Készült: 2020.07.12.05:04:42 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 114 2016.03.07. 1:02  109-116

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Egy szóval nem válaszolt az én kérdésemre, úgyhogy egyszerűen kérhetném azt is, hogy tegye meg, legyen szíves, a következő egy percben, és ne másról beszéljen.

A miniszterelnök úrnak pedig ismerem egy másik mondatát is, amely szerint: ne azt figyeljék, hogy mit mondok, hanem hogy mit teszek. Lehet, hogy ő ezt mondta, viszont tenni nem tett semmit ez ügyben, ezt viszont legalább önöknek mint Igazságügyi Minisztériumnak meg kéne tenni.

És az lenne a kérdésem még egyszer: miért nem tették eddig meg, államtitkár úr? Az az egyeztetés, amiről ön beszélt, pontosan tudja, hogy nem erről a kérdésről szólt. Ha akarja, elő lehet keresni azokat a papírokat, hogy miről volt szó benne. Mi javasoltuk azt is egyébként, hogy erről is legyen szó – na, ezt utasították önök el, hogy erről önök nem kívánnak beszélni.

Ha pedig arra hivatkozik, azok után, hogy átírták a teljes magyar jogrendszert, beleértve egyébként a népszavazásra vonatkozó kérdéseket, hogy Horn Gyula idején is ez így volt szabályozva, az egy dolgot viszont ékesen bizonyít, államtitkár úr, méghozzá azt, hogy eddig a hatalom nem élt vissza (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), most viszont visszaél a hatalmával és a jogköreivel.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 116 2016.03.16. 0:06  115-116

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, tisztelt elnök úr. Mivel ez egy személyes kérdés elnök úrhoz, ezért megvárnám őt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
134 204 2016.03.16. 2:12  197-207

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mi szerettük volna ezt a határozatot kettéválasztani, ugyanis volt olyan része, amivel egyetértünk; én most nem erről beszélnék, hanem arról, amivel nem. Sajnálom, hogy nem sikerült kettéválasztani.

Visszatérő probléma a Ház előtt az, hogy az ülésvezető elnöknek milyen szabadsága van, amikor eldönti azt, hogy kitől vonja meg a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor önök arra az álláspontra helyezkednek most már többedszer, hogy ebben a levezető elnöknek teljes szabadsága van, azaz teljes mérlegelési szabadsága van, akkor én azt gondolom, nagyon helytelen úton járnak, ugyanis nem véletlenül került bele ennek a felülvizsgálati lehetősége, hiszen vannak olyan élethelyzetek, amikor a részrehajlás objektíven tetten érhető. Ilyen volt egyébként egy korábbi beadványnál a saját esetem is, amit szintén kifogásoltunk, és ugyanezen indokok alapján utasította el a kormányoldal, mint most.

Szóval, tisztelt képviselőtársaim, akkor, amikor egy levezető elnök, mondjuk, nem vonja meg a szót konkrétan egy államtitkártól, amikor beszél valamiről, de amikor én ugyanarra reagálok, amivel kapcsolatban tőle nem vonták meg a szót, tőlem meg megvonják a szót azért, mert eltértem a tárgytól, akkor azt gondolom, biztosan hibázott a levezető elnök, ugyanis vagy akkor hibázott, amikor a tárgytól való eltérés miatt az államtitkártól nem vonta meg a szót, vagy akkor, amikor éntőlem megvonta. Ez a helyzet nagyjából hasonló esetet tükröz, magyarán szólva: önök körülbelül arra az álláspontra helyezkednek, mint az általános iskolában az ismert vicc, ismerik: 1. a levezető elnöknek mindig igaza van; 2. ha mégsem, akkor az 1. pont automatikusan érvénybe lép.

Na most, én azt gondolom, ez egy helytelen hozzáállás. Úgy hiszem, egyetlen esetben sem lehet azt kimondani, hogy a levezető elnök (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) mérlegelési joga teljes körű és nem vitatható, úgyhogy mi ezt a határozatot nem tudjuk elfogadni és támogatni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 44-48 2016.03.17. 11:54  21-72

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Mást terveztem elmondani, de muszáj reagálni pár szóban azokra az egyébként egészen elképesztő felvetésekre, amelyeket Hollik, illetve Vantara képviselőtársam elmondott az elmúlt percekben.

Szóval, azon gondolkodtam, hogy ha jól tudom, a 199 képviselőből a legfrissebb képviselői mandátuma Hollik képviselő úrnak van, de vannak képvi­selők, akiknek egy-két évtized alatt sem sikerült olyan vastag bőrt növeszteni, mint amennyit Hollik képviselő úrnak az elmúlt nagyon rövid idő alatt, tán még egy rinocérosznál is vastagabbat. Amiket elmondott, az egészen elképesztően nagy hazugság. (Dr. Répássy Róbert: Arról beszéljen, aki ellen bűnvádi eljárást kell folytatni!) Bűnvádi eljárást meg nem lehet folytatni (Zaj. - Az elnök csenget.), kép­viselőtársam, amit bekiabál Répássy képviselő úr, egy országgyűlési képviselővel szemben, még akkor sem (Dr. Répássy Róbert: Ott ül melletted!), ha nem tetszik önnek, amit mondok, merthogy a parlamen­ti felszólalásában mindenki azt mond, amit szeretne ‑ nyilván ön is tud majd válaszolni rá -, és ezért ilyen eljárást indítani nem lehet. De azért sokatmondó, hogy büntetőeljárással fenyegetnek itt ellenzéki képviselőket kormánypárti képviselők a bekiabálásukkal; azt gondolom, hogy ez a magyar viszonyokat nagyon szépen jelzi.

De térjünk rá arra, hogy tartalmilag miről volt szó. Azt mondja Hollik képviselő úr, hogy sikeres demográfiai fordulatot hajt végre a kormány. Ezen a mondaton önmagában az ember akkor kacagna, ha egyébként nem volna rettenetesen szomorú a mai magyar helyzet. De valóban, mi a sikeres demográfiai változás? Az, hogy olyan politikát folytattak, ahol az ország lakosságának az 5-10 százaléka már nem Magyarországon képzeli el a boldogulást, hanem külföldön vállal munkát, és nem a visszatérés szándékával, hanem anélkül. És hadd tegyem hozzá, hogy ezek az emberek a legtehetségesebb fiataljaink közül kerülnek ki elsősorban.

Ez a sikeres demográfiai változás, amit a kormány elért? Nagyszerű, gratulálok önöknek! Még egyszer mondom, ha már a lakástémánál tartunk, és ezzel összekötjük, akkor kétségkívül ez a folyamat, ez a demográfiai változás sok üres lakást keletkeztet Magyarországon, de talán nem így kéne üres lakásokat teremteni.

A másik, tisztelt Hollik képviselő úr, hogy ön komolyan az elmúlt hat év után ki meri azt mondani, hogy az ellenzéknek a kitalációja az, hogy önök személyre szabott jogalkotást folytatnak? Ne tessék már viccelni! Mondok néhány példát, de nagyon szívesen folytatom önnek, mondjuk, a plakátokkal kapcsolatos törvényalkotás, amikor volt egy ESMA nevű cég, akkor megtiltották azt, hogy hirdetőoszlopokon lehessen plakátot elhelyezni a közterületen; aztán ezt a céget, miután már tönkrement, megvette Garancsi István, jött egy törvény, ami szerint újra lehet ilyen tevékenységet folytatni.

Aztán milyen érdekes, hogy amikor a kaszinókról szóló törvénycsomagokat elfogadtuk, akkor mindenki tudta, hogy annak a kedvezményezettje Andy Vajna lesz! Milyen érdekes, hogy amikor a földtörvények után megnéztük, hogy kik azok, akik a legtöbb földet tudták maguknak megszerezni, akkor Lázár János, Mészáros Lőrinc meg L. Simon László neve került elő! Milyen érdekes, hogy hangfelvétel tanúskodik arról, hogy az önök trafiktörvénye után hogyan kell a fideszes haveroknak szétosztani a trafikkoncessziókat! Folytassam még, Hollik képviselő úr? Vagy folytassam esetleg a közjogi tisztséget betöltőkkel kapcsolatban, ahol a tegnapi bizottsági ülésen elmondtam, hogy vagy nekünk, ellenzéki képviselőknek keletkeztek váteszi képességeink, vagy pedig az önök törvényeiből olvasható ki teljesen egyértelműen, hogy kire írták azt?

(11.40)

Ugyanis ellenzéki képviselők, már jóval azelőtt, mielőtt szó került volna személyi kérdésekről, meg tudták mondani, hogy ki lesz a legfőbb ügyész, ki lesz az OBH elnöke, kik lesznek alkotmánybírók, de ugyanúgy meg tudtuk mondani, hogy a kaszinótendereket Andy Vajna fogja elnyerni. Vagy mi vagyunk jóstehetségek, vagy az önök törvényei személyre szabottak. Szóval, ne tessék már nekem ilyeneket mondani itt a magyar Országgyűlésben, hogy önök nem alkotnak személyre szabott törvényeket! (Dr. Legény Zsolt: Személyre, személyekre!) Hát a napnál világosabb, csak a hülye nem látja, ne haragudjon, képviselő úr!

És az az érv, merthogy ön volt az egyetlen, egyébként becsületére legyen mondva, aki legalább azt megpróbálta megcáfolni, amit mi elég hosszan elemeztünk, akár Szakács képviselőtársam, akár a jobbikos vezérszónok, hogy kire lett ez a dolog kiírva, ön legalább annyit mondott, hogy majd két év múlva új cégek is beléphetnek. Tudja, képviselő úr, bizonyos logikai szabályokkal azért el lehet oda jutni, hogy ez a kijelentés egy dolgot biztosan bizonyít, hogy akkor a következő két évben ön szerint is ez a két cég az, amelyik szóba jöhet, más meg nem. Aztán hogy két év múlva majd jöhetnek-e más cégek, az egy másik kérdés - az én véleményem szerint nem nagyon -, na de két évig akkor önök monopóliumot terem­tenek? Ezt mondta, képviselő úr? (Bangóné Borbély Ildikó: Így van!) Mert egyébként ezekre a kérdésekre egyetlen kormánypárti képviselő nem reflektált. Hollik képviselő úr, tudja, mi nyugtatna meg minket? Hogyha a miniszter úr, az államtitkár úr, ön vagy akár Vantara képviselő úr felállna, és azt mondaná: nem ez a két cég fogja megnyerni a tendert. Álljon fel, és mondja ezt! Álljon fel, és mondja ezt! Ki meri ön ezt jelenteni?

Én megkérdeztem tegnap a bizottsági ülésen az ott jelen lévő államtitkárt, aki nem a most jelen lévő államtitkár úr volt - persze, öntől is szívesen hallanám a választ, tőle nem nagyon hallottuk -, hogy megnézték-e azt, hogy jelen feltételrendszer alapján, ahogy önök ezt a törvényt beterjesztették, az általunk megjelölt cégeken kívül tud-e bárki ma Magyarországon érvényesen pályázni ilyen tevékenységre, tud-e ilyen tevékenységet folytatni. Nem kaptunk rá választ. Illetve kaptunk rá egy olyan választ, ami nyilván indirekt módon magában hordozta azt, hogy sajnos ebben nekünk igazunk van. Ha nincsen, akkor tessenek felállni, és azt mondani, hogy nincsen, és megérvelni, hogy miért nem. Mert egyelőre csak egy állítás hangzott el, méghozzá bizonyítékokkal alátámasztva, hogy ez a két cég fog nyerni. És én nem szeretnék megint jóstehetségűnek bizonyulni a képviselőtársaimmal, amikor majd néhány hét vagy hónap múlva ez a két cég fogja elkezdeni ezt a tevékenységet.

Amit Vantara képviselő úr felszólalására szeretnék még mondani: valószínű, hogy önök egy álomvilágban élnek, és nem mozdulnak ki a fideszes haveri körből. Mert amikor valaki azt mondja, hogy ma tömegesen vannak Magyarországon megtakarításai embereknek, akkor az biztos, hogy nem ismeri a valóságot.

De nemcsak a valóságot nem ismeri, hanem a KSH adatait sem ismeri, mely szerint a magyar állampolgárok, a magyar családok 67 százaléka nem tudna megfinanszírozni egy 50 ezer forintos váratlan kiadást - 67 százaléka egy 50 ezer forintos váratlan kiadást. Akkor mondja már meg nekem valaki, hogy a magyar társadalom hány százaléka lesz képes arra, hogy havi 83 ezer forintot befizessen a kasszába ilyen célra. Éppen csak egy töredéke. Biztosan nem ezzel fogják megoldani a nehéz sorsban élő emberek lakáshelyzetét.

És hogy mit lehetne egyébként tenni? Van erre példa. Sőt, azt tudom mondani, hogy van erre jó szocialista példa is, ha már folyton minket ostoroznak. Tessenek megnézni a XIII. kerületet! Tessenek megnézni azt a kerületet, amelyik hosszú évek óta szocialista vezetés alatt áll. Angyalföld úgy fejlődik, mint semelyik más része Budapestnek vagy ennek az országnak. Angyalföldön vajon hány lakás épült és milyenek? Én nem kívánok erről hosszabban beszélni, mert Hiszékeny képviselőtársam ebben sokkal inkább illetékes, mert alpolgármesterként részt vett… (Hollik István: Sok mindenben!) ezekben a munkákban. (Dr. Répássy Róbert: Bűnvád… - Hiszékeny Dezső: Arról még majd beszélünk… - Az elnök csenget.)

ELNÖK: (Dr. Répássy Róbert felé:) Képviselő úr!

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Képviselőtársaim! Arra nem lennék büszke az önök helyében, hogy még hány koncepciós büntetőeljárás elindítását tudták kicsikarni Polt Péter ügyészségéből. (Dr. Répássy Róbert: Ugyan már!) Nem lennék büszke! Ugyanis sorra mentik föl azokat az embereket, akiket önök megvádoltatnak. Sorra mentik fel azokat az embereket! (Dr. Legény Zsolt: Hány koncepciós per… - Dr. Répássy Róbert közbeszólása. - Az elnök csenget.)

ELNÖK: (Dr. Bárándy Gergely felé:) Képviselő úr, kérem, térjen a tárgyra! (Az elnök újból csenget. - Dr. Répássy Róbert felé:) Képviselő úr! Lesz majd két percben lehetősége Répássy képviselő úrnak. Tessék, képviselő úr, folytassa! (Bangóné Borbély Ildikó közbeszólása.)

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Szóval, visszatérve, és tartom magam ehhez, van olyan szocialista példa, ami követhető lenne országos szinten is. Érdemes lenne ezt megfontolni, megfigyelni, és inkább arrafelé mozdulni, mint megint a haveroknak pénzt osztani ilyen módon.

És tudják, hogy miért beszélünk mi mindig erről: nagyon egyszerű oka van. Ugyanis a parlamentben, én azt gondolom, a valódi jogalkotói célt kell górcső alá venni, nem pedig azt, amit egyébként leírnak, de nem igaz. A valódi jogalkotói cél pedig megint az, hogy egy olyan embert, aki az önök számára kedves, vagy aki nyilván majd önöknek visszajuttat némi pénzt ebből, kedvezményezett helyzetbe hozzanak, és számára állami pénzeket tudjanak kisíbolni. Ennyiről szól ez a törvényjavaslat. Ezért beszél mindenki erről, leszámítva persze kormánypárti képviselőtársaimat. Erre pedig számos jel mutat, ezt a Törvényalkotási bizottság ülésén elmondtam. De a 24 óra mellett egyébként a legsokatmondóbb az, hogy mi a fenének pont a propagandaminiszter terjeszti be ezt a törvényt? Hát, ha valami sokatmondó ebben, akkor ez az! Ha ezt a törvényt valaki előterjeszti, vagy országgyűlési képviselő legyen, vagy a lakáspolitikáért felelős miniszter. (Dr. Legény Zsolt közbeszólása.) Mi köze a propagandaminiszternek ehhez? Hacsak nem az, hogy esetleg ez is az ő haverja, csak ezt mi még nem derítettük ki.

Úgyhogy összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, ez a törvény maga a botrány. Semmi köze a lakáspolitikához; semmi köze a lakástámogatáshoz. Egyetlenegy dologhoz van köze: a maffiaállamhoz és az intézményesített állami lopáshoz. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 107 2016.03.17. 13:06  102-119

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt államtitkár Úr! Látszik az, hogy a kormány egyébként egy szakmai javaslatként aposztrofált indítvány keretei között próbálja az információszabadságról szóló törvénnyel összhangba hozni a paksi beruházásról szóló törvényt, ez a törekvés azonban aligha fog sikerülni. Ráadásul a folyamatban lévő adatigénylések kapcsán is alkalmazni kell az önök jó szokása szerint majd ezeket az új rendelkezéseket.

Egypár szót azért engedjenek meg egyrészt az előzményről, másrészt erről a folyamatról. Tudjuk azt, hogy a Paksi Atomerőmű kapacitásának fenntartásával kapcsolatos beruházásokról, valamint az ezzel kapcsolatos egyes törvények módosításáról szóló törvény elfogadása, illetve még annak a tárgyalási szakasza is élénk vitát váltott ki. Péterfalvi Attila, a NAIH elnöke elég élesen bírálta a javaslatot még az elfogadása előtt is és - mondom még egyszer - a tárgyalási szakaszban.

Aztán megtudtuk azt is, hogy ennek a javaslatnak a kapcsán a magyar kormány és az Európai Bizottság egyeztet egymással. Tehát úgy beállítani ezt a javaslatot, miszerint ez a kormány jó szándékának köszönhetően van így, fölösleges, mert pontosan lehet tudni, hogy az Európai Bizottság fogja kikényszeríteni a magyar kormánytól ezt a változtatást, ugyanis a napokban folyt egyeztetés a kormány és a Bizottság között, így gyakorlatilag arról volt ebben szó, hogy ez az általános tiltás, amit önök megpróbáltak elfogadtatni, illetve amit megpróbáltak érvényre juttatni, nem egyeztethető össze a közösségi jogrenddel, és ezért kénytelenek valamit kitalálni arra, hogy hogy lehet mégis ezt bizonyos korlátok közé szorítani.

Természetesen ezt is lehet hangsúlyozni, hogy ahogy önöktől szokás, ezek a korlátok is olyanok, hogy gyakorlatilag az a szándék, az a jogalkotói szándék, amit önök az előző törvényben érvényesíteni kívántak, lehetőség szerint valójában ne változzon meg, csak formálisan próbálnak eleget tenni az Európai Bizottság követeléseinek.

Nem is ez önmagában, ami a legfontosabb, bár én azt gondolom, hogy önmagában szégyenteljes az, hogy most már nagyon-nagyon sokadik olyan törvényt tárgyaljuk újra az Országgyűlésben, amit korábban az igazságügyi tárca nyújtott be és közösségi joggal ellentétes. Én úgy gondolom, hogy ez azért eléggé rossz bizonyítványt állít ki az igazságügyi tárca működéséről és szakmai hozzáértéséről. Vagy B-verzióként kimondhatjuk, hogy tökéletesen politikailag rossz értelemben véve elfogultan működik, azaz a szakmai kompetenciákat minden esetben háttérbe szorítja a politikai megfontolás, legalábbis ebből a folyamatból az látszik és az tűnik ki.

A másik probléma ezzel, és ez a komolyabb sajnos, hogy ez a törvény is, ahogy ennek az elődje is, egy folyamat, egy sor egyik eleme. Még egyszer mondom, szakmai javaslatként próbálják önök nem véletlenül beállítani, pedig nagyon nem az. Önök azt látják, ahogy mi is természetesen, hogy az az intézményesített állami korrupció, ami hat éve folyik ebben az országban, szinte korlátok nélkül tud működni. Korlátok nélkül működik, mert van önöknek egy elfogult legfőbb ügyészük, aki nem hajlandó a kormányzati ügyekben, a korrupciós ügyekben eljárásokat indítani. Nyilvánvalóan a belügyminiszter felügyelete alatt álló rendőrség még kevésbé fogja ezt megtenni, az egyébként volt képviselőtársuk által vezetett Számvevőszék szintén nem. Most már egy jelenlegi képviselőtársunk által vezetett adóhatóság szintén nem fogja megtenni. Így aztán, gondolják önök, valójában következmények nélkül lehet lopni.

És bocsássanak meg, Répássy képviselő úrral sokszor volt erről vitánk: nem az itt ülőkre gondolok, nem az itt ülő képviselőtársaikra. Azok a képviselők és azok az állami vezetők, akikre én gondolok, soha nem tisztelik meg a Házat ezekben a vitákban, nem véletlenül, nyilvánvalóan; ahogy az előző vitában is a miniszter úr rögtön elment, ahogy az expozét gyakorlatilag elmondta. Magyarán, nem önökről beszélek. De az önök frakciójáról és az önök kormányáról beszélek és annak egyes tagjairól.

Egyetlenegy igazi problémát éreznek önök az állami korrupció kapcsán, az pedig a nyilvánosság, az adatnyilvánosság, és erre bizony mi is igyekeztünk minden lehetőséget felhasználni, olyan értelemben, hogy amit csak lehet, közérdekű adatigénylés formájában kikérni. Sok civil szervezet ezt szintén megpróbálta megtenni, és más ellenzéki pártok képviselői is megpróbálták ezt megtenni. És azt kell hogy mondjam, hogy az utóbbi időben elég nagy sikerrel is jártunk, hiszen - bár önök mindig megtagadják az adatok kiadását első körben - a magyar bíróság rendre a beadványozónak, a keresetet indítónak ad igazat, és kötelezi önöket ezeknek az adatoknak a kiadására. Megértem, hogy ez rendkívül kellemetlenül érinti önöket.

Két okból veszélyes ez nyilvánvalóan a kormányoldalra. Egyrészt, amikor kiderülnek ezek a számok, illetve ezek az adatok, akkor ez biztosan rendkívüli módon rongálja és rombolja a Fidesz népszerűségét. Nyilvánvaló, amikor az emberek nemcsak elvontan, általános értelemben szembesülnek a korrupciós cselekményekkel, hanem konkrétan látják azt, hogy miről van szó, hogy mire mennyit költöttek el, hogy milyen szerződéseket kötöttek önök, az egészen más, mintha ez általánosságban történik. Ez tehát rendkívül módon, még egyszer mondom, erodálja a Fidesz népszerűségét.

A másik ilyen probléma és talán ez az, ami jobban megüti azokat, akik például megrendelik az MNB-törvényt a parlamenttől, hogy ha ezek az adatok ma nyilvánosak, és ezek a bűncselekmények 10-15 év után évülnek csak el, akkor előbb-utóbb csak jön majd egy legfőbb ügyész, aki hajlandó nyomozást indítani ezekben az ügyekben, és akkor ott lesznek az adatok neki. Hát ez bizony probléma. Ezért, mivel erre önök ráébredtek a nem túl távoli múltban, sorra hozzák be azokat a törvényeket, amelyek a közérdekűadat-igényléseket próbálják megakadályozni, ráadásul visszamenőleges hatállyal. Ennek volt az egyik eleme a paksi szerződés vagy a Paks-törvény, a másik eleme mondjuk, a postatörvény, a harmadik eleme a Magyar Nemzeti Bankról szóló törvény. Utóbbi kettő már a köztársasági elnöknek is sok volt, és elküldte az Alkotmánybírósághoz; jó eséllyel alkotmányellenessé fogják nyilvánítani. Nyilvánvalóan ezek a legnagyobb visszaélések közül való területek.

Jól tudjuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Banknál, ha csak az alapítványokkal kapcsolatban teszünk fel kérdéseket, már akkor is 200 milliárdos nagyságrendről beszélünk. Hát még ha nemcsak ezzel kapcsolatban, hanem a Nemzeti Bank egyéb költéseivel kapcsolatban is ki kellene adni az adatokat!

De ha még létezik ennél is nagyobb volumen, na, akkor az Paks II. Pontosan tudják önök, hogy ha azok a szerződések, amik a magyar állampolgárok számára, minden egyes magyar állampolgár számára több évtizedre előremutató terheket rónak, nyilvánosságra kerülnek, és abban valamilyen visszaélésgyanús ügy szerepel, az a társadalmat rendkívüli módon fogja felháborítani, és ezeknek az ügyeknek, még egyszer mondom, a büntetési tétele rögtön az elévülést tekintve 10-15 évtől indul.

Nyilvánvalóan próbálnak önök mindent megtenni azért, hogy ez ne történjen meg. Csak, ahogy szokták mondani ilyenkor, tisztelt képviselőtársaim, nem a lóláb lóg ki, hanem az egész ló. És ez a törvény, ami most előttünk fekszik, ennek a folyamatnak a része, és kéretik ennek a folyamatnak a részeként is értelmezni, nem pedig egyfajta szakmai javaslatként, ahogy államtitkár úr egyébként számunkra javasolta.

Hogy mennyire tartanak önök ettől a dologtól, azt mi sem bizonyítják jobban, mint Vas Imre képviselőtársam zárszava vagy záró gondolatai, záró mondatai, ahol már előre, nyilvánvalóan tudva azt, hogy az ellenzék nem szakmai javaslatként fogja ezt kezelni, mint ahogy nem is az, rögtön felesleges hisztériakeltésről és más ellenzéki elítélendő magatartásról beszél, mintegy előrelátva azt, hogy vélhetően komoly bírálatot fog kapni ez a törvény.

Egypár mondatot talán érdemes ejteni a konkrét változásokról. Az államtitkár úr kiemelte azt, hogy két érdekre hivatkozással lehet majd megtagadni az adatok kiadását: egyrészt nemzetbiztonsági érdekből, másrészt a szellemi tulajdonhoz főződő jogra való tekintettel.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt mondom, hogy most ezzel ugyanott tartunk, ahol tartottunk az általános tiltásnál, ugyanis önök gondolkodás nélkül rá fogják mondani minden jelentősebb, fontosabb, érzékenyebb adatra a Paksi Atomerőművel kapcsolatban, hogy ez nemzetbiztonsági érdekből nem adható ki, hát hiszen mi lenne védettebb objektum, védettebb projekt, mint egy atomerőmű.

(15.20)

Ezt bármire rá tudják fogni, ugyanúgy, ahogy egyébként a szellemi tulajdonhoz fűződő jogot is. És annyira még meg sem kell erőltetni magukat, mert az elmúlt időszakban, amit önök nemzetbiztonsági érdek miatt nem adtak ki, az egész egyszerűen megmosolyogtató. Csak hármat hadd említsek, állam­titkár úr! Az egyik Lázár János londoni útja. Ugyan már miért volna nemzetbiztonsági érdek, hogy ne tudja meg a közvélemény, hogy ott mire költöttek és mennyi pénzt? Az nemzetbiztonsági érdek, hogy hol szállt meg a miniszter? Ne mondja már nekem senki, hogy ez az tud lenni! De hogy még két abszurdabbat mondjak: hol vélhető a nemzetbiztonsági érdek, mond­juk, a szombathelyi stadionépítés kapcsán. Titkos kormányhatározatban több mint 4 milliárd forintot juttattak még az egyébként addig sem kevés pénzhez, amiből a szombathelyi stadiont kívánják megépíteni, ez összességében több mint 10 milliárd forint. Több mint 10 milliárd forint! Hol itt a nemzetbiztonsági érdek? Ugyanis az adatokat nemzetbiztonsági érdekre hivatkozással nem adják ki. Vagy említhetném a veszprémi egyik sportcsapat 500 milliós támogatását. Hol fedezhető fel nemzetbiztonsági érdek egy sportcsapat állami támogatása körül? Ugyanis önök erre hivatkozással nem adják ki. És higgyük el azt, hogy a legkényesebb adatok vonatkozásában, éppen a Paksi Atomerőmű kapcsán nem fognak majd nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozni akár feleslegesen és indokolatlanul is?

Éppen ezért mondom, hogy ez a törvény semmivel nem jobb, mint a korábbi. Semmivel nem előremutatóbb, semmivel nem egyeztethető jobban össze a közösségi joggal. Ugyanúgy meg fogják tagadni az adatok kiadását, csak most már nevesíteni fogják ezt a két szempontot. Ennyi lesz a különbség.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, egyet tudok összefoglalásul mondani: az a folyamat, amit önök most elkezdtek ezzel a három törvénnyel, ez egészen elképesztő, felháborító, tarthatatlan. Egyet tudunk ígérni, méghozzá azt, hogy mindent meg fogunk tenni az összes jogi fórumon belföldön és külföldön egyaránt annak érdekében, hogy ezekhez az adatokhoz a magyar állampolgárok hozzájuthassanak, hogy ezeket az információkat megismerhessük. Biztosra vehetik azt is, tisztelt képviselőtársaim, hogy ezen adatok alapján a felelősségre vonás sem fog elmaradni, mert ami késik, nem múlik, ahogy szokták mondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Teleki László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 2 2016.03.21. 5:09  1-4

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elmúlt időszak egyes közéleti eseményei egyre világosabban rajzolják elénk azt a tényt, hogy a Fidesz fél. Félti ebül szerzett hatalmát, és fél attól, hogy az emberek fontos ügyekben véleményt nyilvánítsanak.

Az ma már egyre világosabban látszik, hogy 2014-ben a kétharmados többségüket választási csa­lások sorozatával szerezték meg. A csalásokról nemcsak az EBESZ választások tisztaságát felügyelő bizottsága beszél, hanem lassan nyomozati iratok is. Egy tavalyi írásbeli kérdés alapján, amelyet képvi­selőtársam Polt Péter legfőbb ügyészhez tett fel, több mint 30 ügyben van folyamatban nyomozás választási csalás miatt.

A legkirívóbb ezek közül talán az a Budapest VI. kerületi ügy, amely szerint a Fidesz aláírásgyűjtő ívén szereplő közel 150 ember adatai egy magát egyéb­ként baloldalinak nevező párt aláírásgyűjtő ívein szintén változatlan tartalommal szerepelnek. A nyomozás során meghallgatták ezeket az embereket, mindegyiket, és mindegyikük nyilatkozata szerint ők csak a Fidesznek adták meg az adataikat az aláírásgyűjtő íven.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, két dolog biztosan következik ebből. Az egyik, hogy a Fidesz konkrét választási csalást követett el, a másik pedig, hogy a választási törvény megalkotásakor szándékosan azért tették lehetővé kamupártok indulását, hogy azzal torzítsák a választásokat. Ezek a pártok, nyilván emlékeznek rá önök is, nagyjából annyi vagy annál kevesebb szavazatot kaptak a választáskor, mint amennyi ajánlást szereztek be, ami önmagában is a választási csalás tényét bizonyítja. Mára tényként állapíthatjuk meg, hogy a Fidesz ellopta a kétharmadot és a választási törvény lopott kétharmaddal való átírásával ellopta Budapestet is. Olyan torz rendszert hozott létre, amely alapján hiába kaptak az ellenzéki pártok szám szerint lényegesen több szavazatot, mint a Fidesz, annak ellenére kétharmados többséget szerzett az Országgyűlésben.

De, tisztelt képviselőtársaim, bármit is mutatnak a közvélemény-kutatások, a 16 időközi választásból 2014 óta a Fidesz 14-et elvesztett: a négy legfontosabb mindegyikét, mind a három ország­gyű­lé­si­képviselő-választást, és az egy megyei jogú polgármester-választást, méghozzá csúfosan. A választók elvették önöktől a kétharmadot.

A hatalom azonban nem csak az országgyűlési választásokkor fél. A félelem biztos jele, amikor verőlegényeket, kopasz huligánokat küld a választási irodához, hogy azok akár erőszakkal is, de akadályozzák meg a vasárnapi boltzárról való népszavazást, ahol az emberek ismételten elmondhatnák a véleményüket.

Fél, amikor úgy érzi, propagandaminisztériumot állít fel, hogy az adófizetők milliárdjaiból hazug kormánypropagandát folytasson. Fél, amikor a két legnagyobb kereskedelmi tévéadó egyikét adminisztratív úton próbálja tönkretenni, a másikat pedig átjátssza az egyik oligarchája kezére, s mindezt állami pénzből finanszírozza. Fél, amikor az MTI-vel és a közmédiával híreket hamisíttat, sőt, újabban Habony „magánember” Árpád most már a kormányzat által megszállt TV2-n is ezt csináltatja egy botrányhősnőből hírigazgatóvá megtett bulvárújságíró által. Az interneten az a módszer, amit önök ezzel követnek, már nevetség és a cinikus megjegyzések tárgya.

S mindezt hogy tudják elérni, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim? Egyrészt törvényesített és nem törvényesített lopással, gengszterizmussal, maffiaállami módszerekkel. Másrészt az alkotmányos intézményrendszer megszállásával, a fékek és ellensúlyok rendszerének lebontásával. Az elmúlt ciklusban még kevesebben érték ezt tetten, de ma már működik a rendszer. Ma az alkotmánybírák többsége pártszimpátia alapján hozza meg a döntését. Ma a Nemzeti Választási Bizottság leszavazza, hogy egyáltalán megnézhesse a testület azokat a külső videofelvételeket, amelyeken a napnál is világosabban látszik, hogy a kopasz verőemberek erőszakkal akadályozták meg Nyakó Istvánt abban, hogy beadhassa a népszavazási kérdését.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma, amikor az MTI híreket hamisít, és a Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság nem vizsgálja ezt ki, ma már a bíróság mondja ki azt helyettük, hogy ezt köteles kivizsgálni, erről jogerős bírósági végzést tartok a kezemben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma látszik az, hogy minden alkotmányos intézményrendszert egy kézből irányítanak, gyakorlatilag Orbán Viktor mondja meg, hogy melyik és mit tegyen. Hitvány az a hatalom, amelyik kizárólag a megszállt intézményrendszeren és helyzetbe hozott oligarcháin keresztül tudja megőrizni hatalmát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ennek lesz vége 2018-ban. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 22 2016.03.21. 1:50  21-24

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Egy viszonylag aktuális szakmai kérdést szeretnék önnek feltenni. Az alapvető jogok biztosa szerint nincsenek összhangban az egyetemek és főiskolák oktatásszervezési ciklusaival azok a határidők, amelyeken belül el kell bírálni a felsőoktatási felvételi eljárással összefüggő jogorvoslati kérelmeket. Ez akadályozza, hogy egy sikeresen fellebbező diák még a képzési időszak kezdete előtt beiratkozhasson. A felvételi eljárás jog­orvoslati kérelmeinek elbírálásához szükséges törvényi határidők meglehetősen szűkek. Mire ugyanis a jogorvoslati eljárásban megszületik a diák számára kedvező döntés, már az utólagos beiratkozás időszaka és a tárgyfelvétel is lezajlott, közben pedig elkezdődött a tanév.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön szerint biztosítva van-e a felvételizők tisztességes eljáráshoz és jogorvos­lathoz való jogának érvényesülése? Ha úgy ítéli meg, hogy nem, akkor mikor kívánják megfelelően módosítani a jogszabályt, hogy a felsőoktatási felvételi eljárás jogorvoslati határidői mindenkinek az érdekeit szolgálják? Ön szerint, tisztelt államtitkár úr, biztosítottak-e a feltételek a jogorvoslati kérelmek hatékony elbírálásához?

Kérem, tisztelt államtitkár úr, hogy erre egy szakmai álláspontot mondjon, mert azt gondolom, ez nem politikai kérdés, hanem valóban a felvételizők érdekét szolgáló esetleges jogszabály-módosítás szük­­ségességéről szól. Ha pedig nem, érdeklődve várom a válaszát, hogy miért nem jól látjuk és látják ezek az emberek ezt a helyzetet. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
136 112 2016.03.21. 0:12  111-112

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Én is megvárnám elnök urat, és alelnök urat arra kérném, hogy adja át, hogy nem kötelező csak a negyedik alkalommal bejönni, megtehetné ezt a következőben is. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
137 118 2016.03.29. 0:09  117-118

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Harmadszor is csak azt tudom mondani, hogy megvárom elnök urat. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 94 2016.03.30. 15:09  89-104

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ma már másodszor szembesülünk azzal ‑ persze az előző ülésnapokat is hozhatnám példaként ‑, hogy úgy tűnik, a kormányzatnak két pavlovi reflexe van, amikor a csengő megszólal, vagy másként fogalmazva, jogszabályt kell módosítani, ez vagy a lopás, vagy a centralizáció, a központosítás, esetleg a központosított lopás. Teljesen mindegy, hogy milyen témához nyúlnak hozzá, teljesen mindegy, hogy annak a területnek az átalakítása egyébként indokolt‑e vagy sem, és még ha olyannyira indokolt, mint mondjuk, a szakértői szervezet korszerűsítése vagy a szakértői tevékenység reformja, akkor is a vége az, hogy vagy a lopás, vagy a centralizáció, az államosítás történik meg, esetleg mindkettő.

Éppen ezért sajnálom, de ennek a törvénynek a támogatása részünkről lehetetlen ‑ egyébként számos előremutató rendelkezés dacára ‑ azért, mert ezt a törvényt is arra használják föl, hogy központosítsanak, hogy államosítsanak. Ugyanis a törvényjavaslat talán leglényegesebb, legnagyobb változást hozó eleme az, hogy egy ma még autonóm közösséget megint állami felügyelet alá helyeznek, megvonva gyakorlatilag az eddigi önállóságot. Pontosan láthatjuk azt, hogy hasonló célok vezérlik önöket, és hasonló módszereket alkalmaznak erre, mint mondjuk, az egyetemi autonómia csorbításánál, ahol nem főtitkárt neveznek ki a pénzügyek ellenőrzésére, hanem kancellárt neveznek ki, de a lényeg ugyanaz, mindenhez az ő beleegyezése kell innentől kezdve.

Az igazságügyi szakértői kamaráról szóló törvényjavaslat az igazságügyi szakértői kamaráról szóló 1995. évi CXIV. törvényt és az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvényt váltja fel egy új törvénnyel. Ennek megfelelően a törvény hatálya az igazságügyi szakértői tevékenységre, az igazságügyi szakértőkre és szakértőjelöltekre, az eseti szakértőkre, a szakkonzultánsokra, a segédszemélyzetre, az igazságügyi szakértői névjegyzékbe bejegyzett gazdasági társaságokra, a szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló törvény szerinti szabad szolgáltatásnyújtás jogával rendelkező szolgáltatókra, az e célra létesített igazságügyi szakértői intézményekre, igazságügyi szakértői intézetekre és igazságügyi szakértői testületekre, külön jogszabályban szakvélemény adására feljogosított állami szervekre, intézményekre, továbbá intézetekre és a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarára terjed ki. Szép hosszú felsorolás, de mégis, ami a lényege ennek, tisztelt képviselőtársaim, és talán a legfontosabb, hogy a szakértői tevékenység, éppúgy, ahogy a szakértői füg­getlenség ‑ már a tárgyalótermi függetlenségre és a szakmai függetlenségre gondolok itt ‑, egyenesen befolyásolja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Befolyásolja, hiszen egyrészt vannak olyan ügyek, ahol kötelező szakértő kirendelése, és értelemszerűen, bár a bírónak az elvi lehetősége megvan a szakvélemény, a szakértő véleményének a felül­bírálatára, a gyakorlatban szerintem a 99,9 százalék is kevés annak a meghatározására, hogy hány alkalommal hoznak ítéletet a szakértői véleményben foglaltak alapján, és mennyi alkalommal térnek el ettől. Értelemszerű ez, hiszen a bíró, mondjuk, egy elmeorvosi szakvéleményt nem fog tudni alappal felülvizsgálni, és természetesen az orvos szakértő véleményére ál­talános orvosi ügyekben ugyanígy fog támaszkodni. Vagy mondjuk, egy gyerekelhelyezési perben egy gyer­mekpszichológus véleményére támaszkodni fog az ítélkező bíró.

Éppen ezért mondom én azt, hogy a szakértői tevékenység és az arra vonatkozó szabályozás közvetlen módon befolyásolja az igazságszolgáltatás függetlenségét. Amikor azt látjuk, hogy ebben a törvényben vagy ez alapján a törvény alapján sérül a szakértői függetlenség, és olyan intézkedéseket hoznak, ami a szakértői vélemény szabad kifejtésére bizony hátrányosan tud hatni, akkor ezzel közvetve a bírói függetlenséget is meg kívánják sérteni.

Pár szót beszéljünk az előzményekről, mert egyrészt államtitkár úr is említette, és ez valóban így is volt, hogy aktívan részt vettek a szakértők is például ennek a törvénynek a véleményezésében. Szeretném mondani, hogy ezeket az aggályokat ők is megfogalmazták, tehát pontosan a függetlenség és a kormány alá rendelés vonatkozásában fogalmazták meg a legsúlyosabb aggályokat a szakértők. Ha marad idő, akkor most, ha nem, akkor egy következő felszólalásban szeretném ismertetni azt a nyílt levelet, amelyet egyébként a Budapesti Igazságügyi Szakértői Kamara küldöttgyűlése fogalmazott meg 2016. március 3-án.

Visszatérve egypár szót az előzményekről. Az igazságügyi szakértői kamarákról szóló törvényjavaslat tervezetét 2016. január 26-ig bocsátották egyeztetésre a kormányzati honlapon. A szintén közzétett előzetes hatásvizsgálati lap adatai szerint a szabályozási igény a következők miatt merült fel: az igazságügyi szakértésbe vetett meggyengült közbizalom helyreállítása érdekében a vonatkozó joganyag nagymértékű átdolgozása szükséges. Államtitkár úr, mire alapozzák ezt? Szeretném megkérdezni. Van valami felmérés, valami statisztika arról, hogy meggyengült a szakértői tevékenységben a közbizalom? Vagy esetleg van arról felmérésük, hogy ennek mi az oka, ha így is van? Mert én azt gondolom, hogy egyetlen okból merülhetett föl ez a közbizalomvesztés vagy a közbizalom megingása ‑ bár kötve hiszem, hogy ezt önök ki tudják mutatni ‑, ez pedig az a késedelem, amit a szakértői intézetek, illetve a szakértők produkálnak a bírósági eljárásokban.

Én nem gondolom azt ‑ visszagondolva a saját korábbi ügyvédi tapasztalataimra ‑, hogy a szakértői tevékenység objektivitásába vetett hit, mondjuk, meggyengült volna, de javítson ki, államtitkár úr, ha tévednék. Az volt probléma mindig is, hogy nem időszerűek főleg a szakértői intézetek. Miért van ez? Borzasztó egyszerű az oka. Azért, mert nincs megfelelő forrás a működésére. Számtalanszor tárgyaltuk már itt a költségvetési vitában azt, hogy a szakértői intézet jelezte, hogy nem nagy kiegészítésre lenne szüksége, költségvetési szempontból századszázalékokban sem mérhető összeg, amit kértek pluszban ahhoz, hogy időszerűen tudják a munkájukat végezni. Magyarán, ha e tekintetben van probléma, akkor sokkal egyszerűbb lenne egy kis plusz költségvetési forrást juttatni a szakértői intézeteknek, és valószínűleg akkor időszerűbben tudnának tevékenykedni. Ugyanis pontosan tudom, hogy önök mire hivatkoznak vagy mire szoktak hivatkozni, mondjuk, az ároktői bűnbanda ügyére, ahol valóban elég komoly csúszás volt, vagy más hasonló, egyébként közérdeklődésre számot tartó ügyben, ahol szakértő vagy a szakértői intézet egyébként késedelembe esett.

Egyetlenegy olyan ügyről tudok, tisztelt képvi­selőtársaim, egyetlenegyről, ahol fölmerül büntetőeljárás keretében egy szakértő elfogultsága, illetve az, hogy őt adott esetben meg nem engedett eszközökkel befolyásolták a szakvéleménye kialakításában, ebben az ügyben ezt a szakértőt jogerősen felmentették. Több ilyen ügyet nem tudok. Úgyhogy nagyon kíváncsi vagyok, államtitkár úr, hogy a közbizalom megrendülésére milyen indokokat fog még felhozni.

Az átdolgozás helyett végül ‑ ahogy ön is mondta ‑ egy új törvény készült, ami nem győz meg minket arról, hogy az esetlegesen meggyengült közbizalom helyreállítását pontosan mely új jogintézmények fogják majd biztosítani. Az előzetes hatásvizsgálati lapon adminisztratív terhekre gyakorolt hatásként azt mutatták ki, hogy az mind a közigazgatás, mind a lakosság és a piaci szereplők oldaláról az adminisztratív terhek növekedésével jár. Ezt készséggel elhisszük egyébként. A hatásvizsgálati lap szerint az átalakítás egyetlen fillérbe sem kerül a központi költségvetésnek. Ezt viszont már kevésbé hisszük el, és azt is jó lenne tudni, hogy a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarának mennyibe fog kerülni a szervezeti és a személyi átalakítás.

(13.50)

Ugyanis a kamara észrevétele jelzi, hogy óvatos becslés szerint is a MISZK éves költségvetésének felét emésztené fel az átalakítás, ezért kérik, hogy az előterjesztő intézkedjen az átalakítás költségeinek biztosítása iránt. Államtitkár úr, rendelkezésre áll ez az összeg? Át fogják utalni a szakértői kamarának, amire szükségük van? Az előterjesztés előkészítéséért felelős igazságügyi tárca azt állítja, hogy az új szervezeti struktúra a köztestületek körében egyedülálló módon az országos hatáskörhöz és a hozzávetőlegesen 3600 fős taglétszámhoz igazodva a hatékony működés elősegítése érdekében került kialakításra. Az átláthatóságra és a törvényességre való hivatkozás ugyanakkor a kormányzati kommunikációban nem jelent mást, mint egy korábban köztestületi, önkormányzati jellegű működésre való erőszakos kormányzati rátelepedést. Most is ezt látjuk, államtitkár úr. A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara lehetőséget kapott a tervezet véleményezésére. Ez a honlapjukon is elérhető, elég hosszan és részletesen értékelik a tervezetet, amire, megjegyzem, 3 napos véleményezési határidőt kaptak.

Egypár gondolatot engedjenek meg még a tartalomról. Az egyik lényeges kérdést jelentik, ahogy már utaltam is, az új főtitkári tisztséghez kapcsolódó jogosítványok. A főtitkár a javaslat szerint egyetértési jogot gyakorol a küldöttgyűlésnek és az elnökségnek a kamara gazdálkodását, szervezését, működését érintő gazdasági következménnyel járó döntései és intézkedései tekintetében. Az egyetértés a döntések hatálybalépésének a feltétele. Nos, aligha lehet bármelyik döntésre azt mondani, hogy ennek nincs a gazdálkodásra nézve valamilyen hatása. Ez a szabályozás relativizálja a köztestületi önkormányzatiságot, ez lényegében kiüresedik, ahogy egyébként az egyetemi autonómiával is tették. Ez tökéletesen elfogadhatatlan, államtitkár úr.

A szakértők értékelésének objektív alapokon kell megtörténnie, ezt jelezte önök felé a szakértői kamara is, azaz csak az írott és ellenőrizhető követelmények teljesítése történhet meg ilyenkor. A szakértői tevékenység függetlensége kerül veszélybe azzal, ha az értékelő a szakértő piaci versenytársa, a szakterület elméleti kérdéseinek értelmezése körében is vizsgálódhatna. A Magyar Igazságügyi Szakértői Kamara szerint a szakmán belüli hitviták terepévé tenné a szakértői értékelést, ha például a szakterület által támasztott elméleti tételeknek való megfelelés is az értékelés szempontja lenne. A benyújtott szöveg valamelyest változtatott ugyan, de a problémát nem oldotta meg. Most majd azt kell vizsgálni, idézem, hogy „a releváns szakmai gyakorlatnak megfelelően járt‑e el a szakértő”. A releváns szakmai gyakorlat megítélése szintén szubjektív ‑ ugye, irreleváns, és miért? ‑, ezért ez elfogadhatatlan, éppúgy, mint a korábbi tervezet. A szabály durva beavatkozáshoz vezet az igazságszolgáltatás működésébe a szakértői tevékenységen keresztül.

Elfogadhatatlan az is, hogy egyébként nem hivatalos személy, hanem közfeladatot ellátó személyként definiált szakértő és egyes kamarai tisztségviselők, a főtitkár feljelentési kötelezettségét úgy szabályozza a tervezet, hogy ha a szakértő a vizsgálat során az adott eljárás tárgyát nem képező személy elleni erőszakos, korrupciós vagy hivatali bűncselekmény elkövetésére utaló körülményről vagy olyan bűncselekmény elkövetésének szándékáról szerez tudomást, amely más személy életét, testi épségét veszélyeztetné, köteles a tudomására jutott adatokat a nyomozó hatóságnak bejelenteni. Miközben a szakértő jogkérdésben, helyesen egyébként, nem foglalhat állást, mi több, a szakértők nem jogvégzettek, a javaslat akár a kötelezettség elmulasztásának a következményei kö­ré­ben, akár a hamis vád tekintetében túlmegy a Btk. hatályos rendelkezésein.

Nem világos, hogy a teljesítésigazolási szakértői szerv eljárására miért nem alkalmazható az a szabály, hogy a szakértő magánszakértői vélemény elkészítésére irányuló megbízást akkor fogadhat el, ha az a hatóságtól származó feladatainak ellátását nem akadályozza, s azzal nem összeférhetetlen. A teljesítésigazolási szakértői szerv sajnos megint csak a Fidesz találmánya.

Tisztelt Képviselőtársaim! Sorolhatnám még a problémákat és a hibákat a javaslattal kapcsolatban. Talán érdemes is lenne, hogyha az az alapvető probléma nem lenne vele, hogy megint centralizál, megint központosít, és megint egy eddig független, autonóm társaságot kíván állami felügyelet alá gyűrni. Innentől kezdve, tisztelt képviselőtársaim, teljesen mindegy, hogy a javaslat még milyen, egyébként adott esetben előremutató rendelkezéseket tartalmaz. Emiatt tökéletesen elfogadhatatlan, és biztos, hogy nem fogjuk támogatni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
139 270 2016.04.04. 1:05  261-278

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ritkán értek egyet Lázár miniszter úrral, most ezt teszem. Mi is indítványozni fogjuk azt, hogy a Házbizottság tárgyalja meg és vizsgálja ki ezt a példátlan esetet. Itt nem jóhiszemű joggyakorlásról, hanem joggal való visszaélésről volt szó a Jobbik részéről. Valóban meg­akadályozta az ellenzéki pártokat abban, hogy éljenek ezzel az ellenzéki eszközzel, méghozzá tudva azt, hogy egy hónapja várunk arra, hogy Matolcsy miniszter úr személyesen jöjjön be. Három kérdést kívántunk föltenni Matolcsy miniszter úrnak, ebből egyet sikerült, kettőt pedig nem.

Azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy amikor valaki ilyen módon él vissza az ellenzéki jogosítványokkal, akkor elsősorban nem a kormánypártnak tesz alá ezzel, hanem más ellenzéki pártokat foszt meg attól a lehetőségtől, hogy egyébként a kormányzatot ellenőrző jogkörüket gyakorolni tudják. Úgyhogy én is kifejezetten erkölcstelennek, pofátlannak és joggal való visszaélésnek tartom, amit a Jobbik csinál. (Novák Előd: Rossz volt hallgatni a politikusbűnözést, nem csodálkozom.) Mélységesen elítélem, és remélem, hogy a Házbizottság is ezt fogja tenni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 112 2016.04.11. 0:15  111-112

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Elnök Úr! Én úgy értelmezem a házszabályt, hogy ma elnök úrnak ismét személyesen kellett volna jelen lennie. Erre majd egy ügyrendi indítvánnyal fogok élni, és ezért nem fogadom el a helyettes személyét. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 114 2016.04.11. 2:11  113-120

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Az elmúlt néhány hónapban olyan stílus ütötte fel a fejét az igazságszolgáltatás két intézménye, az ügyész­ség és a bíróság között, amelyre az elmúlt évtizedekben nem volt példa.

Keresztes Imre, a Központi Nyomozó Főügyészség vezetője a nyilvánosság előtt kezdte magyarázni az ügyészség bizonyítványát, bírálva a bírói döntést egy politikai érintettségű ügyben. De egyre gyakoribbak az ügyészség és a bíróság közötti nyilvánosság előtti pengeváltások, amelyek rombolják az igazságszolgáltatásba vetett állampolgári hitet. Ön szerint nem volna indokolt ezeket a vitákat visszaterelni a tárgyalótermekbe, ahol a büntetőeljárási jog szerint le kell őket folytatni?

A fővárosi főügyész azonban már nem először megy túl a jó ízlés határán. Először egy közérdeklődésre számot tartó büntetőügyben titulálta csörgősipkás bohócnak az eljáró bíróságot. Most pedig a Quaestor-ügyben bírálta éles, durva, személyeskedő stílusban a Fővárosi Törvényszéket és az eljáró bírót egy sajtótájékoztatón. Kérdezném: ez az ügyészség új stílusa? A sajtóban való, még a politika stílusához képest is bunkó üzengetés, avagy lesz felelősségre vonás az ügyben? Elhatárolódik-e Ibolya Tibor minden ügyészre szégyent hozó kijelentéseitől?

S mindezzel összefüggésben tartalmi szempontból kérdezném: lesz-e személyes felelőse annak, hogy az eljáró bíróság tartalmi szempontból alkalmatlannak minősítette a Quaestor-ügyben benyújtott vádiratot, és visszaküldte hiánypótlásra? Mert két lehetőség van, tisztelt legfőbb ügyész úr. Az egyik, hogy szakmailag alkalmatlan az eljáró ügyész és az ügyészség vezetője. Ekkor azok leváltása indokolt. Szerencsés országokban egy ilyen fiaskóba simán belebukik a fővárosi főügyész. A másik lehetőségre pedig gondolni sem merek, mely szerint egyfajta alku részeként az ügyészség szándékosan rossz vádiratot nyújtott be egyes kormánypárti prominensek védelme érdekében, akikre eddig nem vallott a Quaestor-vezér, hogy végül az alkalmatlan vád miatt a bíróság ne tehessen mást, mint hogy felmenti Tarsoly Csabát és társait. Melyik verzió az igaz, legfőbb ügyész úr, és mik lesznek a következmények? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 118 2016.04.11. 1:10  113-120

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Egy kicsit csalódást okozott a válasza, mert ahogy szokták mondani: a stílus maga az ember, és ezt egy intézményre is lehet érteni. Ön mint az intézmény vezetője, azt gondolom, megtehette volna azt ma az ország nyilvánossága előtt, hogy elhatárolódik attól az ügyészségi vezetőtől, aki ilyen szavakkal illet bíróságokat és bírósági vezetőket. Ugyanis itt nem mellékes az, hogy valaki milyen stílusban beszél, ugyanis ez a stílus bizony kihatással van az igazságszolgáltatás egészének működésére és arra a bizalomra is, amit éreznek az emberek az igazságszolgáltatás iránt.

Másrészt a szakmai vitáknak, legfőbb ügyész úr, a bíróságon van a helye, és nem a nyilvánosság előtt üzengetve. Valószínűleg nem véletlen, hogy eddig ezt évtizedekig az ügyészség és a bíróság megtartotta. Most ezt az ügyészség megtörte. Nem tudom, hogy miért. Ezenkívül pedig nem azt mondtam, hogy a vád nem törvényes, hanem azt, hogy a bíróság szerint alkalmatlan arra, hogy elítéljenek bárkit.

Azt gondolom, azokra a kérdésekre pedig nem válaszolt, amelyeket viszont egyebekben feltettem. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 212 2016.04.11. 1:59  205-216

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Ha Schiffer képviselő úr visszagondol a még korábbi TASZ-os múltjával kapcsolatban, hogy miket vitáztunk erről a témáról, akkor tudhatja, hogy az én véleményem ebben a témában jottányit nem változott meg: most is ugyanazt mondom és akkor is ugyanazt mondtam. Most a szólásszabadságról van szó és nem másról, legalábbis ez a törvény ezt tartalmazza. Pontosan tudja, képviselő úr, hogy nem vagyok én sem a korlátlan szólásszabadság híve, az emberi méltóság védelme érdekében igenis korlátozhatónak tartom a szólásszabadságot akár a közösségek emberi méltóságának védelme érdekében, akár magánszemélyek védelmében, méghozzá büntetőjogi eszközökkel is. Ebben van a vita köztünk, úgyhogy én a rágalmazást, becsületsértést bőven benne hagynám és benne is hagyjuk a Btk.-ban, akárcsak a gyűlöletbeszédet, a holokauszttagadást és más hasonló bűncselekményeket.

Nem erről van szó, tisztelt képviselő úr! Arról van szó, hogy most a közszereplők kritizálhatóságát szű­kítette a kormány az elmúlt időszakban; nem az át­lagemberekét, nem az átlagállampolgárokét, nem a közösségekét, hanem a közszereplőkét. A közszereplők kapták meg azt a jogot, hogy ügyészség képviselje őket ezekben az eljárásokban; kapták meg azt a jogot, hogy míg egy magánszemély esetén lényegesen szűkebb körben folytathat le bizonyítást a bíróságon, addig itt a közszereplők esetében az ügyészség rabosít, lefoglal, zár alá vesz, s a többi, tehát megvannak azok a jogosítványai, mint közvádas bűncselekmények esetén. Szóval, tisztelt képviselőtársaim, szó nincs arról, hogy bármi változott volna a mi álláspontunkban. Azt mondjuk, hogy a közszereplők esetén egy nagyon széles kritizálhatóság, míg a magánszemélyek esetén az emberi méltóság szem előtt tartása kell hogy legyen az elsődleges állami cél. Ez a javaslat ezt tartalmazza, és éppen ezért a frakciónk támogatja. Még egyszer szeretném mondani: 10 éve, 15 éve ugyanazon az állásponton vagyunk ebben a témában. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
140 224 2016.04.11. 2:05  217-228

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Frakcióvezető úr elmondta azokat a szakmai érveket, amelyek miatt szeretnénk kérni e törvény támogatását. Én is egypár szót szeretnék ennek politikai hátteréről mondani. Először is, megszoktuk Schiffer frakcióvezető úrtól, hogy egyrészről a Fidesznek is odacsap egyet, másrészről hozzánk is odacsap egyet. De szeretném arra emlékeztetni, hogy akkor nem történt más, mint hogy egy hatályban lévő jogszabályt próbáltak értelmezni szakértők, nem pedig arról, hogy bárki a népszavazásról szóló törvényt meg kívánta volna változtatni úgy, hogy ne lehessen népszavazni olyan dolgokról, amikről egyébként korábban lehetett.

Azt mindenki tudja, és azt gondolom, hogy csak felemlegetnem kell, hogy mi történt azon az ominózus napon a Nemzeti Választási Iroda előtt. Ott egy olyan határt lépett át a mostani hatalom, ami valóban példátlan volt eddig. Példátlan volt azért, mert az, hogy a népszavazási jogának a gyakorlásában egy konkrétan a hatalomhoz köthető bűnözői csapat, kopasz, kigyúrt emberek megakadályozzanak valakit abban, hogy leadja a népszavazási kezdeményezését, ez a magyar demokrácia történetében példátlan. Márpedig a Nemzeti Választási Irodánál ez történt, és ezek az emberek közvetlenül köthetőek voltak a Fidesz egyik alelnökéhez. Sajnos, ezek tények, amik nem megmásíthatóak.

A Fidesz is érezte azt, hogy ezek után nem tud már mást tenni, mert a közvélemény nyomására, a közfelháborodásra valamit muszáj tennie ebben a témában, ezért benyújtott egy javaslatot ebben a témakörben; ami helyes, de másrészről viszont azt kell látni, hogy lényegesen nagyobb és komolyabb problémák vannak ezen a területen, amit egyébként Schiffer képviselő úr is Dúró Dóra is fölemlegetett.

Úgyhogy mi egy komplexebb szabályozást javaslunk, és természetesen megfontoljuk azt is, hogy az LMP esetleges további javaslatait támogassuk majd. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 22 2016.04.13. 15:35  17-50

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy amikor ezt a témát tárgyaljuk, akkor elsőként azt azért érdemes feleleveníteni, hogy az alkotmányozás során a kormány és a kormánypártok a közvetlen demokráciára a legsúlyosabb csapást akkor mérték, amikor megváltoztatták a népszavazás érvényességére és eredményességére vonatkozó szabályokat. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy mióta ez a rendelkezés hatályba lépett, azóta egyetlen eredményes és érvényes népszavazás nem volt Magyarországon.

Éppen ezért persze fontos kérdés, de ehhez képest marginális kérdés, amiről ma tárgyalunk, ennek a változásnak vagy változtatásnak a visszaalakítása, ami elsődlegesen fontos lenne ahhoz, hogy Magyarországon ismét működjön a közvetlen hatalomgyakorlásnak ez az intézménye. Érdemes lenne továbbá átgondolni azt is, hogy a népi kezdeményezés intézményét visszahozzuk a jogrendszerbe. Tudom azt, hogy az elmúlt ciklusban számos kellemetlen vitát eredményezett ez önöknek, ettől függetlenül, bár Magyarország alapvetően nem a közvetlen demokrácia elveire épül, azért a közvetlen demokráciának ezt a két intézményét érdemes volna egyrészt megtartani, másrészt pedig olyan módon megtartani, hogy azt használni, azt érvényesíteni is lehessen, mert hiába vannak szabályok arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet aláírást gyűjteni, hogyan lehet népszavazást kezdeményezni, ha praktikusan arra alig van remény, hogy egy érvényes és eredményes népszavazást lehessen tartani.

Ismét itt emlékeztetnék arra, hogy abban az esetben, ha ezek a szabályok lettek volna érvényben, hatályban az elmúlt, most már közel 30 évben ‑ 27-28 évben ‑, akkor ez alatt az időszak alatt, azaz közel három évtized alatt összesen kettő érvényes és eredményes népszavazás történhetett volna Magyarországon. Azt gondolom, amikor erről a témáról beszélünk, akkor elsősorban ezt érdemes az asztalra tenni, és kérni, sőt mi több, követelni a kormánypártoktól azt, hogy erre irányuló változtatási javaslatot nyújtsanak be, illetve erről szóló egyeztetést kezdeményezzenek.

