Készült: 2020.07.06.01:37:33 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
3 154 2006.06.08. 4:32  29-183

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök Úr! Képviselőtársaim! Ha a szót úgy használom, hogy gyarapodás, vagy éppen azt mondom, hogy siker, vagy éppen azt használom, hogy félelem nélküli élet, mind-mind igaz fogalmak. Nemcsak hogy jelzők, hanem olyan fogalmak, amelyek a magyar társadalomban fellelhetők, élethelyzethez igazíthatók. Azt gondolom, bár nem túl nagy ez az ország, 93 ezer négyzetkilométer, de mégis félelmetesen nagy különbségek fedhetők fel az ország különböző térségei között. Nem véletlenszerű, hogy nemcsak a kormányprogramon keresztül, hanem az eddig megtapasztalt intézkedésekre alapozva is látható remény van a tekintetben, hogy ezek a különbségek minimalizálódjanak, hogy az elkövetkezendő időszak fejlesztési programjaiból fakadóan olyan élethelyzetek alakuljanak, formálódjanak, amelyek holnap jobbak lesznek, mint ma, holnapután meg még jobbak, mint holnap.

(19.10)

Úgy hiszem, hogy persze ezért és mindezek megvalósításáért rengeteg tennivaló van. Az alaphelyzetből kiindulva azt hiszem, hogy az általános képzésnél, a szakképzésnél, de a felsőoktatás rendszerén keresztül vagy a felnőttképzésnél is vannak teendőink; olyanok, amelyek a munkaerőpiachoz való szorosabb igazítást teszik meg, és olyanok, amelyek megtörik azokat a hátrányokat, amelyek generációs metszetekben követhetők ma.

Úgy hiszem tehát, hogy a foglalkoztatás tekintetében ennek irányában kell elindulni vagy az elindult folyamatokat megerősíteni. A legalitást kell erősíteni, mert ez szolgálja a munkavállalók és a munkaadók érdekét is, legalábbis a tisztességesen foglalkoztató munkaadók érdekét. A munkavállalónál pedig olyan lehetőségeket ad, amely biztosít, a másik oldalról pedig szolgálatiidő-alapot jelent. És a támogatások rendszerét is úgy kell működtetni, hogy legkiváltképp a hátrányos helyzetben lévők élvezzék ezeket a támogatásokat, akár személyükben, akár pedig a leghátrányosabb helyzetű térségekben működő cégek esetében, főleg akkor, ha olyan embereket foglalkoztatnak, akik munka nélkül vannak; a támogatási formák vonatkozásában is, tehát így kell szélesíteni a dolgainkat.

A korábban elindított Start-program tekintetében, azt gondolom, erősíteni kell a gyermekgondozásról visszatérők támogatását, vagy a Start extrán keresztül leginkább azokat, akik még hátrányosabb helyzetben vannak; az 50 év felettieket kell támogatni, vagy épp azokat a leghátrányosabb helyzetű településen élő embereket, akik tartós munkanélküliként vannak jelen a munkaügyi regiszterekben. Ha ezt tesszük, ha ezt erősítjük, akkor oldhatók azok a feszültségek, amelyek ma a munkaerőpiacot jellemzik.

Úgy gondolom persze, hogy mindezek mellett nem szabad elfeledkezni a mikro-, kis-, középvállalkozások támogatásáról, vagy épp a civil szféra támogatásáról sem, amely foglalkoztatásbővülési lehetőségeket hordozhat magában. És ha már a munkaügyi regisztert említettem, akkor azokról az emberekről sem, akik szakmai képesítés, végzettség nélkül, sok tízezren vannak benne a regiszterekben. Az ő számukra olyan nemzeti közmunkaprogramokat kell tudni indítani, amelyek több tízezer embert tudnak megérinteni, a másik oldalról pedig értékteremtéssel tudnak párosulni. Azt hiszem, ezek az utak azok, amelyek előbbre viszik a folyamatokat.

Így tehát összegezve nem gondolok mást erről, mint azt, hogy a legtöbb támogatást oda kell adni, ahol a legnagyobb a szükség: mint említettem, az 50 év felettieknek, a pályakezdőknek, a megváltozott munkaképességűeknek, és a leghátrányosabb helyzetben lévő településeken élő embereknek; ha csak a saját példánkkal élek, Észak-Magyarországgal, akkor Edelénytől Hevesen keresztül Salgótarjánig. Ha pedig ezt az utat járja a kormány, akkor eleget fog tudni tenni annak a szolgálatnak, amellyel a választások előtt felruházták őt.

Köszönöm megtisztelő bizalmukat, köszönöm azt, hogy az elmondott szó alapján majd voksolnak a kormányprogram elfogadására, és kérem önöket, hogy eszerint gondolják át döntésüket.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
5 158 2006.06.19. 5:04  145-197

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a ma reggeli ülésén megtárgyalta az előterjesztéseket. Első mondatban azt összegezhetem, hogy többségi vélekedéssel általános vitára alkalmasnak találta ezeket 10:9 arányban.

(21.10)

Alapvetően nem foglalkoztatásbővítési törvénytervezetekről van szó, ezt ott, a bizottság ülésén is tisztáztuk egymás között. Ez a törvénycsomag sokkal inkább a költségvetési egyensúly megteremtéséről szól vagy annak a része. Egy olyanfajta közteherviselés kialakításának a módja, amelyben akik tehetősebbek, jobban megengedhetik maguknak, egy kicsit többel is hozzájárulnak a közös kasszához.

Miről is beszélek? Igazából arról, hogy amikor a különadó kivetéséről esik szó a szolidaritás elve alapján, akkor gyakorlatilag azzal kell szembenézni, hogy nem az első megszerzett fillértől számítottan kell természetesen ezt a szolidaritási adót megfizetni, hanem az összevont adóalap-járulékalap felső határát meghaladó részre vonatkozik. Ha le akarom fordítani, a magánszemélyeket érintve ez durván 6 millió forint, egy picivel afeletti megszerzett jövedelmek esetében fizetendő meg. Ilyen értelemben valójában tényleg szolidaritási adóról, különadóról beszélhetünk. Ugyanez a társas vállalkozások esetében: a nyereség megállapítását megelőzően az adózás előtti eredményhez kapcsolódóan ugyanabban a mértékben, 4 százalék kivetésére kerül sor. Ez is egy elfogadható nagyságrend, olyan, amely a nyereséges vállalkozások számára különösebb terhet, nagy nyomatékot nem jelent.

Hozzá kell tennem, hogy a házipénztár adójáról szóló előterjesztés tekintetében volt némi nézetbeli különbség már csak azért is, mert a megközelítések egy része arról szólt, hogy most akkor olyan pénzek megadóztatására kerül sor, amelyek nem is léteznek. Végül is nyugodtan kimondhatjuk, hogy bizony vannak olyan pénzek, amelyek papíron, könyveléstechnikailag léteznek a könyvelésekben, de valójában ma már nem felfedhetőek, hiszen vagyongyarapodást képeztek, a jövedelemgyarapodás céljává váltak. Ezen keresztül természetszerűleg osztalékadó nélkül vették ki a vállalkozásokból, nem nevezhető korrektnek ez a tevékenység. Ilyen értelemben nyilvánvaló, hogy valamilyen formában ennek az utolérésére kell törekedni.

Azt mondom, hogy az a fajta út, amelyet most kínál az előterjesztés a kormány javaslatán keresztül, igen méltányos, mert a korábbiakban minden más olyan vállalkozással szemben, amely megfizette az osztalékadót a kivét kapcsán, azzal szemben kedvezőbb módon hagyja gyakorlatilag legitimizálni ezt a helyzetet. Mint ahogy Molnár László képviselőtársam a bizottsági vélemény megfogalmazásakor elmondta, nem minden vonatkozásában vág egybe azzal az értékítélettel, amelyet adott esetben ő személyesen képvisel. Ezt mondhatom én is, már csak azért is, mert gyakorlatilag a kedvező feltételek ilyen úton való megteremtése egyszeri pénzbevételt jelent. De hozzá kell tennünk azt is, hogy akik meg tisztességesen jártak el, bizony többet fizettek ettől.

Még a másodikhoz egy mondatot el kell mondanom, ez pedig az, hogy alapvetően a kormányoldal részéről támogatható a törvény elfogadása kapcsán, hogy a házipénztárban ne más legyen, mint a működőképességhez szükségszerű pénzmennyiség, gyakorlatilag az a készpénzállomány, amely a normális működéshez szükségszerű.

A harmadik törvénytervezet az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szól. Itt csak a legfontosabb elemeket említem: a személyi jövedelemadó 1,7 millió forintos mértékre való emelése 18 százalékos szja-kulcs megtartása mellett, az adójóváírás szabályainak a megtartása és az, hogy 63 ezer forintos mértékig a továbbiakban is az adómentesség fennáll.

Mindezek figyelembevételével a három előterjesztést, mint ahogy az első mondatomban mondtam, a bizottság többségi alapon általános vitára alkalmasnak tartotta.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. Köszönöm, elnök úr. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 253 2006.06.20. 5:42  172-340

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Előttem két kétperces Vígh Ilonára hivatkozott. Az én bevezető gondolataimat is ő indítja meg. Azt mondta Vígh Ilona, hogy nagy a jólét, vissza kell venni belőle. Szeretném mondani, hogy a 2002 és 2006 közötti időszakban azok az intézkedések, amelyek tényleg ennek a jólétnek a kialakulását szolgálták, igen nagy erőfeszítéseket kívántak meg az előző kormánytól. Tényszerű és valós helyzet az, hogy ezek az erőfeszítések pénzben többet kívántak meg, mint amit a magyar gazdaság elő tudott állítani.

Nem véletlenszerű tehát az, hogy egy olyan helyzet állt elő, amely helyzet következtében némi kiigazításra sort kell keríteni. Azt hiszem, ebben a Házban, talán a Házon kívül sem vitatják ma sokan azt, hogy erre a kiigazításra mindenképpen szükség van. A kérdés az, hogy a kiigazítás mikéntje hogyan történik, és ennek kapcsán van előttünk három törvény jelen pillanatban, amelyet tárgyalunk.

(18.20)

Azt gondolom, akármilyen aspektusból, akármilyen szemüvegen keresztül nézzük is a történetet, legyen az a gazdaság szereplői oldaláról a munkaadók vagy éppen a munkát vállalók irányából, mind a ketten, mind a két szegmentum, gondolom, úgy gondolkodik, hogy alapvetően a tisztességesség irányába kell elmozdulni e tekintetben. Ez alatt azt értem, hogy a vállalkozások döntő többsége és meghatározóan döntő többsége meggyőződésem szerint, akik ma Magyarországon tisztességesen tevékenykednek, tisztességesen foglalkoztatnak, tisztességesen adóznak, és sok minden mást csinálnak, ők is úgy gondolkodnak, hogy mindenki más, aki ma ezt nem ekképpen teszi, az ekképpen tegye a későbbiekben. Ha egy példát mondok rá a most előttünk szereplő törvények közül a házipénztár adóztatására hivatkozva, akkor látható, hogy van ennek megfelelő - idézőjelbe tett - jogalapja.

Hiszen a házipénztár nem másról szól, mint egy olyan készpénzállomány biztosításáról, ami a normális működéshez hozzáillesztődik, annak a szükséges hátterét rajzolja meg. És látható módon az elmúlt időszakban voltak olyan vállalkozások, amelyek a házipénztárakban nem ennek megfelelő pénzmennyiségeket helyeztek el, hanem ettől jóval többet, és a feltételezések - és majd a tények ezt alá fogják támasztani nagy valószínűség szerint - azt mutatják meg, hogy ezek a pénzek messze nem azt a célt szolgálták, amit szolgálniuk kellett volna, hanem vagyongyarapodást szolgáltak, ráadásul úgy, hogy mondjuk, osztalékadó megfizetése nélkül vették ki ezeket a pénzeket a házipénztárból.

Azt gondolom, ez azokkal a vállalkozásokkal szemben, akik tisztességes módon tevékenykednek, így foglalkoztatnak, nem feketén, megfizetik azokat az adókat, amelyeket meg kell fizetniük, azokkal szemben nem túl korrekt. Azt gondolom tehát, hogy jó az a fajta intézkedés, amely egyre inkább abba az irányba próbálja sodorni és terelni a vállalkozások teljes körét, hogy igenis amit meg kell fizetni egy országban a vállalkozások messze többségének, azt annak a kisebbségnek is meg kell fizetni, aki ez alól ki akar bújni. Ugyanígy példák sokasága mondható nyilván a munkavállalói oldal tekintetében is, akár a feketefoglalkoztatás és egyéb más kérdések vonatkozásában. A példát csak és azért mondtam, mert azt hiszem, hogy ezen keresztül érthetővé válik az, hogy miért is kell olyan intézkedéseket foganatosítani, amelyek a későbbiekben vélhetően elkerülhetővé tudják tenni azt, hogy ilyen fajta módon ki lehessen bújni a törvények által megállapított megfizetési kötelezettségek alól.

Ami viszont pozitív és ennek a mostani törvényi előterjesztési csomagnak a hátterében is meghúzódik, hogy nem igaz az, hogy csak és olyan típusú megszorításokkal párosul, amelyek mind a munkaadóknak, mind a vállalkozóknak, mind pedig a munkavállalóknak a hátrányát szolgálja. Nem, messze nem igaz, hiszen példaként csak és a személyi jövedelemadón keresztül: 1 millió 700 ezer forintig az alsó sáv szélesedik a 18 százalékos kulcs megmaradása mellett.

Vagy hozzá lehet tenni azt, hogy a fejlesztési, befektetési kedvezmények gyakorlatilag olyan értelemben alakulnak, hogy a foglalkoztatás lehetőségeit egyre inkább ösztönzővé teszik. Vagy mindezek mellett azt is meg szeretném említeni, hogy vannak olyan célzott támogatások, amelyek pontosan azokat a célcsoportokat közelítik meg, akik a leghátrányosabb helyzetben vannak. A leghátrányosabb helyzetű térségekben lévő, leghátrányosabb helyzetű sajátosságokkal bíró munkavállalók foglalkoztatása esetén extratámogatásokat biztosítanak.

Azt gondolom, ez a fajta szolidaritás szükségszerű, ugyanúgy, mint ahogy nyugodt lelkülettel vállalom azt, hogy az a fajta szolidaritási adó, amely különadóként kerül bevezetésre, vállalható a 6 millió néhány százezer forintos összjövedelem feletti értékhatár megfizetése mellett. Ilyeténképpen tehát azt hiszem, nyugodt lelkülettel ajánlhatom a Háznak elfogadásra, persze néhány kiegészítéssel, pontosítással ezeket a törvényeket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
6 261 2006.06.20. 1:50  172-340

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Képviselőtársaim! Aszódi képviselőtársam fogalmazta meg, de ma már a Házban többször elhangzott, hogy azok a törvénytervezetek, amelyeket ma tárgyalunk, nem a foglalkoztatás bővítésével kapcsolatosak, nem olyan új egyensúlyi program, amely munkahelyteremtéssel, hanem munkahely-megszüntetéssel párosulna.

Szeretném elmondani, és szeretném tisztává tenni ezt a képet. Azt hiszem, mindnyájan tudjuk azt, hogy a gazdaság működése is akkor jó, és még jobb, ha mögötte az államháztartás sem nagymértékű hiányokkal felruházott. Magyarra fordítva a szót, azt lehet mondani, hogy ennek a kiegyensúlyozó programnak nem lehet más a következménye, csak az, hogy stabilizál. Ha pedig stabilizál, akkor annak adja meg a lehetőségét, hogy olyan új források bevonása történhessen meg - európai uniós pénzekről beszélek, mert hiszen a konvergenciakritériumok teljesülnek és minden egyéb más -, amelyek módot és lehetőséget adnak arra, hogy még ezen ciklus keretei között, a mostani kiigazítás eredménye kapcsán, a stabilizálás révén foglalkoztatásbővülésekről lehessen számot adni még ebben a ciklusban. Magyarul tehát az első lépéseket kell megtenni annak érdekében, hogy a következő lépéseknek már ne csak az államháztartás működése tekintetében, hanem a foglalkoztatási kép kialakulása vonatkozásában is pozitív visszaigazolódásai legyenek. Azt hiszem, ez az út az az út, amit nekünk járni kell. Az első lépések megtételéről van most szó.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 68 2006.07.24. 3:02  67-72

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, mindnyájunk előtt ismert az, hogy a születési folyamatok az elmúlt tizen-egynéhány esztendőben hogyan alakultak Magyarországon, s talán az is, hogy az életkorbeli meghosszabbodás is jellemezte az országot, de egész Európát is. Az előbbi talán nem túl szerencsés, de nyugodtan mondhatom, hogy az utóbbi szerencsésnek tekinthető, hiszen kitolódik az életút, az életpálya.

Hozzáteszem azt is, hogy a munkaerőpiacot érintően bizonyos értelmű sokkhatások is bekövetkeztek az elmúlt 15-16 esztendőben, hiszen nagyon sok, mondhatom nyugodtan, sok százezer ember kényszerült olyan utakra, vagy ha nem kényszerült, akkor maga választotta módon keresett olyan utakat, ahol csökkent munkaképessége révén került ki a foglalkoztatotti körből, és utána persze nyilván sokkal nehezebb a visszakerülési pálya megrajzolása, mint a kikerülésié. Közben a gazdaság átalakult, szerkezete formálódott, a modernizáció - nyugodt lelkülettel mondhatom - politikai kurzusoktól függetlenül felgyorsult, és a legnehezebben talán a munkaerő alkalmazkodó képessége formálódott, alakult ki, főleg azokban a térségekben, amelyek halmozottan hátrányos helyzetűek, elzártabbak a világtól. Ezekben a térségekben sokkal nehezebben illeszkedtek ahhoz a felgyorsult világhoz, amelyet ma élünk.

Ilyen értelemben, azt hiszem, senki előtt sem lehet kétséges, hogy a képzés jelentősége mennyire megnőtt az elmúlt időszakban. Ezt természetesen nemcsak az általános képzés vonatkozására, nemcsak az iskolarendszerű képzésre vetítem ki, hanem mondhatom, hogy a felnőttképzésre is igaznak tekinthető mindez, ugyanúgy az aktívak, mint az inaktívak körében, ugyanúgy a pályakezdő fiatalok, mint a munkanélküliek esetében. Azt gondolom, hogy a versenyképességet a munkakultúra, valamint a szakképzettség foka, milyensége is alapvetően meghatározza.

Mindezekből kifolyólag, mindezek okán úgy hiszem, nagyon fontos az a kérdés, hogy a munkaerő-piaci alakuló, változó igényekhez hozzáillesztetten hogyan formálódik a képzések rendszere az általános vagy épp a felnőttképzés színterén. Éppen ezért a kérdésem akképpen fogalmazom interpellációmon keresztül államtitkár úrhoz, hogy melyek azok a konkrét lépések, amelyeket a minisztérium és a kormányzat foganatosítani kíván az elkövetkezendő időszakban a képzés és a munkaerő-piaci igények tekintetében az összhang még szélesebb megteremtése érdekében, és azért, hogy mindazok, akik képzésben részesülnek, az ezt követő időszakban nagyobb hatékonysági fokkal tudják a munkaerőpiacon megtalálni a helyüket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
16 72 2006.07.24. 1:09  67-72

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, államtitkár úr, az interpellációmra adott válaszát. Szeretném megerősíteni a tekintetben, hogy az a logika, az a folyamatrendszer, amelyben a minisztérium és a kormányzat gondolkodik, számomra elfogadható és szimpatikus. Mindezek mellett három apró kiegészítést szeretnék tenni és a figyelmébe ajánlani.

Az egyik az, hogy a gazdaság szereplőinek, képviselőinek intenzív bevonása meggyőződésem szerint elengedhetetlen feltétel a képzés megvalósítása kapcsán. Itt szeretnék a köztestületekre is és a gazdasági érdekképviseletekre is hivatkozni, az ő szerepük erősítését is figyelemfelkeltésképpen államtitkár úr felé irányozni.

A másik megjegyzésem, hogy ez alapvetően nem történhet másképp, csakis a megrendelői nyilatkozatok, igények igazodásához illesztett képzések lebonyolításával.

A harmadik: a hátrányos helyzetű térségekben mindenképpen igénylem azt, hogy a speciális támogatások biztosítása mellett történjen mindez.

Ezek mellett fogadom el az államtitkár úr válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
19 242 2006.10.09. 2:04  233-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Örömmel hallgattam az előttem szóló képviselőtársam mondandóját, legkiváltképp az utolsó mondatait, ami arról szól, hogy ők is támogatják ennek a törvénytervezetnek az elfogadását. Úgy vélem, azért, mert olyan célt szolgál, amely legkiváltképp a legkiszolgáltatottabbak számára ad valamifajta mentsvárat. Tudjuk mindnyájan, hogy a körbetartozások tekintetében, ahogy mondottam, a mikrovállalkozások vannak a sor végén, és ők azok, akik a foglalkoztatottsághoz pedig a legtöbbet hozzátesznek Magyarországon.

Ami a körbetartozás kérdéskörét érinti, az szerintem ma Magyarországon a gazdálkodó szervezetek tekintetében nagyobb probléma, mint, mondjuk, a likvid források megszerzése, nagyobb probléma, mint a kedvező kamatozású hitelekhez való hozzájutás, nagyobb probléma, mint a pályázati források utolérési módja. Ilyen értelemben tényleg szükségszerű e tekintetben előrelépni. De azt gondolom, van egy másik aspektusa is ennek a dolognak, ami az előttem elhangzott hozzászólásból is kitűnt, hogy ezeknek a körbetartozásoknak vélelmezetten vagy reprezentatív mérések alapján a 60-80 százalékát, ahogy mondta képviselőtársam, az építőipar keretei között lehet felfedni. Gondoljanak csak bele, ha megnézzük azt, hogy az építőipar mennyire fertőzött a tekintetben, hogy feketefoglalkoztatás jelen van vagy nincs jelen, akkor mennyire kellene más aspektusból gondolkodni - mondjuk akképpen, hogy egy vállalási szerződés tekintetében bizonyos értelemben állami források utolérésénél elő lehetne írni az élőmunka rendelkezésre állásának a szükségszerűségét -, és ez mennyiben befolyásolhatná a folyamatok alakulását. Nem bontom ki, mert a két perc letelt, csak a figyelmet szerettem volna felhívni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 102 2006.10.10. 2:03  19-239

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Érdeklődéssel figyelem azt a fajta vitát, ami egyik oldalról azt mondja, hogy maradjunk ott, amit tárgyalnunk kell, tehát a költségvetési zárszámadási dolgainkról beszéljünk, a másik meg visszamegy két évre, négy évre, hat évre, és reklamálja azt, hogy közben miért nem adunk választ ezekre a dolgokra.

No, hogy tételesen választ is adjak a dologra, Babák úr, amit önök felvetnek. Azt mondják, hogy a bevételek általában, szemlélet szemszögéből nézve, felültervezésre (Babák Mihály közbeszólása.) - önök megerősítik ezt -, a kiadások pedig alultervezésre kerülnek. Szeretném mondani önöknek, hogy a 2005. évi központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak az alakulása hogyan és miképpen nézett ki.

A 2005. évi törvénymódosítás és a tényleges megvalósulás, tehát a teljesítés úgy alakult, hogy a bevételek mintegy 9,7 százalékos növekedést mutattak - Babák úr, igen, mintegy 9,7 százalékos növekedést (Babák Mihály dr. Katona Bélával konzultál.) -, miközben a kiadások tekintetében 5,6 százalékos volt a növekedés. Soha nem fogja tudni Babák úr ezt a két adatot, ha a parlament e témakörben való tárgyalása kapcsán nem figyelünk egymásra. (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Az MSZP zavarja...!)

Csak azt szeretném még egyszer megerősíteni önnek, hogy ennek a logikának pont az ellentéte érvényesült, mármint az, hogy a bevételek nagyobb mértékű növekedése történt meg, mint a kiadások növekedése. Ennek a következménye volt az, hogy a központi költségvetés hiánya gyakorlatilag az eredetileg tervezett nyolcszáz-egynéhány milliárd forinttal szemben nem érte el az 550 milliárd forintot.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 108 2006.10.10. 2:05  19-239

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, megint eltérünk a zárszámadási dolgoktól, megint visszamentünk hat évre, nyolc évre Aszódi úr mondandójában. De ha erről kíván beszélni, akkor beszélhetünk erről is. (Zaj.)

Azt szeretném majd, ha önök is levezetnének néhány dolgot. Én mondok levezetési gyakorlatként néhány tényszerű számadatot. 2001 Magyarországa úgy néz ki, hogy Magyarországon az átlagbérek 103 600 forintot ütnek meg emlékképeim szerint. Eltelik négy év, négy év eltelte után 2005-ben Magyarországon az átlagbérek összege 158 ezer forintot halad meg. Tudják, a két szám között van durván 55 ezer forint különbség, és ez százalékos mértékben is 53-54 százalékpontos növekedést jelent a bérek tekintetében az eltelt négyéves időszakban. Hozzáteszem azt is, hogy közben minden évben természetesen van infláció (Babák Mihály: És 400 ezer munkanélküli!), hol 6 százalékos, hol 4, hol 5 százalékos. Összességében ezen négy év időszakában az inflációs ráták együttes értéke a 20 százalékot éri el. Az 53-54 százalékból érdemes kivonni a 20 százalékot, akkor egy 33-35 százalék közötti nagyságrend születik, amely a munkabérek vonatkozásában, tehát reálértelemben vetten, kézzelfoghatóan, a vásárlóerő tekintetében gyakorlatilag egy ilyen mértékű reálnövekedéssel azonosul, a vásárlóerő ilyen típusú nagyságrendi növekedését igazolja vissza. Ez a bérek tekintetében történő levezetési gyakorlat tényszerű, számokkal alátámasztott formában.

A nyugdíjak vonatkozásában ezt a gyakorlatot megismételhetjük természetesen más számsor alkalmazásával, ami a nyugdíjak tényszerű számadatait tartalmazza.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 122 2006.10.10. 11:55  19-239

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Megpróbálok szűk keretek között a költségvetési zárszámadási vitánál maradni, ha némi kitekintést teszek, akkor az az előttem hozzászólóhoz való kapcsolódásként értelmeződjék, azt kérem önöktől.

Azt hiszem, a legalapvetőbb az, hogy azok a források, amelyek itt most a tárgyalás, a vita témáját jelentik, azok jó célokra, megfelelő módon, gyakorlatilag kellő hatékonysággal használódtak-e fel, és az ÁSZ-nak a jelentése is gyakorlatilag ezzel kapcsolatos. Azt gondolom, hogy mindaz, ami visszaigazolható és látható, azt támasztja alá, hogy egy áttekinthetőbbé vált zárszámadásról adhatunk szót, ami csakis a zárszámadással foglalkozik. Ha emlékképeim nem csaltak meg, akkor voltak a korábbi esztendőkben olyan zárszámadási jelentések, ami sok minden egyéb mással is vegyült, ez most tisztán zárszámadással foglalkozik. Nyilván ez segíti a tájékozódást is.

Ha összegezni kellene egy mondatban, akkor nyilván azt lehetne mondani, hogy a zárszámadás megbízható képet mutat, és a megbízhatósága mellett gyakorlatilag valós képet ad a források felhasználásának a mikéntjéről. Azt gondolom, hogy ez igen fontos. Igen fontos, mert emellett megállapítható az is, hogy a költségvetési címek, fejezetek vagy épp az igazgatási címek, alcímek adatainak megbízhatósága az előző éviekhez képest egyértelműen javult. Ha az előbbi példákra utalok vissza, akkor azt kell hogy mondjam, hogy a központi költségvetés bevételeinek és kiadásainak alakulása pontosan azt a képet erősíti, hogy a bevételek tekintetében nem túltervezés, a kiadások tekintetében nem alultervezés mutatkozott meg, ez az egyenlegből is kiolvasható, hiszen a központi költségvetésnek a hiánya a tervek szerint, az előzetesen megjelent 813 milliárd forinttal szemben 547 milliárd forinttal valósult meg. Gyakorlatilag azok az aggályok, amelyek itt a korábbi kétperces hozzászólások kapcsán felvetődtek, ilyen értelemben annullálódtak.

Én inkább most a hozzászólásom keretei között az elkülönített állami pénzalapok felhasználásával kapcsolatosan szólnék, legkiváltképp azon belül is a Munkaerő-piaci Alappal foglalkoznék, hiszen a háromszáz-egynéhány milliárd forinton belül a Munkaerő-piaci Alap az, ami gyakorlatilag egy 275 milliárd forintos nagyságrendű részarányt tesz ki. Itt is az mondható el, hogy a 2005. évi törvénymódosításhoz mérten a 2005. évi teljesítés gyakorlatilag szinkronban van, 276 milliárd forintos teljesítéssel számolhatunk el, ez a bevételi része, a kiadási oldalon pedig mintegy 4,4 milliárddal kevesebbel, azaz szufficites az alap. Azt kell hogy mondjam, hogy az elkülönített állami pénzalapok működése jogszabályi, törvényi előírásokon alapul, az adott éves költségvetési törvény gazdálkodására vonatkozó további követelményeket is támaszt ezekkel az alapokkal kapcsolatban az államháztartási egyensúly megteremtése érdekében. Az alapok, az elkülönített alapok ezt a követelményrendszert teljesíteni tudták.

(Az elnöki széket Mandur László, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

De amit én ettől fontosabbnak tartok, az az, hogy a 2000. évi beszámolójának és mérlegének az auditálása során a könyvvizsgálók mindegyik alapnál, így tehát a Munkaerő-piaci Alapnál is megadták a hitelesítést, vagyis a beszámolók vagyoni, pénzügyi, jövedelmi helyzetről megbízható és valós képet adnak. Azt gondolom, ez igen fontos dolog.

S mindezek mellett azt lehet elmondani, hogy a 2005-ös esztendőben akár a jóléti funkciók, akár a szociális ellátásra fordított pénzügyi kondíciók, a bruttó nemzeti termék GDP-arányos számottevő emelkedéséről lehet számot adni, csak a példa kedvéért mondom, 2004-ben 30,8 százalékos, 2005-ben pedig közel 31,8 százalékos mértékű volt GDP-arányosan a jóléti funkcióra fordított nagyságrend. Itt az 1 százalékok nyilván jelentős mértékű, nem egymilliós, nem tízmilliós, hanem több milliárd forintos nagyságrendű tételeket jelentenek.

A gazdasági funkciók terén is, ha ugyanezt a mérlegelést tesszük, tehát ha a bruttó nemzeti termékhez viszonyított arányos változást nézzük, akkor azt lehet látni, hogy egy intenzív expanzió, egy intenzív növekedés következett be, hiszen 2005-ben a gazdasági funkciók terén 14,5 százalékos mértékű volt a növekedés üteme, tehát az expanziója. Ez a növekedés gyakorlatilag azt jelenti, hogy mintegy 10 százalékos növekedéssel ér fel az összes állami kiadás részarányához viszonyítottan. Fontosnak tartom mindezek mellett megemlíteni azt is, hogy az adósságkezelésnek a részaránya az összkiadáson belül a 2005-ös esztendőben csökkent.

És akkor néhány gondolatot engedjenek meg a 2005-ös esztendőhöz illesztetten a munkaerő-piaci sajátosságokkal kapcsolatosan. Mielőtt ezt megtenném, azelőtt, bár már nincs közöttünk, de Karsai úr hozzászólásához illesztetten annyit szeretnék elmondani, hogy meghivatkozta, hogy 2000-ben arról esett szó, hogy majd 2006-ban euró is lehet Magyarországon. Igen, csak hát a 2000-es esztendőt követte egy 2001-es és 2002-es, amikor is a gazdasági növekedés üteme mértékadó csökkenést mutatott, gyakorlatilag a 2-2,5 százalékpontos mértékű növekedés igazolódott vissza, ami a korábbi évek gazdasági növekedési üteméhez mérten messze alacsonyabb volt. Ez még nem a Medgyessy-kormány, nem, ez még az azt megelőző kormány időszakára esik.

Ilyen értelemben nyilván minden kormánynak, színétől függetlenül, felül kell gondolnia azt, hogy mit is tud tenni abban a kérdésben, amiről az előbb beszéltünk. Az elhalasztott lehetőségek sokaságát nem akarom én most felsorolni a 2000-es, 2001-es esztendőre vonatkoztatva, csak jelezni szerettem volna mindezt.

A másik ilyen kitekintés, ami azzal az 1,4 millió forintos egy főre vetített teherrel kapcsolatosan jelenik meg: én emlékszem arra is, hogy, mondjuk, négy évvel ezelőtt ennek a mértéke nem nulla forint egyenértékkel bírt, hanem közel volt az egymillió forintos nagyságrendhez. Magyarul, ezzel azt szeretném mondani, hogy nem másfél évnek, nem négy esztendőnek a termése az, hogy egy főre vetítetten 1,4 millió forintos teherrel kell számolni fejenként, hanem bizony ez 16 esztendő termése. No, a 16 esztendő termésével eddig Magyarországon egyetlenegy politikai erőnek, egyetlenegy miniszterelnöknek nem volt bátorsága szembenézni. Gyurcsány Ferenc az a miniszterelnök Magyarországon, aki ezt vállalta a maga kockázatával együtt is, mert úgy gondolja - megítélésem szerint helyesen -, hogy a szükségszerű kiigazításokat meg kell tenni, az egyensúlyt biztosítani kell, hiszen ha ezt nem tesszük meg, akkor olyan fejlesztési forrásoktól is eleshetünk, amelyek Magyarország számára mértékadó mozgáslehetőséget adnak a későbbiekre vonatkoztatva.

A munkaerőpiac 2005-ben: 2005-ben ez a munkaerőpiac úgy működött, mint az előtte levő esztendőben, magyarul: beengedő, befogadó jellegű volt, nem arra törekedett, hogy kiszorítson. Emlékszem én arra az időszakra is, ami a 2000-es, 2001-es időszak volt, amikor a regisztrációban levő munkanélküliek számának a csökkentése volt az elsődleges cél, és nem az, hogy gazdaságilag aktívvá tegyenek embereket. Én azt gondolom, sokkal inkább jó az, ha megengedő, beengedő, befogadó jellegű egy ellátórendszer, még akkor is, ha a regisztrációs számok adott esetben magasabb értéket mutatnak, ha a regisztrációs rátaérték 7,2 százalékos, már csak azért is, mert mindezek mellett a régióban, a környezetünkben levő országok tekintetében egyébként ez a legkisebb regisztrációs munkanélküliségi rátaérték.

(15.40)

Hozzáteszem, hogy azok a források, pénzek, amelyek akár a Munkaerő-piaci Alapon keresztül - az a 275 milliárd forint -, akár a HEFOP, a humán erőforrás-fejlesztési operatív programon keresztül 2004-2006 között mintegy 183 milliárd forinttal kerülhetnek felhasználásra, mind-mind egyrészt preventív, megelőzési jelleggel vannak jelen, másrészt pedig az olyan helyzetbe sodródott embereknek, akiknek kezet kell nyújtani, adnak megoldási alternatívákat. Ha ezek a források nem lennének benne a tárházban, akkor gyakorlatilag azzal lehetne számolni, hogy durván az a 250-300 ezer ember, aki az aktív eszközök révén érintetté válik egy adott esztendőben, időszakban, sokkal kisebb eséllyel tudna a munkaerőpiacon elhelyezkedni.

Hozzáteszem azt is, hogy mindezen sajátossági jegyek mellett, ahol 7,2 százalékos a munkanélküliségi ráta értéke 2005-ben, mintegy 0,1 százalékos mértékű foglalkoztatásbővülés következik be, és tapasztalható az is, hogy Magyarországon is a nem teljes munkaidős foglalkoztatás tekintetében 4-5 százalékpontos mértékű növekedési ütem rajzolódik meg, ami megítélésem szerint helyes, mert lehetőséget és módot ad arra, hogy azok is, akik nem feltétlen módon akarnak 8 órás foglalkoztatásban részt vállalni, szerepet kaphassanak a munkaerőpiacon.

Talán még két apró, pici tételt hadd idézzek fel. Ez az esztendő is az az esztendő, amikor a bérek tekintetében 8-9 százalékos mértékű bruttó bérnövekedés következik be. Ez is része annak a négyéves időszaknak, amiről említést tettem, ahol is 53-54 százalékos mértékű bérnövekedés mutatkozott meg.

A másik tétel pedig, hogy ebben az esztendőben mintegy 54 ezer fővel nőtt a gazdaságilag aktívak száma. Azt gondolom, ez igen fontos, mert az emberek egy része a munkaerőpiacon jelent meg, másik része pedig legalább egy lépéssel közelebb került a munkaerőpiachoz.

Az utolsó mondatom pedig arról szól, hogy úgy gondolom, hogy a munkaerőpiacon belül lévő aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök felhasználási arányát a későbbiekben még tovább kell növelni, és a decentralizációnak még inkább helyt kell adni azért, mert azt hiszem, hogy a forrásfelhasználások hatékonysága, a forrásfelhasználások minőségbeli előretolódása így erősíthető még tovább az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
20 140 2006.10.10. 2:05  19-239

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Csak az utolsó gondolat ébresztette bennem azt, hogy talán azt is érdemes megjegyezni még egyszer, hogy nem mindegy az, hogy egy ellátórendszer befogadó vagy kiszorító jellegű. Nem mindegy az, hogy mondjuk, 2001-ben a választásokat megelőző egy évvel hónapról hónapra a regisztrációban lévők számának csökkennie kell - érdekes módon, nem csökken, csökkennie kell -, és így jutunk valamilyen regisztrációs számadathoz, vagy van egy olyan időszak, amikor ha valaki be akar jönni az ellátórendszerbe, ami nemcsak segélyezésről szól, hanem különböző aktív foglalkoztatáspolitikai programok keretei között a munka világába való visszajutás lehetőségét segíti, ezt megengedjük-e. No, e két szemlélet figyelembevétele mellett érdemes összehasonlítani a munkanélküliségi ráta adatait egymással. Ez az egyik dolog.

A másik dolog az, hogy a foglalkoztatási ráta értéke 56 százalékpontos mértékű. Erre azt mondom, hogy igen, lehetne ez magasabb is, sőt szükségszerű, de nézzük meg azt, hogy mondjuk, 4-5 évvel ezelőtt mennyi volt. Ön is tudja, hogy egynéhány százalékkal kevesebb. Egynéhány százalék a foglalkoztatási ráta tekintetében százezres nagyságrendű foglalkoztatásbővülést is jelenthet összegészében.

A harmadik dolog pedig, hogy azt gondolom, az is nagyon fontos, hogy amikor 1999-2000-ben a GDP-növekedés mértéke 4-5,5 százalékos volt, akkor mennyivel nőttek, mondjuk, a bérek, és mennyivel nőtt a foglalkoztatottság abban az időszakban, amikor a lehetőségek színtere ilyen értelemben nagyobb volt. Ezeket az összefüggéseket is érdemes vizsgálni, és egymás mellé állítani.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
34 28 2006.11.18. 5:08  1-85

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy egy mondatot mindenképpen megér az a történet, ami a költségvetés formai részével kapcsolatos, mármint hogy ez a költségvetés jelen időszakban csakis mint költségvetés funkcionál, és semmi mással nem foglalkozik. Ilyen értelemben könnyedebb módon áttekinthető mindenki számára.

Nyilván némi nehézséget az jelent, hogy az adott esztendő változása, az európai uniós források számbavétele és sok minden más a korábbi évekhez képesti összehasonlítást nehezítheti. De a tartalmi lényege talán akképpen foglalható össze, és nem is elvitatható, hogy ez a költségvetés egy olyan induló fázis vagy a fázisnak olyan indulópontja, amely az egyensúly megerősítésére törekszik, és e tekintetben az államháztartási hiány mérséklésére.

Én csak azért említem és térek vissza egy gondolattal a hat évvel, négy évvel ezelőtti állapotokra, mert 2000-ben is 3 százalékpont környékén volt az államháztartási hiány, majd 2002-ben 9 százalékpont környékén. Tehát nem olyan tragikus differenciákról beszélünk itt, a kormányváltás időszakához illesztetten, hogy ne kezelhető kérdések lennének. A különbség annyi, hogy most tisztán és minden az asztalon van, ilyen értelemben egyértelműen lehet gondolkodni a tekintetben, hogy mi felé haladjunk.

