Készült: 2020.08.13.14:21:23 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

208. ülésnap (2009.05.05.), 46. felszólalás
Felszólaló Dr. Avarkeszi Dezső (MSZP)
Beosztás igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka Expozé
Videó/Felszólalás ideje 34:51


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. AVARKESZI DEZSŐ igazságügyi és rendészeti minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! Két, egymással szorosan összefüggő törvényjavaslat található önök előtt, amelyek közül az egyik a meglehetősen nagy terjedelmű és hosszú című T/9354. számú törvényjavaslat; első látásra minden bizonnyal igen nehéz olvasmánynak ígérkezett... (Dr. Hankó Faragó Miklós: Másodikra is... - Derültség.) Ahogy Hankó Faragó képviselőtársam megjegyezte, második látásra is ennek ígérkezett, hiszen 450 oldalon keresztül összesen 178 törvényt érint, kodifikációtechnikai okokból gyakran mozaikos, szövegcserés módosításokkal.

E törvénycsomag előkészítése során azonban a kormány nem kisebb igénnyel lépett fel, mint hogy a hatósági eljárások teljes vertikumát felülvizsgálja, és az ügyfélbarát és kiszámíthatóan működő közigazgatás jogszabályi környezetét maximális mértékben megteremtse. E cél érdekében pedig szinte valamennyi törvényi szinten szabályozott hatósági eljárás kapcsán módosítási igény fogalmazódott meg, és részben e cél érdekében volt szükséges egy önálló, a következő néhány percben részletesen ismertetendő, a szolgáltatási tevékenység végzéséről szóló törvényjavaslat megalkotása is.

A hatósági eljárások mielőbbi és teljes körű áttekintése két okból vált halaszthatatlanná. Az egyik, hogy ez év december 28-a a belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv átültetésének határideje. Ennél is szorosabb a határidő azonban annak következtében, hogy az Országgyűlés tavaly december 15-én elfogadta a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló törvény, azaz a Ket. átfogó módosítására vonatkozó novellát, amely idén október 1-jén lép hatályba. Az irányelv és a Ket.-novella egyaránt a hatósági eljárásokra átfogóan kiterjedő, olyan reformértékű módosításokat tartalmaz és olyan követelményeket támaszt a magyar hatóságokkal és az egyes hatósági eljárásokkal szemben, amelyek megvalósítása érdekében szinte a jogrendszer egészének érdemi vizsgálata vált szükségessé.

A két törvényjavaslatot közös cél vezérli, az eljárások egyszerűsítése, az eljárások tárgyát képező tevékenységek adminisztratív akadályainak a lebontása. A kapcsolat azonban ennél is szorosabb, hiszen az irányelvnek az adminisztratív terhek csökkentésére, az elektronikus kapcsolattartás kiterjesztésére vonatkozó egyes rendelkezéseit már maga a Ket.-novella ültette át. A két törvényjavaslat sorsa tehát már a Ket.-novella előkészítésekor összefonódott. Mivel pedig az irányelv átültetése és a Ket.-novella rendelkezéseinek jogrendszeren való átvezetése egymástól elválaszthatatlannak bizonyult, a két törvényjavaslat előkészítésének és tárgyalásának iteratív módon kell lefolynia. Az integrált felülvizsgálat miatt az irányelv átültetésének határideje ezért hazánkban előretolódott a Ket.-novella hatálybalépésének időpontjára, ez év október 1-jére.

