Készült: 2024.03.28.11:26:22 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

121. ülésnap (2020.04.21.), 234. felszólalás
Felszólaló Dr. Varga László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:58


Felszólalások:  Előző  234  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. VARGA LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, így este 10 óra után fel kell tennünk a kérdést, ha őszinték vagyunk magunkhoz, hogy mi történik, merthogy nem sok értelme van ennek a vitának így ebben a formában. Az a helyzet, hogy a kormánypárti oldalról néhány képviselő beült ide, valószínűleg megkapták pártfeladatban, hogy végig kell szenvedniük az ellenzéki hozzászólásokat, de ezek a hozzászólások érdemben úgysem fognak változtatni ezen az előterjesztésen. Nem először éljük ezt meg egyébként. Amikor én a húszas éveimben elkezdtem hinni abban, hogy a közszereplésnek van értelme, akkor olyanokat gondoltam, hogy mennyire jó érveket ütköztetni, különböző társadalmi csoportok álláspontját szintetizálni, és akkor a legnagyobb közjó érdekében módosító indítványok alapján végül el lehetne fogadni az optimális megoldásokat. Ezeket az előterjesztéseket egyébként vélhetően akkor kell a Ház elé hozni, amikor egy társadalmi csoportban, a társadalom egy részében társadalmi igény merül fel arra, hogy jogszabályalkotás történjen. Én ebben az esetben még csak ezt sem látom. Mondják már meg nekem, hogy a magyar társadalomnak melyik az a csoportja, amelyben az az igény merült föl, hogy ezt a jogszabályt a magyar Országgyűlés alkossa meg. Könyörgöm, mondják el, nagyon kíváncsi leszek rá! Én azt látom, hogy Hiller Istvánnak volt igaza a vezérszónoki felszólalásában, az önök szűk hatalmi elitjében merült föl több jogszabályra az igény, erre is, mert itt is nagyon aljas módon lehet elvenni a közalkalmazotti jogviszonyt 20 ezer magyar állampolgártól, veszélyeztetve az ő családjukat és a megélhetésüket is hosszú távon, ahogy azt Ungár Péter helyesen elmondta. Persze nem biztos, hogy 20 ezer ember kerül most utcára, majd közülük valamennyien kerülnek utcára a következő években, mert a fenntartók nyilván rugalmasabban tudják majd az ő munkaviszonyukat megszüntetni, kezelni. Érdemben nyilván nem fognak több normatívát kapni ezek az intézmények arra, hogy működjenek, tehát semmiféle pozitív változás nem lesz a konkrét szférában, mint ahogy az elmúlt tíz évben sem volt. S most a végén 6 százaléknyi alamizsnát tesznek le az asztalra. (L. Simon László: Na, ne már!) De! Hát, ez történik! Nem először, és nem ez az egyetlen terület, ahol ez történik.

Lehet, hogy elég költői kérdést tettem fel a „mi történik itt?”-tel a felszólalásom elején, de azért tíz év után fel lehetne tenni az önök kormányzása kapcsán ezeket a kérdéseket. Itt ülnek ennél a felháborító javaslatnál, amit pofátlan módon a húsvéti hosszú hétvége előtt nyújtottak be. Miféle társadalmi egyeztetés és párbeszéd ez? Magyarázzák már el nekem! Várva a húsvéthétfő utáni kedd reggelen, a veszélyhelyzet közepén, a koronavírus közepette a szakszervezetek és az érintettek álláspontját. Hát, nevetséges! Ez azt üzeni, hogy önök mindent megtehetnek. Semmi értelme annak, hogy az érintettek vagy itt bármelyikünk konstruktív javaslatokat megfogalmazva kritizálja az előterjesztést. Megjegyzem itt mindannyiunknak az ellenzéki oldalon, hogy lehet, hogy ennek tényleg nincs értelme.

Vonják vissza a fenébe! Én nem nagyon szoktam így fogalmazni, egypáran talán követik, hogy milyen típusú felszólalásaim szoktak lenni, de ennél szerintem ez a helyes eljárás. Merthogy nagyon helyesen utaltak itt ideológiai meg mindenféle szempontokon átívelve Klebelsberg Kunóra, aki szintén rengeteget tett a magyar közművelődésért, a közoktatásért és a kultúráért, de megjegyzem, hogy pont a közművelődés tekintetében, az infrastruktúra-fejlesztés tekintetében a XX. század második felében is nagyon komoly eredmények történtek olyan időszakban, amikor Magyarországon nem voltak megfelelően demokratikus körülmények. De vidéken az aprófalvakban, a kistelepüléseken a közművelődés, a kultúra terepei megszülettek és nagyon jól működtek, eljuttatva mindenféle néprétegekhez a magyar kultúrát.

Ennek a felszámolásáért és szétveréséért önök rengeteget tettek az elmúlt időszakban  ezzel én önöket vádolom egyébként , és ezt be kéne fejezni. Nyilván vannak, akiknek meglepetést okoz ebben a ciklusban, hogy ez megy, nekem annyira már nem. Én megéltem Miskolcon azt az előző ciklusban, hogy a nagy múltú, jól működő, egy város elismerését kiváltó ifjúsági házat verte szét akkor az önök városvezetése, amelyet a miskolciak nagy többséggel leváltottak 2019 októberében. Szétverték az ifjúsági házat, és a nagytermében térfigyelő kamerarendszert működtettek, amit egyébként szükséges működtetni, de nem a közművelődés és a kultúra rovására. Tehát az a fajta hozzáállás, amit önök ebben a történetben tanúsítanak, számomra nem ismeretlen.

