Készült: 2020.08.03.20:16:52 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
14 34 1998.09.29. 26:02  21-48

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Némi izgalommal állok ezen a helyen, már csak azért is, mert négy év után először van módom erről a helyről egy törvényjavaslat vitájában felszólalni; másrészt izgalommal azért is, mert - ahogy nagyra becsült Isépy Tamás képviselőtársam mondotta - ebben a témában valóban nehéz újat mondani, és gondolom, hogy ezt a megjegyzést a saját hozzászólására is érvényesíteni vélte.

Valóban arról van szó, hogy másodszor vitatkozunk itt, ebben az ülésteremben az ügyészség alkotmányos helyének kérdéséről, és azt hiszem, még a szereplők is jórészt ugyanazok, akik '93-ban erről a kérdésről vita

tkoztak. Úgy tűnik, hogy a rendszerváltozás mindegyik kormányának van kisebb vagy nagyobb hajlama arra, hogy ezt a kérdést, az ügyészség alkotmányos helyét elővegye, megváltoztassa, és hozzá kell tenni, hogy ebben a témában is van fejlődés.

 

 

(10.50)

 

Van fejlődés annyiban, amennyiben ez az előttünk fekvő javaslat összehasonlíthatatlan a '93-as, ugyancsak a konzervatív kormány által előterjesztett javaslattal.

Osztom és osztja a szocialista frakció is azt a véle

ményt, amit erről a javaslatról a legfőbb ügyész úr megfogalmazott, hogy ez egy korrekt javaslat, szép jogi munka, tehát ezzel a véleményével a legfőbb ügyész úr nincs egyedül. Hozzá kell azonban tenni, hogy ez a minősítés természetesen csak azon a logikán belüli minősítést jelenti, ami ezt a javaslatot meghatározza, és ami a javaslat kidolgozóit minden bizonnyal vezérelte. Ez nem változtat azon a lényegen, hogy egy minőségi különbség van az Országgyűlés alá rendelt ügyészség és a kormány alá rendelt ügyészség között, még akkor is, ha ez a javaslat valóban a korábbiakhoz képest korrekten, mondhatnám, tisztességesen összeszedi azokat a garanciális biztosítékokat, amelyek az ügyészség működéséhez egy más, a kormány alá rendelt alkotmányos felállásban szükségesek. A lényegen azonban természetesen a garanciák sokasága sem tud változtatni, mert a lényeg az, hogy főnöke-e a végrehajtó hatalom az ügyészségnek az igazságügy-miniszteren vagy máson keresztül, vagy nem főnöke. Ebben az értelemben ez a szép, korrekt jogi munka, ami előttünk fekszik, természetszerűleg nem tud más lenni, nem mondhat mást, mint azt, hogy igen, e javaslat szerint is a kormány a felelős, úgymond, és a felelősség mindig hatalmat jelent; a kormány, illetve az igazságügy-miniszter lesz - vagy a javaslat szerint kívánatos lenne - a legfőbb ügyész főnöke.

Tisztelt Országgyűlés! Ezt azért szerettem volna elő

rebocsátani, mert szeretném azt is elmondani - hogy Isépy Tamás szavaihoz kapcsolódjak, aki azt mondta, hogy itt lebeg ez az egész ügyészség, és sokfajta vélemény és nézet fogalmazódott meg az elmúlt tíz esztendőben is -, hogy kifejezzem már most, mondandóm elején, hogy itt, ebben az egész témában egy fix pont van, és ez a Magyar Szocialista Párt frakciójának a véleménye: a frakciónak az a véleménye, hogy nem indokolt az ügyészség alkotmányos helyét megváltoztatni. Ezt azért hangsúlyozom, mert a miniszter asszony színvonalas expozéjában is feltűnt ez a bizonyos, az előző kormány által tett kezdeményezés, meg más véleményekben is megfogalmazódott, a Szocialista Párt frakciója azonban nem osztotta és nem ismerte ezt a korábbi kormányvéleményt. A Szocialista Párt véleménye akkor fogalmazódott meg, amikor az alkotmány-előkészítés folyt, és az pedig ismert, ahogy a miniszter asszony is utalt rá, hogy a Szocialista Párt akkor is elutasította az ügyészség kormány alá rendelését. Ebben az értelemben tehát folyamatosság van az álláspontunkban, és megpróbálom majd bizonyítani, hogy bár nagyon sok fajta változás következett be jogéletünkben és társadalmi-politikai viszonyainkban is, de ezek egyike sem kell hogy megváltoztassa a véleményünket, sőt a magyar jogfejlődés és azon belül a büntetőpolitika és a bűnüldözés új jelenségei és követelményei nemhogy változást igényelnének, hanem még inkább indokolttá teszik, hogy az ügyészség jelenlegi alkotmányos helye ne változzék. Mielőtt ezekre részletesebben rátérnék, néhány, kicsit könnyebb megjegyzést hadd tegyek, annál is inkább, mert ezek már szóba kerültek a vitában.

Az egyik a nemzetközi tapasztalatok. Kétségtelen tény, hogy az országok többségében az ügyészség a vég

rehajtó hatalomhoz kötődik, de a helyzet az - és ezt friss nemzetközi dokumentumok is alátámasztják, amit a miniszter asszony is megemlített -, hogy ma a világon politikusok, elméleti és gyakorlati jogászok véleménye egyaránt az, hogy jogállami megoldás az is, ha az ügyészség a kormány alá rendelődik, és jogállami megoldás az is, ha a parlamentnek felelős. Ezt talán csak azért érdemes megemlíteni, mert ez válasz azokra a felvetésekre is, amelyek a '93-as vitában is előjöttek, és amelyeknek bizonyos elemei most is megjelentek, hogy szovjet minta kövületének kell-e tekinteni ezt az alkotmányos felállást avagy sem.

Úgy hiszem, hogyha a nemzetközi világ és benne a jogásztársadalom jogállami megoldásnak minősíti azt a szervezeti felállást, amikor az ügyészség a kormánynak alárendelt, ez válasz azoknak, akik úgy gondolják, hogy ez egy szovjet kövület.

Ami pedig a nemzetközi helyzetet illeti, szeretném elmondani azt, hogy mi, magyarok történelmünk folyamán elég sokszor voltunk olyan helyzetben, amikor sza

ladtunk valami után, jól, rosszul, saját elhatározásunkból vagy kényszerből másoltunk. Jó lenne, ha szakítani tudnánk ezzel a magatartással, habitussal, és a nemzetközi tapasztalatokat s így az ügyészség alkotmányhelyét is a helyén értékelnénk, és nem valamifajta direkt, modellszerű gondolkodás vezetne bennünket, hanem az, hogy a tendenciát figyeljük, és ahhoz próbáljunk alkalmazkodni, hogy milyen mozgásiránya van a nemzetközi jogéletnek, az egyes országok alkotmányos berendezkedésének.

A másik pedig, ami a nemzetközi tapasztalatokat illeti, úgy hiszem, nagyon vigyázni kell arra, hogy ne egy

szerűen csak a normatív, a szabályozott megoldást vizsgáljuk, hanem vizsgáljuk egy kicsit, ha lehet, és ha van betekintésünk, a gyakorlatot, a végrehajtást is. Ez azért érdekes ebben az ügyészség hovatartozásának kérdésében, mert sokszor hallani olyan véleményt, hogy az, hogy a kormánynak alárendelt az ügyészség, és ezt az alárendelést az igazságügy-miniszter gyakorolja, tulajdonképpen egy jelentéktelen, lényegtelen dolog, mert eltelnek évtizedek egyes országokban, ahol ilyen megoldás van, hogy az igazságügy-miniszter nem él az utasítás jogával, és ez valóban így is van. Csak azért azt is tudjuk, tisztelt Országgyűlés, éppen egyes országokban kipattant botrányokból, hogy nem tudni, az igazságügy-miniszter, aki egyébként utasítást nem ad, hányszor hívja meg a legfőbb ügyészt vagy a főügyészt kávézásra, baráti beszélgetésre vagy egy ebédre, és nem tudni, hogy ezeken a beszélgetéseken mi hangzik el. Csak teljesen más, tisztelt Országgyűlés, úgy leülni ebédelni az igazságügy-miniszterrel, hogy nem az igazságügy-miniszter tesz javaslatot a kinevezésre, és más úgy leülni kávézni és beszélgetni, amikor az igazságügy-miniszter tehet, és csak ő tehet javaslatot arra, hogy ki legyen a legfőbb ügyész és ki nem.

Azt hiszem, az emberi gyengeséget tekintve olyan megoldásokat kell keresnünk, amikor nem kerül az álla

mi tisztviselő olyan helyzetbe, hogy adott esetben választania kell a főnöke iránti lojalitás és a törvény feltétlen tisztelete között. Ha lehet, kerüljünk el olyan megoldásokat, ahol ez a konfliktus létrejöhet!

(11.00)

 

Végezetül, ami a nemzetközi helyzetet illeti, ugyancsak szóba került már, és szeretném én is aláhúzni: egy

értelműen látszik az, ha még a normatív szabályozásban nem is jelent meg, hogy a világ országaiban határozott törekvés van, hogy az ügyészséget távolítsák a végrehajtó hatalomtól. Tudom azt is természetesen, hogy ebben adott esetben benne vannak szakmai, testületi presztízsérdekek is, de ami ennél fontosabb, emögött ott van, hogy a világ keresi a megoldásokat, hogy hogyan lehetne a hatékony bűnüldözést úgy végrehajtani, hogy az állampolgárok kevésbé lesznek kiszolgáltatva a hatóságoknak.

Egy ilyen törekvés és tendencia ma egyértelműen kimutatható, és hogyha már a francia vagy a nemzetközi

példákat említjük, akkor hadd mondjam azt, hogy Franciaországban, amelyik közismerten az ügyészség őshazája, éppen a kormány hajt végre olyan reformot, amelynek eredményeként az ügyészség kikerül a végrehajtó hatalom fennhatósága alól.

Ami pedig, tisztelt Országgyűlés, a közjogi hagy

ományainkat illeti, tisztelt Isépy képviselőtársam hangsúlyozta ennek a fontosságát. Közismert az, ő maga is beszélt róla, hogy nagy vita volt annak idején ebben a kérdésben, és az eltelt 127 év, mióta a magyar ügyészség működik, egyértelműen mutatja ezt a vitát, vagyis azt, hogy hova tartozzék az ügyészség, s ennyiben jogosan mondhatjuk, hogy a végrehajtó hatalomtól független ügyészség gondolata ugyanolyan hatású és értékű hagyománya a politikai és közjogi gondolkodásunknak, mint az ettől eltérő megoldás.

Ami pedig az elméletet illeti, tisztelt Országgyűlés, azt hiszem, a szakemberek igazolják azt a véleményt, hogy könyvtárnyi irodalma van annak, hogy milyen je

llegű szerv az ügyészség: az igazságszolgáltatáshoz kapcsolódó és annak jegyeit mutató állami intézmény vagy inkább a közigazgatás funkcióját megvalósító intézmény. Körülbelül ez a választóvonal, aminek alapján az elmélet besorolja az ügyészséget.

Én örömmel hallottam, hogy az igazságügy-miniszter asszony az igazságszolgáltatási jellegét emelte ki az ügyészségnek. Ez azért fontos, mert az elmélet pontosan ennek alapján dönti el, hogy hova tartozzék az ügyészség. Mert azok a szakemberek, akik a közigazgatási elemét hangoztatják vagy látják dominánsabbnak, a kormány alá rendelés mellett vannak, s azok, akik az igazságszolgáltatási karakterét emelik ki, a végrehajtó hatalomtól való függetlenedését tartják szükségesnek. Ez, tisztelt miniszter asszony, higgye el nekem, így van. (Derültség.)

Tisztelt Országgyűlés! Ezek után, azt hiszem, semmi nem menthet meg bennünket attól, áttekintve a nemzetközi gyakorlatot, közjogi hagyományokat és az elméleti megközelítéseket, hogy itt és most Magyarországon, a magyar politikai viszonyok közepette, a magyar államfejlődés várható tendenciája és ezen belül a bűnüldözés helyzetére tekintettel magunk próbáljuk azokat az érveket összeszedni és a megoldást kialakítani, amely itt és most a legsikeresebbnek és a leghatásosabbnak mutatkozik.

A Szocialista Párt ezen a síkon vizsgálja az ügyész

ség alkotmányos helyzetét, közelebbről tehát abban az összefüggésben, hogy milyen a bűnözés helyzete Magyarországon, mi az ellene való fellépés eredményes eszközrendszere, melyek a követelményei, ideértve a kormány felelősségét is; a másik pedig, ami természetesen szorosan összefügg az előzővel, hogy milyen tendenciák mutatkoznak a bűnüldözés és a bűnmegelőzés területén; és a harmadik mindezzel összefüggésben, hogy hol helyezhető el ezekben a folyamatokban az ügyészség szervezeti helye.

A kiindulópontunk, tisztelt Országgyűlés, az a kö

zismert tény, hogy a magyar társadalom biztonságérzete ma rossz. Ez a rossz biztonságérzet természetesen nem egyszerűen a közbiztonság helyzetére vezethető vissza, hanem a rendszerváltozás következményeként jelentkező életmódbeli bizonytalanságra, szociális bizonytalanságra, kapcsolati rendszerek megbomlására - és sorolhatnám az elemeit - , és ebben egy jelentős tényező kétségtelenül az, hogy a magyar társadalom rövid idő alatt szembesült a bűnözés példátlan méretű növekedésével. A magyar politikai elit, tisztelt Országgyűlés, véleményem szerint rendkívül rosszul vizsgázott ebben a kérdésben. Mert ahelyett, hogy megpróbálta volna az adott lehetőségek közepette közösen ezt a biztonságérzetet megváltoztatni, javítani, hiszterizálta az egész kérdést, egy olyan helyzetben, amikor ma a bűnüldöző szervek maguk is átalakuláson mentek keresztül, és képtelenek voltak erre a dinamikus bűnözésre megfelelő válaszokat adni, vagy csak részben tudtak válaszokat adni; egy olyan helyzetben hiszterizálta ezt a kérdést, amikor az ország anyagi javai nem voltak elégségesek ahhoz, hogy finanszírozni lehessen azokat az emberi és technikai feltételeket, amelyek eredményesebben vették volna fel a harcot a növekvő bűnözéssel és annak új formáival.

Tisztelt Országgyűlés! Arról is őszintén kell beszé

lni, hogy ez jelentősen befolyásolta ma Magyarországon a politikai viszonyok alakítását, hiszen a konzervatív erők jó érzékkel tapintottak rá erre a helyzetre, és a választási kampányuk egyik fő mondanivalója éppen az volt, hogy ők úgymond képesek a bűnözés helyzetét megváltoztatni, gyors sikert ígértek, és az emberek a kialakult helyzetre tekintettel, fogékonyak voltak erre az ígéretre. Miért ne lettek volna fogékonyak, amikor a választási kampány kezdetén és a választási kampány idején is robbantásos leszámolások sokasága történt az országban, kivégzés típusú gyilkosságok, és ebben a helyzetben az emberek könnyen elhitték azokat a szavakat, amelyek úgy szóltak, hogy pusztán elhatározás kérdése, hogy ezen változtassunk. Valóban bekövetkezett a választások után, hogy csak egyetlenegy robbantásos leszámolásról tudunk, azt az embert ölték meg így, aki korábban jelezte már a hírek szerint a hatóságoknak, hogy robbantások sorozata lesz az országban. Ezt csak példaképpen mondom, hogy a bűnözés helyzete és az ezzel kapcsolatos társadalmi elvárások, követelmény a mindenkori kormányokat feszítő helyzetbe hozzák, keresik azokat a megoldásokat, hogy a társadalom jogos igényeire hogyan tudnak reagálni.

Elég, ha napjaink példáit vesszük, önkormányzati választások előtt vagyunk, a miniszterelnök úr beígéri, hogy két-három hónap múlva jelentős változásokat f

ogunk elérni a szervezett bűnözés elleni harcban, ha jól értettem, úgy fogalmazott, hogy jelentős bűnöző csoportokat fognak felszámolni. Úgy gondolom, mindnyájan szurkolunk, hogy ez így következzék be, bár hozzá kell tennem, hogyha ez bekövetkezik, ehhez az Orbán-kormánynak semmi köze nem lesz, hiszen, azt hiszem, a rendőr-középiskolában első évfolyamon oktatják, hogy a szervezett bűnözés ellen hosszú-hosszú felderítő munkával, éveken keresztül kiképzett ügynökök - és nem vezető rendőrtisztek - beépítése alapján szerzett információk értékelésével lehet hatásosan fellépni.

 

(11.10)

 

Ha tehát úgy gondoljuk, hogy a kormánynak sikerül ezt az ígéretét teljesítenie, és nem csak választási luftbal

lonról van szó, ennek akkor is hosszú előzményei vannak, mégpedig azoknak a rendőröknek az áldozatos munkája, akik elég rossz feltételek között küzdenek a szervezett bűnözés ellen.

A lényeg az, tisztelt Országgyűlés, hogy a választ

ások előtt újra előttünk van egy javaslat, amely azt mondja, hogy azért kell az Országgyűlés alárendeléséből a kormány alárendelésébe vinni az ügyészséget, mert a kormány csak így tud felelősséget vállalni a bűnözés elleni harcban. Ez egy új momentum az 1993-as indokoláshoz képest. Akkor inkább csak egy modellkövetés jelent meg, most viszont konkréttá válik a dolog.

A Szocialista Pártnak az a véleménye, hogy a kor

mány rendelkezésére álló eszközök elegendőek ahhoz, a hogy felelősségét érvényesíteni tudja. Elegendőek a jogalkotás terén meglévő jogosítványai, elegendő, hogy a bemenet és a kimenet a kormány kezében van, és elegendő a rendvédelmi szervek irányítása terén törvényileg biztosított jogosítványa. Összességében: ha a kormánynak valóban van kriminálpolitikája, megítélésem szerint ezt a kriminálpolitikát a meglévő jogosítványok lehetővé teszik.

Ahol pedig a kormánynak n

incs ma jogosítványa, tisztelt Országgyűlés, ott ne is legyen! Mert kimondva vagy kimondatlanul, azzal, hogy a kormány maga alá akarja rendelni az ügyészséget, tulajdonképpen - amint már elhangzott - az igazságszolgáltatás síkján akar ebbe az egész komplex folyamatba beavatkozni. Ez kimondva vagy kimondatlanul, de benne van ebben a dologban.

A kérdés az, hogy ezt akarjuk-e vagy sem. A Szocialista Párt nem akarja, hogy bármelyik kormány - sem direkten, sem közvetetten - beavatkozzék az igazságszolgáltatás tevékenységébe. Nem azt mondjuk, hogy az igazságszolgáltatás terén minden rendben van, de a kor

mány felelősségét elsősorban abban látjuk, hogy biztosítsa a működés feltételeit, nem pedig abban, hogy az igazságszolgáltatás vagy a bíróság szintjén bármifajta beavatkozási lehetősége legyen. Nem hiszem, hogy ez a bűnözés elleni harc eredményesebbé tételét jelentené, a veszélyeire pedig, úgy gondolom, nem kell külön utalni.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, elhangzott, hogy az ügyész a nyomozás birtokosa. Szere

tném felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét, hogy ma a bűnüldözésben egyre nagyobb teret nyer a felderítés. A felderítés tulajdonképpen nem más - úgy is fogalmazhatnánk -, mint bűnügyi hírszerzés, olyan tevékenység, amelynek a jogi kereteit megfogni szinte lehetetlen. S ha ezt a fajta tevékenységet a kormány direkt befolyása alá tesszük, akkor félő, hogy eluralkodnak a célszerűségi szempontok, és esetleg olyan szituációk alakulnak ki, amelyek károsak a magyar demokráciára, és tulajdonképpen károsak a bűnüldözés elleni harcra is.

Összességében, tisztelt Országgyűlés, a Szocialista Párt készen áll minden okos javaslat megvitatására, amely a bűnözés visszaszorítása érdekében megszületik, legyen az a korábbi kormány által előkészített (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő lete

ltét.) és most beterjesztett törvényjavaslat, vagy legyen bármilyen más eszköz, de ebben a folyamatban az ügyészség alkotmányos helyének megváltoztatását nem tartjuk indokoltnak, mert ez a kívánt céllal ellentétes folyamatokat indíthatna el.

Köszönöm szépen, és elnézést kérek az idő túllép

éséért. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 98 1998.10.02. 1:26  1-207

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, azzal mindenki egyetért, hogy a most zajló gazdasági folyamatoknak előzményei vannak, és azok a jelenségek, amelyek ma a fogyasztást és minden mást jellemeznek, a korábbi időszakra vezethetők vissza.

A másik előzetes megjegyzésem az, hogy demagógia nemcsak a szavak eszkalációjával fejezhető ki, hanem hozzá nem értés és ténybeli tévedések is jelenthetnek demagógiát. (Taps az MSZP padsoraiban.) Erre tekintettel szeretném ismertetni Horváth Béla képviselőtársammal - aki a fogyasztási szokásokkal próbálta meg a magyar társadalom kilátástalan helyzetét ecsetelni - a Statisztikai Hivatal legújabb kiadványa alapján, hogy a II. negyedévi folyó fogyasztási kiadások alapján "a háztartásokban húsból, halból és tojásból a korábbi csökkenés után a II. negyedévben több fogyott, mint egy évvel korábban. Tovább nőtt a sajt, a tejtermékek, a zöldség és gyümölcs elfogyasztott mennyisége is. Burgonyából és cukorból ugyanakkor csökkent a fogyasztás."

Köszönöm szépen. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 146-148 1998.10.02. 3:18  1-207

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Elnök Úr! Némileg vívódtam magamban, hogy szóljak-e, mert semmiképpen nem a most kialakult vitához akarok hozzászólni, hanem azokhoz a gondolatokhoz, melyeket Fónagy államtitkár úr elmondott. Sajnálom, hogy nincs itt, mert azt hiszem, ebben a vitában a kormányoldalról - elnézést, hogy kénytelen vagyok ezt mondani - övé volt az egyetlen emberi és egyben politikusi bölcsességről is tanúbizonyságot tevő szó. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Nagyon remélem, legalábbis ezt a stílust és gondolatiságot szeretném követni azzal, amikor megpróbálom én is a magam nyerseségében, mondhatnám úgy is, őszinteségében és tisztaságában megfogalmazni azt, hogy én mit látok, hogyan látom, miről is folyik a vita közöttünk, és mi a jövő nagy kérdése. Mert gondolom, semmiképpen nem az - mint ahogy Fónagy államtitkár úr is hangsúlyozta -, hogy visszafelé mutogatunk, mert természetesen mi is tisztában vagyunk azzal, hogy a Bokros-csomag súlyos szenvedést okozott ennek az országnak, és azzal is tisztában vagyunk, hogy ennek az országnak a gazdasági stabilizációja - igenis tudjuk - a bérből és fizetésből élők és jórészt a nyugdíjasok terhére ment végbe. Ezt sajnos nem lehetett másképp megcsinálni, és ennek során sok súlyos igazságtalanság is történt, bár az alapvető elgondolásunk, hogy ezt a gazdasági stabilizációt úgy hajtsuk végre és a gazdaságba úgy vigyünk be forrásokat, hogy az képes legyen megújulni, annak egyik gondolata éppen ez volt, hogy megpróbáltuk ezeket a terheket szétteríteni. Ennek során egy sor igazságtalanság is történt, tisztában vagyunk vele.

A kérdés most az, tisztelt Országgyűlés (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és erről folyik most igazán a vita - egy pillanat, befejezem, elnök úr -, hogy most, amikor a stabilizáció nyomán ez az ország nagyobb teljesítményre képes és egyre nagyobb teljesítményre lesz képes, ezt a nagyobb teljesítményt hogyan osztjuk el.

Mi azt mondjuk, hogy a bérből és fizetésből élőknek és a nyugdíjasoknak kell ebből nagyobb részt kapniuk, részben erkölcsi okokból, részben (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a társadalom stabilitásának fenntartása szempontjából, önök pedig egy másfajta megközelítésben gondolkoznak. Tulajdonképpen ma is erről folyik a vita, és erről folyt tegnapelőtt is (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), és azt hiszem, erről fog majd a jövőben is. Ehhez lényeges az, hogy az érdekegyeztetés úgy folyjék, ahogy az egy modern társadalomban (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) - elnézést kérek - kívánatos, mert különben ez a folyamat megtörik és nem érvényesül.

 

ELNÖK: Képviselő úr, nem három percig tart a kétperces!

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm a nagyvonalúságát, elnök úr, és elnézést kérek. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
27 14 1998.11.12. 20:01  1-23

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Gondolom, nem lenne meglepő, hogy mint ellenzéki képviselő krit

ikai alapállásból közelítenék ehhez a törvényjavaslathoz, és úgy vélem, lenne is hozzá elég alapom. Rámutathatnék arra, hogy ennek a törvénynek még a címe is rossz. Hangoztathatnám azt, hogy a cím és a tartalom nincs összhangban egymással. Fejtegethetném - és joggal -, hogy ez a javaslat is tükrözi a jobboldali kormány egész eddigi tevékenységének jellemző vonásait, azaz a választási kampányban sokakkal sikeresen elhiteti, hogy birtokában van többek között a szervezett bűnözés elleni eredményes fellépés eszközeinek is. Az erre vonatkozó törvényjavaslatban azonban nem tud mással előállni, mint a már az előző kormány által kidolgozott, a prostitúcióra vonatkozó, inkább közbiztonsági, mintsem a szervezett bűnözés kategóriájába tartozó szabályokkal, az idegenrendészetet érintő néhány, önmagában is vitatható javaslattal, valamint a rendőri munka és a bűnmegelőzés szempontjából erősen kétséges hatékonyságú intézmény, a bűnmegelőzési ellenőrzés életre keltésével, s végezetül túlzás nélkül állítható, a törvényjavaslat az informatikai rendőrállam rémképét idézi fel. Alappal állítható továbbá, hogy ebből az egész csomagból, ideértve a büntető törvénykönyv és a nemzetbiztonsági törvény módosítását is, átsüt egy idejétmúlt és eredményességét tekintve ugyancsak kétséges, következményeit nézve pedig rendkívüli veszélyeket hordozó szemlélet, vagyis: büntess szigorúbban, ellenőrizz mindenkit, törekedj totális elhárításra, és akkor rend lesz.

Megalapozott az a vélemény, és lehetne erről is hosszasan beszélni a törvényjavaslat kapcsán, hogy a kormány egyszerre kétszínű, s egyszerre kapkodó és következetlen. E jelzők jogosságát bizonyítja, hogy miközben állítása szerint a bűnözés elleni küzdelmet tekinti egyik fő feladatának, a költségvetés révén csökkenteni kívánja az ügyészség létszámát, alkotmánysértést kockáztatva megakadályozza az igazságszolgáltatás reformjának folytatását, lefejezi a rendőrség felső és középvezetését, és ha igazak a hírek, a jobboldali önkormányzatok és a belügyminiszter úr már fenik a késeket több megyei főkapitány és városi kapitány ellen.

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt azonban nem ebből az aspektusból akar most ezzel a törvényjavaslattal foglalkozni. Úgy ítéljük meg, hogy többről van szó. Nagyobb problémáról van szó az ország sorsa szempontjából, mint hogy egy adott jobboldali kormány kritikáját fogalmazzuk meg csak az ügy kapcsán. A Szocialista Párt ugyanis kész arra, hogy a bűnözés, s ezen belül a szervezett bűnözés elleni, eredményesnek látszó legapróbb javaslatot is érdemben megvitasson, együttműködjék és támogasson minden előremutató kezdeményezést. Ez vonatkozik a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatra is.

Mielőtt ennek néhány, az általános vitához illeszkedő kérdését érinteném, a törvényjavaslattal összefüggésben szeretnék két javaslatot tenni a tisztelt Országgyűlésnek. Az egyik az, hogy úgy látjuk, elérkezett az idő s megteremtődtek a feltételek - szakmai, tudományos szempontból mindenképpen, reméljük, politikai oldalról is -, hogy az Országgyűlés elfogadjon egy hosszú távú, komplex állami kriminálpolitikai és rendvédelmi koncepciót.

 

 

(10.30)

 

Tisztelt Országgyűlés! Csak két rövid tényt szeretnék megemlíteni, ami talán bizonyítja, hogy érdemes lenne foglalkozni ezzel a kérdéssel. Talán kevesen tudják, hogy az összbűnözés négyötödét a Btk.-ban megfogalmazott bűncselekményi tényállások közül mindössze 9 fajta bűncselekmény teszi ki. Ismert talán a szakemberek előtt az, hogy az összes bűncselekménynek ugyancsak több mint a négyötödét az ország 15 településén követik el. Azt hiszem, könnyű belátni, hogy ha ilyen és hasonló tények jellemzik a bűnözést, akkor meg kellene tudnunk fogalmazni az erre való reagálás módját, eszközeit, hogy hogyan lehet és miként kell, mondjuk, ilyen jellegű jelenségekre összpontosítani az erőfeszítéseket, merre induljon el a bűnüldözés, milyen erőket mozdítson egyik vagy másik kérdésre.

