés költsége, ilyen módon minél több családnak lesz lehetősége arra, hogy ez ne terhelje meg indokolatlan mértékben a család költségvetését.

Tisztelettel kérem képviselőtársaimat, hogy mindkét módosító indítványunkat - amely arra vonatkozik, hogy az áfa nullakulcsba való sorolásával a könyvek, illetve a gyermekétkeztetés esetében ösztönözze azt, hogy e szolgáltatások, e termékek ára olcsóbb legyen - támogassák! Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Elnézést kérek, hogy egy kicsit későn nyomtam meg a gombot. Tállai képviselőtársamat szeretném kérni: nagyra becsülöm, és tudom, hogy ért az általános forgalmi adóhoz, de - tényleg azt kérem, ne vegye cikizésnek - ha megnézi a 8. számú ajánlási pontban lévő szöveget, egyszerűen tényleg logikai bukfenc van ebben az indítványban. Mert ha azt mondja ki az (1) bekezdés, hogy a "tárgyévről éves adóbevallás benyújtására köteles az, aki 8 millió forint..." - hadd ne folytassam, nem kell ebben a körben ezt most már megismételni -, viszont a (2) bekezdés végén az utolsó mondat közepén az van, "ha a tárgyév első adóbevallásában meghaladja..." Tehát, ha éves adóbevalló, akkor nincs tárgyévben évközi bevallása. Ez az, amire próbáljuk a figyelmét fölhívni, és kérjük, hogy ezt meg kellene változtatni. Ez pont ezért érdekes - minden bizottság támogatja és az előterjesztő is -, mert tényleg bekerülhet a törvénybe egy ilyen logikai bukfenc. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Mivel több felszólaló nem jelentkezett, a részletes vita e szakaszát lezárom. Megnyitom a következő vitaszakaszt, amelyben az ajánlás 32-140-ig terjedő pontjai szerepelnek a jövedéki adóról szóló törvényhez kapcsolódóan. Megkérdezem, kíván-e valaki felszólalni. Igen, Kékkői Zoltán képviselő úr, Független Kisgazdapárt. Tessék!

KÉKKŐI ZOLTÁN (FKGP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Először a 82. és a 86. ponthoz, majd másodszor a 126-134. pontokhoz szeretnék hozzászólni.

A 82. és a 86. ponthoz: mindkét módosító javaslattal arra szerettem volna felhívni a figyelmet, hogy Magyarországon a tulajdoni viszonyok a szőlőterületek esetében, a pincéket is beleértve, teljesen mások, mint Európa többi országában. A bizottsági üléseken elmondtam, hogy a tulajdon a szőlőterület esetén a következőképpen alakul. Egy háztartáson belül rendelkezhet tulajdonnal férj, családfő, feleség, esetleg gyerek, nagyszülő s a többi. Különleges tulajdoni formák is vannak: nagyüzemből visszakapott részaránytulajdon, osztatlan közösben maradt, itt a mértékegység jelenleg tulajdoni hányadban van kifejezve, pontos adat csak aranykoronában van. Öröklés folytán szintén csak tulajdoni hányad szerepel a tulajdoni lapon. Az is lehet, hogy a tulajdoni lapon más a tulajdonos és más a haszonélvező s a többi.

A törvény 54/E. §-ának (1) bekezdésében ezer hektoliterben határozza meg az egyszerűsített adóraktár-engedély felső határát. Ez a mennyiség kerekített számítással, száz mázsás termést figyelembe véve, 0,7-es szorzóval 14 hektárnak felel meg. A törvény tehát az egyszerűsített adóraktár felső határát körülbelül 14 hektárban határozza meg. Nézzük meg, mit jelent ez a gyakorlatban! A példámban az egyik borvidék adatait ismertetem. Összterülete 1765 hektár, ebből termő 1299 hektár, tagok száma 2098 fő, területátlag 0,6 hektár/fő termőszőlő esetén. Látható, hogy a törvény körülbelül 14 hektárban szabályozza a felső határt, ugyanakkor egy leendő egyszerűsített adóraktárral rendelkező átlagban 0,6 hektárral rendelkezik. A törvény szerinti egytizedes vásárlási lehetőség meg sem közelíti a 14 hektárt. Az általam javasolt 7 tizedes vásárlási határ is csak jelzés értékű. A 2098 tagból, akinek 500 négyzetméternél nagyobb a területe, borász, vagyis bort készítő körülbelül 1400 fő; kizárólag szőlőtermesztéssel eladásra mintegy 700 fő foglalkozik, akik ezután csak adóraktárral rendelkezőknek adhatják el a termést.

Az újbóli nagyüzemi eladás a minőség rovására megy. Például most történt, hogy egy új telepítés 40 mázsás termését kék oportóból 19,2 cukorfokkal bedarálták az átlag minőségűek közé. Ebből kisüzemnél különleges minőségű bor lehetett volna. Én is sokáig nagyüzemben dolgoztam, és tudom, hogy nem lehet elkülöníteni a különleges minőséget adó szőlőt. De a törvénynek nem ez a legnagyobb problémája. A legnagyobb problémája a törvényjavaslatnak az, hogy a vásárolt szőlőből vagy beszerezhető szőlőborból a mennyiségi korlátot egytized részben határozza meg. Ebből következik, hogy a jelenleg 1000 hektoliter szőlőbort előállító 100 hektolitert vásárolhat, míg az átlag 0,6 hektárral rendelkező csak 4 hektolitert. A jelenleg nagy területtel rendelkezőknek elegendő az egyszerűsített adóraktár, míg annak, aki kis területtel rendelkezik, például 6 mázsa szőlő vásárlásakor, nagyobb adóraktárt kell igényelnie. Milyen az a törvény, amelyik a kicsiket fogja kötelezni a szigorúbb formára?! Az általam benyújtott módosító javaslat is, mint már említettem, csak jelzés értékű, ezért kapcsolódó módosító javaslatra lesz szükség, ami megszüntetheti az előbb jelzett súlyos problémát.

A jegyzőkönyv kedvéért és aki még számolni akar, egypár adatot még hadd olvassak föl! Fehér szőlőből 627 hektár, kék szőlőből 672 hektár, nem termő 466 hektár, ebből nem művelt 238 hektár. Félő, hogy ez a szám még növekedni fog. Van még egy érdekessége az előbbi átlagszámításomnak, mikor 0,6 hektárral számoltam, mert ez akkor azt feltételezi, hogy egy ültetvénye van az illetőnek, de ez nem így néz ki a valóságban. Az ültetvények száma ennél jóval több. Például a határ esetében - ebből is csak egypár adatot veszek ki - az 500 négyzetméter és 1400 négyzetméter között 387 darab ültetvény van. Tehát könnyen lehet, hogy ezek esetleg kivágással inkább igyekeznek az 500 négyzetméter alá kerülni. Vagy például a másik véglet: akik majd ezután egyszerűsített adóraktárral rendelkezhetnek, 10 hektáros területtel 8 rendelkezik vagy 8 ültetvény van. Tehát úgy néz ki majd a törvényből, hogy a nagyok lesznek az egyszerűsített adóraktárral kezelhetők, míg a kicsiknek adóraktárat kell alakítaniuk. Milyen messze vagyunk még a 14 hektártól, ha a 0,6-et veszem figyelembe?!

Megjegyzem, hogy a 80. számon lévő módosító javaslat az 1000 hektoliter felső határát 1500 hektoliterre szeretné módosítani. Ez körülbelül 22 hektárnak felelne meg. Látszik, hogy nem számoltak, de gondolom, jó szándék vezette őket.

A 86. pont alatt lévő módosító javaslatom az egyszerűsített adóraktár használatára vonatkozik. Ezt talán megértették a Pénzügyminisztérium szakemberei, így valamilyen formában kapcsolódó módosítással megoldódik a probléma. Ehhez csak annyit szeretnék mondani, hogy nálunk a szőlőhegyen sok kis pince van, amiben folyik a feldolgozás és a tárolás. Tőlünk nyugatabbra egy feldolgozó és tároló körül alakultak ki a szőlőterületek. Ezt figyelembe kellene venni.

A második részben szeretnék a 126-134. pontokhoz hozzászólni. A mezőgazdasági termékek előállításához felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszaigénylési feltételeit és szabályait próbálja módosítani. A jövedéki törvény 89. §-a (1) bekezdésének a) pontja a törvénymódosítást két dologban javasolja. Az egyik és legjelentősebb az, hogy az eddigi visszatérítés mértékét forint/literben határozta meg, most pedig ezt százalékban, 65,6 százalékban javasolja. Ennek praktikus oka van a Pénzügyminisztérium részéről, így a következő években a jövedéki törvény 89. §-a (1) bekezdésének a) pontját nem kell majd megnyitni. A gázolaj jövedéki adóját továbbra is helyesen a jövedéki törvény 36. §-ának (1) bekezdés e) pontjában forint/literben határozza meg, és a jelenlegi módosítással ennek 65,6 százaléka lesz majd a visszaigényelhető a mezőgazdasági termeléssel foglalkozóknak. Ezután majd nehéz lesz ezen változtatni. Talán ez a magyarázata annak, hogy erre a pontra sok módosítás érkezett.

A másik változtatás: a visszatérítés napját 30 napról 60 napra akarja felemelni. Ez nem támogatható, mivel az elszámolás igénylése így is csak az elvégzett munka igazolásának napjától lehetséges és nem a gázolaj vásárlásának időpontjától. A 126., 128. és 131. pontok az eredetihez kiegészítést javasolnak, aminek lényege, hogy különböző időjárási viszonyok között a szántóföldek megműveléséhez jóval több gázolajra van szükség, mint amennyit a törvény engedélyez. Ezenkívül, akik a gyakorlatban ismerik ezeket a körülményeket, tudják, hogy ugyanahhoz a munkához nem mindig ugyanannyi gázolajra van szükség.

A 127. pontban a felsorolást bővítik a módosítók a sertés- és baromfiágazattal.

(13.50)

Valóban ezek is gázolaj-felhasználók és egyben a mezőgazdasághoz is tartoznak. Ez a visszatérítés lehet, hogy valamit enyhítene ezen ágazatok problémáján. Talán a javasolt mérték a többi ágazathoz képest magas.

A 129., 130., 132., 133. és 134. pontban a javaslat az általam már említett két módosítás valamelyikével foglalkozik. Ezek közül én a 132. pontban benyújtott, Zsikla Győző képviselő által javasolttal értek egyet. A többi is hasonló, de szerintem ez a javaslat az, amelyik több évre is szól. Kérem ennek támogatását.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak, MSZP.

HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ennél a pontnál Kékkői Zoltán kormánypárti országgyűlési képviselő felszólalása után szeretnék a pénzügyminiszter úr felé egy kérdést megfogalmazni azzal kapcsolatban, hogy szeptember 14-én a kormányhoz közelálló napilapokban megjelent a VPOP egyik felelős vezetőjének nyilatkozata, miszerint azok, akik e hibátlan törvénycsomagot, ami a borjövedékiadó-kötelessé tételét szorgalmazza, nem tudják teljes mértékben a maguk számára elfogadhatóvá tenni, és módosító indítványt adnak be hozzá, azok vagy nem értik a javaslat lényegét, vagy nem értenek egyet a koncepcióval, vagy adócsalók, vagy borhamisítók.

Én szeretném ezt mind a 386 parlamenti képviselő nevében kikérni, de mégiscsak szeretném, ha a miniszter úr reflektálna elsősorban azzal a 17 kormánypárti képviselővel kapcsolatban, aki módosító indítványt adott be ehhez a törvényhez kapcsolódóan, hogy ön egyetért-e a VPOP felelős vezetőjének nyilatkozatával, illetve ha igen, akkor mit gondol, melyik kategóriába sorolhatók ezek a kormánypárti képviselők. És még egyszer kikérem ezt magunknak, mi sem borhamisítók, sem adócsalók, sem tisztességtelen vagy buta emberek nem vagyunk, hanem a szakmánkért aggódó országgyűlési képviselők. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Lotz Károly képviselő úrnak, SZDSZ.

DR. LOTZ KÁROLY (SZDSZ): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Mindenekelőtt egyetértek Herczog Edit képviselőtársammal, mindnyájunkat felháborított a VPOP vezetőjének ez a kijelentése, tulajdonképpen nem is értjük. Tehát valóban kérnénk erre választ, mert ez elég lehetetlen helyzetbe hozott nagyon-nagyon sok embert Magyarországon.

A módosító indítványok, amelyeket részben magam, részben Kis Zoltán, részben Kovács Kálmán képviselő urakkal adtunk be, a következők. Talán inkább fontossági sorrendben mondanám, illetve először egy olyan módosító indítványunkkal kezdeném, ami inkább egy kategóriára vonatkozik, és ez pedig a 36. pontban a gazdasági év kontra naptári év kérdése. Ugyanis a jövedéki adóról szóló törvény új XI/A. fejezete 54/b. §-ának (3) bekezdése átlátható és világos módon határozza meg az adómentesen saját fogyasztásra szánt bor mennyiségét és annak mérési időtartamaként a gazdasági év fogalmát. Tehát maga a kormány-előterjesztés kitűnően határozza meg a gazdasági év fogalmát.

Az előterjesztő technikai kiegészítésként szükségesnek tartja a törvény 7. §-ának 1. pontját új j) alponttal kiegészíteni, de akkor a meghatározó időtartamot ott is a tárgyévet megelőző december 1-jétől a tárgyév november 30-áig terjedő gazdasági év használatával kell rögzíteni, s nem a naptári év fogalmát bevezetni. Ez ugyanis véleményem szerint csak felesleges félreértésekre adhat alkalmat, az erre vonatkozó helyesbítést tartalmazó módosító javaslatot kérem figyelembe venni. Nem kis meglepetésemre itt bizonyos ajánlások szerint, amelyeket még csak részben ismerünk, nem fogadták el ezt a módosítót, pedig hát én azt hiszem, hogy a kormány saját maga tette egészen világossá, hogy a gazdasági év használata mennyivel logikusabb, mint a naptári évé.

Szeretnék a 48. pontban egy fontos kérdést felvetni az itt megfogalmazott módosító indítványomnak megfelelően. A '97. évi CIII. törvény módosításának egyik fő indokát az előterjesztő a valorizálásban jelölte meg. Ez költségvetési, fiskális szempontból tudomásul vehető, egyidejűleg azonban nem megfeledkezve olyan alapvető, a kormányzat által is egyfolytában hirdetett gazdaságpolitikai követelményről, mint az infláció mérséklése.

Ez utóbbi vonatkozásban a tavalyi vitákhoz hasonlóan elsősorban az üzemanyagok körében érzek most is érdemi problémákat. Amennyiben valóban cél az infláció csökkentése, a személy- és áruszállítás révén a gazdasági élet minden területére kiható üzemanyagárakat terhelő adókat a tervezett inflációs érték, illetve a tartomány alsó küszöbértéke alatti mértékben szabadna növelni. Minden más érvet is tudomásul véve és mérlegelve, a maximális adónövekedés véleményem szerint nem lehet nagyobb, mint a kormányzat által jelzett infláció küszöbértéke.

A pénzügyminiszter úr, nyilván érzékelve az üzemanyagár-emelés óriási veszélyeit, az infláció várható alakulására megpróbál bizonyos árkorlátozó lépéseket tenni az olajforgalmazók nem kis megrökönyödésére. Ennek a piacgazdaság léte miatt meglehetősen sok problémája van, ez nem egy egyszerű kérdés, kivéve egyet, az üzemanyagok jövedéki adójának a befolyásolását, ami viszont alapvetően befolyásolja az üzemanyagárakat. Miért nem itt kíván lépni a kormány? Ez viszont az ő hatásköre.

Javaslatom kifejezetten erre vonatkozik, bizonyos nagyon minimális mérséklését ebben az esetben az üzemanyagok jövedéki adóemelésének, tehát nem olyan mértékben, viszont ez racionális lenne, és megfelelne a pénzügyminiszter úr, illetve a miniszterelnök úr által bejelentett alsó inflációs határ emelésének, meghatározásának. Roppant módon csodálkozom, hogy az előterjesztő nem támogatja ezt a kifejezetten inflációcsökkentő intézkedést. Kérem, hogy még egyszer fontolják meg!

Éppen néhány nappal ezelőtt a Pénzügyminisztériumnak egy főosztályvezetője drámai előadást tartott a televízióban az üzemanyagár-emelés rendkívüli veszélyeiről, meghatározva, hogy egy százalék üzemanyagár-emelés mennyi inflációt tartalmaz. Úgyhogy kérem a pénzügyminiszter urat, hogy még egyszer nézze meg, mert ez lenne a logikusabb, egy picikét visszavenni az emelés mértékéből. Azt hiszem, ez egy logikus lépés lenne. Ebben az esetben javasoltam, hogy az ólmozatlan benzin adóját egy forinttal alacsonyabban, tehát 92 forint/literben, az ólmozott benzinét pedig 99,5 forint/literben állapítsa meg a kormányzat.

Hasonlóképpen az inflatorikus hatások mérséklése érdekében ajánlom elfogadásra azt a módosító indítványt a 69. pontban, amely a sör esetében is az infláció tervezett küszöbértékének megfelelően adja meg 334 forint/hektoliter helyett 331 forint/hektoliter szintre emelését.

A következőkben a 84. ponttal szeretnék foglalkozni, amelyet Kis Zoltán úrral nyújtottam be, de úgy látom, közel 20-an csatlakoztak még hozzánk, vagy mi csatlakoztunk oda; ez egy eléggé népszerű módosító indítvány. Bár az agrárgazdaság szempontjából minden kormányzati ígérgetés ellenére valójában új adónem bevezetéséről van szó, kétségkívül találhatók érvek arra - elsősorban az európai uniós csatlakozás -, hogy a bor a jövőben a fogyasztási adó köréből átkerüljön a jövedéki termékek közé.

Az előterjesztő részéről megjelölt célok azonban nem egyedül és nem kizárólag az általa megadott struktúrában érhetők el. Többekkel osztott véleményem szerint az uniós követelmények a jövedéki adótörvény új XI/A. fejezet 54/B. §-ának (2) bekezdésében megadott 10 forint/liter helyett 5 forint/liter mértékkel is teljesíthetők. Ezzel együtt elkerülendő és el is kerülhető, hogy a bortermelők kisebb körének kivételével a túlnyomó többség számára komoly többletterhek jelentkezzenek.

Az egyéb célok pedig - hiszen itt ez is szerepelt a kormány indokolása között -, mint például a hamisítás, a hamisítás visszaszorítása és az adómorál javítása, más módszerekkel is elérhető. Tehát sokakkal együtt kérném ezt a módosító indítványt megszívlelni.

 

(14.00)

Azokkal a módszerekkel kapcsolatban, amelyek az adómorál javítására vonatkoznak, a 84. pontban nyújtottam be módosító indítványt Kis Zoltán képviselő úrral együtt. Ez az egyik legkényesebb terület: a borkimérésben való értékesítésnél a jövedékiadó-törvény új XI/A fejezet 54/E. § (3) bekezdés b) pontjánál. Felhívnám erre az államtitkár úr figyelmét, mert ez egy kényes pont, ez az a bizonyos kannás dolog, hiszen ez a borhamisítás egyik tipikus esete és tipikus helye. Ebben az esetben célszerű kizárni az üzletből a hordós bort; a kannák névleges űrtartalmát, vagyis a kannás kiszerelést 20 literben maximálni, és egyben a hordós egységek alsó határát ugyancsak logikusan 20 literben rögzíteni.

Ennek megfelelően pontosítandó az új XI/A fejezet 54/E. § (3) bekezdésének a) pontja is. Itt nem kis meglepetéssel vettem tudomásul, hogy ezen, egyébként előzetesen kormánypárti képviselőkkel is megvitatott javaslat után Glattfelder Béla képviselő úr beadott egy olyat, amely pontosan megegyezik ezzel, csak nem 20 literes, hanem 25 literes kannában állapította meg. A baj az, hogy nem létezik a mai szabványajánlások szerint 25 literes kanna, és a gyakorlatban is nagyon kevés ilyen van. Ennek következtében itt most vagy egy nagyon komoly gyártási problémával állunk szemben, vagy pedig, úgy gondolom, hogy újra fel fog merülni ez a kérdés. Ha nincs kanna, akkor a hordó bekerül, annak egy meghatározott részéig fogják látszólag feltölteni, így gyakorlatilag a hamisítás lehetősége ismét elő fog állni. Szeretném felhívni arra a figyelmet, hogy ezt még egyszer fontolják meg. A javaslatunk közel áll egymáshoz, de azt hiszem, hogy ezt a bizonyos 20, illetve 25 literes kanna kérdését még egyszer kellő szakértelemmel át kell gondolni.

A bírságok tekintetében a 118. pontban nyújtottunk be egy módosító indítványt. A visszaélések elleni kellő visszatartó erő elérésére a mulasztási bírságoknál a jövedékiadó-törvény 77. §-ának (3) bekezdésében foglalt tételt javasoljuk 3000 forint/literről 5000 forint/literre emelni, a minimális bírságot pedig 100 000 forintról 200 000 forintra emelni. Látom, hogy volt olyan bizottság, amelyik egyetértett ezzel. Úgy gondoljuk, hogy elrettentésként mindenképpen célszerű lenne ezeket a büntetéshatárokat, bírsághatárokat bizonyos fokig felemelni.

Technikai jellegűnek minősíthető a 109. pontban lévő módosító indítványom, de mind szakmai, mind értelmezési szempontból fontosnak tartom a jövedékiadó-törvény 72. § (13) bekezdésének módosítására tett javaslatomat. A nemzetközi és hazai csomagolástechnikai terminológia értelmében a palack a fogyasztói csomagolások közé tartozó egyik lehetséges változat, ezért az előterjesztő által adott megfogalmazás túl határozott és megtévesztő. Úgy tűnik, mintha a palack nem tartozna a fogyasztói csomagolások körébe, ezért elegendő a törvény szövegében a fogyasztói csomagolást megadni. Hasonlóképpen az előterjesztő a bontott palackról szól, annak megfelelően nem a kannás kiszerelésű borról, hanem magáról a kannáról mint csomagolóeszközről.

Szeretném felhívni a figyelmet arra is, hogy a törvényjavaslat 59. § (2) bekezdésével nem lehet a jövedékiadó-törvényt 75. § (3) bekezdését módosítani, mivel az 1997. évi CIII. törvény hatályos szövegében ennél a paragrafusnál mindössze két bekezdés van. Mód nyílik viszont, mint az javasoltam, a törvény (3) bekezdéssel történő kiegészítésére. Úgy látom, a kormány ezt támogatja, azt hiszem, ennek a későbbiekben nem lesz akadálya.

Végül ismételten kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy az egyes esetekben mások által beterjesztett javaslataimat a továbbiakban, a további vitákban, de főleg a szavazás során támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, mélyen tisztelt elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Előzetesen hadd reagáljak Lotz képviselőtársam előző szavaira, ugyanis azt kifogásolja, hogy Glattfelder képviselőtársam miért 25 literes méretben kívánja meghatározni a legnagyobb kannaméretet. Ő elmondta, hogy 20 liter a gyakorlat, és a kannagyárak erre vannak ráállva. Ezzel szemben azért a gyakorlati ismerete szerintem hiányos, mert a valóságban 22 és 23 literesek azok a kannák, amelyekben 20 litert forgalmaznak. Ha 20 literben szabnánk meg a felső határt, és véletlenül egy fél literrel többet töltenek bele a kitöltés során, ami gyakran előfordul - kicsit kevesebb vagy kicsit több a mennyiség -, akkor már komoly büntetéseket kellene a forgalmazónak a szigorú törvény szerint fizetnie.

A hőtágulásra is kell gondolnunk. Ismerjük a fizikát: nem lehet egy edényt csordultig teletenni folyadékkal, mert abban az esetben a hőtágulás következtében esetleg szétfeszül. Ezért szükséges, hogy bizonyos légfedőréteg maradjon, és ezért van az, hogy a 20 litert forgalmazó kannákat 22 vagy 23 literesre méretezik. Ezért szakmailag igenis helyes Glattfelder képviselőtársamnak a 25 literes megjelölése, mert ebbe belefér biztonságos ráhagyással ez a mennyiség, és így a gyakorlatban nem kell a műanyagkannagyártó-gépeket egy-két literrel átállítani, hogy nagyobb kannákat készítsenek. Úgy gondolom, hogy a gyakorlat szempontjából ez a módosító javaslat így helyes.

Az ajánlás 71. pontban saját nevemmel kezdődik a módosító javaslat, és később még 20 képviselőtársam neve van felsorolva, tehát ők is csatlakoznak ahhoz az elgondoláshoz, hogy a borra a jövedéki adó mértéke ne 10 forint legyen, mint ahogy az előterjesztés javasolja, hanem 5 forint. Ezt azzal indokolnám, mint ahogy az általános vitában is céloztam rá, hogy az európai uniós országokban, szinte majdnem valamennyinél - bortermelő országokról beszélek - nulla adókulccsal adóztatják a bort. Ha annak, hogy most jövedéki termékké kell tenni a bort, az az egyik indoka, hogy az európai uniós jogharmonizáció jegyében történjék ez meg, akkor úgy gondolom, hogy az adó nagyságát illetően is itt az idő elkezdeni a jogharmonizációt, hiszen ha tervezzük, hogy lassan már csak két év a csatlakozás, akkor mikor kezdünk el az ottani adómértékhez közelíteni, ha most nem kezdjük el. Mivel a szakmai szervezetek is az 5 forintot javasolják, és a költségvetési kihatása minimális, úgy gondolom, hogy ennek a sok képviselőnek - köztük kormánypárti képviselőknek is - a javaslatát el lehet fogadni, hiszen ha figyelembe vesszük, hogy 25 százalékos áfa terheli a bort, szemben az uniós országokban lévő átlagosan 17-18 százalékos áfával, akkor megállapíthatjuk, hogy még az 5 forintos adózás mellett is messze magasabb adó sújtja Magyarországon a bort, ha ezt a törvényjavaslatot elfogadjuk, akkor is.

Kékkői Zoltán képviselőtársam beszélt arról, hogy az egyszerűsített adóraktárral rendelkezők is vásárolhatnak - a törvényjavaslat szerint csak 10 százalék mértékben - fajtabővítésre bort. Rámutatott ennek a dilemmájára, amit én szeretnék aláhúzni: ha százalékban van meghatározva - egyszerűsített adóraktáros lehet az is, aki 900 hektoliter bort készít, és aki csak 50 hektoliter bort készít, az is lehet egyszerű adóraktáros -, ha a százalékokat nézzük, nyilván 900 hektoliter esetén sokkal több a százaléka, mint az 50 hektoliternek.

 

(14.10)

(A jegyzői széket Kocsi László foglalja el.)

Tehát igazságtalanság történik a különböző bortermelők részéről. Ha egy 50 hektoliteres bortermelő esetleg 20 százalékban vásárol bort, akkor neki szigorúbb adminisztrációval járó adóraktárt kell kiváltania, holott a 900 hektoliteres bortermelőnek pedig egyszerűsített, egyszerű adóraktár szerint kell végeznie a könyvelését és az adminisztrációt. Gondolom, ebből is világos, hogy ez így nem igazságos. Ezért a képviselőtársam kapcsolódó módosító javaslatot dolgozott ki, amit támogatok, és kérem, hogy a Ház is támogassa azt, hogy ez mennyiségben legyen megállapítva. Tehát azt, hogy 100 hektolitert vagy 140 mázsa szőlőt vásárolhasson minden egyszerűsített adóraktárral rendelkező szőlőtermelő. Ez a határ az ezer hektoliternél 10 százaléknak felel meg, viszont a kevesebb mennyiséggel rendelkezők is igazságosan élhetnek ugyanezzel a joggal. Ez annál is inkább indokolt, hiszen pont akkor van szüksége egy-egy neves borásznak, hogy szőlőt vásároljon a bejáratott piacainak a fenntartására, amikor valamilyen természeti csapás következtében kevesebb szőlő terem a saját gazdaságában. Így ezzel a kapcsolódó módosító indítvánnyal, amit tervezünk beadni, ez lehetségessé válik kevesebb mennyiség esetében is.

Az ajánlás 77. és 78. pontjában Glattfelder képviselőtársammal közösen adtunk be módosító javaslatokat. Ezek arra irányulnak, hogy azoknak a szőlőtermelőknek, akik szőlőt termelnek, de bort nem készítenek, ezen jövedéki törvény következtében kevesebb adminisztrációs kötelezettségük legyen. Tehát ne kelljen nekik hitelesíteni a pincekönyvet a vámhatóságnál, hiszen egy kisebb településen a vámhatóságnak nincsen helyben - nem tudom, minek nevezik - irodája vagy kirendeltsége. Ilyenkor utazni kell nekik, és az üzemanyagok kapcsán ez mindenféleképpen költségekbe kerül. A hegybírót viszont közelebb megtalálják, ezért a hegyközség is hitelesíthesse a pincekönyvet, és az elszámolást - hogy mennyi termett, és kinek árusították azt a szőlőmennyiséget - az év végén postán is beküldhetik a vámhatóságnak. Így a szükséges adatok birtokába jut egyrészt a vámhatóság, másrészt csökkennek a termelők terhei. Úgy vélem, hogy ez jelentős adminisztrációs könnyítés lesz a számukra. Ez fontos kérdés számomra, hiszen legalább tízszer annyi azon szőlőtermelők száma, akik a szőlőt értékesítik, mint azoknak a száma, akik saját szőlőikből bort is készítenek, és később borként értékesítik.

Nagyon reménykedem abban, hogy ha ez a törvény hatályba lép, és a módosító javaslatokkal javítunk rajta, és működni fog, eléri azon célját is, amit meghirdettünk, vagyis ami a felvezetésben szerepel, hogy a borhamisítást vissza fogja szorítani.

Ezzel kapcsolatban nekem voltak kételyeim, hiszen úgy gondolom, hogy ha borhamisításról beszélünk, akkor a vámhatóságnak nem a szőlőt kellene kilóra, mázsára, a mennyiségek tekintetében figyelnie nagyítóval, árgus szemekkel, hiszen nem szőlőből készítik a hamisítványokat, hanem úgy gondolom, hogy például a cukrot kellett volna szigorúbban nyomon követni. Nem értem, mi az oka annak, hogy ez a gondolat végső soron felmerült a tárgyalások során, de mégis elvetélt. A szőlőtermelők nem értik - bármit is mond a vám- és pénzügyőrség vezetése -, hogy nekik a 10-20 vagy 30 mázsa szőlőjükről miért kell kísérőpapír, miért kell szigorúan beszámolni, ugyanakkor látják, hogy az utakon több tonnaszámra szállítják a cukrot, és senki sem figyel rá, senki sem kíváncsi arra, hogy a több ezer tonna cukor hova kerül, és kik használják fel. Ha hamisításról beszélünk, akkor gondolom, logikus volna, hogy a hamisítás alapanyagát kövessük nyomon, tehát akár azokat a természetes savakat, amelyek szükségesek a hamisított borsav emelésére, vagy akár a cukrot - amely alapanyaga ezeknek a hamisítványoknak - kellene szigorúbb elszámolás alá vonni. Ez szerintem egyszerűbb lett volna.

De ha már így történt, remélem, hogy ez is meghozza az eredményét. Mint a kunsági borvidéken élő képviselő és mint szőlőtermelő jómagam is így gondolom, hiszen a borhamisítás elsősorban ennek a vidéknek okozta legtöbb kárt azzal, hogy e vidék hírnevét tönkretette, és ezáltal sok tízezer becsületes termelő megélhetését veszélyezteti. Remélem, hogy a javaslat eléri a célját, és a jövő év folyamán a kunsági borvidék végre visszanyeri régi méltó hírnevét, mint ahogy már most is tudjuk - csak ezt érdekes módon a híradásokban kevesebbet halljuk -, hogy a kunsági borok milyen nemzetközi és hazai borversenyeken érnek el rangos helyezéseket, akár aranyérmeket is, újra hallhatunk majd a soltvadkerti kékfrankos, a kiskőrösi kadarka vagy az izsáki sárfehér kiváló eredményeiről a jövőben.

Aki szakmailag foglalkozik ezzel a kérdéssel, az tudhatja: az aranyhomokon termelt szőlők kapcsán igaz, hogy az őseinket a kényszer hajtotta arra, hogy szőlővel és gyümölccsel foglalkozzanak, mert más kultúrákat nem lehetett gazdaságosan megtermelni a gyenge minőségű talajokon, viszont az ottani homokos talajnak megvan az az előnye, hogy a kvarckristályok jobban visszaverik a fényt, és ugyanazt a hatást érjük el, mint az egyes kiváló bortermő helyeken. Déli fekvést jelent, a hegyvidékeken déli fekvést jelent a szőlőterületek számára, tehát magasabb a szőlőt ért napsugár hatása, és az ezt kiváltó hatásoknak, minőségfokozó hatásoknak nagyobb a súlya. Ezért remélem, hogy ha ennek a hamisítási ügynek a végére végre pontot sikerül tenni, akkor az itteni szőlőtermelők a kemény munkájuk gyümölcsét majd gondtalanul tudják élvezni.

Az ajánlás 95. pontjában szintén Glattfelder képviselőtársammal nyújtottunk be módosító javaslatot. Az a kedvező lehetőség, amely majd a jövőben a borra vonatkozik a letét befizetésének a mentességéről - nevezetesen hogy 500 000 forintnyi jövedéki biztosíték nyújtásáig el kell tekinteni a befizetéstől -, ezt a javaslat ki kívánja terjeszteni a pezsgőre is. Tehát néhány tízezer palack pezsgőt jövedéki biztosíték befizetése nélkül is készíthetnek a bor- és pezsgő-előállítók.

Az ajánlás 132. pontjában nyújtottam be azt a módosítást, amit más formában több képviselőtársam is benyújtott. Most amellett szeretnék érvelni, hogy ezt a módosító javaslatot fogadják el a képviselőtársaim. Ez a mezőgazdaságban felhasznált gázolaj jövedéki adójának visszatérítéséről szól. Ez egyrészt a javasolt túlzott visszatérítési határidőt, a 60 napot is 30 napra csökkentené, valamint a visszatérítés mértékét, a jövedéki adó 65,6 százalékát 80 százalék visszatérítésre emelné fel. A többi javaslathoz képest, úgy gondolom, hogy itt úgy az időpont, mint a nagyság tekintetében is a javaslatomat ajánlhatom elfogadásra. Ez tűnik a legjobbnak. Úgy gondolom, hogy az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény törvényi kötelezettséget ír elő arra, hogy ezt a javaslatot a Ház elfogadja.

 

(14.20)

Hiszen kimondja ez a törvény, az agrárium támogatásának a színvonalát az uniós csatlakozások közeledtével az uniós támogatási szinthez közelíteni kell. Ha elfogadjuk a javaslatban szereplő 65,6 százalékot, ez csak azt jelenti, hogy valorizáltuk az előző évi visszatérítés mértékét. Tehát e tekintetben semmilyen emelkedés nem történt. Márpedig az adókedvezmény is a támogatásoknak egy speciális formája. Azt hiszem, ezt nem vitatja senki. Akkor itt a törvény értelmében a valorizálás kevés, tehát törvényes kötelezettségünk, hogy ezen a mértéken felül történjen a visszaigényelhetőség nagysága. Úgy gondolom, ez a 80 százalék méltányos és elfogadható nagyságrend, annál is inkább, mert a mezőgazdasági termelők nem használják például a közutakat olyan mértékben, mint az egyéb üzemanyag-felhasználók, hiszen a gázolajat túlnyomórészt a földeken használják el, tehát nem rongálják a közutakat. Nyilván a közutak fenntartásához szükséges adó-hozzájárulást is ilyen mértékben csökkenteni kell a számukra. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy ezen javaslatomat fogadják el.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót kétperces hozzászólásra Herczog Edit képviselő asszonynak, MSZP.

HERCZOG EDIT (MSZP): Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Azzal kezdeném Zsikla Győző képviselőtársam hozzászólásához a kétperces hozzászólásomat, hogy abban a pillanatban, ahogy nem politikáról, hanem a gazdák, a kistermelők valódi érdekei alapján tesszük meg a hozzászólásainkat, egyre közelebb kerülünk egymáshoz.

Én itt most mégis csak egyetlenegy dologról szeretnék megjegyzéseket fűzni, nevezetesen azzal kapcsolatban, hogy európai uniós követelmény-e a bor jövedékiadó-kötelessé tétele, illetve a jövedéki adó kivetése. Erre nagyon egyszerűen azt válaszolhatjuk, hogy a szőlők nyilvántartását elvárja tőlünk az Európai Unió, a borok nyilvántartását is elvárja tőlünk az Európai Unió, többet azonban nem vár el tőlünk. Magyarán azt, hogy jövedékiadó-köteles-e a bor vagy nem, nem várja el tőlünk az Unió. Ezt a 10 milliárd forintot nem az Európai Unió szeretné, hogy mi begyűjtsük, hanem a magyar költségvetés iszonyatos pénzéhsége az, ami ezt a 10 forintot megállapította. Magyarán, semmi köze nincs az Európai Unióhoz, hogy ez 10 forint vagy 1 forint vagy nulla forint.

Én azért tartom fontosnak elmondani az integrációs bizottság tagjaként ezt a véleményemet, ugyanis borzasztóan károsnak tartom azt a kormánypolitikát, ami olyan törvényekre és olyan nehezen lenyelhető szabályokra épp az Európai Uniót húzza rá mint a kötelezettséget megindokoló tényezőt, amelyeknek valójában semmi közük nincs az Európai Unióhoz, ugyanakkor azzal a viszonylag súlyos következménnyel jár - remélem, ebben a kormánypárti képviselők is egyet tudnak velem érteni -, hogy a magyar társadalom egyszerű állampolgárai egyre kevésbé szeretnének az Unióba csatlakozni. És ez egy olyan káros folyamat, amit, azt gondolom, képviselőtársaim, nem kellene erőltetni, különösen akkor nem, hogyha a tegnapi európai vitanap kapcsán minden kormánypárt elkötelezte magát amellett, hogy Magyarország az Európai Unióba tart. De ezt én nem tanácsolnám. Százezer ember veszíti el ma azt a kedvét, hogy az Unió felé ballagjon, hogy ha ezt a törvényt európai uniós követelményként tüntetjük fel. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Karakas János képviselő úrnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Zsikla Győző javaslataihoz kapcsolódva mondanék véleményt. Az egyik az ennek az egytizednyi résznek a jobban történő bontása. Itt arra szeretném felhívni a figyelmüket, amikor beadják a kapcsolódó módosító indítványt, vegyék figyelembe, hogy 100 kilogramm szőlőből normál átlagviszonyok között 60-64 liter bor van. Tehát amilyen arányszámokat mondott az előbb, az egy picivel másabb. Nem érdekes, de ha már törvényalkotóként szakmailag próbálunk egy kicsit nyilatkozni, azért jó, ha ezt is figyelembe vesszük.

A másik, ami rendkívül figyelemreméltó volt, és úgy érzem, ezt a szakma mindenütt elvárja, és elvárta volna a múltban is, elvárná a jövőben is, ez pedig a cukor, különösen az izocukor-forgalom valamilyen formájú szabályozása és ellenőrzése. A gond ott van, hogy a termelői érdekek, értem a cukor- és az izocukorgyártó termelői érdekek védelme érdekében ezek az adatok nem kérhetők le. Tehát valahol, nem tudom, hogy itt, a jövedéki törvényben vagy más keretek között, meg kellene találni a formát, hogy igenis, a VPOP ezeket az adatokat lekérhesse, mert ezzel nagymértékben vissza lehet fogni a hamisítást, hisz ellenőrizhetővé válik. Nem jöhet elő az az eset, amikor jó néhány évvel ezelőtt, igaz, hogy akkor pálinkafőzés kapcsán, egy Pest megyei községben elkaptak egy nénikét, és sok-sok mázsa cukrot találtak nála. Kérdezték, hogy hát minek ez a sok cukor, nénike. Ő mondta, hogy a kávéba. Na, de ennyi? Hát ő édesen szerette a kávét. Nem lehetett tenni akkor sem ellene semmit, és sajnos, most sem lehet tenni. Tehát valahogy ezt a problémát kell feloldani.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Megadom a szót Göndör István képviselő úrnak, MSZP.

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Megváltoztattam a korábbi álláspontomat, és megpróbálom két percben összefoglalni, hogy valamivel gyorsítsuk a vitát.

Az a gondom, és ahogy átnéztem ezeket a módosító javaslatokat, államtitkár úr, szinte mind a hat parlamenti párt benyújtott módosító javaslatokat. A céllal, úgy néz ki, mindenki egyetért, de ahogy megvalósítani tervezik, ez nem jó. És azt hiszem, nem lenne szerencsés, ha itt elkezdődik egy ilyen rossz törvényjavaslat kapcsán a szőlőbirtokok beparcellázása, ezzel fantasztikusan terheljük a földhivatalokat. Lehet, hogy azt a közvetett célt elérjük, hogy mindenki tulajdonossá válik, tehát nő a tulajdonnal rendelkező polgárok száma, de valójában semmi nem történik, hanem egy törvény kényszeríti rá a tisztes jogkövető adópolgárokat arra, hogy valamilyen manipulációval megkerüljék. A kormányzat nem vesz tudomást arról, hogy ma Magyarországon az átlagos kis szőlőbirtok meghaladja az 500 négyzetmétert, és az itt termelhető bormennyiség meghaladja azt a mértéket, ami a javaslatban van.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tájékoztatásként mondom, hét képviselőtársunk kért felszólalási lehetőséget. Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, MSZP.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Az ajánlás 65., 67., 68. pontjában szereplő indítványok mellett szeretnék érvelni, tulajdonképpen a pálinka jövedéki adójával kapcsolatosan. A részletes indokolásban az szerepel, hogy az alkoholtermékek jövedéki adóját 7 százalékkal emeli a javaslat. Úgy gondolom, ezzel semmi gond nincs: hogyha valahol adót kell beszedni, egyetértek a jövedéki adó emelésével. Ugyanakkor számomra elég érthetetlen, hogy miért tesz nagyobb terhet a gyümölcspálinkára a javaslat. Úgy gondolom, akik foglalkoznak ezzel a kérdéssel, azok tudják, hogy a szintetikus alkohol előállításának költségei és a gyümölcspálinka vagy a borpárlat előállításának költségei nem tudnak versenyezni egymással. Itt tulajdonképpen arról van szó, hogy az agrártermelő versenyez a vegyiparral, és elég egyértelmű ez a verseny. Tehát éppen azt mondom, hogy a gyümölcspálinka, a borpárlat adóját kisebb mértékben kellene emelni, mint a szintetikus alkoholokét, legalább addig, míg az Európai Unióban az elvárás, hogy ez egy szinten legyen, még meg nem valósul.

Ezen túlmenőleg is vannak nekem itt gondjaim. Például a borpárlat adója még a 10 százalékot is meghaladja, 15 százalékra teszi a javaslat, a gyümölcspálinkáét pedig 10 százalékra. Ez olyan kismértékű, kis eltérést tesz a jövedéki adónál, ami nem érdemli meg azt, hogy külön kezeljük, külön adótétel legyen, főleg azért nem, hogy ha a törvény megfogalmazásában ez a két tétel külön vámtarifaszámú, de mégis a törvény szövegében a továbbiakban együtt pálinkának kezeli. Tehát vagy azt ki kellene hagyni, hogy együtt pálinka, vagy pedig közös adómértéket kellene megállapítani, amire Font Sándor képviselőtársam is tett javaslatot. Ő mint kormánypárti is hasonlóan vélekedett ebben a kérdésben.

A másik ilyen kérdés, amely ezzel kapcsolatos, a bérfőzött pálinka adója.

(14.30)

Itt is az átlagot meghaladó 10 százalékkal kívánja emelni a törvényjavaslat. Úgy gondolom, hogy teljesen felesleges. Nem tudom, hogy miért kell ezt; ez tulajdonképpen a kistermelőnek egy szerény mennyiségnél egy kedvező tarifa, több mint 50 százalékban kedvezőbb ez a jövedéki adó - de miért ezt kell nagyobb mértékben emelni? Ez teljesen érthetetlen. Arról van szó, hogy ha a jövedéki adót kikerülik, és ez így van, akkor nem az adó mértékének emelésével kellene ezt megoldani, hanem egyéb kérdések megoldásával.

