Készült: 2021.07.28.11:59:56 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

125. ülésnap (2011.10.27.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Lenhardt Balázs (Jobbik)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 15:27


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. LENHARDT BALÁZS (Jobbik): Elsőként szeretnék visszatérni Gyurcsány Ferenc megszólalására, mert itt még helye van a reakciónak. Zakó László képviselőtársamat kiegészítve, úgy hangzik, igen, ez a teljes mondás, hogy ne vitatkozz soha idiótákkal, mert lesüllyedsz az ő szintjükre, és ott legyőznek a rutinjukkal.

Tehát én nem is akarok vitatkozni, de azt mégis példátlannak tartjuk, hogy Gyurcsány Ferenc még mindig itt van közöttünk a parlamentben, felszólal, és egyfajta váteszként bemutatja, hogy milyen gazdasági kilátások várnak Magyarországra, miközben ő volt az a miniszterelnök, aki tényleg borzalmas károkat okozott mind morálisan, mind közvetlen gazdaságilag is az ország számára. Ugye, emlékszünk az őszinte őszödi vallomására, aminek most ünnepelhettük, idézőjelben, az ötéves évfordulóját? Nyilvánvalóan semmit nem csináltak az elmúlt esztendőkben, amikor ő kormányzott, és nemcsak 2006-ig bezárólag igaz ez a mondás, hanem 2009-ig, amíg sajnálatosan ő viselhette azt a pozíciót, ami a magyar miniszterelnököt megilleti. Ez sajnos példátlan és elfogadhatatlan.

Önöknek a kormánypártok részéről hosszas huzavona után egy sukorói ügyben sikerült megvádolni, és gyakorlatilag a telekcserére való utasítás, a Nemzeti Vagyonkezelőt a telekcserére utasítás miatt, holott az ő bűnlajstroma olyan hosszú, hogy nemcsak azokkal a régi nomentanás és egyéb csalárd cégügyeivel kellett volna, amik sajnos elévültek, foglalkozni. De ha már csak 2006-ot nézzük, a TV-székház ostroma és az ott szándékoltan bekövetkező esetleges tragédiára való közvetlen felbujtásnak is, úgy néz ki, hogy minden szála egészen Gyurcsány Ferenc kezéig vezet vissza.

Nem beszélve akár a későbbi úgynevezett cigánygyilkosság-sorozatról, ami a hozzánk eljutott információk szerint - amelyek egyébként nyilvánosak, mert szerepel benne, hogy a katonai hírszerzés egyik embere vett részt az akcióban - egy titkosszolgálati akció volt. Érdekes módon ebben is óriási a csönd, sajnos sem a kormánypártok, sem az igazságszolgáltatásra hivatott szervek nem teszik a dolgukat, és ezért van, hogy most már látszólag függetlenként, de a szocialisták padsorából Gyurcsány Ferenc még mindig prédikálhat, és előadhatja magát, mint a Magyarországot megmenteni hivatott és lánglelkű próféta, akit csak koncepciós eljárás keretében tudnak majd és akarnak felelősségre vonni.

Most akkor térjünk rá a költségvetés problematikájára! A 2011-es költségvetést már úgy kellett jellemeznem, hogy a helyben járás költségvetése; sajnos ehhez képest a 2012-es a kétségbeesés költségvetése. Én azt hiszem, hogy ha föltesszük az ország nyilvánosságához azt a kérdést, hogy jobban élnek-e, mint négy évvel ezelőtt, de akár mint másfél évvel ezelőtt, amikor egy hihetetlen fülkeforradalom keretében átvették önök a kormányzást, akkor nagyon kevés kéz emelkedne a magasba, aki azt állítaná, hogy igenis, mi érezhetően jobban élünk.

Sajnos - és tényleg itt hangsúlyozni kell, hogy sajnos - totálisan csődöt mondott a Matolcsy-féle gazdaságpolitika, amely a belső fogyasztás növekedésével, az önellátás kialakításával, a munkahelyteremtéssel teremtett volna egy olyan gazdasági növekedést, ami által a meglévő strukturális problémák akár kinőhetőek lettek volna. Mi Magyarországnak drukkolunk, és azért dolgozunk, hogy meg lehessen élni itt, Magyarországon, és tisztességesen. Ehhez képest rendkívül elszomorító az a valóság, hogy önök minden hangzatos PR-fogás és kommunikációs trükk után az új költségvetésben visszatérnek a megszorításokhoz, a számtalanszor megbukott neoliberális modellhez. Mert, sajnos, ami itt ebben szerepel, azt korábban a megbukott és méltán megbukott balliberális kormányzatok képviselték, ahogy egyébként ők is elmondták.

A feltételekre, a nemzetközi feltételekre nyilván hivatkozhatnak, hogy nem túl kedvezőek, és ez kétségtelenül így van. Szijjártó Péter az előbb még azt is elmondta, hogy most következett be az a korszak, amikor végre a magyar gazdasági növekedés eléri az EU-s átlagot. Ez annak köszönhető, hogy gyakorlatilag mind a kettő egy nagy nulla, és ez a jövőre nézve rendkívül negatív következtetéseket enged levonni tőlünk.

Az önök gazdaságpolitikai modelljének az egyik sarokköve az egykulcsos adó; Orbán Viktor már egészen odáig vetemedett hétfőn, hogy a gazdasági lemaradásunknak az okát a korábbi progresszív adórendszerben vélte felfedezni.

Ez gyakorlatilag vicc. Ha még azt mondta volna, hogy a tatárjárásnak vagy a Habsburg-uralkodásnak a hátrányos következményeit nyögjük, abban több igazság lenne, mint ebben a fajta állításban, nyilvánvalóan nem tudván mit kezdeni a közgazdászok által bemutatott tényekkel, hogy nem sikerült az egykulcsos adóval növelni a belső fogyasztást. Ez sokkal inkább csökkent, mert pont attól a rétegtől vonnak el, amelyik kénytelen az egész jövedelmét a saját és családja megélhetésére fordítani, és olyan réteghez, a tehetősekhez, a gazdagokhoz csoportosították át a vagyont, akinek erre nincs szüksége, hanem meg tudja takarítani, luxusra költi, vagy külföldön éli föl ezeket a beruházásokat.

A magán-nyugdíjpénztári pénzeket, ahelyett, hogy a Jobbik javaslatának megfelelően állami kezelésben ugyan, de külön számlán tartották volna, bevonták a költségvetési lyukak pótlásába, amin az egyik nagy rést pont az egykulcsos adó miatt kieső mintegy 300 milliárd forint ütötte. És sajnos minden óriási ígéret és hangzatos kijelentésük ellenére nem a magyar kis- és középvállalkozásokat támogatják a mai napig, hanem a multik közvetlen és korlátlan állami támogatása zajlik.

Nem állítjuk azt, hogy Matolcsy Györgynek ne lett volna egy teljesen független gazdaságpolitikai víziója az előbb említettek kapcsán, ami tényleg megerősíti az országot a belső fogyasztás, a kínálat és a kereslet itt tartása által, de ez megbukott.

(10.20)

Ehhez arra lett volna szükség, hogy következetesen vigyék végig azt, hogy a magyar költségvetési hiánynak nem kell a maastrichti 3 százalékos kritériumnak mindenképpen eleget tenni, ami az Európai Unió, az IMF és az úgynevezett nemzetközi befektetői elvárásoknak megfelel, hanem, ahogy a többi, nagyobb és régebbi európai uniós tagállamnál látjuk, ahol akár a 8-10 százalékot is eléri a költségvetési deficit, nekünk is ehhez az eszközhöz kellene nyúlni kényszerhelyzetben, mert egyszerűen nem tehetünk mást. Beruházások, a gazdaság ösztönzése nélkül nem lesz soha gazdasági növekedés. Ez ennek a költségvetésnek is az óriási rákfenéje, hogy egyszerűen nem látszik az alapja annak a másfél százalékos gazdasági növekedésnek sem, amit önök a jövő évtől rendkívül optimistán elvárnak.

Kormánypárti képviselők szót ejtettek arról is, hogy a tavalyi évben csak az szja-bevételek - vagyis nem csak, hanem pláne - 57 százaléka elment az államadósság kamatainak a törlesztésére. Az idén és jövőre gyakorlatilag az egész szja-bevétel erre fog elmenni. Ez is alátámasztja, hogy ez a hangzatosan meghirdetett háború az államadósság ellen hiába hangzik jól, az egy megnyerhetetlen és eleve kudarcra ítélt csata. Azzal az összeggel, amivel most csökkentették 4 százalékkal - 81-ről 77 százalékra - a GDP arányában fennálló államadósság mértékét, azt be kellett volna fektetni a magyar gazdaságban, magyar kis- és középvállalkozásoknak adni, akik abból ténylegesen munkahelyet tudnának teremteni. A multik a nekik juttatott állami támogatásokkal körülbelül 20 millió forintból hoztak létre egy munkahelyet, és kiderült ott is, hogy a hangzatos, a megdöglött pannon pumát népszerűsítő, a Kóka által behozott dunaújvárosi Hankook gumigyár egy rövid idő után már Koreából hozta ide a munkaerőt, holott arra kapták ezeket az óriási összegeket, hogy akkor tényleg a környékről toborozzanak. És a beszerzőket sem foglalkoztatják.

Az államadósság elleni háború ezeknek a jelenségeknek a tükrében nem megnyerhető, eleve kudarcra van ítélve. Hiába mondja el Orbán Viktor meg önök is, hogy a piacok rögtön idegességgel reagálnak arra, ha mi akár szóba merészeljük ezt hozni. A görög példa pont a tegnapi napon az önök számára is feketén fehéren megmutatta, hogy ez igenis elképzelhető. Milyen meglepő, a görögöknek szabad? 50 százalékát elengedik most a magánbefektetők, tehát nem is az állami hitelezők, hanem első körben a magánbefektetők az ottani államadósságnak. Kérdezem: ki él most jobban, hol magasabb az átlag-életszínvonal, Görögországban vagy Magyarországon? Ami nekik jár, az nekünk nem? Persze tudom én, a háttérben az van, hogy aggódnak az ottani kitettségük megtérüléséért a pénzügyi intézetek, ezért fontos most egész Európában, hogy kart karba öltve siessünk Görögország megsegítésére. Magyarországtól meg úgy tűnik, elvárhatják, ahogy eddig is, hogy jó adósként, a saját vérünk és életünk árán is fizessük az utolsó csekket is. Hát ennek kell véget vetni, és újratárgyalni ezeket a feltételeket, mert itt is be fog következni az a tarthatatlanság, amit most kimondanak a görög eset kapcsán.

A Századvég Gazdaságkutató Zrt. számításai szerint - amely nem mondható egy kormányellenes intézménynek - az államadósságra kifizetett közvetlen kamatokat nem számítva 2010-ben az úgynevezett elsődleges egyenleg nulla körül alakult. Ezt továbbvezetve nagyjából huszonkét évet követően lehet elérni azt a maastrichti kritériumot a háromból - a költségvetési deficit mellett a másodikat -, ami azt jelenti, hogy az államadósság a GDP-hez viszonyítva nem lehet 60 százaléknál magasabb. Ez a gazdaságpolitika körülbelül ilyen távon lehet eredményes, de most még azt se látjuk, hogy két hónap múlva mi fog történni, nemhogy huszonkét év múlva is tartható-e ez a pálya.

S mondjuk ki, hogy nem tartható. Ahogy az Európai Unió recesszióba süllyedt, úgy Magyarország is abban van. A 2008-as válság nem szűnt meg, és félre lett kezelve. Ezért is alá kell húzni azt a tendenciát, hogy nem tudja a magyar belső élénkülés meghaladni és kinövekedni ezt a válságot. Önök a költségvetésben már nagyon szerény, mindössze 0,2 százalékos fogyasztásélénkülést valószínűsítenek. De ez sem valószínű, ahogy a beruházások több mint 3 százalékos növekedése sem, amit európai uniós pénzekből akarnak megvalósítani. Tegyük hozzá, épp a mai Napi Gazdaság foglalkozik ezzel a témával, és most is a költségvetési kiadások 8,8 százalékát finanszírozzák közvetlenül az EU strukturális alapjaiból. De még ez is kevés. Miért nem nyúlnak a korrupcióhoz, amely mindig átszövi az egész államigazgatást, és óriási pénzek áramolnak ki, többek között a Simicska Lajoshoz köthető Közgép Kht.-hoz, amely érdekes módon megnyeri az összes nagy állami autó-, vasút- vagy útépítési tendert.

Gyurcsány Ferenc kivételesen igazat mondott abban, hogy a Széll Kálmán-tervben megígért strukturális szerkezeti reformoknak már nyoma sincs az új költségvetésben, ami - mint önöktől tudjuk - országvédelmi. És lehet itt bűvészkedni, hogy hány milliárdot, hány százmilliárdot pakolnak - 450-ről van szó - a költségvetési tartalékba. Higgyék el, hogy ez is kevés lesz, mert például az euróárfolyam - amit a forint arányában 268-cal terveztek - tegnap már a 300 forintot is meghaladta. Akkor mire gondolnak, hogyan lesz ez a tartalék elégséges az egész év végéig?

Hiába emelik európai szinten példátlanul magasra, 27 százalékra az áfát, ez a költségvetés nem lesz tartható, és hozzá kell majd nyúlni, ahogy az idei költségvetést is már számtalanszor módosították, mert az egész ráépülő filozófia, a megszorítások és a neoliberalizmus bukásra van ítélve, s nemcsak itt, hanem az egész világon. Bátorságnak kellene lenni önökben ahhoz, hogy tényleg egy új gazdaságpolitika felé induljanak el, és azt minden nemzetközi nyomás, spekulációs elvárás ellenére végig is vigyék a nehéz úton.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai