Készült: 2020.04.05.00:43:02 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 90. felszólalás
Felszólaló Olajos Péter
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 12:50


Felszólalások:  Előző  90  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

OLAJOS PÉTER (Európai Néppárt, Kereszténydemokraták és Európai Demokraták): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselő Hölgyek és Urak! Nagy örömömre szolgál, hogy újra itt lehetek a magyar közügyek intézésének e gyönyörű szentélyében, és lehetőségem van ismét megosztani önökkel nézeteimet ezúttal a Magyar Köztársaság 2006-os költségvetésének tervezetével kapcsolatban.

Mint a Magyar Demokrata Fórum európai parlamenti képviselője, egyben a Parlament környezetvédelmi bizottságának tagja, ezúttal is a hazai költségvetés lehetőségeivel, az Európai Unió prioritásaival és a környezetvédelem hazai és nemzetközi kihívásainak összefüggésrendszereivel szeretnék foglalkozni. Elöljáróban azonban le kell szögeznem, hogy a feladat nem egyszerű. Nem egyszerű, mert a hazai költségvetés szerkezete egyre bonyolultabb, és az áthúzódó elszámolású uniós támogatások és a többéves folyamatok miatt egyre nehezebben értelmezhető. Hadd emlékeztessek a hónapokon át tartó vitára, hogy vajon nettó befizető-e Magyarország vagy sem, vagy az ÁSZ elnökének arra a megállapítására, miszerint a magyar költségvetés közel 500 milliárd forintnyi, egyre növekedő mennyiségű áthúzódó pénzügyi kötelezettségvállalást görget maga előtt. A rendszer tehát egyre kevésbé átlátható és bizony szakember legyen a talpán, aki a párhuzamosan, egymással harmonizálatlanul haladó folyamatokat tárgyszerű módon meg tudja ítélni. Éppen ezért magam csupán néhány fontos jelenségre és összefüggésre igyekszem koncentrálni, rávilágítani annak pénzügyi-költségvetési szempontból egyre kritikusabb pontjaira.

Először is tendenciaként megállapíthatjuk, hogy úgy az Európai Unióban, mint külön-külön a tagországokban akár politikai súlyát, akár pedig költségvetési támogatását tekintve a környezet- és természetvédelem egyre nagyobb szerepet kap, s egyre inkább meghatározóvá válik. Sajnos, a hazai költségvetést nézve megállapíthatjuk, hogy Magyarország ezt az európai tendenciát nem követi. A költségvetés környezetvédelmi fejezete első ránézésre ha kicsit is, de némi növekedést mutat, aminek rögtön megörül a hozzám hasonlóan elkötelezett zöld szakpolitikus. A tárca fejezetében ugyanis a kiadások 2006. évi összegét összehasonlítva a tavalyi előirányzattal úgy tűnik, mintha növekedésről beszélhetnénk, hiszen 106 milliárd forint szerepel a tavalyi 93 milliárd forinthoz képest.

Hurrá, mondhatnánk, azonban a fejezet alaposabb tanulmányozása során kiderül, hogy ez sajnos nincs így. A magasabb összeg tudniillik csak annak a technikai megoldásnak köszönhető, hogy az uniós támogatások fogadását elősegítő fejezeti kezelésű előirányzatok ismét a KVVM, azaz a Környezetvédelmi Minisztérium fejezetébe kerültek. Tavaly ugyanis ezek az EU-integráció fejezetében szerepeltek, most viszont visszakerültek a szaktárcáéba. Annak ellenére a szaktárcáéba, hogy az előirányzatok feletti valamennyi, a fejezet felügyeletét ellátó szerv vezetőjét megillető rendelkezési jog az európai ügyekért felelős tárca nélküli miniszter hatáskörében marad.

2006-ban ezek az Unió támogatta környezetvédelmi beruházások körülbelül 47 milliárd forintot jelentenek majd. Akkor hogy is van ez? - tehetjük fel a kérdést. Akkor most növekedett a tárca költségvetési támogatása vagy sem? A miniszter úr szerint igen. Azonban a fejezet összesítéséből jól látszik, hogy a tárcának szánt hazai költségvetési támogatások körülbelül 8 milliárd forinttal csökkennek a tavalyi évhez képest, mely már eleve is forráshiányos év volt. Ha viszont ez így van, akkor sajnos ismét szomorúan elmondhatjuk, hogy a 2006-os év sem lesz a környezet- és a természetvédelem éve. A tárca továbbra is alulfinanszírozott, és a költségvetés maradványelvén működik, függetlenül az ezzel ellentétes politikai deklarációktól. Ezzel kapcsolatban fontos megjegyezni, hogy jelentős szervezeti átalakulások történtek a környezetvédelmi szektorban, illetve folytatódnak 2006-ban is, hiszen megszüntetik az Országos Környezetvédelmi, Természetvédelmi és Vízügyi Főigazgatóságot. Kérdéses, hogy az intézményi változtatásokkal ténylegesen sikerül-e jelentős összegeket megspórolni, vagy az átszervezéseknek csupán negatív hatásai lesznek.