A másik, ami konkrétabb előzménye ennek a benyújtott javaslatnak, azt mindenki tudta. Répássy képviselő úr utalt is rá, hogy nyilvánvalóan ebben a vitában szó lesz erről. Természetesen szó lesz erről. Szó lesz arról, hogy az elmúlt időszak, és fogalmazhatok inkább úgy, hogy a közelmúlt eseményei rávilágítottak a népszavazási eljárás szinte összes problémás pontjára. Történt ez azért, mert volt egy olyan népszavazási kezdeményezés a Szocialista Párt részéről a vasárnapi boltzárról, zárvatartásról, amiről a kormány úgy gondolta, hogy mindenáron meg kell akadályozni, hiszen minden felmérés azt mutatta, hogy a társadalom 70-75-80 százaléka ‑ felméréstől függ, hogy mennyit mondtak, de körülbelül ezek a számok szerepeltek ‑ ellenzi a vasárnapi boltzárat, és támogatna egy ilyen népszavazási kezdeményezést. Éppen ezért a legkülönfélébb módszerekkel vetettek gátat, a Nemzeti Választási Bizottság és a Nemzeti Választási Iroda hathatós és tevékeny részvételével és asszisztenciájával annak, hogy a Szocialista Párt népszavazási kezdeményezése sikeres lehessen. Márpedig, ha önök az összes jogszerű és egyébként a jogszerűség határán az én meglátásom szerint lényegesen túlmutató eszközt felhasználják, akkor az értelemszerűen rámutat arra, hogy milyen problémák vannak ma a népszavazási eljárással kapcsolatban, és hol szükséges ezeken módosítani.

Természetesen a leg… ‑ hát, hadd fogalmazzak így ‑, a legalja ennek a folyamatnak az volt, amikor bizony a Fidesz egyik alelnökéhez köthető kopasz verőemberek akadályozták meg az MSZP képviselőjét abban, hogy benyújthassa a népszavazási kezdeményezést. Nemcsak azért érdemes ezt itt felemlíteni, mert egyrészt egy ilyen fölött szemet hunyni nem lehet, ha erről a témáról beszélünk, és nemcsak azért, mert ez nemcsak a népszavazást, hanem alapvetően a demokratikus rendet veszélyeztette már Magyarországon, hanem azért is, mert ha ez az esemény nincsen, nincs ez az esemény, ami nemcsak hazánkban, hanem nemzetközi szinten is közfelháborodást keltett, akkor ez a javaslat ma nincs előttünk. Ezt biztosan tudom mondani.

Azért tudom ezt ennyire határozottan és biztosan mondani, mert a Nemzeti Választási Iroda vezetője már hónapokkal ezelőtt ‑ sőt, talán nem túlzok, ha években mérem ennek az idejét ‑ elmondta azt, hogy milyen problémák vannak a választójogi rendszerrel, és milyen problémák vannak a népszavazással kapcsolatban. A Választási Iroda vezetője számos konferencián ‑ számos olyanon is, ahol egyébként én is jelen voltam, akár hallgatóként, akár előadóként ‑ elmondta ezeket a problémákat. A kormányzat a füle botját nem mozdította erre. Magyarán, ha nincs ez a botrány, nincs ez a példátlan támadás a demokrácia ellen, akkor ez a javaslat sincs ma előttünk. Ennyi haszna legalább volt.

Azt gondolom, hogy amikor megítéljük azt, hogy támogatható vagy nem ez az előttünk fekvő javaslat, illetve hogyan állunk hozzá, akkor ezeknek az előzményeknek az ismerete és ismertetése elkerülhetetlen. Már csak azért is, mert ahogy fogom ismertetni, a Választási Iroda vezetőjének a javaslataiból számos elem nem került beépítésre ebbe a törvénybe.

(10.20)

Az egyetlenegy dolog, amit szabályozni kíván, az az, amiből közbotrány lett. Ez még egy olyan arra utaló jel, hogy semmi mást nem szolgál ez, mint hogy e tekintetben a kedélyeket csillapítsa, és lehetőség szerint még egy ilyen közbotrányra alapot adó helyzetet ne tegyen lehetővé a jövőben a jogrendszer. Ez egyébként mellesleg egy jó mellékhatása ennek a javaslatnak.

Ami tehát pozitívum és pozitívumként szeretném kiemelni belőle, az az, hogy a benyújtási moratórium szabályain jelentősen enyhít. Azonban ahogy mondtam, és itt szeretnék konkrét is lenni, a Nem­zeti Választási Iroda honlapján található tervezetekből számos elemet nem vett át a javaslat, ezek kimaradtak a benyújtott törvényjavaslatból. Ilyen például a népszavazáshoz való alanyi jog korlátozására kitalált és a gyakorlatban teljesen értelmetlen támogató aláírás. Ez jelenleg 20-30 választópolgárt jelent. Szóval, ezeknek a számát drasztikusan növelni kívánták legalább 200-250 főre, érdemes lett volna ezt is megfontolni.

Elhagyták az ügyfélkapus benyújtásra vonatkozó észszerűtlen felvetéseket, elhagyták azokat a ren­del­kezéseket, amelyek az NVB jogkörét növelték volna, itt a jelenlegihez képest több esetben formai szempontból visszautasíthatta volna a népszavazási kezdeményezéseket. De továbbmegyek: az elmúlt időszak tapasztalatai szerint mind a Nemzeti Választási Bizottság, mind a Kúria a népszavazás jogintézményére vonatkozó szabályoknak a kezdeményezők és a választópolgárok szempontjából indokolatlanul szűk, megszorító, nemegyszer önmagának is ellentmondó, a korábbi alkotmánybírósági gyakorlattal tételesen ellentétes értelmezést fogadtak el, ami ténylegesen a részvételi demokrácia kiüresítéséhez vezetett, zárójelbe teszem: természetesen amellett, hogy ezt a jogszabályok is megfelelőképp elősegítették.

Az MSZP-nek volt egy saját törvénymódosító javaslata, amelyet önök tegnap a szavazáskor elutasítottak, azaz annak a tárgysorozatba vételét, a megtárgyalását sem tették lehetővé. Ezeknek a célja vagy ennek a javaslatnak a célja az lett volna, túlmenően egyébként a jelenlegi előttünk fekvő javaslaton: a népszavazási kérdésekkel szemben támasztott követelmények egyértelművé tétele, a népszavazási eljárás szabályainak egyértelmű meghatározása és a népszavazás jogintézményének a védelme.

Amit a leginkább hiányolunk az előttünk fekvő javaslatból, és a mieinkben szerepeltek, ebből szeretnék néhány szempontot felvillantani. A népszavazási kérdés egyértelműségére vonatkozó törvényi követelmény pontos meghatározása lett volna, illetve lenne szükséges. A mai joggyakorlat elképesztő. Ha a köznapi szóhasználatnak megfelelő a kérdés, azt a jogalkotói egyértelműség követelményét sértőnek tekintik, míg ha precíz kérdés kerül eléjük, azt a választópolgár számára minősítik érthetetlennek. Tudják, ez a „van sapka vagy nincs sapka rajta” tipikus esete, ami kifejezi, hogy a kérdésnek elsősorban a választópolgár számára kell egyértelműnek lennie. Tehát ez lenne a jobb megfogalmazás, hogy nem a tör­vényi szempontból kell hogy egyértelmű legyen első­sorban, hanem a választópolgár számára kell egy­értelműnek lenni, hogy mi az elérni kívánt cél, az Országgyűlés számára pedig elegendő, ha az eredményes népszavazásból következő döntés irányát jelöli ki a kérdés.

Másrészt a népszavazással szembeni jogszabályi korlátokat megszorítóan kell értelmezni ‑ ez volna a helyes. Jelenleg ugyanis az Országgyűlés hatáskörének korlátaira, valamint a tiltott tárgykörökre vonatkozóan mind az NVB, mind a Kúria olyan kiterjesztő értelmezést fogadott el, amely alapján érdemi társadalompolitikai vagy gazdasági kérdésben lényegében nem tartható népszavazás. A párhuzamos népszavazási kezdeményezésekre vonatkozó jelenlegi abszurd szabályozás hatályon kívül helyezése mellett a nép­sza­vazás elrendelésében állít fel párhuzamossági moratóriumot.

Ennek megfelelően azonos tárgyú kérdésekben is elindulhat az aláírás gyűjtése. Az Országgyűlés nép­szavazást pedig abban a kérdésben rendel el, amely esetében a népszavazási aláírások szük­séges szá­mának meglétéről elsőként tájé­koz­tatták. Ez a sza­bályozás a komoly társadalmi tárgyú kérdés meg­fogalmazója számára biztosítja az elsőség jogát, nem pedig a választási iroda sorszámkiadó automatájához való hatékony nyomakodáshoz fűz közjogi követ­elményeket.

Amit szeretnék még kiemelni, és itt csak egy mellékszálként: örülök annak, hogy államtitkár úr itt már az expozéban másként fogalmazott, de meglehetőségen cinikusnak tartjuk az indokolását bizonyos helyeken a törvényjavaslatnak. Például, amikor azt írja szó szerint, hogy az azonos tárgyú népszavazási kezdeményezések benyújtására vonatkozó morató­rium lejártakor az esetleg kialakuló visszás helyzetek megelőzésére szolgál majd ez a törvényjavaslat. No, hát a 2016. február 23-ai eseménysor után ezt az „esetleg” szót, azt gondolom, hogy nyugodtan ki­hagy­hatták volna az indokolásból, ahogy egyébként államtitkár úr helyesen ki is hagyta a saját mon­dandójából.

A saját javaslatunkban szereplő célok és esz­kö­zök többségében nem jelennek meg a javaslatban, itt visszautalnék az ottani megfogalmazásra, a javasolt célok közül az a), b) pont alatti egyáltalán nem és a c) pont alatti részben. Ez az egyetlen részbeni azo­nos­ság a versengő kezdeményezések proble­mati­ká­jára vonatkozik, a valós társadalmi támogatottságú kérdéseknek biztosít előnyt. Ez a megoldás jobb, ahogy Répássy képviselő úr is elmondta, mint a jelenlegi, de a mi meglátásunk szerint nem teremt egyenlő versenyfeltételeket még így sem, mert ha például egy kérdést az NVB hitelesít, és egy másik párhuzamos kezdeményezést nem, a Kúria jogorvos­lati eljárás során viszont mindkettőnek zöld lámpát biztosít, akkor valójában a Kúria döntéshozatali sebes­sége dönti el, ki lehet a több aláírást össze­gyűjtő, vagy legalábbis nagyon jelentős előnyt élvez.

Hiányzik a javaslatból az a garanciális rendel­kezés, ami jelentősen csökkentené a Kúria döntésére rendelkezésre álló határidőt, itt 90 napról például 30-ra; másrészt rögzíteni kellene, hogy a vázolt pél­dában lehetőleg egyidejűleg kell meghozni a kúriai döntést annak érdekében, hogy ne a kúriai döntés időbeliségéből fakadjon bármely kezdeményező ver­senyelőnye. Az NVI javaslatában még az NVI elnöke állította vol­na elő az aláírásgyűjtő ív mintapéldányát. A ja­vas­lat ezt a megoldást nem veszi át, ugyanakkor az NVI adja ki a sorszámmal ellátott valamennyi aláírás­gyűjtő ívet. Itt a pénzügyi szankció a le nem adott ívek esetén ezer forint. A javaslat tehát, és ezt kriti­ka­ként mondom, elfogadhatatlan módon fenntartja a Kúria 90 napos jogorvoslati határidejét.

Összefoglalóan, tisztelt elnök úr, még egy 30 má­sodpercet kérnék. (Jelzésre:) Köszönöm szépen. A kormányzati javaslat fontos garanciális szabá­lyo­kat nem tartalmaz. Tehát a népszavazási kérdés tar­tal­mát illetően, itt tiltott tárgykörök értelmezésének a szűkítésére gondolok, és gyakorlatilag ez a javaslat kizárólag a benyújtási versengést oldja meg. Éppen ezért tehát a javaslat felemás, és nagyon sok minden hiányzik belőle, örültünk volna, hogyha ennél egy komplexebb javaslat kerül a Ház elé.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Schiffer András tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 30 2016.04.13. 2:07  17-50

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Schiffer képviselőtársam felszólalására szeretnék nagyon röviden reagálni, egyébként előrevetve azt, hogy túlnyomó többségével annak, amit mondott, teljes mértékben egyetértek és osztom a véleményét.

Két dolog azonban korrekcióra szorul. Először is, frakcióvezető úr, én nem mondtam soha olyat, hogy minden korrekt feltételek között zajlott a korábbi népszavazásokkal kapcsolatban. Merthogy ön ezt kívánja nekem tulajdonítani, viszont olvassa vissza a jegyzőkönyvet, tényleg fölírtam pontosan. Ugyanis én annyit mondtam, hogy a jelenlegi szabályok alapján összesen az elmúlt 30 évben két érvényes és eredményes népszavazás lett volna, és az elmúlt időszakban, mióta ez a szabály hatályba lépett, még nem volt érvényes és eredményes népszavazás. Én ennyit mondtam, mást egyébként a múltra vonatkozóan nem.

Sokadszorra kerül elő az ötpárti részvétel, illetve részvétel hiánya részünkről. Frakcióvezető úr, ne értse egyfajta elzárkózásnak azt a magatartást, amit akkor tanúsítottunk. Ön úgy fejezte be a fölszólalását, ezt is fölírtam, hogy próbál menekülni a Fidesz a februári események elől. Így van. Mi is úgy értékeltük és értelmeztük, hogy azok az események, amik akkor elindultak, arról szólnak, hogy a Fidesz próbál előrefelé menekülni, próbál előremutató javaslatokat tenni a tekintetben, hogy akkor legyen törvénymódosítás, hogy többet ilyen ne történhessen, s a többi, s a többi, ahelyett, hogy egyébként azon eseményeket megpróbálná kivizsgálni, amik akkor történtek. Mi úgy értelmeztük és értékeltük, hogy akarva-akarat­lanul, inkább akaratlanul, szeretném ezt hangsúlyozni, az LMP is ezt a törekvésüket támasztja alá azzal az ötpárti egyeztetéssel.

Mi egyébként azokat a javaslatokat szívesen támogatjuk, amiket frakcióvezető úr elmondott, de annak nem szeretnénk és nem szerettünk volna akkor, ott, abban a helyen, abban az időben menlevelet adni, hogy ilyen eszközökkel a Fidesz meneküljön a felelősségre vonás alól. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 40 2016.04.13. 7:25  17-50

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nem nagyon szeretnék én ebbe a vitába beszállni, amit itt Schiffer képviselő úr és Vejkey Imre folytat, de ha jól értem, nem a Fradiról, hanem a kopaszokról beszélt a képviselő úr. (Dr. Schiffer András közbeszól.) Oké, rendben van. Akkor jól értettem a dolgot. (Az elnök csenget.)

Ami viszont az érdemét illeti, én nem gondolom azt, bár persze tehetjük és megadhatjuk ezt az örömöt a kormánypártok részére, hogy mi egymással vitatkozunk, úgyhogy nagyon röviden reagálnék csak, Schiffer képviselő úr, arra, amit ön elmondott. Igen, szeretnék azért, mert kár lenne a levegőben hagyni. Azért van már annyira tapasztalt politikus ugyebár, hogy tudja azt, ha van egy olyan téma, ami elviszi egy annál fontosabbról a figyelmet, akkor az annak hasznos és annak jó, aki azt szeretné, hogy ezt a figyelmet elvigyék onnan. Abban az esetben, ha ön pontosan ugyanarra a trackre áll rá, mint amit a Fidesz csinált, hogy ahelyett, hogy kivizsgálnánk ezt az ügyet, ahelyett, hogy arról szólna a közbeszéd, hogy mi történt ott és kik a felelősök, hogy a mai napig nem tudjuk azt emiatt, hogy például az eljárások ebben az ügyben hol tartanak ‑ ha netán államtitkár úr erről tud valamit, akkor örülnék, ha erről felvilágosítást adna ‑, vagy hogy a Fideszen belül kik a felelősök ezekért az eseményekért, hanem beszáll abba a versenybe, hogy ki tud jobb javaslatokat tenni majd a jövőre nézve előremutatóan, és hangsúlyozom, nem ma, hanem akkor, abban a helyzetben, akkor azzal nem ennek az ügynek a kiderítését, illetve ennek a törekvésnek a sikerét szolgálja.

Mi ebben nem kívántunk részt venni ‑ ennyi. Gondolom, ezt megérti. És lehet, hogy nem ért vele egyet, de én örülnék annak, ha erről a témáról le tudnánk végre szállni, már csak azért, mert akkor ezek szerint két különböző véleményünk van erről, és teljesen fölösleges ezt istenuntáig ismételgetni.

A másik, amit szerettem volna ‑ ezt már államtitkár úrhoz címezni. Láttam, hogy lelkesen jegyzetelt is és rázta a fejét, amikor arról beszéltünk, hogy a kormány rendkívül régen tud ezekről a problémákról, és a Nemzeti Választási Iroda elnöke rendkívül régen fölhívta már az igazságügyi miniszter figyelmét erre, akkor hozzátennék még egy elemet. Számos olyan fórum volt, ahol nemcsak az igazságügyi miniszter, hanem az Országgyűlés törvényalkotásért felelős bizottságának az elnöke is vitapartner volt, jelen volt, és az NVI elnöke ezeken a fórumokon ismertette azokat a javaslatait, aminek egy jó részét egyébként most önök nem fogadják meg. Akkor most már valóban nagyon kíváncsi lennék arra, hogy miért rázza államtitkár úr a fejét akkor, amikor ezek a mondatok elhangoznak, mert vagy mi és a sajtó tévedünk egy hatalmasat, és Trócsányi miniszter úr, illetve az akkori államtitkárok valóban nem tudtak erről, nem olvastak sajtót, nem jutott el a Választási Iroda elnökének az igénye önökhöz, vagy pedig valami másról van szó, amit most jelen pillanatban kitalálni nem tudok.

Ezzel kapcsolatban, mivel az igazságügyi tárca részéről eddig hagyomány volt azért, és Répássy államtitkár úr annak idején mindig megtette, hogy a vitában részt vesz, erről sajnos államtitkár úr egy picit leszokott, vagy föl se vette ezt a régi stílust, azt kérném, hogy ne kerüljünk megint abba a helyzetbe, mint amit megéltünk annak idején a választási eljárási törvénynél, hogy volt egy 7,5 órás vita, egy 7,5 órás vita itt a Házban, és az államtitkár asszony úgy ülte végig ezt a vitát, hogy meg se nyikkant, hanem a zárszóban akarta elmondani az álláspontját. Aztán persze, mivel a Házszabályt kevéssé ismerte, ezért, mondjuk úgy, ráfaragott, mert nem övé volt a zárszó, hanem az előterjesztőé, és így ismét megnyílt a vita, amiből kerekedett végre egy normális vita, de 7,5 órán keresztül úgy ült itt, hogy nem szólalt meg, és ez nem volt ritka az elmúlt időszakban. Úgyhogy én azt kérném államtitkár úrtól, hogy tegye meg azt a szívességet, hogy részt vesz a vitában és az ellenérveit most fejti ki, mert szeretnénk rá reagálni valószínűleg, hacsak nem győz meg minket annyira a felszólalásával. Én csak úgy mondom, hogy ellenkező esetben, ha erre nem kerül sor, akkor én sem fogom megtisztelni azzal államtitkár urat, hogy végigvárom a zárszavát, hanem el fogok menni.

Ami viszont egy konkrét kérdésem lenne, hogy volt egy felvetésünk, és erre Schiffer képviselő úr is utalt, hogy ugye, nem teremt mégsem, hiába zárják ki a versengő kezdeményezések eddigi problematikáját, nem jelent vagy nem teremt egyenlő versenyfeltételeket a jelenlegi szabályozás sem, hiszen valóban igaz az, lehet, hogy van olyan népszavazási kezdeményezés, amit az NVB hitelesít, van, amit nem, és ott a Kúria döntésére kell várni, hogy ezt a problémát önök hogy kívánják feloldani; hogy hajlamosak-e egy olyan módosító javaslatot elfogadni, amelyben ezt valamilyen módon feloldjuk, például akár olyan módon, hogy drasztikusan a Kúria eljárási határidejét lerövidítjük, vagy az ajánlóíveket akkor lehet kiadni minden esetben, ha ezekben az eljárásokban a kúriai döntés megtörtént.

Tehát technikailag azt tudom mondani, hogy teljesen nyitottak vagyunk erre, csak ez egy olyan probléma, ami még túl sem terjeszkedik azon a rendkívül szűk körön, ami ebben a törvényben foglalt, viszont már láthatóan problémát fog okozni, és már láthatóan visszaélésekre fog alapot adni, hiszen nyilvánvalóan az megítélés és hozzáállás kérdése, hogy ki, mit gondol arról, amit Schiffer képviselő úr elmondott az NVB összetételével kapcsolatban. Én a magam részéről osztom, annál is inkább, mert az elmúlt időszak eseményei rávilágítottak arra, hogy milyen abszurd döntéseket hoztak véletlenül pont azok meg, akik ilyen módon kerültek be a Nemzeti Választási Bizottságba, már hogy ilyen múlttal kerültek be a Nemzeti Választási Bizottságba.

De abban az esetben, ha mondjuk, egy ilyen kérdésről lesz szó, vagy ez a probléma föl fog merülni, akkor óhatatlanul, már most mondom, mindenki azzal fogja vádolni a Nemzeti Választási Bizottságot, hogy úgy kívánja, mondjuk, egy népszavazási kezdeményezésnek elejét venni, hogy a számára kedves, mondjuk, Erdősinének ‑ hogy nevesítsük ‑ hitelesíti a kérelmét, a másik kérelmet nem, éppen ezért neki a Kúriára kell menni, és ezért el fogja szenvedni, mondjuk, azt a 90 napos hátrányt az aláírásgyűjtés során. Óhatatlanul föl fog merülni ez a vád és ez a probléma. Tehát én azt gondolom, ha maradunk csak ebben a körben, akkor is legalább ezt a problémát érdemes volna kezelni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
142 48 2016.04.13. 1:43  17-50

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Répássy képviselő úrnak válaszul szeretném mondani azt, hogy azt gondolom, hogy nem a papír hitelessége az, ami elsődlegesen fontos, hanem a rajta szereplő aláírásoké. (Dúró Dóra: Így van, így van!) Ugyanis egyrészt bármilyen hitelesített papírról van szó, először is, az ugye, ragyogóan lefénymásolható, mielőtt valaki visszaviszi a Választási Irodához, tehát e tekintetben az adatbiztonság semmivel nem nagyobb, mint bármikor máskor. Másrészt pedig, ha jól emlékszem, akkor például abban a büntetőeljárásban, ahol választási csalás gyanújával nyomoznak, ahol a Fidesznek 1500 aláírása került át más, egyébként kamupártok ajánlóíveire, ott is hitelesített lapokról volt szó. Tehát a hitelesített lapokon ezt a fajta csalást ugyanolyan könnyű elkövetni, és az adatbiztonság semmivel nem nagyobb.

Tehát valóban egyetlenegy érv nem szól amellett, és valószínűleg a Választási Iroda vezetője sem véletlenül a másik megoldást javasolta, hogy minden egyes ívet hitelesíteni kelljen. Egyszerűen, ha valaki tud nekem olyan érvet mondani azon kívül, hogy nem annak kerül pénzbe a fénymásolás, aki mondjuk, a népszavazást kezdeményezi, ha emellett tud valaki olyan érvet mondani, ami miatt ez jobb, akkor tényleg a kalapom emelem meg előtte, ami egyébként nincs. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 106 2016.04.18. 2:00  105-112

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Jegybankelnök Úr! Valóban ez a kérdés: ön rendelt-e magának ötmilliós fizetést?

De másként is feltehetem, ha erre azt válaszolja netán, hogy nem: egyetért-e ön azzal, hogy önnek 5 millió forintos fizetés jár? Ugyanis ha ma ön azt mondja itt a Házban, hogy ön szerint ez eltúlzott, és ön szerint ezt nem érdemli, vagy más miatt nem kéne, hogy ilyen fizetést kapjon, akkor biztos, hogy az országgyűlési képviselők többsége hajlandó lesz ezt visszamódosítani az eredeti állapotra.

Ön azt mondta, hogy Ausztriát szeretné Magyarország utolérni. Nos, egy dologban ez biztosan sikerült, és ez az ön fizetése. Amikor ön kormánytag volt, tisztelt elnök úr, akkor azt hirdették, hogy 2 millió forintnál magasabb állami fizetés pofátlanság, erkölcstelenség. Na, most ön egyetért még ezzel a véleményével? Ugyanis az ön fizetése több mint dupla ekkora lett. Most már nem tartja ezt pofátlannak, elnök úr?

Azt szeretném megkérdezni, hogy ön szerint indokolt-e az, hogy önnek az osztrák jegybank elnökéhez hasonló fizetése van, vagy egyáltalán hadd fogalmazzak úgy, hogy messze nem az EU-s átlag alatti fizetést kap jegybankelnökként, addig az egészségügyi dolgozók, vagy mondjuk, a szociális szférában dolgozók az utolsó helyen kullognak az Európai Unióban. Akkor, amikor ön 5 millió forintot keres, akkor ezeknek a dolgozóknak, mondjuk, az egészségügyben átlagosan a nettó bére nem éri el a 100 ezer forintot vagy a szociális szférában körülbelül 70-80 ezer forintot.

Szóval, azt kérdezném, tisztelt elnök úr, hogy amikor ez a helyzet a közszférában, amikor így keresnek, akkor valóban az-e az indokolt, hogy az ön fizetését emeljük meg nagyjából 3 millió forintról 5 millió forintra. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
143 110 2016.04.18. 1:09  105-112

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, nehéz szavakat találni erre az elképesztő válaszra, elnök úr! Az a helyzet, hogy tudja, ön szavazatával támogatta azt, hogy az ön elődjének mennyi legyen a fizetése, itt az Országgyűlésben. Most ehhez képest ön úgy gondolja, hogy ez indokolatlanul kevés, és önnek többet kell keresnie annál az embernél. De úgy gondolja ezek szerint, hogy indokolt az, hogy mondjuk, a magyar miniszterelnökhöz képest is négyszer annyit keressen, és indokolt az, hogy egyébként a közszférában dolgozó többi emberhez és vezetőhöz képest is ilyen kiemelt fizetést kapjon.

Úgy gondolom, tisztelt elnök úr, hogy aki ezt a pozíciót betölti, annak kellene hogy legyen annyi realitásérzéke, hogy akkor emelem meg a saját fizetésem ilyen magasra ‑ és sajnos, igen, úgy tűnik, hogy manapság az a divat, hogy mint a kocsmában, megrendelik a jogszabályokat és megrendelik ezeket a szabályokat kívülről; sajnos ez a helyzet, ezért kérdeztem öntől is -, szóval, először azt támogatja, hogy a többi ember keressen az Európai Uniónak megfelelő módon (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és nem azt támogatja, hogy ő maga tegye így. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 284 2016.04.25. 3:29  281-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, a bizottság ülésén fogalmazódott meg kisebbségi vélemény, és nagyjából azt lehet mondani, hogy mivel a módosító javaslatok a törvényjavaslat, az előterjesztés érdemét érintették, ezért számos olyan álláspont ismét az asztalra került, amelyet az általános vitában fogalmaztak meg kritikaként ellenzéki képviselőtársaim. Megfogalmaz­tuk például azt, hogy teljesen mindegy, hogy a kor­mányzat eredeti előterjesztése, avagy az Igazságügyi bizottság által megfogalmazott háttéranyagban szereplő módosító javaslatokat fogadja el az Országgyűlés, végül csak odajutunk, hogy a kormányzat ismételten egy korábban autonómként működő testületet a saját hatásköre alá kíván vonni, és afölött a mi meglátásunk szerint meg nem engedett módon, illetve alkotmányellenes módon felügyeletet gyakorolni.

Az igazságügyi szakértői kamarával kapcsolatban a háttéranyag azt tartalmazta, ahogy erre Vas Imre képviselőtársam is utalt, hogy ne jöjjön létre egy országos kamara, hanem ahelyett három regionális kamara felügyelje ezt a tevékenységet. Egyébként a bizottság ülésén végig nem derült ki az, próbáltam ezzel kapcsolatban kérdést feltenni, hogy a három regionális kamara esetén egyébként létezne-e egy afölött működő országos testület, vagy pedig csak a regionális kamarák léteznének, és országos testület nem. Ez egy elég furcsa szervezeti megoldást jelentett volna. Végül az Igazságügyi Minisztérium képviselője nem mondott erre semmilyen választ, ami annyiból érthető, hogy végül is ezt a javaslatot nem támogatta a minisztérium. De azok, akik előterjesztették, KDNP-s képviselőtársaim, szintén nem válaszoltak erre. Egyébként azt is megkérdeztük, hogy a szakértői kamarával egyeztetésre került-e az, hogy egy ilyen irányú, már a regionális átalakításra vonatkozó javaslatot támogatnának-e. Erre azt a választ kaptuk az igazságügyi tárca részéről, hogy mivel ők ezt nem támogatták, ezért nem is egyeztették, nem is kérdezték meg a szakértőket erről.

Végül, ahogy látni lehet, a Ház elé az egységes országos kamarai modell fog kerülni. Ezzel kapcsolatban azonban még egyszer szeretném hangsúlyozni azt, hogy itt valóban az igazságszolgáltatás függetlenségét érinti, és itt csak visszautalok az általános vitában elhangzottakra, az, hogy a minisztérium egy eltúlzottan erős felügyeletet tud gyakorolni a kamarai működés felett a főtitkárral, illetve az elnökkel kapcsolatban is. De idő hiányában erre majd egy következő felszólalás keretében fogok visszatérni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
144 290 2016.04.25. 7:59  281-292

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A kritikák egy részét elmondtam már a bizottsági kisebbségi vélemény ismertetésekor, azokat nem ismételném, és csak utalnék arra, amit Staudt képviselőtársam szintén elmondott már a szakmai kifogásokat illetően.

Amiért, ha úgy tetszik, egy körben maradtunk az általános vitában is, és most sem térek ki akár a benyújtott módosító javaslatok szakmai részletes bírálatára, illetve értékelésére, az az, hogy a mi meglátásunk szerint kár szakmai vitát folytatni egy olyan törvényről, amelynek az alapja elfogadhatatlan.

Egy másik törvénynél mondtam azt, ha jól emlékszem, de ide is pontosan illik, hogy két pavlovi reflexe van a Fidesznek, amikor valamilyen területet átalakít, akár egyébként szükséges ezt átalakítani, akár nem. Az egyik a centralizáció, a másik meg a lopás, esetleg a centralizált lopás; az így a legjobb. Ez, ami mindenről eszébe jut, és ez a két szempont az, amit mindig érvényesít is.

Itt lehet, hogy majd később fölfedezünk valamilyen elemet, ami a lopásra utal, ezt még nem tudom megmondani, de a centralizációra viszont azonnal meglátjuk a példákat. Az, amit az előttem szóló Staudt képviselő úr is elmondott a főtitkárral kapcsolatban, pontosan ugyanígy gondoljuk, és ugyanígy látjuk mi is. Az, amikor látjuk azt, hogy hogyan működik ez az egyetemeknél, az egyetemi autonómia csorbításánál és más helyeken, ahol hasonló módszerekkel éltek, akkor pontosan látjuk azt is, hogy itt mi lesz ennek a szerepe, és mi volt az önök célja ezzel. Valóban, minden olyan tevékenység, ami egy kicsit is jelentőségteljesebb, az gazdasági kihatásokkal jár, ebben az esetben pedig a kormány által delegált főtitkár egyetértésére lesz szükség. Azt is látjuk, hogy önök egyébként sorra hajtják kormányzati iga alá az egyébként addig független, akár szakmai, akár más jellegű személyi csoportosulásokat, testületeket, intézményeket. Itt is erről van szó.

Érdekes volt a Törvényalkotási bizottság ülésén az a kis történés, amikor a bizottság ‑ egyébként értelemszerűen fideszes ‑ elnöke, Gulyás Gergely megkérdezte a kormányt arról mintegy mellékesen, hogy a miniszteri hozzájárulás a kamara elnöke esetén diszkrecionális jogkört jelent vagy pedig egyfajta törvényességi felügyeleti jogot. Hozzátette azt is akkor elnök úr, hogy mert ha az előbbi, azaz diszkrecionális jog, akkor ez egy új koncepciót és modellváltást jelent, amivel nem feltétlenül tud ő azonosulni.

Államtitkár úr nagyon egyértelműen megválaszolta, hogy igen, ez diszkrecionális jogot jelent a miniszter részéről. Magyarán szólva, az, ami eddig jól bevált modell volt, hogy a miniszter törvényességi felügyeletet gyakorol az ilyen köztestületek fölött, ez megváltozik, és valójában egy olyan, indokoláshoz sem kötött jogkört ad a miniszternek, hogy ha nem tetszik neki akár a szeme színe annak, akit megválasztottak kamarai elnöknek, nem járul hozzá az ő kinevezéséhez, azaz hiába választotta meg a testület, belőle sosem lesz elnök.

Én nem hallottam sem az eredeti vitában, sem pedig most a Törvényalkotási bizottság ülésén arra való érvelést, hogy vajon mi az az ok, ami miatt ezt a jogkört a miniszter meg kell hogy kapja. Mert teljesen más ez, mint a törvényességi felügyeleti jog, még egyszer mondom. Az egyik koncepció alapján a kamara önállóan választ tisztségviselőket és abba senkinek beleszólása nincsen, a miniszter csak azt nézni, hogy ha úgy tetszik, a dolgát a törvényeknek megfelelően végzi vagy nem; és ha az látja, hogy súlyos hiátusok vannak ebben a körben, akkor közbe tud lépni. Míg a másik azt jelenti, hogy ha uniós fogalomrendszert használnánk, akkor egyfajta együttdöntési eljárásban választják meg a kamara elnökét a kamarai tagok és a miniszter. Hiszen értelemszerűen, ha nem hagyja jóvá, akkor, még egyszer mondom, sosem lesz elnök.

Kíváncsi lennék, államtitkár úr, hogy mi indokolja ezt azon kívül, hogy egyébként ‑ még egyszer mondom ‑ pavlovi reflexként vagy zsigeri okokból önök centralizálnak, ha kell, ha nem, mert biztos, ami biztos, az a jó, ha a kormányzati mozgástér mindenhol nagyobb lesz, és lehetőség szerint a kormányzat az élet minden területén rátelepszik a közösségekre és az egyénekre.

Éppen ezért, mivel alapvető problémánk volt ezzel, ezért választottuk azt a megoldást, először is, hogy nem nyújtottunk be módosító javaslatokat a törvénytervezethez; másodszor, hogy a Jobbik által benyújtott javaslatokat, amivel és mondom most szóban, hogy egy kivételével, ha jól emlékszem, az a 7. számot viseli vagy a 6-ost, már nem emlékszem pontosan rá, szakmai szempontból egyetértünk azzal, ezért ott tartózkodtunk.

Egyetlenegy módosító javaslatról szavaztunk igennel a Jobbik által előterjesztettekből, fölülírva ezt a gondolatmenetet és elvi hozzáállást, amit az előbbiekben megfogalmaztam; azt az egyet, ami a miniszteri diszkrecionális jognak a megszüntetését javasolja, hiszen ez a módosító javaslat pont hogy nem a szakmai részletkérdésekben kívánt változtatni, hanem azt az alapot próbálta megváltoztatni, ami miatt jórészt mi nem tudjuk, nem is akarjuk még csak érdemileg sem a szakmai álláspontunkat részletesen ebben a témában kifejteni.

Így tehát, tisztelt képviselőtársaim, függetlenül attól, hogy milyen módosító javaslatokat fogad el végül majd az Országgyűlés, ezt a javaslatot mi a zárószavazásnál támogatni nem fogjuk tudni. Sajnálatos a dolog azért is, mert mi is úgy látjuk, úgy gondoljuk, és ebben, azt gondolom, nagyon sok szakértővel is egyetértünk, hogy ez a terület újraszabályozásra érett, és lehetett volna egy olyan jogszabályt alkotni, ami egyébként megfelel a jogállami kritériumoknak, biztosítja az igazságszolgáltatás függetlenségét, azon belül értelemszerűen a szakértői függetlenséget garantálja, és egyébként megtartja a szakértőknek, a szakértői kamarának az autonómiáját. Lehetett volna ilyen törvényt létrehozni, ha a kormánynak, még egyszer mondom, nincs ez a zsigeri változtatási igénye vagy reflexe, hogy ha kell, ha nem, egy kicsit centralizálunk, bármihez nyúlunk hozzá.

Éppen ezért, még egyszer mondom, a javaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 24 2016.04.26. 3:46  21-44

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Valóban meglehetősen tág körben fogalmazódott meg kisebbségi vélemény a Törvényalkotási bizottság ülésén. Először is, ellenzéki képviselők felvetették azt, hogy a törvényjavaslat elfogadása gyakorlatilag az időhúzáson kívül másra nem volt alkalmas, hiszen aki egy kicsit is ért a jog értelmezéséhez vagy megnézte a NAIH elnökének véleményét, azonnal látta, hogy a törvényjavaslat több szempontból is alkotmányellenes, tehát így vélhetően nem fog hatályba lépni. Ez már az önök köztársasági elnökének és az önök által feltöltött Alkotmánybíróságnak is sok volt.

A másik, ami megfogalmazódott, hogy nemcsak a köztársasági elnöki vétó volt új abban a szituációban, amiben tárgyaltuk ezt a javaslatot, hanem az is, hogy közben Matolcsy György kapott egy kérdést a fizetésével kapcsolatban, és az arra adott válaszból kisebbfajta közbotrány alakult ki. Ezt illett volna figyelembe venni akkor, amikor a törvényjavaslatról a Törvényalkotási bizottság határozott, illetve a módosító javaslatok befogadásáról, illetve elvetéséről döntött. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokban.) Igen, ahogy jelzik képviselőtársaim, én is meglepődve láttam, hogy az előterjesztő képviseletében Bánki képviselő úr nem tartózkodik az ülésteremben. Azt legalább illene meghallgatnia, hogy milyen vélemények fogalmazódtak meg, illetve mit gondolunk most itt a parlamentben. Egyébként zárójelben mondom, nem tudom, hogy előterjesztő hiányában lehet‑e tárgyalni a javaslatot.

A másik, ami megfogalmazódott a bizottság ülésén, hogy Matolcsy György ötmilliós fizetése eltúlzott. Eltúlzott, főleg annak figyelembevételével, hogy Matolcsy György országgyűlési képviselőként még maga volt, aki az elődjének mint jegybankelnöknek a fizetését meghatározta, azt szavazatával támogatta. (Bánki Erik megérkezik az ülésterembe.) Ugyanazt a fizetést kapta Matolcsy György, mint amit bankelnökként az elődje, és amivel ő egyetértett. Ehhez képest meglehetősen visszás az, hogy amikor a magyar közszférában ott kullogunk az európai uniós átlag legeslegvégén, akár az egészségügyet tekintjük, akár a szociális szférát, akár más területeket, akkor a legfontosabbnak azt tartják kormánypárti képvi­selők, hogy felemeljék a jegybankelnök fizetését; mert ahogy fogalmazott válaszában, neki ez jár, megérdemli. Sőt, még nekünk kellett volna kezdeményeznünk az ő fizetésemelését, olyan kiváló módon dolgozik.

Egyébként pedig, hogy azóta se teljen el az idő fölöslegesen, kiderült az, hogy nem csupán ez a probléma, hanem az is, hogy két unokatestvérének Matolcsy György gyakorlatilag több száz millió forintot juttatott a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénzéből, hogy saját könyvének adjusztálására 70 millió forintot szánt s a többi.

Mindezzel együtt tehát, tisztelt képviselőtársaim, e körben elmondtam a kisebbségi véleményt, ami megfogalmazódott. Ami az alkotmányosságot illeti, ha jól tudom, Staudt képviselő úr fog megnyilvánulni. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
145 42 2016.04.26. 2:10  21-44

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Először is szeretném azt mondani és kifogásolni, hogy azt megszoktuk már a Fidesztől és a kormánytól, hogy kényesebb ügyekben a zárszóban mond csak véleményt. De én úgy hiszem, hogy akkor, amikor a köztársasági elnök Alkotmánybírósághoz fordul, alkotmányellenesnek minősít a testület egy törvényt, és azért van itt újra a Ház előtt, akkor az a minimum, hogy a kormány beszáll a vitába, az a minimum, hogy az előterjesztő beszáll úgy a vitába, hogy az ő megnyilvánulására még az ellenzék reagálni tudjon. Egészen cinikusnak és elképesztőnek tartom azt, hogy ezt ismét nem tették meg, holott, ahogy Schiffer képviselőtársam elmondta, bizony van felelőssége ebben az ügyben.

A másik, amire reagálnék még, amit Turi képviselő úr mondott, hogy gyorsan fogadnak el törvényeket. Lehet ezt a korábbi parlamenteknek is felróni, de azért az mindig 1-2-3 hét volt, ami a gyors menet volt. Önök hozták be azt a divatot, hogy a benyújtástól számítva 24 órán belül fogadunk el törvényeket.

Még egy dolog. Senki ne próbálja elkenni a múlt felelősségét azzal, hogy beszéljünk a jövőről. Itt a múlt felelősségét is vizsgálni kell ezekben az esetekben. Akkor, amikor az alapítványokban ez történik, ami, egy dolog biztos, anélkül, hogy vizsgálnánk az alapító felelősségét, hogy az alapítvány elnökének és a kuratórium tagjának igenis van felelőssége az alapítvány működésével kapcsolatban.

Az alapítvány elnökét Matolcsy Györgynek hívják, és mondjuk, az alapítvány egyik kurátora pedig nem más, mint Polt Péter legfőbb ügyész felesége. Éppen ezért az ő felelősségüket igenis vizsgálni kell ezekben az ügyekben. És pontosan azért, ami történt, Matolcsy Györgynek egyetlen lehetősége lenne, és hogy klasszikust idézzek a Gyalog galoppból, azt lehetne mondani, mint amit a boszorkánypróbán annak idején a lebukott boszorkány, „a fenébe, lebuktam”, és lemond. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 86 2016.04.27. 10:00  81-96

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Répássy képviselő úr a Fidesz vezérszónokaként azt kérte tőlünk, hogy ne az ügyintézés, az e-ügyintézés tartalmáról beszéljünk, mert nem ez a törvény vezeti be. Megígérem, nem ezt fogom tenni, annál is inkább, mert egyébként magával az elektronikus ügyintézés előtérbe helyezésével mi magunk is egyetértünk. Sokkal inkább arról fogok beszélni, hogy a kormány hogyan teszi ezt. Azaz nem a miértről, hanem a hogyanról fogok szólni, pontosabban a „hogyan nem szabad”-ról.

A törvényjavaslat tervezetét a kormányzati honlapon március 25-éig közigazgatási egyeztetésre bocsátották. Az akkor közzétett előzetes hatásvizsgálati lapok szerint egyrészt a polgári perrendtartásról szóló törvényben szabott kötelező elektronikus kapcsolattartás bevezetése során kialakult műszaki folyamati fejlesztések okozzák az előírások kisebb mértékű változtatását, az alkalmazott rendszerek és folyamatok képességeiből adódóan a valósan végrehajtható szabályozás pontosítása érdekében. Ez egyrészt praktikusan azt jelenti, hogy a korábban szabályozott rendszerek és folyamatok korrekció nélkül nem hajthatóak végre.

Ha nem kapkodták volna el a szabályozást, akkor a most szükséges intézkedések nem kerülnének újabb 35 millió 600 ezer forintba, mint ahogy azt a hatásvizsgálati lap jelzi. Másrészt azért van szükség a módosításra, mert az elektronikus azonosítás új rendszerére vonatkozó uniós szabályokat úgy ültették át a magyar jogrendszerbe, hogy a régi és az új rendszer közötti átmenetet nem szabályozták.

A Magyar Szocialista Párt kormányzásának időszakában nagy hangsúlyt fektetett az elektronikus ügyintézésre, illetve a kapcsolattartás elterjesztésére, a biztonságos azonosítás technikai megoldásainak kialakítására. A Fidesz-kormány mind a fejlesztéseket, mind a szabályokat a kukába dobta. Évekig visszaszorult és visszafejlődött ez a terület, mígnem a Fidesz az utóbbi egy évben előállt újabb rendszerek kidolgozásával és bevezetésével.

Az elektronikus ügyintézés és kapcsolattartás területén még egyáltalán nem meggyőzőek az eddig elfogadott, hatályba lépett vagy még nem is hatályos szabályok. A kormány 2010 óta már többször bebizonyította, hogy az elektronikus közigazgatás és az elektronikus kapcsolattartás szabályozásában nem csupán halogat, hanem az átgondolatlanság és a szakszerűtlenség kifejezetten végrehajthatatlan szabályokat szült. Kiváló példa erre az elektronikus anyakönyv bevezetésének tologatása, de a közelmúlt átfogó szabályozásai is többször vallottak kudarcot.

A 650/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet 31. cikke szerinti megfeleltetési nemperes eljárásról, valamint egyes igazságügyi tárgyú törvénymódosításokról szóló 2015. évi LXXI. törvénnyel kihirdetett T/4648. számú törvényjavaslatot 2015. június 9-én fogadta el az Országgyűlés.

Az a törvényjavaslat amellett, hogy elfogadhatatlan sarkalatos rendelkezéseket tartalmazott, a szövegcserés módosítások között mindenféle indok nélkül fél évvel eltolta az elektronikus útra terelt ügyek körének törvényben rögzített bővítési határidejét 2015. július 1-jéről 2016. január 1-jére. Jómagam a törvényjavaslat vezérszónoklatában többek között ezt kifejezetten kifogásoltam. Kiemeltem, hogy a módosítások elfogadhatatlanok, és felvetik bizony nemcsak a kormányzat, hanem az OBH elnöke, Handó Tünde személyes felelősségét is ezért.

Alig telt el kis idő, az Országgyűlés asztalára került a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény, valamint egyéb eljárásjogi és igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló T/6627. számú törvényjavaslat. 2015. október végén rájöttek ugyanis, hogy a nyári szabályozás hiányos, jó néhány rendelkezéssel ki kell egészíteni. Az akkori törvényjavaslat hatásvizsgálati lapja szerint a 3,4 milliárdos forrásigénnyel járó javaslatot, amelyet 2 ‑ azaz kettő ‑ napos közigazgatási egyeztetés előzött meg, gyorsan elfogadták. Kár volt, államtitkár úr.

2015 novemberében megérkezett a T/7312. számot viselő törvényjavaslat az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól. Ehhez a javaslathoz előzetes hatásvizsgálati lap nem is készült. Mégis belevágott a kormánytöbbség egy, az elektronikus ügyintézés vadonatúj, átfogó szabályozásába. Már akkor elmondtuk, hogy a szöveg, a vonatkozó uniós szabályozás mechanikus, he­lyen­ként értelmezhetetlen átvétele, a törvényi garanciák hiánya kizárja a javaslat ellenzéki támogatását. Hangsúlyoztuk, hogy a gazdálkodó szervek és a jogi képviselők tekintetében komolyan kérdéses, hogy az új elektronikus rendszer számukra milyen adminisztratív és egyéb terheket jelent majd.

Most itt az újabb termék. Az indokolás többek között a következőkkel magyarázza a mostani átfogó módosítást: célja a korábbi határidő-módosítás szük­ségességét indokoló legfőbb gyakorlati és technikai problémák megoldása.

Ez magyarul két dolgot jelent. Az egyik az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályoknak a korábbi határidő-módosítást is igazoló változtatásáról van szó. A másik, hogy most is csak a legfőbb problémák orvoslása a cél. Az úgynevezett perkapu a gazdálkodó szervezeteknek és a jogi képviselőknek a bíróságokkal és más hatóságokkal való elektronikus kapcsolattartását biztosítaná a jelen törvényjavaslat szerint immár legalább a harmadik változatban és részletszabályokkal kerül elénk.

Az belátható, hogy a gazdaság szereplői számára egyáltalán nem mindegy, hogy a bírósághoz fordulás milyen eljárási feltételek mellett zajlik. Mostani újítás, hogy az általános nyomtatványkitöltő keretprogramra történő utalás kikerül a szövegből, 2015 decemberében több ilyen utalás került a szövegbe.

(14.30)

Ugyanakkor az indokolás szerint az informatikai rendszer működése során a gyakorlatban azonban változatlanul alkalmazásra kerül.

Hasonlóan zavaros az elektronikus aláírásra vonatkozó, 2016. július 1-jével hatályba lépő szabályozás. Az uniós szabályozáson alapuló, ám ész nélkül átvett változtatások módosítása nem tűr halasztást, hiszen hiányzik az átmeneti időre is nélkülözhetetlen folytonosság. Az új rendelkezések rámutatnak a korábbi bűnök következményeire is. Az új, fokozott biztonságú szolgáltatásokat egy szolgáltató csak akkor nyújthatja, ha megfelelőségértékelést követően ezt bejelenti a bizalmi felügyeletet ellátó szervnek, a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak. A megfe­lelőségértékelési szervezeteket akkreditálni kell. Igen ám, de a korábbi Nemzeti Akkreditációs Hatóságot Szatmáry Kristóf, Cseresnyés Péter és Vas Imre előterjesztők indítványára a 2015 júliusában elfogadott, a nemzeti akkreditálás rendszerének átalakításáról szóló törvényt szétverte!

A jelen törvényjavaslat indokolása elismeri, hogy egy év elteltével is bizonytalan az új NAT jogállása, legkorábban 2016 májusában lehet arra számítani, hogy az új fideszes testületet a nemzetközi szervezetek feljogosítják a tevékenység elvégzésére. Ezt akkor is elmondtuk, államtitkár úr, hogy az a probléma, hogy ez így lesz. Emiatt a 2017. július 1-jéig tartó átmeneti idő szabályozására van szükség.

Ez nyílt beismerése annak, amit Gúr Nándor a korábbi NAT megszüntetése kapcsán a vitában elmondott, hogy tényleges és a működés hibáiból fakadó oka nem volt a köztiszteletben álló testület megszüntetésének, ez nem volt más, mint a Fidesz egyik térfoglaló akciója. Most meg azzal szembesülünk, hogy a kommunikációs nyomulás nem minden, a valóságot sajnos nem lehet legyőzni.

Az MSZP a bíróságokkal és a közigazgatási hatóságokkal való elektronikus kapcsolattartás szabályozását érintő kormánypárti ámokfutás újabb állomásának tartja ezt a törvényjavaslatot. A feleslegesen kidobott milliárdok, a politikai térfoglalás és a korrupciógyanús fejlesztések kövezik ki azt az utat, amit a kormánypártok ebben a témakörben járnak, úgyhogy, ahogy az eddigi javaslatokat is elhibázottnak, elhamarkodottnak és átgondolatlannak tartjuk, ugyanúgy ezt is, ezért támogatni ezt nem fogjuk. Kö­szö­nöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 94 2016.04.27. 2:11  81-96

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézést kérve, először is, de akkor ebben a formában szeretnék inkább, a bekiabálás helyett, Rubovszky képviselő úrnak válaszolni.

Szóval, igaz az, képviselő úr, és ezzel egyetértek, hogy az még nem feltétlenül jelenti egy törvény hibáját, hogyha azt módosítják. Ez történt a Csemegi-kódexszel is nemegyszer, mégis száz évig kiállta a próbát, legalábbis a különös rész tekintetében.

Viszont hogyha egy törvényt már a hatálybalépése előtt többször módosítanak, ráadásul a hatálybalépésének az időpontját tolják el, és technikai pontosításokat eszközölnek rajta, anélkül, hogy egyébként a gyakorlatban egy pillanatig is megmutatta volna magát, ott már igenis okkal következtethetünk az átgondolatlanságra és a törvényjavaslatnak az eleve hibás voltára. Én ezt tettem szóvá, és itt pontosan a vezérszónoki felszólalásomban azt vettem végig, és ez volt valóban a lényege, hogy ezen a területen, az elektronikus ügyintézés területén mással sem találkozunk, mint hogy ezeket a törvényeket örökké módosítjuk vagy a hatálybalépésüket tologatjuk, a legtöbb esetben azt megelőzően, hogy valaha is egyébként hatályba léptek volna.

Egyébként pedig tartalmilag természetesen én is azon az állásponton vagyok, és a mi kormányzásunk idején erre ‑ ellentétben Staudt képviselő úr felszólalásával ‑ elég komoly hangsúlyt fektettünk, hogy az elektronikus ügyintézésre át kell állni, hiszen a korral haladni kell. Ezt én egy pillanatig nem vitatom. Nyilván mind a ketten emlékszünk rá, Rubovszky képviselő úr talán jobban, még ügyvédként, de én is ugyanebben a minőségben, hogy a bíróságokon milyen nehezen álltak át, mondjuk, a Robotron írógépről a számítógépre.

Nyilvánvalóan ez a félelem itt is megvan, csak az a probléma, hogy itt nemcsak ezzel a félelemmel találkozunk, hanem azzal, hogy az alapvető technikai feltételei nincsenek meg az elektronikus ügyintézés bevezetésének, mert például pocsék rossz a számítógépparkja a bíróságoknak. Először ezeken kellene javítani, és utána elfogadni ezeket az intézkedéseket és jogszabály-módosításokat, amiket, még egyszer mondom, a kor kihívásai abszolút indokolnak általános értelemben. Köszönöm szépen, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 114 2016.04.27. 15:12  109-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Először is elöljáróban engedjenek meg néhány felvetést, mielőtt a részletekbe bonyolódnék a vezérszónoki felszólalásom kapcsán.

Először is talán a legfontosabb, amiben egyetértünk, az az, hogy ahogy a magánszférában, úgy a közszférában is szükség van fizetésemelésre. Ha ez a javaslat nem szólna másról és ezt megnyugtatóan rendezné, akkor természetesen tudnánk támogatni. Csakhogy ‑ legalábbis a mi szakértőink azt mutatták ki a rendelkezések értelmezésekor ‑ itt szó sincs arról, hogy egyértelműen fizetésemelés következne be mindenkinél a közszférában (Dr. Gyüre Csaba: Így van!), lesz, akinél igen, de olyan is lesz, akinél nem, főleg a diplomás köztisztviselők, kormánytisztvi­selők, állami tisztviselők ‑ épp majd hogy fogjuk ne­vez­ni őket egy ideig ‑ esetében.

A másik, amire nem tudunk választ adni szintén és a törvény alapján sem tudunk, hogy milyen elbocsátásokra lesz szükség majd a közszférában, ugyanis ez a törvény nemcsak a fizetés némiképpeni rendezéséről szól, hanem arról is, hogy a köztisztviselői státuszt további kiszolgáltatottságnak teszi ki, azaz az eddigi kiszolgáltatottság mértékét tovább növeli. Ezért, mivel ezt a két dolgot nem látjuk biztosítva és megnyugtató módon rendezve, ez már önmagában is elég lenne ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot ne tudjuk támogatni.

A másik ilyen felvetésem az, hogy egy picit hasonló jelenséggel állunk szemben, mint amikor a XX. században Józsi bácsi nem hagyta el a faluját, mégis számos állam polgára lett. Ugyanez az állami szférában dolgozó tisztviselőknek a sorsa is. Aki, mondjuk, 2010-ben szegődött az állam szolgálatába, az most már a negyedik törvény hatálya alatt végzi a munkáját. Korábban volt köztisztviselő, aztán lett kormánytisztviselő, aztán a közszolgálati tisztviselői törvény következett, majd most az állami tisztviselői törvény. Ez önmagában, azt gondolom, jelzi azt, hogy a kormány ezen a területen nem képes egy megfelelő és kiegyensúlyozott politikát folytatni.

A harmadik általános megjegyzésem azzal kapcsolatos, amire a képviselőtársam is kissé akadozó felolvasásában kitért, hogy miért nem vettünk részt az ötpárti egyeztetésen. Azért nem vettünk részt, tisztelt képviselő úr és tisztelt államtitkár úr, mert nem veszünk részt olyan törvényjavaslatok ötpárti egyeztetésén, amiket a kormány már benyújtott. Ugyanis ez nem más, mint a politikai cirkusz része. Ha önök valóban egyeztetni kívánnak és valóban szakmai konszenzusra törekszenek, akkor az előtt hívják össze a parlamenti pártok képviselőit, mielőtt még benyújtanak egy törvényjavaslatot és nem pedig utána.

Utána nyilvánvalóan az a parlamenti rend, hogy itt, a plenáris ülésen meg fogjuk tárgyalni és megvitatjuk a törvényjavaslatot. Az egy másik kérdés, hogy készséggel állok rendelkezésre bármilyen konzultációt illetően, ha mondjuk, a módosító javaslatokról kívánunk beszélni. De egy olyan törvénynél, amely már benyújtásra került, nem gondolom, hogy ötpárti egyeztetéseket érdemes tartani.

Talán a legfontosabb általános megjegyzésem, ami miatt ezt a törvényjavaslatot támogatni biztosan nem tudjuk. Kinek mi az ideális közszolgakép, hadd fogalmazzak így, mert már közös nevezőre aligha tudunk jutni a tekintetben, hogy mi az ő megnevezésük. Ami az önök 2010-es törvényhozásából kitűnik, beleértve egyébként azt, amikor a köztisztviselőket kormánytisztviselőkre váltották, az ideális kép egy ilyen ideológiai képzésen átesett, viszonylag jól tartott, ámde a végtelenségig kiszolgáltatott tisztviselői kar létrehozása. Ezen azt értem, hogy bármikor elmozdítható, áthelyezhető, elbocsátható, és amely kar éppen ezért a hatalomhoz feltétlenül lojális. Ez a törvény is ezt viszi tovább és erre a filozófiára alapul. Mi pedig ezt semmiképpen sem tudjuk támogatni.

Most térjünk rá azokra a részletekre, amelyek mi­att ezt gondolom. Nézzük meg, kezdjük rögtön az­zal, hogy az állami szolgálati jogviszony hogyan létesülhet járási szinten 2016. július 1-jétől, fővárosi és megyei kormányhivatalok szintjén pedig 2017. január 1-jétől. Gondolom, hogy ezt fogja követni a további tisztviselői kör majd ennél feljebb lévő szinten is.

Szóval, a létesítésnek mik a feltételei? Államtitkár úr az expozéjában utalt rá, de én egy picit ennél részletesebben szeretnék szólni. Az 5. § (2) bekezdése úgy szól: „Az állami szolgálati jogviszony a Kttv. 39. §-ában foglalt rendelkezésén túl csak olyan személlyel létesíthető, aki közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséggel rendelkezik, vagy vállalja, hogy kinevezésétől számított két éven belül közigazgatási tanulmányok szakirányú továbbképzés során közigazgatási tanulmányok szakirányú szakképzettséget szerez.”

Ezt még kiegészíti egy rendelkezés a (3) bekezdésben, amivel a munkáltató kiegészítheti a szolgálati jogviszony létesítéséhez szükséges feltételeket. Így meghatározhatja azt, hogy „a törvényben meghatározott államtudományi és közigazgatási felsőfokú képzésben az NKE képzése keretében megszerzett felsőfokú oklevéllel rendelkezzen, vagy vállalja az oklevélnek a munkáltató által meghatározott időtartamon belüli megszerzését azzal, hogy a munkáltató által meghatározott időtartam legfeljebb a kinevezés időpontjától számított hetedik év végéig terjedhet”.

Nézzük meg, hogy mik a kivételek, mielőtt a következtetéseket egyébként levonjuk. A (2) bekezdés szerinti képzési kötelezettség alól mentesül a törvény szövege szerint az államtudományi mesterszintű szakképzettséggel, a közigazgatás-szervező alap- vagy mes­terszintű szakképzettséggel rendelkező, illet­ve a (2) bekezdés szerinti kinevezést megelőzően közigazgatási szakvizsgát, vagy jogszabály által azzal egyenértékűként elfogadott vizsgát vagy tudományos fokozatot szerzett állami tisztviselő.

(16.00)

Tisztelt Képviselőtársaim! Ebből két dolog feltétlenül következik. Az egyik az, ahogy már nagyjából egy évvel ezelőtt a parlamenti vitában megmondtuk, önök szeretnének minél komolyabb monopóliumot alapítani a Nemzeti Közszolgálati Egyetemnek, annak az egyetemnek, amelyet egyébként az a bizalmi emberük vezet, aki egyúttal, mint úgy tűnik, hogy a XXI. századnak valamiféle zseniális jogásza, a Nemzeti Választási Bizottságot is vezeti, az Államreform Bizottságot is vezeti és még ezt a Nemzeti Közszolgálati Egyetemet is. Igazi polihisztor, viszont rendkívül megbízható emberük. Én azt tudom csak erre mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy ennek az első lépése pontosan látszott már akkor, amikor megadták a monopóliumot az államtudományi képzésre az NKE számára.

Egy bekezdést szeretnék csak idézni saját parlamenti felszólalásból egy évvel ezelőttről. Akkor az ön helyén, Kovács államtitkár úr, éppen L. Simon államtitkár úr ült, és nem adott megnyugtató választ ezekre a felvetésekre. A következőt mondtam: „Szeretném megkérdezni majd, hogy mi lesz a következő lépés. Hogy bizonyos munkaköröket majd csak ezzel a diplomával lehet betölteni? Magyarán szólva, csak a Fidesz káderképzőjében végzett emberek lehetnek majd bizonyos közigazgatási pozíciók betöltői? Mert ez például engem érdekelne nagyon, hogy van-e ilyen tervük, államtitkár úr, vagy pedig méltónak tartják-e majd a jogászokat is arra, hogy ezeket a pozíciókat betöltsék. Vagy akár nemcsak a jogászokat, hanem más egyetemet végzetteket, hiszen az államigazgatásban, azt gondolom, ugyanúgy szükség van a közgazdászokra, mint a bölcsész diplomával rendelkező emberekre.”

