Készült: 2020.07.08.07:43:53 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
69 94 2015.04.29. 0:12  89-102

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Részünkről rendben van. Köszönöm szépen. (Derültség. ‑ Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
71 204 2015.05.11. 2:08  201-212

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tekintettel és legfőképpen tekintettel arra, hogy saját magunknak is voltak hasonló tárgyban benyújtott törvényjavaslataink, ezért az MSZP támogatja az LMP ez irányú törekvését, még akkor is, ha Schiffer képviselő úr az előző felszólalásában megpróbálta ettől a kedvünket elvenni.

Ugyanis, képviselő úr, az mindenkinek érdeke, elsősorban a társadalomnak, hogy a közélet átlátható legyen, és a lehető legkevésbé szennyezett a korrupciótól. Azt gondolom, emellett még ‑ és ezt szeretném szintén megemlíteni ‑ nekünk, képviselőknek is érdekünk az, hogy az ilyen egyedi esetekre fény derüljön, mert valóban az a helyzet, hogy a társadalomnak van egy olyan kialakult képe, hogy a teljes politikai osztály fertőzött ezektől a jelenségektől, és pontosan azért van ez, mert ezek az egyedi esetek ritkán kerülnek napvilágra, ritkán sikerül belőlük, ha úgy tetszik, ügyet csinálni.

Valóban tarthatatlan dolog az, hogy az állami szervek ezekkel kapcsolatban nem lépnek fel. Először is: még egyszer szeretném megerősíteni, hogy ezt a javaslatot is és minden más hasonlót, ami a közélet átláthatóságát biztosítja és elősegíti, támogatunk és támogatni is fogjuk, azonban azt látjuk ‑ és erre pont, mondjuk, a külügyminiszter vagyongyarapodása az egyik legjobb példa ‑, hogy léteznek ma is lehetőségek arra, például a NAV nyugodtan indíthatna vagyonosodási vizsgálatot egy ilyen ügyben, hogy mondjuk, honnan származott az a kiegészítő 200 millió forint a családból, de nem lépnek és nem lépnek fel.

Azaz elsősorban egy olyanfajta kormányzati hozzáállásra van szükség, hogy akar tenni a korrupciómentes Magyarországért, akar valóban fellépni érte, mert rengeteg lehetőség áll ma is fenn arra, hogy ezt megtegye. Ettől függetlenül természetesen, ha ezt a folyamatot, ezt a törekvést bármi még jobban elősegíti, akkor mi amellett állunk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 26-28 2015.05.12. 15:13  21-58

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt a törvényjavaslat egyes konkrét rendelkezéseinek elemzésébe fognék, két alapvető problémát szeretnék kiemelni ezzel kapcsolatban. Az egyik az, hogy megint egy salátatörvényt terjesztett elénk a minisztérium, ráadásul nem is akármelyik minisztérium, hanem az Igazságügyi Minisztérium, amelyiknek feladata lenne éppen az, hogy a többi minisztériumot is lebeszélje arról, hogy ilyen jellegű salátatörvények kerüljenek elénk, amiben megfeleltetési nemperes eljárásról szóló passzusoktól kezdve, a közjegyzőkön keresztül, az igazságügyi jogállási törvényeken át, számos más törvénymódosítást kívánnak átvezetni. Ezt nemcsak külföldről és belföldről a szakemberek, akár mondom itt a magyar ellenzéki pártokat, a Velencei Bizottságot, hanem a köztársasági elnök is megkifogásolta. Ilyet nem lehet csinálni. Ehhez képest pont az a minisztérium, amelyiknek felelnie kellene a jogrendszer egységéért, felelnie kellene az állam jogállami működéséért, az a minisztérium terjeszti elénk megint a salátatörvényt. Ez az egyik alapvető probléma.

A másik probléma, államtitkár úr, hogy ön nagyon ‑ nem találok más szót rá, mint hogy álságos ‑ álságos módon onnan a pulpitusról elmondta, hogy mennyire nyitottak az egyeztetésre. Tisztelt Államtitkár Úr! Nem gondolja, hogy egy kétharmados törvény esetén, akkor, amikor a kormányzó pártoknak nincs kétharmados többsége az Országgyűlésben, akkor az előtt kellene egyeztetni, mielőtt benyújtják ezt a törvényjavaslatot? Én azt gondolom, hogy ez lenne a helyes megoldás. Így, tisztelt államtitkár úr, előre mondom önnek, nem fogjuk támogatni a javaslatot. (Dr. Répássy Róbert: Ezt gondoltuk!) És valószínűleg nem leszünk egyedül ezzel.

Úgy gondolom, hogy saját maguk alatt vágják a fát akkor, amikor ugyanazzal a hatalmi arroganciával állnak hozzá a kétharmados törvényjavaslatokhoz, amivel tették ezt akkor, amikor még megvolt önöknek ez a felhatalmazása. Jobb lenne tudomásul venni, hogy most már nincs meg. Nem tudom, hány elbukott kétharmados törvényjavaslat szükséges még ahhoz, hogy belássák azt, hogy egyeztetni szükséges. És nem tudom, hány elbukott törvényjavaslat szükséges ahhoz még, hogy belássák azt, hogy az egyeztetés az nem formális egyeztetés, az, hogy leülnek egy asztal köré, meghallgatják, hogy ki mit mond, aztán azt csinálnak, amit önök akarnak, hanem azok tartalmi egyeztetések kell hogy legyenek, tartalmi egyeztetések arról, hogy az ellenzéki pártok is mit látnak helyesnek, és mi az, amit támogatni tudnak. És, tudja, államtitkár úr, az a probléma ezzel, hogy amikor később kéri erre az ellenzéki pártokat, akkor már egy nagyon meghatározott és szűk keretben tudjuk ezt megtenni, ugyanis nem biztos, hogy konkrétan ezekben a témákban szeretnénk mi változást eszközölni, és nem biztos, hogy ezek azok, amelyek a legfontosabb számunkra. Amikor leülnénk egy ilyen egyeztetésre, akkor talán meg kellene nézni azt, hogy általában, mondjuk, az igazságügyi rendszerrel kapcsolatban, a jogállási törvénnyel kapcsolatban nekünk milyen felvetéseink vannak. Ugyanis a teljes ellenzék például kifogásolja azt, hogy bizonyos határozatokat az OBH elnöke indokolás nélkül meghozhat. Például eredménytelenné nyilváníthat pályázatokat. Ezt mi szeretnénk megváltoztatni. És nyilvánvalóan mi is jóval nyitottabbak lennénk az önök javaslataival szemben akkor, hogyha ezeket a javaslatokat egyszerre lehetne az asztalra tenni.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, azt gondolom, az, hogy önök kétharmados törvényjavaslatokat hoznak be úgy, hogy előtte nem egyeztetnek semmiről az ellenzékkel, ez nincs rendjén. Megint a falnak fognak nekimenni. És az, hogy ön innen a pulpitusról elmondja azt, hogy nyitottak a későbbi egyeztetésekre abban a témában, kizárólag abban, amit önök benyújtottak, ez nincs rendjén. Ez nem így volt, és - el­árulom önnek ‑ nem is lesz így.

Az, hogy egyébként összehoznak olyan témákat megint egy javaslatban, aminek köze nincs egymáshoz, azzal az is probléma, mint ahogy valószínűleg nem fogjuk elfogadni az egész törvényjavaslatot, így azokat a rendelkezéseit sem tudjuk megszavazni, amit egyébként megtennénk. Ugyanis például, ami az európai öröklési bizonyítvánnyal kapcsolatos rendelkezéseket illeti, azt mi támogatnánk. Arra körülbelül ugyanazt a felszólalást mondtam volna, mint az előző igazságügyi tárgyú törvényjavaslatnál, ami ‑ ha jól emlékszem ‑ szó szerint az volt, hogy a mi részünkről, köszönjük, rendben van, és leülnék. Csak a többi részét a törvényjavaslatnak, tisztelt államtitkár úr, nem fogjuk tudni támogatni.

Elég hosszan beszéltek, ezért én megkímélem a Házat attól, hogy részleteiben ismertessem az európai öröklési jog változására vonatkozó, a megfeleltetési nemperes eljárásokról szóló részletszabályokat, ön is és képviselőtársa, Vas Imre képviselő úr is megtette ezt. Néhány dologra azonban szeretnék kitérni. Az első az, hogy első ránézésre nem tűnik rossz rendelkezésnek az, hogy az elektronikus kommunikáció lehetőségét a felek, illetve a képviselőik 2015. július 1-jétől nemcsak törvényszékek elsőfokú hatáskörébe tartozó ügyekben választhatják, hanem a polgári peres eljárás minden szintjén, szakaszában, azaz a perorvoslati eljárásokban is.

(10.40)

Azonban van ezzel egy kis gond. Az, hogy ez elfed valamit. Ugyanis a polgári perekben 2013. január 1-jétől mód van arra, hogy a törvényszék elsőfokú hatáskörébe tartozó perekben a felek és a képviselőik elektronikus úton tartsák a kapcsolatot a bírósággal. Ebben az esetben a bíróságnak is elektronikus úton kell a felekkel kapcsolatot tartania. Ez a törvénymódosítás azonban karanténba zárja az elektronikus kommunikációt, vagyis szinte ‑ és ez a probléma itt, államtitkár úr ‑ észrevétlen módon fél évvel eltolja az elektronikus útra terelt ügyek körének a bővítését. Ennek a jelenleg hatályos törvényben 2015. július 1-je a bevezetési határideje, a javaslat ezt tolná el fél évvel.

Súlyosítja a helyzetet az is, hogy a javaslat a bíróságok egymás közti és a közigazgatási szervekkel, illetve más hatóságokkal történő elektronikus kapcsolattartását is 2016. január első napjától teszi kötelezővé, a 2015. július 1-jei bevezetés helyett. Ezek a módosítások elfogadhatatlanok, és szeretném kiemelni, hogy felvetik bizony az OBH elnökének, Handó Tündének a személyes felelősségét is ezért.

Mindezt a szomorú helyzetet palástolja ‑ és itt térek arra vissza ‑ az a javasolt rendelkezés, hogy a polgári perekben 2015. július 1-jétől kizárólag lehetőségként jelenik meg az elektronikus kapcsolattartás mind a jogi képviselővel, mind a jogi képviselő nélkül eljáró felek esetében. Igaz, mondom, ez jelentős eredménynek tűnhet, hogy nem csupán első fokon, hanem a polgári per minden szakaszában, de ez ezt a rendelkezést kívánja elfedni, azaz azt, hogy nem léptetik hatályba ezt kötelező jelleggel, csak fél évvel később, mint ahogy azt egyébként tervezték.

De hogy a problémákat soroljam még és betartsam a sorrendet, most jönnek a súlyosabbak. Tisztelt Államtitkár Úr! Ön egy picit kiegészítette egyébként a nyitóbeszédében azt a semmitmondó indokolást, amit a törvényjavaslat írásos indokolásában lehetett olvasni. Az a mondat, hogy „a magyar igazságszolgáltatás magas színvonalú, országosan egységes, kiszámítható és időszerű működéséhez szükséges jogi keretek további pontosítása a cél”, államtitkár úr, ez körülbelül annyi, hogy „me’ csak”. Szóval, ezt bármire rá lehet mondani. Nincs olyan törvényjavaslat, amire ezt a mondatot ne lehetne leírni. Egy se. Mert nyilvánvalóan nem annak a rombolása a cél, ha valaki törvényjavaslatot nyújt be, legalábbis a benyújtó szándéka szerint bizonyosan nem. Tehát az, hogy egy ilyen átlátszó indokolással egyébként konkrét rendelkezéseket próbálnak magyarázni, önöknek öt éve szokása, de el kell mondjam, hogy igen rossz szokása és elfogadhatatlan szokása.

Ami viszont a dolog érdemét illeti, amivel ezt magyarázni próbálják. Egyrészt az igazságügyi tárcánál nem tudom, mi történhetett, hogy arra van szükség, hogy titkárokat kell bevetni majd a kodifikációs munkában. Tisztelt Államtitkár Úr! Azt tudom én önnek mondani: van olyan megkötés ebben a javaslatban, hogy milyen előéletű titkárokat lehet oda berendelni kodifikációs munkára? (Dr. Répássy Róbert: Határozott idejű bírókról van szó! El kell olvasni néha a törvényjavaslatot, és akkor jobban tudunk vitatkozni.) Államtitkár úr akkor majd kijavít és kiegészít, ha rosszul mondom, jó? (Dr. Répássy Róbert a pulpitus felé mutatva: Elmondtam ott fent!) Nagyon érdekelne majd az ön véleménye erről természetesen. Higgye el, ha ebben tévedek, önöknek voltak nagyobb tévedései is már az igazságszolgáltatás működését illetően.

Egy viszont biztos ‑ és ezt elmondta ön ott fönt is, gondolom, ezt nem kívánja másként értelmezni ‑, hogy ítélkezési munkának fog számítani az is, ha valaki a minisztériumban, mondjuk, kodifikációs munkát vagy más munkakört lát el. Jól mondom, államtitkár úr? (Dr. Répássy Róbert: Nem jól!) De, jól mondom, államtitkár úr. (Dr. Répássy Róbert: Akkor ne kérdezze meg a véleményemet!) Jól mondom, államtitkár úr, mert ön is ezt mondta el… (Dr. Staudt Gábor: Na, haladjunk már, sporttársak! ‑ Derültség a Jobbik soraiban. ‑ Az elnök csenget.)

Államtitkár Úr! A törvényjavaslatban az van leírva (Dr. Répássy Róbert: Ne kötekedjen, képviselő úr!), hogy ha határozott időre neveznek ki egy bírót, akkor utána, amikor határozatlan időre kívánják később kinevezni, akkor ítélkezési munkának fog számítani az, amit a minisztériumban eltöltött. (Dr. Répássy Róbert fejével nemet int.) Rendben van, akkor cáfoljon majd meg! Ezek szerint a saját törvényjavaslatát fogja cáfolni, merthogy abban ez van leírva. (Dr. Répássy Róbert: Az van, hogy az értékelés szempontjából ugyanannyit ér. - Derült­ség az ellenzéki pártok soraiban.) De államtitkár úr… ‑ jó. Azt hiszem, erre mondják, hogy fából vaskarika, ugye? (Folyamatos zaj. ‑ Az elnök csenget.)

ELNÖK: Kérem, tartsuk be a házszabályt, a beszélgetést mellőzzük!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Az értékelés szempontjából ugyanannyit ér. Igen. Azaz magyarán, amikor a minisztériumba valaki bekerül, az ott eltöltött idő után ugyanúgy bátran kinevezhető lesz határozatlan idejű bírónak. Ez a lényeg. (Dr. Répássy Róbert: Ez olyan, mint a képviselői jogviszony például.) Ez a lényeg, tisztelt államtitkár úr. Azt gondolom, hogy ez nincs jól így.

Ugyanis pontosan a bírói határozatlan idejű kinevezéshez követelték meg azt, hogy valódi ítélkezési munkát végezzen a bíró. Pontosan azért, hogy lehessen azt látni, mielőtt valakit határozatlan időre kineveznek, hogy valóban alkalmas az ítélkezési tevékenység végzésére. Az, ha valakit ki lehet nevezni egy minisztériumi munka után bírónak úgy, hogy egyébként egy pillanatot nem ítélkezett, akkor én azt gondolom, elég nehéz lesz meghatározni azt, hogy alkalmas-e az ítélkezési munka végzésére vagy sem. Szerintem ez egy probléma, államtitkár úr. (Dr. Répássy Róbert: Lehet, hogy van tudományos fokozata például.)

Probléma az, tisztelt államtitkár úr, hogy megint ugródeszkának lehet majd a minisztériumot használni. Régen divat volt ez, én ezt jól tudom, hogy bement egy kezdő bíró a minisztériumba, ott eltöltött egy időt, aztán átugorva a törvényszéki szintet, rögtön kinevezték valahova följebb, abban az időben még praktikusan a Legfelsőbb Bíróságra, aztán később, hogy ítélőtábla lett, oda is lehetett. Azt gondolom, hogy ez így nincs rendben. (Dr. Répássy Róbert: Az utolsó ilyen kinevezés 2010-ben volt.)

Aztán arra is kíváncsi lennék, államtitkár úr ‑ de megint csak azt mondom, hogy majd mondja el, ha rosszul gondolom, mert nyilván erre való a parlamenti vita ‑, hogy titkároknak és bíróknak kéne ügyviteli ismeretekből vizsgáznia. Erre én nem találtam semmilyen értelmes magyarázatot az indokolásban. Örülnék, ha államtitkár úr ezt elmondaná, hogy egy olyan szakembernek, aki egyébként elvégezte a jogi egyetemet, utána szakvizsgát tett, utána bíró szeretne lenni, mi a fenének kell ügyviteli ismeretekből vizsgáznia?! Vagy ezt is rosszul tudom, államtitkár úr? (Dr. Répássy Róbert: Igen. ‑ Derültség.) Na, hát akkor mesélje majd el, hogy mit tudok ebből rosszul!

És azt is szeretném tudni, államtitkár úr, bár most már meg se kérdezem, hogy jól tudom-e, hogy van erre mentesítési lehetőség. Akkor mesélje el nekem azt is, államtitkár úr, hogy ez a mentesítési lehetőség hogy néz ki, kiket lehet majd mentesíteni. (Dr. Répássy Róbert: Olvassa el a törvényt!) Kiket lehet majd mentesíteni, kérdezem öntől, államtitkár úr. Arra való a parlamenti vita, hogy ezt megvitassuk. (Dr. Staudt Gábor: Majd megkapod Vas Imrétől a választ, vigyázz! ‑ Derültség a Jobbik soraiban.) Én figyeltem önt, államtitkár úr, de nem beszélt erről. Figyeltem Vas Imre képviselő urat, ő sem beszélt erről. (Dr. Staudt Gábor: Nem jól figyelt.) Akkor legyen szíves, hogy megteszi ezt a kedvünkért, hogy felvilágosít minket, hogy ez hogy zajlik, ugyanis nem tudom, hogy melyik titkár vagy melyik fogalmazó lesz majd méltó arra, hogy egyébként ügyviteli ismeretekből ne kelljen vizsgáznia. Talán az, aki mondjuk, néhány évet eltöltött bírósági leíróként, és utána megy jogi egyetemre, annak akkor lehet, hogy majd nem kell ilyenből vizsgáznia. De akkor mondja el majd államtitkár úr, ha ennyire felületesen olvastam a törvényt, de úgy tűnik, hogy nemcsak én, hanem nagyon sokan mások is így tették.

Államtitkár úr, egyszóval, az idő lejárt, ezt a javaslatot így támogatni biztos, hogy nem fogjuk tudni, és semmilyen olyan kétharmados törvényjavaslatban nem leszünk partnerek, államtitkár úr, ahol nincsen előzetes egyeztetés. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 38 2015.05.12. 2:11  21-58

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Fogok még normál szót kérni, csak most minél hamarabb szerettem volna két problémát felvetni és eloszlatni. Ugyanis államtitkár úr az én megszólalásom közben kétszer azt mondta, hogy nem úgy van, ahogy mondom. Hát szeretnék idézni, azonnal mondom a paragrafusszámot is.

A 22. §-ban módosítják, államtitkár úr. A 42/B. §-t módosítja ‑ és ez eddig nem volt bent, tehát kiegészül ezzel a szakasszal a jogszabály ‑, hogy „a bírósági titkárt az OBH elnöke a miniszter által vezetett minisztériumba jogszabályok előkészítésében történő részvétel, kegyelmi ügyek intézése vagy egyéb igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat ellátása céljából beoszthatja”. Azaz igaz az, hogy új rendelkezés, és igaz az, hogy titkárokat az Igazságügyi Minisztériumba lehet beosztani. Tehát tényszerűen, csak mondom, amit államtitkár úr mondott, hogy az nem úgy van, ahogy mondom, hát úgy van, ahogy mondom, mert ide van írva, és az egy új rendelkezés.

A másik, amit szintén kifogásolt államtitkár úr, hogy nem úgy van, ahogy mondtam, amely szerint nem számít bírói munkának az a határozott időre kinevezett bíró esetében, ha ilyen munkát végez. A 25/A. §-t módosítják a következő módon. A korábbit mondom, tisztelt államtitkár úr. Ön próbálta ügyesen elvinni egy picit másfelé, de szeretném mondani, hogy így szólt a törvény. A 25. § (2) bekezdés alkalmazása szempontjából az OBH-ba beosztás időtartama nem minősül tényleges bírói működésnek. Nem minősül annak. Most ehhez képest ez a szakasz kijön, és egy egészen új tartalmú szakasszal gyakorlatilag annak minősítik.

Tehát ez a két állítás volt, amire ön azt mondta, hogy nem igaz, amit én mondok. Szerintem meg igaz, legalábbis az önök törvénye alapján. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 52 2015.05.12. 13:39  21-58

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Én is szeretném azzal kezdeni ‑ azóta most tudok szót kapni, mióta az államtitkár úr egyébként reagált, és ezt köszönjük, a felvetéseinkre ‑, hogy attól, merthogy valaki az OBH elnökének az ötletét nem tartja jónak (Derültség az ellenzéki padsorokban.), attól még nem biztos, hogy a bíróságok érdekei ellen kíván tenni. (Dr. Schiffer András tapsol.) Tisztelt államtitkár úr, én például kifejezetten rossznak tartottam az OBH elnökének ‑ akkor még nem töltötte be ezt a pozíciót ‑ azt az elképzelését, ahogy az egész bírósági rendszert át kívánta alakítani, és hála istennek, hogy a kül- és belföldi nyomásra, értem ez alatt akár az ellenzéki pártokat és a hazai szakértőket, a Velencei Bizottságot és az Európai Bizottságot, az érdemi rendelkezéseiknek úgy nagyjából a 80 százalékát vissza kellett alakítaniuk, ami a bírósági rendszert illeti, pedig az OBH-elnöknek, a későbbi OBH-elnöknek volt az ötlete, és annak a bírói egyesületnek, amelyben ő nagyon aktív szerepet játszott.

De mondok még egyvalamit: az, hogy az ügyáthelyezés lehetősége kikerült a magyar jogrendszerből, bizonyosan csak a magyar jogrendszer javára szolgált, holott az OBH elnöke egyetértett vele. Sőt, ha már a tekintélyelvűségnél maradunk, akkor, tisztelt államtitkár úr, ezek szerint önök sem mindig a magyar igazságszolgáltatás érdekeit nézik (Dr. Schiffer András: Néha nem!), hiszen a legutóbbi egyik törvénymódosító javaslatuknál ellentétes álláspontot foglaltak el az OBH elnökének a véleményével (Dr. Gyüre Csaba: Bizony!), és az Igazságügyi bizottság előtt kerültek vitába egymással, mert nem értettek egyet azzal, ami szakmai álláspontot az OBH képviselt. (Dr. Schiffer András: Hogy lehet ilyen?) Azaz, magyarán szólva, államtitkár úr, nekem az az érv, hogy az OBH elnöke ezt akarja, ez nem olyan, mint hogy a nagyvezér ezt akarja, vagy hogy esetleg a római pápa ezt akarja, mert nyilvánvalóan abban a környezetben az egy autentikus véleménynek számít; itt egy véleménynek számít, egy fontos véleménynek a sok közül, de olyannak, amivel hogyha az ember nem ért feltétlenül egyet, akkor az nem egyenlő azzal, hogy az igazságszolgáltatás érdekeit nem tartja szem előtt.

(12.10)

Higgye el, államtitkár úr, és e tekintetben osztom, amit Gyüre képviselő úr mondott, hogy akik itt felszólalunk rendszeresen az igazságszolgáltatás témájában a parlamentben, bármelyik frakció színeiben, azok az igazságszolgáltatás javát akarják, sőt azt tudom mondani, hogy ha így belegondolok, mindannyian dolgoztunk az igazságszolgáltatás keretei között különböző minőségben és különbözően hosszú ideig. Tehát biztos lehet abban, államtitkár úr, hogy mindegyikünk az igazságszolgáltatás javát keresi, amikor itt felszólal.

Az, amit ön mondott külföldi példát, hogy kik válnak bíróvá, és szinte azonnal bíróvá más szakmák képviselői közül, ez abszolút megfelel a valóságnak. Két megjegyzésem azonban lenne.

Az egyik, hogy egy angolszász rendszer teljesen más. Már ami az egész jogrendszert, a jogi felfogást illeti, egyáltalán ami az állami működést érinti, teljesen más szerepe van egy országgyűlésnek az angolszász jogrendszerben, mint a magyar jogrendszerben, a kontinentális jogrendszerben. A hatalmi ágak megosztásának az elmélete más gyökereken nyugszik, és természetesen a bírói hatalomról alkotott kép is tökéletesen más, mint itt, Európában. Nem jobb, nem rosszabb, más. Így a kiválasztás szempontjai is mások. Mindazonáltal én még el se zárkóznék attól, hogy itt is hasonló vagy részben hasonló rendszert vezessünk be. Évek óta vallom azt, hogy helyes az, hogyha megteremtjük a jogi pályák átjárhatóságát, azaz ügyvédből lehet bíró, ügyészből lehet bíró, ügyvédből ügyész, bíróból ügyvéd, s a többi, mindenféle relációban, tehát mindenféle módon kombinálható ez a rendszer.

De tudja, államtitkár úr, van egy óriási különbség az önök által most javasolt rendszer és aközött, amit ön említett, meg amiről most én is beszélek. Ugyanis amiről ön beszélt és most én eddig beszéltem, az arról szólt, hogy van egy jogász, aki hosszú-hosszú időt töltött el az igazságszolgáltatás rendszerében, érdemi munkát végezve, ott tárgyalt a bíróságokon, nem mint bíró, hanem mint ügyész vagy ügyvéd, és ebből lesz bíró. Azaz igazságszolgáltatási tapasztalata nagyon is sok van neki, hiszen a tárgyalások részese volt, csupán egy más szerepkört kap azzal, hogy bíróvá nevezik ki. Amit most az önök javaslata tartalmaz, az pedig az, hogy ha valaki jó sok időt eltölt, mondjuk, az Országos Bírósági Hivatalnak a HR-osztályán, vagy a minisztériumban valamilyen olyan munkakörben, aminek talán csak érintőleges köze van a bírósági munkához, akkor az innentől kezdve, anélkül, hogy egyébként ítélkezési gyakorlata bármi lenne, akár bírósági gyakorlata bármi lenne, ő kinevezhető határozatlan időre ítélkező bírónak.

Na, ez a probléma! Mert ha egy húsz éve ügyvédet neveznek ki ítélkező bírónak, valószínűleg sokkal több köze van a tárgyalásokon tanúsított szokásokhoz és egyáltalán a tárgyalás menetéhez, mint egy olyan, egyébként jogot végzett embernek, aki formálisan bírósági titkárként vagy határozott időre kinevezett bíróként egyébként hosszú időt eltölt a minisztériumban, valamilyen tökéletesen más munkakörben, adott esetben adminisztratív munkakörben. Ugyanis, államtitkár úr, az, hogy igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladatot kell ellátnia, ez egy olyan gumifogalom, ami gyakorlatilag a fizikai munkát leszámítva, egy Igazságügyi Minisztériumban bármire ráhúzható, akármire. Hiszen Igazságügyi Minisztérium, az igazságüggyel foglalkozik, így nyilván szinte minden feladat érdemi feladat, amit ő végez, az igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladat. Nem bírói munkatapasztalatot igénylő feladatot írnak önök a törvényben, hanem igazságügyi munkatapasztalatot igénylő feladatot. A kettő pedig, nyilván nem kell önnek magyaráznom, hogy egyáltalán nem ugyanaz.

Ha egy olyan megkötést tartalmazna például ez a rendelkezés, hogy olyan titkárt lehet berendelni az Igazságügyi Minisztériumba, mondjuk, kodifikációs munka ellátására, akinek legalább 5 éves, az igazságszolgáltatásban betöltött gyakorlati ideje van, vagy mondjuk, legalább 15 év oktatói gyakorlata tudományos fokozattal, ott én el tudom képzelni, hogy ennek mi az értelme. Mert ha ő ügyészként töltötte el ezt a 15 évet, és most éppen, mivel pályát vált, bírósági titkár kíván lenni, attól még nem vész el az ő 15 év ügyészi tapasztalata, értelemszerűen őt érdemes berendelni kodifikációs munkára, hiszen nagy tapasztalattal rendelkező gyakorlati szakember. Ugyanez mondható el az ügyvédekre, vagy ugyanez mondható el egyetemi oktatókra, akiket egyébként tudomásom szerint rendel is be az Igazságügyi Minisztérium, nagyon helyesen.

Úgyhogy nekem az a problémám ezzel, azon kívül, amit Schiffer képviselő úr elmondott, hogy bizony-bizony, az embernek, főleg az elmúlt 5 év gyakorlata és tapasztalata alapján van ez az erős rossz érzése, hogy önök valamiféle káderképzőnek kívánják ezt az intézkedést használni, de tegyük félre ezt! Azt mondom, hogy sajnos az 5 év alatt ezt a rossz érzést bennünk kialakították, tisztelt államtitkár úr. Nekem eleve problémám van azzal, hogy ezek szerint titkárt burkoltan köztisztviselői feladatokra vagy köztisztviselőként vagy kormánytisztviselőként akar­nak alkalmazni. Ugyanis a bírósági titkár, akinek nincsen ítélkezési tapasztalata, nincsen még hosszú bírósági múltja és gyakorlata, az ugyan mi a fenében tudna segíteni, mondjuk, a büntető vagy a polgári kodifikáció területén? Egyetlenegy speciális terület lehet, talán-talán, államtitkár úr, amit ön említett, ez a szabálysértési jog; na, ezeket elláthatja titkár, tehát ilyen döntéseket meghozhat titkár a szabálysértési ügyekben. De azt gondolom, hogy innen is lehet nyugodtan olyan kinevezett bírót találni, aki korábban egyébként szabálysértési ügyekben akár titkárként, akár bíróként eljárt, tehát ezért a kategóriát, ezért az elvet módosítani, azt gondolom, nem érdemes.

S végül felvetődik bennem egy kérdés, és örülnék, ha erre választ kapnék, mert ez a rendszer, amit most idetettek elénk és vázolnak nekünk, ez nekem egyfajta pályaképet mutat. Egy olyan pályaképet, ami nagyon nem tetszik, és remélem, hogy ebben nincs igazam, hogy a törvények ezt lehetővé teszik, ezt nekem is még egyszer meg kell néznem. Hogy valaki lehet úgy egy egy napja kinevezett titkárból bíró, határozatlan időre kinevezett bíró, hogy egyetlen pillanatot nem tölt el a bíróságokon. Ugyanis ha azt nézem, hogy lehetővé válik a titkár berendelése az Igazságügyi Minisztériumba vagy az OBH-ba, de vegyük itt a minisztériumot ‑ mert azt tudom mondani, hogy az OBH legalább a bírósági igazgatással kapcsolatos feladatokat lát el ‑, berendelhető a minisztériumba, és eltölti ott a szükséges egyéves titkári időszakát, de vegyük úgy, hogy akár kettőt, hármat, mert ma már ez az általános a bíróvá történő kinevezés előtt, majd utána kinevezik bíróvá, és ez itt a legfontosabb kérdés, az elsődleges kérdésem: kinevezhető-e egy olyan titkár bíróvá, aki a minisztériumban tölti a titkári idejét? Ez lenne az én kérdésem. Mert ha kinevezhető, akkor onnantól kezdve sajnos ez az életpályamodell, amit én felvázoltam, ez igenis játszik, mert a határozott időre kinevezett bírónál ez az időszak, a három év eltölthető a minisztériumban is, és utána kinevezhető határozatlan időre. Ez is az új szabály, amit önök most be kívánnak hozni.

Azaz ha ez igaz, amit mondok, államtitkár úr, akkor valaki gyakorlatilag a fogalmazói idejét fogja a bíróságon letölteni, aztán titkár lesz, gyorsan bemegy a minisztériumba, ott határozott időre szóló bíró, kinevezik határozatlan időre, és úgy megy be ítélkezni, hogy egy napot nem töltött a fogalmazói időszakán kívül bírói munkakörben az igazságszolgáltatás keretei között.

Azt kérem államtitkár úrtól, nyugtasson meg, hogy ez nem így van, és arra is kérem, hogy ne csak úgy nyugtasson meg, hogy azt mondja, hogy ez nem így van, hanem annak a törvényi lábait is tegye hozzá, hogy miért nem.

Mindazonáltal, tisztelt képviselőtársaim, én azt mondom, hogy ezek azok a problémák, amelyek talán a legsúlyosabb gondokat vetik fel a törvényjavaslattal kapcsolatban, és amíg ebben érdemi változás nincs, addig ez biztosan nem támogatható.

Én nem tudtam arról, és ezt én el is ismerem, államtitkár úr kolléganője megküldte itt a vita közben nekem az értesítőt, amit frakcióvezető úrnak küldött a törvényjavaslattal kapcsolatban.

(12.20)

Ez értelmezhető egy ötpárti kezdeményezésként, és értelmezhető úgy is, hogy küldjük meg írásban azt a néhány észrevételt, amink van ezzel kapcsolatban. Azt szeretném kérni, legyen az egyértelmű, hogy önök valóban ötpárti egyeztetést szeretnének a kétharmados törvényeknél. Annak meg én fogok utánanézni, hogy a téma szerint illetékes képviselőhöz vagy szakmai és politikai vezetőhöz nálunk a frakción belül miért nem jutott el államtitkár úr levele és kezdeményezése.

Tisztelt Államtitkár Úr! Továbbra is csak azt kérem, hogy ezekben a témákban legyenek egyeztetések, hiszen azok a javaslatok, amiket az ellenzéki képviselők tesznek, kívánnak átvezetni és elfogadtatni az Országgyűléssel, higgye el, a mi szándékunk és álláspontunk szerint szintén az igazságszolgáltatás javát szolgálják. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
72 64 2015.05.12. 15:03  59-74

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az a tény, hogy szükségessé vált ennek a büntetőjogi salátatörvénynek a benyújtása, ismét bizonyítja az Orbán-kormány jogalkotási tevékenységének alacsony színvonalát. Bár a törvényjavaslatban van néhány új érdemi elem, azonban a módosítások nagyobbik része a 2010-14 között megalkotott törvények korrekciójának tekinthető.

Elsősorban a 2012-ben elfogadott büntető törvénykönyv, illetve a 2013-es büntetés-végrehajtási kódex rendelkezéseit érinti a módosítások. Természetesen egy ilyen terjedelmű, több száz paragrafust tartalmazó kódex esetében óhatatlanul fordulnak elő hibák, pontatlanságok. Azonban például a bűnhalmazatra vonatkozó szabályok esetében nem egyszerű elírások, hanem a jogbiztonságot súlyosan sértő koherenciazavarok orvoslására volt kénytelen javaslatot tenni a kormány.

Azonban nem is annyira a büntető törvénykönyv, hanem sokkal inkább a büntetés-végrehajtási törvény esetében szembeötlő az Orbán-kormány elfogadhatatlan színvonalú jogszabály-előkészítési tevékenysége. Ez a törvényjavaslat is visszaigazolja mindazokat a kritikákat, amelyeket az MSZP már a bv-törvény 2013. novemberi vitájában megfogalmazott. Mi már ‑ és személyesen én is ‑ akkor is elmond­tuk, hogy a kormány ugyan egy alapvetően előremutató, de nem megfelelően előkészített, a szakmával kellően végig nem egyeztetett törvényt fogadott el rohamtempóban az Országgyűléssel.

Azt is bemutattuk, hogy hiányoznak a végrehajtás alapvető személyi és tárgyi feltételei. Önök persze szokás szerint tudomást sem vettek ezekről a kritikákról. Majd 2014 novemberében, néhány héttel a kódex hatálybalépése előtt kénytelenek voltak az új törvény több mint harmadát, azaz 70 paragrafust módosítani. Átírták, pontosították, kiegészítették az új kódex számos rendelkezését, az iratbetekintési jog gyakorlásától kezdve az elítéltek elővezetésén át a kockázatértékelés és a biztonsági csoportba sorolás szabályaiig. Pár héttel a hatálybalépés előtt ezzel a töméntelen mennyiségű módosítással próbálták működőképessé, alkalmazhatóvá tenni az új törvényt.

Ilyen előzmények után lépett hatályba a büntetés-végrehajtási törvény 2015. január 1-jén. Azonban gyakorlati alkalmazása megkezdése után azonnal kibukott a törvény számos hiányossága. Bár a hatálybalépés óta még fél év sem telt el, de máris a büntetés-végrehajtási törvény újabb módosítását kénytelen tárgyalni az Országgyűlés. Erről van szó, sajnos.

Az újabb és újabb szakmai kudarcokból ráadásul semmit sem tanultak, hiszen még ezt, a javított törvény újabb javaslatát sem egyeztették le megfelelően. Azt ugyanis nemhogy az ágazatban tevékenykedő szakszervezetekkel nem egyeztették le, de még a Magyar Rendvédelmi Karral sem, legjobb tudomásom szerint, államtitkár úr, Holott éppen önök tették a Magyar Rendvédelmi Kart többek között a büntetés-végrehajtásban dolgozók szakmai köztestületévé.

Kérdem én: milyen szakmai munkát szánnak önök a Magyar Rendvédelmi Karnak, ha még a tevékenységüket érintő törvényjavaslatokról sem kérik ki a véleményüket? Tehát a büntetés-végrehajtási törvény témájában immár harmadszorra vagyunk kénytelenek elmondani, hogy a jogszabály előkészítésének módja és a végrehajtás feltételeinek hiánya miatt elfogadhatatlan a benyújtott javaslat. De még egy kodifikációs szempontból tökéletes új bv-kódex is csupán pusztába kiáltott szó lenne a büntetés-végrehajtás intézményrendszerének átfogó modernizációja nélkül. Márpedig ennek kevés nyomát látni.

A bv-intézetek zsúfoltsága semmit nem enyhült, átlagos telítettsége a 2012-es 137 százalékról 2013 végére 143 százalékra nőtt.

(13.20)

Emellett a bv-állomány munkakörülményei is borzalmasak. Sok bv-intézet csak rendkívül feszes gazdálkodás mellett, állandó, jelentős mennyiségű túlóra igénybevételével képes ellátni a feladatát. A bv-állomány illetménye ugyan emelkedik július 1-jétől, azonban az új szolgálati törvényből is fakadóan hiányoznak a bv-állomány pihentetésére és rekreációjára vonatkozó speciális szabályok, holott a zárt intézeti környezet, a fogvatartottak napi szintű őrzése, felügyelete különösen nagy pszichést megterhelést jelent.

A hatályos szabályokat toldozó-foldozó salátatörvényektől érdemi eredmények nem várhatók. Nem is ez a céljuk. Egyetlen rendeltetésük, hogy egyáltalán alkalmazhatóvá tegyék az elrontott új törvényeket. Érdemi eredmények eléréséhez az Orbán-kormány büntetőpolitikájának alapvető újragondolása van szükség. Ezt számtalanszor elmondtuk már, én részletezni most nem kívánom. Mi a követendő iránynak az úgynevezett kettős nyomtávú büntetőpolitikát tartjuk. Ezt mindannyian tudjuk itt az Országgyűlésben, hogy mit takar és mit rejt. Nem az eszetlen szigorítást, hanem a megfelelő szigorítást jelenti. Azt jelenti, hogy a súlyos bűnelkövetők számára a törvény teljes szigorát kell érvényesíteni és elsősorban a szabadságvesztés büntetést, de bizony az alternatív szankciók alkalmazása indokolt volna a kisebb súlyú bűncselekményt első ízben elkövető bűnelkövetők esetében. Így talán egyébként a túlzsúfoltságot is meg lehetne szüntetni vagy legalábbis mérsékelni lehetne. A kormány persze ezt az alapvetően technikai jellegű módosítási csomagot is megpróbálja eladható csomagolásba burkolni, államtitkár úr is ezt tette a nyitóbeszédében. Ez a színes csomagolás pedig a korrupcióellenes fellépésnek az ígérete. A törvényjavaslat valóban több ponton is módosítja a korrupcióval összefüggő bűncselekményekre vonatkozó szabályokat. Lényegében azonban egyetlen tényleg érdemi változást tartalmaz a javaslatcsomag: a törvényjavaslat szerint minden korrupciós bűncselekmény esetén büntetni fogják, ha az erről tudomással bíró hivatalos személy nem tesz feljelentést.

Tisztelt Képviselőtársaim! A korrupció elleni harc rendkívül fontos. Elég sokat vitatkozunk manapság itt az Országgyűlésben erről. A korrupt hivatalnokokat pedig szigorúan meg kell büntetni. Normális körülmények között az is elvárható, hogy a hivatalos személyek feljelentést tegyenek, ha korrupcióval összefüggő bűncselekményt észlelnek. Azonban mindenki pontosan tudja, hogy a mai Magyarországon nem a megvesztegethető ügyintézők, hanem a Fidesz által törvényi szintre emelt korrupció jelenti a legnagyobb problémát, az intézményesített állami korrupció. Ha önök valóban a korrupció ellen akarnának küzdeni, elfogadták volna a korrupcióellenes törvénycsomagunkat, amely többek között megszüntette volna a korrupt összeférhetetlenségi viszonyokat, és átláthatóvá tette volna az állami pályázatokat. Indoklás nélkül utasították el ezt tisztelt kormánypárti képviselőtársaim.

Emellett egyébként persze hozzáteszem, hogy rendre lesöpörnek minden olyan ellenzéki kezdeményezést, amely átláthatóvá tenné, mire költik az adófizetők pénzét. Éppen tegnap lehettünk egyébként egy ilyen LMP-s javaslat leszavazásának a tanúi, illetve ott csak a vita volt, és a mai napon szavazta le az Országgyűlés. Ehelyett milyen javaslattal jönnek elő? Hogy rettegjen az a kishivatalnok, aki nem meri feljelenteni a zavarosban halászó főnökeit. Nagyon kétszínű formája ez a korrupció elleni harcnak, miközben egy egész ország szeme láttára következmények nélkül osztogatják egymás közt a fideszes nagyurak a földet, a trafikot, építenek a házuk mellé futballstadiont, s a többi. Mert vajon azok a cégek és magánszemélyek, akiknek a neve a felcsúti stadion szponzorai között olvashatók, nem befolyást vásároltak-e netán, nem döntéshozókat, pontosabban az első számú döntéshozót akarták lekenyerezni? Lehet és kell büntetni a korrupt ügyintézőket, lehet és kell feljelentési kötelezettséget előírni. Azonban először a maguk háza táján tegyenek rendet, először az intézményesített állami korrupciót legyenek szívesek felszámolni!

A törvényjavaslat kevés érdemi elemével összefüggésben még néhány szakmai szempontot szeretnék képviselőtársaim figyelmébe ajánlani. A javaslat lehetővé teszi, hogy a bv-intézetekben vallási részlegek működjenek. A vallási részlegen az elítéltek végrehajtási fokozattól függetlenül elhelyezhetők. Ez persze érdekes lesz, hogy majd azt az emberölés miatt elítélt embert a közlekedési szabályszegővel teszik ugyanabba a helyiségbe, ami egyébként normálisan a büntetés-végrehajtás intézményrendszerében nem fordulhatna elő, de ez nyilván egy külön vitát ér meg. A lazább rezsimszabályok mellett a részlegen való elhelyezés nagy előnye a fogvatartottak számára, hogy a vallási szertartásokon együtt vehet részt a hozzátartozóival, ami nem számít bele a látogatófogadás idejébe. A vallási részleg felállításának az elítéltek társadalmi integrációja szempontjából kétségkívül haszna lehet. Egy vallási közösségbe tartozó betagozódás, illetve annak szabályainak betartása segítheti a társadalomba való beilleszkedést és a normakövető magatartás megerősítését.

Ugyanakkor rendkívül nagy körültekintéssel kell eljárni az erre vonatkozó szabályok kidolgozásakor. A szigorú börtönviszonyok között ugyanis igen jelentős kedvezményt jelenthet a vallási részlegen történő elhelyezés. Márpedig a benyújtott törvényjavaslat alapján a kedvezmények elérése igencsak eshető­leges. Eleve a bv-intézet és a vallási közösség megállapodásán fog múlni, hogy egy adott intézményben működni fog-e ilyen részleg. Az pedig, hogy egy adott elítélt oda kerülhet-e, a reintegrációs tiszt tesz javaslatot a börtönlelkész véleményének kikérése után. Álláspontunk szerint a vallási részleg működését indokolt lenne a törvényben részletesebben szabályozni. Például törvényi garanciákat kellene teremteni arra, hogy az egyes vallási közösségekhez tartozó fogvatartottak ne kerülhessenek előnyösebb vagy hátrányos helyzetbe a más vallású fogvatartottakhoz képest. Az ilyen helyzet előállítása ugyanis mind erkölcsi, mind alapjogi szempontból aggályos lenne. Hogy ezt egész konkrétan mondjam, államtitkár úr, kíváncsi lennék, és erre várnék majd egy választ öntől, hogy hogy fog ez kinézni, csak keresztényeknek vagy egyáltalán még szűkebb értelemben katolikusoknak lesz erre lehetősége, vagy mondjuk, a buddhista, az iszlám és a zsidó vallásúak számára is lehetőség lesz ilyen elhelyezésre.

Ezt csak azért kérdezem, államtitkár úr, mert ha ez valójában kézzelfogható kedvezményeket jelent, ahogy az előbb említettem, például azt, hogy gyakrabban találkozhat hozzátartozóval az, aki ilyen vallási részlegben kerül elhelyezésre, akkor mi a megoldás. Mondjuk az, aki egy Magyarországon kevésbé bevett vallás híve, az eleve kizárja magát ezekből a kedvezményekből, mert a büntetés-végrehajtási intézetek keretei között valószínűleg kevés helyen lesz erre lehetősége, vagy éppen, mondjuk, el kell mennie egy katolikus vallási részlegbe, annak ellenére, hogy neki nem ez a vallása? Vagy ezek egyfajta ökumenikus közösségek lesznek? Ez az, amire azt mondom, hogy a szabályozás nem kellőképpen kimunkált, és nem igazán tudjuk azt, hogy valóban hogy lehet majd megfelelni mind az erkölcsi, mind az alapjogi szempontoknak, amelyek a vallásszabadságra és a diszkrimináció tilalmára vonatkoznak ebben a témakörben.

A törvényjavaslat módosítja a büntetőeljárásban lefoglalt dolgok kiadására vonatkozó szabályokat ‑ hogy továbbmenjek a témában, mert nagyon kevés az idő. A lefoglalt dolog kiadására akkor kerül sor vagy kerülhet sor, ha elkobzásnak, vagyonelkobzásnak nincs helye. Jelenleg az a szabály, hogy a lefoglalt dolog értékét kamatostul kell kiadni, ha azt a lefoglalás alatt értékesítették. A törvényjavaslat ebből a rendelkezésből törli a törvényes kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettséget. Kérdezem, hogy miért. Mert ha a lefoglalásnak, vagyonelkobzásnak helye van, akkor értelemszerűen egyértelmű a helyzet, tehát ha az egy bűnös vagyontárgy. De ha a végén, mondjuk, kiderül, hogy nem volt indokolt a lefoglalás, akkor miért is nem lehet a törvényes kamatot megadni annak, akitől egyébként a hatóság jogtalanul foglalt le valamit? Ez meglehetősen méltánytalannak tűnik, erre fogunk módosító javaslatot is benyújtani. Értem én, hogy ez az államnak spórolás, de úgy hiszem, a tulajdonhoz való jog és a méltányosság elvével megint elég kevéssé van összhangban ez a rendelkezés, államtitkár úr.

Idő hiányában összességében azt tudom mondani, hogy az MSZP a most előterjesztett módosításokkal együtt sem tartja elfogadhatónak az új Btk.-t és a büntetés-végrehajtási törvényt.

(13.30)

Ahogy mondtam, majd megfelelő novelláris módosításokkal, ha odakerül a sor, módosíthatóak lesznek, annak ellenére, hogy egyébként sok előremutató szabályt látunk benne.

Ráadásul az is félő, hogy ez az új, újabb törvénymódosítás is legalább annyi kérdést nyit fel ‑ lásd, amit említettem például a vallási kérdésekkel kapcsolatban ‑, mint amennyit megold, ezért a törvény­javaslatot a jelenlegi formájában nem áll módunkban támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 102 2015.05.19. 2:06  101-108

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! A Buda-Cash Brókerház honlapján található felszámolói tájékoztatás szerint a Nemzeti Nyomozó Iroda zár alá vette a vagyont, és ezért a tájékoztató szerint az ügyfélvagyon kiadása jelenleg nem lehetséges. A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról szóló törvény alapján ‑ illetve ez egyértelműen azt rögzíti ‑ a befektetési vállalkozás felszámolása során az ügyfél által a befektetési vállalkozásnál letétbe helyezett pénz, pénzügyi eszköz, illetve nyilvántartott pénzeszköz, az ügyfél tulajdonában lévő vagy őt megillető pénzügyi eszköz és pénzeszköz, valamint az árutőzsdei szolgáltatás tárgyát képező eszköz a befektetési vállalkozás, illetve az árutőzsdei szolgáltató bármely, az ügyfél javára vezetett számláján nem képezi a felszámolási vagyon részét. A törvény egyértelműen elkülöníti az ügyfelek vagyonát a társaság vagyonától, éppen ezért soron kívül kiadhatóvá teszi a vagyont az ügyfeleknek, azaz, hogy nekik ne kelljen megvárniuk a felszámolás végét, ezt lehetővé teszi a törvény, sőt erre kötelezi a jogalkalmazót.

Nyilvánvaló, hogy a Buda-Cash Brókerház Zrt.-nél elkövetett bűncselekmények elkövetőinek majdani jogerős elítélését követően végrehajtandó vagyonelkobzás nem érinti az ügyfelek vagyonát. Ha más nem is, a megbízói számlákon lévő eszközök mindenképpen az ügyfelek vagyonának tekintendőek, de sajnos előfordulhat az is, hogy a saját számlán kimutatott eszközök egy része valójában ügyfélvagyon. Erről Harangozó Tamás képviselőtársam két kérdést is feltett miniszter úrnak. Önök írásban nem voltak hajlandóak erre válaszolni. Most azt kérem, hogy akkor szóban próbáljuk meg, hátha sikerül.

Annyit mondjon meg, államtitkár úr, semmi többet, hogy mi a jogalapja annak az intézkedésnek, hogy ezt a vagyont nem adják ki, hiszen a Nemzeti Nyomozó Iroda lefoglalására hivatkoznak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 106 2015.05.19. 1:13  101-108

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát sajnos, szóban sem sikerült megugrani ezt a problémát, ugyanis, amit ön adott választ és amit miniszter úr adott választ, az elfogadhatatlan, sőt felháborító, államtitkár úr. Ugyanis én most kifejezetten arra kérem, semmi olyan információt, ami a büntetőeljárással kapcsolatos, ne adjon nekem.

(13.30)

Én összesen egy jogszabályi hivatkozást kérek öntől, hogy mi az alapja, mi a jogalapja e vagyontárgyak lefoglalásának. Nem azt kérdezem tehát, hogy hogy áll az eljárás. Nem azt kérdezem, hogy konkrétan milyen ügyben kinek akarják vagy kinek nem adják ki ezt a vagyontárgyat. Azt mondja meg, államtitkár úr, legyen szíves, hogy mi a jogalapja, melyik jogszabályhely az, amire hivatkozva önök ezt a vagyont visszatartják. Ez az egy kérdés. Ez nem a büntetőeljáráshoz kapcsolódó kérdés, ez egy egyszerű felügyeleti kérdés.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt a jogomat talán nem vitatja el ön sem, hogy mint országgyűlési képviselőnek, a rendőrség törvényes működése ügyében bizony van keresnivalóm, és a kormányt ezen a területen ellenőrizhetem. Úgyhogy én ebben a körben kérek öntől információt, még egyszer mondom, nem arról, hogy hogy áll a büntetőeljárás, hanem arról, hogy mi a jogalapja a lefoglalásnak. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 36 2015.05.27. 11:16  21-53

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, utaltak erre mások is, de én egyértelműen fogalmazom meg. Ha e törvény benyújtásának okait vizsgáljuk, akkor egy általános vita keretén belül bizony nem kerülhetjük meg és elsősorban nem kerülhetjük meg azt, hogy az előzményekre utalunk. Ha a társadalmi környezetet és az előzményeket nem vizsgálva csak erről a törvényről beszélnénk, akkor tulajdonképpen a lényeg maradna el a felszólalásokból.

Ennek előzménye az ‑ amire a képviselőtársaim egyébként már utaltak, én egy picit bővebben fogok ‑, hogy volt egy olyan televízióadó, amelyik olyan műsorokat, olyan híradót kezdett sugározni, ami a kormánynak nem volt ínyére. Ezt a televízióadót ‑ ami az egyetlen a kormánykritikus televízióadók közül ‑ több mint egymillió, akár kétmillió néző nézi, és ez már problémát jelentett a kormány számára. Nem tudta megtenni vele, amit megtesz egyébként a közmédiával, hogy a híreket torzíttatja; úgy tűnik, az MTI vagy utasításra, vagy saját maga kialakította lojalitásból egyes ellenzéki közleményeket nem hajlandó leközölni. Ez a televízióadó a kormány számára kellemetlen hírműsorokat sugárzott, közvetítette azt, amit az ellenzék régóta kifogásolt: a kormány milyen módon működik, milyen korrupciós cselekményei vannak, milyen üzleteket kötnek, hogyan alakul a holdudvar, és hogyan nyerik el kizárólag a kormányhoz közeli emberek az egyes pályázatokat. Ezekről és más, a kormány számára kínos témákról szóltak ezek a műsorok.

Ezek után önök kitalálták, hogy reklámadót vezetnek be, és ennek a mértékét úgy alakították, hogy egyetlen televízióadót érintett ez 40 százalékos mértékben, és ez pontosan az az RTL Klub volt, amelyikről most én az előbb beszéltem; nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy vagy megregulázzák, vagy elűzzék innen az országból.

Aztán jöttek az események tovább, a kormány megpróbálta felvenni a harcot. A kormány utasította a NAV-ot, hogy egy 2011-es tranzakciót vizsgáljon meg. Tudják, az, amikor a kormány hatalmi eszközökkel avatkozik bele egy ilyen szférába, nem a demokratikus országok jellemzője, de ezt már csak úgy zárójelben említem meg. Gyakorlatilag fenyegetésként uszította az RTL Klubra az adóhatóságot egy több évvel azelőtti ügyre hivatkozva, azaz egy kreált ügyre hivatkozva. Majd utána, amikor ez se használt, akkor felemelték az adót 40-ről 50 százalékra, ami szintén csak az RTL Klubot érintette.

Ezután jött a kormányzati magyarázat, hogy mekkora tévedésben van az ellenzék és mindenki, aki azt mondja, hogy a hírműsorok jellege miatt találták ki a reklámadót, egyáltalán ezt az intézményt és vetették ki ilyen módon, ahogy az előbbiekben szóltam róla, mert hiszen előbb volt a reklámadó ötlete, és utána volt csak az, hogy az RTL Klub ilyen műsorokat kezdett sugározni.

Már-már el is kezdte hinni ezt a társadalom, mire megtalálta az atlatszo.hu azt a hatástanulmányt, amelyet a Miniszterelnökség rendelt meg ‑ és ezt Lázár János is annak idején elismerte ‑, amelyben arról volt szó, hogy a kormányzati hírek médiaképe kedvezőtlenül alakult a vizsgált időszakban az RTL Klub műsoraiban, ráadásul az RTL Klub a rezsicsökkentést sem magyarázta a kormánynak megfelelő színben és módon. Na, ez viszont megelőzte a reklámadó bevezetésének ötletét. Azt gondolom, ez tette egyértelművé azt, hogy a kormánynak semmi más célja nincsen, mint hogy azt a hírcsatornát, amelyik vele kritikus és sokan nézik, vagy ellehetetlenítse, vagy megzsarolja, vagy elűzze innen az országból. Na, ez ennek a törvénynek az előzménye.

Utána jöttek még további események. Az Európai Bizottság ‑ ahogy egyébként Schiffer képviselőtársam is utalt rá ‑ komoly aggályokat fogalmazott meg a reklámadóval kapcsolatban. Azután elindult a Velencei Bizottságnak is egy vizsgálata, épp a minap járt nálunk a Velencei Bizottság delegációja, talán egypár héttel ezelőtt, és a magyar médiahelyzetet és kiemelten a reklámadót tette a vizsgálat tárgyává. Ezután záróakkordként Merkel német kancellár asszony látogatást tett Magyarországon, s csodák csodája, néhány nappal utána a kormány bejelentette, hogy jelentősen módosítani fog a reklámadón, és eltörli ezt a 40, illetve 50 százalékos legmagasabb adókulcsot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Éppen ezért a kormánynak, illetve a kormány által beterjesztett javaslat indokolásának az az álszent megfogalmazása, miszerint is ez egy ilyen önálló elhatározásból adódó módosító javaslat, egyszerűen nem igaz, hazugság, egyszerű hazugság. Ezt, tisztelt államtitkár úr, önökre kényszerítették, ez a nagy helyzet. És nem annak örülök, tisztelt államtitkár úr ‑ mielőtt még ezzel kezdenének revolverezni ‑, hogy külföldről sikerült a magyar kormányt kényszerbe hozni, hanem annak örülök, hogy végre egy olyan szabályozásnak sikerült elejét venni, ami a magyar kormány bosszúhadjáratának az egyik eszköze volt.

Őszintén sajnálom azt, hogy a magyar kormánynak egyáltalán eszébe jutott ilyet beterjeszteni, ez a szégyen. Nem az a legnagyobb probléma, hogy külső kényszer hatására kellett, hogy ebből önök visszajöjjenek, nem ez a legnagyobb probléma. Tudjuk mindannyian azt, hogy amikor belépünk egy közösségbe, akkor természetesen akár egy magánszemély, akár egy állam bizonyos elemeit a szuverenitásának feladja, ez természetes dolog, ez egy önként vállalt történet. Ha pedig ez így történik, akkor az arra is kötelezi azt az államot, hogy azoknak a közösségi normáknak eleget tegyen, amiket önként vállalt. Szeretném, ha olyan kormányunk lenne, amelyik ezt megteszi. Úgyhogy, aki ezt olyanféle külső kényszernek értelmezi, ami a magyarországi szuverenitást veszélyezteti, azt gondolom, az súlyosan téved. Súlyosan téved!

Meghallgattuk a Törvényalkotási bizottság ülésén az erről szóló okfejtését jobbikos képviselőtársamnak. Ezt azért vetem csak előre, mert nyilvánvalóan az én felszólalásomra lesz ilyen tárgyú reakció; itt nem erről van szó. Itt arról van szó, hogy mi is elvárnánk például azt, ha egy másik állam egy magyar céggel ugyanezt csinálná, akkor az európai közösség lépjen fel annak a cégnek az érdekében, védelmének az érdekében, és arról van szó, hogy a közösségi normák megsértése és egy végtelenül antidemokratikus kormányzati működés következtében indult be egy európai gépezet. Tudják, én ennek nem örülök. Én annak örülnék, ha a kormányzat maga működne úgy, hogy az a magyar emberek és a sajtószabadság érdekét szolgálná. De ha a kormány nem működik úgy, akkor még mindig jobb, ha van egy olyan külső erő, amelyik erre rá tudja kényszeríteni, mint ha egy olyan szabályozás maradt volna érvényben, amelyik antidemokratikus és a sajtószabadságot, a véleménynyilvánítás szabadságát súlyosan sérti.

Ez a helyzet. Tudom, hogy ez kényes téma, ettől függetlenül azt gondolom, ebben egyértelmű mondatokat kell mondani. Nos, ez az előzménye ennek a benyújtott törvényjavaslatnak, azaz, ha tárgyalunk erről a törvényről ‑ és nem kívánom azt megismételni, amit a képviselőtársam erről szakmai szempontból elmondott és a kritikáit megfogalmazta, mert ez is helyes és helyénvaló természetesen ‑, akkor látni kell, hogy ez már egy következménye annak a folyamatnak, amit én az előbb felvázoltam. Egy következménye ennek a folyamatnak és nem pedig egy önállóan elhatározott, szuverén döntésből eredő elhatározás, hogy ezt a törvényjavaslatot ide beterjesztik az Országgyűlés elé.

Éppen ezért tehát mi azt gondoljuk ‑ és itt van talán vita Harangozó képviselőtársam és Schiffer képviselőtársam között, talán egyszerű feloldani ezt a félreértést, hadd nevezzem én ennek ‑, mi ezért mondjuk azt elvi alapon, hogy ezt a törvényt nem tudjuk támogatni, ezt a törvényt kár farigcsálni.

(10.00)

Ehhez a törvényhez kár módosító javaslatokat benyújtani, mert egy ilyen előzmény után látszik az, hogy ez a törvény tulajdonképpen ennek a folyamatnak a levezetése és elvarrása, ahelyett, hogy a kormány tisztességgel belátná, hogy amit csinált, az tarthatatlan és elfogadhatatlan, és letenne erről az egészről.

Amit Schiffer képviselőtársam egyébként benyújtott, ahogy Harangozó képviselőtársam is elmondta, azt mi támogatjuk, mert valamivel jobbá teszi, vagy hadd fogalmazzak úgy, hogy kevésbé teszi rosszá a nagyon rosszat. De ettől még az igaz, hogy mi az egészet nem tudjuk támogatni módosító javaslattal vagy anélkül, úgyhogy szerintem ennyi volt a különbség a két vélemény között, Schiffer képviselőtársam és Harangozó képviselőtársam véleménye között.

Mindezen előzmények és egyébként a megfogalmazott kritikák alapján én magam is azt mondom, hogy ezt a törvényt támogatni lehetetlenség. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 46 2015.05.27. 2:05  21-53

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr, egyetértünk egymással tökéletes mértékben. Én is azt gondolom, az a szerencsés, ha olyan kormánya van az országnak, amely tiszteletben tartja a sajtószabadságot, amely tiszteletben tartja a fékek és ellensúlyok rendszerét, amely nem akar a magyar és nemzetközi sztenderdekkel és alkotmányos szabályokkal ellentétes bírósági rendszert alkotni, amely nem akarja úgy megváltoztatni az alkotmánybírák jelölési rendjét, hogy az semmiféle demokratikus szabálynak nem felel meg, és még sorolhatnám a példákat, azokat a példákat, amelyeket egyébként együtt vetettünk fel Schiffer frakcióvezető úrral az elmúlt öt évben. Ennek örülnék én is. Ennek örülnék én is! Nyilvánvalóan az ellenzéki pártok mindegyike, beleértve ‑ még egyszer mondom ‑ az összeset és az összes ellenzéki képviselőt, azért harcol, hogy egy olyan kormány legyen, amely így viselkedik, ha én ezt jól gondolom.

Az megint egy másik kérdés, hogy annál még az is jobb, hogyha van egy olyan kényszer, ami miatt teljes mértékben egy ilyen végtelenül antidemokratikus rendszert nem tudnak teljesedésbe vinni a kormánypártok, még akkor is, ha ez a kényszer kívülről érkezik. Én ennyit mondtam, semmi többet. Ennyit mondtam, és ennyit mondok most is.

Örülnék annak, ha nem az Európai Uniónak, ha nem az Európa Tanácsnak kéne kikényszeríteni ezeket a lépéseket, hanem a magyar kormány gondolná úgy, hogy természetes, hogy a jogállamiság szellemének, a sajtószabadság eszméjének megfelelően működünk és aszerint hozunk törvényeket, de még mindig jobb, ha valaki ezt a kormány helyett megteszi, mert akkor legalább ezek a szabályok nem lépnek életbe. Én ennyit mondtam, és ezt a véleményem tartom most is.

Szerintem ezzel nem vagyok véleménykülönbségben Schiffer képviselőtársammal. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 135 2015.05.27. 15:14  130-153

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Dunai Mónika képviselő asszony egy idézettel kezdett, ami, úgy gondolta, az e-kártya vonatkozásában helytálló. Amikor a Fidesz az elektronikus átállásokról beszél és rendelkezik, akkor nekem egy másik idézet jutott hirtelen az eszembe, ami persze kevésbé elegáns, de ugyanígy klasszikus, miszerint „Tedd vagy ne tedd, de ne próbáld!” ‑ mondta Yoda mester.

Nekem az a problémám ezzel, hogy a Fidesz nagyon sokszor megpróbálkozik az elektronikus átállással rengeteg területen, csak sajnos nem jár sikerrel benne. Akkor, amikor működnie kellene, mondjuk, egy elektronikus rendszernek, de az önkormányzati jegyzők még mindig kinyomtatják és papír alapon archiválják az egyes okiratokat azért, mert attól tartanak ‑ és okkal és alappal tartanak attól ‑, hogy ezek a rendszerek nem biztonságosak, akkor én azt gondolom, hogy sajnos, az a mondatrész igaz a Fidesz törekvéseire, hogy sajnos próbálja, bár ne tenné, vagy másként tenné legalábbis.

De térjünk vissza az elejére ennek a törvényjavaslatnak: az előkészítésről, azt gondolom, hogy mindenképpen érdemes néhány szót ejteni. Ugyanis a törvényjavaslat tervezetét a kormányzati honlapon egyeztetésre bocsátották, háromnapos egyeztetésre.

Államtitkár úr, hadd kérdezzem meg, egy ilyen volumenű törvényjavaslatnál önök mit várnak három nap alatt? Azt, hogy tényleg az illető érintettek megalapozott véleményt tudnak majd prezentálni ennyi idő alatt? Nyilvánvalóan ez egyre jó, hogy elmondhassák tényszerűen azt, hogy volt egyébként ennek a javaslatnak egyeztetése, egyeztetésre bocsátották, de tartalmi szempontból ez biztos, hogy nem tekinthető annak.

(19.50)

Egyébként, hozzáteszem, hogy a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény 8. § (3) bekezdése szerint: „A tervezettel együtt közzé kell tenni a jogalkotásról szóló törvényben meghatározott előzetes hatásvizsgálat összefoglalóját is.” Úgy tűnik, hogy ezt a kötelezettségét egyébként a belügyminiszter megsértette, ugyanis ilyet nem tett. Ez nemcsak egy formális probléma, hanem ennél a témánál, ahol éppen az intézményi háttér megteremtésének a kérdése az egyik legfontosabb kérdés, egy óriási tartalmi probléma, azt gondolom.

Az egyeztetésre bocsátott törvényjavaslatnak a tervezetéről, szintén azt mondom, hogy jogszabály szerint, az idézett törvény 11. §-a szerint az előkészítésért felelős miniszternek mérlegelnie kell a beérkezett véleményeket, és azokról, valamint az elutasított vélemények esetén az elutasítás indokairól tipizált összefoglalót kell készítenie, amit a honlapon a véleményezők listájával együtt közzé kellene tenni. Államtitkár úr, ez sem történt meg. Gondolom, azért, mert három nap alatt nem túl sok álláspont és vélemény érkezett be önökhöz. Jó lenne, ha államtitkár úr akkor legalább most a parlamenti vitában ismertetné azt, hogy kik véleményezték ezt a javaslatot, és azok milyen véleményeket fogalmaztak meg ezzel kapcsolatban.

A harmadik, amit az előkészítés kapcsán problémaként szeretnék mindenképpen kiemelni ‑ ez már szinte, azt kell hogy mondjam, a szokásos formai eleme az ellenzéki felszólalásoknak ezekben a témakörökben ‑, hogy a NAIH elnökének a véleményét nem ismerjük róla, holott a törvény szerint kötelező kikérni az ő álláspontját. Egyetlen információ van, illetve most már kettő, mert azt hiszem, hogy a hvg.hu is közölt erről egy rövid összefoglalót, de például a Magyar Hírlapnak adott interjújából tudhatunk bizonyos véleménymorzsákat a NAIH elnökétől, hogy mit gondol erről a javaslatról. Én egy idézetet találtam, ami így szól: „Például a társadalombiztosítási és adószámokat is tartalmazó új elektronikus személyi igazolvány kapcsán felmerül, hogy ez nem ellentétes-e az Alkotmánybíróság korábbi álláspontjával, miszerint tilos az univerzális azonosító, csak osztott információs rendszerek létezhetnek. Ez azt jelenti, hogy a különböző adatokhoz nem lehet egy leolvasóval univerzálisan hozzáférni. Nem csökkenhet a védelmi szint. Meg kell teremteni a megfelelő adatbiztonságot a kártyán, de a leolvasók esetében is.” Ez meg van teremtve, államtitkár úr? Mert ezt sehonnan nem tudom kiolvasni, és ön a bevezetőjében, az expozéjában sem nagyon tért ki arra, hogy ezek a feltételek teljesültek volna. Ugyanis az Adatvédelmi Hatóság elnökének ezek voltak ‑ legalábbis a sajtóban ‑ a legfontosabb észrevételei. Egyúttal kérdezném is államtitkár urat, hogy hol van a NAIH elnökének a véleménye, és azt mi honnan tudjuk megismerni hivatalosan.

Ahogy én utaltam erre, eddig a kormányzat, amikor az elektronikus átálláshoz nyúlt, akkor bár kétségkívül ez a jövő útja, és ezt mi sem szeretnénk elvitatni, hiszen mindenhol a világon az elektronizálás irányába haladnak, de káoszról káoszra haladunk sajnos Magyarországon. Pontosan azért lett volna fontos az, hogy egy előzetes hatástanulmányt lássunk erről a témáról, ugyanis nem az a kérdés, hogy kényelmesebb-e egy kártyával a zsebemben sétálni ahelyett, hogy ötöt hordok ott, és nem lenne-e egyszerűbb az, hogyha egy jól működő rendszerben én ezzel tudnám, mondjuk, az egészségügyi szolgáltatásra való jogosultságomat igazolni ahelyett, hogy egy papírlapot hordok a zsebemben, amit persze mindenki néha otthon felejt, aki nem gyakorlott kórházba járó; ez nem kérdés, mert nyilvánvalóan kényelmesebb. De én azt gondolom, hogy itt elsősorban nem a kényelmi szempontok számítanak, amikor egy ilyen új eszközt kívánunk bevezetni a magyar, ha úgy tetszik, piacra. Először is: rendelkezésre áll-e az infrastruktúra? Tehát kérdezném én, hogy majd a kerületi meg a kisvárosi orvosi rendelőben a kormány biztosítja-e a törvény hatálybalépése után, illetve a kártya kibocsátása után azt a leolvasót, amivel ezeket az adatokat ott biztonságosan le lehet olvasni. Úgy biztonságosan, hogy közben nem férnek hozzá, mondjuk, az adóhatóság által kezelt adataimhoz a körzeti rendelőben. Mert ez, azt gondolom, elsődleges kérdés, amikor erről a témáról beszélünk.

