Készült: 2020.08.05.07:00:35 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 183 1998.10.20. 3:01  182-188

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Igaz, hogy interpellációmat már több mint hat hete nyújtottam be, de sajnos aktuálisabb, mint valaha. A kormányzati állásfoglalással szemben, amely a külkereskedelem 5 százalékában jelölte meg az oroszországi válsághelyzettel kapcsolatos külkereskedelmi problémákat, a hazai élelmiszeripart lényegesen mélyrehatóbban érinti a válság, mint a gazdaság egyéb szereplőit.

Igaz, hogy nemzetgazdasági exportunknak csak 4-5 százaléka irányul az orosz piacra, ám az élelmiszer-ágazatban általánosnak tekinthető a 20 százalék körüli részesedés, sőt vannak olyan ágazatok, mint például konzerv-, tészta-, baromfi-, üdítőipar, de ide sorolhatnám a gyógyszeripart is, amelyeknél ezt messze meghaladó a keleti piac részesedése. Így például a konzervipar Oroszországba irányuló évi 300 millió dolláros exportjának 70 százalékát érinti az orosz gazdaság összeomlása. A piac időszakos elvesztése súlyos veszteségeket idéz elő egyes vállalatoknál, ami felvásárlási és likviditási gondokat okoz a mezőgazdasági termelőknek is. Ezeknek az áruknak a többsége szezon jellegű áru; a gyártás megtörtént, és az áru raktáron van, valamint jelentős része most kerülne felvásárlásra és feldolgozásra.

Egyes konzervipari cégek máris jelezték, hogy az átvett alapanyag értékét nem tudják kifizetni a gazdálkodóknak, és mindez láncreakcióként nehezíti az amúgy is nehéz helyzetben levő mezőgazdasági termelők helyzetét. Ebben a helyzetben megítélésünk szerint kormányzati beavatkozásra van szükség, különben az érintett élelmiszer-ipari társaságok döntő többsége fizetésképtelenné válik, az élelmiszeriparban elbocsátásokra kerül sor, a termelők és beszállítók pedig teljesen ellehetetlenülnek.

Különös jelentőséggel bír az általunk kért kormányzati beavatkozás a konzervipari kapacitások szinten tartása érdekében, ugyanis az Európai Unióhoz való csatlakozásunknál az elkövetkezendő évek valóságos feldolgozókapacitása képezi azt a kvótát, amelynek alapján európai uniós tagságunk esetén termelési kvótát és termelési támogatást fogunk kapni. Ebben a helyzetben meg kell akadályozni, hogy az orosz válság miatt cégek, elsősorban konzervgyárak, baromfi-feldolgozók, üdítőitalt és tésztát gyártó üzemek tömegesen csődbe vagy csődközeli helyzetbe kerüljenek.

Kérdezem ezért a tisztelt államtitkár urat: mit kíván tenni a magyar élelmiszeripart ért megrázkódtatás enyhítésére? Ugyanis a most meghozható döntések a magyar élelmiszeripar jövőjét dönthetik el.

Várom az államtitkár úr válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 187 1998.10.20. 1:22  182-188

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Örömmel hallom, hogy a kormányzat foglalkozik ezzel a problémával, de azért nagyon sokan úgy érezzük, nem eléggé a súlyának megfelelően kezeli ezt a helyzetet. Azzal is tisztában vagyunk valamennyien, hogy megnyugtató megoldást csak az orosz piac újraindulása hozhat, de addig is szükség lenne átmeneti hitelek biztosítására a legyártott készletekre és a felvásárlás finanszírozására.

A kereskedelmi bankok felmondják a hitelszerződéseket, nem finanszírozzák az élelmiszer-ipari cégeket, aminek további súlyos következménye az lesz, hogy a háttér-beszállítói iparágak, így a csomagolóanyag-gyártók is be fognak dőlni. Ez dominóelv-szerűen fog végigmenni az egész gazdaságon, amit a kilencvenes évek elején egyszer már eljátszottunk.

Tisztelt Államtitkár Úr! Legnagyobb tiszteletem ellenére sem tudom elfogadni a válaszát.

(15.20)

 

Kérem a tisztelt kormánypárti képviselőket is - gondolom, ebben ők is valamennyien érintettek a választókörzetük tekintetében -, hogy a helyzet sürgősségére és súlyára való tekintettel ne fogadják el a választ. Tegyék lehetővé, hogy egy külön bizottság foglalkozzon ezzel a kérdéssel.

Köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 44 1998.10.27. 3:46  25-67

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság kisebbségi véleményét fogom előadni, mint ahogy a többségi vélemény előadója ezt elmondta.

A bizottság nyolc ellenzéki képviselő tagja egyhangúlag nem támogatta a személyi jövedelemadó törvény általános vitára való alkalmasságát. Nem támogattuk azért, mert a minden képviselő számára hozzáférhető adótáblák nem igazán tükrözik azt a szándékot, hogy az 1998. és 1999. évi adók összehasonlíthatóak legyenek. Keveredik a jövedelem és a család, így semmiképpen nem összevethető a két év adómértéke. A dinamikus modell csak 13 százalékra került kidolgozásra, a gazdasági bizottság viszont nagyon szeretné látni a 11 és 15 százalékos modelleket is. Ahol viszont nincs a családkedvezmény beépítve a személyi jövedelemadó-táblába, ott egyértelműen kiderül, hogy az alacsonyabb jövedelműek, a bérből és fizetésből élők többsége egyértelműen rosszabbul jár. Ez évi 600 ezer forintos jövedelemviszonynak felel meg, így megfogalmazódott, hogy ez semmiképpen nem vethető össze azzal a kormányzati szándékkal, hogy az arányos közteherviselés megvalósuljon.

A gyermekkedvezmény és családkedvezmény kormányzati szándékával egyetértenek a gazdasági bizottság ellenzéki képviselői, de sokan felvetették azt, hogy meg kellene fontolni, nem a családi pótlékot kellene-e növelni, ugyanis nem mindenki tudja majd igénybe venni ezt az adókedvezményt, nem rendelkezvén megfelelő jövedelemviszonyokkal. Bármelyik technikát alkalmazzuk is, tisztelt képviselőtársaim, szembe kell nézni azzal a problémával, hogy az adórendszeren keresztül juttatott társadalmi támogatások után járó kedvezmények csak az adófizetőkre vonatkoznak, és azokra nem, akik a jövedelmi viszonyaik miatt nem kerülhetnek be az adórendszerbe. Tehát a legszegényebb réteg marad ki a kedvezményezettek köréből, éppen azok, akiknek elsődlegesen szükségük lenne erre a támogatásra.

Az új adórendszer megfogalmazásunk szerint egyértelműen a munkajövedelmeket sújtja. Ezt az adójóváírás, az alkalmazotti kedvezmény csökkentése is bizonyítja. Eddig a bérjövedelem 20 százaléka volt az adójóváírás mértéke, maximum évi 50 400 forintig, ez most 10 százalékra és maximum évi 36 ezer forintra változik, és évi 1 millió forintos jövedelem felett ez nem érvényesíthető.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az alkalmazotti kedvezmény nem azért lett kitalálva és bevezetve, hogy a gyermekkedvezményt finanszírozza, hanem azért, hogy az arányosság megmaradjon az adózóknál a vállalkozókkal szemben is, akik a bérből és fizetésből élőkkel ellentétben az életvitelükhöz szükséges jövedelmük egy részét le tudják írni. Ezért ez megint nem az arányos közteherviselés irányában hat.

A bizottság nehezményezte még azt is, hogy a járulékfizetés felső határa az inflációt jóval nagyobb mértékben meghaladóan 19 százalékra nő, ezért - mint ahogy bevezetőmben mondtam - a bizottság ellenzéki képviselő tagjai egyhangú nemmel szavaztak a személyi jövedelemadó törvény általános vitára való alkalmasságát illetően.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
53 8 1999.03.03. 4:33  1-54

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. A gazdasági bizottság február 23-án tárgyalta a T/718. számon benyújtott törvényjavaslatot az általános mezőgazdasági összeírásról. A bizottságban kisebbségi vélemény fogalmazódott meg. A kisebbségi véleményt előadó képviselők elmondták, hogy sok párhuzamosságot látnak mostanában a mezőgazdaság területén. Nagyon sok párhuzamosság van az összeírások tekintetében, így a regisztráció tekintetében, valamint a termőföldről szóló törvénytervezetben is.

A földhasználati nyilvántartás, ami majd 2001-2002-ben válhat teljessé, nem biztos, hogy összhangot fog teremteni az általános mezőgazdasági összeírás adataival.

(9.20)

A gazdasági bizottság ülésén elsősorban tartalmi kifogások az adatkezelést illetően fogalmazódtak meg. Nagyon erőteljesen megfogalmazták képviselőtársaim, hogy ilyen adatok kérése esetén, amely nemcsak a gazdálkodók azonosítására - név, lakcím -, hanem a gazdálkodás költségeire, jövedelmeire is kiterjed, nem biztos, hogy az adatszolgáltatók őszintén fognak megnyilvánulni. Ilyen téren akkor erősen megkérdőjelezhető az, hogy a statisztikai felmérés használhatósága és megbízhatósága mennyire megalapozott. Ha ebből fontos további következtetéseket kívánunk levonni, akkor nem biztos, hogy a helyes következtetésekre fogunk jutni.

Kifejezetten nehezményezték a bizottság ellenzéki tagjai a törvénytervezet 5. § (4) bekezdésében szereplő - "a név, lakcím és a tevékenység jellegére vonatkozó adatok az egységes állami adatbázis kialakítására felhasználhatók" című - szövegrészt, valamint a 6. § (2) bekezdésében, hogy a kormány felhatalmazást kap arra, hogy szükség szerint rendeletben szabályozza a különleges adatkezelési szabályokat. Ezt rendkívül aggályosnak tartottuk, ezért a bizottság az adatvédelmi biztoshoz fordult, hogy erről a pontról tájékoztassa a bizottságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az adatvédelmi biztos megküldte állásfoglalását és a mezőgazdasági bizottság ülésével ellentétben - ahol megfogalmazták, hogy adatvédelmi szempontból kifogást nem emeltek, ez február 8-án történt - a gazdasági bizottság február 23-ai ülését követően az adatvédelmi biztos a következőket írta le: "Az általános mezőgazdasági összeírásról szóló, az Országgyűléshez T/718. számon benyújtott törvényjavaslat 5. §-ának (4) bekezdését az előterjesztő a tárcakörözést követően módosította." Jelzi, hogy az eredeti javaslattal szemben adatvédelmi szempontból kifogást nem emeltek. Álláspontja szerint a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi törvény 5. §-ában megfogalmazott követelménynek - így az adatkezelés célkötöttsége - a módosított szöveg nem felel meg. A fenti címen benyújtott törvény célja a mezőgazdasági statisztikai összeírás. A kifogásolt szövegrész pedig személyes adatok gyűjtését és tárolását írja elő, közelebbről nem definiált, úgynevezett egységes állami adatbázis kialakítása érdekében.

Ugyancsak kifogásolja az adatvédelmi biztos a 6. § (2) bekezdésének d) pontját, mely szintén nem szerepelt az eredeti javaslatban, mert egy bizonytalan tartalmú felhatalmazást kíván adni a kormány számára a különleges adatkezelési szabályok megállapítására.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt akkor meg kell fogalmaznunk azt a kérdést, hogy melyik törvénytervezetet tárgyalta a mezőgazdasági bizottság és melyiket a gazdasági bizottság, és végül is akkor melyik törvénytervezetről kell a parlamentnek véleményt nyilvánítania. Arról nem is szólva, hogy a kormány magatartása ebből a szempontból erőteljesen kifogásolható.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
59 10 1999.03.25. 3:02  1-74

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A gazdasági bizottság 1999. március 17-ei ülésén tárgyalta az agrárpiaci rendtartásról szóló 1993. évi VI. törvény módosítását. A bizottságban kisebbségi vélemény fogalmazódott meg, amelyet 10 képviselőtársam támogatott. Ennek előadására vállalkozom.

Tisztelt Országgyűlés! A gazdasági bizottság egyetért azzal, hogy a garantált áras szabályozásról át kell térni az irányáras szabályozásra, mert ez az irányár az, ami valamit mond a termelőknek, amely már nyereségtartalommal is bír és piaci információkkal tud szolgálni. Ugyanakkor nem értünk egyet azzal, hogy a garantált ár szerepe elhanyagolható lenne, hiszen a termelők erre is figyelnek. Nem értünk egyet azzal a megfogalmazással, hogy az átlagos termelési színvonalon termelők önköltségének 70 százalékát el nem érő ár legyen a garantált ár, hiszen ez lehet fordított arány is, de lehet nulla is. Tehát mindenképpen pontosításra szorul ennek a garantált árnak a megfogalmazása. A hazai cukorpiac szereplőinek már régóta vágya, hogy szabályozott termékkörbe kerüljön be a cukorrépa, a cukor és az izocukor.

Ez a törvénymódosítás azonban továbbra is csak lehetőségként szerepel, és a közvetetten szabályozott termékpályakörben marad. Azt hiszem, piaci biztonság szempontjából mindenképpen indokolt lenne, hogy a cukorrépa, a cukor és az izocukor a közvetlenül szabályozott termékpályakörbe kerüljön.

A legnagyobb vitát a gazdasági bizottságban is az váltotta ki, hogy mindenképpen túlzottnak tartjuk a miniszter hatáskörét az irányárak megfogalmazására. Amennyiben a terméktanács javaslatát a miniszter nem fogadja el, akkor a miniszter lesz jogosult arra, hogy ezt az irányárat meghirdesse. Amennyiben a terméktanács nem határoz meg irányárat, akkor a miniszter határozza meg az irányárat. Tehát ez mindenképpen egy túlzott szabályozásra utal, és egy rossz emlékű központi árképzés lehetőségét veti fel. Ez a törvénymódosítási javaslat nem határozza meg azt, hogy mi alapján határozhatja meg a miniszter az irányárat: a tőzsdei árak alapján, vagy egyéb piaci árakat milyen módon vesz figyelembe. Tartunk tőle, hogy ez a miniszteri hatáskör a piaci árat eltérítheti. Ezért nem támogattuk a gazdasági bizottságban ennek a törvényjavaslatnak az általános vitára való alkalmasságát. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 97 1999.09.09. 10:36  1-136

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Hozzászólásomban a személyi jövedelemadó törvény tervezetével szeretnék foglalkozni, és talán egy kicsit megpróbálom egy más megvilágításba is helyezni ezt a törvénytervezetet.

A nyári ötletelés után előttünk áll ez a személyi jövedelemadó-tervezet, amely, megmondom őszintén, egy kis csalódást okozott nekem, amikor a kormány ígéreteiben lefektette azt, hogy visszaszorítja, és törekszik arra, hogy visszaszorítsa az illegális tevékenységből, a közteherviselés alól kivont jövedelmekből képződő vagyongyarapodást, és növeli az ellenőrzés hatékonyságát, ami lehetőséget nyújt az adóterhek csökkentésére.

 

(14.00)

Nézzük meg, hogy ezek az ígéretek hogy jelentkeznek a személyi jövedelemadónak ebben a benyújtott törvénytervezetében! Ma összességében Magyarországon mintegy 4 millió 100 ezer a személyi jövedelemadót bevallók száma, és ha a koncentráltsági mutatókat megvizsgáljuk, elég érdekes számokkal találkozhatunk. Statisztikai adatok szerint ma Magyarországon a személyi jövedelemadó bevallására kötelezettek 10 százaléka fizeti be a személyi jövedelemadó 50 százalékát; a felső 5 százalék az összevont adó 39,5 százalékát, az utolsó előtti 5 százalék 14,8 százalékát. Tehát több mint 50 százalékát fizeti be ez a 10 százalék. Ha tovább vizsgáljuk ezeket a számokat, a bevallók több mint fele, ami több mint 2 millió bevallót jelent, minimálbér körüli összeget vall be, így például a nulla és 250 ezer forintos jövedelemsávban van az adózók 36,4 százaléka, és ez az összességében több mint 2 millió adózó az adók mindössze 5 százalékát fizeti be. Ezek az adatok számomra önmagukban azt jelentik, hogy ma Magyarországon a közteherviseléshez nem mindenki járul hozzá,és érzésem szerint a jövedelemviszonyok sem egészen így állnak, hanem nagyon magas az adózás alól kivont jövedelmek aránya.

