Felszólalás adatai

DR. SIMON GÁBOR (MSZP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztel Államtitkár Úr! Kedves Képviselőtársaim! Alapvető kiindulópontom az előttünk fekvő törvényjavaslat kapcsán az, hogy a javaslat a szükséges formában és szükséges mértékig tartalmazza azokat a hézagpótló szabályokat, amelyek az állami és önkormányzati kitüntetési rendszerben a jogszerű és megalapozott hatáskör gyakorlását teszik lehetővé. A szabályozásra elsősorban az Alkotmánybíróság vonatkozó határozata ad alapot, ugyanakkor hadd emeljek ki egy másik szempontot is.

A hatályos kitüntetési joganyag fogalmi tisztázatlanságával és hiányosságaival a közélet figyelmesebb résztvevői központi és helyi szinten egyaránt találkozhatnak. Az állami és önkormányzati intézmények mindennapi gyakorlatát képviselőként, a közügyek alakítójaként jól ismerhetjük kormánypárti és ellenzéki oldalon egyaránt. Beláthatjuk tehát közösen, hogy mennyire indokolt az elismerések szabályrendszerének felülvizsgálata. Sajnos, sok esetben a felülvizsgálat nem is megfelelő kifejezés, hiszen a hiányzó szabályozást nem lehet felülvizsgálni. Ezért a törvényjavaslat sarokpontjai közé sorolhatjuk mindenekelőtt a kitüntetésadományozás eljárási feltételeinek részletes kidolgozását. Az Alkotmánybíróság 47/2007. számú határozatában az adományozás tartalmi és eljárási feltételeire is utal, egyetértek azonban a kormány álláspontjával, miszerint a törvényhozásnak csupán az utóbbi, tehát az indítványozás, az előterjesztés és az adományozás folyamatát kell szabályoznia, mivel a tartalmi döntés szempontjainak meghatározása és mérlegelése továbbra is az előterjesztő, illetve az adományozó hatásköre.

Magam is úgy gondolom, hogy az Országgyűlés nem vonhatja el az érdemi döntés jogát sem az államfőtől, sem a helyi önkormányzatoktól, az adományozás mikéntjének körülhatárolása azonban a jogalkotó felelőssége. Annyiban viszont mégiscsak érdemes túlterjeszkedni az Alkotmánybíróság döntésén, hogy végre szabályozás alá essen az úgynevezett elismerésalapítás és -adományozás is. Az elismerés kategóriájának bevezetésével a törvényjavaslat fogalmi tisztázást ad az olyan kitüntető címekre, díjakra, oklevelekre, plakettekre és egyéb formájú elismerésekre vonatkozóan, amelyeket az adományozásra jogosult személyek és szervezetek jelenleg is adományoznak, azonban mind a mai napig homályos, sokszor hiányzó szabályrendszer alapján.

A bizottsági ülésen heves vita tárgyát képezte, hogy az elismerésalapítás jogosulti körének lefektetésével az új kitüntetésadományozókat határozza meg a törvényjavaslat, holott egyértelműen kiderül szimplán a nyelvtani értelmezés útján is, hogy nincs szó új kitüntetésről; ezt magam is hangsúlyozom. Egyrészt a kitüntetés és az elismerés két különböző kategória, másrészt megfelelően eltér a kitüntetések és az elismerések alapítóinak a köre is. Az elismerések alapításának és adományozásának eddigi gyakorlata olyan mértékben kusza és szabályozatlan volt, hogy mindenképpen indokolttá vált ennek a rendszernek a törvényi szintű szabályozása, ezáltal egyértelműbbé tétele.

Az elismerésalapítás, illetve -adományozás jogosulti körének meghatározásával, valamint az adományozás feltételeinek rögzítésével kialakulhat tehát egy egységes eljárási rend, méghozzá törvényi szinten, megoldva egyszersmind azokat a jelenlegi alkotmányos problémákat, amelyek éppen a jogforrási hierarchia áttörése révén keletkeztek, és amelyekre az Alkotmánybíróság is rámutatott.