Aztán ehhez kapcsolódóan a második, az adatbiztonság kérdése: hogyan teremtik meg, milyen technikai feltételekkel az adatbiztonságot? Én értem azt, hogy államtitkár úr megnyugtatott minket arról, hogy nem lehet majd leolvasni ezekkel a gépekkel, csak azt az adatot, amire az adott hatóság jogosult, de majd sorolok egy-két nemzetközi példát, pontosan itt merültek fel problémák a külföldi szabályozások esetén, és ma, úgy tűnik, hogy meg akarnak teremteni egy olyan egységes kártyát, egy olyan egységes, ha úgy tetszik, tárgyat, amin rajta szerepelnek azok az adatok is, amiket az adóhivatal kezel, az is, amit a társadalombiztosítás kezel, az is, amit a közlekedésrendészet, az is, amit a lakcímnyilvántartás. Tehát hol tudják azt garantálni, tisztelt államtitkár úr, hogy minden hozzáférési ponton ezek az adatok biztonságban lesznek, és csak az tudja leolvasni majd, aki erre jogosult? Erről egy szó sem esik nemcsak a javaslatban, hanem sehol sem. Azaz a célhoz kötöttséget kérdezném, államtitkár úr, egy mondatban, hogyan fogják azt tudni a technikai értelemben érvényesíteni.

A nemzetközi példák, amit ígértem, hogy szólok róluk, ezek egyáltalán nem megnyugtatók, és olyan országokban nem megnyugtatók, ahol lényegesen jobban működik az elektronikus nyilvántartási rendszer, mint Magyarországon, technikailag is, anyagilag is és sok más tekintetben is előttünk járnak. Ilyen például az Egyesült Királyság, ahol a kormányzat 2010-ben feladta az e-személyi kártya bevezetésének a tervét, mert nem látták maradéktalanul biztosíthatónak a magánadatok sérthetetlenségét. Az Egyesült Királyságban, tisztelt államtitkár úr, ahol anyagilag is és az elektronikus ügyintézés szempontjából is fényévekkel előttünk járnak, azt gondolom.

Az e-kártya elvesztése, illetve illetéktelen kézbe kerülése, a kártyával való visszaélés is komolyabb kockázati tényező. Németországban az elektronikus személyazonosító kártya 2010. évi bevezetésekor biztosították a lakosságot, ahogy ön most minket, hogy a kártyahasználat teljesen biztonságos. A rendszer gyenge pontjának a kártyaolvasó készülék bizonyult, ez volt az egyik sikeres támadás behatolási pontja. Magyarán szólva, tisztelt államtitkár úr, pontosan ez az, ami a kérdésem, hogy milyenek lesznek ezek a berendezések, hogyan fogják tudni az adatbiztonságot úgy szavatolni, mondjuk, egy vidéki rendelőben, hogy maradjak a példánál, de hogy ne csak vidéket említsek, egy budapesti körzeti rendelőben, hogy ott is olyan technikai fejlettségű gép álljon rendelkezésre, ami az adatbiztonságot maradéktalanul tudja szavatolni. Németországban ez nem sikerült, remélem, Magyarországon majd sikerül.

Máskor a támadóknak az online szoftverfrissítéshez használt állami szerver helyett egy csaló szerverre sikerült átirányítani a böngészőt, és egy fertőzött fájlt installálni a felhasználó számítógépére.

Hollandiában 2013 decemberében 150 állampolgár adatait lopták el, és a megszerzett adatokkal visszaéléseket is elkövettek.

És hogy egy rosszmájú megjegyzést is hozzátegyek, tisztelt államtitkár úr: én megmondom őszintén, hogy nem szívesen adom meg az Orbán-kormánynak azt a felhatalmazást, hogy a profilalkotást ilyen könnyen meg tudja oldani a magyar állampolgárok vonatkozásában, egy kártya segítségével.

Azt tudom javasolni, hogy ha bevezetni szándékoznak egy ilyet, akkor első körben legalább ne kötelező jelleggel tegyék; aki kívánja, aki ezeket a kockázatokat vállalja, aki a kísérleti rendszer kockázatait a kényelem érdekében vállalja, az élhessen ezzel. Tegyék lehetővé, mondjuk azt, hogy az ügyfélkapu használata könnyebbé válik egy ilyen kártya használatával. Nézzük meg, hogy az állampolgárok hány százaléka szeretné ezt a kényelmet, cserébe azokért a veszélyforrásokért, amiket én most felsoroltam. Úgyhogy én azt gondolom, hogy például egy ilyen változás indokolt lenne.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Ország­gyűlés alelnöke foglalja el.)

Aztán, tisztelt államtitkár úr, hogy más témára is kerüljön sor még a maradék időkeretben.

(20.00)

Nem tartoznak majd a népesség-nyilvántartási törvény hatálya alá a Rogán-letelepedettek, azaz a letelepedési kötvényt offshore-cégeken keresztül vásárló külföldiek, mert a 45. oldalon található indokolás szerint jellemzően nem élnek az országban. Tisztelt Államtitkár Úr! Ha valami és valahol, akkor itt van a beismerés, hogy a letelepedési kötvényeseknek esze ágában sincs Magyarországon élni, a kötvénybiznisz most lepleződött le, ha máskor nem, de most biztosan. Saját maguk írták bele az indokolásukba azt, hogy ezek az emberek jellemzően nem élnek az országban, de azért pénzért megvehetik a letelepedési kötvényeiket egy olyan offshore-cégtől, amit nem kívánok most részletezni, mert mondjam azt, közismert, hogy hova vezet vissza. Azt gondolom, hogy ez nincs rendben, tisztelt államtitkár úr.

Aztán még meg sem száradt az államfői pecsét az egységes elektronikuskártya-kibocsátási keretrendszerről szóló 2014. évi törvényen, még hatályba sem lépett, de már most kiderült, hogy fogalmai, terminológiái használhatatlanok, mert számos ponton el kell térni a rendelkezéseitől. Az állandó személyazonosító igazolvány ugyanis valójában elsődleges kártyának tekintendő, így a most tervezett szabályozás az eredeti koncepcióba nem is illik bele. Az egységes elektronikuskártya-kibocsátási keretrendszerről szóló törvényjavaslat tárgyalásakor azt a kormányzati célt kommunikálták, hogy a kerettörvényt azért hozzák létre, hogy majd kibocsátáskor alkalmazhassák az egyes ágazati törvényekben előírtakat a konkrét elektronikus kártyák bevezetésekor. Ehhez képest most az elsődleges kártya funkcióját a személyazonosító igazolványra helyezik, és az indokolásból úgy tűnik, hogy ez egy új vagy a 2008-as tervezethez képest újabb ötlet, vagy a kerettörvény megalkotásakor nem volt átgondolt a tervezett rendszer, vagy félő, hogy most nem az.

Nem támogatható, tisztelt államtitkár úr, a rendőrségről szóló törvény módosítása. A szöveg szerint: „A rendőrség feladatai ellátása során, ha az érintett személyazonosságának megállapítása szükséges, az érintett személyazonossága megállapítása céljából a személyazonosító igazolványnak az érintett ujjlenyomatát tartalmazó adatát kezelheti.” Ezt az adatot az érintett hozzájárulása alapján, vagy ha a törvény lehetővé teszi, összevetheti az érintett ujjlenyomat adatával. Ez a rendelkezés pedig nem tesz eleget a célhoz kötöttség követelményeinek a „feladat ellátása során” fordulat miatt.

Ráadásul, ha az érintett személyazonosító igazolványa megvan, akkor nem lehet kérdéses az érintett személyazonossága sem, hiszen maga az igazolvány fogja igazolni a személyazonosságot. Ezzel igazolódik az aggályunk, hogy bizonyos esetekben a személyazonosság megállapításához nem elégséges a személyazonosító igazolvány, az ujjlenyomat is kell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Tisztelt Elnök Úr! Folytatni fogom még a későbbiekben a felszólalást, jelen esetben ennyi fért az időkeretbe. Köszönöm szépen. (Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 149 2015.05.27. 13:12  130-153

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát végre egy értelmes, érdemi vita, azt tudom mondani, az Országgyűlésben régen voltam ennek tanúja. Tuzson képviselő úr, amit elmondott, arról azt gondolom, hogy elméletben legalábbis azt, ami a gondolatmenetének azt a részét érinti, hogy a korral haladni kell ‑ és valóban az állampolgárok számára egy szolgáltató és a modern kor kihívásainak megfelelő állami működést teremteni ‑, ezzel abszolút egyetértünk. Talán nem volt benn képviselő úr, amikor elmondtam azt, hogy pont az a probléma, hogy ugyan az az irány, ami az elektronizálás útjában halad, az helyes és támogatandó, csak az eddigi törekvések nem igazolták vissza annak a hatékonyságát és a jól működését. Pontosan az a probléma, nem tudom, hallotta-e képviselő úr… ‑ hallotta, hát szóval, a jegyzőkönyvet mindig papíron vezetik, az egyébként már elektronikus ügyintézéssel intézni hivatott eljárásokat, és ilyen módon látják biztosítva, hogy annak a hitelessége a jövőben is biztosítható. Nekünk ugyanezek a kérdéseink voltak az e-kártyával kapcsolatban.

Az, amit most képviselő úr elmondott, én ez irányú tudását és tehetségét eddig nem ismertem, nyilvánvalóan voltunk páran a teremben, akik egy részét nagyjából tudtuk követni annak, amit mondott, és egy másik részét meg nem, de én a magam részéről biztos így vagyok vele, ezért kellene ebben egy hosszabb egyeztetés. És talán a frakciókat, illetve a társadalmat, akikbe beleértem a jogvédőket és a többi, meg kellene győzni arról, hogy egy ilyen informatikai rendszer biztonságos. Én most ebben a parlamenti vitában nem fogom tudni azt mondani, hogy önnek igaza van meg azt sem, hogy nem. Fogalmam sincs, hogy azok az állítások, és ne értse ezt most személyeskedő megjegyzésnek, hanem értse az én hozzá nem értésemnek ebben a témában, hogy azok a valóságnak megfelelnek-e vagy sem.

Nem tudom azt, hogy ezek, amiket elmondott, ezek valóban szavatolják-e a teljes körű biztonságot vagy nem, szóval jó lenne, ha nem itt kerülne elő először ez, hiszen az a fajta, más kontextusban említett ‑ én most ebben a kontextusban említem, az a fajta ‑ bizalmi index, ami az ellenzék oldaláról a kormány irányában ma fennáll, az nem teszi azt lehetővé, hogy ennél szélesebb tudás és információ nélkül elfogadjuk azt hitelesnek, amit önök állítanak. Tehát valóban kértük azt, hogy magyarázzák el nekünk, hogy mi ennek a technikai háttere. Ezt Tuzson képviselőtársam megtette.

Magyarán szólva, az elméleti iránnyal, még egyszer mondom, egyetértek. Nekem az eddigi tapasztalatok nem igazolták azt vissza, hogy ennek most itt van az ideje. Ha igen, akkor én azt mondom, hogy ezt a vitát napoljuk, és próbálják meg bebizonyítani nekünk és a társadalomnak azt, hogy ez egy jó rendszer. Nekem önmagában, ahogy többen megfogalmazták, önmagában kételyeim vannak azzal kapcsolatban, hogy ha van egy olyan adathordozó, amin minden szenzitív adat, személyes adat megtalálható, lehet, hogy a legszenzitívebb adatok nem, hát nyilvánvalóan az egy kártyán, hogy valakinek mi a világnézete vagy a beállítottsága bizonyos kényes témákban, az nem szerepel, de mondjuk, egy adóhatóság, elméletileg is egy olyan tárgyon keresztül hozzáférhessen, mondjuk, a közlekedésrendészeti adatokhoz, ami egyben hordozza ezt a kettőt, nem biztos, hogy megnyugtató. Meg lehet engem győzni, és lehet, hogy ez lesz majd a jövő útja, én ezt egyelőre most itt ebben a vitában nem tudom átlátni, és nem tudom belátni.

Az ujjlenyomattal kapcsolatos kérdések pedig, azt gondolom, egy régi és ennél magasabb szintű, legalábbis más körben lefolytatandó vitának a részei kell hogy legyenek; tehát magyarán szólva, hogy az ujjlenyomat vagy akár a DNS-minta milyen körben és milyen célokra legyen használható.

(21.00)

Nyilván képviselőtársam is emlékszik arra, amikor erről nagy vita volt. Akkor, ha jól emlékszem, képviselő úr még nem volt országgyűlési képviselő. Az Amerikai Egyesült Államokba való beutazás kapcsán akkor még Sólyom László köztársasági elnök is elég élesen és erősen tiltakozott azzal kapcsolatban, hogy Magyarország elfogadja azt, hogy Amerika egy ilyen feltételt támasztott a beutazásra, sőt úgy tudom, ő azt mondta, hogy ilyen körülmények között oda se akar menni.

Tehát az ujjlenyomat mikénti kezelése ettől a problémától szinte elválasztandó, mert az ennél egy elméletibb kérdés. Az a része pedig, amiről mi beszélünk, hogy milyen adatbiztonságot eredményez, gyakorlati kérdés. Mi is, akik ellenzéki oldalon a kritikát megfogalmazzuk, ha össze akarom foglalni, alapvetően azt szeretnénk és azt követeljük, hogy a védelmi szint legalább azonos maradjon, de lehetőség szerint annál jobbá alakuljon. Azt, hogy új technikai megoldások új jogszabályi környezetet kívánnak annak érdekében, hogy ez a védelmi szint ilyen maradjon, én megértem. Ez rendben van.

Csak még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy jó volna, ha nem ennyi információ birtokában kellene vitatkoznunk egy ilyen törvényről, aminél azt sem tudjuk például ‑ erre is utalt Varju képviselőtársam, és ez persze átvezet egy másik gondolati körbe minket ‑, hogy például mennyibe kerül. Erre vonatkozó kimutatást én nem láttam. Azt se tudjuk, ki valósítja meg. Államtitkár úr mondott egy cégnevet, hogy ki fogja megvalósítani, de én például ezt a céget nem ismerem, most hallottam először.

Azt látom a jegyzeteimben, hogy egyeztetés alatt áll egy kormányrendelet is, amelynek a hatásvizsgálati lapja szerint a kormányrendelettel bevezetett intézkedések költségvetési egyenlegrontó hatása összességében 37 millió 815 ezer forint, és az első évben ebből 27 millió negatív hatás jelentkezik. Ez nekem így önmagában nem mond sokat, de az látszik, hogy már csak ennek is komoly költségvetési kihatása van. S gondolom, jó sok milliárdos nagyságrend az, amíg egy teljes rendszer fel tud állni, be tud állni. Fogalmunk sincs arról, hogy ez például milyen költségvetési hatásokkal jár, és arra sem tett senki utalást, hogy ezt milyen forrásból kívánják majd megvalósítani.

Tehát azt tudom mondani, hogy kérdések sorát veti fel. Én örülök annak, hogy Tuzson képviselő úr egy picit közelebb vitt minket ahhoz, hogy megértsük, milyen rendszerről van szó. Tényleg igyekeztem figyelni, de bevallom, hogy ennek a nagy részét nem értettem meg, legalábbis így első hallásra nem. Azt javaslom, tegyék lehetővé a társadalom számára, tegyék lehetővé az ellenzék számára, hogy megismerhesse, és szakértők bevonásával mi is pontosan meg tudjuk érteni, hogy mit is terveznek valójában, mert a mostani vitából képviselőtársam megszólalásáig, valamint a jogszabály szövegéből és az indokolásból csak annyi volt kiolvasható, hogy egy e-kártya ennyi mindenre lesz alkalmas.

Amit viszont még a törvényjavaslattal kapcsolatban szeretnék megjegyezni ‑ de ez már független Tuzson képviselőtársam mostani felszólalásától, és erre az első felszólalásomban nem volt időm ‑, az az állami és önkormányzati szervek elektronikus információbiztonságáról szóló törvény módosításával kapcsolatos. Ennek a törvénynek a hatályos szövege az egyes szervek, például a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat esetében a feladatkörrel rendelkező, illetve a szervezetet irányító minisztert kötelezi a törvényben meghatározott feladatok ellátására. A módosítás a meghatározott hatáskörök gyakorlását a kormány rendeletében kijelölt szervre bízza, a polgári hírszerző tevékenységet végző Nemzetbiztonsági Szolgálat elektronikus információs rendszerei esetében például a polgári hírszerzési szervezetrendszeren belül működő, kormány által kijelölt szervre.

A kijelölt szerv feladatait a kormányrendeletben meghatározott eltérésekkel látja el. A mi meglátásunk szerint ez a rendelkezés összességében az Alaptörvény 46. cikk (6) bekezdésébe ütközik, amely úgy szól, hogy „a rendőrség és a nemzetbiztonsági szolgálatok szervezetére, működésére ‑ ezt szeretném kiemelni ‑ vonatkozó részletes szabályokat, a titkosszolgálati eszközök és módszerek alkalmazásának szabályait, valamint a nemzetbiztonsági tevékenységgel összefüggő szabályokat sarkalatos törvény határozza meg”. Ez pedig nem az. A szervezet kijelölésének például a hírszerzési szervezetrendszeren belül természetesen nincs alkotmányjogi akadálya. Az azonban az Alaptörvénybe ütközik, ha egyszerű többséggel elfogadott törvény, illetve az annak felhatalmazásán alapuló kormányrendelet szabályozza a nemzetbiztonsági szolgálatok tevékenységét. Azt gondolom, hogy ilyen probléma ebben a szabályozásban, ebben a törvényben bizony fellelhető.

Még egy problémát szeretnék említeni, azt, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló törvény 6. § g) pontja alapján a Katonai Nemzetbiztonsági Szolgálat információkat gyűjt a honvédelmi érdeket veszélyeztető kibertevékenységről és szervezetekről, biztosítja a honvédelemért felelős miniszter által vezetett minisztérium, valamint a Honvéd Vezérkar információvédelmi tervezőmunkájához szükséges információkat. E feladatkör kijelölése tehát szintén sarkalatos törvényi szintű. Ám a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat esetében ilyen egyértelmű feladatkör nincs a sarkalatos törvényben megjelölve, noha a javaslat szerint maga az NBSZ lenne kormányzati eseménykezelő központként a sérülékenységvizsgálat elvégzője is. Ez a mi álláspontunk szerint szintén alaptörvény-ellenes. Ezeket ezért nem lehet támogatni, és ha ezeket így kívánja szabályozni a jogalkotó, akkor a mi meglátásunk szerint sarkalatos, kétharmados törvényben kellene rögzíteni.

Még egyszer tehát, tisztelt képviselőtársaim, ezen aggályok miatt nem tudunk egyetérteni ezzel a törvénnyel. Elképzelhető, hogy bizonyos részeit tudnánk támogatni, de ahhoz, hogy ez meg tudjon történni, lényegesen több információra volna szükségünk, mint amennyit mi parlamenti képviselőként ebben a vitában kaphattunk, ebből a törvényjavaslatból kiolvashattunk. Az, hogy ehhez az információhoz az országgyűlési képviselők hozzá tudjanak jutni, azt gondolom, elsősorban az előterjesztő felelőssége, és az ő kötelessége, hogy minket ezzel megismertessen. A talánra vagy a bizonytalanra nem fogunk tudni igent mondani.

Még egyszer mondom, ha önök lehetővé teszik azt ‑ akár bizonyos házszabályi rendelkezések alkalmazásával ‑, hogy legyen időnk és lehetőségünk ezeket megismerni, akkor azt értelemszerűen méltányolni fogjuk, és adott esetben a törvényjavaslat bizonyos részeit támogatni fogjuk. De mondom még egyszer, lesznek olyanok, amiket elvi okokból - pél­dául az ujjlenyomattal kapcsolatos rendelkezéseket ‑ nem. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 80 2015.05.28. 13:21  1-237

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Alapvetően az igazságügyi területhez tartozó számokról szeretnék és fogok beszélni, de egypár gondolatot elöljáróban engedjenek meg az előző fölszólalások, fölszólalás kapcsán is.

Szeretném azt hangsúlyozni, hogy amikor közbiztonságról, közrendről, főleg a bűnözés alakulásáról beszélünk, tisztelt Simon képviselőtársam, akkor óriási hibát követünk el, amikor ezt megpróbáljuk a rendészeti kérdésekkel vagy a büntetés-végrehajtás problémáival azonosítani.

Pontosan tudjuk azt, hogy a bűnözés mikénti alakulása elsősorban nem rendészeti kérdés, hanem társadalmi kérdés; és pontosan ez a probléma ezzel a mostani költségvetéssel, az egyik legnagyobb probléma, hogy megint ugyanúgy, mint az előző évi költségvetéseknél, a lényeg az, hogy megint a jobbmódúaknak kedvez a többség kárára, azok kárára, akik kevesebb keresettel rendelkeznek. Ameddig ez így van, tisztelt képviselőtársaim, ameddig nem differenciálunk az adókulcsok között ‑ például ezért javasoljuk mi azt, hogy egy számjegyű legyen azok adókulcsa, akik keveset keresnek ‑, amíg nem fejlesztünk föl bizonyos térségeket, addig hiába állítunk Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében vagy Borsod-Abaúj-Zemplén megyében kétszer annyi rendőrt és építünk kétszer annyi börtönt, akkor sem lesz jobb a közbiztonság! Addig, ameddig ez a társadalmi probléma így nem oldódik meg, ameddig ez a fajta hozzáállása van a kormánynak mind a szegényebb rétegekkel szemben, mind a lemaradottabb térségekkel kapcsolatban, amit tükröz a mostani költségvetés, addig itt a közbiztonság vonatkozásában sem lesz fejlődés, „három csapás” ide vagy oda.

Az elmúlt időszakban egyébként ‑ és ezt hadd említsem meg ‑, annak ellenére, hogy egy „három csapás” nevű törvénycsomagot vezettek be még 2010-ben; annak ellenére, hogy számtalan esetben módosították a büntető törvénykönyvet; annak ellenére, hogy sikerült elérni valóban, hogy a börtönnépesség még magasabb, a börtönök még túlzsúfoltabbak ‑ nem a 100-hoz közelít, hanem lassan a 200 százalékos túltelítettséghez ‑, ennek ellenére a bűnözés volumene gyakorlatilag semmivel sem lett kevesebb, nem csökkent ahhoz képest, mint az előző években volt. Ez a büntetőpolitika egyébként – akár­csak ez a költségvetési politika ‑, azt gondolom, csődöt mondott.

A másik, amit megemlítenék még az előző fölszólalással kapcsolatban, az a bevándorlás. Persze, fontos erről a kérdésről beszélni, és tudom, hogy most ez az egyik gumicsontja a kormánynak, erről szól a nemzeti konzultáció is, amiről azt gondolom, hogy kül- és belföldön joggal keltett felháborodást, de azt gondolom, hogy a legnagyobb probléma ma Magyarországon nem a be-, hanem a kivándorlás. Az, hogy a fiatalok tömege hagyja el az országot, az, hogy ma már Nyugat-Magyarországon lassan annyian választják a külföldi felsőoktatási intézményeket, mint a magyar felsőoktatási intézményt, az, hogy gyakorlatilag éppen az a réteg, amely fel tudná virágoztatni az elkövetkezendő évtizedekben Magyarországot, nem Magyarországon képzeli el a jövőjét. Azt gondolom, hogy ez lényegesen nagyobb probléma annál, mint hogy a bevándorlókról ilyen mértékben sokat beszéljünk. Ebből a költségvetésből, azt tudom mondani még egyszer, legalábbis én nem látom benne azt, hogy ezen a tendencián akarna és tudna módosítani.

És most rátérve az igazságügyi területre, elsősorban csak egy kérdést tennék föl, mert azt látom, hogy az Országgyűlés fejezetén belül további 1 milliárd forintot különítenek el az MTESZ-székház felújítására. Kérdezném: ez azt jelenti, hogy 2,5 milliárd forintból tervezik ennek a felújítását? Mert ezt egy picit túlzónak érzem, de ha ez másként van, akkor tegye meg valaki a kormány képviselői közül, hogy e vonatkozásban majd ad nekünk felvilágosítást.

A másik, amit kifejezetten nehezményezek, az az, hogy az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala költségvetése 18 millió forinttal csökken. Akkor, amikor az Igazságügyi bizottságban az ombudsman urat meghallgattuk, ő elmondta azt, hogy milyen többletterhet rótt az elmúlt időszakban a hivatalra a mi jogalkotási tevékenységünk. Elmondta azt, hogy ehhez szeretne pluszforrásokat kapni, és azt gondolom, hogy megfelelőképpen meg is indokolta, alátámasztotta ezt, de ez a jelentéséből is kiolvasható.

Számomra nem elfogadható az, hogy a hivatal támogatása csökken, ahelyett, hogy növekedne. Tekintettel arra, hogy az összköltségvetést tekintve itt alig több mint 1 milliárd forintos támogatásról van szó összességében; tehát ahhoz, hogy ezekhez a pluszfeladatokhoz hozzá tudjuk rendelni még a szükséges forrásokat, azt gondolom, hogy bele kellene hogy férjen, főleg tekintetbe véve azt, hogy az ombudsman milyen hasznos tevékenységet folytatott, milyen komoly munkát végzett.

(12.50)

Az is bizonyítja ezt, hogy az ombudsmani beszámolót elfogadta nemcsak a kormánypárt, hanem, ha jól emlékszem, akkor minden ellenzéki párt, tehát nem szavazatot nem kapott, talán a Jobbiknál volt tartózkodás az egyik évi beszámolót illetően, merthogy többet tárgyaltunk együtt az elmúlt évben.

A másik, amit kiemelnék a bíróságok fejezet vonatkozásában: a bíróságok iránt elkötelezett jogászként, az OIT volt tagjaként szívügyemnek tekintem azt, hogy a bírósági költségvetés egyre több legyen, egyre nagyobb legyen, és természetesen növekedjen a támogatottsága. Mi azt javasoltuk is, hogy Alaptörvény, illetve alkotmány rögzítse azt, hogy a bírósági költségvetés nem lehet kevesebb, már a támogatás összege nem lehet kevesebb az előző évinél.

Mindösszesen az indokolás az, ami nekem egy picit problémás, ugyanis én azt gondolom, hogy az a fajta jogalkotási tevékenység vezet most oda, hogy közel 3 milliárd forinttal többet kénytelenek leszünk fordítani a bírósági költségvetésre, ami minden, hadd fogalmazzak úgy, csip-csup ügyet bírósági hatáskörbe utal. Én azt gondolom, hogy a bírák leterheltségét a továbbiakban is érdemes csökkenteni, éppen a minőségi ítélkezés és az ügyek gyorsítása érdekében, de ezt elsősorban nem a költségvetési támogatással érdemes, hanem azzal, hogy azokat az ügyeket, amelyek egyébként közigazgatási hatáskörben remekül elintézhetőek lennének, ne utaljuk bírósági hatáskörbe.

Voltak erre jó törekvések, például a szabálysértési értékhatár felemelése 50 ezer forintra. Azt gondolom, hogy ezt nyugodtan föl lehetne emelni a mai viszonyok mellett 200 ezer forintig (Zaj a Jobbik soraiból.), vagy akár még tovább is, és ezt közigazgatási hatáskörben elrendezni, főleg úgy, hogy ma már a szabálysértési szankciók gyakorlatilag hasonlatossá kezdenek válni bizonyos területen a bíróság által kiszabható büntetőjogi szankciókhoz. Látom, jobbi­kos képviselőtársaim ezzel nem értenek egyet. (Mirkóczki Ádám közbeszól.) Nyilván kifejtik az álláspontjukat ezzel kapcsolatban.

Igen, tisztelt képviselőtársaim, hadd reagáljak. Jó műfajnak tekintem a bekiabálást, magam is szoktam élni vele, úgyhogy válaszolok arra, amit ön most fölvetett. Nem feltétlenül van szükség arra, hogy egy teljes bírósági büntetőjogi garanciarendszert használjunk akkor egy 200 ezer forintos lopás esetén, amikor ezt közigazgatási hatáskörben egyszerűen, gyorsan és hatékonyan meg lehet oldani. Nem hiszem, hogy mondjuk, egy két- vagy háromfokú fellebbezési lehetőség szükséges ahhoz, hogy egy 200 ezer forintos lopást el tudjunk intézni. Én erre utalok, és ezért mondom azt, hogy nem a garanciarendszer szintjét kell csökkenteni, hanem ezeket az ügyeket kivenni ebből az ügymenetből, és áttenni közigazgatási hatáskörbe. Gyorsabb, olcsóbb és hatékonyabb ügyintézés. Egyébként gyorsabban fogja a bűnös elnyerni a méltó büntetését, mint a mai rendszerben, hadd tegyem ezt hozzá. Máshol persze, ahol nagyobb értékről van szó, ott a garanciarendszer megtartása értelemszerűen szükséges, de ez már túlmutat egy költségvetési vitán.

Amit szeretnék még kiemelni, hogy ha a perek elhúzódásáról beszélünk és a perek elhúzódását tekintjük problémának, akkor miért van az, hogy nem kap soha, most már évek óta jelentősen több támogatást az Igazságügyi Szakértői és Kutató Intézet, ugyanis mindenki tudja, az összes felmérés és statisztika azt mutatja, hogy a szakértői munka hátráltatja elsősorban, vagy talán ez az egyik legfőbb oka, amiért az eljárások húzódnak. Mindenki tudja azt, hogy ha itt egy picit több pénzt kapna, nem picit, sokkal több pénzt kapna a kutatóintézet, akkor az eljárások lényegesen rövidülni tudnának.

Nagyon röviden még említeném a jogászképzés színvonalának emelését célzó programok támogatására szánt 500 millió forintot. Itt nagyon kíváncsi lennék, hogy ez részleteiben mit takar, ez nem olvasható ki ugyanis az indokolásból. Azt látom és azt tudom, hogy amióta lecsökkentették 100-150 főre a támogatotti helyeket a jogászképzésben, országos szinten, szeretném hangsúlyozni, nem egy-egy egyetemnél, azóta a jogi egyetemeknek ez a legfőbb problémája. Ha ennek a megemelését is segíti ez az 500 millió forint például, akkor ezt tudom támogatni, csak szeretném tudni, hogy ezt hogy kívánják majd fölhasználni a költségvetésben, erről nem látunk kimutatást.

Végül az Igazságügyi Minisztérium fejezeti kezelésű előirányzatai kapcsán egy kezem nem elég mutatni, hogy hányszor mondtam el, és nem értem az okát, hogy miért nem lehet ezen változtatni, hogy a kártalanításra, a jogi segítségnyújtásra, illetve az áldozatok kárenyhítésére szolgáló keretösszeget minden évben ugyanannyiban határozzák meg, és minden évben két-háromszorosa az előirányzatnak, ami a valóság. Miért nem lehet felemelni ezt, miért nem lehet az, hogy a valóságot tükrözzék ezek a számok? Annál is inkább, mert én azt gondolom, hogy a jogi segítségnyújtás rendszerét ‑ de már megint túlmutat a költségvetési vitán ez a kérdés ‑ jelentősen át kellene alakítani, és a kirendelési rendszert gyakorlatilag nem megszüntetni, de a bíróságok, hatóságok hatásköréből át kellene utalni a jogi segítségnyújtó szolgálat keretei közé. Sokkal objektívebb lenne a védői munka, ha ezekben a keretekben folyna.

Tényleg utolsó témaként, egészen elválva most már az igazságügyi területtől, én messzemenőkig osztom azokat a gondolatokat, amiket Egyed Zsolt képviselőtársam elmondott az állatvédelemmel kapcsolatban. Én is úgy gondolom, hogy ez egy olyan terület, aminél, hála istennek, az elmúlt időszakban az állatvédelem és az állatok megítélése sokat változott. Mutatják ezt a Btk.-módosítások, mutatják ezt az állatvédelmi törvény módosításai. Ez valóban egy olyan ügy, ami nem politikai kérdés. Valóban egy olyan ügy, amely megérdemelne ennél több figyelmet és több anyagi ráfordítást. Ezeket a módosító javaslatokat tehát én például nagyon jó szívvel tudom támogatni, mint minden olyan jogszabály-módosítást, amely az állatvilág, a természetvédelem és általában az állatok világát pozitívan érinti.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
77 92 2015.05.28. 2:13  1-237

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én röviden Kontrát államtitkár úr felszólalásaira reagálnék. Államtitkár úr, az a csökkenés, amit ön a bűnözésben meghatároz, megmondom önnek nagyon egyszerűen, hogy miből adódik. Nem az önök jó büntetőpolitikájából, hanem abból, amit ‑ egyébként nagyon helyesen ‑ megtettek, hogy a szabálysértési értékhatárt 20-ról 50 ezer forintra emelték, ezért a 30-40 ezer forintos vagyon elleni bűncselekmények nem bűncselekménynek minősülnek, hanem szabálysértésnek. Így a szabálysértések száma megemelkedett, a bűncselekményeké meg lecsökkent. Ennek a jelentős része ebből adódik. Tudja, államtitkár úr, ettől függetlenül jó a tendencia, már olyan értelemben véve, hogy helyes volt az értékhatár felemelése, csak éppen ezt kormányzati eredményként eladni, miszerint is a bűnözés csökkent volna, egy álszent dolog.

A másik pedig az, hogy önök szigorú büntetőpolitikáról beszélnek, néha még a mi hozzájárulásunkat is kérik ehhez, sőt mi több, néha még meg is adjuk. Nekem nem egy olyan felszólalásom volt, hogy rendben van, ha a kormánypárt azt gondolja, ettől fog javulni a bűncselekmények aránya, ettől lesz jobb a közbiztonság, ám legyen; büntetőjogászként ugyan nem értek egyet vele, de megtámogatjuk. Nem látjuk az eredményt. Azt látjuk viszont, és azok a visszajelzéseink, hogy a bíróságokon a bírák ‑ most kapaszkodjon meg ‑ elsősorban az új Btk.-t alkalmazzák. És ez tudja, mit jelent, államtitkár úr? Azt jelenti, hogy az új Btk. kedvezőbb az elkövetőre nézve, mint a régi, ugyanis visszaható hatálya a büntetőtörvénynek csak akkor van, ha az új kedvezőbb elbírálást tesz lehetővé, mint a régi. És ha a bírák az új Btk.-t alkalmazzák, akkor az azt jelenti, hogy az számukra enyhébb megítélés.

(13.30)

Ez az, amikor az ember ész nélkül és a populáris igényeknek megfelelően módosít Btk.-t, de nem gondolja át azt rendszerszerűen. Ez az eredménye, tisztelt államtitkár úr! Köszönöm szépen. (Gőgös Zoltán tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 108 2015.06.01. 2:00  107-114

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! Tisztelt Professzor Úr! A befektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatásokról szóló törvény egyértelműen elkülöníti az ügyfelek vagyonát a társaság vagyonától, éppen ezért soron kívül kiadhatóvá teszi a vagyont az ügyfeleknek. Igaz kell legyen ez a Buda-Cash-ügyben is. Nyilvánvaló azonban, hogy a Buda-Cash Brókerház Zrt.-nél történt bűncselekmények elkövetőinek majdani jogerős elítélését követően végrehajtandó vagyonelkobzás nem érinti, nem érintheti az ügyfelek vagyonát. Egész eddig azonban hónapok óta senki nem kapta vissza ezt a neki jogosan visszajáró vagyont.

A Belügyminisztériumnak, konkrétan a belügyminiszter úrnak több esetben próbáltuk feltenni ugyanezt a kérdést, mint most önnek, legfőbbügyész-helyettes úr, ami nem a büntetőeljárás mikénti alakulására vonatkozik, csupán arra, hogy milyen jogszabályhely alapján nem adták ki eddig ezt a vagyont. Ugyanis a felszámoló az NNI eljárására hivatkozott. Mint mondottam volt, és mint a kérdés jellege és címe is jelzi, eddig nem kaptunk választ, ezért más címzettet kerestünk, a Legfőbb Ügyészséget, aki felügyeli a nyomozást, illetve a nyomozás törvényességét.

Az új hírek szerint, ez két-három nappal ezelőtt jelent meg, változni látszik a nyomozó hatóság gyakorlata ebben a témában. De kérem a legfőbbügyész-helyettes urat, hogy mondja meg, ha nem adható ki ez a vagyon, akkor miért nem, ha pedig kiadhatónak tartja, meg tudja-e erősíteni itt, a parlament nyilvánossága előtt azt, hogy törvény szerint ezek a vagyontárgyak visszajárnak az ügyfeleknek. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
80 112 2015.06.01. 1:09  107-114

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! Bonyolult volt a válasz szövege, de abból azt értettem ki, hogy a Legfőbb Ügyészség e tekintetben egyetért az én felvetésemmel, hogy ezeket a vagyontárgyakat ki kell adni. (Dr. Belovics Ervin igent int.) Ha rosszul értettem, kérem, javítson ki a viszonválaszában.

Ezt előrelépésnek tartom, és örülök annak, hogy ugyan hosszas folyamat után, de végül a jogos vagyontárgyaikhoz hozzájuthatnak majd a károsult ügyfelek. Azonban azt gondolom, mindenképpen meg kell említeni, hogy az kevéssé helyeselhető elvi alap, hogy hónapokig, bár a jogszabály azt írja elő, hogy ez a pénz visszajár, mégsem tudnak intézkedni, és ha valaki bizonyítani tudta, hogy ez neki visszajár, akkor sem tudta visszakapni a vagyontárgyait.

Tehát azt gondolom, hogy a Legfőbb Ügyészség és a rendőrség is mulasztott, ha mást nem, legalább azt, hogy erős késedelembe esett. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 221 2015.06.08. 2:09  214-223

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megjegyzem, hogy a Novák család elég elegánsan cselezte ki Kövér László házelnököt ‑ gratulálok hozzá. Egyébként, ami a javaslat érdemét érinti, tisztelt képviselőtársaim, normális viszonyok között, ha valóban még egy igazi demokratikus jogállamban élnénk, akkor akár lehetne gondolkodni egy ilyen javaslat elfogadásáról. Bár itt is meg kell említeni, hogy alapvetően a vizsgálóbizottságok politikai testületek, nem mások, ezért az ott való meg nem jelenésnek is inkább politikai következménye kell hogy legyen, és nem másféle következménye.

Másrészt viszont azt kell mondani, hogy gondoljanak abba bele, együtt ültük itt végig az elmúlt négy évet is azokkal a frakciókkal, amelyek most megszólalnak ebben a vitában, hogy a parlamenti többség miként élt vissza a jogaival az elmúlt öt évben, hogyan lehetséges az, hogy egyetlenegy vizsgálóbizottság például soha nem vizsgálta ennek a kormánynak a munkáját, csak az előző kormányokét. A leggroteszkebb ebben az volt, amikor a 2012-ben bekövetkezett Malév-csőd esetében 2010-ben ért véget a vizsgált időszak.

Szóval, nonszensz! Na most, ugyanezt csinálják a vizsgálóbizottságokkal, az állandó bizottságokkal és az albizottságokkal is. Egyre volt jó ez a szabály, hogy a kampány kellős közepén valóban Mesterházy Attila akkori pártelnököt meg lehessen úgy idézni a bizottsági ülésre, hogy abból megpróbáljanak a politikain kívül más következményt is kreálni. Ugyanakkor, amikor ugyanannak a Nemzetbiztonsági bizottságnak az ülésére Orbán Viktort idézték meg az ellene felmerült ügynökvád kapcsán, akkor Orbán Viktor nagyon könnyen ki tudott bújni a kötelezettség alól, mert a parlamenti többség egyszerűen nem támogatta az ő meghallgatását.

Magyarán szólva, éppen hogy a mindenkori parlamenti többség, és hangsúlyozom, jelenleg a jelenlegi erejével és hatalmával minden esetben visszaélő parlamenti többség kezébe adnánk egy olyan fegyvert, amit ‑ azt gondolom ‑ nem helyes. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Először talán azt kellene elérni, hogy a képviselők jelenjenek meg, egyébként kötelezettségüknek eleget téve a bizottság ülésein. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 331 2015.06.08. 2:58  328-340

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Galambos képviselőtársam elmondta azt, hogy valóban nem a teljes törvényjavaslatról folyt a vita a Törvényalkotási bizottságban, hanem annak egy szegmenséről, ez a tiltott szerencsejáték szervezése. Mivel képviselőtársam is beszélt a kisebbségi álláspontról, én ezt most rövidre fogom.

Gyakorlatilag a Jobbik képviselője azt vetette fel, hogy bizonyos elkövetési magatartások nem sokban különböznek más, egyébként a törvény által nem tilalmazott magatartásoktól. Így például, mondjuk, egy kártyaasztal rendelkezésre bocsátása lehet egy törvény által nem tiltott magatartás, és ugyanez a magatartás, ha azért bocsátja rendelkezésre, hogy az a tiltott szerencsejátékot segítse elő, illetve annak a szervezését, akkor itt már bűncselekményről van szó.

Itt az államtitkár úr elmondta, és e tekintetben osztom én is az álláspontját, hogy valóban a szándék a döntő, tehát attól függ, hogy ezt azzal a szándékkal teszi-e, azzal a tudattartalommal és szándékkal, hogy ezt a tevékenységet segíti elő, vagy pedig nem ezzel a tudattartalommal, és akkor értelemszerűen másról van szó. Azt gondolom, hogy itt ez a döntő. Az, hogy egyébként, ahogy ennél a törvénytervezetnél, úgy más, egyébként hasonló törvényhelyeknél ezt néha nehéz megítélni, ez tény. Tehát ugyanez a helyzet, amikor egy előkészületi magatartás is lehet egyébként, ha a szándékot levesszük a cselekménysorból, egy törvény által nem tilalmazott magatartás. Természetes, hogy ha valaki azért vesz a gazdaboltban egy fejszét, hogy fát aprítson vele, akkor az nyilvánvalóan nem bűncselekmény, de ha ugyanazt a fejszét azért veszi meg, hogy azzal más embert megöljön, akkor az már az emberölés előkészülete.

Az MSZP-nek alapvetően valóban jogdogmatikai kifogásai voltak, ahogy képviselőtársam elmondta; itt konkretizálhatom, hogy konkrétan nekem. Bővebben a felszólalásomban fogok erről beszélni, de a lényege az volt ennek, hogy az én megítélésem szerint az előkészületi magatartást nem lehet azonos mércével mérni, mint a befejezett bűncselekményt, és azonos módon szankcionálni. Ez szerintem egy dogmatikai hiba, egy jogszabály-szerkesztési hiba, de erről bővebben majd akkor a rendes felszólalásomban fogok szót ejteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
81 333 2015.06.08. 8:11  328-340

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Akkor ezt megteszem, kezdem és egyben folytatom.

Akkor viszont kezdeném onnan, hogy a tiltással alapvetően nincsen problémánk. Tehát azt sem tartom feltétlenül helytelennek, hogy a tiltott szerencsejáték szervezése esetén, ahogy egyébként más bűncselekményeknél, bizonyos részesi magatartásokat, konkrétan bűnsegédi magatartást és bizonyos előkészületi magatartásokat a törvény büntessen.

(21.50)

Ez akkor jó, mert ez nyilvánvalóan nem egy olyan súlyú bűncselekmény, ahol a bűncselekmény tárgyi súlya miatt kellene megtenni, hanem talán azért szerencsés, mert a bűncselekményt így korábbi stádiumában lehet majd büntetni és ezzel mintegy elejét venni annak, hogy ilyen jellegű befejezett bűncselekményekre sor kerüljön. Azonban itt két gondot is látni vélek, sőt talán hármat.

Az egyiket csak említés szintjén teszem, remélem, a kormány megfelelőképpen körüljárta ezt a kérdést, hogy vajon az ilyen jellegű magatartásoknak, egy tiltott szerencsejáték szervezésének, az előkészületi magatartásának a pönalizálása eléri-e azt a szintet, ami alkotmányosan büntethetővé teszi ezt a magatartást. Az Alkotmánybíróság elég sok esetben akadt fönn az elmúlt két és fél évtizedben azon, hogy a szükségesség és arányosság követelményeinek ez nem felel meg. Én e tekintetben az új Alkotmánybíróság álláspontját nem ismerem, én őszintén remélem, hogy ezt helyesen ítélik meg a kormányban.

A másik viszont, ami komolyabb probléma, és ezt szeretném hangsúlyozni, hogy ez nem egy jogpolitikai kérdés, ahogy államtitkár úr elmondta a bizottsági ülésen, hanem kifejezetten kodifikációs hiba, ha azonos tényállás mellett a tettesi, a részesi és az előkészületi magatartást nemcsak hogy egy törvényi tényállásban szabályozzák, de ugyanazt a büntetési tételt kapcsolják hozzá. Ezeknek a magatartásoknak, akár a részesi, akár ‑ ha a stádiumtant nézzük ‑ az előkészületi jellegű magatartás szankcionálásának megvan a lehetősége. Erre kétféle, sőt háromféle technikát ismer az előkészület esetén a büntetőjog. Az egyik, amikor egy sui generis tényállást alkotunk, és abban tettesi magatartásként határozzuk meg az előkészületi vagy akár, mondjuk, a részesi magatartást.

A másik lehetőség, amikor azonos tényálláson belül büntetjük. Itt megint kétfelé ágazik. Az egyik, hogy lehet általában az előkészületet büntetni ‑ ez, mondjuk, az emberölés esetén így néz ki ‑, és lehet az előkészületi magatartásoknak némelyikét vagy akár azokból csak egyet büntetni. Itt emellett tört lándzsát a jogalkotó, és a sok előkészületi magatartás közül pont a felhívást kívánja szankcionálni. Megjegyzem, hogy egy picit ki lehetne bővíteni akár ezt a kört, mert ha a felhívás bűncselekmény, akkor, mondjuk, a közös elkövetésben való megállapodás mint előkészületi magatartás miért nem lehet az. Itt talán szerencsésebb lenne, ha már előkészületet szankcionálunk, akkor a teljes spektrumot bevonni a szabályozási körbe; azonban csak úgy, hogy enyhébb megítélésű szabályként kodifikáljuk, mint a tettesi befejezett magatartást.

A büntetőjogban én nem tudok olyan paragrafusról, olyan törvényhelyről, ahol befejezett tettesi magatartást és bármelyik előkészületi magatartást azonos módon szabályoznának. És mivel itt a büntetési tételnek valójában olyan nagyon nagy jelentősége azért nincs, mert ha egy három évig vagy egy egy évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetek valakit, akkor valószínűleg a bíró ‑ főleg akkor, ha nem halmazati cselekményként bírálják el, akkor nyilván egészen másként esik a latba, vagy nem visszaesőként követi el valaki ‑ nem fog kiszabni végrehajtandó szabadságvesztést. Éppen ezért szerintem itt kár megtörni a büntetőjog dogmatikáját. A Btk.-ban, ahogy elmondtam a bizottsági ülésen, külön szakasz rendelkezik arról, hogy kísérlet és előkészület esetén különös méltánylást érdemlő módon akár a kétszeres enyhítésre, úgynevezett kétszeres leszállásra is lehetőség van a büntetés kiszabásakor. A büntetőjog nagyon egyértelművé teszi, hogy az előkészületi magatartást egészen másként kívánja szankcionálni, más súlyt ad ennek, mint a befejezett bűncselekménynek.

Éppen ezért én azt mondom, az nem jogpolitikai kérdés, hogy együtt kívánom ezt szabályozni. Államtitkár úr, tudja, mikor lett volna ez jogpolitikai kérdés? Ha az új Btk.-t úgy alkotják meg, hogy elvi szinten azt mondják, hogy az előkészületi magatartás egy sorba kell hogy essen a befejezett bűncselekménnyel. Azt gondolom, hogy minden eddigi büntetőjog-fejlődésnek ellentmondana, de ettől függetlenül akkor ez egy elvi kérdés lett volna.

Most viszont azt gondolom, hogy ha ezt az elvi lépést nem tették meg, akkor ez nem más, mint egy egyszerű kodifikációs hiba. Azért nem értem a kormány elzárkózását ebben a kérdésben, mert alapvetően az ellenzéki pártok pont nem a jogpolitikai részét támadják ennek, hanem azt mondják, hogy a szankcionálás lehetséges, csak válasszunk hozzá egy másik technikát.

Egy dolgot még érdemes lenne kiemelni, hogy vajon van-e szükség arra, és folyosói beszélgetések során jutottunk többen is erre az álláspontra, hogy valójában van-e értelme a felhívás szankcionálásának, mert meglehetősen ritka az, amikor valakit majd felhívásért kell büntetni és nem a tiltott szerencsejáték szervezéséért. Ugyanis az, aki tiltott szerencsejátékot szervez, annak része, hogy felhívást tesz közzé vagy teszi meg ezt személyesen arra, hogy az ilyen játékban mások vegyenek részt. Tehát itt a felhívás úgy nézhet ki, hogy a hatóságok nagyon időben kapcsolnak, és még akkor lekapcsolják a szerencsejáték szervezőjét, amikor még csak az előkészületi stádiumban van a cselekmény, vagy a szerencsejáték szervezője nem azonos azzal a személlyel, aki egyébként a felhívást közzéteszi vagy a felhívást megfogalmazza.

Tehát nagyon kevés gyakorlati haszna lesz, azt gondolom, ennek a tényállásnak. Azt kérem államtitkár úrtól, fontolja meg még egyszer azt, hogy ne vétsünk már egy ilyen kifejezett kodifikációs hibát a Btk.-ban, amikor viszonylag jó rendszere van még ennek a törvénynek, sok más törvénnyel ellentétben; akkor ne ziláljuk szét a rendszerét.

Én egy dolgon csodálkozom őszintén, hogy az Igazságügyi Minisztérium munkatársai, akik egyébként a kodifikációban elvileg professzionálisak, azok ezt nem látják be, megmondom őszintén, akkor amikor ‑ mondom még egyszer ‑ ennek jogpolitikai jelentősége nincsen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 24 2015.06.09. 4:05  21-32

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődve hallgattam Vas Imre képviselőtársam felszólalását, de az az érzésem keletkezett, hogy szerintem a képviselő úr összecserélte a két papírt, és rosszat olvasott fel a bizottság véleményének ismertetésekor, mert amit ön elmondott, az lehet az ön véleménye, az ön frakciójának a véleménye az előttünk fekvő módosító javaslatokról, de hogy erről, amit ön elmondott, egy árva mukk nem esett a bizottsági ülésen, az biztos. (Dr. Vas Imre: Nem egészen.) Valószínűleg felcserélte a két papírt, és ezt a 17 perces időkeretben kellett volna önnek elmondania, képviselő úr, merthogy még egyszer mondom, a bizottsági ülésen erről egy szó nem hangzott el, na az biztos.

Amiről viszont szó volt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Törvényalkotási bizottság benyújtott egy olyan módosító javaslatot, amely kiemeli a kétharmados rendelkezéseket a törvényjavaslatból, nagyon helyesen. Ezt mondták el az ellenzéki képviselők is, hiszen ahogy az általános vitában is hangsúlyoztuk, a bizottsági ülésen is kifejezésre juttattuk azt, hogy nem lehet úgy kétharmados törvényt alkotni azok után, hogy a választópolgárok önöktől megvontak kétharmados bizalmat, hogy nem egyeztetnek előtte az ellenzék képviselőivel. Nem lehet úgy kétharmados törvényeket benyújtani, hogy ugyanúgy erőből próbálják lenyomni az Országgyűlés torkán, ahogy ezt bő négy évig önök tették. Ugyanis annak az lesz az eredménye, hogy az ellenzéki frakciók nem fogják támogatni.

Az is elhangzott a bizottsági ülésen, tisztelt képviselőtársaim, hogy mi ‑ és azt gondolom, ez igaz minden ellenzéki pártra ‑ ennél a javaslatnál sem dafke nem szavazzuk meg, hanem azért nem, mert számos kritikai észrevételünk van a kétharmados rendelkezésekkel kapcsolatban, és ezt el is mondtuk az általános vitában. Azaz mi partnerek vagyunk minden olyan javaslat támogatásával, amely valóban az igazságszolgáltatás érdekeit szolgálja, de nem vagyunk partnerek abban, hogy egyébként a kormányzati érdekeket szolgáló és az igazságügyi érdekekkel, az igazságszolgáltatási érdekekkel a mi meglátásunk szerint ellentétes jogszabályokat támogassunk.

A másik, ami felmerült nemcsak az általános vitában, hanem a Törvényalkotási bizottság ülésén is, hogy jó volna, ha a kormány nem azután kezdeményezne egyeztetést, miután már benyújtotta a törvényjavaslatot, hanem előtte. Ugyanis én azt gondolom, az a helyes, ha közös javaslatként kívánunk valamit elfogadni, akkor nemcsak azokat a rendelkezéseket emeljük be ebbe a törvényjavaslatba és azokat a paragrafusokat nyitjuk meg az egyes törvények esetén, amelyek önök szerint fontosak, hanem azokat is, amelyek szerintünk fontosak. Például a bíróságok vonatkozásában mi kulcsfontosságúnak tartanánk azt, és ez szintén elhangzott a Törvényalkotási bizottság ülésén és a plenáris ülésen több frakció részéről, hogy az OBH elnökének és a Kúria elnökének a pályázatok érvénytelenné nyilvánításával kapcsolatos jogköre megszűnjön. Ha ez például beépült volna a javaslatba, akkor nyilvánvalóan mi is nyitottabban állunk hozzá az önök által előterjesztett kétharmados rendelkezésekhez.

A Törvényalkotási bizottság ülésén nagyjából ennyiről volt szó, úgyhogy én nem kívánom az előttem szóló képviselő úr hibáját elkövetni és arról is szólni, ami az én véleményem ezzel kapcsolatban, úgyhogy azt a frakciófelszólalásra hagyom majd. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 26 2015.06.09. 8:01  21-32

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most folytatnám a frakció-időkeret terhére azokat a gondolatokat, amelyeket még szeretnék elmondani. A véleményünkkel kapcsolatban az előttünk fekvő módosító javaslatokról azokat nem kívánom ismételni, amiket az általános vitában elmondtam, csupán annyit szeretnék visszautalni az általános vitára, hogy államtitkár úr, akkor nem tudom, egyébként arra is kíváncsi lennék, hogy miért változott meg az előterjesztő személye, ha jól látom, és jól érzékelem, most a Miniszterelnökség képviseli ezt a javaslatot és nem az Igazságügyi Minisztérium, ennek nyilvánvalóan valami oka van. Majd államtitkár úr felvilágosít róla, hogy az igazságügyi tárgyú javaslatokat miért a Miniszterelnökség képviseli.

Szóval, akkor Répássy államtitkár úr egy jó pár dologban cáfolta bekiabálással és egyébként más formában is azt, amit én mondtam. Az utolsó pontig utánanéztem annak, amit államtitkár úr mondott, és azt kell mondjam, hogy egyikben sem volt igaza. Nem volt igaza abban, hogy a törvényjavaslat nem tartalmazza azt, hogy ítélkezési gyakorlatnak számít a bírói későbbi határozott időre tartó kinevezés szempontjából az, ha a bíró ezt az időszakot nem a bíróságon, hanem az Igazságügyi Minisztériumban berendelt bíróként tölti. Azt gondolom, hogy ez nem helyes. Mivel államtitkár úr akkor cáfolta, most szeretném ismét kiemelni és hangsúlyozni, hogy ez nem helyes. Az ítélkezési gyakorlatot azért követelik meg egy bírótól, hogy látható legyen az a határozatlan időtartamú kinevezése előtt, hogy alkalmas-e az ítélkezési munkára vagy nem.

Más habitust, más tudást, más hozzáállást kíván meg ugyanis, mondjuk, egy kodifikátori munka, ami éppoly tiszteletre méltó, mint a bírói munka, és mást a bírói ítélkező tevékenység. Soha nem derül ki egy bíróról, hogy alkalmas-e rá, ha úgy nevezik ki határozatlan időre, hogy előtte nem vett részt semmiféle ítélkezési munkában, ő maga tehát ilyet nem tett, legfeljebb titkárként vagy fogalmazóként működött közre.

Hasonló a helyzet a titkárok esetében is. Ott is cáfolta államtitkár úr, hogy igaz, amit mondok. Elolvastam a törvényt, és igaz volt, amit mondtam. A titkároknál hasonló módon működik a berendelési rendszer, és ezt én nem tartom egyáltalán helyes dolognak.

Hogy ne ismételjem azt, amit az általános vitában elmondtam, én azt helyeslem, hiszen ha a bírói életpályát nézzük, akkor Magyarországon a legalacsonyabb a bírák bérezése, vagy az egyik legalacsonyabb az Európai Unió tagállamai között.

(9.40)

Ugyanez igaz a bírósági fogalmazókra és a bírósági titkárokra is. Normális béremelés utoljára a szocialista kormányok idején volt. Most minimálisan meg kívánják emelni a bírósági titkárok jövedelmét, amit helyesnek tartunk, és ezért mi ki is kértük a támogatotti sorból, tehát külön szavazást kértünk a javaslatról, hogy egyszerűbben fogalmazzak, és mi meg fogjuk szavazni ezt a módosító javaslatot. De egy dologra felhívnám a figyelmét államtitkár úrnak. Az nem helyes, hogy így lesz olyan bírósági titkár, akinek a fizetése meg fog egyezni egy kezdő bírói fizetéssel. Szerintem ez ugyanolyan abszurd, mint ami szokott lenni persze a közigazgatásban, hogy mondjuk, a miniszter a fizetési rangsorban a hetedik egy minisztériumon belül, és nem ő keresi a legtöbbet. Szerintem ez nem jó. Ugyanúgy nem jó, hogy egy kinevezett bíró, aki magasabb státusban van e tekintetben, mint egy titkár, hiszen titkárból tud bíróvá válni, az ugyanannyit fog keresni, mint egy titkár.

Magyarán, én nem azt kifogásolom, hogy a titkár többet keressen, hanem arra hívom fel a figyelmet, hogy remélem, ez maga után fogja majd vonni a bírák keresetének a megnövelését is, mert ez a rendszeren belül feszültséget fog okozni. És mivel nem hatalmazott fel rá az a bírósági vezető, aki nekem erre felhívta a figyelmemet, ezért a nevét értelemszerűen nem fogom most elmondani itt a parlamentben. Önök egyébként név szerint sokat szoktak hivatkozni rá, úgyhogy baloldali elhajlással biztos nem vádolható, de egy biztos, hogy ő azt jelezte, hogy ez valószínűleg komoly feszültségeket fog a rendszerben okozni. Éppen ezért felhívnám az államtitkár úr figyelmét arra, hogy jó volna, ha ezt a szempontot figyelembe vennék, és alakítanának a bírák fizetésén is, hogy legalább, ha úgy tetszik, presztízsből egy kicsit magasabb legen, mint a titkárok fizetése.

Az persze megint elgondolkodtató, hogy helyes-e az, hogy egy olyan embert, aki a bírói pályára vágyik, és bíróvá szeretne válni, azt 5-6-7-8 évig ‑ a 8-ról nem tudok, de 6-7 évről igen ‑ titkárként foglalkoztatják. A titkári beosztás arra volt korábban jó, hogy ne váljon valaki fogalmazóból egyszerre bíróvá, hanem bírósági titkárként, a fogalmazóhoz képest egy kicsit megnövelt jogkörrel próbálja ki magát, és amikor ő és más látja, hogy hogy végzi ezt a munkát, akkor utána bíróvá kinevezhető. De semmiképpen sem arra alakult, hogy a bíróságokon belül tulajdonképpen egy ‑ idézőjelbe téve ‑ köztisztviselői kar alakuljon ki, aki nem bíró, hanem bírósági alkalmazott, nem rendelkezik a bíró függetlenségével, nem azt a munkát végzi, ha viszont ez a rendszer így marad, szerintem lesz olyan, aki egy évtizeden keresztül majd titkári munkát fog végezni.

Szerintem ez nem helyes. Ha önök úgy gondolják, hogy az ügyek intézése ilyen módon indokolt, akkor én sokadszor mondom el itt a parlamentben, a megoldás az volna, ha nem a bírósághoz utalnának bizonyos kisebb súlyú büntető- vagy polgári ügyeket, hanem ezeket szépen a közigazgatási intézményrendszeren belül ellátnák, és azok az emberek, akiket most titkárként foglalkoztatnak, egyértelműen a közigazgatási rendszer részei lennének, ami pedig bíróságra kerül, azt alapvetően a bírák intéznék, és a bíróságokon a bírák száma lényegesen nagyobb lenne a titkárokénál. Most százalékos értelemben mondom természetesen, hiszen abszolút értelemben a bírák értelemszerűen most is sokkal többen vannak, mint a bírósági titkárok.

Magyarán szólva, azt gondolom, hogy itt rendszerbeli probléma van, és ha most a fizetésben is összemossák ezt a két kategóriát, az problémás. Még egyszer mondom, mi azért szavazzuk ezt meg, mert látjuk és tudjuk azt, hogy az igazságügyben dolgozók fizetése messze el van maradva az európai uniós átlagtól.

Ezek miatt az okok miatt mi általában a törvényt támogatni nem fogjuk tudni. Üdvözöljük azt, hogy a kormány a kétharmados rendelkezéseket kivette. Örülnénk annak, ha a kormány ebből és a többi ilyen esetből tanulva később az ellenzéki pártok egyetértését megpróbálná legalább megszerezni, mielőtt egy ilyen jellegű törvényjavaslatot benyújt. Még egyszer mondom, mi mindenkor pártolni és támogatni fogjuk azt, hogy a kormány az igazságszolgáltatás jobbá tételét indítványozza és megpróbálja elérni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 149-151 2015.06.09. 14:57  126-163

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azért a vitában most elhangzottakkal kapcsolatban annyit nekem is meg kell jegyeznem, hogy ha a Miniszterelnökségnek a parlamenti államtitkára, aki azt hiszem, miniszterhelyettes, nem tudja, hogy mik voltak e törvény benyújtásának a valódi okai, azért az furcsa. (L. Simon László: Nem ezt mondtam.) Ezt mondta. Államtitkár úr azt mondta, hogy nem tudja pontosan ezt megválaszolni, mert nem vett részt ebben a munkában. (L. Simon László: Nem ezt mondtam. Dehogy ezt mondtam! ‑ Közbeszólások az ellenzék soraiból. ‑ Az elnök csenget.)

ELNÖK: Államtitkár úr, ön bármikor kérhet szót.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Államtitkár úr, majd válaszol rá, hogyha önnek így jobb.

(19.30)

Egyébként én hiszek önnek, államtitkár úr. Hiszek önnek. Azért hiszek önnek, mert nyilvánvalóvá tette, hogy honnan jön az ötlet. Mintha eddig persze nem tudtuk volna, de azt mondja, hogy az Államreform Bizottság javasolja azt, hogy ez így legyen. (L. Simon László: Nem mondtam.) Ezt sem mondta államtitkár úr. Akkor mindannyian rosszul értjük önt. Hát ez milyen furcsa! Ezt mondta, államtitkár úr, kijelentő módban mondom. (Moraj. ‑ Az elnök csenget.) Ugyanaz az Államreform Bizottság, amelyiknek az elnöke az a Patyi András, aki egyébként a Nemzeti Közszolgálati Egyetem rektora is egyben, egy személyben. Más funkciókat is betölt természetesen, de e tekintetben érdekes történet az, hogy az Államreform Bizottság javasol vagy legalábbis együttműködve a Miniszterelnökséggel javasol egy olyan átalakítást, ami tulajdonképpen annak a bizottságnak az elnökét személyében is elég érzékenyen érinti, legalábbis az általa vezetett intézményt. Ezt nem tartom egészséges dolognak a legcsekélyebb mértékben sem.

Azt sem tartom egyébként annak, amit Harangozó Tamás képviselőtársam elmondott, hogy vajon nincs több emberük, vagy Patyi András ilyen jolly jóker, aki most betölti egyszerre a választási bizottság elnöki posztját is, a Közszolgálati Egyetem rektori pozícióját, az Államreform Bizottság elnöki pozícióját is, aki egyébként javasolgat majd a saját más jellegű pozíciójával kapcsolatos változásokat. Szóval, ez az egész olyan, ami önmagában elfogadhatatlan lenne, még ha ennek a jogszabálynak a többi részével egyet is értenénk, ahogy egyébként nem tesszük.

Már-már az a kép kezdett kialakulni bennem itt az önök fölszólalását hallgatva, hogy az önök álláspontja szerint ma csupa tehetségtelen ember igazgatja az államot, hiszen egy olyan egyetemen végeztek, legalábbis a vezetők általában, akik nem tanultak kiemelten közigazgatási jogot, illetve államtudományt, hanem csak a jogi egyetemet végezték el. Nyilvánvalóan ez nem igaz. Úgy hiszem, hogy a jogi egyetemek képesek betölteni ezt a funkciójukat, és a gyakorlat is ezt bizonyítja. Önök is olyan államtitkárokat, helyettes államtitkárokat, főosztályvezetőket válogatnak a minisztériumba legjobb tudomásom szerint, akik jogi egyetemet végeztek. (Dúró Dóra: Orbán Viktor.) Éppen elég sokat. Úgy tudom, hogy még elégedettek is velük, különböző pozíciókba pakolják őket. Még olyan pozíciókba is, amelyeknek egyébként köze nincs a joghoz meg a közigazgatáshoz sem.

Nem erről van itt szó, tisztelt képviselőtársaim. És még csak arról sem, hogy bármiféle összhangot kívánnának megteremteni. Mert, államtitkár úr, milyen jogszabállyal kívánnak önök összhangot megteremteni? Amit ön említett, azt a jogszabályt még el sem kezdte tárgyalni az Országgyűlés, nem volt még általános vitája. Az azzal való összhangot akarják megteremteni? Hát akkor legalább egy törvényben nyújtották volna be ezt a kettőt! Miért nem nyújtották be egy törvényben? Erről nagyjából Hiller képviselőtársam beszélt. Azért, mert egyébként egyedülálló módon az egyetemi autonómiát sutba dobva van egy olyan intézmény, ami a Miniszterelnökség alá tartozik, és semmi köze az oktatásért is felelős tárcához.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ne beszéljünk itt félre! Önök, úgy, ahogy egyébként az előttem szóló képviselőtársam is elmondta, konkrétan a Jobbik soraiból, önök egy janicsárképzőt kívánnak teremteni, egy olyan egyetemet, egy olyan kiképző központot, ahol lehetőség szerint minél több tudományterületen tudnak olyan képzést nyújtani, ami önöknek megfelel, ami az önök céljának és igényének megfelel; no, nem tudományos szempontból, politikai szempontból. Azt gondolom, ez itt a lényeg, ez itt az óriási probléma. Elképesztő az, hogy miként építik ki a klientúrájukat, gyakorlatilag már az iskolás gyerekek életét befolyásoló jogszabályoktól kezdve egészen az egyetem elvégzéséig. Elképesztő!

Sőt, azon túl is. Éppen ma sikerült megakadályoznia az ellenzéknek azt, hogy egy olyan módosítást fogadjanak el az igazságszolgáltatással kapcsolatban, ami éppen hogy azoknak a bíráknak a kinevezését tette volna lehetővé határozatlan időre, akik jó néhány évet eltöltöttek az Igazságügyi Minisztériumban, mondjuk, kodifikációs munkával, mindenféle ítélkezési tevékenység nélkül, nyilvánvalóan megszokva azt a rendszert, hogy ott az utasítást a miniszter adja ki.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi az újdonság ebben a javaslatban, mondjuk, a korábbi Államigazgatási Főiskolához képest? Az egyik az, hogy a Miniszterelnökség közvetlen irányítása alá tartozik. Ez, azt gondolom, erős különbség. Az, hogy az egyetemi autonómiát kukába vagy sutba dobó egyetemi képzés alapján fogják kiképezni majd a jövő közszolgáit és az, hogy privilégiuma lesz ezen a területen. Persze, itt egy szóra álljunk meg, hogy milyen területen is. Mert amit önök elmondtak, folyamatosan a közigazgatásról beszélnek, a közigazgatási képzés jelentőségéről.

Szeretném fölhívni a figyelmüket, hogy a törvényben nemcsak ez szerepel, hanem az államtudományok kifejezés is. Az államtudományok kifejezés pedig lényegesen több annál, mint a közigazgatási képzés. Az Államigazgatási Főiskolán alapvetően a közigazgatási képzés folyt. Az államtudományi képzés szorosan kapcsolódik a jogászképzéshez. Ez az, amiről Dúró Dóra képviselő asszony beszélt, idézve egyébként az egyetemek, jogi egyetemek dékánjait. Nem arról van tehát szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök egy az egyben, mondjuk, az Államigazgatási Főiskola kompetenciáját kívánják áttenni most a Nemzeti Közszolgálati Egyetemre, és ezt privilegizálják, hanem ennél jóval többet, az államtudományi képzést kívánják privilegizálni.

És itt valóban eljutunk oda, amiről Hiller képviselőtársam beszélt: akkor nem lehet majd oktatni bizonyos államtudományi műveket, szerzőket jogi egyetemeken? Eljutunk odáig, hogy majd az alkotmányjogról kezdünk vitatkozni a tekintetben, hogy az az államtudomány része vagy a jogtudomány része? Ugyanis mind a kettőnek része. Nem lehet úgy államtudományt tanítani, hogy nem tanítunk alkotmányjogot. Nem lehet úgy jogtudományt tanítani, hogy nem tanítunk alkotmányjogot. Ez a kettő szorosan összefügg. Azt elhiszem, hogy bizonyos képzési területeket a közigazgatás vonatkozásában le lehet választani a jogi és államtudományi képzésből, de hogy az államtudományt ki lehet ragadni a jogászképzésből, na, ezt nem hiszem. Ezt nem hiszem!

