Készült: 2020.04.04.23:50:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

260. ülésnap (2005.11.03.), 258. felszólalás
Felszólaló Tóth Sándor (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:38


Felszólalások:  Előző  258  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÓTH SÁNDOR (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel figyeltem a lakáspolitikáról szóló vitát. Szeretném elmondani a saját tapasztalataimat ezzel kapcsolatban. Sajnos, vidéken a településeken, főleg kisebb településeken a kormány által bevezetett szociálpolitikai támogatásokkal, félszocpollal 1,5-2-3 millió forintért komfortos, összkomfortos, fürdőszobás lakásokat lehet vásárolni, és nagyon sokan élnek is ezzel a lehetőséggel. Miért tehetik ezt meg? Azért, mert leértékelődött a vidéken való lét, a vidék és a mezőgazdaság összekapcsolódása, vidék és mezőgazdaság, mezőgazdaság és vidék együtt mozog.

Szeretnék néhány szót szólni a hatékonyságról. Valóban hatékonyan használjuk ki azokat a forrásokat, amelyek rendelkezésre állnak vidékfejlesztési keretekre? Ugye, a költségvetésből kiolvasható, hogy az agrár- és vidékfejlesztési támogatásra fordítható előirányzatok mértéke 2005-höz képest 22 százalékkal fog növekedni. Ez zömében az uniós források növekedéséből adódik. A SAPARD-program terhére 2006-ban 12 milliárd forintot kell még kifizetni, ebből 9 milliárd az EU-t, 3 milliárd a központi költségvetést terheli, és ez befejeződik; az agrár- és vidékfejlesztési operatív program keretében az elnyert pályázatok részére 2006-ban várhatóan 40,5 milliárd forint kerül kifizetésre, ebből 11,7 milliárd a központi költségvetést terheli.

Nem túl régen megvizsgáltuk a dél-alföldi régióban az AVOP- és a SAPARD-támogatások felhasználását és azok hatékonyságát. Zömében az jött ki, hogy az összes támogatás 80-85 százalékát gépvásárlásra fordították a pályázók. Ez volt a legkedvezőbb lehetőség. Beruházásra, feldolgozóipari üzemek létesítésére, ne adj' isten, korszerűsítésre minimálisan pályáztak, a pályázók darabszámát és a pályázatok összegét tekintve is. Ugyanakkor, nem nevezem meg azt a települést, ahol többek között főmérnök voltam, de megvannak az adataim:, a most beépített traktorkapacitás egy normál hektárra vetítve körülbelül ötszöröse az 1980. évinek. Akkor beszélhetünk-e itt hatékonyságról hosszú távon?

Az is nagyon jellemző dolog, hogy erősen tagozódik a vidék is; nem csak más kereső ágazatokkal összehasonlítva, a vidéken is óriási polarizáció megy végbe. Képviselőtársaim is valamennyien meg tudják mondani azt, hogy melyik az az 5-6 család egy településen, amelyik folyamatosan gyarapodik, gazdagodik és beruház, a 90 százalék pedig folyamatosan süllyed le. Ezek nem is tudnak élni ezekkel a pályázati lehetőségekkel, tehát hihetetlen vagyoni különbségek jönnek létre. Nagyon sokan pályáztak olyanok is, akik persze próbálnának felzárkózni, de olyan erőgépekre - és a munkagépekről még nem is szóltam - pályáztak, amit lehet, hogy soha nem fognak tudni kifizetni, mert a hatékonyság és a pénzpiac két különböző dolog.

Mire tudjuk adni ezeket a forrásokat? A növénytermesztés pozíciója az európai uniós támogatásokkal stabilizálódik, sőt ezt az intervenciós felvásárlás az összes nehézségével együtt hosszú távon jövedelmezővé teszi, míg az állattenyésztés továbbra is nehéz helyzetben van, és egyre nehezebb helyzetbe kerül, és nem tudunk fordítani azon a stratégián, amit száz éve megtanultunk csinálni, hogy a növényeket feletetjük az állatokkal, és ezeknek a termékeit fogjuk értékesíteni. Többször elmondtam már, és higgyék el, hogy így van, hogy az Európai Unióban sem megy minden sokkal másként. De szervezettségben, logisztikában és hatékonyságban sokkal előttünk járnak. Azt kell tapasztaljuk, hogy nemcsak az európai uniós régi tagországok, hanem a most csatlakozott tagországok közül is Lengyelország például kifejezetten óriási lépéseket tesz szervezettségben és logisztikai központok létrehozásában.