Úgy hiszem, az ezt megfogalmazó állami - és itt hangsúlyozom: állami, tehát ezt a kormányzati szerveken túlmenő kérdésnek tekintem - kriminál- és rendvédelmi politika segítene a jogalkotásnak, a bűnüldözésnek, orientálná az igazságszolgáltatást, ideértve az ügyészséget is. Ezért javasoljuk, hogy az Országgyűlés hozzon létre egy eseti bizottságot, amely a kormányzati szervekkel és a tudomány képviselőivel együttműködve előkészíthetne egy országgyűlési határozatot, amely ezt a kriminál- és rendvédelmi koncepciót tartalmazná.

Ez a javaslat, ha úgy tetszik, önkritika is, tisztelt Országgyűlés. Önkritika annyiban, amennyiben véleményem szerint az előző kormányok idején sem sikerült kidolgozni egy ilyen koncepciót. Úgy hiszem, érdemes lenne ezt a hiányt pótolni. Véleményünk szerint ugyanis ha nem tudunk közös nevezőre jutni legalább az alapvető teendők és irányok tekintetében, ha továbbra is a közvetlen, napi politikai csatározások tárgya marad a bűnözés helyzete, ha a változó kormányok taktikai kérdésként kezelik ezt az egész ügyet, ha továbbra és négyhavonként hozzányúlunk a büntető törvénykönyvhöz, akkor valóban bekövetkezhet az, ami a szervezett bűnözés és a szervezett bűnözők legfőbb célja és ami a társadalomra a legveszedelmesebb; nevezetesen: kialakul a bűnözés társadalmi integrációja, az emberek ezt mintának tekintik, és erre fognak szocializálódni. Egyes tudományos vélemények szerint ennek a veszélye ma Magyarországon fennáll. Úgy gondolom, tisztelt Országgyűlés, nem kell hangsúlyozni, hogy ez mit jelent egy élő, működő társadalom szempontjából.

Ez a kriminálpolitikai koncepció és az ebben való társadalmi megegyezés reményem szerint talán azt a problémát is segítene tisztességesen megoldani, amely éppen a szervezett bűnözés kapcsán jelentkezik a legélesebben és amelyről itt már szó esett. Arról van ugyanis szó, hogy a bűnözés új formái, nemzetközivé válása, a legális szférába való betüremkedése, jól szervezettsége, mély és hatékony konspiratív volta, ezen jelenségek miatt egyre inkább látszik, hogy az ellenük való fellépés a bűnüldözés és a bűnmegelőzés hagyományos eszközeivel kevesebb sikert ígér. Ennyiben természetes, hogy a bűnüldöző hatóságok ezért egyre több lehetőséget kérnek - és sok országban kapnak is - arra, hogy ellenőrizzék a magánszférát, a gazdasági mozgásokat, s a modern informatika révén könnyen ott találhatják magukat a társadalmak és az országok, hogy valamilyen összefüggésben minden ember megjelenik a rendőrség és a titkosszolgálatok számítógépes hálózatán.

Hol a határ? Ki - most már éppen az informatika fejlődése révén hangsúlyozottan kell feltenni a kérdést - és hogyan őrzi az őrzőket? Ellenőrizhető-e a célhoz kötöttség elve a rendőrség és más bűnüldöző szervek adatgyűjtéseinél? Mikor arányos a személyi jogok korlátozása a bűnüldözés érdekében? Ezen és hasonló kérdések megnyugtató rendezése és benne valamifajta társadalmi megegyezésre jutás és ennek alapján társadalmi elfogadottsága nélkül félő, hogy folyamatos feszültség marad az emberekben és a hatóságokban, és végső soron könnyen csorbát szenvedhetnek mind a személyiségi jogok, mind pedig a bűnüldözési érdekek.

Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak szükségesnek tartanánk egy bűnmegelőzési koncepció országgyűlési határozati formában való megjelenítését. Tudom, hogy többfajta ilyen bűnmegelőzési koncepció fogalmazódott meg az elmúlt időszakban, de talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a növekvő bűnözés és a vele járó összes társadalmi probléma ellenére sem sikerült mind ez idáig egy olyan átfogó és egyben átütő - mondhatni működő, vagyis a hatóságok és néhány civil szervezet körein túllépő, az embereket vagy azoknak legalább a többségét megszólítani és megmozdítani tudó - bűnmegelőzési koncepció összeállítása, amely alkalmas lenne arra, hogy a kisebb közösségek - és az egyén is - eredményesebb önvédelemmel rendelkezzen, és amelyek révén a bűnalkalmakat csökkenteni lehet.

Ismert törvényszerűség, hogy a bűnözés társadalmi jelenség, okai ebből következően döntően társadalmiak. Ezért elkerülhetetlen tehát, hogy számba vegyük és karbantartsuk azokat a gazdasági, szociális, oktatási, foglalkoztatási, településpolitikai és más tényezőket, amelyek révén - mint ahogy említettem - a bűnalkalmak csökkenthetők, és amelyek egyben segítik a bűncselekményeket elkövetők visszailleszkedését a társadalomba.

E célokból szükségesnek tartanánk létrehozni egy országos bűnmegelőzési tanácsot. Tudom, van egy ilyen elnevezésű szervezet, de ez a mai formájában nem több, mint a hatóságok közötti egyeztetés fóruma. Ezzel szemben mi egy olyan tekintélyes, társadalmi alapon működő szervezetre gondolunk, amelynek az elnöke a köztársasági elnök úr vagy a házelnök úr lehetne, s amelynek tagjai tekintélyes kriminalisták, kriminológusok, jogászok mellett más tudományágak ugyancsak tekintélyes emberei, akik képesek lennének ezt a bűnmegelőzési koncepciót folyamatosan karbantartani és főleg társadalmilag szétteríteni. Érdemes lenne ezen, tisztelt Országgyűlés, gondolkozni, mert egyébként tapasztalataink szerint a sok jó helyi kezdeményezés nem áll össze valóban a társadalom döntő többségét megmozgatni tudó mozgalommá, márpedig a szó legjobb értelmében vett mozgalommá kellene tennünk a bűnmegelőzést. Valljuk be, közös többéves mulasztásunk ez!

Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig a konkrét törvényjavaslatot illeti, a Szocialista Párt azt csak jelentős módosításokkal tudja elfogadni. Alapvető észrevételeink nagy vonalakban a következők:

A prostitúció szabályozásával kapcsolatos rendelkezések többségével egyetértünk, egyetértünk azzal is, hogy fenyegeti a bűnelkövetésre alkalmat adó üzletek bezárását, jelenlegi formájukkal azonban komoly alkotmányos aggályaink vannak, és a jelenlegi, erre vonatkozó szabályozás, tartok tőle, komoly korrupciós lehetőségeket hordoz. Csak közbevetőleg és csendesen jegyzem meg: a közrendvédelmi bírság remélhetőleg nem közvetlenül rendőrségi bevételt fog jelenteni.

 

(10.40)

 

Jó lenne a törvényben ezt világossá tenni, hogy ez a szándék, mert a mai megfogalmazás kétségeket ébreszt az emberben.

Tisztelt Országgyűlés! A bűnmegelőzési ellenőrzés életre keltését erősen megfontolandónak tartjuk. Tudjuk jól, hogy ez 1994 óta benne van a rendőrségről szóló törvényben, és ezt a törvényt mi is megszavaztuk. Az indokolás azt mondja, objektív okai voltak annak, hogy ez az intézmény nem kelt életre. Nem mondja meg, melyek voltak ezek az objektív okok, az azonban ismert, hogy a szakmán belül is erősen vitatják ennek a hatékonyságát, erősen vitatják azt, hogy a ráfordított rendőri munka mennyisége arányban áll-e a vele együtt járó bűnüldözési és bűnmegelőzési haszonnal. Érdemes lenne gondolkozni azon, hogy jelentős rendőri erők esetleges fölösleges lekötése helyett a pártfogói felügyeletbe próbáljunk életet lehelni, vagyis pénzt, paripát, fegyvert, többet adni ennek az intézménynek. Úgy hiszem, ha a pártfogói felügyelet eredményes működésének megteremtenék a személyi és anyagi feltételeit, nagyjából szolgálni lehetne azt a célt, amit ezzel a bűnmegelőzési ellenőrzéssel, s úgy hiszem, ez egyben korrektebb, tisztességesebb lenne és a visszailleszkedést is jobban segítené.

Elfogadhatatlan számunkra a törvényjavaslatban az új nevű "megelőzési szolgálat" kiléptetése a rendvédelmi szervek köréből. Csak csendesen jegyzem meg, tisztelt miniszter úr, hogy sem az indokolás, sem az ön beszéde nem tartalmazott ehhez egyetlenegy gondolatot sem, pedig a törvényben van egy mondat, ami igencsak veszélyes tendenciákat hordoz. Tudom, hogy a Fidesz programjában és a kormányprogramban is van egy szerintem kicsit félresikerült mondat, ami előzménye ennek a törvényben szereplő mondatnak. Ez ugyanis azt jelentené, hogy a rendőrség és a rendvédelmi szervek belső elhárítási szervezete kilépne a rendvédelmi szervek köréből - a törvény szövegéből legalábbis ez következik -, mivel azt mondja, hogy a rendőri törvény hatálya alá nem tartozó szervekre nézve is végezhet tevékenységet. Ezt megengedhetetlennek tartjuk. Gondolom, nem sértődik meg senki, ha azt mondom, hogy a rendvédelmi szervek belső elhárításának, ha úgy tetszik, a megelőzési szolgálatnak - ismerve a rendvédelmi szervek fegyelmi és egyéb helyzetét - elég sok teendője mutatkozik a rendvédelmi szervek körében is.

Az idegenrendészeti szabályokat érintő változások egy részét ugyancsak végiggondolandónak tartjuk mind célszerűségi szempontból, mind pedig a garanciák oldaláról nézve.

Ami pedig a rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, valamint a határőrség adatokhoz jutását illeti: ez valóban - még egyszer mondom, senkit nem akarok megbántani - egy informatikai rendőrállam létrejöttét jelentheti. A törvényjavaslatban leírtak egyfajta rémálom. Megengedhetetlen, hogy ködös fogalmak alapján, pontosan be nem azonosítható emberek kórlapjától kezdve a nyugdíjpénztárba történt befizetéseiken át az esetleg birtokukban lévő műkincsekig, minden adatot a rendőrség előzetes és utólagos korlátok nélkül, esetleg évtizedekig gyűjthet, összerendezhet és használhat. Az egész törvénynek ez az ugrópontja. Ezt nem tudjuk a jelenlegi formájában elfogadni, valamifajta fékeket és ellenőrzési mechanizmusokat az adatkérés és az adatfelhasználás kapcsán be kell építeni.

Ettől függetlenül is javasoljuk, hogy az adatvédelmi biztos felvetésével összhangban a törvény teremtse meg a rendőrség - mondjuk úgy, egyelőre - belső adatvédelmi biztosát és annak intézményét. A rendőrség ugyanis már most is olyan széles adatkérési és -gyűjtési lehetőségekkel rendelkezik, hogy elengedhetetlennek látszik az adatkezelés felelős és hatékony ágazati belső ellenőrzése. Ezt egyébként nemzetközi egyezmények is megkövetelik.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt frakciója ezeknek a gondolatoknak a jegyében kész az előkészítőkkel tárgyalásokat folytatni, vagy ha ezt a kormány nem kívánja, akkor módosító indítványokat benyújtani a jelzett kérdésekben, és ezek kormánytámogatását reméli. Enélkül a javaslatot jelenlegi formájában nem tudjuk támogatni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
30 34 1998.11.18. 0:52  1-217

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Ott szeretném folytatni, ahol Keller László befejezte; Latorcai képviselő úrhoz, bár nem szokás egymáshoz kérdéseket intézni, úgyhogy inkább akkor azt mondanám, intéznék egy kis meditációt.

Önök itt az elmúlt hónapokban, és most ön is, képviselő úr, másról sem beszélt, mint hogy mi minden rossz történt ebben az országban az elmúlt négy esztendőben. Ön szakember. Tessék szíves lenni akkor megmondani, hogyan következett be az, hogy ebben az országban 5 százalékos a gazdasági növekedés, és ahogy a pénzügyminiszter úr mondta, az ország a jövő esztendőben is a térség legdinamikusabban fejlődő országa maradhat?! Tessék nekem akkor arra magyarázatot adni, hogy ez hogyan lehetséges?! (Taps a kormánypárti képviselők padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 224 1998.12.08. 5:45  221-257

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Tekintve, hogy elfogadta az Országgyűlés a részletes vita ilyen módon történő szakaszolását, végső soron a vita mostani szakaszában lényegében az egész törvényjavaslat vitáját folytathatjuk. Ezért kértem csak szót tulajdonképpen, mert ez módot ad arra, hogy ismételten kifejezzük abbéli aggályainkat, hogy ez a törvényjavaslat, amely a szervezett bűnözés ellen kíván fellépni, megítélésünk szerint nem szolgálja azokat a célokat, amelyeket maga elé tűzött.

Sajnáljuk, hogy nem támogatják azon módosító indítványainkat, amelyek megpróbálták arányossá tenni azt, hogy egyik részről növelni kell a rendőrségnek az állampolgári magánszférába való beavatkozási lehetőségét, jogkörét, hogy feltételezhetően eredményesebben lépjen fel a bűnözés ellen, emellé azonban a törvényjavaslat nem teszi oda azokat a korlátokat, amelyek arányossá és elviselhetőbbé tennék azokat a beavatkozási pluszjogosultságokat, amiket ez a törvényjavaslat mind a rendőrségi törvény módosítása kapcsán, mind az idegenrendészeti törvény módosítása kapcsán tartalmaz.

 

 

(17.50)

 

Megpróbáltuk néhány módosító javaslattal ezt az arányosítást elvégezni, vagy legalábbis feltételezzük, hogy javaslataink ezt az arányosítást tartalmazzák. Sajnálatos, hogy a kormány ezeket a javaslatokat nem támogatta. Ezért félő, hogy ez a szervezett bűnözés ellen szóló, úgynevezett törvénycsomag korlátozódni fog a prostitúció elleni fellépés néhány szabályára.

Tisztelettel javasolnám a tisztelt Országgyűlésnek és a kormánynak, hogy az előbb elmondottak alapján esetleges pontosításokkal mérlegelje azokat a módosító javaslatokat, amelyek többek között a bűnmegelőzéssel összefüggésben megfogalmazódtak részünkről, amelyek megfogalmazódtak a rendőrség adatkezelésére vonatkozólag, amelyek megfogalmazódtak arra, hogy a rendőrség csak ügyészi jóváhagyással és felügyelettel kérhessen más nyilvántartásokból adatokat, és nem akarom a javaslatok hosszú sorát itt most elismételni. Úgy hiszem, hogy ezek a javaslatok, hangsúlyozom még egyszer, ezt az arányosítást megpróbálják megvalósítani, és ezt nagyon szeretném hangsúlyozni, ez mindnyájunknak az érdeke.

Nem szabad ezt a kérdést, kérem szépen, úgy tekinteni, hogy ez egy adott kormány ügye. Mert hogyha az állami hatóságok, fegyveres testületek, és én nem akarok senkit se megbántani közülük, de ha egyszer öntörvényűen kezdenek működni és nincs meg a megfelelő kontroll, ez a mindenkori kormány számára kellemetlenné válhat - márpedig ennek a veszélye ebben a javaslatban fennáll.

Tisztában vagyunk mi azzal is, hogy a világ is ezzel a problémával küszködik, minden országban születnek ma olyan szabályok, amelyek a szervezett bűnözés elleni harc jegyében átlépik a jogállamiság eddig ismert és elfogadott kereteit. Csak szeretném hangsúlyozni, hogy amikor az előterjesztők többek között ezekre a nemzetközi példákra hivatkoznak, akkor hivatkozniuk kellene arra is, hogy minden országban ugyanakkor kemény viták vannak ezekben a kérdésekben, mégpedig olyan módon is viták vannak, hogy időnként visszacsinálják ezeket a korlátozó szabályokat, mert rájönnek, hogy nincs arányban a bűnüldözés terén szerzett "haszon" azzal a terheléssel, amit ezek a szabályok a társadalom számára jelentenek: jelentenek a magánszférában és jelentenek a gazdasági és üzleti életben is.

Ehhez képest ezt a szervezett bűnözés elleni harc jegyében született, elég kaotikus, sok-sok törvényt módosító javaslatot nem hordtuk ki itt a parlamentben sem, és azt hiszem, a társadalom sem hordta ki. Ebből következően valóban fennáll annak a veszélye, hogy hatása és hatékonysága kevés lesz, és talán több lesz a kára.

Tehát ezekre tekintettel fogalmaztunk meg mi módosító javaslatokat, amelyeket, mondom, sajnálatunkra - néhány apró-cseprő pontosító, mondhatni, inkább nyelvtani javaslat kivételével - az előterjesztő nem támogatott, ezért nem tudjuk mi sem elfogadni ezt a törvényjavaslatot; és tisztelettel itt a részletes vita alkalmát is megragadván javasolnám, hogy ezt az álláspontját a kormány gondolja végig, anélkül, hogy én most itt ezen a sok konkrét javaslaton végigmennék.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 238 1998.12.08. 2:29  221-257

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! (A mikrofont igazgatja.) Eltettem a mikrofonomat, mert nem kívántam hozzászólni, de Juharos képviselőtársam mondandója sajnos megváltoztatta a szándékomat.

Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd mondjam el Juharos képviselő úrnak mint VIII. kerületi képviselőnek, hogy én a VIII. kerületben nőttem fel, és a dolognak még az az érdekessége e törvényjavaslat kapcsán, hogy egy háború előtt volt nyilvánosházban - tehát meglehetősen jól ismerem a VIII. kerületi viszonyokat. Mindezt csak azért mondom, tisztelt képviselőtársam, mert szeretném felhívni a figyelmét vagy megkérdezni vagy aggodalmamat kifejezni, hogy csak nem gondolja komolyan azt, hogy ha a prostituáltakat a Baross utcáról beljebb nyomjuk a VIII. kerületbe, vagy egy kijelölt helyet csinálunk nekik - amire egyébként szükség van -, akkor az a szervezett bűnözéssel egy jottányit is összefügg?! Valószínűleg még ezek az üzletbezárások sem!

Ezek szükséges intézkedések, csak ne hitegessük magunkat azzal vagy ne kergessük magunkat abba az illúzióba, hogy a kemény szervezett bűnözés ellen ezek hatásos eszközök! Ezek hatásos eszközök lehetnek a közbiztonság szempontjából, de nem a szervezett bűnözéssel szemben! És nagyon sajnálnám, ha kormánypárti képviselőtársaim - hogy úgy mondjam - ezt hinnék. Én nem akarok szándékosságot feltételezni senkiről, de ennek a törvényjavaslatnak nem ez a lényege: ennek a törvényjavaslatnak az a lényege, hogy a rendőrség korlátlan és ellenőrizhetetlen adatszolgáltatásokhoz jut hozzá!

 

 

(18.30)

 

Nem lehet a magyar társadalomban egyetlenegy olyan nyilvántartás, amelyhez a rendőrség korlátlanul ne juthatna hozzá! Ez ennek a javaslatnak a lényege, kérem szépen, nem pedig az, hogy a prostituáltakat kinyomjuk a Lóverseny térre a Baross utcából! (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Fontos, lényeges dolog ez, de ennek a javaslatnak nem ez a lényege, és - elnézést, elnök úr - kérném kormánypárti képviselőtársaimat, ha ezt eddig nem vették volna észre, mégiscsak próbáljanak erre is gondolni. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 242 1998.12.08. 2:28  221-257

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úgy látszik, Juharos képviselőtársam figyelmét elkerülte, hogy a törvényjavaslatnak ez a része többé-kevésbé támogatásra talált az ellenzék képviselői részéről, és valószínűleg ezek - mivel nem is kétharmadosak - életbe léphetnek, tehát ezt az ön által sokat emlegetett célt részben elérheti. Mindjárt hozzáteszem még egyszer - hogy ne ringassa magát képviselőtársam illúziókba -, ne gondolja, hogy azzal, hogy a prostitúciót a város egyik helyéről a másikra tereljük, a vele együtt járó jelenségek is meg fognak szűnni. Azt hiszem, kétezer éve nem sikerült ezt megszüntetni; korlátozni lehet, állandóan bomlasztani és nyomást gyakorolni ezekre a szférákra, de körülbelül ez az, amit hatásosan el lehet érni; a jelenséggel, mint olyannal, azt hiszem, számolnunk kell. És a polgárokat, az állampolgárokat, az embereket se ringassuk olyan illúziókba, hogy majd ezeket a jelenségeket felszámoljuk és meg fognak szűnni - káros lenne, ha ilyen illúzióba próbálnánk ringatni őket!

És még a hátra levő 40 másodpercben - nem volt már időm reagálni az előbb - az ellenzék magatartásáról szólnék.

Tisztelt képviselőtársam figyelmét elkerülte, hogy amikor elmondtam a vezérszónoki beszédemet, felajánlottam, hogy tárgyaljunk ezekről a kérdésekről. (Dr. Salamon László: Nosza!) A füle botját sem mozgatta senki erre a felajánlásra. Mikor megkaptuk a hatpárti egyeztetésre a meghívót, közben a bizottságban már kitűzték a tárgyalást. Az államtitkár úrnak mondtam, hogy itt valami gond van - mert azt hiszem, könnyű belátni, hogy minek tárgyaljunk csütörtökön, ha a hétfői bizottsági ülésen leszavazzák a módosító indítványt.

Másrészt meg kell mondani, tisztelt képviselőtársam, hogy ezekre a gesztusokra (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), amelyeket ön itt megfogalmazott, akkor kellett volna gondolni, amikor az elmúlt öt hónapban a parlamentben más magatartást mutattak.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 69 1998.12.09. 10:18  1-172

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ebben a vitában nagyon sok minden elhangzott már, néhány dolgot azonban a Szocialista Párt alapállásából szeretnék világosan megfogalmazni, ha úgy tetszik, ismételni.

Az egyik az, hogy a Szocialista Párt messzemenően egyetért azzal, amit ennek a törvényjavaslatnak az indokolása is tartalmaz, nevezetesen a közteherviselés elvének következetes érvényesítését. Egyetértünk mindenekelőtt éppen azoknak az érdekében, akik ebben az átalakulásban nem tudtak tőketulajdont szerezni, nincs vállalkozói vagyonuk, és akik tisztességesen fizetik az adójukat, mert mint bérből és fizetésből élőknek és alkalmazottaknak, egyszerűen levonják a bérükből az adót. Az ő nevükben szállunk síkra a közteherviselés elvének érvényesítéséért, és ezért is támogatunk minden olyan eszközt, amely ezt a közteherviselést következetessé és mindenki számára kötelezővé teszi. És természetesen azok nevében is kiállunk a közteherviselés elve mellett, akik mint vállalkozók vállalják és vallják a modern kapitalizmus egyik, itt az európai civilizációban kialakult elvét, nevezetesen azt, hogy a tulajdon kötelez.

Mindezek fényében vizsgáltuk meg ezt a törvényjavaslatot, amelynek - mint említettem - az a célja, hogy többek között a közteherviselés elvét megvalósítsa. Ugyanakkor meg kell mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy végiggondolva ennek a törvényjavaslatnak a születési körülményeit, a körülötte előzetesen kialakult helyzetet és magát a törvényjavaslatot is nézve, azt kell mondanom, nem találok jobb szót rá, mint hogy ennek a törvényjavaslatnak az előzménye és maga a törvényjavaslat tragikomikus.

Tragikomikus többek között azért, mert a Magyar Köztársaság miniszterelnöke - mint ahogy ez már szóba került - kijelenti azt, hogy ha január 1-jén nem áll föl az adórendőrség, akkor a költségvetés bevétele nem teljesülhet. Mit mond ezzel a miniszterelnök úr? Mondja azt, hogy a költségvetés nem megalapozott. Ország-világnak megüzeni, hogy a Magyar Köztársaság 1999-es költségvetésének bevételi oldala és ezzel az egész költségvetés nem megalapozott. Mondja ezt akkor, amikor a pénzügyminiszter úr kijelentette, hogy ez a lehető, a korábbiakhoz képest legalábbis a legjobb költségvetés.

Mondja a miniszterelnök úr ezzel a kijelentésével azt is, hogy feltehetőleg nem nagyon ismeri egy új szervezet felállításának, működésbe hozatalának feltételeit és körülményeit. Mint ahogy itt már sokszor szóba került, valóban nem lehet komolyan gondolni azt, hogy egy új szervezet azonnal teljes kapacitással működni tud, képzési, irányítási, működési rendszerét ki lehet alakítani. Ha kell adórendőrség, akkor azt is tudomásul kell venni, hogy annak a hatása majd csak - jobbik esetben - hosszú hónapok múltán tud érvényesülni, ebből következően tudomásul kell vennünk, hogy az adórendőrség felállításának nincs hatása az 1999-es költségvetésre.

Egy dologban lehet hatása, és ez bele is illik abba a képbe, ami a jobboldali kormány politikáját jellemezte az elmúlt hónapokban, nevezetesen az, hogy nyomás alatt tartani a társadalmat. Ez a nyomás alatt tartás széles skálán húzódik meg, a bírák korai nyugdíjazásától kezdve az MLSZ-en át az önkormányzatokig minden társadalmi csoport felé. Ha ezt a célt akarják ezzel az adórendőrséggel elérni, akkor ez beleillik a képbe, és ilyen hatása lehet. Csak azt hiszem, hogy a társadalom adómorálja ettől valószínűleg nem fog erősödni. Tehát, ha a politikai körülményeit nézem ennek az adórendőrségnek, azt kell mondanom, hogy egyfajta logikus folytatása a kormány politikájának, folytatása annak, hogy azt gondolja, a társadalom irányítható egy állandó nyomás alatt tartással, és azt gondolja, hogy a büntetőjog nem ultima ratio egy társadalom életében.

Tragikomikus ennek a törvényjavaslatnak a sorsa abból a szempontból is, mint ahogy ez már megint csak szóba került, hogy nem nagyon tudjuk, min vitatkozunk itt. Tiszteletre méltónak tartom fideszes képviselőtársaim igyekezetét, hogy módosító javaslatokkal, úgymond, jobbá teszik ezt a törvényt, de nekünk mégiscsak azon kell vitatkozni, amit a kormány benyújtott, és nem tudjuk azt sem, hogy a már benyújtott fideszes módosító javaslatok elnyerik-e a kormány támogatását vagy sem. Tehát nem tudjuk, hogy min vitatkozunk.

És végezetül azt hiszem, hogy maga a törvényjavaslat is - elnézést még egyszer, hogy ezt a szót használom, de tényleg - tragikomikus. Azon túl, hogy az adatkezelésre vonatkozó szabályai olyanok, hogy egyszerűen kezelhetetlenek és értelmezhetetlenek voltak, és ebben a tekintetben tényleg némi korrekciót hoz a fideszes módosító javaslat, ha ezt a kormány támogatja, de tragikomikus maga a törvényjavaslat. Mert ilyesmi van ebben a törvényjavaslatban: nem derül ki, hogy az APEH bűnüldözési igazgatóságát ki irányítja. Igaz ugyan, hogy az APEH elnöke, Simicska úr nevezi ki és menti fel az adónyomozókat meg a bűnüldözési igazgatóság vezetőjét, de ugyanakkor a törvényjavaslat kimondja azt is, hogy ez egy önálló, országos hatáskörű szerv. Most hova tartozik? Beletartozik-e az APEH szervezetébe vagy nem?

Aztán tartalmazza a törvényjavaslat - csak példaképpen mondom ezeket a témákat -, hogy az adónyomozó elfoghatja azt az elkövetőt vagy azt, aki az elkövetéssel alaposan gyanúsítható, aki a látókörébe kerül, amikor a saját feladatkörébe tartozó ügyekben nyomoz.

 

(11.20)

 

A rendőrségi törvényben öt vagy hat feltétel van az elfogásra nézve. Kérdés, hogy az adónyomozóra állnak-e ezek a feltételek vagy sem. Aztán a rendőrségi törvényben vannak szabályok, amelyek biztosítják azt, hogy a rendőr intézkedésével szemben panaszt lehet emelni. Ebben a törvényjavaslatban egy szó sincs erről! Az adónyomozó intézkedése ellen ezek szerint nem lehet panaszt emeli? Aztán tartalmazza ez a törvényjavaslat, hogy az adónyomozó feltartóztathat és előállíthat személyeket. Így szól, hogy "feltartóztathat és előállíthat". A jogszabályszerkesztés szabályai szerint az "és" azt jelenti, hogy mind a kettőre vonatkozik. Ez azt jelenti, hogy az adónyomozó 6 órára bárkit feltartóztathat? Tehát sorolhatók azok a példák, amelyek azt mutatják, hogy ez a törvényjavaslat a maga logikáján belül is enyhén szólva - megint csak azt kell mondanom - tragikomikus.

