Készült: 2020.07.08.05:41:09 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

269. ülésnap (2018.02.20.), 34. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:06


Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A lengyel-magyar barátság valóban a távoli múltban gyökeredzik, és magam is fontosnak tartom azt, hogy e jó viszony a két nép között tovább erősödjön, és ez nemcsak barátságban, hanem akár közös politikai vagy gazdasági érdekek képviseletében is megmutatkozhat. Erről kell, erről kellene hogy szóljon a V4-kezdeményezés, illetve -szövetség is. Ráadásul azt kell mondanom, hogy még személyes vonzódás is van bennem a lengyelek iránt, hiszen a családom egy nagyon megbecsült ága lengyel származású. Az én egyik ükapám, Volenszky Kálmán éppen száz éve, 1918-ban írta Ugocsa vármegye főispánjaként a következő mondatot, idézném: A szabadság nem más, mint az igazságos jogoknak kölcsönös tisztelete.

1918 óta Európa népei sokat küzdöttek azért, hogy jogállamban élhessenek; azért, hogy a jogot, amelynek része ma már a nemzetközi jog és az európai jog is, az államhatalom betartsa. Sokat küzdöttek azért, hogy a jog betartására hivatott bíróságok függetlenek maradjanak, függetlenek maradhassanak. Sokat küzdöttek azért, hogy a végrehajtó hatalom az igazságszolgáltatást ne gyűrhesse maga alá, és hogy a bíróságok védhessék a polgárok jogait, akár még az államhatalommal szemben is.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyanakkor ez a határozat nem a két nép barátságáról és összetartásáról szól, hanem azt kell mondanom sajnos, hogy két autokrata kormány közös nyomásgyakorlásáról, amely vállalhatatlan, a demokratikus elvekkel és a jogállam eszméjével össze nem egyeztethető közjogi törekvéseikhez próbál igazolást találni. Magyarország és Lengyelország népét pedig mintegy paravánként használva tolják maguk előtt, hogy leplezzék saját hatalomtechnikai törekvéseiket.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma már elég sok írás, tanulmány, vélemény született arról, hogy hogyan néznek ki a XXI. századi autoriter rezsimek. Ezek nem hasonlíthatók a XX. századi diktatúrákhoz, egészen más a természetük, egészen mások az elveik, egészen mások a jellemzőik, egészen mások a működési módszereik. Azonban az utóbbi időben, figyelembe véve egyébként azokat az országokat elsősorban, ahol ezek kiteljesedtek, mondjuk, Oroszországot, Törökországot, Azerbajdzsánt, Kazahsztánt  megjegyzem, hogy Magyarország új jóbarátai és szövetségesei ezek az országok , és figyelembe véve egyébként most már Magyarországot és sajnos Lengyelországot is, jól definiálhatók, hogy mik ezek az elvek, mik ezek a módszerek, mik ezek a jellemzők, amelyek alapján ezek a rezsimek működnek.

(9.20)

Azaz nagyjából sikerült mára feltárni a XXI. századi autokráciák természetét, természetrajzát.

Hogy néhány elvet említsek abszolút a teljesség igénye nélkül, és utána rátérve arra, hogy ez miért fontos most: ilyen például a nyers többségi elv, azaz a győztes mindent visz. Amelyik tagadja a fékek és ellensúlyok rendszerét, egyetlen érvet, egyetlen elvet ismer, hogy ki nyerte meg a parlamenti választást. Aztán ilyen a történelem újraírásának az igénye, aztán ilyen a demokrácia újradefiniálása általában egy-egy szócska hozzáillesztésével: forradalmi demokrácia vagy éppen Magyarországon az illiberális demokrácia. És idetartozik a szuverenitás hangsúlyozása is. A szuverenitás hangsúlyozása, hadd fogalmazzak inkább úgy, mert ez lehetne akár pozitív is: az abszolút szuverenitás doktrínájának a hangoztatása; erre kiváló példa volt államtitkár úr felszólalása.

