Készült: 2020.03.30.00:02:32 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

70. ülésnap (1999.05.07.), 212. felszólalás
Felszólaló Révész Máriusz (Fidesz)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 17:23


Felszólalások:  Előző  212  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

RÉVÉSZ MÁRIUSZ (Fidesz): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Egyetértek azokkal az ellenzéki felszólalókkal, akik azt mondják, hogy szerencsés lenne, ha, mondjuk, a közoktatási törvényt nem kellene négyévente megváltoztatni. Mindannyian tudjuk, hogy azok a gyerekek, akik hatéves korukban bekerülnek a közoktatásba, szerencsétlen esetben akár 3-4 vagy talán még ennél is több szemléletváltást kénytelenek átvészelni az iskolában. Magam is egyetértek azokkal, akik azt mondják, hogy szerencsés lenne, ha sikerülne nyugvópontra jutni e viták során. Azzal azonban nem értek egyet, hogy erre a törvénymódosításra nincs szükség. Erre a törvénymódosításra szükség van, éppen azért, mert 1996-ban, a törvény utolsó módosítása során nem sikerült ezt a konszenzust kialakítani, és úgy tűnik, most sem sikerül a konszenzusteremtés.

De mielőtt feltennénk azt a kérdést, hogy miért van szükség ennyire sürgősen e törvénytervezet beterjesztésére, nézzük meg, milyen állapotok uralkodnak a mai magyar közoktatásban, milyen állapotok uralkodnak a magyar valóságban. Vessünk néhány pillantást arra, hogy mit mutatnak a monitorvizsgálatok, amelyek az ország különböző településein, különböző iskoláiban lévő gyerekek tudását hasonlítják össze. Ezek a monitorvizsgálatok a következőket mutatják:

Az elmúlt években csökkent a gyerekek átlagos tudásszintje Magyarországon. Ez már önmagában rossz adat. De még ennél is súlyosabb adat az, hogy mindamellett, hogy csökkent, a gyerekek tudásszintje közötti különbség viszont igen jelentősen megnőtt. Tehát vannak, akik jóval többet tudnak az átlaghoz képest, vannak, akik lényegesen kevesebbet tudnak, mint tudtak egy-két évvel ezelőtt. Ez már önmagában azt jelzi, hogy itt jelentős problémák vannak. Tehát amikor a gyerekek elvégzik a 8. osztályt, vagy mire elérik a 4. osztályt, a tudásszintjük különbsége jelentősen megnövekedett a néhány évvel ezelőtti állapotokhoz képest. Ennek természetesen sok oka van. Nemcsak az iskolarendszer tehet erről, de a mi meglátásunk szerint, kormánypártiak szerint az iskolarendszernek, illetve annak a rendszernek, amelyben ma a képzés folyik az iskolákban, alapvetően szerepe van ebben.

Nagyon sokat beszélünk az átjárhatóságról. De ha az átjárhatóság szót kiejtjük, akkor abban a pillanatban, ahogy végiggondoljuk, hogy a gyerekek tudásszintkülönbsége az azonos évfolyamokon évről évre jelentős mértékben növekszik, azt is be kell látnunk, hogy az átjárhatóság ezzel párhuzamosan jelentősen csökken. Ez pedig, úgy gondoljuk, baj. Baj, mert ebből az következik, hogy a gyerekek életesélye eldől abban a pillanatban, amikor beiratkoznak az általános iskolába. Ha szerencséjük van, és olyan általános iskolába iratkoznak, akkor megvan az esélyük, hogy jó szakmájuk legyen, magas színvonalú végzettséggel végezzék el az általános iskolát. Ha szerencsétlenek, akkor pedig tulajdonképpen már hatéves korukban egy szerencsétlen életpályára állítjuk gyermekeinket. Azt gondolom, ennek a folyamatnak véget kell vetni. Erről szól egyébként a törvénytervezet, amelyet a kormány beterjesztett, és nem másról.

Melyek azok a pontok, ahol úgy érezzük, hogy jelentős változtatásra van szükség. Az iskolaszerkezet kérdése egy ilyen kardinális kérdés. Az előző törvényben, amelyet 1996-ban fogadott el a parlament, úgy érzem, nem vettek tudomást a realitásokról. A magyar iskolarendszer ma is elsősorban a 8+4-es iskolarendszerre épül. Amikor 1996-ban elfogadták a törvényt, úgy tettek, mintha ez a realitás nem létezne. A világon nagyon sokféle iskolarendszer van. Egyet lehet érteni azzal a tendenciával is, amelyről Horn Gábor képviselőtársam beszélt. A világban megfigyelhető egy olyan fejlődési irány, hogy egyre tovább tart az alapképzés, és egyre tovább tartják együtt az iskolákban a gyerekeket. Csak az a kérdés, hogy Magyarországon ez valósult-e meg az elmúlt években avagy sem.

