Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! A T/3560. számú törvényjavaslat egységes előterjesztésben kívánja módosítani három közszolgálati állománykategória, a köztisztviselők, a fegyveres szervek hivatásos és a Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományának a jogállását, illetve szolgálati viszonyát szabályozó, különálló törvényeket, amit a tartalomtól függetlenül önmagában is üdvözölni lehet, mivel ez egy jövőbeni egységes közszolgálati törvény létrehozása felé mutató, igen jelentős lépésként is felfogható. Köztudott, hogy erre, vagyis egy egységes törvényi szabályozásra a magyar történelemben már volt példa, 1913-ban, és több európai államban is található hasonló megoldás.

Az egységes jogszabály azért is kívánatos lenne, mivel ez többek között feleslegessé tenne egy állandó, szükségszerű egyeztetést, pontosítást, vitákat és egymásra való hivatkozást igénylő mechanizmust. A honvédelmi törvények jelenlegi módosításának is az egyik oka az, hogy át kell venni a köztisztviselői törvény néhány hatályos szabályozását mintegy értelemszerűen. A 138 paragrafusból álló, nagyszámú módosítás indokai alapvetően elfogadhatóak, különösen azok, amelyek bizonyos lemaradásokat, jogos sérelmeket, pontatlanságokat és helyenként politikai szándékot sem nélkülöző, korábbi rossz döntéseket kívánnak orvosolni vagy korrektté tenni, különösen ami a köztisztviselők köréből korábban kiszorított, kiebrudalt, jelentős számú alkalmazotti réteg reintegrálását, valamint a pénzügyi besorolások rendezését illeti. A fegyveres szervek és a honvédség állománya jogviszonyát rendezni, módosítani azért is időszerű, mivel a biztonságpolitikai környezetben, a Magyar Honvédség helyzetében az utóbbi időben érzékelhető módosulások következtek be, különös tekintettel az új kihívások és a NATO-stratégia változása által előidézett új követelményekre.

A Magyar Honvédséggel kapcsolatban az is felmerül, hogy a most zajló felülvizsgálat és az önkéntes haderőre történő átállás minden bizonnyal jelentősebb, hangsúlyosabb változásokat igényel a vonatkozó törvényekben. Érzékelve a beterjesztett módosításokat, ez most csak részben valósul meg, ami azt jelenti, hogy jövőre ismét vissza kell térni a hatályos jelen törvényjavaslattal módosított törvények jelentősebb, mélyebb és átfogóbb korrekciójára. Tudomásom szerint az Igazságügyi Minisztérium dolgozik egy ilyen egységes törvénykoncepción és törvény-előkészítésen.

A felszólalásomban elsősorban a Magyar Honvédség, illetve a fegyveres szervek állományának jogviszonyát érintő kérdésekkel kívánok részletesebben foglalkozni. A módosítások jelentős része a szorosan vett jogviszony felesleges formalitásait, pontatlanságait, nem egyértelmű szabályozásait korrigálja, küszöböli ki, amelyek közül sok sérelmeket is okozott. Ezen túlmenően ki kell emelni a szolgálati viszony létesítéséről, megszüntetéséről, visszaállításáról, a parancsnoki hatáskör értelmezéséről és megerősítéséről szóló szabályokat. Örvendetes, hogy egyes döntések nemcsak egyszerűsödnek, hanem közelebb kerülnek a történések színteréhez, mintegy decentralizálódnak.

Véleményem szerint az állományilletékes parancsnok az a döntési szint, amely a legemberibb és a leginformáltabb, amelynek intézkedései még közvetlenül is érzékelhetők, és hiba esetén könnyen korrigálhatók. Döntésének és az esetleges sérelmeknek a jogorvoslata minden tekintetben biztosított, nemcsak a csapatközvélemény reakciói következtében, hanem az elöljáró parancsnokokhoz kapcsolódó jogorvoslat lehetősége által is. Messzemenően támogatom azokat a módosításokat, amelyek a távolléti díjjal, a gyermeknevelési és továbbtanulási kedvezményekkel és kiemelten a nyelvtanulási lehetőségekkel, a nyelvtudás alanyi jogú és anyagi elismertségének a további növelésével és szélesítésével kapcsolatosak.

A honvédséggel szemben támasztott új követelményekhez történő igazodást jelenti az a módosítás, amely bevezeti az alkalmazás fogalomkörét, valamint az, amely a kül- és belföldi kiküldetés kissé összekevert értelmezését egyértelműen rendezi. Az új rendelkezés nemcsak biztonságot teremt a szabályok gyakorlati érvényesítését illetően, hanem világos utalást jelent a kollektív védelmi feladatokra, kiküszöbölve azokat az anomáliákat, melyek egyes belföldi feladatoknak külföldi szolgálatként történő téves értelmezéséből adódnak. Ezzel összefüggésben szeretnék szólni egy olyan, nem annyira törvényből fakadó, hanem a helytelen gyakorlatra utaló anomáliáról, ami eddig is, de a jövőt illetően egyértelműen tarthatatlan, ez pedig a külföldi, ezen belül is a NATO szerveibe történő kiválasztás, kiküldés, a visszafogadás, a váltás megvalósítása.

Nem fogadható el, legfeljebb a kezdetekben, hogy az esetlegesen csak a nyelvtudásra tekintettel és ne perspektivikus tervek szerint történjen a kiküldetés. A jövő értékalapú, képességorientált, NATO-harmonizált Magyar Honvédsége nem nélkülözheti a komoly külszolgálati, főként NATO-tapasztalatokkal és korszerű ismeretekkel rendelkező tisztek szolgálatát, nem fogadható el, hogy visszatérésük után ne találjanak maguknak megfelelő szolgálati beosztást, hogy hosszabb-rövidebb ideig bizonytalanságban, komoly munka nélkül éljenek, dangubáljanak. Kétségtelen, hogy az eddigi átalakítások úgymond a haderőreformnak főként szervezet- és létszámcsökkentést eredményeztek, ami jelentős egzisztenciális bizonytalansággal járt együtt, amire még a jövőben is sor kerülhet. Ez azonban csak részben az oka a fenti helyzetnek. A hatályos jogszabályokban is van rendeznivaló, sajnos a jelenlegi módosítások csak részben, érthető okok miatt csak kis részben térnek ki, tehát a honvédség humánerőforrás-gazdálkodási gyakorlatán kell javítani, és a kívánatos, helyes irányba terelni.

(20.30)

Figyelmet érdemelnek azok a módosítások, amelyek az egészségügyi állomány, főként az orvosok munkájának és rendszeres túlmunkájának a további elismerését és magasabb honorálását vannak hivatva szolgálni. Ugyanakkor helyes, hogy a valóban súlyos fegyelemsértésekkel kapcsolatos jogszabályok erősítést, szigorítást nyertek, amelyek javítják a vád és védelem összhangját, jobb feltételeket teremtve a védelem számára.

Vitatkozni kívánok azonban néhány, a fegyelmi szabályok körébe tartozó módosítással, elsősorban azzal, amelyet a törvényjavaslat 69. § (2) bekezdése tartalmaz. Ez ugyanis, még ha meggyorsítással is, azt tenné lehetővé, hogy a hivatásos szolgálatra méltatlanná válást az 56. § (6) bekezdés c) pontja alapján még a büntetőeljárás jogerős befejezése előtt is meg lehet állapítani. Ez teljesen helytelen és jogtalan, alkotmányba ütközőnek is tekinthető, ezért ebben a formában semmiképpen nem kerülhet be a normatívák, a szabályok közé. E tekintetben módosító javaslattal kívánok élni, bízva az előterjesztő konstruktivitásában és segítőkészségében.

Nagy figyelemmel és empátiával kell lenni azon módosítások tekintetében, amelyek a személyi állomány természetes és előrehaladó, valamint a kényszerű mobilitásának rendjét illetik. A szolgálati hely és a beosztás változásával, a kiválással és visszavétellel, a magasabb, valamint az alacsonyabb és más beosztásba helyezéssel kapcsolatos jogszabályok pontosítására, mind a honvédség, mind pedig az egyén érdekeire való maximális tekintettel igen nagy szükség van.

Azokat a módosításokat támogatom elsősorban, amelyek a teljes jogszerűség gyakorlatát erősítik, azt tudniillik, hogy mindennemű személyi mozgás a szabályok messzemenő betartásával, az egyéni vélemények, igények és reális kérések, a problémák meghallgatásával és teljes korrektséggel valósítható meg. Ezen követelmények nemcsak a nagyobb átszervezések és létszámcsökkentések esetén, hanem általában fontosak, és biztosítani kell. A nagyobb vagy 20-25 év szolgálat után tisztességgel és kellő feltételekkel való kiválást biztosítani kell a honvédség állományából. Tehát a korrekt mobilitás precíz jogszabályt és megnyugtató gyakorlatot feltételez, amelyet a javasolt módosításokkal is tovább kell erősíteni.

Végezetül figyelemre méltóak a pénzügyi témák, az illetményrendszert érintő szabálymódosítások, amelyeket a mellékelt táblázatok plasztikusan mutatnak. Most, amikor az elmúlt év jelentős illetményemelése után jóval kevesebb ennek lehetősége, minden aprónak tűnő és szerény módosítást is értékelni kell. Éppen emiatt tűnik számomra kissé ellentmondásosnak (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) az 54. §, amely 50 százalékos illetménykiegészítést irányoz elő a HM és a hivatali szervek számára, a tényleges csapattagozat 8 százalékával szemben. Nem sok érv szól a javaslat mellett. (Az elnök ismét csenget.)

Mindezzel együtt úgy vélem, hogy a hatályos törvények jelen tartalmú módosítása alapvetően indokolt, szükségszerű, és ezért azt elfogadásra fogom képviselőtársaimnak is javasolni.

Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypártok soraiban.)