Például hadd hívjam fel itt a Pénzügyminisztérium figyelmét arra, hogy a 35/97. PM-rendelet 80. §-ának 5. bekezdése nem pontos. Például a pálinka származási igazolványának a határidejét ez a PM-rendelet nem határozza meg, tehátlan korlátlan ideig. Ma ameddig egy bérfőzött pálinka származási bizonyítványát megőrzi a kedves bérfőzető, addig igazolni tudja vele az azon szereplő mennyiséget. Ez egy nagyon nagy hiba. Azt a gondot felveti, hogy több évre visszamenőlegesen is előveszi a papírt, és igazolja azzal a pálinkát, amit lehet, hogy éppen egy eltitkolt desztillálóberendezésben csinált.

Tehát ott kellene keresni a problémákat, és én nagyon javaslom megfontolni, hogy ezt az eddigi 500 forintos adótételt ne emelje 550 forintra a parlament, már csak azért is, mert Magyarországon, úgy gondolom, a kisüsti pálinka mint hungarikum jelenik meg, és ennek mindenképpen meg kellene hagyni a létjogosultságát. Azt látni kell, hogy ha ennek az adóját felemeljük majd valamikor a teljes mértékre, akkor ezek a kisüsti szeszfőzdeüzemek tönkremennek, vállalkozások mennek tönkre, és maga ez a kategória is felszámolódna - úgy gondolom, hogy ezt egyikünk se akarná.

A következőkben a 68. sorszámú ajánlási ponthoz szeretnék hozzászólni. Én annyi indítványt teszek, hogy maradjon ki a törvény szövegéből az a szó, hogy "desztilláló", és csak az a megfogalmazás maradjon benne, hogy "vámhatóság engedélyével szabad alkoholtermék előállítására alkalmas berendezést előállítani és birtokolni". Én tudom, hogy ma desztillálóberendezéssel állítják elő döntően az alkoholterméket, de biztos vagyok benne, hogy néhány éven belül a VPOP, a vámosok eljutnak a bírósághoz, amikor majd egy olyan berendezésről a bíróság fogja kimondani, hogy ez desztillálóberendezés volt-e vagy valami más. Tehát felesleges ez a szó benne, és elejét tudjuk venni annak, hogy a bírósággal kelljen majd kimondatni, hogy ez milyen berendezés. Tehát éppen ezért a törvény jobbítása miatt mondom azt, hogy ezt a szót hagyjuk ki.

Még ebbe a paragrafusba tartozik a 130. sorszámon szereplő indítványom, amely mellett szeretnék érvelni. Ez nem egy igazán ellenzéki indítvány, és itt a kormánypárti kisgazda indítvány a legjobb, amit Zsikla Győző képviselőtársam most említett, a mezőgazdasági tevékenységnél a jövedékiadó-visszatérítés, mert ő megemeli a visszatérítés mértékét is, és csökkenti a napok számát. Én abból indultam ki, hogy a kormány a törvényjavaslatban azzal indokolta visszafizetési idő 30 napról 60 napra történő megemelését, ami egyértelműen káros a mezőgazdasági termelőre, hogy január és december hónapokban olyan mennyiségű igény érkezik, amit nem tudnak teljesíteni határidőre. Én úgy gondolom, hogy ha ez a valóságos indok, akkor ezt kell megszüntetni, és éppen ezért az indítványom arra irányul, hogy az ebben a két hónapban benyújtott kérelmeknél emeljük csak meg a visszafizetési határidő hosszát. És én úgy gondolom, hogy a 60 nap egy nagyon durva dolog, hanem 40 napot javasoltam.

Tehát ha szabad kérni a kormánytól és a kormánypárti képviselőktől, akkor ne ezt az indítványt, hanem a 132. sorszámút támogassák, de ha azt nem tudják, abban az esetben a 130. sorszámon szereplő indítványomat viszont feltétlenül fogadják el.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem a díszpáholyban helyetfoglaló Ion Diaconescu urat, a Román Képviselőház elnökét, és az általa vezetett delegáció tagjait. (Taps.) Magyarországi megbeszéléseikhez sok sikert kívánok.

Szólásra következik Orosz Sándor képviselő úr, MSZP.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Elnök úr, köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! A jövedékiadó-törvény módosítását célzó törvényjavaslathoz több képviselőtársammal több ponton nyújtottam be módosító indítványt; se alkalmam, se időm, se, azt gondolom, lehetőség nincs, hogy mindegyikre kitérjek. Ezért szeretném jelezni, hogy a hozzászólásomban érinteni kívánom a 71., a 89., a 97. és a 98., valamint a 126-134. ajánlási pontokig terjedő indítványokat. Az egyikről rövidebben, a másikról talán kicsit hosszabban beszélnék.

Lényegében a jövedékiadó-törvény a borról, a cigarettáról, illetőleg az agrárgazdaságot illetően az üzemanyag-fogyasztási adó visszatérítéséről szól. A 71. ajánlási pontban több mint 20 országgyűlési képviselő - és ha jól listáztam össze, ez a 20 országgyűlési képviselő a frakcióval rendelkező pártokat illetően legalább 5 frakcióból került ki - nyújtotta be azt a módosító javaslatot, amelyet ismereteim szerint a kormány nem támogatott. Ez arról szól, hogy a jövedéki adó ne 10, hanem legfeljebb 5 forint legyen. Én mindenképpen megfontolandónak tartom azokat az érveket, amelyek már eddig is ez ügyben elhangzottak, de nagyon határozottan rá szeretném irányítani a figyelmet arra az összefüggésre, amelyet Herczog Edit képviselőtársnőm egy kétperces hozzászólásában mondott - nincs értelme strucc módjára a homokba dugni a fejünket, és a magyar gazdákkal az EU köntösébe vagy takarójába burkolózva lenyeletni a békát. Azt gondolom, hogy tisztességesen és tisztán kell beszélni az emberekkel.

Látni kell, hogy a magyarországi agrárgazdaság és az ebben termelőként részt vevő emberek számára összességében az Európai Unióhoz való csatlakozás előnyökkel járhat, de ehhez sok mindent másként kell csinálni, de ennek nem feltétlenül velejárója, hogy a jövedéki adóval - ahogy a kormány nagyságrendje a beterjesztés szerint jelenthetné - agyonverjük őket. Tiszteletben kell tartani azokat a változtatási kényszereket, azt a tanulási folyamatot, amelyet minden gazdának végig kell járnia, ez valóban EU-kényszer, de az, hogy 10 forint legyen a bor jövedéki adója, az nem. A Magyar Szocialista Párt ezen indítványt - egymástól egyébként függetlenül - aláíró csoportjai mindenképpen azon az állásponton vannak, hogy nem szabad a magyar borosgazdákat adóterhekkel tovább sújtani.

A 89. sorszámú ajánlási pont foglalkozik azzal, hogy vajon az eddig zárjegyre felépített technika mennyiben helytálló a bor esetében. Személyes tapasztalatom szerint egyébként azokban az országokban is, ahol mondjuk zárjegy van, ennek rendkívül gusztusos technikáit is ki tudták találni, nem feltétlenül azt a kifejezetten rondát, ami Magyarországon bizonyos termékeken előfordul. A bor esetében is természetesen meg lehet találni azokat a fogásokat, amelyekkel ezt a nem túl szép, de rendkívül fontos dolgot, a zárjegyet el lehet helyezni a palackos csomagoláson.

 

(14.40)

 

Ugyanakkor mégis azt gondolom és azt gondoltuk képviselőtársaimmal, amikor benyújtottuk a 89. indítványt, hogy tiszteletben kellene tartani azokat a technikai lehetőségeket és azokat, az érdekeltek számára akár az esztétikum szempontjait is figyelembe vevő javaslatokat, amelyek amellett szólnak, hogyha a bor bekerül a jövedéki termékkörbe, akkor ne csak kizárólag a papíros technika, hanem valamilyen más, például az itt javasolt kapszulás technika is alkalmazható legyen.

Végső soron ezen javaslatunkról, amikor szavazásra kerül sor, a Ház kénytelen lesz állást foglalni, mégis javaslom mind a kormány képviselőinek, mind pedig képviselőtársaimnak, talán érdemes lenne elgondolkodni azon, hogy minek erőltetünk olyan technikákat, amelyek ellen igazából az érdekeltek tiltakoznak. Ha ez a tiltakozás nem jár adószempontból a garanciális ügyek hátrányával, akkor miért erőlködünk? A Hegyközségek Nemzeti Tanácsa is inkább a kapszulás technikát tekinti jobbnak, megfelelőbbnek; azt gondolom, ha már úgyis változtatások előtt állnak, legalább ezekben az ügyekben a szempontjaikra nagyobb tekintettel kellene lenni.

A következő két indítványra azért szeretném felhívni a figyelmet, mert mind ez ideig nem derült ki a számomra, és azt gondolom, képviselőtársaim számára sem, hogy vajon mi is az előterjesztő álláspontja. Ez pedig a cigaretta jövedéki adója. A kormány két változatban terjesztette be, én személyesen a 98. sorszámon szereplő ajánlási pont egyik aláírója vagyok. Tagja vagyok a mezőgazdasági bizottságnak, amelyik viszont elfogadta a 97-est. Miközben a 98. javaslattal kapcsolatosan a kormány álláspontja az volt, hogy nem ért egyet vele, ebből az következett, mintha az A-változattal értene egyet. De amikor megkérdeztük a kormány képviselőjét, akkor kiderült, hogy még nem döntötte el, az A-, vagy a B-verzió az, amit támogatna.

Ehhez képest a mezőgazdasági bizottság persze elfogadta a 97. sorszámon benyújtott bizottsági indítványt, ami, ha alaposan megnézzük, jó döntés volt, hiszen végül is összedolgozta a 98. sorszámon elvetett javaslatot azzal az általános gondolattal, hogy 2000. január 1-jével fog életbe lépni ez a változás. Mindenképpen kérem, hogy itt is vegyék figyelembe azt az egyszerű összefüggést, hogy a cigarettagyártással alapanyag-termelőként, feldolgozóként, gyártóként foglalkozók gyakorlatilag egybehangzóan a kormány B-változatának az elfogadását tudnák és tudják támogatni.

Az utolsó témám a gázolaj-adótartalom visszatérítésére vonatkozó indítványok sora. Több képviselőtársam is nyújtott be javaslatot. Azt hiszem, lényegében valamikor és valahol rendet kell tennünk a benyújtott indítványok között. Talán önmagában egyik sem alkalmas mindazokra a célokra, amelyekre ezt a passzust igazából alkalmazni kellene. Mert ahogy azt Zsikla képviselőtársam is elmondta, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény tartalmaz olyan rendelkezést, hogy a magyar agrártermelőknek az Európai Unióhoz mért támogatottsági hátrányát csökkenteni kell.

Erről a passzusról, erről a rendelkezésről akkortájt, amikor még más összetételű Országgyűlés volt, a megfelelő szervekkel folytatott egyeztetés során ki is alakult egy menetrend. Ennek a menetrendnek az induló állapota volt éppen az a '97-es állapot; és a megcélzott, az említett, az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvényből idézett rendelkezésnek megfelelő végpontja pedig az volt, hogy a magyar agrárgazdaság valamennyi ágazata teljes körű visszatérítésben részesüljön.

Nagyon egyetértek Zsikla úr értékelésével, hogy bizony ez a mostani törvénymódosítás mintha nem lépés, hanem az egyébként előrehaladt mozgólépcső követése lenne mindössze, s nem arról van szó, hogy a mozgólépcsőn haladnánk előre. Ha így nézzük a dolgot, akkor valószínűleg azok az indítványok a megfelelőek, amelyek e vonatkozásban legalább a 80 százalékos mértéket jelenítik meg. De egyáltalán nem tudnék elzárkózni attól a javaslattól sem, amelyik úgy gondolja, hogy ezt a lépést lépjük meg 100 százalékban. Nyilván vannak olyan szempontok, amelyeket a kormánynak kell alapvetően mérlegelnie. Az egyik benyújtott javaslat olyan kompromisszumot mutat fel, hogy most lépjünk 100 százalékot, de maradjon csak az a kör, amelyik jelenleg is benne van. Nyilván ezt csak akkor szabad meglépni, ha a ma még benn nem lévő ágazatok mondjuk a következő esztendőben ugyanezt a mértékű támogatást megkapják.

Egy másik verzió - és ezt, ha csak 80 százalékig lépünk előre, mindenképpen nagyon fontosnak tartanám meglépni -: akkor hozzuk be a mezőgazdaság nemzetgazdasági ágának olyan ágazatait, alágait is, amelyek eddig nem szerepeltek a visszatérítendő körben.

Itt szeretnék még két megjegyzést tenni. Az egyik a visszatérítés időpontja. Azt gondolom, hogy ugyan a kormánypártok egymással huzakodnak, hogy szabad-e, kell-e az agrárgazdaság szereplőit támogatni, de engedjék meg, hogy talán elfogultan azt mondjam: azoknak van igaza, akik azt állítják, hogy szükséges támogatni.

Ez a támogatás persze egy olyan számháborúban, ami most zajlik, értelmezhető úgy is, hogy most akkor 413, 500 - az emberek számára ezek átláthatatlan számok, nem ez az érdekes! Sokkal inkább érdekes azonban az, hogyha van egy adókedvezményük, akkor milyen gyorsasággal tudnak hozzájutni. Tehát ha valóban támogatni akarják, akkor az adott esetben gesztus értékűnek is tekinthető ügyek legalább annyi súlyt jelentenek, mint az ezekkel a számokkal való dobálózás. Ebből pedig az következik, hogyha támogatni akarják, és kérem, hogy akarják támogatni, akkor semmilyen körülmények között ne tegyék meg azt a lépést, amit a kormány-előterjesztés tartalmaz, hogy 60 napot adnak önmaguk számára annak érdekében, hogy majd ennyi idő múlva térítsék vissza a gazdákat megillető összegeket. Maradjunk meg a 30 napnál! Mivel a kormány más állásponton volt, ezért kérem képviselőtársaimat, hogy azokat a módosító javaslatokat támogassák, amelyek a 30 napra való visszaállítást tűzték célul!

Az utolsó megjegyzéscsokrom, még ehhez a témához illeszkedően, a következő: közismert, hogy a gazdák képviselői, valamint a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium képviselője, személyesen a miniszter úr, aláírtak egy megállapodást. Ebben a megállapodásban - amiről sajnos már most el lehet mondani, hogy bizony nem minden elemét tartja be még maga az aláíró miniszter sem - egy újabb pont veszélyét látom. Mert ebben a megállapodásban szerepel többek között az is, hogy a gázolaj-adótartalom visszatérítése körében az 1999. évben, a természeti csapások által elszenvedett többletköltségeik kompenzálása érdekében, mint az üzemanyag-fogyasztásból, ami ugye adóbevétellel járt az állam számára, származó adóbevétel-többletet, vagy ebből valamennyit visszajuttatnak a gazdákhoz.

 

(14.50)

Azt gondolom, hogy ez egy teljesen természetes és jogos igény, hogy az állam és a kormány ne próbáljon hasznot húzni mások gondjából-bajából, mert ha nem lett volna ez a természeti csapás, akkor nem kellett volna annyi üzemórában és olyan kritikus körülmények között a gépeket működtetni, adott esetben nem pusztán a saját termésük megvédése, hanem a falu megvédése érdekében is. Ha ez így van, márpedig azt gondolom, hogy így van, akkor mindenképpen megfontolandó az a több képviselőtársam által más-más formában kezdeményezett javaslat, illetőleg annak az elfogadása, hogy bizony ezt a 1999. évi többletfelhasználást vissza kelljen téríteni.

De ennél is indokolt továbbmenni. Kívánom, hogy hosszú-hosszú évekre felejtsük el, hogy ilyen természeti csapásokkal van dolgunk, de Isten és a természet kezében vagyunk, bármikor bekövetkezhet ugyanez. Ha tudjuk, látjuk, hogy ilyen van, akkor helyénvaló lenne egy törvénymódosításkor erre a jövőben bekövetkező lehetőségre is figyelemmel már eleve a szabályokat úgy alakítani, hogy ilyen helyzetekben az ilyen többletfelhasználás is visszatérítésre kerülhessen.

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Nagyon köszönöm a figyelmüket, hogy meghallgattak, és kérem önöket, hogy amikor ezekben a pontokban szavaznak, mindig gondoljanak arra, hogy aki itt ül országgyűlési képviselőként, annak a kezében, leginkább ebben az országban, a gazdák élete van. Kérem, vigyázzanak rájuk!

Köszönöm figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak, Független Kisgazdapárt.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én Orosz Sándor képviselőtársam által elmondottakból egy kérdésre szeretnék röviden reagálni. Célzott rá, hogy gázolajadó-visszatérítést a gazdák számára jó lenne kiterjeszteni. Itt arra gondolhatott, hogy sertésekre, egyéb állatfajtákra is kiterjeszteni. (Dr. Orosz Sándor bólogat.) Ez a gazdák körében - gondolom - egy népszerű gondolat, de szakmailag kicsit problematikusnak vélem. Igazán azt sem értem, hogy annak idején a szarvasmarhára miért lett kiterjesztve.

Elmondom, hogy milyen aggályok vannak itt. Például egy brojlercsirke-nevelőnél nyilván fűtésnél használ fel jelentős mértékben olajat. De mi történik, ha éppen gázfűtésre van berendezkedve? Gondolom, nem fog csak azért olajat vásárolni, hogy az adó egy részét vissza tudja igényelni, tehát nem tud élni ezzel a lehetőséggel. Ez csak egy példa volt, de hasonlóképpen például ha a sertéstartó takarmányért, egyébért szaladgál, de nem gázolajjal üzemel a gépjárműve, amellyel ezt végzi - lehet, hogy éppen benzinnel üzemel -, szintén nem tud ezzel élni.

Tehát ilyen gyakorlatias megfontolásból úgy gondolom, hogy az a helyes, ha minél nagyobb lépéseket teszünk a növénytermelés során való felhasználóknál, mert ott egyértelmű, hogy dízel erőgépekkel művelik a földeket. Ha ott növeljük az adó-visszatérítést, ez - gondolom - a takarmányárakban meg fog jelenni, kisebb lesz az önköltség, szűkül az agrárolló, és ezen keresztül az állattartókat is tudjuk támogatni. Ez az én meglátásom.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Orosz Sándor képviselő úrnak.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Zsikla képviselőtársammal gyakran vitatkozunk, van, amikor egyetértünk, most az is-is álláspontja körvonalazódik. Ugyanis azt gondolom, hogy amikor az agrárgazdaságnak, az agrártermelőinknek, a gazdáknak, gazdálkodóinknak az Európai Unióhoz mért támogatottsági hátrányának csökkentéséről szóltam, akkor egyértelműen azt fogalmaztam meg, hogy valamennyi ágazat és teljes körű. Ez természetesen nem azt jelenti, hogy majd akkor valamilyen csinált számok. Ami le van írva, az azért van így leírva, mert nem ez az elv tud érvényesülni. Nyilván csak azt lehet visszatéríteni, amit felhasznál.

Tehát azt gondolom, a mi vitánk elsősorban azért vita, mert van egy létező kompromisszumos állapot, amely nem tekinthető a megoldások csúcsának, és csak közelíthetünk és ezen a platformon közelíthetünk a reményeink szerinti végső megoldáshoz. Tehát ez a vita sokkal inkább technikai jellegű. Azzal egyetértek, hogy ami felhasználásra kerül, az kerüljön visszatérítésre. De mint el is mondta, például a baromfiágazatban rendkívül fontos lenne, de a baromfiágazat jelenleg nincs benn a visszatérítendő körben.

Tehát azt gondolom, hogy a támogatás szándéka mellett, és ezzel is kezdtem az ezzel összefüggő blokkot, kellene talán összegyúrni egy megfelelő módosító javaslatot, ami az aktuális állapotokat pontosan kifejezné és egyszerűbb lenne adott esetben a szavazás is, mert így eléggé esetleges lesz, hogy most akkor közelítünk-e, elmegy mellettünk a mozgólépcső avagy sem.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Zsikla Győző képviselő úrnak.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Azt javasolnám Orosz képviselőtársamnak, hogy fogadja el legtöbbet magában rejtő módosító javaslatot, nevezetesen az enyémet, hogy rövidebb határidővel és nagyobb mértékben, elsősorban növényekre vonatkozóan. Az állattartók helyzetén is segíteni kell, nyilván a teljeskörűség érdekében, de ezt más területeken kellene meglépni, hiszen a támogatások lehetőségének a száma szinte végtelen. Ezért is kéri az agrártárca a jelenleg költségvetésbe beterjesztett támogatási összegnél nagyobb összeget, hogy a törvényi előírásnak, amit az uniós támogatáshoz való közelítés is előír, eleget tudjunk tenni, és nyilván az agrártámogatások fejezetében úgy a baromfitartóknak, mint a sertéstartóknak és egyéb állattartóknak is ez irányba tehát megemelt támogatásokat tudjunk biztosítani.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm. Kétperces felszólalásra Orosz Sándor következik.

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Köszönöm. Kedves képviselőtársaim figyelmét felhívom arra, hogy nem engem, hanem a kormány tagjait és képviselőit kell arra biztatni, hogy a 132. sorszám alatt szereplő indítványát támogassák. Bizonyára olvasta az ajánlást, ami azt jelezi, hogy a mezőgazdasági bizottság támogatja. Én a mezőgazdasági bizottság tagjaként is támogattam ezt az indítványt. Ugyanakkor mégis azt kell hogy mondjam, mivel nem igazán látok olyat, amit a kormány támogatna, ezért talán segíthetné a kormány meggyőzését, ha egy egybegyúrt javaslat is lenne.

Még annyit, visszatérve az érdemi vitára, hogy támogassuk az állattenyésztést úgy, hogy megtámogatjuk a növénytermesztést, és akkor ez majd ott jelentkezik. Őszintén szeretném hinni, hogy a dolog így működik, az elmúlt tíz-tizenöt év gyakorlati tapasztalatai alapján viszont azt tudom mondani, hogy ez a dolog így nem működik, és mindaddig, amíg Magyarországon a mezőgazdasági termelés strukturális válságban van, mindaddig, ameddig a politika játékszere adott esetben e struktúra ilyen vagy olyan elemének támogatása, az ilyen közvetett technikák alkalmazásának meglehetősen korlátozottak a lehetőségei és a hatásai is. Bár azzal viszont egyetértek, hogy akkor lenne működőképes magyar és jó struktúrájú mezőgazdaság, ha egy támogatás adott esetben így is tudna működni.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Zsikla Győző kétperces felszólalása következik.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm. Nem értek egyet Orosz képviselőtársammal, hogy nekem most itt a kormányt kell elsősorban meggyőznöm. Úgy gondolom, hogy a törvényeket a parlament hozza, a kormány terjeszti be, és igaz, hogy kormánypárti képviselőként általában elfogadjuk a kormány beterjesztését, de úgy gondolom, szakmai szempontok alapján is volt már rá számtalan példa, hogy a kormányt sikerült meggyőzni a jobbító szándékú módosításokkal.

 

(15.00)

 

Teljesen értelmetlen lenne például a mostani vitánk is, ha ez így működne, ahogy Orosz képviselőtársam felfogásában, hogy amit a kormány benyújt szent és sérthetetlen, mert akkor mi értelme van annak, hogy a parlament megvitassa ezeket a beterjesztéseket. Akkor automatikusan törvénnyé lehetne kinevezni őket. Tehát ezért azt mondom, hogy az itt elhangzottak nyilván a képviselőtársaimnak szólnak és a kormánynak is egyben. Remélem, hogy mezőgazdasági kérdésekben szakmai érvekkel sikerül úgy képviselőtársaimra, mint a kormányra is hatni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Orosz Sándor képviselő úr kétperces felszólalása következik, de azért jelzem, hogy még hét normál felszólalás következik. Tessék!

DR. OROSZ SÁNDOR (MSZP): Nagyon egyetértek az elnök úrral abban, hogy még hét vitaszakasz hátra van, de talán Gyimóthy alelnök úr is nagyon pontosan tudja, hogy mennyire fontos az ország életében az, hogy a mezőgazdaság hogy néz ki, a gazdák, a gazdálkodók elégedettek-e. Igazából nem értem, miért mindig akkor tűnik túl hosszúnak a dolog, amikor éppen erről van szó.

Tehát azt gondolom, hogy nem kívántam volna az egész két percet kihasználni, csak döbbenten állok Zsikla képviselőtársam gondolatai előtt. Ugyanis itt valóban egymást győzködjük, de még egyszer szeretném önnek jelezni, hogy nem ezen az oldalon ülnek azok, akiket akaratuk ellenére abban az irányban kellene meggyőzni, hanem éppen a másik oldalon.

Köszönöm figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm. Felszólalásra következik Font Sándor képviselő úr, MDF.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. A felszólalásomat két részre szeretném bontani. Az egyik része a nem borral foglalkozó rész a jövedéki javaslatokon belül. Ezzel kezdeném, majd rátérnék a borral foglalkozó jövedéki adójavaslatokra. A módosító indítványok kapcsán elég sok indítványom volt, amelyekben részben beláttam, hogy nem úgy működik, ahogy gondoltam, ezért visszavontam, illetve átdolgozva újra be fogom adni ezeket kapcsolódó módosító javaslatként.

Rögtön a borpárlat, a gyümölcspálinka adójának kérdéséhez szeretnék hozzászólni. Jelen esetben a kormány két adókulccsal terjesztette elő, a gyümölcspálinkára 1232 forint/hektorliterfok, a borpárlatra 1290 forint. Azonban van egy európai uniós igény, hogy csökkentsük a kulcsokat. Ma jelenleg a kedvezményes kulcs a bérfőzetés esetén egyszer már egy kulcs, azután van a borpárlatra, a gyümölcspálinkára és a finom szeszekre. Tehát négy kulcs van.

Javasoltam, és a továbbiakban is javasolni fogom más számmal, hogy vonjuk egy kulcs alá a borpárlat és a gyümölcspálinka kulcsát. Ismerve a szeszpiaci arányokat, úgy érzem, hogy ez a közös kulcs - 1250 forintban teszem meg ezt a javaslatot -, sem a borpárlat, sem a gyümölcspálinka területén nem okoz érzékeny változást, azonban egy kulcs alatt rendezhető e kérdés sorsa. Mindezen túl van itt egy általános probléma, ez pedig az alapanyag kérdése, illetve az, hogy az Unió szeretné, hogy ezek a jelenleg általam ugyan összevont kulcsok még a magas adókulccsal legyenek összevonva. Jelenleg ez 1500 forint. Érje el az 1500 forintot a gyümölcspálinka és a borpárlat kulcsa is!

 

(Az elnöki széket dr. Wekler Ferenc, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ez sajnos nem elfogadható, szerintem egészen a csatlakozás pillanatáig nem lesz az, mert itt olyan terhelést adunk a gyümölcspálinka és a borpárlat ágazatának, amely nem fogja kibírni a csatlakozásig, hogy talpon maradjon. Azért, mert az Unióban ez a termékkör ugyan egyforma kulccsal adózik az egyéb szeszekhez képest, csakhogy a támogatás akár alapanyagoldalon, akár az egyéb lepárlás oldalán sokkal másképpen működik, mint Magyarországon. Azaz ez az ágazat majd akkor viseli el az egykulcsos rendszert - és ez egy magasabb adókulcs lesz -, ha majd élvezni fogja az Unióban jelenleg szokásos támogatást. Addig szerintem semmilyen kényszer nem hajt minket, hogy az átlagos inflációnál nagyobb mértékben emeljük ezeket az adókulcsokat.

Nem szeretném, hogy ennek visszahatása legyen, hiszen tudjuk, hogy a pálinkabérfőző helyeken is nemcsak gyümölcsöt, hanem borászati melléktermékeket, bort, seprőt, seprőtésztát és ha kell, akkor sajnos bort is lepárolnak. Tehát egy mezőgazdasági termékre tudom visszavonatkoztatni azt a sújtást, amelyet az adóban fogok tenni a gyümölcspálinkára és a borpárlatra, azaz ezt már most is tudjuk, és érezhető, hogy egyre kevesebb gyümölcsöt visznek el lefőzetni, mert az adókulcs emelése által nem éri meg. Márpedig ez jellegzetesen magyar specialitás.

Értem, hogy Olaszországban, a szőlőtörkölyből és borseprőből alakult ki egy nemzeti ital, ez a grappa. Magyarországon viszont a gyümölcsből alakult ki egy nemzeti ital, ez pedig a gyümölcspálinkánk. Most megtehetjük, hogy kiszorítjuk a valódi gyümölcspálinkát a piacról, majd lesz helyette műanyag. A műanyag alatt értem azokat a pálinkákat, amelyek nem valódi gyümölcspálinkák, hanem valamilyen finom szesz alapon mesterséges színezékkel és ízesítéssel rendelkeznek.

Tessenek megnézni a piacon jelenleg kapható úgynevezett gyümölcspálinkát! Egyikre sincs ráírva, hogy valódi gyümölcspálinka. Hála istennek az élelmiszertörvény már rendezte azt a kérdést, hogy valódi gyümölcspálinkát csak az írhat rá, aki abból állítja elő. Ezek árai bizony-bizony 1400 forintnál kezdődnek, és a konyak árával vetekszenek, míg az úgynevezett gyümölcspálinkát - amely innentől kezdve kommersz, és én csak műanyagnak hívom -, azt a finomszeszt egészen olcsón elő lehet állítani nagyon alacsony alapanyagára miatt.

Tehát a valódi gyümölcspálinkákra gondolok, hogy ezt az ágazatot mentsük meg attól, hogy kiszorítsák őket az uniós spekulációk. Sajnos, én ebben ilyen hatást érzek. Ezért változatlanul erre vonatkozóan nem az 1290 forintos adókulcsot, hanem a közös 1250 forintos adókulcsot tartom elfogadhatónak. Nem okoz különösebben nagy költségvetési kiesést, de tartható az ágazat életképessége.

Ugyancsak ehhez a témakörhöz - mint gyümölcspálinka, pálinka és bérfőzés - kapcsolódik az az előirányzott törvénytervezet, hogy az adóraktárakra vonatkozóan különböző időpontokig rendelkezik a törvény majd arról, hogy a különböző adóraktáraknak mennyi időn belül, mikorra kell számítógépes összeköttetést biztosítani a vám- és pénzügyőrséggel. A bérfőzető helyekre, a kis magántulajdonú gyümölcspálinka-főző helyekre is van egy utalás, hogy 2001. január 1-jével nekik is meg kell valósítaniuk a számítógépes összeköttetést.

Ezt eléggé sérelmezem, mert aki életszerűen gondolkodik és járt már ilyen helyeken, az tudja, hogy ezek körülbelül 20-25 négyzetméteres egyszerű épületek. Rendszerint nagy részük a község, a város külterületén vagy egy eldugott helyén található. Igen magas gőz- és alkoholpára-tartalom van - minden, ami a technológiához kell -, és elég egyszerű könyvvezetést, és ezáltal eléggé egyszerű könyvvitelt és műszaki ismereteket visznek. Nem képesek egy számítógépes ismeretet elsajátítani. A könyvelésük nagy részét könyvelő irodák végzik. Azok az emberek ahhoz a szakmához értenek, hogy pálinkát főznek, ezt szabályosan teszik. Nehezen tudom technikailag is elképzelni, hogy van olyan külterületi pálinkafőző, ahol nincs is áram, mert nem kell hozzá, így is meg lehet oldani.

Van olyan külterületi hely, ahol nincs is pálinkafőzéstől elkülönített hely, például, ahova le lehetne telepíteni a számítógépet. Ezeket nem lehet csak úgy, minden körülménytől függetlenül valahova letelepíteni. Ismerni kell, hogy fizikailag milyen páratartalmi körülményeket, mit bír ki egy számítógép. Utána jön még az a probléma, hogy ezek az emberek képesek lesznek-e a számítógépet kezelni. Valószínű, nem lesznek képesek. Ez egy új munkaerőt igényel, vagy nem is tudom, mit kell nekik utána csinálni, hogy e rendelkezésnek eleget tegyenek. Úgy érzem, hogy az elkövetkező egy évben, azaz a jövő évi adótörvényeknél erre vissza kell térnünk, és konkretizálni kell, mert nagyon nem életszerű, hogy a kis pálinkafőzőket összekötjük számítógépekkel.

 

(15.10)

Én nem azt mondom, hogy mentesüljenek az adatszolgáltatási kötelezettség alól, hanem tegyék meg ezt hagyományos úton, papír formájában, könyvelési bizonylat formájában, és így vigyék be a körzeti VPOP-telephelyre, ahol aztán majd fölviszik elektronikusan is az adatokat, és átlátják, hogy mivel is foglalkozik az a kis pálinkafőző.

Ugyancsak a kis szeszfőzdék esetében a módosító indítványomat korrigálva egy 550 forintos adómértéket javasol a kormány a magánfőzetők részére 50 hektoliterfokig, tehát ott csak 550 forint a fizetendő jövedéki díj nagysága, én ezt 540 forintban elégségesnek tartom. Tavaly több mint 20 százalékos emelés volt a kis pálinkafőzők esetében, elég drasztikus lépés volt, és ugyanakkor az 50 hektoliter fölötti mennyiségre 1250 forint/hektoliterfok lesz a jövedéki díj nagysága. Ez pedig az átlagostól nagyobb emelés. Én úgy érzem, hogy a kettő kompenzálja egymást, tehát ami alatta van az 50 hektoliterfoknak, ott 10 forint kedvezményre teszek javaslatot, ami fölötte van, ott pedig elfogadom, hogy a közös, 1250 forintos adómértéket fizessék be ők is.

A büntetési tételekkel kapcsolatban, amelyek külön szakaszban jelennek meg, de egyben vonatkoznak az alkoholtermékekre és ásványolajtermékekre, tavaly már tettem javaslatot, és akkor el is fogadta a parlament azt a módosításomat, hogy visszaeső elkövetőknél a büntetési mérték minimum az előző büntetésnek a duplája legyen, és innen kezdődjön utána még a fölfelé rész. Én ugyanezt a büntetési elvet ki szeretném terjeszteni az ásványolajtermékekre is. Tavaly ezt nem tettem meg figyelmetlenségből, és nem volt megnyitva az a szakasz, most pedig szeretném ezt az ásványolajtermékkel visszaélők esetében is elkövetni, magyarul, egy progresszivitást, egy erős progresszivitást, hogy aki visszaeső, az büntetésben az előző büntetés minimum dupláját kapja, innen aztán még, hogyha súlyosabb az eset, akkor ezt még lehet fokozni is.

Rátérnék a bor kérdéskörére. Úgy érzem, hogy a borász szakmában, a szőlő-borban érintett akár termelőknél, akár forgalmazóknál nem történt ehhez hasonló mértékű változás. Talán a hegyközségi törvény meghozatala volt ilyen széles körben érintetteket összegyűjtő törvény. Nagyon nagy az érintettsége, 160-180 ezer családot fog érinteni ez, hogy a bor jövedéki kategóriába lesz besorolva, és úgy gondoltuk, gondoltam, hogy ha ez az elv egyszer elfogadásra kerül, hogy jövedéki termék legyen a bor, igen, ezzel kettős feltételnek teszünk egyben eleget. Régóta hangoztatott dolog, hogy kizárólag a borhamisítást kellene megszüntetni, de egyben tudjuk, hogy valóban az Unióban a bor jövedéki termék, akkor próbáljuk meg ezzel a lépéssel egyben teljesíteni egy uniós feltételt, másodszorra pedig teljesíteni az eredendő kérdésünket, hogy a borhamisítást szorítsuk vissza.

A kérdés tehát nem az, hogy legyen-e jövedéki termék a bor, vagy ne legyen, úgy érzem, most már olyan mélységében vagyunk a vitának, hogy milyen feltételekkel legyen a bor a jövedéki körbe besorolva. Innentől aztán eléggé elágaztak a nézetek, mégis úgy érzem, hogy ez a témakör talán a legtöbb közös nevezőt hozta ellenzék és kormánypárt között, ahogy átnéztem a módosító indítványokat, nagyon sok átfedés vagy csak egy-két szóban, gondolatban eltérő módosító indítvány volt. Ennek megfelelően szeretnénk a továbbiakban esetlegesen a nem elfogadott módosító indítványokat is úgy finomítani, hogy az befogadható legyen akár a kormány részéről, vagy pedig a többség ezt megszavazhassa.

A súlyosabb kérdéseket itt már szinte mindannyian említették előttem. Nagyon kritikus az 500 négyzetméterhatár a véleményem szerint, hogy 500 négyzetméter szőlőterület felett mindenkinek be kell jelentkezni minimum regisztrációs számért a szőlőtermelők részéről a vám- és pénzügyőrség felé. Ugyanakkor az önfogyasztás mértéke maximált esetben 10 hektó. És én ebből visszakövetkeztettem - tehát 1000 liter, én ebből visszakövetkeztettem - hogy elég lenne az 1000 négyzetméteres terület fölötti bejelentkezés, nem szabadna a hobbikertészt, hobbiból szőlőt művelőket is bekényszeríteni, a számítógép adatbázisát fölöslegesen terhelni azoknak az adataival, akik egy életformában, hobbiként végzik ezt, a kisterületű parcellában a szőlőtermelést, de sosem voltak borhamisítók 100 hektószámra ugye, és nem is végeztek kereskedelmi forgalmazást, hiszen baráti, családi körben, ismerőseikkel, rokonaikkal együtt fogyasztották, esetleg mérlegelték, vitatták meg egymás borminőségét, kicsit talán passzióból is.

Valóban, a törvény lehetőséget ad arra, hogy esetleg akinek 1000 négyzetméter szőlőterülete van vagy 800 négyzetméter, ők megosszák egy családtaggal ezt a szőlőterületet, levigyék 500 négyzetméter alá egy bérleti szerződéssel, és majdnem ezt kell javasoljuk, hogy kérem szépen, a magyar gazda azért életszerűen szokott cselekedni, függetlenül attól, hogy nem életszerű törvények veszik olykor körbe őket, hogy ez a lehetőség nem törvényellenes, ekkor még a bejelentési kötelezettségtől is mentesülnek, és végezhetik nyugodtan azt a hobbiszerű termelést, amit eddig végeztek. Talán itt egy picit túl szigorú ez a keret, de mondom, remélem, hogy rutinos gazdákról van szó és rutinos hobbikertészekről, ki tudják védeni ennek a törvénynek, a passzusnak a szigorát.

Egy komoly gond, és ezt a múltkor majdnem véletlenszerűen vettük észre, a hitelesítés kérdése. A törvény úgy szól a beterjesztésben, hogy nem kötelező, nincs elrendelve a hitelesítés, azonban bármilyen jogsértési, adót érintő sérelem esetén elrendelhető a hitelesítés. S akkor döbbentünk rá, hogy ez egy óriási fegyver a vám- és pénzügyőrség kezében. Ez bizony azt jelenti, hogy amelyik pincészet nekik nem tetszik és elkövet valami szabálytalanságot - márpedig azt könnyen el lehet követni, akár egy rendbírsággal sújtható esetet is, hogy nem jelentett be időre valamit, de ez adókövetkezményeket rejt magában -, elrendelheti a törvény beterjesztése szerint a hitelesítést. Én ezt már említettem, hogy az Országos Mérésügyi Hivataltól megkérdeztem, 4 forint/liter környékén van a hitelesítés. Ezt tessék akkor elképzelni egy 10 000 hektós pincészetnél, hogy ez mekkora terhelést jelent nekik! Magyarul, hogyha netán egy-két vámhivatalnál valakik el tudják azt érni, hogy a konkurenciájuknál elrendeljenek egy hitelesítést, azt a pincészetet tönkre lehet tenni egy az egyben a hitelesítés elrendelésével.

Ez ellen én adtam egy módosító indítványt, hogy csak a vitatott bortételt tartalmazó edényekre lehessen a hitelesítést elrendelni, úgyis fajtánként van regisztrálva, hogy 400 hektó oportó vagy kékfrankos, vagy merlot, vagy sárfehér szőlő, az megvan, hogy melyik tartályban van, erről, ugye, kell hiteles nyilvántartást vezetni, hát azt az űredényt nézzék meg, hogy akkor tényleg nem annyi az a literszám, vagy annyi az a literszám. Aztán ezt addig bonyolítottuk, érdeklődve a vám- és pénzügyőrségnél, hogy hogy is képzelik ezt egy 1000 hektós tartálynál elrendelni, a 100 hektós, 200 hektós, 300 hektós - 1000 hektós elég ritka -, de egy nagyobb tartálynál hogy képzelik el a hitelesítést. Ezt úgy lehet elvileg, hogy kiveszem belőle ami benne van, vízzel föltöltöm, mert ez a technika, a számlálóval mérik a beáramlott vizet, majd pedig kiveszik, kidobják a vizet. S kérdeztem: és közben hova teszik azt a bort, ami benne van? Hát fogalmuk sincs. És mondom: hát akkor bent van az udvarban, a sarkában még egy 1000 hektós tartály valakinek valahol, oda át tudják fejteni? Őket nem érdekli ez a kérdéskör. Tehát én úgy érzem, hogy technikailag is kivihetetlen a hitelesítés ilyetén formában.

Ezért most megértve ezt a problémát, én eredendően csak leszűkítettem a hitelesítést, hogy mely tárolóedényeket lehetne csak hitelesíteni, most arra teszek javaslatot, hogy ne lehessen hitelesíteni. Értelmetlen dolog így. Elég jó nyilvántartás van, ha viszont a tulajdonos úgy érzi, hogy olyan jogsérelem van, amellyel ő már csak egy hitelesítés árán tudja tisztázni az ő érdekeit és az ő véleményét, akkor a tulajdonos természetesen hitelesítheti, és ezt majd elfogadja az Országos Mérésügyi Hivataltól a vám- és pénzügyőrség. De ezt a fegyvert nem szeretném a vámosok kezében hagyni. Ez egy félelemre okot adó lehetőség, csak egy fegyveres testületről van szó, hatóságról, a gazdák körében elég rossz emlékek vannak, nem erről a vám- és pénzügyőrségről, de a megélt tapasztalatuk miatt úgy nem nagyon szeretik, ha túl sűrűn forgolódnak a házuk táján fegyveres testület tagjai, ez esetben a vám- és pénzügyőrség tagjai.

 

(15.20)

A módosító indítványaimban egy nagyon érdekes törvényi beterjesztés van, amit alig tudtunk fölfedni, hogy tulajdonképpen köztes alkoholtermék cím alá van elrejtve: ez a gyümölcsborról szól. A gyümölcsbornak jelen esetben köztes alkoholtermék volta miatt 85 forintos jövedéki adója van. Nincs is nagy gyümölcsborgyártás, de én erre majdnem azt mondom, hogy hála istennek - és itt a boros szakma oldaláról közelítem meg -, mert amikor volt gyümölcsborgyártás, ez engedélyköteles volt.

A gyümölcsbornak ma semmilyen leírása nincs Magyarországon Nem tartozik az Országos Borminősítő Intézet hatáskörébe, közben nem jövedéki termék, nem tartozik a vám- és pénzügyőrséghez. Magyarul, aki gyümölcsbor készítésére kapott '98 előtt engedélyt, az csigerborgyártással foglalkozott többek között, majd pedig ha a vám- és pénzügyőrség ezt fölfedte, azt mondta, hogy itt az engedélyem a gyümölcsborgyártás. De az addigi termék természetesen nem gyümölcsbor volt, hanem hamis bor. Azt rendben találtuk, hogy most az adó mértékével nem lesz túl nagy vetélytárs a gyümölcsbor.

A mostani törvénytervezetben azonban van két rész - az egyik az, hogy visszamenőlegesen eltörli a 85 forint/liter jövedéki adót a gyümölcsborról 1999 egész évre, a másik pedig az, hogy a gyümölcsbort besorolja egyszerűen a bor közé. Ez volt a legfájdalmasabb, talán már borsódzott is tőle a hátam, hogy megint jön a legálisan hamis bort gyártók csapata. Mert ez sajnos megtehető a gyümölcsbor neve alatt.

Egyrészt fogyasztási kultúránkban nagyságrendileg nem jellemző a gyümölcsbor. Ezt vegyük tudomásul. Másrészt nagyon pontos adatokat tudnának a vám- és pénzügyőrségnél és az Országos Borminősítő Intézetnél mondani, hogy hány peres ügy van a kvázi-gyümölcsborgyártók, de igazából hamisbor-készítők miatt ma Magyarországon. Sajnos, volt egy rés, ami most újra visszaszivárogna, és kibővülne a rés azáltal, hogy a bor közé bekerülne a gyümölcsbor.

