Készült: 2024.03.29.06:05:39 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

163. ülésnap (2008.10.08.), 73. felszólalás
Felszólaló Tállai András (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:12


Felszólalások:  Előző  73  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TÁLLAI ANDRÁS (Fidesz): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Ha jól számolom, a 2002-es kormányváltás óta hetedik alkalommal tárgyalja az Országgyűlés azt az adótörvény-javaslatot, csomagot, amelyet a Szocialista Párt kormánya egy időben közösen az SZDSZ-szel, most először az SZDSZ nélkül nyújtott be az Országgyűlésnek.

Ha az ember visszatekint az elmúlt hét évre, azt mondja magában, hogy a hét év bizonyosan elég idő kell legyen arra, hogy egy egységes adópolitika, egy koncepció, egy elképzelés kirajzolódjon egy kormány elképzeléseiben. És ha most elkezdjük értékelni az elmúlt hét év elfogadott adótörvényeit, akkor bizony azt kell látnunk, hogy ez nem sikeredett a Szocialista Pártnak és az SZDSZ-nek sem. Az SZDSZ menet közben persze rájött, hogy ez így van, tehát amit én most mondok, az az SZDSZ-nek nem új, hiszen nyilvánvalóan többek között ezért lépett ki a koalícióból. És Kóka János frakcióvezető felszólalása alapján nyilván mondhatjuk, hogy ezt most már ő is így látja, ahogy a Fidesz az elmúlt hét évben folyamatosan is látta.

Azért fontos ez az adótörvénycsomag, mert ha jól mennek a dolgok a kormány szempontjából, akkor a 2009-es év lesz a második ciklusban az utolsó olyan gazdasági év, amely még teljes gazdasági év lesz, tehát hogy úgy mondjam, az elfogadott adótörvények és a költségvetés egész évre ki fog majd hatni, mert a 2010-es már bizonyára nem olyan lesz, ha nem lesznek előrehozott választások, akkor sem. Ezért én azt a kérdést tettem föl magamnak, hogy hová is jutott Magyarország az elmúlt hét évben, többek között az évről évre elfogadott adótörvények hatására.

És itt szeretném felhívni Wiener képviselő úrnak a figyelmét, hogy amit mondok, nagyon figyeljen, mert ezek az adatok mind a KSH-tól, a Magyar Nemzeti Banktól, a Pénzügyminisztérium közleményéből, a Gazdasági Versenyhivataltól vannak, vagy az Eurostattól származnak, tehát figyeljen, és ha nem ért egyet, nyugodtan jelezze, és akkor ki fogjuk keresni, itt vannak nálam ezek az adatok.

(12.20)

Az első a költségvetési hiány mértéke. Már ez is maga mosolyt keltő, hogy az elmúlt évre vonatkozóan, a 2007. évre vonatkozóan most már nem lehet tudni, hogy melyik a jó költségvetési hiány: az 5 százalék, az 5,5 százalék vagy a tervezett 6,8 százalék? Akkor most mennyi pénz is kerestetik? 450 milliárd vagy 130 milliárd forint? Egy azonban biztos: akár 5 százalék, akár 5,5 százalék, ezzel a költségvetési hiánnyal mi az Európai Unióban a huszonhetedikek vagyunk, azaz az utolsó helyen állunk.

Ezzel büszkélkedni, hogy ide jutott a Gyurcsány-kormány, hogy most már 5 százalék közeli a költségvetési hiány, ezzel bizony nem lehet, mert így is a lemaradás jellemezte a költségvetési számainkat. Hogy aztán mi annak az oka, hogy mind a mai napig deficiteljárás van Magyarország ellen, hogy mi okozta ezt, nyilvánvalóan sok-sok szempontból meg lehet közelíteni, meg is kell majd, és a felelősséget nyilvánvalóan el kell vállalni, be kell számolni arról, hogy hogyan lehet az, hogy mind a mai napig nem tudjuk, hogy a 2007. évre mennyit is költött el a kormány.

A gazdasági növekedés tekintetében bizonyára nincs vitánk. Épp a napokban derült ki, hogy nem 1,3 százalék a növekedés mértéke, hanem csak 1,1 százalék. Nem akarok itt időzni. Ezt is tudjuk: az Európai Unió országait tekintve a legkisebb gazdasági növekedéssel büszkélkedhetünk az elmúlt évre vonatkozóan. Ha az inflációs adatot vizsgáljuk az elmúlt évre vonatkozóan, az 8 százalékos. Itt nem vagyunk utolsók, hiszen Észtországban 10,1 százalék volt az infláció, tehát 26. helyen áll Magyarország. Ha azt vizsgáljuk meg, hogy mekkora volt az áremelkedés mértéke, ezt úgy is mondjuk, hogy a szegények adója, hogyan sújtotta az alacsony jövedelműeket az az adó, amelyet alapvetően mégiscsak a kormány tud befolyásolni.

Ne csodálkozzunk, hogy ennek aztán a következménye, hogy az elmúlt évre vonatkozóan közel 5 százalékkal csökkentek a reálkeresetek, azaz csökkent Magyarországon az életszínvonal. Az európai uniós országok tekintetében az egyetlen olyan ország Magyarország, ahol a reálkeresetek csökkentek a 2007. évben. Az Európai Unióban nem ismerik azt, hogy életszínvonal-csökkenés van, csak Magyarországon. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.) Magyarországon 5 százalékkal csökkent az életszínvonal.

Az államadósság tekintetében valóban büszkék lehetünk. Igaz, hogy a csatlakozott országok tekintetében a 12. helyen állunk a GDP-hez viszonyított 66 százalékos mértékkel, de ha azt vizsgáljuk meg, hogy milyen ütemben növekedett az államadósság mértéke, akkor a Gyurcsány-Medgyessy-kormány rekordokat döntöget, hiszen még a Kádár-kormánynál is nagyobb ütemben tudta eladósítani az országot. Ez teljesen nyilvánvaló, hogy ha az eladósodás ütemét nézzük évről évre, akkor ki fog jönni az a szám, hogy az Európai Unióban szintén a leggyorsabban eladósodó ország, persze lehet mondani, hogy még hárman százalékos viszonyításban mögöttünk vannak.

A foglalkoztatottság mértéke, ugye tudjuk, hogy a felnőtt lakosságból ez a szám azt jelzi, hogy mennyien dolgoznak, mennyien szereznek jövedelmet. Az Európai Unióban ez az átlag 65,4 százalék. (Dr. Wiener György közbeszól.) Magyarországon az elmúlt évben ez 57,3 százalék volt mindössze, nagyon alacsony. Két ország azonban mögöttünk van, Wiener úr. Az egyik Málta (Dr. Wiener György: A másik Lengyelország!), ahol a nőknek nem kell dolgozniuk, a másik Lengyelország. Itt rossz hírem van: sajnos Lengyelország az év végére meg fog bennünket előzni. Tehát kvázi a foglalkoztatottság mértékét tekintve is az Európai Unióban a legrosszabb mutatóval rendelkezünk.

Engedjék meg, hogy itt egy személyes élményemet elmondjam. Mezőkövesd városából egy delegációval Lengyelországban voltam egy testvérvárosban. Beszéltünk arról, hogy hogyan alakul az európai uniós források lehívása, és hogy annak milyen hatása van egy 60 ezres városra, mint Lengyelországban a testvérvárosra, Zory nevű városra is. 2005-ben voltam ott utoljára, és akkor elmesélték, hogy a munkanélküliség mértéke a városban 22-23 százalék volt, és most büszkén mondták, hogy ez a mérték 11-12 százalék, és elmondták, hogy ez annak köszönhető, hogy az európai uniós forrásokat igénybe tudják venni, és mutatták nekem, hogy milyen új üzemek, cégek települtek a város határába, milyen infrastruktúrát tudtak megépíteni.

Nekem cserébe mit kellett elmondanom? Azt kellett elmondanom, hogy Magyarországon nem csökken a munkanélküliség az európai uniós források igénybevétele után sem, hanem sajnos évről évre növekszik, és hogy a foglalkoztatottsági mutatón sem tudunk érdemben javítani. Az európai uniós források fölhasználásáról ne is beszéljünk! Csak egy mondatban említem itt meg, hogy elmesélték, hogy ott ők abban a régióban saját maguk döntenek arról, hogy az uniós forrásokat az adott településen, városban mire és hogyan használják, és senki nem szól bele. Én pedig elmondtam, hogy Magyarországon minden uniós forrásnak minden forintja politikai döntésen alapul, és kvázi lényegében a magyar kormány, a Gyurcsány-kormány bólint rá arra, hogy 1,2 millió forintot kaphat-e egy adott település arra, hogy rendez egy falunapot. Ezen aztán nagyon-nagyon elcsodálkoztak, egyszerűen nem is akarták elhinni.

De térjünk vissza arra, hogy milyen mutatókkal rendelkezik ma Magyarország! Az állami újraelosztás mértéke az egyik legrosszabb az Európai Unióban. Két országban 1-1,5 százalékkal magasabb: Svédországban és Franciaországban. És akkor eljutunk az adóztatás arányához. Itt tehát azt vizsgáljuk meg, hogy az adóbeszedés összegét összehasonlítjuk, arányosítjuk az adott évi GDP-hez. Itt joggal mondhatja a kormány, hogy ez az európai uniós átlagnak megfelel. Az európai uniós átlag olyan 40 százalék, Magyarországon is 39,5-40 százalék körül van ez a szám.

Igen ám, csak amikor viszont azt vizsgáljuk, hogy Magyarország kivel is versenyez - elsősorban Szlovákiával, Csehországgal, Romániával, Lengyelországgal versenyez a tekintetben, hogy hogyan tudja idevonzani, idecsalogatni a tőkét -, megdöbbentő számok jönnek ki, és ne csodálkozzunk azon, hogy a beruházások nem itt, Magyarországon kötnek ki.

Egy-egy presztízsberuházás persze - a Hankook -, amihez számlálhatatlan állami forrást kell biztosítani, hogy a döntés ide, Magyarországra szülessen, vagy mondjuk, a Mercedes - most olvashatjuk, hogy a kecskeméti önkormányzat 10 milliárd forintot költ arra, és ki tudja, hogy az állam hogyan fogja tudni ezt támogatni. Azaz a gazdasági környezetünkkel nem tudjuk idecsalogatni ezeket a befektetéseket, hanem egyedi, kormányzati támogatással tudunk csak nagy ritkán egy-egy presztízsberuházást megállítani Magyarországon, ellentétben Szlovákiával, Lengyelországgal és Csehországgal. (Közbeszólások az MSZP padsoraiból.)

Ennek az az oka, hogy míg megvizsgáljuk az adóztatás arányát ezekben az országokban, azt látjuk, hogy ezekben az országokban minimum 10 százalékkal alacsonyabb, azaz 30 százalék alatti az adóztatás aránya, tehát ha az adóbevételt összehasonlítjuk a megtermelt GDP-vel. Sokkal rosszabb az arány, ha az élőmunka-terhelést vizsgáljuk - azaz összeadjuk a járulékokat és az adót, összeadjuk a munkavállaló által fizetett egyéni járulékokat -, itt az európai uniós országokat tekintve sajnos az utolsó előttiek vagyunk. Belgiumban nagyobb mindössze 1,5 százalékkal az élőmunkateher, mint Magyarországon.

Például megdöbbentő, hogy Szlovákiában az emberek bruttóban kevesebbet keresnek - ha euróban kifejezzük a magyarországi fizetéseket, és a szlovákiaival összehasonlítjuk euróban -, ha megnézzük, alacsonyabb euróban kifejezve egy szlovák munkavállaló fizetése; tehát a bruttó összeg alacsonyabb, mint a magyar. Gondolhatnánk, hogy mennyivel jobb Magyarországon dolgozni. Igen, csak amikor azt vizsgáljuk meg, hogy mennyit visz haza Szlovákiában egy munkavállaló, és mennyit visz haza Magyarországon, akkor a számok megfordulnak, és azt kell látnunk, hogy a szlovák munkavállaló jobban jár, mint a magyar, nyilvánvalóan az alacsonyabb adóterhelés miatt.

Azt kell hogy mondjuk, összegezve, hogy ha csak az adópolitikáját nézzük a Medgyessy-, Gyurcsány-kormánynak, akkor, uraim, ez a végeredmény! Az a végeredmény, hogy itt állunk 2008 őszén, valószínűleg az utolsó nagy adótörvénycsomag tárgyalása közepette - egyáltalán nem biztos egyébként, hogy ebből lesz elfogadott adótörvény -, azt kell látnunk, hogy az elmúlt 6-7 év ezt az eredményt hozta.

(12.30)

Magyarország kvázi minden tekintetben az Európai Unió utolsó vagy utolsó előtti helyét foglalja el. Azt is mondhatnám sportnyelven, hogy bizony minden tekintetben szinte a kieső helyen állunk. Ha az Unióban lenne olyan, mint a fociban, focibajnokságban vagy a kéziben, hogy kieső csapat, akkor most azért kellene nekünk küzdeni, hogy Magyarország ki ne essen az Európai Unióból - tehát ezt a sportpéldát hasonlítva. Uraim, ez az eredmény!

De mit is tettek önök? Ígértek. Emlékezzünk csak vissza a kampányokra: több pénzt az önkormányzatoknak, több pénzt az embereknek. Egy miniszterelnök-jelölt ült be egy nagy fekete autóba, és azt mondta, hogy Magyarország az adócsökkentés országa. Mi lett belőle? Adóemelés. Mit szavaztak meg önök? Ötéves adócsökkentési programot. A demokráciában egyszerűen létezhetetlenül ugyanaz a miniszterelnök, ugyanaz a pénzügyminiszter ugyanazt a törvényjavaslatot, amit elfogadtatott önökkel, vissza is vonatta az Országgyűléssel. (Dr. Szabó Zoltán: Ez nem igaz!) Ez példa nélküli! (Dr. Szabó Zoltán: Ez nem igaz!) Ez példa nélküli a Magyar Országgyűlésben.

Önök jelentősen növelték az adók számát, új adókat vezettek be, ígérték az egyszerűsítést. Valljuk be őszintén, a magyar adórendszer az elmúlt hat évben az önök regnálása alatt nem egyszerűbb lett, sokkal, de sokkal bonyolultabb lett, már ha csak az adók számát nézzük, ha a bevallásoknak a bonyolultságát összehasonlítjuk.

Azt kell hogy mondjuk, és ki kell fejezni, hogy bizony nagyon nehéz lenne ezt egy év alatt egy adótörvénycsomaggal helyrehozni, de lehetne. Mégiscsak azt mondom, hogy lehetne ezen változtatni. Azonban be kell látni önöknek is, hogy ez az adótörvénycsomag, amelyet a parlamentben ülőknek a többsége egyébként elutasít, most mindegy, hogy a bizottságokban milyen eredmény jött ki, a négy ellenzéki frakció egységesen elutasítja, ez figyelmeztető lehet, államtitkár úr, a kormány számára is, mert még ebből lehetnek majd problémák. Nem véletlenül utasítja el! Egyrészt elutasítja azt az adópolitikát, amit önök az elmúlt hat évben folytattak, és elutasítja azt az adótörvénycsomagot is, amit idetettek elénk.

Az önök elrontott gazdaságpolitikáján ez az adótörvénycsomag semmit nem tud javítani, és ezért vállalni kell a felelősséget. Ebből így, ebben a formában elfogadott adótörvénycsomag biztosan nem lesz.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és az MDF padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  73  Következő    Ülésnap adatai