Felszólalás adatai

ELNÖK: Képviselőtársaim! Tisztelt Országgyűlés! Folytatjuk ülésünket. Soron következik az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános vitája annak lezárásáig. A törvényjavaslatot T/11083. számon, a bizottsági ajánlásokat pedig T/11083/1., 2., 3. számokon megismerhették. Emlékeztetem önöket, hogy a módosító javaslatokat az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően a mai ülésnap végéig lehet benyújtani.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót a Szociális és Munkaügyi Minisztérium államtitkárának, Simon Gábor úrnak.

Parancsoljon, 20 perces időkerete van.

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár, a napirendi pont előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselőtársaim! Az önök előtt fekvő törvényjavaslat egy új, egyszerűsített adminisztrációval létesíthető munkavállalási formának az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás helyébe léptetésére irányul. Nem törvénymódosításról, hanem új törvényről van szó, mivel a koncepcionális változtatások ezt indokolják. Az 1997-ben létrehozott alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatás egyfajta munkaviszony. Az idők folyamán ezt a lehetőséget, az alkalmai munkavállalói könyveket, bejegyzések révén a munkaszerződés egyszerűsített megkötését és a közterhek bélyeg beragasztásával történő egyszerűsített lerovását elsősorban foglalkoztatási megfontolásokból egyre szélesebb munkáltatói kör számára tette elérhetővé a jogalkotó.

Napjainkban azonban, elsősorban az írásbeli formához kötődő visszaélési lehetőségek miatt ez a foglalkoztatási forma a fekete- és szürkemunka leleplezésére szolgáló eszköz lett. A jelen törvényjavaslat ezt a helyzetet kívánja orvosolni többféle koncepcionális változtatással. Az első ezek közül, hogy ötvözni kívánja a bevezetendő elektronikus bejelentés révén megvalósuló, a hatóságok felé történő azonnali visszacsatolást, a munkaszerződés egyszerűbb megköthetőségének további fenntartásával. Ezt az egyszerűsítési célt szolgálja a törvény mellékletében található, egyszerűen kitölthető munkaszerződés-minta, amely az alkalmi munkavállalói kiskönyv helyébe lép, illetve az az előírás, hogy a munkaviszonyt csak öt napot meghaladó időtartam esetén kell írásba foglalt megállapodással létesíteni.

(11.10)

Emellett a bevezetendő elektronikus, illetve telefonos bejelentés - a néhány éve a vállalkozások számára általánosan bevezetett elektronikus adóbevallási eljárásra tekintettel - ma már egyszerűnek minősülő bejelentési technikát jelent, amely várakozásaink szerint kiküszöböli mindazokat az anomáliákat, amelyek a kiskönyv láthatatlan tintával való kitöltésével, a dátum utólagos beírásával, a bélyeg utólagos beragasztásával keletkeztek. Az új rendszer továbbá tehermentesíti a munkaügyi központokat és a munkavállalókat is, hiszen nem kell a kiskönyvet kiváltani, illetve a tárgyév letelte után érvényesíteni. Mindez egységesen indokolja a törvényjavaslatban szereplő foglalkoztatás "egyszerűsített" jelzőjét.

A koncepcionális változások közé tartozik az is, hogy a törvényjavaslat egyértelműen behatárolja, milyen esetekben lehet élni a benne foglalt lehetőséggel. A ténylegesen már csak nevében "alkalmi" foglalkoztatás körüli visszaéléseket ugyanis többek közt az is indokolta, hogy szinte bármilyen, az általános szabályok szerinti munkaviszony kiváltható volt vele. Ennek elkerülésére a jövőben csak négy esetben lehet a törvény szabályai szerinti munkaviszonyt létesíteni. Először a valódi alkalmi, vagyis pontszerű, igen rövid időtartamú munka; másodszor az idénymunka, amelynek fogalmát a javaslat a munka törvénykönyve fogalmával azonosan határozza meg; harmadszor a magánszemély háztartásában végzett munka, ahol az egyszerűsített adminisztrációt az indokolja, hogy nem üzletszerű tevékenységről van szó; végül a közhasznú szervezetek által létesített munkaviszony esetében.

A harmadik koncepcionális elem, amely a fenti kifehérítési célt szolgálja, az egyszerűsített foglalkoztatáshoz kapcsolódó közteherszabályok megváltoztatása. A visszaéléseket ugyanis a szerződéskötéssel kapcsolatos bizonytalanságok mellett az is motiválta, hogy az alkalmi munkához differenciálatlanul csökkentett mértékű közteher járult. Ezért a javaslat csak az idénymunka, valamint a magánszemélyek háztartásában végzett legfeljebb tíznapos munka esetében állapít meg 40 százalékos egységes közterhet, a többi esetben az általános szabályok érvényesülnek. Fontos még azt is megjegyezni, hogy a jövőben a munkavállalók a tárgyévben több munkáltatónál is létesíthetnek időkorlát nélkül az egyszerűsített foglalkoztatási keretbe tartozó munkaviszonyt, így szolgálati időt szerezhetnek.

Tisztelt Országgyűlés! Külön részét képezik a törvényjavaslatnak a növénytermesztési idénymunkával kapcsolatos rendelkezések. Az agrárágazatban, azon belül is a kézimunkaerő-igényes növénytermesztési ágazatban, elsősorban a zöldség-, szőlő-, dohány- és gyümölcstermesztésben a szezonális és idényjellegű termelési-feldolgozási munkaterületeken hosszabb ideje megfogalmazódott az igény egy olyan szabályozás kialakítására, amely az agrártermelők számára egyszerűen betarthatóvá és lehetővé teszi a foglalkoztatás ellenőrzését, ugyanakkor nem jár azzal a következménnyel, hogy az uniós pályázatok, támogatások igénybevételének lehetőségétől elessenek.

A kézimunkaerő-igényes ágazatokban annak a munkaszervezési problémának a megoldására, miszerint hogyan lehet az időszakos munkacsúcsokra tervezni állandó munkaerő készenlétben tartása helyett, a szezonális foglalkoztatás lehet a megoldás. A családi gazdaságok, a mikro- és kisvállalkozások jelentős része nem rendelkezik fejlett humánpolitikai és informatikai infrastruktúrával és a működtetés szervezeti és személyi hátterével, ezért a növénytermesztés területén az egyszerűsített foglalkoztatás általános szabályaihoz képest további eltéréseket fogalmaz meg a törvényjavaslat, amelynek kettős célja van, egyrészt a munkaügyi bejelentés garantálása, a közterhek megfizetése és az adminisztrációs terhek csökkentése, másrészt a legális foglalkoztatás érdekeltségének megteremtése. Az e körbe tartozó, spanyol és osztrák modellre épülő javaslatok csak a harminc napot meghaladó munkaviszony esetén tennék lehetővé a munkaszerződés írásba foglalását, a bejelentési kötelezettséget pedig egy jelenléti ív vezetésével és egy átalányszerű közteherelőleg befizetésének lehetőségével váltanák ki. A közteherelőleg vonatkozásában az egyes növénytermesztési idénymunkák esetében a munkaidő-szükséglet és a minimálbér alapulvételekor egy átlagos mérték meghatározására kerülne sor, majd a különbözettel a tényleges foglalkoztatásnak megfelelően később kellene elszámolni.

Tisztelt Országgyűlés! Az Országos Érdekegyeztető Tanács a javaslat egyszerűsített foglalkoztatásra irányuló legfontosabb szabályait megtárgyalta, azt a munkáltatói oldal támogatta, a munkavállalói oldal pedig tudomásul vette. Ha önök is egyetértenek a fenti célkitűzésekkel, a jogalkalmazást segítő pontosításokkal, akkor kérem, hogy támogassák a törvényjavaslatot.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Most a bizottsági álláspontok és a megfogalmazódott kisebbségi vélemények ismertetésére kerül sor, a napirendi ajánlásom szerint 5-5 perces időkeretben. Elsőként megadom a szót Filló Pálnak, a foglalkoztatási bizottság alelnökének. Parancsoljon, elnök úr!

FILLÓ PÁL, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság előadója: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Bizottságunk a november 9-ei ülésén tárgyalta meg az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslat általános vitára való alkalmasságát.

A törvényjavaslat kapcsán tulajdonképpen felmerülhetne az is, hogy ez csak egy szűk szeletét szabályozza újra a magyarországi foglalkoztatási helyzetnek, foglalkoztatási szabályoknak, hiszen esetenkénti foglalkoztatásról van szó, de a tapasztalatok azt mutatják, hogy nagyon elterjedt ez a foglalkoztatási forma, ha szabad így fogalmaznom, egy kicsit túlzottan is elterjedt. Pillanatnyilag csaknem másfélmillió alkalmi munkavállalói könyv van kiadva, és ez az elterjedtség együtt járt bizonyos nagyon nemkívánatos hatásokkal is, hiszen valamennyien jól tudjuk, hogy a munkáltatók jó része nem szabályosan használta fel ezt a foglalkoztatási formát, és inkább a munkavégzés szürkítése vagy feketévé válásának eszközeként értelmezték és használták. Erre jó bizonyítékkal szolgálnak az Országos Munkaügyi Felügyelőség országos ellenőrzései, amelyek a mezőgazdaság, az építőipar, az idegenforgalom, a turizmus, de még a feldolgozóipar területén is meglehetősen lehangoló eredményeket hoztak, hiszen az ellenőrzések mintegy 80 százaléka szabálysértésekre derített fényt.

Emellett volt még egy nehézsége az alkalmi munkavállalói könyvnek: a nagyszámú munkavállalási eset azt eredményezte, hogy a munkaügyi központok kirendeltségein januárban és februárban az ügyintézők döntő többsége gyakorlatilag semmi mással nem tudott foglalkozni, csak ezeknek a könyveknek az érvényesítésével, ezért mindenképpen szükséges és indokolt ennek a területnek az újraszabályozása.

Az új törvény koncepcionális módosítási elemeket is hordoz. A legfontosabb az, hogy a jövőben elektronikusan kell majd bejelenteni a munkavállalást, s ezzel az ellenőrzések reményeink szerint lényegesen hatékonyabbá válhatnak. Négy esetben lehet ezzel a lehetőséggel élni: a rövid időtartamú munkavégzéseknél, az idénymunkák esetében, a magánszemély munkáltatóknál és a közhasznú szervezeteknél. Ugyanakkor szigorodnak a feltételek is, hiszen megszűnik az általános kedvezmény, az, hogy csökkentett járulékkal lehet az ilyen típusú munkavégzés során a munkavállalókat alkalmazni. Az idénymunkánál és a magánszemély munkáltatóknál marad meg a kedvezmény 40 százalékos közteher formájában, de csak akkor, ha a munkavégzés időtartama nem haladja meg a tíz napot.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! A bizottság ülésén kormánypárti és ellenzéki képviselőtársaink egyaránt jó néhány problémára hívták fel a figyelmet; ezeket szeretném még a tisztelt Háznak tolmácsolni.

Többen megfogalmazták, ahogy amíg az egyik oldalról egyetértenek az egyszerűsítéssel és az adminisztráció gyorsításával, a másik oldalról problémának látják a mezőgazdaságot érintő szabályozás meglehetős kuszaságát; illetve az is szóba került, hogy az alkalmi foglalkoztatás közterhei milyen mértékben kerüljenek megfogalmazásra, hiszen hol van az az ésszerű határ, igen tisztelt képviselőtársaim, ahol meg kell húzni a terhek befizetését annak érdekében, hogy azok valóban befizetésre is kerüljenek. Ha túl magas a közteher, akkor az véleményünk szerint - és ebben a kormánypárti és az ellenzéki képviselők csaknem egyetértettek - egyre inkább a feketefoglalkoztatás irányába nyomja el a rendszert, s még az a kevés pénz sem fog befolyni a rendszerbe, amit eddig be tudtunk ebből szedni.

Igen tisztelt Képviselőtársaim! Meggyőződésem, meggyőződésünk, hogy olyan szabályozási rendszert kell kialakítani, amely a munkaadókat nem lehetetleníti el, a másik oldalról viszont a munkavállalóknak is kellő védettséget biztosít.

(11.20)

A törvényjavaslat alapjában véve megfelel ezeknek a kritériumoknak, ugyanakkor szeretném hangsúlyozni, hogy jó néhány olyan módosító indítványt kell a javaslathoz benyújtani, ami egyrészt egyértelműbbé teszi a szabályozást, a másik oldalról pedig megteremti annak a lehetőségét, hogy a törvénnyel élni és ne visszaélni tudjanak a munkáltatók, ugyanakkor a munkavállalók, a dolgozók számára pedig kellő védettséget kell hogy biztosítson a törvényjavaslat.

Mindezekkel együtt a bizottságunk 10 igen szavazattal, 8 nem szavazat ellenében, 1 tartózkodás mellett a törvényjavaslatot általános vitára alkalmasnak találta.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Bernáth Ildikó alelnök asszonynak, aki a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményét fogja ismertetni. Parancsoljon!