Ezért egy összetettebb módosítóindítvány-sort kezdeményeztünk, amelyben a gyümölcsbor visszajöhet a bor kategóriájába, azonban számos megszorító intézkedéssel együtt. Egyrészt nem lehet ugyanazon az adóraktárhelyen gyümölcsbort és bort előállítani. Nem tekinthetünk el a gyümölcsbor esetében - a javaslatunk szerint majd - a jövedéki letéti díjtól, amelyről tudjuk, hogy bor esetében egész komoly könnyítések vannak a letéti díj esetére vonatkozóan; valamint egy kapcsolódó módosító indítvánnyal, amelyben a jövedéki adó mértékét kell rendezni - nem értünk azzal egyet, hogy ez megegyezzen a bor kérdésével, ezért módosító indítványunkban egyetértünk, mint ahogy már én is nyújtottam be módosító indítványt az 5 forint/literes jövedéki nagysághoz. Továbbra is fenntartjuk az 5 forint/litert, de a gyümölcsbort ez esetben vegyük ki! Majd egy nagyobb, 20 forintos jövedéki díjjal javasoljuk.

Ugyanakkor ez a kérdéskör még mindig nem rendezi, hogy a gyümölcsbornak nincs szakmai leírása. A bornak van, a bortörvény rendelkezik róla és a különféle hatóságok. Azzal kezdődik, hogy "a bor ..." - és leírja a bor fogalmát: az a bor, ami szőlőből ilyen módon, ilyen technológiával, ilyen erjedéssel keletkezett.

A gyümölcsborra semmi nincs. Azt úgy készítik, ahogy készítik, és semmi szakmai ellenőrzése nincs. Akkor tudjuk elfogadni, ha a gyümölcsbor bekerül a bor közé, ha az Országos Borminősítő Intézetnek szakmai felügyelete lehet fölötte, és az FVM elkészíti a gyümölcsbor szakmai leírását, hogy tudjuk mihez tartani magunkat, hogy egy esetleges vizsgálatkor kiderüljön, hogy ja, kérem, ez gyümölcsbor, mert teljesíti a szakma által elvárt paramétereket, vagy pedig nem gyümölcsbor, mert ez nem az, ez hamisítvány, és akkor jön a megfelelő szankció.

Több szó esett a hamisítás megszüntetéséről, illetve ennek működési elveiről. Való igaz, jelen pillanatban is, ha csak erről lenne szó, hogy a borhamisítást kelljen megszüntetni, jómagam is javasolnám - és ezt talán én vetettem fel először a parlamentben -, hogy a cukornak kellene jövedéki terméknek lennie. Egyszerűen nagyon nehéz azt megmagyarázni, hogy hogy lehet az, hogy ma a cukor-nagykereskedésekbe beáll egy nagy autó vagy kamion, és 100-200 vagy akárhány száz mázsa cukrot, izocukrot megvehet anélkül, hogy senki meg nem kérdezi, hogy mit csinál vele. Még számlát sem kér, csak blokkot a többmilliós vásárlásáról. Ezt megteheti. Ezt teljesen legálisan csinálhatja.

Ha kérdés lenne, hogy csak a borhamisítást szüntessük meg, kizárólag a cukor jövedéki körbe való vonását javasolnám. Itt ugyan egy európai uniós igényről is szó van, és azért mondtam, hogy talán két legyet ütünk egy csapásra, mert az Unió igényeit és a borhamisítás kiszűrését együttesen teljesítheti a bor jövedéki körbe vonása. A végső cél természetesen az, hogy az asztalibor-minőséget adó fehér szőlőknek és majdan a bornak legyen végre nyereséget tartalmazó piaci ára. Ebben a halvány reményben tudjuk támogatni ezt az egész kérdéskört, és természetesen a jobbító szándékú módosító indítványaink elfogadása után tudjuk ezt támogatni annak a végső célnak a reményében, hogy végre a megélhetés szintjén biztonságot fog nyújtani a valódi és becsületes gazdáknak, akik valódi szőlőt és bort termelnek.

Elhangzott itt két kérdéskör, ami szintén a jövedéki körhöz tartozik: először a gázolaj jövedéki adójának visszatérítése. Való igaz, én is úgy érzem, hogy jogos az az érvelés, hogy a gazdaságban, mezőgazdaságban használt és gázolajat fogyasztó gépek döntő többségükben nem műúton járnak, tehát nem jogos az az adóelvétel, hogy az Útalaphoz kell hozzájárulni. Azaz, ha a mezőgazdasági gépeknek nem kell az Útalaphoz hozzájárulni, akkor ez visszatéríthető a jövedéki keretben. Ha kell, akár 80 százalékosan.

Azzal talán egy kicsit tudnék vitatkozni, és szívem szerint, a frakciónk szerint akkor lenne talán elfogadható, ha maradna a 60 napos visszatérítési idő.

A mezőgazdasági bizottságban már említettem, hogy a pénzügyi bizottság volt a vám- és pénzügyőrségnél a tavasszal egy kihelyezett ülésen, és nagyon részletes beszámolót kaptunk. A parancsnok úr említette, hogy sajnos, a becsületes gazdák mellett bizony, visszaélnek a gázolaj-visszatérítési rendszerrel, és ezért kell nekik ellenőrizni. Tételes adataik vannak. Én kértem a mezőgazdasági bizottságban, hogy az elnök úr kezdeményezze, kérje be ezeket az adatokhoz, legalább ahhoz, hogy nagyságrendileg hol tart a csalások esete, hogy mi indokolja a 60 napot. De aki jártas ezen a visszatérítési területen, tudja, hogy most már elég jól beállt a rendszer: a VPOP rutinosodott a visszatérítés rendjében, és nagyon ritka az az eset, amikor 60 napot kivárnak. Egész közeli, inkább 30 napos kiutalási határidők vannak jelen pillanatban. Természetesen vannak csúcsidők, ilyen lesz majd az őszi csúcsidő is.

Ha tehát igaz, amit Arnold tábornok úr mondott a visszaélésekkel kapcsolatosan, akkor sajnos jogosnak kell vélnünk azt az igényüket, hogy a 60 napos visszatérítésnél, ahol feltűnően túl nagy vagy túl egyoldalú számokkal próbálják a visszatérítést megindokolni, utánanéznek, hogy miért is van ez. Ha megkapjuk az általuk nyilvántartott, a gázolaj jövedéki adóját szabálytalanul visszaigénylők adatait, akkor talán jobban tudunk mérlegelni ebben, hogy maradhat-e ez a 60 nap vagy sem.

A bor esetleges forgalmazásánál a zárjegy kérdése tényleg komoly szakmai vita lesz. Nem biztos, hogy szerencsés, hogy már most eldöntjük, hogy zárjeggyel vagy kapszulával legyen ez lezárva, mert azok, akik jelenleg kapszulát tudnak gyártani, nagyon komoly beruházást kellett hogy végrehajtsanak - 30-40 millió forintos gépekről van szó -, majd pedig továbbfejlesztve; mindannyian láthatjuk, hogy - egy letéphető változat is van, a kupak nyakán van egy tépőzár, és a dugón fölül még egyszerűbben eltávolítható egy kis része. Ezek mind nagyon komoly technológiát igényelnek.

A tervezet szerint a VPOP majd megpályáztatja azokat a cégeket, amelyek ilyen kapszulát tudnak gyártani, és majd ráhelyezhetik ezt az adójegyet, ezt a zárjegyet - egy kör alakú, érmeszerű valamit -, de ezek a gyártó cégek nagyon szigorú rendbe fognak besorolódni, hiszen egy elég értékes darabbal, adót tartalmazó, visszaélésre is alkalmas termékkel fognak dolgozni.

 

(15.30)

 

Tehát valószínű, hogy a VPOP erősen megszűri, hogy kinek ad ki ilyen jogosultságot majd, hogy gyárthat kapszulát zárjeggyel együtt. Ez azt jelenti, hogy akik az igényes kapszula kidolgozásáért komoly fejlesztésekre voltak hajlandók, ők lehet, hogy 2001. január 1-jétől kidobhatják ezeket a gépeket, mert nem kapják meg azt a jogot, hogy gyártsanak ilyen kapszulát, mert nem helyezhetik rá az úgynevezett kör alakú zárjegyet.

Tehát ezt a kérdéskört azért nagyon meg kell még gondolni, hogy szabad-e már most direktívákban elmondani, hogy milyen módon próbáljuk az adótartam megfizetését igazolni a forgalomba hozott borok esetében.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kétperces hozzászólásra megadom a szót Jauernik Istvánnak, az MSZP képviselőjének.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Font képviselő úr hosszú, de nagyon tartalmas hozzászólásával kapcsolatban szeretnék két dologra reagálni. Az egyik az, hogy én örömmel hallottam, amit elmondott a borpárlattal és a gyümölcspálinkával kapcsolatos álláspontjáról, ami megerősítette azt is, amit én elmondtam, és az én indítványaimnak is indoka lehet. Egy dologgal talán érdemes lenne még kiegészíteni ezeket az indokokat.

Konkrétan arról van szó, hogy a borpárlathoz, tehát a bor lepárlásához épp most az agrártárca is támogatást kell hogy adjon, hogy megérje. Tehát amikor az egyik oldalon államilag támogatjuk a bor lepárlását, akkor teljesen indokolatlan és teljesen értelmetlen dolog a másik oldalon a borpárlat jövedéki adóját az átlagos mértéknél jóval nagyobb mértékben emelni. Tehát ezen is érdemes lenne elgondolkodni, ez is azt mutatja, amit Font képviselői úr is elmondott, hogy nem versenyképes ma a gyümölcspálinka a szintetikus alkohollal, illetve az általa műanyagnak nevezett pálinkákkal.

A másik kérdéssel már vitatkozni szeretnék, ez a gázolaj jövedéki adójának a visszatérítése. Most is végignéztem, az általános indokolásban az szerepel, hogy egy-egy hónapban jön össze annyi igénylés a vámhoz, amennyi az év azt megelőző részében összesen. Éppen ezért én úgy gondolom, hogy nem kell egész évben megemelni a 60 napos időszakot, amely rendelkezésére áll a vámhatóságnak, hanem csak abban a két hónapban kell megemelni, amikor valóban nagyon sok, és valóban összejön ez a dolog. Én úgy gondolom, hogy módosító indítvánnyal technikailag megoldható ez a dolog, és akkor tulajdonképpen az év azon időszakában, amikor nincsen nagyon sok feladatuk a vámosoknak, akkor 30 napon belül ellátják a feladatukat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak, az MSZP képviselőjének.

HERCZOG EDIT (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Font Sándor képviselőtársam hozzászólására szeretnék reagálni. Borzasztó nagy öröm, úgy látszik, ma valami baj van az én MSZP-s fejemmel, mert ma tulajdonképpen nagy örömmel hallgatom úgy a kisgazda képviselők, mint a Magyar Demokrata Fórum képviselőinek hozzászólását, és talán ettől tartanak fideszes képviselőtársaim, hogy nem szólnak hozzá a jövedéki adó vitájához.

Mélyen egyetértenék Font Sándor úrral abban, amit mondott képviselőtársam, hogy nem életszerű ez a törvény. Óriási nagy hibájának tartjuk mi is, hogy nem történt meg a szakemberekkel az a fajta egyeztetés, ami kiküszöbölhetővé tette volna a törvénynek azokat a hibáit, amelyek óhatatlanul benne maradtak, és óhatatlan módosításokat fognak eredményezni egy év múlva, hiszen nem lehetséges íróasztal mellett puszta finánclogikával a pincékbe bejutni. Mi azt tartottuk volna elfogadhatónak, hogyha mondjuk ugyanúgy, ahogy annak idején Kupa úr végigjárta a személyi jövedelemadó bevezetése előtt az országot, a gazdák felkészítése is megtörtént volna.

A második megjegyzésem az lenne, hogy én nem azt mondtam: az EU-ban nem jövedéki adó szabályozza a borászatot, hanem azt mondtam, hogy az, hogy jövedéki adót kelljen fizetni, ez nem EU-követelmény. Tehát ott is jövedéki adóban szabályozzák, de nem kell érte fizetni, legalábbis a legtöbben.

Amit a borhamisításról mondott, azzal teljesen egyet tudnék érteni, a borhamisítókat ez a törvény nem fogja meg; ugyanakkor nagy meglepetéssel tapasztaltam, hiszen azt hittem, hogy ezt idáig csak az ellenzék szájából értelmezik önök félre, hogy bizony félelemre ad okot egy fegyveres testület ilyen fokú benyomulása a pincékbe, illetve a gazdaság egyéb területeire.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Zsikla Győző úrnak, a Független Kisgazdapárt képviselőjének.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Herczog Edit képviselő asszonynak csak annyit elöljáróban, hogy szerintem az eddigi felszólalásaink is figyelemre méltóak voltak, de örülök neki, hogy végre ő is észrevette ezt, és most megdicsért bennünket.

Font Sándor képviselőtársam hosszú hozzászólásában említette azt, amit én is előzetesen említettem, hogy talán a hamisítás visszaszorítására célszerűbb lett volna a cukrot, a cukor sorsát nyomon követni. Font képviselőtársam jövedékinek említette, én úgy gondolom, hogy nem lenne szükséges ehhez a cukrot jövedékivé tenni, és nem zárja ki a bor jövedékivé tétele azt, amit mondani szeretnék, hogy a forgalmazás szabályait a cukor vonatkozásában szigorítani kellene. Tehát olyan előírást kellene találni, ami átvilágítaná, nyomon követhetővé tenné a forgalmazás során a cukor útját. El tudom képzelni, hogy bizonyos mennyiségnél, 10-20 vagy 50 kilogramm felett vásárolt cukor esetében adószám, rendszám, gépkocsi rendszám, adóazonosító vagy név stb. feltüntetése, regisztrálása mellett lehessen csak vásárolni, és ezeket az adatokat a VPOP, illetve az APEH rendelkezésére lehetne bocsátani, esetlegesen egyben a cukorvásárló is nyilatkozna a felhasználás céljáról.

Ehhez nem kellene jövedéki termékké tenni a cukrot, és én úgy gondolom, ha a cukor jövedéki termék lenne, még nagyobb kört érintene, hiszen gondoljunk arra, hogy cukrászok, méhészek, háziasszonyok is vásárolnak cukrot, ebben az esetben, ha egy bizonyos limitet meghatároznánk, nekik semmilyen adminisztrációs vagy netalán fizetési hátrányuk nem származna egy esetleges jövedéki adóból (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), viszont a célt elérnék.

Köszönöm szépen. (Taps a Kisgazdapárt padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Font Sándor úrnak, az MDF képviselőjének.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nagy örömmel hallom vissza a szavaimat az ellenzéki képviselőktől, annak viszont nem örülök, mikor olyan szavakat hallok vissza, amelyeket nem mondtam, nem úgy mondtam, és nem az volt az értelme. Tehát a nem életszerűséget én nem az egész törvényre mondtam természetesen, hanem azt mondtam, hogy van olyan eleme, ami véleményem szerint nem életszerű, és ez történetesen a kis pálinkafőző helyekre letelepített számítógép, annak a működése és összeköttetése a VPOP központi gépével; azt hiszem, erre mondtam azt a szót, hogy nem életszerű.

Még egy, hogy nem volt szakmai egyeztetés - mondta Herczog Edit. Elnézést, de én úgy tudom, hogy a Hegyközségi Nemzeti Tanács, amely a legmagasabb érdekvédelmi és szakmai érdekképviseleti szerve a szőlészeknek, borászoknak, több alkalommal tárgyalta a jövedéki törvényt, majd pedig ők tettek javaslatot, hogy milyen formában tudják elképzelni a jövedéki körbe vonást. Ez a tanulmány - amelyet Urbán András neve jelez - volt az egyik alapja a Pénzügyminisztériumban kidolgozott jövedéki körnek, majd pedig a Hegyközségi Nemzeti Tanács volt az, amely a második tárgyalássorozat után 5 forintot javasolt a bor jövedéki adójának. Úgy érzem, ezeket az elég komoly szakmai indokokat egyrészt a Pénzügyminisztérium nagyban befogadta, másrészt amelyeket nem fogadott be az előterjesztéskor, azokat most próbáljuk meg képviselői indítvány formájában elfogadtatni, és úgy néz ki, ahogy itt az eddigi vitát halljuk, hogy erre van esély.

Tehát én nem érzem azt, hogy a szakmai szervezetek nem voltak erre felkészülve, vagy nem tárgyalták meg elég időben ezt az anyagot. Én úgy érzem, hogy jól fel voltak készülve, és időben is reagáltak a törvénytervezetre.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Herczog Edit képviselő asszonynak.

HERCZOG EDIT (MSZP): Most már kölcsönösen megdicsérgettük egymást a másik oldalon ülő képviselőtársaimmal, remélem, hogy később ebből semmilyen politikai hátrányuk nem származik. Első megjegyzésem.

Második megjegyzésem az lenne, hogy akkor én bizonyára félreértettem Font Sándor úr szavait, amikor elmondta, hogy az 1000 hektoliteres tartályt valószínűleg borzasztóan nehéz lesz hitelesíteni, mert nincs ott a telek sarkában még egy tartály, amibe át lehetne fejteni; hát akkor ezt valószínűleg nem ön mondta. Úgyhogy én azt gondolom, azért tudnék még néhány elemet kiemelni az ön hozzászólásából, ami ezt a nem életszerűséget igazolta, még akkor is, ha ezt a jelzőt ön nem mindig tette hozzá, de a jegyzőkönyv, illetve az élet majd valamelyikünket - szerintem mindkettőnket - igazolhat ebben az esetben.

 

(15.40)

Továbbra is fenntartom azt az álláspontomat, hogy nem ilyen egyszerű ez a törvény - teljesen egyetértve önnel -, és ennek később meglesznek a hibái. Én csak őszintén remélem, hogy itt tulajdonképpen nem a kisgazda tábor tudatos leépítése van egy kicsit csalafinta módon ebbe a törvénybe beépítve, hiszen sajnos pont az ő szavazóbázisukat, illetve Font Sándor képviselőtársam szavazóbázisát fogja eltántorítani az Orbán-kormány programja végrehajtásának eme elemével. Remélem, hogy nem ez a sanda szándék áll emögött. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel a most vitatott vitaszakasz a bor jövedéki termékké sorolásáról és az ehhez beadott módosításokról szól, úgy gondolom, idetartozik az, amit itt több képviselőtársam és Herczog Edit is felvet, hogy nem életszerű maga az egész gondolat. Régebbi felszólalásában elhangzott, hogy szerinte talán egyáltalán nem szükséges, hogy jövedéki termék legyen a bor - ha jól értettem. Lentner Csaba képviselőtársam is hasonló irányú módosító javaslatokat adott be, amelyekben azt javasolja, hogy ne legyen jövedéki termék a bor.

Megvallom őszintén, először nekem is kétségeim voltak, hogy szükséges-e, és a mai napig vannak kétségeim, hogy ilyen formában eléri-e azokat a kitűzött célokat, amelyeket az indoklásban a szükségesség mellett hallhattunk vagy olvashattunk a beterjesztő részéről. Font képviselőtársam érintette, hogy a borász szakma érdekképviselete, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa, amely egyben terméktanács is - ugye, tudjuk -, megvitatta és kérte, nagy fölénnyel megszavazta azt, hogy a bor jövedéki termék legyen. Kénytelen vagyok most a kormányt megvédeni ebben a kérdésben - (Közbeszólás az MSZP soraiból.) köszönöm -, mert vannak hangulatkeltők, akik a kisgazda szavazóbázis felé hatnak, hogy mi elfogadjuk azt, hogy a bor jövedéki termék legyen, és ezért esetleg a gazdák neheztelnek ránk. Én azt mondom, hogy beszéljék meg az általuk választott szakmai érdekképviselettel, hogy miért kéri az ő érdekképviseletük, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa azt, hogy jövedéki termék legyen, illetve miért 5 forintban kéri és esetleg nem nulla forintban, mint az uniós országokban. Úgy gondolom, hogy a gazdáknak ezt nem a kormányoldal szemére kell vetni, hanem a saját érdekvédelmük szemére kell vetni.

Köszönöm szépen a szót.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Herczog Edit asszonynak.

HERCZOG EDIT (MSZP): Isten őrizzen, kedves képviselőtársam, hogy arra késztessem önt, hogy kénytelen legyen megvédeni a saját kormányát, bár azt hiszem, hogy e védelemre e törvény tárgyalása esetében szigorúan rászorul. Csak annyit szeretnék megjegyezni, hogy egyáltalán nem mondtam, hogy ne tartozzon a jövedéki adó hatálya alá a bor. Én azt mondtam, hogy az egy kérdés, hogy a jövedéki adó szabályai alapján tartják a szőlőket nyilván, illetve tartják a borkészleteket nyilván, és az egy másik dolog, hogy ezért kell-e fizetni. Hogy kell-e fizetni, az nem uniós követelmény, és ezért nem lehet emellett ezzel érvelni itt sem, ebben a tisztelt Házban sem. Ez két külön dolog. Azt mondtam, hogy igen, lehet a jövedéki adó hatálya alá tartozó, de az lenne a szerencsés, ha pontosan azért, hogy az Unió szabályainak egy kicsit is megfeleljünk, vagy ahhoz harmonizáljunk, ne hozzuk versenyhátrányba a saját borászainkat azzal, hogy itt 5 forinttal sújtunk literenként valamit, amit ők nulla forinttal nem sújtanak sehogy. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Úgy gondolom, hogy az elmondottak erre is vonatkoznak, az 5 forintra is vonatkoznak. Szívesen beterjesztettem volna a nullaforintos kulcsot, ami az Európai Unióban használatos a bortermelő országok részéről, de nagyon furcsa lett volna, ha én beterjesztem, miközben a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa az 5 forintot kéri. Úgy gondolom, hogy el kell fogadnunk a gazdák szakmai érdekképviseletét, amely terméktanács is, és nem licitálhatunk túl rajta. Ezért az 5 forintot nyújtottam be jómagam is, és gondolom, ezért nagyon sok képviselőtársam is az 5 forint mellett tört lándzsát. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra következik Karakas János, a Magyar Szocialista Párt képviselője. Megadom a szót.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Tisztelt Ház! Nem akartam a kétperces gombot nyomni, úgyhogy először egy kicsit reagálnék egy-két képviselőtársam mondanivalójára.

Az egyik Zsikla úrhoz szól: az 5 forintot nem követelte a hegyközségi tanács. A hegyközségi tanács ülésén rendszeresen részt szoktam venne, ebből adódóan úgy érzem, hogy hiteles választ adhatok erre a felvetésre, ami úgy szólt, hogy elfogadja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa azt, hogy most konkrét forinttartalma legyen a jövedéki adónak, de hosszú távon meg kell célozni az EU bortermelő országainak gyakorlatát, magyarul a nulla kulcsot. Ez az egyik téma, és nem véletlen, hogy elkezdték számolgatni azt, hogy ha a hagyományos fogyasztási adóhoz viszonyítjuk a dolgokat, akkor körülbelül az eredetileg benyújtott 10 forint helyett 7-8 forint felelne meg inkább. Természetes, hogy ha már az EU-csatlakozás felé is tekintünk, akkor egy kicsivel már alább is mennek, hiszen ez egyben egy gesztus is a legális szőlőtermelők felé.

Még egy másik hasonló reagálásom lenne. Amikor a hegyközségi törvény született, Farkas Gabriellával és többekkel együtt elég sok időt töltöttünk ennek az átbeszélésével, és próbáltuk utána el is terjeszteni ennek a gondolatiságát a szőlőtermesztők körében. Szegény, ő volt az, akit Bács-Kiskun megyében egy helyen le is kommunistáztak ezért, mert egy jövőbe tekintő törvényt próbált megalapozni. Amikor tehát Herczog Edit felhívta a kisgazdák figyelmét erre a gondolatiságra, főleg effajta aggályát fogalmazta meg - amit én valamikor a bortörvény és a mostani viták során is, az általános vitákban előhoztam -, hogy meg kell értetni az emberekkel, a szőlőtermelőkkel, a borászokkal, hogy ez őértük és a hosszú távú érdekeikért történik. Rövid távon a kis apró stiklikkel jobban meg lehet élni, mert ma a szőlőtermelés és a borászat jövedelmezősége sajnos nem olyan jó, hogy ezt olyan könnyen be is láthassa a szőlőtermelő.

Még egy gondolatot említenék azzal kapcsolatban, amit Font Sándor mondott el, miszerint nagy örömmel hallja vissza a szavait. Azt mondom, hogy nem az ő szavait hallja vissza egyikünk részéről sem, hanem szerencsére a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa minden ezzel foglalkozó képviselőnek benyújtott és átadott indítványait, észrevételeit halljuk vissza, amit úgy Zsikla Győző is, mint Font Sándor is vagy jómagam is megfogalmaztunk.

 

(Molnár Róbert helyét a jegyzői székben Vidoven Árpád foglalja el.)

Ezért örülök annak tulajdonképpen, hogy jó néhány elfogadott indítvány, amelyet, mondjuk, csak úgy lehetett elfogadni, hogy mezőgazdasági bizottsági indítvány lett belőle, a hegyközségi tanács véleményeként továbbmegy.

Továbbra is fenntartom azt a véleményemet, hogy az elmúlt ciklusban konkrétan a szőlőhöz, borhoz kötődő szakmai törvényekben meg lehetett csinálni a hatpárti közös álláspontot, de úgy látszik - ez a második vagy harmadik ilyen módosítás -, ezt most még nem lehet megtenni, mert kormánypárti képviselőink valahol zsenántnak tartják, ha egy ellenzéki szakértő is a nevét próbálja adni.

Mindezek ellenére az előbb említett okok miatt vannak azért olyan módosító indítványok, amelyeket többen adtunk be. Ilyen például a 10 forint helyetti jövedékiadó-tartalom leszállítása 5 forintra. Örömmel hallom, hogy a Pénzügyminisztériumban már lázasan számolgatják ennek az adókihatását, és úgy tűnik, hogy talán-talán be is fogják fogadni ezt a javaslatot.

Van viszont még egy dolog, amelyet az államtitkár úr figyelmébe szeretnék ajánlani, és ez Font Sándor beadott indítványához is kötődik, ez pedig a köztes alkoholtermék kérdése. Nagyon sajnálom, hogy a mezőgazdasági bizottság ülésén nem sikerült meggyőzünk az előterjesztőt arról - remélem, a pénzügyminisztériumi államtitkár urat sikerül most meggyőzni -, hogy nem lehet egy kalap alá venni a gyümölcsbort és a szőlőbort. Nagyon jól elmondta Font Sándor, hogy milyen okok miatt, és tényleges gond és probléma az, hogy eddig nagyon sokan hivatkoztak arra. hogy ez gyümölcsbor.

 

(15.50)

 

Azzal, hogy bekerült a jövedéki körbe a szőlőbor, most a cukorcefrére nem lehet ráhúzni, hogy ez nem cukorcefre, hanem bor, de még mindig rá lehet húzni azt, hogy gyümölcsbor, és ezt mindenféleképpen fel kell oldani. Nagyon örülnék annak, ha ezt egy ilyen kapcsolódó módosító indítvány vagy bizottsági indítvány formájában a kormány befogadná. Ez már csak azért is érdekes, mert ezt érdekes módon a Szeszipari Szövetség, illetve a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa a bizottsági ülésen is teljes vállszélességgel támogatta, sőt, kifejezetten kérte a kormány előterjesztésétől. Szerencsére úgy a költségvetési, mint a mezőgazdasági bizottság is támogatta.

Előzetesen elhangzott már, de az én 83. számú indítványomban is szerepel, hogy ugyanarról a borvidékről lehessen bort vásárolni. Örömmel hallom, hogy ebben is valamiféle területhez kapcsolódó alakítgatás és megbontás várható. Én a magam részéről a háromtizednyi részt emeltem ki, amely körülbelül elegendő ahhoz, hogy egy nagyobb természeti csapás vagy egy újratelepítés kapcsán elég legyen arra, hogy egy pincészet fenn tudja tartani a piacait.

Vita volt róla, illetve szóba került az adóazonosító kapszula vagy egyéb jel kérdése is. A bizottsági ülésen úgy hangzott el, hogy ez majdan egy rendeletben lesz szabályozva, éppen ezért nem fogadták el azon indítványomat, amelyben szerepel a "kapszula" szó is. Tény és való, olyan megoldást kell találni, amely nem tesz feleslegesen cédulákat a borosüvegre, nem rontja az üveg esztétikumát, hisz valahol nemcsak a tartalmat, hanem magát az üveget és a formát is díjazza a vásárló, amikor a polcról levesz egy üveg bort.

Lenne még egy javaslat - amire szeretném felhívni a figyelmet, és ez eddig nem nagyon jött elő -, amely a 120. számú indítványom. Ez az indítvány azt a célt szolgálná, hogy ha nekem van egy technológiai selejtes borom, mert véletlenül, valamilyen oknál fogva például túlkéneztem, ez a bor már nem felel meg a bortörvény előírásainak. Ha egy rossz szándékkal közelítő ellenőr erre ezt mondja, akkor literenként háromezer forintot vagy minimum százezer forint bírságot kellene érte fizetni, noha ezt még egyéb technológiai javításokkal ismét borrá lehet változtatni, ha pedig nem, akkor le lehet főzetni, és nagyon jó konyakot lehet belőle készíteni. Én ezt próbáltam feloldani azzal, hogy ha ilyen technológiai hiba fordul elő, akkor nyíljon lehetőség arra, hogy az OBI és a VPOP értesítésével meg lehessen előzni ezt az esetleges büntetési aktust.

Még egy téma van, ami már átcsap a gázolaj jövedéki körbe sorolásának kérdésébe. Nem akarom elvenni az utánam szóló kollegám kenyerét, ezért csak egyet szeretnék kiemelni, ez a 131. számú módosító indítványunk, amit Orosz Sándor és jómagam adtunk be, illetve tartottuk fenn Csatári és Farkas kormánypárti képviselő urak beadványát. Megítélésem szerint e beadvány szükségességét az adja, hogy bár Csatári úr hasonló szöveggel beadott egy módosító indítványt, mely szerint lehetőség nyílik arra, hogy egy természeti katasztrófát szenvedett területen nagyobb mértékű gázolaj-támogatási visszaigénylésre lehessen lehetőség, de egyre nem ad lehetőséget, mégpedig arra, hogy az idén hasonló mértékű kárt szenvedetteknél ezt meg lehessen adni. Márpedig ezeken a területeken, ahol betömörödött a talaj, nagyon nehezen tudott rámenni a gép a földekre, vagy két gépet kellett egymáshoz kötni, ténylegesen megemelkedett a gázolajfogyasztás, és jogos a gazdák azon igénye, hogy kérik ennek a valamilyen formában történő visszaadását, támogatását. Arról nem is beszélve, hogy ez az egyik pontja volt a gazdák és az FVM vezetése közötti megállapodásnak.

Hogy ezután a miniszter egy 2000. január 1-jével életbe lépő törvényben próbál visszamenőlegesen támogatást adni a gazdáknak, ezzel törvénytelenséget követ el. Ha viszont belopjuk ezzel a módosító indítvánnyal, hogy az 1999. évben kárt szenvedett gazdák számára felhatalmazást kap a miniszter, illetve a kormány, hogy 50 százalékkal nagyobb normatívát adjon, igazából ezt ezzel lehet legalizálni. Tehát ismételten kérem a kormány képviselőjét és esetleg a kisgazdapárti képviselőtársaimat is, hogy ezt gondolják végig. Van még lehetőség kapcsolódó módosító indítvány vagy bizottsági módosító indítvány benyújtására, hogy ezekkel a témákkal ismételten foglalkozzanak.

Köszönöm a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra kért lehetőséget Zsikla Győző úr, a Független Kisgazdapárt képviselője. Megadom a szót.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. A most tárgyalt vitaszakasz dr. Lentner Csaba képviselőtársam módosító javaslatával kezdődik. Ő azt javasolja, hogy a bor ne legyen jövedéki termék. Úgy gondolom, hogy ezzel összefügg az, amit Herczog Edit is mondott nagyon érdekes megközelítésben, hogy a kormány azért terjesztette be - ha jól idézem a szavait -, mert ez népszerűtlen lesz a gazdák részéről, a gazdák a Kisgazdapárt szavazóbázisát jelentik, és tulajdonképpen a Fidesz ezzel a Kisgazdapárt szavazóbázisát akarja csökkenteni. Ez nagyon érdekes megközelítés. Nem tudom, miből következtet arra, hogy a Fidesznek ilyen szándékai lennének, hiszen jó koalíciós partnerek vagyunk mind ez idáig. De én úgy gondolom, Herczog Edit akkor járt el jól, amikor arról beszélt, hogy mennyivel könnyebben értünk szót, ha szakmai alapon közelítjük meg a kérdéseket, és nem keverünk bele politikát. Sajnálom, hogy ő ezt mégis megtette.

Egyébként, ha itt a politikai felelősséget keressük, hogy a bor jövedéki körben legyen, vagy ne, én mégiscsak kitartanék amellett, hogy a hegyközségek mint szakmai érdekképviselet felelőssége a mérvadó, hiszen dicséretes, ha egy kormány elfogadja a hegyközségek, a szakmai érdekképviseletek ajánlását.

Vitatkozom Karakas képviselő úrral, hiszen a mezőgazdasági bizottság ülésén jelen voltam, amikor Urbán András, a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának főtitkára kijelentette, hogy a tanács 5 forinttal támogatja. Igaz, hogy a hegyközségek felső vezetése engem mint borász képviselőt nem hív meg a tanácskozásaira, csodálkozom azon, hogy Karakas képviselőtársamat meghívják. Gondolom, ebből lehet következtetni arra, hogy a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának felső vezetése politikailag kihez áll közelebb. Tehát ha a politikai felelősséget keressük, úgy gondolom, a gazdák eljuthatnak a politikai felelősség keresésében (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) más következtetésekre is, mint amit Herczog Edit felvetett.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Karakas János úrnak, az MSZP képviselőjének.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Visszautasítom Zsikla Győző e megállapítását, amelyben a pártszínét és egyéb hozzáállását próbálja a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának szóvá tenni. Már csak azért is, kedves Zsikla képviselő úr, mert az én kapcsolatom a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával az előző ciklusból adódik. Ebből adódóan szinte természetes, hogy régebb óta kísérem figyelemmel a munkájukat, és megszokták akkor is, és azóta is, hogy tájékoztatnak arról, hogy mi lesz. Arról nem is beszélve, hogy eközben én egy hegyközségnek is az elnöke vagyok. Ezt azért nem árt, ha tudja. Kérem, hogy ezt a rosszindulatú kijelentését vonja vissza!

Arról nem is beszélve, hogy tudomásom szerint volt próbálkozás a Hegyközségek Nemzeti Tanácsa részéről, hogy meghívót küldtek az üléseikre Glattfelder úrnak és tudomásom szerint önnek is. Hogy esetleg elkerülte az ön figyelmét, az egy más kérdés. Ezt tisztázzák velük, de úgy érzem, hogy ilyen támadást semmiképpen nem lenne szerencsés indítani a hegyközségek ellen. Ennek következménye már csak lehet, hogy nem is adunk nekik pénzt, mert ez egy kommunista társaság, ami aztán abszolút ellentétes lenne minden felfogással szemben.

Úgy érzem, hogy amikor arról próbáltunk beszélni - Herczog Edit tényleg egy kicsit elvitte a dolgokat a politikum felé -, hogy meg kell értetni az emberekkel, hogy ez miért és hogyan kell, akkor azt is el kell mondanom, hogy volt olyan hegyközségi tanács, amely azt mondta, hogy visszatér az ötvenes évek időszaka.

 

(16.00)

Ezek ellen a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának, a hegyközségi tanácsoknak keményen, meggyőző erővel fel kellett lépniük és védeniük kellett az álláspontjukat, melyre azt kell mondani, hogy erre a törvényre szükség van. És ez egy olyan felelősség, amely mindannyiunk felelőssége, és ha ebbe politikumot viszünk, akkor megette a fene ezt a törvényt. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Herczog Edit asszony, az MSZP képviselője.

HERCZOG EDIT (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Én igazán sajnálom, Zsikla képviselőtársunk valószínűleg a vágyait fogalmazza meg, amikor mindig újra és újra azt említi meg, hogy vannak ebben a Házban, akik a bort nem akarják jövedékköteles termékké tenni. Én nem tartom magamat ezek közé tartozónak. Első megjegyzésem.

A másik. Zsikla képviselőtársam folyamatosan olyan kísérleteket tesz, minthogyha én bármiben is egyet tudnék érteni Lentner Csabával. Úgy gondolom, az én büszkeségem - persze a MIÉP valószínűleg őszintén tiltakozna ez ellen -, hiszen én voltam az, aki Strasbourgban a szélsőséges pártokba sorolása mellett voksolt. (Varga Mihály államtitkár közbevetése: Gratulálok!)

A harmadik megjegyzésem pedig az lenne, hogy valóban, én régebben ismerem Urbán Andrást, hiszen annak idején, 1980 és '85 között a Kertészeti Egyetem borász szakos hallgatója voltam, és később egy szobában ültem Urbán Andrással, és nem is látogattam a hegyközség üléseit. Ez azonban még mindig nem jogosítaná fel Zsikla képviselőtársamat, hogy ebből mélyreható politikai következtetéseket vonjon le. Hiszen én - ugyan sajnos, erre nem vagyok ugyanakkor olyan nagyon büszke - Simicska Lajossal is együtt töltöttem néhány évet az iskolapadban, és ettől ő mégsem szocialista.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra következik Zsikla Győző úr, FKGP.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Ez már majdnem személyes megtámadtatás címén is lehetne szókérés.

Nem értem Karakas képviselőtársamat, miért érzi azt támadásnak vagy sértésnek, ha én egy testületet az MSZP-hez közelállónak vélek, hiszen ez egy egyszerű következtetés volt abból, ha egy MSZP-s mezőgazdasági bizottsági tagot meghív a testület, a kisgazdát nem hívja, és kérem, fogadja el, hogy engem nem hívtak meg, akkor úgy gondolom, jobb kapcsolatban van ez a testület az MSZP-s képviselőkkel, mint a kisgazda képviselőkkel. Ez logikus következtetés, és nem tudom, ezt a következtetést miért kellene visszavonnom, és azt sem értem, hogy ez miért számít sértésnek. Én úgy gondolom, ebben nincs semmi dehonesztáló.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Karakas Jánosnak, MSZP.

KARAKAS JÁNOS (MSZP): Elnézést, többet nem fogok szólni. De mégis azt kell mondanom, ez egy szakmai testület, egy olyan testület, ahol pártállástól függetlenül nagyon sok ember mondja el a véleményét, nagyon sok ember véleményét próbálják összegezni és beépíteni. Tehát erre azt mondani, hogy X vagy Y pártállású, azt mondom, ez hosszú távú lejáratása. Egyik ilyen testületnek se jó, ha rámondják, ez kisgazda, MSZP-s vagy fideszes vagy bármilyen cég. Nem tartom jónak, hogyha a nagy kamarákra azt mondják, fideszes, az Agrárkamarára meg azt mondják, hogy az MSZP-s, a másikra meg azt mondják, hogy az ilyen vagy olyan vagy amolyan. Nem jó, mert ezzel a saját jövőnket is romboljuk, ha különböző jelzőket teszünk elé.

Én mindenestre azt tudom mondani, hogy talán nem véletlen a kapcsolat a Hegyközségek Nemzeti Tanácsával, elmondtam, hogy miért. Talán az sem véletlen, hogy én voltam az, aki a Hegyközségek Nemzeti Tanácsának minden kérését szövegszerűen befogalmaztam a módosító indítványomba. A képviselőtársaim csak szemezgettek egyet-egyet, nem csinálták meg ugyanezt.

Tehát valahol az, hogy egy kicsikét engem többször keresnek meg, talán ez is az oka, és talán az is az oka annak, hogy az előbb említett előző ciklusban ténylegesen szinte napi kapcsolatban voltam az adott törvények kapcsán velük, amiből kialakulhatott ez az egész. Én biztatnám Zsikla képviselő urat, ha ne adj' isten az első szándék nem jött össze a hegyközségek részéről, mert valamiért nem ment el a meghívó, pedig tudom, hogy minden pártból egy-egy embert meghívtak, akkor próbáljon meg ön kezdeményezni. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Németh Imre, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az adók módosítása kapcsán a 72., a 127., a 129., a 132. és a 133. módosító indítványról szeretnék néhány gondolatot hozzáfűzni. Figyelembe véve azt, hogy képviselőtársaim már több dolgot elmondtak, így a bor jövedéki adójával kapcsolatos módosító indítványomhoz csupán néhány gondolatot szeretnék hozzátenni.

Jóllehet itt az adómértékekről vitatkozunk elsősorban, de úgy gondolom, azon képviselőtársaknak van igaza, akik ennek kapcsán elsősorban azt firtatják, miképpen lehet a szőlőtermelőkkel, a borelőállítókkal ezt a törvénymódosítást elfogadtatni, hisz egyértelműen kitapintható az, hogy ebben a körben rendkívüli félelmeket váltott ki a jövedékiadó-törvény bevezetése. Ez valószínű, hogy a különböző hamisítások, olaj- és egyéb ügyletek kapcsán a vám- és pénzügyőrség fellépésének a következménye, de a saját gyerekkoromból is emlékszem még azokra az időkre, amikor ilyen hosszú szuronyokkal megjelentek a pénzügyőrök, és szurkálták az szalma- és szénakazlakat, keresve a hordókat, és önkéntelenül az idősek fejében ez a kép tárul fel.

Úgy gondolom, a rendszer bevezetése kapcsán nagyon körültekintően kellene eljárni, és figyelembe venni azokat a tapasztalatokat, amelyeket a mezőgazdasági termelők regisztrációs rendszerének 1999. évi bevezetése jelentett. Képviselőtársaim is tudják, hogy itt lényegesen nagyobb számú regisztrációra számítottunk. Az én információim szerint 170-180 ezer azon mezőgazdasági termelők száma, akik hajlandók voltak magukat regisztráltatni, annak ellenére, hogy az agrártámogatások döntő többségéhez csak azok a termelők tudnak hozzájutni, akik ezen regisztrációjuknak eleget tettek. Úgy gondolom, és ez azt mutatja, hogy figyelembe véve a közel 1 millió kiadott őstermelői igazolványt, a termelők egy nagyon jelentős része fél az ilyen típusú rendszerektől, ezért egy ilyen új rendszer elfogadtatása kapcsán meggyőződésem, hogy egy alacsonyabb adómérték tekintetében sokkal inkább lehet fehéríteni a gazdaságot és szélesíteni az adóalapot. Ennek következtében én is egyetértek azokkal a módosító indítványokkal, amelyek a bor 10 forint/liter jövedéki adót magasnak tartják. Én magam 6 forintos adómértékre tettem javaslatot, de természetesen egyetértek azon képviselőtársaimmal, akik ezt 5 forintban kívánják meghatározni.

A gázolaj jövedéki adó vonatkozásában valorizálás történik, a jövedéki adó 7 százalékos emelése következik be, amely ugye elég érzékenyen érinti a mezőgazdasági termelőket, főleg a mostani jövedelmi helyzetben. E tárgykörben én a kedvezményezett kör bővítéséről, a mértékről és a visszaigénylési eljárásról szeretnék néhány gondolatot elmondani, ebben a sorrendben.

A kedvezményezett kör bővítése már elég komoly vitákat váltott ki. Ennek az indokoltságát azzal szeretném alátámasztani, hogy az egyenlő elbírálás elve a gazdaságban rendkívül fontos szempont, és emlékeim szerint amikor a szarvasmarhatartók bekerültek ebbe a körbe, történt egy olyan ígérvény, melyet lépcsőzetesen lehet bevezetni, és a többi fontos állattenyésztési ágazatra is ki kell ezt terjeszteni. Azért mondom, mert helytelen az a megközelítés, amikor maga a kormány adminisztratív eszközökkel hoz olyan intézkedéseket, hogy egyik ágazatot a másik elé helyezi, tehát az egyik ágazat jövedelmezőségét javítja a másik rovására. Meggyőződésem, hogy ezt elsősorban a piacnak kell elvégeznie, illetve figyelembe véve az agrártámogatási rendszert, ami Európában és az egész világban elterjedt, itt egy korrekt és következetes agrártámogatási rendszert kellene alkalmazni. Ezért én támogatom azt, hogy a szarvasmarhatartás gázolaj jövedékiadó-visszatérítése mellé a sertés és a vágócsirke támogatása is bekerüljön. Ezek a mértékek véleményem szerint nem magasak. A sertéságazatban 15 liter vágósertésenként évente, illetve anyakoca esetében 50 liter darab per év nagyságú, a húscsirke-ágazatban pedig 0,2 liter per 1 kilogramm vágócsirkére vetítve.

