Felszólalás adatai

ORBÁN VIKTOR miniszterelnök: Tisztelt Képviselő Úr! Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kicsit tanácstalanul állok itt. Eddig az volt a baj az ellenzéki kritikák szerint, hogy mi nem kedveljük a külföldi tőkét, sőt tulajdonképpen rémisztgetjük, fenyegetjük. Most, ha jól hallom, az a vád, hogy túlságosan szeretjük és kiszolgáltatjuk az országot neki. Akkor nézzük a tényeket!

A képviselő úrnak abban igaza van, hogy optimálisnak, elfogadhatónak az mondható, ha egy országban a legmagasabb egytizedhez és legalacsonyabb egytized jövedelemhez tartozók jövedelme között a különbség négy-ötszörös mértékű. Magyarországon 1972-ben volt utoljára ilyen az arány. 1995-ben 6,5-7-szeres volt a különbség, az ön által kitüntetett 1997-es évben nyolcszoros volt az arány. Mindeközben 1995-ben és 1996-ban a létminimum alatt élők száma Magyarországon 2 millióról 2,5 millióra növekedett. Azért, amit eddig mondtam, elsősorban az önöké a felelősség. Innentől kezdődött a mienk, 1998-ban.

Én elfogadom az ön elégedetlenségét, valóban sok mindent kell még tenni Magyarországon annak érdekében, hogy a szegények helyzetén javítsunk, és az alacsony jövedelműek többet keressenek, mint amennyit ma kereshetnek. Szeretném is megragadni az alkalmat, és arra kérem a képviselő urat, hogy ha majd a minimálbérről kell szavazni, akkor támogassa a kormánynak azt az elgondolását, hogy a mostani 25 500 forintos minimálbért 2001 januárjától 40 ezerre, 2002 januárjától pedig 50 ezer forintra emelhessük fel. (Taps a kormánypártok soraiban.) Ha ezt megteszi, akkor hozzájárul ahhoz, hogy a szegények helyzete Magyarországon javuljon, és akkor ez legyen mindannyiunk, ha úgy tetszik, kettőnk közös sikere Hegyi Gyula képviselő úrral.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)