Sajnálatos módon kevesebb forrást terveznek be a jövő évi büdzsében olyan fontos beruházásokra, mint a Vásárhelyi-terv, vagy az egyéb vízkár-elhárítási művek fejlesztésére és állagmegóvására. A romániai árvizek vagy a Katrina hurrikán okozta gátszakadások megmutatták, milyen veszélyes és drága, ha olyanon spórolunk, amin nem lenne szabad. Úgy gondolom, az országban éves gyakorisággal megjelenő árhullámok megkövetelik a költségvetés fokozott figyelmét.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tavaly is elmondtam, hogy nemcsak morális, de jogszabályi kötelességünk is a három évvel ezelőtt elindult országos kármentesítési program végrehajtása. Az országban található közel 30-40 ezer szennyezett terület megtisztítására a jogszabály szerint a mindenkori kormány évi 25 milliárd forintot kell hogy fordítson. A tavalyi költségvetésben csupán 4,5 milliárd forint szerepelt, és 2006-ban sem éri el a program az eredetileg vázolt összeg 20 százalékát. Így továbbra is fennáll annak a megállapításomnak a helyessége, hogy ha ilyen ütemben haladunk, akkor nem negyven, hanem kétszáz év múlva élhetünk tiszta környezetben, feltételezve, hogy további szennyezés nem történik, amire személy szerint továbbra is kevés esélyt látok.

Itt jegyzem meg, örülök, hogy sikerült az uniós csomagolási, hulladékhasznosítási előírásokat teljesíteni, ugyanakkor látnunk kell, hogy még mindig nagyon messze vagyunk a céltól, ami a korszerű hulladékgyűjtési és -hasznosítási lehetőségeinket illeti. Paradox tapasztalatom, hogy a lakosság sokkal előrébb jár mind igényeit, mind tényleges cselekedeteit tekintve ezen a téren, mint a nehézkesen mozduló, változtatni csak lassan akaró állami gépezet.

Ami a társadalmi szervezetek támogatására fordítandó összeget illeti, sajnálattal kell megállapítanunk, hogy az nem növekszik a 2005. évihez képest, így továbbra is csupán 200 millió forintot adhat a tárca a civil szervezetek működési támogatására. Sajnos, ez az összeg nagyon kevés, pedig szerencsére Magyarországon egyre több a szakmailag is megalapozottan működő társadalmi szerveződés, és hajt végre olyan, a környezetvédelem területén nélkülözhetetlen szakmai és közszolgálati feladatokat, ami megkövetelné a nagyobb állami támogatást.

Tapasztalataim szerint az uniós környezetvédelmi beruházások esetén a hazai társfinanszírozási rész előteremtésénél is nagyobb probléma az önkormányzati önrész biztosítása. A hazai önkormányzatok forráshiányosak, de a 10 százaléknyi önrész biztosítása nélkül nem indulhat uniós fejlesztés. Egyre több a panasz, hogy vannak olyan elnyert pályázatok, amelyek lebonyolítása a törvényes előírások betartása esetén határidőn belül megvalósíthatatlan. Különösen sok a panasz a közbeszerzési eljárások miatt. Nagyon örültem, hogy a kormány tagjai többször kijelentették, uniós támogatás nem veszhet el. Ez nagyon helyes elv, üdvözlendő politikai irány. A megvalósításhoz azonban nagyon fontos, hogy a kormány biztosítsa a szükséges és működőképes jogszabályi kereteket, valamint a programhoz megítélt és elnyert forrásokat.

Tisztelt Országgyűlés! Üdvözlendő, hogy a költségvetés készítői az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésével összefüggő feladatokra külön soron különítettek el forrást. Fontos lenne ennek a területnek a folyamatos és egyre növekvő mértékű költségvetési támogatása, hiszen a nemzetközi együttműködések és tett vállalásaink hamarosan szorító kényszerként fognak jelentkezni. Ennek kapcsán engedjék meg, hogy rámutassak egy figyelmeztető tényre. Az elmúlt három év alatt majd háromszorosára nőtt a nyersolaj világpiaci ára, Magyarország - mint az EU legtöbb tagállama - messzi területek, távoli országok energiaforrására támaszkodik, ezáltal más, sokszor nem éppen demokratikusan működő államoktól függünk. Ha nem cselekszünk, a növekvő igények miatt az eddiginél is szennyezőbb fűtőanyagokra fanyalodhatunk rá, ugyanis elfogy a “tisztaö kőolaj és földgáz, aminek az eddigieknél is súlyosabb környezetvédelmi következményei lesznek. Ezért is üdvözlök a költségvetésben minden olyan tételt, amely az energiahatékonyságról és az alternatív energiahordozók támogatásáról szól, még ha ezek aránya sajnálatosan alacsony is.

