A felszólalás szövege:

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen. Ahogy Szilágyi képviselőtársam befejezte, a nagy csönd beszédes. Hát igen, hazáig, otthon a nappaliig nem hallatszanak el a mi szavaink sajnos, de azt gondolom, hogy elérkezett az a pillanat, amikor egyszer s mindenkorra meg kell állítani azt a közpénzpazarlást, azt a közpénz-kilapátolást, ami egyébként hosszú évtizedek óta jellemzi a parkolásüzemeltetést. Másodsorban azt gondolom, hogy igenis egyszer s mindenkorra meg kell szüntetni azokat a gyakorlatban megtapasztalt folyamatokat, hogy nem tud úgy elmenni egy várandós mama szülni, hogy az őt szállító gépkocsira ne kerüljön fel adott esetben egy parkolási bírság, vagy nem lehet úgy eljutni egy sürgősségi betegellátásra, hogy egyébként ne mikuláscsomag várja a bekötött kézzel a kocsijához visszasiető tulajdonost.

Azt gondolom, hogy egy rendszer működhet a polgárokért, működhet értünk, és azt gondolom, hogy ez láthatóan könnyen elérhető, hogy megvalósuljon. Jól bizonyítható, hogy ebben az esetben az átláthatóság, a gazdaságosság… Ugye, tíz cég helyett csak egy végezné az üzemeltetést, annak minden költségével együtt, tehát hatékony, átlátható rendszerben, számonkérhető módon és a parkoló autók számára is kiszámíthatóan működne ez a rendszer. Emberiesebb, hiszen nem a beteg embereken és azokon hajtaná be a bevételt, akik egyébként egy kényszerhelyzetben vannak.

Azt gondolom, hogy ehhez csak a szándék szükséges, és mint ahogy kezdtem, úgy fejezem be: nem én voltam az első, és nem a Lehet Más a Politika volt az első, aki azt mondta, hogy ez a megoldás. Az első, aki ebben a kérdésben állást foglalt, és azt mondta, hogy a fővárosnak kell ezt a feladatot elvégeznie, Tarlós István volt, Budapest főpolgármestere. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Hát, bocsánat, leszakad az arcom… (Derültség az ellenzék soraiban.) Hogy államtitkár úr az expozéjában ennek a törvényjavaslatnak a kapcsán ki merte mondani a száján, hogy ökológiai szempontok  hát, komolyan, visszafele vettem a levegőt. (Derültség az ellenzék soraiban.) Mert az elmúlt évek parlamenti munkája sok mindenre megtanított minket, többek között arra, hogy a Fidesz-kormány által benyújtott törvények címe többnyire félrevezető, a címéből nem lehet következtetni sem a törvény tartalmára, sem a valós szándékra. Az Orbán-kormány már teljesen leszokott arról, hogy egyenesen beszéljen, nevén nevezze a dolgokat, és olyan törvényeket vagy törvénymódosításokat nyújtson be, amelyben a cím, a törvényalkotói szándék és a tartalom összhangban áll, és nem utolsósorban lehetőség szerint közérdeket képvisel.A fideszes jogalkotás, törvényalkotás olyan mélyre süllyedt, hogy magánérdekek és hatalmi manipulációk legitimációs eszközévé vált ahelyett, hogy a jövőnket, a magyar emberek jövőjét, az országot és a demokrácia kiteljesedését szolgálná. A kormány jogi szabályozási ámokfutása már régen megcsúfolja az Alaptörvényben lefektetett jogainkat is.

Ennek a bevezetésnek kitűnő példája az előttünk fekvő törvényjavaslat. A 13 fajsúlyos törvény módosításából álló saláta lényege, hogy tovább erősítse a NER és prominensei hatalmát és befolyását, szabályok alóli mentesítését, a jogszabályok egyedi értelmezését és a gazdagodás lehetőségét. A törvény a Fidesz-birodalom érdekkörének tevékenységi spektrumának nagy részét felöleli, kivéve a termőföldeket, mert az ma már „megfelelő” kezekben van. Itt kérem a „megfelelő”-t idézőjelbe tenni a jegyzőkönyvvezetőktől.

A tét most a következő: budai Palotanegyed, Normafa-projekt testreszabása, egész Budapest fejlesztésének egy kézben tartása 2030-ig. Itt van a nyakunkon az önkormányzati választás, és ha másból nem, ebből a törvényjavaslatból tökéletesen kiolvasható, hogy a budapesti önkormányzati választásokkal öszszefüggésben önök nem magabiztosak. Az ilyen törvények miatt nem tudnak magabiztosak lenni, kérem tisztelettel.

Budapest és a budapesti agglomeráció felügyelete, hogy mi miből és mely cégek által valósulhasson meg; a Balaton üzletszerű magánosítása, amiről már képviselőtársaim is beszéltek; mentesítés lezsírozása, kizárólag állami és önkormányzati tulajdonú, forgalomképtelen vagyonelemek elidegenítési tilalmának feloldása; a fejlesztések és a megvalósítás további központosítása; a hatósági és közbeszerzési kötelmek lazítása; további felhatalmazások fakivágásokra, nemzetközi sportesemények és -létesítmények erőn felüli és a szükséges mértéken felüli megvalósítására; az ország infrastrukturális elemeinek, utak, magasfeszültségű távvezetékek térbeli elhelyezését megkötő eddigi előírások feloldása. De menjünk sorban, nézzük meg ezt tételesen!

A bányatörvény módosítása esetében úgy tűnik, hasznos lehet, hogy a külfejtéses művelésű bányatelket akkor lehet megalapítani vagy horizontálisan bővíteni, ha az erre vonatkozó előírások teljesülnek, és a bányászati tevékenység befejezését követően az igénybe vett területekre vonatkozó újrahasznosítási cél a településrendezési eszközökben foglaltaknak megfelel. Milyen kár, hogy a javaslat szerint csak ebbe már nem tartozik bele automatikusan az a korábbi követelmény, miszerint tájrendezés megvalósítása, a tönkretett terület, a károkozás helyreállítása. Ismerjük a külszíni bányák kinézetét, hatását, valamiért mégis pont ezt a legdrágább elemet felejtették ki.

A világörökségről szóló törvény módosításakor hogyan kell értelmeznünk, hogy ezután az illetékes főhatóság a honlapján olyan követelményeket tartalmazó iránymutatást tehet közzé, amely a hatósági eljárás során érvényesítendő, és az iránymutatáshoz vagy annak módosításához a kulturális örökség védelméért felelős miniszter előzetes jóváhagyása szükséges? Mi ez, ha nem szakkérdések és a hatósági döntéshozatal kézi vezérlését célzó merénylet?

De a nemzeti vagyon sem maradhat érintetlen, és akár jó is lehetne, hogy az állam és az önkormányzatok a tulajdonukban álló országos közutak és műtárgyai, terek és parkok tulajdonjogát a másik javára ingyenesen átruházhatják, ha nem tudnánk, hogy milyen hatalmi és finanszírozási béklyóban tartja a kormány az önkormányzatokat. Gondoljunk csak a Városliget esetére, és valószínűleg, ha egy picit több idő állna rendelkezésemre, hosszan sorolhatnám a példákat csak Budapest esetén, és akkor még nem mentem messzebb.

Az csak hab a tortán, hogy a nemzeti vagyoni körből ingyenesen tulajdonba adott ingatlan a tulajdonjog megszerzésétől számítva csak 15 évig nem idegeníthető el, azt követően igen, és hogy a juttatási cél megvalósítása érdekében végzett bontás vagy átalakítás nem minősül az állagmegóvási kötelezettség megszegésének. Hát, kérem szépen… (Tuzson Bence közbeszólására:) Majd megmagyarázza államtitkár úr, biztos vagyok benne.

A Normafa park történelmi sportterületről szóló törvény módosítása gyakorlatilag felülírja a társadalmi egyeztetések hosszú során megvitatott fejlesztési elképzeléseket, kimondván, hogy a történelmi sportterületre vonatkozó településrendezési eszközöket az e törvényben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni. Az új szabályozás kibővíti és felpuhítja, milyen rendeltetésű építmények, épületek milyen beépítési korlátozás mellett helyezhetők el a Normafa területén, és teljesen új helyrajzi számos telkeket is behoz az érintett területek jegyzékébe. Mindez szembemegy a helyi népakarattal, de tudjuk, hogy a Fidesznek semmi nem számít. És ha ilyen csodálkozva néz rám, államtitkár úr, akkor javaslom, hogy vegye föl az önkormányzattal és a kerületben dolgozó politikai közösségekkel a kapcsolatot, és akkor fogja érteni, hogy miről beszélek.

A tavaly elfogadott, Budapest és az agglomeráció fejlesztésével összefüggő állami feladatokat a Magyarország filmszakmai támogatási programjával zanzásító salátatörvény egyenes folytatásaként a kormány megint szintet lépett. Az alap az volt, hogy a kormányzat budapesti fejlesztéseinek úgymond összehangolása a Miniszterelnökséget vezető miniszter hatáskörébe került. Már miért is volna ebbe beleszólása a fővárosnak, illetve annak lakóinak? Itt megint vissza kell utalnom, hogy önök gyakorlatilag a budapesti önkormányzatiságot, Budapest önállóságát próbálják derékba törni, többek között azért, mert attól tartanak, hogy elveszítik az önkormányzati választásokat.

