Készült: 2020.04.05.00:47:21 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 58. felszólalás
Felszólaló Dr. Deutsch Tamás (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 13:02


Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. DEUTSCH TAMÁS (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! 2000-ben, a millennium esztendejében a hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - egy nagyon jelentős társadalomtudományi kutatási programot indított útjára, “Ifjúságkutatás 2000ö program címen. E program keretében nyolcezer, 15-29 év közötti honfitársunkat kérdezték meg a szakemberek arról, hogy hogyan gondolkodnak saját életkörülményeikről, hogyan gondolkodnak a tanulással, a családalapítással, a továbbtanulással, szociális helyzetükkel, sportolási, szabadidő-eltöltési helyzetükkel kapcsolatos kérdésekről.

2004-ben a hivatalban lévő kormány - nevezzük az egyszerűség kedvéért a Magyar Köztársaság kormányának - folytatta ezt a programot. Meglepő módon, a 2002-es választásokat követően kialakult gyakorlattal szakítva, a folyamatosság mellett döntött, és az akkor hivatalban lévő kormány, a még működő Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium, folytatta ezt a programot, támogatta, segítette az “Ifjúságkutatás 2004ö program lebonyolítását. Ennek keretében is több ezer, 15-29 év közötti honfitársunkat kérdezték meg a szakemberek ugyancsak arról, hogyan gondolkodnak jelenükről, jövőjükről, értékválasztásukról, a tanulásról, a továbbtanulásról, a családalapítás lehetőségeiről. Így tehát nem mi, politikusok, nem újságírók, nem magukat közírónak vagy politológusnak kikiáltó - idézőjelben mondom - szakemberek, hanem az érintettek, a magyar fiatalok mondták el azt, hogy mit érezek problémának, mi az, amiben segítséget várnak kortársaiktól, szüleiktől, családjuktól, tanáraiktól, a szűkebb és tágabb közösségtől.

Mit mondtak 2004-ben a magyar fiatalok? Még egyszer mondom, nem itt és most, én, mi, szocialista, szabad demokrata, fideszes vagy MDF-es politikusok találjuk ezt ki, hanem a fiatalok a felmérés alapján azt mondták, hogy három problémát tekintenek az életükben kiemelten fontos, súlyos, megoldást váró problémának, olyan problémának, amelynek rendezéséhez segítséget remélnek. Első helyen a munkanélküliséggel kapcsolatos félelmeket, második helyen a kábítószer-fogyasztás elterjedésével kapcsolatos félelmet, harmadik helyen pedig az úgynevezett kilátástalansággal kapcsolatos érzésüket fogalmazták meg, azt, hogy nem találják a helyüket a világban, hogy nem tudnak könnyen, egyszerűen a saját természetes közösségükben olyan életviszonyokat teremteni, amely számukra a boldogulás lehetőségét, feltételeit teremtené meg.

Anélkül, hogy bántó lenne, talán jogosult a kérdésfeltevés: mit tesz a Magyar Országgyűlés az azóta elfogadott törvényekben, mit tesz a Magyar Országgyűlés az elfogadandó költségvetési törvényben, mit tesz az azóta is hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - annak érdekében, hogy a fiatalok által elmondott, az ő életüket érintő problémák megoldásához segítséget nyújtson?

Én készséggel elfogadom: soha nincs olyan helyzet, hogy valami csak fekete vagy csak fehér legyen. Nincs olyan rosszul működő kormány, amely ne hozna jó döntéseket, és nincs olyan jól működő kormány, amely ne hozna rossz döntéseket. Mégis, ha megengedik, anélkül, hogy ez csúsztatás lenne, itt ma, a költségvetési törvény tegnapi vitájában, az elmúlt hetek parlamenti eszmecseréiben is sokszor, sokan mondták el: 2002-t követően, de különösen a 2003-2004-es esztendőt követően a munkanélküliség alakulásában, de különösen a fiatal korosztályokat érintő pályakezdő munkanélküliség alakulásában kedvezőtlen folyamatok tapasztalhatók, és a jövő évi költségvetési törvény, ahogy ezt Bernáth Ildikó képviselőtársnőm elmondta, ugyancsak nem kecsegtet kedvező megoldási lehetőségekkel.