Nos, tisztelt államtitkár úr, úgy tűnik, hogy többedszerre sikerül akaratom ellenére vátesszé avanzsálnom (Dr. Kovács Zoltán: Te is polihisztor vagy.), mert újra bejött egy évre rá, hogy ezt a törvényt elfogadtuk, az, amit én itt elmondtam és az, amit önök akkor nem kívántak megerősíteni és egy kormánypárti képviselőtársam sem. Szóval, ismét egy monopólium az NKE-nek. Önök egy saját képzést, egy saját lojális, megbízható képzőhelyet létesítenek, és utána előírják azt, hogy állami funkciót gyakorlatilag ezzel a végzettséggel lehessen betölteni.

A másik, hogy egyszerűen a logika sem nagyon érződik abból, hogy miért ezek a feltételek. Mondom, ez az egy természetesen kijön, hogy a káderképzőt el kelljen végezni, de mondja már meg nekem valaki, legyen szíves, annak például, hogy egy tudományos fokozatot szerzett állami tisztségviselő mentesül az államtudományi képzés kötelezettsége alól, annak mi az oka.

Ha ő egyébként, mondjuk, a vadászati hatóságot vezetné, akkor vagy azt mondom, fogadjuk el azt, hogy mondjuk, egy erre hivatott, vagy mondjuk, ezt a képzést nyújtó egyetemet elvégzett ember mindenféle államtudományi további képzés nélkül betöltheti ezt a munkakört, vagy pedig akkor konzekvensen írják elő neki is ezt a tanfolyamot, mert én nem tudom, hogy mennyire fog érteni, vagy mennyivel fog jobban érteni az államigazgatáshoz az a, mondjuk, agrárszakember, aki nemcsak az agráregyetemet végezte el, hanem mondjuk, a valamilyen haszonnövények termesztésével kapcsolatban egy PhD fokozatot is szerzett. Tehát ő mennyivel fog jobban érteni az államtudományokhoz? Neki nem kell elvégezni ezt a tanfolyamot, annak, akinek PhD fokozata nincsen, annak el kell végeznie.

Aztán mi az oka annak, hogy bár számos rangos egyetem – mondjuk, a Pécsi Tudományegyetem is ‑ szervez közigazgatási szakirányú továbbképzést, ezt nem fogadják el önök jónak, csak azt, amit az NKE szervez. Magyarán, aki fölött az NKE bábáskodik, azt igen, aki fölött nem, azt nem. Ezek egyébként elismert képzések, és ezeken az egyetemeken több, megkockáztatom, és nem tévedek nagyot, több minősített oktató végzi a munkáját, mint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen főállásban, legalábbis azon a karon biztosan.

Ezek azok az érthetetlen dolgok, amik, ha nem tesszük mögé azt, hogy mindenképpen a káderképzőbe valamilyen erőszakos módon be kívánják majd terelni azokat, akik a közszolgálatban dolgoznak akár előtte, akár a kinevezést követően, akkor egyébként ezeknek a rendelkezéseknek az égadta világon semmi értelme nincsen. Én tudom azt, érveltek amellett, hogy a jogi egyetemekből… ‑ államtitkár úrral épp az imént szót váltottunk és igaza volt abban, hogy még a mi diplomáinkon az államtudományi megnevezés szerepel, nemcsak a jogtudományi, addig ez pár éve már nem szerepel a jogtudományi képzésben, és azt is tudom, hogy ezt a mi kormányzásunk alatt vették ki, de egy viszont biztos, hogy a tananyagot tekintve, mivel jártam akkor is egyetemre és 16 éve oktatok is egyetemen, pontosan tudom, hogy nem változott semmi. Az államtudományi képzés ugyanúgy folyik ezeken az egyetemeken, ugyanúgy része a jogi oktatásnak, nem lehet elválasztani tőle. Nem lehet elválasztani egy alkotmányjogot vagy éppen egy államelméletet a jogtudománytól, mert természetesen egyik a másikon alapul. Éppen ezért, ha ott van a megnevezés, ha nincs ott, államtudományi képzést kapnak azok a diákok.

Miért van az, hogy egy jogi egyetemről kikerülő diáknak plusz négy év kell ahhoz, hogy az államigazgatásban részt vegyen, ugyanis egy PhD megszerzése minimum négy év, ahogy a szakvizsgáé is, mert három gyakorlati idő, plusz nagyjából ‑ aki a leggyorsabban csinálja meg, az is nyolc hónap alatt csinálja meg ‑ nyolc hónap, amíg megszerzi a szakvizsgáját. Miért kell ez, amikor a képzés, hogy ne mondjam, magasabb színvonalú, mint amilyen az NKE-n az államtudományi képzés vagy a közigazgatás-tudományi képzés keretében folyik? És megint visszajutunk oda, hogy semmi más oka ennek nincsen, mint az, hogy mindenképpen azon a képzésen részt kelljen venni valahogy, az embereket arra a képzésre oda lehessen terelni, kénytelenek legyenek ezt a képzést elvégezni.

Azt gondolom, hogy ez így nincs jól, és az sincs jól, tisztelt államtitkár úr, hogy a legjobb tudomásom szerint, és viszonylag korrekt információk alapján tudom mondani vagy feltételezni ‑ hadd mondjam inkább így óvatosabban -, hogy önök egyébként az egyetemi vezetéssel semmiféle konzultációt ebben a körben nem folytattak, azaz sem a rektorokkal, sem mondjuk, a jogi kari dékánokkal. Kíváncsi leszek majd, hogy az ő véleményük, álláspontjuk mi lesz erről a javaslatról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Vélhetően fogok még szót kérni, mert több más rendelkezésről nem esett szó, egyelőre 15 perc alatt odáig sikerült eljutni, hogy az állami szolgálati jogviszony létesítése miért probléma, az összes többi problémára már idő nem jut, úgyhogy ezt egy következő felszólalás keretében fogom elmondani. Értelemszerű, hogy így ezt a javaslatot támogatni nem fogjuk tudni. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 126 2016.04.27. 13:30  109-131

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyrészt folytatnám azt, amit az idő hiányában abbahagyni kényszerültem, hogy mi a problémánk ezzel a törvényjavaslattal, de előtte, engedjék meg, hogy reflektáljak egyrészt államtitkár úrnak, másrészt Vejkey képviselőtársamnak a felszólalására.

Először is szeretném mondani, hogy nem állt szándékomban a rektor urat megsérteni vagy megbántani. Ha ez így történt volna, ezért én is elnézést kérek tőle. Ha jól emlékszem, azt a szót használtam, de lehet, hogy tévedek, hogy polihisztor vagy reneszánsz ember, és ezt most is tartom, tisztelt képvi­selőtársaim (Dr. Kovács Zoltán: Szövegkörnyezetben kell nézni.), és ebben talán még degradáló sincsen, talán egy pici cinizmus valóban van.

Ugyanis úgy gondolom, hogy nem feltétlenül szerencsés az, ha valaki egyszerre tölti be Magyarország talán legnagyobb állami egyetemének rektori posztját, egyszerre tölti be az Államreform Bizottság elnöki posztját, és egyszerre tölti be a Nemzeti Választási Bizottság elnöki posztját, azon kívül, hogy szerintem egyébként összeférhetetlen ez a három funkció, hiszen az Államreform Bizottság tagjaként igenis tartozik lojalitással a magyar kormány felé, addig mondjuk, a Nemzeti Választási Bizottság elnökeként meg függetlennek kéne maradnia.

Ez a kettő biztos összeférhetetlen, de megmondom őszintén, hogy nem én, hanem jobbikos kollégáim szokták emlegetni az álláshalmozást. Szóval, ez már magunk közt szólva, nekem is sok. Az, hogy valaki egy nagy egyetem rektora, választási bizottsági elnök és államreform bizottsági elnök, szerintem ez túlzás. Talán a kormányoldalon tudtak volna más kiváló jogászokat is találni. Ha önök nem tudnak, szívesen mondok konzervatív beállítottságú és kiváló jogászokat, akik egyébként alkalmasak lennének hasonló pozíciók és feladatok betöltésére. Mindösszesen erre utaltam, amikor Patyi rektor úrral kapcsolatban megszólaltam.

Az pedig, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem káderképző lenne, igenis fenntartom, tisztelt képviselőtársaim. Ez a politikai szakma is viszonylag szűk körű, a tudományos szakma sem tágabb körű ennél. Azért az ember, ha egy picit is benne van ebben, akkor hallja az információkat, és bizony a kormány iránti lojalitás az NKE-n elvárt. És ezt nyugodtan me­rem mondani itt, a parlament plénuma előtt. Nem nagyon találkoztam olyan NKE-s oktatóval vagy olyannal, aki ott is oktat, aki ezt ne mondta volna. (Dr. Kovács Zoltán: Lamperth Mónika!) Van, akit ez zavar, van, akit ez kevésbé zavar, de hogy ez így van, azt gondolom, ténykérdésként ki lehet jelenteni.

Ha ebben a légkörben működik egy egyetem, és önök erőszakosan próbálnak jogszabályi felhatalmazások által gyakorlatilag mindenkit oda beterelni, aki a közigazgatásban él és mozog vagy a jövőben itt kíván elhelyezkedni, az legalábbis bizalmatlanságra ad alapot az én meglátásom szerint. Ugyanis ezeket a képzési formákat más egyetemen is ragyogóan el lehetne végezni.

Például, hogy tényleg ne menjek messzebbre, a jogi egyetemeknek gyakorlatilag min­degyike alkalmas lenne arra, hogy egy ilyen képzés levezényeljen, már csak azért is, mert ha megnézem a jogi egyetemek oktatói gárdája és az NKE oktatói gárdája közötti átfedést, akkor a közös halmaz igen nagy. Vélhetően tehát ezen a másik jogi egyetemen is tudna ugyanaz, az NKE-n, mondjuk, részállásban oktató tanár tanítani, mint ahogy ezt megteszi az NKE-n vagy az NKE-képzés keretében. Úgyhogy ennyit a Közszolgálati Egyetemről.

Még egy megjegyzés: az államtudományi képzést, oktatást a jogi egyetemeken megszüntette volna bárki, ez egyszerűen tényszerűen nem igaz. Vejkey kép­viselő úr, szeretném önt kiigazítani ebben. A dip­loma megnevezésében nem szerepel, de a tanrendben semmi nem változott. Most az a fontos, hogy a diploma elnevezésében ez szerepel vagy az a fontos, hogy egyébként oktatják ezeket a tárgyakat? Mert ilyenformán például az egyházaknak nincs képviselete ma a Magyar Országgyűlésben, mert ‑ csak azért, hogy hazaszóljak, önhöz ‑ Igazságügyi bizottságnak hívják a bizottságot. Régen meg úgy hívták, hogy Emberi jogi, kisebbségi és vallásügyi bizottság. Ma meg úgy hívják, hogy Igazságügyi bizottság, de funkcióját tekintve ellátja az egyházi ügyekkel kapcsolatos képviseletet is.

Ugyanez a helyzet a jogi egyetemeknél. Az, hogy az az elnevezés, hogy jogász vagy jogtudományi diplomát ad és nem pedig állam- és jogtudományi diplomát ad, egyszerűen a szavakkal való játék. Egyébként, ha megnézi ezeknek az egyetemeknek a tanrendjét, akkor ma is kiemelt óraszámban, magas óraszámban szerepel, mondjuk, a jog- és állambölcselet, ha jól tudom, az ELTE-n még államvizsga-tantárgy is, ami kétségkívül államtudományokról szól, és mondjuk, az alkotmányjog nagy része is államtudományokról szól. Éppen ezért mondtuk el az egy évvel ezelőtti vitában azt, hogy egyszerűen lehetetlen különválasztani az államtudományi képzést a jogtudományi képzéstől, mert ezer szálon kapcsolódik egymáshoz, és mondjuk, az alkotmányjog éppúgy része az államtudománynak, mint a jogtudománynak. De ezt a vitát nem kívánom még egyszer fölnyitni. Csak azt szerettem volna ezzel elmondani vagy önnek világossá tenni, hogy szó sincs arról, hogy a jogtudományi egyetemeken megszűnt volna az államtudományi képzés. Arról van szó, hogy kikerült ez a szó a diplomából, és önök most ebbe kapaszkodnak bele akkor, amikor egy önálló államtudományi képzést kívánnak létrehozni, méghozzá monopolhelyzettel behozott NKE-vel. (Dr. Vejkey Imre: Képviselőtársam, csak jogtudományi diplomát ad, államtudományit nem.) Bocsánat, nem ér­tettem, amit képviselőtársam bekiabált. (Dr. Vejkey Imre: Képviselőtársam, csak jogtudományi diplomát ad, államtudományit nem. ‑ Az elnök csenget.) Éppen ezt próbáltam önnek elmondani, hogy a szavakkal való játék ez, mert a képzés ugyanaz maradt, mint amikor államtudományit is adott. Lépjünk túl ezen, tisztelt képviselőtársaim, és próbálok én is a törvényre koncentrálni jobban, de ezekre a felvetésekre kellett hogy választ adjak.

Amire Gyüre képviselőtársam utalt és nagyon sok mindent tudok rövidítve mondani, mert képvi­selőtársaim szintén bőven kifejtették, hogy a szakszervezetek vajon mit szóltak ehhez a javaslathoz. Az én legjobb tudomásom szerint ugyan nem a KÉSZ, de a KÉF ülésén a szakszervezetek azt kérték, hogy a kormány ezt a javaslatot ne terjessze be az Országgyűléshez; akármelyik verziója is volt éppen akkor megvitatás tárgya, de azt kérték, hogy ne terjesszék be az Országgyűléshez, ugyanis azt mondták, hogy a két törvény együttes bevezetése és alkalmazása óriási többletmunkával, adminisztrációval jár majd, és nagyon sok problémát fog okozni.

Ami még kifogás tárgyává teendő és most már csak fölvillantok egyes elemeket, mert még egyszer mondom, ismételni nem kívánom képviselőtársaimat, de arról a fajta kiszolgáltatottságról, amiről én beszéltem, arról beszélt Gyüre képviselő úr is, pontosan arról. Az elmozdíthatóságról, az áthelyezés lehetőségéről, arról, hogy gyakorlatilag odajutottunk el, hogy mondjuk, egy húszéves munkaviszony után bemegy a dolgozó, és egyik napról a másikra a számítógépének monitorán látja kiírva azt, hogy holnap már nem kell bejönnie dolgozni; anélkül, hogy bárki vele beszélt volna, bárki őt meghallgatta volna s a többi. Tehát erre a szintre sikerült eljutni.

Erre mondom én azt, hogy önök a lojalitást úgy kívánják elérni, hogy egészen egyszerűen a maximális mértékben kiszolgáltatottá teszik a közszférát, a köztisztviselői, közalkalmazotti, kormánytisztviselői, állami tisztviselői réteget, bárhogy is nevezzük őket. A közszolgálati életpályáknak pedig épp az volt a jellemzője, államtitkár úr, hogy a versenyszférához képest alacsonyabb életkeresetet biztosított, viszont jóval nagyobb biztonságot és kiszámíthatóságot hozott és biztosított annak, aki ezt az életpályát választotta.

(16.50)

Szintén felvillantásként szeretném mondani ‑ és erről is Gyüre képviselő úr hosszan beszélt, nem kívánom őt megismételni -, hogy a törvény nem biztosít vonzó előmeneteli lehetőséget, így a jelenlegi szabályozáshoz képest egyébként jelentős visszalépést jelentene ezen a téren; a pályán megszerzett kompetenciát, tapasztalatot gyakorlatilag nem ismeri el mint értéket, vagy legalábbis nehezen kézzelfogható, hogy milyen módon ismeri el mint értéket.

A tervezet eltörli az illetményalap fogalmát, ezáltal megszűnne a tervezhető béremelés egyik fontos pillére. Az előterjesztő jelentősen átalakítaná az érintettek bérét, amelyet így a jövőben az előmeneteli fokozathoz tartozó sávok alsó és felső határai között kellene meghatározni. Ezzel megszűnne az a jelenlegi gyakorlat, amelyben az állami tisztviselők fizetése egy alapilletményből, valamint annak kiegészítéseiből és pótlékaiból áll. Ez sem feltétlenül a biztonságot szolgálja.

Végül általánosságban: a kormányzati irányítás alatt álló szervek egységes foglalkoztatási jogviszonyának, a foglalkoztatottak előmeneteli rendszerének a megteremtése, ami egy 2011-ben kitűzött cél volt, ez nem teljesült, ez láthatóan megbukott. A közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi törvény indokolása a következőket mondja még: „A törvény kiemelt célkitűzése az eddigi széttöredezett, belső koherenciáját nagyrészt elvesztő közszolgálati szabályozás stabilizálása és egységesítése, valamint az új munka törvénykönyvének a közigazgatás személyi állományára is irányadó szabályainak beépítése a közszolgálati joganyagba.”

Továbbmegyek: „A közszolgálati tisztviselőkre irányadó egységes szabályozás megköveteli, hogy a köz szolgálata érdekében tevékenykedő tisztségviselőkről önálló, elkülönült, egységes és a közszolgálat értékközpontúságával össz­hangban álló normaanyag keletkezzen.” Ehhez képest most mi történik, államtitkár úr? Egy széttagolt rendszer további tagolása, szétverése zajlik most az Országgyűlésben.

Míg a Kttv. a munkaköralapú rendszer irányába mozdult el legalább, most úgy tűnik, hogy a szervezeti szint a lényeg meg a munkáltató szándéka: az előmenetel pedig soha nem automatikus, még az eltöltött idő szerint sem, ahhoz mindig feltételeket kell teljesíteni; az állami tisztviselő sorsa a munkáltató kezében van, a jogszabály jóformán nem védi; legfeljebb a fokozatához tartozó alsó határ szerinti illetményt kaphatja meg az állami tisztviselő. Tehát ez az, ami garantált, az összes többi biztos, hogy nem az.

Összefoglalóan: bár nyilván lehetne még sok részletkérdést itt felvetni, de ezek azok a pontok és ezek azok a jogpolitikai irányok ‑ hadd fogalmazzak így, és így egy kicsit általánosabban fogalmazok -, amelyek számunkra elfogadhatatlanná teszik az előttünk fekvő törvényt. Az az igazság államtitkár úr, hogy persze lehet és érdemes mindig módosításokról beszélgetni és egyeztetni, de abban az esetben, hogyha Lázár miniszter úrnak az a hozzáállása e tekintetben, hogy ami a javaslat érdemét, a gerincét érinti, ahhoz nem gondolja, hogy hozzá lehet nyúlni, arról nem gondolja azt, hogy adott esetben még indokolt felvetések alapján is vagy indokolt kritikák alapján is módosítani lehetne, akkor teljesen fölöslegesnek érezzük a további egyeztetést is, ezt megmondom őszintén és előre.

Tehát az, hogy abban alkudozzunk, hogy egy pél­dát mondjak, hogy benne maradjon-e az, hogy men­tesül a további tanulmányi kötelezettségek alól, aki­nek tudományos fokozata van ‑ csak azért mondom ezt, mert éppen én említettem föl -, hogy ebben el­érünk valami változást, őszintén szólva, ez nem teszi elfogadhatóvá számunkra a törvényt. Ha az egyez­tetésnek ez nem is célja, hanem csak az, hogy né­hány hibát javítsunk, én nagyon szívesen eljuttatom az ezen túli gondolatainkat is önökhöz, de ettől még az alkuban azt nem fogjuk tudni elérni, hogy ezt a törvényt támogassuk. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
147 109 2016.05.02. 0:15  108-109

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Mivelhogy nem alelnök úr rokonait stafírungozták ki, hanem Matolcsy úr rokonait (Derültség az MSZP soraiban.), ezért személyesen tőle várom majd a választ. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

(13.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 150-152 2016.05.09. 0:19  149-152

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel kiderült mára, hogy Matolcsy György személyesen döntött a jegybanki pénzek ellopásáról, és az ő rokonait stafírungozták ki…

ELNÖK: A válaszát várom, képviselő úr.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): …a devizahitelesektől ellopott pénzből, ezért megvárnám a jegybankelnök urat személyesen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 218 2016.05.09. 2:11  209-220

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Most egy kicsit higgadtabban. Novák képviselő úr, én elhiszem, hogy maguk nem szeretnek minket, de azért hülyeségeket nem kell beszélni. Először is, a Jobbik javaslatát, ami ez irányú volt, mindig is támogattuk, ezt talán elfelejtette, vagy a memóriája szelektív.

A másik: 2012 előtt, mielőtt ez bekerült a törvénybe, az MSZP-s kormányok tevékenységét számos parlamenti bizottság vizsgálta már, úgyhogy aligha hihettük azt, hogy majd ez a javaslat fogja megakadályozni, hogy a parlament vizsgálja ezeket a tevékenységeket.

Három: ha nem tévedek, Novák képviselő úr, 2012 előtt, mielőtt ez bekerült a törvénybe, sem volt olyan vizsgálóbizottság, amelyik a Fidesz-kormány tevékenységét vizsgálta volna, pedig már két éve kormányoztak. Magyarán szólva, a Fidesz egy olyan törvényi hivatkozást használ visszaélésszerűen, ami egyébként nem erről szólt, nem erre vonatkozott. Én azzal nem tudok mit kezdeni, amikor egy kormánypárt, amelyiknek megvan a parlamentben a többsége, azaz azt szavaz meg, amit akar, visszaélésszerűen gyakorolja a jogot és a jogosítványait. Erről van szó és semmi másról. Tisztelt Képviselőtársaim! Aki itt MSZP-Fidesz-paktumról beszél, az őrült; bocsánat, hogy ezt mondom.

Másrészt pedig a Jobbiknak abban teljes mértékben igaza van ‑ ezért támogatjuk mi is ezt a javaslatot ‑, abszurd dolog az, hogy hat év alatt egyetlen olyan vizsgálóbizottság sem állt fel a parlamentben, amelyik a mostani Fidesz-kormány tevékenységét vizsgálta volna. Márpedig a vizsgálóbizottságoknak nem történészi feladatok ellátása a célja, hanem az aktuális kormány ellenőrzése, ugyanis ez következik a parlamenti jogkörökből. Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, azokat a javaslatokat, amelyek azt segítik elő, hogy a kormány ellenőrzése hatékonyabb legyen, mindenkor támogatni fogjuk, még akkor is, ha az előterjesztő ilyen penetráns stílusban adja elő, amit szeretett volna. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 230 2016.05.09. 2:13  221-232

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Előterjesztő! Nem akarom természetesen ismételni azokat az aggályokat és problémákat, amelyeket Józsa képviselőtársam megfogalmazott, viszont arra felhívnám a figyelmet, hogy ha már szabályozzák ezt a kérdéskört, akkor például olyan kérdésekre fektethetnének hangsúlyt, és érdemes lenne átgondolni, hogy ezek a közlekedési eszközök például ne csak egy településen belül, hanem települések között is tudjanak közlekedni.

Gondolok itt például olyan esetekre, ahol ezeket turisztikai megfontolások indokolják. Egy példát hadd említsek és mondjak, mondjuk, Tihanyban és Balatonfüreden is közlekedik ilyen kisvonat, de hogy Balatonfüredről Tihanyba át lehessen menni egy ilyen kisvonattal, mondjuk, egy szabadtéri előadást megnézni vagy mondjuk, hogy Tihanyból a borhetekre át lehessen menni Balatonfüredre, és ott természetesen bort fogyasztani és ezzel a kisvonattal hazatérni, azért ez egy jó dolog lenne. Ha már a szabályozást előveszik, és ezért szerettem volna most szóba hozni, akkor érdemes lenne ezt átgondolni, 2-3-4 kilométerről van szó összesen. Ha ezt a két települést vagy esetleg ezt és Csopakot is összekötnék, akkor azt gondolom, ott lehetne érdemi változást elérni, ha már ezt a szabályozást, még egyszer mondom, előveszik.

Feltételezem azt, hogy ezek a problémák nemcsak a három említett település vonatkozásában jönnek szóba, hanem nagyon sok esetben megoldanának olyan problémákat is, hogy mondjuk, nyaralóhelyeken, üdülőhelyeken, ahol az emberek szívesen fogyasztanának alkoholt is, vagy éppen csak kedvük nincsen vezetni, vagy éppen csak a parkolóhely hiányában nem kívánnak gépkocsiba ülni, viszont a tömegközlekedési eszközöket, a normál tömegközlekedési eszközöket nem kívánják igénybe venni, ez egy jó megoldás lehetne. Úgyhogy én felhívnám erre a szempontra is az előterjesztő és a kormány figyelmét, mindazokat a fenntartásokat természetesen nem megismételve, de fenntartva, amiket Józsa képviselő úr elmondott. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
148 234 2016.05.09. 4:52  233-241

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Persze furcsa kisebbségi véleményt úgy mondani, hogy nem tudjuk, hogy mihez képest, de próbálom úgy megfogalmazni, hogy abból egyébként a többségi is kitűnjön.

A Törvényalkotási bizottság ülésén, mivelhogy alapvetően technikai jellegű módosításokról volt szó, egy körben bontakozott ki csupán vita. Ez a többségi véleményt megfogalmazók szerint és államtitkár úr szerint is szintén egy technikai módosítás volt. Az én meglátásom szerint viszont kifejezetten érdemi, és ezt a véleményt osztották a kisebbségi álláspontra helyezkedő képviselőtársaim is.

Ez nevezetesen arról szólt, hogy az én meglátásom szerint egyetlen igazán érdemi módosítás az lett volna a módosító javaslat szerint, amelyben a Kúria eljárási ideje 30 napra csökkent volna 90 napról. Azt gondolom, hogy ez egy ilyen témában kifejezetten érdemi kérdés, ott, ahol látjuk azt, hogy néha órákon, perceken, sőt eddig másodperceken múltak eredményes vagy eredménytelen kezdeményezések, ott bizony az, hogy valamit 30 vagy 90 nap alatt bírálnak el, egyáltalán nem indifferens, és egyáltalán nem minősíthető technikainak. Volt egy olyan javaslat tehát a módosító szerint, ami leszállította volna a kúriai elintézési határidőt 90 napról 30 napra. Ezt egy kormánypárti módosító javaslattal, illetve konkrétan egy ügyrendi javaslattal, amely külön szavazást kért erről a rendelkezésről a módosító javaslati sorban, mégsem fogadta el a Törvényalkotási bizottság. Én a mai napig nem tudom és nem értem, hogy miért nem. Ugyanis a Törvényalkotási bizottság ülésén pontosan erről folyt vagy folyt volna a vita, hogy szerettük volna több körben én is és más képviselőtársam akár a javaslatot megtévő képviselőtől, akár államtitkár úrtól megkérdezni, hogy vajon mi volt a koncepcionális oka a változásnak. Nyilvánvalóan volt valami oka annak, hogy önök a hatályos szabályozást megváltoztatva korábban fenntartották volna a 90 napot, aztán mégis módosító javaslattal javaslatot tettek arra, hogy ez legyen 30, majd ettől a TAB ülésén elálltak, de hogy miért, arról egy árva szó nem esett. Voltak szellemes, jópofa megjegyzések, én ezeket, komolyan mondom, értékelem is, és ha az ember helyén kezeli, akkor ezek rendben vannak.

De jó lenne, ha a mai vitában kapnánk érdemi választ arra, hogy mi az oka ennek. Az az oka, hogy a kormány meggondolta magát; az az oka, hogy elhamarkodottan terjesztett be módosító javaslatot; az az oka esetleg, hogy a Kúria véleményt nyilvánított valamikor a törvényalkotási eljárás folyamán, és valamilyen igényt megfogalmazott, amit akceptált a kormány vagy a Fidesz-frakció? Szóval sok minden oka lehet, és lehet elfogadható oka is, az azonban elfogadhatatlan, mondom most is és mondtam akkor is, hogy egy ilyen, egyébként azt gondolom, mindenki számára egyértelműen érdemi változtatásnak mondható módosító javaslattal kapcsolatban ne kapjunk érdemi választ. Államtitkár urat még egyszer ‑ nem szólalok fel még egyszer a vitában, ha erre kapok választ, nyilván ha megfelelő választ, akkor pláne nem ‑ arra kérem, akkor mondjon valami érdemit arról, hogy miért nem lehetett ezt a határidőt lerövidíteni.

(18.20)

Egyébként szeretném azt hozzátenni, hogy azok, akik a kisebbségi véleményt megfogalmazták, személyesen én is, nagyon örültünk annak, hogy a 90 nap 30 napra rövidül, hiszen itt az egyébként is problémás eljárási kérdések vonatkozásában legalább egy kicsit beljebb jutottunk volna. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 108 2016.05.17. 2:06  107-114

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Jegybankelnök Úr! Gondolom, ismeri a klasszikus művet, aminek a címe úgy szól, hogy Rokonok; önökről is írhatták volna. Vagy másként kérdezem: mikor jár már le ennek a műnek a szavatossági ideje itt a közéletben?

Biztos emlékszik rá, tisztelt elnök úr, hogy először robbant az úgynevezett VS-botrány, amikor kiderült az, hogy az ön unokatestvérének, Szemerey Tamásnak az érdekeltségébe tartozó New Wave cég összesen több mint félmilliárd forintban részesült támogatásként a Magyar Nemzeti Bank alapítványaitól. Ugyancsak a New Wave-hez kötődő üzleti kör mintegy 630 millió forintnyi közpénzt kapott, szintén közvetve a Magyar Nemzeti Banktól az alapítványokon keresztül. De mehetünk egy kicsit távolabb, önnek van egy másik unokatestvére is, őt Szemerey Szabolcsnak hívják, ő se maradt ki a Magyar Nemzeti Bank pénzosztásából, ő 400 millió forintos MNB-hitelt kapott. És hogy már a családban maradjunk, a felesége, aki kecskeméti polgármester, nem személyesen kapta meg ezt a pénzt, hanem a város javára úgymond, a duális oktatási központ kialakítására fizetett ki az alapítvány mintegy 12 milliárd forintnyi közpénzt.

De ön saját magával sem volt szűkmarkú, elnök úr, hiszen az önről írt Sakk és póker című könyvre több mint 20 millió forintot adott át az alapítvány a Kairosz Kiadónak, illetve 2500 példányt vásárolt abból a kötetből, ami az ön Heti Válaszban megjelent írásait tartalmazza.

Egyébként lehetne még ezt a sort folytatni, hogy például a Szemerey Tamás érdekeltségi körében lévő kis bankokhoz mennyi pénz került, olyan bankokhoz, amelyek egyébként az ön fiát is hitelezik, vagy hogy került 3,5 milliárd forint Mészáros Lőrinchez. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Ön szerint ez rendben van, elnök úr? Nem kéne lemondania ezután? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
153 112 2016.05.17. 1:09  107-114

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Mondhatnám azt, hogy ez nem póker, bár az ön könyve vagy az önről írt könyv erről szól. De látom, hogy a fogalomhasználatot nagyon is alkalmazza.

Tudja, nem a Nemzeti Bankot támadjuk, elnök úr, hanem önt és az ön intézkedéseit, és ez óriási különbség, tudja?! Ugyanis nem a Nemzeti Bank munkatársai vagy általában a Nemzeti Bank lopta el a közpénzt, hanem ön és az ön környezete, és az ön családja. Ezt tudom csak mondani, semmi blöff nincs ebben, elnök úr. Sajnos azt tudom mondani, hogy a tények ezek.

Az, hogy egyébként a VS.hu, mondjuk, nem közvetlenül tartozik valaki tulajdonába, hanem egy céghez tartozik, amely cégnek a tulajdonosa valaki, ez nagyjából ugyanazt jelenti, elnök úr, azt gondolom, ez játék a szavakkal.

De Lentner Csaba nyilatkozata óta nagyjából tudjuk, hogy mire hozták létre ezeket az alapítványokat még a lopáson felül. Nagyjából arra, hogy az ön nézeteit erőszakos úton népszerűsítsék, és gyakorlatilag átírják a fejekben a közgazdaság-tudomány alapelveit. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.)

Hát, ez elég szégyenletes, elnök úr! Úgyhogy, ha másért nem, ezért is le kéne mondania. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 6 2016.05.18. 10:39  1-24

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Miniszter Úr! Természetesen önmagában nincsen probléma azzal, hogy ha egy új kódexet bevezetünk és elfogad az Országgyűlés, akkor egy-két év elteltével vagy akár még ennél kevesebb idő elteltével is a gyakorlatban felmerülő problémákat, a gyakorlatban felmerülő hiányosságokat változtassa, illetve pótolja az Országgyűlés. Mindannyian tudjuk azt, hogy egy ilyen volumenű jogszabályt, még ha azt tíz év előkészítés is előzi meg, akkor sem lehet hibátlanul elfogadni, és számos olyan jogintézmény kerül bevezetésre, aminek a próbája valóban a gyakorlatban zajlik majd le, illetve zajlott le. Ilyenformán természetesen azokat a részeit a javaslatnak én nem is fogom bírálni, amelyek valóban kisebb jelentőségű módosítások, és valóban a gyakorlat által kimunkált vagy kikristályosodott problémákat kezelik.

Nagyobb probléma van azonban azzal, hogyha bizonyos elvi jelentőségű kérdéseket változtatunk meg, itt például az önálló zálogjogra gondolok. Itt a szakmai viták tárgya is nagyjából arról szól, hogy szabad-e egyáltalán két év elteltével egy ilyen jelentőségű újításhoz, módosításhoz hozzányúlni, hiszen az ember két év alatt még nem látja azt, hogy az új szabályozás valójában beváltja-e a hozzá fűzött reményeket vagy nem. Egy ilyen volumenű változás megítéléséhez, a működőképességének a megítéléséhez ennél lényegesebb hosszabb időre van szükség a mi megítélésünk szerint.

Szeretnék egypár szót ‑ nem hosszan itt időzve ‑ mondani az ötpárti egyeztetésről. Nem tettem volna, csak Salacz képviselő úr megint kiemelte, hogy nem vettünk részt rajta. Ez így igaz, képviselő úr, méghozzá a következő okból. A miniszter úr ugyan írta is a nekünk küldött levelében, hogy 14 alkalommal ülésezett egy szakértői munkacsoport, amelyik egy 150 oldalas koncepciót állított össze. Ebből mi 5 oldalt kaptunk meg, az egyeztetés előtt nagyjából egy vagy két munkanappal, és normaszöveget nem mellékelt senki mellé, holott, mint a későbbiekből kiderült, ez a normaszöveg akkor már rendelkezésre állt.

Mi pedig azokat az egyeztetéseket nem nagyon szeretjük, és nem gondoljuk, hogy részt kellene rajtuk venni, amelyek nem valódi egyeztetésről szólnak, hanem arról, hogy ezt a műfajt is ki lehessen pipálni. Én úgy gondolom, hogy ha korrekt ötpárti egyeztetésről van szó, úgy, ahogy például a terrorcsomaggal kapcsolatban a BM ezt megtette, akkor azon ott vagyunk. Hogyha valóban látszik az, hogy az érdemi módosító javaslatainkat megfontolják és megfogadják, akkor azon szívesen részt veszünk.

Azonban én azt gondolom, mi sem mutatja jobban azt, hogy ez egy látszategyeztetés volt, mint hogy az egyeztetés után már egy nappal kész normaszöveget nyújtott be az Igazságügyi Minisztérium. Magyarán szólva: ez a normaszöveg már megvolt az ötpárti egyeztetés időpontjában, ennek ellenére nem tudtuk azt megkapni, nem tudtuk azt véleményezni, és még egyszer mondom, elég furcsa ötpárti egyeztetés az, ahol az egyeztetés másnapján már benyújtják ezt a tervezetet. Szeretném jelezni azt, hogy például amire hivatkozom, a Belügyminisztérium hasonló tervezetére, hetekig, talán hónapokig egyeztették az ellenzéki pártok és a kormányoldal. Meg is volt ennek az eredménye, az ötpárti támogatás. Ha ilyen jellegű egyeztetésekről van szó, akkor természetesen ott leszünk, a látszategyeztetéseken továbbra sem kívánunk majd részt venni.

Ami az érdemi dolgokat illeti, és nagyon röviden kell erre reagálnom, hiszen egy részéről Korózs képviselőtársam fogja majd elmondani a mi álláspontunkat: ami a személyiségi jogok védelmét illetően jelentkező változás, abból kiemelném azt, hogy a hatályos Ptk. Második könyv 42. § dogmatikailag helyesen fogalmazza meg a magánszféra védelmét, a személyiségi jogok lényegét és rendeltetését kifejező általános szabályt. Ezért a mi meglátásunk szerint tökéletesen felesleges, sőt a jogalkotásról szóló törvény 3. §-ával kifejezetten ellentétes, ám nyilván­valóan öncélú, hogy most a javaslat szó szerint megismétli az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdését, ugyanis a 3. § szerint az Alaptörvény szövegét jogszabály nem ismételheti meg. A figyelmet ebből a rendelkezésből egyébként egy szó kelti fel: mindenkinek joga van ahhoz, hogy a kapcsolattartását tiszteletben tartsák. Nagyon rossz, és ugyanezt majd el tudom mondani a vezető tisztségviselőkkel kapcsolatos rendelkezésre, hogy amikor olyan közéleti események történnek, ahol pontosan a Fidesz körét érintően jelenik meg ebből adódó probléma, utána azt jogszabályalkotás követi.

(9.40)

Amikor Habony Árpáddal kapcsolatos kapcsolattartásokkal van probléma, amikor Mészáros Lőrinc, a földprogramért felelős államtitkárral való kapcsolattartása borzolta föl joggal a kedélyeket, akkor utána jön egy Ptk.-módosítás, amely a kapcsolattartás tiszteletben tartásáról szól. Ezek olyan egybeesések, tisztelt miniszter úr, amelyek nem kerülhetik el az ember figyelmét, és még ha oly jó szándékú is egy javaslat, erre az előterjesztőnek illene odafigyelni, hacsak nem pont ezek az események motiválták azt, hogy a polgári törvénykönyv ez irányú módosítását kezdeményezzék.

Hasonlóan problémás számomra, és itt szeretném röviden kiemelni, hogy az új rendelkezés alapján a jogi személy vezető tisztségviselője által a harmadik személynek okozott kár esetén a tisztségviselő most még fennálló felelősségét csökkenti ez a javaslat. Eddig a vezető tisztségviselő minden ilyen kárért felelt a jogi személlyel egyetemlegesen, most lekerül a vezető tisztségviselő válláról a felelősség, ha a kárt a harmadik személynek nem szándékosan okozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor megint csak azt tudom mondani, hogy pont e körben merül föl, hiszen ‑ de javítson ki, miniszter úr, ha tévedek ‑ ezek a rendelkezések éppúgy vonatkoznak a magáncégek tisztségviselőire, mint az állami cégek tisztségviselőire; szóval most, amikor éppen Matolcsy György nemzeti banki elnök felelősségét firtatja a teljes magyar közélet, amikor botrányok sorozata van a Magyar Villamos Művekkel vagy akár a Postával kapcsolatban, vagy gondolok itt egyébként, mondjuk, a MÁV vezető tisztségviselőire, akik többmilliós havi fizetésért most tulajdonképpen elvesztik ezt a felelősségvállalási kötelezettségüket, gyakorlatilag ez a teher lekerül a vállukról. Amikor ilyen közéleti események vannak, akkor meglehetősen furcsa az, hogy az Igazságügyi Minisztérium pontosan ilyen módosításokkal áll elő és kíván módosítani a polgári törvénykönyvön.

Röviden térnék ki csak és elvi jelleggel annak ellenére, hogy Salacz képviselő úr megpróbálta megelőzni ennek a lehetőségét a felszólalásban, ami a szociális jogokat, illetve a szülőtartással kapcsolatos rendelkezéseket illeti. Szóval valóban, képviselő úr és miniszter úr, az Alaptörvény vitájában számtalanszor elmondtuk azt, hogy nagyon károsnak tartjuk, hogy az állam a szociális szférából egyre kijjebb vonul, egyre kevesebb felelősséget kíván vállalni a saját állampolgáraiért. Ahogy egyes szociális alapjogokból mára már csak államcél lett, így most ezt a rendelkezést a Ptk.-ba is és természetesen annak részletszabályainak bevezetésével, de átemeli vagy át kívánja emelni a jogalkotó.

Salacz képviselő úr, azért érdemes most ezt a vitát újranyitni, mert ha van az Alaptörvényben egy rendelkezés, akkor azt egyébként jelen esetben a Ptk., ha úgy tetszik ‑ egyszerűen fogalmazok ‑, váltja aprópénzre. A Ptk. rendelkezései kellenek ahhoz, hogy ez a gyakorlatban valójában alkalmazható legyen. Ez a törekvése az államnak mélységesen elítélendő. Az, hogy ahelyett, hogy maga vállalna egyébként felelősséget akár egy élet munkája után olyan személyekért, akik már akkor magukról gondoskodni nem képesek, ehelyett, mivel ezt nem akarja megtenni, ezt a felelősséget áthárítja a gyermekekre, ami jelen gazdasági helyzetben meglehetősen érdekes és furcsa igény azt állam részéről. Nem arról van szó, hogy minden olyan jóérzésű ember, aki ezt megteheti és akinek lehetősége van, ne gondoskodna vagy ne kellene gondoskodnia a legjobb színvonalon az ő felmenőiről, a szüleiről, a nagyszüleiről. Nem erről van szó; hanem arról van szó, hogy az állam, amikor ezt a kötelezettséget áthárítja, és ő nem akar erről gondoskodni, hanem helyette a gyerekeket kötelezi erre, az, azt gondolom, nem egy szociális és jóléti állam koncepcióját vetíti előre, de erről Korózs képviselőtársam bővebben fog beszélni.

Mivel az idő nagyon elment, ezért valószínűleg egy következő, ismételt fölszólalásomban fogok kitérni az önálló zálogjoggal kapcsolatos problémakörre, meghagyva az időt Korózs képviselőtársamnak, hogy az általam utolsónak említett témáról hosszabban szóljon. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
154 22 2016.05.18. 15:37  1-24

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Egyrészt azért jelentkeztem ismételt szólásra, mert volt olyan téma, amiről nem tudtam beszélni. Erről egyébként rövidebben fogok tudni beszélni, hiszen ellenzéki képviselőtársaim már az én érveim jó részét is elmondták itt a plenáris ülésen, ez a zálogjogi kérdés.

Kezdem viszont hátulról. Tuzson képviselőtársam az egyeztetésről és annak a szükségességéről beszélt, és a miniszter úr is kitért erre a válaszában, amikor felszólalt a vitában. Én azt készséggel elismerem, hogy egy komolyabb szakmai egyeztetés előzte meg ennek a törvényjavaslatnak a benyújtását, mindössze szeretném jelezni, hogy ezekre a szakmai egyeztetési körökre egyre sem kaptunk meghívást mi, képviselők, ami önmagában nem probléma, csak ezért arra hivatkozni, hogy ezeken mi már megismerhettük volna, hogy mi szerepel ebben a törvényben és milyen módosításokat tervez az igazságügyi tárca, én azt gondolom, hogy nem érdemes ezekre hivatkozni. Ezekre akkor lenne érdemes hivatkozni, ha egyébként kialakulna az a gyakorlat, hogy ellenzéki pártok és kormánypártok szakpolitikusait is meghívják ilyen egyeztetésekre. Ez Magyarországon ma nem divat. Érdemes lenne divatba hozni, mert egyébként attól, mert egy képviselő ezt a pozíciót betölti, attól még érthet szakmai szempontból is valamihez; ahogy például Tuzson képviselőtársamat egy kiváló polgári jogásznak tartom, gondolom, hogy érdemi felszólalásokkal részt tudott volna venni akár a szakmai vitákban is. Én is azt tudom mondani, hogy nálunk is vannak képzett jogászok, akik érdemben részt tudnak venni egy-egy szakmai vitában, sőt olyanok is vannak, akik tudományos fokozattal rendelkeznek, tehát akár még ilyen szintű vitában is kompetensek tudnak lenni. Tehát érdemes lenne a szakmai egyeztetésekre is képviselőket odahívni. Talán megalapozottabb és egyhangúbb döntéseket tudna az Országgyűlés hozni, ha ez megtörténne.

Ugyanakkor persze megtartható az a metódus is, hogy csak ötpárti egyeztetéseken vesznek részt képviselők. Akkor viszont én azt gondolom, hogy két dolgot érdemes lenne szem előtt tartani, ha érdeminek kívánja nevezni az egyeztetést. Főleg, ha hónapokig vagy évekig tartó szakmai egyeztetés előz meg valamit, akkor nem elegáns dolog és nem is praktikus dolog egy vagy két munkanappal az ötpárti egyeztetés előtt kiküldeni a meghívót és a szakmai anyagot, ugyanis nekünk is kell idő arra, hogy bizonyos szakmai megfontolásokat meg tudjunk tenni, illetve szakmai konzultációt tudjunk folytatni nemcsak a saját szakértőinkkel, hanem adott esetben a szakma képviselőivel is. Tehát az a szokása a kormánypártoknak, hogy kiküldik a meghívót, majd gyakorlatilag egy nap múlva várnak választ arra, hogy megyünk-e vagy nem, és mondjuk, péntekről hétfőre meg is tartják az egyeztetést, ez szerintem nem érdemi egyeztetés ‑ egyrészt.

Másrészt, az sem érdemi egyeztetés, hogy egy ötoldalas koncepciót küldenek nekünk valamiről, és nem ismerjük a normaszöveget. Az érdemi egyeztetés akkor mondható el, hogyha elküldik a normaszöveget, ahogy egyébként a Belügyminisztérium megtette, szeretném még egyszer hangsúlyozni, és megfelelő időt adnak arra, hogy az adott normaszöveget tanulmányozva ki tudjuk alakítani a saját álláspontunkat és felkészülten tudjunk menni erre az egyeztetésre. Én ezt tartom egy érdemi ötpárti vitának és egyeztetésnek. Ezek olyan feltételek, amik nem léte esetén kár részt venni egy ilyen megbeszélésen.

Az pedig, hogy mennyire fontolják meg az ellenzéki érveket: hogy egy időpont, illetve hogy az öt év helyett egy év kerül be, amit olyan sokszor hangoztatnak, az egyetlenegy rendelkezés vagy észrevétel volt. Ahogy én hallom ellenzéki képviselőtársaimtól, az ötpárti egyeztetésen is ennél lényegesen több felvetésük és kritikai észrevételük lehetett. Hogy az ötpárti után egy nappal nyújtanak be egy törvényjavaslatot, az megint arra utal, hogy egyáltalán nem kívántak önök semmiféle érdemi egyeztetést lefolytatni. Kész volt a normaszöveg, amit nem küldtek meg. Egy nappal később benyújtották, azért, hogy elmondhassák azt a vitában, hogy figyelembe vettek ellenzéki érveket, ezért egyet sikerült megfogadni, az összes többit meg nem. Magyarán szólva, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy nagy különbség van az érdemi egyeztetés és aközött, amit önök ebben a témában lefolytattak.

De térjünk rá az érdemi felvetésekre! Szeretném azzal kezdeni, amire nem jutott időm, ez a zálogjog. Itt nem arról van szó pusztán, elsősorban Tuzson képviselőtársamnak mondom ‑ de mondhatnám a miniszter úrnak is, sajnos azóta elment ‑, hogy itt van két megoldás, ki tudja, hogy melyik a jobb, ki tudja, hogy minek milyen veszélyei vannak; kipróbáljuk az egyiket, utána kipróbáljuk a másikat. Arról van szó, hogy az önálló zálogjogi intézményt ismerjük, mert már volt ilyen, és pontosan tudjuk azt, hogy milyen negatív gyakorlati tapasztalatok merültek fel ezzel kapcsolatban.

(11.10)

Negatív gyakorlati tapasztalat volt például az önálló zálogjog szabályozásával kapcsolatban, hogy homályos tranzakciók keretében alkalmazták, amelynek lényege, hogy létrejöjjön egy olyan hitelezői pozíció, mely pozíciónál nem akarták, hogy kiderüljön, hogy ez a pozíció milyen jogcímen, alapon és hogyan keletkezett, kihasználva az önálló zálogjog forgalomképességét. Ez például olyan negatívum, amit már tudunk, hogy probléma volt, amikor az önálló zálogjog hatályban volt.

Aztán azt is tudjuk, hogy a kétezres évek elején az önálló zálogjogot a jelzáloghitelezésben az állami kamattámogatások keretében alkalmazták, sokan mondták el most is azt, hogy a CSOK bevezetése indokolja az újbóli szabályozását ennek, mely a tervek szerint elősegítheti a kamatszintek alacsonyan tartását a lakossági hiteleknél.

Nagyobb probléma azonban az, hogy persze, ahogy miniszter úr elegánsan mondta, hogy van ilyen szakmai álláspont meg olyan is, én persze egyetértek azzal, pontosan idézni nem tudom most, ha jól emlékszem, akkor Deák Ferenc mondatát, de a lényege az, hogy tudományos vitatkozásoknál soha nem a tekintély bír elsősorban jelentőséggel, hanem az érvek igaz volta vagy indokoltsága. Tudományos vitatkozásokra ez igaz, mégis, amikor jogot alkotunk, akkor azért a vélemény és vélemény között, azt gondolom, hogy van különbség. Van különbség aközött, hogy mi az, amit mondjuk, bizonyos szakemberek vagy akár az ügyvédi karból állítanak, és van különbség aközött, hogy mondjuk, a jogalkalmazás legfelső szintjét képviselő Kúria és annak Polgári Kollégiumának mi az álláspontja.

Volt egy jogászegyleti vitaülés, ahol Csizmadia Norbert, a Kúria főtanácsadója egészen egyértelműen kifejtette azt, hogy a Kúria Polgári Kollégiuma nem támogatja a Ptk.-nak ezt a tervezett módosítását, és azt gondolom, hogy ez a vélemény elég erősen kellett volna hogy a latban nyomjon. Szóval, vannak a jogalkotás során olyan vélemények, amik adott témában elsődleges véleménynek számítanak az én meglátásom szerint. Ilyen egyébként a Kúria véleménye, mondjuk, egy polgári jogi vagy büntetőjogi vagy közigazgatási jogi törvény módosításánál, vagy ‑ hogy visszautaljak egy korábbi törvényjavaslatra ‑ ilyen a Nemzeti Választási Iroda vagy Választási Bizottság véleménye, mondjuk, egy népszavazásra vonatkozó törvény módosításának tükrében.

Éppen ezért azt gondolom, hogy nem csupán az esetleges lobbiérdekek miatt megfogalmazott kritikák helytállóak, hanem bizony illett volna ennél azért erősebben figyelembe venni a Kúria Polgári Kollégiumának negatív véleményét, mielőtt beterjesztenek egy ilyen javaslatot két évvel azután ‑ még egyszer mondom: kettő évvel azután ‑, hogy az új polgári törvénykönyvet elfogadta az Országgyűlés, és gyakorlatilag az sem látszik, hogy ez az új jogi szabályozás valójában megállná-e a helyét, vagy valóban szükség van-e annak a visszaalakítására.

Ami a dogmatikai kérdést illeti, Tuzson képviselőtársam, a felelősség kérdésében: valóban, a büntetőjogi fogalomrendszer és a polgári jogi fogalomrendszer e vonatkozásban eltér egymástól. Én magam polgári jogász nem vagyok, büntetőjogász vagyok, ezért óvakodom belemenni a polgári jogi dogmatikai kérdésekbe annál inkább, hiszen tudom azt, hogy ennek az inverze vonatkozásában nagyon sok olyan eset fordul elő büntetőjogi területen is, ahol bizony polgári jogi fogalomrendszert alkalmaz a büntetőjog. Hogy egy példát mondjak ‑ elkezdtem gondolkodni, amíg ön fölszólalt ‑, ilyen mondjuk, a kiskorú veszélyeztetése, ami szintén nem büntetőjogi fogalom, hiszen gyermekkorú és fiatalkorú, ami a büntetőjogi fogalmat illeti, de mégis a kiskorút használja. Éppen ezért én azt nem kifogásoltam dogmatikailag, mert e tekintetben nem érzem magam eléggé szakmailag kompetensnek abban, hogy dogmatikai szempontból firtassam azt, hogy helyes-e, hogy a gondatlanság mint fogalom vagy a szándékosság bekerül-e e tekintetben a Ptk.-ba. De azt viszont tudom mondani jogászként és képviselőként is, hogy a felelősség csökkentése, a tisztségviselői felelősség csökkenése, csökkentése az, amit én kifogásolok. E tekintetben teljesen mindegy, hogy dogmatikai szempontból ez jól vagy rosszul van megfogalmazva. Egy biztos: a felelősségi szint csökken, és én ezzel egyetérteni e vonatkozásban nem tudok.

És végül, ami talán az egyik legfontosabb probléma ezzel a javaslattal, ez a szülőtartási kötelezettség. Tisztelt Képviselőtársaim! Legyen akár vallásos az ember, bármelyik vallást is vallja, legyen akár ateista, azt gondolom, hogy abban nincs különbség az erkölcsi megítélés tekintetében, hogy a gyerekeknek illik és kell a szülőkről gondoskodni időskorukban. Illik azt és erkölcsi kötelességük is azt a gondoskodást ‑ idézőjelbe teszem ‑ meghálálni, amit ők kaptak a szülőktől és azt, hogy fölnevelték őket. Nem ez a vita tárgya, azt gondolom.

Nem ennek az erkölcsi alapja a vita tárgya, hanem az, hogy egy szociális jogállamban ‑ amilyen az én eszményképem szerint Magyarország, legalábbis annak kéne lennie ‑ az állam bizony gondoskodik az állampolgárairól; függetlenül attól egyébként, hogy ez a gondoskodási, erkölcsi kötelezettség mindenkor feláll egy szülő és egy gyermek vonatkozásában; idő kérdése, hogy melyik irányban áll fönn közöttük.

De azt látjuk, hogy a magyar állam mióta az Alaptörvényt megalkották, azóta egyre kijjebb vonul a szociális ellátások kötelezettségéből, egyre kevesebb területen kíván felelősséget vállalni szociális téren a saját állampolgáraiért. Jeleztük ezt már akkor az Alaptörvény vitájában, amikor például ‑ és hogy a tárgynál maradjak ‑ az időskori ellátás alapjogból államcéllá vált. Mindenki mondta, hogy ó, ez csupán egy nyelvtani megfogalmazás kérdése, ugyanazt a kötelezettséget, ugyanazt a védelmi szintet fogja nyújtani államcélként is majd az állam, amikor az alapjogként volt definiálva. Látjuk, hogy nem.

Látjuk, hogy nem, és ennek a legeklatánsabb példája a mostani beterjesztett polgári jogi szabályozás. Ugyanis nagyon jogos volt a felvetése Staudt képviselőtársamnak, hogy valóban el kell azt dönteni, hogy az állam visel-e ilyen jellegű kötelezettségeket, vagy ezt át kívánja hárítani az állampolgárokra. Az én államfelfogásom alapján, ami egy szociális jogállamról szól, azt mondom, hogy igen, járulékfizetési kötelezettsége kell hogy legyen az állampolgároknak, méghozzá olyan szintű, ami alapján és ami kapcsán vagy ami által az állam tudja ezeket a szolgáltatásokat biztosítani, viszont ha ez így van, akkor az államnak kötelessége ezeket a szolgáltatásokat biztosítani.

Most arról szól a rendszer, hogy az, aki idős ember és akiről szó van, egy életen át fizette a hozzájárulást, a járulékokat ‑ egészségügyit, szociálist s a többit ‑, ugyanígy fizetik a gyerekeik és unokáik ezeket a járulékokat, majd amikor az államnak ilyen kötelezettsége lenne, akkor az ellátási kötelezettséget átterheli a gyerekekre. És tudják, ha úgy állna Magyarország, hogy ez nem volna probléma, még akkor is kicsit más lenne a helyzet, de ma a valóság az, hogy sokszor az idős szülők ‑ akár a nyugdíjból ‑ gondoskodnak a gyerekeikről és unokáikról, nem pedig fordítva van. Sajnos, ilyen szegénység van ma Magyarországon. És éppen ezért gondolom, hogy bizony lesz perek sokasága, amikor a gyerekek nem képesek majd kifizetni ezeket a kötelezettségeket.

Úgyhogy összefoglalva, azt gondolom, hogy ezeket a problémákat alapul véve ez a javaslat nem támogatható, és örülnék annak, ha az állam revideálná azon álláspontját, hogy visszalép a szociális jogállami keretekből, és valami egészen mást kíván megvalósítani, áthárítva ezen kötelezettségeit az egyes állampolgárokra. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 118 2016.05.23. 0:12  117-118

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel nem alelnök úr unokatestvérei nyúlták le az MNB-alapítványoktól a milliárdokat, ezért megvárnám elnök urat. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 208 2016.05.23. 1:34  203-208

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Azért kértem ügyrendiben szót és nem normál szót, mert elvileg, én azt gondolom, ügyrendi kérdéshez minden frakció hozzászólhatott volna. De ha ezt az elnök úr nem így értelmezi, akkor én magam tenném meg még egyszer ügyrendi javaslatként azt, ami úgy hangzik, hogy azt kérném, hogy a Házbizottság ezt a két ügyet együtt kezelje. Együtt kezelje Pócs János házszabálysértési ügyét és együtt kezelje Sallai R. Benedek képviselő úr ügyét, ugyanis ugyanabban a témában ugyanolyan eszközökkel éltek, tehát mind a ketten szemléltetőeszközt használtak.

Minden tiszteletem Latorcai alelnök úré, aki egyébként tényleg példásan és részrehajlás nélkül szokta az üléseket vezetni, de jelen esetben az történt, hogy amíg Pócs János képviselő úrnak hagyta teljes egészében végigmondani a kérdését, és csak utána szólította fel, hogy nem lett volna szabad szemléltetőeszközöket alkalmazni, addig Sallai R. Benedek képviselő úr esetében megszakította Pócs János felszólalását és azonnal rendre utasította őt. Én azt gondolom, hogy ez a részrehajlás nélküli házszabályi ülésvezetés feltételeinek nem felel meg. De ha már ez így van, és (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.) ha már mind a két esetben figyelmeztette is a képviselőt a levezető elnök, akkor én azt gondolom, az a méltányos, főleg, hogy egyazon témakörről és egyazon ügyről van szó, hogy ezt a két (Az elnök újból csenget.) ügyet egyben kezelje.

Ez lenne tehát az ügyrendi indítványom. Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 218 2016.05.23. 2:10  209-222

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, nem kell azt bizonyítani, hogy az egyik legrégebbi baloldali törekvés a nők egyenjogúságának a megteremtése, és hasonló az egyenlő munkáért egyenlő bér elvnek az érvényesítése is.

Azt látjuk sajnos, hogy az elmúlt időszakban az Alaptörvény megalkotásával sok olyan érték került ki az alkotmányozás szabályozási köréből, amelyeket a polgári jogi mozgalmak vagy más politikai mozgalmak elértek, és amelyek megteremtették egyébként a szociális jóléti államokat, a szociális jogállamokat.

Látható az is, amit Schiffer képviselőtársam is elmondott, hogy tendencia volt az az Alaptörvény elfogadásakor, hogy alapjogokat államcéllá változtattak, azaz ahelyett, hogy az államnak kötelessége lenne valamit szavatolni, ma már az Alaptörvény rendelkezései alapján elég, hogyha törekszik azoknak a megvalósítására. Aztán ezt már csak én teszem hozzá, hogy vagy sikerül neki ezt megvalósítani vagy nem, többnyire nem.

(17.40)

Ennek a helyzetnek vagyunk egyébként most tanúi az időskori ellátással kapcsolatos törvényi szabályozás tárgyalásakor, ami most itt van előttünk, és a parlamentben éppen aktuális, ahol bizony kézzelfoghatóvá válik az, hogy hova vezet, ha alapjogból valami államcéllá válik. Odavezet, hogy az államnak lehetősége van kivonulni ezekről a területekről, és áttestálni azt állampolgári kötelességé úgy, hogy egyébként ezzel a jóléti államoknak, ha úgy tetszik, a jóléti szintjét csökkentjük.

Hasonló a helyzet azzal a rendelkezéssel is, amelyet a képviselő asszony most elénk terjesztett. A helyzet valóban annak ellenére nem volt kielégítő, hogy az alkotmányban benne van, mégis meglehetősen furcsa logika az, ha valaki azt mondja, hogy akkor nosza, lépjünk egyet még hátrébb és vegyük is ki az alkotmányból, ahelyett, hogy arra törekednénk, hogy oda emeljük vissza és tegyünk még pluszban azért, hogy ennek érvényt is szerezzünk. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és az LMP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 240 2016.05.23. 2:17  233-242

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mint legtöbb képviselői indítványnak, ennek is természetesen van egy konkrét kiváltó oka, amely miatt a képviselő asszony benyújtotta ezt a javaslatot. Azt, ami a konkrét kiváltó ok, úgy gondolom, a parlament összes képviselője mélységesen elítéli, és természetesen azzal, ami utána történt, már ami a következményeket illeti, egyetértünk.

De nyilvánvalóan egy törvényjavaslat túlmutat egy konkrét eseményen, erről szóltak képviselőtársaim is. Ismerünk, és sokan hivatkoztak erre, nagyon sok olyan művészt, sportolót, mondjuk, Villontól O. J. Simpsonon át valóban Farkas Péterig, akiknek kimagasló teljesítményük volt, akár irodalmi, akár sportteljesítményük, és az emberek ez alapján is megítélik őket, nem csak az életútjuk alapján. Azonban itt van egy nagy különbség: hiába konkrét emberi teljesítmény miatt kap valaki egy kitüntetést, a kitüntetés mégsem olyan, mint egy sportesemény vagy egy zseniális művészeti alkotás, amiért járó díjat konkrétan az adott eseményhez lehet kapcsolni és azért kapja meg valaki.