(16.20)

De ha nem veszítik el, akkor szeretném jelezni, hogy ez a jelenlegi vezetésnek sem szabad, hogy tetsszen, és értem én, hogy központi vezetés van a Fideszen belül, és majd a zárt ajtók mögött elrendezik egymás között, de ebben a városban, tisztelettel, lakik kétmillió ember, és ennek a kétmillió embernek jogai vannak, és igen, nem nézzük jó szemmel, amikor egy ilyen salátatörvény derékba töri azt.

A mostani módosítás a kormányzati politikai ráhatást egészíti ki, és a beépített pénzszivattyú hatékonyságát javítja többek között azzal, hogy úgymond nonprofit társaságok hierarchikus sorozatát alapozza meg, amelyek a ráhatás eredményeképpen kivívott hatósági engedélyeket, szerződéseket, adófizetői forrásokat úgy testálhatja át, hogy a szerződés átruházása esetén az átvevő személyt még további közbeszerzési kötelezettség sem terheli. Azt gondolom, hogy akik láttak közbeszerzést, illetve kiemelt állami beruházásokat, azok pontosan értik, hogy mi ebben a kockázat. Mindezek egyrészt a leendő főpolgármester és önkormányzat hatáskörét csökkentik, másrészt a megvalósításhoz hatalmas szabadságfokot nyernek például a hatósági engedélyeztetés, a közbeszerzés, kivitelezés, beruházás terén. Ez akkor is igaz, ismétlem, ha Tarlós István marad Budapest főpolgármestere, és akkor is igaz, ha 2019-től máshogy hívják a főpolgármestert. Ez nem politikai kérdés alapvetően. Ez az önkormányzatiságnak a megcsúfolása.

De a törvény a budapesti fákra is újabb csapást mér, mintha nem volna elég, hogy pár év alatt Budapesten és országszerte sok száz, talán több ezer értékes fa esett áldozatul a Fidesz bebetonozott álomvilágának. Érdemes csak végigmenni ezeken a területeken, ahol kiemelt beruházások keretében a Fidesz-KDNP beruházásokat valósított meg, mindenhol a zöldterületek durva megcsonkításával találkozhattunk, a Városligettől kezdve a Baross térig, a XI. kerületen keresztül gyakorlatilag a városnak ma már minden pontjáról el lehet mondani egy ilyen példát.

A létesítményfejlesztési projektek esetén a fás szárú növények védelméről szóló hatályos kormányrendelet és a települési önkormányzat fák és fás szárú növények védelmére vonatkozó rendeletének fás szárú növények pótlására vonatkozó szabályait eltérésekkel kell ugyanis alkalmazni. Az apropó itt a 2023. évi atlétikai világbajnokság. A budapestiek azt mondták, hogy nem szeretnének olimpiát rendezni, de ez önöket nem nagyon érdekli. Nem baj, hozunk atlétikai versenyt, hozunk mindent, lesz itt sport, sport, stadion és mindenféle sportrendezvény. Nagy tisztelettel kérném a kormányzatot, hogy az oktatást és az egészségügyet vegye inkább fókuszba, mert ugyanezen a Budapesten, ahol önök atlétikai világbajnokságot szeretnének rendezni súlyos forintmilliárdokból, ahol önök olimpiát szerettek volna rendezni forint-ezermilliárdokból, ott hétvégi ügyeletet négy kórházból három nem tudott adni. Úgyhogy én szeretném jelezni tisztelt képviselőtársaimnak, hogy rossz az irány.

De az sem elég, hogy a 2018-ban keresztülvert törvény szerint Budapest főváros önkormányzata, valamint a Budapest I. kerületi budavári önkormányzat a tulajdonában álló számos ingatlant ingyenesen, nyilvántartási értéken való átvezetéssel a magyar állam tulajdonába és a társaságok vagyonkezelésébe adták át, hogy a miniszterelnök budavári álmai teljesülhessenek. Most ott tartunk, kérem tisztelettel, hogy további vagyonvesztést kell hogy elszenvedjen az önkormányzat.

Személyes érintettség okán engedjen meg egy megjegyzést, hogy talán nem így kellene büntetni, vagy talán nem is kellene büntetni az ott élőket csak azért, mert nem egy fideszes potentátot választottak meg. Én azt gondolom, hogy  ott élve a választókerületben  ezekre a típusú változtatásokra nincs igény.

Ha veszi a fáradságot és felkeres engem, én nagyon szívesen végigviszem a választókerületen, az I. kerülettől kezdve az VIII., IX. kerületen keresztül, a Belvároson át, és elmondom önnek, hogy mire volna igény, ami valóban fontos lenne, amivel nem rombolnának, hanem építenének.

Tisztelt Államtitkár Úr! Sajnos, ez a jelenség nem csupán a budavári Palotanegyedre korlátozódik. A módosítás kiegészíti a kormány kiemelt budapesti beruházási rendeletalkotási jogkörét. Felhatalmazást kap a kormány, hogy kormánybiztos irányítsa a kiemelt budapesti fejlesztéseket, a beruházásirányítási jog tartalmát rendeletben állapítsa meg, és mindezeket megfejeli a 2030-ig tartó időszakra vonatkozó tízéves budapesti városfejlesztési terv előkészítésével és annak végrehajtásával, beleértve természetesen a nemzetközi sporteseményeket  mert az kell  és azok beruházásait.

Tisztelt Kormánypárt! Én értem, hogy önök a sportrendezvényeken keresztül szeretnék bemutatni, hogy önök milyen sikeres kormányzást folytatnak ebben az országban. Én elhiszem, ez már bejött a XX. század első felében is, hogy egy jól megrendezett sportrendezvény növelheti a mindenkori kormányzat népszerűségét, de tisztelettel és alázattal szeretném jelezni, hogy ennél sokkal fontosabb, lényegesebb problémák vannak mind a választókerületemben, mind Budapesten, mind az országban. Ahelyett, hogy önök ezeknek a beruházásoknak nyitnak tág ajtókat, átláthatóságot nem biztosítva, sokkal fontosabb lenne, hogy olyan kérdésekkel és olyan problémákkal foglalkozzanak, amelyek valóban problémát jelentenek az itt élőknek.

Ne sporteseményeket és ehhez kapcsolódó kiemelt beruházásokat tervezzenek és erőltessenek rá a budapestiekre, hanem oldják meg az oktatási nehézségeket, oldják meg az egészségügyben tapasztalható visszásságokat, vagy egyszerűen csak szabaduljanak meg a parkolási maffiától! Azt gondolom, ha erre fordítanának forrásokat és pénzeket, mindenki sokkal elégedettebb lenne, ráadásul önök is népszerűbbek lennének Budapesten, ja, és akkor nem kellene aggódniuk amiatt, hogy esetleg nem nyerik meg az önkormányzati választást 2019-ben.

Azt gondolom, ezt a törvényjavaslatot nemhogy csak támogatni nem tudja (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) a Lehet Más a Politika, ezt a törvényjavaslatot vissza kellene vonniuk. Köszönöm szépen a szót. (Taps az LMP soraiból.)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Witzmann Képviselőtársam! Akkor engedje meg, hogy megpróbáljam emlékezetem szerint sorban kijavítani azokat a tévedéseket, amiket szerintem ön a törvény megítélésével összefüggésben vétett.Tehát ez a törvényjavaslat nem az emberek életét könnyíti meg. Ez a törvényjavaslat a beruházók életét könnyíti meg. A kettő nem ugyanaz. Amikor a felszólalása végén arról beszélt, hogy fejlesztésekre van szükség, hiszen ’70-es és ’80-as éveket idéző körülmények fogadták az odalátogatókat, ez részben igaz. De a probléma ott van… (Witzmann Mihály közbeszól.) Higgye el képviselőtársam, hogy itt jön a mondat második fele, ami a lényeg, hogy valóban nem a ’70-es éveket idéző körülményekre van szükség, de minden ilyen beruházás érdekes módon fák kivágásának a tömegével jár, nádaspusztítással jár. Tenném föl a kérdést  azt mondta, hogy lehet önnek föltenni kérdést, és fog válaszolni , hogy a több sajtóban is napvilágot látott nádaspusztításokkal kapcsolatban ön mennyiben lépett föl azért, hogy ez ne történhessen meg, hogy a Balaton ökológiai helyzete ne romoljon tovább. Ugye, pontosan tudjuk, hogy ezeknek a nádasoknak az elvesztése milyen ökológiai következményekkel jár.

Én elhiszem, hogy egy vitorláshajó-kikötő, egy téli tároló marha jól mutat a Balaton-parton, csak abból sem az ön választói nem fognak élményt szerezni, sem a belföldi turizmus nem fogja magát jobban érezni. Tehát higgye el nekem, hogy Feri bácsi, aki itt lakik a Kossuth tér melletti kis utcában a földszint 2-ben, ő nem fogja tudni élményként elmesélni majd az unokájának, hogy hú, képzeld, Béluska, milyen jó volt, lent voltam a Balatonnál, és láttam egy szép téli tárolót. Higgye el!