Egyetlenegy számot hadd mondjak, ami egyik szempontból kedvezőbb a valóságnál a kormányra nézve, a másik szempontból talán egy picit kedvezőtlenebb. Az összes munkanélküli valamivel több mint 20 százaléka pályakezdő munkanélküli. Ma a pályakezdő élethelyzetben, életkorban lévő fiatalok közül minden ötödik, tehát ugyancsak a pályakezdő fiatalok 20 százaléka munka nélkül van. Ez a szám, ez az arány, ez a mérték romlott 2002-höz, 2003-hoz, 2004-hez képest is, tehát a most hivatalban lévő, az egyszerűség kedvéért nevezzük úgy, hogy a Magyar Köztársaság kormányának elmúlt egy-, két-, háromesztendős működése során.

Mit tesz, mit javasol a jövő évi költségvetési törvény tervezete a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása érdekében? Pontos számokat szeretnék mondani önöknek. A költségvetési törvényjavaslat szerint 1 milliárd 208 millió forint szolgálja ezt a közös cselekvést, hogy minél többet tudjunk tenni a kábítószer-fogyasztás elterjedése ellen. Ebből az 1 milliárd 208 millió forintból mindösszesen 180, azaz száznyolcvan millió forint szolgálja azon civil társadalmi szervezetek működését, a működésük támogatását, amelyek a megelőzés - hogy az oly sokat használt, okoskodó “prevencióö kifejezést elkerüljem - társadalmilag mindenki által hasznosnak tekintett célját szolgáló tevékenységüket… - e szervezetek munkáját mindösszesen 180 millió forint segíti. Hogy mire van 180 millió forintnál több, arra, engedjék meg, hogy mintegy két és fél perc múlva kitérjek.

Végül, de nem utolsósorban, a kilátástalanság oldása, az ifjúság közösségi tereinek kialakítása szempontjából engedjék meg, hogy arra utaljak, hogy egyetlenegy fillér nem szerepel a 2005-ös, és egyetlenegy fillér nem szerepel a 2006-os költségvetési törvényben, illetve törvényjavaslatban, olyan költségvetési forrás, amely ifjúsági terek kialakítását szolgáló fejlesztéseket, mondjuk, ifjúsági közösségi házak építését, felújítását szolgálná.

(11.30)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Engedjék meg, hogy mindezeket követően két problémára felhívjam a figyelmüket. Elsőként magukra a nyers számokra. 2002-ben ifjúságpolitikai célokat - nem szigorúan oktatáspolitikai, szociális, egészségügyi, sportolási, hanem ezen túlmenő úgynevezett ifjúságpolitikai célokat - 2 milliárd 315 millió forint szolgált az akkori költségvetésben. Ez az összeg a jövő évi költségvetési törvény tervezetében mindösszesen 2 milliárd 73 millió forint. Bár 2002 óta csökkent az infláció, de minden évben volt; ha csak a számokat hasonlítjuk össze, akkor 2006-ban, egy parlamenti ciklussal később a 2002-es támogatási összegnek csupán a 79 százalékát éri el mindaz, amit önök az ifjúság közösségi élettereinek a kialakítására, az ifjúsággal való törődéssel kapcsolatos állami feladatokra szánnak. Mindezt teszik úgy, hogy egy egyébként helytelen döntésnek köszönhetően nem csupán az önálló Gyermek-, Ifjúsági és Sportminisztérium szűnt meg, hanem idestova több mint egy esztendő óta nincs a magyar államigazgatásban olyan önálló helyettes államtitkárság, amelyik az ifjúságpolitika ügyeivel, illetve a kábítószer-fogyasztás megelőzésének az ügyeivel foglalkozna.