A két törvényjavaslat közül hadd tájékoztassam a tisztelt Országgyűlést elsőként a szolgáltatási irányelv elfogadásának hátteréről és céljairól. Az átültetendő irányelv alapvető célja, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződésben meghatározott szolgáltatásnyújtás szabadságának érvényesülését előmozdítsa. Jelenleg ugyanis az Európai Bizottság vizsgálatai alapján a négy gazdasági szabadság közül a határon átnyúló szolgáltatásnyújtás ütközik a legtöbb akadályba a belső piacon. Az akadályok elsősorban a különböző, alapvetően nemes céllal hozott tagállami intézkedésekre, korlátozásokra vezethetők vissza. E nemes közérdek pedig a szolgáltatók ellenőrizhetősége és a fogyasztók érdekeinek védelme. Az ennek érdekében hozott intézkedések azonban gyakran olyan adminisztratív terhekben nyilvánulnak meg, a határokon átnyúló tevékenységet pedig olyan jogi bizonytalanság és a tagállamok közötti kölcsönös bizalmatlanság övezi, amelyek együttesen lényegében megfojtják ezt a gazdasági alapszabadságot.

A szolgáltatási irányelv fő célkitűzése tehát a belső piacon belül a határok lebontása, és ezzel is összefüggésben az uniós vállalkozások versenyképességének javítása, amely célok természetesen Magyarország elsőrendű érdekeinek is tekinthetőek. E célok megvalósítása érdekében az irányelv valóságos európai közigazgatási reformot vezet be. A tagállamok számára előírja, hogy a szolgáltatási tevékenység végzéséhez kapcsolódó terheket, így különösen az engedélyezési és az egyéb hatósági eljárási követelményeket a lehető legalacsonyabb szintre csökkentsék. Az egész Európai Unióban meg kell szüntetni, illetve ahol ez nem lehetséges, jelentősen egyszerűsíteni kell a szolgáltatók tevékenységét akadályozó hosszadalmas, átláthatatlan és költséges engedélyezési eljárásokat. Biztosítani kell, hogy a szolgáltatók az előírt összes formalitást és szükséges eljárást egy csatornán keresztül, elektronikus, egyablakos rendszerben is el tudják intézni.

Fontos hangsúlyozni, hogy mindez nemcsak a határon átnyúló szolgáltatásnyújtással összefüggésben jelenik meg, hanem az adott tagállamban letelepedett, adott esetben csak ott tevékenységet folytató szolgáltatókra vonatkozóan is.

(11.30)

Amikor tehát az eljárások egyszerűsítéséről, a terhek csökkenéséről, csökkentéséről beszélünk, akkor az a magyar vállalkozások életének egyszerűsítését, terheinek csökkentését is jelenti.

A szolgáltatási irányelv átültetése alapvetően két lépésben történik. A szolgáltatási tevékenység megkezdésének és folytatásának általános szabályairól szóló kerettörvény tartalmazza az irányelv hazai viszonyokra vonatkoztatott, valamennyi szolgáltatásra vonatkozó keretszabályait. Az átültetés emellett a keretszabályok érvényesülése érdekében szükségessé teszi az ágazati törvényekben a kerettörvényt végrehajtó szabályok megalkotását, az ezzel ellentétes vagy eltérő szabályok módosítását vagy éppen hatályon kívül helyezését. Végül, mint azt már említettem, az irányelv átültetése a Ket. 2009. október 1-jétől alkalmazandó új szabályrendszerével együtt lesz teljes. A Ket.-novellának köszönhetően a kerettörvény alappal építhetett a hatósági eljárások kódexének szabályaira, ahhoz képest csak a speciális esetekben kellett eltéréseket, kiegészítő szabályokat megfogalmaznia.

