Készült: 2024.03.28.13:57:45 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

81. ülésnap (2003.06.23.),  17-20. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:47


Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, frakcióvezető asszony. Kérdezem, hogy a kormány nevében kíván-e valaki szólni. (Nincs jelentkező.) Nem.

Tisztelt Képviselőtársaim! Dávid Ibolya frakcióvezető-helyettes asszony, a Magyar Demokrata Fórum képviselőcsoportjából, “Hová vezet a kormányzat útja?ö címmel kért napirend előtti felszólalásra lehetőséget. Öné a szó, frakcióvezető-helyettes asszony.

 

DR. DÁVID IBOLYA (MDF): Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Képviselőtársaim! Bő egy éve a kormányprogram vitájában a Magyar Demokrata Fórum rendkívül visszafogott volt. Visszafogott azért, mert mindannyiunknak volt már egy vagy két kormányzati ciklusa ahhoz, hogy bebizonyítsa, hogy mit tud letenni a nemzet asztalára. Azonban eltelt több mint egy év, és bizony ez a parlamenti évzáró alkalmat ad arra, hogy megvonjuk a mérleget. Mert az kiderült az elmúlt egy évből, hogy önök hogyan kormányoznak - az nem, hogy hová. Még kevésbé derült ki az, hogy bizony hogyan leszünk mi ilyen egyéves kormányzással a jövő nyertesei.

Tisztelt Képviselőtársaim! A mérleg elkészítésekor tudjuk azt, hogy nincsenek jó kormányok, és nincsenek rossz kormányok. Azt vizsgáljuk, hogy egy-egy kormányzati időszakban mennyi volt a jó, az előrevivő, a jövőt megalapozó kormányzati program, és ha így vizsgáljuk az elmúlt egy évet, akkor bizony azt kell mondanom, hogy nagyon féloldalas a mérleg, sőt, a mérleg felbillent. Ugyanis a mérleg serpenyőjében egyik oldalon néhány hangulatjavító intézkedés benne volt ugyan, a másik oldalon azonban nagyon komoly kritikák fogalmazódnak meg a korrupcióval, a sűrűsödő korrupciós ügyekkel, a magyar gazdasággal kapcsolatban. Elmondhatjuk, hogy leült a magyar gazdaság, elmondhatjuk, hogy a gazdaságpolitikában és a társadalompolitikában komoly jelek mutatkoznak mára, és bizony a nemzetpolitikában is néhány kínos ügy nehezíti az eddig konszenzusos nemzetpolitikánkat.

Hiányzik a jövőkép, hiányzik a stratégia, és hiányzik egy távlatos gondolkodás, amely a nagy változások előtt álló nemzetnek jövőt ad, reményt ad.

Tisztelt Képviselőtársaim! Összegezve elmondhatom erről a mérlegről, hogy a dolgok rosszul mennek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány elemmel bővebben is szeretnék foglalkozni, ahol a fő bajok vannak. A fő bajok bizony a korrupció mentén is összefoglalhatók.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ami az elmúlt egy évben a kormányzat, az egyszemélyes miniszteri felelősség szintjén vagy a miniszterhez kötődő, államtitkári szinten történt, az elgondolkodtató. Februárban a miniszterelnök úr azt mondta, hogy föl kell állítani egy olyan csoportot, amelyik majd arra ügyel, hogyan lehet az állampolgároknak a közéletbe vetett bizalmát megőrizni. Nos, felállt egy köztársasági etikai tanács. De vajon igényli-e a kormány és a kormányfő ennek az etikai tanácsnak a munkáját? Figyelembe veszi-e, hogy egy idő után ne csak a koalíciós szerződés legyen a fokmérője egy-egy személy megítélésének, hanem a valós jogi és az etikai helyzet?

Tisztelt Képviselőtársaim! A korrupciós ügyek mellett néhány gondolat erejéig engedjék meg nekem, hogy a nemzetpolitika rossz irányú folyamatairól is szóljak. Rég nem tapasztalt feszültségek nehezítik mára annak a konszenzusos nemzetiségi és nemzetpolitikának a kérdéseit, amelyben mára eljutottunk oda, hogy talán szavazni fogunk arról a törvényről, amelynek legégetőbb kérdése az, hogy önök nem merik vállalni az egységes nemzethez tartozásnak egy jogszabályban történő megfogalmazását, olyan háttérrel, amikor látjuk, az erdélyi egyházi méltóságok, a parlament általános vitájában lefolytatott vitában ellenzék és kormánypárt egyetértett abban, hogy a kultúrájában, az anyanyelvében és a hagyományaiban egységes nemzet megfelelő megoldás lenne, önök pedig nem támogatják. Miért kell ezt a fajta konfrontációt vállalni, nem velünk, ellenzékiekkel, elsősorban nemzettársainkkal és a nemzettársainkat képviselő politikai, civil szervezetekkel és egyházi méltóságokkal szemben is? Semmi értelme nincsen!

Tisztelt Képviselőtársaim! A gazdasági helyzetről néhány szót ejtettünk. Azzal, hogy leült a magyar gazdaság, mára minden gazdasági elemző egyetért, hogy a paramétereink romlottak - önmagukért beszélnek az adatok -, hogy nincsenek prioritások a magyar gazdaságban, egyértelmű. Jött a fűnyíró elve. A pazarló államháztartást nem most kellett volna megfogni; a kormány megalakulásakor. A pazarló gazdálkodás ellen pedig nem jó az a fűnyíró, amely egyszerre büntet 2,5 százalékos csökkentéssel minden költségvetési fejezetet (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) és a pénzügypolitikát.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gazdasági depresszió van ma, és bár tudom, hogy jön a nyár, és a depresszió ellen nagyon jó gyógyszer a napsütés, de a gazdaságban ez nem elegendő. Kellenének bizony átgondolt cselekvési programok és stratégia.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

 

ELNÖK: Köszönöm szépen. A kormány részéről megadom a szót Veres János pénzügyminisztériumi politikai államtitkár úrnak. Államtitkár úr!

 

DR. VERES JÁNOS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Frakcióvezető-helyettes Asszony! Ön hozzászólásának a befejezésekor azt említette, hogy a kormány megalakulásakor kellett volna megfogni a pazarlást. Ezzel implicite elismerte, hogy addig, míg az új kormány meg nem alakult, pazarlás folyt Magyarországon. (Taps a kormánypárti padsorokban.) Ha ez így van, természetesen üdvözlöm. Azonban azt kell mondanom, hogy két témában bizonyára nem értünk egyet abban a gondolatmenetben, amit elmondott.

Az egyik téma az, hogy ön alappal teszi kritika tárgyává, vajon helyes volt-e a múlt évben elfogadni azt az első száznapos programot, amelyet az új parlament az új kormány megalakulása után elfogadott, hiszen az MDF-frakció volt az egyetlen parlamenti frakció, amely nem szavazta meg ezt a programot. Önök akkor sem értettek egyet ezzel, ma is azt mondja, hogy helytelen volt. Azt gondolom, hogy a társadalom nem ezt igazolta vissza. Akkor a Fidesz mint a nagyobb ellenzéki párt megszavazta ezt a programot, a kormánypártok megszavazták ezt a programot, és a társadalom jól fogadta ezt a programot, helyeselte, helyeselték azt, ami ennek a programnak része volt.

Úgy gondolom, hogy utólag is nem az önök álláspontja volt ebben a helyes, hanem azok álláspontja volt helyes, akik ezt akkor elfogadták a parlamentben, és szavazatukkal megerősítették.

A másik kérdés, amelyben bizonyosan nem fogunk egyetérteni egymással, az az, hogy ön most arra hivatkozik, hogy bizonyos fűnyíró elv érvényesülne vagy érvényesült volna akkor, amikor a programjában a kormány elfogadta a 76 milliárd forintos takarékossági csomagot. Nem érvényesült fűnyíró elv. Ma már szerintem mindannyian tudjuk, hogy ennek a programnak az elfogadásakor rengeteg olyan tétele van a költségvetésnek - így családtámogatások, így nyugdíjak, így az összes olyan gazdasági támogatás, gazdálkodó szervezetek támogatása -, amelyet nem érint semmifajta visszafogás.

Tehát helytelen az a következtetés, amely arra vonatkozik, és úgy próbálja megfogalmazni, hogy ez a költségvetési takarékossági csomag bármilyen módon negatívan hatna a magyarországi gazdálkodó szervezetekre, a magyarországi családokra, a magyarországi önkormányzatokra. Hiszen ebben a körben nem történt egyetlenegy forint visszafogás sem, nem történt olyan intézkedés, amely visszafogná ezen költségvetési kiadásoknak a nagyságát.

 

(11.50)

 

Ezzel szemben történt olyan döntés, és született olyan intézkedés, amely valóban visszafogja az államigazgatás kiadásait, a minisztériumok kiadási tételeit; és azt gondolom, ezt a társadalom alapvetően helyesli, a társadalom ezzel alapvetően egyetért. Persze, akiknek ezt meg kell tenniük, azok számára értelemszerűen egy kicsit nehéz és kicsit keserű, de miután van lehetőség ilyen lépéseket megtenni, ezért az egyes tárcák vezetői differenciált intézkedéseket tesznek az adott költségvetési kereteken belül.

Szeretném azt is elmondani, hogy amikor a képviselő asszony úgy fogalmaz, hogy “leült a gazdaságö, akkor meggyőződésem szerint túlzó mértékben használ egy jelzőt. A magyar gazdaság nem leült, hanem a magyar gazdaság (Közbeszólások a Fidesz soraiból.) növekedésének üteme gyengébb annál, mint amilyen volt korábban. De jelen pillanatban ez a növekedési ütem számottevően nagyobb annál, mint annak a közösségnek a növekedési üteme, amely közösségnek jövő év május 1-jétől Magyarország tagja lesz, azaz jelentősen meghaladja az Európai Unió átlagát. Természetesen, miután az Unióban nagyon gyér a növekedés mostanság, ez ránk is hatással van, hiszen Magyarország gazdasági kapcsolatai döntő mértékben, mintegy 80 százalékos mértékben az uniós országokkal bonyolódnak, és értelemszerűen, ha ott nincs növekedés, akkor ez kihat Magyarországra is.

Ezzel együtt a magyar gazdaság még mindig egy viszonylag szebb növekedési ütemet mutat annál, mint amit az uniós országok tudnak produkálni mostanában. Ezért nem úgy fogalmaznék, hogy leült a magyar gazdaság, hanem a magyar gazdaság igenis át fog állni a következő időszakban - a magyar kormány meggyőződése szerint - arra az új, immáron helyes, növekedésvezérelt pályára, amely exportérdekeltségen és termelésérdekeltségen nyugszik, nem pedig egy belső fogyasztásélénkítésen, amit önök annak idején részben a Széchenyi-tervvel, részben más olyan keresletnövelő intézkedésekkel valósítottak meg, aminek a hatása nyilvánvalóan akkor is vitatható volt, és utólag is vitatható.

Meggyőződésem szerint Magyarország számára az egyetlenegy lehetőség, hogy visszatér az eredeti, helyes növekedési pályára, amely exportvezérelt és hatékonyságon alapul. Úgy gondolom, ha ebben egyet fogunk tudni érteni, akkor meggyőződésem szerint jól fogjuk szolgálni - önök ellenzékből, mi pedig kormányoldalról - Magyarország jövőbeni fejlődésének irányát.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypárti padsorokból.)

 




Felszólalások:   13-16   17-20   21-24      Ülésnap adatai