Felszólalás adatai

Látnivaló, hogy a kormányzat érvelése arra szorítkozik, hogy azt mondja, hogy mi jót akarunk, jót akarunk azzal, hogy gyorsítjuk ezeket a beruházásokat, gyorsítjuk a körülményeit annak, hogy ezek minél előbb elinduljanak. Ezzel a jó szándékkal elég nehéz lenne vitatkozni akkor, ha nem látnánk ennek az előterjesztésnek a másik oldalát is, nevezetesen azt, hogy vajon megvannak-e ennek a lehetőségei, mármint annak, hogy az ügyintézési határidők rövidülnek. Azt gondolom, hogy ez nem képezte itt vita tárgyát, vagy nem képezte eddig a bizottságokban vita tárgyát.

Márpedig két állítást lehet megkockáztatni: az adott munkálatokat elvégző hatóságoknak szabad kapacitásaik vannak, és természetesen ezek a rövidülő határidők számukra egyébként alkalmasak, hogy szakmailag jó munkát végezzenek; b) nincsenek szabad kapacitásaik, de majd eszközöket fognak kapni arra, hogy ezeket bővítsék. Egyik sem igaz sajnos. Azt gondolom, hogy ezeknek a hatóságoknak nincs annyi pluszkapacitásuk, hogy ezt elvégezzék, és eszközöket sem jelez ez a törvény - a költségvetési törvény sem egyébként - nekik pluszban. Ezért tehát minimálisan szólva is aggályos az, hogy vajon ez a munka szakmailag megalapozott lesz-e, elvégezhető-e, és így tovább.

Úgy gondolom tehát, hogy ez önmagában is elég aggály, hogy kérdésessé tegyük a támogatását ennek az előterjesztésnek. Ha emellé még két tisztázatlan körülményt odateszünk, akkor meg pláne. Az egyik, hogy érdekes, miért pont a Belügyminisztérium terjeszti elő ezt az előterjesztést - ez az egyik, amire nagyon szívesen kérnénk majd választ -, a másik pedig az, hogy vajon vizsgálták-e a munkavégzés körülményeit ezeknél a szervezeteknél.

Elnök úr, köszönöm szépen a lehetőséget.