(16.10)

Úgy gondolom, hogy azok az érvek, melyek szerint a növénytermesztők kapnak gázolaj jövedékiadó-visszatérítést - és akkor felesleges az állattartóknál is bevezetni ezt a rendszert -, nem helytállóak, amiatt, hisz itt elég jelentős a specializáció a mezőgazdaságban; van, aki csak növénytermesztéssel foglalkozik, van, aki állattartással, és természetesen vegyes is a kép. Én úgy gondolom, hogy minden ágazatnak jövedelmezőségét meg kell teremteni, és egyik ágazat felé sem kell hamis képet sugallni. Magyarországon úgyis elég jelentős mértékben torzítja a piaci értékrendet a kinyílt agrárolló, tehát rendkívül nehezen igazodnak el a termelők, hogy a termelésüket milyen irányba fejlesszék, figyelembe véve akár az 1980. évi értékrendet, akár előtérbe helyezve az európai uniós országokban szokásos értékrendet. Tehát én mindenképpen indokoltnak tartanám, hogy ez a kör bővüljön.

A következő dolog a mérték. Ugye, amikor bevezették a mezőgazdasági termelők körében ezt a visszatérítést, nemcsak azzal indokolták, hogy az európai uniós országokban ez egy bevett gyakorlat, hanem azzal is, hogy a mezőgazdaságban elhasznált gázolaj döntő mértékben nem a közutakon kerül felhasználásra, hanem, ugye, például ha egy tipikus mezőgazdasági gépet, egy gabonakombájnt veszünk, az 95-98 százalékban a szántóföldön használja el a gázolajat, így teljesen indokolatlan lenne a gázolajban lévő Útalap-adóját ezekre a berendezésekre kivetni.

Tehát úgy gondolom, hogy ez az indok, illetve az Európai Unió gyakorlatában érvényes mérték, illetve még azt is szeretném idetenni harmadikként, hogy az ilyen típusú normatív támogatásokat igazságosnak tartom, és a termelők szempontjából sokkal könnyebben megszerezhetőnek, mint különböző pályázatos rendszereket, ezért a jelenleg törvényben rögzített 65,6 százalékos mérték felemelését javaslom, és módosító indítványunkban 80 százalékos mértékre teszünk javaslatot. Ez egyébként a támogatási mértékek növelésének, az agrárfejlesztési törvény szerinti elvek betartásának is megfelel ez a tendencia.

A következő ilyen kérdés, és utolsóként, a visszaigénylési eljárással kapcsolatban szeretném elmondani a véleményemet. Itt elsősorban, ugye, a 30 napos visszaigénylési határidő 60 napra történő kitolása irritálja a mezőgazdasági termelőket. Meg lehet érteni, hogy a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága feladatköre bővül, most a bor jövedéki termékké történő átalakítása kapcsán, és az ellenőrzési feladata is nagyon jelentős mértékben növekszik, ezért félő, hogy bizonyos kampányidőszakokban valóban összetorlódnak a kérelmek, és nem tud eleget tenni a dolognak, de úgy gondolom, hogy ez csak az érem egyik oldala.

A másik az, hogy második éve vezették be ezt a rendszert, ugye, hogy jövedéki adóként térítik vissza a mezőgazdasági termelők számára ezt az adónemet. Én úgy gondolom, hogy itt lenne az ideje felülvizsgálni azt, hogy miképpen vált be ez az eljárási rend, jó-e az, amit a vám- és pénzügyőrség csinál. Megítélésem szerint rendkívül sok ellentmondás van benne. Előnyös természetesen számukra az, hogy a mezőgazdasági termelőknek be kell nyújtani a valódi számláikat, és ezen keresztül a gázolaj-forgalmazókat is közvetve tudják ellenőrizni, hogy legális módon értékesítik-e az üzemanyagokat.

Ugyanakkor a mezőgazdasági termelők vonatkozásában én rendkívül torznak tartom a rendszert amiatt is, amit korábban már említettem a bor jövedéki adójánál, hogy ez évben bevezetésre került egy alapregisztrációs rendszer a mezőgazdasági termelőknél. E rendszer bevezetésének az volt az indoka, hogy ezáltal a többi támogatási nemnél lényegesen csökkenteni lehet a bürokráciát, egyszerűsíteni lehet az eljárást.

Én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy itt lenne az ideje, hogy a gázolaj jövedékiadó-visszatérítésnél is megtegyük ezt, ugyanis meglehetősen nagy mosolyt fakaszt a gazdák arcán az, amikor a vám- és pénzügyőr kimegy a föld szélére, és munkaműveletenként próbálja ellenőrizni, hogy az egyébként éves szinten - például szántóföldi növénytermesztésben 90 literben meghatározott visszaigénylési lehetőséget -, milyen munkaművelettel igazolja a termelő. Lehet, hogy ez az ősszel történik meg, és a tavaszi munkaműveleteket már képtelen is ellenőrizni.

Ugyanehhez kapcsolódik, hogy a táblaméret nagyságát - ugye, olyan típusú műszerei nincsenek -, megállapítani szabad szemmel, hogy egy adott tábla 12 vagy 17 hektár, szintén mosolyt fakasztó. Úgy gondolom, hogy sok embernek ad munkát, és sok költségfelhasználást jelent, ami felesleges pénzkidobás, ilyen tekintetben szerintem itt a normatív támogatás elvét kellene alkalmazni, és a mezőgazdasági termelőknek, akárcsak Nyugat-Európában, egy komplex igénylési lapon lehetne ehhez hozzájutni. Természetesen semmi kifogásom az ellen, hogy ellenőrizzék, hogy az illető valóban tényleges mezőgazdasági termelési tevékenységet végez-e, de ezek az eljárási rendek elfogadhatatlanok. A nyugat-európai országokban légi fényképezéssel állapítják meg a táblákat, és a regisztrációhoz kapcsolódóan rögzítik és ellenőrzik, hogy melyik gazdálkodó melyik táblát műveli, elő se fordulhat, hogy kétszer ugyanarra a táblára bármit is vissza tudnak igényelni, hisz egyazon adatbázisban göngyölítik ezeket a rendszereket, és több száz vám- és pénzügyőr munkáját lehetne megspórolni, és természetesen a költségvetésnek is jelentős kiadási könnyítést jelentene.

Kérem a képviselőtársaimat, hogy az általam felhozott indokokat fontolják meg, és támogassák a módosító javaslatokat.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Farkas Imre úrnak, az MSZP képviselőjének.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány gondolatot szólnék a cigaretta jövedéki adójával kapcsolatban, bár arra utalást már Orosz Sándor képviselőtársam is tett.

Mindannyiunk előtt ismert, hogy a kormányzat két változatban terjesztette be a javaslatát, az egyik két paragrafusban két alkalommal egy-egy körülbelül 15-15 százalékos emelést irányoz elő, a b) változat pedig egy egyszeri 15 százalékos emelést. A vita az általános vita kapcsán lement. Én úgy tájékozódtam különböző forrásokból, hogy a kormányzat végül az egyszeri 15 százalékos emelést fogja támogatni. Ha jól emlékszem, talán a költségvetési javaslatban is van erre vonatkozó utalás. Ezért is lepett meg különösen, hogy amikor átnéztem az ajánlást, és az erre vonatkozó részeket megtaláltam, a 97., 98. és 99. számút, akkor azt kellett tapasztalnom, hogy a kormányzat ezek közül egyetlenegyet sem támogat.

A 99. ajánlás, amelyet Gidai Erzsébet nyújtott be, nagyon karakán megoldás, azt mondja, hogy bármilyen a) változat vagy b) változat, 30 százalékra kell itt emelni az adót körülbelül. Ez egy nagyon karakán megoldás, ezt sem támogatja a kormány.

A másik változatot én nyújtottam be Podolák György és Göndör István képviselőtársammal, és több agrárszakember, akik a mezőgazdasági bizottságban dolgoznak, és mi azt javasoltuk, hogy tisztázzuk a dolgot, és a b) változat maradjon meg, ami tartalmilag azt jelenti, hogy januárban történik meg az emelés, és az előbb említett kisebb százalékos értéket tartalmazza. Meglepetésünkre ezt a kormányzat nem támogatja, pedig nyilvánvaló, hogy valamikor ebben a kérdésben állást kell foglalni.

Gondolná az ember, hogy akkor van ennél jobb javaslat, és megnéztem a 97. számút, amelyet a mezőgazdasági bizottság adott be. Tartalmilag egyezik az általunk beadott változattal, annyi a különbség, hogy az első számú változatból próbálja ezt az értéket levezetni, de ugyancsak az egyszeri, kisebb összegű emelést tartalmazza. Talán annyi a változás, hogy a mezőgazdasági bizottság 97. számú indítványa azt is meghagyja, hogy 2000. január 1-től történjen meg ez az emelés. Én úgy gondolom, hogy ez nem szükséges, hiszen a törvény zárórendelkezései egyértelműen tartalmazzák, ahol különösebb utalás nincs, hogy azokra a változásokra gyakorlatilag január 1-jétől kerül sor.

(16.20)

Most ezek után nem tudom, hogy mit lehet...Egy érdekessége van még a mezőgazdasági bizottság javaslatának, hogy ezek után nem is lehet itt olvasni, hogy mi a kormányzat álláspontja. Tehát elképzelhető, hogy esetleg ezt fogják támogatni? Vagy az fog előfordulni, hogy a szavazást megelőzően, amikor már különösebben reagálni sem lehet ezekre a kérdésekre, akkor mégiscsak a két lépcsőben végrehajtott 30 százalékos emelésre kerül sor? Nem tudom, hogy miről van szó. Arra pedig gondolni sem szeretnék, hogy azóta, amióta itt beszélgetünk, valamelyik kormánypárti képviselő görnyed egy módosító javaslat felett, és azon fáradozik, hogy ne ezek az indítványok legyenek elfogadva, hogy az ezer darabra megállapított 2645 forinttal szemben egy 2646 forintos indítványt előterjesszen, és a kormányzat majd ezt fogja támogatni esetleg és majd erről fog szavazás történni.

Ezeket a gondolatokat elmondhattam voltam volna Orosz Sándor észrevétele után is, azonban még egy dolgot szeretnék ehhez hozzáfűzni, amely egy kapcsolódó módosító javaslatban talán megjelenhet. A cigaretta jövedéki adójának emelését általában kétféle nézet kíséri, és ez hangzott el az általános vitában is. Az egyik nézet az, ami általában az ellenzéki képviselők részről elhangzott, de kormánypárti képviselők részéről is, hogy meg kell gondolni a nagymértékű adóemelést, mert az elképzelhető, hogy a feketegazdaságot erősíti, és elképzelhető, hogy a mezőgazdasági termelők egyfajta körét nagyon kedvezőtlenül fogja érinteni. Ez arra figyelmeztet, hogy talán nem kellene ilyen jelentős mértékben emelni az adót.

Megjelenik egyre inkább a társadalomban is és itt a parlamentben is az a nézet, hogy a cigaretta keményen rombolja az egészséget, és ezért a jövedéki adó jelentős emelésével is el lehet érni, hogy a cigaretta fogyasztását korlátozzuk, korlátozzák.

Ezek a nézetek csapnak össze. Úgy gondolom, hogy esetleg egy kapcsolódó módosító javaslattal lehetne valamilyen kompromisszumos megoldást találni. Az elképzelésünk az, és talán ezen lehetne gondolkozni több más képviselőtársamnak is, ha az adóemelést a könnyű - a light - cigaretták esetében kisebb mértékben határoznánk meg, akkor elképzelhető lenne, hogy az egészség irányába is tennénk egy gesztust és megvalósítanánk azt a megoldást is, hogy ebben a körben talán még kisebb emelésre kerülne sor.

Kérem képviselőtársaimat, hogy gondolják ezt át, és adjanak be ehhez kapcsolódó javaslatot, illetve ha mi ilyet benyújtunk, azt támogassák.

Köszönöm a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Hozzászólásra következik Lentner Csaba, a MIÉP képviselője.

Megadom a szót.

DR. LENTNER CSABA (MIÉP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A részletes vita szerkezetének megfelelően a harmadik szakaszban a jövedéki adótörvény, ajánlási száma szerint az általam benyújtott 32. ponttal és a vele logikailag, tartalmilag összefüggő további módosító javaslatokkal szeretnék foglalkozni a hozzászólásomban.

A délelőtti vita folyamán kifejezésre juttattam egy olyan gondolatot, hogy az államháztartás, a mindenkori kormány mindig ott keresi a lehetőségét az újabb adók kivetésének, ahol az adott társadalmi réteg vagy csoport érdekérvényesítő képessége a leggyengébbnek vélelmezhető. Ez történt Magyarországon legutoljára 1997-ben is, amikor az előző kormány a mezőgazdasági termelők járulékadó-terheit emelte. Az adórendszerrel szemben fontos követelmény lenne, hogy a társadalmi békétlenséget ne szítsa és ne taszítsa kezelhetetlen tartományba. A T/1501. törvényjavaslat jövedéki adó előterjesztései kapcsán is az látszik, felismerhető ez a körülmény, hogy ez bizony a társadalmi békétlenséget szítani fogja.

Számolni kell azzal, hogy az adórendszer legkisebb mértékű változtatása is a vállalkozások, a mezőgazdasági termelők és a lakosság jövedelmi helyzetét módosítani fogja. Az adómértékek változása nem gátolhatná az adófizetők érdekeltségét a termelés és a jövedelemgyarapodás volumenének növelésében. Az adórendszer, mint a pénzügypolitika legfontosabb eszköze ezen alapvető, általános célokat kellene, hogy szolgálja. A jövedéki adók kapcsán - leszűkítve a területet - ez nem érvényesül. A kormányjavaslat tesz egy olyan elfogadtatási taktikát, hogy az európai uniós csatlakozási feltételekre, a hátra lévő jogharmonizáció követelményrendszerére hivatkozik akkor, amikor a bor jövedéki körbe vonását terjeszti elő, és a borpiacon kialakult adóelkerülések, borhamisítások visszaszorítását is megcélozza egy menetben az előterjesztett törvényjavaslatában.

Kétségtelen az, hogy a borhamisítások és ennek áthidalására, a borpiac ellenőrzéséhez fontos állami érdek fűződik. Azonban rá szeretnék mutatni arra, hogy ebbe a folyamatba álszent módon belekeverni az európai uniós csatlakozást, mert majd csatlakozni fogunk az európai unióhoz, véleményem szerint nem lehetne. 2002-re prognosztizálja a kormány javaslata ezt a csatlakozást és 2000. augusztus 1-jétől a bort jövedéki adó körbe is léptetnék. Tisztelt Képviselőtársaim! A bölcsek kövét senki nem tartja a zsebében, jóslásokba nehéz bocsátkozni, de egy kicsit magunkba szállva azt könnyen átláthatjuk, hogy a 2002-es európai uniós csatlakozásból nem lesz semmi. Mert az Európai Unió által támasztott maastrichti kritériumok, az államadósság alakulása, az infláció mértéke, a GDP arányában mért költségvetési hiány és még sorolhatnám hosszasan, ezek a közgazdasági kritériumok nem nagyon fognak teljesülni. Ha az a folyamat érvényesül, ami az elmúlt években vagy az 1999-ben is mérhető makrogazdasági adatok, ezek a teljesítmények nem sikerülnek.

A másik oka az európai uniós csatlakozás - véleményem szerint - tízéves kifutási idejének a politikai szempontok. Az Európai Unió tagállamaiban a gazdasági növekedés lassult. Az Európai Uniót szociális problémák feszítik, az Európai Unió tagállamaiban a vállalkozások, a családok egyfajtaképpen restrikció hatásainak vannak kitéve, tehát kevesebb a jövedelmük. Az a véleményem, ha majd Magyarországon a termelőknek és jelen esetben a mezőgazdasági termelőknek, a szőlőtermeléssel foglalkozó parasztembereknek olyan lesz az életszínvonala és olyan gazdasági erő lesz mögöttük, mint egy németalföldi vagy egy francia parasztnak, akkor van értelme európai uniós jogharmonizációról beszélni a jövedéki adók, nevezetesen a bor körében.

A felszólalásomnak ebben a pontjában szeretném némiképpen csalódásomat kifejezni Zsikla Győző képviselő úr irányába, aki úgy képzeli, hogy Kiskőrösön, a választókerületében a szőlőtermelő parasztemberekkel ezt el tudja hitetni, hogy mert 2002-ben lesz egy európai uniós csatlakozás - véleménye szerint és a kormány vélemény szerint, szerintem nem lesz belőle semmi -, a parasztemberek jó indulattal és gond nélkül fognak bor literenként tíz forint jövedéki adót fizetni. Nemcsak a kormánnyal kellene Zsikla Győző képviselőtársamnak egyeztetni, hanem a kiskőrösi választókerületében lévő parasztemberekkel is, hogy vajon ők önként és dalolva fognak-e literenként tíz forint jövedéki adót fizetni.

Természetesen az a szándék, Zsikla képviselőtársam, hogy ön tíz forintról öt forintra mérsékelné a jövedéki adó fizetését, dicséretes, de ön is megfogalmazta, hogy a borhamisítás ellen úgy is fel lehetne lépni, ha ezt a jogszabályrendszert, az ellenőrzés mechanizmusát adminisztratív eszközökkel kiépítenénk, de a bort, mint jövedéki terméket nulla százalékos kulcsba sorolnánk be.

 

(16.30)

 

Tehát a borhamisítások ellen így is hatékonyan lehetne védekezni. Az a 10 forintos jövedéki adóteher, amely literenként az államkasszát illetné, olyan 6-7, esetleg 10 milliárd forintra tehető, bár annak ellenőrzése, hogy ezt ténylegesen befizetik-e vagy sem a vámhatóság részéről adminisztratív költségterhekben többet fog jelenteni, mint a befolyó költségvetési bevétel. Tehát a ráfordítás és a haszon mint fontos közgazdasági, számviteli alapelv, azt kell mondjam, hogy nem áll arányban. A számviteli törvényben van is egy ilyen számviteli alapelv, hogy a költség-haszon elv. Ha egy információért, egy eredményért többet kell fizetnünk, mint annak a valós pénzügyi hatása, akkor azzal a számviteli alapelvek szerint egy vállalkozásnál nem célszerű foglalkozni. Államháztartási szinten is tulajdonképpen ugyanez áll, mert az államháztartási rendszerekre, alrendszerekre is a számviteli törvény vonatkozik. Tehát nem hiszem, hogy ebben a tárgykörben hatékony, komplex költség-haszon elemzések történtek volna.

A bor jövedéki adójának tekintetében az is látható, hogy az adóteher egyrészt a végső fogyasztókat fogja terhelni, hiszen drágább lesz a bor, másrészt pedig azért a termelőknél is bizonyos pénzügyi nehézségeket fog jelenteni. Ha a végső fogyasztókat terheli, miáltal drágább a bor, mert adóteher megy rá, egyértelműen látható, hogy a hazai alkoholtermék-piacon a saját belső termelésből származó bor-, alkoholtermékek részaránya tovább fog csökkenni. Ugyanakkor a másik oldal, a hazai alkoholpiac jelenleg is túlsúlyos, szeszipari cégek által legyártott értékvolumene, és ennek következtében az arányai pedig tovább fognak emelkedni.

Tehát közgazdaságilag fogalmazva ez azt a nem kívánatos hatást is ki fogja váltani, hogy emberek fogják elveszíteni a munkahelyüket. Mezőgazdasági termelők, parasztemberek elveszítik a munkahelyüket, hiszen az általuk legyártott, forgalomba hozott bortermékek így drágábbak lesznek a fogyasztói piacon. A szeszipar döntő többsége külföldi tulajdonban van, tehát a sör, az égetett alkoholtermékek még nagyobb részarányt fognak képviselni a hazai alkoholpiacon. Tehát ezen közgazdasági szempont felelevenítésében is azt látom, hogy nem lett volna célszerű a kormánynak a jövő évi adótörvényeknél hozzányúlni, és jövedéki adókörbe beemelni a bort, illetve a bortermékeket.

Az alkoholtermékek vonatkozásában az is látható, hogy a magyarországi társadalmi viszonyokba, a falusi, mezővárosi jellemzőkbe és helyzetbe nem illik bele ezen termékkör megadóztatása. Kényszermegoldásnak tudjuk csak nevezni, és éppen ezért nem is tudjuk elfogadni ennek a bevezetését.

A másik, hogy a módosító indítványaimmal, amelyek a 32. ajánlással kezdődnek, és körülbelül 10 módosító indítvány van ebben a körben, de a törvény eléggé szétszabdalt, ezért ilyen nagy tömegű módosító indítványt kellett előterjesztenem. Azt a hatást kívánják elérni, hogy a 2000. költségvetési évben Magyarországon a bor után - bármilyen mennyiségről is legyen szó - ne kelljen jövedéki adót fizetni. Miáltal a magyar társadalmi és gazdasági viszonyok nem eurokonformok, akkor ne akarjuk a bort is úgymond olyan eurokonform adózási rendszerbe bevinni, mint ahogy az a nálunk sokkal fejlettebb nyugat-európai országban történik. Fényévnyire vannak Magyarország gazdasági viszonyai és főleg a mezőgazdasági termelők életlehetőségei az Európai Közösségben dolgozó és boldoguló parasztemberekéitől.

A másik problémás dolog, amire fel szeretném hívni a tisztelt kormányzat figyelmét, a jövedéki adó emelése a dohánytermékek vonatkozásában. Kérdezem, hogy elgondolkodott-e azon a kormány, hogy ha most megemeli a cigaretta jövedéki adótételét, akkor Magyarországon a dohánytermelő gazdaságokra vajon ez milyen hatást fog gyakorolni. Nem tart attól a kormány, hogy az országban működő dohányipari cégek egy országgal keletebbre viszik a tevékenységüket? Nem gondol arra, hogy ennek következtében a dohánytermeléssel foglalkozó parasztgazdaságok termelésére, tevékenységére nem lesz szükség? Ukrajnában, Romániában ugyanebben a minőségben megtermelhető a dohány. Ha a jövedéki adót kivetem, nyilván pénzügyi hatásaiban érinteni fogja a dohányt feldolgozó cégeket is. Egyszerűen nem lesz érdekük, hogy Magyarországon dohányt termeljenek, és a dohányból cigarettát állítsanak elő.

Tehát itt komoly munkahelyi, szociális problémákra lehet számítani. Ugyanúgy, mint a bor jövedéki adókörbe vonásánál azt vélelmezem, hogy itt komoly szociális feszültségek várhatók, és nem lenne célszerű a Fidesz vezette kormánynak ezeket a szociális feszültségeket felizzítani az országban. Annyira minimális - főleg a bornak - a jövedékiadó-vonzata, amely a költségvetésben lecsapódik, hogy szerintem ez nem ér meg annyit a Fidesz-kormánynak, hogy ebbe a folyamatba a 2000. költségvetési évben belemenjen. Jó lenne ezt egy kicsit későbbre halasztani.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a MIÉP padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Zsikla Győzőnek, a Független Kisgazdapárt képviselőjének. (Varga Mihály: A fogyasztási adót elengedjük?)

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót, elnök úr. Lentner Csaba képviselőtársam megszólított, ezért illik, hogy néhány szóban reagáljak rá. Tájékoztatására elmondom, hogy a kiskőrösi termelőkkel konzultáltam ebben az ügyben, ismerem a véleményüket, történetesen azt, hogy nem örülnek annak, hogy a jövedéki körben lesz a bor ezután.

A magam részéről ezt is képviselem, tehát nem árulok zsákbamacskát, nem igyekszem mellébeszélni, a világos beszéd híve vagyok. Nem támogattam, hogy a bor jövedéki körbe kerüljön, a mezőgazdasági bizottság ülésén is eszerint szavaztam Lentner képviselő úr módosítására. De más a kisgazda frakció és más egy képviselő. A kisgazda frakciónak ez az álláspontja, mivel a Fidesz frakciója egyértelműsítette, mivel az MSZP frakciója egyértelműsítette, hogy szeretné, ha jövedéki körbe kerülne a bor , mivel az MDF frakciója egyértelműsítette, és Font Sándor képviselő, a vezérszónok a terület egyéni képviselője. Ezek után gondolom, hogy a kisgazda képviselők közül többen is egyetértettek vele, a frakció álláspontja az volt, hogy ha már az adminisztrációs terheket jelent a termelőknek, akkor ellensúlyozzuk ezt egy adócsökkentéssel, olyan mértékben, amilyen mértékben a hegyközségek, tehát a szakmai szervezet kérte. Ez a világos helyzet. Azért mondom, mivel nekem az alföldi bortermelőkhöz fűződő viszonyomat említette. Azért a hegyközségek szavazásáról is tudok, és tudom, hogy annak a borvidéknek a képviselői sem szavazták meg. Tehát úgy érzem, hogy kutya kötelességem a saját választóimat e kérdésben képviselnem. A lehetőségek ilyen mértékben adtak rá lehetőséget.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Herczog Edit asszonynak, az MSZP képviselőjének.

HERCZOG EDIT (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm szépen a szót. Mielőtt hozzászólnék a 73. ponthoz, engedjék meg, hogy megköszönjem Zsikla képviselőtársamnak azt, amit az előbb elmondott, mert ezzel megkímél engem attól, hogy felidézzem azt a március 3-ai vitát, amelyet a bortörvény részletes vitanapján ejtettünk meg, ahol arról vitatkoztunk, hogy Zsikla Győző képviselőtársam állította, hogy a Kisgazdapárt nem támogatja a bor jövedéki körbe való vonását. Én pedig azt mondtam, hogy a pincekönyv bevezetése tulajdonképpen már ezt vetíti előre. Nagyon köszönöm, hogy ezt elmondta, azt hiszem, hogy ezzel nagyon sok kétpercest fogunk megúszni.

 

(16.40)

Zsikla képviselőtársamra, azt gondolom, ezek után, hogyha listás jelzőt szeretnénk választani hasonlóan a Hegyközségek Nemzeti Tanácsára, akkor a realista jelzővel illethetjük a véleményüket.

A 73. ponthoz, amelyet Farkas Imre és Göndör István képviselők nyújtottak be, szeretnék elmondani egy szakmai véleményt. Figyelmeztetve a Pénzügyminisztérium képviseletében jelen lévő államtitkár urat egy úgymond, koherencia-zavarra, ha úgy tetszik, másképp fogalmazva: egy viszonylagos diszkriminációra, amelyet a borral szemben ez az előterjesztés tartalmaz.

A jövedéki törvény 43. §-ában a pálinkás bérfőzések tekintetében 50 hektoliterfok az a pálinkamennyiség, amelyet személyenként kedvezményezett körbe vont már az előző évi jövedéki törvény, és én azt hiszem, hogy ezt akkor a parlament elfogadta, így nem is történik benne az idén sem változtatás. Hogyha ez így van, akkor viszont érdemes lenne azt megfontolni, hogy miért diszkrimináljuk a bort azzal, hogy ennél kisebb hektoliterfok az a kedvezményezett tétel, amit ez a jövedékitörvény-tervezet tartalmaz.

Ezért azt szeretném javasolni, és egy kapcsolódó indítványt is szeretnénk erre benyújtani, hogy a kedvezményezett tételt, tehát az adómentes, jövedéki adómentes bormennyiséget, ami családtagonként lefőzhető, ugyancsak 50 hektoliterfokban állapítsuk meg, ez, ugye, kis elnagyolással azt jelentené, hogy öt hektoliterfok lenne a személyenként jövedéki adómentesen termelhető bor mennyisége, és ezt családtagonként 2000 literben állapítanánk meg, ez lenne koherens a 43. §-ban szereplő, bérfőzés kedvezményezésére szóló, jelenleg is érvényben lévő törvényi szabályozással.

És arra is szeretnék javaslatot tenni, hogy talán az lenne a szerencsés, pontosan azért, hogy ne különböztessük meg ezt a két italt, illetve a két ital előállításával foglalkozó gazdálkodókat egymástól, hogy a későbbiek során hogyha a törvény változik, akkor a bérfőzésből származó kedvezményezett hektoliterfok, valamint a jövedékiadó-mentesen előállítható bormennyiségi hektoliterfok együtt mozogjon. És azt szeretnénk javasolni, hogy ez jelenleg, miután a kormánytöbbség megszavazta tavaly az 50 hektoliterfokot, legyen 50 hektoliterfok.

Én arra szeretném kérni a jelen lévő képviselőtársaimat, hogy értsék meg, hogy ennek a javaslatnak egy egyszerűsítő célja lenne. Ugyanakkor lehetővé tenné azt, hogy a bérfőzetők ne lehessenek megkülönböztetettek legalább a borral szemben, hiszen itt a képviselőtársaink pontosan kormánypárti oldalon úgyis elmondták, hogy a gyümölcspálinkák és a másmilyen pálinkák és a borpárlat egyébként is megkülönböztetésre kerül, de ebben, azt hiszem, hogy akkor következetes a pénzügyminiszter és a jelen lévő képviselői, hogyha ezt az 50 hektoliterfokot elfogadásra tartaná alkalmasnak.

Köszönöm szépen a figyelmüket. A többi általam fontosnak tartott pontot tulajdonképpen mind a kormánypárti képviselők, mind a szocialista képviselők helyesen elmondták, úgyhogy ebbe nem bonyolódnék bele. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Zsikla Győző úrnak.

ZSIKLA GYŐZŐ (FKGP): Köszönöm a szót. Kénytelen vagyok reagálni. Ugyanis Herczog Edit képviselőtársam előtt hiába van a note-book, tehát a hordozható számítógép, rosszul kereste ki az akkori szavaimat. Én nem azt mondtam akkor, hogy a Kisgazdapárt támogatja vagy nem támogatja. Azt mondtam a pincekönyvvel kapcsolatban annak idején a vitában, hogy még nincs eldöntve ez a kérdés. Többször is ezt mondtam, tehát ne úgy beszéljünk, mikor nincs, most dől el ez a kérdés, és úgy gondolom, helyesen mondtam annak idején.

Egyébként mondtam, hogy ez egy magánvéleményem, hogy pesszimista vagyok, úgy ítélem meg, hogy a törvényjavaslat nem fogja elérni a célját, de ezt egyszerűen nyomon követhetjük, jövő szüretben megnézzük, hogy a szőlőárak mozdultak-e föl, visszább szorult-e a hamisítás. Amennyiben azt fogjuk tapasztalni, hogy igen, megugrottak a szőlőárak, elérte a törvény célját - bár így legyen! -, akkor én megkövetek itt mindenkit, de tartok tőle, hogy esetlegesen ez nem következik be, úgyhogy jövőre is elő lehet keresni a számítógépen, jegyzőkönyvben most elmondott szavaimat, és majd kiderül, hogy kinek volt igaza. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Herczog Edit asszonynak.

HERCZOG EDIT (MSZP): Igazán sajnálom, hogy még egyszer szólok, megígérem, hogy utoljára, és ezzel föl is dobom a labdát, hogyha még a képviselő úr válaszolni szeretne. Én szándékosan nem idéztem a március 3-ai jegyzőkönyvekből, úgy gondolom, hogy mindenki elolvashatja. És a mostani szavait is el fogjuk olvasni egy év múlva, úgyhogy köszönöm szépen, hogy elmondta, egy év múlva visszatérhetünk rá.

ELNÖK: Megkérdezem: kíván-e még valaki felszólalni? (Nincs jelentkező.) Jelentkezőt nem látok. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a személyi jövedelemadó módosításával kapcsolatban, amelyben az ajánlás 145-186. pontjai, valamint a 258., 279., 314., 315. és 316. pontjai szerepelnek.

Megkérdezem: ki kíván felszólalni? Pál Béla úr jelentkezett, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

PÁL BÉLA (MSZP): Köszönöm a szót elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két olyan módosító indítványt szeretnék indokolni, amelyet Tállai András képviselőtársam már említett, és nagyon örülök neki, hogy ő is hallhatja az indoklást, bár ő kicsit úgy említette, mintha jelentéktelen lenne, én azonban mégis úgy gondolom, hogy mindkettőről érdemes szólni. Hiszen az egyik módosító indítvány, melyet benyújtottunk a kulturális bizottság részéről több képviselőtársammal együtt, arra az ígéretre vonatkozik, amely úgy fogalmaz a kormányprogramban, hogy a kormány kibővíti a közcélú felajánlásoknak az adórendszerben ma is meglévő kedvezményét.

Megvizsgáltuk, hogy ez a kibővítés hogy sikerül. Azt kell mondjam, kedves képviselőtársaim - lehet, hogy a kormánypárti képviselőtársaimnak persze ezzel meglepetést okozok, ellenzékieknek talán nem -, hogy ez a célkitűzés nem teljesül a kormányprogramban, illetve a beterjesztett adójogszabályokban.

Éppen ezért arra kényszerültünk, hogy mi adjunk be egy olyan módosító indítványt, mely legalább lehetőséget teremt arra, hogy a közcélú felajánlásoknak a jelenlegi rendszere fennmaradhasson. Hiszen az előttünk levő törvénytervezet paragrafusa úgy rendelkezik, hogy módosítaná az eddigi rendszert.

Az eddigi rendszer, csak feleleveníteném képviselőtársaim részére, úgy szól, hogy a közcélú adomány kedvezménye a befizető részéről a befizetett összeg 30 százaléka a közhasznú szervezetek esetében, a kiemelten közhasznú szervezetek esetében pedig 35 százalékot ír ez a kedvezmény. Ezzel kívánja a kormányzat - ez egy '97-es törvény alapján történik; nagyon helyesen - ösztönözni azt, hogy akinek lehetősége van arra, az minél nagyobb mértékben támogassa azokat a kulturális, szociális, egészségügyi és egyéb közhasznú szervezeteket, amelyek egyébként nagyon lényeges állami és önkormányzati feladatokat vállalnak át. A jelenlegi adótörvény-módosítás, melyet a kormány beterjesztett, úgy rendelkezik, hogy ez a kedvezmény egy fix összeg legyen a jövőben, közcélú adomány kedvezménye 50 ezer forint legyen, a kiemelten közhasznú szervezetnél 100 ezer forint, a közhasznú szervezeteknél pedig 50 ezer forint legyen, és összevontan maximum 150 ezer forint legyen ez a kedvezmény.

Bár a pénzügyminiszter úr is kitért erre, hogy ezt milyen jelentősnek tartja, el kell mondanom, hogy azért nem tartom jelentősnek, mert valójában ez szűkíti a kedvezmény körét. Hiszen könnyű belátni azt, hogy akkor, amikor korábban a befizetett összeg százalékában határozta meg a törvényalkotó a kedvezmény mértékét, ilyen módon arra ösztönözte azokat, akiknek erre lehetőségük van, hogy minél nagyobb összeget fizessenek be, hiszen ennek leírhatták a 30, illetve a 35 százalékát az adójukból, és ezzel egyébként elérte azt a célt is, hogy egy jövedelem-átcsoportosítást hajtott végre a gazdagabb, vagyonosabb állampolgárok, illetőleg a gazdálkodó szervezetek részéről a kultúra irányába, a kultúra támogatásának irányába, például az egészségügyi, a szociális szervezetek irányába, amelyek nagyon is rászorulnak erre az összegre.

Most pedig az történt, hogy maximálta az összeget 50 ezer, illetőleg 100 ezer forintban. Azért is érthetetlen ez, mert hogyha hosszú távon vizsgáljuk a dolgot, feltételezzük azt, hogy a jövőben az adakozókedv nőni fog, és ha hosszú távon vizsgáljuk ezt a dolgot, akkor bizony-bizony nyilván csak addig fognak adakozni, ameddig a kedvezmény mértéke megilleti őket.

Így tehát azt javasoltuk képviselőtársaimmal együtt, és a kulturális bizottság kormánypárti és ellenzéki képviselői is támogatták ezt az indítványt, hogy kerüljön sor arra, és támogassák képviselőtársaim, hogy álljon vissza a törvény eredeti szövege, mely szerint a közcélú adomány kedvezménye a befizetett összeg 30 százaléka legyen, kiemelten közhasznú szervezetnél pedig 35 százalék legyen ez a kedvezmény.

(16.50)

Ezzel olyan lehetőséget adunk a jövőben is az adakozóknak, hogy hosszú távon biztonságosan tudhatják, hogy mennyit írhatnak le az adójukból, ha ezeket a szervezeteket támogatják, és egyben ösztönzi is őket arra, hogy minél nagyobb legyen ennek a támogatásnak az összege.

A másik módosító indítványunk, amelyet az idegenforgalmi bizottság tagjaival, T. Asztalos Ildikóval, illetve a bizottság elnökével, Katona Bélával nyújtottunk be, valóban a falusi vendéglátók és a fizetővendéglátók adózását hivatott megkönnyíteni. Ezt a 185. ajánlási számon találják meg képviselőtársaim. Az idő előrehaladása miatt részletesen nem ismertetem ezt a módosító indítványt. Mi azt a paragrafust kívánjuk ide betenni, hogy más ingatlan bérbeadása esetén az adót a kifizető állapítja meg, vonja le, fizeti be. Nem kell az adót levonni viszont a kifizetőnek akkor, ha a magánszemély igazolja, hogy fizetővendéglátó tevékenységére a tételes átalányadózást választotta, vagy falusi vendégfogadás esetén írásos nyilatkozatot ad arról, hogy az adóévben várható bevétele ebből a tevékenységéből nem haladja meg a 600 ezer forintot, vagy ha a magánszemély igazolja, hogy ingatlan-bérbeadási tevékenységét egyéni vállalkozóként végzi.

Ha a jövedelem nem kifizetőtől származik, illetőleg a kifizető bármely ok miatt - ide nem értve a (4) bekezdésben említett eseteket - az adót nem vonta le, akkor az adót a magánszemélynek kell megállapítania, és negyedévenként az adózás rendjéről szóló törvénynek az adóelőlegre vonatkozó rendelkezései szerint kell megfizetnie.

Azért is fogalmaztuk meg ezt a módosító indítványt, mert úgy gondoljuk - és a jelenlegi adatok is azt igazolják -, hogy Magyarországon is és Nyugat-Európában is egyre nagyobb szerepük lesz a turizmusból származó bevételeknek. Mi a turizmust, az idegenforgalmat olyan ágazatnak tartjuk, amelyet ösztönözni kell, és természetesen különösen ösztönözni kell azokat, akik fizetővendéglátással vagy falusi turizmussal foglalkoznak, hiszen a szomszédos Ausztria példája is azt mutatja, hogy nagyon sokak, akik nem tudtak elhelyezkedni, de a lakóterületükön fizetővendéglátással vagy falusi turizmussal foglalkoztak, biztos megélhetési lehetőséget tudtak nyújtani ezzel a családjuknak.

Tisztelettel kérem tehát képviselőtársaimat, hogy az általam említett két módosító indítványt szavazataikkal támogatni szíveskedjenek.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Rozgonyi Ernőnek, a MIÉP képviselőjének.

ROZGONYI ERNŐ (MIÉP): Nem kértem szót, elnézést. Valami tévedés történt.

ELNÖK: Akkor kérem a gépet kikapcsolni. Hozzászólásra következik Csige József, az MSZP képviselője. Megadom a szót.

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Délnek előtte, amikor a vita még az angolos filozofálás, a németes alaposság és a franciás borivás jegyében telt - no, nem konkrétan, csak az első előtti 1. módosító javaslat ürügyén -, már szóltam, és a két módosító indítvány, amely a nevemhez kötődik, indokolta is a délelőtti megszólalást, de most, hogy konkrétan erre a szakaszra értünk, újra el kell mondanom, hogy a módosító indítványom az adójóváírás határértékével függ össze, azzal az 1 millió forinttal, ami már tavaly is gondokat okozott, és gondot okozott az idén is. Nevezetesen az, hogy 1 millió forintot meghaladó jövedelem esetén már az érintett munkavállaló, jövedelemtulajdonos nem élhet az adókedvezménnyel, az adójóváírással, és ha egy kicsinyég meghaladja a jövedelme az 1 millió forintot, nemcsak hogy nem nyer a növekménnyel, hanem egy pillanat alatt elveszíti a 36 ezer forintot, és ezután neki kell gyürkőznie, hogy akár csak az eredeti állapotot is elérje.

Miután ez a jövedelem a 80-85 ezer forint fölötti értékekhez kötődik havonta és éves szintre beszorozva, ez a közszférában, a közalkalmazottaknál, a köztisztviselőknél - és persze vannak ebben az országban munkások is, alkalmazotti rétegek is, parasztok is, akik jövedelme ekként alakul, és mindannyiukat nagyon kedvezőtlenül érinti ez a változás.

A mi bizottságunkban, érthetően, elsősorban az oktatásügyi dolgozók felől közelítettünk, és többen elmondták, hogy eljön november-decemberben nagyon sok tanár, tanító számára az az időszak, amikor azt mondhatja, hogy én bizony már egy túlórát meg nem tartok, mert ezzel átlépem az évi egymilliós határt, és nagyon sokba kerül egy túlóra, ha egyszerre elveszítek 36 ezer forintot. Ez volt az a központi ok, ami miatt sem kormánypárti, sem ellenzéki, sem pedig kvázi kormánypárti képviselő nem tudta megszavazni ezt a törvényjavaslatot, még az általános vitára való alkalmasságát sem.

Dühök nem voltak, egyetértés igen, és arra való törekvés is, hogy ezt a dolgot megoldjuk. Ebben igyekezett józan mértéket tartani kormánypárti és ellenzéki. Az persze egy kicsit természetes, hogy bármennyire is megoldani törekszünk egy-egy ilyen gondot, a megoldás módjának keresése közben más-más határba ütközik egy kormánypárti és egy ellenzéki. No, nem azért, mert az ellenzéki számára a határ a csillagos ég, hanem azért, mert a kormánypárti bizony gyakran szorosabb gyeplőbe fogott képviselő, mint az, aki nincs most éppen ebben a helyzetben.

Két- háromfajta megoldás is született a benyújtott módosító indítványokban erre a dologra. Arról a részéről nem kívánok beszélni, amely az adósávokat kívánja módosítani; az egy külön nóta, azt külön énekeljük. Hanem ez a bizonyos adó-jóváírási kérdés.

Van kormánypárti megoldási javaslat, és van a miénk, amelyet Csizmár Gábor képviselő úrral együtt nyújtottam be. Érteni vélem a kormánypárti képviselők által benyújtott módosító indítványt, amelynek a lényege talán úgy fogható meg, hogy ne hirtelen halállal oldódjon meg az adójóváírás elvesztése, hanem szép, lassú fokozatossággal, tehát ne üssük fejbe az érintett középréteget, csak úgy lassan fojtogassuk, hogy azért ne fulladjon meg, de semmiképpen ne is érezze jól magát.

Ha ez egy kicsit gonoszkodó megfogalmazás - mert be kell látnom, hogy az -, az eredménye bizony eléggé közel áll a valósághoz. Az általam kínált megoldás két értékhatárra viszi ki az adójóváírás lehetőségét. Az egyik hasonló a 148. pontban megfogalmazott kormánypárti értékhatárhoz. Ez 1 millió 200 ezer forint lenne. A másik már egy kicsivel gavallérosabb, és belátom magam is, hogy bármennyire is indokolt, ennek az elérése közelebb van a vágyálmokhoz, mint a realitásokhoz, de az 1 millió 200 ezret reálisnak tartom. Ez havi bruttó 100 ezer forintos jövedelmet jelent - maximum.

Tudom, hogy nagyon sokan keresnek keveset ebben az országban, és jócskán vannak, akik többet. De azért ma már - és 2000-ben különösen - bruttó 100 ezer forint bizony a szolid középjövedelem kategóriájához tartozik. Hiszen mire ebből levonatik mindaz, ami levonatik, csak a szolid életfeltételekhez elegendő jövedelem marad, ami a számlára kerül, és - ne adj' isten! -, ritka alkalmakkor kézbe vagy zsebbe.

