Készült: 2024.03.29.10:48:09 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
12 62 2006.07.04. 30:08  25-251

KUZMA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Mindkét törvényről a tőlem megszokott módon tömören és lényegre törően próbálok meg beszélni, majd aztán összefoglaló megállapítást tenni.

Sajnos megszoktuk, hogy az oktatást érintő kérdések törvénymódosításaiban egyetlen állandóság van, ez pedig az örök változás, hiszen minden ciklus elején hozzányúlunk, és ezzel egyre nagyobb zavart keltünk benne. Mindkét törvényjavaslatról megállapítható, hogy összelapátolt, rohammunkában készült fércmű, és újabb szög a magyar oktatás koporsóján. Sajnos, ennél több és pozitívabb megjegyzést általánosságban nem tudok tenni. Részleteiben vannak olyan elemei, amelyek esetleg elfogadhatók, de ezeket majd ott teszem meg.

Szintén a bevezetéshez tartozik, hogy Tatai-Tóth képviselőtársam is megengedte magának, hogy reagált megjegyzésekre. Azért az elején teszem ezt, mert őt szeretném helyre tenni. Ő ugyanis azt mondta, hogy nem kettő plusz négy óráról van szó, hiszen ez majd két különböző évben kerül bevezetésre. De van ennek a halmaznak egy közös metszéke, amely a jelenlegi állapothoz képest hat óra növekedést eredményez. (Tatai-Tóth András: Ez nem így van.) De bizony, tessék megnézni, a négy óra az idén szeptembertől, az alapóraszám-emelés, a 22 pedig 2007-től. Hogy hívjuk ezt? Értő olvasással az jön ki belőle, hogy 2007-ben a jelenlegihez képest hat órával növekszik a pedagógusok terhelhetősége. De a részleteket majd megbeszéljük a vita megfelelő szakaszában. Köszönöm, hogy megengedték a Házszabálytól az ilyen formában való eltérést.

Aszerint szeretnék sorba menni, ahogy a miniszter úr is felvetette a közoktatási törvénnyel kapcsolatos dolgokat. Az első a nem szakrendszerű oktatás arányának a jelenlegi 25 és 40 százalékról 30 és 50 százalékra történő emelése az 5-6. osztályban. Ha valaki megnéz közelebbről egy általános iskolát, illetve megnézi az általános iskolának az alsó tagozatát belülről, az osztályteremből az iskola működése szempontjából, akkor megállapíthatja, hogy ma is folyik ott szakrendszerű oktatás, olyan, amit klasszikusan szakrendszernek mondunk - nem mondok rá példát. De mégis mondok egyet, a nyelvi oktatást, amit egyébként rendkívüli módon helytelenítek ebben a korban. Aztán különböző tantárgyakat vesznek ki a szakrendszerű oktatás kereteiben történő oktatásra, ami szintén helyteleníthető, hiszen a kicsikkel való foglalkozás iskolájának az az egyik fő eleme, hogy ugyanahhoz a személyhez kötődjön a nebuló, és ezáltal személyiségében megerősödjön.

(13.00)

Tehát ha javítani kívánjuk ezt a fajta pedagógiai munkát, akkor először az 1-4. osztályokban kellene rendet rakni, és ezt az elvet érvényesíttetni, aztán továbblépni ezektől.

(Az elnöki széket Lezsák Sándor, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

A korábbi időszakban a tananyagcsökkentés és egyéb trükkök eredményeképpen történhetett az, hogy csökkent ebben az időszakban az ott tanítók kötelező óraszáma. Ezért volt szükség egy olyan közbülső intézkedésre az elmúlt ciklusban, hogy az itt tanítók 25-30 százalékát felcsúsztatták a felső tagozatba. Pedagógiai módszertani tekintetben ez abszolút nem indokolt, hiszen az 5-8. időszakban történt szakrendszerű oktatásnak nemcsak az a lényege, hogy ez is alapkészségeket és alapképességeket sajátíttat el, hanem egyben felkészíti a középiskolára azt a nebulót, és ez az az időszak, amikor ki kell alakítanunk az úgynevezett szintetizálóképességét, mert aztán ennek mentén kell továbbhaladnia és a későbbiek folyamán a középiskolában teljesítenie.

Tehát ez a fajta törekvés, ami elsősorban foglalkoztatáspolitikai intézkedés, hogy az alsó tagozatban feleslegessé vált munkaerőt először 25-40 százalékban, a későbbiek folyamán 30-50 százalékban feltolja, és aztán módszertani megerőszakolásokat hajt végre az 5-8. osztály időszakában, ezt nem tudjuk támogatni. És még egyszer hangsúlyozom, nem gondolom, hogy ettől, mert nem szakrendszerben oktatunk 5-6. osztályban, javulni fog az értő olvasás.

Térjünk át a következő problémakörre, ez pedig az angol nyelv tanulásának lehetőségét biztosító passzus. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Hallottunk itt is és a bizottsági ülésen is bekiabálásokat, melyek az oroszra való inspirálást mutatják. Érdekes módon, mindig a szocialista frakcióból hallottuk. (Dr. Magda Sándor: Jól beszél.) Ezek nyilván freudi elszólások lehetnek, és nem valódi törekvések, noha én támogatnám, hiszen a magyar vállalkozói piac egy természetes expanziója éppen Oroszország irányában az egyik leginkább nyitott lehetőség. Tehát ha erre gondolt, képviselőtársam, akkor magam is támogatni tudom.

Viszont nem tudom támogatni azt a fajta fetisizálását az angol nyelvnek (Dr. Magda Sándor: Egy nyelvet beszélünk.), mert korlátozza az egyén szabadságát a választásban, hiszen ezt kötelezően végre kell hajtania az adott intézménynek, míg a másikat nem. Nem beszélve arról, hogy vannak nemzetiségi területek, ahol esetleg más két nyelvet... - amelyben nincs benne az angol nyelv. Tehát nem azt mondom, hogy az angol nyelv ilyen formában kötelező, mert én is elolvastam a törvényt, viszont az egyiket - mint angolt - biztosítani kell. Ez az, amit nem tartok jó megoldásnak. Azért nem tartom jó megoldásnak, mert kiskorúsítja magát az iskolát, amely egy pedagógiai program mentén dolgozik, jóváhagyatja ezt a fenntartójával, és a jóváhagyott pedagógiai program mentén dolgozik. Kiskorúsítja a szülőket, akik nem élhetnek választási lehetőséggel, pontosabban - mielőtt bekiabálnának -, élhetnek választási lehetőségükkel, de ebből az egyiknek az angolnak kell lennie, amelyből választhat. Mert az intézménynek kötelessége az angolt fenntartani. (Közbeszólás az ellenzéki oldalon: Így van.) Így van. (Arató Gergely: Nem.) Mellette választhat még németet, franciát, latint et cetera, de az angol közte van. Tehát a választási szabadság ebben a konstellációban csorbul.

Vannak olyan oktatási intézmények, főleg vidéki kisiskolák, mármint kis gimnáziumok, és nem csodálkoznék, ha ezek ellen menne a támadás, amelyek nem tudnak csak kettő nyelvet fenntartani. Rendben van, tegye meg ezt önszántából, de ne korlátozzuk, egy törvényben meg főleg. Mondhatjuk, hogy a törvény e tekintetben is egy kicsit túlszabályoz.

Továbbmennék, szintén a miniszter úr gondolatai mentén. Ez pedig az 5. §-ban foglalt szabályozás, illetve az ehhez kapcsolódó dolgok. E szerint minden olyan iskola, amelynek nincs nyolc évfolyama, a jövőben csak tagiskolaként működhet. Hozzákapcsolva a többi paragrafushoz és gondolatsorhoz, talán ez a kormány részéről kimondottan is megfogalmazódott, hogy az egységes, lineáris, 12, illetve 13 évfolyamos közoktatási rendszerben gondolkodik; kimondottan ebben gondolkodik. Ha mellétesszük az előző gondolatsort, az előző gondolatmenetet, akkor egyértelműen kirajzolódik az úgynevezett 6+6-os rendszer.

Tisztelt Képviselőtársaim! Mielőtt valaki rosszra gondolna, nem a 6+6-os rendszer ellen vagyok. Most nem szeretnék emellett érvelni, hiszen az én iskolámban is működik - és nagyon jól működik - 6 évfolyamos gimnázium, az ország egyik legjobb ilyen típusú intézménye. Hanem, ha összerakjuk a különböző paragrafusokat, az a kényszerpálya, amely ez irányba tereli az oktatási rendszerünket. Tehát félreértés ne essék: nem a 6+6-tal van a problémám, hanem ennek választhatósági lehetőségeivel, hiszen a felmenő rendszerben, amely egységes, adott esetben, mivel tagiskola, tehát egy intézményen belül valósítja meg az első évfolyamtól a 12. évfolyamig történő képzést, van egy olyan szakasza, amely korábban egy belépési szakasz volt.

Tételezzük fel azt a valós helyzetet, hogy ez egy vegyes iskolatípus, tehát van benne szakiskola, szakközépiskola, és szélső esetben gimnázium - ugyan ilyen kevés van, inkább a másik kettő kombinációja fordul elő -, ebben az elágazásban vajon hol folytathatja, milyen dokumentumok mentén. Hallottuk, hogy nem lehet felvételt csinálni, mert nem iskolatípus-váltásról van szó, viszont az adott intézmény adott szakára való bejutás, beiskolázás korábban esetleg valamilyen szelekciós elv mentén történt, adott esetben általános iskolai eredmények alapján, adott esetben felvételi rendszerben és a többi. Tehát bizonytalan ez a bizonyos fordulópont, hogy az ide kívülről - tehát nem az ő iskolájából - bekerülő, iskolaváltás keretében beiratkozott egyén szerepe hogyan lesz az iskolában.

Említették már képviselőtársaim előttem az önkormányzatisági jogokat, hogy finoman fogalmazzak: leveszik az önkormányzatok válláról azt a döntési lehetőséget, hogy ők milyen formációban működtessék tovább az intézményüket, hogy önálló fenntartású legyen-e, adott esetben tehát egy 4 évfolyamos általános iskola működjön, mondjuk, Vízváron. Ott még működik efeletti osztály is, de elképzelhető, hogy éppen a tagintézmény és az iskolák koncentrálása érdekében a felső tagozatos gyerekeket már utaztatják, és ezáltal tagiskolaként működik. Semmi bajom vele, ha ezt önként teszik. De azt, hogy egy törvényben szabályozzuk azt, hogy automatikusan szűnik meg egy iskola, ha ez meg ez meg emez történik, kicsit - nézzék el, ha ilyen erős kifejezést használok - álságosnak tartom, mert ide fog vezetni a kisiskolák ügye is.

Nem beszélve arról, hogy ha egy településen tagiskolaként működik egy intézmény, akkor megszűnik az érzelmi kötődés az iskolához. Lelki szemeim előtt elképzelem, hogy az adott kis faluban Mari néni beszélget Juliska nénivel, és megkérdezi: hát, az unokád hova jár? Szegény, talán nehezen fogja még azt is kimondani, hogy ide, a tagiskolába, vagy hova is, nem tudom, most melyik iskolába jár.

(13.10)

Szóval, egy ilyen kis érzelmi kötődés a tudat, a szellem és az érzelem együtteseként az adott intézményhez, ahová ő maga is jár, elveszik, egy kissé gyökértelenné teszi azokat a gyerekeket, akiknek a bizonyítványában az lesz benne, hogy a barcsi Deák Ferenc Általános Iskola vízvári tagiskolájában végezte általános iskolai tanulmányait. Tessék elővenni, idősebb képviselőtársaim, a régi általános iskolai bizonyítványaikat! Én rendszeresen megnézem a pecséteket meg minden egyebet, meg azokat a beírásokat, mert ez fontos nekem. Lehet, hogy van, akinek nem fontos, az én életemnek ez fontos momentuma.

Tehát összességében megállapítható az eddig elmondottakkal kapcsolatban is, hogy nem állt rendelkezésre kellő idő, és ezért a kapkodás jelei megmutatkoznak ezen a részen.

Vannak olyan dolgok, amelyek tekintetében azért jót is lehet mondani, tegyük meg ezt is. A 9. § az intézményi minőségirányítási program pedagógusértékelését indítványozza - a javaslat támogatandó, mert ennek elemei részben elrejtve működnek az iskolákban, és ennek intézményesített formája indokolt. Tehát ezen a területen, én magam is úgy gondolom, valóban tovább kell lépni. Ugyanúgy támogatandónak ítélem meg a 15. § iskolai mérési-értékelési programját is.

Engedjék meg, képviselőtársaim, hiszen a szakképzésben tengetem napjaimat néha, hogy elmondjam, a 16. § (2) bekezdése értelmetlenül hátrányos helyzetbe hoz bizonyos tanulói csoportokat, tovább szűkíti a második szakképzésben való részvétel ingyenességét, ez a jövőben csak az enyhén értelmi fogyatékos tanulókat illeti meg. Minden olyan esetben, amikor valamely törvényben megnyitjuk azt a szakaszt, amely a második szakképzés megszerzésének ingyenességét érinti, nem hagyhatom ki ezt a magas labdát, és nem hagyhatom, hogy ne tegyem szóvá abbéli törekvésemet és abbéli igényemet, hogy ez egy általánosságban megvalósítandó cél lenne. Nem szabadna azt tenni, hogy a kormányzat ilyen szinten spóroljon - ezt annak idején az Orbán-kormány bevezette, és aztán eltörlésre került -, nem lehet, hogy egy korán meghozott rossz döntés korlátokat szabjon az egyén szakmai és ezzel együtt személyisége fejlődésének.

Tehát ezért gondolom én azt, és kihasználva a lehetőséget, hogy most elmondjam, hogy a második szakma általánosságban történő ingyenessége mellett minden esetben szót fogok emelni, hiszen ez az életpálya-korrekcióra is alkalmas, és alkalmas az élethosszig tartó tanulás egyes fázisainak megvalósítására. Nem gondolnám, és ne kérdezzék meg, hogy miért nem három, mert azt már valóban túlzónak hiszem, viszont amikor arra gondolunk, hogy egy ember életében átlagosan ötször vált pályát fejlettebb országokban, akkor nem olyan nagy bűn, ha az állam ehhez még egyszer hozzájárul.

A következő a sokak által emlegetett ingyenmunka. Képviselőtársaim, ezt akárhogy szépítjük, ez bizony ingyenmunka, azért, mert nincs ellentételezése, azért, mert munkajogilag elrendelhető. És azokat az érveket, amelyek a 40 órás munkahétre és annak munkáltató által való kitöltésére irányulnak, igazából megint álságos érvelésnek tartom, mert nem fedi azt a fajta törekvést, azt a fajta igényt, hogy valóban a pedagógusok leterheltségét változtassuk meg, sőt egyetlen célja van, hogy ezen módon legyenek képesek a pedagógusok elbocsátására.

Hallottuk miniszter úrtól az expozéban, hogy a rendszerváltáshoz képest 300 ezerrel kevesebb hallgató van. Ha nagyon hasraütésszerűen szeretnék erre a megjegyzésre reagálni, akkor azt mondanám, hogy körülbelül ennek a 300 ezerrel kevesebb gyereknek megfelelő feladatellátási növekedés is bejött ez alatt a tizenhat év alatt. Tehát nem szabad csak egyik oldalról nézni a rendszert, nem szabad csak azt feltételezni, hogy igen, csökkent a gyereklétszám, egészen más körülmények között és egészen más struktúrában, egészen más társadalmi elvárások mentén kell ma oktatni a közoktatásban, mint 1989-ben. Tessék csak erre visszagondolni, és akkor talán egy kicsit másként látják a létszámcsökkenés problémáját.

A másik dolog pedig: ezzel, hogy ingyenmunkára kényszerítjük a pedagógusainkat... - bocsánat, a többes szám első személyt azért használtam, mert én is kénytelen leszek mint egy iskola vezető alkalmazottja, tehát rá vagyok kényszerítve a kormányzat által, tehát nem érdemes ilyen retorikai vitába most belemenni. Viszont nagyon lényeges az a része a dolognak, amikor e mellé az érvrendszer mellé odatehetjük, az, hogy mennyi lesz ma a hatéves korosztály, pontosabban az első osztályba belépő korosztály létszáma, már hat éve tudjuk, sőt, tizenkét éve tudjuk, hogy a 6. osztályból kilépőknek mennyi lesz a létszáma. Megint arra kérem önöket, hogy ne utaljanak vissza a korábbi kormányzatokra, de ha e mellé az adat mellé odatesszük, hogy mennyi is a pedagógusképzés időtartama: átlagosan négy év, illetve öt év, hat év. Tehát elegendő idő áll rendelkezésre a demográfiai hullám követésével a pedagógusképzésben és a pedagógusképzés által a rendszerbe belépő létszámszabályozásra. Nem mondom, hogy ezen a területen is direkt szabályozásra van szükség, de valahol a pedagógusképzésbe is szükséges beavatkozni, és ezáltal a demográfiai hullám követését ily formában is megvalósítani nem ördögtől való dolognak gondolom.

Visszautalnék még egyszer, ami a 19. §-ban van, az óraszámemelésre, hogy ez bizony jövőre hat óra emelést jelent azoknak a tanároknak, akik itt részt vesznek a munkában. És megint csak iskolavezetőként hadd tegyek egy szubjektív megjegyzést: kedves képviselőtársaim, ebben a nagy patkóban nagyon sokan vannak, akik pedagóguspályán dolgoznak, nem egy esetben vezetőként, ha lehetőségük van önöknek tantárgyfelosztást elkészíteni szabad akaratukból, akkor tegyék a szívükre a kezüket, és mondják, hogy nem a jobb tanárt fogják alkalmazni abban a plusz négy órában, a selejtesre meg legyintenek, hogy örülnek, ha kitölthetik az óraszámát. Tehát ennek az a következménye, hogy bizony, ki fogjuk facsarni azokat az embereket, akik jobb teljesítményt nyújtanak, és ráadásul még elvárjuk tőlük, hogy ehhez jó képet vágjanak. Tehát minden körülmények között valahol a minőségi munka bérben való megjelenése is szükséges, hogy a másik lába legyen ennek a törvénynek.

Végezetül a közoktatási törvényről: általában, úgy tűnik, a pedagógust ellenfélnek, szolgának tekinti a kormányzat, eszköztelenné és kiszolgáltatottá akarja tenni az alacsony bérért foglalkoztatott, többnyire - sajnos ez is megfigyelhető - a női nemhez tartozó jó szándékú tanítókat és tanárokat. Hozzáteszem még, hogy tegnap volt bizottsági szakaszban egy másik törvény, amellyel mindehhez még asszisztál, hogy megkönnyítse a pedagógusok elbocsátását.

(13.20)

Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Néhány gondolattal akkor áttérnék a felsőoktatási törvény módosítására. Ma már itt elhangzott, hogy tulajdonképpen mi is ez a törvény, és milyen célokat kíván megvalósítani. Ezt két mondatban nagyon egyszerűen össze lehet foglalni: pénzbehajtás a felsőoktatás résztvevőitől és a felsőoktatási intézmények autonómiájának visszaszorítása.

A mostani módosítás az 1-2. §-sal arra tesz kísérletet, hogy ismét helyzetbe hozza a gazdasági tanácsokat. Ha ez a cél, lelkük rajta, csak ezzel a céllal nem tudunk egyetérteni. Álláspontunk szerint ez sérti akár az alkotmányt is, de a józan észnek és az állami felelősségvállalásnak biztosan ellentmond. Többször elhangzottak itt a gazdasági tanács lehetőségei. Itt azért hadd ismételjem meg szó szerint: a gazdasági tanács a kincstári vagyonnal történő gazdálkodás keretében a felsőoktatási intézmény vagyonkezelésébe adott állami vagyon elidegenítése, megterhelése kérdésében hoz döntést.

Tehát ezek nagyon komoly jogok, amelyet nem tudunk támogatni, még akkor sem, hogy ha az erről szóló döntésről a Kincstári Vagyoni Igazgatóságnak elszámolással kell élni 30 napon belül, de magáról a döntésről történő határidők egy kicsit zavarosak. A gazdasági tanács és a szenátus viszonyáról hosszan hallottunk már, tehát arra nem szeretnék kitérni. Ezek azok a főbb tényezők, amelyek miatt ezeket a változtatásokat nem támogatjuk.

Ellenben ehhez a témakörhöz javasoljuk az összeférhetetlenségi szabályok megfogalmazását. Ezek közül egy megjegyzésem volna, hogy a konkurens intézmény vezetője ne lehessen az ellenérdekelt intézmény gazdasági tanácsának tagja. Túl azon, hogy nem etikus, noha a piac világában látunk erre példát, hogy mit tudom én, a Crysler vesz néhány tized százalékot a General Motors részvényeiből, hogy bizonyos betekintése legyen, de annak jól felfogott érdeke. De akkor, amikor az államnak az a feladata, hogy működtessen és jól működtessen állami felsőoktatási intézményeket, akkor nem lehet, hogy úgy hozza magát hátrányos helyzetbe, hogy közben a konkurens magánegyetem illusztris emberét teszi az állami egyetem gazdasági tanácsának befolyásos helyére. Ez nem tartható hosszú távon, és ezért javasoljuk az idevonatkozó összeférhetetlenség megvalósítását.

Javasoljuk továbbá, hogy a gazdasági tanácsok tagjainak teljes körű vagyonnyilatkozatot kelljen tenniük, hiszen olyan állami vagyonnal történő kezelést végeznek el, ami ezt szükségessé teszi.

Nézzük akkor a következő problémakört, mégpedig a hallgatók vándorlása témakörét. Értelemszerűen nem támogatjuk ezt; azért sem, mert a jelenlegi állapotában - csak emlékeztetésképpen, nem biztos, hogy a tévénézők is tudják - vagy államilag finanszírozott, vagy költségtérítéses formában végzi a tanuló a munkáját az egyetemen. Ennek eredményeképpen így is fogja befejezni. Ez egy állandóságot biztosít, erre vették fel, tudja, hogy mire számíthat. Az államilag finanszírozott képzésbe versenyvizsga keretében kerültek be a hallgatók, a legkiválóbb hallgatók; a későbbi átsorolás meglehetősen szubjektív. Csak zárójelben jegyzem meg, nem egy kialvatlan, érettségit megelőző éjszaka vizsgája eredményeképpen, hanem vannak abban vitt pontok, vannak abban hosszú teljesítmények, nem beszélve arról, hogy olyan teljesítmények, amelyeknek a megalapozása indokolt.