De miért van ez a magas kivonás? Olyan irányú módosításokat pedig, ami az adóelkerülést visszaszorítaná vagy ennek a folyamatát igyekezne visszaszorítani, nem igazán találunk ebben a törvénytervezetben. Pedig kormánypárti képviselőtársaim az előző ciklusban is elég érzékletesen bizonyították, hogy csökkenő adókulcsok mellett az adóbevételt fokozni lehet, tehát nem csökken. De ilyen irányú kezdeményezés nincs is, sőt ilyen irányú kezdeményezésre módosító javaslatok benyújtására még lehetőségünk sincs, mert a 30. § nem került megnyitásra. Tehát a fekete- és a szürkegazdaságot kifehéríteni tervezett módosítások nagyon kis számban szerepelnek, sőt inkább a jövedelmek eltitkolásának irányába hat, mert változatlan adókulcsok és jövedelemsávok mellett egyértelműen nőni fog az adóterhelés, ha figyelembe vesszük a 2000-re tervezett bruttó béremelkedés tervezett mértékét is.

Az adójóváírás mértéke változatlanul a bér 10 százaléka, ez maximum évi 36 ezer forint lesz, és ugyancsak az idei évvel egyezően, 1 millió forintig vehető igénybe. Márpedig éppen e miatt a keresetnövekedés miatt fordulhat elő az, hogy aki a 20-as vagy 30-as jövedelemsávban van, átcsúszik a 30 vagy 40 százalékos jövedelemsávba, és elveszítheti az évi 36 ezer forintos adójóváírását is. Ez azért igazságtalan, mert vegyük figyelembe azt is, képviselőtársaim, hogy a vállalkozóknak van módjuk és lehetőségük arra, hogy az életvitelükhöz szükséges költségükből is érvényesíthessenek a bevallásuk során; tehát mindenképpen méltányossági szempontból, az adóterhelés egyenletessé tétele érdekében szükséges ennek a fenntartása, reálértékének a megőrzése, ezért ehhez a ponthoz módosító indítványokat is kívánunk benyújtani.

Akik eddig tisztességesen adóztak, a bérből és fizetésből élők és a közalkalmazottak, köztisztviselők, továbbra is feltételezhetően így fognak, de semmi sem ösztönzi azokat, akik eddig eltitkolták a jövedelmeiket, arra, hogy ezt láthatóvá tegyék. Ha figyelembe vesszük a táppénzes idő növelését, a járulékok mértékét, ez egyenesen arra ösztönzi a munkáltatókat, hogy az egyszerű munkavállalókból is egyéni vállalkozókat csináljanak, és ez a folyamat nemhogy lelassulna, még inkább generálni fogja az ilyen irányú tevékenységet.

Az adóterhelést csökkenti vagy kompenzálja a kormány által tervezett gyermekkedvezmény növelése, ami 30 százalékos mértékben növekszik. Ez azt jelenti, hogy gyermekenként 1-2 gyermekig 2200, három és több eltartott esetében pedig havi 3000 forint, és ez eltartottanként, jövedelemviszonyoktól és az eltartottak számától függően 180-270 ezer forint adómentes jövedelmet biztosít. Személy szerint nagyon örülök, hogy a gyermeknevelés költségeihez a költségvetés hozzájárul, és támogatja azokat, akik mind a gyermekeket és a legálisan végzett munkát egyaránt vállalják, csak sajnos nagyon sokan vannak olyan helyzetben önhibájukon kívül is, akikhez ez a kedvezmény csak részben vagy sehogy sem jut el.

Ez az a pont, amit mi kifogásolunk ebben a tervezetben. Ezzel az adókedvezménnyel csak azok fognak élni, akiknek igazából a gyermeknevelés költségeiben a családi pótlék és az adókedvezmény összességében nem jelent túl sokat, de akiknek igazából nagy szüksége lenne rá, az alacsony jövedelmű családok, nem fogják tudni igénybe venni. Ez tovább mélyíti... - és a társadalom kettészakadásának irányába hat. Elismerem, hogy ez filozófiai kérdés, de mindenképpen igazságosabbnak tartanánk azt, ha a gyermeknevelés költségeihez alanyi jogon, mint ahogy a kormányprogramban is le van fektetve, mindenki és egyenlő mértékben vagy közel egyenlő mértékben hozzájárulna, mert a legjobb családtámogatás az, ami mindenkihez eljut.

Szeretném megismertetni önöket egy pár héttel ezelőtt készült felmérés adataival. Ez egy kistérség adata, de sajnos nemcsak egy ilyen térség van ebben az országban. A térségben az egy főre jutó személyi jövedelemadó 20 789 forint, ez egy 50 ezer fős térség, ez átlag, tehát ennél van több is, van kevesebb is. A családok 75 százaléka részesül gyermeknevelési és iskoláztatási támogatásban, mely szintén az egy főre jutó jövedelem összegének a következménye. Itt nem éri el az egy főre jutó jövedelem a minimum nyugdíj összegét. De országosan is látszik az - ha ismét felhozom az adókoncentráltsági mutató azon adatát, hogy az adózók 50 százaléka minimálbér körüli jövedelemmel rendelkezik -, hogy az adózók felének vagy többségének gyakorlatilag teljesen mindegy, hogy ezek után felemelem a gyermektámogatás mértékét, mert az adózók fele eleve nem tud élni a lehetőséggel, hogy adóját a gyermekkedvezmény mértékében csökkentse, mivel nincs akkora jövedelme, nem tudja érvényesíteni gyermekenként a 26 400, kettő esetén az 52 800, és ki sem merem mondani, három gyermek után a 108 ezer forintot, mert nagyon jó lenne.

És még egy adatot: a fővárosban az 1 millió 29 ezer forintos átlagjövedelemmel szemben a megyék átlaga 549 ezer forint, alig több mint a fővárosi fele, és a megyék között is igen nagy a szóródás. Tehát azt mondom, térségi szempontból sem szerencsés ez az adókedvezmény, mert akiknek, amely térségeknek igazán szüksége lenne rá, a vidékieknek, pont ők nem jutnak hozzá és bizony nőni fog az adóteher azoknál, akik gyermektelenek vagy egyedül nevelik családjaikat, vagy a gyermekeik már elhagyták a családot. Ez megint csak a vidék és a társadalom kettészakadásának a gyorsításához vezet, és mindez, tisztelt képviselőtársaim, gazdasági növekedés mellett, amikor lehetőségünk lenne szélesíteni a gyermektámogatás összegét. Mindez akkor, amikor a vidékfejlesztés is zászlóra van tűzve, és ez ilyen módon erre is kihat.

Összegezve: adóreform igazából nincs, az adóterhelés nem mindenütt csökken, családtámogatás csak a magasabb jövedelműeknek - és jön a nyugalom éve.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

(14.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 279 1999.09.28. 2:51  278-286

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés az 1999. évi LXXIII. törvénnyel módosította a szociális igazgatásról és a szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvényt. Az 1999. évi LXXIII. törvény 2. § (2) bekezdése módosította az 1993. évi III. törvény 4. § (1) bekezdésének j) pontját, amellyel a kereső tevékenységet újradefiniálta a következők szerint: "Kereső tevékenység, ha e törvény másként nem rendelkezik, minden olyan munkavégzéssel járó tevékenység, amelyért ellenérték jár, ide értendő az őstermelői igazolvánnyal rendelkező személy tevékenysége is".

Ezen meghatározás alapján 1999. október 1-jétől, tehát három nap múlva, az őstermelői igazolvánnyal rendelkező személyt, tekintet nélkül a jövedelmére, ki kell zárni a munkanélküliek jövedelempótló támogatásából, illetve szüneteltetni kell az ellátást, amíg rendelkezik őstermelői igazolvánnyal. Tehát az őstermelői igazolvány birtokában végzett tevékenység, az abból származó bevétel - a jövedelem nagyságától függetlenül - rendszeres kereső tevékenységnek minősül.

Békés megyében, de főként a dél-békési és észak-békési térségben, évek óta óriási a munkanélküliség, de azt hiszem, azzal sem mondok újat képviselőtársaimnak, hogy nem csak az ország ezen részén. Mivel mezőgazdasági vidéken élünk, kényszerből a munkanélküliek is kiváltották az őstermelői igazolványukat. Ez kötelező volt akkor is, ha valakinek csak egy hold földje volt, vagy egy sertést akart értékesíteni a piacon.

Tisztelt Miniszter Úr! A szociális ellátásokat minden demokratikus államban jövedelemhatárokhoz kötik. Nálunk, úgy tűnik, fittyet hánynak erre, mindenkit büntetnek, akinek van őstermelői igazolványa, függetlenül attól, hogy van-e jövedelme, vagy épp veszteséges a tevékenysége. Sajnos, többnyire ez utóbbi a jellemző. Ez ügyben több települési önkormányzat is az Alkotmánybírósághoz kíván fordulni.

Tisztelt Miniszter Úr! Tisztában van-e azzal, hogy hány családot tesz még szegényebbé és szerencsétlenebbé ez a törvény, és szándékában áll-e módosítani ezen? Várom a válaszát. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 283-285 1999.09.28. 1:13  278-286

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Tisztelt Államtitkár Úr! Nem egy malomban őrölünk! Azzal én is egyetértek, hogy a szociális ellátásokat kössük jövedelemhatárhoz, de ez a törvény másról szól. Ez kimondja, hogy akinek őstermelői igazolvány van a birtokában, és abba bevételt jegyeznek be, az kereső tevékenységnek minősül. Ez nem jövedelem, államtitkár úr! Tessék elképzelni, mondok egy példát: egy család, ahol két kiskorú gyerek van, és becsületesen kiváltották az őstermelői igazolványt, 9400 forintos családi pótlékból és 6140 forintos gyermekvédelmi támogatásból élnek, s az őstermelői igazolványukban 30 kilogramm burgonya és egy darab sertés eladási ára szerepel. Lehet, hogy ezzel túllépik a minimális jövedelmet, ami biztosítja nekik a jövedelempótló támogatáshoz szükséges ellátást. Tehát más a bevétel és más a jövedelem - ezt nem lehet az őstermelői igazolványból megállapítani!

Elvártam volna a minisztériumtól, hogy pontosítja ezt a törvényi pontot... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

ELNÖK: Köszönöm szépen. (Tóth Sándor: ...és benyújt egy tervezetet, ezért...) Képviselő Úr! (Tóth Sándor: ...mi fogjuk ezt benyújtani.) Az egyperces viszontválasz egy perc, kérem hogy ezt vegye figyelembe!

TÓTH SÁNDOR (MSZP): A választ természetesen nem tudom elfogadni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 267 1999.11.11. 4:39  254-338

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottságban lefolytatott vitát a többségi véleményt előadó Végh László képviselőtársam már érzékeltette önökkel.

(17.40)

A bizottság mindkét oldalának képviselői leszögezték, hogy az agrárgazdaság a nemzetgazdaságnak igenis fontos ága, és ennek megfelelő súllyal folyt ez a vita a bizottságban.

A bizottság minden tagja örült, üdvözölte, hogy a kormány betartotta az agrárgazdaság fejlesztéséről szóló törvény előírását, és beterjesztette a parlamentnek a helyzetértékelést. Ugyanakkor azt valóban nehezményeztük, hogy ez nem a törvény előírásának megfelelően, a költségvetés benyújtása előtt történt meg, mert akkor helyes szakmai kiindulásból, helyzetértékelésből szakmailag olyan következtetéseket lehetett volna levonni, ami a költségvetés megalapozását szolgálhatta volna, és nem egy hirtelen nyári ötleteléssel kellett volna foglalkoznunk.

Valóban szó esett arról, hogy az adott bázisok mennyire hitelesek egy ilyen helyzetértékelésben. A mintavételen alapuló statisztikai adatszolgáltatás nagy szórásokat mutathat ágazatonként és országrészenként is, különösen igaz ez a költség- és jövedelemviszonyok megállapítására vonatkozóan. És valóban fontos az, hogy az elkövetkezendő években erre az adatbázisra építve, ebből kiindulva és ezt továbbfejlesztve kell majd ezeket összehasonlításként kezelni, mert helytelen adatokból kiindulva valóban csak helytelen következtetéseket lehet levonni, és emögé nem titkolt politikai szándékokat is lehet betenni.

A szakmaiság érződik az anyagon, a szakmai hitelesség benne van, a statisztikai adatbázis rendszerezettsége is, ugyanakkor a szakmai részt nagyon erősen beárnyékolja az anyagban jelen levő politikai célok és következtetések című fejezet, holott mindannyian azt tartottuk fontosnak ezen az ülésen, hogy ezen a területen igazán fontos lenne a szigorú objektivitás, a szakmai következtetések hitelessége.

Nehezen érthető, hogy miért kell olyan megállapításokat tenni, hogy döntően az előző kormány örökségének tudható be az orosz piaci válság, mivel ez jóval utána volt. A világban kialakult túltermelési válság sem az előző kormány bűne. A természeti katasztrófaként jelentkező ár- és belvízkárok vagy a termelési és értékesítési nehézségeket kihasználó politikai célzatú zavarkeltés sem fogható az előző kormányra. Nem az agrárgazdaság tényleges és valós helyzetére vonatkoznak ezek a dolgok.

Az sem igaz, és nem kell ilyen megállapítást tenni, hogy elhárította a kormány a konzervipart és a termelőket fenyegető katasztrófát, mert ez még nem múlt el. Nem kell leírni olyan dolgokat, hogy eredményesen folytatjuk az EU-jogharmonizációval kapcsolatos tevékenységet, amikor pár oldallal később megállapítja az anyag, hogy jelentős lemaradások vannak az integrációs intézményhálózat területén, többek között nincs kialakítva a mezőgazdaság adózási rendszere. És nem szükséges leírni olyan dolgokat, amelyek eddig nem vezettek eredményre, vagy oda kell tenni az eredményt, hogy a miniszter úr világ körüli útján bejárta már Ausztráliát, Ausztriát, Új-Zélandot, Japánt, Kínát, Thaiföldet, Vietnamot, Brazíliát, Perut, Argentínát, Mexikót, Kubát.

Ettől eltekintve a bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazói, képviselői is azt kérték, hogy a parlament tárgyalja meg ezt az anyagot, mert nagyon fontos, hogy az agrárgazdasággal foglalkozzon a parlament, de ha lehet, akkor szigorúan szakmai alapon. És kérésként fogalmazódott meg a tárca felé, hogy az elkövetkezendő időszakban benyújtandó helyzetértékelésben a szakmai és a politikai rész egyértelműen különüljön el.

A bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselői tartózkodó szavazási magatartást tanúsítottak azért, hogy a parlament ezt az anyagot meg tudja tárgyalni.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 70 1999.11.29. 2:29  61-221

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság szeptember 22-én tárgyalta a T/1517. számú törvényjavaslatot, amelyről meggyőződésünk, hogy előbb-utóbb egyetemi tananyag lesz mint jogalkotási selejt.

Ahogy a többségi vélemény ismertetésénél is elhangzott - az alkotmányügyi bizottsághoz hasonlóan -, a bizottság kisebbségi véleményt előterjesztő képviselői egyszerűen tarthatatlannak tartják azt a jogalkotási gyakorlatot, amelyet a kormány most már sorozatban alkalmaz, hogy egymással össze nem illő törvénytervezeteket csomagban terjeszt a parlament elé. Az adótörvényeknél ez még megérthető, mert a költségvetés bevételi oldalait hivatott megteremteni, de egymással nem függ össze a kormánytagok jogállása, a bányászat, a mérésügy, a szabadalmi eljárás, az egészségügyről szóló törvény, a halászatról, a horgászatról szóló törvény módosítása. Egyszerűen nem értjük; nincs olyan jogalkotási kényszer, hogy ne lehetett volna ezeket a szakmai törvényeket külön-külön a parlament elé terjeszteni, hiszen valamikor ezek a törvények egyedi törvényként jelentek meg a parlament színe előtt. Bizonyítja ezt az is, hogy ma november 29-ét írunk, és szeptember 22-én tárgyaltuk ezt, tehát lett volna idő.

A bizottság SZDSZ-es képviselői nehezményezték azt, hogy szigorúan szakmai szervezeteknél, mint például Bányászati Hivatal, Mérésügyi Hivatal, Szabványügyi Hivatal, ezután politikai szempontból legyen kiválasztva az ennek élére állított elnök, tehát az eddigi szakmai megítélés itt csorbát fog szenvedni. Semmi értelme, és mindenképpen magyarázatot kértünk arra, hogy miért kell a politikát ismét rászabadítani a gazdaságra.

Mint már elhangzott, valóban nehezen kezelhető így, csomagban ez a törvénytervezet, mert vannak ugyan olyan javaslatok, amelyekkel egyet lehetne érteni, de mivel csak egy szavazásra van lehetőség a bizottságban is és majd a parlamenti végszavazásnál is, ezért kénytelenek voltunk elutasítani ennek a törvénytervezetnek a tárgyalásra való alkalmasságát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
119 16 2000.02.10. 2:03  1-57

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság február 1-jei ülésén tárgyalta a növényvédelemről szóló törvényjavaslatot, és - mint a többségi vélemény előadója elmondta - 17 igen és 8 tartózkodás mellett általános vitára alkalmasnak találta.

A bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselői is elismerték, hogy ez egy jól előkészített, szigorúan vett szakmai törvény, és ennek a törvénynek az elkészítésénél valóban fő szempont az uniós jogharmonizáció. A megváltozott mezőgazdasági környezethez és birtokrendszerhez alkalmazkodva szükséges egy olyan jogszabály, amely a környezetvédelemmel, az egészségüggyel, a kémiai biztonsággal és az önkormányzatokkal együtt lehetővé teszi a szervezett védekezést és a növényvédelem szabályozását. Ezt mindenképpen örvendetesnek, támogatható célnak és feltétlenül szükséges dolognak tartjuk.

Ugyanakkor úgy éreztük, hogy ez a probléma keret jellegűen vet fel olyan kérdéseket, amelyeket a későbbiek során az említett törvényekkel összhangban szabályozni kell. A törvénytervezet nagyon közérthető nyelven vetíti elő azokat a kérdéseket, amire a későbbiek folyamán a minisztériumok jogosítványokat kapnak; erről szól a 65. §, hogy rendeletekkel szabályozza azokat a kérdéseket, amelyeket ez a törvény felvet.

A rendelettervezetek hiánya miatt volt az, hogy a bizottság kisebbségi véleményt fogalmazott meg, de bízunk benne, hogy ezek a rendelettervezetek legalább olyan előkészítettek, mint maga a törvénytervezet, és a rendeletekkel együtt ez a törvény be fogja tölteni azt a célt, amiért készült.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
132 344 2000.04.11. 3:21  337-361

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Mint azt Végh László képviselőtársam elmondta, a gazdasági bizottság megtárgyalta a júniusi, júliusi rendkívüli esőzés és vihar miatti védekezési és kárelhárítási intézkedésekről szóló beszámolót.

Az államháztartásról szóló törvény valóban előírja, hogy amikor a kárelhárítás befejeződött, az ezzel kapcsolatos tevékenységek véget értek, a kormánynak erről az intézkedésről az Országgyűlést tájékoztatni kell, és erre hivatott ez a beszámoló. A bizottság ülésén kisebbségi véleményként fogalmazódott meg, hogy igazából ez a beszámoló egy tipikusan könyvelői magatartást tükröző jelentés. Ezért igazán nem is értettük, miért kellett ezt a gazdasági bizottságnak tárgyalni, amikor ebben a költségvetési bizottság illetékessége feltételezhető csupán; tulajdonképpen a költségvetés egyes fejezetei közötti átcsoportosítás számviteli lekövetése, hogy honnan hova csoportosította át a kormány, illetve az őt képviselő Pénzügyminisztérium az 1 százalék visszatartásából eredő pénzügyi tételeket. Megjegyzem, ezt rendkívül egzakt módon teszi, és feltételezem, hogy számszakilag helyesen is.

Ugyanakkor kértünk, de nem kaptunk tájékoztatást arról - és igazából enélkül nehéz véleményezni a beszámolót -, hogy ténylegesen mennyi volt a felmért kárösszeg, amit a júniusi, júliusi rendkívüli esőzések és viharkárok miatt kellett folyósítani, és ez az összeg milyen mértékben fedte le azt; mennyi volt az önkormányzatokat terhelő hozzájárulás, és mennyi volt a lakosság terhe.

Nem kaptunk tájékoztatást arról sem, hogy milyen tanulságokat lehet levonni a kárelhárítás során tapasztaltakból, milyen intézkedéseket szükséges tenni, hogy a jövőben esetlegesen bekövetkező katasztrófák által okozott károk enyhíthetők legyenek, és ehhez milyen költségvetési és önkormányzati források és elkötelezettségek lennének szükségesek. Milyen összeget fordított a kormány összességében az ár, a belvíz és az esőzések okozta károk enyhítésére? Ebből mennyit a költségvetés tartalékalapjából, és mennyit az önkormányzatok költségvetési keretéből visszatartott 1,9 százalékból? Annál is inkább érdekelte ez a bizottság tagjait, mert most is ilyen helyzet állt elő, hogy sajnos rendkívüli védekezésekre lesz szükség. Az elmúlt hetekben, hónapokban többször elhangzott az az állítás kormánytagok részéről, hogy az elmúlt két évben azért nem épültek utak és autópályák, mert több milliárdos nagyságrendben kellett a kormánynak költenie az ár- és belvízkárok helyreállítására, ami valóban igaz, csak nem tudjuk, hogy ténylegesen mennyit.

Mivel a felvetett kérdésekre érdemi választ nem kaptunk, a bizottság 7 ellenszavazata ennek a magatartásnak szólt. Ezért nem támogattuk a beszámoló általános vitára való alkalmasságát. Megjegyzem, a bizottság ülésén ígéretet kaptunk arra, hogy a kért tájékoztatást utólag megkapjuk a futárpostánkban, ez azóta is érkezik.

Köszönöm a szót, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 18-20 2000.09.27. 10:17  1-57

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság valóban megtárgyalta a szövetkezeti üzletrészről szóló törvényt, amely kimondottan csak a mezőgazdasági szövetkezetekre vonatkozik. E törvény előzménye az 1992. évi II. törvény, amelynek kimondott célja az volt, hogy a szövetkezetek vagyonát a tagok között nevesítsék, nem titkolva, hogy a szövetkezeti tagok ezzel a hatáskörükkel és jogkörükkel élve a szövetkezeteket széthordják.

Ezt a törvényt már akkor szövetkezetidegennek ítélte meg az egész szövetkezeti társadalom, hiszen a szövetkezetekben nem a vagyon nagysága, hanem a részjegy testesíti meg a szövetkezeti tagsági viszonyt, az "egy tag - egy szavazat" elvét. Ez az üzletrész mesterségesen lett bevive az egész szövetkezeti rendszerbe, teljesen idegen tőle, és azóta is időzített bomba módjára ketyeg a szövetkezetek alatt.

Ezt a benyújtott törvénytervezetet, ami az üzletrészről szól, úgy ítéljük meg, mint egy végső támadást a szövetkezet ellen, amely mind a külső, mind a belső üzletrész-tulajdonosok, tagok és kívülállók üzletrészét egyáltalán elértékteleníti.

A legnagyobb kifogásunk az volt ezzel a törvénytervezettel szemben, hogy ezt nem előzte meg hatástanulmány, illetve a bizottság tagjai ezzel nem találkoztak; amit később átnyújtottak, az egy sokkal régebbi kiinduló bázisra épül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szövetkezetek 1998-ban több mint 50 százalékos mértékben veszteségesek voltak, 1999-ben a szövetkezetek döntő többsége, 65-70 százaléka veszteséges volt, és hogy nemcsak a szövetkezeti gazdálkodással van itt probléma, ezt jól mutatja, hogy az állami gazdaságok viszont központi segítséget kaptak, amit a szövetkezetek igénybe se vehettek, több mint 1500 kibontakozási pályázatból mind a mai napig egyetlen pályázat nem került még aláírásra.

Ez a szövetkezeti üzletrészről szóló törvény indokolatlan várakozásokat gerjeszt a kívülálló üzletrész-tulajdonosokban. Azoknak a szövetkezeteknek az esetében, amelyek már átalakultak gazdasági társasággá, már nincs miről beszéljünk. Azoknál a szövetkezeteknél, amelyek veszteséges gazdálkodást folytatnak és folyamatosan nehéz gazdasági körülmények között gazdálkodnak, az üzletrész-tulajdonosok szintén nem lesznek elégedettek, mert a vagyon több mint száz százalékban leterhelt. Azok a gazdálkodók és szövetkezetek, ahol eredményes a gazdálkodás, most fognak lehetetlenné válni.

Nem látni a folyamat végét. Olyan ez, mint amikor egy medencébe ugrunk, és nem tudjuk, van-e benne víz, ugyanis nemcsak a külső üzletrész-tulajdonos fog mozdulni, hanem azok a tagok is, akik nincsenek közvetlen munkakapcsolatban a szövetkezetekkel, nyugdíjasok, aktív korúak, de már nem ott dolgoznak.

A másik oldalon viszont nap mint nap halljuk, hogy a mezőgazdasági tárca soha nem látott mértékű támogatásokat fog adni a szövetkezeteknek. Ugyanakkor az időjárási körülményeknek, az évtized talán legsúlyosabb aszályának következtében minden egyes gazdálkodó nehéz helyzetbe került. Nem elég, hogy az időjárás sújtja; olyan ez, mint a novellában a székely paraszt, amikor a szőlőjét elkezdi verni a jég, akkor fejszével esik a tőkének, hogy lássuk, uramisten, mire megyünk ketten. Ez a fejsze most a földművelésügyi tárca kezében van. (Dr. Kis Zoltán: Így van!)

Minden egyes ellenzéki képviselőtársam egyetértett azzal, hogy rendezni kell a szövetkezeti üzletrészek kérdését, ugyanakkor ez a törvény ezt nem fogja megoldani, alkalmatlan rá, és javíthatatlannak is tartjuk. Végrehajthatatlan, mert ez a 90 napos rendezési határidő a szövetkezetek összességére nézve olyan rövid határidő, amikor is nem tudván, hogy 50-60-80-100 vagy csak 15 milliárd forintot kell kifizetni, ezt maga a pénzrendszer sem tudja lekezelni; becsapja a tulajdonosokat. A mi meglátásunk szerint, ha ez politikailag annyira fontos és valóban rendezendő cél, állami szerepvállalás nélkül elképzelhetetlen. Itt vagy hosszú távú hitelekkel, több éves átmeneti időre szóló vagy vissza nem térítendő támogatásokkal, akár adókedvezmény formájában nyújtott kedvezményekkel lehet ezt a kérdést hosszú távon és megnyugtatóan rendezni.

Képzeljék el képviselőtársaim azt a helyzetet, amikor a szövetkezeteknek tényleg 90 napon belül ki kell fizetni több mint százmilliárd forintot... (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Elnök úr, én mind a két törvényről mondom a kisebbségi véleményt!

 

ELNÖK: Ez nem derült ki az előterjesztésből. Folytassa, képviselő úr!

 

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Elnézést! Köszönöm.

Ennyi pénzt a bankrendszer sem tud egyik napról a másikra átadni a mezőgazdasági szövetkezeteknek.

Ha a szövetkezetek arra kényszerülnek, hogy a vagyonukat értékesítsék, a tenyészállományt, a készleteiket, az ingatlanaikat, a mezőgazdasági termelést szolgáló gépeket, eszközöket, raktárbázisokat, akkor milyen áron tudja ezt a hirtelen nagy tömegben megjelent vagyontömeget értékesíteni? Ezt nagyon jól mutatják a csőd- és felszámolási eljárások gyakorlati tapasztalatai: maximum 15-20 százalékon. Tehát tényleg nem fog hozzájutni a külső üzletrész-tulajdonos! Ha már az a cél, hogy valóban megnyugtató módon a külső üzletrész-tulajdonos is valódi vagyonhoz vagy pénzeszközhöz jusson, akkor ezt a törvényt így nem lehet jóváhagyni.

A mezőgazdasági foglalkoztatásra beláthatatlan következményekkel jár ez az üzletrésztörvény. Azt lehet mondani, hogy a ma itt dolgozó tagok 60-70 százaléka egyik napról a másikra el fogja veszíteni az állását, a termelés pedig abban az időszakban fog lehetetlenné válni, mire ez a törvény végrehajtásra kerül, amikor mezőgazdasági hitelek felvételére van szükség. A bankok már ma sem finanszírozzák a szövetkezeti gazdálkodást, mert politikai bizonytalanság került az egész rendszerbe, és nem csodálkoznék azon, ha azonnal lejárttá tennék a hitelüket, és be szeretnék hajtani. Már most spekulatív szándékkal vásárolnak fel üzletrészeket egyes ügyeskedők, és ehhez még hozzáteszem, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok jó része nem is a mezőgazdaságból él, a külső üzletrész-tulajdonosok több mint 60 százaléka nem is vidéken él, hanem a fővárosban, ügyvédek és jogászok.

A dolog pikantériája, hogy egy napon kellett tárgyalnunk az új szövetkezetekről szóló törvényt, amikor is az egyik oldalon szétverjük a szövetkezeteket, a másik oldalon pedig elismerjük azt, hogy a szövetkezésnek igenis van létjogosultsága, hiszen Magyarországon a szövetkezetek több száz éves múltra tekintenek vissza hagyományuk révén, és megvan az a tapasztalat, ami a szövetkezetek alakításához és társadalmi elfogadtatásához szükséges. A társadalom ismeri és elismeri, elfogadja ezt a főleg vidéken meghatározó gazdasági formát.

 

 

(9.20)

 

A törvény alapján az a legdöntőbb kifogásunk, hogy a hatálybalépés után egyetlenegy mai szövetkezet sem működhetne Magyarországon, ugyanis ez a törvénytervezet nem ismeri el, azt a szövetkezetek szabadságát biztosító alapelvet, hogy milyen formában végezze tevékenységét. A termelő típusú szövetkezetekről itt egy szó sem esik.

Az üzletrész fogalmát törli és bevezeti a részjegyet, ugyanakkor nem lehet egyértelműen meghatározni, hogy mennyi lesz a részjegy. Mihez fogják viszonyítani, hogy mennyi legyen a részjegy? A legnagyobb üzletrésszel rendelkező tulajdonosok üzletrészéhez, és a többieknek be kell fizetniük, illetve mi történik akkor, ha ezeket a részjegyeket alacsonyabb összegen határozzák meg a szövetkezet tagjai? Tehát bizonytalanság van.

Ugyanakkor - mint már elmondtam - előnye ennek a törvénynek, hogy oldja az 1992. évi törvényt. Mára sajnos megbélyegzettek lettek ezek a szövetkezetek. De mégis miért ragaszkodnak a tagok ennyire ehhez a szövetkezeti formához? Azért, tisztelt képviselőtársaim, mert ez jó a tagoknak, jó az egyéni gazdálkodóknak, mert biztonságot nyújt a termelésben, az értékesítésben és a mezőgazdasági termékek beszerzésében is.

Nem a szövetkezetekkel van baj, kedves képviselőtársaim, hanem a mezőgazdaság általános válságával kell szembenéznünk és a mezőgazdaság jövedelemtermelő képességével.

Összességében a gazdasági bizottság az új szövetkezetekről szóló törvényt 8 nem, az üzletrészről szóló törvényt pedig 12 nem szavazattal nem tartotta általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
165 338 2000.10.18. 11:37  1-363

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minden fideszes képviselőtársunktól meghallottuk már, hogy a költségvetés három alappilléren nyugszik: a gazdasági növekedés hatásainak szétterítésén, a gyermektámogatás adókedvezménnyel való támogatásán és a Széchenyi-terven, úgy tűnik, ezek kötelező mondatok minden egyes koalíciós hozzászólásnál. (Zsigó Róbert: Köszönjük, hogy megismételte, képviselő úr. - Taps a Fidesz padsoraiban.) Meg is ismertük. Ezek után nem kívánok szólni arról, hogy ezt a kétéves költségvetést mennyire tartjuk megalapozottnak, hiszen az inflációt egy évre sem tudták pontosan előre jelezni. (Zsigó Róbert: Mint ahogy önök sem!)

Nem kívánok szólni arról sem, hogy törvényes-e ez a költségvetés a benyújtás módját tekintve, és megelőzték-e azok a hatástanulmányok, melyekről az előttem szóló képviselőtársam, Solymosi úr szólt, hogy az agrárgazdaság helyzetéről szóló törvény még nem került a parlament elé. Nem kívánok szólni arról sem, hogy a fejlett nyugati demokráciák is csak tanulmányozzák annak a lehetőségét, hogy be lehet-e vezetni egy kétéves költségvetést, amikor a világgazdaság bizonytalanságai előre nem prognosztizálhatók és nem jelezhetők, és akkor most már arról sem kívánok szólni, hogy a gyermektámogatás valóban oda jut-e, ahol erre szükség van.

Az agrárgazdaság helyzetét remekül elemezte Czerván György fideszes képviselőtársam, aki a beruházásokat, a jövedelemtermelő képességet, a termelés volumenét tekintve olyan helyzetértékelést adott a mezőgazdaságról, hogy helyből keresztbe verte Torgyán úr minden igyekezetét, hogy minden idők legjobb agrárgazdasága van ma kialakulóban Magyarországon.

Szeretnék viszont arról szólni, hogy mit vártunk mi a költségvetéstől szűkebb régiónkban, hiszen valamennyiünk számára kezd nyilvánvalóvá válni, hogy az országban a területi különbségek nemhogy csökkennének, inkább nőnek, és ez talán figyelemfelkeltés is lehet, hogy módosító indítványainkat majd ez alapján kezeljék.

Tisztelt Országgyűlés! Egy régió gazdaságát és jövedelemtermelő képességét talán leginkább és legkomplexebb módon jellemzi a térségben működő vállalkozások és gazdálkodó szervezetek hozzájárulása a bruttó hazai termék előállításához.

A dél-alföldi régió megyéinek az országoshoz viszonyított részesedése a négy évvel korábbinál 1 százalékponttal alacsonyabb. A régió mindhárom megyéjére - Békés, Bács-Kiskun és Csongrád megyére - is jellemző volt az ország egészén belüli, a négy évvel korábbihoz viszonyított visszaesés, de ehhez legjobban Békés megye járult hozzá. A régióban az egy lakosra jutó GDP értéke az országos átlag 76, a megyék átlagának 95 százaléka, és ezen belül az egy lakosra jutó GDP alapján Békés megye négy, Bács-Kiskun és Csongrád megye egy hellyel esett vissza a megyék rangsorában.

E nagymértékű csökkenésben kiemelkedik Békés megye, szűkebb régióm, ahol az országos átlag 69 százalékát teszi ki mindez, és ez alapján került be az elmúlt évben az elmaradott megyék körébe. Nos, kedves képviselőtársaim, ezekben a régiókban a végbement gazdasági és társadalmi átalakulások következtében egyre inkább elmélyülő és a gazdasági-társadalmi élet és a mindennapok egyre több területére kiható válsághelyzet alakult ki. Köszönhető ez elsősorban annak, hogy ezek a megyék kimondottan agrár jellegűek.

De nemcsak a mezőgazdaság termelési, értékesítési rendszere hullott szét, hanem minden ehhez kapcsolódó gazdasági és társadalmi tevékenység is válságba került, és ez a lakosság nagy részére kihatott és kihat ma is. Területenként ugyan eltérő nagyságban és módon, de összességében a régió népességének mintegy a fele került társadalmilag kiszolgáltatott vagy sérülékeny helyzetbe.

Mivel a gazdasági élet más területein is csak szigetként vannak jelen tőkeerős vállalkozások, a térség gazdaságára egészében is a leépülés és a stagnálás a jellemző. Ezen belül Békés megye gazdasága az elmúlt két évben még tovább gyengült. Egyoldalúsága és kiszolgáltatottsága nőtt, a legalacsonyabb teljesítményű öt megyén belül is romlott a pozíciónk.

Egy számot hadd mondjak még: a bruttó átlagkeresetek az országos átlag 76 százalékát teszik ki, 59 ezer forint/hó/fő, ami minden viszonylatban rendkívül alacsonynak számít. Kimondhatjuk tehát, hogy hatékony, átgondolt, komplex, sokrétű központi támogatás nélkül a helyzet tovább romlik, és kiszámíthatatlan következményekkel járhat.

Nézzük meg, hogy ez a költségvetés mennyiben fog segíteni ezeknek a térségeknek! Azt elöljáróban kimondhatjuk, hogy ezek a megyék önerejükből képtelenek a megújulásra. Fejlődési lehetőségben való elmaradottságuk oly mértékű, hogy központi segítség nélkül képtelenek további fejlesztésre. Ehhez képest, a növekvő gazdasági teljesítményekhez viszonyítva a 11 milliárd forintos területi kiegyenlítést szolgáló támogatás roppant csekélynek tűnik. Feltételeztem, hogy a kialakult és tartós növekedés további fedezeteket tud biztosítani majd ezeknek a területeknek.

A másik legnagyobb gátja e térségek fejlődésének az infrastrukturális elmaradottság. A Dél-Alföldön a lakások mindössze 28 százaléka kapcsolódik a közüzemi csatornahálózatra, ami nemcsak a kiemelkedő ellátottságú dunántúli területekhez, hanem a kevésbé fejlett keleti régiókhoz képest is lemaradást jelent.

A helyzet súlyosságát jelzi, hogy a Maros-hordalékkúp vízbázisvédelme a mai napig nem megoldott; azé a vízbázisé, ami több százezer embernek biztosítja az egészséges ivóvizet. Ehhez képest a tárca költségvetése sem tartalmaz kiemelkedő többletet vízbázisvédelemre. Ezt a vízbázist veszélyezteti többek között a pusztaszőlősi gázkitörés is, következményei a mai napon még nem felmérhetők és beláthatatlanok.

Szinte minden település rendelkezik és az önkormányzatok rendelkeznek szennyvízelvezetéshez és -tisztításhoz elképzelésekkel, amit a lakosság is támogat, de sajnos évek óta képtelenek ezekhez a céltámogatásokhoz jutni. Az új, induló céltámogatásokra példátlanul kevés a keret ebben a költségvetésben.

Még tavaly 8 milliárdot terveztek új, induló beruházásokra, a jövő évre mindössze 1,4 milliárd szerepel erre, miközben a címzett támogatás 2 milliárdja sem növekszik. Legalább 8-10 milliárdos szinten biztosítani kellene a céltámogatást új fejlesztés beindításához, hogy az Európai Uniónak megfelelő követelmények teljesítésében is szűküljön a közműolló.

 

 

(23.30)

 

A másik infrastrukturális hátránya ezeknek a térségeknek, hogy a gazdaság fejlettségét és a betelepült külföldi tőke nagyságát is meghatározó országos közúthálózat minősége és hossza az elmúlt évtizedben alig változott ezekben a régiókban. A fejlettebb területeken a közlekedési infrastruktúra is jobban fejlődött, mint a kevésbé fejlett térségben.

A legnagyobb gond ezen túl az, hogy a mellékúthálózatokon a burkolatok életkora magas, általában tíz évnél idősebb az útburkolatok 80 százaléka, aminek rendkívül magas fenntartási igénye van, és ez a jelenlegi fenntartási szemlélettel biztonsággal már nem is kezelhető.

Ezen állapotokhoz képest nem megnyugtató a költségvetés útfenntartási és -fejlesztési célelőirányzat költségvetési támogatása, mert ilyen növekvő gazdaság mellett és a budapesti metró meg nem építésekor, amire a közlekedési tárca oly büszke, és oly határozottan sorolta föl a tárca minisztere, hogy ebből hány kilométer autópályát, hány kilométer vasutat és hány kilométer közutat lehetne megépíteni, mi már a töredékével is elégedettek lennénk. Ilyen mértékű infrastrukturális lemaradás felszámolása, tisztelt képviselőtársaim, ilyen költségvetési hozzájárulással, ez cinikus!

A kiadásokon belül az út-híd üzemeltetés, -karbantartás és -felújítás együttes összege 2001-ben 36 milliárd forint, míg 2002-ben 38 milliárd forint; ezek az összegek a költségvetés indoklása szerint is a bázisévi értékhez viszonyítva a reálértéken tartáshoz szükséges növekményt tartalmazzák, és kimondottan csak az állagmegóvó felújítási feladatok elvégzésére nyújtanak pénzügyi fedezetet.

A fejlesztési előirányzat, ami útépítésre vonatkozik, 2001-ben 28, 2002-ben 34 milliárd forint. Ezeknél a fejlesztési előirányzatoknál pedig bevallottan, összességében a bázisévi előirányzathoz viszonyítva növekmény nem került megtervezésre.

Úgy érzem, hogy az a szép országkép és akkor érzi jól magát a magyar állampolgár vagy polgár - ki melyik szót szereti -, ha kulturált körülmények között utazhat, és az az igazi országimázs, ha ezt mindenki észre tudja venni; mert a Miniszterelnöki Hivatal költségvetése viszont példátlan mértékben, 70 milliárd forinttal növekszik, ami országképépítésre, kulturális kiadványokra, költségvetési tájékoztatók elkészítésére szolgáló programokat tartalmaz. Úgy érzem, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy sokkal többre mennénk, ha az infrastruktúrát látványosan fejlesztenénk, és akkor mindenki a hétköznapjaiban is érezhetné, hogy valóban megindult a gazdasági növekedés, és ez szétterül az ország valamennyi lakosára.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
170 382 2000.11.07. 1:54  373-447

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. A gazdasági bizottság ülésén 8 ellenszavazatot adott le a szocialista képviselőcsoport a Perlaki Jenő képviselő úr által benyújtott képviselői önálló indítványhoz.

A bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó tagjai nem kifogásolták, illetve nem merült fel az, hogy ezek a beruházások nem indokoltak. Valóban indokoltnak tűnik mind a pápai, mind a Baranya megyei kórház felújítása és átépítése, ugyanakkor a módszerrel nem értünk egyet, hogy egy önálló törvényjavaslatban két kiemelt beruházást megjelenít a képviselő úr, és ezek kapnak támogatást a fennmaradó címzett és céltámogatási keretből. Mindenképpen aggályosnak tartjuk ezt a módszert, hiszen erre a célra nagyon sok pályázatot szoktak benyújtani, amit tárcaközi bizottságnak kell értékelni, és kiválasztani, hogy melyek a támogatásra méltóak.

Ugyanakkor a törvényjavaslatban is ellentmondások tapasztalhatóak, ugyanis annak a beruházásnak, amelynek jelenleg csak 20 százalékos beruházási szinten áll a készültségi foka, ez annyira alacsony küszöb, hogy ezzel nem látjuk biztosítottnak ennek a két beruházásnak a befejezését.

 

 

(21.20)

 

 

Ugyanakkor ennek a törvényjavaslatnak egy másik pontja kimondja azt, hogy többlettámogatás csak az üzembe helyezéshez elengedhetetlenül szükséges munkálatok elvégzéséhez nyújtható.

Mindezen észrevételeinknek tudható be az, hogy a gazdasági bizottság ellenzéki képviselői ezt a törvényjavaslat általános vitára nem tartják alkalmasnak, és nem értünk egyet azzal a módszerrel, ahogy ez a parlament asztalára került.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 447 2000.12.05. 2:10  408-516

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Eredetileg normál hozzászólásra kívántam jelentkezni ebben a vitaszakaszban a 8. és a 9. ponthoz. A 8. vitapontot már oly részletesen kitárgyalták képviselőtársaim, hogy csak azt szeretném indokolni, mint a módosító javaslat egyik elkövetője, kérem képviselőtársaimat és a minisztérium jelen lévő képviselőit, elsősorban a miniszter urat, fontolják meg, hogy valóban nem lehet a szövetkezeteket egyértelműen oly módon kirekeszteni más szabályok alkalmazásával, amelyek egyébként más törvényekkel - a polgári törvénykönyvvel vagy sorolhatnám - nem ütközik. A szövetkezeteknek pont az a lényegük, hogy sokszínűek, és a sokszínűségüknek szükségessé kell tennie, hogy az alapszabályukat rugalmasan tudják megalkotni. Gondoljanak csak a lakás- vagy garázsszövetkezetekre. Itt a törvényjavaslat a szövetkezetekről szól, nem kimondottan a mezőgazdasági szövetkezetekről.

A másik pont, ami mellett szeretnék érvelni, a 9. pont, ami arról szól, hogy az igazgatóság elnöke vagy az alapszabályban meghatározott igazgatósági tag képviseli a szövetkezetet. Más tag vagy munkavállaló csak az alapszabály felhatalmazása alapján képviselheti a szövetkezetet. Tessék elhinni, tisztelt képviselőtársaim, ez a dolog abszolút élettelen. Számos esetben előfordulhat olyan dolog, amikor előre, az alapszabályban évente tartott közgyűléseken nem lehet meghatározni, hogy adott esetben akár pénzintézettel, akár a kereskedelmi cégekkel kapcsolatban csak meghatározott szövetkezeti tagok, akiket az alapszabály jogosított fel erre, képviseljék a szövetkezetet.

Azt hiszem, ez a módosító javaslat mindenképpen támogatható, nem hiszem, hogy ez politikai vitákat is gerjeszt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a hozzászólási időkeret leteltét.) Ez egyértelműen javítaná a törvény szövegét.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 451 2000.12.05. 5:03  408-516

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ebben a vitaszakaszban a 21., 22. és a 28. ponthoz kívánok hozzászólni, és Farkas Imre képviselőtársam a 33. pontra elmondta a lényeget.

Minden egyes bizottság, amelyik tárgyalta az új szövetkezetekről szóló törvénytervezetet, támogatta a 21. pontban szereplő, Font Sándor által, valamint általunk benyújtott módosító indítványt. Teljesen logikusan egyébként, ha a jegyzőkönyvet az alapszabályban meghatározott módon megválasztott levezető elnök és a jegyzőkönyvvezető írja alá, a jegyzőkönyv-hitelesítésre felkért két szövetkezeti tag hitelesíti, ez teljesen rendben van. Ha a közgyűlést hirdetmény közzétételével hívták össze, a jegyzőkönyvet azonos helyen és módon kell közzétenni - ez megint az eddigi gyakorlattal teljesen szembemenő javaslat lett volna, amit itt a bizottságok helyesen felmértek, ugyanis egy közgyűlési jegyzőkönyvet hirdetmény útján nem lehet nyilvánosságra hozni. Gondolják el képviselőtársaim, hogy egy sajtóhirdetés mennyibe kerül, magának egy közgyűlésnek a meghirdetése, nemhogy egy jegyzőkönyvet fizetett hirdetésként közzé kelljen tenni. Arról van szó, hogy lehetővé kell tenni, hogy ezt a közgyűlési jegyzőkönyvet mindenki megtekinthesse adott helyen.

Teljesen hasonló irányú a 22. számú módosító javaslatunk, ami a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel, és egyáltalán a jogalkotás gazdasági részével, a polgári törvénykönyvvel is szinkronban van. Ez a módosító javaslat arról szól, hogy itt a törvény 31. §-a kívánja lehetővé tenni azt, hogy a tagok az igazgatóság kezdeményezésére közgyűlés összehívása nélkül... - ami esetenként elég bonyodalmas dolog 30 nappal előtte meghirdetni és főleg azoknál a szövetkezeteknél, ahol több település határában is működik ez a szövetkezet, vagy az egész ország területén működik, vagy egyéb gazdasági társaságok is részt vesznek ebben a szövetkezetben. Nem mindig egyszerű dolog, és lehetővé kívánja tenni - nagyon helyesen - az írásbeli szavazást, amit az alapszabályban részletesen rögzít, illetve annak eljárási szabályait is rögzíti.