A könnyebb áttekinthetőség érdekében elsőként a szolgáltatási irányelvet átültető kerettörvény főbb vonásaira kívánom felhívni a figyelmet, hiszen ez jelenti a hosszabb, az egyes ágazati eljárási szabályokat módosító törvényjavaslat hátterét is. A szolgáltatásnyújtás belső piacon való szabadságának tényleges megvalósítása bizonyára igen nagyra törő tervnek tűnik fel, hiszen jelenleg az Európai Bizottság megállapításai szerint is rendkívül eltérő a tagállami szabályozási környezet. Bár nem tartoznak az irányelv és így a kerettörvény hatálya alá a piaci szerepük szempontjából marginálisnak éppen nem nevezhető pénzügyi, közlekedési és egészségügyi szolgáltatások, de az irányelv fogalomrendszerének ismeretében elmondható, hogy igenis rendkívül széles kört érintenek kedvezően a szükséges változások, változtatások. Az irányelv fogalomrendszerében ugyanis szolgáltatásnyújtás lényegében bármely önálló, üzletszerűen, rendszeresen, nyereség elérése érdekében, gazdasági kockázatvállalás mellett végzett, nem közvetlenül termelésre irányuló gazdasági tevékenység. Főszabályként tehát minden ilyen tevékenység tekintetében számos egyszerűsítést, gyorsítást és elektronikus ügyintézést kell megvalósítani.

Az irányelvvel összhangban a kerettörvény alapelvként rögzíti a szolgáltatók Magyar Köztársaság területén történő gazdasági célú letelepedésének, valamint a Magyar Köztársaság területén való határon átnyúló szolgáltatás nyújtásának szabadságát. Ennek megvalósulása érdekében garanciálisan csak kivételesen, törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben, közérdeken alapuló kényszerítő indok alapján lehet a szolgáltatók tevékenységének megkezdését és folytatását engedélyezéshez vagy bejelentéshez kötni. Ez vonatkozik a letelepedett és a határon átnyúló szolgáltatást nyújtó szolgáltatókra egyaránt. Az válik tehát főszabállyá, ami eddig csak elvétve tudott érvényesülni, hogy bármiféle adminisztratív aktus nélkül nyitható például fodrászüzlet, kivéve, ha egyes esetekben valamilyen különleges oknál fogva a jogforrási hierarchia élén lévő jogszabályok elő nem írják a hatósági adminisztráció valamelyik formáját.

Nem lehet eleget hangsúlyozni annak az irányelvből fakadó és a kormány céljaival is maximálisan összhangban lévő követelménynek a jelentőségét, amely szerint egy adott szolgáltatási tevékenység megkezdésének, illetve folytatásának korlátozására csak a feltétlenül szükséges esetekben, azaz csak közérdeken alapuló kényszerítő indokok alapján és csak a feltétlenül szükséges mértékben kerülhet sor. Közérdeken alapuló kényszerítő indokok fennállása esetén is csak akkor lehet tehát egy adott tevékenység engedélyhez kötve, ha a közérdek védelme másképp nem biztosítható, esetleges sérelme túl nagy kockázatot hordoz magában. Olyan garanciákat teremtett az irányelv, és olyan szempontok érvényesülnek tehát a most tárgyalt két törvényjavaslatban, amelyek nem csupán lebontják a fennálló bürokratikus akadályokat, hanem hosszú távon el is lehetetlenítik azok újbóli feltűnését.

Tisztelt Országgyűlés! Az adminisztratív kötelezettségeket illetően a kerettörvény háromlépcsős rendszert alakít ki. Az első fok a voltaképpeni szabad tevékenység, amikor semmilyen ügyintézési kötelezettség nem terheli a szolgáltatót. A harmadik elem az engedélyezési rendszer, amelyben nem nyújtható addig a szolgáltatás, amíg az engedélyét meg nem kapta az ügyfél. A középső lépcsőfoknak a kerettörvény által bevezetett másik fő jogintézmény, a bejelentés tekinthető. A bejelentési rendszer fő ismérve, hogy a szolgáltató, amint ténylegesen megfelel a jogszabályban meghatározott jogosultsági feltételeknek, lényegében azonnal megkezdheti az adott szolgáltatási tevékenységet, köteles azonban erről a hatóságot értesíteni, a bejelentés elmulasztása külön bírságolható. Bejelentéshez akkor köthető valamely tevékenység végzése, ha a fogyasztók érdekei szempontjából túl nagy kockázatot hordozna magában, ha a hatóság nem ellenőrizné a szolgáltató jogszabályszerű működését, viszont az már a szolgáltató szempontjából minősülne indokolatlanul súlyos tehernek, ha a hatósági ügyintézés végéig meg sem kezdhetné a tevékenységét.