Hát legalább ennyi pontosítást tegyenek meg ebben a javaslatban, hogy nem államtudományokról beszélnek, hanem pusztán és kizárólag közigazgatásról. Bár hozzáteszem azt is, hogy a közigazgatás elméleti részét is, mondjuk, ha elolvassák Tamás András műveit, elég nehezen érthető, de kiváló munkák, akkor nehezen tudják elválasztani, mondjuk, az alkotmányjogtól vagy éppen más jogterületektől. Ugyanis a közigazgatási jog elmélete, a közigazgatás elmélete ugyanúgy kapcsolódik az alkotmányjoghoz és más jogágakhoz, jogterületekhez, mint egyébként a szoros értelemben vett közigazgatáshoz. Ezeket bűn elválasztani, államtitkár úr. Bűn elválasztani!

És arról beszélnek, hogy egy helyen van állatorvosképzés is, meg egy helyen van erdészeti képzés is. Államtitkár úr, mondja meg nekem: tiltja jogszabály, hogy máshol is legyen? Mert én úgy tudom, hogy nem. Itt jogszabály fogja megtiltani azt, hogy máshol ilyen képzést végezzenek. Az, hogy egyébként máshol állatorvosi kar alapuljon, azt semmiféle jogszabály nem tiltja meg. Ha valaki ilyet szeretne csinálni és a feltételeknek megfelel, ugyanúgy megalapíthatja, ahogy egyébként megalapíthatja, mondjuk, az erdészeti képzést, ami szintén egy van az országban.

Szeretném megkérdezni majd, hogy mi lesz a következő lépés. Hogy bizonyos munkaköröket majd csak ezzel a diplomával lehet betölteni? Magyarán szólva, csak a Fidesz káderképzőjében végzett emberek lehetnek majd bizonyos közigazgatási pozíciók betöltői? (Dúró Dóra: Úgy van.) Mert ez például engem érdekelne nagyon, hogy van-e ilyen tervük, államtitkár úr, vagy pedig méltónak tartják-e majd a jogászokat is arra, hogy ezeket a pozíciókat betöltsék. Vagy akár nemcsak a jogászokat, hanem más egyetemet végzetteket, hiszen az államigazgatásban, azt gondolom, ugyanúgy szükség van közgazdászokra, mint bölcsészdiplomával rendelkező emberekre.

És engedjék meg, hogy pár szót még az NKE működéséről mondjak!

(19.40)

Tisztelt képviselőtársaim, tudják, én most kihasználom ezt a helyzetet, hogy itt nem feltétlenül követelik meg a bírói bizonyosságot, az ítéleti bizonyosságot, és tudok olyat mondani, amit csak személyes tapasztalat alapján tudok alátámasztani. Az, hogy nem hallok mást oktató kollégáktól, akik tanítanak egyébként a Közszolgálati Egyetemen is, mint hogy ‑ és tudom, hogy ez súlyos szó, súlyos dolog, de akkor is így van, nem hallok mást, mint hogy ‑ elvárás a politikai lojalitás. Államtitkár úr, ezt mondják egyöntetűen, akik ott oktatnak, azon az egyetemen, és legalábbis én beszélgetek velük, és nem csak baloldali emberekről van szó, tisztelt államtitkár úr. Van, akit ez zavar, van, akit nem, de hogy ott elvárás szintjén fogalmazódik meg az önök iránti politikai lojalitás, azt tudom állítani itt, a magyar parlamentben, és ezt őszintén sajnálom. És tudják, amikor a tudomány ott tart, és ennek is személyes tanúja voltam, hogy a büntetés-végrehajtási jog egyik hazai atyja, megalapítója megkapja azt a telefont, és szomorú arccal mondja nekünk, akik körülötte álltunk, hogy most kaptam az egyik tudományos laptól a visszajelzést, hogy az új büntetés-végrehajtási kódexről írott tanulmányomat nem tudják sajnos leközölni ‑ egyébként ez a lap kormányzathoz köthető lap, meg kell hogy mondjam, az egyik minisztérium által felügyelt lap ‑, mert túl kritikus. Államtitkár úr, hol a fenében tartunk? Ott, hogy tudományos cikkeket nem lehet azért közzétenni, mert kritikus a kormány politikájával szemben? (L. Simon László: Ugyan már!) Erről van szó, államtitkár úr! Ott voltam azon a helyszínen, ahol ez történt! (L. Simon László: Nem hiszem el!) Én sem hittem volna el, ha más mondja, lehet, ön sem hisz nekem. (L. Simon László: Nem is hiszem!) Így volt. Ne higgye el, államtitkár úr, ne higgye el! (L. Simon László: Nem is hiszem el! Mondd el a szerzőt!)

Nagyon sajnálom, nagyon sajnálom, államtitkár úr, tudja, ez az, amikor azt tudom mondani, hogy önök egy olyan elefántcsonttoronyban élnek, hogy nem látják, mi a valóság. (L. Simon László: Persze!) Amikor már megpróbálnak igazodni önökhöz tudományos lapok szerkesztői, amikor megpróbálnak önökhöz tanszékvezetők igazodni, azért, mert olyan rendszert alkottak, és olyan hangulatot teremtettek (L. Simon László: Ne éld magad ennyire bele!), és olyan következményekkel jár, ha valaki ezt nem teszi, ez elképesztő. (L. Simon László: Ne éld magad ennyire bele!) És ez folyik egyébként ma a tudomány területén, tisztelt államtitkár úr, rettenetes, amilyen jelek vannak! (L. Simon László közbeszól.)

Aztán, tisztelt államtitkár úr, meg kell említeni azt is, hogy valóban, a finanszírozása melyik egyetemnek van még meg, már a normális módon? Minden egyetem létszámgondokkal küzd, nem tud oktatót felvenni, mert egyszerűen nincs rá pénz, nem tudja folytatni a megkezdett kutatásait, mert nincs rá pénz ‑ kivéve a gyevi bírót, azaz a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet, ahol mindenre van pénz, ahol mindenre van lehetőség.

És végül, ami nekem ilyen szempontból a Közszolgálati Egyetemmel kapcsolatban az utolsó csepp volt, és megmondom őszintén, írtam is egy levelet egy kérdéssel a rektor úrnak, hogy hogyan van az, hogy amikor felállt a mentorok testülete a Közszolgálati Egyetemen, akkor csak és kizárólag olyan mentor oktatókat neveztek ki, akik a jobboldalhoz köthetők, mind egy szálig, mind egy szálig! Vagy effektíve kormányzati pozíciót töltöttek be… (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Listáztok?! ‑ L. Simon László: Listáztak, persze!) …vagy kormányzati pozíciót töltöttek be, vagy kifejezetten és egyértelműen önökhöz köthetők. (Dúró Dóra: Így van! ‑ Az elnök csenget.) Tisztelt államtitkár úr, ez szerintem nincs rendben így, nincs rendben. Nem én listázok, önök listáznak, és az önök listájáról válogatják be a lojális embereket ezekbe a testületekbe. (Novák Előd: Hol van Kubatov Gábor?!) Ez a helyzet, tisztelt államtitkár úr, ez a szomorú helyzet ma a tudomány világában! (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Szégyen!) És akkor, amikor egy ilyen javaslatot terjesztenek elő, akkor ezt a folyamatot önök csak erősítik. Szégyen és gyalázat, és elfogadhatatlan! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! ‑ L. Simon László és dr. Bárándy Gergely közbeszól.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
82 159 2015.06.09. 3:58  126-163

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Röviden fogok szólni, csak nem szerettem volna magamat két percbe beszorítani. Annyi a felvetés, illetve kérdésem még az államtitkár úrhoz, és ez az előző felszólalásomból elmaradt, hogy mi az oka annak, hogy a közigazgatási képzést elvégzett hallgatók is megkapnák a doktori címet.

(20.00)

Ez persze értelmezhető az én számomra úgy, hogy egyfajta csalinak kívánják használni, hogy amikor gondolkodik róla, hogy a jogi egyetemet válassza vagy a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek ezt a képzését, akkor e tekintetben, mondjuk, ne legyen hátrány, mert nagyon sok diáknak ez valami miatt rendkívül fontos, hogy egy ilyen címet kapjon. De egyet mondjon meg nekem, államtitkár úr: akkor, amikor más karokon, szakokon nem kapják meg az öt évet felsőoktatásban, egyetemen elvégzett hallgatók a doktori címet, akkor mi indokolja, hogy pont a közigazgatási szakon megkapják, egyébként egyedül ezen a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen, tehát az összes többin nem? Ami ma ott működik, azon nem kapják meg, ezen az egyen megkapják. Mondom, azt megértem, hogyha ezzel kívánják odavonzani majd a diákokat; ezt én nem tekintem egy legitim jogalkotói célnak, ez egy másik kérdés. De akkor, amikor ma a világban az országok többségében kifejezetten arról van szó, hogy a jogászok, és van, ahol az orvosok sem kapják meg a doktori címet, hanem az csak a tudományos fokozattal jár együtt, akkor mi miért kívánjuk kiterjeszteni? Éppen hogy a tendencia, a trend ezzel ellentétes a világban. Magyarországon is egyébként sokan kifogásolják azt, hogy miért van ez így, miért privilegizálja e tekintetben a jogászokat és az orvosokat a törvény. Erre még egy válasz adódhat, hogy ez Magyarországon egy nagyon hosszú, évtizedes, évszázados hagyomány. Ezt a hagyományt fönn lehet tartani, el lehet törölni; de hogy éppen hogy ezekkel a trendekkel ellentétes módon bővítsük azoknak a körét, akik tudományos fokozat nélkül jutnak doktori címhez, nem értem, hogy ennek mi az oka. Remélem, hogy államtitkár úr tud majd nekem erre a válaszban néhány mondatot vesztegetni, ugyanis én ennek az indokolásban sem látom indokát, és egyébként sem tudnám mással megindokolni.

A közigazgatás területén ‑ és ez már átvezet minket nyilvánvalóan a másik törvényjavaslat vitájához, ami nemsokára szintén meg fog történni itt a Ház falai között ‑ bizonyos felsőoktatási formákban nem is kívánják megteremteni annak a lehetőségét, hogy valaki tudományos fokozatot szerezhessen, hanem ha elvégzett, mondjuk, három évet valamelyik felsőoktatási intézményben, akkor egy másikban kell ahhoz másik teljes öt évet végezni, hogyha később tudományos fokozatot szeretne szerezni. De ez másik lapra tartozik. Én a közigazgatást és az államtudományokat kifejezetten sokra becsülöm, becsülöm annyira, hogy abból lehessen tudományos fokozatot szerezni. Tehát mindannak, akinek ilyen ambíciója és igénye van, az tovább tud haladni a képzési rendszerben, és a PhD-fokozatot meg tudja szerezni. De annak nem látom semmi okát, még egyszer mondom, hogy a közigazgatási szak elvégzése után valaki automatikusan doktori címet kapjon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 152 2015.06.10. 11:20  143-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Előterjesztők! Én egy kicsit más hangulatban fogok hozzászólni ehhez a törvényjavaslathoz, mint az eddigi hozzászólások voltak. Ugyanis bárhogyan próbálták az előttem szóló képviselőtársaim ezt tagadni és beburkolni valamiféle más köntösbe, ez a javaslat, tisztelt képviselőtársaim, pluszpénzekről és pluszlehetőségekről szól. Ez a helyzet.

A nemzetiségi szószólók munkájának elősegítését célzó javaslatokat, ahogy erre Fuzik János szószóló úr is utalt, mi is támogattuk volna. Ezzel maximálisan egyetértettünk, például az irodahasználati lehetőségükkel, ahogy egyébként támogattuk eddig is azokat a javaslatokat, amelyek a magyar nemzetiségek bizottságától jöttek elő előterjesztésként, vagy akár a nemzetiségek lehetőségeit bármilyen módon kiterjesztették, a rendelkezésükre álló költségvetési keretösszeget növelték s a többi. Ezt a javaslatot is, még egyszer mondom, támogattuk volna, és ez így is nézett ki addig, amíg az eredeti javaslatot nem vonták vissza, és nem tették hozzá azt, ami gyakorlatilag burkoltan a Fidesz-KDNP javaslata.

Azt gondolom, hogy ez a javaslat több okból is elfogadhatatlan. Először: a meglátásom szerint házszabályellenes. Ugyanis számos olyan rendelkezést tartalmaz, ami semmilyen módon nem vonatkozik a nemzetiségi szószólókra, a magyar nemzetiségek bizottságára, csak és kizárólag országgyűlési frakciókra és országgyűlési képviselőkre. Attól, hogy van egy része, amelyik vonatkozik a szószólókra, azt gondolom, még nem teszi a teljes törvényben lehetővé azt, hogy egyébként még számos más rendelkezésre is javaslatot tegyenek. Ha ez így lenne, akkor gyakorlatilag elég lenne, mondjuk, egy hosszú költségvetési tárgyú törvényben egyetlen rövid megjegyzést tenni, ami a szószólókra vonatkozik, és onnantól kezdve az a törvény bármit tartalmazhat. Az a része természetesen, amelyik önökre vonatkozik, abszolút házszabályszerű, a másik része viszont szerintem nem az. Ez az első probléma.

A második, hogy akik benyújtották, de legfőképpen nem a benyújtókat emelném ki, hanem azokat, akik valójában a javaslat mögött állnak, nem értették meg a múlt év végén az embereket, a múlt év decemberében az embereket, akik pontosan erre a javaslatra mondták azt, hogy amíg az emberek nélkülöznek, amíg éhező gyerekek vannak az országban, addig a képviselők nem szavazhatnak meg maguknak könnyebb életet biztosító szabályokat. (Dr. Répássy Róbert: Csak amikor az MSZP volt többségben.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Mi megértettük. Ezért nem támogatjuk. Azt a javaslatot valóban, az első körben úgy tűnt, hogy az MSZP is támogatni fogja, és azt a javaslatot pontosan azért nem támogatjuk, amiért azt önök is egyébként visszavonni kényszerültek.

A harmadik ok, ami miatt elfogadhatatlan ez a javaslat, ugyanis meglátásunk szerint a mögötte álló politikai pártok, a Fidesz-KDNP, a Jobbik és az LMP gyakorlatilag titokban megegyeztek erről a javaslatról, de arra és ahhoz már nem volt merszük, hogy saját nevükkel vállalják ezt a javaslatot. Azt tették, hogy a nemzetiségi szószólókat, a nemzetiségek bizottságát tolták előre, nyilvánvalóan ‑ és nem is csak nyilvánvalóan, mert, azt gondolom, ez a mai vitából egyértelműen kiderült ‑ bizonyos alkut ajánlva. Nevezetesen: akkor támogatják a szószólók számára újdonságként juttatandó pluszpénzeket, lehetőségeket, ha és amennyiben ennek a javaslatnak a benyújtását ők magukra vállalják. Azt gondolom, ezt nagyon elegánsan elmondta Fuzik János szószóló úr, magyarán szólva, hogy feltétele volt a Fidesz támogatásának az, hogy a decemberben benyújtott javaslatot is a nemzetiségek bizottsága javasolja. Ezt eddig csak feltételeztem, most a vitában, azt gondolom, egyértelműen az asztalra került és kiderült.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, azt tudom mondani, hogy a zsarolás nem szép dolog. A Fidesztől ezt már megszoktuk ‑ Isten hozta önöket is a klubban! De azt sem tartom helyesnek, ha valakik saját érdekeiket szem előtt tartva nem állnak ellen ilyen jellegű zsarolásnak. Az előterjesztők közül, nem tudom, Fuzik szószóló úr mondta-e, de fölírtam magamnak, hogy azt javasolta a köztársasági elnök úr, miniszterelnök úr is és a házelnök úr is, hogy tapossák ki az ösvényt. Igen, egyetértek. Tegyék ezt! Sőt, tegyék jobbá az eddigi gyakorlatot! De azt kérném, hogy ne annak a legrosszabb részét tegyék magukévá.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én csak kérdezném, hogy mondjuk, mi köze van a nemzetiségi szószólóknak vagy a magyar nemzetiségek bizottságának ahhoz, hogy a pártok milyen szabályok alapján költhetik el a frakciópénzüket. Mi köze van a szószólóknak ahhoz, hogy az országgyűlési képviselők lehetnek-e regionális fejlesztési tanácsok tagjai, elnökei, alelnökei? És tisztelt fideszes képviselőtársaimtól azt is kérdezem, mivel az indokolásban sehol nincs leírva, és nyilvánvalóan ez önöktől származó javaslat, hogy miért teszik most összeférhetővé ezt a pozíciót.

Miért biztosítanak az önök országgyűlési képviselőinek pluszsarzsikat, pluszállásokat, pluszpénzeket? Mert erről szól ez, tisztelt képviselőtársaim. És arról szól, hogy az önök országgyűlési képviselői tudjanak majd az európai uniós támogatások elosztása felett diszponálni. Eddig ezt a törvény nem tette lehetővé, most ezzel a javaslattal önök ezt kívánják lehetővé tenni, ezt a lehetőséget kívánják megteremteni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A jobbikos képviselőtársaimhoz meg néhány idézettel fordulnék, és szeretném megkérdezni, hogy még mindig egyetértenek-e Novák Előd alelnökükkel, a Jobbik alelnökével, amikor pontosan ezekre a rendelkezésekre, amik itt szerepelnek, ebben a javaslatban, a következőket mondta decemberben még: „Egy elképesztő, elfogadhatatlan javaslatról van szó. Amióta 2010 óta képviselő vagyok, tulajdonképpen minden évben trükköznek valahogy, hogy hogyan növeljék a képviselői juttatásokat, akár olyan kiskapukkal, ügyeskedésekkel, mint tulajdonképpen most is, amikor látszólag nem növekszik a keretösszeg, valójában azonban a felhasználhatóság körét növelve egy olyan keretnél, ami lényegében kihasználatlanul nagy, mint akár az üzemanyagkártya-keret, ez alapján mégis csak növelésről, növekedésről beszélhetünk. Elfogadhatatlan, hogy miközben például a családtámogatások még csak nem is inflációkövetők, aközben évről évre növekszenek a képviselői juttatások ilyen vagy olyan módon.”

Aztán folytatnám, még talán két-három idézetet még megér Novák Előd akkori felszólalása, csak miheztartás végett, az önök frakciója felé: „Ezzel szemben ez a javaslat ahelyett, hogy ezt orvosolná, inkább a politikusi álláshalmozásnak teremti meg egy új módját azáltal, hogy a térségi fejlesztési tanácsokban akár elnöki, de bármilyen más tagságot, tisztséget, posztot is biztosít az országgyűlési képviselőknek a jövőben, ami eddig tiltott volt. Ez elfogadhatatlan és nyilvánvalóan komoly anyagi juttatással is járhat, akár egy elnöki tisztség.”

És még egyet, egy rövidebbet hadd olvassak fel: „Így most elfogadhatatlan például az is, ahogy az indokolás fogalmaz. Ha például egy nagycsaládos képviselő 50 négyzetméternél nagyobb ingatlan bérlését tartja szükségesnek, akkor ennek se legyen akadálya a jövőben.” Nem tudom, képviselőtársaim, hogy most osztják-e Novák Előd képviselőtársuk véleményét, akkor, abban az esetben nem szólaltak föl, és végül nem támogatták ennek a javaslatnak az elfogadását, és így többek között a Jobbik és más pártok egyetértésével került az visszavonásra.

(15.40)

Tisztelt Képviselőtársaim! A végén több szót nem vesztegetnék erre a javaslatra, két megjegyzést azonban még engedjenek meg. Az egyik, hogy nagyon örülnék annak, ha a kormánypárti képviselők nem mást tolnának előtérbe, nem mást használnának fel akkor, amikor ők szeretnének valamilyen jogszabályt elfogadtatni, hanem vállalnák a felelősséget saját nevükkel, és úgy nyújtanák be a törvényjavaslatot. Ez volna a tisztességes, ez volna az egyértelmű. Mi ezt nem támogatjuk, ezért nem írtuk alá, és nem is írunk alá ilyet.

A másik pedig, hogy a nemzetiségi szószólóktól szeretném azt kérni, hogy a jövőben, ha lehet, valóban a nemzetiségekről szóló javaslatokat nyújtsák be az Országgyűléshez, s nem pedig mástól származó javaslatot. Ez ugyanis, tudjuk, hogy mástól származik, hiszen egyszer már itt volt az Országgyűlés asztalán. Még azt is el tudnám képzelni, hogy önök találnak ki egy olyan javaslatot, amely másról szól, és nem a nemzetiségekről. De ezt a javaslatot szó szerint ismerjük. Ez volt decemberben itt a Ház előtt (Farkas Gergely: Nem ez volt a Ház előtt, te is tudod!) az Igazságügyi bizottság előterjesztéseként. (Farkas Gergely: Nem ez volt, másik volt!) Itt volt a Ház előtt, csak visszavonásra került, tisztelt képviselőtársam! (Farkas Gergely: Dehogy volt! Te is tudod!) Itt volt, pontosan ugyanezek a rendelkezések voltak itt.

A másik pedig, hogy amennyiben a nemzetiségi szószólók valóban és tényleg a nemzetiségek érdekében terjesztenek be a jövőben törvényjavaslatokat, azokat ugyanúgy, ahogy eddig, a Magyar Szocialista Párt frakciója ezentúl is támogatni fogja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Józsa István tapsol. ‑ Dr. Vas Imre: Nagy tapsot nem kaptál!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
83 162 2015.06.10. 4:37  143-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Sajnálom, hogy ezt kell mondjam, de elég sok valótlanság hangzott el az elmúlt percekben itt az Országgyűlésben. Először is, államtitkár úr, én nem tudom, miről beszél, amikor egymillió forint fölötti fizetésekről beszél. Ilyen törvény soha nem volt hatályban a Magyar Országgyűlés előtt, és higgye el nekem, hogy nem örülne annak, valóban tagja voltam én is annak a bizottságnak ‑ sok ilyen bizottság volt, de volt, amelyiknek én is tagja voltam ‑, amelyik a képviselői javadalmazásokat volt hivatott előkészíteni, nem örülne neki, ha összeszedném azt, hogy fideszes és KDNP-s képviselőktől milyen javaslatok érkeztek akkor a képviselői javadalmazást illetően.

Az biztos viszont, tényszerű, hogy önöknek azt sikerült elérnie, hogy a 200 fős parlament ma az adófizetőknek lényegesen többe kerül, mint annak idején a 400 fős parlament került. Lényegesen több pénzt emészt fel a költségvetésben ma a 200 fős parlament működése, mint korábban a közel 400 fős parlament működése. Na, ezt sikerült önöknek elérni költségtakarékosság címén. Gratulálok, államtitkár úr! Úgyhogy azt gondolom, hogy ehhez tartsa magát, amikor ilyen megjegyzéseket tesz.

Az, hogy egyébként a juttatásokat milyen módon adja oda a képviselőknek, na, ezzel lehet trükközni. Azt gondolom, hogy egy dolog az, ami mutatja azt, hogy mennyi kiadást jelent az országnak a parlament működése és a képviselők javadalmazása, ha ránéznek a parlamenti költségvetésre, ami, még egyszer mondom, több, mint ami a mi időszakunkban volt, lényegesen, feleakkora képviselői létszámmal.

Amit a jobbikos képviselőtársamnak mondok: tudja, elhiszem, hogy ez egy jó próbálkozás önöktől, hogy ez nekünk fáj. Tudja, eddig sem volt másként. Nem volt másként! (Farkas Gergely: De szeretnétek.) Egyetlenegy pártingatlant nem béreltünk ki. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: De szerettétek volna.) Egyetlenegy pártingatlan kibérlésére a jelenlegi jogszabályok alapján nem látott lehetőséget az Országgyűlés Hivatala. Akkor mondja meg nekem, milyen változás fáj nekünk?! (Farkas Gergely közbeszól.) Mi? Mondja meg nekem, legyen szíves, képviselőtársam! Eddig sem volt, ezután sem lesz. Ez a helyzet. (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) Magyarán, semmi nem változik a kárunkra, ezt hiába próbálja nekünk elmagyarázni és hiába próbálja ennek a számlájára írni azt, hogy nem támogatjuk ezt a javaslatot. Ezek olyan tények, amiket kár tagadni, bárki megnézheti ezeket az adatokat, aki kíváncsi rá, kikérheti az Országgyűlés Hivatalától.

A másik, képviselő úr, segítsen nekem, hogy azon kívül, hogy a benzinkártyával nem lehet vásárolni autópálya-matricát, azon kívül milyen változások vannak még a decemberihez képest? Ugyanis a legfőbb pontjai egyébként (Farkas Gergely: Az előbb azt mondtad, hogy ugyanaz.),nagyon érdekes, pont Novák Előd képviselőtársam fölszólalását idéztem, érdekes, ő akkor is azokról a rendelkezésekről beszélt, amik ma itt vannak benne.

Az, hogy a benzinkártyával ma nem autópálya-matricát, hanem mondjuk, BKV-bérletet lehet venni, ez talán egy változás. De ezen kívül a regionális tanácsi tagságnak az összeférhetővé tétele abban is benne volt, ebben is benne van. Az, hogy a lakásbérlési lehetőség hogy alakuljon, magyarán szólva, hogy nagyobb lakást is lehessen bérelni, abban is benne volt, ebben is benne van. Az, hogy a frakciókereteket át lehessen csoportosítani; az, hogy a következő ciklusra át lehessen vinni a maradványértéket, abban is benne volt, ebben is benne van. Hol az a nagy különbség, képviselő úr, amiről ön beszél? (Farkas Gergely: Azt mondtad, hogy ugyanaz.) Ja, hogy ugyanaz ‑ azt kifogásolja, hogy nem 100 százalékig, csak 90 százalékig ugyanaz. Elismerem, képviselő úr, módosítom az előző felszólalásomat, nem 100 százalékosan ugyanaz, csak 90 százalékosan ugyanaz.

Az pedig nyilván Vejkey képviselőtársam szerint is egy abszolút reális lehetőség, hogy a nemzetiségi szószólók, illetve a nemzetiségek bizottsága, amikor benyújtotta a saját javaslatát, akkor utána úgy döntött magától, saját megfontolás alapján, hogy: ó, vissza­vonom, és még beteszem azt is, ami decemberben nem sikerült elfogadni.

Képviselő úr, ne nézzük egymást hülyének! Köszönöm szépen. (Dr. Vas Imre: Nagy taps nem volt?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 6 2015.06.12. 12:27  1-29

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azt gondolom, titkot nem fogok azzal elárulni, hogy az MSZP frakciója nem támogatja az előttünk fekvő törvényjavaslatot, ugyanis több alkalommal kifejtettük már ‑ és ez a legfőbb oka, de természetesen majd egy kicsit részletesebben is kitérek rá, bár nem lesz hosszú a felszólalásom; pont azért nem szeretnék a részletekbe belemenni, mert elvi koncepcionális problémáink vannak ezzel a javaslattal ‑, hogy semmiféle hibrid rendszert nem szeretnénk és nem is fogunk támogatni.

Engedjen meg még egy gondolatot, miniszter úr, az egyeztetéssel kapcsolatban. Annyit szeretnék csak mondani, hogy nem véletlenül nem vett részt azon országgyűlési képviselő tőlünk, mert mi azt gondoljuk, hogy egy ötpárti egyeztetés politikai műfaj, egy tájékoztató viszont nem az. Azt gondolom, egyértelművé kell tenni, hogy miniszter úr érdemben kíván a frakciókkal egy törvényjavaslatról egyeztetni ötpárti szinten, vagy pedig csak tájékoztatni kívánja a parlamenti pártokat arról, hogy mit kíván benyújtani. Mivel ez egy tájékoztatóról szóló meghívás volt, ezért mi ezt így is értelmeztük és komolyan vettük.

Azt meg tisztelettel szeretném kérni a miniszter úrtól ‑ akkor nem adtam ki közleményt erről, de gondolkodtunk rajta ‑, hogy az ilyen egyeztetések, pontosabban: egy ilyen tájékoztató után én nem tartom szerencsésnek, ha a tárca azt próbálja sugalmazni, mintha ezzel a javaslattal mindenki egyetértene. Mi nem értünk egyet ezzel. Én a magam részéről szívesen veszek részt előzetesen olyan tárgyalásokon, amelyeken érdemi befolyást lehet egy törvénytervezetre gyakorolni, olyan egyeztetésre viszont nem szívesen megyek, ahol csupán egy előzetes tájékoztatást kapok arról, hogy mi lesz majd.

(8.30)

Azt ki kell emelni, hogy ez már a sokadik végrehajtói szervezetet érintő módosítás. Még az egyeztetésre visszatérve, tisztelt miniszter úr. egész más, amikor koncepcióról tájékoztatja a képviselőket. Ott természetesen egy tájékoztató helyénvaló, hiszen ott még nem egy konkrét benyújtandó törvényjavaslatról beszélünk, hanem egy olyan elképzelésről, hogy miként kívánja majd kialakítani az adott normaszöveget a kormány. Értelemszerűen, ha ezt mi ismerjük, akkor ennek tekintetében meg tudunk fogalmazni a konkrét normaszöveg-javaslatban módosító javaslatokat, csak azt kérném, hogy a két műfaj legyen legközelebb egyértelműbb.

Szóval, a sokadik végrehajtói szervezetet érintő módosítás került sorra, sőt a törvényalkotási program 10. pontja, ha jól olvastam, az igazságügyi kamarai szabályok módosítását tervezte, tehát semmiképpen nem annak megszüntetését. Ehhez eddig tartotta magát a minisztérium, és bár nekünk az átalakítások sora nem tetszett szakmai szempontból, de mégis megtartotta a végrehajtói kamarát, ha nagyon szoros felügyelet alá is helyezte egy miniszteri biztos által, de végül is mégis a kamara megmaradt, azaz egy ugyan a kormány által befolyásolt rendszert hoztak létre, de mégis az önállóságot valamilyen szinten megtartották.

Már akkor is elmondtam azt, hogy az lenne a helyes az én meglátásom szerint, ha egyértelmű viszonyokat teremtenénk a végrehajtás viszonyrendszerében. Ugyanis mindenki egyetért azzal és, én is többször elmondtam már azt, hogy a végrehajtói rendszer is átalakításra szorul, azt gondolom, hogy ebben a parlamentben nincs vita köztünk. Sőt, mi több ‑ és ezt örömmel hallottam a miniszter úrtól a felszólalása kapcsán ‑, hamarosan tervezik a végrehajtásra vonatkozó egyéb szabályok átalakítását, illetve a díjszabások módosítását, mert úgy gondolom, hogy ha a struktúra problémás, akkor annál hatványozottan nagyobb probléma az, hogy mennyi pénzt kell fizetni az embereknek ezért a szolgáltatásért.

Végrehajtókra természetesen szükség van és az ő munkájukat tiszteletben is tartom, mint jogász értem és elismerem, hogy erre a tevékenységre szükség van, azt is értem, hogy ugyanúgy, ahogy az adóhatóság ellenőre vagy a BKV-ellenőr nem egy közkedvelt munkakör, de értelemszerűen erre szükség van, és azzal is egyetértek, hogy minél több képzett végrehajtóra van szükség, ezért azt, hogy a jogi diploma megszerzését feltétellé teszi a kormány, az számomra is elfogadható és üdvös dolog.

Még azt kell hogy mondjam, hogy a legnagyobb problémát az elmúlt időszakban az okozta, hogy akár a devizahitelezés során, akár más módon komoly bajba került emberek helyzetét olyan mértékben lehetetlenítette el az a többletköltség, ami még az ő tartozásukra a valós tőketartozáson felül ráragadt, hogy az már végképp tulajdonképpen az adósrabszolgaságba és teljesen kilátástalan helyzetbe kényszerítette és taszította őket.

Az, hogy mondjuk… ‑ nem akarok pontos számokat mondani, nagyságrendeket tudok mondani, többen írtak nekem és nagyjából azt tudom mondani, hogy voltak olyan esetek, ahol 4-5 millió forint hitel után 20-25 millió forintot követeltek végül tőle vissza; ez természetesen a kamatokat és a végrehajtás rendkívül magas költségeit tartalmazta. Tehát az, ha a miniszter úr ezzel gyorsan kíván foglalkozni, azt nagyon üdvösnek és jónak tartom.

Visszatérve erre a törvényjavaslatra, nem tudom, járt-e közigazgatási egyeztetésen, illetve a NAIH elnöke tudta-e véleményezni, mert mi ezt nem tudtuk kiolvasni a javaslatból, illetve az azt körülvevő okiratokból sem. Még egyszer mondom: a legnagyobb problémát ott látom a javaslattal kapcsolatban, hogy nem teremt egyértelmű felelősségi viszonyokat. Ugyanis például, ha az ügyvédi tevékenységgel nem elégedett valaki és azt bírálja, akkor mindenki számára egyértelmű és egyértelműen tudható, hogy az ügyvédi kamara az, aki felelős az ügyvédek tevékenységéért ‑ természetesen most a bűncselekményeket nem idevéve, mert az más téma ‑, és az ügyvédi kamara felelőssége az, hogy az ügyvédi kar tisztességesen, rendesen, az állampolgárok érdekeinek megfelelően végezze a munkáját.

Mindenki tudja azt szintén, ha mondjuk, a bírósági szervezetrendszerrel van valami probléma, akkor azért egyértelműen ma az OBH elnöke felelős, illetve a Kúria elnöke felel a bírósági szervezet működéséért. Amikor mondjuk, a végrehajtói tevékenységet nézzük, akkor az állampolgárok bizony ez alapján a törvény alapján nem fogják egyértelműen tudni beazonosítani, hogy ki az, aki felelős ennek a működéséért. Ezért nem vagyok híve ennek a fajta vegyes rendszernek még akkor sem, ha a miniszter úr arról biztosított minket, hogy annak csak az előnyeit fogják kiaknázni, mármint hogy a privát és az állami szférában rejlő pozitívumokat kívánják egyesíteni ezzel a javaslattal.

Egy picit az jut eszembe, ismerik a mondást: óriásnak törpe, törpének óriás, vagy mint a négy évszakos gumi, hogy télen jobb a téli gumi, nyáron meg a nyári; tehát egyszerűen jó lett volna egy olyan egyértelmű viszonyt teremteni, hogy a privát szférában hagyjuk ezt a tevékenységet vagy átvisszük államiba, és akkor a miniszter úr viseli érte a százszázalékos felelősséget, és ezt mindenki tudja és látja.

Én azt látom, hogy a végrehajtói kar, amit önök a kamara helyett kívánnak most létrehozni, egyébként annak ellenére, hogy megválasztották a kamarai vezetést és ezek szerint a miniszter úr elégedett is a mostani kamarai vezetéssel, ez a kar olyan lesz, mint annak idején az eredeti tervek alapján az Országos Bírói Tanács lett volna: látszólag van, de valós jogkörei nincsenek. Az Országos Bírói Tanácsnak is, mielőtt a kormány kénytelen volt visszaalakítani a bírósági reform nagyjából 80 százalékát, azelőtt semmilyen jogköre nem volt. Létezett egy ilyen testület, de mondjuk, a fegyelmi tanács tagjainak megválasztása volt a jogköre. Azt hiszem, hogy itt pontosan hasonló jogkört utalna a végrehajtói kar hatáskörébe.

Aki viszont és ami viszont a valós hatásköröket fogja gyakorolni, az a hivatal lesz, ami fölé egyébként ‑ ha jól értelmezem ‑ még egy miniszteri biztos is kinevezhető lesz. Ennek meg végképp nem látom semmi értelmét, mert mind a kettőt az igazságügy-miniszter nevezi ki, és mind a kettő az igazságügy-miniszternek felel. Ha nem elégedett a hivatalvezetővel, akkor váltsa le, de szerintem fölösleges egy miniszteri biztost még kinevezni fölé, aki átveszi az ő hatásköreit, szerintem ez önmagában fölösleges a törvényben, de ez fogja gyakorolni a valódi jogköröket.

Éppen ezért attól félek és attól tartok, hogy e fölött ‑ ahogy miniszter úr is fogalmazott ‑ a nem túl népszerű tevékenység fölött, ahol értelemszerűen lesznek vitás és visszás helyzetek, értelemszerűen lesz olyan, amikor mondjuk, kilakoltatnak egy többgyerekes családot a lakásából, lesznek olyanok, amikor emberileg és emocionálisan nagyon kényes helyzeteket kell egy végrehajtónak megoldania, akkor lehet azt mondani, hogy kérem szépen, itt a végrehajtói kar. És a kormány ezzel egy kicsit távolabb tolja magától a felelősséget; holott egyébként a valós ellenőrzési jogköröket pedig gyakorolja.

Én ezért nem tartom ezt a rendszert jónak. Tehát azt mondom még egyszer, azt kéne átgondolni, hogy állami hatáskörbe utalják ‑ tőlem nem áll távol ez a megoldás, megmondom őszintén. Frakciószinten nem jutottunk el addig, hogy erről konkrét álláspontot kialakítsunk, mert jelen pillanatban fölöslegesnek tartottuk, én a magam részéről híve lennék annak, hogy jelen helyzetben vegye át az állam a felelősséget teljeskörűen. De akkor vegye át teljeskörűen! Akkor viszont semmi szükség a végrehajtói karra.

Összefoglalva tehát, tisztelt miniszter úr, és ezért nem kívánok belemenni a javaslat részleteibe, én ezt a rendszert koncepcionálisan nem tartom helyesnek, és érdemes lenne átgondolni, ha már önök is egyre inkább az állami felügyelet alá helyezés felé mennek, hiszen volt miniszteri biztos, kamara, most végrehajtói kar, nagyobb hatáskör a miniszternek, nagyobb hatáskör a hivatalnak, akkor tegyünk már pontot a folyamat végére, akkor tegyék állami hatáskörré.

Én ezt javasolnám, vagy pedig hagyják meg tisztán ugyanúgy, mint mondjuk, az ügyvédi kamarát ugyanúgy piaci alapon és önszerveződő módon működni, és természetesen e tekintetben is lehet, ha bárki szabálytalanságot vagy akár bűncselekményt követ el, akkor az államnak a megfelelő hatóságai fel tudnak lépni ezzel szemben. Szóval, át vagy bét kéne mondani, ezt a hibrid rendszert sajnos nem tudjuk támogatni az általam elmondott okokból. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(8.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 14 2015.06.12. 6:05  1-29

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egypár szóban szeretnék reagálni a most elhangzottakra. Először is Rubovszky képviselő úrnak mondanám, hogy természetesen mind a ketten tudjuk az ügyvédség és a végrehajtás közötti különbségeket. A Magyar Ügyvédi Kamarát mint struktúrát hoztam fel példaként, hozhattam volna az orvosi kamarát is éppen ilyen módon.

(9.20)

Azt szerettem volna ezzel érzékeltetni, hogy van egy kamarai rendszer és lehet természetesen egy teljes állami rendszer, én ennek a keverékét nem tartom jónak. Nem az ügyvédi tevékenységet kívánom összehasonlítani a végrehajtóival, bár megjegyzem egyébként, hogy az ügyvéd hasonlóan állami vagy legalábbis állami jellegű feladatot, közfeladatot lát el akkor, amikor büntetőügyekben védőként lép fel, tehát ez egy teljesen más megítélésű ügyvédi tevékenység, mint mondjuk, amikor egy szerződést köt két fél között.

A másik, és higgyék el, nem… ‑ hogy fogalmazott Rubovszky képviselő úr? ‑ a kákán is csomót keres az ember. Két okból sem. Az egyik: hogyha én egy olyan értesítést kapok a miniszter úrtól, hogy ez egy tájékoztató, akkor én azt komolyan veszem. Ha ez egy egyeztetés, akkor azt veszem komolyan. Az egy másik kérdés, hogy az ember eldönti természetesen az egyeztetések vonatkozásában is, hogy melyikre megy el, de ha tájékoztatásról kapok értesítést, akkor az nem egyeztetés. És ezek nem rokon értelmű szavak, képviselő úr. Ennyi, amit szerettem volna hozzátenni.

És azt is pontosan elmagyaráztam meg az asztalra tettem, hogy egy tájékoztató teljesen helyénvaló egy koncepciónál; egy törvényjavaslatnál meg szerintem egyeztetésre van szükség. Ez a két dolog nem ugyanaz, és ezt valószínűleg ön is és miniszter úr is pontosan tudja. Lehet, hogy ebbe nem gondolt bele, amikor az értesítést elküldte.

A másik. Ellenzéki képviselőtársaimnak mondom, hogy nem kell magyarázkodni, hogy miért támogatják a kormányt ‑ tegyék, ha önöknek tetszik. Engem az se zavar, ha külső támogatókká válnak, nem az én dolgom. De azért azt ne mondják, hogy mi egy olyan ellenzéki magatartást tanúsítunk, amit például valóban a Fidesz tanúsított a mi nyolcéves kormányzásunk alatt! Számba venni nem tudom, képviselő úr, hogy hány olyan törvényjavaslat volt, amit a Magyar Szocialista Párt támogatott az elmúlt időszakban. Nekem volt, azt hiszem, a legrövidebb vezérszónoki felszólalásom, amikor annyit mondtam egy Fidesz által beterjesztett törvényjavaslatra, hogy részünkről rendben, köszönöm szépen, és leültem. És meg is szavaztuk. Éppen tegnap vagy tegnapelőtt ‑ nem tudom, mikor voltak szavazások ‑ szavaztunk meg, ha jól emlékszem, két kormánypárti előterjesztést. Nem igaz az, képviselő úr, hogy mi olyan ellenzéki párt volnának, amelynek se javaslata nincsen, se pedig nem támogatjuk azt, ami jó és helyes. Nem igaz. Támogatjuk azt, ami jó és helyes, és amivel egyetértünk, és aminek a koncepciójával is egyetértünk, azt igenis támogatjuk, és a jövőben is támogatni fogjuk, mert mi is azt gondoljuk, hogy egy ellenzéki pártnak egyrészt konstruktívnak kell lennie, a jó javaslatokat támogatni kell, de ugyanakkor, képviselő úr, nem lehet külső támogatója a kormánynak. Egy ellenzéki pártnak az is feladata, hogy ha olyan javaslat kerül elé, amivel koncepcionálisan nem ért egyet, akkor azt nem támogatja, még akkor sem, ha vannak benne olyan előremutató rendelkezések, amiről ön beszél. És egyébként zárójelben: én is beszéltem, mert például a jogi végzettség megkövetelése szerintem is helyes irányba mutató lépés.

De én azt nem értem, és Schiffer képviselő úrnak nehéz egyébként néha a hozzáállását meg a gondolatait követni, ugyanis azt mondta el, amit én mondtam el kritikaként: azt mondta, tökéletesen alkalmatlan a célok kiváltására ez a rendszer ‑ öntől idézem, a felszólalásából ‑, nem világosak a kompetenciahatárok, az állami rendszert kellene támogatni, nem pedig ezt a hibrid megoldást, a kormányzati felelősséget egyértelművé kellene tenni. Képviselő úr, erről beszélek én is. Na, ezért nem támogatjuk mi ezt a törvénytervezetet, mert nem erről szól. Ha erről szólna, akkor támogatnánk a törvénytervezetet. Most ön elmondja, hogy miért rossz koncepcionálisan, hozzámond néhány olyan érvet, ami egyébként valóban jó a törvényben, és ezért ön hajlandó egy ön számára koncepcionálisan elfogadhatatlan vagy rossz rendszernek tekintett jogszabályt támogatni. Én ezt nehezen tudom megérteni. Én, megmondom őszintén (Dr. Schiffer András: Mindjárt megtámogatom.), ezért nem teszem, csak ezért nem teszem.

Nem a kákán keresem a csomót, tisztelt képviselőtársaim, megszámolni nem tudom egy kezemen ‑ Rubovszky elnök úr valószínűleg emlékszik rá ‑, hogy hányszor mondtam már el a korábbi törvényjavaslatok vitájában is azt, hogy ilyen vegyes rendszert mi nem szeretnénk támogatni; vagy ide, vagy oda, vagy egyik, vagy másik. Helyes és ‑ ahogy Schiffer képviselő úr fogalmazott ‑ világos kompetenciahatárok legyenek, amit a törvény meghatároz.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, nagyon szeretném azt hangsúlyozni, hogy se nem a rendszer mostani fenntarthatósága mellett érvelek, se nem képviselek olyan ellenzéki magatartást, amelyik a kákán is csomót keres, és „csak azért sem”, de azt senki ne várja el egy ellenzéki párttól, hogy ha olyan javaslat fekszik előttünk, amivel nem értünk egyet, azt támogassuk meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
85 22 2015.06.12. 1:21  1-29

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valószínűleg többet nem fogok fölszólalni, mert ezen a színvonalon kár vitatkozni, de most megteszem. Schiffer képviselő úrnak, úgy tűnik, szövegértései nehézségei vannak, vagy valami más problémája van. (Derültség.) Mert hogy itt senki nem támogatja a status quót, ezt szerintem elég gyakran elmondtuk, és elég sokszor. Ugye, képviselő úr? Azzal kezdtem a felszólalásomat, és nemcsak ezt, hanem ebben a témában már a többit is, hogy az a rendszer, ami most van, nem tartható. Akkor most mégis érdekeltek vagyunk a status quo fenntartásában? Ha ön ezt mondja, akkor valószínűleg szövegértési nehézségei vannak. Ezzel én sajnos nem tudok mit kezdeni.

Azzal sem tudok mit kezdeni, képviselő úr, és tényleg, azt mondom, kár ezt a vitát így folytatni, amikor ön azt mondja, a saját szavait idézem, hogy nem világos ez, a kompetenciák és a rendszer tökéletesen alkalmatlan a célok kiváltására; na, ezt a rendszert ön megszavazza. Gratulálok hozzá!

Staudt képviselő úrnak meg azt tudom mondani hosszú eszmefuttatására, hogy jobban tenné, ha nem az MSZP-ről beszélne hét percet, hanem a törvényjavaslatról. Zárójelben mondom, a választási eredményeket majd meglátjuk. Egyelőre abból, ami mérvadó, azt tudom mondani, hogy három időközi választás volt, abból kettőt a baloldal nyert és egyet önök. Ehhez tartsa magát! Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Répássy Róbert: Azt hittük, a függetlenek nyertek. ‑ Dr. Schiffer András: Független civilek.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 75 2015.06.16. 6:30  38-89

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor végigolvastam ennek a törvényjavaslatnak az indokolását, akkor meglehetősen furcsa volt azt látni, hogy azért kívánják megszüntetni ezt a testületet, mert túlzottan központosított; legalábbis az indokok egyik része ez volt. Hadd kérdezzem meg akár a kormány képviselőjét, akár az előterjesztőt, hogy annál központosítottabb, mint hogy valami kormány alá rendelt, van-e. Szerintem nincs. Akkor központosított valami igazán, ha azt kormány alá rendelik. És pontosan ennek az ellentettje a mai helyzet.

Az a probléma ezzel a javaslattal az én meglátásom szerint ‑ és én egy picit más oldalról közelítem meg, mint eddig képviselőtársaim ‑, hogy ez is az önök központosítási törekvéseinek az egyik állomása, az egyik része, amivel a magam részéről elvi és alapelvi szinten nem tudok egyetérteni. Ennek a folyamatnak a dandárját 2010 és 2013 között már lejátszották, de most is, amihez nyúlnak strukturális szinten, az mind-mind a központosítást célozza és segíti elő. Azt segíti elő, hogy ahelyett, hogy független intézmények végeznének bármilyen feladatot, ehelyett beteszik a kormány alá, és a kormány irányítása alá rendelt szervezet fogja mindezt elvégezni. Ez nekem olyan elvi probléma az ilyen javaslatokkal kapcsolatban, amit én minden alkalommal az asztalra kívánok tenni.

A másik ‑ és ezt nem kívánom ismételni, csak az említés szintjén ‑, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy társadalmi vita nélkül nyújtanak ide be képviselői előterjesztéseket, nem most először kritika itt a Házban, hanem öt éve az. S hogy mi ezt kritizáljuk, az egy dolog. De arra ugye, nem kell emlékeztetnem önöket, hogy az Alkotmánybíróság kifejezetten kimondta, nem elfogadható az, ha a jogalanyok széles körét érintő átfogó módosítások képviselői önálló indítványként kerülnek ide. Ezt nem én mondom, ezt az Alkotmánybíróság mondta. Amikor önök olyan jelentőségű törvényeket terjesztettek ide képviselői önálló indítványként, mint az egyházügyi törvény, amikor ilyen jelentőségű átfogó szabályozásról van szó, akkor elvárható volna, hogy az kormányzati előterjesztésként kerüljön ide, mert nyilvánvalóan elsősorban a kormányzat ötlete az, hogy ez változzon, és kötve hiszem, képviselő úr, bármennyire is sokra becsülöm én önt, hogy az ön fejéből pattant volna ki, hogy a NAT-ot meg kell szüntetni. Önt valószínűleg megkérték arra, hogy ezt vegye a nevére, egyébként kormányzati előterjesztésként, mint oly sok esetben történt már ez az elmúlt öt évben. Ez az, amire az Alkotmánybíróság azt mondta, hogy nem lehet, amire azt mondta, hogy ez a jogalkotási törvények kijátszása. De minderre már sokan felhívták az önök figyelmét. Amikor volt már olyan jogszabály, ami részben ezért minősült alkotmányellenesnek, akkor öt év után, főleg a kétharmaduk elvesztése után érdemes volna ezt újragondolni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most már nem először szembesülünk azzal, hogy ha egy intézménnyel kapcsolatban felmerül kritika, akár még jogos kritika is, akkor önöknek az a reakciójuk rá, hogy azt beszántják és sóval szórják föl. Amikor mégoly jogos kritikákat is fogalmaztak meg annak idején az Országos Igazságszolgáltatási Tanáccsal kapcsolatban, akkor az volt a reakciójuk, hogy megszüntetik. De nem ez volt az egyetlen intézmény. Most hasonlóképpen cselekszenek, ahelyett, hogy megpróbálnák a hibákat korrigálni, kijavítani. Én úgy gondolom, ezek önöknek mintegy érvül szolgálnak ahhoz, hogy a központosítási törekvéseiket keresztülvigyék, és én ezt nagyon nem tartom helyesnek.

Mellesleg az államtitkári jelenlétről, amire utalt valamelyik képviselőtársaim, azt érdemes megjegyezni, az egy szerencsétlen gyakorlata a kormánynak ‑ és ez sem most fordul először elő ‑, hogy az államtitkárok vita közben váltják egymást. Nem tudom, hogy államtitkár úr hogy fog tudni reagálni azokra a felvetésekre, ha egyáltalán akarna is, amelyeknél nem volt jelen és nem hallotta. Azt gondolom, a kormány jelenléte egy ilyen vitában nem formális kéne hogy legyen, hanem tartalmi. Márpedig ha az államtitkárok ‑ és ez nem először fordul elő, és komoly törvényeknél is, emlékszem például arra, hogy a választási eljárásról szóló törvénynél mi történt, vagy hogy a bíróságokról szóló törvények egyes vitájában mi történt ‑ váltogatják egymást, hogy a formális jelenlét meglegyen, ez nem azonos azzal, hogy tartalmi jelenléte van a kormánynak, hiszen ahogy mondtam, államtitkár úr nyilván nem fog tudni azokra a kérdésekre vagy felvetésekre válaszolni, amelyek akkor hangzottak el, amikor ő még nem volt itt. Azt, hogy az utolsó tíz percre a vitában beül, én nem tartom szerencsésnek.

(13.30)

Ugyanúgy egyébként én is kérném azt a felszólalásom végén, hogy lehetőség szerint az előterjesztő, illetve az államtitkár úr, amik elhangzottak érvek ‑ legalábbis, amióta itt van ‑, azokra reagáljanak a vita közben, és ne azt a rossz szokást kövessék, amit szintén öt éve tesznek, hogy a zárszóban mondják el az álláspontjukat a vitában elhangzottakra úgy, hogy akkor már egyébként ellenzéki képviselők nem tudnak reagálni. Ugyanis akkor mindez nem vita, hanem a kinyilatkoztatások sora, ami, azt gondolom, nem válik a parlamentarizmus nagyobb dicsőségre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
87 93 2015.06.16. 7:10  90-104

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én mindig érdeklődve hallgatom újabban a többségi véleményt előadó képviselőtársamat, mert mindig ismerteti a törvény erényeit, csak éppen én úgy tudom, hogy a többségi véleménynél azt kéne ismertetni, hogy mi az, ami elhangzott a bizottság ülésén. Ebből semmi nem hangzott el a bizottság ülésén, amit képviselőtársam most elmondott és felolvasott. Egyedül Vas Imre képviselő úr szólt hozzá, de az ő hozzászólásának köze nem volt ahhoz, mint amit Vécsey képviselőtársam elmondott.

Ami viszont elhangzott, és ezt azért szeretném kiemelni, mert a kritikai észrevételekre sajnos válaszokat nem kaptunk a Törvényalkotási bizottság ülésén. Talán most, ebben a vitában fogunk tudni kapni, akár képviselőtársaimtól, akár a kormány képviselőjétől. Ugyanis minden érintett frakció azt kifogásolta, és tulajdonképpen most minden frakció és minden független felszólaló képviselő nevében tudok beszélni, hogy egy személyre szabott, konkrét gazdasági érdekeket szolgáló módosító javaslatot fogadott el a Törvényalkotási bizottság. Minden képviselő, aki felszólalt a vitában, kiemelte, hogy ez nem szól másról, mint hogy korábban volt egy ESMA nevű cég, amely cég vezetője, a tulajdonosi köre nem volt szorosan a Fideszhez köthető, és ezért egy korábbi törvénymódosítással, közlekedésbiztonsági érdekre hivatkozva megszüntették azt a lehetőséget, hogy hirdetéseket villanyoszlopokon, villanypóznákon lehessen elhelyezni. Ez a cég pedig erre specializálódott. Ilyenformán ez a cég természetesen tönkrement, önök sikeresen tönkretették; majd ezt a céget később megvette Orbán Viktor kebelbarátja, Garancsi István. Ezzel a törvénymódosítással, ami most előttünk fekszik, nem csinálnak mást, mint hogy a póznákon történő reklámozást ismét törvény szerint lehetővé teszik, legálissá teszik. Azaz, ha egy nem Fidesz közeli cég kívánja ezt a tevékenységet űzni, az veszélyes a közlekedésre, ha fideszes plakátról van szó, az már nem veszélyes a közlekedésre.

Ott az államtitkár urat megkérdeztük arról ‑ Szabó Zsolt államtitkár úr képviselte a kormányt ‑, hogy van-e bármilyen kimutatás arról, hogy a közlekedés biztonsága, illetve a közlekedési balesetek hogyan alakultak az elmúlt törvénymódosítás óta, azaz valójában volt-e bármilyen hatása a tiltásnak a közlekedés biztonságára. Államtitkár úr azt mondta ott, hogy semmiféle ilyen felmérésről nem tud. Akkor viszont megkérdezem most ismét, amit megtettünk akkor, minden frakció, hogy miért is ‑ és ez volt a kisebbség álláspontja ‑, miért is kell visszaállítani a korábbi rendszert. Ha akkor úgy gondolták önök, hogy veszélyes a közbiztonságra és a közlekedés biztonságára, akkor Garancsi István cége nem veszélyes már rá? Ezt én értem, ez egy gazdasági indok. Ez egy olyan indok, ami egy diktatúrában, egy autokráciában természetes, hogy a nagyvezér barátja azt csinál, amit akar. De ez eléggé nehezen akceptálható egy demokratikus berendezkedésű államban jogalkotási indokként. Másféle indokot viszont nem hallottunk.

Ami viszont rendkívül érdekes volt, hogy a Törvényalkotási bizottság ülésén a kormány képviselője azt mondta, hogy a módosító javaslatokról a kormánynak van álláspontja, azt támogatja, kivéve, amiről most én beszélek, mert erről nem alakított ki álláspontot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért ez erősen érdekes. Nyilvánvalóan üzenetértéke van. Nyilvánvalóan a kormány nem kívánja vállalni azt az erkölcsi felelősséget, hogy önök megint személyre szabott jogalkotást javasolnak. Ugyanakkor persze nehezen tudom elképzelni ‑ és ez elhangzott a Törvényalkotási bizottság ülésén is ‑, hogy hogy zajlik egy olyan kormányülés ‑ talán államtitkár úr segít nekem ebben ‑, ahol a kormány maga elé veszi ezt a javaslatot, az illetékes miniszter vagy államtitkár előterjeszti, hogy ebben kéne a kormánynak döntést hozni, majd a kormány azt mondja, hogy szemezgetek belőle, erről hozok döntést, hogy támogatom-e vagy sem, egy másik részéről meg nem hozok döntést, hogy támogatom-e vagy sem.

Azt én értem, hogy egy teljes javaslat vonatkozásában a kormánynak, mondjuk, nincs lehetősége időben véleményt nyilvánítani. De ha már odakerül a kormány elé, akkor hogy lehetséges az, hogy bizonyos részeiről nyilvánít véleményt ugyanannak a törvénynek, ugyanannak a módosító javaslatsornak, egy másik részéről meg nem nyilvánít véleményt. Szerintem, ha valami, ez önmagáért beszél, tisztelt államtitkár úr. Értem én, hogy nem tudják magyarázni a magyarázhatatlant, csak azt kérdezem, hogy akkor miért kell előterjeszteni. Tényleg, öt év után, amikor mindenkinek a hócipője tele van azzal, hogy önök ‑ sajnálom, hogy ezt kell mondanom ‑ kirabolják ezt az országot, hogy a miniszterelnök baráti köre, hogy Mészáros Lőrinc, hogy Garancsi István, hogy az újdonsült veje, és még sorolhatnám, hogy kik kapnak olyan állami megbízásokat, amelyek sok milliárdos tételekről szólnak, akkor miért kell ezt a vérlázító pimasz módosító javaslatot ideterjeszteni?! Nem értem, nem tudom belátni, hogy öt év után erre miért van szükség!

Értem én, hogy nagy üzlet, de ahhoz képest, amit eddig már elsíboltak, szerintem ez apróság, morzsa és aprópénz, viszont az embereket rendkívüli módon felháborítja. Ez az, ami a Törvényalkotási bizottság ülésén is egyértelműen kirajzolódott. Minden egyes ellenzéki képviselő, pártállástól függetlenül, ez az, amit kifogásolt.

Végül, ami azt gondolom, hogy a leginkább önmagáért beszél, ahogy képviselőtársam is elmondta, általában a szavazati arány úgy nézett ki, hogy 21:6:3, azaz 21 igen, 6 nem, 3 tartózkodás, ez végigkövette a sort. Ennél az egy javaslatnál, tisztelt képviselőtársaim, 16:6:7 volt az arány, azaz 16:13 arányban sikerült csak megszavazni. Ebből az is látszik, hogy úgy tűnik, hogy már az önök képviselői közül is sokaknak van elege ebből. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 188 2015.06.17. 11:35  181-214

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban, ez két olyan fontos téma, aminek a szabályozására ez a javaslat törekszik, ami azt gondolom, hogy minden Budapesten, sőt mi több, agglomerációban élő embert érint.

(17.00)

Az első kérdés, ami bennem fölmerült, hogy természetesen jó és helyes és támogatjuk is azt, hogy bizonyos eljárások gyorsabban folyhassanak le ezekben a témakörökben, de szeretném, ha most előterjesztő képviselőtársaim például arra a kérdésre választ adnának, hogy mikor lesz végre kész a gát Óbudán. Mert azt látom, hogy vannak törekvések az eljárási határidők gyorsítására, csak tudják, képviselőtársaim, érdekes volt hallani önöktől azt, hogy erről a két témáról és főleg az árvízvédelemről a Római-parton úgy beszélnek, mintha most, egy hirtelen jött természeti katasztrófa nyomán jött volna elő ez a probléma.

Tudják, képviselőtársaim, én évek óta ott élek a Római-parton, a feleségem születése óta ott él a Római-parton, és amióta én odaköltöztem, azóta bizton állíthatom, téma az, hogy miért nincs gát a Római-parton. De a feleségem azt mondta el, hogy amióta ő kisgyerek volt, amióta az eszét tudja, nagyjából azóta kérdés és probléma az, hogy miért nincs gát a Római-parton. Ez egyszerűen elodázhatatlan probléma, és őszintén remélem, azzal, hogy erről most itt beszélünk, tényleg egy olyan kormányzati szándékot takar, aminek eredményeképpen valóban megépül a gát a Római-parton. Azért szkeptikus ebben a kérdésben az ember, mert ugye nagyon hosszú ideig Tarlós István volt a III. kerület polgármestere, most ő a főpolgármester, ennek ellenére nincs semmi előrehaladás ebben az ügyben; legalábbis olyan előrehaladás, ami látható lenne a kerület lakosai számára, a római-parti lakosok számára, biztosan nincsen.

Azt is tudjuk, hogy két éve ‑ azt hiszem, ha jól emlékszem, nagyjából két éve ‑ volt az az óriási árvíz, ami veszélyeztette egész Budapestet és a Római-partot is. Akkor, tényleg azt tudom mondani, mi is ott voltunk a helyszínen, és végigasszisztáltuk a folyamatokat, csak a hivatásos állomány és az önkéntesek heroikus munkájának volt köszönhető, hogy nem lett ott probléma, nagyobb baj, és nem öntött ki a Duna.

Hozzáteszem azt is, hogy az árterületen épült összes ingatlant, amelyek értékét nem tudom és nem is kívánom felbecsülni, azok mindegyikét elöntötte az árvíz. Mindegyik víz alá került, onnan ki kellett az embereket telepíteni. Kérdés az természetesen, hogy helyes volt-e annak idején, főleg, hangsúlyozom, Tarlós István akkori polgármester irányítása alatt álló kerületben, hogy engedélyezték oda ilyen épületek felhúzását, felépítését. De egy biztos, hogy ma ezek az épületek ott állnak, komoly nemzeti vagyont képeznek, és nagyon-nagyon sokan laknak ott. Tehát ennek figyelembevételével kell, azt gondolom, az árvízvédelmet megoldani.

De azt is tudom mondani, hogy annak idején, amikor két évvel ezelőtt ez az árvíz történt, akkor nemcsak ezek az ingatlanok voltak veszélyben, hanem a Szentendrei útig bezárólag az összes ingatlan, amelyik már nagyon szabályosan és nem az árterületen épült fel. Nem volt kellemes megélni azt, amikor az ember kisétált, mondjuk, a Bivalyos út környékére, és azt látta, hogy a gát éppen csak föl tudta tartani az óriási víztömeget, és hogy a feje fölött körülbelül 2-2,5 méterre úszott el egy csónak a Nánási úton.

Mindezek természetesen, azt kell mondjam, szükségessé és értelemszerűen támogatandóvá teszik ezt a törvényjavaslatot. Mi is ezt fogjuk tenni. Csak szeretném azt tudni, szeretném azt hallani államtitkár úrtól is, illetve az előterjesztőktől, hogy mikor várható már végre eredmény, kézzelfogható eredmény a Római-parton, mikor lehetnek a római-parti lakosok abban biztosak, hogy az ő vagyonbiztonságuk és az életük és testi épségük is biztonságba kerül, mondjuk, egy komolyabb, ismételt árvíz esetén. Ez az egyik, amit szeretnék kiemelni.

A másik, még ugyanezzel a kérdéskörrel kapcsolatban, hogy azt örömmel hallottam, hogy ezen a szakaszon a területrendezést is tervezik. Éppen itt az ideje ennek. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, amikor idősebb vendégek jönnek hozzánk, és lesétálunk a partra velük, rácsodálkoznak, és azt mondják, hogy jé, hát ez pont olyan, mint harminc éve. Államtitkár úr is mosolyog és e tekintetben én is. Persze, ennek van egy nosztalgiája. De azt gondolom, ez azért sem tartható állapot, mert ez Budapest egyik leggyönyörűbb, legcsodálatosabb része, ahol tényleg végig lehet a Duna-parton sétálni, ahol nemcsak a római-partiak élvezik és élveznék a hely adta előnyöket és adottságokat, hanem az a rengeteg budapesti polgár is, akik különböző kerületekből akár hajóval, akár autóval vagy tömegközlekedéssel odalátogatnak a Római-partra, hogy mondjuk, megegyen egy hekket, vagy egyáltalán jól érezzék magukat, vagy evezzen ott a Dunán.

Ezt az értéket, azt gondolom, gondozni és fejleszteni kell. Tarthatatlan az, hogy harmincéves állapotok vannak ott. Tarthatatlan az, hogy ha az ember lemegy a Római-partra, akkor utána anélkül nem ússza meg, hogy otthon jó alaposan hajat ne mosson, és az összes rajta lévő ruhát ki ne mossa, mert olyan piszkos és koszos lesz. Tudom, hogy ez talán egy picit szokatlanabb téma egy parlamenti vitában, de azt gondolom, ha fővárosi fejlesztésekről, konkrétan a római-parti árvízvédelemről beszélünk, akkor bizony itt az épített környezet fejlesztésénél, mondjuk úgy, hogy a turisztikai szempontokat is érdemes kiemelni és figyelembe venni a parlamenti vita során.

Úgyhogy én csak azt tudom mondani, hogy mi a legmesszebbmenőkig támogatjuk mind itt, mind az önkormányzati üléseken azt, hogy legyen a III. kerületben árvízvédelem, mert ott talán a legelmaradottabb. E tekintetben vitatnám azt, amit László Tamás képviselőtársam elmondott, hogy nem volt egységes akarat az árvízvédelemre, és több kerületet érint. Ez egyetlenegy kerületet érint, amiről most beszélünk. A III. kerületet, semmi mást. És a III. kerületben az ott lakókban mindig is megvolt az egységes akarat arra, hogy az árvízvédelem megvalósuljon. Egyetlen ponton volt talán vita, és itt a környezetvédő szervezetekkel kapcsolatban merült föl ez a kérdés, hogy hogyan lehet úgy megoldani az árvízvédelmet, hogy egyébként ezzel párhuzamosan ne okozzunk helyrehozhatatlan, helyreállíthatatlan környezeti károkat. De abban, hogy az árvízvédelmet meg kell valósítani a Római-parton, mindig is egységes akarat volt, legalábbis amióta én ott lakom, és amit nekem az évtizedek óta ott lakó rokonaim és szomszédaim mondtak, ezt biztosan ki merem jelenteni.

A másik témakörben, amit szeretnék kiemelni, itt is azt tudom mondani, épp itt az ideje annak, hogy a 3-as metrószakasz felújításra kerüljön. Valóban, ahogy képviselőtársaim elmondták, a 3-as metró az egyik legfontosabb tömegközlekedési útvonala Budapestnek, és egy dolgot hallok egy picit, mondjam azt, hogy budapestiként elkeseredve, hogy ezek szerint a déli irányú meghosszabbítását elvetette a kormány a 3-as metrónak. Az északi irányú fejlesztése, úgy tűnik, legalább megvalósul. De engem érdekelne, ahogy itt indirekt módon kiderül, hogy miért vetették el a metróvonal déli irányú meghosszabbítását.

Arra is kíváncsi lennék, hogy végül is mikor és mennyiért indulhat meg az északi hosszabbítás, amit természetesen tudunk támogatni. Illetve, ha jól tudom, akkor így kívánták volna annak idején megoldani, volt egy ilyen terv, a repülőtér összekötését a belvárossal, ezzel a projekttel mi van, itt mire számíthatnak a budapesti lakosok.

A másik, amit kritikaként megemlítek, bár tudom, önök mindig el szokták mondani, hogy persze, a Demszky-éra alatt is lehetett volna tenni a 3-as metró felújításáért, de azt tudom mondani, hogy az önök időszakában, Tarlós István főpolgármestersége idején és az önök kormányzása alatt vált effektíve életveszélyessé a 3-as metró vonala. Őszintén csodálkozva néztem végig budapesti lakosként, hogy mi az oka vajon annak, hogy ezt a beruházást nem kezdték már meg korábban, és miért halogatták eddig.

(17.10)

Én tudom, hogy ez rengeteg pénzbe kerül, tudom, hogy nem egyszerű megoldani, de azt is szeretném most én kiemelni, amit önök tettek, hogy ez Budapestnek talán a legfontosabb tömegközlekedési útvonala, tehát ennek a fejlesztése valószínűleg eddig sem kellett volna hogy várasson magára.

Összefoglalva azt kell hogy mondjam, hogy két olyan fejlesztésről van szó, két olyan projektről van szó, amelyet természetesnek tartunk, hogy támogatunk, sőt mi több, a mielőbbi befejezését sürgetjük. Szeretnénk, mondom még egyszer, választ kapni arra, hogy körülbelül mikor tudhatják magukat a római-parti lakosok biztonságban az árvízvédelemmel kapcsolatban, és mikorra tud elkészülni a 3-as metró felújítása és kibővítése, illetve a kérdésemet még egyszer megismételném ezzel kapcsolatban, hogy a déli irányú meghosszabbítást miért vetették el, illetve a repülőtér és a belváros összeköttetését hogy kívánja a főváros és a kormány megoldani.