Azt gondolom, érthető, hogy ezáltal, ha a kedvezmény határát kitoljuk, egy kicsit feszült helyzet jön létre. Hiszen a költségvetésnek talán - jelentős összegnek mondható - veszteségei lennének. 5 milliárd körüli veszteség emlegetésére emlékszem. A kérdés most már csak az, hogy vajh', ez az a tétel-e, amely a legkínosabb veszteséget okozza a Magyar Köztársaság költségvetésének. Ebben kételkedem.

Kételkedem, és azt gondolom, hogy olyan széles réteget - és éppenséggel a kormánypártok által megcélzott és oly sokat emlegetett középrétegeket - érintő kör ez, amely a kormánypártoknak talán még többet használna, mint némely ellenzékieknek, hiszen ez azt jelentené, hogy a középrétegek támogatása valóban nemcsak emlegetett, mondogatott cél, hanem gyakorlat is a kormány politikájában: adópolitikájában, bér- és jövedelempolitikájában.

 

(17.00)

Úgyhogy picit félve mondom, mert ha elfogadja a kormánypárti oldal, ez a népszerűségüket erősíti. De ennyi népszerűség-kiegyenlítésbe akár én még bele is egyeznék, ha ezeket a rétegeket kedvezően érintené ez a változás. Tudom és - nagyon komolyra fordítva a szót - figyelembe is veszem, hogy a lehetőségeink nem azonosak, de a szándékaink lehetnek azok, és további tűnődéssel talán lemondhatnánk a nyilván pénzügyi szakemberek által kigondolt, kimódolt, ravaszkás 148-asról - nem a szerzőket tekintem, pláne nem képviselőtársaimat ravaszkásnak, hanem a megoldást -, amely azt mondja, hogy csak akkor és csak annyira és úgy terjesztődik ki a kedvezmény 1 millió 200 ezer forintig az adójóváírás ügyében, ha a meghatározott összeg - az (1) bekezdés szerint - csökkentve az 1 millió forint feletti jövedelem 18 százalékával.

Nem titkolom, én első olvasásra ezt nem értettem meg, kis magyarázattal, második, harmadik olvasásra igen, de a dolog lényege az, hogy látszólag fájdalommentes levezetésben, kivezetésben végül is ugyanúgy veszítsék el az érintettek a pluszjövedelmet, mint addig, csak a határ lett egy kicsit lejtősebbé, kevésbé meredekké téve. Én jobbnak tartom a másik javaslatot, és ha a másfél milliós értékhatárt a kormányoldal nem is tudja elfogadni, én bízom benne, hogy az 1 millió 200 ezrest annál inkább. Ebben a reményben köszönöm meg figyelmüket, elnök úrnak is a szót. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Hozzászólásra megadom a szót Révész Máriusznak, a Fidesz képviselőjének.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az előttem szóló ellenzéki képviselőtársam problémafelvetésével teljes mértékben egyetértek. Ugyanezt a problémát érzékeltük mi is, és ezért adtuk be a javaslatunkat Horváth Zsolt és Tállai András képviselőtársunkkal, és azt kell mondanom, megtisztelő számunkra, hogy furfangos pénzügyminisztériumi apparátust sejt a javaslat mögött, de ez saját szellemi termék volt.

Igazából az első kérdés az, hogy az adójóváírást meg kell-e állítani vagy sem. Az az igazság, hogy én úgy érzem, itt a Ház falain belül tulajdonképpen konszenzus van, mert senki nem adott be ebben a kérdésben olyan módosító javaslatot, amely arra vonatkozik, hogy az adójóváírás minden jövedelemtől függetlenül bármekkora jövedelem esetén is igényelhető legyen.

Innentől kezdve az a kérdés, hogy az adójóváírást hogyan szüntessük meg. Ha egy lépésben szüntetjük meg, akkor azzal elég sok probléma van. Mindig előáll az a helyzet, hogy ha valaki egy forinttal többet keres épp a határon, akkor az egy lépésben elveszti a teljes adójóváírást, ebben az esetben ez 36 ezer forint. Abban az esetben, ha egy lépésen belül el lehet veszíteni ezt az összeget, ez mindenképpen erőteljesen teljesítmény-visszafogó hatású, hiszen senki nem érdekelt abban, hogy átlépje ezt a határt, mert ha átlépi, akkor a nettó keresete kevesebb lesz, tehát többletmunkára nem több nettó bért fog kapni, hanem kevesebb nettó bérhez jut. Ez egy alapvető probléma, ez sajnos benne volt az idei adórendszerben is, mindenképpen meg kellett szüntetni.

Azt kell mondanom, hogy az a javaslat, amelyet Csige képviselőtársam jegyzett, ezt a problémát nem oldja fel, hanem ez a probléma 1 millió forintról felkerül 1 millió 200 ezer forintra. 1 millió 200 ezer forintnál jön az a helyzet, hogy ha valaki 1 millió 200 ezer forintot keres, az nettó fizetésben 36 ezer forinttal jobban jár, mint az, aki ennél egy forinttal többet keres. Tehát ha egy lépésben szüntetjük meg az adójóváírást, az alapproblémát nem oldja meg, hogy ezt most 1 millió, 1 millió 100 ezer, 1 millió 200 ezer vagy 1 millió 500 ezer forintra tesszük. Ez az alapvető probléma fennmarad.

Az a javaslat, amelyet két képviselőtársammal előterjesztettünk, ezt a problémát kezeli. A javaslatnak az a lényege, hogy 1 millió forint és 1 millió 200 ezer forint között az adójóváírás fokozatosan fogyjon el. Ez a javaslat - hogy mindenki számára érthető legyen - körülbelül azt jelenti, hogy tízezer forintonként 1800 forinttal csökken az adójóváírás, ez jelenti azt, hogy 1 millió 200 ezer forintra elérjük a nulla adójóváírást. Egyébként innentől kezdve a helyzet ugyanaz, mint képviselőtársam második javaslata szerint, tehát 1 millió 200 ezer forint felett nincs semmi különbség.

Pszichológiájában azonban alapvetően különbözik a két javaslat. Ha folyamatosan szűnik meg az adóterhelés vagy az adójóváírás, akkor azt érjük el, hogy bárhol a rendszerben - még egyszer mondom: bárhol - magasabb bruttó bérhez magasabb nettó fizetés, magasabb nettó jövedelem tartozik. Ez egy alapvető fontosságú dolog, azt hiszem, hogy a közérzetet ez alapvetően pozitív irányba befolyásolja.

Természetesen én is látom azt, hogy jó lenne, ha egyrészt minél magasabb összegnél kezdenék az adójóváírást csökkenteni. Sőt, azt is látom - és ez lenne szerintem a legjobb -, ha nem 200 ezer forint alatt szüntetnék meg az adójóváírást, hanem 300 ezer forint alatt, 400 ezer forint alatt vagy 1 millió és 1 millió 200 ezer forint között fokozatosan, mert annál kisebb lenne ez a törés. Ez a javaslat, amit mi beterjesztettünk, azt jelenti, hogy 1 millió és 1 millió 200 ezer forint között az adóterhelés - amíg az adójóváírás el nem fogy - 58 százalékos ebben a sávban, utána visszaáll az adóterhelés 40 százalékra.

Ennek a költségvetési fedezete 5,2 milliárd forint, ahogy a Pénzügyminisztérium a javaslat elkészítése után kiszámította. Ez volt az az összeg, amelyet, úgy tűnik, a költségvetésből erre a célra fordítani lehet. Ezért nem adtunk be olyan javaslatot, hogy ez ne 200 ezer, hanem 500 ezer forint alatt fogyjon el, mert ez az az összeg, amit még a frakció is, és úgy tűnik, a kormány is támogatni tud. Ez egy alapvető fontosságú kérdés, 5,2 milliárd forint a fedezet. Abban az esetben, ha ez a változás nem történik meg, és marad az adójóváírás egylépcsős megszűnése 1 millió forintnál, ez azt okozza, hogy minden olyan ember, aki 930 ezer forint felett keres, 8 százalékos béremelés esetén átkerülhet az 1 millió forintos sáv fölé, és ezáltal az ő nettó jövedelme nem növekszik, vagy jóval az infláció alatt növekszik. Ezért adtuk be ezt a javaslatot.

A mi javaslatunk, mivel 1 millió 200 ezer forintig érinti az embereket, összességében 300 ezer embert érint a Pénzügyminisztérium számításai szerint, és ebben a 300 ezer emberben elég magas azoknak az embereknek a száma, akik kedvezőbb helyzetbe kerültek, mint amilyen helyzetben az előző évben voltak. Ugyanis akik 1 millió és 1 millió 100 ezer forint között kerestek 1999-ben, azoknak az a javaslat valamiféle könnyítést jelent, hiszen '99-ben nem kaptak adójóváírást, 2000-ben pedig az adójóváírásnak bizonyos részével rendelkezni fognak.

Én arra kérem tisztelt ellenzéki képviselőtársaimat, hogy támogassák ezt a javaslatot, ez egy jó javaslat, és mindenképpen megszünteti azt a hibát az adórendszerben, amely benne szerepel. Ez a javaslat teljesíti azt az alapvető követelményt, hogy magasabb bruttó bérhez magasabb nettó bér tartozzon. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Farkas Imrének, az MSZP képviselőjének.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Révész Máriusz gondolataihoz szeretnék hozzászólni röviden. Egyrészt az ő javaslatuk nem oldja meg ennek a kérdésnek a valorizálását, mert akkor 1 millió 70 ezer forintra fel kellett volna emelni ezt az összeget, és addig a mértékig nem lett volna szabad csökkentő tényezőket bevinni.

Az igaz, hogy átmentet biztosít, és több más törvénynél is van ilyen átmeneti megoldás. Ez technikáját tekintve talán elfogadható, de szeretném elmondani, hogy azért egy kicsit bonyolulttá is teszi a dolgot.

 

(17.10)

Amire a Fidesz-frakció sokszor büszke, hogy az adókulcsok számát csökkentette, és az egy frappáns dolog, úgy ez kevésbé frappáns megoldás. Talán kedvezőbb lett volna, ha egy konkrét összeget mondtak volna.

Hadd legyek egy kicsit rosszmájú: valóban, ezt a javaslatot önök találták ki, de szeretném azt mondani - és ezt önök is látják -, hogy ezt nem is támogatja az előterjesztő, mert ennek a javaslatnak egy része rosszul lett megfogalmazva. Azért készítettünk a gazdasági bizottság részéről hozzá egy módosító javaslatot - és úgy látom, hogy az előterjesztő is azt támogatja -, mert önök ezt a technikát ugyan kitalálták, de az egész eljárást tekintve nem kezelték le, úgyhogy ezért erre szükség volt.

Talán ehhez kevésbé kapcsolódik, de szeretném elmondani, hogy nagy jelentősége van az egymilliós határ felemelésének, de ha valorizálásról és ezekről a kérdésekről beszélünk, akkor véleményem szerint legalább ilyen fontos lenne felemelni a 3000 forintos maximális értéket, mert az a minimálbérért foglalkoztatottak körében rendkívül jelentős hatással járna.

 

(Az elnöki széket dr. Áder János, az Országgyűlés elnöke foglalja el.)

Ezért javaslom a képviselőtársaimnak, hogy ebben a körben a vitát terjesszük ki a 150. javaslatra, amelyet Tóth Sándor képviselőtársam nyújtott be, aki a 3000 forintos maximális havi összeget 3600 forintra kívánja felemelni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk a kétperces hozzászólások sorát. Csige József képviselő úrnak adom meg a szót, Magyar Szocialista Párt.

CSIGE JÓZSEF (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Igaza van Révész Máriusznak, nem oldja meg az én javaslatom sem ezt a problémát, de az övé sem. A dologra ugyanis tényleg az a megoldás, hogy vagy teljesen megszűnik az adójóváírás, vagy a végtelenségig kiterjesztődik, de a realitásokat ismerve tudjuk, hogy egyik sem megy. De azért ez az 1 millió 200 ezres határra való kiterjeszkedés nem egy képtelen ötlet, újra meg újra mindenhol felbukkan, és nemcsak azért, mert a havi 100 ezer kerek összeg és jól kezelhető, hanem a szisztéma folytatható is, hiszen ezeket az értékeket a jövőben úgy lehet valorizálni, hogy a kerekített inflációs rátával feljebb emelem, 2001-2002-ben és a többi tovább emelem, és akkor ez kezelhető mindaddig, amíg egyáltalán ez a technika létezik. Azt gondolom, hogy erre szükség van, és viszonylag egyszerűen, a munkavállalók számára is jól követhetően oldható meg.

Egyébként ez a lejtős pszichológia - amit én értek, hogy majd fokozatosan fut ki - nem jobb megoldás a függőlegesnél, hanem szerintem rosszabb, mert a hátrány hamarabb éri el a rétegeket, mint az én javaslatomban, kevesebbeknek segít, többeknek hátrányos. Ha már a lejtőnél vagyunk, akkor jobb lenne 1 millió 200 ezer után kezdeni, de azt kijelentem, hogy a kormány beterjesztett javaslatánál minden jobb javaslatot fogok támogatni, akármelyiket is, amelyik egy kicsit segít pedagógus kollégáinkon, azokon a munkásokon, akik e körül keresnek, és a tisztviselőkön, mert erről van szó. Esküszöm, hogy ez nem akkora összeg a költségvetésben, hogy itt nem áldozatot, hanem görcsöt oldani ne volna érdemes. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Köszönöm.

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Képviselő Urak! Mind a kettőjüknek szeretnék nagyon röviden válaszolni. A javaslat, amelyet előterjesztettünk nem átmeneti jellegű, a javaslat végleges megoldást tartalmaz, és választ ad arra a kérdésre, hogy az átmenet folyamatos legyen, ne legyen benne olyan pont, ahol a függvényben szakadás van, és egy másik helyre kerül át egyik pillanatról a másikra az adott dolgozó a jövedelem növekedése folytán. Ez a javaslat ezt jól kezeli, és kedvezőbb, mint amit ön mondott, hiszen az ön javaslatában ez a szakadás ugyanúgy megvan.

Ami pedig azt illeti, amit a képviselő úr elmondott, ennek a javaslatnak valóban van egy technikai hibája: a sorszámozást nem megfelelően kezeli. Ez így igaz, erre a kapcsolódó módosító javaslatot be is nyújtottuk. Feltételezhetően az előterjesztő azért nem támogatta, mert észrevette benne ezt a technikai hibát. Ezt a technikai hibát egy kapcsolódóval kijavítjuk, de egyébként maga a javaslat korrekt, sőt, azt is mondhatnám, hogy meglehetősen egyszerű, hiszen egy sima százalékos összefüggést határoz meg egy adott sávon belül, ahogyan egyenletesen elfogy az adójóváírás kedvezménye.

Van egy elvi kérdés, amiért az adójóváírásról még egyáltalán beszélünk - ezt még 30 másodpercbe megpróbálom belesűríteni. Ez a rendszer azért alakult ki, hogy azt kompenzálja, hogy az alkalmazottak nem tudnak a vállalkozásukban bizonyos költségeket jóváírni, úgymond elszámolni, amit egyébként az életfeltételeik javítására használnak fel. Ezt ellensúlyozandó született az adójóváírás. Az az álláspontunk, hogy elvileg kell lennie egy olyan maximális határnak, ami fölött ez már nem kell, hogy érvényesíthető legyen. Szerintünk a rendszerben mindenképpen az a korrekt megoldás, ha egy bizonyos tartományon belül egyenletesen elfogyasztjuk ezt a jóváírást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Révész Máriusz képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer szeretném felhívni a figyelmet, hogy az a javaslat, amelyet önök beterjesztettek, alapvető problémát nem old meg. Lehet számtalan olyan esetet mondani, amikor be kell mennie valakinek helyettesíteni, és ezért nem az történik, hogy magasabb lesz a nettó bére, hanem ha azt a helyettesítést elvállalja - orvosi ügyeletet vagy akármit -, akkor az lesz, hogy elveszíti az adójóváírását, így kevesebb nettó bérhez jut. Ez az önök javaslatában továbbra is benne marad, és ez egy nagyon szerencsétlen dolog. Abban a javaslat, amelyet a képviselőtársaimmal előterjesztettünk, ezt a problémát alapvetően kezeltük.

5 milliárd forintot hagy ez a javaslat az adózó állampolgárok zsebében, persze lehet azt mondani, hogy jó lenne, ha nem 5 milliárd lenne, hanem 10 milliárd lenne, még jobb lenne, ha 20 milliárd lenne. Úgy láttuk, hogy ez az a határ, amelyet mindenképpen érvényesíteni kell, és azt gondolom, hogy ez az előterjesztett javaslathoz képest mindenképpen nagy előrelépés.

Egyetértek azzal a kritikával, amit képviselőtársam mondott, hogy ez bonyolítja az adórendszert. Tőlem egyébként nem áll távol az a gondolat, hogy az adójóváírás valamikor hosszabb távon szűnjön meg, és az ebbe a kategóriába tartozó polgárok jövedelmét ennyivel emeljük meg, így az egész rendszer egyszerűbbé és áttekinthetőbbé válik; sőt, még volna egy olyan előnye is - ezt csak hosszabb távra mondom - hogy olyan kedvezményeket is igénybe lehet venni például a családtámogatásnál, amit most egyébként épp az adójóváírás miatt nem lehet megtenni. Amennyiben a jövőben ennek a gondolatnak támogatója lesz, akkor ezt - lehet, hogy még ebben a ciklusban, lehet, hogy később - örömmel fogjuk venni.

ELNÖK: Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azon, amit Révész Máriusz a végén mondott, azért elgondoznék, mert korábban is volt kísérlete az adójóváírás megszüntetésére, és úgy tudom, hogy annak az lett volna vége, hogy semmit nem kaptak volna helyette az emberek. Azt gondolom, hogy ezen el kell gondolkozni. Ha arról van szó, hogy valóban ezt a maga helyén kezelve lehet kiváltani, akkor véleményem szerint lehet valamit kezdeni, de hogy ezen a címen megszüntetni egy ilyen korábban alkalmazott megoldást, az nem praktikus. (Dr. Horváth Zsolt: Ki mondta ezt? Nem mondta senki!) Egy pillanat! Ezt fűztem hozzá, mert volt egy ilyen kezdeményezés, tavaly ezekkel a dolgokkal szembenéztünk. Igen, ebben a vitában ezzel a problémával szembe kellett nézni. (Dr. Horváth Zsolt: Bocsánat!) Azért van az emberben valamiféle tartás.

Azzal kapcsolatban pedig, amit Horváth Zsolt képviselőtársam mondott, hogy a javaslatuknak technikai problémája van, de a gazdasági bizottság érzékelte ezt a problémát, kijavította ezt, beadta a javaslatát, és azt az előterjesztő jónak tartotta, szeretném megkérdezni, hogy a presztízsokokon kívül miért kell ehhez most kapcsolódó módosítót készíteni. Úgy tudom, hogy a gazdasági bizottság álláspontja pontosan ezt a szándékot tükrözi technikailag is rendbe tett módon.

ELNÖK: Megadom a szót Horváth Zsolt képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

DR. HORVÁTH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Elnézést kérek a bekiabálásért. A helyzet az, hogy mi meg készítettük technikailag a kapcsolódót, mert mi is észrevettük, hogy nem jó, amit csináltunk. Hogy ez most időben egybeesik, ez nem presztízskérdés innentől kezdve. Mi is láttuk, önök is látták, megcsináltuk.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiból.)

(17.20)

ELNÖK: A kétperces hozzászólások végére értünk. Visszatérünk az eredeti jelzések szerinti sorrendhez. Elsőként megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt; őt követi majd Bakonyi Tibor.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy olyan módosító indítványról szeretnék most beszélni, amelyet dr. Bóka István, Lasztovicza Jenő és Kovács Ferenc képviselőtársammal adtunk be, és amely a nemzetgazdaság jelentős szegmensének képviselőjét, a bruttó hazai össztermék közel 10 százalékát produkáló idegenforgalmat, azon belül is a belföldi turizmusban részt vevő gazdasági társaságok és vállalkozók érdekeit képviseli. A módosító indítvány nem más, mint az üdülési csekkek adómentes értékhatárának a felemelése az eddigi 10 ezer forintról 20 ezer forintos mértékre.

Ahhoz, hogy mindez a képviselőtársaim számára is világos és érthető legyen, ha megengedik, akkor röviden az egész üdülésicsekk-rendszer, illetve e támogatási forma előzetes folyamatairól és a kialakulásáról mondanék néhány gondolatot.

A rendszerváltozást követő kormány vezette be a belföldi turizmus szociális alapon történő támogatására az üdülésicsekk-rendszer elődjét, az üdülési jegyek rendszerét. Az elképzelés - mármint a belföldi idegenforgalom növekedésének segítése - a polgárok támogatásával egy nagyon időszerű és aktuális kérdés volt, de a hozzá fűzött reményeket, sajnos, abban a formában és abban az időben nem váltotta be. Kezdetben igen népszerű volt, hiszen nagyfokú volt a várakozás a szociális alapú belföldi üdülés támogatására, hiszen ehhez a magyar polgárok már a korábbi időkből is hozzá voltak szokva. De sajnos egy idő után ezen üdülési jegyek értéke olyannyira devalválódott, hogy a felhasználásukhoz nem fűzte őket olyan típusú érdek, hogy ennek az adminisztrációs feladatait vállalva igénybe vegyék ezt a típusú szolgáltatást.

Jellemző adat volt, hogy 1996-ig a támogatott üdülést igénybe vevők közel 50 százaléka a gyógy- és szanatóriumi szolgáltatást biztosító szállodákat kereste fel. Ezt is jelzi az az igény, hogy a társadalom jelentős részében jelentkezett egy, a betegségekből következő rehabilitációs folyamatokat is támogató kezelés ilyen módú támogatással történő igénybevétele. Az üdülési jegyek hátránya volt, hogy azokat - talán nem véletlenül - csak a Hunguest Rt. által kezelt és tulajdonolt szállodaláncban lehetett igénybe venni. Tehát ez nagymértékben korlátozta a felhasználói kört, hiszen nem volt biztosított az ország teljes területén a lakosság lakóhelyének közelében e szolgáltatás igénybevétele. Sajnos, sokszor komoly távolságokat kellett megtenni, ami már az üdülési jegyek bevezetésének időszakában is komoly költségeket rótt a lakosságra.

1993-hoz képest 1997-re, sajnos, az üdülési költségek is jelentősen megnövekedtek. Az egy fő/hétre eső részvételi díj egy ilyen kúrán, illetve szállodai szolgáltatásban két és félszeresére, 8 ezer forintról 20 ezer forintra emelkedett. Ehhez képest, sajnos, az üdülési jegyek értékhatára ezt a változást nem követte. Így a saját hozzájárulás mértéke a '93. évi 4 ezer forintról '97-re már 13 ezer forintra nőtt. Sajnos, ez már olyan kötelezettségvállalást jelentett az állampolgárok részére, hogy ezt a családok jó része, főleg azok, akik a szociális kedvezményezettek körébe tartoznak, már nem tudták igénybe venni, és ilyen módon sajnos erről a jóléti szolgáltatásról is le kellett mondaniuk. Valószínűleg ezekkel az okokkal magyarázható az, hogy folyamatosan csökkent azok száma, akik ezt a szolgáltatást igénybe vették, és így a kezdeti évi 150 ezer főről 1997-re kevesebb mint 120 ezer főre csökkent azok száma, akik az üdülési jegyeket igénybe tudták venni.

Nem volt más választás, mint egy újfajta támogatási forma után kellett nézni, amely a kor igényeihez és szelleméhez jobban alkalmazkodik, és amely rugalmasan, a rászorult réteg számára is elérhető módon vehető igénybe. Ezért a kormány akkori döntése értelmében 1998. január 5-ével sor került az üdülési csekkek bevezetésére, amelyek a mai napig is használatosak, és amelyeket a mai napig is a belföldi idegenforgalomban fizetési eszközként lehet felhasználni. Az üdülési csekkeket a munkáltatók, az érdekvédelmi szervezetek, egyéb jogi személyek, illetve az szja-törvény által meghatározott egyéni vállalkozói kör vásárolhatja alkalmazottai részére.

Az szja-törvény értelmében a névre szóló üdülési csekk természetbeni juttatásnak minősül, melyet a kifizetőhely kizárólag a csekken megnevezett magánszemély részére fogadhat el, és amelynek 50 százalékát magának a magánszemélynek kell állnia, kvázi az üdülési csekk értékének a feléért tudja azt a munkáltatótól megvásárolni. Ennek az adómentes értékhatára ebben az évben még 10 ezer forint, amit mi feltétlenül szeretnénk a következő évtől 20 ezer forintra felemelni.

Az emelés indoka nagyjából azonos, illetve hasonló ahhoz a problémakörhöz, amely az üdülési jegyek elértéktelenedését és felhasználási körének jelentős csökkenését okozták az előző időszakban. Ezen új fizetési forma bevezetése sajnos nem úgy sikerült, ahogy azt az előzetes tervek és az előzetes kalkulációk sejtették. A költségvetésben biztosított 5 milliárdos keret ellenére 1998-ban csak 1,7 milliárd forintnyi összeget használtak fel ebből, ennyi jegyet vásároltak meg akkor a munkáltatók, illetve ennek a teljes felhasználása még abban az évben nem is történt meg, hiszen azt tudni való, hogy az üdülési csekkek felhasználása a megvásárlást követő egy éven belül lehet esedékes.

Sajnos, ezek a kedvezőtlen előjelek azt eredményezték, hogy az 1999. évi költségvetésben a felhasználható keret összege 5 milliárd forintról 2,5 milliárd forintra csökkent, ami a mostani mutató alapján azt igazolja, hogy a mostani kormánynak egy jól számított, előre jól megfontolt döntése volt, hiszen az I-VIII. havi felhasználási adatok azt mutatják, hogy 1999-ben nagyjából 2,3-2,4 milliárd forint értékű felhasználás várható az üdülési csekkek területén.

Mégis miért rendkívül fontos az, hogy ennek az adómentes értékhatára 10 ezer forintról 20 ezer forintra növekedjék? A szolgáltatások árai a korábbi időszaknak megfelelően a jelen idő alatt is emelkedtek, ezért ma egy család számára körülbelül egy tervezhető ötnapos, belföldi szállodákban eltöltött pihenőidőszak költségei 80 ezer forintra tehetők. Ha azt nézzük, hogy 10 ezer forint ennek a felső értékhatára, és két kereső személyt veszünk figyelembe egy családnál, akik a munkáltatójuktól ezt a szociális támogatási lehetőséget igénybe veszik, akkor ez mindösszesen az egynegyedét teszi ki a tényleges költségeknek.

Ha a módosító javaslatunknak megfelelően ezt sikerül a duplájára emelni, akkor ez azt jelentené, hogy a család üdülési költségeinek a fele egy ilyen szociálisan támogatott, a munkáltatók számára pedig járulékmentesen biztosítható üdülésicsekk-utalvánnyal biztosítható, amely természetesen fizetőeszközként használható fel a gazdaságban.

Ennek a pótlólagos pozitív hatása az is, hogy ezeknek a felhasználása jól nyomon követhető, adminisztrációs rendszere a korábbi üdülési jegyekhez képest viszonylag egyszerű, és az idegenforgalomban amúgy is oly sokszor emlegetett szürke-, illetve feketegazdaság visszaszorítását segíti elő, hiszen azoknak az elfogadóhelyeknek, amelyek fizetési eszközként fogadják el ezt az üdülési csekket, ezt nyilvántartásba kell venniük, ezt szerepeltetni kell a könyvelésükben, és az ebből keletkező jövedelmeik egészen biztos, hogy az adózott jövedelmek körébe fognak tartozni.

Amikor azt a vitát folytatjuk, hogy ennek az üdülési csekknek vajon az a kedvezményezetti része, amely a költségként való elszámolásból eredően a társasági nyereségadó alól való kivonását jelenti ennek az összegnek, hogyan térül meg a másik oldalon, akkor erre nagyon egyszerű képletet tudunk ajánlani.

 

(17.30)

Hiszen éppen abból eredően, hogy ez nyilvánvaló és jól nyomon követhető jövedelmet jelent azoknak a társas vállalkozásoknak, illetve egyéni vállalkozásoknak a részére, ahol ezeket beváltják, ott ezen szolgáltatások után áfafizetés fog megjelenni, amely a költségvetés számára bevételi forrásokat jelent. Erre lehet azt mondani, hogy ezek a bevételi források egyébként is képződtek volna, de éppen az előzőekben elmondottak figyelembevételével - azt gondolom -, hogy ez mindenképpen a gazdaság megtisztulását elősegítő folyamatot fog indukálni, és ennek a hatásai az áfa-befizetési oldalon mindenképpen pozitívak lesznek a költségvetés számára.

A kezemben van az Állami Számvevőszék jelentése, amelyet 1999 májusában adott ki, és amelyben a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítványnak juttatott állami pénzeszközök felhasználásának és működtetésének az ellenőrzését végezte. Mint tudjuk, a Magyar Nemzeti Üdülési Alapítvány az, amely ezeket az üdülési csekkeket kibocsátja. Az ÁSZ-vizsgálat is maximálisan alátámasztja azt a véleményünket, ami a Pénzügyminisztérium, illetve az állami költségvetés bevételei szempontjából pozitív szaldót tartalmaz az üdülési csekkek figyelembevételével. Itt ugyan az 1998-as időszakra vonatkozik ez a jelentés, de ezeket gyakorlatilag a mostani időszak folyamatainak az értékeléséhez maximálisan lehet hasznosítani. Itt az I-VIII. hónapi felhasználások tekintetében jól látható az, hogy üdülési csekkvásárlás történt 1 milliárd 348 millió forint értékben, amelyből a Nemzeti Üdülési Alapítvány 862 millió forint értékű üdülési csekket bocsátott ki. Ebből a gazdasági társaságok, illetve a magánvállalkozók mindössze 333 millió forintnyi csekket vásároltak, a többi a költségvetési szervek, illetve maga a Nemzeti Üdülési Alapítvány által nyújtott jótékonysági szolgáltatások körébe tartozott.

A beváltott csekkek értéke 1 milliárd 30 millió forint volt, viszont a csekkel fizetett szolgáltatások értéke több mint 1,5 milliárd forint. Tehát ez azt jelenti, hogy az üdülési csekkekkel együtt párosul egy többletbevétel, amely a privátszférából származik. Nyilvánvaló az, ahogyan elmondtam, amikor az igénybevevők elmennek, és beváltják ezt a típusú fizetési eszközt az üdülési szolgáltatások megváltásáért, akkor ez nem elegendő azoknak a szolgáltatásoknak a finanszírozására - és többletforrásra van szükség -, amelyeket a privát személyek, akár maga a család a saját költségvetéséből finanszíroz.

Tehát egyrészt forgalomtöbbletet eredményez a hazai turizmusban, amely a példa alapján közel 0,5 milliárd forint, másrészt pedig az áfa alá tartozó jövedelem körét megnöveli, és így az 1,5 milliárd forintra kell számítanunk azt az áfabefizetést, amit a költségvetés elszámolhat. Ez azt jelenti, hogy a költségvetés 333 millió forintra jutó társasági nyereségadó-vesztesége mindössze 30 millió forint, hiszen ahogyan az elején elmondtam, az üdülési csekkek csak 50 százalékban jelentenek támogatást a munkaadóktól, 50 százalékát magának a munkavállalónak kell fizetnie. Tehát 30 millió forintos társaságiadó-kiesés mellett 164 millió forintos plusz adóbevételt jelent a költségvetés számára, ennek a szaldója pedig 134 millió forint.

Ezeket a számokat könnyű átkonvertálni a mai viszonyokra. Ami az eddigi adatokat illeti, az 1999. évi tényszámok tekintetében, szintén I-VIII. havi arányokat figyelembe véve, 51,6 millió forintnyi társaságiadó-kiesés mellett 268 millió forintos adóbevételt jelent. Tehát az egyenleg 230 millió forint pozitívumot jelez. Ha az értékhatár növekedésével a 2000. évre prognosztizáljuk azt a bevételi többletet, amit a magasabb adómentes határ által biztosított növekedés eredményez, akkor a költségvetés egyenlege, számítva azt, hogy az üdülési csekkvásárlásból a társas cégek és a magánvállalkozások vásárlási aránya nem romlik, hanem még esetleg javul az eddigi állapothoz képest, akkor is közel 200 millió forintos többletet eredményezhet a költségvetés számára, tehát semmiképpen nem lesz ennek negatív hatása a mi álláspontunk és a mi véleményünk szerint. Ami egyrészt az állami számvevőszéki jelentésből is kiderül, és ez is alátámasztja a mi elképzeléseinket, másrészt a Növekedéskutató Intézet adatait figyelembe véve jól látható az, hogy az üdülési csekkek forgalma a következő években jelentős emelkedésbe fog átcsapni. A kezdeti, viszonylag mérsékelt nagyságú bevezetési mennyiség, ami sajnos, szerintem marketingproblémákra vezethető vissza, előbb-utóbb megszűnik, és a mostani, 1999. évben nyújtott - szerintem sokkal jobb, sokkal összeszedettebb, és a Magyar Turizmus Részvénytársaság által koordinált - marketingtevékenység következtében körülbelül 2002-re elérheti azt az 5 milliárd forintos szintet, amit 1998-ban prognosztizáltak. Tehát ez a belföldi turizmus számára mindenképpen komoly, meghatározó tényezőt jelent. Ez azért is rendkívül fontos, hiszen ha ismerjük azt, hogy Európa-szerte milyen óriási és kíméletlen verseny folyik az idegenforgalmi piacon, ha látjuk azt, hogy ebben az évben a több mint 3 milliárd forintos külföldi országimázs és a belföldi idegenforgalom marketingjére fordított költségeket figyelembe véve igen komoly ráfordítás mellett sem tudtuk a külföldi vendégszámot jelentősen növelni, ezzel azonban Európában igen előkelő helyen állunk. Tekintve az ország devizabevételeit, ha körülbelül még az 1990-es évekre a háború negatív hatásai ellenére is a közel 2,5 milliárd dolláros bevételt produkálni tudja ez a szektor, akkor nagyon fontos az, hogy segítsük az idegenforgalom területén dolgozó társaságokat és magánszemélyeket abban, hogy ne csak a külföldi vendégéjszakák növelésével, hanem végre az alapvető fontosságú és döntően meghatározó belföldi idegenforgalom növekedésével számolhassanak.

Azt gondolom, hogy ennek a módosító javaslatnak az elfogadásával nem vállalunk olyan kockázatot, ami nem érné meg azt, hogy az idegenforgalom komoly multiplikátor hatásait is figyelembe véve, amely az átlag gazdasági mutatókhoz képest is jóval magasabb, mintegy kettes szorzóval számítható többletbevételi hatásokat tartalmaz, ne adjuk meg azt a lehetőséget, hogy az e területen tevékenykedők megélhetését elősegítsük és jobbra fordítsuk, különösen azt figyelembe véve, hogy az idegenforgalom területén jelentős mennyiségben vannak jelen azok a kis- és középvállalkozók, akiknek a támogatását kormányunk a kormányprogramban és most a törvényalkotás szellemében is mindenben segíteni kívánja.

Tehát még egyszer kérem a tisztelt képviselőtársaimat arra, hogy ezt a módosító indítványunkat támogassák, és ha nem csak az idegenforgalom gazdasági eredményeit vesszük figyelembe, hanem azt a szintén pozitívan értékelhető hatást, ami az üdülési csekkekkel járó szociális támogatást is alapul veszi, és ha figyelembe vesszük továbbá azt, hogy az igénybe vevők között igen magas az inaktív lakosság aránya, a nyugdíjasoknak és azoknak, akiknek betegségei miatt a rehabilitációs folyamatokban való részvételük alapvető fontosságú, akkor ezt nem csak gazdasági alapon, hanem emócionális alapon is maximálisan alá tudjuk támasztani. Tehát még egyszer mondom, nem olyan különleges a kérésünk, amely túlzott kockázatot rejtene magában, viszont azt hiszem, a társadalmi hatása a gazdasági hatása mellett is rendkívül komoly lenne. Ez ebben a helyzetben nagyon komolyan mérlegelendő tényező. Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Szeretném megköszönni Bánki Eriknek ezt a szakmailag mély hozzászólását. Egy dolgot azért elfelejtett az alapos hozzászólásában, azt, hogy ezt a módosító indítványt Szekeres Imre szocialista párti képviselő is jelzi, ha a 316. számúról beszélünk.

 

(17.40)

 

Valószínűleg ezért is nincs kormánytámogatás, tehát valami apró módosítást be kellene vinni a módosító javaslatba, hogy kizárólag fideszes indítvány legyen, és akkor nagy valószínűséggel a támogatást is meg lehet rá szerezni. De amiért dicséretes két szempontból is a hozzászólás; az egyik az, hogy végre az a szakszervezet-ellenes hangulat, ami kiérződött az elmúlt egy év során a fideszes padsorokból, úgy tűnik, megszűnt, vagy legalábbis szűnőfélben van, hiszen egy teljesen új hangnemet ütött meg a képviselőtársam a hozzászólásával.

A másik pedig, amiért dicséretes, hogy egy olyan módosító javaslat mellett próbál kormánypártiként érvelni, amit a kormány mind ez idáig nem támogat. Én azt remélem, hogy a kormány is meghallgatja Bánki Erik képviselőtársam érvelését. Nagyon nehéz helyzetben van a képviselőtársam, mert nincs a kormánynak gazdaságpolitikai stratégiája. Ha lenne, akkor feltehetőleg az előkészítés során mindazokat, amiket Bánki Erik képviselőtársam elmondott, figyelembe vette volna, és mondjuk akkor nemzetgazdasági szinten mérlegelte volna azt, hogy egy ilyen kedvezménynek, az adórendszerbe beépített kedvezménynek milyen nemzetgazdasági szinten számított pozitív kihatása van.

Én azt gondolom, hogy ez a legfontosabb probléma, amire most a képviselőtársam rávilágított; miközben valójában az ajánlás mellett érvelt, aközben egy óriási hiányára irányította rá a figyelmet a kormányzatnak. Láthatjuk, hogy gazdaságstratégia nélkül (Az elnök jelzi az idő leteltét.) nagyon nehéz előrelépni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller úr dicsérő szavaira reagálva el kell mondanom azt, valóban volt beadott módosító indítványa Szekeres Imrének ebben a tárgyban, ő azonban 30 ezer forintra kívánta módosítani az üdülési csekkek adómentes felsőhatárát. Mi is beadtunk egy hasonló módosító indítványt, ehhez képest most egy kapcsolódó módosító indítványunk mellett érveltem, aminek 20 ezer forint a felsőhatára. Hogy miért tettem ezt, ezt a következők miatt mondom el.

Valóban nehéz mérlegelni a Pénzügyminisztériumnak, és itt utasítom azt vissza, hogy itt nincs gazdasági stratégia, igen komoly gazdasági stratégiája van a kormánynak, amelyben, hála istennek, az előző kormányhoz képest, illetve attól jelentősen eltérően az idegenforgalom kiemelten kerül kezelésre. Ez az, amiről az előző kormány csak beszél, de elmulasztott tenni ennek érdekében. Ezt most korrigálta olyan módon, hogy Chikán Attila miniszter úr többször hangsúlyozta, hogy az ő általa is jegyzett gazdasági stratégiának kiemelt részét képezi az idegenforgalom támogatása.

Az, hogy mégis hezitál a Pénzügyminisztérium ebben a kérdésben, érthető egyrészről, hiszen ők úgy gondolják, hogy ezek az áfabevételek amúgy is befolynának a költségvetés kasszájába. Ettől azért tér el a mi véleményünk, mert azt mondjuk, van egy olyan társadalmi réteg, amely nem tudná igénybe venni ezeket a szolgáltatásokat, ha nem kapná meg ezt az üdülési csekk biztosította szociális kedvezményt is. Tehát ez az egy pont az, ahol mi úgymond vitában állunk egymással, de ez nem olyan jelentős nézeteltérés a Pénzügyminisztérium és a frakció idegenforgalmi munkacsoportja között. Én azt gondolom, hogy egy ésszerű kompromisszummal ezt a kérdést meg fogjuk oldani, és a gazdaság, illetve a magyar polgárok számára egy kedvező döntést fogunk majd hozni.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megjelent a monitoron Fenyvessy Zoltán képviselő úr neve, de ő, ha jól látom, nem... Akkor szerintem tévedés történt.

Miután akkor több kétperces hozzászóló nem jelentkezett - ennek ellenére megjelent -, megadom a szót Bakonyi Tibor képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt, őt követi majd Keller László.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A magyar sport az elkövetkező évben olimpiai versenyek előtt áll. A magyar sportolók szereplését az ország lakossága mindig megkülönböztetett figyelemmel kísérte, kíséri. A sport az a teljesítmény, amellyel még mindig a világ élvonalába tartozunk.

A sport finanszírozását eddig többek között a két, a költségvetési alkutól független, forrásautomatizmussal működő sportközalapítvány finanszírozta. A Wesselényi Miklós Közalapítvány a szabadidősport, a Gerevich Aladár Közalapítvány a versenysport számára biztosított forrásokat. A Gerevich Aladár Közalapítvány sportösztöndíj formájában személyi jövedelemadó-mentes jövedelmet biztosított az olimpiai és világversenyekre készülő versenyzőknek és edzőiknek. A kormány úgy döntött, hogy a két sportközalapítványt összevonja, és a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány lesz az, amelyik működtetni fogja a sportösztöndíjrendszert.

A személyi jövedelemadóhoz a képviselőtársaimmal együtt nyújtottunk be módosító indítványt, hogy ezután a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány által nyújtott ösztöndíj is legyen személyi jövedelemadó-mentes. Legnagyobb meglepetésünkre azonban kiderült, hogy az új Wesselényi Miklós Sportközalapítvány alapító okirata nem került be a bírósághoz, ezért az adótörvények módosítását illetően nem létező intézménynek nem lehetett adómentességet biztosítani.

Számomra megdöbbentő az a tény, hogy a költségvetésben önálló költségvetési sorként szerepel a Wesselényi Miklós Sportközalapítvány, amelynek a kormány azt a forrásautomatizmust kívánja biztosítani, ami a magyar sport finanszírozásának a derékhada. Ez azt jelenti, kérem szépen, hogy ha ez az intézmény nincs, akkor azt a forrásautomatizmust, amelyet 1996-ban a mindenkori költségvetési alkutól függetlenül sikerült megteremteni, ezek a források nem jutnak el a magyar sportba, és azt is jelenti, hogy a következő évtől a magyar sportolóknak az ösztöndíj után személyi jövedelemadót kell fizetniük.

Ezért arra kérném az államtitkár urat, hogy keressen arra megoldást, hogy ez a korábban jól működő mechanizmus egyrészt működni tudjon, tegyen arról, hogy az az intézmény, amelyről a kormány döntött, és határidőt adott, jöjjön létre, és biztosítsa a magyar sportnak azokat a feltételeket, amelyeket a korábbi időben kemény csatákban többpárti egyetértéssel sikerült kivívni.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Én összesen öt ajánláshoz szeretnék röviden hozzászólni, a 145., 146., 147., 154. és a 162. ajánlási pontokhoz.

A 145. ajánlási pont Font Sándor képviselőtársam módosító javaslatát tartalmazza. Most én nem azért hozom szóba, mert mellette szeretnék érvelni, hanem azért hozom szóba, hogy még véletlenül se támogassa a kormány, annak ellenére, hogy kormánypárti képviselő nyújtotta be a módosító javaslatot, ami, ugye, arról szól - és nem árt, ha ezt megtudják a polgárok -, hogy itt az eddigi 40 százalék helyett a legfelső kulcsban, 50 százalékra emeljük fel az adót, miközben - és még egyszer mondom, ezt kormánypárti képviselő nyújtotta be - a kormányprogram arról szólna, ha megvalósulna, hogy az adóterheket mérsékeljük.

Na most, látható, hogy azért mennyire gondolta komolyan a kormányzat és a kormánypárti képviselő az ígéretét, hogy alig telt el egy év a választások óta, és egy nagymértékű adóemelésre szánta el magát egy MDF-es képviselő, nyilvánvalóan úgy, hogy a frakciója támogatását ő ebben élvezte. Azt gondolom, hogy ez elfogadhatatlan, és bízom benne, hogy a kormány kitart az eredeti álláspontja mellett, tehát hogy nem támogatja ezt a módosító javaslatot, és nem enged annak az MDF-es nyomásnak, hogy egy magasabb adókulccsal adóztassák a polgárokat, ahogy ezt a Font Sándor által jelzett MDF-es módosító indítvány tartalmazza. Ennyit az MDF-es módosító indítványról.