Kinek az érdekét képviselik? Én azt gondolom, hogy menjünk végig. Tehát amikor ön arról beszél, hogy az emberek érdekét meg az emberek életét könnyíti meg ez a törvényjavaslat, ezt az előbb cáfoltam, hogy nem igaz. Ráadásul úgy fogalmazott, hogy önök nem látják, hogy…  én is hadd fogalmazzak ezzel a mondatszerkezettel. Képviselőtársam, ön nem látja, hogy egyébként teljesen elfoglalták Mészáros Lőrinc és a Fidesz-közeli beruházók gyakorlatilag a teljes Balatont? Hogy a beruházások ma már 90 százalékot meghaladó arányban csak úgy történhetnek meg, hogy ott a beruházó valamilyen gazdasági kapcsolaton keresztül kapcsolódik Mészáros Lőrinchez vagy valamilyen jól ismert Fidesz-közeli beruházóhoz? Mert akkor ezt is észre kell venni.

Értem én, hogy el lett foglalva a turizmus egésze. Csak van egy rossz hírem, képviselőtársam: itt van a nyakunkon a költségvetés, és az olyan nagyon jól teljesítő turizmus, a szállásadók, hogy messzebb ne menjek, mostantól egyre kevésbé fognak részt kapni az adóbevételekben való hozzájárulásukhoz. Ugye, érti, miről beszélek? Arról beszélek, hogy egy nagyon jól működő ágazatban, ami nagyon sok pénzt hoz hazánknak és a befektetők számára is, a turizmus, majd most 27 százalék helyett 5 százalékos áfát kell fizetniük. És most, gondolom, a kormány arra számít, hogy a szálláshelyek ára egy éjszakára  most volt hosszú hétvége  majd le fog menni 15 százalékkal. Én ettől nem tartok annyira.

Az történik, hogy a csökkenő áfa, az az áfakülönbözet mind-mind forint-fillérre ott fog landolni ezeknek a Fidesz-közeli beruházóknak a zsebében, ahelyett, hogy a magyar kormány egyébként az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentené egy olyan időszakban, amikor az első négy hónapjában az évnek nem esett eső, majd utána két hét alatt leesett egy félévnyi csapadékmennyiség, most pedig olyan hőség volt a mai napon is és lesz a hétvégéig, hogy hőségriadót kellett elrendelni. De ez egy másik történet. Arról beszélek, és azt szeretném, hogy azt lássák ebből a hozzászólásból vagy ebből a felszólalásból, hogy önök még mindig ágazatokat, beruházókat képviselnek az emberek helyett. És azt gondolom, hogy ez a példa, amit elmondtam, tökéletesen bizonyítja ezt.

Azt gondolom, hogy ha ön nem talált egyébként ott élőként egy télen-nyáron nyitva tartó, jó minőségű éttermet, akkor engedje meg  ez itt a reklám helye , hogy Balatonszárszón a Nagydiófa éttermet a figyelmébe ajánljam. (Witzmann Mihály: Vén!) Véndiófa, igaza van, bocsánat, Véndiófa étterem. Tehát ekkora koromtól kezdve gyakorlatilag mindig ott álltunk meg szárszócskát enni, mert hatévesen ez volt a testvéreimmel együtt mindannyiunk közös étele. Gyakorlatilag azt gondolom, hogy azért volt, de ez persze nem bizonyítja azt, hogy nem volt szükség ott fejlesztésekre.

Rendkívül fontos volt a fejlesztések megtörténte, csak azt gondolom, hogy ezt nem a mi kontónkra, az adófizetők kontójára kell megvalósítani, hanem a beruházó nyúljon a zsebébe, és beruházzon, és ha beruház a saját pénzéből, a saját forrásából, nem állami segítséggel, nem állami támogatással, nem egyébként a kézen-közön hozzá került adóforintokból, akkor, azt gondolom, hogy rendben van; addig, amíg nem rombolja le a jövőnket, amíg nem rombol nádast, amíg a beruházások eredményeképpen nem csökken például a Balaton-partnak az a része, amit mindenki igénybe vehet. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzéki sorokból.)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! Hát, igen, az idei költségvetést megalapozó salátatörvény vitájában vagyunk, és a költségvetés, a mindenkori kormány mindenkori költségvetése tökéletes képet fest az éppen kormányon levő politikai közösség világképéről. Ezt úgy fogalmazta meg Hargitai János képviselő úr a KDNP-től, hogy határozott és tudatos társadalompolitikát követnek.

(19.40)

Igen, sajnos látjuk ezt a világképet, amit önök követnek, és azt gondolom, hogy akkor kezdem is ennek a salátatörvénynek a legfájóbb pontjával, a közbeszerzési törvény módosításával, merthogy mind a költségvetésre, mind a salátatörvényre igaz, hogy folytatják azt a már korábban elkezdett munkát, ami arról szól, hogy önök kiszolgálják bizonyos gazdasági érdekcsoportoknak az igényeit, kiszolgálják bizonyos befektetők érdekeit. És most azon közbeszerzési törvény módosítása van soron, amit születése óta számtalan alkalommal gyaláztak meg, aláztak meg, erőszakoltak meg, ami a születése óta, illetve hogy az önök kormányzásának az időszakát mondjam, kitermelt nekünk egy Mészáros Lőrincet. Egy Mészáros Lőrincet, akinek 2011-ben még nem érte el a vagyona az 1 milliárd forintot, a 2018. év végére a vagyona meghaladta a 300 milliárd forintot. (Rig Lajos: Okosabb, mint Zuckerberg, azért!) Igen, igen, az ő vagyongyarapodásának a sebessége két és félszerese volt Mark Zuckerbergének, de én azt gondolom, hogy alapvetően el lehet azt mondani, hogy a közbeszerzési törvény módosítása azt az igényt fogalmazza meg számunkra, hogy megpróbálják a saját helyzetüket egyszerűbbé tenni.

A mostani módosítás a törvényjavaslat 43. pontjában többek között a kormányzat kommunikációs és rendezvényszervezési tevékenységeit egyszerűsíti, eltérést enged, önálló beszerzési szabályok alkalmazását teszi lehetővé. Miről is szól ez megint? Hogy egy kevésbé átlátható, könnyebben kijátszható táncrendben ne lássuk, hogy mennyi és milyen pénzek mennek a haveri, Fidesz-közeli gazdasági érdekcsoportok vagy beruházók zsebébe.

És azt gondolom, hogy ez így nincs rendben, tisztelt államtitkár úr, mert gyakorlatilag ehhez nagyon szervesen kapcsolódik a cégadatok nyilvánosságának a nagyon súlyos korlátozása. Államtitkár Úr! Legyen szíves, mondja meg nekem, hogy ugyan mibe fájna a magyar kormánynak, a magyar államháztartásnak az a költség, amiben fenntartanák a teljes, követhető és átlátható cégadatbázis-rendszert. Higgye el, a magyar gazdaság elbírja! De ha azt gondolja, hogy nem bírja el a magyar gazdaság, ojvé, de akkor azt mondja el, legyen szíves! Arról beszélünk, hogy a törvény indokolásában is benne van, úgy fogalmazott a törvény indoklása, hogy visszaélésszerűen használták egyesek ezt a lehetőséget, ami, azt gondolom, hogy nonszensz, nem lehet nyilvánosan adatokat visszaélésszerűen használni. És tételezzük fel, hogy nekem az a hobbim, én nem lóversenyre járok, nem BL-meccset nézek, nekem az a hobbim, hogy cégadatokat nézegetek esténként, miután a maci megmosta a fogát. Én ezeket szeretem nézegetni. Hogy lesz ebből visszaélésszerű? Ja, hogy úgy, hogy kiderül egyik pillanatról a másikra, nyilvános adatokon keresztül, hogy mekkora jutalékot kapott melyik Fidesz-közeli vállalkozó, így akkor értem; és ha ehhez hozzávesszük azt, ami nincs benne ebben a törvényben, de például benne lesz a holnapi adótörvényes csomagban, ahol az áfamódosítás van napirenden, ami a szálláshely-szolgáltatás áfáját csökkenti le 18-ról 5 százalékra.

Azután, szigorúan azután, miután a Fidesz-közeli beruházók és Lőrinc úr gyakorlatilag mint a második világháború villámháborús taktikája eszközével gyakorlatilag a teljes magyar gazdasági részét ennek a szektornak elfoglalta, mert lássuk és nézzük meg, lássuk meg, hogy a turizmus ma el van foglalva. Egyszerűen elfoglalták ezt az ágazatot, és ha valaki jövőre majd el akar menni egy hosszú hétvégére a Balaton-partra és hozzájut még a cégadatokhoz ingyenesen, akkor érdemes megnéznie, hogy kinek az érdekeltségébe tartozik az a Balaton-parti üdülőhely, ahol megpihen egyrészt, másrészt pedig érdemes megnéznie, hogy vajon kevesebbet foge fizetni 2020-ban a 3 napos, 2 éjszakás szolgáltatásért, mint fizetett, mondjuk, idén. És én biztosra veszem, hogy nem fognak kevesebbet fizetni.

Ez az áfacsökkentés semmi másról nem szól, mint hogy egy extraprofitot biztosítson Mészáros Lőrincnek és tisztelt baráti társaságának, ahelyett, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentenék. És igen, itt vitatkozom Z. Kárpát Dániel képviselőtársammal vagy bárki mással, aki arról beszélt, hogy az alapvető élelmiszerek áfacsökkentése nem fog megjelenni az árukban. Meg fog jelenni, kedves képviselőtársaim, mert a fizetőképes kereslet ki fogja kényszeríteni, hogy megjelenjen az árban az áfacsökkentés.