Mind engedélyezés, mind bejelentés esetén hivatalból nyilvántartásba kell venni a szolgáltatókat, és a nyilvántartás meghatározott adatait bárki számára nyilvánosan hozzáférhetővé kell tenni. Ez az adatbázis képes biztosítani azt, hogy a hatóságoknak mind az engedélyhez, mind a bejelentéshez kötött tevékenységet folytatók köréről megbízható adatai legyenek, és ezáltal a szolgáltatókat megfelelően ellenőrizni tudják. A nyilvántartások nyilvánossága pedig az igénybevevők biztonságát, a civil kontrollt, továbbá a feladatkörükben érintett más közigazgatási hatóságok ellenőrzési tevékenységét szolgálja.

A szolgáltatási irányelv szemlélete szöges ellentétben áll tehát a fennálló, engedélyezési rendszeren alapuló hazai rendszerrel, ezért kijelenthetjük, az egész közigazgatást komoly szemléletváltás elé állítja ez a két törvényjavaslat. A jövőben ugyanis a hangsúlyt az eddig túlnyomórészt alkalmazott engedélyezési rendszer helyett a jogszabályi követelményeknek való megfelelés folyamatos és jellemzően utólagos ellenőrzésére kell helyezni. E szemléletváltás révén szerezhető érvény annak az igénynek, hogy az állam a jogi szabályozás útján csak ott és annyiban avatkozzon be a vállalkozások életébe, ahol és amennyiben ez feltétlenül szükséges. A felesleges, sok esetben betarthatatlan és ellenőrizhetetlen követelmények felszámolása azzal a hozadékkal is jár, hogy a valóban indokolt és így fennmaradó korlátozások, szabályok betartása és betartatása is jelentősen javulhat. Természetesen egy ilyen szemléletű szabályozás előtérbe helyezi a szolgáltatási tevékenységet folytató vállalkozások és a szolgáltatási tevékenységet igénybe vevő ügyfelek felelősségét, valamint az önszabályozó megoldások kialakítását is.

Az irányelv értelmében a tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy a szolgáltatók úgynevezett egyablakos ügyintézési pontoknál, távolról és elektronikusan, minden bürokratikus követelménynek eleget tudjanak tenni, ami a szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultsághoz és a szolgáltatási tevékenység gyakorlásához szükséges. Az irányelv szerinti egyablakos ügyintézési pont követelménye többféleképpen is megvalósítható. A hazai szabályozásban jelenleg ilyen egyablakos ügyintézést jelent a szakhatósági közreműködésre épülő engedélyezési rendszer, továbbá megoldás lehet a Ket.-novellával létrehozott közreműködő hatóság jogintézménye is.

A kerettörvény egy olyan harmadik megoldást választott, amely nem jár új hatóság vagy új hatósági hatáskör létrehozásával. Ez a megoldás az elektronikus eljárás feltételeinek valamennyi érintett hatóságnál való megteremtésével egyetlen integrált informatikai és tájékoztatási rendszer, egy intelligens portál formájában biztosítja a tevékenység megkezdéséhez szükséges valamennyi adminisztratív kötelezettség teljesítését, engedélyezési eljárás lefolytatását.