Ugyanakkor, kedves képviselőtársaim, azt javasoljuk itt ebben a módosító indítványban, hogy ne lehessen írásban szavazni a mérlegeredmény elfogadásáról, vagyoni kérdésekről és tisztségviselők személyéről. Én nem ismerem a gazdasági társaságokról szóló törvény azon passzusát, ami lehetővé tenné, hogy vezető tisztségviselőkről vagy az éves mérlegeredmény elfogadásáról távirányítással, levelezés útján lehessen szavazni. Ez teljesen nonszensz.

 

(20.00)

 

Itt egyedül az alkotmányügyi bizottság az, ami a javaslatával lehetővé teszi, hogy a parlament erről döntsön. Nagyon kérem a minisztérium képviselőit, hogy fontolják meg ennek a módosító indítványnak a támogatását, mert nagyon fura helyzet állna elő, ha ilyen lényeges vezető tisztségviselőkre, mérlegeredményről vagy vagyoni kérdésekről levelezés útján lehetne szavazni.

A 28. pontban megint a törvényen végigvonuló egyik jelenségre szeretném felhívni a figyelmet. Ugyancsak a gazdasági társaságokról szóló törvénnyel ellenkezik az a dolog, hogy a felügyelőbizottság az elnökét maga választja meg a tagjai közül.

Tisztelt Képviselőtársaim! A gyakorlat általában az, hogy a felügyelőbizottság elnökét mindenütt a közgyűlés választja, és a felügyelőbizottság elnöke tartozik beszámolási kötelezettséggel a közgyűlésnek. A felügyelőbizottság elnöke egyébként is e törvénytervezetben az átlagosnál jóval nagyobb mértékű hatáskört kap. Több olyan jogosítvánnyal rendelkezik, ami talán messzemenően nem indokolt. Joga van korlátozni az igazgatóság működését, joga van rendkívüli események esetén - talán még olyan események esetén is, ami nem indokolja - közgyűlést összehívni, mert ez teljesen normális dolog.

De azt, hogy a felügyelőbizottság elnökét ne a közgyűlés válassza meg, nem tudnánk elfogadni. Az alkotmányügyi bizottság is, gondolom, ezt mérlegelte, amikor lehetővé teszi a parlamentnek, hogy szavazzunk erről a kérdésről. Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 469-471 2000.12.05. 2:42  408-516

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A vitának ebben a szakaszában a 44., a 45. és a 47. ponthoz szeretnék kiegészítést tenni.

Az új szövetkezetről szóló egész törvény legszebb pontja talán a 44. pont, amelyik arról szól: jogszabály előírhatja, hogy a szövetkezet vagy annak tagjai támogatásban részesítésének feltétele a szövetkezet valamely szövetkezeti szövetséghez való tartozása. Milyen jogszabály írhatja elő, hogy milyen támogatásért folyamodhat egy szövetkezet? Akár mezőgazdasági tevékenységet folytat vagy lakásszövetkezet, vagy méhészeti szövetkezet, vagy egyáltalán bármilyen szövetkezet - a szövetkezetek sokszínűségét tekintve.

De ezek szerint ez a jogszabály akár azt is előírhatja, hogy valamilyen párthoz kötődő szövetséghez kell tartozzon, és akkor máris szentesítve látnánk azt a gyakorlatot, ami most van, hogy a szövetkezetek egyáltalán nem kapnak támogatást, amíg bizonyos magánszemélyek vagy a Kisgazdapárthoz közel álló vállalkozók, egyéni vállalkozók kaphatnak támogatást. Ugyanis ezt ebben a törvényben ilyen világosan megfogalmazni, ez egyértelmű beismerése ennek a ténynek.

Azt gondolom, ez az a pont, amikor tényleg el kell gondolkodni azon, hogy ezt a szövetkezeti törvényt lehet-e egyáltalán tárgyalni. Herbály Imre képviselőtársam már célzást tett arra, hogy talán célszerűbb lenne ezt visszavonni.

A 45. pont egyértelműen azt a célt szolgálja, amit a 44. pont kapcsán kifogásoltunk, a másik oldalról azt, hogy a szövetkezetek, az érdekképviseletek véleményét ki kell kérni a lényeges döntésekről. Ez a kettő mindenképpen ütné egymást, nagyon ajánlom megfontolásra ezt a dolgot.

A 47. pont a következő pont?

 

ELNÖK: Nem, az már a következő vitaszakasz, képviselő úr!

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Akkor köszönöm, elnök úr.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 489-491 2000.12.05. 3:19  408-516

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az ajánlás 47. pontja, amely a törvényjavaslat 89. § (5) bekezdésére vonatkozik, megint egy gyöngyszem. Ebben tulajdonképpen felhatalmazást adunk a kormánynak vagy felhatalmazást kér a kormány, hogy biankó csekket töltsünk ki arra vonatkozóan, hogy ha ez a törvény egyébként még se sikerül, akkor ezt ő majd rendeletben fogja szabályozni. (A Független Kisgazdapárt és a Fidesz képviselőinek egy csoportja - részben állva - beszélget.)

Nagyon szeretném, ha a tisztelt képviselőtársaim is figyelnének, hogy miről szól ez a 89. §, amelyet itt szabályozni kívánnának.

 

ELNÖK: Kérem a kormánypárti képviselőket, hogy figyeljenek! Tessenek leülni! (Közbeszólások.)

 

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Kezd kaszinó jelleget ölteni a kisgazdapárti frakció, elnök úr. (Közbeszólások a Kisgazdapárt soraiból: Koalíciós egyeztetés van!) A koalíció!

Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyra fordítva a szót, a 89. § (5) bekezdése felhatalmazást nyújtana a kormánynak arra, hogy bármikor rendeleti úton szabályozza azt a kérdést, amelyet úgy gondol, hogy ebben a törvényben nem tudott megoldani. Arra, amiről tulajdonképpen ennek a törvénynek kellene szólnia, külön kitöltünk egy biankó ajánlást, hogy majd később - ha esetleg ez nem sikerül, vagy nem váltja be a hozzá fűzött reményeket - ezt ő rendeleti úton szabályozza. A 2. és a 3. pont, amelyeknek a végrehajtására rendeletet kíván alkotni, arról szól, hogy e törvényt kell alkalmazni a hatálybalépéskor már működő, bejegyzett szövetkezetre az alapszabály-módosítás cégbejegyzésének időpontjától. Tulajdonképpen nem is tudom, hogy mire vonatkozna ez az egész törvény. Nagyon jó volna látni, ha ez a hátsó gondolat is megjelenhetne benne, ami a törvényalkotás célja lenne - hogy legyen egy egységes szövetkezeti törvény. Olyan felhatalmazást is kér ebben a pontban a kormány, amely az üzletrésztőkére, a részjegytőkére, a tagonkénti vagyoni hozzájárulás mértékére vonatkozna vagy a kívülálló üzletrész-tulajdonosok üzletrészének megvásárlására, ami tulajdonképpen nem is e törvény hatályába tartozik.

Aggályosnak tartjuk azért - de bizonyára a képviselőtársaim még hozzászólnak -, mert ez kimondottan a törvény hatálybalépésekor már működő, bejegyzett szövetkezetek alapszabályának módosítására is felhatalmazást nyújtana a kormánynak. Ezért kérem a képviselőtársaimat, hogy ezt semmiképpen ne támogassák, amire egyébként az alkotmányügyi bizottság állásfoglalása lehetőséget nyújt.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 61 2001.03.07. 4:35  39-90

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság 2001. február 27-i ülésén tárgyalta a fegyverekről, a lőszerekről és a lőterekről szóló törvényjavaslatot. A bizottság tagjainak több mint egyharmada a törvényjavaslatot általános vitára nem tartotta alkalmasnak. Mint a többségi vélemény előadója is utalt rá, a 25 szavazatból 10 ellenszavazat keletkezett, ebből 2 volt a tartózkodás.

A törvényjavaslat általános indoklása megalkotásának célját két fő vonalban összegzi. A közrend és a közbiztonság védelmét erősítve az Európai Unióhoz történő csatlakozásunkból származó jogharmonizációs kötelezettségnek történő megfelelés mellett a kormány szándéka, hogy a jelenleg engedéllyel birtokban tartható fegyverek, különösen az élet, a testi épség védelme céljából birtokolt rövid lőfegyverek számát csökkentse. Nem először fordul elő, hogy a jogharmonizáció leplébe burkolva a kormány olyan törvényjavaslatot terjeszt elő, amely durván beavatkozik a gazdasági élet és a piac működésének törvényeibe. Elég, ha csak utalok arra, hogy legutóbb ezt tette a gazdasági reklámtevékenység szabályainak módosítása során is. Most ismét beterjesztett egy olyan törvényjavaslatot, amely a gazdasági élet egyes szereplőinek szűkíti a piaci jelenlétét, meglévő piaci helyzetet konzervál, monopólium kialakítását teszi lehetővé.

A törvényjavaslat 31. § (1) bekezdés g) pontja szerint lőfegyverek és lőszerek tartására csak azok a jogi személyek és jogi személyiséggel nem rendelkező szervezetek kaphatnak engedélyt, akik mások vagyonát hivatásszerűen védő szervezetek és a külön jogszabályban meghatározott értékhatár feletti értékszállítást végeznek. Ebből a szabályozásból egyértelműen megállapítható, hogy majd egy külön jogszabály fog határt húzni a szervezetek között, és e határ meghúzásánál nyilván a jelenlegi piaci szereplők szelektálására is mód nyílik.

Az is egyenesen következik az ilyen szabályozásból, hogy nyilván az ilyen értékhatár alatt lévő szervezeteknek a jövőben nem lesz lehetőségük a piacra lépni, hiszen nem rendelkeznek az értékszállításhoz szükséges feltételekkel. Egyszerűbb lenne taxatíve felsorolni a ma jól ismert ilyen szervezeteket, mint a Defend Kft., és sokkal tisztességesebb is lenne.

Hasonlóan képmutató szabályozást tartalmaz a törvényjavaslat az úgynevezett önvédelmi célú rövid lőfegyverek tartásának engedélyezése körében. Látványosan csökkenti az e fegyvereket alanyi jogon tarthatók körét, kirekesztve a jogosulti körből a polgármestereket és az országgyűlési képviselőket. Ugyan az előterjesztő képviselője statisztikailag nem tudta alátámasztani ennek indokait, és a Magyarországon legálisan tartott több mint 200 ezer lőfegyverből csak 20-25 ezer a maroklőfegyver, mégis ezen a területen lát lehetőséget a szigor alkalmazására. Ugyanakkor ez a szigor csak látszólagos, mert megtartja a mérlegelés lehetőségét. Ha szó szerint veszem a törvénytervezet rendelkezéseit, akkor előbb jut önvédelmi fegyverhez egy bűnözőből átvedlett tanú, mint egy többezres település polgármestere.

Azt gondolom, egy fogalmon, mégpedig a mérlegelési jogkörön elég sok minden múlik. Az eddigi szabályozás szerint is önvédelmi lőfegyvert lehetett kapni, ha az ember igazolta, hogy élete, testi épsége veszélyben van. Hiába beszélünk mi itt törvényről és törvényi szabályozásról, ez a jogkör nem a törvényből adódik, hanem a rendőrség állományából, és hogy a rendőrségi vezetők hogyan ítélik meg, annak az illető személynek szüksége van-e az önvédelmi fegyverre, vagy nem. Sajnos elég sok olyan embert ismerek, akiken megdöbbentem, hogyan jutott hozzájuk önvédelmi fegyver, és hozzájuk jutott.

Az elmondottak alapján a törvénytervezet a mi megítélésünk szerint csak akkor szabályozza megfelelően a hivatkozott céljait, ha ezek a durva beavatkozások elmaradnak az elfogadandó törvényből.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 121 2001.03.30. 5:14  114-204

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági bizottság március 21-én tárgyalta az állategészségügyről szóló 1995. évi XCI. számú törvény módosítására benyújtott javaslatot. A bizottság megállapította, hogy gazdasági kihatásait tekintve nagyon nagy veszélyeket rejthet magában, ha az állat-egészségügyi rendszer egy országon belül nincs megfelelően kezelve és nincs megfelelően dokumentálva.

Több képviselőtársam is elmondta ezzel kapcsolatos véleményét, utalva az Európában kitört BSE-, majd száj- és körömfájásjárványra. Magyarországot is súlyosan érinthetné ez a helyzet, élelmiszerexportunk jó része meghiúsulna, a mezőgazdasági termelés és mezőgazdasági termelők helyzete is kiszámíthatatlanná válhat. Az előterjesztő a bizottság ülésén elmondta, hogy az európai uniós csatlakozás indokolja ennek a törvénynek a módosítását, amit egyébként alapvetően jónak tartottunk, és az Európai Unió is csak kisebb módosításokat tartott szükségesnek.

Ugyanakkor elmondtuk, hogy az európai uniós szempontokon kívül is fontos, hogy megfelelően ellenőrzött, minőségileg garantált és ezt megfelelően tanúsított élelmiszereket fogyasszon a magyar lakosság. Fontosnak tartjuk, hogy minden egyes vágóhidat, különösen a kis vágóhidakat is ellenőrizzék.

Jónak tartjuk, hogy világosan szétválik a hatósági állatorvosi jogkör és a területi magánorvosi jogkör. Ugyanakkor hangsúlyoztuk, hogy azt tartjuk jó törvénytervezetnek és jó törvénynek, ha minden fél érdekelt ebben a rendszerben. Meg kell teremteni, hogy a magán-állatorvosok bevonásra kerülhessenek, ugyanis ők vannak a frontvonalban, az ő területükön jelentkezhetnek a fertőző betegségek. Nagyon fontos lenne, hogy ne legyen szembenállás a hatósági állatorvos és a területi állatorvos között.

Bírálat is érte ugyanakkor a tárcát, ugyanis a közelmúltban szűnt meg három állat-egészségügyi állomás, aminek a hatásait most még nem igazán látjuk, de mindenképpen előrevetíthető az, hogy ez pluszköltséget fog jelenteni, és hátráltathatja a gyors és indokolt beavatkozást. Nagyon szeretnénk, hogy ez az új törvény ne az állatbetegségek eltitkolására, hanem valóban a betegségek feltárására és időbeni kezelésére ösztönözzön.

Második részként a kártalanítás mértékének bevezetését helyesnek tartjuk. Az Európai Unióban a forgalmi érték 100 százalékában kártalanítják a termelőket, míg nálunk csak 90 százalékában. Államilag elrendelt védekezés esetén méltányosnak tartjuk azt az új rendelkezést, amely alapján, ha nagy értékű tenyészállatok - gondolok itt az ebtenyésztők által tartott állatokra például - kiirtásra kerülnek, kártérítés jár; eddig nem járt kártérítés, most viszont ez a javaslat ezt lehetővé teszi. Felmerült az is, utalva a köztisztaságra, hogy a társadalomnak van egy jó adag hátránya az ebtartásból, és nincs ebadó. Méltányossági szempontból a Pénzügyminisztérium számára felvetettük, hogy fedezetet jelenthetne a javaslatra, ha bevezetnék ezt a rendelkezést.

Környezetvédelmi szempontból az állati hullák kezelése nagyon fontos kérdés. Ez régi adóssága az országnak is; aki már látott ilyen telepet, ilyen lerakatot, dögkutat, dögteret, azok számára világos, hogy ezt a kérdést rendezni kell. Csoda, hogy mind a mai napig nem tört ki nagyobb járvány ebből kifolyólag. Egyedüli biztos módszernek az égetést tartja a javaslat. A feldolgozás mellett égetőművek létrehozására van szükség. Állami szerepvállalás nélkül - megállapítottuk - ez nem fog működni.

Az is felmerült a bizottsági ülésen, hogy az állategészségügy alulfinanszírozott. Összességében 23 százalékban finanszírozza a költségvetés, ami már most gondot jelent, hiszen visszaesett a határállomásokon a forgalom, és így a szolgáltatások bevétele nem biztosítható.

