Készült: 2020.03.30.16:24:05 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

70. ülésnap (1999.05.07.), 118. felszólalás
Felszólaló Keller László (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 9:54


Felszólalások:  Előző  118  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

KELLER LÁSZLÓ (MSZP): Köszönöm szépen. Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Államtitkár Úr!

A Fidesz vezérszónoka, Mádi képviselő úr, megkért bennünket arra, hogy sok dologról inkább ne is beszéljünk; két dologról beszéljünk: a hiány mértékéről és a kiadási arányokról. Nos, megígérem, hogy nem beszélek az adóreformról, nem beszélek a jövedelemközpontosításról, nem beszélek a nyugdíjakról, viszont beszélek a hiány mértékét és a kiadási arányokat befolyásoló egészségügyi kérdésekről.

A csodálatos hároméves terv kiemelt célként jelöli meg az egészségügy átalakítását. Ugyanakkor a megvalósítás eszközrendszerét, módját, prioritásait a hároméves terv egyáltalán nem mutatja be. Tíz hónap után, a múlt heti kabinetülésen jutott el a kormányzat ahhoz a felismeréshez, hogy a tavaly létrejött kormányzati szerkezetben, az egészségügyi rendszer átalakításánál elengedhetetlen a gazdasági miniszter koordinálása.

Ez fontos felismerésnek tekinthető abban a kaotikus állapotban, amelyben a kormányzat az egészségügy átalakítását próbálja kezelni. De arra már nem jutott a figyelméből, hogy magyarázatot adjon arra, miért maradt el a gazdasági miniszter részéről a gazdaságpolitikai stratégia beterjesztése, amit egyébként tavaly ősszel a költségvetési bizottság ülésén az idén tavaszra ígért a miniszter úr. Ugyanis enélkül nehezen ítélhető meg, milyen mélységű átalakításban gondolkodhat a kormány az egészségügy területén, és más ágazatban is, 2000-ben és az azt követő két évben. Márpedig a hároméves terv kiemelkedő feladata az egészségügy átalakítása, reformja. Az országgyűlési határozatban felfújt lufit - még mielőtt azt egy gondosan megszervezett sajtótájékoztatón felengedhették volna, ahogy azt egyébként szokták az érintettek - két nappal ezelőtt az egészségügyi miniszter kilyukasztotta egy nagyívű sajtónyilatkozatával.

Ugyanis mit mond a határozati javaslat? Azt mondja, hogy lesz egészségbiztosítási reform, amely a szolgáltató hálózat szakmai eredményességének javulását, és a költséghatékonyság növekedését eredményezi. Ezzel szemben mit mondott a miniszter a kabinetülés után? Azt mondta, hogy az egészségügyi reformnak csak alfejezete a finanszírozás, amelynek további részeleme a biztosítási rendszer reformja. Igaza van a miniszter úrnak; egy rendszer részelemének átalakítása nem szülhet olyan változást, mint amit az országgyűlési határozat indokolása felvázol. De ezt a kormánynak akkor is kellett volna tudnia, amikor az irányelveket elfogadta és benyújtotta a Házhoz.

A gazdasági fejlődés makrogazdasági kereteiről szóló kiegészítő anyag már az egészségügy és nem az egészségbiztosítás reformjáról szól. Ez már gondosan elkerüli a biztosítási reformot, és az egészségügy reformjáról nagyon reálisan szól. Megfogalmazza a többletkiadások szükségességét is, de csak ennyit tudhatnak meg az egészségügy szereplői a kormány elgondolásáról, szándékáról, mert ennél többet ez a dokumentum sem tartalmaz.

Tájékoztatóul kaptunk a kormánytól egy harmadik anyagot is. Igaz, ebben is csak egy mondattal utal a szándékra, amely az előző két dokumentumban közölteknek tulajdonképpen a keveréke. Nyugodt lelkiismerettel fogalmazhatjuk meg tehát kritikai álláspontunkat: a kormány költségvetési irányelvei alapján a kormány csak azt tudja, hogy valamilyen egészségügyi reformot meg kellene csinálni jövőre, és az azt követő években, de az az érzésem, hogy annak iránya, tartalma, üteme, hatása, a költségvetési támogatottsága az előterjesztő számára sem ismert. Egyértelműnek tűnik, hogy a reformokhoz elengedhetetlen többletforrásokat az ágazat nem kapja meg, és a hangsúly továbbra is a keresleti oldal, az egészségbiztosítás reformján van, miközben a szolgáltatók, a kínálat átrendezésére, az ágazatban dolgozók méltánytalan jövedelmi pozíciójának javítására, úgy tűnik, remény sincs.

Mivel tehát a hároméves terv az egészségügy által érintett tízmillió polgár számára egy üres halmaz, még inkább elkeserítőbb az az állapot, amely ma jellemzi a kormányzati szereplőket, irányítókat. Nincs arra lehetőség, és nem is indokolt, hogy részletekbe menően rávilágítsunk a mai helyzetre, de azt sem tehetjük meg, hogy ne mutassunk rá annak tarthatatlanságára, hiszen az irányelvek megvalósíthatóságát nem kis mértékben határozza meg a mai helyzet. Reálisan meg kell mondani, hogy az egészségügy mai feszültségei nem az elmúlt közel egy évben keletkeztek.

(14.40)

Ugyanakkor látni kell azt, hogy a választások után e területen nemhogy a megoldások, a megoldási irányok nem körvonalazódtak, hanem újabb, már-már kaotikus vonásokat felmutató új feszültségek keletkeztek. Ezek közül néhányat az állításom igazolásául szeretnék szóba hozni.

Elsősorban azt lehet tapasztalni, hogy a felelősségi rendszer átláthatatlan, ellentmondásos. Az elmúlt hónapok kormányzati propagandája azt sugallta, hogy az egészségügy súlyos problémája az egészségbiztosítás átalakításával megoldható. Az e célra kidolgozott szakértői anyag - amit módunkban volt megismerni, hiszen a költségvetési bizottság tagjai megkapták azt megelőzően, az ezzel foglalkozó államtitkár asszonyt meghallgattuk - nem veszi figyelembe az egészségügy jelenlegi szerkezetét, az egészségügyi ellátás törvény által szabályozott kötelezettségeit, a tulajdonviszonyokat, a betegek érdekeit, a szakmai szabályokat, a betegellátás követelményeit.

A másik akut probléma a gyógyszertámogatás. A gyógyszertámogatás új rendszere nem ismert a mai napig. A kezelési módja pedig a kormányzat részéről egyszerűen kritikán aluli. A sok-sok beválthatatlan ígéret hamis illúziókat kelt az érintettekben. A két nappal ezelőtti nyilatkozatokra szeretnék csak utalni: 35-40 milliárd forintos amortizáció beépülése a jövő évi költségvetésbe, 70 milliárd forintos állami garancia a privatizációhoz, 20 milliárd forint paraszolvencia beterelése az ellátás finanszírozásába, 30 milliárd forint a köztisztviselők kiegészítő pénztárába - igaz rögtön hozzátette a miniszter úr, hogy ez a béremelés terhére történhet meg természetesen. És akkor már nem beszélek a választásokat követő 400 százalékos béremelésről. Nos tehát, miközben a hároméves terv kiemelt vágyaként fogalmazódik meg az egészségügy vagy az egészségbiztosítás reformja, aközben a mindennapok során az egészségügy irányítását áthatja a különböző kormányzati tényezők, a hozzájuk tapadt szakemberek ma még kevésbé nyílt, de annál veszélyesebb harca.

Tisztelt Ház! Ha ebben a harcban nem kerekedik felül a józan ész, ha az átalakításon munkálkodók kevésbé fogadják el a polgárok és közösségeik számára oly fontos alapértékeket, mint a szolidaritás, méltányosság és igazságosság érvényesítésének szükségességét, akkor azt is tudnunk kell és tudniuk kell, hogy ezért a felelősséget nekik kell vállalni. Azt is tudni kell, hogy a folyamat, amelyet elindíthatnak, csak nagyon nehezen lesz megfordítható.

Tisztelt Képviselőtársak! Megítélésem szerint az egészségüggyel foglalkozó fejezet - már ha egyáltalán lehet fejezetnek tekinteni azt, ahogy foglalkozik ez az anyag ezzel a kérdéssel -, úgy gondolom, világosan rávilágít arra, hogy mennyire megalapozatlan és üres a kormánynak a költségvetési irányelvek címszó alatt behozott országgyűlési határozati javaslata.

Köszönöm a megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzék padsoraiból.)




Felszólalások:  Előző  118  Következő    Ülésnap adatai