BERNÁTH ILDIKÓ, a foglalkoztatási és munkaügyi bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm, elnök asszony. Tisztelt Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Valóban egy súlyos problémát kellene ennek a törvényjavaslatnak orvosolnia.

Ahogy már a bizottsági ülésen is elhangzott, illetve most elmondta Filló Pál képviselő úr is, mintegy másfélmillió alkalmi munkavállalói könyv van a munkavállalók kezében. Ez természetesen akkor is brutálisan nagy szám, ha tudjuk azt, hogy nem minden munkavállaló dolgozik kizárólag alkalmi munkavállalásban, vannak jó néhányan, akik a főállásuk, munkaviszonyuk mellett vállalnak olykor alkalmi munkát, jövedelmük kiegészítésére. De ezzel együtt a szám önmagában is azt jelzi, hogy olyan problémát kellene orvosolni, ami megfelelne elsősorban a munkavállalók érdekei védelmének, másodsorban pedig a munkáltatók érdekeit is figyelembe veszi.

A törvényjavaslat megítélésünk szerint ennek a két feltételnek nem felel meg, több oknál fogva. A munkavállalók érdekeinek a védelmét semmiképpen nem szolgálja az, hogy a mezőgazdasági munkáknál, a növénytermesztésnél elegendő a jelenléti ív vezetése, mert ez gyakorlatilag ugyanúgy kiszolgáltatott helyzetben tartja azokat, akik ilyen jellegű alkalmi munkát vállalnak, mint ahogy most is kiszolgáltatott helyzetben vannak. Nem érthető számunkra az, hogy mi az oka ennek a kivételnek. Hogyha elektronikusan meg lehet oldani a munkavállalók bejelentését, sőt meg lehet oldani azt is, hogy amennyiben nem jelenik meg a munkavállaló, ez esetben le lehet mondani a bejelentést, akkor egyszerűen érthetetlen, hogy mi ennek az oka. Nem tudjuk, hogy az agrárlobbi nyomására történt ez, vagy valami más a magyarázata.

A munkáltató érdekeit sem szolgálja az, hogy július 12-én előre be kell jelentenie, hány munkavállalót fog alkalmi munkásként felvenni a meghatározott munkákra, hiszen így előre befizet egy bizonyos összeget az államkasszába, ugyanakkor majd januárban fog elszámolni az állammal, és ha többet fizetett, mint amennyi alkalmi munkást ténylegesen alkalmazott, akkor tudja csak visszakapni a többletet, tehát gyakorlatilag 6-7 hónapig meghitelezi a magyar állami költségvetést.

Az elektronikus bejelentésre visszatérve: ez az egyetlen olyan pozitív eleme a törvényjavaslatnak, amelyet teljes mértékben támogatni tudunk. Emlékeztetném a képviselőtársaimat és államtitkár urat is arra, hogy milyen szörnyű jelenetek zajlottak le ez év januárjában, amikor a foglalkoztatási szolgálat áttért egy új integrált nyilvántartási rendszerre, ami nem működött. Arról most ne is beszéljünk, hogy ez mibe került; viszont az emberek napokon át kint álltak több száz méteres sorokban a kirendeltségek előtt, mert érvényesíttetniük kellett az alkalmi munkavállalói könyvet. Ha ettől megkíméljük a munkavállalókat, és nem kell a jövőben ezt a tortúrát végigjárniuk, ezt teljes mértékben támogatjuk, és nagyon helyesnek tartjuk. Reméljük, hogy a rendszer működni fog, bár elhangzott, hogy még nem volt üzemszerű próba, tehát még nem ismeretes, hogyan fog ez működni. Egyébiránt az adófizetőknek újabb 106 millió forintjába kerül a változás.

Összefoglalva röviden az elhangzottakat: több fenntartásunk van a benyújtott törvényjavaslattal; ezen túlmenően, amit elmondtam, magasnak tartjuk az új adó- és járulékfizetési kötelezettséget, ezért nem támogatjuk a törvényjavaslat általános vitáját. (Taps a Fidesz padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony. Megadom a szót Kiss Ferencnek, a gazdasági bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

KISS FERENC, a gazdasági és informatikai bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Kedves Képviselőtársaim! A gazdasági és informatikai bizottság 2009. november 11-én tárgyalta az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló T/11083. számú törvényjavaslatot.

Mint ahogy államtitkár úr is elmondta, új törvényről van szó, amely a jelenlegi alkalmi munkavállalói könyvről szóló 1997. évi LXXIV. törvény helyett kerül megalkotásra. Új törvény, amelynek célja az adminisztráció csökkentése a munkáltatók részére, könnyítést jelent a munkaviszony bejelentésének lehetőségére, és fontos, hogy kiszűrje a visszaéléseket, csökkentse az adminisztrációt és fehérítse a gazdaságot.

A másik célja a munkaügyi központok e tevékenységének enyhítése, a sorban állások elkerülése, az adminisztrációs nyilvántartások egyszerűsítése, de lehetővé téve minden hatóság számára az elérhetőséget és ezáltal az ellenőrzés lehetőségét. Ezt segíti az elektronikus bejelentés, illetve a mezőgazdasági munka területén egy speciális bejelentési mód lehetősége, mint ahogy az előterjesztésben szerepel, ez a telefonos bejelentés.

Fontos cél ezeken túl a visszaélések megszüntetése, hisz ezekről olvashattunk, hallhattunk, hogy egyes munkáltatók próbálták kijátszani, illetve kihasználni az alkalmi munkavállalói könyvvel történő foglalkoztatást. Az előkészítés huzamosabb ideje készült. Szintén elhangzott, hogy az Érdekegyeztető Tanács is tárgyalta.

Mindezek ismeretében a bizottsági ülésen elhangzott kételyek, észrevételek után is feltehetjük a kérdést: vajon tényleg egyszerűsíti-e a munkáltatók adminisztrációját, kiszűri a feketefoglalkozatást, megszünteti az alkalmi munkavállalásnál az egyén kiszolgáltatottságát, javul az ellenőrzés lehetősége? Egyáltalán, egyszerűbb és olcsóbb lesz-e a munkáltatónak az alkalmi munkára munkavállalót keresni?

A törvényjavaslat igyekszik az európai uniós követelményeknek is megfelelni, ez különösen a külföldi munkavállalók magyarországi alkalmi munkavállalásával kapcsolatos szabályozásában jelenik meg. Vannak fenntartások az alkalmazással, az ellenőrzéssel és az esetleges bírságolással kapcsolatban is. A törvényjavaslat igyekszik az alkalmi munkavállalást, a munkavállalókat, a munkaviszonyt a jogviszony felé terelni. Ne lehessen ott is alkalmazni az egyszerűsített munkavállalás szabályait, ahol azt munkaviszony keretében, munkaszerződéssel el lehet látni.

Vannak aggályok, hogy nagyobb közteher hárul a munkáltatóra. Vannak aggályok a mezőgazdasági, növénytermesztési idénymunka szabályozásával, közterheivel kapcsolatban. A törvényjavaslat finomítható, a közterhek mértékéről, a bevezetés időpontjáról is lehet vitatkozni és kompromisszumos megoldást keresni. A mezőgazdasági foglalkoztatásnál a fizetési időpontról, határidőről is lehet egyeztetni a vita során.

Összességében igény van az alkalmi munkavállalás, az egyszerűsített foglalkoztatás szabályozására. A célok világosak; egyértelmű válaszok kellenek, amelyek a javaslatokkal megoldhatók. A gazdasági és informatikai bizottság többségi szavazással, 12 igen szavazattal, 6 nem szavazat ellenében általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést, és ajánlja a parlamentnek tárgyalásra.

Köszönöm a figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)

(11.30)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. (Tukacs István megérkezik az ülésterembe.) Megadom a szót Tukacs Istvánnak, a költségvetési bizottság előadójának. A képviselő úré a szó.

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: Elnök asszony, köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Arra gondoltam, hogy a gazdasági bizottságnak lesz kisebbségi véleménye, de úgy látszik, tévedtem.

ELNÖK: Parancsoljon, képviselő úr!

TUKACS ISTVÁN, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság előadója: A bizottság többségi véleményét szeretném tolmácsolni. A költségvetési bizottság nagy többsége értett abban egyet, hogy a jelenleg működő rendszer nem jó. A jelenleg működő rendszer költségvetési szempontból azt eredményezi, hogy a költségvetés olyan bevételektől esik el, amelyekre nyugodtan számíthatna normális foglalkoztatási viszonyok esetén közterhekben, járulékokban és egyebekben. A költségvetési bizottság többsége és kisebbsége is egyetértett abban, hogy a jelenlegi szituációban azért, mert a munkavállaló sok tekintetben kiszolgáltatott, a nagyobb biztonságot jelentő foglalkoztatási módoktól is elesik ezáltal, ezért a rendszert változtatni kell.

Tisztelt Képviselőtársaim! Nyilvánvaló, hogy a költségvetési bizottság elsősorban azért fogalmazott meg többségében támogató véleményt, mert olyan működő rendszert akar, ahol a foglalkoztatók közterheket fizetnek, biztosítják a költségvetésbe bevonható bevételeket, és egyben - ez már nem költségvetési szempont - biztonságos foglalkoztatást jelentenek a munkavállalóknak.

A költségvetési bizottság azonban már az előterjesztő véleménye alapján szembesült néhány problémával, és az általános vitára való alkalmasságot úgy támogatta, hogy mind a foglalkoztatási, mind pedig a mezőgazdasági bizottság módosító indítványaira számít. Számít azokra a szakmai javaslatokra, amelyek az előterjesztést, az új törvénytervezetet kezelhetőbbé, szakmailag megalapozottabbá teszik.

A költségvetési bizottság is szembesült azzal a dilemmával, hogy az előterjesztésben megfogalmazott 40 százalék közteher vajon mennyiben lehet ösztönző egy legális világban történő munkavállalás számára. Ugyanakkor az államtitkár úr egy fontos jelzést tett az expozéjában: jelezte, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanács munkaadói oldala támogatólag, munkavállalói oldala pedig tudomásul véve az előterjesztést viszonyult a törvénytervezetben leírtakhoz.

Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! A költségvetési bizottság többségi véleményét úgy foglalhatom össze, hogy bár általános vitára alkalmasnak találta az előterjesztést, de számít módosító indítványokra az előterjesztéssel kapcsolatban, és így támogatja az általános vitára bocsátást.

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A kisebbségi vélemény ismertetésére felkérem Borsos József képviselő urat.

Képviselő úr, öné a szó.

BORSOS JÓZSEF, a költségvetési, pénzügyi és számvevőszéki bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Ház! A költségvetési bizottságban a kisebbségi vélemény jelen pillanatban, illetve ebben az egy esetben nem csak és kizárólag az ellenzéki Fidesz, KDNP szavazataival alakult ki, hanem bizony a többségi kormányoldalról is volt tartózkodó szavazat. Az elhangzottakból egyébként az szűrhető le - egyébként az államtitkár úr is említette a hozzászólásában -, hogy egy új és egyszerűsített eljárásról lenne szó. Abban mélységesen egyetértünk, hogy új, abban viszont, hogy egyszerűsített, nem. Abban is egyetértünk, hogy a célok világosak, de a felsorolt és alkalmazandó eszközök meglehetősen homályosak.

Miért alakult ki ez a véleményünk? Azért alakult ki ez a véleményünk, mert az előttünk fekvő jogszabályi szövegtervezetben meglehetősen hevenyészett megfogalmazások miatt - és ki tudja, miért kialakult és egyébként általában nem mindig érthető kivételek megfogalmazása miatt - jogbizonytalanság alakul ki. Például olyan esetben, amikor egy olyan jogviszony keretében, amikor nemcsak a két fél között jön létre valamiféle egyezség, hanem ennek az egyezségnek például az államra vagy más ellátórendszerekre is kihatása van - értem itt a nyugdíjat, a munkanélküli-ellátást és egyebet -, lehetővé teszi azt, hogy az írásbeliséget mellőzzék. Teszi ezt például olyan esetekben, amikor azért tudjuk jól, hogy jórészt és javarészt ezeket a lehetőségeket - mint az alkalmi munkavállalás vagy az idénymunka -, mondjuk azt, hogy nem a legerősebb érdekérvényesítő képességgel rendelkező emberek veszik igénybe, akik még a legegyszerűbb jogaikkal sem mindig vannak tisztában, pláne nem akkor, amikor ezt még csak le sem írják, és alá sem tudják írni, hogy utólag bizonyítsák, miben állapodtak meg, vagy miben egyeztek meg.