A 30 kredites átsorolással kapcsolatban volna csak egy megjegyzésem. Vannak olyan félévek, amikor nem képes, vagy normál esetben nem képes a hallgató ezt teljesíteni. Egyetlen példát mondanék, a Műegyetemen első szigorlati matematikavizsgáját, illetve mechanikavizsgáját a második félév után tudja letenni a nebuló, és bizony nullakredites mindkét szigorlati vizsga, és aki komolyan veszi a tanulmányait, szeretné a kreditponttal rendelkező tantárgyakat először letenni, hogy a továbbhaladását biztosítsa, viszont a következő évfolyamokon a tantárgyfelvételeknél szükséges a nullakredites. És még egyszer zárójelben jegyzem meg, ebben az intézményben átlagosan 6,5 év az elvégzés időtartama.

Nem támogatjuk a tandíj befizetését, nem a versenyképességet eredményezi, hiszen a magyar felsőoktatás eddig is versenyképes volt, nézzük meg a külföldi munkavállalások lehetőségét. Azért sem támogatjuk az előbb elmondott érvek mentén még a tandíjat - majd képviselőtársaim elmondják a továbbiakban a sok még el nem mondott érvet -, tudniillik nem az állam vállalja magára a kedvezményezettek finanszírozását, hanem a másik hallgató.

(Nyakó István elfoglalja jegyzői székét.)

Ez nagyon tisztességtelen megoldás. A hallgatók között ellenérzéseket kelthet. Az állam könnyen tesz így gesztusokat, hogy hiszen 15 százalék mehet ingyen, persze, úgy, hogy a másikkal finanszíroztatja meg. Tehát nemhogy a társadalmi igazságosságot nem teremti meg, de még a látszatát is kerüli ez a felsőoktatási törvény; diszkriminatív és esélyegyenlőtlenséget hoz létre, és nem esélyegyenlőséget.

Az egyeztetéseket többen elmondták, csak formális volt, tehát az azokra adott megjegyzése a miniszter úrnak mindenesetre eléggé felszínes volt.

Tehát ezek azok az indokok, amelyek miatt a KDNP nem tudja támogatni ezt a törvényjavaslatot.

Köszönöm. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
32 136 2006.11.16. 2:07  1-273

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Engem is Szanyi Tibor képviselőtársam felsőoktatással és tandíjjal kapcsolatos hozzászólása indított arra, hogy mégse fojtsam magamba megjegyzéseimet.

Akkor, amikor a tandíj természetszerű bevezetéséről beszélt, és mintegy elkerülhetetlen és magától értetődő dologról, majdhogynem vonjuk már le azt a következtetést, hogy ez egy jövőbe mutató megoldás, akkor azt kell hogy mondjam, hogy nagyon komoly arculcsapása ez az esélyegyenlőség megteremtésének, mert nem arról van szó, hogy egyes családok ki tudják-e fizetni azt a minimális tandíjat, amit ön minimálisnak és hozzájárulásnak aposztrofál, hanem van egy terhelt családi kassza.

Van egy terhelt családi kassza, amit úgy kell elképzelni, mintha majdnem tele lenne a pohár, és éppen, ha csak egy csepp is belekerül - nem tudom, ön műszaki-e vagy nem -, de amint a meniszkusz megtörik, több folyik ki, mint egy csepp abból a pohárból. És ez a baj a tandíjjal: olyan családokat sújtunk, akiknek nincs más lehetőségük a kitörésre, mint az, hogy előrelépjenek a tanulás folyamán és folyamodványaként.

Ezért lényegesnek tartom azt, hogy tisztán beszéljünk. Azt, hogy ez a társadalom további szétszakadását eredményezi, és nem tudok egyetérteni azokkal a véleményekkel, amelyek azt fogalmazzák meg, hogy ez tulajdonképpen nem is akkora probléma a mai magyar társadalomban. Igenis nagy probléma. Példaként tudnék mondani olyan gondolkodó embereket, akik másként gondolkodtak, mint a jobboldaliak, és bizony ennek következményeként változtatták meg véleményüket: nem tudják kifizetni. Higgye el!

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 242 2006.11.20. 3:36  241-255

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az előttünk fekvő törvény részletes vitájához szeretnék hozzászólni, annak is a két darab módosító indítványához.

A címben a külföldi bizonyítványok és oklevelek elismerésének módosítási eljárásáról van szó; igazából egy jogharmonizációs törvény az európai irányelvek mezsgyéje mentén, de nem szabad véka alá rejteni azt a tényt, hogy ez a jogharmonizációs törvény a toxikus termékekkel kapcsolatos tevékenységekre, kereskedelemre és forgalmazásra vonatkozik, és ennek magyarországi tevékenységére is többek között.

Módosító javaslataim ugyanabból a tőből erednek, miszerint az oktatási bizottság tagjaként, szakképzéssel foglalkozó szakemberként nem mehetünk el szó nélkül amellett, hogy ezt a fajta tevékenységet, amely kapcsán (Folyamatos zaj. - Csenget.), még egyszer hangsúlyozom, toxikus anyagok forgalmazásáról van szó... - tehát napjainkban nem engedhetjük meg azt a luxust, hogy akinek elvileg semmilyen iskolai végzettsége sincs erre a tevékenységre vonatkozólag, Magyarországon önálló vállalkozóként ezt végezhesse a jövőben. Ezt a fajta nagyvonalúságot véleményem szerint nem engedhetjük meg, mert ez nagyon erőteljes arculcsapása a megszerzett tudásnak, a magyarországi tudást megalapozó iskolai végzettségnek.

Tisztelt Képviselőtársaim! Gondoljuk el, hogyha valaki egy orvos mellett szerez szakmai gyakorlatot, vagy akár egy mérnök mellett szerez x évi szakmai gyakorlatot, akkor az adott tevékenységet már végezheti anélkül, hogy az adott tevékenységéhez szükséges iskolai végzettsége vagy egy legegyszerűbb tanúsítványa is lenne. Ezt a fajta nagyvonalúságot véleményem szerint nem engedhetjük meg. Ezért adtam be azt a módosító indítványt, amely az 5. §-ban leledzik, és a második és a negyedik pontjának a) pontját kívánja elhagyni, amellyel helyre kerül az az igényem, hogy a tudást valamilyen megszerzett vizsga mentén, valamilyen megszerzett tanúsítvány mentén is ismerjük el, és ehhez kössük aztán a szakmai tevékenység végzését.

Természetesen tudomásul veszem, hogy néminemű kötelezettségünk van az Európai Unión belül, de az én megítélésem szerint az irányelvek nem szó szerinti alkalmazása kötelező, hanem ennek értelemszerű alkalmazása, a másik pedig, hogy átmeneti rendelkezésként lehetőségünk van arra, hogy elhagyjuk ezt az a) pontot, éppen az oktatás és a megszerzett tudás védelme érdekében.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
35 248 2006.11.20. 1:13  241-255

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Bátortalanul ugyan, de szeretném tovább folytatni érvelésemet azok hallatán, ahogy Tatai-Tóth képviselőtársam is megfogalmazta. A bizottsági ülés óta tájékozódtam ez ügyben, például a toxikus növényvédő szerek forgalmazása és ezen a területen a kialakult magyarországi gyakorlat tekintetében, és az engem tájékoztató szakemberek azt mondják, hogy az a legalacsonyabb iskolai végzettség, amivel ez végezhető, középiskolai végzettség, és egy kiegészítő, speciális tanúsítvány, ami ehhez szükséges. Ez nemcsak azért fontos, hogy ennek elméleti megalapozottsága legyen, és tudás legyen e mögött a tevékenység mögött, hanem sok és nagyon komoly környezetvédelmi problémát is felvet, ha ezt nem egy megalapozott tudással, nem egy megalapozott ismeretanyaggal rendelkező ember végzi. Ezért is adtam be módosító javaslataimat.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 32 2006.11.21. 4:59  15-111

KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az oktatási és tudományos bizottság ülésén megfogalmazódott kisebbségi véleményeket szeretném ismertetni röviden, lényegre törően.

A bevezetőben elhangzott, hogy e három törvény közül az egyiket széles körű konszenzussal fogadta el a parlament, hathatós közös munkásságunk eredményeképpen egy-két évvel ezelőtt. Nagy fájdalom számomra, hogy az akkori állapothoz képest a most benyújtott módosítások nemhogy javítottak volna az akkori helyzeten - hangsúlyozom még egyszer, ami széles körű konszenzussal került megszavazásra e falak között -, hanem ahhoz képest rontottak. Ezek közül hangzott el néhány elem, illetve megjelent új elem is.

Hadd mondjam el, hogy ugyanakkor azok, akik a plenáris ülésre nem tartották alkalmasnak a törvény tárgyalását, mindamellett megfogalmaztak pozitívumokat is, tehát nemcsak támadták a törvényt, nemcsak ellenzéki pozícióból érveltek, hanem megfogalmazták a törvénynek azon pozitívumait is, amelyek benne vannak a törvényben. Ezek közül talán egyet prezentációként hadd említsek meg: a szakképzés rendszere egy együttműködési megállapodás alapján történik az oktatási miniszterrel, tehát egy szabályozási rendszer módosítása történik. Ennek én magam is híve vagyok, de ugyanakkor a szakképzésért felelős miniszterek és minisztériumok hatásköre ebből az egész szabályozási rendszerből kiesik, súlytalanná válik. Azok a minisztériumok, amelyek igazából a tananyagtartalmakat meghatározzák és igyekeznek a jövő generációját képeztetni, kimaradnak.

A miniszter úr említette, hogy ne az utcára képezzünk. Éppen ezért a képző rendszernek olyannak kell lennie, amit ilyen ars poetikusan is megfogalmazhatnánk, hogy nem feltétlenül abszolút tudást kell biztosítani egy oktatóintézménynek - ez legyen felnőttképző vagy iskolarendszerű képzőhely -, hanem a tudás megszerzésének képességére kell ennek az oktatási rendszernek felkészíteni, és ehhez ezek a szabályozási formációk némileg csorbultak egy-két helyen.

További kifogásként hangzott el a bizottsági ülésen, hogy a törvényben szereplő modulfogalom nem azonos a jelenleg OKJ-felülvizsgálatban használatos modulfogalommal.

(9.10)

Ez a törvény mellékletét képező szómagyarázatban egyértelműen tematikus egységet takar, míg az OKJ-felülvizsgálat kapcsán - aki ebben a körben dolgozik és dolgozott, tudja - ez egy gyűjtőfogalomként szerepel, és ez a gyűjtőfogalom tartalmaz tananyagegységeket, tematikus egységeket, amely tulajdonképpen azonos ezzel a modul fogalommal, tehát a más helyen folyó szakmai fejlesztésekkel nincs kellő szinkronban ezen a ponton a törvény.

Továbbá, ugyan a kérdésre megnyugtató választ kaptunk a bizottsági ülésen, de a törvény szövegéből nem derül ki az a probléma, ami elhangzott a bizottsági ülésen, hogy akkreditált felnőttképzési intézmények férnek csak hozzá azokhoz az állami és európai uniós forrásokhoz, amelyek ezt a fajta képzést támogatják. Ehhez képest viszont az úgynevezett alanyi jogon - nincs időm kifejteni, de mindenki tudja, aki a teremben ül - képző intézmények a törvény szövege szerint nem férnek hozzá; majd felszólalásomban ezt kifejtem bővebben. Felmerült az első szakképzés problematikája, nem kezeli helyén a részszakképesítéseket és az első szakképzés viszonyát a törvény továbbra sem, illetve nem ad lehetőséget a törvény vége felé, a 31. § tájékán az 50 év felettiek képzési támogatására.

Ezek voltak dióhéjban azok a problémák, amelyek a kisebbség részéről tömören megfogalmazódtak.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 56 2006.11.21. 2:04  15-111

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Az elhangzottak inspiráltak arra, hogy egy kétpercesben elmondjam a véleményemet, mégpedig, hogy miért is ürültek ki egyes szakmák. Azért ez nem olyan egyszerű feladat, hogy ezt ilyen gyorsan meg tudjuk válaszolni. Ellenben szeretnék visszautalni arra, amikor a szakképzési alap először bejött a kilencvenes évek elején, akkor emlékezzünk rá, hogy hány szakmunkásképző iskola csak azért, mert nem férhetett hozzá a szakképzési alapokhoz, indított szakközépiskolai osztályt. Tehát már akkor elkezdődött a más iskolatípusok expanziója, amely ettől az iskolatípustól vonta el az embereket, tehát feltolódott, a szakközépiskolások egy része gimnáziumba ment át, illetve a szakmunkásképzősök egy része pedig a szakközépiskolákba.

Említette Gúr képviselőtársam, hogy a pályakorrekció és mellette az orientáció rendkívül fontos dolog. Általában a világban, azt szoktuk mondani, hogy ötször váltanak pályát egy élet folyamán az élethosszig történő tanulás keretein belül. Többször elmondtam, hogy sérelmezem azt, hogy a második szakma nem ingyenes egy ideje, és nem támogatja ezeket a pályakorrekciókat, mert tisztázatlan, már itt is többször előkerült a részszakképesítések kapcsán, illetve a második szakképesítés nem ingyenessége, hanem csak egyéb más forrásokból tudjuk finanszírozni. Ez éppen keresztbe tesz ennek a pályakorrekciónak.

A harmadik pedig, amit meg szeretnék ide említeni, hogy nagyon komoly marketingtevékenység mellett lehet csak az adott szakmák presztízsét helyreállítani, de elsősorban csak maguk a szakmát művelők tudják helyreállítani, és többen megfogalmazták ma már, hogy az iskolarendszerben és az iskolarendszeren kívüli képzés közötti szakadék csökkentésével tudjuk elsősorban ennek a presztízsnek a helyreállítását megkísérelni.

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
36 104 2006.11.21. 10:23  15-111

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Felszólalásomban néhány dologra szeretnék majd reagálni az előttem elhangzottakhoz kapcsolódóan. De mielőtt elkezdeném felszólalásomat, hadd idézzem egyik hidraulikaprofesszoromat. Ő azt javasolta nekem, hogy amit egy álló A4-es formátumú papíron nem lehet leírni, azt nem is érdemes leírni, mert szertefoszlik, széjjelfolyik. Éppen ezért csak olyan dolgokkal kívánok foglalkozni, ami még ebben a témakörben nem hangzott el, igyekezvén mérnökemberként a lényegre szorítkozni. Ezért nem ismétlem el még egyszer, amit a kisebbségi véleményben már megfogalmaztam, a törvény azon pozitívumait, amelyek révén a különböző minisztériumoknál meglévő háttérintézmények, hatáskörök, feladatkörök összevonását hajtotta végre a racionalizálás jegyében. Ezekről már többen szóltak, nézzék el nekem, hogy nem ismétlem meg ezeket.

Ellenben hadd utaljak arra, hogy ennek a racionalizálásnak a jegyében azt lehet mondani közmondásszerűen, hogy a fürdővízzel a gyermek is kidobásra sikeredett, mert amikor azt mondjuk, hogy racionalizálunk bizonyos témakörökben, bizonyos feladatköröket összevonunk, másokat újrafogalmazunk és meghatározunk, akkor nem tudom véka alá rejteni azt a véleményemet, hogy eközben állami feladatvállalásokat finanszírozunk a szakképzési alapba befolyt pénzekből. Tehát olyan feladatfinanszírozás történik, ami nem az eredeti célja volt annak idején, amikor a 90-es évek elején a szakképzés fejlesztésére nagyon széles látókörűen létrehozta ezt az alapot a parlament és annak intézményei.

Csak egyetlen példát hadd említsek e tekintetben. A Munkaerő-piaci Alapból finanszírozható például a gimnáziumi számítástechnikai képzés. És ezt a munkapiac szereplői, a befizetők is megfogalmazzák, hogy jó szívvel és jó lelkülettel elvárjuk tőlük, hogy a szakképzést finanszírozzák, de akkor, amikor alapvetően állami feladatként szereplő közoktatási feladatokat finanszírozunk ebből, azt nem jó szívvel fogadják, ugyanígy a gazdaság szereplői sem jó szívvel fogadják, hogy a szakképzési alapból különféle igazgatási feladatokat finanszíroznak, ami úgyszintén állami feladat lenne, a különböző intézmények finanszírozása.

(11.30)

E mögött a racionalizálás mögött egy bújtatott centralizációs törekvést is látok és vélek felfedezni. Ennek egyetlen elemét... - túl a szigorításokon, azzal magam is egyet tudok érteni, hogy a befizetéseket és a befizetők körüli fizetési morált jó lenne javítani. Azt is értem én, hogy a kormányzatnak van egy olyan törekvése, mely szerint lehetőleg minél több forrás kerüljön be a központi alapba, és ne közvetlen átadásra. De akkor, amikor Sós Tamás képviselőtársam említette azt, hogy a megrendelő igényeihez kell igazodni, akkor nagyon fontos eleme lehet ennek a törvénynek, amit érint egyébként a közvetlen átadható pénzeszközöknek 75 százalékról 70 százalékra történő csökkentése, tehát amikor közvetlen iskoláknak juttathatunk pénzt, itt a megrendelő igénye megjelenhet. Akkor, amikor egy oktatási intézmény beállít egy céghez, hogy tessék már minket támogatni a szakképzési alap terhére, akkor számtalanszor találkozunk azzal a szituációval, hogy ha az iskola elismert az adott szakmában, akkor az illető cég támogatni fogja az iskolát a szakképzési alap terhére. Ha nem elismert, akkor nem fogja támogatni.

Tehát mikor fogja támogatni? Amikor olyan konzultatív tevékenységet folytat, hogy a szabad órakeret terhére, a tananyagon belül súlyozás terhére - és sorolhatnám tovább ezeket a módszereket - hogyan lehet az adott térség igényeinek megfelelni, és az adott térség igényeit kiszolgálni. Itt most nagyobb térséget értek ez alatt, akár regionális vagy azon is túlnyúló feladatköröket, mert vannak olyan cégek, amelyek ilyen módon fejtik ki a tevékenységüket. Tehát ez a fajta centralizációs törekvés hátrányosan érinti az oktatási intézményeket, amit nem tudok jó szívvel elfogadni.

A következő témakör pedig időközben számomra is nagyjából világossá vált, de azért hadd említsem meg, hogy a törvény maga munkaügyi központok helyett állami foglalkoztatási szervről beszél, és gondolom, itt a másik törvénnyel összhangban ez úgy nagyjából a helyére fog kerülni remélhetőleg, és csak egy kicsi hiátus keletkezett itt ebben a törvénytervezetben, amely a három törvényt érinti.

A továbbiakban szeretném megemlíteni a külső gyakorlóhelyeket. A külső gyakorlóhelyek tekintetében 50 százalék fölötti gyakorlóhelyeket nem alkalmazhatnak az oktatási intézmények, kivétel a művészeti képzés vagy művészeti szakképzés területe. Jelezték a mezőgazdaság területén dolgozók, hogy ezt nem tudják jó szívvel támogatni, hiszen annyira szelektív a gyakorlóhelyek lehetősége, vagy az egy gyakorlóhelyen folytatható tevékenység, hogy ezt vagy ki kellene terjeszteni más tevékenységi körökre, vagy általánosságban célszerű lenne fölszabadítani.

Szó esett ma már a szakmacsoportonkénti bizottságok megszüntetéséről is, egyfajta ilyen integratív szerepet ellátó más bizottság felállításáról van szó. Szintén a gazdaság szereplői nehezményezik ezt, hiszen ha a részletektől, a konkrét végrehajtástól minél távolabbra kerül egy konzultatív testület, annál kevésbé képes átlátni az ott levő problémákat, noha a rendszerszemlélet tekintetében jobban látja értelemszerűen. De ezeket szakmacsoportonként - ez nem olyan túl sok, ugye, ez húszas nagyságrendű bizottságszámot jelent - célszerűbb lenne fenntartani, a szakmai irányításba jobban bekapcsolódhatnának ezeken keresztül a szakképzésért felelős minisztériumok, és ezen keresztül megvalósulhatna jobban a szakmai tananyagtartalom, a vizsgáztatási követelmények és a hozzá kapcsolódó egyéb dokumentumoknak a felügyelete. Mert többen említették ma már azt, hogy az ördög a részletekben van, tehát a tananyagtartalmakon keresztül tudunk a munkaerőpiacra befolyást gyakorolni. Tehát, ahogy a miniszter úr mondta, aki fizeti a zenészt, az rendeli a zenét. Tehát hagyjuk, hogy a piac szereplői közvetlenül és ne csak általánosságban tudjanak bekapcsolódni ebbe a munkába.

Szó esett róla, úgyszintén Sós Tamás említette, és az én mondandómhoz is igazodik, ez a bizonyos OKJ-felülvizsgálat, és hogy körülbelül 900 szakmából 400 körüli szakma kerül majd kibocsátásra. Ehhez szeretném változatlanul és nyomatékosan kérni, hogy éppen a munkaerőpiac mobilitása érdekében további szakképesítések ingyenességét is tegyük lehetővé, annál is inkább, mert éppen ez az OKJ-felülvizsgálat, amely a 400 mellett további részszakképesítéseket is megnevez, további részszakképesítéseket is lehetővé tesz, ennek következtében nemhogy 400-nál több, hanem még tán 900-nál is több szakma fog kikerekedni, ha a részszakképesítéseket is ezekbe beleszámoljuk. Tehát az egész egy kicsit ilyen formában, nem azt mondom, hogy kaotikussá válik, de azok az eredeti célkitűzések, amelyek itt a szakmák számát csökkenteni hivatottak, nem minden tekintetben valósulnak meg.