Természetesen, és ezt is hangsúlyozom, ahogy az elején is tettem, most is, hogy azokat a könnyítéseket és gyorsításokat, amelyek ezeknek a projekteknek az elvégzése érdekében szükségesek, a Magyar Szocialista Párt támogatni fogja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Fónagy János: Köszönöm szépen. ‑ Dr. Tóth Bertalan tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 204 2015.06.17. 8:47  181-214

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt köszönöm az államtitkár úrnak, hogy a vitában részt vett és válaszolt. Én két kérdésemre nem kaptam választ, volt, amire igen, de arra a kettőre nem, hogy hogyan tervezik a belváros és a repülőtér összekötését, ha déli irányba nem kívánják hosszabbítani a 3-as metrót, illetve hogy miért tettek le a 3-as metróvonalnak a déli irányú meghosszabbításáról. Nem is ezért kértem szót ‑ majd államtitkár úr, ha megteszi, hogy zárszavában erre kitér, azt megköszönöm ‑, hanem az árvízvédelemmel kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amit elmondtak a környezetvédelemmel kapcsolatban, azok az érvek természetesen megfontolandó érvek, de én azt gondolom, hogy legalább ennyire megfontolandó érvek azok is, hogy bizony a környéken élők szeretnék végre a szeretteiket és a vagyonukat biztonságban tudni. Azok is, akik az ártéren laknak, de szeretném még egyszer hangsúlyozni, azok is, akik nem az ártéren laknak, az a több ezer, talán tízezer ember, aki az ártéren kívül nagyon régen építette meg a házát vagy vásárolta meg a lakását. Ugyanis az árvízvédelem, félreértés ne essék, nemcsak az ártérben nincs megoldva, hanem az egész Római-parton és csillaghegyi részen nincs megoldva. A Szentendrei útig, még egyszer mondom, ha az a helytállás, ami volt két évvel ezelőtt, nem úgy történt volna, akkor elönti a Duna a lakóövezetet; úgy, ahogy van, az egészet, nemcsak az árteret, hanem a többit is.

Évtizedek óta nem képes a kerület egy megfelelő megoldást kapni, nem tudunk egy gátépítést; nem tudják a lakosok biztonságban tudni az értékeiket és nincs személyes biztonságuk azért, mert nem lehet egy gátat megépíteni különböző, egyébként jellemzően adminisztratív akadályok miatt, amelyeket egyébként nemcsak a természetvédő szervezetek és egyesületek, hanem mások is gördítenek a gát megépítésének az útjába.

A környezetvédelem, és még egyszer, félre ne értsék, az én számomra is egy fontos érték, de ugyanúgy fontos érték azoknak az embereknek a személyi biztonsága és vagyonbiztonsága, akik ott élnek azon a környéken. És persze lehetne mondani azt ‑ és ezt én is könnyen tudnám, hiszen személyesen a mi ingatlanunk sem az ártéren van ‑, hogy persze, épüljön meg akkor a nyúlgát és ne a mobilgát.

(18.10)

Csak amit az államtitkár úr elmondott, azt gondolom, azt is érdemes figyelembe venni. Nevezetesen azt a ténykérdést, hogy nagyon sok család lakik azon az ártéren, amin egyébként nem kellett volna hogy felépüljenek az ingatlanok. Ezt aláírom és egyet is értek vele. Sőt, azzal is egyetértenék, hogy azokat, akik ezért felelősek, vonják felelősségre. Olyan mértékű és mérvű beruházások ezek, és ha szabálytalanul történt, azt tudom mondani, hogy itt még akár az elévülés sem lehet akadály szerintem. Csak tudják, az a probléma ma, hogy nem ezeket a vállalkozókat fogja hátrány érni, akik ezeket megépítették, mert már réges-régen eladták ezeket az ingatlanokat, hanem azokat a családokat, akik adott esetben nem is kaptak megfelelő tájékoztatást ezektől a vállalkozásoktól arról, hogy az ingatlan egyébként ártéren található.

Ma már valóban magánkézben vannak ezek az ingatlanok, de nem nagyvállalkozók kezében, hanem családok kezében, birtokában. Magyarán, ha ezt az árvízvédelmet megvalósítjuk, ezeket a családokat óvjuk meg és nem azokat a vállalkozókat hozzuk kedvezőbb helyzetbe, akik oda építettek, ugyanis azok, még egyszer mondom, már réges-régen túladtak az ingatlanon. Az, hogy ki és miért engedélyezte ezt, egy külön kérdés. Valóban, ez felveti a személyi kérdéseket. Én is azt mondom, hogy indokolt lehet ennek egy kicsit jobban utánanézni és a mélyére ásni a problémának.

A másik, amit szerettem volna mondani, hogy az indoklása ennek a törvényjavaslatnak a 3-as metrót leszámítva a III. kerületi csillaghegyi öblözet árvízi biztonságáról szól, annak megteremtéséről. Ha ez ettől eltér, mi nagyon szívesen támogatunk olyan módosító javaslatot, amely erre szűkíti le. Ugyanis én is azt gondolom, hogy általában az árvízvédelemmel vagy bármi mással kapcsolatban a normál eljárások lefolytatásának van helye. Itt ez egy speciális történet a Római-parton, egész Budapestet tekintve egy speciális történet. Tehát ha a Jobbik vagy bárki, független képviselő benyújt egy olyan módosító javaslatot, amely erre szűkíti le, nagyon szívesen támogatjuk. Nem azt szeretnénk mi sem, hogy állami pénzen bizonyos vállalkozói körök járjanak jól. Egyet szeretnénk, és emiatt támogatjuk ezt a javaslatot: hogy a csillaghegyi, római-parti lakosok végre több évtized után biztonságba kerüljenek. Semmi más célunk nincs.

Ugyanúgy, ahogy Szilágyi képviselő úr elmondta a metróval kapcsolatban, ott is azért támogatjuk, mi is és önök is a könnyítéseket, hogy az életveszélyes állapotokat mielőbb meg lehessen szüntetni. Ugyanez a célunk a Római-part esetében. Szeretnénk megszüntetni azt az életre és testi épségre veszélyes állapotot, mellesleg vagyonbiztonságra veszélyes állapotot, ami a római-parti lakosokat sújtja több évtizede azért, mert nincs megfelelő védmű a parton. Semmi más célunk nekünk sincs. Én ezt remélem, őszintén remélem és e tekintetben abszolút ‑ hogy mondjam ‑ jó szándékkal állok a kormányzati törekvések felé, és bízom a kormány és az előterjesztők őszinteségében, hogy ők is ezt akarják. Ezért tudjuk támogatni.

Ha bármiféle üzleti érdeket látnánk emögött, biztosan nem támogatnánk ezt a javaslatot. Éppen ezért mondom azt, hogy ha van olyan módosító javaslat, amely ezt szűkíti a Római-partra, akkor azt támogatni fogjuk. De egyet kérek szépen képviselőtársaimtól, azoktól a képviselőtársaimtól is, akik nyilvánvalóan teljes jó szándékkal, ugyanúgy, ahogy a római-parti egyesületek közül is jó néhány teljes jó szándékkal próbálja megóvni azt a természetes környezetet, amely a Római-parton még található, hogy gondoljon arra is, lehet, hogy a fák biztonságánál kicsit fontosabb az emberek biztonsága. Azzal, hogy egyébként a lehető legtöbbet megtegyük azért, hogy a lehető legkisebb környezetrombolással sikerüljön a biztonságot megteremteni, egyetértek, még akkor is, ha ez esetleg megdrágítja a beruházást. Azzal is egyetértek, hogy azokat a fákat, amelyeket onnan adott esetben ki kell vágni, pótolni kell. Tehát azt szeretném mondani, hogy egy része a környezeti ártalmaknak a beruházás során nyilván nem visszafordítható, de egy másik része meg igen. Ha ezeket is figyelembe véve valósítják meg a beruházást, és őszintén remélem, hogy ez így fog történni, akkor azon károk okozását, amelyek nem elkerülhetetlenek, meg tudjuk úszni.

Egyébként, ha már itt tartunk, azt gondolom, a Római-part egésze vonatkozásában érdemes volna elgondolkodni azon, ugyanis a fák élettartama is véges, hogy bizonyos elöregedett fákat ki kellene cserélni. Ki kellene cserélni fiatal fákra, pontosan azért, hogy ne egyszerre menjen tönkre majd az egész környezet, amivel majd az utódaink nem tudnak mit kezdeni, pontosan a természeti értékek megóvása érdekében. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
88 266 2015.06.17. 5:23  261-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr vagy nem tudja, miről van szó, vagy nagyon mélyen hallgat róla. Ugyanis ennek az előterjesztésnek… (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az utóbbi.) ‑ ez utóbbi, én is ezt gondolom, semmi köze nincsen a civil szférának és általában az alapítványoknak az életéhez. Itt nincsen másról szó, mint arról, nagyon sokan idézték már Lázár János egyes kijelentéseit, most úgy szokás fogalmazni, hogy Lázár őszödi beszédével kapcsolatban, itt például én idéznék egy másikat, azt hiszem, ez még nem volt itt, a plenáris ülésen a mai napon, hogy „érdekkijáró, posztkádári kultúrában élünk”.

Na hát, úgy tűnik, hogy ez a javaslat is egy hasonló, mint amiről Lázár János beszélt, ugyanis nem szól másról ‑ és erről Németh Szilárd képviselőtársam is hallgatott ‑, mint hogy eddig nem sikerült neki tönkretenni és lenyúlni a Csepeli Munkásotthont, illetve a Munkásotthon Alapítványt, most majd ilyen módon sikerül.

Szeretnék egy idézetet olvasni Nagy József kuratóriumi elnök egyik nyílt leveléből, ezt 2015 márciusában írta, ez az alapítvány honlapján megtalálható, amiről ez az előterjesztés szól. Idézem tehát:

Németh Szilárd volt polgármester regnálása alatt a még meglévő alapítóktól jogi úton alapítói jogokat kívánt szerezni. A bíróság kezdeményezésüket elutasította. Majd Vida Istvánnal közösen aláírt kérvényükben a jelenlegi kuratórium és felügyelőbizottság feloszlatását kérték azért, hogy ők kapjanak jelölési jogot az új tagok tekintetében.

A Fővárosi Bíróság ezt a próbálkozásukat is elutasította. A jelenlegi polgármester látszólag demokratikusabban lépett, 30 millió forintért próbálta megszerezni az alapítványt, hiszen a feltételek a következők voltak: két fő delegálása a háromfős felügyelőbizottságba, két fő pedig az alapítvány kuratóriumába.

Ez a javaslat a polgári törvénykönyv idevonatkozó részével is ellentétes. Akiket pedig szeretnének hozzánk küldeni: Németh Szilárd, volt polgármester, jelenlegi országgyűlési képviselő felügyelőbizottsági tagnak, akitől polgármesteri idején csak gyalázkodást, fenyegetést kaptunk, Dobos Sára, Németh Szilárd közvetlen munkatársa volt, Süle László, az önkormányzat egyik cégének újdonsült igazgatója, Vida István, a Csepeli Hírmondó kiadója, aki évek óta jelenít meg rólunk szóló támadó cikkeket.

Ezért is döntött a kuratórium egyhangúan, hogy „a csepeli polgárok és az alapítvány függetlenségének megőrzése miatt és persze annak jogszabályba ütközése miatt is elfogadhatatlan.”

Ezt írja az alapítvány kuratóriumának az elnöke. Egyébként ez Csepelen köztudott, de erről nyilván majd a Csepelen egyéniben az előterjesztőt egyébként legyőző és megverő képviselőtársam, Szabó Szabolcs fog beszélni, jobban ismeri talán ezt az ügyet nálam, de egy dolgot még szeretnék ezzel kapcsolatban idézni.

Volt a csepeli képviselő-testületnek egy munkásotthonnal kapcsolatos vitája, 2015. január 29-én, a képviselő-testületi ülési jegyzőkönyvből, ahol Borbély Lénárd, a kerület polgármestere a következőt mondta, idézném: „Ha így nem megy, ígéretünk van, hogy más formában fog megoldódni.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Hát, ha valami igaz, valamelyik folyamat igaz arra, amit a Miniszterelnökséget vezető miniszter, Lázár János mondott, hogy „érdekkijáró, posztkádári kultúrában élünk”, na, erre aztán teljes mértékben az.

Valószínűleg Németh Szilárd képviselőtársam, mivel máshogy nem sikerült ezt az intézményt, illetve alapítványt megszereznie, most egy olyan módosító javaslatot nyújtott be, amelyik egyébként általában változtatja meg az alapítványokra vonatkozó szabályokat, de semmi másról nincsen szó, mint megint egy személyre szabott jogalkotásról, megint egy erőből átvitt kormányzati bosszúról.

Ez a helyzet, ez az igazság. Én azt gondolom, hogy erről nem érdemes mást beszélni, és nem érdemes mást mondani, teljesen fölösleges szakmai hátterét keresni ennek a javaslatnak, ugyanis ilyen nincsen. Ennek egyetlen háttere van, hogy végre lehessen hajtani azt a bosszút, amit Németh Szilárd eddig nem tudott megtenni, hogy meg lehessen szerezni ezt az alapítványt, amit a csepeli Fidesz egyébként baloldali fellegvárnak tekint. Hogy ez igaz vagy sem, ilyen szempontból teljesen mindegy. (Szávay István: Igaz egyébként.)

Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy ehhez jó szívvel hozzájárulni nem lehet, sőt azt kell hogy mondjam, hogy az ilyen módszerek a legrosszabb időket idézik, és egy parlamenti képviselőnek és egy parlamenti frakciónak az a feladata, hogy amilyen lehetőségei neki csak vannak, tűzzel-vassal ellenálljon az ilyen javaslatokkal szemben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(20.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 180 2015.06.30. 1:14  165-182

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Egészen röviden csak a jogalkotás oldaláról szeretnék két gondolatot elmondani, amit a Törvényalkotási bizottság ülésén bővebben kifejtettem.

Először is emlékeztetnék arra, hogy az Alkotmánybíróság nem először mondja azt ki és hívja fel a figyelmet, hogy nem szerencsés, sőt sok esetben nem alaptörvényszerű, nem alkotmányos, ha a jogalanyok széles körét érintő módosító javaslatokat képviselői önálló indítvány formájában terjesztik elő, ugyanis ezzel ‑ ahogy a képviselőtársaim is mondták - ki­kerülik a vitát.

(17.10)

Azt azonban kifejezetten felháborítónak tartom, hogy egy nyúlfarknyi szöveghez később egy annak a terjedelmét többszörösen meghaladó módosító javaslatot nyújtanak be, amivel gyakorlatilag kikerülik a parlamenti vitát. Ezzel kapcsolatban két probléma lehet: vagy az elején fogalmuk sem volt, hogyan kívánják átalakítani, ez is rossz, de az még rosszabb, hogyha tudták, csak éppen a parlamenti érdemi vitát szerették volna ezzel elkerülni.

Ez a javaslat tehát nemcsak tartalmi szempontból nem támogatható, hanem olyan jogalkotási problémák vannak vele, ami önmagában nem teszi lehetővé azt, hogy támogassuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 188 2015.06.30. 8:17  183-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretném ismételni azokat az érveket, amelyeket az általános vitában elmondtam, de azokat az érveket továbbra is fenntartjuk. Ha önök úgy gondolják, hogy az önök szavazói ezt várják el önöktől, hát, az önök lelke rajta, majd elszámolnak feléjük vele. Azt viszont szeretném nyomatékosítani és kiemelni a vitának ebben a szakaszában is, hogy a szószólókra vonatkozó rendelkezések módosítását mi is támogattuk, és támogatnánk is, erre adtunk be módosító javaslatokat ‑ én őszintén sajnálom, hogy nem támogatta ezt az Országgyűlés. Ez gyakorlatilag arról szólt, hogy ahogy a szószóló úr fogalmazott, az úgynevezett rövid változat tartalma kerüljön elfogadásra az Országgyűlésben, az a változat, amelyik egyébként nem a parlamenti pártokat hozza anyagi szempontból jobb helyzetbe, nem az egyes képviselőket hozza anyagi szempontból kedvezőbb és jobb helyzetbe, hanem kifejezetten és kizárólagosan a szószólókra vonatkozik, és azokat az egyébként jogos felvetéseket, amelyeket a szószóló úr megfogalmazott, azokat a hiányosságokat pótolja, illetve korrigálja az országgyűlési törvényben.

Én őszintén sajnálom, hogy a Háznak nem volt annyi bölcsessége, hogy jelen pillanatban nem terjeszt elő egyébként a pártok és a képviselők számára egy, a jelenleginél kedvezőbb szabályozási rendszert, hanem megmarad annál, hogy a szószólók kapják meg azokat a juttatásokat, amelyek egyébként, ha úgy tekintjük, akkor erkölcsi szempontból szintén járnak nekik, ha a képviselőknek járnak ugyanezek a juttatások.

Ami a bizottsági vitát érinti ‑ hiszen én azt gondolom, hogy ebben a vitaszakaszban elsősorban erre kell koncentrálni, legalábbis a Házszabály szerint ‑, egy módosító javaslatot nyújtottak be a kormánypárti képviselők, amely valóban a térségi fejlesztési tanácsokban vállalt, illetve betöltött tagságot, elnökséget, alelnökséget zárja ki országgyűlési képviselők esetében.

(17.30)

Nagyon furcsa helyzeteket tud az élet produkálni, így ez is egy ilyen, nevezetesen, hogy a módosító javaslatot mindegyik politikai párt támogatja, mi is támogatjuk egyébként, ennek ellenére egy komolyabb vita alakult ki a bizottsági ülésen is ezzel kapcsolatban, ezzel összefüggésben, és szeretnék ezeknek a lényegi pontjaira jelen pillanatban is a rendelkezésre álló időben rávilágítani.

Az a probléma ugyanis, hogy természetesen támogatjuk azt, hogy ez az összeférhetetlenség megmaradjon ugyanúgy, ahogy most jelenleg a hatályos törvények alapján ez fennáll. Azonban azt is látni kell, hogy megint a Fidesznek sikerült kijátszania a jogszabályi környezetet és a jogszabály adta kereteket, ugyanis Lázár János nem sokkal azelőtt, hogy ezt a döntést egyébként a bizottság meghozta, ugyanígy a térségi fejlesztési tanácsok koordinálására kinevezett miniszteri biztosokat, és ezek a miniszteri biztosok érdekes módon egy kivétellel csak országgyűlési képviselők lettek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt hívják úgy, hogy a hatályos jogszabályokat a kormány meg nem engedhető módon kijátssza. Kijátssza azért, mert egyrészt Lázár János azt mondta akkor, hogy ez nem jelent majd pluszpénzt az érintett képviselők számára, majd egy vagy két héttel később módosította ezt a rendeletet, és mégis helyettes államtitkári fizetést állapított meg a kinevezett képviselők számára.

Lehet, hogy tud az élet olyan furcsaságot produkálni, hogy ez bizonyos képviselők esetén valódi jövedelemnövekedést nem fog eredményezni, mert mondjuk, aki az Országgyűlés jegyzője, hiszen van ilyen kinevezett is ‑ ez is érdekes, hogy hogy tud az Országgyűlésnek egyébként tisztségviselője lenni, és közben miniszteri biztosi feladatokat ellátni ‑, mindenesetre ez a képviselő lehet, hogy 10-20 ezer forinttal kevesebbet fog keresni. De a többsége a képviselőknek, aki mondjuk, nem tölt be parlamenti tisztséget és nem tölt be, mondjuk, egy bizottságban elnöki vagy alelnöki funkciót, ott bizony valóságosan is több mint 200 ezer forinttal megemeli a fizetését ennek a képviselőnek. Tehát az, hogy tudnak ellenpéldát mondani, nem azt jelenti, hogy egyébként a rendszer önmagában nem egy magasabb fizetést biztosít a képviselőknek.

Ugyanakkor én azt gondolom, hogy mivel nem most jöttünk le a falvédőről, ezért pontosan tudjuk azt, hogy elsősorban valószínűleg ezeknek a képviselőknek nem az az elsődlegesen fontos szempont, hogy még keresnek-e pár forinttal többet vagy nem, hanem az, hogy egyébként a politikai befolyást illetően ők lesznek a meghatározó figurái ezeknek a térségi fejlesztési tanácsoknak. Ők lesznek azok, akik a miniszter utasításait odaviszik, akik a miniszterhez közvetlenül be vannak kötve, és gyakorlatilag praktikusan biztos, hogy úgy fog kinézni a történet, hogy ők adják majd meg az ukázt a fejlesztési tanács elnökének, hogy mit és hogyan kell dönteni. Ismerjük ezt a gyakorlatot, a Fidesznek ezt a gyakorlatát, pontosan tudjuk, hogy ez így fog történni, és pontosan tudjuk azt, hogy ennek a lényege ez, és nem az, hogy egyébként a képviselő többet keres-e vagy sem. Bár meg kell hogy jegyezzem, hogy a mai viszonyok mellett megint egy olyan munkakört teremteni, ahol országgyűlési képviselők ismét valami pluszjuttatáshoz juthatnak, természetesen csak a kormánypárti, a fideszes képviselők, nem helyes.

Magyarán szólva, támogatjuk ezt a javaslatot, de hozzáteszem azt is, hogy egyébként ezt önök már réges-régen kijátszották, és csak azért hajlandóak beemelni az országgyűlési törvénybe, illetve kihagyni a módosítási javaslatukból, mert egyébként jött egy zseniális ötlet, hogy ezt másként is meg tudják oldani, és célt tudnak érni anélkül, hogy ebből nagyobb társadalmi botrány keletkezne. Ettől függetlenül ez a terv és ez a módszer pontosan ugyanaz, mintha benne hagyták volna a törvényben, és lehetővé tették volna, összeférhetővé tették volna a két pozíciót.

Végül azt szeretném megemlíteni, hogy örülök, hogy itt van Novák Előd képviselőtársam, a múltkori vitában nem volt itt, elég sokat idéztem tőle, ugyanis az ő véleménye a módosítás vonatkozásában gyökeresen ellentétes volt még néhány hónappal ezelőtt, mint amit a pártja most képvisel. Ezeket a szó szerinti idézeteket nyilván nem kell visszaidéznem ismételten, Novák Előd nyilvánvalóan ismeri a saját szavait, úgyhogy reklámot nem kívánok ennél többet csinálni, csak amennyit nagyon muszáj neki. (Dr. Staudt Gábor közbeszól.) De egy biztos, hogy jó lenne, hogyha például Novák képviselő úr is elmondaná azt, hogy hogyan tudja a korábbi szavait összeegyeztetni a régiekkel, és hogyan tudja majd a támogatását adni ehhez a javaslathoz, ami előttünk fekszik.

Egyébként szeretném azt is megemlíteni, mielőtt bárki így próbálna kibújni a jobbikos képviselőcsoportból az ellentmondás magyarázatakor a csapdából, hogy Novák képviselő úr nemcsak erre a módosító javaslatra mondta azt, hogy nem jó, hanem még sok minden másra is, amit egyébként ez a javaslat lehetővé tesz. Tehát az ő kritikája nem maradt meg ennél a módosító javaslatnál. Úgyhogy kíváncsian várom Novák képviselő úr véleményét e törvényjavaslat vonatkozásában.

Mi az elmondott okokból nem fogjuk tudni támogatni. A módosító javaslatokat megszavazzuk, mert egy rosszat kevésbé rosszá tesz, de még egyszer mondom, aljas húzásnak tartom azt, hogy kijátszotta a kormányoldal ezt a kártyát. Köszönöm szépen. (Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 192 2015.06.30. 0:51  183-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm, elnök úr, egészen röviden. Úgy látszik, Novák képviselőtársam mégse emlékszik a saját felszólalására, amit korábban tett, ugyanis nemcsak ezt kifogásolta, hanem ‑ sorolom önnek ‑ kifogásolta ön a nagyobb lakást is, a frakciókeret átcsoportosíthatóságát, azt, hogy át lehet ezt vinni a következő ciklusra; ez mind benne maradt a törvényben, képviselő úr! Olvassa el a korábbi fölszólalását, komoly kritikát fogalmazott meg ezekkel kapcsolatban. Érdekes, hogy most meg meg kívánja szavazni.

A másik: tisztelt képviselő úr, olvassa el az Igazságügyi bizottság jegyzőkönyvét. Azt, hogy ingyen lehessen parkolni a képviselőknek, nem vagyok benne biztos, hogy Apáti képviselő úr vagy Szávay képviselő úr a Jobbik színében javasolta ezt, de valamelyik a kettőjük közül, úgyhogy ez egy jobbikos javaslat volt. Örülök, hogy kikerült a javaslatból. Köszönöm. (Demeter Márta tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 212 2015.06.30. 3:55  207-244

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem véletlenül jegyezte meg államtitkár úr felszólalása végén azt, hogy tárgyilagos hozzászólásokat szeretne. Nyilvánvalóan a bizottsági vitára utalt, és a bizottsági vita tapasztalatai alapján mondta ezt el, ugyanis az országgyűlési képviselők, akik az ellenzéki pártok soraiból megszólaltak a bizottsági vitában, mind körülbelül azt a nézetüket hangoztatták, hogy ez nem más, mint az állami korrupció eltussolására tett kísérlet, az állami korrupció eltussolására szolgáló újabb eszközt kívánnak elfogadtatni a parlamenttel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az ön megjegyzésére reagálva és visszautalva a bizottsági ülésre azt tudom mondani, hogy amikor ilyen kérést fogalmaznak meg, akkor valószínűleg önök is érzik, hogy alapvetően nem a leírt részletszabályok azok, amik a legjobban zavarják az embert egy ilyen előterjesztésnél, hanem az, hogy egyrészt ‑ és ez a bizottsági ülésen szintén elhangzott ‑ megint jó esély van arra, hogy személyre szabott jogalkotást szeretnének önök megvalósítani, legalábbis az előterjesztés egyes rendelkezéseivel kapcsolatban, másrészt pedig hogy e törvény benyújtásának a motivációja pontosan az, amit az előbb idéztem, és amit minden politikai párt az ellenzék soraiból, aki felszólalt, megfogalmazott.

Ugyanis felmerült a vitában, hogy ha már úgyis lekésték az időpontot, tehát alkotmányos mulasztásban vannak, akkor miért nem jóval előbb terjesztették elő ezt a javaslatot, vagy ha már úgyis késedelembe estek, miért nem a következő parlamenti ülésszakon terjesztik elő, miért kell ezt két nap alatt kivételes eljárásban elfogadtatni. Hacsak azért nem, mondták az ellenzéki képviselők nagyjából szintén egyöntetűen, mert a Századvég Intézet most kapott egy olyan jogerős bírósági ítéletet, amely szerint ki kell adnia azokat az iratokat, amelyek elkészítéséért ők súlyos állami milliókat, tíz-száz millió forintokat kaptak. Valószínűleg majd ebbe akarnak belekapaszkodni, de meg fogjuk látni, mit hoz az élet, hogy nem kívánják mégsem kiadni ezeket az iratokat. Ez egy jogértelmezési vita lesz, hogy a jogerős ítéletet akkor is végre kell-e hajtani, ha az Országgyűlés egy ilyen módosító javaslatot elfogad. Mindazonáltal ez a motiváció az ellenzék soraiban meglehetősen nagy visszatetszést keltett.

Ugyancsak a NAIH elnöke fogalmazott meg három pontban problémákat. Az ellenzéki pártok szintén pontosan ebben a három pontban látták a problémákat, még ha az érvrendszer bizonyos vonatkozásban el is tért a NAIH elnökének a véleményétől.

Végül szeretném kiemelni, hogy a kormánypárti képviselők körülbelül úgy kezelték ezt az előterjesztést, mintha egy könyvtári kölcsönzésről lenne szó, és a kikölcsönzött könyvről szeretne valaki másolatot kapni. Magyarán szólva, azzal próbáltak érvelni, hogy ha valaki szolgáltatást vesz igénybe, akkor fizesse meg a munka ellenértékét. Azt viszont nem vették figyelembe a bizottsági vita során, hogy itt nem egyfajta szolgáltatásról van szó, hanem egy alapjog érvényesítéséről és egy alapjog érvényesíthetőségéről, ezért az ellenzék álláspontja szerint nem alaptörvényszerű ez a javaslat, más szóval: alkotmányellenes.

A további véleményeket Staudt képviselőtársam fogja ismertetni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 218 2015.06.30. 14:55  207-244

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Elnök Úr! Kezdem egy olyan mondattal, hogy az én meglátásom szerint ez a törvényjavaslat nem más, mint a közérdekű adatokkal való mutyizás törvénye. Innentől kezdve azonban, tisztelt képviselőtársaim, ahogy államtitkár úr kérte, tárgyszerű leszek. Tárgyszerű leszek, de ebből is nyilvánvalóvá válik majd, hogy tarthatatlan és a meglátásom szerint alaptörvény-ellenes a most előttünk fekvő törvényjavaslat.

Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény ugyanis alapvető jogokat korlátoz. Ilyennek tekintjük a tervezet 23. §-át, amely megengedné az adatkezelőknek, hogy szerzői jogvédelem alá eső közérdekű adatok, például tanulmányok ‑ lásd Századvég ‑ megtekintésének a lehetővé tételével, vagyis a tényleges hozzáférés biztosítása nélkül teljesítsék az adatkéréseket. A törvényjavaslat jelentősen szélesíti az adatkezelők arra vonatkozó lehetőségét is, hogy visszatartsák a szerintük közhatalmi döntések meghozatalára irányuló úgynevezett döntés-előkészítő adatokat.

A javaslat 17. §-ának (4) bekezdése ugyanis megengedi a jövőbeni döntés megalapozását szolgáló adatok kiadásának megtagadását, amit azért tekintünk jelentős visszalépésnek, mert az adatkezelő közhatalmi szervek bármikor hivatkozhatnak arra, hogy valamely adat visszatartása a jövőben meghozandó döntéshez szükséges. Az információszabadság-törvény módosításának alapvető feladata lett volna az, hogy az Alkotmánybíróság 4/2015. számú határozatának megfelelően megteremtse az állami titkosítás, vagyis a közérdekű adatok minősítése elleni hatékony jogorvoslatot. A polgárok azonban továbbra sem kérhetik közvetlenül a bíróságtól a titkosított adatok felülvizsgálatát.

A leginkább aggasztó korlátozást azonban a törvényjavaslat 5. §-ának (4), (8) és (9) bekezdései valósítják meg. Erre utalt egyébként Tuzson képviselőtársam és beszélt viszonylag hosszan erről. Ezek a rendelkezések lehetővé tennék, hogy a közérdekű adatokat kezelő szervek az adatot igénylőkkel fizettessék meg az adatigénylés teljesítésével összefüggő munkaerő-ráfordítás költségét. Erre akkor nyitnának lehetőséget, ha az adatigénylés teljesítése a közérdekű adatot kezelő szerv alaptevékenységének ellátásához szükséges munkaerőforrás aránytalan mértékű igénybevételével jár. A polgárok nincsenek, nem is lehetnek tisztában a közérdekű adatokat kezelő szervek dolgozóinak a fizetésével, így a szervek munkaerő-ráfordítási költségeit sem ismerhetik. A törvényjavaslat adós marad e fogalmak meghatározásával, ahogy egyetlen más jogszabályi rendelkezés sem tartalmazza a szükséges definíciókat.

A tervezett rendelkezések arra hatalmazzák fel az adatkezelőket, hogy előre nem megismerhető, ennek megfelelően az adatigénylés pillanatában nem is kalkulálható mértékű költségek viselésére kötelezzék az adatigénylő polgárokat. A törvényjavaslat teljes egészében az adatkezelő szervre bízná a munkaerő-ráfordítás mértékének meghatározását, továbbá annak eldöntésében is szabad kezet adna az adatkezelőnek, hogy mi minősül az adatkezelő szerv munkaerőforrása aránytalan igénybevételének. Emiatt az adatkezelők bármilyen magas összegű költségtérítésre kötelezhetnék az adatigénylőket, akiknek semmilyen eszközük nem lenne annak ellenőrzésére, hogy az adatkérésük teljesítése valóban aránytalan terhet jelentett-e az adatkezelőknek, és ténylegesen az adatkezelők által megjelölt összegű költségeket idézett-e elő. Számos, a dolgozóinak kimagasló fizetést nyújtó állami intézmény és vállalat is megtalálható a közérdekű adatot kezelő szervek között. A törvénymódosítás hatására ezek az adatkezelők önkényesen eljárva akár sok millió forintos költségtérítést is felszámolhatnának a hozzájuk forduló adatkérőknek.

Magyarország Alaptörvénye VI. cikkének (2) bekezdése ‑ és itt szintén Tuzson képviselő úr felszólalására utalok ‑ alapvető jogként határozza meg a közérdekű adatok megismerését és terjesztését. Az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdése értelmében alapvető jog ‑ megint idézem - „más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében, a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, az alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható”. Hol ez az alapvető jog, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, aminek az érdekében önök korlátozzák ezt? Ugyanis a közérdekű adatokat kezelő szervek munkaerőforrásának a védelme egyáltalán nem alapvető jog, és nem is olyan alkotmányos érték, amire tekintettel a közérdekű adatok megismerhetőségének a korlátozása megengedhető lenne.

A tervezett rendelkezések bizonytalan tartalmú jogfogalmakat iktatnának az információszabadság-törvénybe, amelynek emiatt önkényes jogértelmezését tennék lehetővé. Emiatt a közérdekű adatokhoz történő hozzáférés alapvető jogának tervezett korlátozása az arányosság követelményét sem állja ki. Megjegyzem azt is, ha már a praktikumnál tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy 25 évig minden kormány tudta kezelni ezt a problémát, 25 éven keresztül minden kormány eleget tudott tenni a közérdekűadat-kezelésnek, még azoknak is, amelyek adott esetben valóban ostoba kérdéseket vagy fölösleges kérdéseket fogalmaztak meg. Azt gondolom, hogy ha ilyen nagy probléma ez, akkor ez egyet jelez, hogy annyi a korrupciógyanús ügyük önöknek, hogy egyszerűen nem győzik a közérdekűadat-igényléseket teljesíteni. De talán ez még nem egy olyan jellegű alkotmányos probléma vagy egy olyan alkotmányos érték, aminek az érdekében megengedhető volna az alapjog korlátozása, és főleg nem olyan, ami egyébként ezt alkotmányossá tenné.

A tervezett rendelkezések egyébként arra adnának lehetőséget az adatkezelőnek, hogy határozatlan tartalmú korlátozó rendelkezések önkényes alkalmazásával leküzdhetetlen akadályt gördítsenek közérdekű adatok megismerésének az útjába.

(18.50)

Emiatt a tervezett rendelkezések törvényerőre emelésével az állam nem szolgálja polgárait, hanem visszaél hatalmával. Úgy gondoljuk, hogy a kormány akkor cselekedne helyesen, ha az átláthatóság visszaszorítása helyett növelné az úgynevezett proaktív információszabadságot, azaz kérés nélkül elektronikusan közzétenne a működéséről tájékoztató adatokat. Számos esetben rámutattunk olyan külföldi példákra, amikor ezt különösebb anyagi terhek nélkül, egyszerűen sikerült megvalósítani. Ez a megoldás nemcsak az állam átláthatóságát javítaná, de jelentősen csökkentené az adatigénylések számát is.

Az előzményekről engedjenek meg még pár mondatot, bár itt az ülésen többször hangzott már el utalás ezekre. A törvényjavaslat a kormány 2015. évi őszi ülésszakának 3. pontjában szerepel júniusi benyújtással és októberi elfogadással. Már önmagában érdekes, hogy június 15-éig, az Országgyűlésnek megküldött törvényalkotási program benyújtása idején az előterjesztő igazságügyi tárca még nem értékelte kivételes eljárásban elfogadandó törvényjavaslatként ezt a terméket. A sietségre pedig lett volna ok, méghozzá elég, az Alkotmánybíróság is – több­ször idéztük ezt a határozatot ‑ már a 4/2015. számú határozatában leszögezte: a közérdekű adatok megismeréséhez és terjesztéséhez való jog alaptalan és így szükségtelen korlátozásának elkerülése, egy adat nyilvánosságának minősítéssel való korlátozása esetén az adatminősítés felett olyan közvetlenül kezdeményezhető, érdemi kontrollt kell biztosítani, amely alkalmas arra, hogy annak során ne csupán a minősítés formai és eljárási követelményeinek megtartását ellenőrizzék, hanem a minősítés tartalmi indokoltságát, megalapozottságát, a nyilvánosságkorlátozás szükségességét és arányosságát is érdemben felülvizsgálják. És ahogy többször történt utalás erre is, ennek a kötelezettségnek 2015. május 31-éig kellett volna eleget tenni.

Több mint meglepő, tisztelt államtitkár úr, hogy Trócsányi László igazságügy-miniszter, volt alkotmánybíró nem iparkodott eleget tenni ennek a kötelezettségnek azzal, hogy az alkotmánybírósági határozatnak megfelelő előterjesztéssel áll a kormány és a parlament elé.

Ami viszont a tartalmi kritikát illeti, visszatérve a határozatra, az, hogy a törvényjavaslat az Alkotmánybíróság határozatának nem tesz eleget. Ha a közérdekű adat megismerése iránti igény teljesítését az adatkezelő azért tagadja meg, mert az igénylő által kért adat minősített adat, akkor a hatályos szabályok alapján az adatigénylést jogszerűen tagadják meg. Az Alkotmánybíróság határozatából az következik, hogy érdemben meg kell vizsgálni, hogy jogszerűen minősítették-e titoknak az adatot, és van-e ok a nyilvánosság korlátozására.

A törvényjavaslat létrehoz egy eljárást a minősített adat felülvizsgálatára. Ha az adatot igénylő az adatigénylése megtagadása miatt bírósághoz fordul, a bíróság fogja kezdeményezni az Adatvédelmi és Információszabadság Hatóságnál a titokfelügyeleti eljárást. Ez praktikusan a Szijjártó Péter törvénytelen eljárására szabott új rendszer lesz. Szijjártó Péter úgy tagadta meg a minisztériuma köztisztviselőire vonatkozó közérdekű adatok kiadását, hogy az adatigénylés benyújtását követően a kért adatokat minősítette, a bíróság pedig nem tehetett mást, mint elutasította az adatigénylést. Ez is a hatalommal való visszaélésnek az egyik formája, ugye?

A most benyújtott törvényjavaslat ugyan lehetővé teszi a titok felülvizsgálatát, de annak ellenére, hogy a felülvizsgálatra az adatigényléssel összefüggésben kerül sor, az adatigénylőnek az eljárásban semmiféle szerepet nem szán. Az adatigénylő nem ügyfél, vagyis egyetlen ügyféli joggal sem élhet. Nyilvánvaló, hogy az adatigénylő számára nem a minősített adat megismerését, hanem eljárási jogainak gyakorlását, például a nyilatkozattételhez való jogot, a jogorvoslathoz való jogot biztosítani kellett volna. Én örültem volna, hogyha a NAIH elnöke ennek a dolognak egy picit nagyobb hangot ad a Törvényalkotási bizottság ülésén ‑ esetleg majd később.

Igen furcsa a törvényjavaslat 17. §-ának az egyik szövegcserés módosítása, ez így szól: az infotörvény 27. § (6) bekezdésében a „ha az adat” szövegrész helyébe „ha az adat további jövőbeli döntés megalapozását is szolgálja, vagy az adat” szöveg lép. Az indokolás megpróbálja megmagyarázni a megmagyarázhatatlant, arra hivatkozik, hogy abban az esetben, ha a közfeladatot ellátó szerv feladat- és hatáskörébe tartozó döntés meghozatalára irányuló eljárás során készített vagy rögzített, a döntés megalapozását szolgáló adat olyan adatösszesség része, amelynek egyes elemei tekintetében döntés született, de más elemei még további döntés tárgyai lesznek, csak ez utóbbi adatok nem lesznek tíz évig nyilvánosak.

Mondjuk, világítsuk ezt meg egy életszerű példával, tisztelt képviselőtársaim! A kormány úgy dönt egy előterjesztés alapján, mondjuk, hogy aktuálisak legyünk, hogy az úszó-világbajnokságra ilyen és ilyen feltételek mellett ideiglenes lelátók épülnek 2017-ben, a döntés megszületett, tehát az adat megismerése már nem lenne korlátozott. Azonban arról is szól az előterjesztés, hogy ezeket az ideiglenes lelátókat majd felhasználják mondjuk, nyolc év múlva, szintén vízisport-fesztiválon, így az összes adat döntés-előkészítő adat lesz, és így tíz évig nem nyilvános. Így már, azt gondolom, lényegesen világosabb, hogy miről van szó. Csak gratulálni lehet ehhez a kreativitáshoz, tisztelt képviselőtársaim, persze ezt negatív és pejoratív értelemben gondolom és mondom.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mindezek alapján ezt a javaslatot nemhogy támogatni nem lehet, de a leghatározottabban fel kell szólalni az ellen, hogy az Országgyűlés ezt a javaslatot elfogadja. Csak ismételni tudom azt, amivel a bevezetőt kezdtem, hogy ez nem más, mint a közérdekű adatokkal való mutyizásnak a törvénye, amelyik megpróbál egy olyan szabályrendszert kialakítani, hogy lehetőség szerint az állami visszaélések vonatkozásában minél nehezebb legyen a közérdekű adatokat megszerezni, kikérni magánszemélyek részére vagy akár egy társadalmi szervezet részére. A törvényjavaslatban egyetlen olyan rendelkezés sincsen, amely a közérdekű adatok megismerését és terjesztését könnyebbé tenné vagy garanciákkal megerősítené, csak olyan javaslat szerepel benne, ami nehezebbé teszi, megnehezíti vagy egyenesen ellehetetleníti a közérdekű adatoknak a megismerését.

Még egyszer szeretném hangsúlyozni: a javaslat elfogadhatatlan, alaptörvény-ellenes, és ezért a Magyar Szocialista Párt frakciója biztosan nem fogja támogatni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
92 232 2015.06.30. 8:26  207-244

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én is reagálni szeretnék arra, amit államtitkár úr elmondott, és ahogy Staudt képviselő úr, én is azzal kezdem, hogy abszolút értékelem azt, hogy a vitában szólal föl, és így érdemi vitára nyílik lehetőség; valóban jó lenne, ha államtitkár társai példát vennének erről a magatartásról.

Staudt képviselő úr elmondta már egy részét annak, amit én is szerettem volna, de valóban meg tudom erősíteni, hogy az Alaptörvény 6. cikk (2) bekezdése ‑ amire én is hivatkoztam a felszólalásomban ‑, illetve az 1. cikk (3) bekezdése valóban arról szól, hogy más alapvető jog érvényesülése vagy valamely alkotmányos érték védelme érdekében a feltétlenül szükséges mértékben, az elérni kívánt céllal arányosan, alapvető jog lényeges tartalmának tiszteletben tartásával korlátozható csak alapjog.

(19.50)

Pontosan ezt jelöltük meg. S ha megengedi államtitkár úr, azt is megmondom, hogy én elsősorban a törvényjavaslat 5. § (4), (8) és (9) bekezdései vonatkozásában látom ezt megsértve, hogy egész konkrét legyek. S azt is elmondtam az első felszólalásomban, hogy önök nem tudnak ezzel az alapjoggal szembeállítani másik alapjogot. Önök azt mondják érvként, hogy a munkaerőforrás védelme érdekében szükséges ez. Csak, államtitkár úr, tegye meg, hogy megjelöli azt az alapjogot, ahol nevesítve van a munkaerőforrás védelme! Pontosan az a mi kifogásunk, hogy ennek érdekében nem korlátozható ez az alapjog, hiszen az nem egy alapvető jog, amiről önök beszélnek, és nem is olyan alkotmányos érték, amire tekintettel egy másik alapjog korlátozható lenne.

Azaz az Alaptörvény rendelkezései alapján egészen egyértelműen meghatározható, hogy melyik paragrafus sérti az Alaptörvény mely szakaszát, és miért alkotmányellenes ez az előterjesztés. Nem lehet a praktikumot szembeállítani alapvető jogokkal, mert önök most ezt teszik. Azt mondják, hogy sok a munka, ezért praktikus lenne egy ilyen szabály alkalmazása. De ez nem jogi érv! S ha ön, államtitkár úr, konkrétumot akar, akkor azt gondolom, hogy ezt most mind a ketten, Staudt képviselő úr is és én is egész konkrétan meghatároztuk.

Van még egy alapvető problémám ezzel a javaslattal, és itt utalnék arra, amiről államtitkár úr beszélt. Én elhiszem, és az embernek, főleg jogászként, nyilván van fantáziája ahhoz, hogy kitaláljon valamit, és ahhoz megfelelő, egyébként elfogadható indokokat keressen. Ez megint csak egy újdonság itt a magyar parlamentben, mert az eddigi közjogi módosítások túlnyomó többségénél még arra se vette a fáradságot az előterjesztő vagy a kormány, hogy jogalkotói szempontból elfogadható érveket keressen egy rendelkezés mellé, hanem körülbelül annyi volt az érvelés, hogy mert csak, mert én így akarom. Itt legalább államtitkár úr próbál bizonyos érveket mellétenni.

De ha megnézzük az egész javaslatot, és ha egy mondatot kell kiemelni, akkor az a lényeg, tisztelt államtitkár úr, hogy a törvényjavaslatban egyetlen olyan rendelkezés sincs, amely a közérdekű adatok megismerését és terjesztését könnyebbé tenné vagy garanciákkal megerősítené. Ezzel szemben viszont sok olyan része van ennek a javaslatnak, amelyik megnehezíti a közérdekű adatokhoz való hozzájutást. Ezeket a lehetőségeket vonják meg az igénylőktől. Koncepcionálisan ez a legnagyobb problémája ennek a javaslatnak. Olyan irányba tolja el a szabályozást, ami az állam számára kedvező, az adatigénylő számára pedig kedvezőtlen ‑ így is fogalmazhatok -; amellett, hogy ez tényszerűen alkotmányellenes vagy alaptörvény-ellenes, koncepcionálisan ez a legnagyobb gond ezzel.

Azt is szeretném kiemelni, hogy valóban érdekes a szerzői jogokkal való összevetés. Először is az sem alkotmányos alapjog, hanem egy enyhébb jog. Maximum a tulajdonhoz való jogot lehet idevonni. Abban egyetértek Staudt képviselőtársammal, hogy amikor a szerző megír valamit és azt áruba bocsátja ‑ akár az államnak, akár egy könyvkiadónak adja el ezt a szellemi terméket ‑, akkor ezzel már egy bizonyos pontig kikerül az ő rendelkezése alól. Természetesen azok a szerzői jogok, amelyek arról szólnak, hogy a plágium továbbra sem megengedhető, magyarán szólva, hogy az ő szellemi terméke mellé minden esetben feltüntetésre kerüljön, hogy az az ő szellemi terméke, ez minden esetben megilleti a szerzőt. De ha az államnak ezt értékesíti, akkor én azt gondolom, ezzel természetesen azt is vállalja, hogy ez a szellemi termék innentől kezdve ilyen szempontból kikerül az ő rendelkezési köréből. Szerintem ez nem egy olyan tulajdon, mint bármi más, ez egy egészen speciális, ezért természetesen egészen speciális szabályok is vonatkoznak a szerzői jogra. Ha meg olyan adatokat tartalmaz egy ilyen, mondjuk, katonai titkokat, akkor természetesen megvan a lehetőség arra, hogy ezt minősített adattá nyilvánítsa a titokgazda. Megjegyzem, hogy például Svédországban minden olyan adat, ami az államhoz bekerül ‑ legyen az magánlevél, legyen az tanulmány, legyen az bármi ‑, az automatikusan nyilvános, és mindenki számára elérhető.

Legvégül, tisztelt államtitkár úr, az az érdekessége ennek a javaslatnak és az ehhez kapcsolódó élethelyzetnek ‑ én is utaltam rá a vezérszónoki felszólalásomban, és úgy tűnik, e tekintetben egyet gondolunk Staudt képviselőtársammal ‑, hogy van olyan megoldás, amely ezt a problémát tudná kezelni, méghozzá alkotmányosan tudná kezelni. Ezért emeltem ki azt, hogy az átláthatóság visszaszorítása helyett növelné az úgynevezett proaktív információszabadságot az, ha kérés nélkül, elektronikusan közzétenné a működéséről szóló tájékoztató adatokat egy kormányzati szerv. Ha egy olyan jogszabályt terjesztenének elő, amely ezen adatok vonatkozásában legalább a jövőben eleve nyilvánossá tenné az illető adatot, mondjuk, azt az adatot, hogy mennyi pénzt költenek el, nem tudom, például gép­kocsivásárlásra vagy -fenntartásra az egyes minisztériumok, akkor ezt nem kellene kikérni közérdekűadat-igénylés formájában, hanem egész egyszerűen letölthető lenne az internetről. Azt gondolom, hogy inkább ebbe az irányba kellene elmozdulni ahelyett, hogy azért, mert valami gyakorlati problémát okoz, korlátozzák az adatigénylő jogosultságait.

S ebben a felszólalásomban még szót sem ejtettem arról, hogy a mi meglátásunk szerint ennél lényegesen elítélendőbb hátsó szándékok vezérlik a jogalkotót, amikor ezt a törvényjavaslatot beterjeszti. Most a jó szándékot feltételezve mondtam el ebben a felszólalásban a gondolataimat. Azt gondolom, mivel alkotmányos lehetőség ebbe az irányba nem adott, a másik irányba viszont adott, és ez a gyakorlati problémákra is megoldást kínál, az lenne a szerencsés, ha a kormány is megfontolná ezt, visszavonná ezt a javaslatot, és elindulnánk abba a másik irányba, amit szerintem mindannyian tudnánk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
93 24 2015.07.03. 2:07  21-32

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A kisebbségi álláspont volt tulajdonképpen szinte az egyetlen, ami elhangzott a Törvényalkotási bizottság ülésén.

Gyakorlatilag fölelevenítésre került az, hogy mi volt a törvény benyújtásának a motivációja, és ezt minden ellenzéki párt elfogadhatatlannak tartotta. Kiemelték azt a felszólaló képviselők, hogy nem helyes dolog az, ha a törvényhozó személyre szabott jogalkotást folytat, és azért, mert a csepeli fideszes önkormányzatnak nem sikerült megszereznie a Munkásotthon Alapítványt semmilyen furfang útján, most egy olyan törvénymódosító javaslatot nyújtottak be, amely alapján ez lehetővé válik.

Nehezményezte az ellenzék azt, hogy mindezt még megfejelik egy módosító javaslattal, amelyik még könnyebbé teszi ennek az alapítványnak az önkormányzat általi megszerzését, még egyértelműbbé teszi a helyzetet, még kevesebb lehetőséget hagy arra nyitva, hogy esetleg a folyamat másként történjen. Magyarán szólva, egy tökéletesen biztos megoldást kíván teremteni Németh Szilárdnak, aki az előterjesztője ennek a jogszabálynak, illetve a fideszes polgármesternek, hogy végre megkaparintsa és hozzájusson ehhez az alapítványhoz és természetesen az alapítvány által birtokolt ingatlanhoz.

Ez az, amit az ellenzéki képviselők elfogadhatatlannak tartottak, és ezért nem támogatták sem a javaslatot, sem pedig a módosító javaslatot. Köszönöm szépen, elnök úr. (Soltész Miklós: Köszönjük szépen. Taps!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 54 2015.07.06. 14:12  21-66

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal kezdeni, hogy az én meglátásom szerint a migráció egy valós probléma az Európai Unióban, és így valós probléma Magyarországon is. Aki másként gondolja, az az én meglátásom szerint téved. Ugyanakkor az a törekvés, amelyik szembeállítja egymással a bevándorláspárti és Magyarország-párti embereket, az, azt gondolom, hogy nem mást tesz, mint szándékosan uszítja a társadalmat.

Ugyanis arról van szó, hogy erre a kérdésre, erre a problémára más-más politikai erőknek vagy más-más szakmai szervezeteknek másféle megoldási javaslatuk van, és valóban, sok esetben másként állnak hozzá ehhez a kérdéshez, más, adott esetben erkölcsi alapon közelítenek hozzá.

Szeretnék három dolgot elöljáróban megjegyezni. Az egyik az, hogy senki az én tudomásom szerint nem kívánja kitárni a kapukat, azaz nem kíván válogatás nélkül mindenkit Magyarország területére beengedni, és hagyni azt, hogy itt letelepedjen.

(Az elnöki széket dr. Latorcai János,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

A másik, hogy a gazdasági bevándorló fogalma mint olyan, nem létezik. Ez egy Fidesz által kreált műfogalom, amit a hangulatkeltő, uszító kommunikációjuk érdekében találtak ki. Ezt a célt szolgálja és semmi mást, ilyen szakszó nem létezik.

A harmadik, hogy a migráció egy, a világban zajló természetes folyamat, amely a világ kevésbé szerencsés országaiból a legfejlettebbek felé irányul, és az utóbbiaknak, az utóbbi országoknak a feladata az, hogy ezt a folyamatot normális mederben tartsák. Még egyszer mondom: egy a kérdés, és ezen vitatkozunk, hogy ezt hogy kell csinálni, mi erre a jó módszer és a megfelelő metódus.

Emlékeztetnék arra is, mielőtt még mást kívánnak nekünk tulajdonítani a tisztelt kormánypárti és a kormánypárthoz igen közel álló jobbikos ellenzéki képviselőtársaink, hogy nem azt mondtuk, hogy ez nem probléma. Azt mondtuk, hogy ma Magyarországon jelen pillanatban létezik egy ennél nagyobb probléma vagy legalább ilyen súlyú probléma ebben a témakörben, ez pedig az, hogy ma több százezer ember vándorol ki Magyarországról az Európai Unió egyes tagállamaiba és az Egyesült Államokba, méghozzá a jobb megélhetés reményében, és ez a probléma Magyarország számára legalább olyan súlyos, ha nem súlyosabb jelen pillanatban, mint a migráció kérdése, mint a felénk irányuló migráció kérdése.

Azt is szeretném egyértelműsíteni, és sajnos megint ezzel állunk szemben, hogy a Fidesznek egy bevett módszere van: talál egy bűnbakot, egy társadalmi csoportot, akit ellenségnek titulál. Ilyenek voltak korábban ‑ hogy emlékeztessem önöket ‑ a korán nyugdíjba vonuló rendvédelmisek, vagy a külföldi karvalytőke, a multinacionális vállalatok, vagy éppen a fogyatékkal élők, most pedig a migránsok ilyenek. Remélem, hogy a zsidók nem kerülnek majd sorra; ugyanis a bűnbakkeresés, tisztelt képviselőtársaim (Kontrát Károly: Tiltakozunk!), az a jóféle diktatúráknak a bevett módszere, és egyébként sajnos működő módszere.

Ezek ellen a társadalmi csoportok ellen indulatokat szítanak, és szembeállítják őket a magyar társadalommal, és amikor valaki, mondjuk, a migráció kapcsán a szolidaritás fogalmát használja, mint ahogy tette Ferenc pápa ‑ és nem úgy, ahogy Vejkey képviselőtársam mondta, ő semmilyen kiegészítést nem csatolt hozzá ‑, mondjuk, a hazánkban üldözött migránsokkal kapcsolatban, azonnal betolják őt a magyar nép ellenségei közé. Ez a fajta hangulatkeltés és leegyszerűsítés egyrészt felelőtlenség, másrészt erkölcstelenség.

Milyen érdekes, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy eddig nem voltak problémák a menekülttáborokban! És ne mondják nekem a migrációs számoknak a növekedését, ugyanis nagyjából a menekülttáborokban hasonló létszámú ember lakik, mint lakott korábban, nem tízezerszámra, hanem néhány száz, talán másfél ezer. És most volt mégis probléma. Mi lehet ennek az oka?

(12.00)

Mindannyian tudjuk, és ezzel talán nem árulok el semmiféle titkot, még annak sem, aki nem igazán van otthon ebben a témában, hogy a menekülttáborokat árgus szemekkel figyelik a titkosszolgálatok is. Vagy nem tudták kezelni ezt a helyzetet ‑ néhány száz emberről van szó, még egyszer mondom ‑, vagy szándékosan szították fel, ugyanis ez jót tesz az önök kommunikációjának. Eddig nem volt probléma. Most érdekes módon van. Milyen érdekes volt korábban, hogy egy másik példát említsek, amikor éppen az uzsorások voltak napirenden, ők voltak a társadalom legfőbb ellenségei, persze egyébként azok, de önök ezt tették az első sorba, akkor minden héten megfogtak két uzsorást legalább, és erről szóltak a tudósítások. Amióta más téma lett, azóta érdekes módon nem szólnak erről a hírek, pedig talán uzsorások maradtak még ebben az országban sajnos.

Még egyszer szeretném mondani és hangsúlyozni, ez egy valós probléma. De idegenellenességet szítani, azt gazemberségnek tartom! Minden nemzetközi és hazai jogszabály egy platformon említi az idegenellenességet a rasszizmussal és az antiszemitizmussal.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tudják, hova jutottunk? Oda, hogy éppen most olvastunk egy olyan Facebook-bejegyzést, amely arról szól, hogy a Facebook-bejegyzést tevő egy buszon a következő mondatot hallotta fiataloktól: megyünk bevándorlókat verni. Ugye, igazi náci beszéd? Azt gondolom, hogy ez a fajta kommunikáció idevezet, és nem a megoldást keresi. Ez a probléma. Nem hangulatkeltésre van szükség, tisztelt képviselőtársaim, hanem megoldásokra. De ez nem a vasfüggöny. Rövid és hosszú távú megoldásokra van szükség. Rövid távú megoldásokra is szükség van. Azt gondolom, ismerik azokat a javaslatokat, amelyeket mi benyújtottunk. Vasfüggöny helyett szeretnénk azt, hogy a költségvetésből átcsoportosítsanak ugyanilyen összeget a rendőrség megerősítésére és technikai eszközök beszerzésére. Sokkal hatékonyabbnak tekintenénk mint a rövid távú megoldást. Ugyancsak javasoltuk azt, hogy a büntető törvénykönyvben az embercsempészés tényállását szigorúbb büntetéssel sújtsuk. Ez is bizonyos rövid távú, és ha úgy tetszik, felületi kezelést jelenthetne erre a problémára.

Önök arra sem hajlandóak, hogy megtárgyaljuk ezeket a javaslatokat. Pedig, azt gondolom, érdemes lenne róla beszélni, hiszen senki nem, még egyszer mondom, a bevándorlók oldalán vagy a magyar nép oldalán áll, hanem a normális megoldást keressük. Ez a normális megoldás szerintünk errefele vezet. Jó lett volna, ha hagynak nekünk időt arra, hogy ezt tudjuk ismertetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy mondat az előzőekhez. Minden vészkorszak szavakkal és bűnbakkereséssel kezdődött. (Szávay István: Jaj, ne!) Szeretném, ha jól értenék! Ezt nem a migráció megfelelő kezelési törekvéseire értem, hanem arra az uszító retorikára, amelyet a Fidesz vezérszónokai képviseltek. Még egyszer: amikor azt mondja, és erre rácsatlakozik a Jobbik is, Z. Kárpát képviselő úr, akinek figyeltem a felszólalását, a migránsokkal való esetleges juttatással kapcsolatban, hogy „ezeknek” kell ilyet juttatni. Nem „ezeknek”, tisztelt képviselőtársaim, hanem „nekik”, „őnekik”. Ez az óriási különbség valóban a mi kettőnk felfogása között. (Apáti István: Adjál szállást nekik!) Önök, úgy tűnik, tárgyként, valami rossz jelenségként kezelik őket, és nem emberként. Ez egy probléma. Valószínűleg képviselők érezhették így magukat a harmincas évek végén, mint ahogy én most itt, a parlamentben. (Apáti István: Ajaj! ‑ Novák Előd: A „bevándorló” nem tulajdonnév! ‑ Zaj. ‑ Az elnök megkocogtatja a csengőt.)

A hosszabb távú megoldásokat illetően, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy a magyar törekvések mellett elsősorban szükség van egy európai megoldásra. (Apáti István: Azt várhatjuk!) Azért van szükség rá, tisztelt képviselőtársaim, mert az egyik legfontosabb dolog lenne, és erre Schiffer képviselő úr is utalt már, de erre utalt egyébként az az Ulrich Sieber professzor is, aki nem régen itt járt Magyarországon, és német egyetemi tanárként valószínűleg jól látja és van tapasztalata a migrációval kapcsolatban is, hogy meg kellene kísérelni elősegíteni a harmadik országbeli állampolgárok helyben maradását. Igen, ez egy hosszú távú megoldás lehet. Ebben, ahogy Schiffer képviselő úr is mondta, igen nagy szerepe van az Egyesült Államoknak, akinek bizony sikerült autokratikus rendszereket megdönteni, de meglehetősen ritkán sikerült ott olyan társadalmi viszonyokat hagyni, elősegíteni és kiépíteni, amelyek lehetővé teszik azt, hogy élhető országok maradjanak ezek, és onnan ne elmenekülni kényszerüljenek emberek, hanem az az ország nyújtson nekik a hazájukként megfelelő környezetet.

De ugyanúgy, ahogy szintén Schiffer képviselő úr utalt rá, ebben az Európai Uniónak is kiemelt felelőssége van. Ezt a felelősséget Magyarországnak, azt gondolom, a diplomáciai tárgyalásokon hangsúlyozni kell. Nem hiszem, hogy egyedül maradunk ezzel a véleménnyel. Ha valaki azt állítja ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, hogy a világban zajló migrációt vagy akár annak kiváltó okát és az abból adódó menekültáradatot Magyarország egy vasfüggönnyel kezelni tudja, az vagy hazudik, vagy bolond.

A másik érvem, ami miatt európai megoldást sürgetnék hosszú távon ‑ még egyszer szeretném hangsúlyozni, rövid távon van Magyarországnak mint nemzetállamnak ebben teendője, de hosszú távon biztos, hogy európai megoldásra van szükség ‑, a másik érvem az, hogy azt gondolom, érdemes volna elkerülni, hogy Magyarország váljon ütköző állammá ebben a kérdésben. A geopolitikai helyzetet természetesen nem tudjuk megváltoztatni, nyilvánvalóan és értelemszerűen nem is erre teszek javaslatot. De azt igen, hogy Magyarország az Európai Unió részeként tudja ezt a kérdést kezelni, ne pedig önálló nemzetállamként próbáljunk valamilyen megoldást találni.

Ugyanis az ütközőállamok sorsa soha sem jó. Lehetne magyar és külföldi példákat is találni, talán kezdjük ez utóbbival. Biztos képviselőtársaim ismerik a történelemből azt, hogy miért támogatta, mondjuk, a Kelet-római Birodalom a keresztes hadjáratokat elsősorban. Azért, mert nagyon jó volt neki az, hogy létrejöttek olyan hercegségek, grófságok a Szentföld környékén, amelyek ütközőállamként szolgáltak, és ők álltak állandó háborúban, nem pedig a Kelet-római Birodalom. Ez neki nagyon kényelmes volt. Ezért még adott esetben anyagilag is támogatta ezeket az államokat, és más módon is, akár még katonákkal is. De Magyarország példáját is említhetnénk, hogy mennyire volt jó, mondjuk, a török hódoltság idején, amikor mi tartóztattuk fel az ideirányuló katonai támadásokat, és védtük meg Európát ellene. Szeretnénk ugyanebbe a helyzetbe kerülni most is? Mert ha Magyarország egyedül törekszik megoldani ezt a helyzetet, biztos, hogy az Unió támogatni fogja és a világ többi része is. Ez a legkellemesebb helyzet: Magyarországnak juttatni némi pénzt azért ‑ és ebben talán egyetértünk Mirkóczki képviselő úrral, hiszen ezt mondta el ‑, hogy felhúzza a vasfüggönyét, és állandó konfliktust vállal a migránsokkal. Ezzel Európa valójában megoldotta ezt a problémát, vagy legalábbis egy részét ennek a problémának, úgy, hogy ez egyébként Magyarország kárára vált. Na, ezt nem szeretném én!

Nem azért sürgetnék európai megoldást, mert elkötelezett vagyok az Európai Unió felé! Azért sürgetek, mert Magyarországnak ez jó, ez az, ami a javát szolgálja az én meglátásom szerint. Más dologban is, azt gondolom, érdemes európaiként gondolkodni és nem pusztán nemzetállami fejjel, de ebben a kérdésben viszont kiemelten szükség van erre. Azt kérem a magyar kormánytól, hogy annak ellenére, hogy most rövid távú megoldásként ebben látják a siker útját ‑ mi nem ‑, de amikor hosszú távú megoldásban gondolkodik, akkor gondolja végig azt, amit én is elmondtam. Nem hiszem, hogy ez újdonság számára, nagyon sokan ezeket a gondolatokat megfogalmazták már, a külügyminiszter úr biztosan sokaktól hallott már hasonlót.

Mégis azt szeretném kérni, tisztelt képviselőtársaim, hogy úgy próbáljuk kezelni ezt az egyébként valóban létező és komoly kérdést, a migráció kérdését, hogy közben azért európaiak maradunk, közben a szolidaritásnak és az emberiességi követelményeknek megfelelő hozzáállásunkat nem adjuk fel, és próbálunk sürgetni egy olyan megoldást, amely nemcsak a szavak szintjén, hanem valóságban is Magyarország számára kedvező. Ezt kérném tehát önöktől, tisztelt képviselőtársaim.

Ezzel együtt nem tudjuk támogatni az előttünk fekvő törvényjavaslatot, de mivel ez a vita jelentősen túlmutat az előttünk fekvő javaslaton, ezért kérem e gondolatoknak a megfontolását is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
94 62 2015.07.06. 0:00  21-66

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Őszintén szólva, ha az utolsó két mondatot hallom, akkor gombot sem nyomok, mert ez a felszólalás egyébként méltatlan volt arra, hogy egyáltalán válaszoljon az ember rá (Közbeszólások a Jobbik soraiból.), de arra is ‑ de arra is! ‑, hogy elhangozzék a Magyar Országgyűlésben. (Z. Kárpát Dániel: Mindig ez van, ha elfogynak az érvek! ‑ Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Olvasnék egy mondatot: „A debreceni zavargás után hamarosan bárhol bekövetkezhet a tombolás, drága néger urak bozótvágó késsel nekiindulnak” s a többi. A fenti mondatot Apáti István mondta, ha minden igaz. (Apáti István: Így van! Vállalom is! ‑ Dúró Dóra közbeszól.) Tisztelt képviselőtársaim, na, ez az igazi rassziszta beszéd! Klassz, gratulálok önnek hozzá! (Közbeszólások a Jobbik soraiból.) És tudja, önöket, akiket még az európai szélsőjobb sem fogad be (Szávay István: Mi nem fogadjuk be őket! ‑ Derültség a Jobbik soraiban.), annyira kinn vannak a szélen, csak próbálnak egy kicsit beljebb jönni (Z. Kárpát Dániel közbeszól.), beljebb lavírozni magukat azért, hogy egy picit több szavazatot szerezzenek (Apáti István közbeszól.), ez az én meglátásom szerint még nem ok arra, hogy bármilyen ideológiai kérdésben bárkit kioktassanak (Apáti István közbeszól.), vagy egyáltalán arra próbálják rávenni az ország normális felét, hogy önökhöz próbáljanak csatlakozni.

Tudják, képviselőtársaim, aki nem rasszista és idegengyűlölő, az nem feltétlenül liberális, csak normális. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Közbeszólások, derültség a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 84 2015.09.03. 2:05  83-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! A Transparency International Berlinben működő központja a külföldi befektetések korrupciós kockázatairól készített országjelentéseket, s a Magyar­országra vonatkozó fejezet szerint a jogszabályok Magyar­országon nem zárják ki a bűnüldözés politikai befolyásolásának lehetőségét. Megkérdőjelezhető a vesztegetések üldözésében kulcsszerepet játszó rendőrség és ügyészség szakmai függetlensége. A legfőbb ügyész meghatározó befolyást tud gyakorolni a nyomozásokra, szinte korlátlanul utasíthatja a beosztott ügyészeket és bármely ügyet magához vonhat vagy átszignálhat más ügyészre.

A Velencei Bizottság már 2012-es állásfoglalásában az ügyészi szervezeten belül a fékek és ellensúlyok rendszerének a kialakítását sürgette a legfőbb ügyész hatalmának korlátozása érdekében. A GRECO idén júliusban nyilvánosságra hozott jelentésében úgy értékelte, hogy a legfőbb ügyész hivatali idejének korlátlan meghosszabbíthatósága lehetőséget ad az igazságszolgáltatás politikai befolyásolására; megjegyzem, ezt kritizálta a Transparency jelentése is. A GRECO e szabály eltörlése mellett azt is javasolta a magyar kormánynak, hogy szüntesse meg a legfőbb ügyész arra vonatkozó jogát, hogy egyedi ügyeket indokolás nélkül elvegyen az eljáró ügyésztől és a nyomozást másik ügyészre bízza.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Talán furcsállja, hogy miért kérdezek éppen én jogalkotási kompetenciába tartozó kérdéseket öntől. Azért teszem, mert ön annak idején kiállt a jelenleg hatályos törvényi szabályozás mellett, és azt annak elfogadása előtt teljes mértékben támogatta. Önnek egyébként az ügyészségről szóló törvény 11. § (2) bekezdése g) pontja alapján joga van arra, hogy törvény kezdeményezésére jogosultnál, mondjuk, egy jogszabály módosítását vagy hatályon kívül helyezését javasolhatja. Ezeknek a jelentéseknek a tükrében nem tartja-e ezt szükségesnek, tisztelt legfőbb ügyész úr? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
95 88 2015.09.03. 1:09  83-90

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Engem, őszintén szólva, elkeserít az, ha vannak kritikák, méghozzá ilyen erős kritikák három mérvadó nemzetközi szervezettől, akkor legfőbb ügyész úr annyit sem mond a parlament ülésén, hogy az ügyészségen legalább megfontolják ezeknek a kritikáknak a helytállóságát vagy esetleg helyt nem állóságát.

Mindössze annyit kérdeztem, hogy a jelenlegi szabályozást ért kritikák tükrében legfőbb ügyész úr nem tartja-e szükségesnek, hogy a korábbi álláspontját, mely szerint minden jó és minden megfelelő a mostani jogi szabályozásban, egy picit felülvizsgálja, és megnézze azt, hogy ezeknek a kritikáknak valójában van-e jogszabályi alapja és van-e egyébként más alapja, és esetleg az ügyészség működését még jobbá tudják-e tenni.