De ugyanígy az úgynevezett egyszerűsítés keretében, ha valaki elolvassa a jogszabályt, akkor egyszerűen és világosan kiderül számára, hogy egyébként az az egyszerűsített munkavállalás, a szerződés és a hozzá kapcsolódó egyéb nyilvántartások megkötése, szabályszerű vezetése bonyolultabb és több adminisztrációval jár, mint ahogyan egyébként alapesetben a munka törvénykönyve alapján megkötött munkaszerződés. Tehát az egyszerűsítés ebben az esetben valahogyan nem sikerült.

Azután jogbizonytalanságnak számít a szemünkben az is, ha egy jogszabálytervezet egy olyan kormányzatra bíz rendeletalkotási lehetőséget, amelyik jelen pillanatban eléggé hiteltelen az emberek szemében, és majd ez a kormányzat fogja még továbbszabályozni mindazoknak a nyilvántartási, regisztrációs, beszámolási, elszámolási szabályoknak a tömkelegét, amelyeket egyébként az úgynevezett egyszerűsített munkavállalási szerződésen túl még majd vezetniük kell a munkavállalóknak. Egy dolog biztos: az állami apparátus adminisztrációs terhe csökken, nem kell érvényesíteni ezeket a kiskönyveket, de egyébként például jogbizonytalanságot fog eredményezni az is, hogy mondjuk, eddig azoknak az egyszerű embereknek legalább egy helyen, egy könyvben elérhető volt az, hogy később tudják bizonyítani, hogy ennyi és ennyi munkaórát teljesítettek, ezért utána majd később ennyi és ennyi egyéb jogosultságuk van, ezeket majd különféle, különálló A/4-es papírokon - amelyek vagy alá lesznek írva, vagy nem lesznek aláírva, ezek vagy elvesznek, vagy nem vesznek el - szedegethetik össze különféle helyekről, ha valamit is bizonyítani akarnak.

Mindezeket összefoglalva: mi úgy látjuk, nem a probléma lényegét ragadja meg az előterjesztő, és nem azokkal a problémákkal foglalkozik, amelyek egyébként valójában felmerülnek, és mi is elismerjük, hogy problémát okoznak, hanem valamiféle adminisztratív tevékenységet próbál meg kifelé kommunikálni, hogy ebben az ügyben tesz valamit, csak ez hatástalan marad, ezért nem tartjuk általános vitára alkalmasnak.

Köszönöm.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Demendi Lászlónak, a mezőgazdasági bizottság előadójának. Parancsoljon, képviselő úr!

DEMENDI LÁSZLÓ, a mezőgazdasági bizottság előadója: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A parlament mezőgazdasági bizottsága az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló törvényjavaslatot, amely a T/11083. számot viseli, november 10-én megtárgyalta, és a bizottság többsége általános vitára alkalmasnak ítélte.

A többségi véleményt megfogalmazók a bizottsági vitában első helyen azt emelték ki, és azt hangsúlyozták, hogy ez a törvényjavaslat, különösen az egyszerűsített foglalkoztatás igényének a megfogalmazása már egy több évre visszamenő és szükségesnek ítélt elvárás. Régen várt a mezőgazdasági szakma arra, hogy egy egyszerűsített foglalkoztatással a mezőgazdasági idénymunka törvényi, jogszabályi keretek között és annak a sajátosságait figyelembe véve életszerűen szabályozható és alkalmazható legyen.

Azok a statisztikák, amelyekből az derül ki, hogy az elmúlt időszakban ezen a területen is több gond és probléma volt, a gondok nagysága, a probléma nagysága azért valahol azt is visszaigazolja, hogy a jogi szabályozás és a gyakorlat elég nehezen talált egymásra, éppen ezért ennek a változtatását támogatjuk, szükségesnek tartjuk.

(11.40)

Bizonyára nagy érdeklődés fogja kísérni ennek a törvényjavaslatnak a vitáját is, illetve a törvény elfogadását is. Már ez az előzetes egyeztetési fázisokban is kiderült, de kiderült abból is, hogy a többségi véleményt megfogalmazó képviselők is a törvényjavaslat számos pontján módosító indítvánnyal változtatást javasolnak.

A törvényjavaslat céljával, magával az eszközrendszerrel is - azt kell hogy mondjam - a többségi javaslat egyetért, de nem változtatás nélkül, mind a mértékekre, mind a határidőkre, a jogbiztonságra, a munkaadók azon lehetőségére vagy azon szükségességére, hogy az idénymunkást foglalkoztatják, általános vidéki társadalompolitikai célok érdekében is nagyon fontosnak tartjuk.

A bizottság többségi véleményét megfogalmazók részéről tehát a vitában való részvétel kapcsán arra számíthatunk, hogy több módosító indítvánnyal fogunk élni, és nagy valószínűséggel, remélem, így a költségvetési bizottság elvárásainak eleget tudunk tenni. Mi azt reméljük ettől a majd elfogadandó törvényjavaslattól, hogy sok-sok éves huzavona után a magyar mezőgazdaságnak azokat a sajátosságait, ami semmi mással össze nem hasonlítható, a törvényjavaslat a foglalkoztatás szemszögéből figyelembe veszi majd, és miután figyelembe veszi, akkor a vidéki foglalkoztatásban ennek számottevő pozitív következményei és eredményei is lesznek.

Ezzel együtt javasolja a bizottság többsége általános vitára. Köszönöm szépen, elnök asszony.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megadom a szót Örvendi Lászlónak, aki a kisebbségi véleményt ismerteti. Parancsoljon, képviselő úr!

ÖRVENDI LÁSZLÓ JÓZSEF, a mezőgazdasági bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót, elnök asszony. Tisztelt Országgyűlés! Az egyszerűsített foglalkoztatásról szóló T/11083. számú törvényjavaslat mezőgazdasági bizottság általi tárgyalásakor eltérő véleményünk alakult ki, mint az előzőekben hallottuk.

Vártuk már, hogy az úgynevezett AM-kiskönyvvel történő foglalkoztatás szabályozása változzon, változzon mind a munkáltató, mind a munkavállaló szempontjából. Vártuk azt, hogy az új szabályozás megszüntesse azt az áldatlan és méltatlan helyzetet, amely a munkaügyi ellenőrzésekkor keletkezett, amely esetekben sokszor karhatalommal, helikopteres segítséggel valóságos embervadászatokat tartottak, vagy egyszerű adminisztrációs hiba miatt, amelyre a közteher is le volt róva, a bejelentés is megtörtént, mégis több százezer forintos büntetést róttak ki a munkáltatóra, és sorolhatnám a lehetetlenebbnél lehetetlenebb helyzeteket. Szóval vártuk, hogy ezek megszűnjenek az új szabályozással.

Nos, megítélésünk szerint az új javaslat nem oldja meg a problémákat. A törvényjavaslat nem életszerű, nem gyakorlatias, nem ad időt az adminisztrációs munkák elvégzésére, addig nem engedi a munkát megkezdeni, míg az kész nincs. Csak kérdezem: mennyi idő kell 50 fő adminisztrációjához? Két óra? És addig áll a csapat? Bizony ez nem életszerű, ez szinte arra épül, hogy a biztos büntetés lehetősége benne legyen az esetleges ellenőrzésben.

Nem értünk egyet azzal sem, hogy e mellé a törvényjavaslat mellé a mezőgazdasági egyszerűsített foglalkoztatást külön rendeletben szabályozzák. Itt rögzítenék a részleteket, amelyeket most csak szóban körvonalaztak a mezőgazdasági bizottság ülésén, így a lényeg számunkra ismeretlen, vagy csak hallomásból tudunk róla. Mindenesetre már itt is kiderült, hogy az egyik legfontosabb területen, a szántóföldi növénytermesztésnél nem alkalmazhatunk alkalmi munkát. Ez a javaslat nem engedi a kapálást, mint az eddigi egyik legfontosabb alkalmi tevékenységet a szántóföldi növénytermesztés területén. Ez is mutatja a kapkodást, az átgondolatlanságot. Szerintünk e törvényjavaslatban kellene rögzíteni a jövendő kormányrendeletet is, ne legyen külön úgynevezett végrehajtási utasítás.

Az új, várt törvénynek fontos feladata lett volna az adminisztráció csökkentése. Mit látunk a javaslatban? A jelenléti ív és az úgynevezett szerződési blanketta adatai semmivel sem kevesebbek, mint az AM-könyves rendszerben, és nem tudni, hogy mit hoz még a kormányrendelet. Akkor hol van itt az adminisztrációs teher csökkentése? Elsősorban a központi adminisztrációban - mondják a kormányoldalról. Akkor nem érte el a célját a javaslat, mert a munkaadók adminisztrációs terheinek a csökkentését vártuk. És akkor jön az újabb, munkáltatókat sújtó teher, a közterhek jelentős növelése. Eddig a kifizetett munkabérek után a közteherjegy formájában lerótt pénzösszeg a kifizetett munkabér 16,7 százalékától 30 százalékáig tartott. Az új törvény alapján 62,5 százalék, illetve a háztartási munka vagy a mezőgazdasági munkák vonatkozásában 40 százalék. Tehát ez egy újabb teher, amely biztosan nem ösztönzi a munkáltatókat az egyszerűsített foglalkoztatás alkalmazásával a munkanélküliség, a munkátlanság, a tétlenség csökkentésére.

Ezt még tetézi a közteher-megfizetési mód, amelyet előírnak a növénytermesztési idénymunkák keretében. Közteherelőleget kell fizetni a tervezett munka munkabérének alapján július 12-éig. Az is felvetődött bennünk, hogy ezt komolyan gondolták-e. Mi van, ha meghiúsul a munkavégzés? Mi van a július 12-e előtt végzendő idénymunkákkal? Ez is messze van a gyakorlattól, az élettől. Ez a törvényjavaslat nem oldja meg a kalákában végzendő, családokat, barátokat összetartó közös munkák problémáját, amely különösen lakásépítéskor, gyümölcsösök, szőlők betakarításakor, szüretkor örök probléma.

Összességben a törvényjavaslat nem felel meg az elvárásoknak, nem csökkenti a munkáltatók terheit, hanem növeli (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.), nem gyakorlatias, nem életszerű, sok esetben végrehajthatatlan, így támogatni nem tudjuk.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A bizottsági álláspontok ismertetésének végére értünk. Most az írásban előre jelentkezett felszólalóknak adom meg a hozzászólás lehetőségét; elsőként Bernáth Ildikónak, a Fidesz-frakcióból. Parancsoljon, képviselő asszony!

BERNÁTH ILDIKÓ (Fidesz): Köszönöm, elnök asszony. Államtitkár Úr! Képviselőtársaim! Az alkalmi munkavállalói könyv vagy az alkalmi munkavállalás - mint egy új típusú, a hagyományos munkavállalástól eltérő foglalkoztatási forma - első szabálya 1997-ben született meg, egy mezőgazdasági tüntetést követően terjesztette be a kormány a parlament elé.

Ekkor az alkalmi munkavállalást kizárólag magánszemély részére engedélyezte a törvény, és szabályozta természetesen az így elvégezhető munkanapok számát, valamint a kifizetett munkadíjat is. Tehát hangsúlyozom: első alkalommal kizárólag magánszemély lehetett a munkáltató alkalmi munkavállalással kapcsolatos feladatok szerződésbe foglalására, illetve megállapodásra. A változás ezt követően 2000-ben következett, amikor az alkalmi munkavállalást kiterjesztette a már elfogadott törvény a munka törvénykönyve hatálya alá tartozókra, a közalkalmazottak jogállásáról, illetve a köztisztviselők jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltatókra, de csak kizárólag az alaptevékenységen kívüli tevékenységre. A kifizetett munkadíj is változott, az akkori összegek közül a legalacsonyabb 1200 forint volt, a legmagasabb pedig 4000 forint.

(11.50)

Szeretném megjegyezni, hogy 2002-ben a munkavállalók kezében levő alkalmi munkavállalói könyveknek a száma 40 ezer volt. Még egyszer hangsúlyozom: 40 ezer, hiszen most már közelíti a másfélmilliót az alkalmi munkavállalói könyvek száma.

Ezután ismét változás következett, kormányváltást követően, amikor az új szabályok szerint csökkentett mértékű közteherjegy alkalmazása vált lehetővé abban az esetben, ha munkanélkülit foglalkoztattak.

Ezután 2005-ben ismét változás következett, ekkor jelentette be az akkori miniszterelnök, Gyurcsány Ferenc a kék könyv bevezetését - bizonyára emlékeznek rá -; ez lett volna az a csodafegyver, ami lehetővé teszi majd a foglalkoztatás bővítését és a munkanélküliség csökkentését. Nos, ami azt illeti, valóban bővült, de nem a foglalkoztatottak száma, hanem az alkalmi munkavállalói könyveknek és az alkalmi munkavállalásból élőknek a száma. Elhangzott már többször, hogy milyen magas a kézben levő alkalmi munkavállaló könyvek száma, de ehhez még hozzátársul az is, hogy így 2009-ben a 2007. évihez képest is több mint 40 százalékkal nőtt az alkalmi munkavállalás mértéke, és több mint 3 millió munkaórával dolgoztak többet így az emberek. Nos, ez együtt jár megítélésünk szerint a munkanélküliség növekedésével és azzal, hogy a munkavállalók nagyon nehéz helyzetben vannak, ha el akarnak helyezkedni.

