Készült: 2020.07.06.11:47:28 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 26 2014.05.26. 6:56  23-43

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban röviden, olyan eseménysor zajlott le, amit Tuzson Bence képviselőtársam az imént felvázolt. Én egy picit bővebben szeretnék szólni azokról az érvekről, amelyek a módosító javaslat kapcsán elhangzottak a bizottság ülésén.

Felemlegették ellenzéki képviselők azt - pontosan a módosító javaslat kapcsán -, hogy nem derül ki a miniszterek hatásköre, illetve feladatköre a rendeletből, és erre világít rá egyébként az a valóban technikai módosító javaslat, amiről képviselőtársam beszélt. Felemlegették azt, hogy a rendszerváltozásig gyakorlatilag példa nélkül az volt a gyakorlat az Országgyűlésben, hogy a minisztériumok felsorolása kapcsán nemcsak a felsorolást tartalmazza a törvény, hanem legalábbis a főbb hatásköreit az egyes minisztereknek, ezt azonban ez a törvény nem tartalmazza.

Felmerült a bizottsági ülésen az is, ha jól emlékszem, Schiffer képviselőtársam mondta ezt el, hogy álláspontja szerint a javaslat alaptörvény-ellenes éppen emiatt. Mi a magunk részéről, más ellenzéki képviselők ezt nem osztottuk, ugyanis az Alaptörvény valóban csak a felsorolásról rendelkezik, azonban meg kell említeni még egyszer azt, hogy valóban 24 év gyakorlata azt mutatja, és e tekintetben az Alaptörvény nem változott a korábbi alkotmányhoz képest, hogy benne foglaltatik a minisztériumok felsorolása. Persze, lehet ezt távolabbról megközelíteni, gondolom, Schiffer képviselőtársam erre reagált, hogy valójában elvonja-e a képviselők hatáskörét az, hogyha nem tudnak a Parlament falai között arról vitázni, hogy egyes minisztériumokhoz milyen feladatköröket rendel a törvény.

(14.10)

Valóban, itt már a képviselői beszédjognak a problematikája szóba jön, de erről hosszabban nem kívánok szólni azért, mert a bizottsági ülésen erről ilyen szinten szó nem volt.

Az azonban megemlítendő, és ezt fölvetette ott több képviselő is, hogy rendeleti formában kívánják rögzíteni ezeket a hatásköröket, ami gyakorlatilag, és ennyi engedtessék meg, hogy hozzátegyem azt a félmondatot is, ami a bizottsági ülésen, de e körben nem hangzott el, hogy az elmúlt négy év gyakorlatához hasonlóan egyre jelentéktelenebbé kívánják alakítani az Országgyűlést. Itt is erről van szó, ezekről a hatáskörökről az Országgyűlés nem fog tudni vitát folytatni, hiszen rendeletben fogja az új kormány ezt meghatározni.

Két probléma viszont a bizottsági ülésen konkrétan ezzel kapcsolatban fölmerült. Az egyik, hogy hogyan tudjunk véleményt nyilvánítani akkor egy ilyen javaslatról, ha végül is nem tudjuk azt, hogy tulajdonképpen ki mit fog csinálni. Nem tudjuk azt például, hogy a Miniszterelnökséget vezető miniszter - ugye, újabb tervek szerint nem államtitkár, hanem miniszter fogja ezt megtenni - vajon a teljes politikai irányítást magához fogja vonni, és a minisztériumok szinte csak végrehajtói lesznek az ott megfogalmazott politikai akaratnak - ami az elmúlt négy évben valami hasonló volt, nem vált nagyon a szakmaiság javára -, vagy pedig ez nem így lesz.

A másik, ami az elfogadás módja körüli probléma volt, és talán államtitkár úr is erről beszélt a legtöbbet, én magam is. Ugye, úgy nézne ki a törvény, hogy június 6-án lépne hatályba ez a törvény, és június 6-án lépne hatályba az a rendelet is, amelyik meghatározza majd a feladatköröket. Ez, hogy úgy mondjam, fizikailag csak két módon lehetséges. Az egyik, hogy június 6-án éjfélkor ez a törvény hatályba lép, ennek alapján a köztársasági elnök - általa sem tudott módon - valamilyen hatáskörökre kinevez egyes minisztereket. Ezek a miniszterek összeülnek, és ott, helyben megbeszélnek, megvitatnak és elfogadnak egy olyan rendeletet, ami tisztázza a hatásköröket.

A másik lehetőség viszont úgy néz ki, hogy ezek a miniszterek nyilvánvalóan a kinevezés után, még ha formálisan össze is ülnek, nem ott fogják megvitatni ezt a struktúrát, hanem, ha úgy tetszik, formálisan jóváhagyásukat adják majd az eléjük letett rendelethez. Ezzel az a problémám, és ezzel sokszor szembesültünk az elmúlt négy év országgyűlési gyakorlata alapján, ezt a bizottsági ülésen is elmondtam, azért teszem itt is az asztalra, hogy tulajdonképpen stróman képviselőknek, stróman minisztereknek is lehetett nevezni azokat a törvény-előterjesztőket, akiknek egyébként valójában semmi közük nem volt a javaslat kidolgozásához, csak a nevüket írták rá végül egy kész szövegtervezetre.

Márpedig most is ezzel fogunk szembesülni, és ez a gyakorlat az, ami, azt gondolom, kárhoztatandó, és jó lenne, ha az új Országgyűlés nem ugyanezen elvek alapján működne. Mert valójában, tisztelt képviselőtársaim, nyilvánvalóan arról van szó, hogy ezt a rendeletet már a most megkötött politikai alkuk, a miniszterelnök akarata alapján szövegezik valahol, és ez a kész szövegtervezet odakerül majd az új miniszterek asztalára, a kormányülés asztalára, ahol gyakorlatilag egy formális szavazással ezt megerősítik. Nyilvánvalóan nem 6-án, a kinevezésük után fogják lefolytatni ezeket a vitákat és egyeztetéseket, majd utána megfogalmazni a kész szövegtervezetet, a jogszabály- vagy a rendelettervezetet és arról szavazni is, hanem ez már előre elkészül. Azt vetettük föl képviselőtársaimmal, hogy nem szerencsés az, hogy strómanként kezdi az új kormány a működését. Ez valószínűleg ma már így marad, ugyanis idő másra nem nagyon van.

Mindösszesen azt kérem most is, amit kértünk ott is képviselőtársaimmal, hogy ez a gyakorlat legalább már ebben a ciklusban ne legyen általános. Ha a házelnök úr azt mondta, hogy most más felfogás, más struktúra mentén folyik majd és más ütemben a törvényalkotás, akkor jó lenne, ha erre az első törvényjavaslatok nem cáfolnának rá.

Körülbelül ez hangzott el a Törvényalkotási bizottság ülésén, és ez volt az, amit kritikaként megfogalmaztak az ellenzéki képviselők, és ez az többek között, amellett, amit az általános vitában képviselőtársaim elmondtak, ami miatt ezt a javaslatot mi támogatni nem fogjuk, annak ellenére, hogy természetesen minden ellenzéki párt tudomásul veszi azt, hogy a kormányzati struktúra kialakítása a mindenkori kormány lehetősége és felelőssége.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 42 2014.05.26. 0:00  23-43

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr, a méltányosságot is. Még ennyivel sem fogok élni az időkeretet tekintve, ami hivatalosan a kijelző szerint hátravan.

Egyetlenegyet szeretnék kérni a kormánypárti képviselőtársaimtól, de legfőképpen az államtitkár úrtól, aki részt vesz most a vitában. Tekintettel arra, hogy a rendeletről, ahogy mondtam az előző felszólalásom kapcsán, nem lesz módja az Országgyűlésnek vitatkozni, tekintettel arra, hogy nyilvánvalóan önök már tudják, milyen struktúrát kívánnak kialakítani, kihez milyen feladatköröket kívánnak rendelni, legyen szíves, államtitkár úr, illetve az előterjesztők közül akár más tájékoztatni minket, képviselőket, tájékoztatni az Országgyűlést, hogy mi lenne ez a struktúra. Értem azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy sok mindent el lehetett olvasni a sajtóban. De azért azt mégiscsak kicsit groteszknek tartom, hogy a sajtó többet tud a következő időszak tervezett struktúrájáról, mint amennyit az Országgyűlésben önök hivatalosan elmondanak.

Arra kérem tehát önöket, hogy ha már nem terjesztenek be olyan módosító javaslatot - megjegyzem, hogy az új házszabály erre szűk körben, de enged lehetőséget -, amellyel pótolják ezt a hiányosságot, akkor legalább a plenáris ülésen a vitában, a parlamentben tárják fel, hogy mit terveznek. Utána majd meghozzák a rendeletet. De kérem, tegyék lehetővé, hogy az ellenzék vitatkozhasson a tervezett struktúráról.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 60 2014.05.26. 11:30  55-67

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem volt olyan régen, amikor az előző ciklusban, talán az utolsó előterjesztett törvényjavaslatként a házszabályról, illetve az országgyűlési törvény módosításáról tárgyaltunk. Akkor sokaknak az volt a véleménye, közöttük nekem is, hogy ezt a munkát az új Országgyűlésre kéne bízni, az új Országgyűlés alakítsa ki majd a saját működési rendjét, és csak olyan mélységben módosítsunk a javaslaton, amilyen mélységben feltétlenül szükséges ahhoz, hogy egy 200 fős, azaz létszámában jelentősen csökkentett Országgyűlés működni tudjon.

Ekkor az önök egyik legfőbb érve az volt - jól emlékszem még rá, nem volt olyan régen -, hogy azért is szerencsés az, hogy most alkotjuk meg az Országgyűlést, és nem az új Országgyűlés alkotja majd meg saját magának, mert ez így igazságos és méltányos, hiszen senki nem tudhatja előre, hogy mi lesz a választási eredmény, és így ezek az új szabályok majd az új Országgyűlést is kötelezni fogják. Ez így is lett.

És most azzal szembesülünk, tisztelt képviselőtársaim - Gulyás képviselő úrnak én pozitívan értékelem azt a mondatát, amelyben gondolom, az ellenzéki érvekre előre utalt, nevezetesen is, hogy nyilvánvalóan azt fogják az ellenzéki pártok ebbe a javaslatba belelátni, hogy ismét saját magára írja a Fidesz a törvényeket -, Gulyás képviselőtársam utalt is erre, hogy a szebb megfogalmazásban vagy a Fidesz számára kedvezőbb megfogalmazásban van egy ilyen szándék emögött.

Én azt gondolom, hogy ez nem helyes. Én azt gondolom, hogy jó lett volna, ha legalább az önök saját korábbi érveihez tartják magukat. Az elmúlt négy év nagyjából arról szólt, ha a közjogi átalakításokat nézzük - hadd szűkítsem arra, hogy az önök érvrendszerének egy jelentős része arról szólt, hogy európai példákat sorakoztattak föl -, hogy Európában itt is, ott is vagy amott is van erre példa. Mi számtalanszor elmondtuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az a probléma, hogy ne lehetne Európában vagy valahol a világban, olyan országokban is, amelyek demokratikus berendezkedésűek, példát találni arra a közjogi részelemre, amit önök be kívánnak vezetni, hanem az a probléma, hogy önök úgy válogatják össze az európai példákból ezeket az elemeket, hogy az önök aktuális politikai helyzetének az éppen megfeleljen, és ezért hoznak létre egy olyan hibrid állami rendet, ami viszont sehol másutt már Európában nincsen így egyben, viszont az önök politikai érdekeinek - ami aktuális politikai érdekeket jelent - pont megfelel.

Valóban, számos olyan Országgyűlés, számos olyan parlament, népképviseleti szerv van, ahol az elnök szavazhat. 24 éven keresztül Magyarországon ez nem volt probléma, most meg akarják változtatni. Mikor akarják megváltoztatni, tisztelt képviselőtársaim, hogy az elvek mezejére próbáljunk rátévedni, persze hosszú ideig nem fog sikerülni. Azért, mert önöknek éppen megvan a kétharmados többségük, azaz ahhoz, hogy mondjuk, alaptörvényt tudjanak módosítani, vagy ahhoz, hogy adott esetben Orbán Viktort meg tudják majd választani köztársasági elnöknek, abban az esetben, ha Kövér László a levezető elnök, akkor szükség van az ő szavazatára.

Képviselőtársaim! Azért lássák be, ez a módosító javaslat nagyjából erről szól. Arról szól, hogy abban az esetben, ha a levezető elnök az önök soraiból kerül ki, akkor is tudjanak - hadd fogalmazzak úgy - a nagy kétharmaddal egyedül dönteni, ilyen egyszerű. És én azt gondolom, hogy nem célszerű, talán jelen helyzetben még csak szükségesnek se mondható ez a módosítás, hiszen egy ilyen esetben sokkal elegánsabb lenne a pulpitusra felküldeni egy ellenzéki levezető elnököt, és a probléma meg van oldva. Nem igazán értem, hogy ez most miért kerül elő, mindenesetre nem néz ki jól, mindenesetre azt a gyakorlatot vetíti előre, hogy a jövőben is hasonló elvek és megfontolások mentén folyik majd a jogalkotás, mint az elmúlt négy évben. Kövér László egyszer már tett arra ígéretet, hogy másként lesz - az előző ciklusban -, akkor ezt az ígéretét nem tartotta be. Reméltük azt, hogy a mostani ciklus elején tett ígéretét be fogja tartani; úgy tűnik, ezt az ígéretét sem tartja be az Országgyűlés elnöke.

Ami a négyötödös változtatást illeti, valóban, az ellenzék akkor gesztusnak értékelte a kormánypártoktól azt, hogy a kétharmados szabály négyötödösre módosult, mondjuk úgy, hogy így alakult, így került bele a törvénybe. Szeretném megkérdezni, hogy miért is olyan fontos, hogy ezt most megváltoztassuk. Ha egy picit az országgyűlési mandátumarányokat megfigyeli valaki, akkor úgy nagyjából rá tud jönni ennek a lényegére vagy ennek az okára. Most a Jobbikkal együtt nincs meg a négyötödük, hiányzik még néhány szavazat, azaz vagy az LMP frakcióját meg kell győzni, vagy a mienket, vagy független képviselőket. Ha ez a módosítás hatályba lép úgy, ahogy önök most javasolják, akkor túl nagy jelentősége ennek nem lesz, mert önök pontosan tudják, hogy ami két-három mandátum hiányzik a négyötödhöz, az valószínűleg a hiányzások miatt a Jobbikkal együtt önállóan meglesz, és azonnal meglesz. Ennyi az oka, tisztelt képviselőtársaim, azaz ha négyötödöt szeretnének a jövőben, akkor nem kell még egy ellenzéki párttal megállapodniuk, hanem egész egyszerűen azt a két-három hiányzót figyelembe véve egyedül a Jobbikkal is meg tudják csinálni. Ez a mögöttes szándék, ezt nem lehet nem látni, tisztelt képviselőtársaim.

Értem én megint, hogy próbáljuk ezt elvi alapra helyezni, csak én úgy hiszem, hogy ezt nem lehet, legalábbis a parlamenti mandátumarányok egészen mást mutatnak.

Az, hogy a képviselők jogállása azonos, igen, tisztelt képviselőtársaim, valóban az, de ha ezt az elvet az új házszabály és országgyűlési törvény megalkotásakor figyelembe vették volna - és előrevetítem, remélem, hogy jól fog működni ez a testület, ígérem, én a magam részéről mindent meg fogok tenni azért, hogy ez így legyen -, akkor nem hozták volna létre a Törvényalkotási bizottságot. Ugyanis a Törvényalkotási bizottság keletkeztet első- és másodrangú képviselőket: aki a Törvényalkotási bizottság tagja, az minden törvényjavaslathoz, minden módosító javaslathoz hozzászólhat, azokról külön szavazhat, minden módosító javaslatról dönthet, míg aki nem tagja a Törvényalkotási bizottságnak, és nem tagja egy tárgyaló bizottságnak, az adott esetben módosító javaslatokhoz nem szólhat hozzá.

Tudom, ismerem az érvet, hogy van még vagy öt perc majd a végén, amikor egy teljes frakció ezt megteheti, és akár ezt a képviselőt is kijelölheti, de tisztelt képviselőtársaim, ha mondjuk, egy költségvetési törvény vitájáról van szó, akkor elég valószerűtlen, hogy egy olyan képviselőt fognak kijelölni ennek az öt percnek vagy tíz percnek az igénybevételére, aki mondjuk, egy regionális problémáról kíván beszélni.

(16.20)

Nyilván mindenki a fő számokról fog beszélni, s a többi, s a többi. Azaz ennek a képviselőnek annak ellenére nem lesz lehetősége hozzászólni érdemben egy módosító javaslathoz, hogy adott esetben azt a problémát érinti és annak a területnek a problémáját érinti, ahol őt egyéniben megválasztották a választópolgárok. Azért tértem csak ki mindössze ennek a problematikájára, mert éppen az új házszabály az, amely nem azonos mértékkel mér képviselő és képviselő között, éppen az új házszabály és országgyűlési törvény az, amely tömegesen idézi elő azt a helyzetet, hogy a képviselők valójában nem azonos jogállásúak, hiába mondja ki ezt a törvény. Ekkor előjönni azzal az érvvel ezután, tisztelt képviselőtársaim, hogy a levezető elnök, az az egy képviselő azért nem egyenjogú, mert az nem szavazhat, amikor ülést vezet, meglehetősen furcsa gondolatmenet.

Összefoglalva, azt tudom mondani erről a javaslatról, és ebben igaza volt Balla képviselő úrnak és Gulyás képviselő úrnak is, hogy miről fogunk vitázni, valóban erről a két kérdésről fogunk vitázni; a többivel különösebb problémánk nekünk nincs, ezzel viszont van problémánk.

A legnagyobb problémánk azonban, megmondom őszintén, nem is konkrétan a két rendelkezéssel van, hanem azzal, hogy úgy tűnik, azt a négyéves törvényalkotási stílust és módszert, amit alkalmazott az Országgyűlés, az új ciklusban sem kívánja feladni a kormánytöbbség. Nem kívánja feladni a személyre szabott jogalkotást, nem kívánja feladni a saját politikai érdekeket és célokat szolgáló jogalkotást, és ez az, amit leginkább nehezményezünk.

Mi bíztunk, hittünk abban, hogy az új Ház felállásával négy év kétharmados kormányzás után valóban olyan törvényalkotási menetrend alakulhat majd ki, amelyik méltó a Magyar Országgyűlés hagyományaihoz. Ez, tisztelt képviselőtársaim, nem az, és az én számomra ez az, ami a legjobban fáj. Az, hogy egyébként ezt a két módosítást átviszik, valójában a magyar közjogi rendszerben túl nagy kárt már nem fog okozni, ez megtörtént az elmúlt négy évben. De az az elv, az a gyakorlat, bocsánat, hadd mondjam így, hogy önök áthozzák a korábbi gyakorlatot ide, az új Országgyűlésbe, viszont nagyon nagy baj. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, mi ezt az előterjesztést nem fogjuk támogatni. Arra kérem önöket még egyszer, hogy gondolják át újra még itt a ciklus elején, hogy ugyanúgy kívánják-e folytatni a jogalkotási metódust, mint ahogy az elmúlt négy évben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 74 2014.05.26. 11:53  67-81

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagy figyelemmel hallgattam Tuzson Bence képviselőtársamat, sőt az előtte felszólalókat is. Azt vártam volna, hogy esetleg valami bővebbet mondanak arról, hogy valójában hogyan is alakul a kormányzati struktúra.

Nem akarom ismételni azt a gondolatmenetemet, amelyet talán két napirendi ponttal ezelőtt mondtam el, nevezetesen, hogy az az egyik probléma, hogy nem írták bele, egyébként a 24 éves szokásoknak megfelelően, hogy körülbelül hogyan fog kinézni ez a struktúra, de itt a vitában sem hangzik el. Sok képviselő felszólalt, aki elmondta, hogy milyen jó lenne erről itt egy kicsit bővebben beszélni. Én is ezt gondolom, hogy milyen jó lenne erről itt egy kicsit bővebben beszélni. Örülnék annak, ha tudnám, és nem csak a sajtóból, hogy mondjuk, az Igazságügyi Minisztériumhoz mi fog tartozni (Dr. Rétvári Bence: Az igazságügy!), mi fog tartozni az emberi erőforrás minisztériumhoz, s a többi, s a többi, vagyis milyen hatáskörök, mert erről ugyan önök, bár most már a második törvényt nyújtják be ebben a témában, de nem nagyon szeretnének beszélni.

Az, amit Tuzson képviselőtársam mondott a hatalmi ágak megosztásáról, egy szép gondolat. Számomra még elfogadható gondolat is lenne, csak akkor alakítsuk hozzá a teljes jogrendszert. Ha azt akarjuk, hogy a parlament és a végrehajtó hatalom egymástól valóságosan is elválasztva működjön, és itt még el sem megyek abba az irányba, hogy azt fejtegessem, miszerint a modern demokratikus viszonyok között, még ha jogszabályi keretek ezt biztosítják is valamely államokban, a gyakorlatban mennyire érvényesül, hanem maradok csak a törvényi szabályozásnál, akkor is úgy tűnik, hogy Tuzson képviselőtársam be kíván nyújtani egy olyan módosító javaslatot, amely azt irányozza elő, hogy kormánytag ne lehessen országgyűlési képviselő. Ugyanis a legkomolyabb összefonódás ma a parlament és a végrehajtó hatalom között az, hogy államtitkárok és miniszterek, beleértve a miniszterelnököt is, országgyűlési képviselők.

Én támogatnék egy olyan megoldást, számos európai példa van rá, hogy az önök érvrendszerét használjam most én, ahol ezt megoldják, egyszerűen úgy például, hogy aki elmegy miniszternek, annak szünetel a képviselői mandátuma, és a listáról bekerül egy következő abba a frakcióba, így nem változik meg a mandátumarány. De számos más megoldás is lehetséges. De ha el akarjuk ezt választani ilyen módon, akkor tegyük mellé a törvényi lábát is. Persze utána megmarad az a kérdés is, hogy valójában a kormányon és a parlamenten belüli szereposztás mennyiben tekinthető kifejezetten csak egy szereposztásnak, felülírva a törvény által szavatolt hatalmi ágak megosztásának az elvét. Mert ma a magyar demokráciának ez az egyik rákfenéje, hogy látszólagos a törvényhozási hatalom és a végrehajtó hatalom különállása. Ezt ma már inkább a fékek és ellensúlyok rendszerében lehet valamilyen módon értelmezni. Ha a hatalmi ágak megosztásáról beszélünk, ott talán az igazságszolgáltatás területén lehet még azt mondani, hogy a klasszikus locke-i vagy montesquieu-i elveknek megfelelő hatalmi megosztás működik. Remélem, fog is, erről beszéltünk elég sokszor a bírósági szervezet átalakításánál, hogy itt már néhány megbicsaklást az ember észlel az új struktúrában.

De amíg nincs ez, azt gondolom, helyes, ha a parlament igenis tárgyal a kormányzati struktúráról. Ugyanis az államtitkárok és a miniszterek túlnyomó többsége vélhetően képviselő lesz. Tehát ma Magyarországon nem választjuk szét ilyen szinten a végrehajtó és a törvényhozó hatalmat. Éppen ezért nem hibás az a 24 éve kialakult gyakorlat, amely az Országgyűlésnek is feladatot ad a kormányalakítással kapcsolatban, és az Országgyűlésben is tartalmi elemeket tárgyalunk meg a kormányzati struktúrát illetően. Hozzátéve azt, amit most is hozzáteszek és máskor is, hogy természetesen a kormányoldalnak, a kormánynak a feladatköre, lehetősége és felelőssége, hogy ezt a struktúrát kidolgozza és meghatározza. De ahhoz, hogy mi ellenzéki képviselőként erről véleményt tudjunk mondani, ahhoz kéne legalább valamilyen javaslat. Úgyhogy remélem, Balla képviselő úr intencióit a továbbiakban felszólaló kormánypárti képviselők megfogadják, és mondanak valamit a valóságos struktúráról.

Annál is inkább, mert az a modell, amelyet önök felvázoltak most, annak egyes elemei bizonyos kételyeket vetnek fel. Például ez a törvény egy picit bővebben nyilatkozik már a Miniszterelnökségről. Legalább annyit tudunk, nemcsak a sajtóból, hanem most már az Országgyűlés hivatalos értesítéséből is, hogy a Miniszterelnökséget nem egy államtitkár, hanem egy miniszter fogja vezetni. Ez pedig, azt gondolom, enged arra következtetni, hogy komolyabb szerepet szánnak a Miniszterelnökségnek. Enged arra következtetni, hogy jelentős hatásköröket csoportosítanak át más minisztériumokból a Miniszterelnökséghez. Hogy miket, azt nem tudom, de valószínűleg jelentőseket. Nekem pedig az ezzel a gondom, hogy egy olyanfajta centralizációt valósít meg még a kormányon belül is, ami szerintem nem feltétlenül egészséges.

(17.10)

Ha eljutunk oda, remélem, nem fogunk, hogy úgy néz ki a kormányzati működés, hogy a Miniszterelnökségen hoznak politikai döntéseket szakmai ügyekben is, majd a minisztériumok ezeknek a politikai döntéseknek a végrehajtói lesznek, akkor nagyon közel kerülünk azokhoz az államberendezkedésekhez, ahol a párt kiadja az utasítást, valójában a párton belül, a pártközpontban dőlnek el a dolgok, teljesen mindegy, hogy jobb- vagy baloldali rendszerekről beszélünk, és a minisztériumok kvázi végrehajtók. Én ezt a veszélyt látom a mostani struktúrában.

Egy picit hasonlatos volt - legalábbis bizonyos területeken - a helyzet az elmúlt ciklusban is. Nem egy olyan törvényjavaslat vitáján vettem részt, ahol az államtitkárok mondtak valamilyen szakmai javaslatot; az én szakterületemhez legközelebb értelemszerűen a jog, az igazságszolgáltatás áll, mondott valamit államtitkár úr, aztán másnapra más lett belőle. Vagy kérdeztünk valamit államtitkár úrtól, és igazságügyi államtitkárként, mondjuk, azt kellett mondania, hogy nem tudja, talán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha sok ilyen válasz érkezik, és sok ilyen esetnek vagyunk tanúi, ahol az adott területért felelős szakállamtitkár véleménye egy napon belül megváltozik, az valószínűleg nem az ő saját megfontolásán alapult, hanem azon alapult, hogy ezt az utasítást kapta; vagy még abban a kérdésben nem kapott utasítást, ezért nem tudott mit mondani. Szerintem ez egy nagyon rossz struktúra, és ha ennek az erősödése várható most attól, hogy a Miniszterelnökségen összpontosulnak majd nemcsak egyes területek, hanem szinte az összes vagy éppen az összes, akkor ezen struktúra kibontakozásának lehetünk tanúi. Én nem tudom, hogy így van-e, ugyanis önök nem mondanak erről semmit. Ugyanakkor meg azt látom, hogy ez a javaslat errefele tendál. Én pedig azt szeretem, persze ízlés kérdése, ha a szakminisztériumok nemcsak szakmai, hanem politikai felelősséget is viselnek az általuk képviselt területekért, az Igazságügyi Minisztérium az igazságügyért, a honvédelmi a honvédelemért, az egészségügyi az egészségügyért, és nem minden a Miniszterelnökségen dől el. Persze, mondom, elképzelhető, hogy más lesz az önök struktúrája.

A másik, ami egy picit nem tartalmi, hanem formai problémám, hogy ezt a javaslatot önöknek együtt kellett volna benyújtani a másikkal. Őszintén remélem, hogy ez nemcsak az elmúlt négy évben tapasztalható kapkodó jogalkotásnak az eredménye, hogy nem így történt, hanem valami más áll emögött. De amikor az elnök úr figyelmeztette Gúr Nándor képviselőtársamat arra, hogy térjen a tárgyra, és Gúr Nándor képviselőtársam azt mondta, hogy a tárgynál van és arról beszél, az a helyzet, hogy mind a kettejüknek igazuk volt. Ugyanis az, amiről ő beszélt, az valóban ebben a törvényben jelent meg, így az elnöknek igaza volt. De amiről ebben a törvényben szó van, az szoros összefüggésben volt az előzőekben tárgyalt, más napirendnél tárgyalt törvénnyel, ezért meg Gúr képviselőtársamnak volt igaza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből egy dolog következik, hogy ezt a kettőt jó lett volna együtt tárgyalni, és ha már tárgyaljuk, akkor valamelyiknél, még egyszer mondom, jó lett volna, ha mondanak valamit arról, hogy hogyan is fog ez a struktúra kinézni; nem azért, mintha befolyásolni tudnánk, sokkal inkább azért, hogy legyen miről a véleményt elmondani.

A másik dolog, amit Tuzson képviselőtársam mondott, én sem gondolom azt, hogy a kormány ne tenne majd eleget annak, hogy megalkotja ezt a rendeletet. De hasonló helyzettel már találkoztunk, amikor az Országgyűlés hozott egy törvényt, kötelezte a kormányt egy rendelet megalkotására, és a kormány mégsem alkotta meg azt a rendeletet. Volt ilyen az elmúlt négy évben. Azt a veszélyt pedig fölveti egy ilyen, hogy ha a kormány itt is úgy dönt, hogy mégsem kívánja megalkotni, mert mondjuk, szeretné rugalmasan kezelni majd a jövőben ezt a kérdést, akkor mondjuk, országgyűlési képviselőként fogalmam nincs, hogy melyik miniszterhez forduljak, melyiket interpelláljam, melyiket kérdezzem, mert nem tudom a hatáskörét. Valószínűsítem még egyszer, hogy a kormány meg fogja alkotni ezt a rendeletet, de ha a jogalkotás technikájáról és menetéről beszélünk, akkor ezt még formai szempontból feltétlenül meg kellett említeni.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, ugyanazon érvek alapján, mint amely érvek alapján nem tudjuk támogatni a minisztériumok felsorolásáról szóló törvényt, így az ezekkel összefüggő módosításról szóló törvényjavaslatot sem. Mindazonáltal remélem, hogy érdemes lesz még egyszer szót kérnem, és egy pezsgőbb vita tud kialakulni ebben a témában, mert képviselőtársaim közül valaki legalább elénk tárja azt, hogy hogyan nézne ki majd a struktúra.

Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 26 2014.06.02. 2:27  23-35

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban furcsa helyzetnek lehettünk tanúi a Törvényalkotási bizottság ülésén, hiszen egyik frakció sem támogatta azt a módosító javaslatot, amit az Igazságügyi bizottság terjesztett a Törvényalkotási bizottság elé. Egyébként egy fideszes képviselő asszony javaslata volt ez eredetileg. Mégis viszonylag széles körű vita alakult ki. Ennek nem más volt az oka, mint hogy először szembesültünk azzal a bizottság ülésén, hogy az új házszabályi rendelkezéseknek nem megfelelő, azaz - egyszerűbben fogalmazva - házszabályellenes javaslatot terjesztett a bizottságunk elé az Igazságügyi bizottság. Ezzel a jelen lévő képviselők mind egyetértettek.

Egy dolog, amire szeretném a figyelmet felhívni, amellett, hogy a magam részéről örülök annak, hogy az első ilyen eset kapcsán nem estünk bele abba a hibába, hogy mi is - mint Törvényalkotási bizottság - támogatunk egy egyébként mindenki által tudottan és elismerten házszabályellenes javaslatot, ez azonban nem jelenik meg abban az összefoglalóban, amit a Törvényalkotási bizottság most a Ház elé terjesztett. Én pedig úgy hiszem, hogy egy ilyen precedensértékű kérdésben szerencsés lett volna az, ha nemcsak a bizottsági elnök úr mondja el azt, hogy nemcsak tartalmilag nem ért egyet a javaslattal, hanem azt házszabályellenesnek is tartja, nemcsak az ellenzék mondja el ugyanezt, hanem mindez megjelenik abban az írott dokumentumban, amely az Országgyűlés plenáris ülése elé kerül.

Ezenfelül egyébként egyetértés volt a bizottságban, ahogy előttem szóló képviselőtársam is ezt elmondta. Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, a kisebbségi véleményt mindösszesen azért tartottam szükségesnek elmondani, hogy inspiráljam a Törvényalkotási bizottságot arra ezzel a felszólalással is, hogy legközelebb ne csak a jegyzőkönyvbe kerüljenek bele ezek az aggályok, hanem tartalmazza ezeket a fontos kérdéseket maga a jegyzőkönyv is.

Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 63 2014.06.02. 9:27  56-124

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, önmagában, ha az ember meghallgatta az előterjesztői és a Fidesz-vezérszónoki felszólalást, akkor már bizonyos következtetéseket levonhatott ebből az egészből. Gulyás képviselő úr gyakorlatilag arról beszélt csak, ami egyelőre nincs benne a törvényben, de majd benne lesz esetleg egy módosító javaslattal. Tehát egyfajta hibáját emelte ki - vagy pontatlanságát, hadd fogalmazzak szebben - a dolognak, és nem ismételte meg azokat a marhaságokat, elnézést a fogalmazásért, amit Németh képviselő úr elmondott az imént a vitában.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sokan bíztak abban az elmúlt időszakban, hogy egy pici változás lesz legalább a stílusban, akár a politikai stílust értve ez alatt. Németh képviselő úr felszólalásából ez nem igazán tűnt ki. És hát változás lesz a jogalkotás menetét tekintve is, ez meg sajnos ebből a javaslatból nem tűnik ki. Az a helyzet, hogy úgy gondoltuk, Kövér László elnök úr ígérete, amely szerint ez másként lesz, az új házszabály is talán tett volna erre utalásokat, ezek mind elmaradt várakozások maradnak.

Voltak, akik azt mondták, hogy már mindent átszabtak, ami a közjogban egyáltalán lehetséges, gyakorlatilag nem maradt más. Átszabták saját képükre az Alkotmánybíróságot, a bíróságokat, az Állami Számvevőszéket, az Országgyűlést, a népszavazást, a választási bizottságokat, az ombudsmant, és még sorolhatnám. Kiköthetnénk persze az önkormányzati rendszernél is.

(16.10)

Ehhez képest azt látjuk, hogy ugyanaz zajlik, mint az elmúlt négy évben: aktuális politikai érdekeknek megfelelően szabják át a közjogi rendszert. És azt is látjuk, tisztelt képviselőtársaim, hogy a fantáziájuk, na, az kimeríthetetlen a témában. Nem volt olyan érdemi törvényjavaslattal foglalkozó ülésnapja gyakorlatilag az Országgyűlésnek, amikor ne tárgyaltunk volna ilyen természetű közjogi javaslatokat. Ilyen volt a parlamenti elnöknek a szavazati joga, ilyen a négyötödös szabály megváltoztatása - most pedig ilyen az önkormányzati törvény.

Négy éve, ha emlékeznek még, sokan emlékeznek erre, ugyancsak átszabták az önkormányzati rendszert, akkor is pillanatokkal a választások előtt. Ez gyakorlatilag azt jelentette, hogy a listás rendszerhez képest túlsúlyba kerültek az egyéniben megválasztott képviselők, már a korábbi szisztémához képest a képviselő-testületekben. Márpedig azt mindenki tudja, aki kicsit is ért a közjoghoz vagy a politológiához vagy bármelyik hasonló területhez, hogy a listás mandátumok, a listás rendszer mindig a kisebb pártoknak kedvez, a nagyobb pártoknak pedig, főleg azoknál, akik egy blokkban találhatók egy politikai oldalon, ott pedig az egyéni rendszer kedvez. 2010-ben mindenki tudta, hogy ez a Fidesznek fog kedvezni, nyílt titok volt, önök akkor is néhány pillanattal a választás előtt szabták át. Utána megcsinálták azt, hogy olyan szabályokat alkottak meg, ahol például Budapest XIV. kerületében nem tudott frakciót alakítani az a párt, amelyiknek egyébként 20 százalékos támogatottsága volt az önkormányzati választásokon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Most, amikor az országgyűlési választáson azt látták és látják, hogy a baloldal és a Fidesz fej-fej mellett áll egymás mellett, és ehhez még nem számolom hozzá a Jobbikot és az LMP-t, akkor önök milyen reakciót tanúsítanak ezután? Úgy változtatják meg a választójogi rendszert, hogy ennek a helyzetnek az ellenére is biztosítva legyen az, hogy önök nyerik majd a mandátumok többségét ebben a testületben.

Tudják, a polgári jog ismer olyat, hogy közigazgatási jogkörben okozott kár. Azt kell hogy mondjam, legnagyobb sajnálatomra, hogy ezt, amit most önök csinálnak, és csináltak egyébként korábban is, ezt hívják törvényalkotással megvalósított választási csalásnak, tisztelt képviselőtársaim.

És mi az indok? Talán ezt lehetne legelőször is feltenni kérdésként. Hát, hallottunk már indokolást Rogán képviselő úrtól, Kósa képviselő úrtól, Németh képviselő úrtól evvel kapcsolatban. Gyakorlatilag két dologra hivatkoznak, az egyik például az, hogy pártpolitikusok ne legyenek a testületben. Hát, tisztelt képviselőtársaim, szokták mondani, hogy ilyen negatív és rossz véleménnyel ne legyenek azért önmagukról! Ugyanis azok a képviselőtársaim, akik ezt hangoztatják, többek között, Kósa és Rogán képviselő úr nem, de például Németh képviselő úr akkor ezek szerint egy ilyen fizetett pártkáder, hiszen, ha jól tudom, Németh képviselő úr, ön elvesztette az egyéni választókerületében a választást, és pártlistáról került ide be az Országgyűlésbe. (Dr. Schiffer András nevet. - Szilágyi György közbeszól.) Ön akkor saját magát egy ilyen fizetett pártkádernek tartja, akitől meg kell szabadulni? Vagy ugyanilyen fizetett pártkádernek tartja, mondjuk, Répássy államtitkár urat, hogy messzebb ne menjek, hiszen ő is listáról került be? (Dr. Gulyás Gergely: Én is, én is!) Vagy Orbán Viktor miniszterelnököt vagy Kövér László házelnököt? Mert ha ez így van, akkor, gondolom, hogy az országgyűlési választásokon is valami hasonló törvénymódosításon törik a fejüket, hogy mégse juthassanak pártemberek be az Országgyűlésbe. Én őszintén szólva, a pártpolitikust nem tartom egy dehonesztáló kifejezésnek.

Emellett, tisztelt képviselőtársaim, azt önök is tudják, hogy milyen álságos hozzáállás az, amikor az egyéniben mandátumot nyert képviselőt nem tekintem pártpolitikusnak. Én úgy hiszem, hogy - és Németh képviselő úrral bármiben hajlandó vagyok fogadni - legalább a kétharmadát, de valószínűleg ennél lényegesen nagyobb hányadát fogják pártokhoz tartozó emberek az új rendszerben is kitenni ennek az új közgyűlésnek. Ugyanis, Németh képviselő úr, én úgy tudom, hogy ön, legalábbis nem tudom, hogy ön vagy valaki más indul majd Csepelen, az fideszes politikus lesz. Ugye? Vagy tévedek ebben? Én úgy tudom, hogy az én kerületemben, a XVI. kerületben, aki elindul polgármesterjelöltnek, az fideszes képviselő, fideszes párttag lesz. Vagy tévedek, képviselőtársaim? (Dr. Schiffer András: Független, független!)

Éppen azért én azt gondolom, hogy ilyen megkülönböztetést tenni a kettő között nem lehet, tehát úgy hiszem, hogy ez az érv, amit önök hangoztatnak ebben a témakörben, ez egész egyszerűen nem fedi a valóságot, álságos, és még egy felületes érvnek sem felel meg.

Az, hogy olcsóbb lenne, tisztelt képviselőtársak? Hát egyet tudok csak mondani, hogy az a rendszer, amit önök bevezettek az országgyűlési választásokon, hogy kamupártok milliárdokat kaptak a költségvetési forrásokból támogatásként, az bizonyosan hatványozottan nagyobb összeg, mint annak a 23 embernek a négyéves fizetése. De azt is gondolom, hogy a BKV-nak azt a közel ezermilliárdos tartozását nem ebből fogják megpróbálni finanszírozni, ami bevételt itt majd szereznek.

Tudják, képviselőtársaim, nem az a lényeg, hogy a politikusok kapnak-e fizetést vagy nem, hanem az, hogy olyan politikusok kerüljenek egy testületbe, akik olyan döntéseket tudnak hozni, ami után nem megy az egekbe az államadósság, mint önöknél ez történt, félreértés ne essék, és ahol nem kerül olyan helyzetbe a főváros, amilyen helyzetbe önök most hozták Budapestet.

Nos, ennyit az önök érveiről. Egy gondolatkört még érdemes felvetni, hiszen Gulyás képviselő úr kitért erre. Én itt most nagyon szűkszavú lennék. Azért vagyunk szűkszavú ebben a témakörben, mert egyelőre nem látom a javaslatot. Gulyás képviselő úr valamit elmondott, én szeretném azt írásban látni (Dr. Gulyás Gergely: Benyújtottam!), erre fog szolgálni a részletes vita, és a Törvényalkotási bizottságban ezt meg fogjuk beszélni. Egy biztos, hogy az a törvényjavaslat, ami most a Ház előtt van, amiről most vitatkozni tudunk, az valóban olyan különbségeket tesz szavazópolgár és szavazópolgár között a szavazatok értékét tekintve, ami megengedhetetlen. Megengedhetetlen az, hogy valakinek ötször annyit érjen a szavazata, mint amennyit a másik választópolgárnak.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ennyit slágvortokban a közjogi érvekről. Én azzal adom át a szót Kunhalmi Ágnes képviselőtársamnak, aki egy picit más megközelítésből is véleményt mond erről a javaslatról, hogy én a magam részéről sem budapesti képviselőként, sem jogászként nem szeretném azt látni, hogy a Fővárosi Közgyűlést a kerületi polgármesterek lobbikörévé alakítják, silányítják. Én azt gondolom, hogy ez egy nagyon rossz irány, jó lenne ebből visszalépni, és őszintén remélem azt, hogy nem módosító javaslatokkal fogjuk farigcsálni ezt az elfogadhatatlan előterjesztést, hanem egy az egyben visszavonják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 99 2014.06.02. 12:18  56-124

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tekintettel az új házszabályi rendelkezésekre, abban a furcsa helyzetben vagyunk, hogy ha plenáris ülésen szeretnénk a módosító javaslatokról beszélni, akkor - ahogy egyébként Gulyás Gergely képviselőtársam is ezt tette - nem tudunk mást tenni, mint az általános vita részeként ezt megtenni. Ugyanis, ahogy ő elmondta, és egyébként részletezte is, valóban benyújtott egy módosító javaslatot, ami a 9. számú módosító javaslat, ha a számokat nézzük. Erre hivatkozással mondta azt képviselőtársam, hogy itt az alkotmányossági aggályok eloszlathatók, ha az Országgyűlés ezt a javaslatot elfogadja.

Beszélhetünk itt konkrétan a módosító javaslatról is, de beszélhetünk természetesen általában egy ilyen típusú megoldási javaslatról. Azt gondolom, hogy bár Gulyás képviselőtársamnak a szándéka ezzel a módosító javaslattal, ha csak a javaslatot nézzük és annak a szövegét, akkor az nyilvánvalóan jó, pozitív és támogatható. Hiszen a súlyosan aránytalan, a tervezett súlyosan aránytalan rendszert egy icipicit arányosabbá kívánja tenni. De, tisztelt képviselőtársaim, attól, mert egy rendszer eddig súlyosan igazságtalan volt, majd egy módosító javaslat nyomán egy picit kevésbé lesz igazságtalan a súlyosan igazságtalanhoz képest, attól az még nem jó, attól az még nem elfogadható.

Ugyanis képviselőtársam javaslata nem szól másról, mint hogy a kompenzációs lista esetén, a kompenzációs mandátumok esetén alkalmazzunk bizonyos kompenzációt, nem tudom másként mondani, bár ismétlem a szót, de nyilvánvalóan másra vonatkoztatva, amikor meghatározzuk az itteni mandátumszámokat, azaz itt érvényesüljön a szavazatok esetében az, hogy valójában hányan adták le a szavazatot valójában milyen pártokra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a fajta arányosítás arról szól, hogy 23 mandátum esetén nem arányosítunk, hanem csak 9 mandátum esetén arányosítunk. Hadd kérdezzem meg, ha alapvetően azzal van a probléma, és úgy tűnik, a kormánypárti képviselők is alkotmányossági problémákat látnak az ilyen irányú torzítás vonatkozásában, ha ennek csak egy részét küszöböljük ki, akkor eljutunk oda, hogy kicsit kevésbé lesz alkotmányellenes? Mert azt gondolom, hogy ennek a logikának ez az eredménye. Nem kiküszöböljük az alkotmányellenességet, hanem az aránytalanságból eredő alkotmányellenességet úgy kívánjuk kompenzálni vagy kiküszöbölni, hogy a rendszer egy részét egy picit arányosabbá tesszük, a másik részét meg nem tesszük arányosabbá. Mondjon már nekem egy kormánypárti képviselőtársam egy olyan érvet, ami alapján ebben van logika!

Tudják, ezt olyan taktikának szoktuk tekinteni, amit önök nagyon jól alkalmaztak az elmúlt négy évben: három lépés előre, egy meg hátra. Erről volt szó az alkotmánybírósági jogkör csorbításánál, és utána lehetne sorolni még számos olyan esetet az elmúlt négy év közjogi jogalkotásában, ahol önök ugyanezzel a technikával éltek.

(18.10)

Azt mondták az Alkotmánybíróság esetén, hogy nem vizsgálhat felül bizonyos témakörökben meghozott parlamenti döntéseket, majd hozzátették, hogy jó, akkor egy pici, szűk körben bizonyos szempontrendszer alapján ezt mégis megtehetik. Egyeseknek az a véleménye keletkezett ennek kapcsán, hogy önökbe mégiscsak szorult valami demokratikus érzés, hiszen hallgatnak a társadalom szavára, és gesztusokat gyakorolnak. De, tisztelt képviselőtársaim, semmi más ez, mint egy nagy átverés. Az átverés erről szól.

Önök tudatosan csinálják ezt több mint négy éve, három lépést tesznek előre, aztán egyet hátra. Ez a javaslat semmi másról nem szól. Ez arról szól, hogy körülbelül egy- vagy kétmandátumnyi kompenzáció lesz az egyébként 33 tagú közgyűlésben. Egyébként azok a problémák, amelyeket képviselőtársaim soroltak, és amelyeket nem kívánok ismételni, hogy az egyik kerületben ötször annyit ér egy választópolgár szavazata, mint a másikban, ettől még semmivel nem lesz jobb. Ugyanis az a polgármester, akit 20 ezer ember választ meg és az a polgármester, akit 115 ezer ember választ meg, ugyanúgy egy szavazattal fog rendelkezni a közgyűlésben. Tudják, mi lenne egy érdemi változás például? Ha annak a szavazata, akit többen választanak meg, többet érne. Nyilvánvalóan ezzel más alkotmányossági problémák lennének, de mondjuk azt, hogy ezt a problémát így lehetne esetleg kiküszöbölni. De önök nem ezt teszik. Önök azt mondják, hogy odadobnak valami látszatmegoldást az ellenzék és az emberek elé, és egyébként az a rendszer, amit önök kitaláltak, pontosan ugyanúgy hatályba fog majd lépni.

Tisztelt képviselőtársaim, én nem szeretem, amikor a választópolgárokat becsapják. Ugyanis minket valószínűleg nem fognak tudni, mert ismerjük önöket és az önök kormányzását négy éve. Pontosan tudjuk, hogy mik ezek a módszerek. Azt gondolom, hogy egy ellenzéki pártnak, amikor ilyet lát, az a feladata, hogy a választópolgárok elé tárja az előre megtervezett csalásokat. Ugyanis őket akarják ezzel megvezetni.

Tudják, természetes az, hogy bizonyos torzítások léteznek a választási rendszerben. Ez országonként eltérő, de azt gondolom, az nem természetes - és most az országgyűlési választásokra konkrétan utalok, az önkormányzatiról akkor lesz érdemes beszélni, amikor az majd megtörtént -, hogy azokra a pártokra, akik most itt ellenzékben ülnek, összességében lényegesen többen szavaztak, mint önökre. Ehhez képest önöknek kétharmada van ebben a parlamentben. Na, ez az, ami elfogadhatatlan. És önök ugyanezt a szisztémát akarják eljátszani az önkormányzati választásokkor. Nézzék majd meg, hogy mi lesz az aránya az összbudapesti szavazatoknak, és mi lesz az aránya a fideszes képviselőknek a közgyűlésben! Nagyjából hasonló aránytalanságot fog mutatni. Önök azzal kívánják a mi szemünket kiszúrni, hogy egy ilyen javaslatot idetesznek elénk módosító javaslat címén, amely maximum egy-két mandátumot fog változtatni.

Nem tudok pontos számokat, és nem is akarok pontos számokkal operálni, csak nagyságrendekkel. Ugyanúgy, ahogy Burány képviselőtársam elmondta, jól mondta és helyesen: általában nem értek egyet az LMP irányvonalával, vagy nagyon sok mindennel nem értek egyet, a Jobbikéval szinte soha. De azért ezek a pártok, mondjuk, 10-12 százalékos támogatottsággal rendelkeznek Budapesten, és ha megnézzük majd, hogy a közgyűlésben hány képviselőjük lesz, attól függően, hogy majd ez a kompenzációs történet hogy zajlik, ehhez képest lesz 3-5 százalékuk. Tisztelt képviselőtársaim, önök szerint, ha valaki a felét kapja vagy kevesebb, mint a felét annak egy testületben, mint amilyen arányban rá szavaztak a választópolgárok, ez rendben van? Önök szerint ez jó? Önök úgy gondolják, hogy egyébként azzal, hogy idetesznek egy ilyen módosítót, azzal ezt a rendszert rendbe rázzák?

Tisztelt Képviselőtársaim! Annyit szeretnék önöktől kérni, hogy ha komolyan veszik azt, amit egyébként állítanak, hogy ezekben a kérdésekben szükség van egyeztetésre, akkor ne a saját fideszes polgármestereikkel egyeztessenek, hanem egyeztessenek ellenzéki pártokkal, egyeztessenek civilekkel, nem fideszes álcivilekkel, hanem valódi civilekkel, és ehhez mérten terjesszenek be egy ettől eltérő javaslatot. Én a magam részéről legalábbis úgy gondolom, hogy ezt a törvényt nem érdemes módosító javaslatokkal farigcsálni. Én a magam részéről nem is fogok beterjeszteni módosító javaslatot. Ez a javaslat pedig, amely most itt van a Ház előtt, ezt a véleményt csak erősíti. Ugyanis azt, ami eleve rossz, ami eleve romlott, ami eleve rohadt, nem lehet felületi kezeléssel rendbe rakni. Ahhoz egy módszer a helyes: ha azt visszavonják, egyeztetnek, és egy normális, demokráciában szokásos és a választópolgárok akaratát tükröző igazságos rendszert terjesztenek be, ha már változtatni akarnak.

Utoljára, tisztelt képviselőtársaim, ennek a javaslatnak volt egy vitája, egyébként Szilágyi képviselőtársammal együtt vettünk részt rajta, egy televíziós vita. Ott Kósa képviselő úr rengeteg jó érvet hozott fel amellett, hogy miért nem jó a jelenlegi szisztéma a fővárosban. Való igaz, hogy mondjuk, ugyanabban a kerületben az egyik utat megcsinálják rendesen, a másik tele van kátyúval, és ez csak azon múlik, hogy melyik a fővárosi fenntartású útvonal és melyik a kerületi fenntartású útvonal. Csak az a probléma, hogy ezek a jogos és helyes érvek nem erről a törvényjavaslatról szóltak. Ott is elmondtam, és most is elmondom: ha önök változtatni szeretnének, fontolják meg, hogy megszüntetik a kerületi polgármestereket, és csinálnak egy egységes közgyűlést. Fontolják meg azt, hogy legyen egy, a kerületi polgármesterektől teljes mértékben eltérő közgyűlés. Ez a másik lehetőség, és akkor valóban Budapesten belül működhet esetleg a fékek és ellensúlyok rendszere. Ennek az az előnye, a másiknak egy más előnye lenne. De akkor abban a rendszerben ne vegyenek részt kerületi polgármesterek a Fővárosi Közgyűlés munkájában. Másik esetben ne legyen kerületi polgármester, hanem minden kerületben válasszanak adott esetben egy vagy több képviselőt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez változás lenne. Ez valóban helyre tehetné a fővárosnak azokat a gondjait, amelyek most abból fakadnak, hogy külön életet élnek a kerületi önkormányzatok, és külön életet él a Fővárosi Önkormányzat. De az, hogy egyébként ugyanígy megtartják ezt a kettős rendszert, csak most egész egyszerűen egy lobbikörré alakítják át a Fővárosi Önkormányzatot, azt gondolom, semmit nem fog megoldani. Azoknál az önkormányzatoknál, és ezt képviselőtársaim elmondták többen, akiknek jobb kapcsolatuk van a kormányhoz, fog út épülni, a másiknál meg nem fog út épülni. Én nem gondolom, hogy a főváros jövőjét befolyásolni kívánó kétharmados többségnek célja lehet egy ilyen helyzet előidézése. Mondom még egyszer, képviselőtársaim, ez a törvény egyre alkalmas: hogy visszavonják.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 109 2014.06.02. 2:08  56-124

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Konkrétan reagálni szeretnék - bár jó lenne, ha ez a másik oldalról jönne - arra, amit Szilágyi képviselő úr elmondott. Többen ülünk itt a Házban, akik végigcsináltuk az elmúlt négy évet is, és abban kérném a tanácsát vagy a véleményét a fideszes képviselőtársaimnak, hogy mondják már meg nekem, mire gondolhatott Kövér László elnök úr, amikor azt mondta, hogy itt majd másként mennek a dolgok. Csak borzasztó kíváncsi lennék rá. Kíváncsi lennék rá, hogy mire gondolhatott, amikor azt mondta, hogy majd a Ház tekintélyét itt a parlamenti ülésteremben is jobban tiszteletben fogjuk tartani, ugyanis a törvényjavaslat megint egyéni képviselői indítványként jött be, a törvényjavaslatról megint nem volt társadalmi egyeztetés. A vitában ugyanazt csinálják, ahogy Szilágyi képviselőtársam elmondta, hogy gyakorlatilag kifárasztják az ellenzéket, mondják csak a magukét, egy idő után úgyis elfogy majd a fölszólalók sora, aztán majd valaki mond valamit a zárszóban, s utána lezárjuk ezt a vitát úgy, hogy egyébként önök egyetlenegy érdemi választ nagyon-nagyon hosszú ideje ebben a vitában nem adtak nekünk.

Szeretném megkérdezni önöktől, hogy miért. Vas képviselő úr, miért nem válaszol nekünk? Képviselőtársaim! Miért nem válaszolnak? Miért nem mondanak ellenérveket ahhoz képest, amiket mi elmondunk? Ez, tisztelt képviselőtársaim, nem vita. Az pedig, ha önök bojkottálják a vitát, mert önök ezt teszik most, ez súlyosan sérti az Országgyűlés tekintélyét. Ezt csinálták az elmúlt négy évben is. Az államtitkár asszony úgy ült végig egy négyórás vitát a választási eljárási törvényről, hogy meg se szólalt. Aztán az Alkotmánybíróság jogköreiről szintén körülbelül négy órát vitáztunk úgy, hogy az ellenzéki képviselőkön kívül más nem mondott véleményt. Államtitkár úr most is beszélget (Az elnök csenget.), fogalma nincs, hogy mik voltak az előző fölszólalások. Kérem, hogy gondolják ezt át.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 115 2014.06.02. 1:35  56-124

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nagyon rövidre fogom fogni. Én még egyszer szeretnék kísérletet tenni arra, hogy tisztelettel megkérjem a kormánypárti képviselőket, hogy szálljanak be a vitába. Tegyék meg, képviselőtársaim! Ismerem a szokást: Vas Imre képviselő úr az előre megírt zárszót föl fogja olvasni; gondolom, már ha ő lesz a szerencsés, akit kijelöltek erre a feladatra.

Én azt szeretném kérni önöktől, a vita attól vita - ahogy többször elmondtuk már -, hogy érvek és ellenérvek hangoznak el. Önöknek nem lehetőségük, képviselőtársaim, önöknek a törvényben foglalt kötelességük, hogy részt vegyenek ebben a vitában.

(19.00)

Éppen ezért szeretném még egyszer erre tisztelettel emlékeztetni önöket, és arra kérni, hogy ne az legyen, hogy a zárszóban majd mondanak valamit, amire már reagálni nem lehet, amiről már vitázni nem lehet, hanem szálljanak be ebbe a vitába, és mondják el az ellenérveiket.

Rengeteg olyan érv hangzott el, például Teleki László kollégámtól, képviselőtársamtól, amiknek semmi köze a köztünk feszülő politikai ellentéthez; például a kisebbségek képviseletének a kérdése a Fővárosi Önkormányzatban. Nem értem, hogy erre miért nem lehet reagálni. Nem értem, hogy egy ilyen felvetést miért nem lehet megválaszolni.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, még egyszer emlékeztetném önöket a törvényi kötelességükre, hogy vegyenek részt a vitában. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 174 2014.06.10. 5:39  167-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszter Úr! Az a helyzet a mostani törvényjavaslattal - és ezt az általános vitában is meglehetősen sokan elmondtuk -, hogy amikor a Fidesz azt látta, azt látja az országgyűlési és az európai parlamenti választások eredményeképpen, hogy a jelenlegi rendszerben képtelen lenne többséget szerezni a Fővárosi Közgyűlésben, akkor ismét ahhoz a módszerhez nyúl, ami neki jól bevált már az elmúlt négy évben: hozzáigazítja a törvényt az aktuális politikai érdekeihez, és lehetővé teszi egy gyakorlatilag törvény által, törvényhozás által megvalósított választási csalással azt, hogy a választók akarata ellenére is a többségét meg tudja tartani a fővárosban.

Az a baj, tisztelt képviselőtársaim, hogy megtartották ugyanazt a szokásukat: az aktuális politikai érdeküknek megfelelően törvényt módosítanak, majd ahhoz keresnek valamilyen elvi alapot. Ez elég rosszul sikerült a jelen esetben. Ezt általában a demokratikus országokban fordítva szokták csinálni: amikor megvan az elvi alap, akkor utána ahhoz képest módosítják a törvényt.

Amit Kara Ákos képviselőtársam elmondott, hogy vita volt a képviselők között a bizottságban, nos, tisztelt képviselő úr, ez valóban egy felfogásbeli különbség köztünk. Mi úgy gondoljuk, hogy a vita tud termékeny lenni, nem feltétlenül egy vezér után kell haladni és mindenkinek a száját befogni, hanem lehet szakmai vitát folytatni, értelmes szakmai vitát, akár ugyanazon az oldalon álló emberek között is. Én ezt tartom a demokratikus játékszabályok egyik legfőbb elemének. És őszintén sajnálom azt, hogy nemcsak az általános vitában, de úgy tűnik, a mai vitában sem hajlandó arra a kormánypárt, hogy érdemi vitát folytasson az ellenzékkel, nem hajlandó arra, hogy teljesítse azokat a kötelezettségeit, amit képviselőként teljesíteni kellene, azaz hogy érveljen a javaslat ellen vagy mellett. Úgy ültük végig az általános vitát, hogy a kormánypártok gyakorlatilag bojkottálták a vitát. Úgy ülünk most itt ezen a vitán, hogy egyébként lehetősége lett volna az előterjesztőnek szólni, de nem tette meg, lehetősége lett volna a miniszter úrnak szólni, de nem tette meg. Tisztelt Képviselőtársaim! Igen, mást gondolunk valóban a demokráciáról, mint önök.

Az eredeti javaslat önök szerint is, úgy tűnik, hogy alkotmányellenes volt, hiszen jórészt ilyen indokokra hivatkozva nyújtotta be Gulyás képviselő úr is az ő javaslatát, ahol megpróbálta ezt az aránytalanságot egy kicsit tompítani azzal, hogy megváltoztatta a kompenzációs listás szavazatokra, szavazásra vonatkozó szabályokat. Aztán azt látták, hogy ez még mindig nem az igazi, ezért behoztak egy második módosító javaslatot, amelyik a kettős szavazás intézményét vezetné be a Fővárosi Önkormányzatban.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ezzel elég sok probléma van, leszámítva az eddig elmondott általános gondokat a javaslattal kapcsolatban. Az egyik az, hogy így háromféle státusú képviselője lesz majd a Fővárosi Közgyűlésnek: lesznek a nagy polgármesterek, akik komoly befolyással rendelkeznek; aztán lesznek a "futottak még" polgármesterek, akiknek a szavazata felét éri a nagy kerületek polgármestereinek, vagy még kevesebbet; és ezenkívül lesznek a - hadd fogalmazzak úgy - nemecsekek, az a kilenc kompenzációs listáról bejutott képviselő, aki a szavazásoknak a felében tud majd csak részt venni, ugyanis neki százalékos szavazata nincs.

S ami a legérdekesebb ebben a körben, hogy lesz a főpolgármester, akinek a legnagyobb a legitimációja ebben a rendszerben, hiszen az egyetlen olyan képviselője lesz a Fővárosi Közgyűlésnek, akire minden budapesti lakos szavazhatott, aki minden budapesti polgár akaratával nyerhette el a szavazatát, vagy legalábbis többségének az akaratával, akinek minden budapesti polgárt képviselnie kell - és ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, neki lesz a legkevesebb joga a Fővárosi Közgyűlésben. Ugyanis a 33-ból egy szavazata lesz, de például hiába választják őt kétmillióan, neki a százalékos szavazásnál semmiféle szavazati joga nincs.

Tisztelt képviselőtársaim, kérdezem én: ez egy átgondolt javaslat? Erről a javaslatról lerí az, amit elmondtam: átgondolatlan, igazságtalan és az aktuális politikai érdekeknek megfelelően kidolgozott és aszerint alakított javaslat.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy megjegyzés még, és talán miniszter úr ezt mindenkinél jobban tudja ebben a Házban. Olyan nincs, hogy kicsit alkotmányellenes vagy nagyon alkotmányellenes. Ha valami az aránytalanság miatt alkotmányellenes, akkor az a kevésbé aránytalan módon is alkotmányellenes lesz. Vagy az, vagy nem az. Tehát ha önök úgy gondolták az eredeti javaslatról, hogy az az, akkor vélhetően ez a módosított javaslat is az lesz. Mi, ahogy képviselőtársam mondta, mindent meg fogunk azért tenni, hogy ez be is tudjon bizonyosodni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

(17.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
8 194 2014.06.10. 0:38  167-196

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Egyet tudok konstatálni a maradék 30 másodpercben, hogy a Fidesz ugyanazt a taktikát, ugyanazt a játékot játssza, mint négy éven keresztül. Kihasználja azt, hogy az ellenzéknek elfogy az időkerete, a kormánypártok egyetlenegy másodpercet nem használtak fel az ő időkeretükből.

Tisztelt Miniszter Úr! Katalizálhatna ebben valami változást. Ezt játszották négy évig, ezt csinálják most is, a zárszóban mondanak csak véleményt, amire reagálni már nem lehet. Nem gondolom azt, hogy ez helyes magatartás az önök részéről.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(17.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 191 2014.06.19. 10:22  180-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ez megint egy olyan törvény, már ami a közjogi rendelkezéseit érinti, a szigorúan vett közjogi rendelkezéseit érinti, amelyben nagyjából az összes ellenzéki párt hasonló véleményt alkot. Többször elmondtam már a Ház falai között is, és most is arra emlékeztetek, hogy ha nagyjából minden ellenzéki párt hasonlót mond valamiről, azok az ellenzéki pártok, amelyek ideológiájában finoman szólva sincsen túl sok közös, akkor érdemes volna elgondolkodni azon, hogy ezt nem csupán a politikai vagdalkozás miatt teszik, hanem azért, mert valami szakmailag valóban nem túl jó, vagy akár a politikai ésszerűséget tekintve hibás.

Azt gondolom, hogy ez a struktúra, amit önök most felállítottak egy korábbi törvénnyel, és részleteiben felállítanak a mostanival, ez alapjaiban véve rossz. Rossz azért, amit elmondtak képviselőtársaim is, hogy létrehoznak egy olyan Miniszterelnökséget, amelyik gyakorlatilag kormány lesz a kormányban. Mások úgy fogalmaztak, és azt gondolom, talán közel áll az igazsághoz, hogy olyan lesz, mint a régi pártközpont volt. A minisztériumok végrehajtó szerepet fognak betölteni, a stratégiai döntéseket meghozzák a Miniszterelnökségben, és a miniszterek tulajdonképpen ennek az elhatározásnak, ennek a stratégiai döntéssorozatnak lesznek a végrehajtói.

Egy picit nekem erre emlékeztet az is, hogy önök vidékre kívánják költöztetni a minisztériumokat, aminek nyilván több oka is lehet. Lehet persze igazság azokban az okokban vagy abban a felsorolásban, amit önök mondanak, de egyfajta szemléletet bizonyosan tükröz, méghozzá azt, hogy alapvetően ezt a végrehajtó szerepet szánják a minisztériumoknak, a rossz értelemben vett végrehajtó szerepet, mert értelemszerűen a kormány az államrendet tekintve valóban a végrehajtó hatalmat képviseli. Odateszik a Földművelésügyi Minisztériumot, ahol sok a mezőgazdasági termelő, odateszik a Honvédelmi Minisztériumot, ahol valamilyen nagy bázis van Magyarországon.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez azt jelenti, hogy önök nem stratégiai döntéshozóként tekintenek a minisztériumokra, a miniszterekre és a kormányra, hanem egyszerű végrehajtóként tekintenek rájuk, és ezért természetesen jó, hogyha mindez ott van, ahol a probléma, illetve ahol a tevékenység folyik.