És végezetül, tisztelt Országgyűlés, beszélni kell arról is -, és ez egy kicsit a jövő kérdése -, hogy tényleg milyen irányba megy Magyarország kriminálpolitikája. Abba az irányba megy-e, amibe sajnos elindult az előző időszakban is, ezt el kell ismerni, vagyis hogy növekszik a nyomozó hatóságok száma, vagy pedig abba a irányba kellene elmenni, hogy az erőket éppen a növekvő bűnözés miatt koncentrálni kellene. A józan ész amellett szól megítélésem szerint - és tudományos kutatások is ezt bizonyítják -, hogy koncentrálni kellene az erőket, a nyomozó jogköröket meg kellene szüntetni még a határőrségnél is és a vám- és pénzügyőrségnél is és a rendőrséghez koncentrálni, és nem abba az irányba menni, amit ez a törvényjavaslat is tartalmaz, hogy a nyomozó hatóságok száma növekszik.

Meggyőződésem, hogy ezen az úton nemhogy hatékonyabbá, hanem eredménytelenné válik a bűnüldözés, többek között a gazdasági bűncselekményeknek azon körében is, amely ennek az (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) APEH-rendőrségnek a hatáskörébe tartozna, úgyhogy ezek alapján a Szocialista Párt ezt a javaslatot elutasítja, és azt hiszem, hogy még módosító indítványokkal sem tehető elfogadhatóvá.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 77 1998.12.09. 2:16  1-172

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Csak annyit szeretnék mondani a képviselőtársamnak, hogy nem arról van szó, hogy nem kellene több adóbevétel, és nem kellene a feketegazdaságban mozgó vagyonokat és jövedelmeket eredményesebben megadóztatni; hanem arról van szó, hogy ez a mód, amit ez a törvényjavaslat tartalmaz, meggyőződésünk szerint alkalmatlan eszköz erre.

Egyébként ami az adónövekményt illeti, gondolom, azzal egyetértünk, hogy döntően mégiscsak a gazdaság termeli meg ezt az adónövekményt, és azok mögött a számok mögött, amelyeket ön ismertetett, egy növekvő gazdasági teljesítmény van. Mint ahogy az idei adóbevétel is - adórendőrség nélkül, hangsúlyozom - jóval magasabb, mint a tervezett. Nyilván emögött magasabb, erőteljesebb gazdasági növekedés húzódik meg - meg lehet, hogy egy kicsit az alultervezettség, ezt is elismerem.

De mindez éppen azt bizonyítja, hogy döntően a gazdaság teljesítményével lehet az adóbevételeket növelni, és megítélésem szerint az a fenyegetettség, amit az állam, minden állam az adóbehajtás érdekében büntetőjogi szinten is megfogalmaz, sokkal hatásosabban érvényesíthető, ha koncentráltan a rendőrségnél jelenik meg feladatként a bűnüldözés, nem utolsósorban egy olyan szervezetnél, amely működésének a garanciái már kialakultak, ha nem is teljesen, a társadalom által számon kérhető módon, mintsem hogy sok-sok kis búvópatakként jelenjenek meg hatóságok és szervezetek, amelyekkel szemben az ember (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sokszor tehetetlenné válik, és csak akkor (Az elnök ismét jelez.) döbben rá, hogy valami nincs rendben, amikor érzi ennek a hátrányait.

Elnézést elnök úr, köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 113 1998.12.09. 2:06  1-172

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Lusztig Péter barátja vagyok, sőt a III/III-as dologban is, mint ismert, érintett vagyok, mégis szabad legyen tisztelt képviselőtársaim figyelmét felhívni a következőre. Önök itt arról beszélnek, hogy ez az adórendőrség a nagyhalakra fog vadászni. Bleyer képviselőtársam idézte, hogy ötszáz ilyen ügy vagy adócsalással kapcsolatos ügy volt az elmúlt évben. Most tessék elképzelni, hogy működik egy új szervezet! Itt meghallják, hogy kevés az ötszáz. Egy új szervezet természetszerűen mit csinál? Megpróbál hatszáz ügyet felderíteni, mert így tudja magát legitimálni. Nagyhalakkal fognak tudni majd hatszáz ügyet prezentálni? Azt hiszem, könnyű belátni, hogy nem. Tehát az, hogy a szervezet önmagát igazolja, majdnem bizonyos, különösen az első időkben, hogy olyan területekre fog tévedni vagy olyan területeken fog mozogni, ahol úgy gondolja, hogy könnyebb eredményt prezentálni.

Másrészt értem politikai szempontból, hogy önök miért hangoztatják ezeket az úgynevezett nagyhalakat, és ezzel így önmagában egyet is ért az ember, de már elhangzott - könyörgöm -, hogy nincs nagyhal és kishal, bűncselekmény van, és egy nyomozó hatóságnak hivatalból minden bűncselekményt fel kell deríteni, és utána kell járni. Tehát ne szédítsék önmagukat, hogy ez a szervezet majd nem fog olyan területeken nyomozásokat folytatni, ahol sajnos a vegzálás képét fogja ölteni ez az egész dolog! Legalább ezzel nézzünk szembe, különös tekintettel arra, ha politikailag nyomás van, hogy ez hozza majd a költségvetés bevételi oldalát. (Taps az ellenzék soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
41 123 1998.12.09. 2:20  1-172

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem erről akartam beszélni, de Körömi képviselőtársam mostani mondatai mégiscsak arra kényszerítenek, hogy visszatérjek a dologra. Arról beszéltem, tisztelt képviselő úr, hogy az ön frakciótársa, Láyer képviselő úr, ha jól emlékszem a nevére, fölsorolt néhány adatot: bűncselekményeket, azokban a témákban, amelyekben majd ez az adórendőrség nyomozna. Megjegyezte, hogy lám, milyen kevés, biztos, hogy ennél több van.

Erre mondom azt, hogy tessék egy új szervezet fejével gondolkodni! Ha azt hallja, hogy kevés a korábban feltárt bűncselekmények száma - bűncselekményekről beszéltem, és nem az APEH által kirótt szabálysértésről vagy bírságról -, akkor egy új szervezet nyilván produkálni akar; hiszen így tudja magát elfogadtatni. Többet fog produkálni!

Valószínűleg ezt a többet produkálást ott fogja keresni - és ez egy természetes szervezeti magatartás -, ahol könnyebben találja meg. És ezek általában nem a nagyhalak! Ezt mondtam én, és nem többet, nem kevesebbet, nem is fenyegettem senkit sem.

De Juharos képviselőtársam megjegyzésére annyit azért még hadd mondjak, hogy van javaslatunk, kérem szépen. Az a javaslatunk, hogy azokat a forrásokat, amelyeket az adórendőrség felállítására akarnak fordítani, fordítsuk a rendőrség és az APEH igazgatási tevékenységének a megerősítésére. Megítélésem szerint eredményesebb lenne a bűnfelderítés is ezen a területen, mint egy új szervezet létrehozásával. Egyszerűen erről van szó!

Meg arról is szó van természetesen, hogy nem kellene több mint 200 álláshelyet az Országos Rendőr-főkapitányságon bizalmi állásként minősíteni, és megmozdítani az ott dolgozó rendőröket. Mert például ez is a szervezet kevésbé hatékony működését eredményezné. Van itt sok eszköz, amivel eredményt lehetne elérni. Elnézést, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiban.)

(12.20)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 56 1998.12.22. 5:30  45-61,63-66

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Én nem ebben az alkotmányjogi vitában szeretnék részt venni - bár azt hiszem, Vastagh Pál képviselőtársam előbb elmondott egy mondata, amelyet az Alkotmánybíróság határozatából idézett, tulajdonképpen ezt a kérdést is eldönti -, hanem elsősorban Gyimesi képviselőtársamnak azokra a gondolataira szeretnék reagálni, amelyek ugyan nem magyarázzák meg ezt az alkotmányjogi vitát, de ennek az egész törvényjavaslatnak a politikai kezelésére bizonyos fajta jelzéseket adnak, és beleilleszkednek azokba a nyilatkozatokba, amelyek a kormánypárti képviselőtársaink részéről már e vonatkozásban korábban elhangzottak. Nevezetesen arra célzok, hogy aki ezt a törvényjavaslatot nem támogatja, az nem támogatja a szervezett bűnözés elleni eredményesebb harcot. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Úgy van! - Taps a Fidesz soraiból.)

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt a módosító javaslatok kapcsán mutatott magatartásával már jelezte, hogy ezt a törvényjavaslatot nem tudja elfogadni (Közbeszólás a Fidesz soraiból.), nem tudja elfogadni politikai és szakmai okok miatt. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Al Capone! - Derültség a Fidesz soraiban. - Az elnök csenget.) A jegyzőkönyv kedvéért mondom, hogy a kormánypárti sorokból elhangzott egy olyan bekiabálás, hogy "Al Capone". Kérem a jegyzőkönyvbe beleírni! (Közbeszólás az MSZP soraiból: Bravó! - Szórványos taps az ellenzéki padsorokban.) Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt politikai és szakmai okok miatt ezt a törvényjavaslatot így, ebben a formájában nem tudja tehát elfogadni.

Nem tudjuk elfogadni azokat az elemeit, és ezek jórészt kétharmadosak, amelyek a rendőrségi törvényt módosítanák, és kivennék azokat a garanciális biztosítékokat, amelyek ma még a törvényben benne vannak, és amelyek ellenőrizhetetlenné tennék a rendőrség munkáját. Legjobb tudomásom szerint maga a rendőrség sem osztja ezt a véleményt, mert nem hiszem, hogy ügyészi kontroll nélkül végzett rendőri munka önmagában szakmai szempontból eredményes lehetne. És ez a politikai ok, ami miatt ugyancsak nem fogadjuk el ezt a törvényjavaslatot.

Úgy hiszem, a Magyar Országgyűlésnek képesnek kell lennie arra, hogy megtalálja az arányokat a bűnözés új formáival szemben, hogy milyen módon lehet a jogállamiság keretei között maradva eredményesebben felvenni a harcot. Mi ebben a törvényjavaslatban az e vonatkozásban tett módosító indítványokat nem tudjuk elfogadni.

Nem tudjuk elfogadni a bűnmegelőzési ellenőrzés jelenlegi formáját, mert a rendőrség egyszerűen képtelen lenne ebben a formában eredményes bűnellenőrzést végezni. Nem fogadták el azt a módosító javaslatunkat, amely leszűkítené a bűnmegelőzési ellenőrzést valóban a szervezett bűnözésben részt vevők körére, gondolván arra, hogy így a rendőrség eredményesebben tudná felvenni a harcot.

Nem tudjuk elfogadni azt, hogy a megelőzési szolgálatok civil köztisztviselőkre is dolgozzanak. Ez egy speciális intézménye a magyar rendőrségnek, a rendvédelmi szervek bűnmegelőzésére és bűnüldözésére jött létre, nem lehet feladata, hogy civil köztisztviselőkre is dolgozzon.

Mint ahogy nem tudjuk elfogadni azt, hogy a rendőrség korlátlanul adatokat gyűjthet és kezelhet minden fajta kontroll nélkül, azon a címen, hogy a szervezett bűnözés ellen harcolunk. Mert, tisztelt képviselőtársaim, tudniuk kell, hogy amikor majd az egészségügyi lapjukat a rendőrség kéri és azt mondja, hogy szervezett bűnözés címén kérem, és a törvényjavaslat szerint ezt az adatot szolgáltatni kellene, és aztán kiderül, hogy az illetőnek semmi köze nincs a szervezett bűnözéshez, a rendőrség azt mondja: pardon, tévedtem. De az önök adatai és más típusú adatai valahol már számítógépekben vannak!

Nem akarok senkit sem meggyanúsítani, de a dolognak mégiscsak ez a lényege, hogy meg kell találni azokat a módokat, ahol garanciák mellett lehet eredményesebben fellépni a bűnözés és ezen belül a szervezett bűnözés ellen. (Dr. Kosztolányi Dénes: III/III-as!)

Tehát a leghatározottabban visszautasítunk minden zsarolás jellegű megjegyzést arra vonatkozólag, hogy aki ezt a törvényjavaslatot nem támogatja, az a bűnözők pártján áll. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Így van! - Taps a Fidesz soraiban.) Nem erről van szó! Önök a jelen pillanatban nem tudnak mást a bűnözés ellen felmutatni, mint hogy a kormány hatalmát növelik. Tessék, kérem szépen, gondolkozni - abban partnerek leszünk! (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 273 1999.03.02. 4:48  272-282

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Ismert, hogy a magyar parlament történetében olyan alkalmakkor, amikor egy javaslat tárgysorozatba-vételét kéri az Országgyűléstől egy ellenzéki frakció, akkor az ellenzék ezt az alkalmat általában arra szokta felhasználni, hogy az előterjesztés indokolásaként bírálja a kormány mulasztását, rámutasson arra, mi minden következne abból a javaslatból, amit előterjesztettek. Én a kormány bírálatát ennek kapcsán nem kívánom elvégezni.

A benyújtott javaslatunk ugyanis arra irányul, hogy alakuljon egy eseti bizottság kormánypárti többséggel és kormánypárti vezetéssel azért, hogy kidolgozzon egy középtávú kriminál- és rendvédelmi koncepciót. Ez a javaslat se nem kormányfüggő, se nem ellenzékfüggő. Ha tisztelt képviselőtársaim az elmúlt tíz év bűnözési helyzetét végignézik, valamint végignézik azokat a lépéseket - ideértve a jogalkotást, szervezeti és személyi intézkedéseket, amelyek e területre nézve születtek -, akkor igazat adnak nekem abban, hogy az elmúlt tíz évben ennek az országnak nem volt kriminál- és rendvédelmi koncepciója.

Tudom, hogy a kormánypárti sorokban most sokan arra gondolnak, hogy nekik van. Kétségtelen tény, hogy az Orbán-kormány néhány törvényjavaslatot keresztülvitt a parlamenten, amelyekből egyfajta koncepció kiolvasható. Megítélésünk szerint azonban a kriminálpolitika és a rendvédelem komplex területére nézve ezek középtávú koncepciót nem tartalmaznak. Márpedig könnyű belátni - amit az eddigi tapasztalatok feketén fehéren igazolnak -, ha nem sikerül kormányokon és politikai pártokon túlmutató kriminálpolitikai és rendvédelmi koncepciót kialakítani, amelyben el tudjuk rendezni, hogy milyen eszközökkel, milyen anyagi forrásokkal, milyen társadalmi mozgalmakkal lépünk fel a bűnözés ellen, akkor eredményes bűnüldözés és bűnmegelőzés nem lehetséges. A bűnözés mennyiségének alakulása, a bűnözés minőségi mutatói és a legutóbbi statisztikák is jól mutatják azt, hogy ráolvasással, koncepció nélkül, ígérgetésekkel a bűnözés ellen hatékonyan fellépni nem lehet.

Úgy gondoljuk, egy országgyűlési eseti bizottság képes lenne áttekinteni mindazokat a társadalmi viszonyokat, amelyek a bűnözés nagyságát és minőségét meghatározzák, és ezt csak az Országgyűlés szintjén lehet elvégezni. A bizottság munkája végén elfogadható lenne egy olyan országgyűlési határozat, amely meghatározná a jogalkotási feladatokat, a szervezeti intézkedéseket, és amelyben reményeink szerint kialakulhatna egy olyan politikai egyetértés, amely elkerülné azt, hogy a politikai pártok egymásra mutogassanak akkor, amikor a bűnözés nagyságáról, "fejlődéséről" vitatkozunk. Megítélésünk szerint a magyar politika eddig nem nyúlt egészségesen ehhez a kérdéshez. Ezen a helyzeten kellene túllépnünk, és ennek lenne kifejezése az eseti bizottság létrehozása azzal a céllal, hogy a magyar parlament képes legyen erőteljesebben és hatásosabban fellépni a bűnözés ellen.

Kérem, hogy ezekre a megfontolásokra tekintettel szíveskedjenek a Kovács Lászlóval együtt benyújtott határozati javaslatomat támogatni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
52 281 1999.03.02. 2:25  272-282

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem nagyon akarom szaporítani a szót, egyedül Répássy képviselőtársam felvetésére kívánok válaszolni.

Turi képviselőtársamnak csak azt tudom mondani, hogy olvassa el az előterjesztést, és az hiszem, hogy a kételyeire választ kap.

Répássy képviselőtársamnak azonban meg kell mondanom, hogy ön vagy nem olvasta el azt a bizonyos koncepciót, amelyet itt meglobogtatott, vagy pedig nem tudja, hogy az ön pártjának mi a kriminálpolitikai koncepciója. Mert ha ön elolvasta volna ezt az igazán vaskos anyagot, amelyet még egyébként az előző kormány rendelt meg a Kriminalisztikai és Kriminológiai Intézettől, akkor kiolvashatná belőle, hogy az önök úgymond kriminálpolitikai koncepciója nagyon sok ponton pontosan ellentétes mindazokkal a javaslatokkal, amelyek ott le vannak írva. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Tulajdonképpen a mi javaslatunk arra vonatkozna, hogy a szakmát is bekapcsolva minden részletkérdést próbáljunk végigvitatni azért, hogy a törvényalkotás valóban minden esetben megalapozott legyen. Mert el tudom fogadni azt, hogy az önök úgymond koncepciója szigorította a büntető törvénykönyvet, az anyag egyébként írja, hogy bizonyos bűncselekményeknél ez teljesen jogos, máshol azonban azt mondja, hogy másfajta büntetési rendszereket kellene tulajdonképpen kialakítani ahhoz képest, hogy önök egy generális szigorítás útjára léptek.

Tehát pontosan ezek azok a kérdések, amelyeket meg kellene vitatnunk, és én elfogadom, hogy majd megvárjuk az önök - úgymond - koncepciójának hatását, csak éppen a világ összes tapasztalata azt mutatja, hogy a büntető törvénykönyv szigorításával eredményesen fellépni a bűnözés ellen nem lehet. (Dr. Hende Csaba: Dehogynem!) Azt javasoljuk, hogy próbáljuk meg közösen megkeresni ennek az egész problémának minden oldalú megoldási lehetőségét, és próbáljunk ebben lehetőleg közös nevezőre jutni. Ez a szándék húzódik meg a bizottság létrehozása mögött, döntsék el, hogy érdemes-e ezt támogatni. Köszönöm. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiból: Nem! - Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
56 99 1999.03.22. 19:00  86-106

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem kívánom a tisztelt Országgyűlés idejét rabolni annak hangoztatásával, hogy a Szocialista Párt milyen jelentőséget tulajdonít a nemzetközi bűnüldözésnek, milyen érdekei fűződnek Magyarországnak ahhoz, hogy csatlakozhasson azokhoz a szervezetekhez, amelyek ezzel a céllal működnek, illetőleg jönnek létre. Ebben az értelemben tehát üdvözölhetnénk is ezt a törvényjavaslatot.

Meg kell azonban mondanom, tisztelt Országgyűlés, hogy véleményünk szerint az önök előtt fekvő törvényjavaslat finoman fogalmazva nem korrekt. Nem korrekt, mert fogalmai nem konzisztensek, nem korrekt, mert olyan intézményeket kíván létrehozatni az Országgyűléssel, amelyek szervezeti helyét nem határozza meg maga a törvény. Nem kívánom ezt most előre részletesen elmondani, a későbbiek folyamán bizonyítani szeretném ezt az állítást, hogy ez a törvényjavaslat nem korrekt, nem pontos, ez a törvényjavaslat mint jogszabály mint egy törvény ebben a formájában megítélésünk szerint nem fogadható el.

Nem akarok tréfálkozni, de tényleg az a helyzet, és ez már nem először fordul elő a Belügyminisztérium által előterjesztett javaslattal, hogy a címe sem korrekt, nem pontos abban az értelemben, hogy a tartalma nem felel meg a címének. Márpedig azt hiszem, hogy egy általános iskolai dolgozat írásánál is követelményként határozzák meg a tanárok, hogy a cím és a tartalom egybeessék. Ennek a törvényjavaslatnak a címe az, hogy az Európai Unió bűnüldözési információs rendszeréhez történő csatlakozás keretében megvalósuló együttműködésről és információcseréről. Ezt lényegében megismétli az 1. §, ugyanakkor, amikor a 2. § meghatározza a nemzetközi bűnüldözési szervezetet, szól az Interpolról is.

Úgy gondolom, hogy nem kíván különösebb indokolást, hogy az Interpolnak - mint ahogy az előttem felszólaló képviselőtársam történeti fejtegetéséből kiderült - az ég egy adta világon semmi köze nincs az Európai Unióhoz és valószínűleg nem is lesz. Ebben az értelemben tehát nem korrekt a törvényjavaslat, mert a cím és a tartalom nem fedi egymást.

Megítélésünk szerint nem korrekt a törvényjavaslat abban a értelemben sem, amit a 3. § tartalmaz, ami ennek a bizonyos nemzetközi bűnügyi együttműködési központnak a létrehozását rendeli el. Ha jól értem - és azt hiszem, jól értem - ez a központ ezzel a törvénnyel jön létre. Ugyanakkor mint ahogy az előttem szóló képviselőtársam már idézte a törvényjavaslat indoklásából, a kormány már döntött ennek a szervezetnek a rendőrség keretében való elhelyezéséről, és úgy hiszem, hogy jogos az a megállapítás, hogy amikor egy törvényben egy intézményt akarunk létrehozni, akkor nem korrekt, ha a kormány már előre eldöntötte ennek az intézménynek a szervezeti helyét.

Ha már itt tartok, szabad legyen elmondanom - ez már itt szóba került -, hogy nem tartjuk helyes megoldásnak, hogy ez a szuperinformációkkal rendelkező szerv a rendőrség keretében - hogy milyen formában, milyen hatáskörrel, ezt majd a végrehajtási utasítás lenne hivatva rendezni, de semmiképpen nem tartjuk indokoltnak, hogy egy ilyen, szuperinformációkkal rendelkező szerv a rendőrségnek valamifajta főosztálya keretében - végezze a tevékenységét. Megítélésünk szerint el kell távolítani valamelyest ezt az intézményt a nyomozó hatóságoktól, és ez persze nem jelenti azt, hogy ne a belügyminiszter végezze a felügyeleti tevékenységét a kormány megbízásából, de semmiképpen nem tartjuk korrekt megoldásnak, hogy ez egy rendőri - mint ahogy az indoklásból kiderül -, egyszerű, valamifajta alacsony jogállású rendőri szerv legyen.

Nem korrekt továbbá ez a törvényjavaslat azért sem, mert példának okáért nem szól arról, hogy nemzetközi információcsere e törvényen kívül is folyni fog.

 

(19.20)

Hiszen van egy bűnügyi jogsegélyről szóló törvényünk és sok-sok ilyen egyezményünk, amelyek keretében személyes adatok cseréje is folyik, amit az ügyészség bonyolít le. Ebből a szempontból sem korrekt ez a törvény, amikor azt tartalmazza, hogy ez az adattovábbítás kizárólagosan - legalábbis ez olvasható ki a törvényjavaslatból - a NEBEK elnevezésű szervezeten keresztül folyna, mert ez nem felel meg a jelenleg hatályos szabályozásnak. Legjobb tudomásom szerint a törvény ezt a korrekciót más jogszabályokon nem végzi el.

Úgy hiszem, nemzetközi jogi szempontból vitatható a törvénynek az a kijelentése, hogy az Interpol-tagság nemzetközi kötelezettségvállalásnak minősül, de ezen vitatkozzanak a nemzetközi jogászok!

Úgy hiszem, nem korrekt a 4. §-a sem. S elnézést, hogy paragrafusokon megyek végig, de ezen keresztül bizonyítani szeretném azt az általános vitához illő megállapításomat, hogy ez a törvényjavaslat nem korrekt. Ezt a bizonyítást csak néhány paragrafus felidézésével tudom természetszerűleg megtenni. Nem korrekt ez a törvényjavaslat a 4. § alapján sem - s erről egyébként az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményében már volt szó -, amikor is azt mondja, hogy a NEBEK jogosult lesz bizonyos információk kezelésére, átvételére és továbbítására, amelyek a nemzetközi bűnüldözési szervezet hatáskörébe tartoznak. Az Interpol hatáskörét ismerjük, de mint ahogy említettem, és ez már elhangzott, az Europol hatáskörét nem ismerjük. Nem ismerjük, mert hiába van előcsatlakozási megállapodás, igazán akkor fogjuk majd ismerni, s akkor lesz ránk nézve kötelező, ha az Országgyűlés kihirdeti az erre vonatkozó törvényt, mint ahogy maga a javaslat is a hatályba léptetést ennek a törvénynek a kihirdetéséhez köti.

Tehát jelen pillanatban jogi értelemben - s azt hiszem, egy törvényjavaslatnál ez fontos szempont - nem ismerjük ennek a nemzetközi bűnüldözési szervezetnek a hatáskörét. Ebből következően nem tudhatom, hogy a NEBEK-nek mi a hatásköre. Ha már ennél a paragrafusnál tartok - mint ahogy az önkormányzati bizottság többségi véleményének ismertetésénél feltűnt -, szeretném aláhúzni: olyan fogalmakkal operál ez a törvényjavaslat, amelyeket a magyar jog jelen pillanatban nem ismer, ez a törvény ezeket a fogalmakat nem határozza meg; erre a bizonyos bűnüldözési adatra szeretnék utalni. Sejtem, mit takar ez a bűnüldözési adat, de hangsúlyozom még egyszer: a magyar jog ezt a fogalmat nem ismeri.

Nem tudjuk tehát ebből következően, hogy a NEBEK milyen adat kezelésére, továbbítására és átvételére lenne jogosult, mert a törvényjavaslat úgy szól, hogy személyes és bűnüldözési adat. Tehát itt két fogalomról van szó: a személyes adatokat természetesen beazonosíthatjuk több más törvény alapján, de hogy mit jelent ez a bűnüldözési adat, azt úgy hiszem, a rendőrségi törvény és a büntetőeljárási törvény sem határozza meg. Ennek a személyes és a bűnüldözési adatnak még lesz jelentősége a későbbiek folyamán.

Ugyancsak nem korrekt megítélésem szerint a törvényjavaslat abban az értelemben sem, hogy kimondja: a NEBEK jogosult közvetlen hozzáférésre is - ahogy a törvényjavaslat fogalmaz -, a megkeresés teljesítéséhez szükséges személyes és bűnüldözési adatot térítés nélkül átvenni bármely adatkezelésből, amire a törvény bűnüldözési célból felhatalmazást ad. Mi az, hogy bármely adatkezelés? Legjobb tudomásom szerint a nemzetbiztonsági szolgálatok végezhetnek adatkezelést. Tehát ha itt nincs pontosan meghatározva, hogy a NEBEK el van zárva a nemzetbiztonsági szolgálatok adatainak átvételétől, akkor ebből a szövegből az a következtetés is adódhat, hogy onnan is vehet át adatot, amit pedig erősen meg lehet kérdőjelezni célszerűségi, nemzetbiztonsági szempontból is, meg abból a szempontból is, hogy nem bűnüldöző hatóságként szerepelnek. Tehát nincs összhang, és a törvény ennyiben nem korrekt azon pontjaiban, amely egyrészt a bűnüldözési hatóságot határozza meg, másrészt abban, hogy a NEBEK milyen adatbázisból vehet át adatot.

Nem korrekt továbbá ez a törvényjavaslat azért sem - ez megint csak szóba került az önkormányzati bizottság kisebbségi véleményében -, mert még az indokolásban sem szól arról, mennyibe fog ez kerülni.

A törvényjavaslat szerint a nemzetközi szerződésben meghatározottak alapján, a titokvédelmi előírásoknak megfelelően védett távadat-átviteli hálózat igénybevételével, a külföldre telepített összekötője útján továbbítja a megkereső bűnüldözési szervezet. Az összekötő rendben van, ez nagyjából most is így működik, de nagyon kíváncsi lennék, hogy ez a védett távadat-átviteli hálózat mennyibe fog kerülni. Ezt azért jó lenne előre tudni, amikor a törvényjavaslat sorsáról döntünk! Bizonyos szempontból persze értem a Belügyminisztériumot, meg a minisztert, mert ha ez a törvény így elfogadtatik, anélkül, hogy az Országgyűlés tudná, mibe kerül, nyilván a költségvetési alkuban erősebb pozícióba kerül. De éppen az elmúlt években - az ÁSZ-vizsgálatok meg az Ellenőrzési Iroda vizsgálatai mutatják - a Belügyminisztérium, hogy úgy mondjam, a technikai bázisa kiépítésében eléggé szerencsétlen módon járt el, és sok-sok milliárd ment el információs rendszerek kiépítésére anélkül, hogy azok összekapcsolhatóak, és hatékonyan működtethetőek lettek volna.