A kisebbségi véleményeknél már említettem, de még egyszer szeretnék visszautalni arra, hogy bizonyos forrásokhoz csak az akkreditált felnőttképzési intézetek juthatnak hozzá. Van egy nagyon komoly... - hiszen itt is szó volt róla, hogy az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzést közelíteni kellene egymáshoz, és az úgynevezett alanyi jogon képző intézmények e szerint a törvényszöveg szerint nem képesek hozzáférni. Tehát ha nem akarunk eltérni attól a céltól, hogy közelítsük az iskolarendszerű és iskolarendszeren kívüli képzések formációit egymáshoz, akkor szövegszerűen is meg kell említeni az alanyi jogon felnőttképzéssel foglalkozó iskolákat is.

Köszönöm szépen a türelmét, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 224 2006.11.27. 5:07  221-236

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A részletes vita szakaszolásának megfelelően az első szakaszhoz kívánok hozzászólni, azon belül is az 1. és a 3. ajánlási pontban szereplő módosító indítványokhoz. Nem szeretném minden egyes alkalommal megismételni azokat a megjegyzéseket, csak a legelején szeretnék utalni arra, hogy számtalan esetben stilisztikai jellegű módosító javaslat fordul elő, de vannak értelemzavaró stilisztikai módosítások, és vannak érdemi módosítások is.

(19.30)

Az 1. ajánlási pontban előforduló módosítás, amely az oktatási miniszter helyett a szakképzésért felelős minisztert jelöli meg mint együttműködő partnert, ennek egyszerű az oka: az oktatási miniszter önmagával lenne kénytelen a törvény módosításának eredeti szövege szerint együttműködni, amely ilyen formában egy kicsit értelemzavaró.

A 3. ajánlási pontban szerepel egy úgynevezett intézményi megnevezés, amely az Állami Szakképzési és Felnőttképzési Intézetet javasolja intézményi elnevezéssel a törvénybe iktatni. Ez csak látszólag egy intézményi elnevezésről szóló módosító javaslat, igazából a törvény más helyein szerepel feladatellátás, és a feladatellátást ilyen formában és ezen törvénymódosítás összefüggéseiben csak intézményhez rendelten képes elvégezni. Ennek részletei kifejtésre kerültek korábban. Tehát még egyszer hangsúlyoznám, feladatot csak intézményhez lehet rendelni, és nem egyszerűen stilisztikai módosításról van szó ebben a módosító javaslatban, míg más ilyen szövegszerű, egyéb helyeken előforduló módosító javaslatnak valóban stilisztikai jelentősége van.

A következő ajánlási pont ugyancsak a 3. ajánlási ponthoz kapcsolódik, amely a d) pontot kívánja módosítani, ott egy "maximális időtartam" kifejezést kíván elhagyni. Ez a törvényszakasz arra vonatkozik, hogy a szakképesítés megszerzéséhez szükséges maximális időtartamot írná elő. Nem látom értelmét, hogy miért a maximális időtartamot szabjuk meg, hiszen a maximális időtartam egy olyan időtartam, ami a képzés vizsgakövetelményeiben is szerepel, és a képzéshez kapcsolódó OKJ-s szakma központi programjában is szerepel. Következésképp nem maximális óraszámmal kell garantálni a minőséget, hanem ehhez, hogy minőséget tudjunk okítani, inkább éppen a minimális óraszámot kellene megszabni, annak érdekében, hogy időalap mentén is tudjuk a minőséget garantálni. Nem állítom ezzel egyben implicit módon ebben a mondatomban, hogy az időalapú korlátozás vagy meghatározás feltétlenül a minőség garanciája kell hogy legyen, de ebben az összefüggésben véleményem szerint indokolatlan.

Egy nagyon súlyos dologra szeretném felhívni a figyelmet a 7. számú ajánlási pontban, ahol egy írásmód szerepel, gazdasági érdek-képviseleti szerv; ez csak látszólag mellékes a tárgy szempontjából, viszont a törvényalkotásunk szempontjából rendkívül fontos az a fajta tendencia, hogy legalább az oktatási bizottság módosító javaslataiban, de még inkább a parlament módosító javaslataiban a magyar nyelv éppen érvényben levő helyesírási szabályzatát alkalmazzuk. Ez a módosító javaslat a magyar helyesírási szabályzat 138. pont második bekezdése alapján került megfogalmazásra, és még egyszer hangsúlyozom, nem az a kötőjel a lényegi kérdés, hanem az az elvi kérdés, hogy a kormányzat helyesírási szabályzatokat támogat-e vagy nem.

A következő ajánlási pont, ami a 15. már, illetve a 16. tartozik még ide; a 16. ajánlási pont a foglalkoztatási szerv megnevezését használja a munkaügyi központ helyett. (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) Ez olyan mértékű prejudikáció a törvényben, amire vissza fogok térni a következő szakaszban.

Köszönöm.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 226 2006.11.27. 3:41  221-236

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. A munkaügyi központ egyébként ebben a szakaszban is előfordul, tehát úgy gondolom, talán megtehetem, hogy visszatérjek az előbb félbemaradt mondatomra, hogy a munkaügyi központ mint elnevezés prejudikál egyfajta intézményrendszer-átalakítást, amit szerettünk volna a törvényben vagy bennhagyni olyan formában, mint amilyen módon ez korábban is megvolt, vagy pedig egyértelműen célszerű ezt módosítani, de akkor nyíltan és világosan ki kell mondani, hogy a munkaügyi központok megszűnnek vagy nem szűnnek meg.

Továbbá ehhez a szakaszhoz igazából értelmező módosításokat adtam be, illetve adtunk be. Többek között visszatérő helyeken fordul elő az intézményi akkreditáció, ez pedig a 19. ajánlási pontban fordul elő, ahol az akkreditációs eljárás feltételeit szabja meg. Az akkreditációs eljárásnak vannak ugyan feltételei, de egy túlzott, fokozó elnevezés megint csak talán nyelvhelyességinek tűnik, de azért némileg tartalmi kérdés, hogy vagy feltételei vannak az akkreditációnak, vagy nincsenek feltételei; most az alapfeltétel igazából értelmezhetetlen.

Ennél sokkal lényegesebb és hangsúlyosabb módosító javaslat, amihez reményeim szerint kormánypárti képviselőtársaink támogatásával bizottsági módosító indítványt is talán sikerül beadni, ez pedig a 20. ajánlási pont. A 20. ajánlási pontban arra tesz kísérletet néhány képviselőtársam, hogy az akkreditációs eljárásra az iskolarendszerben képző intézmények számára valamilyen egyszerűsített eljárás keretében kerülhessen sor, amit igazából nagyon fontosnak tartok és támogatandó célnak tekintek, hiszen ha valaki teljes időben - és itt szeretném idecitálni, ugyan magyar fordításban az angolszász elnevezést, ugye, miszerint teljes idejű képzésnek nevezi az iskolarendszerű képzést, és részképzésnek vagy nem teljes idejű képzésnek az ettől eltérőket -, tehát ha valamely intézmény képes teljes időben valamely szakmát képezni, akkor tételezzük már fel róla vagy feltételezhetjük róla, hogy nem teljes időben történő képzés tekintetében is képes minőségi ellátásra. Tehát ehhez kapcsolódóan azt minősítjük, amikor egy intézményt akkreditálunk, hogy képes-e a feladata ellátására, és azt gondolom, hogy igen, és ezért szükséges ez a módosító, hogy ezt az egyszerűsített akkreditációs eljárást megtegye. Ez talán a leginkább érdemi a második szakaszba sorolt módosításokban.

Köszönöm a szót.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 230 2006.11.27. 2:06  221-236

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr. Ha arról lenne szó, hogy szükség van-e programakkreditációra, akkor teljes mértékben egyet tudok érteni, de itt nemcsak arról van szó, hanem intézményakkreditációról is, és hogy képes-e... - nem akarnám felsorolni azt, amit egyéb jogszabályok is megfogalmaznak arra vonatkozólag, hogy mi szükséges, hogy egy intézmény képes legyen erre.

Egyet tudok érteni azzal, hogy ilyen formában próbáljuk meg kiszűrni azokat a meglévő vagy feltételezhetően piacra törekvő kóklereket, akik nem alkalmasak arra, hogy a felnőttképzésben részt vegyenek. Én tehát a magam részéről a szigorítást el tudom fogadni, de igazából itt arról van szó, hogy az állami forrásokhoz hozzáférhetnek-e, ha felnőttképzést alanyi jogon végeznek az iskolák, amelyek nem akkreditáltatták magukat. Akkor bizony a munkaerőpiacnak egy újszerű és újfajta felosztásának vagyunk e tekintetben tanúi, ahol be kell vallanunk őszintén - lehet, hogy részemről ez nem bevallás, hanem inkább vád -, hogy sok az eszkimó és kevés a fóka. Ma az oktatási piac némiképpen beszűkül, és ennek megfelelően némiképpen szelektálni szükséges.

De pillanatnyilag más törvényben meghatározott helyen szerepel, és nem kell részleteznem azt, hogy mit jelent, hogy alanyi jogon: alanyi jogon képezhet felnőtteket egy adott iskola. Erre elfogadjuk őt, de állami forrásokhoz már nem juthat hozzá. Ezt viszont diszkriminációnak tartom, és ezért tartom azt a megoldást jónak, ami e mentén akár enyhítést és egyszerűsített akkreditációt tesz lehetővé azok számára, akik teljes időben, tehát iskolarendszerben képesek képezni, de a felnőttképzési piacon ilyen formában nem vehetnek részt (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), mert nem kapnak hozzá állami támogatást, tehát sántít egy kicsit a kutya.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
38 234 2006.11.27. 3:52  221-236

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Én a magam részéről is lezártam azt a disputát, de egy dologra azért a normál felszólalásban hadd térjek vissza. Nem feltétlenül csak az akkreditáció biztosítja a minőséget, hanem az állam által fenntartott oktatási intézményeket legalább olyan minőségi garanciának tudom a magam részéről elfogadni, ami legalább azon szintű, mint az akkreditáció, és itt van néminemű különbség a mi kettőnk véleménye között.

Ebben a vitaszakaszban biztosan előfordul majd az a téma, amiről eddig nem volt szó, tehát bármelyiket mondhatnám, de például a 31. pont, amely reményeim szerint beletartozik a harmadik szakaszba, ez pedig a kötelezettségvállalás tételeinek csökkentése, tehát ez a bizonyos 70 és 75 százalékos módosítás. Érzésem szerint akkor, amikor egy oktatási intézmény vagy egy akármilyen képző intézmény, amely képes a Szakképzési Alaphoz hozzájutni szerződés formájában és ezáltal az alapját csökkenteni, tehát a befizetési kötelezettségét ily módon csökkenteni, akkor kialakít egy kétpólusú kapcsolatot az intézmény és az átadó cég között. Nyilvánvalóan az adott cég akkor fog támogatni egy oktatási intézményt, ha az az oktatási intézmény minőségi munkát végez, mert különben nem teszi ezt.

Egyébként tudok olyan oktatási intézményről, amely a saját programját természetesen az idevonatkozó jogszabályok keretei között tartva, de megpróbálja az adott térségi elvárásokhoz igazítani. Tehát valahol annak az átadható forrásnak a lehetősége mintegy közvetett módon az adott intézmény elismertségét is jelenti, tehát ezért ezeknek a forrásoknak a csökkentését nem támogatnám nyugodt szívvel, ezért hagynám meg módosító javaslatomban legalább az eredeti szintjén ezt a lehetőséget.

Számtalan helyen tetten érhető, hogy ebből a forrásból olyan állami feladatokat kíván finanszírozni a kormányzat, amelyet alapvetően más, egyébként költségvetésből finanszírozandó feladatként kellene ellátni. Egyet emelnék ki: az alapból finanszírozza a gimnáziumok számítástechnikai képzését. Itt látszólag ellentmondásba kerülök önmagammal, de kérem, ezért ne kövezzenek meg, tehát mindig is szót emeltem annak elvetéséért, hogy az alapot bármilyen egyéb célokra szétaprózzuk.

Annak idején a Szakképzési Alap azért jött létre, hogy a szakképzést támogató forrás álljon rendelkezésre, és ma már megéljük, hogy mindazonáltal nemes célokat, de nem szorosan a szakképzéshez kapcsolódó célokat is támogat. Erre szoktuk azt mondani, hogy határeset. Azért tudnám támogatni azt a módosító javaslatot, amely azon kollégiumokat támogatná az alapból, amelyek a szakképzés ellátását szolgáló kollégiumok. Erre kérem kormánypárti képviselőtársaimat, hogy ezt a lehetőséget és az ehhez kapcsolódó módosító javaslatokat támogassák, noha ezek között van nekem is és van kormánypárti képviselőtársaimnak is bent módosító javaslatunk ilyen vagy olyan formában.

Köszönöm szépen, ennyit szerettem volna mondani.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
42 246 2006.12.11. 1:52  245-247

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Kérem a türelmüket ehhez a rendkívül fontos törvényhez, amely a szakképzést érinti. Régen volt, hogy a szakképzést érintő kérdésben ilyen nagy horderejű döntések születhettek és születtek.

A zárószavazás előtti módosító indítványok közül egyről szeretnék beszélni, hiszen véleményem szerint a másik, a 2. szám alatt szereplő módosító indítvány elfogadható, de az 1. sorszám alatt szereplő indítvány nem oly mértékben támogatható, mint ahogyan kormánypárti képviselőtársaink szeretnék.

Ez egy korábban általam beadott, a parlament által elfogadott módosító indítványnak a visszacsinálása, amely az oktatási miniszter és a szakképzésért felelős miniszter hatáskörét érinti. Tehát szerintem nem egy kodifikációs zavar megszüntetéséről van szó, mert ha elfogadjuk a módosító javaslatot, az a következőképpen hangzik: az oktatási miniszter létrehozza és működteti az oktatásért felelős miniszterrel együtt és az országos gazdasági kamarák, az országos gazdasági érdek-képviseleti szervek, valamint az ágazat egészében érdekelt szakmai kamarák képviselőinek részvételével a szakképzési szerkezet folyamatos fejlesztését és korszerűsítését szolgáló bizottságot. Tehát még egyszer hangsúlyozom, az oktatási miniszter létrehozza és működteti az oktatásért felelős miniszterrel együtt ezeket a szerveket.

Így van a javaslatban, tehát egy kodifikációs zavarral szüntetünk meg egy feltételezett korábbi kodifikációs zavart. Így van a szövegben, ezért nem tudom, nem tudjuk támogatni ezt a módosító javaslatot. (Taps az ellenzéki padsorokban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 40 2007.04.16. 2:36  39-45

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Miniszter Úr! Egy GKM-rendelet alapján az útdíjfizetést kiterjesztették az autóutakra és a főutakra is, jelesül esetünkben a 6. számú főút Szentlőrinc és Szigetvár közötti szakaszára. A rendelet szerint a fizetési kötelezettség vonatkozik 2007. április 1-jétől a 12 tonnánál nagyobb össztömegű, illetve 2008. január 1-jétől a 3,5 tonna össztömeget meghaladó gépjárművekre, valamint a gépjármű vontatmányára is.

A rendelkezés súlyosan sérti az itt élő állampolgárok érdekeit, méltatlanul, indokolatlanul sújtja további terhekkel a térséget. A szigetvár-barcsi kistérség további adók nélkül is a leghátrányosabb térségek közé tartozik mind a területfejlesztést, mind a társadalmi-gazdasági, infrastrukturális helyzetet, mind a munkanélküliek számát tekintve. Semmilyen szakmai szempont nem indokolja az említett útszakasz fizetőssé tételét. Nincs alternatív közlekedési lehetőség. Nincs alátámasztva az az indok, miszerint a 6. számú főútnak ezen az alig több mint tizenkét kilométeres szakaszán lenne a legnagyobb a súlyterhelés, a legtöbb útrongálás, ezért az ott közlekedő tehergépjárművek járuljanak hozzá az út fenntartásához, javításához. A legnagyobb súlyterhelés a 6-os út dél-dunántúli szakaszán éppen a Pécs és Szentlőrinc közötti szakaszra tevődik.

A minisztérium minden alapos indok nélkül megkülönböztette a térséget, előnybe helyezte a Szentlőrinc-Pécs útszakaszt, és rendelkezésével olyan súlyos terhekkel sújtja Barcs és Szigetvár térségét, hogy annak súlyos következményei lehetnek, többek között árfelhajtó hatás, beruházások elmaradása, a népességmegtartó erő csökkenése - és sorolhatnám tovább az indokokat.

Tisztelt Miniszter Úr! A Pécs-Szentlőrinc-Szigetvár szakaszon miért a nagyvárostól távolabb eső, kisebb terheltségű szakaszt kívánják fizetőssé tenni? Miért sújtják méltánytalanul újabb terhekkel az amúgy is nehéz sorsú embereket? Kérem, nyugtassa meg az ott élőket, hogy nincs egyéb, egyéni érdeket kiszolgáló szempont a háttérben!

Várom megnyugtató válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
63 44 2007.04.16. 1:09  39-45

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Mérnök ember lévén tisztában vagyok azzal, hogy a teherautók milyen dinamikus tényezőkkel járnak, és milyen egyéb terheket rónak a közutakra. Én alapvetően azokról a térségekről beszéltem, amelyek az említett útszakasz hátoldalán vannak, és ezen az útszakaszon kénytelenek megközelíteni a dél-dunántúli régió központját. És arról beszéltem, hogy az ott élő emberek munkalehetőségeinek megteremtése érdekében kérem ennek a döntésnek a felülvizsgálatát.

A mai naphoz igazán illik, hogy Radnótit ide idézzem: "Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj". Azt még talán mindannyian tudjuk, hogy hol lakott Vörösmarty Mihály, de miniszter úr ne várja, hogy a Dráva mentén megértsük azokat a problémákat, amelyeket az imént felvetett. Nekünk a Dráva mentén meg kell élnünk, és próbálunk megélni. Egyébként pedig úgy tudom, hogy a barcsi kistérség megkereste önt, vagy éppen folyamatban van, hogy kifejezze tiltakozását az ügyben, hogy nem ért egyet a döntéssel, mint ahogy én sem értek egyet az ön válaszával, és nem tudom elfogadni azt.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 228 2007.05.29. 10:39  219-275

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszter Úr! Tisztelt Ház! Kedves Képviselőtársaim! Az előttünk álló törvény jó szokásnak megfelelően megint kicsit salátaszerűen szedi össze azokat a közoktatást érintő fejezeteket, amelyek alapjaiban határozzák meg a szakképzést: a szakképzést érintő szakképzési törvény, felnőttképzési törvény, illetve a szakképzési hozzájárulásról és képzés fejlesztéséről szóló törvény. Mindegyik törvény - a szakképzést kivéve - elég friss, gyakorlatilag minden évben toldoztuk-foldoztuk, elég gyakran nyúltunk hozzá, tehát valahol én is indokoltnak tartom, hogy egységes szerkezetben tekintsük át, és próbáljunk meg együtt gondolkozni ellenzék is és kormánypárti oldal, mint ahogy tettük ezt annak idején a Szakképzési Alappal kapcsolatos törvény tekintetében, amik konszenzusra tudtunk jutni.

Tisztelt Képviselőtársaim! Jelent-e előrelépést - és ezt a kérdést kell feltennünk magunknak - ez a módosítás, amely alapjaiban rendezi át a szakképzést? Valóban elérhetjük-e azt, hogy kevesebb pénzből jobb szakembereket leszünk képesek képezni? Valóban az általunk kitűzött célt - vagy pontosabban: a kormányzat által kitűzött célt, miszerint a munkaerőpiac és a képzés találkozzon - szolgálja-e ez a törvénymódosítás? És az előttem felszólalók többször is említették, hogy valóban, ettől több szakmunkás kerül-e ki a munkaerőpiacra. Én egy kicsit szkeptikus vagyok, még ha néhány hasonló gondolkozású emberrel ellentmondásba is kerülök, miszerint feltétlen a hiányszakmák feltöltését és a hiányszakmák munkaerőpiacon való megjelenítését elsősorban a képzés oldaláról próbáljuk meg megoldani. Tehát ösztönözzük a gyerekeket, a fiatalokat azért, hogy hiányszakmákat tanuljanak. Kérem, a minimálbér 15 meg 20 százalékáért nem fognak oda jelentkezni a hallgatók és a tanulók.

Fordítva ülünk e tekintetben is a lovon. A munkaerőpiac majd vissza fog reagálni a képzésre, és a képzésben részt vevők majd egy követő magatartással részt fognak venni ebben a képzésben, de attól a hiányszakmák nem fognak megszűnni az én elgondolásom szerint.

A statisztikai adatokban, csak feltételezem, hogy eltolódás van a szakképzés és a gimnázium irányába és kevesebb a szakmunkásképzés, csak feltételezem, hogy ezek a statisztikák korrigálva lettek az érettségire épülő szakmákkal, mert ez esetben akkor kicsit torz adatot kapunk.

Visszatérve a négy feltett kérdésre, inkább szeretném, ha a törvényben visszatükröződött volna az a szándék, ami egyébként a Lajtán túli területekre inkább jellemző, mint Magyarországon, hogy a GDP-nek egy megfelelő aránya alatt képzésre fordított összeg éppen ellenkező hatást vált ki, tehát nem hozza a hozzá fűzött reményeket. Sajnos, ez az arány Magyarországon jelentősen elmarad az európai átlagtól, tehát azt gondolom, hogy ezen a területen kellene először előbbre lépnünk, közösen, kormányoldalnak és ellenzéki oldalnak, a költségvetési tárgyaláskor ez az első lépés, és ilyen apró lépésekkel tudunk majd előbbre menni.

(20.30)

Az előterjesztésből kisejlik, hogy a kormány szándéka egy tudásalapú, versenyképes társadalom megteremtése, amely tekintetében az előterjesztés téves feltételezést alkalmaz. A szakképzés és a felnőttképzés munkaerő-piaci igényeire való egyértelmű megfeleltetés nem evidencia. Tehát nem kell feltétlenül evidensnek tekinteni, hogy a szakképzésben rögtön, azonnal leképeződjön, és ezt mint egyedülálló megoldást tekintsük, és ezáltal egyfajta integrációt tekintsünk a jövőben - mint az egyetlen dicsőítő út -, csak nagy integrált mamutintézményekben tudjuk ezt a megfeleltetést, tehát hogy a szakképzés megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek, ezt feltétlenül integrált mamutintézményekben kell végrehajtani. Annál is inkább, mert vannak egyéb szempontok is, mint az ilyen típusú munkaerő-piaci igények. Például a képzési tananyag átfutása is megnehezíti ezt a problémát, vannak egyéb társadalmi beilleszkedési problémák, hátrányos helyzetűekkel való foglalkozás. Mintegy példaként szerettem volna ezt arra mondani, hogy nem csak munkaerő-piaci igények jelentkeznek, amikor egy képzési struktúrát átalakítunk vagy megváltoztatunk.

Feltehetjük ezt a kérdést, mielőtt ilyen nagyszabású átalakítást végzünk, hogy mi lehet az elvárható cél egy szakképzést folytató intézmény esetében. Túlságosan leegyszerűsítené a problémát, ha azt mondanánk, hogy kész szakemberek képzése, aki az iskolából vagy a képzőhelyről kikerül, a munkaerőpiacon rögtön megjelenik, és végzi a saját munkáját. Nyilvánvalóan a válasz az - talán ebben is egyetértünk -, hogy nem. Nem lehet ilyen célt kitűzni, és nem lehet az egész struktúránkat ennek alávetni, hogy aztán az átalakítás eredményeképpen ez lesz a megoldás. Azért sem, mert gyorsan változó ismeretekről van szó, gyorsan változó társadalmi igényekről van szó, a képzési struktúra változásának bürokratikus volta, és ezt ez a törvény nem segíti.

Akkor mégis mi lehet a cél? Véleményem szerint a tudás megszerzésének képességére kell megtanítani a mai magyar ifjúságot, illetve a felnőttképzésben részt vevőket. Mert ha erre képes a képző intézmény, akkor az az ember, akiről itt általánosságban beszéltünk, a munkaerőpiacon képes majd megállni a helyét.

Mi a törvény legnagyobb hibája? Nem igaz, hogy a szakképzés úgy rossz, ahogy van. A mai magyar szakképzés jelenleg iszonyatosan heterogén, és ezt a heterogén összetételű szakképzési struktúrát egyetlen fűnyíróelvvel majd - azt mondjuk - mi most megreformáljuk, szerkezetileg is. Tehát azonos szakmákban vannak iskolarendszerű, nem iskolarendszerű... - ezek egyébként nem mindig ekvivalens tudásanyagot tartalmaznak, ezt csak zárójelben jegyzem meg. Vannak kis iskolák meg nagy iskolák - most az iskola méretére gondolok. Nem beszélve arról, hogy ez a törvény sem tér ki szellemiségében és szellemében az úgynevezett kis létszámú szakmákra, a kis szakmákra, és ezeket a kis szakmákat teljes mértékben ellehetetleníti ez a nagyon erőteljes integráció.

Nem lehet azonos lapon említeni azokat az erdészeket, akiket Magyarországon négy iskolában képeznek, vagy azokat a vízszolgáltatással foglalkozó technikusokat, akiket Magyarországon nyolc iskolában képeznek azokkal a lakatosokkal, akikből nagyon sok van, és többek között térségünkben az egyik hiányszakma. Nem beszélve arról, hogy a képzés szintjeiben is rendkívül heterogén az összetétel. Aki szakképzésben dolgozik, nyilván tudja, hogy a 33-as szakmáktól kezdve az 55-ös kezdetű szakmákig is érinti ez a képzési átalakítás. Nem beszélve arról, hogy az OKJ módosítása jelentős változásokat hoz. Tehát nemhogy kevesebb, hanem több szakma lesz. Ezekre a problémákra nem ad választ.

Továbbá, ami még nagyon kellemetlen, az pedig a regionális szakképzési fejlesztési bizottság. Gyakorlatilag egy választott testület fölé rendeljük ugyan indirekt módon, tehát a megyei közgyűlések, városi közgyűlések és ezek társulásai fölé rendeljük; indirekt módon, mert pénzt rendelünk hozzá, és ezzel a pénzzel gyakorlatilag belekényszerítjük egy olyan zsákutcába, hogy kénytelen lesz végrehajtani.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Még egy megjegyzést engedtessenek meg ebben a 15 másodpercben. A módosító indítványok beadásának határideje, úgy tudom, most az általános vita végéig tart. Holnap délelőtt 10 órakor tárgyalja az oktatási bizottság a módosító indítványokat. A minisztériumtól megszokott módon, talán azt gondolom, nem túlzás, ha azt mondom, hogy nem túl elegáns ennyi időt hagyni a módosító javaslatok (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) áttanulmányozására. Egy kicsit prejudikálható az a fajta magatartás, amit megszoktunk a kormányoldal részéről; túl sok reményem nincs, hogy nem az aláírásból ítélik meg a módosító javaslat jó vagy rossz voltát.

Köszönöm a türelmét, elnök úr. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
76 234 2007.05.29. 2:01  219-275

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Egyetlen megjegyzésre szeretnék reagálni azért, mert visszatérő jelenség Kormos képviselő úr részéről a Szakképzési Alap közvetlen átadásának problematikája. Mint egy gyakorlóiskola egyik vezetője, én valóban komoly energiát fektettem abba, hogy az intézményt elismertessem azon a munkaerőpiacon, ahova szerettem volna vagy szeretném, hogy a gyerekeim kikerüljenek. E tekintetben jó tapasztalataim vannak, nem az ismeretség alapján, nem a kapcsolati tőke alapján adják oda, az én tapasztalataim szerint a Szakképzési Alapot az iskolának, ami átadható, hanem éppen ez egy elismertségi formációja, és ezt maguk a cégek mondják, ha kell, ezt írásos nyilatkozatokkal alá tudom támasztani, vagy megadom a címeket, hogy hol kell megkérdezni, hogy ez egy értékmérője a szakképző iskoláknak.

Ezt azért nem kellene oly szinten lebecsülni, hogy tulajdonképpen csak odakerülnek. Annál is inkább ez egy fontos értékmérője; inkább erre rá kellene hasalni, és rá kellene hangolódni.

Pont ez a szívfájdalmam, hogy annak idején, amikor a szakképzési alaptörvény megalkotódott, illetve annak elődje, akkor az volt a célja, hogy a szakképzést fejlesztendő alap jöjjön létre. Ezt az alapot ma jelentősen megnyirbálták. Nagymértékű centralizáció került bele a törvény szövegébe. Gyakorlatilag korlátlanul nem képesek az iskolák átfedni, ez egy tavalyi módosítás eredménye. (Gúr Nándor képviselőtársával konzultál.) Tehát ebből is azt látjuk - a két évvel ezelőtti Szakképzési Alap zárolása például -, mind-mind azt mutatja, hogy ez a Szakképzési Alap nem az eredeti céljának a feladatait látja el, hanem a költségvetési hiányok foltozgatását, ami nem lehet helyes cél. Köszönöm. (Taps a Fidesz soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
78 386 2007.06.04. 5:09  385-388

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Tisztelt Országgyűlés! Nagyon röviden szeretnék csak hozzájárulni az Országgyűlés munkájához. A módosító indítványok kapcsán először egy általános megjegyzésem lenne, aztán néhány módosító javaslathoz tennék megjegyzést. Az általános megjegyzésem az, hogy szakmai törvények és ezen belül a szakképzést érintő törvények tekintetében az volt az eddigi gyakorlat, legalábbis az én ötéves képviselői gyakorlatom ezt támasztja alá, és a kormány magatartása is ezt támasztotta ez idáig alá, hogy szakmai témákban megpróbáltunk egyfajta konszenzuskeresést. Próbáltuk, vagy legalábbis a kormánypártok próbálták az ellenzék véleményét komolyan venni, vagy ha nem is, de legalább megpróbáltak úgy tenni, mintha komolyan vennék.

Sajnos ez az első olyan tapasztalatom, amikor ez az állításom megdőlni látszik, hiszen az általános vita lezárását követően órákban mérhető, amikor a kormány képviselője az oktatási bizottsági ülésen már nyilatkozott arról, hogy támogatják-e vagy nem támogatják. Nem feltételezem azt, hogy a kormány nem eléggé hatékony, szó sincs erről, de mindenesetre nem igazán elegáns megoldás volt az ügyrend ilyetén való alkalmazása.

Ezek után néhány konkrét megjegyzést szeretnék mégis tenni. Az egyik a 2. ajánlási ponthoz kapcsolódik, ahol törölni javasoltam az egyesületeket mint az oktatás résztvevőit. Azt gondolom, hogy az oktatás erodálása amúgy is eljutott egy olyan szintre, nem szükséges, hogy az egyesületek ilyen formában is részt vegyenek.

A másik megjegyzésem a 3. ajánlási ponthoz kapcsolódik, ami a regionális szakképzés-fejlesztési bizottságokat érinti. A szakképzés fejlesztése körülbelül a rendszerváltás óta folyik intenzíven, több világbanki programon vagyunk túl, elég sok verejték kapcsolódik az egész szakképzés rehabilitációjához, fejlesztéséhez. Nem gondolom, hogy egy ilyen bizottság az egyedül üdvözítő, nem beszélve arról, hogy olyan mértékű centralizálást hajt végre, aminek eredményeképpen választott testületek jogai, feladatellátási kötelezettséggel bíró testületek hatáskörei csorbulnak, noha a bizottsági ülésen hallottunk olyan véleményt, hogy szövegszerűen ez nem valósul meg. De ha a mélyére nézünk az egész tartalmának, mégiscsak levonhatjuk azt a következtetést, hogy ezen bizottság létrehozásával a választott testületek hatáskörei csorbulnak, ami az önkormányzati törvényt érinti.

A 14. ajánlási pontban szerepel a fogalommagyarázatok között egy fogalom, az egyedi szakképesítések, amely "egyedi szakképesítés" megnevezés definiálása sehol másutt nem volt megtalálható.

Még egy megjegyzésem van, ez pedig a szakképzési alapok felosztására vonatkozik. Ez több helyütt előfordul. Előfordul éppen kormánypárti képviselők módosító indítványában, amely a 26. sorszámot viseli, illetve az azt követő majd' mindegyik ajánlási pontban. Számtalanszor elmondtam, hogy féltem a szakképzést a tekintetben is, hogy most megint azt érzem, hogy egy kicsit szétverésre kerül, fűnyíró elvet alkalmaz, nem érinti azokat a szakképesítéseket, amelyek túlmutatnak regionalitásukon. Az általános vitában is elmondtam, és éppen ez a cél nem valósul meg benne, hogy vannak olyan szakmák, amelyeket összesen négy helyen képeznek az országban, nem tudnak kapcsolódni egyetlen regionális szervhez sem, mert csorbul az eredeti célkitűzése.

A másik a Szakképzési Alap szétaprózódása, és erre tesz javaslatot néhány módosító javaslat, a 26. ponttól kezdődően. Az alapvető célja ennek annak idején az volt, hogy a szakképzést fejlessze, és nem az, hogy költségvetési lyukakat tömködjön be, mert az nem helyes, a költségvetésnek megvan ezen a területen a maga feladata, és a fejlesztési támogatásokat igazából fejlesztésre kellene fordítani.

Köszönöm szépen. (Taps.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 42 2007.10.30. 9:23  31-139

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Gyakran halljuk manapság - különösen a 2008-as költségvetés kapcsán - az esélyteremtés és a tudásalapú társadalom fogalmait. A költségvetés nemhogy ezt a kategóriát, mármint az esélyteremtést tovább növelné, hanem éppen ellenkezőleg, tovább növeli a társadalmi különbségeket. Hogy az esélyegyenlőség megteremtése irányába hatna? Ez egyáltalán nem látszik a számokból.

Hallhatjuk mindenfelől, hogy nincs minden rendben a közoktatás területén. Ezt nemcsak az ellenzék mondja, hanem a közoktatás minden egyes szereplője a fenntartótól a felhasználóig. Igaz, a szociálliberális kormányzat ennek ellenkezőjét állítja. Néhány elemre, amit már ismernek képviselőtársaim, és néhány elemre, ami mi még nem hangzott el, szeretném felhívni a figyelmet. Dióhéjban, ami már többször elhangzott, hogy sok vidéki kisiskola szűnt meg. Nyugodtan ebbe a kategóriába sorolhatjuk azokat, amelyeket az önkormányzatok kénytelenek voltak pénzhiányra való hivatkozással összevonni, mert ezek gyakorlatilag, tudjuk, de jure megszűntek, nincs azonosító számuk.

Nézzük tovább akkor: az elmúlt három-négy évben a közoktatásra fordított normatívák nominális szinten nem változtak, elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, amikor nominális szinten is csökken a közoktatási normatíva, tehát az állami szerepvállalás csökken. Jó, jó, mondja erre a kormányzat, azért, mert csökken a gyereklétszám. Nem értem az indoklást egyébként, de ha még így lenne, és ezt indokként próbálnák felhozni, akkor sem tudom elfogadni, de ha megnézzük az egy főre jutó állami támogatást, az is csökken, ez viszont már katasztrófa. Egyértelműen ki kíván vonulni a közoktatásnak ezen területéről a kormányzat, vagy legalábbis ennek irányába hat.

Kezdetben azt mondták kollégáim, akik az oktatás területén dolgoznak, hogy kezdetben csak a felső tagozatosokat szükséges utaztatni. Ez sem kis létszám, százezres az a nagyságrend, amely utazásra kényszerül, hogy elérje a saját iskoláját. Elérte a költségvetési megszorítás az önkormányzatokat olyan szinten, hogy már az alsó tagozatosokat is utaztatják több helyütt.

Idevonatkozóan szeretnék olyan példát mondani, mert látva itt a teremben ülőket, gazdasági szakemberek. Engedjék meg azt a párhuzamot megfogalmaznom, hogy mindenki ismeri a vízügyi törvénynek azt a passzusát, amely szerint az ivóvízhez való jog alapvető állampolgári jog. Hol? Azon a helyen, ahol él a delikvens, azon a településen, abban az utcában alapvető állampolgári jog. Senki nem mondja, hogy tessék a szomszéd faluba elmenni egy vödörrel vízért, mert ott rentábilisabban lehet a vizet előállítani, költséghatékonyabb, olcsóbb azáltal, hogy átmegyek a szomszédba. Nem, a törvény azt mondja, hogy alapvető állampolgári jog. Tisztelt Képviselőtársaim! Miért ne lehetne a tudáshoz való jog alapvető állampolgári jog ott, ahol él az ember, ott, ahol felnövekszik, hogy ott tegye meg édesanyja kíséretében és felügyelete mellett?

Esélyteremtést mondtam, és az esélyteremtés szemszögéből próbálom a költségvetést elemezni az általános vita keretében. Művészetoktatás: kardinális kérdés, mindenki tudja, radikálisan csökkent a művészetoktatásra fordított összeg. Halljuk, hogy majd lesz 11 milliárd forint, amelyből aztán kompenzálni lehet. Tisztelt oktatáspolitikus, költségvetéssel foglalkozó képviselőtársaim, nem erről volt szó! Akkor, amikor a minősítéseket elkezdtük a művészeti iskolák tekintetében, akkor azt mondtuk, aki átmegy a minősítésen, azt kell finanszírozni, és a kóklereket le kell választani erről a rendszerről. Mindenki egyetértett vele. De az nem járható út, hogy évről évre finanszírozási pénzeket pályázati úton tudjanak intézmények megnyerni, ezzel tönkretesszük ezt az iskolatípust, ami mostanra nemzetközi hírűvé vált.

(10.40)

Ne feledjük el, hogy a művészetoktatás területén nem csak arról van szó, hogy ott megtanulnak különféle művészeti ágakat. Ez az önmegvalósításnak egy eszköze. Nem kerül ki a kocsmákba vagy különféle lumpenkategóriákba, hanem az önmegvalósításon keresztül képes teljes felnőtté válni. Ismételten, ha finom vagyok: csak annyit mondhatok képviselőtársaimnak, hogy nem tartották ígéretüket.

A kollégiumokról. A kollégium tekintetében az állami finanszírozás 2001-től 96 százalékról napjainkra 62 százalékra csökkent. Ez a szám egy nagyon radikális csökkenés. Itt a polgármesterek figyelmét szeretném felhívni, azon polgármesterek figyelmét, akik képviselők is egyben. Gondolják végig, hogy egy önkormányzat, amely kollégiumot tart fönn, és amely kollégiumba vidékről is jönnek tanulók, a kollégium alulfinanszírozott, kénytelen az önkormányzat a saját pénzéből finanszírozni más területekről érkező gyermekeket.

Érthető az a megjegyzés, amikor azt mondjuk, hogy ellenérdekelt a fenntartó önkormányzat a finanszírozás tekintetében. Inkább finanszírozza pluszként a saját iskoláját, a saját iskolájában lévő ebédet, vagy inkább épít járdát, egyrészt mert nem tervezhető egyik napról a másikra. Nem tervezhető egyik napról a másikra, hogy melyik területről jönnek az adott kollégiumba. A kollégium ilyen tekintetben az esélyteremtés egyik fő eszköze, hogy ne kelljen a szülőknek a zsebükbe nyúlni, hogy ezt a hiányzó pénzt kiegészítsék, hogy ne kelljen ágyneműt hurcolni a kollégiumba, mert nincs pénze sem az önkormányzatnak, sem az intézménynek arra, hogy ilyen szinten fenntartsa a kollégiumokat. Tehát költségvetés-arányosan 96 százalékról 62 százalékra csökkent, és ez nagyon súlyos csökkenés.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az esélyteremtés és ezzel kapcsolatosan a vidék problémáit fogalmazom meg. Vajon mennyire fedi le a szó az elképzelt tartalmat, vagy mennyire értjük mindannyian ugyanazt ez alatt? Érték vagy törlendő kategória? Ez itt a kérdés most, a 2008-as költségvetés kapcsán is. Ebben az elhidegült, elanyagiasult világunkban nagyon aggódom, hogy a szociálliberális oktatási kormányzat csupán 204 ezer forint értékű szénalapú egyednek tekinti azt a hatéves barcsi gyereket, aki most tanulja meg talán a d betűt, aki most ezekben a pillanatokban próbálja a betűvetés, az olvasás tudományát megszerezni.

A falusi iskola nem csupán finanszírozható vagy nem finanszírozható objektum. Az iskola az ott élők élettere vagy legalább az életterük része. Ezt nincs joga senkinek elvenni. Ehhez nincs erkölcsi alapja senkinek, a kormányzatnak sem. Vannak területek, ahol a népsűrűség kisebb, mint másutt. Akkor vajon az a megoldás, hogy összetereljük az ifjúságot több tíz kilométerről egy központi, falakkal határolt térbe, amit elnevezünk iskolának? Mindezt azért, mert ez költséghatékonyabb? Nem, tisztelt képviselőtársaim, ez még nem iskola. Az iskolához kell a szellemiség, a közelség, a közvetlenség; a kormánynak a méltó élethez való jogot kell biztosítani mindenki számára.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ezt értem én esélyegyenlőség alatt. Köszönöm szépen. (Taps az ellenzéki pártok padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
104 48 2007.10.30. 0:46  31-139

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót, elnök úr, nem fogom az időt kihasználni.

A kisiskolák tekintetében azért van véleménykülönbség, mert értékrendbeli különbség van köztünk. De ne a költségvetés keretei között mondjuk végig!

A Kollégiumok Szövetségétől kaptuk azt az adatállományt, amire én hivatkoztam, tehát a Magyar Kollégiumok Szövetsége bocsátotta rendelkezésemre az adatot.

A művészetoktatás tekintetében pedig - még egyszer megismétlem - arról volt szó, hogy minősítés után legalább nominális szinten finanszírozzuk ugyanazon a szinten a művészeti iskolákat, és a minősítést hajtsák végre. Ez így igaz. De nem úgy, hogy pályázat útján egészítsük ki a meglévő, töredékére csökkentett támogatást.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 101 2007.11.13. 10:36  87-442

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! A bevezetőkhöz kapcsolódóan már néhány konkrétummal szeretnék foglalkozni az 56. ajánlási pontban megfogalmazottak szerint, illetve az ahhoz kapcsolódó más ajánlási pontok szerint.

A fő vezérgondolatom ahhoz, hogy ezt mi módon szeretném megtenni, higgyék el, hogy jó szándékú, és csak segítséget szeretnénk nyújtani mind Gyurcsány Ferencnek, mind pedig a kormányzatnak az igazmondáshoz, hogy bebizonyíthassuk közösen, hogy mégis igazat mondott azon az oktatási kerekasztal-beszélgetésen, ahol prioritást kellett megjelölni az iskolának; szó szerinti idézettel emlegette az iskolákat.

Tehát kérem, hogy támogassák módosító javaslatainkat, amelyek egyébként összességében nem nagy tételt képviselnek, ellenben a jövő generációja szempontjából rendkívül fontosak; és hogy kapcsolódjak a miniszter úrhoz, nemcsak az általános közoktatás területén, hanem éppen a környezettudatos nevelés területén is rendkívül fontos az oktatásba befektetett egy pengő magyar forint, mert az meg fog térülni. A környezeti nevelés tekintetében is rendkívül fontos a közoktatásra fordított összeg, mert mi ott lent, vidéken abban a szellemben élünk - egy kicsit hadd kapcsolódjak ehhez -, hogy a környezetünket csak kölcsönkaptuk a gyermekeinktől, és nekik lehetőleg abban az állapotban kell visszaadni, ahogy kölcsönkaptuk, és ebben bizony az oktatásnak nagyon fontos szerepe van.