Mi úgy látjuk, nemhogy egyre tovább, hanem egyre koraibb szelekció következett be a magyar iskolarendszerben. Nem arról van szó tehát, amit Horn Gábor képviselőtársunk elmondott, hogy tíz évfolyamon keresztül együtt tanulnak a gyerekek, hanem a probléma az, hogy a szelekció egyre korábban következik be. Nem igaz az, hogy a 9., 10. osztályban a gyerekek átmehetnek egyik intézményből a másikba, egyik osztályból a másikba, hanem pontosan arról van szó, hogy ezek a lehetőségek szűkültek előttük. Az a véleménye a kormánypártoknak ebben az esetben, hogy ezt a folyamatot úgy lehet valamilyen módon szabályozni, ha igenis kimondjuk azt, hogy a nyolcosztályos, a 8+4-es iskolarendszer működik alapvetően ebben az országban. Ezzel párhuzamosan nem akadályozzuk meg a hat- és nyolcosztályos gimnáziumok működését, de ezt egy kiegészítő képzésnek gondoljuk a legtehetségesebb gyermekeink számára. Alapvetően a 8+4-es iskolarendszer mellett törünk lándzsát. Meggyőződésünk, hogy ha sikerül érdemben előrelépni ezen a területen, ez szolgálja azt, hogy a gyerekek tudásszintkülönbsége ne növekedjen tovább.

Elhangzott az, hogy nagyon kevés egyeztetést folytattunk különböző társadalmi szervezetekkel. El kell mondanom, hogy mindkét nagy pedagógus-szakszervezet ezt az elképzelést egyébként egységesen támogatta. Horn Gábor képviselőtársam hivatkozott a Történelemtanárok Egyesületére is, velük egyébként háromszor tárgyaltunk, és a tárgyalásokról egyáltalán nem olyan benyomásaink vannak, mint neki, hiszen megkaptuk a törvényjavaslathoz a módosító javaslatokat is. Visszatérve: a Történelemtanárok Egyesülete is üdvözölte azt a lépést, hogy ez a tervezet a 8+4-es iskolaszerkezetet megerősíti.

Ide tartozik a kerettantervek kérdése is. Szintén abba az irányba hat a kerettanterv elképzeléseink szerint, ami valamilyen módon egységesíti azt a tudásanyagot, amelyet a gyerekek megszereznek az iskolában. Én a tanári-pedagógus szabadságjogoknak nagy tisztelője vagyok, és azt is hiszem, hogy a tanároknak élniük is kell ezzel a szabadságjoggal, és nem helyes, ha bárki beleavatkozik és elmondja, hogyan kell tanítania. Ez helytelen út! De azért azt szerintem nem az egyes tanároknak kell eldönteniük, hogy mit kell tanítani. Ma Magyarországon az a probléma, ha végiggondoljuk, hogy a NAT-tal kapcsolatosan milyen problémák vetődtek fel, meg kell nézni, mondjuk, a különböző tantárgyfelosztásokat a különböző iskolákban.

A következő dolog történt: ha az iskolaigazgató, mondjuk, testnevelés szakos tanár volt, akkor a testnevelésnek volt jelentős óraszáma az iskolában. Ha biológiatanár volt erős érdekérvényesítő képességgel, akkor a biológia is megkapta a megfelelő óraszámot, de esetleg a testnevelés háttérbe szorult. Azt hiszem, nem egy jó út, ha a gyerekek esélyeit az dönti el, hogy éppen milyen szakos az iskolaigazgató, és éppen melyik tanárnak az adott pillanatban, amikor a helyi programot el kellett készíteni, milyen volt az érdekérvényesítési képessége a tantestületen belül. Azt hiszem, ez nem szabadságjog kérdése, igazából itt a gyermekek különböző jogai sérülnek.