Tehát joggal mondhatjuk ennek alapján is, hogy nem korrekt a törvényjavaslatnak ez a pontja; az indokolás és a miniszteri expozé sem tartalmazott egy szót sem arról, mennyibe fog ez kerülni. Egyes szakvélemények szerint több milliárd forintos beruházást igényel egy védett távadat-átviteli hálózat kiépítése.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy hiszem, állításom igazolására megemlíthetem továbbá azt is, amit a törvényjavaslat az adatvédelmi felelős feladatai kapcsán tartalmaz, tudniillik azt mondja, hogy az adatvédelmi felelős ellenőrzi a személyes adatok külföldre továbbításának jogszerűségét. Tiszteletteljes kérdésem: az úgynevezett bűnüldözési adatok továbbításának jogszerűségét nem ellenőrizheti? Hiszen a törvény korábbi paragrafusában azt mondja, a NEBEK-nek az a feladata, hogy személyes és bűnüldözési adatokat kezel, továbbít és így tovább; de az adatfelelős ellenőrzésénél már csak a személyes adatok ellenőrzéséről van szó. Ez tudatos, vagy nem tudatos? Törvényjavaslat-szerkesztési hiba? Vagy tényleg arról van szó, hogy e meg nem határozott tartalmú fogalom, a bűnüldözési adat ellenőrzését már nem végezheti az adatvédelmi felelős? Úgy hiszem, ez a kis fejtegetés is igazolja, hogy ebből a szempontból sem korrekt ez a javaslat.

Nem akarom nagyon húzni az időt, de a strukturált adatbázisok létrehozására vonatkozó pont is erősen vitatható. Nem korrekt, azt hiszem, abból a szempontból sem, hogy a zárórendelkezésekben is egy sor hiányosságot tapasztalhatunk, hiszen úgy gondolom, az lenne korrekt, ha a végrehajtási rendeletet a legfőbb ügyésszel egyetértésben adhatná csak ki a két miniszter, hiszen ez érinti az ügyészséget mint nyomozó hatóságot.

Nehezen tudom hova tenni azt is, hogy - előttem rejtélyes okok miatt - a módosuló jogszabályok az azonos tartalmú cselekményeket más-más fogalommal írják le, mert a vámhatóság nyomozóhatósági jogkörbe tartozó bűncselekményekkel összefüggésben keletkezett személyes adatok terén lehet kapcsolatban az Europollal és az Interpollal.

(19.30)

A határőrségre vonatkozó passzusnál pedig bűnüldözési személyes adatokat emleget. Tessék nekem megmondani, hogy most mi ez a bűnüldözési személyes adat, és mi a bűncselekményekkel összefüggésben keletkezett személyes adat?!

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném, ha a tisztelt képviselőtársaim és az előterjesztő államtitkár úr sem értené félre szavaimat. Nem valami jogászi kekeckedés beszél belőlem, hanem itt arról van szó, hogy létrejön egy olyan szervezet, amely a Magyar Köztársaság jelentős érdekeit is érintő adatokat továbbíthat nemzetközi szervezetnek, és nemzetközi szervezettől ilyen adatokat kérhet, kezelhet, és így tovább. Úgy hiszem, nem kíván különös magyarázatot, hogy olyan eljárásról és intézményről van szó, amely csak akkor működik - és azt hiszem, hogy a nemzetközi partnereink is ezt várják el tőlünk -, amikor is pontos, precíz, félreérthetetlen, egyértelmű fogalmakkal és eljárási módokkal írjuk le azt a jelenséget, amelyet szabályozni akarunk.

Ez a néhány paragrafusos törvény megítélésem szerint ennek nem felel meg, és ezért mondtam azt, hogy nem korrekt ez a törvényjavaslat. Tudom, hogy egy ellenzéki képviselő szájából nem túlságosan jól hangzik, mert könnyen mondja az ember, de most mégis kénytelen vagyok azt mondani, éppen az ügy érdekében, hogy vonja vissza a kormány ezt a törvényjavaslatot, aludjunk még egyet rá. A Belügyminisztérium felajánlotta ebben a kérdésben is az egyeztetést. Mi, a Szocialista Párt hajlandók vagyunk erre, de nem úgy, hogy közben már megindul az általános vita, és ma le is záródik, és ezzel a módosító indítványok benyújtására sincs mód. Nem is akarjuk felvállalni, hogy itt most valamiféle jogi korrekciókat próbáljunk ellenzéki pártként megjeleníteni vagy megpróbálni átírni ezt a törvényjavaslatot.

Mi azt szeretnénk, hogy egy olyan törvényjavaslat készüljön, amely minden szempontból minden kritikát kiáll, mert az a cél, amit az államtitkár úr joggal hangoztatott, hogy ez is segít bennünket az Unióhoz való csatlakozásban, és tudjuk, hogy nagy a verseny, és óriási érdekeink fűződnek ahhoz, hogy ez a csatlakozás minél hamarabb megtörténjen. Azt is tudjuk, hogy az Unió nagyon nagy hangsúlyt fektet Schengenre és minden más hasonló dologra. Tehát az Országgyűlésnek az a dolga és kötelessége, hogy ezt minden módon segítse elő.

Tehát akkor, amikor azt mondjuk, hogy a kormány éppen az ügy érdekében járna el helyesen, ha ezt a törvényjavaslatot visszavonná, ezzel mondjuk az együttműködési készségünket is, hogy egy korrekt, minden szempontból elfogadható törvény készüljön, amely mind a belső jogalkalmazásban, mind a nemzetközi kapcsolati rendszerünkben hatékonyan működik.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
68 12 1999.05.05. 28:45  1-35

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Engedjék meg, hogy én is ennek a most tárgyalt törvényjavaslatnak a keletkezési körülményeivel kezdjem. Annál is inkább, mert Gyimesi képviselőtársam meglehetősen nagy teret szentelt az Alkotmánybíróság döntésének, aminek következtében most ezt a törvényjavaslatot új szám alatt - és némileg új tartalommal is - ismételten tárgyaljuk.

Úgy gondolom, hogy az Alkotmánybíróság döntésének különösebb kommentálására nincs szükség, hiszen annyira egyértelmű és világos. Két lényeges eleme van ennek a döntésnek. Az egyik az, hogy az alkotmányban kétharmados többséggel meghatározott törvényhozási tárgyak esete tulajdonképpen nem jelent mást, mint a mindenkori kormánytöbbség számára egyfajta alkotmányos korlátot; és ami ennek a másik oldala: a mindenkori kormánytöbbség és a mindenkori ellenzék számára ezekben a kérdésekben egy konszenzuskényszert.

Mi, a Magyar Szocialista Párt, így értelmezzük ezt az alkotmánybírósági döntést, amihez természetesen hozzátartozik az is, hogy a magunk számára is kötelezőnek tartjuk ezt a bizonyos konszenzuskényszert a kétharmados törvényekben; kötelezőnek tartjuk azt, hogy keressük a megállapodás, a tisztességes, okos megegyezés, ha úgy tetszik, kompromisszum lehetőségét. Ez vezérelte a magatartásunkat a hatpárti tárgyalásokon is. Ilyen magatartást tapasztaltam a Belügyminisztérium vezetésétől is, sőt kormánypárti képviselőtársaimtól is. Ehhez képest érthetetlen számomra Gyimesi képviselőtársam néhány megjegyzése.

Az tehát, hogy a Szocialista Párt magára nézve kötelezőnek tartja ezt a bizonyos megegyezési kényszert, amely az Alkotmánybíróság döntéséből következik, kifejeződik ebben a törvényjavaslatban is. Vagyis előzetesen egyetértettünk olyan megoldásokkal, amelyek talán a maguk teljességében nem felelnek meg az elképzeléseinknek, de éppen az Alkotmánybíróság határozatából következő megegyezési kényszer magunkra nézve kötelező voltából eredően jó néhány kérdésben támogatásunkat tudjuk adni a törvényjavaslatban foglalt megoldásokhoz. Még akkor is - hangsúlyozom még egyszer -, ha esetleg nem mindenben egyezik a politikai vagy szakmai véleményünkkel.

Összességében tehát azt lehet mondani a később kifejtendő javaslatok mellett, hogy a Szocialista Párt támogatni tudja a beterjesztett törvényjavaslatot. Néhány módosításra szükség lesz, de úgy tudom, hogy az előterjesztő minisztérium is felfedezett már néhány olyan pontot a javaslatban, amelyet érdemes korrigálni, és azt hiszem, hogy ezekben a kérdésekben is meg fogunk tudni egyezni, és semmi akadálya nem lesz annak, hogy a törvény még a tavaszi ülésszakon elfogadtassék.

Ugyanakkor mindezek hangsúlyozása mellett, amit az előbb említettem, néhány dologra ismételten fel kell hívni a figyelmet e törvény kapcsán, mert egy olyan társadalmi jelenségről és a mögötte meghúzódó, sokszor rejtett viszonyokról van szó, amelyekről itt, az Országgyűlés színe előtt és a nyilvánosság színe előtt is beszélni kell. Hiszen mint ahogy az első változat vitájában elmondottam - és többen mások is elmondták -, a magyar társadalom is szembekerült azzal a helyzettel, amivel tulajdonképpen az egész modern világ szembekerült. Nevezetesen azzal, hogy egyik oldalról növekszik a bűnözés, új elkövetési formák jelennek meg, nemzetközivé és szervezettebbé válik. Ebből következően a modern társadalmak keresik azokat az eszközöket, hogy hogyan lehetne hatékonyabban fellépni a bűnözés ilyen formái, jellege és mértéke ellen, és ennek során beleütköznek bizonyos jogállami elvekbe, beleütköznek olyan jogi tételekbe, amelyek korábban a társadalmak számára evidenciák voltak.

Mert a dolog láthatóan úgy alakul, hogy egyik oldalról a bűnüldözéssel közvetlenül megbízott és azért felelős szervezetek keresik a hatékonyabb bűnüldözés lehetőségét, és ennek során gyakran vetődnek fel olyan javaslatok, amelyek érintik a jogállamiság elveit, érintik a személyiségi jogokat, hiszen a szervezett bűnözés ellen egyre több információra van szükségük. Ezeket az információkat éppen a hatékonyabb bűnüldözés és bűnfelderítés miatt egyre inkább titkosszolgálati eszközökkel tudják beszerezni; azt hiszem, nem kíván különösebb magyarázatot, hogy milyen veszélyeket rejt ez magában az állampolgárok személyiségi jogai oldaláról nézve vagy egyáltalán az egész gazdasági-társadalmi élet számára. Ezt azért kell hangsúlyozni ezúttal is, tisztelt Országgyűlés, mert ennek a törvényjavaslatnak tulajdonképpen a lényege az, hogy a bűnüldöző hatóságok gyakorlatilag minden adathoz - érintsen az üzleti titkot vagy személyiségi jogot - hozzájuthatnak.

 

(9.40)

Bizonyos garanciák mellett ugyan - erről majd még később szeretnék szólni néhány mondatot -, de gyakorlatilag egy totális információszerzési lehetőséget biztosít számukra ez a törvényjavaslat. Lehetővé teszi a legkülönbözőbb adatok összekapcsolását, és ezen keresztül olyan információk birtokába jutnak, ami lehetővé teszi számukra, hogy a társadalom nagy többségéről, egy kis túlzással talán még azt is mondhatom, szinte mindenkiről adatokat gyűjthetnek és kezelhetnek.

Úgy tűnik, a bűnüldözés hatékonysága szempontjából ezekre szükség van, és ezért változatlanul fontosnak tartjuk - és tulajdonképpen a vitánk korábban ebből fakadt -, hogy hogyan lehet megteremteni a lehetőségekhez képest e helyzettel szemben egyfajta garanciális rendszert. Hiszen nem kell ahhoz rosszindulat, hogy az ember feltételezze azt, hogy ezzel az információhalmazzal egy olyan világban, amikor az információkért, üzleti információkért súlyos tíz- és százmilliókat hajlandók egyesek kifizetni, hogy egy ilyen világban milyen hatalmat és milyen visszaélési lehetőséget rejt magában az, hogy egyes szervezetek vagy személyek kezében az információk sokasága - és egymással összekapcsolható információk sokasága - gyűlhet össze.

Ez a törvényjavaslat, amit most tárgyalunk, megítélésünk szerint a lehetőségekhez képest megpróbálja ellensúlyozni egyik oldalról tehát az információgyűjtés szükségességét, a bűnüldözés hatékonysága érdekében végzett információgyűjtést, a másik oldalról megpróbál a korábbiakhoz képest korrektebb, tisztességesebb garanciális rendszert kiépíteni.

A miniszter úr az expozéjában utalt az ügyészség szerepére az információgyűjtés vagy adatkérés egész rendszerében. Mi el tudjuk fogadni azt a megoldást, ami most itt ebben a törvényjavaslatban van, vagyis hogy főszabályként kell az ügyész hozzájárulása, bizonyos esetekben, bizonyos bűncselekmény esetén azonban a bűnüldöző, nyomozó hatóságok azonnal kérhetik az adatot az ügyész végső soron egyidejű tájékoztatása mellett, de gyakorlatilag ez azt jelenti, hogy mégiscsak utólagos jóváhagyását előírva. Tehát ennél jobbat ma nehezen lehet kitalálni ennek a két elvnek az érvényesítésére, amit az előbb említettem, hogy legyen gyors és hatékony az információszerzés, ugyanakkor lehetőleg valamifajta garancia, fék épüljön be ebbe a mechanizmusba.

Úgy gondolom, ez is igazolja a Szocialista Pártnak azt az álláspontját, hogy az ügyészség alkotmányos helyét nem kell megváltoztatni. Azt hiszem, ez világossá teszi, hogy ez a fék- és garanciarendszer, amelyet az ügyészség ebben a folyamatban és mechanizmusban betölthet és betölt, igazán csak akkor garancia, akkor jelent biztosítékot, ha az ügyészség szervezetileg elkülönül a végrehajtó hatalomtól.

Szólni kell tehát arról, hogy ez a rendszer, ami most kiépülőben van - és ha még egyéb, az Országgyűlés előtt levő törvényjavaslatokra gondolok, amelyek rendkívül széles információszerzési és adatkezelési lehetőséget adnak a bűnüldöző szervezeteknek -, veszélyeket hordoz magában, és közösen keresnünk kell a veszélyek elhárításának módját. És nem tudom elhallgatni, hogy az utóbbi időszak fejleményei fokozzák az aggodalmunkat, nevezetesen azt, hogy ezekkel az információkkal esetleg visszaélnek. Elég talán itt a megfigyelési üggyel kapcsolatos kormánymagatartásra utalni, amelyben érezhető az a manipuláció, amit a kormány bizonyos rendelkezésére álló információkkal végzett és végez. Vagy csak érdekességként hadd említsem meg, hogy egyik képviselőtársunk beszélget egy nyomozó hatóság tagjával, aki kedvesen megjegyzi, hogy egyébként megnéztük az adónyilvántartásban az adófizetési morálodat, és mindent rendben találtunk. Ezt olyan kedvesen, egy beszélgetés kapcsán az úr kijelenti egy országgyűlési képviselőnek!

Tisztelt Országgyűlés! Mindezt csak azért mondom el, hogy nem egyszerűen arról van szó, hogy az ördögöt a falra festjük, hanem jelen levők, tényeken alapulók azok az aggodalmak, hogy a nyomozó hatóságok mérhetetlen mennyiségű információhoz tudnak hozzájutni, és a garanciák nem mindig tudják megakadályozni azt, hogy ezekkel ne éljenek vissza.

Ezért a Szocialista Párt azt javasolja a tisztelt Országgyűlésnek, hogy az ebben a törvényjavaslatban foglalt garanciákon kívül érdemes lenne gondolkoznunk más utakon-módokon is. Így az egyik dolog lehetne az, hogy bővíteni kellene az adatvédelmi biztos hatáskörét. Nevezetesen arról van szó, hogy a jelenlegi szabályozás szerint a rendvédelmi szervek adatkezelését csak személyesen az adatvédelmi biztos ellenőrizheti.

Nos, úgy hiszem, nem kell túlságosan nagy fantázia ahhoz, hogy ez így önmagában nézve rendkívül komolytalan. Mert ha arra gondolunk, hogy a rendvédelmi szervek milyen mennyiségű adatot kezelnek már most is és fognak kezelni a jövőben, akkor el kell fogadnunk azt, hogy ezt egy személy hatékonyan ellenőrizni nem tudja. Ezért a Szocialista Párt támogatna egy olyan javaslatot, amely lehetővé tenné, hogy az adatvédelmi biztos munkatársai is végezhessenek a rendvédelmi szerveknél adatvédelmi ellenőrzéseket; természetesen olyan munkatársai az adatvédelmi biztosnak, akik átestek a legerősebb nemzetbiztonsági ellenőrzésen. Egyszerűen meg kell teremteni a személyi feltételeit, jobban meg kell teremteni a személyi feltételeit annak, hogy a rendvédelmi szervek kezében összegyűlő információk és adatok törvényes kezelését hatékonyan ellenőrizni tudjuk. Úgy hiszem, ez az adatgyűjtő és információszerző szerveknek és azok vezetőinek is érdeke; azt hiszem, nyugodtabbak lehetnek, ha tudják, hogy egy külső intézmény is hatékonyan képes ellenőrizni azt, hogy az információk kezelése törvényes rend szerint folyik.

A másik pedig, amit javasolnánk, hogy gondolják meg a tisztelt képviselőtársaim, illetőleg a frakciók, nem kellene-e létrehozni egy külön rendvédelmi bizottságot az Országgyűlésben. Ma, tudjuk jól, egy önkormányzati és rendészeti bizottság működik, és a mi tapasztalatunk szerint túlságosan nagy falatnak látszik az állandó bizottság számára, hogy kellő intenzitással tudjon két olyan óriási nagy területet átfogni és a funkcióját betölteni, mint az önkormányzatok és a rendvédelmi szervek. Azt hiszem, szükséges lenne az Országgyűlés részéről is egy ilyen szervezeti változás egy eredményesebb és intenzívebb ellenőrző munka érdekében. Úgy gondolom, ennek nem lehet akadálya az, hogy egy minisztériumhoz tartozik mind a két terület, hiszen a rendvédelmi szervek a minisztériumtól szervezetileg különálló egységként tevékenykednek, és mindnyájunk érdeke, hogy a rendvédelmi szervek az Országgyűlés által eredményesen, hatékonyan, folyamatosan és intenzíven ellenőriztessenek.

 

(9.50)

Tisztelt Országgyűlés! Befejezésül még két dolgot szeretnék a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani. A szervezett bűnözés elleni küzdelem módszereinek hosszú története és könyvtárnyi irodalma van. Két vagy három dolog biztosan kell ahhoz, hogy a szervezett bűnözés ellen egy társadalom eredményesen lépjen fel. Az egyik az, hogy maguk a bűnüldöző szervek intaktak legyenek azoktól a hatásoktól, amelyek a szervezett bűnözésnek szinte velejárói, nevezetesen: beépülési törekvésük a legális hatalomba és a legális szférába. A másik, hogy a bűnüldöző szervek képesek legyenek összehangoltan fellépni a szervezett bűnözés ellen. A harmadik pedig az, hogy legyen kellő türelem a társadalomban. Ezt a három tényezőt azért hangsúlyozom, mert ma úgy tűnik számomra, hogy mind a három tényezőt illetően komoly aggodalomra okot adó jelenségek vannak.

Ami a bűnüldöző szervek intaktságát illeti, elég csak az utóbbi hetek, hónapok sajtóban megjelent eseményeire gondolni, amikor rendőröket a bíróság elítélt információk kiadásáért; elég csak olyan jelenségekre gondolni, mint rendőr általi szabálytalan aranyvásárlás, vagy éppen a legutóbbi merényletek kapcsán egyes rendőrtisztek ilyen-olyan formájú megjelenése az áldozat ügyeiben. És akkor természetesen még nem tudjuk, hogy milyen a látencia. Azt hiszem, meg kell fogalmazni, hogy az elsőrendű feladat az, hogy bűnüldöző hatóságokat a lehető legerőteljesebben védjük meg a szervezett bűnözés hatásaitól. Nincsenek természetesen illúzióink, hiszen a szervezett bűnözés itt van az országban, és egyetlenegy intézmény sem tudja magát a hatása alól teljesen kivonni, de nyomatékosan kell hangsúlyozni, hogy a bűnüldöző hatóságoknál mindent el kell követni, minden rendelkezésre álló eszközt fel kell használni ahhoz, hogy ezt a távolságtartást megteremtsük, és érintetlen maradjon a bűnüldöző hatóság a szervezett bűnözés hatásaitól.

Ami a másik tényezőt, az összehangoltságot illeti, itt is aggodalomra okot adó jelenségek vannak most már több éve, így ezt nem egyszerűen a jelenlegi kormány problémájaként fogalmazom meg. Nevezetesen arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy azokban a bűncselekményekben, bűncselekménytípusokban, amelyek hagyományosan kapcsolódnak a szervezett bűnözéshez - a pénzügyi típusú bűncselekményektől kezdve, az embercsempészésen át az adókikerülésig sok minden -, több nyomozó hatóságnak van hatásköre: rendőrség, Vám- és Pénzügyőrség, Határőrség és most az úgynevezett adórendőrség.

Azt hiszem, megint nem kell túlságosan rosszindulatúnak lenni vagy valami elrugaszkodott fantáziájúnak lenni, ha azt mondja ember, hogy nehéz lehet négy nyomozó hatóság munkáját eredményesen összehangolni, hiszen a szervezett bűnözés által elkövetett bűncselekmények egymásra épülnek, és ha különböző csatornákon futnak az egyes bűncselekmények nyomozásai, nehéz elképzelni, hogy ezek valahol összejönnek. El lehet kapni adott esetben egy zsarolót, ki lehet mutatni esetleg adóbűncselekményt, de többnyire nem lehet eljutni a szervezett bűnözőcsoportok szellemi irányítóihoz, magjához, mert nehezen kapcsolódnak össze a szálak.

Szeretném hangsúlyozni, hogy érdemes lenne gondolkozni azon, hogy hogyan lehetne ezt megoldani. És akkor még nem beszéltem a titkosszolgálatok szerepéről, amelyek szintén érintettek olyan típusú bűncselekmények felderítésében, amelyek hagyományosan a szervezett bűnözés körébe tartoznak. Nem tudom megállapítani, hogy milyen ez az összehangoltság most a nyomozó hatóságok között, hiszen ez a tevékenység nyilvánvalóan nem a nyilvánosság előtt zajlik, de azt hiszem, így is joggal lehet azt mondani, hogy félő, hogy ez az összehangoltság - éppen a nyomozó hatóságok számának növekedése miatt, diverzifikálódása miatt - esetleg problémákat jelent.

A harmadik tényező pedig a türelem, és itt is aggodalomra okot adó dolgokat lehet hallani. A türelem nevezetesen azért kell a szervezett bűnözés elleni eredményes harchoz; aki csak egy kicsit is tudja, hogyan lehet eredményesen fellépni a szervezett bűnözés ellen, nyilvánvalóan nem tehet olyan kijelentéseket, hogy tíz hónap múlva felszámoljuk a szervezett bűnözést. Ahhoz, hogy ez a harc eredményes legyen; ahhoz, hogy egy fedett nyomozó beépüljön a szervezett bűnözők közé; ahhoz, hogy összeálljon egy kép, hosszú idő kell. Hosszú idő kell, alaposan felkészült emberek kellenek, veszélyt is vállaló emberek kellenek, és azt hiszem, megint csak könnyű belátni, hogy ez nem mehet egyik hónapról a másikra. Türelem kell, és nem pedig felelőtlen ígérgetés; türelem, hogy azok az intézmények, amelyeket többek között most is létrehozunk, ki tudják fejteni hatásukat, türelem azok iránt is, akik ezt a veszélyes munkát végzik. Nem szabad belekényszeríteni a bűnüldöző hatóságokat abba, hogy valamifajta látszatintézkedésekre törekedjenek, elszámoljanak bizonyos eredményeket akkor is, ha mögötte nincs tényleges felderítés és nincs tényleges felszámolás.

El lehet mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy kétszáznegyven-valahány bűnüldöző csoport van az országban, és a főkapitány úr kijelenti, hogy abból már huszonvalahányat úgymond operatív eszközökkel szétbomlasztottak. Azt hiszem, kormánypártiságtól függetlenül azt kell mondani, hogy ez vagy igaz, vagy nem. Meg kell szüntetni, hogy a rendőrség állandó ostromállapotban érezze magát, nem szabad belekényszeríteni abba, hogy látszatintézkedéseket hozzon, vagy látszateredményekről számoljon el, mert ez inkább árt, mint használ az ügynek.

Tisztelt Országgyűlés! Ami pedig a konkrét törvényjavaslat néhány, ma még vitatott ügyét illeti, csak címszavakban: változatlanul aggályosnak tartjuk az üzletek bezárásával kapcsolatos szabályokat alkotmányossági szempontból, egyetértve azzal, hogy fenyegetni, erőteljesen fenyegetni kell azokat a tulajdonosokat vagy üzemeltetőket, akik olyan üzleteket tartanak fenn és működtetnek, ahol bűnöző tevékenység folyik, de meg kellene találni ennek a mostaninál korrektebb, alkotmányossági szempontból védhetőbb megoldását.

Fontosnak tartanánk az idegenrendészeti törvényt érintő szabályoknál a közösségi szálláson való elhelyezés feltételeinek nemzetközi egyezményekkel való összhangba hozatalát. Úgy tudom, a szakértők is egyetértenek azzal, hogy itt szükséges némi korrekció a beterjesztett törvényjavaslaton. Feltétlenül szükségesnek tartjuk végiggondolni a jelenlegi szabályokat a tekintetben, hogy az úgynevezett adórendőrségre ugyanazok a szabályok vonatkoznak-e, mint amit a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra előír.

(10.00)

Úgy látjuk, hogy törvényszerkesztési okok - és nem szándékok - miatt az adórendőrség ma mintha kiesne abból a szabályrendszerből, amelyet a törvényjavaslat más nyomozó hatóságokra vonatkozóan - éppen az adat- és információszerzés szabályait tekintve - tartalmaz.

S végezetül: érdekes módon ez a törvényjavaslat is tartalmaz olyan szabályokat az adatvédelmi törvényre és a határőrségről szóló törvényre nézve, amelyek más, már szintén benyújtott törvényjavaslatokban is benne vannak. Gondolom, a vita során el kell majd dönteni, hogy melyik törvényből vesszük ki a szabályokat. Annyi mentsége van a törvény-előkészítésnek, hogy következetes, mert ugyanazokat a szabályokat ugyanolyan tartalommal kívánja módosítani mindkét esetben. Tehát azt is mondhatnám, hogy ezzel talán a dolog fontosságát akarja hangsúlyozni, de nekünk, tisztelt Országgyűlés, mégis el kell dönteni, hogy melyik törvényben mit szavazunk meg és mit nem.

Ezekkel a megjegyzésekkel a Szocialista Párt támogatni fogja a szervezett bűnözésről szóló törvényjavaslatot, és hajlandók vagyunk még néhány pontosítás kérdésében tárgyalásokat folytatni.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
124 114 2000.03.02. 2:20  105-299

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, hogy az elnök asszony ügyrendi döntését, aki a bizottság jelentését ismeri, megalapozottnak tartja. Hiszen az 5. oldal harmadik bekezdésében b) pont alatt - ennek a b) pontnak a címe: "A vizsgálóbizottság a következő tényállást állapította meg" - az alábbi mondat szerepel. Idézem: "Czégé Zsuzsa által üzemeltett Akadémia utcai Sympathy Klub számos alkalommal adott lehetőséget vezető politikusok, többek között Horn Gyula miniszterelnök, dr. Gál Zoltán, az Országgyűlés elnöke, Kuncze Gábor belügyminiszter számára zártkörű előadások megtartására és kötetlen beszélgetésekhez."

Kosztolányi Dénes bizottsági elnök úr bevezető szavaiban hosszasan ecsetelte a bizottság munkáját, és közismert, hogy ez a bizottsági munka időben meglehetősen hosszú volt.

Ennek ellenére meg kell állapítanom, hogy a tényállás, a tényállítás első mondata - legalábbis részben - minden alapot nélkülöz. Ez az előbb idézett mondat a magyar nyelv szabályai szerint azt jelenti, hogy több más mellett én is részt vettem a Sympathy Klub - ahogy itt fogalmaznak - zártkörű előadástartásán, illetve kötetlen beszélgetéseken.

Ezzel szemben itt, az Országgyűlés színe előtt kijelentem, hogy soha a Sympathy Klubban nem voltam. Ebből következően a bizottság ezen megállapítása hibás, ténybelileg nem alátámasztott. Állításom ellenőrzésére pedig volt kiemelt állami vezető, a Köztársasági Őrezred nyilvántartásában megfelelő adatokat lehetett volna találni. (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) Köszönöm szépen, mindjárt befejezem.

Kénytelen vagyok ezt a mondatot vagy úgy értelmezni, hogy tudatos politikai rágalmazásról van szó, vagy pedig úgy, hogy a bizottság nem végzett kellően megalapozott munkát.

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 76 2000.09.27. 15:38  57-85

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy bevezető szavaim olyanok lesznek, amelyekkel minden itt ülő egyetért, bármennyire is meglepőnek tűnik. Nevezetesen: az elmúlt 10-12 esztendő tapasztalata alapján megállapíthatjuk, hogy a magyar társadalom nem tudott igazi válaszokat adni azokra a kihívásokra, amelyeket a növekvő bűnözés jelentett. Mentségünkre szóljon az, hogy hasonló problémákkal küzd a világ sok országa, és hasonlóan nem tudnak sok tekintetben válaszokat adni.