Én őszintén sajnálom, hogy legfőbb ügyész úr csak azt emeli ki, ami pozitív, azt, ami negatív, arról szót sem ejt, még arról sem, hogy esetleg megtekinti és végiggondolja azt, hogy min lehetne ebben módosítani. Remélem, legfőbb ügyész úr, hogy ezt a későbbiek során, ha nem is itt a parlament előtt, de megteszik még egyszer.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 50 2015.09.04. 14:27  21-76

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Fogok több pontban is reagálni Dunai Mónika képviselő asszony szavaira, de egy mondatot engedjen meg elöljáróban, képviselő asszony. Azt, hogy Budapesten mit keresnek a migránsok, azt kérdezze meg az ön kormányától, ugyanis Budapesten semmi keresnivalójuk nem lenne a migránsoknak, nem lett volna szabad idáig eljutni nekik; valószínűleg azért vannak itt, hogy önök ezt a fajta káoszt tudják bemutatni a budapesti kétmillió ember számára is. (Taps az MSZP soraiból. - Dr. Répássy Róbert: Nem akarnak vidékre menni!) Ez az egyetlen oka ennek, tisztelt képviselő asszony, úgyhogy kérje számon a saját kormányán és a hatóságokon azt, hogy mit keresnek itt!

Ami a felszólás érdemi része. (Moraj a kormánypártok soraiból. - Az elnök csenget.) Tisztelt Képviselőtársaim! Aki eddig említette is, csak slágvortokban foglalkozott bizonyos jogi aggályokkal. Én most ezzel kezdem, hiszen ha mégis egy törvényjavaslatot tárgyalunk itt a parlament előtt, akkor a nagyon is indokolt társadalmi hatások elemzése és hatékonysági kérdések elemzése mellett azért az alkotmányosság szempontjait is érdemes a parlamentnek egy kicsit mérlegelnie.

A most előttünk fekvő törvényjavaslat, ezt még fideszes képviselőtársaim sem cáfolják, alapvető jogokat korlátoz. Alapvető jogok korlátozására, illetve felfüggesztésére pedig egyetlen esetben van lehetősége a kormánynak: ha különleges jogrendet vezet be, ha különleges jogrendről van szó. (Dr. Répássy Róbert: Ugyan már!) Ehhez egyébként még egy sarkalatos törvényi felhatalmazás is kell, ilyen például a katasztrófavédelmi törvény. Államtitkár úr, én ismerem az ön érvrendszerét, én is elmondom az enyémet, ön is nyilván a sajátját; elég sokak osztják az én álláspontomat ebben a kérdésben. Nagyjából a kormányon kívül viszont senki nem osztja az önökét.

Ha önök szerették volna ezt a helyzetet kezelni, akkor két lehetőségük lett volna. Az egyik, hogy alapul veszik a katasztrófavédelmi törvényt, és adott esetben egyéb eredetű veszélyhelyzetnek minősítik a tömeges migráció kérdését, ekkor nyilvánvalóan érdemes lett volna beemelni ezt pontosan a katasztrófavédelmi törvénybe kétharmados többséggel. A B-verzió, amit mi is célravezetőbbnek tartunk, és e tekintetben egyébként még a Jobbik álláspontjával is egyezik a mi véleményünk, az az, hogy alaptörvény-módosításra van szükség ahhoz, hogy ilyen intézkedéseket lehessen bevezetni.

Önök nem ezt választották. Önök azt választották, hogy kikerülve a kétharmados kötelezettséget, amit ugyanis önöktől a választópolgárok megvontak, egy fából vaskarika, egy új fogalmat kreáltak a veszélyhelyzet helyett, ez pedig a válsághelyzet. És úgy gondolták, hogy ha a veszélyhelyzetet válsághelyzetre keresztelik át, akkor ezzel már kikerül a kétharmados szabályozási tárgykörből. Hát nem, tisztelt képviselőtársaim!

Ráadásul nyilvánvalóan ismerik azt a jogtételt, hogy a többen a kevesebb benne van, de a kevesebben a több viszont nincs benne. Az, ha különleges jogrend esetén az alkotmány, az Alaptörvényük, a saját maguk által elfogadott Alaptörvényük maximum 15 napig engedélyezi még egy sarkalatos törvénnyel együtt is a különleges jogrendet, és ennek a meghosszabbítását az Országgyűlés döntésétől teszi függővé, akkor mondják meg önök, hogy hogy képzelik azt, hogy egy feles törvényben olyan szabályt vezetnek be, hogy ez a, bocsánat, nem veszélyhelyzet, hanem válsághelyzet - ami, mondom még egyszer, ugyanaz, mint a veszélyhelyzet, csak más néven -, ez 6 hónapig tarthat a 15 nap helyett. Ráadásul 6 hónap után elég a kormánynak meghosszabbítania ezt újabb 6 hónapra és megint 6 hónapra, azaz örök életre, amíg a kormány mandátuma tart, fenntarthatja ezt a válsághelyzetet, anélkül, hogy egyébként a parlament erre áldását adná.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez olyan durva megkerülése az alkotmányos szabályoknak, ami, azt gondolom, hogy mindenki számára egyértelműen alaptörvény-ellenes. Önök is pontosan tudják, csak éppenséggel volt valami okuk arra, hogy ne alaptörvény-módosítást kezdeményezzenek ebben az ügyben.

Két probléma van ezzel, tisztelt képviselőtársaim. Az egyik az - szintén Dunai Mónika képviselő asszonyra reagálnék -, hogy az itt élő magyar emberekre miért nem vagyunk tekintettel; én is ezt kérdezem, hogy amikor önök ezt elfogadják, miért nincsenek tekintettel rájuk. Ugyanis ezek a törvények éppen a bevándorlás ürügyén a magyar emberekről és a magyar emberek jogainak a csorbításáról szólnak. Egy kicsit előrevetítik persze a Kövér László által vizionált rendeleti kormányzást, ehhez viszik közelebb az országot. Természetesen, ahogy önöktől már megszoktuk öt év alatt, a demokratikus intézményrendszert továbbgyengítik, továbbközpontosítanak, az állam és az állampolgárok viszonyát pedig ismét elmozdítják az állam javára, ahogy az öt év minden egyes intézkedésével tették, a jó paternalista államfelfogásnak a mentén.

Ez az egyik probléma, ugyanis a szabályok alapján nem a migránsokra, hanem a magyar emberekre rúghatja majd rá az ajtót a rendőrség és a katonaság, anélkül egyébként, hogy mondjuk, ezt bárki engedélyezné a számára, egy olyan feltételezett indok kapcsán, hogy ott van migráns. Aztán vagy van, vagy nincs.

A másik probléma ezzel, tisztelt képviselőtársaim, az, és ez a nagyobb gond, hogy ez a nyakatekert jogi megoldás egy dolog legékesebb bizonyítéka, egy dologról tanúskodik: egyetlen dolog fontos önöknek, az, hogy csak a Fidesz, csak önök szolgáltassák a megoldást, mert ha ez nem így van, akkor képtelenek lennének szembeállítani egymással - hogy szoktak önök fogalmazni? - a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes embereket. Akkor, ha netán megkíséreltek volna egy konszenzusos javaslatot, hogyan tudnák ezt a politikájukat képviselni, ezt a primitív szembeállítósdit, amit önök öt éve űznek?

(12.20)

Ugyanis sajnos a Fidesz nemcsak most, hanem máskor sem törekedett a nemzeti konszenzus megteremtésére, fontos ügyekben sem. Politikájuknak öt éve lényegi eleme az, hogy bűnbakot képeznek, és a kijelölt bűnbakok pártján állónak bélyegzik a politikai ellenfeleiket, míg önök a magyar emberek oldalán állnak. Emlékezzenek csak vissza, hogy volt ez! Ilyen volt a külföldi karvalytőke vagy a bankok, esetleg a közműszolgáltatók. Önök mindig a magyar emberek oldalán álltak, és érdekes módon az összes ellenzéki párt meg mindig a karvalytőke, a bankok és a közműszolgáltatók oldalán. Hát most sincs ez másként, önök állnak a magyar emberek oldalán, mindenki más meg a migránsok oldalán. Ez egyszerűen egy óvodás, primitív retorika, amit az önök médiagépezetével néhány ember számára sajnos mégis sikerül megvilágítani és elhitetni velük.

A Fidesz most a baloldalt törekszik megbélyegezni azzal, hogy a bevándorlók oldalán áll a magyar emberekkel szemben és nincs megoldási javaslata. Ahogy mondtam, ezt az önök médiatúlsúlyával sokakkal el is tudják hitetni. A retorikának viszont van egy gyenge pontja, az, hogy szemenszedett hazugság. Ugyanis azt talán önök sem feltételezik, hogy van olyan épeszű ember, aki szerint nem az volna a jó, ha nem jönnének migránsok tömegei Magyarországra vagy az Európai Unióba. Nincs ilyen épeszű ember sem Magyarországon, sem a parlamenti patkóban. Mindenki azt szeretné, hogy a saját országukban boldoguljanak. S talán azt sem, hogy van olyan képviselő, aki ne gondolná azt, hogy a tömeges migrációt kezelni kell, méghozzá szabályozott keretek közé kell szorítani. Azt gondolom, olyan épeszű embert sem találnak, aki ezt tagadni szeretné.

Harangozó képviselőtársam elég részletesen elmondta, hogy milyen konkrét javaslataink voltak. Önök 30 milliárd forintot elköltöttek a gyűlöletkampányukra, a teljesen fölösleges nemzeti konzultációra, meg egy olyan kerítésre, ami alatt könnyűszerrel átbújik bárki, hiszen semmi más feltételt nem állítottak a kerítés mellé, de ez előre látható és tudható volt. Önök arra sem vették a fáradságot és arra sem adták meg a lehetőséget, hogy azt a javaslatot, amely részben az önök mostani javaslatát tartalmazza, megtárgyalhassuk itt az Országgyűlésben. Nem most tettük le az asztalra, tisztelt képviselőtársaim, hanem még a nyár előtt, de arra sem voltak hajlandók, hogy napirendre vegyék. És képviselőtársaim, miért? Azért, mert az lehetetlenség, hogy az ellenzék is szolgáltasson jó megoldást, hiszen akkor ez a fajta szembeállítás a továbbiakban nem mutatkozik majd sikeresnek.

Hogyan lehetséges az, tisztelt képviselőtársaim - erre szintén utalt már Harangozó képviselőtársam, de Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr is -, hogy ebben a témában, ami talán önök szerint sem kevéssé fontos ma Magyarországon, és szerintünk sem, eddig egyetlenegy ötpárti egyeztetés sem volt. Hogyan lehetséges ez? Soha egyetlenegy fórumra sem hívták meg az ellenzéket, hogy kifejtse a véleményét. Ha behozta volna a parlamentbe, akkor azt pedig levették a napirendről, nem szavazták meg azt, hogy itt megtárgyalhassuk. Azaz önök nem járulnak hozzá ahhoz, hogy az ellenzék érvei akár informálisan, akár formálisan önökhöz kerüljenek, és azokat meg tudjuk vitatni akár informálisan, akár formálisan. És miért nem? Azért, mert akkor nem lehetne ezt az ostoba szembeállítást megejteni, amit önök művelnek.

Az, hogy az ellenzéki pártok erre ülnek rá nem tudom én, mennyi ideje már, hogy álproblémának kezelnénk? Tisztelt Képviselőtársaim! A TAB-on is felolvastam, most is megteszem. Részlet a parlamenti jegyzőkönyvből: „Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal kezdeni, hogy az én meglátásom szerint a migráció egy valós probléma az Európai Unióban, és így valós probléma Magyarországon is. Aki másként gondolja, az az én meglátásom szerint téved.” Itt van a jegyzőkönyvben, ezt mondtam én hónapokkal ezelőtt. Itt van leírva! Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy aki ebben mást állít, az egyszerűen hazudik. Ez a Magyar Szocialista Párt hivatalos álláspontja, ezt tudom mondani önöknek bátran. (Zaj a kormánypárti oldalon.)

Azt is szeretném világossá tenni, az, hogy az önök egyébként számunkra nem megfelelőnek tartott javaslatát nem szavazzuk meg - merthogy nem fogjuk -, nem azt jelenti, hogy erre a problémára nem szeretnénk megoldást találni. Ezúton is nagy tisztelettel ajánlom, amit Harangozó képviselőtársam is, hogy üljünk le egyeztetni, ugyanis mi akár alaptörvény-módosításra is nyitottak vagyunk ebben a témában. Azt gondolom, ezt a szándékot ennél egyértelműbben nem lehet megfogalmazni. Persze, természetesen van egy határ, és ezt most szeretném leszögezni itt az Országgyűlésben. Ha arrafelé megyünk, amit a Jobbik mond, nevezetesen, hogy a migráns férfiakat, nőket, gyerekeket vízágyúval, gumilövedékkel vagy könnygázzal lőhesse a katonaság, erre mi soha nem akarunk felhatalmazást adni. Ha ez a cél, akkor ebben mi nem vagyunk partnerek. De minden más megoldásban, ami előrevisz, ami a migránskérdés megfelelő kezelését jelenti, mi partnerek vagyunk.

Szeretném megemlíteni, hogy emellett van egy humanitárius vonatkozása is ennek az ügynek. Ez pedig az, hogy ha a migránsok már itt vannak - jobb lenne, ha nem itt lennének, de itt vannak -, akkor emberhez méltó ellátást kell számukra biztosítani. Nagyon hangsúlyosan szeretném mondani önöknek, hogy nem a bevándorlást pártolja az a párt vagy civil szervezet, amelyik karitatív tevékenységet folytat, hanem alapvető emberi kötelességének tesz eleget. Jó lenne, ha ezt a kormány is megfontolná. Ezúton is tisztelettel köszönöm mindannyiuknak ezt a tevékenységet, amit részben a kormány helyett látnak el. Nem a tömeges migrációt pártolja az, aki enni és inni ad a menekülteknek, még akkor sem, ha a kormánypártok ezt így akarják beállítani. Hogy ki pénzeli ezt? - hallom a Jobbik padsoraiból. Például a mi pártszékházunkba tömegesen hoztak be önként ruhát, élelmet, innivalót a menekülteknek, és aki ezt meg kívánja tenni, azt szívesen fogadjuk. (Dr. Répássy Róbert: Vigyétek ki Kárpátaljára!) Még egyszer mondom, ez nem a bevándorlást pártolja, ez egész egyszerűen a humánumnak tesz eleget.

Végül, tisztelt képviselőtársaim, kérem önöket, elsősorban kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ne a népszerűségük növelése legyen a cél, amikor a migrációval kapcsolatban állást foglalnak és cselekvésre szánják el magukat. Két lehetőség van: vagy oldja meg a kormány egyedül a helyzetet a saját elképzelése szerint, de ez esetben ne hisztériázzon azért, hogy az ellenzék nem szavaz meg mindent szolgai módon, vagy pedig kezdeményezzen egyeztetést az arra nyitott ellenzékkel, és találjunk a problémára közös megoldást. Minthogy az előbbi nem jött be, azaz önmaguktól nyolc hónap alatt képtelenek voltak bármilyen kézzelfogható eredményt elérni, ezért javaslom, hogy a második verziót fontolják meg. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 78 2015.09.21. 6:40  51-94

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén szólva, meglehetősen nehezemre esett végighallgatni Kósa képviselő úr felszólalását, aki ahhoz képest, hogy a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, nagyjából egy kisiskolás szintjén beszélt a katonaságról és az alkotmányosságról; körülbelül azon a szinten, hogy a katona bácsiknak egy dolguk van, hogy megvédjék a magyar polgárokat. (Dr. Répássy Róbert: Taníts, Gergely, taníts bennünket!) Azért ennél bonyolultabb talán a helyzet, tisztelt Kósa képviselő úr.

Először is azt gondolom, önök megköszönhetik az ellenzéknek azt, hogy annak idején nem szavaztuk meg a házszabálytól eltérést. Ugyanis, ha ezt megtettük volna, akkor úgy, ahogy Harangozó képviselőtársam elmondta, az eredeti javaslatot szavazták volna önök meg a zárószavazáskor, és nem tudták volna az ellenzéki módosító javaslatokat plagizálni, és most a sajátjukként előterjeszteni az Országgyűlés elé. Ez gyakorlatilag legalább azt tisztázza, hogy mi a különbség a rendőrség és a katonaság fegyverhasználati jogai és lehetőségei között.

Magyarán szólva, nem maradt benne a törvényben az, hogy bizonyos élethelyzetekben, amik, mondjuk, háborús viszonyok között természetesek, a katonaság köteles a fegyvert használni, míg a rendőrségre valóban egészen más szabályok vonatkoznak. Ettől függetlenül egyébként maradt több olyan függőben lévő kérdés és probléma is, ami miatt mi ezt a javaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Itt nem kívánom Harangozó Tamás képviselőtársamat ismételni. Azonban, tisztelt Kósa képviselő úr, örülnék annak, ha legalább megpróbálná megérteni azokat az érveket, amelyeket mi az alkotmányossággal kapcsolatban megfogalmaztunk.

Ugyanis ön biztosan nagyon jól ismeri a mi szakmai érveinket, hiszen irigylésre méltó magabiztossággal utasította azokat vissza. Én azért szeretnék a hátralévő időben, még van 8 perc 8 másodperce, hallani egypár szót arról, hogy szakmai szempontból hol vitatja azokat a tételeket, amelyeket én magam elég hosszan megfogalmaztam az elmúlt vita során itt az Országgyűlésben; aminek a lényege gyakorlatilag az, hogy önök kreáltak egy olyan műfogalmat, új fogalmat válsághelyzet gyanánt, ami a veszélyhelyzetet váltja ki. Ugyanúgy alapjogokat korlátoz, ez pedig nem más, mint az Alaptörvény rendelkezéseinek megkerülése. Azért, mert önöktől a választópolgárok megvonták a kétharmados támogatást, most önök megpróbálják egy feles törvénnyel kikerülni azt, amit egyébként csak kétharmados törvényben lehetne szabályozni.

Ez a probléma, tisztelt Kósa képviselő úr, remélem, hogy majd szakmai érvekkel megcáfolja azt, amit én mondok, mert különben meglehetősen felületesnek tűnik az, amit megfogalmazott a felszólalása során. Annál is inkább érdekes ez, tisztelt képviselőtársaim, mert nemegyszer elmondtuk, a mai napon is, de hetekkel ezelőtt is, hogy nagyon hiányoljuk ebben a témában az ötpárti egyeztetést – egyet­lenegyet nem tartottak. Sőt mi több, amikor elmondtuk azt önöknek, hogy alkotmányos módon mi is partnerei lennénk bizonyos változtatásoknak, például a katonaság bevethetősége megteremtésének, akár úgy, hogy mi a saját szavazatunkkal támogatnánk az Alaptörvény ez irányú módosítását, önök még csak nem is reagáltak erre a felvetésre, sem korábban, sem most, ebben a vitában.

(15.50)

Szeretném megkérdezni, hogy miért. Mert a válasz számomra adódik: önök akkor azt a fajta szembeállítást, amit hónapok óta játszanak a magyar közvéleménnyel, hogy önök a magyarok pártján állnak, és mindenki más a bevándorlók (Balla György: Úgy van!), meg ki tudja, kinek a pártján, nem tudnák képviselni tovább. Ugyanis lehetséges, hogy volna olyan megoldási javaslat, amit az ellenzék is támogat. De ha meg se próbálják, ha le se ülnek egyeztetni, hogyha egyetlen ötpárti egyeztetést nem kísérelnek meg megtartani, ha teljesen süket fülekre találnak azok a javaslatok, amelyekkel egyébként mi is bombázzuk a parlamentet jó szándékkal és megoldást keresve erre a problémára, akkor, én azt gondolom, nem túl szerencsés azt elvárni, hogy azt a javaslatcsomagot, amit önök állítottak össze, és szerintünk szakmailag nem megfelelő, mi szolgai módon megszavazzuk. Hát nem fogjuk megtenni, tisztelt képviselő úr, annak ellenére nem, hogy egyébként ezt egy komoly problémának tartjuk, és a mai napig várjuk az önök nyitottságát a vonatkozásban, hogy esetleg az ellenzékkel tudjanak egyeztetni. Lehet, tisztelt képviselő úr, hogy akkor elvesztenék önök azt a pozíciót, hogy csak önök a haza megmentői, mert esetleg másoknak is vannak jó ötletei, de talán ez az áldozat megérné azt, hogy egyébként egy hatékony, mindenki által támogatható megoldást tudnánk találni és elfogadni itt a parlamentben. Úgyhogy ez a fajta, még egyszer mondom, mesterséges szembeállítás, én azt gondolom, hamis. Az pedig, hogy önök képtelenek szakmai érveket tenni a saját álláspontjuk mögé, őszintén szólva szánalmas.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy gondolatot még, többet nem ér meg Apáti képviselő úr felszólalása, de tudják, igen, van egy bizonyos határ. Önök, jobbikos képviselők többször kifejtették, hogy ha nem is éles lőszerrel, de szívesen látnák azt, ha a tömegbe lőnének a katonák. (Moraj, közbeszólások a Jobbik soraiból.) Mi meg nem látjuk szívesen, tisztelt képviselőtársaink.

Nem látnánk szívesen azt, hogyha gyerekeket vízágyúznának; nem látjuk szívesen azt, amikor gyerekeket könnygázzal kábítanak el; nem látjuk szívesen azt, amikor ezek az események… (Nagy zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból. ‑ Az elnök csenget.) erőszakossá válnak. (Budai Gyula: 2006!) Tisztelt Képviselőtársaim!

Önök ezeket a megoldásokat propagálják, mi pedig ezen megoldások kapcsán nem vagyunk és nem is leszünk partnerek, embertelen és tűrhetetlen megoldásnak tartjuk. (Révész Máriusz: Csak a magyarokkal szemben!)

Azt pedig, hogy önök kétségbe vonják a hazaszeretetét egy frakciónak, kikérjük magunknak. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
97 88 2015.09.21. 2:21  51-94

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Köszönöm szépen a válaszát, két megjegyzésem lenne rá. Az egyik, hogy nem az a fontos, hogy milyen jogi terminológia alapján korlátozunk alapjogokat, hanem az, hogy korlátozzuk-e, milyen mértékben, és utána a különleges jogrendnek milyen az utólagos kontrollja. Én viszont azt mondom, hogy legalábbis az utólagos kontroll vonatkozásában… Először is miniszter úr elismerte azt ‑ és abszolút jogosan ismerte el, mert így van -, hogy itt is alapjogokat korlátoz a nem veszélyhelyzet, hanem válsághelyzet. (Dr. Simicskó István: Műveleti területen.) Válsághelyzet esetén az utólagos kontroll lehetőségei még szűkre szabottabbak, mint a veszélyhelyzet esetén, annak ellenére, hogy alapjogokat erősen korlátoz. Ráadásul ez az időszak lényegesen hosszabb tud lenni, nagyságrendekkel hosszabb, úgy, hogy a parlamentnek nincsen utána ellenőrzési jogköre, úgy, hogy egyébként a kormány saját jogkörében hosszabbíthatja ezt meg, nem kell hozzá parlamenti jóváhagyás. Ez pedig tartalmilag azt jelenti, hogy valójában az Alaptörvényben meghatározott különleges jogrendről beszélünk, egy olyan szituációról, amit ennek kell értékelni. Az, hogy önök átnevezték, egy másik fogalmat használnak erre a jelenségre, ez még nem indokolja azt, hogy az Alaptörvénynek ezen rendelkezéseit ne kellene rá vonatkoztatni. Ha pedig ez így van, akkor csak kétharmados törvényben lehetne újabb ilyen helyzetet alkotni az Országgyűlés számára, megjegyzem azt is, hogy az Alaptörvényben a válsághelyzetre vonatkozó szabályoknál lényegesen szigorúbb ellenőrzési mechanizmus mellett.

Mindezt csak azért nem értem, hogy miért nem teszik így, és miért nem jogszerűen, és mondjam úgy, hogy megkérdőjelezhetetlenül alkotmányszerűen járnak el, merthogy az ellenzék, még egyszer mondom, partner lenne ebben, partner lenne az Alaptörvény módosításában. Ezért nem értem, hogy miért kell fából vaskarikát alkotni, miért kell egy megkérdőjelezhető alkotmányosságú javaslatot előterjeszteni és szavaztatni erről az Országgyűlést, amikor egyébként lehetőség lenne egy tisztán jogszerű javaslat elfogadására. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 105 2015.09.22. 8:28  98-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Mondhatnánk azt, amit próbálnak itt sugallni fideszes képviselőtársaink is, hogy ez mindösszesen egy technikai jellegű módosító javaslat, amelyik nem tesz mást, mint hogy a leterhelt Csongrád megyei ítélkező szervek helyett más bíróságokat is bevon ezekbe a speciális büntetőeljárásokba. És nyilván, hogyha így értelmezi valaki, akkor valójában miért is ne lehetne az ellenzék részéről ezt támogatni?

Azonban több probléma is van az előttünk fekvő javaslattal. Az egyik, hogy ez az egyik ékes bizonyítéka annak a kormányzati kapkodásnak, amit önök a bevándorlással kapcsolatban művelnek. Van, ami szándékos - erről a miniszterelnök is beszélt már egy zártkörű frakcióülésen, nevezetesen, hogy önöknek érdekében állt az indulatokat gerjeszteni (Révész Máriusz: Ne hazudj!) -, és valószínűleg ez utóbbi, amiről most tárgyalunk, ez nem feltétlenül szándékos, ez egyszerűen csak a kormányzati dilettantizmusnak az újabb jele. Ugyanis mindenki tudta és mindenki előre látta azt, hogy ez a fajta bevándorlási hullám nem fog megállni majd ott Röszkénél, nem fog megállni majd Csongrád megyénél. Főleg mindenki figyelmeztetett arra, hogy ha felépítik ezt a kerítést, akkor a menekülteknek az lesz a reakciója várhatóan - és ez is lett -, hogy más vagy részben más útvonalat választanak a határátlépésre. Ha pedig ezt előre láttuk, akkor eleve elhibázott volt az a gondolat, hogy csak és kizárólag Csongrád megyében jelölnek ki önök illetékes bíróságokat, hiszen lehetett előre tudni és látni, hogy a menekültválság nem fog erre az egy megyére leszűkülni, illetve nem marad itt ebben az egy megyében mint probléma. Azért az mégiscsak furcsa, hogy - azt hiszem - három nappal a törvény elfogadása után kényszerülnek most önök mégis módosító javaslatot benyújtani ugyanabban a témában.

Hozzáteszem azt is, hogy nem választható el ettől a - még egyszer mondom - technikainak tűnő javaslattól az, hogy ezeknek az eljárásoknak a jogállamisága erősen megkérdőjelezhető. No, itt nem kifejezetten a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetre gondolok - ahogy egy előző vitában a tegnapi nap folyamán elmondtam, fából vaskarikának tartom magát a fogalmat, és egész egyszerűen azért hozták önök ezt létre, hogy ki tudják kerülni a kétharmados törvényhozási kötelezettségüket, és megpróbálják feles törvényben rögzíteni azt, amit kétharmados törvényben kellett volna -, hanem itt kifejezetten a büntetőeljárásokra gondolok. Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik legrégebbi büntető eljárásjogi alapelv az, hogy mindenki a saját nyelvén védekezhet és a saját nyelvén kell az ellene felhozott vádakat vele ismertetni. Önök - megint csak kormányzásuk nagyobb dicsőségére - áthágták ezt az alapelvet például, nem is beszélve egyébként a fiatalkorúakra vonatkozó eljárásrendről, és azt mondták, hogy nem kell lefordítani még a vádirat rá vonatkozó részét sem az anyanyelvére a vádlottnak, így meg lehet vádolni és így el lehet ítélni.

(14.20)

Ezek a rendelkezések, amelyeket most itt bevezetni kívánnak, ehhez az eljárásrendhez kapcsolódnak szorosan, emellett pedig az ember nem mehet el szó nélkül akkor sem, ha ez az előttünk fekvő törvényjavaslat kizárólag illetékességi szabályokat rögzít.

Szeretném megkérdezni azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha már hozzányúlnak ehhez a rendszerhez, és ha már illetékességet változtatnak, akkor miért nem teszik ezt rendszerszinten. Ha megint más megyéket fog érinteni a tömeges bevándorlás, mert, mondjuk, felhúzzák a vasfüggönyüket a horvát-magyar határra is, és, mondjuk, a szlovén-magyar határt fogja akár érinteni, vagy éppen a román-magyar határt, akkor újra illetékességi szabályokat módosítunk? Miért nem lehet megcsinálni azt, ha már hozzányúlnak, hogy ahol kihirdették ezt a válsághelyzetet, ott az adott, érintett megyékben keletkeztet majd bizonyos illetékességet az előttünk fekvő jogszabály? Mi egyébként erre benyújtottunk egy módosító javaslatot, én benyújtottam, legalább ezt fontolják meg, és akkor nem kell mindig hozzányúlni a törvényhez, amikor a kormánynak éppen úgy tartja kedve, hogy egy következő megyére rendeli el a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet.

Azaz nemcsak az alapját tekintve elhibázott ez a törvény és egyáltalán ez a törvénykezési hullám, amit önök művelnek bevándorlásügyben, hanem szerintem szakmailag sem jó az előttünk fekvő törvényjavaslat. Egyébként ez is egy ékes bizonyítéka annak a gondolkodásmódnak, ahogy önök hozzáállnak a törvényhozáshoz és a kormányzáshoz. Nem az az első, hogy milyen törvényeket hoz az Országgyűlés és ehhez alkalmazkodik a kormány, hanem amilyen intézkedéseket a kormány hoz és döntéseket, majd ahhoz alkalmazkodik az Országgyűlés és a törvényalkotás, mert ez erről szól: ha majd más megyékben is bevezeti a válsághelyzetet, akkor majd az Országgyűlés hozzáigazítja az illetékességi szabályokat és törvényt módosít. Én ezt elfogadhatatlannak tartom, de mindenesetre az önök szemléletmódját ez jól jelzi. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, biztos, hogy mi ezt így nem fogjuk tudni támogatni.

Szeretném azt is mondani, hogy kíváncsi lennék arra, mindennek az anyagi vonzatát hogyan kívánják majd megteremteni, és arra is kíváncsi lennék, hogy mit kívánnak azzal a helyzettel tenni, amiről a legfőbb ügyész úr beszélt, ami nagyjából úgy foglalható össze, hogy maximum ez év végéig tudják a frontot tartani, és aztán pedig nem; aztán pedig csak akkor, ha olyan költségvetési kiegészítést kap az ügyészség, ami lehetővé teszi a létszámfejlesztést is, és lehetővé teszi értelemszerűen az ehhez mért anyagi eszközöknek, tárgyi eszközöknek a beszerzését is.

Csak azért kérdezem ezt, tisztelt képviselőtársaim, ugyanis a költségvetést önök már elfogadták. Tehát mondhatnák azt, és könnyű lenne az előterjesztőnek azt mondani, hogy ezt majd a költségvetés vitájában megbeszéljük; nem tudjuk megbeszélni, tisztelt képviselő úr, merthogy a költségvetési számokat önök már elfogadták. Ezért nem jó szerintem ilyen korán költségvetési számokat elfogadni, hiszen az ember nem tud reagálni a későbbi eseményekre. Hogyan kívánják akkor megoldani a Legfőbb Ügyészségnek és a bíróságoknak ezeket az anyagi problémáit, amik óhatatlanul fel fognak merülni vagy részben már felmerültek? Újabb költségvetési módosító törvényekkel? Vagy pedig valami más megoldással.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, összefoglalva még egyszer: az előttünk fekvő javaslat egy alapjában elhibázott jogalkotási folyamat része, szakmailag nem jó, kormányzati kapkodást és egyébként elfogadhatatlan kormányzati és kormánypárti hozzáállást tükröz, így mi biztos, hogy nem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 117 2015.09.22. 2:09  98-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Schiffer képviselő úr megkönnyítette kicsit a dolgom. Valóban, államtitkár úr valamit nagyon félreértett, ha azt gondolja, hogy itt az ellenzéki felszólalók közül bárki általában az anyanyelv használatának a hiányát kifogásolta. Én konkrétan azt a rendelkezést kifogásoltam, de javítson ki államtitkár úr, ha ez nincs benne a törvényben, hogy nem kell lefordítani ebben az eljárásban a vádiratnak még a rá vonatkozó részét sem a terhelt anyanyelvére. Márpedig azt gondolom, hogy ez probléma, hiszen épp ön mondta el, hogy ha az érintett kifejezetten lemond erről a jogosultságáról, akkor adódhat elő az a helyzet, hogy mondjuk, nem fordítják le a vádirat rá vonatkozó részét. De ha én jól tudom, és jól értelmeztem azt a törvényt, amit korábban elfogadtunk, akkor abban az van benne, hogy általános jelleggel nem kell lefordítani a vádirat rá vonatkozó részét, azaz nemcsak akkor, ha erről kifejezetten lemond, hanem akkor sem kell lefordítani, ha ezt kifejezetten kéri. Ha egy terhelt kifejezetten kéri, akkor sem fordítják le neki írásban a vádirat rá vonatkozó részét.

Mondja, államtitkár úr, hogy ez nem így van, mert valószínűleg a megfogalmazás kétségeket kell hogy maga után vonjon, ha ilyen sok, a büntetőeljáráshoz valamit valóban értő és konyító szakember így félreértelmezi a helyzetet. Csak az a baj, hogy szerintem ez a helyes értelmezés, és ez valóban egy probléma.

A másik, és itt ezt mondtam, de nem akarom idehozni hosszabban, hogy tényleg nem sok különbözteti meg ezt az eljárást a statáriális eljárástól. Ennyi idő alatt, tisztelt képviselőtársaim, lehetetlen az anyagi igazság kiderítése. Valóban egy idegenrendészeti eljáráshoz hasonlít, ahogy Schiffer képviselő úr mondta, az a baj, hogy ennek büntetőjogi következményei vannak. Valóban majd Strasbourgban elválik, hogy ez tartható vagy nem, és mivel idő erre nincs, majd egy következő felszólalásban reagálnék a határzárral kapcsolatos, illetve az illetékességgel kapcsolatos államtitkári válaszokra.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 127 2015.09.22. 12:07  98-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért kértem ismét szót, mert több dologra szeretnék reagálni, ami a vitában elhangzott.

Kezdeném talán a végéről, Szilágyi képviselő úr felszólalásával. Ameddig egyetértünk egymással, az addig biztosan terjed, hogy aki ennek a problémának a komolyságát nem látja át, az nem való ide az Országgyűlésbe. Ebből a szempontból abszolút egyetértünk, már a migráció problémájára gondolt nyilván ön is és gondolok én is. Éppen ezért sürgettünk olyan sok esetben, és most már azt tudom mondani, hogy nem hetek, hanem hónapok óta ötpárti egyeztetést, konszenzusos javaslat elfogadását, egy kiérlelt, egyébként minden politikai párt vagy lehetőség szerint minden politikai párt egyetértését bíró nemzeti konszenzusos fellépést ebben a témában.

(15.20)

Vagy összehozható, vagy nem, de a kormány eddig hetek, hónapok kérése ellenére, egyetlenegy esetben sem próbálkozott meg azzal, hogy ilyet kezdeményezzen. Pedig én azt gondolom, ha a kormány ilyet összehívna, vagy például a miniszterelnök mielőtt kimegy az EU-s csúcsértekezletre, azelőtt összehívná legalább a frakcióvezetőket egy ilyen fontos témában, mint ahogy az eddig szokás volt, az sokat segítene ennek a helyzetnek.

Önök egy meglehetősen problematikus szituációba lavírozták bele saját magukat. Staudt képviselő úr felszólalása ékes bizonyítéka volt ennek, amikor azt próbálta megmagyarázni, hogy miért szavaznak meg egy szerinte is pocsék rossz törvényjavaslatot. Merthogy ő nem akar elbújni a nem tudom én, milyen érvek mögé meg szakmai érvek mögé, ami egyébként azt indokolná az ő részéről, hogy ezt ne fogadja el, így hát a fogait összeszorítva, fogcsikorgatva, de mégis megszavazza a Fidesz javaslatát. Azt lássák, tisztelt jobbikos képviselőtársaim, hogy nem csinálnak mást, mint hogy a Fidesz által önökre oktrojált törvényjavaslatokat, amelyek egyébként önök szerint sem segítik feltétlenül a migráció problémájának a megoldását, azért támogatják vagy azért kénytelenek támogatni, mert különben beleszorulnának önök is abba a szituációba, amit szintén a Fidesz állít elő mesterségesen, miszerint vannak a bevándorláspárti és a bevándorlásellenes emberek és politikai erők. Ez egész egyszerűen nem több annál, mint Habony Árpádnak az újabb remek húzása, ami már nem is eredeti, mert körülbelül 26 ilyen szembeállításnak voltunk tanúi az elmúlt öt év során. Emlékezzenek vissza ezekre, én is sokszor idéztem már, most nem teszem, de ha akarják és felelevenítésképpen szükséges, akkor szívesen megteszem. Ez az, amibe önök is beleszorultak.

Annyi a különbség, hogy mi nem vagyunk hajlandók olyan törvényjavaslatokat támogatni, amelyekre azt mondjuk, amelyekről azt gondoljuk, hogy ennek az ügynek az érdekét nem szolgálják, mert szakmailag elhibázottak és rosszak. Hiába mondják nagy szavakkal azt, hogy mert ez lesz majd az óriási megoldása a migráció kérdésének, és aki ezt nem támogatja, az effektíve még hazaáruló is; én meg nem így gondolom. Én úgy gondolom, hogy hibás törvényeket akkor sem támogatok, ha egyébként látom azt, hogy ez az ügy fontos; sőt talán ma Magyarországon az egyik legfontosabb ügy, sőt talán ma Európában is az egyik legfontosabb ügy.

Ezért mondom el újra és újra és újra: legyen szíves a kormány ebben megpróbálni politikai konszenzust létrehozni. Legyen szíves befejezni azt a politikáját, amely szerint csak a saját megoldását tartja célravezetőnek, csak a saját megoldását hajlandó még megfontolás tárgyává is tenni, teljes mértékben kirekeszti az ellenzéki érveket, legyenek azok politikai vagy szakmai érvek, egyetlenegy okból, hogy ezt a szembeállító politikáját a továbbiakban is tudja folytatni. Ez elfogadhatatlan! S tudják, most én mondom azt itt a parlamentben, hogy ez az igazi aljasság ebben az ügyben. Ugyanis pártpolitikai, népszerűségi okokból meg se adják az esélyét annak, hogy egy nemzeti konszenzusos megoldás létrejöjjön. Ez az, ami az igazi felelőtlenség, és ez ellen egyetlenegy valaki tud tenni, és az nem más, mint a magyar kormány és a magyar kormánypártok. Ez az egy társaság az, aki tud érte tenni.

Üljünk le, beszéljük meg, vagy legalább engedjék ide a Ház elé azokat a javaslatokat, amiket mi megfogalmazunk! Ezek olyan javaslatok, tisztelt államtitkár úr, amelyek jórészt összhangban vannak a mostani magyar külügyminiszter kijelentéseivel és törekvéseivel. Ezeket sem hagyják, hogy megtárgyaljuk. Akkor ne haragudjanak, de ne hivatkozzanak arra, hogy az ellenzéki pártok blokkolják vagy bojkottálják a megoldást, mert ez egész egyszerűen nem igaz!

Tudják az a probléma, ha egy válságos helyzetben, legyen az bármikor a történelemben és bármilyen témában, valaki úgy kezdi az intézkedései sorozatát, hogy a hatékonyság érdekében a jogszerűséget, a jogelveket, a jogállami kritériumokat feláldozza, akkor az nagyon helytelen úton jár. Tudom, vannak olyan történelmi helyzetek, amikor a jog, a jog szabályai nem mások, mint betűhalmaz. Nem szeretnék idáig eljutni. A jog viszonylag szélsőséges esetekre is tartalmaz megoldásokat, még az önök Alaptörvénye is. Vannak rendkívüli jogrendek, a rendkívüli jogrendeknek vannak szabályozott keretei, olyan keretei, ahol bizonyos állampolgári jogok felfüggeszthetők.

Azt is mondtuk, hogy hajlandók vagyunk - mert látjuk azt, hogy új történelmi korok új jogi megoldásokat kívánnak - alaptörvény-módosításban gondolkodni és a szavazatunkat rendelkezésre bocsátani, hogy az Alaptörvény módosítása megtörténjen, de önök nem hajlandók ezzel élni. Önöknek egyetlen megoldási javaslatuk van mindenre, az erő politikája. Semmi más! Az pedig, hogy lehetnének olyan megoldások, amelyek a jogszabályok adta keretek között biztosítják a hatékonyságot, az önök füle mellett elmegy. Nem hajlandók ezen gondolkodni sem. Márpedig én azt gondolom, akkor jár jól egy társadalom, ha csak a végső esetben jut el oda, amikor a jog szabályai - ahogy fogalmaztam - már csak egy betűhalmazt képeznek majd, mert onnantól kezdve, hogy egyszerűbben fogalmazzak, szabadul el a pokol. Én ezt nem szeretném. Amikor ennek a kezdeti jeleit is látja az ember, akkor a parlamentben fel kell, hogy ez ellen szólaljon.

Én nem kérek mást, tisztelt képviselőtársaim, mint némi józanságot és belátást. Azt, hogy bár a közvélemény-kutatók azt jelzik, a Fidesznek növekszik a népszerűsége, ha szítja az indulatokat ebben a témában, akkor is próbáljanak nemzeti konszenzust elérni tárgyalásos úton. A Jobbiknak meg azt tudom mondani, hogy a legújabb felmérések szerint az önök népszerűsége annak ellenére csökken, hogy ezt a politikát folytatják, tehát ha úgy tetszik, még csak pártpolitikai szempontból sem feltétlenül éri meg. A mienk nem csökkent, sőt talán valamit még növekedett is. De én azt gondolom, nem ez kell, hogy a megfontolás alapja legyen, hanem az, hogy ha van egy közös ügy, egy olyan magyar és európai ügy, ami közös és felelősségteljes megoldást kíván, akkor legyenek szívesek ehhez mérten politizálni. Még egyszer mondom, mi nyitottak vagyunk erre.

Legvégül, hogy visszatérjek a konkrét törvényjavaslatra is: tisztelt képviselőtársaim, amit államtitkár úr mondott a határzár átlépéséről, illetve arról, hogy ez minősül bűncselekménynek, nem pedig a tiltott határátlépés, az igaz, de majd azt is meglátjuk, a döntéshozók közül ki hogy fogja gondolni, hogy ez mennyire állja ki a jogszerűség próbáját és mennyire nem. Románia és Magyarország közé például felhúzható ilyen határzár, ami azt jelenti, hogy ha ennek az elméleti lehetősége megvan, akkor annak is megvan az elméleti lehetősége, hogy ezekre a megyékre, például Szabolcs vagy Békés megyére hirdetnek ki rendkívüli állapotot. Ezért annak a lehetősége is fennáll, hogy emiatt majd újabb törvénymódosítást kell eszközölni.

Ezért mondom én azt, és ezért mondtuk többen a képviselők közül, hogy szakmailag azért nem jó ez a megoldás, mert nem egy általános megoldási javaslatot kínál, hanem a kormány jelenlegi döntéséhez igazodó jogszabály-módosításról beszélünk ahelyett, hogy számba vennénk, milyen lehetőségek vannak még. Osztom államtitkár úrnak azt a véleményét, mert abban igaza van, hogy schengeni határok közé ilyen nem húzható fel - kérdezem én persze, hogy meddig lesz még Schengen, ezt nem tudom, merthogy az épület roskadozik, ezt mindenki látja -, de Románia és Magyarország között felhúzható. És ha van ilyen hely, akkor még egyszer mondom, hogy érdemes általában gondolkozni ezekről a kérdésekről. Senki nem a kizárólagos illetékesség létjogosultságát vitatja, csupán azt mondom, ha praktikusan nem tartjuk meg azt, hogy kizárólag Csongrád megye lesz az, amely ebben illetékes - mert megtarthatjuk ezt, és akkor pénzt, paripát, fegyvert oda összpontosítunk, kicsit utazniuk kell majd a menekülteknek vagy szállítani kell őket, de hát ha a kormány így dönt, akkor így dönt -, hanem azt az egyébként valóban kézenfekvő megoldást választjuk, hogy a határ menti településekhez közel álló, erre alkalmas igazságszolgáltatási szervek bírjanak majd illetékességgel itt, akkor miért zárjuk ki azt, hogy mondjuk, a Békés vagy a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Bíróság illetékes legyen egy ilyen ügyben.

(15.30)

Azt gondolom, ennek a lehetőségét meg kell adni, aztán, ha van ügy, akkor van, ha pedig nincs ügy, akkor nincsen. De nem a kormányzat aktuális döntésének megfelelően módosítgatjuk a büntető eljárásjogi törvényt vagy akár az illetékességről szóló törvényt vagy törvényeket! Én ezt kifogásoltam mindössze, és ne értse senki úgy, hogy a kizárólagos illetékesség vonatkozásában mint jogintézmény vonatkozásában fogalmaztam meg kritikai gondolatokat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 133 2015.09.22. 2:01  98-135

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Hát, tisztelt képviselőtársam, ez a baj, amit ön mondott, képviselő úr, hogy nem tudják, mi a mi megoldási javaslatunk. Azért nem tudják, mert annyira nem veszik a fáradságot, hogy ideengedjék az Országgyűlés elé. Ott van, a vita közben is föl tud menni az Országgyűlés honlapjára: a benyújtott törvényjavaslatok, határozati javaslatok konkrétan leírják azt, hogy mi az MSZP javaslata migrációügyben. Tegye meg nekem azt a szívességet, hogy fölmegy a honlapra, és megnézi, hogy miről van szó, és akkor ön is fogja tudni.

(15.40)

Jó lenne, hogyha kormánypárti képviselőként hozzájárulna ahhoz, hogy a Ház ezeket a javaslatokat tárgyalni tudja. Tettünk erre több próbálkozást, valószínűleg az ön nem szavazata is hozzájárult ahhoz, hogy a Ház ezt ne tudja tárgyalni. Ezek után én ezt álszent dolognak tartom, hogy ön azt állítja itt a falak közt, hogy nincs ilyen megoldás, vagy ön nem tudja, hogy mi az. Ha ön nem tudja, hogy mi az, akkor az az ön felkészületlenségén múlik, nem pedig azon, hogy van ilyen vagy nincs.

A másik, amit szeretnék mondani Szilágyi képviselő úrnak, hogy tudja, gondolkodni szerintem mindig van idő, mert fejjel a falnak menni, az sokkal rosszabb, mint hogyha az ember leül egy picit higgadtan és átgondolja, meghallgatva az érveket és ellenérveket, a különböző megoldási javaslatokat. Értem én, hogy egy radikális pártnak ezt a vehemens stílust kell képviselnie, én ezt kifejezetten megértem, de azért azt ne mondja nekem senki, mivel 10 hónapja körülbelül tudjuk és ismerjük ezt a problémát, hogy 10 hónap alatt ne lett volna idő gondolkodni és 10 hónap… (Szilágyi György: Másfél évvel ezelőtt.) Másfél évvel ezelőtt, pláne, ne lett volna idő arra, hogy leüljünk és egymással tárgyaljunk és összevessük a megoldási javaslatainkat.

Tudja, hogy mi az oka annak, hogy ez nem történt meg? Egyetlenegy, hogy a Fidesz erre nem vevő, a Fidesz nem akar tárgyalni és egyeztetni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 141 2015.09.22. 10:55  136-147

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azt gondolom, az előttünk fekvő törvénymódosító javaslat hosszabb vezérszónoki felszólalást valóban nem igényel, azért nem, amit az államtitkár úr is elmondott talán az első szavai között, mert vélhetően ezzel minden frakció egyet fog érteni, és ezt támogatni fogja. Én most az Országgyűlést a mi frakciónk támogatásáról is biztosítom.

Egy-két megjegyzést ennek ellenére érdemes tenni az előterjesztéshez. Az egyik, hogy az MSZP eddig is támogatott minden olyan törvényjavaslatot, amely a sértetti jogok kibővítéséről, azok erősítéséről szólt, és itt meg kell jegyezni azt, hogy jó lett volna, hogyha a kormány is ezt teszi, azaz azokat az ellenzéki, többek között tőlünk érkező módosító javaslatokat, amelyek e témakörben kerültek benyújtásra az Országgyűléshez, szintén támogatta volna, ugyanis egyetlenegy sem volt, amit az áldozatsegítés érdekében nyújtottunk be, és a kormány támogatott volna az elmúlt öt évben.

Ugyanígy nehezményezem azt ebben a körben, hogy a kormány nem támogatja, nem is támogatta, és ha jól tudom, akkor nem is áll szándékában a jövőben sem ratifikálni az isztambuli egyezményt, amely szintén komoly sértetti jogokról szól, bár természetesen itt „csak” egy rétegről van szó, nem általában a sértetti jogokról, itt a családon belüli erőszak áldozatairól van szó.

Én úgy gondolom, hogy ha a kormány és önök indokoltnak tartják a sértetti jogok képviseletét, akkor ezt az egyezményt is ratifikálniuk kellene, illetve a ratifikációt támogatniuk kellene. Ahogy egyébként az is sajnálatos egy picit, hogy ahhoz, hogy egyébként sértetti jogok csomagban történő erősítéséről beszélhessen a Ház, ahhoz az kellett, hogy a magyar kormányt erre egy nemzetközi egyezmény kötelezze. Én annak örülnék, hogyha ez nemcsak ilyenkor jutna eszébe a kormánynak, hanem eszébe jutna akkor is, amikor saját hatáskörében fogalmaz meg bizonyos törvényjavaslatokat; remélem, így lesz majd ez az új büntető eljárásjogi törvény kapcsán, amely tovább erősíti és tudjuk erősíteni együtt a sértetti jogokat.

A másik, amit szeretnék az asztalra tenni, mert ez nagyon sokszor egyfajta ellentétként merül fel, hogy a terhelti jogok biztosítása nem ellentétes a sértetti jogok kiterjesztésével, ugyanis a terhelti jogok biztosítása valójában az állam részéről a tisztességes eljárást kell hogy szavatolja, amihez semmi köze a sértettnek, sőt azt tudom mondani, hogy a sértettnek is érdeke az, hogy az anyagi igazság kiderüljön, érdeke az, hogy azt az elkövetőt büntessék meg, aki valójában a bűncselekményt elkövette, és mondjuk, ne mást, és olyan mértékben, ahogy azt egyébként - hogy egyszerűen fogalmazzak - megér­demli.

Ettől teljesen független az, hogy a büntetőeljárásban a sértetti jogokat értelemszerűen szavatolni kell, és ha van olyan hely, ahol ez a kettő egymással konkurál, akkor az államnak valóban inkább a sértetti jogok képviseletére kell a hangsúlyt elsősorban helyeznie, hiszen nyilvánvalóan van olyan, ahol ez a kettő konkurál egymással, mondjuk, egy polgári jogi igény érvényesítése kapcsán, itt értelemszerűen a sértetti jogok előtérbe helyezése az, ami fontos.

Itt említem meg még azt is, ha ebben a témakörben szólok, mivel itt a kritikának is helye van, hogy a Fidesz öt év óta nem hozott olyan jogszabályt, ahol egyébként a terhelti jogokat erősítette volna, na nem a sértetti jogok rovására, hanem az állam jogosítványainak a rovására; ezzel szemben fordított irányban rengeteg jogszabályt fogadott el az Országgyűlés.

Két vonatkozást emelnék ki egészen röviden a jogszabálytervezetből, ugyanis alapvetően azzal, ami itt benne van, abszolút egyetértek, tehát nem szeretném ismételni az előttem szólókat, és nem szeretném újra ismertetni az ebben foglaltakat, azonban kettő kiemelésre érdemes. Az egyik az, hogy a sértettnek egyszerű és közérthető módon kell tájékoztatást adni a jogairól és kötelezettségeiről - nagyon helyes, végre -, ugyanis azokat a kötelezően felolvasandó és egyébként a hatóságok által fel is olvasott jogi megfogalmazásokat, amelyek a jogokról és a kötelezettségekről szólnak, a sértettek egy része nem tudja értelmezni, és éppen ezért nem tudja ezeket a jogait érvényesíteni.

Megfontolandónak tartom egyébként azt is, éppen ennek a logikának az alapján, hogy amennyiben nem ügyvéd segítségével vesz részt valaki terheltként a kihallgatásokon, és a hatóság tagjai ezt helyesnek látják, szükségesnek ítélik, akkor ott is biztosítsa ezt a kötelezettséget a Be., nevezetesen, hogy a terheltnek is egyszerű és közérthető módon adjanak tájékoztatást a jogairól és a kötelezettségeiről, hiszen mondjuk, egy aluliskolázott terhelt esetén - ugyanúgy, ahogy egyes sértettek esetén - ahhoz, hogy az eljárás tisztességesen lefolytatható legyen, ez szükséges, vagy legalábbis a tisztességes eljárás lefolytatását ez a szabály elősegítené.

(16.20)

Úgyhogy ezt - amellett, hogy pártolom, hogy a sértettek vonatkozásában itt megjelenjen - megfontolandónak tartom, és ezt az államtitkár úrnak mondom; remélem, hogy továbbítja a kodifikációs bizottságnak majd ezt az észrevételt, hogy az új büntető eljárásjogi törvényben a terheltek vonatkozásában is érdemes lenne megfontolni.

A másik, amivel kapcsolatban viszont óvatosságra inteném a jogalkotót is és később a jogalkalmazót is, amikor ilyen élethelyzettel találkozik. Ugyanis az helyes, hogy a sértett és a terhelt szükségtelenül ne találkozzanak egymással az eljárási cselekmények alatt, azonban itt a szükségtelenül szót nagyon hangsúlyoznám. Ugyanis az anyagi igazság kiderítéséhez - amihez nemcsak a terheltnek, de az államnak, az összes állampolgárnak a jogbiztonság miatt és a sértettnek is érdeke fűződik - néha bizony kell hogy a sértett és a terhelt találkozzon egymással, még akkor is, ha ez a sértett számára néha kellemetlenségekkel jár, ugyanis az a kellemetlenség megéri azt, hogy az anyagi igazság érvényre tudjon jutni. Gondolok itt például arra, hogy az egy helyiségben történő szembesítése a sértettnek és az elkövetőnek a legtöbb esetben szerintem nem megúszható. Nem véletlen a tárgyalások nyilvánossága, nem véletlen, hogy a bíró, az ügyész, az ügyvéd következtetéseket tudjon levonni, mondjuk, egy ilyen szembesítésnek nemcsak a verbális vonatkozásairól, hanem a nonverbális vonatkozásokról is, és nagyon sok esetben - szeretném ezt is hangsúlyozni - ez a sértett érdekét szolgálja. Mert lehet, hogy ha csak a szavakat, a betűket tesszük egymás mellé egy vallomásban, abból nem ütközik ki az, hogy egy sértett milyen módon fél az elkövetőtől, és fordítva: az sem ütközik ki, hogy mondjuk, a sértett adott esetben milyen cinikus módon viselkedik egy vádlottal. Bármelyik eset, ha a közvetlenség elvét tudjuk alkalmazni, közelebb visz az anyagi igazság kiderítéséhez, ami mindenkinek érdeke. Éppen ezért én azt mondom, hogy ezt a sértettvédelmi eszközt óvatosan kell alkalmazni, akkor, amikor ez igazán indokolt. Indokolt lehet természetesen, mondjuk, kiskorú sértettek esetében; indokolt lehet olyan esetekben, amikor egy nemi erőszakkal összefüggő bármely bűncselekményt tárgyalnak; indokolt lehet akkor, amikor valamilyen szervezett bűnözéssel kapcsolatos bűncselekményt tárgyalnak, hiszen adott esetben a sértett életének a védelme többet ér értelemszerűen annál, mint hogy a tárgyalás közvetlenségének az elve érvényesülni tudjon.

Én arra inteném a jogalkotót is, amikor a jogszabályszöveget meghatározza, és a jogalkalmazót is, amikor ezekkel a lehetőségekkel él, hogy a tárgyalás közvetlenségének az elvét általános értelemben, általában ne írja fölül a sértett ilyen irányú jogosultsága, csak akkor, amikor ez valóban feltétlenül indokolt, hiszen más érvek is a serpenyő másik oldalába kerülnek. Éppen ezért ezt a két vonatkozását a jogszabálynak szerettem volna kiemelni, hiszen itt érdemi észrevételeket fűztem hozzá; a többi rendelkezéssel, amelyeket tartalmaz a sértett védelme érdekében, maximálisan egyetértünk, tehát ezt a javaslatot támogatni fogjuk. Az általam elmondott kritikákat vagy fenntartásokat pedig, kérem, az államtitkár úr ne most, hanem elsősorban az új büntető eljárásjogi törvény megfogalmazásakor tartsa szem előtt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
98 153 2015.09.22. 8:37  148-161

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azzal szeretném kezdeni, ha az MSZP a parlamenti vitában, bármelyik szakaszában megfelelő válaszokat kap bizonyos kérdésekre, esetleg módosító javaslatot is befogad a kormány, akkor szavazatával hozzájárulhat ahhoz - egyelőre feltételes módban mondom -, hogy a bűnügyi nyilvántartás korszerűbbé, hatékonyabbá váljon e törvénymódosító javaslat elfogadásával.

Mondom ezt azért, mert természetesen minden pártnak, minden politikai erőnek és minden embernek Magyarországon érdeke a bűnüldözés eredményességének a javítása. Természetesen azt az igényünket most is hangoztatjuk, hogy egy korszerű bűnügyi nyilvántartás mellett a pártatlan és gyors bűnüldöző munkára is szükség van, egyik a másik nélkül biztos, hogy nem lesz eredményes.

Amit előrevetettem, igazából a kérdéseket, illetve aggályokat fogalmaznám meg, hiszen azok az erényei a törvényjavaslatnak, amelyeket államtitkár úr is az expozéban felvetett, illetve a Fidesz vezérszónoka is megfogalmazott, azoknak egy jó részével egyet tudok érteni. Az egyik, hogy a ritka kivételek körébe tartozik ez a törvény azért, mert ennek volt előzetes hatásvizsgálata, ellentétben a legtöbb másikkal, és itt viszont azt mutatják a hatásvizsgálatok - több helyen is olvashatjuk, van, ahol még nominálisan is megjelenik, hogy mennyi lenne a hiány, de a lényeg az -, hogy a büntetés-végrehajtási szervezetben, a BSZKI-nál, illetve a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatalánál nem áll rendelkezésre a megfelelő anyagi forrás, ami szükséges, hogy ezen új rendelkezéseket alkalmazni is lehessen, és ne csak a törvény betűjében merüljön ki az újítás.

Kérdezném államtitkár urat, és valójában ez a legfontosabb kérdés: hogyan kívánják ezt pótolni? Hogyan kívánják ezt ezeknek a szervezeteknek eljuttatni? Itt a közigazgatási hivatal, a BSZKI, illetve a BVOP egyrészt 37 millió forintot határozott meg, ami hiány az ő számukra, másrészt, ha jól olvastam, akkor a bv további forrásigényeként még 120 millió forintot jelölt meg, ezt tüntette fel. Szeretném azt megkérdezni, hogy ha elfogadja az Országgyűlés ezt a törvényt, akkor megkapja-e ezeket a támogatásokat a három szervezet.

És nem mehetünk el amellett sem, hogy a törvénymódosításnak az egyik indoka az, hogy bizonyos, a BSZKI-hoz tartozó feladatokon könnyítsen, azaz kevesebb munkát kelljen végezni az ott dolgozóknak.

(17.20)

Nyilvánvalóan teszi ezt azért elsősorban a törvény, mert nagyon sok büntetőeljárásban, egyébként frekventált büntetőeljárásban derült az ki, amit gyakorló ügyvédek, ügyészek, bírák tudnak, hiszen ez általános probléma, hogy az ügyek a BSZKI eljárása miatt húzódnak el néha hónapokat, éveket. Ez értelemszerűen indokolhatná azt is, hogy a BSZKI leterheltségét csökkentsék, sőt mi több, én azt is mondom, hogy ha a költségvetés nem áll nagyon erős lábakon - és azt gondolom, Magyarországon ma, bármit is mond a kormány, nem áll erős lábakon a költségvetés -, akkor lehet olyan trükköket bevetni, ha úgy tetszik, és ezt most jó értelemben veszem, hogy nem költségvetési forrást biztosítok, mondjuk, egy szervezetnek, hanem a feladatköréből vonok el, és így tudom meggyorsítani a működést. De a BSZKI esetén ez azért nagyon érdekes, mert a szervezet valamelyik évben, azt hiszem, amikor az egyik fontos bűnügy kapcsán felmerült a BSZKI felelőssége az ügy elhúzódása miatt, akkor nem kevesebb és nem több mint 240 millió forintot jelölt meg, hogy ha ennyivel növelnék az ő támogatását, akkor napra készen tudnák végezni a tevékenységüket.

Amit az előbb mondtam, azt fenn is tartom: néha a költségvetés kímélése okán, mondjuk, megpróbálunk optimalizálni és feladatokat elvonni, ha nincs pénz. De, tisztelt államtitkár úr, 240 millió forintról beszélünk! Ez a magyar költségvetésben, nem tudom, egyáltalán ezrelékben mérhető-e. Ez egy olyan pici összeg, nyilván nem egy magánembernek, hanem költségvetési számokat alapul véve, amit oda kellene hogy adjunk a BSZKI-nak, és nem kellene trükközni. Megértem azt, amikor mondjuk, a büntetés-végrehajtási intézetek költségvetéséről beszélünk, és ott próbálunk alternatív megoldásokat kitalálni, hiszen egy olyan mértékben nagy költségvetésről van szó, olyan számokról, amelyek a magyar államkasszának is bizony nehézségeket okoznak; ugyanez igaz, mondjuk, a rendőrség korszerűsítésére. De 240 millió forint a BSZKI-nak, azt gondolom, aprópénz a költségvetésből, és ha ezzel valóban gyorsíthatók lennének a büntetőeljárások, akkor nem kellene itt trükközni.

Volt egyébként erre egy módosító javaslatunk, talán nem is egy, 2013-ban biztosan, de ha jól emlékszem, 2014-ben is, amely megnövelte volna a BSZKI költségvetési támogatását. Ez a második kérdésem az államtitkár úrhoz, hogy e vonatkozásban miért kell trükközni, miért nem lehet ezt az egyébként nem túl nagy összeget biztosítani a BSZKI számára. Ha nagyon populista akarnék lenni, akkor azt mondanám, hogy ha Andy Vajna felajánlja egyheti bevételét a BSZKI-nak, akkor megoldódna ez a probléma. Tehát ezért kár, még egyszer mondom, trükközni.

Azt kérném, tisztelt államtitkár úr, hogy jelenjen meg egyrészt a 240 milliós támogatás a BSZKI-nál, úgyis kénytelenek lesznek a költségvetésen módosítani, hiszen most jött be egy törvény, miszerint egy új minisztérium áll fel majd, de ha az előző törvények vitáját megnézzük, akkor az is, a bevándorlással kapcsolatos problémák is indukálni fogják a költségvetés módosítását. Oda be lehetne vezetni ezt a 240 millió forintot is, ugyanúgy, ahogy egyébként, ha ezt a törvényt elfogadjuk, és nyilvánvalóan kormányzati szervek nem fognak túlozni az igényüket illetően, azt a 37 plusz 120 millió forintot is érdemes lenne biztosítani. Ez összességében a félmilliárd forintot nem haladja meg, sőt jóval alatta marad. Azt gondolom, hogy ha egy ilyen reformot önök szükségesnek látnak, akkor ezt akkor érdemes bevezetni, ha a költségvetési lábát is meg tudják teremteni.

Összefoglalva tehát, tisztelt képviselőtársaim, azt remélem, hogy itt most semmi trükkről nincs szó, hanem valóban egy, az adminisztratív terheket csökkentő és a hatékonyabb eljárást elősegítő változtatásokról, úgyhogy ha ezeket a problémákat és kérdéseket tudjuk orvosolni, akkor a frakciónk akár támogatni is tudja a javaslatot. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 38 2015.09.29. 5:41  23-46

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Szeretném azzal kezdeni, hogy mielőtt hasonló nagyívű eszmefuttatásokba bocsátkozna bárki, mint például Staudt képviselő úr, itt jelen pillanatban egy egyszerű illetékességi szabályról beszélünk, tehát nem általában az ország védelméről, a határvédelemről, hanem egyszerűen arról, hogy melyik bíróság járjon el bizonyos ügyekben, semmi másról, ennyi a lényege ennek a javaslatnak. Egyetértünk, úgy látom, abban is, az összes ellenzéki párt képviselője, hogy a javaslat szakmailag úgy rossz, úgy elhibázott, ahogy csak lehet. Erről beszélt Schiffer képviselő úr és frakcióvezető úr, erről beszélt Staudt Gábor, és erről beszélek én is most, és beszéltem a vita korábbi szakaszaiban is.

Volt lehetőség arra, hogy ezen javítsunk. Mi nyújtottunk be egy olyan javaslatot, amely szakmailag helyre tette volna ezt a törvénymódosító javaslatot. Ezt egyébként támogatta az LMP is, támogatta a Jobbik is. Sajnos, a kormánypártok nem támogatták. Valóban arról volt szó, amiről több előttem szóló képviselő is beszélt, hogy egy általános illetékességi szabályt kéne megalkotni, hiszen nem tudhatjuk azt, hogy ha már egyszer ezt a védelmi struktúrát állította fel a kormány, amivel mi teljes mértékben bizonyosan nem tudunk azonosulni, de ha már ez a védelmi struktúra állt fel ezzel a jogszabályi környezettel, akkor általában kéne kimondani azt, hogy oda, azokra a határszakaszokra, ahol a kormány a válsághelyzetet kihirdetheti, ahol ad absurdum még kerítést is húzhat, legalább oda általános jelleggel a törvény biztosítsa azt a lehetőséget, hogy az ott illetékes, a feladat ellátására képes bíróságok, illetve ügyészségek járjanak el ezekben az ügyekben. Ezt nem tudom, hogy miért nem lehetett magáévá tenni a Fidesz képviselőinek, illetve az előterjesztőnek, hacsak nem azért, merthogy ellenzéki oldalról érkezett a javaslat.

Nem hallottam megfelelő szakmai érvet egyébként arra, hogy mi az oka annak, hogy olyan esetekre nem akarják kiterjeszteni a jogszabály hatályát, amely később bekövetkezhet egy egyszerű kormányzati döntés kapcsán. Én elmondtam ezt is az általános vitában, most csak utalok rá, hogy azt nem tartom helyesnek, amikor a kormány határozatai alapján rángatjuk az Országgyűlést és alkotunk törvényeket; azaz ha a kormánynak van egy általános felhatalmazása arra, hogy bármely megyére ezt a válsághelyzetet kihirdetheti, akkor a törvényhozás majd aszerint fog összeülni, hogy mely megyékre hirdette ki a kormány a válsághelyzetet.

(10.30)

Úgy hiszem, ha konzekvensek akarunk maradni, és a jogrendszer egységét, épségét is szem előtt kívánjuk tartani egyébként ugyanazt a célt elérve, amit az előterjesztők ezzel a törvénnyel szeretnének elérni, akkor mindazon megyékre, azaz az összes megyére, ahova kihirdethet a kormány válsághelyzetet, lehetővé lehetne tenni ilyen illetékességi szabályokat. Nyilvánvalóan, mivel itt speciális esetről van szó, itt a határ menti megyékről beszélhetünk csak, mondjuk, Budapestről nem érdemes e tekintetben. Ugyanis az Országgyűlésnek, a törvényhozónak feladata az is, hogy a jogrendszert mint olyat óvja, annak épségét, állandóságát megpróbálja szavatolni. Ez a javaslat pedig homlokegyenest ezzel a reménybeli törekvéssel megy szembe.

Azaz, még egyszer mondom, próbáltunk egy olyan szakmai javaslatot az asztalra tenni, amely semmiben nem befolyásolta volna azt a jogalkotói célt, amelyet az előterjesztők megfogalmaztak, csak, ahogy többen elmondtuk, szakmailag helyesen egy általános illetékességi szabályt fogalmazott volna meg, egy ismételt kapkodó jogalkotás helyett. Éppen ezért tehát, mivel az előterjesztők, illetve a kormánypártok sem a bizottsági üléseken, sem most nem támogatják a javaslatunkat, annak leszavazása esetén szakmai okokból nem fogjuk támogatni a teljes törvényjavaslatot.

Egyet szeretnék most leszögezni zárásként: az, hogy nem támogatjuk, az egy szakmai és elvi állásfoglalás. Ettől még a többsége a kormánypártnak megvan ahhoz, hogy ha akarja, támogassa, megszavazza és ez a javaslat átmenjen. Kettő: az ország védelmét és annak hatékonyságát semmilyen módon és semmilyen mértékben nem befolyásolja ez, hiszen könnyedén lefolytathatók az eljárások akár egy bíróság illetékességi területén belül is. Erre számos példa van egyébként a magyar jogrendszerben, nevezetesen, hogy egy bíróság illetékes bizonyos ügyekben az egész országban. A praktikum természetesen az, még egyszer mondom, hogy legyen több bíróság illetékes, de ehhez viszont az általános szabály megfogalmazása válna szükségessé.