Ha ebbe az irányba nem tudunk előrelépni, akkor soha az életben nem fogjuk azt mondani, hogy az a forrás, ami vidéken rendelkezésre áll, elegendő lesz, mert mindig azt fogjuk tapasztalni, hogy soha nem lesz elég a pénz. A jövedelem a mezőgazdaságból négy-öt lépcsőn keresztül jut el a termelőhöz, ha eljut egyáltalán, és sokkal célszerűbb lenne, ha ezek a termelői szerveződéseken keresztül realizálódnának. Ezeknek a támogatását a továbbiakban valami feltételhez kell kötni. Nem tudom, hogy milyen mértékben vizsgálják meg, hogy az adandó támogatás mennyire hatékony, mennyire ésszerű és mennyire célszerű, de sajnos azok a tapasztalataink, hogy ez a legritkább esetben valósul meg. Aki tud pályázni, és él a lehetőséggel, az él a lehetőséggel, akinek pedig élnie kellene a lehetőséggel, az nem tud pályázni, mert nem tud olyan gazdasági erőt felmutatni, és egy 22-es csapdájába kerülünk.

Mit szeretne a magyar gazdálkodó és egyáltalán a magyar agrárium? Minden termékét eladni, eladni, eladni. Ehhez pedig piacok kellenek, a piachoz pedig szervezettség kell és szervezőerő. Ez akár egy országmarketing-stratégiába is beleillő dolog, hiszen erre a területre viszonylag kevés forrást fordítunk. Ki kell mondjuk azt is, hogy az Agrármarketing Centrumhoz fűzött remények nem váltak valóra, nem bővült a magyar élelmiszerek és egyéb termékek exportja. Vidéken például óriási lehetőséget látunk a zöldségtermesztés fejlesztésében, beindulásában, de vannak olyan időszakok, amikor az Európai Unió hasonló kvalitással rendelkező országai, mint Spanyolország, Portugália, Görögország, egy bizonyos után kifulladnak, mert olyan az időjárási tényezőjük. Ez vidéken is a munkaerőt meg tudná mozdítani, de ehhez marketingtámogatásokra lenne szükség.

A spanyoloknál van egy olyan kezdeményezés, hogy támogatnak olyan kereskedelmi irodákat és központokat, amelyeknek az a feladatuk, hogy addig, amíg Spanyolországban mezőgazdasági termék van, addig kötelesek ezeket az árukat forgalmazni és eladni. Hasonló szisztémára nálunk is létre kellene hozni ezt. Vagy itt van például a bor esete. Most a bor jövedéki adója 8 forint volt, ezt most elengedjük, de nem tudom, hogy ez a 8 forint tényleg bormarketingcélokat fog-e szolgálni, vagy képesek lesznek-e a borágazatban dolgozók, közreműködők egyáltalán a saját érdekükben hozzájárulni egy ilyen kezdeményezéshez.

Tehát azt szeretném jelezni tisztelt képviselőtársaimnak, hogy egyik oldalon rendelkezésre állnak ezek a források, de a másik oldalon is kellene tudni hatékony lépéseket tenni, mert egyébként ezek a források folyamatosan nem hatékonyan kerülnek majd felhasználásra, és egy olyan szociálpolitikai és vidék-mezőgazdaság csapdába tudunk kerülni, mainál még mélyebb válságot tud okozni a vidéken élők számára. Tehát figyeljünk erre majd oda a pályázatok odaítélésénél. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)




Felszólalások:  Előző  258  Következő    Ülésnap adatai