(14.20)

Nyilván ott kell árvízi védekezésben tevékenységet kifejteni, ahol víz van. Ott kell a mezőgazdaságot szervezni, ahol a mezőgazdaság dandárját szervezik. De én azt gondolom, hogy ez egy meglehetősen téves és rossz felfogás. Én úgy hiszem, hogy ha nem kamarillapolitikát akarnak folytatni, ha nem a régi pártközpontok mintájára szeretnék a kormányzást megszervezni, a régi állampárt mintájára, akkor a kormányban kellene megszületni ezeknek a döntéseknek, az államtitkári értekezleteken, a miniszteri megbeszélések és egyeztetések során és nem pedig valami homályos szervezetrendszerben. Márpedig itt erről van szó.

Harangozó képviselőtársam elmondta azt a szereposztást, amit vélhetően szánnak Orbán Viktornak és Lázár Jánosnak. Ebben valószínűleg sok igazság van. Látom, államtitkár úr, hogy valami miatt viccesnek találja azt, amit elmondok. Én egyet kérek öntől, hogy ha lehet, erre a felvetésre érdemben válaszoljon, mert ismerem ezeket a paneleket, amikor majd vissza fogja dobni, hogy ó, mert én mint szocialista képviselő beszélek az állampárti múltról. Igen, képviselőtársaim, arról beszélek, huszonnégy éve már nem az van, hála istennek, most önök újra vissza akarják ezt hozni. Nem az a lényeg, hogy ki mondja, hanem az, hogy ki hoz létre olyat, ami ahhoz hasonló, és ki az, aki nem olyat szeretne létrehozni, ami ahhoz hasonló, vagy nem abban látja a jövő útját.

Sorolni nem szeretném azokat a hatásköröket, amelyek a Miniszterelnökséghez kerülnek, ezeket képviselőtársaim már megtették, de azon érdemes még egyszer elgondolkodni, hogy ha mindezekről a Miniszterelnökségen döntenek, akkor miről döntenek majd a minisztériumokban. Azt láttuk az elmúlt időszakban is... - és valójában egy picit leképeződése ez a modell az elmúlt négyévesnek, legalábbis, ami a gyakorlatát illeti, hiszen ha már államtitkár úr képviseli ezt a törvényt itt a Házban, akkor hadd beszéljek a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium elmúlt négy évéről, ott sem a minisztériumban születtek meg a stratégiai döntések.

Ha jól emlékszem, akkor az Alaptörvényt Szájer Józsefhez kötik, aki nemhogy minisztériumnak nem volt semmilyen tisztségviselője, de még nem is volt magyar országgyűlési képviselő, hanem európai parlamenti képviselő volt. De ugyanezt mondhatnánk a bírósági, az igazságszolgáltatásra vonatkozó törvényekre, ahol nagyon jól tudjuk azt, hogy részben Áder János volt ennek a szellemi atyja, részben pedig a Magyar Bírói Egyesület, később egyébként a hálát kifejezendő az Országos Bírósági Hivatal élére ki is nevezték azt, aki ebben nagyon nagy szerepet játszott. De mondhatnék más előterjesztéseket is, ahol a minisztérium képviselői - akár államtitkár úr volt ott, akár más volt ott a minisztérium részéről - nagyjából tíz perccel korábban ismerhették meg azt a javaslatot, amit behoztak az alkotmányügyi bizottsághoz, de egy dolog biztos volt és biztosan látszott, hogy nem a minisztérium volt az, amely ezt kidolgozta.

Ez egy sajnálatos dolog, ezt most önök törvénybe öntik. Erről most önök hoznak egy olyan törvényt, hogy ez a gyakorlat helyes, jó és követendő. Holott az elmúlt négy évben is láttuk, hogy ez a gyakorlat legalábbis nem jogállami, és nem váltja be a hozzá fűzött reményeket. Ha megnézik - és ezt önök is elismerték -, hogy milyen minőségű törvények születtek az elmúlt időszakban, akkor, azt gondolom, magáért beszél.

Egy kicsit más téma, szeretném megkérdezni államtitkár urat, hogy jól értem-e, ami ebben a javaslatban szerepel. Ugyanis önök most, úgy számolom, de javítson majd ki, államtitkár úr, hogyha ebben tévedek, hogy visszamenőleges hatállyal kívánják megjutalmazni a volt kormánymegbízottjaikat. Ugyanis egy nagyon szép sávos rendszert állítanak föl: ki meddig töltötte be a kormánymegbízotti tisztséget, akkor milyen végkielégítés jár neki. Két dolgot szeretnék kérdezni. Az egyik, hogy mi ennek az oka, tehát önök megint egy visszamenőleges hatályú törvényt hoznak olyan kormánymegbízottakra, akiknek egyébként már lejárt a mandátumuk, már lemondtak a kormánymegbízotti szerepükről, vagy pedig további kormánymegbízottakat kívánnak majd lemondatni, és rájuk vonatkozik ez az új szabály? Én ezt nem tudom, kérdezem államtitkár úrtól, hogy például azokra a kormánymegbízottakra, akiknek már megszűnt a mandátumuk - és én nagyon kérem államtitkár urat, hogy vagy a vitában, vagy legalább a zárszóban válaszoljon konkrétan erre a kérdésre -, rájuk is vonatkozik ez a szabály, vagy rájuk nem vonatkozik ez a szabály.

És természetesen az ember ilyenkor felteszi a kérdést a rendelkezés elvi alapjáról. Én nagyon jól emlékszem arra, amikor talán éppen négy évvel ezelőtt - plusz-mínusz néhány hét - végighallgattam Szijjártó Péternek és Lázár Jánosnak a nagyon éles kirohanásait a pofátlan végkielégítésekről. Ugye, önök nevezték ezeket így el? És akkor önök megadóztatták ezt 98 százalékos adóval. Az persze egy cseppet nem zavarta önöket, hogy ez tanárembereket, bányászokat érintett, és elhanyagolható százalékban érintett olyanokat, akiknek valaha a közélethez valamilyen közük volt. És akkor most önök a saját volt kormánymegbízottaiknak kívánnak egy meglehetősen komoly összeget végkielégítésként kifizetni. Jól értem én ezt, államtitkár úr?

Szeretném megkérdezni akkor azt is, hogy amellett, hogy a visszamenőleges hatályban gondolkodnak-e újra, ez az elvi alap mikor enyészett el önöknél, mikor változott meg. Én örülnék, ha erre kapnék választ államtitkár úrtól. És annak is örülnék, ha még a vitának abban a szakaszában kapnék, amikor adott esetben válaszolni is tudunk rá, vagy további kérdéseket föltenni, ha az netán nem volna kielégítő, amivel államtitkár úr először szolgált.

Éppen ezért, tisztelt Országgyűlés, ez a törvény nem támogatható, ugyanis egyrészt egy olyan államrendet, egy olyan kormányzati struktúrát kíván bevezetni, amit mi semmiképpen nem fogunk tudni támogatni. Másrészt pedig olyan rendelkezések szerepelnek benne, ami, hagyjuk azt, hogy a mi elvi értékrendünkkel összefér-e vagy nem, az önök korábbi saját értékrendjével nem fér össze.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
10 211 2014.06.19. 2:07  180-225

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt Hiller képviselőtársam, másrészt részben Sallai képviselőtársam felszólalására szeretnék reagálni nagyon röviden, ami a kultúrát érinti.

A saját rossz modellel jönnék, és fogják érteni, hogy miért. Az igazságügyi és rendészeti minisztérium modellje nem jött be. Nem jött be azért, mert egyrészt másféle habitusú embereket kíván a belügyminiszteri és az igazságügyi poszt: az egyik egy operatív, keménykezű embert, a másik meg, mondjuk, inkább egy elmélyült, professzor típusú embert kíván; másrészt pedig nem valósult meg az a fajta egyensúly a kormányzaton belül, ami a hatékonyság és a jogszerűség között mutatkozik meg, hiszen a belügyminiszternek mindenkor a hatékonyságra kell törekedni, egy igazságügyi miniszter pedig mindenkor a jogszerűséget tartja szem előtt.

Ugyanez a helyzet azzal, amit a képviselőtársam elmondott, hogy hogyan fog majd saját magánál, ha úgy tetszik, lobbizni egy miniszter, aki egyszerre felügyeli a fejlesztéspolitikát és a műemlékvédelmet. Nagyon sok esetben két teljesen ellentétes szempont ütközik egymással. Ezt egy ember nem tudja megoldani, ezt a kormányzaton belül két embernek kéne megoldania.

Éppen ezért az - és itt a vita menetéhez szeretnék egy megjegyzést tenni -, hogy az államtitkár úr képviseli itt, legalábbis formálisan, a kormányt, mert a vitában eddig még nem szólalt meg az expozén kívül, két okból sem jó: egyrészt, mert megint azt csinálják, amit szoktak hasonló vitáknál, hogy hagyják az ellenzéket beszélni, önök meg se szólalnak, aztán majd a zárszóban mondanak valamit; másrészt én azt gondolom, hogy azért sincsen érdemi vita, mert például a kultúráért felelős államtitkár nincs itt. Szóval, itt a kormánynak nem formálisan kéne képviselnie magát, hanem itt kéne ülnie azoknak az államtitkároknak képviselőként, akik az adott területért felelősek, és ezekre a felvetésekre, amiket mi elmondunk, válaszolniuk kéne. Nem hiszem, hogy államtitkár úr tud ezekre válaszolni; örülnék, ha tudna - legalább valamilyen vita kialakulhatna az Országgyűlésben.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 212 2014.06.23. 3:44  195-226

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is érdeklődéssel hallgattam Dunai Mónika képviselő asszony felszólalását, ami már majdnem teljes volt, már ami az előre megírt győzelmi jelentések kötelező fideszes elemeit tartalmazza. Talán csak a hatékonyság és a gyorsítás maradt ki belőle mint kötelező elem. De a képviselő asszony új képviselő, úgyhogy nyilván majd egy-két ülésszak után már rutinból fog menni ezeknek az elemeknek a felsorolása.

Simicskó államtitkár úr felszólalására csak annyit mondanék, hogy államtitkár úr sport iránti elkötelezettségét régóta ismerem, és eszemben sincs kétségbe vonni azt, éppen ezért azt gondolom, hogy nagyon jó oka volt arra, hogy nem ő nyújtotta be az előttünk fekvő törvénytervezetet, és nagyon jó oka van arra, hogy általában a sportról és a sportesemények kulturált látogatásáról, a sportesemények tisztaságáról beszél, valójában nem erről a törvényről. Nekem államtitkár úr megszólalása kifejezetten az államtitkár úrhoz méltó és ilyen következtetésre pedig alapot adó fölszólalás volt.

Egyébként pedig azt gondolom, hogy mindenki számára nyilvánvaló a valódi motiváció. Ezt képviselőtársaim elmondták. Van egy ilyen rendszer, ahhoz kell egy jogszabályt alkotni. Ha valaki ezt rosszhiszemű feltételezésnek tartja, akkor ajánlom szíves figyelmébe azt, hogy e miatt az eljárás miatt - hiszen a törvénynek visszaható hatálya nincsen, tehát vélhetően ez az eljárás le fog folyni - már folyamatban van egy eljárás, hiszen ezt a törvény nélkül alkalmazták már. Nyilvánvalóan az a cél, hogy továbbra is lehessen alkalmazni, most már ennek a törvénynek a keretei között.

(A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Szűcs Lajos váltja fel.)

Ennél a törvénynél is azonban, ahogy egy egyébként később napirenden szereplő törvény kapcsán is fel szeretnék vetni egy problémát. Ez négy éve gond, és szeretnénk, ha kevesebb gondot okozna ez ezen az ülésszakon és ebben a parlamenti ciklusban. Önök azt csinálják, hogy önálló képviselői indítványként nyújtanak be valójában kormány-előterjesztéseket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Minden képviselőtársammal kapcsolatban megelőlegezett bizalmam van, de azt azért nehezen tudom elképzelni, hogy valaki otthon a választókerületében gondolkodik, és arra gondol hirtelen, hogy be kéne vezetni egy hash-kódot tartalmazó rendszert, amelyet ha már ez így nem megy, legalább biometrikus adatok gyűjtése formájában kéne valahogy engedélyeztetni, illetve bevezetni ezen a területen is. (Zaj.) Én ezt nehezen tudom elképzelni, hogy valakinek ez az ötlete magától támad, vagy esetlegesen a választók keresik meg azzal, hogy ilyen kódokat kéne majd megalkotni a sportrendezvények látogatásával összefüggésben.

Arról van tehát szó, hogy valakinek az érdekéből ezt a nevére vette megint egy képviselő. Az ezzel a probléma, tisztelt képviselőtársaim, azon kívül, hogy ez a jogszabályok nyílt kijátszása, hogy nem megy át például azokon a szűrőkön, amelyeken a kormány-előterjesztések átmennek. Így például az adatvédelmi hatóság sem tudta véleményezni ezt a jogszabályt, éppen ezért a TAB eljárásában, a Törvényalkotási bizottság eljárásában másról sem szólt a vita, mint hogy megkereste utólag az elnök a bizottságot, hogy hogyan kéne ezt a törvényt rendbe tenni.

Szóval, ez az eljárási rend, azt gondolom, merőben helytelen. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Arra kérem önöket, hogy ha mégoly jó is a szándék, tartsák be a jogszabályokat.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 266 2014.06.23. 10:12  249-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt adatvédelmi szempontokra és tartalmi észrevételekre térnék rá, engedjenek meg egypár gondolatot a vita menetéről, magáról a javaslatról és annak a benyújtási körülményeiről.

Azt gondolom, hogy amikor a kormány arról beszélt, hogy kétszáz főre csökkenti a parlament létszámát, hogy az professzionálisan működjön majd, akkor a választópolgárok nem arra gondoltak, hogy a kormányoldal 133 képviselője közül egyetlenegy vesz majd részt ilyen javaslatok vitájában, egyetlenegy képviselő, akinek a jelenléte sajnos kötelező, így ő nem tud elmenni, mert hiszen ő az előterjesztő. Azaz, még egyszer mondom, az előterjesztőn kívül senki nincs jelen, aki részt venne a vitában a kormánypártok oldaláról mint országgyűlési képviselő. A KDNP képviselői részéről pedig egyetlenegy képviselő sem ül az ülésteremben, aki hozzászólna a vitához.

Azt gondolom, hogy ez így nincs jól. Rendben van az, hogy a késő esti vitában a szaktörvények megvitatásakor az Országgyűlésben nem mindenki van itt, hanem csak azok a szakpolitikusok, akik ahhoz a témához értenek, de azt nem gondolnám, hogy a teljes Fidesz- és KDNP-frakcióban összesen egyetlenegy képviselő van, aki ért a földügyekhez, és akit érdekelnek a földügyek. Én ezt nem gondolom helyesnek. Úgy tudom, a mezőgazdasági bizottságnak például lényegesen több Fidesz-KDNP-s tagja van, az egynél biztos több. Ez az egyik része a megjegyzésemnek.

A másik, amire Sallai képviselő úr is utalt, hogy itt megint arról van szó, amiről nemhogy az elmúlt négy évben vagy ezen az ülésszakon több esetben, hanem a mai napon is, más törvényjavaslat tárgyalásakor, hogy valójában egy olyan kormány-előterjesztésről van szó, amit odaadtak egy, a jelen esetben - és ezt pozitívumként értékelem - legalább hozzáértő képviselőnek, aki nemcsak felolvasni tudja anélkül a papírjából az előterjesztést, hogy bármit értene hozzá, hanem tényleg saját gondolatokat meg tud fogalmazni ebben a témakörben, hiszen ennek a területnek régóta szakpolitikusa. De ez nem azt jelenti, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez valóban Font Sándor képviselő úr egyéni képviselői indítványa lenne. Ezt ő megkapta, aláíratták vele, és most képviseli itt a parlamentben. Elnézést, hogy ezt mondom, de azt gondolom, ez Sallai képviselő úr felszólalása alapján is és a törvényjavaslatot elolvasva is egészen nyilvánvaló és egyértelmű.

Már csak abból is lehet erre következtetni, hogy a hatálybalépés gyakorlatilag az elfogadás másnapján történne, az elfogadás másnapján pedig hatályba kellene lépnie annak a kormányrendeletnek is, amely rendelkezik majd az ellenőrzés eljárási szabályairól. Márpedig, tisztelt képviselőtársaim, nehezen képzelhető az el, ha itt nem egy burkolt kormány-előterjesztésről van szó, hogy néhány óra alatt, néhány óra után az Országgyűlés elfogadja ezt a törvényt, s már meg is tudja alkotni a kormány ezt a rendeletet. Nem erről van szó nyilvánvalóan, hanem arról van szó, hogy a kormánynál már készül ez a rendelet, ahogy elkészült ez a törvényjavaslat is, ezt egy képviselő nyújtotta be, azt pedig majd egy kormányrendelet formájában a kormány fogja elfogadni, de a kettő eredete valójában ugyanaz.

Tisztelt képviselőtársaim, akik jelen vannak ebben a teremben nem túl sokan, azt kell mondjam, hogy ez nemcsak egy formális akadékoskodás a részemről, hanem ugyanúgy, ahogy a sportról szóló törvény esetében, ez egy nagyon komoly tartalmi probléma. Ugyanis itt is azzal szembesülünk - és most térek rá a tartalmi részekre -, hogy úgy nyújtották be ezt a törvényt, hogy egyébként a jogalkotási törvényben foglalt előírásokat megkerülték azzal, hogy képviselői egyéni indítvány volt, és nem kérték ki például az Adatvédelmi Hatóság elnökének az álláspontját, a véleményét. Ha a kormány nyújtotta volna be, akkor azon kívül, hogy más hasonló jellegű egyeztetést is előír a törvény, például az Adatvédelmi Hatóság elnökének a véleményét kötelezően ki kellett volna kérni. Ezt nyilvánvalóan most meg tudták kerülni azzal, hogy beterjesztették önálló képviselői indítványként a jogszabályt, a törvénytervezetet.

De ha megnézik azt, hogy mekkora probléma volt ebből a sporttal kapcsolatos törvénynél, másról sem szólt a Törvényalkotási bizottság ülése, mint hogy az Adatvédelmi Hatóság elnökének a javaslatait, a kritikáját próbálták meg módosító javaslattal beleilleszteni a törvénybe, hát vélhetően ennek a törvénynek az elfogadása után is lesznek hasonló problémák. Mindenesetre, ha nem akarok még egy picit se rosszindulatúan fogalmazni, akkor legalább úgy mondom, hogy lehetnek ilyen problémák. Jó lett volna tehát, ha az Adatvédelmi Hatóság elnökének legalább a képviselő úr, ha már nevére vette ezt a kormány-előterjesztést, kikéri a véleményét, mielőtt benyújtja ezt a jogszabályt.

(20.10)

Például kíváncsi volnék arra, számomra legalábbis érthetetlen, hogy a törvényjavaslat a jegyző számára miért nem a népesség-nyilvántartásról szóló törvény szerinti cégnyilvántartás ellenőrzésére vonatkozó kötelezettséget írja elő. Nem világos, hogy a központi szerv milyen elektronikus adatállományt ad át az ellenőrzést végző jegyző számára. Örülnék, ha képviselő úr erre válaszolna most a zárszóban. Megválaszolatlan marad az a kérdés is, hogy az ellenőrzés után hogyan kerülnek az adatok a címregiszterbe. Mert az azért nem tűnik megfelelő adatkezelési szabálynak, hogy a jegyző az ellenőrzés után az adatokat visszautalja a központi szervnek, amiről most ez a javaslat szól.

Hogyan képzelik el, tisztelt képviselő úr, adatkezelési szempontból a jegyző által ellenőrzött címek átadását a majdani címregiszter részére? Kérem, hogy válaszoljon erre a vitában, miután magunk is üdvözöljük, hogy végre megtörténnek a címellenőrzések, hiszen a választások kapcsán számos esetben észleltük mi is, hogy a polgárok bejelentett lakcíme nem valós cím. Az a kérdés mégis, ennek ellenére, hogy a földügyekhez ennek pontosan mi a köze. Ezért nevezzük nyilván salátatörvénynek az előttünk fekvő jogszabályt.

És legvégül számomra az is kérdés marad, amit érdemes lenne megválaszolni, hogy ezt miért kell ilyen kivételes eljárási tárgyalási rendben megvitatnunk. Először is, elolvasva ezt a törvényt, nem érzem azt, hogy ilyen sürgető módon kellene a zárószavazásának megtörténnie. Ha pedig ez így van, tisztelt képviselőtársaim, akkor természetesen akceptálom és megértem, hogy a miniszterelnök úrnak a foci-világbajnokság helyszínére kell utaznia, és ez a magyar parlament életét is befolyásolni fogja, de talán ezt a törvényt az ő jelenléte nélkül is le tudtuk volna tárgyalni. A mi frakciónk készen áll arra, hogy a nyáron bármikor részt vegyen a parlamenti ülésen, készen áll arra, hogy július 4-e, július 5-e után is itt legyen a parlamenti üléseken, megtárgyalja ezt és a hasonló javaslatokat.

Magyarán szólva, semmi akadálya nem lett volna azon kívül, hogy önöknek július 4-e után nincs kedvük többet ülésezni a parlamentben szeptemberig, hogy ezt a javaslatot ilyen módon fogadjuk most majd el. Azt gondolom, az lett volna a helyes, ha önök szerint ez valami miatt igazán sürgős, bár erről szívesen hallanék majd néhány mondatot, hogy miért, szóval, ha ez ilyen mértékben sürgős, akkor a parlament rendkívüli ülésnapjait miért nem duplázzák meg vagy háromszorozzák meg. Mi szívesen állunk rendelkezésre, még egyszer mondom, hogy a nyár folyamán ez a Ház összeüljön, és a bizottságban is, ígérjük, részt tudunk venni.

Úgyhogy az eljárásrenddel, még egyszer mondom, ez az utolsó kérdésem az előterjesztőhöz, hogy indokolja meg, legyen szíves, hogy miért ebben az eljárási rendben kell most nekünk néhány nap alatt lezavarni ezt a törvényt és annak elfogadását. Miért kell nekünk olyan módon elfogadni zárószavazással a törvényt, hogy esélyt sem biztosítunk az Adatvédelmi Hatóság elnökének arra, hogy véleményt mondjon az ebben foglalt változásokról, és esetleg a hasonló dilemmáit, amiket én most fölvettem vagy az ezeken túliakat megfogalmazza?

Összességében tehát, tisztelt képviselőtársaim, sem a tárgyalási módja ennek a törvénynek, sem a benyújtás formája, sem pedig a tartalma nem teszi azt lehetővé, hogy frakciónk támogassa azt.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
11 272 2014.06.23. 1:49  249-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Nem leszek hosszú. Egy dolgot szeretnék kérni, hogy ne játssza azt most a Fidesz, mint egyébként minden hasonló törvényjavaslat vitájában, hogy csak és kizárólag a vita során a zárszóban mondja el az álláspontját a jelen lévő képviselő vagy előterjesztő, mert, azt gondolom, ez nem tisztességes eljárás. Nem tisztességes eljárás. Önöknek ebben a vitaszakaszban összesen, a KDNP-vel együtt 55 percük van arra, hogy a vitában részt vegyenek. Ezen felül van még a kormány reagálási lehetősége és az előterjesztő reagálási lehetősége.

Tisztelt Országgyűlés! Ahányszor ezt fogják csinálni, annyiszor fogom ezt elmondani természetesen, hátha egyszer meghallják, vagy hátha egyszer a választók észreveszik azt, hogy önök mit művelnek a parlamentben. Nem tisztességes dolog az, hogy akkor szólnak csak hozzá egy vitához, amikor az önök fölszólalására az ellenzék már nem tud reagálni. Azt gondolom, egy vita akkor vita, ha az álláspontunkat ütköztetni tudjuk. Mi meghallgattuk mind a kormány képviselőjének bevezetőjét, véleményét, mind az előterjesztő expozéját. Azt gondolom, annak figyelembevételével mondtuk el felszólalásainkat.

Úgy hiszem, az a tisztességes, ha a mi érveinkre és felvetéseinkre úgy válaszolnak önök, hogy legyen idő adott esetben további kérdéseket föltenni és észrevételeket megfogalmazni. Úgyhogy még egyszer arra kérem önöket, hogy ne visszaéljenek, hanem éljenek a parlamenti jogosítványaikkal.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 176 2014.06.30. 2:14  175-178

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy internetes hírportálon, amelynek elérhetőségét megjelöltem, olvastam egy cikket, amely arról szólt, hogy miképpen koldulnak egyesek gyermekükkel az ölükben. A cikkben az szerepel, hogy kábítószerrel és alkohollal érik el azt, hogy a gyermek egész nap nyugodtan aludjon a koldus ölében. A cikkíró szerint a gyermekek emiatt több esetben az életüket vesztették.

Köztudott, de kisgyermekes gyakorló apukaként magam is megtapasztaltam, hogy egy kisgyermek nem alszik egész nap, sőt egy helyben is ritkán és rövid ideig marad csupán. A koldusoknál lévő gyermekek esetében azonban valóban azt lehet látni, hogy nyugodtan végigalusznak vagy végigülnek hosszú órákat, ami nem tűnik természetesnek. Amennyiben a cikkben foglaltak igazak, nem csupán szabálysértésről van szó, hanem súlyos bűntettről, kiskorú veszélyeztetéséről, maradandó egészségromlást okozó testi sértésről avagy aljas indokból 14. életévét be nem töltött személy sérelmére elkövetett szándékos emberölésről. Ezek miatt a bűncselekmények miatt a hatóság köteles eljárást indítani.

(A jegyzői székben Móring József Attilát dr. Tiba István váltja fel.)

Semmiféle jogszabályi akadálya nincs annak, hogy a járőrök orvosi vizsgálatnak vessenek alá egy kisgyermeket, ha felmerül az orvosi beavatkozás és a bűncselekmény elkövetésének gyanúja. Ebben az esetben pedig mindez legtöbbször egyszerű szemrevételezéssel is megállapítható, de ha nem, a hatóságnak joga van a helyszínen orvos szaktanácsadó segítségét is igénybe venni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Egy újságcikk, tudom, még nem bizonyíték. De ha egy ilyen információval szembesül, kötelessége utánajárni a dolognak. Ha pedig egy képviselő a kormányhoz fordul, úgy illik, hogy a kormány érdemben foglalkozzon a kérdéssel. Ez nem politikai ügy, ez mindannyiunk ügye, minden jóérzésű ember ügye. Elfogadhatatlan és tűrhetetlen, hogy Magyarországon kisgyermekek essenek áldozatul a koldusmaffiának.

Kérdezem tehát államtitkár urat, hogy tudott-e hasonló jelenségekről, és ha igen, mit tettek ellene, ha nem tudott róla, tervez-e intézkedni ebben a témában, tervezi-e, hogy a járőrök, megismerve ezt az információt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), célzott ellenőrzéseket tartanak a gyermekekkel kolduló személyeknél és a gyerekeket orvosi vizsgálatnak vetik alá.

Várom tisztelettel válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 262 2014.06.30. 4:31  233-274

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én a kancellári rendszerről nemcsak azért nem beszélnék most hosszabban, mert ezt előttem szóló képviselőtársaim megtették már, hanem azért sem, mert én egyszerűen ezt a közjogi centralizációs törekvések részének értelmezem, és azért nem tartom szükségesnek erről komoly szakmai vitát folytatni, mert itt semmi más nem történik, mint hogy a politikai célhoz kerestek indokokat, ezeket pedig kár elemezni, pontosan az előbb említett okból.

Más. Elöljáróban szeretnék kitérni arra és hangsúlyozni, hogy őszintén nagyra értékelem azokat az olimpikonokat, akik első, második vagy harmadik helyezést értek el az olimpián, de megjegyzem azokat is, akik nem értek el helyezést. Ugyanígy rendkívül nagyra értékelem, mondjuk, a Kossuth-díjas művészeket, ahogy rendkívül nagyra értékelem, mondjuk, azt a kúriai bírót is, aki megkapta a legmagasabb szakmai kitüntetést a kollégáitól.

Egy másik tézist is mondanék: szerencsésnek tartom azt is, ha az elméleti tudás mellett megjelenik a kiváló gyakorlati tudás is, legfőképpen bizonyos típusú felsőoktatási intézményekben.

A harmadik tézis, amit pedig mondanék, hogy jónak és szerencsésnek, helyesnek tartom, ha tudományos fokozat nélküli kiváló gyakorlati szakemberek is oktathatnak felsőoktatási intézményekben. Ebből azonban, tisztelt képviselőtársaim, nem következik az, hogy a kiváló gyakorlati tudás kiválthatja a tudományos fokozat megszerzéséig vezető tudományos életutat. Nem gondolom, hogy kiválthatja a tudományos kutatást, az oktatási gyakorlatot, az oktatásszervezési tapasztalatokat, a vizsgáztatási gyakorlatot, a konferencián való előadásokat, a tanulmányok és monográfiák megírását. Ez persze fordítva is igaz, én nem értettem egyet, és most sem értek egyet azzal, ha mondjuk. a jogi területen a szakvizsga kiváltható PhD-fokozattal. Ugyanis, ha valaki megszerzi ezt a tudományos fokozatot, attól még nem fogja tudni, hogy hol van a földhivatal, nem fog tudni szerződést írni, nem fog tudni perbeszédet mondani, nem ismeri az ügyvédi, bírói vagy ügyészi etikát és etikettet, vagy nem ismeri az ügykezelési szabályokat.

Megjegyzem azt is, hogy a legjobb dolog, ha ez a kettő együtt jár és a kettő összeér. Erre egyébként legjobb példa az államtitkár úr, aki a gyakorlat területén is és a tudomány területén is kimagasló eredményeket ért el.

(21.20)

Jó az, ha valaki kiváló gyakorlati szaktekintély, és veszi magának a fáradságot arra, hogy megszerezze a tudományos fokozatot, avagy fordítva, kitűnő elméleti szakember, és a gyakorlatban is kipróbálja magát.

Áttérve a Testnevelési Egyetemre, én úgy gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy a TF-en számos kitűnő korábbi sportember szerzett tudományos fokozatot. Éppen ezért kell eljutni oda, hogy degradálja ez a javaslat a Testnevelési Egyetemen vagy a művészeti egyetemeken megszerzett tudományos fokozatokat. Ugyanis nem mondunk itt mást, mint hogy míg mondjuk, a jogi egyetemen vagy a közgazdaság-tudományi egyetemen a kimagasló gyakorlat nem elegendő ahhoz, hogy valaki egyetemi tanári állást töltsön be, a Testnevelési Egyetemen ez elegendő, a művészeti egyetemeken ez elegendő. Ez tehát éppen azokat a kiváló elméleti - és zárójelbe teszem, gyakorlati - szakembereket fogja degradálni, akik megszerezték a tudományos fokozatot az egyébként általában kitűnő gyakorlati munkájuk mellett.

És még egy dolog, tisztelt képviselőtársaim. Szeretném eloszlatni azt a tévhitet, tudományos fokozat nélkül, egyetemi tanári kinevezés nélkül ma is lehet oktatni bármelyik felsőoktatási intézményben, erre való a címzetes docensi, vagy mondjuk, a címzetes egyetemi tanári fokozat. Arról van itt szó sajnos, hogy megint személyre szabott jogalkotással találkozunk, és egy egyébként kiváló gyakorlati szakembert kívánnak rektornak kinevezni, ehhez pedig jogszabályt kell módosítani. Ne tegyék, tisztelt képviselőtársaim!

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 282 2014.06.30. 4:08  275-283

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A Törvényalkotási bizottság előadója nagyon szemérmesen túlsiklott egy olyan eseménysoron, amelyet, azt gondolom, illett volna kiemelni, ha már a bizottság véleményét és a bizottságban történteket elemzi és adja elő a parlament plenáris ülésén. Ez pedig az volt, hogy ennél a javaslatnál Tukacs képviselőtársam és mások megkérdezték, vajon mi az oka annak, hogy ezt a javaslatot a Törvényalkotási bizottság be kívánja nyújtani, hiszen amiről most beszélünk, az a Törvényalkotási bizottság saját indítványa.

Ekkor az történt, hogy a kormányt képviselő államtitkár azt mondta, erre nem tud és nem is nagyon akar válaszolni. Ezt nehezményeztük, és kértük a képviselőtársaimmal, hogy legalább valaki a Törvényalkotási bizottság tagjai közül tegye meg, hogy elmondja, ezt a javaslatot miért is kell benyújtani. Egyetlenegy olyan képviselőt sem találtunk, aki hajlandó lett volna vagy tudott volna válaszolni erre a kérdésre.

Azt gondolom, önök is érzik, hogy milyen pikantériája van annak, hogy benyújt a Törvényalkotási bizottság egy olyan javaslatot, amely több milliárd forinttól fosztja meg a magyar költségvetést, ami az adóbevételeket illeti, és nincs ez előterjesztők között olyan képviselő, aki meg tudná mondani, hogy miért is kell ezt a javaslatot benyújtani.

A becsületére legyen mondva, a levezető alelnök úr elrendelt egy szünetet, hogy lehessen tanulmányozni és utánanézni, hogy mégis miért kívánjuk ezt a javaslatot benyújtani. Ekkor az államtitkár úr visszaült a helyére, majd mondta, hogy ő ezek után sem kíván válaszolni arra, hogy mi ez a javaslat, és hogy miért kívánják ezt benyújtani. Ekkor Balla képviselő úr fogta és elővette azt a papírt, amit az orra elé tuszkoltak a bizottság munkatársai, és felolvasott belőle egy elég érdekes indoklást. Azt mondta, hogy a médiafrekvencia-árverésekkel kapcsolatban született egy, azt hiszem, európai tanácsi döntés, majd azt követően egy bírósági döntés, amiben leírták, hogy ezek után, mivel nem minősül kereskedelmi tevékenységnek, ezért nem kell áfát fizetni. És ebből következik az, hogy a szerencsejátékkal kapcsolatban sem kell áfát fizetni.

Tisztelt képviselőtársaim, azért ennek az abszurditását, így mondom, ugye, érzik önök is? Megkérdeztük akkor a levezető elnököt, Balla képviselő urat, hogy ugyan már vonjon valamilyen párhuzamot a kettő között, valami ok-okozati összefüggést. Nekem úgy tűnik, mintha ennek a két dolognak annyi köze lenne egymáshoz, hogy mit tudom én, szabály az, hogy ezt a felszólalást itt a parlamentben állva kell elmondani, ezért, mondjuk, kötelezővé tennénk egy mozifilm vetítésénél is, hogy álljunk fel előtte. Mert, és most is ugyanezt kérdezem, képviselőtársaim, mi köze az egyiknek a másikhoz. Jó lenne, ha valaki erre megpróbálna választ adni. Elképzelhető, hogy van, nehezen tudom elképzelni, hogy micsoda, de érdeklődve hallgatom majd az államtitkár úrnak vagy valamelyik képviselőtársamnak a véleményét, aki felvilágosít minket erről.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, megint arról van szó, amit elmondott Józsa képviselő úr is, de Szilágyi képviselő úr is erre utalt. Van egy politikai szándékuk. Ez a politikai szándék nem más, mint hogy az önökhöz közel álló vállalkozói kört, aki nyilván önöknek majd visszajuttat valamit a Fidesz-kasszába ezekből a pénzekből, bár nem akarok senkit meggyanúsítani ezzel (Tállai András: De mégis! De mégis!), mert a végén még, ahogy szokott lenni, az ellenzéki képviselőnek lesz problémája ebből, de tudom mondani, hogy ez a politikai motiváció nagyjából. És ehhez kerestek valami egészen nyakatekert, ostoba indokot, és ezt próbálják velünk most itt lenyeletni. Tisztelt képviselőtársaim, sok hülyeséget hallottam már a Ház falai között, de ekkorát még nem!

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(22.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 302 2014.06.30. 7:03  299-312

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amit a többségi véleményt ismertető képviselőtársam úgy foglalt össze, hogy hosszas vitát folytattunk az előterjesztésről, azt egy picit szeretném kibontani ennél bővebben.

Három témakör körül folyt alapvetően a vita. Az egyik ilyen a jogalkotási eljárás mikéntjéről szólt, a másik kettő pedig tartalmi elemeket tartalmazott. A jogalkotási metódusról gyakorlatilag Vas Imre képviselőtársammal folytattunk egy viszonylag hosszabb diskurzust, aki fölvetette azt, hogy vajon az Igazságügyi bizottság ülésén miért nem foglalkoztak megfelelő mélységben képviselőtársaim, ellenzéki képviselőtársaim a javaslattal, miért akartak arról egyben szavazni, és miért akarták olyan gyorsan letudni ezt az egészet. Aztán én felvilágosítottam képviselőtársamat - akit egyébként nem kellett volna erről, nevezetesen, mivelhogy ott ült az Igazságügyi bizottság ülésén -, hogy azért nem nyilvánítottak ennél bővebb véleményt a képviselőtársaim, ugyanis a bizottsági ülésen helyszíni kiosztásban kaptak meg 28 oldalnyi jogszabály-módosító szöveget... (Jelzésre:) Bocsánat, kijavít képviselőtársam, aki viszont jelen volt, és nyilván erről bővebben fog majd beszélni - 29 oldalnyi jogszabály-módosító szöveget. Azért azt gondolom, azt be kell látni, hogy természetesen tudjuk, és ez már szinte közmondásos itt az Országgyűlésben, hogy Vas Imre képviselőtársam képes 5 perc alatt átlátni egy ilyen volumenű módosító javaslatot, de rajta kívül nincs képviselő ebben az Országgyűlésben, aki ilyen képességekkel rendelkezne. Hát, ezért nem szóltak hozzá a vitához, ezért nem tudtak véleményt nyilvánítani.

Én kifejtettem azt az álláspontomat, és többen egyetértettek ebben, hogy a képviselőnek először is meg kell adni házszabály szerint és az Alkotmánybíróság álláspontja szerint is azt a lehetőséget, hogy érdemben hozzá tudjon szólni a törvényjavaslathoz, érdemben és kellő időben megismerhesse azt, és felkészülhessen a parlamenti vitára. Ez nem történt meg, de erről bővebben majd képviselőtársam fog beszélni. És megemlítettem azt is, hogy az országgyűlési képviselőknek az is a feladatkörébe tartozik, hogy a parlamenti vitában a plenáris ülésen is részt vegyenek. Márpedig ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájában a kormánypárti képviselők gyakorlatilag bojkottálták a parlamenti vitát, meg sem szólaltak abban.

Ami a tartalmi észrevételeket, illetve a tartalmi vitát illette, az ellenzéki képviselők azt örömmel konstatálták, hogy ugyan nagyon kevés helyen és nagyon kicsi mélységben, de csökkent az eredeti javaslathoz képest a Miniszterelnökséget vezető miniszternek a hatásköre. Elsősorban a műemlékvédelem területén fontolták meg talán az ellenzéki képviselők kritikáját, de volt az agrártárgykörben, a vidékfejlesztési tárgykörben és még több más kisebb területen, ahol elvontak a korábbi javaslathoz képest a Miniszterelnökséget vezető minisztertől hatásköröket a módosító javaslat elfogadásával, illetve értelemszerűen majd a zárószavazáskor fog ez hivatalosan megtörténni. Ezekkel a módosításokkal kapcsolatban az ellenzéki képviselők örömüknek adtak hangot.

Azonban volt egy olyan témakör, és ez a harmadik kör volt, amiről a vita folyt, a második érdemi, tartalmi vita, ami a kormánytisztviselők gyakorlatilag végkielégítését illeti. Itt államtitkár úr adott egyfajta magyarázatot, számomra érdekes magyarázatot. Itt most lehetőség van talán arra, hogy most, illetve legfőképpen majd a parlamenti vitában a frakció-hozzászólásoknál erről a véleményünket elmondjuk. Mi megkérdeztük azt, hogy ezt nem tartják-e pofátlan végkielégítésnek. Államtitkár úr megnyugtatott minket arról, hogy nem tartják pofátlan végkielégítésnek. Hogy miért, ezt nehezen tudtam megérteni, ugyanis ez is a politikusoknak a végkielégítéséről szól. Ezt is kormányzati tisztségviselők kapják annak utána, hogy leköszöntek arról a tisztségről. És megkérdeztük azt, igazából nem nagyon kaptunk választ, hogy ha 2 millió forint fölött 98 százalékos adóval sújtották a tanár embereket, a bányászokat és számos, egyébként a politikától rendkívül távol álló szakmának a képviselőjét, akkor most miért nem sújtják ugyanezzel a 98 százalékos adóval a kormánytisztviselőket, akik a végkielégítésüket meg fogják kapni sok millió forint összegben.

Államtitkár úr azt mondta, hogy gyakorlatilag nincsen olyan kormánytisztviselő, aki majd ezzel a javaslattal élhetne. Ezzel két probléma van, úgy gondolom, az egyik az, hogy akkor mi a fenének kell ilyen törvényt alkotni főleg visszamenőleges hatállyal - ja, merthogy itt erről is van szó -, ha pedig mégis megkapják, akkor miért nem 98 százalékkal adózik? Államtitkár úr hivatkozott az Alkotmánybíróság döntésére, amelyik valóban arról szólt, hogy visszamenőleges hatállyal nem lehet 98 százalékos adót kivetni. Én legalábbis úgy emlékszem, hogy államtitkár úr erről beszélt. Azt gondolom ugyanakkor, hogy ha önök komolyan gondolták volna azt, hogy az ilyen bevételeket meg kell adóztatni, méghozzá ilyen mértékben, akkor hatályban hagyták volna, hogy minden jövőbeni ilyen jellegű kifizetést 98 százalékos különadó terheljen. Ezt 75 százalékos különadó fogja terhelni, azaz lefordítva: amíg önök a tanároktól, bányászoktól elvettek 98 százalékot, most a leendő kormánytisztviselőktől majd csak 75 százalékot fognak elvenni adó címén, azaz 25 százalékot a 2 millió forint fölötti részből is megtarthatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Ennél tovább menni nem akarok, mert az már a saját véleményem lenne, ami a vitában nem hangzott el. Ez történt a Törvényalkotási bizottság ülésén, és ez alapján az ellenzéki képviselők nem támogatták a javaslatot.

Köszönöm szépen, elnök úr, a szót. (Taps az MSZP soraiban.)

(22.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 82 2014.07.04. 6:32  49-91

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hiba, ha egy képviselő úgy szólal meg - zárójelben: hát még ha úgy nyújt be törvényjavaslatot -, hogy nem vizsgálja meg mélységében és teljes részletességgel a tényeket és a folyamatok mikénti alakulását, hiszen megalapozott következtetés csak azok ismeretében vonható le. De a tények megismerése nélküli, elhamarkodott és megalapozatlan véleménynyilvánításhoz hasonló hiba az is, ha nem tud folyamatokat megfelelő távolságból és megfelelő kritikával vizsgálni, és ahogy mondani szokták: nem látja a fától az erdőt.

Bár kifejezetten díjazom azt, hogy L. Simon képviselő úr részt vesz a vitában, ez egy üdítő kivételnek számít, hiszen az elmúlt ülésszakban is a viták többségét úgy folytattuk le, hogy ahhoz kormánypárti képviselő a vitában nem szólt hozzá, legfeljebb előterjesztőként, és a végén zárszót mondott, de ennek ellenére azt gondolom, hogy ebbe a hibába esne az is, aki a törvényjavaslat indokolása vagy a kormánypárti képviselők, nevezetesen akár L. Simon képviselő úr szakmai indokainak elemzésével kívánná megítélni azt, hogy ez a törvény jó, elfogadható, avagy sem.

Én sokkal inkább azt gondolom, hogy abba a folyamatba kell ezt a javaslatot beilleszteni, amiről részben már több képviselőtársam beszélt. A folyamat pedig vázlatosan nagyjából úgy néz ki, hogy van egy komoly nézettségű televízióadó, ami még nem tartozik önökhöz, az önök érdekkörébe, ami még nem az önök szócsöve. Erre a reakció az önök részéről nem az, ott még nem tartunk, hogy betiltják ezt a televízióadót, hanem még csak ott tartunk - és a "csak"-ot most én mondom idézőjelbe téve -, hogy olyan gazdasági tárgyú törvényeket kívánnak elfogadni, ami ennek a televízióadónak ha a létét még nem is kérdőjelezi meg, de jelentősen nehezebb helyzetbe hozza.

Azt gondolom, hogy a televízió most végre úgy kezdett működni, és ez az önök számára újdonság, ahogy egyébként eddig kellett volna működnie. (Zaj, közbeszólások és derültség a kormánypártok soraiban. - L. Simon László: Na!) Úgy kezdett működni, hogy a híradók végre nem bűnügyi tudósítások vagy végre nem az ellenzék viselt dolgairól szólnak, hanem, csodák csodája, a kormányt kritizálják, a kormánypártokat kritizálják, a kormánypártokhoz tartozó üzleti érdekköröket kritizálják. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) Na, hát ez szokott lenni egy demokráciában! (Zaj, közbeszólások a kormánypártok soraiból. - L. Simon László: Mi is ezt mondjuk.) Na, hát, tisztelt képviselőtársaim, ez önöknek most szokatlan, ez a helyzet! Látom, hogy nagyon fölajzza önöket, amit most mondok (Derültség a kormánypárti padsorokban.), mert meglehetősen hangosan kiabálnak be a parlamenti patkóban, illetve az ülésteremben. Ahogy az elnök úr mondta az előbb, nyilván önöknek is megvan a lehetősége arra, sajnos lényegesen több mint nekünk, hogy kifejtsék az álláspontjukat ebben a vitában.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, az önök számára szokatlan az, hogy létezik még Magyarországon olyan televízióadó, amelyik nem az önök szócsöve, nem az ellenzékkel foglalkozik, hanem bizony az önök viselt dolgaival, a kormányzat kritikájával és a kormányzathoz közel álló üzleti körök kritikájával. (Zaj, közbeszólások a kormánypárti padsorokból.) És akkor mindehhez képest önmagáért beszél az a reakció, amit önök csináltak. A kormánypárti képviselők látványosan, napirend előtti felszólalásban a frakcióvezetőjük útján fölkérik a kormányt, nem másra, mint hogy küldje rá az adóhatóságot erre a televízióra. És ami még ennél is meglepőbb, és itt már persze távolodni kezdünk a demokratikus értékrendektől, a kormány képviselője ennek még eleget is tesz. Mert hogy önök, tisztelt képviselőtársaim, felelőtlen képviselőként így viselkednek, ahogy, az egy dolog, de hogy a kormány egyik tagja, a gazdaságért felelős miniszter, visszaélve hatalmával az adóhatóságot gyakorlatilag eszközként, pörölyként használja arra, hogy megregulázzon egy olyan piaci szereplőt, akinek a viselkedése önöknek nem tetszik, azt gondolom, hogy ez már több a soknál, ahogy szokták mondani.

Aztán ennek utána benyújtanak egy módosító javaslatot, amelyik még inkább az RTL Klubra szabja ennek a törvénynek a rendelkezéseit. Nos, tisztelt képviselőtársam, a folyamat végén valóban már csak egy kérdés marad, hogy milyen világot élünk most. Milyen világot élünk, amikor a kormány a hatóságai révén és a hatóságait felhasználva, visszaélve hatalmával és jogköreivel, reguláz meg piaci szereplőket, akik úgy viselkednek, ahogy önöknek az egyébként nem tetszik? Nyílt háborút folytat, még egyszer mondom: nyílt háborút folytat a hatóságai közreműködésével. És azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy azt sem kell kiemelni, hiszen önök pontosan tudják, hogy mely korszakokban volt szokás akár a politikai ellenfelekre, akár azokra a piaci szereplőkre, akik a kormánynak és a hatalomnak nem megfelelőképpen viselkednek, nem lojálisan viselkednek, ráküldeni a hatóságokat. Szeretném kérdezni: ilyen kort élünk?

(12.40)

És egy mondat még végül az államtitkár úrra reagálva, nem tartalmilag, csak formai szempontból. Tudja, államtitkár úr, ha önök ezeket a vitákat nem szorítanák időkeretbe, akkor sokkal több mindenre tudnánk mi is reagálni. Az a helyzet, hogy például a KDNP megint nem használt föl a harminc percből egyetlen másodpercet sem ebben a vitában, az ellenzéknek meg - nemcsak a miénknek, de más ellenzéki pártoknak is - lassan elfogy az időkerete. Úgyhogy ha akarnak vitatkozni, akkor tisztelettel javaslom, ha a KDNP-nek nem fontos ez a téma, akkor adja át az ellenzéki frakcióknak azt az időkeretet, ami a rendelkezésére áll, hogy legalább ismerjünk meg ebben a vitában, ha már más vitában nem ismertünk meg KDNP-s véleményt, legalább ebben ismerjünk meg egyet. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 110 2014.07.04. 9:08  93-126

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Harangozó Tamás képviselőtársam már az általános észrevételeket a törvényjavaslat kapcsán megtette, ezeket ismételni nem fogom, de arra viszont utalnék, hogy messzemenőkig egyetértek azzal, hogy az ilyen módon beterjesztett és megtárgyalt törvényjavaslatok sorát legalább a következő ülésszaktól mellőzni kéne, illetve másként kéne csinálni.

Amiről egypár gondolatot szeretnék mondani, az a pártfogó felügyelői feladatok egy részének az átcsoportosítása az igazságügytől a Belügyminisztériumhoz. Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom azt, és sajnos hosszú ideje látszik, hogy tendenciózusan azt a felfogást követik önök, hogy a bűnözés, illetve a bűnmegelőzés önmagában egy rendészeti kérdés, és semmi több annál.

(14.20)

Semmi nem utal ennél jobban erre, mint hogy az összes, nemcsak bűnözéssel, hanem bűnmegelőzéssel kapcsolatos hatáskört, vagy hadd mondjam azt, a legfontosabbakat tendenciózusan csoportosítják át az igazságügyi tárcától a belügyi tárcához.

Értem én azt, hogy Pintér Sándor belügyminiszter úr az az ember a kormányban, aki valójában dolgokat meg tud oldani, és én is elismerem, hogy sokkal több esetben jár sikerekkel bármilyen területen, mint más miniszterei a kormánynak, de azért azt gondolom, ez nem indok arra, hogy koncepcionális változásokat hajtsanak végre, mert ilyen alapon - persze ez is egy kicsit túlzó kijelentés - agrárgazdasági kérdéseket is át lehetne a Belügyminisztériumhoz csoportosítani, hátha azt is hatékonyabban tudja majd a miniszter úr kezelni, mint az agrártárcát felügyelő miniszter. Bár azt is hozzátesszük, hogy az új tervezetük, illetve a ma elfogadott törvény alapján már ezt is legfőképpen a Miniszterelnökséget vezető miniszter fogja intézni, nem pedig az agrárügyekért felelős miniszter.

Tehát ezt a vitát én ennél bővebben nem kívánom felnyitni, talán csak egyetlen gondolatot még evvel kapcsolatban engedjenek meg. És mielőtt bárki félreértené: az, hogy ezeket a területeket helyesebbnek látom az igazságügynél hagyni, nem a büntetések vagy a szabályok enyhítése lenne, hanem éppen hogy a hatékonyság elősegítése egy másféle felfogás miatt.

A szabadságvesztés letöltésének az én meglátásom szerint is katonás rendben kell folynia. Az, hogy a Belügyminisztérium felügyeli a büntetés-végrehajtást úgy általában, ezzel még túl sok problémám nincs is, azt mondom, ez tartozhat ide is meg oda is, önmagában ezzel én még azonosulni tudok. De azt azért szeretném kiemelni és hangsúlyozni, hogy bár lehet, hogy strukturálisan, bizonyos megközelítésben a reintegráció, az utógondozás a büntetés-végrehajtási folyamat része, de azt gondolom, egészen más szemléletmódot követel. Egészen más szemléletmódot követel az, amikor valaki a börtönbüntetését tölti, itt valóban - ha úgy tetszik - a büntetőjog megtorló jellege előtérbe kell hogy kerüljön; míg egy olyan esetben, amikor már ezt a büntetést valaki kitöltötte, kiállta és visszailleszkedik a társadalomba, akkor úgy hiszem, hogy nem egy büntetés-végrehajtási, vagy mondjam azt, belügyi szemlélettel kell intézni és felügyelni azt, hogy hogyan integrálódik majd a társadalomba egy korábbi bűnelkövető. Azt gondolom, lényegesen hatékonyabban és lényegesen más szempontok alapján tudja ezt az igazságügyi tárca felügyelni és intézni.

Ahogy egyébként a kormányzati szerkezetátalakításról szóló törvény vitájában elmondtam, többek között - és most a saját rendszerünk kritikáját mondom, mondtam egyébként akkor, abban az időben is - nem helyes az, ha mondjuk, az igazságügyi és a rendészeti tárca egy kézben összpontosul. Nem helyes azért, mert két típusú megközelítést igényel, két típusú embert, politikust kíván meg: míg a rendészeti területen inkább egy operatív, kemény kezű emberre van szükség, addig az igazságügyi területen egy sokkal inkább emocionális, elmélyülő, professzor típusú emberre. Azt gondolom, ez pontosan jelzi azt, hogy miért van szükség arra vagy miért lenne szükség arra, hogy a pártfogó felügyelői szolgálatok felügyelete teljes egészében az igazságügyi tárcánál maradjon, és ne kerüljön át a büntetés-végrehajtás rendszerébe.

Amit viszont konkrét kérdésként szeretnék feltenni én is az államtitkár úrnak: ebben a törvényjavaslatban nem szerepelnek azok a részletszabályok, ahogy önök ezt az átcsoportosítást meg kívánják oldani. Nyilvánvalóan van tervük arról, vagy - úgy mondom ellenzéki képviselőként, hogy őszintén remélni tudom, mert tudomásom nincs róla - őszintén remélni tudom, hogy van tervük avval kapcsolatban, hogy ez a gyakorlatban hogyan fog megvalósulni. Átveszik ezeket az embereket, nem veszik át? Átveszik azokat az embereket a Belügyminisztériumba, akik a minisztériumban korábban ezt a tevékenységet felügyelték, vagy esetleg új munkatársakat keresnek? Ha átveszik ezeket, egy fokkal jobb, mert azok legalább azt a szemléletmódot fogják továbbvinni, ami e tekintetben eddig jellemezte ezt a területet. Számos ilyen és hasonló kérdés felmerül a tárgyi feltételek biztosításától a személyi kérdéseken keresztül.

Őszintén hálás lennék azért az államtitkár úrnak, ha tudna erről kicsit bővebb felvilágosítást adni, mert feltételezem, hogy ha ez a törvény itt van, és ez a törvény ilyen sebességgel fog hatályba lépni, ilyen gyorsan, ahogy ez abban le van írva, akkor nyilván az erre szolgáló rendeletet - ne is beszéljek a szokásos hatástanulmányról és társairól - már önök elkészítették vagy legalábbis készülőben van. Ahhoz pedig, hogy erről érdemben tudjunk a Ház falai között vitázni, azt gondolom, erre az információra szükség volna.

Egy gondolatot még zárásképpen engedjenek meg, tisztelt képviselőtársaim, a Jobbik képviselőjének felszólalásával kapcsolatban. Már-már úgy tűnt nekem egyes pillanatokban, hogy rossz felé nézek, és a kormánypárti padsorok felé kellene nekem tekintenem, hiszen felszólalásának a stílusa és hangvétele inkább ezt támasztotta alá; amikor például azt mondja, hogy nem érti a mi aggályainkat azzal kapcsolatban, hogy ez a törvénytervezet ilyen sebességgel került a Ház elé, ilyen különleges eljárásokban tárgyaljuk, magyarán szólva nem a normál menetben tárgyaljuk, és hogy miért nem nyújtottunk be módosító javaslatokat hozzá, ezzel lehetett volna megakadályozni azt, hogy ezt másként tárgyalja a Ház.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Képviselő Úr! - majd nyilván elolvassa a jegyzőkönyvet, mert most nincs itt az ülésteremben. Azért azt tudom mondani, hogy az ember, legalábbis a mi frakciónk akkor nyújt be módosító indítványokat, ha annak valamiféle elvi alapja van, ha azzal valamit el szeretnénk érni. Időhúzási célból, azt gondolom, nem helyes, ha az ember módosító indítványokat nyújt be. Márpedig az összes hasonló jellegű törvényjavaslatnál egészen nyilvánvalóvá tettük azt, hogy természetesen a kritikai észrevételeinket elmondjuk a kormányalakítással kapcsolatban, de úgy gondoljuk, hogy a kormányzati struktúra kialakítása nem az ellenzék feladata, hanem a kormány feladata. Hogy a kormány-előterjesztés kritikáját mi elmondjuk, az természetes dolog, de az, hogy mi tegyünk javaslatot arra, hogy a kormány ezt hogyan csinálja, viszont szerintem természetellenes dolog. Ebből viszont az is következik, hogy ezt az elvi alapot kellett volna sutba dobni ahhoz, hogy pusztán időhúzási célból mi módosító javaslatokat nyújtsunk be egy ilyen előterjesztéshez.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, éppen ezért az a kritika, amelyet a pártunk és frakciónk vezérszónoka elmondott, éppen úgy megállja a helyét most is, mint ahogy egyébként a korábbi törvényjavaslatokkal kapcsolatban.

Legvégezetül, államtitkár úr, azt kérném szokás szerint - hadd mondjam ezt -, hogy lehetőség szerint, ha válaszol is ezekre a kérdésekre, amelyeket feltettem, akkor ne a zárszóban tegye, hogy még legyen értelme a parlamenti vitának, és tudjunk róla vitatkozni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
13 116 2014.07.04. 1:18  93-126

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Részben amit szerettem volna, Schiffer képviselőtársam elmondta, én nem is nyújtanám ezt hosszabbra. Vágó képviselő úrnak mondom válaszul, a pártfogói felügyelettel kapcsolatban szakmai szempontból más a véleményünk. Van ilyen, és valószínűleg egyikünk sem fogja a másikat a saját igazságáról meggyőzni. Azt mindenképpen becsülöm Vágó Sebestyén képviselőtársamban, hogy mindenesetre ért a témához, de más szakmai álláspontot képvisel.

Amit viszont szeretnék neki címezve mondani: az, hogy miért baj, hogy ilyen sebességgel tárgyalunk törvényjavaslatokat, azt én most részletesen, főleg két perc alatt nem fejtem ki, de azt gondolom, ha megkérdezi, mondjuk, Szilágyi György képviselőtársát, Balczó Zoltán képviselőtársát, Gyüre Csaba képviselőtársát vagy éppen Staudt Gábor képviselőtársát, akkor el fogják tudni ezt önnek mondani, hiszen számtalan alkalommal szólaltak meg ebben a témában, egyébként velem egyező véleményt képviselve, akár a Törvényalkotási bizottság ülésén, akár itt a plenáris ülésen.

De ha ők nem tudják ezt a felvilágosítást megadni, hogy ez miért kiemelten nagy probléma, akkor szívesen meg fogom én tenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 146 2014.09.15. 2:15  145-152

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Kétharmados parlamenti többségével a Fidesz 2010 és '14 között leépítette a jogállamot, taglózó ütést mért a fékek és ellensúlyok rendszerére. (Zaj, felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiban.) Értem én, hogy nem tetszik önöknek. (Zaj.) Most a kormánytól független civil szervezetekkel történő leszámoláson a sor. Erről szól a Norvég Civil Támogatási Alap körüli vita, illetve az innen származó kifizetések jogszerűségének megkérdőjelezése.

Nyilvánvaló, hogy önöket nem az érdekli, hogy történtek-e kisebb-nagyobb szabálytalanságok a norvég alapot kezelő alapítványoknál. Céljuk sokkal inkább a másként gondolkodók megfélemlítése és elhallgattatása. Szeptember 8-án a Kehi és az adóhatóság után a rendőrség is kiszolgálójává vált a gyalázatos politikai szándékoknak. A Készenléti Rendőrség példátlanul nagy erőkkel demonstratívan megszállta az Ökotárs Alapítvány irodájának otthont adó épületet. Sajtóbeszámolók szerint a rendőrség kivonulása egy többtagú fegyveres bűnbanda elfogásához indokolt mértékű volt.

Tisztelt Államtitkár Úr! Remélem, osztja azt az álláspontot, hogy néhány számítógép és irat átvizsgálása nem igényel demonstratív rendőri akciót. Megjegyzem, hogy ezen a véleményen volt az önök egyik helyettes államtitkára is, és a parlament kormánypárti egyik alelnöke. Ezért kérem tisztelt államtitkár urat, adjon magyarázatot arra, hogy a megfélemlítésen túl mi más magyarázata lehetett, lehet annak, hogy ilyen nyilvánvalóan aránytalan rendőri fellépés történt. Ha nincs más ésszerű magyarázat, kérem, nyilatkozzon: helyénvalónak tartja-e, hogy a rendőrség asszisztál a civil szervezetek elleni politikai támadáshoz.

Nem az tehát a kérdés, hogy a kiérkező rendőrök jogszerűen jártak-e el, s minthogy nem ez, kérem, válaszát se a szokásos sablonra húzza fel. A kérdés az, hogy ön szerint vajon összefér-e a jogállami normákkal, hogy vélhetően politikai utasításra egy békés civil szervezet székházát kommandósok hada rohanja le, s ezzel nem csupán az érintetteket félemlíti meg, hanem törekszik azokat is, akik a kormánnyal szemben fogalmaznak meg vagy fogalmaznának meg véleményt. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Mi volt ennek az akciónak az oka, államtitkár úr?

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 150 2014.09.15. 1:06  145-152

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár úr jól idézi a jogszabályt, valóban demokratikus jogállamról ír, csak éppen más a valóság, én meg erről beszélek. Ismerem államtitkár urat, és tudja, ezért mondtam azt, hogy tegye meg nekem azt a szívességet, hogy nem a szokásos sablonra húzza fel a választ, mert még egyszer mondom, államtitkár úr, ahogy szokták mondani már klasszikusként, lassan, érthetően: nem ez a kérdés. (Derültség, közbekiáltások a kormánypárti padsorokban.) A kérdés az, hogy önök szerint összefér-e és ön szerint összefér-e a jogállami normákkal az, hogy 43 készenléti rendőr száll meg egy civil irodát azért, hogy néhány számítógépet lefoglaljon és a büntetőeljárást lefolytassa.

Tudja, államtitkár úr, az a probléma, hogy szomorúsággal kell hogy eltöltsön minket az, hogy az emberek egyre gyakrabban idézik, ezen a tüntetésen is ezt tették, A tanú című klasszikus filmnek egy-egy félmondatát, amikor az állami működésről van szó. Ezen eseménysorra talán, ha keresni kell közülük, akkor legjobban az a kifejezés, félmondat illik, hogy a statuálás a lényeg, mert önöknek ez volt ezzel a célja, államtitkár úr, ne tévedjen senki.

Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 174 2014.09.24. 2:14  173-176

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! A K/1171. számú írásbeli kérdésemben megkérdeztem öntől, hogy a kormányzati szemmértékkel kialakított újságíró-szakmai kritériumoknak való megfelelés volt-e az RTL Klub példátlan mértékű adókulccsal való megadóztatásának az oka. A kérdésre ön - sajnos azt kell mondjam - a szokásos flegma modorban, a kormányzati kommunikációs propagandából már megszokott vádaskodó sablonszöveggel válaszolt. Ön azt állította, hogy reklámadó fizetése adóügyi, közteher-viselési kérdés. Ez így van, mivel az adó közteher, miniszter úr, ezt mindketten tudjuk. Nem ebben van a vita. A kérdés az, hogy miért annak a célpontnak a közterhe a legmagasabb, amelynek az adózás alá vont tevékenysége nem szimpatikus a kormányzatnak.

Arra a kérdésemre sem válaszolt, miniszter úr, amit a K/1169. szám alatt tettem fel, hogy kivel figyeltette az RTL Klub műsorait kilenc hónapon át. A válasza csak annyi volt, hogy figyeltette, mert ez szükséges volt. Most sem tudjuk meg tehát, hogy kivel kötött a Miniszterelnökség szerződést arra, hogy úgymond megalapozza a reklámadót.

Az atlatszo.hu közreadta azt a háttéranyagot, amely az RTL Klub televízióműsorait a 2012. szeptember 1. és 2013. május 31. közötti megfigyelés alapján összefoglaló tanulmányában értékeli. A tanulmány bevezetése szerint a szakértői anyag az RTL-csoport közéleti politikai hírműsorait és hírháttérprogramjait vizsgálta abból a szempontból, hogy azok milyen mértékben felelnek meg a kiegyensúlyozottság és a korrekt tájékoztatás újságíró-szakmai kritériumainak.

Kérdezem tehát miniszter urat: ön szerint az újságírói szakmai kritériumoknak csak a kormányzást dicsérő, hibáit elhallgató médiatartalom felel meg? A kormányzati szemmértékkel kialakított újságíró-szakmai kritériumoknak való megfelelés volt-e az RTL Klub példátlan mértékű adókulccsal való megadóztatásának az oka? Illetve kivel figyeltette kilenc hónapon át a műsort?