Nagyon szeretnénk felhívni a tárca figyelmét arra, hogy ezt a törvényt, amelyet a bizottság egyébként egyhangúlag támogatott, ne kampányszerűen vezesse be. Fontos az, hogy az állategészségügy, ami azért megfelelően szervezett, helyt tudjon állni a mai járványveszélyes időszakban.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 165 2001.03.30. 1:57  114-204

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ígérem, hogy mértéktartó leszek. Úgy érzem, egy kicsit félrementünk, és itt csatlakoznék Szabó József képviselőtársamhoz, és higgyék el, már igazán nem is szeretem ezt az Európai Uniót, hogy mindig erre hivatkozunk, mint valami misztikumra.

Nem erről van szó! A saját érdekünkben is meg kell alkotni az élelmiszer-biztonságunkat igazoló rendszert. Nagyon büszkék vagyunk, és nálunk tradíció az egész mezőgazdaság. Mi büszkék vagyunk rá, és büszkék is akarunk maradni. Mindegy, hogy egyéni termelőről van szó, vagy feldolgozott élelmiszerről, mindegyiknek megvan a maga helye és szerepe, de nekünk kell kialakítani azt a játékteret, amelyben ez működik.

Ez egy lehetőség is az országban az őstermelőknek is. Egyre több idegenforgalmi társaság is utazik a házi disznótorosokra meg a házi disznóvágásra, lehet csinálni; csabai kolbászfesztivál - hagyomány, és még tudnám sorolni. Tehát mindegyiknek megvan a lehetősége... - halfőzőverseny Baján. Tehát nálunk ez az országimázshoz tartozik.

Arról szeretnék inkább beszélni e törvény kapcsán, hogy költségvetési oldalról megalapozott-e az a feltételrendszer, amely e törvény végrehajtását lehetővé teszi - és szerintem nem. Ebbe az irányba kellene elvinni a vitát, mert óriási gazdasági kockázatot is jelenthet, ha nem megfelelően működik az állat-egészségügyi rendszer vagy az állati hulla megsemmisítése, és a végén sír-nevet alapon mindenki csak ráfizethet. Ráfizet az egyéni termelő, ráfizet az élelmiszer-feldolgozó és végső soron az egész élelmiszer-gazdaság, mert ennek ott a jelentősége, hogy, hála istennek, nemcsak az ország élelmiszerét tudjuk előállítani, hanem exportra is szükségünk van, és képesek is vagyunk rá, de ezt meg kell teremteni törvényi oldalról.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
199 207 2001.03.30. 4:18  204-272

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Nem csodálkozom azon, hogy nincs többségi vélemény előadója, hiszen a bizottsági ülésen a kormánypárti oldalról bölcs hallgatásba burkolóztak a koalíciós képviselőtársak, csak megszavazták ezt az előterjesztést. Március 21-én történt mindez, amikor a gazdasági bizottság tárgyalta a T/4014. számon benyújtott törvényjavaslatot.

A bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselői számára teljesen egyértelmű volt, hogy semmi változás nem állt be a törvényben. Itt tulajdonképpen csak a finanszírozás módja változott. Ugyanúgy a szövetkezeteknek kell viselni a külső üzletrész-tulajdonosok kifizetésének a terhét.

Az sem változott, hogy ez a kormánygarancia azoknak a szövetkezeteknek, amelyek nem bírják saját eszközeikből finanszírozni ezt, csak az erre az évre esedékes kifizetéseire vonatkozik, a törvény által előírt, jövő évben kifizetendő üzletrész-tulajdonosokra nem vonatkozik ez a kormánygarancia.

Ugyanakkor a napnál is világosabb lett minden képviselőtársam számára - és ez az indoklásból egyértelműen kiderül, de a miniszteri expozéban is elhangzott -, hogy tulajdonképpen miről is van itt szó. Nem másról, mint a szövetkezeti üzletrész törvény mögé bújtatva az állami gazdaságok privatizációjáról, egy olyan helyzetet teremtve, előidézve, hogy tömegével jelenjenek meg a piacon eladásra váró szövetkezeti, illetve mezőgazdasági jellegű vagyonok, és azt viszonylag olcsó áron meg lehessen szerezni. Ehhez most már a kormány állami garanciát is biztosít, illetve kedvezményes hitelkonstrukciót a Magyar Fejlesztési Bankon keresztül, amibe már napjainkban 12 állami gazdaság bekerül.

 

 

(17.40)

 

Tisztelt Képviselőtársaim! A bizottsági ülésen is megfogalmaztam, hogy ugyanúgy, ahogy az eredeti törvényjavaslatnál sem fogadtam el azt, hogy az ÁPV Rt.-n keresztül rendezik e kérdést, vagy azt, hogy csak a külső üzletrész-tulajdonosokra vonatkozik e törvény és azoknak is csak egy szűk részére, az alanyi jogú tulajdonokkal bírókat favorizálja, most ehelyett ez a kis módosítás már a költségvetésbe is belepiszkál. Mert a 2. § a költségvetés különleges bevételeiről szól, tehát költségvetést módosítunk, képviselőtársaim, e törvénnyel, kvázi összeg nélkül egy ilyen esetben! Ugyanis senki nem tudja megmondani, hogy milyen mértékben is érinti a költségvetést az üzletrészek kifizetése.

Ennél is súlyosabbnak tartom, hogy olyan biankó feljogosítást adnánk a pénzügyminiszternek, hogy majd ő kijelöli azt a szervezetet, amely ennek eleget fog tenni. Azt hiszem, hogy ha komolyan gondolta a földművelésügyi és vidékfejlesztési tárca, hogy e törvényjavaslatot be kell nyújtani, akkor ezt jó előre egyeztetniük kellett volna, hogy ez milyen csatornákon keresztül történik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy érezzük - és a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők ezt nyilvánosságra is juttatták -, hogy továbbra is munkahelyek tízezrei kerülnek veszélybe egy nehéz helyzetben lévő vidéki mezőgazdaságban. Fontosnak tartjuk, hogy a szövetkezeti külső üzletrész-tulajdonosok megkapják az üzletrészeiket. Ugyanakkor, ahogy az általános vitában is többször megfogalmaztuk, ha ez annyira fontos a kormányzatnak és politikai szempontok ezt rendkívül indokolttá teszik, akkor állami szerepvállalásra van szükség, és fontosnak tartottuk volna, hogy ha már ilyen rövid határidő után ez a törvény módosításra kerül, akkor ebben lett volna állami szerepvállalás, mert egyébként ugyanúgy a szövetkezeteket és a vidéki Magyarországot sújtja.

Végül is a koalíciós képviselőtársaink a törvény általános vitára való alkalmasságát megszavazták; 14 igen szavazattal, 10 nem ellenében a bizottság általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 38 2001.10.15. 5:04  29-133

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a gazdasági bizottság múlt heti ülésén tárgyalta a 2002. évi címzett támogatásokról és a céltámogatási rendszer módosításáról szóló törvényjavaslatokat. A gazdasági bizottság - mint ahogy képviselőtársam is elmondta - 10 ellenszavazattal és 2 tartózkodással nem tartotta általános vitára alkalmasnak ezeket a törvénytervezeteket, ugyanakkor kormánypárti képviselőtársaink 16 igen szavazattal igen.

A napirend tárgyalását végig élénk vita jellemezte mind kormánypárti, mind ellenzéki oldalon. A bizottság ülésén a kormány képviselője által előterjesztett javaslat alapján az Országgyűlés hamarabb ismerheti meg a kormány javaslatát a jövő évben, 2002-ben induló új beruházásokról. Ugyanakkor maga az önkormányzati igénybejelentés rendje nem változik. Továbbra is december 15-éig kell az önkormányzatoknak jogerős építési, vízjogi engedélyekkel és minden egyéb, ehhez szükséges dokumentumokkal alátámasztott igénybejelentést benyújtani, természetesen ezt hibátlanul. Itt tehát - mi úgy értékeljük - arról van szó, hogy megalapozott építési engedély és megfelelő előkészítettség nélkül az Országgyűlés dönthet pályázatok odaítéléséről, és ha ezek után az önkormányzat mégsem tudná teljesíteni a feltételeket, akkor majd ezen források visszavonásra kerülnek, kerülhetnek.

Meglátásunk szerint itt nem valamiféle szakmai megalapozottság alapján történtek meg az előkészítő döntések, hanem ugyanúgy, mint ahogy eddig tapasztaltuk. A jelenlegi előterjesztés alapján is tapasztalhatjuk, hogy politikai beállítottság alapján, ne adj' isten, kampánycélok és megfontolások alapján dönt majd a kormány az egyes fejlesztések támogatásáról.

A bizottsági vitában az Állami Számvevőszék által előterjesztett jelentésből is - amely a címzett és céltámogatások, és különösen a szennyvíz-beruházások vizsgálatáról szól - egyértelműen kiderült, hogy nem minden esetben kellőképpen megalapozottak gazdaságilag, pénzügyileg a támogatási döntések, hiszen jelenleg is több mint 24 milliárd forint van parkolópályán, odaítélt és meg nem valósult beruházásokkal kapcsolatban, amelyek jó részben még el sem indultak.

Tisztelt Képviselőtársaim! A szemét és a szennyvíz politikai színtől függetlenül mindenhol képződik. Ugyanakkor az előterjesztés alapján a kormánypárti települések a támogatások több mint 70 százalékát nyerték el. Különösen bíráltuk a Váli-völgyi vízberuházást, ahol összesen alig több mint 8 ezer lakosra az eddig megítélt 900 millió forintos támogatáson felül most még plusz 2,7 milliárd forint támogatás kerül felszíni vízrendezésre, amely szerintünk csak nehezen indokolható szakmailag más, folyamatosan belvizes területekhez vagy vízbázisvédelmet szolgáló beruházásokhoz képest - például a Maros-hordalékkúp vízbázisvédelme. Igen jelentős beruházásokat igényelne a nagyvárosok alacsony szintű csatornázottságának ellátása is.

Az is elég súlyos kifogásunk, hogy - ismerve EU-kötelezettségeinket is - az 2002. év lesz az első a címzett támogatások történetében, amikor nemcsak reálértéken, hanem nominálisan is csökken a rendelkezésre álló összeg. 2001-ben 68,2 milliárd forint, 2002-ben mindössze 54 milliárd forint kerül felhasználásra növekvő gazdasági teljesítmény mellett.

Éles kritikát kapott a kormány mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőktől a pályázati rendszer összehangolatlansága miatt. A különböző alapokból elnyerhető pályázati források sem időben, sem szakmai előkészítés, megalapozottság tekintetében nincsenek összhangban, sőt köszönő viszonyban sem. Nem ritka az, amikor települési önkormányzatok kénytelenek visszaadni pályázati forrásokból megnyert, akár nemzetközi pályázatokból is megnyert összegeket a céltámogatás hiánya miatt. Nagyon bízunk benne, hogy ez a jövőben összehangolásra kerül.

Mindezek alapján - mint ahogy előzőleg is említettem - az ellenzéki képviselőtársaink nem tartották általános vitára alkalmasnak ilyen módon ezt az előterjesztést. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
230 76 2001.10.15. 2:09  29-133

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Ha egyszer a vita elindul, akkor a vita elindul. Szóval, Gémesi úr felszólalása gerjesztette bennem ezt a vágyat, hogy hozzászóljak. Tessék elhinni, tisztelt képviselőtársaim, mi nagyon örülünk minden egyes induló, új címzett és céltámogatással megvalósuló beruházásnak, és biztosak vagyunk abban is, hogy mindegyik indokolt. Azt is tudjuk, hogy az igények és a lehetőségek messze elszakadnak egymástól.

Amit vitatunk, és nem véletlenül vitatunk - tessék belelapozni a számvevőszéki jelentésbe, bármelyik oldalára, ahol értékelték a szennyvíztisztítás és csatornahálózat megvalósításának körülményeit, feltételeit. Tehát a döntés-előkészítés mechanizmusa az, ami rengeteg kívánnivalót hagy maga után, és szerintem ebben mind kormánypárti, mind ellenzéki képviselőtársaim is egyetértenek.

A bizottsági ülésen is számos példa hangzott el mind a két oldalon. Az elmúlt ciklusban úgy éreztük, hogy csak az ellenzéki képviselőtársaink jutnak beruházáshoz, most furcsállnám, ha a mostani kormánypártok úgy gondolnák, hogy most csak az ellenzékiek. Amit nem tudunk elfogadni, az, hogy ezek a pályázati döntések teljesen elszaladnak egymás mellett. A Környezetvédelmi Alap célelőirányzata vagy a címzett és céltámogatás, ahol indokolt, ezek valahogy nem futnak össze. Ez már nekünk is régi panaszunk volt.

Nem tudom elképzelni... - persze nem akarok konkrét példákat hozni, de tudnék, valamennyi képviselőtársam számos sokkal indokoltabb beruházást fel tudna mutatni, ha nem lenne itt ez az irritáló Alcsútdoboz; lehet, hogy nem is szólnánk semmit. Szóval, ott már egyszer volt 900 millió forintos céltámogatás, most 2,7 milliárd. Olyan térségben, ahol pedig vízbázisvédelemről, ivóvízről, csatornázásról van szó, indokolt, megalapozott, évek óta pályáznak, mint Medgyesbodzás és térsége, és sajnos (Az elnök csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) egyszerűen elutasításra kerül mindegyik. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 86 2001.10.18. 1:11  1-275

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. A kormány a gazdaság növekedését jelölte meg elsődleges célként, és ehhez minden befektetői és vállalkozói réteg bizalmára számít. Nos, mit látnak és mit tapasztalnak a befektetők? Azt, hogy a kormányzat működése alatt átláthatatlanná és kiszámíthatatlanná vált a pályázati és közbeszerzési rendszer. Azt, hogy a Magyar Fejlesztési Bank a kormányzat házi bankjává növekedett, "rugalmas működése" - hozzáteszem, átláthatatlan működése - állami szintre emelte a korrupciót; lásd a bizalmi index kedvezőtlen változása - és ez tény.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez nem annak az átlátható, kiszámítható gazdaságnak a képét erősíti, amire szükségünk van, és ezt a képet önök alakították ki. Mit gondolnak: a Simicska-féle fekete lyukakba tömött állami cégek eltüntetése a banktitok leple alatt mennyiben erősíti a befektetők bizalmát? (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 302 2001.10.18. 3:00  297-317

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A gazdasági bizottság múlt heti ülésén tárgyalta a takarmányok előállításáról, forgalomba hozataláról és felhasználásáról szóló törvényjavaslatot. El kell mondanom, hogy a bizottságban nagy vita nem alakult ki a törvényjavaslattal kapcsolatban, és minden további nélkül megállapítottuk azt, hogy ez a törvény alapvetően kereteket határoz meg a takarmányok előállítására és forgalomba hozatalára. Szerencsés lett volna talán megismerni az ehhez kapcsolódó miniszteri rendeleteket, ami hat hónapon belül kell hogy elkészüljön, mert igazából ez alapján lehet megítélni, hogy hogyan fog működni a gyakorlatban ez a törvény.

A takarmányok előállításáról és forgalomba hozataláról szóló törvény szükségességét elfogadjuk, hiszen a gazdasági állatok - valamint nem kis szerepet töltenek be a kedvtelésből tartott állatok - táplálóanyag-szükségletét, valamint a genetikai potenciálját vagy a hasznosításhoz megfelelő táplálóanyagok biztosítását az új, modern körülmények között, a modern állattartás és takarmányozás körülményei között biztosítani kell. Különösen vonatkozik ez arra a takarmányiparra, amelynek működése során az élelmiszerlánc folyamatában a takarmányok föletetésre kerülnek. Emberi élelmiszer lesz belőlük, és nem mindegy, hogy hogyan befolyásolják ezek az állati termékek minőségét. Gondoljunk csak az utóbbi időben elhíresült BSE-járványra!

Az új törvény kialakításának szükségessége, hogy a régi törvény kiadása után a tudomány igen sok területen már más eredményeket ért el, a gazdasági életben is jelentős változások zajlottak le az eltelt időszakban, valamint a gyakorlat is egyes területeken bizonyította, hogy ezen a területen is igazítanunk kell, változtatnunk kell a gyakorlati élet igényeinek megfelelően.