Nekünk annál is nehezebb volt ebben a kérdésben a dolgunk, mert a magyar társadalmat, a bűnüldözőket, az igazságszolgáltatást sokkszerűen érte a bűnözés robbanásszerű növekedése. Az elmúlt időszakban nem sikerült kialakítani egy olyan társadalmi közmegegyezést, amely alapján kezelni tudtuk volna ezt a helyzetet, amely alapján közös megegyezéssel eldönthettük volna, hogy a társadalom a köz javaiból mit fordít a bűnözés visszaszorítására, mennyit hajlandó a szabadságjogaiból feláldozni a nagyobb biztonsága érdekében.

Mindezek alapján ma már joggal mondhatjuk, hogy a bűnözés nagyságrendje, mértéke, a bűncselekmények jellege s azok társadalmi hatása veszélyezteti a társadalmi konszolidációt, sajnos alkalmasnak mutatkozik arra - és ezzel egyesek vissza is élnek -, hogy bizonyos társadalmi csoportokat megbélyegezzenek - éppen a bűnözés nagyságára való tekintettel -, idegengyűlöletet keltsenek. A bűnözés nagysága és a kialakult helyzet visszatükrözi azt a társadalmi helyzetet, amelyben általában is van a magyar társadalom, nevezetesen, hogy fennáll a társadalom szociális értelemben való kettészakadása. Fennáll a kettészakadás veszélye abban az értelemben is, hogy vannak és lesznek olyanok, akik képesek saját élet- és vagyonbiztonságukat piaci alapon megteremteni, megfizetni. És vannak, lesznek társadalmi rétegek, amelyek, a jelenlegihez képest is kiszolgáltatottabbá válnak a bűnözésnek és a bűnözőknek. Ma körülbelül itt tartunk.

A különböző kormányok az elmúlt tíz esztendőben, néhány közös vonás mellett, megpróbáltak ezekre a kérdésekre válaszokat adni, de nem sikerült, valljuk be őszintén, legalábbis ez nem volt elég hatásos. Bizonyos értelemben változást hozott a jobboldali konzervatív kormány megjelenése; változást hozott, mert filozófiájának megfelelően egyértelmű és határozott cselekvést mutatott, nevezetesen azt, hogy szigorúbban büntetni, több jogot a rendőrségnek, korlátozhatatlanná tenni az állampolgárokról az adatgyűjtést, megfélemlíteni mindenkit, ha valamilyen társadalmi konfliktus van, akkor azt valamilyen szintű büntetéssel fenyegetni.

 

(13.20)

 

Azt kell mondanom, következetes ez a magatartás, mert megfelel nagyjából annak a filozófiának, ahogy a konzervatív kormány a világot látja. És dicséretére legyen mondva, ezt kormányra kerülés után azonnal szisztematikusan végigvitte. Sikerült ugyan alkotmányossági szempontból megakadályozni azt, hogy kibővítse - és erre kísérletet tett - a jogállam kereteit, kitágítsa azokat a kereteket, amelyekben egy bűnüldöző apparátus a mai világban egyáltalán működhet, gondolok itt a maffiacsomagra, ahol is sikerült néhány garanciális elemet beépíteni az ellenzék követelésére, miután kiderült, hogy kétharmados törvényről van szó.

A kérdés az, tisztelt Országgyűlés, hogy azok a válaszok és azok az eszközök, amelyeket a jobboldali filozófia alapján ez a kormány kidolgozott, részben jogszabályban megjelentetett, alkalmasak-e arra, hogy a bűnözést visszaszorítsák, alkalmasak-e arra, hogy nagyobb biztonságot teremtsenek a társadalomban, és alkalmasak-e arra, hogy a bűnözésnek egy különösen veszélyes fajtáját, a szervezett bűnözést visszaszorítsák.

(Az elnöki széket Gyimóthy Géza, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

Az elmúlt két esztendő azt mutatja, hogy azok az eszközök, amelyekkel a kormány élni kíván és amelyeket kialakított, igazán nem hozták meg az eredményt, és ez akkor is igaz, ha időnként győzelemittas jelentéseket lehet hallani, és ez akkor is igaz, ha a statisztika - fogadjuk el, hogy manipulálás nélkül - valamelyest a bűncselekmények számának csökkenését mutatja. Bár mindjárt hozzáteszem, hogy minden szakember tisztában van azzal, hogy egy bűnügyi statisztika legalább tízesztendős távlatban értékelendő csak igazán, s az éves változások nem mutatnak valóságos trendeket.

A helyzet az, hogy változatlanul viszonylag magas a bűncselekmények száma, egyes bűncselekmények visszaszorultak, nem szorultak vissza viszont a bűncselekményeknek olyan típusai, amelyek különösen aggasztják a lakosságot, zavarják a köznyugalmat, gondolok itt a garázda jellegű bűncselekményekre. De nem is ez a dolog lényege, hanem a dolog lényege az, hogy a kormány - szinte azt kell mondanom, tudatosan - elfeledkezni látszik a bűnözés elleni harc igazán hatásos eszközéről, és ez nem más, mint azoknak a társadalmi okoknak valamifajta kezelése, a felszámolásukra vagy káros hatásuknak legalább a csökkentésére való törekvés, amelyek ténylegesen kiváltó okai ennek a bűnözési hullámnak, és amelyek egyedül mutatkoznak alkalmasnak arra, hogy hosszabb távon a bűnözés visszaszoruljon.

Nyilvánvaló: addig, amíg a társadalom szociálisan kettészakadni látszik - és a kormány eddigi politikája ezt a szakadékot nemhogy szűkítette volna, hanem inkább mélyítette -, addig, amíg egyes társadalmi csoportok a kirekesztettség állapotában érzik magukat - okkal vagy ok nélkül, de úgy érzik -, addig, amíg nem sikerül igazán komolyan előrelépni az ország területi kettészakadásának megszüntetésében is, nem várható el, hogy a bűnözés visszaszoruljon, javuljon a közbiztonság, az emberek nagyobb biztonságban érezzék magukat. S ez az a része a dolognak, amely a kormány gondolkodásából és cselekvéséből az elmúlt két esztendőben kimaradt.

Mi úgy látjuk, hogy három tényezőt mindenképpen meg kellene vizsgálni ahhoz, hogy ezen a jelenlegi helyzeten változtatni tudjunk. Az egyik az, hogy érdemes lenne gondolkozni, hogy egy bűnmegelőzési törvény megalkotásával nem lehetne-e rendszerbe szedni azokat az eszközöket, amelyek révén azokra a társadalmi jelenségekre tudunk hatni, amelyek a bűnözést kiváltják, és amelyek kedvező változásával a bűnözés visszaszorítására számíthatunk. Én úgy látom, hogy erre vonatkozóan egyfajta szellemi előkészítés már megtörtént, hogy egy ilyen törvény elfogadásáról egyáltalán gondolkozzunk, amiben lehetne sok mindent elrendezni, anyagi eszközöket is fordítani. Mert az emberben felvetődik a kérdés, hogy most mi jobb, hogy 600 millió forintot fordítunk egy ilyen kétséges rendeltetésű hivatalra, vagy pedig ha az ember a Belügyminisztérium honlapján matat, akkor találkozik egy ilyen bűnmegelőzési pályázattal, aminek keretében 500 ezer forinttal kívánják biztatni a pályázókat bűnmegelőzési programok kidolgozására. Érdemes elgondolkoznunk, hogy mi ér többet. Tehát ez lenne az első, amit meg kellene próbálnunk közösen megtenni.

Másrészt úgy gondolom, elkerülhetetlen a rendőrség reformja. Ez nem történt meg a tíz esztendő alatt, ma a magyar rendőrség lényegében ugyanabban a struktúrában dolgozik, mint tíz esztendővel ezelőtt, közben a világ és a jogi környezet is körülötte természetszerűleg megváltozott, és többek között éppen a szervezett bűnözéssel kapcsolatos teendők vetik fel azt, hogy nem kellene-e valamilyen módon kettéválasztani a rendőrség tevékenységében vagy valamilyen módon kifejezni szervezetileg, személyileg is és anyagi eszközökben is, hogy mi az, amit az úgynevezett tömegbűnözéssel szemben kell tennünk, és mi az, amit többek között a szervezett bűnözés vagy meghatározott bűncselekménytípusok ellen föl kellene sorakoztatni.

Nem biztos, hogy a szervezett bűnözés síkján kell ezeket a kérdéseket megközelíteni, hanem lehet, hogy úgy kellene megközelíteni, hogy bizonyos bűncselekménytípusokra koncentrálunk, kábítószerrel kapcsolatos bűnözés és egyéb. Azoknak a jogi tárgyaknak a sokaságát nem akarom felsorolni, amelyek itt szóba jöhetnek. A szervezett bűnözésnek tudniillik éppen az a legnagyobb veszélye, hogy bizonyos társadalmi csoportokat bűnözésre szocializál, egzisztenciateremtést jelent számukra, életformává válik. Ezért kell a szervezett bűnözés rendszerét megbontani, mert ha ez így rögzül egyes társadalmi csoportokban, az már ténylegesen veszélyezteti a társadalom normális menetét.

A harmadik kérdés pedig, és ezt a kormány figyelmébe ajánlanám: tisztában vagyunk azzal, hogy a felderítő tevékenység a bűnüldözésben erősödik; tehát egy olyan tevékenység, ami jogilag nem ragadható meg. Éppen ezért a '97-ben elfogadott büntetőeljárási törvény, amelynek végrehajtását a kormány láthatólag nem nagyon kívánja, az ügyek gazdájává az ügyészséget teszi, éppen azért, hogy ez a felderítő tevékenység is megfelelő kontroll alatt legyen. A kormány ebből a büntetőeljárási törvényből átvette azokat a szabályokat, amelyek a rendőrség pozícióját erősítették, de egyébként a törvény hatálybalépését kitolta. Nem hiszem, hogy helyes úton jár e tekintetben a kormány.

 

 

(13.30)

 

Tisztelt Országgyűlés! Végezetül magáról röviden erről a törvényjavaslatról: a mi véleményünk szerint ez a törvényjavaslat felesleges. Felesleges, mert itt a törvényjavaslatban felsorolt bűncselekmények mintegy 85 százalékában a rendőrség jogosult nyomozni. Tessék nekem biztosítani azt, hogy a rendőrségen belül legyen meg a koordináció! - a maradék 15 százalék pedig a VPOP hatáskörébe tartozik. Ha nincsen a két szerv között koordináció, akkor tessék megteremteni, és ne tessék 600 millió forintot ilyesmire költeni!

A másik: ez a törvényjavaslat jogilag kidolgozatlan.

Engedjék meg, hogy én most ne kezdjek el itt sok-sok paragrafust felsorolni, ami tele van olyan fogalommal, ami értelmezhetetlen, nincsen meg magában a törvényben igazán a tartalma.

Tehát szemben azzal, amit a miniszter úr állított, sajnos nem ad igazán jogi hátteret ez a törvényjavaslat arra a feladatra sem, amire egyébként az előterjesztők szánták.

Végezetül - megint csak nem kívánok itt ilyen skolasztikus vitákba belemenni - meggyőződésünk szerint ez a törvényjavaslat több ponton érint olyan kétharmados törvényeket, amelyeknek a módosítása feltétlenül szükséges, ehhez pedig kétharmados többség kell. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt befejezem, elnök úr.

Nem érdemes ezen nagyon vitatkozni. Úgy hiszem, hogy ez a törvényjavaslat is be fogja járni azt az utat, amit bejárt az úgynevezett maffiacsomag, s majd az Alkotmánybíróság el fogja dönteni, hogy kinek van igaza. Jó lenne persze ezt megelőzni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
167 87 2000.10.20. 11:39  1-323

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Mielőtt a rendőrség költségvetéséről és általában a bűnüldözésről szólnék, engedjék meg, hogy visszatérjek a miniszterelnök úr beszédére, annak azon részére, amikor is, ha jól emlékszem, azt mondotta, hogy az európai civilizációhoz tartozik az, hogy az egyes országok több évre szóló költségvetést fogadnak el.

Tisztelt Országgyűlés! Nem szeretem a nagy szavakat, de most engedjék meg nekem, hogy azt mondjam, hogy ha a kormány - és ha az államtitkár úr most idefigyelne, annak külön örülnék (Varga Mihály képviselőtársával beszélget.) - tud az elmúlt tizenöt-húsz évre visszamenőleg mondani egy olyan európai országot, ahol kétéves vagy többéves költségvetést fogadtak el, vagyis a törvény erejével rögzítették volna több évre előre az állami kiadásokat, akkor én tisztelettel meg fogom szavazni az önök erre vonatkozó javaslatát.

Meggyőződésem, hogy Európában ilyen országot önök nem fognak tudni mondani. A miniszterelnök urat vagy félrevezették, vagy egyszerűen csúsztat, vagy összetéveszti azt a helyzetet, ami valóban előfordul, hogy természetesen minden országban terveznek, prognózisokat készítenek, ezek egy részét a kormányok fogadják el, van, amikor a parlament elé is beterjesztik, de hogy törvény erejével, tehát kötelező erővel ne egy évre fogadnának el költségvetést, és hogy megfosztanák a parlamentet évről évre attól a lehetőségtől, hogy döntsön az állami kiadásokról, ilyet Európában önök nem fognak találni. Ha találnak, én megkövetem önöket (Tóth István: Nem is volt kommunizmus Nyugat-Európában!), és megszavazom a javaslatukat.

A költségvetésről és annak törvényi hátteréről csak ennyit szerettem volna elmondani, mert egyébként a miniszterelnök úr hatásos és kulturált beszédének ez egy enyhén szólva nagyon gyenge pontja volt.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a választott témámat illeti, azzal szeretném kezdeni: ismert, hogy az Orbán-Torgyán-szövetség választási győzelmének egyik oka volt, hogy helyenként demagóg módon meglovagolta a közbiztonsággal való jogos elégedetlenséget, az erre vonatkozó közhangulatot, és ügyesen játszott rá az akkori kormány gazdaságilag beszorított helyzetére, arra, hogy ez a kormány későn ismerte fel, hogy a közbiztonság kiemelkedően fontos politikai kérdés, és természetesen közrejátszott ebben az úgynevezett Tocsik-ügy is.

A jobboldal pártjai a választási kampányban nagyobb közbiztonságot, rendet és erős államot ígértek, és ez hatásosnak bizonyult. A kormányprogram azonban már árulkodóvá vált. A jog uralma helyett ugyanis rendről és jogról beszéltek. A jog uralmához ugyanis - és ez valóban hozzátartozik az európai civilizációhoz - bizonyos tartalmi követelmények, például az ellenőrzött és korlátozott hatalom fogalmilag hozzátartoznak. A rend és jog pedig - ahogy ez az Orbán-Torgyán-kormány gyakorlatából is kitetszik - a korlátozatlan többség által hozott jogot és az arra épülő rendet is jelentheti és jelenti.

El kell ismerni, hogy ez volt az a terület, ahol az Orbán-Torgyán-kormány valóban cselekvőképesnek mutatkozott. Szigorították a büntetési tételeket, szűkítve a bírói mérlegelés lehetőségét, kriminalizálták az egész kábítószer-problémát, elhalasztották a büntetőeljárási törvény hatálybalépését, ugyanakkor kiemelték belőle azokat a szabályokat, amelyeket a rendőrség a maga számára hasznosnak ítélt. Az úgynevezett maffiacsomagban korlátlan információszerzési lehetőséget kívántak biztosítani a nyomozóhatóságoknak, több száz millió forintos költséggel Simicska Lajosnak alárendelt új nyomozóhatóságot hoztak létre, és megkísérelték a kormány felügyelete alá vonni az ügyészséget.

 

 

(12.30)

 

Amint már itt a vitában szó esett róla, felfüggesztették az igazságszolgáltatási reformot, ellehetetlenítve ezzel a Legfelsőbb Bíróság működését. Mindeközben működött a píárcsapat is; aki nem értett egyet az elképzelésekkel, azt a bűn pártolásával vádolják, s megpróbálták s megpróbálják elhitetni az emberekkel, hogy javult a közbiztonság, felszámolták a szervezett bűnözést, csökkent a korrupció. Sulykolják, hogy pusztán rendőri eszközökkel csökkenthető a bűnözés, növelhető a közbiztonság.

Tisztelt Országgyűlés! Ez az egész helyzet félelmetesen összecseng az Orbán-Torgyán-kormány általános filozófiájával, azzal a filozófiával, amelyet röviden úgy jellemezhetnénk, hogy a hatalom és az akarat csodákra képes. Csodák nincsenek, tisztelt Országgyűlés, nincsenek a bűnüldözésben sem, a helyzet ugyanis mára úgy alakult, hogy a bűnözés mértéke és jellege nem változott, az emberek biztonságérzete pedig különösen nem javult. Ezzel szemben van egy frusztrált rendőrségünk, amelyben egyszerre van jelen sokak emberfeletti küzdelme a bűnözőkkel és a növekvő közömbösség, sőt korrupció. Egyszerre van jelen a mindennapi elemi működéshez szükséges anyagi eszközök hiánya és a pazarlás. Egyszerre van jelen a törvényes és igényes szakmai munka és a befolyásos emberekhez való olcsó alkalmazkodás kényszere. Egyszerre van jelen a helyi közösségekkel való együttműködés szándéka és az a kényszer, hogy a rendőrség - anyagi források hiányában - kétes elemektől kényszerül anyagi segítséget elfogadni. Egyszerre van jelen a türelmes felvilágosító munka, a durva, helyenként rasszista jellegű rendőri túlkapásokkal.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a rend nem a szabadság rendje, ez a közbiztonság nem a szabadság biztonsága. Ez a rend a rendetlenség, a kiszámíthatatlanság, az előrelátás hiányának és a tervezhetetlenségnek a rendje. (Tóth István: Ez tíz évvel ezelőtt volt, ugye?) Ez a rend a hatalmon lévők vagy a hozzájuk közel állók törvénytelenségeinek megmagyarázhatatlanul lassú nyomozásának rendje. Ez a rend olyan rend, ahol a kormánypárti polgármester magához rendelheti a városi rendőrkapitányt, hogy a neki politikailag nem tetsző ember építkezését ellenőrizze, és a kapitány ezt nem kéri ki magának, és van benzin és ember arra is, hogy háromszor is ellenőrizzék, van-e munkavállalói engedélye az építkezésen dolgozóknak. Ez a rend olyan rend, ahol több százezer ember megszámlálhatatlan adata van a bűnüldöző hatóságok adattárában, s ahol több tíz milliárd forintot fordítottak az elmúlt években informatikai fejlesztésre, de ahol tulajdonképpen egyetlen rendszer sem működik tökéletesen.

Tisztelt Országgyűlés! A kormány költségvetési javaslata a rendőrséget illetően konzerválja az előbb elmondott állapotokat. Arról már szó esett itt, hogy a rendőrség költségvetése gyakorlatilag még a kormány által elismert infláció mértékéig sem nő, nem szólva arról, hogy a világban példátlan módon a rendőrség költségvetésének közel 10 százalékát saját bevételből kellene előteremteni; teszik ezt úgy, hogy közben az idei évre tervezett saját bevételt sem képes a rendőrség teljesíteni.

Azt már csak mellékesen jegyzem meg, nem tudom, hogy cinikus vagy őszinte-e az előterjesztés, amikor megállapítja a közel 10 százalékos saját bevétel előírása mellett: "Az alaptevékenységből származó bevételek az eddigi és a tervezett szervezeti változások következtében visszaesnek." Tisztelt Országgyűlés, miből fogja a magyar rendőrség előteremteni a 10 százalékos saját bevételt? Arra számíthatunk, tisztelt Országgyűlés, hogy ha ez így marad, akkor a magyar rendőrség ellehetetlenül, és ezen a kormányelnök úr ígéretei sem segíthetnek.

Véleményünk szerint elkerülhetetlen egy átfogó rendőrségi reformnak a végrehajtása. Ennek a reformnak vannak politikai és szakmai elemei is. A politikai eleme mindenekelőtt az, hogy ki kell mondani: a rendőrségen egyetlenegy állás sem politikai állás; ki kell mondani és érvényesíteni kell, hogy a rendőr csak a törvénynek van alárendelve; ki kell mondani, hogy a politika irányítja, ellenőrzi a rendőrséget, de nem tekintheti saját eszközének. És végig kell vinni egy nagyon következetes szakmai reformot is, amelynek eredményeképpen a magyar rendőrség szervezete és állománya alkalmazkodik a bűnözéshez, vagyis alkalmazkodik a szervezett és profi bűnözéshez, és ahhoz, hogy a tömegbűnözés 75-80 százalékát helyben élők, helyben élők ellen követik el. Ma a magyar rendőrséget - ha lehet így fogalmazni - a fejéről a talpára kell állítani, növelni kell a végrehajtó szervezetek anyagi és személyi ellátását az irányító szervek rovására, és ehhez természetesen megfelelő anyagi támogatás is szükséges.

A Szocialista Párt levonta az előző ciklus kormányzati tapasztalatait e vonatkozásban is (Tóth István: Van még!), és a következő időszakra olyan tervekkel rendelkezünk, amelyek egy egészséges társadalompolitikával párosulva valóban elősegíthetik a szilárdabb közbiztonságot.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
191 24 2001.03.06. 15:44  21-87

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! A kormány által beterjesztett, valóban nagy terjedelmű módosítás, úgy gondolom, alkalmat ad arra, hogy kilenc év távlatából tekintsük át, miként alakult a magyar köztisztviselők több mint százezres rétegének helyzete a társadalomban, hogyan érvényesültek azok a célkitűzések, amelyeket a '92-es törvény vitájában tulajdonképpen minden párt itt az Országgyűlésben egyformán hangoztatott.

Véleményem szerint a helyzet az, hogy már az 1992. évi XXIII. törvény rendelkezései sem mutatnak egyértelmű szabályokat az alapvető cél, nevezetesen egy stabil közigazgatás és köztisztviselői kar kialakítása tekintetében, ez a javaslat pedig, tisztelt Országgyűlés, minden retorikai játéka ellenére nem változtat ezen a helyzeten, sőt olyan elemeket visz be a rendszerbe, ami nemhogy erősítené, hanem inkább távolítja a stabil köztisztviselői réteg kialakításának lehetőségét. Ugyanez - változtatva a változtatandókat - igaz az úgynevezett szolgálati törvény hatálya alá kerülő rétegnél is.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt 1992-től folyamatosan egy stabil közigazgatási rendszer és egy stabil köztisztviselői kar kialakításának híve. Miért tartjuk ezt, vagyis a stabilitást a köztisztviselők és a rájuk vonatkozó jogi szabályozás alfájának és ómegájának?

1. Mindenekelőtt azért, mert megítélésünk szerint ez van összhangban azzal a társadalmi szereppel és funkcióval, amit az állam a rendszerváltozásban játszott, és amit az ország további modernizációja érdekében a későbbiekben is játszania kell. Ezt a szerepet, ezt a funkciót nem tudja az állam betölteni egy szakszerű, és hangsúlyozom még egyszer, állandó, stabil köztisztviselői réteg nélkül.

2. Csak stabil, állandó közszolgálattól és köztisztviselőtől várható el a szükséges mértékű politikai lojalitás.

3. Ami ennek a másik oldala: csak stabil köztisztviselőben lehet tartás a törvényellenes politikai célokkal szemben fellépni. Más szavakkal: csak stabil, magát biztosnak érző köztisztviselőtől várható el pártsemleges és pártatlan magatartás.

4. Csak stabil közszolgálat biztosíthatja a korrupciómentességet. Könnyű belátni, hogy ha valakit vagy valakinek a munkahelyét a változó hatalmasságok puszta zsákmánynak tekintik, ami híveiknek jár, akkor az is a zsákmányszerzésre törekszik, aki éppen a köz nevében valamilyen mértékű hatalmat gyakorol. Ha valahol fellelhetjük a korrupció forrását a közigazgatásban, akkor ezt a bizonytalan helyzetben lévő köztisztviselőben kell megtalálni, és ezen semmiféle vagyonnyilatkozat, ráolvasás vagy fenyegetés sem változtathat.

5. Csak stabil, magát nem bizonytalan helyzetben érző köztisztviselőtől várhatjuk el, hogy képes azt a - nevezzük úgy - védelmi funkciót betölteni, ami azt jelenti, hogy képes a haszonelvű gazdasággal szemben a köz érdekét a társadalom különböző területén érvényesíteni, egyensúlyt teremtve a közérdek és a magángazdaság érdekei között. Ennek jelentősége, azt hiszem, a korrupciót illetően ugyancsak rendkívüli, hiszen pontosan ez az összeütközés, amely a haszonelvű gazdaság és a közérdek között gyakran előfordul, itt jelennek meg azok a beavatkozási és ráhatási lehetőségek, amit a gazdaság a maga logikája szerint megpróbál az állammal és a köztisztviselőkkel szemben érvényesíteni.

6. Csak stabil közszolgálat lesz versenyképes az európai integrációban, hiszen az Európai Unió nem egyszerűen csak egyesülő gazdasági tér, hanem joggal fogalmazhatunk úgy is, hogy egységes igazgatási tér is, hatalmas bürokráciával, annak minden előnyével és hátrányával. Ha a magyar közigazgatás nem tud ebben a bonyolult mechanizmusban pozíciót fogni, eligazodni, állandó kapcsolatokat kiépíteni, ennek az ország fogja a kárát látni, mint ahogy a csatlakozási tárgyalások során erre már volt példa.

7. Végezetül: csak stabil közigazgatás és köztisztviselők képesek mintegy visszaadni az állampolgároknak azt a társadalmi befektetést, amibe képzésük, továbbképzésük kerül.

Tisztelt Országgyűlés! Ezek alapján a Szocialista Párt tehát, még egyszer hangsúlyozom, döntő, alapvető fontosságú tényezőnek tekinti mind a jogi szabályozást, mind a politikai gyakorlatot tekintve, hogy milyen a köztisztviselői réteg stabilitása. Meg kell mondani, hogy az elmúlt kilenc esztendő politikai gyakorlata nem ellensúlyozta a '92-es törvény felemás rendelkezéseit, a politikai gyakorlat nemhogy megpróbálta volna áthidalni a törvény hiányosságait, hanem tovább fokozta a bizonytalanságot. Nem sikerült egy stabil köztisztviselői réteget kialakítani, amely valóban életpályának tekinti a munkáját. E tekintetben a jelenlegi kormány minden korábbi kormányt felülmúlva rúgta szét a stabil és szakszerű közigazgatás esélyét. Meg kell őszintén mondani, hogy saját érdekeit sem ismerte fel e tekintetben a kormány, mert a kormányzat teljesítményén ez a magatartás meg is látszik.

A legnagyobb kárt azonban véleményem szerint azzal okozta és okozza a kormány, hogy lassan leszoktatja a köztisztviselőket a törvény feltétlen tiszteletéről. Nehezen várható el ugyanis, hogy a közügyeket pártpolitika-semlegesen, törvényesen tevékenykedő, pártatlan köztisztviselők intézzék, ha főnökeiktől ezzel ellentétes utasításokat kapnak, vagy ha ez ellen szót emelnek, akkor azonnal kirúgják őket, vagy ha azt látják, hogy a kormány maga is gátlástalanul lép át alkotmányos szabályokon és szokásokon, fütyül a bírósági döntésekre. Egyébként árulkodó, hogy a módosító javaslat preambulumában nem szerepel a '92-es törvény preambulumában előforduló pártsemlegesség és pártatlanság, és a köztisztviselői eskü szövegéből pedig kikerül az a szó, hogy "kizárólag", vagyis az, hogy a köztisztviselő a feladatát kizárólag a jogszabályoknak megfelelően kell hogy teljesítse.

Félreértés ne essék, mi nem a politikától abszolút független, valamiféle autonóm bürokrácia kialakulása érdekében szólunk. Amikor a közigazgatási apparátusok stabilizálásáról beszélünk, nem erre gondolunk, hanem arra, hogy a legitim, a választók bizalmát bíró politika elsősorban a törvények útján és önmérsékletet tanúsítva, garanciák biztosításával, valódi életpályát kínál a köztisztviselői karnak, amely viszont a törvények következetes betartásával biztosítja a politikai akarat végrehajtását, és mintegy hozzáteszi ehhez jog- és szakismeretét. Ehhez hozzátartozik az is, hogy egy ilyen köztisztviselői karban minden ezzel ellentétes magatartás összeférhetetlen és erkölcstelen. Mindezek egyszerre követelnek jogilag nem vagy nehezen megragadható, de mégis nagyon jelentős magatartás-változást a politikától, és nagyon pontos jogi szabályozási keretek kialakítását.

A jobboldali kormány '98 nyarán egyfajta új étoszról beszélt, amelyből mára nemhogy új közigazgatási étosz nem lett, hanem helyette egyfajta klánetika érvényesül.