Érintőlegesen utalni szeretnék egy fogalmi pontosításra is. A hatályos törvény 7. §-a némileg sommás módon csupán szakmai és helyi jellegű kitüntető címekről szól, az előterjesztő módosítási szándéka szerint pedig ezen túl a feladatkörrel összefüggő, egyes kiemelkedő tevékenységek, teljesítmények elismerése történhet, az elismerés alapítása és adományozása. Láthatjuk tehát, hogy cizellálja az elismerés jellegét tartalmában is, és egyúttal lehetőséget ad a helyi önkormányzatok számára, hogy ne csupán az eléggé absztrakt helyi jellegű fordulatot alapul véve, hanem akár a feladatkörrel összefüggő tevékenység értékelésére is adományozhassanak elismerést.

Arra is felhívnám a figyelmet, hogy a törvényjavaslat a rész-egész viszonylatához hasonlóan kapcsolatot teremt a Kossuth- és Széchenyi-díj szabályozása, valamint a Magyar Köztársaság kitüntetéseinek szabályozása között oly módon, hogy az utóbbit minősíti elsődlegesnek. Ezzel tehát beilleszti a Kossuth- és Széchenyi-díjat a kitüntetések rendszerébe, megmarad ugyanakkor ennek a két díjnak a jogszabályi önállósága. Ezáltal továbbra is kifejezésre juttatja a jogalkotó a Kossuth- és Széchenyi-díj társadalmi rangját, ugyanakkor nem hagyja magára ennek a két díjnak a szabályozási hátterét, hanem koherens rendszerbe illeszti azt.

További érdeme a törvényjavaslatnak, hogy pontosítja valamennyi elismerésalapítás vonatkozásában a jogalkotási felhatalmazásokat. Felhatalmazást kap tehát egyfelől a kormány, másfelől a kormány tagja és a helyi önkormányzat, hogy a kitüntetésekre vonatkozó részletes eljárási szabályokat, illetőleg az elismerésekkel kapcsolatos feltételrendszert kidolgozza, és ezáltal eleget tegyen a normavilágosság követelményének, amire az Alkotmánybíróság is utal.

Kiemelendő ugyanakkor, hogy az adományozás előkészítésére vonatkozó alapvető szabályokat a törvényjavaslat egy újonnan beiktatandó mellékletben kívánja rendezni. A melléklet világosan elhatárolja egymástól az indítványozás, az előterjesztés és az adományozás fogalmát, továbbá támpontokat is szolgáltat az ismételt kitüntetéshez, a kitüntetés erkölcsi megalapozottságához, valamint a jelölt személyének bemutatásához. Ezekre a szempontokra nézve a törvény eddig semmilyen útmutatót nem adott.

Ugyancsak változás a Kossuth- és Széchenyi-díjjal összefüggő adatkezelési szabályok megjelenítése. A díjazott személyek nyilvántartásával összefüggésben a törvényjavaslat választ ad a mit, a kinek és a meddig kérdésekre. Felsorolja ugyanis a nyilvántartás tartalmi követelményeit, rögzíti az adattovábbítás és a betekintés alanyait és feltételeit, ezenkívül megjelöli az adatkezelés 30 éves időtartamát. Bár megjegyzem, hogy az utóbbi időtartam szükségességére nézve a bizottsági tárgyalás után is maradt bennem kétely.

Vitát generált a bizottsági ülésen a kitüntetésre való érdemtelenség és ezzel összefüggésben a kitüntetés visszavonásának szabályozása is. Véleményem szerint logikus és indokolt az a módszer, hogy a kitüntetés visszavonására, az adományozásra és annak előkészítésére vonatkozó hatásköri és eljárási szabályokat kelljen alkalmazni. Hiszen a visszavonás az adományozás ellentétpárja, mondhatni: negatív oldala, így a legkézenfekvőbb megoldás az, hogy ugyanazokat a szempontokat tekintjük irányadónak, mint az adományozásnál, csak éppen negatív előjellel.

Összességében tehát megalapozottnak, átgondoltnak és támogatásra alkalmasnak tartom és tartja az MSZP a törvényjavaslatot, esélyt kínál arra, hogy érdemben rendbe tegyük a kitüntetések és az elismerések hazai rendszerét.

Köszönöm figyelmüket. (Taps az MSZP padsoraiból.)