Jelentős mértékben hozzájárult ehhez az EU-jogharmonizáció is, amely teljesen átalakította az egész fogalomtárt. Ebből a szempontból helyesnek tartjuk, hogy a törvény az alkalmazás szempontjából fontos fogalmakat, a takarmányozási hatóságokat, azok feladat- és hatáskörét jól, körültekintően szabályozni látszik. Szabályozza a takarmány-előállító üzemek működését, a szállítás, forgalomba hozás engedélyezését, és meghatározza a minőségi követelményeket, illetve a minőség betartatásának rendjét.

Mindezek után a gazdasági bizottság ezt a törvényjavaslat egyhangúlag általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 22 2001.11.07. 5:33  1-85

TÓTH SÁNDOR, a gazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Akárcsak a többi bizottságban is elhangzott már, a gazdasági bizottságban is élénk vita követte a benyújtott törvénycsomagot. Egyszerűen megkerülhetetlen volt, hogy a bizottságban kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők a nemzetgazdaság e fontos ágáról általánosságban is véleményt alkossanak.

Úgy véljük, hogy a kormány szándéka három eltelt év után az kellett hogy legyen, hogy a számára rendelkezésre álló eszközrendszerrel utat mutasson a mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó termelőknek, és megoldást nyújtson a mezőgazdaságot sajnos évek óta sújtó problémahalmazra. Ehhez képest sokkal szerencsésebb lett volna, ha valóban ez a törvénycsomag három évvel hamarabb kerül benyújtásra a parlament elé, és akkor mára már ennek a hatása is mérhető lenne vagy akár számon kérhető is.

Tisztelt Képviselőtársaim! Hosszan lehetne ecsetelni, hogy az elmúlt három év mit hozott, de úgy véljük, a statisztikai adatok egyértelműen bizonyítják, hogy szükség van arra, hogy a mezőgazdaságot e holtpontról kimozdító törvénycsomag megszülessen, de ezek a benyújtott tervezetek erre nem adnak választ. A mezőgazdaság legégetőbb problémája ma a piaci szabályozatlanság, a jövedelem- és a tőkehiány. E kérdésekre áttételesen lehet a földtörvénytervezettel részbeni válaszokat adni, ha a kormánynak lenne persze elfogadott birtokpolitikai koncepciója, de sajnos még ez sincs, még csak ezután fog megszületni.

 

 

(9.30)

 

A kormány e földtörvénytervezettel új fogalomrendszert kíván bevezetni: a családi gazdaságot - megjegyezni kívánom, hogy ennek nem a földtörvényben lenne a helye, ez más szabályozást is igényel. E családi gazdaságoknak a termőföldtulajdonát 300 hektárban határozza meg. Ez önmagában mutat egy nagyságrendet, amely közgazdaságilag, birtokpolitikai szempontból talán kívánatos, de akkor azt is meg kell fogalmazni és el kell dönteni, hogy ma és a jövőben Magyarországon hányan foglalkozzanak mezőgazdasági termeléssel, és mi legyen azokkal a mezőgazdasági termelőkkel, akiket e törvény nem preferál, és kiszorulnak majd a mezőgazdasági termelésből. Mert addig, míg a mezőgazdaságból nem képződik jövedelem, nem teremtődik forrás földvásárlásra sem, csak a spekulánsok fognak földet vásárolni, a tőke- és a hitelhiányos termelők többsége még az e törvény által biztosított elővásárlási jogával sem fog majd tudni élni.

Megjegyzem: az is érthetetlen és elfogadhatatlan, hogy az eddigi bérlő földtulajdon-vásárlása is háttérbe szorul. A tervezet erősíti, hogy a földbérlet esetén a helyben lakót megelőzi a nemzeti földalap kht.

Nem értjük azt a megkülönböztetést sem, hogy a földtulajdonos tíz évre adhatja maximum bérbe a földjét, miközben a nemzeti földalap kht. arra is felhatalmazást kap, hogy akár ötven évre is bérbe adhassa a területet, ami fölött majd a kht. rendelkezik, akár 2500 hektáros nagyságrendben is, talán még a külföldieket is beleértve.

Ezért ezt a törvénytervezetet 12 képviselő ellenszavazatával nem tartottuk általános vitára alkalmasnak.

A földrendező és földkiadó bizottságokról szóló törvény módosításánál is szembetűnő számunkra, hogy a kormány mindenáron új földtulajdonosokat akar. Nem hiszem, hogy a közös tulajdonban lévő föld kimérettetésének erőltetése bármelyik birtokpolitikai és közgazdasági koncepciónak megfelelne!

Az 5. § 2. pontja úgy fogalmaz, hogy az ingatlan-nyilvántartásban osztatlan közös tulajdonként bejegyzett tulajdonosok 2002. március 1-jéig nyújthatják be igényüket, és kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy azt öt évig saját maguk művelik; még bérbe sem adhatják, sőt nem is értékesíthetik, azok a földtulajdonosok, akik nem is rendelkeznek a termeléshez szükséges eszközökkel, és talán - megkockáztatom - tapasztalatokkal sem. Az az érzésünk, hogy ezt a ma jól működő rendszert nem lenne szabad ilyen eszközökkel szétverni.

Itt kell megjegyeznem, hogy valamennyi benyújtott törvényjavaslatot elsietettnek tartjuk a hatálybalépést illetően. Rendkívül rövidek az előterjesztésben szereplő határidők, és ezek nem fognak megfelelő, elegendő felkészülési időt nyújtani az érintettek számára; különösen kirívó ez a földkiadó bizottságoknál, ahol jogvesztő határidők szerepelnek: ha 60 napon belül nem fogja kérni a földjének a kimérését, elesik az ingyenes kimérési támogatástól; természetesen itt még szó sincs kimérésről, csak a sorrend megállapításáról - gondoljunk csak a mezei leltárra. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Mindezek alapján a gazdasági bizottság 10 ellenszavazattal nem tartotta ezt általános vitára alkalmasnak. (Taps az MSZP-frakció soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
237 134 2001.11.07. 1:42  113-325

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. (Sic!) Azért kértem szót, mert e törvénytervezetek alapján és a földkiadó bizottságokról szóló törvénytervezetek alapján igazából majd a részarány-tulajdonosok kerülnek nehéz helyzetbe. Pontosan nem is tudjuk, hogy mennyi az az osztatlan közös tulajdon, ami ma Magyarországon van. Kérdeztem a mezőgazdasági bizottság tagjait, 1-1,5 millió hektárról van szó. Azt sem tudjuk pontosan, mivel nem készült hatástanulmány, hogy ez hány tulajdonost érint.

Most képzeljék el, képviselőtársaim, azt a helyzetet, ha ez a törvény így marad, és nem fogadnak be módosító indítványokat. Itt több százezer tulajdonos fog hatvan napon belül nyilatkozni arról, hogy kiméresse a földjét, mert kiméretési kényszer van, hiszen az állam csak ekkor fogja átvállalni ezt a költséget. De még arra is kötelezettséget kell hogy vállaljon, hogy öt évig saját maga fogja művelni. Ezek a földtulajdonosok az osztatlan közös területekben - ezt tudni kell - 20-30 vagy ennél kevesebb, esetleg több tulajdonnal rendelkeznek, de önálló birtokméretként ez semmiképpen nem jelenik meg; vagy nem működhet, nincsenek termelési tapasztalataik, nincsenek eszközeik. Mire való akkor ez a nagy kapkodás, erre tessék válaszolni! Mert nem a szövetkezetek lesznek bajban. Azok a részarány-tulajdonosok lesznek bajban, akik most meggondolatlanul, illetve a törvény erejével feljogosítva ki fogják méretni a földjüket. Innentől lesz majd a baj.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 128 2001.11.30. 5:29  111-168

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az eddigi felszólalók is nagyon sok mindenben érintették már azt, hogy a kormány nem nyújtotta be e törvényeket megelőzően a birtokpolitikai koncepcióját, és hiányzik az a törvény, ami tulajdonképpen a családi gazdaságok fogalmát rendezte volna. Megítélésünk szerint egyáltalán nem ebben a törvénytervezetben van a helye, nem a földtörvényben, hogy valami fogalmat alkossunk arról, hogy milyen elképzelések lehetnek a családi gazdaságok körül. Ezért én az ajánlás 13. és 14. pontjáról szeretnék beszélni, amit sajátomnak tudhatok.

Kérem tisztelt képviselőtársaimat, hogy fontolják meg: a nemzeti földalap valóban lehet eszköz ahhoz, működőképes birtokméretek alakuljanak ki, amiről már nagyon régóta, hosszú idő óta beszélünk, hogy Magyarországon sajnos a birtokszerkezet olyannyira elaprózódott, hogy több százezer vagy több millió földrészletnek van külön tulajdonosa. Ezeknek a földrészleteknek a gazdaságos művelésbe való bevonására lehet egy eszköz a nemzeti földalap kht. működtetése.

De hogy ebben a 2. §-ban ki van kötve az, hogy a működőképes családi gazdaságok kialakítása a feladata...!? Tisztelt képviselőtársaim, nemcsak családi gazdaságban lehet birtokstruktúrát kialakítani, nemcsak családi gazdaság formájában lehet működőképes mezőgazdasági földterületeket kialakítani, hanem ennek számos formációja is van. Nem is olyan túl régen a szövetkezetek alakítását szorgalmazta ez a parlament, arra adott külön támogatásokat, hogy a mezőgazdasági földtulajdonosok álljanak össze és működőképes birtokméretben próbáljanak gazdálkodni, terményeiket értékesíteni. Megítélésünk szerint diszkriminatív az és nem való a nemzeti földalap kht. rendeltetési körébe, hogy csak kimondottan a családi gazdaság kialakításának az elősegítésére alapuljon. Ez zavarólag hathat az egész szervezet működése szempontjából.

Ugyancsak sérelmezzük ebben a módosító indítványban, hogy kiköti azt, hogy szakirányú végzettséggel rendelkező fiatal agrárvállalkozók földhöz jutásának a támogatását segíti elő. Természetesen ezt fontosnak tartjuk, de tessék megnézni, a mai Magyarországon kik rendelkeznek földtulajdonnal, melyik az a korosztály, amelyik birtokai alapján családi gazdálkodóvá válhat, ha már feltételezzük, hogy ilyen is van. Ebben nem lehet kikötni azt, hogy csak fiatal! Egyébként is, mi az, hogy fiatal? Életkor alapján akarjuk meghatározni, hogy kit minősítünk fiatalnak? A harminc év fölötti agrárvállalkozó fiatal? A negyven év fölötti fiatal vagy idős? Vagy a 25 éves korhatárt tekintjük? Vagy vállalkozóként tekintjük fiatalnak, most kezdő vállalkozónak? Mindenképpen megfontolásra ajánlom, hogy ezeket a zavaró megfogalmazásokat ebből a 2. § 1. pontjából vegyük ki.

A 2. § (1) bekezdésének b) pontjában a nemzeti földalaphoz tartozó állami termőföldvagyon rendeltetésénél meghatározza azt, hogy a nemzeti földalap kht. feladata a földárak és haszonbérek alakulásának befolyásolása. Tisztelt Képviselőtársaim! Megítélésünk szerint 1990-ben arról szavazott az ország, hogy piacgazdaság legyen, és a kereslet és kínálat alakítsa az árakat. Vonatkozik ez a földárra is. Nem tagadható ugyanakkor, hogy a nemzeti földalap kht. e törvény szerinti működése kihatással lesz a földárakra. Kihatással lesz a kedvező termőhelyi adottságú területeken is és kihatással lesz a kedvezőtlen termőhelyi adottságú területeken is. De ezt nem lehet egységesen kezelni! Számos olyan földterület van Magyarországon, amelyeknek a művelésből való kivonása is indokolt lenne, mert olyan kicsi aranykorona értékkel bír, hogy nem biztosít kellő megélhetést és jövedelmet az ezen gazdálkodóknak. Ezt is ugyanolyan áron veszi figyelembe a nemzeti földalap a földárak kialakításánál, mint teszem azt, egy negyven aranykoronás termőhelyi adottsággal rendelkező területen, ahol megint más jellegű művelési mód és földterületek alakulhatnak ki?

Tehát azt mondom, hogy ez mindenképpen zavaró, piacgazdaságban bízzuk arra, hogy a helyben, a környéken kialakult földárak befolyásolják a nemzeti földalaphoz felkínált földterületek árát is.

 

(11.40)

 

Ne kössük meg azt, hogy a nemzeti földalap fogja majd befolyásolni, és ehhez alkalmazkodjanak majd helyben az árak.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 142 2001.11.30. 2:00  111-168

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ugyancsak a 13. ponthoz szeretnék hozzászólni mint a javaslat tevője.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt senki nem támadja a családi gazdaságot. Tessék elhinni, valóban szükség van rá, de akkor arra is szükség van, hogy fogalmilag határozzuk meg, hogy mi a családi gazdaság. Adótörvényekben is határozzuk meg, hogy mi a viszonya az őstermelőhöz, mi a viszonya az egyéni vállalkozóhoz, mi a viszonya a társas vállalkozásokhoz, és nem sorolnám.

Szerintem ez okozza itt ebben a zavart. Semmiképpen nem zavaró a törvényjavaslat e pontjában az, ha elmarad a családi szó.

 

 

(11.50)

 

Működőképes gazdaságok kialakítása. A családi gazdaság is lehet egy címszó, de akkor tessék megfogalmazni egész pontosan, hogy mi a családi gazdálkodó, tisztázni a viszonyát az összes többi mezőgazdasági tevékenységgel foglalkozó egyéni és társas vállalkozásokhoz képest! Én még azt is merem állítani, hogy nem ezekben a törvényekben kell a családi gazdálkodással foglalkozni: ez a támogatási rendszer feladata. Minden évben a Földművelésügyi Minisztérium meghatározza azokat a szempontrendszereket, ami alapján a támogatások folyósításáról döntenek majd a későbbiek folyamán, a pályázatok benyújtása után. Tessék itt ezeket a preferenciákat meghatározni, hogy igen, támogatjuk a családi gazdálkodót, aki...! De ne egy ilyen általános törvényben, ami tulajdonképpen egy keret jellegű törvény!

Én tehát még egyszer felhívnám tisztelt képviselőtársaim szíves figyelmét, hogy támogassák ezt a módosító javaslatot. Higgyék el, senki nem a családi gazdaság ellen beszél! Egyáltalán arról beszél, hogy mi a feladata a nemzeti földalapnak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 233 2001.11.30. 1:55  168-279

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Kénytelen vagyok itt megszólalni, de az ajánlás 62. pontjában szerepel ugyanez a kérdéskör.

Belementünk ebbe az elővásárlási jogba, elő-haszonbérleti jogba. Biztosan mindenkinek van különböző ötlete, hogyan lehet ezt megvalósítani, de nem tudom, képviselőtársaim végiggondolták-e már, hogyan fog ez működni a gyakorlatban. A törvénytervezet szerint először felkínálom annak, aki a kormánynak tetszik, a családi gazdálkodónak vagy a szomszédjának, vagy helyben lakónak, és majd ha ő lemond, majd akkor a hatodik helyen az eddigi bérbevevő is szóba kerülhet, akivel az eddigi bérbeadó tökéletesen meg volt elégedve. Most törvény szerint kénytelen lesz bérbe adni a földjét annak, akinek a gazdálkodása minőségéről még talán meg se tudott győződni.

Itt van a dolog sandasága, amiről Francz Rezső képviselőtársam olyan szemléletesen és képletesen beszélt, hogy nem a szövetkezetek ellen van ez a törvény, hanem a szövetkezetek létalapját támadja meg, alóla húzza ki azt a bérelhető földterületet, amit az eddigi bérbeadó kénytelen felkínálni a törvény szempontjai szerint meghatározott személyeknek, és majd ha ők kegyeskednek erről lemondani, meg még a nemzeti földalap kht. is, amely biztosan nem fog erről lemondani, mert az ő kedveskéinek ezt oda fogja adni... - tehát lehetetlen, hogy az a szövetkezet, amely eddig több személy kis földjét tudta értelmesen művelni, megfelelő minőségű és mennyiségű tevékenységet tudjon folytatni.