 

 

(9.50)

 

 

Tisztelt Országgyűlés! Ha tehát ebből a szempontból nézzük végig a módosítás tartalmát, meg kell mondani, hogy lényegében alapvetően ez az új szabályozás sem biztosítja azt, hogy valóban stabil közigazgatás és köztisztviselői kar alakuljon ki. Továbbra is nyitva hagyja az alapkérdést, nevezetesen azt, hogy milyen modell felé mozdul el a magyar köztisztviselőkre vonatkozó jogi szabályozás, követi-e a kontinentális Európában honos megoldásokat, vagy pedig marad ez a cseppfolyós, a politikai akaratnak kiszolgáltatott helyzet, és meg kell mondani, hogy a jelenlegi szabályozás nemhogy változtatna ezen, hanem, finoman szólva, tovább cseppfolyósítja.

Mi bizonyítja ezt? Egyrészt változatlanul nincs a törvényben világos szabály arra nézve, hogy hol húzódik a köztisztviselői karon belül a politikai és a nem politikai státus. Nyilvánvalóan más magatartás kívánatos a politikai beosztásoknál és más a nem politikai beosztásoknál. A sokat emlegetett életpálya megteremtése a törvényből következően a jelenlegihez képest egyetlenegy új garanciális szabállyal nem bővül; hacsak azt nem tekintjük garanciális szabálynak, hogy e bizonyos klánethosz jegyében a politikai kiválasztottak külön juttatásban részesülhetnek.

Ami a vagyonnyilatkozatot illeti, megítélésem szerint jelenlegi formájában nem más, mint az adófizetők pénzének elpocsékolása. A sokat emlegetett teljesítményértékelés, mivel a közigazgatási munka mérésének, a teljesítmény személyre szóló egyedi megállapításának nincsenek meg az egzakt és objektív szabályai, félő, hogy gyakorlatilag az apparátus további kiszolgáltatottságát növelő eszközzé válik.

A főtisztviselői kar és a központi tisztikar a javasolt formájában - hangsúlyozom: a javasolt formájában - egyértelműen a már említett klánethosz jegyében fogalmazódott meg, és jelenlegi rendszerében tulajdonképpen mandarinok és pretoriánus gárda kialakítására szolgálhat.

Tisztelt Országgyűlés! Ebben a helyzetben véleményünk szerint és - hangsúlyozom ezt is - lehetőségeink szerint mi a következőket tartanánk fontosnak, és ilyen értelmű módosító javaslatokkal próbáljuk azt a célt elérni, amiről az előbb beszéltem, vagyis hogy valóban stabil közigazgatás és köztisztviselői kar jöjjön létre, s az itt dolgozóknak valóban életpályája legyen ez a tevékenység.

Mi szükséges ehhez? Először is a felmondási okok szűkítése. Másodszor: a pályázati rendszert általánossá kell tenni végre ebben az országban. Ha első lépcsőben nem is az egész köztisztviselői karra, de a központi köztisztviselőkre feltétlenül be kellene vezetni.

Világos határvonalakat kell húzni a politikai és a szakmai beosztások között, és - hangsúlyozom - a nem politikai vezetői beosztásokban olyan megoldást kell találni, ami lehetetlenné teszi azt a szabályt, ami jelenleg is van, s amit a törvény fenntartani javasol, hogy indokolás nélkül fel lehet mondani a vezetői beosztásokban.

A vagyonnyilatkozati kötelezettséget ésszerűen korlátozni kellene, és valóban csak a döntésre jogosult és befolyásos köztisztviselőknél kellene előírni.

A főtisztviselő és a központi tisztikar létrehozásának jelenlegi szabályozása - mint említettem - így elfogadhatatlan. Elképzelhető egy olyan rendszer, amely szigorú pályázat alapján, versenyvizsga alapján és a köztisztviselői körből emeli ki azokat a személyeket, akiket különleges megbízással akarnak ők ellátni. Így érdemes lenne gondolkozni, de ebben a formájában jogi képtelenségek sokasága van megfogalmazva a törvényben, egymással ellentmondó szabályok sokasága. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Szeretném végezetül hangsúlyozni, tisztelt Országgyűlés, hogy az egyik leglényegesebb benne, hogy magában a törvényben - és erről már több szó esett, a vezérszónokunk is elmondta - kell garantálni a köztisztviselők bérének a nemzeti jövedelemmel és inflációval arányos növelését, mindenfajta megállapodás a szakszervezetekkel ehhez képest gyengébb eszköz. (Az elnök ismételten jelzi az idő leteltét.) Ha a törvény ezt nem garantálja, akkor félő, hogy a jelenlegi helyzethez képest semmi nem fog változni.

Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 14 2001.03.07. 19:30  1-39

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Talán nem tűnik túlzásnak, ha azt mondom, hogy a szóban forgó törvényjavaslat tárgyalása során olyan kérdésekről kell eszmét cserélnünk és véleményt mondanunk - és aztán majd döntéseket hozni -, ami már jelenleg is és a jövőben is az egyik, ha nem a legfontosabb problémája lesz a föld összes népének.

Arról van ugyanis szó, hogy miként reagál a világ, benne Európa és azon belül a magyar társadalom arra a jelenségre, ami már jó ideje tart, és ami az utóbbi években felerősödött. Nevezetesen, hogy milliók hagyják el szülőföldjüket, menekülve a háborúk, a megaláztatás, az üldöztetés elől, menekülve olyan helyzetekből, amiben világnézetükért vagy nemzetiségükért halál, jobbik esetben börtön vagy kirekesztés fenyegeti őket. Milliók vágnak neki a tengereknek, megmászhatatlannak tűnő hegyeknek annak reményében, hogy valahol befogadják őket, és ezzel elkerülik az éhhalált.

Arról a jelenségről van szó, tisztelt Országgyűlés, ami miatt Európa boldogabbik felén is tüntetések és ellentüntetések zajlanak. Arról a jelenségről van szó, amelynek kapcsán komoly tudósok arról írnak, hogy több idegen befogadása esetén elolvad egy-egy nemzet vagy nép, míg mások arról értekeznek, hogy ha nem fogadnak be újabb idegeneket, akkor belátható időn belül nem lesz, aki eltartsa az időseket.

Arról a jelenségről van szó, amikor egyes országok egyidejűleg csábítják más nemzetek szakembereit jól fizetett állások ígéretével, és határoznak meg ugyanakkor másokkal szemben kvótákat, munkavállalási tilalmakat. Arról a jelenségről van szó, aminek kapcsán egyesek ma már egy egységes európai állampolgárságról is beszélnek, míg mások - és ez a magyar viszonyokra is vonatkozik - politikai karriert építenek "ki az idegenekkel!" jelszóra.

Tisztelt Országgyűlés! Mi, magyarok sok más nemzettel szemben e kérdésben is sajátos helyzetben vagyunk. Kis túlzással ezeréves történetünket leírhatnánk menekülések és befogadások történeteként is; sőt volt olyan időszak, amikor egyszerre menekültünk és egyidejűleg fogadtunk be más népeket. Mi magunk is hosszú vándorlás után nyertünk új hazát, egy olyan hazát, amely először keletről nyugatra vándorlók, majd nyugatról keletre indulók útvonalába esett. Történelmünk során sokszor kerültünk válaszút elé, döntenünk kellett, milyen sorsot szánunk a hozzánk segítségért fordulónak. Történelmünk folyamán egész népeket is befogadtunk. Volt viszont olyan időszaka történelmünknek, amikor saját honfitársaink százezreit taszítottuk a halálba vallásuk vagy nemzetiségük, származásuk miatt.

Tisztelt Országgyűlés! Van talán igazság ezek után abban a véleményben, hogy Magyarország más országokhoz képest több tapasztalattal rendelkezik a menekültügy, a más országbeli állampolgárok befogadása, a velük való bánásmód és az ezzel kapcsolatos jogi szabályozás terén. Napjainkban azonban az adott történelmi helyzet, a világban végbemenő változások és azok hatásai sok tekintetben új helyzetet teremtettek és teremtenek számunkra, amelynek következtében eddig nem tapasztalt kihívásokkal kell szembenéznünk, új követelményeknek kell eleget tennünk.

Ennek kapcsán a Szocialista Párt véleménye szerint mindenekelőtt három, egymással nagyon szorosan összefüggő kérdésre kell valamilyen választ adnunk. Az egyik talán úgy jellemezhető, hogy most is, jelenleg is, megint csak úton vagyunk. Úton vagyunk abban az értelemben, hogy nagy erőfeszítéseket kell tennünk az ország modernizációja érdekében, amelynek döntő feltétele az Európai Unióhoz való mielőbbi csatlakozásunk. Ez sok más mellett azt is jelenti, hogy el kell fogadnunk és képesnek kell lennünk érvényesíteni azokat az elveket és az ezeken alapuló konkrét szabályokat és gyakorlatot is, amelyeket ez a közösség a menekültügyben és a közös határok védelmében kialakít.

A másik, hogy a globális kapitalizmus itt dübörög a fejünk felett, pontosabban szólva: itt dübörög rajtunk keresztül. A rendszerváltozás révén magunk is részesei vagyunk ennek a megállíthatatlan, és azt hiszem, joggal nevezhető konkrétan és átvitt értelemben is egy újabb kori népvándorlásnak. Geostratégiai helyzetünk, amely sokszor a hadak útjába helyezett bennünket és amely kompországgá tett, ma is egyszerre jelent, jelenthet előnyt és hátrányt számunkra ebben a folyamatban.

Hazánk a globalizációt sem megkerülni, sem elvetni nem tudja. Képessé kell válnunk tehát rugalmasan alkalmazkodni kihívásaihoz, kiaknázni előnyeit, csökkentve negatív hatásait. Az egyik ilyen előny lehet például, ha az ország éppen geostratégiai helyzetét és Illyés Gyula szavaival élve a "magyar tekenő" történelmi tapasztalatait felhasználva és erre építve egyfajta regionális tranzitközpontja lehet gazdasági, pénzügyi mozgásoknak. Ismert, hogy egy ilyen helyzet hallatlan sok előnnyel járna az ország számára, de - és témánk szempontjából ennek van igazán jelentősége - egy ilyen helyzetben, mondjuk, az "idegenszerűség" kifejezés nem lehet szitokszó politikusok szájából, és nem lehet az "idegenszerűség" kifejezését mások kirekesztésére használni.

Egyszerűen arról van szó tehát, tisztelt Országgyűlés, hogy aki a-t mond, mondjon b-t is. Tudomásul kell tehát vennünk, hogy e folyamatok következtében Magyarország újra és megkerülhetetlenül a nemzetközi migráció fő áramába került, és egy darabig mindenképpen ott is marad.

A harmadik elem, amit mi nagyon fontosnak tartunk - éppen az előzőkből következően - az, hogy egy új magyar nemzettudatra van szükség. Ennek a nemzettudatnak többek között választ kell adnia a globalizáció és integráció és a nemzet, ezen belül a nemzetállam viszonyának kérdéseire, és ami témánk szempontjából különösen fontos, további két elemet feltétlenül magába kell foglalnia. Az egyik, hogy az új magyar nemzettudatnak szövetségben gondolkodónak kell lennie, amelyet nem kínoz a magára hagyatottság, az "egyedül vagyunk" és a bezártság élménye és érzése, és amelyek alapján a magyarság saját képességeire és értékeire épít, nem pedig szembenállásra és ellenségképre.

A másik, hogy az új magyar nemzettudatnak szolidaritás-központúnak kell lennie, amelyben a nemzeti és a szociális szolidaritás szorosan összekapcsolódik, és a társadalom belső integrációjára, kohéziójára törekszik. Mindez azért fontos, mert a mai magyar társadalomban ezekkel ellentétes folyamatok és eszmék nyernek teret, és aminek következtében - legalábbis tudományos vizsgálatok szerint - a magyar társadalomban meglehetősen erős az idegenellenesség.

Nem nehéz belátni, hogy ha az ország lakosságának jelentős része nem lát maga előtt lehetőséget szociális helyzetének javítására, ha nem elég erős a társadalomban az egymás iránti szociális szolidaritás, ha nem elég elterjedt az előítéletesség ellen ható értékrend és a politika erre még rá is játszik, akkor számolhatunk vele, hogy ez a helyzet nem fog változni.

 

(10.00)

 

Márpedig a kormány politikájának egésze, nyelvezete, nyílt és rejtett ideológiája, avítt nemzettudata gyengíti a társadalom belső kohézióját, amiből egyenesen következik az emberek megosztottsága, a másokkal szembeni és a mássággal szembeni elutasítottság. Sok jel mutat arra, hogy a magát nemzetinek mondó kormánynak ez a politikája még a határon túli magyarság iránti hazai segítőkészséget is csökkentheti. Fennáll tehát annak a veszélye, tisztelt Országgyűlés, hogy az egész menekültügy, valamint a határon túli magyarok magyarországi tartózkodása és az úgynevezett státustörvény végrehajtása társadalmi konfliktusok forrása lehet és lesz.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt tehát elsősorban a törvényjavaslatok társadalmi hátterével kíván foglalkozni, és az ezzel kapcsolatos kérdések foglalkoztatják. A jogi szabályozottság a megfelelő társadalmi fogadókészség nélkül ugyanis üres keret marad vagy jogi bűvészmutatvánnyá degradálódik. Elfogadjuk, hogy a jogi keretek ezt a társadalmi hátteret önmagukban nem tudják megteremteni, de az joggal várható el, hogy egyértelmű fogalmakkal, átlátható eljárással, mindenki által megismerhető szervezeti keretekkel segítsen mind az érintetteknek, mind pedig a hazai társadalomnak eligazodni abban, hogy milyen célokat, milyen értékrendet követünk e téren.

A beterjesztett törvényjavaslatok a maguk korlátait is figyelembe véve nem felelnek meg ezeknek a követelményeknek. Az erre vonatkozó részletesebb kritikát a képviselőtársaim el fogják mondani. Ezúttal azt szeretném hangsúlyozni, ami talán az egész témának a legfontosabb oldala, hogy az eddigi egyoldalú, részleges és főleg védekező jellegű kormányzati magatartást a mai magyar társadalmi igényekhez, a nemzetközi kötelezettségekhez igazodó, a belátható jövőre is tekintettel lévő komplex és aktív menekültügyi politikának kell felváltania.

Teljes mértékig megértjük és támogatjuk azt, hogy ennek a kérdésnek nagyon komoly rendőri, idegenrendészeti összefüggései is vannak, hiszen, mint ahogy itt erről már szó került, az embercsempészés ma egy nagy nemzetközi és jól fizető iparággá vált. De mégis nagyon szeretném kiemelni, hogy az eddigi, főleg rendőri, rendészeti, szociális és külpolitikai taktikai megfontolásokat ki kell egészíteni ebben a témában gazdaságfejlesztési, munkaerő-piaci, közoktatási, egészségügyi és az ezekhez igazodó emberi jogi, humanitárius és nemzetbiztonsági követelményeknek. És mindezt egységes rendszerré kell szervezni.

Sajnálattal kell megállapítanom, hogy sem a törvényjavaslat hivatalos indokolásában, sem az államtitkár úr expozéjában az erre való kormányzati szándéknak még csak a nyomát sem lehetett felfedezni. Ezen az expozén is átsütött az a szemlélet, amely a kormány egész politikáját áthatja, nem csak migrációs ügyekben, nevezetesen az a felfogás, hogy a társadalom minden konfliktusa rendőri vagy rendészeti eszközökkel megoldható. Ahogy az élet más területén, úgy a migrációs problémák sem kezelhetők kizárólag ilyen módon. Tisztában vagyunk természetesen azzal, hogy azon fenyegetettség miatt, amelyet sokan e téren éreznek, nem kevesen hisznek az ilyen eszközökben. De a politika és a szakemberek felelőssége abban van, hogy hosszabb távú nemzeti érdekek érvényesítése érdekében vállalni mer átmeneti konfliktusokat. Ezekre tekintettel és a most elfogadandó jogi keretek ismeretében javasoljuk, hogy az Országgyűlés tárgyaljon meg és fogadjon el egy nemzeti migrációs programot, amely mintegy négy-öt esztendőre összefoglalja a magyar migrációs politika elveit és céljait, ideértve azt is, hogy ezek megvalósításában milyen szerepet és feladatot kell vállalnia az államnak és a civil szervezeteknek.

Tisztelt Országgyűlés! A Szocialista Párt véleménye szerint e kérdésben sem dughatjuk homokba a fejünket. Nem kerülhetjük el, hogy szembenézzünk azokkal a problémákkal, amelyeket az újabb kori népvándorlások számunkra is jelentenek. Ezen bonyolult gazdasági, kulturális, egészségügyi, nemzetbiztonsági és sok más szakpolitikát érintő kérdésben egyet biztosan tudunk, nevezetesen azt, hogy bezárkózni nem lehet. Ha ez igaz, márpedig igaz, akkor próbáljuk a hozzánk jövő idegen, a segítségért hozzánk forduló menekült és a magunk számára is érvényesíteni Tamási Áron intelmét, nevezetesen azt, hogy mi, magyarok is, és mindenki más, aki idejön, ebbe az országba, azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne.

Tisztelt Országgyűlés! Ami a törvényjavaslat részletesebb kérdéseit illeti, abba most nem kívánok belemenni, annál is inkább, mert az előttem szóló képviselőtársam részletesen ismertette a törvényjavaslat konkrét rendelkezéseit. A Szocialista Pártnak összességében az a véleménye, hogy módosításokra feltétlenül rászorul ez a törvényjavaslat, és mint ahogy az előkészítésben is, készek vagyunk ezeket a módosító javaslatokat megfogalmazni, és készek vagyunk ezekről tárgyalni, figyelemmel arra, hogy kétharmados törvényekről van szó. Szeretném jelezni, hogy a készségünk egészséges kompromisszumok megkötésére megvan.

Abban a kérdésben pedig, amelyről itt már szó esett, hogy időszerű-e most ez a törvénycsomag vagy nem, szakértők véleményével szemben is azt mondjuk, hogy ha tudunk most egy korábbinál jobb szabályozást kialakítani, akkor vágjunk bele. Az, hogy hogyan alakul majd az Európai Unió migrációs politikája, majd később fog kiderülni, és akkor természetesen alkalmazkodnunk kell hozzá. De nagyon nagy nyomatékkal szeretném még egyszer hangsúlyozni, amit a hozzászólásomban megpróbáltam kifejteni, hogy nem szabad ezt az egész ügyet valamifajta idegenrendészeti vagy szervezett bűnözés elleni harcként kezelni, bár része ennek a témának ez is, de ha valóban nem tudunk kialakítani egy összefüggő és a társadalom többsége által elfogadott és támogatott komplex összetett migrációs politikát, akkor tényleg bevásárolhatunk komoly társadalmi konfliktusokat, mert akárhogy is alakul itt a schengeni határvédelem rendszere, akárhogyan is sikerül a határőrizetet megerősíteni, megkerülhetetlen lesz az, hogy ha nem is tömegesen, de Magyarországra sok idegen fog jönni. Egyike hozza a pénzét, a másika pedig egyszerűen élni akar. És ha nem tudjuk az integrációjukat valamilyen módon - ha ők persze ezt kívánják - megoldani, akkor tényleg társadalmi konfliktusok elé nézünk. És ezt csak egy tudatos, összetett és komplex nemzeti migrációs politika keretében lehet megoldani. Ennek a kialakítására szeretném felhívni a parlamenti pártokat, mert megint csak olyan kérdésről van szó, amelyet nem lehet külön-külön érdekek alapján megközelíteni.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 129 2001.03.07. 2:21  112-182

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Lehet, hogy kritika fog érni azért, hogy amit mondok, a részletes vita fogalomkörébe tartozik, de néhány példával szeretném bebizonyítani, hogy ez az egész főtisztviselői karra vonatkozó szabályozás rendkívül pongyola, tele van olyan félreértelmezhető szabályokkal, amiről az embernek az jut eszébe, hogy talán nincs ez igazán végiggondolva - finoman szólva.

Az egyik ilyen példára képviselőtársam már utalt: miért kerül ki a versenyvizsga a feltételek közül? Aztán úgy fogalmaz a törvény, hogy "a főtisztviselői kinevezés pályázat, a köztisztviselő munkáltatójának véleménye alapján annak adható..." s a többi. Felvetődik az emberben, mit jelent az, hogy "pályázat, munkáltató véleménye alapján". Feltétel a munkáltató támogató véleménye? Ide az kívánkozna, hogy "és/vagy".

Aztán azt mondja: "annak adható, aki sikeres pályázat alapján a főtisztviselői kinevezéssel egyidejűleg felsorolt közigazgatási szervek valamelyikénél közszolgálati jogviszonyt létesít". Tehát ki van nevezve a főtisztviselő, de felvetődik a kérdés: mi van, ha egyetlenegy közigazgatási szerv sem kíván vele munkaviszonyt létesíteni? Vagy kötelező lesz vele munkaviszonyt létesíteni? Ha ez az utóbbi a megfontolás, akkor bele kell írni.

Aztán bizonyos szempontból az is árulkodó, hogy addig, amíg a főosztályvezetőnél a törvény előírja - amit egyébként üdvözlünk - a pályázati rendszert, és hosszasan felsorolja, hogy mit kell tartalmaznia a pályázatnak, addig éppen a főtisztviselői karra vonatkozólag egy mondatot sem tartalmaz a törvény - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő lejártát.) bocsánat elnök úr -, hogy milyen pályázati feltételek lehetnek.

Azt kell mondanom, hogy ez a szöveg így, ahogy van, semmiképpen nem meggyőző. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 141 2001.03.07. 2:06  112-182

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Messze egyetértek én is Weszelovszky képviselő úrral, hogy talán nem ez a legfontosabb része ennek a törvényjavaslatnak, ennél valóban fontosabbnak tűnik maga a pénz és az, amiről mi különös hangsúllyal beszéltünk: hogyan lehetne valóban stabilizálni a közigazgatási apparátust. Ahogy elmondtam, ez a törvényjavaslat e tekintetben a jelenlegihez képest semmi újdonságot nem hoz.

Most azonban mégis visszatérek erre a főtisztviselői szabályozásra. Teljesen egyetértek Perlaki képviselő úrral is, arról is beszéltem, hogy az Unió tulajdonképpen egy nagy igazgatási tér, egy hatalmas bürokrácia, és aki nem igazodik el ebben a rendszerben, borzasztó sokat tud veszíteni. No de a gyanút azért mégiscsak fokozza a törvényjavaslat konkrét szövege vagy logikája, mert például a főosztályvezető kinevezésénél pályázat elbírálására bizottság hozható létre; nem kötelező, de létrehozható bizottság a pályázat elbírálására. Miért nincs például itt - ahol, ha úgy tetszik, nagyobb a tét, mint egy egyszerű főosztályvezetőnél - egy olyan rendszer, amelyben a pályázatokat egy bizottság bírálja el, mondjuk, egy versenyvizsga után? Azt hiszem, sokkal hitelesebb lenne éppen a főtisztviselői kar, ha kemény és átlátható feltételek alapján történne a kiválasztás, mintsem egy olyan módon, ahogy ez a törvényjavaslat tartalmazza.

Ha tényleg ez a cél, amiről ön beszélt, akkor felépíthető a törvényben egy olyan rendszer, ami ezt a célt sokkal jobban szolgálja, mint az, ami itt le van írva. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 151 2001.03.07. 2:09  112-182

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is Perlaki képviselőtársam szavaira szeretnék reagálni, és a következőt hangsúlyozni. Az világos mindenki előtt, hogy kell egy életpálya. Ez a törvény e tekintetben érdemben, azon túl, hogy egy ilyen című fejezetet kreál, nem hoz. Tudniillik miről van szó? Ahhoz, hogy egy életpálya legyen, két elem kell. Mindenekelőtt kell fizetés; egy olyan fizetés, amely - hogy az önök kifejezésével éljek - egy tisztes polgári létet biztosít. De ez a tisztes polgári létet biztosító fizetés sohasem lesz megítélésem szerint - és ezt nyugati társadalmak is mutatják - önmagában versenyképes a gazdasági szférával. Mi az ellentéte ennek? Az, hogy stabil viszont a köztisztviselő helyzete, míg a gazdasági szférában bármikor elmozdítható. Tehát egy kemény munkajogi védelem, ami - ahogy a kontinentális rendszerekben van - szinte felmondhatatlan, csak alkalmatlanság és nyugdíj címén, és egy viszonylag tisztes fizetés, csak a kettő együtt ad igazán életpályát, és a kettő együtt biztosítja a stabil közigazgatási apparátust.

Ez a törvényjavaslat a '92-eshez képest, mint ahogy ezt korábban elmondtam - és elnézést, hogy megint magamra hivatkozom -, a stabilitást illetően, a munkajogi részét illetően jottányit nem változtat, és nem megy előre a dolog. Ezért mondjuk mi azt, hogy általános pályázati rendszer és a felmondási okok szűkítése, a kettő együtt teremthet majd idővel Magyarországon egy olyan minőségű és stabil közigazgatási apparátust, amelyet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) az ország megérdemelne.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
192 163 2001.03.07. 2:15  112-182

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Én is azt szerettem volna hangsúlyozni, amit Lamperth Mónika már elmondott, hogy, államtitkár úr, az ön munkatársai rosszul emlékeznek, nem volt ez kormányzati program, ez egy tudományos elemzés egyik következtetése. De nem is ez a lényeg, és ezért úgy tűnik számomra, hogy az államtitkár úr nem érti ennek a vitának a lényegét. Mi nem úgy általában a főtisztviselői kar ellen vagyunk, hanem egy tisztességes, működő rendszer létrehozását szeretnénk - e főtisztviselői kar létrehozására vonatkozó rendszerről beszélek -, de ami itt le van írva, az nem ilyen. És függetlenül attól, hogy ki mit feltételez a miniszterelnök úrról, ez nem ilyen. Ez egy pongyola, rossz, jogi értelemben is rossz szöveg, és magában hord egy olyan lehetőséget, hogy ezzel politikai szempontból visszaéljenek. Mi ezt szeretnénk megszüntetni, és nem úgy általában a főtisztviselői kart.

A dolog másik oldala: igen, lehet egy olyan modell - ezen érdemes gondolkodni, és ez a rendszer ebbe az irányba mozdul el -, amikor a miniszterelnök mint a kormány feje, az egész államigazgatásnak, nevezzük így: a gazdája. De akkor, kérem szépen, tessék viselni a felelősséget is! Akkor a miniszterelnök felelőssége, hogy mi van az egyes minisztériumokban, hogy Grespik úr miért van még mindig a helyén, vagy hogy mi történik a Környezetvédelmi Minisztériumban, mi történik a (Dr. Lamperth Mónika: A céllövőkre gondolsz!) Földművelésügyi Minisztériumban, mi történik a Belügyminisztériumban, hogy ilyen példát is mondjak, tehát ennek súlyos következményei vannak, mind modell elképzelhető. Ez semmi irányba nem mozdul el azon túl (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret lejártát.), hogy a miniszterelnök jogává teszi, hogy egy bizonyos, jól megfizetett köztisztviselői gárdát kinevezhet.

Elnézést, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
208 80 2001.05.11. 7:31  1-109

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Egy olyan témáról, egy olyan tömeges társadalmi jelenségről szeretnék szólni, amely első megközelítésre talán nem is tartozik a politikai vitanap témájához; nevezetesen a bűnözésről, és arról, hogy milyen válaszokat kell vagy kellene adnia a társadalomnak azokra a kihívásokra, amelyeket a bűnözés jelent. Meggyőződésem ugyanis, hogy társadalmi kohézióról beszélni anélkül, hogy erről a társadalmi jelenségről, amit bűnözésnek nevezünk, nem szólunk, nem igazán lehet.

A bűnözés ugyanis ma már olyan mértékűvé és jellegűvé vált, amely nemcsak az egyes emberek vagy csoportok életének normális működését lehetetleníti el, hanem veszélyezteti az egész társadalom harmonikus fejlődését, egészséges értékrendszerének kialakulását és annak rögzülését, általánossá válását. És ami ennek a kérdésnek a másik oldala, de nem kevésbé veszélyes, az az, hogy ha a társadalomban a bűnözéssel kapcsolatosan torz vélekedések és hibás reagálások válnak uralkodóvá, akkor könnyen előállhat olyan helyzet, amelyben teret nyernek a szélsőségek, egyes társadalmi csoportokkal szemben erősödnek az előítéletek, sőt egyesek egyenesen kirekesztődnek. És ami legalább ilyen veszélyes: gyengül a demokratikus jogállam értékei iránti bizalom, növekszik a bosszút kívánó türelmetlenség.

Napjainkban fennáll annak a lehetősége, sőt ennek konkrét jeleit is tapasztalhatjuk, hogy a szociálisan kettészakadó társadalom a biztonság tekintetében is kettészakad, s a biztonság olyan áruvá válik, amit egyesek meg tudnak maguknak szerezni, mások pedig egyre kiszolgáltatottabbá válnak a bűnözőknek.

