Felszólalás adatai

Az elismerés névadója, Giesswein Sándor nyelvész, filozófus, antropológus, vallástörténész, politikus, kanonok Tatán született 1856-ban, a Bach-korszak idején. Ősei Mária Terézia betelepítési politikája során kerültek Magyarországra Hamburg, illetve Elzász, valamint Bécs környékéről. Édesapja gazdatiszt volt az Esterházyak tatai birtokán, édesanyja a bécsi neves Eckhardt családból származott. Családja mélyen vallásos volt. Mindnyájukra érvényes volt a németekre jellemző puritanizmus és munkaszeretet. Giessweint szorgalomra, állandó munkára nevelték. A rendkívüli képességekkel megáldott gyermek két anyanyelven nőtt fel. Középiskolai tanulmányait Tatán, a piaristáknál kezdte, majd Győrött, a bencéseknél folytatta.

Jó tanuló volt, amit nemcsak kiváló képességeinek köszönhetett, hanem kitartásának és szorgalmának is. A jeles érettségi után kispapnak jelentkezett. Teológiai tanulmányait Bécsben, a Pazmaneumban kezdte és Budapesten, a Pázmány Péter Tudományegyetem Teológiai Karán, a központi szemináriumban fejezte be. Tudományos módszereket tanult, széles körű irodalmi műveltségre tett szert, érdekelte a filozófia és a társadalomtudományok. Közjogot és szociológiát is tanult, mindezek mellett ekkor már 8 nyelvet is ismert. Giessweint 1878-ban, 22 éves korában külön pápai engedéllyel szentelte fel Zalka János győri püspök.

Szentelése után rövid ideig Kismartonban volt káplán, ahol elkészítette a doktori disszertációját, majd a győri Katolikus Tanítóképző tanára lett. Két év múlva püspöki titkár, majd 1897-ben a győri székesegyház kanonoka lett. Számos hazai és külföldi társadalmi és kulturális egyesületnek volt tagja, többek között a Keresztényszociális Egyesületek Szövetségének volt elnöke, elnöke volt a Magyar Szent Korona Országos Békeegyesületének, az Országos Katolikus Tanügyi Tanácsnak, a Szent István Akadémiának, a Magyar Országos Eszperantó Egyesületnek, valamint a Magyar Békeegyesületnek. A Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja, a Szent István Társulat alelnöke volt. Támogatta a feministákat, az első világháborúban pedig az antimilitarista mozgalmakat.

A katolikus egyház sok más tagjához hasonlóan Giessweint is foglalkoztatták kora problémái, mint a szociális kérdés, a munkásság életkörülményei, szervezkedése. Örömmel és bizakodva fogadta hát a XIII. Leó pápa által 1891-ben kiadott Rerum novarum című enciklikát, amelyben a katolikus egyház először próbált választ adni a szociális kérdésekre. A Rerum novarum, amellett, hogy cáfolta a marxi szocializmus tézisét az osztályharcról, védelmébe vette a magántulajdont, és leszögezte a munkás és munkaadó jogait, ösztönözte a katolikusokat, hogy maguk is szervezkedjenek, hozzák létre saját szervezeteiket, egyesületeiket, pártjaikat.

Giesswein is helyeselte a munkásság szerveződését, de az enciklika szellemében nem szocialista, hanem keresztény alapon. 1897-ben megalapította a győri keresztényszociális munkásegyletet, amely az első volt az országban. Giesswein úgy látta, hogy az egyéni érvényesülés joga és a közösségi gondolat közötti harmónia megteremtése a keresztényszocializmus feladata, tehát elutasította az individualista liberalizmust és a szocializmust is. Szerinte az egyén és a közösség közötti harmónia megteremtésére egyedül a keresztény tanítás és a katolikus egyház törekedhet sikerrel. Álláspontja szerint a kapitalizmus és a szociáldemokrácia között azon az ösvényen vezet az út, amelyen a keresztényszociális gondolkodók haladtak, ösztönözve és ötvözve a keresztény tanítást a szociális igazsággal és a humanizmussal.

Barankovics István, a giessweini hagyaték leghűségesebb őrzője 1947-ben győri beszédében többek között ezeket mondta róla: "Ő a modern szociális és demokratikus állameszme legjobb képviselője, az evangéliumi szocializmus első magyar gyakorlati apostola. Ő a mi nagy előfutárunk, politikai eszményeink tiszta forrása."

A mosonmagyaróvári emlékbizottság tehát 2006 óta évről évre emlékérmet ad át olyan személyeknek, testületeknek, akik és amelyek Giesswein Sándor szellemiségének megfelelően tevékenykednek mindennapjaik során. Emlékéremben részesülhetett Pápai Lajos győri megyéspüspök, Kovács K. Zoltán kereszténydemokrata politikus, a magyaróvári egyházközség Szent Krisztina kórusa, Szolnoky Erzsébet és Gergely Jenő történészek, Tata város önkormányzata, Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes úr, Kozma Imre atya, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alapító elnöke, posztumusz Iváncsics János egyetemi tanár, idén pedig a bevezetőmben említett Böjte Csaba ferences szerzetes. A díjazottak személye és tevékenysége is bizonyítja, hogy mai társadalmunkban is létezik önzetlenség, felebaráti szeretet, teljes odaadás, hűség a keresztényi értékekhez és becsület.

Nekünk pedig, hasonlóan a Giesswein Emlékbizottsághoz, kötelességünk az ilyen emberek segítése és érdemeik elismerése. Ez a legkevesebb, amit megtehetünk, és amit megérdemelnek.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)