Azaz e javaslat elutasítása semmiben nem fogja befolyásolni az ország határai külső védelmének intenzitását és eredményességét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 44 2015.09.29. 0:19  23-46

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak nagyon röviden, egy mondatban Staudt képviselő úr felszólalására. Nyilván ismeri a képviselő úr azt a mondatot, és nem pozitívan szokták idézni, hogy a cél szentesíti az eszközt. Ön most erről beszélt, én pedig ezzel nagyon nem tudok egyetérteni. Köszönöm. (Dr. Staudt Gábor: Pozitív sem­le­gesség! Ezt mondta… ‑ Közbeszólások az MSZP pad­soraiból, köztük: Soha nem mondott ilyet!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
100 54 2015.09.29. 9:24  47-79

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban, ahogy Gulyás Gergely képviselőtársam elmondta, az ellenzéki pártok általában meg szokták adni a kormányalakítási ‑ ha úgy tetszik ‑ szabadságot a kormánynak, és támogatni szokták a kormányátalakítással kapcsolatos javaslatokat. Megjegyzem, hogy ez nem mindig volt így. Úgy tűnik, hogy Gulyás Gergely képviselőtársam emlékezete egy kicsit hiányos, ugyanis 2008-ban nem támogatták önök ellenzéki képviselőként a szocialista kormány átalakítását, és több esetben is tartózkodtak ezzel kapcsolatban. Tehát annak az elvnek a vonatkozásában, amit most számon kérnének a mostani ellenzéken, önök sem voltak következetesek, és e tekintetben mi sem leszünk most azok. Ugyanis nem fogjuk támogatni ‑ sokféleképpen nevezték már ezt, én úgy mondanám, hogy ‑ a nagy bölcs vezér személye körüli miniszter pozíciójának a bevezetését vagy propagandaminiszter intézményének a létrehozását.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt már megszoktuk a kormánytól, hogy amennyiben nincs egyébként más racionális érve, akkor megpróbál különböző nemzetközi példákat összelapátolni és azzal önigazolást keresni a saját tervére. Megszoktuk ezt már az alkotmányozás folyamatában is, amikor egy-egy elemet kiragadott valamely uniós ország alkotmányából, és azt átemelte, igaz, rendszeridegen módon a magyar alkotmányba, Alaptörvénybe vagy valamelyik sarkalatos törvénybe, és azzal érvelt, hogy ez Németországban vagy az Egyesült Királyságban is így van. Csak éppenséggel az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy két nagy probléma is van ezzel.

Az egyik: a folyamat nem úgy néz ki, hogy önök megnéznek nemzetközi sztenderdeket, nemzetközi normákat és megoldásokat, majd megpróbálják azokat a rendszerhez passzoló módon átültetni a magyar jogrendszerbe, hanem kitalálnak valamit, és ahhoz keresnek valamilyen olyan hasonló példát, ami nemzetközi szinten megállja a helyét. Ez az egyik probléma.

A másik probléma az, amit én elmondtam már akkor is és elmondok most is: kiemelni egy alkotmányos rendszerből egy elemet és behozni a magyarba, majd egy másik országéból kiemelni egy másik közjogi elemet, azt is behozni a magyarba, aztán néhány, egyébként a hazai jogfejlődés eredményeként megszilárdult szabályt megtartani, ez semmi mást nem okoz, mint egy óriási katyvaszt és ellentmondásos jogrendszert. Olyan ez, mint ahogy annak idején elmondtam: biztosan ismerik a „Micsoda madár ez?” című mesét, ahol a kacsának megtetszett a páva szép tolla, a gém hosszú lába, és elcserélte azokat a sajátjával, s aztán a végén létrejött egy torzó. Nos, ez jön létre a magyar jogrendszerben is, amikor egyes koherens alkotmányos rendszerekből kiemelek egyes elemeket és átteszek a magyarba.

Ha már itt tartunk, és ilyen hosszan érvelt például az Egyesült Királyság jogrendszere mellett Gulyás Gergely képviselőtársam, akkor szeretném elmondani önnek és önöknek is, képviselőtársaim, hogy ott például miniszter csak az lehet, aki országgyűlési képviselő, akit megválasztottak. Ehhez képest, ha az Egyesült Királyság rendszerét kívánják átvenni, akkor bocsássák el azokat a minisztereket, akik nem képviselők ma a magyar parlamentben, és akkor koherensen átveszünk bizonyos szabályozást az angol jogrendszerből. De ugye azt sem kell mondani, hogy micsoda különbség van a magyar kontinentális jogi hagyományok és az angolszász jogi hagyományok között. Úgyhogy amikor Gulyás képvi­selőtársam azzal érvel, hogy Angliában hogy néz ez ki, akkor erre ellenérvként én ezt tudom mondani. De végigsorolhatnánk más államok jogrendszereit, kormányzati rendszereit is, egyik sem pontosan úgy néz ki, mint a magyar, ezért azt gondolom, hogy ezzel érvelni fölösleges és nem is vezet célra.

A helyzet az, tisztelt képviselőtársaim, hogy önöket nem az angol, a német, a spanyol vagy a francia jogrendszer kiváló eredményei motiválták, hanem az, hogy Lázár János és Rogán Antal nem kívánt egymással együtt dolgozni. Ez az érv valószínűleg nem jelent meg sem Spanyolországban, sem Németországban, ugyanis ez a két úr Magyarországon politizál. Éppen ezért önök nem egy egyszerű államtitkári vagy más megoldásban gondolkodtak, mondjuk, a Miniszterelnökség keretein belül, hanem egy önálló jogi megoldást dolgoztak ki, egy önálló minisztériumot.

(11.00)

Ugyanis Lázár miniszter úr azt találta mondani, hogy ahhoz, hogy valaki jogköröket kapjon, ahhoz kapjon felelősséget, politikai felelősséget is. Magyarán szólva, ő kitalálta, neki semmi szüksége arra, hogy Rogán Antalnak az esetleges politikai balhéja miatt ő tartsa majd oda a fejét és vállalja a politikai következményeket, oldja meg ezt Rogán Antal a saját felelősségi körében, ezért aztán legyen önálló miniszter. Ez volt a motiváció, tisztelt képviselőtársaim.

Azt gondolom, hogy ezért egy minisztériumot létrehozni több mint hiba. Azt természetesen soha nem fogjuk vitatni, bárki is lesz kormányon, hogy a kormánynak lehetősége van a kormányzati struktúrát úgy alakítani, ahogy ő gondolja. Azt sem fogjuk vitatni, hogy akár egy kormányzati perióduson belül joga van arra, hogy átalakítsa a minisztériumok rendszerét, struktúráját. De ezek strukturális átalakítások legyenek, és ne ismételten személyre szabott jogalkotás. Mert itt nincsen másról szó. Arról van szó, hogy Rogán Antal munkáját, lojalitását a miniszterelnök meg akarja hálálni, egy miniszteri pozíciót akar neki adni, vagy a miniszteri pozícióhoz hasonló politikai hatásköröket, és erre keresnek önök egy megoldást. Mivel Lázár János nem fogadja be őt, hát akkor létrehoznak egy másik minisztériumot. Ez tehát a strukturális probléma, ami miatt mi ezt a módosító javaslatot bizonyosan nem fogjuk tudni támogatni.

Még talán a struktúráról egy gondolatot. Tisztelt képviselőtársaim, lassan fölöslegessé válnak a szakminisztériumok. Olyan elképesztő hatáskör összpontosult a Miniszterelnökséget vezető miniszter kezében, ami egyébként, nem mondom, hogy példátlan, de nagyon kevés példát lehet ilyet találni Európa-szerte. Most én érvelek ezzel. Most ehhez képest létrehozunk még egy olyan minisztériumot, nemcsak egy minisztert, nemcsak egy kabinetfőnököt, egy kabinetvezetőt, nemcsak egy tárca nélküli minisztert, hanem egy apparátussal rendelkező minisztériumot, amit szintén a miniszterelnök személyes köreihez kötünk. Ennek, tisztelt képviselőtársaim, semmi ér­tel­me, és a centralizációt tovább fokozza.

Az pedig, hogy mit akarnak ezzel a minisztériummal, illetve mit akarnak ennek a miniszternek a hatáskörébe utalni, végképp nem támogatható, nem akceptálható. Egyrészt, tisztelt képviselőtársaim, ha a sajtóhírek nem csalnak, de örülnék annak, ha majd ezt egy az egyben megcáfolnák képviselőtársaim, az egyik legfőbb feladata ennek a miniszternek a kormány propagandagépezetének irányítása lesz. Márpedig propagandaminiszterek diktatúrában szokásosak, nem pedig demokráciában. A másik fő feladata pedig, ahogy mondtam, a nagy bölcs vezér személye körüli miniszteri pozíció ellátása. Ezt is, úgy tudom, monarchiákban szokás bevezetni, nem demokratikus viszonyok között. Éppen ezért tehát sem strukturális szempontból, sem pedig más indokok alapján nem tudjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Egyetlen módosító javaslatot nyújtottunk be, tisztelt képviselőtársaink, ugyanis koherenciazavar keletkezik a törvényben akkor, ha e módosító javaslat nélkül fogadják el az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Azt tudom csak erre mondani, hogy ha már ilyen támogathatatlan és személyre szabott jogalkotást folytatnak, akkor legalább tegyék meg azt, hogy a kodifikációs szakmai feltételeknek megfelelő javaslatot terjesztenek a Ház elé. Ha pedig ezt nem tudják, akkor mi, ellenzéki képviselőkként szívesen nyújtunk önöknek szakmai segítséget. Ezt tettük most a módosító javaslattal is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 30 2015.10.06. 15:30  23-65

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Örömmel hallgattam az egyébként rendkívül színvonalas felszólalását. Zárójelben jegyzem meg, hogy hol vagyunk már attól a Lázár Jánostól, aki olyan felszólalásokat mondott, hogy tessenek eldönteni, hogy a pénzt kapó védőügyvédek oldalán vagy a másik oldalon állunk, ahol az állam jogait érvényesítjük. (Lázár János: Ezt teszi a kormány.) Ez kifejezetten érdekes felszólalás volt, remélem, már messze áll ettől, miniszter úr, és a múltnak tekinthetjük azt a felfogást. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Éppen ezért egy picit én is előbbről kezdem, mint ahogy terveztem volna egy viszonylag rövid felszólalást, ugyanis miniszter úr nem elsősorban a törvény rendelkezéseiről beszélt. Ezt alapvetően meg­hagyta a Fidesz vezérszónokának, hanem sokkal inkább elméleti, államelméleti, közigazgatás-elméleti felszólalással élt. Természetes, ez egy örök dilemma, hogy azon a képzeletbeli vonalon, ahol az egyik ponton a diktatúra áll, a másik ponton meg az anarchia, azon hol foglaljuk el a mi helyünket, amikor meghatározzuk, hogy milyen államberendezkedést választunk magunknak.

Nyilvánvalóan, mint általában az életben, egyik véglet sem jó. Nem véletlenül alakultak ki egyébként olyan sztenderdek vagy ha úgy tetszik, a jogállamiság eszméjét kitöltő, politikai kultúrát képező szabályok, amelyek egy része írott formában jelenik meg, így például a nemzetközi kötelező normák, az államokra nézve kötelező normák vagy éppen az alkotmányokban foglalt rendelkezések, a másik része pedig ennek természetesen a politikai szokásjognak a része, amelyet nehezebb érvényesíteni akár a hazai jogalkalmazás, jogalkotás során, akár pedig nemzetközi fórumokon, nemzetközi eljárásokban.

Azt tudom mondani, ha már itt tartunk, hogy önök ebből léptek ki, tisztelt miniszter úr, az elmúlt öt évben, ebből léptek ki, és viselkedtek úgy e tekintetben, mint az elefánt a porcelánboltban: önök úgy gondolják és úgy gondolták és miniszter úr mostani felszólalása - amelyet még egyszer mondom, színvonalas felszólalásnak tartok, noha alapjaiban nem értek egyet vele - arról szól, hogy a fékek és ellensúlyok rendszere vagy a hatalommegosztásnak akár a klasszikus, akár a modernebb irányzatai, azaz a jogállamiság szabályainak és főként eszméjének a megtartása a fejlődés gátja.

(11.10)

Önök ennek szellemében kormányoztak az elmúlt négy-öt évben, és ennek a szellemében hozták meg azokat a jogszabályokat, amelyeknek egy része az alkotmányt és később az Alaptörvényt módosította. Ennek a szellemében nyilvánult meg Trócsányi miniszter úr is az egyik fórumon, ha jól emlékszem, az Ügyvédi Kamara vagy a Jogász Egylet egyik rendezvényén, ahol összefoglalva, legalábbis ha én jól értelmeztem azt a szöveget, ez a két szó mindenképp benne volt; az ő véleménye szerint létezik konszenzuális és létezik többségi demokrácia, most mi a többségit éljük. Azt gondolom, hogy ha errefelé megyünk el, akkor egy rendkívül rossz irányba mozdulunk, és e tekintetben messzemenőkig nem osztom Lázár miniszter úr álláspontját, már ami az államrendet és annak a struktúráját illeti. Azt a szembeállítást pedig, hogy a fékek és az ellensúlyok rendszere és annak egy bizonyos fokú korlátozása segíti elő a versenyképességet, azt gondolom, egyszerűen ez nem igaz, nem lehet ezt a két szempontot szembeállítani.

Ha úgy veti fel valaki ezt a kérdést, hogy a bürokrácia csökkentése növelheti-e a versenyképességet, akkor arra azt mondom, hogy igen, de nem a jogállamiság szintjének a csökkentése, nem a fékek és ellensúlyok rendszerének a megnyirbálása és a hatalommegosztás tanának a tagadása az, ami versenyképességet növel. Számos helyen kimutatták, tisztelt képviselőtársaim… - és anélkül, hogy itt belemennék abba, hogy Magyarország mostani működését miként jellemzem, autokráciaként, irányított demokráciaként, mindegy, nem ez a lényeg. Az a lényeg, hogy azokban az államokban, ahol az önök felfogásának megfelelő nagyon erős központi hatalom van, már-már a világon elismerten nem demokratikus, hanem autokratikus vagy diktatórikus rendszer működik, ott az látszik, hogy néha egy rövid ideig a fejlődés mintha meg is indulna, de egyrészt ez sem igaz minden államra, van, ahol meg sem indul, és ahol megindult, ott hosszú távon nem lesz eredményes. Éppen ezért buzdítok mindenkit arra, hogy persze, a bürokrácia csökkentésén belül, de egyébként a jogállami fékek és ellensúlyok rendszerét a lehető legmagasabb szintre emelő államberendezkedés keretei között képzelje el a progressziót, a fejlődést, mert szerintem ez visz előre. Ebben lehet, hogy a miniszter úrral van különbség a véleményünkben, én ezt hiszem.

Egy dolgot szeretnék idézni, szoktunk sokszor történelmi modelleket. Direkt egy olyat néztem most hirtelen, ami már jó messze van tőlünk. A Velencei Köztársaságnak egy elég erős államrendje volt, gyakorlatilag a XII. század közepe és a XIV. század első fele közt jött létre és állt fel. Ekkor volt talán a legtisztább, aztán később ezt egy picit a Tízek Tanácsának és az állami inkvizíció létrejötte árnyalta, de egy biztos, hogy ez az államrend biztosította azt, hogy minden európai középkori államnál Velence stabilabb volt. Sokkal stabilabb és sokkal gazdagabb állam, és ha progressziót nézünk, gazdagságot és állami jólétet, akkor azt gondolom, hogy Velence utolérhetetlen volt a középkori Európát szemlélve, ahol nemcsak az elit volt gazdag, hanem az egyszerű polgárok is jómódban éltek. Itt a szenátusnak volt egy határozata, amely úgy szólt, hogy „törvényeink rabszolgái maradunk minden időben, hogy szabadok maradhassunk”. Micsoda különbség ez, tisztelt képviselőtársaim, ahhoz képest, amikor önök aktuális politikai szándékaikhoz igazítják nemcsak a törvényeket, hanem magát az alkotmányt is, amikor több mint tíz alkotmányt módosító javaslatot fogadnak el két éven belül plusz még öt, az új Alaptörvényüket módosító javaslatot. Azaz a személyre szabott jogalkotás, az aktuális politikai viszonyokhoz történő igazítása a törvényeknek nem vezet eredményre és nem vezet jóra. Ezt mindenképpen elöljáróban el kellett mondanom azzal kapcsolatban, amit Lázár miniszter úr elmondott.

A másik, ahogy említettem is: a közigazgatást nem mosnám össze az államrenddel. Ez a kettő borzasztó nagy mértékben különbözik. Az a lényeg, tisztelt képviselőtársak, hogy milyen a hatalom működése, ugyanis ahogy Lázár miniszter úr is mondta, a közigazgatásnak egy feladata van, hogy azt az aktuális hatalmi berendezkedést objektív módon kiszolgálja. Ha jó a közigazgatás, akkor - ahogy a miniszter úr is mondta - egy diktatúra életét is meg lehet hosszabbítani, egy diktatúrát is lehet tulajdonképpen ‑ és ezt hadd tegyem kétszeresen is idézőjelbe - jól működtetni.

Persze felvethetem azt is, és e vonatkozásban egy picit magam is cáfolom, mert Bibó István óta, ha jól emlékszem, az akadémiai székfoglalójában mondta el azt, hogy a közigazgatás - és teljesen igaza van, és ma már nem nagyon van szakember, aki ezt másként gondolja - tulajdonképpen tekinthető ma már a modern demokráciákban önálló hatalmi gócnak is. Tehát nem csupán arról van szó, amit a miniszter úr mondott, és én is egyébként emellett érvelek azért alapvetően, hogy egy államberendezkedésnek - le­gyen az jó vagy rossz - a kiszolgálója, az objektív kiszolgálója a közigazgatás, az önálló hatalmi góc is, természetesen akkor, ha a közigazgatást hagyjuk így működni. Ha a diktatúra nem ismeri fel, vagy egy demokrácia nem ismeri fel, hogy ez egy érték, akkor egyrészt persze megszűnhet hatalmi gócnak lenni, másrészt viszont nem fogja betölteni azt a szerepét, amely a stabil állam fenntartása érdekében szükséges.

Itt szeretnék arra is utalni, amit sokan mondtak már, hogy valójában az országgal és önmagukkal szúrtak ki akkor, amikor egyébként a közigazgatásban tapasztalt köztisztviselőket a saját klientúrájukra cseréltek fel. Rengeteg hátrányát szenvedte ennek az ország és a jogalkotás, olyan elképesztő színvonalú előterjesztések jöttek ide a parlamenthez, amiket nem győztünk javítani és utána nem győztünk négyszer, ötször, van, amit hatszor visszahozni a Ház falai közé, mert módosítani kellett. Ez annak az eredménye volt, tisztelt miniszter úr, hogy kirugdosták a szakembereket, és helyükbe az önök számára lojális embereket ültették oda, kétségkívül politikai szempontból megkönnyítve az önök saját dolgát, ezzel szemben viszont a kormányzati munkájukat lényegesen megnehezítették, és hallatlan károkat okoztak az országnak.

Ami mellett még semmiképp sem mehetek el szó nélkül, miniszter úrnak egyrészt volt egy olyan álláspontja, miszerint is az a rendszer, az a közigazgatási rendszer, amelyet önök kialakítottak, az az emberek érdekét szolgálja és jó, és erre persze miniszter úr is utalt, hogy fontos az önkormányzatiság, akár ha arról az oldalról nézzük és abból a szempontból, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerében a helyi közigazgatás milyen szerepet tölt be, akár onnan, hogy egyébként mit ad az ott élő állampolgároknak, úgy tűnik, az állampolgárok egészen másként értékelik ezt.

Volt egy felmérésünk, ami egy ötezer fős mintán alapult, már hogy nyilván megrendelők voltunk ebben, és professzionális cégek mérték ezt fel, és az emberek túlnyomó többsége, tisztelt miniszter úr, ellene van a központosításnak, az jött ki. És nem önmagában annak, amiről mi itt elméleti szinten beszéltünk a Parlament falai között, hanem elsősorban annak, hogy elvonták az önkormányzatoktól azokat a jogköröket, azokat a feladatköröket, amelyek könnyebbé tették az ott élő emberek életét. Elvonták azokat a feladat- és jogköröket, amelyekben az ott élő helyi közösségek beleszólása alapján tudtak változtatni, és egy központi kormányzati struktúrához telepítették át. Ezt az emberek nagyon rosszul élik meg. Az emberek többségének ez nem tetszik. Lehet természetesen többféle modellt is bevezetni, amely az önkormányzatiságot egy kicsit háttérbe szorítja és az állami irányítást helyezi előtérbe, és lehet ennek az ellentettjét is. Egyet biztosan tudunk, hogy az emberek szerint önök a központosítással túllőttek a célon, ők nem szeretik ezt a rendszert.

(11.20)

A másik, amit szeretnék még kiemelni, miniszter úr - és emellett nem mehetek el szó nélkül, nem elméleti okok miatt, hanem azért, mert egyszerűen igazságtalan, ha ez a levegőben marad -: azt mondja, hogy önök és az önök emberei szenvedték el a legnagyobb hátrány azért, mert a parlament létszáma lefeleződött, vagy azért, mert az önkormányzati képviselők száma csökkent? Tisztelt miniszter úr, ön bizonyára elfelejti azt, hogy egyébként ezeket az embereket hogyan kompenzálták. Ha megnézzük azt, hogy maradt-e az önök volt képviselői közül valaki munka nélkül, én nem hiszem, hogy tudnék egyet is találni, aki igen. Nem hiszem, hogy tudnék egyet is találni. Kormányhivatal-vezetők lettek, járásihivatal-vezetők lettek, állami cégekben lettek közép- és felsővezetők, olyan magáncégekben lettek tulajdonosok vagy vezetők, amelyek állami megrendelések garmadát kapják. Ez a helyzet, tisztelt miniszter úr! Akiket ez rosszul érintett, én azt gondolom, ha már politikai oldalakat nézünk, és nem általában a társadalmat, akkor azok az ellenzéki pártok, nem pedig a kormánypártok. Én azt gondolom, ezt azért nem szabad a levegőben hagyni, mert mélységesen igazságtalan, amit a miniszter úr mondott.

Még egy gondolat. A közigazgatásban a hatékonyság és jogbiztonság vagy garanciális jogok vonatkozásában én sokkal inkább el tudok mozdulni arrafelé, amit ön mond, miniszter úr - és támogatjuk is ezt a javaslatot, ami előttünk fekszik -, hogy a garanciális jogok rovására a hatékonyságot helyezzük előtérbe, de ez egyszerűen azért van, mert itt a garanciális jogok alapvetően vagy nagyon sok helyen az állam számára voltak garanciális jogok, és nem az állampolgár számára. Az állampolgár számára kell a garanciális jogokat biztosítani az államhatalommal szemben, és ha lehet úgy hatékonyságot növelni, hogy az államhatalmat korlátozom a gyors működés és az állampolgárok érdekében, akkor azt igenis tegyük meg, egyetértünk vele. Úgyhogy ezzel a szemlélettel tudok azonosulni.

Egy megfontolandó dolgot azért szeretnék mondani: azért az anyagi igazságosság feltételeinek is érdemes megfelelni, amikor közigazgatási határozatokat hozunk. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Egy fél perc türelmet kérnék még, elnök úr.

Egy kérdést szeretnék a miniszter úrnak föltenni, ami talán a legfontosabb: volt-e hatásvizsgálat, hogy ezeket az intézkedéseket meg tudják valósítani? És azt szeretném megkérdezni: miből tervezik ezeket megvalósítani? Egyébként, ha erre megvan a strukturális és anyagi háttér, akkor mi ezt fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 34 2015.10.12. 5:40  21-42

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Már az általános vitában elmondtuk azt, hogy egy kicsit drága ajándéknak tartjuk Orbán Viktortól a hűsége jutalmául Rogán Antal felé azt, hogy egy külön minisztériumot kap, sőt mi több, azt is kifogásoltuk, hogy azért, mert Lázár és Rogán képtelenek egymással kijönni, ezért muszáj egymástól szervezetileg is elkülönült szisztémában dolgozniuk.

(12.30)

Aztán most már látjuk azt is a módosító javaslatok kapcsán, hogy úgy tűnik, lesz egy olyan államtitkár is, aki valójában ennek a minisztériumnak a keretein belül dolgozik, de közvetlenül a miniszterelnök felügyelete alatt. Gondolom, itt megint egy olyan államtitkárról lesz szó, aki meg Rogán Antallal képtelen együttműködni, és ezért kellett kivonni őt ebből a hierarchiából. Szóval, ez már valóban a groteszk kategóriája, államtitkár úr - csak egy kicsit drága a magyar adófizetőknek. Szóval, lehetett volna Rogán Antalnak ennél egy picit olcsóbb ajándékot is adni, meghálálva a hűségét.

Egyébként mi ezért támogatjuk többek között a Jobbik javaslatát, mely szerint is csak egy miniszter legyen, és kapjon miniszteri fizetést - szerintem az is elég szép ajándék -, és ne kelljen egy teljes apparátust fizetnie mindezért a magyar állampolgároknak, ugyanis teljesen szükségtelen. Ha már valóban, és ezt mi is elmondtuk az általános vitában, kormányátalakításra volna szükség, akkor például egy önálló egészségügyi minisztériumnak a létrehozása vagy egy önálló oktatási tárcának a létrehozása, na, az indokolt lenne. Az, hogy egy propagandaminisztériumot állítsanak fel, az viszont tökéletesen indokolatlan. Mondom még egyszer: olcsóbban is meg lehet hálálni harcostársaknak a hűségét.

A másik, amiről szeretnék még szólni, hogy e vonatkozásban még mindig nem lenne túl késő átgondolni azt, hogy legalább, ha már miniszteri tárcát hoznak létre, tehát a sarzsi is kell Rogán úrnak, akkor lehessen például tárca nélküli miniszter. Van ez az intézmény, mi ezt például sokkal szívesebben látnánk. Sokkal olcsóbb egy tárca nélküli miniszter eltartása - ha már egyébként úgyis fölösleges -, mint egy apparátussal rendelkezőé.

És végül szeretném arra kérni a Miniszterelnökséget, hogy ha mód van rá, akkor legközelebb az Igazságügyi bizottság ülésére egy olyan államtitkárt és helyettes államtitkárt küldjön el, aki legalább érti, hogy miről van szó, aki legalább képes felfogni azt a két-három soros módosító javaslatot, amit az ellenzéki pártok benyújtanak. Ugyanis sem az államtitkár asszony, sem a helyettes államtitkár úr nem értette meg. Nem azzal volt a probléma, hogy nem támogatta, hanem hogy nem volt képes megérteni azt, hogy mi a jogalkotási, a kodifikációs probléma.

Aztán, ahogy Harangozó képviselőtársam elmondta, utána haza vitték ezt, és önök benyújtottak egy gyakorlatilag, jelentőségét tekintve ugyanolyan módosítást, amit mi tettünk akkor, úgy tűnik, hogy egyébként az apparátus képes megérteni azt, hogy hol van a kodifikációs probléma. Azaz államtitkár úr, én arra kérném, hogy legközelebb olyan kollégákat küldjenek a szakbizottságba, akik minimálisan tisztában vannak a szakma alapvető szabályaival, és nem feltétlenül, akik politikai kinevezettek és fogalmuk sincs arról, amit csinálnak.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, mi ezt a javaslatot, még egyszer mondom, nem fogjuk tudni támogatni. Alapvetően elhibázottnak tartjuk. Egy mondattal én is kitérnék arra, amit jobbikos képvi­selő­társam elmondott arról, hogy az ellenzéknek van-e lehetősége vagy joga vitatni egy ilyen jogszabályt, mármint ami a kormányzati struktúra átalakítását illeti. Formálisan, én azt gondolom, hogy nincs köztünk vita, talán még önökkel sem, hogy a törvény ezt lehetővé teszi, tehát meg is tesszük. A másik, amit mondanék ehhez képest, hogy azt a struktúraátalakítást, ami számunkra elfogadható vagy nem elfogadható, de valóban struktúraátalakításról szól, azt mi meg szoktuk támogatni, pont azért, mert egyetértünk azzal, hogy alapvetően a kormány felelőssége az, hogy milyen struktúrában dolgozik. De amikor a napnál is világosabb, hogy itt nem a struktúra átalakítása motiválta ezt a módosító javaslatot, hanem az, hogy - még egyszer mondom - egy hű emberüknek egy miniszteri széket tudjanak adni, akkor igenis az ellenzéknek kötelessége ennek a javaslatnak az elfogadását megkísérelni meggátolni és megkísérelni önöket is jobb belátásra bírni.

És a harmadik megjegyzés ezzel kapcsolatban, hogy én arra kérném önöket, hogy azok után, hogy önök elfogadtak egy egypárti alkotmányt, amit csak önök támogattak, azok után, hogy önök minimális egyeztetések nélkül kétharmados törvényeket alkottak, azután ezt az érvet még egyszer legyenek szívesen nem felhozni. Mert önöknek meglett volna a lehetősége az alkotmányozáskor, meglett volna a lehetősége a kétharmados törvényekkor egyedül arra, hogy ha önök úgy szerették volna, akkor ezt a tárgykört kiveszik a törvényalkotási hatáskörből és kormányzati feladatkörré teszik. Önök nem ezt tették, úgyhogy innentől kezdve ezt az érvet legyenek szívesek hanyagolni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 60 2015.10.12. 4:48  57-73

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP), a napirendi pont előadója: Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Talán azért is lehet ez a kezdeti kavarodás, mert régóta nem volt arra példa, és örülök, hogy most van, és őszintén remélem, hogy még lesz is a jövőben, hogy egy javaslatot ötpárti előterjesztésként tudunk az Országgyűlés előtt tárgyalni, és az előterjesztés minden frakció egyetértését bírja.

Röviden szólnék éppen ezért az expozéban a javaslatról. A javaslat benyújtásának oka az volt, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara tisztújítását a bíróság megsemmisítette. Ezért a jogerős ítélet óta létrejött egy olyan exlex állapot, amelyben nem tudni azt, hogy ki a jogosult a kamara testületeinek és tisztségviselőinek a hatáskörét gyakorolni. Márpedig, mivel az élet nem áll meg, ezt a helyzetet rendezni kell.

Ugyanígy kérdésként merült fel, hogy vajon mi lesz a jogerős ítélet óta meghozott határozatokkal, azokat hatályában fenntartjuk vagy nem tartjuk fenn - ezt is szükséges jogszabályi úton rendezni, méghozzá a lehető leghamarabb, ezért is járult hozzá minden parlamenti párt ahhoz, hogy házszabálytól eltéréssel tudjuk tárgyalni ezt a javaslatot. Olyan fontos kérdésekről kell dönteni, tisztelt képviselőtársaim, mint az ügyvédek felvétele, a fegyelmi eljárások lefolytatása vagy ügyvédjelöltek felvétele vagy oktatása, és természetesen a kamarának az időközben felmerült pénzügyi kérdéseiről. Itt pedig nem várhatjuk meg azt, hogy több hónap múlva majd feláll egy legitim módon és törvényesen megválasztott új tisztségvi­selői kar a Budapesti Ügyvédi Kamarában.

Két erénye van, azt gondolom, a javaslatnak, amit szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy minden parlamenti párt az autonómia, egy 140 éves múltra visszatekintő kamarai autonómia fenntartásában, megőrzésében volt érdekelt, még az átmeneti időre is. Tehát nem került szóba például kormánybiztos kinevezése vagy más hasonló módszer az ügyvédi kamara vonatkozásában, tehát még az átmeneti időben is megőrzi az autonómiáját az ügyvédi kamara akként, hogy az Országos Ügyvédi Kamara elnöke, illetve elnöksége vagy vezetése lesz jogosult arra, hogy kijelölje azokat az ügyvédi testületeket más kamarák keretein belül, illetve azokat az ügyvédeket, ügyvédi tisztségviselőket adott esetben, akik helyettesíteni fogják ebben az átmeneti időben a Budapesti Ügyvédi Kamara testületeit, illetve tisztségviselőit.

A másik nagy erénye, tisztelt képviselőtársaim, ennek a javaslatnak, amellett, hogy mind az öt párt szakmai szempontból egyetértett abban, hogy ez egy helyes megoldás, hogy az egyeztetések során az Országos Ügyvédi Kamara elnöke támogatásáról biztosította ezt a javaslatot, szakmai értelemben kielégítőnek és jónak találta, egyébként pedig a parlamenti pártokat arra kérte és biztatta, hogy ezt nyújtsuk be.

Természetesen mindenkinek megvan és meglehet a véleménye arról, hogy az elmúlt években az ügyvédi kamarai választások során kialakult stílus mennyire felel meg a 140 éves ügyvédi kamarai hagyományoknak; remélem, ebben lesz jobbulás, lesz javulás, lesz változás. Ez a része azonban a kérdésnek nem a törvényalkotóra tartozik; a törvényalkotóra annyi tartozik, hogy ezt az úgynevezett exlex állapotot megpróbálja olyanná tenni, ami alkalmas arra, hogy az igazságszolgáltatás és azon belül kiemelten az ügyvédi kamara működése az állampolgári elvárásoknak megfelelően, az ügyvédi kar és a jogkereső polgárok elvárásainak megfelelően történjen.

(13.20)

Nekem meggyőződésem az, hogy ez a javaslat képes ezt az űrt pótolni, és innen is azt kívánom a Budapesti Ügyvédi Kamarának, illetve majd az ügyvédi kamarai választásokat megszervező, később kijelölt testületnek, hogy minél hamarabb sikeres kamarai választást tudjanak tartani, ahol a teljes törvényes rend helyre tud állni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
105 66 2015.10.12. 0:15  57-73

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Én az előterjesztői felszólalásom során az összes szakmai érvem elmondtam. Természetesen a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatja ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 318 2015.10.19. 14:10  305-322

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Vannak olyan vonatkozásai ennek a vitának, amit, azt gondolom, minden képviselő szóvá kell hogy tegyen. Szóvá kell tegyen azért, mert én felháborítónak tartom azt, hogy - ahogy Szakács képviselőtársam is említette - amikor az ő beszámolóikról van szó, akkor meg tudnak jelenni, hogy úgy mondjam, komolyabb sarzsit viselő közjogi tisztségviselők is az Országgyűlés előtt, mint a médiahatóság elnöke. Sőt, azt tudom mondani, hogy kötelességüknek érzik az itteni jelenlétet. Ahogy Szakács képviselőtársam is elmondta, Polt Péter holnapután biztos itt lesz, ugyanúgy, ahogy itt lesz a Kúria elnöke, itt lesz az Országos Bírósági Hivatal elnöke, és ahogy eddig itt volt az összes olyan közjogi tisztséget betöltő személy, aki szervezetének bármilyen beszámolóját az Országgyűlés tárgyalta. Azt kell mondjam, tisztelt képviselőtársaim, és főleg önnek, tisztelt parlamenti megbízott úr - remélve azt, hogy továbbítja ezt az álláspontunkat a főnökeinek -, hogy felháborítónak tartom és kikérem magamnak ezt képviselőként. Azt már csak megjegyzem, hogy ön néha cinikusan mosolyog, néha meg a szemét dörzsölgeti unalmában a szemközti páholyban, amikor a képviselői felszólalások elhangoznak. Szeretném önt, uram, tájékoztatni arról, hogy az itt ülő minden képviselő mögött több tízezer magyar állampolgár támogatása áll, ők juttatták be ide a magyar Országgyűlésbe őket, ez a hely pedig a magyar népképviselet szerve. Az, hogy - ne haragudjon, ez nem az ön személyének szól - nem az elnök van itt, hanem egy munkatársat küldenek ide, aki jegyzetelget, néha meg cinikusan mosolyog, felháborító, tarthatatlan, és kikérem magamnak.

Rátérve a dolog érdemére és lényegére: a beszámoló szerint - s ez jól látszik, azt gondolom, ezek valóban tények - az MTVA és a hatóság 2014-ben összesen, együttesen 144 milliárd forintból gazdálkodott. Lehetne itt sok hasonlatot mondani, ezt tették már képviselőtársaim is, én jogászemberként azt mondom, ez majdnem a duplája annak, mint amit a teljes igazságszolgáltatás kap. Én mégsem ezt a hasonlatot veszem alapul, hanem azt - és ennek jelentősége van -, hogy a számok szerint a szavazók mindegyike 18-20 ezer forintot fizet évente azért, hogy a közmédia és a médiahatóság működjön. Szeretném mondani, hogy minden magyar állampolgár. Szeretném mondani, hogy a baloldali szavazók is. Azok a baloldali szavazók, akiknek az érdekeit nemcsak az MTVA, hanem a médiahatóság is semmibe veszi. Nullába veszi. Ez pedig egész egyszerűen felháborító és tűrhetetlen. Kétszer annyian dolgoznak a médiahatóságnál, mint ahányan a mi időnkben, mondjuk, az Igazságügyi Minisztériumban dolgoztak. Ez egy elég érdekes szám, és azt gondolom, érdemes ezen elgondolkodni.

De amin a leginkább érdemes elgondolkodni ‑ képviselőtársaim is erre hívták fel a figyelmet más kontextusban -, az az, hogy mindezért a hatalmas összegért mit csinál az MTVA, és milyen feladatot, milyen szerepet tölt be a médiafelügyelet. Mert mi volna a médiafelügyelet dolga? Azt gondolom, a nevében is benne van: hogy felügyelje a médiát. Elsősorban, hogy felügyelje a közmédiát. S ha már itt is kell valamit az első sorba tenni, akkor felügyelje a közmédia objektivitását, amire a közmédiát egyébként törvény kötelezi. Na, ez az, amit nem sikerül megoldani ebből a néhány milliárd forintból az NMHH-nak! Ugyanis az NMHH-nak joga van hivatalból is eljárni bizonyos esetekben. Márpedig a közvélemény hemzseg azoktól az esetektől, amikor arról van szó, hogy hol, miként hamisít híreket a közmédia, hogy miként torzítja a híreket, hogy miként nem felel meg a közszolgálatiság elvének, hogy miként részrehajló a kormánypártok irányába. Az NMHH ebben a témakörben nem nagyon szeret vizsgálatokat folytatni, ahogy a Médiatanács sem. Azért beszélek erről gyűjtőfogalomként, mert sikerült egy olyan médiaszabályozást megalkotni, ahol a médiahatóság elnöke és a Médiatanács elnöke egy és ugyanaz a személy. Lehetne mondani persze, hogy fejétől bűzlik a hal, és ez mind a kettőre igaz.

Amikor nemcsak ellenzéki pártok kifogásolják, hanem mondjuk, olyan tekintélyes nemzetközi szervezetek is, mint a Freedom House a média-sajtó­­sza­badság állapotát Magyarországon, amikor 2010 óta például az előbb említett testület évről évre folyamatosan romló tendenciát mutat ki jelentéseiben a magyar média állapotát, a magyar média szabadságát illetően, akkor úgy hiszem, hogy az NMHH-nak és a Médiatanácsnak, főleg e két testület elnökének volna min gondolkodni, hogy ezen a helyzeten vajon hogy lehetne javítani.

Ugyanis ha megfelelőképpen látja el a média felügyeletét, akkor ezek a folyamatok valószínűleg visszafordíthatók lennének. Ja, hogy az akarat hiányzik hozzá? Az lehet. A pénz biztos nem hiányzik hozzá, mert azzal rendesen ki vannak tömve.

Rátérve az MTI gyakorlatára: remélem, hogy legalább majd írásban fogok erre a kérdésemre választ kapni; a legfőbb ügyész úr vette a fáradságot, hogy a beszámolója után a kérdéseket hozzá intéző országgyűlési képviselőknek írásban válaszol, remélem, hogy a médiahatóság vezetője, a Médiatanács vezetője is meg fogja ezt tenni, ha már nincs itt, akkor legalább a jegyzőkönyvet elolvassa, és ezekre a kérdésekre fog válaszolni.

(21.00)

Szeretném azt megkérdezni, hogy amikor az MTI sok milliárd forintból gazdálkodik, erre utalt egyébként Lukács képviselőtársam és Mesterházy képviselőtársam is, akkor hogy lehet az, hogy a médiahatóság azt nem veszi észre, hogy az objektivitás minimális kritériumainak nem tesz eleget. Hogy nem veszi észre azt, hogy az MTI sorozatosan ferdíti el a híreket, hogy az MTI bizonyos eseményekről nem tájékoztat? Hogy egy példát mondjak, a kormánynak igen kínos lehetett az, hogy Angyalföldön a szocialista jelölt 60 százalékkal nyerte meg az időközi választást. Az MTI-ben egy büdös szó erről a választásról nem esett. Elfelejtett tudósítani róla. Ezzel szemben, mondjuk, ha párba állítjuk azt, hogy volt egy választás néhány nappal később egy olyan településen, ahol 35 darab választópolgár ment el szavazni, na, arról tudósít az MTI.

Azt, hogy a sajtótájékoztatóink lényegét hallgatja csak el a Magyar Távirati Iroda, és manipulálja olyan módon a híreket, hogy az a lehető legkedvezőbb legyen a kormánypártok számára, az ember már szinte meg sem említi, merthogy mindennapos. Azt, hogy bizonyos eseményekről elfelejtenek úgymond tudósítani, holott egyébként értesítve vannak arról, hát, szinte ez is mindennapos. De azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Magyar Távirati Iroda most már, azt tudom mondani, tendenciózusan cenzúráz, és nemcsak minket, hanem más parlamenti ellenzéki pártokat is, felháborítónak tartom. Na, ez az a pont, amin nem lehet továbbmenni.

Az, hogy a Magyar Távirati Iroda megalkot egy olyan szabályt… - itt megint csak bejön a Médiatanács, illetve a médiahatóság felelőssége. Mondják meg nekem, legyenek szívesek, nem tartják nonszensznek azt, hogy a közpénzből fizetett, monopolhelyzetben lévő MTI megalkothat magának egy olyan szabályzatot, amely szerint megtagadhatja az összes, MTVA-t kritizáló vélemény és hír közzétételét, sőt, megtagadhatja az MTI munkáját kritizáló OS-közlemények kiadását akkor is, ha az valamelyik munkatársukat érintené hátrányosan.

Azaz van egy olyan csoport, úgy tűnik, Magyarországon, amit nem lehet kritizálni. Persze, lehet a kocsmában, meg talán még itt a parlamentben is, de hogy erről a közszolgálati média nem tudósít, és a Magyar Távirati Iroda effektíve megtagadja az ilyen közlemények közzétételét, ez egyszerűen nonszensz. És erre a médiahatóságnak, hadd puskázzak egy kicsit, a 63 milliárd forintos költségvetéséből nem jut ideje, hogy kivizsgálja, megvizsgálja ezt a tarthatatlan gyakorlatot, ez számomra, őszintén szólva, meglepő. Meglepő az, tisztelt képviselőtársaim, hogy az MTI, amikor mindezt megkifogásoljuk, akkor egy ilyen választ képes adni, hogy „A közlemény közzétételének megtagadásáért semmilyen felelősséggel nem tartozik. Kérjük a fenti tájékoztatás tudomásulvételét.”

Hát, képviselőtársaim, mondjanak még egy olyan állami szervet, monopolhelyzetben lévő állami szervet, amelyiknek a döntéseivel szemben semmiféle jogorvoslat nincsen! Mert az MTI ezt írta le. Mi úgy gondoljuk, hogy egyébként van. Az MTI viszont visszaírt még egy érdekeset, hogy a kiegyensúlyozott tájékoztatás követelménye - értve ez alatt, mert egyébként mi nem ezt kifogásoltuk, hanem az objektivitást, nem a kiegyensúlyozott tájékoztatást - csak lineáris médiaszolgáltatók esetében értelmezhető. Kíváncsi leszek, hogy az NMHH-nak mi erről a véleménye. A beadványunk már ott van, őszintén remélem, hogy pozitívan fogják elbírálni. De ha nem, azt meg tudom ígérni, hogy azután biztos, hogy Strasbourgba fogunk menni a problémával, hátha a strasbourgi későbbi döntés egy olyan jogszabályi környezet megalkotására tudja kötelezni a mostani parlamenti többséget, amely biztosítani tudja a közmédia objektivitását és azt, hogy ha ezt valaki nem találja objektívnek, akkor hatékony jogorvoslattal fordulhasson valahová. Mert úgy tűnik, hogy még a mélységesen elfogult NMHH-hoz sem tud jogorvoslattal fordulni, ha jól értelmezzük az MTI viszonválaszát. Mindenesetre mi megpróbáltuk, várjuk a válaszukat ezzel kapcsolatban.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, az, hogy van egy közszolgálati médiánk, amelyik önmagában több pénzt kap, mint a teljes igazságszolgáltatás, hogy van egy NMHH-nk, amelyik a tárgyalt évben majdnem annyit kapott, mint a bírósági fejezet - mondom én, jogászként ehhez hasonlítom, nyilván más majd máshoz fogja -, és mindezzel a költségvetéssel ezt az eredményt tudja produkálni, ez szégyenteljes. És most nagyon jóindulatú vagyok. Mert ha nem az lennék, akkor azt mondanám, hogy valójában ennyi pénzből kiváló munkát végzett, megszüntette a független médiát Magyarországon, megszüntette a részrehajlásmentes és objektív tájékoztatást a közmédia részéről, és ehhez talált egy nagyszerű asszisztenst, az NMHH-t és a Médiatanácsot. Szeretnék nem ennyire rosszindulatú lenni és azt mondani, hogy talán csak az NMHH dilettantizmusán múlik az, hogy ez a helyzet így néz ki. Éppen ezért ezúton is kérem azt az NMHH és a Médiatanács vezetőitől, illetve tagjaitól, hogy ne a Fidesz kiszolgálói legyenek, hanem azoké a magyar embereké, akik évente a saját bevételeikből fejenként 20 ezer forintot áldoznak ennek a két testületnek a működésére. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
106 336 2015.10.19. 7:03  323-338

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is - ahogy, gondolom, többen - Simon Róbert vezérszónok képviselőtársunk felszólalása kapcsán kaptam ihletet arra, hogy röviden szóljak. Ugyanis az, amit Szakács képviselőtársam és Mesterházy képviselőtársam is már elmondott, hogy vajon hogy bírta ki nevetés nélkül képviselőtársunk, valóban egy jó kérdés. Lehet, hogy mondták neki, hogy mindig az inverzére gondoljon annak, amit mond, és akkor komoly tud maradni, vagy valóban gondoljon egy másik országbeli médiahatóságra, és akkor talán komoly tud maradni. De valóban sokatmondó volt az, ahogy a győzelmi jelentés felolvasását követően, vélhetően szégyenében kisündörgött a teremből.

Én meg elkezdtem gondolkodni azon, hogy vajon mire gondolhatott a képviselő úr, amikor az ominózus mondatokat mondta, hogy milyen objektív és jól működő az MTVA és az NMHH Magyarországon. Vajon Lomnici Zoltán kitakarására gondolt akkor, amikor erről beszélt, vagy arra, ahogy a közszolgálati média, a televízió az Alaptörvény hatálybalépésekor történt tüntetésről beszámolt, vagy az MTI cenzúrájáról és hírtorzításairól, esetleg Papp Dániel jogerős hírhamisításáról beszélt? Vagy esetleg arról, amit többen is elmondtak, és a médiában is megjelent, hogy a Fidesz-frakciósajtó napi eligazítást tart a baráti televízióadóknál - ha jól emlékszem, az anyagban is mindjárt megtalálom, Tarr Péternek volt ez a nyilatkozata, a Hír TV vezérigazgató-helyettesének -, vagy éppen a Freedom House gyászos országjelen­téseire gondol, ahol a médiaszabadságot évről évre rosszabb pontokkal jutalmazzák? És aztán elkezdtem azokon a saját tapasztalatokon is gondolkodni, hogy a rendkívül kiegyensúlyozott tájékoztatás jegyében, a sokszínű tájékoztatás jegyében vajon mikor tájékoztatták a közvéleményt, mondjuk, a migrációval kapcsolatos szocialista álláspontról és javaslatokról, no nem egy fideszes képviselő tolmácsolásában, hanem egy saját képviselőnk tolmácsolásában. Vagy mikor hívtak be a számunkra fontos témákban, amelyek az MSZP központi üzeneteit képezik, a közszolgálati médiába szocialista képviselőt? S aztán hirtelen eltűnődtem azon is, vajon ahhoz képest, hogy a legaktívabb 5 százalékába tartozom az országgyűlési képviselőknek, az elmúlt egy évben hívtak-e egyáltalán be engem közszolgálati televízióba, és aztán rájöttem, hogy nem.

(22.30)

Hogy erről beszélt-e Simon képviselő úr, amikor erről a rendkívül kiegyensúlyozott MTVA- és NMHH-működésről beszélt? És az is eszembe jutott, hogy mindezen példákkal kapcsolatban, amiket én soroltam, vajon mikor és milyen eljárásokat indított az NMHH, és mikor marasztalta el ezekben az ügyekben a kiegyensúlyozatlanság miatt a közszolgálati médiát. És akkor rá kellett arra jönnöm, hogy valóban helytálló Mesterházy és Szakács képviselőtársam álláspontja, miszerint valószínűleg Simon képviselő úr nagyon nehezen tudta nevetés nélkül megállni annak a győzelmi jelentésnek a felolvasását, amit ő a magyar közszolgálati médiaviszonyokról és az NMHH működésével kapcsolatban megfogalmazott.

Nagyjából, ha költségvetési szintre lebontjuk ezt, ha az NMHH-nak ez a teljesítménye, amit eddig láttunk, akkor a méltányos támogatási összeg nagyjából nulla forint lenne a 2016-os esztendőre. És ahogy Mesterházy Attila mondta, valóban egyik kijelentésünk sem azokat a munkatársakat bélyegzi meg, akik egyébként ott beosztottként dolgoznak, akár az MTI-nél tudósítóként, akár az NMHH-nál munkavállalóként, hanem azt a felső vezetést, amelyik hajlandó volt alávetni magát egy fideszes pártpropagandának, alávetni magát a miniszterelnök egyszemélyi irányító akaratának.

Végül, mivelhogy ebben a vitában is aktuális az, hiszen most sincs itt az NMHH-nak egyetlen felső vezetője sem, amit Szűcs képviselőtársam elmondott, amely szerint én vagy mi alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérletet hajtanánk végre, nos, két megjegyzés ezzel kapcsolatban, Szűcs képviselő úr. Az egyik, hogy ugyan ez egy büntetőjogi fogalom, és ha át akarom konvertálni, akkor nagyjából azzal a példával szoktak élni, hogy halott embert nem lehet megölni; ha ilyen példával akarnék élni, akkor azt mondanám, hogy egy lemondott elnököt nem lehet számon kérni. De ez az elnök nincs lemondva, csak itt nincs. A hivatalában ott van sajnos, itt, a parlamentben nem jelent meg. Tehát szerintem ilyen szempontból sem jó a példa.

Nem is süket, ahogy Mesterházy képviselőtársam bekiabálta az elmúlt vita során. Ha itt lenne, akkor valószínűleg hallaná azt, amit mi mondunk, és a legfőbb ügyész úrhoz hasonlóan ő is tudna legalább írásban válaszolni, ha már önök egyébként nem tették lehetővé, hogy itt személyesen a vitában részt tudjon venni.

És úgy is gondolom, hogy a tekintetben sem alkalmatlan tárgy, hogy az NMHH elnökeként felelős annak a költségvetéséért és működtetéséért. Tehát amikor a kritikát az ő irányába is megfogalmazom itt a parlamentben, akkor azt jól teszem, ugyanis valóban törvényjavaslatról tárgyalunk, de ennek a törvényjavaslatnak a tárgya és a tartalma az NMHH működése és költségvetése. Amiért, ugyebár, az elnök vastagon felelős.

Még egyszer visszatérve arra, hogy az alkalmatlan tárgyon elkövetett kísérlet fogalma egy büntetőeljárásban alkalmazható fogalom, de lehet, hogy Szűcs képviselőtársam már a jövőbe lát, amikor az NMHH és az MTVA gazdálkodását bizonyos büntetőeljárásokkal köti össze - nem zárom ki, hogy ez lesz a vége a dolognak. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
107 44 2015.10.20. 12:37  39-54

DR. BÁRÁNDY GERGELY az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Az államtitkár úr utoljára hagyott egy témát, amelyet én viszont előre vennék a törvényjavaslattal kapcsolatban, ez egy elég neuralgikus pontja - ez a 25. §-ban található -, amely a telefonlehallgatási szabályok módosítására vonatkozik.

(11.40)

Tudomásunk van arról - hogy mennyire értünk egyet vele vagy sem, az egy másik kérdés -, hogy eddig is kötelezettek voltak a telefon-, illetve az internetszolgáltatók arra, hogy tulajdonképpen biztosítsák az ügyfeleik teljes körű lehallgatását, hogy azt mondjam, az adatok tárolását. Ez a lehallgatotti létszám ugyan nem változik, azonban az igen, hogy a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat határozza már meg azokat a műszaki alapkövetelményeket, amelyek alapján ennek történnie kell, továbbá Magyarország területén kell létesíteni és működtetni a rendszert.

Államtitkár úr egy érdekes magyarázatot adott, hogy ne mentsék ki - ha jól értettem - az adatokat egyes mobil- és internetszolgáltatók külföldre. Megmondom őszintén, hogy nekem ennél sokkal-sokkal rosszabb érzésem van. Ugyanis, ha ezt a két rendelkezést összevetjük, nevezetesen, hogy Magyarország területén kell tárolni, és csak olyan műszaki alapkövetelmények figyelembevételével lehet ezt megvalósítani, amit a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat határoz meg, akkor én egészen más politikai motivációra következtetek a telefonlehallgatásokat illetően. Ugyan­­is eddig ezekhez az adatokhoz a hozzáférés természetesen a jogszabályok mentén tudott megtörténni, most viszont, ha ez helyileg is Magyarországon van, ráadásul csak olyan műszaki alapkövetelményekkel történhet ez meg, amit a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat határoz meg, akkor talán a mondatot nem is kell folytatnom, államtitkár úr.

Ez az, amit én súlyosan nehezményezek, és egy olyan politikai törekvésnek tartok, ami számunkra elfogadhatatlan. Azaz, ha a törvénynek más részeivel egyet is tudnánk érteni - előre megmondom, hogy nem tudunk -, akkor önmagában emiatt már nem tudnánk támogatni a teljes törvénycsomagot.

A másik, amit szeretnék kiemelni, rátérve már az arcképelemzői tevékenység igénybevételéről szóló rendelkezésekre, az az - és ezt emelem ki először -, hogy ki is jogosult erre az adatigénylésre. Akkor soroljuk! A nyomozó hatóság - abból is van jó sok -, az ügyészség, a büntetés-végrehajtási intézet, a belső bűnmegelőzési és bűnfelderítési feladatokat ellátó szerv, a terrorizmust elhárító szerv, a törvényben meghatározott titkos információgyűjtő, valamint titkos adatszerző tevékenység folytatására feljogosított szervek, a körözési listát folytató szerv, a közigazgatási szervek - például állampolgársági ügyekért felelős szerv -, a nemzetbiztonsági szolgálatok, az általános rendőrségi feladatok ellátására létrehozott szerv, az idegenrendészeti hatóság, a menekültügyi hatóság, az Országgyűlési Őrség. Tisztelt Államtitkár Úr! Lehet, hogy egyszerűbb lett volna azt körülírni és beírni a törvénybe, hogy ki nem, mert rövidebb lenne a felsorolás. Ez egy olyan széles kör, ami a mi megítélésünk szerint nem helyes, és ez a második olyan komoly ok, amiért semmiképpen sem tudjuk támogatni ennek a törvényjavaslatnak az elfogadását.

Mondok néhány helyes dolgot is természetesen a törvénnyel kapcsolatban, és utána fogok rátérni azokra a kritikákra, amik miatt egyébként, mondjuk úgy, hogy harmadik csoportként nem fogjuk támogatni, vagy ami miatt harmadik csoportként nem fogjuk támogatni a törvényjavaslatot. Amit helyesnek tartunk, az az, hogy a tárolt arcképprofilokban történő keresés minden esetben ügyhöz kötötten történhet csak. A központi szerv az igénybevételre jogosult szerv kérelmére arcképelemzési tevékenységet akkor folytathat, ha az igénybevételre jogosult szerv pontosan megjelöli annak célját, az igénybevétel célját megalapozó ügy azonosítását szolgáló adatokat, és az igénybevételre jogosult szerv által írásban felhatalmazott személy kezdeményezi. Ez eddig rendben van, hasonlóan egyébként más, ehhez hasonló biometrikus adatok kezeléséhez.

Kiemelendő az is - és itt még mindig a pozitívumoknál tartok, bár még egyszer mondom, olyan nagyon sokat nem tudok sorolni belőlük -, hogy számos garanciát tartalmaz a törvény a személyes adatok védelme érdekében, így csak a központi szerv kezelheti az adatokat, az adatigénylésre jogosult szervek az ő elemzésük eredményét kapják csak meg, ez helyes. Helyes az is, hogy a központi szerv csak a létrehozott profilt és a kapcsolati kódot kezeli, a hozzá tartozó személyes adatokhoz nem fér hozzá. És helyes az is, hogy azt, hogy milyen szervek milyen célból kérhetnek elemzést, szintén egy előre rögzített nyilvántartás szabja meg.

És akkor innen mondanám a kritikákat. A javaslat számos, a személyes adatok védelmét szolgáló korlátot tartalmaz, ennek ellenére ez a totális, szinte minden magyar állampolgárra és Magyarországon tartózkodó külföldire kiterjedő nyilvántartás erősen veszélyezteti a magánszférát. A teljes körű arcképprofil-nyilvántartás létrehozása ugyanakkor jelentősen megkönnyíti a magánszférába való beavatkozást, amely ellen a fenti jogi garanciák nem jelentenek elegendő védelmet. Még egyszer mondom, helyesek, csak nem elegendőek.

A központi adatkezelő szerv kormányrendeletben kijelölt szerv lesz. Nyilvánvaló, hogy egy állami szerv. Az adatkezelőhöz számos szerv fordulhat adatigényléssel előre meghatározott célokból. Az esetek egy részében a jogosultság kellően szűken meghatáro­zott esetekre vonatkozik, és szükségessége indokol­ható, ha a nyomozó hatóság és az ügyészség büntető­eljárás során feltételezett elkövető vagy a körözési eljárást folytató szerv a körözött személy azonosítása érdekében eljár. Itt még egyszer mondom, a jogszabály engedélye, tehát a szükségesség abszolút indokolható.

Ugyanakkor elnagyolt az adatigénylés céljának és a jogosultak körének meghatározása a nemzetbiztonsági szervek esetében, amelyek titkos információszerző és titkos adatgyűjtő tevékenységük ellátásához további specifikálás nélkül igényelhetnek azonosítást. Ez a széles körű jogosultság azért is aggályos, mert a titkosszolgálatok működése fölött köztudottan gyenge a konkrét ügyekre is kiterjedő, nem politikai természetű ellenőrzés.

Itt idézném egyébként a TASZ álláspontját, és e tekintetben mi egyetértünk és osztjuk ezt, amely szerint „A profilalkotási technológia azért jelent különös veszélyt a magánszférára, mert míg személyazonosító irattal vagy akár ujjlenyomattal való azonosításhoz szükség lehet az érintett együttműködésére - igazolvány átadására vagy mondjuk, ujjlenyomat adására -, az arcképpel bármilyen helyzetben az érintett tudta nélkül is könnyedén azonosíthatóvá válik. A bármilyen helyzetben, automatizált módon elvégezhető azonosítással a személyek elveszítik a személyazonosságuk felfedése fölötti ellenőrzésüket. Az azonosítás ráadásul távolról és akár tömeges méretekben is elvégezhető. Minden utcai kamera vagy mobilfotó személyazonosítás eszközévé válhat, amellyel felfedhető és végigkövethető, hogy az egyén kinek a társaságban, hol, mit csinált. Ezt a veszélyt különösen valóssá teszi a térfigyelő kamerák elterjedése, például egy tüntetésen részt vevők azonosítását.”

Én azt értem, hogy csak bizonyos jogszabályi környezet megléte vagy bizonyos jogi feltételek megléte esetén igényelhetőek ezek az adatok, de államtitkár úr, ne haragudjon, azt kell mondanom, hogy nem bízunk önökben és az önök kormányában; nem bízunk abban, hogy ha mindezeket az adatokat egy állami szerv kezeli, akkor mondjuk, egy tüntetésen részt vevő, ilyen módon azonosított ember vagy embercsoport utána nem fog hátrányt szenvedni ‑ mondjuk, a munkahelye elvesztésére gondolok itt vagy bármi hasonlóra.

A NAIH honlapján - és egyúttal tisztelettel üdvözlöm a NAIH elnökét is, aki figyelemmel kíséri a vita menetét - az arcképprofil-nyilvántartásról és az arcképelemző rendszerről szóló tervezetre vonatkozó állásfoglalások között már komoly előélete van ennek a szabályozási tárgynak. Eddig a NAIH már hétszer foglalkozott ezzel a kérdéskörrel, nem sorolnám fel itt, hogy mely törvények kapcsán, illetve mely koncepciók kapcsán.

A legfrissebb állásfoglalásából, ami 2015. augusztus 31-i keltezésű, kitűnik, hogy „A biometrikus adatkezelés az érintettek magánszféráját nagymértékben, illetve az alkalmazott technológia természeténél, céljánál fogva nehezen megjósolható mértékben befolyásoló adatkezelési technológiák közé tartozik, és az államnak kitüntetett felelőssége van abban, hogy a biometrikus adatkezelés elterjedése ne veszélyeztesse a magánélet tiszteletben tartásához és a személyes adatok védelméhez fűződő jogokat.” Itt egy picit árnyaltabban fogalmaz a NAIH elnöke, illetve a NAIH, de ezek nagyjából hasonló aggályok, mint amit én és a TASZ is ebben a témakörben bizony megfogalmaztunk.

A NAIH elvi éllel leszögezte, hogy a teljes népességre vonatkozó központi biometrikus referencia-nyilvántartás felhasználását a lehető legszűkebb körre kell korlátozni.

(11.50)

Szerintem ez nem sikerült. A megfelelő törvényi garanciák megléte esetén a kötelező biometrikus személyazonosítás és a személyazonosság-ellenőrzés lehetséges céljaként alkotmányosan elfogadhatók az alapvető államérdekek, így az állam bűnüldözési és nemzetbiztonsági érdeke. A személyes adatok védelme szempontjából az is elfogadható a NAIH szerint, hogy a személyazonosság igazolására alkalmas okmányok kiadásakor biometrikus személyazonosság-ellenőrzéssel fokozzák az okmánybiztonságot, hiszen ezzel megelőzhetőek az úgynevezett identitáslopások és a hamis személyazonossággal elkövetett visszaélések.

A javaslat nagyon sok állami szerv számára teszi lehetővé az adatigénylést. Mindenki, akinek egy aprócska kis rendészeti feladatköre van, már bekerült ebbe a körbe, ráadásul a tervezett garanciák az álláspontunk szerint nem tűnnek elégségesnek a személyiségprofil elkészítésének a megakadályozására, kiváltképpen például politikai célból, amire utaltam is a felszólalásom egyik korábbi szakaszában. Így sok tekintetben szükségtelen vagy aránytalan a jogkorlátozás, tehát összességében az Alaptörvény I. cikkének (3) bekezdésében szereplő szükségességi-ará­nyossági teszt, ezáltal pedig az Alaptörvény garantálta alapjogok szenvednek a meglátásunk szerint csorbát. Az alkotmányos megoldás megragadása különösen nehéz ebben a kérdéskörben, a javaslatban kínált garanciák viszont összességében nem elégségesek sem a magánszféra, sem az információs önrendelkezési jog biztosítására.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a magunk részéről a felsorolt okok miatt nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot, sőt a leghatározottabban fogjuk elutasítani azt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 16 2015.10.21. 13:38  1-32

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Darák Péter Elnök Úr! Tisztelt Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Elnök Asszony! Főtitkár Asszony! Azt, amit Harangozó Tamás képviselőtársam a vezérszónoki felszólalásában elmondott, ismételni nem kívánom, csupán egyetlen vonatkozásban ‑ mint az MSZP-frakciónak, frakcióelnökségnek talán az e területért felelős vezetője -, hogy szeretnék én is személyesen köszönetet mondani a Kúria munkatársainak azért az áldozatos munkáért, amelyet a 2014-es évben végeztek, amit értelemszerűen érint ez a beszámoló.

Én is szeretnék annak hangot adni, hogy úgy látom és úgy érzékelem, hogy a Kúria egy kis szigetet képez tulajdonképpen, ahol valóban egy igen magas szintű szakmai munka folyik, és általánosságban véve azt tudom mondani ‑ és ezt szintén szeretném hangsúlyozni -, hogy köszönöm a Kúria összes bírájának azt, hogy ennek a testületnek az integritását meg tudta őrizni. Azt gondolom, hogy igaza volt annak idején annak a magyar származású ukrán képviselőnek, aki azt mondta, hogy akkor történik egy országban generációkat átívelően visszalépés a fékek és ellensúlyok rendszerében, ha a bíróságok elvesztik az integritásukat. Éppen ezért elnök úrnak, a Kúria bíráinak és egyébként minden bírónak az országban kiemelt felelőssége van abban, hogy ez ne történhessen meg, hogy a mindenkori hatalom elvárásainak ellen tudjon állni. Köszönöm mindenkinek, aki ezt megtette.

Köszönöm továbbá a Kúria vezetőinek azt, hogy mindig korrekt és pontos válaszokat adtak azokra a kérdésekre, amelyeket akár képviselőként, akár az Igazságügyi bizottság ellenőrző albizottságának elnökeként megfogalmaztam, és egyúttal kérném is arra elnök urat, hogy azokat az ígéreteket, amelyeket nekem főleg a legutolsó levélben a tanúkihallgatási gyakorlattal kapcsolatban tett, ezeket valóban a jogegységet biztosító tanácsok vizsgálják felül, vizsgálják meg, vagy a joggyakorlat-elemző csoportok, tetszés szerint. A lényeg az, hogy örülnék, ha ebben kialakulna egy egyetértés, már csak azért is, mert ha ez így van, és ebben nyugvópontra tudunk jutni, akkor meghaladottá tenné az albizottság összehívását is. Én erről majd egy információt mindenképpen kérnék elnök úrtól, hogy mire sikerült jutni.

Egy-két megjegyzést, illetve kérdést azonban azonkívül, amit Harangozó képviselőtársam feltett már, illetve megfogalmazott, tennék fel én is. Örülök annak, hogy elnök asszony is itt tartózkodik a teremben, mert igazából ez, ami a következő megjegyzésemet, kérdéseimet illeti, éppúgy érinti elnök urat, mint ahogy elnök asszonyt, és akkor én meg tudom spórolni azt, hogy ugyanezt a kérdést vagy megjegyzést elmondjam az elnök asszony beszámolójánál.

Természetesen a Kúria egyik legfőbb feladata ‑ ahogy elnök úr is elmondta, és hosszan beszélt róla -, hogy a jogegységet biztosítsa. Viszont azt is szeretném hangsúlyozni, hogy az egyetlen olyan bírói szervezet a Kúria, amelyik a jogegységi döntést kötelező jelleggel meghozhatja. Semmilyen más bírói fórum ezt nem teheti meg. És amikor azt látjuk, vagy legalábbis arról értesülök, hogy bizonyos tendenciák arra mutatnak, hogy alsóbb fokú bíróságok ‑ akár legyen itt törvényszéki szint, de azt kell mondjam, és nevesítem itt a PKKB-t, ahonnan elég sok visszajelzést hallottam e vonatkozásban és negatív értelemben ‑ gyakorlatilag ilyen mini jogegységi döntéseket hoznak egymás között. Én ezt nem tartom szerencsés dolognak. Akkor, amikor az európai fórumokon már önmagában a Kúria által hozott jogegységi határozatoknak a létjogosultságát is megkérdőjelezik abból az okból kifolyólag, hogy ez sérti a bírói függetlenséget, hiszen ez alapján kötelezően kell a bírónak eljárni bizonyos kérdésekben, akkor én azt gondolom, hogy ez fokozottan igaz alsóbb fokú bírósági szervekre.

Én egyébként híve vagyok a jogegységi döntéseknek gyakorlati okból. Elméleti megközelítésben egyébként meg sok igazságot adok azoknak, akik kritizálják ennek a létjogosultságát. De még egyszer mondom, ez Magyarországon egy régóta bevett gyakorlat, és én a magam részéről ezt pártolom és helyeslem.

(9.20)

Azt azonban nem, hogy ha mondjuk, egy alsó fokú bíróságon olyan döntések születnek, amelyek iránymutatásul szolgálnak bíráknak, hogy bizonyos ügyekben, bizonyos esetekben merrefelé kell dönteni. Ezt természetesen nem teszi kötelezővé senki, de hogy úgy mondjam, vezetői elvárás az, hogy eszerint ítélkezzenek az eljáró bírók. Őszintén remélem, hogy az a rengeteg, egyébként azonos információ, ami e tekintetben hozzám befutott, az mind hamis, de én attól félek, hogy ez nem így van, ezért én arra kérem szakmai szempontból elnök urat és igazgatási szempontból elnök asszonyt, hogy járjanak ennek a végére, és nézzék meg, hogy ez igaz-e.

Nem azzal van a probléma, hogy ha mondjuk, egy helyi bíróságban, mondjuk, egy büntetőjogi csoport vagy csoportvezető tart egy konzultációt vagy a polgári jog területén ugyanezt teszi. A baj azzal van, hogyha olyan határozatok születnek akár formálisan, akár informálisan, hangsúlyozom, akár informálisan, amihez szeretnék a bírók támogatását megszerezni az adott vezetők. Ezt én nem tartom egészséges dolognak. Magyarán szólva, én arra kérem elnök urat és elnök asszonyt is, hogy ennek járjon a végére, hogy igaz-e.

A másik, amit szeretnék kiemelni a konferenciák vonatkozásában, most kicsit tallózok a témák között, tehát nincs összefüggés azon felvetések között, amiket most sorolok. A konferenciák vonatkozásában épp Trócsányi miniszter úrral beszéltük nem túl ré­gen azt, hogy a tudomány világa mindig pártatlan kell hogy maradjon, noch dazu akkor, hogyha azon, mondjuk, a Kúria is mint szervező fél részt vesz.

Én pedig azt látom, és tudom, hogy van Magyar­országon egy ilyen kialakult gyakorlat, hogy akár tudományos konferenciák vonatkozásában is a kormányt meghívják véleménynyilvánítás céljából akár egy megnyitó előadás, akár egy tartalmi tudományos előadás megtartása végett, én azonban ezt egészségtelennek tartom.