Mindenképpen csökkentenünk kell az olajfelhasználást az energiatermelésben, de legfőképpen a közlekedés területén. A bioüzemanyagok térnyerésének érdekében komolyabban kell vennünk az erre vonatkozó uniós irányelvet, adókedvezményekkel és adminisztratív módszerekkel kell ösztönöznünk a szolgáltatókat és a fogyasztókat. Elfogadhatatlan, hogy hazánk legyen az egyetlen európai uniós tagország, ahol a bioüzemanyag nem olcsóbb, mint a normál, mert az állam által adott jövedékiadó-kedvezményt nem az árak csökkentésére és így a bioüzemanyagok vásárlásának ösztönzésére fordítják, hanem a magáncég termelő berendezéseinek támogatására. Ez megint egy sajátos magyar módszer, ahol mindenki jól jár, csupán az állampolgárok és a természet nem.

(13.10)

Ma már nem kétséges, hogy az éghajlatváltozást és az energiatermelés biztonságát szem előtt tartva a megújuló energiaforrások alkalmazásának területén haladást kell elérni. Az előrehaladáshoz kedvező jogszabályi háttér, beruházástámogatás, valamint központi kutatás-fejlesztés kell. A megújuló energiaforrásokról szóló bizottsági jelentés szerint 2010-re közösségi szinten a villamosenergia-termelésen belül vállalt 22,1 százalék teljesítése veszélybe került. Az indok egyszerű: számos tagország nem tett gyakorlati lépéseket a vállalt célkitűzések elérése érdekében. Valóban, az egyes tagországok teljesítménye között óriási eltérések mutatkoznak. Magyarország például a 25 tagország közül a legkevesebbet, mindössze 3,6 százalékot vállalt 2010-ig elérni, miközben Európa legnagyobb geotermális energiakincsén terül el, amelyből a mai napig egyetlen watt elektromos áramot sem termel.

Nem Brüsszel, hanem a magyar kormány felelőssége az, hogy biztosítsa a környezetbarát villamos áram piaci térnyerését, valamint adminisztratív, jogi, műszaki, technikai és hálózat-hozzáférési akadályok felszámolását. Nagyobb köztámogatás és közösségi finanszírozás szükséges nemcsak az Unió, de a tagországok részéről is. Ezért lenne üdvözlendő, ha a magyar kormány pénzügyileg nagyobb mértékben járulna hozzá a fejlesztésekhez, valamint ha az alkalmazott energiaárakban végre megjelennének az externális költségek is.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Végül engedjenek meg egy személyes megjegyzést. Tudom, hogy itt a Házban több alkalommal szó esett Románia európai uniós csatlakozásáról és azokról az ígéretekről és teljesítésekről, amelyeket Románia a tárgyalások lezárásáig tett, illetve nem tett. Én másról szeretnék szólni. Arról, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárta és a tényleges csatlakozás közötti időben elkészült uniós direktíváknak mi lesz a sorsa. Most van egyeztetési fázisban a bányászati hulladékokról szóló direktíva; az a direktíva, amit 2000-ben a romániai Nagybányánál történt ciános és nehézfémes bányászkatasztrófa nyomán kezdeményezett a Bizottság. Akkor Romániában, Ukrajnában, Szlovákiában és Magyarországon súlyosan szennyeződött az ivóvízbázis, és károsodott a környezet. Ezt az új uniós jogszabályt azért hoztuk, hogy hasonló katasztrófa még egyszer ne fordulhasson elő.

Lehetséges-e az, hogy az Unió és benne a magyar kormány Romániának bármilyen engedményt ad a direktíva betartását illetően? Miért kérdem? Azért, mert már két hónap híján hat éve történt a román bányakatasztrófa, eddig még egyetlen kártérítési ítélet sem született, sőt a tárgyalás is alig haladt, a román-ausztrál kitermelő cég pedig éppen felrúgta a tárgyalásokat, maga ellen csődeljárást fontolgatva.

Mindennek következtében sem a károsultak, sem a természet nem kapott kárpótlást úgy Magyarországon, mint a többi károsult országban sem. Nem titok, a magam részéről azért is támogatom Románia uniós tagságát, hogy teljes mértékben vonatkozzanak rá az uniós jogszabályok, és hogy azok betartását ki tudjuk kényszeríteni.

A környezet védelme, a károkozások megelőzése vagy a bekövetkezett kár megtérítése civilizált, európai országban alapvető jog és kötelezettség. Sajnos, Romániában ez még nincs így.

 

(Az elnöki széket dr. Dávid Ibolya, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Ezért kérem a magyar kormányt, hogy az Európai Tanács ülésén ne hagyja még ideiglenesen sem, hogy Románia kibújjon az új bányászati direktíva hatálya alól, és ezzel párhuzamosan ne engedje, hogy a román-ausztrál cég kártérítés fizetése nélkül eltűnjön, hanem következetesen az utolsó fillérig hajtsa be az okozott kár ellenértékét, az összeget pedig a károsultak kártérítését követően fordítsa a természet kárpótlására, aminek a tényleges kárenyhítésen túlmenően szimbolikus jelentősége is van.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  90  Következő    Ülésnap adatai