Miért mondom ezt? Azért mondom ezt, tisztelt képviselőtársaim, mert ha a mai évet vizsgáljuk, akkor azt látjuk, hogy az év első négy hónapjában kevesebb, mint feleannyi csapadék esett ebben az országban, mint a sokéves átlag, majd azt követően két hét alatt leesett háromhavi csapadékmennyiség vagy hathavi, nem emlékszem a pontos mennyiségre, majd azt követően olyan hőhullám söpört végig az országon, amilyet  ezt a hármat együtt vizsgálva  még nem látott ez az ország. Igen, itt van a globális felmelegedés, annak minden következményével együtt, és ennek az egyik következménye, hogy a magyar mezőgazdasági teljesítmény rendkívüli módon vissza fog esni, ami viszont áremelkedést okoz. Ez viszont azt jelenti, hogy sokkal többe fog kerülni az alapvető élelmiszerek mindegyike, ahhoz képest, mint amennyibe került ez pár évvel ezelőtt. De önök ehelyett a turizmus nyereségességét próbálják növelni, ahelyett, hogy az alapvető élelmiszerek áfáját csökkentenék.

És igen, ami még nincs benne ebben a törvényben, az a bérlakásprogram. Mi mind az alapvető élelmiszerek áfacsökkentésére, mind a bérlakásprogramra már a tavalyi költségvetésben, meg az azt megelőző költségvetésekben is tettünk javaslatot, és teszünk ebben az évben is javaslatot, mert pontosan tudjuk, államtitkár úr is tudja, hogy amikor egy fiatal pár dönt a közös élet kezdéséről, akkor még nincs meg a lakásuk, és nincs meg az az összeg sem, ami önrész kell ahhoz, hogy hitelből…  és igaz ez a CSOK-ra is, tehát az önrésszel sem rendelkeznek, amivel egyébként hitelképessé válhatnak a bankok szemében. Ilyenkor egy fiatal pár albérletben lakik, kedves államtitkár úr, és igen, ilyenkor arra van szükség, hogy azt az önrészt, azt a megtakarítást meg tudja takarítani a zsebében, a bankszámlán, akárhol, de hogyha az ő fizetésének a 40-70 százalékát elviszi a lakhatási költség, amit olyan plasztikusan mutatott be az egyik vezérszónok előttem, akkor ez nem fog sikerülni nekik.

És, tisztelt államtitkár úr, van arra módszer, hogy az albérletárak növekedését egyrészt megállítsuk, másrészt visszafordítsuk. Nem az a jó módszer, amit megpróbáltak Berlinben, ahol egy lakbérplafont építettek be, mert egyébként a jogszabálykövető berliniek is kijátszották ezt a törvénykezést, megkötötték a maximumon a szerződést, majd utána svarcban azért különbözetet rá kellett fizetnie az albérlőnek.

Az albérletek árát a kereslet-kínálat alapon a kínálat megnövelésével lehet megfordítani. Higgye el, tisztelt államtitkár úr, kedves képviselőtársaim, hogy abban az esetben, hogyha elindítanánk egy átlátható, jól működő, mindenki számára elérhető bérlakásprogramot, akkor ezek a díjak visszafordulnának.

(19.50)

Ez azt jelenti, hogy önök is tudják, és én is tudom, hogy van eszköz a kezünkben nekünk, a törvényhozás szintjén, hogy ezt a folyamatot megállítsuk, megfordítsuk, a társadalom javára hozzunk döntéseket, de megint nincs benne sem a költségvetésben, sem a költségvetést megalapozó törvényben. Döbbenetes ezt nézni!

És azt gondolom, hogy viszont benne van ebben a költségvetést megalapozó törvényben, hogy a felnőtt-drogrehabilitáció, illetve -drogterápiás intézmények már 12 éves kortól fogadhatnak fiatalokat. Államtitkár úr, államtitkár úr, nézzen rám, kérem! (Banai Péter Benő Csárdi Antal felé fordul.) Nekem van két gyermekem. Önnek van gyermeke? Mennyi idősek? Az enyém 11 és 15. (Rig Lajos: Beengedné a drogosok közé?) És ne haragudjon, ön szerint, és most nem a drogosokról akarok beszélni, ön szerint lehet egy intézményben őket gyógyítani, tudományosan, egészségügyi szempontból egy 12 évesnek és egy 20 évesnek biztos, hogy ugyanaz a fajta ellátás kell?

Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mert ha ez bekerült a költségvetési salátába, akkor miért nem került be az ifjúsági pszichiátria fejlesztéséről szóló javaslat, vagy kifejezetten erre a célra a korosztály számára is hatékony eszközként egy országos drogrehabilitációs központnak a kialakítása? Ez miért nincs benne? Miért csak az van benne, hogy: eh, le van tojva, toljuk be őket, kis drogosok, menjenek a felnőttek közé!? Ez tisztességtelen, kérem szépen! Mint ahogy tisztességtelen a közbeszerzési törvénynek az ilyen irányú módosítása, a magyar turizmusnak az ilyen módon való kiszolgálása, mint ahogy tisztességtelen az, hogy az áfatörvényen keresztül is haverokat finanszíroznak, és tisztességtelen az is, hogy bérlakásprogramról megint ebben a költségvetésben sincs szó.

Azt gondolom, hogy nagyon-nagyon hosszan beszélhetnék még, hogy mi nincs benne, illetve mi van benne ebben a költségvetési salátaprogramban, amiben egyrészt, valóban, ahogy sokan elmondták, vannak pozitív elemek is, de sajnos kisebb számban, főleg a fajsúlyukat tekintve. De hogy ami nincs benne, az miért nincs benne, és hol van benne? És mikor éri meg a magyar társadalom azt, hogy nemcsak a kedvezményezett felső középosztály és a náluk is jobban élő felső osztály lesz majd a győztese egy Fidesz-KDNP által benyújtott költségvetésnek, hanem a teljes társadalom, a kiskeresetűektől a gazdagokig?

Ezt várjuk nagy szeretettel. Amíg ezt nem látjuk, nem fogunk tudni támogatni sem költségvetést, sem annak megalapozását célzó törvényjavaslatot. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Nem túl nagy meglepetésre én is Tilki Attila szavaira szeretnék reagálni, úri módon, nem a történet végén.A helyzet az, hogy bár Tilki képviselőtársam már nincs itt, de nem az a kérdés, hogy vane drogprobléma az ő választókerületében vagy akár az enyémben. Az én választókerületemhez teljes egészében vagy részben négy kerület tartozik, ebben benne van a VIII. és a IX. kerület is. Van drogprobléma, és ha erről egy kicsit többet akar tudni bárki a kormányoldalról, nem kell messzire mennie, kérdezzék meg a frakcióvezető urat, Kocsis Máté a VIII. kerületnek volt a polgármestere. De ha beszélnek vele, ugyan kérdezzék már meg tőle, hogy miért lehetetlenítette el a tűcsereprogramot! De ebbe most nem akarok nagyon belemenni.

Tehát leginkább azt szerettem volna látni ebben a javaslatban, hogy hol jelenik meg víziószinten legalább az iskolapszichológus. Vagy kifejezetten fiatalkorúak számára optimalizált drogrehabilitációs vagy drogprevenciós központ. De ilyet nem láttam, csak annyit láttam, hogy 12 éves gyereket felnőtt drogosok közé küldenek, és erre vonatkozott a kérdésem, mert akinek van, volt 12 éves gyereke, az pontosan tudja, hogy nem lehet őket rehabilitációs céllal odaküldeni.

Csak csendesen jegyzem meg a végén, mert az idő fogy, hogy azt végtelenül szomorúnak tartom, hogy Tilki képviselőtársam ezt tartotta problémásnak a hozzászólásomban, és nem azt, hogy Mészáros Lőrinc a közbeszerzési törvényen keresztül gazdagodott meg, és szerzett kilenc év alatt háromszázegynéhány milliárd forintot. Nem azt nehezményezte, hogy arról beszéltem, hogy a Fideszhez közeli gazdasági érdekcsoportok elfoglalták gyakorlatilag a teljes turizmust, a teljes Balaton-partot, működtetik ezt mind a saját örömükre, és ez a költségvetés még ki is szolgálja őket. Ezen kellett volna felháborodnia Tilki képviselőtársamnak, de ő azért nem háborodott fel ezen, mert tisztában van vele, hogy ez igaz. Köszönöm szépen a szót. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Országgyűlés! Az adótörvényekről szóló törvény kapcsán beszélnünk kell az ország jövőjéről. A költségvetés kijelöli a nagy irányokat, és ez természetes, mégis sokatmondó, hogy amire külön figyelmet fordítunk évről évre, azok elsősorban az adótörvények. Ez rögzíti, hogy mindennek az alfája és ómegája a gazdaság, kitől mennyit veszünk el, kinek mennyit adunk, mit ösztönzünk és mit próbálunk gátolni. Azt gondolom, hogy itt az ellenzéknek a sokéves tapasztalata alapján kevés beleszólása lesz ezeknek az irányoknak a meghatározásába. Azt gondolom, hogy ez sajnálatos. Úgyhogy nem is nagyon tehetünk mást, mint hogy kármentésként elmondjuk az adótörvényen keresztül is bemutatva, hogy mi, zöldek milyen társadalmi, gazdasági környezetet tartanánk kívánatosnak. Röviden és tömören: igazságos, fenntartható, emberközpontú, zöld és innovatív gazdaságot szeretnénk. A 2010 utáni adórendszer a szélsőségesen igazságtalan társadalom felé lökte Magyarországot, ennek minden következményével együtt. Elhiszem, hogy a számok nagyon jól mutatnak, csak azt gondolom, hogy a statisztikákban olyan mérhetetlenül nagy a játszótér, hogy nem vagy csak nagyon ritkán mutat meg bármilyen apró kis szeletet is a valóságból.