Amikor nemzetközi fórumokon ezeket az államokat kritika éri, vagy elmarasztalják őket nemzetközi jogi testületekben, és erről, még egyszer mondom, ma már tudományos művek születnek, hogy ezek általános jellemzői ezeknek a rezsimeknek  akkor még hadd tegyem hozzá, hogy a hazai gyakorlatuk miatt, amiről most is szó van , akkor bizony az abszolút szuverenitás doktrínáját kezdik hangoztatni. Ez történik most is. Magyarországon  ugye, elég sokat beszéltünk erről itt a parlamentben  volt törekvés arra, hogy az igazságszolgáltatást a hatalom maga alá gyűrje. Erről szólt az igazságügyi reform, amit, hála a Jóistennek, az ellenzék  hadd fogalmazzak az önök szája íze szerint: a brüsszeli bürokraták, a Velencei Bizottság, a monitoringbizottság, az Európai Bizottság  nyomására kénytelenek voltak 80 százalékban nagyjából visszavonni. Ezért nem valósult ez meg Magyarországon, és ha tekinthetünk valamit a nemzetközi szervezetek és a magyar ellenzék közös sikerének, akkor az az, hogy ma Magyarországon az igazságszolgáltatás még úgy nagyjából független.

A törekvések azóta sem szűntek meg, lásd közigazgatási bíróságok, talán pontosabb nevén: a fideszes pártbíróságok felállításának a kísérlete. Lengyelországban most ugyanez történik. Az igazságszolgáltatás függetlenségét veszélyeztető reformjavaslatokat nyújtanak be, és fogadnak el. Ez zajlik most ott, és erre reagál az Európai Unió.

De nézzük azt, hogy mi jellemző még egyébként ezekre a rezsimekre! Az  és ezt is, még egyszer mondom: ma már tudományos munkák dolgozzák fel , hogy egymás védelmében lépnek fel az ENSZ-ben és más nemzetközi fórumokon is azért, hogy ezeket a törekvéseiket ott meg tudják védeni. Azaz egységfrontba tömörülnek azok az államok, amelyek ezeket az autokratikus folyamatokat lejátsszák a saját országukon belül, és közösen gyakorolnak nyomást az európai és a világszervezetekre, a nemzetközi jogi fórumokra azért, hogy egyébként ott a nemzetközi jogot, az európai jogot ne tudják érvényesíteni velük szemben.

Ez történik most, és ennek talán a legeklatánsabb példája ez a javaslat, amit ma tárgyalunk. Magyarán, arra használják fel a magyar parlamentet, hogy erőt demonstráljanak az Európai Uniónak a lengyelországi autokratikus törekvések védelme érdekében. Szeretném mondani, és talán ezzel az előterjesztők is egyetértenek, hogy az Európai Unió nemcsak egy gazdasági közösség, hanem egy értékközösség is. Az értékeknek pedig igenis része a jogállam eszméje. Ráadásul az Európai Uniónak az egyik felvállalt törekvése az, hogy az európai békét biztosítsa. Az európai békét akkor lehet biztosítani, ha az államok és nem az Európai Unió nem él vissza hatalmával, nem hozza az állampolgárait kiszolgáltatott helyzetbe, megtartja a fékek és ellensúlyok rendszerét saját államán belül, megtartja a jogállami elveket és a demokratikus normákat. Lengyelországban ma ennek az ellenkezőjének lehetünk tanúi, ahogy Magyarországon is, és ilyen szempontból, minthogy  még egyszer mondom  ezt most már kezdik feltárni, hogy mik ezeknek a rezsimeknek a jellemzői, bizonyos szempontból értem, hogy miért van itt előttünk ez a javaslat.

Ma Magyarország autoriter kormánya egységfrontba tömörül Lengyelország autoriter kormányával, és ez nem a két népről szól. Még egyszer mondom: a két népet önök paravánként tolják maguk előtt, rájuk hivatkoznak, de egyébként a két nép barátságának, a két nép érzületének és őszintén remélem, hogy a két nép jövőjének sincs semmi köze ahhoz, ami itt ma folyik, és ami Lengyelországban ma kormányzati szinten folyik.

Szeretném azt is mondani, tisztelt képviselőtársaim, hogy a magyar és a lengyel autokratikus törekvéseket, a jogállam megkérdőjelezését, a fékek és ellensúlyok lebontásának folyamatát, vagy éppen, hogy konkrét legyek, az igazságszolgáltatás függetlenségének megsértését elsősorban nem a kárhoztatott brüsszeli bürokraták és nem is Soros György ítélik el leginkább vagy legélesebben, hanem a tagállamok nemzeti kormányai. Például Németországé, ahol konzervatív vezetés van több mint egy évtizede; na meg az ENSZ parlamenti közgyűlésének a bizottságai. Talán az elgondolkodtató kéne hogy legyen mind államtitkár úr, mind az előterjesztők számára, hogy elsőként nem Brüsszel emelt kifogást ezek ellen, nem Brüsszel kifogásolt sem Magyarországon, sem pedig Lengyelországban. Elsőként bizony a tagállamok nemzeti kormányai tették ezt meg. Méghozzá olyan nemzetek kormányai, amelyekkel Magyarország, ha jól tudom, baráti kapcsolatban áll. Németország, úgy tudom, hogy az egyik legfontosabb partnere mind politikai, mind gazdasági értelemben Magyarországnak. De mondhatnék más államot, vagy mondhatnék tengeren túli államot, az Egyesült Államokat, ahol szintén ezt megtették, mind a magyar, mind a lengyel törekvésekkel szemben.

Éppen ezért tehát, tisztelt képviselőtársaim, arra hivatkozni, hogy Brüsszel túllépi a hatáskörét, és ez az egész cirkusz, ami ma itt megy, ez ezért történik, és ennek az ellentételezéseként, ellensúlyozásaként nyújtották be ezt a javaslatot, ez egész egyszerűen nem állja meg a helyét. Mert ha Brüsszel nem tenné, akkor tenné egyébként a világ demokratikus része, úgy egységesen. Tudom, hogy vannak ezekben az államokban más vélemények. Nagyon erős kisebbségben hallani más hangokat is, de nagyítóval kell keresni, hogy az önök médiájában meg lehessen jelentetni egy-egy véleményt, ami az általam most elmondottakhoz képest más, és az önök álláspontját tükrözi.

Sajnos, ma ott tartunk, tisztelt képviselőtársaim, hogy azok a tanulmányok, amelyek a XXI. századi autokráciák természetrajzát elemzik, azoknak szerves része Magyarország; szerves része Magyarország, Magyarországot idesorolják. Azt mondják, hogy még nem tartunk ott, mint Oroszország vagy Törökország, vagy Azerbajdzsán, de ugyanazokat a módszereket alkalmazzuk, és ugyanazon az úton haladunk. Sajnos, Lengyelország is ezt teszi. És azt gondolom, hogy ez nem a jövő útja. Azt kéne inkább megfontolni és meggondolni, hogy ha Magyarország felelősséget érez a lengyel nép iránt  és remélem, hogy így van , akkor megpróbálja a lengyel kormányt rábírni arra, hogy változtasson a hozzáállásán, már ami a jogállamiság elveit és eszméjét illeti. Ezzel sokkal többet tudna segíteni a lengyel népnek, mint azzal, hogy kiáll egy olyan kormányzati törekvés mellett, ami biztosan nem a lengyel polgárok és a lengyel emberek érdeke.

Éppen ezért, tisztelt képviselőtársaim, a javaslatot támogatni nem fogjuk, én magam sem fogom, és még egyszer szeretném hangsúlyozni, nem azért, mert ne tartanám, és ne becsülném sokra Magyarország és Lengyelország barátságát, ne tartanám nagyon sokra a lengyel embereket, és ne éreznék irántuk rokonszenvet; hanem azért, mert úgy gondolom, hogy annak a folyamatnak a megállítása, ami ma Magyarországon és Lengyelországban folyik, az a lengyel és a magyar embereknek az érdeke. Köszönöm szépen a figyelmet




Felszólalások:  Előző  34  Következő    Ülésnap adatai