Készült: 2020.04.05.00:08:58 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 96. felszólalás
Felszólaló Béki Gabriella (SZDSZ)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:30


Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

BÉKI GABRIELLA (SZDSZ): Elnök Asszony! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Ha egy szóval akarom jellemezni ezt a költségvetést, az a jelző jut eszembe, hogy kifeszített. Nagyon-nagyon kifeszített ez a költségvetés, nincsenek benne tartalékok; nincsen benne például puffer, ami egy sajátos, a korábbi években jól alkalmazott technika volt a pénzügyi tárca részéről, amikor valamekkora kis keretet a költségvetési vita idejére tartalékolt, hogy a vita során felmerülő igényeket legyen miből finanszírozni.

Előttem többen szóba hozták a prioritás kérdését, úgy is, mint a legfontosabb koncepcionális kérdést a költségvetéssel kapcsolatban, hogy hol is lelhető fel ennek a költségvetésnek a prioritása. Én inkább úgy fogalmaznék, hogy a kormány számára azt a hallatlanul nehéz feladatot kellett megoldani jól-rosszul, hogy ellentmondásos követelmények között egyensúlyozva megszülessen a költségvetés.

Egyfelől szorította a kormányt - és hadd hozzam szóba természetesen ezen belül az SZDSZ-t is - az adócsökkentéssel kapcsolatos ígérete, vállalása, aminek a gazdaság élénkítése szempontjából, a versenyképesség szempontjából kitüntetett jelentősége van. Másfelől a konvergenciakövetelmények, -kritériumok jelentettek korlátot a költségvetés készítése során, hogy a hiány ne szabaduljon el, ne nőjön az egekig. Ilyen körülmények között lett kifeszítve ez a költségvetés. Utólag természetesen föltehető a kérdés, hogy vajon megvoltak, megvannak-e az adócsökkentésnek a feltételei ma Magyarországon.

Ennek a költségvetésnek a hiánya 1533 milliárd. Ez rengeteg, de a teljesség kedvéért, a pontosság kedvéért hozzá kell tenni azt az információt, amire egyébként az ÁSZ is fölhívta a figyelmet, hogy ebből az 1500 milliárdból közel 800 milliárd a társadalombiztosítási kasszába áthelyezett összeg, tehát azok a tételek, amelyeket a költségvetés vállal át a biztosítás finanszírozása érdekében, az egészségbiztosítás és a nyugdíjrendszer vonatkozásában, ami megint csak hallatlanul fontos. Ha jobbak lennének a magyar foglalkoztatási mutatók, ha nem lenne olyan rettentően alacsony uniós vonatkozásban is a foglalkoztatási ráta, akkor vélhetőleg a hiánynak ezt a részét nem kellene ilyen nagy erőfeszítések árán kezelni.

Azt mondom, hogy nagyon nehéz, egymásnak ellentmondó követelmények között egyensúlyozott a kormány, mert egyszerre kell neki megfelelni a “fejlesztő államö szerepnek és a “szociális államö szerepnek is. Ahhoz, hogy az Unióban versenyképesek legyünk a többi tagországhoz, illetve a most csatlakozott országokhoz viszonyítva, nagyon komoly infrastrukturális fejlesztésre van szüksége Magyarországnak közlekedésben, kommunikációban. Ezeket a szempontokat tényleg, azt gondolom, ez a költségvetés kitüntetetten kezeli.

Befektetőbarát környezetet kell prezentálnunk ahhoz, hogy a versenyben ne maradjunk le; másfelől viszont nagyon súlyosak, évtizedesek az adósságok szociális vonatkozásban is. Az államnak egy folytatólagos felelőssége, hogy a versenyben lemaradókkal törődjön, róluk valamilyen szinten gondoskodjon. Ennek a szerepnek is meg kell felelni, és azt kell mondanom, hogy ha van célkitűzés, ami értelmes célkitűzés, akkor az a foglalkoztatás ösztönzése irányába mutató célkitűzés, egy olyan szociálpolitika, amely előtérbe helyezi a foglalkoztatás ösztönzését.

Nagyon röviden szeretnék szólni arról a kérdésről, amit előttem többen kormánypárti oldalon mint koncepcionálisan fontos területet, a családok támogatásának a kérdését előhozták, mert ebben a költségvetésben látszólag valóban több mint 140 milliárd forinttal több jut családtámogatási célra, családi pótlék formájában elsősorban.

Én fontosnak tartom, hogy a költségvetés kapcsán ne menjünk bele abba a kommunikációs zavarba, amit egyébként elkövettünk, elkövetett a kormány a családtámogatási rendszer átalakítása kapcsán is, hogy 84 százalékos családipótlék-emelésről beszélt. Valóban van családipótlék-emelés, de ez lényegében nominális családipótlék-emelés. Ezzel párhuzamosan elhangzik általában, hogy a rendszeres gyermekvédelmi támogatás meg az adókedvezmény beolvasztásra kerül - nem biztos, hogy mindenki érti, hogy ez a megszüntetést jelenti. Tehát ha mérleget csinálunk, akkor ebben a családtámogatási rendszerben nem 140 milliárddal van több, hanem mindösszesen közel 30 milliárddal, és jó, ha pontosan tisztában vagyunk ezzel.

Szeretnék részletesen beszélni arról, hogyan alakulnak a költségvetésnek azok a tételei, amelyek kifejezetten szociális, illetve gyermekvédelmi célra fordított tételek. Elsősorban normatívában jelennek meg ezek a tételek. Azt kell mondanom, hogy drámai a helyzet, hiszen tizenhat darab ilyen normatíva közül egy, azaz egy darab emelkedik parányi mértékben, és tizenöt darab kisebb-nagyobb mértékben csökken, nominálisan csökken.

Ezek között van olyan, aminek a csökkenése eléri a 42 százalékot, ez az úgynevezett, most bevezetésre kerülő emelt szintű bentlakásos normatíva, ahol az idei évben 767 ezer forint volt a normatíva, és jövőre 447 ezer lesz. Erről a kérdésről én részletesen szeretnék szólni, az időkorlát miatt csak a késő esti, éjszakai órákban lesz erre lehetőségem.

Hasonlóképpen szeretnék foglalkozni a nyugdíjkérdéssel, kitüntetett figyelemmel az özvegyi nyugdíjak átalakításának a kérdésével, de erre is csak a késő éjszakai órákban tudok majd visszatérni, hiszen a költségvetést időkorláttal tárgyaljuk.

Mindent egybevéve azt kell mondanom, nagyon-nagyon csekélyek azok a remények, hogy a költségvetésen jelenlegi állapotához képest módosító indítványokkal érdemben korrigálni, javítani lehet, pedig kifejezetten a szociális területen erre múlhatatlanul nagy szükség lenne.

Köszönöm a figyelmet.




Felszólalások:  Előző  96  Következő    Ülésnap adatai