Felszólalás adatai

DR. GÉCZI JÓZSEF ALAJOS (MSZP): Elnök Úr! Tisztelt Ház! Próbáljuk egy kicsit beleélni magunkat abba, hogy milyen év is volt ez a 2003. Mi után következett ez a 2003? Tehát amikor a 2003. gazdasági évről beszélünk, akkor furcsa hallani ezeket a szemrehányásokat a túloldalról. Hitelesebb lenne, ha a jövőről beszélnének, nem arról a 2003-ról, amire viszont még nagyon is rávetült az a múlt, amit ők jelentettek az előző négy évben.

Hadd kezdjem egy személyes élményemmel. Van szerencsém nekem mint gazda származású szocialista képviselőnek a gazdakörökkel szoros kapcsolatban lenni. (Moraj a Fidesz soraiban.) Egyébként a gazdaköri Károlyi Sándor Alapítvány elnöke is vagyok. Ezzel nem szoktam dicsekedni, mert ez feladat, nem pedig dicsekvés kérdése.

(16.10)

De ebben a minőségemben 2001 júniusában ott voltam a gazdakörök országos gyűlésén, ahová elment Orbán Viktor miniszterelnök úr, először 2008 februárja óta. 2008 februárjában, a választások előtt, eszébe jutottak a gazdák... (Dr. Magda Sándor: 2008?) Nem mondok véletlent! (Dr. Magda Sándor: 2008 lesz!) Bocsánat, '98! Igen, igaza van az elnök úrnak. Tehát '98 februárjában akkor még mint miniszterelnök-jelölt elment a gazdakörök országos gyűlésére, majd ezek után négy évig nem ment oda.

És 2001 júniusában megjelent a gazdakörök országos gyűlésén, és azt mondta, nagyjából szó szerint, de a jegyzőkönyvben meg kell nézni, nyilván ennél kicsit árnyaltabban, hogy bizony, három és fél évig nem csináltunk különösebben semmit önökért, kedves gazdák, most rugaszkodjunk neki, csináljunk az utolsó egy évben - akkor már nem volt egy év a választásokig, csak nyolc hónap - egy kis gazdapárti agrárpolitikát, mert egyébként - mutatott a tömegre -, ha önök nem bíznak meg bennünk, nem ránk szavaznak, akkor majd azok jönnek - és éppen ott ültem én is. Ezek után elkezdődött egy kampány-agrárpolitika.

De még ez nem kezdődött el, mert a nyáron elég volt átgondolni, tehát a miniszterelnök úr akkor kiadta a helyszíni utasítást, hogy most új gazdaságpolitikát kell csinálni, a Fidesz innentől kezdve gazdapárti lesz, de még ki kellett találni, mik legyenek a részletei. Addig is, amíg nem jutott semmi az eszükbe, addig Kálócfán meghirdették a zsebszerződések elleni csatát, amivel igen nagy zavart okoztak, de haszna meg semmi nem lett az egésznek.

Ősszel aztán végre megindult a családi gazdaságok támogatása. Benne volt az egyik rendeletben, hogy a családi gazdaságok támogatását és egyéb agrártámogatásokat csak akkor vehetik igénybe, ha a helyi gazdakör támogatja. Örült is az egyik gazdaköri elnök barátom, hogy most már akkor ő fogja majd megmondani, hogy ki kap agrártámogatást. Volt egy kis probléma, hogy nem volt bejegyezve a gazdaköre. És mi segítettünk, mert természetesen az volt a fontos, hogy a gazdák megkapják a támogatást.

Ezek után voltaképpen önök elkötelezték magukat a 2002-es évre egy csomó olyan ügyben, amit végül is nekünk kellett végrehajtani. Tehát a családi gazdaságok támogatásából óriási kötelezettségeket vállaltak, és ez az első évét a Medgyessy-kormánynak teljes mértékben kitöltötte; és egyébként, szeretném jelenteni a gazdáknak, hogy azokat a pénzeket, amelyeket önök ígértek oda a gazdáknak a 2002-es költségvetési évre, azokat mi fizettük ki. Emiatt még pótköltségvetést is kellett csinálni, mert százvalahány milliárd pluszfedezetet kellett ehhez előteremteni.

Tehát van a 2002, ami szintén nem volt gazdaságilag jó év, recesszió volt a nemzetközi világban, az ipari növekedés se nagyon akart haladni, de az állam pénzét a választások előtt önök költötték el, sőt bevezettek egy új technikát, amit korábban egyetlen kormány se csinált meg, hogy az ügyvezető kormány is úgy költötte a pénzt, mintha egyáltalán nem is lenne választás. (Dr. Magda Sándor: Sőt, jobban!) Sőt, jobban költötte a pénzt. Addig az volt a szokás, ezt a Németh-kormány is betartotta, az Antall-kormány is betartotta, a Horn-kormány is betartotta, hogy az ügyvezető kormány már nem vállalt kötelezettségeket. Önök viszont dobálták ki a pénzt, mint a pelyvát, és ezek után nekünk teljesíteni kellett a Fidesz választási ígéreteit is, és ezek után értünk el oda, hogy elkezdhettünk volna mi is kormányozni.