Minden gyermeknek joga van arra, hogy egyenlő esélyekkel vágjon neki az életnek. A liberalizmusnak egyébként egy nagyon fontos alapelve az esélyegyenlőség. Úgy érzem, abban az iskolarendszerben, amely működik, ez az alapvető jog erőteljesen sérül. A kerettanterv ezeknek a működési problémáknak a kiküszöbölésére vonatkozik; ezt a problémát, amely egyértelműen jelen van a magyar oktatási rendszerben, kívánja kezelni. A kerettantervek - mielőtt bárki félreértené - nem fedik le a teljes oktatandó tananyagot. Teljesen nyilvánvaló, hogy különböző iskolák vannak, különböző szociológiai hátterű gyerekek járnak az iskolákba, és meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy ezeknek a gyerekeknek érdeklődésüknek és szellemi előképzettségüknek megfelelő különböző oktatásban lehessen részük. Ugyanakkor elősegíti az esélyegyenlőséget, ha kerettantervekkel szabályozzuk ezt a folyamatot. Aki mostanában volt iskolában, és látta, hogy a NAT során készült helyi programok milyen jövőképet vetítettek elénk, azt gondolom, nem kifogásolja ezt a lépést; mint ahogy nem kifogásolták ezt érdemben - meg kell jegyeznem - a pedagógus szakszervezetek sem.

Kell néhány szót szólni a minőségbiztosításról, mert sokan bírálták. Egyébként a magyar költségvetés hihetetlen összegeket költ közoktatásra, és ezt nagyon helyesen teszi.

(21.30)

Sőt azt kell mondani, hogy ezeket az összegeket még jelentősen növelni kell, a törvénytervezetben van egyébként erre utalás. Ez a pénz a mai oktatási rendszerben tulajdonképpen ellenőrizetlenül ömlik bele az oktatásba, és nincs meg az az intézmény, az a hivatal, amelyik valamilyen módon pontosan követné, hogy mi lesz ennek a pénznek a sorsa, milyen hatékonyan használják fel, s hogy egyáltalán a törvényben szabályozott dolgokat az általános iskolákban, óvodákban, gimnáziumokban betartják-e.

Természetesen vannak bizonyos jogok telepítve például a jegyzőkhöz. A kérdés az, hogy a jegyzőknél jó helyen vannak-e ezek a jogosítványok. Gondoljunk bele például a következő helyzetbe: egy önkormányzati általános iskolában 34 gyermek tanul egy osztályban. A jegyzőnek jeleznie kellene, hogy a törvény szerint 34 gyerek nem tanulhat egy osztályban. A kérdés az, hogy egy kistelepülésen fogja-e jelezni ezt az önkormányzat képviselő-testületének alárendelt jegyző - az önkormányzati képviselő-testület tulajdonképpen a munkáltatója -, hiszen abban a pillanatban, ha ezt a problémát jelzi, a képviselő-testület nem tehet mást, mint két osztályra bontja a 34 fős, addig egy osztályként működő osztályt. Nagyon sok helyen nem teszi meg ezt a jegyző, ezt mindannyian tudjuk a tapasztalatainkból.

Nagyon helyes az elképzeléseink szerint, ha ettől az önkormányzati fenntartótól elkülönült hivatal - ebben az esetben az a hivatal, amelyről a törvény szól - ellenőrzi ezeknek a törvényi paramétereknek a betartását. Sokan tudják, akik az oktatásban dolgoztak, hogy tulajdonképpen maguk az iskolák is jelzik, ha nem tudják magukat egész pontosan elhelyezni, hogy hol tartanak a rendszeren belül, hiszen ezek az értékelési feladatok igazából nem épültek ki, s nincs meg a lehetőségük arra, hogy összemérjék magukat más iskolával, és tudják, az adott iskolában milyen színvonalon folyik az oktatás, vagy pedig ezt elég körülményesen tudják felmérni az igazgatók és maguk a tanárok is. Ha ilyen értékelési és vizsgaközpont alakulna meg, úgy éreztem eddig a pedagógusfórumokon - részt vettem néhányon -, hogy különösen nagy ellenkezést ez sem váltott ki egyébként a pedagógusok között. Meg kell említenem, hogy az egyik pedagógus-szakszervezet azért felvetette azt a problémát, amit az ellenzéki képviselőtársaink is jeleztek, nevezetesen: nem értenek egyet azzal, hogy hatósági jogkörökkel rendelkezzen ez a hivatal. A nagyobbik pedagógus-szakszervezet nem vetette fel ezt a problémát.

