Felszólalás adatai

IFJ. HEGEDŰS LORÁNT (MIÉP): Köszönöm a szót. A dr. Vojnik Mária által elmondottakra szeretnék reagálni. Egyetértek természetesen azzal, hogy nem lehet minden esetben időkeretet meghatározni, ha egy válsághelyzetet eredményesen kívánunk kezelni. De nem egészen úgy van, ahogyan ön mondta! Az ön esetében nem vonom kétségbe, de Bauer képviselőtársam beszélt az előbb egy olyan módosító javaslatról, amely az ismételt megjelenést szükségtelennek tartja, és azt mondja, hogy egy alkalommal történjen ez a megjelenés a tanácsadó szolgálatnál; tehát számszerűen korlátozza a megjelenést.

Én nem hiszem azt, hogy a számszerű korlátozás feltétlenül, mindenképpen együtt jár a minőségi válságkezeléssel. Sőt mi több, ilyen esetekben, mivel alapvetően az a célunk, hogy egy életet megmentsünk, minél többször biztosítjuk a lehetőséget, mondjuk, hogy a nő átgondolja, hogy itt miről van szó, milyen döntést kíván meghozni, annál inkább megfontolt döntésre tudjuk őt késztetni.

Hangsúlyozom, én úgy beszélek erről, hogy alapvetően azt mondom, ilyen tanácsadási szolgálatra nincs szükség; a nők támogatására, az anyák támogatására, a családok támogatására minden eszközzel szükség van. Ilyen válsághelyzetet személy szerint, szintén elvi szinten, mint református lelkész, nem ismerek el, mert lehet filozofálgatni, de azt azért mindenki tudja, orvosi meghatározás ide vagy oda, hogy nincs vagy van, ilyen vagy olyan, hogy az emberi élet azért nem kezdődhet kizárólagosan a születéstől, mert akkor kérdezem én, hogy mi születik meg - és akkor igen gyakorlatias a kérdés.

Ha tehát az anyát fel akarjuk készíteni arra, hogy szeretettel várja és fogadja azt a gyermeket, mert ez fontos, és ezt oktatják a terhesoktatáson is, akkor miért mondjuk azt, hogy nem gyermek, nem emberi lény az, aki az anya szíve alatt van?! Ez ellentmondás!

Köszönöm. (Taps a MIÉP padsoraiban.)