Mert ugyanis egy kitüntetés mit szimbolizál? Elsősorban azt, hogy az állam azt mondja, ez egy olyan ember, akit az állam példaként állít a többi polgára elé, és azt mondja, hogy kérem szépen, ilyennek kell lenni, ez az az ember, akit én méltónak tartok a kitüntetésre, az ő erkölcsi és szakmai s a többi példáját kell követni. Amennyiben ez megdől bármi miatt, és egy ember erkölcsileg méltatlanná válik arra, hogy ezt a kitüntetést viselje, hogy erkölcsi példaképe legyen egy államnak, akkor, azt gondolom, helyes dolog az, ha lehetőség van, visszavonni egy kitüntetést. Még egyszer hangsúlyoznám, ez nem olyan, mint egy olimpiai cím vagy egy sporteredmény visszavonása, hanem amikor elmúlik valaki erkölcsi példakép lenni, akkor, azt gondolom, ezt a kitüntetés visszavonása is szimbolizálhatja, kifejezheti. Úgyhogy mi támogatjuk a javaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 272 2016.05.23. 4:32  263-276

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban azt kell látni itt az előterjesztés mögött, hogy ez nem egy önmagában álló törvényjavaslat, hanem minden bizonnyal, és most már egyre inkább a kiszivárgott dokumentum alapján látható módon egy hosszabb és részletesebb tervnek a része.

Azt már megszoktuk és többször elmondtam, hogy a Fidesznek két pavlovi reflexe van itt az Országgyűlésben: az egyik a centralizáció, a másik a lopás, jó esetben esetleg a centralizált lopás. Ez az előttünk fekvő törvényjavaslat sem szól másról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ha megnézzük az indokolását ennek a javaslatnak, többen beszéltek már erről, még egyszer feleleveníteném: az önkormányzatok eladósodása. Először is, amit a miniszter úr mondott és Hiszékeny képviselőtársam idézett, azt nem szeretném megismételni, már hogy kik azok, akik eladósodtak, azt viszont tudjuk, hogy kormányzati engedély nélkül nem tud önkormányzat eladósodni.

Akkor szeretném megkérdezni, államtitkár úr, hogy önök adtak-e engedélyt arra, hogy eladósodjanak ezek az önkormányzatok. Mert ha ez így van, akkor az önök hibája, és nem az informatikai rendszert kell megújítani, hanem önnek kell lemondania, meg a főnökének is, ha ez így van. Tartják ezt, államtitkár úr, hogy az önkormányzatok eladósodása miatt van? Mert ha igen, akkor annak ez kell hogy a következménye legyen. Ha meg nem így van, államtitkár úr, akkor pedig nagyon kíváncsian várnánk most már végre a választ arra, hogy mi a valódi indoka ezen új informatikai rendszer bevezetésének.

Szóval, ahogy szokták mondani: így is rossz, meg úgy is rossz. De azért mégis, ha már itt vagyunk a parlamentben, akkor a törvényjavaslatok indokolásának azért a valóságot illene tükrözni. Értem, hogy ezt a hosszú távú tervet elmondani nem lehet.

Tudja, államtitkár úr, a következő napirendi pontnál is egy nagyon hasonló szituációval találkozunk. Ismerjük már ezt az elmúlt hat-hét évben, hogy önöknek mi a módszerük. Szép lassan valósítják meg a centralizációt. Ez történt akkor is, amikor egy évvel ezelőtt arról vitatkoztunk itt a parlamentben, és itt a következő napirend erről fog szólni, hogy vajon az államtudományi oktatást miért csak a Nemzeti Közszolgálati Egyetem végezheti.

Aztán mostanra kiderült, hogy azért, mert itt monopolizálni kívánnak majd bizonyos dolgokat az oktatásban, és a közszférában csak olyan embereket kívánnak alkalmazni, akik a Nemzeti Közszolgálatin végeztek, vagy akik nem, azokat rá kell kényszeríteni arra, hogy ebben az intézményben hallgatók legyenek. Ez se szól másról, tisztelt képviselőtársaim, pillanatokon belül látni fogjuk ennek a törvényjavaslatnak a folytatását. Ez valójában egy centralizációnak az előkészítése, semmi más.

Tisztelt Államtitkár Úr! Ön is, én is végigültük itt a parlamentben az elmúlt hat évet. Pontosan lehetett látni azt, hogy önök minden területen megpróbálták a központosítást.

Többségében sikerült is, vagy úgy, hogy a rendszert formálták olyanná, hogy azt a kormány alá rendelték, vagy kormánykinevezettek lettek azok, akiket korábban választottunk s a többi, vagy B-verzióként olyan embereket tettek a független állami szervek élére, akik a miniszterelnökkel együtt röhögcsélnek négyesben a foci VIP-páholyban. Ez a másik verzió.

Két olyan terület van, amibe viszonylag beletört a bicskájuk, ez a bírósági szervezetrendszer, pedig ott is megpróbálták ezt, és egy kicsit az önkormányzatok.

(19.10)

Ugyanis ott nem lehetett megvalósítani a teljes centralizációt. Hát most úgy tűnik, hogy ebben a ciklusban föltették azt maguknak, hogy ezt is megpróbálják a kormány alá begyűrni. Ennek a javaslatnak pedig nem más, mint ez a célja. És én őszintén remélem, hogy államtitkár úr föláll, és részletesen fogja cáfolni mindezeket. De államtitkár úr, amiket ön szokott válaszokat adni, azok egyben biztosan kimondhatóan hasonlítanak egymáshoz: ezekre a felvetésekre sosem válaszol, most sem várom ezt. (Közbeszólás az MSZP padsoraiból: Úgy van!) Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 280 2016.05.23. 7:12  277-288

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Vas Imre képviselőtársam is elmondta, egy elég érdekes és sok szempontból szokatlan vita alakult ki a Törvényalkotási bizottság ülésén a tárgyalt napirend kapcsán. Több okból is érdekes volt a vita. Először is, ahogy Vas Imre is jelezte, a vita nem frakciók szerinti megoszlásban zajlott, ahogy az általában szokásos, hanem nagyon sok esetben értettek egyet egymással ellenzéki és kormánypárti képviselők is, főleg ‑ s amit Vas Imre elmondott, azt itt is alá tudom támasztani ‑ ami a javaslatnak az oktatási, képzési részét, rendelkezéseit illeti.

Valójában mondhatjuk az is, hogy az Igazságügyi bizottságban lezajlott vita, valamint az Országgyűlésben lezajlott általános vita bizonyos fokú megismétlése folyt a Törvényalkotási bizottságban, annyi különbséggel, hogy itt már láthattunk olyan módosító javaslatokat, amelyekben kifejezetten ellentét alakult ki a kormány és a kormánypárti előterjesztők között.

(19.30)

Megjegyzem azt is, hogyha szabad annyi, ha úgy tetszik, bennfentes információt elárulni, ha Vas képviselőtársam jól érti a szavazás menetét, akkor nem szavazza le a saját javaslatát. És ha nem szavazza le a saját javaslatát, akkor ezt a bizottság végül elfogadta volna, ez az az ominózus javaslat, amiről a vita talán legnagyobb terjedelemben szólt. Valóban, azok az érvek is megismétlődtek, ahogy elmondtam, amik az általános vitában, nevezetesen, hogy a szakvizsga, illetve az államvizsga fogalma keveredik, valójában egy bizonyos típusú államvizsgával kívánják kiváltani a közigazgatási szakvizsgát. Szó került arról, hogy a szakvizsga és a szakvizsga értéke, ha úgy tetszik, egy kicsit devalválódni fog, amikor elfogadják ezt a javaslatot.

Szó került arról is, hogy nem szerencsés az, hogy monopolizált képzési formák alakulnak ki, illetve ezeknek a köre bővül a javaslat elfogadásával. Először is, ami még szóba került, hogy képezni azokat kell, akinek a megfelelő tudása nincs meg, itt pedig a javaslat olyan embereket is, olyan szakembereket is képezni kíván, akiknek az a típusú tudása az ottani fölszólalók jelentős része szerint, legyen az kormánypárti vagy ellenzéki, egyébként megvan.

Szóba került az is, és ezt szeretném nagyon hangsúlyosan kiemelni, hogy a tudomány világában egy, mondhatom úgy, bármely elmélet kötelezővé tétele ‑ és itt szándékosan használok erős kifejezést ‑ valóban a diktatúrák sajátja. Az, amikor nem oktathatnak egyetemek szabadon olyan szellemben és olyan tematika alapján bizonyos tudományágakat, ahogy ők azt szeretnék, hanem egy szemléletmód alapján és egy kötelezően meghatározott tanrend alapján kell ezt megtenniük, az nem jellemző a demokratikus államok oktatási és tudományos hagyományaira. Ez valóban a diktatúra meg a középkor szellemisége, azt tudom erre mondani.

Ha hozzáteszem még azt is a mai nap, illetve az elmúlt néhány nap tükrében, hogy ez nem egy egyedi történet; most úgy tűnik, legalábbis egy kurátor véleménye szerint, Lentner Csaba szerint, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványait is jórészt arra kívánják felhasználni, hogy, ha úgy tetszik, a közigazgatásban a matolcsyzmust meghonosítsák. Erre a kecskeméti, most felálló oktatási központ vonatkozásában egyelőre 13 milliárd forintot különítettek el. Itt pedig arról beszélünk, és nem szeretném itt hasonlítani ezt a kettőt egymáshoz, mert a Közszolgálati Egyetemen valóban rengeteg kiváló oktató tanít, és nem gondolom azt, hogy mondjuk, a jogi területen vagy az államtudomány területén hasonlóan nívótlan elmélet kerülne központosításra, mint Matolcsynak az elképzelései a közgazdaságtan területén. Azt tudom mondani viszont, hogy bármely elméletnek és bármely gondolatiságnak a kötelezővé tétele nem helyes. Ez egyébként a Törvényalkotási bizottság ülésén szintén viszonylag hosszú időn keresztül téma volt.

Azt is szeretném mondani, ott is elmondtam, hogy meglehetősen kevés olyan téma van, ahol az ember ennyit egyeztet. Azt tudom mondani megint, természetesen folyosói beszélgetésekre alapozva, hogy ezt nemcsak én tettem meg, hanem kormánypárti prominens képviselők is, ahol az ember ennyi érintettel, méghozzá magas szinten, felsőoktatási vezetővel egyeztet, én ezt megtettem, és mondjam úgy, hogy sok oldalról, nemcsak azon az oldalon, ahol sérelmet szenvednek, vevők voltak bizonyos kritikákra, azon az oldalon is, ahol, még egyszer mondom, nem a sérelmezett fél áll.

Ehhez képest azt láttuk, hogy valamilyen furcsa okból kifolyólag nemhogy ellenzéki képviselők, akik tettek ezért, de kormánypárti képviselők sem tudtak semmit, azaz semmit elérni. Semmilyen változást nem tudtak ebbe a rendszerbe beleszuszakolni. Most már tényleg csak az a kérdés, az marad a kérdés, hogy kinek áll érdekében, melyik politikai vezető az, valószínűleg Lázár Jánosnak hívják, ez nem derült ki a vita során, akinek érdekében áll az, és lehetőségében is áll az, hogy gyakorlatilag majdnem mindenki véleményével szembemenve egy ilyen rendszert alakítson ki.

A további gondolataimat majd normál felszólalás keretében fogom elmondani. Köszönöm szépen, elnök úr. (Heringes Anita tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
155 286 2016.05.23. 8:48  277-288

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyüre Csaba képviselőtársam egészen más aspektusból közelítette meg a törvényt, és talán Vas Imre képviselőtársam is azt kifogásolta, hogy ebben a szűk körben zajlott a tárgyalás. Két dolgot jegyeznék meg ezzel kapcsolatban, illetve hármat. Az egyik, hogy nyilván egy kisebbségi vélemény ismertetésekor az ember azt kell hogy elmondja, ami ott történt, egy. Kettő: bár ugyanezt a témát fogom folytatni, de más okból.

A másik, hogy valóban olyan előterjesztett törvényjavaslatok, amelyek érdemben is nagyon befolyásolták vagy módosították volna más tekintetben ezt a törvényt, nem nagyon voltak a bizottsági vitáknál. Azokat a megfontolásokat egyébként, amiket Gyüre képviselőtársam is most elmondott, kicsit megismételve az általános vitát, a mi frakciónk képviselői az általános vitában már elmondták. Azt gondolom, hogy itt a záróvitában is érdemes arra szorítkozni, ami valóban téma volt, a módosító javaslatok kapcsán téma volt a bizottsági üléseken. Ezért maradnék én is a képzésnél.

Ráadásul azért is, mert bár rendkívül fontosak és jelentőségteljesek, és én ezt nem szeretném egy pillanatig sem tagadni, azok a rendelkezések, amelyek ehhez képest másról szólnak, de ezek viszont olyan elvi kérdések, amelyek lényegesen túlmutatnak ezen a törvényjavaslaton. Ugyanis egy olyanfajta szemléletet és hozzáállást tükröz a felsőoktatásban, ami azt gondolom, még egyszer mondom, lényegesen jelentősebb annál, mint hogy konkrétan ebben a törvényben hogyan kerülnek majd az egyes rendelkezések meghatározásra.

Néhány gondolatot engedjenek még meg nekem, amelyekről szintén volt szó a bizottsági ülésen, de talán a cáfolatáról nem esett szó, ugyanis Balla képviselő úr, ha jól emlékszem, azt a szót használta, hogy egy nagyon erős jogászi lobbi szólalt fel ebben a kérdésben. Azt gondolom ‑ és talán ennyit megjegyeztem a bizottsági ülésen is ‑, hogy ez nem teljesen fedi a valóságot, mert egyrészről nincsen másról szó, mint hogy azok, akik ezzel az ismerettel bírnak, azaz jogi egyetemet végeztek, valószínűleg azok látják át ezeknek a javaslatoknak vagy konkrétan a javaslat ezen részének az abszurditását. Magyarán ez nem nagy csoda, hogy a jogászok azok, akik elsősorban felszólalnak ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán e vonatkozásban.

A másik, hogy kár itt mögötte bármilyen személyes okokat esetleg sejteni, nem hiszem, hogy bárki a Törvényalkotási bizottság képviselő tagjai közül a közeljövőben szeretne elhelyezkedni járási hivatalban vagy közigazgatási hivatalban. Tehát valószínűleg senki nem a saját érdekében szólalt fel, amikor megfogalmazta a kritikáit.

Azt is meg kell említeni, hogy egyébként két olyan kormánypárti képviselő szólalt fel a rendelkezések bírálójaként, akiket azzal vádolni, hogy mondjuk, a Közszolgálati Egyetem ellenségei lennének, aligha lehet. Emlékszem, amikor Navracsics Tibor miniszter úr terjesztette elő, ha jól emlékszem, először az erről szóló törvényt. Navracsics miniszter úr igazságügyi államtitkára Répássy Róbert volt, aki egyébként nagyon keményen bírálta most ezt a törvényjavaslatot. Ugyancsak, és ezt ő maga mondta el talán ugyanezekkel a szavakkal, Hende volt miniszter úr, hogy ő bábáskodott ott a Közszolgálati Egyetem megalakításánál, de most a bizottsági ülésen rendkívül elegánsan és nagyon finoman, de egyértelmű kritikát fogalmazott meg a javaslattal kapcsolatban.

(19.50)

Tehát ha másért nem, akkor én azt gondolom, hogy ezeknek a szakembereknek az álláspontját, amelyek nyilván megalapozott álláspontok ‑ és ráadásul még kormánypárti álláspontok is ‑, legalábbis érdemes lett volna ennél jobban megfontolni.

A másik, amit szeretnék még problémaként kiemelni. Szóval, hogy működik az a rendszer, ahol azoknál követelek meg magasabb szintű végzettséget és követelményrendszert, akik a hierarchiában alacsonyabb szinten állnak? Hogy van az, hogy egyébként a kormányhivatalok, járási hivatalok dolgozóinál, vezetőinél megkövetelem ezt a képzettséget, de mondjuk, abban a minisztériumban, amelyik felügyeli ezt az egész rendszert, ott meg nem követelem meg a vezetőktől ezt a fajta végzettséget? Nem fordítva kellene kezdeni, hogy a minisztériumban követelem meg először, és amikor ott megvan, akkor megyek egy szinttel lejjebb? Ha valami nem logikus, akkor ez biztosan nem az, és megjegyezték néhányan kicsit humorosabban, hogy ha már Lázár miniszter úr ezt megköveteli, akkor legalább egy szakvizsgát tegyen le, vagy ha nem, akkor nyilván ő lesz az első, aki elvégzi majd ezt az egyetemet, hiszen a közigazgatásnak az egyik csúcsán biztosan ő áll.

És azt is szeretném még egyszer hangsúlyozni és asztalra tenni, hogy szó nincs arról, hogy itt bárki egy olyan képzési rendszert támadna, ami egyébként jó és átgondolt, mindenki az átgondolatlanságáról beszélt ennek a rendszernek, és arról is, hogy egyébként lehetne ezt jól is csinálni, lehetne ezt azoknak a szakembereknek előírni, akik nem rendelkeznek ilyen képesítéssel, agrárszakemberek, közgazdászok, s a többi; itt, azt gondolom, hogy nyújthatna egy ilyen képzés pluszt és pozitívumot.

És ha még visszautalok egy kicsit a bizottsági ülésre, és itt is inkább szemezgetek azokból az érvekből, amik ott meglehetősen hosszan előjöttek, bár itt idő arra, hogy ezeket kellő mélységben ismételje és bővítve elmondja az ember, nincsen, de vajon ‑ és ezt talán Répássy volt államtitkár úr mondta el ‑ mi lesz a minisztériumba berendelt ügyészekkel, bírákkal, ha netán a minisztériumra is kiterjesztik ennek a törvénynek a hatályát? Mert hallottam olyat is, hogy valószínűleg ez a következő lépés. Mondom, fordítva kellett volna, de annyi baj legyen. Akkor nekik is ezt el kell végezni? Mondjuk, ha a Kúriáról berendelnek egy bírót adott esetben, mondjuk, egy kodifikációs munka elvégzésére, akkor ezt neki is meg kell csinálni, vagy annak idején, ha egy olyan szituáció alakul, mint a polgári jognál, hogy Vékás professzor egy időre a minisztériumba került, és a polgári törvénykönyv kodifikációs munkáit vezette, akkor majd neki is hasonló vizsgákat kell letenni?

Szóval, én azt gondolom, még egyszer mondom, hogy messzemenőkig átgondolatlan a javaslat, és egyszerűen nem tudom megérteni azt, hogy ha egy ilyen, gyakorlatilag szinte ‑ most a szakemberekről beszélek ‑ egyöntetű kritika fogalmazódik meg egy javaslattal kapcsolatban, akkor azt mi a fenének politikai okból változatlan tartalommal ilyen módon átnyomni. Egyet biztosan tudok ígérni, hogy ha én itt leszek még a parlamentben, és bármilyen politikai változás van, az egyik első törvény lesz, amin változtatni fogunk, és amely rendelkezéseket hatályon kívül fogunk helyezni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 113 2016.05.30. 0:08  112-113

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Azt szeretném, ha az adna választ, aki ellopta a pénzt, ezért megvárnám Matolcsy Györgyöt. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 155 2016.05.30. 2:06  154-161

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Legfőbbügyész-he­lyettes Úr! Az Alkotmánybíróság döntése után egyértelműen tudhatjuk azt, hogy a Magyar Nemzeti Bank alapítványainak pénze közpénz. Kezdjük azzal, hogy az is meglehetősen bűncselekménygyanús, hogy az MNB több mint 260 milliárd forintot ellenszolgáltatás nélkül átadott alapítványoknak. Csak szeretném emlékeztetni legfőbbügyész-helyettes urat, hogy az MNB és az MNB alapítványai nem ugyanazok. Ahogy az ügyészség töretlen gyakorlata is mutatja, ha valaki, mondjuk, a saját tulajdonában álló kft.-ből elviszi a pénzt, az attól még lehet bűncselekmény. Tehát ez egy rossz hivatkozás, amit eddig hallottunk.

De lépjünk túl ezen! Az alapítványok az MNB feladatkörébe nem tartozó dolgokra fizettek ki közpénzt. Ez is tényként leszögezhető. Így például tiltott monetáris finanszírozást végeztek az alapítványok. Rokonoknak, haveroknak juttattak MNB-s pénzeket az alapítványokon keresztül, könyveket adtak ki és fordíttattak le. Márpedig ezek nem tartoznak törvény szerint az MNB feladatkörébe. Az MNB pedig csak olyan dolgokat finanszírozhat, ami a feladatkörébe tartozik.

És végül, ami a legsúlyosabb, Lentner Csabától, az egyik alapítvány kurátorától tudhatjuk azt, hogy az alapítványoknak valójában nem más a céljuk, mint a Fidesz hatalmon tartása, valamint Matolcsy György meglehetősen furcsa, kicsit ficamodott közgazdasági elméletének erőszakos elterjesztése és a régi elméletek kiszorítása. Ha jól tudom, legfőbb­ügyész-helyettes úr, ez sem tartozik a Magyar Nemzeti Bank által ellátható feladatkörökbe.

Ha közpénzt törvénysértően használnak fel, és abból vagyoni hátrány vagy kár keletkezik, akkor, ugye, bűncselekmény valósul meg. Hogy erről ki döntött és ki tudott, az is egyértelmű: Matolcsy György mint jegybankelnök, illetve mint alapítványi elnök. Ezért azt kérdezem legfőbbügyész-helyettes úrtól, miért nem nyomoznak már ebben az ügyben. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
158 159 2016.05.30. 1:17  154-161

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Először is, legfőbbügyész-helyettes úr, nem a Be. rendelkezéseinek felolvasását kértem. Köszönöm szépen, azt magam is tudom. Másrészt akkor konkrétabban kérdezem: Matolcsy Györggyel szemben miért nem folytat az ügyészség az általam felsorolt indokok alapján büntetőeljárást? Mert ha jól tudom, akkor ez így van. A nyomozás elrendelése egy ilyen ügyben, tisztelt legfőbbügyész-helyettes úr, a legfőbb ügyész és az ügyészi vezetők felelőssége. Persze kérdés az, hogy képes‑e elfogulatlanul eljárni, amikor az egyik ilyen ügyben személyes érintettsége is kimutatható. Ez egy rendkívül érdekes kérdés, örülnék, ha erre kapnék egy választ.

Kínos, tudom én, hogy nagyon kínos Orbán Viktor jobb kezét bilincsben elvinni, de hát néha az ügyészségi vezetőknek bizony kínos döntéseket is meg kéne hozni. Újabb példája ez a nyomozás hiánya, értse így, legfőbbügyész-helyettes úr, annak, hogy az ügyészség felső vezetése a Fidesz ökleként működik. Elviszi a politikai ellenfeleket, és passzivitásával elvtelenül és jogellenesen elősegíti a kormányzati korrupciót.

Tisztelt Legfőbbügyész-helyettes Úr! Ne gondolja, hogy ez következmények nélkül maradhat (Dr. Répássy Róbert: Ne fenyegetőzz! Ne fenyegetőzz! ‑ Dr. Rétvári Bence: Mire gondolsz?), akár a Nemzeti Bankban, akár az ügyészségen! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 124 2016.06.06. 0:11  123-124

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Nem fogadom el, megvárnám Matolcsy Györgyöt, addig az egy hét alatt úgyis kiderül még valami újabb botrány, úgyhogy azt is hozzácsapom majd. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 28 2016.06.07. 4:03  23-48

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Asszony! Érdeklődéssel hallgattam Salacz képviselőtársam beszámolóját a bizottsági ülésről, már csak azért is, mert amiket ő elmondott, olyanokról nem volt szó a bizottsági ülésen. Tehát többségi véleményként talán azt kellene ismertetni, amiről szó van, nem pedig a saját véleményét, vagy valószínűleg valaki olyan írta neki ezt a felszólalást, akinek fogalma sincsen arról, hogy a bizottsági ülésen mi hangzott el, ugyanis brókerbotrányról és társairól szó sem esett egyetlenegy sem.

Szó eshetett volna persze a fideszes brókerbotrányról, a Quaestor-ügyről, amikor a Magyar Nemzeti Bank például és a bankfelügyelet nem látta el megfelelően a dolgát, és még hasonló témákról, de, Salacz képviselőtársam, ilyen nem volt.

Ami viszont volt és amiről szó esett, az alapvetően nem a törvény tartalma, hanem a törvénynek, ha úgy tetszik, a kidolgozottsága, a kodifikációs színvonala volt. Azt kifogásolták a kisebbségi véleményt megfogalmazó ellenzéki képviselők elsősorban, hogy a törvényt olyan színvonalon nyújtotta be az előterjesztő miniszter, hogy a Törvényalkotási bizottságnak ‑ amit ilyen elegánsan fogalmazott Salacz képviselő úr, hogy csak néhány ilyen technikai pontosítást kellett javítani ‑ egy elég vaskos módosító javaslatot kellett előterjesztenie a bizottság titkárságának azért, hogy egyébként el lehessen egyáltalán fogadni ezt a törvényt. Csak olyan apróságok nem voltak benne, mint például a hatályba léptető rendelkezés. Tudom, hogy ez egy jogtechnikai történet Salacz képviselő úr szerint, de azt gondolom, hogy mégis egy törvénynél nem baj, ha ez szerepel a törvényjavaslatban. Az sem baj, ha nem hemzseg a helyesírási hibáktól. Az sem baj, ha nem hemzseg a kodifikációs hibáktól. Államtitkár asszony az ülésen elmondta, hogy ez több minisztérium kiváló eredménye. Én azt tudom erre mondani, hogy az sem jó, ha a Nemzetgazdasági Minisztérium ilyen színvonalon terjeszt be egy törvényt, az viszont egyenesen tragikus, hogyha az Igazságügyi Minisztérium véleményezte ezt a javaslatot, és továbbengedte ilyen módon.

Ezt hangoztattuk mint a kisebbségi vélemény megfogalmazói, és azt, hogy nagyon üdvös lenne, ha a Törvényalkotási bizottság titkárságát nem kényszerítenék arra, hogy gyakorlatilag olyan dolgokat hozzon helyre, amik szinte helyrehozhatatlanok. Bár, ahogy talán jómagam fogalmaztam, az ilyen színvonalú törvények javításában az elmúlt időszakban igen nagy gyakorlatra sikerült szert tennie a Törvényalkotási bizottság titkárságának.

Más egyébként nem hangzott el a bizottsági ülésen. Tehát a jogalkotás színvonaláról volt szó, és azt tudom mondani ma is, most is ‑ mint egyébként a kisebbségi véleményt képviselő egyik bizottsági tag ‑, hogy én azt a plenáris ülésen is kérném a kormánytól, hogy ilyen színvonalú törvényjavaslatokat legyenek szívesek nem benyújtani. Van egy elvárható minimum. Amikor a javítások majdnem akkora vagy annál nagyobb terjedelmet tesznek ki, mint maga a törvényjavaslat, akkor azt gondolom, hogy az felháborítónak is nevezhető egészen nyugodtan.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyszer mondom, mivel más nem hangzott el a bizottsági ülésen, ezért az egyéb kritikai észrevételeket majd Szakács László képviselőtársam fogja elmondani, már ami a szakmai észrevételeket illeti.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 79 2016.06.07. 2:05  70-83

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Szeretném megkérdezni, hogy milyen az a választási rendszer, ahol az ellenzéki pártok több szavazatot kapnak a választópolgároktól, mint a mostani kormánypártok, mégis a mostani kormánypártok kétharmaddal nyerik meg a választást. Azt gondolom, hogy ez az, ami tarthatatlan, torz rendszer, és többek között erre mondja az EBESZ szakértő csapata, hogy nem volt fair a választás.

Tisztelt Képviselőtársaim! Milyen az a választási rendszer, ahol civilbe öltözött fideszesek tudják elvégezni a kormány helyett a piszkos munkát közpénzen, és ez nem számít bele a kampány költségvetésébe a kormánypártoknak? Milyen az a választási rendszer és milyen az a kormány, ahol az önök által megválasztott, egyébként országos választási bizottsági elnök ajánlásait sem hajlandók megfogadni? Patyi András egyébként többször elmondta, hogy a többes ajánlás rendszerét meg kell szüntetni, mert visszaélésekre ad okot.

Tudja, képviselőtársam, Répássy képviselő úr, a külföldi szavazás szabályai valóban korábban is így néztek ki, csak ezt nem arra találták ki, hogy a Fidesz-kormány több százezer, egyébként munkavállalót és magyar embert űz külföldre azzal a politikával, amit folytat, mert ez a rengeteg ember nem fog tudni szavazni a külképviseleteken, és egyébként ugyanezt meg nem követelik meg, mondjuk, a határon túl élő magyaroktól. Ezt a disszonanciát, én azt gondolom, hogy ideje volna végre megszüntetni.

Persze, a győzteskompenzációról is szólhatunk, a választókerületi határok meghúzásáról is, ezek mind-mind olyan elemek, amelyek igazságtalanná, torzzá és tarthatatlanná teszik a mostani választási rendszert; egynek tud megfelelni, egyetlen elvnek, a „csak a Fidesz” elvének. Éppen ezért mi minden olyan javaslatot, ami arányosabbá teszi ezt a mostani torz és tarthatatlan választási rendszert, támogatunk, így az előttünk fekvőt is. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 235 2016.06.07. 6:10  232-239

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Ahogy Vas Imre képviselőtársam is elmondta a többségi vélemény ismertetésekor, valójában sok mindenről szólt a törvényjavaslat, sok mindenféle rendelkezés szerepel benne, és a módosító javaslatok is tágabb körben jelentek meg, mint amilyen körben maga a vita folyt.

A vita, amely egyébként a TAB-on egy komoly vitának minősült, valóban a szülőtartás körül bontakozott ki, és az általános vitához képest talán még újabb érvek is előjöttek a bizottsági vita során.

A szembenálló vélemények nagyjából megegyeztek tartalmi szempontból azzal, amit már a plenáris ülésen is elmondtak az egyes frakciók képviselői. A kisebbségi álláspontot képviselő bizottsági tagok azon véleményüknek adtak hangot, hogy nem szerencsés, sőt igencsak szerencsétlen dolog az, amikor az állam a szociális szférából egyre kijjebb kíván vonulni.

Vas Imre képviselőtársam az imént úgy fogalmazott, hogy tartalommal tölti ki ez a jogszabály az Alaptörvény hasonló rendelkezését. Én egy picit fordítva fogalmaznék. Mi annak idején, amikor az Alaptörvény elfogadásáról egyáltalán még vita zajlott ‑ ez nem történt meg ‑, akkor jeleztük már az alkotmány-előkészítő eseti bizottságban is, hogy nem tartjuk elfogadhatónak azt, hogy főleg a szociális területen bizonyos témákban bizonyos alapjogok államcéllá válnak. Ilyen például az időskori ellátáshoz való jog, ami szintén alapjogból államcéllá devalválódott.

Éppen ezért én nem így fogalmaznék, ahogy Vas Imre képviselőtársam tette, hogy tartalommal töltik ki a rendelkezést, hanem úgy fogalmaznék, hogy azok a fenntartásaink, amelyeket akkor megfogalmaztunk az Alaptörvény kapcsán, és a fideszes képviselők akkor azt mondták rá, hogy ó, ezek csak deklaratív szabályok, ezeknek nincs normatív ereje, hát most látjuk, hogy mennyire van. Látjuk, hogy pontosan erre alapozva hozták meg azokat a rendelkezéseket a szülőtartással kapcsolatban, amelyek bizony már érdemi többletterhet jelentenek a leszármazók részére, és érdemi könnyebbséget jelentenek az állam számára.

Nem az a probléma, és hangsúlyozták ezt a kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselők is, hogy vitatná bárki azt, hogy a leszármazónak lenne olyan erkölcsi kötelezettsége, kötelessége, hogy azokról a szülőkről, nagyszülőkről, akik őket felnevelték, akik nekik életet adtak, azokról gondoskodjanak. Ezt a gondoskodási kötelezettséget, ezt az erkölcsi kötelezettséget senki nem vitatja, én sem teszem most. Mindössze azt kifogásoltuk, hogy ennek az erkölcsi szabálynak az eszközként való használásával próbálják meg indokolni azt, hogy az állam gyakorlatilag miért vonul egyre kijjebb a szociális szférából, a szociális területről.

Senki nem vitatta azt, hogy bizonyos alapjai a kötelezettségnek már léteztek korábbi jogszabályokban is, hanem azt kifogásoltuk és kifogásolom most én is, hogy ehhez képest olyan helyzetet teremt most ez a jogszabály, ami többletterhet ró a leszármazókra, és könnyebb helyzetbe hozza az államot. Márpedig mi úgy gondoljuk, hogy egy szociális jogállam akkor működhet, hogyha az állam az ellátásoknak bizonyos szintjét alapjogi szinten biztosítja az állampolgárainak. Ilyen például a minimális időskori ellátáshoz való jog. Ezt a jogot akkor is biztosítja az állam, amikor vannak egyébként tartásra kötelezhető leszármazók is.

Hadd emlékeztessek egyébként arra is, hogy túlnyomó többségében ezek az emberek végigdolgozták az életüket, járulékokat és adót fizettek az államnak, éppen ezért az államnak kutya kötelessége ezekről az emberekről gondoskodni. De ha csak szociális jogállamot nézünk, és egy minimális szociális védőhálót, akkor is el tudunk oda jutni, hogy az államnak egy minimális gondoskodási szintet akkor is biztosítania kell, hogyha egyébként ez az illető életében nem fizetett egy fillér járulékot és egy fillér adót sem abban az államban. De még egyszer mondom, nem erről van szó. Arról van szó, hogy olyan emberek vonatkozásában is érvényesíteni kívánják ezt, akik adókat és járulékokat fizettek életük során, munkájuk során hosszú évtizedeken keresztül. Ezeket a kötelezettségeket kívánják most önök áthárítani a leszármazókra, lényegesen jobban, lényegesen nagyobb körben, mint korábban ez történt.

Mi ezt elfogadhatatlannak tartjuk a továbbiakban is, és a bizottság kisebbségi véleményt megfogalmazó képviselői körülbelül ebben a körben adtak hangot nemtetszésüknek, és ezért szavaztak nemmel az összegző módosító javaslatra, és hozzáteszem, hogy ezért fogunk legfőképpen és elsősorban nemmel szavazni a teljes törvénycsomagra is. Köszönöm szépen a figyelmet. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 109 2016.06.13. 2:08  108-115

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Felperes Úr! Úgy tűnik, hogy a múltkor nem mondott igazat. Azt állította, hogy az unokatestvérének semmi köze a VS hírportálhoz. Ehhez képest a VS főszerkesztője azt mondta, hogy Szemerey úr tulajdonosként tárgyalt vele, egy főszerkesztő pedig csak felismer ilyesmit egy beszélgetés során. Vagy ön szerint nem? Megjegyzem, ha semmi köze a VS-hez, mit keresett a szerkesztőségben?

Persze mindez csak a jéghegy csúcsa. Szemerey úr ugyanis ezer szálon kötődik a jegybankhoz, például új bankján keresztül. És nem csak úgy, hogy ő is elnyert növekedési hitelt. Nem arról van szó, hogy az unokatestvére részesült a növekedési hitelprogramból, hanem arról, hogy az újonnan tulajdonába került banknak éppen a fő tevékenysége a növekedési hitelek kihelyezése. Még a bank neve is erre utal, amit az unokatestvére adott neki: Növekedési Hitelbank. Szóval, a Matolcsy-Szemerey család alapított egy bankot a jegybanki pénzek megcsapolására.

Szemerey úr nyilatkozata szerint a hitelkihelyezéseken felül véletlenül ez a bank kezeli az MNB hat alapítványának és több hozzájuk kötődő cégnek a milliárdjait is. De még a másik unokatestvérének kezelésében lévő, a kecskeméti matolcsysta képzésre szánt 12 milliárd forint is Szemerey Tamás bankján futott keresztül. Na, és persze az ön fia, jegybankelnök úr, Matolcsy Ádám véletlenül éppen ugyanettől a családi banktól kapta meg a hitelt több százmillió forint értékben.

De nézzük meg az unokatestvérének egy másik vállalkozását is! A BanKonzult Kft. az MNB hat alapítványával és magával a jegybankkal is szerződéses viszonyban áll. Szemerey úr saját bevallása szerint összesen mintegy évi 60 millió forintért. Nyilván a Nemzeti Banknál nem dolgoznak pénzügyi elemzők, így egy unokatestvér szakértelmét kell kifizetni évente több tízmillió forint értékben az adófizetők pénzéből. És hogy Szemerey Tamás felesége se maradjon ki a jóból, ő lett az egyik MNB-s alapítvány igazgatója, gondolom, nem kevés fizetésért. Azóta tudjuk, az aprópénzért is lehajol a rokonság, hiszen részesültek az 5 millió forint alatti kifizetésekből is.

Nem sok kicsit a rokoni szál az MNB-s pénzek körül, elnök úr? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 113 2016.06.13. 1:15  108-115

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Egyetlen dologra válaszolt csak az elnök úr, legalábbis ezt lehetett kihámozni ebből a válaszból. Ezek szerint ön szerint teljesen rendben vannak ezek a rokoni kötődések a Magyar Nemzeti Bankban, és ezt másnak kéne természetesnek venni, nem pedig arról van szó, hogy önnek kéne elgondolkodni azon, hogy ez így nincs rendben. De, tisztelt elnök úr, szerintem ez így nincs rendben, szeretném ezt fenntartani.

Ha már így összejöttünk, két dolgot szeretnék még megkérdezni öntől, amit egyre többen híresztelnek. Igaz-e az, hogy ön a 8-as számot száműzte a Magyar Nemzeti Bankból? És igaz-e az, hogy csak olyan titkárnő nyerheti el az állást az elnöki titkárságon, aki 1984. augusztus 20-án született? Őszintén remélem, hogy egyértelműen cáfolni fogja ezeket, mert ha ezek igazak, akkor itt még annál is sokkal nagyobb baj van az ön háza táján, mint amit én felsoroltam.

Végül, elnök úr, még egy dolog: hiába perel be naponta, nem fogok leszállni sem magáról, sem pedig az MNB korrupt ügyeinek a feltárásáról. Arra viszont felhívom mindenki figyelmét (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), hogy az 500 millió forintnál nagyobb kárt okozó vagyon elleni bűncselekmények elévülési ideje legalább tíz év, az pedig a politikában beláthatatlanul hosszú idő.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 76 2016.09.13. 27:01  71-84

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Elöljáróban és elsősorban azt szeretném nehezményezni, méghozzá nagymértékben, hogy a miniszter úr azután, hogy elmondta az expozéját, azonnal távozott a teremből, annyit nem várt meg, hogy az első vezérszónok belekezdjen a szónoklatába. Valószínűleg ennyire becsüli a parlamentet, és ennyire érdekli az egyes frakcióknak az álláspontja egy polgári perrendtartásról, egy vadonatúj kódexről. Azt gondolom, ez elfogadhatatlan és szokatlan is a magyar parlamentben. Érdeklődéssel hallgattam mindazonáltal a miniszter úrnak azt a felsorolását, hogy milyen hosszú ideig, kikkel és hány körben egyeztetett erről a törvényjavaslatról. Sajnálatos, hogy a törvényalkotók kimaradtak ebből a körből, nekünk bő egy hetünk volt arra a benyújtástól számítva, hogy a törvényjavaslatot tanulmányozzuk, mindazonáltal természetesen igyekeztünk felkészülni erre a vitára, ami ilyenformán természetesen teljes körű nem lehet.

Amikor egy új kódexről, az egyik legfontosabb törvényünkről szólal fel vezérszónokként a legnagyobb ellenzéki frakció képviselője, úgy hiszem, helyes, ha néhány olyan elvi kérdésről szól, amelyet megjelenni lát vagy éppen hiányol, akár kódexen belül, akár annak a jogi környezetében. És első körben ki kell térni arra a társadalmi környezetre, amelynek szabályrendszerét nagy részben e kódex kívánja szabályozni. Ezek ismeretében lehet csak eldönteni egyes rendelkezésekről, hogy támogathatóak-e vagy sem. Márpedig vannak olyan rendelkezések, amelyek úgy önmagukban helyesek, de ebben a társadalmi környezetben nem.

A jognak elismerem a társadalomformáló szerepét, azonban ezt elsősorban az anyagi jogi szabályokra tudom értelmezni, és sokkal kevésbé az eljárásjogira. Az eljárásjognak, úgy hiszem, inkább a társadalmi valóságnak, a társadalom és a hatóságok anyagi lehetőségeinek, a kulturális hagyományoknak, a technikai fejlettségnek figyelembevételével kell az anyagi jogi szabályok alkalmazásának optimális módját meghatároznia. Álláspontom szerint ez a javaslat e felvetésnek sok helyen nem tesz eleget.

Ha a világ fejlődési irányát veszem alapul, helyeselni tudom például az elektronikus ügyintézésre való átállást. Gyakorló szakemberekkel való konzultáció után azonban azt kell mondanom: vélhetően ennek a törvényben foglalt módja nem kellően átgondolt. Számos törvényt tárgyaltunk már meg az elmúlt években együtt itt az Országgyűlésben, amely az e-ügyintézést erőltette, azután ugyanezen törvények hatálybalépésének eltolását is, van, amelyikét többször is, meg a tartalmi módosításaikat. Szóval, az irány rendben van, de a javaslat nem veszi figyelembe a realitásokat.

És vannak persze a javaslatnak jó és előremutató rendelkezései. A bírói gyakorlat és a tudományos eredmények kodifikálása helyes, de egyértelműen jó irány a perelterelés lehetőségeinek a fejlesztése is. Így fejlődik és csiszolódik a jog a társadalommal együtt. Azt gondolom, jól beválhat az állítási és bizonyítási szükséghelyzet, a csoportos perlési lehetőségek új lehetőségei avagy a szakértői bizonyítás új szabályai. Helyes az a fő célkitűzés, amely az eljárások gyorsítását határozza meg; persze csak akkor, ha ez nem például az OBH statisztikai szemléletű hozzáállásának a lekövetése, hanem az anyagi igazság kiderítésének az igényét, a minőségi ítélkezés szempontjait is szem előtt tartja.

Itt már több problémát is fel tudok vetni, például hogy a javaslatból az a szemlélet olvasható ki, ami a perelhúzódások okát elsősorban a felek perelhúzó magatartásában határozza meg, s azt sugallja, hogy a bíráknak eddig nem volt meg a lehetősége ennek megakadályozására.

(13.30)

De szeretnék visszatérni ahhoz a megközelítési módhoz, amivel a felszólalásom elkezdtem: vajon összességében a törvény irányultságát, jogszabályi környezetét, a társadalom jelenlegi állapotát figyelembe véve eljuthatunk-e oda, hogy az egyes rendelkezésekről és újításokról érdemes legyen szakmai vitát folytatni? Az új Pp. más kormányzati intézkedések és más jogszabályok változásának hiányában sajnos a Fidesz torz társadalomképét tükrözi majd. Szeretném kiemelni, hogy ezt nem a kodifikációs bizottság hibájának tartom, s még csak nem is a miniszter úr által említett 15 munkacsoport tagjaiénak, hanem a kormányénak; nem azért, mert udvarolni szeretnék a szakmai testületeknek, és jó ellenzékiként szidni a kormányt, hanem azért, mert a Pp.-t, ahogy elmondtam, nem tudom és nem is akarom e vitában sem egy izolált jogszabályként elemezni. Márpedig azt állítom, hogy az új polgári eljárási törvény hatálybalépésével - ha egyszerűen, de lényegre törően akarok fogalmazni, márpedig így szeretnék - megint a szegények járnak rosszul, s a gazdagok jól.

Hadd mondjak gyorsan egy példát, amely szerintem e körben az egyik legkomolyabb probléma! Alapvetően helyeselhető, ha a szakszerűség érdekében több helyen írnak elő ügyvédkényszert az eljárásokban, helyeselhető akkor, ha a kormány e rendelkezés bevezetésével egyidejűleg fejleszti a pártfogó ügyvédi rendszert, és az ügyvédkényszerhez kötött eljárásokban szavatolni tudja, hogy így is mindenki élni tudjon a perlés jogával, azaz a valódi jogegyenlőséget - nos, ez hiányzik. De az új törvény nyelvezete is olyan bonyolult, hogy laikus legyen a talpán, aki megérti. Jogászként természetesen tudom, hogy szükség van a szakkifejezésekre, de ezeket lehet szakkifejezéseknek is hívni, meg terminus tech­ni­cus­nak is, avagy lehet egy bonyolult, főképpen új szakkifejezést leíróbb módon is definiálni vagy - mondjam inkább talán - meghatározni. A törvényjavaslat nem egy olyan új fogalom fordul elő, amely azután alig jelenik meg a normaszövegben, ilyen például a reprezentatív jog fogalma, amely amúgy könnyen leírható lett volna, mondjuk, ekképpen: valamennyi felperes vonatkozásában azonos tartalmú jog - persze, ha én ezt jól értettem.

Kétségkívül sosem foglalkoztam a gyakorlatban polgári joggal, sőt a tudományos fokozatom és címem sem ezen a jogterületen szereztem meg, de nem biztos, hogy csak bennem van a hiba, ha jogászként helyenként én is nehezen értem a szöveget és egyes összefüggéseket. Mit mondjon akkor egy laikus? De nem csupán a terminológia túlburjánzása, hanem a túlságosan formalizált és bonyolult perszerkezet is megnehezíti a jogi képviselő nélküli eljárást, márpedig még a Fidesz Alaptörvénye is úgy rendelkezik a 2. § (1) bekezdésében, hogy, idézem: „A jogszabályoknak a címzettek számára egyértelműen értelmezhető szabályozási tartalommal kell rendelkeznie.” Ennek elég nehéz eleget tenni, ha a címzettek annak nyelvezete miatt nem értik meg a jogszabályt.

Ha valaki perindításra kényszerül, vagy az eddigieknél várhatóan többet kell költenie jogi képviselőre, vagy hátrányosabb helyzetbe kerül. Ha jogi képviselőt bíz meg, akkor a jelenleginél lényegesen magasabb költségekre számíthat, ugyanis a törvényjavaslat némiképp szükségszerűen a per hatékonyságát azáltal éri el, hogy sokkal előkészítettebb, formalizáltabb beadványokat és perbeli cselekményeket vár el. Szükséges hangsúlyozni, hogy ez önmagában helyes és logikus irány, viszont egyenes következménye a jogi képviselők költségeinek emelkedése, mivel nála keletkezik az érdemi többletmunka. Ha pedig jogi képviselő nélkül fog eljárni, bár kevésbé formalizáltabban, de maga kell ezeket elkészítse, illetve elvégezze, ráadásul egy olyan perben fog részt venni, ahol rá és a jogi képviselővel eljáró ellenérdekű félre eltérő szabályok vonatkoznak. Ez szükségszerűen szintén bonyolult eljáráshoz és várhatóan olyan eljárási vitákhoz fog vezetni, amelyekben jogi képviselő nélkül nem lesz egyenlő a fél a bíróság legjobb szándéka mellett sem.

Az új Pp. tehát megint a gazdagoknak és a jómódúaknak kedvez, a szegényeket pedig rosszabb helyzetbe hozza. Másként fogalmazva: a környező jogszabályok hiányosságai miatt sok esetben nem szavatolja a valódi, a tényleges jogegyenlőséget. Ma akkor kaphat valaki alanyi jogon pártfogó ügyvédet, ha én ezt jól tudom, ha nagyjából havi 26 ezer forintnál nem él több pénzből. Persze tudjuk, hogy a Fidesz szerint 47 ezer forintból is meg lehet élni, de 26 ezerről még ők sem állították, hogy meg lehet. Nos, ma még egy 47 ezer forintból élő ember sem kaphat azonnal és alanyi jogon ingyenes jogi képviseletet az államtól.

Átgondolták, hogy ilyen szabályok mellett tényleg most van ideje annak, hogy az ügyvédkényszert kiterjesszék? Persze, ez a szemlélet pontosan összhangban van Kósa Lajos, a Fidesz frakcióvezetőjének szavaival, idézném: „Egy bizonyos értékhatár alatt aki akar, pereskedjen, de fizesse ki a teljes államigazgatási költséget, nincs illetékmentesség, nincsenek kedvezmények.” Tiszta beszéd, tisztelt képviselőtársaim: aki jómódú, érvényesítheti az igazát, aki nem, az nyugodjon bele a sorsába! És most mit látunk a Pp.-ben? Aki megengedheti magának, hogy megbíz egy ügyvédet, az pereskedhet, aki nem, az pedig nem.

Tudom, hogy volt eddig is ügyvédkényszer, de ahelyett, hogy akkor kezdenének az ügyvédkényszer kibővítésén gondolkodni, amikor a pártfogó ügyvédi rendszert már alkalmassá tették erre, fordítva állnak hozzá. Számunkra ez elfogadhatatlan. Apró eszközei ezek annak, ahogyan szétszakítható egy társadalom, ahogy a szociális olló egyre jobban szétnyitható. Hallom már erre válaszként: hiszen éppen ezt a problémát küszöböli ki a javaslat azzal, hogy eltérő jogi szabályozást határoz meg a perbeni jogi képviselettől függően. Ezzel azonban két probléma van: az egyik, hogy az ügyvédkényszeres ügyekben, amelyekből, hangsúlyozom, egyre több lesz az új Pp.-ben, ezek az eltérő szabályok értelemszerűen nem alkalmazhatók, hiszen ügyvédkényszer van. Ami azonban a legnagyobb probléma, hogy az állam által finanszírozott jogi képviselő helyett mintegy pótcselekvésként olyan szabályozást alkalmaznak, amely a jogbiztonságot, a bírói függetlenséget és más vonatkozásban a jog előtti egyenlőséget veszélyezteti. A megoldás egyaránt rossz a jogi képviselő nélkül eljáró félnek, az ellenérdekű félnek, valamint az ítélkező bírónak is.

A jogi képviselő nélkül eljáró félre vonatkozó speciális szabályokat a törvényjavaslat XV. fejezete tartalmazza, eszerint a jogi képviselő nélkül eljáró félre speciális szabályok vonatkoznak, egy nyomtatványon vagy szóban kell előterjeszteni a fontosabb beadványokat, megengedőbbek a viszontkereset benyújtására, a hiánypótlásra vonatkozó szabályok s a többi. A jogi képviselő nélkül eljáró fél által benyújtott keresetlevélnek nem kell tartalmaznia - figyeljenek jól! - a jogalapot, a jogi érvelést és a jogszabályhelyeket. Ezek a látszólag kedvező szabályok valóban könnyítenek ugyan a jogi képviselő nélkül eljáró fél helyzetén, közel lehetetlen helyzetbe hozzák azonban a jogi képviselővel eljáró ellenérdekű felet és a bírót is. A bírót a hatályos Pp. szerint és jogi képviselővel eljáró fél esetén a törvényjavaslat szerint is a felek nyilatkozatai kötik. A jogalapot és a jogi érvelést nem tartalmazó keresetlevél esetén ilyen nyilatkozatról nyilván nem beszélhetünk, a jogalapot és a jogi érvelést a bírónak kell tisztáznia. Szinte akaratlanul is a másik fél kvázi jogi képviselőjévé válik a bíró, őt segíti szaktudásával.

Hogyan várható el ilyenkor az objektivitás? Hozzon döntést majd, mondjuk, a saját jogi érvelésével szemben? A törvényjavaslatból nem derül ki egyébként az sem, hogy az ellenérdekű fél már a bíró kiegészítéseivel együtt kapja-e meg a keresetlevelet, avagy sem. A felek ilyen eltérő pozíciója tehát rendkívüli körültekintést követel meg a bírótól ahhoz, hogy ne prejudikáljon, és a tisztességes eljárás követelményeit is érvényesíteni tudja. Ez olyan új szerepfelfogást követel meg a bírótól, amely teljesen ide­gen a jelenlegitől, és amelyre nincs jelenleg felkészülve ‑ megjegyzem: lehet, jobb is, ha nem lesz -, a hatásvizsgálati lap alapján nem is tervezik felkészíteni.

A bíró helyzetét rontja, hogy járásbíróságokon párhuzamosan kell tárgyalnia olyan ügyeket, amelyekben kötelező a jogi képviselet, és olyanokat, amelyekben nem. Fontos hangsúlyozni, hogy itt nem pusztán arról van szó, hogy egy újfajta eljárást is meg kell tanulnia, hanem arról, hogy akár azonos napon kell tárgyalnia olyan ügyeket, amelyekben teljesen formalizált az eljárás, kész tényeket, előre rögzített bizonyítékokat és kidolgozott jogi érveléseket kell megismernie, és ez alapján döntést hoznia, másrészt olyanokat, amelyekben a jogi érveléseket, a követelés jogalapját magának kell azonosítania aktív közreműködőként. A két szerepfelfogás különbsége legalábbis ahhoz hasonlítható, mint ha valaki délelőtt ügyészként, délután pedig büntetőbíróként járna el, nem elvárható, hogy egy bíró mindkét szerepnek megfeleljen.

(13.40)

A törvényjavaslat megfogalmazója tehát észleli a problémát, hogy az osztott perszerkezet olyan komplex eljárás, amelyet jogi képviselő nélkül nem lehet eséllyel végigvinni. De nem mondja ki az általánosan kötelező jogi képviseletet - hozzáteszem és nagyon hangsúlyosan: a pártfotó ügyvédi rendszer ehhez szükséges megújításával együtt -, hanem ehhez kidolgoz egy olyan új eljárást a jogi képviselő nélkül eljáró félre, ami minden résztvevő számára hátrányos, sőt közel állok ahhoz, hogy állítsam, alapelveket sért.

A másik gondolatkör, amiről beszélni szeretnék - ide kell hoznom annak ellenére, hogy a miniszter úr igyekezett egy félmondattal elhessegetni ezt a problémát -, az, hogy önök a Pp. tárgyalását gyakorlatilag összekötötték a közigazgatási bíróságok ügyével; összekötötték időben is és tartalmában is. Kár volt, tisztelt kormánypárti képviselőim. Ez ugyanis önmagában elfogadhatatlanná, megszavazhatatlanná teszi a teljes törvényjavaslatot. Nem kérünk fideszes pártbíróságból. A közigazgatási bíróságok tervezet szerinti felállítása egy alig burkolt, ismételt támadás a bírói függetlenség ellen. Sokszor próbálkozott ezzel a Fidesz különböző módszerekkel.

Jól emlékszünk a bírák kényszernyugdíjazására, amivel a legtapasztaltabb 15 százalékot akarták meneszteni, de végül vissza kellett helyezniük őket beosztásukba és kártérítést fizetni nekik. Jól emlékszünk a bírósági reformnak titulált támadássorozatra, amikor felszámolták a bírói önkormányzatot, az Országos Igazságszolgáltatási Tanácsot. Jól emlékszünk arra az elfogadott, de végül a Velencei Bizottság és az Európai Bizottság nyomására visszavont bírósági modellre, amely egy kézben összpontosította volna a bírói státuszdöntéseket mindenféle érdemi kontroll nélkül. Jól emlékszünk a Legfelsőbb Bíróság elnökének mandátuma lejárta előtti jogellenes menesztésére, aki ezért jogerősen pert nyert Stras­bourgban, és ez az adófizetőknek súlyos tízmilliókba kerül. Az ő bűne a most már jogerős ítélet szerint annyi volt, hogy nyilvánosan kritizálni merte a Fidesz bírósági szervezeti átalakításait. Jól emlékszünk Kósa Lajos, Németh Szilárd és más fideszes politikusok nyomásgyakorlási kísérleteire, no meg az áthelyezett ügyekre, és még sorolhatnám a kísérleteket, amelyeket a bíróságok megszállása érdekében tettek, eddig szerencsére csekély sikerrel.

Mindent bedaráltak már, a formálisan független állami szervek Orbán Viktor kénye-kedve szerint működnek, a bíróságok még kitartanak utolsó bástyaként, megértem, hogy ez szúrja a nagy bölcs vezérük szemét, de ilyen törekvésekhez felesleges megkísérelni megszerezni az ellenzék támogatását, ugyanis az előzmények után annak támogatása részünkről nem naivitás, hanem egyenesen ostobaság lenne. Nem bízunk a hatalomban, nem bízunk a Fideszben, nem hiszünk Orbán Viktornak, és erre hatévnyi okunk van.

Többségében azonnal, de végül mindig kiderült, hogy minden nagyobb közjogi átalakítás a Fidesz hatalmi érdekeit szolgálta. A kétharmadot pedig elvették önöktől a választók. A tervük a napnál is világosabb: a közigazgatásban már elhelyezett pártkatonáikat beejtőernyőzni a közigazgatási bíróságokba és ezzel legalább azt a bírósági szegmenst bedarálni, ha már az egész egyben nem ment. Nos, ezt felejtsék el, tegyenek le a tervükről! Márpedig az új Pp. már azon a felvetésen alapul, hogy ez így lesz. Így alakították ki a struktúráját, erre alapozva terjesztették elő. Nos, nem lesz így. Ez pedig már elegendő ok lenne arra, hogy a tervezetet átdolgozásra visszavonják.

Van viszont a javaslatnak egy igen komoly hiányossága. Szeretném megkérdezni főleg államtitkár urat, ha már a miniszter úr nem tisztel meg minket a vitában, nem volt a kodifikációs bizottságban senki, akinek affinitása volna a családi joghoz? Csak mert a gyakorlatban felmerült legfontosabb problémákat sem kezeli az új Pp. Furcsa ez egy állítólag családbarát kormánytól; furcsa, hogy bár akármelyik családjoggal foglalkozó szakember azonnal rávágná, hogy az egyik legsúlyosabb probléma a gyerekekkel kapcsolatos eljárások elhúzódása. Ha valahol, hát itt indokolt volna az eljárások határidők közé szorítása. Nem általában az eljárásgyorsítás, még egyszer mondom, nem általában az eljárásgyorsítás, hanem, mondjuk, egy gyermekelhelyezési perben egy maximális idő meghatározása.

Tűrhetetlen, tarthatatlan, igazságtalan, hogy a gyermekek egészséges, mentális és erkölcsi fejlődését súlyosan veszélyeztesse, hogy a bíróságok sokszor 3-4 év alatt hoznak csak döntést egy gyermek­elhelyezési perben. De az ügy elhúzódása és más anomáliák sem ritkák más, gyermekekkel kapcsolatos eljárásokban sem.

Lehetett volna ebben eddig is lépni? Igen, lehetett volna. Kellett volna? Kellett volna. De mi lenne jobb alkalom erre, mint egy új eljárásjogi kódex megalkotása. Nem tűrhető tovább az, hogy kisgyermekek évekig éljenek bizonytalanságban és veszélyben. Pontosan tudható, hogy min mennek keresztül ezek a gyerekek, mondjuk, egy keményebb válóper esetén. Rángatják szerencsétleneket pszichológus szakértőkhöz annak érdekében, hogy végül náluk helyezze el a bíróság. Végig kell nézniük, ahogy a szüleik feljelentik egymást, lelki pressziót alkalmazva próbálják a másik szülő ellen hangolni őket. Erre nem gondolt senki? Mi az akadálya, hogy az új Pp. ezeket a nyilvánvaló és kezelhető problémákat is orvosolja? Nem gondolják, hogy egy állítólag család- és gyermekbarát kormánytól elvárható lett volna ez? Hová tűnt a gyermekek mindenekfelett álló érdeke? Kérem, orvosolják ezeket a hiányosságokat! Ellenzéki módosítókat úgysem fogadnak el, ezt már tudjuk, de talán ha egy fideszesnek adja oda a minisztérium benyújtani, nagyobb presztízsveszteség nélkül orvosolható ez a súlyos hiányosság, és azt gondolom, ez még a Pp. rendszerét sem zavarná össze.

Végül egy olyan problémára hívnám fel a figyelmet, kicsit vitatkozva miniszter úrral is, amely nemcsak egy polgári, de akár egy büntetőbírósági eljárásban is életszerűtlen lenne. A bizonyítékok csatolásának lehetőségeit olyan mértékben korlátok közé szorították, amely az igazság kiderítésének akadálya lesz. Tudom és megértettem, hogy a miniszter úr úgy gondolja, hogy elavult az a szemlélet, amely az anyagi igazság kiderítését célul tűzi ki egy polgári eljárásban. Én ezen azért nem lépnék túl. Hogy a felek nyilatkozatához és az általuk előterjesztett bizonyítékokhoz kötve van az eljárás, az még nem gátolja azt, azt gondolom, hogy a bírónak alapvetően az anyagi igazság kiderítésére, az objektív igazság kiderítésére törekednie kell, nyilvánvalóan a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján.

Márpedig meglátásom szerint sem a büntető-, sem pedig a polgári eljárásokban nem szabad kizárni a bizonyítékok benyújtásának lehetőségeit egészen az eljárás végéig. Kétségkívül sokan visszaélnek a lehetőséggel, és taktikai okokból nyújtják be késedelmesen a bizonyítékaikat, de szeretném hangsúlyozni, hogy a bírónak megvan a lehetősége, hogy akár a bírság kiszabása mellett meggátolja a perek rosszhiszemű elhúzását. Erre több lehetősége is van a bírónak a mostani Pp.-ben is meg a valószínűleg elfogadandó jövőbeni Pp.-ben is. Ha nem ez a bírói gyakorlat, már hogy ezzel élnek, akkor a miniszter konzultáljon a Kúria elnökével arról, hogy miként módosítható ez - már a bírói gyakorlat. Az én szilárd alkotmányos felfogásom szerint - és a véleményemmel messze nem vagyok egyedül - ez még nem jár a bírói függetlenség sérelmével, ez bőven belefér. Ez a hatalmi ágak közti párbeszéd, ami nem megrendelést jelent, hanem párbeszédet. Ez volt, amíg meg nem szüntették az OIT-ben, talán ez működik még az OBT-ben, és talán működik ez informálisan is. Ez volna a megoldás.

