Készült: 2020.07.05.17:02:04 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

208. ülésnap (2001.05.11.), 30. felszólalás
Felszólaló Steinerné Vasvári Éva (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 8:44


Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

STEINERNÉ VASVÁRI ÉVA (Fidesz): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársak! Hat hónappal e politikai vitanap kezdeményezése előtt, 2000 szeptemberében a Szociális és Családügyi Minisztérium a Szociális Tanáccsal közösen kétnapos konferenciát rendezett a szegénység, a kirekesztettség témájában. Ezen a konferencián nemcsak a politikusok vettek részt, hanem a szociális terület hivatásos és önkéntes művelői, szakértői is. Ez a rendezvény - mely könyv formájában is már megjelent - pártpolitikától mentes, nagyon hasznos esemény volt, valódi párbeszéd a közös cél, a szegénység felszámolása, a társadalmi kirekesztettség megszüntetése érdekében.

A mai napunk is akkor lesz hasznos, ha a politikusok közti vita is nemcsak témájában, címében, hanem szellemiségében és színvonalában is hasonlatos lesz ehhez a szeptemberi konferenciához. Én bízom benne, hogy így lesz.

 

(11.40)

 

A szeptemberi konferencia egyik szekciójának témája az idősügy szociálpolitikája volt. Dr. Iván László professzor úr az Idősügyi Tanács képviseletében beszélt arról az EU-ban végzett vizsgálatról, hogy a tagállamokban mennyire elégedettek az idősek élethelyzetével, az idősek anyagi helyzetével.

Az alábbi nyolc országban a megkérdezettek szerint anyagi nehézséggel küzdenek az idősek: Belgiumban 42 százalék, Spanyolországban 54 százalék, Görögországban 40 százalék, Olaszországban 39 százalék, Dániában 26 százalék, Franciaországban 47 százalék, Írországban 34 százalék, Hollandiában pedig a megkérdezettek 31 százaléka vélekedett úgy, hogy az idősek nehéz anyagi körülmények között élnek. Ezek az adatok Európa szerencsésebb feléről valók, ahol az elmúlt évtizedben hazánkénál könnyebb problémákkal kellett megküzdeni, és nem működtettek szociális csomagküldő szolgálatot. Ezen országok megkérdezettjei sem elégedettek az idősek helyzetével, különösen anyagi helyzetével, akkor hogyan lehetnénk mi azok a rendszerváltás tizenegyedik évében. Hiszen hogyan is volt a rendszerváltást megelőzően?

A szocializmus körülményeinek megfelelően volt egy alacsony árszínvonal, amelyet már az 1980-as évek elejétől kezdődően egy folyamatosan növekvő infláció terhelt, de ez még lényegesen elviselhetőbb volt, mint a rendszerváltás utáni években. 1987-1988 táján a jövedelemkülönbség a legszegényebbek és a leggazdagabbak között 4,5-szörös volt. Ez a különbség nem volt sem nagyobb, sem kisebb, mint a jóléti Svédországban, jóllehet belső tartalma teljesen más volt. 1990-ben az ártámogatások leépülésével elszabadultak az árak, mind a keresetek, mind pedig a nyugdíjak emelkedése alatta maradt az inflációnak. Csak két évet szeretnék említeni, tudom, hogy ezt az ellenzéki képviselőtársaink nem szeretik, az 1995. és 1996. éveket, amelyeket Bokros Lajos fémjelzett; ekkor a nyugdíjak 15,4, illetőleg 12,5 százalékkal emelkedtek, 28,2 és 23,6 százalékos infláció mellett, azaz a nyugdíjak reálértéke 10, illetve 8,9 százalékkal csökkent, a jövedelemkülönbségek pedig az 1987. évi 4-4,5-szörösről 6-8-szorosára nőttek. Vélhetően az akkori parlamentben nem egy vitanap, hanem egy egész vitahét volt szükséges ahhoz, hogy megtárgyalják a szegénység megállítását.