A benyújtott törvényjavaslat egyik célja a feketemunka-vállalás, illetve a feketegazdaság visszaszorítása vagy kifehérítése lenne. Ennek a célnak így ebben a formában ez a törvényjavaslat nem fog megfelelni, különböző okok miatt, amelyekből szeretnék néhányat megemlíteni.

A törvényjavaslat a hatályos szabályozással ellentétben egyáltalán nem tartalmaz rendelkezést arra vonatkozóan, hogy kik lehetnek a most egyszerűsített foglalkoztatási jogviszonynak nevezett foglalkoztatási formában akár a munkáltatói, akár a munkavállalói oldalon, mert csak néhány korlátozó rendelkezést fogalmaz meg a javaslat. Így például azt, hogy természetes személy munkáltató kizárólag háztartási munka esetében lehet foglalkoztató, illetve nem létesíthető egyszerűsített foglalkoztatási munkaviszony olyan felek között, akik között a szerződés megkötésekor a munka törvénykönyve hatálya szerint történt már meg a foglalkoztatás. Ezzel teljesen egyetértünk, államtitkár úr, mert ez egyértelműen a munkavállaló érdekeit szolgálja, vagyis azt szolgálja, hogy ha valakit már alkalmaznak egy feladat ellátására, ne legyen oka és joga a munkáltatónak felmondani akár a határozott idejű, akár a határozatlan idejű munkaszerződést, és helyette alkalmi munkavállalóként foglalkoztatni tovább a dolgozóját. Ezzel teljesen egyetértünk.

De hadd mondjam el, hogy mely dolgokat látjuk aggályosnak. Kezdjük mindjárt azzal, hogy a természetes személy kizárólag és csakis háztartási munkára vehet fel valakit egyszerűsített foglalkoztatási viszonyba. Ezzel akkor van probléma, ami itt már elhangzott, a mezőgazdasági bizottság tagjai is emlegették, és korábbi vitáinkban is sokszor felmerült, amikor szüret van. Tehát innentől kezdve természetes személy csak akkor vehet fel valakit, mondjuk szüretkor, alkalmi munkára, bocsánat, egyszerűsített foglalkoztatási munkaviszonyra, ha vagy mezőgazdasági őstermelő, vagy pedig egyéni vállalkozó. Ellenkező esetben nem teheti meg. Most kérdem én: mit fog tenni, mondjuk, a munkaügyi ellenőrzés, ha az őszi szüretkor elindul a hegyoldalba akár a kommandósok vagy a vám- és pénzügyőrség alkalmazottaival együtt? Mi fog akkor történni?

A másik aggályunk pedig az, hogy a ma még hatályos törvény szabályozza, hogy egyrészt a munka törvénykönyve hatálya alá tartozó munkáltató, illetve - mint említettem - a köztisztviselők jogállásáról, illetve a közalkalmazottak jogállásáról szóló törvény hatálya alá tartozó munkáltató csakis és kizárólag alaptevékenységen kívüli tevékenységre foglalkoztathat valakit ebben az alkalmi jogviszonyban. Ez a szabály most hiányzik a törvényjavaslatból. Aggályosnak tartjuk ezt. Csak nem olyan cél fogalmazódik meg vagy olyan koncepció, hogy esetleg az állami vagy önkormányzati intézményekben, óvodákban, iskolákban, egészségügyi, szociális intézményekben alkalmi munkavállalóként foglalkoztassák ezentúl azokat, akik eddig hivatásszerűen látták el munkájukat? Ezzel egyáltalán nem tudunk egyetérteni, mert ha ez a szándék, akkor ez egyáltalán nem szolgálja a munkavállalók érdekeit, dolgozzanak akár polgármesteri hivatalban, akár óvodában. Továbbra is ragaszkodunk ahhoz, hogy a törvénynek ez a szabálya az új törvényben is elfogadásra kerüljön.

A törvénytervezet szerint, ha végignézzük, hogy milyen időket vagy időtartamokat dolgozat valaki az egyszerűsített foglalkoztatási formában, akkor itt eltérő szabályok vannak. Ezzel így önmagában nem is lenne probléma. A probléma azzal van, hogy a szabályok időnként ellentmondanak egymásnak. Szeretném felhívni, mondjuk, arra a figyelmet, hogy mi van a szabadság ügyében. Teljesen érthetetlen számunkra, hogy a törvényjavaslat szerint szabadságot kell biztosítani a munkavállalónak, de ha a törvényjavaslatban az szerepel, hogy legfeljebb öt egymást követő naptári napon lehet alkalmi munkát végezni, akkor valaki magyarázza már meg nekem, hogy ezután milyen szabadság illeti meg a munkavállalót. Ugyanis a munka törvénykönyve jelenlegi szabályai szerint a szabadság a következőképpen néz ki: 25. életévétől 21 nap szabadság jár a munkavállalónak, háromévenként ugrik egy napot, a 31. életévétől pedig kétévenként egy napot. Tehát mondjuk, a legmagasabb szabadságot veheti igénybe az, aki már betöltötte a 45. életévét, neki jelen esetben már 30 nap szabadság járna.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Figyelembe véve az arányokat, ez azt jelenti, hogy öt napra vonatkozóan 0,4 nap illetné meg a munkavállalót. 0,4 napot még csak felkerekíteni sem lehet a munka törvénykönyve szabályai szerint. Lehet, hogy a törvényalkotónak nem ez volt a szándéka, de a benyújtott törvényjavaslat szerint ez következik a szabályokból. Ezen változtatni kell, mert így semmi értelme nincs, ez a tipikus esete a "nesze, semmi, fogd meg jól" elvének.

És akkor a közteherfizetésre visszatérve. Amint azt már a bizottsági ülésen is elmondtam, nagyon magasnak találjuk azt a köztehermértéket, amit a törvényjavaslat bevezetni és elfogadtatni kíván. Ez nem fogja megoldani a feketefoglalkoztatással kapcsolatos problémákat, hiszen nagyon jól tudjuk, hogy milyen trükkökkel vagy szabálytalanságokkal éltek eddig is a munkáltatók.

(12.00)

Nagyon jól emlékszünk arra az esetre, amely nagy port vert fel, amikor az állami beruházásból épülő, közpénzekből megvalósuló sztrádaépítésnél olyan varázsceruzát alkalmaztak a munkáltatók, amely csak egy adott ideig volt látható, utána eltűnt, ezzel visszaélve alkalmazták a kiszolgáltatott munkavállalókat, és megrövidítették a költségvetést.

Az is ismeretes, hogy amikor még a bélyeget kellett beragasztani, akkor vagy beragasztották, vagy nem. Megváltoztatták a munkaviszonyt, alkalmi munkaviszonnyá alakították át. Tehát tudjuk nagyon jól, hogy milyen visszaélésekre volt ez idáig példa, amit egyáltalán nem támogattunk. De azt, hogy most a jelenlegi köztehermértékhez képest kettő-, majd közel négyszeresére emelik fel a közterheket, ezzel aztán végképp nem tudunk egyetérteni, mert ez a változás pontosan ellenkező hatását fogja kifejteni, vagyis akik eddig még eleget tettek ebbéli kötelezettségüknek, azok sem fogják ezek után ezt a terhet kifizetni.

Még egyszer megismétlem, hogy szintén nem a munkavállalók érdekeit szolgálja az a lehetőség, hogy az elektronikus módon történő bejelentés a növénytermesztésben nem kötelező, ott elegendő, megelégszik ezzel a törvényjavaslat benyújtója, hogy jelenléti ívet vezessenek. A jelenléti ív vezetése nem felel meg az egyébként koncepcionálisan megfogalmazott, a munkavállalók érdekeit szolgáló célkitűzéseknek, ezért ezt mi elfogadhatatlannak tartjuk.

Összefoglalva a frakciónk álláspontját, az esetben tudjuk ezt a törvényt támogatni, ha az elhangzott észrevételeinket figyelembe veszik, és a módosító javaslatainkat támogatni fogják, ellenkező esetben ezt a törvényt ebben a formájában nem támogatjuk, és nem szavazzuk meg.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő asszony. Tisztelettel köszöntöm a képviselőtársaimat. Kettőperces hozzászólási lehetőséget kért Gúr Nándor képviselő úr.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen. Tisztelt Alelnök Úr! Kedves Képviselőtársaim! Két-három kétpercesben megpróbálom összefoglalni azt, amit 15 percben is el lehetne mondani. A történet alapja az, hogy most már elég régóta, elég hosszú idő óta személyesen is generálom a változtatást e tekintetben azért, mert úgy ítélem meg, hogy sokak számára ez egyrészt az államigazgatási gépezet, a munkaügyi központok hálózatának leterheltségét, másrészt a munkaadók és a munkavállalók érdekeit is szolgálja.

Az elmúlt évek tapasztalásai, mint ahogy Bernáth Ildikó is fogalmazott, gyakorlatilag arról is szóltak, és gondolom ő is így gondolta, hogy voltak olyan munkáltatók, tehát nem minden munkáltatóra igaz ez, akik a helyzettel visszaélve adott esetben olyan foglalkoztatási formákat alkalmaztak a kék könyv keretei között, amelyek a határozott vagy a határozatlan idejű munkaszerződések kiváltását is szolgálták. Ez a trend, ez a tendencia nem helyénvaló, éppen ezért a helyére kell tenni, hogy mi az, ami egy ilyen egyszerűsített foglalkoztatás keretei között megtörténhet akár a háztartási munkát érintően, akár a mezőgazdasági, növénytermesztési idénymunkákat érintően, de bármi más, a kiemelt közhasznú társaságok tevékenységéhez kapcsolódóan is.

Ez a törvénytervezet ennek a kérdéskörét szabályozza, és akképpen próbálja mindezt megtenni, hogy azt, ami a feketébe áthullott ilyen értelemben, vagy épp a munkavállaló kárára történt a határozott és a határozatlan idejű munkaszerződések kiváltása révén, gyakorlatilag abba a mederbe terelje, ami a munkavállalók érdekeit is szolgálja és a biztonságát is jelenti. A másik oldalról nézve pedig, a munkaadók szemszögéből nézve azt a lehetőség szerinti minimális rugalmasságot hagyja meg a rendszerben, ami ahhoz kell, hogy a prompt típusú ügyek kezelését is meg lehessen tenni.

A két perc lejárt, így most a mondandóm abbahagyom. Köszönöm szépen megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Az SZDSZ képviselőcsoportja részéről hozzászól Velkey Gábor képviselő úr.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Elnök Úr! Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Úttörő kezdeményezés volt az alkalmi munkavállalói kiskönyv bevezetése Magyarországon európai viszonylatban is akkor, amikor ez bejött, és hallhattuk, hogy milyen stációkon ment át ez a jogszabály, amely ennek a kereteit rögzíti. Én nem szeretnék erre kitérni, ugyanakkor nagyon fontos, hogy ha az új törvényjavaslatról beszélünk, először számba kell vennünk azokat a következményeket, amelyek a jelenlegi szabályozás eredményeként ma jellemzők. Ezt helyesen teszi különben alapvetően az előterjesztés is, számba veszi azokat a problémákat, amelyek miatt változtatni kell a rendszeren. Alapvetően egyetértünk azzal, hogy változtatni kell, sőt egyetértünk a változtatás rögzített irányaival is. Abban azonban vitánk van, hogy ezeket az irányokat, azokat a célokat, amelyeket joggal vet fel az előterjesztő, az előttünk lévő szabályozás meg is tudja oldani.

A legfontosabb probléma, amely jellemző a mai rendszerre, a visszaélések gyakorisága. A legalapvetőbb probléma az, hogy a szándékolt foglalkoztatási kifehérítéssel szemben minden mértékadó tanulmány egyértelművé teszi, bár ezt így nem szokta kimondani, szürkítette a foglalkoztatást azzal, hogy nem az illegalitásban lévő vagy a nem legális foglalkoztatottakat tette legális foglalkoztatottá, hanem a rendes, normális munkaviszonyban lévő embereket tolta át az alkalmi munkavállalók közé. Úgy gondolom, hogy ez alapvetően szürkítésnek nevezhető, tehát épp ellentétes hatása van a folyamatnak, mint amilyen célt szolgált az alapjavaslat. Ez a legnagyobb probléma.