A bizonyítékok kötelező kirekesztése azonban meglátásom szerint az alapjogok sérelmével jár. A szűk körre korlátozásáról lehet szó, nem erről beszélek, hanem a kizárásáról, a kötelező kizárásáról. A per elején még a legkiválóbb és legfelkészültebb szakemberek sem tudják előre, és nem is tudhatják előre, hogy a bizonyítási eljárásban pontosan milyen érvek, körülmények kerülnek szóba. Így például egy tanúvallomás szükségessé teheti, mondjuk, egy olyan híváslista becsatolását, amely már egyébként a per megindulásakor rendelkezésre állt, azonban akkor még nem látszott, hogy bármiféle relevanciával is bír majd a perben. Olyan ez, mintha - már az önök megoldása - úgy szeretnénk lefolytatni egy vitát, hogy előre magnóra mondjuk az érveinket, a másik fél esetleges váratlan érveire vagy ellenérveire pedig már nem hozhatnánk fel újakat.

Hasonlóképpen életszerűtlen, hogy egy laikus ügyféltől várjuk el annak az eldöntését, hogy mi releváns egy perben és hogy ezt az ügyvéd részére hiánytalanul elmondja és a bizonyítékokat elhozza. Az ügyvéd pedig csak azzal tud dolgozni, amiről tud, amiről nem, azzal nem tud. Egy felkészült jogi képviselő a bizonyítékok egy részének létére természetesen rá tud kérdezni az ügyfelénél, mindenre azonban biztosan nem.

(13.50)

Ezzel pedig az objektív igazság kiderítése szenved komoly csorbát, amit, még egyszer mondom, én értéknek tekintek egy polgári eljárásban is, ami egyébként - megjegyzem - amúgy sem egy egyszerű feladat. Olyan helyzetet teremt a törvény, hogy ad absurdum, ha a bíró maga látja, hogy a perben a megalapozott ítélethez szükséges lenne egy új bizonyíték, indítvány is lenne beszerzésére a felek valamelyikétől, ezt akkor sem teheti meg. Másként fogalmazva: a törvény kényszeríti majd egy megalapozatlan ítélet meghozatalára a bírót.

Ennyire fontos lenne az időszerűség? Azt gondolom, ennyire nem lehet fontos. Ha ezt a szemléletet követik, akkor lekövetik az OBH statisztikai szemléletű hozzáállását, amit én messzemenőkig nem tudok magaménak érezni. Azt gondolom, hogy az időszerűség egy szempont, az igazság kiderítése egy következő, és még sorolhatnám, hogy mely alapjogok érvényre juttatása a perben, amik szintén értékkel is bírnak, és érdek kell hogy legyenek egy akár polgári, akár büntető-, akár más eljárásban. Ebből a tervezet egy dologra fókuszál, ugyanúgy, mint az OBH: statisztikai szemlélettel a perek gyorsítására. Még egyszer mondom, ez érték, de nem kizárólagos érték.

Éppen ezért azt gondolom, hogy érdemes lenne felülvizsgálni ezt a modellt, és azt mondani, hogy lehet korlátozni a bizonyítékok benyújtásának a lehetőségeit, lehet a bíró egyetértéséhez kötni, sok mindent lehet, de ha a felek mindegyike és a bíró is szükségesnek látja, a törvény erejénél fogva kizárt, hogy ez megtörténhessen, ezzel nem lehet egyetérteni. Arra kérem a minisztérium szakértőit is, hogy legyenek szívesek ezt átgondolni és még egyszer megfontolni.

Összességében, tisztelt képviselőtársaim, természetesen csak egy részét tudtam elmondani a vezérszónoki felszólalásban, és nemcsak idő hiányában, hanem, még egyszer mondom, az egy hét rendelkezésre álló idő miatt is annak, ami kritikai észrevétel az új polgári perrendtartással kapcsolatban. Vannak azonban az általam elmondottak közül olyanok, amelyek eleve kizárják azt, hogy ezt a törvényjavaslatot támogatni tudjuk, éppen ezért módosító javaslatokat sem fogunk benyújtani hozzá, nem érezzük módosító javaslatokkal olyan mértékben javíthatónak, hogy azt igen szavazatunkkal támogatni tudjuk. Mindazonáltal némi jobbítás ráfér, és az lehetséges is, ezeket jórészt fölvetettem a mostani felszólalásomban. Ezek megfontolását kérem a kormánytól. Elsősorban azoknak a megfontolását kérem még egyszer, ami a gyermekekre és a bizonyítási eljárásra vonatkozik. Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
166 90 2016.09.13. 11:10  85-100

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban mondhatjuk, egy megközelítésben biztosan, hogy az Igazságügyi Minisztérium ezúttal egy korrekt szakmai javaslatot rakott le az Országgyűlés asztalára, ami a legtöbb helyen - egy kivétellel, s én is erre térnék majd ki bővebben - valóban alkalmasnak tűnik a nemzetközi és uniós szintű bűnügyi együttműködés javítására.

Ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy elítélendőnek tartom azt a kormányzati gyakorlatot, hogy a jogharmonizációs kötelezettségeknek rendszerint csak az utolsó pillanatban vagy már csak határidőn túl tesznek eleget. Ez a helytelen gyakorlat érhető tetten ebben a törvényjavaslatban is. Pont Répássy képviselőtársam mondta, hogy azzal a Btk.-mó­dosítással, ami ebben szerepel, már 2010-ben eleget kellett volna tenni ennek a kötelezettségnek. Nem többet, mint hat évet csúsztunk ezzel.

(15.30)

Ugyanakkor azt is meg kell említeni, ha egy kicsit a társadalom vagy a valóság oldaláról is szemléljük, hogy vajon mennyi értelme van még egyáltalán a jogállamiság látszatát fenntartani ilyen javaslatok megtárgyalásával és elfogadásával. Mert teljesen egyetértek például azzal, ami a javaslatban szerepel, hogy mondjuk, a kiterjesztett hatályú vagyonelkobzást vezessük be. Ez egy jó rendelkezés. De mondja meg nekem valaki, hogy amíg Matolcsy György meg Mészáros Lőrinc ellen az ügyészség nem indít eljárást, addig mi értelme van egy kiterjesztett vagyonelkobzás bevezetésének. Amíg az ügyészséget úgy vezetik, ahogy, részrehajlóan, politikai célokat szolgál, amíg az ügyészség a politikai leszámolás eszköze a Fidesz kezében, addig tényleg, tisztelt képviselőtársaim, van értelme egyáltalán ilyen javaslatokat itt tárgyalnunk, ami a büntetőjoggal összefügg? Mert én kétlem.

Szóval, még egyszer hangsúlyozom, nem azzal van a probléma, ami itt van, mert valóban, az európai elfogatóparancs végrehajtására vonatkozó új szabályok átültetése, az, hogy ügyvéd megbízása válik lehetővé, helyes. Helyes, még egyszer mondom, a vagyonelkobzás, helyes sok minden, ami ebben szerepel, és amiről az államtitkár úr szót ejtett. Csak hát egyáltalán érdemes-e erről beszélni ebben a jogi környezetben?

Amiről viszont én is szeretnék bővebben, mert arról érdemes beszélni - a többiről, azt gondolom, nem -, ez a Btk.-nak a Répássy képviselőtársam által említett módosítása. Mondhatnám azt is, örülök annak, hogy ez beérkezett. De mondhatom azt is, hogy ez megint egy törekvés arra, hogy a problémát ne úgy és azon a módon kezeljük, ahogy egyébként az Európai Unió azt előírná vagy elvárná Magyarországtól, hanem próbáljunk meg valami kerülő utat bevezetni, kerülő úton nagyjából eleget tenni annak a kívánalomnak, amit megfogalmaznak, de igazán nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Amikor az ECRI egész egyértelműen azt mondja, hogy a közösségek emberi méltóságát büntetőjogi eszközökkel is védeni kell, akkor mi lenne erre az adekvát válasz? Az, kérem szépen, hogy bevezetjük a gyűlöletbeszéd büntethetőségét. Nem az, hogy a közösség elleni izgatás, vagy bocsánat, most már újabb nevén uszítás tényállását farigcsáljuk, hanem az, hogy eleget teszünk ennek a kívánalomnak, és a gyűlöletbeszédet büntethetővé tesszük Magyarországon. Ekkor tennénk eleget annak a kívánalomnak, ami az ECRI emberi méltóság védelmére vonatkozik. Legalábbis, ha az ECRI nem változtatott azon az álláspontján, mint amikor én utoljára az ő konferenciájukon ugyanebben a témában jártam.

Az a probléma, és itt kicsit szeretném kijavítani képviselőtársamat, Répássy képviselő urat, hogy a gyűlölet-bűncselekmények jelentős része egyébként most is szerepel a Btk.-ban. Itt konkrétan a gyűlöletbeszédről, a verbális gyűlöletbeszédről van szó, mert mondjuk, a közösség tagjai elleni erőszak most is része a Btk.-nak, nagyon helyesen. Tehát itt több tényállásról is beszélhetünk, amikor gyűlölet-bűncselekményekről beszélünk. Sőt, nagyon sokan a gyűlöletbeszédet nem is feltétlenül sorolják a gyűlölet-bűncselekmények körébe. Én magam igen, de ezen vita van. Egy viszont biztos, hogy a közösség elleni izgatás jogi tárgya nem az emberi méltóság védelme. Ennek a bűncselekménynek a jogi tárgya a közrend védelme. Márpedig, ha a közrend védelmének érdekében módosítunk jogszabályt, akkor sosem fogunk eljutni oda, hogy az a gyűlöletbeszédet szankcionálja.

Szeretném azt is mondani, bár Répássy képvi­selő úrnak abban kétségkívül igaza volt, hogy az Alkotmánybíróságnak volt egy elég érdekes gyakorlata az elmúlt 20 évben. Azért mondom, hogy érdekes, mert bár alapvetően az én jogi álláspontommal ellentétes és az én jogfelfogásommal is ellentétes, ugyanakkor még csak nem is konzekvens. Mert ha konzekvens lenne, akkor ma vagy nem lenne holokauszttagadás a Btk.-ban, vagy lenne gyűlöletbeszéd is. A kettő együtt nem megy. Ugyanis az Alkotmánybíróság, ha tartotta volna magát a korábbi jogi gyakorlatához, akkor a holokauszttagadást, ami most már más nevet visel, de korábban, amikor az Alkotmánybíróság alkotmányosnak nyilvánította, akkor így hívták, azt mondta, hogy alkotmányos, akkor a gyűlöletbeszédre is azt kellett volna mondania. Ezt elég hosszan levezettem több tanulmányban is, ez most is az álláspontom.

Azonban egy dolog, amiről talán képviselő úr elfeledkezett, hogy rendkívül nagyot változott ebben a témában az Alaptörvény. Az Alaptörvény ma már kifejezetten azt mondja, hogy az emberi méltóság védelméről, a csoportok, az egyes csoportok emberi méltóságának védelméről lehet büntetőjogi és polgári jogi eszközökkel gondoskodni. Ezt az Alaptörvény most már fehéren-feketén mondja ki. Tehát amikor az Alkotmánybíróság elé ez odakerül, nekem nincs kétségem afelől, hogy ez alkotmányos lesz. És jelen esetben, mondhatnám, nem azért, mert fideszes Alkotmánybíróság van, ez meg egy Fidesz által előterjesztett törvény, hanem azért, mert az új Alaptörvény alapján, ha én lennék alkotmánybíró, én is így döntenék.

Tehát én itt nem látok problémát az alkotmányosságot illetően. Nagyobb problémát látok, hogy jó-e ez a megfogalmazás, és valójában eleget tesz-e az ECRI követelményeinek. Ami a megfogalmazást illeti, igen, jó és érdekes logika az, ha a gyűlöletre uszítás, tehát az uszítás mint elkövetési magatartásnál a bírói gyakorlat az erőszakot, illetve az erőszak keltésére közvetlen alkalmasságot megkövetelte, akkor ha beteszem oda az erőszakot, talán ezzel a bírói gyakorlatot lehet úgy orientálni, hogy az uszításból ezt ő kiveszi vagy már nem érti bele. Nem tudom, hogy ez így van-e, de értem, hogy a törekvés ez.

Megjegyzem, hogy egyébként az a gyakorlat, ami a közvetlen és konkrét, az erőszak kirobbanásának konkrét és valós lehetőségét megköveteli ahhoz, hogy az uszítást bűncselekménynek nyilvánítsa egy bíróság, egy ítélőtáblai döntés, aminek nincs kötőereje a magyar bírósági gyakorlatban, ráadásul tökéletesen törvényellenes. Tökéletesen törvényellenes. A bíróság egy olyan elemet tett be a tényállásba, ami nem része a tényállásnak. Ugyanis, ha a törvényalkotó azt szerette volna, hogy a közvetlen és a valódi veszélyhelyzet fennálljon, akkor ezt írja bele, mint más tényállásoknál. Ezt az ítélőtábla önkényesen bevezette, és azóta ez a téves bírói gyakorlat alakult ki. Erről van csak szó.

A másik, hogy elég érdekes lesz majd az, mert beleteszi a lakosság egyes csoportjai, azok tagjai ellen - ami új elem ebben a törvényben - az erőszakra vagy gyűlöletre uszítást mint elkövetési magatartást. Hát, itt nem tudom, lehet, hogy ez megállja a helyét, ezt nekem is át kell gondolni, de nekem ez nagyon hasonló a közösség tagja elleni erőszakhoz, aminek, én nem tudom most hirtelen, hogy van-e előkészületi magatartása, de sokkal egyszerűbb lenne, ha nincs, akkor ott egy előkészületi magatartást bevezetni, és máris nem kéne a közösség elleni izgatást bántani.

Tehát én egész más jogtechnikai megoldást választottam volna. Azt mondom, hogy akkor mondjuk ki, hogy van gyűlöletbeszéd, ez bűncselekmény. Ezzel nyilván jobbikos képviselőtársaim majd sokat fognak vitatkozni. Másrészt akkor tegyük be előkészületi magatartásnak, ha még nincs ilyen, a közösség tagja elleni erőszakhoz a bármely előkészületi magatartást, vagy akár csak a felhívást vagy bármelyiket, amit a jogalkotó kíván, vagyis az ECRI előír.

Összefoglalva, tisztelt képviselőtársaim, örülhetnék is ennek, mert elmozdulunk abba az irányba, amit én ebben a Házban több mint tíz éve mondok. Ugyanakkor meg, ahogy az elején utaltam rá, ez megint egy olyan kerülő út, hogy ne kelljen a gyereknek azt a nevet adni, ami, próbáljunk úgy eleget tenni az ECRI felhívásának, hogy esetleg ne macerálja minden egyes országjelentésében Magyarországot azért, hogy ennek a kötelezettségének nem tett eleget, de mégse mondjuk ki azt, hogy ez gyűlöletbeszéd. Én, még egyszer mondom, ennek nem vagyok híve. Mert ez, ami itt van, nem a gyűlöletbeszéd szankcionálása. Ha azt akarjuk, akkor meg szankcionáljuk azt. Köszönöm szépen a figyelmet.

(15.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 12 2016.09.14. 4:04  1-22

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is nagy tisztelettel üdvözlöm a szakma képviselőit is a páholyban. Képviselőtársam, Legény Zsolt elmondta mindazokat a szakmai érveket, amelyeket mi fontosnak tartottunk, és a politikai érveket is mellé tette. Szeretném azt én is megerősíteni, hogy szakmai szempontból talán még tovább tudnék menni annál, amit Sallai képviselő úr elmondott. A magam részéről teljes mértékben egyetértek a javaslat tartalmával.

Egyetértek azzal, és itt elsősorban ezt szeretném az asztalra tenni, hogy általában mi minden olyan javaslatot támogatni szoktunk, ami a szakmai szervezetek önállóságát erősíti, ami a szakmai szervezetek, hogy mondjam, kompetenciáját növeli. Ez a javaslat most ezt teszi. Azt is tudom, tisztelt képvi­selőtársaim, és szeretném itt elmondani a Ház falai között, arról is van tudomásunk, hogy ez a javaslat, és itt utalok arra, amit Sallai képviselő úr a problémák körében megfogalmazott, alapvetően a szakma részéről jött.

(9.40)

A szakma részéről jött, és az kereste meg a politikai szférát, így tudok fogalmazni. Éppen ezért, mivel én erről tudomással bírtam, a magam részéről jó szívvel támogatnám ezt a javaslatot, azonban megértem azokat a képviselőtársaimat is teljes mértékben, akik az elmúlt hat év gyakorlata alapján és az ott tapasztalt rossz élmények alapján, ennek az általam most kifejezett tudásnak a híján bizony fenntartásokkal élnek akkor, amikor két miniszterelnök-helyettes nyújtja be ezt önálló képviselői indítványként, nemcsak megkerülve az egyeztetési fórumot, már ami egy kormányjavaslatnál ilyenkor szokásos volna, hanem megkerülve azt is, hogy konzultáljon egyébként erről más pártok képviselőivel.

Ha volna annyi politikai kultúra ma Magyarországon, akkor egy ilyen javaslat esetén - ahol valószínűleg azok, akik erről a kérdésről tudtak már régebb óta és erről a problémáról, azt is tudták, hogy a többi párt frakcióinak néhány tagja is tud erről - megpróbáltak volna erről konzultálni a benyújtás előtt a pártok képviselőivel, és megpróbáltak volna esetleg megkísérelni egy olyan ötpárti javaslatot benyújtani, amely hasonlatos, mondjuk, az ügyvédi kamara törvényjavaslatához.

Az ügyvédi kamara törvényjavaslatát ötpárti javaslatként nyújtottuk be, többek között én voltam az egyik jegyzője a javaslatnak, és nem gyakran fordult elő valóban a Ház falai között, de ebben a ciklusban már egyszer igen, még egyszer mondom, hogy mondjuk, én mondtam a nyitóbeszédet és Völner államtitkár úr a záróbeszédet, a zárszót. Azt gondolom, ilyen ügyekben érdemes lenne ezt megtenni; azért, mert ez egy üzenet lenne a szakma felé, és egyébként egy gesztus lenne más frakciók felé. Talán ezzel azt a sok fenntartást, amit teljes joggal egyébként megfogalmazott a képviselőtársam, és teljes joggal megfogalmazott Sallai képviselő úr, el lehetne oszlatni, és lehetne egy ilyen javaslathoz ötpárti támogatást szerezni.

Ennek a megfontolását kérem még egyszer a benyújtóktól, már csak azért is, mert ahogy hallják, mindenkinek a benyújtás körülményeivel van az alapvető problémája, ez az, ami a képviselőket gyanakvóvá teszi, még egyszer mondom, teljes joggal az elmúlt hat év után. Ha ez nem így lett volna és nem így történt volna, akkor valószínűleg ebben a kérdésben teljes szakmai konszenzusra tudott volna jutni a Ház. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 16-18 2016.09.14. 1:06  1-22

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): A két percet, a másik téves.

ELNÖK: A két percet, rendben.

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon szépen köszönöm, elnök úr. Én is csak egy nagyon rövid reakciót Győrffy képviselőtársamnak a felszólalására hadd tegyek! Először is tényszerűen az nem állja meg a helyét, hogy nem megyünk el ötpárti egyeztetésekre, mert valamelyikre igen, valamelyikre nem; amelyikre nem, annak abszolút okát adjuk, hogy miért nem. Például olyanra nem szoktunk elmenni, amikor egy 300 oldalas javaslatot másfél nappal az egyeztetés előtt kapunk meg.

De azt gondolom, itt még csak ötpárti egyeztetésről sem kellett volna hogy szó legyen, egyszerűen informális beszélgetésekről akár itt kinn a folyosón, és a dolog rövidre zárható lett volna, mondom, tekintettel arra, hogy sokan közülünk vagy többen közülünk legalábbis a szakmának ezt az igényét ismerjük és ismertük, s valószínűleg könnyebben tudtuk volna a frakcióinkat meggyőzni a teljes támogatásról akkor, ha ez így történt volna. Nagyon szépen köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 84 2016.10.10. 0:08  83-84

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy tűnik, hogy ma nincs tízmilliószoros nap, úgyhogy elnök úr nincs itt, de azért én megvárnám. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban. - Közbeszólás a Jobbik soraiból: Dolgozik a hazáért!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 6 2016.10.11. 5:04  5-8

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Éttermekben szokott lenni a nap fogása, mindennap valami új. A kormány, úgy tűnik, hasonló felfogással működik, étlapjára a múlt hét szinte minden napjára jutott egy új korrupciós botrány.

Kezdhetjük Kishantossal, ahol a bíróság felfüggesztette a bírósági eljárást, és alkotmányellenesség miatt az Alkotmánybírósághoz fordult. A döntés indokolása azonban e ténynél is érdekesebb. A bíróság szerint ugyanis a per alapjául szolgáló jogszabály sérti a nemzetközi korrupcióellenes szabályokat, az ENSZ nemzetközi korrupcióellenes egyezményeit.

De kronológiailag az első hétfői hír mégis Rogán Antal helikopteres magánútja volt, ami persze korrupciós szintjét tekintve elenyésző, mondjuk, a telepedési kötvények százmilliárdos nagyságrendjéhez képest, mégis fontos. Egyik legeklatánsabb példája annak a pofátlan, az embereket hülyének néző, arrogáns, pökhendi és provokatív urizálásnak, ami a Fi­desz bukását okozta már egyszer 2002-ben, és ismét azt fogja.

Rogán Antal helikopteres útja sehogy sem stimmel. Ha igaz volna, hogy a Rogánné üzletasszony üzleti köréhez tartozó cég barter-, később szí­ves­ségi szolgáltatása lett volna az út, miért kellett men­ten letagadni? Bár megjegyzem, hogy üzleti kö­rökben Rogánnét nem igazán ismerik, Rogán Antalt viszont sajnos annál jobban.

A fotók hatására aztán magyarázkodni kezdtek, hogy csak visszafelé volt helikopteres úr, és hirtelen ötlettől vezérelve aztán végül kiderült, hogy napokkal az út előtt még a leszállópályát is felfestették. Megjegyzem, hogy rátarti újgazdagok talán igen, de úriember Budapestről nem megy helikopterrel egy szabolcsi esküvőre, még akkor sem, ha van tisztességesen szerzett pénze rá. Rogán úrnak persze igaza van abban, hogy ő nem az utóbbi, urizálni viszont kiválóan tud. A Fidesz világában Anti is van, korrupció is van, Anti korrupciója is van, csak éppen anti­korrupció nincs.

Aztán itt van a Matolcsy-saga újabb epizódja. Most nem a családtagoknak, haveroknak, szeretőnek juttat állami milliókat, hanem maga lakik egy olyan ember lakásában, akit ellenőriznie kéne. Mégis hogy gondolja, Matolcsy úr, hogy ez nem a korrupció magasiskolája? A korrupció legklasszikusabb esete, iskolapéldája, amikor attól fogad el valaki valamit, aki fölött döntési joga van; a közlekedési rendőr a gépkocsivezetőtől, az építési osztály dolgozója az építési vállalkozótól, a környezetvédelmi felelős a szeméttelep tulajdonosától, esetleg a bankfelügyelet első számú vezetője a bankvezértől ‑ név szerint Matolcsy Pataitól.

És mégis hogyan gondolja a miniszterelnök, hogy a történtek után nem páros lábban rúgja ki a jegybankelnököt, és utasítja a rendőrséget, hogy egyúttal az eljárást megindítva vegye is őrizetbe, ha már a civileknél bevett gyakorlat lett, hogy személyesen utasít eljárások lefolytatására állami szerveket.

De térjünk is át erre az újabb botrányára a múlt hétnek! Két állam jó viszonyát rontotta meg és a demokrácia alapelveit sértette meg, hogy a magyar kormány mondvacsinált okokból koncepciós eljárásokat indított civil szervezetek ellen, azok ugyanis olyanoknak juttattak pénzt, akik a kormány tevékenységét élesen bírálták. Ez a XXI. századi diktatúrák egyik új módszere a szólásszabadság korlátozására, elfojtására. Aztán a bíróságon kiderült, hogy a civilek vegzálása teljes mértékben törvénytelen volt. A miniszterelnök akkor eljátszotta, hogy azok megindulásáig még csak nem is hallott az eljárásokról, a hatóságok önállóan teszik a dolgukat.

Mára nyilvánosságra került, hogy Orbán Viktor személyesen utasította a Kehit az eljárás lefolytatására, ahogyan az diktatúrákban szokásos. Hozzáteszem, hogy a lemondását kár is volna szóba hozni, hivatkozással arra, hogy demokráciákban ez így szokás, mert miért is mondana le egy ilyen apróság miatt egy XXI. századi virtigli diktátor.

Most hét végén a legnagyobb példányszámú baloldali napilapot záratta be a kormány. A Fidesz alelnöke el is mondta, épp itt az ideje, hogy a Népszabadság bezárjon. A központosított és nyílt állami korrupció, amiről eddig beszéltem, csupán a maguk számára legfontosabb eredménye annak, hogy egy valódi XXI. századi diktatúrát építettek fel, egy olyan világot, amelyben formálisan még megvan egy-két eleme a demokráciának, valójában azonban nincs sem hatalommegosztás, sem fair választások, sem érvényesíthető emberi és polgári jogok, sem sajtószabadság.

Csak remélni, tudom, hogy ezt a diktatúrát nem erőszakkal verik majd le, mint 60 évvel ezelőtt a hő­se­ink, hanem békésebben múlik majd ki. És ami a leg­elszomorítóbb, tisztelt képviselőtársaim, hogy mindezek az ügyek néhány nap alatt omlottak önökre. Államtitkár úr, ha megenged egy tanácsot: maradjon ülve! A napirend előtti felszólalásra nem kö­te­lező reagálni. Ne járassa le magát egy propagandisztikus válasszal. Kár saját renoméját rombolnia mások megmagyarázhatatlan korrupciós ügyei miatt.

Álljanak ide az érintettek és válaszoljanak ők maguk. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Gőgös Zoltán: Bravó, jó volt ez!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
173 78 2016.10.11. 10:06  73-87

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Nem olyan régen tárgyaltuk a polgári perrendtartásról szóló új törvénytervezetet, új kódexet, és abban a vitában nagyon komolyan is vettük ezt, fölkészültünk a vitára, és egy közel 30 perces vezérszónoklatot tartottam. Most nem fogok ennyit tartani, nem azért, mert ez a két előttünk fekvő törvény egyébként kevésbé volna fontos. Hogy ennek a jelentőségét mutassam, én azt kértem kifejezetten a szakértő kollégáimtól, hogy számomra is persze, de elsősorban a többi képviselő számára, akik olyan mélységben nem ismerték meg ezt a két törvényt, egy nagyon részletes szakmai annotációt, vezetői összefoglalót készítsenek ‑ itt van a kezemben (Mutatja.), mintegy 20 oldal terjedelemben történt ez meg ‑, hogy valóban kompetens módon tudjunk adott esetben ebben a vitában részt venni.

Azonban sajnálattal látjuk azt, hogy miniszter úrnak szokása az, hogy a fontos kódexek vitájában elmondja a saját mondandóját, az expozéját, majd anélkül, hogy a pártok véleményét, a vezérszónokok véleményét megvárná, távozik az ülésteremből. Gondolom, hogy ez nem magánügyben történik, hanem közügyben, de vagy ő nem veszi komolyan a parlamentet, és ezzel sérti meg a tekintélyét, vagy a kormány nem hagyja neki, hogy komolyan vegye a parlamentet és ne sértse a tekintélyét. Az nem megy, tisztelt képviselőtársaim, hogy egy miniszter ide bejön, elmondja az expozét, és távozik anélkül, hogy a pártok véleményét, a vezérszónokok véleményét végighallgatná. Éppen ezért én nem tartom érdemesnek ezt a vitát arra, hogy részletszabályokról beszéljek a parlamenti megszólalásom során. És azt is szeretném előre jelezni, hogy az MSZP frakciója távol fogja magát tartani ettől a vitától, ha a mi véleményünk sem érdekli a kormányt, őszintén szólva, ez viszonos, a kormányé se minket.

A másik, amit viszont megjegyeznék ‑ és itt már tartalmi vitám van, ami miatt egyébként szintén rövidre fogom a hozzászólásomat ‑, hogy én nem osztom azt az álláspontot, amit egyébként Répássy képviselő úr szakmai alapon érvelt, amely szerint valójában ennek a két kódexnek ne lenne szorosan köze ahhoz a be nem nyújtott törvénytervezethez, ami kétharmados, sarkalatos és a közigazgatási bíróságok létrehozását célozza.

Tisztelt Képviselőtársaim! Először talán meg kellene határozni azt a struktúrát, aminek az eljárási szabályait most szeretnénk megalkotni, és nem pedig fordítva, egy olyan struktúra, ami még nem dőlt el, hiszen ötpárti egyeztetés alatt áll, a kormány nem határozott róla, hogy hogy szeretné ezt látni, ahhoz igazítunk most részletszabályokat. Én azt gondolom, hogy a folyamatot meg kellett volna fordítani, ugyanis ez olyan, mintha ‑ mondjuk ‑ egy sportverseny részletszabályait akarnánk úgy meghatározni, hogy még az sem dőlt el, hogy milyen pályán játszunk, az sem dőlt el, hogy kicsin-e vagy nagyon, füvesen vagy salakoson, fedetten vagy szabad ég alatt. Én azt gondolom, hogy amíg az nem dől el, hogy lesz-e közigazgatási bíróság vagy nem, addig teljesen fölösleges arról tárgyalni, hogy a közigazgatási eljárásnak egyébként mik a részletszabályai.

Van tehát egy olyan törvénycsomag előttünk most, aminek hiányzik a szervezeti lába. Tudjuk azt, és itt nyilván említeni kell ‑ mások is tették, egészen más hangsúllyal, én is más hangsúllyal fogom ‑, hogy a kormány tervezte a közigazgatási bíróságok felállítását, amiről ‑ még egyszer mondom ‑ az egyeztetések folyamatban vannak, azonban az látszik, hogy jó eséllyel nem lesz meg a kétharmados támogatottság ehhez. Nos, tisztelt képviselőtársaim, ha nincs meg a kétharmados támogatottság ehhez, és ez eldőlt, akkor másként kellett volna és más szövegezéssel benyújtani az előttünk fekvő két törvényjavaslatot. Ha meglesz, mert önök úgy ítélik meg, hogy meg tudják szerezni a kétharmados támogatottságot, ami most nem látszik valószínűnek, akkor megint más szöveggel kellett volna beterjeszteni ezeket a javaslatokat. Nincs ilyen A-, B-verzió, ilyen alternatíva, hogy a végén módosító javaslatokkal azt fogadjuk el, amelyik éppen passzol ahhoz a politikai szituációhoz, ami kialakult. Ez abszurdum! Ilyen törvényalkotási metódust én nem tudom, mikor láttam utoljára, talán a tíz év képviselőségem alatt ilyet még nem láttam.

És tartalmi megjegyzésem természetesen, hogy mi a magunk részéről ‑ és ez egy fontos körülmény, nyilván minden párt erről el fogja mondani a saját álláspontját ‑ továbbra sem támogatjuk a közigazgatási bíróságok felállítását. Nem támogatjuk azért, mert az a modell, amit önök nekünk javasolnak, és amit önök elénk tártak, az gyakorlatilag azt teszi lehetővé, hogy a közigazgatásból a saját embereiket gyakorlatilag beejtőernyőzzék bírónak, nem bírák váljanak egy pillanat alatt ‑ az általános rendszertől eltérő módon ‑ méghozzá felső bíróvá, és ezzel bizony súlyos sebet ejtsenek az igazságszolgáltatás függetlenségén. Én nem kívánom megismételni azt, amit a Pp. vitájában elmondtam, továbbra is tartom, ezt a bírói függetlenség ellen irányuló újabb kormánypárti, fideszes támadásnak tartjuk.

Nem az a baj ‑ és ezt szeretném világossá tenni ‑, hogy ne lehetne létjogosultsága a közigazgatási bíróságoknak, de nem így. És ha ezt a struktúrát nézzük, akkor csak egyet tudok ismételni: nem bízunk meg önökben, nem bízunk meg a hatalomban, nem bízunk abban, hogy a közigazgatásból bíróvá avanzsált emberek nem azok lesznek, akik az önökhöz leglojálisabb köztisztviselők, kormánytisztvi­selők, akiket önök hoztak be a rendszerbe, akiket önök a saját képükre formáltak. Nem bízunk abban, hogy nem ezekből az emberekből fog összeállni a közigazgatási bíráknak a túlnyomó többsége. Éppen ezért ezt a modellt támogatni az én meglátásom szerint nem lehetséges.

Számos olyan rendelkezés szerepel a most elénk terjesztett javaslatokban, amelyek megfontolásra érdemesek. Valójában vitatkozhatunk például arról ‑ hogy egyet említsek konkrétan ‑, hogy mi a szerencsésebb, ha a közigazgatási eljárás kétfokú vagy egyfokú, és a bírósági eljárás a közigazgatási ügyekben válik kétfokúvá. Ez egy legitim szakmai vita, erről lehetne beszélni, de ahhoz, hogy ezekről beszélni tudjunk, még egyszer mondom, az lenne szükséges, hogy lássuk a struktúrát, azt, hogy önök miben gondolkodnak és mit szeretnének a jövőben Magyarország közigazgatási ügyeiben alkalmazni.

Egy tévhitet szeretnék még eloszlatni, mielőtt a hozzászólásomat befejezem. Tisztelt Képviselőtársaim! Ma is van közigazgatási bíráskodás, és ezt egyébként a miniszter úr is megerősítette az expozéjában, amikor elmondta, hogy van, csak ma a bírósági rendszer része, az új modell szerint pedig ettől bizonyos fokú függetlenséget élvezne a jövőben. Az tehát, hogy itt egy olyan hiányt pótolunk vagy pótolnánk egy új közigazgatási bírósági rendszerrel, ami problémát okoz a mai magyar igazságszolgáltatásban és közigazgatásban, nem állja meg a helyét. Önök egy másféle struktúrán gondolkodnak, egyébként ezt a feladatkört a munkaügyi és közigazgatási bíróságok ma is ellátják.

(14.40)

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormány és kormánypárti képviselőtársaim, azt kérem önöktől, akkor terjesszenek elő részletszabályokat, amikor a struktúrával már tisztában vagyunk, amikor eldőlt az, hogy önök mit akarnak, és nem utolsósorban az, hogy mit tudnak átvinni a parlamenten. Azt gondolom, utána lenne érdemes ezt a vitát megnyitni. Most egyetlen helyes lehetőség volna: önök visszavonják ezt a két törvénytervezetet addig, amíg ez a dolog el nem dől, és utána, amikor eldőlt, akkor ennek fényében egyértelműen arra a struktúrára alapozva visszahozzák ide az Országgyűlés elé, és akkor valóban lehet és érdemes erről egy hosszabb szakmai vitát folytatni.

Még egyszer mondom, tisztelt képviselőtársaim, azt a magatartást, amit a miniszter úr most már a harmadik komoly kódex kapcsán tanúsít itt az Országgyűlésben, mi elfogadhatatlannak tartjuk, felháborítónak tartjuk, éppen ezért a vita további szakaszában a magunk részéről nem veszünk részt. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban. ‑ Az MSZP képviselői elhagyják az üléstermet.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 50 2016.10.12. 9:52  43-60

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is őszintén sajnálom, hogy a megszólítás ennyi tud csak lenni, nem tudom sem a kormány képviselőit köszönteni itt az ülésteremben, és ami nekem még rendkívüli hiányérzetem, hogy az NMHH elnökét sem tudom itt az ülésteremben köszönteni. Volt már egy ilyen jellegű vita, és akkor is az volt az álláspontom, most is az, hogy amikor, mondjuk, a Kúriának a beszámolójáról vagy költségvetéséről tárgyalunk, mondjuk, az Állami Számvevőszékkel kapcsolatos kérdésekről, az OBH-ról, ombudsmanról, legfőbb ügyészről, Legfőbb Ügyészségről, akkor ezeknek a szervezeteknek a vezetői mindig itt vannak az Országgyűlésben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elképesztő és pofátlan dolog az, hogy a médiahatóság elnöke nincs itt, hanem egy munkatársát tudom köszönteni csak itt a páholyban. Én ezt elfogadhatatlannak tartom, ahogy egyébként elfogadhatatlannak tartom azt is, amit Dúró Dóra képviselőtársam elmondott, hogy a kormány szintén nem képviselteti magát. Valószínűleg fél a felelősségtől és a felelősségre vonásról, ami legalább verbálisan itt megtörténhetne az ülésteremben.

Fél attól, hogy ellenzéki képviselők szembesítik azzal, hogy milyen pénzeket költenek el gyakorlatilag ‑ és hadd legyek egyértelmű - kor­mány­pro­pa­gan­dára, kormányzati propagandára, mert hogy a közmédia másról ma Magyarországon nem szól, az kétségtelen tény. És az, hogy egyébként van ennek egy felügyelő hatósága, az sehol és semmiben nem látszik. A közmédia úgy működik, ahogy egyébként egy virtigli diktatúrában a kormánypropagandát képvi­selő média. Ehhez képest volna egy hatóság, amire a magyar állampolgárok több tíz milliárd forintot költenek évente, ahol 650-en dolgoznak, és arra képtelenek, hogy legalább a látszatát megteremtsék a hatósági ellenőrzésnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Elemzések sora ‑ és itt nem kívánom ezt feleleveníteni ‑ születik arról, hogy a közmédia és az MTI hogyan nem látja el azt a közfunkcióját, amiért létrehozták. Hogy a közmédiában, mondjuk, a népszavazás után két kormánypárti képviselő elemzi azt, hogy mik a népszavazás eredményei; az, hogy ellenzéki politikusokat évekig nem hívnak meg szereplésre a közmédiába; az, hogy a műsoroknak olyan a struktúrája, hogy ellenzékről csak rosszat, kormányról csak jót; az, hogy az MTI, amelyik ma monopolhelyzetben van Magyarországon a hírgyártás tekintetében, híreket hamisít, híreket torzít, és erre az NMHH-nak annyi a válasza, tisztelt képviselőtársaim, hogy ez nem tartozik rájuk ‑ ez felháborító! Akkor mondja meg nekem valaki ebben az ülésteremben: mi a fenéért fizettek az adófizetők több tíz milliárd forintot az NMHH működéséért, amikor az égadta világon semmit nem csinál?! Semmilyen haszna nincsen! (Korózs Lajos: Szégyen!)

Hadd kérdezzem meg, bár nem tudom, kitől, mert mondom még egyszer, az NMHH vezetője nincs itt, a kormány képviselője nincs itt; akkor valaki adjon választ arra mégis ‑ esetleg Dunai Mónika képviselőtársam, aki az előterjesztő -, hogy miért gondolja úgy az NMHH, hogy az MTI-t ért beadványokat neki nem kell kivizsgálnia. Miért gondolja úgy az NMHH, hogy ha az MTI a beadványozók szerint híreket hamisít, hogy ha az MTI nem hajlandó leközölni egyébként a kormány számára kínos híreket és közleményeket, akkor az NMHH-nak miért nem kell eljárnia? Képviselő asszony, legyen szíves majd erre válaszolni, mert én ezt nem tudom. A bíróság viszont kötelezte volna erre az NMHH-t, amit másodszor sem tett meg. Ezt az ügyet, szeretném megjegyezni, biztosan el fogjuk Strasbourgig vinni. És abban is biztos vagyok, tisztelt képviselőtársaim, hogy a strasbourgi ítéletben egy dolgot ki fognak mondani, hogy az önmagában tarthatatlan, hogy a hírgyártás ma monopolhelyzetbe került, és azt az MTI gyakorolja. Ez tarthatatlan és tűrhetetlen!

És az, hogy egy médiahatóság úgy gondolja, hogy egyébként egy monopolhelyzetben lévő hírgyártóval kapcsolatban neki nincsen mit tennie, az meg még inkább az. De hadd kérdezzem meg azt is, hogy azokat az elfogult és propagandisztikus műsorokat, amik kapcsán szintén érkeztek beadványok az NMHH-hoz, miért nem vizsgálja ki a hírközlési hatóság. Miért nem találkozunk azzal, hogy néha a közmédiát marasztalja? És még egyszer kérdezem: miért fizessünk azért, egy olyan intézményért, ami nem csinál semmit, aminek nincsen semmi haszna?

Voltak problémák az ORTT-vel is, én ezt nem vitatom, de sikerült egy olyan hatóságot létrehozni, és hosszú évekre a Fidesz saját embereivel feltölteni, ami tökéletesen, most már nemcsak a feltételezések szerint, hanem a tapasztalataink szerint is tökéletesen alkalmatlan arra, hogy betöltse a feladatát.

És csak hogy számokat is nézzünk: milyen támogatottsága volt mindennek az elmúlt évben? 112 milliárd forint. 112 milliárd forint! A teljes bírósági struktúrát, a teljes bírósági rendszert olyan 80 milliárd forintból üzemelteti az állam évente; a teljes ügyészi szervezetrendszert olyan 40 milliárd forintból. Azért mondom ezt a kettőt, mert ez azt jelenti, hogy a magyar teljes igazságszolgáltatás ugyanannyiból működik, amit csak az NMHH kapott meg. Csak az NMHH! És tudják, tisztelt képviselőtársaim, itt csináltunk szintén egy összesítést, hogy 2011-15 között összesen mennyi volt az NMHH-nak a költségvetése? 600 milliárd forint. Mire? Mire? Arra, hogy a dolgozók átlagosan bruttó 800 ezer forintot keressenek az NMHH-nál? Mert ez egy tetemes részét teszi ki ennek a költségvetésnek. Én senkitől nem sajnálom a jó fizetést, aki megdolgozik érte, hát tessék mondani, az NMHH-ban mi az a feladat, amire 650 ember kell átlagosan 800 ezer forint bruttóért alkalmazni! A hírét nem halljuk ennek a szervezetnek, a nyomát nem látjuk.

Az, amit a kormány egyébként csinál a médiával, azt gondolom, ma már a napnál világosabb. Az, hogy ellenzéki sajtóorgánumokat vagy bezárat, ha azt nem tudja, akkor tönkreteszi, ha azt sem tudja, akkor nyílt állami támadást indít ellene, mint annak idején az RTL Klubbal szemben, ott annyi szerencséje volt a csatornának, hogy egy németországi nagyvállalat áll mögötte, amit a kormánynak nem olyan könnyű kicsinálnia ‑ hadd használjam ezt a szót itt a parlamentben is. Az Origót sikerült felszámolni, most a Népszabadságot is sikerült felszámolni. Maradna egyébként az embereknek az objektív tájékoztatásra a közmédia, ami gyakorlatilag propagandisztikus célokat szolgál. Tisztelt Vas Imre képviselőtársam, biztos nagyon vicces ez. (Dr. Vas Imre: Csak azon nevetek, hogy az Origo működik.) Az Origo vicces? Szerintem az a történet sem volt vicces, ahogy a Népszabadság története sem az.

Azt gondolom, hogy ez, amiket most itt elmondtam, és elmondtunk önök előtt, ez sokkal inkább szomorú, és az ‑ még egyszer mondom ‑ még szomorúbb, hogy azok, akik érintettek, azok, akik a megrendelők, azaz a kormány és az az ember, aki felelős mindezért személyében mint elnök, az annyit nem tesz meg, hogy idejön és meghallgatja a vitát. Lehet, hogy az NMHH elnöke itt nem tud válaszolni, de füle van. Meg tudja hallgatni a kritikát. És valószínűleg, hogyha lenne benne némi becsület, akkor írásban válaszolna, ahogy például a legfőbb ügyész megtette. Azt mondta, hogy itt ezt most nem tudja megtenni, de írásban meg tudja válaszolni. Úgy tűnik, erre is hiába fogunk várni.

(12.10)

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, ami a múltat illeti és annak a hitelesítését, ha úgy tetszik, az Országgyűlés általi hitelesítését, ebben mi biztosan nem tudunk partnerek lenni. Ami meg a jövőt illeti, azt pedig a következő napirendi pontnál Korózs Lajos képviselőtársam fogja elmondani. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP és a Jobbik mögött helyet foglaló függetlenek soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 56 2016.10.12. 6:37  43-60

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én is reagálni szeretnék Dunai Mónika képviselő asszony felszólalására, aki a nap viccét mondta el akkor, amikor azt mondta, hogy a média független ma Magyarországon. Azért legyünk egyenesek, a valóság az, hogy egy XXI. századi diktatúrának az állami médiája és annak sóhivatalának a költségvetése az, amit most itt tárgyalunk. Tehát a valóság ez. Mindazonáltal köszönöm, hogy válaszolt a felvetésekre, persze már amelyikre.

Visszatérek arra, hogy mi a tartalmi kifogásunk. A tartalmi kifogásunk, képviselő asszony, az ahogy mondtam, hogy egy XXI. századi diktatúra állami médiáját felügyelő sóhivatalnak szerintem sok a 122 milliárd forint. Ez az alapvető problémánk. Szerintünk a nulla forint lenne a megfelelő, mert ha már diktatúrát működtetünk, akkor ahhoz elég egy állami média, teljesen fölösleges elbábozni azt, hogy azt valami felügyeli, mert úgyse felügyeli. Arra viszont kár pénzt költeni, akkor már azt gondolom, egy diktatúrán belül is jobb helye lenne ennek a 100 milliárd forintnak máshol. Ez a tartalmi kifogásom ezzel kapcsolatban.

A másik az, hogy a kormány tudatosan jelen van vagy nincs jelen. Tisztelt képviselő asszony, én az inverzét kérdezem: akkor a kormány a Kúria elnökének a beszámolójánál, az ügyészségi beszámolónál, az ombudsman beszámolójánál azért volt jelen, mert ezeket az intézményeket befolyásolni akarja? Mert ha azt mondja, most azért nincs jelen, hogy még a látszatát is elkerülje ennek, akkor ott meg nyilván azért volt jelen, mert befolyásolni szeretné a magyar igazságszolgáltatást. Azt gondolom tehát, hogy ez az érv elég gyenge. Abban egyébként egyetértünk, hogy tudatosan nincs jelen, csak az oka más, az oka az, hogy nem kívánja ezt a botrányt végigélni, és adott esetben nem kívánja azokat a kérdéseket megválaszolni, amiket ellenzéki képviselők föltesznek ennek a napirendnek a kapcsán.

A másik, hogy ki mit tud bezáratni és mit nem. Nyilvánvalóan nem a kormány rendeli el, ott még nem tartunk ‑ bár lehet, hogy egy fél év múlva nagyjából itt fogunk -, hogy a kormány hatóságai révén zárat be sajtóorgánumokat. Közel jártunk egyébként ehhez, amikor a miniszterelnök személyesen rendelte el a civilek zaklatását egy hivatalos papírban, de a média vonatkozásában még nem járunk itt. Ott járunk, hogy a Fideszben ez a feladat az oligarchákra hárul, ők vásárolják meg, majd teszik tönkre, illetve formálják át kormánypárti médiummá azt a sajtóorgánumot, amely azelőtt kormánykritikus volt. Egyébként ez is egy jól bevált módszere a XXI. századi diktatúráknak. Van egy remek könyv erről, amely végigelemzi a putyini, a chávezi diktatúrát, ázsiai diktatúrákat elemez a XXI. században. Ezekkel a módszerekkel élnek, tisztelt képviselő asszony. Ott sem a kormány záratja be a médiákat, hanem megveszi egy oligarcha, aztán az átformálja vagy tönkreteszi. Magyarországon is ez megy, csak ezeknek az embereknek a neve itt Andy Vajna, Habony Árpád vagy más, Garancsi István, és még sorolhatnám, vagy éppen Matolcsy György jegybankelnöknek valamelyik unokatestvére a száz közül. Ez a helyzet ma Magyarországon.

(12.30)

Arról beszélni, hogy független itt a média, azt gondolom, nemhogy egy átlagembert, de még egy átlaggyereket is megmosolyogtatna ez ma Magyarországon.

Aztán arról, hogy itt van-e, nincs itt ‑ és ez helyes vagy helytelen ‑ a médiahatóság elnöke: hát, tisztelt képviselő asszony, azt tudom erre mondani, hogy én teljes jogú parlamenti képviselő vagyok, mögöttem is több tízezer állampolgár támogatása áll, már ha a választásokat tekintjük, és én például nem vagyok tagja a Költségvetési bizottságnak. Tehát nem tudok odamenni, és nem tudom ott megkérdezni és felelősségre vonni képviselőként a médiahatóság elnökét, azért nem, mert nem vagyok tagja a bizottságnak. De az ön fölszólalását meghívásnak értelmezem. Tehát kedden, őszintén remélem, nem néztem meg még a naptáromat, de ha módom lesz rá, akkor oda fogok menni, és nyilván az ön fölszólalása kapcsán a Fidesz-frakció meg fogja szavazni azt, hogy nekem szót adjanak, és ezeket az érveket el tudjam mondani majd az NMHH elnökének is, amikre itt most nem volt hajlandó válaszolni, és ott is meg tudjam tőle kérdezni azt, hogy ugyan már, miért nem volt itt az általános vitán.

Azt gondolom, hogy neki azért is lenne ez a kötelessége, mert ha már megint csak független állami szervek vezetőiről, vagy akár független hatalmi ágak vezetőiről beszélünk, ezek, még egyszer mondom, a legfőbb ügyész, a kúriai elnök, az Állami Számvevőszék elnöke megjelenik a bizottsági ülésen meg a plenáris ülésen is. Ezt a két programot beiktatja valahogy a naptárába, szokott sikerülni még egy oly elfoglalt vezetőnek is. Bár a médiahatóság elnökének, nem tudom, még egyszer mondom, hogy mi dolga van, mert egyébként a dolgát nem végzi, ami lenne neki.

Végül, tisztelt képviselő asszony, azt szerettem volna csak jelezni, hogy ezek fontos kérdések voltak, amiket itt fölvetettünk, és amiről vitatkozunk. Még egyszer mondom, becsülöm azt, hogy a vita közben is válaszol a felvetésekre, de olyan kérdésekre például, hogy az MTI-nél miért nem jár el a médiahatóság, amikor szerintem el kéne járnia, hogy egyébként az állami médiában hogy lehet az, hogy egy népszavazási eredményt két kormánypárti politikus elemez, hogy lehet az, hogy rólunk csak rosszat, önökről csak jót mondanak egy elvileg független médiában, ugye, hogy lehetséges az, hogy vezető ellenzéki politikusok évek óta nem kapnak meghívást se köztévébe, se közrádióba, hogy itt a médiahatóság vajon miért nem figyeli ezt árgus szemekkel, ha már ilyen sok pénzt fizetünk nekik ezért ‑ ezekre szívesen kapnék választ.

Tehát, ha képviselő asszony még azt megteszi, hogy ezeket megválaszolja, azt megköszönöm. És még egyszer mondom, ha időm engedi, akkor ezt felkérésnek és felhívásnak veszem, és megyek a bizottsági ülésre a részletes vitára. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
174 132 2016.10.12. 11:26  109-150

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Elsősorban a vitában elhangzottakra szeretnék én is pár gondolat erejéig reagálni, hiszen a szakmai érveket Gőgös Zoltán képviselőtársam, de egyébként más képviselőtársaim is elmondták, amelyek nyilván arról szóltak, hogy miért szükséges szakmai szempontból és miért indokolt politikai szempontból kiírni ezt a népszavazást.

Egy dolgot azért ebben a körben hadd jegyezzek meg, hogy sok mindent hallottunk a kormánypárti képviselőtársaimtól, hogy mi miért nem úgy van, ahogy mi mondjuk, azonban egyetlenegy olyan érvet nem hallottunk, hogy vajon miért volna felesleges ez a kérdés, hogy miért nem indokolt szakmai szempontból kiírni erről a kérdésről a népszavazást. Ezt szívesen hallanám. Tehát, hogy önök szerint mi a probléma azzal, hogy a nép, mondjuk, egy ilyen kérdésről véleményt tudjon mondani. Ez jó lenne. Hogy nem írták alá? 181 ezer ember aláírta, tisztelt államtitkár úr, azért ez egy elég nagy szám szerintem ahhoz, hogy meg lehessen a népet kérdezni. Önöknél egyetlen ember, Orbán Viktor akarta, már a saját kormányából se mindenki akarta ezt a népszavazást kiírni, ami végül érvénytelen és eredménytelen lett a jó sok milliárd kormányzati propaganda ellenére. Ehhez képest ezt legalább már 181 ezer ember biztosan akarja. Szerintem egyébként ennél lényegesen több, de erre majd ki fogok térni még a felszólalásomban.

Szeretném hallani a technikai érveken kívül, mert államtitkár úr most is csak ezt kiabálta be, hogy nincs meg a megfelelő aláírásszám. De, államtitkár úr, helyesbítek, megvan. Tudja mit? Ugyanis 100 ezer fölöttnek kell ahhoz lenni, hogy a parlament erről dönteni tudjon. 100 ezer fölött pedig megvan. Vitathatatlanul. Azaz a parlament dönthet igennel. Ehhez képest most már csak arról kéne vitatkoznunk, hogy melyek azok a szakmai érvek, amelyek alapján kiírni kéne vagy nem kéne a népszavazást; erről egy árva szót nem hallottam önöktől az egész vita során. Csak és kizárólag eljárási problémákat emlegettek eddig.

A másik, hogy Marco Polónak az utazásáról írott könyvét szokták úgy hívni, hogy Milliók könyve, én most ugyanezt mondom ezek szerint a KDNP- meg a Fidesz-frakciószövetségre is, hogy milliók pártjai vagy milliók frakciói.

(16.00)

Ugyanis tudjuk, hogy amikor nem kell valamit bizonyítani, akkor mindig milliós számban beszélnek. (Dr. Rétvári Bence: Ennyien támogattak minket!) Persze, önök összegyűjtöttek egy-két millió aláírást, csak éppen soha senki nem igazolta önöknek, hogy ez valóban így történt. (Dr. Rétvári Bence: A vizitdíjas népszavazásnál? ) Persze azt is tudjuk, tisztelt államtitkár úr (Dr. Rétvári Bence közbeszól: A vizitdíjas népszavazásnál? Az OVB!),hogy 2002-ben a Kossuth téren Rákay Philip bejelentése alapján már több mint kétmillió ember vett részt a nagygyűlésükön; igaz, hogy a Tienanmen téren is csak egymillió ember fér el (Dr. Rétvári Bence: Nem versenyeznék az ottani felvonulásokkal!), ami az én tapasztalataim szerint lényegesen nagyobb, mint a Kossuth tér (Dr. Rétvári Bence: Ne romantikázz!), de a Kossuth térre valahogy mégis össze tudott több mint kétmillió ember gyűlni az önök nagygyűlésére (Dr. Rétvári Bence elhagyja az üléstermet.), aztán a végén a 2002-es szavazáskor még csak annyi szavazatot sem kaptak, nem érte el a kétmilliót a szavazatok száma, ha pedig a Kossuth téren ennyi összegyűlt, akkor valószínűleg annak csak el kellett volna érnie ‑ kíváncsi lennék persze arra a népsűrűségre, hogy fizikailag ez hogy történhetett meg, azóta is adós Rákay Philip ezekkel a számokkal nekünk. Szóval, önök valóban a milliók pártja, amikor valamit bemondásra kell csak csinálni, amikor viszont igazolni kell a valós számokat, akkor látjuk, hogy annak az az eredménye, hogy érvénytelen és eredménytelen a népszavazás, úgyhogy annyira mégsem voltak ügyesek, tisztelt államtitkár úr.

Azonban egy szóra érdemes még, vagy egy gondolat erejéig érdemes kitérni a kúriai döntésre. Tisztelt Rubovszky képviselőtársam, a Kúria öt nap alatt nem ellenőrzi az aláírások hitelességét, nem ellenőrzi; elfogadja azokat az adatokat, amelyeket a Nemzeti Választási Iroda neki bemond, és azt mondja, hogy ha és amennyiben az igaz, amit a Nemzeti Választási Iroda bemondott, akkor az természetesen jog szerint így van. (Dr. Vas Imre közbeszól.)

Vas képviselő úr, tényleg, mondom, nagyon szívesen meghallgatom önt, és néha egyébként a saját gondolatait is szívesen hallanám, de mondja már meg nekem, ha a Választási Irodának egy hónapra van szüksége ahhoz egy tucat munkatárssal, hogy ellenőrizze az adatokat, és ki is használják ezt az időt, a Nemzeti Választási Iroda elnöke ezt elmondja, akkor mondja már meg nekem, legyen olyan jó, hogy öt nap alatt egy háromtagú kúriai tanács hogy a fenébe’ fogja újraszámolni ezeket a szavazatokat, és leellenőrizni, és mégis milyen nyilvántartás alapján?! (Dr. Vas Imre közbeszól.) Ne mondjon már butaságokat! Nyilvánvaló, hogy elfogadják technikai szempontból a Nemzeti Választási Irodának a megállapításait, hogy melyik érvényes és melyik érvénytelen, és nem fogják újraszámolni a 240 ezer aláírást. (Dr. Vas Imre közbeszól.)

És hogy miért ennyit nyújtottunk be? (Dr. Vas Imre közbeszól.) Nagyon egyszerű erre a válasz, tisztelt képviselőtársaim: azért, mert általában ‑ és ezt bizonyítja nagyon-nagyon-nagyon hosszú évek gyakorlata a népszavazási kérdések vonatkozásában ‑ 15 százaléka szokott érvénytelen lenni a benyújtott aláírásoknak. Azért mentünk biztosra, mert a 240 ezer aláírásnak a 15 százaléka még jóval-jóval fölötte van annak, mint a 200 ezres küszöb, jóval fölötte van. (Dr. Vas Imre közbeszól.) Érdekes módon pont csak ennél a kérdésnél, pont csak az MSZP népszavazási kérdésénél lett ez a 15 százalék majdnem dupla ennyi! Milyen érdekes! Biztosan az aláírásgyűjtők bojkottálták ezt a dolgot, biztosan szándékosan elrontották (Dr. Vas Imre: Lehet, hogy ők sem értettek vele egyet!), biztosan arra voltak kiképezve és megkérve, hogy lehetőség szerint rossz íveket adjanak le. Biztosan sokkal ügyetlenebbek voltak, mint az elmúlt évek, nem tudom én, hány népszavazási kezdeményezésének az aláírásgyűjtői. Pont csak ennél az egy aláírásnál dupla olyan ügyetlenek voltak. Na, ne vicceljünk már!

Ezt a népszavazást a Nemzeti Választási Iroda egyszerűen elcsalta, ez az igazság, és nem más. És mivel a Kúriának nem volt lehetősége újraszámolni, ezért kénytelen volt elfogadni az NVI-nek ezeket a megállapításait, amiből természetesen, ha elfogadja igaznak, akkor ugyanaz a jogi következtetés vonható le, ez szerepel a Kúriának a döntésében. De ugye azt nem akarják velem elhitetni, hogy a rendszerváltozás óta nagyjából ugyanannyi az érvénytelen aláírásoknak a száma egy ilyen mennyiségnél, csak most véletlenül, pont most dupla annyi?! Én azt gondolom, tisztelt képviselőtársaim, hogy önmagában ebből a tényből levonható az a következtetés, hogy itt bizony önök el akarnak csalni egy érvényesen kiírandó népszavazást.

És valójában ‑ most térnék vissza újra arra a kérdésre, amit először föltettem -, hallgatva a vitát, és tényleg hallgatva azokat az érveket, amelyeket mind képviselőtársam elmondott, mind a Jobbik megszólalói elmondtak, mind az LMP vezérszónoka elmondott, hol maradt a cáfolat? (Dr. Vas Imre dr. Rubovszky Györggyel beszélget.) Vas képviselő úr, figyeljen már ide egy picit! (Dr. Vas Imre: Mire?) Hol maradt a cáfolat? Mert én nem hallottam. Mik azok az érvek, azok a szakmai érvek, amelyek azt cáfolják, amit mi elmondtunk? Miért, tartalmi szempontból miért nem akarják önök ezt kiírni? Mert egyébként megtehetné az Országgyűlés. Azt tegye meg nekem… (Dr. Vas Imre: Mert nincs meg a társadalmi támogatottsága!) Nincs meg a támogatottsága… (Dr. Vas Imre: Nincs meg a társadalmi támogatottsága!) Nincs társadalmi támogatottsága. Ez a szakmai érv? Elmagyarázzam önnek, hogy mit jelentenek a szakmai és mit az eljárási érvek? Mert ugye most az eljárásról beszélünk megint, hogy megvan‑e a 200 ezer, vagy csak 181 ezer aláírás van meg. Több mint a 90 százaléka megvan.

De ne ezt vegyük, képviselő úr! Megvan a társadalmi támogatottsága annak (Dr. Vas Imre: Nincs.), hogy itt szakmai szempontból megvitassuk, hogy jó vagy nem. Mert a 100 ezer fölött van a 180, ugye, ezt ön is elismeri? (Dr. Vas Imre közbeszól.) Rendben van. Akkor most innentől kérdezem: mivel annak a támogatottsága megvan, hogy itt szakmai szempontból vitatkozzunk arról, hogy érdemes‑e vagy nem egy ilyen népszavazási kérdést kiírni, akkor most mondja meg, Vas képviselő úr, hogy azokat az érveket, amiket mi itt elmondtunk, hogy miért érdemes kiírni, azokat mivel cáfolja meg? (Dr. Vas Imre: A pénteki utolsó napirenddel!) Pénteki utolsó napirenddel… (Gőgös Zoltán: Nem az utolsó, mert három együtt van!) Tegye meg nekem akkor, hogy majd elismétli itt ezeket, jó? (Gőgös Zoltán: Mi az? Mondd el! Mi az? Mi a lényege?) Érdeklődéssel várnám. Tehát hogyha két napirend során ugyanaz a téma, akkor az úgy szokás, hogy itt is elmondom az érvet, meg ott is ‑ én ezt várnám öntől is, mert nem fogunk tudni a mai napirend vonatkozásában vitatkozni, ha önök csak pénteken akarják majd elmondani, vagy majd más napon azokat az érveket (Dr. Vas Imre: Nem! A napirend!), amelyeket egyébként itt kéne. Szóval továbbra is várnám ezeket a szakmai érveket, hogy mi alapján nem kívánják kiírni.