A 146. ajánlási pontban több szocialista képviselőtársammal arra tettünk javaslatot, hogy a jövedelmi sávokat valorizálja a kormány. Ugye, ma már itt a délelőtti vitában elhangzott az, hogy a miniszterelnök meghirdette, hogy itt tulajdonképpen nem fog senkinek növekedni az adóterhelése. Arra is rámutattunk már a vitában, hogy a miniszterelnök úr az inflációval mint olyannal - bár az most feltehetőleg nem nulla százalékos az országban és nem is lesz még sajnos hosszú ideig nulla százalékos mértékű -, azt sajnos elfelejtette, és azzal az inflációs hatással, ami a kormány szerint jövőre 6-7 százalék, mi csak örülni tudnánk annak, ha ez megvalósulna, de, ugye, az ez évi folyamatok nem azt mutatják, hogy ebbe az irányba haladunk.

(17.50)

Nyilván fontos lenne, hogy a kormányzat olyan gazdaságpolitikát folytasson, hogy ténylegesen tudjon teljesülni ez a 6-7 százalékos infláció, amellyel az egész adórendszerben és költségvetésben számoltak.

Tehát mi arra tettünk javaslatot, hogy meghagyva a három adósávot, meghagyva a három adómértéket, az adósávok felső határát emeljék meg egyrészt az első határértéket 440 ezerre, a következő határértéket pedig 1 millió 100 ezerben kívánjuk meghatározni, és azt gondoljuk, hogy ezzel elérhető az, hogyha valakinek növekszik a jövedelme, és bízunk abban, hogy ez bekövetkezik, akkor azt az adórendszer nem fogja visszaszedni.

Sajnálatos, hogy ezt a kormányzat az eddigiek során nem támogatta. Bízom abban, hogy az elkövetkezendő hetekben a kormányzat meg fogja gondolni magát és minimum feltételként ezt a javaslatot elfogadja vagy rábeszéli fideszes képviselőtársainkat arra, hogy kapcsolódjanak ehhez a módosító javaslathoz, és akkor talán az általuk benyújtott módosító javaslatot támogatni fogja tudni a kormányzat.

A következő javaslat az a 147. módosító javaslat, amely tulajdonképpen egybevág több szocialista képviselőtársam által benyújtott módosító javaslattal, mértékekben eltér attól. Ez az adójóváírás kiterjesztése, hogy a tisztelt rádióhallgatók, akik figyelemmel követik ezt a parlamenti ülést, tudják, hogy miről beszélünk. Tehát nagy örömmel tapasztalhattuk azt, hogy a kormánypárti képviselők hosszú idő után most végre elszánták magukat arra, hogy az adójóváírásban valamit változtatnak. Tavaly elég komolyan küzdöttünk azért ellenzéki képviselők, hogy megváltoztassuk a kormányzat álláspontját, azt a merev álláspontját, amely arról szólt, hogy mind az alsó jövedelmi sávban, mind az egymillió forint feletti jövedelmi sávban elvesz a polgároktól, és tulajdonképpen - ezt a délelőtti vitában bizonyítottam - ennek egy töredékét adta csak vissza gyermekkedvezményben, közben végig azt játssza el, hogy a gyermekkedvezményben, amit az embereknek az egyik zsebéből kivett, a másik zsebébe ugyanannyi pénzt visszatett. De tudjuk, hogy ez nem igaz, mert csak a töredékét adja vissza.

Ami nagy hiba, tisztelt képviselőtársak, hogy az alsó jövedelmi sávokban még most sem akarja visszaadni a kormányzati többség azt, amit tavaly elvett. Erre már Farkas képviselőtársam utalt, hogy a fideszes képviselők javaslatait Révész Máriusz a vitában hosszasan ecsetelte, mennyire jó az, hogy ilyen lejtősen, fokozatosan szünteti meg az adójóváírást, de egy szót nem szólt arról, hogy mit kezd az alacsonyabb jövedelmi sávokkal. Ezért nem nagyon tudom elfogadni a gazdasági bizottság javaslatát, mert a két probléma közül az egyiket kezeli, a másikat nem, és az egyiket, a felső jövedelmi sávot sem kezeli olyan mértékben, ahogy azt én és több képviselőtársam is jónak látná.

Nem szabad elfelejteni azt, tisztelt képviselőtársak, hogy nagyon sok olyan polgára van az országnak, akik körülbelül abba az egy-két millió forintos jövedelmi sávba esnek, és gyermeket nevelnek, csak éppen nem olyan gyermeket, aki családi pótlékra jogosult, mert abból a korból már kiesett, de ugyanúgy ott él a családban, az eltartás azért mert adott esetben munkanélküli vagy már abból a rendszerből is kiesett, az eltartása a szülők feladata. Azok a szülők, akik ilyen gyermeket tartottak el, 1999-ben rendkívüli módon rosszul jártak, mert a kormány egy húzással kiszedte a zsebükből azt, amit az előző kormány alkalmazotti adókedvezményként biztosított számukra. Azt gondolom, hogy ezekre az emberekre is oda kell figyelni. De oda kell figyelni azokra is, akik a minimálbér környékén jutnak jövedelemhez.

Azt sem szabad elfelejteni, és ezt az elmúlt évi adótörvényi, költségvetési vitában hosszasan fejtegettük, hogy akkor, amikor 19 500-ról 22 500-ra emelte a kormány a minimálbért és az adórendszerbeli változásokat is figyelembe véve a minimálbér vesztett értékéből. Ma nagy büszkeséggel mondja a kormányzat, hogy most már 25 ezer forint a minimálbér, de ha megnézi, hogy mit vett el tavaly az emberektől azzal, hogy a minimálbéren díjazott polgárokat az adórendszerrel sújtotta, akkor már egészen más a kép, mert nem adja vissza azt, amit az idén elvett a tavaly elfogadott adótörvényekkel, és azt gondolom, ez a jelenlegi gazdasági körülmények között, amikor 4-5 százalékos gazdasági növekedés van, elfogadhatatlan. Főleg elfogadhatatlan akkor, amikor ráadásul még a családi pótlékot sem emeli vagy nem is tervezi emelni a kormányzat.

Éppen ezért azt gondolom, hogy támogatásra - megítélésem szerint - a 154. javaslat érdemes, mindamellett, hogy a többi javaslat is, amely ebbe a tárgykörbe tartozik szellemiségében hasonlót akar. De azt gondolom, a problémákat együttesen a 154. módosító javaslat tudja kezelni, amely azt mondja ki, hogy a megszerzett bér 13 százalékával lehet az adót csökkenteni, az adójóváírás pedig 2 millió forint felső határnál szűnne meg.

A következő módosító javaslat, amelyről még szólni szeretnék, az a 162. módosító javaslat, hiszen - azt hiszem - az általános vitában és ma itt a részletes vitában is erről a módosító javaslatról már szóltunk, de nem lehet elégszer mondani azt, hogy az a családtámogatási politika, amit a kormányzat megpróbál úgymond a legjobb családtámogatási politikaként elfogadtatni, az egyszerűen tarthatatlan. Az, hogy az adórendszerben próbálja megoldani a gyermeknevelésnek és a gyermekvállalásnak a támogatását, ugyanakkor a szociális ellátórendszerben nem hajlandó az inflációt követő támogatási rendszert érvényesíteni, azt gondolom, nem fogadható el. Éppen ezért tettünk - nyilván nem véletlenül - hasonló módosító javaslatot, ami csak hasonló, de nem ugyanaz, Bauer képviselőtársammal, illetve az SZDSZ-es képviselőtársainkkal, ami tulajdonképpen arra irányul, hogy a gyermekkedvezményt az adórendszerből vegyük ki, és nyilvánvaló, hogy a szociális ellátórendszerben kezeljük.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt is elmondtuk sokszor, de úgy látszik, hogy nagyon sokszor kell elmondani, úgy, ahogy az adójóváírással kapcsolatos mondanivalónk csak hatott, mert ebben az évben csak hajlandó valamit lépni a kormányzat, lehet, hogy jövőre talán ebben is hajlandó lesz, hogy ez a gyermekvállalási támogatás így, ahogy a kormányzat meg akarja valósítani, illetve ahogy ebben az évben megvalósítja a családok közel egyharmada számára egyszerűen elfogadhatatlan és rendkívül káros.

Tisztelt Képviselőtársak! Tisztelt Államtitkár Úr! Bízom benne, hogy egyszer tényleg végiggondolják azt, hogy mit akarnak és mit tudnak kezdeni azokkal az emberekkel - már ma délelőtt elsoroltuk, akiknek nincsen jövedelmük, akik nem fizetnek adót, akik nem vehetik igénybe a gyermekkedvezményt stb. -, a társadalom e széles rétegével.

 

(18.00)

Egy biztos, hogy az az út, amelyen önök járnak, az önök számára járható, mert lehet bővíteni a szavazóbázist, de azok számára, akiknek kényszerűségből azon az úton kell járniuk, amelyet önök kijelölnek, azok számára ez az út egyre inkább járhatatlan és csak a gödörbe visz.

Kérem tehát az államtitkár urat, hogy valóban fontolják meg a 162. módosító indítványt, de legalábbis azt a részét, amely arra vonatkozik, hogy ebből az adórendszerből ezt a gyermekvállalási kedvezményt vegyük ki. Szeretném hangsúlyozni, hogy itt nem a gyermekvállalás és a gyermeknevelés ellen szólunk, hanem azért szólunk, hogy sokkal szélesebb réteget, és a valóban rászorult réteget érje el a kormányzatnak, illetve a költségvetésnek a támogatása.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselő Úr! Nem állhatom meg, hogy ne reagáljak az ön hozzászólására, és bár nyilván nem fog beleférni a kétperces időkeretbe, de majd még kérek másik két percet is.

Önt hallgatva az jut az ember eszébe, hogy bagoly mondja. Tisztelt Képviselő Úr! Ne tegyen úgy, mintha az elmúlt négy esztendőben nem ült volna itt a tisztelt Ház falai között, ráadásul nem ült volna itt államtitkárként. Olyan államtitkárként, aki állítólag az egyik befolyásos gazdaságpolitikusa volt annak a kormánynak, és akinek nagyon sok elképzelése megvalósult az elmúlt esztendőkben.

Ha most csak az adók területén akarok maradni, akkor azt tudom mondani, hogy katasztrofális volt, amit az szja-val csináltak az elmúlt ciklusban. Gondoljon bele, hogy nem volt olyan éve a Horn-kormánynak, amikor év közben ne kellett volna módosítani az szja-törvényt. Egy-egy olyan nyilvánvaló politikai szándékú szakmai hiba került az adótörvénybe, ami miatt kénytelenek voltak hozzányúlni. Hadd idézzem fel, ha már nem emlékezne rá, a kettős adótábla emlékét, amikor Horn miniszterelnök úr bocsánatot kért a magyar néptől a miatt az adópont miatt! Hadd idézzem fel önnek a szövetkezeti üzletrész kérdését, amikor már februárban hozzá kellett nyúlni az adótörvényhez! Hadd idézzem fel önnek a mezőgazdasági kistermelők tüntetését, tiltakozását, ami miatt szintén hozzá kellett nyúlni a törvényhez! Ennek a kormánynak az időszakában ilyen azért még nem történt.

Kettő - az adóteher nem nőtt, tisztelt képviselő úr. Az szja-rendszeren belül azonban több mint egymillió család a gyermekkedvezményen keresztül igenis jelentős támogatáshoz jutott. Ezt elvitatni, letagadni nem lehet. Nem arról van szó, hogy valamit elvett ez a kormány, hanem éppen egy társadalmi csoportnak még tudott adni az szja rendszerén keresztül. Azt gondolom tehát, hogy teljes félreértés és félremagyarázás az, amiről ön beszél.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Ami az évközi módosítást illeti, azt hiszem, hogy nincs mit egymás szemére hánytorgatnunk. Kedden volt a szavazás, és az adózás rendjéről szóló törvényről szavaztunk. Tisztelt Képviselőtársaim! Még lehetne sorolni, de nem teszem, mert nem készültem fel most abból, hogy megint vissza kell tekinteni az elmúlt négy évre, mert amikor elfogynak az ész érvek a kormányzati oldalon - és megint nem arról beszélt államtitkár úr, ami a valódi probléma -, akkor visszanyúlnak a négyéves időszakra.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért nem történt eddig különösen nagy probléma az adózással kapcsolatos törvényekből - már amit önök módosítottak -, mert gyakorlatilag a kormányprogramban megfogalmazott adóreformot nem valósították meg, nem nyúltak hozzá. A személyi jövedelemadó-törvény gyakorlatilag kiforrta magát, ennek egy-egy elemébe belepiszkáltak, és jól átrendezték a jövedelmeket a szegényektől a gazdagok irányába, de ezen kívül különösebbet nem csináltak vele.

Tehát nyilvánvaló, hogy nagyobb probléma nem is állhatott elő az adótörvényekkel, mert igazából meghátráltak, és igazából csak ígérték a nagy munkát, de nem végezték el. A társasági adóhoz hozzá se kellett nyúlni, mert az előző kormány alatt olyan jól kiforrta magát, hogy nincs szükség a módosításra. Bár kellett volna, mert az újabb beruházásösztönzéseken azért el kellett volna gondolkodni, mint ahogy nem gondolkodott el a mostani kormányzat. Az szja is a kezdeti bizonytalanságok után egyre inkább olyan mederbe került, ami a jelenlegi kormány számára is, azt hiszem, használható, mert sem tavaly, sem idén alapvetően nem változtatta meg - bár ne tette volna meg azokat a változtatásokat, amelyeket megtett.

Elnézést, de lejárt az időm. Köszönöm szépen.

ELNÖK: További három kétperces hozzászólás következik, elsőként Bauer Tamás képviselő úré a szó.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Engem az államtitkár úr megjegyzése késztetett arra, hogy nem megvárva az esedékes rendes hozzászólásomat kétperces hozzászólásra is kérjek lehetőséget. Mindenekelőtt szeretném megjegyezni, hogy államtitkár úr bármikor kérhet a vita során normál hozzászólást is. Tehát nem kell két percre szabdalni az észrevételeit, szívesen meghallgatjuk hosszabban is, hogy mi az észrevétel ahhoz, amit mondunk.

Őszintén szólva, ha az államtitkár úr nem volna közgazdász, hanem mint a kormány vezetői, gazdasági kérdésekben csak mérsékelt tájékozottsággal rendelkezne, akkor megérteném ezt a visszahivatkozását az előző kormányra. De az államtitkár úr közgazdász, aki annak idején Bokros Lajos és Surányi György kinevezését a televízió Híradójában üdvözölte, minthogy kitűnő közgazdászok, csak az az egy bajuk van, hogy nem fideszesek.

Nem véletlenül mondta ezt, igaza volt az államtitkár úrnak. Ugyanis az államtitkár úr akkor is pontosan tudta, hogy 1995-96-97-ben a magyar gazdaság egy olyan időszakban van, amikor bármilyen kormánynak csökkentenie kell a fogyasztást, meg kell szorítania - és az adórendszerrel is meg kell szorítania - a jövedelmeket. Mégis abban a három évben, Bokros Lajos és Surányi György kinevezését követően, évről évre csökkent az állam által elvont összeg. Csakhogy a kiadások összege még gyorsabban csökkent: három év alatt 10 százalékponttal csökkent a GDP, mint a bevételek összege, és ezért lehetett a hiányt csökkenteni. Most viszont évről évre nő a GDP, nő az elosztható összeg. Nyilvánvaló, hogy ez más helyzet, és nem hasonlítható össze. Az államtitkár úr mint közgazdász tisztában van ezzel, akkor nem értem, hogy miért hivatkozik ilyesmire.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Keller László képviselőtársam hozzászólása indukált arra, hogy kétperces szólásra jelentkezzem. Megszoktuk már, hogy az ellenzék sokféle jelzővel illeti a kormányt. Az a dolga, hogy kritizálja a munkánkat, de ha van olyan terület, amelyen azért nem illendő kritizálni ennek a polgári kormánynak a tevékenységét, az a családi kedvezmények területe.

Azt mondani, hogy a családi kedvezmények, amelyeket nyújtunk ebben a tervezetben, károsak lennének a társadalom jó részére... (Keller László: Nem jó részére, egy részére!) vagy egy részére. Egy részére tekintettel sem fogadom el, de a jó részére való tekintettel pláne nem. Az, amikor a minden általános növekedést magasan felülmúlóan, 30 százalék mértékben növeljük a gyerekek után járó adókedvezmények mértékét, és így az egy-két gyermekes családoknál ez havonta 2200 forint, tehát évente egy gyereknél 26 ezer 400, két gyereknél 52 ezer 800, illetve három gyerek esetében akkor gyermekenként havonta 3000 forintot jelent, ami éves viszonylatban 108 ezer forint. Szóval erre azt mondani, hogy ez káros a társadalom egy jó részére tekintve, ezt nem tartom illendő kritikának.

Sokszor elhangzott már az is, hogy az igénybevétel lehetősége nem adott mindenki számára. Ezt próbáltuk lehetővé tenni azzal, hogy a szülők keresetének tekintetében az igénybevétel megosztható. Már a minimálbér esetében is egy gyerekre igénybe vehető a kedvezmény mértéke. Szerintem megfelelő körültekintéssel a gyermekes családok számára abszolút méltányolható és pozitív hatással jár ez a javaslat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Németh Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

 

(18.10)

DR. NÉMETH IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár úr egyik megjegyzésére vagyok kénytelen reagálni. Ő a kistermelő-őstermelőkkel kapcsolatos törvénymódosítást a demonstráció kapcsán hozta fel negatív példaként. Kicsit meglepett a dolog, hisz ha visszaemlékezünk, akkor lassan három éve történt ez az adótörvény-módosítás, amely lényegében kedvezmények bevezetéséről, illetve kedvezmények növekedéséről intézkedett. Én nagyon örülnék annak, hogyha ez a kedvezményezettségi szint azóta fent tudott volna maradni.

Sajnos, azt tapasztalom, hogy az elmúlt két esztendőben a kormány nem hajlandó valorizálni ezeket a szinteket. Három év alatt közel 40 százalékkal romlott a mezőgazdasági kistermelő-őstermelőknek az adózási szintje, akár a 250 ezer forintos adómentes határ, akár a 4 milliós válaszható kistermelő-őstermelői adózással járó kedvezményeket, kedvezményes szintet tekintem. Tehát én nagyon örülnék annak, hogyha a Fidesz-kisgazda-kormány akár évközben is valamiféleképpen elismerné az inflációt ezen termelői kör vonatkozásában, és demonstráció nélkül változtatna a szabályokon.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Elnök úr köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Bánki Erik képviselő úr azt vetette szemünkre, ellenzéki képviselőknek, hogy mi a családi támogatást kritizáljuk. Nem figyel elég pontosan a képviselő úr, a családtámogatásnak ezt a módját; ezt mindig hangsúlyozni szoktuk, azért ezt a módját, mert meggyőződésünk, hogy a családokat nem így kellene támogatni.

Hadd hívjam föl önnek a figyelmét, hogy például hogy állnak a roma családok ezzel a személyi jövedelemadó-módosítással. Hogyan vélekednek erről kormánypárti képviselők? Ez a törvény most már kimondottan romaellenes. És hogyha meg tetszik próbálni összeszámolni, hogy a roma családok közül vagy a roma gyerekek közül hány gyerek alapján tudnak élni a roma szülők ezzel az adókedvezménnyel, akkor én úgy gondolom, hogy nem túlzás, amikor én úgy fogalmazok, hogy ez ebben a formában már kimondottan cigányellenes. És éppen ezért nem lehet azt mondani rá, hogy ez jó családtámogatási rendszer.

Tehát nem a családtámogatás ellen vagyunk, hanem az ilyen családtámogatás ellen, amely családok között megkülönböztetést tesz. Úgyhogy én úgy gondolom, hogy ez talán így pontosabb, ahogy mi fogalmazunk.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az ember azt gondolná, hogy ha valamit már egyszer megvitattunk, megbeszéltünk, s attól függetlenül, hogy abban egyetértünk, vagy nem értünk egyet, akkor azt a vitát talán le lehet zárni.

Én újfent és újfent megdöbbenve hallom, először bizottsági ülésen az általános vitánál, aztán a parlamentben az általános vitánál, aztán a bizottsági ülésen a módosító javaslatoknál, most az Országgyűlésben a részletes vitánál, hogy az ellenzéknek nincs más mondanivalója, csak egyes-egyedül a családi adókedvezményt tudja bírálni és ostorozni. Én azt gondolom, már a mai napon is elmondtam ezzel kapcsolatos érveimet.

Ami a személyi jövedelemadó rendszerét illeti, meggyőződésem - és itt kapcsolódnék államtitkár úrhoz -, hogy amit önök állítanak, az hiteltelen és következetlen. Tehát azt mondani erre a személyi jövedelemadó-rendszerre, hogy a három kulccsal és ezekkel az adósávokkal ez rossz, és ezen változtatni kell, én azt gondolom, hogy ez teljesen alaptalan az önök részéről, hiszen az elmúlt ciklusban volt olyan év, amikor a személyi jövedelemadó rendszere hat adókulcsból állt, és hat adósáv volt az adórendszerben. Akkor önöket az nem foglalkoztatta, hogy hányan lépnek át, és milyen jövedelem-, reáljövedelem-csökkenés következik be.

Most, amikor összesen két adósáv van, és összesen két jövedelmi réteget érinthet nagyon kis számban ez a változás, akkor nyilván ezt most problémaként hozzák föl. Ez számomra azt jelzi, hogy önöknek alapvetően nincsen problémája, mert ezzel a támadással vélhetően a jövedelemszerző embereket, tisztességes jövedelemszerző embereket nem tudják fölingerelni. Mert azok az emberek elfogadják, és azt mondják, inkább adózzak a magasabb kulccsal, és kerüljek magasabb adókulcsba, hiszen én tudomásul veszem azt, hogy ha magasabb a jövedelmem, azután nekem magasabb adót kell fizetnem.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Varga Mihály államtitkár úrnak.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Örülök neki, hogy Keller László nem cáfolta azt, hogy az előző ciklus adómódosításai során súlyos hibákat követtek el. Én azt gondolom, hogy a családi pótlék és az adóban meglévő gyermekkedvezmény valóban egy filozófiai különbséget takar.

Először is, már utaltam rá, hogy nem megszüntetünk valamit. Senki nem akarja megszüntetni a családi pótlékot. Mi emellett a gyermektámogatási rendszert terjesztettük ki az adórendszerre is. Azt, amit önök elvettek a magyar családoktól a Bokros-csomag kapcsán, azt újra visszaállítottuk, alanyi jogúvá tettük a családi pótlékot, azaz mindenki számára elérhetővé; másrészt pedig azok számára, akik jövedelemmel rendelkeznek - akik véleményem szerint ezt az országot igazából építik és eltartják -, lehetővé tettük, hogy az adórendszeren keresztül a gyermekneveléshez plusz támogatást kapjanak.

Azt gondolom, hogyha ez ellen önöknek kifogásuk van, vagy ezzel nem értenek egyet, akkor azt mondják meg nyíltan. Mert abból, amit ön mond, tisztelt képviselő úr, az is következik, hogy ezt meg kellene szüntetni. Ha ezt javasolja, be lehet adni egy módosító indítványt, ez mint képviselőnek rendelkezésére áll. (Keller László: Be is adtam!) Be is adta. Be is adta, nagyszerű. Tehát én azt gondolom, hogy itt filozófiai különbség van: az a fajta segélyezési rendszer, az a fajta szegénypolitika, amit önök a családi pótlékon keresztül akarnak megvalósítani, hosszú távon, sajnos, nem járható. Higgye el, hogy akkor teszünk jobbat, hogyha az embereknek munkát adunk, és nem segélyeket. Gondolom, hogy ezzel egyetért.

Ami pedig a roma családokat illeti, Jauernik képviselő úrnak válaszolva, ez egy hosszú és bonyolult kérdés, hiszen hogyha képviselő úr gondolatmenetét végigvezetem, akkor abból az is következnék, hogy a roma családok nem dolgoznak, ezt gondolom, képviselő úr sem állítja. Ez egy bonyolult szociológiai, társadalmi probléma, ezt nem lehet pusztán adórendszeren keresztül megoldani. Ez egy hosszabb probléma, ezen a kormány dolgozik, remélem, hogy ez a középtávú cselekvési program, amit elfogadtunk a cigány önkormányzat vezetőivel, ebből valamilyen kiutat majd kínálni fog.

Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tállai képviselő úr mondanivalójára szeretnék reagálni. Ugye, itt nem az a mérce, tisztelt képviselőtársam, hogy mi történt az elmúlt négy évben. Jó lenne, hogyha ezt már tudomásul vennénk. Ugye, önök megnyerték a választást azzal, hogy fűt-fát ígérgettek: megnyerték azzal, hogy azt mondták, hogy radikális adócsökkentést, járulékcsökkentést hajtanak végre; megnyerték azzal, hogy bár a polgárok döntő része nem tudta, hogy mit takar az önök ígérete, hogy a családi típusú adózást bevezetik. Innentől kezdve nem valósult meg semmi. Csak az ígéret hangzott el, nem valósult meg semmi, nem lett kisebb az adóterhelés, hanem tudjuk, hogy '99-ben és 2000-ben is magasabb a személyi jövedelemadó törvény következtében az általános adóteher. Ezt államtitkár úr biztos, hogy nagyon jól tudja - az más kérdés, hogy ezt nyilvánosan elismeri, vagy nem, de hogy nagyobb, az biztos.

Mi nem hirdettünk meg új adótörvény-elgondolást. Tehát nyilván a mi elgondolásunk szerint is az adóterheknek és a járulékterheknek csökkenni kellett volna, de mi olyan drasztikus formában nem hirdettük meg, mint ahogy azt önök tették, akkor most nem kell csodálkozni azon, hogy mi most ezt számon kérjük önöktől. És most már ne arról folyjon a vita, hogy milyen volt a személyi jövedelemadó törvény '95-'96-ban, hanem arról folyjék a vita, hogy milyen most a személyi jövedelemadó törvény. És mi összességében nem azt mondjuk, hogy ez az egész rossz, hanem amihez hozzányúltak, az rossz a mi elméletünk szerint, vagy a mi elgondolásunk szerint, és nem az egész személyi jövedelemadó-törvény úgy rossz, ahogy van, mert ilyet nem is mondtunk soha, és nem is fogunk mondani.

Köszönöm szépen.

 

(18.20)

ELNÖK: További öt kétperces hozzászólásra jelentkező van. Megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm, elnök úr. A szegénypolitikához szeretnék hozzászólni az adókkal és a családi pótlékkal kapcsolatban. Tény, hogy a családi pótlék így elértéktelenedik, ha az emelése nem történik meg. Az is tény, hogy a rászorultak körében nagyon sokan nem kapnak adókedvezményt. Akkor mi történik? Ezek az emberek mehetnek valójában segélyért. Odautalja őket a kormányzat. Bemennek segélyért. Úgy gondolom, hogy ez az igazán szegénypolitika, amikor nem adókedvezményt nem kap valaki, családi pótlékot kapna, de azt sem kap - az emberileg járna -, hanem egyenesen segélyért kell folyamodnia ahhoz az önkormányzathoz, amelynek erre természetesen alig-alig van pénze. Ez az igazi szegénypolitika, amit a kormányzat valójában csinál, és ezt keletkezteti.

A másik: szóba került a roma családok helyzete. A kormányzat is érzi, hogy itt nagy gond van, mert kormányhatározatokkal és más módon próbál ezen a helyzeten segíteni. De mit ér ez a segítség, ha egy nyúlfarknyi területen valamiféle előrelépés történik, viszont olyan adórendszer alakul ki, és olyan módon változik az adórendszer, hogy tömegesen csapja agyon ezeket a családokat. Úgy érzem, hogy akkor van értelme foglalkozni a szegénypolitikával, és akkor van értelme külön kezelni a roma családokat például, ha valójában a kormányzat nem tesz olyan lépéseket, amelyek tömegesen lehetetlenítik el ezeket a társadalmi rétegeket.

Köszönöm a figyelmet (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy látszik, hogy ma Keller úrral állunk vitában, de azt gondolom, hogy ez nem baj.

A képviselő úr elmondta, hogy a kormány felelőtlen ígéreteket tett a választások során, és úgy tűnik, hogy most ezeket nem tudja beváltani. Azt gondolom, hogy ha némileg visszatekintünk - bár az is többször elhangzott, hogy ne folyton az előző ciklussal foglalkozzunk, nem arra szeretnék konkrétan utalni, hanem tényekre.

A Fidesz volt az egyetlen olyan párt - és azt gondolom, hogy ezért is nyertük meg a választásokat, mert mi nem felelőtlenül ígérgettünk, hanem megjelentettük egy kiadványban, leírt formában, hogy melyek azok a pontok, melyeket teljesíteni kívánunk az adott ciklusban. Ebben két fontos dolog is van. Egyrészt, hogy adott pontok vannak, amiket a ciklusban szeretnénk teljesíteni. Ez is többször elhangzott már - erről a miniszterelnök úr is tájékoztatást adott önöknek itt, a parlamentben -, hogy az a 40 pont, amit a választások során ígéretként megtettünk a polgároknak, azokat a pontokat sorról sorra teljesítettük.

Ha csak az adózási kérdéseket vesszük figyelembe: ott van a lakásépítések után járó áfa-visszaigénylés lehetősége - ami korábban volt, de megszűnt -, azt megígértük, és újra megtettük. Itt vannak az előbb említett családi kedvezmények, amelyek igénybevételének lehetőségét szintén megteremtettük. Itt van most a kis- és középvállalkozói réteg adminisztrációs terheinek csökkentése, amit szintén megteszünk. Szóval, ha visszatekintünk, és azt vesszük figyelembe, hogy mi leírjuk és nem csak a levegőbe beszélünk és a leírtakat a polgárok tőlünk számon kérhetik, akkor azt hiszem, hogy ez egy politikai stílusban és egy újfajta gondolkodásmódban nyilvánul meg nálunk.

Még egy dolog, amit konkrétan az adómódosításokra vonatkoztatva mondhatnék. Nem azt mondtuk, hogy 2000-ben lépjük meg ezeket, hanem a ciklusban tesszük meg az általunk ígért dolgokat. Tehát nem egy évről van szó, hanem egy folyamatról, ami sokkal jobb ahhoz képest, mint amikor a korábbi időszakban volt olyan, hogy egy év alatt háromhetente változtak az adójogszabályok (Keller László: Évente kétszer!), és ezáltal kiszámíthatatlanná vált a vállalkozók gazdasági környezete.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Keller képviselő úr engem is kétperces hozzászólásra invitált, amikor ilyen szavakat mondott, hogy semmi nem vált valóra, nem teljesült az adócsökkentés. (Varga Mihály közbeszól.) Azt gondolom, hogy alaposabban el kellene olvasni az adótörvényt, az előző évit is és a 2000. évre beterjesztett törvényjavaslatot is. És különösen azt a részét, ami a családi adókedvezményekről szól. Én tehát elfogadom azt, hogy önökkel ezt a vitát most már tényleg egyenként kell - hogy így mondjam - megvívni, mert lényegében az elmúlt hetekben, de mondhatnám azt is, hogy az elmúlt évben erről szólt a koncepcionális vita.

Keller úr emleget családokat, akik nem tudják igénybe venni a családi adókedvezményt. Azt javaslom önnek, hogy azokkal a családokkal is beszéljen, akik viszont igénybe tudják ezt venni, és amely családoknak ez többletforrás, és ezt vissza tudják forgatni - szakmai nyelven szólva - a gyermekükbe: a taníttatásukba, a ruházkodásukba.

Egy kétgyermekes család - ahol mindkét eltartó keres, de elég, ha csak az egyik keres - 52 800 forintot tud erre a célra fordítani. Azt gondolom, hogy ez két dolgot is teljesít: egyrészt a kormányprogramban meghatározottakat, ami a családtámogatást jelenti, másrészt pedig az adócsökkentés kérdését is.

Amit önök mondanak, hogy töröljük el a családi adókedvezmény intézményét, nem más, mint az, hogy vonjuk el azoktól az emberektől a jövedelmet, központosítsuk, akik lényegében az országot eltartják, és megtermelik a javakat, utána osszuk vissza azoknak, akik ebben nem tudnak részt venni. És kizárólag ezt az egy módszert ismerik! Ezzel mi nem tudunk egyetérteni. Mert ma már elmondtam - de valószínűleg többször is el fogom mondani -, hogy a családtámogatási rendszernek alapvetően három eleme van: a családi pótlék, a családi adókedvezmény és a szociális ellátások.

Köszönöm, letelt az időm, de majd még folytatom. (Taps a Fidesz soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Jauernik István képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

JAUERNIK ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót. Az államtitkár úr hozzászólására szeretnék visszatérni. Igaz, itt filozófiákbeli különbségről van szó. Nekem alapvetően nagyon sok gondom a kormánypártok filozófiájával nincs is. El is tudnám ezt fogadni, ha a költségvetésben a pénzügyi lehetőségek korlátlanok lennének. Nem hiszem, hogy valamikor eljutunk oda.

Elfogadom ezt a gyermektámogatási rendszert, és nem is ezt kifogásolom. Hanem azt kifogásolom, hogy mivel nincs pénz, ezért nem kapnak családi pótlékot! És ez a nagy gond! És amit Tállai úr is elmondott: nem azokat kell megkérdezni, akik kapnak, hanem azokat tessék megkérdezni, akik nem kapnak, akiknek a családi pótléka két éve nem emelkedik! (Tállai András: Családi pótlékot kapnak és szociális segélyt!) Így van: két éve nem kapnak családipótlék-emelést, ezzel ön pontosan ki tudja számítani, hogy milyen értékben csökkent annak az értéke. (Varga Mihály közbeszól. - Enyhe derültség a Fidesz padsoraiban.)

Ha lenne pénz, akkor működne ez a rendszer, amit önök mondanak. Az a probléma, hogy nincs pénz! És mivel nincs pénz, ezért nekünk más a filozófiánk. Nekünk az a filozófiánk, hogy a rendelkezésre álló összeget próbáljuk úgy elosztani, hogy ez igazságos legyen, hogy a társadalmi igazságosság elvét ne sértsük. Önök a kevés pénzből bizonyos réteget támogatnak, és ezért gondolom úgy, hogy nagyon nagy a két filozófia között a különbség. Ebben a helyzetben, ilyen költségvetési kondíciók mellett nem lehet az önök filozófiáját elfogadni.

Úgyhogy azt javaslom önöknek, hogy ilyen szemmel is gondolkodjanak, és ne csak azokat nézzék, akik az önök kedvezményezettjei, akiknek önök adnak, hanem talán azokkal is beszélgessenek, akiknek az önök jóvoltából reálértékben folyamatosan csökken az eddigi juttatásuk.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt .

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Tállai Képviselő Úr! Nem véletlen, hogy elbeszélünk egymás mellett. Azt soha nem vitattuk, hogy bizonyos társadalmi csoportok számára az önök családtámogatási rendszere többletet ad. (Tállai András: Na végre! És mennyit? - Bánki Erik tapsol.) Ezt nem vitattuk. Bizonyos csoportoknak!

Elmondtam délelőtt is azokat a számokat, melyekből világosan kiderül, hogy hol van a probléma. Elvettek 75 milliárd forintot az alkalmazotti adójóváírás megnyirbálásával, és adtak családtámogatásként 36 milliárd forintot. A többi a költségvetés bevétele, mert családi pótlékban nem adták oda ezt az összeget.

Engedje meg, képviselőtársam, hogy most ne mint képviselő, hanem mint egy polgár meséljem el azt önnek, hogy eddig az alkalmazotti jóváírást igénybe tudtam venni. Ez ebben az évben megszűnt, tehát tőlem elvettek, és mivel olyan szerencsém van, hogy még éppen van egy fiam, aki után családi pótlékot kapok, más jogcímen megkapom ugyanazt az összeget.

 

(18.30)

Most mennyivel lett jobb az én helyzetem? Mondja meg nekem, képviselőtársam! Tehát itt nem a politikai felhangokat akarja az ember behozni a vitába, hanem saját maga is érzékeli, hogy mi történt ebben az országban, és nagyon sokan vannak olyanok, akik bár gyereket nevelnek, de már nem tudják igénybe venni a családi pótlékot, és az adójóváírás megszüntetésével kivettek a zsebükből több tízezer forintot. És nekik nem adják vissza, és ők is gyermekes családok és gyermeket nevelnek. És akkor nem beszélek a pályakezdőkről, meg azokról, akik egyszerűen nem tudják még azt a gyermekkedvezményt sem igénybe venni, amit elvileg önök felmutatnak nekik, de elérhetetlen számukra!

ELNÖK: Nos, elfogytak a kétperces hozzászólások, úgyhogy most már nem kétperces hozzászólás következik. Vojnik Máriáé a szó.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Az ajánlás 161., 162., 166. és 172. pontjához szeretnék hozzászólni. Ez tartalmilag két eltérő irányt jelent. Az elsőben, a 161. ajánlási pontban a kiegészítő nyugdíjpénztárban, a kiegészítő egészségpénztárban és a kiegészítő önsegélyező pénztárban levők kedvezményének mértékére teszünk egy emelési ajánlást, míg a többi a családi kedvezményekre és az azt igénybe vevők körére vonatkozik.

Ami a 161. ajánlási pontban foglalt támogatási emelésre tett javaslatunkat illeti, azt a bizottsági vitában is és már az általános vitában is elmondtuk, hogy nincs köztünk lényeges különbség abban, hogy az öngondoskodás különféle formáit akár adókedvezményekkel is segíteni kell. A mi ajánlásunk arra vonatkozik egyfelől, hogy ugyanabban a támogatásban részesüljön a kiegészítő nyugdíjpénztár, tehát ugyanabban a kedvezményben, mint a kiegészítő egészségpénztári tagság, másfelől, hogy az önsegélyező pénztár esetében a kedvezmény mértéke legyen 30 százalék, de együttesen ezek ne a kormány által előterjesztett százezer, hanem kétszázezer forintra emelkedjenek.

Tisztában vagyunk a költségvetési korlátokkal. De tisztában vagyunk azzal is, hogy ez az a két terület, ahol az öngondoskodásra a következő években különlegesen szüksége van mindenkinek, és azt gondoljuk, hogy a nyugdíj- és egészségpénztár esetében a különbségtételre - aminek eltörlésére már a tavalyi évben is tettünk javaslatot - nincs racionális magyarázat. Erről szól ez a 161. pont.

A 162., 166. és 172. pontban képviselőtársaim a korábbi, szinte már órák óta tartó vitában ezt az ajánlást több szempontból vitatták. Én azt kérem, hogy legyen még annyi türelmük, hogy bemutathassam, hogyan érinti az adókedvezmény mértékének megcélzott 30 százalékos emelése Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a keresőket, illetve a családokat.

Az általam használt adatok hivatalos KSH-adatok, akár az alkalmazottakra, akár a családokra, akár a foglalkozási körökre, akár a gyerekekre vonatkoznak. Tartózkodni fogok minden pártpolitikai szempontú megjegyzéstől, és azt várom a hozzászólásomtól, hogy megfontolják, valóban érdemes-e egy ilyen nagy térséget - és ebben a tekintetben Szabolcs-Szatmár-Bereg megye az országnak csak egy, de nem egyetlen térsége -, ahol ezek a kedvezmények azáltal érintik hátrányosan az ott élőket, hogy nem részesülhetnek a kedvezményben. Az általam felhozott statisztikai adatok frissek, már az 1999. évi első félévére vonatkoznak, ilyen értelemben tehát jól kalkulálhatók belőle a következő évi adókedvezmény-mértékek igénybevételének lehetőségei.

Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében az alkalmazásban állók száma durván 90 ezer, ebből közel 54 ezer fizikai dolgozó és 35 678 a szellemi dolgozó. 1999-ben a fizikai dolgozó alkalmazottak bruttó keresete 39 774 forint. Ha ismerjük a népességi adatokat, a családok nagyságát, a keresők számát, akkor nem kell pártpolitikusnak lenni, különösebben tán még számszaki szakembernek sem ahhoz, hogy ki tudjuk számolni, már az eredeti kedvezményekkel sem tudtak élni ezek a családok túlnyomó többségükben, a megemelt 30 százalékos kedvezmény pedig őket teljes mértékben elhagyja. A szellemi foglalkozású alkalmazottak közül azoknak, akik pályakezdők, azoknak, akik az életüket kezdik - és természetesen a reprodukció szempontjából ez a legértékesebb kor -, a keresetük alig éri el az 50 ezer forintot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem tudom, milyen adatokat kellene még hozni ahhoz, hogy eléggé meggyőzőek legyenek legalább abból a szempontból, hogy kérdésessé tegyem, hogy valóban ilyen mértékben kell-e haladni a kedvezmények mértékének emelésében, valóban nem számít, hogy kik esnek ki ezekből a kedvezményekből. És ami az ezzel összefüggésben levő családi pótlékot illeti - amelyre képviselőtársaim itt már sokan hivatkoztak -, azt mondják, hogy ez a családi adókedvezmény öngondoskodásra ösztönöz, a keresetekkel arányos és természetesen ezáltal mindenki törekedni fog arra, hogy többet keressen.

Ebben a megyében, ahol nagyon meg kell becsülni a munkahelyek számát, nem a személyes törekvések a korlátai annak, hogy az alkalmazottak, az ott dolgozók, az ott élők többet keressenek; a mezőgazdaságból élők, a szolgáltatásból élők, a kereskedelemből élők keresetei átlagosan ilyen alacsonyak. A törekvés itt nem elég. De ha már azt mondjuk, hogy nem helyes dolog, hogy az állami újraelosztásból kell kedvezményekhez juttatni - de hát ugye a szegényeknek ez járjon -, akkor nem találnak-e egy kis ellentmondást a családi pótlék jövedelemkorlátjának eltörlésében, hiszen ez a redisztribúció kedvezményes helyzetbe juttatta azokat is, akiknek erre igazából különösebb szükségük nem volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt mondta Tállai képviselő úr, hogy úgy látszik, egyenként kell itt a patkó másik oldalán ülőket győzködni, vagy megküzdeni velük. Én arra kérem a képviselő urat, hogy hozza elő a maga adatait, küzdjünk meg ebben, győzzön meg engem, de hallgasson is meg engem, mert azt gondolom, hogy ezek nem egyszerűen teoretikus számok, ezek valóságos számok, egy adott, nagyon nagy válsággal küzdő, a munkanélküliség által sújtott, egyébként sok gyereket nevelő családos térségben.

És akkor a másik kérdés, hogy ki jut hozzá a családi adókedvezményhez. Fel kell idéznem az általános vitát, amikor Szabó Sándorné képviselőtársam előhozta az APEH 27/1997. iránymutatását, amely nem adja meg az élettársi kapcsolatban élőknek azt a lehetőséget, hogy a családi adókedvezményt megosszák egymás között.

 

(18.40)

Horváth Zsolt képviselőtársam nem is hitt a fülének, amikor Szabóné képviselő asszony átvitte az APEH állásfoglalását - a jegyzőkönyvből ellenőrizhető -, és a képviselő úr azt mondta, hogy ezeket elméletileg egy tollvonással el is törölhetjük, és úrrá lehet lenni rajtuk. Úgy gondoltuk, hogy azért az nem baj, ha egy módosító indítványban ezt kérjük megerősíteni.

Nehéz szívvel jelentem képviselőtársaimnak és mindenkinek, akit még ez a vita érdekel, hogy a bizottsági vitában azok a képviselőtársaim, akik még az általános vitában ezt mint egy megoldandó problémát valóban számon tartották, most úgy gondolták, hogy nem szükséges azt a módosító indítvány benyújtásakor támogatni. Így marad az az állapot, hogy az élettársak továbbra sem tudják megosztani a kedvezményt, ha az egyikőjük ezt nem tudja igénybe venni. Ezért mégis csak arra kényszerülök, hogy ebben az ügyben újra előhozzam a magam érveit, és természetesen újra csak a statisztikákra fogok hivatkozni: egyfelől a számra, másfelől a trendre, harmadsorban pedig arra, hogy valóban csak egy népességcsoportot, egy iskolázottsági csoportot érint-e ez a dolog vagy általában a magyar társadalomra is jellemző lesz az a világtendencia, amit a házasságon kívüli születések és az élettársi kapcsolatok kérdésében a világban megtapasztalunk.