Probléma még az, hogy bizonyos, a mindennapi életben hétköznapi szinten meglévő alkalmi, úgy is mondhatjuk, hogy rendszeres alkalmi foglalkoztatásra nem adott megfelelő megoldást a jelenlegi gyakorlat. Nagyon kevesen vannak ebben a rendszerben olyan foglalkoztatottak, akit valóban a háztartásban foglalkoztatnak, de aki alkalmi módon, de rendszeresen például gyermekfelügyeletet vállal, vagy háztartásban kisegítést vállal, ezekre nem ad rugalmas, jó megoldást a jelenlegi szabályozás; ezért ezek az illegális foglalkoztatottak között maradtak, ami a munkavállaló számára sem jelent védelmet, és nem jelent közteher-befizetést sem.

Nem akarom részletesen szaporítani a szót, a jelenlegi probléma rengeteg gondot jelent. Az államtitkár úr joggal hivatkozott az adminisztratív nehézségekre, joggal hivatkozott az adminisztratív szabályok kikerülésére, joggal hivatkozott arra, hogy a beírásokat kitörlik, joggal hivatkozott arra, hogy a beírásokat nem teszik meg. A munkavállalók kiszolgáltatottságának nagyon sok elemét tudjuk sorolni, amikor a jelenlegi helyzetet elemezzük. A cél, amelyet számomra is elfogadott irányban tűz ki a javaslat: legalizáljon foglalkoztatást, tehát fehérítse a gazdaságot, jogviszonyt adjon a munkavállaló számára, ezzel védje a munkavállalót, biztosítsa számára azokat az ellátásokat, amelyek a munkaviszonyhoz kötődtek, és fontos, hogy életszerű legyen, vagyis minden alkalmi típusú, idényjellegű foglalkoztatás beférjen.

Mindez csak akkor működhet a gyakorlatban, ha érdemes ezt az eljárást választaniuk az érdekelteknek, a munkavállalónak és a munkaadónak, vagyis ha megfelelő érdekeltségi rendszer van a dolog mögött. A jelenlegi javaslat legnagyobb hibája a megfelelő érdekeltség hiánya. Ha érdemi különbség van a járulékfizetési kötelem között egy speciális eljárás esetében és az általános, univerzális eljárás esetében, mindig alapvető cél a speciális, könnyebb, kisebb befizetési kötelmet jelentő eljárás felé menni, ezért a legjobb megoldás az lenne, ha egységesen alacsony közterhek jellemeznék a foglalkoztatást. Akkor nem kellene tartanunk attól sem, hogy az alacsonyabb közteherfizetés irányába mennek el a szabályokat kikerülve a munkaadók. Még egyszer mondom, jelenleg ez a gyakorlat.

(12.10)

Nyilván annak, hogy érdemben csökkentsük a közterheket, annak több akadálya van, ebbe nem szeretnék most belemenni. Azt gondolom, hogy az út hosszú távon csak ez lehet. Amikor speciális foglalkoztatási viszonyokat állapítunk meg, jelentősen a normális eljárásban foglalkoztatottakénál alacsonyabb közterhekkel, mindig felmerül a lehatárolás problematikus volta és a visszaélések veszélye, hisz nagy az anyagi érdekeltség is a visszaélések irányába való elmozdulásra, vagyis arra, hogy olyan embereket is ebbe a foglalkoztatási formába toljanak át, akiket különben nem szándékszik a jogszabály kedvezményezni e tekintetben.

Érdemes belemennünk ennek kapcsán a részletekbe. Az első, legfontosabb kérdés a lehatárolás ügye. Nagyon helyesen fogalmaz meg olyan szabályokat a jogszabálytervezet, amely akadályozza a normál munkavállalók áttolását az alkalmi foglalkoztatásba, ezzel a magam részéről teljesen egyetértek. Egyetértek azzal is, hogy természetes személy csak háztartási jellegű tevékenységben foglalkoztathat, hisz akkor, amikor nagy mennyiségben van szükség idényjellegű munkára vagy alkalmi foglalkoztatásra, az már professzionális tevékenység, és ezt, hogyha az agráriumról beszélünk, akkor mezőgazdasági vállalkozói tevékenység formájában végzi az illető személy.

A megkülönböztetéssel, amely a fogalmak lehatárolásánál jelenik meg a jogszabályban, alapvetően szintén egyetértünk, tehát hogy mi tartozik a háztartási, mi tartozik az idényjellegű, mi tartozik a növénytermesztési idényjellegű, és mi az alkalmi foglalkoztatottak lehatárolásába. Ugyanakkor azzal már problémánk van, hogy a háztartási típusú foglalkoztatásban miért kell kizárni az egyenes ági leszármazottat vagy közvetlen rokont. Életszerű példákat lehet sorolni arra, hogy ilyen jellegű igény joggal megfogalmazódhat, szerintem nem a kijátszást segítené, ha itt is lehetne alkalmazni ezt az eszközt, hanem segítene a foglalkoztatás, a valódi foglalkoztatás legális megjelenésében.

A legnagyobb probléma, ha az általános oldalról közelítünk, az anyagi érdekeltségben van, és ehhez a 40 százalékos fizetési kötelemhez kötődik. Ez rendkívül magas, nem teszi érdekeltté a munkaadót abban, hogy elmozduljon ebbe az irányba. Számomra nem megmagyarázott a jogszabályból, az érvelésből sem, hogy miért tesz különbséget az alkalmi és az idényjellegű között a tekintetben, hogy érvényes-e a 40 százalékos szabály, vagy nem érvényes. Alapvetően tehát csökkenteni kellene a 40 százalékot, szerintem érdemben, különben nem lesz reális előrelépés a következménye a jogszabály-megfogalmazásnak, és nem szabad az alkalmit kizárni ebből a körből, vagyis az idényjellegű mezőgazdasági vagy növénytermesztési és háztartási tevékenység mellett az alkalmi esetben is alkalmazni kellene a csökkentett és egyszerűsített eljárást.

Alapvetően problematikusnak érzem a jogszabályban azokat a mentességi irányokat, amikor az írásbeliség kötelezősége alól felmentést ad a szabálytervezet. Ezt az alkalminál teszi meg, és megteszi még a növénytermesztésben az idényjellegű munkánál. Nem értek vele egyet. A munkavállalónak védelem kell, ehhez dokumentum kell, ha a munkavállalónál nincs dokumentum, akkor a kiszolgáltatott helyzetén nem tud változtatni. Lehet, hogy ez többletadminisztráció, de azt gondolom, ez rugalmasan megoldható. Felmerül, hogy a növénytermesztés esetében idényjellegű munkánál úgy lehet ezt megoldani, hogy az amúgy is elkészített jelenléti ívből kap egy példányt a munkavállaló. Ez jó irány, de csak akkor, hogyha az hitelesített dokumentum, ha nem hitelesített, akkor vissza lehet élni vele, és nem használható, a munkavállaló nem tudja érvényesíteni a jogait egy egyszerű, hétköznapi fénymásolattal.

A következő irány, amivel alapvetően egyetértünk, de tovább kellene még lépni, az elektronikus adatszolgáltatás és -rögzítés. Az, hogy ez előre történik, és elektronikusan, nagyon helyes, ennek ma a feltételei reményeink szerint adottak, ugyanakkor bővíteni kellene. Részletesen szabályozza a tervezet a telefonon való bejelentkezést. Én felvetem, hogy az SMS irányába is el lehetne mozdulni, természetesen itt is meg kell oldani az egyedi azonosítást, tehát a visszaélések elkerülését. Szerintem ehhez a technikai feltételek ma már adottak. Minél több lehetőség van az elektronikus irányú adatrögzítésre, annál rugalmasabb a rendszer, és annál jobban tudja a munkavállalók, illetve a munkaadók igényeit a bejelentési kötelemnél biztosítani.

Bernáth Ildikóval egyetértve: a szabadsággal kapcsolatos szabályozás alkalmi és idényjellegű munkánál nehezen értelmezhető és nehezen alkalmazható, tehát ezt problémásnak látjuk.

Most még a növénytermesztésben az idénymunkával kapcsolatos speciális szabályokról szeretnék beszélni, ami egy alternatív megoldás választását is lehetővé teszi. E tekintetben is hangsúlyozni kell, hogy a magas teher nem lesz abba az irányba megfelelő érdekeltséget teremtő, hogy valóban megjelenjen a konkrét adminisztrációigény a munkaadók részéről, tehát hogy bejelentsék a munkavállalást.

Problémásnak tartom az évi egyszeri bejelentkezés ügyét. A mezőgazdaságban az idénymunka az év több időszakához kötődik, az évi egyszeri, júniusra kötött bejelentés, illetve befizetési kötelem szerintem túl nagy időtávot fog át. Jó lenne negyedévi ütemben biztosítani ezt a befizetést és a lejelentkezést, ez már egy rugalmasabb lehetőséget teremt arra, hogy valóban a konkrétan várható és előre tervezhető idénymunkaigényhez kötődően jelenjen meg az előlegfizetés, és ehhez kötődően jelenjen meg majd az elszámolás. Itt is létkérdés az írásbeliség. Az a kitétel, hogy csak a munkavállaló kérésére kell az írásbeliséget biztosítani, kiszolgáltatott munkavállalók esetében egyszerűen azt eredményezi, hogy aki ilyen papírt kérne, azt biztos nem fogják felvenni dolgozni, vagyis elő kell írni az írásbeliséget, és azt számon kérni.

Beszéltem már a jelenléti ív hitelesített formában való alkalmazásáról ebből a célból, ezt megfelelőnek gondolom. Úgy gondolom, hogy a jelenléti ívek ötéves megőrzése és a papír alapú regisztráció ebben a formában nem életszerű. A mezőgazdasági vagy növénytermesztési idénymunka esetében is mindenképpen elő kell írni megfelelő ütemben ez elektronikus adatszolgáltatást és -rögzítést. Ez havi gyakorisággal, de szerintem heti gyakorisággal is megoldható, hisz megtörténik a foglalkoztatás, elkészülnek a jelenléti ívek, ezeket le kell dokumentálni - ezt heti gyakoriságú elektronikus rögzítéssel meg lehetne oldani, főleg hogyha az rugalmasabb lenne. A havi is jó, de most semmilyen időbeli ütem nincs az előterjesztésben, és ez így meggyőződésem szerint probléma.

Összefoglalóan azt mondhatom, hogy a cél, amit a javaslat megfogalmaz, és amit el kíván érni, az helyes, az támogatandó. Az eszközök, amelyeket felvillant, jó irányba tett bátortalan lépések. Az érdekeltségi rendszer alapvetően nem elegendő, ebből adódóan szerintem ez a javaslat csak érdemi, jelentős módosításokkal válhat elfogadhatóvá, és érheti el azokat a célokat, amelyeket a javaslattevő megfogalmazott, illetve amely problémák kezelése valóban előttünk lévő fontos feladat.

Köszönöm a figyelmet. (Taps.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólások következnek. Elsőként Gúr Nándor képviselő úrnak adom meg a szót.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Két dolgot szeretnék megemlíteni. Az egyik arról szól, hogy a legfontosabb, az egyik legfontosabb dolog nyilván, hogy legálissá lehessen tenni bármit is, az az, ha a foglalkoztatáspolitikát nézzük, hogy előzetes bejelentések történjenek. Sokszor az volt a baj az alkalmi foglalkoztatás tekintetében a kiskönyvvel, a kék könyvvel és minden egyéb más jogintézménnyel, hogy úgy működött a rendszer, hogy időben utólag is valamilyen formát lehetett találni arra, hogy vissza lehetett élni.

Bernáth Ildikó képviselő asszony említette, hogy - ha jól emlékszem a szóhasználatra - varázsceruzákat használtak egyes munkáltatók, voltak ilyen példák, persze. Ezeknek a kiküszöbölését megítélésem szerint - és azt gondolom, ő is így gondolja - gyakorlatilag azzal meg lehet alapozni, hogyha egy előzetes, elektronikus úton történő bejelentésre kerül sor, legyen ez az internet, legyen ez a telefonos hálózati rendszer keretei között, vagy épp a Velkey úr által említett SMS-es rendszer keretei között. Tehát az előzetes és elektronikus úton történő bejelentés ilyen értelemben nagyobb biztonságot jelent.

(12.20)

A másik, ami specifikus kérdés a mezőgazdaságot, az agráriumot, a növénytermesztést érintően, én a Parlament falai között sokszor hallgattam képviselőtársaimat: mindegy az, hogy melyik oldalt vesszük alapul, Karsai képviselőtársamat vagy Demendi Lászlót, aki itt ül most is közöttünk, vagy épp Font Sándort vagy másokat, és mindig azzal a kérdéskörrel találtuk magunkat szemben, hogy túlságosan bürokratikus, megkötött, lazítani kell ezt a foglalkoztatási formát az agrárium keretei között. Most a törvénytervezet erre ad gyakorlatilag lehetőséget, azzal együtt, hogy persze itt is kell valamilyen kritériumrendszert felállítani. Ez a kritériumrendszer már finomítottabb, megítélésem szerint (Az elnök csenget.) - köszönöm szépen - lazább, már olyan értelemben lazább, ami megfelelő rugalmasságot biztosít. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm. Kettő percre Bagi Béla képviselő urat illeti a szó.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Ennek a törvényjavaslatnak a szándékain túl talán az egyetlen előnyét mondhatom, hogy végre különbséget tesz az idénymunkák között, elismeri a mezőgazdaság specifikumát. Eddig lényegében mindenféle szélmalomharcot kellett ezen a területen folytatni.