Legvégül, hogy én is visszatérjek az önök kedvenc témájára, az eljárásjogi problémákra, tisztelt képviselőtársaim, az Igazságügyi bizottságnak az én meglátásom szerint egyértelmű előterjesztést kellett volna tennie, és e tekintetben egyetértek Rubovszky bizottsági elnök úrral, a bizottsági ülésen is egyetértettünk ebben. Nem tudom, hogy ő az igent vagy a nemet támogatta volna, eddig nem jutottunk el, de az biztos, hogy a vagy-vagy nem jó, az nem házszabályszerű, és azt nem lehetett volna előterjeszteni. Ugyanis a házszabály, illetve a jogszabályok azt írják elő a bizottságnak, hogy egyértelmű álláspontot kell előterjesztenie. Az így is lehet, meg úgy is lehet, az minden, csak nem egyértelmű. Ezért mi azt javasoljuk egy módosító javaslat keretében, és kérem, hogy ezt támogassa a bizottság, mely szerint csak azt a verziót tárgyalja és arról a verzióról szavazzon az Országgyűlés, hogy elfogadja és kiírja a népszavazást. Ezt kellett volna ‑ mondom még egyszer ‑ a bizottságnak is tennie, mi erre módosító javaslatot nyújtottunk be, értelemszerűen a részletes vitában ezt meg fogjuk tárgyalni.

Ezen érvek alapján, tisztelt képviselőtársaim ‑ és még egyszer mondom, én nem akarom ismételni azt, amit Gőgös képviselő úr és többen elmondtak szakmai szempontból -, az én meglátásom szerint az Országgyűlés egyetlen módon dönthet helyesen: hogyha ezt a népszavazást kiírja. Nemcsak azért, mert több mint a 90 százaléka megvan az érvényességi, a kötelező érvényességi küszöbnek, és 180 százaléka van meg a lehetségesnek, hanem azért is, mert komoly érvek szólnak amellett, hogy kiírjuk, és eddig egyetlenegyet nem hallottunk az ellen, hogy kiírjuk. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
176 125 2016.10.17. 0:07  124-125

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy látszik, hogy ma sincs tízmilliószoros nap, úgyhogy megvárnám elnök urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 204 2016.10.24. 0:05  203-204

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, most már megvárnám a felperesemet. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 218 2016.10.24. 2:02  213-224

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon sok esetben emeltünk már mi is szót azzal kapcsolatban, hogy nem tartható állapot az, hogy azok a magyar emberek, akik külföldön kí­ván­nak szavazni, a szerint kell hogy eltérő módszerrel tegyék ezt, hogy egyébként rendelkeznek vagy nem rendelkeznek magyarországi állandó lakóhellyel.

Természetesen értjük a Fidesz szándékát. Nagyon világosan megírták már egy XXI. századi diktatúrákról szóló könyvben, amilyen az én álláspontom szerint ma Magyarország is, hogy milyen módszerekkel próbálják befolyásolni például a választások eredményét meg nem engedett módon ezek az államok. Ezeknek például az egyik módszere az, hogy nemhogy tiltják, mint mondjuk, a régi diktatúrákban volt szokás, az emberek kivándorlását, kiutazását, hanem kifejezetten elősegítik azoknak az embereknek a kiutazását, kivándorlását, sőt, mi több, ösztönzik ezt, akik egyébként valószínűleg nem rájuk szavaznának, például azért, mert vannak annyira felvilágosultak, hogy átlátnak a szitán. Valószínűleg a Fidesznek is ez a módszere, és természetesen ehhez hozzátartozik az is, hogy ha már ezek az emberek kimentek, akkor a lehető legjobban nehezítsük meg azt, hogy ők a szavazatukat leadják bármilyen választás alkalmával is.

Ez a módszer a napnál világosabb, és még egyszer mondom, nem magyar találmány, hanem több XXI. századi diktatúrában már egy jól bevett módszer. Ez a törvényjavaslat most éppen a Jobbik részéről kívánja ezt a helyzetet megmásítani. Nekünk is volt hasonló javaslatunk, lesz is hasonló javaslatunk, erről egyébként egy konferenciát is tervezünk a közeljövőben rendezni. Éppen ezért támogatni fogjuk most az előttünk fekvő törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 244 2016.10.24. 7:10  241-245,253-259

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Valóban, egy komoly vita zajlott a bizottság ülésén e napirend kapcsán, és valóban nem a bizottsági módosító javaslatról, hanem az MSZP által javasolt törvényalkotási bizottsági módosítójavaslat-tervezetről.

Ebben, ahogy Vécsey képviselőtársam is elmondta, valóban egy szegedi ingatlanról volt szó. Az volt az érdekes a vitában, hogy meglehetősen gyorsan volt képes változni egyes kormányzati szereplőknek a véleménye. Ugyanis az első körben az előterjesztő igyekezett hangot adni annak, hogy szerinte túlterjeszkedő javaslatról van szó, ezért azt a bizottság nem tudja tárgyalni, majd Palkovics államtitkár úr, aki jelen volt a bizottság ülésén, azt mondta, hogy ő sem támogatja.

Aztán, ha jól emlékszem, jómagam tettem fel neki azt a kérdést, hogy annyira válaszoljon legalább, hogy miért nem. Ő annyit mondott erre, hogy tartalmilag semmilyen kifogása nincs ezzel a javaslattal kapcsolatban, de sajnos túlterjeszkedő a javaslat, ezért nem támogatja. Tehát tartalmilag egyetért vele, de mivel az a házszabálynak, illetve a törvénynek nem felel meg, ezért sajnos a kormány sem tudja támogatni.

Kialakult a túlterjeszkedésről egy rövidebb vita. Ekkor még Balla alelnök úr vezette a bizottság ülését, majd megérkezett a vita közben Gulyás Gergely elnök úr, aki ránézett a javaslatra, természetesen konzultált a szakértőivel, és azt mondta, hogy őszerinte pedig nem túlterjeszkedő a javaslat, ezt be lehet fogadni, erről érdemben lehet szavazni. Feltette azt a kérdést, hogy kíván‑e a bizottság a túlterjeszkedésről külön ügyrendi szavazást tartani. Ekkor már viszonylag elbizonytalanodtak az előterjesztők is, nem kérték az ügyrendi szavazást, tehát mindenki elfogadta ‑ ahogy Vécsey képviselőtársam a végén összefoglalta ‑, hogy nem túlterjeszkedő ez a javaslat. De azért hozzá kell tenni, hogy ezek az előzmények voltak a bizottság ülésén.

Megmondom, miért fontos ez. Azért, mert utána visszatértünk a problémára, és megkérdeztük Palkovics államtitkár urat, most, hogy elhárult az a probléma, hogy túlterjeszkedő a javaslat ‑ egyébként megjegyzem, a kormánynak az égvilágon semmi köze ahhoz, hogy az‑e vagy nem, mert ezt a Törvényalkotási bizottság dönti el és nem a kormány ‑, akkor Palkovics államtitkár úr, nem tudok mást mondani, mint hogy néhány percen belül megváltoztatta az álláspontját, és hirtelen tartalmi problémái is lettek a javaslattal, hogy ennek jobban mögé kell nézni, meg kell kérdezni, a szegedieket is meg kell kérdezni erről és a többi, és a többi, és ezt az álláspontját erősítette meg az előterjesztők képviseletében, ha jól emlékszem, Dunai Mónika képviselő asszony.

Folyt a vita a tartalmi érvekről, és ekkor, ha jól emlékszem, Burány Sándor képviselőtársam vett elő egy olyan levelet, amely, ha úgy tetszik, a szaktárca tar­talmi egyetértéséről szólt. Ez a helyzet.

Akkor már egyre kínosabb volt amellett érvelni, hogy mégis mö­gé kéne nézni és a szegediekkel kéne egyeztetni. Akkor én úgy gondoltam, hogy modern világot élünk, van a világon telefon, és felhívom vagy Szeged polgármesterét, vagy Szeged egyéniben megválasztott or­szág­gyűlési képviselőjét, és megkérdezem tőle, hogy a szegediek, a szegedi vezetés mit gondol erről. El is értem Szabó Sándor képviselőtársamat ‑ aki majd ehhez a vitához tartalmi hozzászólást fog tenni, ezért én ettől direkt tartózkodom ‑, aki megerősített en­gem abban, hogy mind ő mint egyéni képviselő, mind pedig Szeged város polgármestere támogatja ezt a javaslatot, az ő egyetértésével került benyújtásra.

Innentől kezdve az érvek már tényleg kifogytak a kormánypárti oldalon. Mindenki rendkívül sajnálkozott azon, hogy ez így alakult, de ennek ez a formája nem megfelelő, még ez sem elég, hanem még a közgyűlést is meg kéne kérdezni. Magyarán szólva, elnézést, hogy ezt a szót használom: kamu kifogásokkal éltek. Az volt a javaslat, hogy majd képviselői egyéni indítvány formájában nyújtsuk ezt be, hiszen sok fideszes képviselő is amellett van, hogy ezt a javaslatot el kéne fogadni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nekem egyetlenegy problémám van ezzel az egésszel. Ha népiesen akarnám mondani, akkor azt mondanám, hogy nem akarásnak nyögés a vége. Ha viszont ennél egy kicsit szofisztikáltabb módon vagy az igazsághoz még közelebb vive a dolgot akarnám megfogalmazni, akkor azt mondanám, önöknek valószínűleg az volt a problémájuk ezzel, hogy egy egyébként tartalmilag helyes és jó megoldás nem kormánypárti előterjesztésként, hanem ellenzéki módosító javaslatként került a bizottság elé, mert más érv nem hangzott el, más tartalmi érv fenntarthatatlannak bizonyult azután, hogy Burány képviselőtársam az államtitkári levelet ismertette, jómagam pedig ismertettem a szegedi polgármester és az egyéni képviselő közvetlen véleményét. De nem mellesleg még fideszes képviselők is, ahogy az előterjesztő mondta, aláírták volna, ha szerintük ez nem túlterjeszkedő javaslat. Magyarán szólva, a tartalmával egyetértettek.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, rendkívül rossz példának tartom azt, ami a Törvényalkotási bizottság ülésén történt, kifejezetten lenyomatát annak, hogy önök hogy kívánnak, illetve hogy nem kívánnak semmiféle gesztust gyakorolni az ellenzéknek, mert még ha valamit végre is akarnak hajtani és azt jogosnak is ítélik, akkor is egy a megoldás, hogy az kormánypárti javaslat legyen.

Nos, tisztelt képviselőtársaim, most van erről egy egyéni képviselői szocialista javaslat, remélem, hogy azzal kapcsolatban már más érdemi kifogásuk és más formális aggályuk nem lesz, s azt tudják támogatni. Én elég furcsának tartom azt is, hogy ezt nem, és elég furcsának tartom azt is, hogy Palkovics államtitkár úr, akit én egy komoly embernek ismerek, egy bizottsági ülésen egy napirendi ponton belül változtatta meg a véleményét 180 fokos mértékben. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
177 312 2016.10.24. 5:42  307-314

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Amellett, hogy megköszönöm természetesen ellenzéki képviselőtársam támogató szavait, szeretnék egy kiegészítést fűzni hozzá, nevezetesen azt, hogy az MSZP-nek sikerült összegyűjtenie a megfelelő számú aláírást, ugyanis 240 ezer aláírást adtunk le a Nemzeti Választási Irodánál. Minden eddigi népszavazási kezdeményezésnél nagyjából 15 százalék szokott lenni a hibás, nem megfelelő aláírások száma, valószínűleg ennél az aláírásgyűjtésnél sem voltak sem az aláírásgyűjtők, sem pedig az aláírást a kézjegyükkel ellátó emberek sem ostobábbak, mint a korábbi népszavazások esetén, magyarán szólva, egyszerűen arról van szó, hogy a Nemzeti Választási Iroda elcsalta ezt a népszavazást.

Magyarán: összejött az aláírás. És mivel annyira azért nem tudta elcsalni, hogy a 100 ezer aláírás se legyen meg, hát most tárgyalnunk kell itt az Országgyűlésben. De ez az a tartalmi vita, amit egyébként lefolytattunk már egyszer, és lefolytattuk azt a vitát is, hogy vajon ha 200 ezer aláírásnál kötelező egyébként az Országgyűlésnek elrendelni, akkor milyen erkölcsi kötelezettség áll fenn, mondjuk, egy olyan esetben, ahol ennek a több mint 90 százaléka megvan. Itt az Országgyűlésnek, azt gondolom, nem jogi, hanem erkölcsi kötelessége lenne ezt a népszavazást kiírni.

Szeretnék azonban egypár szót szólni a hátralévő időkeretben arról is, hogy az én meglátásom szerint ‑ és ez valóban egy formai kérdés ‑ az a jelentés, amit az Igazságügyi bizottság a plenáris ülés elé terjesztett, egész egyszerűen jogszabálysértő, házszabálysértő. Volt erről egy vita az Igazságügyi bizottságban. Valójában azt kell hogy mondjam, hogy Rubovszky elnök úr is azon az állásponton van… ‑ nyilván ezt itt most egyértelműen vállalni már nem tanácsos neki, hiszen kormánypárti képviselőként és bizottsági elnökként van itt, de hogy gyakorlatilag az lenne a helyes metódus, hogyha az Igazságügyi bizottság egy egyértelmű verziót terjesztett volna ide, az Országgyűlés elé, azaz vagy arról szólna a határozatunk az Igazságügyi bizottságban, hogy rendelje el a népszavazást az Országgyűlés, vagy arról, hogy ne.

Nyilvánvalóan, mivel a parlamenti működés mindig, ha úgy tetszik, pozitív előterjesztésekről szól, amelyeket adott esetben a Ház nem fogad el, tehát leszavaz, az lett volna a helyes ‑ és erre tettünk mi indítványt ‑, hogyha az Igazságügyi bizottság azt terjeszti elő, hogy az Országgyűlés rendelje el a népszavazást, és az Országgyűlés ezt vagy megszavazza, vagy leszavazza. Ez egy egyértelmű helyzet lett volna, ugyanúgy, ahogy egyébként törvényjavaslatoknál sem azt szoktuk előterjeszteni, hogy van egy A-ver­zió, miszerint is szavazza meg az Országgyűlés a törvényjavaslatot, meg van egy B-verzió, hogy ne szavazza meg az Országgyűlés a törvényjavaslatot vagy egy módosító javaslatot. Butaság az egész, és azért, mert volt egy korábbi rossz precedens, attól még ezt nem kéne folytatni.

Én az Igazságügyi bizottságban is elmondtam azt, hogy az a hivatkozás, hogy egyszer már döntöttünk rosszul, nem alkalmas arra, hogy érvként ezzel alátámasszuk azt, hogy akkor most megint rosszul kívánunk dönteni. Akkor pont Kövér Lászlót idéztem, aki egy hasonló esetben, amikor nem adta meg az LMP képviselőjének a szót egy miniszterelnöki reagálásra azért, mert nem frakcióvezető-helyettes, és a Házbizottságban az LMP előhozta azt az érvet, hogy de korábban egy fideszes nem frakcióvezető-helyettesnek megadta ilyenkor a szót, akkor azt mondta, hogy: igen, az akkor egy hiba volt, de az akkori hiba nem érv arra, hogy most is hibát kövessünk el. Én ugyanezt mondom, semmi mást, ennél az előterjesztésnél: azért, mert akkor egy rossz döntést hozott a bizottság, erre alapozva butaság most megint egy rossz döntést hozni.

Egyetlen jó és házszabályszerű megoldás lett volna az én meglátásom szerint: hogyha a bizottság előterjeszti azt a verziót, hogy az Országgyűlésnek javasolja kiírni a népszavazást, az Országgyűlés meg majd dönt, hogy erre igennel szavaz a többség, vagy nem. Ez tehát a formai része. De ‑ még egyszer ‑ mivel itt nem formalitásról van szó, hanem emberek százezreinek, majdnem hogy többes számban tudom mondani, 180 ezer embernek az akaratáról és az aláírásáról, én mégis azt gondolom, itt a Ház falain belül arról kell beszélni, hogy ezt az akaratot illene figyelembe vennie a kormánynak, és mivel lehetősége van az Országgyűlésnek ezt a népszavazást kiírni, és semmiféle szakmai érvet nem hallottunk a mai napig se a kormány, se a kormánypártok részéről, hogy miért nem akarják ezt a népszavazást kiírni, ezért kéne ezt támogatni.

Megpróbáltunk még az Igazságügyi bizottságban is visszatérni arra, hogy legalább néhány szakmai érvet hallhassunk a képviselőtársainktól ‑ ez a kísérletünk sajnos kudarcba fulladt. Úgyhogy én azt gondolom, hogy 180 ezer embernek az akaratára annyit mondani ‑ mert most önök azt teszik ‑, hogy nem írom ki, azért, mert csak, ez felháborító és cinikus hozzáállás, úgyhogy kérem, hogy változtassák meg a véleményüket. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 68 2016.10.26. 7:47  63-80

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Abban önnek igaza volt, amivel kezdte a felszólalását, hogy nem először ülünk itt hasonló témában, megjegyzem, tartok tőle, hogy nem is utoljára. Ebben egyetértünk, csak egy picit más oldalról közelíteném én ezt meg.

Lépésről lépésre, ülésről ülésre sikerült önöknek a közigazgatás rendszerét szétverni ezekkel a módosító javaslatokkal, amik ilyenek és ehhez hasonlóak. Egyszerűen nem lehet találkozni olyan, közigazgatásban dolgozó szakemberrel, legyen az a rendszer alján, tetején vagy közepén, aki ne ugyanezt mondaná, aki ne azt mondaná, hogy teljes a káosz a közigazgatásban mára, aki ne azt mondaná, hogy kaotikus lett a helyzet, aki ne azt mondaná, hogy értelmetlen és az ügymenetet hátráltató, oda-vissza meghozott jogalkotással sikerült, ahogy még egyszer mondom, teljes káoszt teremteni a rendszerben.

Ez a javaslat nagyjából hasonló módon tesz, illetve megpróbálja azokat a korábban egyébként rosszul meghozott jogszabályokat módosítani, korrigálni, amelyeknek egy részéről már akkor látszott, hogy probléma lesz vele, egy másik részéről meg nem látszott, mert az átgondolatlan jogszabályalkotás során nemhogy az ellenzék nem tudta ezt kellőképpen áttekinteni, de szerintem azok sem, akik egyébként megalkották ezeket a jogszabályokat.

Valójában a közigazgatási bürokráciacsökkentés égisze alatt összekapart kormányhivatali és járási hivatali ötleteknek az egyvelegéről van szó ebben a javaslatban, mindennemű logika, valamint más törvényekkel való összhang nélkül. Ismét, még egyszer mondom, ez nem nagy újdonság az elmúlt évek hasonló témájú jogalkotását tekintve.

Kettő mondatban sikerült elintézni a törvényjavaslat általános indokolását. Ez is jól mutatja, hogy nem valódi, hanem hézagkitöltő jogszabályról, törvényjavaslatról van szó.

A javaslat remek tükre a hazai törvényalkotásnak, a törvénygyári működés futószalagon kitermelt törvényeinek. Az elfuserált jogi szabályozás megváltoztatása, a törvények közötti kollízió feloldása, az égbekiáltó jogalkotási hiátusok újabb jogalkotással való kitöltése, a jogalkalmazási nehézségek oldása teszi ki ennek a javaslatnak a gerincét.

Számos esetben a Ket.-hez kívánnak igazodni, ami, tisztelt államtitkár úr, nevetséges, tekintve, hogy olyan időszakot élünk, amikor az Országgyűlés éppen most tárgyalja azt a törvényjavaslatot, ami az általános közigazgatási rendtartásról szól, és éppen a Ket.-et váltja föl; azt a javaslatot, ami szélsőségesen hatóságpárti, az ügyfelet majdhogynem zavaró tényezőnek tekintő szemléletű. Értelmetlen a Ket. érdemi, szinte már-már novelláris módosításáról szólni olyankor, amikor hamarosan az Ákr. váltja fel a Ket.-et.

Az pedig megmosolyogtató, hogy a Ket. korábbi módosításaiból fakadó jogrendszeri összhangot még mindig nem sikerült megvalósítani, ezért bürokráciacsökkentés címén igazítják ki a Ket. réges-rég megváltozott szabályaihoz az ágazati joganyagot.

Ehelyütt inkább azt a javaslatot fogalmazzuk meg, hogy már most kezdjék meg az ágazati joganyagoknak a közigazgatási rendtartáshoz való igazítására vonatkozó szakmai munkát, mert az a jogrendszer javát érinteni fogja, nem is szólva a kormányrendeleti és miniszteri rendeleti szinten lévő igen terjedelmes joganyag átírásának a szükségességéről. Szóval, pótcselekvés helyett, tisztelt képviselőtársaim, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, jó lenne, ha a kormány inkább valóban cselekedne. Ez a javaslat viszont egyértelműen a pótcselekvés kategóriájába tartozik.

Az egyik legkomolyabb probléma ezzel a javaslattal, hogy számos esetben a feladat maga nem is szűnik meg, csak más végzi a jövőben. Ez bürokráciacsökkentésként aligha értelmezhető, különösen nem, ha egy másik közigazgatási vagy állami szerv lesz a feladat jövőbeni végzője. Hadd említsek példát erre. Mondjuk, az adók módjára behajtandó köztartozások vonatkozásában az ebben a körben történő változásról beszélek, ahol például a fővárosi és megyei kormányhivatalok és a járási hivatalok többletterhei a jövőben, igaz, nem őket terhelik, hanem a NAV-ot. Tehát ez nem egy nagy változás, tisztelt kép­viselőtársak.

Azonban ha még egy neuralgikus pontot vagy talán a legneuralgikusabb pontot említem e körben, ez a szabálytalan vételezés ügye a közüzemi szolgáltatásokat illetően. A felek közötti szerződéses jogviszonyból eredő vita eldöntésében való közreműködés a közigazgatási hatósági tevékenységből kikerül, de nyilvánvaló, hogy a szolgáltatók és a fogyasztók közötti vita nemperes bírósági eljárásba terelése ugyan csökkenti a közigazgatás terheit, ugyanakkor növeli a bíróságok terheit.

Szeretném azt megkérdezni államtitkár úrtól, hogy volt-e ebben egyeztetés egyébként a bírósági vezetőkkel. Szeretném azt is megkérdezni, hogy ha ilyen többletterheket rónak már megint a bíróságokra, csökkentve ezzel a közigazgatás terheit, akkor vajon forrásokat is átcsoportosítanak-e a közigazgatásból a bírósági fejezethez, mert én erről nem hallottam és nem is olvastam a javaslatban. Márpedig állítólag volt önöknek egy olyan szemléletmódja, hogy ha többletterheket telepítenek valahova, akkor ahhoz a forrást is biztosítani fogják. Államtitkár úr, biztosítják a forrást a bíróságok számára a többletterhek vonatkozásában?

Szól a javaslat, méghozzá meglehetősen bőven a közfoglalkoztatásról, szociális ügyekről; ez az, amiről Gúr Nándor képviselőtársam fog majd utánam bővebben beszélni.

Összefoglalva, idő hiányában annyit viszont még mondanék és összefoglalásképpen, hogy ez a javaslat nem támogatható természetesen, az MSZP frakciója nem fogja támogatni. Tökéletesen koncepciótlan, valójában egy ötletbörze, amelyet még át sem fésültek abból a szempontból, hogy hol csökkent lényegesen állami feladatot, tesz egyszerűsítést az érintettek körében. Ami számunkra az egyik legfontosabb és a legnagyobb probléma, hogy a javaslat számos ponton nem ügyfélbarát. Lehet ezt bürokráciacsökkentésnek nevezni, csak éppen nem ügyfélbarát módon teremtették ezt meg, hanem éppen ellenkezőleg, ügyfélellenes. Nem jó egyébként sem a hatósági munkát végzőnek, sem az ügyfeleknek.

Úgyhogy eltekintve attól a néhány pozitív dologtól, ami benne szerepel, úgy egységében biztos, hogy nem támogatható még módosító javaslatok elfogadása esetén sem. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
179 78 2016.10.26. 2:07  63-80

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak néhány megjegyzést tennék az elhangzottakkal kapcsolatban.

Az egyik: Rubovszky képviselő úrnak, aki sajnos már nincs itt, mondanám, hogy szerintem egy képviselőnek itt kell véleményt mondania a Házban, és nem pedig különböző kormányzati portálokon, amit mi meg is teszünk minden esetben.

Abban viszont egyetértek vele, hogy az állampolgári észrevételekre ki lehetett volna térni az általános indokolásban ‑ legalább akkor dupla olyan hosszú lenne, mint amilyen most.

Ami az építési engedélyezési eljárást illeti, mert erről is beszélt, azért ott meg annyit jegyeznék meg, hogy kíváncsi lennék, hogy milyen lesz ennek a hosszú távú eredménye. Én azt gondolom, hogy számos problémát rejt majd magában ezeknek az eltörlése.

Végül, talán egy picit bővebben a csomagok problémájáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az a helyzet, hogy önök számtalanszor élnek ezzel a módszerrel, nevezetesen, hogy egy hangzatos téma köré kívánnak csoportosítani vagy egy témával aposztrofálni egy törvényjavaslatot, amiben kétségkívül egy-két pozitív rendelkezés helyt kap, de mondjuk, a 45 módosított törvényből ez csak néhány.

(15.50)

Egyébként ennek ürügyén kívánják a Házzal elfogadtatni azokat az elfogadhatatlan szabályokat is, amelyeket egyébként szép csendben kívánnak a Házon áttolni. Jó esetben ezek nem újabb disznóságokat takarnak, hanem korábbi disznóságokat vagy korábbi hibákat javítanak ki. Ez a helyzet a törvénycsomagokkal, ezzel a törvénycsomaggal is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Szokásos kérésem lenne: tegye meg, hogy részt vesz a vitában, és nem a zárszóban szólal fel! (Dr. Kovács Zoltán: Szóltam!) Csak mondom előre, hogy akkor én is másként fogok hozzáállni az ön válaszához.

Egy utolsó megjegyzés, tisztelt képviselőtársaim: úgy tudom, hogy az ülésteremben nem illik rágózni, és ez a páholyra is igaz. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 106 2016.11.02. 2:10  105-112

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Felperes Úr! A Matolcsy-saga korábbi felvonásaiban sokan számon kértük már magán, hogy miként tömte ki családjának zsebét közpénzekből. Hogy miként kaptak százmilliókat unokatestvérek cégei és milliós fizetéseket rokonok jegybanki pénzekből. Azóta se szeri, se száma az ön botrányainak. A család már megvolt, folytassuk a haverokkal! Mégis hogy képzeli ön, hogy egy bankvezető lakásában lakik? Nem zavarja önt, hogy egy olyan ember lakásában lakik ‑ vagy lakott ‑, akit ellenőriznie kéne? Nem gondolja, Matolcsy úr, hogy ez a korrupciónak a magasiskolája? A korrupció legklasszikusabb esete, iskolapéldája, amikor attól fogad el valaki valamit, aki fölött döntési joga van. A közlekedési rendőr a gépkocsivezetőtől, az építési osztály dolgozója az építési vállalkozótól, esetleg a bankfelügyelet első számú vezetője a bankvezértől, név szerint Matolcsy Pataitól. Azt nem kérdezem, hogy igaz-e, hogy ott lakott, mert ha eddig ‑ hetek óta ‑ nem cáfolták a tényt, nyilván igaz; javaslom, ne is próbálja letagadni, mert a végén még hazugságba keveri egy-két fotó, mint Rogán Antalt a helikopteresek vagy esetleg egy-egy szállodai alkalmazott.

Szeretném viszont megkérdezni: fizetett lakbért Patainak vagy szívességi lakáshasználó volt? Mi köze a maguk személyes viszonyának ahhoz, hogy az MNB ‑ szakértők szerint ‑ a piaci ár másfélszereséért vásárolta meg az Eiffel Palace-t, amivel Patai bankja, az UniCredit is nagyot nyert? Milyen előnyöket élvez az UniCredit, amióta ön a vezetőjének a lakásában lakik?

Aztán a sajtó szerint a szeretőjét alkalmazza kiemelt fizetésért a jegybanknál és alapítványainál. Nem telik a támogatásra a maga ötmilliós fizetéséből, elnök úr? Mégis hogy gondolja, hogy a hírek szerint havi milliós nagyságrendű közpénzből tartja el a barátnőjét? Igaz, hogy India-kutatásokra 600 ezer forintot kap egy jógaoktató, csak mert a maga barátnője?

(13.30)

Aki egyetemi tanárként évtizedek óta foglalkozik ezzel a témával, az nem keres ennyit vele, pedig ő tényleg ért hozzá. Nem gondolja, hogy ez főként konzervatív politikusként kicsit gáz, elnök úr? (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Mikor fejezi már be az ámokfutását, Matolcsy úr? Mikor mond le végre? Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 110 2016.11.02. 1:07  105-112

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Hát, ez nagyon gyenge volt! Sokaknak más az állandó lakcíme, mint ahol laknak, elnök úr; gondolom, ezzel nem árulok el újdonságot. Választ tehát szokás szerint nem kaptam öntől.

Szóval, az a helyzet, tisztelt elnök úr, hogy maga és a főnöke és néhány bűntársuk egy XXI. századi diktatúrát alakítottak ki itt Magyarországon, húsz év után ismét meghonosítva a pártállamot és a nagy bölcs vezér kultuszát. És azt hiszik, hogy bármit megengedhetnek maguknak, és semmitmondó, cinikus válaszokkal elintézhetik a kritikákat. Tudja mit, elnök úr? Jelenleg igazuk is van: ez is természete egy diktatúrának. A legfőbb ügyész, aki szintén a rendszer része, sőt haszonélvezője, nem fogja lecsukni a felesége főnökét. De nem lesz ez mindig így, elnök úr! Minden diktatúra elbukik egyszer, a vezetői pedig vagy a börtönben, vagy a morális szemétdombon és szégyenfalakon végzik. Mindenesetre, ha nem akarnak maguknak kellemetlen pillanatokat, drága velencei tükörbe addig se fektessenek rútul szerzett milliárdjaikból.

És ha kérhetem, elnök úr, ha már indított egy pert ellenem (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), akkor legyen szíves ön is odafáradni a bíróságra legközelebb. Köszönöm szépen. (Dr. Józsa István: Így van!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 104 2016.11.07. 0:10  103-104

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Bár lehet, hogy alelnök úrral többre mennék, úgy tűnik, de mégis megvárnám elnök urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 132 2016.11.09. 14:55  125-138

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az MSZP vallja és követi azokat az értékeket és célokat, amelyeket az emberi jogi charta tartalmaz. A charta elítél mindenfajta hátrányos megkülönböztetést faji, származási, nemi és természetesen vallási alapon is, így értelemszerűen annak erőszakos formáit is. Ténykérdés, amiről előttem szóló képviselőtársaim is beszéltek, hogy különösen Irakban és Szíriában megdöbbentő agressziót és népirtást követtek el a keresztény közösségekkel szemben, ennek elítélésével a legteljesebb mértékben egyet tudunk érteni, azt gondolom, minden jóérzésű ember egyet is ért ezzel. Az üldözötteknek segítséget és védelmet kell nyújtani, az emberiesség elleni bűncselekmények elkövetőit pedig el kell fogni és el kell ítélni. Azzal tehát, hogy ezt a javaslat benyújtói szorgalmazzák s mi több, a kormányt arra kívánják felkérni, hogy segítse elő ezeket a folyamatokat, azzal, még egyszer mondom, a legteljesebb mértékben egyet tudunk érteni.

(17.30)

Örülünk annak is, hogy egyébként az előttem szóló felszólalók által elmondottakkal ellentétben a határozati javaslat tartalmazza azt is, hogy az Országgyűlés kifejezi együttérzését a világ összes, vallási alapon üldözött kisebbségének, azaz nemcsak a keresztényekről van ebben említés, ahogy önök tették, hanem a világ összes vallását képviselő személlyel, emberrel kapcsolatban, akik mint kisebbségek üldözöttek vallási meggyőződésük miatt.

Azzal is egyetértünk, és örülünk annak, hogy szerepel a határozati javaslatban az, hogy általánosságban elítéli a terrorizmust, a terrorcselekményeket, teljesen mindegy, hogy azt milyen ideológia mentén követi el valaki.

Eddig arról beszéltem, amivel mélységesen egyetértünk, engedjenek meg azonban egypár kritikus mondatot is! Az egyik, ami a javaslat benyújtásával kapcsolatos. Tisztelt képviselőtársaim, tipikusan ezek azok a törvényjavaslatok vagy határozati javaslatok, amelyeket illene legalább megkísérelni ötpárti előterjesztésként benyújtani, ugyanis az emberijog-sértések elítélése és az azokkal szembeni fellépés nem is nemzeti, hanem nemzetek felett álló ügy. Nem egy formális egyeztetésre volna itt szükség, nem egy napokkal előtte sajtónyilvánosan meghirdetett ötpártira, nagyjából mindannyian tudjuk, hogy ki az, aki az egyházi vagy a vallási kérdésekkel foglalkozik a különböző frakciókban, érdemes lenne ezeket az embereket egy konzultációra elhívni, és így talán egy olyan szöveg is benyújtásra kerülhetne, amely minden szempontból megfelel mind az öt pártnak, és a támogatásukról tudják biztosítani közös előterjesztésként. Mert vannak a szövegnek olyan részei nyilván, amelyek nekünk nem tetszenek. Alapvetően, még egyszer mondom, az üggyel, azzal, amiért ez a határozati javaslat benyújtásra került, maximálisan egyetértünk, csak jó lett volna úgy összerakni, hogy ezt a nemes ügyet képviselő javaslatot minden politikai párt a legjobb szívvel tudja majd megszavazni.

A másik kérdéskör, amit meg szeretnék említeni, az az, hogy… Csak egy mondattal visszatérve: tisztelt képviselőtársaim, pontosan ilyenkor van szükség a kormánypártok részéről arra a nagyvonalúságra, hogy egy ilyen ügyet ne kisajátítani szeressenek, hanem lehetőség szerint arra törekedjenek, hogy ebben összpárti konszenzus legyen ötpárti előterjesztésként. Ezt a nagyvonalúságot azért erősen hiányolom önökből.

A másik kérdésem, hogy vajon eddig mit tett a kormány ez ügyben. Mert én nagyon örülök, és fontosnak tartom azt, hogy az aggódásunkat is kifejezzük, de azért mégiscsak a tettek azok, amik igazán minősítenek egy országot. Eddig erre én nem kaptam választ. Felvetettem ezt az Igazságügyi bizottság ülésén is, ott legnagyobb megdöbbenésemre és meglepetésemre Vas Imre körülbelül annyit mondott erre, hogy ez nem tartozik a tárgyhoz. Miért is nem? Amikor egy olyan határozati javaslatot szeretnénk elfogadni, amely a kormányt kéri fel vagy kötelezi az ilyen cselekményekkel szembeni fellépésre, akkor miért nem tartozik az a tárgyhoz, hogy megkérdezzük és megvizsgáljuk, hogy eddig a kormány mit tett ebben az ügyben? Én örülnék annak, hogyha ma itt a plenáris ülésen kapnék erre választ, már csak azért is, mert a képviselőtársaim között ül itt olyan, aki kormánytagként volt felelős ezért a témáért.

A másik, amit kritikaként szeretnék ebben a tárgykörben megemlíteni, az az, hogy, tudják ‑ hogy fogalmazzak? ‑, nem szeretnék provokatív lenni, most ennél a témánál tényleg nem, de amikor megérkeztek Magyarországra a menekültek, akkor önök nem nézték, hogy közülük ki keresztény és ki nem, egységes masszaként kezelték őket, mindenféle humanitárius segítséget megtagadtak tőlük. Ehhez képest az ellenzéki pártok voltak azok, és néhány civil szervezet, amelyek ezeknek a menekülteknek, egyébként függetlenül attól, hogy milyen vallásúak voltak, keresztények vagy muszlim hívők, segítséget nyújtottak. Ez teljesen független attól, hogy egyébként a migrációhoz mint jelenséghez hogyan állunk hozzá.

Itt nem arról volt szó, hogy állást kellett volna foglalni, hogy szeretjük-e, és örülünk‑e annak, hogy migránsok hada jön ebbe az országba, vagy nem, hanem arról volt szó, hogy megérkeztek ide emberek, és a kormány elmulasztotta azt a minimális kötelezettségét, hogy emberhez méltó körülményeket teremtsen nekik; ha ezt a civil szervezetek nem tették volna meg ‑ és egyébként egyes ellenzéki pártok, és büszke vagyok arra, hogy a miénk is idetartozik ‑, nem tudom, mi történt volna. És szeretném hangsúlyozni azt is, hogy ezek között ‑ még egyszer mondom ‑ keresztény emberek is voltak, önök és az önök kormánya pedig egy egységes migráns masszaként kezelte őket, gyakorlatilag nem emberekként. Ez az, ami számomra egy picit disszonáns, amikor egy ilyen javaslatról beszélünk. Tessék tettekben is megmutatni a szolidaritást és az emberiességet és az emberséget!

A másik vonulata a felszólalásomnak, hogy itt nagyjából be is fejeztem volna, hozzátéve azt, hogy kihangsúlyozom, hogy ami ebben a határozati javaslatban szerepel, azzal a legnagyobb mértékben egyet tudunk érteni, azt azonban őszintén sajnálom ‑ és itt utalok Vejkey Imre képviselőtársam és még inkább Demeter Zoltán képviselő úrnak a felszólalására, mert egyébként az államtitkár úré mellőzte az ilyen kiszólásokat, ezt is hozzá kell tennem ‑, hogy amit az expozéjában a képviselő úr felvetett, az szerencsére nincs benne a határozati javaslatban. Tisztelem, tényleg mélységesen tisztelem Vejkey képviselőtársamnak a mély vallási meggyőződését, de a mi felfogásunk szerint ‑ és mivelhogy erről is beszélt az expozéja során, szeretném ezt megint nyilvánvalóvá tenni ‑ a teljes vallásszabadság és az állam vallási semlegessége mellett állunk, és emellett is foglalunk állást, most is és később is.

Szeretném azt is elmondani, hogy meglátásunk szerint a keresztényüldözésnek az égadta világon semmi köze nincsen ahhoz, hogy mondjuk, az Európai Unió beemeli‑e majd egy esetlegesen megalkotandó alkotmányába a kereszténységet, a keresztény hitet vagy sem, és azt, hogy fel kell lépni a terrorizmussal szemben. Tisztelt képviselőtársaim, ezeknek nincs köze ahhoz, amiről most beszélünk, ugyanis ‑ és majd egy picit ki fogok erre térni, de csak két gondolatot engedjenek meg a terrorizmussal összefüggésben ‑ én nem tudom, hogy készített‑e valaki felmérést vagy bármi hasonlót, gondolom, van ilyen, az én számomra nem ismert, hogy mondjuk, a terrortámadások és az Iszlám Állam áldatlan tevékenysége nyomán hány keresztény ember és hány muszlim ember halt meg, ugyanis a dzsihádisták, az Iszlám Állam tagjai nemcsak a keresztényeket nem kímélik, hanem nem kímélik a muszlimokat sem.

Összemosni tehát ‑ ahogy Demeter képviselőtársam tette, és ezt a leghatározottabban vissza kell utasítanom ‑ az iszlámot a dzsiháddal, a mai dzsiháddal, a maival, és összemosni az Iszlám Állammal, én azt gondolom, hogy több mint bűn, ugyanis itt ez ilyenformán, ugyan áthallással, de egy vallás ellen hergel, képviselő úr, ezt tudom csak mondani.

(17.40)

Nem az iszlám felelős azért, hogy terrorcselekmények történnek, hanem azok, akik a terrorcselekményt elkövetik és azok, akik leöntik a saját ideológiájukat egyfajta vallási mázzal, és ennek a nevében hajtják végre a terrorcselekményeket a keresztényekkel és úgymond a saját hittársaikkal szemben. Tisztelt Képviselő Úr! Ne tegye ezt! Ha ön igazán a keresztény erkölcsnek a követője és híve, az ezt nem szereti ‑ tudja?

Tisztelt Képviselőtársaim! Az egyik vallás védelmét ‑ és megint csak a felszólalásokra reagálok ‑ egy másik vallás elleni fellépéssel megalapozni, a letűnt múlt részének kell hogy tekintsük, ahogy a vallásháborúkat is. Szeretném hangsúlyozni: ez nem egy politikailag korrekt hozzáállás, és nem azért mondom, mert én ilyen szeretnék lenni, hanem ez az európai kultúra pilléreit adó alapelvekből következő vélemény. Az európai kultúrát pedig meg kell védeni, egyetértünk, nincs vita köztünk ebben, a részben keresztény gyökereken alapuló európai kultúrát. Nagyon nem szeretném én sem, tisztelt képviselőtársaim, hogyha a kislányomnak majd a saria szerint kellene itten élnie. És azt sem szeretném, hogyha az iszlám által ma hirdetett női szerepkört kellene betöltenie. Nem szeretném.

Szeretném azt, hogyha az ezeréves európai kultúra vagy a több mint ezeréves európai kultúra továbbra is élne és virágozna itt, Európában. Csak szeretném azt mondani ‑ és azt gondolom, itt van a legnagyobb ellentmondás az önök érvelésében ‑, hogy ne keverjük össze a vallást a kultúrával és az erkölccsel. Ez a bajunk egyébként az Alaptörvénnyel is vagy az Alaptörvénynek ezzel a rendelkezésével, ezt számtalanszor elmondtuk. Magyarországnak nem a kereszténység mint vallás az összetartó ereje ‑ ez egy tény, jó, nem jó, de tény ‑, hanem az a magyar kultúra, amelyre alapvetően rányomta a bélyegét és alakította a kereszténység. Ezt a kettőt nem kellene összekeverni.

Igen, a magyar európai kultúrának alapvető gyökere, alappillére a kereszténység és a keresztény kultúra. De ma már ez elválik a vallástól, és nem érdemes ezt a kettőt összemosni. Mondom ezt úgy, hogy pontosan tudják önök, számtalanszor volt már ilyen témában vita, hogy én egyébként keresztény és katolikus embernek vallom magam. De ez mindenkinek a legszentebb magánügye kell hogy legyen. A kereszténységüldözéssel szembeni fellépés, még egyszer mondom, elsősorban az emberiesség elleni bűntettek miatt szükséges, azért szükséges, mert a világon mindenhol, ahol embereket üldöznek bármi miatt, faji, vallási meggyőződésük miatt, származásuk miatt, az ellen nemzetközi szinten kell fellépni.

Demeter képviselőtársam említett egy olyat, hogy tiltják a vallási diszkriminációt is a magyar törvények, és akkor arra kérem, hogy ön se tegye más vallásokkal kapcsolatban.

Tisztelt Képviselőtársaim! Én azt gondolom, hogy maga a vita lényegesen túlment azokon a kereteken, amelyek szerepelnek ebben az előterjesztésben. Mindazonáltal szükségesnek tartottam a felvetésekre reagálni, végezetül vagy a legvégén azonban azt tudom csak mondani, hogy szerencsére nem a felszólalásokról kell szavaznunk, hanem az előttünk fekvő határozati javaslatról. Azaz én a magam részéről ‑ frakciódöntés ebben még nincsen ‑ a frakciónak a határozati javaslat támogatását fogom javasolni, annak ellenére, hogy az enyém előtt milyen felszólalásokat hallottam. Köszönöm szépen a figyelmet.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
187 110 2016.11.14. 0:03  109-110

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Megvárnám Matolcsy urat. Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
188 126 2016.11.21. 0:07  125-126

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Megvárnám Matolcsy urat. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 48 2016.11.23. 2:06  29-70

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselő Asszony! Két megjegyzést szeretnék arra tenni, amit ön elmondott. Önök mantraszerűen ismételgetik azt, hogy nyújtsunk be jobbító szándékú módosító javaslatokat, és nemcsak ehhez a törvényjavaslathoz, hanem úgy általában. Én sok száz ilyen módosító javaslatot benyújtottam, képviselő asszony, különböző törvényekhez, de arra sem veszik a fáradságot, hogy érdemben megfontolják, és érdemben megmagyarázzák azt, hogy miért nem támogatják. Az pedig tény, hogy gyakorlatilag egyetlenegyet sem támogatnak.

Szeretném megkérdezni öntől, hogy mi a fenének nyújtsunk be módosító javaslatokat akkor, amikor önök semmit nem hajlandóak megfontolni, semmit nem hajlandóak támogatni, amit ellenzéki képviselők benyújtanak; ez az egyik kérdésem. Saját tapasztalatból mondom, mondom még egyszer, elég sok ilyet tettem, sokat nyújtottam be, talán az egyik legtöbbet itt a Házban.

A másik az, tudja, tisztelt képviselő asszony, hogy ha egy rendszer alapjaiban rossz, akkor azon nincs mit javítani, akkor azt a rendszert változtatni kell, azt ki kell dobni a kukába, és kell alkotni egy újat. Ha egy rendszer alapjaiban a korrupcióra épít, akkor azt nem lehet módosító javaslatokkal farigcsálni. Ha egy rendszer torz, akkor azt kár egy kicsit kevésbé torzzá tenni ‑ újat kell alkotni helyette! Ez a mi véleményünk erről, amit önök ide letettek, és egyébként számos más olyan törvényjavaslatról, amelyhez valóban nem nyújtottunk be módosító javaslatokat. Tudja, egy alapjaiban rossz és korrupt rendszerhez nem fogunk benyújtani kicsi módosításokat, hogy aztán a végén úgy tűnjön, mintha az ellenzék úgy alapjaiban egyetértene a dologgal, csak ez a néhány módosítás az, ami fáj, amit benyújtott. Szó sincs erről, az egész fáj, úgy, ahogy van, az önök korrupt kormányzása (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.), az önök korrupt rendszere ezen a területen is! Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 62 2016.11.23. 3:51  29-70

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Képviselőtársamnak mondom csak említésképpen, hogy én a fánkot is szeretem, meg a magyar filmeket is, például A tanú című filmből egyre többet szoktam idézni manapság. (Derültség a Jobbik soraiban.)

Azt nem szeretem, képviselő úr, amikor a fánkot olyan süti, aki nem ért hozzá, és amikor a filmek fejlesztésére szánt pénzeket elsíbolják, és azt még kevésbé, ha ezt ugyanaz a házaspár teszi, ha már az összefüggéseket keresi a két megnyilvánulás között. (Dr. Répássy Róbert: Nem is értem…) Nem érted, Robi? Nem baj, elmondom neked külön.

Képviselő asszony elmondta, hogy hasonló volt a rendszer. Emlékezetem szerint Filmalap nem volt, és arra sem emlékszem, hogy minden pénzt Andy Vajna síbolt volna el a mi időnkben. Ez például egy nagy különbség a két rendszer között, úgyhogy én nem gondolom, hogy a kettőt érdemes összehasonlítani.

De ami miatt alapvetően szót kértem, hogy képviselő asszony kiválóan alátámasztotta azt, amit én mondtam ‑ egész remek módon ‑ a módosító indítványok szükségtelenségével kapcsolatban. Elmondta, hogy hogyan történt ez egy Szegeddel kapcsolatos módosító indítvány esetében. Igen tisztelt képviselő asszony, néhány részletet átugrott belőle ‑ tudja? És pontosan ez bizonyítja azt, és ez mutat rá arra, hogy önöknek milyen a hozzáállása, és mennyire hiányzik önökből a nagyvonalúság és a belátás.

Egy módosító javaslatot, amit benyújtott a képviselőtársam, és a Törvényalkotási bizottság ülésén tárgyaltuk, és valóban egy szegedi ingatlan sorsáról szólt, elmondtam önnek, hogy támogatta Szeged polgármestere, elmondtam önnek, elmondta Burány Sándor képviselőtársam, hogy a módosító javaslatot támogatta az önök államtitkára, sőt azt javasolta, hogy így nyújtsuk azt be. Önök először arra hivatkoztak, hogy nem házszabályszerű, mire a Törvényalkotási bizottság fideszes elnöke, Gulyás Gergely elnök úr azt mondta, hogy de bizony házszabályszerű. Akkor volt egy kis kavarodás önökben, mert erre hivatkozva akarták elutasítani; nem sikerült. Akkor kerestek más hamis érveket, s arra kérték a képviselő urat, hogy nyújtsa be másként ugyanezt.

Képviselő úr aznap benyújtotta másként ugyanezt, önök pedig ahelyett, hogy támogatták volna a módosító indítványt, szó szerint ugyanazt benyújtották immáron fideszes módosító indítványként, nehogy az ellenzékit kelljen elfogadni. Mindezt nem nagyvonalúságból, hanem azért, mert pontosan tudták a szegedi és ahhoz közeli képviselők, hogy ott a polgároknak nem fogják tudni megmagyarázni, hogy ezt a javaslatot nem támogatják, ezért benyújtották fideszes módosító indítványként, hogy ne kelljen az ellenzékit támogatni. Ez a jó példa? Ez a pozitív példa, amit nekem mond, képviselő asszony? Ne vicceljen már!

A pozitív példa azt lett volna, ha ön kikeres valamit a sorból, egy érdemi ellenzéki módosítót, és azt mondja, hogy bár koncepcionális kérdésben nem értettünk egyet az ellenzékkel, mégis ebben a módosítóban azt mondtuk, hogy rendben van, legyen úgy, ahogy az ellenzék javasolja, mondjuk, egy kompromisszum érdekében.

(11.00)

Mondjuk, egy polgári perrendtartásnál, egy új kódexnél, ahol egyetlenegy módosító javaslatot nem voltak hajlandóak ellenzéki képviselőtől befogadni, egyetlenegyet sem, egy kódexnél, képviselő asszony! És most jön egy olyan módosító javaslattal, pozitív példaként, ahol már kifejezetten a hajánál fogva előrángatott érvekkel utasították el az egyiket, a másikat pedig úgy kerülték ki, hogy egyébként egy azonos tartalmú fideszes módosítót nyújtottak be helyette?

Igen, képviselő asszony, erről beszélek, ezért nem érdemes önöknek módosítót beadni! Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 66 2016.11.23. 1:46  29-70

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Ha megengedi, annak a jegyében, hogy befejezzük ezt a témát, és ígérem, nem szólok többet hozzá ehhez, csak én azt gondolom, az se szerencsés, ha függőben marad egy ilyen vita, és nincs meg a reakció lehetősége. Ezért is csak kétpercest nyomtam és nem rendes felszólalást.

Tisztelt Hadházy Képviselő Úr! Pontosan ez volt a probléma, hogy az államtitkár úr az elején azt mondta, hogy tartalmilag támogatja a törvényjavaslatot, de hát sajnos házszabályellenes. Ekkor még Balla alelnök úr vezette a bizottsági ülést. Utána megjött Gulyás Gergely képviselő úr, elnök úr. Gulyás Gergely pedig ellentétes álláspontra helyezkedett, és azt mondta, hogy szerinte pedig ez házszabályszerű.

Én akkor visszakérdeztem az államtitkár úrnál, hogy ezek szerint, mivel ez a technikai akadály elhárult, nyilván akkor támogatja ezt a javaslatot. Az államtitkár úr meglehetősen erős zavarba jött, majd keresett valami másik érvet, ami miatt tudta nem támogatni ezt a javaslatot. Magyarán szólva, egész egyszerűen arról volt szó, hogy egy ellenzéki javaslatot nem akartak támogatni. Ha az önök államtitkára levélben ezt a megoldást javasolja a képviselőtársam­nak, akkor én azt gondolom, hogy ezt a kormánynak, hogy úgy mondjam, megfontolt szándéka által vezéreltetve tette. Én ezt gondolom. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.)

És hogy a képviselőtársam elismerte azt ‑ egy mondat, elnök úr, és ígérem, befejezem ezt a témát, és szóba nem hozom többet még egyszer ‑, hogy az önök megoldása egy jó javaslat: persze, hogy elismerte, mert ez egy az egyben a sajátjával egyezett. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 76 2016.11.23. 5:24  71-102

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! Mélységesen egyetértek önnel abban, ahogy Bóna képviselőtársammal is, hogy a statisztika a demokrácia fontos eszköze, de mindazonáltal szeretném hozzátenni, hogy ezért nem kéne manipulálni és adatokat hamisítani.

Amikor lebontják egy országban a fékek és ellensúlyok rendszerét, amikor mélyütést visznek be a hatalommegosztás rendszerének, amikor kialakítanak egy autokratikus rendszert, egy XXI. századi diktatúrát, akkor én azt gondolom, hogy teljesen felesleges az állami szervekről szóló törvényeket farigcsálni, ugyanis az égadta világon semmi nem fog változni.

Ön, államtitkár úr, ahogy egyébként általában az előterjesztők szokták tenni, amikor közjogi kérdésekről van szó, beszél egy helyes, egy ideális rendszerről, csak sajnos az a baj, hogy ez nem a magyar rendszer. Amiket ön elmondott, azok helyes mondatok. De még helyesebb volna az, ha ezeket a mondatokat rá lehetne illeszteni a magyar rendszerre. Csak az a baj, hogy a valóság és az, amit elmondott, antagonisztikus ellentétben áll egymással.

Lehet, tisztelt államtitkár úr, hogy innentől kezdve a törvényjavaslat majd rögzíti azt, hogy a jogszabályok és a közjogi szervezetszabályozó eszközök nem sérthetik a KSH szakmai függetlenségét. Ez egy helyeselhető mondat. Csak mit ér ez az egész akkor, ha maga az elnök sérti ezt meg?

A KSH osztályvezetőinek és főosztályvezetőinek a kinevezéséhez nem szükséges a Miniszterelnökség jóváhagyása. Ez is lehetne egy helyes mondat, jó is lenne akkor, ha ebben az országban nem mindenkit közvetlenül vagy közvetve Orbán Viktor utasítana. Olyan mindegy, hogy ezt a jogszabályban deklarálják‑e vagy sem, ez a valóság. Ezért felesleges farigcsálni ezeket a jogszabályokat.

Persze, található közte bírálatra méltó rendelkezés is. Nem egy alkalommal kifogásoltuk már mi is, magyar parlamenti frakciók, pártok, és tették ezt meg külföldi szervezetek is, hogy helytelen az a gyakorlat, amikor a kormány hosszabb és hosszabb időre kívánja bebetonozni a saját embereit, adott esetben független állami szervek vezető pozícióiba. Érte már ez a kritika az alkotmánybírók mandátumának az esetében is a magyar kormányt, a parlamentet, de ugyanígy volt a legfőbb ügyész, a Kúria elnöke, az OBH elnöke vonatkozásában, és sorolhatnám még, ahol fölemelték 5-6 évről 9 évre a hivatali időket. Most ugyanezt csinálják a Statisztikai Hivatalnál is, igaz, hogy itt nem nagy a változás, 6-ról 7 évre emelik. Azt nem tudom, hogy miért, lehet hogy ’22-es választással számolnak, s ’19-ben járt volna le a mandátum, és így ’21-ig tart, nem tudom, államtitkár úr talán majd ad erre választ, de őszintén szólva nagyjából mindegy, mert azt gondolom, hogy ez a tendencia nem tartható.

Tisztelt Államtitkár Úr! Az is jó dolog, ha a KSH elnökének és elnökhelyettesének csak olyan embert kívánnak kinevezni ‑ ettől persze, megjegyzem, az elmúlt időszakban önöknek sikerült eltérni ‑, aki hivatalos statisztikai szolgálatban töltött időt és ott gyakorlatot szerzett.

(11.30)

Azért azt gondolom, hogy ezt törvénybe iktatni, államtitkár úr, teljesen fölösleges. Ha egy rendszer úgy gondolja, hogy anélkül lehet valakit kinevezni egy rendkívül fontos állami hivatal élére vagy annak második emberének, hogy egyébként azt a területet ő egyáltalán nem ismeri, akkor ott óriási baj van. Úgy hiszem, ezt rögzíteni lehet, de szinte fölösleges.

Ezek tehát mind olyan garanciális elemek, meg amiről ön beszélt, ami az égadta világon, pontosan a mai magyar általános államrend miatt nem fogja semmivel sem jobban garantálni a Statisztikai Hivatal függetlenségét. Éppúgy fogják az adatokat manipulálni, ahogy eddig tették, éppúgy el fogják titkolni a szegénységre vonatkozó adatokat, mint eddig, épp­úgy manipulálni fogják a munkaerőpiacra, a mun­kanélküliségre vonatkozó adatokat, ahogy eddig. Semmi az égadta világon nem fog változni.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, ez az előterjesztés ennél több szót nem is érdemel. Köszönöm szépen a figyelmet. (Dr. Varga László és dr. Hadházy Ákos tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 96 2016.11.23. 12:19  71-102

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. A sajátossága a parlamenti műfajnak természetesen, hogy az ember néha lényegesen később tud szólni, mint amelyik felvetésre egyébként reagálni szeretne. Ezúton is köszönöm az államtitkár úrnak, és örülök annak, hogy a legtöbb kollégájával ellentétben részt vesz a parlamenti vitában, és nem a zárszóban osztja az ellenzéket, hanem valóban nyitott a vitára, és én ezt méltányolom.

Méltányolom egyébként azt is, államtitkár úr, és ez az ön úriember mivoltát jelzi, hogy védelmébe vette a Statisztikai Hivatal elnökét, aki nyilván ebben a parlamenti vitában a házszabály alapján nem tud megszólalni. Mindazonáltal azt gondolom, hogy nincs igaza. Nincs igaza, mert ha valaki arra szerződik, államtitkár úr és tisztelt elnök asszony, hogy Orbán Viktor rendszerét szolgai módon kiszolgálja, akkor bizony az ellenzék részéről kritika fogja érni, és ezt a kritikát el kell fogadni és el kell viselni. Nekem pedig meggyőződésem, hogy ilyen módon működik ma a Statisztikai Hivatal és annak a vezetése.

Arra, hogy egyébként mennyire objektív a működés, mennyire férhet egyébként kétség ahhoz, hogy az elnök objektív módon védi az igazát, azért szeretnék idézni egy sajtótermékből.

Természetesen ennek az igazságtartalmát én ellenőrizni nem tudom, hogy így volt vagy nem, mindenesetre az idézet biztos. A Magyar Statisztikai Társaság Etikai Testülete elmarasztalta a Központi Statisztikai Hivatal regnáló elnökét, Vukovich Gabriellát, az elnök ugyanis úgy érte el egy tavaly novemberi szakmai konferencián, hogy az előadásra felkért Mellár Tamás ‑ aki a KSH korábbi elnöke volt, méghozzá nem a mi éránk alatt, hanem az önöké alatt ‑ mégse állhasson a pódiumra, hogy ezt szabta a KSH pénzügyi támogatásának feltételéül. Ez az objektivitás? Etikai vétséget követett el. Megint csak egy idézetet szeretnék olvasni: hatalmával visszaélve egy civil szervezet, a Magyar Statisztikai Társaság működésébe avatkozott. Én erre nem is akarok kommentárt mondani, én azt gondolom, ezek a sorok önmagukért beszélnek.

(12.30)

Ami a Statisztikai Hivatal módszertanát, illetve módszereit illeti, beszélek itt akár a statisztikák esetleges fals közléséről vagy manipulálásáról, hadd mondjam azt, hogy inkább ez utóbbiról, sokkal inkább ez utóbbiról, ami épp olyan rossz, mint amikor statisztikát hamisít valaki, a lényegben nincsen különbség: megtévesztik az embereket, azt állítják valamiről, hogy ez a valóság, holott a valóság nem az. Teljesen mindegy, hogy ezt hamisított statisztikák alapján vagy manipulált statisztikák alapján csinálják.

Minden kutatásnak ‑ és azt gondolom, állam­titkár úrral ebben nincs vita köztünk ‑ az alapja a módszertan. Én a statisztikához nem értek, de kutatást már folytattam, nem statisztikait. Mindig azzal kezdi az ember, amikor egy komolyabb kutatást elvégez, hogy beszámol a módszertanról. Valóban nyilvános a KSH kutatási módszertana, csak míg egy tudományos értekezés esetén, aki érdeklődik a téma iránt általában, módja, lehetősége és realitása ‑ és ezt a szót szeretném nagyon hangsúlyozni ‑ van annak, hogy a módszertant is elolvassa, addig a statisztikai adatközlések esetén ez a realitás nagyjából hiányzik. Ugyanis azt szeretném megkérdezni: vajon ön szerint, államtitkár úr, egyébként a nyilvános módszertani adatokat hányan olvassák el? S hányan hallgatják meg vajon a manipulált statisztikai adatok eredményeként közölt győzelmi jelentéseiket? Attól ugyanis harsog a sajtó, mármint az önök győzelmi jelentéseitől, amit statisztikai adatokra alapoznak. Nyilvánvalóan az emberek törtrésze, olyan csekély rész, ami statisztikai módszerrel szinte nem mérhető, fogja elolvasni a módszertant és fogja tudni értelmezni a módszertant. Márpedig én azt gondolom, hogy ennek jelentősége van.

S ha már Mellár Tamás szóba került vagy szóba hoztam a mai ülésen, szintén egy újságcikk alapján szeretnék idézni tőle; ugyanazt mondja egyébként, amit én: az adatok nyilvánvalóan valósak, csak az a kérdés, hogy milyen módszertannal születnek. Engedjék meg, hogy még talán két-három mondatot idézzek tőle; ez a kérdés a szegénységről szóló vita kapcsán született. Mellár Tamás azt mondja: mit tekinthetünk szegénységi küszöbnek? Mi tartozik a létminimum fogyasztói kosarába? A KSH abbahagyta a létminimum számítását, és az életszínvonal mérésére új módszert használ. Ezzel önmagában nincs baj, arról viszont, hogy mi emelkedett vagy csökkent, akkor kaphatnánk valós képet, ha az új számítással néhány évre visszamenően is készítenénk statisztikát, és azt összehasonlítanánk a novemberi adatokkal. Akkor kiderülne, csökkent-e, illetve mennyit a szegények száma.