A vizsgálatokra hivatkozva szeretném elmondani, hogy 1995-ben az összes születések több, mint egyötöde házasságon kívül és túlnyomó részt élettársi kapcsolatban élők között történt, de 1997-ben ez a szám már egynegyed, két év alatt 5 százalékkal nőtt. Magyarországon ez még viszonylag alacsonynak mondható, csak a trend érdekes ebből a szempontból, ha önök azt mondják, hogy kevés ez a minden negyedik gyerek, aki ilyen a kapcsolatban születik és nevelkedik.

Megvizsgálták azt is, hogy vajon hozzákötődik-e az iskolázottsághoz, hogy valaki vállalkozik-e házasságon kívül élettársi kapcsolatban gyermekekre. Azt találjuk a statisztikákban, hogy noha ez a különbözőség valóban létezik, de trendjét tekintve az alacsony és a legmagasabb iskolázottságúak között ez kiegyenlítődni látszik. Ennek természetesen több oka is lehet. Oka lehet az, hogy a nők a maguk gazdasági, iskolázottsági pozíciójuk között könnyebben vállalkoznak a gyermekvállalásra, de az is lehet, hogy más egyéb gazdasági szempontjaik is vannak. A vizsgálatok azt igazolták, hogy a házasságon kívüli gyermekvállalás már nem egy szűk társadalmi csoport vagy réteg sajátja, hanem gyakorlatilag valamennyi rétegben elfogadottá válik. Ezért miközben sajnálkozom azon, hogy ezt az érvet nem sikerült eléggé világossá tenni, hogy elfogadható legyen kormánypárti képviselőink számára, fenntartjuk ezt a javaslatunkat, és reméljük, hogy a vita után a szavazáskor mégis csak sikerült bebizonyítani, hogy meggyőztük önöket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én végighallgattam ezt a vitát, benne az érdemi érveket is és a néhol nem igazán jó ízű megjegyzéseket, de azt gondolom, hogy minden családnak meg kell találni a helyét, mindenki rászorul a támogatásra, és ahol gyereket vállalnak pályakezdőként, kiskeresetűekként, és az öngondoskodás még nem elégséges ahhoz, hogy a gyermek vállalására tartósan vállalkozhassanak, ott azért a társadalmi segítségnek is jelen kell lenne. Ha nem sietünk az egyik csoportnak a kedvezmények kibővítésével, akkor a valóban rászorultaknak talán megtaláljuk a forrásokat, amelyekkel megsegíthetjük őket.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én magam is ebben a vitaszakaszban néhány módosító indítványról szeretnék szólni, részben a sajátjainkról, amelyeket Béki Gabriellával közösen nyújtottunk be, részben pedig másokéhoz is szeretnék észrevételt fűzni.

Kezdem a sajátunkkal, amely a 162. pontban szerepel, és amelyben ismét ehhez a több, mint egy éve folyó vitához kapcsolódunk. Meglepett engem, amikor az államtitkár úr az imént azt mondta, hogy akkor nyújtsanak be javaslatot, ha meg akarják szüntetni az adókedvezményt. Ugyanúgy, mint a szocialisták, mi is benyújtottunk ilyen javaslatot, egy évvel ezelőtt is benyújtottunk ilyen javaslatot, ez szerepel a 162. pontban, de hozzá kell tennem, hogy a 187. pontban benyújtottuk azt a javaslatot is, hogy a családi pótlék, illetve - most átkeresztelték - a nevelési ellátás nőjön meg ugyanazzal az összeggel, ami jelenleg az önök által kialakított személyi jövedelemadó-rendszerben a családi kedvezmény.

Arra, hogy ez miért nem jó, erre őszintén szólva igazán meggyőző érvet még nem hallottam. Az érvük az - ezt ma is hallottuk itt -, hogy azokat támogatjuk, akik az országot a válluk hordozzák. Igaz? Ez a felfogás számunkra azért nem elfogadható, mert minden modern társadalomban vannak olyanok, akiknek van rendszeres jövedelmük, és vannak olyanok, akiknek nincs. És ez az esetek nagyon nagy többségében nem önkéntes választás kérdése, 100-150 évvel ezelőtt még azt gondolták a társadalmak elitjei, hogy ezt ki-ki maga dönti el, hogy munkanélküli vagy kereső, vagy rokkantnyugdíjas, vagy kereső. De aztán fejlődött valamilyen értelemben a civilizált emberiségnek a világról alkotott képe, és rájöttek arra, hogy egy modern piacgazdaságban saját szándékuk ellenére is kerülnek milliók, és egy olyan kis országban, mint Magyarország százezrek olyan helyzetbe, hogy nincs akkora adóköteles jövedelmük, hogy az adóból ezt a családi kedvezményt le tudnák vonni.

Ez a legalább 50 éves ismerete a civilizált országok gondolkodó embereinek az, ami minket arra késztet, hogy azt a megoldást, amit önök behoztak, nem helyeseljük, és alternatívaként ismételten javasoljuk, hogy az adókedvezmény helyett ugyanazt a pénzt a családi pótlék vagy a mai naptól érvényes új megnevezés szerint a nevelési ellátás növelésére fordítsuk.

Miután ezt a vitát már sokszor végigvittük bizottságban is, ezt az érvelést nem folytatom, csak emlékeztetem önöket arra, hogy a 162. pontban Béki Gabriellával közösen benyújtott javaslatunk, amely megegyezik a szocialista képviselők javaslatával is, erre irányul. Hozzáteszem azt, hogy a 187. pontban benyújtottuk a nevelési ellátás emelésére vonatkozó javaslatunkat is.

 

(18.50)

 

Azt is elmondtam már egy évvel ezelőtt ebben a vitában, hogy ha a fideszes képviselőtársaink valamilyen, mondhatnám, presztízs okból, ideológiai okból ragaszkodnak ahhoz, hogy önök előbb ne megadóztassák azt a családos polgárt, majd utána visszaadják nekik családi pótlékban ezt a pénzt, hanem a rendszeres adóköteles jövedelemmel rendelkező, jól szituált háztartások esetében adókedvezményként adják oda neki, mi ezt megértjük, tudomásul vesszük. Csak egy kérésünk van: azoknak a családoknak, ahol nincs ekkora adóköteles jövedelem, de ugyanolyan derék magyar gyerekeket nevelnek, mint amazok a családok, adják oda azt, amit mi a kapcsolódó módosító javaslatunkban kiegészítő nevelési ellátásnak nevezünk.

Mint látják, tanulékonyak vagyunk. Egy évvel ezelőtt ezt még kiegészítő családi pótléknak hívtuk, de miután önök most átkeresztelték a családi pótlékot nevelési ellátássá, hogy iskoláztatási támogatás lehessen a tanköteles gyerekek esetében - hogy ez milyen problémákat okoz, az éppen a mai nappal válik világossá -. Szóval, rendben van, nevezzük így, kiegészítő nevelési ellátásnak, és akkor csak azt kérem, hogy legalább azt a kapcsolódó módosító indítványunkat szavazzák meg majd három hét múlva, amikor a módosító indítványokról szavazunk, amelynek az a címe, hogy kiegészítő nevelési ellátás.

Hadd emlékeztessem önöket arra, hogy mi ezt a javaslatot már egy évvel ezelőtt megtettük, akkor önök leszavazták. Azóta már tudjuk azt, amit akkor még csak sejtettünk, hogy a családok mekkora része, a gyermekeket vállalók mekkora része marad ki a családi adókedvezményből, és hogy éppen ez késztette Surján László képviselő urat idén júniusban arra, hogy itt, a parlamentben elismerje, hogy bizony szükség van arra, amit mi kiegészítő családi pótlékként javasoltunk egy évvel ezelőtt arra szükség van. Surján László képviselő úr akkor azt ígérte, hogy majd az őszi adó- és költségvetési vitában a kormánytöbbség is újra megfontolja, hogy nem lehetne-e ezt bevezetni. A kisgazda képviselőtársaink is jóindulatúan nyilatkoztak erről az elképzelésről a júniusi vitában. Nos, most az itt az idő, hogy színt valljanak a kormánypárti képviselőtársaink, vajon azt a Csengey Dénes-féle sokat idézett jelszót, hogy "Európába, de mindahányan!", vajon a gyerekekre és a gyerekeket vállaló szülőkre is érvényesnek tekintik-e tíz évvel azután, hogy Csengey Dénes ezt a híres megfogalmazást alkalmazta. Majd kiderül.

Van aztán még egy kapcsolódó módosító indítványunk ehhez a családi adókedvezményhez. Itt az elmúlt másfél órában szocialista és fideszes képviselőtársaink hosszasan beszéltek arról, hogy hol is legyen - és milyen technikával - az adójóváírás felső határa, mármint az adójóváírás igénybevételének a jövedelemhatára. Érdekes dolog, az adójóváírás egy adókedvezmény, és egy ilyen adókedvezménynél önök indokoltnak tartanak egyfajta jövedelemhatárt. Igaz?

Hogy megharagudtak ránk, amikor mi bizonyos juttatásoknál jövedelemhatárt vezettünk be négy évvel ezelőtt! Emlékeznek még? Nos, én nem vitatom, hogy lehet indokoltsága az adójóváírásnál ennek a jövedelemhatárnak, bár kétségtelen, hogy ennek a tavalyi bevezetése - mint arról ma itt szó esett - számos magyar háztartásnak jelentős jövedelemkiesést jelentett. Ilyen nagy számú háztartásnak mi most nem javaslunk jövedelemkiesést.

Néhány háztartásnak azonban igen. Mi azt gondoljuk, hogy ha önöknek igazuk van abban - ezt ma itt hallottuk a fideszes képviselőktől, ha jól emlékszem, Horváth Zsolt mondta -, hogy az adójóváírást, ami arra szolgál, hogy bizonyos terheket a munkavállaló keresők nem tudnak leírni az adóból, míg a vállalkozók igen, ezt kompenzálja az adójóváírás. Ugye? Hozzátették azt, hogy ez csak egy bizonyos jövedelemszintig indokolt, ha jól emlékszem arra, amit önök hallottak.

Nos, tisztelt képviselőtársam, én azt gondolom, hogy akkor a családi adókedvezménynél is nyugodtan elmondhatjuk azt, hogy egy bizonyos jövedelemszintig indokolt, mert a gyermekvállalás támogatására - legalábbis a mi megítélésünk szerint - nagyon nagy szükség van minden olyan család esetében, ahol a gyermekvállalás terheinek a vállalása az adott család életszínvonalának esésével jár. Na de vannak olyan családok Magyarországon, akiknek az életszínvonalában - hogy úgy mondjam -, az adott jövedelemszintjük mellett bőven belefér még egy, vagy még két gyerek vállalása anélkül, hogy ez a család életszínvonalát érzékelhetően érintené.

Mi ezt próbáltuk megközelíteni annak idején, amikor azt mondtuk, hogy egy bizonyos jövedelemszint mellett ne legyen családi pótlék és gyes. Önök ezt élesen támadták, és arra is hivatkoztak, hogy ez egy olyan alacsony jövedelemszint volt, amely mellett bizony olyan családok is belekerültek abba a 10 százalékba, vagy nem egészen 10 százalékba, akiknél ez érzékelhető tehernövekedést jelentett. Nem vitatom, hogy ebben volt igazság, bár kétségtelenül a legfelső 10 százalékról van szó.

Most azonban a következőt javaslom - különösen egy olyan párt esetében, amelynek a képviselőcsoportjában elég jelentős azoknak a részaránya, akik pont két-három gyerekes családok, akik éppen ebben a korban vannak, ahol a gyerekek még családi pótlékra jogosultak, tehát óhatatlanul az a látszat keletkezik a társadalomban, hogy amikor önök ezeket a gyermekkedvezményeket mindenféle felső jövedelemhatár nélkül vezetik be, akkor önmaguk számára vezetik be. Szóval én azt javaslom, hogy fogadják el azt a kapcsolódó módosító javaslatunkat, amely azt mondaná ki, hogy a családi adókedvezmény nem vehető igénybe azoknál a családoknál, ahol valakinek 3 millió forint fölött van a keresete, az összevont adóalapja, illetve ahol együtt, egy háztartásban él a két szülő a gyerekkel, ott a két szülő együttes összevont adóalapja a 4 millió forintot meghaladja. Hadd emlékeztessek arra, hogy önökben is felmerült, amikor eltörölték a jövedelemkorlátot, hogy lehetővé teszik, legalábbis meghirdetik azt, hogy a legmagasabb jövedelműek maguk mondjanak le ezekről a családi juttatásokról, aztán erről megfeledkeztek. Rendben van, elfelejtették. Mi ezt javasoljuk.

Oszlassák el azt a tévhitet, hogy itt éppen a legmagasabb jövedelmű, de fiatal és éppen gyereket nevelő réteg támogatásáról, ennek a jellegzetesen fideszes rétegnek a támogatásáról van szó, és legalább azok a nagy jövedelmű vállalkozók, nagy jövedelmű, magas állású állami tisztviselők ne vegyék igénybe a törvény szerint ezt a családi adókedvezményt. Ettől még a családi pótlék megmarad, igaz, hogy számukra is évről évre romlik a reálértéke, de nekik ez nem probléma, hiszen az ő jövedelmükben a családi pótlék egészen marginális összeg, és ez a családi adókedvezmény is egy 3 millió forint fölötti jövedelemnél igazán elhanyagolható összeg. Nyugodtan lemondhatnak róla. Kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt a kapcsolódó módosító indítványunkat is támogassák!

Végül szeretnék megjegyzést fűzni néhány további módosító javaslathoz is. Mindenekelőtt szeretném a figyelmükbe ajánlani a 161. pontban Mécs Imre képviselő úrnak egy igen fontos módosító javaslatát. Ő ugyanis azt javasolja, hogy ahelyett a szöveg helyett, hogy "egy és kettő eltartott esetében havi 2200 forint", a magyar nyelv szabályainak megfelelően azt írjuk, hogy "egy és két eltartott esetében havi 2200 forint". A mi nyelvünk egy csodálatos nyelv, ahol a "két" és "kettő" számnévnek két alakja létezik. Az egyik alak akkor, amikor a számnév után közvetlenül következik egy főnév vagy melléknév, tehát egy szerkezet.

 

(19.00)

Ebben az esetben a magyar nyelv szabályai szerint a "két" változatot kell alkalmazni. Amikor egy felszólalás van, hogy egy, kettő, három négy, akkor a "kettőt" kell alkalmazni. Tudom, hogy az elmúlt években elterjedt az a hibás nyelvhasználat, hogy a "két" helyett önök közül számosan "kettőt" mondanak, hangsúlyt akarnak ezzel adni a számnak. Én mégis azt mondom, térjünk vissza - tudom, egy fiatal konzervatív párt esetében ez nem mindig hatékony érv - a hagyományos magyar nyelvhasználathoz, és kérem, fogadják el ezt az álláspontot. Vegyék tekintetbe, hogy a bizottságok közül legalább az oktatási bizottság támogatja Mécs Imrének ezt a javaslatát. Igaz, hogy a többi bizottságban nem, sőt, van, ahol még egyharmadot sem kapott. Nyilván gépiesen követték a kormánypárti képviselők a kormány álláspontját. Őszintén szólva, államtitkár úr, nagyon bízom benne, hogy ez bekerül a kormány által támogatott csomagba is. Kérem, esetleg konzultáljon a Pénzügyminisztérium a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumával, hiszen a számnévnek ez a kétféle - kétféle és nem kettőféle - használata része a magyar nemzeti kulturális örökségnek.

Ezek után én is röviden szeretnék szólni két, azt mondanám idegen módosító javaslatról, visszatérve a 145. ponthoz és a 146. ponthoz. Kezdem a 146. ponttal, a szocialista képviselők adótáblára vonatkozó javaslatával. Csak nagyon röviden szeretném hangsúlyozni, hogy a szabaddemokraták támogatni fogják ezt a módosító indítványt. Egyszerűen azért fogják támogatni, mert mint ezt elmondtuk az általános vitában is és a mai vita első szakaszában, amikor az első módosító javaslatról volt szó, nekünk az az álláspontunk, hogy a személyi jövedelemadó-terhet, méghozzá a mindenkire érvényes, a gyerekkedvezmény nélküli számított terhet nem helyes növelni, sőt, indokolt lenne csökkenteni. A magyar gazdaság ma ugyanis olyan helyzetben van, amikor van lehetőség. Nem mindig volt ilyen helyzetben, sőt, nem is vagyok benne biztos, hogy sokáig ilyen helyzetben lesz, ha a dolgok így mennek tovább, de ma még olyan helyzetben van a magyar gazdaság, úgy növekszik a gazdaság teljesítménye, úgy alakult a gazdaság versenyképessége, hogy megvan a lehetőség a személyi jövedelemadó-teher csökkentésére. Ha pedig megvan, akkor helyes élni ezzel a lehetőséggel, különösen egy olyan pártnak, amelyik adócsökkentést ígért a választások előtt.

Azt is hozzáteszem, hogy mi ennél messzebb szeretnénk menni, és a mai vita kezdetén tárgyalt módosító javaslatunkban olyan adótábla-csúsztatást tartottunk indokoltnak, ahol az inflációnál gyorsabban csúsztatjuk az adótáblát, tehát a reálértéken számított adóteher csökken is. De minimumnak tekintjük azt, amit a szocialisták javasolnak, hogy az infláció mértékével csúsztassuk az adótáblát. Mielőtt valamelyikünk két percben azt mondaná, ezt miért nem öt évvel ezelőtt mondtuk, amikor kormányon voltunk, szeretném hangsúlyozni, hogy akkor nem volt olyan helyzetben a magyar gazdaság, hogy a személyi jövedelemadó-terhet csökkenteni lehetne, mert a magyar gazdaság nagyon súlyos válsággal küzdött. Mindezt a miniszterelnök úrtól több ízben hallottuk a választások óta, kedves Tállai képviselő úr. A magyar gazdaság helyzete most stabil, nem én mondom, Orbán Viktor miniszterelnök úr mondja. Orbán Viktor nem azt mondta 1994-ben, amikor az előző kormány megalakult, hogy a magyar gazdaság helyzete stabil, hanem azt mondta, az MDF-kormány súlyos helyzetbe hozta a magyar gazdaságot. Tessék elővenni Orbán Viktor összes műveinek megfelelő kötetét. (Derültség.) Tehát ezért mondom azt, hogy én tiszta lelkiismerettel mondom, hogy most itt az ideje az adótábla-csúsztatásnak. És ezért támogatjuk a 146. pontot.

Amit viszont nem támogatunk, az a 145. pont, Font képviselő úr, illetve a Magyar Demokrata Fórum javaslata. Több okból sem támogatjuk. Egyrészt azért nem támogatjuk, mert nagyon rossz üzenetnek tartanánk ebben az országban az ilyen módon nyilvánvalóvá tett adóemelést. Őszintén szólva a nem nyilvánvaló, hanem bújtatott adóemelést sem tartjuk jónak, amit ugyanis a Fidesz csinál. Igaz, ismerjük el, az MDF legalább őszinte, ő megmondja, hogy az adók emelésére tesz javaslatot, és emberileg én ezt becsülöm, de nem tartom helyesnek. De a kiváltképp fontos oka annak, hogy nem támogatjuk ezt a javaslatot, az az, amivel az MDF egyébként korrekt módon indokolja ezt a javaslatot. Mert mit mond az MDF? Azt mondja az MDF, hogy olyan további igények vannak a költségvetési kiadások terén, elsősorban - ha jól emlékszem - az egészségügyi, a gyermekkiadásokra, a gyermektámogatásokra gondol, hogy azok fedezetéhez további adóbevételekre van szükség.

A mi filozófiánk ebben más. Mi azt gondoljuk, hogy nem a költségvetési bevételekkel kell utánamenni az állam ellenállhatatlan költekezési vágyának, hanem az állam költekezési vágyát kell hozzászűkíteni azokhoz a bevételekhez, amelyekre az állam egy még elviselhető adóztatás során szert tesz. És ez egy más gondolkodásmód. Ha azt gondolja az MDF, hogy többet kell költeni az egészségügyre és a szociális kiadásokra, akkor tessék megkeresni, hogy a költségvetési kiadások más területén honnan lehet hozzá elvenni. Igaz, hogy amíg az MDF ellenzékben volt, addig ezt a kérdést nem tette fel magának, nyugodtan az összes kiadásbővítési módosító javaslatuk megtette ezt itt a parlamentben, az előző ciklusban. De hál' istennek, az MDF most ismét kormányon van, tehát szembe kell néznie azzal a problémával, hogy csak azt lehet elköltenie egy államnak, amit valakitől elveszünk.

Tehát én azt gondolom, a kiadást korlátozni, és nem az adóelvonásokat bővíteni. Úgyhogy ezek azok a megfontolások, amelyek miatt a Szabad Demokraták Szövetsége a 145. pontban szereplő módosító javaslatot nem támogatja, és amennyiben a kormány ellenáll ennek a 145. pontban lévő javaslatnak, akkor a szabaddemokraták a kormányt ebben a kérdésben teljes mellszélességgel támogatni fogják. Köszönöm szépen. ((Taps az ellenzék soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Tállai András képviselő úrnak, Fidesz-Magyar Polgári Párt.

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vojnik képviselő asszony hozzászólására szeretnék még reagálni visszamenőleg, ha kapok lehetőséget.

Teljes mértékben együttérzek a képviselő asszonnyal és azokkal, akik Szabolcs megyében élnek, és alacsony jövedelmük van. Tisztában vagyok vele, hogy az országban vannak olyan régiók, ahol sajnos, ezzel a problémával meg kell küzdeni. Én borsodi képviselő vagyok, tehát jól ismerem ezt a gondot és problémát.

Ugyanakkor szeretném felhívni a képviselő asszony figyelmét, hogy a két beadott módosító javaslata egyáltalán nincs összefüggésben, sőt, ellentmondásban van azzal, amikor azt fejtegeti, hogy a megyéjében milyen alacsonyak a jövedelmek. Tudniillik ön a 161. számú módosító javaslatában azt javasolja, hogy a kiegészítő nyugdíjpénztáraknál és az egészségpénztáraknál 50 százalékos mértékű legyen az adókedvezmény összege. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy ön nagyobb adókedvezményt javasol, mint most a jelenlegi legfelsőbb adókulcs, ami 40 százalék.

Azon túl, hogy ha nyilván ilyen jól ismeri a megyékben élők jövedelmi helyzetét, tudnia kell, hogy 200 ezer forint adó ezekhez a jövedelmekhez nem párosul, mint amit ön elmondott. Tehát egyszerűen nem értem, hogy míg az egyik esetben arról beszél, milyen alacsonyak a jövedelmek, a másik esetben pedig azt mondja, minél magasabb adókedvezményt lehessen igénybe venni. Tehát nincs összefüggés a kettő között.

A következő módosító javaslata pedig a családi adókedvezmény eltörlésére vonatkozik. Azt úgy hozta összefüggésbe, hogy a megyében élők közül csak kevesen tudják igénybe venni. Szeretném felhívni a figyelmét, hogy a jelenleg hatályos szabályok szerint 35 ezer forint bruttó jövedelemnél igénybe vehető két gyermekre a családi adókedvezmény, számolja ki, képviselő asszony. Valljuk be őszintén, ma egy kezdő pedagógus bére körülbelül ennyi. Nagyon kevés az a kezdő pedagógus, aki mondjuk egyedül neveli a két gyermekét. Tehát már egy kezdő pedagógus is igénybe tudja venni, de sajnos, tovább nem tudom folytatni. Köszönöm szépen.

 

(19.10)

ELNÖK: Ugyancsak kétperces hozzászólásra megadom a szót Vojnik Mária képviselő asszonynak.

DR. VOJNIK MÁRIA (MSZP): Köszönöm szépen. Képviselő Úr! Két teljesen különböző dologról beszélünk, ami az egészségbiztosítási önkéntes biztosítás és a nyugdíj-kiegészítő biztosítás azonos adókedvezményét és mértékét illeti. Ez céljában és mértékében is különbözik, és teljesen más, ami a családi adókedvezmények mértékét érinti, ugyancsak céljában és mértékében.

Ami pedig a jövedelmeket és az igénybe vevőket érinti, a képviselő úrnak ugyanúgy rendelkezésére áll a saját régiójában elkészített - ha valóban úgy gondolja, hogy ebben közösek lehetnek a gondjaink -, a régiójában az alkalmazottak száma, jövedelmi helyzete, a családi kedvezmények.

És még egyetlenegy mondatot engedjen meg nekem. Önök újra és újra elmondják ezt az öngondoskodást. Akik ezeket a kedvezményeket mondjuk az alkalmazottak körében nem tudják érvényesíteni, a szociális ágazatban, egészségügyben dolgozó fizikai dolgozók, próbáljuk meg elgondolni, hogy elkezdenek magukról öngondoskodni és pályaelhagyók lesznek, vajon mi lesz akkor ezzel a szektorral. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Megadom a szót - nem kétperces hozzászólás keretében - Font Sándor képviselő úrnak, Magyar Demokrata Fórum.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon örülök, hogy többször próbáltak már idézni és hivatkoztak az általunk és általam benyújtott módosító indítványra. Ennek azért nagyon örülök, mert így legalább részben tudomást szereznek arról, a jegyzőkönyvvel, akár a rádióhallgatók, hogy miről is szól, de csak részben, mert azt az oldalát emelték ki, hogy ezzel adónövekedést akar a Magyar Demokrata Fórum létrehozni.

Akkor most konkretizálnám. A Magyar Demokrata Fórum a személyi jövedelemadó-táblához egy olyan módosító indítványt nyújtott be, amelyet változatlanul reálisnak tart, hogy legyen egy 50 százalékos új sáv, amelyben az 5 millió forint feletti jövedelmek lennének megadóztatva 50 százalékkal. Ez az indítványunk pontos, teljes tartalma. Az más dolog, hogy természetesen nem ez generálódott gondolatként először bennünk, hogy létre kell hozni egy 50 százalékos adósávot, és egy 5 millió forint feletti jövedelemre hasson, hanem valóban az, amit Bauer képviselő úr mondott, hogy várhatóan vannak a Magyar Demokrata Fórumnak megalakulása óta olyan célterületei, amelyeket szeretne az átlagosnál még jobb helyzetbe hozni, azaz még több pénzt juttatni nekik. És ilyen célterületünk a családok további támogatása, az egészségügy helyzetének a javítása; de reménykedünk abban, hogy a tudományos közélet számára, a kutatások számára, és netán az önkormányzatoknak a nagyberuházások számára, amelyet állami támogatással kell segíteni, oda is jutna valamelyest ezekből a pénzekből.

Miután ezek az igények mint prioritás felmerültek bennünk, innen jött vissza az a gondolat, hogy mivel az adótörvények megelőzik a költségvetési törvényeket, most kell megmutatnunk, hogy honnan szeretnénk erre forrást biztosítani. Mi becsületesen tartjuk azt a mérlegelvet, hogy ahova valamennyi összeget ki szeretnénk adni, megmutatjuk a mérleg másik oldalában, hogy honnan szeretnénk ezt az összeget előteremteni. És ebben felvállaljuk azt, hogy igenis elképzelhetőnek tartjuk, hogy 50 százalékos adókulcs hasson az évi 5 millió forint feletti jövedelemmel rendelkezők részére. Mert úgy gondoljuk, hogy az ezzel az összeggel rendelkezők tábora nem a mindennapi megélhetési gondokkal küzd, az esetleges pótlólagos elvonás nem a mindennapi megélhetéstől lesz elvonva, hanem várhatólag vagy tőkefelhalmozástól vagy luxuskiadásoktól lesz valamelyest visszavonva.

Megjegyzem, Magyarországon nem is olyan régen volt már 48 százalékos adókulcs; megjegyzem, jelenleg a skandináv államokban is van közel hasonló nagyságrendű adókulcs. Természetesen azt a törvénybe nem tudtuk belefoglalni, hogy átmeneti jelleggel gondoljuk az 50 százalékos adókulcs fenntartását az 5 millió forint feletti jövedelmekre, de minden bizonnyal a szándékunk ez, hiszen a jelen pillanat diktálja azt, hogy nincs elég pénz mindenhova, ahova bizony nagyon szeretnénk. Bízunk benne, hogy nem fog minden évben előállni egy újabb Postabank, egy újabb CW Bank, egy újabb katasztrófa, amellyel szemben tehetetlenek voltunk, egy koszovói helyzet, és az orosz válság, megfűszerezve ezt még a gázközművek privatizált részével, amelynek majd még a költségrészét ez a kormány fogja, úgy néz ki, pótlólagosan viselni. Tehát azt gondoljuk, hogy amíg ilyen véletlenszerű, de nagy költségi kiadással járó helyzetek előfordultak, azt érzékelni kell a mindenkori kormánynak, hogy erre választ tudjon adni.

Ha egy picit mélyebben megvizsgáljuk a személyi jövedelemadót fizetők szerkezetét, abból kiderül, hogy ma a személyi jövedelemadót fizetők közül 1 százalékot érintene az 5 millió forint feletti elvonás. Azaz az összes fizetőképes lakos közül - személyi jövedelemadóról beszélek - alig valamivel több mint egy százaléknyi - közel 70 ezer emberről van szó - az, aki rendelkezik ekkora jövedelemmel. Ezért még azt sem mondhatjuk, hogy társadalmi, nagy feszültségű problémát gerjesztenénk, sőt, itt pontosan érvényesül az SZDSZ és MSZP által régen és mindig hangoztatott elv, hogy ne sújtsuk a kis- és középkeresetűeket, ne sújtsuk a nagycsaládosokat, ne sújtsuk a bérből és fizetésből élő kezdő alkalmazottakat, hanem azokat, akiktől, ahonnan elvehető. Hát, én akkor nem tudom, hogy ennél hitelesebben milyen réteget lehetne megnevezni, kik azok, akik ezt a terhet elviselik; és pontosan megegyezik az SZDSZ, MSZP kérése a miáltalunk benyújtott indítvánnyal.

Ettől kezdve nem értem, hogy miért van ez a nagy tiltakozás ez ellen, mert én azt gondoltam, hogy mindenben teljesítjük az ellenzék kérését. Egyben valóban nem, erre Bauer Tamás hívta fel a figyelmet: a pótlólagos forrás bevonását tekintve, azt mondja, tegyük rendbe az államháztartást, tegyük rendbe a közkiadásokat, ami onnan pénz felszabadul, azt tegyük oda, ahova mi gondoljuk. Én már a délelőtti vita folyamán pedzettem, hogy erre történtek lépések. A Belügyminisztérium egy tipikus példa volt, amikor azt mondták, pótlólagos bérnövekedés akkor van, ha az alkalmazotti állomány ennyivel és ennyivel fog csökkenni.

Na most, kérem szépen, mi történt? Óriási szakszervezeti ellenállás, népharag gerjedt azonnal, pedig lehet, hogy csak tényleg a Bauer elvtárs..., a Bauer Tamás által kért (Közbeszólás: Elvtárs?!) - valaki biztos félreértette azt, amit gondoltam -, a Bauer Tamás által kért rendcsinálást, esetlegesen felesleges kiadásokat, túlköltekezéseket kezdte volna valaki végre gyakorlatiasan megoldani. Mi történik, ha ezt széles körben, egyszerre kezdi el a kormány? Természetesen ez már politikai kérdés, olyan politikai kérdés, amellyel a szakszervezettel együtt fellépve - az MSZP padsoraiban a vezetői most is ott ülnek - természetesen azonnal riadót fúj, és mindenféle közembert elnyomó kijelentésekkel támadná a jelenlegi kormányt.

Tehát ez a kérdés nagyon messzire vezet, amit Bauer Tamás itt említett, erre természetesen vannak elképzelések, de azt is, azt hiszem, pontosan érzékeli a kormány, hogy erre mi a válasz. Sőt, már majdnem azt gyanítom, azt várja már az ellenzék, hogy na, csak egyszer kezdődjenek el ezek az államháztartási reformlépések, ezeknek a feleslegesnek tűnő kiadásoknak a megszüntetései, na, akkor jövünk majd ki, és bebizonyítjuk, hogy milyen gonosz ez a kormány, itt az egyszerű közember, a közalkalmazott, köztisztviselő ellen ható lépéseket akar megtenni, ne engedjük, mi leszünk a védőszentjei ezeknek az embereknek. Ehhez képest, állítom, hogy a mi módosító indítványunk, amely több vitát váltott itt ki, sokkal korrektebb, egyértelműbb, és nem sértő, állítom, hogy nem sértő.

(19.20)

416 666 forint havi jövedelem esetén érünk el bruttó 5 millió forint éves jövedelmet. Ez azt jelenti, hogy aki mondjuk 420 forint havi fizetéssel rendelkezik - ez már nem egy kis fizetés -, annak a 416 ezer forint felett lévő rész 50 százalékát fogják elvonni, 1500 forintot. De mondjuk azt, hogy 500 ezer forint havi fizetéssel rendelkezik valaki - ez se semmi fizetés, tegyük hozzá -, ebben az esetben mintegy 40 ezer forintos plusz elvonás lesz havonta a mi beterjesztett módosító indítványunk kapcsán. Megjegyzem: számításaink szerint, a módosító indítványunkkal 12 milliárd forint plusz bevétel van. A Pénzügyminisztérium ezt valamelyest többre saccolja, ítéli meg az egyik tanulmányában. Mi ennek, mondhatnám azt, örülnénk is, mert több pénz lenne azokra a nagyon fontos helyekre, amelyeket szeretnénk a továbbiakban támogatni.

Ugyanakkor a másik oldala az ellenzéki képviselők indítványának és a vita egyik tárgyának a családi adókedvezmény problémaköre. Szintén azért, hogy felhívjuk a figyelmet: az SZDSZ és az MSZP jeles és neves képviselői szinte ugyanazt egyszerre akarják, pontosan azt, hogy ma Magyarországon ne érvényesíthessék a személyi jövedelemadóból a családok egy gyermek után az évi 26 400 forintot, két gyermek után az 52 800 forintot, három gyermek után pedig a 108 ezer forintot. Magyarul ezt a módosító indítványt adták be, hogy töröljük ezt a rendelkezésünket, ilyen ne legyen.

Értem, hogy az ő dilemmájuk szerint máshol szeretnék esetlegesen pótolni, csakhogy ebben a mi családi adókedvezményünkben, ha észre tetszettek venni, egy progresszivitás van, és ezt a progresszivitást változatlanul sokkal nagyobb ösztönzőerőnek tartjuk gyermekvállalásra, de ezáltal munkavállalásra, azaz jövedelemszerzésre és a jövedelemből való további adókedvezményre, mint hogy direkt úton is támogassunk családokat. Igaz, direkt úton is lehet. Az államnak nem szabad veszni hagyni azokat a családokat, amelyek bizonyos körülmények között, egy bizonyos szinten élnek, nekik, úgy néz ki, elég a direkt úton, gyes, gyed és egyéb formában juttatott családi támogatás. Habár, megjegyzem, a támogatás alapja ott is mindig a gyermek, tehát nem feledkeztünk el a direkt úton való juttatás esetén sem a gyermekekről. Mert itt több vád érte a kormányt, hogy úgy néz ki, prioritásai vannak a kormánynak arra, hogy melyik gyermek melyik családba született, és majd azokat támogatjuk, aki olyan családba született, aki nekünk tetszik. Ezt hallottuk vissza, most már direktben is hallottuk ezt az okfejtés. Nem igaz! Akik direkt úton kapnak valamilyen szociális úton járó jövedelmet, azok a családok is a gyermekeik után jogosultak erre, kivétel a munkanélküli segély és egyéb, de ez nem a vitánkhoz tartozik. Tehát téves az az állásfoglalás, hogy kivételesek a kormánynak a támogatási kedvezményei, hogy csak egyes típusú családokat támogat, és azokon a családokon belül egyes gyermekek után szeretne bizonyos kedvezményeket adni.

Megjegyzem, az eddigi viták kapcsán, úgy tűnik, hogy az adójóváírás mértéke, amelyet 1 millióról szeretnénk 1 millió 200 forintra felemelni, és úgy néz ki, hogy ez többségi akarással elfogadásra is kerülhet, ez mintegy 5 milliárd forint kiesést jelent a tervezett bevételhez képest, amit az adók oldaláról is szeretnénk. Tudom, hogy nem ide tartozik a biztosítási adók kérdése, de pénzügyi vonatkozása, adórésze van, ha az sem lesz megszavazva, akkor még 4 milliárd forint a kiesés. Tehát a mostani állapotok szerint, amiből már érződik, hogy mi lesz megszavazva, mi nem, közel 10 milliárd forintos adóhátralékkal, tehát bevételi hátralékkal indulunk.

Ennek tükrében szeretném újra felhívni a figyelmet, hogy azt hiszem, mi voltunk az egyetlen módosító indítványt tevők - és ezt felvállaljuk, mert pontosan megneveztük, hogy mely rétegtől és mire szeretnénk fordítani -, akik pótlólagos bevételhez szeretnénk juttatni a kormányt, a pénzügyi rendszerünket, mert helye van ennek a pénznek is. Ha a mostani viták során napvilágra került állásfoglalások teljesülnek, akkor viszont 10 milliárd forintos hiánnyal kezdjük az adóoldalt. Természetesen ezzel nincs baj, csak azt a költségvetési hiányt, államháztartási hiányt, amelyet mindig feszegetünk, hogy nem szabad, hogy ennyi és ennyi százalékkal nagyobb legyen a GDP-nél, és mindig beállítjuk, ha azt túllépjük, nagyon nagy baj van, mert inflatorikus hatású, egyebek, akkor nézünk majd elébe, amikor mínuszos adóbevétellel kezdünk majd egy költségvetést tárgyalni.

Ezért kérem tisztelettel, hogy vegyék számításba a Magyar Demokrata Fórum 50 százalékos adókulcs és 5 millió forint jövedelem feletti hatását, amelyet módosító indítványban beterjesztettünk.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra megadom a szót Keller László képviselő úrnak, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! A 145. módosító javaslattal kapcsolatban szeretném elmondani Font képviselő úrnak, hogy az MSZP ilyen igényt soha nem fogalmazott meg, és az MDF-nek nem kellett olyan módosító indítványt tenni, hogy kielégítse az MSZP igényét.

Látszólag nagyon nehéz helyzetet teremtett Font képviselőtársam ezzel a módosító indítvánnyal az MSZP számára, hiszen az egész adótörvényi vitában arra utaltunk és azt hangsúlyoztuk, hogy az alacsony jövedelmi sávban lévő polgárokat mennyire sújtja a kormány adótörvénycsomagja. Ugyanebben a körben ezt az MDF-es állásponttal, amit itt most hallhattunk meghirdetni, azt gondolom, valóban lehet pont ugyanabban a körben, amelyen segíteni szeretnénk egyfajta hangulatot teremteni, hogy ezek a nagyon gazdagok adózhatnának akár 90 százalékot is vagy akármennyit, mert annyi pénz kell az MDF céljaihoz. Azt gondolom, tisztelt képviselőtársam, hogy felelős politikus ilyen elgondolások mellé nem állhat, és igen meg kellene fontolni azt, hogy milyen legnagyobb adómértéket fogalmaz meg a módosító javaslatok kapcsán.

Azt gondolom, hogy az átlagos adóterhelésnek és a maximális adókulcsnak valamennyire szinkronban kellene lennie, mindamellett, amit már Bauer képviselőtársam és én magam is, akkor még nem volt bent képviselőtársam (Font Sándor: Jelen voltam!), elmondtam, hogy mi miért nem tudjuk támogatni. Nagyon furcsa lenne az a szituáció, hogy bármelyik jövedelmi sávban az állam majdnem többet vagy éppen annyit von el, mint amennyit otthagy az adózó zsebében. Azt gondolom, hogy semmiképpen nem engedhető meg az a szituáció, hogy ilyen arány álljon elő, mint amilyen arány előállna egy MDF-s módosító javaslat elfogadása esetén.

Mivel már hozzászóltam és lejárt a két perc időm, ezért köszönöm szépen a szót. (Varga Mihály: Jóval lejárt! - Keller László a közbeszólásra reagálva: A két perc idő!)

ELNÖK: Megadom a szót Bauer Tamás képviselő úrnak, Szabad Demokraták Szövetsége.

BAUER TAMÁS (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Azt mondta Font Sándor képviselő úr, hogy mi nem akarjuk azt, hogy a gyermeküket nevelő szülők kapjanak havi 2200 forint kedvezményt egy gyereknél, 3000 forint kedvezményt két gyereknél, stb. Ugye, ezt mondta, hogy mi ezt akarjuk megszüntetni? (Font Sándor: A személyi jövedelemadóról!) Nem, nem erről van szó! Arról van szó, hogy azt javasoljuk, hogy a családi pótlék összege emelkedjék 6000 forinttal egygyerekes családnál, 6700 forinttal egyedül álló egy gyereket nevelőnél, 6900-zal kétgyermekes családnál, 7600-zal két gyermeket egyedül nevelőnél, és így tovább. Ilyen egyszerű a dolog, tehát mi nem megszüntetni akarunk valamit, hanem beépíteni a családi pótlékba, vagyis minden gyereknek juttatni.

A másik megjegyzésem pedig ezzel a marginális adókulccsal, tehát a legmagasabb adókulccsal kapcsolatban: ön arra hivatkozott, hogy Skandináviában vannak ilyen és még magasabb adókulcsok. Ez igaz. De azt is tudja, hogy ez milyen jövedelemkimenekítést okoz éppen a skandináv országokban.

 

(19.30)

Úgyhogy egy kérdés az, hogy módja van-e egy országnak egy látványos adócsökkentést megvalósítani, amit önök ígértek, és aminek volt egy feltételezett hatása az adófizetésre, amelyet mi vitattunk, és más kérdés az, hogy egy látványos adóemelésnek, amelyet önök javasolnak, milyen hatásai lesznek szintén az adóelkerülési, adóeltitkolási hajlamra. Ezt is érdemes e kérdésnél alaposan mérlegelni, hogy vajon nem veszít-e többet adott esetben a költségvetés, mint amennyit látszólag nyer. Ez alapos mérlegelést igényel.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Kétperces hozzászólásra jelentkezett Keller László képviselő úr, Magyar Szocialista Párt.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az előbb lejárt a két percem és mindenképpen annyira durva feltételezés volt Font képviselőtársam részéről, amit a gyermekkedvezményekkel kapcsolatos szocialista álláspontra mondott, hogy mindenképpen kellett szót kérnem.

Sajnálom, hogy amikor a módosító indítványt indokoltam, akkor a képviselő úr nem volt bent. (Font Sándor: Figyeltem a tévében!) Persze az ön megnyilvánulásából kiéreztem, hogy nyilván nem gondolja komolyan. Tehát nagyon jól tudja, hogy mi nem máshová akarjuk azt a 48 milliárd forintot biztosítani, amelyet a kormány ilyen módon próbál felhasználni. Mi egyszerűen azt szeretnénk elérni, hogy a gyermekvállalás, a családtámogatás más módon valósuljon meg, és technikailag értelemszerűen olyan módosító javaslatot kellett megfogalmazni, hogy a kormányzati szándék ebből a törvénycsomagból kerüljön ki, hiszen akkor más módon nincs lehetőség felhasználni.

Amikor a képviselő úr arra utal, hogy tisztában van azzal, hogy mi ezt igazából másképp akarjuk, és nem eltörölni akarjuk a gyermekkedvezményt, akkor nagyon jó lenne, ha ezt teljesen világossá tenné, és nem próbálna meg olyan megfogalmazásokba bonyolódni, amelyek a valóságtól idegenek. Hiszen ezt többször elmondtuk a mai nap folyamán, a délelőtt folyamán, az általános vitában.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Ügyrendi javaslatot kíván tenni Varga Mihály államtitkár úr. Megadom a szót.

VARGA MIHÁLY pénzügyminisztériumi államtitkár: Tekintettel arra, hogy reggel kilenc óra folyik a Ház ülése, szeretnék javaslatot tenni egy szünetre, méghozzá egy egyórás szünetre. Kérem az elnök urat, hogy szíveskedjék a felvetésemet megvitattatni és támogatni.

ELNÖK: Államtitkár Úr! Vitára nincs szükség, ez nem olyan javaslat, amelyről vitatkozni kellene. Az elnök saját hatáskörben el tudja dönteni, hogy milyen időtartamú szünetet rendel el.

Hadd kérjem, mielőtt még elrendelném a szünetet, hogy miután egyetlen jelentkező van már csak e vitaszakaszhoz, az is kétperces időtartamban, bízva abban, hogy felszólalása nem eredményez további felszólalásokat, legalább ezt a vitaszakaszt zárjuk le.

Megadom kétperces hozzászólásra a lehetőséget Font Sándor képviselő úrnak.

FONT SÁNDOR (MDF): Köszönöm szépen, elnök úr. Keller képviselőtársamnak annyit, hogy épp a módosító indítványok feladása miatt voltam a frakciószobában, de végig figyeltem, bár a tévén keresztül.

Bauer Tamás azt mondja, hogy egyszeri nagymértékű adóemelést hajtunk végre. Kérem szépen, hogy lehet ezt annak fogalmazni, amikor először is 10 százalékos lenne a növekmény az eddigihez, és 1 százaléknyit érintene azok közül, akik érintve lennének. Ezt azért nehéz annak nevezni.

A skandináv példával azt mondja, hogy ez ekkor adókimenekítést eredményez, sőt én már azt is hallottam, hogy adóeltitkolást eredményez. Kérem szépen, megnéztük azt, hogy kik is azok, akik 5 millió forint feletti éves jövedelemmel rendelkeznek. Meglepő módon - vagy talán magyar specialitás -, nem a vállalkozók, akik adókimenekítés céljából off-shore cégekbe és egyéb adóparadicsomokba tudják vinni a pénzeiket - ők is benne vannak, de sokkal kisebb részben -, hanem a banki szférában, a brókercégek környékén és az állami felsővezetői alkalmazottak között vannak azok, akik ma 5 millió forint feletti jövedelmekkel rendelkeznek. Márpedig ők igen nehezen tudják - a kimenekítést már nem is mondom - az adóeltitkolást megvalósítani, hiszen egyszerűen minden papíron van.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megkérdezem, hogy kíván-e még valaki a vita e szakaszában felszólalni. (Senki sem jelentkezik.) Jelentkezés nem történt. A részletes vita e szakaszát lezárom.

Az államtitkár úr egy kérést fogalmazott meg, amelyet méltányolni kell, hiszen a kormány képviselője nélkül nem lehet tárgyalni a törvényjavaslatot, és úgy látszik, a kormány képviselője már a 12. órában nehezen tud helyt állni. Tehát némi pihenésre van szükség. Azt gondolom, hogy ez annál is inkább méltányolható, hiszen még csak a 3. vitaszakasznál tartunk és összesen 10 vitaszakasz van, tehát további hét vitaszakasz áll előttünk. Ebből joggal arra lehet következtetni, hogy a vita nem a következő néhány percben fog befejeződni.

Miután a vitatkozók vitatkozási szándékát senki nem kívánja korlátozni, azt gondolom, hogy indokolt a szünet. Talán az egy óra hosszú lenne. Félórás szünetet rendelek el. Ez azt jelenti, hogy most 19 óra 40 perc van, és 20 óra 10 perckor folytatjuk a munkát.

 

(Szünet: 19.36-20.12

Elnök: Gyimóthy Géza

Jegyzők: Vidoven Árpád és Kocsi László)

 

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megnyitom a következő vitaszakaszt, amely az illetéktörvény módosítását kezdeményező, 229-től 232-ig terjedő ajánláspontokat tartalmazza.

Megkérdezem: kíván-e valaki felszólalni? Nem kíván.

Így a részletes vita e szakaszát lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt, amely az ajánlás 233-tól 235-ig, valamint a 318-320-ig terjedő pontjait tartalmazza a helyi adókról szóló törvénnyel kapcsolatban.

Megkérdezem: kíván-e valaki felszólalni? Nem kíván. Így a részletes vita e szakaszát is lezárom.

Megnyitom a következő vitaszakaszt a biztosítási adóra vonatkozó rendelkezések alapján, az ajánlás 236-tól 239-ig, valamint a 295. pontjai szerint.

Megkérdezem: kíván-e valaki felszólalni? Bakonyi Tibor képviselő úr, MSZP.

Tessék, öné a szó.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselőtársaimmal a T/1501-es ajánláshoz 236-os sorszámon adtunk be egy nagy terjedelmű módosításra javaslatot. Néhány szóban indokolnám a javaslat tartalmát.

A kormánypártok választási kampányaik során azt ígérték, hogy a ciklus alatt nem vezetnek be új adónemet. Ez egy nagy jelentőségű ígéret volt, hiszen a polgárok és a családok ennek tudatában kötöttek többek között hosszú lejáratú szerződéseket, például biztosítást. Aki biztosítást köt, és a fogyasztása terhére vagy megtakarítási célzattal biztosítási díjfizetési kötelezettséget vállal, az az öngondoskodáson túl sok esetben a költségvetést is tehermentesíti.

Az egyre gyakoribb tömeges vagy katasztrófakárok gazdasági következményei ellen a biztosítás jelentős védelmet nyújthat. Ennek hiányában a károsult polgárok és családok, sőt sok esetben a vállalkozók is a központi vagy az önkormányzati költségvetés segítségére szorulnak. Jól tudjuk, hogy ez a segítség nem tagadható meg, de azt is tudjuk, hogy ez a feltétlenül indokolt állami intervenció súlyos zavarokat okozhat a büdzsének.

Ezért az öngondoskodás ösztönzése a költségvetésnek is közvetlen érdeke. A bevezetni szándékolt biztosítási adó nyilvánvalóan nem ezt a célt szolgálja, így ellentétes a hosszú távú nemzetgazdasági érdekeinkkel is.

A tavalyi és az idei katasztrófakárok bebizonyították, hogy különösen vidéki kis- és középtelepüléseken a biztosítottság aránya ma még nagyon alacsony. Az érintett területeken csak minden harmadik családnak van biztosítása. Az önkormányzatok vagyona pedig szinte teljesen biztosítatlan volt. Nyilvánvaló, hogy a biztosítási adó bevezetése nem segítené a telítettség növelését.

Az előterjesztők előszeretettel hivatkoznak az európai példákra. Valóban, az EU és az OECD több országa ismeri ezt az adónemet, mint ahogy olyanok is szép számmal akadnak, amelyek ezt az adót nem vezették be, vagy eltörölték. Ilyen például Dánia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország és Svájc is. De ahol bevezették ezt az adónemet, ott is csak akkor tették ezt, amikor az egy főre eső biztosítási díj elérte az évi 500 eurót. Nálunk ma mindössze 100 euró esik egy magyar állampolgárra, az európai átlag ennek a 15-17-szerese, Németországban például 20-szorosa. De még a volt szocialista országok közül is jócskán megelőz bennünket Csehország, Lengyelország, Szlovénia és Szlovákia is.

Az új adónem évente mintegy 9 millió darab biztosítási szerződést érint. Nem készült részletes hatástanulmány, így nem lehet tudni, hogy a bevezetés évében tervezett 3,2 milliárd forintos adóbevétel alul- vagy túltervezett-e. De a nagyságrend mindenesetre költségvetési mércével elenyésző, és nincs arányban a polgárok és családok várható reakcióival sem. A vállalkozói szférában a kivetni szándékolt adó nyilvánvalóan árfelhajtó hatású. Jelentős adminisztrációs költséggel járna az új adó, s mivel az előterjesztő a biztosítókra hárítaná az adónemmel kapcsolatos beszedési és adóigazgatási feladatokat, ennek költségeit is a biztosítási díjfizetők viselnék. Ezek a költségek a bevezetés évében az előterjesztő által megerősítetten is elérhetik a 250-330 forintot szerződésenként, így közelítik a tervezett adóbevétel összegét.

A sokat hivatkozott európai példa azt is mutatja, hogy egy új adó bevezetése legalább két és fél-hároméves felkészültséget igényel. Így az lenne a célszerű, ha a kormány a biztosítási adó bevezetésére egy jóval későbbi időpontban térne vissza. Miután az említett javaslatot négy párt is támogatja, ezért azzal a személyes javaslattal is élnék, hogy a biztosítási adót a kormány vonja vissza.

Elnök úr megengedi, hogy a biztosítási adóra vonatkozó többi módosító indítványra is kitérjek?

ELNÖK: Miért ne.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen. A 237-es sorszámmal jelzett, Pásztohy András, Mayer Bertalan, Orosz Sándor, Herbály Imre, Karakas János és Németh Imre képviselőtársam által jegyzett indítványokkal kapcsolatosan is lenne néhány megjegyzésem. Ez a mezőgazdasági szakosított biztosító egyesületek adómentességével foglalkozik.

Az utóbbi 13 évben nemcsak 21 biztosító részvénytársaság alakult, hanem örvendetesen beindult az önszerveződésen alapuló, nonprofit jellegű biztosító egyesületek működése is. Számuk ma már eléri a 35-öt. Jelentős lendületet kapott ez a mozgalom a mezőgazdasági kockázatok területein, ahol a gazdák szakszerű önszerveződéssel működtetnek igen alacsony költséggel és profitigény nélkül biztosító egyesületeket. Itt az 5 százalékos adó nem növelné a mozgalom és a szervezeti forma vonzerejét, több egyesületnél működési zavarokat okozna. Ezért javaslom, hogy képviselőtársaim módosító indítványát, amely ezt az adót elhagyná, támogassa a kormány.

A 237-es sorszámmal jegyzett, és az előbb említett képviselőtársaim az egyes biztosítások adómentességével kapcsolatosan tettek módosító indítványt. A módosító javaslat arra irányul, hogy az adó bevezetése esetén is maradjanak adómentesek az elemi-természeti kockázatra vonatkozó biztosítások, valamint azok az agrárbiztosítások, amiket a földművelésügyi és vidékfejlesztési miniszter díjtámogatásban részesít.

A javaslat kétségtelenül jó szándékú és logikus is, bár tömeges és katasztrófa jellegű károkat nemcsak a javaslatban szereplő veszélyelemek, vihar- és elemi károk okozhatnak, hanem más kockázatok, tűz, robbanás, talajmozgás, földrengés.

Az természetesen logikus, hogy az állam ne adóztassa meg azt a területet, amelyet egy másik rendelkezésével már preferált, vagyis az agrárterületet.

 

(20.20)

 

Összességében a 237. sorszámú módosító indítvánnyal kapcsolatosan is az lenne a javaslatom, hogy a kormány támogassa az egyes biztosítások - és itt a mezőgazdasági biztosításokra gondolva - adómentességét.

Összesen szeretném elmondani, hogy a biztosítási adóban van egy nagyon fontos - azt gondolom az Alkotmánybíróság előtt is számottevő - elem, mégpedig az, hogy 1998 óta a biztosítóknak tűzvédelmi hozzájárulást kell fizetniük. Ez a tűzvédelmi hozzájárulás a kormány mostani konstrukciója miatt beépül abba az adóba, amit a magánszemélyeknek kell megfizetni mint az adó alanyainak. Ezért én azt gondolom, hogy amit korábban a cégek megkötöttek, amit korábban a cégek befizettek a tűzoltóknak, annak a költségeit nem lehet áthárítani a magánszemélyekre.

Valamint azt is gondolom, hogy ez az adó mintegy 8 millió ember érint, és közel - még ezen kívül - 4 millió dupla szerződést, ami azt is jelenti, hogy az elkövetkezendő időszakban, amennyiben a parlament megszavazza ezt a biztosítási adót, rengeteg adminisztrációval, rengeteg szerződési feltétellel kellene az állampolgároknak találkozniuk, és azt is gondolom, hogy példa nélküli a magyar jogalkotásban, hogy 8 millió embernek a magánjogi szerződését a parlament hatalmi eszközökkel átírja.

Ezért még egyszer kihangsúlyoznám és javasolnám a kormány számára, hogy egy későbbi előkészített bevezetett időpontban hozza be a parlament elé a biztosítási adót. Mindösszesen még azt is, hogy készítsen ehhez hatástanulmányokat, és szerezze be azokat az európai tapasztalatokat, amelyek a bevezetéssel kapcsolatosak.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak, Fidesz.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A módosító indítványok közül Bakonyi Tibor képviselőtársam is említette már a 236. számú módosító indítványukat, amely a törvényjavaslat második részének az elhagyását javasolja. Ez összességében annyit jelentene, hogy mivel a második rész tartalmazza a biztosítási adókra vonatkozó szabályozásokat, ez magának az adónak az elhagyását, illetve a be nem vezetését tartalmazza.

Nos, ha Európában körültekintünk, és megnézzük azt, hogy mi a gyakorlat az európai uniós országok körében, akkor jól látható, hogy az országok jelentős részében ez a biztosítási adónem egy bevett gyakorlat és egy szokásos adózási mód. Ha azt nézzük, hogy a törvény milyen lehetőséget biztosít az adómentességre, akkor ezek között látható, hogy a hosszú távú megtakarítást, illetve a jóléti szolgáltatásokat biztosító nyugdíjbiztosítások továbbra is adómentesek maradnak, a balesetbiztosítások ugyanúgy adómentesek maradnak, valamint a társadalombiztosításra sem vonatkozna ez az új adónem.

Összességében a biztosítások területéről két meghatározó rész maradna, az egyik a vagyoni biztosítások köre, a másik pedig a casco biztosítások köre, ami jelentősnek számít, és ide sorolnám még, amit Bakonyi úr szintén említett, ez a mezőgazdasági biztosítások. A díjtételek tekintetében az 5 százalék, az általános 5 százalék, illetve a kiemelten és kisebb mértékkel számításba vett kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás, amelynek 2,5 százalék lenne az adómértéke.

Ezek - úgy gondolom, hogy - nem jelentenek olyan különleges terhet a biztosítottak számára, amely ne lenne méltányolandó akkor, amikor látjuk, hogy az adóból befolyt összeg a katasztrófaalapba kerül, és kizárólag ezeknek az eseményeknek az előre nem látható, és sajnos a kormányzat elmúlt munkájában soha nem látott méreteket öltött katasztrófák károsultjainak a megsegítését szolgálná.

Nehéz arról beszélni abban a szituációban, amikor az ember nem él át ilyen dolgokat. Én jómagam is láttam jó néhány károsultat, és azokat a katasztrófákat, amelyeket a tavaszi, illetve a nyári, a normálistól jelentősen eltérő időjárási körülmények okoztak.

Mint tudjuk, több mint 22 ezer objektumot érintett ez az idei évi katasztrófahullám. Csak a nyári időszakra vonatkozó károkat tekintve 11 ezer magánlakás károsodott, ahol a kár mértéke több mint 33 milliárd forint. Tehát, ha ehhez a tavaszi és nyári katasztrófahullámhoz hozzászámítjuk még a téli különleges hóhelyzet okozta károkat, akkor közel százmilliárd forintos nagyságrendről beszélhetünk.

Tehát azt gondolom, hogy ezt a tényt is mérlegelni kell akkor, amikor erről a biztosítási nemről beszélünk, és valóban azokat az embereket, illetve azokat a családokat, amelyek ilyen nehéz szituációba kerülnek, azoknak a helyzetét is mérlegelnünk kell, amikor erről a második részről beszélünk, ennek az elhagyásáról vagy az esetleges módosításáról.

Tehát én azt gondolom, hogy a meglévő gyakorlatnak megfelelően az 5, illetve a 2,5 százalék nyújtotta terhet figyelembe véve ez nem olyan jelentős nagyságrend, amely különleges terhet róna a lakosságra. Éppen ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy az előterjesztést ebben a formájában támogassák, és ne adjanak helyt annak a módosító indítványnak, amely az egész második rész elhagyására vonatkozik.

Ami a részmódosításokat illeti, az egy másik kérdés. Azzal egyetértek, hogy a mezőgazdaság mindig egy különleges eset, aminek önmagában a díjtételei és azok a terhek, amiket a mezőgazdasági vállalkozásokra, illetve a mezőgazdasággal foglalkozó magánszemélyekre ró, az egy különleges kategória. Ezt az egyedi módosításokkal kezelni lehet, de önmagában az egész előterjesztés - szerintem - alkalmas arra a célra, amelynek a létrejöttét szolgálná.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő szó. Megadom a szót két percre Bakonyi Tibor úrnak.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bánki Erik Képviselőtársam! Röviden szeretném elmondani, hogy a biztosítók a mostani katasztrófahelyzetnél a kormány kérésének megfelelően lejegyezték azokat a kötvényeket, amivel a költségvetést tehermentesíteni tudták. Akkor elhangzott egy ígéret, hogy a biztosítási adó csak úgy lesz bevezetve Magyarországon, hogy megfelelő bevezetési formát és időt talál a kormány. A kormány ezt az ígéretét nem tartotta be.

Azt gondolom, hogy az a nagyságrend, amiről a képviselőtársam beszélt - hogy mennyibe kerültek a katasztrófák - abban az a gondolkodás is benne van, hogy - kérem szépen - jobb nem önszerveződő módon, öngondoskodó módon biztosításokat kötni, hanem jobb arra az alapra, arra az állami költségvetési támogatásra vagy önkormányzati támogatásra majd számítani, amit a katasztrófák okoznak (Sic!). Én azt gondolom, hogy a mai parlamenti pártoknak a polgári demokráciában nem ez a szándékuk.

Azzal egyetértek, hogy szükséges egy olyan katasztrófaalapot létrehozni, ami a valódi katasztrófahelyzetben segítséget nyújt, de az a magatartás, hogy megadóztatják az éppen most beinduló biztosításban bízó polgárokat, az a magatartás nem fogja a polgárokat arra sarkallni, hogy kössenek biztosítást, gondoskodjanak magukról.

 

(20.30)

Megjegyezném azt, hogy az EU-mértékek - ahogy a beszédemben is elmondtam - több országban azt mutatják, hogy Dánia, Norvégia, Portugália, Spanyolország, Svédország és Svájc az, ahol biztosítási adót nem vettek be. Sokkal inkább megfelelőbbnek találnám, ha megfelelő bevezetés után ennek a terméknek is áfája lenne, mint ahogy önök gyakorlatilag azt is bevezetik, hogy az eddigi nullakulcsos életbiztosítást megszüntetik (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) és áfamentessé teszik. Tehát még újabb 4 millió szerződést kell átírni (Az elnök a csengő megkocogtatásával ismét jelzi az időkeret leteltét.), és annak a költsége is áthárul a biztosítottakra. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Köszönöm. Két percre megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak.

FARKAS IMRE (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bánki Erikhez szeretnék kapcsolódni, aki elmondta, hogy Nyugat-Európában ez a gyakorlat. Az előbb elhangzott, hogy néhány országban ezt ott sem vezették be.

A gazdasági bizottságban élénken érdeklődtünk az iránt, hogy ha van a nyugat-európai országokban is biztosítási adó, milyen körülmények között, milyen helyzetben vezették be ezekben a nyugat-európai országokban. A kormányzat részéről rendkívül kevés információt kaptunk ezzel kapcsolatban - ezt többször kifogásoltuk is -, de ami silány információ összejött, az is azt bizonyította, hogy a nyugat-európai országokban ezt az adónemet akkor vezették be, amikor ennek a biztosítási formának a lefedettsége már rendkívüli nagy mértékű volt, tehát az országban már elterjedt.

Magyarországon még a kötelező gépjármű-felelősségbiztosítás - amely kötelező, benne van a fogalomban - sem terjedt el megfelelő módon. Ahol alternatív módon választani lehet, ott abszolút nem. Úgy gondolom tehát, hogy ha Magyarországon csak 50 százalékát eléri a lefedettség annak, mint a nyugat-európai országokban - a biztosítás tekintetében -, akkor nálunk ezt a biztosítást azonnal be kell vezetni vagy meg kell próbálni bevezetni.

Sajnos erről most nincs szó. És meg kell hogy mondjam őszintén, rendkívül pesszimista vagyok a katasztrófaalappal kapcsolatos elképzelésüket illetően is, mert úgy gondolom, hogy ezt a Fidesz oldaláról akkor húzták elő, amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a parlamenti pártok közül négy támogatja ezt az elképzelést, és nemcsak egy-egy képviselő, hanem a bizottsági támogatottságból látszik, hogy a frakciók is mögötte vannak. Úgyhogy ha majd lesz valami konkrétum erre a katasztrófaalapra, akkor talán lehet erről beszélgetni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), addig ezt érvként nehéz felhasználni. Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bánki Erik képviselő úrnak.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottakból ítélve megállapítható az, hogy az európai gyakorlatban létezik ez a biztosítási forma, az helytálló, hiszen Németországban, Ausztriában, Franciaországban, Nagy-Britanniában, ezekben az államokban működik ez a forma.

Érvként elhangzott még az önök részéről, hogy a lefedettség nem megfelelő. Ezt nem azzal indokolnám, hogy új lenne ez a forma, hiszen mindenki tudja azt, hogy korábban egy biztosítótársaság volt - 1986 előtt -, ez az Állami Biztosító volt, ahol minden típusú vagyonbiztosítás megkötésére, illetve az életbiztosítások megkötésére is lehetőségük volt az állampolgároknak. Nem új keletű dolgokról van szó, sőt, sokkal nagyobb nagyságrendben létezett ez a biztosítási forma akkor, amikor még úgymond fillérekbe került. Tehát nem volt különös értéke annak, hogy valaki vagyonbiztosítást köt. Ez szinte automatikusan beépült az emberek gondolkodásmódjába, ugyanúgy, mint az életbiztosítás is a gyermekek megszületésével. Ezt bizonyára önök is nagyon jól tudják, sőt nálam jobban, hiszen korábban kerültek bele ebbe a körbe.

Az, hogy időközben a biztosítási piacon kialakult verseny következtében - ahol most már, hála istennek, számtalan biztosítótársaság versenyez a polgárok kegyeiért - ma szabad választás van, úgy, ahogy ön is elmondta, viszont az emberek kisebb része köt pillanatnyilag vagyonbiztosítást, és kisebb része köt casco biztosítást is, mint korábban. Hogy ennek mi az oka, nem feltétlenül ennek a napirendnek a keretében kell megkonzultálnunk.

Az, hogy a katasztrófaalap működik-e és hogy milyen formában, szerintem egyértelmű, hiszen erre a pénzügyi kormányzat részéről többször is elhangzott egy válasz, illetve elhangzottak az érvek, melyek emellett szólnak, amiket sajnos az elmúlt időszak bőségesen bizonyított is.

Én tehát azt gondolom, hogy a mostani állapotot - ez egy különleges kategória - nem lehet figyelembe venni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), egy normál helyzetre kell hivatkozni, ami sajnos ebben az évben nem teljesült, de reméljük, hogy a következő években a jelenleginél sokkal jobb lesz a helyzet. Köszönöm. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Bakonyi Tibor képviselő úrnak.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy talán nyomatékosabban elmondanám Bánki Erik képviselőtársamnak, hogy ebben az esetben az adó alanya magánszemély, nem a biztosítótársaság. Azt gondolom tehát, hogy a biztosítótársaságok ilyen irányú piaci versenyhelyzete nem befolyásolja azt, hogy az állam beavatkozik, és mindenkitől - magánszemélytől - egy adózott jövedelemből történő befizetés után adót kér. Ezt elképesztő dolognak tartom.

Még egy másik tétel. Németországot hozta fel példaként Bánki Erik képviselőtársam. Németországban a biztosítási díj húszszorosa a magyarországinak, tehát abból igazából meg lehet állapítani az adókulcsot, és lehet az adózási rendszert működtetni. De a bevezetése ott is több mint két évig tartott. Tehát nem az történt, hogy egy szép őszi napon eldöntötték, hogy majd januártól vagy április 1-jétől biztosítási adót kell fizetni.

A gépjármű-biztosítással kapcsolatosan arra szeretném Bánki Erik képviselőtársam figyelmét felhívni, hogy ma is azok fizetik a károk egy részét, akik biztosítást kötöttek, mert azok, akik nem kötöttek biztosítást, és kárt okoznak, a káresemény abból a pénzből rendeződik, amelyet a biztosítást kötők fizettek be. Ha az lesz az elvárás, hogy kérem szépen, ne fizessenek a gépjárművezetők biztosítási díjat, akkor az fog történni, hogy még magasabbak lesznek a gépjármű-biztosítási díjak, és azokét fogják befizetni, akik egyébként semmilyen biztosítást nem kötöttek.

Ezt azért szerettem volna megemlíteni, mert ez egy fontos elvi szempont, és azt gondolom, lehet, hogy ebben véleménykülönbségünk van. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm.

ELNÖK: Újabb két percre Bánki Erik képviselő úrnak adom meg a szót.

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Ígérem, hogy utoljára veszem igénybe ezt a hozzászólási lehetőséget. Egy dolog, amit Bakonyi Tibor képviselőtársam az elején kérdezett, és amiben tulajdonképpen egyezik a véleményünk: a magánszemélyek fizetik a biztosítási adót.

A versenyhelyzetet azért említettem, mert a versenyhelyzet mindig jó, mert a piaci verseny előbb-utóbb az árak mérsékléséhez vezet. Arra gondoltam, hogy nyilván a biztosítók is tudják, hogy meg fog jelenni egy pluszteher a lakosság részére, és igyekeznek majd ezt valamilyen módon kompenzálni - amire utaló jelek vannak egyébként a nagy biztosítótársaságok nyilatkozatai alapján.

Ami viszont az összeget és az egész mértékét jelenti. Ha visszaosztjuk a biztosítottakra a jelenlegi tervezet által bevezetendő adó mértékét, akkor ez körülbelül szerződésenként 80 forintot fog kitenni. Ez így van. Ha ennek a számításnak utánanéznek, ezt meg tudják találni. Ahogy a bevezetőmben is említettem, nem olyan mértékű tételről van szó, ami jelentősen terhelné a lakosságot.

Ami pedig a díjfizetésre vonatkozik: a legnagyobb szerződések a vagyonbiztosítás és a casco biztosítások területén is jogi személyekhez kötődnek, hiszen tudjuk azt, hogy a nagytársaságok, a nagyvállalatok, a költségvetési szervek a legnagyobb biztosításidíj-befizetők ma Magyarországon. Tehát őket terheli a nagyarányú, a nagymértékű díjemelkedés, ami természetesen viszonylagos, hiszen az 5 százalék és a 2,5 százalék a biztosítási díjakhoz viszonyítva elenyésző mérték.

Abban tehát egyetértünk, hogy ezt a magánszemélyek fizetik, viszont ha visszaosztjuk a nagy közös befizetett biztosítási díjból, illetve annak a megemelkedési mértékéből az egyedi szerződésekre jutó összeget, akkor ez a 80 forint nem olyan jelentős tétel - mondom még egyszer -, ami komolyan terhelné a polgárok költségvetését. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Bakonyi Tibor kétperces felszólalása következik.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Egy másik számot ismerek, mint amit Bánki Erik elmondott. Egy magyar átlagcsaládnak 1500 forintot jelent havonta ez a biztosítási adó - ezt a Mabisz tette közzé. Nézzük meg, hogy milyen tételekből állhat ez a dolog összesen!

Bizonyára Bánki Erik képviselőtársamnak is van gépjárműve, és tudja, hogy mennyi gépjárműadót fizet, és ebből könnyen ki tudja számolni, hogy mennyi az az adó, amit majd be kell fizetni; illetve bizonyára van lakása, vagyonbiztosítása, és bizonyára vannak esetleg foglalkoztatottsággal összefüggő biztosításai, mint az ügyvédeknek, a könyvvizsgálóknak.

 

(20.40)

Tehát társadalmi méretekben átlagban összesen a szakma által kimutatott összeg 1500 forint/hó.

Amint még szeretnék itt elmondani, az pedig az, hogy az adminisztrációs költségek egy részét bizonyára a biztosítók magukra fogják vállalni, merthogy ez verseny, és ebben egyetértünk, de egy részét bizonyára át fogják hárítani valamilyen mértékben, legalábbis az első évben, ahol majd új szoftverekkel, új nyomtatványokkal, új szerződési formákkal kell majd a piacon megjelenni. Tehát azt gondolom, hogy ennek vannak költségei, és abban bizonyára versenyezni fognak a biztosítók, hogy ennek a költségnek hányad részét fogják majd az állampolgárokra áthárítani, vagy mely részét fogják majd elvállalni.

Én továbbra is azt gondolom, hogy ma Magyarországon a biztosítási piac és a mostani jogi helyzet nem érett meg arra, hogy - még egyszer mondom - parlamenti hatalmi szóval magánjogi szerződéseket megváltoztassanak mintegy 8 millió embernél. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Két percre megadom a szót Farkas Imre képviselő úrnak.

FARKAS IMRE (MSZP): Bánki Erik képviselőtársam is elismerte azt, hogy annak ellenére csökkent a biztosítások száma, hogy nőtt a biztosítóké, tehát a kínálati oldal sokkal jelentősebb. Ha ennek ellenére Magyarországon a biztosításokkal való lefedettség mégiscsak alacsony vagy csökkent, akkor azt hiszem, ehhez nagyon nagy mértékben hozzátartozik, hogy mi lenne a helyzet a biztosítási adó bevezetése után.

Azon lehet vitatkozni, hogy milyen mértéken csökkentené ez az eddigi biztosításokat, vagy mennyire tántorítaná el azokat, akik most akarnak biztosításokat kötni. Ennek mértékét nem tudom megmondani. De egyet tudok, hogy az egészen biztos, hogy nem hatna pozitívan erre a tendenciára. Márpedig Magyarországon nagy szükség lenne arra, hogy az emberek minél több biztosítást kössenek. Tehát azt hiszem, az egyértelmű ilyen tekintetben, hogy ez nem segítené elő a folyamatot.

A másik, ami az általános vitában is elhangzott, csak szeretnék utalni arra - és most nem a biztosítótársaságok oldaláról mondanám el -, hogy ma Magyarországon a biztosítási társaságok évente ostromolják a biztosítottakat, hogy kössék újra a biztosításaik különböző elemeit. Sokan ezt megtagadják, visszautasítják, és a régi biztosítási kondícióik maradnak ezzel összefüggésben érvényben. Amennyiben ezeket a biztosításokat most újra kell kötni - márpedig az adó kapcsán, úgy néz ki, ez így fog bekövetkezni -, akkor ezek az esetek mind felnyílnak, és a biztosítottak rákényszerülnek, hogy azokat a kondíciókat, amelyeket több éven keresztül visszautasítottak, nem fogadtak el, azokat most megtegyék, vagy pedig ennek hatására megtagadják a biztosítást.

Úgyhogy én erre való tekintettel azt gondolom, gondolkozni kellene ebben a körben, és esetleg átgondolni, hogy szükség van-e erre a jelentős változásra. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Bánki Erik képviselő úr kétperces felszólalása következik. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

BÁNKI ERIK (Fidesz): Köszönöm szépen, elnök úr. Valóban azt mondtam, hogy nem élek többet a kétperces hozzászólás lehetőségével (Keller László: Nem baj!), de sajnos, amit Bakonyi Tibor képviselő úr elmondott erről az 1500 forintos havi teherről, arról azt gondolom - ez havi teher volt, amit ő elmondott -, ha így van a helyzet, ahogy van, akkor viszont nem értem Keller László korábbi vitában való hozzászólását, ami azt vitatta, hogy a kormánynak nincs gazdaságpolitikai stratégiája, hiszen ebben az országban nagyon jól élő polgárok vannak, akik 30 ezer forintot tudnak csak biztosításra költeni. Hiszen ha csak 5 százalékkal számoljuk a biztosítási szerződések adótartalmát, akkor ez 30 ezer forintos havi biztosítási díjat feltételez.

Szóval, nem tudom elképzelni, bár így lenne. Ha viszont így van, hogy Magyarországon a családok ilyen jól élnek, hogy havonta 30 ezer forintos biztosítási díjat tudnak fizetni, akkor újra csak azt mondom, hogy ehhez képest viszont nem sok az 1500 forint, az az 5 százalék vagy az a 2,5 százalék, amit a kötelező felelősségbiztosításnál ki kell fizetni.

Tehát azt gondolom, hogy ez egy kicsit magas összegnek hangzik. Én nem gondolom, hogy ekkora teherről van szó, én továbbra is azt hiszem, hogy a 80 forint felel meg a valóságnak, amit én mondtam, annál is inkább, mert ha százalékos arányban visszaosztja a képviselő úr, akkor jön ki egy reális havi biztosítási díjösszeg.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

ELNÖK: Bakonyi Tibor képviselő úr kétperces felszólalása következik.

BAKONYI TIBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Bánki Erik Képviselőtársam! A számításnak többféle módja van, én azt gondolom, úgy korrekt a számítás, hogy nem a lakosság számával kell elosztani, hanem a biztosítottak számával, tehát azt gondolom, hogy ez egy kézenfekvő dolog, és így már egy másik számtan fog kialakulni.

Visszatérve az 1500 forintra, szeretném elmondani, hogy az önök polgári családmodellje szerint egy jól kereső családban elfér két gépjármű, és elfér egy lakás, amelynek vagyonbiztosítása van. Ha ezt a három elemet összeadja Bánki Erik képviselőtársam, akkor belátja, hogy ez az 1500 forint nem túlzás. Azt gondoltam, hogy ezt mindenképpen érdemes végigszámolni és érdemes végiggondolni. Én természetesen nem egy darab biztosításra értettem az 1500 forintot, hanem felsoroltam azokat a biztosítási formákat, amelyek után adózni kell, és ha egy családban 2-3 darab ilyen biztosítás előfordul, akkor könnyen kijön ez az összeg.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

ELNÖK: Felszólalásra következik Keller László képviselő úr, MSZP.

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Ház! Én szándékosan nem nyomtam gombot a kétpercesnél, hiszen kicsit bővebben szeretnék szólni a biztosítási adóval kapcsolatos módosító indítványról, nevezetesen a 236. számú módosító indítványról.

Tulajdonképpen ha megnézzük az ajánlás bizottsági támogatásának felsorolását, azt állapíthatjuk meg, hogy tulajdonképpen a benyújtó képviselők szándéka feltehetően támogatásra fog találni itt a Házban a szavazáskor, hiszen minden bizottság támogatja a módosító javaslatot. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból.) Minden bizottság. (Bánki Erik: Nem minden bizottság!) Két bizottság nem támogatja, de a döntő része támogatja, igaz, hogy a kormány nem ért vele egyet. (Derültség a Fidesz padsoraiban.) És a támogatás mellett arról van szó, hogy a Kisgazdapárt egyértelművé tette a korábbi vitában, hogy a biztosítási adó bevezetését nem fogja támogatni.

Én azt gondolom, hogy látva a Kisgazdapárt változó álláspontját más nagyon fontos kérdésekben, mégiscsak szólni kell arról - hiszen úgy, ahogy hosszú időn keresztül Torgyán miniszter úr és a Kisgazda-frakció folyamatosan azt hangsúlyozta, hogy itt az elhíresült 413 milliárd mellett ők váltig kiállnak, és csak úgy lesz költségvetés-elfogadás, ha ezt támogatni fogja a Fidesz is és az MDF is, és akkor valami csoda történt, és Torgyán miniszter úr, pártelnök úr bejelentette, hogy márpedig a Kisgazdapárt támogatja azt a költségvetést, amiben az ő szándéka nem jut kifejezésre.

Én látok egy ilyen veszélyt, hogy a Kisgazdapárt megváltoztatja az álláspontját a biztosítási adóval kapcsolatban, és ezért mindenképpen érvelni kell amellett, úgy gondolom, hogy ezt a biztosítási adót most ne vezesse be a kormány. Örülnék neki, ha a feltételezésem - mármint az, hogy itt a Kisgazdapárt esetleg megváltoztatja az álláspontját - nem teljesülne be, és az eredeti, a bizottságokban képviselt álláspontját megtartaná, és semmiféle különalku, háttéralku nem mozdítaná el a korábbi álláspontjától.

Persze annak is örülnék, ha ezt most nemcsak Kékkői képviselőtársamnak tudnám elmondani, hanem a többi kisgazda képviselőnek is, akik most valahol keresik a kincset (Derültség a Fidesz padsoraiban.), és ezért nyilván nem figyel arra oda, hogy most kell megvédeni jó néhány képviselő módosító javaslatát. Ez az egyik, amit szerettem volna mondani.

A másik tulajdonképpen alapvető kérdés, hogy a kormány eredeti szándéka szerint számos új adótörvényt szeretett volna bevezetni. Látva a koalíciós partnerek ellenállását, ettől a globális szándéktól elállt, és megtartotta a biztosítási adót, olyan új adónemet, amelyet mindenképpen szeretne bevezetni a 2000. esztendőben.

(20.50)

Azt gondolom, hogy ez már önmagában bizonyítja azt, hogy ez nem valami koherens javaslata a kormánynak, hanem egy maradékelven született javaslat. Nem tudott megbirkózni azzal, hogy hogyan teremtsen forrásokat a koalíciós partner és saját maga elgondolásának; nem tudott megbirkózni az eredeti elgondolással; nem tudott megfelelni annak az elvárásnak, hogy radikális adócsökkentéssel, nagyon komoly adóapparátus létrehozásával az adóbehajtást erősítse és hatékonyabbá tegye, és ebből következően magasabb adóbevételt érjen el, és akkor most néhány milliárd forintért tulajdonképpen be akar vezetni egy új adót.

Ez az új adó, tisztelt képviselőtársak, nem vezethető le - nem is utalok a választási programra, hanem a kormányprogramra - a kormányprogramból sem. Amikor önök, tisztelt kormánypárti képviselők, megfogalmazták a kormányprogramot és elfogadták itt, a Házban, akkor nem mondták meg a polgároknak, hogy mi most a 2000. évtől kezdődően új adónemekkel fogunk benneteket terhelni. De azon túlmenően, hogy ezt konkrétan nem nevesítették, ki sem olvasható ez a kormányprogramból. Éppen ezért azt gondolom, hogy már csak azért is helyes a kisgazdák álláspontja, hogy ők támogatják ennek az adónemnek elhagyását, mert ők konzekvensen ragaszkodnak a kormányprogramhoz, és ha egyszer nem következik a kormányprogramból, akkor nincs helye az adócsomagban ennek a törvényjavaslatnak.

Más szempontból is azt gondolom, hogy helytelen ennek az adónak a bevezetése. Nagyon sokat beszéltünk az elmúlt hetekben és az elmúlt hónapokban arról, hogy mennyire fontos az öngondoskodás megteremtése és erősítése. Nyilvánvalóan az látszik, hogy olyan alacsony szintű Magyarországon a biztosítási kultúra - ha lehet ennek nevezni -, hogy mindenképpen valamilyen módon ösztönzésre szorul az öngondoskodás. Ezt egyébként két módon is megtehetné a kormány: vagy kedvezményezi adott esetben adókedvezményekkel azokat a polgárokat, akik az öngondoskodás irányába próbálnak mozdulni; vagy ha ezt nem teszi, akkor adott esetben valamilyen más rendszeren keresztül jutalmazza azokat, akik hajlandók a leadózott pénzükből vagy a cégek más, egyéb kiadásukat elhagyva biztosításokat kötni. Ez a két lehetősége kínálkozik a kormánynak, ha pozitívan közelíti meg ezt a kérdést. Az látszik, hogy most a kormány nem ezt az utat választja, hanem inkább nehezíti azt a helyzetet, amelyben az öngondoskodást a polgároknak, a kis- és középvállalkozásoknak vagy általában a vállalkozásoknak meg kellene tenniük.

Elhangzott itt az - és ez nyilván nem fogadható el -, hogy a katasztrófaalapot majd létrehozza a kormány, és akkor tulajdonképpen ebbe folyik bele ez a pénz. Való igaz, hogy a költségvetés már tartalmaz erre irányuló elgondolásokat, ezt nem vitatom, ez persze most itt nem látszik, de a benyújtott költségvetésben ez érzékelhető. De akkor fel kell tenni a kérdést, tisztelt képviselőtársak és leginkább fideszes képviselőtársak, hogyha valaki köt egy biztosítást, akkor a katasztrófaalapot miért csak ő támogassa, miért kell azoknak a terhet viselni, akik egyébként az öngondoskodásban már élen járjanak, és akik biztosítást kötnek, az adón keresztül még a katasztrófaalapot tovább támogatják.

Tisztelt Ház! Az az érzésem, hogy most a biztosítási adó bevezetésével és azzal, hogy a Fidesz támogatja ennek a bevezetését, tulajdonképpen az MDF-nek az a szemlélete érvényesül, amiről a szünet előtt vitáztunk. (Font Sándor: Lányi úr!) Lehet, hogy Lányi úr, ezt én nem akarom eldönteni, de mindenképpen az a szemlélet, amely azt mondja, hogy akinek magas jövedelme van, fizessen 50-60 százalék vagy nem tudom, milyen mértékű adót. (Az elnök a csengő megkocogtatásával félbeszakítja a felszólalót.) 50 százalékot célzott meg az MDF.

ELNÖK: Képviselő Úr! Ne haragudjon, figyeltem önt nagy figyelemmel, de ön az általános vita... (Keller László: Nem!) De, igen, önnek házszabályszerűen most a részletes vitát kellene folytatnia. (Keller László: Elnök Úr! Ez részletes...) Ön 90 százalékban a Házszabály szerint az általános vita elemeit hozta fel beszédében. És ne haragudjon, egy megjegyzést tennék. Amikor ön egy frakciót minősít, ha hátranézne, tudná, hogy arányában ugyanannyian vannak, mint a kisgazdapártiak. Nem jó az ilyen minősítés, és az ön által elmondottak 90 százalékának az általános vita keretében kellett volna elhangoznia. Nagyon kérem, hogy a részletes vita szabályai szerint tegye ezt meg, mert különben kénytelen vagyok megvonni öntől a szót. (Taps a Fidesz soraiban.)

Tessék! A 236-239. terjedő pontokhoz tessék szólni, és valóban csak a részletes vita szabályai szerint tessék felszólalni!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! A 236. pontról beszélek, és azt gondolom, hogy ez a módosító javaslat egy generális módosító javaslat, így nyilvánvaló, hogy ennek az elhagyása csak általános gazdaságpolitikai megfontolásokkal vagy azzal is magyarázható. Én nem tudok másképp érvelni, minthogy megpróbálom elég átfogóan megközelíteni ezt a problémakört.

Ami pedig elnök úr másik megjegyzését illeti, a Kisgazdapártot egyáltalán nem minősítettem, csak sajnálatomat fejeztem ki azért, mert nagyon kevesen hallgatják azt, amit most mondok vagy amit most mondunk.

ELNÖK: Ön pesszimista, képviselő úr! Az egész ország önt hallgatja. Tessék folytatni!

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Elnök Úr! Örülök az ön optimizmusának, én ezt nem tudom osztani, de akkor most igyekszem a felkérésének megfelelően nagyon röviden befejezni.

Szerettem volna utalni arra, elnök úr, hogy az a szemlélet, ami úgy próbál többletforrásokra szert tenni, hogy egy új adónemet bevezet, megegyezik azzal a szemlélettel, amit Font képviselő úr jelenített meg egy módosító javaslatában, amely azt mondja, hogy kell nekem többletforrás a költségvetésben, és ezért fizessenek azok, akiknek a jövedelme magasabb, mint 5 millió forint. Ez teljesen ugyanaz a szemlélet, és ez a szemlélet teljesen idegen a kormányprogramtól, éppen ezért nem lehet támogatni.

Most azért hoztam, elnök úr, párhuzamba az MDF javaslatát, mert az MDF kimunkált módosító javaslatát a Fidesz egyáltalán nem támogatja, és érdekes módon, amikor teljesen hasonló javaslatot nyújt be a kormány szemléletében és mindenféle módon, akkor pedig támogatja. Hogyan van ez? Mennyire következetes ez a kormány, mennyire kiszámítható ez a kormány, ha ugyanolyan szemléletű javaslatot nem támogat? Ennyi a személyi jövedelemadó törvénybe foglalt módosító javaslatról, amely ténylegesen így kapcsolódik ehhez a biztosítási adóhoz.

Még egy dologról szeretnék szólni. A kétperces vitában szóba került, hogy ez milyen terhet jelent egyes vállalkozóknak, az adófizető polgároknak. Úgy gondolom, Bakonyi képviselőtársam helyre tette azokat a felületes megközelítéseket, amelyeket itt a fideszes képviselő uraktól hallhattunk, és rávilágított arra, hogy mennyire csúsztatnak, amikor azt próbálják bebizonyítani, hogy ez csak ilyen 80 forintos teher. Ha ez így lenne, hogy csak 80 forintos többletteher az adózóknak, akkor, tisztelt képviselőtársak, nem érdemes ezzel az adónemmel foglalkozni, hiszen sokk