Többen szóvá tették azt, hogy a törvény majd egy később meghozandó jogszabályra hivatkozik. A mezőgazdasági bizottság ülésén már ki is pattant az ebben rejlő veszély. A kormány képviselője közölte, hogy a fedett kertészeti területet mint növénytermesztési munkát ki szándékoznak venni ez alól - fólia, üvegház. Szakmaiatlan ez a megközelítés, mert ott is idénymunka történik a betakarításnál, a betelepítésnél.

Tehát ismételten csak szeretném megerősíteni azt a véleményt, akik kérik, követelik, hogy a törvényben tisztázzuk, ne utólag, ne kelljen nekünk egy biankót, kitöltetlen biankó csekket esetleg megszavazni, de egyébként ezzel az egész törvényjavaslattal nekünk koncepcionális problémánk van.

Tehát azt gondolom, hogy az eddig elhangzottak is rámutatnak arra, hogy ezen még nagyon sok a javítanivaló, de lehet, hogy a vita végére az is kiderül, hogy több a kicserélnivaló benne, mint amennyit érdemes meghagyni, tehát lehet, hogy még időt kellene hagynunk magunknak, hogy átgondoljuk ezt az egészet.

A következő gondolatba már bele sem kezdek. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kettő percre Gúr Nándort illeti a szó.

GÚR NÁNDOR (MSZP): Köszönöm szépen, alelnök úr. Képviselőtársaim! Talán nem az egyetlen jó, amit Bagi képviselőtársam megfogalmazott, hogy a mezőgazdasággal, a növénytermesztéssel másképp foglalkozik a törvénytervezet. Mint ahogy említettem, legalább a második jó az, hogy a feketéből elmozdítja, a szürkéből kihozza, merthogy ha az előzetes bejelentések megtörténnek, és másképp nem tud megtörténni, csak az elektronikus formátum keretei között, akkor ez nagyobb biztonságot ad e tekintetben is. Számos példát tudnék még mondani egyébként, hogy milyen haszna, előnye van, de nem ez a lényege - tehát ahogy képviselőtársaim szokták mondani, nem fényezni akarom a törvénytervezetet -, egyszerűen azt szeretném elmondani, hogy azok a specifikumok, amelyek a növénytermesztéssel kapcsolatosan megjelennek, bizonyos értelemben a jó értelmű termelési tapasztalatok alapján fogalmazódnak meg.

Az, hogy például a jelenléti ívet szigorú számadású nyomtatványként kezelve nyilván olyan alapként működteti a törvénytervezet vagy kívánja működtetni, amely kellő biztonságot jelent a munkavállalók számára; a másik oldalról, hogy 30 naponként egyébként az elképzelések szerint a bejelentési kötelmek nemcsak a jelenléti ívek aláírásán keresztül, hanem a személyi adatok, az adóazonosító jel, egyebek megjelölése mellett megtörténnek. (Velkey Gábor közbeszól.), igen, tehát azt mondom, hogy ezek mind-mind erősítik azt a folyamatot, hogy a legalitás adott legyen az egyszerűsített foglalkoztatás keretei között. Ha mást nem, csak azt érjük el, hogy ami torz volt és a legalitás keretei közül kivitt volt az elmúlt időszakban a kék könyvek használata kapcsán... - már akkor is megítélésem szerint nagyon nagy eredményt érünk el.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Velkey Gábor képviselő úrnak adom meg a szót.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Először is szeretném megerősíteni azt, ami előttem elhangzott, mármint hogy a növénytermesztés esetében valóban kellenek speciális szabályok, ugyanakkor a 30 napos javaslat, amire Gúr Nándor hivatkozott, nincs benne az anyagban most. Lehet, hogy módosító javaslati szándékok már megfogalmazódtak, nagyon helyes, de most az van benne, hogy be kell jelenteni június 12-én egyszer, be kell fizetni az előleget, aztán utána el kell számolni, és ez egy szoros elszámolás. Azt gondolom, hogy az évi egyszeri bejelentés sem jó, az meg, hogy egyszeri elszámolás van, szintén nem jó, ezt rugalmasabbá kell tenni. Nekem a 30 nap is elfogadható, de azt gondolom, hogy a heti gyakoriság még jobb lenne, minél közelebb van a munkavégzéshez a bejelentési kötelem, annál kevesebb a visszaélés esélye, annál inkább van kényszerben a munkaadó, hogy valóban lejelentse pontosan. Ha nagy a távolság, el fogja felejteni a jelenléti íveket leadni.

A másik, amire hivatkozni szeretnék, azt majd a következő hozzászólásban. Köszönöm, elnézést.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Bagi Béla képviselő úrnak adom meg a szót.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. Ma is már elhangzott, de én azt hiszem, hogy már evidencia, hogy az alkalmi munkavállalás a kistelepülésen, mezőgazdasági környezetben elhelyezkedő kistelepüléseken túlmutat messze a termelőtevékenységen vagy a jövedelemszerző tevékenységen; szociális és egyéb vonatkozásai vannak. Hogy ezt pontosan föl tudjuk térképezni, már a bizottsági ülésen megfogalmazódott, és államtitkár úr felé most a kérést megerősíteném, hogy a 2008. évre 5,8 milliárd forintban beragasztott bélyegek értéke hogyan oszlik meg, ebből mennyi a mezőgazdasági célból, mezőgazdasági tevékenység kapcsán beragasztott bélyeg összege. Azt fontos lenne tudni számunkra, hogy tudjuk, hogy egyáltalán milyen volumenű problémáról beszélünk, és mezőgazdaság vonatkozásában - hangsúlyozom, most én egy olyanról beszélek, amit számmal nem tudok alátámasztani - nem esünk-e abba a hibába, hogy többe kerül a leves, mint a hús.

Tehát hogyha ezt a számot ismernénk, akkor lehet, hogy lennének módosító vagy jobbító javaslataink ehhez a témához. Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm szépen. A Fidesz képviselőcsoportja részéről V. Németh Zsolt képviselő úr hozzászólása következik.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Államtitkár Úr! A jogszabálytervezet ismertetésekor a jogszabálytól elvárt hatások között megemlítette államtitkár úr, hogy remélhetőleg erősödik a munkavállalók jogbiztonsága. Én a hozzászólásomban kizárólag ezzel szeretnék foglalkozni, hogy vajon erősödik-e a munkavállalók jogbiztonsága.

Két évtizeddel az időben hadd menjek visszafele! Mielőtt politikára adtam volna a fejemet, építőiparban dolgoztam, amely akkor is és azóta is azért szezonális tevékenység. A gyakorlat az volt, hogy nyaranta a dolgozók akár tíz órát is dolgoztak, aztán mikor elérkezett a fagy, a hó leesett, akkor elmentek úgynevezett fagyszünetre. Egy csökkentett javadalmazás volt ebben az időszakban, de biztosak voltak abban a munkavállalók, hogy amikor kitavaszodik, akkor újra visszaveszi őket a munkaadójuk.

Aztán '94-ben újra visszatértem a versenyszférába, egy teljesen más világ fogadott, mégpedig akkor már az történt, hogy ilyenkor, karácsony előtt a dolgozók nem a fagyszünetre mentek, hanem munkanélküli-segélyre, és teljesen bizonytalanok voltak már abban, hogy mikor elérkezik a tavasz, akkor vajon újra visszaveszi-e őket a munkaadójuk. Ez egy embertelen világ, gondoltam én, és ha én egyszer politikus leszek, akkor ezen kellene segíteni, mert mégiscsak abnormális, hogy emberek tömegei, munkavállalók tömegei éljék úgy le az életüket, hogy huzamosan egyfajta munkahelyen dolgoznak, de azért minden év végén, pont karácsony előtt azért mehetnek a munkaügyi hivatalba, és egy normális esetben még egy hitelt sem tudnak fölvenni, hiszen a folyamatos munkaviszonyuk nem biztosított ehhez.

(12.30)

Voltak, akik azt mondták, hogy ezt a piacgazdaság hozza, és tessék ehhez hozzászokni. Ezzel szemben állt az, hogy változassuk meg. Azok nyertek, akik azt mondták, hogy szokjanak ehhez hozzá, és bizony ez sajnos mára általánossá vált. De álmomban sem gondoltam azt, hogy lesz ennél még rosszabb is. Ugyanis az egyre globálisabbá váló piacgazdaságban a hatékonyság szolgálatának rendelünk alá mindent. Mégpedig a termékek előállítása és a szolgáltatások biztosítása során nemcsak az alapanyaggal bánnak most már nagyon-nagyon hatékonyan, hogy abból a legkevesebbet kelljen igénybe venni, és időzítve is a legoptimálisabban, nemcsak az energiával, ezek érthetők, nemcsak a cash-flow-val, annyi pénz kelljen a termeléshez, amennyi éppen szükséges, hanem azóta az emberi erőforrással is. A humán erőforrással, lehetőleg így fogalmazva, hogy ne is tudjuk azt, mi van mögötte, hogy emögött mégiscsak mindennapjaikat élő, érző, álmodó, hús-vér emberek vannak, akik mégsem a munkaadók tulajdonai, mégsem olyan részesei a termelési folyamatnak, mint akár a pénz biztosítása, az energia vagy az alapanyag.

Azután azt vettük észre, hogy így a határozatlan idejű munkaviszonyok az évek, évtizedek során egyre inkább átalakultak határozott idejűvé; majd a munkaerő-kölcsönzéssel, a XX-XXI. századi emberkereskedelem mai formájával még bizonytalanabbá vált a munkavállalók helyzete. Bizony úgy látom, vagy a tapasztalatok azt mutatják, hogy ezt az alkalmi munkavállalás lehetősége szinte korlátlanul kinyitotta. 2002-ben 40 ezer alkalmi munkavállalói könyv volt, ma pedig 1,3 millió körüli. Valami irtózatosan nagy ez a szám, egészen biztosan indokolatlanul, és nem ilyen mértékben nőtt meg azokon a területeken való használata, amire ezt a jogalkotó annak idején kitalálta, a ház körüli munkák végzésére vagy éppen a mezőgazdasági tevékenységre.

Szerintem az a kérdés, hogy ennek a folyamatnak gátat kívánunk-e szabni. Az szerintem egyértelmű és belátjuk, hogy ez nem helyes irány. Úgy vélem, hogy ez a törvényjavaslat nem tudja ezeket az ellentmondásokat kiküszöbölni, nem tudja kordába terelni az alkalmi foglalkoztatást. Már a definíciókkal is baj van. Ha az idénymunkát nézem, az úgy szól, hogy "olyan munkavégzés, ami az előállított áru vagy a nyújtott szolgáltatás - természete miatt -", nagyon érdekes a gondolatjel közé tett mondatrész, "a munkaszervezés körülményeitől függetlenül, évszakhoz, az év adott valamely időszakához vagy időpontjához kötődik". Nos, hát ebbe a definícióba nagyon sok mindent be tudnék még ma is sorolni. Mert az év adott időszakához kötődik például a téli csizma vagy a télikabát előállítása is, de ehhez kötődik akár az úszónadrágé vagy a kempingcikkeké is. És bizony jelenleg gyakorlatként megjelenik, nem elméletben, mondom, a gyakorlatban, hogy cipőgyár működik jelenleg alkalmi munkavállalói könyvvel.

Vajon lehetséges-e ez? Hiszen alapvetően pontszerű tevékenységre találták-találtuk ezt ki. Igen, lehetséges, hiszen egy évben 90 napot dolgozhat valaki alkalmi munkavállalói könyvvel. Ez azt jelenti, hogy az egy éven belüli munkanapoknak körülbelül 40 százalékát egy fővel tudja ledolgoztatni. Olyan területeken, ahol mondjuk, működött egy cipőgyár 200 fővel, ahelyett már csak 40-50 fő van, tehát van elég szakképzett munkaerő egy tevékenységre, az állandóan foglalkoztatottak duplájára van körülbelül szükség ahhoz, hogy a tevékenységét el tudja végezni. Ezt meg is teszi, hiszen nem kell azokat a kötelmeket vállalni, amiket egy határozatlan idejű munkaviszony esetén a munkaadóknak vállalni kell.

Mindezek alapján a törvényjavaslatot ebben a formájában nem támogatom, mert szükséges, hogy megakadályozzuk a munkáltatókat abban, hogy a jelenleg még meglévő határozatlan idejű, határozott idejű munkaviszonyokat egyre nagyobb számban, élve most már ennek a törvénynek a lehetőségével is, átalakítsák, és így a munkavállalók tömegeit bizonytalanságba taszítsák.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. Kétperces hozzászólás következik, Velkey Gábor képviselő úr.

VELKEY GÁBOR (SZDSZ): Köszönöm szépen. Először röviden Bagi Béla első hozzászólására szeretnék reagálni. Teljesen egyetértek vele abban, hogy nem helyes, ha a növénytermesztésben az idényjellegű munka tartalmi elemeinek rögzítése külön jogszabályban kerül meghatározásra. Úgy lenne helyes, ha ebben a jogszabályban kerülne rögzítésre. Bár azt gondolom, ennél egy kicsit rugalmasabb a rendszer, hiszen a növénytermesztésben folytatott idényjellegű tevékenységre speciális szabályok vonatkoznak, ha valami nem kerül bele ebbe a lehatárolásba, arra érvényes az idényjellegű munkavégzés általános szabálya, ami szintén egyszerűsített, csak ott nem választhatjuk ezt az egyszeri bejelentési, előlegfizetési és jelenléti íves módszert, ami rugalmasabb, de választhatjuk az elektronikus előre történő bejelentést, ahogy ezt Gúr Nándor elmondta. Én is egyetértenék azzal, hogy ne külön jogszabályban, hanem ebben legyen benne az összes olyan szabályozás, ami rögzíti azt, hogy mit tekinthetünk vagy milyen esetben lehet növénytermesztésben idényjellegű munkára vonatkozó szabályokat alkalmazni.

Nagyon egyetértek képviselőtársammal abban (V. Németh Zsolthoz fordulva.), hogy a munkavállalók védelme kulcseleme ennek a javaslatnak, és e tekintetben vannak problémák. Ugyanakkor én ma egy kicsit másként látom már a helyzetet. A konkrét példára reagálva azt gondolom, hogy ez a példa inkább azt erősíti, hogy az alkalmi munkavállalás vagy az egyszerűsített foglalkoztatás a már munkanélkülivé váló emberek legális újrafoglalkoztatását vagy időben korlátozott időtartamot magába foglaló, átmeneti foglalkoztatását biztosíthatja, mondjuk, egy határozott időre vonatkozó nagyobb megrendelés esetén. De abban aztán nincs vita közöttünk, hogy ez esetben is sokkal jobb lenne a határozott idejű, rendes, normális munkaszerződés. Értem tehát az aggodalmát, egyet is értek vele; azt gondolom, lehetne finomítani e tekintetben is a szabályokon.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. A Magyar Szocialista Párt részéről Demendi László képviselő úr hozzászólása következik.

DEMENDI LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A foglalkoztatás magyarországi helyzetének javítása, annak nem kizárólagos, de nagyon meghatározó megoldási iránya, a vidék lakossága foglalkoztathatóságának javítása a mezőgazdaság nélkül nem képzelhető el. Törekvések voltak, lehetséges, hogy még lesznek is ebbe az irányba, de a mezőgazdaság nélkül nem képzelhető el. A magyar mezőgazdaság a mai időkre oda jutott, hogy a kapacitásának közel 60 százalékát tudja kihasználni. Ma a magyar mezőgazdaságban 180 ezer körül van azon foglalkoztatottak száma, akiket rendszeresen foglalkoztatnak, és a mai teljesítmény alapján lehet azt számolni, hogy megközelítőleg 430-440 ezer foglalkoztatottnak van vagy lehetne gazdasági feladata ebben az ágazatban.

(12.40)

És most nem arról szeretnék beszélni, hogy a gazdasági teljesítmény javításával milyen újabb lehetőségek lennének még itt, hanem arról, hogy az a gazdasági teljesítmény, amit jelenleg produkál az ország, mire lehet elegendő. Elegendő lehet arra, hogy a vidéki lakosság munkaviszonyának, megélhetésének régebben történt, mostani vagy jövőbeli elvesztése miatt időszakonként szabályozott keretek között kap egy olyan kínálatot, hogy jövedelmet szerezhet. De ezt a szociális ellátórendszerrel is nagyon pontosan összhangba kell hozni.

Sok gondolkodás van e tekintetben ma a társadalomban a különböző műhelyekben. Vannak, akik azt állítják, hogy ezzel úgyse lehet mit kezdeni, mert a hatékonyság állandó hajszolása mellett egyre kevesebb embert foglalkoztatnak a mezőgazdaságban, de vannak, akik úgy gondolkoznak és azt prognosztizálják, ha az állam akar valamit tenni, akkor tud is tenni olyan hatékonyan, hogy - első helyen mondom én is - a munkavállalók érdekeit is érvényesítse. De a munkaadóknak is vannak érdekeik, és a munkaadók érdekeit is figyelembe véve az állam egy szabályozott, kiszámítható, a mai költség- és árviszonyok mellett a mezőgazdaság jövedelmezőségét és pénzellátását is figyelembe vevő, meghatározó rendszert üzemeltethet, és munkát is tud biztosítani. A jövőben is lesznek kézimunkaerő-igényes ágazatok, és ez természetesen ezekben nem megkerülhetetlen.

Elég faramuci ma a helyzet, mert miközben azt mondjuk, hogy milyen nagy a munkanélküliség, az élőmunkaerő-igényes mezőgazdasági munkáknál, növények betakarításakor lokálisan komoly munkaerőhiányt is tapasztalunk. Lehet ennek az összetevőit keresni, elemezni - ez talán nem is egyszerű -, de az biztos, hogy itt munkaerő foglalkoztatására lehetőség van. Azt mondják a gondolkodók, hogy igen ám, de ennek a munkaerőbázisnak az összetétele, akik durvábban fogalmaznak, azt mondják, hogy írástudatlan emberek tömege. Én azért ezt nem állítanám, csak azt mondanám, hogy alacsonyan képzett emberek sokasága. Nagyobbrészt ez jellemző arra a munkanélküli rétegre, amelyet időszakonként, idénymunkában lehetne foglalkoztatni, éppen azért, mert ez a betanított-, segédmunka-kategóriába besorolható.

Ha ebben nem történik a törvényjavaslat céljaival egyetértve, illetve céljainak megfelelően hatékonyabb előrelépés, akkor persze azt is lehet elemezni, hogy vajon mit tehetnek ezek az emberek, hova menekülhetnek vagy mit csinálhatnak. Itt megint vannak pozitív elemek, amiket fel lehet sorolni, mint például az "Út a munkához" című program. Ebben a programban sok olyan feladatot el lehet látni és jövedelmet lehet vele szerezni, amiből részben lehet a megélhetést biztosítani, illetve a közösség hasznára van. De azért szeretném jelezni, hogy az én értékrendemben a hozzáadott érték előállítása mindig előbb következik, mert azt az értéket lehet majd elkölteni a környezetünk szépítésére, amit előállítottunk.

Sok olyan sajátosság is van még, amit e törvény megalkotása kapcsán is figyelembe kell venni, mielőtt valamelyik részelemére igent vagy nemet mondunk. Ilyen sajátosság - minden ellenkező híreszteléssel ellentétben - az, hogy a mezőgazdasági munkavégzésnek is van követelményrendszere, ami nyilván a munkavállalónak is meg a munkaadónak is érdeke. Követelményrendszer van a teljesítményben is és a minőségben is; ez könnyen elsajátítható, megtanulható, ezért megfelel a betanított- és segédmunka-kategóriának. Ugyanakkor vannak olyan sajátosságok, amelyek viszont sehol máshol nem nagyon vagy nem túl sokszor fordulnak elő - az építőiparban talán előfordulnak, de nem ilyen napi szezonalitási szinten -, s ez az, ami az időjárás által meghatározott, behatárolt kategóriát jelenti. E tekintetben a jelenlegi szabályozás elég barátságtalan a mezőgazdasági munkaadókhoz és munkavállalókhoz, mert rugalmatlan. A törvényjavaslatban vannak erre utaló jelek. Azt szeretném hangsúlyozni, hogy itt a folyamatos foglalkoztatottság, a pihenőidő kiadásának szabályai azért más értelmezést kell hogy nyerjenek, mert ha meggyet kell szedni, akkor meggyet kell szedni akkor is, ha vasárnap van, meg akkor is, ha nyolc órát már ledolgoztak, és még újabb két órát rá kell húzni, mert a kamion ott áll, azt be kell rakni, és annak el kell menni. Ezt nem lehet két hét múlva, de még egy nap után sem elvégezni, mert itt ennek az igénynek kell megfelelni.

A törvényjavaslatnak van több olyan meghatározó eleme, ami a mai vitában is kikerekedett, amit ma is többen érintettek. Hadd mondjak néhány szót az eddig el nem hangzottakról. Milyen mezőgazdasági munkára vonatkozzon az idénymunka? A törvényjavaslatnak természetesen előnye is, hogy eljutott idáig, hogy a növénytermesztést egyfajta prioritásba hozza a maga sajátosságával. Ez rendben is van. Arra szeretném ráirányítani a figyelmet, hogy mivel a törvényjavaslat rögzíti is, hogy mezőgazdasági idénymunkát mely ágazatokban ismer el - növénytermesztésben, erdőgazdálkodásban, állattenyésztésben és halászati munkában -, akkor nem kellene itt csoszogni, hanem lépni kellene egy rendeset, egy bátrat, egy határozottat, és az itt meghatározott ágazatokban mindenütt, ahol idénymunka van, a szabályozást most el kell végezni. Nem csak a növénytermesztésnél. Ezzel talán azokat a felvetéseket is ki lehet elégíteni, amelyeket az előbb Bagi képviselőtársam elmondott, hogy kiderül, hogy például a termesztő berendezésekben történő kertészeti munka most nincs benne. Legyen benne egyszerre minden!

Milyen legyen az adminisztráció? Ha ránézünk a naptárra, láthatjuk, hogy 2009-et írunk, s az nem járható út, hogy 2009-ben semmilyen adminisztráció nincs. Adminisztrációnak nyilván kell lennie azért, hogy a munkavállaló bizonyítani tudja, hogy ő ott dolgozott, a munkaadó bizonyítani tudja másfelé is - nemcsak a hatóságok felé -, hogy ő valakit foglalkoztatott és annak munkabért fizetett, mert az alacsony vidéki foglalkoztatási ráta tekintetében már rajta vagyunk azon az aknán, ami akkor fog robbanni, amikor az emberek nyugdíjba vonulnak. Ki fogja majd és milyen módon ezeknek a nyugdíjba vonuló embereknek az ellátását biztosítani? E tekintetben rendnek kell lenni, a szükséges és elégséges adatokat szolgáltatni kell, akár papíron, akár telefonon, akár e-mailben.

Az viszont igaz, hogy a törvényjavaslatnak az a megfogalmazása, hogy ezt a munka megkezdése előtt kell megtenni, a mezőgazdaságban bizonyos esetekben gyakorlati okok miatt nehezen értelmezhető. A szántóföld vagy az ültetvény szélén egy A4-es papírt ki lehet tölteni - ezt csináltuk máskor is, 1990 előtt is ott írtuk meg a szerződést az idénymunkásoknak, szeretném mondani -, majd ezt követően be lehet jelenteni elektronikusan is. Azt javaslom, hogy erre azért adjunk egy kis időt. De nem három napot! A jelentési kötelezettségének egy napon belül tegyen eleget. Ráadásul több telephelye is lehet egy-egy vállalkozásnak, és ez nyilvánvalóan könnyítést jelentene számára.

(12.50)

Az egyik legnagyobb - a felszólalásokban is elhangzott - a közteher mértéke, illetve még az előleg mértéke is. A közteher mértékére vonatkozóan a beterjesztett törvényjavaslathoz képest el kell mozdulni, mese nincs. Teljesen világos, a felvetések szerintem is jogosak, és ha megnézzük a mai gyakorlatot és számszerűsítjük a dolgokat, akkor a következő látszik. Ma a minimálbér körüli bérfizetés esetén, ami 3290 forint/nap - mondjuk, én ezzel számolok -, 900 forintos a közteher, ott 27,4 százalék a közteher terhelése. Ha ez kicsivel több, mondjuk 4500 forint naponként, akkor az 1100 forintnál 24,4 százalék. Ehhez képest a 40 százalék, még akkor is, ha a nettó bérre vonatkozik, azért nem túlságosan azt fogja eredményezni, hogy a munkaadók ebben érdekeltek lesznek.

De nézzük meg, hogy hol csináljuk ezt a szabályozást, milyen térben, milyen közegben. Csak néhány elemet emelek ki. Lengyelországban 8 százalékot fizetnek, Németországban 21 százalékot, Franciaországban pedig azt mondja a köztársasági elnök, hogy a mezőgazdasági idénymunkában megadjuk a lehetőséget, megfelelő rendszer és szabályozás mellett, hogy közteher nélkül - közteher nélkül! - történjen meg az idénymunkások foglalkoztatása, mert azzal is számol - gondolom én, legalábbis a sorok között olvasva ez látszik ki az információkból -, hogy nem az állami büdzsének kell majd ezt a munkabért vagy ezt a pénzt más jogcímen kifizetni, hanem ezt a gazdasági termelő ágazat fogja kitermelni és kifizetni.

Éppen ezért át kell gondolni az előleg mértékét is. Az, hogy előleget fizessenek a munkaadók, a javasolt rendszerben szerintem megoldható. És meg is kell oldani azért is, hogy az ezt követő munkaügyi ellenőrzés kicsit - hogy mondjam - emberbarátibb legyen. Még a júliusi időponttal sincs különösebb gondom, de a 40 százalékos mértékével megint gondom van. Azért van vele gondom, ha megnézzük bármely mezőgazdasági tevékenység cash flow-ját, akkor azt lehet látni, hogy a júliust követő időszakban keletkezik a bevételek zöme, ezeken a kézimunkaerő-igényes területeken akkor van a legnagyobb munkaerő-szükséglet. Tehát ha tizen- vagy akárhány százalékot előlegként megfizet - és azt előre meg lehet mondani, az MVH nyilvántartási rendszerében ma négyzetméterre pontosan megvan, hogy kinek mennyi területe van, és az után mennyi előleget lehet számolni -, a rendszer összerakható, de az érdekeltséget itt is, azt gondolom, jobban helyre kell tenni; még egy dolgot szeretnék mondani: a jogkövető gazdasági szervezetek és a jogkövető munkavállalók érdekében, mert ezért csináljuk a törvényt, nem pediglen azok érdekében, akik a jogot kikerülik.

Köszönöm szépen, elnök úr. (Taps az MSZP padsoraiból.)

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Kettőperces hozzászólásra adom meg a szót V. Németh Zsolt képviselő úrnak.

V. NÉMETH ZSOLT (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Demendi képviselő úr úgy fogalmazott, hogy ha meggyet kell szedni, akkor meggyet kell szedni szombaton is meg vasárnap is, ez természetes, a mezőgazdaságban ez így is van. De cipőt nem kell varrni sem szombaton, sem vasárnap, és bizony az alkalmi munkavállalás jelenlegi gyakorlata erre is kiterjed.

Velkey képviselő úr egy pillanatra elbizonytalanított, mert az is elképzelhető, hogy valóban a munkavállalók nehezményeznék nekem, hogy még ezt a lehetőséget is el akarom venni tőlük, ugyanakkor mégiscsak azt mondom, hogy összességében kiszolgáltatott helyzetben vannak. Tehát arra nem kellene lehetőséget adnunk, hogy a munkaadó este telefonon jelezze, hogy holnap reggel kellene jönni önnek meg önnek meg önnek, a programjait, ha éppen ilyen lenne, mondja le. És elmennek ezek a kiszolgáltatott emberek, mert legközelebb nem fogják őket hívni.

Egyrészt úgy vélem, hogy ez nagy versenyelőnyt jelent nekik, másrészt a munkavállalókat összességében kellene védenünk. Azt nem látom ebben a jogszabályban, hogy a munkaügyi ellenőrzésnél melyik szakasz, melyik paragrafus alapján lehet majd azt mondani, hogy ezt tessék befejezni, ez jogszabályellenes. A jogalkotónak nem szándéka, az egyértelmű, de olyat még nem láttam bíróságon, hogy úgy hirdettek volna - sajnos egyébként, hozzáteszem - ítéletet, hogy a jogalkotó szándéka szerint ön megsértette a törvényt vagy a jogszabályt, hanem mindig elő kell citálni egy odavaló szakaszt, bekezdést, és ezt nem látom ebben a törvényben.

Köszönöm a figyelmüket.

ELNÖK: Köszönöm szépen. Kettő percre Bagi Béla hozzászólása következik.

BAGI BÉLA (Fidesz): Köszönöm a szót. A vita folyamán egyre inkább kidomborodik, hogy ezen a területen talán az említetteknél is jobban érdemes foglalkoznunk a mezőgazdaság specifikumával. Demendi László gondolatához szeretném hozzátenni, amiről ma itt még nem szóltunk, bár igaz ez más területekre is: a versenyképességünk. A mezőgazdaságunk, a mezőgazdasági alapanyag-termelésünk kitettsége az európai uniós tagságunk kapcsán már közhelyszámba megy. A felsorolt példák is azt igazolják, ha nem ebbe az EU-s környezetbe helyezzük el a járulékfizetési kötelezettségünket is mint egy jelentős költségtényezőt, ez önmagában már bizonyos termékek versenyképtelenségére is választ adhat. Tehát ezt érdemes lenne erről az oldalról is megközelíteni.

A képviselő úr által felsorolt országok listáját lehetne tovább sorolni, nem is tudom, hogy van-e az európai 27-ek között olyan mezőgazdaság, ahol ilyen közterhekkel terheltek az előállított termékeik. Erre is hagyjunk magunknak egy kis időt, ezt végiggondolni.

Köszönöm szépen.

ELNÖK: Köszönöm, képviselő úr. Megkérdezem, kíván-e még valaki hozzászólni. (Nincs jelzés.) Jelentkezőt nem látok, akkor megadom a szót Simon Gábor szociális és munkaügyi államtitkár úrnak, aki válaszolni kíván a vitában elhangzottakra.

Öné a szó.

SIMON GÁBOR szociális és munkaügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Talán picit eufemisztikus volna, ha azt mondanám, hogy a vitában minden elhangzottra válaszolni kívánnék, merthogy viszonylag kevesebben is vagyunk már itt, akik a vitát végigkísérték az elejétől fogva, de néhány dolgot azért mégiscsak szóba hoznék.

Az első, hogy üdítő színfolt volt ez az előző napirendi ponthoz képest, merthogy nagyon komoly szakmai mezőben tudott maradni a vita, és úgy vélem, hogy személyeskedésektől is mentes volt, ezt a vitában részt vevő képviselő kollégáknak tisztelettel is e helyen megköszönöm.

Nagyon komoly szakmai polémia bontakozódott ki, érdekes módon legtöbbször nem is a kormánypárti és az ellenzéki képviselők között, hanem ágazati érdekeket képviselő, megszólaló képviselők között. Ennek talán az egyik legékesebb színfoltja abban testesült meg, ami a mezőgazdasági ágazathoz kapcsolódó bejelentési kötelezettség, illetve az ahhoz kapcsolódó adminisztráció ügye. Egyfelől például Borsos képviselő úr is a jogbiztonságot sértő módon élte meg azt a helyzetet, hogy akár ott még írásbeli bejelentés sem szükséges, másik oldalon pedig akár Örvendi képviselő úr vagy mások is azt mondták, hogy milyen hihetetlen bonyolult ez a bejelentési mód, akár még azt is megköveteli az érintettektől, hogy ott a munkakezdés esetén egy jelenléti ívet vagy akár egy egyszerűsített munkaszerződést aláírjanak.

Ez komoly szakmai vita, ezt javasolom, hogy egymás közt intézzék el, és ahhoz képest alakítsanak ki majd egy álláspontot. Egyszerre a kettőt nem lehet érvényesíteni; vagy ez érvényesül, vagy az érvényesül a jogszabályban. És ezt minden irónia nélkül mondom, ez tényleg komoly szakmai dilemma, aminek a feloldásában biztosan fognak segíteni.

Abban biztosan nem volt különbség - és ezt köszönöm önöknek, bárhol ültek a parlamenti patkóban -, hogy annak a felvetésnek az életszerűsége, ahogy ez napirendre került, az a célokban és a helyzet anomáliáiban is indokolt volt.

(13.00)

Nem teszem meg én sem, hogy elmondjam, annak a másfél millió alkalmi munkavállalói könyvnek, ami ma felhasználásra kerül, a kísérő ellentmondásai hogyan jelennek meg a foglalkoztatásban, de azért szerintem azt mindannyian hevesen elutasítjuk, hogy mondjuk, a normál nyolcórás, a munka törvénykönyve által szabályozott munkaviszonyt kezdték átszervezni az alkalmi foglalkoztatásba, és nemcsak a mezőgazdaságban, hanem a feldolgozóipartól kezdve a végén már a könnyűiparig nagyon sok helyütt, mindenhol, ahol egyébként munkaköltséget akartak csökkenteni vagy akár egy rugalmasabb foglalkoztatást érvényesíteni. Ez abszolút a munkavállalói érdekek ellen hatott, és ebben az értelemben nagyon komolyan elgondolkodtam azon, amit V. Németh Zsolt képviselő úr mondott a jogbiztonság erősítése és az ehhez kapcsolódó szakmai polémia vagy gondolkodás terén.

Szeretném még szóba hozni, és nyilvánvaló - ne értsék félre, hogy ezt így mondom -, ezt az előterjesztést a Szociális és Munkaügyi Minisztérium képviseli, de ebben az előterjesztésben, mint általában a kormányzati előterjesztésekben, több tárca szempontjai, elvárásai is érvényesülnek, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztériumé éppúgy, mint akár a Pénzügyminisztériumé. Vannak olyan kérdések, amelyekben, ha úgy tetszik, mi befogadók voltunk ennél az előterjesztésnél, úgy vélem, leginkább az agráriumot érintő kérdések voltak ilyenek. E tekintetben szívesen vesszük, ha ebbe a szakmai vitába akár még több szereplőt is bevonva keresnek jó megoldásokat.

Amit még szeretnék szóba hozni: mi arra törekedtünk, és ezt nem vitatták el tőlünk, a későbbiek során akár még módosító javaslatok révén biztosan lehet továbbformálni, hogy a meglévő anomáliákat felszámoló, ugyanakkor egy egyszerűbb foglalkoztatást lehetővé tevő munkaviszonyt hozzon létre. Hozzáteszem, itt, a költségek oldalán korábban Bernáth Ildikó tette szóvá, hogy jelent-e valamifajta megtakarítást az elektronikus bejelentés. Igen, az az adminisztratív tehercsökkenés, amit most ezáltal megszüntetünk, több száz millió forintos tehercsökkentést fog jelenteni. Ebben a mai világban ez sem elhanyagolható szempontja egy ilyen előterjesztésnek.

Külön szeretném Velkey képviselő úrnak is megköszönni, hogy többször, több ízben és nagyon komoly szakmai beltartalommal vett részt a vitában, ezt érdemi módon köszönöm. Ha ezek között van olyan, amit egyébként a módosítóba is bele tudnak illeszteni, és ehhez megszerzi a parlamenti frakciók támogatását, akkor azt örömmel fogom fogadni. Több olyan pont volt, ahol én is úgy éreztem, hogy egy-egy jól megszerkesztett módosítóval akár még konszenzussal is lehetne egy-egy ponton javítani az előterjesztésen.

Az pedig, hogy ezt elkapkodva hoztuk ide, ez relatív. Azt hiszem, az elmúlt egy-másfél év vagy talán még hosszabb idő eltelt azzal, hogy az előterjesztés során folyamatos szakmai vitát folytattunk. Csak az Országos Érdekegyeztető Tanácsban háromszor vagy négyszer volt ez az előterjesztés. Úgy vélem, ennyi idő alatt azért azt biztosan nem lehet mondani, hogy ez egy nagyon kapkodós tempó lett volna. Nyilvánvaló, miután ezernyi érdek csap össze ebben az előterjesztésben is, olyat kínálni, ami egyszerre elégíti ki a minden oldalon ülő, minden szakmai ágazati lobbit képviselő kollégák elvárásait, nem lehet. Azt kell nézni, hogy egyébként a munkavállaló szempontjából, a foglalkoztatás biztonságának, a foglalkoztatás legalitásának elősegítése szempontjából ez egy vállalható előterjesztés-e vagy nem, az összes többiben pedig nyitottak vagyunk, hogy módosító indítványokkal segítsék a jogalkotói munkát.

Köszönöm, hogy részt vettek a vitában. Akik még dolgoznak, azoknak jó munkát kívánok. Várom önöket a részletes vita során is, ugyancsak egy ilyen szakmai attitűdű beszélgetésre, vitára.

Köszönöm tisztelettel, alelnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Az általános vitát lezárom. Emlékeztetem önöket, hogy a módosító javaslatokat az elfogadott napirendi ajánlásnak megfelelően a mai ülésnap végéig lehet benyújtani. Mivel az előterjesztéshez módosító javaslat érkezett, a részletes vitára bocsátásra és a részletes vitára következő ülésünkön kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Soron következik a megfelelőségértékelő szervezetek tevékenységéről szóló törvényjavaslat általános vitája a lezárásig. A törvényjavaslatot T/11081. sorszámon, a bizottsági ajánlást pedig T/11081/1. sorszámon megismerhették.

Most az előterjesztői expozé következik. Megadom a szót Burány Sándor államtitkár úrnak, a Nemzeti Fejlesztési és Gazdasági minisztérium részéről, a napirendi pont előadójának.

Öné a szó, államtitkár úr.