(22.30)

S a párbeszéd hiánya is teljes mértékben tetten érhető ebben a történetben. Érdemben nem álltak szóba azokkal tíz éven keresztül, akik ebben a szférában dolgoznak. Ezt ezek az emberek elmondták. Segélykiáltással éltek. Január 22-én, a magyar kultúra napján az ország több pontján demonstráltak. Vidéken is. Megyeszékhelyeken is. Miskolcon is. Azok az emberek, akik ott demonstráltak, engem is megtiszteltek azzal, hogy odahívtak. Én is támogattam a petíciójukat, itt az Országgyűlésben is beszéltem erről, és a mai napig támogatom a törekvésüket.

Ezt a petíciót egyébként a mai napig el lehet érni az interneten. Úgy gondolom, méltó ebben a vitában felolvasni, mert szerintem erre válaszul született ez a javaslat. Ez pedig így szól:

„A Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete, KKDSZ, felhívása a magyar kultúra ünnepén a kulturális dolgozók védelmére és megbecsülésére. A magyar kultúra napján minden év január 22-én hagyományainkat, ezeréves európai kultúránkat ünnepeljük, jogos büszkeséggel gondolunk ezen a napon az elődeink által létrehozott kulturális, szellemi értékekre. A kulturális kormányzat vezetője büszkén jelenti ki, hogy a magyarság a nyugat-európai népeknél jobban őrzi európai kulturális értékeit. Kijelenti, hogy az elmúlt években komoly előrelépés történt a kulturális alapellátásban, amely a legkisebb falvakba is eljuttatta a kultúrát. A kormány látványberuházásokkal bizonyítja elkötelezettségét, de a nemzeti közművelődés alapintézményei, a vidéki könyvtárak, múzeumok, művelődési otthonok működési feltételei szinte semmit sem javultak az elmúlt években.

Egyre több kulturális nonprofit kft. működik az országban, ami csak a fenntartó és nem a munkavégzés minősége szempontjából kedvező. A kulturális ágazatban dolgozók bére még a költségvetésben dolgozók egyébként sem magas átlagbérét sem éri el. A kormányzat bérpolitikájának eredményeképpen 2020-ban ott tartunk, hogy szinte az ágazat összes dolgozója alapfizetését tekintve a garantált bérminimumot kapja. Valóban lehet alulfinanszírozott intézményekkel és éhbérekkel európai kultúránkat megőrizni? Kérünk mindenkit, akinek fontos, hogy szabad és művelt nemzet éljen e hazában, a magyar kultúrát fenntartó közgyűjtemények és művelődési intézmények további bontását ne engedje, tiltakozzon a közművelődésben dolgozók megalázó bérezése ellen, aláírásával támogassa a szakszervezet követeléseit!

Ezek pedig a következők. 1. Követeljük azonnali bértárgyalások megkezdését a Közgyűjteményi és Közművelődési Dolgozók Szakszervezete és a megállapodási joggal felruházott kormányzati vezetők között. 2. A bértárgyalások alapja: a bértáblák szerinti legkisebb nettó illetmény legyen legalább azonos a számított minimálbérrel, de megtartva a bértábla eredeti arányrendszerét. 3. A közgyűjteményi és közművelődési szférát érintő azonnali béremelés időpontja és mértéke legyen független a szféra ágazataira kidolgozandó életpályamodellek életbelépésének időpontjától és mértékétől. 4. A bértárgyalásokon megkötött megállapodást, megállapodásokat valamennyi megállapodó fél tekintse érvényesnek úgy a központi, mint az önkormányzati közgyűjteményi és közművelődési rendszerre. A kormány adjon kiegészítő normatív támogatást a béremelések végrehajtásához. 5. 2020-ban történjen meg a teljes állami és önkormányzati közművelődési és közgyűjteményi intézményrendszer működési feltételeinek pénzügyi megerősítése a vonatkozó normatívák és az ágazathoz tartozó nemzeti intézmények támogatásainak reális megnövelésével.”

Ezt a petíciót fogalmazták meg a KKDSZ és partnerei, erre gyűjtötték össze több tízezer támogató honfitársunk aláírását, a koronavírus-járvány közepette is juttatták el önökhöz, erre kértek választ, erre a segélykiáltásra. Erre a segélykiáltásra az önök válasza ez a jogszabály. Minősíthetetlen ez a történet, ez nem társadalmi párbeszéd, ez nem érdekegyeztetés. Az önök által benyújtott jogszabály iránt semmilyen társadalmi csoportnak nem merült fel Magyarországon igénye. Ez szégyen! Az egyetlen helyes megoldás, ha ezt a jogszabályt visszavonják, és haladéktalanul párbeszédbe kezdenek az érintettekkel, így a KKDSZ-szel is, amely ezt a petíciót megfogalmazta.

Nyilvánvalóan, ha nem vonják vissza ezt a jogszabályt, akkor természetesen, ahogy látom, a teljes ellenzékkel egyetemben az MSZP-frakció is ezt el fogja utasítani. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)




Felszólalások:  Előző  234  Következő    Ülésnap adatai