Ezen belül is külön kiemelném a normatívákat és a normatívákhoz kapcsolódó módosító javaslatainkat, mert ez az a pont, ahol tetten érhető, hogy a kormányzat nemhogy nem ad prioritást az iskolának, hanem éppen ellenkezőleg: a jelenlegi adatok azt mutatják, hogy ugyan erős a kifejezés, de az oktatási kormányzat mintha ki akarna vonulni az iskolák finanszírozásából, és - ellentétben az előttem felszólaló miniszter úr által elmondottakkal - nem bír olyan lobbierővel, amely az oktatás területén komolyabb forrásokat összpontosít, és mindent arra fog, hogy mivel csökken a gyermeklétszám, ezért nominális szinten ki kell vonni forrásokat.

Ez nem megengedhető, azért sem, mert más feladatot kell ellátni ma, mint öt évvel ezelőtt, mások a társadalmi kihívások, és igaz ugyan, hogy ezeknek a társadalmi kihívásoknak kevesebb gyermeklétszámmal kell megfelelni, de ezeknek a társadalmi kihívásoknak, amelyek új társadalmi kihívások, meg kell felelni. Hogy egy kicsit a földhöz is közelítsek, például ma az a tapasztalat, hogy a felsőoktatási intézményekben nem képesek már a hallgatók idegen nyelv elsajátítására, tehát olyan finanszírozási rendszert kell normatív alapon - ami az állam felelőssége - az alatta lévő iskolákban megszervezni, amely képessé tesz legalább egy, de inkább másfél-két nyelv ismeretének a megszerzésére az alapszinten, tehát az egyetemet megelőző oktatási formációkban.

Ha a normatívákat szemügyre vesszük, az a jellemző, hogy a nehéz helyzetben lévők még nehezebb helyzetbe kerültek. Ez a legnagyobb hiátusa ennek a költségvetésnek. Nemhogy az esélyegyenlőség megteremtése irányába hatna, hanem éppen ellenkezőleg, továbbcsökkenti az esélyeit azoknak az elmaradott településeken és kistérségekben élő kisdiákoknak, akik nem képesek megfinanszírozni a kieső, tehát a normatíva feletti kieső forrásokat; azok az önkormányzatok nem képesek megfinanszírozni, amelyeknek nincsen olyan extrabevételük, mint esetleg az iparilag fejlettebb területeken.

Mindemellett, hogy forráskivonást hajtanak végre, sokak figyelmét elkerülte, hogy eközben a csoportlétszámok is növekednek, és a csoportlétszámok növekedésével az amúgy is rossz helyzetben lévő, alacsonyabb normatívával gazdálkodó kisiskolák még súlyosabb helyzetbe kerülnek. Gyakorlatilag 2004-től nem emelkedtek a normatívák nominális szinten, miközben ha erre rápakoljuk az inflációt, akkor értelemszerűen ez reálértékben jelentős csökkenést jelent. Módosító javaslataink éppen ezért nem túlzóak, viszont megfontolásra ajánlom kedves képviselőtársaimnak.

Szintén az esélyteremtés tekintetében a kollégium esetében nemcsak a kollégiumi normatíva a probléma, hanem összességében a kollégium probléma. (Jauernik István felé:) Örülök, hogy megjött képviselőtársam, akivel az általános vitában némi vitába keveredtünk. Hadd idézzem fel ismételten a Kollégiumi Szakmai és Érdekvédelmi Szövetség anyagát, miszerint 2001-ben 96,3 százalékon volt finanszírozva a kollégium, 2007-ben - ezek már tényadatok - 62,9 százalékon voltak finanszírozva, és a jövő évben ez várhatóan 60,2 százalék lesz. Egyéb forrásként a kollégiumokhoz felújítás, fejlesztés címén 2 és 1 százalék körüli értékkel járult hozzá. Tehát megállapítható, hogy az a trend megtört, ami korábban gyakorlat volt és széles körű egyezséget élvezett, hogy a kollégiumot közel 100 százalékon szükséges finanszírozni. Ez az esélyteremtés céljait nem szolgálja, sőt megkockáztatom, hogy éppen ellenkezőleg, az amúgy is hátrányos helyzetű emberek tovább süllyednek.

Egy adatot még emellé hadd tegyek: ma a hátrányos helyzetű középiskolások 40 százaléka kollégiumokban van. Ez az adat is azt bizonyítja, hogy nincs a családoknak pluszforrásuk. Ezért javasoljuk mintegy 10 százalék körüli értékkel általában az oktatási normatívák és ezen belül a kollégiumi normatíva emelését, mert itt nem elsősorban oktatási problémáról van szó, hanem szociális és szociálpolitikai problémáról is.

A másik pedig a kettéválasztott normatíva, amelynek a szállásbiztosítási része további forráskivonásra ad lehetőséget. Abban nincs vita köztünk, remélhetőleg nincs vita köztünk, hogy egészen más egy szállásbiztosítás, ahol történetesen 18 év alatti emberek laknak, és egészen más egy középiskolai kollégiumi keretek között történt szállásbiztosítás. Ez egy nagyon fontos pedagógiai cél, és ezt a forrást egyesíteni kívánjuk, éppen azért, hogy ne kerülhessen ki az oktatási célrendszeren kívülre a szállásbiztosítás lehetősége.

(12.50)

A művészeti oktatás normatíváját legalább az eredeti állapotába kívánnánk visszahelyezni. Jól tudom, hogy erre nincs reményünk, hiszen több miniszter és több vezető oktatáspolitikus a kormányoldalról kinyilvánította, hogy nemkívánatos csoport az alapfokú művészeti iskolák. Kezdetben arról volt szó, hogy legalább nominális szinten megtartjuk - erről beszélgettünk -, aztán már a normatíva drasztikus csökkenése került előtérbe, 105 ezerről 70 ezerre, 40 ezerről 25 ezerre. Aztán azt mondta annak idején Arató államtitkár úr, hogy nem baj, de van mellette 10,5 milliárd, amit majd kiosztunk.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Aki látott már belülről iskolát, és ne adj' isten, azt még működtette is vezetőként, annak azt mondani, hogy a működést majd pályázati pénzből finanszírozzuk, több mint nevetséges. Aggodalom az, amit megfogalmazok, és elnézést, ha valakit megbántok a kemény szavaimmal, ne azt nézzék, ez ugyanis aggodalom egy olyan célrendszer érdekében, amit kidobunk az ablakon; egy fűnyíróelvvel kidobjuk az ablakon. S ez a bizonyos 10 milliárd információim szerint jelentős mértékben tovább csökken.

Az előbb felvázoltakhoz képest a szakképzés problémája már nem is tűnhet, nem is tűnik oly nagynak, ahol néminemű a normatívacsökkenés. Ott egy 10 százalékos emelés az eredeti állapotot nominális szinten állítaná helyre. Csak jelzem, hogy egy komoly átalakítás közben - ami a tiszkeken keresztül történik a szakképzés területén - történő ismételt forráskivonásnak vagyunk a tanúi. Azt a közoktatást érintő heurisztikus hangulatot, amit korábban hallottunk kormányzati körökből, nem tudom a magamévá tenni, mert sajnos annak vagyunk tanúi, hogy a nehéz helyzetben lévő, hátrányos helyzetű kisiskolák tovább süllyednek, és már nemcsak a felső tagozatosok utaznak, hanem az alsó tagozatosok is. Ha szükséges, ezt tételesen elmondom képviselőtársaimnak.

Ezért kérem képviselőtársaimat, hogy támogassák azt a 60 milliárdos tételt, ami ezen területen jelentkezik. Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 105 2007.11.13. 2:07  87-442

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Botka képviselő asszonnyal általában egy húron szoktunk pendülni. Nem tudom, hogy mondhatok-e ilyet - abban sem vagyok biztos, hogy ez önnek jó-e. (Derültség.) De most egy kicsit ellentmondanék; az Arany János program támogatását kivéve nagyon örülök neki, és nagyon örülök annak, hogy fölvállalta a szocialista frakció oktatási munkacsoportja ennek a témának a gondozását. De az óvodai normatívák tekintetében szeretnék egy kis tájékoztatást adni arról, hogy az óvoda-1 kategóriában, tehát a nyolc óra alatti óvodák tekintetében 10 százalékkal csökkent az első, második év, a harmadik év 4 százalékkal növekedett. Az óvoda-2 esetében, ami teljes napos ellátás, 5 százalékos növekedés van az első két évnél. Amiről a képviselő asszony beszélt, az valószínűleg az óvoda-2 harmadik évfolyam, tehát az iskolát megelőző évfolyam, ahol valóban egy jelentős növekedés állt elő.

De nem oldja meg ez a problémát. És nem oldja meg azt a problémát, ami sokkal súlyosabb, hogy az azt követő évfolyamoknál micsoda drasztikus csökkenés következett be, hogy az általános iskola első-második évfolyamán, ahol, mint említettem, már magasabb osztálylétszámok lesznek. Ezeken a területeken 25 százalék a csökkenés egészen a hatodik évfolyamig, amiből azt a következtetést engedtessék meg, hogy levonjam, hogy már ezt a korosztályt is kiszemelte az oktatási kormányzat, akiket be kell deportálni a szomszéd településre, ahol ők nagyobb osztálylétszámban, nagyobb csoportlétszámban kénytelenek elsajátítani a betűvetés tudományát.

Én ezekből a számokból ezt látom, és nagyon sajnálom, megint ezt kell mondjam, nem ebben egyeztünk meg, kedves kollegák. (Taps a KDNP és a Fidesz padsoraiban.)

(13.10)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
109 127 2007.11.13. 2:10  87-442

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Még egyszer szeretném idézni - szó szerint, ezek után -: "Miután ennek a kormánynak van és lesz mozgástere, egyetlen társadalompolitikai prioritást kell megjelölnie: az iskolának és a kultúrának az ügyét." Ezt mondta a miniszterelnök úr.

És ha ezt valaki úgy tudja értelmezni, hogy forráskivonást hajt végre az oktatási kormányzat - nominális szinten 30 milliárd forintot -, akkor nem értem, hogy miért nem antagonisztikus a két kijelentés. Ezt egyszerűen nem értem. Akkor lenne prioritása valamely feladatnak, ha legalább nominális szinten maradna, nem kalkulálva még a reálérték-csökkenést, tehát még az inflációt sem.

(13.50)

Akkor lehetne valamiről beszélni, de pillanatnyilag nem azt látjuk, hogy az oktatási feladatok ellátása legalább nominális szinten maradna.

A művészeti oktatás tekintetében - és még egy érv ehhez, bocsánat, itt feljegyeztem magamnak, hogy nem állja meg a helyét. De bizony, megállja, többek között azért is, mert például hogyha GDP-arányosan viszonyítjuk az OECD-országok oktatási kiadásait, akkor ott is jelentős hátrányban vagyunk, a két szám 5,16 és 6,2. Ez tehát a GDP-arányos kiadás. Hogyha ezt megint lefordítjuk magyarról magyarra, akkor tanulónként nálunk 3433 dollárt költünk el, míg az EU-19-ek 7215 dollárt.

Tehát bármilyen számhoz nyúlok, csökkenés tapasztalható. Egyrészt eltérés tapasztalható a hasonszőrű országokhoz képest, és csökkenés tapasztalható a korábbiakhoz képest. (Taps az ellenzéki pártok soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
138 40 2008.04.15. 15:47  17-151

KUZMA LÁSZLÓ, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Azokkal értek egyet, akik e három tételt - miszerint munka, tudás és tulajdon - szervesen összefüggő és egymásból eredeztető kategóriának mondják. A három tétel közül kicsit bővebben foglalkoznék majd a tudás tartalmi részeivel. Engedjék meg, hogy a másik két témakörrel is foglalkozzak, részben azért, mert a vidéket jelentősen érinti, részben azért, mert mint gyakorló, gazdaságot megjárt ember, e területen is van némi mondanivalóm.

A kormányprogramnak - mert bizton nevezhetjük ezt annak - van egy állandósága, vagy az elmúlt időszakban beterjesztett kormányprogramoknak van egy állandóságuk, ez pedig az örök változás. Folyamatosságában mindig kapunk újabb és újabb anyagot, de mindig más és más típusú anyagokat. A munka világával foglalkozó fejezetből kiemelnék egyetlen mondatot. A munkabérre rakódó járulékok és adóterhek csökkentését tűzi ki célul. Ez egy nagyon dicséretes, nagyon előremutató és rendkívül bölcs gondolat. De ha mellétesszük a foglalkoztatási mutatókat, amelyek az elmúlt időszakban bekövetkeztek, és ha mellétesszük a foglalkoztatási mutatókon belül azt a tényt, hogy a 3,9 millió foglalkoztatottból körülbelül 2,7-2,8 millió azon foglalkoztatottak száma, akik ötfős vagy annál nagyobb vállalkozásokban kerültek foglalkoztatásra, akkor már aggasztó a helyzet, hiszen az 1-4 főt foglalkoztatók száma közel 1,2 millió. Ők azok a gyakorlatilag önfoglalkoztatók, akik kényszervállalkozásként kezdték meg tevékenységüket, akár magánvállalkozóként, akár virágárusként vagy pizzafutárként. Én óvatos lennék ezekkel a kifejezésekkel, mert amikor foglalkozási csoportokat bélyegzünk meg mint tisztességtelen vállalkozókat, akkor ez nagy hiba. Vannak olyan vállalkozások, amelyeket csak ilyen formában lehet ellátni, és nem egyes foglalkozási csoportok a tisztességtelenek, hanem vannak tisztességes vállalkozók, és vannak tisztességtelen vállalkozók.

Egy kicsit szkeptikus vagyok a munkabérre rakódó járulékok és adóterhek csökkentése tekintetében, hiszen a munkavállalói járulék 2006 szeptemberében és az egészségbiztosítási járulékkulcsok 2007 januárjában történt emelése nem tesz bizakodóvá. De hát, mint ahogy mondani szoktuk, a puding próbája az evés; de nézzék el, képviselőtársaim, ha egy, a vidékünkön érvényes megjegyzést mondok, hogy kit a kígyó megmart, az a gyíktól is fél.

Tisztelt Képviselőtársaim! Még egyetlen dologgal szeretnék a munka világából foglalkozni, ezek pedig azok a törekvések, amelyek a jelenleg tartósan munkanélkülieket próbálják meg a munka világába visszavezetni. Mindannyian tudjuk, hogy aki több éven keresztül munkanélküli volt, az ezzel a tevékenységgel ezen a szinten szocializálódott. Az ő visszavezetésük a munka világába egy külön kategória, mint azoké, akik csak néhány hetet, néhány hónapot töltöttek el munkanélküliként. Teljesen más típusú programokra van szükség ezek számára, olyan ösztönzőrendszerrel, ahol magát az egyént tesszük érdekeltté abban, hogy a munka világába visszakerüljön.

(11.30)

Ez nem csupán foglalkoztatási politika, nem csupán szociálpolitika, ez már súrolja az oktatáspolitika mezsgyéjét. Ezért támogatni tudnék, támogatni tudnánk olyan programokat, amelyek kifejezetten ezt a fajta szegmenst célozzák meg, tehát a tartós munkanélküliek munka világába történő visszavezetését, alapvetően az oda való szocializálódás szem előtt tartásával.

Ezért tartanánk jónak, ha a közmunkaprogramok keretében - amiket egy rendkívül jó programnak tartok a kifejezetten hátrányos helyzetű térségekben - nemcsak egy éven belüli programokat szerveznének meg, hanem tartósan hosszabb távú programokat is sikerülne megszerveznünk. Erre konkrét példát tudnék mondani, hiszen az egyik évben azonos tevékenységet folytatnak egy bizonyos időszakban, mint az azt követő évben, és ennek következtében igazán összeköthető lenne, tervezhető lenne, és hosszabb távra oldaná meg, és kialakulhatna az egyénben az a fajta igény, amit maga a munka alakít ki az egyénben.

Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Elnök Úr! Ezek után áttérnék a tudást érintő öt darab alappillérre. Az első fejezete a korai fejlesztés megerősítését tűzte ki célul. Hallottuk miniszter úrtól, hogy ezen a területen igazából nincs olyan sok tennivaló, hiszen jól működő rendszerről van szó, és ez a jól működő rendszer tartósan fenn is tartandó. Két elemét szeretném kiemelni. Az egyik szerepel az anyagban: az egységes óvoda, bölcsőde megszervezése. Különös tekintettel szeretném ajánlani mindenki figyelmébe, ezt a kistelepüléseken akár financiális megfontolások alapján is megtehetjük. A másik komoly eleme a "beóvodázási" támogatás - az anyagban is idézőjelben van. Egy kicsit magyartalannak érzem a kifejezést, de nem ez a lényeg, hanem a cél, amit megfogalmaz. Emlékezzünk rá, annak idején, amikor a környezetvédelmi programokat indítottuk el, akkor azt mondtuk, hogy az óvodában, legalul kell kezdeni, mert ha ott létrejön egy olyan tudatformálási tevékenység, amelynek eredményeképpen megváltozik az egyén gondolkodásmódja, akkor tudunk igazából sikereket elérni. Ma látjuk ennek tapasztalatait.

Ugyanezt gondolom itt is, az esélyteremtésnek egyik nagyon fontos eleme az, hogy a hátrányos helyzetű csoportok tekintetében olyan ösztönzőrendszert dolgozzunk ki, aminek eredményeképpen az egyének az óvodába juttatják el a kis nebulókat, ami az ottani szocializálódás eredményeképpen eredményessé válhat, és nagyobb eséllyel indulhatnak a felnőttkorban. Egyetlen kérésem van ezen a területen, hogy jusson el a támogatás az érintettekhez, ne legyen az adott csoportban ez megélhetés azon felnőttek számára, akik nem akarják a gyereküket beadni az óvodába. Tessék olyan rendszert kidolgozni, aminek eredményeképpen ez megvalósítható!

Az esélyteremtés tekintetében, tisztelt képviselőtársaim, nem tudom, tudják-e - nyilván, akik oktatásban dolgoznak, ők tudják -, hogy ma egy középfokú közoktatási intézményben hány darab szabályzatot kell megcsinálni a szervezeti és működési szabályzat mellékleteként. Ez a bizonyos esélyegyenlőségi terv volt talán a harmincnyolcadik vagy a harminckilencedik. Azt gondolom, hogy ez egy nagyon fontos eleme a magyar közoktatásnak, de minden terv csak annyit ér, amennyit megvalósítunk belőle. Valahol az esélyteremtés kategóriájába értem a kollégiumokat, amely kollégiumok már a tehetséggondozás fejezetben foglalnak helyet.

Minden gyermek tehetséges - ezzel kezdődik a tehetséggondozási fejezet. Ezzel egyetértünk, valamiben minden gyermek tehetséges. Tehát olyan rendszert kell kidolgozni... - nem fűnyíróelv alapján, mint ahogy ezt megtettük a művészeti iskolák kezelésében. Nagyon sajnálom, hogy ilyen véget ért a művészeti iskolák tekintetében az intézkedéssorozat; másra volt menet közben ígéretünk. Azok a gyerekek azon a területen voltak tehetségesek. Egy jelentős részük más területen nem volt oly mértékben tehetséges. Éppen ezért a kollégiumokat az esélyteremtés, az esélyegyenlőség egy rendkívül fontos elemének tartom, és nem csak a tehetséggondozás egy központi elemének. Nagyon fontos a kollégiumok tekintetében az, ami az anyagban szerepel, hogy a kollégiumok felújításának eredményeképpen élhető körülményeket kell a diákok számára megteremteni. De ugyanennyire fontos a kollégiumok mindennapi működése.

Tisztelt Képviselőtársaim! Ma a kollégiumok költségvetéséből körülbelül 56 százalékot finanszíroz az állam, a többit az önkormányzatoknak kell mellétenni. Az önkormányzatok viszont, valljuk be őszintén legalább mi itt egymás közt, ellenérdekeltek abban, hogy ezt a finanszírozást odategyék a kollégiumok mellé, hiszen nem az adott település tanulói azok, akik ezt a kollégiumot igénybe veszik. Az a társulásos forma, amit erre a válaszként szoktunk kapni, nem igazán működik, nincs érdekeltsége. Ezért arra kérem a parlament bármely oldalán ülő minden képviselőt, aki oktatáspolitikával foglalkozik, hogy fontolja meg azt az ötpárti megegyezést, vagy bánom is én, hogy minek nevezzük, hogy legalább 85-90 százalékon kell a kollégiumokat finanszírozni annak érdekében, hogy valóban a tehetséggondozást és az esélyteremtést szolgálja. Amíg ezt nem tudjuk megtenni, addig csak falra hányt borsó, és szép elveket mondhatunk ezen a területen.

Tisztelt Képviselőtársaim! Néhány megjegyzést a tartalmi rész tekintetében. Integrált természettudományos oktatás: csak választható kategóriaként tudjuk elképzelni. Egy-két indokot szeretnék felsorolni. Nincs meg a hozzá tartozó tanárképzés pillanatnyilag. Annak nincs értelme, hogy a három tantárgyat, biológiát, kémiát és a fizikát tematikus egységenként egymás mellé tesszük, és ezt úgy hívjuk, hogy integrált természettudományos oktatás. Ez nem az! A másik pedig az a fajta szakképzés irányába történő szolgálata a természettudományos oktatásnak, aminek az lenne a lényege, hogy nem minden szakképesítéshez tartozó természettudományos tárgyak azonos súllyal kell hogy szerepeljenek. Tehát a kettő plusz kettőben vagy a három plusz kettőben s a többiben oktatott különböző, jelenleg meglévő tantárgyak bizonyos szakképesítéseket szolgálhatnak, de egy egységes tervek alapján megvalósított természettudományos oktatás, az átlag semmit nem szolgál, pedig azt szeretnénk, hogy mindent szolgáljon.

Az informatikaképzés és a nyelvi képzés: a nyelvi képzés területén érdemes megfontolni a nulladik év jövőbeni elhagyását, és ennek a forráslehetőségeit más időalapba átcsoportosítani, és még hangsúlyozottabban azokat finanszírozni, akik tényleg akarnak tanulni, mármint nyelveket. A számítástechnika területén eljött az idő, hogy felhagyjunk az önálló számítástechnika-oktatással. Olyan hatékony módszert kell kidolgozni, amelynek eredményeképpen az egyes szaktárgyakba tudjuk integrálni a számítástechnikai ismereteket. Betöltötte történelmi hivatását, szerintem olyan szinten van ma a számítástechnika-tudás a magyar közéletben, aminek eredményeképpen minden további nélkül integrálható az egyéb tárgyakba.