Kérem, hogy amennyiben ez nem elfogadhatatlanul nagy kérés, ezúttal érdemi választ adjon a kérdéseimre, és mellőzze a vádaskodó, kitérő sablonválaszokat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 158-160 2014.10.13. 2:06  157-166

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Igen, köszönöm.

ELNÖK: Elfogadja. Öné a szó, képviselő úr.

(17.00)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Biztosan emlékszik, közel félszáz rendőr rohanta le az Ökotárs Alapítvány székházát néhány hete. A civilek kommandósok által való lerohanásáról már kérdeztem önt, sajnos semmilyen értékelhető választ nem kaptam. Ezért az országos rendőrfőkapitányhoz fordultam, ő ugyanis a jogszabály rendelkezései szerint köteles érdemben válaszolni, nem hablatyolhat úgy, ahogy egy államtitkár egyébként szokott. A főkapitány válasza a véleménye mellett két konkrétumot tartalmazott, két fontos konkrétumot. Egyrészt a Nemzeti Nyomozó Iroda vezetője határozott erről az intézkedésről, másrészt az intézkedés az adófizetőknek, csak ha a kiérkező rendőrök aznapi fizetését veszem alapul, semmi mást, akkor 1 millió 249 ezer forintjába került. (Dr. Rétvári Bence: Egyébként is kaptak volna fizetést aznap.)

Szeretném emlékeztetni államtitkár urat, mielőtt fölteszem a kérdéseket, hogy az azonnali kérdés egy olyan műfaj, amikor önnek arra a kérdésre kell válaszolnia, amit a képviselő kérdez. És mivel ez nem mindig szokott sikerülni, ezért most erre emlékeztetem. Amire választ szeretnék tehát kapni, hogy miért kellett az adófizetők pénzéből 1 millió 249 ezer forintot költeni egy egyszerű házkutatásra. Nem gondolja-e, hogy ebből legalább 1 millió forintot érdemesebb lett volna azoknak a bűncselekményeknek a felderítésére szánni, amelyek évek óta nem tudnak véget érni, ahelyett, hogy civilek megfélemlítésére szánt erődemonstrációt tartanak ebből? Nem gondolja-e, államtitkár úr, hogy a Belügyminisztériumnak vizsgálatot kéne elrendelnie azzal a rendőri vezetővel szemben, aki erről a példátlan intézkedésről döntött?

És most szeretném kiemelni, hogy miről nem szeretnék választ hallani, amiről nem érdekel az ön véleménye, hogy mit gondol a Gyurcsány-korszak idején a rendőrség tevékenységéről, hogy mi ennek az egésznek a jogszabályi háttere. Arról sem szeretném a válaszát hallani, hogy mi a véleménye a büntetőeljárásról úgymint egészről. Hiszen én erre a konkrét intézkedésre kérdeztem rá. Nagyon szépen köszönöm, államtitkár úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
18 164 2014.10.13. 1:04  157-166

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Államtitkár Úr! Nem tartja azt nevetségesnek és teljes mértékben méltatlannak önhöz, hogy nekem direkt föl kell hívnom arra a figyelmet, hogy milyen választ nem szeretnék öntől kapni, hogy mely kérdésekre nem szeretnék öntől választ kapni. Ugyanis pontosan tudom, hogy ön az összes kérdésre ugyanezt válaszolja.

Azt gondolom, lehetne önmagával szemben legalább annyira igényes, hogy legalább valami más elterelő szöveget talál ki, legalább valami másik olyan tárgykört választ, ami nem tartozik az én kérdésemhez.

Azt gondolom, tisztelt államtitkár úr, hogy egészen egyszerűen nevetséges az, hogy ön direkt, szándékosan nem válaszol a feltett kérdésekre, és annyi igényesség, még egyszer mondom, nincs önben, hogy legalább kitalál még két-három olyan választ, amit el tud itt sütni. Ugyanis, amint látja, amit ön válaszolt, én előre elmondtam, hogy ön ezt fogja tenni.

Ez, államtitkár úr, nemcsak nevetséges, hanem elfogadhatatlan. És ha valami sérti a parlament tekintélyét, akkor az az, amit ön csinál. Na, az sérti! Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 78 2014.10.14. 15:09  19-104

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Többen és azt gondolom, joggal, legutóbb most Kiss László képviselő úr vetette föl az itt uralkodó állapotok tarthatatlanságát. Ha az ember fölteszi a kérdést ? és én egy picit, ez rendes felszólalás, tán egy gondolattal többet foglalkozom ezzel, mint képviselőtársam ?, hogy mi a parlament szerepe, értelme, sokan kutatják ma, nemcsak gyakorlati szakemberek, hanem a tudomány világában is, én azt vallom, és azt mondom, hogy talán a legfőbb szerepe ma a modern kori parlamentarizmusban az Országgyűlésnek a nyilvánosság, az, hogy a legfontosabb törvényjavaslatainkról nyilvános vita után döntünk csak. Azaz azt a nyilvánosság előtt megvitatjuk, kiérleljük, egyfajta bevonásával az ország lakosságának.

Sokféle következtetés vonható le egyébként ezekből a vitákból, például, hogy a kormány mennyire kompromisszumkész egy ilyen vitában, hogyan tudja megvédeni az igazát, a kormánypárti képviselők hogyan tudnak érvelni, hogyan tudják az igazukat megvédeni, és hát egyáltalán, mi a hatalom gyakorlóinak véleménye az ország legfontosabb dolgairól. Mi látszik ma ebben a parlamenti vitában? Az, hogy az ellenzék érvel, de vita az sajnos nincsen, mert a kormánypárt nem érvel. Váltakozva tartózkodik benn a 133 fős kormánypárti frakciókból nagyjából 1-3 ember. Most elértük a csúcsot, most 4 kormánypárti képviselő is jelen van az ülésteremben. Ezzel mintegy 3 százalékot is sikerült átlépni a kormánypárti frakciók összlétszámának.

Továbbá ül itt viszonylag unottan az államtitkár úr, aki néha visszaszól nekünk egy-egy mondatot arról, hogy van-e tévéközvetítés vagy nincsen. De arról, hogy érdemben belefolyna a vitába, szó nincsen. Tudom, tudom, államtitkár úr fél órában elmondta a véleményét. Csak tudja, államtitkár úr, van egy ilyen természete a vitának, hogy ha ön azelőtt beszél, mielőtt ellenzéki képviselők hozzászólnak, akkor valószínűleg abban a beszédében nem tud reagálni arra, amit mi elmondunk. Ugye? Azt gondolom, hogy az időmúlásnak ezt a fajta sajátosságát ön is be kell hogy lássa.

Nyilván el fogja mondani ön majd a zárszóban azt, amit akar, valószínűleg érdemben nem fog reagálni azokra a felvetésekre, amiket mi tettünk, ugyanis nem szokott. Az elmúlt négy évben ehhez hozzászoktunk. De netán fog is, akkor is a vita meglehetősen egyoldalú lesz, államtitkár úr, mert ezekben az esetekben az ellenzéki frakcióknak már nincs lehetőségük reagálni arra, amit ön mond. Tehát a vita annak egyszerű nyelvtani értelmezésében nem tud kialakulni, ugyanis a házszabály nem teszi lehetővé az ön monológjára majd a reakciókat.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, egy dolgot szeretnék azért elmondani, hogy ezzel elsősorban nem minket sértenek meg, hanem azt az összességében nagyjából 3 millió választópolgárt, akik az ellenzéki pártokra szavaztak. Nemcsak miránk, szocialistákra,hanem a független képviselőkre, a Jobbik képviselőire, az LMP képviselőire. És ezek bizony 10 százalékkal többen vannak, mint akik összességében önökre szavaztak.

Az, hogy önök most ilyen többségben vannak itt az Országgyűlésben, jórészt annak a rendkívül igazságtalan választási rendszernek köszönhetik, amit ráerőltettek erre az országra. Egy biztos, hogy legalább 3 millió embert, akik részt vettek a szavazásban, sértenek meg azzal, hogy azt a véleményüket, amit rajtunk keresztül itt a parlamentben ők el kívántak és kívánnak mondani, önök, szokták mondani, nagyon nagy ívben tesznek rá. (Dr. Szűcs Lajos: A 2013-as költségvetésről van szó. ? Az elnök csenget.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Hallom én, és egy jó műfaj a bekiabálás, bár nem nagyon hallom. Úgyhogy legalább hangosabban csinálja képviselőtársam, hogy tudjak rá reagálni, ha már gombot nem hajlandó nyomni és részt venni a vitában. Szóval, azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy engem elsősorban nem a parlament tekintélye érdekel, amiről Kövér László házelnök folyamatosan papol, hanem azoknak az állampolgároknak az érdeke, akik joggal várhatják el azt, hogy az általuk tolmácsolt felvetéseikre most itt választ kapjanak.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ennyit a mai parlamenti vita jellegéről. Azt gondolom, hogy mindenki sokkal elégedettebb lenne, ha önök akár transzparens felmutatásával, de legalább valahogy tudtunkra adnák, hogy mi a véleményük azokról a gondolatokról, amiket mi elmondunk.

Rátérve ennek a törvényjavaslatnak az egyes fejezeteire, amiről beszélni szeretnék, bíróságok, ügyészség, Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, valamint az ahhoz kapcsolódó néhány témakör, nos, tisztelt képviselőtársaim, e körben önök, mondhatjuk most már, törvénybe foglalják, hogy 3 milliárd forint kárt okoztak a magyar adófizetőknek. Alkottak annak idején egy olyan jogszabályt, amellyel a bírák kényszernyugdíjazását rendelték el, majd ezt sebtiben kiegészítették egy másikkal, ahol ugyanezt az ügyészekkel is megtették. Ezzel több száz tapasztalt ügyészt és bírát kényszerítettek nyugdíjba vonulásra, nem kis kárt okozva ezzel az igazságszolgáltatásnak.

Erről több esetben esett már itt szó, a Ház falai között, és nyilvánvalóan, és itt is hangsúlyozni szeretném, hogy az a kár, amit ezzel okoztak, elsősorban nem költségvetési kár, hanem az igazságszolgáltatást és az embereket ért más típusú kár. De mivel most e vonatkozásról van szó, ezért engedjék meg, hogy a költségvetési vonatkozásairól beszéljek. Végül az önök áldásos tevékenységének köszönhetően Magyarországot, akár a saját Alkotmánybíróságot vesszük alapul, akár az Európai Bíróságot, kártérítési kötelezettség terheli a kényszernyugdíjazott bírákkal és ügyészekkel kapcsolatban.

Ez azt jelenti tehát, hogy az önök által előterjesztett törvény szerint, az elmúlt évet alapul véve a bírák esetében közel 2 milliárd forint kifizetést indokol, az ügyészek vonatkozásában pedig közel 1 milliárd forintot. Azaz ennyit fizetnek azoknak az elbocsátott, tapasztalt bíróknak, akik erre jogosultak. Magyarul és lefordítva, ha ezt a pénzt úgy használják föl, és nem kényszernyugdíjazzák őket, hogy kifizetik a munkadíjukat, és ezért munkát kapnak cserébe az állampolgárok, akkor ezzel minden rendben van. Nos, gyakorlatilag ezt munka nélkül fizetik ki, és a helyükbe lépő bíráknak pedig kifizetik természetesen a jogos járandóságukat.

Ebből nagyon egyszerűen vonható le az a következtetés, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök okoztak most már önök által is törvénybe foglaltan 3 milliárd forint kárt ennek az országnak. Mondják meg nekem, legyenek szívesek, hogy hol van ennek a felelőse! Mert engem ez nagyon érdekelne, tisztelt államtitkár úr. Remélem, kitér majd erre is abban a hosszú válaszában, amiben a mi felvetéseinkre részletes választ fog adni. Hol van a felelőse? Hol van a politikai felelőse, és hol van a szakmai felelőse annak, hogy ezt az összeget most ki kell fizetni, hogy egy olyan jogszabályt alkottak, ami sem itthon, sem külföldön, az Unióban nem állta ki az alkotmányosság és a nemzetközi jog próbáját?

Vagy elégedjünk meg azzal, hogy hát önök csak próbálkoztak. Volt egy rossz próbálkozás, ez nem jött be, ezért ez ennyibe került az országnak. De természetesen, ahogy az önöknél szokott lenni, mindennek felelőse nincsen. Megjegyzem, hogy persze ez nagyjából 1 ezreléke annak, mint amennyit a magán­nyugdíjpénztárak államosításával, egyszerűbben fogalmazva: a pénzek ellopásával okoztak kárt Magyarországnak. Azt gondolom, hogy ennek a disznóságnak a felelősét meg kell keresni.

Áttérve a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériummal kapcsolatos adatokra, szeretnék olvasni önöknek talán két vagy három mondatot összességében az önök törvénytervezetéből. A kiküldetés, reprezentáció, reklámkiadások teljes összege 2013-ban 453,5 millió forintot tett ki, amelynek aránya a dologi kiadásokon belül 15 százalék, 2012-höz képest 73,9 százalékos növekedést jelent. Örülnék, ha ezt részletezné nekem valaki a kormánypárti oldalról, hogy mire kellett a kiküldetési és reprezentációs költségeket, a reklámkiadásokat majdnem a duplájára emelni 2013-ban 2012-höz képest. Merthogy erről olyan nagyvonalúan hallgat ez az anyag.

Továbbá, olvasom a következő mondatot szintén, a 2012. évhez képest 2013-ban a fogadási keret terhére történő kiadások a duplájára növekedtek. Hogy, államtitkár úr? Miért? Vagy ezt úgy kell érteni, hogy ahelyett, hogy az Európai Uniónak… ? vagy a nyugat-európai államfőket, diplomatákat, tisztségviselőket hívtak volna meg, most Keletről hívják meg ugyanezeket, és ezeknek az önkényuraknak nagyobb luxus jár? Vagy miért? Merthogy erről is hallgat ez az anyag, ami előttünk van.

(16.20)

Tartok tőle, hogy vagy valami ilyen oka van, vagy más, ami még elfogadhatatlanabb ennél. Aztán: szeretném megkérdezni, államtitkár úr ? és örülnék, ha válaszolna még olyan módon, hogy erről tudjunk vitatkozni, tehát nem a zárszóban, még egyszer mondom, most ?, hogy a számlázott szellemi tevékenység előirányzatain a szakmai munka támogatására fordított tanácsadási díj és az ügyvédi jogsegélyszolgálat kiadásai kerültek elszámolásra 674,7 millió forint összegben. Ennek aránya az összes dologi kiadáson belül 22,3 százalék. A teljesítés az előző évhez képest 19 százalékkal emelkedett. Először is szeretném tudni, hogy miért. Másodszor szeretném tudni azt, hogy hogy kell elválasztani, már a számokat tekintve. Mennyi volt ebből a tanácsadási díj és mennyi az ügyvédi jogsegélyszolgálatnak a díja. És szeretném azt is megkérdezni, hogy ezen önök valószínűleg nem az ingyenes jogsegélyszolgálatot, a jogi segítségnyújtó szolgálatot értik, hanem valami mást értenek, de világosítson fel az államtitkár úr, ha én ebben tévedek. Örülnék, ha tévednék, mert akkor kisebb a baj, mint ha nem tévedek.

Aztán a kormányhivatalokra rátérve, amit kiemelnék innen: az összes rövid lejáratú kötelezettség 17 milliárd 278,5 millió forint, amely a 2012. évihez képest jelentős, 77,9 százalékos növekedést mutat. Miért? Mi ennek az oka? A befizetési kötelezettség pénzügyi teljesítése az előző évhez hasonlóan nem vagy csak részben történt meg, tekintettel a működőképesség fenntartására. Hát, államtitkár úr, ezt úgy kell ugye érteni, hogy különben működésképtelenné váltak volna ezek a hivatalok, ezért nem történt meg? Milyen kormányzat az, amelyik így működteti az államapparátust?

Szintén azt szeretném kérdezni, hogy ezt a mondatot hogy értsem, tegye meg államtitkár úr, hogy bővebben kifejti: „elsődleges szempont a feladatellátás biztosítása volt, ezért a befizetési kötelezettségek egy részét nem tudták teljesíteni a kormányhivatalok”. Ugye, jól értem, államtitkár úr, úgy gazdálkodtak, hogy erre a lépésre szükség volt? Én azt gondolom, hogy ahol ezeket a mondatokat a kormány leírni kényszerül, az egy szégyenteljes költségvetés és egy szégyenteljes kormány.

Végül, vannak olyan összegek, amelyeknél már az elmúlt év költségvetési tervezésekor pontosan látható volt, hogy tarthatatlanok. Szeretnék csak két mondatot felolvasni: a büntetőeljárásról szóló törvény szerinti kártalanításokra az elmúlt évben is mindösszesen 120 millió forintot tervezett a kormány, a gyakorlat pedig azt mutatta, hogy 325 millió forintot kellett ténylegesen erre elkölteni. Kérdezem én, tisztelt képviselőtársaim, hogy miért nem indítványozták elő ezt a magasabb összeget ebben az évben legalább.

Ugyancsak a bűncselekmény áldozatainak kárenyhítéséről: itt szintén 100 millió volt a tavalyi, és az idei tervezet is ennyi, miközben a tavalyi tényleges szám 181,2 millió forint volt. Ugyanez mondható el a jogi segítségnyújtásnál, ahol 115 millió forintot tervezett erre a kormány, a valóságban azonban 281 millió forintot kellett rákölteni.

Itt vannak előttem a 12415/502., 503. és 516. számú módosító javaslatok, amelyeket benyújtottam pont azért még az előző költségvetés tervezésénél, hogy ezeket a számokat rendbe tegyük. Ehhez képest, tisztelt államtitkár úr, mit mutatnak most a számok? Azt, hogy 1-2 millió forintos eltérés volt ezeken a területeken, azaz ha elfogadják az én módosító javaslataimat, akkor a valóságot tükröznék most a számok, ehhez képest most megint úgy állunk, hogy a tervezett 120 helyett 322 milliárd forintot költöttek el a büntetőeljárásról szóló törvény alapján a kártalanításra, és ugyancsak 115 millió forinttal szemben 252,9 millió forintot a jogi segítségnyújtásra, de ugyanez az aránytalanság figyelhető meg a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítésénél. Az látszik, tisztelt államtitkár úr, hogy önök akkor is és most is trükköznek a számokkal, ahelyett, hogy a valóságot írnák le, ahelyett különböző megfontolásokból azt megkerülik.

Azt kérném, hogy legalább ezek vonatkozásában, ha a jövő évi költségvetést tervezik, akkor legyenek szívesek végre a valóságot figyelembe venni, és ne egy olyan virtuális számot, ami köszönő viszonyban nincs az igazsággal. Mindehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, én a magam részéről nem fogom támogatni ? és gondolom, ezzel sokan így vagyunk ? ezt a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 199 2014.10.20. 0:15  198-199

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kontrát államtitkár úr nem akart vagy nem tudott válaszolni, államtitkár úr pedig önkormányzati államtitkár. Tekintettel arra, hogy ez egy rendészeti kérdés, megvárom a miniszter urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 281 2014.10.20. 15:15  274-321

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy ha valamiben egyetértés volt és lesz is ebben a Házban, akkor az az, hogy elsődleges feladataink közé tartozik a gyermekeink minél hatékonyabb védelme, és az Országgyűlésnek, amit a törvényalkotással ezen a területen el tud érni, azt meg kell valósítania. Ebben, azt gondolom, nincs vita közöttünk.

Talán abban sincsen vita, hogy az elmúlt években, évtizedekben, ahogy egyébként államtitkár úr is utalt erre a felszólalásában, kormányoktól függetlenül nagyon sok jogszabály született ebben a témakörben, és úgy hiszem, hogy a jogrendszer e tekintetben egyre jobbá vált. Amiben egyébként le vagyunk maradva, az nem is a jogalkotás területén kereshető, hanem azon kívül esik, illetve nem kizárólag a jogalkotás területére tartozik, így például a különböző jelzőrendszerek fejlesztése, gyermekvédelmi szolgálatok megerősítése s a többi.

Abban is egyetértettünk, tisztelt képviselőtársaim, és még egyszer mondom, valószínűleg egyet is fogunk érteni a jövőben is, hogy a büntető törvénykönyvben is biztosítanunk kell a kiemelt védelmet a gyermekek számára, megjegyzem egyébként: ugyanúgy az idős és kiszolgáltatott emberek számára is. Én mindig annak a híve voltam és vagyok most is, hogy ezeket a területeket össze kell kötni, hiszen nem lehet élet és élet közt például különbséget tenni, de úgy már lehet disztinkciót felmutatni és tenni, hogy ki az, aki védekezésre kevésbé képes, és így természetesen a gyermekek és az időskorúak idetartoznak.

Mellesleg megjegyzem, hogy nemcsak a nemi erkölcs elleni bűncselekmények esetében, hanem számos más bűncselekménynél is így van ez, tehát fokozottabb védelemben részesíti már most is a büntető törvénykönyv a gyermekeket, időskorúakat és a kiszolgáltatott embereket. Ahogy államtitkár úr is utalt rá és talán az előterjesztő képviselő asszony is, hogy ma már létezik a büntető törvénykönyvben az elévülés vonatkozásában is egy ilyen megkülönböztetés. Nevezetesen, hogy az elévülés kezdete gyakorlatilag a gyermek 18. születésnapja, azaz attól függően, hogy milyen súlyú bűncselekményt követnek el, már most is nagyon kitolódik az elévülési idő. Hiszen gondoljunk arra, hogy ha egy olyan, akár nemi erkölcs elleni bűncselekményt követnek el, ahol az elévülési idő 10 év, ha mondjuk, azt egy 10 éves gyermek sérelmére követik el, akkor rögtön 18 év lesz már annak a bűncselekménynek az elévülési ideje, mint a legsúlyosabb bűncselekmények akármelyikének.

Az is helyes, hogy a legsúlyosabb, nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél a jogalkotó azon gondolkodik, hogy hogy lehetne még komolyabb védelemben részesíteni a fiatalkorúakat, kiskorúakat, 18. életévüket be nem töltötteket, gyermekkorúakat ? attól függ, hogy melyik törvény szóhasználatát idézi az ember.

És itt egy kritikát engedjenek meg rögtön a mostani törvényjavaslattal kapcsolatban! Azt gondolom, hogy ha ad hoc reagálunk bizonyos élethelyzetekre, akkor nem biztos, hogy a legjobb megoldást tudjuk az Országgyűlés elé hozni. Hadd mondjak egy példát! Itt most a képviselő asszony ? nyilvánvalóan kizárólag a jó szándéktól vezérelve ? nagyobb védelmet kíván nyújtani azoknak a gyermekeknek, akiket valamilyen nemi erkölcs elleni bűncselekmény sértettjeként definiálunk. De kérdezem én, hogy mondjuk, egy olyan esetben, amikor ugyanezt a gyermeket, mondjuk, nem szexuális erőszak éri, hanem úgy megverik, hogy maradandó sérüléseket szenved, hogy soha többet lábra állni nem tud, ott miért nincs el nem évülő bűncselekmény.

Azért nincs, mert most mi erre gondoltunk csak, most egy ilyen élethelyzet volt az elmúlt időszakban a médiában, és nem gondoltunk arra, hogy esetleg adott esetben más bűncselekmények esetén is érdemes ezt átgondolni. Nem azt akarom mondani, hogy akkor most nyújtsunk be egy módosítót, ami erre is reagál, mert lehet, hogy találunk másik öt bűncselekményt, ahol hasonló szituációval kerülünk szembe.

Azt mondom, hogy ha van egy olyan eset, aminek a kapcsán felvetődik a büntető törvénykönyv módosításának szükségessége, akkor érdemes egy picit abban a székben hátradőlni és meggondolni azt, hogy hogyan illesszük a rendszerbe mindezt; természetesen nem késlekedve, hiszen ezek az élethelyzetek megoldást követelnek.

De én például sokkal jobbnak tartanám ? ha már itt tartunk, a nemi erkölcs elleni bűncselekményeknél ?, hogyha a kirívóan súlyos nemi erkölcs elleni bűncselekményeket ? azaz ha nevesítenem kell, akkor a szexuális erőszaknak a gyermekkorúak sérelmére elkövetett minősített eseteit ? mondjuk, lehetne életfogytig tartó szabadságvesztéssel is büntetni.

(20.10)

S innentől kezdve nem a rendszert erőszakoljuk meg, hanem a rendszerbe illesztjük be ezt a bűncselekményt, hiszen az életfogytig tartó szabadságvesztéssel büntetendő bűncselekmények mindegyike el nem évülő bűncselekménynek számít. Én például ezt egy jobb és hatékonyabb szakmai megoldásnak tartanám, mint kizárólag az elévülési idővel való foglalatosságot. Így aztán nem kivételeket képeznénk, hanem rendszerbe illesztenénk azt a jogpolitikai szándékot, amit képviselő asszony is megfogalmazott.

Remélem, tisztelt képviselőtársaim ? és ezt most itt a felszólalásom közepébe illesztem ?, hogy ebben a vitában, amikor szakmai kritikát fogalmazunk meg, akkor senki nem fog lealacsonyodni arra a szintre, hogy aki nem támogatja teljes elánnal ezt a javaslatot, hanem bárhol kritizálni meri, az valójában a bűnözők pártján áll. Szó nincs erről. Arról van szó, hogy próbálunk egy élethelyzetet jól megoldani, próbálunk olyan büntető törvénykönyvi tényállásokat alkotni, ami valóban azt a jogpolitikai szándékot valósítja meg és éri el, amit szeretnénk, és nem visszaélésekre ad alapot. Elhihetik, tisztelt képviselőtársaim, hogy kisgyermekes apukaként, egy kislány édesapjaként biztos nagyon fontos téma ez számomra. Higgyék el, és talán így az emóció is hihető az önök számára is tőlem.

Ugyanakkor azt is látjuk ? és itt egy mondattal utalok csak erre, hiszen képviselőtársaim erről bővebben fognak majd beszélni a felszólalásuk során ?, hogy a büntetőjog nem jelent gyógyírt mindenre. Éppen Demeter Zoltán képviselő úr mondta el azt, hogy az említett szigorítások nem elegendőek, nem vezettek a megfelelő eredményre. Azt kell mondjam önöknek, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezt elfogadjuk így, ahogy ez előttünk fekszik, ez sem fog arra az eredményre vezetni, amit önök szeretnének. Ugyanis a büntetőjog mindenhatósága nem igaz, még a súlyos bűncselekmények esetében sem.

Azt gondolom, abban is egyet kell értsünk, hogy elsősorban nem az a cél, hogy 30-40-50 év múlva meg lehessen büntetni azokat, akik ilyen cselekményeket követtek el, hanem az az elsődleges cél, hogy amikor ilyen cselekmények történnek, azt a lehető leghamarabb ismerjük föl, és tudjunk tenni az ellen, hogy további hasonló bűncselekményeket ugyanaz a személy ugyanazon sértettek sérelmére elkövethessen.

Azt hiszem, hogy ez az a jogalkotói szándék, ami elsődleges, és ha úgy tetszik, csak kiegészítő jellegű tud az lenni, hogy ha már ez megtörtént, és ha már akkor nem sikerült nekünk ezt észrevenni és megakadályozni, akkor legalább évek, évtizedek múltán is elnyerhesse a büntetését az, aki ilyet tett.

Éppen ezért tehát azt javaslom, és azt javasoltam a bizottsági vitában is, hogy elsősorban azon gondolkodjunk, akár ebben a vitában is, hogy hogyan lehetne a gyermekvédelmi szolgálatok rendszerét fejleszteni, hogyan lehetne a jelzőrendszert jobbá tenni, hogyan lehetne ezeket a cselekményeket a korai szakaszukban felismerni és megelőzni.

Higgyék el, képviselőtársaim, ez nem mellébeszélés, hanem éppen hogy ez a dolog lényege. Azt gondolom, hogy itt kell megfogni ezeket a jelenségeket, és emellé mintegy járulékos módosítás, mellétehetjük az elévülési szabályok változtatását, de amíg erről nem beszélünk, addig azt gondolom, hogy a probléma gyökeréig biztos nem érünk el, és legfeljebb ? rossz hasonlattal élve ? a problémát egy kicsit lekaszáljuk, de a gyökerét nem tépjük ki.

Másrészt, akik most felszólaltak általában ? és persze én is ezt a példát követtem, hiszen a javaslat lényege ez ?, arról beszéltünk, a képviselő asszony, hogy nevesítsük, a törvény szerint a büntető törvénykönyv 26. § (3) bekezdését egy c), egy d) és egy e) ponttal kívánja kiegészíteni. Eddig nagyjából a c) pontról beszéltünk, ami a nemi erkölcs ellen elkövetett bűncselekmények esetén az ott meghatározott ötévi szabadságvesztésnél súlyosabban büntetendő bűncselekmények elkövetésekor, ha a bűncselekmény sértettje a bűncselekmény elkövetésekor a 18. életévét nem töltötte be, akkor kizárja az elévülés lehetőségét.

De van ennek a javaslatnak egy d) és egy e) pontja, és én szakmai szempontból ennek az elfogadását ellenzem. Remélem azt, hogy kormánypárti képviselőtársaim is és ellenzéki képviselőtársaim is nyitottak lesznek a kritikai érvekre, már csak azért is, mert ezek nem elvi különbségek a nézeteink között, hanem egyszerű szakmai megfontolások.

A d) pontban azt írja képviselő asszony, hogy azoknál a bűncselekményeknél is ? a XIX. fejezet, ahol a nemi erkölcs elleni bűncselekményekről szól a büntető törvénykönyv ?, tehát a fejezetben meghatározott azon bűncselekményeknek, amelyeknél „a hozzátartozó vagy az elkövető nevelése, felügyelete, gondozása, gyógykezelése, illetve egyéb módon a hatalma vagy befolyása alatt álló személy sérelmére történő elkövetés, valamint a sértettel kapcsolatban fennálló egyéb hatalmi vagy befolyási viszonnyal történő visszaélés a súlyosabb minősítést megalapozza” ? bonyolult a megfogalmazás, de szükséges felolvasni ?, ott szintén kizárná az elévülés lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én ezt nem tudom támogatni. Azért nem tudom támogatni, mert először is itt már nem a fiatalkorúakról, a kiskorúakról van szó, hiszen nem feltétel itt a 18. életév be nem töltése, hanem bármilyen felnőtt korúak közti relációban ez a magatartás megvalósulhat, és ez esetben is kizárt lenne az elévülés. Márpedig itt én azt gondolom, hogy ha már túl is lépünk azon, hogy itt ennek semmi köze nincsen a fiatalkorúakhoz és az ő védelmükhöz, ez számos visszaélésre ad alapot.

Ha meggondolják azt, képviselőtársaim, hogy mondjuk, ezek tipikusan munkahelyi szituációk ? talán Demeter képviselő úr utalt is erre. Helyes az, és mi is támogattuk, hogy az ilyen jellegű viszonyok esetén is minden szexuális visszaélést a büntető törvénykönyv büntetni rendeljen. De gondolják azt meg, hogy milyen visszaélésekre ad az alapot, hogy valaki 30-40 év múlva fel tudja jelenteni egy volt főnökét, ha éppen most, mondjuk, ő gördíti az akadályt az ő előmenetele útjába, ez alapján a jogszabály alapján. Egy.

Kettő. Ha azt mondjuk, hogy az elévülést azoknál a bűncselekményeknél zárjuk ki, amelyek a legsúlyosabb megítélésűek, én úgy gondolom, hogy egy ilyen esetben, mondjuk, egy akkor is két évig, három évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűncselekmény esetén semmi okunk nincs arra, hogy az elévülést kizárjuk, holott egyébként más súlyos bűncselekményeknél, mint a rablás vagy bármi hasonló, nem zárjuk ki az elévülés lehetőségét. Itt én ezt egy kodifikációs hibának tartom inkább, mert kifejezetten nem illik bele abba a képbe, ami a képviselő asszonynak az előterjesztéssel a szándéka volt. Én ennek a d) pontnak az elvetését javasolom.

Ugyanígy vagyok az e) ponttal. Első hallásra talán meredeknek tűnik ? hogy ezt a pesties kifejezést használjam ?, hiszen azt mondhatjuk, hogy miért szeretném én a gyermekprostitúció kihasználása és a gyermekpornográfiával kapcsolatos bűncselekmények esetén kizárni az el nem évülést, illetve megteremteni az elévülés lehetőségét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik régen vannak itt ebben az Országgyűlésben, azok emlékeznek arra a vitára, amit ebben a témakörben lefolytattunk. Most is így néz ki a büntető törvénykönyv. Volt akkor egy olyan felvetés, hogy érdemes volna bizonyos büntethetőséget kizáró speciális okokat meghatározni ennél a bűncselekményi körnél. Ha ezt megtesszük, akkor maradhat az el nem évülés a legsúlyosabb esetekben. Ha nem tesszük meg, akkor viszont életveszélyes. Már a mostani helyzet is az.

Mert ma ? és így szól a törvény, bármilyen furcsa ?, ha egy 19 éves ember egy másik 19 éves… (Dr. Selmeczi Gabriella közbeszól.) vagy egy 17 éves emberről ? itt direkt nem határozom meg most, hogy melyik a férfi, és melyik a nő, mert teljesen mindegy ? készít egy pornográf jellegű felvételt, akkor az ma 2-8 évig terjedő büntetési tétellel fenyegetett… (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Tizenöt perc? Szoknom kell az új házszabályt, elnök úr. Akkor a következő felszólalásomban én ezt még ki fogom fejteni, mert hosszabb annál, mint hogy egypár másodperc türelmet kérjek.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 291 2014.10.20. 2:06  274-321

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Csak nagyon gyorsan befejezném, amit nem sikerült az előző felszólalásban. Szóval, az e) pont vonatkozásában, ami a gyermekprostitúciót és a gyermekpornográfiát érinti, én ott is egy olyan megoldást javasolnék, hogy annak a legsúlyosabb formáit nyugodtan lehetne életfogytig tartó szabadságvesztéssel fenyegetni, és ebben az esetben az elévülés lehetősége a jelenlegi jogszabályaink alapján is kizárt.

Az, amiről kezdtem beszélni problémaként, az pedig úgy néz ki, hogy amennyiben nincs meg az a büntethetőséget kizáró ok, amit a vezérszónoki felszólalásomban elmondtam, nevezetesen, hogy abban az esetben, hogy ha ezek a személyek, akik egymásról csinálták a pornográf felvételeket, azok, mondjuk, házastársak ? mert 18 alatt is lehet házasodni, és a 18-hoz köti a jogkövetkezményt a Btk. ? vagy élettársak esetleg, akkor ott legalább ne legyen büntetendő, 2-8 évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett ez a cselekmény. Mert ha ezt a jelenleg is problémás szabályt ötvözzük az el nem évülhetőséggel, akkor egészen furcsa és bizarr helyzetek tudnak ebből keletkezni. Tehát én azt mondom, hogy vagy gondoljuk meg, hogy itt a pornográf felvételek készítése kapcsán be tudunk-e vezetni ? nyilván közösen és közös akarattal ? egy ilyenfajta büntethetőséget kizáró okot, vagy pedig legalább ne tetézzük a már amúgy sem túl szerencsés helyzetet, azaz legalább ne tegyük elévülhetetlen bűncselekménnyé ennek a témakörnek az összes esetét.

Tehát még egyszer mondom, a kirívó eseteket igen, ott én is azt mondom, hogy egy ilyen szankció, kiegészítés ? ha ezt az elévülést annak nevezzük ? indokolható lehet, de kizáró eset nélkül a teljes körre biztos, hogy nem szerencsés ezt megtenni, sőt nagyon szerencsétlen. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 88 2014.10.27. 0:11  88

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mivel Kontrát államtitkár úr vagy nem tud, vagy nem akar, nem képes válaszolni, ezért inkább megvárom miniszter urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
21 270 2014.10.27. 7:50  265-276

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Először is azt tudom mondani, hogy minden olyan törvényjavaslatot, határozati javaslatot, vagy legyen az bármi más, ami a korrupció elleni fellépést szolgálja, azt a frakciónk támogatja és támogatni is fogja. Így az előttünk fekvő törvényjavaslattal is ez a helyzet, természetesen támogatjuk annak az elfogadását.

Szeretném persze megemlíteni azt, hogy érdekes, hogy miért csak most kerül sor arra, hogy az Országgyűlés tárgyalja ezt a javaslatot, hiszen az előttem szólók is elmondták azt, hogy valóban két olyan fenntartás volt, ami miatt nem lehetett ezt eddig megtárgyalni és ratifikálni, de mind a kettő 2012-ben már elhárult. Tehát mindkét olyan probléma, amiről beszélt akár az államtitkár úr, akár, ha jól emlékszem, képviselőtársam, az már elhárult évekkel ezelőtt.

Az is jelzi ezt, hogy a törvényjavaslatot még az előző kormány hivatali ideje alatt terjesztették be, utána átkerült ez a mostani Országgyűléshez, de ennek ellenére csak most tárgyaljuk az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Én ennek a késlekedésnek egyébként okát nem látom.

Persze mondhatnánk azt, hogy soha jobbkor, mert az biztos, hogy az elmúlt időszak eseményei aktualitást adnak ennek az ügynek. Erre próbált Tilki képviselőtársam is kitérni, és próbálta elejét venni azoknak a kritikáknak, amelyek nyilvánvalóan minden ellenzéki párt részéről el fognak hangozni.

Nagyon érdekes magának a törvényjavaslatnak az indokolása, és talán erre utalt képviselőtársam is. Hadd olvassak ebből egy bekezdést. A 8. cikkel kapcsolatban Magyarország az egyezmény 37. cikk (1) bekezdése alapján azért tett fenntartást, mert a korábbi Btk. nem rendelte büntetni a külföldi magánszektorban elkövetett passzív vesztegetést. Ez a probléma azonban megszűnt, tekintettel arra ? és itt utal az új büntető törvénykönyvre, hogy ezt beillesztette a 258/C. §-ba ?, hogy az új rendelkezések értelmében a fent megjelölt időponttól kezdődően a Btk. külföldön magánszektorban elkövetett passzív vesztegetést is kifejezetten büntetni rendelte.

Gondolom, hogy nem csak én érzem azt az áthallást ebben az új tényállásban, amelyet megfogalmaznak, ami egy Magyarországon amerikai kézben lévő céggel kapcsolatban merült fel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolat ebben a körben. Az egyik, hogy lehet törvényeket alkotni, és ezekről a törvényekről, amelyek a korrupció megelőzését szolgálják, szép veretes mondatokban megemlékezni itt az Országgyűlés plenáris ülésén. Csak tudják, akkor kerülnek helyükre a dolgok, ha nemcsak törvényeket alkotunk, hanem azokat következetesen alkalmazza is a hatóság, alkalmazza is az az ország, amely elfogadta.

(18.50)

Van egy jó könyv, tisztelt képviselőtársaim, az a címe, ajánlom figyelmükbe, hogy Diktatúra 2.0. Ez még nem Magyarországról szól, hanem például Oroszországról, de ebben a könyvben meglepő, hogy milyen és mennyi párhuzamot lehet találni, ami az orosz rendszer kialakítását szolgáló közjogi intézkedéseket illeti, és ami egyébként a második Orbán-kormány idején hatályba lépett közjogi rendelkezéseket és egyébként gazdasági folyamatokat illeti.

Az egyik ilyen elem, tisztelt képviselőtársaim, hogy szigorú, lehetőség szerint kétértelmű törvényeket kell hozni, és ezt a politikai ellenfelekkel szemben konzekvensen alkalmazni kell. A saját emberekkel szemben pedig következetesen nem kell alkalmazni. Az a helyzet, tisztelt képviselőtársaim, hogy most is ennek a szituációnak vagyunk tanúi. Látjuk azt, hogy behoznak önök egy törvényjavaslatot, amelyik a korrupció elleni fellépést szolgálja, ugyanakkor, amikor az amerikai ügyvivő intézményesített állami korrupcióról beszél Magyarországon, akkor széttárják a kezüket, hogy önöknek ezzel semmi dolga. Én azt gondolom, hogy ez nincs így rendben.

Az, amit Tilki képviselőtársam mondott, hogy hát majd, hogyha az amerikai fél a mi tudomásunkra hozza, hogy melyek ezek az ügyek, akkor lehet lépni. Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy nagy baj van azzal az ügyészséggel, amelyik nem tudja vagy nem akarja feltárni azokat az eseményeket és korrupciós cselekményeket Magyarországon, amelyeket egyébként az amerikaiak fel tudnak tárni. Talán az ügyészségnek kéne, hogy Magyarországon annyi kompetenciája legyen a korrupciós ügyek vonatkozásában, mint amennyi az amerikai hatósági szerveknek van a magyar ügyekkel kapcsolatban Amerikában. Szóval, nekem az az érv, hogy azért nem kívánnak hasonló törvényeknek érvényt szerezni, amely például most itt fekszik előttünk, mert önök majd a megváltást egy külföldi információtól várják, ne haragudjanak, de ez elfogadhatatlan. Arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, amiről az általam idézett könyv is ír, hogy önök az államapparátust, a törvény szigorát alkalmazzák mindazokkal szemben, akik az önök ellenfelei, és következetesen nem alkalmazzák azokkal szemben, akik viszont az önök barátai, az önök szövetségesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha már államtitkár úr itt van, azt gondolom, hogy joggal várjuk azt, hogy legalább azt mondja meg nekünk, hogy van-e olyan érintett a Belügyminisztérium állományában, akit kitiltottak az Egyesült Államokból. Azt gondolom, hogy joggal várjuk, főleg akkor joggal várjuk, és hiába nem tetszik államtitkár úrnak, és arra kéri az elnököt, hogy figyelmeztessen engem is, ahogy az előző két szocialista felszólalót, akkor is, tisztelt államtitkár úr, azt tudnia és látnia kell, hogy ez az ügy, ez összefügg. Tudja, amikor korrupcióellenes törvénycsomagról tárgyalunk, akkor én úgy gondolom, hogy az általános vitában, amikor egy képviselő a magyarországi korrupciós helyzetről beszél, akkor ez bizony szoros összefüggés. Akár tetszik önnek, államtitkár úr, akár nem tetszik, ez a helyzet.

Én egyet kérek csak a mai felszólalásomban is, hogy legyenek olyan szívesek nemcsak hangzatos törvényeket előterjeszteni a Ház elé, hanem ezeknek a törvényeknek akkor is érvényt szerezni, amikor az önök politikusait, az önök állami vezetőit érintik a korrupciós ügyek. Legyenek szívesek akkor is kiállni, amikor a NAV-elnököt érinti az ügy, legyenek szívesek akkor is kiállni, amikor kormányzati érdekekről beszélnek korrupciós ügyekkel összefüggésben. Semmi mást nem kérünk. És azt hiszem, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezek a kérések itt a plenáris ülésen, az Országgyűlésben nemcsak ellenzéki képviselők felé, de kormánypárti képviselők felé is ? ha ezt megtennék ? nem elfogadhatatlanok, sőt ez a dolgunk, szeretném mondani.

Úgyhogy azt tudom mondani összefoglalásként, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezt a törvényt természetesen támogatjuk, hiszen lehetőséget ad a korrupció elleni fellépésre, önöket pedig, tisztelt kormánypárti képviselők és főleg a kormány képviselőjét arra kérjük, sőt szólítjuk fel, hogy ezeknek a törvényeknek akkor is szerezzen érvényt, ha az éppen kormányzati embereket vagy éppen a NAV elnökét, vagy annak helyettesét érinti. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 44 2014.10.28. 15:08  21,23-60

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt rátérnék a normál fölszólalásra, engedjenek meg pár gondolatot az előző témában, hiszen aki nem az első vagy második vezérszónok, az abban a kellemes helyzetben van ilyen szempontból, hogy tud reagálni az előtte szóló képviselőkre és akár miniszter úr álláspontjára is.

Én is hadd támasszam alá azt a gondolatmenetet, amit Schiffer képviselő úr kezdett meg a felülalkotmányozásról vagy általában az alkotmányos szabályok elfogadásáról, tényleg ígérem, csak nagyon röviden. Éppen az a probléma, tisztelt miniszter úr ? és azt gondolom, talán nem áll távol e vonatkozásban a mi álláspontunk egymástól ?, hogy az a helyes, amikor az alkotmány vagy Alaptörvény a politikai mozgástér kereteit jelöli ki, és ezen kereteken belül folyik a napi politikai munka és a kormányzati munka. Ehhez képest pontosan az a kritikája a mostani, az elmúlt négy év kormányzati tevékenységének ? legalábbis, ha akár hazai mértékadó alkotmányjogászok véleményét vesszük alapul vagy akár külföldi alkotmányjogászok, mondjuk, akár Magyarországot jól ismerő alkotmányjogászok, mint Herbert Küpper véleménye például, vagy akár a testületek véleményét, mint mondjuk, a Velencei Bizottság, akkor azt látjuk ?, talán a legfőbb kritika az, hogy a keretből eszköz lett. Azaz az alkotmány, később az Alaptörvény egyes rendelkezéseit aszerint módosították, hogy mi az, ami az aktuálpolitikai céloknak megfelel.

És tulajdonképpen ebbe a körbe sorolható be az a jelenség, amiről Schiffer képviselőtársam beszélt, hogy bizonyos, egyébként a mindenkori kormányzat kompetenciájába tartozó tárgyköröket Alaptörvénybe iktattak. Ilyen egyébként a most tárgyalt tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés, de voltak más területek is, ahol ez a kritika megfogalmazódott. Konkrétan egyébként a Velencei Bizottság is megjelölt több olyan területet, ahol szerinte ez a helyzet, tehát szerinte tévedett a magyar alkotmányozó a vonatkozásban, a felfogását tekintve is tévedett, nem csak a konkrét intézkedés tekintetében, hogy ezeket a rendelkezéseket nem szabad alaptörvényi szintre emelni. Zárójelbe teszem, hogy a mostani helyzetben ? hogy egyszerűen és pestiesen fogalmazzak ? a fagyi visszanyal, mert pontosan arról van szó, hogy ha önök nem iktatják Alaptörvénybe a mostani tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről szóló rendelkezést, akkor ugyanúgy, ahogy annak idején a halálbüntetés esetén, a teljes politikai szféra föltehette volna a kezét, és azt mondja, hogy kérem szépen, az Alkotmánybíróság erről döntött, és mivel az Alkotmánybíróság erről pozitív vagy negatív irányban döntött, mi ehhez tartjuk magunkat, nem csinálunk politikai kérdést az ügyből. Ez a lehetőség elúszott azzal, hogy önök Alaptörvénybe foglalták, és tulajdonképpen saját magukat állították e tekintetben legalábbis meglehetősen nehéz helyzet elé. Ennyit az előzetes reakciókról és a kitérőről.

Szeretném ugyanakkor azt is megemlíteni ? és erre hosszú mondatokat nem vesztegetnék, csak néhányat ?, amiről Harangozó képviselőtársam is beszélt, és talán már több előttem szóló fölszólaló, vezérszónok, hogy milyen volt az előkészítése a korábbi törvénynek, és hogy abból egyenesen következik az, hogy most egy 125 oldalas módosító csomagot kell elfogadni, ami jelentős részben ezeket a hibákat javítja ki. Miniszter úr akkor még nem volt a kormány tagja, de nyilvánvalóan informálták róla, hogy hogyan zajlott ez a vita. Államtitkár úr végigülte azt. Ott is kifogásoltuk azt, hogy a tárgyalás előtti héten nyújtottak be az Országgyűléshez egy olyan jelentőségű javaslatot, ami nem több annál, mint hogy azt tudjuk mondani, hogy Magyarország történetének első büntetés-végrehajtási kódexe, hiszen az előző egy törvényerejű rendelet volt. Tehát az első bv. kódex esetében a parlamenti képviselők számára a tanulmányozásra nem hagytak meg többet 3-4 napnál; ez az egyik.

A másik: hétfőn tárgyalta az Igazságügyi bizottság, az akkor még Alkotmányügyi, igazságügyi és ügyrendi bizottság, majd szerdán tárgyalta az Országgyűlés. Szerdán tárgyalta az Országgyűlés utolsó napirendi pontként úgy, hogy egyébként nem volt vezérszónoki kör, csak 15 perces felszólalási lehetőség, és ha államtitkár úr még emlékszik erre, akkor a papírcsomagnak, amit tartott és szeretett volna elmondani, felolvasni itt az Országgyűlésben, annak a fele a kezében maradt, mert lejárt a határidő, lejárt a felszólalási ideje. Azt gondolom, hogy egy ilyen előzmény után és egy ilyen előkészítés után természetes dolog az, hogy egy törvényjavaslat ennyi hibával küzd és ennyi sebből vérzik. Hogy mik ezek a témák, Harangozó képviselőtársam már szólt róla, én nem teszem.

Egy dologról azonban én is szeretnék hosszabban szólni, és ez valóban a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek a kérdésköre, hiszen úgy hiszem, hogy politikai szempontból, de megjegyzem, szakmai szempontból is az egyik legérdekesebb és legjelentőségteljesebb része ennek a javaslatnak. Azt gondolom, hogy most ami itt folyik, arra emlékeztet engem, hogy önök úgy próbálnak viselkedni, mint a mesében az okos lány, aki hozott is ajándékot meg nem is, aki meg is akarja tartani ezt az intézményt meg nem is. De engem sokkal inkább emlékeztet ez a viselkedés, ez a hozzáállás egy másik mesére: a molnár, a fia meg a szamár esetére, amikor mindenki mást javasol ennek a hármasnak, főleg ebből a két embernek, majd a végén mindenki kineveti őket, mert egyiknek sem tudnak a kedvére tenni; sem annak, aki azt mondja, hogy a fia üljön a szamáron, sem annak, aki azt mondja, hogy az apja üljön a szamáron, sem annak, aki azt mondja, hogy senki se üljön a szamáron. A végén mindenki kineveti őket.

Térjünk egy pillanatra és egy gondolat erejéig vissza arra, hogy mi is a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés. Azért gondolom, hogy ezt a parlamentben el kell mondani, mert az embereknek egészen más képzetük van a tényleges és az úgynevezett nem tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésről. Szeretném mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy minden életfogytig tartó szabadságvesztés, mióta ez az intézmény létezik, ténylegesen életfogytig tartó szabadságvesztés, azaz amikor a bíró kiszabja, akkor valóban az elítélt élete végéig szabja ki, élete végéig kell büntetés-végrehajtási intézetben tölteni a hátralévő éveit.

Ami megkülönbözteti az úgynevezett tészt vagy tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést ettől az előzőtől, az egyetlenegy momentum, az, hogy felülbírálható-e ez vagy nem bírálható felül. Azaz a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztésnek az úgynevezett normális életfogytig tartó szabadságvesztéssel szemben egyetlenegy pluszeleme van, hogy bármikor is az felülbírálható vagy nem, azaz feltételes szabadságra bocsátható-e az elítélt, avagy sem. Éppen ezért azt gondolom, hogy kár kerülgetni ezt a témát, és kár is megpróbálni ügyes megfogalmazásokkal azt érzékeltetni, hogy ez a javaslat meg kívánja tartani ezt az intézményt. Lehet mindenkinek más a véleménye, más-más véleménye arról ? láttuk, Schiffer képviselő úr nem pártolja például ezt az intézményt, Staudt képviselő úr pártolja ezt az intézményt, de az, hogy ezt az intézményt ez a javaslat megszünteti, az szerintem tény, akár tetszik valakinek ez, akár nem tetszik másoknak ez. Ugyanis beiktat egy olyan szabályt, ami felülbírálhatóvá teszi az életfogytig tartó szabadságvesztést, azaz van egy olyan lehetőség ebben a törvényjavaslatban, és ezt konkrétan megfogalmazta miniszter úr is, de egyébként törvényjavaslat is, hogy ennek a teljesülése esetén az életfogytig tartó szabadságvesztés mégsem fog az elítélt élete végéig tartani.

Ezért mondom én azt, tisztelt képviselőtársaim, hogy senkinek nem fog tetszeni ez. Ugyanis, amit eddig elmondtam, ez alapján nem fog annak tetszeni, aki szereti a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést, merthogy ez az intézmény gyakorlatilag megszűnik. De fog-e tetszeni azoknak a ? mondjuk ? strasbourgi bíráknak, akik szerint Magyarországon a szabályozás hiányos? Miniszter úrnak e tárgyban a szaktudását, azt gondolom, ebben a Házban senki nem kérdőjelezi meg, én magam sem, természetesen ettől függetlenül lehet még más szakmai álláspontunk. Én azt mondom, hogy jó eséllyel Magyarország újra szembesülni fog azzal, hogy a strasbourgi bíróságnak ez a szabályozás nem fog tetszeni.

(11.20)

Két okom van ezt feltételezni. A remény lehetőségét valóban meg kell adni, miniszter úr, de valóban megadjuk-e valakinek a remény lehetőségét, akinél az első ilyen időpontot negyven év elmúltával határozzuk meg? Ha negyven év után szabadulhat valaki ? és tekintsék azt, amit mondok, tökéletesen értéksemleges szövegnek, azaz nem érvelek sem a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés ellen, sem mellette, csak tényeket közlök ?, az azt jelenti, hogy legkorábban, mivel 20 éves kora előtt elkövetett cselekményért nem ítélhető ilyen büntetésre, 60 évesen, de általában nem pont 20 évesen követik el az ilyen cselekményeket, tehát azt mondom, hogy 60-80 éves korában bírálható felül. Valóban ez a reménynek a lehetőségét a valóságban megteremti? Mert azt is tudjuk, miniszter úr, és ezt szintén minden komoly fórum és szakember elmondja, hogy ahogy a védelemhez való jognál sem elegendő csak az elméleti lehetősége ennek, a gyakorlati lehetőségnek is fenn kell állnia. Valóban fennáll a gyakorlati lehetőség a 60 és 80 éves életkor közötti emberek esetében 40 év fegyházban letöltött büntetés után? Ezt csak kérdezem, mert szerintem nem feltétlenül. Magyarán szólva, ha korábbi időpontra határoznák meg ezt a felülvizsgálati lehetőséget, akkor e vonatkozásban valószínűleg legalábbis bizonyos elvárásokhoz közelebb állnánk.

A másik az elnöki kegyelem. A miniszter úr abszolút korrekten bemutatta azt a két álláspontot, meglátjuk, hogy melyik fog felülkerekedni a strasbourgi bíróságon, hogy csak a bírói úton érvényesíthető lehetőséget fogadják el, vagy az elnöki kegyelemnek a lehetőségét is, már ami megfelelően körülbástyázott feltételekkel. Ezt nem tudom megmondani, de van esély arra, hogy nem ezt, csak a bíróit fogadják el. Ugyanis azt tudjuk mind a ketten, hogy az elnöki kegyelem nem ? ugyanúgy, ahogy az országgyűlési közkegyelem sem ? része a büntetőeljárásnak. Nem rendes felülvizsgálati ok, nem rendes jogorvoslati lehetőség. Éppen ezért az, hogy ? egyébként helyesen, hadd fogalmazzak úgy ? bizonyos előjátékot beiktatnak a kegyelmi kérvény előtt, nem biztos, hogy azokat a feltételeket teljesíteni fogja, amelyek az elvárások szintjén megfogalmazásra kerültek. Ugyanis a bírói út egyértelmű. Ha azt vezetnénk be, akkor gyakorlatilag visszatérnénk a régi rendszerhez. Én egyébként azt helyesnek tartanám, ha nem egy bv. bíró döntene erről a jövőben, hanem mondjuk, a Kúriának egy öttagú tanácsa, hiszen komoly dologról van szó, de akkor maradjon meg bírói hatáskörben. Vagy B-verzió: ha már errefelé megyünk el, amit én egyáltalán nem helyeslek, pontosan azon okokból kifolyólag, amiket Harangozó képviselőtársam mondott, hogy egy politikus fog dönteni arról, még ha azt köztársasági elnöknek is hívják, hogy megadja ezt a kegyelmet vagy nem, hogy a kúriai tanács bírálja ezt el. De ha már megmaradunk ennél a javaslatnál, akkor legalább, hasonlóan a miniszteri kinevezésekhez, hasonlóan az állami kitüntetésekhez, ha ez a bírói fórum javasolja a kegyelem megadását vagy a kegyelem elvetését, akkor ez kösse a köztársasági elnököt, azaz gyakorlatilag legyen köteles aláírni azt, ami ennek a bírói fórumnak a döntése. Ekkor legalább közelebb kerülünk ahhoz, hogy a bíróságok döntenek a büntetőeljárásnak egy további fejleményéről, és nem pedig egy ? mondjuk ki, és ezt én nem tartom pejoratívnak, mert én is pártpolitikus vagyok ? pártpolitikai alapon odakerült köztársasági elnök.

Végül, egy mondatot engedjenek meg. Látszik az a Fidesz kommunikációjából, Vigh képviselő úrnak a kicsit nehezen felolvasott, másfél oldalas szövegéből és abból, hogy a KDNP még vezérszónokot sem állított, hogy önök ezt az ügyet megpróbálják elkenni. Értem én, hogy ennek egy jó módszere az, hogy vigye el a balhét az igazságügy-miniszter, mi nem beszélünk erről, mert Vigh képviselő úr se beszélt erről a témáról, de nem fogják tudni ezt megúszni, tisztelt képviselőtársaim, nem fogják tudni megúszni! Így vagy úgy önöknek ebben a témában á-t vagy b-t kell mondani. Úgyhogy én arra kérném a Fidesz képviselőit, hogy nyilvánítsanak ebben egyértelmű véleményt, hogy mit gondolnak erről az intézményről.

Legvégezetül, én is szeretném a miniszter úrnak megköszönni azt, hogy személyesen van jelen, ez az elmúlt négy évhez képest egy komoly innováció (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), azt meg külön, hogy válaszol is a kérdésekre. (Az elnök ismét csenget.)

Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 54 2014.10.28. 6:06  21,23-60

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Két-három dologra szeretnék reagálni, és egy téma még elmaradt, amiről idő hiányában nem tudtam beszélni a javaslatot illetően az első felszólalásomban.

Az első reakció Staudt Gábor képviselő úrnak szól, mely szerint én azt gondolom, hogy egy büntetőjogi, büntetés-végrehajtási jogi tárgyú törvény esetében jogi okfejtések hangoztatása a parlamentben szerintem nem hiba. Ez az egyik.

A másik, hogy emlékeztetném képviselő urat arra, mielőtt még bárki, akár ő, akár más másfelé kívánná terelni a mi hozzáállásunkat, illetve mást kívánna belemagyarázni abba, amit én elmondtam, hogy 2009-ben a szocialista kormány előterjesztett egy igencsak átfogó büntető törvénykönyvi módosítást, ami gyakorlatilag az új általános részét teremtette meg a Btk.-nak ? az új Btk. ezeknek a rendelkezéseknek a 90 százalékát átvette ?, és ebben a komoly, novelláris módosításban megmaradt a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés lehetősége, megmaradt a tész lehetősége, erre szeretném mindazokat emlékeztetni, akik szeretnének esetleg másként emlékezni erre a tényre.

Boldog képviselő úr fölszólalására két dolgot mondanék. Az egyik, hogy érdemes volna komolyan venni a parlamenti vitát, mert ha valaki azt mondja, hogy egyébként kénytelen támogatni ezt a javaslatot, de ő azzal a módosítással tenné, hogy majd 120 évesen lehet ezt felülbírálni, akkor én azt gondolom, hogy nem veszi komolyan a parlamenti munkát. Akkor mondja azt, képviselő úr, hogy nem támogatja ezt a javaslatot, mert ez erről szól. Ezt lehet. Tegye meg! Csak akkor lássam majd azt, hogy ön van annyira bátor, van annyira eltökélt, hogy akár saját maga, akár többedmagával a Fidesz-frakcióban leszavazza majd ezt a javaslatot. Tegye meg, képviselő úr!

De nekem mellé ne beszéljen a parlamentben, mert én értem azt a fajta kettős beszédet, hogy itt elmondjuk azt, hogy egyébként a halálbüntetés pártján állunk, meg hogy tán még a kerékbetörés is jó volna, majd utána megszavazza azt a javaslatot, amit a Fidesz előterjesztetett, és kiveszi a Btk.-ból a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés intézményét. Ezt a fajta kettős beszédet én nem szeretem itt a parlamentben. Akkor állítsuk élére a dolgokat! Akkor mondja azt, képviselő úr: nem támogatom az előttünk fekvő javaslatot, másként fogok szavazni. Még van lehetőség a szókérésre, örülnék, ha megtenné, és akkor egyenesen elmondaná, hogy mi is az ön terve.

Ami kimaradt, és nem tudtam elmondani: államtitkár úrral volt egy viszonylag hosszú, rádiós vitánk talán egy-két-három hónappal ezelőtt, amikor az Alkotmánybíróság döntést hozott a „három csapás” néven híressé vált fideszes törvénymódosító javaslatcsomaggal kapcsolatban. Akkor ugyanez a szakmai vita állt fönn közöttünk, amely szerint államtitkár úr a törvényben most módosításra javasolt rendelkezéseknek a korrekcióját elégségesnek tartotta az alkotmánybírósági határozatnak való megfelelés érdekében, én pedig nem, és ezt a véleményemet most is fenntartom.

(11.40)

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt nem tudom, hogy a mostani, új összetételű Alkotmánybíróságban még bármi probléma lehet-e, amit a Fidesz előterjeszt, ezt nem tudom, de hogy ismét szembe fogunk kerülni azzal, hogy nemzetközi normákba ütközik a szabályozásnak az a része, amely szerint a bírónak nincs mérlegelési joga bizonyos esetekben, hogy életfogytig tartó szabadságvesztést szab-e ki vagy nem, ezt én szinte biztosra mondom.

Tehát azt gondolom, hogy érdemes lenne még most, a parlamenti vita ezen fázisában újragondolni azt és újra áttekinteni az alkotmánybírósági határozatot, hogy nem volna-e érdemes most módosítani ezen. Már csak az önök érdekében is ajánlom, mert a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés eltörlése fogja produkálni úgyis a felháborodási hullámot, ennek a farvizén már be lehetne hozni ezt a módosítást is, mint ha majd később kellene behozni külön, egy külön felháborodási hullámot generálva. Úgyhogy én azt javaslom az államtitkár úrnak, hogy ezt fontolja meg.

Legvégezetül csak egy apró kiegészítés, azon felül egyébként, hogy Staudt Gábor helyesen idézte azt, hogy a miniszterelnök úr annak idején azt mondta, hogy olyan európai parlamenti képviselőket kívánnak küldeni Brüsszelbe, akik majd meg tudják védeni a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést. Úgy tűnik, egy ilyet se sikerült delegálni, merthogy ezt nem sikerült megvédeni.

De azért felhívnám a figyelmét Boldog képviselő úrnak arra, hogy az Európai Uniónak pont semmi köze nincsen ahhoz a problémához, amiről mi most tárgyalunk, ugyanis a strasbourgi bíróság, a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság az Európa Tanács égisze alatt működik, aminek nincs köze az Európai Unióhoz; csak ha már tényszerűek kívánunk lenni, akkor ajánlom képviselőtársam figyelmébe, mielőtt még a szokásos EU-t szidalmazó monológját elmondja esetleg a következő felszólalásában is, ami természetesen megszokott már nálunk, és megszokott már itt a parlamentben, hogy a fideszes propagandának az egyik eleme. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
22 196 2014.10.28. 2:02  61-202

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Boldog István képviselőtársam egy előző vitában az Európai Uniót cserélte össze vagy keverte össze az Európa Tanáccsal, most pedig a Fidesz-propagandát keveri össze a tényekkel, ugyanis a tények azt mutatják, hogy a gazdaság nem fejlődik, a Fidesz-propaganda nyilvánvalóan azt mutatja, hogy igen, de ez a kettő természetesen üti egymást.

Azt mi örömmel vesszük, képviselő úr, hogyha ez egy burkolt ígéret volt az ön részéről, hogy itt meg lehet gondolni a dolgokat, magyarán szólva, hogy önöknek szándékában áll esetleg felülbírálni azt az elképzelést, hogy bevezetik az internetadót. Én remélem, hogy a képviselő úr erről az álláspontjáról meg tudja győzni a képviselőtársait is az elkövetkezendő néhány napban.

Amit pedig a demokráciáról mondott, képviselő úr, tudja, nem az a demokrácia fokmérője, hogy az ellenzék 38 percet vagy annak a dupláját tudja egy vitában kibeszélni, hanem az a fokmérője, hogy mielőtt önök egy új adónemet bevezetnek, ráadásul ami ilyen jellegű, mint az internetadó, és valóban minden fejlődési trenddel szembemegy, azelőtt vajon megkérdezik-e a lakosságot, megkérdezik-e az érintetteket, konzultálnak-e az ellenzékkel vagy bármilyen civil szervezettel arról, hogy mi a véleményük erről, vagy pedig önök letesznek egy ilyen javaslatot az asztalra, az ellenzék beszélhet akár kétszer 38 percet is róla, de önök ugyanazt az álláspontot fogják képviselni. Nos, én azt gondolom, a demokrácia fokmérője az lenne, hogyha önök érdemi párbeszédet kívánnának erről folytatni, nem belül, maguk között, hanem kívül a társadalommal, és meghallanák azoknak az embereknek a szavát, akik több tízezren mennek ki tüntetni a tervezett adóval kapcsolatban.

S végül egy mondattal Pócs képviselő úr bocsánatkérésére: tudja, képviselő úr, az jutott eszembe, az a vicc, nyilván ön is ismeri, és csak a poénját mondom, hogy a Kovács az egy rendes ember, már bocsánat! (Derültség az MSZP soraiban.) Szóval ennyit ért az ön bocsánatkérése. Köszönöm szépen. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van! ? Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 70 2014.11.03. 0:05  69-70

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Megvárnám a miniszter urat. Nagyon szépen köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 132 2014.11.03. 2:11  131-138

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A híradásokból tudjuk, hogy a Fővárosi Önkormányzat pénteken tartja majd meg az alakuló ülését.

(15.50)

Persze, ilyenkor az emberben fölmerül több kérdés. Elsősorban is például az, hogy meddig tart majd a megbízatása, illetve hogy kerülünk-e még majd abba a helyzetbe, hogy új Fővárosi Közgyűlést válasszunk öt év múlva.

A sajtóban ugyanis két hír jelent meg ezzel kapcsolatban. Az egyik, hogy a főpolgármester úrnak lesz vétójoga a Fővárosi Közgyűlésben. Kérdezném államtitkár urat arról, hogy igaz-e ez. Tehát tervezi-e a kormány, hogy ilyen tartalmú jogszabály-módosító javaslatot nyújt be? A másik pedig, ami ennél talán fajsúlyosabb kérdés, hogy létezik önöknél egy úgynevezett city-koncepció, de illették ezt már többféle más jelzővel is, amely gyakorlatilag arról szólna, hogy a belső kerületek kormány alá rendelésre kerülnének, ezzel megszűnne a fővárosi önkormányzat, és a peremkerületekből alakulnának kerületi önkormányzatok.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért kérdezem ezt most meg, mert ugyan a felvetés meglehetősen abszurdnak tűnik, de talán azért nem az mégsem, mert az elmúlt négy évben tanúi lehettünk annak, hogy a kormány, ahol lehet ? legyen az az államrend, legyen az az oktatás vagy legyen az bármi más, az egészségügy s a többi ?, centralizál. Márpedig, ha ezt a törekvést vesszük alapul, akkor elképzelhető, hogy ez a terv is valósággá válik. Másrészt pedig sajnos azt tapasztaltuk, hogy amiről ennyi szó esik önöknél, az általában igaz szokott lenni.

Ez természetesen megbontaná a főváros egységét, és egy egészen más felfogás alapján rendezné a fővárosi viszonyokat. Az Alaptörvény rögzíti azt, hogy a fővárosban egy önkormányzat kötelezőn felállításra kerül. Tehát kérdezem azt, hogy van-e ilyen terv, kívánják-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az Alaptörvényt módosítani és ilyen tartalmú törvénymódosítással élni. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 136 2014.11.03. 1:05  131-138

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen. Először is köszönöm államtitkár úrnak, hogy ? az utóbbi időben szokatlan módon ? legalább igyekezett választ adni valóban az általam feltett kérdésre. Azt megnyugvással hallom, hogy a következő öt évben a Fővárosi Közgyűlés ezek szerint ilyen módon fog működni.

Államtitkár úr azonban azt a kérést elkerülte, vajon öt év múlva is így fog-e működni, azaz a Belügyminisztérium, a tárca, illetve akár a Fidesz képviselőcsoportja véglegesen letett-e arról a tervről, hogy esetleg öt év múlva bevezet egy ilyen új koncepciót, és több választásra már nem kerül sor, vagy pedig az államtitkár úr válasza csak erre az öt évre vonatkozott, és találgathatunk a vonatkozásban tovább, hogy önöknek lesz-e egy ilyen tervük. Örülnék annak, ha államtitkár úr erre egyértelmű választ adna, azaz hogy véglegesen letettek erről a tervről vagy nem.

A másik, államtitkár úr, amire emlékeztetném, hogy a kérdésem másik fele az volt, hogy a polgármester vétójogával kapcsolatban terveznek-e (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) bármilyen változtatást. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 233 2014.11.03. 15:05  228-248

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A központi címregiszter létrehozásával összefüggő, valamint egyes igazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló most előttünk fekvő törvényjavaslatot igen nagy tisztelet mellett is egyvelegnek nevezhetjük. A törvényjavaslat 13 törvényt módosít, ezeknek csak egy része felel meg az indokolásnak, miszerint ? idézem – „célja az egységes címképzés és címkezelés lehetőségének megteremtése”. A törvényjavaslat egymáshoz tartalmilag egyáltalán nem kapcsolódó törvénymódosításokat is magában foglal.

Engedjék meg, tisztelt képviselőtársaim, hogy a tartalmi kérdéseket megelőzően szóvá tegyem a törvényjavaslat előkészítése kapcsán azt a tényt, hogy a törvényjavaslat a kormány 2014. őszi törvényalkotási programjában nem szerepel, mint egyébként sok minden más sem. A törvényalkotási program benyújtásakor a kormány tehát még nem tudta, hogy az őszi ülésszakban újra hozzá kell nyúlni a központi címregisztert 2015. január 1-jétől létrehozó új törvényhez. Nem tudta, hogy sokadszorra módosítani kell az önkormányzati törvényt. Nem tudta, hogy újra bele kell nyúlnia az ingatlan-nyilvántartás szabályozásába, és még sorolhatnám a területeket.

A kormány benyújtott egy törvényjavaslatot, aminek talán az a legnagyobb erénye, hogy nem rohamtempóban próbálják átnyomni az Országgyűlésen. Jóhiszeműen mondhatnánk, hogy a kormány okult a korábbi hibákból ? amire a későbbiek során egyébként még kitérek ?, most pedig meghagyja a terepet a parlamenti vita számára. Mégsem örülhetünk ennek maradéktalanul, mivel a kormány a törvényjavaslat előkészítésekor törvénysértően járt el. Kiemelhetnénk ezt egyébként számos törvényjavaslat esetében is, de most éppen ezt tárgyaljuk. A törvényjavaslatot ugyanis nem bocsátották társadalmi egyeztetésre, a törvény várható hatásait összefoglaló előzetes hatásvizsgálat eredménye, ha egyáltalán volt ilyen ? talán erről államtitkár úr beszámol majd egy további felszólalásában ?, így nem ismert. A kormány honlapján csak egy kormányrendelet tervezete szerepel a címregiszter tárgykörben egyeztetés alatt álló tervezetként. Más előzménye ennek a törvénynek legjobb tudomásunk szerint nem volt.

Fel kell hívjam tisztelt kormánypárti képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a jogalkotásról szóló törvény előírja: a jogszabály előkészítője a jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvényben meghatározottak szerint köteles gondoskodni arról, hogy a jogszabály tervezete megismerhető és véleményezhető legyen. A jogszabályok előkészítésében való társadalmi részvételről szóló törvény rendelkezései alapján pedig társadalmi egyeztetésre kell bocsátani többek között a törvény tervezetét és indokolását. A társadalmi egyeztetés a törvény alapján csak akkor mellőzhető, ha a tervezet sürgős elfogadásához kiemelten fontos társadalmi érdek fűződik. Megjegyzem, hogy ezt a kitételt is kritizáltuk elég sokszor annak idején annak a törvénynek a vitáján, hiszen megfoghatatlan, hogy ez a terület mikor érvényesíthető.

A tárgyalt törvényjavaslat esetében sürgős parlamenti tárgyalás indítványozására, mint mondtam ? egyébként helyesen ?, nem kerül sor. Az előkészítés alapján megállapítható, hogy a kormány, illetve az előkészítő miniszter a jogszabálytervezetek nyilvánosságára vonatkozó törvényi rendelkezéseket, olyan törvényekét, amelyek már a Fidesz kormányzása alatt születtek, többszörösen is megszegte.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyeztetési kötelezettség elmaradása azért is fontos, mert a törvényjavaslat esetében a személyes adatok védelme okán többek között a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnökének is véleményezési joga van. A NAIH honlapján az található, hogy a hivatal elnöke csak a címregiszterrel kapcsolatos, társadalmi egyeztetésre is bocsátott kormányrendeletet véleményezte, a törvényjavaslatra vonatkozóan véleményt nem adott ki, vagyis a törvényjavaslatot valószínűleg most sem volt módja véleményezni. Kérem államtitkár urat, hogy ha netán ez másként van, akkor cáfolja meg, amit én most mondtam. Ha pedig nem, akkor legalább egy következő törvényjavaslat esetén a saját maguk által megszavazott jogalkotási törvény rendelkezéseit legyenek szívesek betartani. Visszatérve: e ténynek a törvényjavaslat esetében különösen fontos jelentősége van, erre egyébként ki fogok még térni a következőkben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tartalmi szempontból mindenekelőtt a törvényjavaslatnak úgymond a saláta jellegét kell szóvá tennünk. Nem is pusztán azért, mert a módosított törvények tárgyköre nem függ össze egymással, hanem amiatt is, mert a módosítások rámutatnak annak a gyakorlatnak a tarthatatlanságára, hogy a kormányzat egyes törvényeket nem átgondoltan módosít, hanem azt rendre a napi érdekeinek, napi ötleteinek megfelelően teszi. Miért most kell rájönni arra, hogy elengedhetetlen, hogy a vízi létesítmény építtetője is építtetőnek minősüljön? Miért van ez, tisztelt államtitkár úr? Miért most kell rájönni arra, hogy törvényi szinten kell szabályozni az öntözési, rizstermelési és halgazdasági vízhasználat vízszolgáltatási díjának az állam által történő átvállalását? Miért csak most jöttek rá, miért csak most jönnek rá arra, hogy eddig törvényi felhatalmazás nélkül alkottak rendeleteket? Gondolom, ez feltűnt korábban is önöknek. Mi ad okot arra, hogy most kell a közterület-felügyeleteknek és az önkormányzati segédfelügyelőknek parkolási közfeladatot adni? És ha most lenne időszerű, akkor mi ennek a valódi oka, tisztelt államtitkár úr? Szeretnénk a valódi jogalkotói szándékot is hallani, nemcsak azt, ami le van írva.

A törvényjavaslat arról is rendelkezik, hogy ne a belügyminiszter, hanem a kormány legyen jogosult a minimális vagyonvédelmi rezsióradíj meghatározására. Ez egy első ránézésre egyszerű megítélésű, jogtechnikai jellegű módosításnak tűnhet, azonban egész más megvilágításba kerül ez a módosítás, ha áttekintjük, milyen kínkeservesen halad ennek az egyébként nagyon is lényeges szabályozásnak a kialakítása.

Mint arra képviselőtársaim is emlékezhetnek, tavaly októberben Harangozó Tamás képviselőtársam követelte itt a parlamentben a vagyonvédelmi szolgáltatások minimális óradíjának az előírását. Ezzel lehetne ugyanis elejét venni a magán biztonsági szektort jellemző rendszerszintű feketefoglalkoztatásnak. Ekkor a kormány elzárkózott ettől a felvetéstől, azonban két hónappal az országgyűlési választások előtt mégis ígéretet tettek annak a bevezetésére, amiről törvényt is hoztak. A minimális rezsióradíj mértékét szabályozó rendeletre azonban eddig hiába vártak az érintettek. Sürgetésünkre és az ágazatban tevékenykedő szakszervezetek nyomására ugyan a Belügyminisztérium nyáron közzétette a rendelettervezetet, azt azonban máig nem hirdették ki.

(18.30)

Közben szép lassan véget is ért 2014, most év végén pedig előjönnek ezzel az ötlettel, hogy inkább a kormány alkossa meg a rendeletet. Ezzel pedig elölről kezdhetik az elmúlt hónapokban bemutatott időhúzó taktikájukat.

Ez az eljárás, tisztelt államtitkár úr, tovább erősíti a gyanút, hogy csupán csak szavazatokat akartak nyerni ezzel az akcióval, és valójában eszük ágában sincs lépéseket tenni a magánbiztonsági ágazat kifehérítésére és a vagyonőrök kiszolgáltatottságának enyhítése érdekében. Ha ez nem így van, államtitkár úr, akkor tegye meg, hogy ésszerű érvekkel cáfolja azt, amit most én itt elmondtam.

(Schmuck Erzsébet elfoglalja a jegyzői széket.)

Tisztelt Országgyűlés! Most nézzük a törvényjavaslatot a szabályozásnak is az indokolásban bevallott célja oldaláról! A polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásáról szóló törvény módosításával 2013. január 1-jétől, illetve 2013. március 1-jétől változtak jelentősen a lakcímekre vonatkozó címnyilvántartás szabályai. Ezt követően az állami és önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló 2013. évi CCXX. törvény 2015. január 1-jei hatálybalépéssel hozta létre a címnyilvántartástól értelemszerűen különböző központi címregisztert. A központi címregiszter ugyanis több, mint a címnyilvántartás, olyan, a nyilvántartások közötti együttműködést elősegítő központi nyilvántartás, amely a címadatok vonatkozásában adatkapcsolat-szolgáltatás útján hiteles adatforrást biztosít a címadatot tartalmazó állami és önkormányzati címnyilvántartások számára.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Az előzmények ismeretében állíthatjuk, hogy a szabályozás nem sikerült túlságosan jól, mivel a két nyilvántartás közötti adatforgalmat nem fésülték össze, és az adatkapcsolatot sem rendezték megfelelően. A hibákat először Font Sándor képviselő úrnak kellett felismernie. Az egyes földügyi törvények módosításáról szóló törvény ? amelyiknek T/357. számon Font Sándor képviselőtársunk volt az előterjesztője ? már kísérletet tett a címnyilvántartás és a címregiszter közötti kapcsolat megteremtésére. A törvényjavaslatot kivételes eljárásban tárgyalták, azaz, úgy tűnik, akkor nagyon sürgős volt.

Az Adatvédelmi Hatóság észrevételeit akkor is utólag próbálták kezelni a Törvényalkotási bizottságban, ahogy azt a vitában annak idején szóvá is tettem.

A jelen törvényjavaslatból az is látszik, hogy Font Sándor nem tudta megjavítani a szabályokat, most újabb rendelkezések szükségesek ahhoz, hogy a 2015. január 1-jétől elvileg már kész címregiszter működőképes legyen. Felmerül rögtön a kérdés, hogy egyrészt el tudnak-e készülni január 1-jéig, hiszen egy nyilvántartás adattartalmának a bővítése elsősorban és értelemszerűen informatikai fejlesztést igényel, másrészt biztosak-e abban, hogy most valóban készen vannak. Tisztelt Államtitkár Úr! Örülnék, hogy ha erre legalább a zárszavában valamilyen választ tudna nekünk adni.

A következő kérdés, hogy minderre felkészülhet-e még a hátralévő időben az ingatlan-nyilvántartás. Az ingatlan-nyilvántartási törvénynek az elfogadott törvény kihirdetését követő 8. napon hatályba lépő rendelkezései újból beavatkoznak az ingatlan-nyilvántartás vezetésének a folyamatába. Köztudomású, hogy a földhivatalok még az új Ptk. hatálybalépését sem heverték ki, a joggyakorlat a legkevésbé sem egységes, a sorozatos változásokat pedig már végképp nem lehet követni. Ennek pedig az ügyfelek is kárát látják.

Sajnos több okból, de a cégnyilvántartással összefüggésben is módosul a Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény. Ez a törvény a hatálybalépése előtt is, utána is sokadszorra változik. Ez, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, nem jogbiztonság. Ez nem az!

A cégnyilvántartással csak részben összefüggően egészülnek ki közterületek elnevezésére vonatkozó szabályok a közterületi elnevezés korlátaival.

Hogy jót is mondjak ennyi rossz után: attól az új szabálytól megkönnyebbültünk, hogy közterület élő személyről nem nevezhető el. Ezt a rendelkezést csak üdvözölni tudjuk.

Annak azonban nem látjuk a végrehajtási szabályait, hogyan fognak a polgárok megfelelni annak a törvényi kötelezettségnek, ami eddig nem volt ebben az önkormányzati törvényben, miszerint ? idé­zem - „minden házszámmal ellátott épületen a tulajdonosnak fel kell tüntetnie a házszámot”. Érdekes!

De nézzük tovább a címregiszterrel összefüggő egyéb törvénymódosításokat! Az állami és az önkormányzati nyilvántartások együttműködésének általános szabályairól szóló 2013. évi CCXX. törvény hatályos szövege még azt mondja ki, hogy „a központi címregiszter vezetése, működése és az egységes címkezelés részletes eljárási szabályait e törvény felhatalmazása alapján kiadott kormányrendelet állapítja meg”. A törvény most a személyes adatok kezelését szabályozó rendelkezésekkel egészül ki, nyilvánvalóan azért, mert a kormányrendelet előkészítése során rájöttek, néhány szabály feltétlenül törvényi szintet követel meg. Ez az, tisztelt képviselőtársaim, amit az Adatvédelmi Hatósággal minden részletre kiterjedően egyeztetni kellett volna, és akkor talán ilyen bakik nem fordulnak elő a jogalkotás folyamatában. Már látom magam előtt, amikor a Törvényalkotási bizottság majd ismét korrigálni kényszerül. Itt meg kell jegyeznem, hogy január 1-jéig már csak nagyon kevés idő van hátra. Egyáltalán nem vagyok biztos abban, hogy a jogalkalmazó szervek számára rendelkezésre áll-e a kellő felkészülési idő.

Tisztelt Országgyűlés! Már többször bebizonyosodott, hogy a kormányzat és a kormánypárti képviselők kapkodó, átgondolatlan jogalkotási rohamai romba döntötték a magyar jogrendszer nagy részterületeit. Nem győzik rendre korrigálni a kivételes, a sürgős, a rendkívüli eljárásokban, társadalmi egyeztetés nélkül elfogadott törvényeket. A jogkövető állampolgárok és a jogalkalmazó szervek pedig nem győzik kapkodni a fejüket, hiszen az alkalmazandó jog szinte napról napra változik, nagy informatikai rendszerekbe avatkoznak bele az utolsó pillanatban.

Az MSZP a törvényjavaslat egy-egy rendelkezését akár még támogatni is tudná, ha ezek előnyeit nem rontaná le az újabb durva beavatkozás az önkormányzatok működésébe ? ahogy azt képviselőcsoportunk más felszólalói majd elmondják ?, illetve nem a kormány maga mutatná fel, hogy alkalmatlan a koherens és a normavilágosság követelményeinek megfelelő jogszabályalkotásra. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, hacsak valami szinte csoda nem történik a módosító javaslatok kapcsán, ezt a törvényt támogatni nem fogjuk tudni.

Köszönöm szépen a figyelmet. Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
23 241 2014.11.03. 2:09  228-248

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt megértem természetesen, hogy azok a gondolatok, miszerint az átgondolatlan jogalkotási rohamai a kormánynak romba döntötték a magyar jogrendszer nagy részterületeit, és hogy nem győzik korrigálni, rendre korrigálni a kivételes és sürgős eljárásokban, a rendkívüli eljárásokban és a társadalmi egyeztetés nélkül lefolytatott és elfogadott törvényeiket, természetesen egyrészt szerintem cáfolhatatlan tények, ez az egyik része a dolognak, a másik része pedig nyilvánvalóan a politikai véleménynek a kategóriájába tartozik.

(19.10)

Tisztelt Államtitkár Úr! Én azt gondolom, az nincsen rendben, hogy ön, nem tudom, éppen mivel foglalkozik az iPadjén, de az biztos, hogy nem hallgatja a felszólalásokat. Azokra a felvetésekre, amik kifejezetten szakmai felvetések, vagy a törvényjavaslat konkrét eljárási vagy tartalmi részeit érintik a képviselők részéről ? jómagam is említettem ilyet, tízig számoltam, aztán utána nem tartottam szükségesnek, de jobbikos képviselőtársaim is, MSZP-s képviselőtársam is fölvetettek ilyesmiket, amik, mondjuk, a magánbiztonsági szektorra vonatkoznak vagy az Adatvédelmi Hatóság elnökével való egyeztetési kötelezettségre vonatkoznak, vagy éppen arra vonatkoznak, hogy január 1-jéig képesek lesznek-e biztosítani azt, hogy a címregiszter működőképes legyen ?, én azt gondolom, illene válaszolni, és nem a szokásos módon a zárszóban, hanem olyan módon, hogy arról még vita tudjon kialakulni.

Én arra szeretném államtitkár urat kérni ? nem tudom, meg van-e írva önnek a zárszó a szokásos kormánypárti, sablonos válaszokkal, megköszönve a vitában való aktív részvételt, és hogy majd meggondolják a módosító javaslatok támogatását ?, tegye meg, hogy érdemben válaszol a vita közben a felvetésekre. (Boldog István: Érdemben fog, a végén.) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 76 2014.11.10. 2:03  75-82

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Először is elnézését kell kérnem, hogy önt személyesen fárasztom ide a parlamentbe, de tudnia kell azt, hogy az ön helyettesének, Kontrát államtitkár úrnak már megpróbáltam két alkalommal ezt a kérdést feltenni, de gyakorlatilag értékelhetetlen választ adott, válasznak tűnő szöveget mondott nekem. Éppen ezért kénytelen vagyok miniszter úrtól kérdezni azokat a tartalmi kérdéseket, amiket államtitkár úr nem válaszolt meg nekem.

A lényege a dolognak az, hogy szeptemberben 43 készenléti rendőr szállta meg az Ökotárs Alapítvány székházát, és ott házkutatást folytatott. Az első probléma ezzel, tisztelt miniszter úr, hogy meg sem kísérelték bekérni azokat az iratokat, amelyekre a rendőrségnek szüksége lett volna, holott tudták azt, hogy a Kehinek ezeket az iratokat már prezentálta az Ökotárs Alapítvány, lehet, hogy csak kérni kellett volna az alapítványtól, és megspórolható lett volna ez a rendőri akció. Másrészt meg sem jelölték a házkutatás konkrét okát, ami, én azt gondolom, hogy a büntetőeljárási törvénynek sérti a rendelkezéseit.

Kérdéssel fordultam az országos rendőrfőkapitány úrhoz, hogy mennyibe került ez az intézkedés. Ő azt válaszolta, hogy csak a kiérkező, kiszálló rendőrök aznapi díja 1 millió 249 ezer forintjába került a magyar adófizetőknek. Én azt gondolom, tisztelt miniszter úr, hogy ez éppen egymillió forinttal több, mint ami szükséges lett volna, ezt az egymillió forintot lehetett volna másra is szánni, például más bűnesetek felderítésére. Az intézkedés, úgy ítélem meg, hogy félelemkeltő volt, demonstratív volt, és nemcsak én ítélem így meg, hanem Csepregi Nándor helyettes államtitkár úr is és Gulyás Gergely, az Országgyűlés Törvényalkotási bizottságának az elnöke is túlzónak minősítette ezt az eljárást. (Az elnök csenget.)

Várom egyelőre erre a választ. Köszönöm szépen, miniszter úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 80 2014.11.10. 1:08  75-82

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Először is köszönöm, hogy végre válaszolt érdemben a kérdésre, ez külön megtisztelő számomra, annak ellenére, hogy nem tudom elfogadni azokat az érveket, amiket a miniszter úr elmondott, hiszen azt gondolom, példátlan az, hogy egy házkutatást ilyen fővel és ennyi emberrel folytatnak le.

Azért mondom én ezt, tisztelt miniszter úr ? és talán ezt az álláspontot az is alátámasztja ?, mert én úgy értékelem, hogy a legfőbb problémája ennek az intézkedésnek az volt, hogy egy olyan folyamatnak a része, ami a kormánykritikus civil szervezetek ellehetetlenítése érdekében folyik. Erről beszélt tusnád­fürdői beszédében a miniszterelnök, és ennek a tükrében ez a fajta rendőri intézkedés, azt gondolom, sajnos akkor is túlzónak minősíthető, ha azoknak az érveknek egy része, amelyeket a miniszter úr elmondott, akceptálható.

Mi megszoktuk azt, hogy a nyomozó ügyészség politikai érdekeket szolgál ki, azt viszont nem szoktuk meg, hogy a rendőrség is ilyet tesz. Én nagyon kérem a miniszter urat (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy hasson oda azért, hogy ez a jövőben is így legyen. Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 254 2014.11.10. 2:20  249-258

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem kívánom megismételni és nemcsak a házszabály okán, hanem egyébként sem azokat az érveket, amelyeket az általános vitában a törvényjavaslat kapcsán elmondtunk. Egy dolgot emelnék ki: mindannyian egyetértettünk abban és egyetértünk most is, és azt gondolom, hogy a szavazási magatartásunk is ezt fogja majd mutatni az Országgyűlésben ? reményeim szerint egyhangú szavazással ?, hogy a gyermekek védelme, gyermekeink védelme a legfontosabb témák közé kell hogy tartozzon mindig ennek a Háznak a falain belül.

Azt is kiemeltük, hogy ennek érdekében olyan törvénymódosításokra is szükség lehet, amelyek a büntető törvénykönyvet érintik, de mi továbbra is várjuk majd a Fidesz és a kormány javaslatait a vonatkozásban, hogy az ehhez kapcsolódó és talán nagyobb eredménnyel kecsegtető jogszabálytervezeteket előterjesszék; mi is fogunk ezen dolgozni.

Ami a módosító javaslatot illeti ? hiszen ennek a mostani vitának a tárgya ez lehet ?, azt tudom mondani, hogy e tekintetben példaértékű folyamatnak lehetünk tanúi, hiszen ki tudtuk javítani, méghozzá közös akarat alapján azokat a szakmai hibákat, hiányosságokat, amelyekben ez a javaslat szenvedett.

A Törvényalkotási bizottság bizottsági módosító javaslatot nyújtott be, amelyet értelemszerűen az előkészítés után a bizottsági tagok túlnyomó többsége támogatni tudott, így a mi frakciónk is támogatja ezt a módosító javaslatot, és így a módosító javaslat elfogadásának következményeképpen tudjuk támogatni szakmai szempontból is ? nem csak a tartalmát érintően ? az előttünk fekvő törvényjavaslatot.

Így aztán, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy kár is ennél hosszabbra nyújtani ezt a felszólalást. Támogatjuk tehát az összegző módosító javaslatot, és támogatjuk a javaslat elfogadását is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
24 276 2014.11.10. 15:15  259-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elhallgattuk László Tamás képviselő úr expozéját, és meglehetősen patetikusnak találtuk. Csak egy dolgot hiányoltunk belőle, azt, amit Kunhalmi képviselőtársam is elmondott, de talán mások is említették már a vitában, hogy miért nem azzal kezdte, képviselő úr, hogy az egyetlen, ami miatt most önöknek többségük van a Fővárosi Közgyűlésben, az az, hogy négy hónappal a választások előtt megváltoztatták a választási rendszert. Értem azt, képviselő úr, hogy ön tud szép mesét szőni az új helyzet köré, de azért illene legalább itt a parlamentben ezeket a tényeket az asztalra tenni. Aztán Vas Imre képviselő úr sem mondott sokkal többet, nagyjából szó szerint ismételte el azt, amit képviselőtársa expozé címén elmondott, picit akadozva felolvasva. Őszintén remélem, hogy ennél azért érdemibb érveket is fogunk majd hallani ebben a vitában. Ugyanis előttem szóló képviselőtársamtól egy egészen kicsi szeletéről hallhattunk csak az előttünk fekvő törvényjavaslatnak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én szeretem a törvényeket bizonyos folyamatok részeként kezelni, bizonyos kontextusba ágyazni. Ugyanis megtévesztő lehet, ha kiragadjuk azt a folyamatból, ahogy megtévesztő lehet egy mondat is, ha kiemeljük azt a szövegkörnyezetből. Nézzük meg azt, főleg annak tükrében, hogy képviselőtársaim is úgy nagyjából a hozzászólásaik háromnegyed részét az előző önkormányzati törvény méltatásával töltötték, és mondandójuknak körülbelül egynegyed részét szánták erre a törvényre. Ha ezt az arányt nem is kívánom ilyen módon meghatározni, de valóban vissza kell utalni korábbi törvénymódosító javaslatokra.

(21.10)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez a módszer, amit most önök itt csinálnak, ez már bevált önöknél az országgyűlési választáson. Az országgyűlési választáson sem történt más, mint hogy megváltoztatták az országgyűlési választási szabályokat, körzethatárokkal együtt átírták az egészet, és ennek eredményeképpen a választói akaratot felülírva önöknek kétharmados többsége lett az Országgyűlésben, annak ellenére, hogy egyébként vesztettek 500 ezer szavazót, annak ellenére, hogy egyébként az itt, a parlamenti patkóban helyet foglaló ellenzéki pártokra összességében 7-8 százalékkal több választópolgár szavazott, mint önökre.

Ennek ellenére a választási rendszer átírásával önöknek kétharmados többségük lett. Aztán, tisztelt képviselőtársaim, új házszabályt fogadtak el, amelyben szavatolták azt, hogy majd ezzel az új többséggel megfelelőképpen élhessenek itt, az új Országgyűlésben. Aztán, tisztelt képviselőtársaim, amikor meglátták azt, hogy milyen eredmény született itt az országgyűlési választások eredményeképpen, akkor az új házszabálynak azokat a rendelkezéseit, amit nem tudtak akkor teljesen személyre szabni, azt gyorsan átírták egy viszonylag hamarjában benyújtott módosító javaslattal. Emlékezzenek csak, mondjuk, a levezető elnök szavazati jogára vagy éppenséggel a házszabálytól eltérésre vonatkozó szabályrendszerre.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, nem csinálnak semmi mást, mint az önkormányzati törvényekkel és az önkormányzatra vonatkozó szabályrendszer átírásával ugyanezt a mechanizmust viszik végig. Csinálnak egy új választási rendszert, egy olyan választási rendszert, ami szavatolja önöknek azt, hogy a választói akaratot felülírva gyakorlatilag egy törvényesített, egy törvénybe foglalt választási csalással meg tudják nyerni az önkormányzati választást. Majd a Fővárosi Közgyűlés olyan szabályokat hoz, ami hozzáigazítja ahhoz a helyzethez az önök számára legoptimálisabb módon a fővárosi szabályokat, amelyek korábban egyébként hosszú időn keresztül teljesen másként voltak. Megszüntetik a frakciókat, valójában minek is az, és ezzel együtt természetesen elvonják azoknak az ellenzéki, fővárosi értelemben vett kisebb pártoknak a juttatásait, a lehetőségeit, amik korábban egyébként őket megillették, vagy megillették volna. A helyzet az, hogy most tartunk az én mondandóm keretében annál a pontnál, hogy egyébként a Jobbiknak vagy az LMP-nek lett volna 2-3-4 képviselője a Fővárosi Közgyűlésben frakcióval, jelen pillanatban egy képviselővel rendelkeznek frakció nélkül és mindenféle juttatás nélkül.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt nevezik önök, ugye, a demokratikus hozzáállásnak. Majd ezután nem elég, hogy ezt megteszik, a Fővárosi Közgyűlés még nagyon elegáns módon azzal együtt, hogy mi most itt emeljük a főpolgármester úrnak a juttatásait, lecsökkentik a fizetését a listán bejutott fővárosi képviselőknek; 25 százalékról, már a főpolgármester fizetéséhez viszonyított 25 százalékról lecsökkentik 15 százalékra. Ez azt jelenti, hogy egy fővárosi képviselő, aki listán jutott be, az alig fog többet keresni, mint egy kerületi képviselő, ha egyáltalán egyébként többet fog keresni, úgy, hogy egyébként ? még egyszer mondom ? semmiféle egyéb juttatás vagy költségtérítés őt nem fogja megilletni.

És akkor, tisztelt képviselőtársaim, ha már itt tartunk, akkor most ugyanúgy, ahogy korábban a házszabály módosításánál az Országgyűlés esetén, most ezzel a törvénymódosítással hadd fogalmazzak úgy, hogy elvarrják a szálakat, optimalizálják a rendszert teljes mértékben ahhoz a szituációhoz, ami a választások eredményeképpen kialakult. Ehhez még persze hozzáteszem azt is, hogy nemsokára tárgyalja majd a Ház az egyes jogállási törvények között a polgármesterekre vonatkozó munkajogi jogállást, megváltozott munkajogi jogállást szabályozó új törvényjavaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Komolyan gondolják, hogy ezt egyébként az emberek nem látják? Pontosan tudják, és látják, hogy miről van szó. Hozzáteszem még azt is, hogy én azt kifejezetten nehezményezem, és cinikusnak tartom, államtitkár úr, az ön részéről ? az ön részéről ?, hogy amikor egy héttel ezelőtt kérdeztem azonnali kérdésben azt, hogy tervezi-e a kormány, hogy a főpolgármesternek vétójogot ad, akkor ön nem válaszolt erre a kérdésre. Majd amikor a viszonválaszban én felvetettem államtitkár úrnak, hogy tegye már meg, államtitkár úr, hogy válaszol erre a kérdésre, mert elfelejtett az előző kérdésem nyomán, akkor ön bátor ember módjára ismét elkerülte a válaszadást, nem válaszolt erre a kérdésre. Majd négy nappal később benyújtanak egy törvényjavaslatot, amiben éppen a főpolgármester vétójogáról van szó.

Államtitkár úr, ne hülyítsen minket, már elnézést kérek a kifejezésért, azzal, hogy ön ezt nem tudta akkor előre! Ne mondja nekem ezt! És azt se mondja nekem, hogy a minisztérium nem volt partner ennek a törvénynek a kidolgozásában, és ön mint önkormányzatokért felelős államtitkár, akkor, amikor én ezt kérdeztem, akkor nem tudott volna erre válaszolni. Nem, államtitkár úr, ön nem akart erre a kérdésre válaszolni akkor, amit gyalázatosnak tartok.

Az egyébként szintén, államtitkár úr, idetartozik, hogy akkor ön nagyon helyesen szinte kikérte magának, hogy én hogy kérdezhetek olyat, hogy citykoncepció és hasonló változások, hiszen öt évre választjuk meg az önkormányzatot, és természetesen jelentős változások az önkormányzat életében ezen az öt éven belül nem szabad, hogy történjenek. Ehhez képest most megint azt mondom, hogy egy héttel később tárgyaljuk itt pont az ön részvételével azt a törvényjavaslatot, ahol igen jelentős változások állnak majd be a főpolgármester jogállását tekintve és a képviselők jogállását tekintve, akárcsak, ha a javadalmazásukat vesszük alapul.

Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, azzal párhuzamosan, hogy a rendszer egyik szereplőjének megnövelem a jogkörét, azzal automatikusan együtt jár az, hogy más szereplőinek viszont csökken a mozgástere, a jogköre. Azzal, mert persze mindent lehet fordítva is megfogalmazni, és az úgy éppúgy igaz lesz, hogy a főpolgármester vétójogának a beiktatásával jogköröket veszítenek azok a megválasztott képviselők, akiket valóban öt évre választottak meg a magyar választópolgárok, a budapesti választópolgárok. Én azt gondolom, hogy ha államtitkár úrnak az az állítása helyes volt egy héttel ezelőtt, akkor erre a szituációra is helyes, akkor is, ha ez egyébként most nem áll az önök érdekében.

Feltehetném én is azt a kérdést, bár nyilván válasz nélkül fog maradni, amit képviselőtársaim is feltettek, hogy ugyan kik azok, akik miatt módosítani kell az összeférhetetlenségi szabályokat. Valószínűleg több orvos, egészségügyi intézmény igazgatója került megválasztásra az elmúlt időszakban, ugyanis nagyjából ebben a körben teszik lehetővé azt, hogy ne váljon ez a foglalkozás összeférhetetlenné az önkormányzati képviselői tisztséggel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Attól, és ezt szintén nem én mondom először a mai vitában, hogy nem egy személyre alkotnak jogot, hanem többre, attól ez még ugyanúgy személyre szabott jogalkotás, mintha egyetlen ember érdekében változtatják meg a jogszabályokat, mint az oly sokszor előfordult már az előző parlamenti ciklusban.

Az is érdekes, tisztelt képviselőtársaim, hogy vajon véletlenül van-e komoly összefüggés aközött, hogy a kistelepülési polgármesterek fizetését megkurtítják és a között a jelenség között, hogy túlnyomó többségében független képviselők nyerték el ezeket a polgármesteri tisztségeket. Azaz, ahol önöknek érdekében áll, és a fideszes pártkáderek jól járnak vele, ott emelnek, ahol meg nem, ott meg csökkentenek, ott nyilván a költségvetési érdekek előtérbe kerülnek, minél többet lehessen megtakarítani, és az adóhatóság hiányosságait talán így egy picit enyhíteni lehet, és itt most mindenki tudja, és gondolja hozzá, hogy igen nagyon szépen és elegánsan fogalmaztam.

Végül arra, amit egyik képviselőtársam mondott, illetve amiről beszélt konkrétan, hogy a megyeszékhelyeken kell hogy működjön, vagy ne a megyeszékhelyeken működjenek ezek a közgyűlések.

(21.20)

Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék erre mondani. Az egyik, hogy Hegedűs Lorántné képviselőtársam, azt gondolom, helyesen fogalmazta azt meg, hogy talán a frakción belüli vitáikat nem itt kéne lefolytatni az Országgyűlés plénumán, hanem megbeszélni és valamiféle döntést hozni ebben. De azért azt gondolom, hogy az mégiscsak túlzás, tisztelt képviselőtársam, hogy nemhogy a parlamentnek kell törvényt hozni azért, mert önök nem tudnak a frakción belül valamit eldönteni, hanem ez a vita oly mértékben elfajul, hogy benyújtanak egy törvényjavaslatot önök, fideszes képviselők, és utána más fideszes képviselők már ennek a törvényjavaslatnak az általános vitájában elmondják, hogy á, az nem úgy lesz, hanem lesz majd hozzá még egy módosító javaslat, és az egészet visszacsináljuk, kivesszük a törvényből ? ha jól értettem a képviselő úr felszólalását.

Értem én, hogy szólnak… (Balla Mihály közbeszól.) Nem hallom, bocsánat, képviselő úr. (Balla Mihály közbeszólására:) Értem. Egy dolgot ajánlanék szintén megfontolásra. Elhiszem és akceptálni tudom, hogy szólnak amellett érdekek, hogy áttegyenek közgyűlést egyik városból a másikba, a székhelyét, természetesen. De nem gondolják, hogy először is ezt a választások előtt közölni kellett volna a választópolgárokkal, hogy van egy ilyen tervük? Ez az első. Mert én úgy gondolom, hogy akkor lett volna tiszta ez a történet, ha az önök kétharmados felhatalmazásával ezt előre megvitatják, vagy esetleg egy helyi népszavazást lebonyolítva döntenek arról, hogy átteszik-e a közgyűlés székhelyét vagy nem teszik át, de semmiképpen sem tartom azt helyesnek, hogy megválasztanak egy közgyűlést a régi szabályok szerint, majd átteszik hirtelen ? a választásokat követő egy-két napon belül született ez a határozat ?, gyakorlatilag azonnal egy másik városba.

Tudom én, hogy volt szocialista képviselő, aki megszavazta ezt, ezt értem, és nyilvánvalóan ha én lennék az önök helyében, akkor én is ezt az egyetlen érvet hangoztatnám, mert más érvet nem tudok hangoztatni, ezért ezt tenném. Az más kérdés, hogy egyébként a többsége ennek a pártnak egyetért-e ezzel a döntéssel vagy nem, de azt gondolom, hogy a választópolgárok iránti tiszteletből ez nem egy szerencsés megoldás. Nem egy szerencsés megoldás akkor sem, ha szavazott szocialista képviselő a javaslat mellett, meg akkor sem, ha nem. Ez akkor is az önök többségi felelőssége. Akkor is az önök többségi felelőssége, amivel nem lehet egyetérteni, ráadásul igen rossz az optikája annak, hogy mindezt azután csinálják meg, miután abban a városban, ahol eddig a közgyűlés működött, a szocialista polgármester megnyerte a választást. Ez a helyzet. Elég rossz ennek ? még egyszer mondom ? az optikája.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, volna még erről a törvényről mit mondani (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), negatívumokat elsősorban, de mivel az idő lejárt, talán majd később. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
25 28 2014.11.11. 7:45  21-38

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Elnök úr szavaira engedtessék meg csak egy gondolat: én úgy gondolom, hogy az Európai Unió lobogója mindannyiunk identitását képviseli. Itt lenne a helye a házban egyébként hivatalosan. Az elmúlt ciklusban itt volt, most nincs itt. Úgy gondoljuk, hogy ezért indokolt behozni.

Rétérve a napirendi ponttal kapcsolatos tárgyra. Tisztelt Képviselőtársaim! A most előttünk fekvő törvényjavaslat célja az egységes elektronikuskártya-kibocsátási keretrendszer bevezetése, mely az elektronikuskártya-kibocsátás feltételeinek egységesítését, valamint állami adatbázis alapján végzett azonosítási szolgáltatást végzi. Lehetővé tenné, hogy egy elektronikus kártya többféle funkciót is hordozhasson, és biztosíthatná a közszolgáltatások egységes elérését, valamint az állami kedvezmények felhasználásának átláthatóságát. Az egységes elektronikuskártya-kibocsátási rendszer egyik célja az indokolás szerint az, hogy hitelesen beazonosítsa a kártyabirtokosokat. Ezt a lakcímnyilvántartás alapján az arckép és az aláírás felismerésével teszi meg.

Emellett műszaki előírásokat is tartalmaz ugyan a rendszer, de kártyakibocsátást nem végez. A rendszer működtetője hatósági jogkörökkel felruházott, államigazgatási szerv, szervezet lesz. A jelenleg használatban lévő igazolványok közül a tervek szerint több is a keretrendszeren belül működik tovább. Először 2012-ben az oktatási igazolványokat, így a diák-, pedagógus- és oktatói igazolványt vonják be a keretrendszerbe. A polgárőr-igazolványokat, valamint a kormány-tisztviselői kártyát szintén NEK-kompatibilis módon bocsátják már ki.

Hallottunk már arról az ötletről is, hogy a személyi igazolványt, az adókártyát és a taj-kártyát is a rendszerbe vonnák, sőt biztosra vehető a közösségi közlekedésben néhány éven belül megjelenő elektronikus jegyrendszer összehangolása a NEK-kel.

Tisztelt Országgyűlés! Meglepő ez a törvényjavaslat egy olyan kormánytól, amely az elektronikus ügyintézés haladó szabályait hatályon kívül helyezte vagy hatályba sem engedte lépni, és az elmúlt néhány évben az elektronikus kommunikációt csak szavakban szorgalmazta. Azt kell mondjam, akár üdvözölhetnénk is ezt a törvényjavaslatot, ha nem volna vele néhány probléma, de sajnos van.

Jogilag helyeselhető, hogy egységes elektronikuskártya-kibocsátási rendszer jön létre, vagyis egyfajta sztenderdje alakul ki az elektronikus kártyák kibocsátásának. A cél egy kerettörvény létrehozatala, amit majd konkrét elektronikus kártyák kibocsátásakor alkalmaznak az egyes ágazati törvényekben előírt kártyák bevezetésekor. A törvényben már kialakított keretet tehát ezek az ágazati törvények fogják kitölteni, ezek jelentik majd a rendszer igazi tartalmát.

Kérdezem tehát: hol vannak ezek az ágazati törvények? Honnan tudhatjuk a kormánytöbbség jogalkotási ámokfutásának ismeretében, hogy ha majd meglesznek ezek az ágazati törvények, akkor nem kell-e majd ismét hozzányúlni ehhez a törvényhez? Most és itt ezért rendkívül nehéz lenne egészében átlátni ennek az új rendszernek a működőképességét; remélem, államtitkár úr ezekre a felvetésekre, majd kérdésekre fog valami választ adni.

A javaslat értelmében a törvény 2015. augusztus 1-jén lépne hatályba. Mivel egy összetett, komplex informatikai rendszer elindítása a kormány célja, így kétséges, hogy sikerül-e időben egy működőképes, alapos teszteknek alávetett keretrendszert létrehozni.

(10.30)

Tisztelt Országgyűlés! Ha már az időzítésről beszéltem: már csak azért is nagyon rossz időben kerül ez a javaslat az Országgyűlés elé, mert nem hiteles az a kormányzati politika, amelyik heteken át az internetadó bevezetése mellett áll ki egy olyan országban, amely digitálisan az európai uniós tagállamok szinte mindegyike után kullog. Számos esetben kiderült már, hogy Orbán Viktor kormánya nem a transzparens működés híve. Az elektronikus működés akár pénzügyi műveletekben, akár az ügyintézésben sokkal inkább követhető, átláthatóbb, mint mondjuk, a személyes ügyintézés vagy a készpénzfizetés. A mai magyar kormány pedig intézkedéseivel éppen ezt a fejlődést akasztja meg. Aligha hihető tehát, hogy e törvényjavaslattal éppen a másik irányba kíván elmozdulni a kabinet.

A kártyarendszer ugyan még el sem készült, de a finanszírozásával kapcsolatban máris furcsa ügyletekről lehet hallani. A NEK kiépítése uniós projekt keretében valósul meg. A közel 800 millió forintos támogatási szerződés fő kedvezményezettje a Közigazgatási és Elektronikus Közszolgáltatások Központi Hivatala, amely a pénznek, azaz a 800 millió forintnak a 95 százalékát költi el. Arról a központi hivatalról van szó, tisztelt képviselőtársaim ? csak hogy felelevenítsem a dolgokat ?, amely Detre Diána olimpikon cégének adott tanulmányok írására, kapcsolattervezésre és kommunikációs feladatok ellátására 23,9 millió forintos megbízást. Gondolom, mindenki tudja, hogy hogy köthető ez a hölgy a kormánypártokhoz és az önök egyik volt államtitkárához. Az összeg azért is érdekes, mert 25 millió forint alatt a megrendelő állami hivatalnak nem kell nyílt közbeszerzést kiírnia. Ennek a hivatalnak lesz, tisztelt képviselőtársaim, a feladata, a NEK-projekt ügye. Érdemes lesz, azt gondolom, erre odafigyelni, oda is fogunk rá figyelni.

Tisztelt Országgyűlés! Jelen javaslat benyújtója a véleményezésre kettő, még egyszer mondom, kettő napot biztosított. Nyilvánvaló, hogy a kormányzati akarattól eltérő álláspontokat nemhogy megfontolni, de már meghallgatni sem hajlandók. A minőségi jogalkotás minimális követelményeinek sem kívánnak eleget tenni, mivel sem a feladatkörében érintett Adatvédelmi Hatóság, sem az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala erről a törvényjavaslatról szakmai állásfoglalást nem adott ki.

Már csak az a kérdés, hogy megint hová tetszenek sietni. Azért-e a sietség, mert el kell számolni az uniós forrásokkal? Más oka nem nagyon lehet, ha az ágazatok még nem készültek fel a keretszabályokhoz való illeszkedésre. Javasoljuk, hogy hagyjanak még maguknak kellő időt a gondolkodásra, a rendszernek pedig a zökkenőmentes működésre. Javasoljuk továbbá azt is, hogy a civil szervezetek kormányzati vegzálása helyett a kártyarendszer fejlesztésére fordított, horribilis költség felhasználását ellenőrizzék majd szigorúan.

Az az igazság, tisztelt képviselőtársaim, hogy a bizalmatlanságra már többször jó alkalmat adtak. Jómagam annak örülnék, ha egy fejlesztés kapcsán nem kellene erre helyeznünk a hangsúlyt.

Az MSZP frakciója a törvényjavaslatot csak módosító javaslatok elfogadása esetén fogja támogatni, és még egyszer mondom, az ügyek további menetére pedig árgus szemekkel fogunk figyelni.

Köszönöm szépen a támogatásukat. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 224 2014.11.17. 7:03  221-230

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A tartalmi kérdésekbe azért nem kívánok mélyebben belemenni, mert a bizottsági ülésen is csak részben került erre sor.

A bizottsági ülésen a legkomolyabb problémát az jelentette, illetve a legnagyobb ellenzést az váltotta ki, hogy ezt a törvényjavaslatot már nagyon sokadszor hozzák vissza nyelvtani, nyelvhelyességi, kodifikációs problémák miatt az Országgyűlés elé.

Szót emeltünk a vonatkozásban is, hogy ilyen kodifikációs hibáktól hemzsegtek már ennek a javaslatnak az elődjei is. S önmagában azt, hogy az új bv-kódexhez egy ? hadd fogalmazzak úgy ? elég vaskos módosítójavaslat-tervezetet kellett benyújtani, ami gyakorlatilag a kodifikációs problémákat orvosolta, önmagában elfogadhatatlannak minősítették a bizottság egyes frakciói, illetve tagjai.

Azt viszont szóvá tettem ? s azt gondolom, a bizottsági vitából talán ez érdemli a legkomolyabb kiemelést ?, hogy a módosító javaslat módosító javaslatának a módosító javaslatát kívánták még egyszer módosítani a Törvényalkotási bizottság ülésén, jórészt egy helyszínen kiosztott anyaggal. Nos, tisztelt Országgyűlés, most is szóvá teszem, amit akkor is szóvá tettem, hogy ez nem elfogadható jogalkotási menetrend. Kövér László házelnök a Törvényalkotási bizottság alakuló ülésén elmondta, hogy ezt a fajta törvényalkotási módszert, menetrendet ő nem tudja elfogadni, sajnálja, hogy ez a múltban így volt, de a jövőben bizonyosan nem lesz így. Ehhez képest az ellenzéki képviselők azt látják, hogy az égadta világon semmi nem változott.

Azt, hogy a kormány az egyeztetési kötelezettségeinek a jogszabályok benyújtásakor általában nem tesz eleget, már mint egy rossz gyakorlatot sajnos kénytelenek voltunk elfogadni; nem akceptálni, de elfogadni, hogy ez így van. Az azonban, hogy egy olyan komoly jogszabály, mint az új büntetés-végrehajtási törvény, olyan előkészítetlen módon kerül kodifikációs szempontból a Ház elé, hogy azt módosító javaslatok tucatjaival kell korrigálni, méghozzá nem egy körben, hanem öt körben, egész egyszerűen elfogadhatatlan. Azt mondtuk és azt mondom most is, hogy ez nem minőségi jogalkotás, ez az Igazságügyi Minisztérium szégyene.

Államtitkár úr azt mondta, és azzal utasította vissza ezt, hogy ennek a javaslatnak az előkészítését jórészt még az előző kormány végezte, no nem az előző Orbán-kormány, hanem az előző szocialista kormány. Tisztelt államtitkár úr, most is azt mondom, amit a bizottsági vitában is mondtunk, hogy ez lehetséges, éppen ezért ennek a büntetés-végre­hajtási kódexnek nagyon sok tartalmi elemével egyet tudunk érteni, ezt támogatni tudjuk. De azt egész egyszerűen groteszknek tartom, hogy öt év kormányzás után a kodifikációs hibákat ért kritikára válaszul egy öt évvel korábbi kormány kodifikációs munkájára mutogat vissza az igazságügyi államtitkár.

Tisztelt képviselőtársaim, lehet, hogy akkor volt egy normaszöveg-tervezet, lehet, hogy volt egy koncepciótervezet, de az, hogy ez hogyan kerül benyújtásra az Országgyűlés elé, nem a korábbi kormány felelőssége, hanem annak a kormánynak a felelőssége, amelyik ezt előterjeszti. És ha ilyen mértékben hibásan terjeszti elő, akkor nem tud válasz lenni erre az, hogy öt évvel ezelőtt ezzel a témával már foglalkozott egy korábbi kormányzat. Ez, tisztelt államtitkár úr, az önök felelőssége és az önök hibája. Azt tehát, hogy önök nem tudnak, nem képesek kodifikálni, ez a módosító javaslat nagyon eklatánsan példázza. Ez volt talán a legnagyobb vita a Törvényalkotási bizottságban.

Ami a tartalmi kérdéseket illeti, arról Harangozó Tamás képviselőtársam a felszólalásában fog majd beszélni. Én azonban szeretném még egyszer itt az asztalra tenni, hogy jó lenne a kormánynak átgondolnia azt, hogy a társadalmi és a szakmai egyeztetéseket megfelelőképpen folytatja-e le. Nem véletlenül írja elő jogszabály, törvény azt, hogy ezt meg kell tenni, ugyanis az embert nemcsak hátráltatja a nagy jogalkotási lendületben az, ha másoknak megküldi a javaslatát véleményezésre, hanem talán jó ötletekkel is tudnak szolgálni a szakmai szervezetek.

(18.20)

Azt pedig kifejezetten kérem szintén a jelen lévő, az Igazságügyi Minisztériumot képviselő államtitkár úrtól, hogy legyenek szívesek akkor benyújtani törvényjavaslatokat, amikor megfelelőképpen tudták azt előkészíteni. Az Országgyűlésnek ugyanis nem az a feladata, hogy kodifikációs, technikai hibákat javítgasson, méghozzá tucatjával, hanem az, hogy az esetlegesen itt felmerült politikai kérdéseket átvezesse a törvénybe. A törvényhozónak nem az a feladata, hogy a kodifikáció technikai feladatát elvégezze, hanem az, hogy a benyújtott törvényjavaslatok kapcsán politikai véleményt alakítson ki, és ha ez eltérő a benyújtott normaszövegtől, akkor ezt természetesen átvezesse. És az is természetesen feladata, hogy ha a kodifikáció során még néhány kisebb hibát észrevesz, akkor ezt korrigálja.

De, tisztelt államtitkár úr, az nem megy, hogy a kormány az Országgyűlést tekinti kodifikációs háttérapparátusának! Mert ez így néz ki a mostani menetben, így néz ki ennél a törvényjavaslatnál. Amikor ötödik körben kell jogalkotási pontatlanságokat korrigálnia az Országgyűlésnek, akkor én azt gondolom, hogy önök félreértelmezik a saját szerepüket, félreértelmezik a saját apparátusuk feladatát, és félreértelmezik az Országgyűlés feladatkörét. Sem a plenáris ülésnek, sem a Törvényalkotási bizottságnak nem az a feladata, hogy az önök elrontott, slendrián munkáját kijavítsák.

Én ezt a szemléletváltást melegen ajánlom az Igazságügyi Minisztériumnak. Most egy olyan miniszter van annak az élén, akit én egy komoly jogásznak tartok, talán lesz némi ráhatása, hogy másképp menjenek a jövőben a dolgok.

Elnök úr, nagyon szépen köszönöm a szót. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 262 2014.11.17. 6:47  251-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, jelen vitaszakaszban nem annak van a helye, hogy az általános vitában elhangzott érveket ismételten elmondjuk, annyit azonban, én azt gondolom, hogy a házszabály is megenged és a gyakorlatunk is, hogy az ember felelevenítse azt, hogy ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása ? ahogy az előttem szóló képviselő asszony is elmondta ? gyakorlatilag egy olyan folyamatnak a része, amelyik úgy kívánja átírni Magyarország közjogi és ? ennél konkrétabban ? önkormányzati rendszerét és az arra vonatkozó szabályokat, ahogy éppen aktuálisan a Fidesz aktuálpolitikai érdekeinek megfelel.

(19.30)

Megvárták, amíg a választások lezajlanak, és ehhez hozzáigazítják most azokat az összeférhetetlenségi szabályokat és egyéb más rendelkezéseket ? lásd például főpolgármesteri vétó ?, amelyek az önök számára biztosítják azt, hogy a hatalmat egyébként abban a Fővárosi Önkormányzatban is teljes mértékben birtokolni tudják, amit a régi szabályok szerint megnyerni sem tudtak volna. Ez is egy korábbi törvénymódosításuknak köszönhető, hogy egyáltalán többségük van abban az önkormányzatban.

Olyan rendelkezések szerepelnek itt, tisztelt képviselőtársaim, amelyeket jobb lett volna és sokkal tisztességesebb lett volna az önkormányzati választások előtt megfogalmazni, hogy azok, akik jelöltként indulnak az önkormányzati választáson, tudják, mire számíthatnak.

Ami azonban konkrétan idetartozik és a konkrét módosító javaslatokat, illetve a Törvényalkotási bizottság összegző jelentését illeti, az valóban a megyeszékhelyekre vonatkozó szabályozás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilván emlékeznek arra, hogy amikor Salgótarjánban elvesztették a polgármesteri széket, hirtelen akkor jutott eszükbe, hogy át kéne tenni egy olyan önkormányzathoz a megyeszékhelyet, illetve a megyei közgyűlés székhelyét, amelyik fideszes irányítás alatt áll, ahol fideszes polgármester nyerte meg az önkormányzati választást. Még véletlenül se az önkormányzati választások előtt jutott eszükbe, amikor nem lehetett tudni, hogy ki lesz ott a polgármester, hanem pont akkor ? mily véletlen egybeesés ?, amikor szocialista polgármester nyerte meg az önkormányzati választást. Majd utána nyilván a belső viszonyaikat tükrözi, hogy önök között is vita és veszekedés alakult ki arról, hogy hol is legyen a megyei önkormányzat, a megyei képviselő-testület székhelye.

Az általános vitában az egyik képviselőtársunk, kormánypárti képviselő meglehetősen hevesen érvelt a mellett az álláspont mellett, hogy ugyan az eredeti előterjesztés azt tartalmazza, hogy mégis vissza kelljen helyezni Salgótarjánba a Nógrád megyei közgyűlés székhelyét, de ő már be is nyújtott egy erre vonatkozó módosító javaslatot, amelyik ezt a rendelkezését az előterjesztésnek kiemeli a törvényszövegből, és ezért az önkormányzat székhelye maradhat abban a városban, ahová önök az önkormányzati választások után áthelyezték. Aztán most, ha jól értem, akkor azt hallom a képviselőtársamtól, hogy mégse így lesz, hanem mégis marad úgy, ahogy az eredeti előterjesztésben van.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezzel a jelenséggel két óriási probléma van. Az egyik, hogy önök ezt a rendelkezést is az aktuálpolitikai érdekeiknek megfelelően próbálják kezelni, és ide-oda helyezgetik az önkormányzat székhelyét attól függően, hogy önök nyertek vagy vesztettek egy adott településen; ez az egyik elvi probléma ezzel.

A másik pedig az, hogy önök a saját belső vitáikat, a frakcióban vívott csatáikat itt kívánják megvívni az Országgyűlés plénuma előtt. Jó lenne, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt államtitkár úr, ha eldöntenék végre, hogy akkor most igen vagy nem, mert ez az egy lépés ide, egy oda; a múltkor, amikor benyújtották a törvényt, akkor úgy volt, hogy visszahelyezik, aztán a képviselő úr elmondja azt, hogy mégse, aztán most egy másik képviselő úr elmondja azt, hogy mégis. Szóval, államtitkár úr, hogy van ez?

Szeretném megkérdezni: a kormány is így, mint a szélkakas, forog innen oda? Vagy önöknek van esetleg egy szakmai álláspontjuk is erről a kérdésről? Mert amikor az összegző jelentést vitatjuk, és az ebben szereplő javaslatot, akkor ? ha én jól értelmezem ? az azt jelenti és azt takarja, hogy mégsem kell visszahelyezni. Most meg a képviselőtársa azt mondta, hogy mégis vissza akarják helyezni. Államtitkár úr, hogy van ez? Megtisztelne azzal, ha elmondaná, hogy a kormánynak akkor mi ebben a szakmai álláspontja. Vagy a kormány is úgy változtatja az álláspontját, mint a szélkakas, ahogy éppen a frakción belüli többség alakul önöknél? És a kormánynak a szakmai álláspontja is aszerint alakul, ahogy a politikai többség az önök frakciójában?

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, nemcsak a javaslattal volt alapvető probléma, hanem a módosító javaslat tartalmával és a módosító javaslat tárgyalásának metódusával is olyan problémák vetődnek fel, amelyek nem egyszerű szakmai kifogást kell hogy jelentsenek az ellenzék részéről, hanem egy olyan általános problémának a jeleiként kell értékelni, ami az önök kormányzását jellemzi: kapkodó, elfogadhatatlan, személyes érdekeket szolgáló, az önök személyes bosszúját szolgáló, és egyébként nem a közösség, hanem a Fidesz érdekét szolgáló törvénykezés az, ami itt a Ház falai között folyik.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez teljes mértékben elfogadhatatlan. Jó lenne, ha végre észhez térnének, és normális módon használnák a parlamentet, és normális módon képviselnék azokat az érdekeket, amelyeket a választópolgárok felhatalmazása alapján képviselniük kell. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
26 266 2014.11.17. 2:13  251-267

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel látom, hogy az előterjesztő visszaszállingózott a terembe. Kíváncsi lennék majd, hogy fog válaszolni a vitában elhangzottakra, amikor a két felszólaló országgyűlési képviselő véleményét nem hallotta, ugyanis kint telefonált a folyosón.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az, hogy az előterjesztő mond nekünk három mondatot a parlamenti vitában, majd fogja magát és úgy gondolja, hogy neki jobb dolga van, és kimegy innen, az számomra teljes mértékben elfogadhatatlan. Szeretném megkérdezni László Tamás képviselőtársamat, mondja már meg, hogy fog válaszolni arra, ami a vitában elhangzott. Úgy, hogy gondolom, le van írva előre legépelt szövegben az, hogy miként fog erre válaszolni, ahogy egyébként kormánypárti képviselőtársaim ezt általában szokták tenni, teljesen függetlenül attól, hogy egyébként a parlamenti vitában mi hangzik el. Ön, képviselő úr, nem tud érdemben válaszolni, ezt tudom önnek mondani, mert nem vett részt a parlamenti vitában. Elmondta a saját monológját két vagy három percben, majd pedig fogta magát és kiment ebből a teremből. Se az én érdemi felszólalásom nem hallotta, se Staudt képviselő úr felszólalását nem hallotta.

Tisztelt Képviselő Úr! Én ezt a hozzáállást elfogadhatatlannak tartom. Nem tudom, hogy most a házszabályban ? ez az én hiányosságom ? hogy van, de a régi házszabály alapján előterjesztő hiányában biztos vagyok benne, hogy fel is kellett volna függeszteni ezt a vitát. Ön, képviselő úr, nem volt itt a teremben, és így nem fog tudni válaszolni a kérdésekre.

Ezenkívül egyébként egyszer sem nyomott gombot, és azt a taktikát követi most is, amit a kormánypárti képviselők mindig tesznek. Ott van önnek 17 perce, ott van a KDNP-nek 8 perce. A KDNP nemcsak ebben a vitában, hanem az előző háromban-négyben sem szólalt meg, egyetlen másodpercet sem használt ki az időkeretéből. Ön, tisztelt képviselőtársam, szintén nem száll be ebbe a vitába, hanem majd az előterjesztői zárszó címén elmondja a véleményét úgy, hogy arra már nem lehet reagálni.

Képviselő úr, szégyen, amit csinál, szégyen, amit csinálnak! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 156 2014.11.21. 18:20  65-176

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Elnök úr! Tisztelt Országgyűlés! Én mindig szívesen várok, annál is inkább, mert ritka jelenség az, amikor a kormány és a kormánypárti képviselők részt vesznek a vitában és válaszolnak a mi felvetéseinkre és felszólalásainkra. Ez egy üdítő kivétel, és én ennek csak örülök. Remélem, hogy ennél több vita is lesz majd, ahol várnom kell a felszólalásra azért, mert a kormány ilyen rendszerességgel kér szót az országgyűlési vitában.

Elsőként is az utolsó előttem felszólaló képviselő úrnak a szavaira mondanék két mondatot. Az egyik mondat, hogy Simon képviselő úr, mi is ismerjük önt, de azt gondolom, nem örülne, ha elmondanám, hogy honnan és milyen ügy kapcsán ? ez az egyik. A másik, hogy az ön felszólalása nagyjából ennyit ért, ennél többet biztos nem.

Amit államtitkár úr mondott a magánnyugdíj­pénztárakkal kapcsolatban, tisztelt államtitkár úr, én becsülöm azt, amikor valaki a szavakat jól használja és ügyesen, de az, amit ön elmondott, az körülbelül ennyi volt. Ugyanis a magánnyugdíjpénztárakban volt 3000 milliárd forintnyi összeg, az most nincs sehol, ugye. Ez egy tény. Az is egy tény, államtitkár úr, hogy önök átvették az adósságállományt 2010-ben; na most, az nem csökkent. Márpedig hogyha beleforgatták volna, és ezt az adósságállomány csökkenésére használják, akkor ? javítson ki, ha tévedek ? nagyjából 10 százalékot kellett volna hogy csökkenjen az államadósság. (Korózs Lajos: Így van.) Ehhez képest most magasabb szinten van, mint ahogy önök átvették.

Akkor, tisztelt államtitkár úr, mit is nyertünk azzal, hogy önök elloptak 3000 milliárd forintnyi magán-nyugdíjmegtakarítást? Mert én azt gondolom, hogy semmit az égadta világon. Az, amit ön mond, az játék a szavakkal, hadd mondjam ezt.

Az, hogy a miniszterelnök úr annak idején ? javítson ki, hogy ha rosszul mondom a szakkifejezést ? egyéni számlákat ígért, ez hol van most? Hol vannak jóváírva az embereknek az elvett milliói, amit a magánnyugdíjpénztárból gyakorlatilag az állam államosított? Hol van az a 3000 milliárd forint? Mi haszna volt az embereknek abból, hogy azt önök elvették? Merthogy önöknek mi haszna van, és ne vegye magára államtitkár úr, mert nyilván nem önre gondolok, hanem nagyjából ön is ki tudja találni, hogy kikre gondolok, szóval, hogy ezeknek az embereknek mi haszna volt belőle, azt én értem, de hogy a társadalomnak és az embereknek semmi, azt viszont egészen biztosan tudom mondani.

Tisztelt Államtitkár Úr! A magánnyugdíj­pénz­tárakkal kapcsolatban meg lehetett volna fontolni azt, hogy ha ezt a rendszert felváltják egy másikkal, akkor az lett volna a tisztességes, hogy az embereknek azt a pénzt, amit ott megtakarítottak, visszaadják, vagy legalább jóváírják, ahogy önök ígérték. De egyik sem történt meg, és a másik sem történt meg.

A másik, amit az áfacsalásokkal kapcsolatban mondott államtitkár úr. Tudja, én azt gondolom, hogy eddig sem és most sem az eszközök hiányoznak a NAV részéről az áfacsalások felderítésére, hanem az akarat, államtitkár úr. Az akarat hiányzik, tudja?!

(19.10)

Azt gondolom, jobbak lehetnének ezek a számok, ha önök, ha a NAV azt az 1000 milliárd forintot beszedte volna a fideszes haveroktól, beszedte volna azoktól az oligarcháktól, akik ezt a pénzt a közösből elvették. Akkor valószínűleg előbbre tartanánk, és akkor valószínűleg bizonyos fejezetekben ez az 1000 milliárd forint meg tudna jelenni mint pozitív összeg. És talán lehetne az egészségügyre fordítani, talán lehetne az oktatásra fordítani, talán a szociális ellátórendszerből kevesebbet kéne elvenni, ha önök ezt beszedték volna, de nem szedték be.

Nem azért, államtitkár úr ? és megint ne vegye személyesen magára ?, nem azért nem szedte be a kormány, mert nem voltak rá módszerei, hanem azért, mert az akarat hiányzott; azért, mert az egész államrendszer korruptan működik; azért, mert intézményesült a korrupció; azért, mert ezt már nemcsak Magyarországon látják így ? itt is csak gondoljon azokra a tömegekre, akik kivonultak az utcára tíz- és százezren ?, hanem más országokban is. Az, tisztelt államtitkár úr, hogy a NAV elnökét kitiltják korrupció miatt ? szeretném hangsúlyozni, korrupció miatt! ? az Egyesült Államokból, és ez az asszony még mindig a helyén van, nemcsak az ő szégyene, hanem a kormány szégyene is, és ezen keresztül, sajnos azt kell mondjam, az ország szégyene is.

Az tehát, hogy ezek a pénzek nincsenek meg, nem azért történik, mert nincsenek önöknek eszközeik arra, hogy ezt beszedjék, hanem azért, mert a kormánynak és a NAV-ot felügyelő felső vezetésnek nincsen szándéka arra, hogy ezeket a pénzeket beszedje. Ha jól emlékszem ? ha jól emlékszem ?, akkor ennek egy része ügyében már indultak is különböző vizsgálatok, most így utólag ? most így utólag. És az is kiderült, hogy azok a bejelentések, amelyeket a miniszterelnök egy fecninek minősített, lehet, hogy konkrétan akkor az volt, csak amögött meglehetősen komoly dokumentáció áll rendelkezésre, és ezt már lényegesen korábban nyilvánvalóvá tették a NAV számára; ennek ellenére a NAV az égadta világon semmit nem lépett. Tehát amikor az államtitkár úr azt mondja, hogy az áfacsalások ügyében önök mindent megtesznek, akkor az egyszerűen nem igaz, úgy nem igaz, ahogy van.

Tisztelt Képviselőtársaim! A reakcióról áttérve egy picit a felszólalás talán tartalmibb részére: én az igazságügyi fejezethez és az ahhoz kapcsolódó fejezetekhez szeretnék hozzászólni, sajnálom, hogy éppen az Igazságügyi Minisztérium részéről nem képviselteti magát a kormány, de talán valamelyik államtitkár úr majd ebben is tud válaszolni a felvetésekre.

Azonban egy dolgot elöljáróban engedjenek meg, hogy kiemeljek; én ezt nem tettem eddig a költségvetési vitákban, de most megteszem. Ugyanis egy jogász szemével nézve is olyan dolgok szerepelnek ebben a költségvetésben, amelyeket nem hagyhatok szó nélkül. Nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy mennyi pénzt vonnak ki az oktatásból. Nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy az önkormányzatoknak nyújtott, a szociális ellátáshoz nyújtott pénzbeli segítséget 40 százalékkal csökkentik. Nem hagyhatom azt figyelmen kívül ? igaz, hogy más néven, de teljesen mindegy, minek nevezzük ?, hogy gyakorlatilag 33 százalékra emelik föl az élelmiszeráfát. Nem hagyhatom figyelmen kívül azt, hogy a gyes 6,5 milliárddal, a családi pótlék 13 milliárd forinttal csökken.

Itt vezetném át majd a fejezeti költségvetési számokhoz, hogy az adóhivatal dolgozói ? de javítson ki, államtitkár úr, ha ebben tévedek ? 25 milliárd forintnyi prémiumot kaphatnak a költségvetés szerint a következő évben. Ez azért érdekes csak, mert ha összevetjük most már tényleg az igazságügy fejezetéhez tartozó számokkal ezt, akkor, mondjuk, az ügyészség teljes költségvetése nincsen 40 milliárd forint. 40 milliárd forintot nem kap az ügyészség úgy általában, ehhez képest 25 milliárd forintot prémiumként fognak kapni az APEH-vezetők és az APEH-dolgozók? Én őszintén remélem, államtitkár úr, hogy ezt nagyon rosszul olvastam a költségvetésben, és helyre teszi majd azt, amit én mondok, és azt mondja, hogy semmi alapja nincs ennek a számnak, amit én most elmondtam önnek.

Egy dolog még ? visszautalva arra, amit az ön felszólalásában az egészségüggyel kapcsolatban mondott ?, tisztelt államtitkár úr. Azt mondta, hogy sokat tettek az egészségügy jobbá tétele érdekében, és itt a dohányzás elleni lépéseket vetette föl. Nos, tisztelt államtitkár úr, őszintén szólva, ezt talán ön se gondolja komolyan, ugye? Tehát az, hogy a trafikpályázatokat leosztották a haveroknak, nem azt jelenti, hogy a dohányzás káros hatásait csökkentették volna, ezt egyetlen mutató nem tudja igazolni, egyetlenegy sem. Azt igen, hogy egyébként hangfelvételekkel bizonyítható, hogy az önök párttagjainak és szimpatizánsainak osztották ki ezeket a koncessziókat, és hogy egyébként ennek még nincs vége, mert további törvényjavaslatokat hoznak, hogy ezt a piacot hogyan lehet még inkább az önök felé hajló módon elosztani, de hogy ennek az egészségügyhöz az égadta világon semmi köze nincs, azt bizton állíthatjuk. Én a többi állítását nem tudom megítélni, mert nem értek hozzá, de ha a többi is ennyire megalapozott, akkor nem nyugtatott meg, államtitkár úr.

Köztársasági elnök: nem szeretnék itt sokat időzni, itt a számok nem változnak igazán. Egy dolgot azért kiemelnék: akkor, amikor ilyen megszorításokra van szükség, amit ez a költségvetés tartalmaz, akkor bizony szimbolikus jelentősége van annak ? és őszintén érdekelne ennek az oka, hogy miért kell ezt megemelni ?, hogy a köztársasági elnök protokollkiadásai 276 millió forintról 355 millió forintra emelkednek. Ezek nem nagy számok a költségvetésben, ezt még én is tudom jogászként, csak tudja, amikor az egészségügyből, az oktatásügyből vonjuk ki a pénzt úgy, hogy egyébként így sem működik már jól, akkor nem gondolja, hogy rossz üzenete van annak, hogy egyébként protokollköltségeket pedig 80 millió forinttal megemelnek csak a Köztársasági Elnöki Hivatalban, vagy hogy éppen 73 millió forintot szánnak a köztársasági elnök közcélú felajánlásaira? Ajánlaná inkább fel valamelyik kórháznak, valószínűleg többre mennénk vele.

Áttérve a bírósági fejezet költségvetési számaira: nem sok előnye van annak, tisztelt képviselőtársaim, hogy az Országos Bírósági Hivatalt egy fideszes képviselő felesége vezeti. Egy előnye talán van: itt a költségvetési támogatást nem csökkentették. Emlékszem arra, amikor Solt Pál idején, az első Orbán-kormány idején összeveszett a miniszterelnök és a Legfelsőbb Bíróság elnöke, és akkor felére csökkentették a bíróságok költségvetési támogatását. Most ez, hála istennek, nem történik meg, sőt, még talán pár száz millió forintot szánnak, kétszáznegyven-valahány millió forintot szánnak még beruházásokra és felújításokra, mondjuk, a tavalyi költségvetési számokhoz képest pluszban, de ezen kívül semmi nem jelenik meg ott pluszban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor önök azt mondják és joggal mondják, hogy az igazságszolgáltatáson belül az egyik legfontosabb dolog az eljárások gyorsítása és a minőségi igazságszolgáltatás, akkor mindenki, aki ezen a területen szakember, beleértve a Kúria elnökét is, azt mondja, hogy egyetlen dologgal lehetne igazán fejleszteni ezt a területet: ha a bírák mellé több asszisztencia jutna. A legutóbbi meghallgatáson Darák elnök úr ezt mondta el, de mondhatom, hogy ezt evidenciaként mondta el, mert mindenki így gondolja a szakmában, én magam is.

Ehhez képest egyetlen pluszfillért nem szánnak arra, hogy ez az asszisztencia megnövelhető legyen a bíróságokon. Tudják, általában persze ez igaz az egyes területekre, hogy jogszabály-módosításokkal el lehet érni bizonyos eredményeket, de azért mégiscsak a legnagyobb eredményt akkor lehet elérni, ha több pénzt juttatunk annak a területnek.

Tehát az eljárások gyorsítását sem a garanciarendszer megtizedelésével kéne elérni, hanem úgy, hogy egy kicsit több pénzt juttatunk az igazságszolgáltatásnak, és szeretném hangsúlyozni, hogy ezek azért nem olyan hatalmas nagy pénzek. A teljes éves bírósági költségvetés nincsen 90 milliárd forint, úgy az egész. Magyarán szólva, ha ezt egy kicsivel ki tudnák egészíteni, akkor e területen óriási eredményt tudnánk elérni; én ezt javasolnám is a kormány jelen lévő képviselőinek, hogy fontolják meg.

(19.20)

Ugyanezt mondhatom el az ügyészség vonatkozásában is, ahol szintén a legfőbb ügyész személye nyilván garancia arra, hogy ebben a fejezetben nem fog csökkeni semmi, de növekedni sem. Itt is szánnak némi pénzt a beruházási költségekre, de hogy az ügyészek asszisztenciájára, ami szintén az eljárások gyorsítását és a minőségi igazságszolgáltatás érdekeit szolgálná, arra nem szánnak egy fillér pluszpénzt sem, az viszont egészen biztos.

Az Igazságügyi Minisztériummal kapcsolatos számokat, megmondom őszintén, nehéz megítélni, ugyanis teljesen más feladatkört kapott, hiszen számtalan feladatot átvesz a Miniszterelnökség az Igazságügyi Minisztériumtól, ugyanakkor számtalan más feladatkört meg megkap a tárca, ezért nem tudom megmondani, hogy ott a tervezés helyes vagy nem helyes. Én mindössze egy dolgot vetnék föl, hogy eddig nem sikerült jól megtervezni a minisztérium költségvetését, hiszen 2012-ben a minisztérium tényleges kiadása 366 milliárd forint volt, ehhez képest a támogatás 238 milliárd forint, a 2013. évben 294 milliárd, míg a támogatás csak 203 milliárd forint. Remélem, hogy ennél jobban sikerült az idei költségvetésben eltalálni a számokat.

Ami még téma szerint idekapcsolódik, tisztelt képviselőtársaim, én nem értem, de, államtitkár úr, mondja el ezt egyszer nekem, évek óta mondom, és még sose kaptam rá választ, úgyhogy tényleg mondom, hogy érdekel a dolog. Hogy ha azt látjuk, hogy a büntetőeljárásról szóló törvény alapján megállapított kártalanításnak a teljesülése mindig magasabb, lényegesen magasabb a valóságban, mint az előirányzat, akkor miért nem lehet a valósághoz igazítani a számokat? Ezt tényleg nem értem, hogy miért van. Most már több éve, ha jól emlékszem, akkor 120 millió forintban állapítják ezt meg, a valóság meg mindig ilyen 300-320 millió forint környékén jön ki.

De ugyanezt tudom elmondani a jogi segítségnyújtásról, ahol 115 millió forinttal számolnak most már többedik éve. Most végre felemelik 182 millió forintra, itt valóban van egy kis elmozdulás, de ezzel szemben a valóság 250 millió forint. Nem értem, hogy ha látszik, hogy ez ennyi, akkor miért nem lehet a valósághoz igazítani a számokat. Én nem akarok arra gondolni, hogy itt bármiféle trükközés van a költségvetésben, mert, még egyszer mondom, nem értek ehhez a témához annyira, de még sosem kaptam választ arra, hogy ezek a számok miért nem fedhetik a valóságot egyszer végre.

Ugyanez mondható el a bűncselekmények áldozatainak kárenyhítése vonatkozásában, ahol most is 100 millió forint a tervezett kiadás, az előző évben is ennyi volt, ott pedig 140 millió forint volt a valóságos kiadása ennek a fejezetnek.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, azok a kritikák, amiket az igazságügyi és az ahhoz kapcsolódó fejezetekről elmondtam, azt gondolom, hogy szinte bármelyik költségvetési vitában képezhetnék egy felszólalás tárgyát az ellenzék részéről, ugyanis azt mondom ? és ezt kifejezetten pozitívnak szánom ?, hogy itt olyan elképesztő probléma nincsen, mint máshol a költségvetési fejezeteknél. Viszont azt, még egyszer mondom, jogászként is ki kell emelnem, hogy ha úgy tetszik, ez a terület, az ügyészségek, a bíróságok fejezete kuriózumnak számít e tekintetben a költségvetésben. Máshol viszont elképesztően nagy problémák vannak. És azokat a kritikákat, amelyeket élesen fogalmaztam meg, azokat nem a politikai lózungok szintjén tettem, hanem őszintén teszem, tisztelt államtitkár úr, tisztelt kormányképviselők és kormánypárti képviselők. Én őszintén remélem, hogy az elmúlt időszak eseményei fognak majd önökre annyiban hatni, hogy legalább ezeket a káros tendenciákat egy picit tompítani fogják.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Korózs Lajos: Éljen! ? Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 162 2014.11.21. 2:05  65-176

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát mindenre nem fogok tudni reagálni, amit államtitkár úr elmondott, de ami két percbe belefér, arra igen. Először is azoknál a fejezeteknél, ahol én megemlítettem azt, hogy nagyon alultervezett a költségvetés, ott évek óta nagyjából ugyanannyi a tényleges kiadás, tehát nem kell nagy jóstehetség kitalálni, hogy körülbelül mennyi lesz, mert évek óta ugyanannyi, csak mindig a töredékére van tervezve. Ezért érdekelne az, hogy az elmúlt évek tapasztalatai alapján egyszer miért ne lehetne reális számokat mondani.

A másik, államtitkár úr, és én ezt nagyon szeretném most tisztázni, igen, tudom, mi a különbség a vád és a vádaskodás között. Ön említett két esetet. Két dolgot mondanék rá, sőt hármat. Az egyik, hogy az sem jó, ha korrupt politikusok lopnak, de az viszont egyenesen tragédia, ha az állami működés alapul intézményesített korrupcióra. Ez az egyik. A másik megjegyzésem, hogy azt is tudom, tisztelt államtitkár úr, hogy mi a különbség a vád és az ítélet között, és szeretném emlékeztetni arra, hogy azokban a politikai indíttatású büntetőügyekben, amelyekben az ügyészség vádat emelt, sorra mentik fel azokat a baloldali politikusokat, akiket az ügyészség megvádol.

A harmadik megjegyzésem pedig e körben, tisztelt államtitkár úr, hogy tudja, van egy olyan szó is, és ez nem egy általam kitalált, hanem legitim szó, amit úgy hívnak, hogy feddhetetlenség. És tudja, államtitkár úr, bizonyos állami vezetőknek nemcsak hogy büntetlen előéletűnek kell lenni, nemcsak hogy nem megvádoltnak kell lenni, hanem feddhetetlennek kell lenni. Pontosan ennek a hiányát érezte át az a több tízezres tömeg, amelyik a NAV-elnök lemondását követelte, ugyanis a rendszerváltozás, 1990 óta nem tudunk olyan állami vezetőről, akit korrupció miatt tiltottak ki az Egyesült Államokból.

Ha mást nem, államtitkár úr, legalábbis a feddhetetlenségét a NAV-elnöknek ez megkérdőjelezi, ami azt kellene hogy eredményezze, hogy lemondjon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 172-174 2014.11.21. 2:49  65-176

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt gondolom, hogy helyesen és röviden foglalta össze elnök úr azt, ami itt a helyzet, és ami itt a probléma: azt, hogy egyetlenegy fideszes és egyetlenegy KDNP-s képviselő nem vesz részt most már hosszú ideje a vitában.

ELNÖK: Megtisztelő a dicsérete, nagyon köszönöm.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Bocsánat, a kormány képviselőit nem számolom ide. És ez azért probléma, tisztelt államtitkár urak és ellenzéki képviselőtársaim, mert ugye a frakcióvezetőnek vagy a frakcióvezető-helyetteseknek lenne joguk átadni az időkeretből. Önöknek erre nincs joguk, úgyhogy ezt nem is tudom kérni. Ez itt a probléma. Mert ha már nincs mondanivalójuk a fideszes képviselőknek a költségvetéssel kapcsolatban, legalább egy embert hagynának itt, aki az időkeretet át tudja adni az ellenzék részére, amelynek viszont volna mondanivalója a költségvetést illetően.

Rétvári államtitkár úr megszólalásához két dolog. Az egyik, hogy képviselőtársam nem számokról beszélt, hanem arányokat mondott, és valóban az, hogy az egyik témára mennyit költenek és a másikra mennyit, az az emberben tud felháborodást kelteni. Méghozzá jogos felháborodást, még akkor is, ha önök egyébként korábban mentőautókat vásároltak, hogy a témánál maradjunk. Ettől függetlenül, azt gondolom, talán nagyobb hasznára válna a társadalomnak, ha a stadionokra szánt pénznek legalább egy részét arra szánnák, hogy egyébként a nem túl jó állapotban lévő ezen ágazatot továbbfejlesszék. Úgy hiszem, államtitkár úrral abban talán nincs vitánk, hogy azért még jól jönne oda a pénz, ugye? Ebben talán nincs vitánk.

A másik: hát, azt majd meglátják, hogy szomorú mementóként állnak majd ezek a stadionok, az önök kormányzására emlékeztetve, ugyanis a probléma az, hogy egyébként ebben látogató nem nagyon van, néző nem nagyon van. Ezt valamelyik hírportál szépen kiszámolta az elmúlt időszakban, magyarán teljesen feleslegesen építik őket. Az, hogy Alcsútdobozon egy akkora stadion, vagy Felcsúton ? nem tudom, hol van ez, ahol a miniszterelnök úr született, magyarán szólva a saját városát, saját faluját és a saját hobbiját velünk fizetteti meg, én azt gondolom, ez nincs rendben.

Azt kérem a maradék 15 másodpercben, hogy a képviselőtársaim és a már jelen nem lévő kormánypárti képviselők fontolják meg azokat a módosító indítványokat, amiket mi benyújtottunk. Tényleg a jobbító szándék vezérelt minket, és szeretnénk azokra a területekre átcsoportosítani költségvetési forrásokat, ahol arra igazán szükség van.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 37 2014.12.01. 2:43  32-41

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr, és köszönöm a türelmét is. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt elmondtuk már az általános vitában is, hogy a törvényjavaslat egy elvben helyeselhető törekvést tartalmaz, nevezetesen, hogy a jogalkotó az elektronikus kártyák kibocsátásának egyfajta sztenderdjét alakítja ki.

Amit kifogásoltunk és kifogásolunk most is, hogy mindez egy üres váz csupán, amit csak az egyes ágazati törvényekben előírt kártyák bevezetésekor fog tartalommal megtölteni. Az, hogy mi lesz ez a tartalom, erről még semmit sem tudunk, és az általános vitában a kérdések ellenére sem derült ki, sőt a törvényjavaslat tárgyalása során sem kaptunk akár bizottsági szinten erre egzakt választ.

Éppen ezért mi úgy gondoljuk, hogy ugyanaz lesz ennek a törvényjavaslatnak is a sorsa, mint számos sorstársáé, nevezetesen, hogy amikor kitalálják majd azt, hogy milyen tartalommal kívánják mindezt megtölteni, akkor ehhez a ? hadd fogalmazzak így ? vázhoz is újra kénytelen lesz hozzányúlni az Országgyűlés, és módosító javaslatot kell majd elfogadni.

Ezért javasoltuk mi azt a módosító javaslatunkban, hogy a 2015. augusztus 1-jei hatálybalépés helyett 2016. augusztus 1-jén lépjen hatályba. Azt tudom mondani, hogy még mindig szerencsésebb és jobb egy törvényjavaslaton akkor módosítani, amikor még nem lépett hatályba, minthogyha ez már megtörtént, és adott esetben bizonyos joghatásokat váltott már ki a magyar társadalomban.

Ami a 25 pontból álló részletes vitát lezáró módosító javaslatot illeti, ennek gyakorlatilag minden pontja technikai jellegű, kodifikációs vagy nyelvhelyességi hibákat javít. Ez erősíti mindazt, amit mondtunk, hogy egy nem igazán jól előkészített törvényjavaslatról van szó, és jó lenne, hogyha ezt még a hatálybalépés előtt valóban korrigálni lehetne.

Ezért azt kérem a tisztelt Háztól, hogy a hatályba léptetést elhalasztó módosító javaslatot majd támogatni szíveskedjék. Egyéb esetben pedig, hogyha ez nem történik meg, akkor a törvényjavaslatot a Ház ne fogadja el. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 45 2014.12.01. 2:53  42-49

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Csakúgy, mint az előző törvényjavaslat esetében, itt is az átgondolatlan fideszes jogalkotás egy újabb félresikerült termékével állunk szemben. Mint az a témával foglalkozók számára ismeretes, 2013. január 1-jétől, illetve 2013. március 1-jétől változtak jelentősen a lakcímekre vonatkozó címnyilvántartás szabályai. Ezt követően a 2013. évi CCXX. törvény 2015. január 1-jei hatálybalépésével hozta létre a címnyilvántartástól értelemszerűen különböző központi címregisztert.

(15.30)

A szabályozás nem sikerült túl jól, mivel a két nyilvántartás közötti adatforgalmat nem fésülték össze, és az adatkapcsolatot sem rendezték megfelelően. A hibákat először a Font Sándor képviselő úr neve alatt beterjesztett, az egyes földügyi törvények módosításáról szóló törvényben próbálták orvosolni fél évvel ezelőtt. Ebben már kísérletet tettek a címnyilvántartás és a címregiszter közötti kapcsolat megteremtésére. A törvényjavaslatot kivételes eljárásban tárgyalták, azaz úgy tűnik, akkor nagyon sürgős volt.

Azt, hogy ekkor sem jártak sikerrel, most az előttünk fekvő törvényjavaslat bizonyítja. Pontosan egy hónap van hátra a címregiszterről szóló törvény hatálybalépéséig, és az Országgyűlés többszöri javítgatás után még mindig annak módosításán dolgozik. Mindez szomorú, és jól mutatja a jogalkotás színvonalát vagy színvonaltalanságát. Úgy tűnik, hogy lassan a kormányzatban is tudatosul, hogy egy ilyen kínkeserves előterjesztést követően milyen nagyságrendű kihívást fog jelenteni jövő hónaptól a címregiszter működése. Feltehetően ezért rendelkezik úgy az összegző módosító javaslat, hogy egyes ingatlan-nyilvántartást érintő módosítások mégse január 1-jével, hanem csak június 1-jével lépjenek hatályba.

A módosító javaslat indokolása szerint erre azért van szükség, mert az ingatlan-nyilvántartási térképi felületen szereplő címfeliratoknak a központi adatbázis tartalmával való szinkronizálása hosszabb időt vesz igénybe. Úgy gondoljuk, hogy ez egy reális és őszinte szembenézés a valós állapotokkal. Attól tartunk azonban, hogy ez még önmagában nem hárítja el az alapvetően alacsony színvonalú, és mostanra már többször toldozott-foldozott eredeti törvényből eredő problémákat.

A törvényjavaslat alapvető céljával, vagyis a központi címregiszter létrehozásával egyetértünk, azonban a bizottsági vitákat követően és az összegző módosító javaslat ismeretében sem tudjuk támogatni a címregiszter előterjesztett törvényi szabályozását és annak előttünk fekvő újabb módosítását.

Nagyon szépen köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 53 2014.12.01. 5:14  50-69

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! A téma szerint helyesen mondta el Vejkey képviselőtársam, hogy nagyjából mik voltak azok a pontok, ahol az ellenzék és a kormánypártok, illetve a kormány között valóban vita alakult ki. A tartalmi részébe azért nem mennék bele ? talán egy kivételével, amit említett képviselőtársam ?, mert azt gondolom, az a tisztességes, ha a módosító javaslat benyújtójának hagyja meg az ember a lehetőséget, hogy érdemben beszéljen arról. Az egyik ilyen komolyabb vita egy jobbikos módosító javaslattal kapcsolatban alakult ki. Nyilván Szilágyi képviselőtársam már készül arra, hogy elmondja ennek a tartalmát, amit egyébként mi is támogatni tudunk és fogunk.

Amivel kapcsolatban még vita volt ? arra én is a rendes felszólalásomban fogok kitérni bővebben ?, az a miniszteri biztos díjazása körül körvonalazódott. A kormány egy meglehetősen furcsa, hezitáló álláspontot képviselt és képvisel ? úgy tűnik ? a mostani pillanatig.

Egy dologról azonban egy picit bővebben szólnék, és ez valóban a Miniszterelnökség új feladatköre. Vejkey képviselőtársam elmondta azt, hogy ezzel valójában emelkedik majd az ázsiója az európai uniós ügyeknek, hogy nem a Külügyminisztériumban, hanem a Miniszterelnökségnél fogják azokat felügyelni és koordinálni.

Nem is ezzel volt a probléma, képviselő úr. Ha emlékszik rá, a vitában is elsősorban azt kifogásoltuk, hogy ha már önök valóban szeretnének ennek kiemelt jelentőséget tulajdonítani, azt hiszem, így szokták önök mondani, hogy Európa számos országában létezik olyan megoldás, hogy egy külön tárcát szánnak az európai uniós ügyeknek, magyarán szólva, lehetne egy külön minisztere az európai ügyek intézésének. És valóban, ha ezt önök is ilyen fontosnak látják, akkor ez lehetett volna egy út.

Nekünk a problémánk azzal volt a jogkörök Miniszterelnökséghez való telepítésével kapcsolatban, hogy önök nemcsak ezzel a rendelkezéssel, hanem sok minden mással, ami a Miniszterelnökség jogköreit, hatásköreit az elmúlt időszakban bővítette, lopakodó módon készítik elő az elnöki rendszert, a prezidenciális rendszert. (Dr. Répássy Róbert a fejével nemet int.)

Azt értem ? és látom, hogy államtitkár úr csóválja a fejét most is, és nyilván fog majd erre reagálni és reflektálni (Dr. Répássy Róbert: Igen.) ?, államtitkár úr, akkor sem azt vitatta senki, hogy a mostani rendszer, ami kialakul ezzel a módosítással és a korábbi módosításokkal, az ne egy parlamentáris rendszer része lenne. Szeretném most is hangsúlyozni, mielőtt errefelé vinné el a fölszólalását.

Nem erről van szó. Arról van szó, hogy amikor prezidenciális rendszert alakít ki egy állam, akkor a legegyszerűbb döntés ebben, amikor az alkotmányt vagy alaptörvényt alakítja át olyanná, hogy az elnöki rendszerré váljon. A nehezebb ebből a folyamatból az, hogy valóban a hatásköröket áttelepíti, hogy az államigazgatás rendszerét hozzáigazítja egy ilyen, egyébként alkotmányjogi döntéshez.

(15.50)

Önök pedig ennek a főpróbáját csinálják most. Ezt mondtuk, és ezt mondjuk most is. Nem arról van tehát szó, még egyszer szeretném hangsúlyozni, és a vitában sem arról volt szó, államtitkár úr, hogy bárki azt kérdőjelezné meg, hogy parlamentáris demokrácia marad-e Magyarország ezekkel a módosításokkal, hanem arról van szó, hogy önök egy későbbi alkotmányjogi döntést megelőzően a struktúrát hozzáigazítják már jó előre ahhoz a későbbi döntéshez. Ez a probléma, államtitkár úr, gondolom, érti, hogy én miről beszélek. Ha nem, akkor majd elmondja, hogy miért nem. (Dr. Répássy Róbert: Értem! Értem!) Mondja itt a képviselőtársam, hogy lehet, hogy még nem tud erről a tervről. Tudni senki nem tud róla, de azért sejtetni már sejtették elég sok esetben, hogy ennek komoly esélye lesz majd 2017 körül.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, ez volt a vitának ez a része, és én azért hoztam ide, és fogom hanyagolni majd a normál hozzászólásomban, merthogy Vejkey képviselő úr is erre tért ki talán a legbővebben a bizottsági vélemény ismertetésekor. Mindezzel együtt tehát a bizottságban a kisebbségi véleményt megfogalmazó ellenzéki képviselők nem tudták támogatni a módosító javaslatot, illetve ilyenformán valószínűleg a mi frakciónk legalábbis a teljes törvénymódosítási javaslatot sem fogja. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 61 2014.12.01. 4:27  50-69

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egy dologra szeretnék én is kitérni. Próbáltam választ kapni akkor a bizottsági ülésen ezzel kapcsolatban fideszes képviselőtársaimtól, de senkinek nem sikerült válaszolni a kormányoldal részéről, hogy milyen politikai oka van annak, hogy a miniszteri biztosoknak, ha államtitkárt neveznek ki, mondjuk, miniszteri biztosnak is egyúttal, akkor pluszjuttatás jár. Ugyanis önök beterjesztettek egy törvényjavaslatot, ebben a törvényjavaslatban az szerepel, hogy jár ilyen juttatás. Aztán, nagyon helyesen ? a mi meglátásunk szerint, támogattuk is az Igazságügyi bizottság ülésén azt ? egy kormánypárti módosító javaslattal megváltoztatták ezt a szándékukat, és azt mondták, hogy nem jár mégsem pluszdíjazás a miniszteri biztosnak, amennyiben államtitkár, közigazgatási államtitkár vagy helyettes államtitkár tölti be, mondjuk, ezt a posztot. Itt sem volt különösebb indokolás, de mondjam azt, hogy az ellenzék nyilván itt nem is nagyon kér indoklást, hiszen egy, a mi álláspontunkkal megegyező verzió mellett tették le a voksot.

Aztán egy picit hasonlóan, ha emlékeznek, itt a parlamenti vitában már volt ilyen szituáció, amikor a Nógrád megyei közgyűlés székhelyéről tárgyaltunk, hogy önök oda-vissza lépdelnek, tehát egyszer azt mondják, hogy a székhelyen kell lennie, egyszer, hogy nem, aztán megint azt mondják, hogy a székhelyen, aztán a végén, a szavazásnál alakul valami, ami vagy az, vagy nem. Itt ugyanez a helyzet. Most itt azt mondják a Törvényalkotási bizottság módosítójával, hogy mégis jár ? de hogy miért, erről senki nem mondott egy árva szót sem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy elsősorban nem mi mint ellenzéki képviselők, hanem a magyar választópolgárok talán megérdemelnék azt, hogy ha az ő költségvetésbe befizetett forintjaikból kívánnak önök a saját embereiknek, egyébként jól fizetett államtitkáraiknak, helyettes államtitkáraiknak ehhez képest még pluszjuttatást biztosítani, akkor legalább megindokolják, hogy miért. Amikor önök is látták az Igazságügyi bizottság ülésén, hogy ez nem biztos, hogy helyes így, és megszavazták ezt a módosító javaslatot, akkor vajon mi a politikai oka, indoka annak, hogy önök a Törvényalkotási bizottság ülésén elfogadnak egy ezzel éppen ellentétes javaslatot, ami a díjazást lehetővé teszi?

Nem kívánom tovább vagy hosszabban ragozni ezt a problémát, de jó lenne, hogyha akár csak negyedennyi időben, 10 másodpercben vagy 20-ban, végre fölállna egy kormánypárti képviselő, és elmondaná azt, hogy mi ennek a hezitálásnak az indoka, és mi annak az indoka, hogy önök végül amellett kívánnak maradni, hogy ezek az államtitkárok, helyettes államtitkárok a saját fizetésük és juttatásaik mellett még miniszteri biztosként is kaphassanak pluszfizetést. Erre kérném a válaszát kormánypárti képviselőtársaimnak.

Annak is örülnék, ha államtitkár úr válaszolna, és nem kívánom megismételni az előző felszólalásomban tett érveket, de nagyon örülnék annak, hogy ha az államtitkár úr itt az ülésteremben láthatóan nem ért egyet ezzel a véleménnyel, és a fejét csóválja, akkor legalább a lehetőségét adná annak, hogy vita alakuljon ki, és nem a zárszóban szólna csak hozzá, megismerhetnénk az ön véleményét, és arra tudnánk reagálni, már ami a lopakodó elnöki rendszer bevezetését indokolja. Még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem a jelenlegi helyzetet vitatom én, nem a jelenlegi helyzetet, hanem azt… (Dr. Répássy Róbert és dr. Rétvári Bence egymás között egyeztetnek. ? Dr. Répássy Róbert: Nem szoktunk lopakodni!) Örülök, hogy elviccelődik egymással a két államtitkár itt a kormány részéről, de jó lenne, ha velünk is megosztaná, hogy mi az igazság tárgya, és azt is őszintén remélem, hogy még ezt akkor teszi meg az államtitkár úr, amikor az ellenzéknek van lehetősége reagálni. (Dr. Répássy Róbert: Már negyedszer vitatkozunk erről!) Tudja, államtitkár úr, ezt a fajta cinizmust én csak visszautasítani tudom, nem a magam nevében, hanem azoknak a választópolgároknak a nevében, akik minket ideküldtek! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ? Dr. Répássy Róbert: Már negyedszerre vitatkozunk erről!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 162 2014.12.08. 2:05  161-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Olvasnék négy sort az amerikai ügyvivő egy népszavás interjújából (Németh Szilárd István: Egyre jobb!), amely úgy hangzik, hogy „a 7750-es proklamációt nem azért alkalmazzuk, mert az illető személy nem gyakorolt megfelelő ellenőrzést a hivatal felett, amelyet vezet, hanem azért, mert maga az említett személy olyan tevékenységet, korrupt cselekményt követett el (Németh Szilárd István: Hol a bizonyíték?), amelyre a proklamáció vonatkozik. Ha tehát valaki jelentkezik, hogy engem a 7750-es proklamáció értelmében kitiltottak, akkor az azt jelenti, hogy elismeri, hogy korrupt tevékenységben érintett.” Vida Ildikó, a NAV elnöke ezt tette, miniszterelnök úr.

Olvasnék még két idézetet; ez már az ügyvivő Heti Válasznak adott interjújából van. Arra a kérdésre, hogy „ön tehát tud adóhatóságon belüli csalásokról?”, azt felelte, hogy „tudomásunk van ilyenről, igen”. Majd egy kicsit odébb azt mondta az ügyvivő: „Azok a bizonyítékaink vannak, amelyeket megkapott a magyar kormány is.”

Tisztelt Miniszterelnök Úr! Az ön jó néhány minisztere az elmúlt időszakban azt mondta, nincs tudomása arról, hogy mik ezek a cselekmények, mik ezek a korrupciós cselekmények. Márpedig ez a két állítás, miniszterelnök úr, üti egymást. Én örülök annak, hogy lehetőségem van most önt megkérdezni arról, hogy akkor ‑ egyszerűen fogalmazva ‑ ki is hazudik ebben az ügyben.

Gondolom, már utánanézett miniszterelnök úr ennek az ügynek, hiszen a jelentősége olyan, ami ezt mindenképpen megkívánja. Éppen ezért kérdezem miniszterelnök urat: ki meri-e jelenteni azt, hogy a magyar kormánynak és a hatóságoknak nincs tudomása arról, hogy milyen ügyek miatt tiltották ki a NAV elnökét az Egyesült Államokból, illetve hogy azokról a korrupciós cselekményekről, amikről az amerikai ügyvivő beszél, szintén nincs tudomása a magyar kormánynak? Mert ha nincs, akkor nyilvánvalóan egészen más megközelítést igényel ez az ügy.

Várom tisztelt miniszterelnök úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 166 2014.12.08. 1:07  161-168

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszterelnök Úr! Először is nem válaszolt arra a kérdésre, hogy van-e tudomása ilyenről vagy nincs. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Ne nevessenek, ez egy fontos dolog. Ugyanis, ha ön azt mondja, és felelőssége teljes tudatában most itt az Országgyűlésben kijelenti, hogy nincs ilyen bizonyítéka, akkor én ellenzéki képviselőként szintén az amerikai ügyvivőnél fogok kilincselni. (Orbán Viktor: Ezt ne tegye! ‑ Dr. Répássy Róbert: Már megint? ‑ Dr. Papcsák Ferenc: Ne tedd, mert már elég fényes az a kilincs! ‑ Nagy zaj a kormánypártok soraiban.) Ezt megígérem önnek, miniszterelnök úr.

A másik, miniszterelnök úr ‑ lehet ebből viccet csinálni, képviselőtársaim, de szerintem ennek az ügynek nagyobb a jelentősége annál, mint hogy elvicceljék, ezt tudom mondani ‑, azt viszont minden szakember egyöntetűen mondja, tisztelt miniszterelnök úr, hogy nem lehet Magyarországon pert indítani, és ezt ön is ugyanolyan jól tudja, mint ahogy én és más szakember is. Egyetlen módja van annak, hogy ez kiderüljön, hogy a NAV-elnök vízumkérelmet nyújtson be az Egyesült Államok nagykövetségénél. Ha ezt megteszi, ha ön erre kötelezi, miniszterelnök úr, a NAV elnökét, azt nagyon fogjuk köszönni, mert ennek az eljárásnak a keretében derülhet ki az, hogy milyen bizonyítékok vannak és milyenek nincsenek.

Remélem, hogy erre is kötelezni fogja a NAV elnökét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
37 228 2014.12.08. 1:58  225-229

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egészen röviden szeretnék szólni a témával kapcsolatban. Ismételten szeretném azt asztalra tenni a zárószavazás előtti módosító javaslattal kapcsolatban, illetve azzal kapcsolatban, amit elfogadott a Törvényalkotási bizottság, hogy a központi címregiszter létrehozásával összefüggő, valamint az egyes igazgatási tárgyú törvények módosításáról szóló törvényjavaslat átgondolatlan. Átgondolatlan azért, mert sokadszorra kell módosítani, és bár bizonyos módosító javaslatokra a kormány azt mondja, hogy ezek csupán nyelvhelyességi pontosítások, sajnos azt kell hogy mondjam, hogy a többségre ez nem igaz, ezek igenis tartalmi módosítások. De még akkor is, hogyha nyelvtani módosításokról van szó, elfogadhatatlan az, hogy a jogalkotás ilyen átgondolatlan módon folyjon, és az utolsó pillanatban is korrekcióra szoruljanak a törvényjavaslatok. Ki tudja, még hányszor fogunk találkozni egyébként ezzel a törvényjavaslattal?

Ezt a fajta kapkodó jogalkotási metódust sokszor bíráltuk, bíráljuk most is, és tisztelt képviselőtársaim, bizonyosan sokak számára unalmas, hogy ezt unos-untalan elmondjuk.

Azért tesszük mindezt, hogy feltűnjön önöknek, hogy ez a törvényjavaslat is olyan, mint az előző meg az azt megelőző. Jó volna, hogy ha ezt megszívlelnék, tisztelt képviselőtársaim, és a jövőben eszerint járnának el.

Úgyhogy ismételten arra kérem a kormányt és a kormánypárti képviselőtársaimat, hogy akkor terjesszenek be egy törvényt, ha utána azt nem kell négy-öt-hat körben majd módosítani, hanem megfelelőképpen előkészítették, és annak a szövege is megfelel a jogalkotási elvárásoknak.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 8 2014.12.10. 29:00  1-88

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr, és a részvétnyilvánítást is, megtisztelt vele.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Kúriai Elnökhelyettes Úr! Legfőbbügyész-helyettes Urak! Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Jó is és rossz is az, hogyha öt év beszámolóját és öt év, hangsúlyozom, ügyészi tevékenységét egyszerre vizsgálja és tárgyalja az Országgyűlés. Rossz azért, mert sok adat és sok esemény kell hogy beleférjen az értékelésbe, azonban van egy nagy előnye is, az, hogy egy ötéves folyamatot tud folyamatként egységben értékelni a képviselő és az Országgyűlés. Én is ezt fogom tenni.

Az első szavak a köszöneté kell hogy legyenek. Szeretném a frakciónk nevében is megköszönni annak a több ezer ügyésznek a munkáját, fáradozását, akik a bűnt üldözik, akik közbiztonságunk elősegítése érdekében tevékenykednek. Szeretném megköszönni azoknak az ügyészségi dolgozóknak is a munkáját, akik az ügyészek tevékenységét, bűnüldöző tevékenységét segítik, ebben közreműködnek, annak ellenére, hogy nagyon jól tudjuk, hogy létszámgondokkal küzdenek. Nagyon jól tudjuk, hogy az egyik legfontosabb fejlesztése az lenne mind a bírósági, mind az ügyészi szervezetnek, hogy fejleszti az asszisztencia létszámát. Köszönjük tehát nekik a tisztességes munkájukat.

Normális körülmények között, tisztelt képviselőtársaim, a vitának 70-80 százalékban a beszámolókról kellene szólnia és ennek kapcsán a jobbító szándékú kritikákról és az elért eredmények méltatásáról. Most azonban, ha ezt tenném, akkor kiakaszthatnám a nagy türkménbasi képét is az irodámba, ahogy azt a türkmén ellenzéki képviselők is teszik. Olyan lennék, mint az a szobrász, aki azelőtt akarja művének finom részleteit kifaragni, mielőtt a kőtömböt kifejtették volna a hegyoldalból. Olyan lennék, mint az az ember, aki a fától nem látja az erdőt. Ugyanis csak a vak nem látja, tisztelt Országgyűlés, hogy míg az ügyészek 99 százaléka tisztességesen végzi a munkáját, a bűnt üldözi, addig az ügyészség egyes szervezeti egységei a kormánypártok szolgálóleányaivá váltak, és aktuálpolitikai érdekeket szolgáltak a vizsgált időszakban az elmúlt négy-öt évben.

A Központi Nyomozó Főügyészség például a Fidesz ökle lett, sajnos azt kell mondjam, a XXI. századi állami inkvizíció szerve. Az ügyészség politikai érintettségű ügyekben elfogultan, részrehajlóan, kettős mérce alapján működik. Tudom, tisztelt képviselőtársaim, súlyos szavak ezek. Súlyos szavak ezek, de sajnos igazak. Amikor azonban egy országgyűlési képviselő vezérszónoki felszólalásában gyakorlatilag a diktatúrákban megszokott vádhatósági működéssel vádolja meg az ügyészség egyes szerveit és egyes ügyészeket, akkor úgy helyes, ha az állítását bizonyítékokkal igyekszik alátámasztani. Nézzünk tehát néhány példát, és vonjunk le belőle következtetéseket, vonjunk le belőle néhány következtetést. Nézzünk néhány ügyet, amiben nem az egyes ügyek mikénti alakulása érdekes, hanem az a tendencia, az a folyamat, amelyeket ezek az ügyek elénk rajzolnak.

Kezdjük, mondjuk, a tábornokperrel, az úgynevezett tábornokperrel. Egyelőre elsőfokú ítélet van benne. Az ügyészség módszereiről a bíróság a következőképpen nyilvánított véleményt; néhány idézetet szeretnék majd olvasni önöknek. Törvénytelenül megszerzettnek minősítette a hazugsággal kikényszerített vallomást. Valótlan ígérettel kikényszerített vallomást a demokratikus jogállammal összeegyeztethetetlen módszernek minősítette. Más bizonyítási módszereket ‑ hívta fel a bíróság a figyelmet ‑ nem vetett be az ügyészség, mert maga sem volt meggyőződve a vád valódiságáról, csak abban bízott, hogy egy ember kierőltetett vallomása elég lesz a perben.

Nézzük Juhász Ferenc volt honvédelmi miniszter ügyét! Első fokon felmentették bűncselekmény hiányában. Ami a vád tárgya, mondta a bíróság, az 1994-től a mai napig ‑ akkor még csak 2012-ig tudta ezt mondani ‑ gyakorlat, azaz nem bűncselekmény. Az összes honvédelmi miniszter így járt és így jár el ma is.

A Hunvald–Weinek-ügy: elsőfokú felmentés bűncselekmény hiányában, minden vádlottat felmentettek. Az ügyészség módszereiről: a bíróság többször felhívta a figyelmet az alapvetően hibás ügyészi logikára. Felhívta arra a figyelmet, hogy az ügyészség az önkormányzati törvényt bírálja, a bíróság pedig nem kíván politikai ügyek részese lenni.

(9.00)

Máshol a bíróság elmondta azt, hogy a bíróság nem válhat a politikai bosszúállás eszközévé. Ez az ügyészség minősítése.

Molnár Gyula ügye: itt nem kell mást mondani, mint hogy jogerősen bűncselekmény hiányában felmentették, de úgy tűnik, hogy a polgármesterekkel szembeni ügy divatos manapság, ugyanis Szitka Péter kazincbarcikai polgármestert ugyancsak bűncselekmény hiányában fölmentették, Szabó Lorándot, Dombóvár polgármesterét pedig több ügyben mentették már fel jogerősen.

Nézzük a Sukoró-ügyet, amiben az történt, hogy az ügyészség meggyanúsította ‑ és ennek súlya van, tisztelt képviselőtársaim, súlya van, igenis súlya van ‑ a Magyar Köztársaság volt miniszterelnökét, kikérte a mentelmi jogát, és meggyanúsította. Annyira nem volt elég a kraft, hogy meg tudja vádolni, megszüntette az eljárást.

Az UD Zrt. ügyében, ahol mind a négy vádlottat felmentették ‑ ebből kettőt jogerősen ‑, a bíróság a tárgyaláson elmondta azt, hogy nem azok ülnek a vádlottak padján, akiknek kéne.

A BKV-ügyre hadd utaljak, amiben egyelőre még elsőfokú ítéletig sem jutottunk el öt év alatt, azonban a vádmódosítás rendszeres, a mostani vád köszönő viszonyban nincs már az eredetivel. Zárójelben mondom, valószínűleg az ítélethirdetés környékén lévő vád sem lesz köszönő viszonyban a mostanival. Ebben az ügyben két dolgot tudunk: tanúk sora számolt be arról, hogy kikényszerített vallomásokat tetettek vele, és annyit tudunk, hogy StrasbourgbanHagyó Miklós megnyert egy pert a jogellenes fogva tartása miatt. Hogy mi lesz az ügy vége, azt még nem tudjuk.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, ez azoknak az ügyeknek a gyűjteménye nagyjából, amelyek a fide­szes feljelentőbiztosok és a jobboldali sajtó kedvencei voltak annak idején és talán még ma is.

S hogy van marasztaló ítélet is, tisztelt képviselőtársaim? Persze, természetes! Nem tud egy állam korrupció nélkül működni. Kell ellene küzdeni, mindent meg kell tenni, hogy így legyen, de sajnos megszüntetni nem lehet, akárcsak a többi bűncselekményt. De ‑ és most vonjuk le a következtetést ebből, tisztelt képviselőtársaim ‑ az ügyészség, nem tudom, hogy okkal vagy ok nélkül, de büszke arra, hogy 95 százalék fölötti a váderedményessége évek óta. 95 százalék fölötti! Akkor nézzünk most rá a politikai érintettségű, kiemelt ügyekre, tisztelt képviselőtársaim! Az idő bebizonyítja majd, hogy ez 20, 30 vagy 40 százalékos váderedményesség lesz, de hogy 50 fölé nem megy, azt most itt mondom. (Dr. Józsa István: Ez mit jelent?) Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ez a kérdés jogos, amit föltett valaki. Ez azt jelenti, hogy a rendszer nem jól működik. Azt jelenti, hogy politikai szempontból motivált volt az ügyészség működése ezekben az ügyekben ‑ ezt jelenti, tisztelt képviselőtársaim.

S akkor most állítsunk fel egy képzeletbeli mérleget, amelynek az egyik serpenyőjébe pakoljuk bele az eddigi ügyeket! Mit tehetünk a másikba? Horváth András ügyét, aki feljelentette az ezermilliárdos áfacsalási ügyet, s a végén még ő lett vádlott? Hadházy Ákos ügyét, aki feljelentette a trafikpályázatokkal kapcsolatos csalássorozatot, s utána még őt hurcolta meg a hatóság? Csak úgy zárójelbe teszem, megkérdezem: ha a tábornokperben egyetlen tanú vallomására alapozzák a vádat, akkor Hadházy Ákos ügyében az ő vallomására miért nem lehetett alapozni a vádat? Ja, hogy azért, mert fideszes politikusokat érintett! Így már értjük.

A szekszárdi polgármester ügyét említsem esetleg, ahol hangfelvétel ‑ még egyszer mondom, hangfelvétel ‑ bizonyította a trafikpályázatokkal kapcsolatos korrupciós cselekményt, mégsem indult el az eljárás? Vagy a szombathelyi fideszes alpolgármester ügyét, ahol videofelvétel és fényképfelvétel bizonyítja a kábítószerrel visszaélést, mégsem indult eljárás? Vagy a földügyekben tett, bizonyítékokkal alátámasztott feljelentések sorát, melyekben nem indult eljárás? Vagy az Orbán-kormány működése alatt az oknyomozó hírportálok által feltárt ügyeket, amelyek egyikéről sem gondolta úgy az ügyészség, hogy meg kellene vizsgálnia? Azt, hogy a Transparency Internationaltől az amerikai ügyvivőn át a tüntetők tíz- és százezrei, mindenki az intézményesített korrupcióról beszél, az ügyészség meg nem tesz semmit ezekben az ügyekben? S ezek után, tisztelt képviselőtársaim, ha ránézünk erre a képzeletbeli mérlegre, akkor azt látjuk, hogy az ügyészség megmérettetett és könnyűnek találtatott.

Két témát mindenképpen kell említenünk még. Az egyiket részben már megtettem, ez az ügyészségnek az ilyen ügyekben történő módszereiről, módszertanáról szól, a kikényszerített vallomásokat, a befolyásoltság alatt kikényszerített vallomásokat például a tábornokperben már említettem.

Nézzünk más módszereket! Ilyenek az eljárási cselekményeknek a politikai eseményekhez való igazítása. Képviselőtársaim fognak erre majd példákat mondani, én hármat szeretnék kiemelni. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Molnár Gyulát ‑ akit később jogerősen fölment a bíróság, mellesleg ‑ négy nappal, még egyszer mondom, négy nappal az önkormányzati választás előtt gyanúsítják meg, akkor kézbesítik számára személyesen a gyanúsításról szóló idézést; amikor Hiszékeny Dezső képviselőtársunkat három héttel az önkormányzati választás előtt kéri ki az ügyészség és gyanúsítja meg ‑ mind a ketten esélyes kerületekben induló polgármesterek és alpolgármesterek voltak -; amikor ‑ hogy ne csak saját példákat említsek ‑ Kovács Béla jobbikos európai parlamenti képviselőt véletlenül éppen az európai parlamenti választás előtt kívánja az ügyészség eljárás alá vonni, akkor én azt gondolom, hogy megint csak a rendszerszerű folyamatból kirajzolódik az a kép, hogy bizony az eljárási cselekményeket politikai cselekményekhez igazítják.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ugyanazt az egyetemet végeztem én is, mint az eljáró ügyészek, tíz évig tevékenykedtem büntetőügyekben védőként, ugyanazon a területen szereztem a tudományos fokozatot, ahol a legfőbb ügyész úr, a bűnügyi tudományok területén, ne mondja nekem senki, hogy véletlen az, hogy ezek az események pont ebben az időszakban jutottak el addig, hogy az eljárási cselekményeket foganatosítani kell, mert nem hiszem el, mert ez egyszerűen nem igaz. Arról van szó, hogy ezek szándékoltan így történnek.

De menjünk tovább, nézzük meg a kiszivárogtatások gyakorlatát! Amikor ellenzéki politikusokról van szó, akkor a Magyar Nemzet valami hihetetlenül jól informált. Előbb tudjuk meg a híreket onnan, mint az ügyészségi szóvivőktől, mellesleg azoktól az ügyészségi szóvivőktől, akik nagyon készségesen állnak ilyenkor a sajtó munkatársai rendelkezésére, és rendkívüli precizitással tudják elemezni azokat az ügyeket, amelyek egyébként ellenzéki képviselőknek a büntetőügyeit érintik.

Mindehhez képest mi az érem másik oldala? Hogy amikor mi teszünk föl kérdést abban a nagyon kevés, néhány ügyben, ami kínos a kormánypártok számára, akkor olyan válaszokat kapunk, hogy sajnos a folyamatban lévő ügyekről nem tudunk bővebb felvilágosítást adni, a nyomozás érdekeire tekintettel ennél bővebb felvilágosítást nem tudunk adni s a többi. Hol van itt az egyenlőség? Miért nem mondhatom azt, hogy ez a kettős mérce tipikus esete? Azt gondolom, hogy ez nem lehet véletlen. És én elhiszem, hogy vannak olyan firnájszos magyar nemzetes újságírók, akik meg tudnak szerezni néhány esetben jegyzőkönyveket és információkat büntetőügyekről, de, tisztelt képviselőtársaim, hogy a Legfőbb Ügyészségnek szinte hivatalos lapjává válik a Magyar Nemzet, mert ezekben az ügyekben sorra jelennek meg az ügyészségi jegyzőkönyvek a Magyar Nemzet hasábjain pdf-ben, szkennelve, ez elfogadhatatlan. Elfogadhatatlan!

Nézzünk még egyet, hogy három legyen a magyar igazság! Persze, lehetne többet is említeni, csak erre vélhetően nem lesz elég idő. A megfélemlítő eljárási cselekmények. Tudják, nagyon sok esetben beszélgettünk nem a frakción belül kollégákkal ‑ s a többi ‑, hogy mennyire igazak manapság néha „A tanú” című film egyes jelenetei, amikor például a statuálás a lényeg ‑ ugye, azon van a lényeg? Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy van az, hogy egy frekventált ügyben ‑ ez a BKV-ügy ‑ egy olyan asszonyhoz, akit utána az ügyészség 2 millió forint vagyoni hátrány okozásával ‑ még egyszer mondom, kettőmillió forint vagyoni hátrány okozásával ‑ gyanúsít meg, URH-s kocsik hadát küldik oda, és a gyerekei mellől bilincsben elviszik?

(9.10)

Hát hogy van ez? Tisztelt képviselőtársaim, hogy lehetséges ez? Amikor egy ilyen esetben, minden más esetben, egy ilyen súlyú bűncselekménynél fogják és kiküldik az idézést, hogy tessék befáradni, és ott meggyanúsítják. Itt kimegy a 6-8-10-12 URH-s kocsi, körbeveszik a házat, és bilincsbe verve elviszik az embert, ezt az asszonyt. Nevetséges, tisztelt képviselőtársaim! Az a baj, hogy nem nevetséges, hanem szomorú. Ezek azok a módszerek, amelyek egy jogállamban nem megengedhetőek. És értem én, és pontosan tudom, hogy mi ennek az oka. Az ennek az oka, hogy ez közvetlen munkatársa volt annak a Hagyó Miklósnak, akire gyűjtötték az információt, ez az oka. És egy ilyen esemény után, egy asszony, akit otthon vár két gyerek, két kisgyerek, és előzetes letartóztatásba helyeznek egy ilyen eseménysor után, talán majd tesz terhelő vallomást, ha igaz, ha nem, de tesz terhelő vallomást Hagyó Miklósra.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy ez az ügyészségi működés nemhogy kritikát ér, hanem csak kritika illetheti, függetlenül attól, hogy egyébként ‑ még egyszer kiemelem ‑ ez egyes ügyészekre, egyes ügyészségi vezetőkre és egyes ügyészségi szervezeti egységekre vonatkozik; az ügyészek 99 százalékára, aki tisztességesen, elhivatottan végzi a bűnüldöző feladatát, nem.

Áttérnék egy másik vonulatra, egy másik megközelítésre, a Legfőbb Ügyészségnek és az Országgyűlésnek a viszonyrendszerére, ami egy egészen sajátos viszony, sajátos kapcsolat alakult ki az elmúlt időszakban. Nem az a baj, hogyha ezek a hatalmi ágak együttműködnek egymással, sőt az Alaptörvény előírja a kölcsönös együttműködési kötelezettséget. Az a baj, hogyha olyan módon működik ez a kapcsolat, ami nem fér bele a hatályos jogszabályi előírásokba.

A jogalkotásról ejtsünk egypár szót talán. Nyilván az ügyészség képviselői pontosan emlékeznek arra az esetre, amit most szeretnék felidézni, 2011-ben volt. Az Alkotmányügyi bizottság elnöke az ülés megnyitásakor közölte, hogy ki kéne egészíteni a napirendet egy új javaslattal, amit két órával korábban kapott meg, s melyet a bizottság javaslataként kíván benyújtani. Eddig még nagyon sok érdekes nem lenne benne, mert ez gyakorlat volt. Minthogy a tartalmát nem ismeri ‑ innen kezd érdekes lenni ‑, átadta a szót az igazságügyi államtitkárnak, Répássy államtitkár úrnak, aki majd, idézem: „…pontosan elmondja, hogy mit tartalmaz”. Miután az államtitkár úr szót kapott, a jegyzőkönyv így folytatódik, megint idézem: „Tisztelt Bizottság! A javaslatot teljes mélységében nem fogom tudni ismertetni. (Derültség.)” Kicsit később, az ellenzék azon kérdésére, hogy akkor ki hozta ide ezt a javaslatot, akkor kitől származik, az elnök a következőt mondta, megint csak idézem: „Én úgy vagyok informálva, hogy az előterjesztés háttérgazdája a Legfőbb Ügyészség, ők szeretnék ezt, ha hatályba lépne.” Az elnök később, mert ebben vita volt, megerősítette a sajtóban is, hogy a javaslatot az ügyészségen készítették. Az államtitkár felszólalásában kiemelte, hogy: „Tárcánk álláspontja szerint, tisztelt bizottság, van egy szakasza ennek a javaslatnak ‑ ez a védő és a terhelt 48 órán belüli találkozásának a tilalma ‑, amely súlyos alkotmányossági aggályokat vet fel.” ‑ mondta az államtitkár. Aztán lezárták ezt a vitát. Egy bizottsági ülésen hasonlóan aggályosnak, alkotmányossági szempontból aggályosnak minősítette az államtitkár ezt a javaslatot.

Tisztelt képviselőtársaim, még egy dolgot szeretnék idézni; ez már valójában egy folyosói beszélgetés tárgya volt, éppen ezért értelemszerűen nem fogom megmondani, hogy kivel történt, de nem gondoltam volna, hogy kormánypárti képviselőtől, méghozzá e témában nagyon is illetékes képviselőtől fogok valaha egy olyan mondatot hallani, ami így hangzott erről a módosító csomagról: „Nem tudom még, mi lesz, a minisztérium próbál alkudozni az ügyészséggel, talán engednek.”

Nos, tisztelt képviselőtársaim, szóval, ez nem az az együttműködési forma, ez nem az, ami megengedett, és tudják, több következtetés is levonható ebből az esetből. Az egyik, hogy ez volt az egyik olyan ügy, ami ‑ hadd fogalmazzak úgy ‑ törvényesíteni akarta a kényszervallatást, ami 48 órára el kívánta tiltani a védőtől a fogva lévő gyanúsítottat. Egyébként még számos más rendelkezést tartalmazott, amit szintén alkotmányellenesnek minősített később az Alkotmánybíróság, de érdemes talán ezt a legfontosabb rendelkezését alapul venni, és ezzel kapcsolatban az Alkotmánybíróság határozatából nem szó szerint, de idézni. Azt mondta az Alkotmánybíróság, hogy a kiemelt jelentőségű ügyekben a védőre és az őrizet időtartamára vonatkozó rendelkezéseket a jogbiztonság sérelme, a személyi szabadsághoz fűződő alapjog aránytalan korlátozása és a védelemhez való jog lényeges tartalmának korlátozása miatt alkotmányellenesnek és nemzetközi szerződésbe ütközőnek nyilvánította. Ez az a remek tervezet, amelyik a Legfőbb Ügyészségnek valamelyik szervezeti egységében készült.

Pontosan tudom azt, hogy annak idején a szóvivő cáfolta azt, hogy a Legfőbb Ügyészségnek ehhez lenne köze, és hogy csak véleményezésre kapták meg, csak, tisztelt képviselőtársaim, ha az események sorát végignézzük, akkor egészen pontosan látható, hogy ez nem lehet igaz, ez nem felelhet meg a valóságnak. Zárójelben mondom, hogy akkor nagyon érdekes, hogy csak a Legfőbb Ügyészség kapta meg véleményezésre, mondjuk, a Legfelsőbb Bíróság pedig nem kapta meg véleményezésre.

Ugyancsak ide tudom sorolni azt, hogy az elmúlt öt évben egyetlenegy olyan javaslat nem ment át, amelyik a terhelt vagy a védő jogköreit szélesítette volna. Az összes büntető eljárásjogi törvénymódosítást ‑ ezt volt szerencsém egy tanulmányban elemezni ‑ az ügyészi jogokat növelte meg a büntetőeljárás során. Ez nem csoda, ha ismerjük az Országgyűlésnek és a Legfőbb Ügyészségnek ezt az általam is a példán keresztül bemutatott sajátos viszonyát.

Az ügyészség ellenőrzése; erről legfőbb ügyész úr is ejtett szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Volt egy alkotmány-előkészítő eseti bizottság, amelyben volt egy ezért felelős munkacsoport. Mindannyian egyetértettünk abban ‑ és ezt az elvet vallom én is ‑, hogy két jó megoldás van. Az egyik, ha kormány alá rendelten működik a Legfőbb Ügyészség, illetőleg az ügyészi szervezet, ez az egyik alkotmányos modell; a másik, ha független szervként működik. De abban is egyetértettünk, hogy ha megtartja a független státusát, akkor is kell hogy legyenek kontrollmechanizmusok, ellenőrző mechanizmusok. Ez ma nagyjából abban merül ki, hogy öt év után itt el tudok mondani egy ilyen szónoklatot, meg majd a képviselőtársaim is hozzá tudnak szólni, aztán gondolom, megint öt évig nem; és hogy lehet a legfőbb ügyész urat kérdezni azonnali kérdés keretében, illetve természetesen lehet neki írni képviselőként levelet, és arra a legfőbb ügyész úr az országgyűlési törvény rendelkezései alapján köteles válaszolni, de kikerült az interpelláció az ellenőrzési jogkörök közül. Ismerem legfőbb ügyész úrnak a szakmai álláspontját, nem is akarom vitatni. Azt mondom, hogy rendben van, kerüljön ki. És hol volt mellette az a másik javaslat, amelyik viszont megteremtette volna, hogy ehelyett milyen hatékony ellenőrzési mechanizmust tud az Országgyűlés gyakorolni a Legfőbb Ügyészség tevékenysége fölött, például a bizottsági meghallgatások egyfajta rendszerbe iktatásával vagy bármi más módon; ez valahogy kikerült. Magyarán szólva: a szakmai indokokat értem, csak azt nem értem, hogy ha az volt az álláspontunk, hogy a legfőbb ügyésznek akkor az Országgyűlésnek kell valódi felelősséggel tartoznia, nem csak formálisan, akkor miért nem teremtettük meg ennek az eszközrendszerét. Miért nem volt ilyen javaslat?

A Velencei Bizottság is ezt emelte ki. A legfőbb ügyész úr talán utalt rá ‑ bár nem emlékszem, de ha nem, akkor mondom én ‑, hogy a Velencei Bizottság alapvetően ezt a struktúrát elfogadhatónak tartja ‑ én is ‑, de azt megjegyezte, hogy a legfőbb ügyész­nek nagyon-nagyon gyenge és erősítésre szorul a szervezeten belüli kontrollja és a szervezeten kívüli kontrollja is. Egyikre sem láttam előterjesztéseket, sem a Legfőbb Ügyészség kérésére, sem a kormány saját álláspontjaként; én azt gondolom, hogy ezt meg kellett volna tenni.

Azt láttuk ugyanakkor, hogy a Legfőbb Ügyészség, illetve a legfőbb ügyész státusa az elmúlt időszakban elég jelentősen megerősödött; nem volt gyenge eddig sem, nem volt gyenge eddig sem.

(9.20)

Még azzal sincs problémám, hogy ez egy viszonylag erős jogkör egy független intézmény esetén. De hogy számtalan esetben találkoztunk azzal, hogy akár a státusát, akár a szervezeten belüli mozgásterét törvényjavaslatokkal bővítettük, az viszont tény, és én ‑ megmondom őszintén ‑ ezt nem tartom helyesnek. Ugyanis például az a jogköre a legfőbb ügyésznek, amely szerint utasíthatja az eljáró ügyészt a vád elejtésére vagy éppen vádemelésre, szerintem nem helyes, főleg úgy, hogy indoklás nélkül. Ezt számtalanszor kiemeltük.

Tisztelt legfőbb ügyész úr, higgye el nekem, ha ez másként lenne, sokkal kevésbé tudnám erélyesen képviselni ezeket a gondolatokat most itt a pulpituson, mint jelen helyzetben. Jelen helyzetben viszont tudom, mert az ügyészség egyszemélyi irányítás alapján működik. Természetesen a legfőbb ügyész úrnak nem kell elmondania, mert én is tudom, hogy az egyéni ügyekbe nem szokott beleszólni. De a lehetősége ott van, legfőbb ügyész úr, hogy megtegye. A lehetősége ott van, és úgy gondolom, ez önmagában ébreszthet olyan aggályokat, amelyek az általam felsorolt ügyekben például komoly kételyekre adnak alapot. Ezt nem tartom jónak, nem tartom helyesnek. Úgyhogy, ha valamire kérhetem legfőbb ügyész urat, akkor az az, hogy próbáljon hatni a kormányra, és gondolja át, hogy ezt a rendszert legalább megváltoztatja, és ezzel legalább az ügyészség ilyen szempontú objektivitását elősegíti, vagy ‑ mondjam inkább így ‑ követhetőbbé és jobbá teszi.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy e gondolatok után felesleges és kár volna belefolyni a statisztikai adatok elemzésébe. Ha egy rendszer így működik, akkor az az egész intézményre veti rá az árnyékot. Az volna jó, ha ebben változás következne be. Nincsenek illúzióim. Nincsenek illúzióim! Valószínűleg ez a felszólalás többre nem lesz jó, mint hogy legfeljebb majd a jövő kutatóinak ad némi támpontot, hogy milyen ügyeket nézzenek át, amikor az ügyészség működését kívánják elemezni. Mégis azt gondolom, hogy vannak ebben a teremben olyan szakemberek, akik nem biztos, hogy ezt a gyakorlatot helyesnek látják. Azt is gondolom, hogy vannak olyan fideszes képviselőtársaim, akik nem gondolják úgy, hogy ez a fajta elfogult működés helyes volna. Éppen ezért kérem önöket arra, hogy legalább gondolják meg, hogy érdemes volna változtatni ezen, és érdemes volna az ügyészségnek a korábban kivívott komoly szakmai tekintélyét és a függetlenségbe vetett hitet visszaállítani az országban.

Végül az elmúlt néhány gondolattal kapcsolatban csak egy idős professzor úrnak a fél mondata jut eszembe, amit egyébként egy nagyon hasonló szituáció kapcsán mondott el, volt alkotmánybíró az illető. Annyit mondott, amikor elmeséltek neki egy ilyen történetet, hogy volt már ilyen, annak is vége lett egyszer. Köszönöm szépen. (Nagy taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 38 2014.12.10. 2:12  1-88

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen megértjük, és türelemmel hallgatjuk azt, hogy a Jobbiknak és az LMP-nek van egy olyan törekvése, hogy mivel ők még nem kormányoztak, ezért a korrupciót megpróbálják rátolni arra a két pártra, amelyiknek már több esetben volt alkalma kormányozni. Nem erről van szó, tisztelt képviselőtársaim. Az a baj, hogy nem értik, miről beszélünk.

Arról beszélünk, és ezt támasztottuk alá meglehetősen sok példával, hogy itt jelen esetben felmentő ítéletekről van szó egyrészről, másrészről olyan, az ügyészség által elkövetett törvénysértésekről, amiket nem mi mondunk. És ez ennek a lényege. Mert mi lehetünk elfogultak; igen, képviselőtársaim, lehetünk, hiszen nagyon sok esetben olyan emberekről van szó, akiket mi személyesen jól ismertünk. Nem ez a probléma. Az, hogy a bíróság mondja azt ki, hogy törvénysértően jár el az ügyészség. Ez viszont már komoly probléma, azt gondolom, Staudt képviselőtársam. És amiről ezek a megszólalások szólnak, részben ezt jelenti.

Másrészt viszont azt jelenti, és ezt is szeretném az asztalra tenni, hogy az ügyészség ezekben az ügyekben kettős mércével mér. Mélységesen osztom azt a nézetét, akár ön mondja, Staudt képviselő úr, akár Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr, hogy bárki követ el korrupciós cselekményeket, azt ki kell vizsgálni. De az úgy nincs rendben, képviselőtársaim, hogy az egyik oldalon elkövetett cselekményeket nagyítóval nézzük, a másik oldalon lévőket meg megpróbáljuk elsikálni. Ezeket az eseményeket, ezeket a történéseket támasztottam én alá a vezérszónoki felszólalásomban számos példával, és teszik ezt képviselőtársaim.

Nem kívánunk beleavatkozni bírósági ítéletekbe értelemszerűen. De amikor tendenciózusan látszik az, hogy az egyiknél a szálka is, a másiknál meg a gerenda sem, azt bizony egy képviselőnek szóvá kell tenni. És azt is szóvá kell tenni, ha a bíróság azt mondja ki ügyészségi eljárásokról, hogy azok törvénytelen eszközökkel folynak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erről van szó, mielőtt még más irányba szeretnék elterelni a mai vitát. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
39 76 2014.12.10. 10:26  1-88

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyjából látszik az, hogy a vita végéhez közeledünk. Egyrészről ez egy természetes dolog, másrészről viszont azt kell mondjam, hogy sajnos, mert reakciókat nem nagyon hallottunk, ahogy ez szokás. Ezt a fideszes képviselőktől már megszoktuk, szóvá se tenném, de sajnálom, hogy legfőbb ügyész úr részéről sem. A zárszó más, legfőbb ügyész úr, természetesen, csak tudja, ön is tapasztalt már ebben a világban, az a sajátossága, hogy az nem vita, hanem arra már nem lehet válaszolni.

Egy gondolat, amit Gyüre képviselőtársam felszólalásához szeretnék hozzátenni, és aztán valóban csak a mi részünkről lezárnám ezt a vitát. Képviselő Úr! Amit a vizsgálóbizottságokkal kapcsolatban elmondott, abban semmi olyan szándék, amit ön megfogalmazott, nem volt.

(13.30)

Ha valami bizonyítja ezt, mert azt gondolom, hogy ha állítok egy ilyet, akkor úgy illik, hogy valamivel próbáljam igazolni, akkor az az, hogy mi mindig partnerek voltunk a vizsgálóbizottságok felállításában, képviselő úr. Nem gondolom azt, hogy tud olyan tendenciáról beszélni, amikor a szocialista képviselőcsoport ne járult volna hozzá vizsgálóbizottságok felállításához. Ez a szűkítés nem szólt másról, mint arról, hogy amit lehet tisztázni interpellációval, azonnali kérdéssel, abban a témában ne lehessen vizsgálóbizottságot felállítani; nem abban a témában tehát, képviselő úr, amiben ne lehetne beadni interpellációs kérdést vagy bármilyen más típusú kérdést, hanem amit lehet tisztázni ilyen esetekben, azaz, ami könnyen megválaszolható. Az, hogy egyébként ezt a szabályt a fideszes többség visszaélésszerűen használja, erről egyrészt azt tudom mondani, hogy nem mi tehetünk róla, a másik, amit tudok mondani, hogy utólag, ismerve ezt a gyakorlatot, őszintén sajnálom, hogy beadtuk ezt a módosító javaslatot, tisztelt képviselőtársam. De higgye el nekem, hogy nem így akartuk, mi nem ezt a lovat akartuk, ugye, ezt lehet mondani. És ezt a mi hozzáállásunk egyértelműen bizonyítja a vizsgálóbizottságok ügyében.

Magyarán szólva, sajnos egy olyan módosító javaslattal álltunk elő, ami alkalmat adott arra a gyakorlatra, hogy a Fidesz ezt félreértelmezve meggátolja a vizsgálóbizottságok felállítását. Ezt én elismerem önnek, és ha ezt hibaként rója fel, akkor ez igaz, de azt ne olvassa a fejünkre, képviselőtársam, arra kérem, hogy mi a vizsgálóbizottságok felállítása ellen vagyunk vagy ezeknek az ügyeknek a kivizsgálása ellen. Már csak azért sem, mert alapvetően ezek a vizsgálóbizottságok, amik eddig felálltak, a mi tevékenységünket vizsgálták. Azokat persze felállították a fideszes képviselők, teljesen mindegy, hogy tisztázható-e interpellációval vagy nem, úgyhogy magyarán szólva, azok az ügyek maradtak volna, amik éppen a mostani kormánynak a tevékenységét vizsgálják, amivel egyébként egyetlenegy vizsgálóbizottság nem állt fel az elmúlt négy évben, és gondolom, a következő négyben sem fog. Ez viszont biztos, hogy nem a mi érdekünk, hogy ez ne történjen meg. Erről ennyit.

Ami a vitát illeti, azt szeretném kiemelni, és nem kívánok megismételni semmit, amit a korábbiakban akár én, akár képviselőtársaim elmondtak: ezeket a példákat, amiket felsoroltunk, ezeket ‑ hogy fogalmazzak ‑ nem panasznapként gondoltuk előadni, hanem azoknak az állításoknak az alátámasztásaképpen, amit vezérszónoki felszólalásomban megfogalmaztam, illetve amelyet egyébként még, mondjam azt, átfogó jelleggel Harangozó képviselőtársam megfogalmazott mint kritikát.

Azt szerettük volna bemutatni ezeken keresztül, hogy amikor arról beszélünk, hogy mi az ügyészség tevékenységét nem tudjuk elfogulatlannak értékelni, és nem tudjuk kimondani azt, hogy politikai szempontból nem voltak bizonyos ügyek motiváltak, akkor mi ezt nem egy politikai lózungként kívánjuk hangoztatni, hanem bizony meggyőződéssel, példákkal illusztrálva ezt. Én azt gondolom, hogy érdemes legalább átgondolni, hogy miket tartalmaztak ezek a felszólalások és milyen ügyekről szóltak, azok milyen eredményéről és az ügyészség eljárásának a bíróság általi mikénti minősítéséről.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Tisztelt Legfőbb­ügyész-helyettes Urak! Én mindannyiukat, közülük kettőt pontosan ismerek, a büntetőjogi tudását nagyra értékelem és ismerem, azt gondolom, hogy viszonylag jól ismerem, én is figyeltem a felszólalásokat, jöjjenek azok bármelyik frakcióból, és találtam benne büntetőjogászként én is olyat, amit kifogásolni tudok. És azt tudom mondani, hogy ha én válaszolnék egy ilyen felvetésre, akkor bizony bele lehet kapaszkodni, hogy büntetőjogi szempontból vagy büntetőeljárás-jogi szempontból az nem pontos, az nem úgy áll meg. Én mindazonáltal azt szeretném kérni, hogy ‑ ha már nem vitatkozunk, és kénytelen vagyok csak megelőlegezni bizonyos gondolatokat ‑ ne ezt tegyék. Ne ezt tegye, legfőbb ügyész úr! Ugyanis a lényegen nem változtat. A lényegen nem változtat, azon nem változtat, hogy ezek az ügyek miként alakultak, ezek az eljárási cselekmények miként alakultak, és azon sem változtat, hogy ezek a példák igazolják azt, hogy míg ‑ ahogy, azt hiszem, kétperces felszólalásomban mondtam ‑ az ügyészség az egyik oldalon a szálkát is megtalálja, a másik oldalon a gerendát sem.

Őszintén sajnálom azt, még egyszer szeretném a figyelmet arra felhívni, hogy nem tudott egy parlamenti vita kialakulni ebben a témában. Azt gondolom, hogy legfőbb ügyész úrnak sem derogált volna, hogy vitatkozzon parlamenti képviselőkkel. Ez az első olyan alkalom, az első öt év óta, amikor az Országgyűlés valóban tud élni az ügyészséget ellenőrző jogkörével. Sajnos, és ezt a vezérszónoki felszólalásomban is elmondtam, hogy oly mértékben szűkült le ezeknek a lehetősége, ami gyakorlatilag egy hatékony ellenőrző mechanizmust nem tartalmaz, és a valós ellenőrző funkció betöltését gyakorlatilag lehetetlenné teszi. Az, hogy kétszer két percben, utána kétszer egy percben kérdezni lehessen a legfőbb ügyész urat, azt gondolom, hogy nem tartozik a hatékony ellenőrzési módszerek közé.

Itt most időkeret nélkül folytathattunk le egy vitát. Időkeret nélkül mi el is mondtuk mindazokat az ügyeket és azokat a kifogásokat és kritikákat, amiket mi helyesnek gondoltunk. Szívesen vettük volna, ha a vitában kapunk ellenérveket is, mert nyilvánvalóan az ügyészség képviselőjének van véleménye erről, és vannak kritikai észrevételei is, és abban is biztos vagyok, hogy a „visszautasítom” szó vagy az „elzárkózom” szó sokszor fog szerepelni a legfőbb ügyész úrnak a válaszában. Jó lett volna, ha ezt meg tudjuk beszélni, és nem egyoldalú ez a kommunikáció.

Ettől függetlenül én azt kérném csak az ügyészség vezetőitől, hogy ezeket a kritikákat, amiknek nyilvánvalóan egy részét kifejezetten nem tartják jogosnak, talán más részéről elgondolkodnak önök is, hogy van benne némi igazság, ezeket gondolják végig. Gondolják végig, mert talán így tudunk egy picit előrejutni abban, hogy ez a gyakorlat megváltozzon.

Én őszintén remélem, hogy senki nem személyeskedésnek veszi azokat, amiket elmondtunk, hanem olyan felszólalásoknak és megszólalásoknak, amiket bizony néha indulat szül, én ezt elismerem szívesen, de attól még lehetnek megalapozottak; olyan felszólalásoknak, amik részben az elmúlt időszak kritikájáról szólnak, de ennél talán nagyobb részben szólnak arról, hogy szeretnénk és kívánjuk azt, hogy ez a gyakorlat megváltozzon. Szeretnénk azt, hogy amikor a legfőbb ügyész úr, legyen az ön, aki most hivatalban van, vagy az ön utódja feláll ide a pulpitusra, és elmondja azt, hogy az ügyészség a jogszabályoknak megfelelően működik, mindent betart, és minden törvényes, akkor én fel tudjak állni oda, a pulpitusra, és azt tudjam mondani, legfőbb ügyész úr, nagyon szépen köszönöm, én is így gondolom. Nekünk ez a célunk, ez a tervünk, ez a reményünk. És azok a kritikák, amiket elmondtunk, azok, még egyszer mondom, nem csupán a múltról szólnak és a múlt sérelmeinek a felemlegetéséről, hanem arról, hogy esetleg tud ez a jövőben másként alakulni.

Nem vagyok naiv ember, majdnem egy évtizede vagyok itt a parlamentben országgyűlési képviselő, de azért a hit még mindig él bennem, és én addig szeretnék képviselő lenni, ameddig nem száll el minden illúzióm. És az az illúzió még mindig megvan bennem, hogy ezt a metódust, ezt a működési modellt, ezt azért lehet másként is csinálni.

Én erre kérem legfőbb ügyész urat is, és nagyon nagy figyelemmel és kíváncsisággal fogom hallgatni majd a válaszát. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 156 2014.12.15. 1:10  148-161

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértve azzal, amit Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr elmondott, én is egyetértek azokkal, illetve frakciónk is egyetért ezekkel a gondolatokkal, nevezetesen, hogy számtalanszor voltunk már tanúi annak, tisztelt Országgyűlés, hogy százszor kellett visszahozni bizonyos törvényeket az Országgyűlés elé azért, mert koherenciazavaros módon fogadták el, azért, mert hibásan fogadták el, azért, mert egymásnak ellentmondó jogszabályok kerültek végül megszavazásra.

Azt, hogy most egy részét ennek a törvényjavaslatnak nem fogadta el az Országgyűlés, az értelemszerűen ezzel az eredménnyel, ezzel a konzekvenciával fog járni. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, az lenne az indokolt, hogy az Országgyűlésben legalábbis szünetet rendeljünk el, és megtárgyaljuk azt, hogy ennek a javaslatnak mi lehet a sorsa a következő időszakban.

Az azonban, hogy most zárószavazást tart róla a Ház, gyakorlatilag egyet fog azzal jelenteni, hogy egy hibás, rossz törvényt fogunk elfogadni, amivel mi nem tudunk egyetérteni. Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 48 2014.12.16. 10:05  23-62

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Urak! Simicskó államtitkár úr azzal kezdte a felszólalását talán kettő-hárommal ezelőtt, hogy mi az oka az ellenzék vehemens támadásának. Nos, fogok még több okot is említeni, de hadd kezdjem azzal, államtitkár úr, hogy önök egy olyan törvényt terjesztettek a Ház elé, ami egyszerre alkotmányellenes, nemzetközijog-ellenes és az EU-s jogszabályokkal is ellentétes. Én azt gondolom, hogy ez már önmagában is elég indok ahhoz, hogy az ellenzék vehemensen támadjon egy törvényjavaslatot.

A másik, államtitkár úr, amit mondott, hogy kétségbe vonjuk a javaslat, illetve a kormány tisztességét. Tisztelt Államtitkár Úr! Én az önét nem, de a kormányét igen. És nem is véletlen, azt gondolom, hogy nem ön terjesztette elő ezeket a javaslatokat, hanem egy saláta módosító csomaggal együtt kerültek előterjesztésre a sportot érintő javaslatok, én annál sokkal többre tartom államtitkár urat, aki ezért a területért felelős, mint hogy egy ilyet egyébként a Ház elé hozzon. Az, hogy a védelmében felszólalt, ezt a természetes lojalitásnak betudom.

Bánki képviselő úr felszólalásához két megjegyzést tennék. Az egyik, hogy minden tisztességes antidemokratikus kormány az eljárások gyorsításával, egyszerűsítésével, a hatékonyság növelésével szokta indokolni az eljárási és az alkotmányos garanciák megtizedelését. Nagyjából most is ennek vagyunk tanúi.

A másik, amit képviselő úr figyelmébe ajánlok, hogy egy picit furcsa az ‑ és ezt az MLSZ elnökségi tagjaként, azt gondolom, pontosan tudnia kell ‑, amikor ön más civil szervezetekkel kíván sportági szakszövetségeket összehasonlítani. Ez körülbelül olyan, mintha ezekhez a pártokat kívánnám hasonlítani. Nyilvánvalóan a jellege ezeknek teljesen más, még akkor is, hogy ha bizonyos közös vonásokat lehet találni közöttük.

Ami az érdemet és a javaslat egyes érdemi rendelkezéseit illeti: azt gondolom, azt senki nem tagadja, hogy az adatszolgáltatási lehetőségeket a sportági szakszövetségek esetében a mostanihoz képest szűkíteni kívánják. Tehát ez egy olyan tény, amit nyilvánvalóan nem lehet tagadni. A Törvényalkotási bizottság az Adatvédelmi Hatóság elnökével konzultálva ezt egy kicsit kevésbé engedi megtenni, mint ahogy az eredeti javaslat tette volna, hiszen ott kiterjedt volna. És szeretném ideidézni a szándékot a parlament elé: a szándék az volt, hogy ez kiterjedjen minden forrásra, azaz arra is, amit állami támogatásból kap a sportági szakszövetség. Hogy ez erre nem terjed ki, ez nem az önök akaratán múlt, hanem azon, hogy felhívta az önök figyelmét az Adatvédelmi Hatóság elnöke arra, hogy ez teljes mértékben alkotmányellenes, nemzetközi jogot sért, és uniós normákat sért. Ez a helyzet! Ettől még az önök motivációja semmivel nem lesz jobban menthető.

A másik, tisztelt képviselőtársaim, hogy ahogy mondtam, ettől függetlenül szűkül azoknak a lehetőségeknek a köre, ami az adatkikérést illeti a sportági szakszövetségek esetében. Én értem az üzleti titkot, és értem azt is, és semmi problémám nincs azzal, hogy ne kelljen, mondjuk, számot adnia arról egy szakszövetségnek, hogy egy jóakaratú sporttámogató 15-20 ezer forintos támogatást nyújt egy ilyen szervezetnek, csak nem erről van szó. És ezt mindenki tudja, önök is tudják, mi is tudjuk, és mindazok, akik ehhez a témához egy kicsit értenek vagy akár kevésbé értenek, azok is tudják. Itt arról van szó, tisztelt képviselőtársaim, hogy az első Orbán-kormány idején is volt egy metódus ‑ volt is belőle büntetőügy ‑, hogy nem közvetlenül juttatták el az állami támogatásokat ezekhez az egyesületekhez vagy szakszövetségekhez, hanem például fiktív reklámszerződéseket kötöttek, és a fiktív reklámszerződések ürügyén utaltak át állami pénzeket ezeknek a szövetségeknek.

Most egy másik fajta metódust követnek, ami nagyjából arról szól ‑ és ez része annak a folyamatnak, amit úgy tudok összefoglalni, hogy jogalkotással elkövetett intézményesített állami korrupció ‑, hogy önök nem közvetlenül akarják eljuttatni majd az állami támogatásokat ezeknek a szövetségeknek, hanem hoznak egy olyan jogszabályt, amivel a mostani vitában is sokat emlegetett Andy Vajna cégeinek nem kell, mondjuk, áfát fizetni bizonyos bevételeik után. Ebből ő nyer x milliárd forintot, cserébe hálából majd ebből támogatni fog bizonyos szakszövetségeket. És onnantól kezdve természetesen ezek már magántámogatások. És magántámogatás lesz majd a Mészáros és Mészáros által eljuttatott támogatás és a Közgép által eljuttatott támogatás is a sportági szakszövetségeknek. Ezekről az összegekről viszont majd nem kell számot adni az önök által most beterjesztett törvényjavaslat okán.

Attól még tehát, hogy önök belevisznek egy csavart a rendszerbe, még ugyanúgy közpénzfelhasználásról van szó, és attól még ugyanarról a szándékról van szó, hogy valójában az ugyan áttétellel, de közpénzből támogatott sportegyesületi pénzeknek, illetve szakszövetségi pénzeknek a mikénti felhasználásáról nem lehet majd információt szerezni. Ez ennyire egyszerű, tisztelt képviselőtársaim. Megpróbálták a közvetlen állami támogatásoknál is, csak hát az, tudjuk, alkotmányellenes, így aztán maradt ez. Engem pedig például érdekelne az, hogy össze tudom-e vetni és folyamatábrát tudok-e rajzolni majd egy olyan törvényjavaslat között, ami bizonyos magáncégeknek egyértelműen adókedvezményt vagy más kedvezményt biztosít és aközött, hogy ezek a cégek nagy összeggel támogattak bizonyos sportági szakszövetségeket. Ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, attól, hogy egy áttétel van benne, még ez ugyanúgy az állami korrupciónak a része. Az, hogy nem az állam közvetlenül támogat, hanem a fideszes oligarchákat kérik majd fel erre, attól még a helyzet egy és ugyanaz.

A másik téma, amiről még szeretnék szót ejteni, tisztelt képviselőtársaim: nem először van a Ház előtt egy olyan javaslat, ahol önök arra hivatkoznak, hogy az áfacsalásokat szeretnék megakadályozni. És én nem először mondom el azt, hogy az áfacsalások meggátolására és megakadályozására most is minden lehetőség rendelkezésére áll az adóhatóságnak, a NAV-nak. Nem a lehetőségek és nem az eszközrendszer hiányzik, hanem az akarat hiányzik önökből, tisztelt képviselőtársaim, az akarat hiányzik a kormányból és a NAV-ból. Nem azért nem derítenek fényt az 1000 milliárdos áfacsalásra, amiről Horváth úr a dossziéját elég sok embernek megmutatta, többek között önöknek is, mert nincsen eszközrendszerük erre, hanem azért, mert nem akarják. Ez egy nagy különbség.

Most mit csinálnak ismét? Azt, hogy olyan helyzetet teremtenek ‑ és ez is megint, azt tudom mondani, egy folyamat részeként értelmezhető ‑, hogy az állam és az állampolgárok viszonyát megváltoztatják, és az állampolgárokat az állami szervekkel szemben egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák. Kiszolgáltatott helyzetbe hozzák azokat, akik ‑ hadd fogalmazzak úgy ‑ a kisemberek, a kis- és középvállalkozások. Nyilvánvalóan ezeket a szabályokat nem fogják alkalmazni, ahogy eddig sem alkalmazták az olyan cégeknél, mint a Mészáros és társa vagy a Közgép. De természetesen alkalmazni fogják majd a kisvállalkozóknál vagy esetleg azoknál a vállalkozóknál, akik konkurenciát jelentenek az önök haverjainak. Mert hát mit is lehet ilyenkor tenni? Akár egy teljesen alaptalan bírságot kiszabni, egy nagy összegű bírságot kiszabni. Emiatt le tudják foglalni akár a termelőeszközöket vagy a raktárkészletét egy cégnek, aztán, amikor majd később kiderül, hogy tökéletesen alaptalan volt a NAV eljárása, akkor utána ‑ ismerik már, és ismerjük jól, önök ezt csinálták a közjogban és ezt csinálják a gazdasági életben is ‑ kialakult egy helyzet, azon már nem lehet változtatni.

(11.40)

Hiába van igaza a sérelmet szenvedettnek, nem lehet rajta változtatni. Ezt csinálták most is. Most nyert pert például Baka András a tegnapi napon jogerősen, és azt mondta a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság, hogy önök azért menesztették Baka Andrást, mert el merte mondani a véleményét a bírósági törvényről, és az negatív volt, nem egyezett a kormány véleményével.

Ez tény, tisztelt képviselőtársaim, ezt a strasbourgi Emberi Jogi Bíróság most már második ítéletében jogerősen állapította meg. És mi ennek az eredménye? Legfeljebb annyi, hogy az adófizetők pénzt fognak adni Baka Andrásnak kártérítésként, de attól még nem kerül vissza a Legfelsőbb Bíróság vagy új nevén a Kúria élére, hanem önök eltávolították. A közjogban ezt csinálják. De ugyanezt csinálják a gazdaság világában. Ha ezt végrehajtja majd a NAV, akkor lehet, hogy utána igazat adnak a kisvállalkozónak, csak éppenséggel addigra már tönkrement.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a magatartás, ami nem demokratikus államokra jellemző. Ez az a magatartás, ami ezt a fajta korrupt kormányzati rendszert jellemzi, és ez az a magatartás, ami ellen minden ellenzéki képviselőnek ki kell állnia.

Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor azt kérdezi, hogy miért támadjuk ilyen vehemensen ezt a javaslatot, hát ezekért. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 221 2014.12.16. 14:59  216-241

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A fővárosi és megyei kormányhivatalok 2011. január 1-jével, a területi államigazgatási szervek integrációjával jöttek létre. Akkor még Szabó Erika államtitkár asszony egyenesen a jó állam működésének új alapjairól beszélt, mi több, a demokratikus intézményrendszerbe vetett bizalom visszaszerzésének eszközeként tekintett a kormányhivatali szervezetre. Ugyanakkor továbbra is számos területi államigazgatási szerv maradt önálló és működött a fővárosi és megyei kormányhivatalok szervezeti keretein kívül.

A kormány határozatban döntött az egyes területi államigazgatási szerveknek a fővárosi és megyei kormányhivatalokba 2015. március 1-jével történő integrálásáról. Itt jegyzem meg, hogy március 1-jéig már igen kevés idő van hátra, nem kapkodták el ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását. Most került az Országgyűlés elé az a törvényjavaslat, amely alapján a kormányhivatalokba olvadnak a környezetvédelmi és természetvédelmi felügyelőségek, a bányakapitányságok, továbbá a Magyar Államkincstárból a családtámogatási eljárások, amelyek a megyeszékhelyről kerültek a járási, illetve a fővárosi kerületi hivatalok feladatkörébe. Átkerül a kormányhivatalokba továbbá a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár területi szinten ellátott feladatainak egy része is.

A kormányhivatalok szakigazgatási szervekre és törzshivatalokra történő felosztása megszűnik. A kormányhivatal ezentúl a kormánymegbízott által közvetlenül vezetett szervezeti egységekből, valamint járási, a fővárosban kerületi hivatalokból áll majd. A belső integráció jelentős szervezeti módosulást okoz, mert a vezetői szintek számának csökkentése révén az önálló szakigazgatási szervek és a törzshivatali szervezeti egységek integrált, funkcionális és szakmai szervezeti egységekbe olvadnak össze.

Tisztelt kormánypárti Képviselőtársaim! Bocsánat, most már csak egyes számban tudok fogalmazni, ha kimegy a képviselő úr. Tisztelt kormánypárti Képviselőtársam! A javaslat egyértelmű változtatást kíván végigvinni a jogrendszerben. A cél a még további központosítás, a központi politikai akarat akadályok nélküli végigviteléhez való út kikövezése. A törvényjavaslat ezt ki is mondja. A normaszöveg tartalmazza, hogy a kormánymegbízott feladat- és hatáskörének gyakorlásáért a miniszterelnöknek politikai, a szakmai irányító miniszternek szakmai felelősséggel tartozik. Mint tudjuk, a politikai felelősség fokmérője a politikai megrendelések teljesítésének hatékonysága. Ez a gyakorlatban úgy fog megvalósulni, hogy a miniszterelnöknek csak egy telefonhívásába kerül, és a kormánymegbízott már intézi is egy engedély kiadását, egy bírságolást és minden egyéb kívánságot is, ami majd a miniszterelnöknek tetszik. E törekvés tetten érhető a szakigazgatási szervek autonómiájának felszámolásában, és így az esetleges szakmai aggályok okozta vonakodás letörésében.

Pont az a politikai megrendelői rendszer látszik megvalósulni, aminek a veszélyét az MSZP már 2010 őszén a kormányhivatalokról szóló törvényjavaslat parlamenti vitájában is hangoztatta. Ráadásul a belső tagozódás felszámolásával több száz fős főosztályok is létrejöhetnek, ami szakmai vezetési káoszt alakíthat ki a gyakorlatban. Ha pedig az adott feladattípushoz, illetve ügymenethez igazodóan alakítják ki a belső szervezeti struktúrát, akkor pont azt érik el, amit elvileg el akartak kerülni.

Azon megoldás miatt, miszerint minden vonatkozó jogszabályban, minden meghozott határozatban csak a kormányhivatal mint megnevezés szerepelhet, ezzel elrejtve a konkrét ügyben eljáró szervezeti egységet, joggal nevezhetjük e törvényjavaslatot az arctalanság törvényjavaslatának.

Nem elvitatva a kormány közigazgatási szerve­zetátalakítási jogát ‑ ezt sose tettük ‑, mindenképpen meg kell jegyezni, rendkívül átgondolatlan, hogy az egymástól független, speciális feladatokat ellátó egységeket egybeolvasztják, ezzel pedig egy átláthatatlan, irányíthatatlan gigastruktúra létrehozása csupán abból a célból valósul meg, hogy a közigazgatást kívülről szemlélő egy szép kerek egységet lásson majd. A kialakuló őskáoszban ugyanis az ügyek elakadnak, a határidők kitolódnak, így végül az ügyfél, a polgár szembesül vele, hogy akár egy kormányablak van, akár több, ebben a rendszerben semmit sem lehet ésszerű időn belül elintézni.

Maga a törvényjavaslat a közigazgatási szervek megnevezésének kiirtásával arctalanná teszi a jelenlegi szakigazgatási szerveket, jellemzően szövegcserés módosításokkal eltünteti a szakigazgatási szerveket a jogrendszerből, és mindenütt magát a kormányhivatalt jeleníti meg az egyes ágazati törvényekben.

(15.40)

Csak ott bicsaklik meg a jogi nyelvezet, ahol a kormányhivatal mind hatósági, mind szakhatósági szerepet kap, ezekben az esetekben kell nagyobb jogi varázslatra sort keríteni. Ennek a részletei nem ismertek, itt ugyanis a szakkérdés vizsgálatával kapcsolatban kormányrendeleti szabályoknak kellene rendet vágni a kialakult káoszban.

Az is elképesztő, hogy egy ilyen rendszert hatástanulmányok, variációk, egyeztetések nélkül az összes érintett ágazati jogszabály bemutatása hiányában akarnak bevezetni ‑ ahogy szokták egyébként ‑, mert így az Országgyűlés nem tud érdemi szakmai vitákat követő, megalapozott döntést hozni. Ezért csak az idő dönti el, hogy az arctalanság törvényjavaslata nem fog-e a gyakorlatban az arcátlanság törvényévé válni.

Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! A területi közigazgatás teljes integrációja melletti, gyakran hangoztatott kormányzati érv a költséghatékonyság. A felső vezetők számának csökkentése, a napi működés, infrastrukturális és humán feltételeit biztosító kiszolgáló szervezeti egységek integrációja valóban eredményezhet némi megtakarítást, azonban félő, hogy valódi megtakarítást nem ettől vár a kormány.

A gigaszervezetek létrehozása feltehetően ennél nagyságrendileg nagyobb költségvetési forrás kivonását készíti elő. Egy-egy, korábban önállóan működő közigazgatási szerv költségvetésének, létszámának csökkentése túlságosan is feltűnő lépés lenne, azonban a jövőre elvileg 155 milliárd forintból gazdálkodó kormányhivatalok költségvetéséből 10-20 milliárd forintot megvonni lényegesen kevésbé látványos, lényegesen kevésbé jár majd esetleges politikai botrányokkal. Ennek a veszélye különösen nagy, ha figyelembe vesszük, hogy valódi gazdaságpolitikai koncepció híján az Orbán-kormány eddig minden évben fűnyíróelv alapján hajtott végre zárolásnak hazudott elvonásokat a költségvetési hiánycél megtartása érdekében.

Nyilvánvaló, hogy a látszólag hatalmas költségvetéssel rendelkező, gigantikus kormányhivatalok még könnyebben válhatnak áldozatává az ötletszerű költségvetési megszorításoknak.

Most már, ahogy körülnézek, bizton tudom mondani: Tisztelt Kormánypárti Képviselőtársam! (Közbeszólás a Fidesz soraiban: Én is itt vagyok!) A korábban önálló közigazgatási szervek összevonásával előállított kép csalóka. Míg a minisztériumokban már egymás sarkát tapossák a helyettes államtitkárok, miniszteri biztosok és a Fidesznek kedves politikai tanácsadók, addig a polgárok és vállalkozások ügyeit intéző, területi és helyi szerveknél dolgozó kormánytisztviselők évről évre egyre romló munkakörülmények között dolgoznak. A pénzügyi nehézségek néhol már a területi és a helyi közigazgatás működőképességét is veszélyeztetik. A jegyzők államigazgatási feladatainak elvonása és az okmányirodák államosítása következtében még azokon a településeken is adódnak problémák, ahol korábban az önkormányzatok saját erőforrásaik felhasználásával, saját jó gyakorlatok kialakításával az átlagosnál színvonalasabb működést voltak képesek biztosítani. Ezt államtitkár úr nyilvánvalóan tudja mint volt polgármester is.

A területi és helyi szintű közigazgatás kivéreztetése a kormány által benyújtott 2013. évi zárszámadásból is egyértelműen látható. A kormányhivatalok működéséről többek között az alábbi megállapítások olvashatóak a zárszámadásban, itt szeretnék idézni: „A kormányhivatalok eszközállományának záró nettó értéke a nyitó adatokhoz képes a járási hivatalok kialakítása kapcsán átvett eszközök miatt emelkedést mutat, azonban a kormányhivatalok megalakulásakor átvett eszközei elöregedtek, elhasználódtak.” És most jön egy fontos mondat: „Az eszközök értékéből közel egyharmad értéket a teljesen nullára leírt eszközök képviselnek.”

Az év közbeni beszerzések értéke a kivezetett eszközök értékének közel kétszeresét tette ki, azonban a nulláig leírt eszközök értéke emellett is tovább emelkedett. Ez azt jelenti, hogy az eszközállomány tovább öregedett, új eszközök beszerzésével nem sikerült kompenzálni az értékcsökkenést.

De hadd hozzak egy másik idézetet is! „2013. év végén az összes rövid lejáratú kötelezettség 17 milliárd 278 millió forint, amely a 2012. év végi 9 milliárd 713 millió forinthoz képest jelentős, 77,9 százalékos növekedést mutat. Ez azt jelenti, hogy a kormányhivatalok nem voltak képesek teljesíteni a pénzügyi kötelezettségeiket.” Ezt egyébként már más vitában itt a parlament előtt szintén szóvá tettük és kiemeltük kritikaként, államtitkár úr.

Lázár János miniszter viseli a felelősséget a kormányhivatalok hatékonysági, szakszerűségi és pénzügyi ellenőrzéseiért. Kíváncsian várjuk, hogy mi lesz ennek a következménye. Feltehetően a kormányhivataloknál is kísérletet tesz majd a napi 10 órás munkaidő bevezetésére, de ha önök valóban családbarát politikát kívánnak folytatni, kíváncsi leszek, hogy kiket fognak munkavállalóként alkalmazni, ha már ezek a munkahelyek sem lesznek családbarátok.

Nem kétséges persze, hogy a korábban önálló szervek teljes bedarálásával, a szakigazgatási szervek felelős vezetőinek eltűnésével a további megszorítások még kisebb ellenállásba fognak ütközni. Ami ennél még fájóbb, hogy a közigazgatási szervek önállóságának teljes megszüntetése feltehetően a Lázár János által bejelentett létszámleépítések előkészítését szolgálja. Emlékezetes, hogy Lázár a 2014. október 22-ei sajtótájékoztatóján meglehetős nyíltsággal beszélt a közszférában foglalkoztatottak létszámának csökkentésére vonatkozó kormányzati szándékról. A teljesen integrált kormányhivatalok felállításával még az sem lesz első látásra feltűnő, ha egyes, korábban önálló szervek szinte teljes állományát az utcára teszik.

Ráadásul a szakigazgatási szervek megszűnésével mind a további megszorítások, mind a létszámleépítések végrehajtásánál teljesen elsikkadhatnak a szakmai szempontok. Kizárólag a politikai komisszárként a kormányhivatalok élére kinevezett kormánymegbízottak döntésén fog múlni, hogy egyes szakterületek mennyire fogják megszenvedni az előttünk álló éveket.

Persze értem én, hogy amióta csak létezik, mindenki utálja a bürokráciát, ahogy a politikát is. Ennek megfelelően a bürokrácia leépítése mindig nagyon népszerű vagy annak látszó politikai törekvés. Tisztában vagyok vele, hogy a lakosság nagy része kezdetben aligha fog könnyeket hullatni a közigazgatást sújtó megszorításokról vagy a kormánytisztviselőket érő leépítésekről szóló hírek hallatán. Azonban óva intenék mindenkit attól, hogy felüljön ennek az ősrégi demagógiának. A helyi és a területi közigazgatás leépítésének és kivéreztetésének ugyanis rendkívül súlyos következményei lehetnek.

Az is legyen világos, hogy ezekkel a következményekkel nem a közigazgatást saját céljaik érdekében kihasználó fideszes pártvezetők fognak szembesülni. A kormányhivatalok élén álló kormánymegbízottak jogkörei ‑ mint a kormánytisztviselők ideiglenes át­helyezése, túlmunka elrendelése, a munkakörbe nem tartozó, ad hoc feladatok ellátásának előírása - messze­­menően biztosítják a központi utasítások azonnali és ellentmondást nem tűrő végrehajtását. A leépítések és a megszorítások következményeivel az ügyeket intéző állampolgárok és vállalkozások fognak szembesülni. Ők és hosszú távon az egész magyar gazdaság fogják megszenvedni a közigazgatás színvonalának további hanyatlását.

A 2013. évi zárszámadás megmutatja, hogy a jelen törvényjavaslattal megvalósuló átalakítás milyen valós helyzetből indul ki. A zárszámadásban többször is hangsúlyt kapott az a megállapítás, hogy mind a kormányablakok, mind maga a kormányhivatali rendszer milyen nehézségekkel küzdött, a működés fenntartásához rendkívül feszes gazdálkodásra volt szükség. Az újabb integráció nem szakmai ésszerűségen, hanem politikai megfontoláson alapul. A kormányhivatalok vezetői, a kormánymegbízottak az orbáni hatalomkoncentráció jegyében végleg elfoglalják és legyűrik a szakmaiságot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ehhez a Magyar Szocialista Párt nem adja a hozzájárulását és a szavazatát, hanem ezt határozottan elutasítja. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 80 2014.12.23. 3:43  75-98

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azért annak legalábbis örülünk, hogy legalább itt a többségi vélemény előadója nem az ellenzék hibájaként rótta föl, mint ahogy Vécsey képviselő úr tette azt, hogy ez a törvény nem felelt meg az alkotmányossági kritériumoknak, és a köztársasági elnök visszaküldte. Sok abszurdat hallottam már ebben a Házban, de azt hiszem, hogy ez volt az egyik legnagyobb.

Ami a bizottsági ülésen megtörtént, és amit képviselőtársam nem mondott el, az többek közt az volt, hogy frakciónk felszólalójaként én egyetértettem államtitkár úrral abban, hogy van mit megköszönni a köztársasági elnöknek a Fidesz részéről. Van mit megköszönni, mert a köztársasági elnöknek ezt a törvényt ‑ az én meglátásom szerint, a mi meglátásunk szerint ‑ nem újra vagy ismételt tárgyalásra kellett volna visszaküldenie az Országgyűlésnek, hanem az Alkotmánybírósághoz kellett volna küldenie. Ezt a köztársasági elnök átirata támasztja alá leginkább, ahol a vétó szerint is a közösségi jognak nem megfelelőség az egyik ok, amiért az Országgyűlésnek ma ismét tárgyalni kell ezt a törvényt. Azonban, hogyha a köztársasági elnök ezt így látta, akkor a hatályos jogszabályok alapján az Alkotmánybírósághoz kellett volna küldenie. A mi meglátásunk szerint ez azért nem történt, hogy a kormánypártoknak lehetősége legyen arra, hogy még ez évben ismételten elfogadják ezt a törvényt; hogyha az Alkotmánybírósághoz küldi a köztársasági elnök, akkor nyilvánvalóan ez nem lehetséges.

A helyzeten nem változtat ez a javaslat, ugyanis bármilyen megkülönböztetésnek a közérdeken alapuló kényszerítő oka kell hogy legyen, és az alkalmazott intézkedéseknek e közérdekű cél megvalósítására alkalmasnak és a céllal arányosnak kell lennie. Éppen ezért, amit államtitkár úr megfogalmazott a válaszában, az az én meglátásom szerint nem állja meg a helyét, mert lehet, hogy egy problémát kezel, de az arányosság kérdését biztos, hogy nem kezeli.

Idézte a köztársasági elnök az Európai Bíróság egyik ítéletét ‑ erre képviselőtársam is utalt az előbbi felszólalásában ‑, ami felhívja a figyelmet arra, hogy az ország gazdaságának a védelmére vagy a költségvetési egyensúlynak az adóbevételek növelésével való helyreállítására az ilyen megkülönböztetés bevezetése érdekében érvényesen nem lehet hivatkozni. Az Európai Unió Bírósága gyakorlatával alátámasztott elnöki kifogás szerint az alkalmazott szabályozás a közvetett hátrányos megkülönböztetés kérdését veti fel. Annak ellenére, még egyszer mondom, hogy államtitkár úr próbált egy magyarázatot találni, én úgy gondolom, hogy azzal együtt sem ad ez a módosító javaslat valódi és érdemi választ a köztársasági elnök vétójára, legalábbis ami a javaslat közösségi jognak meg nem felelését illeti.

Egy gondolat még: az, mint ahogy ott is elmondtuk, hogy a piacon lealkudnak 50-et 15-re, attól még az nem teszi az elvi kérdést megalapozottá, illetve az elvi kérdésre nem ad választ, éppen ezért a jogsértésre sem, de ennek további kifejtését majd a vitára tartogatjuk. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 96 2014.12.23. 4:23  75-98

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egészen röviden szeretnék reagálni arra, amit Szatmáry képviselő úr elmondott az imént. Szóval azzal, tisztelt képviselőtársaim, mindannyian egyetértünk, hogy helyeselhető az, hogy ha akár törvényhozási úton magyar vállalkozásokat támogatunk, ebben senkinek nincs vitája. Vita abban van, tisztelt képviselőtársaim, hogy attól, mert önök az indokolásba beleírják azt, hogy ez a törvényjavaslat magyar vállalkozásokat támogat és más nemes célokat szolgál, attól még ez nem így van. Az a baj, hogy az indokolás és a valóság köszönő viszonyban sincs egymással.

Nem először fordul elő, tisztelt képviselőtársaim, azt kell hogy mondjam, az elmúlt időszakban gyakorlattá vált, hogy vagy nem írnak egy törvényjavaslathoz indokolást, vagy amit beleírnak indokolásként, az nem a valós jogalkotói szándékot takarja. Olyannyira nem, hogy néha egészen más indokolás hangzik el, még egyszer mondom, tartalmában más indokolás hangzik el itt, mondjuk, egy vezérszónoki vagy egy előterjesztői expozéban az önök részéről, mint amit tartalmaz írásban a törvényjavaslat. Tehát az, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök azt állítják, azt mondják, hogy ez a törvényjavaslat ilyen célokat szolgál, mert hiszen például az indokolásban is benne van, ez körülbelül ennyit ér. A törvényjavaslat sajnos nem erről szól.

Egy dolgot még, amit ki szeretnék emelni. Szatmáry képviselő úr nem először mondja ezt az ál­ságos ‑ és nem akarom másként minősíteni – in­dokolását, mely szerint, hogyha olyan remek ötleteink vannak, akkor nyújtsuk be törvénymódosító javaslat formájában. Tisztelt Szatmáry Képviselő Úr! Ha egy pillanatra idefigyel és nem teljesen másra ‑ de látom, nem tisztel meg ezzel (Szatmáry Kristóf képviselőtársával konzultál.) ‑, akkor talán ön is megtudhatná, hogy hány olyan javaslata volt az elmúlt ciklusban az ellenzéki pártoknak, amelyeket önök megszavaztak. Tudja mennyi, Szatmáry képviselő úr? Kettő az LMP-től, nulla az MSZP-től és nulla a Jobbiktól. Négy év alatt! Beleértve ezt a ciklust is, azt kell hogy mondjam. (Zaj. ‑ Az elnök csenget.)

Nem volt egyetlenegy olyan törvényjavaslatunk sem, önálló képviselői indítványunk, amit önök támogattak. Ehhez képest, tisztelt képviselő úr, azt az álságos szöveget, amit ön elmond, hogy akkor nyújtsuk be önálló indítványként ‑ minek, amikor megfontolás nélkül leszavazzák? Amikor a legtöbb törvényjavaslatunkat odáig sem engedik el, hogy az Országgyűlés vitatkozni tudjon róla, mert már a bizottságokon nem engedik keresztül, meggátolják azoknak a tárgysorozatba vételét. Nézze meg, képviselő úr, hogy hány száz javaslata volt az ellenzéki pártoknak az elmúlt időszakban, és a két legnagyobb ellenzéki párt javaslatai közül abból nullát szavaztak önök meg. Ehhez képest nekem ne jöjjön azzal, legyen szíves, hogy nyújtsuk be a javaslatainkat, mert teljesen fölösleges. Majd ha az önök mentalitása és hozzáállása egy kicsit megváltozik ebben a témakörben, és hajlandók lesznek ellenzéki javaslatokat nem ellenségként kezelni, hanem megfontolni, elhinni azt, hogy nem minden ellenzéki javaslat az önök kárára szolgál, hanem adott esetben valóban jobbító szándékú ötleteket tartalmaz, majd akkor álljon föl legközelebb, és mondjon ilyen mondatokat itt az Országgyűlésben.

Még egyszer azt tudom mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy nem az a probléma ezzel a javaslattal, hogy hazai vállalkozásokat kíván előnyben részesíteni, hanem az a probléma, hogy akit előnyben kíván részesíteni, úgy zárójelben megjegyzem, az az a Fidesz közeli cég, amit már számtalan esetben részesítettek előnyben törvényhozási úton ‑ nem áll olyan rosszul az én legjobb tudomásom szerint, ő szokta önöknek a békemeneteket szervezni, tudják, melyikről beszélek. Szóval, nem a magyar vállalkozásokról általában van szó, hanem egy privilegizált csoportról, amelyeket úgy lehet összefoglalni, hogy az önök haverjai, barátai és szövetségesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! Na, ez az, amit mi biztosan nem fogunk tudni támogatni. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Úgy van!) Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 288 2015.02.16. 10:13  283-314

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Amikor az ember ilyen javaslatokat tart a kezében, konkrétan, amikor ezt is, legalábbis nekem egy mondat jutott eszembe róla, amiben össze tudnám foglalni ennek a lényegét, egy idézet: „A jegyszedő felelős az egész incidensért.” Tudják, A tanúban hangzott el ez a mondat, amikor a fedett uszoda vezetőjévé nevezték ki Pelikán elvtársat, és a jegyszedőnek utasítást adott arra, hogy annak ellenére, hogy Bástya elvtárs egyedül úszkált a medencében, engedje be a többieket is oda. Majd értelemszerűen nem Pelikán elvtársat vonták felelősségre ezért, hanem a jegyszedőt internálták utána.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, amikor az önök korrupciós botrányaitól hangos nemcsak a magyar sajtó, hanem már a külföldi is, akkor jönnek egy olyan javaslattal, ahol a köztisztviselőkre és a közalkalmazottakra vonatkozó szabályokat szigorítják meg, mintha egyébként ezekről a korrupciós cselekményekről ők tehetnének. Mert ez a javaslat pontosan ezt a szemléletmódot tükrözi, valamit kell idehozni önöknek, ami a korrupció elleni fellépésről, a tiszta közéletről szól, és idehozzák elénk azt a javaslatot, amelyik a köztisztviselők és a közalkalmazottak feltételezett korrupciós cselekményeit kívánja visszaszorítani.

Csak, tudják, tisztelt képviselőtársaim, ha visszagondolok az elmúlt időszakok korrupciós botrányaira, akkor talán Vida Ildikót leszámítva, akit azért nehezen sorolok a klasszikus köztisztviselői vagy közalkalmazotti körhöz, semelyik korrupciós botrány szereplői nem ebből a körből kerültek ki. Két jól meghatározható kört lehet itt definiálni. Az egyik az, amelyik a választott tisztségviselőket foglalja magában, polgármesterek, önkormányzati képviselők, esetleg az országgyűlési képviselők vagy kormánytagok, ezeket az embereket érte korrupciós vád, méghozzá elég gyakran. A másik ilyen érdekkör, az pedig a privát szféra, Simicska, Nyerges, Tiborc, hogy az új neveket is említsem. Szóval, ezt a kört érte szintén vád korrupciós cselekményekkel összefüggésben.

Valahogy a kettő közti réteg, a köztisztviselő, közalkalmazotti réteg ebből kimarad. Önök pedig ezzel a javaslattal azt kívánják erősíteni, mintha ők ‑ másként a jegyszedő ‑ tehetne az egész incidensről. Nem így van, tisztelt képviselőtársaim, ezzel senkit nem fognak tudni megtéveszteni, ez a javaslat biztos, hogy nem fogja elterelni a figyelmet azokról a korrupciós botrányokról, amelyek az elmúlt időszakban kirobbantak.

A másik, ami ebből jól látható, hogy milyen a kormánynak a felfogása, ami az állam és az állampolgárok viszonyrendszerét illeti. Egyszerűen összefoglalva: egy igen rosszféle paternalista felfogással szembesülünk újra.

(20.40)

Önök nemcsak azt kívánják megmondani, hogy vasárnap az emberek mit csináljanak, hanem az állampolgárokat egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe hozzák az állammal szemben. Itt most éppen a köztisztviselői, közalkalmazotti kör szenvedi ennek a hátrányát. Még egy jó pár olyan szabályt beépítenek a magyar jogrendszerbe, ahol ezek az emberek kiszolgáltatottabbá válnak majd a mindenkori hatalommal szemben. Ne értse félre senki, én nem szeretném visszahallani azt a demagógiát, hogy én pártolom ezeknek az embereknek a bűnelkövetését, szó nincs erről. Arról van szó, hogy önök pótcselekvésként egy bizonyos társadalmi jelenségre egy igen rossz választ adnak, és megint a kisembereken verik el a port. Erről van szó, erről szól ez a javaslat.

Az egyébként már csak részletkérdés, hogy önök megint úgy nyújtották be ezt a javaslatot, hogy azon kívül, hogy nem szerepel az önök 2015. tavaszi törvényalkotási programjában ‑ pedig annyira régen még nem írhatták ezt meg, hiszen most az első ülésnapon veszünk részt ebben az ülésszakban ‑, ezen kívül semmi jele nincs annak, de államtitkár úr sem tett említést arról, hogy bármiféle társadalmi egyeztetésre bocsátották volna ezt a javaslatot ‑ ha igen, akkor kérem, hogy a vitában ezt mondja el ‑, és annak se látom jelét, hogy a NAIH elnökével a tervezetet egyeztették volna, pedig számos adatvédelmi vonatkozása van ennek a javaslatnak, de hát, szokták mondani, hogy ez már csak hab a tortán.

Aztán, ha a minőségét nézzük és nem csak a célját ennek a javaslatnak, tisztelt képviselőtársaim, elég nehéz megmagyarázni azt, hogy ha az ügyészségnek egyébként kötelező bejelentési kötelezettsége van, illetve a nyomozó hatóságnak bejelentési kötelezettsége van, ha egy köztisztviselővel vagy közalkalmazottal szemben már a kiterjesztett bűncselekményi kör miatt folytat büntetőeljárást, akkor miért követeljük meg ugyanezt az illetőtől, az érintettől? Persze Vida Ildikó jó lett volna, ha bejelenti, csak vele szemben nem folytattak eljárást, sajnos. Másrészt miért kell még pluszban a munkáltatónak is lépéseket tenni azért, hogy ezeket az információkat önállóan, a két bejelentéstől függetlenül leellenőrizze? Ennek én túl sok értelmét nem látom. Ez megint annak a látszatának a keltése, hogy önök akarnak valamit csinálni, csak aztán semmi nem lesz belőle, mert ennek a javaslatnak a hatékonysága a nullával lesz egyenlő.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy másik javaslat kapcsán elmondtam, ennél is elmondom, hogy a korrupció elleni fellépés elsősorban nem a jogszabályi környezet kérdése, hanem a kormányzati akarat kérdése. Ha a kormány, a mindenkori kormány nemhogy nem kíván föllépni a korrupcióval szemben, hanem kifejezetten erre alapítja a működését, akkor ott lehet bármilyen törvényi tilalom, ami a korrupciót meg kívánja akadályozni, akkor is korrupt lesz a rendszer. Ez elsősorban kormányzati akarat kérdése tehát, és lehet bizonyos eredményeket elérni jogalkotási úton is, de azt gondolom, hogy áttörést semmiképpen. Magyarán szólva először akarni kéne nemhogy föllépni a korrupcióval szemben, hanem nem a korrupcióra alapuló kormányzati működést folytatni, és utána lenne érdemes korrupcióellenes jogszabályokat előterjeszteni a magyar Országgyűlés elé.

Ami más rendelkezését érinti még a jogszabálynak, tisztelt képviselőtársaim, elég furcsa a büntetőeljárásról szóló törvények módosításánál az, mely szerint a bizonyítás a büntetőeljárásban kiterjedhet a bűnözés megelőzésére és más eljárás kezdeményezésére szolgáló intézkedés szükségességének elbírálásában is jelentőséggel bíró tényekre is. Tisztelt Képviselőtársaim! Én örülnék annak, hogyha államtitkár úr vagy akár valaki a Fideszből megvilágítaná, hogy ezt hogy kell érteni, ugyanis, ha a normavilágosság szempontjait nézzük, akkor elég nehezen értelmezhető, ugyanis a bűnözés egy szakkifejezés a kriminológiában, de nem a büntetőeljárásban és nem is a büntető anyagi jogban. Ott bűnelkövetés van, és értelemszerűen a még el nem követett bűncselekmények vonatkozásában meglehetősen nehéz értelmezni azt, hogy hogyan lehetne bizonyítási eljárást folytatni. Arra folytatunk bizonyítási eljárást, ami még nincsen, ami lehet, hogy egyszer lesz? Abszurdum, tisztelt képviselőtársaim! Hogy kell érteni ezt, államtitkár úr? Mert én, megmondom őszintén, nem tudom értelmezni. Vagy mi az, hogy „más eljárás kezdeményezésére szolgáló intézkedés szükségességének”? Magyarán szólva, hogyha valaki egy büntetőeljárásban úgy látja, hogy adócsalás gyanúja merül fel, de az is bűncselekmény, vagy adócsalásnak nem minősülő adóelkerülés lehetősége, akkor majd nyomoz az adóhatóság helyett is? Vagy hogy, mégis hogy? (Dr. Répássy Róbert: Fegyelmi eljárás.) Ha fegyelmi eljárás, tisztelt államtitkár úr ‑ köszönöm, hogy ennyiben legalább segített ‑, akkor úgy gondolja, hogy mondjuk, egy ügyvéd által elkövetett vagy egy orvos által elkövetett, fegyelmi eljárás alapjául szolgáló cselekmény vonatkozásában a nyomozó hatóság fog vizsgálódni, ahelyett, hogy az ügyvédi kamara vagy az orvosi kamara tenné? Egyszerűen nonszensz!

S nem beszélve arról, hogy az akkor még jogállami Alkotmánybíróság a 42/93. Ab-határozatában fejtette ki először részletesen, hogy az állami büntetőigény érvényesítésének keretéül szolgáló büntetőeljárás folyamata miként jár együtt az egyén alapvető alkotmányos jogainak, így személyes adatvédelméhez való jogának a korlátozásával. Az akkor még független Alkotmánybíróság azt hangsúlyozta, hogy az ilyen büntetőeljárási cselekmények végrehajtása fokozott garanciákat igényel az eljárási cselekmények érintettjének jogai védelmében, illetve az eljárás jogszerűségének biztosítása érdekében.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy ha ehhez a gyakorlathoz az Alkotmánybíróság ragaszkodik, akkor gondolom, önök is kitalálják, és jól látják, hogy ez alkotmányellenesnek fog minősülni. Persze, ma már egyáltalán nem biztos, hogy ez így lesz, lehet, hogy a kormány leegyeztette a mai Alkotmánybírósággal, hogy biztosan nem lesz így, vagy kiadta neki ezt az utasítást, a fene se tudja, de azt tudom mondani, hogy ha az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát nézzük, akkor ez nemcsak hogy értelmezhetetlen és ostobaság, hanem ez alkotmányellenes, illetve alaptörvény-ellenes is lesz.

A továbbiakban Gúr Nándor képviselőtársam fogja elmondani a kritikai észrevételeinket. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 300 2015.02.16. 2:08  283-314

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. néhány megjegyzés, államtitkár úr. Először is mondhatnám azt ‑ bár olcsó lenne, de attól még igaz ‑, hogy az, hogy Polt Péter ügyészsége ki ellen indít korrupció elleni eljárást, nekem nem túlzottan mérvadó. Egy egész beszámolót szenteltünk annak, több órán keresztül, hogy azt bizonyítsuk, hogy ezek az eljárások sajnos irányítottan zajlanak, legalábbis ami ezek politikai érintettségű ügyeit érinti.

Viszont azt tudom mondani, tisztelt államtitkár úr, hogy ez a javaslat semmilyen mértékben nem szigorítja meg a köztisztviselők vagy közalkalmazottak által elkövetett korrupciós cselekményeket, egyszerűen bejelentési kötelezettségről szól, nem másról. Pontosan ez a probléma vele, hogy az önök célja nem az, hogy eredményt érjenek el, hogy valóban föllépjenek ez ellen, hanem az, hogy kipipálják a problémát, és olyan látszatot keltsenek, mintha önök küzdenének a korrupció ellen, holott csak a látszat keltésére alkalmas ez a javaslat.

(21.30)

Azt a látszatot kelti ráadásul, mintha a probléma alapvetően itt lenne. Szeretném megkérdezni, államtitkár úr, hogy arra vajon van-e kimutatása a Legfőbb Ügyészségnek, hogy volumenében, mondjuk, hány forintot érint az állami vezetők által, az állami intézményesített korrupció által elkövetett kár, és mennyit érint az, amelyeket köztisztviselők, közalkalmazottak követnek el. Nem valószínű, hogy ilyen kimutatás létezik, de meg tudom önnek előlegezni, hogy a korrupció elsősorban azért sújtja ezt az országot, mert az állam működik korrupt módon, nem azért, mert egyes állami alkalmazottak korrupt cselekményeket vagy korrupciós cselekményeket követnek el. Azaz, államtitkár úr, amíg azért nem tesznek, hogy az állami működés ne ezen alapuljon, addig csak a felszínt kapargatják azzal, ha a köztisztviselőkre vagy közalkalmazottakra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) vonatkozó szabályozást próbálják bármilyen módon módosítani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
45 310 2015.02.16. 13:33  283-314

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Először is szeretnék majd néhány konkrét kérdést föltenni államtitkár úrnak, és kérem, hogy térjen ki majd a válaszában, a zárszavában erre, vagy pedig még jobb lenne, ha a vita menetében, és akkor még reagálni is tudnánk arra, amit államtitkár úr válaszol.

Azonban előtte még egy szempontot szeretnék az önök figyelmébe ajánlani. A jogszabálynak az a címe, hogy egyes jogállási tárgyú törvények módosításáról. Azt még csak-csak megértem, hogy hogy jön ide az a büntető eljárásjogi rendelkezést módosító szabály, amely kifejezetten rájuk vonatkozik. De azt szeretném megkérdezni ‑ ha rosszul értem, hogy ez általános szabály, akkor javítson ki, államtitkár úr ‑, hogy hogy jönnek ide olyan büntető eljárásjogi rendelkezéseket módosító szabályok, amelyek általános érvényűek és nem kötődnek közvetlenül a közalkalmazottakhoz és a köztisztviselőkhöz. Kérdezem ezt azért, mert itt vagyunk a parlament 2015-ös tavaszi ülésszakának az első napján, ehhez képest az őszi ülésszak egyik utolsó törvényével kapcsolatban az önök által megválasztott köztársasági elnök, aki egyébként az önök párttársa volt, és egyébként korábban ennek az Országgyűlésnek az elnöke volt, a következőket mondta, szeretném idézni, az Országgyűlésnek írta ezt a levelet: „A másik tanulság pedig az, hogy 25 év után elérkezett az idő arra, hogy belássuk, az Országgyűlésnek végre szakítania kellene a salátatörvény-alkotás rossz gyakorlatával.” Itt az idézet vége.

Tisztelt, államtitkár úr, mi ez, ha nem saláta? Igaz, kicsi saláta, nem nagy, de attól még az. Ha önök jogállási törvényeket módosítanak, akkor hogy jön ebbe bele általános büntetőeljárás-jogi szabályt módosító rendelkezés? És ha már itt tartunk, akkor szeretném azt is megkérdezni, hogy vajon ezeket a rendelkezéseket egyeztették-e bárkivel. Egyeztették-e a szakmai képviseletekkel? Mert ez a kormánynak kötelessége. Kötelező lett volna, mondjuk, egy Be.-módosítást egyeztetni a bírósággal, az ügyészséggel és az ügyvédi karral. Megtörtént? Mert erről sem hallottunk semmit, és az előterjesztésből sem derül ki. És ezek nemcsak formai problémák, hanem tartalmi problémák, ugyanis talán akkor ilyen megfogalmazással a kormány nem élt volna.

És itt térek rá az egyik konkrét kérdésemre. Fölvetettem már a vezérszónoki fölszólalásomban, csak választ nem kaptam rá. Államtitkár úr, mit kell azon érteni, hogy a bizonyítási eljárás kiterjedhet a bűnözés megelőzésére? Ugyanis azon kívül, hogy azt az önök által állandóan hangoztatott érvet, mely szerint a szinte egyetlen és legmagasabb rendű cél a büntetőeljárásban, hogy azokat gyorsítani lehessen; na, ez biztos nem fogja gyorsítani, mert ha a büntetőeljáráson, a konkrét büntetőeljáráson kívül másra is kiterjedhet majd a bizonyítás, az biztos, hogy nem gyorsít, csak lassít.

A másik pedig, tudja, államtitkár úr, ezek azok a rendelkezések, amelyek igazán parttalanná tudják tenni az eljárásjogi rendelkezéseket. Mert, hogy mi minősül a bűnözés megelőzésére szánt bizonyításnak, lássuk be, ez egy szubjektív döntés. Mert ha mondjuk ‑ maradjunk akkor téma szerint ennél a tartalomnál ‑, korrupciós bűncselekményekben nyo­moznak, akkor ebbe a megfogalmazásba az is belefér, hogy olyan bizonyítást folytassanak le, ami mondjuk, a testi sértéssel kapcsolatos bűncselekményeket vagy a közlekedési bűncselekményeket megelőzi egy büntetőeljárás keretében. Nincs még csak az sem meghatározva, hogy az adott körben kell hogy a bűnözés megelőzésére szolgáljon a bizonyítás.

Az meg a másik kérdés, tisztelt államtitkár úr ‑ lehet, hogy ebben én tévedek, de tegye már meg, hogy megjelöl valamilyen olyan törvényhelyet a büntető eljárásjogi törvényben, ahol ez a „bűnözés” kifejezés szerepel. Ugyanis azt gondolom, hogy ez így a normavilágosság követelményeinek nem felel meg. Bűncselekmény igen, bűnelkövetés igen, de bűnözés ‑ én nem tudok róla. Tegye meg, államtitkár úr, hogy keres egy példát erre, hátha én tévedek ebben.

A másik pedig, szintén azt kérdezném ‑ erre részben kaptam államtitkár úrtól egy bekiabálást egy válaszként, amit külön köszönök, ez egy normális parlamenti műfaj ‑, hogy ez a kitétel, mely szerint más eljárás kezdeményezésére szolgáló intézkedés szükségességének elbírálásában is jelentőséggel bíró tényekre is kiterjedhet a bizonyítási eljárás, a bizonyítás, ez mit takar. Takarhatja, mondjuk, ahogy államtitkár úr mondta, fegyelmi eljárásokat. Államtitkár úr úgy gondolja, hogy az ügyészségnek vagy a rendőrségnek a feladata az, hogy mondjuk, egy szakmai érdekképviselet keretei között lefolytatandó fegyelmi eljárásban bizonyítást vegyen fel? Mert akkor szeretném megkérdezni, hogy miért. Ezeknek a szervezeteknek éppen például az egyik lényege az autonómia. Nem a rendőrségre tartozik az, hogy mondjuk, az ügyvédi kamara milyen fegyelmi eljárást folytat le és azt hogyan bizonyítja. Nem hiszem, hogy a rendőrségnek kellene bábáskodnia egy ilyen eljárás felett. Nem hiszem, hogy a rendőrségnek lenne feladata az, hogy kéretlenül beleavatkozzon egy ilyen eljárásba. Nem hiszem, hogy a rendőrségnek lenne a feladata az, hogy ilyen esetben a kamarát arra kérje vagy utasítsa, hogy folytassa le ezt az eljárást. A kamara megteheti ezt saját maga.

Azért ragaszkodom én csak ehhez, mert államtitkár úr ezt a példát mondta. De ha mond más példát, akkor arról is tudunk beszélgetni. De ez megint parttalanná teszi a bizonyítást. És tudja, államtitkár úr, elég sok ilyennel találkoztam már. Sajnos azt is tapasztaltam, hogy a Legfőbb Ügyészségnek néha vannak furcsa megrendelései az Országgyűlés felé. Hogy ez ilyen vagy nem, azt én nem tudom megmondani, erről nem jutott el hozzám információ, de el tudom képzelni, hogy igen. Ugyanis a Legfőbb Ügyészség nagyon gyakran él olyan eszközökkel, próbál olyan jogalkotási eljárást kezdeményezni, ami az ő hatáskörét úgy szélesíti ki, hogy gyakorlatilag az ő diszkrecionális jogába utal bizonyos eljárási cselekményeket úgy, hogy annak objektív feltételrendszere gyakorlatilag elmosódik a törvényben, azaz az ügyész úgy értelmezi, ahogy akarja. Azt látom ebben a javaslatban, hogy ez is egy picit ilyen. Hogy ezt ők rendelték vagy nem ők rendelték, azt én nem tudom megmondani.

(22.00)

De az, ha a bűnmegelőzés érdekében lehet bizonyítást folytatni, az azt jelenti, hogy gyakorlatilag az eljáró ügyész egy adott ügyben bármire folytathat bizonyítást. Bármire! Mert azt gondolom, hogy annyi fantáziája minden ügyésznek van, hogy ki tudja találni, hogy az a bizonyítás, amit ő lefolytat, az valamilyen bűncselekmény megelőzésére miért alkalmas, vagy miért segíti azt elő. Egyszerűen kell egy indokolást írni hozzá, és a büntetőeljárás keretei máris olyan mértékben szélesedtek ki, amilyen mértékben azt az ügyészség akarja. Ez nekem nem tetszik, államtitkár úr. És ráadásul, ezt a vezérszónoki felszólalásomban sem emeltem ki, nincs indokolása a törvényjavaslatnak e vonatkozásban, hogy ez miért jó.

Tehát államtitkár úr sem beszélt erről, a törvényjavaslat írott indokolása sem beszél erről, úgyhogy nekem fogalmam sincs, hogy mi a jogalkotó célja ezzel a javaslattal. Örülnék, ha államtitkár úr megválaszolná, és megválaszolná azt is, amiket most kérdeztem ezzel kapcsolatban, kitérve arra is, hogy azok az alkotmányossági aggályok, mondjuk, miért nem helytállóak, amiket ezzel kapcsolatban én megfogalmaztam.

A másik konkrét kérdésem pedig, államtitkár úr, az lenne, amit szintén, ha jól emlékszem, Gúr képviselőtársam említett, hogy a vezetői munkakört betöltő kormánytisztviselő a kivételektől eltekintve további jogviszonyt nem létesíthet, és ez a kivétel véletlenül éppen az állami alapító vagy az általa létrehozott szervezet által önállóan vagy más állami alapítóval, állami alapító által létrehozott szervezettel vagy államháztartáson kívüli szervezettel közösen alapított alapítványban felügyelőbizottsági tagságot jelent.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szeretnék egy racionális érvelést hallani arra, hogy miért. Mert az, hogy a képviselő más munkát nem végezhet, azt sem nagyon tartom helyesnek, sőt kifejezetten helytelennek tartom, főleg most, hogy bevezetik lassan a kéthetes ülésezési rendet, mert praktikusan ez ezt jelenti; hát, mondhatom azt, hogy az egyik legjobban fizetett és legkényelmesebb nyugdíjas állássá kezd majd a képviselőség válni. Ha önök ezt tervezték, akkor érdekes és kérdéses az, hogy a képviselőknél miért vezették be azt, hogy más keresőfoglalkozást vagy bármilyen más foglalkozást nem végezhet, de azt megkérdezném, mi a racionális indoka annak, hogy viszont állami tisztségviselő, méghozzá vezető tisztségviselő éppen az ilyen állami cégekben kaphat megbízatást.

Nekem van egy rosszindulatú feltételezésem, ami rosszindulatú feltételezés, sajnos azt kell hogy mondjam, már tényeken alapul, és talán már nem is annyira feltételezés. Erről beszélt Gúr képviselőtársam is, amikor azt mondta, hogy önök azt játsszák, hogy nem a képviselői fizetéseket és az állami vezetői fizetéseket emelik meg, hanem lehetővé teszik azt, hogy a saját képviselőik és állami vezetőik két-három-négy helyről kapjanak állami fizetést. Miniszteri biztosként, esetleg most ilyen alapítványokban betöltött tisztségviselőként, kuratóriumban betöltött tisztségviselőként vagy más módon. Tehát gyakorlatilag nem arról van szó, hogy a választók elé állnak, és azt mondják, hogy kérem szépen, mi meg kívánjuk növelni a saját képviselőink és vezető tisztségviselőink fizetését, hanem kitalálnak különböző kerülő utakat, hogy hogyan lehet két-három-négy helyről úgy fizetést adni, hogy végül majd nettó kétmilliót vihessen haza.

Tisztelt államtitkár úr, ez nem tisztességes! Ha nem ez a cél, akkor legyen szíves elmondani nekem, hogy mi a célja ennek a javaslatnak. Ez tehát két olyan konkrét kérdés volt, amire örülnék, ha válaszolna.

Végül itt csak utalok Gúr Nándor képviselőtársam felszólalására, hogy mi értelme van annak, hogy az egyéb törvényben meghatározott személynek is lehet igazolványt kiállítani. Mi az értelme ennek? Tegye meg, hogy elmondja! Mert akik például ide bejönnek, azok általában céllal és okkal jönnek be, ezek a szabályok élnek nagyon hosszú idő óta. Kikre gondolnak? Nyilván van valami értelme és oka annak, hogy ezt a törvényjavaslatot most idehozzák, mert persze elütheti ezt a választ államtitkár úr egy általános megjegyzéssel, hogy a törvényalkotás nem személyre szabott, hanem úgy az általánosságnak szól, de valami oka csak van, hogy most idehozzák ezt a javaslatot, és most ezt beépítik. Szeretném tudni, hogy mi ennek az oka, mert erről sem olvashatunk az indokolásban.

Úgyhogy, tisztelt államtitkár úr, fenntartva a véleményt, és erről nem kérem a válaszát, mert nyilván az állami korrupció vonatkozásában és a rendszerszintű korrupt állami működés vonatkozásában nem egyezik az álláspontunk, de azt kérem, hogy legkésőbb a zárszavában ezekre a konkrét kérdésekre adjon választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 68 2015.02.18. 6:30  63-84

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Amivel Salacz képviselőtársam zárta, én azzal kezdek. Persze hogy nincsen módosító javaslat hozzá, hiszen néhány óra, néhány perc állt rendelkezésére az ellenzéki képviselőknek arra, hogy a törvényjavaslathoz módosító javaslatokat nyújtsanak be. Nyilvánvalóan nem azért nem tették, mert ne lehetne jobbítani ezt a törvényt, hanem azért, mert egyszerűen nem volt idő rá.

Nem volt idő arra, hogy egyeztessünk az érintettekkel, hogy ők ezt a törvényt végre a sokadik nekifutás után jónak találják-e vagy sem, mert önök a szokásos kapkodó törvényhozási módjukon pár óra alatt, pár nap alatt kívánják elfogadtatni az előttünk fekvő, nem kicsit nagy jelentőséggel bíró ‑ hogy ezzel a megfogalmazással éljek ‑ jogszabályt.

A kritikai észrevételek is nagyjából hasonló mederben folytak a Törvényalkotási bizottság ülésén. Az ellenzéki képviselők szóvá tették azt, illetve kérdezték a kormánytól, hogy most már ebben az igen fontos témakörben a sokadik módosításra kerül sor, vajon az utolsónak nevezhetjük-e, vagy továbbra is majd a hibákat kell javítani az e témakört szabályozó jogszabályok vonatkozásában. Ugyanis nem először, hanem sokadszor hozzák már elénk ezt a témát.

Abban minden képviselő egyetértett, hogy a téma társadalmilag az egyik legfontosabb kérdést szabályozza. Pont ezért adtunk annak hangot, hogy indokolt lenne egy kicsit jobban előkészíteni és egy kicsit professzionálisabb módon megalkotni az erre vonatkozó szabályozást, hiszen nem egy, nem két ember, hanem tömegek érdekeit érinti, és sok száz, sok ezer családot érint az a javaslatcsomag, amiről tárgyalunk és e témakörben tárgyaltunk korábban is.

(12.00)

Hangot adtak az ellenzéki képviselők annak a kritikának is, miszerint a Magyar Nemzeti Bank egy picit előbb is feleszmélhetett volna. Két frakció megszólalója is úgy fogalmazott ‑ nem szó szerint idézem, de a lényege az volt ‑, hogy a Nemzeti Bank elnöke az ingatlan.com nézegetéséből néha feltekinthetne és tehetné a dolgát, azaz például időben észbe kaphatna, és jelezhetné az Országgyűlés felé, hogy problémák vannak a Magyar Nemzeti Bank perlési lehetőségeit szabályozó jogszabályokkal, nem pedig az utolsó pillanatban kéne kapkodni az Országgyűlésnek, amikor szeretne e tárgyban jobbító szándékú javaslatot megtárgyalni és elfogadni. Feltették az ellenzéki képviselők többször azt a kérdést, hogy vajon miért kell ezt ilyen kapkodva csinálni, és miért kell ennyi hibával tűzdelten ezt a területet szabályozni.

Élénk vita bontakozott ki a bizottság ülésén arról is, hogy vajon mik voltak ennek az előzményei, és vajon mely kormányokat terheli a felelősség azért, hogy a devizahitelesek ilyen helyzetbe jutottak. Itt a vélemények megoszlottak. A mi képviselőcsoportunk kiemelte azt, hogy kormányváltáskor, ha az az árfolyam marad, nem kerültek volna tízezrek, százezrek ilyen rossz helyzetbe. Természetesen ezzel ellentétes vélemények is elhangzottak a bizottság ülésén.

Majd egy ügyrendi vitával a Fidesz lezáratta a bizottsági vitát. Ezt megkifogásoltuk, és többen is kritikánkat fogalmaztuk meg e körben, így én magam is. A Törvényalkotási bizottság ülésén ez eddig nem volt divat. Őszintén remélem, és ezt a plenáris ülésen is szeretném az asztalra tenni, hogy nem is válik azzá, ha a Fidesznek kellemetlenné, kényelmetlenné válik egy vita, vagy egyszerűen a képviselői megunják azt, hogy a dolgukat végezzék. A bizottsági ülésen, főként amikor szakbizottságként jár el ráadásul a Törvényalkotási bizottság, igenis ne csak a konkrét javaslatról, hanem annak a társadalmi környezetéről, előzményeiről és lehetséges következményeiről is vitát lehessen folytatni. Remélem, nem válik divattá, hogy egyszerűen lezárják egy ügyrendi javaslattal és az ehhez kapcsolódó szavazással a vitát. Ott is elmondtam, most is elmondom, hogy ezt felháborítónak és a Törvényalkotási bizottság ülésén, hála istennek, eddig példátlannak tartom ezt a magatartást. Remélem, nem kívánják bevezetni úgy, ahogy annak idején Vas Imre, akit az ellenzék ügyrendkirályként emleget, az Alkotmányügyi bizottság ülésén ezt rendre megtette az elmúlt parlamenti ciklusban.

Éppen ezért a képviselők, akik nem támogatták ezt a javaslatot és tartózkodással szavaztak, ekként kívánták jelezni a Törvényalkotási bizottság ülésén, hogy nem értenek egyet a törvényalkotás ütemezésével, nem értenek egyet azzal, hogy olyan módon folyik a jogalkotás, hogy ennyi hibával tűzdelten tudunk csak törvényeket alkotni, nem értenek egyet a vita ügyrendi javaslattal történő lezárásával, ugyanakkor nemmel sem kívántak szavazni, hiszen mi is egyetértünk azzal, hogy ezt a területet a lehető leghamarabb, a lehető legnagyobb pontossággal és az állampolgárok számára a lehető legtöbb lehetőség biztosításával kell szabályozni.

Éppen ezért tehát azt, ami e témakörben előforduló jobbító szándékú módosító javaslat, mi támogatni fogjuk. Így tehát a tartózkodó szavazat a bizottság ülésére ezen megfontolások alapján született meg, de ahogy a képviselőtársaim el fogják mondani, a zárószavazáskor várhatóan az MSZP frakciója magát a javaslatot támogatni fogja. Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
46 90-92 2015.02.18. 11:55  85-116

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: (Hangosítás nélkül.) Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Ha felteszem a mikrofont, lehet, hogy még hallani is lehet…

ELNÖK: Az is nagyon jó, ha a képviselők hallják, de tisztelje meg a nézőket! Parancsoljon!

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm, elnök úr, most már talán hallani is lehet. Akkor kezdem ismét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Az előbbi két felszólalás kapcsán egy dolog eszembe jutott, és engedjék meg, hogy ezzel kezdjem. Ha legalább az a képviselő, aki a Fidesz vezérszónoklatát mondja, mielőtt itt felolvassa, legalább egyszer elolvasná a saját beszédét, akkor lehet, hogy letenné a papírt, és mást mondana, ugyanis arról beszélt képviselőtársam, amiről azt kérte államtitkár úr, hogy ne beszéljünk. Persze ez nem köti a képviselőket egyáltalán, csak olyan furcsa, hogy a fideszes államtitkár azt mondja, hogy ne az anyagi jogi szabályokról beszéljünk, ehhez képest a fideszes vezérszónok hat percből négyet ‑ figyeltem ‑ az anyagi jogi szabályok ismertetésével töltött el. Tehát én csak javasolnám, hogy vagy egyeztessen a minisztérium és a Fidesz szakértői gárdája, vagy néha érdemes lenne elszakadni a papírtól, de ez már csak egy előzetes megjegyzés volt.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem fogok anyagi jogi szabályokról beszélni, úgyhogy még eleget is teszek annak, amit államtitkár úr kér, azonban ki fogok térni arra, hogy vajon sikerült-e meggyőzni államtitkár úrnak minket a javaslat valódi céljáról. Ahogy államtitkár úr ismertette, és én ezt nem tartom szükségesnek, hogy megismételjem, egy különleges eljárást hoz létre ez az előttünk fekvő törvényjavaslat, amely két részből áll, és egy lényegesen gyorsabb és lényegesen hatékonyabb eljárási módot tesz lehetővé a jogérvényesítőnek, amikor a képmással, illetve a hangfelvétellel kapcsolatos jogát valaki megsérti.

Én azt tudom mondani, hogy önmagában szakmai szempontból érdemes meggondolni ezt a javaslatot, illetve akár még a támogatását is, hiszen hasonlóan a sajtóperekhez, ez is egy hatékonyabb és gyorsabb eljárást tesz lehetővé, és valóban, ha az ember a személyiségi jogokat, az emberi méltóságot kívánja védeni, akkor keresni kell az ahhoz vezető hatékony utat és a legjobb jogi megoldásokat. Ezt mi is megtettük számtalan esetben, akár a polgári jog, akár a büntetőjog anyagi jogi részét illetően, akár pedig a büntetőjog, polgári jog eljárásjogi részeit illetően. Volt, amit a Fidesz támogatott, volt, amit nem. Mi most is elkötelezettek vagyunk az iránt, hogy másnak az emberi méltóságát, személyiségi jogait ne lehessen sérteni, és ha valaki ezt megteszi, akkor a lehető leghatékonyabban lehessen fellépni ellene.

Azonban, tisztelt képviselőtársaim, amikor a parlamentben a törvényről vitatkozunk, és főleg ennek az általános vitáját folytatjuk le, akkor bizony a társadalmi környezetet, a benyújtás indokait, annak az időzítését egyszerűen nem lehet figyelmen kívül hagyni. Azért nem lehet figyelmen kívül hagyni, mert a törvényalkotói szándék nagyon sok esetben eltér attól, mint ami megjelenik akár a törvényjavaslat írásos indoklásában, akár pedig az előterjesztői expozéban. Én azt gondolom, hogy jelen esetben is egy ilyen szituációval állunk szemben.

Én azt gondolom, hogy kifejezetten káros és hibás, amikor a politika magára alkot törvényt, a politikai szereplők magukat védik jogalkotási úton. Azért alkotnak más szóval jogszabályokat, hogy magukat vagy a hozzájuk közel állókat meg tudják védeni. Márpedig itt, ha úgy tetszik, e vonatkozásban erősen és nagyon kilóg a lóláb.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt négy-öt évben nem volt ritka az, hogy személyre szabott jogalkotást valósítottunk meg, már persze nyilván a mi ellenszavazatunkkal, de attól még a jogszabályok elfogadásra kerültek, ilyenformán a Fidesz ilyeneket indítványozott. Mindig úgy alakította a jogszabályt, ahogy egyébként persze lehetséges, de valakinek vagy valakiknek az érdekében állt éppen akkor.

Emlékezzünk vissza néhány ilyenre! Ilyen volt például, amikor a Kúria elnökére vonatkozó jogi szabályozást megváltoztatták, és előírták azt, hogy a Kúria elnöke öt év magyarországi bírósági gyakorlattal kell hogy rendelkezzen, holott tudták azt, hogy a Legfelsőbb Bíróság akkori elnöke ilyenformán nem tud újra pályázni erre a pozícióra, hiszen ő nem rendelkezett öt év magyarországi, „csak” néhány évtizednyi külföldi bírósági gyakorlattal. De ugyanezzel szembesültünk akkor, amikor azt láttuk, hogy a 98 százalékos különadó, amit csak az ellenzéki tisztségviselőkre kívántak kiszabni, véletlenül érint egy olyan embert is, aki önöknek kedves, nevezetesen Szász Károlyt; hirtelen jött egy törvényjavaslat, ami úgy módosította a jogszabályt, hogy gyakorlatilag ő volt az egyetlenegy kedvezményezettje ennek a módosításnak, rá nem vonatkozott a 98 százalékos különadó. Vagy persze lehet engedélyezni, hiszen számos külföldi országban így van, hogy a 70. életévüket betöltött személyeket nagykövetté ki lehessen nevezni, csak éppen amikor ezt a szabályt az Országgyűlés elfogadta, néhány napra rá Szapáry urat nevezte ki a miniszterelnök washingtoni nagykövetnek. Vagy éppenséggel mondhatnánk Borkai Zsolt fideszes győri polgármester esetét, ahol behozták azt a szabályt, valószínűleg a jobbikos tervezett indulók miatt, hogy aki rendvédelmi szervnek tagja volt, az a következő öt évben nem vállalhat politikai szerepet, majd amikor kiderült, hogy ez Borkai Zsoltot érinti, akkor behoztak egy törvénymódosítást, amelyben kivették ezt a korlátot, leszállították három évre, és láss csodát, ez már nem érintette Borkai Zsoltot, és indulhatott polgármesteri tisztségért is, és indulhatott országgyűlési képviselői tisztségért is. Na, ezek azok a személyre szabott jogalkotások, amelyek, én azt gondolom, elfogadhatatlanok.

(13.20)

És tudják, amikor tele van a sajtó azzal, és ezen élcelődik az internetes társadalom fele, hogy hogyan lejt be a Parlamentbe Habony Árpád egy Gucci táskával; amikor abból van botrány, hogy a miniszterelnök fiának fotóját, aki részt vett az ominózus futball-világbajnokságon, nyilvánosságra hozzák, és ezen a sajtóban élcelődnek; amikor a miniszterelnök lánya felháborodott levelet ír éppen fotók mikénti kezelése miatt, akkor hirtelen az Országgyűléshez beérkezik egy törvény, amely pontosan ezeket az eseteket, az ezekre vonatkozó eljárási szabályokat kívánja módosítani.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekünk nem az a feladatunk és nemcsak nekünk, önöknek sem, fideszes képviselőknek, hogy a miniszterelnök gyerekeit és tanácsadóit védjék meg törvényalkotási úton, hanem az a feladatuk, hogy a köz érdekében nyújtsanak be törvényjavaslatokat. Ennek a törvényjavaslatnak pedig ez a célja. Ugyanis ez az időzítéséből nagyon jól látszik, hogy miért pont most jutott eszükbe ezt a törvényjavaslatot ide behozni. És ez az, tisztelt képviselőtársaim, ami elfogadhatatlan. Nem kívánok kitérni arra, amit államtitkár úr mondott ‑ nagyon szívesen tiszteletben tartom a kérését ‑, hogy lehet-e az utcán fotózni ezentúl vagy nem ‑ nem ez az érdekes. Az az érdekes, hogy mi motiválta a kormányoldalt arra, hogy ezt a törvényt ide behozza, mert így körülbelül úgy lehetne összefoglalni a törvény célját, ez az üzenet, hogy ha belénk köttök, nesze nektek, így jártok. Ez az üzenete ennek a törvényjavaslatnak.

Tudja, államtitkár úr, ha ezektől az eseményektől tökéletesen függetlenül került volna ez beterjesztésre, akkor kettő perc alatt lerendeztem volna a vezérszónoki felszólalást, és azt mondtam volna: államtitkár úr, ez egy jó javaslat, támogatjuk, megszavazzuk. Csak éppen a mögöttes motiváció az, amit én a magam részéről tökéletesen elfogad­hatatlannak tartok, és azt gondolom, hogy ezt most ebben a vitában itt az asztalra kell tenni.

Tudja, államtitkár úr, amikor hasonlóan méltányolható esetben többszöri megkereséssel fordu­lok az ön államtitkártársához, Rétvári Bencéhez egy olyan kisfiú ügyében, akin el kellett végezni gyorsan egy beavatkozást, egy orvosi beavatkozást, és nem a beavatkozás előtt szóltak az OEP-nek, hanem csak később, és utána jogosnak minősítették azt a beavatkozást, és az OEP azt mondta, hogy ha előbb szólnak, akkor sem javasolják másként megcsinálni és támogatnák; azt a pénzt, amit az operációra megelőlegeztek, nem téríti meg az OEP. Nem téríti meg. És amikor megkérdezem az államtitkár urat, hogy ön szerint ez jól van-e így, akkor azt írja, hogy sajnálja, ez a törvény.

Tudja, államtitkár úr, ez az, amikor az átlag­emberek nem érdeklik önöket, csak azok, akik önökhöz közel állnak. Ez elfogadhatatlan és tűr­hetetlen. Akkor, amikor ennek a kisfiúnak, Pukler Ábelnek nem tudják biztosítani utána méltányosságból azt a másfél millió forintot, amibe került az ő operációja, azért, mert így szól a kormányrendelet, akkor önök, amikor a miniszterelnök családját vagy éppen a tanácsadóit éri bármilyen kellemetlenség, akkor utána rögtön tudnak törvényt javasolni. Ez elfogadhatatlan!

Azt kérem önöktől, tisztelt képviselőtársaim, hogy akkor hozzanak ide törvényjavaslatot, amikor az a köz érdekét szolgálja és nem az önökhöz közel álló emberek magánérdekét, még akkor is, ha egyébként maga a törvény elfogadható és támo­gatható. Ez a motiváció, tisztelt képviselő­társaim, elfogadhatatlan.

Tisztelt Államtitkár Úr! Mielőtt még… ‑ mert látom, hogy ezen megütközött, igen, ez a kettő állítás nem zárja ki egymást. Támogatható lenne ugyanis egy olyan jogszabály-módosítás is, ami ennek a kisfiúnak visszaadja a kezelési költségeit, az is támogatható lenne. Az miért nincs itt? Azért nincs itt, mert az önöket nem érdekli. Az viszont érdekli, hogy az önökhöz közel állókkal mi van.

Ez itt a probléma, államtitkár úr, és ez az, amiről azt gondolom, megengedhetetlen, hogy itt, az Országház falai között történjen, ez a fajta személyre szabott jogalkotás, ez a fajta privilegizálás és ez a fajta nemtörődömség azokkal, akik viszont tényleg kiszolgáltatott helyzetben vannak. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 274 2015.03.02. 7:13  267-282

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Egy reakciót engedjenek meg, egy gyors reakciót arra, amit államtitkár úr elmondott az imént.

Szóval, természetes dolog az, hogy politikusok döntéshozó szerepet vállalnak egy demokráciában, hiszen valóban, a miniszterekhez, államtitkárokhoz és egyéb igazgatási, politikusok által is betölthető igazgatási vezetői szerepkörökhöz tartoznak ilyenek. Csak mi azt kifogásoljuk, tisztelt államtitkár úr, most már sokadszor, hogy a központosítás szinte az összes javaslatukon látszik. Tehát nem mindegy az, és azt gondolom, ezt ön is belátja, hogy mondjuk, egy autonóm államigazgatási szervhez tartozik egy döntés, vagy pedig egy olyan szervezethez, amelyet egy politikus közvetlenül felügyel, és egy politikus közvetlen utasítást adhat a döntésre jogosultnak. Ez egyáltalán nem mindegy. Az látszik az önök összes előterjesztésén, hogy központosítanak. Központosítanak az önkormányzatok vonatkozásában, központosítanak az autonóm államigazgatási szervek vonatkozásában, és megjegyzem, hogy még a kormányon belül is, hiszen az a jogkör, amit ma a Miniszterelnökséghez önök delegáltak, az egészen egyszerűen elképesztő. Az egy normális parlamentáris demokráciában, én azt gondolom, hogy példátlan, legfeljebb egy elnöki vagy egy félelnöki rendszerben szokásos, hogy mondjuk, az elnökhöz vagy az elnök hivatalához ilyen mennyiségű jogkört telepítenek és ilyen jelentőségű jogköröket telepítenek.

Tehát én azt gondolom, hogy ez az, ami kifogásolható, ez az a központosítás, ami minden területen megjelenik az önök kormányzásában, és ez az, amit mi nem tudunk jó szívvel elfogadni. Ennek természetesen a részleteit lehet elemezni, sőt kell is elemezni, de én úgy hiszem, hogy képviselőtársaim alapvetően erről beszélnek, amikor kárhoztatják ezeket a folyamatokat.

A másik dolog, államtitkár úr, amiről szeretnék beszélni, és itt valóban e tekintetben egy picit megosztottuk a szerepeket Tukacs képviselőtársammal, illetve Gúr Nándor képviselőtársam fog még érdemben, tartalmilag hozzászólni ehhez a javaslathoz, de azt tudom mondani önnek, hogy a két bizottságnak az ülésén is, az Igazságügyi bizottságnak és a Törvényalkotási bizottságnak az ülésén is egyértelműen kiderült, hogy önök egy fontos egyeztetési kötelezettségnek nem tettek eleget, mindhárom most következő törvényjavaslat vonatkozásában, és amit ezzel kapcsolatban indokolásul előadtak, az egész egyszerűen elképesztő. Lehetne más szavakat is találni rá, csak azok valószínűleg ennél még erősebbek lennének, úgyhogy ezt nem teszem.

De hogy az, amit elmondtak magyarázatként, az elfogadhatatlan, az egészen biztos. Ugyanis a törvény előírja nemcsak az általános egyeztetési kötelezettséget e körben, mint minden törvény esetében az illetékes szakmai és civil szervezetekkel, hanem itt konkrétan nevesítve a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórummal. És most én is utalok arra, hogy mindhárom törvényjavaslatról beszélek ebben a körben, nem fogom mind a háromnál ugyanezt elismételni természetesen.

Önök azt mondják, hogy valóban nem egyeztettek ezzel a fórummal, de egyeztettek olyanokkal - ez volt a magyarázat -, akik tagjai ennek a fórumnak. Ez volt az egyik magyarázatuk.

Én szívesen vesztegetek rá szót, de talán szükségtelen is volna, ha szakmai vitát folytatunk, mert azt gondolom, hogy az könnyen belátható, hogy ha a törvény azt írja elő, hogy egy bizonyos fórummal kell egyeztetni, akkor önök hiába egyeztetnek annak néhány tagjával, az nem ugyanaz, mintha azzal a fórummal egyeztetnének, ugye? Ez egy nagyon egyszerű logikai összefüggés. Ez olyan körülbelül - azt hiszem, ezt a példát használtam ott -, mint hogyha önök azt mondták volna, hogy azért nem kellett a bíróságokkal egyeztetni, merthogy beszéltek két bíróval, és ez a két bíró nem jelezte az önök számára, hogy ebben a témában a bírósággal kellene egyeztetni. Azt gondolom, hogy erre tényleg kár több szót vesztegetni; remélem, államtitkár úr valami jobb magyarázattal is elő tud állni.

A másik, ami ebben a körben elhangzott, hogy nem hoz be új kötelezettséget a munkavállalók számára. Nos, államtitkár úr, ez egész egyszerűen nem igaz, tényszerűen nem igaz; erről Gúr Nándor képviselőtársam fog majd egypár szót mondani. De még ha igaz is lenne, államtitkár úr, a törvény úgy szól, hogy a Közszolgálati Érdekegyeztető Fórum hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörök tartoznak. És itt a (3) bekezdés azt írja, hogy a KÉF véleményét ki kell kérni a (2) bekezdés szerinti hatáskörébe tartozó ügyekkel kapcsolatban, s a többi.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azért egyrészt sehol nem írja azt, hogy új kötelezettségről kellene hogy szó essen. Azt írja, hogy az élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási feltételeire vonatkozó tárgykörökben, mindegyikben. Nem az újban, mindegyikben ki kell kérni az egyeztető fórum véleményét.

Ehhez képest önök nem tették. És mondják meg nekem, ja, és az a válasz, hogy önök úgy gondolják, hogy ezt nem érinti? Államtitkár úr, gondolkodjon egy kicsit el azon, hogy mondjuk, amikor a kirendelés szabályairól van szó, hogy honnan, hová lehet áthelyezni embereket, az nem érinti az ő élet- ésmunkakörülményeiket? Nevetséges! Ha valaki erre hivatkozik, az vagy nem olvasta a törvényt, vagy hazudik.

Magyarán szólva: önök ezt elmulasztották. Mi tettünk egy javaslatot arra, hogy az Országgyűlés vegye le napirendjéről mind a bizottsági ülésen, mind később a plenáris ülésen ezeket a törvényeket, ugyanis egész egyszerűen, az Alkotmánybíróság eddigi gyakorlatát alapul véve, ez alkotmányellenes, alaptörvény-ellenes. Alaptörvény-ellenes! Olyan formai hibában szenved, ami az alaptörvény-ellenességet legalábbis megalapozhatja, és ha legalább ezt a feltételt felvetjük, akkor talán érdemes lenne kikérni ennek a fórumnak a véleményét a törvényjavaslat benyújtása előtt és nem az után. De ha jól tudom, ezt az után sem sikerült megtenni.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ezek olyan formai hibák, amelyek már inkább tartalminak is nevezhetőek.

Ami pedig a törvényjavaslat egyéb kritikáját illeti, azt Gúr Nándor képviselőtársam, az Országgyűlés jegyzője fogja elmondani. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(20.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 292 2015.03.02. 2:48  283-300

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Hála istennek, a két törvénynek, az előzőnek és ennek is pontosan ugyanazok a szabályozási körei, tudok válaszolni arra, amit ön elmondott a zárszóban.

Tudja, államtitkár úr, többedszer hallom már ezt az elképesztő érvelést önöktől, hogy mi változik. Hiszen ugyanaz lesz a beosztásuk, ugyanott fognak dolgozni, ugyanazt fogják csinálni. Államtitkár úr, ugye, azt azért ön is különbségnek érzi, hogy valaki egyszer autonóm módon működik, egyszer pedig egy politikai vezetőnek a közvetlen irányítása alá helyezik. Ugye, ezt gondolom, ön is tudja és érzi. Hogy egy miniszter felügyel egy területet, államtitkár úr - mert hallom ezt az érvet most, ahogy Répássy államtitkár úrral beszélgetnek erről -, az nem ugyanazt jelenti, mintha valaki közvetlen utasítást ad ezeknek az államigazgatási, korábban adott esetben autonóm államigazgatási szerveknek. Tudja, ezt nagyjából ahhoz tudom hasonlítani, ha picit talán sántít is a hasonlat, mintha ön azt mondaná, hogy legközelebb majd egy miniszter felügyelete alá rendelik az országgyűlési képviselőket. Ugyanitt fogunk dolgozni és ugyanezt fogjuk csinálni, csak hát, éppen lesz egy főnökünk, vagy az alkotmánybíráknak.

Tudja, államtitkár úr, azok, akik érintettek ebben az ügyben, azok, akik ott dolgoznak, azok pontosan értik, hogy miről van szó. Azok, akik egyébként egy kicsit értenek a területhez, azok is pontosan tudják, hogy miről van szó. Szeretnék önnek egy nagyon rövid levelet felolvasni, amit pontosan ezekben a percekben kaptam. „Tisztelt Képviselő Urak! Köszönöm, hogy egyáltalán valaki ellene mer szólni a szakigazgatási szervek halálának, a 18 féle szakma, hivatás eltüntetésének, beolvasztásának. Semmi köze a politikának az állatorvosokhoz, a népegészségügyi szakorvosokhoz, az építés-, műemlékügyhöz s a többi, s a többi. Ezek most eltűnnek, csak kis osztályok lesznek a politikai irányítású járási és megyei hivatalvezetők alatt. Miért nem lehet ez ellen fellépni?”

Tisztelt Államtitkár Úr! Valóban ez a kérdés. Nemhogy miért nem lehet ellene föllépni, hanem miért csinálják ezt? Pontosan látjuk és pontosan látják azok, akik érintettek és tudják, hogy miről van szó, hogy önök mit csinálnak. Ez, azt gondolom, hogy tökéletesen elfogadhatatlan.

És még egy kérés, államtitkár úr. Tudom, hogy önök azt szokták csinálni, hogy az ellenzéki képviselőknek esélye se legyen a vitában részt venni, hogy csak a zárszóban reagálnak. Itt van önöknek 17+8 perc, a Fidesznek és a KDNP-nek az időkerete. Tegyék meg, hogy átadják nekünk, ellenzéki képviselőknek, ugyanis nekünk már fogytán van az idő. Mondanivalónk lenne, önöknek, úgy tűnik, hogy nincsen.

Az előző vitában sem használtak ki egyetlen percet sem, sem a KDNP, sem a Fidesz, ebben a vitában sem egyelőre. Hát, ha önöknek ez nem kell, akkor tegyék meg, hogy átadják nekünk, hogy tudjunk érvelni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
50 308 2015.03.02. 7:13  301-317

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy államtitkár úr nem volt itt, amikor a közjogi érvénytelenséggel kapcsolatos gondolataimat mintegy 7-8 percben kifejtettem a kettővel ezelőtti törvényjavaslat vitájában, ami ugyanúgy igaz erre is. Kénytelen vagyok egy-két gondolat erejéig, bár az egészet idő hiányában megismételni nem tudom, de feleleveníteni az ottani érveket.

Államtitkár Úr! Ugye, abban megegyezhetünk, hogy ha elő van írva a törvényben - nem másutt, a törvényben -, hogy kivel kell egyeztetni, akkor talán nem jó ellenérv, hogy egyébként sok más emberrel egyeztettek vagy más szervezettel, csak éppen azzal nem, aki a törvényben elő van írva, ugye? Én ezt gondolom.

Elmondtam azt is, tisztelt államtitkár úr, és ugyanezt harmadszor mondom el az ön kedvéért példának, hogy az, hogy mondjuk, két bíróval egyeztettek egy javaslatról, az nem váltja ki azt, hogy az egész bírósági szervezettel kell egyeztetni, még akkor sem, ha az a két bíró nem közli önökkel, hogy szerintük az egész szervezettel kellene egyeztetni. Ezt önöknek kellene tudni, államtitkár úr, nem pedig másoknak kellene a figyelmet felhívni.

És azt is elmondtam, államtitkár úr, és újra utalok rá, hogy ha törvény rögzíti - ön is erről beszél -, a 2011. évi CXCIX. törvény 198. § (2) bekezdése szól úgy, hogy a KÉF hatáskörébe a közigazgatásban foglalkoztatott kormánytisztviselők és köztisztviselők élet- és munkakörülményeire, foglalkoztatási felté­teleire vonatkozó tárgykörök tartoznak. Ezekben a törvényekben szép számmal vannak ilyenek, ebben meg tudunk egyezni.

A (3) bekezdés pedig azt mondja, hogy a KÉF véleményét ki kell kérni. Nem lehet, nem a tagszervezetéét, nem az egyik alkalmazottjáét, a KÉF véleményét ki kell kérni - nem lehet, kell, érti, államtitkár úr? - a (2) bekezdés szerinti hatáskörbe tartozó ügyekkel kapcsolatban. Államtitkár úr, ne haragudjon, de az az érvelés, amit ön ebben a körben elmond, az egész egyszerűen elfogadhatatlan. Értem én, hogy sokadszor mondja el, attól még nem lesz elfogadhatóbb.

A másik, és hogy újdonságot is mondjak, államtitkár úr, zárójelben mondom, hogy a Be.-vel kapcsolatos felvetésemnek az érdemi részére most sem reagált, remélem, abban a maradék egy percben megteszi majd, ugyanis a kritikai elemek egyike volt csak az, hogy szerintem a bűnözés kifejezés vagy a bűnmegelőzés kifejezés alapvetően kriminológiai fogalom és nem büntető eljárásjogi. Ezt tisztáztuk valóban. De azt még nem mondta meg államtitkár úr, hogy tartalmi szempontból vajon miért kell így szabályozni a büntető eljárásjogi törvényt. Tartalmi szempontból egy szót nem mondott még államtitkár úr. Nem kívánom még egyszer, mondom, idő hiányában a korábbi érveket megismételni, kivéve, ha a Fidesz végre átadná azt a 25 percet, amit sosem használ el ezekben a vitákban.

De hogy újat is mondjak, államtitkár úr: önök elveszítették a kétharmadukat, és máris elkezdenek trükközni. Ez most látszik jól, és a Törvényalkotási bizottság ülésén vált nyilvánvalóvá. Felmerült ugyanis egy eljárási probléma, bár ezt inkább tartalminak tartom, amire ma a Házbizottság ülését is kezdeményeztük összehívni, és a Házbizottság ülésezett is ezzel kapcsolatban.

Csak annak kedvéért, aki nincs teljes mértékben tisztában a magyar alkotmányos szabályozásokkal, mondanék két vagy három előzetes mondatot. Az Alaptörvény határozza meg, hogy mi minősül sarkalatos törvénynek, egyszerűbben fogalmazva: kétharmaddal elfogadható törvénynek, plusz önök kitalálták még azt is, hogy a törvényekhez ezekben az esetekben úgynevezett sarkalatossági záradékot kell csatolni, amelyik meghatározza, hogy az adott törvény rendelkezései közül mely paragrafusok, mely szakaszok sarkalatosak, azaz kétharmaddal elfogadhatóak.

Öt éven át, államtitkár úr, soha nem vetették önök fel azt, hogy egy kétharmados szabályozás valóban kétharmados, hogy egy sarkalatossági záradékban szereplő rendelkezés kétharmadosnak minősül-e vagy nem, sarkalatosnak minősül-e az Alaptörvény alapján vagy sem. Önök pár nappal ezelőtt vesztették el a kétharmados többségüket itt az Országgyűlésben, és máris elkezdenek trükközni. Öt éven át nem csinálták, most, hogy elveszett a kétharmad, most csinálják. És azt találták ki, hogy az a rendelkezés, ami egyébként a sarkalatossági záradékban most szerepel mint kétharmaddal elfogadható sarkalatos törvényhely, az mégsem az. És elkezdik azt magyarázni, tekintsünk most el attól, hogy joggal, okkal vagy anélkül, de most először, hogy elveszett a kétharmad, elkezdenek amellett érvelni, hogy az Alaptörvényből itt nem vezethető le az, hogy a sarkalatossági záradékban szerepelni kell, ezért feles döntéssel ki akarják vonni ezt a szakaszt, ezt a paragrafust a sarkalatossági záradékból.

Tisztelt Államtitkár Úr! Hadd kérdezzem meg, hogy miért pont most jutott eszükbe az, hogy a sarkalatossági záradékkal kapcsolatban ezt felülvizsgálják, vagy bármilyen rendelkezést, mert eddig simán elfogadták ugye, kétharmados többséggel. Most már ez nem megy. És hová fogunk így eljutni, államtitkár úr? Oda, hogy majd az Alkotmánybíróság később eldönti, hogy önöknek igaza van vagy nem, de abban az esetben, ha önök módosítani kívánnak kétharmados törvényeken, akkor azt fogják mondani, hogy hát, az Alaptörvényből nem is vezethető le igazán, hogy ez sarkalatos törvény lenne, mert önök, a nagyra becsült kormány így értékeli, meg a kormánypárti többség, és ezért ezeket a rendelkezéseket kivonják a sarkalatossági záradékból, és egész egyszerűen feles törvénnyel elfogadják. Ez lesz az új gyakorlat, államtitkár úr, hogy ami önöknek nem tetszik és kétharmaddal kell módosítani, és mivel a többségük nincsen meg ehhez, akkor ki fogják vonni? Minden alkalommal majd szavazgatunk arról, hogy a sarkalatossági záradékból ezeket törlik, és utána majd szubjektív értelmezés alapján önök eldöntik azt, hogy az Alaptörvényből levezethető-e annak a szakasznak a sarkalatossága vagy nem?

Államtitkár úr, az, amit önök csinálnak a jogalkotásban, semmivel nem jobb, mint amit az elmúlt négy évben csináltak. Hiába szólította fel önöket már a házelnöktől kezdve, az egyébként volt házelnökig, a mostani köztársasági elnökig mindenki, már a sajátjaik közül, hogy ez így tovább nem mehet.

Államtitkár úr, önök elveszítették a kétharmados többségüket. Vonják le ebből a következtetést, a választók nem akarnak önöknek többet kétharmados többséget adni. Akkor vegyék ezt tudomásul, és ha önök ilyen tárgyú törvényeket akarnak elfogadtatni, akkor egyeztessenek az ellenzéki pártokkal, ne pedig trükközzenek, ahogy eddig tették! Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 216 2015.03.16. 0:39  213-224

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Én is hasonlóképp számoltam, mint Schiffer képviselőtársam, frakcióvezető úr, hogy nyolcadszor kerül ide a parlament elé nagyjából ugyanez a javaslat. Éppen ezért mi meglehetősen könnyű helyzetben vagyunk, amikor az érveinket el kell mondani, vissza tudunk utalni a korábbi hét alkalomra, amikor is ennél egy kicsit bővebben fejtettük ki, hogy milyen okból támogatjuk ezt a javaslatot.

Most már elég tehát erre visszautalni és azt mondani, hogy a korábbi érveink alapján támogatni fogjuk ezt a javaslatot, illetve a tárgysorozatba vételt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 334 2015.03.16. 8:26  329-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Sokáig gondolkodtam rajta, hogy mondjak-e kisebbségi véleményt, de azért nem tettem ‑ bár a következő mondatomban indokolom azt, hogy miért gondolkodtam mégis rajta ‑, mert nem voltam jelen a Törvényalkotási bizottság ülésén. Amiért mégis elgondolkodtam ezen, az az, hogy valójában a vita fele az én távolétemmel összefüggésben zajlott. Azért érdekes ez, mert államtitkár úr azt kérte, hogy vigyünk új elemeket ebbe a vitába. Hát, én megkísérlek akkor ilyet belevinni. Azt, amire államtitkár úr utalt, és szeretném a lényeggel, a tartalmi kérdésekkel kezdeni, arról azt gondolom, hogy a vita jelen szakaszában is kihangsúlyozandó.

(21.50)

Ugyanis plenáris ülésen ezek az érvek még nem hangoztak el, csak bizottsági ülésen, azon belül is elsősorban az Igazságügyi bizottság ülésén vitatkoztunk erről.

Tisztelt Államtitkár Úr! Anélkül, hogy egyébként alávetném az érveket és ellenérveket komolyabb vizsgálatnak, már ami a Kúriától, az OBH-tól és az Igazságügyi Minisztériumtól származik, azt azért elgondolkodtatónak tartom, hogy egyáltalán érdemes-e ezt megtenni. Érdemes-e ezt megtenni akkor, amikor mind az Országos Bírósági Hivatal, mind a Kúria gyakorlatilag azt mondja ki erről a törvényjavaslatról egyszerűen fogalmazva, hogy úgy rossz, ahogy van, úgy fölösleges, ahogy van? Ha az OBH azt írja le, hogy: „A cél a javasolt jogi szabályozással nem érhető el, az számos anyagi és eljárásjogi problémát vet fel.” Szintén idézem a Kúria ominózus mondatát, ami az utolsó két és fél soros bekezdése, és szó szerint így szól: „Összefoglalva: a javasolt szabályozást szükségtelennek, az anyagi jogszabályokkal összhangban nem állónak, alkotmányosan aggályosnak és alapvetően elhibázottnak tartjuk.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor a jogalkalmazói szervek csúcsán álló illetékes kollégiumnak ez a véleménye, akkor azt gondolom, szükségtelen emellé más érveket tenni. Akkor valószínűleg az a helyzet, hogy azon felül, hogy a kormányzat nem egyeztetett a bíróságokkal, vagy ez az egyeztetés formális volt legjobb esetben is és nem tartalmi, és ha a jogalkalmazó ilyen mértékben zárkózik el ettől az új jogszabálytól, akkor azt gondolom, a kormánynak nem ellenérveket kéne keresnie, hanem ezt a javaslatot vissza kéne vonnia, és újra asztalhoz ülni, vagy lehetséges, hogy először asztalhoz ülni a szakmai képviseletekkel, a bíróságokkal, az ügyészségekkel, az ügyvédi kamarával és más érintettekkel, hogy hogyan lehet ezt a szabályozást helyesen megfogalmazni; még akkor is, ha egyébként a célt például az OBH nem kifogásolja, a kormányzat által megfogalmazott célt.

Szóval, tisztelt államtitkár úr, én azt gondolom, hogy amikor a mérleg egyik serpenyőjében a Kúriának és az OBH-nak egy ilyen véleménye fekszik, akkor teljesen mindegy, hogy mit teszünk a másikba, és én jogász országgyűlési képviselőként sem kívánom szakmai érvelésnek alávetni ezt a javaslatot, pontosan ezért: nem érdemes, egy ilyen vélemény után nem érdemes, nem szabad. Egyetlen lehetőség van, ami ésszerű és épeszű: a kormány visszavonja ezt a javaslatot.

Ami a dolog eljárási részét illeti, itt térek rá a Törvényalkotási bizottság ülésére. A Törvényalkotási bizottság tagjai nem kapták meg a minisztérium álláspontját a Kúria, illetve az OBH véleményével kapcsolatban. Elég hosszú vita zajlott arról, az államtitkár úr azt fejtette ki, hogy de az Igazságügyi bizottság tagjai megkapták. No, ez igaz, de államtitkár úr, akkor egy olyan bizottság tagjai kapták meg, amelyik bizottság már soha többet nem foglalkozott és nem foglalkozik ezzel a kérdéssel. Tehát ön elküldte egy olyan bizottság tagjainak, akik elé soha többet nem kerül ez az ügy; viszont nem küldte el egy olyan bizottság tagjainak, akik elé viszont odakerül ez az ügy. És egyetlen érv volt, mondjuk úgy, ellenérv e vonatkozásban az államtitkár úrtól: az én személyem, ugyanis megmondom őszintén, én vagyok az egyetlenegy olyan ellenzéki képviselő, aki egyszerre tagja az Igazságügyi bizottságnak is meg a Törvényalkotási bizottságnak is. Speciel más közügy miatt, vagy mondjam azt, fontos magánügy miatt nem tudtam jelen lenni a bizottság ülésén.

Úgy gondolom, ez nem érv, hogy én megkaptam, ezért akkor a bizottság többi tagjának is ismernie kéne ezt az álláspontot. Ugyanis lehet, hogy egy frakcióban ülök néhány képviselővel, a szocialista képviselőtársaimmal, de én önállóan vagyok országgyűlési képviselő, nekem nem kötelességem tájékoztatni a többi képviselőt arról, hogy hozzám milyen irományok érkeznek, nem kötelességem. A kormánynak kötelessége ezt a tájékoztatást a képviselőknek, azt gondolom, megadni, vagy talán szerencsés, ha megadja, ha érdemi vitát szeretne folytatni erről a Törvényalkotási bizottságban. De azt már végképp nem lehet az én terhemre róni, azt gondolom, hogy mondjuk, a jobbikos képviselőknek nem küldtem ezt meg. Na, az aztán biztos nem az én dolgom! Tehát még ha ott támadhat is némi vita, hogy szerencsés lett volna-e, ha megküldöm a szocialista képviselőtársaimnak, frakciótársaimnak, ott biztos nem merülhet fel vita, hogy mondjuk, a bizottság független tagjának, ellenzéki tagjának vagy a jobbikos képviselőtársaimnak megküldöm-e vagy sem.

Éppen ezért én azt gondolom, ha ön valóban érdemben akar hivatkozni a kormány véleményére, amit az Igazságügyi bizottság tagjainak megküldött, akkor azt akkor tehette volna meg, ha azt megküldi egyidejűleg a Törvényalkotási bizottság tagjainak is. A legjobb tudomásom szerint ez egyébként nem történt meg, ilyenformán érdemi vitát folytatni a minisztériumi ellenérvekről a bizottságban nem lehetett.

De azt szeretném még egyszer hangsúlyozni, hogy valójában ezzel a Törvényalkotási bizottság szerintem semmit nem vesztett; ez egy elvi kérdés, államtitkár úr, és én ezt így vetem fel mint eljárási kérdést. Jó volna, ha a kormány nemcsak a szakbizottságokkal kommunikálna közvetlenül, hanem a Törvényalkotási bizottság tagjaival is, mert akkor más ilyen probléma nem merül fel. Például a Jobbikban egyetlen átfedés nincs a két bizottság tagjai között.

De visszatérve még egyszer és utoljára a tartalmi részre, egy ilyen bírósági vélemény után teljesen mindegy, hogy mi a minisztérium álláspontja. Egyetlen lehetséges jogállami, demokratikus hozzáállásról lehet tanúbizonyságot tenni: ha a kormány visszavonja a javaslatot ezek után. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
55 342 2015.03.16. 1:28  329-344

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Államtitkár úr válaszolt az eljárási kérdésre, én is annál maradnék, a tartalmi problémákról már beszéltem.

Államtitkár úr, önnek formálisan még igaza is lehetne abban, amit mond, hiszen valóban az Igazságügyi bizottságnak küldték meg a bíróságok a véleményt. De hát azért államtitkár úr is szembesült az idő múlásával, és pontosan tudta, hogy amikor megküldi a minisztérium véleményét, akkor az Igazságügyi bizottság ebben a témában többet már nem ül össze, hanem a Törvényalkotási bizottság fog foglalkozni ezzel a kérdéssel. Azt gondolom, hogy azért a kormány is e tekintetben lehetne tekintettel az Országgyűlés működésére, és ha valóban azt akarja, hogy tartalmi szempontból is értékelni tudják a képviselők még azt az anyagot, amit ő erre szán, akkor vegye figyelembe azt, hogy hol tart a törvényalkotás üteme. Ha egy olyan bizottságnak küldi meg, amelyről a kormány pontosan tudja, hogy már többet nem foglalkozik ezzel a kérdéssel, akkor én úgy gondolom, hogy mégiscsak valahol hibát követ el, főleg akkor, még egyszer mondom, ha a kormány érdeke az, hogy azok a képviselők, akik még a törvényjavaslat tárgyalása előtt állnak, megismerjék a kormány álláspontját. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 22 2015.03.17. 3:53  19-48

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Meglepődve hallgattam egyébként a bizottsági üléseken is és most is Vas Imre képviselőtársam véleményét, amely szerint a köztársasági elnök valójában apróság miatt, lényegtelen kérdések miatt küldte vissza a törvényjavaslatot az Országgyűlésnek. Nem igazán tudom hová tenni, tisztelt képviselőtársam, hiszen hogyha egy rendelkezés a köztársasági elnök szerint a tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jogot sérti, akkor nem tudom, ön hogy és milyen alapon állítja azt, hogy ez lényegtelen. Nem tudom, tisztelt képviselőtársaim, hogy önök, ha már a köztársasági elnök nem az Alkotmánybírósághoz fordult, hanem ide küldte vissza megfontolásra ezt a kérdést, akkor legalább a saját köztársasági elnöküknek, aki az önök parlamenti padsorából került ki, aki korábban az önök házelnöke volt, a véleményét miért nem fontolják meg. Ez a vita bontakozott ki egyébként jórészt a Törvényalkotási bizottság ülésén is.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mi meggyőződésünk az volt, és most is az, hogy a köztársasági elnök nem járt el helyesen akkor, amikor visszaküldte az Országgyűléshez ezt a javaslatot. Nem azért nem járt el helyesen, mert ez a javaslat vagy ez a törvény jó lenne, hanem azért, mert ha a köztársasági elnök egyébként a mi álláspontunkkal is egyezően úgy ítéli meg, hogy ennek a javaslatnak az egyes szakaszai, egyes részei sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, vagy sértik a jogorvoslathoz való jogot, akkor nem a parlamenthez kell visszaküldeni, hanem az Alkotmánybírósághoz kell elküldeni, hiszen minden bizonnyal, ha ezek a jogok sérülnek, akkor a törvény, úgy, ahogy van, alaptörvény-ellenes, alkotmányellenes.

Sajnáljuk azt, hogy a köztársasági elnök úr most már nem először játssza ezt el velünk, ugyanis egyszerűbb ide visszaküldeni, majd a parlamenti többség úgyis ugyanúgy jóváhagyja, vagy egy kis módosítással hagyja jóvá, ahogy az általában szokott lenni, mint kitenni annak a parlamenti többséget, az elvbarátait, hogy esetleg az Alkotmánybíróság másképp dönt a törvényjavaslattal kapcsolatban. Mindazonáltal, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, az szégyenteljes dolog, hogy ezeket a javaslatokat még érdemben megfontolni sem hajlandóak. Államtitkár úrral volt egy vitánk akkor, és ezt csak azért idézem fel most röviden, mert ez alapvetően egy másik törvényjavaslathoz kötődik, amit szintén visszaküldött a köztársasági elnök úr, viszont, mivel a téma szempontjából erősen összefügg ez a kettő, legalább egy említést érdemel.

Államtitkár úr, talán most már ön is belátja, hogy baromi nagyot hibáztak akkor, amikor nem egyeztettek az érdekvédelmi szervezetekkel. Ennél bővebben majd a másik törvény vitájában fogunk beszélni, amikor arról tárgyal a Ház, amit egy időben küldött ezzel a javaslattal vissza a köztársasági elnök.

Úgy gondolom, ezek után a hibák után a kormánynak legalább annyi belátással kellett volna lennie ‑ még egyszer mondom ‑, hogy érdemben foglalkozik a kifogásokkal és a kritikákkal, nem pedig jó hagyományaihoz híven ismét erőből próbálja áttolni az egészet, ugyanúgy, ahogy a korábbi silány szabályozás szövege szólt. Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 26 2015.03.17. 1:03  19-48

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Gyakorlatilag a jelen helyzetben nem kívánok élni a felszólalás jogával, mert amit az államtitkár úr elmondott, az mindennek tekinthető, csak érdemi hozzászólásnak nem. Én reméltem, hogy valami érdemit is mond a Törvényalkotási bizottság többségi és kisebbségi véleményének elhangzása után. Az, hogy érdemben foglalkoztak vele, csak utána pontosan ugyanolyan formában kívánják fenntartani, nem mondom, hogy lehetetlen és logikailag teljesen téves vagy tarthatatlan ez az álláspont, de azt gondolom, ha valóban megfontolták volna, és érdemben foglalkoztak volna vele, akkor be kellett volna hogy lássák azt, hogy a köztársasági elnöknek ebben a tekintetben biztos, hogy igaza van.

Úgyhogy, ha netán a kormánypárti képviselők vagy az államtitkár úr hajlandóak még ebben a vitában megszólalni, hogy még reagálni lehessen, akkor arra az esetre meghagyom a maradék 9 percünket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 32 2015.03.17. 1:51  19-48

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Még egy kísérletet teszek arra, hogy megkérjem a kormány képviselőjét vagy a fideszes, KDNP-s képviselőket, akik még egyetlen másodpercet sem használtak fel az időkeretükből, hogy tegyék már meg azt a szívességet az Országgyűlésnek, hogy elmagyarázzák nekünk itt a vitában, hogy miért nem kívánnak változtatni a köztársaság elnök átirata ellenére sem, mert ezt eddig még ugyanis nem tették meg. Elmondtuk az ellenérveket, elmondtuk azt, hogy szerintünk miért kéne, önök meg nem mondták el, hogy miért nem teszik. (Novák Előd: Egy ország várja a KDNP véleményét!) A KDNP az elmúlt időszakban az időkeretes vitákban szinte soha nem szólal meg, nagyjából a Fidesz sem, azt azonban furcsálljuk, hogy a kormány sem.

Államtitkár úr, amit mondott az előző, körülbelül hat másodpercben, az annyi volt, hogy azért nem, mert csak, ugye? Merthogy érv nem volt mellette. Úgyhogy, államtitkár úr, lekötelezne minket, hogyha ráadásul akkor mondana valamit erről (Lukács Zoltán: Akkor. Amikor.), amikor a képviselőknek még lehetőségük van válaszolni, azaz nem a zárszóban, ha lehetséges. És a fideszes képviselők is nemcsak minket, hanem valószínűleg a közvéleményt és az országot és az érintetteket is leköteleznék, hogyha elmondanák, hogy miért nem értenek egyet a köztársasági elnöknek az átiratával, miért nem kívánnak abból egy betűt sem megfontolni, és miért nem kívánnak egy betűt sem változtatni a törvényen.

Úgyhogy én továbbra is várnám tehát ezeket a felszólalásokat, és ‑ még egyszer mondom ‑ nem a zárszóban, hiszen a Jobbiknak is és nekünk is van még időkeret arra, hogy válaszoljunk, sőt hogyha netán ezt a szívességet megteszik, akkor, gondolom, a frakcióvezetés hajlandó az LMP-nek is átadni egy-két percet, hogy reagálni tudjon. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 50 2015.03.17. 4:54  49-71

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Az Igazságügyi bizottság egy olyan döntést hozott az eseti állásfoglalásában, amivel a Házbizottság tanúsága szerint még maga az érintett, Kövér László sem ért egyet.

Elég érdekes szituációnak lehettek tanúi a frakciók, amikor a házelnök a Házbizottság ülésén gyakorlatilag kijelentette azt, szándékát adta annak, hogy elnézést kér az érintett kijelentésért ‑ ezt a Házbizottság jegyzőkönyve egyébként, azt gondolom, megfelelő hitelességgel tanúsítja ‑, majd erre néhány napra rá egy ezzel ellentétes tartalmú döntést hozott az Igazságügyi bizottság.

Szeretném kiemelni azt, hogy az alapja mindennek az volt, hogy Kövér László elnök úr, amikor az ülést vezette, akkor a következő mondatot mondta Gőgös Zoltán képviselőtársunknak: „Gőgös képviselő úr, legyen szíves és duguljon el!” (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Moraj az MSZP soraiban.) Tisztelt Képviselőtársaim! Megmosolyogtathatja az embert, ha ezt a kijelentést, mondjuk, a kocsmában hallja vagy az utcasarkon (Gőgös Zoltán: Így van!), de még akkor is csak akkor, hogyha nem egy magas pozícióban lévő ember mondja el, hanem, mondjuk úgy, egy átlagember.

Kövér Lászlónak nem ez volt az első olyan kijelentése, ami meglátásunk szerint a Ház tekintélyét súlyosan csorbítja, voltak már olyan mondatai, hogy próbáljanak meg ember módjára viselkedni; amikor Cséfalvay államtitkár úrnak annak idején szót adott, akkor hozzátette utolsó szóként, hogy részvétem, utalva ezzel arra, hogy melyik képviselőnek milyen mondataira kell válaszolnia; vagy ‑ hogy egy másik példát mondjak, és szintén idézzek tőle ‑ Kövér László a következőt mondta: „Úgyhogy, ha gondolják, rendeljenek nyugodtan egy nagyfröccsöt a kocsmai hangulat mellé (Balla György: Úgy van! ‑ Boldog István: Igaza volt!), de még jobb lenne, ha ember módjára viselkednének az Országgyűlésben, meghatna bennünket.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor Kövér László olyan nagy hangsúlyt fektet arra, hogy bárki, aki akár egy molinót felmutat vagy rosszabb kifejezést használ az Országgyűlésben, akkor ezt megbírságolja, akkor én úgy hiszem, hogy magán kellene kezdenie mindezt. Magán kellene kezdenie, mert talán nem kell ahhoz nyelvésznek lenni, hogy a „duguljon el” kifejezést egy házelnökhöz méltatlannak ítéljük; nem kell ahhoz nyelvésznek lenni, hogy meg tudjuk azt állapítani, azt gondolom, elsőre is, hogy a részrehajlásmentes ülésvezetést megsérti az a házelnök, aki képviselőtársának egy ilyen mondatot vagy félmondatot mond. Ehhez képest, tisztelt képviselőtársaim, az Alkotmányügyi bizottság úgy határozott, hogy ez rendben van, hogy ez belefér, hogy ez belefér a házelnök részéről. Azt jelenti ez, tisztelt képviselőtársaim, hogy ha ezt a határozatot így, változatlan formában a Ház fenntartja, akkor ilyen mondatokat szabadon lehet majd mondani az Országgyűlésben? Hogy amikor, mondjuk, Rubovszky elnök úr föláll, akkor skandálni lehet azt, hogy dugulj el? Tisztelt Képviselőtársaim! Ez az a magatartásminta, ami a Ház tekintélyét fogja majd növelni? Ha erre az Országgyűlés igent mond, hogyha megerősíti az Alkotmányügyi bizottság döntését, akkor egy olyan folyamatot indít el, amelynek beláthatatlan következményei lesznek. Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljanak arra, hogy itt minden ellenzéki levezető elnök majd felhatalmazva érzi magát arra, hogy ilyeneket mondjon, hogy ilyen módon utasítson helyre képviselőket.

Én azt gondolom, hogy kár tovább nyújtani ezt a felszólalást, pontosan értik, hogy miről van szó. És én azt gondolnám, tisztelt háznagy asszony, hogy ebben egyetértünk. (Dr. Mátrai Márta: Igen.) Igen? Ebben egyetértünk? És miért értünk egyet, háznagy asszony? Azért, mert amit mondok, az igaz, vagy azért, mert megunta, ahogy beszélek? (Derültség a kormánypárti padsorokban. ‑ Balla György: Jó helyen kapiskálsz!) Tudja, az a helyzet, tisztelt háznagy asszony, hogy a szavazatával fogja tudni bizonyítani azt, hogy melyikre gondolt.

Én azt kérem, tisztelt képviselőtársaim, önöktől, hogy ezt az őrült határozatot, ami született az alkotmányügyi bizottságban ‑ remélem, véletlenül ‑, azt a józan ész most írja fölül a plenáris ülésen. Köszönöm szépen. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Éljen! Bravó! ‑ Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 64-68 2015.03.17. 2:24  49-71

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Rogán Antal frakcióvezető úrnak mondom, hogy az önök padsoraiból származik az a mondat, teljesen igaz, hogy a bekiabálás parlamenti műfaj. Nem azzal van a probléma, hanem azzal, hogy miket kiabálnak be. Azért, amit én mondtam, és amit idézett frakcióvezető úr, én elnézést kértem. Ezt kellett volna tennie Kövér László házelnök úrnak is, sőt meg is tette volna, ha az önök Igazságügyi bizottsága és annak tagsága hagyja. A Házbizottság üléséből egyértelműen kiderül az, hogy Kövér László ezért a kifejezésért, ezért a mondatáért elnézést akart kérni. Önök, képviselőtársaim, a saját házelnöküknek ezt nem hagyták meg.

Azt, hogy a Ház tekintélyének megóvása komolytalan téma lenne, tisztelt Novák képviselőtársam, ezt erősen vitatom. Ez nem panaszkodás, hanem a Ház tekintélyének a megóvása. Az, tudja, a becsületsértés esetén megszokott, megkívánt mérce, hogy egy kifejezés objektíve és szubjektíve is alkalmas legyen a becsület megsértésére. Objektíve ez, amit a házelnök úr mondott, alkalmas arra. Ha önnek szubjektíve nem alkalmas erre, mert ön nem sértődik meg ettől, ez meg az ön dolga.