Az is igaz, hogy volt Agrárintervenciós Központ. Ez jó színvonalon dolgozott. Voltak SAPARD-irodák is a megyében, de ezek még nem voltak akkreditálva. Az Agrárintervenciós Központnak pedig nem volt lába a megyében, tehát nem volt meg az egész intézményrendszernek az a területi lába, ezért ki kellett építeni az egész agrár-intézményrendszert.

2002-ben el kellett dönteni, hogy merre is haladjunk, de 2002-ben még feláll a kormány, akkor még nekünk is el kellett dönteni, hogy a részleteket hogyan csináljuk, ezt nálunk is belső szakmai viták kísérték, ezenkívül pedig ott volt még az önkormányzati választás, és ott volt még az önök fergeteges kampánya, amikor kitalálták azt, hogy tulajdonképpen a választást mi nem nyertük meg, és beszéltek mindenféle választási csalásokról, amiket egyébként az önök oldaláról is elkövettek. (Domokos László: Hogy függ ez össze a 2003-as évvel?)

Ez úgy jön össze 2003-mal, hogy 2002-ben vagyunk, 2002 tehát egy olyan év, amikor a Medgyessy-kormánynak egyszerre kellett kezelni az Orbán-kormány programját, ígéreteit, és meg kellett indítani a saját politikáját is. Az intézményrendszer sehogy sem állt, még egyszer mondom, nálunk is voltak belső szakmai viták, hogy merre is haladjunk, eldőlt akkor, hogy a mezőgazdasági és vidékfejlesztési hivatalok felépülnek, ezek csak 2003-ra álltak fel, és megmaradt a falugazdász-hálózat is, tehát az intézményhálózat működése megindult.

Ebben a kedvezőtlen időszakban kellett nekünk a 2003. évben behozni a négy év elmaradását az uniós felkészülésben, reagálni az akkori rossz gazdasági, rossz piaci helyzetre, és ne feledkezzünk el róla, nemcsak abban az évben, hanem az előtte való évben szintén aszályos év volt, ráadásul még csontig hatoló fagyok is voltak, ahol a szőlők, gyümölcsösök törzsestül kifagytak például a Dél-Alföldön. Ebben a helyzetben kellett, ahol értékesítési válság, termelési válság, piaci válság is volt egyszerre, és azonkívül megvolt az öröksége is a Medgyessy-kormánynak, így kellett a 2003. évet vezényelni. Ezért sajnos a 2003. év - a jelentés sem állítja - a magyar mezőgazdaságnak nem volt egy fényes éve. De ehhez képest azért talpon maradt a magyar mezőgazdaság.

Ami akkor szintén elindult, hogy a magyar parasztság igenis várta volna, hogy kapjon segítséget az előző években is, mert kiderült, hogy ebben a 2003. évben a termelők is felismerték azt, hogy az Unióra nekik is fel kell készülniük, és elindult egy valóságos szövetkezeti mozgalom. A gazdaszövetkezésről az Orbán-kormány alatt is beszéltek, de nem történt semmi, az egy Mórakert Szövetkezet jött létre, amit még a Horn-kormány alatt mi kezdtünk el akkor még közös erővel Nógrádi polgármester úrral. Ezen kívül bejegyzett tész alig-alig volt egy-kettő.

Miközben rendkívül válságos volt az időszak, elkezdett kirajzolódni a jövő is, megindult ez a tész- és bészmozgalom, és a kormány ezeket a fellépéseket támogatta. Az is igaz, itt Gőgös képviselő úr is utalt rá, hogy az igazi nemcsak az lenne, hogy ezek a tészek, bészek alakulnak, hanem bizonyos integrációk is létrejönnének. Sajnos a tőkehiány miatt ezek nagyon lassan haladnak előre.

Azt gondolom, a különböző számokkal lehet játszani, de a kormány mindent megtett, hogy még az Unió előtt kipályázható támogatásokat a magyar gazdák fel tudják venni. Lehet, hogy 2003-ban bizonyos beruházások alacsonyabb mértékűek voltak a 2002. évinél, de például a 2004. május 1-je előtti három-négy hónapban - ha megnézzük jövőre majd az adatokat, akkor ezt fogjuk látni - nagyon sok nemzeti pénzt még ilyen beruházásokra, telepítésekre, egyebekre kiadott a kormány.