(11.40)

Ezen a portálon keresztül az adott szolgáltatással kapcsolatban minden szükséges előírás, más információ - így például az, hogy engedélyhez vagy bejelentéshez kötött-e a tevékenység -, az eljárással kapcsolatos letölthető dokumentum egy helyen rendelkezésre fog állni. A portál azt is biztosítja, hogy rajta keresztül a szolgáltatók az adott szolgáltatási tevékenységgel összefüggésben lefolytatandó eljárásokhoz előírt valamennyi eljárási cselekményt, valamint adatszolgáltatási kötelezettséget egy helyen, a lehető legrövidebb időn belül tehessék meg. A portál kialakítása természetesen lehetővé teszi azt is, hogy a jövőben olyan tevékenységekre vonatkozó információkkal és szolgáltatásokkal is bővíteni lehessen, amelyek nem tartoznak a kerettörvény hatálya alá.

A kerettörvény a magyar hatóságok és az EGT-államok hatóságai közötti együttműködés jogsegélyszabályait is egyszerűsíti. Eszerint a hatóságok egymás közötti megkereséseinek intézése főszabály szerint az eddiginél sokkal gyorsabban, elektronikus úton, a belső piaci információs rendszeren keresztül fog történni.

Tisztelt Országgyűlés! Összességében elmondható, hogy a kerettörvény hazai megközelítésben is a közérdek érvényesítésének az ügyfelek számára a lehető legkevesebb bürokratikus teherrel járó megoldásait helyezi előtérbe. Ez is alátámasztja, hogy a Ket.-novella és az irányelv részben ugyan eltérő módszerrel és követelményekkel, de egyaránt a hatósági eljárások egyszerűsítését, gyorsítását, elektronizációját szolgálja. A két szempontrendszer meggyőződésem szerint együttesen, egymást erősítve képes hazánk és természetesen az Európai Unió gazdasági növekedése elől elhárítani a bürokratikus akadályokat.

Még egy gondolat: az összes érintett törvény egyetlen nagy törvénycsomagban való kezelésére - miként az előttünk levő két törvényjavaslat együttes kezelésére - éppen azért is van szükség, hogy a Ket.-tel és az irányelvvel összefüggő módosítások egységes szemlélete, a szabályozási megoldások egysége, koherenciája folyamatosan, egészen az elfogadásukig érvényesíthető legyen.

A Ket.-novellával kapcsolatos módosítások szükségességére visszatérve: minden bizonnyal emlékeznek még arra, hogy a Ket.-novella a közigazgatási hatósági eljárások kódexének, a Ket.-nek az átfogó revízióját jelentette. A Ket.-novella három fő célt tűzött maga elé: az ügyfelek terheinek csökkentését, a közigazgatás kiszámítható, átlátható működésének további előmozdítását, végül a hatósági eljárás hatékonyságának növelését a költségek egyidejű csökkentése mellett. A Ket.-novella mindhárom cél érdekében számos ponton módosította a Ket.-et.

Emlékeztetőül néhány példa: lehetővé tette a magánszférát képviselő tanúsító szervezetek hatósági eljárásba való bekapcsolódásának lehetőségét, megteremtette a közreműködő hatóságon keresztül történő egyablakos ügyintézés keretszabályait; kis megszorítással és az elektronikus kapcsolattartás jogának generális megfogalmazása mellett pedig az ügyfél szabad választására bízta annak eldöntését, hogy milyen módon kíván kapcsolatot tartani a hatósággal. A Ket.-novella elfogadása álláspontom szerint önmagában is komoly lépést jelent, jelenthet a szolgáltató, ügyfélbarát állam kiépítése, végső soron pedig Magyarország versenyképességének javítása irányában.

Jelen pillanatban azonban nem elégedhetünk meg a Ket. általános szabályainak reformjával. A Ket.-novella ugyanis csak akkor tudja beváltani a hozzá fűzött reményeket, ha az ott megfogalmazott módosítások, új lehetőségek, jogintézmények megjelennek az egyes hatósági eljárásokban. A törvényjavaslat célja, hogy aprópénzre váltsa, érvényre juttassa a Ket.-novellában megfogalmazott célokat. Az egész jogrendszer felülvizsgálata szükséges ugyanis annak érdekében, hogy a Ket. felszámolja az ahány eljárás, annyi szabály gyakorlatát, ezáltal pedig a Ket. reformja valamennyi hatósági eljárás reformjaként hasson. A felülvizsgálat egyértelművé tette, hogy a Ket. rendelkezéseitől csak ott és annyiban lehetséges az eltérés, ahol és amennyiben azt a Ket. maga lehetővé teszi, és ott is csak a valóban indokolt és szükséges esetekben.

Ugyanezen logika mentén szükséges azon törvényi rendelkezések hatályon kívül helyezése, módosítása is, amelyek részben vagy egészben, szó szerint vagy tartalmilag, de csupán a Ket.-et ismétlik meg. Az ilyen párhuzamosságok ugyanis különösen alkalmasak olyan ügyintézői szemlélet kialakítására, amely szerint a Ket.-et csak megismételt részében kell ismerni és alkalmazni, és adott esetben sokszor a használt fogalmak egyenetlensége okán is eltérő jogértelmezésekhez is vezethetnek.

A törvénycsomag jelentős része olyan módosításokból áll, amelyek célja az, hogy az ágazati igazgatási szabályokat tartalmazó törvények összhangját egységes szempontrendszer mellett, különösen pedig a Ket.-novella célkitűzéseinek szem előtt tartásával biztosítsák. Az ismétléseket, párhuzamosságokat felszámoló rendelkezések végső indoka pedig az, hogy a jogbiztonság, normavilágosság követelményének érvényt szerezzen azáltal, hogy egyértelművé teszi az általános és különös eljárási szabályok rendszerét.

Tisztelt Országgyűlés! Felhívom a figyelmet arra, hogy a terminológiai változtatások közé tartozik, hogy mivel a Ket.-novella áttér a határidők munkanapokban való számítására, az ennek megfelelő határidő-számítást át kell vezetni az ágazati joganyagon. Ennek hiányában ugyanis a Ket. és a speciális törvény viszonyából fakadóan a hatóságoknak vegyesen kellene - hol naptári napban, hol pedig munkanapban - számítani az egyes eljárási határidőket.

Szintén terminológiainak tekinthető és egy hasonlóan nagy terjedelmű törvénycsomag, a kormányzati szervezetalakítással összefüggő törvénymódosításokról szóló törvény szellemiségének megfelelő módosítást végez el a javaslat ott, ahol az egyes államigazgatási hatósági jogkörben eljáró szervek konkrét megjelölése helyett csak feladatkör szerint jelöli meg a hatóságot. E módosítást követően tud a kormány az alkotmányból fakadó szervezetalakítási jogával maradéktalanul élni annak eldöntésével, hogy mely szervhez telepíti a hatáskört. Szakhatósági közreműködés esetén még ennyit sem szükséges törvényi szinten szabályozni. A szakhatóságok kijelölésére ugyanis a tavaly elvégzett és a szakhatósági közreműködéseket közel 30 százalékkal mérséklő felülvizsgálat, valamint a Ket. felhatalmazása alapján már ma is kormányrendeletben kerül sor. Hangsúlyozom, hogy nincs a jelenlegi hatáskörök áttelepítésére irányuló kormányzati szándék, azaz a fennálló rendszer nem változik szükségszerűen.

A rugalmas szabályozás azonban alkalmas a strukturális változások és modernizáció jogrendszerbeli gyors leképezésére, amely mellett az Országgyűlés az említett törvény elfogadásakor már letette voksát. Ezeknek az alapvető, technikainak nevezhető módosításoknak a szükségessége és jelentősége tehát semmiképpen sem elhanyagolható, amellett azonban feltétlenül fel szeretném hívni a tisztelt Országgyűlés figyelmét néhány, az egész javaslaton végigvonuló, annak gerincét alkotó változtatásra is.

Az adminisztratív terheket csökkentő módosítások közül kiemelkedő az ügyfelek által benyújtandó mellékleteket érintő szabályozás változása. 2009. október 1-jétől hatósági eljárásban az ügyfél azonosításához szükséges adatok kivételével nem kérhető olyan adat igazolása, amely nyilvános vagy amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvántartásának tartalmaznia kell. Ahhoz, hogy ez az alapelvi jellegű rendelkezés valóban működőképes legyen, a kérelemhez csatolandó mellékletekre vonatkozóan új szabályozási modellt vezet be a javaslat.

(11.50)

A modell lényege abban foglalható össze, hogy a törvények a továbbiakban elsőként azt sorolják majd fel, hogy mely adatokat, tényeket kell az ügyfélnek igazolnia. Így például egy közraktár alapítása esetében azt, hogy nincs köztartozása, nem folyik ellene csőd- vagy felszámolási eljárás, a cégbíróság bejegyezte és így tovább.

E felsorolást követően azt határozzák meg a törvények, hogy az általános jelleggel felsorolt igazolandó adatok közül melyek azok, amelyeket, ha az ügyfél nem igazol kérelme benyújtásakor, akkor a hatóság azt helyette egyszerűen, lehetőleg elektronikus úton a másik hatóságtól beszerzi. Ennek a konstrukciónak nagy előnye, hogy az ügyfél szabadságában áll annak eldöntése, hogy számára az az egyszerűbb, ha a nála egyébként kéznél lévő iratot már az eljárás megindításakor a hatóság rendelkezésére bocsátja, vagy inkább a hatóságra bízza ezt. Kiemelendő, hogy a hatóságtól különösen a közvetlenül elektronikus úton való adatlekérés nem kíván olyan aránytalan idő- és költségráfordítást, mint amennyit ez a megoldás az ügyfél válláról levesz.

A szabályozás kellően konkrét voltánál fogva az adatkezelési és adattovábbítási követelményeknek is eleget tesz. A javaslat a Ket. szóban forgó rendelkezését horizontálisan, szűk körű kivétellel, valamennyi törvényben átvezette, és a felülvizsgálat ezen eleme a kormányrendeletek áttekintése során is különös nyomatékot kap. A kivételek között szerepel kiemelkedő ügyiratforgalma miatt például az adóigazgatási eljárás, amelyben nem lehet maradéktalanul érvényesíteni az imént vázolt modellt. Ezekben az eljárásokban a technikai fejlesztések 2010. július 1-jéig tudnak megvalósulni, ezt követően azonban már nem lesz kérhető az adózótól olyan adat igazolása, amelyet valamely hatóság, bíróság vagy a Magyar Országos Közjegyzői Kamara jogszabállyal rendszeresített nyilvános nyilvántartásának tartalmaznia kell, vagy amelyet ilyen nyilvántartásból az adóhatóság közvetlen adathozzáféréssel megszerezhet.

Összefügg az adminisztratív terhek csökkentésével, egyben alkotmányossági szempontú megfontolásokon, az adattakarékosság elvének érvényesítésén is alapul, hogy a javaslat tartalmazza a személyazonosító jel helyébe lépő azonosítási módokról és az azonosító kódok használatáról szóló 1996. évi XX. törvény módosítását is. A módosítás világossá teszi a polgárok azonosítására alkalmas módok rendszerét, azaz ügyeink intézése során a jövőben a következő három módon igazolhatjuk kilétünket.

Először is természetes személyazonosító adatainkkal, amelyek közé a név, illetve a születési név, anyja neve, valamint a születési hely és idő tartozik. Bizonyos ügyekben, ha törvény úgy rendelkezik, ennél kevesebb is elegendő lehet. Végül harmadik esetben a családi és utónév, valamint a taj-szám, az adószám vagy más azonosító kód együttes megadása biztosítja a polgár azonosítását. Az azonosítási módok új rendszere szintén az egész jogrendszer átvilágítását igényelte, amelynek eredményeként az ügyfelek már csak egy azonosítási mód alkalmazására lesznek kötelezhetőek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bizonyára önök is egyetértenek azzal, hogy a modern magyar közigazgatásnak az elektronikus ügyintézésen kell alapulnia. Ennek érdekében az egyidejű infrastrukturális fejlesztések mellett fel kell számolni a jogszabályokban lerakódott, az elektronikus út alkalmazását indokolatlanul kizáró vagy korlátozó rendelkezéseket. A felülvizsgálat kiterjedt minden egyes hatóságra és minden egyes eljárásra, így bizton állíthatom, az elektronikus kapcsolattartás lehetősége 2009. október 1-jétől valóban a közigazgatás működésének egyik kulcsa, az ügyfelek olyan alapvető joga lesz, amely a jövőben csak szűk körű korlátozást tűr meg.

A javaslat koncepciója szerint korlátozás abban az esetben fogadható el, ha az az ügytípusra tekintettel lehetetlen, vagy ha a technikai fejlesztés megvalósulása az ilyen típusú ügyek számához, jellegéhez képest határidőre aránytalanul nagy költséggel járna. A javaslat elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó, valamint egyszerűsítést célzó rendelkezései természetesen az irányelv átültetéséhez is szükségesek.

Végezetül az irányelvvel összefüggő jelentősebb módosításokhoz fűznék rövid magyarázatot. Bizonyára szemet szúrt például a különböző típusú szakértői tevékenységre vonatkozó törvényi szabályozás, az ilyen tevékenységet érintő módosítások nagy száma. A szolgáltatásnyújtás szabadságának biztosítása érdekében valóban valamennyi szakértői tevékenység szabályozását egyedi vizsgálat alá vettük. Ennek során azt az elvet érvényesítettük, hogy egy adott szakértői tevékenység engedélyezési vagy bejelentési rendszere csak abban az esetben tartható fenn, ha az adott szakértő kötelező igénybevételét jogszabály írja elő, vagy az ilyen szakértő igénybevételéhez jogszabály külön jogkövetkezményt állapít meg.

Ahol ilyen előírás nem található, például a felsőoktatási szakértő vagy a jelzáloghitel-intézeti ingatlanértékelő esetében, a vonatkozó szakértői tevékenység szabályozásának megszüntetésére tesz javaslatot a törvénycsomag. Mivel a kerettörvény szerint kizárólag törvényben vagy eredeti jogalkotói hatáskörben kiadott kormányrendeletben lehet rendelkezni arról, hogy az adott tevékenység engedély birtokában folytatható, illetve bejelentéshez kötött, e rendelkezéseket is törvényi szintre kellett emelni.

Ezen koncepció mentén vált szükségessé több tevékenység, köztük számos szakértői tevékenység engedélyezésének törvényi szintű szabályozása. A szabályozási szintek megállapításával egyidejűleg az engedélyezés fenntartása is több esetben megkérdőjeleződött, ezért a jövőben javaslatunk értelmében csupán bejelentése szükséges több tevékenységhez. Ezzel párhuzamosan a kerettörvény nyilvántartásra vonatkozó szabályaihoz való illeszkedési szabályok és szükséges részletszabályok megalkotására vonatkozó felhatalmazó rendelkezések kiigazítása, illetve megteremtése is rendre szükségessé vált. Ahogy pedig már utaltam rá, a bejelentésköteles tevékenységek körének bővülése a hatóságok között természetes szemléletváltást igényel. A személyi és anyagi forrásokat a jövőben nagyobb arányban kell ellenőrzésekre fordítani.

Tisztelt Országgyűlés! Úgy gondolom, hogy rendkívül nagy jelentőségű törvényjavaslat fekszik önök előtt. Kérem, hogy a törvényjavaslatot megvitatni, ha szükséges, akkor módosításokkal javítani, és aztán a törvényjavaslatokat elfogadni szíveskedjenek.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai