Felszólalás adatai

MÉCS IMRE (SZDSZ): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Amikor készültem a beszédemre, azt mondtam, azzal fogom kezdeni, hogy kedves kollegák, hiszen az egyeztetések során egy kollegiális közösséggé alakultunk át, kollégiummá, és ettől a gondolattól nem tántorított vissza az a néhány kis, nem teljesen ide való vagy ebbe beillő megjegyzés, amit szeretnék meg nem hallottnak érezni, hiszen jelenleg éppen annak a gyümölcsét takarítjuk be, ami ebből a kollegiális mentalitásból adódott, és nem először ennek az újkori valóságos szabadon választott parlamentnek a történetében.

Egy kis történelmi visszatekintés feltétlenül indokolt. Kezdem a Nemzeti Kerekasztal-tárgyalásokkal, amikor az akkor formálódó, illetve már régóta működő ellenzéki erők és a pártállam erői között tárgyalások folytak. Ezeket igen nagy mértékben a bizalmatlanság, a jogos bizalmatlanság lengte be a mi részünkről. Ezzel magyarázható az is, hogy rendkívül sok garanciális tényezőhöz ragaszkodtunk. Ilyen garanciális tényezők közé tartozott a kétharmados törvények igen nagy száma, ezek között is elsősorban a végrehajtó hatalom, az államhatalmi erők, a fegyveres erők, a rendőrség, az emberi jogokkal kapcsolatos kérdések abszolút kétharmadossága. Ebben éreztünk garanciát.

Nem voltunk biztosak abban, hogy valóban teljesen szabadon választott lesz az új parlament, nem lehettünk biztosak abban, hogy kellő többségük lesz a demokratikus erőknek, éppen ezért fontos volt, hogy valamiféle garanciát, valamiféle féket, valamiféle biztosítékot helyezzünk el. Amikor az első szabadon választott kormány megkezdte működését, éppen tíz évvel ezelőtt - egy picit elhalványult ennek az ünneplése -, akkor ismerte fel államférfiúi bölcsességgel mind Antall József miniszterelnök, mind a legnagyobb ellenzéki párt, a Szabad Demokraták Szövetsége, hogy a jelen alkotmányozási helyzetben kormányozhatatlanná válik az ország, illetve elsikkad a kormányzati felelősség, illetve a kormány mozgástere olyan mértékre korlátozódik, ami egy európai demokratikus jogállamban nem szerencsés.

Azt is láttuk, hogy valóban szabad volt a választás, és kellő erejük volt akkor a demokrácia erőinek, hogy pontosan és európai módra szabályozzák ezt a kérdést. Éppen ezért meg kell említeni, hogy az a megállapodás, ami a legnagyobb kormánypárt és a legnagyobb ellenzéki párt között történt, államférfiúi bölcsességre vallott, és ennek során világosan széjjelválasztották, széjjelválasztottuk azokat a törvénykezési köröket, ahol a kormányzati felelősségnek egyértelműen dominálni kell, és azokat, amelyeket továbbra is garanciális körben kell tartani. Ezek között első helyen szerepeltek a honvédelemre vonatkozó törvények.

Ezt követően beindult a kormányzás és beindult az alkotmányos erők berendezkedése, hiszen erre nem volt példa korábban, nemcsak az azt megelőző 40-50 éves diktatúra idején, hanem valójában a magyar parlamentarizmus idején nem volt olyan mértékű jogállamiság, mint amilyen most beköszöntött, és nem voltak olyan jogintézmények, amelyeknek egymással összhangban kellett működniük. Tréfásan akkoriban azt mondtam, hogy az alkotmányos erők elfészkelődésének az ideje van, amikor az Alkotmánybíróság segítségével sikerült lecövekelni a határokat, hogy mi a parlament felelőssége honvédelmi kérdésekben, mi az államfőé, mi a kormányé; emlékszünk ezekre.

(10.10)

Ebben az időszakban pontosítódtak és tisztázódtak a felelősség kérdései. Ekkor merült fel, hogy új honvédelmi jogszabályokat kell létrehozni, és az akkori államférfiúi bölcsesség összpárti egyeztetés során alakította ki ezeket a jogszabályokat. Tehát ott kezdődött ez a konszenzusszellem, ami utána mindig példaként maradt fenn, hiszen mind a biztonságpolitikai alapelveket, mind a honvédelmi alapelveket, mind a honvédelmi törvényt, majd a további, honvédelemmel kapcsolatos törvényeket összpárti konszenzussal hoztuk létre. Ennek rendkívül nagy a jelentősége.

Közben a délszláv válság sürgetővé tette, hogy a honvédelem területén is átgondoljuk a helyzetet, és a végrehajtó hatalomnak sokkal nagyobb felhatalmazást kellett adni, hogy azonnal reagáljon az esetleges határsértésekre, az ország biztonságát veszélyeztető akciókra. Így jött létre az alkotmány 19. § e) pontjának a kialakítása, illetve átalakítása, ami a kormánynak nemcsak felhatalmazást adott, hanem a kötelességévé tette, hogy az országot ért támadás vagy fenyegetés esetén haladéktalanul eljárjon. De benne szerepelnek a biztonsági tényezők is: amellett, hogy eljár, mind az Országgyűlést, mind a köztársasági elnököt haladéktalanul tájékoztatnia kell, hogy élhessenek a jogosítványaikkal.

Ez volt az első példa arra, hogy az alkotmányt érdemben módosítottuk, és olyan irányban, amelynek a továbbfejlesztése szükséges. Ezt követően, ahogy többen is mondták előttem, rendkívül nagy lépést jelentett az ország NATO-tagsága. És nem véletlenül cezúra ez, hiszen a NATO-tagság előtti időszakban egyrészt állandóan arra kellett gondolni, hogy a biztonságunkról magunknak is gondoskodnunk kell teljes mértékig, és felelősséget kell vállalnunk; másrészt pedig elő kellett készítenünk a NATO-tagságot. Egyértelmű volt, hogy a világ legsikeresebb biztonsági és együttműködési szervezete, a NATO, amely működésének köszönhető túlnyomórészt, hogy a második világháború óta Európában és az euro-atlanti térségben nem voltak jelentős konfliktusok, nem voltak háborúk, és végeredményben Európa békében fejlődhetett. Létrejött az a talaj, amelyen az Európai Unió kialakulhatott - ez is a NATO-nak köszönhető.

Az is világossá vált, hogy a második világháború óta gyökeresen megváltoztak a kihívások, a biztonsági kihívások. Emiatt megváltoztak a feladatok, a kockázatok, a biztonság fogalma és mértéke egyaránt. Újra kellett értékelni a biztonság fogalmát, sokkal szélesebb talajra kellett helyezni, amelyen a katasztrófavédelemtől kezdve a környezetvédelemig, a polgári védelemig rendkívül széles területeket kellett felölelni.

Azt is látni kell, hogy a NATO jellegéből adódó garanciák a mi számunkra is garanciákat jelentettek, hogy demokratikus jogállamok alkotják, hogy konszenzuselv vezérli a döntéseiben, kivéve, ha valamelyik tagállamot megtámadják, mert akkor van kötelezés arra, hogy a védelemben részt vegyünk. Az ötven év tapasztalatai mind azt mutatták, hogy a NATO-tagság igen nagy garanciát jelent. Ennek kapcsán az ország biztonsága nagyságrenddel megjavult. Turi-Kovács Bélának abban igaza van, hogy minden országnak elsősorban magának kell gondoskodnia a védelméről. De azt is látni kell, hogy ezt a védelmet nem tudjuk saját magunk garantálni, és a közös, kollektív védelem biztonsága nagyságrenddel jobb helyzetet teremt.

Az alkotmány módosítása érlelődött, hiszen megváltoztak a feladatok, és azok a garanciális követelmények újragondolásra kellett hogy kerüljenek, amelyek korábban evidensek voltak. Azonban itt is nagyon körültekintően kell eljárni. Egyrészt a Magyar Köztársaság alkotmányát úgy kell megváltoztatnunk, hogy méltó legyen az alkotmány egészéhez, és méltó legyen a valódi demokratikus alkotmánnyal szemben támasztott követelményekhez. Így tehát nem mellékes, hogy a formálisabb tartalom egysége megjelenjen, hogy tisztán és világosan leképezze azt az akaratot, amely az alkotmánymódosításhoz vezet. Ezért nem lehet ad hoc, hirtelen és a napi szükségeknek megfelelően alkotmányt módosítgatni, mert láttuk, hogy áttekinthetetlenné válik, és további értelmezések, Alkotmánybírósághoz fordulások szükségesek.

A Szabad Demokraták Szövetségét az vezette, hogy az alkotmánymódosítás során az alkotmány méltóságának megfelelő eljárás keretében érleljük ki ezeket a változásokat. Nem vagyok meggyőződve arról, hogy ennek teljes mértékig eleget tudtunk tenni, hiszen nem volt olyan napi szorító aktualitása annak, hogy megváltoztassuk az alkotmányt, mint amilyen sürgetés a kormány részéről megmaradt.

Mivel az idő vészesen fogy, a legfontosabb dologra térnék rá: tulajdonképpen valamennyi módosítással egyetértett a Szabad Demokraták Szövetsége. De a legutolsó szövegváltozat megjelenésekor derült ki, hogy az a megállapodás, amelyik az új, megváltozott feladatok végrehajtásához szükséges... - mint a humanitárius segítségnyújtás vagy a békefenntartásban való részvétel -, az ebben adott engedmények áttevődtek a fegyveres erők külföldi és belföldi totális alkalmazásának kérdésére, amelyre nézve konszenzus volt korábban, hogy ebben teljes mértékű parlamenti egyetértés szükséges.

Tehát belementünk abba, hogy a megváltozott, új feladatok esetében a jelen lévő képviselők kétharmada, ami szélsőséges esetben az összes képviselő egyharmada lehet, döntsön. Ugyanakkor azt gondoljuk, hogy a háború és a béke kérdésében, a fegyveres erők alkalmazása, a külföldi fegyveres erők magyarországi alkalmazása, vagy Magyarországról induló alkalmazása esetén maradjon meg a korábbi konszenzus, hogy ez valamennyi képviselő kétharmadának a döntése legyen. Ezek nagyon súlyos dolgok, nem ad hoc dolgok, nem hirtelen kell megoldani őket; ez nem fogja meg a kormány kezét, sőt az okos kormány ragaszkodik ahhoz, és ragaszkodnia kell ahhoz, hogy egy ilyen nagy súlyú kérdésekben, hogy magyar csapatokat külföldön bevessen, vagy Magyarországról vessenek be külföldi csapatokat a külfölddel szemben, megszerezze a Ház teljes kétharmadának a támogatását.

Ezért nem írtuk alá az erre vonatkozó javaslatot, hanem készítettünk egy másik javaslatot, amelyik szinte csak jogtechnikai módosítást jelentett, hogy szétválasztottuk ezt a két döntési részt. Bízom benne, hogy ez elfogadható lesz, hiszen a tárgyaló partnerek ezzel egyetértettek.

Egész röviden annyit mondok, hogy gondolják végig a történelmi tapasztalatokat: hogyan csúsztunk bele a második világháborúba, hogyan vonultak be a nácik március 19-én, a Varsói Szerződést hogyan írta alá a szegény, szerencsétlen Hegedüs András, október 23-án hogyan jöttek be a szovjet csapatok Budapestre, és hogyan szaladgáltak az MSZMP akkori pártközpontjába, hogy ki írja alá a szovjet csapatok behívását.

(10.20)

Tehát olyan súlyos történelmi tapasztalataink vannak, amelyek nem engedik meg, hogy ebben a kérdésben engedjünk. Tudom, hogy önmagában az nem akadályozza meg idegen csapatok bevonulását, hogy teljes vagy rész kétharmad, de nekünk mindent meg kell tennünk, hogy az alkotmányos jogszabályaink tükrözzék azt az eltökélt elhatározást, hogy ilyen kérdésben csakis (Az elnök csenget.) a legteljesebb konszenzus esetén kerülhessen sor ezekre a lépésekre.

Köszönöm, elnök úr. (Bauer Tamás tapsol. - Szórványos taps az MSZP soraiból.)