Azt gondolom, hogy az egykulcsos adó, kiegészülve a minden szinten a multikat támogató kormányzati politikával a gazdag kevesek és a milliónyi szegény magyar társadalmát teremtette meg. Ma egy multinacionális cégnek évről évre könnyebb, míg egy hazai kkv-nak évről évre nehezebb. A leggazdagabb felső középosztály egyre több segítséget kap, míg a társadalom maradéka, ez a 80-90 százalék csak abban reménykedhet, hogy jövőre talán nem lesz még nehezebb. Vannak olyan társadalmi csoportok, amelyek évek vagy akár évtizedek óta várják, hogy az állam végre segítsen nekik boldogulni, de minden évben csalódniuk kell. A családi pótlék elvesztette értékének jelentős részét, az egyszülős családok sorsa az elszegényedés, a minimálnyugdíj évek óta változatlan, a köztisztviselők javadalmazása szintén elmarad attól a munkától, amit elvégeznek, pedig azt gondolom, hogy ha valahol, az Országgyűlésben, ebben a Házban a köztisztviselők munkáját illene megbecsülni; nem mintha ez kisebbítené azt a felelősséget, amit érzünk az idős hozzátartozóink iránt vagy a költségvetés többi vesztese iránt. Nem csoda az, hogy több százezernyi magyar keresi a boldogulását külföldön, ez a súlyos igazságtalanság jövőre sem lesz jobb.

Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy nem kell olyan borzalmasan nagy munkát elvégezni, ha kimennek az utcára, a saját választókerületükben akár, akkor kizárt dolog, hogy ne lássák, hogy egy olyan társadalmi szakadék alakult ki ebben az országban évek, évtizedek alatt, ami igenis az elvándorlást segíti, és önök ahelyett, hogy ezt a társadalmi szakadékot megpróbálnák áthidalni, a gazdasági különbségeket csökkenteni, ahogy a mostani költségvetés is mutatja, ezeknek a további növelésében érdekeltek.

Különösen fájó, hogy a magyar kormányt mennyire nem érdekli a világszerte zajló zöldfordulat, ami néhány éve még választás kérdése volt, viszont néhány év múlva kényszer lesz. A klímaváltozás negatív hatásait már a bőrünkön érezzük, a kormány gazdaságpolitikája, adórendszere viszont ahelyett, hogy kezelné, még inkább súlyosbítja a helyzetet. Erre mondtuk mi azt, hogy a jövő felélésének a költségvetéséről beszélünk, és engedjék meg, hogy néhány mondatban ezt ki is fejtsem.

A pazarló fogyasztás, a szennyezés, a környezetkárosítás megadóztatása, az alkalmazkodást segítő beruházások támogatása helyett a magyar kormány a szennyező nagyvállalatokat és a szennyező ipari beruházásokat támogatja itthon, és ezeket védi a nemzetközi színtéren is. Pedig a zöldgazdaság óriási lehetőség lehetne hazánk számára. Válságálló, a jövőbe fektető vállalkozások, azt gondolom, nagyban segíthetnék ezt a nemzetet, de önök az elavult, hetvenes években kialakult vállalatokat támogatják, és azt gondolom, hogy ez egy súlyos probléma.

A kormány adópolitikája nem tükrözi a megoldandó feladatokat, a problémákra nem ad választ, és az önök adópolitikájának központi eleme, hogy a gazdagoknak kedvez, legyenek azok akár magánszemélyek, akár nagyvállalatok, multik, mindezt abban a világban, ahol a föld fogyó erőforrásainak kizsákmányolásáért és a klímaváltozást kiváltó rombolásáért elsősorban a multinacionális cégek a felelősek, és ez rossz irány. Ennek ellenére a kormány továbbmegy azon az önsorsrontó úton, ami a tőkeadók csökkentését jelenti. Ez egy lefelé tartó verseny, amit egy nemzetállam nem nyerhet meg, mert a multik egymással versenyeztetik ezeket az országokat, és ezeknek a multiknak a hozzájárulása a közöshöz, a közszolgáltatások fenntartásához egyre kisebb arányú, amit az embereknek kell majd pótolniuk a munkajövedelem adóin, illetve Magyarországon különösen az áfán keresztül.

(12.00)

Ma egy multi 9 százalékot adózik a jövedelméből, egy egyszerű munkavállalónak a bérét még jövőre is 45 százalék elvonás terheli. Ez egy ötszörös különbség. Égbekiáltó! Tehát önök azt próbálják képviselni ebben a költségvetésben, hogy a nagy cégek kisebb részben vegyenek részt a közfeladatoknak a finanszírozásában, még mindig inkább az adófizető, dolgozó emberek vállát nyomja ezeknek a közterheknek a finanszírozása.

Ezzel szemben az LMP azt vallja, hogy a munka terheit progresszíven csökkenteni kell, amit a nagyobb tőkeadó és a környezethasználat, a pazarló fogyasztás megadóztatása kompenzálna. Így lenne sokkal igazságosabb a teherelosztás Magyarországon.

A jelen adótörvények kapcsán, azt gondolom, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslat számos pontja tükrözi ezt a rossz utat, amit önök választottak: a multik és a gazdagok terhein könnyíteni próbálnak, és azt gondolom, hogy ezzel szemben a dolgozó emberek terhein kellene, mert van mit könnyíteni. A kisvállalkozások  amelyek garantáltan itt maradnak egy válság esetén is  helyzetén kéne lényeges könnyítést eszközölni. Azt gondolom, hogy nagyon szép, hogyha 2-3 százalékkal csökkentenek különböző mikroadókat, és nagyon jól hangzik, szükséges is, és kisvállalkozóként én ezt mondhatom, hogy összevonásra kerülnek az adók, de ettől azért ne várjunk csodákat.

Amíg ez a kormány azt képviseli, hogy gyakorlatilag a multik alig vesznek részt a közfeladatok finanszírozásában, amíg Európában adóparadicsomként tartják nyilván hazánkat, addig ne gondoljuk azt, hogy az önök adórendszere igazságos.

Igen, azt gondolom, hogy a multik érdekét szolgálja az a változtatás, hogy fejlesztési adókedvezményeket illetően 2020. január 1-jétől kezdődően a bejelentett beruházások vonatkozásában megszűnnek a létszám- és bérköltségfeltételek, így most már a közpénzért még munkahelyet sem kell teremteni, már nem elvárás semmi, csak kiszolgáljuk a multinacionális cégeket. Azt gondolom, hogy ez megint csak egy beszédes eleme az önök költségvetésének, és azt gondolom, hogy megint csak egy hibás irány.

Jellemző módosítás a sportszervezetek munkavállalóinak adókedvezménye is. A korábbi arcpirító változtatás után, ami a sok száz milliós jövedelmű sportolók adóit csökkentette, most már a sportot csak közelről szagoló emberek jövedelmét is növeli, feltéve, hogyha elég magas a fizetésük.

Nagyon szeretném kérdezni az államtitkár urat vagy bárkit, aki erre tud válaszolni: ugyan miért kell nekik kisebb mértékben részt vállalniuk a közteherviselésből, a „köz”-teherviselésből? Miért gondoljuk azt, hogy ők kedvezményezettebbek kell hogy legyenek, mint mondjuk, egy szakmunkás bármelyik gyárban?

A multik támogatása mellett az adóváltozások nyilvánvaló nyertese a fideszes holdudvar, ez látszik a szálláshelyáfa-csökkentésből is. Bár a kormány felismerte a világrekordmagas áfa differenciált csökkentésének szükségességét, viszont nem sikerült helyes irányban vagy helyes módon megvalósítania azt. Mert mi is történik? Azok után, szigorúan azok után, hogy a Fideszhez közel álló gazdasági társaságok, befektetők elfoglalták a magyar turizmus 90 százalékát, azok után önök csökkentik a szálláshely áfáját. Ami mit is jelent? Azt jelenti, hogy... (Németh Szilárd István: Olcsóbban nyaralnak az emberek!  Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Nem, nem! (Derültség a kormánypártok soraiban.)

Államtitkár Úr! A helyzet az, hogy nem ez történik. De én azt gondolom, hogy tehetünk egy kísérletet, én nyitott vagyok rá. A helyzet az, most volt hosszú hétvége, nézzük meg, hogy a három nap, két éjszakás hosszú hétvégéért mennyit fizettünk 2019 nyár elején, és nézzük meg, hogy 2020 nyár elején, amikor 18 helyett 5 százalékos áfa sújtja majd, illetve akkor már nem sújtja, tehát 18 helyett 5 százalékos áfa terheli majd ugyanazt a költséget, vajon kevesebbet foge fizetni bárki a hosszú hétvégéért. Merek fogadni, merek fogadni, államtitkár úr, hogy nem fognak csökkenni ezek a díjak.