Tisztelt Képviselőtársaim! Erről van csak szó, hogy a politika ezeket a számokat értelemszerűen le fogja egyszerűsíteni, s aki ért ehhez a szakmához ‑ márpedig a Statisztikai Hivatal elnökének a hozzáértését egy pillanatig nem kérdőjelezem meg ‑, az tudja úgy alakítani ezeket a számokat, hogy ugyan a valóságot nem fedik, mégis magyarázhatók. Ez a manipuláció, tisztelt képviselőtársaim, és én ezt kárhoztatom, és ezt bizony kritikaként olvasom a Statisztikai Hivatal vezetésének a fejére.

A másik: nem szeretnék elmenni amellett sem, hogy államtitkár úr Veres Jánosra utalt. Nem helyes eltitkolni az adatokat. Ha ő ezt tette, helytelenül tette. Helytelenül tette. De erre hivatkozva azt mondani, mint a kisiskolában, hogy azért nem baj, amit én csináltam, mert Pistike is ugyanezt csinálta, ez nem jó. Én azt gondolom, hogy ha kell, elismerem, hogy ez egy probléma, de ez még nem indokolja azt, hogy ne lehessen kritika tárgyává tenni azt, ha valaki manipulál. És akkor ezzel egyetértünk, akkor ebben köztünk nincs vita, túl is léphetünk ezen a kérdésen.

A másik, ami a közjogi rendszere vonatkozik: én azt fenntartom, államtitkár úr, hogy ha úgy alakult át egy ország közjogi rendszere, hogy abban lehetővé válik az ‑ márpedig ez ma így van ‑, hogy mindent egy ember akarata irányítson, és annak gyakorlatilag komoly korlátai ne legyenek, akkor ott kár ilyen részletszabályokat alkotni, amelyek egyébként normális jogállami körülmények között alkalmasak lehetnek arra, hogy a Statisztikai Hivatal nagyobb függetlenségét biztosítsák. De ma a jogi környezet olyan, hogy tökéletesen fölösleges ilyen szabályokat hozni, semmivel nem jutunk odébb.

Higgye el, államtitkár úr ‑ talán elhiszi nekem ‑, én olvastam ilyen közjogi rendszerekről szóló könyveket, mi több, még írtam is ilyet, például az egyikben 550 oldalnyi érvem és bizonyítékom van arra, hogy hogyan bontották le a közjogi rendszert Magyarországon. Én mindig azt szoktam erre mondani, hogy nagyon örülnék annak, ha a kormányzati oldalról akár politikai, akár tudományos igényességgel valaki cáfolná az abban szereplő adatokat és tényeket vagy akár a gondolatmenetet is. Ez három éve jelent meg, eddig ilyen cáfolatot még nem olvastam, pedig jó lenne, hátha tévedek, hátha egy kicsit jobb a helyzet annál, mint amit én gondolok. De egy biztos: adatok alapján írtam, és adatok alapján vontam le azt a következtetést, hogy itt a fékek és ellensúlyok rendszere hihetetlen módon meggyengült, azt, hogy a jogállamiság eszméje már a múlté, és ebben a rendszerben ‑ még egyszer mondom ‑ teljesen fölösleges ilyen törvényeket előterjeszteni.

S végezetül, tisztelt államtitkár úr, valószínűleg elkerülte a figyelmét; nem az, amit most fogok mondani, hogy évek óta ezzel a kérdéskörrel ‑ már ami az állami rendszert és az államrendet érinti ‑ én foglalkozom, én érdeklődéssel várnám azokat az idézeteket saját magamtól, ahol én az Egyesült Államok rendszerének az átvételére bármikor javaslatot tettem volna. Én azt gondolom, hogy az Egyesült Államokból sok mindent át lehet venni, vannak jó dolgok; én nagyon szomorú lennék, ha egy az egyben az ő államrendjüket kellene itt Magyarországon megvalósítani, már csak azért is, mert az egy angolszász jogrendszer, én meg híve vagyok a kontinentális jogrendszernek, tehát összehasonlítani például hivatali időket egy angolszász jogrendszernél és egy európai, közép-európai kontinentális jogrendszer esetében fölösleges, mert egészen más felfogásra és egészen más jogi környezetre és struktúrára épül az a rendszer.

Arra meg, hogy vannak‑e parlamenti ciklusokon átnyúló megbízatási idők: vannak, voltak is, sőt, mi több, amiket én kárhoztatok, hogy önök megemelik, azok már eredetileg is azok voltak, ugyanis 4 éves egy parlamenti ciklus, az OBH elnökének, a legfőbb ügyésznek például 6 éves ciklusa volt, az másfél parlamenti ciklust jelent, de az ÁSZ-elnöknek is jóval hosszabb volt, az alkotmánybíráknak is 9 év volt a megbízatásuk, az több mint két parlamenti ciklust jelent. Csak az a baj, hogy a 9 nem volt elég, azt meg kellett emelni 12-re, a 6 nem volt elég, azt meg kellett emelni 9-re, most megint a 6 nem elég, azt meg kell emelni 7-re. Ez az a tendencia, ami nem helyes. Egyébként az, hogy a ciklusokon átnyúló hivatali idők vannak, az az.

S a másik, ami nem helyes, ha már itt tartunk, hogy önöket a legkevésbé sem zavarta egyébként, hogy ilyen hivatali ciklusok vannak, mert mind a Legfelsőbb Bíróság elnökének a mandátumát, mind az adatvédelmi biztos mandátumát, mind az Országos Választási Bizottság tagjainak a mandátumát megszüntették annak előtte, mint hogy lejárt volna a ciklus.

(12.40)

Ezek közül voltak, akik Strasbourgban egyébként a nagy kamara előtti eljárásban elégtételt is nyertek, és a jogsértést megállapította Strasbourg. Tehát azt tudom mondani, hogy amikor ezekről a számokról beszélnek, akkor egy bizonyos visszafogottságot mindenképp elvár az ember, és ezt most nem önre értem, államtitkár úr, mert ön egyébként ebben a stílusban szokott beszélni.

Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 122 2016.11.23. 15:08  115-134

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Szeretném azzal kezdeni, hogy a tisztelt állam­titkár úr rossz helyen ül. (Dr. Völner Pál a képviselői helyén foglal helyet.) Mert önnek, ha jól tudom, ott kéne ülni most, ahol államtitkár asszony, és államtitkár asszonynak meg adott esetben valami mást csinálni a minisztériumban, ugyanis ezt jó lett volna kormányjavaslatként előterjeszteni. Már csak azért is, mert azzal, hogy önálló képviselői indítványként terjesztette elő, ez nyilvánvalóan azt a célt szolgálja, bár cáfolni fogja és mondja, hogy ez csak a folyamat gyorsítása miatt van; nem, én azt gondolom, hogy nem emiatt van, hanem amiatt van, ehhez le kellett volna egyeztetni, mondjuk, az OBH-val, akkor erős és kemény viták vártak volna önre, államtitkár úr ‑ mint államtitkár.

Azért vártak volna kemény viták önre, mert való­színűleg az OBH és a bírói kar nem ilyen módon és nem ilyen mértékben képzeli el az igazságügyi alkalmazottak rendezésének a bérét. Mindenhol Európában fölismerték már azt ‑ nekünk még nem sikerült, úgy tűnik ‑, hogy az igazságszolgáltatásnak a megfelelő, a naprakész és minőségi működése az alapja a demokráciának, éppen ezért számos olyan rendelkezés van, ami, ha úgy tetszik, ezt az álláspontot igazolni látszik.

Például sok helyen a bírósági költségvetés törvény alapján nem lehet kevesebb, mint az előző évi. Ezt javasoltuk, és egyébként Magyarországon máshol bevezették ezt a rendszert. A bíróságoknál érdekes módon nem vezették be. (Dr. Répássy Róbert: De igen! Ez a törvény. ‑ Az elnök csenget.)

Aztán azt is felismerték, hogy a bíróságok hatékony és jó működése nem lehet pénzkérdés. Nem olyan létszámról beszélünk, mint mondjuk, egy rendvédelmi szerv esetében vagy akár egyébként ‑ és ezért mondom, mert nem kívánok minőségi különbséget tenni, mondjuk, egy egészségügyi rendszerben ‑ nagyságrendekkel kisebb számokról, még akkor is, ha ehhez hozzászámoljuk a most előttünk lévő kört is, akit érint ez a törvényjavaslat, az igazságügyi alkalmazottakat, ha meg kifejezetten a bíráknál maradunk, akkor ott 2800 bíróról beszélhetünk. Itt pénz, azt gondolom, nem lehet kérdés. Egy lehet cél: az igazságszolgáltatás hatékonyan és jól működjön.

Hiába fekszik előttünk az igazságügyi alkalmazottak bérezéséről szóló javaslat, egy rövid gondolatkör erejéig, azt gondolom, hogy e témánál muszáj kitérni arra, hogy mi a helyzet a bírák fizetésével, hiszen egyébként részben összefügg, részben összefügg a bírósági alkalmazottakéval. Az a helyzet, tisztelt államtitkár úr, hogy önök három lépcsőben ígértek 5-5-5 százalékos bérfejlesztést azután, hogy egyébként 2003-tól a bírák egy fillér fizetésemelést nem kaptak. Majdnem másfél évtizeden keresztül ugyanazt a fizetést kapják, és ezek után szúrják ki önök a szemét a bírói karnak háromszor 5 százalékos béremeléssel. És önnek címzem ezt, elsősorban ön nyújtotta be ezt a törvényjavaslatot, tehát végül is önnel kell vitatkoznom, de azért azt az igazság és a korrektség kedvéért hozzáteszem, hogy sokan az igazságügyi tárca részéről is próbáltak ennek elébe menni és egy nagyobb mértékű béremelésről beszélni. Az a helyzet, és ezt címzem annak, aki nincs itt, hogy Orbán Viktor miniszterelnök személyesen utálja a bírói kart. Utálja a bírói kart azért, mert erre a társaságra neki nincs ráhatása, nem sikerült begyűrni maga alá, és itt olyan döntések születnek, amelyek nem tőle származnak, sőt adott esetben olyanok, melyeknek ő nem is örül. Én ezt megértem, hogy ez egy olyan személyiségnek, amilyen ő, egy olyan rendszerben, amit most élünk, zavaró.

Mindazonáltal azt gondolom, hogy kicsinyes és pitiáner az, hogy ha még ilyen érzésvilága is van a miniszterelnöknek, ezt azzal fejezi ki, hogy egyébként nem ad normális béremelést és fizetésemelést a bíráknak.

De ami ezzel összefügg ‑ és hogy egy picit érzékeltessem azt, hogy milyen a bírói fizetéseknek a helyzete, ha jól tudom, még mindig a 40 százaléka, de ha nem, akkor nagyságrendileg hasonló lehet -: a bírósági fogalmazóknak, titkároknak a fizetése a bíróihoz igazodik, tehát annak egy bizonyos százaléka, mondom, ha jól emlékszem, 40 a fogalmazók esetén. És most szükség van egy olyan korrekcióra, és azt gondolom, hogy ez mindennél többet elmond, hogy följebb kell valamilyen technikai módon ‑ és erre is tesznek javaslatot ‑ tornászni a bírósági fogalmazóknak a bérét, mert egyébként nem érné el a minimálbért. Képviselőtársaim, ha egy bíró fizetésének a 40 százaléka kevesebb, mint a minimálbér, akkor sokat lehet mondani, de azt nem, hogy ez a fizetés biztosítja az ő integritásukat, vagy legalábbis elősegíti a bírói integritást, aminek az egyik pillére az, hogy olyan fizetést kapjanak ‑ mivelhogy máshonnan nem tudnak jövedelmet szerezni, kizárja a törvény, nagyon helyesen kizárja egyébként ‑, hogy abból jól meg tudjanak élni, és biztosítsa és elősegítse, még egyszer mondom, a bírói függetlenséget.

(14.00)

(A jegyzői székben Gúr Nándort
Hegedűs Lorántné váltja fel.)

Nincs elég jelentkező bírósági fogalmazói helyre, annak ellenére, hogy én azt gondolom, hogy a bírói pálya a jogi pályának az egyik csúcsa. Nagyon sok ember, aki jogi egyetemre megy, szeretne bíró lenni, és hogy van az, hogy nem a versenyvizsga miatt csökken a felvett fogalmazói státuszoknak a száma, hanem azért, mert nem jelentkeznek elegen? Ez is egy sokatmondó dolog, és ez is az igazságszolgáltatásban uralkodó fizetési állapotokat, azt gondolom, hogy jól jelzi.

Persze, eljutunk az egyéb igazságügyi és ügyészségi alkalmazottakig, ahol, ha az ember kicsit érdeklődik ebben a szférában, akkor azt hallja, hogy sok esetben már egy segédmunkási állás vonzó tud lenni egy ilyen embernek, mert jobban keres ott, mint mondjuk, leíróként a bíróságon. Azért ez is elég szégyenletes.

Az, hogy ha nem módosítanak ezen gyorsan ‑ és e tekintetben megértem a sietségüket ‑, akkor előállhat az a helyzet, hogy tömegesen fognak felmondani a bíróságokon, erre talán expozéjában utalt ön is, képviselőtársam, akkor nagyon nagy bajok lesznek a bíróságokon, ugyanis, ha a bírónak nincs megfelelő kiegészítő személyzete, ha nincsenek leírói, ha nincsen asszisztenciája, akkor dolgozhat ő bárhogy, az ügyek nem fognak menni, és az az időszerűségi statisztika, amire oly büszke az OBH elnöke, az nem így fog kinézni a jövőben, ha ezt nagyon gyorsan valóban nem rendezzük.

De azt gondolom, hogy ez nem egy jó módszere annak, amit ön itt javasol. Először is, nem tudom, hogy nézték‑e azt, hogy megfelelő törvényhez kívánják‑e kötni az igazságügyi alkalmazottaknak a bérét, mert én azt is hallottam vissza több helyről, hogy elég nehezen lesz ez alkalmazható, tehát hogyha már hozzákötik valamihez, akkor egy másik törvényhez, a 2016. évi törvényhez kellene hozzákötni és nem ahhoz, ami előttünk van. De ez egy technikai történet, a kérdés az, hogy egyébként szerencsés‑e elválasztani a bírói fizetésektől az igazságügyi alkalmazotti fizetéseket, főleg azokat az igazságügyi alkalmazotti fizetéseket, amikor abból később ‑ a rendszer logikája alapján ‑ bíró lesz, vagy jó esetben bíró lesz. Tehát itt gondolok elsősorban a fogalmazói és a titkári álláshelyekre.

A rendszer termelt ki egy bizonyos problémát, amit, én azt gondolom, nem a fizetési oldalon kellene rendezni ‑ rendezni kell ‑, hanem a felfogásnak kellene másnak lennie. Ugyanis ma az, hogy egy titkár hat-nyolc évig titkár, az egy normális állapot, holott nem erre találták ki a titkári intézményt, arra találták ki, hogy kvázi szakvizsga után a bírói pályának egyfajta előszobája legyen, bevezetője, egyévi, maximum kétévi titkárság után valakit kinevezzenek bírónak. Egyébként nagyságrendileg ehhez igazodik az Alaptörvény rendelkezése is, azon kevés rendelkezései, amivel egyébként egyet tudok érteni, hogy 30 éves kor alatt ne nevezzenek ki senkit bírónak. Valóban, egyfajta élettapasztalat kell hozzá, lehet, hogy még ennél több is. Ez viszont azt eredményezi, hogy ma körülbelül egy diák, vegyük azt, hogy 24 éves korában kerül ki az egyetemről, mondjuk, nincs megszakítás, rögtön fogalmazó lesz belőle, ha három évig ezt csinálja, akkor 27 éves, nagyjából egy év alatt leteszi a szakvizsgát, akkor 28, és akkor van még két év titkári időszaka, utána kinevezik bírónak. Ez a rendszer így rendben van, de hat-nyolc évig titkár valaki, és van, aki most már ennél tovább is, sőt olyanok is vannak, akik tudomásom szerint nem is pályáznak bírói álláshelyre, hanem úgy gondolják, hogy titkári munkakörben szeretnének tovább dolgozni.

(A jegyzői székben Móring József Attilát
dr. Tiba István váltja fel.)

Hét év után megáll a fizetésemelkedés, ha én jól tudom, de javítsanak ki, ha nem. Tehát ez azt jelenti, hogy ha valaki három-négy évig titkár, onnantól kezdve már nem emelkedik tovább a bére, teljesen mindegy, hogy egyébként hány évet tölt el a szolgálati jogviszonyban, amit nyilván azért találtak ki, hozzáigazítva a bírói fizetésekhez, hogy ne mehessen a titkári fizetés, mondjuk, egy bírói fizetés fölé. Ez helyes, de én azt gondolom ‑ és most térek rá arra, hogy miért nem a fizetési szabályokon kellene változtatni, hanem a hozzáálláson.

Elmondtam sokszor, de ide is idekívánkozik, a titkárra olyan jogköröket telepíteni, amit most önök tettek, hiba. Önök úgy számolnak, hogy egyrészt olcsóbb munkaerő, másrészt könnyebben utasítható és áthelyezhető s a többi, tehát a státuszbeli függetlensége lényegesen a bíróké alatt marad a titkároknak, tehát praktikusabb. És ehhez a státuszhoz rendeltek hozzá olyan jogköröket, amiket korábban bírák láttak el, és nagyon helyesen, mert azoknak a jogköröknek az ellátásához az én meglátásom szerint sokkal szerencsésebb ‑ azért nem mondok alkotmányosságot, mert néhol ez alkotmányellenes, néhol meg nem, volt ebben is vita és Ab-határozat, de a lényeg az, hogy a titkárok olyan munkakört látnak el, amit bírónak kellene ellátni az én meglátásom szerint, vagy sok olyan munkakört, és sokkal egyszerűbb és jobb lenne és jogállamibb megoldás, ha a bírói létszámot növelnék, hogyha ezek a feladatok megnövekedtek, és bírák látnák el ezt a tevékenységet, akár, mondjuk, az alügyészhez hasonlóan albíróként. És ez nem játék a szavakkal, mert egy albíró ‑ de felőlem maradhat az elnevezése titkár is ‑ a Bjt. hatálya alá tartozó személy kell hogy legyen, tehát a bírák jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó. Azaz nemcsak a döntéseiben kell hogy független legyen ezekben az ügyekben, hanem a státuszában is meg kell kapnia azt a függetlenséget, ami egy bírónak jár. Ekkor lehet jogállami módon ezekben az ügyekben szerintem döntést hozni. És ha albírónak nevezem ki, és a Bjt. alá tartozik az ő státusza, akkor ezek a fizetési problémák, én azt gondolom, kevésbé merülnek fel, mert az, hogy egy hosszú ideje albíróságot betöltő ember, aki szeretne ebben a státuszban maradni, többet keres, mint egy kezdő bíró, aki negyedannyi időt töltött el a szervezetben, ez egy normális dolog, de az nem, hogy a bírósági alkalmazott keres többet, mint egy bíró. Tehát azt gondolom ‑ még egyszer ‑, hogy ezt nem a fizetési rendszer átalakításával, hanem egyfajta szemléletmódnak a megváltoztatásával kell elérni.

Tehát, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom az előttünk fekvő törvényről, hogy értem, hogy a nagy bajt akarja nagyon gyorsan megakadályozni, és valamiféle fizetésemelést szeretne az igazságszolgáltatásban elérni, ez dicséretes, de én azt szeretném kérni, hogy ez legyen a tűzoltás, ez a törvény arról szóljon, hogy tüzet oltunk, arról szóljon, hogy ne menjen el segédmunkásnak az igazságügyi alkalmazottak fele. És utána nagyon hamar üljön le az OBH, nagyon hamar üljön le a minisztérium, és dolgozzanak ki egy olyan rendszert, ami jogállami szempontból is és a fizetéseket tekintve is európai. Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

(14.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 128 2016.11.23. 2:06  115-134

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Valószínűleg félreértett Répássy képviselőtársam, én ugyanis nem a bírói illetmény megtartásáról, illetve csökkentésének a tilalmáról beszéltem, hanem a teljes bírósági költségvetésről. Ott nincs meg ez a garancia, annak ellenére, hogy egyébként máshol megadták. Ha jól emlékszem, az ÁSZ-nál van, hogy nem lehet kevesebb az előző évi költségvetésnél, vagy az Alkotmánybíróságnál, lehet, hogy mind a kettőnél, de a bíróságoknál kifejezetten nincs meg, holott ha úgy tetszik, ez a tendencia alapvetően innen indult, és pontosan az igazságszolgáltatás függetlensége miatt.

Az, hogy pluszforrásokat biztosítottak a bíróságok, illetve az ügyészségek számára, önmagában persze dicséretes, de tegyük mellé azt is, hogy ez miért történt. Ha a tárgyi fejlesztésekről és az e-ügyintézésre való átállás kötelezettségéről beszélünk, akkor messze nem állunk olyan jól. Pluszfeladatokat adnak a bíróságoknak, és ehhez rendelik hozzá azt a pluszt. Még egyszer mondom, tehát nem a normális működést teszik ezzel jobbá, hanem az új feladatokat kell finanszírozniuk a bíróságoknak ebből az összegből. Ha jól tudom, de cáfoljanak meg, ha nem így van, még így sem elég rá a biztosított összeg. Tehát az e-ügyintézéssel a bíróságokon csak a probléma és a gond van.

Az pedig, hogy törvényben szavatolják, hogy nem lehet kevesebb a bírák fizetése, egy jottányit sem változtat azon, hogy szégyenteljes az, hogy 13 éve nem emelkedik egy fillérrel sem. A bírák fizetése 13 éve forintra ugyanannyi! (Dr. Répássy Róbert: Most mondtam el, hogy mennyivel emelkedett!) Ez így van, képviselőtársam. Az lehet, még egyszer mondom, hogy rögzítették azt, hogy nem lehet kevesebb, de ez nem biztosítja azt, hogy olyan mértékű legyen a bírói fizetés, amelyik a függetlenséget ilyen szempontból is szavatolja és garantálja. 13 éve nem volt bíróibér-fejlesztés, államtitkár úr, képviselő úr. Ha ezt tagadja, akkor tegye meg, kíváncsi leszek rá. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiban.)

(14.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
190 132 2016.11.23. 2:37  115-134

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr; akkor maradjunk a normálnál. Államtitkár úr, pont ezt mondom, hogy most a következő évről beszél. Ezt is elmondtam, most megállapítanak három részletben 5 százalékos béremelést. Akkor ne mondja azt nekem, hogy az elmúlt 13 évre nem igaz, amit mondok! Mert eddig nem emelkedett semmit. Ön arról beszél, hogy 13 év után önök képesek kiszúrni 3-szor 5 százalékkal a bírák szemét. (Dr. Völner Pál: Ebből 7 a tiétek.) Erről beszélek! Pontosan erről beszélek! Azt gondolom, nem mondunk ebben egymásnak ellent. Ha megnézi nominálisan ezt a fizetést, akkor még mindig nem az, aminek lennie kéne. Vagy ön szerint ez kielégítő? Akkor hadd kérdezzek vissza. Ön szerint ez a fizetés ma Magyarországon, a mai árak mellett, s a többi, tudja garantálni a bírói függetlenséget? Ez megfelelő? Magyarországon, és ebben nem hiszem, hogy meg fog cáfolni képviselőtársam, az Európai Unióban Magyarországon a legrosszabb a bírák fizetése. Sehol máshol Európában ilyen alacsony fizetése bírónak nincs. (Boldog István: A szakmunkásoknak sincs.)

Lehet, tisztelt képviselőtársam, hogy a szakmunkásnak sincs. De azt gondolom, ezzel még nem mondott sokat. Akkor az is szégyenletes. De ha hozzánézem azt, hogy egyébként az állami szektorban milyen fizetések vannak, és még a privát szféráról nem beszélek, csak az állami szféráról, akkor azt gondolom, hogy megint csak ott tartunk, hogy ha összevetjük azzal, hogy más államokban mi az arány a bírói fizetések és az állami szféra fizetései között, akkor nem fog Magyarország jól állni. És amit egyébként mondott Répássy képviselő úr, hogy ehhez a kiváló és remek fizetéshez van kötve az igazságügyi alkalmazottak bérezése is, erre mondtam azt, hogy ez helyes. Ez önmagában helyes, és nem ezen kell változtatni, hanem a bírói fizetésen. És ha a bírói fizetést megemeljük tisztességes módon, legalább 50 százalékkal minimum, akkor valószínűleg az igazságügyi alkalmazottak is elégedettebbek lesznek. De önök éppen ezzel a törvényjavaslattal, ami előttünk van, ezzel választják el a bírói fizetésektől az igazságügyi alkalmazottak fizetését. Ha ön szerint ez helytelen ‑ szerintem is ‑, akkor miért támogatja ezt a javaslatot? Köszönöm szépen. (Dr. Varga László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 107 2016.11.28. 2:13  106-115

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót. Először is, önhöz fordulok, ülésvezető elnök úr, hogy az eddigi rossz tapasztalataim miatt a kérdésem elhangzása után, kérem, hívja fel a figyelmét ön is a válaszadónak, hogy az országgyűlési törvény 42. § (2) bekezdése alapján köteles a kérdésem megválaszolni, azaz arra érdemi választ adni.

A válaszadónak pedig segítségképpen elmondom, hogy az értelmező szótár szerint a „megválaszol” ige jelentése a következő: kérdésre odaillő gondolatot közöl, szóban vagy írásban megadja a feltett kérdést kielégítő adatot, tényt vagy véleményt. Azaz nem elégséges a szájának mozgatásával értelmesnek tűnő mondatokat formálnia, hanem válaszának a kérdésekre adekvátnak kell lennie, másként jogsértést követ el.

Ilyen előzmények után kérdezem önt ismételten arról, hogy fizetett‑e lakbért Patai Mihálynak, a UniCredit vezérigazgatójának azért, hogy a lakásában lakott, avagy más módon kompenzálta ezt a sok milliót érő kis baráti szívességet. Megjegyzem: több jelzést is kaptam lakosoktól arról, hogy az előző válaszában megjelölt balatonakarattyai címen, bár szép a ház, de senki nem lakik életvitelszerűen, főleg nem ön. Mielőtt a kérdést félreértené, elnök úr, mint a múltkor, jelzem, hogy az öreg ördöghöz is szívesebben mennék vendégségbe, mint önhöz, így az sem érdekel, hogy milyen címen lakik, megelégszem azzal, ha csak a kérdésemre válaszol.

Másrészt megkérdezem újra: nem tartja‑e visszásnak, hogy a szeretőjét, akivel az ő saját bevallása szerint is összetartoznak, a jegybanki alapítványokból pénzeli? Hogy egy jógaoktatónak, még ha a szeretője is, 600 ezer forintot fizetnek közpénzből India-kutatásokra (Korózs Lajos: Szégyen!), amikor egy ezzel foglalkozó tanszékvezető egyetemi tanár sem kap annyit ugyanezért? ‑ az ő anyja pedig négy MNB-s alapítványnak könyvel havi több millió forintért. És mielőtt még elütné ezt azzal, hogy mindez magánügy, jelzem, elnök úr, hogy nem az ‑ két okból sem.

Először is, én azt gondolom, kínos, ha egy konzervatív közszereplőről kiderül, hogy szeretője van, bár ez engem különösebben nem érdekelne. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Az azonban annál inkább, amikor haverokat, rokonokat, szeretőket, szeretők szüleit tartja el az MNB elnöke közpénzből. Várom tehát érdemi válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 113 2016.11.28. 1:07  106-115

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Úgy tűnik, hogy legközelebb a tény fogalmát idézem majd magának, elnök úr, az értelmező szótárból, mert ezt sem érti. (Derültség az MSZP soraiban.)

(13.30)

Az a probléma, hogy sosem válaszol a kérdésekre, most sem tette. Érti ezt a kérdést? Nagyon egyszerű: fi-ze-tett‑e lakbért Patainak? Erre válaszoljon! Igen vagy nem?

Nos, elnök úr, ezzel a válasszal egyébként megint csak nem engem sért, hanem a választópolgárokat nézi cinikus és lefitymáló módon levegőnek, ahogy egyébként sokadszor is jogszabályt sért az ilyen válaszokkal.

Ami biztos, a következőket fogom tenni, elnök úr. A törvény megsértése miatt az Igazságügyi bizottsághoz fogok fordulni. Nem mintha egyébként ettől sokat remélnék, de legalább az utókor látni fogja, hogy milyenek is voltak maguk annak idején. Aztán lefordíttatom az eddigi válaszait, és elküldöm az EKB elnökének, valamint az összes uniós jegybankelnöknek. No, nem azért, hogy lássák, milyen ember is ön, hanem azért, hogy esélyét adjam annak, hogy esetleg jobb belátásra bírják. A büntetőfeljelentésről hivatali visszaélés miatt, valamint az esetleges további lépésekről pedig elgondolkodom. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 89 2016.12.06. 30:13  82-107

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! Engedje meg, elnök asszony, hogy képviselőként ‑ és ezt kötelességemnek érzem ‑ egy személyes kritikát hadd fogalmazzak meg; vagy az ön hibája, vagy nem, de kérem, hogy erre a jövőben figyeljen oda. Én tíz éve nem emlékszem olyanra, hogy egy beszámolásra kötelezett távolléte miatt kellett az Országgyűlés munkáját felfüggeszteni, főleg nem másfél órára. Ha ez az ön hibája, akkor úgy tekintse, ha nem, kérem, tegyen azért, hogy ez a jövőben ne forduljon elő, mert úgy hiszem, hogy egy Országgyűlés által választott tisztségviselőnek különösen őriznie kell az Országgyűlés tekintélyét és erre figyelemmel kell lennie.

Ami az érdemet illeti, a bírósági beszámoló tárgyalásakor a magam és a frakcióm nevében szeretnék az első érdemi mondatommal köszönetet mondani a közel 3 ezer bírónak, valamint az ő munkájukat segítő több ezer igazságügyi alkalmazottnak, hogy a méltatlanul kevés fizetésért is kiemelkedő munkát végeznek. Legalább ilyen fontos, hogy minden külső befolyásolási kísérlet ellenére megőrizték a szervezetük függetlenségét, ami ma különösen említésre méltó. Ezt nem az OBH eredményének tekintem, tisztelt képviselőtársaim, ahogy ezt Répássy képviselő úr az előző megszólalásában jelezte, hanem azon 3 ezer bíró érdemének, aki ezt megőrizte. Ennek, azt gondolom, nem sok köze van az OBH-hoz és a tevékenységéhez. Legfőképpen azért emelem ezt ki, mert ma talán ez az egyetlen elvileg független hatalmi centrum a magyar államrenden belül, amely gyakorlatilag is az.

Minthogy persze az OBH elnökének beszámolója a mai napirendünk témája, én is elsősorban erre sze­retnék koncentrálni. Lesz számos negatív, kritikus megjegyzésem is, de néhány pozitívat is kiemelnék.

Pozitívként emelném ki azt is, amire elnök asszony, és ezt mindig mondom, idejének körülbelül kétharmad részét, háromnegyed részét szokta szánni már a megszólalásokat tekintve, és amivel Répássy képviselő úr is kezdte, hogy az időszerűségre, annak megtartására komoly hangsúlyt fektetnek. Ez kétségkívül egy eredménye az OBH-nak, ebben kétségkívül sikert ért el. Megjegyzem azt is, hogy az időszerűség megtartásának jelentőségét nem vitatva az elnök asszony által képviselt, sokszor nagyon statisztikai szemléletmódot én nem tudom a magaménak érezni. Ezt is sokszor elmondtam, el kell most is mondanom; bár ebben, megmondom őszintén, hogy pici elmozdulást látok. Talán az elmúlt napokat tekintve is látok bizonyos elmozdulást.

Az Igazságügyi bizottság ülésén az elnök asszony még mondott egy olyan mondatot, ami megütötte nagyon a fülem, és ott is kiemeltem, hogy megszabadulva a hátralékoktól a bírák az ítélkezés minőségére koncentrálhatnak most már. Azt hiszem, hogy jól idézem. Én rendkívül szerencsétlennek tartom ezt a mondatot, mert úgy hiszem, hogy egy bírónak, függetlenül az ügyteher mennyiségétől, elsősorban a minőségi ítélkezésre kell koncentrálnia, és utána veheti figyelembe az időszerűség szempontjait. Legfeljebb azt tudom mondani, hogy a kettőt egyszerre, de hogy a minőség rovására nem mehet az időszerűségre való törekvés, az egészen biztos. Márpedig ez a mondat, amit az elnök asszony ott elmondott, ezt jelenti. Azonban, és ezt alá is húztam valahol most a jegyzeteim között, nagyon örülök, hogy úgy tűnik, elnök asszony e vélemény tekintetében elmozdult, mert most már a beszámolójának ismertetésekor azt mondta, hogy az időszerűség nem mehet a minőség rovására. Nos, maximálisan egyetértek ebben az elnök asszonnyal, és remélem, hogy ez nemcsak idézett mondat volt, hanem valóban, ha úgy tetszik, önnél egy bizonyosfajta szemléletváltást is tükröz.

(14.50)

Őszintén szólva, mindkettőt figyelembe kell venni, és egyik nem mehet a másik rovására, főleg a minőség rovására az időszerűség megtartása.

A másik, amit pozitívumként emelnék ki, az a jogszabályok véleményezése. Itt én is azt gondolom, hogy nagyon és kifejezetten pozitív az OBH tevékenysége, figyelmet fordít arra, hogy komoly és szakmai javaslatokat tegyen az asztalra, és ezt a bizottságok ülésén, főleg az Igazságügyi bizottság ülésén magam is tapasztalom. Remélem, hogy ezt a munkát hasonló módon tudja az elnök asszony és az OBH majd folytatni.

Annak is örülök, ha csak utalás szintjén is, de most az Országgyűlésnek is és ezáltal az ellenzéki frakcióknak is, ha jól értettem, megköszönte az elnök asszony a közreműködést, mert itt a bizottsági ülésen ez csak a kormány felé történt meg, hiszen nemcsak a kormánypárti, hanem az ellenzéki frakciók is tényleg figyelmet fordítanak arra, hogy akár a Kúria, akár az OBH javaslatait támogassák, még akkor is, ha adott esetben ezt a kormány nem támogatja. Nemegyszer fordult elő, hogy saját javaslatként nyújtottunk be egy az egyben OBH-s javaslatokat, amelyekkel mi egyébként egyetértettünk.

Szintén pozitívumként emelném ki a közigazgatási bíróságokkal kapcsolatos álláspontját az OBH-nak, bár ez, hogy mondjam, inkább egyfajta vélemény-egybeesés a miénkkel, úgy érzem, ugyanis egyikünk sem azt mondja, hogy a közigazgatási bíróságoknak mint önálló szervezeti formának nem lehet létjogosultsága, hanem mi is azt mondtuk és azt mondja az OBH is, hogy abban a formában, ahogy ezt a kormány megvalósítani kívánta, úgy nem. Nyilván én ennél élesebben tudok fogalmazni; nem szeretnénk fideszes pártbíróságot, nem szeretnénk azt, hogy egy közigazgatási felsőbb bíróságra vagy akár alsóbb fokú bíróságokra túlnyomórészt olyan emberek kerüljenek be, akik nem bírók, hanem a közigazgatásból érkeznének, és töltenék be gyorsváltásban ezt a feladatkört. Ezt nem tartjuk jónak, nem tartjuk elfogadhatónak, és örülünk, hogy ebben az OBH is hasonló állásponton van.

Az épületfelújítások és más fejlesztések dolgában azt kell hogy mondjam, tisztelt elnök asszony, és itt már a határán járunk pozitívnak, negatívnak, hogy ebben semmi különös nincs, tehát az OBH-nak ez feladata, ez természetes feladata. Nem lehet a XIX. századi viszonyokat fenntartani, ha omladozik az épület, azt fel kell újítani, ezt felújította akkor is a szervezet, amikor az OIT működött, akkor is ugyanígy történt, amikor az igazságügyi miniszter alá rendelt módon működtek a bíróságok, és most is így történik, tehát ezt én különös eredményként nem könyvelném el, ezt természetes dolognak tartom.

Viszont rátérnék az aggályokra és a problémákra, amelyeknek egy része önnek szól, elnök asszony, egy része pedig a kormánynak az ön beszámolóján keresztül. Komoly aggályokat vet fel, elnök asszony, az ön kinevezési gyakorlata; ez nem új keletű kritika, minden évben sajnos meg kell ismételni. Úgy hiszem, hogy ezt elhibázottnak, sőt a jogállami elvekkel összeegyeztethetetlennek tarthatjuk és nevezhetjük magát a jogszabályt is, azaz az OBH-elnöknek azon jogát, amely alapján a bírói és a bírósági vezetői pályázatokat eredménytelenné nyilváníthatja.

Itt utalt arra Répássy képviselő úr, hogy miért rovom én ezt az elnök asszony terhére, hiszen ez jogszabályi lehetőség. Igen, tisztelt képviselő úr, tényleg egy lehetőség, és a jogszabályi lehetőség megléte természetesen nem az elnök asszony hibája, de ahogy már oly sokszor beszéltünk különböző nyilvános és nem nyilvános fórumokon róla, ezzel lehet élni, de nem kötelező. Kértük, hogy ne éljen ezzel az elnök asszony, ehhez képest az elnök asszony sokszor nem csupán él, hanem az én meglátásom szerint már-már visszaél ezzel a lehetőséggel, ugyanis tendenciaként mutatható ki, hogy azokban az esetekben, amelyekben nem egy önnek megfelelő vagy tetsző pályázó fut be győztesként valamelyik felsővezetői helyre, akkor eredménytelenné nyilvánítja ezt a pályázatot, ráadásul indokolás nélkül, helyette pedig megbízás alapján kinevez valaki olyat, aki önnek jobban tetszik.

Tudja jól, elnök asszony, hogy ezt a problémát az ellenzéki pártok, legalábbis az annak 90 százalékát kiadó MSZP- és Jobbik-frakció, olyan súlyú problémának tartják, hogy ennek módosításához kötnek bármiféle kétharmados támogatást igazságügyi területen. Az elnök asszony azt mondta nekem egyszer, hogy a pályázatok kiírását nem tudja úgy megoldani, hogy abban a releváns feltételrendszert megjelenítse és feltételül szabja. Megértettem, sőt még akceptálni is tudom ezt az érvelést, éppen ezért oly sokszor ajánlottuk már, legutóbb a pár nappal ezelőtti Igazságügyi bizottság ülésén is az elnök asszonynak, jómagam is személyesen többször, hogy változtassuk meg a szabályozást akként, hogy az eredménytelenné nyilvánítási lehetőség mintegy ellentételezéseképpen szabjuk jóval szabadabbra az elnök asszony lehetőségeit a kiíráskor. Eddig ahányszor felvetettem, sosem kaptam öntől érdemi választ erre, talán most. Szóval, ez az ajánlatunk áll, ehhez biztosítanánk a kétharmadot, és azt gondolom, az elnök asszony pedig gond nélkül meg tudná győzni a Fideszt, hogy szintén támogassa ezt. Kérem, hogy legyen partner ebben a kérdésben.

Ha már a kinevezési gyakorlatnál tartunk és a 2015-ös beszámolónál, volt szó erről az Igazságügyi bizottság ülésén, mert a parlamenti logikának már csak ez a természete, hogy itt is hasonló témákról tárgyalunk. 2015-ben ön kinevezett egy mindössze három év bírói gyakorlattal rendelkező bírót a Gyulai Törvényszék elnökének, másként egy megyei főbírót. Elfogadható magyarázatot azóta sem kaptunk erre, annyit tudunk, hogy rövid pályafutása alatt szoros kapcsolatban állt az OBH-val. Ennyi elég volna? Nem a kinevezett bíró képességeit vitatom, de lássa be, elnök asszony, ez a kinevezés magyarázatot igényel, amit felvetésemre a bizottsági ülésen nem kaptam meg, úgyhogy most várnám öntől, ha szabad. Mert ha a bíró mögött, mondjuk, bár csak három éve bíró, komoly ügyészi, ügyvédi, esetleg tudományos pályafutás állt volna, akkor még megérteném ezt a döntést. A helyzet azonban az, hogy ez a törvényszéki elnök kikerült az egyetemről, utána fogalmazó lett, a szakvizsga letételét követően titkár, majd határozott időre, három évre kinevezett bíró, a határozatlan időre történő kinevezésén pedig még a tinta sem száradt meg, azonnal törvényszéki elnök lett; nem járásbírósági, hanem törvényszéki elnök. Nem hiszem, hogy egész Békés megyében nem lehetett volna nála alkalmasabb jelöltet találni, de még egyszer mondom, várom majd az elnök asszony indokait, hogy miért pont ő.

Itt jegyezném meg, hogy pontosan az ilyen esetek miatt lenne indokolt eleget tenni annak az igénynek, hogy a bírák, de főképpen a bírósági vezetők életpályája megismerhető legyen az OBH honlapján. Ha ezt a Kúria meg tudta oldani, azaz ők nem látták ennek jogszabályi akadályát, akkor talán az OBH sem látná. Így például látni lehetne, hogy az OBH-val kapcsolatos szoros viszonyán kívül vajon milyen rendkívüli életpálya indokolta egy harmincas évei első felében járó bíró kinevezését egy megyei bíróság élére.

Maradjunk még egy kicsit a kinevezési gyakorlatnál, és csak azután térjünk át, mondjuk úgy, a piszkos anyagiakra. Az a hír járja, és ezt is a bizottság ülésén elmondtam, csak választ nem kaptam sajnos rá, hogy ha OBH-s titkár pályázik valahová, szinte pályázni sem érdemes. A dolog nem úgy zajlik, hogy a titkár közvetlenül az OBH-ból pályázik, hanem előtte átmegy két-három hónapra valamelyik járásbíróságra vagy törvényszékre, és formálisan az ő pályázójukként indul, így ez nem vet rossz fényt az OBH-ra annak ellenére, hogy akár a titkári pályájának, mondjuk, 90-95 százalékát ott dolgozta le. Van tehát a folyamatban egy kis trükk, egy kis fordulat, persze, ha ez igaz. Kérdezem, hogy így van-e, én mindenhonnan ezt hallom vissza, mert ha igaz, akkor a helyzet annál rosszabb, ugyanis akkor egy előre kitervelt mechanizmussal állunk szemben, nem csupán sima, idézőjelbe téve, protekcionizmussal.

Aztán amit szinte minden bírótól visszahall az ember, ha beszélget velük, hogy elképesztően megnövekedtek és évről évre növekszenek az adminisztratív terheik. Márpedig úgy gondolom, ez önmagában a minőségi ítélkezést nem segíti, hiszen természetesen egy-egy oktatás, egy munkacsoportban való részvétel járhat ilyen pozitív eredménnyel, de az a kritika tárgya, hogy a statisztikák, az adatlapok, a képzések, a munkacsoportok, a munkabizottságok úgy lekötik akár még az ítélkező bírák energiáit is, hát még a nem igazgatási, hanem a szakmai vezetők energiáit is, hogy lényegesen kevesebb idő jut az ítélkezési munkára, mint az ideális lenne, mint az helyes lenne.

(15.00)

Nincs bíró szinte, aki erről ne panaszkodna, legalábbis akkor én csak ilyennel találkoztam, hadd fogalmazzak így.

A másik ilyen komoly probléma, és itt már egy picit áttérnék a kormányhoz címzett mondatokra is ‑ persze vegyesen az elnök asszonyhoz is teszem ugyanezt ‑, ez a megfelelő fizetés a bíráknál. Az elnök asszony úgy fogalmazott most a beszámolójában, hogy a stabil életpálya, a megbecsültség az igazságügyi alkalmazottaknál és a bíráknál rendkívül fontos, még Juhász Andort is idézte. Úgy tűnik, sokunkhoz eljutott, nyilván a sajtón keresztül, ez az árufeltöltős példa. Ha egy igazságügyi alkalmazottnak jobb alternatíva a Tescóban vagy bármelyik más áruházláncban árufeltöltőnek lenni, akkor ott valami óriási probléma van a rendszerben.

A megfelelő fizetés a bíráknál, ugyanúgy egyébként például az alkotmánybíráknál, nem csupán jövedelmi kérdés, egységesen mindenki a bírói függetlenség egyik elemeként beszél róla, és ez olyan evidencia, tisztelt képviselőtársaim, amit úgy gondolom, hogy ebben a körben magyaráznom vagy bizonygatnom nem kell. Az viszont tény, hogy 2003 óta nem volt fizetésemelés ebben a szektorban. És most háromszor 5 százalékos fizetésemeléssel, több évre elnyújtva kívánják ezután kiszúrni a bírák és az igazságügyi alkalmazottak szemét. Elképesztő és szégyenteljes, tisztelt képviselőtársaim. És ezt most főleg államtitkár úr felé és rajta keresztül a kormány felé címzem. (Dr. Völner Pál: OBH-beszámoló van, csak szólok, képviselő úr!) Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy az OBH beszámolójához a bírák fizetése azért elég szervesen hozzátartozik, maradjunk ennyiben. Annyira szervesen, tisztelt államtitkár úr, hogy elég hosszan beszélt róla elnök asszony is, úgyhogy gondolom, hogy akkor ő is fontosnak tartja ezt a saját beszámolójánál.

Persze tudom, mindenki tudja, köztudott, hogy Orbán Viktor a bírói kart utálja. Ez rendben is van ‑ már hogy nincs rendben, csak ennek a tudata van rendben, ezt mindannyian tudjuk. Ez talán az egyetlen olyan szektor, ahol a döntésekre ma még nincs befolyása, és remélem, nem is lesz a jövőben sem, ezt pedig nehezen viseli. De én azt hiszem, hogy elnök asszonynak meg felelőssége az, hogy a miniszterelnököt ebben jobb belátásra bírja. Utálja, utálja, de én úgy hiszem, hogy az igazságszolgáltatás függetlensége, legalábbis önnek nyilvánvalóan érték. Azt kérem elnök asszonytól, hogy hasson oda egy kicsit ennél jobban a miniszterelnökre, hogy változtasson ezen az álláspontján.

Mindenki pontosan tudja, hogy ez nem az igazságügyi miniszteren múlik, ez a miniszterelnökön múlik. Ez nem költségvetési tétel, tisztelt képviselőtársaim. Naponta, hetente ennél többet kapnak pályázatban Mészáros Lőrincnek és Rogán Antalnak a különböző érdekeltségei. Ez mennyi lehet évente? Egy 5-10 milliárd forint körülbelül. És ez már egy nagyon jelentős fizetésemelést jelentene. Ez akarat kérdése, tisztelt képviselőtársaim, nem lehetőség kérdése. Öt százalék egyenlő a nullával jelen esetben. Tizenhárom olyan év után, amikor egy fillért, egyszázaléknyi fizetésemelést a bírói kar és az igazságügyi alkalmazottak nem kaptak, akkor 5 százalékot nem lehet emelni.

Szeretném azt hangsúlyozni, hogy nemcsak a bírák fizetéséről van itt szó, hanem azokéról is, akiknek a bírák fizetéséhez hozzákötött fizetésük van. Praktikusan az igazságügyi alkalmazottakról beszélek. Normálisnak tartja azt bárki ebben az országban, hogy a bírósági fogalmazóknak ‑ azaz azoknak az embereknek, akikből jó esetben 3-4 év múlva bíró lesz, elvégezték a jogi egyetemet ‑ azért kell majd valamit farigcsálni a fizetésükön, mert ha pusztán a 40 százalékát kapnák meg a kezdő bírói fizetésnek, ahogy ma ezt a törvény mondja, akkor az nem érné el a minimálbért? Államtitkár úr, nem tartja ezt szégyenteljesnek? Tarthatónak tartja ezt, hogy egy bírósági fogalmazó fizetése a mai szabályok alapján az önök által meghatározott minimálbért nem érné el, ha nem korrigálnának rajta? És normálisnak tartja ezt ‑ és itt térek vissza újra ‑, hogy egy igazságügyi alkalmazottnak ‑ aki egyébként valóban, az elnök asszony elmondta, pontosan jól és helyesen, hogy milyen felelősségteljes munkát végeznek ‑ jobb alternatíva árufeltöltőnek, segédmunkásnak elmenni, mert ott többet keres, mint igazságügyi alkalmazottként? Ez konkrétan így van, államtitkár úr, ez egy konkrét példa, amiről elnök asszony beszélt. Nem véletlenül beszélünk az árufeltöltésről, mert hatan mentek el egyszerre, kiürült egy teljes szektor.

És onnan is meg lehet közelíteni a dolgot, hogy normális bírói fizetés-e az, tisztelt parlament, ahol egy bírói fizetés 40 százaléka nem éri el a minimálbért. Ez egy bírói fizetés? Ez garantálja tényleg a függetlenséget? Ez az egyik pillére annak a bírói függetlenségnek, amiről egyébként elnök asszony is beszélt?

Ehhez képest mi volt az önök reakciója, az első? Pont Völner államtitkár úr, nem kormánytagként, hanem képviselőként, benyújtott egy indítványt, ami gyakorlatilag elválasztotta volna az igazságügyi alkalmazottak bérét a bíróitól, tehát nem annak egy bizonyos százalékában határozták volna meg, hanem hozzákötötte volna a közszféra többi alkalmazotti béréhez.

Ez két okból is elképesztő, az én meglátásom szerint. Az egyik, hogy ezek szerint messze nem keresnek annyit a bírósági közalkalmazottak, mint egyébként egyéb, az államigazgatásban dolgozó közalkalmazottak. A másik, hogy egy bírói fizetésnek egy komoly százaléka annyira kevés, hogy nem éri el egyébként a közszférában dolgozó akár fizikai alkalmazottaknak a munkabérét.

Bárhonnan is nézzük, tisztelt államtitkár úr, az Európai Unióban a magyar bírói fizetések a legutolsó helyen vannak. Ha önök végrehajtanának egy 40 százalékos béremelést, amivel ez a szektor, a bírói kar és talán az alkalmazottak is viszonylag elégedettek lennének ‑ szégyen, hogy itt tartunk, de viszonylag elégedettek lennének ‑, akkor elérnénk boldog Romániát, akkor annyit keresnének, mint a román bírók. Ide jutnánk el egy 40 százalékos béremeléssel. Másként fogalmazva, ma 40 százalékkal rosszabbul keresnek, mint a román kollégáik.

És hogy még a bajt tetézzük, államtitkár úr, legalább az ön javaslata, minden elvi aggályunk ellenére arra jó lett volna, hogy tűzoltásként megakadályozza, mondjuk, január 1-jével az igazságügyi alkalmazottak tömeges elvándorlását, mert körülbelül ez a hangulat ma a bíróságokon. És mi történik? Az Igazságügyi bizottságban Vas képviselőtársam javaslatára levettük a napirendről a tárgyalását. Szeretném kérdezni, hogy hogy lesz megoldva ez január 1-jéig akkor. Mert Vas Imre például ígéretet tett arra ‑ és nagyon örülnék neki, képviselő úr, ha elmesélné nekünk akkor most itt, a beszámoló keretében, hogy hogy gondolta ezt, hogy rendezve lesz, mert ön erre ígéretet tett a bizottság ülésén, hogy ez így lesz. Ugyanis, ha jól számolom, akkor az Igazságügyi bizottság legfeljebb jövő héten hétfőn fog ülésezni, és jövő héten hétfőn van az utolsó parlamenti nap, ahol szavazunk.

A Törvényalkotási bizottságot nem tudja megjárni ez a javaslat. Magyarán, ez biztos nem rendezi. És tessék mondani, hol van az a másik, ami rendezi?! Mert azt sem látom folyamatban. Márpedig, ha az nincs folyamatban, akkor arról nem fogunk szavazni 12-én. Ha nem szavazunk erről 12-én, akkor a legkorábban majd február közepén fog tudni a parlament szavazni bármiről is. Hogy lesz akkor januárig ez rendezve, képviselő úr? Mondja már meg nekem!

Térjünk át röviden a titkárok helyzetére. Tisztelt Elnök Asszony! Én azt gondolom, hogy ez megint közös felelőssége önnek és a jogalkotónak.

(15.10)

Az, hogy egyébként egy olyan intézményt, amit egy, két, maximum három évre terveztek betölteni, amikor bevezették, már a titkári beosztást, ezt ma 6-8 évig tölti be egy titkár nagyon sok esetben, és ez most már gyakorlat. Pontosan látja és tudja, hogy nem több titkárra, hanem több bíróra lenne szükség. Semmi más nem mutatja ezt jobban, mint hogy bírói jogköröket csoportosít át a jogalkotó időről időre ‑ egyébként az önök egyetértésével ‑ titkári jogkörbe. Itt pedig óriási garanciális problémák vannak. Lehet, hogy ezzel valamit lehet spórolni, mert a titkári fizetés, ha jól tudom, 60 százaléka a bíróinak, még úgy is egyébként lehet spórolni, hogy némi kiegészítést kap, ahogy elnök asszony mondta, a különböző beosztású titkár, de messze nem élvez olyan függetlenséget az igazságügyi alkalmazott, mint egy kinevezett bíró. A bírói függetlenség rá nem vonatkozik, legfeljebb konkrétan az ő döntési tevékenységére, de a státuszára már nem. Ugyanúgy elmozdítható, ugyanúgy kezelhető egy titkár, mint bármelyik igazságügyi alkalmazott. Márpedig én azt gondolom, hogy bírákat kellene kinevezni, erre kellene státuszt kérni és találni ‑ mi természetesen, ha elnök asszony ebben proaktív, akkor ezt támogatni fogjuk akár a költségvetésben is ‑, nem pedig a titkárokra kellene bírói munkát bízni. Baj lesz belőle, probléma lesz, és nem a titkárok képessége miatt, hanem a titkárok státusza miatt.

Vagy hozzuk létre az albírói státuszt, ezt is javasoltam. Ez nem egy szemantikai különbség, hogy most titkárnak vagy albírónak nevezem, mert az albíró a Bszi.-ben szabályozott tisztség, míg az Iasz.-ban szabályozott tisztség a titkár. Tehát az albíró bíró, és a rá vonatkozó függetlenség az, amit ő birtokol, nem pedig az igazságügyi alkalmazotti jogszabályokban szerepel. Ezt én egy óriási problémának látom szintén.

S végül, tisztelt képviselőtársaim, az idő rövidsége miatt, a bírósági rendszer, amit említett Répássy képviselő úr ‑ és ez egy érdekes szituáció, mert egyről beszélünk, képviselő úr. Az OBH beszámolójánál én is azt gondolom, hogy ma már nem kellene a bírósági szervezetrendszerről beszélni. Nem azért, mert ne lenne vitatható, mert szerintem az. Szerintem ez nem egy jó rendszer, szerintem másként kellene, de ez egy jogalkotási kérdés. De elnök asszony időről időre belemegy abba, hogy az új bírósági rendszert dicséri. Én értem, hogy ez az ön személyes alkotása, illetve többekkel az ön személyes alkotása, elnök asszony. Szerintem rémesen rossz, de ettől még nem idevaló. Itt most egy igazgatási tevékenység bírálata, parlamenti bírálata folyik, ha tetszik, és nem pedig egy struktúrának, egy jogi struktúrának az értékelése.

De ha már itt tartunk, azt gondolom egyrészt, hogy jó-e. Azt gondolom, hogy az a hihetetlen elégedetlenség, ami a bíróságokon van, a bírák a legkevésbé sem szeretik ezt a rendszert. Látva a sok betöltetlen vezetői álláshelyet, az eredménytelenné nyilvánítás lehetőségének az alkalmazását és egyáltalán a létét, a 13 éve változatlan fizetést, a betöltetlen igazságügyi alkalmazotti státuszokat, a fogalmazónak jelentkezők egyre csökkenő számát, az OBH-ban tapasztalható fluktuációt, és még sorolhatnám, nem arról győz meg engem, hogy ez egy olyan jó rendszer lenne, mindazon kívül, amik alkotmányos fenntartásaim ezzel a rendszerrel kapcsolatban. Bár azt is meg kell jegyezni, hogy hála a jóistennek, én leszámítva egy-két kisebb elemét, egy alkotmányos megoldásnak tartom, csak azért, mert az előző vagy a kezdeti tervekhez képest körülbelül a 80 százalékát kényszerűségből a kormány visszaalakította ennek a rendszernek, így most már viszonylag elfogadhatóvá vált a dolog. És azt tudom mondani, hogy mindaz, amit soroltam, részben a rendszer hibája, részben pedig az igazgatásé, együtt a kettő.

Még egy megjegyzés e körben. Tisztelt Répássy képviselőtársam, az igazgatás és az ítélkezés vegytisztán nem választható el egymástól, azt gondolom, ezek egymásra hatnak. Nagyon különböző dolgok, nagyon különböző dolgok, de egymásra bizony nagyon is ható dolgok. A költségvetés vonatkozásában pedig azt gondolom, nem kell álszentnek lennünk, mindig is így volt, most is így van, nem az OBH elnöke kitalál egy számot és előterjeszti, hanem ez mindenkor ‑ formálisan ez igaz, gyakorlatban az OIT-os időktől kezdve a mai pillanatig ‑ úgy működik, hogy a kormánnyal ezt egyezteti az OBH elnöke vagy korábban az OIT elnöke. Ez így megy, úgyhogy ezt nem értékelném úgy, ahogy ezt Répássy képviselő úr tette.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Asszony! A most megfogalmazott kritikák alapján tiszteletben tartva és elismerve egyébként (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az OBH elért eredményeit, az MSZP képviselőcsoportja a beszámolót a szavazáskor nem fogja támogatni. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 97 2016.12.06. 7:08  82-107

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran biztatjuk a kormány képviselőjét úgy általában, hogy kapcsolódjon be a vitába és ne a zárszóban mondjon véleményt. Én ismerem ezt az újabb szokását a kormánynak, hogy ilyen esetekben nem szólal meg, de, tisztelt képviselőtársaim, én azt gondolom, államtitkár úr nem dísznek van itt, hanem okkal rendelkezik úgy a törvény, hogy önnek ebben a vitában itt szerepe van, és meg kéne szólalnia. Államtitkár úr, szólaljon meg, legyen szíves! Én értem, hogy most belebújik a telefonjába, és körülbelül a vita egészében ezzel foglalkozott, biztos nagyon érdekes, amit olvas rajta. (Dr. Völner Pál bólogat.) Bólogat, örülök ennek, hogy ez érdekes, de ezt el lehet halasztani egy kicsit későbbre is.

Higgye el, államtitkár úr, nem provokálni akarom önt, én azt szeretném kérni, hogy azokra a kérdésekre, amelyek kifejezetten az OBH beszámolójával vannak összefüggésben, de nem az OBH elnökét, hanem a kormányt érintik, legyen szíves reflektálni. Legyen szíves például először is reflektálni arra, hogy mi lesz az igazságügyi alkalmazottak béremelésével, hogy az a javaslat, amit ön egyéni képviselői indítványként előterjesztett, és egyébként azzal magyaráz­ta ön is és az ön kollégája, államtitkár-kollé­gája ‑ mert ön éppen képviselői sapkában ült ott a padban, és ön helyett az államtitkár asszony ült ott az ön helyén ‑, azzal magyarázta, hogy erre azért van szükség, mert rendkívül gyorsan kívánják ezt a problémát rendezni. Ehhez képest Vas Imre képviselő úr levetette az Igazságügyi bizottság napirendjéről, és azóta sem tudjuk, hogy mi van ezzel a javaslattal, úgyhogy, államtitkár úr, legyen szíves, itt a vitában reagáljon arra, hogy mi van az ön egyéni képviselői indítványával.

Azért kérdezem én ezt, mert ismét nyomatékosítom önben, hogy összesen a mostani ülésszakban kettő parlamenti napunk van még; nem, három, bocsánat, a holnapi kettő, ahol csak viták vannak, tehát semmiféle szavazás és más nem tud történni, mint hogy egyébként a hétfőn megszavazott napirendek kapcsán lefolytatjuk a vitát, itt ezek között nincs az ön egyéni képviselői indítványa, és van hétfőn egy parlamenti napunk, amikor szavazni fogunk, de csak olyan törvényről tudunk szavazni, aminek megtörtént a parlamenti tárgyalása. Az ön javaslatának nem ment végig a parlamenti tárgyalása, ezért minden bizonnyal hétfőn nem tudunk szavazni erről, de javítson ki, államtitkár úr, ha netán ebben tévedek. És ez a javaslat biztosította volna azt, hogy egyébként január 1-jével az igazságügyi alkalmazottak bérezése megváltozik, és ők fizetésemelést tudnak kapni.

Vas Imre képviselő úr, önt is megszólítom, legyen szíves gombot nyomni, és az ígéretét némiképpen magyarázni, amit tett az Igazságügyi bizottság ülésén, amikor azt kérdeztük öntől, hogy miért vesszük le, miért kéri a levételét ennek a törvénynek a napirendről, és akkor ön azt mondta, még egyszer mondom, ugyanazt, amit a pulpituson is elmondtam, hogy azért, mert másként kívánják ezt rendezni, de január 1-jéig rendezve lesz. Hogy? Legyen szíves valaki önök közül megmondani azt, hogy melyik előttünk lévő törvényjavaslat az, amelyikben az igazságügyi alkalmazottak bérét január 1-jétől rendezni kívánják, ez az egyik kérésem. Nagyon kérem önöket, hogy válaszoljanak rá, azért vannak itt az ülésteremben, és nyilván nem a levegőbe beszélnek.