A polgári kormány mindent megtesz azért, hogy a nyugdíjak vásárlóértékét visszaadja. Erre törekedtünk az elmúlt három évben, természetesen az eredménnyel nem lehetünk még elégedettek. Továbbra is azon kell dolgoznunk, hogy a családoknak, és ezen belül a nyugdíjas családoknak, a nyugdíjas egyedülállóknak minél jobb életkörülményeket biztosítsunk, minél kevesebbeknek kelljen szembenézni a szegénységgel. Ezért döntött úgy a Fidesz vezette kormány már a tavalyi évben is, hogy a tervezett nyugdíjemelésen túl, amennyiben a inflációs tényadatok a tervezettől eltérnek, a különbséget kamattal növelve kapják meg az érintettek. Pontos elszámolás, hosszú barátság - mondta a miniszterelnök. Így teszünk az idén is; idén a nyugdíjasok számára azon kedvező módosítással, amely módosítást a Fidesz frakció maximálisan támogat, hogy az infláció tényleges mérőszámát a nyugdíjasok fogyasztói kosara alapján határozzák meg. Ezen dolgozik most a KSH, és reméljük, az eredményeit hamarosan megismerhetjük és megvitathatjuk.

Most nézzük meg, mit mutatnak a 2000. évi számok a társadalom egyes csoportjaiban, és így a nyugdíjasok körében. A Tárki 2000 májusában végzett vizsgálati anyagából szeretnék idézni: "Az elmúlt egy évben nem változott jelentősebben a korábbi években kialakult jövedelemegyenlőtlenségek nagysága. Az idősek szegénységi kockázata általában az utóbbi évben nem változott, és kevesebb mint az átlag fele. Ez lényeges megállapítás - mondja a Tárki-anyag -, ugyanis az 1990-es évek közepi értékhez képest jelentős elmozdulást jelent, amikor is az idősek szegénységi kockázata átlagos mértékű volt. Ennek magyarázata, hogy miközben az egyenlőtlenségek nagysága összességében nem változott, de az egyes csoportokon belül, így a nyugdíjasoknál is, a csoportokon belüli belső polarizáció növekedett. Azaz az idősek bizonyos csoportjai a szegények közé tartoznak, mások viszont nem, és az idősek között ez utóbbiak aránya, a szegények közé nem tartozóké, jelentősen meghaladja... - mint a fiatalabb generációban vizsgált tapasztalatokat." - szól a Tárki-anyag.

A nyugdíjasok helyzetének egy másik szempontból végzett vizsgálatában a társadalmi, a nemzedéki kohézió meglétének, a generációk közötti szolidaritás, segítségnyújtás gyakorlati példáját találtam a statisztikai adatok nyelvén. Ezt a jelenséget a hétköznapokban mindannyian látjuk, tapasztaljuk, amikor látjuk, hogy a nagyszülők segítik az unokákat, esetleg gyermekeiket. Sokszor ezt természetesnek vesszük, hiszen gyermekeiért, unokáiért az ember, a nagyszülők mindent megtesznek. De most szembesültem először ezen statisztikai adatokkal, miszerint a nyugdíjas háztartások minden típusánál a kapott és adott támogatások egyenlege a családon belül mínuszos, azaz átlagban a nyugdíjasok nagyobb mértékben támogatják családjuk fiatalabb tagjait, mint a fiatalabb generáció a nyugdíjasokat.

A nyugdíjasok is nagycsaládban gondolkodnak, és támogatják a gyermeknevelésben a fiatal szülőket, még tanuló vagy éppen pályakezdő unokáikat. Politikai vitanap nélkül is megvalósítják a társadalmi összetartozás, a szolidaritás gyakorlatát a fiatalabb generációval. Ezért köszönet illeti őket, és tanulni kellene tőlük.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps a Fidesz és az MDF soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  30  Következő    Ülésnap adatai