Ellenben, és ha már itt tartunk, nem jelenik meg az önök adópolitikájában az alapvető élelmiszereknek az áfacsökkenése. Az élelmiszereknek az a szegmense, amihez mindenki, a legszegényebbtől a leggazdagabbig olcsón kellene hogy hozzájusson. (Bánki Erik: Tej, hús, tojás!  Az elnök csenget.) Óóó, igen… És ön szerint tehát az alapvető élelmiszereknek nem része a zöldség, a gyümölcs, a babkávé?

Kérem tisztelettel, amit önök mondanak és bekiabálnak, nekem megy ez a műfaj, úgyhogy engem nem zavar. (Közbeszólás az ellenzék soraiból.)

Bocsánat, ne vigyük el ebbe az irányba! Tehát amit önök bekiabálnak, az fals, hamis és félrevezető, ilyen egyszerű a dolog. Mert az alapvető élelmiszerek egy viszonylag széles termékkör, az egészséges táplálkozáshoz való jogainkat és igényünket kielégítő termékkör. Ellenben a szálláshelyek áfájának a majd lenyúlt áfacsökkentése nem fog megjelenni ebben a körben.

Azt gondolom, hogy általánosságban és összességében három dolgot tudok elmondani, illetve gyakorlatilag egy dolgot, hogy az önök adórendszerének, ahogy azt az önök kormányzása alatt folyamatosan megszokhattuk, továbbra is vesztesei az átlagbért vagy az alatt keresők. Ebbe a rétegbe tartozik a dolgozó magyar emberek 70 százaléka, ők az egykulcsos adó károsultjai, ők azok, akiket a világbajnok áfa sújt, és ők azok, akik sokszor nem tudnak megélni a havi jövedelmükből, pedig hétvégén, három műszakban dolgoznak adott esetben.

De ugyanúgy vesztesei a hazai kisvállalkozások, mert hisz az adóhivatal egészen extrém kegyetlenséggel csap le minden apró hibára  hiába legyintget képviselőtársam. Azt gondolom, hogy ha a multikkal csak fele ilyen szigorú lenne a magyar adóhatóság, akkor nem itt tartanánk. És az Orbán-rendszer áldozata… (Boldog István: Az LMP!)

ELNÖK: Képviselőtársunk!

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tehát az Orbán-rendszer áldozata gyakorlatilag az egész természet, a minket körülvevő környezet és a fenntartható energia- és erőforrás-gazdálkodás. Gyakorlatilag azt tapasztaljuk, hogy a napelemekre adót vetnek ki, míg az akkumulátorokat alig terhelik adókkal. Sem az alacsony termékdíjak nem szolgálják az érdekeinket, és azt gondolom, hogy a nem létező szén-dioxid-adó is egészen súlyos hiányossága az önök adórendszerének. Azt gondolom, hogy az önök adórendszere a jövő feléléséről szól, és mint ilyet, azt gondolom, hogy nem fogjuk tudni támogatni. Köszönöm szépen.

CSÁRDI ANTAL, az LMP képviselőcsoportja részéről: Elnök úr, köszönöm szépen a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Ház! Ez a költségvetés méltó a Fideszhez, de méltatlan Magyarországhoz és méltatlan azokhoz, akik egy sikeres ország megteremtéséért lettek politikusok. Ez a költségvetés a jövő felélésének a költségvetése, a jövő felélésének a forgatókönyve, azé a forgatókönyvé, amiért önök ott a kormánypárti padsorokban évek óta dolgoznak. Elég csak a fő számokat megnézni, hogy egyértelmű legyen: önök semmi másban nem gondolkodnak, mint hogy hogyan lehet itt és most minél jobban kizsákmányolni a jelent, kevesebb pénzt a környezetünk védelmére, a klímaváltozás megfékezésére, kevesebb pénzt az oktatásra, de még több pénzt a multiknak, és azt gondolom, hogy ez egy hibás irány.Önök minden évben szűkítik azok körét, akik jól járnak a költségvetéssel, és egyre bővül azoknak a száma, akiket a kormány az út szélén hagy. A jövő évi költségvetés pontosan ott folytatja, ahol az idei abbahagyta. Továbbra sem néz szembe a bérválsággal, a lakhatási válsággal, a klímaválsággal, továbbra sem segíti az egyszülős családokat (Dr. Rétvári Bence: Dehogynem.), a devizahiteleseket, az életkezdés nehézségeivel birkózó fiatalokat. Nem teszi működőképessé az egészségügyet, nem fejleszti kellő mértékben az oktatást, nem teremt élhetőbb időskort a nyugdíjasoknak, és nem támogatja az elvárható módon a hazai kis- és közepes vállalkozásokat, és nem állítja meg az elvándorlást. Hiába minden figyelmeztetés, fenyegető jel, a magyar kormányt a tények nem zavarják meg. Úgy tűnik, hogy hiába jó a kilátás a budai Várból, a magyar kormány nem látja a valóságot.

(12.10)

De ne legyünk teljesen igazságtalanok, legyünk őszinték, hiszen van az éremnek másik oldala is.

Kik a költségvetés nyertesei, mert ilyenek is vannak, bár nem túl sokan? Egyértelmű nyertesek a multinacionális cégek, a nagyvállalkozások és a bankok. Alig kell adózniuk, cserébe viszont számolatlanul kapják az állami támogatást, a kormány garantálja, hogy minél inkább nyomott béren dolgozzanak a magyar munkavállalók, aztán, ha már fenyeget a munkaerőhiány, akkor majd kapnak ajándékba egy rabszolgatörvényt, ha az sem segít, akkor persze jöhetnek a keleti országokból importált munkavállalók.

Más országokban a nagyvállalatok lobbistákat alkalmaznak, hogy a kormányzati döntéshozatalt a maguk javára formálják. Magyarországon erre még csak szükség sincsen, hiszen a magyar kormány tagjai maguk a multik lobbistái. Szijjártó Péter soha nem hagy ki egyetlen alkalmat sem, amikor ki lehet állni a német autógyárak mellett, ő az, aki büszkén vállalja, hogy a német ipar profitja fontosabb, mint hogy a magyar emberek tiszta levegőt lélegezzenek be, vagy tisztességes bért kapjanak a nem kevés munkájukért.

A költségvetés másik nyertese egy szűk kör, amit leginkább Orbán Viktor minden rokona, barátja, üzletfele jelent. Ezt csak mesei fordulattal lehet összefoglalni, és indokolt a mesei elem, hiszen egyrészt mesés az a vagyon, amit az elmúlt években felhalmoztak, másrészt az ország legkisebb gázszerelőjéből Magyarország leggazdagabb emberévé válni, nos, ez a tündér keresztapa segítsége nélkül nem történhetett volna meg.

A költségvetésből mindig jól kivehető, hogy a miniszterelnök rokonai, barátai éppen milyen területre tették rá a kezüket. Idén a szálláshelyek áfája csökken 5 százalékra, ami azt jelenti, hogy a Balaton körüli monopoly, amit Mészáros Lőrinc és Tiborc István játszott az elmúlt években, lassan a végére ér, mindenki bevásárolt kedvenc vízparti településén, néhány balatoni nádirtás, a megmaradt szabadstrandok felszámolása, egy-két új jachtkikötő még ugyan hátra van, de a vitorlásversenyek helyett majd lesz jet-ski bajnokság, meg még ami az eszükbe jut.

Még mielőtt bárki azt gondolná, hogy ettől az átlag magyarnak olcsóbb lesz majd nyaralni, sajnos egy rossz hírem van: nem lesz olcsóbb nyaralni a magyar embereknek még itthon se, mert ez az áfacsökkentés a szállodatulajdonosok zsebében fog maradni. A tegnapi adótörvény vitájában fölajánlottam egy fogadást, hogy ha összehasonlítják a mostani hosszú hétvége során elkötött 3 nap 2 éjszakás költséget, a 2020-as hosszú hétvégére költött összeg nem lesz kevesebb egyetlen forinttal sem.

De nézzük, hogy kik vannak még a nyertesek oldalán: egyrészt az orosz állam elégedetten nézhet végig legnyugatibb tartományán, a paksi bővítés nincs veszélyben, a hitelt fizetjük, mint a katonatiszt, még akkor is, ha nem épül éppen semmi. Igaz, hogy a világban mindenhol a megújulóenergia-ipart fejlesztik, mert egyre olcsóbb, ráadásul biztonságos és tiszta energiát jelent, de Orbán Viktort ilyenkor sem érdeklik a tények és a valóság. Kínának sincs oka panaszra, a Budapest-Belgrád vasútvonal a maga bő 60 milliárdos tételével ugyancsak ezüstérmes a paksi beruházás mögött, és azért lássuk be, az ezüst is szépen csillog.

Végül, hiába nőnek a családtámogatási kiadások, azt gondolom, hogy erről érdemes beszélni, mert hiába nőnek a családtámogatási kiadások, ha azokat csak egy szűk kör tudja kihasználni, mert az a családtámogatási rendszer, amit önök kitaláltak, az egy hiteltermék, és mint minden hiteltermékhez, az igénybevevőnek hitelképesnek kell lennie, és lássuk be, hogy Magyarországon ezt a társadalom többsége nem mondhatja el magáról.