Az egyensúlyteremtés mellett sokan szóltak már a reformok kérdésköréről. Azt gondolom, hogy igenis vannak olyan típusú kérdések, amelyek mélységében a reform szót, a reform tartalmat megérintik és megilletik. Ilyen értelemben nyilván az egészségügyi, az önkormányzati vagy akár a központi államigazgatási kérdéskörökről, igazgatásról lehetne szólni. De ettől sokkal, de sokkal fontosabbnak tartom azt, ami az egyensúlyteremtés mellett a reformokkal kiegészítve a fejlesztések kérdéskörét érinti.

Hogy miért? Egyszerűen azért, mert mindegyikünk tudja, hogy az elkövetkezendő hét év közel 8000 milliárd forintos nagyságrendű európai uniós támogatása - kiegészülve hazai forrásokkal, vállalkozói tőkével - olyan mozgásteret ad ennek az országnak, amely mozgástér a korábbi esztendőkben, évtizedekben nem igazán volt adott.

Ez adja meg annak a lehetőségét, hogy akár a regionális operatív programokon keresztül, akár az ágazati programokon keresztül a gazdasági versenyképességet, a foglalkoztatás bővülési lehetőségét meg lehessen teremteni. Ez adja meg annak a lehetőségét, hogy egy ilyen időszakban, amikor bizonyos szorításokkal is szembe kell néznünk, akkor se legyenek drasztikus visszalépések, akkor se növekedjék a munkanélküliség mértékadó módon.

Mindezekkel szemben - mint ahogy a tervekben is megjelenik - gyakorlatilag stagnáló állapottal fogunk szembenézni az aktivitási ráta növekedése mellett. Gyakorlatilag lesz mód, hogy ezen források felhasználásán keresztül egyre többen a munka világa irányába visszatérhessenek, első lépésben legalább - legalábbis - az ellátórendszerekbe, amelyek módot és lehetőséget adnak a későbbiekben a munkaerő-piacra való visszatérés tekintetében.

Úgy hiszem tehát, hogy az a két év, amely előttünk áll, belátható módon, bizonyos értelmű szigorú feltételek keretei közepette, az a két év vállalható és vállalandó annak érdekében, hogy azt a hét évet, amely a fejlesztések mértékadó lehetőségeit tárja ki előttünk, azt is igénybe tudjuk venni.

Ami a költségvetésből üzenetértékkel fontos a számomra, az igazából az, hogy egyrészt a szociális, másrészt a másik végén a történetnek a fejlesztési típusú pénzforrások gyakorlatilag mértékadó csökkenést nem szenvednek el, sőt növekvő mértéket kapnak. Mindezek mellett olyan típusú törvénymódosításokkal párosul a gondolkodás, amely a szociális ellátások tekintetében önszerepvállalással, saját szerepvállalással párosul, a fejlesztések tekintetében pedig a meglévő különbségek minimalizálásnak lehetőségét adja meg.

A Munkaerő-Piaci Alapról csak egy dolgot mondanék. Folyamatában nő a kormányciklus alatt a bent lévő források összege. Most mintegy 350 milliárd forint lesz ez a nagyságrend, és ezen belül, ami a legfontosabb, hogy a helyben felhasználható pénzügyi források, a decentralizált pénzek mértéke is növekvő tendenciát mutat. Ezáltal az aktív foglalkoztatáspolitikában lévő eszközökre fordítható pénzek is közvetlen formában, prevenció jelleggel helyben közelíthetők meg.

Összességében egy mondattal, azzal zárnám a történetet, hogy mindezek és az említett európai uniós források bevonása a költségvetési pénzek mellett egyértelműen lehetővé teszi a számunkra azt, hogy stabilizáljunk, hogy a munkanélküliség szinten tartását garantáljuk és a foglalkoztatás bővülését teremtsük meg az elkövetkezendő esztendőben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 34 2006.11.21. 9:58  15-111

GÚR NÁNDOR, a MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, amikor a szakképzésről, a felnőttképzésről beszélünk, akkor olyan típusú törvénymódosításokat tárgyalunk, amelyek meghatározó jelentőséggel bírnak a magyar gazdaság életére vonatkoztatva is. Miért mondom ezt? Alapjaiban azért, hiszen mindnyájan tudjuk, hogy egy tartós szakmunkáshiány milyen problémák sokaságát vetheti fel az országban. Szembesültünk vele nemcsak az elmúlt esztendőkben, hanem most már évtizedes múltra nyúlik vissza ez a problematika, mármint az, hogy az elmúlt másfél évtizedben olyan értelemben alakult ki Magyarországon a képzés rendszere - ebbe nemcsak a szakképzést és a felnőttképzést, hanem a felsőoktatás képzési intézményrendszerét is beleértve -, ami bizony elég távol van vagy elég távol volt a munkaerőpiac igényeitől. Azt kell mondjam legkiváltképp a felsőoktatás vonatkozásában - amelyet most e törvénytervezet kapcsán nem tárgyaltunk -, hogy olyan torzók is születtek, amelyek a munkaerőpiac képtelen volt kezelni.

De a másik oldalról - hogy a törvényhez térjek vissza -, magának a szakképzésnek a tekintetében is felfedhetők ezek a fajta ellentmondásosságok. Felfedhetők, mert nem véletlenszerű, hogy tartósnak mondható, nem egy-két éves, hanem évtizedes jellegű szakmunkáshiánnyal kell szembenézünk jelen pillanatban és jelen időszakban. Ez a fajta szakmunkáshiány, ami gyakorlatilag 30-50 ezer főre tehető az országunkban - amely egy-egy adott időszakban, egyik pillanatról a másik pillanatra, ha a megfelelő képesítéssel, végzettséggel, tudásszinttel felruházott emberek állnának rendelkezésre, a gazdaság részéről feszívásra kerülne -, bizonyos értelemben a versenyképesség tekintetében is korlátozó tényezőként jelenhet meg.

Nem véletlen tehát, hogy lépési kényszerek vannak, olyan lépési kényszerek, amelyek a társadalmat azzal szembesítik, hogy e tekintetben van tennivalója, és e vonatkozásban nyilván egyre inkább és egyre nagyobb mértékben szélesedő lehetőségeket kell biztosítani a gazdasági szerepvállalóknak, és nem baj, ha szembenézünk azzal, ami a gazdasági szerepvállalók irányából igényként is megfogalmazódik, mármint hogy a reprezentatív mintafelméréseik mit mutatnak. Csak jelezni szeretném: az elmúlt esztendőben mintegy nyolcezer gazdálkodó szervezeten keresztüli felmérés történt meg, amelyek visszaigazolták azt, hogy mi is az, ami igényként megfogalmazható rövid és középtávon a szakképzés irányában, és ennek a tükrében érdemes talán az egész történetet átgondolni, mert ezek fogható, ezek nagy biztonsággal jelezhető vagy jelzett igények, amelyek tekintetében azt gondolom, akár a szakképzés rendszerén keresztül egy viszonylag hosszabb átfutási idő mellett is az igények kielégíthetők, a felnőttképzés viszonylatában pedig még inkább, hiszen az egy rugalmasabb rendszernek tekinthető.

Persze, arra mindig érdemes odafigyelni, hogy a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében olyan anomáliákra ne kerüljön sor, hogy a szakképzés alól magukat néhányan kivonva a felnőttképzés intézményrendszerén keresztül sokkal rövidebb futamidő alatt szerezhessenek képesítéseket. A felnőttképzés nem erről szól. A felnőttképzés arról kell szóljon, hogy meglévő tudásszint mellett, kompetencia mellett gyakorlatilag egyéb rárakódó többlettudások megszerzésével jussanak el az érintettek oda, hogy a munkaerőpiac igényeihez illesztetten a foglalkoztathatóságuknak a lehetősége növekedjék.

A szakképzésben is és a felnőttképzésben is külön-külön közel 400 ezer ember érintett. Hozzáteszem tehát azt - nyilván az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzésről beszélek -, hogy együttesen mintegy 800 ezer embert érint ennek a kérdéskörnek a tárgyalása, és a 800 ezer érintett mellett csak a felnőttképzés kapcsán is mintegy ötezer olyan intézmény, regisztrált magánvállalkozás van, amelyek a képzéssel foglalkoznak. Ezer-egynéhányszáz egyébként azoknak a száma, akik akkreditáltként vannak jelen a rendszerben.

Még egyszer összegezve a hosszú bevezető gondolatokat, azt lehet mondani, hogy a szakképzés és a felnőttképzés meggyőződésem szerint a legmértékadóbb kitörési pontnak tekinthető az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.

A gazdaság, a köztestületek, a kamarák, a gazdasági érdekképviseletek szerepének a növekedése meggyőződésem szerint nem elvitatható. Sőt erősítendő, akár úgy is, ahogy miniszter úr jelezte, hogy a kamarák képviseletében vizsgaelnöki kijelölésekre is sor kerülhessen, legkiváltképp azoknak a szakmáknak a tekintetében, ahol a tananyagok elkészítésében is mértékadó szerepet játszottak, vagy ők maguk készítették el ezeket. A vizsgáztatások rendszerében is érdemes olyan típusú változásokat eszközölni, amelyek az egzakt méréseket alapozzák meg, és bizonyos értelemben a tanfolyamok keretei között és a vizsgákkal egyetemben rákészítenek a munkaerőpiachoz való illeszkedésre.

Azt gondolom, akárhányszor nyúlunk ehhez a kérdéskörhöz, egy megállapítás soha nem cáfolható meg. Ez a megállapítás pedig az, hogy mindennek, ami a szakképzés és a felnőttképzés tekintetében zajlik, mértékadó módon igazodnia kell a jelen, a közeljövő, ha belátható, a távolabbi jövő munkaerő-piaci igényeihez. Nyilván ehhez illesztetten olyan típusú változások is megmutatkoznak a törvényjavaslatban, amelyek segítik ennek a gondolkodásnak a kialakulását, például a szakképzési hozzájárulás kapcsán befizetett járulékok felhasználása tekintetében a saját dolgozókat érintő képzési költségekhez illesztetten. Korábban az egyharmadát vehették igénybe a munkáltatók saját dolgozók képzéséhez illesztetten a képzési költségek finanszírozásával kapcsolatosan. Jelen időszakban a törvénytervezet azt hordozza magában, hogy a mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek viszonylag nagy foglalkoztatói körrel, mondhatni, a többségi foglalkoztatói körrel rendelkeznek, ennek a befizetett forrásnak a 60 százalékát - azért ez már mértékadó nagyságrend - gyakorlatilag visszaigényelhessék saját munkavállalóik képzéséhez. Azt is hozzá kell tenni, hogy ennek a működtetésében egyfajta bürokráciamentességet is biztosít a törvény, ami a bejelentési kötelezettséget hordozza magában a pénzek felhasználása tekintetében, és nem engedélyeztetési-jóváhagyási folyamatra vár, hanem a későbbiekben reprezentatív módon ellenőrzéssel párosul.

(9.20)

Azt gondolom, ez sokkal nagyobb rugalmasságot ad a pénzek felhasználása tekintetében, és talán a mérték kellő motivációt is jelent.

Amiről érdemes még szólni, az maga a képzési intézményrendszer, ami elég komplex, és elég komplikáltnak is mondható, hiszen a közoktatási intézményeken keresztül, a regionális átképző intézményeken át, a megalakuló új területi integrált szakképző központokkal egyetemben a vállalkozások az akkreditált képző szervezeteken keresztül mind-mind jelen vannak a piacon. Nyilván arra kell törekedni, hogy egy olyan harmonizáció, együttgondolkodási felület alakuljon ki a képző szervek viszonylatában, ahol a törvényszerű és szükségszerű versengés mellett nem mást, csakis az érintettek érdekeit szolgálja mindaz, amit tesznek. A törvény utalásai erre is módot és lehetőséget adnak.

Az akkreditáció kérdésköre nem véletlenszerű, a minőségi elvárás tekintetében fogalmazódik meg, azért, hogy olyan képzési folyamatok kerüljenek kivitelezésre, amelyek a képzésben részt vettek tekintetében megfelelő biztonsággal adják meg a végkimenetel lehetőségét.

Arra törekedni kell természetesen, hogy minél bürokráciamentesebben történjen meg mindez, ezért van az, hogy akkreditált szervezetek juthatnak állami pénzforrásokhoz, és mindezek mellett nem kell minden egyes programot akkreditáltatniuk, hanem egyetlen program akkreditációja is elegendő ahhoz, hogy ezen forrásokhoz hozzájussanak.

Befejező gondolatként még annyit szeretnék mondani, hogy a törvényben ugyan ez taxatív módon nem szerepel, nem is szerepelhet, de a figyelmet érdemes felhívni arra, hogy a társadalmi modernizációs program keretei között olyan típusú és olyan nagyságrendű pénzügyi források állnak rendelkezésre az elkövetkezendő időszakban, amelyeket mindenképpen érdemes figyelembe venni, és megpróbálni integrálni a szakképzés és a felnőttképzés érdekében. Mindezek alapján jó szívvel ajánlom önöknek a szakképzési és a felnőttképzési törvénytervezetet elfogadásra.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 52 2006.11.21. 2:04  15-111

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Az előbbiekben elhangzottakhoz hozzáillesztetten szeretném azt a gondolkodást megerősíteni, és ebben, azt hiszem, egyértelmű az együttgondolkodásunk, hogy a gyakorlati képzőhelyek tekintetében a lehetőségekhez illesztetten célszerű és ésszerű növelni azokat a gyakorlati képző helyeket, amelyek úgymond munkaízűek, amelyek kézzelfoghatóan azzal a tudással, tapasztalással tudják felruházni az érintetteket, a tudás megszerzőit, amelyet a munkaerőpiacon tudnak használni.

Úgy hiszem, ez egy fontos dolog, de legalább ilyen fontos dolog az is, hogy visszakerüljön a vérkeringésbe, a gondolkodás vérkeringésébe, mondjuk, a pályaorientáció, a pályakorrekciós tanácsadások rendszere is, mert úgy a kilencvenes évek elején ez meghalt, gyakorlatilag teljesen visszaszorult. A szülők sem látják, ismerik, tudják azoknak az információknak a sokaságát, amelyek a munkaerőpiac meglévő jelzéseit közvetíteni tudják feléjük, már ha vannak ilyen jelzések. Meggyőződésem egyébként, hogy egyre inkább vannak. Ha pedig ennek az információsokaságnak a birtokába tudnak kerülni, akkor van döntési lehetőségük, alternatívájuk a tekintetben, hogy miért is érdemes, mondjuk, arról beszélni, amiről Ékes képviselőtársam is beszélt, hogy megfontoljuk azt, hogy ne csak és feltétlen olyan típusú képzések irányába vigyük el a gyermeket, amelyek divatszakmaként értelmezhetők ma, hanem olyan szakmai képzések irányába is, amelyekkel tisztességes emberi módon meg lehet élni ebben az országban is, vagy éppen - ha a kedve és a lehetősége megengedi - a környező országokban is a szabad munkaerő-piaci vándorlás keretei között.

Úgyhogy azt gondolom, ezekre érdemes odafigyelni, még egyszer ismétlem, a pályaorientáció és a pályakorrekció erősítésére.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 60 2006.11.21. 2:03  15-111

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nagyon sok ismétlésbe nem kívánok bocsátkozni, Ékes képviselőtársam szavait, kiváltképp az első percben elmondott gondolatait nem kívánom megismételni. Úgy gondolom én is, ahogy ő ezt mondotta.

Kuzma úr, nincs közöttünk nézetkülönbség a tekintetben, hogy lehetőséget kell adni arra, hogy legalább az információ birtokába kerülhessünk annak érdekében, hogy a munkaerőpiac igénye oldaláról mi mutatkozik meg, tehát ilyen értelemben nagyon fontosnak tartom a pályaorientációhoz vagy a pályakorrekcióhoz szükséges információk meglétét, bázishelyeken való összegyűjtését és ennek a közvetítését. Tehát ez a minimuma, az alapja annak, hogy egyáltalán beszélhessünk arról, hogy az élet szükségszerűsége által megáldott vagy kikényszerített formában szakmaváltásokra kerülhessen sor. Az már egy másik dolog, hogy a harmadik, a nyolcadik vagy épp a második szakmai képzés megszerzése ingyenes-e vagy támogatott-e, de találunk olyan struktúrákat, rendszereket, akár a felnőttképzés tekintetében a munkanélkülieket érintő képzésekben, ahol ez nem kérdéses.

Még egy dologra szeretnék kitérni ebben a rövid kétpercesben, csak érintőlegesen tudom megtenni. A napirend előttiek között hallgattam Farkas Flórián képviselőtársamat, amikor is arról szólt, hogy milyen nehéz helyzetben vannak a romák, a cigányok, merthogy kiszorulnak a munkaerőpiacról. Bizony, van ennek igazságtartalma, de azért ebben a 20 másodpercben két gondolatot elmondanék. Meggyőződésem szerint legalább kétirányú tevékenységgel kellene hogy párosuljon ennek a történetnek a megváltoztatása. Az egyik nyilván mindenfajta állami, társadalmi, egyéb másfajta szerepvállalással kell hogy párosuljon a segítőkészség részéről. A másik viszont az önazonosulás készségének a formálása, erősítése is, de majd egy másik kétpercesben részletesen beszélek erről, mert itt nem tudom kifejteni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 70 2006.11.21. 2:03  15-111

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Belekezdtem egy gondolatba, majd a miniszter úr érintette is ezt a gondolatot. Igazából arról szól a történet, hogy a nyolcvanas évek végének, kilencvenes évek elejének a legnagyobb vesztesei azok voltak, akik szakmai tudással nem rendelkeztek, a munkaerőpiac azt igazolta vissza, hogy igazából rájuk nincs olyan mértékben szükség, mint ahogy a korábbi időszakban a foglalkoztatás tekintetében helyt tudtak kapni.

Akár kimondjuk, akár nem mondjuk ki, a romák, a cigány lakosság nagyobb mértékben érintett ilyen értelemben, mert alulképzettebbek. Nekünk felelősségünk van abban - meggyőződésem szerint kölcsönösen -, hogy az alulképzettség vonatkozásában változtatásokat indítsunk el, változtatásokat az általános iskolai, majd a szakképzés megszerzése tekintetében elsődlegesen, és azért, mert ez adja meg az esélyét a normális életnek. Azt hiszem, azt gondolom - hogyan mondtam? -, kétirányú ez a dolog: minden állami-társadalmi segítséget meg kell adni a tekintetben, hogy ez a folyamat ilyen irányban alakuljon, másik oldalról pedig a motivációs hajlandóságot fel kell ébreszteni, hogy van értelme, van miért szakmai tudást szerezni.

Csak egy példát szeretnék mondani: ugyan nem a mostani törvény keretei között tárgyaljuk, de még a mai napon a foglalkoztatási törvény keretei között fog szóba kerülni, hogy például, aki az álláskeresési támogatás keretei közül képzési lehetőséget vesz igénybe, arra vállalkozik, abban az időszakban, amíg képezteti magát, a keresetpótló juttatás összegét kapja, ami a minimálbér korábbi 60 százalékával szemben 100 százalékos mértékű. Ez nyilván a megélhetés alapjait segíti. Azt gondolom, ez is egy eszköz, és sok minden egyéb eszközzel kell segíteni, de az önazonosulás készségét is erősíteni kell, mert másképp nem tudunk célba érni e tekintetben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 88 2006.11.21. 2:05  15-111

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Kontur Pál képviselőtársam most másodszor megismételte azt, ami igen fontos meggyőződésem szerint is, mármint hogy a lehetőséghez illesztetten minél több ember a munkaerőpiachoz illesztett, annak az igényeihez kapcsolt szakmai képesítéssel álljék rendelkezésre.

Azt gondolom - visszatérve egy gondolattal a korábbiakban már említett folyamatokhoz -, ezt meg tudja alapozni vagy mindezt segíteni tudja az a folyamat, hogy ha már abban a fázisban, abban az időszakban, amikor pályát kell választani egy fiatalnak, akkor az aktuális és a belátható munkaerő-piaci igényeket számba véve próbáljuk meg szembesíteni magát a családot, magát a gyermeket azzal, hogy hol, hogyan milyenfajta lehetőségei adatnak meg. Hozzáteszem, felnőttkorban pedig nyilván a pályakorrekcióhoz szükséges információk sokaságát jelenítjük meg.

Mindezek mellett azt kell mondanom, hogy a mai rendszer, a mai struktúra úgy működik, hogy a munkaügyi ellátórendszerekbe ha bekerül valaki, mert elvesztette a munkalehetőségét - legyen olyan ember, akinek szakmája van, tehát van szakmája akár egy, akár kettő -, akkor ez az ember, hogyha megfelelő indíttatással bír, és megvan a saját szándéka is, képzési támogatásban részesülhet. Mint mondottam, még ráadásul a keresetpótló juttatása olyan lesz törvénymódosítások kapcsán, ami még kedvezőbbé teszi az ő szerepvállalását, és újabb szakmát, harmadikat, negyediket is szerezhet. Majd ha ez sem sikerül, akkor, ha ennek a szakmaszerzésnek az időtartama, mondjuk, hat hónap volt, a hat hónap duplája idő elteltével, azaz egy év elteltével, ha eredménytelen a folyamat, akkor újólag bekapcsolódhat egy újabb képzési folyamatba. Azért azt gondolom, ez elég intenzív állami segítség és támogatás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 162 2006.11.21. 2:04  111-225

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Én úgy gondolom, az alapkérdés e törvénytervezet tárgyalásánál igazából az, hogy valami, ami megszűnt volna, a továbbiakban is kap-e teret és lehetőséget, van-e átmeneti időszak arra vonatkozóan, hogy bizonyos olyan helyzeteket, amelyek nem elfogadhatók, helyére lehessen billenteni. Van, hiszen maga a törvénytervezet azt kínálja, hogy az elkövetkezendő négy esztendő adja meg ennek a lehetőségét, mármint hogy olyan feltételrendszerek alakuljanak ki, amelyek a munkavállalók számára is elfogadhatóvá válnak adott esetben, ha ezek nem olyanok; a munkakörülmények javításának a feltételrendszeréről beszélek, természetesen.

(14.00)

Azt is hozzá kell tennem, hogy olvasva a törvényjavaslatot, az előterjesztést, én nem látok benne szerzett jog sérülésére vonatkozó gondolatokat. Ilyen értelemben azt hiszem, hogy mindenki, aki a korábbiakban a szerzett jogot magáénak tudhatta, nyugodt lehet e tekintetben. (Ékes József: Nem erről van szó!)

Végül is azt az utolsó gondolatot szeretném megfogalmazni ebben a kétpercesben, hogy a munkahelyeken a biztonságos feltételek kialakítása nem is csak állami feladat, mint ahogy azt sokan át próbálják ruházni. Ez meggyőződésem szerint sokkal inkább az adott gazdálkodó szervezetek, az adott vállalkozások kötelessége.

Nekünk, azt hiszem, kölcsönösen az a szerepünk, hogy azokat a helyzeteket formáljuk és alakítsuk, amelyek akár támogatásokon, akár szankcionálásokon keresztül azt hívják életre, hogy a munkavállalók minél jobb feltételek mellett végezhessék a tevékenységüket.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormányzó pártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 172 2006.11.21. 2:04  111-225

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Szeretném, ha legalább addig el tudnánk jutni így egymás között, hogy nem próbálnánk meg azt a hitet gerjeszteni senkiben vagy bárkiben, hogy bármely napilap, hetilap jogforrásként tekintődjék. Ebből a szempontból mindegy az, hogy Népszavának hívják, Babák úr, vagy Magyar Nemzetnek hívják, vagy bármi másnak azt a napilapot, hetilapot, amit megemlítünk, mert szó sincs arról, hogy ami ezekben leírásra kerül, az mint egzakt formában megfogható jogszabályi hely kezelendő. Nagy hiba lenne, ha ezt a tudatot oltanánk be az emberek agyába. Nagy hiba lenne, ha egy-egy cikk megjelenése kapcsán egyértelműen azt próbálnánk sugallni, hogy az írott sajtóban megjelent, vagy hogy a médiában valaki ezt elmondta. Ettől az még nem jogszabály.

Szeretném, ha a kedves nézőkben is kialakulna azt a tudat, hogy az a jogszabály, amit a parlament hitelesít, amit közösen, együtt elfogadunk, és amely a szavazás alkalmával a többséget megkapja. Ha azt követően ír róla a sajtó, és megfelelő formában idézi, akkor persze a dolog helyénvaló.

A másik fél gondolat pedig arról szól, hogy nagyon sok esetben fel lehetne tenni azt a kérdést, valójában mit is akarnak az emberek, korkedvezményes munkahelyen akarják-e az életüket munkával eltölteni, vagy olyan munkahelyen, amely lehetőség szerint a legkevésbé sem káros az egészségre, illetve károsodást nem okoz. Azt gondolom, többségében ezt a másodikat választanák az emberek. Nekünk az a dolgunk, hogy e tekintetben ösztönözzük a munkavállalókat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 202 2006.11.21. 2:02  111-225

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ígérem, hogy a kétperces hozzászólásból több részt fogok a témával foglalkozni, mint Aszódi úrnak sikerült a tízperces hozzászólásában. Fontosak azok a kérdések, hogyne lennének fontosak, amelyekről beszélt, csak azt gondolom, hogy most, jelen pillanatban nem feltétlenül és direkten kapcsolódnak ahhoz a törvénytervezethez, amelyet tárgyalunk.

Két mondatot szeretnék visszaigazolni irányában. Az egyik az, hogy amikor folyamatosan bármilyen törvénytervezetről beszélünk, túlköltekezésről, egyéb ilyen típusú megnyilatkozásokról szólnak, akkor szeretném, ha mindig képesek lennének vissza is gondolni, mondjuk, a saját kormányzásuk időszakába, és ezzel én többet nem foglalkozom, mert ha 2002-t veszem alapul, a kormányátadás időszakát, akkor az államháztartási hiány megközelítette a 9 százalékos mértéket. Talán ez most nem érdekli Aszódi urat, mert csak az érdekelte, hogy azt elmondja, ami neki fontosnak volt, már itt a válasz nem érdekes.

A másik része a történetnek, hogy nem minden arról szól, hogy forintokat kell beszedni, hanem arról is szól, hogy olyan jövőorientált folyamatok kialakítását kell megalapozni, amelyek Magyarország számára a fejlesztéshez hozzáillesztett pénzügyi források utolérését megteremti. És igen, ez kihat a munkakörülmények javítására is, igen a fejlesztési pénzek tekintetében vannak olyan vetületek, vonulatok, amelyek módot és lehetőséget adnak a munkáltatóknak arra, hogy ezen pénzek egy részét pontosan a munkakörülmények javítására fordítsák. Igen, mindezek megalapozhatják azt, hogy olyan típusú változások következzenek be, amelyek a munkavállalók számára is elfogadhatóbb helyzetképet teremtenek és az ő munkakörülményeiket is javítsák. Szerintem az a cél, hogy ezt erősítsük.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 208 2006.11.21. 2:07  111-225

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Csampa Zsolt utolsó gondolataihoz csak annyit, hogy teljes legyen a kép vagy teljesebb legyen a kép: mit adott az elmúlt négy esztendő kormánya? Biztosan emlékszik rá, képviselőtársam, 30 százalék reálbér-növekedést. Gondoljon vissza, hogy mit adott az előtte lévő négy év kormánya! Megközelítőleg sem tudott ilyen mértékű reálbér-növekedést nyújtani az embereknek. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Hogyne, mindenen túl vagyunk, én meg se szólaltam volna, ha Csampa Zsolt képviselőtársam ezt a kérdéskört nem tette volna az asztalra. De akkor tegyük egymás mellé a tényszerűséget, tegyük egymás mellé a realitásokat!

Én azt gondolom mindezek mellett, hogy egy picit komplexebben is érdemes gondolkodni erről a történetről, már csak azért is, mert ha a munkaerőpiacot nézzük úgy nagy egészében, akkor vannak, akik nem tudni, milyen okból fakadóan, kőkeményen a korkedvezményeknek a mindenek feletti meghagyásához ragaszkodnak. Én nem azt mondom, hogy nincsenek esetek, amelyek tekintetében ezt érdemes végiggondolni, de azt mindenképpen mondom, azt nem tartom egy jó útnak, ha bárkik kedvezmények, jogosultságok eredményeképpen adott esetben tíz-tizenöt-húsz esztendővel korábban, mint az öregségi nyugdíjkorhatár időpontja, elmennek nyugdíjba, majd a következő naptól kezdve akár ugyanott, akár egy másik munkahelyen, másokat kiszorító jelleggel feladatokat látnak el a nyugdíj mellett, mindenfajta ellenszolgáltatások megfizetése nélkül, megint csak kiegészítő bérekért.

(15.00)

Ezáltal azokat a pályakezdőket, munkaviszonyt létesítőket szorítják ki a munkaerőpiacról, akik oly messze vannak adott esetben ettől. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Sok összefüggése van tehát a történetnek, csak ezt szerettem volna jelezni, nem elvitatva a jogosultságokat.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 222 2006.11.21. 2:04  111-225

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Aszódi Úr! Van erre sokfajta válasz, olyan is, amelyet ön adott, olyan is, amelyet én mondok el, meg biztos ezenkívül még nagyon sokfajta. De azért azt hozzá szeretném tenni, hogy 2002 és 2006 között mind a foglalkoztatási ráta, mind az aktivitási ráta az azt megelőző időszakhoz képest emelkedett. (Közbeszólás a Fidesz soraiból.) Ez azt jelenti, hogy a foglalkoztatottak száma is nő.

Mindezek mellett, ahogy Babák képviselőtársam említi, a munkanélküliek számában is növekedés volt tapasztalható. De van egy harmadik tényező is, tudják, a munkaerőpiacon, az az inaktivitás.

(15.20)

Az inaktivitásból viszont százezres nagyságrend, közel 200 ezer fő került ki, és került be azok körébe, akik aktívnak tekinthetők, vagyis közvetlen formában a munkaerőpiacon találtak helyet, vagy az ellátórendszerekben, amelyek preventív módon támogatásokkal segítik őket a tekintetben, hogy közelebb kerüljenek a munka világához, hogy ha mód és lehetőség áll előttük, akkor a munka világában közvetlen szerepet is tudjanak vállalni, ezáltal a járulékbefizetők körébe tudjanak kerülni. Ez a folyamat persze lehetne gyorsabb is.

Az én hitem, az én elvárásom is az lenne, hogy persze, legyen minél gyorsabb. Nem olyan gyorsaságú, mint szeretnénk, de emelkedő trendet rajzol, növekvő tendenciát mutat a foglalkoztatási, az aktivitási ráta és ezen keresztül a járulékmegfizetés mértéke is. Azt gondolom, ilyen értelemben Lénárt úr helyénvalóan beszélt, amit elmondtam, az pedig a tényszerűség talaján nyugszik. Ezt is érdemes alapul venni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 238 2006.11.21. 10:06  225-277

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási törvény, az 1991. évi IV. törvény elég hosszú időt megélt, igaz, sok változtatással egyetemben. Hozzá kell tenni, hogy mondhatjuk talán, hogy a munka világát érintően ezt egy olyan alaptörvénynek lehet tekinteni, amely végigkíséri a hátunk mögött lévő másfél évtizedet, annak azt a folyamatát, ami hol nagyobb keservekkel, hol pedig pozitív változási folyamatokkal párosult az elmúlt 15 esztendőben.

Most ez a törvénymódosítás valójában mit is hordoz magában, milyen alapkérdéseket érint? Hármat mindenképpen. Egyrészt azoknak az aktív eszközöknek a rendszerét tekinti át, amelyek az elmúlt esztendők sokasága alatt terepet, lehetőséget kaptak a foglalkoztatási feszültségek oldására. Mint már elhangzott, közel 40 olyan aktív foglalkoztatáspolitikai eszköz működik ma, ami ilyen-olyan módon, egymást átfedve is segíti ezeknek a kialakult foglalkoztatáspolitikai feszültségeknek a kezelését. Nyilván egy ilyen nagyságrendű aktív eszközrendszer, aktív háló, bár a speciális élethelyzetekre, a különböző sajátosságú jegyekkel megáldott élethelyzetekre megoldási alternatívák sokaságát kínálja, mégis bizonyos értelemben azt az átfedést hordozza magában, amely már bizonyos vonatkozásban áttekinthetetlenné is teszi az igénybe vevők részéről elsődlegesen ezeknek a forrásoknak az utolérését. Ezért célszerű és ésszerű, ha egy olyan minimalizálásra, keretek közé való fogásra kerül sor, ami mértékadó támogatási feltételek mellett, érthető módon nyilván, és mindezek tekintetében átlátható módon rendezi össze az egészet; gyakorlatilag azoknak a munkáltatóknak a számára, akik ilyen típusú támogatási források mellett kívánnak foglalkoztatni, könnyedebbé teszi a pénzügyi források utolérését. Ez az egyik vetülete, amivel foglalkozik maga a törvénytervezet.

A másik, hogy ehhez persze kell egy olyan szolgáltató rendszer, amely folyamatában meggyőződésem szerint erősödő, de a mai sajátosságokhoz illesztett igényeket is figyelembe veszi. Az, ami a munkaerő-piaci hálózat rendszerében ekképpen visszaköszön, és ehhez illeszthetően az érdekegyeztetés színterén is, nyilván ezzel párhuzamosan, meggyőződésem szerint jó úton jár a vonatkozásban is, hogy azoknak a fejlesztési forrásoknak az igénybevételét, amelyek 2007 és '13 között, majd azt követően is elérik Magyarországot, könnyebben integrálhatóvá teszi. Gyakorlatilag mindegy, hogy hogyan és miképpen fogalmazunk, hogy regionalizmusról beszélünk, hogy megyék közötti összefogásról beszélünk, hogy az átjárhatóság lehetőségének a biztosításáról beszélünk, egy a lényeg: ezeknek a forrásoknak a vonatkozásában, amelyek Magyarországot különböző európai uniós pénzeken keresztül megérintik - ilyen például e témakör kapcsán a TÁMOP, a társadalmi modernizációs program -, könnyed és átjárható utakat teremtsenek. Azt hiszem, ilyen értelemben tehát helyénvaló az az átrendeződési folyamat, amelynek a másik oldalán a szolgáltatások magasabb szintű biztosítása jelenítődik meg.

Miről beszélek? Arról, hogy az a kirendeltségi hálózat, amely a munkaügyi központok berkein belül van, a lehetőségekhez illesztetten az adminisztratív terhektől bizonyos értelemben szabaduljon meg, és, mondjuk, központinak mondott kirendeltségek vállalják ezeknek az adminisztratív terheknek a vitelét. Ez megint csak annak a lehetőségét adja meg, hogy a kisebb felületeken, területeken lévő és azokat átfogó kirendeltségek a szolgáltatási szintet tudják erősíteni, növelni. Ez a legfontosabb meggyőződésem szerint, mert mind a munkáltató, mind pedig azon munkavállalási hajlandósággal bíró emberek számára az az alapvető fontosságú, hogy minél több olyan típusú információhoz juthassanak hozzá, ami az ő helyzetükön tud változtatni, a munkaadók számára pedig a lehetőségek tárházát tudja megmutatni.

Gyakorlatilag, mint mondottam, az egyik az intézményrendszer átalakulása, a másik az aktív foglalkoztatáspolitikai kérdéskörök átalakulása, és nem szabad semmiképpen elfeledkezni arról, hogy menet közben persze kell korrekciókat is beépíteni a rendszerbe, kell korábbi szabályozásokat adott esetben felülvizsgálni, és megnézni azt, hogy mennyire nyerték el a létjogosultságot, mennyire helyénvaló a működésük. Gondolok itt - mondok egy példát - a különféle álláskeresési támogatásokra vagy éppen kvázi szerződések megkötésére.

Bevezetésre került egy olyan rendszer, ami pont abba az irányba mozdította az elmúlt esztendőkben a regiszterben lévőket, hogy maguk is érezzék annak a felelősségét, hogy hogyan és miképpen lehet ebből a szituációból, mármint a munkaügyi regiszterben való létből szabadulni. Ezért nyilván olyan álláskeresési megállapodások kötésére került sor, hogy keressék ők is a lehetőségét mindennek. Látható egyrészt az, hogy ez egy nagyfokú adminisztratív terhet jelent a rendszernek.

Másrészt az is látható, hogy a munkaügyi regisztereken belül sokan vannak olyanok, akik ezzel a lehetőséggel élve keresik maguk is a megoldásokat, és persze vannak olyanok is, akik a kvázi segélyezéssel; nem segélyezés ez, mert álláskeresési támogatások jelennek meg, de mindegy, hogy a forrást milyen címszó alatt érik utol, az elsődleges cél a források utolérése. E tekintetben nyilván fel kell szabadítani úgymond a hálózatot az alól a bürokratikus teher alól, ami a mindenkivel kényszeredett módon történő álláskeresési megállapodás megkötését vagy annak a szükségszerűségét hordozza magában. Persze, ez nem azt jelenti, hogy nem kell mindent megtenni annak érdekében, hogy akiben megvan a hajlandóság, a fogékonyság és a szándék arra, hogy a munka világa felé mozduljon el, akkor ennek a lehetőségét ne kaphassa meg. Dehogynem, ez az alapvető cél. Meg kell hogy kapja, úgy, ahogy erről itt a bevezető gondolatokban is már sok minden elhangzott.

Amit még mindenképpen szeretnék kiemelni és megfogalmazni, ami ennek a törvénynek ugyan az írott betűjében direkt módon nem érzékelhető, de a kormányzati tevékenységből levetíthető az elmúlt évekre vonatkoztatottan, és én szeretném megerősíteni és kérni is államtitkár urat, illetve magát a minisztériumot is arra, hogy az az elv a továbbiakban is érvényesüljön, hogy a decentralizáció egy nagyon fontos elv; az, hogy a helyben történő pénzügyi felhasználás, de nem csak a pénzügyi felhasználás, a döntések meghozatala is elengedhetetlen feltétel. Hiszen mindegy, hogy kirendeltségben, mindegy, hogy megyei munkaügyi központban, mindegy, hogy regionális területekben gondolkodunk, mind a három felület sokkal közelebb áll az élethez a tekintetben, hogy rálátása vonatkozásában talán helyesebb, mértékadóbb döntéseket tud hozni. Ehhez meggyőződésem szerint feltétlen módon és elengedhetetlenül párosítani kell azt a fajta tripartit, társadalmasított rendszert, amely a munkaügyi tanácsok rendszerén keresztül jelent meg az elmúlt esztendőkben. Ha akkor megyei, ha most helyi vagy éppen regionális szintre kiterjedő munkaügyi tanácsokon keresztül, akkor azon keresztül, de hogy ennek helye van, ebben biztos vagyok.

És abban is, hogy a decentralizáción kívül azt a gondolkodásmódot is tovább kell erősíteni, ami az elmúlt években igaz és jellemző volt, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított eszközök mértéke is a lehetőségekhez illesztetten nőjön, hiszen ezek az eszközök azok, amelyek bizonyos értelemben a kialakult feszültségekre megoldásokat kínálnak, bizonyos értelemben preventív módon is elébe tudnak menni a problémák megoldásának. Ezért a decentralizáció és az aktív foglalkoztatáspolitikára fordított források nagyságrendjének a növelése meggyőződésem szerint elengedhetetlen fontossággal bír.

(16.10)

Befejező gondolatként engedjék meg, hogy megfogalmazzam még azt, hogy természetesen mindezeknek - megint csak nem mondhatok mást - a munkaerőpiac, a munka világa szemszögéből feltárt helyzethez igazítottan kell működni. Mármint azoknak, amelyek a gazdálkodó szervezetek sokaságának igényeihez szorosan illeszkednek és igazodnak, azért, mert ez az érdeke mindenkinek, az ellátórendszereknek is, amelyek segítik az elhelyezkedést, a benne jelen lévőknek, akik pedig törekszenek arra, hogy ne ellátottak legyenek, hanem a munka világában találják meg a helyüket.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket, és a törvénytervezetet elfogadásra javasolom mindenkinek.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 250 2006.11.21. 2:04  225-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr, a biztatást, képviselőtársamnak, Bernáth Ildikónak is. No, tehát: nem megkerülve a kérdéseket a munkaügyi tanácsról beszélve - ugye, szó szerint idézte -, dönt, véleményez, figyelemmel kísér, sok egyéb más szerepet vállalt a munkaügyi tanács az elmúlt időszakban, és némi változást pedig takar a jelenlegi időszakbéli törvénytervezet.