Amit még szeretnék kiemelni a vita kapcsán, tisztelt képviselőtársaim, amit az Alkotmányügyi bizottság előadója mondott, hogy azért volt erre szükség, hogy folytatni tudja a munkáját, hát, én úgy gondolom, hogy nemcsak ennek a kifejezésnek a használatával tudta volna ezt biztosítani és elérni.

Szeretném megkérdezni önöket, és önt is konkrétan, képviselő úr, mikor használt ilyen kifejezéseket kormánypárti képviselőkkel szemben, mert én nem emlékszem ilyenre Kövér Lászlótól. Arra viszont annál inkább, hogy ellenzéki képviselőkkel szemben használja ezt. Na, ez az, ami a pártatlan ülésvezetésbe és egyébként a kulturált emberi magatartásba sem fér bele. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

ELNÖK: Köszönöm szépen.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, csak azt tudom mondani még egyszer, hogy önöknek most lehetőségük van helyre tenni az Alkotmányügyi bizottság súlyos tévedését…

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Ha nem, akkor annak komoly következményei lesznek itt a Házban. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
58 58 2015.03.19. 12:15  49-109

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen, elnök úr, a szót is és mást is. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ombudsman Úr! Azzal kezdeném, hogy mind Szabó Máté, mind Székely László ombudsman urak tevékenységét pozitívnak, támogatásra érdemesnek tartottuk és tartjuk most is. Igaz ez a beszámolóra is.

Én az általánosságoknál maradnék, de Bangóné Borbély Ildikó, Teleki László, Gúr Nándor és Korózs Lajos képviselőtársaim a részletekre fognak kitérni, úgyhogy kérem, hogy majd őket is figyelemmel hallgassák meg.

Jelen esetben, minthogy nincs okunk a legfőbb ügyészhez hasonló politikai elfogultságot kritizáló megjegyzésekre, sőt ki kell emelnem, hogy ilyet még csak nyomokban sem véltünk felfedezni az ombudsman és helyetteseinek tevékenysége során, ezért tudunk, én a magam részéről tudok egy kicsit rövidebb lenni, mint akkor voltam. A bizottsági ülésen egyébként viszonylag részletesen elmondtuk az észrevételeinket, ennek mintegy összefoglalóját szeretném most a plenáris ülésen is adni.

(13.10)

Ott azt mondtam ‑ és itt egy kicsit meglepődve hallgattam Demeter Zoltán képviselőtársamat is ‑, hogy az egyik legkomolyabb dicséret az ombudsmani tevékenységgel kapcsolatban a kormánypártok bírálata. Ezt akkor Papcsák Ferenc képviselőtársam meg is valósította, vártam volna ezt Demeter képviselőtársamtól is, aki erről nem ejtett szót. Nem ejtett szót, pedig azt gondolom, hogy abban az esetben, hogyha a Fidesznek tetszik ez az ombudsmani jelentés, akkor a kormányzati intézkedéseinek egy jelentős része viszont nem tetszik neki, vagy nem ismeri, vagy nem olvasta el az ombudsman jelentését. Ugyanis számos olyan pontban ‑ de erről képviselőtársaim fognak majd bővebben szólni ‑ fogalmazott meg kritikát az alapvető jogok biztosa, amit önök egyébként vehemensen védtek, képviseltek, mármint annak az ellenkezőjét. Azt gondolom ‑ még egyszer mondom ‑ ez az egyik legnagyobb dicséret egy olyan állami szervnek, amelyiknek a fékek és ellensúlyok rendszerét tekintve legalábbis feladata nemcsak a közigazgatásnak, hanem a kormánynak is a kritikája, és a kormányzati intézkedések vagy a közigazgatási működés bizonyosfajta ellensúlyának lenni.

Azt tudom mondani, ha összefoglalóan kívánok szólni az ombudsmani tevékenységről, hogy az ombudsman úr és a helyettesei tették a dolgukat. Tették a dolgukat, és úgy tették a dolgukat, hogy mindezzel a lényegi ügyekre koncentráltak, a lényegi ügyekben nyilvánítottak véleményt kritikus hozzáállással. Szeretném azt is kiemelni, és ez is a legnagyobb rendben van, hogy ez néha találkozott az álláspontunkkal, néha pedig nem találkozott az álláspontunkkal, de ez így helyénvaló.

Nagyon szeretik fideszes képviselőtársaim ilyen­kor kiemelni, pedig már egy-két évvel túl vagyunk ennek az aktualitásán, de ha önök ezt teszik, én is megteszem, hogy a struktúra milyen rendkívüli módon sikeres. Tisztelt képviselőtársaim, azt lehet mondani, hogy ez a struktúra, már az ombudsmani, viszonylag kisebb változtatáson ment keresztül, már mondjuk, az alkotmánybíróságihoz képest, főleg a jelölési eljárást tekintve utalhatok itt például a most megjelent 70 oldalas elemzésre, ami gyakorlatilag kimutatta azt, hogy az Alkotmánybíróság a kormánypártoknak és a kormánynak gyakorlatilag a kiszolgálójává vált. Van olyan alkotmánybíró, aki 100 százalékban a kormánynak tetsző döntést hozott, egyébként nem is egy, hanem kettő ilyen van, de a többiek sem maradnak el a 80-90 százalékukkal sokkal ettől. Az tehát nem egy sikeres struktúra meglátásom szerint. Itt ehhez képest viszonylag kisebb változásokról volt szó. Itt a két, illetve akkor három helyettes önállósága szűnt meg, egy fő ombudsman működik a mai rendszerben, akinek tulajdonképpen alárendeltjei, beosztottjai ‑ természetesen tudom, a megválasztással kapcsolatban és más szempontból sem teljesen igaz ez ‑, nagyságrendileg ki lehet jelenteni, hogy a beosztottjai a helyettesek. Mi akkor is mondtuk, hogy lehet ilyen modell is, lehet olyan is. A kritika elsősorban a részünkről nem is erre vonatkozott, hanem az adatvédelmi biztos önállóságának a megszüntetésére, de ahogy a bizottsági ülésen is mondtam, ez a vita nem idetartozik, hanem majd oda, amikor az Adatvédelmi Hivatal elnökének a beszámolójáról lesz, illetve volt szó.

Azt tudjuk mondani, hogy minél kisebb a változás, relatíve annál kisebb kárt okoztak önök. De azt is kiemelhetjük, és erről is szó esett a bizottsági ülésen, hogy az, hogy a hivatal ilyen módon tud működni, azt elsősorban nem a struktúra biztosítja, hanem az ombudsman úr és a helyettesei közötti kiváló emberi, szakmai kapcsolat. Ezt természetesen önmagában pozitívumként kell értékelni, főleg akkor, amikor meglátásunk szerint ezt a struktúra nem feltétlenül szavatolná, márpedig, ha strukturális kérdésekről beszélünk, akkor, azt gondolom, a jó működést magának a struktúrának kell biztosítani, nem pedig az abban a struktúrában dolgozó szereplők egymáshoz való pozitív viszonyának, márpedig most erről van szó. Kíváncsi leszek vagy lennék arra ‑ remélem, ez minél később fog bekövetkezni ‑, hogy a struktúra akkor is megállja-e majd a helyét, hogyha konfliktus alakul ki adott esetben egy következő vagy egy azt követő biztos és a helyettesei között. Ott már komoly fenntartásaim vannak.

A másik ‑ és itt lépjünk túl a strukturális kérdéseken, hiszen ez a beszámolót csak érintőlegesen érinti, vagy csak nagyon picit érinti ‑, hogy látszik az a beszámolóból és egyébként az ombudsmani működésből is, hogy a hivatal és személyesen az ombudsman úr is kiváló és szoros kapcsolatot tart fenn a civil társadalom képviselőivel. A bizottsági ülésen is kiemeltem, és most is szeretném kiemelni, ezt mi igazán jelentős és fontos dolognak tartjuk, hiszen talán ez a hivatal felelős leginkább azért, hogy a társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartás megvalósuljon, hogy a társadalmi szervezetek véleményét, tudását az állami működésbe integrálja az ombudsman és munkatársai. Erre tehát kérjük továbbra is az ombudsman urat, hogy ezt a jó szokását ő is és a helyettesei is őrizzék meg.

A másik, amit szeretnék kiemelni, hogy az ombudsman úr szintén megtartotta elődjének azt a gyakorlatát, hogy él azzal a jogosítványával, hogy ha szükséges, akkor az Alkotmánybírósághoz fordul. Van olyan, aki erre jogosult lenne, de nem teszi, hál’ istennek, az alapvető jogok biztosa teszi. Tudható az ugyanis, hogy önök az Alkotmánybírósághoz fordulás jogát olyan mértékben korlátozták, hogy gyakorlatilag ma már ezzel a joggal szinte alig élhet valaki. Közérdekű bejelentést, beadványt, az actio popularist megszüntették, megszüntették a képviselőknek azt a jogát, hogy az Alkotmánybíróság utólagos normakontrollját kérjék. A képviselők egynegyedéhez kötötték ezt a jogosultságot, tudva azt ‑ ez még az előző ciklusban volt, hogy ez most is így alakult, ez az ellenzék számára peches dolog, de az előzőben önök tudták, hogy ez így van ‑, hogy egyetlen parlamenti frakciónak sincs meg az egynegyedes képviselete itt az Országgyűlésben, csak akkor tudnak az Alkotmánybírósághoz fordulni, hogyha együttesen két olyan frakció teszi ezt, akiknek finoman fogalmazva is az elveik igen messze állnak egymástól, a felfogásuk igen messze áll egymástól, ilyenformán az együttműködés maximum néha-néha eseti tud lenni, de gyakori biztos nem. Önök ezt pontosan tudták, amikor ezt a szabályrendszert kialakították, és sajnos ugyanez a helyzet most is. Éppen ezért, úgy gondolom, nagyon nagy jelentősége van annak, hogy az ombudsman él ezzel a jogosultságával, mert ma azt tudom mondani, hogy aki jogosult is és akar is élni vele, nagyjából ő az egyetlen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Egy dolgot még mindenképpen megemlítenék a vezérszónoki felszólalásban, azt, hogy sokan, és az ombudsman úr is ezek között van, illetve a helyettesei is ezek között vannak, akik ezt kifogásolták és említették, hogy a kormány az egyeztetési kötelezettségének nem tesz eleget, késve vagy egyáltalán nem küldi meg azokat a törvényjavaslatokat, amelyeket egyébként jogszabály szerint előzetes egyeztetés céljából meg kellene küldeni. A köztársasági elnök most az egyik törvényt éppen emiatt nem írta alá, hanem visszaküldte az Országgyűlésnek megfontolásra, ugyanis a kormány ismételten elmulasztotta a kötelező egyeztetést.

Az Alkotmánybíróság egyébként egyszer már helyezett hatályon kívül alkotmányellenesség miatt jogszabályt azért, mert az egyházügyi törvényben olyan eljárási hibákat vélt felfedezni, amelyek az alkotmányosságot érintették, többek között más mellett az egyeztetési kötelezettséget, akár külsőt, akár belsőt, tehát az ellenzékkel, a képviselőkkel történt egyeztetési kötelezettséget. Éppen ezért a kormánypárti képviselőknek címezve, akik közül, ha jól látom, most összesen ketten ülnek itt a teremben, többen nem a vitában (Dr. Schiffer András: Kormánytag egy sincs bent!), kormánytag egy sincs bent az Országgyűlés üléstermében, szóval, talán a jegyzőkönyvet majd elolvassák, talán: ezt a fajta jogalkotási módot fejezzék be!

(13.20)

Többen kérték már önöktől, gyakorlatilag nincs olyan közjogi méltóság, aki ne emelt volna kifogást ez ellen a gyakorlat ellen, az ellenzéket természetesen ugyanúgy beleszámítva, mi is számtalanszor tettük már meg mindezt.

Összefoglalva és még egyszer azt mondom az általánosságok szintjén maradva: ilyen megfontolások alapján az MSZP frakciója örömmel támogatja és elfogadja az alapvető jogok biztosának beszámolóját, a részletekről pedig, ahogy említettem, a képviselőtársaim fognak szólni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 154 2015.03.30. 2:14  153-160

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az világosan kiderült, hogy a Quaestor-ügyben se szeri, se száma a kormánypárti politikusok érintettségének, méghozzá a legmagasabb körökből. Az is kiderült, hogy a miniszterelnök tudta, mi fog történni, de csak a fideszes haveroknak szólt, és a többi embert cserbenhagyta. De az is kiderült, sőt a Magyar Nemzeti Bank tájékoztatása után nyilvánvalóvá vált, hogy a Quaestor-botrányban csalásról van szó, ami a büntetőjogi minősítést illeti.

Ugyanis, ha valaki jogtalan haszonszerzés végett mást tévedésben tart, és ezzel kárt okoz, akkor az csalást követ el. Az pedig, hogy a Quaestorban ki a döntéshozó, szintén nem igényel komolyabb vizsgálatot. Ezután adódik a kérdés, tisztelt legfőbb ügyész úr: mi tartott eddig? A rendőrség és az ügyészség ugyanis két hétig hagyta, hogy azok, akik már a kezdet kezdetén is láthatóan, tudhatóan a csalás elkövetői voltak, bizonyítékokat semmisítsenek meg, legalábbis a lehetőség erre fennálljon, összebeszéljenek, a befektetőknek hátrányos módon megváltoztassák a cégstruktúrát, és ami a legfontosabb: kimentsék a vagyonukat, megnehezítve ezzel a pórul járt ügyfelek kártalanítását.

Napokkal az előállítás előtt megírta a sajtó, hogy Tarsoly Csaba házából teherautókkal szállítják el az értékeket, és minden bizonnyal ugyanez történt a bankokban is, csak kevésbé látványos módon, átutalások és más banki tranzakciók formájában.

Kérdezem tehát legfőbb ügyész urat, hogy mi volt az oka a késedelemnek, esetleg kinek az érdekében történt. Tudnak-e jelentősebb vagyont lefoglalni Tarsoly Csabától? Nem gondolja-e, hogy tíz nap, két hét bőven elég volt bizonyítékokat megsemmisíteni?

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Amikor Orgován Béla úr ügyvezető lett, nem gondolta-e, hogy ideje lépni? Amikor egy büntetett előéletű közmunkásra íratták a Quaestort ‑ még mondja valaki, hogy a közmunkából nem lehet karriert csinálni! ‑, még akkor sem gondolták, hogy legalább ki kellene hallgatni a cég vezetőit?

Legfőbb ügyész úr, ön is ugyanolyan jól tudja, mint én, hogy strómanra ruházni a cégeket 25 éve a bűnözők sablonos megoldása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Ki fog-e terjedni a vizsgálat arra, hogy a kormánypártokhoz köthető politikusok kivették-e a pénzt a Quaestorból, közvetlenül annak bukása előtt, mert ha ez így van, akkor az bizony bűncselekmény. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 158 2015.03.30. 1:09  153-160

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész úr! Akkor talán nem volt elég egyértelmű, amit kérdeztem. Nem az a kérdés, hogy egyébként az ügyben bármit vizsgálódtak-e, hanem az a kérdés, hogy azokat, akikről biztosan lehetett tudni, hogy érintettek és bűncselekményt követnek el, hiszen ismert a Quaestor döntéshozói struktúrája, legalább tanúként miért nem hallgatták ki. Két hét telt úgy el, tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy ezek az eljárási cselekmények nem történtek meg.

Nagyon érdekesek voltak azok a statisztikai adatok, amiket ön sorolt, de zárójelben mondom, hogy a háromnegyede ezeknek arról az időszakról szólt, ami pár nappal, talán egy-két nappal ezelőtt történt. Én pedig pontosan az azt megelőző két hétre voltam kíváncsi, hogy abban a két hétben miért nem történt semmi; hogy hogy hagyhatja az ügyészség, amely egyébként fokozott felügyeletet gyakorol a nyomozás felett, hogy vagyont mentsen ki egy olyan ember, akinek a bűnössége ebben az ügyben ‑ ha egyáltalán bármilyen bűncselekményről szó van, márpedig azt gondolom, hogy ez egyértelmű - megkérdő­jelez­hetet­len. És ez a cég vezetője.

Ez volt a kérdés, legfőbb ügyész úr, és erre nem kaptam választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 28 2015.03.31. 9:01  21-44

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, azokat a főbb kifogásokat, amelyeket az ellenzéki pártok nagyjából egyhangúlag megfogalmaztak, Gyüre Csaba képviselőtársam, bizottsági alelnök úr ismertette a kisebbségi vélemény előadásakor korrekt módon. Azt a vitát azonban érdemes folytatni, ami a javaslat közjogi érvénytelenségéről szól, és erre tért ki az államtitkár úr is a mostani felszólalása kapcsán.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, azt könnyű megkülönböztetni, hogy melyik esetben ír elő a törvény úgynevezett általános egyeztetési kötelezettséget az érintett szakmák, illetve társadalmi csoportok képviselőivel, és mikor ír elő a törvény nagyon is konkrét egyeztetési kötelezettséget egy konkrétan meghatározott érdek-képviseleti szervezettel. Az államtitkár úr ezt a kettőt szereti egybemosni: egybemosta ezt az elmúlt vita során is, és egybemossa most is. Az az alkotmánybírósági határozat, amelyre hivatkozik, a legjobb tudomásom szerint az általános egyeztetési kötelezettségre vonatkozik, és nem tér ki azokra az esetekre, amikor a törvény kifejezetten taxatíve felsorolja azt, hogy kikkel kell az egyeztetést lefolytatni; ez óriási különbség.

A mi meglátásunk szerint azokban az esetekben, amikor a törvény konkrétan előírja a konkrét szervezettel való egyeztetési kötelezettséget, ott bizony ennek az elmaradása közjogi érvénytelenséget eredményez. Arra az érvre, tisztelt államtitkár úr, hogy a köztársasági elnök nem az Alkotmánybírósághoz küldte, hanem a parlamenthez vissza megfontolásra, egyet tudok mondani: a köztársasági elnök úrnak évek óta ez a szokása. Gondolom, ha egy más színezetű kormány lesz, és ő lesz még az elnök, akkor ez meg fog változni nála, de az önök kormányzása idején nem szereti Alkotmánybírósághoz küldeni az ügyeket, akkor sem, ha egyébként az indokolásból az derül ki, hogy ő is úgy látja, hogy valójában a törvény szerint Alkotmánybírósághoz kéne küldeni. Azt gondolom, ezek egyértelmű üzenetek szoktak lenni az önök számára. Azt, hogy a köztárasági elnök úr mégis miért dönt emellett, csak sejteni tudom, de nem tudom konkrétan.

Az tehát, hogy ő ezt a megoldást választja, és nem az Alkotmánybírósághoz fordul, egyfajta politikai hitvallásból ered az én meglátásom szerint, amely támogatni törekszik azt a kormányt, amelynek a soraiból ő is jön, már amelyik párt soraiból ő is jön, nem pedig közjogi érvként fogható fel. Úgy hiszem, ebben az esetben is erről van szó. A köztársasági elnök akkor járt volna el helyesen, valóban, ha az Alkotmánybírósághoz küldi meg ezt a törvényt. De még egyszer mondom, ezt szakmai érvként semmiképp sem érdemes felhozni, mert ennek politikai okai vannak az én meglátásom szerint. Meglátjuk azt, hogy valaki, aki jogosult erre, fordul-e majd Alkotmánybírósághoz ebben a kérdésben, és ha igen, akkor ‑ zárójelbe teszem ‑ ez az összetételű Alkotmánybíróság vajon mit fog dönteni ebben az ügyben.

Úgy látom tehát, hogy az lett volna az egyetlen helyes megoldás ‑ és erre még most is megvan a lehetőség olyan módon, hogy nem visszavonja a kormány, hanem leszavazza ‑, ha ezt a törvényt úgy kell újratárgyalni, hogy az egyeztetési szakasztól elölről kell kezdeni. Ugyanis, ha azt írja elő a jogszabály, a törvény, hogy az érdekegyeztető fórummal konkrétan a törvényjavaslat benyújtása előtt kell egyeztetni, akkor ezt csak úgy tudja a kormány megvalósítani, és csak úgy tud a törvény rendelkezéseinek eleget tenni, ha újra elkezdi ennek a törvénynek a tárgyalását az előkészítő szakasztól, azaz most leszavazza az Országgyűlés ‑ és én erre is teszek javaslatot a képviselőtársaimnak, tegyük ezt, most leszavazza ‑, és újra elkezdi a kormány az egyeztetést az érdekegyeztető szervezettel, és utána hozza be, akár ugyanilyen normaszöveggel az Országgyűléshez.

Hogy az érdekegyeztető fórummal való egyeztetés sikeres-e vagy sem? Az ellenzéknek sajnos nincs meg az a lehetősége és joga, hogy ott legyen, éppen ezért csak feltételezésekbe tudok bocsátkozni. Szóval, nagyjából úgy lehetett az ő egyetértésük az én meglátásom szerint, ahogy a mi tartózkodásunk a bizottsági ülésen. Valószínűleg önök azzal álltak elő ott, hogy hát, ez van, eddig lehet elmenni, vagy ez van, vagy nincs semmilyen változás, és erre ők azt mondták, hogy jó, hát, ez is jobb, mint a semmi. Ez volt az a nagy egyezség az én meglátásom szerint az érdekegyeztető fórumnál. Az, hogy az ő javaslataikból, amelyek valóban érdemi javaslatok voltak, bármi beépült volna ebbe a törvénybe, nem látszik, ugyanis ismerjük az érdekegyeztető fórum álláspontját erről a törvényről. Ami a módosításokkal bejött, az nem az, ami az ő véleményük, úgyhogy én azt gondolom, hogy legfeljebb egy mondatnak jó az, hogy megtörtént az egyeztetés, de érdemi hatása bizonyosan nem volt.

Amire viszont érdemes kitérni, tisztelt képviselőtársaim, a köztársasági elnök nemcsak azt kifogásolta ‑ és ezt is említette Gyüre Csaba képviselőtársam ‑, hogy elmaradt az érdekegyeztetés, amit ő egy olyan súlyú mulasztásnak tart, amivel ebben a formában így nem tud egyetérteni, hanem megfogalmazta azt is, hogy az újratárgyalás során megfontolandónak tartja a munkafeltételek beleegyezés nélküli módosítását is, a mintegy hatezer embert érintő illetménycsökkentést, ami ráadásul ‑ és teszem hozzá, álságos ‑ soron kívüli teljesítményértékelést tenne lehetővé.

A köztársasági elnök így fogalmazott, hogy konkrét legyek: „Nem értek egyet a munkafeltételek köztisztviselők beleegyezése nélküli módosíthatóságával, az információim szerint mintegy hatezer személyt érintő, a korábbi garantált alapilletmény csökkentésével, a látszólag indok nélküli és soron kívül teljesítményértékelés lehetővé tételével, ami önkényes illetménycsökkentést és címmegvonást eredményezhet.”

Tisztelt Képviselőtársaim! Na, ez az, amiből önök semmit nem fontoltak meg. Én értem, hogy azt is megfontolásnak lehet nevezni, hogy megfontolták, de nem értek egyet semmivel, amit a köztársasági elnök javasol, de ez azért megint csak a szavakban megfontolás, a gyakorlatban, a tartalmat illetően nem az.

A mi javaslatunk, amit előterjesztettünk a Törvényalkotási bizottság ülésén, arra szolgált, hogy a kormányhivatalhoz átvett tisztségviselők illetménye nem csökkenhet semmilyen módon az átszervezést követően. Ehhez képest az önök egyetlen módosító javaslata, ami érdemben talán egy picit változtat a törvényen, az az, hogy különböző gátakat építenek be, de egyébként mindez nem küszöböli azt ki, hogy egy személyben a kormányhivatal vezetője dönthessen majd az illetménycsökkentésről. Azt gondolom, ez nem egy valódi változás, nem egy valódi eredmény. Akkor, ha ugyanúgy megmarad valakinek a diszkrecionális jogkörében az illetménycsökkentés, mint a korábbi szabályozásban, az nem valódi eredmény. A valódi eredmény az lett volna, ha elfogadják a módosító javaslatunkat ‑ amely egyébként a véleményt tekintve egyezik az érdekegyeztető fórum álláspontjával ‑, hogy az átszervezést követően ezeknek az embereknek nem lehet csökkenteni az alapilletményét, illetve az illetményét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezek azok, amelyek a megismételt vitában felmerültek. Azokat az érveket, amelyeket korábban az általános vitában elmondtunk, nem kívánom újra ismertetni, de azt az álláspontot is fenntartjuk: így ezt a törvényt az én meglátásom szerint elfogadni nem lehet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 42 2015.03.31. 0:55  21-44

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amiről Kovács Zoltán képviselőtársam beszélt, pont itt van a probléma, ugyanis a törvényi garanciák, amelyek a diszkrecionális döntések útjában állnak adott esetben, pontosan a kiszolgáltatottságát csökkentik a munkavállalónak. Na, ezeket hiányoljuk mi ebből a törvényből. Pontosan az a problémánk ezzel, hogy egy teljesen mindenféle garanciák, mindenféle gátak nélküli szabad döntési jogkörébe adja az igazgatási vezetőnek azt, hogy mondjuk, csökkenti a bérét valakinek. Ez a probléma, képviselőtársam, pontosan erről beszéltünk az elmúlt időszakban.

Mindenesetre köszönjük szépen, hogy ezt a vitában megerősítette, na, pont ezért nem fogjuk támogatni ezt a törvényt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 54 2015.03.31. 3:53  47-58

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Ahogy az már az expozéban is elhangzott, illetve Hegedűs Lorántné képviselő asszony is elmondta, a törvényjavaslat indokolása szerint a javaslat célja az, hogy a nem települési térségekbe sorolt, de a budapesti agglomeráció területrendezési tervéről szóló törvény módosításáról szóló 2001-es törvény elfogadása előtt elfogadott településrendezési beépítésre szánt területként meghatározott területek ‑ és itt a lényeg ‑ területrendezési hatósági eljárás lefolytatása nélkül is beépítésre szánt területek legyenek, illetve legyenek ennek tekinthetőek.

A módosítás, ahogy képviselőtársam is elmondta, látszólag kedvező, hiszen az agglomerációba tartozó önkormányzatok településrendezési eszközeiket területrendezési hatósági eljárás lefolytatása nélkül 2015. december 31-ig könnyebben elkészíthetik, mégpedig úgy, hogy a korábban beépítésre szánt területeket továbbra is ilyennek tartsák meg.

Én nem nyújtom ilyen hosszúra a felszólalásom, mint képviselő asszony tette, de azok az aggályok, amiket megfogalmazott, bennünk is felmerültek, legfőképpen az, amit utoljára hangoztatott. Ugyanis azt sajnálattal kell megállapítanunk, hogy a Fidesz még nem adott okot arra, hogy jó szándékot, valódi adminisztratív csökkentést feltételezzünk a részéről. Ugyanis ahogy ez első ránézésre tűnik, ezt a törvényjavaslatot is besorolhatjuk a mutyigyanús törvényjavaslatok közé, ugyanis azt mondja a szöveg, hogy ami a korábban beépítésre szánt terület volt, azt a jövőben is ilyennek kell tekinteni. Tehát nincs mérlegelési lehetősége az önkormányzatoknak, hiszen ha kell, akkor értelemszerűen kell. Kivételt csak akkor ismer a törvény, hogyha az érintett terület országos jelentőségű műszaki infrastruktúra-hálózatok vagy egyedi építmények számára kijelölt terület, vagy térségi műszaki infrastruktúra-hálózatok vagy egyedi építmények területére esik.

Ezzel összefüggésben szeretném megemlíteni, tisztelt képviselőtársaim, hogy hamis az indokolásnak az az érve, hogy bármilyen valódi jogorvoslat állna rendelkezésre, hiszen miféle valódi jogorvoslat lehetne egyébként egy ilyen ügyben, a törvény ugyanis nem enged eltérést semmilyen irányba, így a jogorvoslati eljárásban csak egy dolgot lehet vizsgálni, hogy az önkormányzat valójában betartotta-e a törvényt.

Az a valódi kérdés tehát, ami bennem felmerül, hogy milyen akadályba ütközött a kormány, milyen területeket nem tudott egyszerűen megszerezni, miért kell ezt a törvényjavaslatot most ideterjeszteni.

Államtitkár úrnak látom az arcán, hogy ez nem igazán nyeri el a tetszését, amit mondok (L. Simon László: Nem, egy csöppet sem.), és én ezt megértem. De azt meg államtitkár úrnak kell megértenie, hogy sok esetben szembesültünk már személyre szabott törvényalkotással, talán a hátralévő idő elég sem lenne ahhoz, hogy felsoroljam, hogy hány ilyenről tudok csak én, és valószínűleg még jó pár volt, ami szintén az volt, csak nem derült ki a nagyobb nyilvánosság előtt.

Éppen ezért tehát mi ezt a fajta bizalmat nem adjuk meg e törvényjavaslatban a kormánynak, nem fogjuk támogatni a törvényjavaslatot, attól függetlenül, hogy egyébként valóban első ránézésre egy adminisztratív könnyítésnek tűnik, de mivel a hasonló mögöttes szándékot nem tudjuk kizárni, ezért a javaslatot támogatni sem fogjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 177 2015.03.31. 10:30  170-193

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Nem először kerül valóban az Országgyűlés elé a végrehajtói kar, illetve a végrehajtói kamaráról szóló törvényjavaslat, és abban sincs vitánk egymással, hogy ezen a területen valamiféle változásra van szükség, nem megy minden úgy, ahogy annak mennie kellene.

Zárójelbe teszem, ideje volna megvizsgálni azt is, hogy a végrehajtásnak milyen költségei vannak, merthogy ha valahol probléma van, akkor én azt gondolom, hogy ott; olyan elképesztő többletköltséget jelent ez az állampolgárok számára, ami az én meglátásom szerint tarthatatlan. Ezt mindenesetre elöljáróban szerettem volna kiemelni, mert ha változást kell valahol a magyar bírósági végrehajtásban eszközölni, akkor én azt gondolom, hogy ez lenne az első.

Mindazonáltal elfogadtuk és tudomásul vettük azt, hogy itt változtatásokra van szükség, már ami a kamarát és annak tevékenységét illeti.

Miniszteri biztost neveztek ki a végrehajtói kamara mellé, és ennek a miniszteri biztosnak meglehetősen széles jogkört biztosítottak már egy korábbi törvény elfogadásával. Azt gondolom, hogy ha úgy tudom összefoglalni, márpedig úgy tudom összefoglalni ennek a javaslatnak a lényegét, hogy még nagyobb jogkört ad a miniszteri biztosnak, akkor érdemes fölsorolni azt, hogy eddig milyen jogkörei voltak a végrehajtást illetően, ugyanis az ember ilyenkor hajlamos azt hinni vagy hajlamos leszűkíteni a gondolkodását erre a néhány rendelkezésre, figyelmen kívül hagyva azt, hogy a miniszteri biztos eddig is milyen jogkörrel járt el. Márpedig ha ezt kiemeljük, akkor bizony kérdéseket fogalmazhatunk meg a vonatkozásban, hogy tényleg szükséges-e még további bővítése ennek a jogkörnek.

Szóval, sorolom. 1. A kamara bármely pénzügyi kötelezettségvállalásához, a szerződések teljesítésének elfogadásához és a kifizetésekhez a miniszteri biztos jóváhagyására van szükség, és kizárólag ő gyakorolja a kamarai alkalmazottak feletti munkáltatói jogkört. 2. Részt vehet a kamara közgyűlésén és a kamara más szerveinek ülésén. 3. Tájékoztatást kérhet a kamarai szervektől és azok tisztségviselőitől. 4. Megismerheti a kamara és szervei által kezelt valamennyi adatot. Aztán megtekintheti a kamara és szervei bármely iratát. Továbbá beléphet a kamara és szervei által használt bármely helyiségbe. Talán az egyik legfontosabb következik most: elrendelheti a kamara gazdálkodásának és informatikai rendszereinek vizsgálatát. Aztán tájékoztatást nyújt a sajtó, a rádió és a televízió részére a végrehajtási ügyekről. Elrendelheti a végrehajtó összeférhetetlenségének ellenőrzését, és a kamara által lefolytatott ellenőrzés eredményétől függően az összeférhetetlenség fennállását bejelentheti a miniszter felé. Dönt a tartós helyettesi kirendelésről, valamint a tartós helyettesi kirendelés megszüntetéséről. Engedélyezi a végrehajtók közös irodájának létesítését és a végrehajtói iroda alapítását. Iránymutatás kiadását kezdeményezheti. Jóváhagyja az ugyanazon járásbíróság mellett működő végrehajtók esetében a végrehajtási ügyek elosztásának rendjét, és jóváhagyja az ügyek elosztásának rendje év közbeni megváltoztatását. Megint egy nagyon fontos jogkör: a végrehajtói állásra az állás létesítésétől vagy megüresedésétől számított 3 hónapon belül pályázatot írhat ki. Kamarai felterjesztés előtt jóváhagyja a végrehajtói kinevezési javaslatot.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha ezt a listát megnézzük, akkor bizony én azt gondolom, joggal kérdezem, hogy ahhoz, hogy rendet tegyen a végrehajtói kamarában, miért is szükséges még emellé újabb jogköröket kapnia.

És ha megnézzük azt is, hogy mi ez a jogkör, akkor az még inkább rossz érzéseket keletkeztet bennünk, úgy, ahogy egyébként ezt Rubovszky elnök úr az expozéjában jelezte is. Összehívhatja ugyanis bármikor innentől kezdve a rendkívüli közgyűlést. Azt is mondtuk, hogy kivételes esetben még azt is megértenénk, hogyha a törvényalkotó egyszeri esetben ezt lehetővé tenné, hiszen most az a helyzet, hogy a végrehajtói kamara teljes elnöksége lemondott. Itt tehát azt mondom, hogy indokolt, ha egy ilyen jogosultságot egyszer megkap a miniszteri biztos. De miért kell ezt kiterjeszteni határidő nélkül? Miért nem lehet ezt egyszeri alkalomra korlátozni?

Nézzük tovább, hogy mi az, ami változik még a törvényben. A kamara tisztségviselőjét a jövőben bármikor indokolás nélkül vissza lehet hívni. Szeretném megtudni, hogy erre mi szükség van. Én egyébként általában ellenzem az indokolás nélküli intézkedések lehetőségét, főleg, amikor személyi ügyekről van szó, főleg, amikor ‑ ha úgy tetszik ‑ hatalmi kérdésről van szó, ugyanis én azt gondolom, hogy ha valami teret ad az önkénynek, akkor ez az. Amikor nem elég, hogy valakinek az egyszemélyi döntésén múlhat, mondjuk, valami ‑ itt speciel testületi döntésről van szó, ezt szeretném kiemelni, hogy ebben én nem tévedek ‑, de miért is kell indokolás nélkül ennek megtörténni? Miért lehet indokolás nélkül? Hát valami indoka csak van annak, hogy visszahívják! Általában az szokott indokolás nélkül történni, ahol az indok nem vállalható. Ilyen visszavonásokat terveznek önök? Mert az ember mi másra következtessen, hogyha az indokolási kötelezettség elmarad?

A másik ilyen, hogy ha a kamarai tisztségviselő a jogszabályok megszegésével végzi a dolgát, a feladatát, a tevékenységét, akkor megvannak a jogi lehetőségek most is az ő elmozdítására. Megvan a lehetőség fegyelmi eljárás megindítására, megvan a lehetőség a felfüggesztésre, megvan a lehetőség akár egy büntetőeljárás megindítására. Mi szükség van a visszahívásra?

Rubovszky elnök úr azt mondta, és ebben igaza van, hogy megismételt közgyűlésen lehet csak a jelenlétre tekintet nélkül, a jelenlévők számára tekintet nélkül visszahívni tisztségviselőt, és hogy ez azt jelenti, hogy kétszer összehívják a közgyűlést. Én nem tudom, nem ismerem pontosan a kamara működését. Az ügyvédi kamara működését ismerem, ahogy azt Rubovszky elnök úr is jól ismeri. Ott ez úgy szokott történni, hogy összehívnak egy közgyűlést, és ugyanazzal a határozattal azt mondják, hogy még aznapra vagy legkésőbb másnapra összehívják a megismételt közgyűlést.

(19.50)

Ha ez így van a végrehajtói kamaránál is, akkor ez valódi különbséget nem jelent. Mindenki tudja, hogy egy ekkora köztestületnél a tagságnak csak egy kis százaléka szokott részt venni a közgyűlésen, még akkor is, ha az tisztújító közgyűlés. Mindehhez képest, ha a miniszteri visszahívásról kíván dönteni, ez azt jelenti, hogy a végrehajtói kamarának egy százalékban csekély számú tagja indokolás nélkül vissza tudja hívni a kamarai tisztségviselőt, ha azt a miniszteri biztos kezdeményezi. Nem értem annak az okát, hogy ezt miért kell bevezetni. Erről sem az expozéban nem hallottunk, sem államtitkár úr nem szólt. Azt nem tudom elfogadni, hogy ezt általános indokolás mögé rejtik el, hogy az átláthatóságot ez majd jobban szolgálja, ez a mozgástér még jobban hozzásegíti a miniszteri biztost ahhoz, hogy a dolgát megfelelőképpen végezhesse. Ezekkel az általános indokokkal én nem tudok mit kezdeni.

Szeretném meghallgatni az államtitkár úrtól vagy az előterjesztőtől, hogy konkrétan mi ennek az oka, mi az indoka. Miért kell hagyni, hogy a tagság egy kicsi része a miniszteri biztos javaslatára indokolás nélkül egy, egyébként határozott időre megválasztott kamarai tisztségviselőt minden további ok nélkül visszahívjon? Nem kell hozzá sem fegyelmi, sem jogszabálysértés, sem semmi más. Szeretném tudni, hogy ez mennyiben segíti elő a kamara megtisztulását, mennyire segíti elő a megfelelő működés helyreállítását, egyáltalán miért kell ez az intézkedés.

Mivel ez a lényege és talán ez a leglényegesebb eleme ‑ ahogy elnök úr is pontosan rámutatott, és ezzel egyetértek ‑ ennek a javaslatnak, nagyon szeretném, ha erről egy kicsit bővebb indokolást mondana a kormányzó többség. Ezzel a szövegtervezettel mi ezt a javaslatot ‑ ahogy a bizottsági ülésen is elmondtuk és a szavazatainkkal is jeleztük ‑ nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
61 189 2015.03.31. 5:00  170-193

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Alapvetően azért kértem szót, mert Répássy államtitkár úr felolvasott nekem a törvényből, illetve talán két törvényből is idézetet. Én azt tudom mondani önnek, államtitkár úr, hogy igen, lehet, hogy a törvény ezt tartalmazza, egyébként az önök időszaka alatt meghozott jogszabályról van szó mindkét esetben, és akkor is szót emeltünk az ellen, hogy ez nem jó gyakorlat. Tehát, képviselő úr, ez nem azt jelenti, hogy a törvényt ne kellene betartani, hanem azt mondom, hogy ott, azon a területen, ahol még nincs így, ott nem kellene bevezetni.

Azt gondolom, hogy ez egy érthető különbség. Tehát nem a törvény ellen ágálok, hanem azt mondom, hogy amikor azt a törvényt meghozták, bármelyikről is beszél, mi nem értettünk egyet vele. Nem értünk egyet azzal sem, hogy a köztisztviselőket egyébként indokolás nélkül el lehessen bocsátani. Megjegyzem, hogy ebben a témakörben az Alkotmánybíróság már hozott egy döntést, ami nem volt az önök számára kedvező.

Azaz én azt gondolom, hogy az indokolás nélküli elbocsátással vagy visszahívhatósággal mint lehetőséggel alapvetően továbbra sem kell hogy a frakciónk egyetértsen azért, mert önök hoztak két olyan törvényt, amiben ez egyébként szerepel. A másik, hogy itt nem csupán arról van szó, hogy a köztestület visszahívhatja indokolás nélkül a vezetőjét, hanem hogy ezt a miniszteri biztosnak az indítványára teheti meg. És ez itt egy másik probléma. Úgyhogy én azt gondolom, hogy ha így értik és így értelmezik azt, amit az előző felszólalásomban mondtam, akkor fogják helyesen érteni és értelmezni.

A másik, ami miatt szót kértem, hogy szeretném azt jelezni, hogy én elkövettem azt a hibát, hogy véletlenül a jogszabály szövegéről és a jogszabály tartalmáról beszéltem, nem pedig másról általában. Az összes többi frakció ezt megtette. Most sem fogok másként tenni, mármint az összes többi frakció úgy általában beszélt a problémakörről. (Dr. Staudt Gábor: Te is!) Én nem, tisztelt képviselőtársaim. (Dr. Répássy Róbert: Te meg a kormányról beszéltél.) Úgyhogy éppen ezért szükségesnek tartom azt megerősíteni, mielőtt bárki félreértené, hogy először is nem tartjuk jónak és nem tartjuk megfelelőnek a jelenlegi szabályozást, ami a végrehajtással kapcsolatos, sem annak az összegszerűségével ‑ erről egypár szót mondtam ‑, sem pedig a struktúrával.

Azt is szeretném az asztalra tenni, hogy visszautalva arra, amit egy előző vitában, az alapvitában ‑ ha úgy tetszik ‑ Harangozó Tamás képviselőtársam elmondott, hogy azt a rendszert, ami ma van, kaotikusnak és visszaélésszerűnek tartjuk. Éppen ezért gondoljuk úgy, hogy valóban a kormánynak akkor el kellene dönteni végre, hogy az állami szféra részeként kíván erre a területre tekinteni és úgy kívánja szabályozni, vagy pedig a magánszféra részeként. Pontosan az a probléma a jelenlegi struktúrával, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez így egyik se. Sem nem a magánszféra része, mert egy olyan széles jogkörrel rendelkező miniszteri biztos felügyelete alá rendelték, amit az előző felszólalásomban ismertettem, sem nem az állami szféra része, mert még mindig, ha úgy tetszik, magánvégrehajtók működnek, és működik természetesen a végrehajtói kamara.

Ez a hibrid megoldás, amit önök most felállítottak és létrehoztak, azt gondolom, hogy nem jó semmire. A megoldás az lenne, hogy rendszerszinten, strukturálisan kellene rendet tenni, és nemcsak hogy rendszerszinten és strukturálisan, hanem átfogóan, a végrehajtás minden területét illetően át kellene tekinteni a rendszert, és kialakítani egy új, ennél lényegesen jobban működő jogszabályi környezetet és rendszert.

Az, amit önök most csinálnak, az pótcselekvés. És így kanyarodok vissza, hogy mégis a témáról beszéljek, és ne kövessem el azt a hibát, amit más képviselőtársaim, hogy ennek a hibrid megoldásnak a farigcsálása, akár egy jelen törvénnyel, azt gondolom, hogy nem fog jó eredményre vezetni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Úgyhogy én azt gondolom, az volna a helyes, hogyha ebben a komoly témában egy viszonylag széles körű szakmai, és azt is szeretném az asztalra tenni, hogy politikai egyeztetést követően, amibe beleértem az ellenzéki pártokat elsősorban, kialakítanánk egy olyan rendszerszinten és strukturálisan új szisztémát, ami végre a visszaélésszerű és kaotikus gyakorlatot meg tudná gátolni.

Ez volna a mi javaslatunk, nem pedig ennek a rossz hibrid rendszernek a farigcsálása. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Gúr Nándor: Azt kellene elsajátítani!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 105 2015.04.07. 2:08  104-111

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Múlt héten a fideszes brókerbotránnyal kapcsolatban feltett azonnali kérdésemre adott válaszában ön úgy fogalmazott: önnek mint jogásznak nagyon jól kell tudnia, hogy aki potenciális gyanúsított, az nem hallgatható ki előzőleg tanúként, ez mindenfajta emberi jognak ellentmond.

Akkor már nem volt lehetőségem reagálni e kijelentésre, hát most megteszem. Két probléma van ugyanis vele. Az egyik, hogyha akkor nem lett volna elég egyértelmű, bár szerintem az volt, én nem a Quaestor-vezér tanúkénti kihallgatását kértem számon az ügyészségen, hanem a gyanúsítottit. A másik probléma pedig az, hogy az ön által vezetett ügyészség éppen az ön által említett mindenféle emberi jogoknak ellentmondó gyakorlatot folytat, a politikai érintettségű, országosan ismert ügyekben éppúgy, mint az átlagos megítélésű ügyekben. Saját korábbi ügyvédi tapasztalatom alapján éppúgy állítom ezt, mint kollégáim visszajelzése alapján. Nem véletlen, hogy az ön e tárgyban tett kijelentése, amelyet a fővárosi főügyész egy, amúgy nehezen felejthető riportban, valamint a Legfőbb Ügyészség közleménye is megerősített, ekkora szakmai és közéleti vitát generált.

Külön pikantériája az ügynek, hogy önök, a Legfőbb Ügyészség néhány éve egy olyan, később egyébként alkotmányellenesnek nyilvánított törvényjavaslatot fogadtattak el az Országgyűléssel, hogy az őrizetbe vett gyanúsított az első 48 órában ne találkozhasson a védőjével, az első kihallgatást a védő jelenléte nélkül kelljen lefolytatni, a tanút segítő ügyvéd pedig ne is vehessen részt a tanú kihallgatásán. Szóval, az emberi jogok nyomozástaktikai okokból való megsértésének szándéka nem áll olyan nagyon távol önöktől.

Kérdezem tehát ezért legfőbb ügyész urat: tud-e arról, hogy az ügyészség, valamint az ügyészség által felügyelt egyéb nyomozó hatóságok bevett nyomozástaktikai módszerként alkalmazzák a potenciális gyanúsítottak tanúkénti kihallgatását? Valamint kérdezném azt is, hogy ha ezt ön nagyon helyesen az emberi jogokkal ellentétesnek tartja, kívánja-e kivizsgálni a gyakorlatot, és fellépni a tarthatatlan gyakorlattal szemben.

Nagyon szépen köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 109 2015.04.07. 1:15  104-111

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Én azt gondolom, hogy abban az esetben, amikor nem csupán velem vitatkozik, hanem nagyjából a teljes jogászi szakmával, aki egyöntetűen azt állítja, legalábbis az én legjobb tudomásom szerint, hogy az ügyészség és a nyomozó hatóságok azt a gyakorlatot folytatják, hogy az igazmondásra akkor még kötelezett potenciális gyanúsítottat először tanúként hallgatják ki, akkor legalábbis érdemes lett volna legfőbb ügyész úrnak a vizsgálatot elrendelni, vagy érdemes lenne elrendelni.

Én azt sajnálattal hallom, hogy legfőbb ügyész úrnak ez nem áll szándékában, éppen ezért most szeretném jelezni legfőbb ügyész úrnak, hogy az Igazságügyi bizottság Ellenőrző albizottsága foglalkozni fog és kíván a kérdéssel, az albizottság elnökeként pedig a bizottsági ülés előkészítése érdekében meg fogom kérdezni a Legfőbb Ügyészség mellett a Magyar Ügyvédi Kamarát, az Országos Bírósági Hivatalt és a Kúria Büntető Kollégiumát, hogy tudnak-e ilyen gyakorlatról, mi az álláspontjuk ezzel kapcsolatban, jogszerűnek, jogállami megoldásnak tartják-e.

Úgyhogy én azt gondolom, hogy érdemes majd még visszatérni erre a kérdésre. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 184 2015.04.13. 2:09  179-188

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kicsit könnyebb helyzetben vagyok, mert Schiffer képviselő úr elmondta már azt, amivel kezdeni szerettem volna, így csak utalok rá, hogy valóban volt hasonló tárgyú javaslata az MSZP-frakciónak is.

Ami az áldozatvédelmet illeti egyébként, itt meg kell jegyezni azt is, hogy annak idején ez nem a Belügyminisztériumnak a keretei között történt, hanem az Igazságügyi Minisztérium keretei között, ami azért lényegi különbség, mert mi az áldozatvédelmet lényegesen többnek tartjuk és komolyabb problémának, mint hogy azt rendészeti kérdésként lehessen kezelni. Itt az Igazságügyi Minisztérium annak idején több tárca bevonásával, szakemberek bevonásával dolgozta ki az áldozatvédelmi konstrukciókat, különböző áldozatvédelmi konstrukciókat, illetve állapított meg olyan büntető törvénykönyvi rendelkezéseket, amelyek az állam büntető igénye elé helyezik sokszor az áldozatok, a sértettek érdekeit. Ezt a filozófiát most is tudjuk követni, és azt is nagyon jól tudjuk, hogy ezen a területen még számos tennivaló akad, éppen ezért az MSZP minden olyan javaslatnak a tárgysorozatba vételét támogatja, amely az áldozatok, a sértettek jogait kívánja erősíteni, akár egyébként az állam jogaival szemben; mi nem a paternalista államban hiszünk amúgy sem.

Egy dolgot szeretnék viszont kiemelni: hogy én, olvasva az indokolást, szerencsétlennek tartom azt, amikor ilyenkor adott és konkrét bűnügyeket, bűncselekményeket emelünk ki. Tudjuk azt, hogy nem csupán két, egyébként jól ismert büntetőügy kapcsán merül ez fel problémaként, hanem sok száz, sok ezer büntetőügynél probléma ugyanez, amire a Jobbik most felhívta a figyelmet.

Úgyhogy tekintettel arra, hogy az áldozatvédelem számunkra is kiemelt téma, mi ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét támogatjuk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban. ‑ Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 196 2015.04.13. 0:21  189-200

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy az LMP e témában benyújtott eddigi nyolc javaslatát is támogattuk, ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét is támogatjuk, annak ellenére, hogy most ez meglepő módon mástól érkezett, bár kísértetiesen hasonlít ahhoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 278 2015.04.13. 3:31  273-286

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Azokat az érveket, amelyeket a korábbi vitaszakaszban elmondtunk, nem kívánom megismételni, legfeljebb utalás szintjén, ugyanis azt most is az asztalra kell tenni, hogy ettől a módosítástól az ég egy adta világon semmi nem fog érdemben megváltozni, ami a végrehajtás problémáit érinti. De ha az államtitkár úrnak erről más véleménye van, én örülnék, ha a vitában még most elmondaná, és nem szokás szerint a zárszóban.

A másik, amit szeretnék megjegyezni: én azt nem tartom helyénvaló érvnek, hogy azért nem támogatnak módosító javaslatokat, merthogy akkor az késleltetné a hatálybalépést. Tisztelt Államtitkár Úr! Épp ma tárgyaltunk egy törvényjavaslatot házszabálytól eltéréssel olyan módon, hogy ma annak a vitáját lefolytattuk, és holnap már szavaz is róla az Országgyűlés. Ehhez is lehetett egyébként módosító javaslatokat benyújtani, és ha ezeket a módosító javaslatokat el kívánta volna fogadni a Ház, akkor is lehetett volna zárószavazást tartani erről holnap. Magyarán szólva: megvannak a parlamenti lehetőségek arra, hogy ha önök egyébként nem tartanak rossznak, sőt elfogadhatónak tartanak módosító javaslatokat az ellenzék oldaláról ‑ amit elég ritkán tesznek ‑, akkor megteremtsük annak a házszabályi lehetőségét, hogy azok elfogadásra kerülhessenek úgy, hogy egyébként a jogalkotói szándékot, ami a hatálybalépést illeti, ne veszélyeztesse. Úgyhogy azt gondolom, ezek kifejezetten olyan érvek, amelyeket úgy lehet összefoglalni ‑ ismerik a mondást, hogy mi a vége a nem akarásnak.

A másik az, hogy én kíváncsi lennék arra, államtitkár úr ‑ örülnék, ha erről adna némi tájékoztatást ‑, hogy mi az oka annak, hogy ennek feltétlenül a közgyűlés megtartása előtt kell hatályba lépni. Én azt gondolom, örülni lehet annak, hogy ilyen korán összehívták a közgyűlést a Végrehajtói Kamarában, ilyen korán lehet tisztújítást tartani, hiszen az önök szándéka is ez volt, ugye? Hogy azért kell a miniszteri biztosnak ez a jogkör, hogy mihamarabb ez az állapot megszűnjön, hogy a kamarának nincsen vezetése. Hát, most meg fog szűnni mihamarabb ez az állapot anélkül, hogy ezt egyébként a miniszteri biztos hívta volna össze; összehívták saját maguk. Ugye, jól értem ezt a problémát? (Dr. Rubovszky György nemet int.) Ha nem, akkor Rubovszky elnök úr, tegye meg, hogy elmondja, mi ezzel a probléma!

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, mi ezt a javaslatot azért nem fogjuk támogatni, mert meglátásunk szerint az ég egy adta világon semmit nem old meg azokból a problémákból, azokból az egyébként létező és valós problémákból, amelyek a végrehajtást és a Végrehajtói Kamara működését illetik és körüllengik.

Még egyszer azt tudom kiemelni, hogy abban az esetben, ha módosító javaslatokat önök tudnak támogatni, akkor teremtsük meg a házszabályi lehetőségét annak, hogy el is tudjuk fogadni időben a törvényt, de a módosító javaslatokkal együtt, azokkal együtt, amelyekkel egyébként, vagy legalábbis egy részével, úgy tűnik, a parlamenti többség egyet tud érteni.

Várom a válaszokat, és utána még adott esetben élnék a felszólalás lehetőségével. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
64 284 2015.04.13. 4:47  273-286

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Őszintén szólva, azt nem értem, hogy mit nem értenek, sem Schiffer képviselő úr, sem Staudt képviselő úr. Először is, képviselő úr, nem támogatjuk ezt a javaslatot. Ugye, ez egy viszonylag egyértelmű kijelentés. Ugyanezt a kijelentést tettem az elmúlt alkalommal a vitában. Az, hogy ön nem figyelt, vagy nem érti, vagy nem akarja megérteni, ezt csak sajnálni tudom, de ennél egyértelműbben szerintem nem lehet elmondani.

A másik, amit Staudt képviselő úr elmondott, hogy miért nem nyújtunk be módosítót. Hát, ezt is elmondtam elég érthetően a korábbi vitában. Azért, képviselő úr, mert ezt a rendszert, úgy, ahogy van, nem tartjuk jónak, megfelelőnek. (Dr. Staudt Gábor: Mi sem.) Igen, ön is elmondta, és pont ezért csodálkozom azokon a szavakon, amiket ön is elmondott, meg amit Schiffer képviselő úr, frakcióvezető úr is elmondott. Ugyanis valóban egy olyan hibrid rendszert hozott létre most a Fidesz, ami sem nem állami, sem nem magán. Magán persze, mert államinak nem lehet nevezni, és még egy kamarájuk is van. De az egész rendszer kormányzati gyámság helyeződött az önök módosító javaslatával. És most ennek a gyámsági rendszernek a részletszabályait próbálják finomhangolni éppen úgy, ahogy a felmerülő aktuális problémák alapján az önök számára ez logikusnak tűnik.

Én azt mondtam és mondom most is, hogy ebben rendet kell tenni. Az az önök felelőssége, kormányzati felelőssége, hogy ezt hogyan akarják kivitelezni. De egy biztos, hogy az a fajta átmeneti megoldás, amit most önök kitaláltak és toldozgatnak-foldozgatnak, nem vezet semmire. Most azt várják el egy ellenzéki párttól, hogy egy rossz rendszerhez, egy hibrid rendszerhez, ahol önök az erre vonatkozó szabályokat folyamatosan módosítgatják, mi még pluszban módosító javaslatokat nyújtsunk be? Hát nincs értelme, tisztelt képviselőtársaim! Nincs értelme ezt a rendszert fúrni-faragni. Nincs értelme módosítgatni. (Dr. Schiffer András: Meg kell szüntetni.)

Ide egy normális, egységes szabályozás volna szükséges, amit lehetőség szerint konszenzussal ki tudunk alakítani. Mert egy dologban konszenzus van a parlamenti pártok között, hogy változtatás szükséges. Kompromisszum van és konszenzus van abban, hogy így, ahogy most ez működik, a továbbiakban nem működhet. Konszenzus van abban is, hogy az egyik legfontosabb probléma, amiről itt egyébként szó sincs, hogy hogyan alakulnak a végrehajtási díjak, és ez milyen terhet jelent az egyszerű állampolgárok számára, azok számára, akik egyébként akár elszenvedői, akár jogosultjai az adott aktusnak. De még egyszer mondom, ehhez a hibrid rendszerhez, ehhez a semmire nem jó szörnyszüleményhez fölösleges módosító javaslatokat beadni.

És egy dolgot nagyon félreértenek, tisztelt képviselőtársaim. Az, hogy én amellett érveltem, hogy teremtsük meg a lehetőségét annak, hogy módosító javaslatokat el tudjunk fogadni, nem azt jelenti, hogy azokkal egyet tudok érteni. Ez azt jelenti, hogy ahogy, mondjuk, fölszólalnék abban az esetben, ha valaki korlátozni kívánná a parlamenti véleménynyilvánítást, még azt a véleménynyilvánítást is, amivel adott esetben nem értek egyet, ugyanúgy gondolkodom erről. Azt mondom, hogy elvi alapon állok ki amellett, hogy ha a kormány és az ellenzék egy része egy módosító javaslattal egyetért, akkor ne tessenek úgy elszabotálni annak elfogadását, hogy arra hivatkoznak, hogy egyébként nem léphetne időben hatályba a törvény akkor, amikor pontosan ismerik és alkalmazzák azokat a parlamenti technikákat, amelyek lehetővé teszik, hogy ennek ellenére hatályba tudjon lépni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az országgyűlési képviselőknek, azt gondolom, egy picit túl kell látniuk egy adott törvényen és annak tárgyalásán. Itt elvi kérdésekről van szó. Én erről beszéltem. Ha önök ezt képtelenek megérteni, azt őszintén tudom sajnálni. Őszintén tudom sajnálni.

Államtitkár úr meg ahelyett, hogy mutogatna, részt vehetne a parlamenti vitában, és ígéretéhez híven válaszolhatna a kérdésekre még abban a szakaszában a vitának, vagy legalább Rubovszky elnök úr, amiket föltettem, hogy lehessen vele vitatkozni. Jó lenne, ha ezt megtenné államtitkár úr, és nem sóhajtozna és mutogatna. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
66 14 2015.04.20. 5:03  13-16

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ahogy elnök úr is elmondta, jól tudjuk, hogy a holokauszt, a soá is csak kirekesztő szavakkal kezdődött, a zsidótörvényekkel folytatódott, és végül eljutott a tervszerű, az üzemszerű, a faji alapon történő népirtásig, amelyben sok százezer magyar honfitársunk és több millió európai polgártársunk vesztette életét a haláltáborokban. Amellett, hogy a legnagyobb tisztelettel fejet hajtunk az áldozatok és a túlélők előtt, amellett, hogy emléküket megőrizzük, álljuk el a közös tiltakozás és ellenállás erejével az ilyen jelenségekhez vezető út első lépéseit is!

Kövér László 2011-ben azt mondta: „Figyelmeztetnünk kell magunkat. Hétköznapi szegregációval, verbális erőszakkal is ráléphetünk arra az útra, amelyről olykor nem könnyű felismerni, hogy rossz irányba vezet, amelyről nehéz visszafordulni, és amely a múltban Auschwitzba vezetett. A kirekesztés és a jogfosztás nemcsak az egyént fenyegeti, hanem veszélyt jelent a társadalomra is, megfojtja, ellehetetleníti a demokráciát, szétszakítja a nemzetet.”

(11.30)

Tisztelt Országgyűlés! Nekünk nem elég emlékezni és megemlékezni. Aki csupán ezt teszi, a nemes gesztuson túl nem tett többet. Pedig lehet és kell. Nekünk, az Országgyűlés tagjainak kiemelten nagy felelősségünk van abban, hogy ilyen többet ne történhessen meg. Minden frakciónak és minden képviselőnek el kell döntenie, hogy közös európai értékeinket követi vagy szembefordul azokkal.

És igen, el kell döntenie, hogy valóban más pártot kell-e keresniük azoknak, akik az antiszemiták közé kívánnak csatlakozni, és nemcsak a szavak szintjén, hanem tettekkel bizonyíthatóan. Mert az a frakció, amelyik megtűr a soraiban egy olyan cudar frátert, aki a holokauszt áldozatait, a nyilasterror áldozatait megcsúfolva, megalázva a Duna-parti cipőkbe köp, és mindezt annyival elintézettnek tekinti, hogy az érintettet arra kötelezi, hogy vigyen a köpet tetejére egy szál virágot is, addig hiteltelen és álszent elhatárolódni az antiszemitáktól. Hiteltelen és álszent európai értékekre hivatkoznia.

Közös európai értékeink közül ugyanis a legfontosabbakat az emberi jogi charta tartalmazza, amely az elsők között említi a faji és vallási megkülönböztetés tilalmát, az emberi méltóság tiszteletét, a szabadságot és a kisebbségek védelmét. És ahogy a bölcs mondás tartja, cinkos, aki néma. Cinkos, aki ilyenkor csak lehajtja a fejét és sunnyog. Cinkos, aki nem mondja ki hangosan, hogy ilyet nem tűr el. Cinkos, aki nem kényszerít nyílt színvallásra minden politikai döntéshozót, hogy miként is vélekedik az annak idején közösen vállalt emberi és európai értékeinkről.

2013-ban Jakab István ülésvezető elnökként megemlékező gondolatai között a következő két mondatot is elmondta: „Európa etnikailag és kulturálisan is egyre színesebb földrész lesz. Az európai polgárok megtanulják elfogadni és tiszteletben tartani egymást. Ehhez jó alapot adnak közös európai értékeink, az európai jogok egyetemes rendszere, valamint a szeretet és az elfogadás értékrendje.” Alelnök úrnak igaza van. Magyarország csatlakozása az Európai Unióhoz tudatos értékválasztás és felelősségvállalás alapján történt. Azt, hogy ezeket az egyetemes emberi jogokat, azt, hogy közös európai értékeinket mindannyian tiszteletben tartjuk, időről időre deklarálni kell.

Nem elég azt mondani, hogy a csatlakozásunkkal egyszer már hitet tettünk ezek mellett, és az ma is él. Amikor az egyik párt képviselője kidobja az ablakon az ülésteremből az Európai Unió lobogóját, a kétharmados kormánypárt pedig ahelyett, hogy megbüntetné ezért, még csak vissza sem hozza oda, sőt megerősítésképpen még a Képviselői Irodaház homlokzatáról is száműzi az európai uniós zászlót, eredményessé téve ezzel az akciót, bizony van tennivalónk. Megjegyzem, ma van olyan parlamenti párt, amelyik még nem tett hitet soha az európai értékek mellett.

A XX. század történelmét elemezve látnunk kell, hogy amikor nem vették észre, hogy komolyabbá váló politikai erők elkezdtek ezektől eltérően gondolkodni és működni, tragédiába torkollt a folyamat. Kell egy közös alap, amit mindannyian tiszteletben tartunk. És bizony, ahogy említettem, kell hogy ezt deklaráljuk is. Ezért előterjesztettünk egy politikai nyilatkozatot az európai értékekről. Arra kérünk minden képviselőt, hogy tegyünk hitet közösen az abban foglaltak mellett ma és a jövőben is, újra és újra, hogy ami a haláltáborokban történt, ne ismétlődhessen meg soha, de soha. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
67 201 2015.04.27. 2:12  196-205

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Természetesen megértve, hogy egy kormányon még nem lévő ellenzéki pártnak muszáj elmondania azt, hogy az előtte lévő kormányok is loptak, ezzel együtt megköszönjük Schiffer András képviselő úr támogatását a törvényjavaslathoz.

Azt szeretném kiemelni, ahogy Harangozó képviselőtársam is elmondta, hogy amit az Országgyűlés előtt tárgyalunk, egyrészt ez része egy korábbi három törvényjavaslatból álló javaslatcsomagnak. Annak talán a legjelentősebb része, és ezért is kértük a plenáris ülésre.

Itt gyakorlatilag a nyilvánosságról van szó, hiszen ma már minden, egyébként a korrupcióval foglalkozó szervezet, legyen az civil szervezet vagy más, egyetért abban, hogy a korrupció legkomolyabb ellenszere a teljes nyilvánosság. Itt ezt kívánjuk megteremteni. Tehát olyan pályázat, hogy egyszerűen fogalmazzak, nem lehet érvényes, másként fogalmazva semmisnek kell tekinteni, amelynek a nyilvánosságát nem teremtették meg. Ezzel érdekeltté tennénk a pályázat nyertesét és értelemszerűen a vesztest is, hogy a nyilvánossá tételen fáradozzék, hiszen egyébként a pályázat, amit akár megnyert, akár elvesztett, természetesen semmis lesz.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem kell ecsetelnem azt, hogy ezeknek a javaslatoknak milyen jelentősége van ma az Országgyűlés előtt. Lehet, hogy voltak korrupciós ügyek korábban a különböző színezetű kormányoknál, azonban arra, hogy egy teljes állami működés az intézményesített állami korrupcióra épüljön, na, erre még nem volt példa. Sajnos most van. 2010-től ennek látjuk a jeleit és ennek látjuk az eredményét. Amikor pedig egy képviselő ezt látja, kötelessége tenni a jelenség ellen. A javaslatunk ezt a célt szolgálja. Azt gondolom, hogy Magyarországon ez az egyik legfontosabb, legjelentősebb téma, ez a javaslat az átláthatóságot, a korrupciómentességet szolgálja.

Kérem, támogassák! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)