A Szocialista Párt már többször felemelte a szavát az ellen a politika ellen, amely kizárólag a represszív eszközök és a rendőrség eszközeinek növelésében látja a bűnözés visszaszorításának módját. Tudom, a válasz erre az, hogy nézzük meg a statisztikát. Igaz, hogy a hivatalos statisztikák az összbűnözés csökkenését mutatják, de ismert az is, hogy a bűnözési statisztika a jellegéből adódóan a világ legbizonytalanabb statisztikája. Ismert továbbá manipulálásának széles eszköztára, valamint az, hogy összehasonlításra és következtetések levonására csak hosszabb távon alkalmas. Ismert továbbá az, hogy egy-egy véletlen jelenség egyik évről a másikra százezres nagyságrenddel növelheti a bűncselekmények számát.

 

(14.10)

 

A represszív stratégia önmagában csak akkor lenne eredményes, ha a felderítés, vagyis a bűnelkövetők elfogása lényegesen javulna. Ezzel szemben még a hivatalos statisztika is azt bizonyítja, hogy a nyomozások eredményessége és az ismeretlen tettesek felderítési mutatója évek óta stagnál.

Egy olyan helyzetben, amikor a bűnüldöző apparátusokban, különösen a rendőrségnél már a mindennapos működést veszélyezteti és kontraszelekciós a fluktuáció, akkor, amikor a humán erőforrások nincsenek kihasználva a rendőrség keretén belül, akkor, amikor a beosztotti állomány előtt csökken a politikai vezetés erkölcsi hitele, akkor, amikor a bűnüldözők nap mint nap azt tapasztalják, hogy vannak olyanok, akik a törvény előtt egyenlőbbek másoknál, amikor azt látják, hogy például egy megyeszékhely városban legfeljebb három járőrpár, azaz hat egyenruhás rendőr teljesít szolgálatot, s közben van 100 millió forint lovas díszelgő egység létrehozására, addig a bűnüldözés hatékonyságának javítását nem várhatjuk.

A Magyar Szocialista Párt szerint a társadalmi fejlődésünk egyik kulcskérése az emberek biztonságának és biztonságérzetének a megteremtése, azaz az, hogy az emberek elfogultság nélkül, kellő határozottsággal, öntudattal, mások és saját maguk méltóságát is őrizve cselekedhessenek, s ezért jogtalan beavatkozás, bántódás ne érhesse őket. Enélkül semmifajta társadalmi kohézió nem létezik.

Ahhoz, hogy a bűnözés mértéke és jellege ne akadályozza ennek kialakulását, két dolog feltétlenül szükséges. Az egyik, hogy új kriminálpolitikai és bűnüldözési stratégiát kell kidolgozni, és ezt nem felesleges átszervezésekben és személycserékben kell megtestesíteni, hanem magának a bűnüldözési szervezetnek és személyi állományának nagyobb biztonságában, pártatlan, de hatékony ellenőrzésében, a humán erőforrások javításában és stabilitásában kell megtalálni és megjelölni.

A másik dolog - és ez talán az előzőeknél is fontosabb -: a jelenlegitől eltérő társadalompolitikára van szükség. A bűnözés tényleges csökkentése, a nagyobb biztonság csak úgy érhető el, ha a bűnözést gerjesztő, azt kiváltó társadalmi okokat szüntetjük meg. Ez azt jelenti, hogy amikor a Szocialista Párt új családpolitikáról beszél, új oktatáspolitikát szorgalmaz, új területfejlesztési politikát emleget és új foglalkoztatáspolitikát dolgoz ki, vagy amikor egyszerűen csak az önkormányzatok anyagi ellátását szorgalmazza vagy egy olyan lakáspolitikát, amelyben a bérlakáshoz a kevésbé gazdagok is hozzájuthatnak, az egyben a bűnözés elleni harc eszközét is jelenti, ha úgy tetszik, a közbiztonság erősítését. Nincs más sikerrel kecsegtető út!

Mi nem ígérjük a statisztikák gyors megváltoztatását, és látványtervezéssel sem akarjuk becsapni az embereket. De el akarjuk és el tudjuk kerülni egy új társadalompolitikával, hogy ezt az országot elkerülje Francis Fukuyama szavaival élve a nagy szétbomlás és a velejáró, kordában nem tartható bűnözés. Hiszünk abban, hogy ha az egyes ember elől sem zárul le a felemelkedés lehetősége, akkor, és csak akkor lesz biztonságos ez az ország.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 28 2001.05.30. 15:45  1-81

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Hadd bocsássam előre, hogy hozzászólásom más jellegű lesz, mint a Fidesz vezérszónokának hozzászólása volt. Abban egyetértünk, hogy ez a mai vita és az országgyűlési biztos idei beszámolója túlmutat a szokásos éves beszámolók jelentőségén.

Ez azzal az ugyancsak már szóba került ténnyel van összefüggésben, hogy a biztosok megbízatása hamarosan lejár, és természetes ezek után, hogy a 2000. év számadása kapcsán nemcsak egy esztendő munkája van napirenden. Mutatja ezt az is, hogy különböző formákban, egyelőre még itt a parlamentben nem, de a bizottsági hozzászólásokban és az utóbbi hetekben olvasható nyilatkozatok alapján megállapíthatjuk, hogy ez az alkalom sokak számára azt is jelenti, hogy megfogalmazzanak bizonyos fajta kritikát a biztosi intézménnyel szemben, felnyissanak korábbi vitákat, ideértve a biztosi intézményre vonatkozó jogi szabályozást is.

Mindeközben időről időre javaslatok fogalmazódnak meg, hogy egyes újabb területekre további országgyűlési biztosok kerüljenek megválasztásra, ami azt mutatja, hogy egy időben van jelen egy komoly társadalmi igény olyan funkciókra, amelyeket az országgyűlési biztosok jelenleg betöltenek, és mutatja azt is, hogy egyidejűleg vannak olyan nézetek, amelyek ennek a szükségességét megkérdőjelezik. Úgy tűnik továbbá, hogy az országgyűlési biztos intézménye megítélésében nyomon követhető bizonyos, ha úgy tetszik, politikai törvényszerűség. És ezt az intézmény nem hosszú történetének egyes fejleményei is igazolják.

Arról van szó, hogy az eddigiek szerint elsősorban a jobboldali pártok képviselői részéről fogalmazódtak meg olyan vélemények, amelyek alapján meg lehet kockáztatni, hogy elsősorban a jobboldali pártok szimpatizálnak kevésbé - finoman szólva - az országgyűlési biztosi intézménnyel. Ezt nem cáfolja az sem, hogy a törvényi szabályozás az első jobboldali kormány időszakában jött létre, de akik akkor ebben a munkában részt vettünk, tudjuk, hogy ebben nagyobb szerepe volt néhány korrekt kormánypárti képviselőnek, mint magának a kormányzatnak. Hozzátartozik a történethez, hogy 1994-ben éppen az akkori kormánypárti többség nem szavazta meg a biztosnak javasolt személyeket, és ezért csak 1995-től kezdhették meg a munkájukat. Napjainkban pedig, ahogy már említettem, ugyancsak jobboldalról hangzanak el óvatos, vagy kevésbé óvatos, vagy új megoldások felvetésében burkolt kritikák az országgyűlési biztosokkal, illetőleg magával az intézménnyel szemben. És ezen a képen ez az itteni vita sem változtat, és az sem változtat, hogy a biztosok beszámolóit az Országgyűlés ez ideig minden alkalommal elsöprő többséggel fogadta el.

 

 

(11.30)

 

Tisztelt Országgyűlés! Természetesen senkinek nem lehet kifogása az ellen, ha bárki kritikusan viszonyul egy alkotmányos intézmény létéhez vagy működéséhez. Nem is ezért hozzuk szóba ezt a dolgot, hanem azért, mert mögötte olyan problémák húzódnak meg, amelyek - mint ahogy ez általában lenni szokott - jelentősége meghaladja a konkrét ügyet. Manapság a kérdés, nem túlzás azt mondani, úgy vetődik fel, hogy a szabadság szül-e rendet ebben az országban, vagy egy demokratikus jogállami alkotmány mellett is kialakul egy tekintélyelvű állam és ehhez igazodó társadalom. A tényleges kérdés továbbá az, hogy milyen válaszokat adunk a kor újabb kihívásaira, amikor a technikai és tudományos fejlődés egyszerre nyit soha nem látott távlatokat az emberiség előtt, és teszi ugyanakkor kiszolgáltatottá az egyes embert vagy azok csoportjait. És akkor még nem szóltunk arról a mindennapi jelenségről, ami abban áll, hogy hiába léteznek demokratikus jogok és intézmények, ha vannak olyanok - és ma Magyarországon milliós nagyságrendben beszélhetünk ilyen emberekről -, akik szociális helyzetük és kulturális hátrányaik miatt nem képesek élni írott jogaikkal.

Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt évtized egyik legfontosabb hozadéka, hogy a nemzeti érdek és a nemzeti értékek újra elfoglalták, ha vadhajtásokkal is esetenként és túlzásokkal ugyan, az őket megillető helyüket a társadalmi közgondolkodásban. E helyzet egyik paradoxona, hogy mindez akkor történik, amikor a globalizáció következtében a nemzetállam hatóköre, cselekvési lehetősége szűkül. A másik paradoxona pedig az, hogy míg sokszor ugyan torzan és az adott kor fő vonalaihoz képest retrográd célok érdekében is, de a magyar alkotmányosság évszázadokon keresztül nagyon erősen jelen volt a mindenkori hatalom legitimációjában, a nemzeti identitás kialakulásában és fenntartásában, a nemzeti szuverenitás védelmében; napjainkban azonban - amikor valóban a kor követelményeinek megfelelő, azokkal azonos értékeket felmutató alkotmányunk van - az alkotmányosság mint eszme, mint érték, mint mindenki által elfogadott követelmény és tegyük hozzá: mint nemzeti szimbólum, sokkal kevésbé van jelen a társadalom tudatában, konfliktusainak megoldásában, mint ami kívánatos lenne.

Ez több más mellett azt a veszélyt hordozza magában, hogy az ellenőrzött hatalomgyakorlás mint az alkotmányosság egyik alapvető kritériuma, megkerülhetővé, időszerűen szólva: kicselezhetővé válik, és a társadalmilag hátrányos helyzetben lévők számára a legális és a valóságos élet közötti szakadék tovább bővül. Napjainkban ennek, mármint az alkotmányosság eszméje érvényesülésének van egy további aktualitása. Az, tudniillik, hogy miután - a miniszterelnök szavaival élve - az egész pályás védekezés és a kormánykoalíció nyíltan bevallott konfrontációs politikája meghozta az eredményét, vagyis hogy pártkatonák ülnek a hivatalokban, a magyar vállalkozók egy jelentős része zsebben van, és akkor, amikor egyes klientúrák még további bővülés előtt állnak; akkor, amikor a nagyobbik koalíciós partner elnökének helyét nem találjuk a magyar parlamentben, ilyen körülmények között hirtelen előkerül egy gondolat, a nemzeti egység gondolata. Az már, azt hiszem, természetes ezek után, hogy ezen nemzeti egység gondolatának tartalmát a Fidesz-Magyar Polgári Párt értékei kell hogy adják, és megtestesítője pedig maga a miniszterelnök. Azt hiszem, aki nyomon követte a magyar közélet utóbbi hónapokbéli eseményeit, igazolva látja ezt a megállapítást.

Tisztelt Országgyűlés! Szeretném hangsúlyozni, hogy nem valamifajta ellenzéki akadékoskodás miatt hozom fel ezt a témát, mert a Szocialista Párt rendkívül fontosnak tartja és rendkívül nagy jelentőséget tulajdonít a nemzeti szolidaritásnak, a nemzeti összetartozásnak, a közös múltnak, kultúrának és együvé tartozásnak. Nem hiszünk azonban abban, hogy modern társadalomban egyetlen párt vagy személy értékrendje összetartó erő lehetne; ideig-óráig talán igen, de csak a tekintélyelvűség és a hatalom erejénél fogva. Hiszünk azonban abban - és ezért hozom fel ezt a témát e napirend kapcsán -, hogy éppen a jelenkori alkotmányosság eszméje és értékrendje, a mindenki számára egyenlő esélyt nyújtó emberi és állampolgári jogok mindenki számára történő valóságos érvényesítése és érvényesülése, a tényleges és nem a virtuális demokrácia, az állampolgári és emberi jogok biztosítékainak érvényesülése, a legális és a valóságos világ egybeesése az, és csak ez, ami képes arra, hogy a nemzet tagjai között együttműködést és szolidaritást, ha úgy tetszik, nemzeti egységet teremtsen.

Tisztelt Országgyűlés! A Magyar Szocialista Párt ezekre az összefüggésekre tekintettel értékeli az országgyűlési biztosi intézményt és az országgyűlési biztos, illetőleg biztosok munkáit. Az előzőek alapján talán nem meglepetés, ha azt mondom, hogy fontos és hasznos alkotmányos garanciát látunk az intézményben, és ellene vagyunk mindenfajta revíziójának. Ez vonatkozik arra is, hogy egyelőre a jogi szabályozást illetően sem látunk szükségesnek lényeges változást. Megítélésünk szerint a miniszter asszony által hosszan idézett alkotmánybírósági határozat gyakorlatilag nem érinti lényegesen a biztos feladatkörét. Az a határozott álláspontunk, hogy az lenne célszerű, ha még egy ciklus személyi és működési tapasztalatai alapján mérlegelné a köztársasági elnök úr és maga az Országgyűlés is az esetlegesen szükségessé váló változtatásokat.

 

 

(Az elnöki széket dr. Szili Katalin, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

 

 

Ami az országgyűlési biztos és volt általános helyettesének eddigi munkáját illeti, véleményünk szerint eredményes tevékenységet tudhatnak maguk mögött. Azt a szerepet, ami a magyar szabályozás sajátossága, vagyis hogy az országgyűlési biztos a hatóságokkal való viszonyában elsősorban jogvédő szerepet tölt be, és nem valamifajta közigazgatási racionalizáló képében lép fel, helyeselni lehet, és meg kell a jövőre nézve is erősíteni. Ugyanakkor figyelmeztető lehet a biztos jelentésének azon része a kormány és az Országgyűlés számára is, amikor azt írja, hogy a polgárok és a hatóságok is egyre nehezebben igazodnak el a bürokrácia útvesztőjében.

Támogatjuk a biztos tevékenységében azt a törekvést, ami az ez évi jelentéséből is kitűnik és itt már szóba került, hogy fokozott figyelmet fordít a gyenge érdekérvényesítő képességekkel rendelkező társadalmi rétegek emberi jogai érvényesülésének elősegítésére. Tapasztalataink szerint az országgyűlési biztos magas társadalmi elismertségnek örvend hazai és nemzetközi mércével mérve is, ami lényeges körülmény munkájának hatásfoka szempontjából. Ezt azért kell kiemelni, mert a biztos, illetőleg a biztosok ajánlásai nem kötelező erejűek, s a hatóságok, hatósági személyek, közszolgáltatók - mint ahogy erről már itt volt szó - gyakran ellentétes érdekeik miatt javaslataikkal szemben időnként ellenállást tanúsítanak.

Az Országgyűlésnek - mint saját intézményét tekintve is - arra kell törekednie, hogy a maga eszközeivel ezt az elismertséget s ennek nyomán a biztosi tevékenység hatásfokát növelje, és ehhez hozzátartozik az is - és ezt lehet önkritikának is venni -, hogy fokozott figyelmet fordítson azokra az ajánlásokra, amelyek törvényalkotásra vagy -módosításra vonatkoznak.

 

(11.40)

 

Célszerűnek tartanánk, ha a házbizottság a közeljövőben napirendre tűzné azokat a javaslatokat, amelyeket a biztos az Országgyűlésnek tett, és eldöntené sorsukat.

Végezetül, tisztelt Országgyűlés, engedjék meg egy idézet felolvasását. Érdemes megszívlelni a nemrég elhunyt Takács Imre alkotmányjogász professzor szép szavait, mert talán eligazítást adhatnak az országgyűlési biztos beszámolója megítélésének, de talán ezen túlmenő gondolkodáshoz is kapaszkodót adhat. Takács professzor a következőket írja: "Az alkotmány nem a kormányé, nem a pártoké és nem az Országgyűlésé. Az alkotmány nem egy nemzedék kiváltságlevele, nem egy válsághelyzet kezelési programja, hanem a köz dolgaiban való döntés rendje (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi a felszólalási idő leteltét.) tegnap, ma és holnap. Az alkotmány a nemzet életformája, jogainak forrása, jövőjének támasza. Az alkotmány nem Biblia, de az lenne az ideális állapot, ha szinte azzá válna."

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 54 2001.05.30. 1:30  1-81

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Remélem, nem okozok önnek csalódást, de mégiscsak azt kell mondanom Rubovszky György hozzászólásához kapcsolódva, hogy azért azt el kell ismerni, hogy az országgyűlési biztosok újraválasztása vagy választása és a munkájuk megítélése között van összefüggés. (Közbeszólások az SZDSZ soraiból: Némi összefüggés van!) Márpedig az is tagadhatatlan tény, hogy ez az újjáválasztás vagy újraválasztás napirenden van, a munkájuk most van napirenden, és lehet, hogy ha az elnök asszony elnököl, akkor az összes vezérszónok figyelmeztetést kapott volna, mert legjobb tudomásom szerint mindnyájan úgy kezdtük a mondandónkat, hogy mivel a kialakult helyzet olyan, amilyen, ezért a hatéves tevékenységről szólunk.

Tehát úgy hiszem, nincsen ilyen értelemben semmifajta ellentmondás, és én úgy fogalmaztam, ha már szabad magamra hivatkozni, hogy ez a beszámoló, ennek a vitája túlmutat a 2000. év beszámolóján, és azt hiszem, hogy ezen kár lenne valamifajta - és ezt a miniszter asszonynak mondom - stiláris vitába belemenni. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
211 170 2001.05.30. 2:51  1-14,154-181

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Fenyvessy képviselő úr utolsó szavai sem térítenek el attól, hogy két percben elmondjak néhány mondatot az ő hozzászólásával kapcsolatban. Talán meg fog lepődni, de egyetértek vele, hogy a modern társadalmaknak és a modern államoknak napjainkban is és a jövőben is egyik legnagyobb problémája lesz az, hogyan tudja összeegyeztetni a bűnüldözés hatékonyságát az állampolgári szabadságjogokkal - most kicsit leegyszerűsítve. Azt hiszem, ez a kérdés, közeledvén a választásokhoz, itt ma, Magyarországon, közvetlenül politikai téma lesz.

Annyit szeretnék csak megjegyezni, hogy felfogásunk gyökeresen eltér mindattól, amit Fenyvessy képviselő úr ennek a témának a kapcsán elmondott, és aminek kapcsán az adatvédelmi biztos munkáját és a jelentést értékelte. Pontosan fordítva látjuk a helyzetet: állandó küzdelmet kell folytatni, hogy ennek a két, egymásnak gyakran nagyon gyökeresen ellentmondó érdeknek, vagyis a hatékony bűnüldözésnek és az állampolgári szabadságjogoknak az összhangját megteremtsük. Ebben az állandó küzdelemben és ebben az állandó ellentmondásban, azt hiszem, jobb nekünk a szabadságjogok, a személyi önrendelkezés és az átlátható állam alapállásából kiindulni, és ennek követelményéhez igazítani a hatékony bűnüldözés igényét.

Befejezésül hadd mondjam el képviselőtársamnak, hogy azért gondolkozzon el a következőn. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) Mindjárt befejezem, elnök asszony.

Kiderült a népszámlálás kapcsán, hogy rendőrök is végeztek népszámlálást. Nem is ezt akarom szóba hozni, hanem azt kérdezném, hogy olvasta-e képviselőtársam Orbán Péter országos rendőrfőkapitány ennek kapcsán tett nyilatkozatát. Ő azt mondta, hogy ez a dolog törvényes volt, mert tulajdonképpen mindazok a nyilvántartások, mindazok az adatok (Az elnök ismét csenget.), amelyeket a népszámlálás kapcsán fölvettek, a rendőrség rendelkezésére áll. Gondoljon vissza, hogy milyen adatokat kellett önnek szolgáltatnia a népszámlálás kapcsán, és gondolkozzon el azon, hogyan vannak ezek az adatok a rendőrség birtokában!

Köszönöm szépen. (Taps az SZDSZ és az MSZP soraiban.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 6 2001.09.05. 20:28  1-43

DR. GÁL ZOLTÁN, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Nem tudom, feltűnt-e önöknek, hogy itt az elmúlt évek során a Belügyminisztérium előadói meglehetősen lakonikusan, rövid időtartamban indokolták az előterjesztéseiket. Ez természetesen lehet akár dicséretes dolog is, azonban úgy gondolom, hogy ennél a törvényjavaslatnál is inkább egyfajta hiányérzetet kelt az emberben; ha nagyon rosszindulatú lennék, azt mondanám, hogy szándékos elhallgatása bizonyos kérdéseknek.

Tudniillik erről a törvényjavaslatról vitatkozva tulajdonképpen a szervezett bűnözésről kellene vitatkoznunk. Ugyanis ez a törvényjavaslat minden bizonnyal nem született volna meg, nem születtek volna meg azok a nemzetközi késztetések, amelyek hatottak ránk, ha nem kellene beszélni a szervezett bűnözés térnyeréséről, annak nemzetközivé válásáról. Hiszen tanúvédelmi szabályaink - mint ahogy azt Gyimesi képviselőtársam elmondta - voltak, vannak is. Itt nyilvánvalóan egy olyan új helyzetre való reagálásról van szó, amely szükségessé teszi, hogy az eddigi szabályok gyökeresen megváltozzanak, más rendszerek jöjjenek létre. Tehát az, hogy egy ilyen tartalmú törvényjavaslat az Országgyűlés elé került, mondom, a szervezett bűnözéssel van összefüggésben. Ahhoz, hogy ezt a törvényjavaslatot is megítélhessük, kellene beszélni a szervezett bűnözésről, és végre őszintén kellene beszélni ebben az országban, mint ahogy hasonló a helyzet az éppen a Gyimesi képviselőtársam által is megemlített, hamarosan az Országgyűlés elé kerülő büntető törvénykönyv-módosítással is, ami az előzetesen beharangozott korrupcióellenes programhoz kapcsolódik.

Egyetértek az államtitkár úr rövid expozéjában elhangzott egyik gondolattal, hogy ezek az eszközök, amelyekről itt most mi beszélünk, és ezek a szabályok nyilvánvalóan szükséges, de közelről sem elégséges feltételei annak, hogy a magyar, és mondhatni, ma már a nemzetközi közvélemény, a magyar társadalom eredményesen vegye fel a harcot a bűnözéssel és azon belül a szervezett bűnözéssel.

A következőkben megpróbálok néhány gondolatot elmondani a szervezett bűnözésről, illetőleg arról a helyzetről, ami ennek kapcsán az országban kialakult, és azokról a felfogásokról, amelyeket többé-kevésbé érezni lehet, mindenekelőtt természetesen, ahogy mi a kormány ez irányú tevékenységét látjuk.

Úgy ítéljük meg, hogy a szervezett bűnözéssel összefüggésben is cáfolhatatlanul kimutatható a kormány torz, felületes és a valódi koncepciót nélkülöző politikája. Arról van szó, hogy az elmúlt három esztendőben más sem történt, mint hogy a szervezett bűnözéssel való fenyegetőzés jegyében a hatóságok plusz hatásköröket kaptak, ezek a hatáskörök, illetőleg alkalmazásuk gyakorlatilag ellenőrizhetetlen; ködös jogi fogalmakra épített hatósági beavatkozások lehetőségei szélesedtek szinte korlátlanul. Ahogy a kormány politikájának más területén is tapasztalhattuk, egy-egy ilyen akció után azonnal beindul a sikerpropaganda, és mindjárt elhangzanak az első győzelmi jelentések.

Emlékeztetni szeretném ennek kapcsán a tisztelt Országgyűlést arra, hogy amikor némi vita és az ellenzék követelésére valamifajta garanciák beépülése után megszületett az úgynevezett maffiacsomag, rá nem sokkal elhangzott a bejelentés az országos főkapitány úr részéről, aztán a belügyminiszter úr részéről, hogy 120 bűnszervezet közül, azt hiszem, 112-t már felszámoltak. Ezek után, azt hiszem, nem meglepetés, hogy a Magyar Köztársaság miniszterelnöke képes volt egy képtelen ostobaságot itt, a parlamentben elmondani, nevezetesen azt, hogy Magyarország hamarosan szervezett bűnözéstől mentes országgá válik. Csak csendesen kérdezem meg, hogy ha ez igaz lenne, akkor nem tudom, hogy erre a törvényjavaslatra szükség lenne-e.

A kérdés itt tehát az, tisztelt Országgyűlés, meg tudja-e valaki valósan mondani, hogy mondjuk, tényleg 120 szervezett bűnözői csoport volt vagy van ebben az országban, amiről az országos főkapitány úr beszélt. A válasz, azt hiszem, az, hogy nem; nem tudjuk, hogy mi mennyi, és sok mindent nem tudunk. Nem tudjuk azt sem, mit jelentenek azok a homályos jogi fogalmak, amelyek bekerültek a magyar jogrendszerbe éppen a szervezett bűnözés elleni küzdelem jegyében, mint például, hogy "a szervezett bűnözéssel kapcsolatba hozható", aztán ebben a törvényjavaslatban megint egy új fogalom jelenik meg, hogy "a szervezett bűnözés vagy nemzetközi bűnözés ismérvei fellelhetők".

Megkérdezem, tisztelt Országgyűlés, tisztelt államtitkár úr, a szervezett bűnözés melyik ismérveire tetszenek gondolni. Mert sok-sok tudományos meghatározása van ennek, sok-sok nemzetközi ajánlása is van, de tessék nekem megmondani, hogy a hatóság hol találja meg ezeket az ismérveket. A kérdés ebből következően megint az, hogy hány állampolgár bankszámláját vagy netántán kórlapját lehet nyilvántartásba venni, bizalmas információt szerezni róla ilyen ködös jogi fogalmak alapján. Nem tudjuk.

Nem tudjuk, hogy hány állampolgár szerepel ma a legkülönbözőbb hatóságok, bűnüldöző apparátusok nyilvántartásában. Nem tudjuk például azt, hogy a titkosszolgálati eszközök alkalmazását vagy a bizalmas információszerzést engedélyező bírák és ügyészek milyen felfogásban döntenek. Szigorúan vizsgálják-e a javaslatot vagy pedig lazán? Azt hiszem, ez nem mindegy! Nincs ma a társadalomnak képe erről a helyzetről.

Vagy folytathatnánk a sort ugyancsak a miniszterelnök úrnak egy ominózus gondolatával. Ő tudniillik azt mondta a televízió nyilvánossága előtt, hogy ha akarta volna, akár milliárdos megrendeléseket is elintézhetett volna az édesapja cégének. Nyilvánvalóan igaza van a miniszterelnök úrnak, ezt megtehette volna, de azt hiszem, ezt úgy hívják, hogy befolyással való üzérkedés. De ez a dolog egyik oldala.

A másik oldala az, hogy tessék nekem megmondani, egy ilyen bejelentés után egy köztisztviselő, akit mondjuk, vállalkozók bizonyos döntésekre befolyásolni akarnak, mit fog gondolni. Erősíti-e benne a norma következetes megtartásának akaratát és szándékát, vagy pedig esetleg könnyebben fogja fel a dolgokat?

 

 

(9.40)

 

Milyen magatartást sugall egy ilyen bejelentés? Itt tehát arról van szó, tisztelt Országgyűlés, hogy a szervezett bűnözés elleni harc döntő területe, mint minden bűnözés elleni küzdelemnek, maga a társadalompolitika, maga a társadalom mozgása, és azokat a társadalmi körülményeket és mozgásokat kell támadni igazán, csak ez hozhat eredményt, amelyek ezeket a normaszegő magatartásokat indukálják.

Érdemes lenne, ha már a nemzetközi tapasztalatok szóba kerültek, ebből a szempontból egy nemzetközi ajánlást a tisztelt Országgyűlés figyelmébe ajánlani. Itt járt tudniillik az Európa Tanácsnak egy szakértője, tanulmányozta a szervezett bűnözéssel kapcsolatos magyar helyzetet, és több ajánlást fogalmazott meg. Érdemes egyet-kettőt idézni, mert úgy hiszem, jól bizonyítja azt a gondolatmenetet, amit az előbb próbáltam megfogalmazni. Többek között a következőket ajánlja ez a szakértő: "A korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni politika hosszú távon csak egy prosperáló és nyitott társadalomban lehet eredményes. Ilyen politika sikere elsősorban a kormánynak a gazdasági és a szociális politikájától függ." Tessék, tisztelt Országgyűlés, összevetni a kormány szociális politikáját ezzel, hogy ebből a szempontból megfelel-e ennek az ajánlásnak!

"Tudomásul kell venni - mondja továbbá ez a szakértői ajánlás -, hogy a feketepiacok a leginkább keresett árukat és szolgáltatásokat nyújtják. Felszámolásuk csak abban az esetben lehetséges, ha a kormány megóvja polgárait a gazdasági, a szociális és a kulturális marginalizációtól, vagyis a társadalmi leszakadástól." Tessék végiggondolni, milyen folyamatok mennek ebből a szempontból végig ebben az országban!

"Ajánlott - szól továbbá ez a javaslat -, hogy a kormány átfogó politikai tervet publikáljon a korrupciós és a szervezett bűnözésre vonatkozó problémák mélyreható elemzésére. Fontos, hogy a nagyközönséget tájékoztassák a kezdeményezésről, a vizsgálat folyamatáról és annak végeredményéről."

Tehát, tisztelt Országgyűlés, nem egyszerűen akadékoskodni akartam, amikor kicsit kifogásoltam az államtitkár úr rövid expozéját, mert szerettem volna erről többet hallani. Arról a koncepcióról, arról a társadalompolitikáról és a közvélemény tájékoztatásáról, ami a szervezett bűnözéssel összefügg, mert enélkül eredményes, szervezett bűnözés elleni fellépés nem lehetséges. Ez a mostani törvényre is teljes egészében vonatkozik.

A Magyar Szocialista Párt már évekkel ezelőtt szorgalmazta egy olyan kriminálpolitikai koncepció közös megfogalmazását itt az Országgyűlésben, amely megpróbálna azokra a társadalmi problémákra is reagálni, amelyek gerjesztik, növelik és szülik a bűnözést és a szervezett bűnözést.

A mi véleményünk szerint tehát a szervezett bűnözés elleni harchoz mindenekelőtt új társadalom- és igazgatáspolitikára van szükség. Ennek az új, a jelenlegitől gyökeresen eltérő társadalom- és igazgatáspolitikának két nagyon fontos eleme van: egyrészt megakadályozni a társadalom kettészakadását és szociális biztonságot nyújtani, másrészt az állami tevékenység minden területén és szintjén megteremteni az átláthatóságot, a nyilvánosságot és a demokratikus ellenőrzöttséget.

Tisztában vagyunk azzal, tisztelt Országgyűlés, hogy a bűnözés új formái és különösen a szervezett bűnözés új eszközöket követel. Nem lehet azonban elfogadni, hogy a társadalom és az egyén nagyobb biztonságát a tekintélyelvűség és a legális állami erőszak ellenőrizhetetlensége és ennek növelése teremti meg. Felfogásunk szerint a nagyobb biztonság előidézhető az egyén és a társadalom szabadságának, alkotmányos jogainak további korlátozása nélkül, sőt csak így idézhető elő.

A harmadik lényeges kérdés maga a bűnüldözés, a bűnüldözés hatékonysága. Azt hiszem, aki egy kicsit ismeri a szakmát, tudja jól, hogy ez a szervezett bűnözéssel kapcsolatos, időnként eltúlzott, misztifikált hangulat, vélemények, nyilatkozatok sok-sok tőről fakadnak. Ebben egyszerre van benne a bűnüldöző szervek részéről esetleges több anyagi forrás szerzésére való törekvés, és ennek indokolásaként fogalmaznak meg bizonyos, sokszor nem valós jelenségeket, és benne van sokszor a szakmai járatlanság, a szakmai elégtelenség is.

A bűnüldözés a bűnözés és a szervezett bűnözés ellen igazán csak egyfajta eszközzel tud fellépni, nevezetesen azzal, hogy kockázatosabbá teszi a bűnözést. Csökkenteni, megváltoztatni bűnüldözési eszközökkel nem lehet. Ehhez azok a társadalompolitikai eszközök kellenek, amelyekről az előbb beszéltem. De hogy kockázatosabbá kell tenni a bűnözést, az egy rendkívül fontos eszköz. Ahhoz, hogy ez a szervezett bűnözés kockázatosabb legyen, eredményesebb és hatékonyabb bűnüldözés szükséges. Nem rendkívüli eszközökről van itt szó, egyszerűen a szükséges anyagi eszközök biztosításáról, a szükséges szakértelem biztosításáról és a szükséges erkölcsi tartásról a bűnüldözők részéről.

Ma egyik sem jellemző a magyar bűnüldöző szervekre, különös tekintettel a rendőrségre. Elégtelen az anyagi ellátása, a fluktuáció különösen a bűnügyi apparátusban rendkívül erős, és meg kell mondani, hogy ma a rendőrség erkölcsi tartása finoman szólva gyenge; nincs igazán tartása, a törvény feltétlen és mindenekelőtt való tisztelete nem jellemző ma a magyar rendőrség minden egyes tagjára. Ez nem von le azoknak az érdemeiből, akik tényleg éjjel-nappal viszonylag kevés pénzért dolgoznak, de maga a testület nem alkalmas arra, hogy egy ilyen igénynek eleget tegyen. S többek között ennek a tanúvédelemnek az egész rendszere, eredményes működése is függ attól, hogy mondjuk, a rendőrségen belül a konspiráció elég erős-e, mert különben az egész nem ér semmit.

Amikor az ember azt tapasztalja, hogy bizonyos eljárásokban döntés nem született, de már kormánypárti lapokban megjelenik a hír, hogy mi lesz, akkor joggal fogalmazza meg azt, hogy talán nincs elég erkölcsi tartás és törvénytisztelet a bűnüldöző apparátusban, és talán - finomabban szólva - a kelleténél erősebben kész a mindenkori politika kezére játszani.

Tehát, tisztelt Országgyűlés, ezek azok a dolgok, amelyeket értékelnünk kell ennek a konkrét törvényjavaslatnak a megítélésénél is. Mint ahogy már elmondtuk, szükségesnek tartjuk ezt a törvényjavaslatot, és bizonyos korrekciókkal támogatjuk. Ezeket a korrekciókat részben már megfogalmaztuk, részben majd meg fogjuk fogalmazni. Csak jelzem, hogy itt van ez a bizonyos, már említett, a szervezett bűnözés és a nemzetközi bűnözés ismérvei. Mi ez? Egyszer végre ki kell mondani, hogy vagy meg lehet fogalmazni - mint ahogy az indokolás utal is rá - jogilag a szervezett bűnözést, vagy pedig nem, és akkor valami mást használjunk, de ez így nem megy.

 

 

(9.50)

 

Aztán itt van ez a "különlegesen súlyos bűncselekmény". Megint egy olyan fogalom jelenik meg a törvényben, ami eltér más, hasonló tartalmú fogalmaktól. Meg kell vizsgálni azt, hogy nem túl széles-e a törvény hatálya alá tartozó, a büntetőeljárásban jelen levő személyek köre. És végezetül, azt hiszem, érdemes lenne azon is elgondolkozni, hogy milyen további bűncselekmények, pontosabban: bűntettek elkövetése kerülhet ide, mert, mondjuk, az emberiség elleni bűntettek vagy a különlegesen nagy kárt okozó gazdasági bűncselekmények olyan típusú bűncselekmények, bűntettek, amelyeknél azok a jelenségek, amelyekről a törvény szól, előfordulhatnak. Csak példaképpen mondom, hogy ezeket érdemes lenne végiggondolni és esetleges módosító indítványokat benyújtani. Azt követően a Szocialista Párt támogatni fogja a törvényt.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 20 2001.09.05. 2:16  1-43

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nem lepett meg Gyimesi képviselőtársam hozzászólása, istenigazából nem tudta cáfolni azt az összefüggést, ami miatt ezt az idézetet itt elmondtam. Tartalmilag nagyon pontosan mondtam el, még akkor is, ha nem szó szerint idéztem.

Mellékesen megjegyzem, azt hiszem, Gyimesi képviselőtársam sem dicséretnek szánta azt a megállapítását, hogy a miniszterelnök nem üzlettel foglalkozik, hanem kormányoz. Azt hiszem, ez természetes dolog. Itt egyszerűen arról van szó - ezért hoztam szóba a témát, és az egész fejtegetésemnek ez egy lényeges mondandója volt -, hogy ha a kormányzat nem olyan magatartást sugall a társadalom felé, amelyben a törvénysértés elítélendő, súlyos jelenség, amikor megvonja a vállát egy-egy kritikus megjegyzés miatt, amikor nevetnek kormányzati tényezők, amikor itt, a parlamentben ellenzékiek szóvá tesznek bizonyos dolgokat, ez nem azt erősíti a társadalomban, hogy érdemes jogkövetőnek lenni, lehet boldogulni jogkövetéssel is, hanem azt a helyzetet erősíti, ami a szervezett bűnözés egyik forrása, hogy bizonyos társadalmi rétegek képviselői kitörési lehetőséget, ha úgy tetszik, közösséget csak bűnszervezetekben, bűnbandákban találnak. A kérdésnek ez a lényege, tisztelt képviselőtársam.

El kell mondanom, hogy ebből a szempontból - most nem akarok sok-sok ügyet felsorolni, szóba kerültek már ezek a parlamentben - ez a fajta magatartás megítélésem szerint nemhogy használna, hanem nehezebbé teszi azt a közös célt, amiről itt mindnyájan beszéltünk, a szervezett bűnözés elleni eredményes harcot.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 24 2001.09.05. 1:11  1-43

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Azt hiszem, az a vita kezdődik el most itt köztünk, ami gyakorlatilag három éve folyik ebben a parlamentben, és valószínűleg nem fogjuk tudni egymást meggyőzni. Sorolhatnék a képviselő úr hozzászólása után - mert a személyeskedésre nem kívánok válaszolni - ügyeket, az útépítéstől kezdve a Happy Endig, sok mindent, ami arra vonatkozik, hogy ez a kormány nem feltétlenül törvénytisztelő. Ezek bizonyítékok, és ezért ez a kormány vagy egyes tagjai még csak felelősséget sem éreznek. Itt erről van szó, tisztelt képviselőtársam, és erre sajnos nagyon sok példát lehetne mutatni. Ezek a jelenségek valahol összesűrűsödnek egy olyan társadalmi felfogássá, amely sajnos elég erős ebben az országban, hogy boldogulni a törvényen kívül lehet csak igazán.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 28-32 2001.09.05. 7:34  1-43

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Vártam már azt a megjegyzést is, hogy ez a közbiztonság nem közbiztonság - Horn Gyula ominózus idézetéről van szó -, de szeretném felhívni a figyelmet arra, hogy amit itt igazából hiányolunk, az az őszinte szó. Ez a kormány rendet ígért. Természetesen, mivel a társadalmi feltételek ezt nem támasztják alá, sőt ezeket a társadalmi feltételeket a mi megítélésünk szerint rontotta is, éppen az ország kettészakadását eredményező szociálpolitikájával, ezen a helyzeten lényegesen változtatni nem lehet. Erre ez a kormány elkezdi szigorítani a büntető jogszabályokat, növeli a hatóságok ellenőrizhetetlen jogkörét, és egyfajta győzelmi jelentéseket tesz, mert ez a nagyon csalóka bűnügyi statisztika most jobb képet mutat, mint korábban.

 

(11.20)

 

Azt elfelejtik hozzátenni, hogy ebben a szabálysértési kódex csökkentő hatásától kezdve sok minden van. Mi csak azt hangsúlyozzuk, hogy ha valóban nagyobb biztonságot akarunk teremteni az embereknek, és ha valóban eredményesebb harcot akarunk a bűnözés egyik legveszélyesebb formája, a szervezett bűnözés ellen produkálni, akkor azokat a társadalmi feltételeket kell támadni - mint ahogy említettem -, amelyek tulajdonképpen termelik a bűnözést, és e tekintetben ennek a kormánynak nincsen koncepciója, és sajnos nincsen koncepciója a bűnüldözést illetően sem.

Szóba jött itt a szervezett bűnözés elleni központ. Mit tud a képviselőtársam, mit csinál ez a központ? Mire ment el ez az 500 millió forint, amit önök megszavaztak rá? Folyik ott adatgyűjtés? A hírek szerint nem nagyon. (Az elnök pohara megkocogtatásával figyelmeztet az időkeret leteltére.)

Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Két percet kértem, de...

 

ELNÖK: Kérem szépen, hogy fejezze be!

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): ...meghosszabbíthatnám egy rendes hozzászólás kérésével?

ELNÖK: Ha újra kér szót, akkor természetesen igen, de most a két perc lejárt.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 34 2001.09.05.  1-43

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Szóval, nem akarom túlságosan nyújtani a szót, azt szerettem volna még csak Juharos képviselőtársamnak elmondani, hogy az a jogalkotási folyamat, amiről ő beszélt, ez valahol az 1998 tavaszán elfogadott büntetőeljárási törvénykönyvnek a - hogy mondjam - szétbontására épül. Ez a büntetőeljárási törvénykönyv egy egészen új rendszert fogalmazott meg, amelynek a hatálybalépési időpontja 2001 lett volna.

Amikor önök hatalomra kerültek, lefékezték - pontosabban: megállították, nem is lefékezték - az egész igazságszolgáltatási reformot is, gondolok itt a táblák felállítására, és elkezdték kimazsolázgatni ebből a büntetőeljárási törvényből azokat az elemeket, amelyekről úgy gondolták, hogy az önök rendkoncepciójába, vagyis "büntetünk, és akkor majd rend lesz" koncepciójába beleillik.

Emlékeztetnék a maffiacsomagra, hogy éppen az ellenzék követelésére került be némi garancia, hogy az a bizalmas információszerzés ne egyszerűen csak egy ilyen ködös jogi fogalom, a szervezett bűnözéssel kapcsolatban lévő valami alapján, a hatóság kizárólagos mérlegelése alapján történjék, hanem legalább az ügyész lássa és az ügyész legalább szóljon bele. Gondolom, senkinek nem lehet kellemes érzése, hogy ellenőrizhetetlen, átláthatatlan és korrigálhatatlan eljárások nyomán valahol szerepel valamelyik bűnüldöző hatóság gépi rendszerében; hozzátéve, hogy az adatvédelem kérdésében megint csak alapos vitáink vannak. Egy markáns, az adatvédelemhez értő - az egész bűnüldözés szempontjából ez egy lényeges kérdés - adatvédelmi biztos helyett kevésbé felkészült és kevésbé járatos adatvédelmi biztosok megválasztásáról folyik itt tulajdonképpen a vita.

Hozzátartozik ehhez a helyzethez, és ha már szót kértem: ennek a törvényjavaslatnak az indokolásában van egy nagyon érdekes mondat. Valószínűleg ez az indokolás egy ilyen előtanulmánynak a bemásolása vagy idetevése ehhez a törvényjavaslathoz, de egy érdekes gondolatot elsüt. Nevezetesen, hogy a német példa, ahonnan ennek az egész rendszernek a gondolata származik - vallja be az indokolás -, azt mondja, hogy a németek nem használják a szervezett bűnözés fogalmát, mert - mondják a németek - ez jogilag megfoghatatlan - és azt hiszem, igazuk van.

Az indokolásban az szerepel, hogy a németeknél az "ügy" kategóriával operálnak. Az indokolás úgy állítja be, hogy az talán még amorfabb és megfoghatatlanabb, még nagyobb jogkört biztosít a hatóságnak, holott talán éppen fordítva van. Talán éppen egy ügy konkrét megítélése az, ami alapján számon kérhető lenne a hatóságtól az is, hogy mit, miért csinál. De a szervezett bűnözés ismérvei vagy a nemzetközi bűnözés ismérvei - mint ahogy említettem -, mi ez, kérem szépen? Mi ez? Nem lehet megfogni, nem lehet számon kérni a hatóságtól.

Tehát mindezt csak megint azért mondom, hogy az alapvető eltérés ott van közöttünk, hogy mi úgy szeretnénk a bűnözés elleni harcot vívni, hogy közben valamilyen kontrollja maradjon a hatóságoknak, mert sok-sok szakértő leírta már ebben a világban, hogy a szervezett bűnözés elleni harc egyben mindig a jogállamért folyó harc is. Ez a szemlélet az, ami önökből megítélésünk szerint hiányzik, és ez mondatja velünk azt és azokat a példákat, amelyeket itt Gyimesi képviselőtársam kifogásolt és amibe sajnos, nemcsak az érintett és érdekelt hatóságok vezetői, hanem a miniszterelnök is beszállt, és nemhogy jó példát mutatott volna, hanem szerintem inkább rosszat.

Megítélésem szerint ez a lényege a dolognak.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
222 38-40 2001.09.05. 2:22  1-43

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Ígérem, hogy ha nagyon nem bántanak, abbahagyom a vitát, de itt ez a nyelvtani elemzés, amit Juharos képviselőtársam némi politikai ízzel felvetett, némi reagálást kíván. Arra, hogy a szocializmusból ered ez a kifejezés, amit én használtam, hadd idézzem itt a könyvből szó szerint azt, amit az előbb is elmondtam. Egy francia szakértő járt itt, tanulmányozta Magyarországon a szervezett bűnözés helyzetét, és ő mondta azt - és valószínűleg nem a szocializmusból maradt maradvány alapján -, amit idéztem, hogy a korrupcióval és a szervezett bűnözéssel szembeni politika hosszú távon csak egy prosperáló és nyitott társadalomban lehet eredményes.

 

 

(11.30)

 

"Ilyen politika elsősorban a kormánynak a gazdasági és szociális politikájától függ." - és így tovább. Ezek nem a szocializmusból itt maradt maradványok, tisztelt képviselőtársam, hanem valószínűleg egy jól felkészült szakértő helyes megállapításai.

Ami pedig a szervezett bűnözés dolgát illeti, a törvényjavaslat indokolására hivatkoztam. Igaz, hogy apró betűvel van írva - ezért kerülhette el képviselőtársam figyelmét -, de itt van benne az indokolásban, azt mondja: "A részint mintaként követett német modell egyébként a védelmi program alkalmazhatóságának előfeltételei sorában nem említi meg a 'szervezett bűnözést'. - a Belügyminisztérium anyagából idézek. - A német kodifikátorok tudniillik azt vallják igen következetesen, hogy a szervezett bűnözés jelensége végül is alig-alig fogható, ragadható meg a jog eszközeivel (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), ekként pedig egy ilyen kategorikusnak, mellőzhetetlennek tekinthető jogi feltétel megjelenítése kockázatos lenne." (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Innét idéztem, tehát ennyit a nyelvtani...

 

ELNÖK: Képviselő úr, lejárt a kétperces időkeret.

 

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): ...politizálásról. Köszönöm.

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
233 32 2001.10.18. 2:10  1-275

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Tisztelt Országgyűlés! Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Asszony! Megtisztelő számomra, hogy beszéd közben figyelte, hogy mit csinálok, el kell árulnom, hogy én is figyeltem önt (Közbeszólások a Fidesz soraiban: Mikor? - A régi reflexek!), és nemcsak azért, mert ön egy kellemes jelenség (Derültség, közbeszólások a Fidesz soraiban.), figyeltem önt, amikor beszélt, és hangsúlyozom, nemcsak azért (Közbeszólások a Fidesz soraiban.), mert egy kellemes jelenség...

Elnök Úr! Szíveskedjék beszámolni majd, hogy a két percben nem hagynak szóhoz jutni (Az elnök csenget.) a kormánypárti képviselőtársaim!

Azért figyeltem most kivételesen, miniszter asszony, hogy nem pirul-e el, nem önti-e el a forróság, amikor olyan szakmai képtelenséget mond, hogy a büntetési tételek emelése kedvezően hatott a bűnözésre. Szeretném felvilágosítani, miniszter asszony, amit minden elsőéves joghallgató tud, hogy egy büntető törvénykönyv módosításának a bűnözésre való átfutási ideje körülbelül 5-8 év a szakértők szerint. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!)

Egy represszív kriminálpolitika, amit önök meghirdettek, és ezt is tudja minden szakértő, kedves miniszter asszony és miniszterelnök úr, csak akkor lenne hatásos, ha a felderítés is gyökeresen javulna. Márpedig én szeretném a miniszterelnök úr figyelmét is felhívni arra, hogy a felderítési mutatók a magyar rendőrség munkájában tíz év óta nem változnak. (Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Úgy van!) Tudja-e a miniszterelnök úr azt, hogy minden harmadik ismeretlen tetteses bűnelkövető ismeretlen marad? Tehát a magyar rendőrség nem tudta növelni a bűnözés kockázatát. És azt hiszem, hogy azzal a kriminálpolitikával és rendőrpolitikával, amit önök megvalósítanak, nem is fogja, mert tájékoztatom a miniszterelnök urat, hogy a rendőrségi állomány előtt a parancsnoki és a Belügyminisztérium politikai vezetése minden (Az elnök jelzi az idő leteltét.) erkölcsi hitelét elvesztette. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban. - Közbeszólás az SZDSZ soraiban: Így van! - Dr. Dávid Ibolya: Honnan tudja? - Közbeszólás a Fidesz soraiban: Megfigyeli őket!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
236 330 2001.11.06. 0:17  325-331

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! A 8., 23., 41. és 45. pontok alatti módosító indítványomat visszavontam. (Dr. Gál Zoltán leülés közben, a Fidesz soraiból érkezett közbeszólásra: Anyádat!)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 70 2001.11.29. 6:34  1-118

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Arról a témáról szeretnék szólni, ami már többször szóba került a mai vitában, és ez a korrupció. Elöljáróban azonban mindjárt hangsúlyozni kívánom, hogy nem valamiféle konkrét ügyek felelevenítésére törekszem, hanem megpróbálok néhány olyan szempontot elmondani, ami talán mindnyájunk számára és a jövőre nézve is hasznos lehet; hasznos lehet mind az európai uniós csatlakozásra, mind pedig - és ez talán legalább olyan fontos - hazai viszonyainkra figyelemmel.

Ha megnézik az országjelentések korrupcióval foglalkozó részeit, akkor talán igazat adnak nekem abban, hogy ezek lényege minden évben az, hogy elismerik az éppen soron lévő kormányok erőfeszítéseit a korrupció visszaszorítására, ugyanakkor nyomatékosan mindig hozzáteszik, hogy további erőfeszítéseket kell tenni a korrupció megszüntetésére. Ha megnézzük, hogy mit számolnak el ők is, és mit számol el a jelenlegi kormány is a korrupció visszaszorítására tett erőfeszítésként, akkor hagyományosan azt találjuk, hogy növekednek az ezzel kapcsolatos bűncselekmények büntetési tételei, új nyomozó hatóságok jönnek létre. És ha elfogadja majd a kormánytöbbség a napirenden lévő törvényt, akkor lassan már tényleg azt lehet mondani, hogy körülbelül 200 ezer ember fog ebben az országban vagyonnyilatkozatot tenni.

A kérdés az, tisztelt Országgyűlés, hogy ha ezek az eszközök eredményesnek mutatkoznának, akkor mi az, amit még további erőfeszítésként kellene tenni: tovább növelni a büntetési tételeket? További nyomozó hatóságokat létrehozni? Még több ember tegyen vagyonnyilatkozatot? Azt hiszem, erre a kérdésre egyértelműen nemmel kell válaszolni, mert azt hiszem, az is minden elfogulatlan szakértő előtt világos, hogy ezek az eszközök a korrupció ellen és általában a bűnözés ellen nagyon-nagyon kis hatékonyságú eszközök.

 

 

(13.30)

 

Ezért fel kellene tennünk a kérdést - és sajnos nem találkoztam vele sem a kormány beszámolójában, sem Szájer frakcióvezető úr hozzászólásában, aki külön kitért erre a témára -, hogy mik lehetnek azok az új eszközök, amelyekkel további erőfeszítéseket kell tennünk a korrupció visszaszorítására. Hangsúlyozom: ez nem egyszerűen országjelentés kérdése, hanem a jelenlegi magyar társadalom egy nagyon komoly problémája. Úgy gondolom, meg kellene találni ezeket az új eszközöket.

Nem akarok tréfálkozni vagy rossz vágányra vinni ezt a témát, de mondhatnám azt, hogy a sikeres erőfeszítések ellenére az ez évi bűnügyi statisztika az igazságszolgáltatás, közigazgatás és a közélet tisztasága elleni bűncselekmények 22 százalékos növekedését rögzíti. Én vallom ugyan annak a szakértőnek a véleményét, aki úgy fogalmazott, hogy a bűnügyi statisztika a politikus számára körülbelül annyi, mint a részeg embernek a lámpaoszlop - nevezetesen, hogy bele tud kapaszkodni, de az elméje ettől még nem fog kitisztulni -, de kérdés az, hogy kitisztul-e az elménk. Rájövünk-e arra és tudunk-e ennek megfelelően viselkedni, hogy megtaláljuk azokat az eszközöket, amelyekkel a korrupciót visszaszorítjuk és az egész társadalom működését normalizáljuk. És nincsen más eszköz, tisztelt Országgyűlés, nincsen más eszköz, mint decentralizáció, átláthatóság, az, hogy felelősek a tisztviselők és a politikusok cselekedeteikért és mondataikért, az, hogy ellenőrzött a hatalom, és sorolhatnám tovább.

Sok szó esik erről, de egyszer végre el kellene jutni addig, hogy ezek szerint is éljünk és cselekedjünk. És meg kell azt is mondani, tisztelt Országgyűlés, hogy itt, ebben a Házban sokszor van olyan jelenség, amikor a cél szentesíti az eszközt jegyében túllépnek a kormánypárti képviselőink és a kormány a jogszabályokon, s ezzel olyan magatartásmintát adnak a társadalomnak, amely lehetetlenné teszi, hogy ténylegesen és eredményesen fellépjünk a korrupció ellen.

Tehát, tisztelt Országgyűlés és tisztelt kormány, ha az országjelentésben foglaltakat komolyan vesszük, és komolyan kell vennünk, saját érdekünkben talán elsősorban, akkor felhívnám a figyelmet arra, hogy ezeken az utakon próbáljuk keresni a korrupció visszaszorításának eszközeit, mert ez az Európai Unióhoz való viszonyunkban nem egyszerűen csak egy jelenség ilyen-olyan megítélésének a kérdése, hanem az ország egészének teljesítménye beállítottságának a kérdése. És ha valamit megítélésem szerint figyelembe fognak venni a "teljesítmény" megítélésekor, akkor pontosan ezek lesznek azok a körülmények.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
244 78 2001.11.29. 1:34  1-118

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Köszönöm. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Országgyűlés! Kormánypárti képviselőtársaim a korrupcióról szóló résznél mindig elfelejtik idézni az utolsó mondatot, márpedig, azt hiszem, abban van a lényeg. Aki ismeri az európai uniós országjelentések összeállításának természetét, az nem tartja véletlennek, hogy azt az utolsó mondatot odatették. Az az utolsó mondat úgy szól - lehet, hogy nem szó szerint idézem -, hogy a korrupció veszélyezteti vagy aláássa a demokratikus intézményrendszerben való bizalmat.

 

(13.40)

 

Ezek nagyon súlyos megállapítások, és ez nem véletlen, és nem vigasztalhatjuk magunkat, tisztelt Országgyűlés, hogy mit mondanak Lengyelországról, vagy netántán mit mondanak Csehországról vagy bármilyen más országról. Nekünk a magunk érdeke is az, hogy ezt rendbe tegyük, és valószínűleg a képviselőtársaim nem értették meg, amiről beszélni akartam, hogy hozhatunk rengeteg intézkedést, de ha itt, a magyar parlamentben önök meg fogják nyomni a megfelelő gombot, amikor tudván tudják, hogy törvényellenes döntést hoznak, vagy érvényes törvény elleni döntést hoznak, és ha ez így marad, addig hozhatnak bármilyen intézkedéseket, a korrupció erősödni fog. (Taps az MSZP padsoraiból. - Zaj a Fidesz soraiból.)

 

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
249 274 2001.12.18. 1:50  230-299

DR. GÁL ZOLTÁN (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon nem kedvemre való volt ez a vita. Mindkét oldalról elhangzott néhány olyan megjegyzés, amelyet személy szerint nem helyeslek.

Szeretném azonban felhívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét arra, hogy amit most itt műveltünk, azzal saját magunk alatt vágtuk a fát. Saját magunk alatt vágtuk a fát, mert nem tudom, hogy mindez a választópolgárokra hogyan fog hatni egy olyan helyzetben, amikor egyébként is tele vannak bizalmatlansággal irántunk.

Szeretném emlékeztetni a belügyminiszter urat és a kormánypártokat arra, hogy borzasztóan nagy előnyünk volt az, hogy 1990-ben is az első szabad többpárti választást úgy sikerült lebonyolítanunk, hogy annak eredményét se győztes, se vesztes nem kérdőjelezte meg. És egyedül voltunk ilyen ország ebben a régióban. Minden további választás hasonló módon zajlott le, és ennek egyik eleme volt az, hogy az Országos Választási Bizottság mint a választások törvényességének őre, úgy jött létre korábban, mint ahogy létrejött. Önök ezt a rendszert most megbontották. Ebben az értelemben nem az itt ülő urak iránt van elsősorban bizalmatlanságunk, hanem az iránt a módszer iránt, ahogy ezt a javaslatot megtették. Ez elfogadhatatlan számunkra.

Csak mellékesen jegyzem meg Répássy képviselő úrnak - ha már szakmai érvekről szólunk -, hogy egy alkotmányjogászt talán mégis illett volna javaslatba hozni.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)