Szeretném a következőt a figyelmébe ajánlani, talán úgy is, mint a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Munkaügyi Tanács elnöke. Az én értékrendemmel összefér mind a kettő, megmondom, miért. Azért, mert a munkaügyi tanácsok nem egyedi döntéseket hoznak, mint ahogy ön említette is, hogy milyen képzések legyenek. Nem, nem ők hozzák ezeket a döntéseket.

A munkaügyi tanácsok ma sem hoznak ilyen típusú döntéseket. A munkaügyi tanácsok döntési kompetenciája arról szól, hogy a rendelkezésre álló decentralizált források tekintetében az egyes aktív foglalkoztatáspoltikai eszközök tekintetében milyen súllyal vegyék figyelembe a képzést, a közhasznú foglalkoztatást, a bértámogatást a meglévő eszközök vonatkozásában. Mindehhez azért hozzáteszem, hogy kivétel nélkül a munkaügyi központok előterjesztésében történik meg, és a tanácsok ehhez természetesen a saját véleményüket hozzárakva korrigálva alakítják ki a végső álláspontjaikat.

Tehát akkor, amikor a felelősség a munkaügyi központok igazgatóinak kezében van, akkor azt gondolom, hogy szóhasználat kérdése az, amiről beszélünk. A munkaügyi tanácsok kompetenciáját ez a szóhasználatbeli változás nem fogja meggyőződésem szerint sérteni, mert az ész érvei alapján fognak kialakulni az adott helyzetek, hogy mely foglalkoztatáspolitikai eszközökre mely forrásokat tekintsük, mert nem politikai, hanem szakmai alapon dőlnek el ezek a kérdések.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 254 2006.11.21. 2:04  225-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Én nem minősítek. Nem mondom, hogy mi demokratikus vagy demokráciaellenes. Már csak azért sem, mert azt gondolom, hogy egy szakmai törvénytervezetről tárgyalunk, amely törvénytervezet keretei között sokkal inkább arról érdemes beszélni, hogy milyen tartalmi változások következnek be.

Csak a figyelemfelkeltés érdekében fogalmazom meg a következőket. Köszönöm képviselőtársamnak, Bernáth Ildikónak, hogy ő is szóba hozta például azt, hogy a képzések tekintetében olyan típusú változásokat próbáljunk eszközölni, amelyek már egy mai tárgyalt korábbi napirend kapcsán is a felszínre jöttek, amikor a szakképzésről, felnőttképzésről tárgyaltunk, hogy teremtsük meg a motiváltságot abban, hogy minél több olyan ember vegyen részt, aki egyébként élethelyzetéből fakadóan a mindennapi megélhetésének adott esetben a szűkössége miatt nem teszi meg ezt.

(16.40)

A keresetpótló támogatások tekintetében ugyanis ma a minimálbér 60 százalékáig lehet forrást biztosítani a képzésben részt vevőknek.

A mostani előterjesztés pedig a minimálbérrel megegyező, tehát 100 százalékos mértékű keresetpótló juttatást biztosít azoknak, akik az álláskeresési támogatást szüneteltetve, képzést vállalva, keresetpótló juttatáshoz jutnak. És azt gondolom, hogy ezzel egy olyan típusú támogatási feltételrendszert alapozunk meg, amely legkiváltképpen azok számára ad lehetőséget és azokat motiválja, akiknek a legnagyobb szükségük van arra, hogy megszerezzék azt a tudásanyagot, tudásmennyiséget, amellyel a munkaadók számára hasznossá tudják tenni magukat. Hiszen azért azt nem vitathatja el egyikünk sem, hogy a munkaadók alapvetően nem szociális megfontolás alapján foglalkoztatnak, hanem a hozam, a profit reményében. És ehhez illesztetten olyan munkavállalókra van szükségük, akik ezt képesek megtermelni, életre hívni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 258 2006.11.21. 2:05  225-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Megtisztelő a figyelmeztetés a szó szerinti olvasásra. Majd a jegyzőkönyvet is tessék szíves lenni szó szerint végigolvasni, amiben úgy fogalmazott, hogy milyen képzések legyenek. Ez, azt hiszem, konkrét, hogy milyen képzések legyenek.

Végül is még egyszer megismétlem azt, amit mondtam, olyan értelemben, hogy tisztán, világosan látható legyen mindenki számára. A munkaügyi tanácsok kompetenciájába nem az egyedi döntések tartoznak, úgy, ahogy most mondta, képviselő asszony, hanem az aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök között a források elosztása, hogy mely eszközökre milyen nagyságrendű források kerüljenek elkülönítésre és felhasználásra, amit követnek az egyedi döntések, amelyeket természetszerűleg a munkaügyi központok hoznak meg.

Még egyszer azt szeretném csak hangsúlyozni, hogy a munkaügyi központok meggyőződésem szerint kellő szakmai felkészültséggel állnak rendelkezésre, 15-16 év gyakorlata, tapasztalata van a hátuk mögött abban a vonatkozásban, hogy az aktuális helyi munkaerő-piaci ismeretek figyelembevételével megfelelő előterjesztéseket tudjanak készíteni a munkaügyi tanácsnak.

Ennek a tekintetében, hogy a korábbiakban döntés címszó alatt szerepelt a dolog, vagy a jelen időszakban éppen a figyelemmel kísérés címszava alatt szerepel, az én értékrendem szerint majdnem hogy mindegy, mert egy alapos, megfontolt, szakmai előkészített munka közös konzultatív eredményeképpen születik a végső döntés a tanáccsal együttesen. Hívhatjuk döntésnek, hívhatjuk másnak, de ez történik, hogy a források felhasználása az egyes eszközök között hogyan történjen meg.

Azt gondolom, ez a legfontosabb, ez a leglényegesebb, az, hogy minden olyan forrás, ami a Munkaerő-piaci Alapból decentralizálásra kerül, az csakis szakmai alapon, szakmai megfontoltság alapján, a munkaerő-piaci igényekhez illesztetten kerüljön felhasználásra, és ne másképp.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 262 2006.11.21. 2:03  225-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Czomba képviselőtársam a saját élettapasztalataiból olyan dolgokat mondott el, amelyek minden bizonnyal helytállóak. Tehát egy pillanatig nem akarom kétségbe vonni. Nem is teszem.

Azt szeretném ezzel érzékeltetni, hogy mennyire disszonáns, mennyire ellentmondásos az a helyzet, amely akár a magyar munkaerőpiacot, akár a munkaügyi regiszterben való létet, sok minden egyéb mást magában hordoz. Sokszor arról beszélünk, hogy nincs munkahely. Azt mondja a politika különböző szegmentuma, hogy munkahelyeket kell teremteni. Persze, kell, helyes módon, igen, mindenkinek ezt kell segíteni.

A másik oldalról meg azt mondjuk, hogy ha van munkahely, akkor a regiszterből nem tudunk rendelkezésre álló embert biztosítani a foglalkoztatási szándékkal megáldott munkáltatónak. Igen! Igen, ezek az ellentmondásos helyzetek vannak együtt. Ennek a feloldását vagy e feloldás elősegítését kell megtennünk. Azt gondolom, jó úton kezdtünk el járni, amikor azt tesszük, hogy példaként a szociális segélyezési rendszert, és mondjuk, a közcélú foglalkoztatás dolgait összetoljuk egymással. Akkor, amikor azt mondjuk, hogy ne csak úgy l'art pour l'art alapú segélyezések legyenek, hanem valamilyenfajta "ellenszolgáltatások" is jelenjenek meg, igen, a munka világa irányába próbáljunk meg minél több embert terelni, mert hiszen ez teremt hozamot, ez ad járulékbefizetési lehetőséget és sok minden egyéb mást.

Tehát az ellentmondásosságok közepette akkor, amikor azt mondjuk, hogy nincs munkahely, akkor, amikor van munkahely, és nincs, aki a munkahelyeken szerepet vállaljon, akkor ezernyi tennivalónk van. Ezért mondtam és mondom még egyszer, hangsúlyozom, mindenkit a lehetőségekhez illesztetten abba a helyzetbe kell hozni, hogy meglegyen a készsége, a képessége, a hajlandósága arra, hogy foglalkoztathatóvá váljon. Ez az indulópontja a történetnek. Ha ez adott, akkor már van esély arra, hogy a meglévő munkahelyeken tényleg foglalkoztatottá váljanak ezek az emberek.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 268 2006.11.21. 2:06  225-277

GÚR NÁNDOR (MSZP): Ígérem, elnök úr, megpróbálok önkorlátozó lenni, és a későbbiekben csak akkor szólni, ha feltétlenül fontosnak érzem. (Taps a Fidesz soraiból.) Köszönöm szépen.

Azt gondolom, sok igazság van mindabban, amiről közösen, kölcsönösen beszélünk a dolog kapcsán. Lépésről lépésre lehet ezekben az ügyekben előremenni, tesszük a lépéseket.

Azt hiszem, jó az az út, és majd arra kérem Czomba képviselőtársamat is, hogy meggondolva mindezt támogassa a következő törvényhozásokat, amelyek a szociális ügyeket érintik. Mert pont arról szól, hogy legyen valami összekötés a munka világával kapcsolatosan.

Még egyszer azt szeretném hangsúlyozni, a legfontosabbnak azt ítélem, hogy azok a mondhatni, nem túl jó szociális helyzetben lévők is motiváltak legyenek arra, hogy közelebb kerülhessenek, közelebb kerüljenek a munka világához, ha másért nem, azért, hogy képzésben legyen részük, szakmai tudással ruházzák fel önmagukat, tehát ha kell, akkor ehhez a kerpótló támogatás megemelését kell biztosítani.

De egy kérdést nem akarok megkerülni, amely persze nem biztos, hogy az én tisztem, hogy erre válaszoljak, az államtitkár úr biztosan fogja érinteni ezt a kérdést. Ez arról szólt, hogy megemelik a keresetpótló támogatás összegét. Na, jó-jó, de akkor hogyan fog kinézni ez a történet? Kevesebb pénz fog jutni az effektív képzésekre? Dehogy! Szó nincs erről. Hiszen pontosan arról van szó, amit már érintettünk többen, hogy a társadalmi modernizációs program, a TÁMOP keretei között olyan típusú pénzforrások jelennek meg, amelyek eddig nem álltak rendelkezésre, és amelyek a képzés lehetőségét, a képzésfinanszírozás lehetőségét is magukban hordozzák.

(17.00)

Tehát egy átrendeződési folyamatról van szó, nem forrás szűküléséről, hanem az egyik oldalról a lehetőségek megadásáról arra, hogy az élethelyzethez illesztetten motivációs alapok teremtődjenek, hogy részt vegyenek a képzésben, a másik oldalról pedig új típusú források bevonásáról, és ez a kettő együtt már segíti azt, hogy ezek a képzési lehetőségek tényleg utolérhetővé váljanak.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket és türelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 228 2006.11.27. 1:52  221-236

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Elnézését kérem, hogy az utolsó pillanatban nyomtam gombot, csak egy kiegészítő mondatot szeretnék tenni Kuzma képviselőtársam felvetéséhez illesztetten, ez pedig arról szól, hogy nyilván a szakképzés, a felnőttképzés sajátosságjegyei eltérő sajátosságokkal bírnak. Tehát ilyen értelemben akkor, amikor a szakképzés intézményei, keretei között bizonyos felnőttképzési tevékenységet is folytatnak, akkor másfajta attitűddel, másfajta sajátossági jegyekkel megáldott formában kell ezt megtenni, tehát ugyanazokat a gondolkodásmódokat, ugyanazokat a tematikákat, ugyanazokat a sajátosságjegyeket nem lehet közvetlen formában érvényesíteni. Nyilván ez ilyen értelemben magának a képzésnek az akkreditációját érintően is átültetődik.

Tehát ezzel azt akarom érzékeltetni, hogy nem ugyanaz, nem lehet automatizmus az, ami mondjuk, egy szakképzés rendszere, kerete között történő akkreditációval párosul.

(19.40)

Nem lehet ugyanaz az elvárás tekintetében, ha mondjuk, egy rövidített futamidejű képzés keretei között valósul mindez meg. Ilyen értelemben azt gondolom, hogy szükségszerű ennek a két dolognak az egymástól való elválasztása még akkor is, ha nagyon sok rokon elem, rokon gondolatiság van az akkreditációs folyamatrendszer kialakítása tekintetében. Ezt mindenképpen szerettem volna Kuzma képviselőtársam figyelmébe ajánlani az általa elmondottakhoz illesztetten is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 232 2006.11.27. 2:01  221-236

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Azt gondolom, ezzel a mostani kétpercessel a magam részéről tudom zárni a disputát, tehát csak azt szeretném jelezni, hogy nyilván a munkaerőpiacon vagy a képzési piacon - kinek hogy tetszik ez - van körülbelül 5 ezer olyan cég, magánvállalkozás, amely ezzel a tevékenységgel foglalkozik. Ma ismereteim szerint ezer-egynéhányszáz - ezeregy-, ezerkétszáz - azok száma, akik akkreditáltak.

A biztonság nyilván az akkreditáció mögött húzódik meg. Nemcsak a programakkreditációk mögött, hanem az intézményi akkreditációk mögött is meghúzódik, tehát államilag nyújtott források tekintetében meggyőződésem szerint akkor lehetünk kölcsönösen nyugodtak, ha olyan szervezetek veszik igénybe ezeket a forrásokat nyilván annak érdekében, hogy másokat tudással ruházzanak fel, ha ez a mögöttes tartalom, ez az akkreditációs háttér megvan.

Azt gondolom e tekintetben, ha mondjuk, a felnőttképzés piacán akar bárki forráshoz jutni, akkor a versenypozicionális helyzetekkel, azokkal a sajátossági jegyekkel ugyanúgy szembe kell néznie, mint bárki másnak. Az dicséretes dolog és szükségszerű feltétel, hogy egyébként más képzési keretekhez illesztetten tevékenységet tudjon folytatni, és ehhez a jogosítványai meglegyenek. De meggyőződésem szerint ahhoz, hogy mondjuk, a felnőttképzés piacán meglévő forrásokhoz hozzá tudjon jutni, hogy ezek legitim módon történő felhasználását meg tudja tenni, és ezeknek a forrásoknak a felhasználása leginkább azok érdekében történjen meg, akik alanyai ezeknek a képzéseknek, ahhoz nem rossz eszköz az, ha egy olyan fajta akkreditációs eljáráson kell átesni, amely ennek a biztonsági hátterét megadja.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 114 2006.12.04. 2:06  113-120

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Érzékelhető, hogy a munkaügyben, a szakképzésben és a felnőttképzésben az elmúlt esztendőkben már elindultak változási folyamatok. Az elmúlt hónapokban pedig olyan törvényalkotási folyamat zajlik, amely nagymértékben segíti az alkalmazkodókészség alakulását. Meggyőződésem szerint szükségszerű is ez a dolog, hiszen a versenyképességnek ma már leginkább az egyik korlátozó tényezője a szakképzetlenség. Nyilván a szükségszerű technológiai változásokhoz, a gazdaság igényeihez való alkalmazkodás minimumát a szakképzettség, a tudás megszerzése kell hogy magával hozza. E nélkül gyakorlatilag nem lehet azt a teljesítményt nyújtani, amit a magyar gazdaság elvár.

Látható ez a munkaügyi regisztereken keresztül is, hiszen a munkavállalói szándékkal megáldottak, regisztráltak körében nagyon sokan vannak olyanok, akik szakképzetlenek, a foglalkoztatottak körében pedig messze a 80 százalékot meghaladó például azoknak a köre, akik felsőfokú végzettséggel rendelkeznek, és 66 százalékos jelen pillanatban is a szakképzettséggel rendelkezők köre az aktívakon belül, akik foglalkoztatottként tudnak jelen lenni a munkaerőpiacon.

Ilyen értelemben ez a kapcsolat szoros, ez a korreláció meghatározó, mármint hogy a képzettség és a munka világában való elhelyezkedés hogyan és miképpen tükröződik vissza. Nem véletlenszerű, hogy forszírozom a kérdést, hiszen a felnőttképzés tekintetében még inkább fontosnak érzem, hogy legkiváltképp azoknak a köre, akik a leginkább rászorultak és éhesek a megszerzendő tudás tekintetében, férjenek hozzá ezekhez a lehetőségekhez, annak tükrében, hogy a képzési rendszer a gazdaság igényeinek a kielégítésével párosuljon.

Ez alapján kérdezem a miniszter urat, hogy milyen konkrét lépéseket terveznek az elkövetkezendő időszakra vonatkozóan.

Köszönöm szépen. (Szórványos taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
40 118 2006.12.04. 1:09  113-120

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Igen fontosnak tartom azt, amiről szólt a források tekintetében, hogy a bővülő európai uniós források és a hazai megengedő, átengedő forráslehetőségek is nyithatják a kaput minél többek számára a képzésben való részvétel tekintetében.

Mindezek mellett hangsúlyozni szeretném azt, hogy meggyőződésem szerint azoknak a körét inspirálni kell, akik oly messze vannak ma a munkaerőpiactól és a képzés lehetőségétől is, egyszerűen annak okán, mert a megélhetésük korlátja annak, hogy képzési folyamatokban vegyenek részt. Jó és érdemes az az útirány, amely az elmúlt hetekben lábra kelt akár a foglalkoztatási törvény keretei között is, hogy a keresetpótló támogatás megemelésén keresztül juttassunk lehetőséget a képzésben való részvételre.

Mindezek figyelembevételével olyannak tartom az ön által elmondottakat, amelyek alkalmasak az igények felkeltésére, és mások számára is mindenképpen figyelemre méltóak.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 273 2006.12.11. 10:06  260-280

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Én nem vagyok annyira szkeptikus, mint ahogy itt néhány bizottsági ellenzéki véleményből kiköszönt ez a számomra. Megmondom, miért nem: egyszerűen azért nem, mert van egy "termelési tapasztalat", van egy gyakorlati háttér a dolog mögött. Az a gyakorlati háttér nem más, mint a Start-program, a 2005 tizedik hónapjában elindított Start-program, aminek eredményeképpen - mint ahogy Bernáth Ildikó képviselőtársam is szólt róla - közelítőleg mintegy 40 ezer Start-kártya kiváltására került sor. Mindezek mellett a mai napig ismereteim szerint több mint 15 ezer kártyatulajdonos munkaviszonyt is tudott létesíteni. 15 ezer! Azért állok meg itt ennél a számnál egy pillanatra, mert ha a munkaügyi regiszterre tekintünk rá, akkor persze pulzál szezonális hatások és sok minden egyéb más okán, de folyamatában látható, hogy ez 3-400 ezer közötti számadatot igazol vissza az érintettség tekintetében. 15 ezer ehhez a nagyságrendhez képest meghatározó mérték, főleg akkor, ha a pályakezdők részarányát nézzük a nagy egészen belül.

Akkor, amikor a 4-5 százalékát képes egy-egy intézkedés megmozdítani annak a körnek, aki regisztráltként van a nyilvántartási rendszerünkben, és ráadásul akkor, ha az a kör ezen az egész nagyságrenden belül, mondjuk, 10 és 20 százalék közötti mértéket képvisel, akkor azt gondolom, hogy nem rosszak, sőt mondhatni, hogy jók ezek a visszaigazolások. Lehetnének persze még jobbak is, legyünk mindig telhetetlenek, én is az vagyok e tekintetben, hiszen az a cél, hogy minél több munkavállalási szándékkal bíró ember lehetőséget kapjon a munka világában, meg tudja méretni önmagát.

Arról, amit a másik oldalról feszegetnek a képviselőtársaim, hogy a két év bizonyos értelemben korlát, és hogy mi van azután, azt gondolom, hogy ez az intézkedési sor, ez a támogatási rendszer pont arról szól, hogy módot és lehetőséget kapjanak a célcsoporton belüli emberek - legyenek ezek pályakezdők, tartósan munkanélküliek, ötven év felettiek -, hogy meg tudjanak méretődni; hogy támogatások, járulékkedvezmények, egyéb támogatások fejében oda tudjanak jutni a munkaerőpiacra, és meg tudják mutatni önmagukat, be tudják bizonyítani a munkáltatójuknak azt, hogy bizony rájuk szükség van, bizony ők képesek profitot termelni, hozamot termelni, magyarul olyan helyzetet tudjanak a saját maguk számára teremteni, hogy akár kedvezmények nélkül is a későbbiekben meglegyen az érdemlegesség a munkáltató részéről a foglalkoztatására.

Összességében azt szeretném ehhez illesztetten mondani, hogy nem baj az, hogy időkorlátos ez a történet, mert a kétéves időtartam bizony a megmutatás lehetőségét megadja mindenki számára. Amit mondtam a termelési tapasztalat címszava alapján, azt gondolom, az megint csak jó példa, hiszen ha 15 ezernél több fiatal pályakezdő tudta kiváltani, és nemcsak kiváltani, hanem munkát is szerezni a Start-kártyával, akkor már eredményt értünk el; ráadásul olyan támogatások mellett történt, mint az egészségügyi hozzájárulás meg nem fizetése és a megfizetendő járulékok - a munkaadói és a társadalombiztosítási járulékok, összességében 32 százalékos mértékű teher - első évben 15 százalékos mértékű, a második évben 25 százalékos mértékű megfizetése, mégpedig úgy, hogy a pályakezdők esetében a minimálbérre számított másfélszeres összeghez illesztett járulékkedvezményeket vehették figyelembe és igénybe, a felsőfokúak esetében volt a kétszeres minimálbér utáni járulékkedvezmény igénybevétele.

Most, amikor a Start Pluszt és a Start Extrát be kívánjuk vezetni, akkor azt mondjuk, hogy ezeken a peremfeltételeken ne változassunk negatív értelemben semmiképpen, hanem pluszoljuk, pozitív értelemben lépjünk előre, pozitív diszkriminációt hajtsunk végre. Magyarul azt tesszük, hogy ugyanezen peremfeltételek fennállását azzal egészítjük ki, hogy az a kör, amelyik a Start Pluszban részt vehet, a minimálbér kétszeresét, tehát gyakorlatilag a 125 ezer forintos nagyságrendű fizetéshez illesztett járulékkedvezményeket tudja lehívni úgy, ahogy mondottam: az első évben a 32 százalék megfizetése helyett csak 15 százalékkal, a második esztendőben pedig 25 százalékos mértékkel. Hogy érezhető legyen, forintálisan ez nagyjából azt jelenti, hogy a munkáltatónak egy foglalkoztatott után egy adott hónapban az első esztendőben nem kell megfizetnie 22 ezer forint nagyságrendű pénzeszközt, és a második évben sem kell megfizetnie havonként mintegy 9100 forintos nagyságrendű pénzeszközt.

Hozzáteszem, ez legkiváltképp azokat érinti, akik gyes mellett - ha a gyermek elmúlt egyéves - akarnak munkaviszonyt létesíteni, vagy gyesről, gyedről, gyetről visszatérnek, egy éven belül ezeket az ellátásokat követő időtartam után vagy hozzátartozó ápolásából vonulnak vissza ugyanezen időtartamon belül. És az előbb említett tartósan munkanélkülieket érinti ez a támogatási rendszer.

Exponáltan kívánja támogatni a kormányzati gondolkodás azokat, akik tartósan munkanélküliek, és mindezek mellett olyan sajátossági jegyekkel bírnak, amelyek kedvezőtlen helyzetbe hozzák őket a munkaerőpiacon, ötven év felettiek vagy épp aluliskolázottak, magyarul az alapfokú iskolai végzettség a maximum végzettségük. Ez azért fontos, mert látható módon ők a munkaerőpiacon jóval nehezebben tudnak elhelyezkedni, mint mások. Az alacsony iskolai végzettség ráadásul még egy másik fajta sajátossági jegyet is hordoz magában, bizonyos értelemben egy kicsit területileg is szétválasztja az ország térségeit, mert érezhető és látható, hogy a halmozott vagy hátrányos helyzetű térségekben a munkaügyi regisztereken belül magasabb az ilyen sajátossági jegyekkel megáldott emberek részaránya. Ilyen értelemben ez egy picit területi értelemben vett pozitív diszkriminációként is visszahat.

Ezekben a helyzetekben, élethelyzetekben és ezekben az esetekben azt mondja ez a törvénytervezet, hogy ne kelljen az első esztendőben egyetlenegy fillér járulékot sem megfizetni a 32 százalék és az egészségügyi hozzájárulás mai 1950 forintos mértékével szemben. Ez azt jelenti, hogy egy adott hónapban a munkáltató az első esztendőben mintegy 41 ezer forintnyi pénzeszköz megfizetése alól mentesül, és a második esztendőben is csak 15 százalékot kell megfizetnie. Ez havonta neki mintegy 22 ezer forintnyi mentességet jelent.

(21.50)

Azt gondolom, hogy ezek már azok a mértékek - főleg akkor, ha ezek a járulékkedvezmények még egyébként a munkaügyi szférán belül egyéb támogatási formákkal párosítottan is életképessé válnak -, amelyek elgondolkodtatják a munkáltatókat, hogy ezeket az élethelyzeteket alapul véve, ilyen típusú sajátossági jegyekkel megáldott embereket foglalkoztassanak. Azt gondolom, ezek kellően ösztönöznek és motiválnak.

Ezért nem vagyok e tekintetben pesszimista. Ezért gondolom azt, hogy a munkáltatók a lehetőségüknél fogva ezekkel a kedvezményekkel élni fognak. És azért sem vagyok pesszimista, mert mindakkor, amikor a munkaügyi regiszterek azt igazolják vissza, mint amit, hogy van 300-400 ezer ember a munkaügyi regiszterekben, mindezek mellett egy másik visszaigazolódási számadat is rendelkezésünkre áll, az pedig az, hogy mintegy 100 ezres nagyságrendben jelen vannak a betöltetlen álláshelyek. Gyakorlatilag ezeknek a betöltetlen álláshelyeknek az utolérésére egyrészt megvan a lehetőség a munkavállalási szándékkal bíró emberek számára, másrészt megvan a kellő ösztönzés a foglalkoztató részéről, hogy ha ilyen típusú támogatásokhoz juthat hozzá, miért ne foglalkoztatna munkavállalói szándékkal megáldott embereket e tekintetben.

Mint ahogy felvetődött, nyilván kérdéses lehet a dolog pénzügyi-finanszírozási háttere. Az én ismereteim szerint voltak különféle elővizsgálatok a tekintetben, hogy körülbelül milyen nagyságrendet érinthet ez a támogatási forma, és ezek a visszajelzések azt alapozták meg, hogy az elkövetkezendő két esztendőben, ami előttünk áll, 2007-2008-ban, mintegy 36-38 ezer ember érintettsége válhat életképessé. Azt gondolom, ennek a finanszírozási háttere is adott, kiváltképp az európai források bevonásával megalapozott formában. Ilyen értelemben a pénzügyi korlátosság sem áll fenn e tekintetben.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket, és azt javallom, hogy mindezek alapján és sok egyéb más alapján támogassák a törvényjavaslatot, fogadják azt el.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 98 2007.02.13. 2:02  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ékes József képviselőtársam velem egyetértésben szólt azokról a dolgokról, amelyeket már korábban is kivesézgettünk. Ilyenek példaként azok, amelyek a gyakorlati képzés fontosságát érintik.

Úgy vélem, csak szóbotlás volt, amikor azt mondta, hogy: "az alacsony képzettség hiányának a megléte" - éppen nem a hiánya, hanem az alacsony képzettség megléte, ez az, ami korlátozó tényezőként van jelen. (Ékes József: Ez előfordul!)

A Start-, a Start Plusz vagy a Start Extra program kapcsán ott szeretnék visszakötni, hogy pont ez az, aminek a kompenzálásaképpen, vagy ha nem kompenzálásaképpen, hanem a megsegítése formájában a program lehetőséget kíván nyújtani pont arra, hogy azok az emberek, akik egyébként a munkaerőpiacra olyan nehezen tudnak kijutni a regiszterekből, kapjanak olyan típusú és olyan mértékű támogatásokat, amelyek a munkáltatók érdekeltségét és érdeklődését is felkeltik a tekintetben, hogy próbálják meg foglalkoztatni őket; és ennek a foglalkoztatásnak az eredményeképpen bebizonyíthassák, hogy igen, ők alkotóelemei, hasznos egyedei a társadalomnak.

(14.30)

Azt gondolom, ez a program ezért is fontos. Ha onnan indulunk el, hogy a 2005. X. hó 31-én bevezetett Start-program kapcsán durván 40 ezer kártya kiváltásának eredményeképpen mintegy a fele, 20 ezer fiatal találta meg a munka lehetőségét, akkor bízván reménykedhetünk abban, hogy az elkövetkezendő időszakban, esztendőkben hasonlóképpen, hasonló nagyságrendben megint csak parciálisan kiszorult emberek, a munkaerőpiacról kiszorult emberek találhatják meg a helyüket a munkaerőpiacon. Azt gondolom, ahol már több tízezer ember helyet talál, az mértékadó, mindenképpen támogatandó program.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 106 2007.02.13. 2:02  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! A megszólalások kapcsán szeretnék kapcsolódni az elhangzottakhoz. Akkor, amikor arról beszélünk, hogy munkahelyet kell teremteni, akkor szerintem semmilyenfajta nézetkülönbség nincsen közöttünk. Még talán a tekintetben sem, hogy mi ennek a módja. Nem véletlenszerűen jelennek meg akár az ágazati, akár a különféle regionális operatív programok keretei között azok az intézkedések, amelyek pontosan ezt kívánják életre hívni és erősíteni az elkövetkezendő időszakban.

Amiért nincs igazából szégyenkezésre ok, bár tennivaló van, az az, hogy ha belegondolunk az elmúlt esztendők történéseibe, akkor azt látjuk, hogy ha nem is olyan dinamikával, mint ahogy szeretnénk, de nő a foglalkoztatottak száma Magyarországon. 2006-ban az átlagos foglalkoztatotti létszám ebben az országban 3 millió 930 ezer volt, 30 ezerrel több, mint egy évvel ezt megelőzően. Ha átlagokat nézünk, átlagos számokat, akkor százezres az a nagyságrend, amely a korábbi kormányzati ciklus időszakával való összehasonlítás tekintetében növekedést mutat, mármint a Fidesz időszakáéval. Mindezek mellett, hogy nő a foglalkoztatás, mértékadó módon csökken a nem aktívak, az inaktívak száma, 200 ezres nagyságrendet meghaladó formában, és persze, hogy ezeknek az embereknek egy része a munkaügyi ellátórendszerekben jelenik meg. De ez is sokkal jobb, mintha ott sem lenne jelen, mert legalább ellátáshoz, támogatásokhoz juthat hozzá, olyanokhoz, amelyek egy lépéssel később őt a munkaerőpiachoz is hozzá tudják vezetni.

Ennek az egész rendszernek a keretei között az, ami a munkaügyi központok hálózatán keresztül köszön vissza támogatás formájában, nemhogy csorbul azáltal, ami az elmúlt időszak strukturális változásából fakad, hanem majd elmondom a következő kétpercesemben, hogy miért bővül.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 110 2007.02.13. 2:05  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Képviselőtársaim! Igaz, életszerű, amiről Bernáth Ildikó beszél. Persze, ezek az élethelyzetek nem változtathatók meg generálisan, de segíthetők, hogy jobbak legyenek. Van tennivaló ebben is, persze hogy van. Tegnap a miniszterelnök erről beszélt, amikor az egyórai bevezető gondolatait fogalmazta meg a parlament tavaszi ülésszakának a nyitányán.

Amiről beszélni szeretnék, az maguknak a regionális munkaügyi központoknak a léte, és hogy miért nem szűkül, torzul, veszti el jelentőségét és szerepét, hanem bővül és erősödik, annak a hátterében két dolgot említenék meg. Az egyik az, hogy nyilván koncentráltabban, feladatorientáltabban lehet működni, ha nem húsz, hanem hét egység tekintetében gondolkodunk és cselekszünk, a másik pedig az, hogy mindezek mellett egy olyan folyamatrendszer erősítése zajlik a napokban, ami azt gondolja végig, hogy például az országban a meglévő kirendeltségi hálózat hogyan és miképpen erősíthető még inkább, hogyan és miképpen illeszthető még inkább ahhoz a kistérségi hálózati rendszerhez, amely keretein belül még életszerűbbé, még inkább az igények kielégítését szolgálóvá lehet tenni a hálózatot. Azt gondolom, hogy ez önmagában jó.

A másik, amit nem fejeztem be gondolatként, mert nem volt rá idő, hogy a munkaerő-piaci igények oldaláról nézve nemcsak a múlt, hanem a jelen és az idei esztendőre vonatkozó felmérési adatok is azt mutatják, hogy akár a feldolgozóipar, az idegenforgalom vagy épp a gazdasági és pénzügyi szektor vonatkozásában bővülő igények mutatkoznak meg. A mostani mérési adatok alapján körülbelül egy 30-35 ezres foglalkoztatásbővülési lehetőség vár 2007-ben a foglalkoztatási hajlandósággal bírókra.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 114 2007.02.13. 2:02  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Csakis az elhangzottakat és nem mást hozok újra szóba. Amikor a pályakezdők és az 50 felettiek kérdéskörét érintjük, akkor tudvalévő, hogy pályakezdőnek az tekinthető, aki a 25 éves kort nem érte el, vagy ha épp diplomás, akkor a 30-as korhatárt nem haladta meg.

Másik oldalról pedig az 50 év felettiekről beszélünk. Pettkó képviselőtársam beszél a 45-ről van éppen a lejjebb szorításról. Ha a sávokat teljesen összemossuk, akkor nem csinálunk pozitív diszkriminációt. Ha azt mondjuk, hogy 30 éves korig egyrészt támogassunk, majd jöjjünk le az 50-ről 40-re akár, akkor marad 10 év korosztály... (Pettkó András: Negyvenöt!) Akkor tizenöt év korosztálybéli felület, amely tekintetében nincs pozitív diszkrimináció, minden egyéb más tekintetében van. Valójában nincs igazából pozitív diszkrimináció, mert már akkor majdnem mindenki alanyává válik a megkülönböztetett támogatások kérdéskörének.

Nem véletlenszerű, hogy a törvénytervezet pontosan azokat a felületeket próbálja megcélozni - és elég széles korosztályt felölelően, alulról is, felülről is tizenévet felölelően a munkaerőpiacot érintően -, ahol látható módon szükség van a pozitív típusú beavatkozásokra azért, hogy a munkaerő-piaci sajátosságok és visszaigazolódások tekintetében előnyökhöz lehessen juttatni az ezen korosztályi rétegbe tartozókat. Tehát a történet szerintem erről szól.

A másik része, ami nem fér bele ebbe a kétpercesbe, az az adó kérdésköre, amely mindig úgy vetődik fel, hogy csökkenteni kell az adót ahhoz, hogy foglalkoztatásbővülést lehessen elérni. Egy mondattal csak annyit szeretnék mondani, hogy az adó- és járulékkoncentráció mértéke most 38 százalékos, 2001-ben ez 40 százalékos mértékű volt.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 118 2007.02.13. 2:03  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Nagyon messze fogunk kerülni a témától, már ami a törvénytervezet kapcsán megfogalmazódik, de azért, ha visszamegyünk tíz évre vagy éppen tizenhat évre, és megnézzük a bölcsődei férőhelyek számát vagy épp az óvodai férőhelyek számát, akkor egyetlenegy ciklus időszakában sem volt kiugróan magas eltérés a korábbi ciklus számadataihoz képest.

(14.50)

Most azt az időszakot éljük, amikor pontosan ezeknek az intézményeknek a bővítéséről és a fejlesztéséről gondoskodunk. Ezek a folyamatok el is indultak, nemcsak a jövőről beszélek, hanem tavaly, tavalyelőtt már számos ilyen történésre került sor. Nem véletlenül mondom ezt. Azért mondom, mert nyilván generálisan egyszerre mindent ilyen értelemben nem lehet megoldani. Nincs olyan kormány, ami ezt megoldaná. Egy dolog viszont fontos, hogy elindulunk egy pályán, azon a pályán, amely ezen feltételkereteket megpróbálja tágítani.

Másik oldalról nézve: ha ennek eredményeképpen vagy épp ennek eredményeképpen is lehet százas, ezres nagyságrendben lehetőséget teremteni a gyesről, gyedről visszatérő anyák számára vagy épp azoknak az anyáknak a számára, akik gyermekei elmúltak egyévesek, és bármilyen megfontolásból vissza akarnak jönni a munkaerőpiacra, és ezt még egyéb más járulékkedvezményekkel is megfejeli a rendszer, akkor azt gondolom, hogy nem járunk rossz utat.

Egy másik utolsó mondatom az előző befejezetlen mondathoz, ami az adó-, járulékterheket érinti, az pedig az, hogy míg ha 2002 és 2006 között megnézzük a terhek nagyságrendjét, ezeknek a mértéke 36-39 százalék között mozgott, ez minden egyes esztendőben külön-külön és együttesen véve is kisebb volt, mint bármelyik esztendő vonatkozásában az azt megelőző ciklusban. Hát, ennyit az adó- és járulékterhek koncentrációjáról.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 122 2007.02.13. 2:03  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Pettkó képviselőtársam mondja, hogy vitatkozik velem - én még nem szólaltam meg a távmunka és a részmunkaidő kapcsán. De ha már vitatkozik velem e tekintetben, akkor elmondom a véleményemet. Most már vitatkozhat majd velem, mert most elmondom a véleményemet.

Távmunka tekintetében az elmúlt esztendőkben, ha a statisztikát, amelyet ajánl nekem, áttekintené, megnézi, akkor azt fogja tapasztalni, hogy mértékadó növekedések következtek be az azt megelőző évek foglalkoztatásához, munkahelyteremtéséhez illesztetten. Nem nagy, persze nem olyan nagyságrendű, mint szeretnénk. Nem. Nem százezres nagyságrendekben vagy milliós nagyságrendekben lehet mérni. Dehogy! Néhány ezres, de mértékadó módon több, mint ami az azt megelőző ciklusban volt. Hát, ennyit a statisztikáról és a tényszerű adatokról. (Pettkó András: Ki kormányzott az előző ciklusban?) Én az előző ciklus alatt a '98 és 2002-t értem, azt, amikor a Fidesz kormányzása volt jelen Magyarországon. Ennyit a távmunkáról.

Részmunkaidős foglalkoztatás. Részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében sajnos megint csak azt kell mondjam, hogy messze elmaradunk az európai átlagtól. Igen, elmaradunk, de ha megnézzük, megint csak mondjuk, annak a '98-2002-es ciklusnak meg a mostani időpontnak az állapotát, és ezt egymáshoz hasonlítjuk, akkor azt fogja tapasztalni képviselőtársam, ha előveszi azokat a statisztikákat, amelyekre hivatkozik, hogy a részmunkaidős foglalkoztatás tekintetében is növekedés van. Nem vagyok elégedett. Azt kell, hogy mondjam, hogy olyan intézkedéseket kell még hozni újólag, amelyek tovább erősítik ezt a folyamatot, amelyek mind a munkáltatót, mind a munkavállalót érdekeltté teszik abban, hogy legyen értelme részmunkaidős foglalkoztatási keretek között még inkább szerepet vállalni. De szeretném mondani: a trend, a tendencia növekvő e tekintetben.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 126 2007.02.13. 2:11  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ékes képviselőtársam, nem vitatva azt, amit mond, nem vitatva azt, hogy akár az aktivitási, akár a foglalkoztatási ráták nem elég magasak, hogy többen kellene, hogy munkát vállaljanak, hogy szerephez jussanak, hogy lehetőséget kapjanak, persze, teljesen egyetértünk ebben. Én csak arról beszélek, hogy az a trend, az a tendencia, ami zajlik Magyarországon, mondjuk, az elmúlt öt esztendőben - ha a 16 évet nézzük, azt is alapul vehetjük -, az arról szól az elmúlt öt esztendőben, hogy az aktivitási és a foglalkoztatási ráta mértéke is mértékadó módon nő. Ez a mértékadó mód azt jelenti, hogy százezres nagyságrenddel többen vannak jelen a munka világában, mint azt megelőzően.

Ez nem rossz. Nem azt mondom, hogy jó. Azt mondom, hogy az lenne a jó, ha még inkább, nem 100, hanem 200, nem 200, hanem 300 ezerrel többen lennének jelen a munkaerőpiacon. De mint látjuk, egy átalakuló folyamatrendszerben vannak megszűnő és vannak újjáalakuló munkahelyek vagy újonnan alakuló munkahelyek. Ilyen értelemben én mindenképpen eredménynek tekintem azt is, ha már egy százezres nagyságrenddel többen vannak jelen időszakban jelen a munkaerőpiacon, mint amennyien, mondjuk, öt évvel ezelőtt voltak.