Itt van a dolog sandasága, kedves képviselőtársaim, és ezért mondta Francz képviselőtársam, hogy nem nekünk kell ezért szégyellni magunkat.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 249 2001.11.30. 5:15  168-279

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 59. és 67. pontjához kívánok hozzászólni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Itt elhangzott, hogy minden magyar állampolgár, illetve minden helyben lakó, ha módja van, akkor tulajdonképpen vehet földet, és utána úgy gazdálkodik vele és úgy hasznosítja, ahogy akarja. Ha gondolja, szövetkezetben, ha gondolja, szövetkezetet alakít, ha gondolja, akkor egyénileg vagy családi gazdaként művelheti. Nem akarom nagyon kipoentírozni, képviselőtársaim, azt, hogy ez majdnem olyan kitétel, hogy minden magyar állampolgár lehet a Magyar Köztársaság elnöke, vagy minden magyar állampolgár lehet a Magyar Köztársaság miniszterelnöke.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvénytervezetek nem ezt tükrözik. Ha figyelembe vesszük azt, hogy háromszáz hektárban maximáljuk a családi gazdálkodót, akkor ha ezt visszaosztjuk a magyar állampolgárok létszámára, illetve a rendelkezésre álló magyar termőterületre, akkor bizony kiderül, hogy nagyon csekély az a szám, akiből családi gazdálkodó válhat, aki akár 100, 200 vagy 300 hektár földtulajdonnal rendelkezik.

És akkor itt valóban nem beszéltünk arról, hogy mi lesz azokkal a ma vidéken élő és mezőgazdasági termeléssel foglalkozókkal, akik akarva-akaratlanul ki fognak szorulni ebből a mezőgazdasági szektorból. Ez a folyamat egyébként, nagyon jól tudjuk valamennyien, magától is megy, működik, a birtokok koncentrálódnak. Ez a törvény erre csak rá fog segíteni.

Az 59. pont a nemzeti földalap kht. mint haszonbérbe adó által kötött haszonbérleti szerződés időtartamára vonatkozik, amely az előterjesztés szerint ötven év lehet.

Nem tudom, hogy mi az a mezőgazdasági művelési ág - biztos van ilyen -, ami indokolja azt, hogy ötven évre haszonbérbe adjuk; gondolok itt az árterek hasznosítására vagy ilyesmire. De a törvény átgondolatlanságára utal az, hogy minimum különbséget kellene tenni ültetvényes gazdálkodás, kertészeti kultúra, erdészeti gazdálkodás között - ott akár 150 évet is el tudok képzelni, ha az a cél, hogy egy tölgyest telepítsünk az adott területen, mert környezetvédelmi szempontból, az élővilág kultúrájának a megőrzése szempontjából ez szükséges lehet. Tehát ezt mindenképpen szükséges lenne szabályozni. Egy óriási hiányossága ennek a törvénytervezetnek, hogy erre ki sem tér.

Arra sem tér ki, hogy mi van akkor, ha a haszonbérlő nem jó gazda módjára műveli a földet, nem tartja kultúrállapotban. Ez jogilag elég felemásan körülhatárolt kategória: a jó gazda gondossága, és nincs szankció, nincs lehetőség arra, hogy ha ez a terület nem megfelelően kerül hasznosításra, akkor ezt az ötven év bérbeadási idő lejárta előtt módosítani lehessen.

Több képviselőtársam is adott be módosító indítványt, mi is adtunk be módosító indítványt. Mindenképpen megfontolásra ajánlom, hogy kultúrák szerint - ültetvényes gazdálkodás, szántóföldi növénytermesztés vagy erdészeti kultúra - tegyünk különbséget. Átlagosan egyébként öt-tíz év közötti bérbeadási időt tartok elfogadhatónak.

Az ajánlás 67. pontjában több képviselőtársammal együtt nyújtottunk be módosító javaslatot a haszonbérlet nagyságára vonatkozóan.

 

(14.10)

 

A 2500 hektár bizonyos körülmények között elfogadható, de nagyon korlátos körülmények között; például árvízvédelem vagy erdőtelepítés. De a 2500 hektár nagyságrendnél, amikor 300 hektáros családi gazdaságokról beszélünk, vagy arról, hogy egy magánszemély tulajdonában ma Magyarországon 300 hektár termőföld lehet, megfontolásra ajánlom, hogy kapaszkodjunk bele ebbe, és 300 hektárban határozzuk meg az egy természetes személy által bérelhető termőföld nagyságát.

Ugyanakkor azt is ki kell kötni, hogy ez a személy csak magyar állampolgár lehet. E szabályozás lehetővé teszi azt, hogy bárki, ha természetes személy, magánszemély, földet bérelhessen, és nem zárja ki a külföldi haszonbérlés lehetőségét. Vagy így próbáljuk legalizálni azt, ami ellen harcolunk, aminek a beharangozásával készült ez a három törvényből álló csomag, hogy vissza akarjuk szorítani a külföldiek tulajdonlását? Akkor a haszonbérletnél is próbáljunk erre törekedni!

Köszönöm a figyelmüket.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 255 2001.11.30. 0:57  168-279

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Képviselőtársam! Én nem azt mondtam, hogy öt-tíz évre adjuk bérbe, és ez legyen. Azt mondtam, ha figyelt, hogy kultúrák és művelési ágazat szerint próbáljuk meg szétosztani, mert ez a törvényjavaslat így nem felel meg a mai magyar valóság gazdálkodási igényeinek. Tegyünk különbséget szántóföldi növénytermesztés, erdőművelés és ültetvényes gazdálkodás között.

Egyébként az ötven év mint olyan, nem tudom, hogy mikor volt a magyar gyakorlatban utoljára; ezt valamikor talán hitbizománynak hívták. Ez egy olyan tartósítása és strukturálása ennek a rendszernek, amit aztán nagyon nehéz lesz feloldani - erre utaltam.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 269 2001.11.30. 2:19  168-279

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen elnök asszony, kissé gyors voltam. Tehát röviden az ajánlás 83. és 90. pontjában szereplő módosító javaslathoz kívánnék hozzászólni.

Kissé fölöslegesnek tartjuk a 16. § kiegészítését, amely arról szól, hogy amennyiben a Magyar Köztársaság csatlakozik az Európai Unióhoz, akkor az önfoglalkoztatóként mezőgazdasági tevékenységet végző személy tekintetében a termőföld tulajdonjogának megszerzésére vonatkozó szabályokat külön törvény állapítja meg. Úgy ítéljük meg, teljesen fölösleges, hogy ez ebben a tervezetben megjelenjék, majd ha lesz egy új törvény, akkor majd az hatályba fog lépni, addig ez a törvény van hatályban. Az, hogy ez mikor lesz, Unió vagy nem Unió - majd ha az új törvény erről rendelkezik. Úgyhogy én javaslom ezt a szakaszt elhagyni.

A 90. pontban előzetesen szeretném elmondani azt, hogy nemcsak ennél a pontnál, hanem számos más olyan törvénytervezetnél is, ahol határidőre vonatkozó kitételek vannak, kissé elhamarkodottnak tartjuk ezt. Tessék megnézni, most november végét írjuk, illetve holnap már december van, a törvény a tervezet szerint január 1-jén hatályba lép, és gyakorlatilag majdnem mindenre 60 nap felkészülési időt és reagálási időt jelöl meg e tervezet. Általában tapasztalhatjuk azt, hogy ha a mezőgazdasággal kapcsolatos törvények jelennek meg, és különösen ha földdel kapcsolatos törvények vagy szövetkezetekkel kapcsolatos törvények, ahol mindenkinek van teendője, mindenkinek át kell gondolnia, hogy merre, hogyan mozduljon, ezek a felkészülési idők rendkívül rövidek. Ezért én szeretném javasolni a miniszter úrnak is, hogy ezeket a határidőket mindenképpen vizsgálják felül, és hosszabb felkészülési időt biztosítva e törvénytervezeten átvezetve legalább 90 napot jelöljünk meg.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 287 2001.11.30. 4:52  280-332

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 5., 12., illetve 9. pontjához szeretnék hozzászólni. Mind az 5., mind a 12. pontban az kerül megfogalmazásra, hogy azok a földtulajdonosok, akik valamilyen ok folytán nem juthatnak jogos földtulajdonukhoz, mert az adott táblában nincs annyi aranykorona, ami fedezetet nyújtana az igényekre, vagy időben nem nyújtották be igényüket a kimérésre, vagy teljesen más, rajtuk kívül álló okból nem elégítették ki őket, állami kártalanításra számíthatnak. Ezen kártalanítás összege a javaslat szerint 4 ezer forint/aranykorona értékben van meghatározva, és ez az egész törvénytervezeten végigvonul.

Már a nemzeti földalapról szóló vitában elég részletesen elemeztük azt, hogy mi a feladata a nemzeti földalap kht.-nak. Már ott kifogásoltuk azt, hogy nem feladata és nem célja, hogy befolyásolja az árakat, ugyanakkor elfogadtuk azt, hogy hatással van a kialakulandó árakra, a föld árára. Itt viszont egyértelmű bemerevítésnek tűnik ez a 4 ezer forint/aranykorona érték. Ez nem tükrözi azt a termőhelyi adottságok között meglévő különbséget, ami teszem azt, egy 40 aranykorona adottságú terület és egy viszonylag gyengébb termőhelyi adottságú terület között van, mert az adott körzetben, adott környezetben kialakult piaci ártól azért nem lenne túl szerencsés elvonatkoztatni piacgazdasági körülmények között.

Ezért megfogalmaztuk, illetve nem is mi fogalmaztuk meg ezt a gyönyörű meghatározást, hiszen ez a törvénytervezet normaszövegében szerepel, hogy a helyi önkormányzat által kiállított adó- és értékbizonyítványokban meghatározott összegben, de legalább 4 ezer forint aranykorona értékben kerüljön ez meghatározásra. Ez tükrözi azt, hogy az adott településen, adott helyi önkormányzatnál, adott termelői körzetben mik azok a reális földárak, amelyek alapján a földek adásvételre kerülnek, illetve elvárható, hogy akkor a nemzeti földalap kht. is ehhez hasonló összegben határozza meg az állami kártalanítás összegét.

Egyébként felmerül az a lehetőség, hogy a nemzeti földalap kht. valóban nem piaci szabályok között befolyásolni fogja a földárat és lefelé befolyásolja. Egy 20 aranykoronás termőhelyi adottságra hivatkozott Gráf József képviselőtársam, ami átlagosnak tekinthető, akkor ezt bemerevíti 80 ezer forint/hektár értékben most is, jövőre is és azután is. Mert ez a javaslat nem tartalmaz inflációkövetést, nem tartalmazza azt, hogy költségvetési törvényben rendelkezik róla a parlament, nem tartalmazza azt, hogy támogatási rendszerben kerül ez kiegészítésre, illetve semmiféle automatikus szabályozást nem vezet be a jövőre nézve, ezért én ezt mindenképpen megfontolásra ajánlom képviselőtársaimnak. Annál is inkább, mivel utaltam arra, hogy a törvény normaszövegéből van kiemelve ez a meghatározott fogalomrendszer.

A 9. pontra térek ki, amit képviselőtársaim is említettek már, és amit a mezőgazdasági bizottság támogat. Az előző meghatározást viszont minden esetben a gazdasági bizottság tartja elfogadhatónak.

 

(14.50)

 

Már az előző törvényjavaslat tárgyalásánál említettem a határidőket, a határnapokat. Szóval, 48 órás határidőt szabni arra, hogy aki a sorsolás szabálytalan lebonyolítása ellen fellebbezni kíván, annak 48 órán belül kell benyújtani fellebbezését, tisztelt képviselőtársaim, földkérdésről lévén szó, és vidéki emberekről, sokszor idős emberekről lévén szó, 48 óra arra nem elég, hogy tájékozódjanak, hogy miről is szólt az előző sorsolás; ő ebben szerepelt, nem szerepelt, benyújtotta igényét, nem nyújtotta, elfogadták, tényleg kisorsolásra került. Én mindenképpen javasolom azt, amit Lezsák képviselőtársam is elfogadhatónak ítélt, és a mezőgazdasági bizottság támogatja, hogy minimum 30 napos határidőt szabjunk meg erre.

Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 295 2001.11.30. 1:33  280-332

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót. Nem kívánok hosszan vitatkozni Ivanics képviselőtársammal, hiszen ezt a vitát a bizottságban már lefolytattuk. Tessék elhinni, hogy a nemzeti földalap kht. akkor fog jól működni, és akkor tudja a szerepét betölteni, ha az adott település körzetében kialakult ár körüli ajánlatokat tud tenni. Ha ennél alacsonyabbat tesz, akkor nem fogja betölteni célját, nem fog működni a dolog, ha magasabb árajánlatot tesz, akkor eltéríti a helyi földvásárlással próbálkozók lehetőségeit, de az az életszerű szabályozás szerintem, ha mindenképpen a helyi, adott termőkörzetben kialakult árakat figyelembe vesszük.

Ettől a nemzeti kht. eltérhet, de még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem szerencsés az, ha kimondottan a nemzeti földalap kht. egy fix, merev, 4000 forint/aranykorona összeggel tartósan, évekre stabilizálni próbálja a föld árát. Az lenne a kívánatos, hogy a föld valós értéken legyen, mert a másik oldalról mindig azt mondjuk, hogy igazából nem hitelképesek a mezőgazdasági termelők, mert nem kialakultak, és alacsonyak a földárak. Tehát próbáljuk ebbe az irányba ha nem is kényszeríteni, de terelni a földpiaci folyamatokat.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
245 311 2001.11.30. 2:41  280-332

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök asszony. Az ajánlás 15., 16., 17., valamint 18., 19. pontja egy témakört érint. Az előttem szóló képviselőtársaim nagyon megkönnyítették a dolgomat az indoklásban, hiszen a gazdasági bizottságban jómagam terjesztettem elő ezt a javaslatot, hogy az itt említett módosító javaslatokból próbáljunk egy egységeset és jót összekovácsolni.

Képviselőtársaim elmondták, hogy mi lenne a következménye, ha ez a pont így maradna. Tessék belegondolni abba, hogy az osztatlan közös tulajdonban lévő földek tulajdonosai a törvény betűjénél fogva 2002. március 31-ig be kell hogy nyújtsák a kérelmüket, mert egyébként elesnek attól a lehetőségtől, hogy az állam ingyen kimérje a földjüket. De ez még nem elég, hanem még kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy ők saját maguk művelik, mindenféle termelési tapasztalat és mindenféle termelőeszköz nélkül, és lehet, hogy 250 kilométeres távolságban laknak. Kénytelen lett volna elindulni ebbe az irányba, mert úgy szól más részeken ez a törvény, hogy a sorsolást a legjobb területeknél kezdi, és akinek nem jut földterület, mert elfogyott az aranykorona-érték vagy tagosítás szükséges, utakat kell kijelölni, csatornát kell kijelölni, akkor nem is fog neki jutni, és akkor majd jelentkezhet a 4 ezer forint/aranykorona értékért.

Egy olyan áldatlan állapot sejlik fel előttem ebben a helyzetben, hogy tényleg kezelhetetlenné válik a dolog. A most még elfogadható birtoktesteket, amelyek művelhető területek, most egyik pillanatról a másikra - ellentmondva minden olyan szándéknak, hogy táblásítsunk, hogy megfelelő méretű birtoktesteket alakítsunk ki - elkezdjük nadrágszíjparcellázni. Ezért számomra is öröm az, hogy a kormány támogatta a gazdasági bizottságnak azt a javaslatát, hogy mindenféle határidő nélkül az állam viseli a kimérés költségét, és nem kötelezi a tulajdonosokat arra, hogy önállóan műveljék, és saját maguk gazdálkodjanak azon. Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy majd a módosító javaslatoknál történő szavazáskor támogassák a 15. számú gazdasági bizottsági indítványt.

Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
247 411 2001.12.11. 0:26  404-417

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Igen tisztelt Elnök Asszony! Szeretném bejelenteni, hogy a Farkas Imre képviselőtársammal jegyzett módosító indítványok közül az ajánlás 3., 13., 21. és 59. pontját visszavonjuk.