Véleményünk és meglátásunk szerint egyébként az oktatási jogok miniszteri biztosa is abban az irányban foglalt állást, hogy a gyerekek esélyegyenlősége azért növekedjen. Aki elolvasta a törvényben ennek a miniszteri biztosnak a feladatait, az látta, hogy pontosan ebben az irányban lesz ennek a személynek vagy talán főosztályi rangú résznek olyan szerepe, amely ezt az esélyegyenlőséget erősíti.

Az esélyegyenlőséget egyébként erősíti az is, amit az ellenzéki képviselőtársaink is elismeréssel nyugtáztak, hogy az állami finanszírozás arányát növeli a tervezet, a két évvel ezelőtti átlagköltség 80 százalékáról 90 százalékára, de nemcsak ez a 10 százalékos növekedés van egyébként a tervezetben, hanem még nyugodtan hozzászámolhatjuk azt is, hogy az infláció jelentős mértékben csökken. Éppen ezért a két év alatti költség kisebb mértékben inflálódik, mint egy-két évvel ezelőtt. Tehát tulajdonképpen van remény arra, hogy az önkormányzatok anyagi különbsége valamilyen módon kiegyenlítődik, és kisebb mértékben fog a gyerekek képzési színvonalában megjelenni az, hogy az önkormányzat milyen anyagi helyzetben van, jóban vagy rosszban, hiszen az erre a célra kapott finanszírozása jelentősen növekedni fog. Azt hiszem, hogy ezek azok a lépések, amelyek miatt ezt a törvénytervezetet mindenképpen elfogadásra javasoljuk.

Nagyon fontos problémákat próbál ez a törvénytervezet kezelni. A magyar társadalomnak egyébként egyáltalán nem jó az, ha a gyerekek tudásszintje, mire elvégzik az iskolát, végletesen kettészakad. Azokat a gyerekeket és fiatalokat, akik nem kellő tudással végzik el az általános iskolát és utána az alapképzést, a magyar társadalom hogyan fogja eltartani hosszú távon, hogyan fog nekik munkát biztosítani, hogyan fognak ezek az emberek megélni? Éppen ezért alapvető fontosságú, hogy az ebben a törvényben meghatározott célok megvalósuljanak.

Még egyszer ki szeretném emelni, amit egyébként a beszéd közben már mondtam: azért, mert az ellenzéki képviselőtársaink bírálták a kormánypártoknak ezt a gyakorlatát, az Oktatási Minisztérium is folyamatosan egyeztetett, és folyamatosan egyeztet a különböző társadalmi szervezetekkel, tehát nem állja meg a helyét az, hogy nincs egyeztetés. Az utolsó pillanatig, sőt még a jövő héten is, tehát a törvény elfogadásáig ezek az egyeztetések folyamatosak lesznek.

A Fidesz oktatási munkacsoportja bevezetett egy olyan egyeztetési mechanizmust, amire eddig nem volt példa: folyamatosan tárgyal a minisztériummal, pedagógus-szakszervezetekkel, s egyéb érdekvédelmi, szakmai szervezetekkel párhuzamosan. Több olyan módosító javaslatot adtunk be a törvényhez, amelyeket éppen ezek a szakmai szervezetek, pedagógus-szakszervezetek fogalmaztak meg.

Úgyhogy azt javasolnám ellenzéki képviselőtársaimnak, mielőtt arra hivatkoznak, hogy a Történelemtanárok Egyesülete, a szakszervezet mivel ért és mivel nem ért egyet, kövessék a gyakorlatunkat, és ők is egyeztessenek ezekkel a szakszervezetekkel, szakmai szervezetekkel, mert ebben az esetben szembesülnének azzal, hogy ennek a törvénynek a fogadtatása messze nem olyan ezeknek a szervezeteknek a körében, mint amilyenre ők hivatkoznak.

Egyébként ellenzéki képviselőtársaimnak felajánlom, hogy szívesen odaadom nekik azokat a módosító javaslatokat, amelyeket ezek a szervezetek nyújtottak be a törvénytervezethez. És ha a közösen tartott sajtótájékoztatóinkat nem is hallották, akkor is látni fogják, hogy a törvény alapvető irányultsága, s a szakmai szervezetek, a szakszervezetek és a kormánypártok javaslata között nincs különbség. Vannak módosítások, de ezek a módosítások nem a törvény érdemi részére vonatkoznak. Köszönöm szépen. (Taps a kormányzó pártok padsoraiban.)




Felszólalások:  Előző  212  Következő    Ülésnap adatai