A másik része a dolognak, amit mindig forszírozunk, az az, hogy azt kell megteremtenünk meggyőződésem szerint - teljes egyetértésben képviselőtársammal -, hogy akik kijönnek a munkaerőpiacra, a fiatalok, azok legyenek munkaképesek. Azok azzal a tudással, azzal a szakmai termelési, gyakorlati tapasztalattal legyenek megáldottak, hogy egyre inkább megállhassák a helyüket. Ezek a programok pedig azért jók, mert esélyt adnak arra, hogy ha meg tud kapaszkodni, akkor utána be tudja bizonyítani, hogy miért is van rá szükség, miért is éri meg a munkáltatónak az ő foglalkoztatása. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.)

Egy számmal fejezem be, az pedig az, hogy általában az ilyen programok kapcsán körülbelül 60 százalék azoknak az aránya, akik a támogatás után is jelen vannak a munkaadóknál.

Köszönöm a türelmét, elnök úr.

(15.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 130 2007.02.13. 2:01  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Csak néhány gondolatra szeretnék reagálni. A képzések tekintetében ahogy én látom. Nem biztos, hogy ez az igazság, ahogy én látom: azt gondolom, hogy minden olyan tudástöbblet megszerzése vonatkozásában való szándék, amely az egyén részéről megfogalmazódik és a társadalom számára is hasznosítható, az támogatandó.

Én ma azt tapasztalom - és nem ma csakis, hanem az elmúlt esztendőkben is -, hogy egyre inkább a gazdaság igényei alapján történnek ezek a képzések. Mondok egy példát. Még a foglalkoztatáspolitikai, munkaügyi miniszter irányítása alatt, majd most folytatólagosan az új minisztérium égisze alatt is a gazdasági érdekképviseleteket vagy a köztestületi szférát képviselő kamarákkal való szoros együttműködések igazolódnak vissza több ezres mérési adaton keresztül, gazdálkodó szervezeten keresztül, amelyek háttérként ott vannak a kezünkben - mindnyájunkéban, ha akarjuk - annak érdekében, hogy mire is hívja fel a gazdálkodó szervezetek köre vagy épp a köztestületek köre, hogy mire is van szükség Magyarországon.

Szeretném jelezni: ma Magyarországon kapásból több tízezer - több tízezer! - szakmunkást ebben az országban foglalkoztatni tudnának. (Pettkó András közbeszól.) Igen. De mindezek mellett, hogy több tízezer szakmunkást foglalkoztatni tudnának, azt is el kell hogy mondjam, hogy a foglalkoztatott közel 4 millió emberhez mérten durván 1 és 1,5 százalék között van az üres álláshelyek száma.

(Az elnöki széket dr. Világosi Gábor, az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Persze vannak gondok, mert nem feltétlen ott, ahol én munkát akarok vállalni, mert nem feltétlen annyiért, amennyiért munkát akarok vállalni - mert, mert, sokfajta különbség van -, de azt gondolom, hogy áldozatok vállalása mellett eredmények is elérhetők e tekintetben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 134 2007.02.13. 2:03  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Ha nem kapok megszólítást, akkor nem fogok megszólalni, ezt ígérem, mert nem akarom, hogy feltétlen mindenre én válaszoljak. Nem is gondolom, hogy nekem kell. De a mondatomból kiragadva azt a szót, hogy áldozatvállalás, szeretném megmagyarázni, hogy mire is gondolok.

Én arra gondolok, hogy a munkaerőpiacon való jelenlétünk tekintetében nem csak a kormánynak, nem csak, úgymond, a társadalomnak, nem, mindenkinek - az egyéntől kezdve mindenkinek - van felelőssége is, lehetősége is, meg áldozatvállalási készsége is kell hogy legyen meg képessége is.

Arra gondolok, hogy akkor, amikor egy munkaerőpiacon különféle lehetőségek sorakoznak fel előttünk, és nem biztos, hogy ott helyben és csakis azok, amelyek nekünk megfelelőek, hanem egy picit arrébb, akkor az is áldozatvállalás az egyén részéről, ha elgondolkodik azon, hogy van-e képessége, lehetősége, majd szándéka, mondjuk, a mobilitás tekintetében. Sokszor azzal találom magam szemben, hogy az egyes embernek képessége még lenne is, adott esetben lehetősége is, de szándéka nincs arra, hogy 50 vagy 100 kilométerrel arrébb munkát vállaljon. Nem egyszerű ez, én ezzel teljesen tisztában vagyok. Nem könnyű mindennap két órával - eggyel - korábban felkelve elindulni, és máshol szerepet vállalni.

De azt gondolom, hogy nem azt a világot éljük - nem most: 16 éve nem azt a világot éljük -, ahol az a fajta foglalkoztatási forma és lehetőség áll rendelkezésünkre, mint amit oly sokszor szidunk itt, a Parlament falai között is, adott esetben közösen. Azt gondolom, hogy egy más világhoz másfajta alkalmazkodókészséggel felruházkodott emberekre is szükség van, nem csak kormányokra, másfajta gondolkodású kormányokra. Úgyhogy azért a közös áldozatvállalás tekintetében szeretnék elgondolkodtatni mindenkit.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 138 2007.02.13. 1:53  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy az élet produkálja ezt, amit Czomba képviselőtársam mond, nem lehet kizárni, hogy vannak olyan munkáltatók, akik ezt teszik, de még egyszer szeretném jelezni, monitoringozási adatok, mérési-utánkövetési adatok támasztják alá, hogy akinek van esélye és lehetősége önmagát megpróbálni, önmagát megmutatni, azoknak a fiataloknak - vagy éppen bértámogatás keretei között nem csak épp fiataloknak - nagyjából a 60 százaléka képes megragadni támogatások nélkül is a munkáltatóknál. Tehát nem minden munkáltató gondolkodik úgy, hogy csak és azért foglalkoztatok valakit, mert kapok támogatást utána, majd amikor a támogatás csökken vagy lejár, akkor őt félretolom, és majd megyek egy másik ember után, akiért megint csak támogatást kapok. Vannak ilyenek is, de jelzem még egyszer: a 60 százalék azért egy mértékadó hányad, ha az meg tud maradni támogatás nélkül is, mert egyszer volt rá szüksége, hogy lehetőséget kapjon, hogy támogatást kapjon annak érdekében, hogy önmagát meg tudja mondani, és azt hiszem, ez fontos.

Használt egy számadatot Czomba úr, 2002-t és 2005-öt viszonyította, és azt mondta, ha jól emlékszem, hogy ezer fő különbség volt a férfiak foglalkoztatásában. Igen, de 30 ezer fő különbség volt az összes foglalkoztatásbővülés tekintetében. Tehát lehet úgy is ezerről beszélni, hogy nem az egész foglalkoztatotti kör bővüléséről szólunk, meg lehet úgy is 30 ezerről beszélni, hogy a teljes foglalkoztatotti bővülési számokról beszélünk. Ugyanis 2002-ben a foglalkoztatotti szám éves szinten 3 millió 871 ezer volt, és 2005-ben pedig adjunk hozzá 30 ezer főt, és akkor kijön rögtön, hogy 3 millió 901 ezer fő.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
48 144 2007.02.13. 2:08  93-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Örömmel hallom Kontur Pálnak a megnyilatkozását, hogy szólamok. Én nem szólamokról beszélek (Kontur Pál: De!), nem, én tényszerű adatsorokat mondok, én olyan tapasztalásokat igazolok vissza, amelyek valósághűek. És nem akarok itt a számok birodalmába elmerengeni, mert azt gondolom, nem ez a legfontosabb, csak amikor kinyilatkoztat bárki bármit, én, ön, akárki bármit, hogy nincs foglalkoztatási lehetőség, nincs munkahely, akkor vegyük már tudomásul, vegyük már alapul azt, hogy ha a három több, mint a kettő, akkor az tényszerű, azt ne nagyon kezdjük már el vitatni!

Egyébként pedig ami tartalmilag sokkal fontosabb ennél szerintem: igen, Czomba úr, én is úgy gondolom, ahogy ön, ahogy te, ahogy beszéltünk is róla többször, és amiért tennünk kell, hogy igen, a területi különbségek minimalizálódjanak. Igen, ezért meg kell próbálni minden eszközt megragadni, ha kell, képviselői módosító indítvánnyal is, mert azt gondolom, hogy az a folyamat, ami zajlott az elmúlt években, hogy különféle pozitív diszkriminációkkal sikerült elérni, hogy ugyan az olló nyílása megvan, de a mértéke már nem olyan, mint amilyen volt, hanem egy lassuló nyílás következik be, az előbb-utóbb el kell hogy vezessen oda, hogy megáll a nyílás, hogy szűkül a rés. Azt hiszem, ez a felelősségünk meg a feladatunk is, hogy ezt megtegyük.

És két mondat a végére. Azt gondolom, a legkiváltképp az még a feladatunk, hogy a munkavállalás készségének, lehetőségének a terepét megpróbáljuk megadni mindenki számára. Nyilván ehhez az kell, hogy a gyakorlati képzés tekintetében is előbbre lehessen lépni akár a mai állapothoz képest is, meg az kell, hogy a készség meg a képesség mellett a hajlandóságot is ébresszük fel az emberekben, mert azért nagyon sokan vannak olyanok, akikben a hajlandóság felébresztésére is szükség van. És ezek a programok hitem szerint, meggyőződésem szerint erre is alkalmasak lehetnek, hogy akár a munkavállaló, akár a munkaadó szándékát, hajlandóságát fel lehessen kelteni.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 199 2007.02.19. 2:04  194-256

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó szavait hallgattam, és nagyon sok igazságot vélek felfedezni az elhangzott gondolatokban, ami persze nem egy-egy ciklusnak szóló, hanem évtizedek múlását vagy mulasztását is magában hordozó történésekkel párosul.

Csak gondoljunk abba bele, hogy akkor, amikor általánosságban, a mindannyiunk által oly természetesnek tekintett sajátossági jegyekkel bíró emberek munkaerőpiacon való elhelyezkedését nézzük, akkor is vannak nehézségek. Hogyne lennének a megváltozott munkaképességgel bíró, a csökkent munkaképességgel bíró vagy épp fogyatékkal bíró emberek esetében!

Még nehezebb talán a helyzet abban az esetben, ha nem fizikai értelemben vett fogyatékosságról van szó, hanem szellemi értelemben vett fogyatékosságról. De ahol, mondjuk, a fizikai értelemben vett fogyatékosság sajátossági jegyei állnak fent, ott sem egyszerű a helyzet. Azt hiszem viszont, hogy e tekintetben vannak pozitív irányú elmozdulások. Vannak olyan, akár tipikusan beruházási jellegű finanszírozási források, vagy ha éppen nem beruházási jellegű, akkor magához az egyénhez illesztett, pozitív diszkriminációval felruházott bértámogatási juttatások, amelyek ha nem is teszik könnyűvé, de megkönnyíthetik vagy könnyebbé tehetik az ilyen sajátossági jegyekkel felruházkodott, megáldott emberek sorsát, elhelyezkedési lehetőségeit.

Persze ezt megelőzően azt is számba kell venni, hogy meggyőződésem szerint ezeknek az embereknek a helyzetbe hozása is nehezebb, már olyan értelemben, hogy a képzésük, az ismeretekhez való hozzájutási lehetőségük is nehezebb. Példák támasztják alá, hogy akkor, amikor 2-3 százalék a képzésben részt vettek aránya ebből a körből, akkor nyilván érthető, amiről beszélek, hogy miért is nehezebb a munkaerőpiacon való elhelyezkedésük.

Köszönöm szépen.

(19.00)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 203 2007.02.19. 2:01  194-256

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Firtl Mátyás képviselőtársam kérdéseire nem én vagyok hivatott válaszolni, de néhány adatot hadd mondjak, csak azért, hogy el tudjunk gondolkodni rajta. Az előbb a képzések gondolatánál hagytam abba a hozzászólásomat. Nem mondom, hogy óriási eredménynek, de mégis eredménynek tekintem azt, hogy például 2004-ben, ha száz egységnek vesszük azt, ami képzési számadatként visszaigazolódott, ehhez képest egy évvel később 45 százalékkal többen vehettek részt, vettek részt az érintett körből képzésekben.

Vagy ha azt mondom, hogy 1999-ben támogatással mintegy 26 ezer ember került a munkaerőpiacra, ezt követően öt-hat esztendővel, 2005-ben meghaladta a 46 ezret a támogatással munkaerőpiacra kerültek száma. És támogatás nélkül is több volt, mint a duplája. Támogatás nélkül sajnos sokkal kevesebb, '99-ben 3 ezernél nem sokkal több, 2005-ben pedig 6600-6700 ember. Ez így önmagában nem túl sok, látható, hogy támogatás nélkül nem nagyon könnyű a helyzet.

Még egy dolog a felvetett kérdések kapcsán, mondok egy konkrét példát: Észak-Magyarország, regionális operatív program. Éppen a napokban döntött úgy a tanács, hogy mintegy 2 milliárd forintos nagyságrendet különít el, 2000 millió forintot, azért az nem kis pénz. Ennek a pénzeszköznek az elkülönítése alapvetően azt a célt szolgálja, hogy akár a fizikai értelemben vett, akár a nem ide tartozó kommunikációs vagy másfajta értelemben vett küszöböket lehessen átlépni, jeltolmácsképzéstől kezdve sok egyéb másban. Felvetődött az előbbi hozzászólásban, hogy milyen finanszírozási feltételek mellett. Annak a tanácsnak a döntése alapján ez 80-95 százalékos támogatás mellett történik. Azt gondolom, ez már nem rossz paraméter.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 209 2007.02.19. 2:03  194-256

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Lezsák képviselőtársam arról szól, hogy csökkenő esélyek, én meg arról beszélek, hogy a lehetőségek mennyiben mozdulnak előre. Az általam mondottak megvalósult, tényszerű adatokra való hivatkozással párosulnak. Mint mondtam a legelső gondolatomban is - és többször nem kívánom ismételni -: sokkal, de sokkal nehezebbnek tartom a csökkent vagy megváltozott munkaképességgel, a fogyatékkal bíró ember elhelyezkedési lehetőségét, mint az általunk természetesnek vélt sajátossági jegyekkel bírók elhelyezkedését. De ebben a történetben is, ebben a nehéz történetben is közel megduplázódott hat év leforgása alatt a hat évvel ezelőtti és a tavalyelőtti, 2005-ös elhelyezkedési számadat. Azt gondolom, ez nem önmagától történik, hiszen támogatásokon alapul. Azt gondolom tehát, ez mindenképpen eredménynek - ha nem is olyan szintűnek, mint amilyet szeretnénk - könyvelhető el.

A másik oldalról pedig: amikor a különféle támogatások önerőmértékéről szólunk, én mindig azzal találom magam szembe, hogy amikor megváltozott, csökkent munkaképességűek, fogyatékosok támogatásáról szól a történet, a legérzékenyebben nyúl a rendszer ezeknek a folyamatoknak az alakításához. Nem 60 százalékos önerőket, nem 40 százalékos önerőket, hanem 5-10 százalékpontos önerőket kíván meg. Ezt egészíti ki az, ami - ha emlékképeim nem csalnak meg - az egy évvel korábbi költségvetéshez illesztetten az akkori Belügyminisztérium önerő-finanszírozása tekintetében mintegy 50 százalékos többlettel párosulhat lehívható forrásként.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
49 217 2007.02.19. 1:58  194-256

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Majd államtitkár úr nyilván fog válaszolni arra a kérdésre, amelyet ön feltett. Arra a részére válaszolok, amely azt a logikát érinti, amiről én beszélek. Kétszer használt egyfajta számot, de kétféleképpen: az elején kétmillióról, a végén kétmilliárdról szólt.

(19.20)

Csak azért, hogy tiszta és világos legyen, 2 milliárd, azaz 2000 millió forint - nem mindegy - az a pénzeszköz, ami akadálymentesítés címszava alapján az észak-magyarországi régióban felhasználásra kerülhet.

A számok tükrében azt gondolom, hogy az egyes regionális operatív programokon belül persze lehetnek bizonyos értelmű differenciák az önrész vállalása tekintetében, de ez azért van, hiszen még ez a kis ország sem, ez a 93 ezer négyzetkilométer sem azonos minden tekintetben, nem mindenben ugyanolyan sajátossági jegyekkel bír. Azt gondolom, azért a generális elv nem más, mint az, amiről én beszélek, tehát hogy a támogatások tekintetében az önrészvállalás mikéntje beszorul a nulla és a 20 százalék közötti értékhatárok közé; én legalábbis így érzem és így látom jelen időszakban, az észak-magyarországi regionális operatív program keretei között pedig egyértelműen.

Nyilván minden egyes tanácsnak a saját dolga, felelőssége az, hogy akkor, amikor pályázatokat foganatosít, eldöntse, hogy hogyan és miképpen teszi. Ha én javasolhatom mint képviselő, akkor azt teszem innen is, hogy ebben a kérdéskörben kellő érzékenységgel kell bírni pont azért - amely kérdéskörök már az előbbiekben is felvetődtek -, hogy ne csak a munka világát érintően, hanem egyéb tágabb körben is pozitívan értelmezhető és erősíthető folyamatok alakuljanak ki a későbbiekben is.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 30 2007.03.06. 15:01  19-110

GÚR NÁNDOR az MSZP képviselőcsoportja részéről: Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Sok kérdést érint - mint ahogy arról már az előzőekben képviselőtársaim is szóltak - az egyes munkaügyi tárgyú és más kapcsolódó törvények módosításáról szóló törvényjavaslat. Sok kérdést érint, de azt gondolom, ezek közül a legfrekventáltabbak körébe tartozik a szabadság kiadásának kérdésköre.

Nem véletlenszerű talán, hogy egy kicsit fordítva kezdem a mondandót, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács keretein belül, mint amire Bernáth Ildikó képviselőtársam is hivatkozott, nem született egyöntetű támogatás, egységes állásfoglalás, hiszen a munkaerőpiac különböző szereplői, munkaadók és munkavállalók és a tripartitelv alapján a kormány nyilván nem feltétlen módon látják egyféleképpen e kérdés kezelésének a mikéntjét. A munkaadók esetében adott esetben az is felvetődhet, hogy miért nem lehet pénzben megváltani a kiadandó szabadságot. A másik oldalról pedig nyilván vannak olyan alapvető jogok, amelyek biztosítása elengedhetetlen fontossággal bír, ilyen a pihenésre való jog. Hiszen ha egy munkavállaló nem kerül abba a helyzetbe, hogy megfelelő pihenési időtartamokat, rekreációra való igénybevételeket megtehessen, arra sort keríthessen, akkor nyilván a munkaadó számára is adott esetben nem tud úgy rendelkezésre állni, mint ahogyan szükségszerű lenne.

Ellentmondásosak tehát ezek a megközelítések, mert más szemüvegen keresztül másfajta álláspontokra lehet jutni. Az én ismeretem szerint e tekintetben egyébként a munkavállalói oldal és a kormány között nem volt nézetbeli differencia, mert mind a két oldalról azt a fajta logikát erősítették, hogy igen, a pihenőidő biztosítására, a szabadság kiadására mindenképpen szükség van.

Az Alkotmánybíróságnak volt egy megállapítása, egy döntése, ami a hatályon kívül való helyezéssel párosult, ami azt a lehetőséget adta meg, hogy 2007. március 31-éig ennek a kérdésnek a kezelésére sort kellene keríteni, mármint arra, hogy a rendes szabadságnak a tárgyévet követő átvitele ne történhessen meg VI. hó 30-áig, illetve kollektív szerződés keretei között a tárgyévet követő XII. hó 31-éig, a munkáltató gazdasági érdekre való hivatkozása mellett sem. Ez a törvényjavaslat ennek a kérdésnek a kezelését kísérli megtenni, gyakorlatilag a megsemmisített rendelkezéssel ellentétben és szemben azt mondja a módosítás, hogy a rendes szabadságnak maximum az egynegyede lehessen az a mérték, ami az esedékesség évét követően válik kiadhatóvá, és a VI. hó 30-ai dátummal ellentétben ez március vége, március 31-e legyen, és a kollektív szerződések esetében is a XII. hó 31-ei dátummal szemben ez a VI. hó 30-ai dátum legyen. Tehát gyakorlatilag felezi az időtartamokat az áthúzódás tekintetében.

(10.20)

A kivételes gazdasági érdeknek a megvalósulása, annak a kérdésköre, körülményei pedig a munkaszervezéstől függetlenül kell hogy fennálljanak, attól függetlenek kell hogy legyenek. Ennek a kérdéskörnek a biztosítása egyébként az, ami egy érzékeny felület megítélésem szerint, tehát itt kell jó megoldásokat találni annak érdekében, hogy a törvény általi előterjesztés hatékony működéssel is párosuljon.

Mindezek mellett a szabadság kiadásának az elhalasztásával is foglalkozik a törvényjavaslat, éspedig olyan formában, hogy a munkaadó működési körét közvetlenül vagy súlyosan érintő ok miatt történő elhalasztás hívódhassék csak életre. Ilyen okként jelöli a törvényjavaslat példaként a balesetet vagy az elemi csapást, a súlyos kárt vagy olyan helyzeteket, amely az életet, az egészséget, a testi épséget károsító vagy azt veszélyeztető közvetlen vagy közvetett súlyos veszély megelőzésével vagy elhárításával párosul.

Azt gondolom, ez teljesen helyénvaló, de itt is korlátok közé szorítja gyakorlatilag az átvihető szabadság kicsúszásának az időtartamát. Azt mondja, hogy ebben az esetben lehessen nagyobb mértékű szabadság, rendes szabadság átvitelére sort keríteni, az egynegyedes mértéket felülíró módon és azt meghaladó mértékben is, de mindezek mellett az időtartam tekintetében ne lehessen további kitolásra, időbeni kitolásra sort keríteni. Gyakorlatilag a kiadás határidejét ebben az esetben, ezekben az esetekben is a március 31-éhez és a kollektív szerződés esetében pedig a VI. hó 30-ai időponthoz köti. Azt gondolom, ez érthető, világos és támogatható is.

A jogsértések - mert minden vonatkozásban fennállhatnak - tekintetében, annak a kezelése tekintetében pedig nyilván az ellenőrzések lehetnek azok, amelyek mértékadó módon ennek a feltárását eredményezhetik, és a feltáráson túl természetesen a megfelelő szükségszerű intézkedések meghozatalával is párosulhatnak.

A szabadság kiadása mellett, azt gondolom, a másik fajsúlyos kérdés a munkabérnek a bankszámlára való utalásával, átutalásával kapcsolatos kérdéskör, amelyet egy picit érdemes forszírozni. A bérkifizetés alapállapotban készpénzben kell hogy történjen, ekképpen is történik. Nyilván bizonyos értelmű megegyezéseken, munkaadói és munkavállalói megegyezéseken alapulva ez az alapállapot változhat, és a bankszámlára utalás lehetőségét is megadja. Ha belegondolnak a közszférában, a köztisztviselői, közalkalmazotti körben történő illetmények megfizetésére, akkor gyakorlatilag a közszférában a bankszámlára való utalás kötelező elemként van már ma jelen. A munka törvénykönyve keretei között pedig a lehetőségét adja meg a törvénytervezet is e kérdés ekképpeni kezelésének; amellett, hogy mindenképpen érvényesíteni kívánja azt az alapelvet, hogy a munkabér bankszámlára való utalásával kapcsolatban ennek a költségét - nyilván egy egyezségen alapulva munkaadó és munkavállaló között - a munkáltató ne háríthassa át a munkavállalóra, tehát a banki átutalás költségei a munkaadót terheljék.

A törvénytervezet mindezen kérdések mellett a szabadság, az illetmények, bérek átutalása mellett foglalkozik az üzemi tanács együttműködési jogát érintő kérdésekkel is, az őt megillető kollektív szerződésben rögzített nemcsak jóléti célú és pénzeszközök, hanem intézmények és ingatlanok hasznosításának együttdöntési jogával is. Azt gondolom, hogy ez egy megerősítés, egy egyértelműsítés a törvénytervezet részéről, ami azért is jó és szükségszerű, mert így világos és tisztán látható mindenki számára, hogy ezek a jogosítványok hogyan és miképpen biztosítottak az üzemi tanács részére.

Amit negyedik elemként szeretnék kiemelni, az a munkaerő-kölcsönzés és az alkalmi munkavállalás együttese, egymáshoz való viszonyrendszerének kérdésköre. Azt gondolom, és talán ebben képviselőtársaim is meg tudnak erősíteni, hogy az alkalmi munkavállalás rendszere, annak a bevezetése nem volt hibás. Nem volt hibás, de látható módon abba az irányba igazítandó, jó értelemben terelendő, ami a magánszférában való foglalkoztatás erősítésével párosul, ami bizonyos időszaki jellegű tevékenységek, rövid idejű, rövid futamidejű tevékenységek kiváltásával párosul, ami adott esetben nyári szünidei munkák esetében történő foglalkoztatással párosul.

A másik oldalról nézve a munkaerő-kölcsönzés pedig értékrendem szerint ezt felülírja, idősávban is felülmúlja, általában gazdasági érdekhez hozzáillesztett tevékenység folytatásával párosuló, és ez azt hozza magával, hogy hosszabb futamidejű munkaerő-kölcsönzéssel párosul. Ha pedig így van, akkor e két kérdéskör szétválasztását mindenképpen érdemes megtenni, ezeknek a jogintézményeknek az egymás mellett való alkalmazásának a kizárására érdemes sort keríteni.

Mindezek mellett ebben a törvénymódosítási részben az egyenlő bánásmódnak a megvalósításával kapcsolatosan az a passzus is megjelenik, hogy ennek a betartására a kölcsönvevő köteles megadni azokat az információkat a kölcsönadónak magával a kölcsönzött személlyel kapcsolatosan, amelyek a bérek megállapítását érintően egy egzakt, egyértelmű feltételrendszert teremtenek meg. Magyarul, arról szól a történet, hogy az egyenlő értékű munkát végző, ilyen tevékenységet folytató munkavállalók béradatainak a közlése legyen ilyen értelemben nyilvános, hiszen ezáltal lehet biztosítani azt, hogy a kölcsönbe adott munkavállaló érdekei ne sérülhessenek, ne lehessen a kölcsönbe adott munkavállaló munkabérét sokkal szorítottabb feltételek között megállapítani. Úgy gondolom, hogy ez ilyen értelemben hasznos és jó.

A másik oldalról tisztázza a tervezet azt, hogy valójában ki a munkáltató, a kölcsönbeadó vagy a kölcsönbevevő. Nyilván megegyezésen alapul kettőjük között, de a törvénytervezet is azt a gondolatiságot követi, amely tekintetében a kölcsönbevevő az, aki a munkáltatói jogosítványokat gyakorló, ezáltal a juttatásokat is ő adja, és természetesen a kötelmek oldaláról is ő jelenik meg, mindenfajta adatszolgáltatási, bevallási, levonási, befizetési kérdésköröket érintően.

Azt gondolom, azt hiszem, hogy ezek a kérdések mind-mind fontosak, de egy alapvető kérdést még nem szeretnék megkerülni, ami a munkaügyi ellenőrzés dolgait érinti. Államtitkár úr szólt róla, hogy jellemző módon az építőiparban felfedhető vagy gyakorinak mondható, hogy a munkáltatóként megjelölt alvállalkozóknak a tényleges léte legalábbis sok esetben megkérdőjelezhető, sokszor nem találhatók meg ezek a kvázi munkáltatók. Ilyen értelemben a munkavállalók kiszolgáltatott helyzetbe kerülnek. A kiszolgáltatottságuk nyilván abból fakad, hogy a foglalkoztatottság bejelentése nem valósul meg, nem történik meg, vagy éppen csak esetinek mondható, és ennek eredményeképpen olyan helyzetek hívódnak életre, hogy azok, akik magukról azt hiszik, hogy foglalkoztatottak, azok majd csak és akkor szembesülnek azzal a helyzettel, hogy nem, amikor szolgálati idő igazolására kerül sor, vagy isten ne adj', balesetet szenvednek, bármi olyan tevékenység végzése közben olyan sérülés éri őket, amelyek különféle ellátásokkal kell hogy párosuljanak.

Azt gondolom, hogy fontos és szükségszerű, pontosan ebből fakadóan, hogy a hatóság vizsgálja annak a létét, hogy valójában a foglalkoztató jelen van-e, adott-e, vizsgálja, és nézze azt is, hogy kinek az érdekében áll az a tevékenység, amit a munkavállalók folytatnak.

(10.30)

Ilyen értelemben a munkavégzés területén a tevékenységet irányító vállalkozás - mondjuk azt, hogy a fővállalkozó - érdekében folyó munka kapcsán egyértelműsiesíthető - ez csúnya szó volt, bocsánat érte - az, hogy ki a munkaadó. Azt gondolom, ez is fontos eleme annak, hogy nyomonkövethető legyen a történet.

A bérgarancia kérdésköréről egy mondatot szeretnék még mondani. Itt a lényeg az, hogy a rendszer megerősítéséről szól a javaslat. Azt gondolom, módosító javaslattal még lehet finomítani a kérelem kiegészítését azért, hogy az utalás dolga egyértelmű legyen, hogy mely bankszámlákat érintse, de mivel elnök úr módot adott arra, hogy a tárgyalási nap végéig lehessen módosító javaslatokkal élni, ezeknek az esetleges vélt vagy valós hiányosságoknak a pótlására sort lehet keríteni.

Mindezekkel egyetemben jó szívvel ajánlom önöknek, és kérem önöktől, hogy a törvénytervezetet ezen ismérvek figyelembevétele mellett is támogassák, és annak az elfogadására kerítsünk sort.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 40 2007.03.06. 1:59  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Ékes József képviselőtársam életszerű példákat mondott, olyanokat, amelyek meggyőződésem szerint is megállják a helyüket. De pont e megfontolás alapján történik némi változtatás. Például az - ha már a kölcsönzésről is szó esett -, hogy a bérbeadó megegyezés alapján megköthesse azt az egyezséget, hogy a bérbevevőre ruházza át a juttatások megfizetését. Ez a kölcsönvett munkavállaló biztonságát adja meg, mert ha a bérbeadó valamilyen ok folytán eltűnik - képviselőtársam is mondott erre példát -, akkor a bérbevevő, a foglalkoztató jelen van, és helyt tud állni, jót tud állni. Azt gondolom, hogy ez a típusú kizárólagos mivolt, ami fennállt a korábbiakban, hogy a bérbeadónak kellett ezeket a juttatásokat megfizetni, az ilyen értelmű átrendeződés kapcsán nagyobb biztonságot jelent a munkavállaló számára. Meggyőződésem szerint kölcsönösen arra kell törekednünk, hogy a munkavállalói jogbiztonságot erősítsük, mert hát a munkaerőpiacon - ha kimondjuk, ha nem, ha beszélünk róla, ha nem - mégiscsak a munkavállaló az az alany, aki szerintem szorítottabb helyzetben van.

A másik dolog, amiről a hátralévő fél percben szólni szeretnék: Vas János képviselőtársam mondta, hogy a munkaügyi ellenőrzés nem volt sikerág. Annyit szeretnék a figyelmébe ajánlani, hogy az elmúlt esztendőkben ez az ellenőrzési csapat a feketefoglalkoztatás feltárása tekintetében sokkal mértékadóbb tevékenységet folytatott, mint annak előtte bármikor az elmúlt tizenhat esztendő időszakában. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 48 2007.03.06. 1:57  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Igen, értem Ékes úr gondolatát, természetes, hogy nemcsak a kölcsönbeadónál, hanem a kölcsönbevevőnél is lehet ilyen dolog. Én azt gondolom, hogy az fontos, amiről képviselőtársam beszélt, tehát a szankcionálás kérdésköre, de azt hiszem, hogy legalább ilyen fontos az is, hogy próbáljunk meg olyan elemeket beépíteni a törvénybe, a törvénytervezetbe, amelyek az együttműködési kötelmekkel egyetemben talán a biztosítékok mikéntjét emelhetik, növelhetik. Tehát ezért a kölcsönbeadó és a kölcsönbevevő együttesen, és sok minden egyéb más megfogalmazás, amelynek megvalósulása bizonyos értelemben jogbiztonságot is hoz, megítélésem szerint.

Végül is azt szeretném ezzel mondani, hogy nem lehet csakis szankciókra alapozva működtetni történeteket, mert akkor az egy negatív irányultságú megközelítéssel párosul.

Kellenek és szükségszerűek a szankciók, hogy a jogszabálysértésekkel egyetemben fel lehessen lépni, de mindezek mellett ugyanúgy szükségesek az együttműködések, a támogatások és sok minden egyéb más.

Pettkó képviselőtársam gondolkodását és a honlapjára való rátekintési figyelmet érdeklődéssel hallottam. Annak örülök, hogy egybevág a honlapján és a gondolkodásában megjelenő visszaigazolódás azzal, ami a törvénytervezetben megfogalmazódik, de ugye azt ő is tudja, hogy a törvénytervezet nem tegnapelőtt íródott, tehát ennek a folyamatnak már előélete van. Az a jó, hogy ebben a dologban hasonlóképpen gondolkodunk, ez adja meg az alapját annak, hogy olyan törvénytervezetek szülessenek, illetve törvények szülessenek, amelyek közös akaraton nyugszanak. Még egyszer megerősítem, örülök annak, hogy ő is hasonlóképpen gondolkodik ebben a történetben.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 54 2007.03.06. 2:01  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Czomba képviselőtársam meg többen már a munkaügyi tanács kérdéskörét feszegették. Én a törvénytervezet olvasata kapcsán egy módosítást érzékelek, ami a munkaügyi tanács önkormányzati oldalának az összetétele tekintetében kínál egy másik alternatívát, egy pontosító alternatívát, igen, ahhoz képest, ami a korábbiakban elfogadásra került. Mert az gyakorlatilag úgy van, ahogy Czomba képviselőtársam mondta, az a fajta elnökség nem létezik minden megyében, van, ahol van, van, ahol nincs, van, ahol életre hívták, van, ahol nem.

Lehet, hogy még a jelen törvénymódosítási javaslatot is lehet pontosítani egyébként, mert mondok egy példát rá, hogy hogyan és miképpen, személy szerint azon gondolkodom, hogy még egy ilyen módosító javaslatot egyébként a mai nap beadjak-e, az pedig arról szól, hogy a megalakult kistérségi fejlesztési tanácsok megalakulását követően megyei kistérségi fórumokat hívtak életre, ezek voltak azok a fórumok, amelyek a regionális fejlesztési tanácsokba is delegáltak. Megítélésem szerint ezek ma már működő fórumként állnak rendelkezésre, adott esetben az is elképzelhető lenne, hogy ezen a megyei kistérségi fórumok rendszerén keresztüli delegálásokra kerüljön sor, mert ez már egy fogható kategória, ugyanúgy, ahogy a regionális fejlesztési tanácsok keretei között fogható volt.

Tehát biztos, hogy van több út arra vonatkozóan, hogy hogyan és miképpen lehet a kistérségeket ebben a történetben, ebben a gondolkodásban erősíteni a munkaügyi tanácsokban való részvétel tekintetében. Tehát az én értékrendemmel is egybevág az, hogy a kistérségek képviseletének helye van a tanácsokban.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 58 2007.03.06. 2:04  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Érdeklődéssel hallgattam Kontur Pál gondolatait. Igazából - persze lehet, hogy nem jól szűrtem le mindazt, amit ő mondani akart - az köszönt nekem vissza, hogy aki jogosultságot szerzett, az ne kapjon ellátást, merthogy a passzív oldalon azok az emberek, akik korábbiakban munkavállalói járulékot fizettek be, és mindezek mellett a rendszer működése általában vetten szolidaritási alapon segíti hozzá őket ahhoz, hogy ha a jogosultságoknak megfelelnek, akkor ellátásban részesülhessenek, vagy különböző eszközök révén a munkaerőpiacra való visszajutásukat segítsék, ne jussanak hozzá ehhez. Mert csak egytípusú gondolkodás létezik, az pedig az, hogy prevenció, az pedig az, hogy elébe menve a helyzet kialakulásának olyan szituációt gerjesszünk, hogy ne is legyen munkanélküliség Magyarországon. Nem ezt a világot éljük; 16 év óta, nem most, 16 év óta nem ezt a világot éljük.

Azt gondolom, hogy együtt, egymás mellett kell hogy jelen legyen egyrészt az, hogy azok az emberek, akik önmagukról is gondoskodtak, járulékbefizetéseket tettek, munkavállalói járulék megfizetéséről gondoskodtak, a szolidaritás elve alapján megállapított jogosultságokban részesüljenek. Másrészt pedig, teljesen egyetértve azzal a gondolatisággal, hogy törekedjünk arra, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai mezőben minél több forrás jelenjen meg, minél több érintettje legyen a dolognak, ha lehet, akkor a preventív, tehát a megelőző jelleg is érvényesüljön. Szeretném mondani: a Munkaerő-piaci Alapon belül csak a decentralizált források mértéke, csakis ez a mérték mintegy 40 milliárd forintos nagyságrendű, és ezen kívül még számtalan olyan típusú pénzeszköz áll rendelkezésre, ami aktív foglalkoztatáspolitikát segít elő.

Köszönöm szépen a megértését, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 62 2007.03.06. 1:59  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Nincs közöttünk nagy nézetbeli különbség, Kontur Pál képviselőtársam. Én is úgy gondolom, hogy a prevenciónak mértékadó szerepe és súlya kell hogy legyen. De hozzá kell tenni azt is, hogy prevencióval sem lehet mindent megoldani. Nem lehet minden egyes élethelyzetet arra a pályára állítani, hogy bizonyos időszakokban adott esetben sérülésmentes legyen.

Arról kell szerintem gondoskodni, ha ilyen helyzetet nem lehet teremteni, hogy az ellehetetlenülést, az elmélyült ellehetetlenülést meg lehessen akadályozni, hogy azt lehessen megtenni, hogy talán a regiszterbe bekerült emberek azon része, aki fogékonysággal, hajlandósággal, munkavállalási készséggel és adott esetben képességgel is bír, ki is kerülhessen ebből a helyzetből. Sajnos, de természetes az, hogy a kikerülés bizonyos értelmű kiszorító hatással is bír. Akik a munkaerőpiacon megjelennek egy magasabb tudásszinttel, azok az emberek idézőjelbe tetten vagy anélkül bizonyos értelmű veszélyt jelentenek azokra, akik a munkaerőpiacon bent vannak. A munkaerőpiacon való bentlétért tehát folyik egyfajta jó értelemben vett harc, folyik egyfajta versengés. Arra kell törekedni, hogy minél magasabb potenciállal, minél magasabb készséggel, képességgel rendelkezzenek az emberek a munkaerőpiac irányában. Ez a gazdaság számára is, a társadalom számára is haszonnal, hozammal bír, és az egyén számára is ugyanezzel bír, hiszen az újbóli elhelyezkedési esélyeit ezen keresztül, a tudás növekedésén keresztül növeli.

Azt gondolom, a prevenciót ilyen értelemben is használni kell, ezek is segíthetik a folyamatok alakulását. Ezt tesszük. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 68 2007.03.06. 2:01  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Abba a vitába nem akarok belemenni, hogy mi illik ma, és mi volt annak előtte, melyik kormányzat időszakában hány módosító... - nem akarok, mert Ékes úr is tudja, hogy milyen végkövetkeztetés és végeredmény születne, talán nem túl kedvező az akkori kormányzás időszakára, de hagyjuk.

Abban a tekintetben viszont megszívlelem és megköszönöm a tanácsát, ami az alacsony képzettségi szinttel kapcsolatos szóhasználatot illeti, egyetértünk benne, valószínű, hogy nem túl helyénvaló módon fogalmaztam e tekintetben. Igen, minden szakmának... - a minősített hegesztő a szakmán belüli profizmust jelenti, tehát célszerűbb ezt a fajta megközelítést tenni.

Babák képviselőtársam, látom, szeretne belekényszeríteni egy olyan szerepbe, ami majd azt mondatja ki velem, hogy itt a segélyezés fontosabb. Nem! Nem, Babák képviselő úr, nincs nézetbeli különbség közöttünk. (Babák Mihály: Te magyaráztad, bocsáss meg.) Mondom, hogy nincs nézetbeli különbség közöttünk a tekintetben, hogy a munka fontosságát tartjuk mi is elsődlegesnek. Elsődlegesnek! Mindazok mellett viszont, hogy a munka fontosságát elsődlegesnek tartjuk, abban az élethelyzetben, ha valaki a munkaerőpiacról kikerül, akkor viszont azt gondoljuk, hogy a róla való gondoskodás minimumát meg kell teremteni, tehát ha ez a segélyezés formájában, az álláskeresési támogatás formájában jelenik meg, akkor ekképpen, mindazok mellett, hogy az aktív eszközök használatát a lehetőséghez illesztetten - mint ahogy Kontur úr is említette - célszerű növelni, a prevenciót is meg az aktív eszközöket is.