Mi több, tisztelt hölgyeim és uraim, visszaköszön egy olyan szakmai tévedés, amely Magyarországon egyszer már megtapasztalt szakmai tévedés volt a hetvenes-nyolcvanas években. Nem visszamutogatni szeretnék, hanem ezzel a kérdéssel foglalkozó szakemberek tanulmányaira szeretnék hivatkozni, akik azt mondták, hogy a hetvenes-nyolcvanas években a szabadság hiányán és a mégoly puhának mondott diktatúra állapotain túl a legnagyobb probléma az ifjúsággal való törődésben az volt, hogy az ifjúsági élethelyzetre az akkori döntéshozók - és nem csak politikai döntéshozók - úgy tekintettek, mint egy társadalmilag rendellenes léthelyzetre. Társadalmi devianciajelenségként foglalkoztak a fiatalokkal. Most - hogy ne ezt a csúnya kifejezést használjam megint - a huszonegyedik század első éveinek a kormányzati politikáját bizony ismét az jellemzi, hogy úgy tűnik sokak számára, szakemberek számára, hogy a most hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - megint úgy gondolkodik a fiatalokról, mint társadalmilag rendellenes magatartású élethelyzetben lévő társadalmi csoportról. Márpedig ez nem helyes, tisztelt hölgyeim és uraim.

Végül, de nem utolsósorban engedjék meg, hogy egy eléggé el nem ítélhető anomáliára hívjam fel a figyelmüket. Ebben az esztendőben a költségvetési törvény 334 millió forintos költségvetési támogatást tartalmaz az ifjúsági törvény előkészítésére. Önmagában kérdés, hogy egy, a Magyar Köztársaság kormányának hivatali apparátusa által elvégzendő tevékenységre pluszcélként, plusztámogatási feladatként miért tartalmaz 334 millió forintot az idei költségvetés. Nincs még egy minisztérium, ahol a tárca által elkészítendő törvényjavaslat megalkotására több száz milliós nagyságrendű plusz költségvetési forrás állna rendelkezésre.

De ez még hagyján - a probléma azonban kettős. Egyrészt bár az idei év volt a harmadik, amikor a hivatalban lévő kormány - az egyszerűség kedvéért nevezzük a Magyar Köztársaság kormányának - megígérte, hogy benyújtja az ifjúsági törvényt, de ez a harmadik ígéret ezzel kapcsolatban, amelyet nem teljesítenek. Nincs az Országgyűlés asztalán a kormány által előkészített és benyújtott ifjúsági törvény. S mindez úgy történik, hogy 2002-ben, amikor a kormányváltást követően az MSZP-SZDSZ-koalíció kormánya hivatalba lépett, az átadás-átvétel során egy ifjúságitörvény-tervezetet megkaptak az akkori új minisztérium vezetői. Készséggel elfogadom, egy új kormány új szakmai és politikai szempontok alapján ezt módosíthatja. De az mégis furcsa, hogy 2002 óta egy már elkészített szakmai tervezet birtokában a törvényjavaslat nem készült el, és amikor a kábítószer-fogyasztás visszaszorítását célzó civil tevékenységek támogatására a jövő évi költségvetésben mindössze 180 millió forint szerepel, akkor ebben az évben az el nem készült ifjúsági törvény előkészítő munkálataira 334 millió forintnál is többet költött el a kormány.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Mi a módosító javaslatainkban azt indítványozzuk, hogy 2006-ban ne legyen kevesebb az ifjúságpolitika céljaira fordított költségvetési forrás, mint 2002-ben volt, és figyeljen oda a Magyar Köztársaság kormánya, a parlamenti többség arra, hogy mit mondanak a 15-29 év között élők. Tegyünk meg mindent annak érdekében, hogy a pályakezdő-munkanélküliség és a kábítószer-fogyasztás visszaszorítása, valamint a kilátástalanság oldása érdekében a szükséges költségvetési források a 2006-os költségvetési törvényjavaslatban szerepeljenek, annak érdekében, hogy a következő esztendő költségvetése ne omoljon kártyavárként a felnövekvő nemzedék nyakába.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz soraiban.)




Felszólalások:  Előző  58  Következő    Ülésnap adatai