Én azt mondom, hogy két lehetőség van, és szeretném azt előrevetni, hogy nem a protokolláris eseményekről beszélünk, mert az, hogy a minisztert, miniszterelnököt meghívják, mondjuk, a bírák napjára, ez természetes dolog. De hogyha tudományos konferencia szervezésében, mondjuk, egy egyetemmel közösen vesz részt a Kúria, akkor igenis arra figyelni kéne, hogy vagy nem hívok olyan előadót, aki politikus, vagy ha hívok ilyen előadót kormánypárti oldalról, akkor hívok ilyet ellenzéki oldalról is, nem azért, mert politikaivá kívánom tenni a rendezvényt, hanem azért, hogy bizonyos kiegyensúlyozottsága ennek a rendezvénynek meglegyen, és a pártatlanságnak (sic!) még csak az árnyéka se vetődhessen és vetülhessen rá. Nem kell természetesen, ha úgy tetszik, pártpolitikust hívni, bár baromi nehéz elválasztani a pártpolitikust, mondjuk, egy országgyűlési képviselőtől, de azt tudom mondani, hogy mondjuk, a Törvényalkotási bizottságnak, az Igazságügyi bizottságnak vannak ellenzéki tisztségviselői, illetve tagjai, ilyen alapon szerintem ugyanúgy meg lehet hívni, mint mondjuk, egy államtitkárt, vagy mondjuk, hogy konkrét legyek, az Országgyűlés törvényalkotásért felelős alelnökét. Azt gondolom, hogy erre jó volna, hogyha figyelmet fordítanánk, még egyszer mondom, tudomásul véve azt, hogy protokolláris rendezvényekre alapvetően a kormányzat tagjai kapnak meghívást.

Két kényesebb téma: egy, amit nagyon röviden ismertetnék, mert Harangozó képviselőtársam már megtette, ez a mostani döntése a Kúriának a népszavazással kapcsolatban. Elnök úr, én még csak odáig se megyek el, hogy a döntés érdemét kritizáljam, bár szakmai alapon komoly affinitást éreznék hozzá, azonban azt meg kritizálom és azt kérdezem, hogyan történhetett az meg, hogy ez az információ onnan kikerült. Máshonnan nem tudott kikerülni, elnök úr, nem tudott máshonnan. Én nem hiszem azt el, hogy valakinek akkora szerencséje legyen ‑ és ezt nem elemzem újra, amit Harangozó Tamás mondott -, hogy éppen pont abban az öt percben sikerült odaérnie valahonnan vidékről és beadni egy népszavazási kezdeményezést, éppen azon a napon, éppen abban az órában, éppen abban az öt percben. Ilyen nincs, és én azt gondolom, hogy ez egy dolgot mindenképpen indokolttá tenne, az az, hogy elnök úr egy belső vizsgálatot indítson a Kúrián belül a vonatkozásban, hogy hogy kerülhetett ki ez az információ, illetve egyáltalán a Kúrián belül bárkit terhel‑e felelősség azért, hogy ez az információ eljutott ehhez a beadványozóhoz vagy akár a beadványozó köréhez tartozó valakihez.

Azt gondolom, hogy egy ilyen vizsgálat lefolytatása kifejezetten vezetői feladat, és egy olyan ügyben, ahol különös politikai érdeklődésre tart számot ez a döntés, hiszen az egyik politikai pártnak - ne­vezetesen e tekintetben a mienknek ‑ a politikájának az egyik központi elemét képezi az, hogy ez a népszavazás megvalósulhasson ‑ úgy tűnik, a Fideszének meg az egyik központi elemét, hogy ne -, különös figyelmet kell arra fordítani, hogy a pártatlanságnak még csak az árnyéka se, vagy a pártosságnak még csak az árnyéka se vetülhessen a Kúriára, hiszen ahogy mindketten megfogalmaztuk Harangozó képviselőtársammal, ezt még egy olyan testületnek és szigetnek tekintjük, ami az integritását eddig százszázalékosan meg tudta őrizni. E tekintetben én csak egyet sürgetnék elnök úrnál, hogy szülessen meg az a jogegységi határozat, ami a népszavazással kapcsolatban most már igencsak indokolt lenne, mert nem szeretnénk azt, hogy ha akár mi, akár más népszavazási kezdeményezést kíván benyújtani, utána minden egyes részelemét ennek a folyamatnak meg lehessen a bíróságon támadni. Öntsünk a pohárba tiszta vizet egy jogegységi határozattal!

A másik, ami egy picit kényesebb téma, a kinevezési gyakorlatról, elnök úr, én általánosságban szeretném elmondani, hogy nem tartom szerencsésnek, ha olyan bíró kap kinevezést, akit nem támogat az a testület, amelyiknek a vezetésével megbízzák, főleg, ha ad absurdum egy, esetleg csak a saját szavazatát kapja meg ő maga, és még ehhez képest van olyan jelölt, aki az adott testület többségének a támogatását bírja. Lehet és indokolt lehet a sorrendtől eltérni, de a sorrendtől eltérésnek, én azt gondolom, az a jó, hogyha indokát adja az adott vezető, ha indokát tudja adni az adott vezető, ugyanis komoly közérdek fűződik ahhoz, hogy ezt megismerje, ahogy én azt gondolom, komoly közérdek fűződik ahhoz is, hogy az egyes vezetői pozíciókra beadott pályázatok tartalmát és adott esetben a szavazások eredményét is megismerhesse a közvélemény.

Éppen ezért én azt kérdezem elnök úrtól, és szintén elnök asszonynak is címzem ezt a kérdést, partnerek lennének‑e abban, hogy olyan szabályozást alkossunk meg akár törvényi lábbal és ehhez kapcsolódóan igazgatási döntésekkel, hogy ezek a pályázatok, ezek a szavazások, szavazási eredmények és a sorrendtől való eltéréskor a vezetői indokolás nyilvános legyen és mindenki számára ismerhető. Mert ha igen, akkor a mi frakciónk örömmel vállalja azt, hogy ezt benyújtja, örömmel vállalja azt, hogy részt vesz egy konzultáción elnök úrral, elnök asszonnyal és akár az Igazságügyi Minisztériummal közösen, hogy ki tudjunk alakítani egy ennek megfelelő jó gyakorlatot.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt elnök úr, én még egyszer szeretném megköszönni a 2014-es tevékenységét minden kúriai bírónak és minden kúriai vezetőnek, és azokra a kérdésekre, felvetésekre, amiket én is, illetve képviselőtársam megfogalmazott, nagy tisztelettel várnánk majd elnök úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 26 2015.10.21. 9:05  1-32

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Őszintén sajnálom, hogy az addig egyébként kulturált mederben folyt vita ismételten, Répássy képvi­selő úr és Vitányi képviselő úr felszólalásával belesüllyedt a szokásos parlamenti posványba. (Dr. Vitányi István: Ti toltátok el a posvány irányába!) Úgy gondolom, Turi-Kovács képviselő úr igyekezett ebből kihúzni, és én is azért térek ki majd legutoljára Turi-Kovács képviselő úr megnyilvánulására, mert azt gondolom, amely gondolatokat megfogalmazott, érdemesek arra, hogy vitát folytassunk róla.

Előtte azonban néhány megjegyzésem volna. Az egyik, hogy amit én akkor mondtam, szerencsére volt, aki megértette a Bírói Egyesület részéről is, miszerint ha azt állítja valaki, hogy abban az esetben, ha egy bíró pártosan jár el, ha egy bíró politikai megrendelések alapján jár el, tehát ha és amennyiben ‑ még egyszer mondom: ha és amennyiben -, akkor az hivatali visszaélést követ el; azt gondolom, ebben nincs semmi különös. Nincs semmi különös!

(9.50)

A Bírói Egyesület valóban tiltakozott ezzel kapcsolatban, nekem is volt rá egy válaszom, aztán nekik meg egy viszonválaszuk. Ez az egy olyan vitás eset volt talán, amit ön ki tudott emelni.

Szeretnék én kiemelni néhányat, ha már megtette azt a szívességet, hogy e vonatkozásában, bár a bírói függetlenség vonatkozásában, a politikai pártok hozzáállásáról próbált valamiféle képet festeni, na, ezt szeretném árnyalni, államtitkár úr, és egyben megjegyezni azt is, hogy őszintén sajnálom, hogy az államtitkári menesztése önben azt a reakciót váltotta ki, hogy úgy tűnik, hogy jobban kell parírozni és vissza kell radikalizálódnia, nem pedig azt a stílust követni, amit államtitkárként egyébként követett, és számomra tiszteletre méltó volt. Őszintén sajnálom, ha ezt a hozzáállást most megváltoztatja.

Szóval, bírói függetlenség ‑ és most nézzük azt, hogy mi az, ami valójában sérti! Amikor még nem lépett hatályba az új bírósági törvény, három nap volt még addig hátra, akkor Szabó Erika, az akkori Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium területi közigazgatásért és választásokért felelős államtitkára ‑ még csak nem is az igazságügyi‑államtitkári jogaira hivatkozva kinyittatta a távol lévő hivatalvezető irodáját és oda a munkatársaival behatolt. Hát, ha ez nem a bírói függetlenség megsértése, állam­titkár úr, na, akkor semmi. (Dr. Répássy Róbert közbeszól.) Folytatom, legyen türelemmel, Répássy úr! Legyen türelemmel! Elég sok példát tudok mondani, ez a 15 perc nem biztos, hogy elég lesz rá, úgyhogy majd rövidítek, és csak válogatok a legszebbek közül.

Aztán egészen más, én azt gondolom, amikor egy képviselő mond és állít valamit az igazságszolgáltatással kapcsolatban, és annál fokozottan nagyobb probléma, ha mindezt az ország miniszterelnöke teszi, és próbál befolyást és nyomást gyakorolni a bíróságokra. Ezt Orbán Viktor megtette, amikor el­mondta, hogy „a kormány nevében azt kell mondanom ‑ idézem -, hogy a bíróság döntése botrányos, maga a botrány”. Másnap a Kúria elnöke és a Magyar Bírói Egyesület is kiadott egy-egy közleményt, amiben tiltakoztak a miniszterelnök megszólalásával kapcsolatban.

Aztán folytatom, csak hogy tényleg egy-két érzékletes példát tudjak még mondani. Szintén a miniszterelnök nevéhez fűződik a következő ‑ ha jól látom, igen, pontosan így volt -, szintén idézem: „a magyar bíróság úgy döntött, hogy a magasabb árat érvényesíteni akaró cégeknek ad igazat a magyar kormánnyal szemben, azzal a magyar kormánnyal szem­ben, amely csökkentette a gáz és a villany árát”. Gyakorlatilag bűnbakot próbált kreálni a bíróságokból.

Sorolhatnék még pár ilyen mondatot, például sorolhatnám Rogán Antalnak a Rezesova-ügyben tett kijelentését, amivel kapcsolatban, ha jól emlékszem, a Kúria, az OBH, a Bírói Egyesület, a Magyar Ügyvédi Kamara szintén tiltakozását fejezte ki, méghozzá írásban, vagy Navracsics Tibor nyilatkozatára is utalhatnék, ahol pont Darák elnök úr fogalmazta meg azt, hogy igazságügyi minisztertől elfogadhatatlan az, hogy ilyen módon avatkozik a Kúria munkájába és integritásába.

Azt gondolom, hogy számos példát lehetne még hozni, tisztelt Répássy, volt államtitkár úr, én azt gondolom, hogy kár ebbe az utcába belemenni, és kár ennek a mai vitának a színvonalát ilyen ostoba politikai mocskolódással lejáratni, és még egyszer mondom, beletolni abba a posványba, amibe általában önök szokták a parlamenti vitákat, természetesen az ellenzék asszisztálásával, hogy igazságos legyek.

Ami Turi képviselő úr fölszólalását illeti, szeretnék erre érdemben reagálni, hiszen abszolút jogos és méltányos érveket mondott. Képviselő úr, én nem vitatom egy percig sem azt, hogy a bírónak, a jogalkalmazónak ‑ legyen az egy kúriai bíró vagy egy helyi beosztott bíró ‑ feladata az, hogy folyamatosan nyomon kövesse a joggyakorlat alakulását, és a megfe­lelő fórumon, ha problémája van ezzel, akkor jelezze akár az igazgatási felettesének, ha olyan a helyzet, hogy mondjuk, jogszabály-módosítást tart szükségesnek, akár, mondjuk, közvetlenül egy helyi bíró is fordulhat az Alkotmánybírósághoz, ha mondjuk, alkotmányossági aggálya van ezzel kapcsolatban. Sőt, továbbmegyek, azt is helyesnek tartom ‑ éppen úgy, ahogy ön -, ha csoportvezetők ambicionálják azt, hogy a csoportjukba tartozó vagy a kollégiumvezetők, hogy a kollégiumukba tartozó bírák időről időre leüljenek és szakmai álláspontokat egyeztessenek egymással. Nincs is ezzel semmi baj, sőt, azzal lenne baj, képviselő úr, ha ez nem lenne. Valószínűleg vagy én mondtam félreérthetően, vagy ön nem értette egész pontosan, amit én elmondtam.

Én azt a mondatot utálom rettenetesen és utáltam ügyvédként is, de képviselőként is, amikor azt mondják, hogy nálunk ez a megyében így szokás, ami azt jelenti, hogy lehet, hogy jogszerű, lehet, hogy nem, itt a megyében kialakult egy ilyen gyakorlat, amihez aztán mindenki tartja magát. Én nem szeretem, ha nálunk a megyében ez így szokás. Én azt szeretem, ha egy bíró minden egyes ügyet érdeme szerint elbírál, és ahogy ő a lelkiismerete és szaktudása szerint helyesnek tartja, aszerint dönt, nem pedig egy egyébként nem törvényben szabályozott eljárási rendnek megfelelően teszi ugyanezt.

Én az ellen a gyakorlat ellen emeltem kifogást, tisztelt képviselő úr, hogy ez az egyeztetés, ahol egymást nyilván szakmai érvek alapján megpróbálják meggyőzni valamiről a bírák, helyesen, utána egy vezetői elvárás legyen ennek a teljesítése, és ez a kulcsmondat. Nem lehet vezetői elvárás ezeknek a megbeszélése, az ezen megbeszéléseken kialakult, akár többségi álláspontnak a képviselete sem, mert ez sérti a bírói függetlenséget.

Egyetlenegy ilyen lehetőség van, ha a Kúria jogegységi döntést hoz. De még ha kollégiumi véleményt mond a Kúria egyes vagy valamelyik kollégiuma, még az sem kötelező, csak irányadó, ugyanúgy, ahogy a bh-k, a bírósági határozatok, az eseti döntések szintén irányadóak a bíró részére. Az, ha vezetői elvárásként fogalmazódik meg bizonyos dolgok teljesítése, az probléma. Én ennyit mondtam. Az nem probléma, ha egymást meggyőzik, és azt mondják, hogy tényleg, amit Gipsz Jakab bíró mondott, baromi jó erre az ügytípusra, és ezt így kell alkalmazni, és azért alkalmazza a bíró, mert őt meggyőzték, és az ő lelkiismerete szerint és szakmai tudása alapján így kell alkalmazni; csak ne legyen elvárás, még egyszer mondom.

Ez az egy, ami vita van köztünk Turi-Kovács képviselőtársammal, és ez az, amire kértem elnök urat, elnök asszonyt, hogy nézze meg, hogy valóban csak ezek az egyeztetések folynak, vagy van olyan vezetői elvárás, amiről én képviselőként sajnos hallottam. Ha nincs, akkor örülök neki. De ha van, akkor ennek elejét kell venni a jövőben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 30 2015.10.21. 2:10  1-32

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Két dolog, sőt, három. Az egyik, hogy valószínűleg ön is tudja a magyar nyelvet értelmezni. Ha abban a mondatban nem szerepelt volna részemről a „ha” szócska, akkor önnek még igaza is lehetne, de szerepelt.

(10.00)

Még egyszer mondom: ezt túlnyomó többségében az emberek képesek voltak megérteni ‑ a bírák is.

A másik, hogy sajnálom, hogy ön egyetlen szót sem szólt arról a néhány idézetről, amit elmondtam. Legfeljebb annyit, hogy a kritika a bírósági ítéletek vonatkozásában megengedett. Tisztelt államtitkár úr, azt kell mondanom, hogy Magyarországon ez a szokás alakult ki, hogy politikusok kritizálnak bírósági ítéleteket, de nem biztos, hogy ez egy jó szokás. Volt olyan francia igazságügyi miniszter, aki ennél lényegesen enyhébb kritika miatt követte meg a bírósági vezetőt és került majdnem a miniszteri székébe az, hogy egyáltalán felvetett kritikát egy bírósági ítélettel kapcsolatban.

Azt nem tartom problémának, ha az ítéletekről van véleménye a közéletnek. Miért ne lehetne? Egy dologban azonban különbséget kell tenni: ha valaki egy egyszerű véleményt mond róla, vagy ha ezt a véleményt úgy fogalmazza meg, és akkor fogalmazza meg ‑ még egyszer mondom, akkor fogalmazza meg ‑, amikor még lehetősége van arra, hogy ezzel presszionálja, mondjuk, a másodfokú bírósági döntést. Rogán Antalnál pontosan ez volt a legfőbb probléma. Nem az volt a gond, hogy megfogalmazta, hogy nem tetszik neki Rezesova szabadlábra kerülése, hanem az, hogy mindezt közvetlenül a másodfokú döntés előtt fogalmazta meg (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), méghozzá nagyon keményen.

Azt gondolom, hogy ön is tud különbséget tenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 59 2015.10.21. 3:55  33-67

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rövid leszek, ugyanis csupán egy dologra, egy gondolatkörre szeretnék reagálni, amit Répássy képviselőtársam elmondott.

Én nagyon örülök annak, hogy képviselő úr azokat az eredményeket, amelyek valóban odavezettek, hogy 2015-ben az OBT teljes jogú tagja lett a nemzetközi testületnek, nemzetközi szervezetnek, sokra értékeli. Megmondom őszintén, hogy én ezt az egyik legnagyobb dicséretnek veszem öntől a mi irányunkba, illetve a Velencei Bizottság irányába, ugyanis nyilvánvalóan nem kerülte el a figyelmét ‑ tudom, hiszen együtt csináltuk végig e tekintetben az elmúlt négy-öt évet ‑, milyen folyamat vezetett oda, hogy a kezdeti koncepcióból a mostani, egyébként mára általam is azt állított, hogy jogállami bírósági igazgatási rendszer kialakult.

Én a mai napig ‑ ahogy Schiffer képviselő úr is elmondta a felszólalásában ‑ azt tudom mondani, hogy lényegesen szerencsésebbnek tartottam volna azt, ha nem szétverjük az OIT rendszerét, hanem bizonyos korrekciókat hajtunk rajta végre. Nem tetszik önmagában az, hogy hivatalnak neveznek egy bíróságok igazgatását ellátó intézményt, meglátásom szerint sokkal szerencsésebb a „tanács” megnevezés, és sorolhatnám még ezeket a példákat.

De egyet mondok: önök mindig kiemelik és a rendszer nagy érdemének tekintik ‑ ma is többször hallottam kormánypárti képviselőktől ‑, hogy az OBT jóváhagyása nélkül az OBH elnöke, illetve a Kúria elnöke nem térhet el a rangsortól. Volt államtitkár úr, nem volt ez így az eredeti koncepciójukban, ott egy korlátlan kinevezési jogot kapott az OBH elnöke és a Kúria elnöke! Az, hogy ez megváltozott, azt gondolom, részben az ellenzéki erőfeszítéseknek és a Velencei Bizottság, illetve az Európai Bizottság kintről jövő, egyébként e tekintetben áldásos nyomásának tekinthetően alakult így. De ugyanígy az ügyáthelyezés gyakorlata és a bírói kényszernyugdíjazás kérdései is. Magyarán szólva, egy borzasztóan hosszú út vezetett oda, hogy az önök eredeti koncepciójától eltérően mára egy valóban jogállami modell jöhetett létre. Van egy-két kisebb gikszer vagy probléma ‑ de e tekintetben azt tudom mondani, hogy melyik államban nincs ‑, amelyeken énszerintem változtatni volna szükséges. Az előző napirendnél szóltam is ilyenről.

Én csak egyet szeretnék tudatosítani, amikor tárgyaljuk ezt a témát: mindez nem az önök érdeme. Önök azért, hogy ez a rendszer ilyenné alakuljon, illetve úgy tudom fogalmazni, azért, hogy nehogy ilyenné alakuljon, mindent megtettek. Mindent megtettek! Betartottak a nemzetközi fórumokon, az ellenzéki javaslatokat elvetették.

(12.00)

Magyarán szólva: ahhoz, hogy ez az eredmény született, hogy most már teljes jogú tagok vagyunk a testületben, illetve ahhoz, hogy ma már, azt gondolom, mindenki által jogállaminak tartott vagy jogállaminak elismert bírósági igazgatási rendszer működik, na, ehhez köze nincs a Fidesz-kormánynak, mert amit önök létrehoztak, létre akartak hozni és hatályban tartani, az nem erről szólt.

Én ezt csak azért szerettem volna most itt az asztalra tenni, mielőtt még a saját érdemüknek könyvelik el azt, hogy a bírósági igazgatási rendszert ma már nemcsak hazánkban, hanem külföldön is jogállaminak tekintik. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 73-75 2015.10.21. 20:14  68-109

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Urak! Kicsit rendhagyó módon építem fel a mostani vezérszónoki felszólalásomat, ugyanis legfőbb ügyész úr teljes joggal egyébként kifogásolta azt, hogy miért nyilvánítok én először véleményt a bizottsági meghallgatáson arról, hogy támogatjuk‑e a legfőbb ügyész úr beszámolóját vagy nem, mielőtt a válaszát meghallgattuk volna, illetve miért nem reagálok én a bizottsági ülésen az ön által felvetett problémákra, kérdésekre, illetve a nekem címzett válaszokra.

Azt tudom mondani, legfőbb ügyész úr, hogy isten hozta a fideszes vezetésű parlamentben. Ugyanis ez a szokás a bizottsági üléseken. Azért vagyok kénytelen még az ön válasza előtt elmondani azt az álláspontot, hogy támogatjuk‑e vagy sem, mert tudom, hogy utána nem kapok szót, miután ön válaszol. És ez, megjegyzem, így is történt. Ha emlékszik rá, legfőbb ügyész úr, akkor én jelentkeztem még utána is, épp Vitányi képviselő úr volt a bizottsági ülés levezető elnöke, és kértem őt, hogy adjon módot arra, hogy válaszolni tudjak önnek a bizottsági ülésen; Vitányi képviselő úr nem adta meg ezt a lehetőséget, ezért nem tudtam önnek válaszolni. (Dr. Vitányi István közbeszól.) Most ön hallgat, képviselő úr, mert én beszélek, és nálam van a szó…

ELNÖK: Az ülést meg én vezetem, úgyhogy ő beszél, mindenki más hallgat.

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Szóval, legfőbb ügyész úr, ez az oka, amiért így volt, és mivel ismerem ezt a bizottsági gyakorlatot, ezért kénytelen voltam előzetesen nyilvánítani véleményt.

Természetesen nem akarom azt tagadni, hogy vannak olyan sarokpontok, amelyek olyan mérvű kritikai észrevételek a mi részünkről, ami önmagában nem fogja lehetővé tenni azt, hogy az ön beszámolóját elfogadjuk, függetlenül attól, hogy bizonyos kérdésekben tudunk vitapartnerek lenni, és még akár meggyőzhetőek is vagyunk.

Én örülnék annak, ha legközelebb legfőbb ügyész úr is hatna a fideszes bizottsági vezetésre a vonatkozásban, hogy meg tudjuk azzal tisztelni önt, hogy válaszolunk az ön által felvetett gondolatokra. Ha ezt a kérést megfogalmazza az Országgyűlés vezetése felé, akkor valószínűleg ennek lesz olyan hatása, hogy a bizottságban valódi vitát tudunk lefolytatni, és nem pedig a kinyilatkoztatásoknak a sora tud csak megtörténni, ahogy ez a jelenlegi struktúrában történik. Éppen ezért tehát azzal kezdeném, hogy válaszolok azokra a felvetésekre, amit legfőbb ügyész úr a bizottsági ülésen elmondott. Ha valamit kifelejtettem, akkor elnézést kérek öntől, de elég sok idő eltelt már azóta.

Az egyik, amivel ön kezdte, hogy nincsen olyan kategória, hogy politikai érintettségű ügyek, és ön ezzel a fogalommal nem is tud mit kezdeni. Én azt tudom erre válaszolni önnek, legfőbb ügyész úr, hogy ez így talán nem pontos. Lenne egy ideális helyzet, amikor ön azt mondja, hogy ugyan vannak politikai érintettségű ügyek, hiszen a napnál is világosabb, hogy ilyen van ‑ mindjárt rátérek arra is, hogy miért gondolom én ezt így ‑, de a Legfőbb Ügyészség ettől elvonatkoztatva ezeket ugyanúgy kezeli, ahogy egyébként más köztörvényes ügyeket. Ez a válasz, még azt tudom mondani, hogy öntől érthető is lett volna számomra. De hogy ilyen nincs, hát ezen őszintén csodálkoztam, ugyanis azokban az ügyekben, ahol eleve közéleti szereplő, ahol politikus, volt politikus a terhelt, gyanúsított vagy vádlott, azok politikai érintettségű ügyek. Szerintem ez egészen egyértelmű.

Ugyanúgy, ahogy egészen egyértelmű, hogy azok az ügyek, amelyek bizonyos választási kampányokban egyes politikai erőknél kampánytémák voltak, olyannyira, hogy plakátokon szerepeltek, azok politikai érintettségű ügyek. Ez egy tény. Ez nem egy értékítélet, ez tény. Ilyen ügyek vannak. A kérdés az, hogy az ügyészség és a bíróság ezeket az ügyeket miként kezeli.

Nekem az volt a problémám, és a mi frakciónknak az a problémája, hogy úgy gondoljuk, hogy ezeket a politikai érintettségű ügyeket a Legfőbb Ügyészség, és elsősorban, megint csak kihangsúlyozom, a Központi Nyomozó Főügyészség nem úgy kezeli, mintha ezek nem lennének politikai érintettségű ügyek. Azaz, hogy itt a gyanúsított vagy esetlegesen feljelentett egy kormánypárthoz köthető politikus vagy ellenzékhez köthető politikus, igenis befolyásolja az ügyészség működését. Ezt állítom, és ez a része az, amit legfőbb ügyész úr nyilvánvalóan vitatni fog, de az, hogy vannak ilyen ügyek, amire ezt lehet mondani, ez, azt gondolom, ténykérdés és nem vitatható.

A másik ilyen felvetés legfőbb ügyész úr részéről a Transparency-jelentés volt, miszerint elkerülte a figyelmemet, hogy amiket én mondtam, az nem nemzetközi kritika az ügyészség vonatkozásában, hanem a Transparencynek a magyar, ha úgy tetszik, kirendeltsége fogalmazta meg. Először is megnéztem, és valóban, ebben legfőbb ügyész úrnak van igaza, de ha jól emlékszem, ez azon a nemzetközi fórumon elhangzott, ami a nemzetközi Transparency International konferenciája volt. De nem is ez a lényeges belőle, tisztelt legfőbb ügyész úr, hanem az, hogy nemcsak a Transparency International fogalmazta meg ezeket a problémákat, hanem a GRECO is. És innentől kezdve bizonyosan nemzetközivé válik a kritika. Tehát amikor ön azt mondja, hogy ezek a megfogalmazott kritikák, amelyek, ha jól emlékszem a bizottsági ülésre, az ön hivatali idejének a szinte korlátlan meghosszabbíthatóságára vonatkoznak, vagy azt az igényt fogalmazzák meg, hogy a legfőbb ügyész arra való jogát, hogy egyedi ügyeket indokolás nélkül elvegyen az eljáró ügyésztől, és a nyomozást egy másik ügyészre bízza, vagy esetleg utasítást adjon az eljárás megszüntetésére, ezt nemcsak a Transparency fogalmazta meg kritikaként, hanem ugyanezt szinte szó szerint megfogalmazta az Európa Tanács is a GRECO-n keresztül. Tehát lehet vitatni azt, hogy én ebben tévedtem vagy nem, de a nemzetközi mivoltát ennek a kritikának megadja az, hogy más nemzetközi szervezet is foglalkozott ezzel, és pontosan ugyanerre a következtetésre jutott.

Az egy másik kérdés, és innentől kezdve természetesen vitatkozhatunk arról, hogy kinek a kompetenciájába tartozik ennek a problémának a megoldása, az Országgyűlésébe vagy az önébe. Itt én mindössze azt vetettem fel, hogyha ön annak idején rendkívüli módon kiállt amellett, hogy ez az ügyészségi törvény, ami most hatályos, az jó és megfelelő, és mindenben úgy jó, ahogy van, akkor mit szól ön ezekre a kritikákra. Ugyanis, ha ön azt javasolja, hogy ennek megfelelően és ennek mentén módosítsunk a jogszabályon, akkor bizonyosan a fideszes többség az ön szakmai álláspontját figyelembe fogja venni, és el kell mondjam, hogy mi is bizonyosan támogatni fogunk a frakciónk részéről egy ilyen irányú módosítást.

Legfőbb ügyész úr felvetette még kritikaként ‑ ha itt a régi jegyzeteimből jól olvasom és nézem ‑ azt, hogy miért kifogásoljuk mi az ügyészség hozzáállását bizonyos büntetőügyekben, hiszen itt van olyan bíróság, amelyik az önök álláspontját képviselte az ítéletben. Ez igaz, tisztelt legfőbb ügyész úr, csak azt is elmondtam, most is elmondtam, egy éve is elmondtam, amikor egy ötévnyi időszak beszá­molójáról beszéltünk, hogy ezt nem lehet egyszerűen egy ügyet kiemelve a sok közül kezelni. Itt egy folyamatot kell látni. És a folyamat az az ‑ és itt leszek majd nagyon kíváncsi arra, hogy a jogerős ítéletek mit fognak mutatni ‑, hogy a váderedményesség ezekben az ügyekben láthatóan, már most láthatóan messze el fog maradni attól a 96,6 százaléktól, amire önök olyan büszkék. Jóval alacsonyabb lesz.

(13.00)

Itt egy kérdés van, hogy az a megállapításom, amely szerint a váderedményesség ezekben az ügyekben az 50 százalékot se fogja elérni, majd megalapozott lesz‑e vagy sem. De hogy valahol az 50 és a 70 között lesz, az szinte bizonyosra vehető, legalábbis ez látszik az eddigi ítéletekből; főleg, ha megnézzük azoknak a sorát, hogy hány mostanáig jogerős felmentő ítélet született.

Én ezt a folyamatot kifogásolom, legfőbb ügyész úr. Utána természetesen borzasztó kíváncsi leszek arra, hogy a különböző jogtörténészek ezeket az ítéleteket ‑ nyilván egy érdekes korszak ‑ fel fogják majd dolgozni, és születnek róla tanulmányok, egyenként hogy értékelik, és persze arra is kíváncsi leszek, mondom még egyszer, hogy az egész folyamat összességében mit fog majd mutatni.

Éppen ezért tehát nekem az, hogy bizonyos esetekben a bíróság dönt úgy, amilyen álláspontot az ügyészség képvisel, ez természetes. Ha nem lenne ilyen, akkor nullaszázalékos lenne itt a váderedményessége az ügyészségnek. Megjegyzem ‑ és itt utalok vissza ‑, hogy nagyon sok olyan, egyébként nem az ítéletben foglalt, hanem indokolásban foglalt megfontolandó bírósági véleményt lehetett olvasni, miszerint nem azok ülnek például a vádlottak padján, akiknek ott kellene ülnie. Nem tudom, hogy volt‑e még olyan, amit legfőbb ügyész úr fölvetett, és én nem tudtam rá válaszolni a bizottsági ülésen, most igyekeztem ezt megtenni.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Most egy picit általánosabban rátérnék a kritikai mondanivalómra az ügyészség tevékenységével kapcsolatban. Idén sem kívánok nagyon bőven statisztikai adatokkal foglalkozni. Én úgy gondolom, ez egy olyan szükséges része egy beszámolónak, amihez jó esetben az Országgyűlésnek annyi köze van, hogy tudomásul veszi, ha velük nincsen különösebb gond, illetve természetesen az Országgyűlés képviselői örömüket fejezik ki az elért eredményekért, ott, ahol mondjuk, egyes bűncselekménytípusok esetében kedvezőbb tendenciát mutat a statisztika. De egy beszámolónak nyilvánvalóan nem ez az elsődleges szerepe itt, hanem az, hogy évente egyszer legalább egy kicsit komolyabb időkeretben az Országgyűlés az ellenőrző funkcióját a legfőbb ügyésszel szemben gyakorolhatja.

Egy kérdést tennék fel ezzel kapcsolatban, ugyanis legfőbb ügyész úr azt nyilatkozta valamelyik nap, és ezt a bizottsági ülésen is fölvetettem, hogy a migránsügyek olyan leterheltséget okoznak önöknek, hogy nem fogják bírni az év végén túl, tehát januártól ezt a terhelést, ha nem biztosítanak önöknek költségvetési fedezetet ehhez. Szeretném megkérdezni legfőbb ügyész urat, hogy beszélt‑e a kormány képviselőivel, és biztosítanak‑e önöknek ilyen költségvetési pluszt, ugyanis ennek nyilvánvalóan érdekelnie kell az Országgyűlést, hiszen az ügyészség működésének a kérdéséről van szó.

Amivel a továbbiakban foglalkozni szeretnék: általánosságban el tudom azt mondani, hogy az ügyészség munkájában nem láttunk semmiféle érdemi változást az elmúlt öt évhez képest, illetve négy évhez képest, amiről az előző beszámolóban beszéltünk. Ez részben dicséret azoknak az ügyészeknek a részünkről, akik a bűnüldöző tevékenységet alapvetően végzik, és a vádhatóság képviselőjeként eljárnak a bíróságokon, illetve az ügyészség egyéb feladatkörét ellátva teljesítenek szolgálatot, és ezt a munkájukat ezúton is tisztelettel köszönjük, az ügyészség minden munkatársának. Csak sajnos az a helyzet, hogy igaz ez az ügyészségi vezetőkre és a Központi Nyomozó Főügyészség tevékenységére is, mármint azok a kritikák, amiket megfogalmaztunk egy évvel ezelőtt itt, a Ház falai között.

Először is az, hogy nem változott meg az a gyakorlat, amely szerint egészen másként fog a toll az ügyészségnél akkor, amikor a kormányzat ellenfeleivel szemben kell eljárni, és egészen másként, sokkal puhábban akkor, amikor kormánypárti korrupcióval szemben születik, mondjuk, egy feljelentés vagy adnak be egy feljelentést. Gondolok itt, mondjuk, a földügyekre, de e vonatkozásban kiemelem azt, hogy képviselőtársaim majd ezekről az ügyekről konkrétan fognak beszélni, tehát erre én bővebben nem kívánok kitérni.

Ki kívánok térni azonban arra, hogy ma már az ügyészség alapvetően, mondjam azt, hogy leszokott arról ‑ legalábbis az elmúlt egy évben, amit tárgyalunk most ‑, hogy kormánypárti politikusokkal szem­ben emel vádat, illetve gyanúsítja meg őket. De eltelt öt év azóta, mióta ez az oldal kormányon volt. Persze, maradtak ellenfelei ettől még a kormánynak, így most a civilek kerültek sorra.

Én nem állítom azt, tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy alapvetően önöktől származik ennek az ötlete, de azt állítom, hogy egy olyan nyomozás felügyeletében vettek részt, ahol egyszer a bíróság marasztalta el az eljárást, tehát nyilvánította törvénytelennek, és talán tegnap vagy tegnapelőtti hír az, hogy a NAV nyomozói bűncselekmény hiányában szüntették meg a nyomozást az Ökotárssal kapcsolatban. Nem bizonyítottság hiányában, nem azért, mert más követte el a bűncselekményt, hanem egész egyszerűen bűncselekmény hiányában, ami annyit jelent, hogy azok is értsék, akik nem jogászok, hogy azt mondta ki a NAV, hogy ebben az ügyben nem történt bűncselekmény.

Ehhez képest az Ökotárs Alapítványt lerohanták, az Ökotárs Alapítványt megrángatták, egyébként más civilekkel együtt, s mindezt úgy, hogy egyébként az ügyészség nyomozati felügyeletet gyakorolt ezek fölött az eljárások fölött. Kérdezem legfőbb ügyész urat, hogy hogy lehet ez. Az egy másik kérdés ‑ és nyilván nem az ügyészségi beszámolóhoz tartozik ‑, hogy ennek a politikai felelősségét bizony viselnie kell majd egyeseknek, főleg annak a Csepreghy Nándornak, aki valószínűleg érdemei elismeréséül helyettes államtitkárból most államtitkárrá avanzsált, csak éppen ezt a karrierutat mi mélységesen elítéljük, de mondom, ez nem ide tartozik.

A másik, amit szeretnék kiemelni, tisztelt legfőbb ügyész úr, és a bizottsági ülésen is megtettem, ez az úgynevezett kitiltási botrány. A kitiltási botrány, ahol önöknek nem sikerült azt elérni, hogy az Amerikai Egyesült Államoktól bármilyen kézzelfogható információt tudjon a magyar nyomozó hatóság szerezni. De ha már ezt nem sikerült elérni, tisztelt legfőbb ügyész úr, azt mondja meg nekem, nem elég gyanú‑e az önöknek, hogy az Egyesült Államok, amelyik a világnak talán az első számú hatalma, azt állítja a magyar adóhatóságról, hogy szervezett, intézményes korrupció hatja át. Ez nem elég önöknek arra, hogy vizsgálatot indítsanak? (Korózs Lajos: Szégyen!) Nem elég arra, hogy legalább a NAV-ot utasítsák arra, hogy megnézze, hogy van‑e itt valami vagy nincs, van‑e alapja ennek vagy nincs alapja ennek. Az, hogy ebben a Legfőbb Ügyészség semmi mást nem tett, csak hárított, ez az én megítélésem szerint tökéletesen elfogadhatatlan.

Én csak kérdezném azt, hogy esetleg sikerült‑e azt a tanulmányt elolvasnia a legfőbb ügyész úrnak vagy a munkatársainak, amit a bizottsági ülésen ajánlottam figyelmükbe a Magyar Jogban az adóhatóságon tapasztalt visszaélésekről. Ez tényleg egy rangos hazai tudományos lap. Talán itt is azokat az információkat, amik majdhogynem teljes mértékben konkretizálják azt, hogy hol történhetett bűncselekmény, és milyen típusú az adóhatóságon belül, legalábbis érdemes lenne a Legfőbb Ügyészségnek, illetve az ügyészségi szervezetnek górcső alá venni, és megnézni, hogy vajon történt‑e valóban ott bűncselekmény, egyébként a számos feljelentés mellett.

A váderedményességről egy szót szeretnék csupán mondani: a 96,6 százalékhoz azt tudom mondani, hogy általában ezt a 96 százalékot kifejezetten problémásnak és bajnak tartom, de ez nem az ügyészség hibája. Azt gondolom, hogy a bírói gyakorlat kritikájaként lehetne majd erről beszélni, és nem az ügyészségi beszámoló kritikájaként. Szeretném itt asztalra tenni, merthogy itt hangzott el és itt hangzik el mindig ez a szám, rendkívül egészségtelennek tartom azt, hogy ez egy ilyen magas arány, ez bizony problémákra utal.

Az a megjegyzése Vitányi képviselőtársamnak ‑ nincs most már itt a teremben ‑, hogy azért kedvezőbb‑e a külföldi megítélése vajon az ügyészségnek, mint a hazai, merthogy az ellenzék ármánykodik. Szerintem nem. Arról van szó, hogy a magyarok közelebbről látják azt, hogy itt mi történik. Nem hiszen, hogy az ellenzék ármánykodása ‑ már ha ezt a szót egyáltalán lehet használni ‑ érdemben befolyásolná az ügyészség megítélését.

(13.10)

Összefoglalva, tisztelt legfőbb ügyész úr, azt tudom mondani, hogy sajnos semmi sem változott az elmúlt öt év után az elmúlt egy évben, amiről ez a beszámoló szól.

Éppen ezért az MSZP frakciója, meghallgatva és egyébként mérlegelve azokat az érveket, amelyeket legfőbb ügyész úr elmondott a bizottsági ülésen és megfogalmazott most az expozéjában, ezzel együtt nem fogjuk tudni támogatni. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem azért, mert a statisztikai adatok rosszak lennének, vagy ne tudnánk értékelni azt, hogy bizonyos ügytípusokban csökken a bűncselekmények száma, hanem azért, mert nem érezzük azt, sőt, kifejezetten az ellentettjét érezzük annak, hogy a Legfőbb Ügyészség pártatlanul és kizárólag a jogszabályok alapján és annak szellemében járna el. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 95 2015.10.21. 2:02  68-109

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Én még Turi-Kovács Béla, általam is nagyon tisztelt képviselő úr felszólalása nyomán kértem szót, és azért, hogy tudjak egypár gondolattal válaszolni arra, amit ő elmondott. Én is ‑ és ezt elmondtam egy évvel ezelőtt is a beszámoló tárgyalásakor ‑ nagyon szeretném, ha egyszer eljutnánk oda, hogy a mi frakciónk is az ügyészség által beterjesztett beszámoló statisztikai adatait tudja elemezni, és azok alapján tud következtetéseket levonni, jó esetben azt a következtetést, hogy rövid hozzászólás után a beszámoló elfogadásáról biztosítja a legfőbb ügyészt. Csak sajnos nem itt tartunk.

Van nekünk egy előkérdésünk, ami megelőzi a statisztikai adatok elemzését. Ez pedig az, hogy mi úgy ítéljük meg, hogy az ügyészség egyes szervei nem részrehajlásmentesen végzik a munkájukat bizonyos ügytípusok esetén. Márpedig, ha mi ezt állítjuk, akkor én azt gondolom, az a helyes, ha példákkal is igazolni tudjuk azt, hogy miért gondoljuk ezt, miért állítjuk ezt, és értelemszerűen ebben a körben kérdéseket is teszünk fel a legfőbb ügyész úrnak. Szeretnék emlékeztetni arra, hogy szokták mondani ‑ és sok igazság van benne ‑, hogy sok részből áll össze az egész. Mi ezt a sok részt tárjuk most a parlament nyilvánossága elé és a legfőbb ügyész úr elé, méghozzá azért ilyen felosztásban ‑ és erről is szeretnék egy szót szólni ‑, mert vagy az a szakpolitikus mondja el, akihez téma szerint tartozik az adott ügytípus, vagy pedig az, akinek a választókörzetét érinti az adott ügy. Azt gondolom, hogy így érthető az, hogy hogy jönnek ezek az ügyek ide az ügyészségi beszámolóhoz. Úgyhogy kérem szépen, hogy így értékeljék ezt, és ne egyfajta panasznapként, mert nem annak szánjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
108 103 2015.10.21. 7:44  68-109

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szerettem volna a vezérszónoki felszólalásomban keverni a mostani mondandómat, ugyanis Józsa István képviselőtársam, aki külföldön tartózkodik, kért meg arra, hogy a neki írt válaszokkal kapcsolatban tegyek fel néhány kérdést. Én azért is teszem ezt nagyon szívesen, hiszen ezek olyan kérdések, amelyek nemcsak azokat az adott ügyeket érintik, hanem bőven az ügyészség 2014-15-ös tevékenységével kapcsolatban is bizony aktuálisak.

Az egyik az, hogy először is ebben a témakörben én is szeretném megköszönni a legfőbb ügyész úrnak azt, hogy ígéretéhez híven válaszolt a miáltalunk egy évvel ezelőtt feltett kérdésekre, de az üröm az örömben az ‑ és azt hiszem, ezt megint nem én mondom először ma itt a képviselőtársaim közül ‑, hogy ugyan a témával kapcsolatos információkat közölt, csak éppen nem a választ a kérdéseinkre. Ez a probléma egyébként a Józsa képviselő úrnak adott válasszal is. Azért is ismertetem ezt nagyon szívesen, mert ezeket a kérdéseket egyébként én is feltettem a vezérszónoki felszólalásomban.

Az ügyészségi kiszivárogtatásokkal kapcsolatban, hogyan jutottak és jutnak vajon a mai napig bizonyos belső ügyészségi információk és iratok bizonyos meghatározott sajtóorgánumok birtokába, itt legfőképpen nyilván a Magyar Nemzetet lehet említeni, ha a múltba tekintünk. Azt írja a legfőbb ügyész úr válaszként, hogy: „Az ügyészségi kiszivárogtatásokkal kapcsolatban tájékoztatom, hogy az ügyészség minden olyan esetben belső vizsgálatot tart, ahol felmerül annak lehetősége, hogy ügyészségi alkalmazott jogszabálysértő módon közöl ügyészségi adatvagyonba tartozó adatot illetéktelen személlyel.”

(15.30)

Csak ennyit kérdeznék, legfőbb ügyész úr, ezt én értem. Hány ilyen eljárás indult, és mi azoknak az eredménye? Mert ez, hogy egyébként megnyugtat minket arról, hogy vannak ilyen eljárások, azt gondolom, hogy messze nem kielégítő válasz. Szeretnénk tudni, hogy van‑e annak eredménye, van‑e an­nak felelőse az ügyészi szervezeten belül, hogy hogy kerülhettek ezek a bizalmas információk oda. Javaslom elkezdeni a kutakodást a Központi Nyomozó Főügyészségnél, merthogy legtöbb esetben az én meglátásom szerint nagyon is tudatosan onnan szivárogtatták ki ezeket az iratokat, és jó lenne ezeknek megtalálni a felelőseit.

A második ilyen pont a túlzott kényszerítőeszközök alkalmazása, ami a BKV-ügyhöz köthető eset kapcsán merült föl nálam is és Józsa képviselő úrnál is. Itt ön annyit írt válaszként, hogy ebben az időszakban nem az ügyészség, hanem a rendőrség folytatta ezeket az eljárásokat, és a gyanúsítotti kihallgatás is a rendőrség hatáskörébe tartozott. Legfőbb ügyész úr, ezt mi is tudtuk, köszönjük szépen. Azt nem tudjuk, hogy az ügyészség a törvényességi felügyeleti, illetve a nyomozásfelügyeleti jogkörében miért nem járt el. Azt nem tudjuk, hogy ön helyénvalónak tartja‑e azt, hogy ilyen történt, hogy ön szerint rendben van‑e az, hogy három-négy URH-s kocsi rohanja meg egy kétgyerekes édesanyának a lakását, és este vagy éjjel viszi el bilincsben őt a gyerekei mellől. Nekünk ez volt a kérdésünk. Nem az volt a kérdésünk, hogy a rendőrség vagy önök foganatosították‑e ezt az intézkedést, hanem az, hogy ön nem tartja‑e ezt visszásnak, és nem tartja‑e olyan esetnek, amiben bizony kellett volna intézkedni.

Ugyancsak a harmadik kérdésre adott válasz; Molnár Gyulával kapcsolatban, a választásra időzített ügyek felvetésével kapcsolatban tájékoztatja képviselőtársamat arról, hogy mikor mentették fel első fokon Molnár Gyulát, aztán tájékoztat arról is, hogy mikor mentették fel másodfokon Molnár Gyulát, és hogy mindezt bizonyítékok hiányában tették meg. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Nem ez volt a kérdés. Az volt a kérdés, hogy miért kellett a választást megelőző, azt hiszem, négy nappal korábban kézbesíteni, pont akkor kézbesíteni a gyanúsítotti idézést egy esélyes polgármesterjelöltnek.

További eseteket is tudok. Ezt már egyébként Harangozó képviselő úrnak írta. Egy kicsit más hangvételben itt már azt írja, hogy „vissza kell utasítanom képviselő úrnak az egyes ügyek időzítésével kapcsolatos állításait, illetve azt a véleményét, hogy az említett eljárások megindítását, illetve folytatásuk módját politikai megfontolások bármilyen formában befolyásolták volna”. Itt Hiszékeny Dezső ügyére, Kovács Béla ügyére és Simon Gábor ügyére utal ebben a válaszban. Segítsek? Mondjam a számát ennek a dokumentumnak? Ez az Nf.6752/2014/32-IV. szám alatti kérdésre adott válasz.

Megkérdezem: jó, de miért, legfőbb ügyész úr? Én értem azt, hogy vissza kell utasítania. De miért kell visszautasítania? Ugyanis mi megérveltük azt, hogy milyen furcsa egybeesés az, hogy Molnár Gyulának négy nappal korábban, Kovács Bélának, aki jobbikos képviselő, ott közvetlenül az európai parlamenti választást megelőzően sikerült eljárási cselekményt foganatosítani, aki egyébként európai parlamenti képviselőjelölt volt. Hiszékeny Dezső képviselőtársunknak szintén a választást közvetlen megelőző időben sikerült ezt megtenni. Nem is beszélve Simon Gáborról, akinél, azt hiszem, hogy februárban, február közepe táján robbantották ki önök ezt a botrányt, tudva azt, hogy egy-két hónappal később országgyűlési választásokat fognak tartani. Ezeknek az információknak önök birtokában voltak már jóval korábban, legalábbis ezt mondták önök a sajtó számára.

Mindehhez képest viszont arra lennék kíváncsi, hogy milyen alapon utasítja vissza ezeket a feltételezéseket, mert azt én értem, hogy megteszi, de, legfőbb ügyész úr, milyen alapon teszi meg, ugyanis mi érveltünk amellett, hogy mi az oka annak, hogy mi politikailag időzítettnek és irányítottnak tartjuk ezeket az eljárási cselekményeket. Visszatérve, azért érinti ez a mostani, a 2014-15-ös időszakot is, mert azt kell hogy mondjam, hogy semmiben nem változott az ügyészség hozzáállása. Ez az, amit elmondtam a vezérszónoki felszólalásomban is, és ez az, amit el tudok mondani ezekkel a kérdésekkel kapcsolatban is.

Jó lenne, és örülnénk annak, hogy ha a legfőbb ügyész úr már tényleg volt olyan kedves, és el kell ismernem, ez is ritka manapság, hogy egyáltalán választ írt, akkor tegye meg, hogy érdemi választ ír nekünk, mert azzal hogy a tényekről tájékoztat minket, aminek mi is birtokában vagyunk, arra, köszönjük szépen, de semmi szükségünk nincs. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 106 2015.10.22. 1:37  101-110

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Kezdem azzal, hogy ahhoz, hogy felsoroljam azt, hogy az elmúlt 5-6 évben önök mi mindent nyúltak le a termőföldektől a trafikokon keresztül a magánnyugdíj-megtakarításokig, sajnos nem volna elegendő a vezérszónoki időkeret. Ezért a törvényjavaslat tárgyalásakor ‑ megkímélve a Házat egy hosszú és monoton felsorolástól ‑ az aktuális korrupciós törekvéseikre szeretnék egészen röviden koncentrálni.

Önök 2014-ben Seszták Miklós felügyelete alá rendelték és ezzel párhuzamosan le is nyúlták a felszámolópiacot. Nyilvánvaló az, hogy a feltételeknek teljesen megfelelő felszámolókat törvénysértően nem vettek névjegyzékbe, a sajtóhírek szerint sok olyan volt viszont, mások, akiket a feltételek hiányában is felvettek, nyilván akik az önök számára jó káderek voltak.

(14.20)

Ezt a rendkívül rossz szakmai színvonalú törvényjavaslatot a felszámolópiac lenyúlásának újabb állomásaként tudjuk csak tekinteni, amit értelemszerűen nem fogunk támogatni. Őszintén remélem, tisztelt képviselőtársaim, hogy a folyamatnak lesznek majd büntetőjogi következményei is.

Van, tisztelt államtitkár úr, tisztelt képviselőtársaim, amit nem érdemes tovább cifrázni, ennél több szót ez az előterjesztés sem érdemel. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 250 2015.11.02. 2:05  245-256

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy szoktam ezt kezdeni most már hagyományosan, hogy ahogy az eddigieket is, ezt is támogatja az MSZP frakciója. Megígértem az elmúlt alkalommal, hogy a tizedik jubileumi javaslatot is támogatni fogjuk. Hát, szeretném ezt bejelenteni önöknek, hogy most is megtartjuk ezt az ígéretünket, és valóban támogatjuk ezt a tizedik jubileumi javaslatát az LMP-nek.

Én körülbelül itt ültem volna le, ha Németh Szilárdnak nincsen ez az elmés megjegyzése, már ami a megszólítást illeti, és az irányunkba címezte. Egyet szeretnék csak kifejezésre juttatni, hogy ahogy itt körbenézek az ellenzéki frakciókban, azt látom, hogy nem nagyon van, akit ‑ bármelyik ellenzéki frakcióban ‑ ez személyében érintene, már ha a Schiffer képviselő úrnak ez a javaslata megvalósulna. Azonban emlékszem én még az előző ciklusban tárgyalt, majdnemhogy hasonló témakörben, amit a Fidesz nyújtott be és fogadott is el, az Alaptörvénynek, ha jól emlékszem, akkor a 4. módosítása kapcsán, ahol egyébként baloldalinak nem nevezhető sajtóorgánumok soroltak föl olyan fideszes képviselőket, akiket bizony az állampárti, akár párttagság, akár más jellegű tagság is bizony érintett.

És nagyjából, ha ezeknek a neveknek a számára gondolok, és azokra, hogy ezek közül még hányan foglalnak helyet itt a Fidesz frakciójában, hát akkor körülbelül azt lehet mondani, hogy egy-egy ellenzéki frakciót kitevő létszámban nagyjából a Fidesz-frakcióban ma is megtalálhatóak ezek az emberek.

Magyarán szólva, én nem csodálom azt, hogy a Fidesz frakciója és a KDNP frakciója egy ilyen javaslatot sem most, sem a jövőben, sem a múltban nem támogatott.

Mi viszont ezt tesszük. Én azt gondolom, hogy jobb későn, mint soha. Kormányon is megtesszük, higgye el, Novák képviselő úr.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
111 262 2015.11.02. 2:13  257-268

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Annak idején, amikor az egyetemen tanultuk az úgynevezett társas bűnelkövetési alakzatokat, és megtanultuk azt, hogy indul a társtettességtől, amikor két ember állapodik meg egymással, utána van a csoportos elkövetés, ezt követi, mondjuk, szervezettségi szintben a bűnszövetség, utána egy új fogalom került a látókörbe, a bűnszervezet fogalma, és ekkor a korrupció ‑ egy picit átevezve a kriminológia világára - kap­csán tanultunk arról, hogy Olaszországban, ahol ennek az iskolapéldája megvalósult, hogy juthatott a szervezett bűnözés egy olyan szintre, hogy a maffia a politikai felső vezetésbe is beépül, hogy ne mondjam, akár a miniszterelnöknek is kapcsolata van, mondjuk, a Cosa Nostra vezetőivel.

Hát, Oroszország és Magyarország megvalósította az ennek eggyel még fejlettebb szintjét, amikor maga a miniszterelnök a keresztapa, és úgy működik az egész állam, hogy gyakorlatilag az állami korrupció, az állam által irányított szervezett korrupció az, ami megjelenik. Ez még egy szinttel följebb van, mint amikor bizonyos bűnszervezetek valakiket beépítenek az államigazgatásba, illetve a politika felső szintjeibe. Magyarországon sajnos ‑ még egyszer mondom, Oroszország mellett, lehet, hogy lehet más ilyen országot is mondani ‑ ez valósult meg: központilag irányítják a korrupciót, központilag találják ki azt, hogy hogyan lehet a pénzt ellopni, legyen az a trafikmutyi, legyen az a föld, legyen az a magánnyugdíj-pénztári megtakarítás, vagy bármi más, mondjuk, a kultúrára szánt összegek, hogy talán a mai napról is említsek valamit. Ha ezt a jelenséget tapasztaljuk, akkor egy ellenzéki pártnak, egy politikai pártnak egyetlen lehetősége van: minden olyan javaslatot támogatni, ami ezt a fajta korrupciót hátráltatja és megpróbálja visszaszorítani. Nekünk is számos ilyen javaslatunk volt, lesz is, és ha bárki ilyet benyújt, mi azt támogatni fogjuk, így a mostani előterjesztést is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és a Jobbik soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
113 18 2015.11.04. 2:10  1-40

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két percben én is Matolcsy elnök úr távollétéről, illetve ezzel összefüggésben két gondolatról szeretnék beszélni. Az egyik, hogy én egyértelműen a parlament tekintélye megsértésének tekintem azt, hogy nincs itt. Egyszerűen a politikai kultúra része 25 éve, hogy a beszámolók tárgyalásakor jelen vannak, ahogy utalt erre más is; jelen volt legutóbb Polt Péter, jelen volt a Kúria elnöke, az OBH elnöke, és még folytathatnám a sort.

Úgy tűnik, Hollik István a parlamentarizmus lényegét nem érti, amikor azt mondja, hogy a Gazdasági bizottságban meg lehetett volna tárgyalni ezt. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyrészt nem véletlenül utalták a plenáris ülés elé is ezt a beszámolót, ugyanis a fontosabb beszámolókat nemcsak a bizottságokban tárgyalják meg, hanem itt is, pontosan azért, mert a parlament összességében, az összes képviselő által gyakorol ellenőrzést bizonyos kormányzati szervek, illetve bizonyos független intézmények felett.

Én például nem vagyok gazdasági bizottsági tag, úgyhogy nem tudom ott megfogalmazni a kérdéseimet és az észrevételeimet, pedig szerettem volna én mint választott képviselő föltenni a kérdést például a kastélyvásárlásokról, a jegybanki fizetésekről, a műkincsvásárlásokról vagy éppen valóban a matolcsyz­mus oktatásáról közvetlenül a jegybank elnökének. Én ezt nem tudom megtenni.

Miért nem tudom megtenni? Azért, mert bár a parlament úgy döntött, hogy a plenáris ülés elé utalja ezt a beszámolót és ennek a tárgyalását, a jegybank elnöke nem vesz részt a parlamenti vitában. Így kény­telen vagyok dolgomvégezetlenül elmenni innen, mert Matolcsy György nem fog válaszolni az én feltett kérdéseimre vagy azokra a kérdésekre, amiket én szerettem volna feltenni.

Azt meg egyébként, hogy a jegybank elnökhelyettese fizikailag jelen van, de egyébként egy teljes vezérszónoki felszólalást végigbeszélget és -nevetgél egy képviselőtársammal, azt meg külön felháborítónak tartom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
114 40 2015.11.05. 12:17  35-52

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Lázár János miniszter úr ‑ most már azt tudom mon­dani, szokásosan ‑ egyes részletkérdéseket érintő ja­vas­latokat nagy államelméleti fejtegetésekkel kezd meg. Erre egészen röviden reagálnék, annyiban legalábbis, hogy az államelméleti kérdésekben továbbra sem tudunk Lázár miniszter úrral egyetérteni. Nem tudunk egyetérteni paternalista, centralizált, a fékek és ellensúlyok rendszerét erodáló, a jogállamiság feltételrendszerét és eszméjét negligáló vagy negligálni törekvő, tekintélyelvű jogalkotással és kormányzati struktúrával, amelyet önök kialakítottak.

Azért szükséges ezt előrevetni, mert amikor közigazgatásról és közigazgatási ügyekről beszélünk, az tulajdonképpen ennek a nagy egésznek a része. Mielőtt bárki azt gondolná, hogy tudomásul vettük és elfogadtuk azt az államrendet, azt az állami struktúrát, amit önök kialakítottak, szükséges minden ilyen törvényjavaslat esetén leszögezni, hogy ez nincs így. Államelméleti szempontból tehát kicsit sem osztjuk az önök értékrendjét és törekvéseit. Közigazgatási ügyekben azonban már lényegesen több mindenben tudunk egyetérteni.

Egyet tudunk érteni a bürokráciacsökkentésre irányuló erőfeszítéseikkel, amit magunk is preferáltunk a kormányzásunk alatt. Azt gondolom, ha visszanézzük az elmúlt 25 évet, akkor ez a fajta törekvése minden kormánynak megvolt. Ez nem újdonság önöktől, ez természetes volt minden kormányzás esetében. Jó volna mellesleg, és ezt is szeretném megjegyezni, hogyha ez nemcsak a bürokráciára vonatkozna, hanem az állami irányításra is. Ezt javaslom átgondolni fideszes képviselőtársaimnak. Ugyanis valahol megmosolyogtató, persze, ha kicsit humorosabban állunk hozzá, de mondhatnám úgy is, hogy tarthatatlan az, hogy több állami vezető van, több államtitkár és miniszter, mint ahány tagja a magyar parlamentnek. Tehát az, hogy önök egyfelől csökkentik a bürokráciát, helyes törekvés, de jó lenne, ha ezt kormányzati szinten is megtennék, jó lenne, ha az állami vezetők számát is nagyságrendileg, mondjuk, a felére csökkentenék, ahogy abban az időszakban volt, amikor tőlünk átvették a kormányzást. Ugyanis lehet, hogy tíz miniszter ül ebben a patkóban, azonban az államtitkárok és a helyettes államtitkárok száma kétszáz fölött van. Még egyszer mondom: a magyar parlament létszáma 199 fő, a végrehajtó hatalom vezető beosztású tagjainak száma ennél nagyobb, mint egy népképviseleti szerv összlétszáma, ez legalábbis egy igen rossz és igen pazarló kormányzati rendszerre utal.

Visszatérek oda, amivel még egyet tudunk érteni az önök törekvései közül. Ilyen az elmúlt időszakban tárgyalt, a közigazgatási eljárások gyorsítására szolgáló törvénycsomag volt. Ugyanis hál’ istennek, ott alapvetően azt az elvet követték, hogy úgy kívánnak gyorsítani az eljárásokon, hogy közben az ügyfél jogai nem csorbulnak. Ez egy üdítő újdonság önöktől, mert mondjuk, a polgári eljárásjogban és legfőképpen a büntető eljárásjogban mindig úgy kívántak gyorsítani, hogy az a terhelti jogoknak, illetve az ügyféljogoknak a sérelmére történt. Azaz úgy kívánták a büntetőeljárás gyorsabb előmenetelét biztosítani, hogy bizonyos lehetőségeket, jogosítványokat megvontak a terhelttől, ahelyett, hogy ugyanezt, mondjuk, az ügyészség vonatkozásában tették volna meg. Ha analógiát kívánnék alkalmazni, itt a közigazgatási eljárások területén ezt megteszik. Voltak itt is kivételek, ezekre nyújtottunk be módosító javaslatokat annak idején. Sajnálom, hogy a többségével nem értettek egyet, ugyanis beleillett az önök gyorsítási koncepciójába.

Most tartunk ott, hogy az egyes eljárási illetékeket, díjakat kívánják csökkenteni. Azt tudom mondani, hogy alapvetően ezzel is egyetértünk. Néhány kritikai észrevételt meg fogok fogalmazni, hiszen ha önök szerint olyan kiválóan megy a gazdaság, olyan kiválóan teljesít, akkor bizonyosan ezek a lépések bele fognak férni. Én már csak azt teszem fel kérdésként, hogy ha már elhatározták magukat és ebbe a helyes irányba mozdulnak, akkor miért csak a költségvetésnek valójában minimális, elhanyagolható hányadát kitevő 10 milliárd forint értékben kívánják ezt összességében megvalósítani. Ha megnézzük azt, hogy hol lehetne még egyébként spórolni annak érdekében, hogy az eljárások illetékmentességét teljesebb körben tudják megvalósítani, akkor, azt gondolom, nagyon sok ilyen helyet lehetne találni, a klasszikus stadionépítésektől kezdve mindenki tud legalább tíz ilyen területet mondani, ahol önök szórják a pénzt, ahelyett hogy spórolnának. Magyarán szólva, ezzel azt szeretném mondani, hogy a törekvés alapvetően díjazandó, de jobb lenne, ha egy kicsit szélesebb körben történne meg.

Annak is örülünk egyébként, hiszen Lázár miniszter úr bejelentette, hogy meg kívánják valósítani azt a törekvést, amit a szocialisták időről időre megfogalmaznak, nevezetesen, hogy nem lehet megúszni egy jelentős mértékű fizetésemelést, béremelést. Úgy tűnik, hogy legalább ebben a szektorban, és ha nem is 50 százalékkal, de 30 százalékkal meg kívánják valósítani. Örülünk neki, hogy ezt a javaslatunkat, úgy tűnik, át fogják venni, hiszen valójában nem az a fontos, hogy ki valósítja meg, hanem az a fontos, hogy megvalósuljon. Magyarán szólva, ha ilyen javaslatot terjesztenek majd a Ház elé, akkor a Szocialista Párt ezt bizonyosan támogatni fogja. Egy módosító javaslatunk bizonyosan lesz ezzel kapcsolatban, mert úgy véljük és az általunk lefolytatott elemzések is azt mutatják, hogy ennek a mértéke legalább 50 százalékos kell hogy legyen. Tehát itt is érdemes lenne átgondolni, hogy egy picit nagyobb forrást csoportosítsanak majd át erre a célra. Mindenesetre ez a törekvésük is pártolandó.

Szeretnék viszont kiemelni néhány szakmai kritikai észrevételt a javaslattal kapcsolatban. A közigazgatási hatósági eljárásért az illetékekről szóló törvényben meghatározott illetéket kell fizetni. Egyes közigazgatási hatósági eljárásokért, illetve egyes intézmények igazgatási jellegű szolgáltatásának igénybevételéért, továbbá egyes bírósági eljárási cselekményekért, szolgáltatásokért díjat kell fizetni.

(12.20)

Gyakorlatilag tehát a közigazgatási hatósági eljárásokért a fizetési kötelezettség vagy díj, vagy illeték formájában jelenik meg.

Az erkölcsi bizonyítvány kiadása vagy például a jelnyelvi tolmácsok névjegyzékbe vételének eljárása eddig nem illetékköteles, hanem igazgatási szolgálta­tási­díj-köteles eljárás volt. Szakmai kérdésként merül csak fel, milyen koncepció van a mögött, hogy az eddigi díjköteles eljárásokból illeték megfizetése mellett folytatott eljárások lesznek. Erre nem találtam választ a törvényjavaslatban.

Az elsőfokú közigazgatási hatósági eljárásért, ha az illetékekről szóló törvény melléklete másként nem rendelkezik, most 3 ezer forint illetéket kell fizetni. Ez egyébként az általános tételű eljárási illeték. Az értékhez igazodó közigazgatási hatósági eljárási illeték alapja az eljárás tárgyának az eljárás megindítása időpontjában fennálló értéke. Az igazgatási szolgáltatási díj megállapításánál ugyanakkor az alapot az adott eljárással felmerülő eljárási költségek jelentik.

Elképzelhető, hogy a koncepció megváltozása egy olyan jövő felé mutat, amely az ügyfél oldaláról az eljárásért fizetendő összeg ‑ itt az illetékre gondolok ‑ egyre inkább az eljárás tárgyának az értékéhez igazodik majd, nem pedig az eljárás tényleges költségeihez. Hatástanulmány hiányában egyáltalán nem biztos ‑ s akkor ezt kérdezném is államtitkár úrtól, hogy így van‑e vagy nincs így, erről tudnak‑e valamit mondani ‑, hogy a polgárok és a vállalkozások számára a közigazgatási hatósági eljárásokat ez majd nem teszi egyre drágábbá, mert itt egy másik rendszerre kívánják átállítani a díj-, illetve az illetékfizetés rendszerét.

Az üdvözlendő, hogy önmagában az illetékről szóló törvény módosítása néhány eljárást minden alkalommal illetékmentessé tesz ugyanazon ügyfél számára, más eljárásban a kérelmezők szerint viszont különböztet. Azt ugyanakkor mindenképpen meg kell jegyezni, hogy olyan eljárások illetékmentességéről van szó, amelyek során többségében egy közhiteles hatósági nyilvántartásból ‑ nagy állami nyilvántartásokra gondolok itt ‑ kell az okmányt kiállítani, amelynek költsége lényegében alig több, mint magának az okmánynak az előállítási költsége.

Indokolják az illetékmentességet közbiztonsági okok is, például a személyazonosító igazolvány igazolásához szükséges okmányokkal való rendelkezést az állam illetékmentességgel is ösztönözze; ez egy abszolút rendben lévő, helyes dolog. Ugyanakkor a szintén közhiteles nyilvántartásokból kiadott taj­kártya és adókártya kiadására irányuló eljárás díj­fize­téshez kötése megszűnik, ezt mégsem illetékmentességként fogalmazza meg a javaslat. Kérdezem államtitkár urat, hogy mi ennek az oka.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, a kritikák megfogalmazása mellett az MSZP ezt a javaslatot támogatni tudja, támogatni is fogja. S arra biztatnánk a kormányt, hogy folytassa ezt a folyamatot, és az egyes szerveknek irreálisan magas díjbevételt eredményező eljárásait ‑ itt példaként hadd hozzam fel a Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala által lefolytatott eljárásokat ‑ is igazítsa legalább az eljárás költségeihez. Érdemes lenne áttekinteni azokat az eljárásokat, ahol valójában az eljárási díjak mértéke messze nincs arányban azzal az eljárással, illetve annak az eljárásnak a költségével, amit ennek, ha úgy tetszik, az ellenértékeként lefolytatnak.

Összefoglalva tehát, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatot támogatjuk, mindazonáltal azt kérjük a kormánytól, illetve az előterjesztőtől ‑ aki jelen esetben ugyanaz ‑, hogy fontolja meg azokat a módosító javaslatokat, amelyeket benyújtottunk, hiszen megint csak, mint az előző javaslatcsomag esetében, nem a koncepciót kívánják megmásítani, nem azt támadják, hanem kifejezetten szakmai javaslatokkal kívánják azt kiegészíteni és jobbá tenni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 256 2015.11.16. 7:20  249-296

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Azt mondom, amiben egyetértettünk, és két elemet szeretnék kiemelni. Az egyik az, hogy amit az Európai Unió eddig migrációs ügyben és bevándorlásügyben tett, az a nagy nullával egyenlő. Egyetértünk abban is, hogy a kvótarendszert nem szeretnénk látni és nem szeretnénk elfogadni.

Azonban volt néhány olyan pont, ahol a javaslattal kapcsolatban kialakult vita, és mi ezért nem tudtuk támogatni a javaslatot. Az egyik, hogy úgy véljük, hogy annak ellenére, hogy vitatható a hasznossága annak a javaslatnak, amelyet az Unió a probléma megoldásának érdekében szeretne elénk terjeszteni, illetve szeretné a tagállamokat erre kötelezni, ennek ellenére bele kell-e hogy férjen a szolidaritás elvébe, tekintve itt természetesen az Európai Unión belüli szolidaritás elvét, az, hogy egyszer Magyarország kétezer főt befogadjon, vagy nem. Ez volt az egyik vitapont a Törvényalkotási bizottság ülésén. A kisebbségi véleményt megfogalmazók amellett érveltek, hogy egyszer kétezer fő befogadása lehet indokolt. Ez az, amit még azért az egyébként tetemes mennyiségű előnyért, amivel jár az európai uniós tagságunk, Magyarország megtehet, de ennél tovább nem mehet. Magyarán szólva, ez egy egyszeri és egyedi alkalom. Az, hogy egyébként olyan kvótarendszert vezessenek be, ahol meghatározhatatlan, előre meghatározhatatlan számú, de nagyszámú migráns befogadására kényszerül Magyarország, ez nem elfogadható.

A másik, amiben vita alakult ki, hogy tulajdonképpen milyen szerepet kéne szánni az előttünk fekvő javaslatnak. Ennek egy része szakmai vitává alakult. Ami a dolognak, ha úgy tetszik, a politikai részét illeti, a hasznossági részét illeti, a mi meglátásunk szerint, akik a kisebbségi véleménynek ezt a szegmensét képviseltük, azt mondtuk, hogy az, ami a határozati javaslatban szerepel, alig jó valamire, mondhatni, szinte semmire.

Ehelyett egy olyan törvényjavaslatot ‑ vagy talán szerencsésebb lenne egyébként határozati javaslat formájában, de ez már részletkérdés ‑ kellene elfogadni az Országgyűlésnek, amely a kormánynak azt a kötelességét írja elő, hogy mi az, amit képviselnie kell kormányzati szinten az európai uniós fórumokon. Azokat a kritériumrendszereket szerettük volna a módosító javaslatban és szeretnénk még most is látni, és szeretnénk kérni az Országgyűlést, hogy ezt fogadja el, amely tulajdonképpen, ha úgy tetszik, ellenzéki és kormánypárti álláspontok szerint is hasznos, legalábbis én ezt gondolom azokról az elemekről, amelyeket a mi módosító javaslatunk tartalmaz.

Egyetértünk ugyanis abban, nem nagyon hallottam más képviselői felszólalást eddig, mint hogy tagállami szinten a migráció kérdését megoldani nem lehet. Ezt uniós szinten vagy akár ennél nagyobb, ennél komolyabb világviszonylatban, mondjuk, az Egyesült Államok bevonásával is kell kezelni.

Ezért ezt az irányt kell szabni a kormány számára az Országgyűlésnek, ezt képviselje Brüsszelben. Nem azért, mert ne a magyar emberek érdeke lenne egy magyar országgyűlési képviselőnek elsődlegesen fontos, de ahogy a bizottsági ülésen is elmondtam, néha a magyar emberek érdekének az érvényesítése egy közösségi, egy uniós irányon keresztül érhető el. Mi azt gondoljuk, hogy úgy lehet Magyarországon hatékonyan képviselni a magyar emberek érdekét konkrétan a migrációs ügyben, ha európai szinten próbálunk meg megoldást találni, és ez a mondatom nincsen ellentétben azzal, amikor azt mondtam, hogy az Európai Unió azon kívül, hogy konferenciákat és megbeszéléseket szervez, sokat nem tett még migránskérdésben és annak a megoldása érdekében. De hogy kéne tennie, és hogy ott lenne a megoldás, az viszont igaz. Hogy a mi módosító javaslatunk erre tesz javaslatot olyan elemek megfogalmazásával, amelyek jó részét egyébként a kormány részéről is már megfogalmazták, a mi álláspontunk szerint lényegesen közelebb vinne a megoldáshoz, mint egy egyszerű, ha úgy tetszik, elutasítás vagy visszautasítás, amit ez a törvény tartalmaz.

A másik, amiben vita alakult ki, és ez kapcsolódik ahhoz, amit a miniszter úr elég hosszan fejtett ki a hozzászólásában, hogy vajon sérti-e a szubszidiaritás elvét az Európai Unió kötelezettsége, amit Magyarország irányában meg kíván fogalmazni, persze a többi állam felé is. A mi álláspontunk szerint a szubszidiaritás elvét nem sérti. Azért nem sérti, mert először is az Európai Unió működéséről szóló törvény 78. cikke egyértelműen biztosítja a hatáskört is az Európai Unió számára a közös menekültpolitika kialakításához. Míg Gulyás Gergely képviselőtársam szerint ennek nincs jelentősége, hogy menekültpolitika, migránspolitika, már olyan értelemben, hogy itt az eljárásokat adott esetben még nem folytatták le, és ezek az emberek úgy jöttek be, hogy nem tudni, mi a státusuk, de azt gondolom, meg lehet találni a státusukat, ha lefolytatjuk az eljárást, és onnantól kezdve már menekültpolitikáról tudunk beszélni és az ahhoz kapcsolódó szabályokról, ami uniós hatáskörbe tartozhat. Éppen ezért nem sérti meglátásunk szerint a szubszidiaritás elvét, főleg figyelembe véve az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikk (3) bekezdését, amit én ott ismertettem szó szerint; ezt most mellőzöm.

(19.30)

Egy gondolat még felmerült: nagyon érdekes az, hogy míg úgy gondolja a magyar miniszterelnök, az, hogy Görögország adja át határai védelmét az Európai Uniónak, ami ugyancsak tagállamokon túlmutató megoldást feltételez, nem sérti a szubszidiaritás elvét, míg ha mindezt Magyarországtól kérik, az sérti. Hát itt némi inkoherenciát vélünk felfedezni a kormány álláspontja vonatkozásában.

Ezek voltak azok az érvek, tisztelt elnök úr, amelyek kisebbségi véleményként megfogalmazódtak. Kérem, hogy ennek figyelembevételével tárgyaljuk tovább a törvényt. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 310 2015.11.16. 3:31  307-315

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én azokat az érveket, amelyeket az általános vitában Harangozó Tamás képviselőtársam elmondott, természetesen nem kívánom megismételni.

A Törvényalkotási bizottságban a módosító javaslatot nem támogatta az MSZP, és a teljes javaslatot sem fogja. Nem azért ‑ és erre többször volt már példa ‑, hogy alapvetően egy javaslatnak a koncepciójával, magyarán szólva azzal, hogy valóban a technika vívmányait, ahogy képviselőtársam fogalmazott, ki kell használni, és valóban az elektronikus ügyintézésre való átállás feladat nemcsak a bírósági igazgatás vagy a bírósági eljárások terén, hanem általában a közigazgatás minden fórumán és minden szegmensében. Azonban lépten-nyomon találkozunk azzal a hibával ‑ éppen egy másik törvényjavaslatnál talán két vagy három nappal ezelőtt mondtam el én is ugyanezt ‑, hogy előkészítetlenek a javaslataik, hogy nem tudom én, hányadszor futunk bele abba, hogy önök meghatároznak egy határidőt a hatálybalépésre, majd utána mindenki látja, hogy ez a határidő irracionális és irreális, de azért a törvényt elfogadjuk, és utána természetesen jön az újabb, ami a határidőt kitolja, és általában ezek mellett még módosítgatja a különböző kodifikációs hibákat, amiket vétettek. Aztán még a Törvényalkotási bizottságban is, miután az Igazságügyi bizottságban ez megtörtént, szintén kodifikációs hibákat módosítgatnak.

Én azt gondolom, hogy nem bocsánatos bűn ez, tisztelt képviselőtársaim, mert ahogy a többségi véleményt megfogalmazó képviselőtársam elmondta, ilyen van, csak önöknél túl gyakran van. Nem az a probléma, hogyha néha-néha hozzá kell nyúlni egy törvényhez és kodifikációs hibákat pontosítani, de amikor a Törvényalkotási bizottság ülése nem szól másról, csak erről, és nem szól másról, csak arról, hogy idő előtt bevezetett, elő nem készített, társadalmilag és szakmai szempontból le nem egyeztetett újításokat kívánnak átvezetni, és mindig lukra futnak, az egy általános, generális problémát jelent.

(22.10)

Márpedig itt megint ezzel állunk szemben. Nem azzal van tehát a baj, még egyszer mondom, amit szeretnének, hanem azzal van a baj, ahogy ezt előkészítik, és ahogy ezt meg akarják valósítani.

Én arra szeretném kérni a tisztelt képviselőtársaimat és főleg a kormányt és a kormánypárti képviselőket, hogy akkor nyújtsanak be törvényjavaslatot, amikor az ki van dolgozva, akkor léptessenek hatályba törvényt, amikor reálisan arra a szakma, a hivatalok, a bíróságok fel tudnak készülni.

Éppen ezért mi nem fogjuk támogatni sem a módosító javaslatot, sem az alapjavaslatot, ugyanis az az álláspontunk, és itt mellőzök minden tartalmi érvet és kritikát, hogy ez a jogalkotás olyan jogalkotás, amit önmagában nemhogy ellenzéki, de egyébként kormánypárti frakciók sem támogathatnának. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 387 2015.11.16. 6:42  380-389

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy az általános vitában is elmondtam, mi nem fogjuk támogatni ezt a törvényjavaslatot. És itt is általánosságban el tudom azt mondani, mint az egyik korábbi felszólalásomnál, hogy bizonyos új technikai megoldások bevezetése szükséges és indokolt lehet, a korral haladni kell, és valóban, ha az ember az elmúlt időszak eseményeit, főleg a mostani párizsi vérengzést látja, akkor emocionálisan és ‑ még azt tudom mondani ‑ szakmai szempontból is fölmerülnek benne azok az indulatok és érvek, amelyek az új bűnüldözési technikákat szükségessé teszik, illetve természetesen az ember az ilyet tudja pártolni. Tudja pártolni akkor, hogyha azok megfelelő eljárási garanciákkal vannak biztosítva, hogyha a felhasználási kört valóban úgy határozom meg, ahogy az indokolt és egyébként a többi alkotmányos szabállyal harmonizál. Ennek a törvényjavaslatnak azonban több hibája is van, több sebből vérzik. Azért fogalmazok meg ilyen általános érveket most a részletes vitában is, mert a módosító javaslataink nagy része pontosan garanciális szabályokat kíván bevezetni.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor könnyebb körülírni annak a körét, aki nem juthat hozzá az ilyen biometrikus adatokhoz, főleg az arcképfelismerő rendszerrel kapcsolatban, mint azt körülírni, hogy ki az, aki hozzájuthat; hogyha nem látok olyan kontrollmechanizmust fölötte, legyen az, mondjuk, mint a titkos információgyűjtés esetén egy bírói kontroll vagy legalább egy bv-bírói kontroll, ebben az esetben az ember azt mondja, hogy nem jó a törvény és nem támogatható. Amikor a NAIH nem látja el megfelelően a feladatát; amikor az ügyészség nem fordít kellő figyelmet a személyes adatokkal való visszaélésre; amikor gyakorlatilag ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán szinte a teljes népességre, valamint a hazánkban lévő összes külföldire kiterjesztenék a biometrikus személyazonosítást, akkor én azt gondolom ‑ egyszerűen és nem szakmai módon megfogalmazva ‑, a javaslat túllő a célon.

És, tudják, képviselőtársaim, ha meglenne a bizalom a kormányban az ellenzék részéről is, akkor talán egy picit könnyebben tudnánk elfogadni ezeket a javaslatokat. De amikor tudjuk azt, hogy önök hogy szoktak elbánni a civilekkel, hogy önök hogy szoktak elbánni azokkal az emberekkel, akik bizonyos tüntetéseken részt vesznek, és ezt összevetjük azzal, hogy milyen lehetőségeket kínál ez a törvényjavaslat, nevezetesen, hogy egész tömegeket lehet egyszerre fölvenni és később egyedileg beazonosítani, hogy ki szerepel rajtuk, akkor bizony, én rendkívül bizalmatlan vagyok.

Rendkívül bizalmatlan vagyok, mert rengeteg visszaélést tapasztaltunk már meg eddig is és valószínűleg fogunk a jövőben is. Hogyha önök ‑ mivel ezt egy állami szerv fogja természetesen kezelni ‑ lehetőséget kapnak arra, technikai lehetőséget, nem jogit, hogy be tudják azonosítani, mondjuk, a tüntetéseken részt vevő személyeket, akkor én azt gondolom, hogy itt bizony a demokrácia van veszélyben, még ha ez most nagy szavaknak vagy fölöslegesen elnagyolt szavaknak is tűnik. Ugyanis az, hogy önök különböző eszközökkel félemlítették meg eddig is az embereket, és próbálják megakadályozni azt, hogy éljenek állampolgári jogaikkal, akár egy tüntetésen való részvételre gondolok itt, mert most ez tartozik ide, de akár egy népszavazási indítványnak az ellehetetlenítésére, bizony, csak bizalmatlanságra ad okot. Ez a törvény pedig ebben a hibában, én azt gondolom, mindenképpen szenved.

Egyébként a NAIH ‑ és ezt szeretném most is idézni, hiszen önök nem támogatják a mi módosító javaslatainkat, amelyeket a Törvényalkotási bizottsághoz nyújtottunk be ‑ elvi éllel leszögezte, hogy a teljes népességre vonatkozó központi biometrikus referencia-nyilvántartás felhasználását a lehető legszűkebb körre kell korlátozni. Államtitkár úr, látta ön ezt a kört, amire önök korlátozni akarják? Az biztos, hogy mindennek minősíthető, de szűknek nem. Ilyen tág körben ez nem engedhető meg. Magyarán, hogyha hoznak egy olyan javaslatot, amelyik kellő eljárási garanciákkal védi az állampolgárok jogait, és amelyik akkor engedi és azoknak a szerveknek felhasználni ezeket az adatokat, amelyek valóban nemzetbiztonsági munkát végeznek, rendészeti munkát végeznek, akkor rendben van. Azért veszélyes egyébként az arcképfelismerés, mert a többi személyazonosítási módnál valamiféle közreműködésére van szüksége az eljárás alá vontnak, hogy ez megtörténhessen, ebben az esetben pedig semmire.

Fogalma sem lehet egy állampolgárnak, hogy hol, milyen körülmények között, kinek a társaságában rögzítették az ő arcképmását, és ki, mire, milyen módon akarja felhasználni. Márpedig a privát szférához való jog, azt gondolom, hogy egy régi és talán szem előtt tartandó emberi jog.

Én megértem, sőt egyetértek ‑ és ezért kezdtem ezzel a felszólalásomat ‑, hogy a bűnözés elleni fellépés, a terrorizmus elleni fellépés megkívánja új technikai eszközök bevezetését, de tisztelt képviselőtársaim, ahogy szoktak, önök most is túllőttek a célon. Én azt kérem, hogy gondolják meg még egyszer. Én kikértem külön szavazásra azokat a módosító javaslatokat, amelyeket mi nyújtottunk be, és a garanciális szabályokat erősítik, tegyék meg, hogy azokat támogatják, akkor legalább egy kicsit kevésbé lesz rossz a törvény. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
116 417 2015.11.16. 3:09  410-421

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt sok esetben elmondtuk ennél a törvénynél is, hogy természetesen a bürokráciacsökkentéssel egyetértünk, ahogy az eddigi parlamenti pártok mindegyike egyetértett 1990 óta, és több-kevesebb sikerrel meg is valósította. Egy van, amit viszont ebben a vonatkozásban, a törvény vonatkozásában szeretnék kiemelni, hogy abban az esetben tudunk támogatni bármilyen javaslatot, ha az úgy kíván gyorsítani, vagy úgy kíván bürokráciát csökkenteni, hogy az nem jár az ügyféli jogok sérelmével.

Márpedig van ebben a csomagban olyan szabály, és erre módosító javaslatot is nyújtottunk be, ami például a jogorvoslathoz való jog szűkítését eredményezheti, vagy más ügyféli jogokat csorbít. Éppen ezért abban az esetben meg tudjuk fontolni a javaslat támogatását, ha ezeket a módosító javaslatokat önök támogatják és figyelembe veszik. Természetesen az is egy feltétele ennek, ha a később önök által benyújtott módosító javaslat, amely gyakorlatilag nem más, mint az önöktől szokásos személyre szabott jogalkotás, kikerül a törvényből, azaz azt a módosítót nem szavazzák meg.

Gondolok itt - nyíl­ván államtitkár úr pontosan tudja ‑ a fogyasztóvédelmi referens alkalmazásának a lehetőségére, ugyanis a módosító javaslat, amelyet benyújtottak, az Igazságügyi bizottság módosító javaslata volt, tehát a TAB-háttéranyag, ez átírta az eredeti módosítás logikáját. Ugyanis a jövőben nem államilag elismert fogyasztóvédelmi szakképesítéssel kell rendelkeznie majd a referensnek, hanem iskolarendszeren kívüli hatósági jellegű képzésben szerzett képesítési bizonyítvánnyal. Ezt szó szerint idéztem. Egyszerűbben fogalmazva, egy magáncég fogja majd bonyolítani a referensképzést, nyilvánvalóan az a magáncég, amely valamelyikükhöz, ha a mi információink nem csalnak nagyon, akkor Németh Szilárd egyik érdekeltségéhez fog közel állni. Márpedig ezt támogatni nem lehet. Azaz, tisztelt államtitkár úr, abban az esetben jöhet szóba egyáltalán a támogatás, ha ez a javaslat kikerül innen, ezt leszavazza az Országgyűlés, illetve akkor, ha a mi módosító javaslatainkat tudják támogatni.

Még egyszer mondom, a bürokráciacsökkentéssel elvi alapon egyetértünk, a javaslatban vannak előremutató és jó rendelkezések. Kérem a módosító javaslatok megfontolását, ahogy kértük a Törvényalkotási bizottság ülésén is. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 25 2015.11.17. 15:24  18-34

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindannyian tudjuk, és Gulyás Gergely képviselő úr ‑ aki az expozét tartotta ‑ is utalt arra, hogy mik voltak ennek a törvénynek az előzményei, ami az előző ciklusra nyúlik vissza. Emlékszünk még arra, hogy hogyan fogalmazott egyszer a vallásügyért felelős parlamenti bizottság KDNP-s elnöke, amikor azt mondta, hogy az Országgyűlés kegye kell hogy legyen az, hogy melyik közösségből válhat egyház és mely közösségből nem. Emlékszünk még azokra az abszurd bizottsági vitákra, ahol a bizottsági ülés közben még a Fidesz és a KDNP gyakorlatilag egyeztetett arról, hogy mi legyen a tartalma az egyházügyi törvénynek, és a bizottsági vita közben kellett szünetet elrendelni azért, hogy más tartalmú javaslatot terjeszthessenek az országgyűlési bizottság, az Alkotmányügyi bizottság elé. Vagyunk egypáran, akik ezt megéltük, és részt vettünk ebben a folyamatban.

Azt mondom ‑ és örülök, hogy a kormánypárti képviselőtársaim is belátták, ha némi nyomásra is, amely az Alkotmánybíróság és a strasbourgi emberi jogi bíróság részéről származott ‑, hogy ez egy merőben téves irány volt, és hiba volt errefelé alakítani a szabályozást. Valóban, ahogy Gulyás Gergely képviselőtársam mondta, lehetne most ennél a törvénynél azt mondani, hogy „hát, ugye, mi megmondtuk előre”, ahogy egyébként sok más törvény esetén is, mondjuk, ami az igazságszolgáltatást érinti, és a kormány visszalépésre kényszerült belőle. Mindazonáltal úgy hiszem, hogy mivel az egyik legfontosabb területről van szó, hiszen a hit az, ami az embereknek erőt, megnyugvást, akár az élet értelmét adja, és a hitet hirdető és képviselő egyházak, amelyekre vonatkozó szabályozást ma tárgyaljuk, éppen ezért azt gondolom, hogy minden frakciónak rendkívül nyitottan kell hozzáállni ehhez a vitához. Én a magam részéről ezt teszem. Amikor kritikai megjegyzéseket hangoztatok, akkor azt kizárólag a jobbító szándék érdekében teszem.

Szeretnék és szeretnénk ugyanis egy olyan egyházi törvényt, egy olyan szabályozást elérni, amely minden felekezet, minden vallás számára biztosítja a szabad vallásgyakorlást, amelyik nem diszkriminál, és amelyik lehetővé teszi a lehető legszélesebb körben azt, hogy mindenki a hitét megélhesse, és mindenki abban az egyházban vállalhasson akár szerepet, akár tagságot, amelyikben szeretne, és ezek az egyházak működni is tudjanak, tehát a működési feltételeik is meglegyenek. Ez az a törekvés, azt gondolom, amit mindannyiunknak szem előtt kell tartani, és ezért, hangsúlyozom: ezért fogalmazzuk meg a kritikai észrevételeket és kérjük azt a kormánytól, hogy erre legyen nyitott.

Volt valóban ötpárti egyeztetés. Az ötpárti egyeztetésen egyszer én magam vettem részt a mi frakciónk oldaláról Trócsányi miniszter úrnál, és egy valóban, ha úgy tetszik, konstruktív hangulatú megbeszélésnek gondoltam én ezt. Az a probléma, hogy utána nem láttuk ezt a konstruktivitást visszaköszönni a javaslatban, és nem látom visszaköszönni ebben az előttünk fekvő javaslatban sem. Azért nem mentünk el a második fordulójára az ötpárti egyeztetésnek, mert én úgy gondolom és úgy gondoljuk a frakció részéről, hogy akkor érdemes azt a látszatot fönntartani, hogy itt egy demokratikus egyeztetési folyamatról van szó, ha annak látszik némi eredménye. Azok után, hogy mi Trócsányi miniszter úrnál megfogalmaztuk szóban, hogy mi az, amit szükségesnek tartanánk mint változást; azok után, hogy mindezt írásban is megerősítettük; azok után, hogy Kósa frakcióvezető úrnak elküldtük írásban az észrevételeinket, és ennek ellenére semmit nem láttunk visszaköszönni azokból a mostani törvényben, azt gondolom, ez nem utal a konstruktivitásra, mi ezért szüntettük be az ötpárti egyeztetésen való részvételünket.

Ennek ellenére, mivel azt gondolom ‑ még egyszer hangsúlyozni szeretném ‑, hogy a hit, a hitélet, a hitélet gyakorolhatósága, az egyházak diszkriminációmentes működési lehetőségeinek a megteremtése és a szabad vallásgyakorlás garantálása az egyik legfontosabb ügyünk, ezért módosító javaslatokat fogunk benyújtani, és kérjük azt a kormánypártoktól, hogy ismételten fontolják meg azok támogatását.

Kétségkívül pozitív az a változás, amerre elmozdul ez a törvény. Pozitív, és ha a legnagyobb pozitívumot szeretném kiemelni, akkor ez az, hogy nem az Országgyűlés ‑ hadd utaljak vissza Lukács volt képviselőtársunkra ‑ kegyétől fog függni az, hogy ki lesz egyház és ki nem, hanem ismét visszakerül ez a jogkör a bíróságok kezébe, és ott egy objektív szempontrendszer alapján lehet majd elbírálni azt, hogy ki felel meg ezeknek a feltételeknek és ki nem.

Amit talán a legsúlyosabb kritikaként szeretnék viszont kiemelni, és itt nem jogi, hanem tulajdonképpen a társadalmi egyeztetéssel kapcsolatban felmerült kritikáról beszélek. A kisebb egyházak vagy középméretű egyházak, amelyek kétségtelenül a társadalom javát szolgálják, és nem tekinthetők bizniszegyháznak ‑ mondom ezt én azért, mert az eredeti törvény a bizniszegyházak kiszűrésére törekedett, és mondom azért is, mert a hitéletet, a hit tanait természetesen ki hogy éli meg és ki vitatja, ki nem egy adott egyház vonatkozásában, de ezek az egyházak, amelyekről én beszélek ‑, például nagyon komoly karitatív tevékenységet folytatnak. És ők nem elégedettek ezzel a beterjesztett törvényjavaslattal. Érdemes volna az ő kritikájukat a kormánynak jobban meghallgatnia és jobban megfogadnia, akárcsak az előterjesztőknek.

Hadd térjek rá egypár szóval a jogi megfontolásokra, és utána talán a legfontosabb kritikákat kívánom ismertetni. A törvényjavaslat benyújtása jogi szempontból is kétségkívül sürgető, hiszen az Országgyűlés több mint egy éve van törvénysértő mulasztásban. Ugyanis 2014. szeptember 9-én lejárt az a törvényi határidő, ameddig az Országgyűlésnek döntenie kellett volna több kis egyház egyházkénti elismeréséről. Erre ugyanis 60 napos törvényi határideje volt, amit elmulasztott az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság 23/2015-ös határozata legutóbb rögzítette, hogy a lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló törvény 14. § c) pont ca) és cb) alpontja, valamint a 14/A. § (1), (2) és (3) bekezdése nemzetközi szerződésbe ütközik. Ezért az Alkotmánybíróság felhívta az Országgyűlést, hogy tegye meg az ellentét feloldása érdekében szükséges intézkedéseket. Ez a határidő 2015. október 15-én már lejárt. Többször kifejezésre juttattuk, hogy számos előrelépést mutató jogi megoldás ellenére nem tudjuk a különböző tervezeteket támogatni, erről beszéltem.

Először is jobb lett volna, tisztelt képviselőtársaim, tudom, hogy erről volt szó Trócsányi miniszter úrnál, és nem ez a dolog lényege, de érdemes lett volna fölvállalni, hogy ami eddig volt, az nem jó; és ez, amit most próbálunk közösen megalkotni, legyen az. Ugyanis az önök javaslatában is a törvényjavaslat 90 százaléka megváltozik, már a korábbihoz képest, ezért érdemes lett volna nem ragaszkodni a régi törvény megnevezéséhez, számához, hanem egy új törvényt alkotni. Szerintem ez nem lehet presztízskérdés.

Már csak azért is, mert a képviselői törvénykezdeményezés olyan alapvető törvényszerkesztési hibákban szenved, ami ha nagyon sarkosan szeretnék fogalmazni, szinte ellehetetleníti annak a tárgyalását. Hadd mondjak erre példát! A javaslat 3. §-át a törvénykezdeményezők sarkalatos rendelkezésként jelenítik meg, noha abból a II. fejezet 6-8. §-a nem igényel sarkalatos többséget. Ugyanez a helyzet a 4. §-sal is, mert abból a II/A. fejezet 13/A. § nem igényel sarkalatos többséget. A javaslat 12. §-ában az a) pont szintén nem igényel sarkalatos többséget. Alapvető követelmény, hogy ugyanabban a szakaszban egyértelműen elkülöníthetőek legyenek a sarkalatos többséget igénylő és nem igénylő rendelkezések. Azzal azonban, hogy az adott szakaszon belül semmilyen elkülönítés nincsen, hiszen egy-egy fejezetet szabályoz a javaslat 3. és 4. §-a, lehetetlen házszabályszerűen szavazni majd az érintett szakaszokról.

(11.30)

Erre nyilván tudunk módosító javaslatot benyújtani, de ez arra mindenképpen példa volt, hogy nem jó kodifikációs színvonalon készült el a jogszabály, és hogy érdemes lett volna egy egységes, egységes szerkezetbe foglalt új törvényt megalkotni, méghozzá konszenzusos alapon.

Aztán az Alaptörvénnyel kapcsolatos aggályokat is láthatunk, hiszen a VII. cikk, tehát az Alaptörvény VII. cikk (4) bekezdése értelmében a vallási közösségeknél megjelenik a bevett egyház fogalma, és itt indokolt lett volna az Alaptörvény módosítása, mondjuk azt, hogy visszamódosítása, hiszen különösen a javaslat alaptörvényi lába hiányzik, és így ellentétes lesz az Alaptörvénnyel.

Az alaptörvényi rendelkezésekkel szemben nem lesznek bevett egyházak, a javaslat ezt a fogalmat ugyanis megszünteti. Egyrészről a javaslat eltünteti a bevett egyház kategóriáját, gyakorlatilag kiirtja a jogrendszerből, másrészt viszont úgy tesz, hogy a bejegyzett egyházak, ha az állammal együttműködési megállapodást kötnek, akkor bevett egyházi minőséget nyernek. Ez mindössze azért van, hogy ne kelljen önöknek Alaptörvényt módosítani, holott ha kompromisszumra tudunk ezekben a kérdésekben jutni, akkor miért lenne akadálya annak, hiszen ehhez is és ahhoz is kétharmados többség kell. A presztízsveszteség meg így is, úgy is már elkönyvelhető az önök részéről.

A másik, hogy miként a bevett egyházak sajátos jogosultságai, azt gondolom, hogy megint a biztosítékot fogják kiverni Strasbourgban, hiszen nyilvánvaló, hogy ugyanúgy diszkriminatív elbánást fognak jelenteni, mint az egyházak elmúlt évekbeli szétverésének időszakában. Az alaptörvényi rendelkezésekkel szemben a javaslat szerint az állam nem csupán a bevett egyházaknak biztosíthat sajátos jogosultságokat, hanem a jogi személyiséggel rendelkező valamennyi vallási közösségnek. De hogy a valóságban biztosít-e efféle jogosultságokat, arra nézve nincsen rendelkezés, ezáltal az én meglátásom szerint garanciális szempontból teljesen értékelhetetlenek ezek a nagy reményű rendelkezések; tehát bojt ‑ ahogy szokták mondani ‑ a kalapon, kardon, nem tudom pontosan.

Néhány fontos kritikai elem. A tartalmi: a közösségi célok elérését szolgáló feladatokban való részvétel a vallási közösségek számára jogszabályban foglalt feltételek teljesítése esetén lehetséges. A közfeladatokhoz kapcsolódó állami hozzájárulás támogatásrendszerét is kizárólag objektív szempontok határozhatják meg. Ezzel szemben a javaslatban a vallási közösségekkel való együttműködés feltételei éppúgy szubjektívek, mint korábban az egyházkénti elismerés feltételei voltak. Álláspontunk szerint a történelmi és kulturális értékeket megőrző, nevelési, oktatási, felsőoktatási, egészségügyi, karitatív, szociális, család-, gyermek- és ifjúságvédelmi, kulturális vagy sporttevékenységet, valamint más közcélú tevékenységet jogszabályban meghatározott követelmények szerint ellátó, jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek mindegyikével az államnak megkülönböztetés nélkül kellene együttműködnie.

Az együttműködés keretében nem szabad, hogy mérlegelésnek helye legyen. Ha az állam együtt kíván működni közcélú tevékenységet ellátó vallási közösséggel, akkor az adott tevékenység tekintetében azonos feltételekkel rendelkező valamennyi vallási közösséggel meg kell állapodnia. Ezt én egy nagyon fontos dolognak tartom, mert itt nem lehet diszkriminálni. Nem a sima állami támogatásról van szó, tehát amikor állami feladatot átvesz egy egyház, akkor ne diszkriminálhasson az állam a tekintetben, hogy melyik egyháznak támogatja ezt a tevékenységét és melyiknek nem.

Elengedhetetlennek tartjuk azt is, hogy az új szabályozás megfelelően kárpótolja azokat a vallási közösségeket, amelyek kénytelenek voltak az Emberi Jogok Európai Bírósága elé vinni az ügyüket. A korábbi szabályozással kedvezőtlen helyzetbe hozott vallási közösségek teljes jogi és anyagi kárpótlását kell biztosítani, ami meglátásunk szerint ‑ bár vannak erre pozitív jelek ebben a törvényben ‑ messze nem kielégítő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami még szintén nagyon aggályos nekem, és a többi kritikát az általános vita folytatásában fogom majd elmondani, a nemzetbiztonsági szempont érvényesítése az egyházzá válás kapcsán, még akkor is, hogyha emellett szólnak érvek, hiszen erről beszéltünk az egyeztetés folyamán.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, és nem lezárva, hiszen az érvek még majd folytatódnak a saját és képviselőtársaim felszólalásában, én azt mondom, hogy törekedjünk arra, hogy egy közös, jó megoldást tudjunk találni. Mi módosító javaslatokkal ezt fogjuk javasolni, hiszen a hitélet garantálása, a hitélet biztosítása, a diszkriminációmentes egyházi működésnek a garantálása az egyik legfontosabb feladata az Országgyűlésnek. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 197 2015.11.23. 7:46  183-368

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is hadd tegyek egy megjegyzést először a Fidesz eddigi szónokairól.

Azt hittem, amikor meghallgattam Kontrát államtitkár úr elmúltnyolcéves lemezét és ‑ őszintén szólva ‑ kicsit akadozva felolvasott, közepesen megírt termelési beszámolóját, hogy azt már nem lehet alulmúlni. (Tessely Zoltán: De te megpróbálod!) Mégis sikerült Németh képviselőtársamnak ezt megtennie. (Németh Szilárd István: Fáj az igazság! Nagyon fáj!) Azt javasolnám, hogy azt az egyetlen idézetet, amit ismer, úgy tűnik, a klasszikusoktól ismer, mást nem, mert örökké ezt mondja el, azt a saját frakciójában tegye meg, mert önök közt ülnek ilyen emberek, köztünk nem. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Így van! ‑ Moraj a kormánypárti padsorokból.)

Ami a lényeg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a társas bűnözésnek vannak szintjei, a kriminológia és a büntetőjog-tudomány meg is határozza ezeket. Utóbbiakban például a legkisebb súlyú a társ­tettesség, aztán következik a csoportos elkövetés, aztán a bűnszövetségben történő elkövetés, végül a bűnszervezetben való elkövetési mód. Eddig jutott a büntetőjog-tudomány. És már nem nevesíti, de sajnos jelenség önöknél, az ezt is übereli, amikor az állami működés alapja a korrupció. Erről beszélt a frakcióvezető úr is. Azaz már nem a korrumpált politikusokról, állami vezetőkről, kormány közeli üzletemberekről beszélünk, hanem a korrupción alapuló állami működésről, központilag szervezett állami lopásról.

Érdemes ennek néhány elemét egyébként felvillantani, ezt megtette frakcióvezető úr is, én egy picit másról beszélek. Mi nem terembérletekről meg pár százezer forintos bűncselekményekről beszélünk, amire szintén nincs mentség, hanem például arról, hogy ha önök 3000 milliárd forint magánnyug­díjvagyon lenyúlását szeretnék elérni, akkor nem egyszerűen ellopják, hanem strukturális átalakításnak álcázva folyatják be azt az államkasszába. Ha a földek újraelosztásáról van szó, vagy netán dohánykereskedelmi vagy szerencsejáték-koncesszió átjátszásáról, törvényt hoznak rá. Először törvényi úton tönkreteszik a szektort, aztán monopóliumként átjátsszák maguknak. Ha a kultúrára szánt pénzt kell haveroknak leosztani, akkor létrehozzák a Művészeti Akadémiát. Ha reklámcéget kell lopni, először törvénnyel elhetetlenítik azt a piaci szegmenst, amely egyébként ezt birtokolja, a tönkretett cégére tesz egy visszautasíthatatlan ajánlatot, mondjuk, a miniszterelnök egyik fő lopó embere, majd törvénnyel ismét megnyitják a piac érintett szegmensét. Az ország diplomáciai és erkölcsi hitelességét kockáztatva azóta egyértelműen bebizonyosodott, hogy üzleti érdekekért cserébe kiadják, de talán helyesebb azt mondani, hogy eladják a baltás gyilkost Azerbajdzsánnak.

Sokszor kritizáltuk, tisztelt képviselőtársaim, a fékek és ellensúlyok lebontását. Hogy hogyan jön ez ide a korrupcióhoz? Nézzük meg, hogy mely állami szervek is lennének a leginkább hivatottak az állami korrupció elleni küzdelemre; kezdjük a NAV-val! Az adóhatóság ma nem üldözi, hanem hitelesíti, esetenként koordinálja az intézményesített korrupciót. Itt sem arról van szó tehát, hogy a NAV-on belül dolgoznak korrupt tisztviselők, esetleg akár a szervezett bűnözés delegált tagjaiként, hanem arról, hogy az adóhatóság kormányzati elvárás alapján az állami korrupció szerveként működik. Erről szólt az amerikai kitiltási botrány is, ahol mások mellett az adóhatóság elnökét tiltották ki az Amerikai Egyesült Államokból korrupció miatt, tisztelt képviselőtársaim. Korrupció miatt! De erről szól egy baloldalisággal nem vádolható kriminológus adószakértő tanulmánya is, aki tudományos igényességgel tárta fel e rendszer működésének természetét. Márpedig az evidens, hogy a korrupciós bűncselekményeket adóhatósági eljárásban lehet a legszélesebb körben feltárni, például kapcsolódó ellenőrzésekkel, nem pedig büntetőeljárásokban.

A rendőrségről nem szólnék, mert bár normálisan feladata lenne a korrupció üldözése, egy korrupt kormány alá rendelve ez aligha lehetséges és elvárható. Aztán ott volna az ügyészség, amit egy volt kormánypárti képviselőjelölt vezet, és akinek a részrehajló és politikai szempontból elfogult működését, a kormányzati korrupciós cselekmények eltussolására szakosodott tevékenységét tényekkel alátámasztva kétszer 4-5 órában bizonyítottuk itt, a parlament plenáris ülésén. Az Állami Számvevőszéket, a Magyar Nemzeti Bankot egy-egy volt országgyűlési képviselőjük vezeti, az Alkotmánybíróságot pedig lassan szó szerint csak a Fidesz által jelölt és megválasztott alkotmánybírák alkotják.

Összefoglalva: a korrupt rendszerüket biztosítják egy korrupt adóhatósággal, egy volt politikustársuk által vezetett, végtelenül elfogult és befolyásolt ügyészséggel, egy pártérdekeket szolgáló Állami Számvevőszékkel, Nemzeti Bankkal és Alkotmánybírósággal, amely utóbbi még alkotmánysértés esetében sem veszi elejét a törvényesített lopásnak. Ez aztán a rendszer, tisztelt képviselőtársaim! Hol van ehhez képest az olasz vagy az amerikai maffia? Itt nem a maffia tagjai épülnek be a legfelsőbb kormányzati körökbe, hanem a miniszterelnök maga a keresztapa, sok rokonnal a kormányban, a formális kormányzati ellensúlyok élén és helyi szinten.

Utóbbiak, azt tudom mondani, hogy a térség kiskirályai, mint a középkorban. Ha meg jön a király, akkor hol egy rendkívül ízléses festménnyel kedveskednek neki ‑ kár, hogy Tállai államtitkár úr már nincs itt ‑, hol más figyelmességgel. Aztán itt-ott ünnepségeket rendeznek az ikszedik ellopott milliárdjuk megszerzésekor. Már nem elégednek meg, tisztelt képviselőtársaim, a saját lopott vagyonukkal, saját kis társadalmat építenek, hűbérurakkal és hűbéresekkel. A szövetet pedig összeköti a közös érdek, a hála, de legfőképpen a félelem, hiszen az ebül szerzett vagyon, esetleg a hierarchiában kicsit lejjebb vagyonka miatt mindenkinek fogja egy nagyobb Döbrögi ‑ hogy is mondjam ‑ a kezét.

Szóval, nem elég a fideszes politikai elit, a fideszes gazdasági elit, a politikusok strómanjainak, a Mészáros Lőrinceknek a köre, nem elég a helyi kiskirály, hanem kellett egy mesterségesen kialakított fideszes középosztály is, a trafiktulajdonosok, a preferált alvállalkozók, pályázati nyertesek, a műkörmös új földbirtokosi réteg. De ne gondolja senki azt, hogy nem tudjuk, hogyan és mi megy Magyar­országon! Ne gondolja senki, hogy azért, mert ma nem olyanok a körülmények, hogy ezek feltárására hatósági igény volna, hogy a lépni képes potentátok nem akarnak cselekedni, sőt támogatják ezeket a jelenségeket, ennek a magatartásnak nincs kockázata! De van, tisztelt képviselőtársaim, van kockázata. Legtöbb esetben ezeknek a bűncselekményeknek az elévülési ideje tíz év. Tíz év a politikában beláthatatlanul hosszú idő. A türelem nem azonos az ismeretek és az elszántság hiányával.

Lehet, hogy a törvényhozással megtámogatott korrupciós cselekmények egy részének esetében azzal szembesülünk majd, amivel annak idején a nürnbergi per bírái. (Zaj a kormánypártok padsoraiból. ‑ Dr. Répássy Róbert közbeszól.) De egyrészt ők is találtak végül megoldást, másrészt nem muszáj a legsúlyosabb és mindegyik bűncselekménybe belebukni.

Lehet, hogy Al Capone legtöbb bűnét meg tudta úszni, de adócsalásért azért mégis börtönben végezte. Így fognak önök is járni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Répássy Róbert: Ugyan már, ne fenyegetőzzél! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 227 2015.11.23. 1:57  183-368

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Én megszoktam már ezt öntől, de megint félreértett engem, megint nem érti, amit én szeretnék mondani. Ha már azt a szót használta, akkor hadd mondjam azt, hogy nem a rendőrséget gyaláztam, hanem önöket, a kormányt (Derültség a Jobbik padsoraiból.) ‑ azt a kormányt, amelyik felügyeli a rendőrséget. Ez, gondolom, érthető és egyértelmű most már.

A rendőrség végezné a dolgát, ha önök hagynák, de önök nem hagyják ‑ ez a probléma. És azért mondom azt, hogy a rendőrség nem képes rá, és nem is várom el tőle, hogy ezeket a korrupciós bűncselekményeket „felderíti”, már ezt tegyék természetesen idézőjelbe, mert hogyha egy korrupt, a korrupcióra épülő kormány felügyelete alatt áll, akkor képtelenség, hogy ezt a feladatát el tudja látni. És egyébként ezt bizonyították azok az esetek és azok az ügyek is, amikor mi tettünk feljelentést, csak éppenséggel a rendőrség úgy gondolta, hogy nem kíván benne nyomozni, annak ellenére, hogy olyan gyenge bizonyítékok álltak rendelkezésre, mondjuk, mint egy hangfelvétel, amelyen (Dr. Kontrát Károly: A Hagyó-ügyre gondolsz?) a szekszárdi polgármester gyakorlatilag felmondta azt, hogy hogyan szeretnék korrupt módon a trafikpályázatokat elbírálni, és ebben az önök kiváló partnere a Legfőbb Ügyészség, illetve a Központi Nyomozó Főügyészség.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön elmondta jogszabályi szinten, hogy hogyan kéne a rendőrségnek működnie. Igen, úgy kéne. Ezek a jogszabályok vonatkoznak rá. És tenné is, hogyha önök nem adnának olyan utasítást a rendőrségnek, hogy ezeket az ügyeket eltussolja. Ez a probléma. Úgyhogy még egyszer mondom, én nem a rendőrséget kritizálom mint szervezetet, hanem a rendőrségi eredményességet, ami azért nincs, mert önök nem hagyják.

Az pedig, tisztelt államtitkár úr, hogy ön még a sültcsirke-recepthez is a 2006-os eseményeket sütné el legszívesebben, ez meg egész egyszerűen megmosolyogtató. Mi még úgy konzultációt nem tudtunk egymással folytatni, hogy 2006 nem került elő, pedig higgye el, nem erről szoktam beszélni. Köszönöm szépen. (Balla György: Elég nagy szégyenetek is! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
120 363 2015.11.23. 3:59  183-368

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valószínűleg az ellenzéki pártok hasonló eredményre fognak jutni a mai vita összegzéseképpen, és én is azért tudom nagyon röviden ezt megtenni, mert részben a részletekről képviselőtársaim már beszéltek, részben pedig én azt gondolom, hogy az, amit a vezérszónoki felszólalásban frakcióvezető úr és jómagam elmondtunk, most ebben a vitában bizonyosságot is nyert.

Bizonyosságot nyert az, hogy ez a bűnözési forma, ez a korrupciós rendszer, ami ma az országban működik, minőségileg és mennyiségileg egészen más, mint ami bármikor az elmúlt 25 évben működött. Volt korrupció az elmúlt 25 évben, és bárki is lesz kormányon, azt most megmondom előre ‑ ahogy a bűnözésről is úgy általában ‑, hogy lesz is állami korrupció a következő 25 évben is és az azt követő 25-ben is. Nem ez a kérdés.

Az a kérdés, hogy ennek milyen a minősége és a mennyisége. Amikor önök arról beszélnek és olyan példákat hoznak, hogy pár százezer forintot ki és hogyan síbolt el, az se jó, és azt is üldözni kell, de amikor ezzel párhuzamba azt lehet állítani, hogy 3000 milliárd forintokat vagy akár csak sok milliárd forintokat állami szervezetrendszeren belül, állami koordinációval, adóhatósági közreműködéssel hogy lehetett lenyúlni, amikor azt látjuk, hogy egy egész állami apparátus, egy egész állami rendszer arra épül, hogy a korrupciót elősegítse és koordinálja, akkor itt azt lehet mondani, hogy ez egy lényegesen veszélyesebb forma, mint amit bármikor mi akár maffiaként is ismertünk.

Ugyanis nem arról van szó ‑ és ez itt a lényege a dolognak ‑, hogy van egy valamilyen színvonalú állami működés, és az államapparátusba beférkőznek korrupt politikusok, akik mondjuk, akár egy szervezett bűnözői csoporttal kapcsolatban állnak. Hanem arról van szó, hogy ‑ ahogy, azt hiszem, én fogalmaztam ‑ maga a miniszterelnök a keresztapa, a kormányban pedig ül a sok rokon, meg helyi szinten is természetesen a kicsit távolabbi rokonok. Ez a működési forma, nem mondom, hogy egyedülálló a világon, mert mondjuk, Oroszországban például és más szerencsétlenebb sorsú államokban még megtalálható, sajnos, Magyarországon is.

Volt sok javaslatunk ‑ és erről Mesterházy Attila képviselőtársam beszélt ‑, amelyek a korrupció visszaszorítását tűzték ki célul. Volt ilyen, amikor kormányoztunk, és volt ilyen, amikor ellenzékben voltunk egyaránt.

De egyet látni kell, amellett, hogy ezek mellett szeretnénk továbbra is kitartani és kiállni, és továbbra is arra buzdítjuk a kormányt és a kormánypártokat, hogy támogassák ezeknek a javaslatoknak az elfogadását, egyet látni lehet és kell: ha ezek meg is valósulnak, akkor ‑ hogy fogalmazzak ‑ a felszínt fogják karcolni, azért, mert egy normális állami működés esetén, amely nem a korrupcióra épül, ezek hatékony eszközök lehetnek. Itt azonban az én meglátásom szerint egyetlenegy dolog lehet hatékony, és ez a kormányváltás.

(22.30)

Egyetlenegy dolog lehet hatékony: ha ezt a korrupt kormányt, ezt a korrupt rendszert leváltják a választópolgárok. Mi mindenesetre ezért fogunk dolgozni, és azt gondolom, az ellenzéki pártok többsége is vagy talán mindegyik ezért fog tenni.

Összefoglalva tehát, tisztelt képviselőtársaim, amit eddig sejtettünk és gondoltunk erről az állami korrupcióról, az ebben a vitában beigazolódott, annak ellenére, hogy egyébként természetesen kölcsönösen jó sok mocskot sikerült egymásra hánynunk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Dr. Rétvári Bence: Ti javasoltátok!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 234 2015.11.30. 2:06  231-240

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt a javaslatot nem fogjuk tudni támogatni. Nem azért nem támogatjuk, mert azt a kvótát, amiről Z. Kárpát képviselőtársam beszélt, mi helyesnek tartanánk; azt sem fogjuk támogatni, annak a bevezetését sem, egészen addig, ameddig egy megnyugtató megoldást egyébként a migráció kérdésére az Európai Unió, illetve természetesen az Európai Uniót alkotó tagállamok vezetői nem találnak. Én is ezt az egyik legsúlyosabb és legégetőbb, legfontosabb problémájának tartom Európának, sőt talán az azon kívüli világnak is.

Abban is egyetértek Z. Kárpát képviselőtársammal, hogy a népszavazási tárgykörök, akárcsak a népszavazási egyéb szabályok ma nem megfelelően kerültek rögzítésre az Alaptörvényben, illetve más jogszabályokban, tehát a népszavazásra vonatkozó szabályrendszer felülvizsgálatára is mindenkor nyitottak vagyunk. Azonban azt kell látni, hogy ez a kérdés akkor oldható meg népszavazással, hogyha kilépünk az Európai Unióból, vagy legalábbis az Európai Uniót meggyőzzük arról, hogy ilyen jelentős kérdésekben hozzájáruljon ahhoz, hogy Magyar­ország eltérjen a kötelezően vállalt nemzetközi egyez­ségtől, szerződésektől.

Magyarán, egy ilyen kérdésnél fölmerül az emberben az a dilemma, hogy vajon a Jobbik tényleg komolyan gondolja-e azt, hogy most már nem kíván kilépni az Európai Unióból és nem kívánja kiléptetni Magyarországot, mert ha komolyan gondolják, képviselőtársaim, akkor egy ilyen javaslatot nem terjesztenek elő. Itt vagy arról van szó, hogy önök egyszerűen egy populista javaslattal állnak elő, amiről önök is tudják, hogy marhaság és keresztülvihetetlen, vagy arról van szó, hogy önöknek a szándéka valójában afelé komoly, hogy Magyarország az Európai Uniónak ne legyen többet tagja.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 298 2015.11.30. 3:50  289-301

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Könnyebb helyzetben vagyok, mert Lukács képviselőtársam már a szakmai érveknek egy jelentős részét elmondta, és én ezt nem is kívánom megismételni.

Viszont szeretnék én is néhány aggályomnak hangot adni most a vitában. Az egyik az, amit szintén érintett Lukács képviselő úr, hogy az ilyen jellegű rapid módosításoknál, amikor ráadásul olyan törvényt, ami nem sokkal korábban szintén itt volt az Országgyűlés előtt, módosítunk, ráadásul úgy, hogy a folyamatban lévő eljárásokra is alkalmazni kell, ráadásul úgy, hogy egyébként államtitkár úr tartalmi válasza nem győzött meg minket arról, hogy ez valóban egy olyan, most felmerült probléma, amit hirtelen kéne orvosolni, akkor megkérdőjeleződik az, vagy legalábbis felvetődik az a rossz érzése az embernek, hogy vajon kinek az érdekében születik meg most ez a törvényjavaslat.

Azért vetődik fel, mert nagyon sok rossz tapasztalatunk volt az elmúlt öt-hat évben, már ami a személyre szabott jogalkotást illeti. Én nagyon örülnék annak, ha megnyugtatna az előterjesztő és államtitkár úr is egy kicsit jobban és tartalmibb módon, mint ahogy azt a Törvényalkotási bizottság ülésén tette, ugyanis nem véletlen, hogy az ellenzéki frakciókban a törvényjavaslat kapcsán ez a probléma vagy ez a kétely felmerül.

A másik: fogalmazhatnék úgy is, ha szeretnék játszani a szavakkal, hogy az önök törvényalkotási színvonala maga a csőd, ugyanis ezt a törvényt, ahogy mondtam, talán két-három héttel ezelőtt is tárgyaltuk itt az Országgyűlésben. Tisztelt Képviselőtársaim! Jó volna, ha a benyújtást megelőzné bizonyos szakmai egyeztetés, mert bár a salátatörvényeket nem szeretjük, azt viszont szeretjük, ha egy adott törvényhez az összes módosító javaslatot egyszerre tudja a Ház megtárgyalni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy vannak olyan törvények, amelyek rendre visszatérnek az Országgyűléshez, rendre visszatérnek a Törvényalkotási bizottsághoz… ‑ és nemcsak az előző törvények kodifikációs és egyéb tartalmi részeit javítják ki az új előterjesztésükkel, hanem mondjuk, a Törvényalkotási bizottságban még elhangzik az az indoklás, ha jól emlékszem, államtitkár úrtól, hogy a módosító javaslatok is, amelyek ezt az egyéni indítványt módosítják, ami szintén módosít már egy korábbit, ahol hiba történt, szintén jogtechnikai pontosításokat tartalmaznak.

(20.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azért egy elvárás kellene hogy legyen, és ezt elmondom most is, elmondtam korábban is, és sajnos úgy tűnik, hogy az önök gyakorlata alapján a jövőben is el kell majd mondani, hogy akkor érdemes egy törvényt beterjeszteni, amikor koherensen és jó minőségben össze tudják foglalni és meg tudják alkotni. Ezért vagyok én ellene annak, hogy ilyen jellegű törvényeket képviselői önálló indítványok formájában terjesszenek elő. Sok­kal jobb volna az, hogyha átmenne a szakmai és közigazgatási egyeztetéshez, mondjuk, a kormány előter­jesz­té­seként, és akkor ilyen hibák, amik most meg­jelennek ebben a törvényben, nem fordulná­nak elő.

Szóval, összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, a motivációt illetően van nekünk némi fenntartásunk a törvényjavaslattal kapcsolatban, és arra hívnám föl megint a figyelmet, hogy ezen a színvonalon kodifikálni nem szabad, nem érdemes, ezer probléma származik belőle azon kívül, hogy saját magunknak is pluszmunkát okozunk vele. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Gúr Nándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
122 26 2015.12.01. 7:02  21-38

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha egy szóval szeretném összefoglalni a törvény tartalmát ‑ hasonló gondolatok elhangoztak a Törvényalkotási bizottság ülésén is ‑, akkor Tállai András magára alakítja az adóhatóságot.

A legfőbb kritikák egyike a bizottsági ülésen az volt, és én is ezt emelném ki elsősorban, hogy a tárgyalás megkezdésétől számítva 24 órán belül kívánnak elfogadni, azaz zárószavazást tartani egy ilyen jelentőségű törvényről. Azt gondolom, ez legalább ebben a ciklusban példátlannak mondható, ha az előző ciklust nézzük, akkor persze beleillik a sorba, ott sok ilyennek voltunk tanúi, még alkotmánymódosító javaslatnak is, ami 24 órán belül átment, tehát aznapi benyújtással és aznapi szavazással. Azt gondolom, egy ilyen súlyú törvényjavaslatnál erre nem szabadna hogy sor kerüljön, ezt nehezményezzük most is, és nehezményeztük a Törvényalkotási bizottság ülésén is.

A másik, ami kritikai megjegyzésként kiemelendő még itt az elején, hogy a törvény egy, a magyar közigazgatási hagyományoktól és rendszertől teljesen idegen hibrid rendszert vezet be, gyakorlatilag a kormányhivatal és a központi hivatal keverékét hozza létre. Vannak olyan elemei, amelyek ehhez hasonlóak, vannak, amelyek a másikhoz. A kormány nem felügyeli ‑ és talán ez a legfontosabb, ami változás történik ‑, hanem irányítja az adóhatóságot, de a miniszter mégsem utasíthatja az államtitkárát ebben a témakörben. Azt gondolom, ez tipikus fából vaskarika megoldás, ez megint tényleg csak azt a célt szolgálta, államtitkár úr, hogy ezt a hatóságot gyakorlatilag ön vezethesse, mert ha bárki mást kineveztek volna az élére, akkor ez a probléma elő se jött volna.

A másik az, hogy megint valami, ami eddig egy kicsit távolabb volt a kormánytól, most közelebb kerül a kormányhoz, ugyanis eddig csak felügyelte a kormány az adóhatóság munkáját, most pedig, ahogy mondtam, irányítani fogja.

Felmerült a Törvényalkotási bizottság ülésén a kormányzat szabad szervezetátalakítási joga, és önök mindig számon kérik az ellenzéktől azt, hogy miért merészel beleszólni abba, hogy önök mit tesznek. Hát, tisztelt államtitkár úr, azért, mert amikor önök alkotmányoztak, amikor önök a sarkalatos törvényeket megfogalmazták, akkor ezt a hatáskört az Országgyűlés hatáskörébe utalták. Dönthettek volna úgy a kétharmados felhatalmazásukkal, hogy ezt ‑ egyéb­ként más európai országokhoz hasonló módon ‑ kormányzati hatáskörbe utalják. Önök nem ezt tették, hanem országgyűlési hatásköre utalták, márpedig, ha önök így döntöttek az egypárti alkotmányozásuk során, amibe az ellenzéki pártoknak beleszólása sem volt, akkor viseljék ennek a következményét, akkor bizony tegyenek eleget saját törvényeiknek és ne kritizálják. Amikor az ellenzék az Országgyűlésben megfogalmazza a szervezetalakítással kapcsolatos kritikai észrevételeit, azt tessék tudomásul venni, nem pedig kritizálni olyan módon, ami nem tartalmi, hanem kikérik maguknak gyakorlatilag azt, hogy ebbe mi miért szólunk bele. Azért, mert így szól a törvény, hogy az Országgyűlés tárgyalja meg ezeket a javaslatokat.

Ami még kritikaként hangzott el, és azt gondolom, talán az egyik legsúlyosabb probléma: a NAV egyben egy fegyveres szerv, egy nyomozó szerv is, és nem csak az adóigazgatási feladatokat látja el, márpedig, tisztelt államtitkár úr, jogállamokban a fegyveres szerveket azok parancsnoka szokta irányítani, és nem pedig a politikai vezető. A politika ezeket a szervezeteket felügyelni szokta, nem pedig irányítani. Elhangzott ez is a Törvényalkotási bizottság ülésén, és ezt most is fenntartjuk, hogy ez a módszer a múlt rendszerre volt jellemző, amikor mondjuk, a Belügyminisztérium irányította a rendőrséget, nem pedig az országos rendőrfőkapitány. Ez is egy hibrid megoldás, ön majd az egyik igazgatót vagy főigazgatót ‑ nem tudom, hogy fog pontosan alakulni majd a rendszer ‑, aki az adóigazgatásért felel, közvetlenül fogja irányítani, a másikat pedig ezek szerint nem utasíthatja, bár egyébként mi a törvényből úgy olvassuk, hogy de igen, utasíthatja, államtitkár úr. Vagy legyen szíves akkor megjelölni azokat a passzusokat, amelyek szerint ön közvetlenül a bűnügyi főigazgatót nem utasíthatja semmire, azaz hadd fogalmazzak úgy, amelyek alapján ön a bűnügyi főigazgató munkáját nem irányítja, hanem csak felügyeli.

(10.20)

Ezt szeretném, hogyha ön megjelölné, hogy ezt melyik jogszabályhelyből vette. Elképzelhető, hogy bizonyos dolgok elkerülték a figyelmünket, ugyanis pár óra alatt kell erről a törvényről véleményt alkotni, véleményt nyilvánítani, egészen a szavazásig.

Sokkal jobb lett volna, tisztelt államtitkár úr, hogyha oda tették volna ‑ ha már ezt az átalakítást megcsinálják ‑ a fegyveres és nyomozó jogköröket, ahová az való, vissza a rendőrséghez. Ez egy régi vita köztünk, valóban. Az első Orbán-kormány hozta létre az adónyomozókat, azt ‑ hál’ istennek ‑ nyolc évre sikerült visszaalakítani és a hatáskört a rendőrséghez visszatenni. Önök most megint visszavariálták, de ebben a struktúrában, tisztelt államtitkár úr, egészen elképesztő módon fog ez működni, azt gondolom, hogy nem jogállami módon. Ha már emellett döntöttek, legalább annyi haszon lett volna, hogy ezt a jogkört a rendőrséghez visszateszik.

Végül szeretnék beszélni az adatvédelmi aggályokról is. Nem tudom, hogy a NAIH elnöke véleményezte-e ezt a tervezetet, mert erről nem hallottunk semmit; jó lenne, ha államtitkár úr erről valamit mondana. Ugyanis az, hogy az adótitkok közvetlenül a kormányzathoz kerülnek, nem pedig áttételesen, csupán a NAV-on keresztül, azt gondolom, ez bizony adatvédelmi problémákat vethet fel. Nagyon kíváncsi lennék a NAIH álláspontjára ebben a témában.

És végül azt tudom mondani, hogy még az önök korrupció miatt lemondatott NAV-elnöke is azt mondta, hogy a költségvetés érdekeit és a szervezet működőképességét veszélyezteti egy ilyen irányú szabályozás. Tisztelt Államtitkár Úr! Végül tényleg ez a lényege a dolognak: mi is az értelme annak, hogy ez így történik? Nem az, amit ön felolvasott, nem a szervezeti újrastrukturálás; egyszerűen az, hogy ön lehessen a NAV elnöke, úgy, hogy közben megtartja a képviselői és államtitkári mandátumát. Hát, ezért kár átalakítani! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
123 8 2015.12.02. 5:43  1-16

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is én is előrevetném azt, hogy jól láthatóan valóban egy szakmai javaslatról van szó, és éppen ezért kérdezném azt majd az előterjesztőtől, hogy az egyes szakaszok módosítását mi indokolja, mi váltotta ki. Részben beszélt erről Gulyás képviselőtársam, hiszen az ügyvédi kamarát hozta föl és az ott megsemmisített tisztújítást és az azzal összefüggő problémákat, melyek miatt például a hatályon kívül helyezésre vonatkozó rendelkezéseket módosítani kell.

(9.10)

Ezt én készséggel elfogadom. Ezzel kapcsolatban egyetlen kérdést tennék fel azért, mert hiszen pont az ügyvédi kamarával kapcsolatos problémákat kiküszöbölni szándékozó javaslatot ötpárti javaslatként fogadtuk el, hogy itt az ügyvédi kamara egyetért-e ezzel. Tehát volt-e bármilyen egyeztetés az ügyvédi kamarával, hogy ez ilyen módon módosuljon? Ha igen, akkor a kamara egyetért-e vele, hiszen nyilvánvalóan ez is a mi döntésünket vagy támogatásunkat erősen befolyásolja. E vonatkozásban, ha a kamara azt mondja, hogy igen, akkor ezt a részét a javaslatnak legalábbis mindenképpen támogatni szeretnénk.

Amire Gulyás képviselőtársam utalt, erre szeretnék én is egy picit más hangsúllyal utalni, hogy vajon a mi feladatunk-e az, hogy mondjuk, bizonyos jogorvoslati kérdésekkel kapcsolatos ellentmondó bírósági gyakorlatot módosítsunk, vagy pedig ez a bíróság feladata. Azt gondolom, hogy ez utóbbi a helyes, tehát itt nem osztom képviselőtársam álláspontját. Már csak azért sem, mert tudomásom szerint nem arról van szó, hogy többször megkísérelték a bíróságot felkérni erre, és a bíróság ennek nem tett eleget, hanem arról van szó, hogy még erről a problémáról a kormány és a bíróságok nem tárgyaltak, de ha ez másként van, akkor államtitkár úr majd ebben engem kijavít vagy kiegészít.

Azt gondolom, hogy mivel megvan a formális lehetőség is arra, nem is beszélve az informális, de egyébként jogszerű lehetőségről, hogy a kormányzat közvetlen párbeszédet folytasson akár az Országos Bírósági Hivatal vezetőjével, akár jelen esetben a Kúria elnökével, illetve az illetékes kúriai kollégiumvezetővel, ezért én abszolút látom annak lehetőségét, hogy pontosan a jogrendszer megóvása érdekében ne törvényt módosítsunk, hanem a kormány kezdje meg a tárgyalást az illetékes bírósági vezetőkkel arról, hogy ebben a kérdésben alakítsanak ki egy jogegységi álláspontot vagy akár egy kollégiumi véleményt, ami a joggyakorlatot orientálja vagy egyenesen kötelezővé teszi valamelyik irányban. Én elvi szinten mondom azt, hogy amikor valami kezelhető bírósági, jogalkalmazói, értelmezési eszközökkel, akkor óvni kell a jogrendszerünket, és nem érdemes törvényalkotási úton ebbe belenyúlni. Javasolnám államtitkár úrnak, hogy arra van például az Országos Bírósági Hivatal, hogy ott az ilyet elő lehessen adni, és erre valók ‑ mondom még egyszer ‑ azok a jogszabályok, amelyek lehetővé teszik, hogy az igazságügyi miniszter a Kúria elnökével ilyen kérdésekben tárgyaljon.

A másik, ami kritikai megjegyzés, de ez már csak egy általános kritikai megjegyzés a javaslattal kapcsolatban, hogy én nem nézem jó szemmel azt ‑ és ebben egyébként látok koncepciót, én nem nézem jó szemmel ‑, hogy a kormány az Alaptörvénytől vagy alkotmánytól egészen a legalacsonyabb rendű-rangú jogforrásokig, jogszabályokig igyekszik a jogorvoslathoz való jogot egyre inkább korlátozni téma szerint is és az alanyok joga szerint is. Például ilyen az actio popularis megszüntetése az Alkotmánybíróság vonatkozásában, de több ilyen rendelkezést lehet látni a büntetőjogban, a polgári jogban és legfőképpen most újabban a közigazgatási és szabálysértési jogban, ahol szűkül azoknak a köre, akik jogorvoslattal élhetnek. Itt is van egy olyan eset, ahol kétfelé lehet dönteni, egy tágabb körnek megadni a jogorvoslati lehetőséget és egy szűkebb körnek megadni. Még egyszer mondom, a kormányzat eddigi felfogásával vagy gyakorlatával ez az értelmezési mód nyilvánvalóan harmonizál, de mivel én ezt alapvetően nem tartom egy jó iránynak, így ezt mint jelenséget felvetem annak ellenére, hogy el tudom képzelni, hogy a Kúria is ebben a konkrét esetben mondjuk egy jogegységi döntésben errefelé mozdulna el.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, ha kapok azokra a kérdésekre megfelelő választ, akkor nem szeretném azt kizárni, hogy a javaslatot mi támogatni fogjuk, de a felvetett kérdésekre szeretnék választ kapni, illetve megfontolásra javaslom, hogy ‑ még egyszer mondom ‑ az igazságügyi miniszter úr tárgyaljon a Kúria vezetőivel, hogy ne kelljen jogszabályt módosítani, elég legyen csak azt értelmezni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 48 2015.12.14. 2:15  39-50

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egy több mint egyórás vitát folytattunk le erről az Országgyűlés Igazságügyi bizottságának ülésén, ezt két perc alatt nem lehet megismételni, már az érveket sem.

Nem fogjuk tudni támogatni ezt a javaslatot, részben azért, mert Apáti képviselő úrnak egyébként tényszerűen nincs igaza, amikor azt mondja, hogy máskor jogos védelmi szituációba nem kerülhet valaki. Tisztelt képviselő úr, bármikor, amikor jogtalan támadás fenyeget valakit, abban a pillanatban napszaktól, élethelyzettől és minden mástól függetlenül jogos védelmi helyzet áll fenn, és az elhárító magatartás lehetősége adott.

Ha megnézzük szakmai szempontból ezt a javaslatot, akkor szintén problémákkal szembesülünk, hiszen ahogy Staudt képviselő úr nagyon helyesen elmondta, ez sem nem jogtalan támadás vagy az azt közvetlenül megelőző helyzet, sem pedig nem megelőző jogos védelem.

(14.40)

Hát akkor micsoda, tisztelt képviselőtársaim?! Pontosan az ezzel a probléma, hogy nem illeszthető be sem a jogos védelem körébe, sem a megelőző jogos védelem körébe, ez esetben pedig nincsen másról szó, mint egy jogellenes bosszúról.

Ahhoz pedig, hogy valaki a betörőt, illetve az őt ért sérelmet büntetlenül meg tudja bosszulni, semmilyen társadalmi érdek nem fűződik. Ahhoz fűződik társadalmi érdek, hogy az ilyen cselekményeket a rendőrség hatékonyabban tudja megelőzni; ahhoz fű­ződik társadalmi érdek, hogy egyébként a táma­dáselhárításhoz szükséges eszközöket biztosítani lehessen az állampolgárok számára; ahhoz fűződik társadalmi érdek, hogy a közbiztonság javítását más módon is elősegítsük, de ahhoz, hogy a bosszút jogszerűvé varázsoljuk, ahhoz biztos nem. Egyetértettünk abban, és most is egyetértünk abban, hogy alapvetően a jogtalan támadónak kell a kockázatot viselni, ezért is került ki például az arányosság a tervezett új büntető törvénykönyvből, ezzel minden párt egyetértett.

Én azt gondolom, hogy a mostani szabályozás értelmében bizony lehetőség van a hatékony táma­dáselhárításra. Ez az új bosszútörvény biztos, hogy nem fogja ezt jobban elősegíteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
125 237 2015.12.14. 6:13  234-245

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Én nem is a javaslat érdemi részét emelném ki, hanem kifejezetten azt, ami a Törvényalkotási bizottság ülésén vitaként merült fel. Volt egy olyan eljárásjogi elvi kérdés, ami a mai napig, hogy úgy mondjam, egy kicsit elkeseredéssel töltött el, hogy az ügyrendi javaslatot, amit előterjesztettem, nem támogatta a bizottság. Azért mondom ezt, mert eddig nem volt arra példa, hogy a Törvényalkotási bizottság egyébként egyhangúlag elfogadott ügyrendjét ne tartsa be a Törvényalkotási bizottság.

Most viszont sajnos erre került sor, és emellett szó nélkül nem érdemes és nem is lehet elmenni. Az történt ugyanis, hogy a kormány képviselője, igaz, és ezt el kell ismerni, nem jelentős tartalmú, illetve nem jelentős terjedelmű módosító javaslatot ott, a bizottság ülésén terjesztett elő. Úgy terjesztette elő, hogy egyébként azt még a vitát megelőzően tette meg, tehát arról szó sem lehetett, hogy a módosító javaslatot a vitában felmerült érvek alapján terjeszti elő a kormány. Márpedig ha nem nyelvhelyességi javaslatról van szó és nem a vitában kialakult, mondjuk, közös álláspontot vagy akár egyéni álláspont