A pedagógusösztönzésben jónak tartom ezt a 3 milliárdos tételt, de megint azt tudom mondani, mint a legelején, hogy a puding próbája az evés. Ha ezt sikerül megvalósítani, akkor ez nagyon fontos és nagyon komoly, és valóban a pedagógusmunkában kiemelném a hozzáadott érték fogalmat, és a hozzáadott érték tekintetében, ha tudjuk mérni, akkor ezek a források jó helyre kerülnek. De ne feledjük el, hogy feszültséget fog okozni, hiszen nem minden oktatási intézmény fog kapni a minőségi bérpótlékból, mert ez egy pályázati rendszer. Akik nem kapnak, tehát az ott lévő kezdő pedagógusoknak ez a bizonyos differenciált pluszpénze feszültségeket fog okozni, és nem tudjuk a kettőt azonos szintre hozni.

Tisztelt Képviselőtársaim! A tulajdon tekintetében csak egyetlen rövid gondolatot szeretnék megjegyezni.

(11.40)

Az új tulajdonosi program, félek, hogy a maradék állami tulajdon magánosítását szolgálja. Sajnos, olyan cégek kerültek terítékre, amelyek tulajdonosi szerkezetének megváltoztatása érdekében bizonyos társadalmi ellenállások voltak az elmúlt időszakban, és nem gondolom, hogy Lakócsán esetleg Dudás Feri bácsi fut akár az ötvenes években megtakarított pénzével is, hogy most éppen Szerencsejáték Rt.-részvényt vásároljon a szabadpiacon. Nem ez a legfőbb problémája, az ezeken a vidékeken élő embereknek nem ez a legnagyobb problémájuk. Tehát gyanítom, hogy nem széles embertömegek fogják ezt a lehetőséget kihasználni.

Ha a kormány mindenáron példát szeretne mutatni e tekintetben, akkor javaslom megfontolásra, hogy van a földtulajdon tekintetében egy osztatlan közös tulajdon megszüntetésére való törekvés. Ott például nevesíthetné a kormány ezeket az értékeket, és egész nyugodtan megmutathatná, hogy tényleg a széles néptömegek tulajdonhoz jutását akarja, és nem pedig csak ilyen látszatintézkedéseket. (Keller László: Azok már tulajdonban vannak.)

Köszönöm szépen. (Taps az ellenzék padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
172 88 2008.11.05. 9:03  1-229

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Képviselő-kollégáim nagyjából tudják, hogy inkább a szakképzést és a közoktatás szakképzést érintő területeit szoktam szóvá tenni a költségvetés tárgyalásakor és minden más alkalommal, de Boross miniszterelnök úr szavai arra késztetnek, hogy én is megemlítsem azt az anomáliát, ami ma a magyar államigazgatásban van, és itt elsősorban mint tervezőmérnök, azt a fajta - hogy finoman fogalmazzak - kegyetlen eljárást, amit tanúsítanak ma békés gazdálkodókkal. Itt a mezőgazdaságban dolgozókra gondolok, akik a saját földjükön szeretnének öntözni, és ezt nem tehetik meg - nem tudom másként fogalmazni, nézzék el nekem a kemény szavakat - a hivatal packázása ürügyén, és az egyik kéz nem tudja, hogy mit csinál a másik.

Csak egy összehasonlító adatot hadd mondjak: az 1990-es évek elején hat darab példánnyal lehetett egy vízjogi engedélyes tervet beadni. Most áprilisban másoltattam egy beadandó tervet 16 példányban, és elfogyott októberre a hivatali packázások eredményeképpen. Ez óriási bürokrácia, és még mindig nincs engedélyezve az a terv, amit május elején adtunk be. Újra és újra, újabb és újabb hivatalok, újabb és újabb, ugyanazon tényezőket kérnek, nem tudja a földművelésügyi hivatal, hogy mit csinál közben a zöldhatóság - akkor mi a fenének hoztuk létre a zöldhatóságot mint engedélyező hatóságot?

Szívemből beszélt a miniszterelnök úr a tanfelügyeleti rendszerrel kapcsolatban, hogy egy kicsit átvezessem a közoktatás területére a mondandómat, hiszen nem helyettesítheti egy önértékelési rendszer, nem helyettesítheti az Oktatási Hivatal állandó államigazgatási ellenőrzése azt a tantárgyi, tantervi külső kontrollt, amit joggal várhatnak el ma a közoktatási intézmények. Nem azt mondom, hogy helyezzük vissza ugyanazt a tanfelügyeleti rendszert, ami volt korábban, hanem egyfajta külső mérés kell, amely objektív mérés, és ne csak azokat mérje, akik önmaguk szeretnék, ha megmérnék, és aztán ők önmaguk megerősödnek a további munkában.

Tisztelt Ház! Megszorításokról beszélünk nap mint nap. Mindenki azt szeretné, hogy legyen megszorítás, de ne az én szakterületemen, hanem valamely más szakterületen. Azt gondolom, hogy azzal egyetértünk a patkó mindkét oldalán, hogy az oktatás területén dolgozók nyugodt szívvel kimondhatják, hogy nem szabad a jövőtől elvenni a pénzt. Tehát ha megszorításokról van szó, akkor tényleg inkább valamely más területen volnának vagy lesznek ötleteim, talán a módosítók kapcsán, azon a területen szükséges, példaként szoktuk emlegetni az államigazgatás imént is említett túlburjánzásának a területeit.

A hasonló országok, amelyek abban a cipőben jártak korábban, mint mi, rendre az oktatásba fektettek bele, akár GDP-arányos, százalékos számokat mondunk, akármi mást, ez elkerülhetetlen, és ha feladatellátásból adódó csökkenés következik be, mint ahogy rendre szoktuk mondani a tavalyi évben a kötelező óraszám emeléséből történő 30 milliárd kivonását, akkor bűn ezt más feladatra elkölteni, ezt a közoktatásban kellett volna hagyni. Tehát azt gondolom, hogy ezen a területen van még tennivaló.

A szakképzés, szakiskolai képzés: sajnos, néha összekeveredik a két fogalom, még döntéshozó szinten is. Néha egy-egy minisztériumi képviselő sem tud árnyaltan különbséget tenni a szakközépiskolai és a szakiskolai képzés között. Rendre emlegetjük ezt a 20-40-40 százalékot, ami ma a közoktatás, illetve a közoktatás középfokú szegmensében tapasztalható: 20 százalék szakmunkásképző, 40 százalék szakközépiskola és 40 százalék gimnázium, tehát 80 százalék az érettségit adók szakmák.

De ne feledjük el akkor, amikor ezeket a statisztikai adatokat értelmezzük, hogy a regisztrált munkanélküliek és a szakmunkások metszete - hogy úgy mondjam - komoly számosságot mutat. Tehát nem biztos, hogy minden hiányszakmában feltétlenül betöltetlen és a szakmában nem dolgozó emberekről beszélhetünk. Magyarul: bizonyos hiányszakmában nem regisztrált munkaerő-piaci résztvevőket találunk; ez tetten érhető. Tehát ezen a területen egyet tudok érteni azokkal a pozitív diszkriminációs törekvésekkel, amelyek jelenleg a kormányzat intézkedéseit jelentik, és ez is némely esetben tetten érhető.

De szeretném felhívni a figyelmet, hogy ma bármely oktatási szegmensre történő iránymutatás jövőbeli, egy éven túli adataira hivatkozni túl nagy bizonytalanság. Ez olyan, mint amikor három napra előre nem lehet igazából biztonsággal meteorológiai előrejelzést tenni. Számtalan szakirodalom ezt taglalja, hogy az ilyen típusú munkaerőpiacokon a munkaerőpiac igényeit egy éven túlra nem nagyon lehet előre jelezni, tehát ezzel óvatosan kellene bánni, de alapul kell venni mindenfajta oktatási koncepció kialakításánál.

A másik dolog, hogy hol érhető tetten, hogy néha keveredik a szakképzés és a szakiskolai képzés ezen a területen. Szeretném felhívni a figyelmet a költségvetési törvényben szereplő nagyon fontos normatívákra. A 9., 10. osztályban az orientációra elköltünk x ezer forintot mint gyakorlati kiegészítő normatívára. Maximálisan 5 órát foglalkoztathatjuk a gyereket erre a célra. Ugyanakkor a szakközépiskolai 11., 12. osztályban, amikor is 8 órában foglalkoztathatjuk szakmai alapozó képzésre, semmiféle kiegészítő forrása nincs az oktatási intézménynek, és túl azon, hogy ez javítja, rentábilisabbá teszi a gazdálkodást egy-egy oktatási intézményben, mert egy évvel rövidül a szakképzési időszak, ha a 9-12. évfolyamon megtanítunk a kétévesnek egy évet, tehát egy év ráképzéssel kerül ki az érettségit adó szakmákba a delikvens. Tehát megfontolásra javaslom azokat az intézkedéseket, amelyek ezt a célt szolgálják, hiszen jelentős előrelépést eredményezne.

Végül gyorsan, még a hátralévő egy percben szeretném megemlíteni a teljesítményértékelésre fordítandó 2,9 milliárd forintot; csak hogy értsük egymást, ami 1,1 milliárd volt, és aztán korábban talán 1 milliárd volt a módosítások kapcsán; ha a számok nem stimmelnek, nézzék el nekem. Ne felejtsük el, hogy amikor először volt ilyen, elég volt egy jó dokumentumot csinálni. Az idén azért volt annyira kevés nyertes pályázó, mert már eredményeket is fel kellett mutatni. Ha azokat az eredményeket... - amelyek egy kétéves visszamenőleges eredményességi mutatót kell felmutatni ezen területen, akkor emiatt esett ki az idei pályázatból számtalan intézmény.

Szeretném ráirányítani a figyelmet arra, hogy most ugyan jelentősen megnövekedett ez az összeg, de jelentősen meg fog növekedni azok száma is, akik potenciálisan jogosan pályáznak erre, mert már több mint két éve a minőségirányítási rendszerüket, az IMIK-üket kiépítették, hiszen már kötelező szerepeltetni a saját IMIK-ükben ezeket a tételeket.

(13.20)

A másik problémára szeretném felhívni a figyelmet: a majdani pályázati kiírásra nagyon-nagyon oda kell figyelni, mert rengeteg intézmény összevonásra került, amely intézménynek nincs IMIP-es múltja mint újonnan integrált és új OM-azonosítóval regisztrált intézmény. Ezek az integrált intézmények, amelyeknek csak az egyes tagintézményei rendelkeznek ilyen múlttal. Tehát minden a részletekben van. Jelentősen növekedett ez az összeg, de megítélésem szerint nyilván nem lehet elég pénz a közoktatásban sohasem, de ez az összeg ezen problémák fölvetése kapcsán nem biztos, hogy az adott helyzetet és az adott problémát még inkább javítani fogja, tehát a pályázati kiíráson sok minden fog múlni, tulajdonképpen a teljesítményértékelésnél ezt szerettem volna elmondani.

Köszönöm a szót. (Taps a KDNP és az MSZP padsoraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
180 225 2008.11.24. 15:36  208-242

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Parlament! Tisztelt Államtitkár Úr! Bevezetésképpen, mielőtt rátérnék néhány konkrét gondolatra, engedtessék meg egy megjegyzés, ami nem biztos, hogy eltér a tárgytól, éspedig, hogy lassan havonta foglalkozunk ezzel a törvénnyel; egy olyan törvénnyel, amelynek hosszú távon meghatározóan kellene elrendezni a szakképzés egyes, nagyon fontos kérdéseit. Nyáron egy sorsdöntő változtatás, ami a szakképző iskolákat sorsdöntő módon érintette, a hatálybalépésével szeptembertől, aztán a költségvetési törvényben és most is foglalkozunk vele.

(20.50)

Ilyen sűrű törvénymódosítás közepette nagyon nehéz hosszú távon tervezni mind a fenntartóknak, mind pedig az oktatási intézményeknek.

Születése óta ott vagyok e mellett a törvény mellett, és az eredeti cél érzésem szerint már rég elveszett. Már nem arról van szó, hogy a szakképzést valamilyen formában jobbá tegyük, hanem minden egyes módosítás mintha abba az irányba hatna, hogy a meglévő és decentralizált forrásokat minél inkább a költségvetés égisze alá begyűrjük, s aztán egy újraelosztási rendszerben vagy visszajuttassuk, vagy ne juttassuk vissza azokat. Sokakkal ellentétben én nagyon rossznak tartom azt a döntést, ami szeptember 1-jétől érvénybe lépett - erre majd visszatérünk -, hiszen a szakképző iskoláknak egy komoly elismerése volt az, hogy közvetlenül tudtak szerződést kötni a gazdálkodó szervezetekkel. Ezzel épp a gazdálkodó szervezetek által történő közvetlen minősítési rendszert húztuk ki a lábuk alól.

Tisztelt Parlament! Elsőként a szakiskolai tanulmányi ösztöndíjjal szeretnék foglalkozni. Az egész problémakör évek óta akörül forog, hogy teljes mértékben átrendeződött a középfokú közoktatás belső szerkezete. A napjainkra kialakult 20-40-40 százalékos arányt - tehát hogy a szakiskolai képzésben részt vevők aránya 20, a szakközépiskolákban részt vevők aránya 40, a gimnáziumban részt vevők aránya 40 százalék - szeretnénk úgy visszarendezni, hogy a szakiskolai képzés aránya jelentősen növekedjen. A kormányzat úgy gondolja, hogy ez az ösztöndíjrendszer ebbe az irányba hat. Én némiképp ellenkező véleményen vagyok, vagy legalábbis árnyaltabban gondolom ennek a problémának a megoldását.

Az ösztöndíj a tervezet szerint a szakképzési szakaszban, tehát a szakiskolai rendszerben csupán a tizenegyedik évfolyamtól kerül kialakításra, de ne felejtsük el, hogy az iskolaválasztás viszont alapvetően 14 éves korban történik. Magyarországon dominánsan még mindig a nyolcosztályos általános iskolai rendszer működik, magyarul, amikor iskolatípust választ a gyermek, akkor rögtön szakmát vagy szakmacsoportot is választ. Ez 14 éves korban történik. Ezeket a viszonylag gyenge képességű, sok esetben 3h-s és sni-s gyerekeket, akik a nyolcadik után végre megszabadultak a közismereti és általános műveltséget megalapozó képzéstől, két évre újra bekényszerítjük az iskolapadba, ahol számtalan kudarc éri, csekély a sikerélménye, hiszen ezek a gyerekek alapvetően a manualitás területén képesek komoly eredményeket elérni. Az az óraszámkeret és az a lehetőség, ami ebben az orientációs szakaszban a manualitáson keresztül történő képesség kifejlesztését lehetővé teszi, csekély, ezért jelentős a kudarcélményük, és a jelentős kudarcélmény következtében a célrendszerük is meginog. Ebben az átvészelni szükséges kétéves időszakban kellene még távlati motivációjában megjelenni annak, hogy majd kapok egy ösztöndíjat, ezért választottam ezt a szakmacsoportot, aztán meg 16 éves korban a másik szakmát. Nem gondolom, hogy a törvénytervezet ezen a területen a hozzáfűzött reményeket beváltja. Még egyszer: a pályaválasztás gyakorlatilag 14 éves korban következik be, ez a bizonyos ösztönzőrendszer pedig 16 éves korban, kétévnyi vajúdás után lép színre.

További megjegyzésem ehhez a kétéves eltolásos rendszerhez: a felmérések egyértelműen igazolják, hogy amióta átálltunk erre a hosszú szakmunkásképzési rendszerre, a horizontális mozgás a 14 és 16 éves kor közötti időszakban gyakorlatilag nulla. Nincs horizontális mozgás. Ha a gyermek 14 éves korban eldöntötte, hogy milyen szakmát fog választani valamely szakmacsoporton keresztül, azon a szakmán megy végig. Az erre vonatkozó felmérések is engem igazolnak. Következésképpen az a motivációs rendszer, amely 16 éves korban lép be, 14 éves korban történő pályaválasztás esetén nem fogja beváltani a hozzáfűzött reményeket. Ha a kormányzat ettől várja a csodát, akkor a pályaválasztás orientációs időszakában lenne szükséges ilyenfajta ösztönzőrendszer bevezetése. Mert tételezzük fel, ha van olyan ember, aki az ösztöndíj miatt választ valamely szakmát, akkor ezt akkor kell felkínálni neki, amikor a választást megteszi. Egy 14 éves gyermek nyilván nem önállóan dönt, hanem szülői ráhatás következtében vagy közös döntés eredményeképpen. Tehát ha valóban orientálni szeretnénk, akkor az orientációs szakaszban szükséges ennek az ösztönzőnek a bevezetése.

Meggyőződésem, hogy egyes szakmákat nem ilyen okok miatt fognak választani, reményeim szerint sokkal inkább az életre készülés és a reménybeli megélhetés lehet a motiváló erő a fiataloknál. Ezt viszont egy expanzióval bíró munkaerőpiac oldaná meg és szabályozhatná, amely ügy érdekében a kormányzatunk érzékelhető módon vajmi keveset tett a közelmúltban.

Tisztelt Parlament! Röviden szeretnék foglalkozni a közúti közlekedésben részt vevők kedvezményeivel, azzal, hogy a C-kategória és az afölötti vezetői engedélyek egyfajta kedvezményes költségtámogatását engedélyeznék a részvevők számára. Úgy érzem, ez sérti az egyenlő esélyeket, az egyenlő bánásmódot, hiszen ha nekik megengedjük, akkor másoknak miért nem engedjük meg, hogy ki-ki a saját céljaira használja fel a saját magánál képződő szakképzési alapot. Ezt túlságosan diszkriminatívnak tartom ahhoz, hogy támogatni tudja a kereszténydemokrata frakció.

Hallottuk, hogy további hígulást, a Szakképzési Alap további szeletelését jelentik az ilyetén való újabb és újabb megcsapolások. Egyet tudok érteni azokkal, akik ezt megfogalmazzák, mert nem ezért jött létre a Szakképzési Alap, és a folyamatos változtatásaival ez is azt bizonyítja, hogy fokozatosan az eredeti cél változik meg.

Tisztelt Képviselőtársaim! Röviden szeretnék foglalkozni azzal a pénzátadási ceremóniával, amivel az önkormányzatok eljuttathatják az egyes befolyt alapokat, hiszen mint tudjuk, szeptember 1-jétől csak a fenntartók fogadhatnak szakképzési hozzájárulást. Az az eljárásrend, amit a törvény ebben a helyzetben megfogalmaz, önmagában helyeselendő, mert egyszerűsíti azt az utat, ahogy a valóban szakképzést végrehajtókhoz juttatja el ezeket a forrásokat. Azonban ne feledjük, hogy ismét csak egy rossz szabályozást foltozgatunk. Érzésem szerint a döntéshozók már belátták, nem nagyon volt helyes az, hogy megfosztották ettől a lehetőségtől a képző intézményeket, és bevontak egy újabb lépcsőt, ami megnehezíti a gazdálkodó szervezetek pénzeljuttatását a tényleges célhoz. A kormányzat talán ettől reméli, hogy több fog befolyni a központi alapba, s ha jobban megnézzük, ez tetten is érhető a Szakképzési Alap költségvetésben tervezett összegeinél. Jelentős milliárdokkal emelkedik a tervezett bevétel ezen a fronton, valószínűleg azért, mert aki már járt gazdálkodó szervezetnél ilyen pénzt kuncsorogni, az tudja, hogy milyen biztosítékokat szeretnének a gazdálkodó szervezetek, hogy ne a feneketlen állami zsákba menjen, illetve hogy célt érjen ez a forrás, ahova szánták. Tehát a vargabetű e tekintetben aggályos. Szeretném felhívni a figyelmet arra, felmerült bennem - ugyan ez már a veszett fejsze nyele -, hogy célba jut-e egyáltalán.

(21.00)

Hiszen a fenntartók kapják meg, és pénzhiányos önkormányzataink nem biztos, hogy azonnal továbbítani fogják. Ez az önkormányzatok jólelkűségén múlik. Ha valami forráshiányosabb az önkormányzatoknál, akkor az az oktatási intézmény.

Tisztelt Parlament! Végezetül az RFKB-król mint idetartozó és egyik kardinális kérdésről hadd mondjak még néhány szót, hiszen ez a fejezet is megnyílt a törvénytervezet módosításában. Valóban többek mondták már, hogy ők az iskolák számára az élet és a halál urai. Tudom, vannak ezzel ellentétes vélemények, és van, aki mást próbál megfogalmazni, hiszen azt mondják, hogy az önkormányzatok tehetik a dolgukat, ugyanúgy csinálhatják tovább a dolgaikat, tehát semmi probléma. Egyetlen probléma van, hogy fejlesztési forrásokhoz nem jutnak hozzá, ettől egy szakképző intézmény meghalt gyakorlatilag, a másik pedig az, hogy a működését gyakorlatilag nem fogja tudni fenntartani, mert az intézményi költségvetések annyira kiélezettek, hogy nem tudják nélkülözni. És ha egy jól működő intézményről van szó, akkor az 5-10 százalék közötti az a forrás, amit korábban Szakképzési Alapból be tudott szedni. Ekkora forrást nem fog tudni nélkülözni egyetlen szakképző intézmény sem.

Ez a fajta RFKB-s magatartás engem kísértetiesen emlékeztet - idősebb képviselőtársaim talán emlékeznek - a TTT időszakára, a tiltjuk, tűrjük és támogatjuk kategóriára. Egy kicsit idejétmúlt szakképzés-fejlesztési módszernek tartom ezt. Azt gondolom, hogy több van mind a minisztériumban, és több van ebben a parlamentben, semhogy ilyen módszerekkel próbáljunk meg szabályozásokat megoldani.

Az RFKB-k jogai közé tartozó két rendkívül fontos tényező: javaslat a hiány-szakképesítések besorolására; illetve ami sokkal lényegesebb: dönt régiós szinten az igényelt szakképesítésekről. Minek alapján? Minek alapján hozza meg a döntéseit? Egyrészt minek alapján és milyen időhorizonton, milyen távlatokban teszi ezeket? Egyes kutatások szerint - amelyek, hozzáteszem, mértékadó kutatások és szakirodalmak - a legmerészebb előrejelzés is maximálisan egy évre tud előre jelezni egy munkaerő-piaci igényt, hogy milyen szakemberekre lesz egyes szegmensekben szükség, hacsak nem annyira stabil gazdasággal rendelkezik, ahol ezt távolabbra is meg lehet tenni. Tehát ma egy szakma 4-5 évbe kerül, mire kiképezzük. Tehát, ha csak a képzési időszakot vesszük alapul és annak fejlesztési időszakát nem, akkor gyakorlatilag nem tudunk felelősségteljes döntést hozni, nem tud az RFKB felelősségteljes döntést hozni, tehát az RFKB-knak ez a fajta döntéshozatali mechanizmusa enyhén szólva komolytalan.

Befejezésképpen szeretnék még egy nagyon fontos megjegyzést az RFKB-k területi kompetenciájával kapcsolatban megjegyezni, hiszen nekik valóban csak a régióra van rálátásuk és lehetőségük. De vannak itt, én úgy hívom őket, az úgynevezett kis szakmák, amelyek egy régión túlra képeznek. Kettőt is tudok mondani, a dél-dunántúli egyik iskolában képezik az erdész és a vizestechnikus szakmákat. Túlnyúlik, gyakorlatilag fél, illetve egész Dunántúlra képeznek ebben a szakmában. Nyilvánvalóan az az adatállomány, amelyet a dél-dunántúli régió levon - (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) köszönöm, azonnal befejezem -, az kevés a boldogsághoz.

Szóval befejezve, végül is az újabb foltozgatás cérnája, amely mármint a törvény foltozgatását jelenti, olyan anyagba kapaszkodik (Az elnök ismét jelzi az idő leteltét.), hogy maga az alapanyag szakadozik el tovább.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
182 291 2008.12.01. 1:31  268-315

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselők! Két percben nyilván elég lesz kifejtenem a büntetés, a fenyegetés, a pénzelvonás és a hasonló szinonim fogalmak közötti különbségtételt. De nem is teszem, mert nem erről van szó. Nagyra becsült osztályfőnököm, akit ma egyszerűen csak úgy hívunk, hogy öreg, az ősz fejű öreg, azt tanácsolta nekem kezdő pedagógus koromban, hogy gyerek, a nyaklevessel mindig csak fenyegess, de soha ne üss. Az mindig nevelő hatású.

Azt hiszem, hogy ebben a módosításban is valószínűleg erről van szó. Tehát ha Damoklesz kardja ott lebeg a fejek fölött, akkor az lehet nevelő hatású. S egyetértek az előttem szólóknak azzal a megjegyzésével, hogy ez már valóban közoktatási kategória, valóban közoktatási törvény kategória. De nem mehetünk el szó nélkül amellett, ha mindenki azt mondja, hogy a jövő nemzedéke az iskolában képződik, akkor a közoktatás szerepét ebben a szociális attitűdben nem hanyagolhatjuk el. Tehát Damoklesz kardja igenis lebegjen, de ne csapjon le.

Köszönöm. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

(21.40)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
184 230 2008.12.08. 0:11  227-233

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Elnök Úr! A kiegészítő ajánlás 1. pontjában szereplő módosító indítványomat visszavonom. (Közbeszólások az MSZP soraiból: Éljen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 196 2009.03.16. 10:09  181-215

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Szeretnék visszautalni, hiszen - ha nem került volna szóba a fuvarozók problémája, akkor ezt most nem tenném, de így kénytelen vagyok megtenni - nem véletlen, hogy nemcsak az előterjesztő és a hozzá tartozó kormánypártiak támogatták a zárószavazáskor ezt a törvénymódosítást, hiszen ez egy olyan diszkriminatív intézkedés volt, ami nem tartható egyetlen törvényben sem meg hosszú távon, hiszen mint kötelező hatósági képzés nemcsak a fuvarozással összefüggő hatósági képzések vannak, hanem vannak más szakterületek is, és így joggal várhatná el a más szakterület is, hogy ilyen pozitív diszkriminációban legyen részük, és nézzék el nekem, ha ehhez nem adom a nevem.

A másik megjegyzésem úgyszintén egy kicsit az előbbiekben elhangzottakhoz kapcsolódik. Inkább a foglalkoztatási bizottság előadójához kapcsolódóan többször elmondtam már e falak között, hogy komoly szakemberek részéről is összekeveredik, összekeverik a szakképzést, a szakiskolai képzést, a szakközépiskolai képzést és a felsőfokú szakképzést. Kérem szépen, nem szinonim fogalmak ezek. Ezek egymás mellett működő rendszerek, egyik a másiknak adott esetben részhalmaza, tehát nem illő dolog egy ilyen nagyon komoly törvény kapcsán összekeverni a szakképzést és a szakiskolai képzést. Erre a szóhasználatra legalább éppen a foglalkoztatási bizottság előadójának illenék figyelni.

Érdemben szeretnék még pár szót szólni az előttünk álló törvényről, aminek egyik legfontosabb dicséretes része éppen az, hogy azt a fajta diszkriminatív megközelítést kivette, és egyfajta más köntösbe, más módosítással került elénk. Változatlanul azt gondolom, hogy az eredeti törvényben benne van az a fajta kontroll, ami a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Intézet ellenőrzési jogát illeti, egyértelműen, ami egy törvénybe való, az kellő súllyal és kellő mértékben benne van. Azt gondolom, hogy egy végrehajtási utasítás teljes szövegét törvényi szintre emelni annak mindenfajta apró-cseprő dolgával, egyrészt elkomolytalanítja magát a törvényt, másrészt pedig nem indokolt, hogy egy ilyen szintű szabályozás törvényben kerüljön meghatározásra. De hozzáteszem gyorsan, hogy ha csak ez lesz az egyetlen módosító indítvány, amelyet nem fogadnak el, akkor én magam is támogatni fogom a törvényt.

A további megjegyzésemben csak csatlakozni kívánnék a foglalkoztatási bizottság kisebbségi véleményéhez a megszűnő vállalkozások eszközátadását illetően. Úgy láttam a bizottsági ülésen a kormány képviselőjét, hogy hajlik ebbéli módosítóink elfogadására, hiszen a regionális fejlesztési és képzési bizottságok egyfajta döntési mechanizmus mentén hozzák meg döntéseiket, amikor a decentralizált szakképzési alap pályázatait elbírálják. Következésképpen, ha egy régióba került pénzről azt szeretnénk - természetesen eszközbeszerzéseken keresztül -, hogy az támogassa az ottani szakképzést, akkor ez ne kerüljön ki a régióból, de nem annyira kardinális kérdés, amely mellett nem mehetünk el.

Sokkal lényegesebb az a témakör, amit nagyon röviden és néhány sorban a 10. §-ban a regionális fejlesztési és képzési bizottságok hatáskörére vonatkozóan tartalmaz a törvény. Erre vonatkozólag is fogok beadni módosító indítványt, amely nagyon diszkréten és finoman határozza meg, és egyértelműen kettéválasztja a RFKB-k döntési mechanizmusát. A két döntés - ami a módosítás kapcsán belekerül a törvénybe - közül az egyik a hiányszakmák meghatározása, amelyet a magam részéről támogatandónak gondolok, hiszen a hiányszakmákon keresztül lehetne az ösztöndíjrendszert jó helyekre juttatni.

Itt jegyzem meg, hogy az ösztöndíjrendszert a legmesszebbmenőkig támogatni szeretném, de nem szeretnék támogatni egy olyan döntési mechanizmust, amelyben a regionális fejlesztési és képzési bizottságok határozzák meg, hogy milyen szakmák képzése indokolt egy adott régióban. Itt nem arról van szó, hogy hiányszakmákat határozzon meg, hanem egyáltalán osztályok indításának lehetőségét tartja meg. Számomra ez a szövegszerű összefüggés ezt jelenti. Ezt nem adnám én a magam részéről, ez olyan túlzott jog lenne az RFKB-k részéről, amit nem szívesen támogatok.

(18.00)

Ezt azzal szeretném indokolni, hogy a szakképzés a közoktatási rendszerünk része, és ha nemcsak a szakiskolai képzésre gondolunk, hanem a szakközépiskolai képzésre mint szakképzésre és a felsőfokú szakképzésre, akkor nem csak munkaerő-piaci igények azok, amelyek alapvetően meghatározzák egy szakképzés tartalmát, formáját és számtalan egyéb dolgát. Ne menjünk bele most ebbe, hogy milyen egyéb szempontok vannak, különösen egy recesszióban lévő munkaerő-piaci időszakban egy munkaerő-piaci igényre feltétlen hagyatkozni, hogy ezek határozzák meg. Egy szakiskolai képzésben elképzelhetőnek tudom ezt be, de más esetekben nem, és különösen, ha melléteszem, hogy a felnőttképzés tekintetében semmiféle kontroll nincs az RFKB-k részéről. Tehát magyarul, csak az úgynevezett teljes idejű képzést tudják ostorozni ilyen formában a regionális fejlesztési és képzési bizottságok, mindamellett paralel pedig a felnőttképzésből csőstül kerülhetnek ki az emberek, hiszen az OKJ-ban a maximális óraszámok vannak meghatározva, és akkor ne menjünk bele ebbe a párhuzamosságba. Természetesen ezzel nem a felnőttképzést szeretném ócsárolni, hiszen a munkaerőpiac gyors igényeire való reagálásnak ez is egyik módja.

Tehát összefoglalva ezt a részét a dolognak, ezt a döntési jogot nem adnám ki az RFKB-knak. Túlzott jogot érzek mellette, és a fenntartók részéről nem érzem azt a kontrollt, amely ezt kellően meg tudja akasztani, illetve a munkaerőpiac oldaláról meg nem érzem azt a pozitív diszkriminatív támogatási lehetőséget ezen keresztül, amely ezt megteszi, tehát a mondat második részét - de ezt majd a részletes vitához kapcsolódóan elmondom.

A továbbiakban a tiszkek támogathatóságáról szeretnék szólni. Hacsak nem a módosítást tetszenek elolvasni, hanem az ehhez kapcsolódó eredeti normaszöveget, akkor egyértelművé válik mindenki számára, hogy a törvény, ha így marad, különbséget tesz a régebben alakult tiszkek és az újonnan alakult tiszkek között. Bocsánat, hogy így fogalmazok, ha értelmező olvasással a két szöveget egymás mellé tesszük, akkor ez azt jelenti, hogy a régi típusú tiszkek, amelyek átalakulnak, azok közvetlenül fogadhatnak szakképzési alapot, míg az újonnan alakult tiszkek csupán a fenntartókon keresztül. Tisztelt hölgyek, urak, aki ment kuncsorogni cégekhez pénzért, az tudja, hogy a cégek mennyire idegenkednek attól, hogy most hoppá, fenntartón keresztül. Jó, rendben van, mindenki azt mondja, hogy ez egy jó kontroll, fenntartókon keresztül kapja a pénzt az oktatási intézmény; de nincs meg az a feltétlen bizalom, amivel pozitív diszkriminatív módon támogatni kíván egy-egy szakmát vagy egy-egy képző intézményt. Míg azok a tiszkek, amelyek közvetlen kaphatják ezt a pénzt, ebben a pillanatban előnyben részesülnek.

Tetten érhető ez a szándéka a kormányzatnak, hiszen ha megnézzük a költségvetést, a tavalyi 36-37 milliárd körüli szakképzésialap-előirányzatot a 2009-es költségvetésben olyan 44 milliárd körülire növelte. Egyértelmű, ennek egyetlen oka van, a bér nem növekedett ekkora mértékben az országban. Egyértelmű, a szabályozás nehezítése, a szabályozás nehézségi foka változott meg, és ettől várja a kormányzat azt, hogy e mentén több fog befolyni, mert a cégek ugyanúgy bizalmatlanok lesznek az önkormányzatokon keresztül iskolákhoz juttatott pénz útjában, mint ahogy a kormányzat feneketlen bugyrába jutott központosított pénzekkel.

Tehát ha az eredeti szöveget módosítjuk az új helyzetnek megfelelően, akkor lesz paralel a régebben alakult tiszk pénzhez jutása szerződéses átadással, illetve az újonnan alakult tiszkek szerződéses átadásával. Ez ugyanolyan diszkriminatív megkülönböztetés, amelyet a magam részéről nem tudok elfogadni, és kérem a képviselőtársaimat, hogy gondolják meg ezeket a módosító javaslatokat, amelyek majd benyújtásra kerülnek; és nagyon szívesen támogatnám magát a törvényt, hiszen a szakképzés elkötelezett híve vagyok.

Köszönöm a figyelmet. (Taps a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
196 200 2009.03.16. 1:25  181-215

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! A szakképzés tekintetében általában csekély véleménykülönbségünk van Velkey Gábor úrral, de ezúttal hadd utaljak arra, hogy ha az eredeti hatályos jogszabály 30. §-át, a most kezünkbe vett módosító javaslat 14. §-át, illetve a hozzá kapcsolódó indoklást együtt olvassuk el, akkor arról van szó, hogy a fordulópont a 2007. szeptember 1-je előtt alakult tiszkek tekintetében és a 2007. szeptember 1-je után alakult tiszkek tekintetében tesz lényegi különbséget, és jelentős előnyhöz juttatja a 16 darab, 2007. szeptember 1-je előtt alakult tiszket.

Ezt kifogásoltam, és azt kértem képviselőtársaimtól, hogy ezt hozzuk közös nevezőre. Felőlem ez lehet akár úgy is, hogy az újonnan alakult tiszkeket is kivesszük a fenntartói hatáskörből, és közvetlen szerződhetnek a vállalatokkal, de közös nevezőre kellene hozni a kettőt, mert ha így marad, akkor különbség van a kettő között.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 44 2009.03.30. 2:48  43-49

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Miniszter Úr! Az állami tulajdonú MVM Zrt. által birtokolt Paksi Atomerőmű 2009. március 23-ai közgyűlése felmentette tisztségéből gyakorlatilag a teljes vezérkart. A közgyűlés nemcsak a vezérigazgatót, hanem a felügyelőbizottság és az igazgatóság több tagját is lecserélte. A hír nem csupán elgondolkodtató, hanem fényt derít egyes egy évvel ezelőtti homályos ügyletekre, hiszen a felmentett igazgatósági tagok között volt az a Kocsis István, aki tavaly márciusig az MVM vezérigazgatója volt. Akkori menesztése körül igen sűrű ködfátyol lebegett, amely most szállt fel, talán nem is teljesen.

Mint arról az egyik internetes hírportálról értesülhettünk, Kocsis vezérigazgatóságának utolsó időszakában, 2008 első negyedévéig több tíz milliárd forintnyi aggályos pénzmozgás történt a Magyar Villamos Művek Zrt.-nél. Az ismert aggályos tranzakciókhoz kapcsolódó szerződések 2006-2007-ben és 2008 első negyedévében születtek. Csak néhány ügylet 2006 őszétől:

A Nád MPS-H Kft. projektben milliárdos nagyságrendű pénz maradt, amelyet a Paksi Atomerőmű közbeiktatásával finanszíroztak a bécsi Meinl Bankon keresztül. Aztán egy kétes ügylet folyományaként az Aquifex Limited nevű cég, úgy tűnik, 1,8 milliárd forintot húzott ki az állami tulajdonú cég zsebéből. Egy zavaros horvátországi üdülőbérleti ügylet eredményeképpen 3,5 millió eurója után futhat az MVM, ami mai áron több mint 1 milliárd forint. Végül a kölcsönszerződés a Kapolyi László közreműködésével alapított Kárpát Energo projektcéggel.

Ez nagyon sok pénz, ahhoz meg különösen, hogy ismeretlen úton bolyongjon, vagy ismeretlen helyen landoljon. Vajon hány lélegeztetőgépre jutott volna belőle? Meg sem merem becsülni.

Tisztelt Miniszter Úr! A jogi lépések máris elkéstek. Komoly felelősség terheli nemcsak az MVM volt vezetését, hanem annak felügyeleti szerveit is, hiszen egy felügyelőbizottságnak nemcsak a gazdasági év zárásakor van feladata, hanem folyamatosan figyelemmel kell kísérnie a rábízott cég gazdálkodását. Itt már csak az ügyészségnek van vizsgálati kompetenciája, a felügyeleti szervek ezt ezúttal eljátszották.

Miniszter Úr! Hogy lehet, hogy ezek után a volt vezérigazgató nem bírósági tárgyalóteremben, hanem a BKV vezérigazgatói székében, valamint a Paksi Atomerőmű igazgatótanácsában találta magát? Kezdeményez-e felelősségre vonást az MVM apparátusában és felügyeleti szerveinél?

Várom válaszát. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 48 2009.03.30. 1:07  43-49

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Miniszter Úr! Az egyik dolog, ami biztos: tetemes mennyiségű pénz tűnt el itt különböző tranzakciók folyományaként. A másik dolog, ami biztos, hogy ezeknek a dátuma 2006-ra és az azt követő időszakra tehető. Feltételezésem szerint a felügyelőbizottság minden egyes évben látta mind a könyvvizsgálói jelentést, mind pedig a gazdálkodással kapcsolatos adatokat és könyveket. Ennek tudatában nem látom biztosítottnak a tényállás konkrét és komoly feltárását, ha ugyanaz a felügyelőbizottság végzi el a feltáró munkát és annak ügyészi előkészítését, amely most is vizsgálódik, és korábban is jóváhagyta a cég gazdálkodását.

Tehát sokkal gyorsabb és sokkal hatékonyabb intézkedést várna el a tulajdonosi jogokat gyakorló szervtől ez a magyar parlament, és mielőbb az ügyészségre kellett volna - már nagyon régen - tenni az ügyet. Úgyhogy nem tudom elfogadni a válaszát. (Taps a Fidesz és a KNDP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 66 2009.03.30. 1:51  65-72

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Tisztelt Államtitkár Úr! A szakképzéssel foglalkozó vállalkozások, amelyek gyakorlati képzőhelyek is, egy része a Szakképzési Alappal szemben visszaigénylő pozícióban van, mert a havi szakképzési hozzájárulás összege kevesebb a szakképzési törvényben rögzített elszámolható és visszaigényelhető költségeiknél. Egyéb feltétel szerint pedig havi visszaigénylőknek számítanak, mert ez egyéb jogszabályokban van rendezve, hogy kik azok, akik ebbe a körbe tartozhatnak, és ők ezt szeretnék választani.

A visszaigénylés szempontjából vannak havi, negyedéves és éves visszaigénylők. A mikro- és kisvállalkozások, amelyeknél alacsony a foglalkoztatotti létszám, de magas a tanulólétszám, általában havi visszaigénylők. A február havi visszaigénylés összegének a korábbi rendszer szerint február 15-20. között meg kellett volna érkezni a vállalkozásokhoz. A vállalkozások érdeklődésükre az NSZFI által azt a tájékoztatást kapták, hogy a februári visszaigénylés összege április elejére várható.

A visszaigényelt összeget teljes mértékben a vállalkozások előlegezik meg, hiszen ezt költségeik fedezetére használják fel, ahol tanulóképzés folyik. Miért, van-e törvényi alapja? Miből finanszírozzák az állam helyett a szakképzés költségeit ezek a kis- és közepes vállalkozások, amelyek képzőhelyek e tekintetben? Várom segítőkész válaszát. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
200 70 2009.03.30. 0:20  65-72

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, államtitkár úr. Ez az én szempontomból egy rendkívül korrekt visszaigazolás volt. Ha megengedi, személy szerint önnek fogom eljuttatni azoknak a vállalkozásoknak a nevét, és megadom az NSZFI-ből annak az ügyintézőnek a nevét, aki ezt a választ adta.

Köszönöm szépen. A hét folyamán el fogom juttatni önhöz ezt az információt. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 202 2009.10.26. 4:04  195-225

KUZMA LÁSZLÓ, az oktatási és tudományos bizottság kisebbségi véleményének ismertetője: Köszönöm a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Mivel egyéni képviselőként is fel kívánok szólalni a törvényhez, ezért elsősorban a jegyzőkönyvben megfogalmazottakra támaszkodva és ezáltal is mintegy sugallva a korrektséget és a korrektségre való törekvésemet ily módon is szimbolizálva szeretnék hozzászólni.

Kisebbségi véleményként nagyon határozottan megfogalmazódott az európai irányelveknek való megfelelés. Ez nagyon komoly retorikai vitát váltott ki. A későbbiekben szeretnék ezzel is foglalkozni.

Ez a törvénymódosítás nem lenne ilyen sürgős, hogy ha ez az EU-irányelv nem lenne ennyire nyomasztó a kormánytöbbség számára. Megítélésem szerint sem határidőben, sem tartalmában nem ennyire akut a probléma, sokkal súlyosabb dologról van szó. Ezért kérem a kormánypárti képviselőket, hogy gondoljuk meg, tekintsük át, ha kell, többpárti egyeztetést folytassunk, hiszen a szakképzés olyan szinten romokban hever, hogy ezzel a törvényjavaslattal a romok eltakarítására is sor kerülhet. Tehát sem összefüggésében, sem tartalmilag, sem semmi nem indokolja magyar, értő olvasás szerint ennek a gyors ütemben történő átverését.

Egy dologgal szeretném alátámasztani, miszerint a kormány képviselője a bizottsági ülésen elég határozottan képviselt egyfajta véleményt, ez a négy év és a két év. Nem tudom, képviselőtársaim figyelmét elkerülte-e, de a törvény előterjesztésének általános indokolásában "legalább kétévente pályázati úton történik" című szöveg szerepel, miközben rendre mindenki négyévenkénti felülvizsgálatot emleget. Ez egy olyan súlyos tévedés, hogy ha ilyen szintű az európai jogszabály-értelmezésbeli tévedés, akkor ez már legalább egy indok, hogy levegyük a napirendről ennek a napirendi pontnak a tárgyalását.