Csakis egy dolgot szeretnék mondani: 16 év óta más világot élünk, mint annak előtte. Ne akarjanak visszamenni 16 évet megelőző időszakot érintő logikákra ráülve! A mai helyzethez illesztetten kell végiggondolnunk a lehetőségeinket és a tennivalóinkat. Ezt javasolom kölcsönösen mindnyájunknak.

Köszönöm szépen. (Kontur Pál: A máról beszéltünk.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 76 2007.03.06. 2:04  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Kedves Képviselőtársaim! Ott folytatom, ahol Földesi Zoltán abbahagyta. Tehát megítélésem szerint sincs szakadék itt a vélemények tekintetében közöttünk. (Babák Mihály közbeszól.) Nincs!

(12.10)

Azt gondolom, lehetnek megközelítésbeli különbségek, de nincsenek antagonisztikusnak nevezhető ellentmondások.

Hogy leszögezzem, világos és tiszta legyen: mi egyértelműen munkapártiak vagyunk, egyértelműen azon vagyunk, hogy minél több munkahely legyen ebben az országban. Egyébként ez mérhető módon is igazolható az elmúlt öt esztendőre visszatekintve. Ha megnézik a mai állapotban lévő foglalkoztatottak számát, akkor az öt évvel ezelőtti megelőző kormányzati ciklus foglalkoztatotti számait felülmúlja. Tehát munkapártiak vagyunk.

Másodjára: azon vagyunk, hogy a források minél inkább aktív típusú források legyenek, akár decentralizálva, akár centralizálva, prevenciót szolgáljanak, és olyan típusú aktív foglalkoztatáspolitikai eszközként legyenek jelen, amelyek esélyt adnak, lehetőséget adnak a munkaerőpiacra való jutáshoz.

Harmadjára: amiről Czomba képviselőtársam beszélt, azt igen fontosnak tartom. Ez pedig az, hogy azok, akik álláskeresőként vannak bent a munkaügyi ellátórendszerben, regiszterben, azok az emberek tényleg használható, tényleg munkavállalási készséggel és képességgel is megáldottként álljanak rendelkezésre akkor, ha munkalehetőség van. Mint ahogy mondta, számtalan olyan problémával kell szembenézni, hogy amikor munkalehetőség van, akkor pedig a munkaügyi rendszerben lévők előtt igen nagy nehézség van, hogy hogyan és miképpen tudják kielégíteni ezeket az igényeket. Az aktív eszközöket nyilván erre kell használni, célirányosan abban az irányban kell használni, ahol segítik a munkavállalás lehetőségének a kialakulását.

Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
54 84 2007.03.06. 2:02  19-110

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Képviselőtársaim! Ékes képviselő úr gondolatai megerősítést nyertek bennem, hogy ha röviden is, de szólnom kell. Azt gondolom, nagyon jó az a fajta felvetés, amely a kontroll alá való helyezéssel párosul. Mondom, hogy mire gondolok. Arra gondolok, hogy amikor azt aktív foglalkoztatáspolitikai pénzeszközöket mozgásba hozzuk, akkor nyilván legyenek meg a nyomon követések, legyenek meg a monitoringozások, hogy hogyan is valósulnak meg mindezek.

(12.20)

Szeretném mondani, hogy elég hosszú idő óta követem ezt. Az a tapasztalatom, hogy például a munkahely megőrzése érdekében tett támogatások a támogatások lejártát és a kötelezettségek lejártát követően is 55-60 százalékban jóságfokkal bíróak, tehát olyanok, hogy már támogatás nélkül is továbbmennek, mert volt a munkavállalónak lehetősége arra, hogy megmutassa, miért is van értelme őt foglalkoztatni, miért is tud ő profitot termelni a munkaadója számára. Magyarra fordítva a szót, azt szeretném mondani, hogy az esetek többsége azt igazolja vissza, hogy nem csakis támogatás fejében történő foglalkoztatásokra vállalkoznak a munkaadók.

De mindezek mellett igen fontosnak tartom azt, amit képviselőtársam is mond, hogy az újbóli támogatások megítélésénél, amik aktív foglalkoztatáspolitikai eszközökből finanszírozódnak, mindenképpen érdemes számításba venni azt, hogyan és miképpen viseltetett egy munkáltató egy támogatás felhasználása kapcsán. És ezt az államtitkár úr figyelmébe is ajánlom, hogy a rendszer nyomon kövesse ezt a részét is, ne kerüljenek újbóli pénzkihelyezések oda, ahol nyilván csak a rotációk, a cserék motiválják a pénzek hozzáférését.

Ilyen értelemben tehát a szigort, a támogatás nyomon követését és az újbóli finanszírozás kérdéskörét valahogy együtt érdemes kezelni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 146 2007.03.27. 4:57  17-209

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Hogy a vidékfejlesztés kapcsán van-e mit tenni? Én azt mondom, van. Van. Sok mindent megtettünk már itt az elmúlt évtizedben is, kormányzati színektől függetlenül. Meggyőződésem szerint minden kurzusnak vannak pozitív erényei, az előttünk lévőnek is, a jelen időszakbéli kurzusnak is, és persze vannak tennivalói is.

Kell-e a várost a vidékkel szembeállítani? Semmiképpen nem kell. Van, amit meg lehet csinálni vidéken, a kisfalvakban, és van, amit nem lehet akár a fejlesztéspolitika kapcsán sem, de meg kell csinálni a vidéket körbevevő vagy a vidéken megjeleníthető településeken, nagyobb városokban. A kohéziót kell növelni, nem pedig szétszakítani a településeket egymástól.

(14.20)

A foglalkoztatáspolitika kapcsán a munkaerőpiac vonatkozásában, ha belenézünk abba, hogy mi történt az elmúlt esztendőkben, akkor azt láthatjuk, hogy pontosan a decentralizáció erősítése zajlik. Most ebben az esztendőben mintegy 35,5 milliárd forint az a pénzeszköz, ami közvetlen formában kerül leosztásra aktív foglalkoztatáspolitikai eszközök kapcsán.

Miért lényeges ez? Egyszerűen annak okán, hogy pont azokat a problematikákat, azoknak a megoldását érintően kerülnek ezek felhasználásra, amiről ma itt oly sokat beszéltünk. Példákat mondok: a foglalkoztatás bővítésének eléréséről, és erről nyugodtan beszélhetek, hiszen az elmúlt öt esztendőben Magyarországon a foglalkoztatottak száma egyértelműen nőtt. A korábbi időszakhoz képest még ebben a hátunk mögött lévő öt esztendőben a legrosszabb foglalkoztatási pozícióval bíró évben is több volt a foglalkoztatottak száma, mint ahogy az azt megelőző év legjobb foglalkoztatáspolitikai számadatai visszatükrözték ezt.

A másik oldalról olyan, alapvetően a kistérségeket érintő és az itt élő embereknek lehetőséget nyújtó közmunkaprogramokon keresztül, közhasznú, közcélú feladatok ellátásán keresztül juttathat munkalehetőséget az embereknek, amelyek ha nem is végleges státusokat biztosítanak, de átmeneti értelemben munkalehetőségeket adnak az embereknek. Hozzá kell tennem: ezeknek a pénzforrásoknak az egynegyede képzésorientáltsággal bír. Magyarul, azt a helyzetet próbálja megteremteni, hogy hogyan lehet a későbbi fázisban a munkaerőpiacon helyt állni. Szeretném elmondani önöknek, hogy a munkaerőpiacot érintően olyan komplex programok indulnak el és működnek ma is - durván 50 ezeknek a programoknak a száma -, ami a kistelepülések, kimondottan az aprófalvas, hátrányos helyzetű települések életében, csakis ezen programok keretében mintegy 8 ezer embert érint.

Minden dolog, ami a képzésről szól, a tekintetben rajzolódik meg, hogy az aluliskolázott vagy alacsony iskolai végzettséggel bíró embereknek nyújtson lehetőséget, pont annak érdekében, hogy egy későbbi fázisban a foglalkoztatás vonatkozásában is helyt tudjanak állni. De ha azt mondom önöknek, hogy vannak olyan járulékkedvezmény-programok, Start Plusz, Start Extra, amelyek direkt módon nem kistérségi fejlesztést szolgálnak, indirekten mégis azt, hiszen azt mondja például a Start Extra, hogy az alacsony iskolai végzettségű embereknek nyújt lehetőséget. Hol vannak az alacsony iskolai végzettséggel bíró emberek többségében? Önök mondták, nem én, hogy alapvetően a kistelepülések körében. Tehát ezek a támogatási formák mind-mind indirekt módon gyakorlatilag megérintik ezeket a területeket.

A munkahelyteremtés tekintetében? Most, az elmúlt hónapokban indítottunk programot 1,8 milliárd forinttal, de ez csak egy vékony szelete annak, amiről a Gazdasági Minisztérium államtitkára szólt, mondjuk, a GOP keretei között. Azt gondolom, a közmunkák tekintetében, ahol csak ebben az évben 8,5 milliárd forintot fordítunk a közmunkák elvégzésére, mértékadó pénz, hiszen ha belegondolnak, 1998-2002 között, összesen a négy év alatt 8 milliárd forintot fordítottak, most egy évben félmilliárd forinttal többet fordítunk ezeknek a feladatoknak az ellátására, és ez mind-mind az emberek számára megélhetési lehetőséget biztosít.

Azt hiszem, hogy az önkormányzatoknak, a kistérségi társulásoknak, a regionális fejlesztési tanácsoknak és magának a kormánynak is az együttgondolkodása viheti előbbre ezeket az ügyeket. Azt hiszem, az viheti előbbre az ügyeket, ha mindezek mellett, amit ma működtetünk, még egyéb kiegészítő pozitív diszkriminációkat érvényesítünk és foganatosítunk.

Mondok két példát: az, hogy az ilyen típusú, hátrányos helyzetű kistérségekben könnyebb peremfeltételek mellett lehessen fejlesztési pénzekhez hozzájutni, az, hogy a kötelmek oldaláról adott esetben puhábbak legyenek a feltételek - nem ne legyenek, de puhábbak legyenek -, hogy az ott lévő vállalkozások is a gazdaságfejlődés eredményét tudják szolgálni. Azt hiszem, ezt kell tennünk, így tudunk egy hasznosabb, élhetőbb vidéket még erősebbé tenni az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
60 198 2007.03.27. 1:07  17-209

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A munkavégzés lehetőségének az alapfeltétele az, hogy képzett és hogy munkára képes munkaerő álljon rendelkezésre. Hosszabb polémiát nem kell hogy folytassak erről.

Észak-Magyarország - Ódor Ferenc képviselőtársam már nincs a teremben, de azért üzenem neki, ha már elmondani nem is tudom - csak a Foglalkoztatási Alapból mintegy 7,6 milliárd forinttal részesül a decentralizált alapból. Ezen belül, ha azt nézzük, hogy egy Borsod-Abaúj-Zemplén megye, amiről ő beszélt, csak a közhasznú, a közcélú és a közmunka jellegű támogatások tekintetében egy adott esztendőben mit tud utolérni: 5-6 milliárd forint, 5-6 ezer millió forintos nagyságrend. Azt gondolom, ezek mértékadó források.

Az utolsó mondatom pedig a vidékfejlesztéssel kapcsolatosan: azt kérem minden kormányzati szerepvállalótól, hogy azt a fajta pozitív diszkriminációt, amely a pályázati kiírások tekintetében segítheti a rendszer fejlődését, azt képviseljék a későbbiekben is. Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 148 2007.05.22. 14:59  135-159

GÚR NÁNDOR, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitr Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Én egy kicsit máshonnan közelíteném meg ezt a kérdést, mint eddig a bizottsági vélemények kapcsán visszaigazolódott. A szak- és a felnőttképzés fontosságáról a tekintetben szeretnék szólni, hogy milyen viszonyban van mindez magával a munkaerőpiaccal.

Azt gondolom, hogy ha egy látképet akarunk magunk elé helyezni, és mondjuk, a magyarországi foglalkoztatási helyzetképet nézzük - ami egyébként, csak szeretném jelezni, az elmúlt esztendőkben folyamatosan pozitív trendet rajzol akár a foglalkoztatotti számokban, akár az inaktívak számának a csökkenésében, mindamellett, hogy a munkanélküliek száma is növekvő volt, de ez fakadt a mértékbeli inaktivitás csökkenéséből -, akkor azt láthatjuk, hogy igazából a munkaerőpiacon azoknak van sanszuk, esélyük az elhelyezkedésre, akik legalább szakmai képesítéssel bírnak.

(18.40)

Az aktivitási vagy a foglalkoztatásiráta-értékeket nem kell hogy mondjam, mindnyájan tudjuk, akik most itt ülünk és vitatjuk ezt a törvénytervezetet, de ahhoz illesztetten azért ha mondom, akkor lehet, hogy már nem mindenki számára volt eddig ismert, hogy ha a szakmai végzettséggel bíró emberek körét nézzük a munkaerő-piaci elhelyezkedések vonatkozásában, akkor azt látjuk, hogy 67 százalékos a foglalkoztatási ráta értéke; 67 százalékot meghaladó. Magyarul ezt azt jelenti, hogy mértékadó módon magasabb, mint egyébként az általános, az átlagos foglalkoztatási ráta értéke, de ha más viszonyítást teszek, akkor az európai 25-ök vagy épp a 15-ök átlagos foglalkoztatásiráta-értékétől is magasabb a magyarországi szakmunkás, szakmai végzettséggel bírók foglalkoztatásiráta-értéke.

Magyarra fordítva a szót ez azt jelenti, hogy van értelme szakmát tanulni, szakmát elsajátítani, hiszen mindazok, akik ezzel a képességgel bírnak, sokkal nagyobb eséllyel tudnak a munkaerőpiacon elhelyezkedni. Van ennek egy másik aspektusa is, az pedig az, hogy ha nem a foglalkoztatotti oldalról nézzük, hanem mondjuk, a regisztrált álláskeresők oldaláról - régi nevén a regisztrált munkanélküliek oldaláról -, akkor sokkal kisebb az a rátaérték, amivel a szakképzett emberek bírnak. Ez gyakorlatilag nem éri el a 6 százalékos rátaértéket.

És nem kibontva, csak mellétéve szeretném érzékeltetni, hogy azok körében, akik nem bírnak szakmai képesítéssel, alacsony iskolai végzettséggel vagy éppen szakképzetlenséggel bírnak, azok esetében ez a foglalkoztatási ráta alig éri el a 27 százalékot, 40 százalékkal kisebb, mint azoké, akik szakképzettek, a munkanélküliségi ráta értékének duplája, az 5,8-del szemben közel 12 százalékos.

Magyarul, megint odajutok, ahova az előbb, hogy miért is van értelme szakmai képesítést szerezni. Egyszerűen azért, mert a munkaerőpiacon a munkaadók, a gazdálkodó szervezetek, a cégek leginkább olyan munkaerő után kutatnak, akik megfelelő tudással, munkához való hozzáállási készséggel és képességgel bírnak, és ezeken keresztül hozamot és profitot tudnak az ő számukra termelni.

Nem véletlen, hiszen átalakult 15-20 évvel ezelőtt a világunk, ez pedig azt jelenti, hogy piacorientálttá vált, tehát mindenki, aki foglalkoztatni kíván, hozamot akar termelni a maga számára, és ebből a hozamból hajlandó átengedni azok számára, akik ezt a hozamot megtermelik. Visszaigazolódik ez a munkaerő-keresletek oldalán is, hiszen általában, ha 100 egységnek vesszük a munkaerő-keresleti számadatokat, akkor azt tapasztalhatjuk, hogy közel a 40 százaléka ennek a 100 egységnek gyakorlatilag a szakképzettséggel bírók irányába fogalmazódik meg. Tehát az igény elég domináns, elég erős a szakképzettek irányába.

Ha az elmúlt évek sajátosságait látjuk magunk előtt, akkor azt is lehet látni, hogy adott esztendőben mindig - időről időre, adott időszakokban - 30-50-60 ezer szakmunkást tudna felszívni a magyar munkaerőpiac. Ilyen értelemben tehát megint csak azt mondom, hogy van értelme szakmát elsajátítani, van értelme annak, hogy olyan tudástöbbletre tegyenek szert az emberek, amelyből a munkaerőpiacon meg tudnak élni.

A gazdálkodó szervezetek közel 10 százaléka - ez jelentős hányad - hosszú időn keresztül nem tudja feltölteni azokat az igényeit, amelyeket szakmunkásokkal párosítva akar feltölteni. No tehát, ha a munkaerőpiac szemszögéből nézem ezt a kérdést, akkor azt gondolom, több szót már nem kell hogy fecséreljék arra, hogy miért is van értelme a szak- és a felnőttképzés kérdéskörével foglalkoznunk. De az én gondolkodásom és hitem szerint minden, ami szakképzés, alapvetően munkaerőpiac-orientáltsággal kell hogy bírjon, tehát azzal kell hogy szoros összefüggésben legyen.

Ilyen értelemben a már most itt a bizottsági vélemények kapcsán is sokszor felszínre került tiszkek - területi integrált szakképző központok - dolga, azt gondolom, nem kerülhető meg, már csak azért sem, mert ezeken az intézményeken keresztül egy jobb, egy újabb, egy modernebb technológiai háttérrel megáldottan lehet olyan szakképzést folytatni, ami még inkább képessé teszi az itt tanuló gyermekeket, fiatalokat arra, hogy a munkaerőpiacon önmagukat könnyebben el tudják adni. Nyilván és természetesen ezeknek az intézményeknek a működési költségei finanszírozásáról gondoskodni kell, hiszen csak és akkor van ennek a történetnek eredménye. De az én ismereteim szerint ez a kérdés nem kérdés.

A szakmai képzés tekintetében nemcsak a folyamatbeli rendszerek, nemcsak a folyamatában kezelt kérdések, hanem a végpontok ellenőrzése is fontos. Ilyen értelemben ez a törvénytervezet foglalkozik a vizsgáztatások ellenőrzésének kérdésével, de foglalkozik olyan alapkérdésekkel is, amelyek megítélésem szerint az elmúlt másfél évtizedben kicsit háttérbe szorultak. Példaként említem a pályaválasztás, a pályakorrekció vagy a pályakövetés rendszerét.

Azért tartom fontosnak ezeket, mert elkerülhetővé válnak olyan tévutak választásai, amelyek korrekciója mindenkinek sokkal többe kerül, az egyénnek, az őt nevelő szülőnek, a társadalomnak. Éppen ezért, ha a pályaválasztás időszakában megfelelő impulzusok érhetik vagy érik a fiatalt, akkor nagyobb eséllyel találják meg az indulás fázisában azt a helyet, amelyet nem kívánnak már a kezdő állapotban elhagyni.

Azt gondolom tehát, hogy a pályaválasztásra, szükség esetén pedig - ha ez nem sikerült - a pályakorrekcióra is érdemes forrásokat fordítani, pont annak érdekében, hogy a lehetőségekhez illesztetten minél könnyebben és minél hamarabb lehessen azt az utat járni, ami az egyén és a társadalom számára is haszonnal és hozammal bír.

Nagyon fontosnak ítélem azt is, amivel foglalkozik a törvénytervezet, hogy az intézmények, amelyek szakképzéssel foglalkoznak, akkreditáltak legyenek, hiszen az európai uniós forrásokhoz való hozzáférés egyik lehetősége csak és akkor adott, ha ez az akkreditáció már rendelkezésre áll. Nagyon fontosnak tartom azt is, hogy az Új Magyarország fejlesztési program keretei között meglévő, TÁMOP, KIOP névre hallgató operatív programok keretei közötti források felhasználásából minél több szolgálja a szak- és a felnőttképzés intézményrendszerének erősödését, és azt, hogy az a szellemi potenciál, ami az intézmények keretei közül kikerül, még erősebbé válhasson.

Azt gondolom, hogyha ezt az utat járjuk, akkor kellő eredményesség igazolódhat vissza belátható időn belül. A szakképzés fejlesztése tekintetében egyébként fontosnak ítélem azt is, azokat a gyakorlatorientáltnak mondható lépéseket, amelyeket már évekkel ezelőtt megtettünk, és a későbbiekben tovább kell erősítenünk. Gondolok itt foglalkoztatáspolitikai vagy szociálpolitikai szempontú megközelítésekre is. Csak címszavakban említenék néhányat.

Nagyon fontos, hogy a gazdálkodó szervezeteknél tanulószerződések kötelékei között minél többen jelenjenek meg. Szeretném jelezni, hogy ma a feltételek azt mondják, hogy minimum a minimálbér 15 százaléka az a mérték, ami a tanulószerződés keretei között megfizetésre kerül. 2007-től ez 20 százalékos mértékű, és félévente emelkedő trendet rajzol. Hozzáteszem azt is, hogy a törvénytervezet alapján a hiányszakmák tekintetében egy pluszolásra, plusz 20 százalékos mértékű kiegészítésre is sor kerül, ami gyakorlatilag orientál a tekintetben, hogy mindenki elgondolkodjon, hogy van-e értelme ilyen típusú hiányszakmák elsajátításának.

De foglalkoztatáspolitikai szempontból a munkatapasztalat megszerzése az élő környezetben, lehetőség szerint a gazdálkodó szervezetek kötelékei között történjen. E tekintetben is át kell alakítani a normatív támogatási rendszereket. Támogatni kell és jobban támogatni kell azt, hogyha élő környezetben sajátítja el a megszerezhető tudást, gyakorlatot a pályakezdő.

Nem véletlen, hogy a korábbiakban 16, majd a jelen időszakban elkövetkezendő rövid időszakban további 11 szakmát, szakképesítést érintően mind a szakma követelményeinek, mind a vizsgáztatás követelményeinek kérdéskörébe a köztestületek, kamarák bevonása intenzíven megtörtént. Kell hogy legyen olyan visszaigazolás, amelyet a gazdaság, a köztestületek közvetítenek az intézmények irányába.

Nyilván az iskolákat is ösztönözni kell; az előbb említett gyakorlati képzés normatív átalakítási rendszerén keresztül ez megtehető. De a legfontosabb - még egyszer - az, hogy a szakképzés és a gazdaság szoros kapcsolatban legyen egymással. Ilyen értelemben nem véletlenszerű, hogy, mondjuk, az országos képzési jegyzék keretei között - annak a kialakításánál - a gazdálkodó szervezetek jelen voltak. Nem véletlen az, hogy a képző szervezetek kötelékei között tanácsadó testületek működnek, amelyekben a gazdálkodó szervezetek képviselői jelen vannak.

(18.50)

Nem véletlen az, amiről már beszéltem, hogy a tanulószerződések száma mértékadó módon növekszik, hiszen 11 évvel ezelőtt, 1996-ban 6600 fő volt a tanulószerződéssel jelen lévők száma, a tavalyi iskolai tanévben, a 2005-2006-os tanesztendőben pedig több mint 32 ezer, több mint az ötszöröse. Tíz év alatt meg tudott ötszöröződni ez a szám. Azt gondolom, ez nagyon jó, és ezt a trendet, tendenciát kell a későbbiekben még tovább erősíteni.

Csak két-három gondolatot szeretnék még mondani a tervezett intézkedések szükségszerűségéről. Azt gondolom, a pályakövetési rendszer fontossága nem megkérdőjelezhető, egyrészt azért, mert információkat kapunk ezen keresztül, amelyek visszacsatolásával új szakmai tartalommal lehet megtölteni a rendszereket. A finanszírozás kérdésköre, amely azt mondja, hogy az iskolák, intézmények teljesítményalapú finanszírozása rajzolódjék meg, nem elvetendő kérdés. Hiszen ma durván 1350-1400 önálló szakképzési sziget működik az országban, amely nem feltétlenül biztos, hogy mindig és mindenkor a mérhető, fogható vagy kalibrálható munkaerő-piaci igényekhez illesztetten teszi meg a képzést, hanem a már bizonyos értelemben és bizonyos esetekben megkövült sajátosságokra alapulva végzi el mindezt, és éves viszonylatban durván 18-20 milliárd forintos nagyságrendű fejlesztési pénzt viszünk bele ezekbe az intézményekbe. Ez, ha csak egy európai uniós költségvetést nézünk, hét év alatt 120-130 milliárd forint, óriási pénz. Nem mindegy, hogy ez tényleg a munkaerőpiac igényeihez illesztetten történik-e, vagy nem.

Azt gondolom, igen, meg kell fontolni - több szempontból is -, hogy nem szabad olyan képzéseket mértéktelen módon, de még mértékadó módon sem finanszírozni, amelyek látható módon, hosszú időn keresztül visszaigazoltan, effektív módon munkanélkülieket, álláskeresőket bocsátanak a társadalom számára. Megfontolandó, hogy e képzések tekintetében milyen finanszírozási feltételek alakuljanak ki.

Fontosnak tartom azt is, hogy az előzetesen megszerzett tudásnak a folyamatrendszerbe való beépítése hogyan történhet meg. Lehessen biztosítani a megszerzett szakképesítések közötti átjárhatóságot, lehessen elismerni a rész-szakképesítést, ezt a törvénytervezet magában hordozza. Nagyon fontos, hogy ne hulljanak el olyan időszakok, amelyek a tudás megszerzésével párosultak, és megítélésem szerint elkerülhetetlen a pályaorientációs vagy éppen a gyakorlati oktatás további erősítése a 9-10. évfolyam viszonyrendszerében.

Két utolsó mondattal azt szeretném érzékeltetni, hogy meggyőződésem, a szakképzés tartalmának a kialakításában, magában a vizsgáztatás rendszerében, a minőségbiztosításban - és még említhetnék néhány tényezőt - még nagyobb hatáskörrel kell hogy jelen legyenek a gazdálkodó szervezetek képviselői, a köztestületek, a kamarák, akár a szakmai vizsgakövetelmények, a vizsgaelnöki kijelölések, az országos szakmai vizsgáztatások, tanulmányi versenyek tekintetében.

Utolsó mondatom arról kell hogy szóljon, amiről az első is: ez pedig nem más, hogy mindennek a következménye nem szólhat másról, csakis arról, hogy a jelen és a mérhető, közeljövőbeni munkaerőpiac igényeit szolgálja ki a szakképzés és a felnőttképzés rendszere, mert ez párosul haszonnal, hozammal a társadalom számára.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
74 170 2007.05.22. 10:04  159-187

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Az egyes foglalkoztatási jogviszonyokat szabályozó törvénytervezet gyakorlatilag elég széleskörűen foglalja össze azokat a kérdéseket, amelyek a munka világában mindig is a legérzékenyebb kérdések közé szoktak tartozni. Nem véletlenszerű, hogy a társadalmi érdekegyeztetés rendszerében - az OÉT-en keresztül is - még mindig vannak olyan lezáratlan kérdések, amelyek tekintetében további egyeztetésekre van szükség.

Ismereteim szerint egyébként a munkaadói oldal nem veti el a törvénytervezetet, el tudja fogadni, a munkavállalói oldal bizonyos fenntartásokat fogalmaz meg, legkiváltképp itt a különmegállapodások kérdéskörét érintően. A kormányzati oldal pedig arra törekszik, hogy olyan viszonyrendszert teremtsen, ahol a munka világában a rugalmasság és a munkaügyi, munkajogi biztonság kérdésköre együtt, egymás mellett érvényesülhet.

Nehéz kérdés ez, hiszen látható, hogy a munkaadók és a munkavállalók is, a kormányzat is, bár közös az ügy, mégis adott esetben különböző megközelítéseket tesznek a készenlét, az ügyelet, egyebek kérdéseihez hozzáillesztetten. Nyilván mindenki a maga aspektusából nézve megítélésem szerint jót akar. Mint ahogy említettem, alapvetően a munkavállalói oldal azt keresi, hogy hogyan tud a legnagyobb biztonságot teremteni a munkavállalók számára.

A másik oldalról nézve a munkaadói oldal az életszerűséget próbálja meg törvényi háttérrel felruházni, mert hiszen sok esetben azért azt is el kell mondani a törvényhez illesztetten vagy attól függetlenül is, hogy a munka törvénykönyve és a valóság bizony sok esetben nem mondható, hogy lefedi egymást, hiszen akkor nem lenne feketefoglalkoztatás, akkor nem lenne sok minden más. Ilyen értelemben nyilván a szabályozás rendszerének is az életszerűséghez érdemes valamelyest igazodni, illetve az életszerűséget olyan értelemben befolyásolni, ami a munkavállalók érdekeihez hozzáilleszthető.

Nyilván, mint ahogy arra sor került sok munkaadói szervezet véleményalkotása kapcsán is, ők arra törekszenek, hogy olyan szabályozási rendszer vegye őket körbe, amely a munkabéke fenntartását eredményezi, azt szolgálja, illetve olyan, ami egzakt, kézzelfogható, tehát akkor, amikor őket bizonyos hatósági ellenőrzések érintik meg, ne legyen disszonancia, ne legyen ellentmondásosság, ne legyen sokféleképpen való értelmezhetőség. Ezért nyilván mindenki arra törekszik, hogy egyértelmű szabályok legyenek, és még egyszer hangsúlyozom: a kormányzati oldal részéről meggyőződésem szerint pedig azzal a sajátossági jeggyel is felruházkodik mindez, hogy a munka világában a kellő rugalmasság biztosítását is és a munkajogi biztonságot is megteremtse a munkavállaló számára.

Ebben a konstellációban kell megtalálni azt a mezsgyét, amely a tripartit elv alapján mindhárom oldal számára elfogadható, kezelhető, és olyan formában kezeli mindezeket a kérdéseket, amelyek nagy egészében a munkát vállaló emberek szemszögéből nézve is elfogadhatóak a munkaidő, a pihenőidő, az ügyeleti szabályozás kérdésköre kapcsán. Különös tekintettel - mint ahogy szó esett róla a bizottsági vélemények tekintetében - az egészségügyi ügyelet kérdéskörét még külön lehetne exponálni.

Nyilván megalapozza ennek a törvénynek az életre hívását az, hogy egyfajta uniós joganyaggal harmonizáltan próbál életre hívni jogszerű, rugalmas szabályozást. Másik oldalról egyfajta olyan kényszer, ami az Alkotmánybíróság határozatából fakad, hogy június 30-áig a korábbi kormányrendeletet hatálytalanítja ilyen értelemben.

Illetve még ehhez talán az európai uniós bírósági szabályozás kérdésköre is ehhez illeszthető, ami gyakorlatilag a munkáltatók által meghatározott helyen munkavégzésre képes állapotban való rendelkezésre állás tekintetében - magyarul az ügyelet fogalmát felölelve - teljes egészében munkaidőnek vette alapul az ügyelet keretei között eltöltött időt. Ez a fajta különbözőség is azt hordozza magában, hogy ennek a törvénytervezetnek van létjogosultsága, ennek a szabályozásnak van szükségszerűsége.

A legfontosabb talán az, hogy ha akár a készenlét fogalmát nézzük, tehát hogy a munkavégzési kötelezettség felmerülése a készenlét esetében esetleges jelleggel van jelen, emellett a rendes munkaidő legalább egyharmadában nincs munkavégzési kötelem, és mindezek mellett, mindezekkel együtt a munkával nem töltött időt pihenéssel lehessen eltölteni, ezeknek a fogalomrendszereknek, illetve az ügyelet fogalomrendszerének akár a munkavégzéssel párosuló vagy épp a munkavégzés nélküli eseteinek a szabályozását is először tisztázni kell, tisztába kell rakni, hiszen a díjazás és minden egyéb más is ehhez illesztetten fogalmazható meg.

(20.20)

Ez a javaslat azt hordozza magában, hogy ha munkavégzés nem történik az ügyelet időszaka alatt, akkor ez nyilván nem más, mint rendelkezésre állás. Ha pedig rendelkezésre állásról van szó, akkor, bár munkaidőként értelmeződik az ügyelet, de mégis, a díjazás tekintetében csakis a személyi alapbér 40 százaléka fogalmazódik meg díjazási mértékként. A másik oldalról, ha munkavégzés is történik, ebben az esetben rendkívüli munkavégzésként kell értelmezni az ügyelet időszakában végzett munkát, ebben az esetben pedig nyilván a díjazás mértékének alakulása is ekképpen formálódik.

Azt gondolom, a javaslatnak ezek az alaptézisei, alapszabályozási kérdései igen fontosak, mert egyértelműen tisztázza a viszonyokat. Tisztázza, hogy mondjuk, egy adott héten munkában töltött időtartam milyen nagyságrendet érhet el, hogy emellett az ügyeletben, készenlétben eltöltött idő milyen mértéket ölelhet fel, adott esetben 60 órában - egészségügyi készenlét esetében 72 órában - fogalmazza meg ez a javaslat ezeket a mértékeket. Magyarul: azt szeretném érzékeltetni, hogy egyrészt a fogalomrendszerek és a mértékek tisztába tétele mellett a kialakult európai normákhoz való igazítás, az ahhoz való igazodás jellemzi ezt a szabályozást. Példaként mondhatom azt, amely megengedi a néhány hónapban történő munkaidőkeret alkalmazását. Az európai szabályozási rendszerben ez négy hónap, a törvényjavaslat alapján ez három hónapban fogalmazódik meg. A korábbiakban, akár még kollektív szerződés kötelékei között, a készenléti jellegű munkavégzés keretei között egyéves időtartam is volt, ennek a megszüntetésére is sort kerít ez a törvénytervezet.

A változás tehát igazából az, hogy az elrendelhető 200 órás, kollektív szerződéssel 300 órás ügyelet munkaidőként fogalmazódik meg, és megmaradnak azok a sajátosságok, amelyek az ügyelet alatt végzett munka tekintetében továbbra is a rendkívüli munkavégzés minősítési kategóriájaként foghatók fel, a nem készenléti jellegű munkakörökben foglalkoztatott munkavállalók napi munkaideje pedig továbbra sem haladhatja meg a 12 órás időtartamot. Ezek fontos tézisek, mert a munka világában egyértelmű és egzakt szabályozások adják meg a kereteket a munkaadók és a munkavállalók számára is, ehhez lehet igazodni, és ezen belül lehet olyan struktúrákat, rendszereket kialakítani, amelyek a munkaadói és munkavállalói érdekek egymás melletti kezelése mellett ki tudják elégíteni azokat az igényeket, amelyek a felszínre hívódnak.

Utolsó mondatként azt szeretném megerősíteni, amit az elsőben is megfogalmaztam. Azt, hogy meggyőződésem szerint törekedni kell arra, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács keretei között lehetőség szerint el lehessen jutni addig, hogy mindhárom oldal részéről az elfogadással párosulhasson ez a történet. Annak figyelembevétele mellett is, hogy a külön szabályozás kérdéskörében ma még vannak nézetbeli különbségek, de meggyőződésem szerint a munkavállalói oldalról is látni kell azt, hogy a rugalmasság és a biztonság együttes kezelése másképp nem nagyon kivitelezhető.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 224 2007.05.29. 2:05  219-275

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nagyon fontosnak tartom azt, amiről Ékes képviselőtársam szólt, tehát a gyakorlatorientáltság kérdéskörét. Azt gondolom, e tekintetben talán a legjobb példa az, hogyha számba vesszük az elmúlt tíz esztendő történéseit, mondjuk, a tanulószerződések tekintetében. Hiszen ez a történet erről szól. Tíz évvel ezelőtt 6600 fiatal volt a tanulószerződések kötelékében, a tavalyi esztendőben a 32 ezret haladta meg a számuk. Ez magyarul azt jelenti, hogy megötszöröződött a tanulószerződés keretei között lévők száma.

Miről is szól a tanulószerződés? Egyrészt arról, hogy a fiatalok megkaphatják a minimálbér 15 százalékát, másrészt arról, hogy ebben az esztendőben ez még emelkedik is 20 százalékra, harmadrészt arról, hogy félévente mindig emelhető, negyedrészt pedig arról, amit a képviselőtársam is hiányol, hogy a hiányszakmák tekintetében olyan finanszírozási rendszert rak össze, amely a hiányszakmákban történő szakképesítések megszerzésénél még pluszolhatja 20 százalékkal az utolérhető forrásokat.

Ilyen értelemben tehát azt a fajta gondolkodást kell - és érdemes is - erősíteni financiális szemszögből is, amely persze szociális értelemben is segítheti a megélhetés és a tudás megszerzésének a lehetőségét is, hogy a tudás megszerzése minél inkább gyakorlatorientált legyen, minél inkább a gazdálkodó szervezetek kötelékei között, élő környezetben történjen. Meggyőződésem szerint ezt úgy kell alakítani, ahogyan a törvénytervezet is formálja, hogy a gyakorlati képzésorientáltságnak a gazdálkodó szervezetek irányába való vitele mellett pluszolja a támogatások mértékét. Azt gondolom, ilyen értelemben hiányérzetünk nem lehet.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 236 2007.05.29. 2:09  219-275

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Két dologhoz szeretnék röviden hozzászólni. Még Ékes képviselőtársam említette a korábbiakban a regionális fejlesztési-képzési bizottságok dolgát, mármint azt, hogy az a jó struktúra és az a jó szerkezet, amelyben a gyakorlati képzéssel foglalkozók vagy azokat képviselők minél nagyobb számban vannak jelen. Szeretném visszaigazolni, hogy ennek a törvényjavaslatnak a beltartalma ezt hordozza magában, azt hordozza magában, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács keretei között lévő munkaadói és munkavállalói szövetségek képviselői vesznek részt döntő többségében a tanácson belül. Még egy olyan megszorító passzust is beletesz a történetbe, hogy nekik és a kamarák képviselőinek együttesen több mint 50 százalékot kell képviselni a regionális fejlesztési és képzési tanácsban, ilyen értelemben biztosítva azt a fajta többséget, ami a gazdaság oldaláról vagy éppen a gazdaságot képviselő köztestületek oldaláról jeleníthető meg. Azt gondolom, alapvetően jó ez az irány, alapvetően támogatható.

A másik dolog Kuzma László képviselőtársam finanszírozásbéli gondolatához kapcsolódik, ami arról szól, hogy a tanulószerződéseknél a 15 százalék vagy éppen a 20 százalék, ami 2007-ről szól; önmagában nem ez, ami vonzóvá teszi, hanem az, hogy a hiányszakmák esetében ezenfelül pluszolni lehet azt a 20 százalékot. Ha azt mondom, hogy a minimálbér 40 százaléka, az már nem olyan rossz pénz a mai viszonyrendszer keretei között sem.

A Szakképzési Alap kérdésköréről csak egy mondatot szeretnék mondani, az pedig az, hogy viszonylag nyitott a dolog, és az első szándék nem az, hogy centralizálásra kerüljön sor, az első szándék az, hogy minél több decentralizáltan, illetve helyi szinten kerüljön felhasználásra. Ezért pedig az intézmények vezetőinek is tenni és lépni kell.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 242 2007.05.29. 2:02  219-275

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Miniszter Úr! Kedves Képviselőtársaim! A kettővel ezelőtti megszólalás, Babák képviselőtársam megszólalása számomra igen furcsa volt, szó szerint talán azt mondta, hogy gyakorlatilag a gazdaság nem működik. Ez nem egészen így van, Babák képviselő úr, akkor nem Magyarországon él, vagy nem figyeli azokat a folyamatokat, amelyek zajlanak. A kormány arról beszélt folyamatában, hogy ez az esztendő meg a jövő esztendő nem 4 százalékos GDP-növekedést, hanem 2-2,5 százalékost fog produkálni, és a mostani prognózisok meg már azt mutatják, hogy ez inkább a hármat fogja alulról súrolni. Tehát ilyen értelemben a gazdaság nem működéséről szerintem abszolút mód hibás szólni.