Nem véletlen, hogy a demográfiai fordulat még mindig várat magára. Nem a harmadik vagy negyedik gyermek megszületésével van ugyanis a probléma, hanem azzal, hogy a fiatalok már az első gyermeket sem merik sokszor vállalni, nemhogy a másodikat. De miért is mernék? A többség számára nincsen megfizethető lakhatás, nincs normális fizetés és nincs biztos jövőkép. Önök a legfőbb megtakarítási formát, a lakás-takarékpénztári megoldást megszüntették, pedig az egy elérhető és tényleges segítséget jelentő eszköz volt. És mi a Fidesz alternatívája? Hitel és eladósodottság egy olyan országban, ahol családok százezrei még mindig nyögik a tíz évvel ezelőtti devizahitel minden következményét.

Tisztelt Országgyűlés! Ez a költségvetés szinte minden elemében torz tükörképe annak a Magyarországnak, amilyenre szükség lenne. Önök évek óta alulfinanszírozzák az oktatást, pedig ennek a területnek jóval több forrásra lenne szüksége. Mutassanak még egy országot a világon, ahol reálértéken csökken az oktatási büdzsé, sőt a csökkenés kiemelten érinti a felsőoktatás területét, amelynek finanszírozása nemcsak arányában, de összegszerűen is csökkenni fog.

Ha az elmúlt évekre tekintünk vissza, a teljes oktatási terület költségvetése beragadt valahol a négy-öt évvel ezelőtti szinten, így egyenesen következik, hogy a növekvő nemzeti össztermék mellett folyamatosan zsugorodik az oktatás GDP-arányos ráfordítása, már bőven 4 százalék alatt vagyunk. Ez, összehasonlítva a nyugati, uniós országok 6-7 százalékos átlagával, azt gondolom, nem lehet vita kérdése, hogy jelentősnek nevezhető lemaradás. Nemzetközi szinten nemhogy a lemaradásunk ledolgozása történik, hanem egyre inkább távolodunk a tudásalapú gazdaságoktól, pedig pontosan tudjuk, hogy a XXI. század kulcsa a tudásalapú gazdaság és a tudásalapú társadalom.

A pénz jelenleg az oktatásban dolgozó szakemberek bérezéséből hiányzik a leginkább. Ma egy kezdő pedagógus vagy egyetemi tanársegéd alig több mint 140 ezer forintot visz haza. De ugyanúgy költeni kellene a kivéreztetett iskolai és egyetemi infrastruktúrára is, oktatási rendszerünk se kívül, se belül nem hozza a XXI. század elvárásait, a legtöbb helyen hiába dolgoznak benne nagyon megfeszítetten az elkötelezett szakemberek.

Az LMP azért költene többet az oktatásra, mert számunkra az oktatás az egyéni és társadalmi felemelkedést jelentő, lehetővé tevő rendszer. Olyan oktatást akarunk, ahol mindegy, hogy ki honnan jött, mindegy, hogy ki milyen családba születik, és mindegy, hogy melyik település iskolájában tanul, faluban vagy városban, ugyanolyan magas szintű szolgáltatást kap. Aki hátránnyal jön, annak kompenzálni kell a hátrányát, aki tehetséges, annak gondozni kell a tehetségét. Nemcsak a tárgyi tudást kell beleverni a diákok fejébe, hanem a készségeiket, képességeiket kell fejleszteni, hogy a változó világ változó kihívásainak mindannyian megfeleljenek, és ezzel teremtsék meg a sikeres Magyarországot. Képesek volnánk erre, hogy ez megteremtsük, de ez a költségvetés sajnos nem ebbe az irányba megy.

Önök évek óta elhanyagolják az egészségügyet is, ebben egyébként méltó örökösei az eddigi kormányoknak. Tragikusak a magyarok egészségügyi mutatói, és ma a kórházba kerülés egyáltalán nem garancia arra, hogy valaki ne betegebben jöjjön ki, mint ahogy bement. Jellemző még Budapesten is, hogy omladozó falak, eszközhiány, várólisták, leterhelt orvosok és ápolók jellemzik a magyar egészségügyet. Egyre több orvos és ápoló hagyja ott az egészségügyet, és ma már egyre több beteg is. Sokan kénytelenek a magánegészségügy felé fordulni, pedig pontosan tudjuk, hogy az erre elköltött források mind-mind a megtakarításokból, adott esetben például egy nyaralás összegéből viszik el a forrást.

Önök a legalapvetőbb infrastrukturális feltételeit sem képesek megteremteni az egészségügynek, és nem képesek garantálni, hogy legyen elég orvos. Itt csak emlékeztetnék mindenkit, hogy nem olyan régen volt olyan hétvége a fővárosban, ahol a négy ügyeletes kórházból háromnak kellett visszamondania a hétvégi ügyeletet, és pontosan tudjuk, hogy ennek a kulcsa, a megoldás kulcsa egy rendkívül jelentős, rendkívül nagyfokú béremelés mind az orvosok, mind az egyéb egészségügyi dolgozók tekintetében.

Zöldpártként valljuk, hogy az egészségügy az egyik legfontosabb dolog Magyarországon, és ennek a legfontosabb eleme a megelőzés, mert azt a betegséget a legolcsóbb kezelni, ami még nem alakult ki, és az állampolgároknak is az a legjobb, ha minél kevesebb beteg minél kevesebb időt kell hogy kórházban töltsön. Ez a szemlélet, azt gondolom, nem jelenik meg ebben a költségvetésben sem, pedig hosszú távon jelentős megtakarítást jelenthetne, ha ez végre megjelenne XXI. századi módon, az 1970-es éveket elfelejtve Magyarország költségvetésében.

Tisztelt Országgyűlés! A Fidesz adópolitikája az egyik fő oka, hogy ma az oktatás és az egészségügy, a szociális szféra nem kapja meg a neki járó támogatást. A kormány óriási pénzt hagy a multiknál, ahelyett, hogy ezeket a pénzeket az ellátórendszeren keresztül a magyar emberekre költené.

(12.20)

Nem a multiknak kell adókedvezményt adni, hanem a hazai kkv-szektornak, nem a szegényeket kell adóztatni, hanem a gazdagokat. Ha valahol szükség van áfacsökkentésre, az nem a szálláshely, hanem az alapvető élelmiszerek köre. Az alapvető élelmiszerek köre, aminek az áfacsökkentését a Lehet Más a Politika hosszú évek óta követeli, és idén, azt gondolom, hogy nem is lehet tovább várni. Abban az évben, amikor az év első négy hónapjában a szokásos csapadékmennyiségnek kevesebb, mint a fele hullik le, majd az azt követő két hétben több havi csapadékmennyiség esik le, és a megint csak azt követő hőhullám további károkat okoz a magyar mezőgazdaságnak, azt gondolom, hogy nem lehet kérdés, hogy a jelentősen megnövekedő élelmiszerárakat nem lehet 27 százalékos áfával terhelni.

De ott a Budapest-Belgrád, senki által nem használt vasútvonal, amibe megint csak öntik a pénzt, és azt gondolom, hogy ehelyett nyugodtan lehetne akár egy normális balatoni vonatközlekedés-fejlesztésre költeni, és akkor talán nem négy óra alatt lehetne lejutni az utazni vágyóknak Balatonra, hasonlóan, mint a XX. század legelején.

Ha nem a felesleges és drága és veszélyes paksi bővítésre költenének újabb közel 80 milliárdot, akkor ebből lehetne lakásfelújításra és szigetelésre költeni, és akkor talán nem gázzal fűtenénk a magyar utcákat és nem mellesleg a bolygót. Ezzel ráadásul megteremtődhetne egy valódi rezsicsökkentés, ami nem a mindenkori kormányzat kényétől és kedvétől függ.

Azt gondolom, hogy még egy dologról mindenféleképpen szeretnék beszélni, mert ha nem akarnának mindenáron 130 milliárd forintot, ezt megismétlem: 130 milliárd forintot különböző sportegyesületek zsebébe tömni tao formájában, akkor például nagy lépést tehetnénk az egészségügy rendbetétele irányában, mint ahogy, ha nem kellene Matolcsy Györgynek alapítványt, kastélyt, zongorát, lovat, űrhajót venni, akkor lenne pénz arra, hogy segítsünk az út szélén hagyott devizahiteleseknek.