Ezért, ha a 2003. évről beszélünk, és ezeket nem vesszük figyelembe, akkor bizony, nagyon eltévedünk, és nagyon hamis az az állítás, még ha százszor is állítják, hogy itt a 2003. évben a magyar mezőgazdaság helyzetén a kormány tovább rontott volna. Próbált javítani, akkor ennyit lehetett, ahhoz az örökséghez képest, amit az előző évek jelentettek, azt gondolom, ez a teljesítmény elismerésre méltó. De főként elismerésre méltó az, amit a magyar termelők és a gazdák 2003-ban elértek, bemutatták azt, hogy ilyen nehéz helyzetben is a magyar mezőgazdaság talpon tud maradni.

Elindult egy másik vonulat is a magyar mezőgazdaságban, amiről már korábban is szó volt, a vidékpolitika, a vidékfejlesztés kérdése. Ebben az időszakban kezdtek kiépülni azok a támogatási vonalak és programok, amelyek azután az Unión belül most már a vidékfejlesztéssel kapcsolatos lehetőségeket bővítették. Megindult a felkészülés arra, hogy az Unióban ezeket a vidékfejlesztési forrásokat igénybe tudjuk venni. Ebben sem történt sajnos az előző években semmi, azon kívül, hogy a Horn-kormány alatt a területfejlesztési törvény megszületett, az Orbán-kormány alatt semmi olyan törvényi rendelkezés nem született, ami a vidékfejlesztést és területfejlesztést segítette volna.

Ha már Kis Zoltán úr itt a vidékpolitikáról beszélt, szeretném elmondani, hogy lassan alakul ki ennek az egésznek a helyes felfogása, és mi is lassan tanuljuk meg, hiszen az Unión belül ez a típusú megközelítés már előrehalad, és úgy néz ki, hogy egyre jobban elfogadott lesz, de nekünk, magyaroknak is meg kell azt tanulnunk, hogy az agrárversenyszféra támogatását, valamint a vidékfejlesztési támogatásokat nem lehet mindig összekeverni. Az agrárversenyszféra támogatásánál is a földalapú támogatás például eleve normatív támogatás, tehát ez is egy óriási eredmény.

(16.20)

És hiába beszélnek itt a 8 ezer forint mínusz 340 forintról az ellenzéki oldalon a képviselők, itt igenis ki kell mondani, hogy ilyen típusú támogatásokat, ilyen területalapú támogatásokat a magyar gazdák előtte még soha nem kaptak, ilyen terjedelemben legalábbis. Különböző, előzetes kísérletek már voltak, tehát uniós tagság nélkül ezek a területalapú támogatások egyáltalán nem lettek volna.

És külön kell választani az agrár-vidékfejlesztést, ami szintén egy külön nagy terület - ebben is most már óriási források lesznek -, és egyáltalán a vidékfejlesztést. Ebben az is benne van, és ezt a magyar gazdák jól felismerték, mert a SAPARD-pályázatoknál ez kiderült, hogy nagyon is tudnak váltani - talán hamarabb, mint a politika és a kormány -, hogy az Európai Unió is nyomás alatt van, az amerikai és más versenyszférás területek nyomást gyakorolnak az Unióra, hogy a direkt agrártámogatásokat csökkentse, ezért vidékfejlesztésre és egyéb más, hasonló támogatásokra majd több pénz fog jutni a következőkben. Tehát végül is ez is eljut az agráriumhoz, az agrárium szereplőihez, csak más úton, mint eddig.

Befejezésül még azt emelném ki, hogy a vidékfejlesztés területén Magyarország nagyon nagy reményekkel tud indulni. A magyar termelők bebizonyították többek között, hogy ezt a váltást meg tudják csinálni. És erről mi nem beszélünk eleget, mert önökkel ellentétben - ezt viszont el kell ismernünk - a kommunikációban mi nem vagyunk még olyan profik, mint a Fidesz. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Jaj!) Tehát ha egyszer nagykoalíció lesz, akkor a kommunikációban majd kérünk önöktől segítséget. (Közbeszólás a Fidesz padsoraiból: Jaj, istenem!)

De hogy a SAPARD-támogatásból most Magyarországon hatszáztizenvalahány kilométer bekötőút fog épülni, ezt például azért szeretném mondani, ez például kevéssé ismert: mikor épült Magyarországon az elmúlt évtizedekben egy év alatt hatszázvalahány kilométer bekötőút? Vagy hogy a faluszépítő pályázatokra 5,2 milliárd forint ment, és ebből körülbelül 40 pályázat templomszépítésre fordítódott. Nagyon sok ilyen pályázat volt tehát sikeres. És még csak 2003-ban vetettük meg az alapját annak, hogy ebben az évben és az elmúlt év végén a magyar termelők és a magyar falvak lakói ezt a csatornát ilyen jól ki tudták használni.

Tehát azt gondolom, hogy miközben 2003 a válság éve volt, a felkészülés éve is volt, és ebből a szempontból sikeresen megalapozta a következő éveket. Természetesen ez nem azt jelenti, hogy nem kellene az előttünk lévő feladatokra koncentrálni. Köszönöm a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiban.)