A másik a vizsgáztatási jog, hogy kijelöléssel vagy pedig pályázati úton történjen, és ennek költségkihatásai hangoztak el a bizottsági ülésen. Elismerte a kormány képviselője, hogy átmenetileg több pénzt jelent, de hosszú távon ez valamennyivel kevesebb kiadást jelenthet. A bizottsági ülésen egyértelműen megfogalmazódott, hogy minden körülmények között egy lazításról van szó ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán.

A másik, pontosabban a harmadik lényegre törő megfogalmazás volt ebben a témakörben, hogy a közoktatás szerves része-e az állami feladatnak, és ebben mennyi a piaci szegmens, és mennyire szolgáltatásként jelentkezik. Ezzel kapcsolatban is rendre visszatérünk ahhoz, hogy az európai irányelveknek meg kell-e felelni vagy nem kell megfelelni, vagy megfelelünk-e akkor is, hogyha nem ilyen formában módosítjuk a szakképzési törvényt.

Ezek azok a vélemények, amelyek tömören összefoglalva megfogalmazódtak a bizottsági ülésen, és az ettől eltérő és kiegészítő véleményeket majd a saját véleményemként szeretném elmondani. Köszönöm.

(18.50)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 204 2009.10.26. 14:18  195-225

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen a lehetőséget. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Részben átfedés van a bizottsági kisebbségi vélemény és a személyes véleményem között. A bizottsági ülésen számtalan csúsztatás hangzott el, amely a szakképzést érintő problémakörben nagyon súlyosan érinti a szakképzést.

Számtalan esetben fogalmaztunk meg e tekintetben véleményt; egy dolgot nem rejthetünk véka alá, azt, hogy nagyon fontos és komoly két piaci szereplő feszül egymásnak, az egyik a felnőttképzés mint felnőttképzési lobbi, ezzel szemben a másik az úgynevezett teljes idejű képzés. Azért használom ezt a kifejezést, és nem az iskolarendszerű képzést, mert a teljes idejű képzés jobban fedi azt a valóságot és azt a minőséget, amit a szakképzés alatt én előszeretettel értek. Tehát ha van egy kétezer órás szakma, és ennek a kétezer órás szakmának a megtanítására kétezer órát költenek el - legyen az akármilyen képzési rendszer -, akkor méltán állíthatom, hogy ennek a kétezer órának az eltöltése vagy elköltése nem haszontalan, és ez kifejezetten állami feladatként valósul meg.

Ezért gondolom azt, hogy mindenfajta képzés, ezen belül a felnőttképzés és a teljes idejű képzés bázisai maguk az iskolák kell hogy legyenek, és ezekben az iskolákban - mint az állami szerepvállalás részei - folyjon elsősorban ez a képzés. Természetesen tudomásul veszem, hogy a piaci részesedés és a piaci szereplőként való megjelenése a felnőttképzési lobbinak sokkal gyorsabban reagál egyes képzési igényekre. Nem azt mondom, hogy egyiket a másik rovására kell megvalósítani, viszont nem lehet egyiket sem olyan szinten preferálni, hogy az a másiknak hátrányára váljon.

Ahogy elnézzük az elmúlt néhány év szakképzést érintő törvénymódosításait, meg kell állapítsam így bevezetőként, általánosságban, hogy egyik irányba nagyon elcsúszott ennek a képzési szegmensnek a preferálása. Úgy érzem, hogy vannak olyan kormánypárti képviselők és hivatalnokok is, akik megfogalmazzák akár nyíltan, akár kevésbé nyíltan abbéli véleményüket, hogy a szakképzést csak teljesen felnőttképzési kategóriaként is meg lehet valósítani. Ez egy nagyon téves következtetés, és sajnos e nagyon téves következtetés eredményeképpen születnek azok a törvényi előterjesztések, aminek most is tanúi vagyunk.

Szeretném, ha a parlamentben is elhangozna az a bizonyos, sokat vitatott 2006/123. számú EK-irányelv (9)-(11) részének a szövegszerű és konkrétan ezt a törvényt érintő, idézett szövege. A (9) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv csak azokra a követelményekre alkalmazandó, amelyek szolgáltatási tevékenység nyújtására való jogosultságot, illetve annak gyakorlását érintik. Nem olvasom fel az egészet, csak az idevonatkozó, konkrét részeket. A (10) bekezdés azt mondja, hogy ez az irányelv nem érinti a közpénzek egyes szolgáltatók általi igénybevételét szabályozó követelményeket. Ezek a követelmények különösen azt állapítják meg, milyen feltételek alapján részesülhetnek a szolgáltatók közfinanszírozásban, beleértve az egyedi szerződéses feltételeket és különösen olyan minőségi előírásokat, amelyeket - például a szociális szolgáltatások esetén - a közfinanszírozás igénybevételéhez be kell tartani. Tehát ezekre nem vonatkozik.

Komoly retorikai gyakorlat, kedves képviselőtársaim, hogy kiderítsük, hogy valóban, az idézett és többször számán nevezett európai irányelv vonatkozik-e erre az esetre, ha nem vonatkozik, akkor meg mire a sietség, hiszen mindenki ezt mondja, hogy ezt a bizonyos egyablakos módszert próbáljuk megvalósítani. Hogy is állunk ezzel az egyablakos szisztémával? 12 minisztériumot emleget itt mindenki, de mindeközben az utóbbi OKJ-módosítás eredményeképpen a közel ezer OKJ-s szakmáról visszaállunk 400-440 OKJ-s szakmára. Ha a ráépüléseket és az elágazásokat is figyelembe vesszük, akkor ez egy olyan tragikus ballépése volt a kormányzat elmúlt 8 éves vagy 7 éves, szakképzést érintő intézkedéseinek, ami elévülhetetlen bűnnek számít, hiszen nemhogy csökkent a szakmák száma, hanem az eredeti ezres nagyságrendet is jelentősen meghaladta. Akkor mi volt a cél tulajdonképpen a szakképzés korszerűsítése kapcsán?

Ismét csak arra szeretnék utalni, hogy azok a beavatkozások, amik elhangzottak és megtörténtek az elmúlt időszakban, nemhogy előrevitték, hanem éppen ellenkező hatást váltottak ki a szakképzésben. Tehát akkor, amikor 12 minisztérium hatáskörét és annak hatását vizsgáljuk, akkor ennyi számosságú szakma mellett nem gondolom, hogy ez lenne a legnagyobb probléma, hogy 12 minisztérium foglalkozik ezzel a szakképzési problémával. Ha viszont ez a bizonyos kényszer elhárul, akkor egész nyugodtan leülhetünk, és megtárgyalhatjuk azokat a problémákat, amik valóban a szakképzést érintő problémák.

A törvénytervezet egyértelműen egy új hivatalról beszél. Ha értelmező olvasással - még egyszer mondom - elolvassuk magát az alaptörvényt és a szervesen hozzá kapcsolódó indokolást is, akkor egyértelműen megállapíthatjuk, hogy új hivatalról beszélünk. Tehát mint a közoktatás egyéb területein az Oktatási Hivatalt mint különböző feladatokat ellátó hivatalt, ugyanígy a szakképzés területén is szándékozik a kormányzat létrehozni egy újabb hivatalt. Most az OH helyett talán SZOH, vagy nem tudom, mi lehet a neve. Nem gondolom, hogy újabb hivatalok gyártásával tudjuk megoldani a szakképzés problémáit, hanem tényszerű és konkrét intézkedéssel.

A szakminisztériumok ennek a törvénynek a hatására jelentősen háttérbe szorulnak. Én elismerem, hogy a szakminisztériumoknak nem egy kedves gyereke az adott szakmáik gondozása, de pillanatnyilag az OKJ-t szabályozó jogszabályok egyértelműen hozzárendelik egyes minisztériumokhoz az adott szakképesítéseket. Ezekkel a szakképesítésekkel szükséges foglalkozniuk a szakminisztériumoknak, és az egyes szakmai tartalmak és a szakmai tartalmak tényszerű megvalósításában és annak hatékonyságában, azt gondolom, hogy a szakminisztériumok a profik. Tehát senki nem fogja tudni megmondani, hogy egy elnök kijelölése kapcsán tudja-e garantálni azt a minőséget az a vizsgabizottság vagy nem, ha nem, az adott szakmát gondozó minisztérium teszi meg ugyanezt.

Független vizsgabizottságokról van szó, a független vizsgabizottságoknak jelenleg a képző intézmény az egyik tagja, a másik tagja a gazdasági kamara, a harmadik pedig a szakminiszter által kijelölt elnök. Azt gondolom - ha azt nézzük csak, hogy mennyi változás történt az elmúlt időszakban a szakképzés területén, akkor azt kell mondjam -, hogy nagyon-nagyon régóta ezen a területen nem történt változás. Ez a régóta néhány év csak, hiszen nagyon gyorsan változik itt a rendszer. Tehát nem tudom támogatni, és nem tudjuk támogatni a szakminisztériumok ilyen jelentős háttérbe szorulását ennek a törvénynek az elfogadása kapcsán.

(19.00)

Nyilvántartási rendszer. Kedves Képviselőtársaim! Nagyon korrekt a nyilvántartási rendszer, egy rendezett államigazgatási eljárás keretében történik. Nem gondolom, hogy az NSZFI pontosabban és precízebben fogja nyilvántartani, mint az adott település jegyzője és annak irattára. Ez egy rendezett dolog, mindig is így történt, rendezett volt a másodlatok kiadása, ha az adott képző intézmények rendesen ellátják a feladatukat, akkor ezentúl is rendben lesznek a dolgok. Tehát attól, hogy centralizáljuk ezt a problémát vagy ezt a nyilvántartási rendszert, nem fog megoldódni a probléma.

Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjenek meg egy némiképp személyesnek tűnő hangvételt így zárásképpen. Képviselőtársaim ismernek, hogy a szakképzést érintő törvények kapcsán mindig is azt mondtam, hogy nincs olyan dolog, ami nem végződhet valamiféle kompromisszummal az eddig beterjesztett törvények kapcsán. Az, hogy a kormánypárti képviselők és a patkó másik része nem mindig fogadta el a módosító javaslatainkat, lelkük rajta. De az, hogy egy olyan törvényt terjesztettek most be, ami gyökereiben forgatja meg a világot, ami még nálam is kiakasztotta oly mértékben a biztosítékot, amit elfogadhatatlannak tartok - ezért kértem képviselőtársaimat, hogy tárgyaljunk még róla, nézzük meg, ne verjék át erővel.

Az elmúlt időszakban a törvénymódosítások kapcsán, és éppen a tavaszi tanulószerződéses - így híresült el - törvénymódosítás kapcsán, amikor is végül beadták a derekukat a kormánypárti képviselők, és elfogadták azokat az aggodalmakat, amelyeket itt én és képviselőtársaim is megfogalmaztunk, köztük a kamara is, és jól végződött a történet, annak kapcsán néhány képviselőtársam azt mondta, hogy hát, az a bizonyos főosztályvezető elég rendesen átverte őket, mert a sorok között nem vettek észre bizonyos információkat.

Az a kérésem, hogy most is nézzék meg a következő néhány tételt, és eszerint értékeljék a törvény-előterjesztést. Ez pedig éppen a zárórendelkezésekben van. Nézzék meg a 11. § (3) bekezdését, ami a szakképzési törvény 12. § (2) bekezdését módosítja; ha elfogadják ezt a módosító javaslatot, akkor a szakmai vizsga mint állami vizsga megszűnik.

Kedves Képviselőtársaim! Ha valóban ezt akarják, akkor komolyan mondom, én nem akarok foglalkozni tovább a szakképzéssel. Ha a szakképzést kivesszük mint állami feladat alól, akkor nem is értem, hogy miről beszélünk. Ennél sokkal súlyosabb a 11. § (4) bekezdése, az, hogy a szakképzést iskolarendszerű szakképzésben - ha összeolvassuk az eredeti törvénnyel - gyakorlatilag bárki végezheti, anélkül, hogy iskolát alapítana. Tehát akár egy gazdasági társaság iskolarendszerű szakképzést végezhet. Ez két olyan súlyos dolog, ami elképzelhetetlen, hogy a magyar szakképzés érdekeit szolgálja.

Ezért azt kérem tisztelt képviselőtársaimtól, hogy akár az általános vita után vagy napoljuk el ennek részletes vitáját, vagy vegyük le a napirendről, és kezdjünk tárgyalásokat annak érdekében, hogy a szakképzés előrevigyen, mert ha ebbe az irányba haladunk, akkor nem lesz, aki megkeresse a mi nyugdíjunkat.

Köszönöm szépen. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 210 2009.10.26. 2:00  195-225

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Asszony! Tisztelt Ház! Lehet, hogy szószátyár voltam, és így képviselőtársam figyelmét elkerülte - elhiszem, hogy 15 percig nagyon nehéz figyelni tartalmilag -, de pontosan erről beszéltem. Nem gondolom, hogy kifejezetten csak iskolarendszerben történő szakképzést képzelek el, pont ellenkezőleg: vannak bizonyos szakmák, amelyek éppen a munkaerő-piaci igényeknek megfelelően sokkal gyorsabban képesek reagálni. De ha minőségi garanciákat próbálunk meg keresni, és ha az állam ennek a költségviselője, akkor bocsássa meg nékem, ha azt gondolom, hogy ott, ahol az állami kontroll jelentősebb, nagy valószínűséggel jelentősebb az állami kontrollnak való megfelelés is. Egyébként a minőségbiztosítási eljárások nagyon komolyan alátámasztják, hogy ez így van.

A másik dolog pedig: szeretnék utalni előző miniszter asszony szavaira, aki egyszer egy konferencián, ahol együtt voltunk, azt mondta, hogy igenis, a felnőttképzési központok - és a felnőttképzés helye - a teljes idejű képzést nyújtó intézményekben vannak jó helyen, mert ez biztosítja a minőségi garanciát. Ez a másik érvem. Még egyszer mondom, paralel dologról van szó.

Másik érvként szeretném elmondani, hogy az OKJ-ban maximális óraszámok vannak, és nem engedték annak idején, hogy belevegyük egy önálló oszlopba a minimális óraszámokat. Szintén utalnék arra a felnőttképzési lobbira, amely abban érdekelt, hogy minél alacsonyabb óraszámban tegyék ezt meg.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
235 218 2009.10.26. 2:14  195-225

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm szépen, elnök asszony; igyekszem magam ehhez tartani. Mint polgári értékeket képviselő tisztes délvidéki, mondjuk, észak-balkáni ember, ha a kesztyűt elém dobják, azt is felveszem, de felveszem az udvarias hangnemet is, és igyekszem én magam is ennek a szellemiségnek megfelelni.

Tatai-Tóth András képviselőtársam valószínűleg félreértette, amit mondtam. Én alapvetően a teljes idejű képzést és a felnőttképzést állítottam szembe, ahol ma némiképp hátrányt szenvedhet - hangsúlyozom: szenvedhet - az iskolarendszerű képzés, hiszen számtalan nyomás van rajta. Gondoljuk végig csak az rfkb-k problémáját: párhuzamosság, a három T kategóriája, ugye, "tiltjuk, tűrjük, támogatjuk" című szakmák, ezt mindenki tudja, aki a szakképzésben van. Ugyanakkor a felnőttképzésben ezek a párhuzamosságok nem jelennek meg. Szabadabb a piac. Sokat vitatkoztunk arról, hogy az OKJ-ban legyenek-e minimum óraszámok. Nem kerültek be; gyakorlatilag ma bármilyen szakmát 2 órában megtaníthat egy felnőttképző társaság, és ha jó az érdekérvényesítő képessége, akkor le is vizsgáztatja őket.

Nem mondom, mert ismerem Tatai-Tóth képviselőtársamnak az észjárását, aki azt mondja, hogy na, ezért kell centralizálni a vizsgáztatási rendszert, mert akkor rend lesz mindenütt. Nem gondolom, hogy ettől fog megoldódni a probléma. A minőségi képzéstől fog megoldódni a minőségi szakember-ellátottság. Ezért is mondom azt, hogy így legyen.

Van még pár másodpercem. A módosító indítványokkal kapcsolatban köszönjük a szíves invitálást; azt gondolom, a puding próbája az evés, mint megannyiszor. Ha a módosító javaslataink jobbá tudják tenni, és ezt hajlandóak elfogadni, akkor tárgyalhatunk a dologról. De ez a törvényjavaslat annyi sebből vérzik, hogy azt hiszem, tán jobb lenne az általam javasolt megoldás.

Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
240 203 2009.11.09. 6:02  202-205

KUZMA LÁSZLÓ (KDNP): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az előttünk fekvő törvény módosításai kapcsán engedjék meg nekem, hogy hátulról közelítsem meg, hiszen egy szakaszban tárgyaljuk a módosító indítványokat. Tehát pontosabban nem az eredeti törvény, hanem a most beterjesztett eredeti törvényszöveg 11. §-ára térek ki elsőként, amely a 11. § a 16. ajánlási ponttal, illetve a 13. ajánlási ponttal jegyzett. Az ajánlási pontok szerint a kormány mindkét módosító javaslatot támogatja, az egyik egy kormánypárti módosító javaslat, a másik pedig egy ellenzéki javaslat.

Az a meglátásom - és egyben köszönetemet szeretném kifejezni az előterjesztőknek -, hogy egyelőre támogatják ezt a két módosító indítványt, hiszen ez a két módosító indítvány az, amelyik érdemben megváltoztatja az eredeti törvény alapvető szellemiségét. Tehát ha ezt a két módosító indítványt támogatni méltóztatnak, akkor a következő lépés az lehetne, hogy a teljes törvényt visszavonják, hiszen akkor okafogyottá válik a törvény további és egyéb érdemi része.

(18.10)

Illetve, ha mégsem teszik ezt - azért elmondom a további érdemi részeket is -, akkor a 13. ajánlási pontban reményeim szerint véletlenül maradt benne az a szövegrész, amely bennhagyni kívánja "és az 57. § (2) bekezdése mint kiveendő" szövegrészt. Ez a kiveendő szövegrész tartalmazza azt az eredeti szöveget, amely úgy hangzik, hogy "felhatalmazást kap a kormány, hogy a 6/B. §-ban meghatározott szakmai vizsga hatósági ellenőrzéséért felelős szervet rendeletben jelölje ki". Tehát bent hagyja, ezzel veszi ki, hogy a kormány kirendelje azt a hivatalt, amely - ahogy korábban beszéltünk róla - a szakmai vizsgákat ellenőrző hivatal. Tehát ezt egy kapcsolódó módosítással javaslom rendbe tenni.

De tán még jobb lenne a törvény, ha ezt a (3) bekezdést teljes egészében kivennénk, mert akkor már a maradék része a vizsganyilvántartásra vonatkozik, és változatlanul fenntartom abbéli javaslatomat, miszerint a vizsganyilvántartás jelenlegi állapotában a megyei jegyzőknél jó helyen van, az államigazgatási eljárásba illeszkedik, ilyen formában tehát nem indokolt. Tehát a teljes 3. §-t egy kapcsolódó módosítással javaslom kivenni, ugyanúgy, mint ahogy ez megtörtént a 16. ajánlási pontban, ugyancsak az eredeti 11. §-t illetően.

Ha egyetértünk e két paragrafus eredeti állapotba való visszaállításában, akkor még egy okkal több, hogy okafogyottá válik az Európai Parlament és Tanács adott irányelvének 9-11. pontjára való hivatkozás, hiszen megmarad az állami vizsga. Ez már az ajánlás 10. pontjában szerepel, következésképpen nem indokolt az erre való hivatkozás a szolgáltatásokkal, illetve az ezzel összefüggő... - nem akarom ezt a konkrét témát újra nyitni, de az előbb elmondottak alapján okafogyottá vált.

Végezetül, de nem utolsósorban szeretnék érdemben foglalkozni az ajánlási pontok elejével, az 1. és a 2. ajánlási pontban megfogalmazott, szintén nagyon terjedelmes kiegészítő módosító javaslatokkal, miszerint a létrejövő hivatalt nem nevezi meg a törvény, következésképp azok a mendemondák, miszerint - s ebbéli aggodalmamat szeretném megosztani - az NSZFI-hez kerülne ez a feladat, számomra elfogadhatatlan, éppen azért, mert hatósági jogkörrel ruházunk fel egy olyan hivatalt, amely maga is képző és oktató intézmény, ad absurdum saját magát fogja hatósági szempontból ellenőrizni. Ezen érdemes lenne elgondolkozni. Az előbb elmondott indokok alapján ilyen formában már az egész törvény okafogyottá vált.

Ugyanez vonatkozik a nyilvántartási rendszerre is. Erre vonatkozólag a korábbi ajánlási pontokban megfogalmazottak mellett érveltem. Pillanatnyilag jó helyen van a megyei jegyzőknél, hosszú ideje ott tartják nyilván, nem gondolom, hogy ezen változtatni szükséges lenne.

Végezetül ugyancsak ezekben a pontokban nyert megfogalmazást az a törekvés, miszerint jelentős mértékben csorbítaná a szakminisztériumok hatáskörét, és jelentős mértékben növelné a Szociális és Munkaügyi Minisztérium hatáskörét az oktatást illetően. Ilyen nagy horderejű hatáskör-változtatást nem tartok indokoltnak a ciklus végét megelőző közvetlen időszakban. Ezek hosszú távú és széles konszenzusos alapon nyugvó rendelkezések kellene hogy legyenek, és ebbe az irányba kellene hatni. Mivel egy csomó dolgot elfogadtak, és belátták, hogy ez nem tartható, a módosító indítványok döntő többsége visszalépés, ezért változatlanul azt javaslom, hogy teljes mértékben tegyék meg ezt a visszalépést, még van idő a törvényt teljes egészében visszavonni.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP és a Fidesz soraiban.)