De nem is ez a lényeg most itt, csak szeretném, ha nem állítanánk olyan dolgokat, amelyek nem állják meg a helyüket; sokkal inkább az, ami a munkaerőpiac-orientáltságú képzéssel kapcsolatos. Tudja, a köztestületekkel karöltve az elmúlt esztendőkben a kormány nagyon sok olyan közös lépést foganatosított, amit az azt megelőző másfél évtizedben oly kevesen tettek. Mondok példákat erre, csak azért, hogy ne általánosságban beszéljek. Például a Kereskedelmi és Iparkamarával karöltve olyan típusú felméréseket tett a kormány - nem tízes, nem százas, hanem ezres nagyságrendben, többezres nagyságrendben - gazdálkodó szervezeteknél, ahol azt kutatta, kereste, hogy milyen igények vannak az elkövetkezendő belátható időszakra vonatkozóan a gazdálkodó szervezetek részéről. Ezek jó visszaigazolási alapként állnak rendelkezésre, pont annak érdekében, hogy akár a felnőtt-, akár a szakképzés rendszerében, ehhez illesztetten lehessen a képzési folyamatokat előre gondolni.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az SZDSZ soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 252 2007.05.29. 2:09  219-275

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter úr gondolatát ott folytatnám, hogy ehhez a történethez - hogy a befektetői szándékokkal párhuzamos, a gazdaság igényével karöltve zajlódjanak a folyamatok az egyén érdekében -, nagyon fontos és elengedhetetlen, Babák képviselőtársam, amit ön is említett, az, hogy a pályaválasztás, a pályaorientáció kérdésköre erősödjék Magyarországon. A nyolcvanas években ez jól működött, a kilencvenes években ez szinte elhalt, és most kezdjük újra visszahozni, újra érezzük ennek a szükségszerűségét. Nem mindegy, hogy a pályaválasztásban és a pályaorientációban milyenfajta információs halmazt kapnak azok, akik érintettek a dologban, mert ha megkapják, akkor tudnak vele élni, ha nem kapják meg, ha nem ismerik, akkor fel sem tudják mérni a lehetőségét adott esetben, hogy érdemes-e ezzel élni.

A másik dolog, amelyet ön említett szintén, az a mondat valami olyan tartalommal ruházódott fel, hogy az emberek nem a GDP-ből élnek. Teljesen egyetértek önnel; persze, hogy nem a GDP-ből élnek, a meglévő munkahelyeken megszerzett jövedelmeikből élnek. De egy összetett mondattal tartozom önnek és képviselőtársaimnak. Ez pedig az, hogy 2002 óta nincs olyan esztendő, még a legrosszabb év sem, ami foglalkoztatási szempontból, mondjuk, a legkevesebb mértékű foglalkoztatotti számmal bírt volna, amely ne lett volna nagyobb foglalkoztatotti szám, mint a 2002 előtti megelőző négy évben bármelyik esztendő, akár az az esztendő, amikor a legtöbb foglalkoztatott volt. Értik a mondatot, ugye? Magyarul, azt szerettem volna mondani, hogy a négy év és az az előtt levő négy év viszonyrendszere a foglalkoztatás tekintetében úgy viszonyul egymáshoz, hogy ezen időszakban folyamatában erősödött a foglalkoztatási potenciál. Ezek pedig munkahelyet jelentenek, ezek pedig megélhetési lehetőséget adnak az emberek számára.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

(21.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 24 2007.06.05. 9:53  17-47

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Onnan kezdeném, hogy a közigazgatásban, a közszolgák vonatkozásában a köztisztviselői lét egy elismert kategória. Ha belegondolunk, akkor Magyarországon talán úgy minden századik ember a népességen belül az, aki köztisztviselővé válhatott. Ez azt jelenti, hogy akkor, amikor a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény módosítását tesszük meg, akkor durván minden századik embert érint, és minden más 99 emberről szól. Minden más 99 ember él a százon belül azért, hogy olyan közigazgatás legyen Magyarországon, hogy olyan köztisztviselői kar szolgálja ki az állampolgárokat, amely ezt a lehetőségekhez illesztetten a legtakarékosabban teszi, ha lehet azt mondani, akkor kisebb létszámban és egy magasabb szolgáltatási környezetet magára húzva.

Azt hiszem, hogy a közpénzek megfontolt, hatékonyabb és takarékosabb felhasználása egyikünk szemében sem lehet kérdéses. Ilyen értelemben olyan rendszerek kiépítését kell erősíteni és megtenni, amelyek ezt a célt mindenképpen szolgálják. Ez a mostani törvénymódosítási javaslat gyakorlatilag ezt alapozza meg az első lépésektől kezdve az utolsókig. Hogy miért mondom ezt? Azért, mert már a kiválasztás rendszerét, struktúráját úgy alakítja, úgy formálja, hogy ez szigorodjon, de másik oldalról mindenki számára hozzáférhetővé váljon. Szigorodjon azáltal, hogy pályázati kötelezettség előírásával párosuljon, másik oldalról pedig jó értelemben vetten puhuljon, hogy ez mindenki számára ismert és elérhető legyen.

Az a hivatal, amelyről Szetey úr szólt, gyakorlatilag összefogja a köztisztviselői karon belül az ajánlások lehetőségét, de meghagyja gyakorlatilag a közigazgatási szervezetek, szervek számára azt a mozgásteret, hogy az ajánlati körön belül a döntéseiket, a személyes döntéseket, a személyeket érintő kiválasztási döntéseiket ők hozzák meg. Azt gondolom, ilyen értelemben jól van összerakva a rendszer. Jól van összerakva azért is, mert sugallja, ösztönzi azt, hogy a fiatalok, a felkészült szakemberek minél többen kerülhessenek a közigazgatási pályára. Ez olyanfajta ösztönzési rendszeren keresztül jelenik meg, amely gyakorlatilag egy versenyalapú kiválasztással párosul, és mint már említésre került, ezen versenyalapú kiválasztás hátterében meghúzódik a közigazgatási versenyvizsga is, ami egyébként a közigazgatási alapvizsgát, ami ma benne van a rendszerben, kiváltja. Hozzáteszem, hogy a sikeres felvételek érvényesülését követően ezeknek a költségeknek az átvállalása két éven belül meg is történik az állam részéről.

Fontos, hogy a próbaidő kötelezettségének minimum 3 hónapos fenntartása beiktatódik ebbe a rendszerbe. Ez mindenki számára biztosítékokat jelent, a munkáltató számára is nyilván, de bizonyos értelemben azt a lehetőséget is megadja a köztisztviselőnek, a munkavállalónak, hogy a kipróbálási időtartam minimumát el tudja tölteni, és ezalatt meg tudja mutatni önmagát, el lehessen dönteni, hogy őrá a közigazgatásban szükség van-e.

Ami a kiválasztás metodikáján, mechanizmusán túlnyúlik és nagyon fontos, az, hogy egy olyan rugalmas szabályozási rendszert erősít az alkalmazási szabályok körében, ami gyakorlatilag azt a fajta bebetonozottságot, amit persze jó értelemben lehet életpályamodellként is említeni, bizonyos értelemben old. Miről is beszélek? Arról, hogy nemcsak a közigazgatásban, mindenhol másutt kiderül az emberek egy részéről, hála istennek, nem sokakról, hogy bizonyos értelemben alkalmatlanok azon típusú feladatok ellátására. Ha pedig alkalmatlanok, akkor a munkáltatót feleslegesen ne terhelje olyanfajta kötelezettség, amely egyébként terhelné egy jogviszony megszüntetése tekintetében. A szakmai alkalmatlanság bebizonyosodását követően egy rövidebb futamidejű felmentési idő, egy 30 napos felmentési idő az, amely gyakorlatilag a jogviszony megszüntetéséhez vezethet. Mindezek mellett a négy törvény viszonyrendszerében a felmentési szabályok harmonizálására is sor kerül, hogy nagyon nagy különbségek, nagyon nagy differenciák ne legyenek.

Amit ettől még fontosabbnak tartok, az, hogy a tartalékállományba történő helyezés kiszélesítésre kerül. Én ezt pontosan pozitívumként fogom fel, akképpen, hogy ugyan a tartalékállományba helyezés kiszélesítésével a felmentési időre jutó összegnek úgymond egykettede az, ami megjelenik, ez az az időtartam, amely eltöltendő tartalékállományban, ez a lehetőségek tárházát nyitja meg ilyen értelemben a köztisztviselő számára. Másik részről pedig a kormányzati kirendelés kategóriája az, ami megemlítendő, hiszen vannak és még inkább lesznek olyan kiemelt vagy projektszerű feladatok, amelyek tekintetében a kormányzati feladatok ellátása érdekében megfelelő felkészültségű emberek gyors áthelyezésére is szükség lehet a közigazgatásban. Ez egy egyoldalúnak mondható intézkedés természetesen, de ahhoz, hogy ezek a személyi feltételek biztosítottak és adottak legyenek, ezért ezt a keretfeltételt, ezt a lehetőséget meg kívánja teremteni a törvény.

Ami a legfontosabb talán amellett, hogy szigorúbb kiválasztási rendszer jelenik meg, és rugalmasabb alkalmazási szabályok húzódnak meg a törvényben, az a teljesítményelvűség. Az a fajta teljesítményelvűség, amelyben megjelenik egyrészt a felső szintű vezetőknek vagy a szervezeti egységek vezetőinek a határozott idejű kinevezésére, megbízására szóló gyakorlat, mindazok mellett, hogy ehhez szorosan hozzárendelten a teljesítménykövetelmények is meghúzódnak, de az is, amely a vezetői kinevezésekhez vagy épp a megbízásokhoz alapvető feltételként rendeli hozzá azt, hogy csak versenyvizsgával rendelkező ember láthatja el ezeket a megbízásokat. A teljesítményértékelés nyilván azért fontos, mert ha valami színvonalasan zajlik, ha valami, mármint a munkavégzés tekintetében színvonalat képvisel, akkor természetesen az elismerés tekintetében is nagyobb mértékű elismerésekkel kell hogy párosuljon.

A törvénytervezet gyakorlatilag még egy nagyon fontos elemet magában hordoz, az pedig az, hogy a közszolgálati jogviszony alatt a szabadság ne vesszen el. Azt gondolom, erről mindenképpen érdemes még szólni, bár a fókuszában, a középpontjában nem is ez húzódik meg a törvénynek.

Az utolsó mondataim egyike arról kell hogy szóljon, hogy persze akkor, amikor a köztisztviselőket érintő, adott esetben mondhatni, őket korlátozó intézkedések meghozatalára is sor kerül, akkor nem mindenki fogadja ezt szívesen. Persze, más a munkaadók és más a munkavállalók szemszögéből nézve mindezeknek a kérdéseknek a sokasága. De nyugodt lelkülettel mondhatom, hogy a törvénymódosítás jó eszközöket hordoz magában, hogy egy megújuló, új kiválasztási metóduson alapuló tervezetet rak össze, olyat, amelyben a fiataloknak helyt ad; olyat, amelyben a rátermetteknek, a felkészülteknek helyt ad; olyat, amelyben ezeket az embereket hosszú távon meg kívánja tartani és meg kívánja őrizni.

(10.20)

Nyilván ezeknek a gondolatoknak a jegyében született az is, hogy a Köztisztviselők Érdekegyeztető Tanácsának elvi támogatása adottá vált a törvény módosításához.

Elnök úr, képviselőtársaim, köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 80 2007.06.05. 10:01  18,71-165

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! A mai napon tárgyalt több törvénymódosítás nyilván összefügg egymással.

Akkor, amikor a köztisztviselői törvény módosításáról beszéltünk, akkor is szóltam arról, hogy a szolgáltató jelleg erősítése elengedhetetlen fontossággal bír. Most is megteszem. Most is megteszem, mert a közszolgálatban a közalkalmazottak tekintetében nem mindegy az, hogy az a munkásság, amit ők végeznek, hogyan és miképpen igazolódik vissza a társadalom irányába, milyen haszonnal, hozammal jár. Nyugodtan mondhatom, tapasztalásom, hogy a közalkalmazottak körében nagyon sok tisztességes, szakmailag a helyét megálló olyan kolléga dolgozik, akik megérdemlik a velük való törődést.

Nem az ellenzék által említett kiszolgáltatottságot, nem! Az, ha valami versenypályára állítódik, az nem kiszolgáltatottság; az egy jó értelmű kiválasztás alapjainak a megteremtődése. Az, ha pályáztatáson keresztül valami lehetőséget ad mindenki számára, az nem kiszolgáltatottság. Az azt jelenti, hogy mindazok, akik képesek és készek arra, hogy akár köztisztviselőként, akár közalkalmazottként szerepet tudnak vállalni, azok szerepet is vállalhassanak; az esélye meglegyen arra mindegyiküknek, hogy a pályázati felhívások közelébe kerülhessenek, majd ezen keresztül az aktuális köztisztviselői vagy közalkalmazotti jogviszonyoknak. Azt gondolom, egy szigorúbb kiválasztási rendszer soha nem a hátrányára, hanem sokkal inkább előnyére válik a rendszernek.

S közben akkor, amikor hallgattam az előttem megszólalókat, átvillant az agyamon az is, hogy az is a kiszolgáltatottság tényeként fogható meg, ha mondjuk, az elmúlt öt évet végigpörgetem, hogy a közalkalmazotti körben 50 százalékos vagy azt meghaladó bérfejlesztésekre került sor? Amire nem került sor, mondjuk, az azt megelőző tíz évben, egyetlen kormányzat időszakában sem? Ez is a kiszolgáltatottság? Én azt gondolom, nem. Én azt gondolom, ez épp a gondoskodás kategóriájába tartozik.

A másik oldalról nézve persze, nyilván mindenkivel szemben, legyen az munkaviszony keretei között, legyen az köztisztviselői vagy közalkalmazotti keretben foglalkoztatott, a kötelem, a kötelezettség, az elvárás is megfogalmazódik. Az pedig, hogyha valami költségcsökkentéssel, -csökkenéssel is párosulhat, az nem biztos, hogy csak rossz lehet.

Nyilván vannak olyan intézkedések, amelyek adott esetben a munkavállalóknak, a másik oldalról pedig adott esetben a munkaadóknak nincsenek a kedvére, de ez nem csak a közalkalmazotti vagy épp a köztisztviselői törvény keretei között fogalmazódik meg! Ez nagyon sok törvény esetében, ahol, mondjuk, az Országos Érdekegyeztető Tanács álláspontot rögzít, tapasztalható, hogy a konszenzus nehezen hívható életre, hát persze! Hát persze, hogyha nem egymás ellenében, de mégis együtt egymással - egymással nem szemben, de egymással együtt -, más érdekplatformon elhelyezkedők kell hogy megegyezzenek valamiben, hát persze, hogy vannak érdekkülönbségek!

A meghosszabbítható próbaidő? A meghosszabbítható próbaidő példaként a munkaadóknak egyfajta nagyobb biztonságot jelent. Azt jelenti, hogy a fokozottabb munkajogi védelemnek csak a próbaidő lejártát követően kell eleget tenni. Persze hogy nagyobb biztonságot jelent - de ez kiszolgáltatottá teszi a munkavállalót, a közalkalmazottat? Nem, nem kiszolgáltatottá teszi, de olyan helyzetbe hozza, hogy igenis van bizonyítási kényszere, hogy igenis meg kell mutatnia mindazt, amiért ő közalkalmazott és közalkalmazottként a közjót szolgálja. Közalkalmazottként pont azt a cselekvéssort hajtja végre, ami az állampolgárok érdekeit szolgálja.

Szóval akkor, amikor akár köztisztviselőkről, akár közalkalmazottakról beszélünk, akkor mindezek mellett azért vegyük számba azt is, hogy ezen a viszonylag nagy lélekszámú körön kívül ott van az a több mint 9 millió ember, akikről és akikért szól ez a történet, akiknek a kiszolgálásáról szól ez a történet.

És nyilvánvaló, hogy a több mint 9 millió ember szemszögéből nézve ez a történet nem is fordítható le másképp, csak úgy, hogy olyan köztisztviselői garnitúra, olyan közalkalmazotti garnitúra legyen az adott ország keretei között, Magyarország keretei között, amely az ő állampolgári érdekeik minél magasabb színvonalú kielégítését szolgálja. És azt gondolom, ez így van rendjén.

Nem véletlenszerű tehát, hogy a törvénytervezet adott esetben a szakmai alkalmatlanság vonatkozásában a felmentési kritériumok tekintetében könnyítéseket kíván hozni a munkaadó számára. Azt mondja, hogy a felmentési időtartamot ne kelljen teljes egészében megfizetnie, hanem ha valaki szakmailag alkalmatlan, akkor ez 30 napos futamidő elteltével is jóváírásra kerülhessen, ami egyébként 6 hónapos futamidőt jelentene.

Nyilván fel lehet még sorolni olyan jogintézményeket, amelyek első nekifutásra a közalkalmazott kárára vannak. Persze, lehet, csak lehet, hogy a társadalom hasznára, csak lehet, hogy a munkaadó szemszögéből nézve az alapvető követelmények teljesülése érdekében fogalmazódik meg. Mondok egy ilyet is: mondjuk, ha jogellenesen távozik a munkavállaló, a jogellenes távozás következményei a mai viszonyrendszerben nem olyan mértékben köszönnek vissza, mint ami elvárható lenne.

Ne csak és azért álljunk ki, hogyha a munkavállaló érdekeit kell védeni - ezért álljunk ki feltétlen módon, de ne csak és azért -, hanem azért is álljunk ki, hogyha mondjuk, a munkaadó érdekei sérülnek, mondjuk, egy ilyen jogellenes távozásból fakadóan, hiszen nem a munkaadó, hanem ezen keresztül a társadalom sérül, ezen keresztül a társadalom érdekei nem elégülnek ki megfelelő módon.

Azt gondolom, hogy mindezek mellett persze vannak olyan szituációk és vannak olyan események is, amelyek a munkavállaló szemszögéből nézve pozitívnak mondhatók. Ez pedig... (Babák Mihály: Na, mondj ilyet!) Hogyne mondanék, képviselőtársam! Ez pedig, a példa kedvéért, mondjuk, az üres álláshelyek feltárásával kapcsolatos, és nemcsak a feltárásával, hanem az arra történő kiközvetítéssel is. Tehát hogyha az élet adott fonákságaiból fakadóan gyakorlatilag megszűnik valami, akkor ne feltétlen módon azzal kelljen párosulnia ennek a történésnek, hogy az adott munkavállaló, közalkalmazott elveszítse a jogviszonyát, hanem azzal párosuljon ez a történet, hogy a fenntartó általi intézmények keretei között legyen mód arra, hogy a feltárt munkahelyek valamelyikére ez a közalkalmazott gyakorlatilag kiközvetíthető legyen, és így ne munkahelyvesztéssel, hanem munkahelyváltással oldódjon meg az élethelyzete.

(13.00)

Igen, és komolyan mondva, ilyen életszituációk vannak. Vannak, mert egy fenntartó keretei között a kistelepüléseken kívül - sok kistelepülés van, tudom, de azokon kívül - nagyon sok olyan település van, ahol sok intézmény van egy fenntartó kezében. Tehát vannak ésszerű megoldási lehetőségek. Azt gondolom, hogy a kettő egymás melletti kezelése elengedhetetlen fontossággal bír. És az, hogyha maga a közalkalmazott az állásfelajánlás lehetőségét kéri, akkor ennek legyen meg a lehetősége, hogy ezt a rendszert végigjárhassa. Ez meggyőződésem szerint egy pozitív passzusa ennek a törvénytervezetnek. És nem ragozom azt, amit Tatai képviselőtársam már elmondott, hiszen az egy egyértelmű szabályozási javaslat, gyakorlatilag a közoktatási törvénynek a 2007. IX. hó 1-jétől történő változásához illeszkedő, hogy kiváltképp a legkvalifikáltabb tudással bíró pedagógusok esetében ne következzen be illetmény tekintetében történő sérülés, ezért ez a törvénytervezet megadja az alapját annak, hogy a közoktatási végrehajtási rendeletnek a megalkotása olybá történhessen meg, ami ezt a csorbát ki tudja küszöbölni.

Az utolsó mondatom visszatér az elsőre, az pedig az, hogy nem baj, hogyha teljesítményelvűség van, nem baj az, hogyha versenyszemlélet van, egy a lényeg, hogy a teljesítményelvűség, a versenyszemlélet még véletlenszerűen se párosuljon a kiszolgáltatottsággal.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 86 2007.06.05. 2:08  18,71-165

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Nem fogok odáig elmenni, ahová Babák képviselőtársam elment, hogy a tényeket hazugságnak nevezi.

Én nem fogom az általa elmondottakat hasonlóképpen ezzel a jelzővel illetni, de a tények azáltal, hogy bárki hazugsággal próbálja lefedni, nem válnak hazugsággá, a tények azok tények maradnak.

Tudja, amiről államtitkár úr szólt az előbbiekben, azt még azzal is ki lehet egészíteni, hogy az elmúlt 15 év távlatában, hogyha megnézzük akár a köztisztviselői, akár a közalkalmazotti kör jövedelmi viszonyát, és ezt hasonlítjuk a gazdasági szféra jövedelmi viszonyához - a mindenkorit, mondjuk a 15 évvel ezelőttit meg a mait -, akkor az a jellegzetes kép tárulkozik elénk, hogy a 15 évvel ezelőtti állapothoz képest az az olló, ami akkor adott volt, zárult. Magyarul, a köztisztviselői és a közalkalmazotti megbecsülés ilyen értelemben, a lehetőségekhez illesztetten fokozott volt, jelen volt.

Hozzáteszem, hogy mindez nem azt jelenti, hogy ez feltétlen módon elégségesnek tekinthető. Ez azt jelenti, hogy a lehetőségekhez képest azok a fajta viszonyrendszerek ilyeténképpen alakultak, tehát a különbségek csökkentek. Nem véletlenszerű, hogy akár a köztisztviselői, akár a közalkalmazotti kör irányába való jelentkezések száma pregnánsan megnőtt az elmúlt esztendőkben. Egyébként pedig az a 70 százalékos mértékű illetménynövekedés, bérnövekedés tényszerű és valós.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 102 2007.06.05. 2:09  18,71-165

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Répássy Róbert képviselőtársam az utóbbi gondolataiban a közigazgatás "haláláról" beszél, holott szó nincs erről. A történet pontosan arról szól, hogy olyan közigazgatás működjön, amelynek keretei között egy magasabb szintű szolgáltatás igazolódik vissza, és ennek a hátterében nem más húzódik meg, csak és egy dolog, az pedig az, hogy a magyar állampolgárok magasabb szinten legyenek kiszolgálva a közszféra által.

Két apró dolog, amit említett a próbaidő és a pályázati kérdések tekintetében. A pályázati kérdéseket nem kötelemként, hanem lehetőségként érdemes számításba venni, egyrészt a tekintetben, hogy mindenki számára hozzáférhetővé váljék a pályázat lehetősége, másrészt pedig szeretném érzékeltetni, hogy ez nem azt jelenti, hogy most 550 ezer közalkalmazott meglévő jogviszonya tekintetében pályáztatások indulnak el. Nem, szó nincs erről. Megüresedő álláshelyekre történő pályáztatásokról szól a történet. E tekintetben teljesen jogos az, ha a lehetőséget mindenki számára hozzáférhetővé tesszük.

(13.30)

A próbaidő tekintetében pedig azt szeretném mondani, hogy jó, ha ez egyfajta védettségként értelmeződik. Igen, jó, ha védettségként értelmeződik, éspedig nem a munkaadó szemszögéből, Répássy úr. Nem! A társadalom szemszögéből, mert olyan emberek kell hogy legyenek a közszolgálatban, a köztisztviselői és a közalkalmazotti körön belül, akik a társadalomban élő emberek érdekeit szolgálják. Ez pedig védettséget jelent.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 112 2007.06.05. 2:09  18,71-165

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Répássy képviselőtársam, nagyon röviden megpróbálom érthetően megfogalmazni azt, amit gondolok.

Azt gondolom, hogy a kiszolgáltatottság, a kiszolgáltatottság emelése, a kiszolgáltatottság emelkedésének színvonala nem egyenlő a verseny, nem egyenlő a pályáztatás és nem egyenlő sok olyan kategória egybefonódásával, mint amiről ön szólt. Azt gondolom, hogy ezek mind-mind pont arról szólnak, hogy menet közben a közigazgatásban, a közszolgáltatásban, a közalkalmazotti jogviszony keretei között a hozzáférhetőséget, a színvonal emelkedését adják meg.

A foglalkoztatás költségeinek csökkentésével kapcsolatban, amelyről Révész Máriusz képviselőtársam is szólt, mondok egy példát arra, amit szeretném, ha vitatnának. Ha valakiről bebizonyosodik az, hogy szakmailag alkalmatlan, nem tudja a feladatát ellátni, nem hozamot termel a társadalomnak és a társadalomban élő emberek számára, miért kellene hat hónapos felmentési idő mellett megválni tőle? Miért nem 30 napos futamidejű kifizetések mellett történhet meg mindez?

Mit védünk? A teljesítésképtelenséget, vagy azt védjük, hogy a társadalomban élő emberek számára minél nagyobb hozamot, hasznot termeljenek a közszolgák, a közalkalmazottak és a köztisztviselők egyaránt?

(13.40)

Harmadrészt: hogy félpénzért kirúgni? Kontur képviselőtársam, nem erről szól a történet! (Kontur Pál: Itt van benne!) Legalább el kellene olvasni! A történet arról szól, hogy elbocsátás helyett munkahelye legyen, annak a lehetősége legyen meg, hogy azon a három-négy hónapos időtartamon belül ennek a feltárására, kiközvetítésére és igénybevételére sor kerülhessen.

Köszönöm megtisztelő figyelmét. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 182 2007.06.05. 2:07  165-253

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Azt gondolom, sokak véleménye szerint az egyik legsúlyosabb, legérzékenyebb társadalmi kérdésről esik szó. Nem véletlenszerű ez, ma már sok adattal alátámasztásra is került. Tehát a program megindításának a szükségszerűsége - azt gondolom - nem kérdőjelezhető meg, nem véletlenszerű a támogatottsága sem.

Ha az oktatás mint alaphelyzet, mint bázispont oldaláról nézem a dolgokat, akkor láthatók azok a - mondhatni - mértéktelen differenciák, amelyek egy egész életen át tartó ellehetetlenülést alakítanak ki, formálnak azokban az esztendőkben, amelyeket az első években él meg egy gyermek. Ha az indulópontokon nem tudunk változtatni, akkor nagy valószínűséggel azt a típusú össztársadalmi problémát, amellyel szembe kell nézni, képtelenek leszünk kezelni az elkövetkezendő évtizedekben. Ilyen értelemben meggyőződésem, hogy mértékadó módon változtatni kell azon, hogy a szak-, a középfokú és a felnőttképzésben a kisebbségek, a cigányság, a romák részaránya mértékadó módon nőjön. De ez önmagában nem oldja még meg a kérdést. Nyilván alaphelyzetben segít, esélyt növel, de a foglalkoztatás tekintetében még nem veti el a diszkriminációt. E kérdéskör elvetésének a segítésében nyilván a társadalmi azonosulási készség erősítését is meg kell tennünk az elkövetkezendő időszakban.

Mivel kétpercest szóltam, ezért itt a gondolatot abbahagyom, de majd újra kérek szót. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 192 2007.06.05. 2:06  165-253

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Folytatva a gondolatot, amikor azt mondtam, hogy az oktatás tekintetében intenzívebb bevonást kell életre hívni, akkor azt gondoltam és azt akarom kifejteni, hogy nyilván az érintettek köre nélkül ez működésképtelen, ezért a megfelelő motivációt meg kell tudni teremteni e tekintetben is. Már csak azért is, hogy a foglalkoztatás vonatkozásában ne az igazolódjék vissza, hogy az érintett körnek, mondjuk, az egyharmada az, aki életútja kapcsán munkajövedelemből képes élni az életét. A társadalom számára sem ez a haszon, a hozam, hanem az, hogy ha a képzettség szintjének emelésén keresztül a foglalkoztathatóság tekintetében is nagyobb mértékű számadatok alakulnak ki. De ez nem csak a roma, cigány lakosságra igaz, hogy az azonosulási készség tekintetében ösztönző hatásokat kell érvényesíteni; ez össztársadalmi problémaként is megfogható adott esetben.

Ami nagyon fontos, hogy legyenek olyan célzott programok, amely célzott programok akár a területi lehatároltságból kialakult megkülönböztetettségekből fakadóan is feloldják a ma meglévő helyzeteket. Hiszen nagyon jól tudjuk, hogy zömében, többségében a kistelepüléseken, adott esetben elzárt, izolált zsáktelepüléseken élik ezek az emberek az életüket, ahol nyilván a foglalkoztathatóság kérdésköre is legalább kérdőjeles. Ilyen értelemben szükségszerű, hogy források biztosításával, eszközök kézbe adásával módot és lehetőséget teremtsünk a mai helyzet feloldására.

Politikai tartalom nélkül azért azt szeretném mondani, hogy abba a közmunkaprogramba, amelyről szó esett az előbbi gondolatok kapcsán, évente 8-10 milliárd forintot beleteszünk a korábbi évekhez, illetve a '90-es évek végéhez képest, a kétmilliárd forintokkal szemben.

Köszönöm megtisztelő türelmét, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
79 198 2007.06.05. 2:06  165-253

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Értem a kérését, és én ugyan normál módon szót nem kértem, de önkorlátozom majd önmagam.

Amit még el szerettem volna mondani, és ebbe a két percbe beleteszem, az az, hogy Gyenesei úr mondott egy számsort. Mondott egy olyan számsort, ami arról szólt, ha jól emlékszem, hogy Somogyban durván 15 százalékos, az iskolákban 30 százalékos, majd a születési arány tekintetében 40 százalékos a részesedése az érintetteknek. Ezzel önmagában semmi baj. Akkor van baj, ha abból a helyzetből nem sikerül kiszabadítani az érintetteket, amelyben ma leledzenek; mármint abban, hogy aluliskolázottak, mármint abban, hogy a munkaerőpiacon ezeknek az embereknek a 70-75 százaléka csak segéd- vagy betanított munkával tudja megkeresni a kenyerét. Azért mondom, hogy akkor ezzel baj van, mert a jövőkép, a társadalmi jövőkép eléggé kérdésessé válik.

(16.20)

Ilyen értelemben tartom nagyon fontosnak azt, hogy ami a program keretei között megfogalmazódott akár az oktatás, akár a foglalkoztatás, a lakhatás, az egészségügy kérdéskörén keresztül, teret is tudjon nyerni, meg tudjon valósulni. Mert ez adhatja meg annak az alapját, hogy a mai béklyóból ki lehessen szabadulni, hogy az érintett kör önmaga számára igazolt módon is a társadalom hasznos tagjaként élhesse meg az életét, és a társadalom is hasonlóképpen hasznosnak tudja értékelni mindezt. Azt gondolom, ehhez elengedhetetlen az is, hogy aki ki akar törni, mint ahogy ma már ez elhangzott, azt támogatni kell, aki nem, azt meg kell próbálni motiválni, ösztönözni. És egy, talán örök igazságot szem előtt kell tartani mindenkinek, cigánynak és nem cigánynak, hogy vannak jogok és kötelezettségek, amelyek mindenkire nézve egyenlőképpen, egyformán igazak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 30 2007.10.09. 5:14  19-171

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság e hó 8-án tárgyalta az előterjesztést, és summázatban, összességében az volt az álláspontja, hogy általános vitára alkalmasnak tartja, ez a többségi álláspont 10:9 arányban fogalmazódott meg. Persze hozzáteszem, hogy a summázott vélekedés mellett voltak olyan álláspontok, olyan vélekedések a többség részéről is, amelyek bizonyos értelemben a törvény beltartalmán belül adott esetben újragondolást vagy némi változtatást kíván meg. Ez a világ legtermészetesebb dolga, hiszen azért fogjuk a törvényt tárgyalni, hogy módosító javaslatokkal, egyéb impulzusok figyelembevétele mellett a lehető legjobb formátumot alakítsuk ki.

Ha adóról beszélünk, teljesen mindegy, hogy milyen megközelítésben, akkor általában mindenki agyában, fejében a teher jelenik meg, a megfizetési kötelezettség, a másik oldal kevésbé mutatkozik meg, mármint az, hogy ezeknek a megfizetésére nyilván azért van szükség, hogy közkiadásokat, szolidaritást, kiegyenlítéseket, sok egyéb mást lehessen finanszírozni. Hozzá kell tennem, hogy ennek a gondolatiságnak a szellemében haladt a bizottság, és akkor, amikor az adókról tárgyalt, a fekete-, a szürkegazdaság kifehérítésének fontossága is szóba került. Nem véletlenszerűen, hiszen nem mindegy, hogy milyen széles az a bázis, amelyik adót és járulékot fizet. Éppen ezért minden olyan lépést, minden olyan intézkedést, amelyet Tátrai államtitkár úr is megfogalmazott, a bizottság többsége egyértelműen támogat, hiszen ezek azt a célt szolgálják, hogy a befolyt pénzeszközök azokat a közkiadásokat, azokat az intézkedéseket, amelyek összegészében a társadalom értékítéletéhez igazítottan a legjobb megoldásokat szolgálják, azt alapozhatják meg.

De arról az egy részletpontról, amelyet a bizottság mindkét oldala vitatott, erősített vagy éppen változtatási szükségszerűségeket fogalmazott meg, itt, a parlament nyilvánossága előtt is szólnom kell. Ez nem más, mint a kis adók kérdésköre, a kis adók összevonásának kérdésköre volt. Ennek mi nyilván csak azzal a részével foglalkoztunk, amely a bizottság szakterületét érinti; azzal a részével, ami az adóterhek csökkentését jelenti a mezőgazdaságban, kevésbé, nyilván ilyen összefüggésrendszerben azzal nem vitázunk, azzal egyetértünk. Ami a kis adók összevonását érintően a szakképzési, a rehabilitációs hozzájárulás és az innovációs megfizetési kötelezettség kérdésköréhez kapcsolódik, tehát hogy a három adónem összevonásra kerülne úgy, hogy közben a vállalkozások terhe ne növekedjen, és a visszaigénylés lehetősége megmaradjon, ez különösképpen nem jelentett problémát a bizottság számára. Egy picivel nagyobb gondot jelentett már, hogy az eddig többségében bérarányos megfizetés helyett a későbbiekben a korrigált nettó árbevétel lenne az alapja a megfizetés rendszerének.

Ez bizonyos értelemben, összegészében nagy valószínűséggel nem jelent többletbevételt, de mégis szórhat a mikro-, a kis- és középvállalkozások és a nagyvállalkozások tekintetében. Úgy gondoljuk, úgy ítéljük meg, hogy a szakképzés fontossága miatt, példaként említem a vállalati keretek között folytatott képzések fontosságát, a tanulószerződések, a gyakorlati képzések rendszerének kialakult módját, annak költségelszámolási mikéntjét szem előtt tartva megfontolandónak tartja a bizottság azt, hogy ezt az utat kell-e járni. Azt hisszük, úgy gondoljuk, hogy ezen értelemben a három, a szakképzési, a rehabilitációs hozzájárulás és az innovációs megfizetési kötelezettség összevonása nélkül is működtethető a rendszer akképpen, hogy az annak a logikáját szolgálja, ami korábban a szakképzési és egyéb más törvények keretei között elfogadásra került. Itt mindenképpen szeretném közös figyelmünkbe ajánlani azt is, hogy az OÉT álláspontja, különféle köztestületek, szakmai szakszervezetek álláspontja hogyan és miképpen fogalmazódik meg ebben a kérdéskörben.

Mindezek figyelembevétele mellett a bizottságunk többsége általános vitára alkalmasnak tartotta a törvényjavaslatot, és azt kérjük most is, hogy a kiadások összevonásának szükség szerinti újragondolása mellett lépjünk tovább ezekben a dolgokban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps a kormánypárti padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 82 2007.10.09. 2:04  19-171

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Államtitkár Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Mindössze két gondolatot szeretnék megfogalmazni.

Az egyik gondolat az adó- és járulékbevételeknek a bruttó hazai nemzeti termékhez való viszonyítását jelentené, ami azért fontos, mert az adócentralizáció nyilván mérhető, egzakt, egyértelmű. Ha megnézzük, akkor láthatjuk azt, hogy hogyan és miképpen néz ki ez, mondjuk, a Magyar Szocialista Párt és az SZDSZ közös kormányzási időszakában. Látható módon minden adott esztendőben 2002-től követve kisebb, mint 1998 és 2002 között volt.

(14.10)

Ezzel csak azt akarom érzékeltetni, hogy ha itt az adócentralizáció tekintetében, mondjuk, 0,1 százalékpontnyi csökkenés 20-25 milliárd forintos nagyságrendet jelent, akkor a 1,5 százalékpontos csökkentés 250 milliárd forinttal kevesebb elvonást jelent, mint mondjuk, egy azt megelőző kurzus időszakában.

A másik. A foglalkoztatáshoz illesztetten Kontur képviselőtársam és Harrach képviselőtársam is megfogalmazott dolgokat. 1992-től csökken a foglalkoztatottak száma, nő az inaktivitás; van igazságtartalma a dolognak, csak a mondatot tovább kell folytatni. A mondat arról is szól, hogy ha 2002 után bármelyik esztendőt nézzük, bármelyiket az idáig eltelt esztendőkig, a legrosszabb évben is, amikor a foglalkoztatottak száma a legkevesebb volt ebben az időszakban, az akkor mért adatok magasabbak, mint a 1998 és 2002 között mért legjobb foglalkoztatási adatok; ezt is egymás mellé kell helyezni. Ezt nevezném úgy, hogy elméleti koncepció, és a gyakorlati megvalósítás - az elméleti az, amelyet Tállai képviselőtársam mondott, a Fidesz részéről, a gyakorlati az, amit az MSZP-SZDSZ-kormányzás megvalósít - ezekben a számadatokban, a mért adatokban egyértelműen visszatükröződik.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Szórványos taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
96 98 2007.10.09. 1:29  19-171

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A dolog lényege az, hogy Harrach képviselőtársam azt mondja, hogy '98-ban volt a mélypont. Nem, a foglalkoztatásban nem ekkor volt, '93-ban volt, de talán nem ez a lényeg. Sokkal inkább az, hogy az igazság néha fájdalmas, akár nekem is vagy bárki másnak. Most Tállai úrnak mondom: az igazság akkor fájdalmas, hogyha azzal kell szembesülni, amit senki nem manipulál, hogy az adók és a járulékok mértéke a GDP százalékához képest csökkent az elmúlt években, és akkor azzal kell szembesülni, hogy a foglalkoztatás, a hozamtermelő-képesség meg nőtt az elmúlt években a korábbiakhoz képest.

Ez így van jól, és úgy van még jobban, ha ettől majd még ütemesebben fog nőni a foglalkoztatottak száma, és még ütemesebben fog csökkenni az adócentralizáció mértéke. De a legfontosabb, amiért szót kértem, az, hogy ebben az adótörvény-tervezetben a fekete- és a szürkefoglalkoztatás ellenében újra fellép és új kiegészítő eszközöket hoz a rendszer. Azt hiszem, az a dolgunk és az a tennivalónk, hogy ezt közösen erősítsük, hiszen ez vezethet tovább ahhoz, hogy a foglalkoztatás még további bővülése következzék be, az inaktivitásban még nagyobb mértékű csökkenés következzen be, és talán a munkanélküliek, az álláskeresők száma se növekedjen egy idő után, hanem egyre többen találják meg helyüket a munkaerőpiacon.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
102 48 2007.10.27. 2:04  1-171

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két gondolattal visszatérnék még az előzőekben elhangzottakra, igazából arra, hogy a gazdaság vonatkozásában is új és friss források kerülnek be. Egyre több forrás van a gazdaság növekedését megerősítendő. Ezek a források nyilván különféle helyeken lelhetők fel, nem feltétlenül egy felületen kell ezeket keresni. Ez azért fontos, mert - csak a példa kedvéért említem - az elmúlt hetekben a mikro-, kis- és középvállalkozások szintjén 30 milliárd forint feletti támogatási összegek kerültek megítélésre, amelyek mértékadó módon növelik a fejlesztés lehetőségeit.

(10.30)

A lényeg ebben a történetben az, hogy legkiváltképp azokban a megyékben, azokban a régiókban jelentek meg ezek a források, amelyek hátrányos helyzetűek voltak. Szerintem a költségvetésnek az a dolga, hogy azokat a kiegészítő forrásokat, amik a gazdaság növekedéséhez szükségesek az európai uniós források lehívása tekintetében, biztosítsa, és ennek a fedezettartalma a 2008-as költségvetésben ott van. Ha pedig azt a tartalmi sávot megerősítjük, hogy a lemaradottnak tekinthető térségek még intenzívebben juthassanak forrásokhoz, akkor azt gondolom, hogy jó úton járunk.

A másik gondolat pedig nem másról szól, mint arról, hogy ez a költségvetés szellemiségében is újra hadat üzen a feketegazdaságnak, annak a feketegazdaságnak, amelyben becslések szerint 3500-4000 milliárdnyi forint képződik. Ez a pénzeszköz gyakorlatilag a munkáltatók által megfizetett járulékoknak durván az egykettedét teszi ki. Belegondolhatunk tehát, hogy ha ebben mértékadó lépést tudunk elérni, akkor mit lehet tenni a későbbiekben, mondjuk, adócsökkentés vonatkozásában. Úgyhogy én azt hiszem, hogy a költségvetés ilyen értelemben, akár a gazdasági növekedés, akár a foglalkoztatásbővítés tekintetében a kellő alapot lerakja.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 196 2007.11.20. 10:00  187-213

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Akkor, amikor ennek a törvénynek a tárgyalását folytatjuk, mármint az egyes munkaügyi tárgyú törvények módosításának tárgyalását, akkor nyilván az előterjesztő gondolkodásában elsődlegesen az jelenik meg megítélésem szerint, hogy hogyan és miképpen lehet olyan korrekciókat, módosításokat véghezvinni, ami a munkaerő-piaci folyamatokat nem ellehetetleníti, hanem megerősíti. Nyilván nemcsak ennek a törvénynek a kapcsán, hanem minden olyan törvény tárgyalása kapcsán ez a gondolkodásmód kell hogy jellemző legyen, amely a munka világát érinti. Hiszen senkinek nem lehet célja az, sem a törvényalkotónak, sem pedig a közvetlen szerepet játszóknak, hogy olyan helyzet álljon elő, amely rosszabb állapotot hív életre a munka világát érintően, mint mondjuk, egy törvénymódosítást megelőzően.

Nem kívánok olyan messze menni ennek a törvénynek a tárgyalása kapcsán, mint ahogyan Herényi Károly képviselőtársam az előző napirendi pontnál, a büntető törvénykönyv tárgyalásakor a bruttó nemzeti termék növekedéséhez jutott el, mindössze odáig kívánok elmenni, hogy az egyes foglalkoztatási kérdéseket, munkaügyi tárgyú törvények módosítását érintő kérdések kapcsán azt vessem fel, hogy azokat a törvénymódosítások, amelyek jellemezték az elmúlt esztendőket, foglalkoztatáspolitikai aspektusból milyenfajta hatásokkal bírtak. Látható módon olyanfajta hatásokkal, amelyek a munkaerőpiacon gyakorlatilag megerősítették a pozíciókat, és bizonyos értelmű foglalkoztatásbővüléssel is párosultak. Persze, nyugodtan mondhatjuk, nem olyan mértékűvel, mint amilyen mértékűvel adott esetben szeretnénk, de az nem vitatható el, hogy akár a törvénymódosításoknak, akár a gazdasági folyamatoknak köszönhetően következtek be az elmúlt esztendőkben a foglalkoztatási bővülések.

Azt szeretném tehát jelezni a törvény tárgyalásának előhangjaként is, hogy mindazok a gondolatok, amelyek akár a közalkalmazotti jogállásról szóló törvény vagy a prémiumévek programról szóló, illetve az ehhez kapcsolódó különleges foglalkoztatási állományról szóló törvények módosítását vagy éppen azokat a korrekciókat érintik, amelyek a munka törvénykönyvéhez, a foglalkoztatási törvényhez kapcsolhatóak, mind-mind olyanok megítélésem szerint, amelyek pontosan ennek a logikának a medrében haladva megpróbálják segíteni egyrészt azt, hogy a foglalkoztatás stabilitása fennálljon, másrészt, ha lehet, a bővülés eszköztárát is szélesítsék.

(15.30)

Hozzáteszem persze, hogy nyilván kétoldalú a folyamat. Kétoldalú, hiszen ott, ahol a szerepvállalók munkavállalóként is, másik oldalt pedig munkaadóként vannak jelen, nyilván vannak olyan intézkedések, amelyek az egyik oldal számára adnak kedvezőbb lehetőségeket, mondhatni rugalmasságot, és vannak olyan intézkedések, amelyek a másik oldal számára nyújtanak többleteket, mondhatni biztonságot. Tehát ennek a két fogalomrendszernek - a rugalmasságnak és a biztonságnak - az egybekapcsolása mellett célszerű értelmezni megítélésem szerint a törvénymódosítás mikéntjét.

Illetve azt gondolom, hogy a bíróságok vagy épp a munkaadók jogalkalmazási helyzetének megkönnyítését is szolgálja egy-egy olyan átvezetés, egy-egy olyan módosítás, amely a törvénytervezetben megfogalmazódik. Részleteiben nem kívánok a módosítások sokaságára kitérni, mert az a bizottsági vélemények kapcsán is a felszínre jött, csak néhányat azért említenék meg, mert úgy gondolom, hogy ezek az előbbi okfejtésemet alátámasztják.

Képviselőtársam, saját frakcióbéli képviselőtársam, Farkas Imre vetette fel, hogy a költségvetési bizottságon belül is a polémia kérdéskörévé vált néhány dolog: akár a határozott idejű jogviszony megszüntetésének egyoldalúsága kapcsán azok a következmények, amelyek ezzel párosulnak. Itt lehet mondani, hogy persze egyrészt biztonságot, másrészt bizonytalanságot is ad, hiszen akkor, amikor, mondjuk, az ilyen típusú jogviszony megszűnése tekintetében egy év átlagkeresetének megfizetése történik, akkor ez egy fogható biztonságot is ad amellett persze, hogy az egyoldalú jogviszony megszüntetését hordozza másik oldalról magában.

De ugyanígy talán az ő szóhasználatában fogalmazódott meg magának a prémiuméveknek a bevezetésével, kiszélesítésével kapcsolatos kérdéskör is vagy az ahhoz illesztendő kérdések is. Itt azt lehet mondani, hogy persze egyik oldalról jogosan felvethetők ezek a kérdések. A másik oldalról meg azt lehet végiggondolni, hogy a 100 százalékos állami tulajdonban lévő cégek - és nem a cégeket érintő, hanem a cégek keretei között foglalkoztatottakat érintően vezetődik be vagy szélesítődik a prémiumévek rendszere -, ezek a cégek gyakorlatilag stratégiai szerepet betöltő cégek, ezért 100 százalékos állami tulajdonban lévőek, és ha szabad azt mondani, akkor úgymond - idézőjelbe teszem - közfeladatokat ellátó cégek. Idézőjelbe tettem, pontosan azért, mert tisztán nem tekinthető nyilván közfeladatnak, de ha az állam 100 százalékos tulajdonában vannak, és stratégiai jellegűek, akkor nyilván valamifajta kapcsolódása a közfeladatisághoz ezeknek a cégeknek a keretei között elvégzendő feladatoknak megadatik. Ilyen értelemben nem túl erőltetett az a gondolkodás, amely ennek a logikának a kiszélesítésével bír.

Nyilván sokkal fontosabbnak tartom mindezek mellett például azt, hogy olyan jogviszonyok, illetve olyan foglalkoztatási formák szélesedjenek és erősödjenek, amelyek az elmúlt 17 esztendőben Magyarországon nem bírtak mély gyökeret verni. Gondolok itt a részmunkaidős foglalkoztatásra.

Ennek a törvénymódosításnak a keretei között az is kimondásra kerül, hogy ha felmondás, létszámleépítés foganatosítódik, és az érintettek körében vagy épp mindenki, vagy vannak olyanok, akik azt mondják, hogy ők viszont a feladat ellátását vállalják részmunkaidő keretei között is, akkor ez élvezzen olyan prioritást, amely a munkaadó részéről kötelezően mérlegelendő; gyakorlatilag ne lehessen elmenni mellette. Persze, ez önmagában nem elég ahhoz - ezt tisztán látjuk, tudjuk mindnyájan, hogy ezáltal a részmunkaidős foglalkoztatás teljes egészében kiszélesedjen és megerősödjön, szükségszerűek olyan intézkedések, amelyeket már korábban, a korábbi esztendőkben is hozott a kormány, és ezenkívül még újabbak.

Csak egyet mondok a korábbi esztendők történéséből: akkor, amikor még a munkaügyi rendszerek keretei között regisztráltak esetében a bent töltött idő gyakorlatilag 100 százalékos mértékben szolgálati időnek, úgymond a nyugdíj-beszámítási idő alapjának számított, akkor volt olyan időszak, ha valaki elment részmunkaidős foglalkoztatás keretei közé, akkor csakis - mondjuk, ha 4 vagy 6 órás volt ez a jogviszony - a 4 óra időtartama jelentette a szolgálati idő alapját a nyugdíjszámításnál. Magyarul, 2 munkanapot el kellett töltenie ahhoz kétszer 4 órában, hogy egy munkanapnak megfelelő szolgálatiidő-alapot képezzünk.

Ezt sikerült annak idején megváltoztatnunk, néhány esztendővel ezelőtt, de azt gondolom, hogy ez önmagában még kevés. Szükségszerű olyan intézkedések erősítése, amelyek pozitív értelemben a munkáltatókat is abba az irányba viszik, hogy van értelme az ilyen típusú részmunkaidőben történő foglalkoztatásokat felvállalni, mert egyéb költségtámogatásokat hívhatnak le, és akkor ha 3-4 elemű támogatások fogalmazódnak meg egy-egy ilyen konstrukcióhoz illesztetten, akkor azt gondolom, hogy már sokkal mértékadóbb módon lehet előrelépni, mint ahogy ez idáig ezt meg lehetett tenni.

Vagy épp egy másik példát mondanék nagyon röviden: akkor, amikor a jogviszonyok megszüntetésével kapcsolatosan még a jogellenes megszüntetések tekintetében a korábbi esztendőben az volt a jellemző, hogy 12 hónap és 24 hónap időintervallum között dönthettek a bíróságok arról, hogy a kártérítések hogyan fogalmazódjanak meg, most ez szélesedik. A 2 és a 36 hónap időintervalluma között adódna meg a lehetőségük a bíróságoknak a tekintetben, hogy a kártérítések vonatkozásában az átlagkeresetekhez illesztetten szülessenek meg a döntések.

Magyarul - visszatérve a legelső gondolathoz -, a rugalmasság és a biztonság kérdéskörének egymás melletti kezelése az, ami ennek a törvénynek a keretei között visszaköszön, és megítélésem szerint azért érdemes elgondolkodni az előterjesztés támogatásán, mert mint ahogy próbáltam érzékeltetni, a bíróságok vagy épp a munkaadók jogalkalmazási helyzetének megkönnyítését szolgálja mindaz, ami ebben a törvényjavaslatban megfogalmazódik.

Én erre kérem képviselőtársaimat, hogy mindezeket mérlegeljék, és a bizottsági támogató vélemények figyelembevételével egyetemben támogassák a törvénytervezetet. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 206 2007.11.20. 2:02  187-213

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Az államtitkár úr által elmondottakat annyiban szeretném megerősíteni, hogy ez a passzus mindössze nagyobb mérlegelési lehetőséget ad a munkaügyi központok számára. Nem azt jelenti, hogy nem adhat 50 százalékot - vagy megváltozott munkaképességűek esetén 60 százalékot -, hanem azt jelenti, hogy lehetnek olyan helyzetek még egy térségen vagy egy megyén belül is a munkáltató és munkáltató közötti mérlegelés tekintetében, ahol nem biztos, hogy a cél elérése érdekében minden esetben 50 százalékos támogatást kell biztosítani. Tulajdonképpen felelősségteljesebb gondolkodásra ad lehetőséget a mérlegelés, és ilyen értelemben a cél elérése érdekében gyakorlatilag akár kevesebb forrás bevonásával is ugyanazt a célterületet megjelölve ugyanazt a célt el lehet érni.

A másik része a dolognak, amit Bernáth Ildikó képviselő asszony mondott: azt gondolom, abban semmi különbség nincs a gondolkodásunkban - amit ő is fejtegetett -, hogy az aktív foglalkoztatáspolitikai források ne csökkenő trendet, tendenciát rajzoljanak, ne a passzivitás legyen a domináns, a passzív pénzeszközök felhasználása, éppen ezért olyan módosítót készítettünk mi is, amely arról szól, hogy ne a rehabilitációs működéssel kapcsolatos, hanem magával a rehabilitációt szolgáló költségek viselésével kapcsolatos átvállalásra adjon lehetőséget a Munkaerő-piaci Alap.

Államtitkár úr mondataira pedig annyit mondanék, hogy teljesen egyetértek azzal, amit ő megfogalmazott, mármint hogy a szabályozás rendszere önmagában nem hoz foglalkoztatásbővülést, de segítheti vagy épp a korlátok minimalizálását teremtheti meg. Ezért tartom ezt is fontosnak.

Köszönöm, elnök úr.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
112 224 2007.11.20. 1:58  213-233

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, bár most ennek a törvénynek a fókuszában nyilván nem a feketefoglalkoztatás elleni harc áll, hogy nem szabad itt sem elfeledkezni erről. Hiszen amellett, hogy az életet, a testi épséget, az egészséget veszélyeztető vagy súlyosan veszélyeztető esetekben a szankcionálás eszközét használni kell, arra megítélésem szerint még inkább vagy legalább annyira oda kell figyelni, hogy azt a szférát, amelyik nem közvetlen formában utolérhető, megpróbáljuk utolérni, hiszen ott ezek a kockázati tényezők, kockázati elemek még inkább jelen vannak.

(17.00)

A másik része a rövid mondandómnak az, hogy ahogy én tudom, az európai uniós elvárásokhoz hozzáillesztetten ötéves blokkokban történő programkialakítási tervek rajzolódnak meg. Épp most van az az időszak, amikor az elmúlt öt esztendő programjainak számvetésére sor kerül a hatóság keretei között. Javallom a törvénymódosítást előkészítőknek, magának a kormánynak is, hogy a hálózat tekintetében az értékelés és az új program kialakításának időszakát valahol együtt kezelje, hiszen nem mindegy, hogy ezek a tapasztalatok hogyan és miképpen épülnek bele az új programtervek kialakításába.

Még egy dolgot szeretnék mondani, az pedig igazából az, hogy az elmúlt évek tapasztalásait, amelyek, úgy érzem, a társhatósági együttműködések vagy épp a munkaadói érdek-képviseleti partnerségek szintjén jól működőek voltak, azokra a figyelmet még inkább fel kell hívni, mert azt gondolom, hogy olyan kihatása és olyan pozitív értelmű hatása van, amelyek mindazt a torzót, ami persze a munka világában utolérhető, csökkenthetik az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 228 2007.12.04. 5:26  15-261

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy gondolom, hogy a 2008-as költségvetés az egyensúlyjavításról, egyensúlyőrzésről is szól, de ami ennél számomra talán még fontosabb, az az, hogy a fejlesztési lehetőségek megítéléséről, azok hasznosulásáról. Ma már itt sokszor szó esett arról, hogy mi van a kistérségeken belül, mi van a hátrányosan, halmozottan hátrányosan életüket élő kistérségeken belül. Láthatóvá lehet tenni, hogy 2007-ben ez a folyamat a korábbiakhoz képest, az elmúlt másfél évtized gyakorlatához képest pozitív irányba lépett. Hiszen, ha csak az utóbbi hónapok eseményeit nézzük, akkor azt lehet érzékelni, hogy akár a vállalkozások tekintetében is, a források megítélése vonatkozásában az a fajta pozitív diszkrimináció, amelyet oly sokszor és oly sokat emlegetünk, valamelyest lábra kapott.

(15.40)

Érezhető - saját példa okán mondom - Észak-Magyarország térségében is, hogy mondjuk, a gazdaságfejlesztési operatív program keretei között lévő mikro- és kisvállalkozásokat érintő támogatási keretekből ez a térség, amelyiknek a lakónépessége 12,5 százalékot képvisel az országos létszámokon belül, közel 20 százalék fejlesztési forráshoz jutott hozzá.

Nyilván, ha beljebb megyünk, ha a térségen belüli megyéket nézzük, akkor is pozitív a szaldó, de ha eljutunk a leghátrányosabb helyzetű kistérségekhez, akkor az olló ilyeténképpeni zárása, vagyis a fejlesztési pénzek többletének a megjelenése ilyen nagyságrendben még nem igazolódik vissza. De én abban bízom, hogy pontosan a költségvetési sarokszámokból fakadóan, azoknak a trendeknek, tendenciáknak a megrajzolásából fakadóan, amelyek a fejlesztési források telepítését érintik, ez a folyamat tovább erősödik, és ilyen értelemben az olló további zárása 2008-ban megtörténik.

A Munkaerő-piaci Alapon belül, amely durván egy 400 milliárd forintos nagyságrendű pénzeszközt jelent, ott pedig két, meggyőződésem szerint mértékadó irányvonal kell hogy tovább erősödjék. Az egyik a decentralizáció, a helyben való döntések lehetőségének a biztosítása, a másik az, hogy az aktív forrásokra fordított pénzeszközök nagyságrendje is növekvő trendet és tendenciát mutasson. Ez azért fontos, mert a döntéseknek helyben, ott kell megszületni, ahol a legjobban látszanak a lehetőségek és a kényszerek, a másik oldalról pedig azért fontos, hogy olyan típusú felhasználásokra kerüljön sor, amely nem alapvetően passzív oldalon, hanem az aktivitás növelése oldalán mozdítja el a rendszert. Tehát foglalkoztatási, képzési járulékkedvezmények sokaságán keresztül kell a kellő motivációt megteremteni.

Nyilván ennek az alapnak az is a lényege, hogy a társadalmi megújulás operatív programjának a hazai társfinanszírozási hátterét is megteremtse. Ez is azért fontos, hogy olyan munkaterápiás, foglalkoztatásbővülési folyamatokat tudjunk erősíteni, amelyek az elmúlt öt esztendőben realizált folyamatos, lassú foglalkoztatásbővülési folyamatokat még tovább erősítik az elkövetkezendő esztendőben.

Azt gondolom, emellett még talán egy dologról nem szabad megfeledkezni, hogy azok a keretfeltételek, amelyek a költségvetésen belül, illetve európai források figyelembevételével rendelkezésre állnak, azok a megváltozott munkaképességű emberek rehabilitációjának, a munka világába való visszahozatalának a folyamatát erősítik, ez pedig mindenki számára, a társadalom számára is, de ami ennél talán még fontosabb, az érintettek, az egyének számára ad lehetőséget az elkövetkezendő időszakban.

Egy személyes példával szeretném befejezni rövid összefoglalásomat a dolog kapcsán a költségvetéshez illesztetten. Az pedig arról szól, hogy én egy olyan térségnek vagyok az egyéni választott országgyűlési képviselője, amely a 174 kistérség közül hosszú-hosszú éveken, mondhatom nyugodt lelkülettel, másfél évtizeden keresztül mindig ott kullogott a sornak a legeslegvégén. Abból az aktuális 174-ből ott volt az utolsó ötben - Edelény választókörzetéről beszélek. Jelen pillanatban nem dicsekedhetek azzal, hogy az első ötben vagyunk. Nem Budaörs után a következők vagyunk, nem. De hátulról nézve a tizennegyedikek vagyunk.

Az elmúlt két esztendő leforgása alatt sok minden történt ebben a térségben. Olyan folyamatok is, amelyek egy picit megmozdították a térséget. Nem változott meg generálisan minden, de elindulhattak folyamatok. Hiszek abban tehát, és azt szeretném érzékeltetni, hogy van lehetősége annak, hogy még a halmozottan hátrányos helyzetű térségek is ki tudjanak mozdulni abból a bénultságból, amely adott esetben hosszú időn keresztül jellemzi őket.

Nyilván nem egy képviselő eredménye ez, dehogy. Nagyon sokak összefogásának az eredménye, és azt hiszem, hogy ha mi generálunk ilyen folyamatokat, akkor lehet, ha nem is teljes körű, de részleges eredményeket elérni. Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 234 2007.12.04. 2:00  15-261

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Mindössze három mondatot szeretnék mondani.

Az egyik mondat, ami a munkanélküliség és a foglalkoztatás kérdéskörét érinti. Talán nem érdemes mély vitákba bocsátkozni, csakis tényszerű számokat mondok. 1998-2002 között foglalkoztatási szempontból a legjobb esztendő is rosszabb volt, mint 2003-tól bármelyik esztendő foglalkoztatási adata. Magyarra fordítva a szót: 2003-tól bármelyik esztendőben többen dolgoztak ebben az országban, mint 1998-2002 között a legjobb évben. Ennyit a foglalkoztatásról.

Nyilván ez országos viszonylatban igaz. Természetesen lehet differencia adott kistérségek viszonyrendszerében. Hogyne lehetne, van is.

(15.50)

De ehhez hozzá kell tenni azt is, hogy nyilván nekünk is és mindenki másnak, aki a közéletben szerepet vállal, ezernyi dolga van pont azért, hogy a hátrányos helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű térségekben a differenciák ne növekedjenek, hanem lehetőség szerint csökkenjenek. És mondtam erre konkrét példát. A saját választókörzetem konkrét példaként fogható meg. De nem ez az egyetlen az országban, több ilyet tudok. Ez az egyik dolog, amit szerettem volna mondani.

A másik pedig az, hogy mindenképpen arra kell ösztönöznünk és minden szabályozórendszert akár a költségvetésen keresztül is akképpen kell működtetnünk meggyőződésem szerint, hogy az az embereket a munka világa irányába vigye. Magyarul: munkaterápiássá kell tennünk a történetet. Olyanná kell tennünk a folyamatokat, ami arról szól, hogy az emberek érezzék azt, hogy lehet, és ha lehetőség van, akkor célszerű is a munkából megélni az életet. Ez az önkormányzatiságon keresztül, költségvetési támogatásokon keresztül, pályázati pénzforrásokon keresztül és nagyon sok minden máson keresztül biztosítható. Azt hiszem, nekünk az a dolgunk, hogy ezt segítsük.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
117 258 2007.12.04. 1:50  15-261

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Minél több munkahely, ha végleges nincs, akkor átmeneti foglalkoztatási időtartamra szóló munkahely, és ha ez sincs, akkor természetesen a szolidaritás elve alapján a gondoskodás elve. A segélyek egyébként régen nem voltak maximalizálva, most felülről vannak maximalizálva 53 900 forintban, hozzáteszem; az átlag 28-30 ezer forint között van. A lényeg a munkaképesség fokozása, a munkavállalási hajlandóság fokozása, minden pénzforrásnak ebben az irányban történő felhasználása, hogy tovább lehessen erősíteni azt a folyamatot, ami az elmúlt öt évben jellemző volt, hogy a foglalkoztatottak száma folyamatosan nőtt Magyarországon.

Akik az elsődleges munkaerőpiacon nem tudnak helyt kapni, mert iskolai végzettségük nem olyan, mert szakmai képesítésük nem olyan, azok számára a közmunka, a közhasznú munka, a közcélú munka tekintetében eszközöket, lehetőségeket kell biztosítani; hozzáteszem, ebben az önkormányzatok szerepvállalása nagyon fontos, ezzel a fajta foglalkoztatási formával, úgymond, bíbelődni is kell. Ezt a szerepet is vállalni kell. Egyébként 1998 és 2002 között évente erre a közmunkára 2 milliárd forintot használtak, most csak ebben az esztendőben több mint 11,5 milliárd forintot fordítottuk erre.

A hátrányos helyzetű térségek vonatkozásában pedig csak annyit mondanék, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségek önálló pályázati lehetőségeket kapnak 2008-ban, az általános pályázati lehetőségek között pedig pozitív diszkriminációval felruházottak, tehát pluszpontokat kapnak csak azért, mert hátrányos helyzetűek.

Egy mondat: a 2008-as költségvetés a pályázati források igénybevételével együtt a foglalkoztatás bővítését tovább erősítő költségvetés.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 56 2008.02.11. 2:04  31-165

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy akkor, amikor egy egybiztosítós, többpénztáras rendszer kialakításáról gondolkodunk, akkor, amikor a nemzeti kockázatközösségnek a kérdése fel sem vetődik kérdőjelként, amikor a szolidaritás vagy épp a szolidaritással egyetemben a kötelező biztosítás léte egyértelmű, akkor, amikor kötelező mértékű járulék fizetése mellett - mindegy ennek a mértéke - mindenki egyforma egészségügyi ellátásban, szolgáltatásban részesül, nem jók azok a gondolkodások, amelyek félrevezetnek, amelyek adott esetben hisztériát keltenek. Ezzel nap mint nap szembetalálhatjuk magunkat, akár a helyi médiumok keretei között is.

Képviselőtársam, Molnár Oszkár az előbbiekben szólt aláírásgyűjtésekről, sok minden másról. Persze, azt nem tette hozzá, hogy akár személyesen is milyen példákat használ ahhoz, amely ilyen értelemben befolyás gyakorlására is alkalmas.

(14.10)

Nyilván különféleképpen láthatjuk a világot, de azt gondolom, az talán nem jó példa, ha azt mondjuk, hogy a járulékok mértékének a különbözőségét követően meg fognak változni a szolgáltatási színvonalak az egyes emberek ellátása tekintetében. Példaként említem, hogy ha valakinek ne adj' isten érszűkülete van, akkor az érszűkületet követően ha a pénztárban hiány keletkezik, vagy neki saját magának nincs kiegészítő forrása, akkor nem az érplasztikai sebészet kezelésében fog majd részesülni, hanem levágják a lábát. Hát mi ez, ha nem hisztériakeltés, mi ez, ha nem félrevezetés? Azt gondolom, ez nem helyénvaló. Ez a személyes véleményem a dologban. Azt hiszem, éppen ezért nem ebbe az irányba kell nekünk haladni, hanem pont azt megmutatni, amiben esetleg a törvény kiegészítő háttereként erősíteni kell a folyamatokat.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
121 122 2008.02.11. 2:17  31-165

GÚR NÁNDOR (MSZP): Elnök Úr! Képviselőtársaim! Ha van verseny, akkor az a pénztárak között, és nem másért, a betegekért, azért, hogy jobb minőség legyen, azért, hogy olyan szolgáltatás legyen, amely igazságosabb.

Azt gondolom, a kulcsszavak a szolidaritásban, a kötelező betegbiztosításban fogantatnak, abban, hogy különböző járulékmegfizetési mértékek mellett azonos szintű szolgáltatások jutnak el az emberekhez, abban, hogy az emberek választhatnak pénztárt, és nem a pénztárak választhatnak embereket.

Azt hiszem egyébként, hogy ha parciálisan nézem, mondjuk, egy régió, egy hátrányos helyzetű megye szemszögéből a dolgokat, akkor is azt kell látni, hogy ebben az új rendszerben a forráselosztások tekintetében gyakorlatilag azok a térségek, amelyekben az emberek egészségi állapota rosszabb, mint átlagosan az országos, ahol a betegség hamarabb felüti a fejét, ahol a pszichés problémák intenzívebben jelen vannak, ott a kompenzációk okán, a fejkvóták pozitív értelmű eltorzítása okán kedvezőbb feltételek alakulhatnak ki. A mai állapotban a finanszírozás tekintetében meglévő disszonanciák, ellentmondásosságok ilyen értelemben kiegyenlítődhetnek.

Mi van az egészségügyben? Ezt mindnyájunk külön-külön, másképpen, de nagyjából azonos eredőre jutva meg tudja fogalmazni. Szerintem van erős hivatástudat az egészségügyi dolgozók, orvosok részéről nagyon sokuk esetében, szerintem van hálapénz a rendszerben, ami nem másról szól, mint a félelem minimalizálásának a megvásárlásáról, és nem szolgáltatás vásárlásáról, és szerintem van adott esetben cinizmus is. Számtalan példát tudnék erre mondani, olyan levelek sokaságát, amelyek közül egyben azt írták nekem példaként, hogy 2000-ben volt kórházban az adott néni, ötezer forintot kívánt átnyújtani hálapénzként az orvosnak, aki visszadobta, mert ő ma már kávézott. Azt gondolom, arra kell törekedni, hogy ez a cinizmus ne legyen benn az egészségbiztosítási rendszerben, ez ne legyen benn az egészségügyi ellátásban, arra kell törekedni, hogy a jobb minőség biztosítása és az igazságosabb hozzáférés motiváljon mindenkit, aki az egészségbiztosítás közelébe kerül.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
133 2 2008.03.31. 5:05  1-4

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, egyikünk előtt sem rejtély az, hogy a gazdaság kifehérítése miért fontos dolog. Vissza lehet nyúlni két évtizedet, meg lehet nézni különféle becslési adatokat, hogyan is nézett ki az 1990-es évek elején ez a helyzet. Nagyjából kutatási eredmények, becslések azt támasztották alá, hogy körülbelül a bruttó hazai nemzeti terméknek a 30 százaléka ebben a szférában teremtődött.

Ha ma megnézzük ezt a helyzetet, akkor ugyancsak kutatási eredményekre, becslésekre hivatkozva 16-18 százalékpontosnak mondható ez a nagyságrend. Ez is hatalmas. Ez is olyan mértéket ölt, amely elkerülése vagy további csökkentése igen nagy eredményeket hozhat mindenki számára. Miért is fontos ez? Fontos ez egyrészt azért, mert mindenki számára kézzelfogható eredményeket hozhat. A politika számára azért, színétől függetlenül, mert olyan rejtett tartalékokat nyit meg, amelyek a későbbiekben lehetőséget adnak társadalmi feladatok ellátására. A gazdálkodó szervezetek számára pedig azért, mert hitem szerint messze többségében vannak ebben az országban a tisztességes gazdálkodók, a tisztességes tevékenységet folytató vállalkozások. Ennek eredményeképpen tehát, ha azok, akik versenypozicionális előnyre tesznek szert nem korrekt módon, szorítottabb körülmények közé kerülnek, akkor nyilván a másik oldalról azokat segíti ez a folyamat, akik tisztességesen teszik a dolgukat.

Harmadrészt pedig és nem utolsósorban, maguk a munkavállalók, az egyes ember az, aki haszonélvezője még, és talán ez a legfontosabb, hiszen ezen keresztül a kiszolgáltatottságuk az egyes embereknek is csökken. Ha nem mást, csakis az elmúlt esztendők sajátosságait nézzük, ha mondjuk, a 2007-es esztendő eredményeit nézzük, akkor látható módon szembeötlik az, hogy mintegy 200 ezer emberrel többen fizetnek járulékot. Több mint 130 ezer olyan alkalmazott van ebben az országban, bővült jelleggel, akik után a kétszeres minimálbér után fizetnek járulékot. 14 százalékkal csökkent a veszteséges vállalkozások száma. De ha még konkrétabb munkaügyi ellenőrzéseket veszünk elő, akkor azt láthatjuk, hogy mintegy 58 ezer vizsgálatból 42 ezer olyan eset volt, ahol a munkáltató valamilyen értelmű szabálytalanságot elkövetett a foglalkoztatás tekintetében. Ha a munkavállalók számát nézzük, akkor ez fajsúlyosabban köszön vissza, több mint 740 ezer ember esetéből gyakorlatilag 370 ezer ember ennek a szabálytalan foglalkoztatásnak volt az alanya.

Hozzá kell tenni azt is persze, hogy nem ez a lényeg, hanem sokkal inkább az, hogy a feketefoglalkoztatás tekintetében a hatóságok a feltáró tevékenységüket eredményesen végezték, hiszen a tavalyi esztendőben mintegy 73 ezer feketén foglalkoztatott embert értek utol, amely kiküszöbölése nem az emberek ellenében, hanem pontosan a helyzet feltárása okán az emberekért születik meg. De nem elég a hatósági tevékenység. Partnerekre van szükség, köztestületekre, kamarákra, gazdasági érdek-képviseleti szervezetekre, olyanokra, akik a saját érdeküket felismerve ebben az együtt gondolkodó és együtt cselekvő folyamatrendszerben részt vesznek. És persze, szükség van a pozitív diszkriminációk sokaságára is, mondjuk, azokban a halmozottan hátrányos helyzetű térségekben, ahol a foglalkoztatási oldalról szorított helyzetek vannak jelen időszakban, és voltak akár az elmúlt két évtizedben.

De mindezek mellett, ha nemcsak a foglalkoztatás aspektusát nézzük a dolognak, hanem úgy összegészében a gazdaság kifehérítésének a kérdéskörét, akkor természetes az, hogy a nettó adókülönbözetek megállapításánál, azok mértékeinek az életre hívásánál elengedhetetlen fontossággal bír az is, hogy ezek a források hogyan és milyenképpen kerülnek felhasználásra, mennyire a társadalom azon típusú kérdéseihez illesztődnek hozzá, amelyek szorítandó, megoldandó és a priorált feladatsor sokaságában vannak jelen.

(13.10)

Ezt a kérdéskört, tehát a gazdaság kifehérítését, a gazdaság fehérítésének a maximalizálását azért forszírozom, mert úgy hiszem, azt gondolom, hogy az ebben a folyamatrendszerben való előrehaladás egyértelműen segíti azoknak az ügyeknek a szolgálatát, amelyek a politika színterén és a politikától függetlenül is a társadalom elvárásaihoz illesztett ügyek kapcsán, azokhoz illesztetten válhatnak működőképessé.

Azt gondolom, miniszter úr e tekintetben fog ebben a kérdésben majd választ adni a felvetett kérdéseimre.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Közbeszólás az MSZP soraiból: Nagyon jó! - Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
135 193 2008.04.07. 0:20  186-194

GÚR NÁNDOR, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! (Folyamatos zaj. - Az elnök csenget.) A foglalkoztatási és munkaügyi bizottság a mai ülésén a törvénytervezetet megtárgyalta, 14 igen szavazattal, egyhangúlag általános vitára alkalmasnak tartotta, és elfogadásra ajánlja.

Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 74 2008.04.15. 2:02  17-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Képviselőtársaim! Czomba képviselőtársam rengeteg fontos kérdést vetett fel, minddel nem tudok foglalkozni két perc keretei között, de néhányat érinteni szeretnék.

A területi különbségek vonatkozásában tényszerű, nagy különbségek vannak a 93 ezer négyzetkilométeren, de hozzá kell tennem, hogy példaként ennek az "Út a munkához" című programnak a keretei között és a Start Régió kártya pontosan feloldások irányát rajzolja meg e tekintetben, ebben próbál segítséget nyújtani. Ha kell, majd részletesen kibontom.

Pályázati feltételek, hozzáférési lehetőségek tekintetében azért szeretném, ha nemcsak a GOP-ig, a gazdasági operatív programig jutna el képviselőtársam, hanem tudna tallózni, mondjuk, a meghirdetett mintegy kétszáz pályázati felhívás között. Egyébként pedig hozzáteszem, hogy az 5 ezer fő alatti települések tekintetében is a mikrovállalkozásokon kívül a középnagy kategóriába tartozó vállalkozások befektetési lehetőségei adottak még a GOP keretei között is. A vidékfejlesztési program keretei között pedig pontosan az 5 ezer fő alatti települési létszámhoz illesztett vállalkozások, mikrovállalkozások jutnak elsődlegesen pályázati pénzforrásokhoz.

A feketegazdaság tekintetében van egy alapvető nézetbeli különbség közöttünk, az pedig az, hogy azt gondolom, Magyarországon a gazdálkodó szervezetek, a vállalkozások messze többsége tisztességes tevékenységet folytató, ha még magas is az élőmunkához rakódó járulékteher, megfizetve végzi a napi tevékenységét.

(13.10)

Azt gondolom, hogy ezekkel a messze többségben lévő vállalkozásokkal szemben azokat előtérbe helyezni, akik tisztességtelen keretek között, szorított feltételek mellett szorítják az embereket a "foglalkoztatásra" (Babák Mihály: Nem helyezte előtérbe! Ne hazudjál!), célszerűtlen, nem biztos, hogy a tisztességes versenyhátrányok fokozása eredményre vivő.

Köszönöm szépen. A kétperces időtartam alatt ennyit tudtam elmondani. (Taps az MSZP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 78 2008.04.15. 2:08  17-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! A nézetbeli különbség továbbra is fennáll közöttünk abban a vonatkozásban, hogy én azt hiszem, nem feltétlen módon csakis a vállalkozó szemszögéből kell nézni a történetet, hanem a tekintetben, aki általuk foglalkoztatottan, szorított keretfeltételek mellett foglalkoztatottan jelenik meg. Tudják, azok az emberek, akik belekényszerülnek ilyen típusú foglalkoztatási helyzetekbe, mondjuk, szolgálati időt, egészségbiztosítást, sok minden egyéb mást nem hordoznak maguk mögött, ilyen értelemben majd amikor a nyugdíjjogosultságra kerül sor vagy balesetre, isten ne adj', baleset áldozataivá válnak, akkor megint csak kiszolgáltatottak. És ezt a kiszolgáltatottságot azok a munkáltatók hívják életre, akik ilyen keretek közé szorítják őket.

Tehát azt gondolom, ebben a helyzetben pontosan a tisztességes keretek között foglalkoztatók javára a feketével szemben igenis el kell járni, a feketefoglalkoztatást igenis szankcionálni kell. (Babák Mihály: Nincs köztünk vita! Miről beszélsz?) Abban van közöttünk egyetértés, hogy minden egyéb más munkaügyi szabálysértések tekintetében viszont ne lehetetlenüljenek el ezek a vállalkozások. Talán a példa kedvéért megemlítem, hogy annak idején - emlékeznek rá biztosan -, még az önök kormányzási időszakára vetítem vissza, amikor részmunkaidős foglalkoztatás keretei között egy adott napon valakinek kétszer négy órát kellett letudnia ahhoz, hogy mondjuk, szolgálati időben egy napot, tehát nyolc órát szerezzen, ezt megváltoztattuk, pont azért, hogy egy picit (Bernáth Ildikó: Azért ilyen jó a helyzet!) serkentsük a részmunkaidős foglalkoztatás elterjedését. Lehet, hogy még egyéb más támogatási feltételek biztosítását is meg kell tenni e tekintetben. (Bernáth Ildikó: Mitől van annyi munkanélküli?)

Az utolsó mondatom a közjellegű dolgokról szól. Tudja, akkor, amikor '98 és 2002 között évente 2-2,2 milliárd forintot fordítottak közmunkára, most pedig csak a tavalyi esztendőben 11,5 milliárdot, akkor azt gondolom, nem rossz utat járunk, pontosan a hátrányos helyzetű térségben lévő, kiszolgáltatott helyzetű emberek érdekében. (Babák Mihály: Mégsem volt ennyi munkanélküli!)

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP és az SZDSZ soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 128 2008.04.15. 5:30  17-151

GÚR NÁNDOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Munka, tudás, tulajdon - erről beszélünk a mai nap folyamán, persze egy kicsit tágabb értelemben. Szeretnék e három kérdéskör közül kettőt érinteni, egyet egy kicsit exponálni; a munkát, a tudást érinteni, a munkával egy picit többet foglalkozni.

Ha a tudásról ejtünk szót, amiről ma már sok tekintetben szó esett, akkor én időben elébe mennék ennek a fázisnak, és azt mondanám, hogy van teendőnk, meggyőződésem szerint tovább kell erősíteni azt a folyamatot is, amely a gyermekek megszületését követően szükségszerű a családsegítő szolgálatok további megerősítésén keresztül, sok minden egyéb máson keresztül; pontosan annak érdekében, hogy a tudásnak, amely szükségeltetik a ma és a holnap követelményrendszeréhez illesztetten, annak tudjanak megfelelni azok a ma születendő gyermekek, akik napvilágot látnak az országban.

Mindezek mellett, ha egy picit előbbre haladunk az időben, akkor a szaktudás fontosságáról meg azért kell szólni és erősíteni, mert látható, hogy a magyar munkaerőpiac, tehát a piackonformitás ezt kívánja meg. Érezhető tehát, hogy e tekintetben van további tennivaló, és az is érezhető, hogy ha ezt tesszük, akkor ezzel az érintetteket segítjük. Hiszen, mint ahogy Kiss Péter miniszter úr is elmondta, a tudás szintjének az emelkedése, a megszerzett tudás többlete gyakorlatilag esélytöbbletet jelent a munkaerőpiacon. Míg a felsőfokú végzettségűek 85-86 százaléka, a középfokú végzettségűek, szakmai képességgel bírók több mint kétharmada, addig az aluliskolázottak, maximum 8 általános iskolai végzettséggel bírók mintegy 25-26 százaléka tud csak elhelyezkedni a munkaerőpiacon.

Tennivaló tehát van, és ha egy picit parciálisabban nézzük a dolgokat, mondjuk azt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű térségek tekintetében hogy néz ki ez a helyzet, ott, ahol egyébként a személyes adottságok révén is hátrányban lévő emberek sokasága él, akkor azt kell hogy lássuk, hogy ez még exponáltabban, még dinamikusabban van jelen. Ilyen értelemben szükségszerű, mindenfajta kormányzati logikától megkövetelendő az, hogy legyenek pozitív diszkriminációk, pozitív megkülönböztetettségek. Példaként erről szól ennek a programnak a Start Régió kártya eleme, ami már nemcsak a személyes jegyek alapján, hogy valaki fiatal vagy éppen idősödő, gyesről visszatérő vagy iskolai végzettséggel kevésbé bíró, hanem az alapján is támogatásokat kíván juttatni közvetett vagy közvetlen formában, hogy halmozottan hátrányos helyzetű térségben élő és létező.

A Start-kártya arról szól, hogy hároméves futamidőre vonatkoztatottan teljes járulékmentességet kapjon az a munkáltató, aki foglalkoztatja a hátrányos helyzetű sajátossági jegyekkel bíró személyeket. Ilyen értelemben tehát azt kell mondjuk, hogy ez a program mindenképpen támogatandó. De meggyőződésem szerint majd még a vita kapcsán és a közös együttgondolkodás kapcsán tovább kell hogy érleljük ezt a történetet. Mondjuk, annak lehetőségét is biztosítani kell, hogy ezen Start-kártya keretein belül munkához jutó emberek vagy az őket foglalkoztatók, egyébként additív módon, összeadható formában egyéb más támogatásokhoz is hozzáférhessenek, a járulékkedvezményeken túl a bérszubvencionálás eszköztárát is igénybe tudják venni.

Nem akarok mélyen tallózni ezen gondolatok közepette, inkább azt szeretném érzékeltetni, hogy mindez talán azért jó, mert azt a fajta logikát követi, ami arról szól, hogy a segély legalább részbeni kiváltását a munkával párosítsuk. Ez helytálló gondolkodás, ami arról szól persze, hogy mindezek mellett a szolidaritását ne veszítse el a rendszer.

Márpedig, ha valaki a helyzetén változtatni is képtelen nyilván önerőből és segítséggel is, azok számára viszont a segélyezés lehetősége adassék meg. Vannak ilyen élethelyzetek, ez nyilvánvaló. Tehát együtt kell tudni kezelni a szolidaritást, és együtt kell tudni kezelni azt a fajta motivációs hajtóerőt, ami arról szól, hogy kimozdítsuk az emberek sokaságát a segélyezettek köréből, adott esetben a munka világa irányába.

Csakis egy dologról szeretnék még szólni, amellett, hogy ez a rendszer ösztönző, támogató és persze szigorító feltételrendszereket is hordoz magában. Ez pedig az, hogy amikor a napi aktuális számadatokat itt a parlamentben elemezgetjük, akkor úgy látom, hogy az, hogy ki milyen számokat használ, mindig attól függ, hogy ki hol ül.

Én nem szeretnék e tekintetben szólni, csakis azt szeretném mondani, hogy 1998-2002 között a legjobb évben, amikor a legtöbb embert foglalkoztatták ebben az országban, az is kevesebb volt, mint az azt követő hat esztendő bármelyik esztendejében, akkor is, amikor a legkevesebb embert foglalkoztatták ebben az országban. Ilyenképpen azt gondolom, ez önmagáért beszél. Lehet, hogy nem olyan mértékben több ez a foglalkoztatási mérték, mint amilyen mértékben szeretnénk, de hogy több, ez nem elvitatható.

(14.50)

Azt gondolom tehát, hogy nekünk azt a folyamatot kell erősíteni, ami arról szól, hogy minél több ember a munka világában találja meg a helyét, és törjük meg a folyamatos, nonstop jellegű segélyezések rendszerét.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a kormánypárti oldalon.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
141 6 2008.04.28. 5:05  5-8

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, mindenki, az egyes ember külön-külön, egyenként és összességében is akkor érzi jól magát, ha hasznosnak is érzi magát, akkor, ha egészségben tölti az életét, és közben munkatevékenységet is tud folytatni. Azt hiszem, ez mindegyikünk lelkiállapotának fontos. De aki sajnos a munka világából kikerül, az bizonyos értelemben olyan sérüléseket is szenvedhet, és adott esetben szenved is, amelyeket a későbbiekben nagyon nehéz korrigálni.

Éppen ezért nemcsak az egyes embernek, hanem magának a társadalomnak is van tennivalója a tekintetben, hogy mindenkinek ezen sérüléseit megpróbálja megelőzni (Zaj. - Az elnök csenget.), próbáljon segítséget nyújtani, olyan kezet nyújtani, amely kéznyújtáson keresztül a lehetőséghez illesztetten, adott esetben, még ha átmeneti időszakra szólóan is, de munkalehetőséget találjanak az emberek. Talán az is fontos, hogy annak a folyamatnak gátat szabjon, segítse, hogy ne alakuljanak ki olyanfajta életcélok ebben az országban, amik adott esetben arról szólnak, hogy a rendszeres szociális segély keretei között is lehet életet élni. Nem jó ez a kitűzött cél, semmiképpen nem szabad megengedni. Mindenképpen segíteni kell, hogy azon emberek számára is, akik hátrányos helyzetben vannak, olyan térségekben élik az életüket, vagy épp a személyes adottságuk révén, hiányosságaik révén nem tudnak munkalehetőséghez jutni, kellő motivációt teremtsünk.

Azt gondolom, az a program, amiről beszélünk, legkiváltképp erről szól; arról szól, hogy törje meg azt a fajta folyamatot, amely hosszú időintervallumon keresztül gyakorlatilag a munka világából való kiszorítottsággal párosul. Azt gondolom, arról szól, hogy nyújtson kezet, olyan értelmű kezet, amely ösztönöz is, amely támogat is, és bizonyos értelemben szigorító elemeket is behoz a rendszerbe (Zaj. - Az elnök csenget.). Az program, amely "Út a munkához" címszó alatt a napokban az önálló baloldali kormányzás jegyében napvilágot lát, jól fogja jellemezni mindazt a segítő kezet és mindazt a szolidaritást, aminek együtt kell megjelennie a történet kapcsán. Nem szabad senkiről elfeledkezni, és nem szabad senkiről lemondani.

Mindezek mellett, azt gondolom, kellő motivációs hátteret kell teremteni annak érdekében, hogy akit csak lehet, a munka világa irányába segítsünk, vigyük oda, adjunk neki lehetőséget annak érdekében, hogy ő maga is érezze annak a szükségszerűségét, hogy miért is kell munkatevékenységet folytatni. Hiszen az egyes ember - bizton mondhatom - akkor érzi hasznosnak magát, ha valamit le tud tenni az asztalra, annak a produktumát is látja, és ezen keresztül érzi és visszaigazolják felé a hasznosságot. Ennek a programnak a háttere alapvetően erről szól. Olyan támogató intézkedéseket, ösztönző rendszereket hordoz magában, ami gyakorlatilag bizonyos utolérhető forrásokat, álláskeresési támogatásokat, egyéb forrásokat akár egy összegben, nagyobb mértében is oda juttat, ahová kell, és adott esetben hamarabb is, ha valaki önmaga megtalálja a kilábalás lehetőségét. Olyan szigorító intézkedéseket hordoz magában, amely ki akarja fehéríteni a folyamatokat, a feketefoglalkoztatás ellenében fellépő, a feketegazdaságban való részvétel ellenében megmutatkozó, és olyan, amely konkrét, kézzelfogható támogatásokon keresztül köszön vissza.

Mondok egy példát erre. A leghátrányosabb helyzetű, halmozottan hátrányos helyzetű térségekben azok a munkáltatók, akik hátrányos helyzetű sajátossági jegyekkel megáldott embereket foglalkoztatnak, gyakorlatilag a program szellemisége alapján három év futamidő - azért ez nagy idő - vonatkozásában az élőmunkát terhelő járulékok teljes köre alól mentességet kapnak. Azt gondolom, ilyen intézkedések sokaságán keresztül lehet azt elérni, hogy a munkáltatók is kellően motiváltak legyenek annak érdekében, hogy ezen sajátossági jegyekkel bíró munkavállalóknak lehetőséget adjanak, másik oldalról ezzel lehet azt is elérni, hogy a társadalom számára haszonnal, hozammal bírjon a kifehérítés folyamata. A gazdálkodóknak, a tisztességes keretek között foglalkoztató gazdálkodóknak is esélyt és lehetőséget ad, és az embernek, az egyénnek is, hiszen biztosított időszakot jelent, szolgálati időszakot jelent a megszerzett idő.

Ilyen értelemben egy mondattal úgy tudnám összefoglalni a mondandómat (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.): az, ami ezen program keretei között zajlik, a szociálpolitika mellett a legjobb foglalkoztatáspolitikaként fogható meg, hiszen a segélyek helyett a munka világába vezet vissza.

Elnök Asszony! Miniszterelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
151 10 2008.05.27. 5:00  9-12

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, a mindennapi életünket megélve tapasztalhatjuk és tapasztaljuk is mindazt, hogy azok a gyermekek, akik hátránnyal kezdik az életüket, igen nehezen tudnak integrálódni a majdani munkaerőpiacra. Azt gondolom, azt is látni kell, hogy a családsegítő szolgálatoknak és mindazoknak a szervezeteknek, amelyek ebbe a folyamatba beavatkozni képesek, még inkább beavatkozniuk kell, és szükségszerű ezt tenniük. Mondom ezt azért, mert a munkaerőpiacot érintő sajátossági jegyek, amelyek visszaigazolódnak, azt mutatják, hogy azok a fiatalok, akik kellő, megfelelő, a munkaerőpiac igényeihez illeszkedő szakmai tudással bírnak, nagy eséllyel tudnak elhelyezkedni a mai munkaerőpiacon is. A tudás érték. Ez az érték kézzelfoghatóvá válik, ez az érték a munka lehetőségét adja meg mindegyikünk számára.

Ha plasztikusan vissza szeretném igazolni azt, hogy hogyan is néz ki a megszerzett tudás függvényében ma Magyarországon az elhelyezkedés lehetősége, akkor azt kell látni, hogy sajnos azok, akik - csúnya magyar szóval élve - aluliskolázottak, maximum a nyolc általános iskolai végzettséget szerzik meg vagy azt sem, nagyon nehezen találják meg a helyüket a munkaerőpiacon. Azok, akik már szakmai képesítéssel bírnak, kézzelfogható tudással rendelkeznek, ha munkavállalási hajlandósággal is bírnak, és ez a szakmai tudás konform, a munkaerőpiac igényeihez illeszthető, akkor nagyon nagy eséllyel el tudnak helyezkedni. Nem véletlenszerű tehát, hogy azoknak a jogintézményeknek, regionális fejlesztési, képzési bizottságoknak, amelyek nem oly régen hívódtak életre, a szerepköre, döntési kompetenciája, mozgástere mértékadó módon kell hogy befolyásolja ezeket a folyamatokat. Ezeknek a bizottságoknak nemcsak egyeztetési és véleményezési, hanem mértékadó ügyekben döntési kompetenciájuk is van.

Két ügyet említenék. Az egyik ügy nem más, mint a térségi integrált szakképző központok rendszerén keresztül a képzési szakmacsoportok, szakmák arányainak és irányainak a meghatározása - félelmetesen nagy felelősség, másrészt lehetőség. A másik ilyen döntési kompetencia gyakorlatilag a Munkaerő-piaci Alapban lévő képzési alaprész keretei között megtalálható decentralizált fejlesztési típusú források felhasználása abból a célból, hogy olyan korszerű gyakorlati helyek hívódjanak életre és erősödjenek meg, amelyek utána még könnyebbé teszik a munkaerőpiacon való elhelyezkedés lehetőségét. Ebből is látható, hogy ezek a döntések és ezek a döntési lehetőségek mértékadó felületet képviselnek. Azt szeretném érzékeltetni, hogy ennek a felelőssége és a lehetősége óriási, és ezzel természetesen ezen bizottságok keretei között élni kell tudni.

A másik oldalról nézve pedig azt szeretném érzékeltetni, hogy mindazok a források, amelyek itt megtalálhatók, regionális szinten milliárdos nagyságrendben, országosan is 6-7 milliárd forintos nagyságrendben, azt a célt kell szolgálják, hogy olyan típusú gyakorlati képzőhelyek szülessenek, amelyek nemcsak új, hanem korszerű eszközök vásárlásával is párosulnak.

Ha összegezni szeretném mindazt, ami ennek a fontosságát jellemzi, akkor ezt úgy tudnám megtenni, hogy minden eszközzel azon kell lennünk - meggyőződésem szerint -, hogy a megszületett gyermek életének első pillanatától kezdve azon legyen a szűk családi pátria, azon legyen a szélesebb környezet, hogy a gyermekek szinte kivétel nélkül mind-mind a tudás közelébe kerülhessenek, mind-mind olyan szakmai képesítésre tehessenek szert, ami a későbbiekben a munkaerőpiac szemszögéből nézve is fontos, és ami az ő számukra lehetőséget ad az elhelyezkedésre. Azt hiszem, e vonatkozásban magukkal a gyermekekkel, a gyermekeket nevelő szülőkkel együttgondolkodva és ezeket a jogintézményeket jó értelemben használva lehet eljutni.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 41 2008.09.29. 3:05  40-45

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Úr! Mindennapi életünk, akkor, amikor egyik napról a másikra éljük az életünket, általában nem rendkívüli eseményekkel párosul. Persze, vannak olyan helyzetek, vannak olyan időszakok, amikor a rendkívüli események is bekövetkeznek, amikor rendkívüli károk is születnek. Tapasztalhattuk ebben az esztendőben is, voltak olyan viharkárok, amelyek igen nagy nyomot hagytak maguk után akár az önkormányzatok, akár a magánszemélyek tulajdonaiban.

Ha végignézzük azt, hogy az önkormányzati tulajdonban vagy az önkormányzatok által fenntartott intézmények kezelésében lévő tulajdonokban hogyan és miképpen lehet ezeket a problémákat kezelni, akkor azt lehet mondani, hogy az úgynevezett vis maior keretei között ezek a kérdések többségében talán megoldhatóak. Ha a magánszemélyeket érintő károk dolgait vesszük sorba, akkor, azt gondolom, egy picit nehezebb a helyzet, mert ha jól tudom, olyan egységes kormányzati döntés talán nincs vagy nem született, ami ezeknek a kezelését egyöntetűvé és abszolút módon kiszámíthatóvá tenné. Persze, ha van, akkor meg erről kellene többet tudnunk.

Azt gondolom, sajnos sokszor a kialakult kár mértéke nagyobb, mint az emberek, a tulajdonosok teherbíró képessége, és ezeknek a károknak a helyreállítása is nagyon nehezen képzelhető el segítségnyújtás nélkül. Konkrétan a választókörzetemben is több településen volt ilyen vihar az elmúlt időszakban, Edelény városában, Izsófalván, de ezen településeken kívül nyilván a választókörzeten kívül is sok helyen másutt is. Akkor, amikor ezek bekövetkeztek, a minisztérium államtitkárával, miniszterével egyeztetések folytak természetesen nemcsak a képviselő, hanem az érintett polgármester részéről is, és nyugodtan mondhatom, hogy volt eredménye a történetnek, mert kézzelfogható segítségnyújtásra került sor.

Mindezek mellett, hogy az akut aktuális probléma megoldása bizonyos értelemben megtörtént, a kérdés mégis ott van, a kérdés mégis felvetődik, hogy a magánszemélyek esetében az ő tulajdonaik vonatkozásában bekövetkezett károk tekintetében milyenfajta megoldási alternatívákat, milyenfajta lehetőségeket tud kínálni a kormány és az Önkormányzati Minisztérium, hogy azokat a nehéz sorsokat, azokat az ellehetetlenült helyzeteket, amelyek ilyen esetben kialakulhatnak, enyhíteni lehessen.

Miniszter Úr! E tekintetben érdeklődöm, és várom megtisztelő válaszát. Köszönöm szépen. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
159 45 2008.09.29. 1:01  40-45

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, elnök úr. Miniszter Úr! Az utolsó mondata megnyugtató számomra, amely arról szól, hogy tartalékkeretet kíván fenntartani, pontosan az ilyen típusú problémák kezelése érdekében. Mert közeledik az ősz, és egyikünk sem tudja, hogy ilyen értelemben az időjárás viszontagságai, kiszámíthatatlansága mit hordoz magában. Biztos, hogy lesznek, lehet, hogy nem éppen Borsod-Abaúj-Zemplén megyében, hanem másutt, de szinte biztos, hogy lesznek hasonló káresemények. Ilyen értelemben elengedhetetlenül szükséges ezeknek a forrásoknak a megléte.

A másik oldalról nézve azzal is egyetértek, hogy az öngondoskodásnak is meg kell jelennie a történetben, vagyis a saját tulajdon biztosításának is meg kell lenni. De engedje meg, hogy azzal a gondolattal zárjam mondandómat és fogadjam el a válaszát, hogy a központi segítségnyújtás igényének fenntartásával párosítsuk mindezt.

Köszönöm megtisztelő válaszát. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 179 2008.10.07. 2:03  94-258

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Figyelem úgy három-négy órája a vitát, és azt látom, hogy azok, akik annak idején a nyugdíj tekintetében az aktuális jogszabályokat sem tartották be, ma a nyugdíjasok védőszentjeként akarják feltüntetni magukat. Akik kormányzásának az időszakában kevesebb foglalkoztatott volt Magyarországon, mint bármikor az elmúlt hat esztendőben, azok ostorozzák a foglalkoztatás szintjének a mikéntjét.

Azzal egyetértek, hogy elégedetlenek, persze, tegyék ezt. Azt gondolom, a köz érdekében közös feladatunk az, hogy minél magasabb legyen a munkában lévők száma, a foglalkoztatottak szintje, és minél visszaszorítottabb azok száma, akik nem tudnak munkalehetőséghez jutni. De azért emlékezni kell, vissza kell tudni tekinteni reálisan az adott időszakokra is.

Béki Gabriella képviselő asszony felvetette az öngondoskodás és a gondoskodó állam kérdéskörét. Azt gondolom, pontosan arról szól az a folyamat, amiről most beszélünk, ami erősíti az öngondoskodás lehetőségét, mikéntjét. Arról szól, hogy minél több ember, főleg azok, akik iskolai végzettség nélküliek vagy nyolc általános iskolai végzettséggel rendelkeznek, munkalehetőséghez jussanak, és ne kiszolgáltatottan, szociális ellátórendszereken keresztül segélyekből éljék az életüket. Azt hiszem, emellett persze meg kell lenni a történet másik lábának is, ami a szolidaritást és annak a lehetőségét hordozza magában, hogy gondoskodni kell mindazokról, akik magatehetetlenek, akik a munkaerőpiacon olyan kiszolgáltatottak, hogy nem tudnak helytállni. De azt hiszem, azt is tudomásul kell venni, hogy mindenkinek van dolga ebben a világban. Mindenkinek. Ez pedig azt jelenti, hogy aki képes dolgozni, annak ha lehetőséget tudnak biztosítani, akkor igenis munkát kell vállalnia.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 199 2008.10.07. 2:07  94-258

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Miniszter Asszony! Csak azért, hogy néhány dolgot a tényszerűség medrébe tereljünk.

Ha foglalkoztatás, ha munkanélküliség, ha inaktivitás, akkor a foglalkoztatás tekintetében egyértelmű növekedés van, ha munkanélküliség, akkor szintén növekedés van ahhoz képest, ami hat esztendővel ezelőtt volt, de ha inaktivitás, akkor több mint 200 ezerrel csökkent az inaktívak száma. No, ezeknek az inaktívaknak egy részét meg lehet találni a munkaügyi regiszterekben.

A történet másik része: nyilván az a legfontosabb, hogy minél több ember munkához jusson, az biztosítja a megélhetés alapját. Ehhez persze tennivalónk van sok tekintetben, az oktatási rendszer vonatkozásában, az adó- és járulékrendszer tekintetében, ezeket tesszük, a Megegyezés programja önmagában hordozza, vagy éppen a szociális, munkaügyi politikák tekintetében.

Egy dolog nagyon fontos szerintem, az a munkára való képesség fejlesztése. Nagyon sokan vannak ma ebben az országban, akik nem tudnak megfelelni annak az elvárásnak, amit a munkaadók megkívánnak tőlük. A munkaadók, ha szabad ezt mondanom, nem szociális, jóléti intézményként funkcionálnak. Nekik olyan emberekre van szükségük, akik megtermelik a saját bérüket, járulékukat, meg még hasznot, hozamot is hajtanak a számukra. Nyilván ehhez illesztetten képességfejlesztésre van szükség. Ehhez kell hogy legyen állami segítség, és kell hogy legyen öngondoskodás, saját akarat is nyilván.

Azt gondolom, tehát még egyszer hangsúlyozva, hogy mindenkinek van dolga ebben a világban, az államnak, a kormánynak és az embernek, az egyednek is. Kell a szolidaritás is, kell a védettség is mindezek mellett. Azt a folyamatot kell erősíteni, hogy lehetőség szerint minél több ember jelen legyen a munkaerőpiacon, aki viszont nem képes, nem tud egészségi állapotából, egyéb más okból kifolyólag, arról pedig gondoskodni kell.

Itt a kétperces utolsó gondolataiban csak azt szeretném még mondani, hogy van a bugyorban, az eszköztárban lehetőség. Azt hiszem, a fekete fehérítése mértékadó felületet biztosít a számunkra.

Köszönöm szépen. (Taps az MSZP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 209 2008.10.07. 2:15  94-258

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Miniszter Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, a legfontosabb még egyszer az, hogy a hátrányos helyzetű kistérségekben azok a különbségek, amelyek fennállnak, minimalizálódjanak. Az egyik legfontosabb kérdés ez. E tekintetben olyan új eszközök jelentek meg és jelennek meg ma is, mint a Start Régió kártya, amely gyakorlatilag a hátrányos helyzetbe szorult térségek tekintetében a még inkább halmozottan hátrányos helyzettel küszködő egyének számára nyújt lehetőséget háromévi teljes körű járulékmentesség mellett.

Sok más egyéb példát tudnék mondani kiemelt speciális programok tekintetében, a "Nem mondunk le senkiről" címszóval program 140 milliárd forintja, és még egyéb más dolgok, akár a vállalkozásfejlesztési, mikrovállalkozásokat érintő programok sokasága az EMVA keretei között, amelyek most indulnak, de sok minden egyéb mást.

Amiről még mindenképpen szólni szeretnék, az az, hogy azt hiszem, a legfontosabb tényleg a munka. Azt hiszem, az a legfontosabb, hogy akinek csak lehet, annak munkát kínáljon a rendszer a gazdálkodó szervezeteken keresztül, de maga az állam is a leghátrányosabb helyzetűek foglalkoztatása tekintetében próbáljon beavatkozást eszközölni. Az, ami a parlament elé nemsokára majd bejön, "Út a munkához" címszóval program, az pont erről szól. Nem arról, hogy a segélyért dolgozni kelljen, hanem arról, hogy munkát biztosítsunk, és a munkáért munkabért kapjanak az emberek. Ez egy sokkal korrektebb, meggyőződésem szerint tisztességesebb rendszer, mint bármi más.

És még egy gondolat, amit mondtam, a bugyorban benne van, a lehetőségek tárházában benne van, hogy a feketét fehérítsük. A különféle mérések azt mondják, 15 és 25 százalék között van a GDP részarányához képest a feketefoglalkoztatás. Éppen ezért el kell indulni, akár az adó- és a járulékcsökkentések tekintetében is, de az elindítást magával kell hozza a szigor nagyobb mértéke is, mert akkor konzekvenciáknak is kell lenni. Ha pedig ez bekövetkezik, és fehéredik a rendszer, akkor újabb adó- és járulékcsökkentésekre van lehetőség. Szerintem ez a kifutás pályája, ezzel kell nekünk élni, és ehhez kell megegyezés, ehhez kell együttgondolkodás.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
162 215 2008.10.07. 0:27  94-258

GÚR NÁNDOR (MSZP): Alelnök Úr! Török Zsolt elmondott mindent, úgyhogy nem kell megismételnem az Apollo történetét, és minden egyéb mást, ami erősíti azokat a folyamatokat, hogy még nehezebb legyen munkahelyet teremteni. De egy mondattal azt mondom önnek, képviselő asszony: egy konvergenciaprogramot, egy olyan hiánycsökkentést, amit másutt meg lehet csodálni, ha megcsinálnak, egy olyat csináltunk meg magasabb foglalkoztatottsági szint mellett, mint amikor önök kormányoztak.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
168 20 2008.10.27. 5:04  19-22

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Elnök Asszony! Kedves Képviselőtársaim! Azt gondolom, minden időszakban, a politikai pártok és kormányok színétől függetlenül az egyik legfontosabb kérdés az, hogy minél több ember élhesse tisztes módon, jövedelemszerző módon az életét.

Megfogadom Fodor Gábornak azt az intelmét, hogy hagyjuk azokat a kliséket, amelyeket szoktunk használni ilyenkor a parlamentben, és nem arról fogok beszélni, hogy mondjuk, 2002 előtt minden esztendőben kevesebb volt a foglalkoztatottak száma, mint az azt követő bármelyik esztendőben; nem, nem kívánom kibontani. Nem akarok arról beszélni, hogy a foglalkoztatási ráta mennyivel emelkedett. Igaz, még kevesebb, mint az Európai Unióban.

Hanem akkor a kliséket félretéve és a tanácsot megfogadva sokkal inkább arról szeretnék szólni, hogy miért is fontos, hogy a kormány tegye a maga dolgát, és az ellenzék hasonlóképpen. Hitem szerint azért, mert a mai helyzetben, ha nem ekképpen cselekszünk, akkor olyan helyzetet idézhetünk elő, amely nem az emberek javát szolgálja. Ha ma azon gondolkodunk, hogy hogyan tudunk politikai tőkét kovácsolni egy kialakult helyzetből, akkor azt hiszem, minden politikai szegmentum a végkifejlet kapcsán csak rosszul járhat. Hiheti azt, hogy per pillanat eredményeket elér, de összességében olyan helyzetet idéz elő, aminek a végkövetkezménye erre az országra, az országban működő gazdálkodó szervezetek sokaságára és az általuk foglalkoztatottakra nézve nem haszonnal, hanem éppen kárral fog párosulni. Szerintem ezt a helyzetet kell megváltoztatnunk, felül kell tudni emelkedni azokon a viszonyulásokon, amelyek jellemzik és jellemezték a dolgainkat az elmúlt esztendőkben.

Azt gondolom, a kormánynak van tennivalója. Közvetlen formában is stabilizálni kell, olyan helyzetet kell teremteni, ahol, ha egy szegmentumot kiragadok, példaként a kkv-szektort, a mikro-, kis- és középvállalkozások körét, akkor olyan támogatási formákat kell működtetnie, amelyek gyorsan utolérhető forrásokat biztosítanak. Olyan támogatási formákat kell működtetni, ami arra ösztönöz, hogy ne elengedjék az embereiket adott esetben a már itt említett tíz- vagy százezres nagyságrendben ezek a vállalkozások, hanem áthidalják a problémájukat a támogatások okán.

Azt hiszem, ha pénzügyi válság és krízis van, akkor annak majdnem hogy egyenes ágú következménye, hogy a gazdaságban is vannak kihatásai. Ezeket a kihatásokat csillapítani kell. Ezeket a kihatásokat minimalizálni kell. Olyanná kell tenni az eszközrendszert, ami minél több ember számára biztosítja a mai megélhetés lehetőségét. E tekintetben, ha kell, akkor térségi válságkezelő forrásokat kell biztosítani. Ha kell, akkor olyan eszköztárat kell nyitni, amely segíti ennek a megvalósulását.

Az elkövetkezendő hetekben itt, a Parlament falai között is fogunk tárgyalni bizonyos programokról "Út a munkához" címszóval, ami több tízezer embernek adhat megélhetési alternatívát.

(13.40)

Olyat, amely nem a segélybe való szorítottsággal párosul, olyat, amely tisztes módon megélhetést biztosító jövedelemszerzéssel párosul, és olyat, amely a társadalmi értékítéletet is kielégíti a tekintetben, hogy mindenki azt mondhatja, hogy lám, lám, a rendszeres szociális segélyezettek körében is több tízezren vannak olyanok, akik tisztes munkával akarnak jövedelmet szerezni. Azt gondolom, ezt a folyamatot kell erősíteni. Ne segélyből, kiszolgáltatott módon éljenek az emberek, hanem jövedelmet szerezzenek, és ezen jövedelmek biztosítsák a megélhetésüket. És mindenki mást, aki pedig abban a helyzetben van, hogy a munkaerőpiacon nem tudja a lábát megvetni személyes adottságai okán, hiányosságaiból fakadóan, azt pedig ahhoz kell hozzásegíteni, hogy azt a szakmai tudást, amit a munkaerőpiac megkíván, megszerezze.

Szeretném hozzátenni, hogy mindezek mellett a szolidaritásnak igenis működnie kell. Működnie kell, de olyan formában, hogy közben a rászorultság elve is érvényesüljön. Nem azzal kell szolidárisnak lenni, aki nem rászorult, de mindenkivel, aki rászorult és kiszolgáltatott, azzal szolidárisnak kell lenni.

Azt gondolom, kell hogy legyenek olyan pontok az életünkben, a politika színpadán, amelyek közös pontként foghatók, amelyek közmegegyezés jelleggel fogadhatók el. Biztos vannak nehéz kérdések, nyugdíjrendszer, szociális minimum, önkormányzatiság, és sorolhatnám még a kérdéseket. Lépni kell! Közösen kell lépni, és ezeknek a lépéseknek a fókuszában csak egy dolog áll, az pedig az, hogy az országban élő embereknek jobb legyen. Most nem a következő választásokról szól a történet. Most arról szól, hogy az ebben az országban működő gazdálkodó szervezetek tudják-e, képesek-e majd foglalkoztatni azokat a munkavállalókat, akik ma a berkeiken belül vannak, és ezek az emberek tisztes módon képesek-e ilyeténképpen élni az életüket az elkövetkezendő időszakban.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
171 62 2008.11.04. 10:44  17-195

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bernáth Ildikó szavait folytatva én azzal kezdeném a mondataimat, hogy Magyarország minden nehézségek ellenére is szép és élhető ország; szép és élhető ország, amelyben tenni akaró emberek sokasága jelenik meg, és hitem szerint mindenki felelősségteljesen próbál a kialakult, aktuális helyzethez illesztetten megtenni mindent, amit meg kell tenni egy ilyen helyzet megoldása érdekében.

Nemzetközi pénzügyi válság az, ami forog és forgott az elmúlt hetekben körülöttünk, és minket is megérintett. A nemzetközi pénzügyi válság tekintetében nyilván új helyzet teremtődött. Ennek az új helyzetnek a figyelembevétele mellett kényszerek születtek, olyan helyzetek, korlátok építődtek, amelyek különféle kockázatokat is szültek. Ennek a jegyében születik a 2009-es költségvetés is. Hozzá szeretném tenni, hogy mindezen születések közepette azért néhány gondolat erejéig ki kell térnem az előbbiekben elmondott statisztikai számadatokra.

Ma Magyarországon akkor, amikor munkanélküliségről, foglalkoztatásról, inaktivitásról beszélünk, a tényszerűség medrében haladva azt kell hogy mondjam, hogy igen, több a regisztrált munkanélküliek száma, mint mondjuk, hat évvel ezelőtt volt, több, mert befogadóbb rendszert működtetünk, mert a szolidaritás működik ebben az országban, nem a kirekesztés irányába megy, hanem a tekintetben, hogy hogyan tud, ha minimálisat is, de ellátottságot biztosítani az emberek számára. A másik oldalról nézve 2002 és 2008 között nem volt olyan esztendő, amelyben a foglalkoztatottak száma ne lett volna több, bármelyik esztendőben, a legrosszabb foglalkoztatási adatokkal bíró esztendőben is, mint amilyen az azt megelőző négy évben, '98 és 2002 között volt. Tehát jobbak voltak a foglalkoztatási számok az elmúlt hat esztendőben, mint az azt megelőző négy esztendőben, és közben mintegy 200 ezer fővel az inaktívak száma is csökkent, ami azt jelenti, hogy közülük nyilván nagyon sokan a munkaerőpiacon és sokan a munkaügyi ellátórendszerekben találták meg a helyüket, egy lépéssel közelebb kerülve a munkaerőpiachoz, különféle támogatásokban részesülve.

Azt kell hogy mondjuk, hogy ha az európai 27-ek sorában említi a képviselő asszony azt, hogy hol állunk, akkor persze a statisztikák mindig megközelítés kérdései. Hiszen - mondok rá egy példát - hogyha tudomásul vesszük azt a sajátosságot, hogy Magyarországon a részmunkaidős foglalkoztatás, mondjuk, nagyon elenyésző, más európai országokban ez kiterjedtebb, és átszámítjuk a teljes munkaidős időalapra a foglalkoztatásban részt vevőket, akkor már messze nem ugyanezt a képet kapjuk. Azt gondolom tehát, hogy megközelítés kérdése, hogy a számokkal hogyan és miképpen kívánunk politizálni. Én azt gondolom, sem így, sem úgy nem érdemes becsapni az embereket, a tényhelyzetet érdemes mindenki elé tárni. De nem is ez a legfontosabb, ez csak azért fontos, hogy lássuk, hol vagyunk.

A legfontosabb sokkal inkább az, hogy egy ilyen helyzetben, amikor a 2009-es költségvetést rakjuk össze, akkor az ország védelméről gondoskodjunk. Ez az ország védelme címszó az én megközelítésemben arról szól, hogy lehetőség szerint minél kisebb veszteségtartalmakat kelljen elkönyvelni egy ilyen nemzetközi pénzügyi válság keretei között, amelynek persze a reálszférában is lehetnek kihatásai. Ez azt jelenti az én számomra, hogy lehetőség szerint minden olyan intézkedést meg kell tenni, amely a ma funkcionáló, működő munkahelyek megtartását célozza, és abban egyetértés van közöttünk, hogy én is úgy látom, úgy gondolom, hogy a KKV-szektort, a mikro-, kis- és középvállalkozásokat érintő felületet jól meg kell tudni közelíteni a különféle áthidaló támogatások rendszerén keresztül, ami arra is módot és lehetőséget ad, hogy ha időszakos jellegű problémák vannak a foglalkoztatás tekintetében addig, amíg krízishelyzet van, akkor ezen időszakos problémák áthidalására legyen utolérhető forrás, ami nem feltétlenül azt kell hogy magával hozza, hogy elengedjék a ma foglalkoztatott embert, a regisztereket látogassák meg ezek az emberek, és utána majd vagy visszakerülnek, vagy nem, hanem ha lehetőség van rá, akkor akár időszakosan csökkentett munkaidejű foglalkoztatás keretei között, de az adott munkáltató keretei között át tudják vészelni a recesszióból fakadó nehézségeket.

De ugyanúgy nyilván nemcsak a munkahelyeket, hanem, mint ahogy említettem, a hazai vállalkozásokat is védeni kell ezen támogatási eszközökön keresztül, hiszen sérülékenyek, sérülékenyebbek talán, mint a multinacionális cégek. Azt gondolom, hogy persze a munkahelyek, a gazdálkodó szervezetek védelme mellett az emberek megtakarított pénzeit is és a forintot is védeni kell, hiszen a pénzügyi, a közgazdasági összefüggések direkt módon is visszahatnak a munka világára. És nem tekintenék el attól sem, hogy szóba hozzam, hogy szerintem az elmúlt esztendők áldozatos munkájának és az ország keretei között sokak áldozatos szerepvállalásának az eredményeként kialakult egyensúlyi helyzet, az elért költségvetési egyensúly védelme is megtörténjen, hiszen az elmúlt két esztendőben nagyon sok áldozatot hozott az ország azért, hogy ez a helyzet életre hívódjék.

Ezek azok a tényezők, ezen kívül mondjuk, a fenntartható nyugdíjrendszer biztosítása és védelme és sok minden egyéb más, amelyekért érdemes egy olyan költségvetés megszülettetésében szerepet vállalni, ami nem egy egyszerű feladat, mint ahogy azt a mai egyeztetések kapcsán is látjuk.

Azt is szeretném érzékeltetni, hogy mindezek mellett vannak olyan tennivalóink is, amelyek tekintetében, mondjuk, a ma munkaerőpiacon nem lévőket érintik meg, azokat, akiket adott esetben hosszú időn keresztül kirekesztettekként, tartós munkanélküliként, rendszeres szociális segélyezettként élték a mindennapjaikat. Itt, azt gondolom, többfajta szerepünk van. Azt gondolom, hogy lépni kell abban is, hogy az ő esetükben egyrészt a készségek, a képességek, másrészt a hajlandóságok tekintetében is meglegyen az indíttatás a vonatkozásban, hogy a munkaerőpiacon szerepet akarjanak játszani. Azt gondolom tehát, hogy olyan változtatások, motivációs eszközök működtetése szükséges, amelyek azt hozzák, hogy ezek az emberek ne kiszolgáltatottan, hanem minél nagyobb részt munkajövedelemből éljék az életüket az elkövetkezendő időszakban. Akik számára pedig első lépésben ez nem biztosítható, azok esetében arról kell gondoskodni - mondjuk, annak okán, hogy 8 általános iskolai végzettséggel sem bírnak -, hogy igen, ezeket az iskolai végzettségeket megszerezhessék, annak érdekében, hogy a későbbiekben a munkaerőpiac által igényelt szakmai sajátosságokat is el tudják sajátítani, hogy a szakmai szükségszerűségeket is a magukévá tudják tenni.

Azt hiszem tehát, hogy az a program, amely az elkövetkező hetekben a parlament elé kerül "Út a munkához" címszó alapján, igenis szoros együttélésben van magának a költségvetésnek a megrajzolásával, hiszen arra próbál ösztönözni, hogy mondjuk, a rendszeres szociális segély keretei között lévő emberek egy jelentős hányada, közel a fele ki tudjon kerülni a másodlagos munkaerőpiacra, hogy ha az elsődlegest közvetlenül nem tudja megérinteni, de a közjellegű feladatok ellátásában mindenképpen szerepet játsszon.

(13.30)

Nem mindegy, hogy kiszolgáltatottként vagy munkajövedelemből tudják az emberek az életüket élni.

Címszavakban: azt gondolom, a Munkaerő-piaci Alapnak nyilván segíteni kell mindezek megvalósulását. Azt hiszem, hogy mivel a recesszió legkiváltképp a leghátrányosabb helyzetű térségeket sújtja és érinti, pozitív diszkriminációknak e tekintetben működni kell. Úgy hiszem, hogy a jövő érdekében példaként a hiányszakmák tekintetében nagyobb támogatási feltételrendszereket kell biztosítani, de akár közvetlen formában, az érintettek vonatkozásában is; példaként olyan szakmunkásösztöndíjak működtetésével, amelyek megmozdítják az érintetteket az efelé való elmozdulás tekintetében. Érdemes tovább növelni a tanulószerződések életre hívását, pont azért, hogy olyan munkaerő-piaci környezetben sajátítsák el a tudást, szerezzék meg a szakmai gyakorlatot, amely a későbbiekben a megélési lehetőségüket biztosítja. És azt hiszem, érdemes elgondolkodni a 2009-10-es akciótervekben foglalt európai források átcsoportosítási szükségszerűségén, mégpedig olyan irányban, amely alapvetően a vállalkozások élénkítését és az olyan típusú állami nagyberuházások működtetését, működésbe hozatalát gyorsítja, ami foglalkoztatásbővítéssel is párosul.

Utolsó mondataim pedig arról szólnak, ami a nemzeti pénzügyi válság időszakában vagy adott esetben a bizonytalannak mondható világgazdasági környezetben való szerepvállalásunkat kell hogy jellemezze. Hiszek abban, hogy összefogással lehet előrelépni. Hiszek abban, hogy a nézetek különbözősége mellett is kell hogy legyenek olyan minimumpontok, amelyek zsinórmértékként politikai kurzusokat is képesek felülírni. Ezekben persze nem egyszerű megszülni a végkövetkeztetéseket, de gondolom, hogy szükségszerű, és ebben gyakorlatilag a 2009-es költségvetés is egy etap, egy bázispont lehet, amely elindíthat ilyen típusú folyamatokat.

Azt gondolom, egy a lényeg: meg kell védenünk az emberek megtakarításait, meg kell védenünk az emberek munkahelyeit, meg kell védenünk a gazdálkodó szervezetek működését annak érdekében, hogy a későbbiekben a fejlődés lehetőségét a továbbiakban biztosítani lehessen.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiban.)