Több ezer embert érint, sok ezer embert érint, és sok ezer ember várja azt, hogy itt mi mit döntünk ma vagy a következő néhány napban. Nem hiszik el, képviselőtársaim, tudják, önök megszüntették a parlamenti közvetítést, de voltak olyan bíróságok ‑ ezt egy picit zárójelben mondom, kritika is az informatikai rendszer fejlesztésének az állapotáról ‑, ahol két alkalmas számítógép volt, amin lehetett nézni a parlamenti közvetítést, és csoportosan szerveztek szinte programot rá, hogy ezt megtekintsék, amikor az ön törvényjavaslatáról volt szó. Higgye el, ezeket az embereket rendkívüli módon érdekli, hogy január 1-jétől tényleg rendezve lesz-e a bérük vagy sem, úgyhogy én azt gondolom, annyi elvárható önöktől, hogy legalább erre választ adjanak.

A másik, amire, én azt gondolom, hogy nem elnök asszonynak kell a zárszóban választ adnia, hanem önöknek, az pedig az, hogy egyébként várható-e a bíráknak a normális fizetésemelése. Várható-e az, hogy az igazságügyi alkalmazottaknak is a bérezését ismételten hozzáigazítják a bírákéhoz, azért, mert ismét érdemes lesz hozzáigazítani, vagy pedig tényleg ez a háromszor 5 százalékos béremelés az, amit önök, mondjuk, a parlamenti ciklusuk végéig terveznek ebben a szférában?

Szintén a beszámoló kapcsán merült fel az, hogy kívánnak-e arra forrást biztosítani, hogy újabb bírói státuszokat lehessen kiírni. Azért kérdezem, mert nemcsak tőlem egyébként, hanem ha jól tudom, más politikai párttól is, de a szakmában rendkívül sokaktól kritikaként hangzik el az, amit én is elmondtam most, azt gondolom, ha jól emlékszem, talán tavaly is, hogy a titkárok olyan munkákat végeznek, és egyre több ilyen van, amit egyébként bíróknak kéne végezni, aminél a bírói függetlenség feltétel lenne egy normális jogállamban; azok a titkárok, akik egyébként kvázi bírói feladatokat végeznek, azok végre 6-8 év után bíróként tudják ugyanezeket a feladatokat végezni.

Ez megint csak nem egy OBH-szervezési kérdés, hanem a kormány felelőssége, és én ezért kérdezem államtitkár urat, hogy terveznek-e bírói létszámbővítést, mert ezek a kérdések, ezek a problémák, ezek a kritikák, ha úgy tetszik, akkor tudnak annullálódni, akkor tudnak megoldódni ezek a problémák, ha bírói státuszt teremtenek, természetesen itt a költségvetési oldalának a megteremtésével, tehát ha megfelelő pénzt adnak rá. Tehát ha másra nem is, de ezekre a kérdésekre én nagyon kérem önöket, hogy a kormányoldalról válaszoljanak. Köszönöm szépen. (Gúr Nándor tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
194 103 2016.12.06. 15:11  82-107

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Répássy képviselő úr felszólalására reagálnék. Maximálisan egyetértek vele; az, hogy a bírák nem kapnak normális, értékelhető fizetésemelést, ez nem az elnök asszony felelőssége, hanem Orbán Viktor személyes felelőssége, aki nem engedi a béremelést azért, mert kifejezetten utálja, rühelli a bírói kart. Ez az igazság.

Én mindössze annyit mondtam elnök asszonynak, annyit kértem tőle, rengetegszer fogalmaztuk meg kritikaként, amikor önt kinevezték, elnök asszony, hogy rendkívül jó kapcsolat fűzi önt a miniszterelnökhöz. Én ezért gondoltam azt, és gondolom most is, hogy egy olyan személyt kellett volna szerintem kinevezni bírósági első számú vezetőnek, akinek ilyen kapcsolata a végrehajtó hatalom fejéhez nincsen. Ez így esett. Az ön kinevezése, megválasztása megtörtént. De ha már ez így van, ha már így lett, így alakult, akkor én annyit kértem öntől, és e tekintetben fordulok csak önhöz, hogy ezt a jó kapcsolatát akkor vesse latba most, és legalább ez szolgáljon a bírói kar előnyére, hogy önök között van egy ilyen bizalmi kapcsolat és viszony, hogy a fizetés dolgában próbálja meg a miniszterelnököt jobb belátásra bírni. Én mindösszesen ezért fordultam önhöz. Ebben látom az ön felelősségét ebben a körben. Nyilvánvalóan ebben önt a bírói kar, a bírói egyesület mellszélességgel tudja támogatni, tehát ön mögött áll, ez egészen biztos. Én ennyit kértem öntől; de a felelősség vonatkozásában maximálisan osztom Répássy képviselő úr álláspontját, ez a miniszterelnök egyszemélyi felelőssége.

A reálbércsökkenés vonatkozásában tudok nagyon rövid lenni, mert Gyüre képviselőtársam elmondta, amit én szerettem volna. Valóban így van, hogy ez megtörtént, és hogy ez milyen mérvű és mértékű, azt épp az OBH tudja kimutatni. Nekünk ebben semmiféle önálló statisztikát nem kell produkálnunk vagy érvelést nem kell kifejtenünk, hanem egyszerűen hagyatkoznunk kell arra, amit a bírói szervezet maga állapított meg. Ha pedig ez így van, akkor úgy hiszem, hogy legalább a 2003-as szintre illene felhozni a bírák reálbérét a kormánynak a mostani fizetésemeléssel.

Megjegyzem, hogy 2003-ban is azért volt szükség ilyen mérvű béremelésre, mert olyan alacsony volt akkor is az akkori viszonyokhoz képest a bírák fizetése, ami szégyenteljes volt. Akkor egy normális szintre sikerült felhozni. Jó lett volna valóban, ha a kö­vetkező kormányok is szisztematikusan ezt az eme­lést végrehajtják, akár legyen szocialista, akár fi­de­szes kormányzat. Megjegyzem, hogy ezt a 2003-as béremelést is a Medgyessy-kormánynak sikerült végrehajtania. De hogy 13 év után eltolva háromszor 5 százalékot emelnek, ez elképesztő. Nem tudok egy­sze­rűen mást mondani rá jelen felszólalásomban sem.

Arra sem tudok mit mondani, és nem nagyon van szavam, államtitkár úr, hogy ön ezután sem hajlandó ebbe a vitába beszállni, hogy semmit nem mond, hogy egy szava nincsen azokhoz az emberekhez, akikről itt most tárgyalunk. Ez közel tízezer ember. Az Igazságügyi Minisztériumnak az egyik legfontosabb feladata, ha úgy tetszik, ez a szektor. Nem gondolom azt, hogy helyes az, ha erről a vitában az igazságügyi államtitkár, a miniszter nem nyilvánít véleményt. Azt is mondom, államtitkár úr, és e tekintetben higgye el, tényleg félre ne értse az ön személyével kapcsolatban, én önt tisztelem mint szakembert, mint kollégámat, de itt a miniszternek kéne ülnie. A miniszternek személyesen kéne most ezekre a kérdésekre válaszolnia, mert ő ebben az első számú döntéshozó, leszámítva a miniszterelnököt. Neki kéne számot adnia arról, hogy ezekben a kérdésekben egyébként a miniszterelnökkel milyen megbeszéléseket folytatott.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, azt gondolom, hogy azok a kritikák, amelyek a béremeléssel kapcsolatosak voltak, még akkor is, ha néhol egyébként sikerül reálbéremelést kimutatni, Répássy képviselő úrnak megjegyzem még egyszer, ugyanúgy, mint bárhol máshol és bármilyen más szektorban, ahol egyébként évente, vagy azt mondom, hogy az elmúlt 13 évben több alkalommal kaptak egyébként nominálisan béremelést, ettől függetlenül a bírák fizetésének az értéke a 2003-as szinthez képest valami hihetetlen, hogy mekkorát zuhant.

Szeretném mondani, hogy itt nemcsak a bíráknak, nem találok jó szót rá, mert ha azt mondanám, hogy kiemelt fizetéséről van szó, akkor úgy tűnne, mintha ez egy magas fizetés lenne, a többiekhez képest kiemelt fizetéséről van szó az igazságügyi szektorban, hanem azoknak az alkalmazottaknak a béréről is, akik egyébként egy bizonyos százalékát, töredékét kapják a bírói fizetésnek. Tehát itt nemcsak a bíróról beszélünk, aki megkapja azt az illetményalapot, amiről Répássy képviselő úr beszélt, hanem beszélünk a bírósági fogalmazóról is, aki annak a 40 százalékát kapja, és beszélünk arról a leíróról vagy fizikai alkalmazottról, aki ennél még szerényebb százalékát kapja meg a bírói fizetésnek. Ha ezt vesszük alapul, akkor azt gondolom, szembetűnő és látható, hogy milyen elképesztően nagy a baj.

Higgyék el nekem, hogy ez nem egy ellenzéki gumicsont, amin most rágódunk, hanem minden államban, nyugati államban felismerték azt, hogy az igazságszolgáltatás kiegyensúlyozott működése egy olyan állami érdek, ami nem lehet pénz kérdése. Minden államban, Magyarországon is ez a költségvetésnek egy icipici részét teszi ki, az összköltségvetésnek. Ha ezt összehasonlítom, mondjuk, akár az egyébként rendkívül fontos, ne értse senki félre, egészségüggyel, rendészeti dolgozók bérével vagy bármi mással, ami nagy rendszer, azt fogjuk látni, hogy ez elenyészően pici, szinte semmi a költségvetésben. Azok a számok, azok az összegek, amiket most mi számonkérünk a kormányon, a költségvetésben szinte nagyítóval sem láthatók, viszont a jelentőségük annál nagyobb. Az igazságszolgáltatás kiegyensúlyozott működése, az, hogy az igazságszolgáltatásban dolgozó emberek között ne fluktuáció legyen, hanem stabilitás, hogy ott életpályamodell legyen; hogyha ott egy leíró, aki valójában egy igazságügyi alkalmazott, egy kisegítő embere egy bírónak, hibázik, Gyüre képviselőtársam mondott talán egy jó példát erre, akkor lehet, hogy valakit bent tartanak a börtönben még három napig úgy, hogy nem kéne, vagy tovább, ha egy igazságügyi alkalmazott hibázik. Óriási felelősséggel dolgoznak ezek az emberek, hihetetlen kevés pénzért.

Úgy hiszem, az államnak kutya kötelessége megbecsülni ezt a munkát, sőt mi több, azt kell hogy mondjam, megéri megbecsülni ezt a munkát. Megéri azért is megbecsülni ezt a munkát, mert nem akarok odáig sem elmenni, hogy mondjuk, egy strasbourgi ítélet kapcsán mennyi pénzt kell utána kifizetni, ha ez a munka nem megfelelő, de a társadalom hangulatát, a társadalom biztonságérzetét alapvetően határozza meg az, hogy mondjuk, az egymás közti peres jogviták hogy intéződnek, hogy egy büntetőügynek milyen a lefolyása, hogy megbízhatnak-e az emberek a bíróságokban, hogy a bíróságok egyébként jó minőségű munkát végeznek-e, időszerűen végzik-e. Ezek az államnak hallatlanul fontosak. Kevés olyan terület van, ahol ilyen kicsi befektetéssel ennyire jó eredményt lehet elérni. Ezt a kicsi befektetést kérjük most a kormánytól azért, hogy az eredmény jó legyen, hogy azok az egyébként sokat próbált és tapasztalt munkatársai az igazságszolgáltatásnak, akik most azon gondolkodnak, hogy kénytelenek elmenni, azok maradjanak ott, azokat bírjuk rá arra, hogy maradjanak. Nem a bírókkal lesz a probléma. A bírók ott fognak maradni. Nagyon kicsi lesz az eláramlás a bíróságokról. Sokkal nagyobb probléma lesz az igazságügyi alkalmazottak elvándorlása. És tudja mit, államtitkár úr, amit elnök asszony mondott, Gyüre képviselőtársam megerősítette, és tökéletesen igazuk van.

(16.20)

Az, hogy jó minőségű embereket vegyünk fel a bíróságainkra, alapvető érdek. Ha valami, az rendkívül hosszú távon fogja meghatározni azt, hogy milyen lesz az igazságszolgáltatás színvonala. Mert ha ma egy végzős, egy egyetemet elvégzett diák azt mondja, hogy gondolkodom azon, hol helyezkedjek el, akkor meglátja azt, hogy talán, talán, ha a kompenzáció jól sikerül önöknek, akkor a minimálbért el fogja majd érni a fizetése három éven keresztül, mint bírósági fogalmazónak. Ha ezt megnézi, és ugyanez a diák, mondjuk, nyelveket beszél, beiratkozott már egy PhD-tanfolyamra, egy Erasmus-ösztöndíjat elvégzett, tudja, mi van külföldön, és summa cum laude eredménnyel végezte el az egyetemet, akkor azt mondja, hogy kérem szépen, elmegyek egy nagy nemzetközi irodához, és hihetetlen sok pénzt fogok keresni. Márpedig vannak olyan diákok ‑ tudom, mert annyira még nem rég végeztem, bár most már lassan mondhatom, hogy igen ‑, akik elhivatottak a bírói pálya iránt, és el szeretnének menni bírónak, ha csak egy mód van rá. Olyan fizetést úgy sem fog tudni az állami szektor kínálni természetesen, mint egy multi, de tisztes megélhetéshez szükséges fizetést igen. Ha azonban azt látja, hogy egyébként van egy bírói életpálya, amelyen végig tud haladni, és ha mondjuk, eléri azt a szintet, hogy törvényszéki tanácselnök lesz, egy olyan tisztességes fizetést fog kapni, amely Magyarországon akár a közszférában egy kiemelt fizetésnek minősül, akkor lehet, hogy szívesebben választja ezt az életpályát; mert szakmailag neki ez a kihívás, és azt mondja, hogy egyébként még a családom is el tudom tartani mellette.

Szóval, ezek azok a kérdések, amelyeket most mi meg tudunk válaszolni, és meg tudunk nagyon könnyedén oldani, ha akarunk. Ezzel az igazságszolgáltatás színvonalát hosszú évekre, évtizedekre tudjuk meghatározni. Meg tudjuk határozni, hogy kikből legyenek majd bírók; jó minőségű, okos, felkészült, tehetséges emberekből, vagy, ha úgy tetszik, a resztliből.

A másik, amit szerettem volna mondani és e tekintetben Gyüre képviselőtársam felszólalása indított arra, hogy gombot nyomjak: teljesen igaza van képviselő úrnak abban, hogy a pluszpontok rendszerét érdemes lenne átgondolni. Elnök asszony, tudom, hogy ez önnek fontos. Tudja mit? Nekem is. Mert én úgy hiszem, hogy egy kúriai bírónál például az, hogy legyen PhD-je vagy akár habilitációja, vagy akár egy MTA-doktorija, az rendkívül fontos. Mert ott már egy bíró a gyakorlat és a tudomány határán dolgozik. Egy jogegységi határozat meghozatala meglátásom szerint inkább tudományos munka, mint bírói gyakorlati munka, egyetértünk. De ez nem igaz egy járásbíróságon. Ott meg sokkal inkább a gyakorlat az, aminek meghatározónak kell lennie.

Éppen ezért azt mondom, hogy én akár még azt is el tudom fogadni, hogy tanulja meg, mi volt ott, és egy kétéves bírói gyakorlat után valakit kinevezzenek a Kúriára egy jogegységi tanácsba úgy, hogy két évig volt bíró, de egyébként egyetemi tanár és a szakma egyik legelismertebbje. Mert ott azt a típusú munkát kell végezni. Ott hihetetlen sokat ér az, hogy tudományos munkája van, vagy publikációi vannak. Megjegyzem azt is, hogy maximálják, ha jól emlékszem, két publikációban, tehát két publikációnál hiába van több, akkor is ugyanannyi pontot fog kapni egy bíró, ha jól tudom vagy jól emlékszem. Ez megint, azt mondom, butaság, mert két publikációt annyira nem nehéz megoldani, leszervezni. Ha van valakinek kis affinitása hozzá, megírja gyorsan. De egy komoly tudományos hátteret teremteni, mondjuk, több tucat publikációval, idegen nyelvűvel, külföldi folyóiratokban megjelenővel, az már más. Az már egy tudományos életpályát tükröz, egy tudományos irányultságot; nem azt, hogy valaki ezt így összeszedte, mert volt két ismerőse a különböző tudományos lapoknál. Tudom, hogy így megy, én is látom.

Ezt a szempontrendszert és ezt a pontrendszert, azt gondolom, érdemes lenne felülvizsgálni. És míg járásbíróságokon vagy törvényszéken lényegesen kisebb jelentőséget lehet tulajdonítani egy ilyen szempontnak, akár tudományos, akár más jellegű külföldi előadást értek ezalatt vagy valami hasonlót, addig, ahogy feljebb megyünk a hierarchiában a bíróságokon, egyre nagyobb jelentőséget tulajdonítani ennek. Ezt érdemes átgondolni és azért ebben a vitában mondom el és nem egy másikban, mert úgy hiszem, hogy ezt az OBH-val való egyeztetés és egyetértés nélkül nem érdemes a törvényalkotónak módosítani.

Ebben, azt gondolom, szükség lenne egy konzultációra, és bizony ebben szükség volna változásokra, még akkor is, ha egyébként azzal, hogy ezek a szempontok bejöttek a rendszerbe, alapvetően egyet tudok érteni. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 14 2016.12.07. 8:02  1-22

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt kúriai Elnök Úr, Elnökhelyettes Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én is azzal kezdem, amivel Teleki képviselőtársam és talán többen ma, hogy megköszönöm a Kúria minden bírájának és igazságügyi alkalmazottjának a munkáját. Azt gondolom, hogy a 2015. évben is ezt példaértékűen végezték, és annyit kérnék, ha szabad ilyet tenni, hogy ugyanígy végezzék a jövőben is.

Teleki László képviselőtársam elmondta azt, és ezt ismételni nem kívánom, hogy melyek azok az érvek elsősorban, amelyek miatt támogatjuk az elnök úr beszámolóját. Ami miatt egészen rövid is tudok lenni, az például az, hogy nemcsak a beszámoló volt meggyőző, hanem az Igazságügyi bizottságban azok a válaszok is, amelyeket az elnök úr a képviselői kérdésekre adott; ott lényegesen hosszabban beszélgettünk erről a témáról, és azt gondolom, hogy kielégítő és számunkra elfogadható válaszokat kaptunk, éppen ezért most itt a plenáris ülésen lényegesen könnyebb dolgunk van.

Két dologra, ami a vitában elhangzott, szeretnék reagálni. Én őszintén szólva egyfajta önigazolásként tudom csak értékelni azt tegnap Handó Tünde elnök asszonytól is és most Répássy képviselő úrtól, Rubovszky elnök úrtól is, hogy folyton az új bírósági rendszert méltatják és dicsérik. Én azt gondolom, hogy ebben a vitában, főleg a Kúria beszámolójánál az égadta világon semmi szükség erre. Semmi szükség erre, mert nem erről szól a mai vitanap. Még ha az OBH-nál felvetődik ez, ott értem, mert ott valóban a bírósági igazgatásról van szó, de itt ma, a mai vitanapon kifejezetten a Kúria tevékenységének egy szűkebb körű vizsgálatáról, amit a jogszabály előír.

Azért is érdekes ez, mert gyakorlatilag újra és újra ismételjük azokat az érveket az új bírósági rendszerrel kapcsolatban, amelyeket egyébként százszor elmondtunk már. Én nem kívánom ezt megtenni, és csak utalok arra, amit a tegnapi beszámoló elfogadásakor mondtam ugyanebben a témakörben: nagyon hosszan lehetne sorolni ‑ ahogy akkor tettem is ‑, hogy szerintem miért nem jó és miért nem vált be ez az igazgatási rendszer. Ami viszont ennek a kúriai részét illeti, azt gondolom, talán egy vagy két mondat illik ide.

Az egyik, hogy ízlés kérdése, hogy ez a két funkció különválik-e vagy sem. Én is voltam az OIT tagja majdnem négy évig, úgy, ahogy Rubovszky képviselő úr, és megmondom őszintén, hogy olyan rendkívüli fordulatot a Kúria mostani működésében ahhoz képest, ami akkor volt a Legfelsőbb Bíróságon, nem nagyon látok. Ugyanis ‑ nem elvitatva egyébként az elnök úrnak a személyes tekintélyét, és nem elvitatva az elnök úrnak a rendkívüli szakmai tudását sem, de azért ‑ akkor is ez volt igaz és ma is, hogy a szakmai tevékenysége a Kúriának alapvetően a kollégiumokban folyik, és abban túl sok változás nincs. Akkor is a polgári, a büntető, a közigazgatási kollégium határozta meg azt, hogy milyen jogegységi döntések születnek, a jogegységi tanácsok hozták meg ezeket a döntéseket, ma is ezek a tanácsok hozzák meg ezeket a döntéseket, nem a Kúria elnöke vagy nem a Legfelsőbb Bíróság elnöke.

(10.20)

Tehát én azt gondolom, hogy ebben azért olyan áttörő változást nem észleltünk, hála istennek, ez jól működött akkor is, meg jól működik ma is. Még egyszer mondom, ízlés kérdése az, hogy ez a két funkció különválik-e.

A mi kritikáink sem arra irányultak a bírósági rendszer vonatkozásában, hogy ez a két funkció elválik egymástól. Nekünk is voltak egyébként ilyen elképzeléseink, ezzel nincs probléma. Az volt a gond, hogy gyakorlatilag egyszemélyes korlátok nélküli külső igazgatási vezetői pozíciót kívántak önök létrehozni. Hála istennek, az EU-nak volt annyi életösztöne, hogy ezt nem hagyta. Ez volt a kritika tárgya. A Kúria vonatkozásában pedig egyetlenegy, hogy a Kúria elnökét önök hogy mozdították el. Ezt nyilván azóta a strasbourgi bíróság, annak is a nagykamarája igazolta, hogy ez tökéletesen jogellenes volt, és fizethetünk a volt elnök úrnak kártérítést. De én azt gondolom, még egyszer mondom, hogy kár ezt a vitát újra lefolytatni itt most a parlamentben.

Ami Répássy képviselő úr fölszólalásával kapcsolatos még, és ezt valóban érdemes vita tárgyává tenni, hogy a törvénysértő álláspontokhoz kell-e hagyni, hogy egy bírói tanács vagy egy bíró ragaszkodjon vagy nem. Én úgy hiszem, persze a parlamentben én is ezt az álláspontot képviselem, hogy mindenről lehet beszélni, de talán ez valóban egy belső szakmai kérdés. Már csak azért is gondolom így, mert a felsőbb bíróságoknak is, kiemelten a Kúriának is számos olyan lehetősége van, amellyel kötelezően meg tudja határozni egy következő ítéletnek akár a tartalmát vagy áttételesen a tartalmát; gondolok itt arra, hogy onnantól kezdve, hogy mondjuk, előírhat bizonyos bizonyítási kötelezettségeket, egészen odáig, hogy a Kúria jogegységi döntést hozhat, ami effektíve kötelező az alsóbb fokú bíróságokra. Tehát ha a Kúria úgy látja, hogy ez indokolt, akkor meg fogja hozni ezt a döntést. Ha az OBH-n belül működő joggyakorlat-elemző csoportok ezt helyesnek látják, akkor nyilván foglalkoznak majd ezzel.

De én úgy hiszem, és ebben osztom mindazoknak az álláspontját, akik ezt mondták, hogy önmagában a bíró döntési szabadságát befolyásolni nem lehet. A bírói függetlenségnek e tekintetben ‑ és ebben vitatkozom Répássy képviselő úrral ‑ nin­csenek határai. A bírói függetlenség korlátlan, egészen addig, amíg az nem a jogszabályokkal ellentétes, egészen addig, amíg az nem ellentétes a Kúria kötelező döntéseivel. És mivel a jogszabályokkal való ellentétes mivoltot nyilvánvalóan szintén szubjektíven tudjuk csak megítélni, ezért megint eljutunk oda, hogy ha ez nem tetszik, és valamilyen gyakorlat, valamilyen döntési gyakorlat nem tetszik a Kúriának, akkor hozzon arról valamilyen olyan kötelező döntést vagy olyan döntést, ami legalábbis tereli bizonyos irányba a bírákat, amit ő szükségesnek lát. De azt nagyon veszélyesnek tartom megkérdőjelezni és egyáltalán bármilyen módon is kimondani, hogy a bírói függetlenségnek egyébként ezeken felül bármilyen határa lenne.

Úgyhogy, tisztelt képviselőtársaim, ezekkel a megjegyzésekkel, amik tényleg gyakorlatilag csak a vitában elhangzottakra reagáltak, én is szeretném megerősíteni azt az álláspontot, amit Teleki László képviselőtársam egyértelműen már megfogalmazott, hogy a Kúria 2015-ös beszámolóját a Magyar Szocialista Párt frakciója támogatni fogja, és köszöni mindazoknak a munkáját, akik miatt ezt megteheti. Köszönöm szépen. (Teleki László tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 30 2016.12.07. 12:27  23-56

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Legfőbb Ügyész Úr! Képviselőtársam! Vitányi képviselő úr érzi a bajt, igen, valóban van. (Derültség és közbeszólások.) Bár kétségkívül ezúttal tudok rövidebb lenni, mint szoktam, hiszen az ügyészség tevékenységében sajnos az égadta világon semmi nem változott. Ahogy az eddigi beszámolóknál is megtartott vezérszónoki felszólalásaimnál, így most is kénytelen vagyok két ügyészi körhöz külön-külön szólni. Először is a magam és frakcióm nevében szeretném megköszönni több ezer ügyésznek és nem ügyész ügyészségi alkalmazottnak a 2015-ben elvégzett munkáját. Szeretnék köszönetet mondani azért, hogy hozzájárultak közös biztonságunk fenntartásához, a bűn üldözéséhez, hogy képviselték a vádat a bíróságokon, hogy részt vettek és felügyelték a nyomozásokat, s hogy polgári ügyekben eljáró ügyészek közreműködtek a jogbiztonság érdekében.

Azok a számok, amikről a legfőbb ügyész írásban és szóban beszámolt, az ő munkájukat dicsérik. Köszönet érte.

Van azonban egy másik része, egy rendkívül kis halmaza az ügyészi társadalomnak, amely egészen más megítélés alá esik. Állítom, hogy az ügyészi felső vezetés és a felső vezetés néhány alacsonyabb beosztású bizalmasa egy ma regnáló XXI. századi diktatúrának nem is kiszolgálója, hanem pillére, a rezsimnek nem kisegítője, hanem része, alapvető építőeleme. A múltban is, de ma is minden, arra igényt tartó rezsim meg tudja találni a maga Gulyás elvtársait, még ha napjainkban más foglalkozásra utaló családnevet is viselnek. Sokan tudjuk, hogy kik voltak részesei ennek a folyamatnak, és tenni fogunk róla, hogy ezt ne felejtsék el önöknek akkor sem, amikor egy-két évtized múlva már szívesen megtennék.

Módszerüknek két ága van, nem fogok újat mondani ebben sem. Az egyik, hogy ellenzéki politikusokkal szemben pontosan a politikai eseményekhez időzített, a sajtóban professzionális kommunikációs technikával felépített koncepciós eljárásokat folytat, a Fidesz választási győzelmeinek elősegítése érdekében. Ezekben az ügyekben ma már a bíróság egymás után állapítja meg, hogy felmentésnek van helye, a beszámolóval érintett időszakban, 2015-ben kettőről; s már tudjuk, hogy 2016-ban újabbak csatlakoztak a mostanra hosszúvá fejlődött sorhoz. De nem szaladok előre, nehogy elnök úrnak figyelmeztetnie kelljen a tárgyra térésre, szóval, azokról majd a 2016-os beszámolónál fogunk beszélgetni.

E körben azonban rendkívül beszédes, hogy a Kúria éppen ebben az évben gondolta úgy, hogy elvi bírósági határozat kiadására van szükség a törvényes vádról. Másként fogalmazva: az ügyészségnek iránymutatást kell adnia arról, hogy milyen tartalmi elemekkel kell a vádat benyújtania, pedig a törvényes vád fogalma nem egy új rendelkezés, hosszú évtizedek óta része a büntető-eljárásjogi törvénynek, ugyanazt tanultuk húsz éve, és ugyanazt tanítják most is erről. Akkor vajon mégis mi az oka annak, hogy most szükség volt erre a döntésre? Miért éppen most? A Kúria elnökénél rákérdeztem erre, s a sok kérdés közül éppen erre nem válaszolt; nyilván nem véletlenül. Mégsem mondhatta ‑ annyi lojalitás volt benne az ügyészség iránt ‑, hogy azért, mert az ügyészség az elmúlt időszakban sorozatosan nyújtott be olyan vádiratokat, amelyek e követelménynek nem feleltek meg, ezt mégsem mondhatta, s valahogy ennek a jelenségnek elejét kellett venni. De vajon mi lehet e jelenség oka? Négy év alatt ennyire leromlott az ügyészek szakmai tudása? Szerintem nem. Sokkal inkább az, hogy feletteseik megalapozatlan vádemelésekre utasítják őket. No, ennek kell gátat szabni, s meggyőződésem, hogy ennek a tarthatatlanságára figyelmeztet a Kúria döntése is.

A másik ág, hogy az ügyészség elősegíti a maffiamódszerekkel folytatott állami korrupciót azzal, hogy nem tesz semmit ezekben a nyilvánvalóan és bizonyíthatóan korrupciógyanús ügyekben. Újabb módszer, hogy amikor már tarthatatlanná válik a helyzet ‑ lásd Rogán Antal esete ‑, akkor a közvélemény csitítása érdekében megindítja az eljárást, aztán, amikor a közhangulat már úgy nagyjából megnyugodott, akkor csöndben megszünteti.

De még ez is jobb, mint Nyakó István esete, amikor az NVB és az NVI feljelentése után bűncselekmény hiányában szüntették meg az eljárás a népszavazás rendje ellen tett bűncselekmény ügyében. Először a nyomozó hatóság azzal nevettette ki magát, hogy nem tudja beazonosítani azokat az elkövetőket, kopasz verőembereket, akikről a média már régen megírta még a kutyájuk nevét is, nemhogy a sajátjukat, sőt még az előéletüket is feltárta. Aztán a Kúria, az NVB, az NVI szerint is akadályozták Nyakó Istvánt a kezdeményezése leadásakor. A törvény releváns része úgy szól, idézném: „aki az arra jogosultat a népszavazási kezdeményezésben akadályozza, bűntettet követ el”. Persze, videofelvételek közlése után csak a vak nem látta, hogy Nyakó Istvánt akadályozták, az ügyészség szerint mégsem történt bűncselekmény. Igaz? Amit viszont ők tettek, az egyértelműen az, úgy hívják, hogy hivatali visszaélés. S ha lesz egy legfőbb ügyész, akinél érdemes feljelentést tenni, akkor fel fogjuk jelenteni. Nyilvánvalóan nem a kopaszokat féltették itt sem, hanem Kubatov Gábort, aki felbérelte őket, s mégis kínos lett volna, ha egy megindított büntetőeljárásban a kopaszok ad absurdum terhelő vallomást tesznek a Fidesz alelnökére. Hát így működik ez a rendszer!

Persze, ez csak egy példa a sok közül, de ha már Kubatov Gábornál tartunk, akkor beszélhetnénk nyugodtan a Vizoviczki-ügyről is, ahol a sokat próbált bűnöző levélben kérte a Fidesz-alelnök segítségét a büntetőeljárása miatt. Kubatov elmondta, hogy a levelet a hatóságoknak leadta, becsatolta a büntetőeljárás iratai közé. S milyen érdekes, az ügyészség valahogy nem találja ezt. (Korózs Lajos: Szégyen!) Nagy szerencse ám ez a Fidesznek!

Vagy itt van a Voldemort-ügy, ahol egy fideszes képviselő tetten érése hiúsult meg rejtélyes módon, s az ügyészség még csak ki sem vizsgálta, hogy hogyan. Aztán itt vannak az MNB-s ügyek, ahol a jegybankelnök rokonai, szeretője, a szerető rokonai kamionokkal hordják ki a közpénzt az MNB-ből, s azonkívül, hogy ön, legfőbb ügyész úr, a botrány kirobbanása után egy nappal véletlenül elkölt egy kellemes, közös ebédet Matolcsyval, az égadta világon nem történik semmi. Meg persze biztosan az is rendben van, hogy a miniszterelnök rokonsága egy nemzetközi körözés alatt álló bűnözővel üzletel Magyarországon, aki a miniszterelnök mellett vásárol ingatlant, és ki-be jár Magyarországra anélkül, hogy az ügyészség megfogná.

S ha mindezt szubjektívnak gondolná, tisztelt legfőbb ügyész úr, a Transparency International ‑ nem a magyar, hanem a nemzetközi ‑ szerint, amely a világ egyik legelismertebb és legátfogóbb korrupciós listáját állítja össze, ezen a listán évek óta egyre hátrébb csúszunk, idén három hellyel.

(11.20)

A következő sorokat szintén a Transparencytől szeretném idézni tehát. „Magyarországon a korrupció központosított formája épült ki és vált rendszerszerűvé. A kormány következmények nélkül használja a hatalmát arra, hogy illetéktelen előnyökhöz juttassa a holdudvarába tartozó üzleti csoportokat.” ‑ mindezt az ön bábáskodása mellett, tisztelt legfőbb ügyész úr. Gratulálok hozzá!

Vajon hol van ennek az ellenpontja? Hol vannak azok a büntetőeljárások, ahol a magyar kormány tagjait, igazi döntéshozóit, oligarcháit vonnák felelősségre? Miért nem vádlott Mészáros Lőrinc, Tiborcz István, Garancsi vagy Vajna? Még mindig azon lovagol az ügyészség, hogy lassan egy évtizeddel ezelőtt voltak szocialista ügyek, amikben ‑ csak úgy mellékesen megjegyzem ‑ egyre másra születnek a felmentések? Egyetlen eljárás nem indult fideszes prominenssel szemben, pedig már nemcsak a hergelhető közvélemény háborog a rendszerszintű korrupció miatt, hanem olyan, politikától független vezető értelmiségiek is, mint például Kocsis Zoltán karmester ‑ Isten nyugosztalja!

Néha persze már nagyon nagy a botrány, és akkor internálják a jegyszedőt. Egyetlen eljárásról tudok országos politikusokkal szemben, ami megindult, az Mengyi Roland, alias Voldemort; egy képviselő, akinek a botrány kirobbanása előtt még mi, képviselőtársai is alig ismertük a nevét. Nos, igazi fideszes prominens, a jegyszedő, ő felelős mindenért.

Legfőbb ügyész úr kiemelte, hogy milyen kiváló a kapcsolata az OLAF-fal. Érdeklődéssel hallgattam ezt, mert 2015-ben egy konferencián, amit egyébként valóban a Transparency szervezett, járt nálunk az OLAF egyik felső vezetője, prominense, hát ő nem ezt mondta, legfőbb ügyész úr. Ő azokat a problémákat emelte ki, amelyek a magyarországi rendszerszintű korrupcióval kapcsolatosak és azt, hogy egyébként Magyarország ebben és a magyar bűnüldöző szervek képtelenek hatékonyan eljárni. Úgyhogy amit önök csinálnak és eltűrnek, legfeljebb az Olaf nevű hóembernek tetszik a Jégvarázsból, de hogy a hivatalnak nem, az egészen biztos.

Tisztelt Legfőbb Ügyész Úr! Ön mindig büszke a 98 százalékos váderedményességre, és ezt is mindig ki kell emelnem, és egyre inkább megalapozottan azt gondolom. Rendkívül kíváncsi leszek, hogy a politikai érintettségű ügyeknek, amelyek ön szerint egyébként nincsenek, milyen lesz a váderedményessége. Szeretnék annyiban segíteni, hogy mit tekintek én annak. Olyan ügyeket, amelyekben politikusok érintettek, állami döntéshozók érintettek, és egyébként a közvéleményben politikai ügyként fogalmazzák meg őket. Ezek a politikai érintettségű ügyek. Azt gondolom, jól behatárolható, hogy melyek ezek. A tendencia már látszik. Vélhetően a váderedményesség a felét sem fogja elérni az országos átlagnak; talán a harmadát sem fogja elérni.

Őszintén remélem, hogy tanulmányok sora fog majd arról születni, hogy hogyan folytak ebben az időszakban a büntetőeljárások. Őszintén remélem, hogy jogtudósok elemezni fogják ezeket az ítéleteket, elemezni fogják a büntetőeljárásokat, elemezni fogják azokat az eljárásokat is, amelyek az ügyészségen szűntek meg, elemezni fogják azokat a feljelentéseket is, amelyeket önök különböző mondvacsinált okokkal elutasítottak, és a tudomány fogja végül meghatározni azt, hogy mi lesz ennek a korszaknak a megítélése. Tartok tőle, tisztelt legfőbb ügyész úr, hogy bár nyilvánvalóan ön is elfogult a tevékenységével kapcsolatban pozitív értelemben, én is elfogult vagyok negatív értelemben. Azt prognosztizálom, hogy ezek a tudományos eredmények az én meggyőződésemhez és megítélésemhez lényegesen közelebb fognak állni, mint az önéhez.

Rubovszky elnök úrnak az a mondata, hogy arra kér minket, hogy támogassuk a beszámolót, gondolom, ez vicc volt, és ennek is fogom fel. Ha lenne olyan gomb a palettán, hogy „nagyon nem”, akkor én ezt nyomnám meg. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
195 52 2016.12.07. 1:31  23-56

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy dologban szeretnék picit csatlakozni ahhoz, amit képviselő asszony az imént elmondott, és ez az ügyészség megítélése. Én is azt gondolom, hogy egy oka van annak, hogy az ilyen jó, hogy az ügyészség munkáját a mindennapi bűnüldözési munkában látják az emberek és eszerint minősítik. Ugyanis az állami propagandagépezet ezt gondosan titkolja, hogy az intézményes állami korrupció és az ügyészség tétlensége között milyen összefüggés is van, hogy azért lehet büntetlenül ma Magyarországon milliárdokat ellopni, mert önök nem teszik a dolgokat, sőt azt kell hogy mondjam, hogy önök elősegítik ezt a tevékenységet. Ennyi az egész. Ennyi az ügyészség pozitív megítélése, és ez az oka, én azt gondolom.

Nagyon kíváncsi lennék, legfőbb ügyész úr, mert nyilván ezeket az ügyeket, mivelhogy ön a vezetője ennek az ügyészségnek, és azt kell hogy mondjam, hogy ön a fő felelőse annak, hogy ez így történik ma Magyarországon, vajon milyen lenne annak a felmérésnek az eredménye, ami önről szól személy szerint. Ugyanis nagyon sokan az ön nevét és az ön tevékenységét már bizony inkább összekötik ezekkel az ügyekkel, illetve az eljárások elmaradásával. Valószínűleg az inkább tükrözné a valóságot, mint az statisztika, amit ön felhozott most. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 40 2016.12.12. 4:30  27-45

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Már egy másfél perce kértem szót, mindösszesen arra vártam volna, hogy a Fidesz képviselőcsoportjából valaki esetleg indokolja azt az államtitkár úron kívül, hogy miért nem kívánják a köztársasági elnök átiratában foglaltakat megfogadni. Pedig volna még rá egy teljes időkeret, ami még rendelkezésre áll.

A Törvényalkotási bizottság ülésén, és én ezért is kértem szót, az államtitkár úr hasonló érveket elmondott, mint amiket most is tett, és valóban, én sem szeretem a tekintélyelvű érveket, márpedig most ezekre szeretnék hivatkozni. Ugyanis szakmai érvek tekintetében az előttem szólók már elmondták és az én meglátásom szerint cáfolták mindazokat, amiket egyébként az államtitkár úr a bevezetőjében elmondott.

De hadd tegyem fel úgy a kérdést, hogy nem kellene-e a köztársasági elnök átiratában foglaltakra mégis érdemben reagálni a kormány, illetve a kormánypártok részéről. Tehát hallottunk egy indokolást, de az nem arról szól. A köztársasági elnök nagyon világosan leírta az átiratban, hogy mi az, ami a számára elfogadhatatlan ebben a törvényben. Én azt gondolom, tartalmi szempontból alapvetően ezt kellene cáfolni tudni. Én nem hallottam és nem éreztem se a Törvényalkotási bizottság ülésen, sem most azt, hogy ez megtörtént volna.

Márpedig, és ezért mondtam a tekintélyelvű érvek fogalmát, vagy ezért vontam most be a vitába, mert úgy hiszem, ha a köztársasági elnök egyébként valamiben hiteles és politikusként, szakpolitikusként hozzáértő, mondom én ezt egyébként ellenzéki képviselőként egy fideszes volt politikusról vagy politikusról, akkor az ez a téma. Ebben a témában a köztársasági elnök évek óta megnyilvánul, és egyébként szakmai szempontból világszerte elismerik ebben a kompetenciáját.

Nyilvánvalóan a munkatársai is kompetensek ebben a témában, és a köztársasági elnök nem egyedül fogalmazta meg azt a véleményt, amit a parlamentnek megküldött, hanem a munkatársai segítségével. Kérdezem én, ha politikai szempontból a fideszes oldalról, ha úgy tetszik, a jó szándékhoz nyilvánvalóan kétség nem férhet, hiszen egy fideszes politikusról van szó a köztársasági elnök személyében, ha a kompetenciáját tekintve szintén nem férhet kétség ahhoz, hogy helyénvaló-e az, amit ír, akkor a kormánypártok ugyan miért nem hajlandóak még csak igazi és valódi megfontolás tárgyává sem tenni, hogy megfogadják az abban foglaltakat.

Én úgy hiszem, még egyszer mondom, hogy ezek az általam hangoztatott tekintélyelvű érvek, és azok a szakmai érvek, amelyeket képviselőtársaim az imént elmondtak, legalábbis felvetik annak a gyanúját, hogy valami olyasmit kell keresni a jelenség mögött, amiről Józsa István képviselőtársam beszélt. Valóban, néhány hónap múlva köztársasági elnököt fogunk választani, és nagyon nem szívesen látjuk azt ‑ persze, ez az önök belső hatalmi játszmája, ebbe még csak bele se kívánnánk szólni ‑, szomorúan látjuk azt, hogy ezek a hatalmi játszmák egy olyan komoly kérdésben manifesztálódnak, mint ami itt előttünk van.

Én úgy hiszem, hogy a következő generációk egyik legnagyobb problémája a fenntartható fejlődés kérdése lesz, és a klímavédelem, a klímaproblémák lesznek. Én úgy gondolom, hogy ezzel a témával nem kellene játszani. Még akkor sem kellene játszani, ha egyébként úgy tűnik, hogy ez az önök hatalmi szempontjainak megfelel, már ami adott esetben a következő néhány hónapot illeti. Mert egyébként más értelmes, racionális magyarázatát annak, hogy ennyire elutasítóak a köztársasági elnök véleményével kapcsolatban, nem látok.

Kérem, hogy ezt gondolják és fontolják meg, képviselőtársaim, és ha már ez a 17 perc a Fidesznek és 8 perc a KDNP-nek rendelkezésére áll még teljes egészében, akkor jó lenne, ha valaki, aki önök közül szakpolitikus, ebben a témában legalább megszólalna. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 48 2016.12.12. 5:13  45-55

DR. BÁRÁNDY GERGELY, a Törvényalkotási bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! A többségi véleményt ismertető képviselőtársam meglehetősen szűkszavúan adta elő, hogy mi történt a bizottság ülésén. Erről valóban volt egy komolyabb és nagyobb vita, s nem is feltétlenül érdemben a rendelkezésekről, hanem konkrétan arról, ami miatt a köztársasági elnök visszaküldte megfontolásra ezt a törvényt.

Elsősorban is az volt a kisebbségi álláspont megfogalmazóinak a kritikája, hogy bár az pozitív, hogy a köztársasági elnök nem írta alá ezt a javaslatot, de olyan okból küldte vissza, amelyből nem lehetett volna, hanem sokkal inkább az Alkotmánybírósághoz kellett volna fordulnia. A köztársasági elnök ugyanis azt kifogásolta, hogy az Alaptörvény egyes rendelkezéseinek nem felel meg az elfogadott törvényjavaslat, ugyanis olyan garanciális szabályokat hág át, amelyek alkotmányellenessé teszik annak kihirdetése esetén.

Ha pedig ez így van ‑ és ezt többször kifogásoltuk Áder János eljárásaiban is, meg kell nézni a parlamenti honlapon azt, hogy hányszor fordult Alkotmánybírósághoz és hányszor küldte vissza ‑, szóval, olyan esetekben is, amikor az Alkotmánybírósághoz kéne küldenie a törvényjavaslatot, akkor is a parlamentnek küldi vissza, gyakorlatilag ezzel kedvezőbb feltételt teremtve a kormánypártoknak. Hiszen az Országgyűlés így egy gyors eljárásban ismét el tudja fogadni, és nem kell egyrészt az Alkotmánybíróság eljárására várni, másrészt pedig nem kell elszenvedni azt a presztízsveszteséget a kormánynak, hogy az általa előterjesztett jogszabály alkotmányellenesnek bizonyul, márpedig a napnál is világosabb, hogy ez annak bizonyult volna, és ezt a köztársasági elnök is látta.

De úgy tűnik, hogy látták a kormánypártok is, hiszen legalább annyit megtettek, hogy abba az irányba, amit a köztársasági elnök javasolt, elmozdultak, ugyanis a kifogásolt eljárásokat most már ügyészi engedélyhez kötötték. Igaz, hogy a köztársasági elnök kifejezetten ‑ és nem véletlenül ‑ bírói engedélyről beszélt, a köztársasági elnök ‑ az én meglátásom szerint nagyon helyesen ‑ úgy foglalt állást, hogy akkor lehet ezeket az eljárásokat lefolytatni, ha azt bíró engedélyezi. Nem véletlen egyébként, hogy a hasonló természetű eljárások során a büntetőeljárási törvényben bírói engedélyt követelnek meg. Zárójelben azt is hozzáteszem, hogy az én meglátásom szerint ezekben az eljárásokban nem az a hatóság jár vagy járhat majd el a törvény alapján, amelyik jogállami keretek között eljárni jogosult volna. Úgy hiszem, hogy legalább az egészségügyi hatóságoknak, a rendőrségnek vagy más bűnüldöző szervnek a segítségét, társügyintézését kéne megkövetelni, és még egyszer mondom, hogy ezeket az eljárásokat bírói engedélyhez kötni.

Annyiban javul a törvény, hogy most legalább az ügyészi engedélyt meg fogja követelni, de az én meglátásom, valamint a kisebbségi véleményt, álláspontot megfogalmazók szerint ez még nem elégséges. Éppen ezért a Törvényalkotási bizottság ülésén volt egy olyan javaslat ‑ konkrétan én fogalmaztam meg ‑, hogy az ügyészi eljárás helyett bírói eljáráshoz kössük ezeket a intézkedéseket. Sajnos, a kormánypárti többség a kormány ellenkezésének az eredményeképpen nem fogadta el, bár a szavazási eredményből ‑ megnéztem, ki hogy szavazott ‑ az látszott, hogy nem minden kormánypárti képviselő utasítja el ezt a javaslatot; attól tartok, s talán nem járok messze az igazságtól, hogy a bizottság fideszes elnöke is ebbe a körbe tartozik. Éppen ezért úgy gondolom, hogy hibát követ el az Országgyűlés akkor, ha ebben a formában elfogadja ezt a javaslatot. Nem járnánk már messze a jó megoldástól, tényleg csak annyi kéne, hogy az elnök úr álláspontjával egyező módon bírói engedélyhez kössük ezeket az eljárásokat.

Éppen ezért a jelen felszólalásomban is arra kérem a kormány jelen lévő képviselőjét, hogy fontolja ezt meg, és akár egy közös indítvánnyal ezt a csorbát orvosolni lehet. Természetesen nem beszélek a javaslatban szereplő érdemi szakmai, egészségpolitikai megfontolásokról, csupán arról a problémáról, ami miatt a köztársasági elnök ezt a jogszabályt visszaküldte. Nagyon szépen köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)

(12.30)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
197 54 2016.12.12. 3:54  45-55

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Némi csalódással tölt el, hogy államtitkár úr a vitában nem válaszol ezekre a kérdésekre, és még egyszer mondom, van, amikor egy általános provokáció csak az ellenzék részéről, hogy tessék már a vitában részt venni, mert egy vita akkor vita, ha érveket ütköztetünk, nem pedig akkor, ha az egyik fél elmondja az érvrendszerét, majd a másik a zárszóban kinyilatkoztat. De ez csak a formai része a dolognak. Ebben a vitában viszont kifejezetten érdemes lenne ezt megtenni, mert nagyon kíváncsi lennék arra, egyszerűen szakmai érvek alapján, hogy mi az oka annak, hogy nem a bírói engedélyeztetési eljárást fogadta el a kormány, amit a köztársasági elnök javasolt és egyébként alkotmányos lenne minden szempontból, hanem az ügyészi eljáráshoz köti.

Egyszerűen érdekelne, hogy mik ezek a szakmai megfontolások, és jó lenne, ha a vitában ezt meg tudnánk egymással beszélni, és nem pedig, mondjuk, a zárszóban lenne annyi lehetősége a képviselőnek, hogy a parlamenti műfajt alkalmazva esetleg bekiabál néhány mondatot.

Amit szeretnék hozzátenni, hogy higgyék el nekünk azt, és amikor a garanciális jogok mellett érvelünk, akkor nem az időhúzást tartjuk mi sem üdvözítőnek, és nem arra teszünk javaslatot. Ugyanis ma már nem a XIX. században élünk, tisztelt képviselőtársaim. A bírói engedély ma, a mai modern viszonyok között pillanatok alatt beszerezhető.

Nem gondolom, hogy ilyen eljárások, amikor, mondjuk, hamis gyógyszereket kéne lefoglalni, olyan tömegesen fordulnak elő Magyarországon, hogy ezt a bíró soron kívül ne tudná elintézni. Nyugodtan mellé lehet tenni egy ilyen szabályozásnak egy olyan kiegészítő szabályát, hogy mondjuk, a bíró soron kívül köteles eljárni; lehet még meghatározni időt is, hogy mikor. Zárójelben mondom, szoktak ügyeletes bírák is lenni, tehát ez bármikor megtehető. A másik pedig, hogy elektronikus úton ez az engedély megkérhető.

Nem olyan régen hallgattuk meg a Bírósági Hivatal elnökének a beszámolóját, aki rendkívül büszke arra, hogy az e-ügyintézést hogyan vezetik be, és hogy a bíróságokon egyébként milyen infrastrukturális fejlesztések voltak az informatika terén. Ezeket az újításokat nyugodtan lehetne használni, és egy-egy bírói engedély rendkívül gyorsan beszerezhető, semmivel nem lassabban, mint egy ügyészi engedély. Itt is a bíró egy személyben jár el, egyes eljárásban jár el. A nyomozási bíró mindig így teszi, és ez az engedély semmivel nem volna lassúbb, mint az ügyészi engedély, viszont garanciális szempontból min­dennek megfelelne.

Ezért állok értetlenül az előtt, hogy miért ne lehetne ezt bevezetni, és miért ne lehetne egy soron kívüli eljárást mellé tenni ennek a rendelkezésnek. Semmilyen hátrányt, semmilyen időveszteséget egyébként az intézkedés nem szenvedne ahhoz képest, mint ha ügyészi engedélyhez kötnénk. Ugyanis valóban, Zombor képviselő úr a vonatkozásban érvelt, hogy milyen jelentősége van annak, hogy ezeket az eljárásokat gyorsan, soron kívül lehessen lefolytatni. Egyetértek képviselő úr, tökéletesen, önnel, mert az az társadalmi érdek, hogy mondjuk, rossz minőségű vagy hamisított gyógyszer ne kerülhessen forgalomba, az rendkívül erős társadalmi érdek.

Csak azért mondom, hogy itt most a garanciális jogok és ez az erős társadalmi érdek egészen nyugodtan összhangba hozható. Itt nem állunk szemben azzal a dilemmával, hogy a hatékonyság vagy a garanciális jogok érvényesüljenek, és hogy ebben a kényes egyensúlyban melyiknek a javára billentsük a mérleget. Mert itt ez elérhető, rendkívül egyszerű módon. Ezért nem értem a kormánynak e tekintetben az ellenállását. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 26 2017.02.21. 9:11  21-35

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Nagyon köszönöm a türelmet, elnök úr, és a szólás lehetőségét is. Azzal kezdte, azt mondta Répássy képviselő úr, hogy csupán korrekcióról van szó, az eredeti szándék nem változik. Vas Imre képviselőtársam a Törvényalkotási bizottság nevében annyit mondott már idetartozó témaként, hogy érdemi változást nem kellett ezen a törvényen eszközölni.

Nos, megszoktuk már ezt a retorikát önöktől, tisztelt kormánypárti képviselők, hogy amikor gyakorlatilag az önök szándékait egy az egyben felülírja valami, legyen az akár a magyar Alkotmánybíróság, legyen az a Velencei Bizottság, legyen az az Európai Bíróság vagy az Európai Bizottság, és emiatt törvénymódosításra kényszerülnek, akkor úgy próbálják azt eladni és előadni, mintha itt valójában semmi probléma nem történt volna, minden rendben lett volna, apró, pici módosításokat kell a még hatékonyabb jogérvényesítés érdekében tenni.

Az államtitkár úr bólogat, de most mindehhez képest én meg azt gondolom, hogy az eredeti törvény maga volt a szégyen, méghozzá az igazságügyi miniszter személyes szégyene, ugyanis egy olyan törvényt előterjeszteni, amire az Alkotmánybíróság azt mondja, egyébként az önök volt párttársa, a köztársasági elnök indítványa alapján, hogy a jogszabály sérti a jogbiztonságot, és sérti a bíróságok szervezetére vonatkozó előírásait az Alaptörvénynek, azt gondolom, az minden, csak nem apró korrekció, amikor ezt javítani kívánják.

Államtitkár úr, képviselőtársaim, azért egy picit legyünk már józanabbak! Tehát amikor egy Alkotmánybíróság azt mondja egy jogszabályról, hogy al­kot­mányellenes, és egyes rendelkezései, amelyeket megsemmisített, sértik a jogbiztonságot és a bíróságok szervezetére vonatkozó előírásokat, amelyek az Alap­törvényben foglalnak helyet, akkor az minden, csak nem kisebb korrekció, az a törvény lényege; és annál is inkább mondom azt, hogy a lényege, mert a szándékaikat illetően is a törvény lényegére vonatkozik.

Ugyanis, ahogy Répássy képviselő úr elmondta az imént, az önök szándéka valóban az volt, hogy a hivatalos retorika szerint önálló közigazgatási bíróságot hozzanak létre, a mi retorikánk szerint egy fideszes pártbíróságot. Ez a kétharmados támogatottság hiányában valóban nemhogy elbukott, de még be sem tudták terjeszteni az Országgyűlés elé. Ez volt a miniszter úrnak egyébként és még sokaknak másoknak, például Patyi Andrásnak is az egyik fő célkitűzése, hogy a mandátumuk alatt ez meg tudjon valósulni. Ehhez képest, amikor ez nem ment, akkor önök azt a megoldást választották, hogy egy feles törvénnyel gyakorlatilag megkerülik a kétharmados tárgykört, ezt nemegyszer megtették már szintén, és nemegyszer az orrukra koppintottak már szintén. Megkerülték tehát ismét a kétharmados tárgykört, és feles törvényben próbálták meg, mintegy sunnyogó, lappangó módon létrehozni a közigazgatási bíróságokat.

Szeretném mondani, hogy nem mi mondtuk, hanem önök mondták, hogy ez lenne a megváltás, és erre a jogbiztonság érdekében szükség van, mármint hogy önálló közigazgatási bíróságok alakuljanak. Mi végig azt mondtuk, amit egyébként most Répássy képviselő úr is mond, csak önöknél változik a széljárás, nálunk ez egy picit kevésbé van így, és ez változtatja az önök véleményét. Igen, ma is vannak közigazgatási bírák, bíróságok, és a munkaügyi és közigazgatási bíróságok keretében jogállami módon elbírálják ezeket az ügyeket. Ebben valóban nem kell semmi változás, ezt mondtuk mi is, és ezt mondta egyébként az Országos Bírósági Hivatal elnöke is.

Szeretném hangsúlyozni azonban, hogy önmagában nem azzal van a probléma, hogy önálló-e a közigazgatási bíráskodás vagy nem, mert ilyen modell is van Európa-szerte, és olyan modell is van Európa-szerte, döntés kérdése, hogy mi melyiket választjuk. Csak ahogy szokták mondani, az ördög a részletekben rejlik, itt is erről volt szó: olyan módon, olyan szabályozási keretek közt kívánták megalkotni az önálló közigazgatási bíróságokat, ami gyakorlatilag azt tette volna lehetővé, hogy az önök pártkatonáit be tudják ültetni ezekbe a bíróságokba. Maximum a fele lehetett volna bíró azoknak, akik ezeket a posztokat ezen az új bíróságon betöltik, maximum a fele, tehát lehet, hogy csak a 20 százaléka vagy a 10 százaléka, ez döntés kérdése lett volna, és így álltak volna fel ezek a bíróságok. Magyarán szólva, az önök kipróbált embereit a közigazgatásból át-, beejtőernyőzték volna ezekbe a bíróságokba.

Ez az, amit mi az ellenzéki padsorokból a leginkább kritizáltunk és bíráltunk, magyarán, nem az önálló közigazgatási bíráskodás létét, létjogosultságát, hanem azt, ahogy önök ezt meg akarták valósítani, mert ez megint nem arról szólt, hogy valami jó strukturális reformot kívánnak átvinni, hanem arról, hogy ha a bíróságok megszállása egyenes úton nem sikerül, akkor megpróbálják kerülő úton, részletekben. Ennek a kerülő útnak az egyik része volt az, hogy megpróbálták kétharmad hiányában is ezt megvalósítani, megkerülve a kétharmados szabályozási tárgykört.

(10.10)

Ez az az apró módosítás, amit most önök kivezetnek a törvényből, és én azt gondolom, hogy ez mindennek tekinthető, még egyszer mondom, csak aprónak nem.

Ami viszont maradt. Nyilván üdvözöljük azt, amit a Törvényalkotási bizottság ‑ nyilván kényszerűségből ‑ megtett, hogy ezeket a passzusokat kivette és átírta, de ezt a törvényt támogatni ennek ellenére nem fogjuk tudni. Nem fogjuk tudni azért, mert számos olyan szakmai hiba, probléma van benne, amelyik lehetetlenné teszi azt, hogy „igen” gombot nyomjunk a zárószavazáskor.

Hogy kettőt említsek abból, amik a legfontosabbak és elvi jelentőségűek. Megint csak azt mondom, nem azzal van a bajunk, sőt üdvözöljük azt, hogy egyébként a polgári perrendtartástól elkülönülő, önálló közigazgatási eljárási kódex alakulna, és ez egységes szerkezetben jelenik meg. Ez jó, csak megint a megvalósítás módja az, ami nem jó. Ugyanis például, ami alapvető és elvi problémánk, hogy ahelyett, hogy önök vagy bírói létszámot emelnének, vagy a titkároknak adnák meg, mondjuk, albíró néven vagy bármilyen más néven, vagy akár ugyanígy megmaradna titkárnak, azt a függetlenséget, ami a bíráknak kijár, és akkor lehet rájuk ilyen jellegű feladatokat telepíteni, amit önök most csinálnak; vagy pedig a titkárokra nem volna szabad olyan döntési jogköröket telepíteni, ami egyébként a bírákat, a bíróságokat illeti. A bírói függetlenségnek ‑ nagyon sokszor beszéltünk már erről itt a Házban ‑ több pillére van, nemcsak az utasíthatatlanság, hanem a státuszbeli függetlenség is. Ez mind a kettő korlátozott a titkároknál, mert a titkárok bár az adott döntésben nem utasíthatók, de egyébként igen, és státuszukat tekintve a függetlenségük lényegesen alatta marad a bírói függetlenségnek. Éppen ezért tehát egy alapvetően hibás koncepció az, hogy önök afelé mennek, hogy az egyébként megnövekedett bírósági terhet úgy próbálják enyhíteni, hogy a bíráktól átcsoportosítanak ügyköröket a titkárokhoz, bár nyilván alternatív módon, tehát hogy titkárok is intézhessék ezt. Nem ez a megoldás, tisztelt államtitkár úr! Vagy a titkárokat is olyan helyzetbe hozom ‑ és kell hogy kövesse természetesen a javadalmazás is ezt a felelősséget ‑, ami megfelel a bírói függetlenség kritériumainak, és akkor lehet rájuk bírói munkát bízni; vagy pedig a bírói létszámot emelem, ez a második lehetőség; a harmadik pedig, hogy nem telepítek oda többletfeladatot, ahogyan önök most egyébként ezt teszik. Márpedig nem is feltétlenül lenne szükséges, hiszen a másodfokú ügyek többségét vagy jó nagy részét most önök azonnal bíróságra utalják a fellebbezés után ‑ miért? Miért ne tudná a fellebbezés kapcsán a közigazgatási hatóság ellátni ezt a másodfokú jogkört, és ezzel a bírósági ügyterhet tudnánk enyhíteni, más megközelítésben nem növelni? Lehet, még egyszer mondom, növelni, csak akkor teremtsék meg az anyagi és tárgyi feltételeket hozzá, és ne pótmegoldásokat keressenek. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Mivel ennyi idő állt rendelkezésre, ennyit tudtam elmondani kritikaként. A javaslatot szakmai alapon sem tudjuk támogatni. Köszönöm a türelmet, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
202 148 2017.02.27. 0:10  147-148

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Mivel nem alelnök úr beszél hülyeségeket a parlamentben, ezért nyilván válaszolni sem tud arra, hogy elnök úr ezt miért teszi. Megvárnám őt. Köszönöm. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
203 132 2017.03.06. 0:05  131-132

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Nem fogadom el, megvárom Matolcsy urat. Köszönöm.