Felszólalás adatai

ERKEL TIBOR (MIÉP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Államtitkár Úr! Szükséges, de nem elégséges - ezzel a matematikából ismert megállapítással jellemezhetjük az országos fogyatékosügyi programról benyújtott országgyűlési határozattervezet mellékletét. Szükséges ennek a programnak a mihamarabbi elfogadása, hiszen már a szociális igazgatásról és a szociális ellátásról szóló törvény elfogadása, 1993 eleje óta adós az Országgyűlés a fogyatékosokra vonatkozó általános alapelvek és konkrét segélyezési formák elfogadásával. Ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a VI. fejezete már tartalmaz konkrét feladatokat és határidőket, amelyek megvalósulása esetén joggal reménykedhetünk a mintegy félmillió fogyatékos állampolgár mostoha életkörülményeinek az érzékelhetőbb javulásában.

Azzal egyidejűleg, hogy üdvözöljük ennek az országgyűlési határozati javaslatnak a megszületését, hangsúlyoznunk kell, hogy messze nem elégséges a fogyatékosok ügyében a belátható időn belül történő előrelépés. Ez a program a mai elvárásokhoz mérten a közeli jövőben nem ígér még részbeni megoldásokat sem. Csak példaként említem, hogy a programban szereplő határidők több mint egyharmada túlnyúlik ezen az országgyűlési cikluson, közülük négy feladat határideje a 2005. év, három feladaté a 2010. év. A Horn-kormánynak a fogyatékosügy terén elkövetett bűnös mulasztásait nyilvánvalóan nem lehet két-három év alatt pótolni, de a hat-tizenegy éves határidők magas arányával nem értünk egyet.

Hátrányosan kezeli a jövő évi, a Magyar Köztársaság 2000. évi költségvetéséről szóló törvény is a fogyatékosok társadalmi szervezeteit és bizonyos programjaikat. Így csupán annyit említek meg, hogy a 7-8 százalékra várható jövő évi fogyasztóiár-emelkedés ellenére a kormány előterjesztése szerint semmivel sem növekszik a fogyatékosok társadalmi szervezeteinek állami támogatása. Reálértékben számítva jövőre 7-8 százalékkal csökken az Értelmi Fogyatékosok és Segítőik Országos Érdekvédelmi Szövetségének, a Hallássérültek Országos Szövetségének, a Mozgáskorlátozottak Egyesületei Országos Szövetségének, a Vakok és Gyengénlátók Országos Szövetségének, a Magyar Szervátültetettek Országos Sport-, Kulturális és Érdekvédelmi Szövetségének a támogatása. Folyó áron nem változik, vásárlóértékben tehát 7-8 százalékkal csökken a Fogyatékos Gyermekek és Tanulók Felzárkóztatásáért nevű országos közalapítvány támogatása csakúgy, mint a Magyar Paralimpiai Bizottság támogatása.

Úgy tűnik, hogy a bankok konszolidációját, a magyar jövedelmek alacsony adóit szívügyének tekintő Pénzügyminisztérium nem habozik megkurtítani a mozgáskorlátozottak, a siketek és hallássérültek, a vakok és gyengénlátók korábbi támogatását sem, ha elsőrendű védenceinek az érdekei ezt kívánják. A költségvetési számok ezt az erőviszonyt tükrözik, azt, hogy még a fogyatékosok helyzetén javítani szándékozó programok és kinyilatkoztatások időszakában is romlik a fogyatékosok állami szintű megbecsülése.

Nemcsak a belföldi költségvetés, hanem a külföldi jogalkotás szemszögéből vizsgálva is hátrányos helyzetben vannak a fogyatékosok. A már 38 évvel ezelőtt, 1961 októberében elfogadott Európai Szociális Charta II. fejezetének 19 rendelkezéséből jelenleg csak 12-t fogad el a magyar kormány. Erre joga van a kormánynak, de számunkra hangsúlyos az az álláspont, hogy a Szociális Charta mely rendelkezéseit nem szándékozik aláírni. Nos, nem fogadja el a kormány a charta 15. cikkelyét, amelyik a fizikailag vagy szellemileg fogyatékos személyek szakmai képzéséhez, a rehabilitációhoz és a társadalomba történő újra beilleszkedéshez való jogát deklarálja. Teljesen nyilvánvaló, hogy pusztán segélyekre nem lehet alapozni fogyatékosügyi programot, azaz saját kezdeményezésű kiemelkedésben, az önerőből történő helyzetjavításban is keresni kell a megoldási lehetőségeket, amint arra kiváló kisgazda képviselőtársam, Vincze László is utalt.

A magyar szociálpolitikának már egy évtizede rákfenéje a liberális oldalról hirdetett hozzáállás, amely akár a munkanélküliségből, akár a hajléktalanságból, akár a fogyatékosságból adódó hátrányos helyzet területén elutasítja az önerőt mint megoldási formát, azaz ily módon is konzerválja az általa szavakban oly gyakran bírált állami paternalizmus kényszerét. Csak remélni tudjuk, hogy nem ennek a liberálisnak beállított hamis szociálpolitikai axiómának a hatására tartózkodott a kormány az Európai Szociális Charta 15. cikkelyének az aláírásától. A rehabilitáció elve természetesen szerepel a programban, de nem olyan súllyal, ahogy ezt már 38 évvel ezelőtt megfogalmazták az Európai Unióban.

Tisztelt Képviselőtársaim! A programban felsorolt hét alapelv közül elsőként szerepel a prevenció elve. Ezzel mint kiemelt helyezéssel egyetértünk, de nem értünk egyet a prevenció fogalmának olyan szűkített értelmezésével, amelyik épp a lényeget, a fogyatékos állapot létrejöttét előidéző helyzetek veszélyének a megelőzését nem tartalmazza. A program értelmezése szerint a prevenció pusztán a már kialakult fogyatékos állapot romlását megelőző cselekedet. A Magyar Igazság és Élet Pártjának értelmezése szerint viszont minden olyan jogszabály és intézkedés a prevenció körébe tartozik, amelyik részben megelőzi, részben kordában tartja a fogyatékos helyzeteket előidéző baleseteket és betegségeket.

(10.50)

Mi kifejezetten preventív lépésnek tartanánk, ha a kormány aláírná az Európai Szociális Charta II. fejezetének 7. cikkelyét, amelyik a gyermekek és fiatalok védelemhez való jogát deklarálja. Ez a cikkely tiltja a 18 évnél fiatalabbak alkalmazását egészségükre vagy erkölcsükre veszélyes munkakörökben. Tiltja éjszakai műszakban történő foglalkoztatásukat; előírja viszont bizonyos munkakörökben fiatalkorú alkalmazottak rendszeres orvosi felülvizsgálatát. Itt is megfogalmazódott bennünk az a gyanú, hogy a polgári életben a keresztény erkölcsöket, a közoktatásban az erkölcstan bevezetését oly vehemensen ellenző liberális kormánytényezők ellenzik azt, hogy az Európai Szociális Charta eme 7. cikkelyében többször is szereplő, a fiatalkorúak erkölcsi védelmére kötelezettségeket előíró cikkelyt elfogadja a magyar kormány. Pedig ez volna az igazi prevenció!

Vajon eljuthatunk-e az oly sokak által óhajtott Európai Unióba, ha az Európai Szociális Chartában megfogalmazott ifjúsági erkölcsvédelmet cinikus módon, épp az européerség mezében, szociális és liberális politikai erők tagadják és ellenzik?

A charta idézett 7. cikkelyében szereplő rendelkezések elfogadásán túlmenően a fogyatékoshelyzeteket megelőző prevenció alatt értjük mi az alkoholfogyasztást korlátozó intézkedéseket, a kábítószerek használatát és forgalmazását szigorító rendelkezéseket, a közutakról az ámokfutók kiszűrését, a foglalkozási ártalmakat megelőző védőfelszerelések, védőitalok alkalmazását és következetes ellenőrzését, a levegő- és vízszennyezés személy szerint felelőseinek a megbüntetését, a fogyatékos gyermekek ezreinek világra jöttéért felelős fiatalkori vagy többször ismételt abortuszok megelőzését, a tömegközlekedés zsúfoltságát és balesetveszélyességét kormányszinten szankcionáló rendeletek bevezetését. Valódi preventív törekvésnek ezt a magatartást tekintjük, amire sajnos nem vállalkozik a program.

Előfordul persze egy-egy halvány utalás a szükséges teendőkre; például a IV. fejezet 4. pontjában utalás történik arra, hogy a veleszületett fogyatékosság kockázatának csökkentését kutatni kell. Csakhogy a lényegen nincs mit kutatni! Már évtizedek óta köztudott, hogy a fiatalkori terhességmegszakítások, a többszörös abortuszok, a kábítószer-fogyasztás és az erős dohányzás, a szülők rokoni kapcsolata felelős a fogyatékos gyermekek születésének 95 százalékáért. Ma már nem kutatni kell, hanem cselekedni!

Szót kell ejtenem a program néhány szerkezeti és stilisztikai hiányosságáról. A program III. fejezete - az utolsó bekezdés kivételével - csupán a fogyatékosokkal kapcsolatos statisztikai adatok felsorolását tartalmazza, azaz nincs aktív programalkotó szerepe. Ezt a szövegrészt célszerű lenne teljes egészében a határozattervezet mellékletének az indokolásában szerepeltetni, mivel tartalmában is, műfajában is elüt a többi fejezettől.

Az országos fogyatékosügyi program kidolgozásában nyilván nagy szerepet vállaltak az ilyen problémával foglalkozó orvosok, szociológusok és szociális munkások. Baj, hogy szakmai zsargonjuk a kívánatosnál jobban tükröződik a program szövegében. Nagyon sok idegen kifejezést megfelelő magyar szóval lehetne és kellene helyettesíteni - de miért miránk, sok száz más törvény és határozat áttanulmányozásával terhelt országgyűlési képviselőkre háruljon ez a feladat? Miért nem alkalmas az előterjesztő szakminisztérium erre a munkára?

Például a II. fejezet 3. pontjában a program a munkahelyi integráció eszközeit kívánja szélesíteni - nem az eszközök körét. Egy további példát említek még, a II. fejezet stratégiai céljai közül az egyiket: "A motorizáció, telekommunikáció és informatika mai szintjén a jelenleginél sokkal szélesebb körben lehet kellő rugalmassággal adaptálható technikai eszközök használatát biztosítani." Nos, nyilván emberközelivé lehet átfogalmazni ezt a stratégiai célt is, mint sok más hasonló mondatot.

Néhány esetben vállalkoztunk a program nyelvhelyességének javítására, és az erre vonatkozó módosító indítványainkat már benyújtottuk.

A Magyar Igazság és Élet Pártja az országgyűlési határozat mellékletének tervezetét általános vitára alkalmasnak ítéli, és módosító indítványai elfogadása esetén szívesen támogatja az országos fogyatékosügyi program elfogadását.

Köszönöm szíves figyelmüket. (Taps.)