Azt gondolom, hogy mindannyiunknak az a felelőssége, hogy ne a múlt, hanem a jövő költségvetését építsük föl és tegyük le az asztalra, és hogy azt a társadalmi szakadékot, amit önök kialakítottak 2010 óta, azt megszüntessük vagy legalább csökkentsük. Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az Országgyűlés tavaly október végén fogadta el a 2018 és 2030 közötti időszakra szóló és 2050-ig kitekintést nyújtó második nemzeti éghajlatváltozási stratégiát, és egyben előírta, hogy a kormány a stratégia elfogadását követő hat hónapon belül dolgozzon ki éghajlatváltozási cselekvési tervet. Azóta nyolc hónap telt el, de a cselekvési terv tartalmát még mindig nem ismerjük, holott az intézkedések pénzügyi fedezetét be kellene építeni a 2020. évi költségvetési tervezetbe. Ott azonban ilyen jogcím nem létezik, csak elvétve van egy-egy sor, amelyből talán ilyen célra is jut majd pár morzsa. Tehát megint elszalasztunk egy évet? Ez már csak azért is aggályos volna, mert a nemzeti éghajlatváltozási stratégia 2015. évi első benyújtásától számítva három évig húzták-halasztották az időt, annak az Országgyűlés általi megvitatását. Pedig e nélkül az értelmetlen és felelőtlen huzavona nélkül az első hároméves cselekvési terv már meg is valósulhatott volna, és most már a következő hároméves terv elfogadásáról és végrehajtásáról beszélhetnénk. Tisztelt Ház! Azt gondolom, hogy különösen fontos ez a kérdés, mert idén februárban kormányhatározat született arról, hogy Palkovics miniszter úr koordinációjával a 2019. május 31-ei határidőre „Nemzeti fejlesztés 2030” címmel készüljön el a 2021 és 2027 közötti uniós támogatások felhasználására irányadó legmagasabb szintű nemzeti tervezési dokumentum tervezete. Hogy áll ennek a kidolgozása? És hogyan jelennek meg benne az éghajlatváltozási stratégia céljai? Hiszen bár a kormányhatározat melléklete 37 kidolgozandó tematikus tervet sorol fel, ezek között az éghajlatváltozás önálló, átfogó témaként egyáltalán nem szerepel. Csak erős jóindulattal tudjuk feltételezni, hogy a klímacélokat majd az egyes szektorális elemekbe integrálják, de itt újra visszajutunk a cselekvési tervhez, jobban mondva, annak hiányához, hiszen a nélkül a szükséges érdemi koordináció, felhatalmazás és forrás nélkül a tárcák se tudnak se tervezni, se a megvalósításon dolgozni. Pedig a klímaváltozás mára napjainknak a szerves része, elég, ha csak az utóbbi időszakban tapasztalt aszályra, majd rendkívüli csapadékmennyiségre gondolunk. És most még csak a nyár elején tartunk.

Becslések szerint Magyarország világviszonylatban is a klímaváltozás vesztese lehet. Csak a GDP éves vesztesége meghaladhatja az évi 1,5-2 százalékot hosszú távon.

Mégis, akkor mire várnak? Várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Államtitkár Úr! Addig fogjuk újra és újra föltenni a kérdéseinket, amíg önök a sok duma helyett nem cselekszenek. Mert pontosan azt látjuk, hogy gyönyörű kommunikációs panelek sorát sorakoztatják fel itt válasz gyanánt, de a tettek mezején komoly lemaradásban vannak. Ezt egyébként tökéletesen visszaigazolja az is, hogy önök az Európai Unióban leszavazták a karbonsemlegességi cél 2050-ig tartó kezdeményezését. (Közbeszólások az ellenzéki padsorokból, köztük: Így van!  Szégyen!) Önök csak a beszédben, a dumában és a hangzatos kijelentésekben védik Magyarország ökológiai céljait, és azt gondolom, ha nem lesz Magyarországon víz, akkor ez nagyon-nagyon kevés lesz. Úgyhogy nem tudom a válaszát elfogadni. Köszönöm szépen. (Ungár Péter: Szégyen!  Taps az ellenzéki padsorokból.)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr! A Fidesz környezetünkre tényleg jól láthatóan csak úgy tekint, mint egy feláldozható erőforrásra, de ugyanakkor még a sokat látott zöldeket is döbbenetesen meglepi az, hogy a Fidesz nem egyszerűen elszabotálja a klímaváltozás elleni küzdelmet, de még büszke is rá. Gyakorlatilag döntések sokaságát hozza meg úgy, hogy nem veszi figyelembe a környezetünket, a bőrünkön érezhető változásokat.Erre nagyon jó példa a főváros, ahol beruházások garmada történik meg azon az áron, hogy zöldterületek, jó minőségű zöldterületek tűnnek el, vagy például pontosan látható, hogy 30 fok fölötti hőmérséklet idején a közösségi közlekedés nincs fölkészítve ezekre a hőhullámokra.

Azt gondolom, hogy érdemes itt egy pillanatra megállnunk, hogy nem a levegőbe beszélünk. Én pont fővárosi képviselő voltam akkor, amikor kormányhatározatban a kormány tette lehetetlenné, hogy a 3-as metró felújításához szükséges buszpótlást új gépjárművekkel oldhassa meg a főváros, és ugyanúgy ott voltam, amikor gyakorlatilag egy ügyes kis humbug az oroszokkal gyakorlatilag azt eredményezte, hogy ugyanazon az áron elavult, de új szerelvényeket hoztak ahelyett, hogy jó minőségű és modern szerelvények biztosíthatnák légkondicionált módon a 3-as metrón való utazást.

A kérdésem egyszerű, tisztelt miniszter úr, hogy mikor ismeri fel végre a kormány, hogy a hőségriadókra megfelelő válaszokat kell adni. Mikor teszi lehetővé a kormány, hogy a Fővárosi Önkormányzat vagy adott önkormányzatok a megfelelő beruházásokat elvégezhessék? Számíthatunke arra, hogy nem fogják akadályozni ezeknek a beruházásoknak az elkezdését, kialakulását? Köszönöm szépen. (Szórványos taps az ellenzék soraiban.)

CSÁRDI ANTAL (LMP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Ház! 2004 és 2010 között több mint másfél millió fogyasztói devizakölcsön-szerződés került megkötésre. Jelenleg úgy állunk, hogy az Igazságügyi Minisztérium adatai szerint 900 ezer végrehajtási eljárás van folyamatban, és ezeknek a végrehajtási eljárásoknak a végén az esetek túlnyomó többségében kilakoltatás vár azokra a magukra hagyott, azokra a becsapott fogyasztókra, akiket a magyar bankrendszer csúnyán átvert. Azt gondolom, nem lehet köztünk vita abban a kérdésben, hogy nem várhatnak tovább a devizahitellel átvert magyarok milliói. Miért milliókról beszélek? Ugye, pontosan látjuk, hogy ha van másfél millió fogyasztói szerződés, akkor az legalább egymillió családot érint közvetlenül, ahol körülbelül, azt lehet mondani, hogy gyakorlatilag 3-4 millió közé tehető azoknak a polgártársainknak a száma, akiket ez a probléma húsbavágóan, a hét minden napján érint. Pedig tudjuk, hogy ez a helyzet nem önmagától alakult ki, és hogy ebben a kialakult helyzetben az adósok felelőssége elhanyagolható. 

A C-51/17. európai bírósági ítélet indoklásában egyértelműen fogalmazott az Európai Bíróság. A 93/13. irányelv 4. cikkének (2) bekezdését akként kell értelmezni, hogy az a követelmény, amely szerint a szerződési feltételeket világosan és érthetően kell megfogalmazni, arra kötelezi a pénzügyi intézményeket, hogy elegendő tájékoztatást nyújtsanak a kölcsönt felvevők számára ahhoz, hogy az utóbbiak tájékozott és megalapozott döntéseket hozhassanak. E tekintetben e követelmény magában foglalja, hogy az árfolyamkockázattal kapcsolatos feltételeknek nemcsak alaki és nyelvtani szempontból, hanem a konkrét tartalom vonatkozásában is érthetőnek kell lenni a fogyasztó számára, abban az értelemben, hogy az általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes és körültekintő, átlagos fogyasztó ne csupán azt legyen képes felismerni, hogy a nemzeti fizetőeszköz a kölcsön nyilvántartásba vétele szerinti devizához képest leértékelődhet, hanem értékelni kell tudnia az ilyen feltételnek a pénzügyi kötelezettségére gyakorolt, esetleg jelentős gazdasági következményeit is.

Tisztelt Államtitkár Úr! Azt gondolom, hogy mind a ketten százszámra vagy még több olyan szerződést láttunk, ami devizahitel-szerződésről szól, és be kell vallanom, hogy nem tudok mondani olyan szerződést, ahol ennek az európai bírósági feltételnek megfelelt volna a szerződés.

Ha nem hozzuk rendbe ezt a kérdést, ha nem nyújtunk kézzelfogható és valós segítséget a rászorulóknak, akkor egy olyan társadalmi szakadék fog kialakulni ebben az országban, ami egyrészt súlyosan sérti az igazságosság alapelvét, mert azt gondolom, hogy a becsapott devizahitel-adósoknak jár az igazság, másrészt viszont a gazdaság fogja nagyon durván megszenvedni. Pontosan tudjuk, hogy azok a családok, azok a vállalkozások, akik áldozatai ennek a devizahitel-válságnak, aktív és hasznos gazdasági szereplői lehetnének ennek az országnak, ma viszont egyértelműen perifériára szorulnak azért, mert azok a törvényhozási lépések, ami egyrészt a végtörlesztés volt, másrészt a forintosítás, az nem nyújtott nekik valós és érdemi segítséget.

Azt gondolom, meg kell hogy hallja a kormányzat, hogy azok az önhibájukon kívül rászoruló devizahitel-adósok, ezek a becsapott emberek és családok milliói joggal várják el a kormánytól, a magyar törvényhozástól, hogy végre valós és érdemi segítséget kapjanak. Nem lehet megfeledkezni a társadalom harmadáról, 3-4 millió emberről, és én azt gondolom, hogy ezt a felelősséget önöknek a kormányban és nekünk itt az ellenzéki oldalon egyformán vállalnunk kell. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék soraiból.)