Készült: 2020.01.18.01:59:36 Dinamikus lap

A felszólalás szövege:

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 52-54 2014.12.23. 2:19  43-74

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Önök, kormánypárti képviselőtársaim, azt mondták, azért nem jönnek el reggel, mert politikai cirkuszban nem vesznek részt. Érdeklődni szeretnék, hogy akkor ez micsoda, amit a köztársasági elnökkel közösen játszanak. Ez egy bábjáték. A köztársasági elnök visszaküldi ‑ mellesleg a fideszes köztársasági elnök ‑ a törvényt, önök egy kicsit módosítgatnak, majd ugyanúgy átnyomják ezt az egyébként önökhöz közel álló cégeket támogató úgynevezett plázastoptörvényt.

Vajon önöket vagy a köztársasági elnököt piacgazdasági megfontolások vezetik-e a módosítás kapcsán? Ezt a szóösszetételt önök nem nagyon ismerik, úgy igen, hogy piac: lenyúljuk vagy államosítjuk, gazdaság: tönkretesszük. Vajon a vállalkozás szabadságának kérdése vezeti-e önöket vagy vezette a köztársasági elnököt ebben az ügyben? Ja, hát az önök strómanjai meg csicskái vállalkozásának szabadsága, az igen, a másé, az semmiképpen nem.

Vajon a tulajdon védelme vezeti-e önöket, vagy éppen vezette a köztársasági elnököt, amikor visszaküldte ezt a törvényt? Ja, hát a saját tulajdonuk védelme, azt láttuk. Ha a saját tulajdonukat kell megvédeni, akkor mindent, ha a haverok tulajdonát, érdekét kell megvédeni, akkor mindent, ha másét, akkor semmit.

Vajon akkor mégis milyen érdek vezette önöket ebben az ügyben? Már több képviselőtársam is elmondta, hogy egészen világos, hogy semmiképpen nem a magyar állam vagy a magyar polgárok érdeke. A strómanok, a haverok és végső soron a kormánypártok érdeke vezette az eredeti törvénynél és ennél is. És képviselőtársaimnak megmondom, hogy miért éppen ez a kormányhivatal. A rövid válasz az, hogy csak. Merthogy maguk így szoktak törvényt alkotni az Országgyűlésben.

A hosszabb pedig nyilvánvalóan, mert ott van valami mutyi, valami érdek, ami miatt ezt a kormányhivatalt kell előretolni.

Nem tudom, képviselőtársaimnak (Az elnök a csengője megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) a kormányoldalon feltűnt-e, hogy nemhogy 400 méter felett nem építenek… (L. Simon László: Négyzetméter!) ‑ 400 négyzetméter felett, hanem 4 négyzetméter alatt sem építenek lassan Magyarországon.

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő asszony.

DR. VADAI ÁGNES (független): Úgyhogy a Demokratikus Koalíció ezt a törvényjavaslatot semmilyen módon nem támogatja. (Szórványos taps az MSZP és az LMP soraiban. ‑ L. Simon László: Ez hihetetlen!)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
44 88 2014.12.23. 1:18  75-98

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Itt nagyon sokan megköszönték Áder János köztársasági elnöknek, hogy elvégezte a munkáját, aki mellesleg ezért kapja a fizetését, és olyan jól megköszönték neki, hogy egyébként nem igazán foglalkoztak azzal, amit ő a levelében írt. Merthogy még sorvezetőt is adott a kormánypárti képviselőknek arra vonatkozóan, hogy ez a törvényjavaslat ebben a formájában nyilván ellentétes az európai uniós jogszabályokkal, ennek ellenére ezt a problémát nem sikerült kiküszöbölni. Sőt, a másik kifogása tekintetében, miszerint aggályosnak tartotta, hogy a kifogásolt 4. § 2018. január 1-jén lép hatályba, önök úgy döntöttek, hogy ha a köztársasági elnök azt mondja, hogy ez aggályos, akkor majd hamarabb léptetik hatályba.

Képviselőtársaim, a mai napon a problémát nemhogy megoldották, hanem tetézték, mert egészen biztosan ez a törvényjavaslat az Európai Bizottságnál, az Európai Bíróságnál fog landolni, és az bizony nagyon sokba fog kerülni a végén a magyar adófizetőknek. Úgyhogy a Demokratikus Koalíció képviselői sem a Törvényalkotási bizottság módosító javaslatát, sem az eredeti törvényjavaslatot, de általában az ilyenfajta törvényalkotást semmilyen módon nem támogatják, úgyhogy nemmel fogunk szavazni.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a függetlenek soraiban.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
57 12 2015.03.18. 14:11  1-26

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, hogy abban nincsen közöttünk vita, hogy a rendvédelmi szervek dolgozóinak anyagi, erkölcsi és szakmai megbecsülése mennyire fontos. Éppen ezért ironikus, már-már bántó volt, amit a kormánypárti képviselőktől némi amnézia után hallottam.

Miniszter úr az expozéban azt mondta, hogy ne felejtsük el, hogy ezek a kollégák bennünket és a családjainkat is megvédik. Miniszter úr, bennünket erre nem kell emlékeztetni, mi ezt tudjuk, hiszen az itt ülők mindegyike tudja, és a magyar polgárok nagy többsége, aki egyébként a törvényeket betartja, szintén tudja.

A kormánypártok képviselői a megbecsülésről beszéltek a rendvédelmi dolgozók kapcsán, és valóban ellenzéki képviselőtársaim itt említették megbecsülés gyanánt, ahogy önök megbecsülték egyébként a rendvédelmi dolgozókat, a szolgálati nyugdíj ügyét, amelyet egyébként ellenzékben még vehemensen védtek, amikor az akkori kormány meg szerette volna csinálni a belső reformot, majd megérkeztek kormányra, és olyan kedves szavakkal illették a rendvédelmi dolgozókat, mint Kádár-huszárok, mint Gyurcsány rendőrei. Én nem szeretem ezeket a kifejezéseket, nem is nagyon szoktam használni, hogy Orbán rendőrei vagy Pintér rendőrei, mert helytelennek tartom; mert azt gondolom, hogy ők a magyar polgárok érdekében tevékenykednek, a rendőrök a rendvédelmi szervek dolgozói, ők Magyarország rendőrei.

De ha már a megbecsülésről beszélünk, képviselőtársaim, azért önök voltak azok, akik elfogadtak egy semmisségi törvényt egy olyan ember javaslatára, aki aztán ajándékul megkapott az Alkotmánybíróságban egy pozíciót, önök pedig nyilván a törvényjavaslatban nagyon világosan kimondták, hogy a rendőr hazudik ‑ mindezt politikai indíttatásból, miniszter úr.

Nagyon fontos az illetményrendszer, nagyon fontos a jogbiztonság. De azért én szeretném azt is világossá tenni azoknak, akiknek még lehetőségük van hallgatni a parlament ülését és a magyar választópolgárok számára, hogy önök a megbecsülést akkor tartják fontosnak, hogyha egyébként mindenkit, akiről úgy gondolják, hogy el kell takarítani az útból, eltakarítottak, beülnek a kormányzati pozíciókba, majd ebből a pozíciókból oktatnak bennünket arról, hogy ne felejtsük el, hogy egyébként a rendőrök milyen munkát végeznek.

És nyilvánvaló, azért volt itt egy 2006-os ősz, annak a jegyzőkönyveit végigolvasva igen érdekes dolgot tapasztalunk, képviselőtársaim. Az akkori ellenzéki képviselők, mostani kormánypárti képviselők nem a rendőrök oldalára álltak; hozzáteszem, nem is a köztársaságéra. Milyen megbecsülésről beszélnek önök, képviselőtársaim? Milyen megbecsülésről?! Kádár-huszár? Hazudik a rendőr? Elvonjuk a szolgálati nyugdíjat ‑ és most benyújtanak egy törvényjavaslatot, amely törvényjavaslat az illegitim Alaptörvényre hivatkozik. És illegitim az Alaptörvény, mert nem versengő politikai nézetek jó kompromisszumaként született meg, hanem az önök diktátuma. Az önök diktátuma! Itt ellenzéki képviselőtársaim beszéltek már olyan kérdésekről, amelyeket lehet és kell módosítani.

Szerintünk az egész ebben a formájában, különösen azért, mert az Alaptörvényre alapoz, és kimondja, hogy itt 2010 után indult el minden jó… ‑ Kósa képviselő úrnak szeretném mondani, hogy áldásos tevékenységüket tapasztalja már meg egyébként az országban. Az, hogy önök milyen áldásos tevékenységet végeztek, kérdezze már meg a rendvédelmi szervek dolgozóit vagy azokat a volt rendvédelmi dolgozókat, akik az önök áldásos tevékenységének a következtében egyébként sokkal kevesebb jövedelemmel rendelkeznek, mi több, egy jelentős részük fogta magát, és elhagyta az országot. Nagyon fontos az önök áldásos tevékenysége, csak éppen nem a választópolgárok számára, hanem a saját környezetük számára.

A szolgálati nyugdíj ügye ebben a törvényjavaslatban sincsen elrendezve. Nincsen elrendezve! Nem ad megoldást arra, amit egyébként önök is pontosan tudnak. Persze, könnyű azzal jönni, képviselőtársaim, hogy mert aki az irodában ül, az miért kap szolgálati nyugdíjat. Az a probléma, képviselőtársaim, kormánypárti képviselőknek mondom, hogy önök úgy gondolták, hogy akkor vágnak. Rögtön vágnak, nem gondolkodnak! Nem foglalkoznak azzal a rendőrrel, aki az utcán van, nem foglalkoznak azzal a tűzoltóval, aki egyébként kihúzza a balesetet szenvedetteket az autóból, nem foglalkoztak azokkal a rendőrökkel, akik baleseten helyszínelnek, azokkal a tűzoltókkal, akik tüzet oltanak, és még tudnám sorolni. Mert abból indultak ki, hogy milyen jó, hogy megint a rendvédelmi szervek dolgozóival szembe lehet fordítani a civil világot. Szeretnék gratulálni. Ebben remek ‑ remek! ‑ munkát végeztek. Az önök áldásos tevékenysége ebben kiváló volt.

Ami a szabadságjogokat illeti, szerintem a rendőri állomány és nyilván nemcsak a rendőri, hanem a rendvédelmi állomány is tisztában van azzal, hogy amikor egy ilyen hivatást választ magának, akkor a szabadságjogai korlátozásra kerülnek. Ezért és emellett, hogy a szabadságjogai korlátozásra kerülnek, nyilvánvalóan, ahogy az esküből is következik, ugye, a fegyveres szerveknél az életük feláldozásával, a rendvédelmi szerveknél az életük kockáztatásával hajtják végre ezt a feladatot.

De az nem azt jelenti, képviselőtársaim, hogy ezeket az embereket behajítjuk a rendszerbe, az életüket kockáztatják, az alapszabadságjogaikat megnyirbálják, és egyébként cserébe ez a közösség, amit úgy hívnak, hogy haza, nem ad semmit. Szeretném mondani, hogy a szolgálati nyugdíj egyébként ennek a kompenzációs rendszernek a része volt, és nem csak Magyarországon. Tehát aki ismeri a nemzetközi világot, az pontosan tudja, hogy ez része annak a juttatási rendszernek, amivel egyébként a haza és a hazában élő állampolgárok közössége, no meg persze a mindenkori kormányzat megköszöni ezt az áldozatos munkát.

Természetesen, amikor szabadságjogok korlátozásáról van szó, önöknek ez nem szokott gondot okozni. Ezt tapasztaltuk már nemcsak a rendvédelmi szervek dolgozóinál, hanem az átlag választópolgár szintjén is, tehát ez nem okoz önöknek gondot.

(10.20)

Itt sem abból indulnak ki, mint ahogy eddig is tapasztaltuk, hogy a rendvédelmi dolgozó, szolgáljon bár rendőrként, tűzoltóként vagy éppen bv-sként, alapvetően jó ember a szó jó értelmében. Rögtön abból indulnak ki, hogy tuti biztos, hogy ezek az emberek a Facebookon ‑ a Facebook került előtérbe, de nyilván vannak más internetes felületek, Twitter, Instagram, és még lehet sorolni ‑ rögtön olyat fognak tenni, és azért tegyük bele, korlát nélkül, ész nélkül azt, hogy egyébként ezt lehet korlátozni. Tegyük bele a törvénybe, ez az önök álláspontja. Mi lenne, és akkor ez egy hatalmas nagy újítás lenne az önök rezsimjében, ha abból indulnának ki, hogy az emberek úgy általában jók, hogy a rendőrök, a bv-sek, a tűzoltók, még egyszer sorolhatnám az összes rendvédelmi szerv dolgozóját, alapvetően hűséges akar lenni, nem önökhöz, hanem ehhez a hazához és mindahhoz, amit ez a haza megtestesít. Ha ebből indulnának ki, azt gondolom, a szabadságjogok korlátozása tekintetében is máshogyan gondolkodnának.

Képviselőtársaim, az mindig nagyon jó, amikor egyébként fizetésemelés van. Annak mindig mindenki örül. Nyilván az egész törvényjavaslat eköré épül fel, és már előre látom ennek a kommunikációját, hogy aki ezt nem szavazza meg, az nem támogatja a rendvédelmi dolgozók juttatásainak emelését. Ez nyilván nincs így, de ismerjük ‑ hogy mondjam ‑, ez a politikai része ennek a dolognak. Azért szeretnék emlékeztetni és nyilván a minisztérium is emlékszik arra, hogy az egykulcsos 16 százalékos adó az állományban jelentős problémát okozott. A miniszter úr az expozéjában tulajdonképpen, de majd kijavít, ha nem így van, félig-meddig elismerte, hogy a vezető állomány a 16 százalékkal jól járt. Tehát ki járt jól a 16 százalékkal? Az, aki sokat keresett, a legfelsőbb kör. Azt már nem tette hozzá, csak én teszem hozzá, hogy nyilvánvalóan az járt rosszul, aki alacsonyabb beosztásban van.

Azért ne feledkezzünk el arról, hogy bármennyire is áldásos volt, ahogy azt Kósa képviselő úr mondta, a Fidesz tevékenysége, mégiscsak becsúszott egy 27 százalékos áfa, és mégsem olyanok itt a gazdasági viszonyok és mégsem olyan jó itt az élet, mint ahogy azt elmondták. Nyilvánvaló, hogy a bérkompenzációról majd akkor lehet hosszú távon beszélni, ha ennek valóban látjuk minden évben a költségvetésben meglévő összegét. A Belügyminisztériumnál látjuk ezt, tehát nem a Miniszterelnökségnél, egyéb helyen, hanem konkrétan a Belügyminisztériumnál. És nyilvánvalóan látjuk, hogy okoz-e a rendszeren belül bérfeszültséget, hogy valójában megtartják-e önök a szavukat. Mert ebben azért nem olyan jók. A propagandában, az áldásos tevékenységben nagyon jók, de abban, hogy a szavukat megtartsák, nem annyira.

Elhangzott, hogy ez egy szigorúan zárt hierarchikus rendszer, és ebben valóban nincs is közöttünk vita, de azért nagyon fontos, hogy nem droidok ülnek a rendszerben. Ne tessenek ma már úgy gondolni a rendőrre, vagy éppen a bv-sre, a tűzoltóra, hogy neki az a dolga, hogy ha kiadják a parancsot, akkor ész nélkül, gondolkodás nélkül csinálja ezt. Nyilvánvalóan a törvényjavaslatban is van erre utalás. De azért ők is csak emberek, tisztelt képviselőtársaim! Nekik is vannak érdekeik, amelyeket képviselni kell. Az teljesen nyilvánvaló, hogy a Mussolini-féle mintára megalkotott MRK nem alkalmas erre a feladatra. Önök nem annyira támogatják ezt a szakszervezeti dolgot, különösen akkor nem, ha abban fideszesektől eltérő politikai nézetű emberek ülnek, de az MRK, amely az állam által fenntartott szakszervezet, semmi más, nem alkalmas arra, hogy képviselje ezeknek az embereknek az érdekeit, még akkor sem, ha egyébként nagyon szép papírokat tudnak írogatni. Nem alkalmas! Azt elfogadom és tudomásul veszem, szerintem azzal nem is volt probléma, hogy egy ilyen rendszerben a szakszervezeti működés szabályozása fontos, hiszen itt egy olyan területről van szó, amely a nemzet biztonságát, az ország rendjét érinti. De azért a szakszervezettől eljutni odáig, hogy egy Mussolini-féle hivatásrendet dobnak össze ‑ azt gondolom, hogy azért valahol vannak átmenetek, és talán érdemes lett volna ezen elgondolkodni.

Összességében a bérfejlesztés szabályozása, nyilván­valóvá tétele, az eddig nem létező jogbiztonság, ezek pozitív dolgok. De az, hogy ez a törvényjavaslat, amely emberi életeket határoz meg, egy olyan Alaptörvényre építve, amely ‑ még egyszer mondom ‑ a mi politikai álláspontunk szerint illegitim, mert nem versengő politikai nézetek jó kompromisszumaként született meg, hanem az önök kizárólagos nézeteit képviseli; egy olyan törvényjavaslat, amely számára természetes, hogy a rendvédelemben dolgozókat az MRK az, ami képviseli, egy olyan törvényjavaslat, amelyet megelőz az önök elmúlt négyéves magatartása a Kádár-huszártól, a szolgálati nyugdíj megszüntetésétől, a „szolgálati járadékos” kifejezés elfogadhatatlan bevezetésén át, a semmisségi törvény megszavazásáig, a rendőrök megalázásáig… ‑ egy ilyen törvényjavaslat nem támogatható.

A Demokratikus Koalíció képviselői éppen ezért ezt a törvényjavaslatot és az összes többi javaslatot nem fogják támogatni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 132 2016.02.16. 13:39  121-146

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Nem szeretnék zsákbamacskát árulni, úgyhogy rögtön az elején el szeretném önöknek mondani, hogy a Demokratikus Koalíció nem támogatja a T/8829. számú törvényjavaslatot.

Megnézve magát a javaslatot, elolvasva a nem túl hosszú szöveget és indoklást az jutott eszembe, hogy a vezérelvű kormányzás, a tekintélyelvű irányítás, durvábban szólva, a diktatúra egyik jellemzője a militáns jelleg kiépítése, a másik jellemzője pedig az információk elzárása a közvélemény elől. A militáns jelleg kiépítése az elmúlt öt évben alapvetően megtörtént Magyarországon: Koronaőrség, Palotaőrség, képviselőket leteperő Házőrség, bírói engedély nélkül ténykedő TEK, és ide a militáns jelleghez szeretném még sorolni a különböző érdekvédelmi, korporatív jellegű karokat, a Köztisztviselői Kart, a Pedagógus Kart, a Rendvédelmi Kart. Szóval, az „aki nem lép egyszerre, nem kap rétest estére” típusú elv működtetése, megfélemlítés - ezt a vonalat elég jól teljesítették a kormánypárti képviselők.

(15.50)

A másik ilyen jellemző, amit említettem, az információk elzárása a közvélemény elől. Az elmúlt öt évben számtalan alkalommal tapasztaltuk azt, hogy nem lehet nemcsak az egyszerű halandó magyar polgároknak, hanem a magyar polgárok felhatalmazásából az Országgyűlésben ülő képviselőknek sem hozzájutni információhoz, hosszas pereskedés kell a legapróbb, egyébként sokszor lényegtelen információk megszerzéséhez is. Eközben önök előszeretettel bánnak úgy az állami vagyonnal, az állami költségvetéssel, mintha az az önök saját személyes vagyona lenne. Pedig nem, képviselőtársaim! A Magyar Posta sem az önöké, az adófizetők pénzéből működtetjük. Tudják, azok az adófizetők, akik sokszor hó végén az utolsó ezer forintjukat kaparják össze azért, hogy bemenve a boltba megvegyék a zsemlét és abból befizessék a 27 százalékos áfát, amiből aztán sok mindent, no nem éppen azt, amit kellene, de megfinanszíroznak. Mert sok mindenre van pénz, de a magyar családokra egyre kevésbé jut pénz.

Hogy miért mondom ezt? Azért, mert ennek a törvényjavaslatnak, tisztelt képviselőtársaim, az égadta világon semmi köze nincs a postai szolgáltatásokhoz. Hallottuk az előterjesztőt, hogy egyébként ez úgy jó, ahogy van. Hallottuk a kormány képviselőjét, hogy ez úgy jó, ahogy van. Ő persze megspékelte azzal, hogy de itt van az ÁSZ, majd az ellenőrzi a dolgokat. Államtitkár úr, ön is tudja, hogy az ÁSZ élén ki áll. Ki áll? Nem egy független ember! Onnan, abból a padsorból ült be az ÁSZ élére az ÁSZ elnöke. Lehet azt mondani, hogy majd a köztársasági elnök ezt a dolgot rendezi. Onnan, abból a padsorból ült be a köztársasági elnök a Sándor-palotába. Lehet azt mondani, hogy majd az Alkotmánybíróság ezt rendezni. Nem, képviselőtársaim, egy részük az önök ügyvédje volt és egyébként ezekből a padsorokból üldögélt be.

Úgyhogy nekem ne jöjjenek, tisztelt kormánypárti képviselőtársaim azzal, hogy egyébként független magyar intézmények majd ezeket a kérdéseket elrendezik! Nem, önök egy ilyen, még csak azt sem mondom, hogy középszerű, inkább igen silány bábjátékká züllesztették a magyar alkotmányos rendszert, a magyar demokratikus intézményrendszert, az államapparátust és egyébként mindazokat az intézményeket, amelyek arra lennének hivatottak, hogy a magyar polgárok és az Országgyűlésben helyet foglaló országgyűlési képviselők nevében ellenőrizni tudják azokat a - hogy mondjam - lépéseket, amelyeket önök tesznek sokszor a magyar polgárok ellenében.

Ahogy mondtam, ennek a javaslatnak az égadta világon semmi köze nincs a postai szolgáltatásokhoz. Ennek a javaslatnak ahhoz van köze, feltételezem, ismerve az önök tevékenységét, hogy ez az első lépés a totális titkosítás irányába. Tóth képviselő úr említette, hogy neki van folyamatban lévő ügye, nyilván ezért a visszamenőleges hatály, azt ismerjük. De alapjaiban ez a törvényjavaslat nem szól másról, mint hogy most tesznek egy próbát. Tesznek egy próbát, hogy működik-e akár a verseny, a piac, nem tudom, a tulajdon égisze alatt ez az egész machináció, hogy minél több információt elzárjanak a magyar polgárok és nyilván az Országgyűlésben ülő ellenzéki képviselők elől.

Önök arra hivatkoznak, hogy mert a verseny mennyire fontos, hogy mert az információszabadság mennyire fontos. Tisztelt kormánypárti képviselő hölgyek és urak, önök utálják a versenyt, hamisítják az információt, és rettegnek a szabadságtól! Tehát semmi, semmi nincs olyan, ami ebből az információszabadságos, versenyes… - hozzáteszem, a tulajdont is szeretik nagyon, a köztulajdont magántulajdonná, saját tulajdonná tenni. Az égadta világon semmi olyan nincs, ami egyébként a postai szolgáltatásokat akármilyen módon javítaná, a Posta tevékenységét akármilyen módon nyilvánossá, nyitottabbá tenné az ellenzéki képviselők és a magyar polgárok részére. Ez a javaslat csak és kizárólag arról szól, hogy ha lehet, akkor mindent, de mindent titkosítsanak.

Természetesen a képviselőtársaim már beszéltek arról, hogy ez egy alapvető támadás az információszabadság mint alapjog ellen, hiszen megpróbálják ellehetetleníteni, hogy hozzá lehessen jutni olyan adatokhoz, amelyekből meg lehet tudni, hogy mégis a háttérben milyen machinációk folynak. Azért mondom, hogy machináció, mert láttuk azt, hogy mit műveltek a Magyar Nemzeti Banknál, és láttuk, hogy mit műveltek az MVM-nél, a MET-nél, és lehetne sorolni az összes többi szervezetet és vállalkozást. Nyilvánvaló, hogy az igazságszolgáltatást sem annyira kedvelik e tekintetben. Az előterjesztő maga is több alkalommal kifogásolta a magyar bíróság tevékenységét. De azért lássuk már be, hogy ugyan az Országos Bírósági Hivatal élén egy olyan személy áll, aki az önök teljes befolyása alatt van, de azért mégiscsak akad még egy-két olyan bíró, aki azt mondja, hogy na hát, mégis legalább egy icike-picikét európai meg demokratikus, meg jogállami leszek, és nem engedek ennek a hihetetlen nyomásnak. No, ezzel a törvényjavaslattal ezt is megpróbálják megakadályozni.

Arról nem is beszélve, hogy most ünnepségsorozat készül a magyar alkotmányosság fekete napja alkalmából, mert meg akarják ünnepelni ezt a rettenetet, amit maguk Alaptörvénynek, én leginkább csak egy tákolmánynak nevezek, ami gránitszilárdságú, ahogy mondták, de ha jól tudom, most már hatodjára akarják ezt a gránitszilárdságú, nem is tudom mit, fércmunkát módosítani. Még a saját maguk által megalkotott Alaptörvénnyel is ellentétes. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság elnöke is azt mondta, hogy azért lenne még ezen a javaslaton mit bütykölni, de ahogy hallottuk az előterjesztőtől, szerinte ez így tökéletes, ahogy van. Azt gondolom, hogy persze lehet kísérletet tenni arra, hogy módosító javaslatokkal toldozgassuk-foldozgassuk, de az alapvető javaslattal van probléma, azzal a mentalitással, amit önök ezekben az ügyekben képviselnek.

Önök nem azért akarják a postai szolgáltatásokról szóló törvényjavaslatot módosítani, hogy jobb legyen a magyar polgároknak. Ugyan dehogy! Azért szeretnék ezt módosítani, hogy maguknak legyen jobb, hogy elfedhessenek újabb és újabb adatokat. Nyilvánvalóan ez egy új taktika, bár még csak azt sem mondhatom, hogy új, mert alapvetően - hogy mondjam - az egész politikai gondolkodásuk része, hogy minél inkább szűkítsék a szabadságjogokat, ezen belül most éppen az információszabadságot. És persze a kormány képviselője nekiment a civil szervezeteknek. Azt elfelejtette mondani, ezért segítek: a Soros György által támogatott civil szervezeteket, a norvég alap által finanszírozott civil szervezeteket és nyilvánvalóan a baloldal által támogatott civil szervezeteket; mert ezeket el szokták mondani. Ja, és Gyurcsány - ezt még szeretném hozzátenni, hogy teljes legyen a kép.

Amikor a civil szervezetek ezekben az ügyekben fellépnek és megszólalnak, ezt nem azért teszik, tisztelt képviselőtársaim, mert nincs jobb dolguk, hanem mert nekik ez a dolguk. Bármilyen hihetetlen, az a dolguk, hogy egyébként elolvassák ezeket a törvényjavaslatokat… (Apáti István dr. Schiffer Andrással beszélget.) Ha a Jobbik és az LMP előttem befejezte a magánpárbeszédet, akkor szerintem tudjuk folytatni ezt a beszélgetést, elnök úr. Szóval, ezeknek a civil szervezeteknek az a dolguk, hogy folyamatosan figyelemmel kísérjék a beérkező törvényjavaslatokat, és igenis, ha kell, bíráljanak és vessenek fel javaslatokat.

(Az elnöki széket Sneider Tamás,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Tóth Bertalan képviselőtársam egyébként megfogalmazta, hogy a folyamatban lévő ügyekre is kívánják alkalmazni ezt a törvényjavaslatot; hogy mi az az indok, mik azok a dolgok, mik azok az adatok, mik azok az információk, amelyeket el akarnak zárni, és miért akadályozzák meg egyébként a magyar bíróságot abban, hogy például a Tóth képviselő úr által elindított pereket végigvigye. Ha önöknek valóban az üzleti titok, a Magyar Posta, a magyar családok, a magyar polgárok lennének a fontosok, akkor lehet, hogy azt mondanák, hogy a jövőre vonatkozóan alkotják meg ezt a törvényt. Hozzáteszem, abban azért Schiffer Andrásnak igaza volt, hogy a Postán kívül van más olyan állami tulajdonú vállalat, ahol érdemes lenne ezt a dolgot átnézni, de akkor nem ezt az egy törvényt kellene ide behozni, hanem akkor át kellene tekinteni a teljes spektrumot.

Azt elfogadom, hogy van titok, kell hogy legyen. 2002 óta olyan bizottságokban ülök, ahol érdemi titokkal találkoztunk már. Természetesen találkoztunk az utóbbi években olyan dolgokkal, amelyekben az égadta világon semmi titok nem volt, csak azért titkosították, mert aztán ki lehetett jönni a teremből és jókat lehetett hazudni, ezt én magam is végignéztem. De azért én elfogadom, hogy van honvédelmi érdek, van nemzetbiztonsági érdek, hogy át kell ezt tekinteni, és lehetnek olyan érdekek, amelyeket védeni kell.

(16.00)

Jelen esetben nem arról van szó, hogy bármit meg kívánnának védeni, ami egyébként a nemzet­biztonsághoz vagy a honvédelemhez vagy egyébként az állami érdekhez fűződik. Nem arról van szó, hogy meg kívánnak védeni magyar családokat, magyar polgárokat. (Zaj, közbeszólások a Jobbik és az LMP soraiból.)Még csak arról sincsen szó, hogy a Magyar Postát meg kívánnák védeni. Egyszerűen ebből a törvényjavaslatból az látszik, hogy nyilvánvalóan el akarnak valamit titkolni. A helyzet az… (Dr. Schiffer András közbeszól.) - Schiffer képviselő úr, meg fogjuk beszélni külön, ha gondolja. (Derültség. - Közbekiáltások: Hoppá, hoppá! - Az kemény lesz! - Németh Szilárd István: Raportra leszel híva.) A helyzet az, hogy ma lehet titkolózni. Ma el lehet zárni minden információt a választópolgárok és az ellenzéki képviselők előtt. (Németh Szilárd István: Kár volt összebútorozni.) De előbb-utóbb el fog jönni a pillanat, amikor ezek a szerződések, ezek az információk nyilvánosságra fognak kerülni.

Ez, amit önök képviselnek, ez a kevesek Magyarországa. A Demokratikus Koalíció a sokak Magyarországának világát képviseli. (Közbeszólás.) Programjavaslatunk éppen a politikai korrupció elleni harc tekintetében fogalmazza azt meg, hogy ezeket a szerződéseket, ezeket az információkat a lehető legszélesebb körben nyilvánossá kell tenni, mert ez szolgálja Magyarország, a magyar polgárok és a magyar demokrácia érdekeit. Önöket termé­szetesen sem Magyarország, sem a magyar polgárok, sem a magyar demokrácia nem érdekli. (Révész Máriusz közbeszól.) Ha egy pillanatig is érdekelte volna, akkor nem üresítették volna ki az intéz­ményeiket, nem helyezték volna be a saját stró­man­jaikat és ejtőernyőseiket a különböző pozíciókba, lett légyen az az Alkotmánybíróság vagy éppen a köztársasági elnöki pozíció.

Schiffer képviselő úrnak szeretném itt a végén mondani, mert ő nagyon veretesen fogalmazott, ha jól emlékszem, pofátlan hazugságról beszélt. Sok tekintetben igaza volt képviselő úrnak a pofátlan hazugságok tekintetében. Szerintem a kormánypárti képviselők már el sem rejtik e tekintetben valós szándékukat, egyszerűen politikai létük lényege az, hogy kiállnak és ilyeneket mondanak. De azért Schiffer képviselő urat szeretném arra emlékeztetni, hogy a pofátlan hazugságok sorába azért sok minden becsatlakozik. Becsatlakozik a sukorói pofátlan hazug­ság is. Köszönöm szépen. (Dr. Schiffer András: Így van. Minek kellett hazudni?)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
128 140 2016.02.16. 9:38  121-146

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Képviselőtársaim! Ellentétben az LMP frakcióvezetőjével, én úgy gondolom, hogy ez nem személyes ügy. Nem Németh Szilárd személye a fontos ebben az ügyben, hanem a benyújtó pozíciója. Személye irreleváns. Nem tudom, ki hogy van vele, szerintem csomóan szóba sem állnának ezekkel az emberekkel, ha nem képviselők lennének, mert irreleváns a személy. Nem számít. A pozíció számít: egy országgyűlési képviselő és egy államtitkár. Ez nem személyes kérdés.

Abban a frakcióvezető úrnak igaza van, hogy talán ha egy ilyen törvényjavaslatot a kormány nyújt be, akkor kevésbé tűnik bábjátékszerűnek ez a dolog, de nyilván a szokásos módszer zajlott. Valaki valahol megkérte a kormány képviselőjét, hogy ugyan adjatok már be egy ilyen törvényt, a kormány képviselője meg azt mondta, hogy nekünk mégiscsak ciki lenne, akkor megkérünk valakit, hogy adja ezt be. Így került Németh Szilárd képviselő úrhoz ez a feladat, aki nem állt ellen nyilván. Ezzel szerintem nincs is semmi probléma, előfordul; láttunk már ennél rosszabbat is az elmúlt időszakban.

Az, hogy a kormánypárti képviselők itt nem szólalnak meg, nyilván ennek az okát ők tudják leginkább, de azt gondolom, hogy azt viszont érteni kell, hogy lehet ilyen magatartást folytatni. Ez akár egy taktika része is lehet, és talán működött is, hiszen az ellenzéki képviselők jól elbeszélgetnek itt erről a nagyon fontos témáról, hiszen az információszabadság ügyéről van szó, nem a postai szolgáltatásról, tehát ez lássuk be még egyszer.

De azt azért érteni kell, hogy a mögöttünk lévő választópolgárok szeretnék, ha néhány ügyben értelmes vita folyna. Szerintem az alapjogok kérdése, mint az, hogy egyébként ilyen ügyekben minél több információt kaphasson képviselő, választópolgár, állampolgár, szerintem ez egy fontos ügy. Lehet, hogy nem az önök által elképzelt nemzeti ügyek egyike, de szerintem ilyen szabadságjog egy ilyen világban szerintem fontos kérdés.

Arról nem is beszélve, szeretném mondani a kormánypárti képviselőknek, hogy persze, ilyenkor látjuk a lenéző mosolyokat, ezt bizottsági üléseken is lehet tapasztalni, de azért megmondom önöknek, amikor a kétharmados támogatás kell, akkor kutyaszemmel üldögélnek és könyörögnek nekünk, hogy ugyan adjuk már a kétharmados felhatalmazást.

Képviselőtársaim, ott, a kormánypárti padsorokban, ott hárman, szeretném önöknek mondani, hogy ez nem így működik. Tehát ez úgy működik, hogy meghallgatjuk egymást, és lehet, hogy így fog átmenni ez a törvényjavaslat, mert önök kormányoznak, de muszáj azzal szemben érvelni itt a plenáris ülésen is, amit mi mondunk. És nem miattunk. Félre ne értsék, én mint országgyűlési képviselő sem igényelném annyira. De azok miatt a választópolgárok miatt, akik ideküldték önöket meg bennünket ebbe az ülésterembe, miattuk muszáj érvelni ezek mellett az ügyek mellett.

Schiffer képviselő úr arról is beszélt, hogy nincs igazam, amikor azt mondom, hogy önök nem a magyar családok érdekét védik; önök bizony magyar családokat védenek, csak bizonyos meghatározott magyar családokat. Ugyan ez iróniának hangzik, de szerintem tragikus lenyomata az önök kormányzásának az, hogy egy ilyen mondat ki tud futni egy országgyűlési képviselő száján, és nem először. Az önök kormányzása, még az elején nem is, de aztán - és itt Schiffer képviselő urat és több képviselőt szeretnék idézni - olyan pofátlanná vált, hogy az valami elképesztő! Önöket a választók azért küldték ide és adtak önöknek felhatalmazást, most már nem kétharmadosat, hogy az ő érdekeiket képviseljék. Ehhez képest sokkal többet tudunk azokról a nem családokról, érdekhálókról és csoportokról, amelyek körbeveszik a kormányt. Van ebben család is, félreértés ne essék: Orbán család, Mészáros család, de érdekkörök. És amikor képviselőtársaim kérdezgetik, hogy de mégis kinek az érdeke ez az egész, akkor én az önök helyében egy icike-picikét elszégyellném magam, bár önöktől távol áll az ilyen fajta magatartás, de legalább egy icike-picikét elgondolkodnék azon, hogy vajon miért minden képviselő, ki-ki a maga vérmérséklete szerint arról beszél, hogy önök ezt a törvényjavaslatot azért terjesztik be, mert valami hátsó szándékuk van ezzel. Nem azért, merthogy egyébként tényleg az egyetemes postai szolgáltatást szeretnék jobbá tenni, azt szeretnék, hogy nem tudom én, gyorsabban jusson el a csomag vagy a levél ide vagy oda, vagy hogy a Magyar Posta a versenyre felkészült legyen. Hozzáteszem: a verseny olyan, hogy ott azért mindenkinek muszáj csipkednie magát, annak is, aki egyébként félmonopol helyzetben van, annak is muszáj egy kicsit csipkednie magát.

(16.40)

Mindenki, aki a patkó ezen oldalán ül, bármilyen ellenzéki pártban is, azt gondolja, hogy valami hátsó szándék van a törvényjavaslatban. És a kormány képviselőjének is mondom és az előterjesztőnek is mondom, hogy a némaságuk mindennél beszédesebb. Előbb-utóbb úgyis ki fog derülni, hogy kinek az érdeke, hogy ki az a magánszemély, aki valamilyen úton-módon aztán mégiscsak a vezérhez fog odaérni, merthogy azért ne tévedjenek, tehát a vége az, hogy minden út Magyarországon Orbán Viktorhoz vezet. Az ő haverja, az ő családi köteléke, az ő, nem tudom, nyaralótársa, az ő valakije. És ez nem jó. Nem önöknek nem jó, önöknek nyilván jó, Magyarországnak nem jó. Ez olyan szinten rombol morálisan, hogy az első pillanatban, amikor a kezünkbe veszünk egy ilyen törvényjavaslatot - nemcsak mi, hanem nagyon sokan, akik ilyennel foglalkoznak -, nem az a gondolatunk, hogy jé, itt jöttek páran, és valami jobbat szeretnének ennek az országnak, hanem az a gondolat, hogy jé, jöttek itt páran, és már megint le akarnak nyúlni valamit. És ez, higgyék el, hogy nagyon nem szolgálja sem a versenyt, sem az információszabadságot, sem a szabadságot, sem a piacgazdaságot, sem a magyar családok többségét - és itt családon semmiképpen sem klánokat és a maffiaállam tartóoszlopait értem -, sem Magyarország érdekeit. És azt szeretném mondani kormánypárti képviselőtársaimnak, hogy rövid, közép- és hosszú távon az önök érdekét sem szolgálja. Ezek mind-mind részesei lesznek annak a bűnlajstromnak, ami miatt egyszer el kell számolniuk.

Na most, valamelyikőjük hármójuk közül, nem tudom, melyikőjük, aki kompetens, talán az előterjesztő, elárulná, hogy mi az oka, hogy most, így, éppen ebben a formában? Hogy miért nem bíznak esetleg az igazságszolgáltatás működésében, hogy az képes például az ilyen kérdéseket eldönteni? Hogy a Magyar Posta mit mondott erről a dologról? Mert szerintem ez is egy érdekes kérdés. Hogy hány adatigénylés van éppen folyamatban a Posta-csoport leányvállalatainál? Miért pont a Magyar Posta tevékenységét kívánják ebből a szempontból titkosítani? Vagy miért a Magyar Postával kezdték? Akkor szerintem nagyon sok, akár tévhitet is el lehetne oszlatni.

Én tudom, hogy önöket a legkevésbé sem izgatja, hogy mit mondanak az ellenzéki képviselők, megszoktuk már a plenáris üléseken, a bizottsági üléseken, de legalább egy icipicit az izgassa, hogy a választópolgárokat azért érdekli ez a dolog. És mindig lesznek olyanok, akik szeretnék megtudni - teljes joggal, hát azért választók, és azért polgárok, már ha ez a szó önöknek egyáltalán tényleg mond valamit -, mert érdekli őket ez az ország, érdekli őket ennek az országnak a sorsa, és nemcsak anyagi tekintetben, hanem morális tekintetben. Úgyhogy én azt javaslom, hogy ebben az ügyben egy valódi vitát folytassunk le itt a plenáris ülésen, és legkevésbé egy ilyen egyoldalú beszélgetést, ahol önök vagy csak mosolyognak, vagy csak összesúgnak, vagy csak bólogatnak, vagy előbb-utóbb el is fogynak. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 22 2016.04.27. 15:10  1-30

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Úgy láttam, nem arat osztatlan örömet az, hogy megszólalok ebben az ügyben, de azért azt gondolom, hogy meg kell hallani azoknak az álláspontját is, akik kicsit máshogyan vélekednek erről a törvényjavaslatról.

A Demokratikus Koalíció számára a magyar polgárok biztonsága az elsődleges szempont. E tekintetben a DK élesen szemben áll a jelenlegi kormánnyal, mégis volt olyan pont, ahol azt gondoltuk, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben és a magyar polgárok biztonságának szavatolásában együtt kell működni. Emlékeztetni szeretném az Országgyűlést arra, hogy a Demokratikus Koalíció képviselői megszavazták a Magyar Honvédségnek az Iszlám Állam elleni katonai hadműveletben való részvételét, mert fontosnak tartottuk azt, amire már utalt valamelyik képviselőtársam, egyébként a terrorizmus elleni küz­delmet ott kell elsősorban megvívni, ahol az keletkezik, és ennek a helye jelen pillanatban minden egyéb híresztelés ellenére nem Magyarország. Az állami szervek valamennyi hivatalos tájékoztatójukban fo­lya­matosan arról beszélnek, hogy az Európában kialakult biztonsági helyzet ellenére is Magyarországon alacsony a terrorizmus, a terrortámadások elköve­tésének lehetősége, mindazonáltal értékelendő és fontos is, hogy az Országgyűlés ezzel a témával foglalkozik.

Azt viszont szeretném világossá tenni, tisztelt képviselőtársaim, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek nemcsak a biztonsági vetületét kell vizsgálni, hanem a magyar polgárok szabadságjogait érintő kérdéseket is, márpedig ilyen kérdésekről nem titokban tárgyalnak az Országgyűlésbe küldött országgyűlési képviselők. Ez a törvényjavaslat, hozzáteszem, az Alaptörvény bármilyen szövege sem lehet titkos, nemcsak az országgyűlési képviselők előtt nem, hanem a magyar polgárok előtt sem.

Éppen ezért egyetértek azokkal a képviselőtársaimmal, akik azt mondták, hogy ennél sokkal szélesebb társadalmi párbeszédre lett volna szükség, különösen annak fényében, hogy az Országgyűlés plenáris üléseit már nem közvetítik, tehát az érdeklődő polgárok maximum a karzaton és egy-két egyéb internetes helyen tudják nyomon követni, illetve ha beengedik a sajtót, akkor a sajtó tud arról tudósítani, hogy mi folyik az Országgyűlésben, de lassan már nekik sincsen lehetőségük bejutni az Országgyűlésbe.

(10.50)

Éppen ezért még akkor sem vettünk volna részt az ötpárti egyeztetésen, ha történetesen meghívást kapunk (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) ‑ vagy a többpárti egyeztetésen -, és azért nem vettünk volna részt, mert úgy gondoljuk, hogy az ilyen típusú ügyekben széles társadalmi párbeszédre van szükség.

Nyilván azok a képviselőtársaim, akik nemcsak hobbiból üldögélnek a Honvédelmi és rendészeti, valamint a Nemzetbiztonsági bizottságban, vagy nemcsak azért üldögélnek ott, mert jobb híján máshova nem kerültek be, azok tudják, hogy a terrorizmus elleni küzdelem nem ott kezdődik, hogy harcolunk, szembeszállunk a terroristákkal, amikor már megtörtént a terrorcselekmény, hanem a megelőzésre helyezzük a hangsúlyt. Mindennél fontosabb a megelőzés kérdése. Ebben az ügyben egyébként a jelenlegi jogszabályok kellő lehetőséget adnak arra a magyar kormánynak, hogy megtegye a szükséges intézkedéseseket.

Sokan beszéltek arról, hogy a biztonság ügye nem lehet pártpolitikai kérdés. Én ezzel egyet tudok érteni, de sajnos az elmúlt évek gyakorlata azt mutatja, hogy bizonyos pártok számára ez bizony politikai, sokszor külpolitikai kérdés. Szelényi képviselőtársam utalt arra, hogy bizony ez a keleti nyitás, ez az erős orosz kapcsolat alapvetően akadályozza egyébként az együttműködést a partner titkosszolgálati szervekkel Nyugat-Európában, a nyugati világban, még akkor is, ha egyébként ezen a területen, nevezetesen a terrorizmus elleni küzdelemben jobb a helyzet, mint minden más területen. Sajnálatos módon Oroszország hibrid harci rendje és hadviselése Nyugat-Európával szemben bizony itt is megnyilvánul, és ha van valaki, akinek ezekről információval kell rendelkeznie, az éppen a Belügyminisztérium.

Mélységesen el vagyok keseredve, hallva itt képviselőtársaimat, hogy a kormány úgy döntött, hogy a terrorizmus elleni küzdelemben a jó rendőr, rossz rendőr taktikáját alkalmazza, és a Honvédelmi Minisztériumot teszi meg rossz rendőrré, és a Belügyminisztériumot a jó rendőrré, mutatva, mintegy azt sugallva, hogy lám-lám, a Belügyminisztérium milyen szakmai alapon hozza be ide, az Országgyűlés elé a törvényjavaslatait.

Azt kell mondjam, képviselőtársaim, már-már majdnem elhittem, hogy erről van szó, de ha valaki alaposabban elolvassa a törvényjavaslat általános indoklásának első kettő mondatát, az rögtön rájön, hogy ez az egész egy nagy szemfényvesztés. Mi is van ebben az általános indoklásban? „Az 1990-es évek ‑ ez a jelenlegi helyzet bemutatása ‑ második felében a lakosság olyan, eddig nem tapasztalt jelenségeket élt meg, mint a szervezett bűnbandák területfelosztó háborúja, a tömeges prostitúció, leszámolások, robbantásos merényletek s a többi. Az 1998-ban felálló új kormány ‑ szeretném mondani, hogy miniszterelnök Orbán Viktor, belügyminisztere Pintér Sándor volt, tehát van, ami nem változott ‑ a helyzetet készen kapta, amely ellen azonnali és hathatós intézkedéseket kellett tenni.” Tisztelt kormánypárti képviselőtársaim, a terrorizmus elleni küzdelem kicsit fontosabb annál, mint hogy ilyen politikai ‑ hát, talán ‑ humorizáció folyjon akár az általános indoklásban is.

A megelőzés mellett, azt gondolom, hogy a globalizáció következtében a nemzetközi együttműködésre is nagyon erős hangsúlyt kell fektetni, ez pedig, azt gondolom, hogy nem törvényhozási feladat, hanem kormányzati együttműködést és külpolitikai irányváltást igényel a kormánytól. A másik nagyon fontos kérdés ‑ és erről már beszéltem ‑ a társadalmi támogatottság.

Tisztelt Képviselőtársaim! Akik a biztonságpolitikával foglalkoznak, tudják, hogy a kormány sem képes százszázalékos biztonságot garantálni, mert nincsen százszázalékos biztonság. Ahhoz, hogy a magyar polgárok biztonságérzete növekedjen, ahhoz bizony kell az is, hogy a társadalom is beszálljon ebbe a dologba. Csakhogy a társadalmat, képviselőtársaim, egy picikét tanítani kell, és Szelényi képviselőtársam utalt erre, hogy a kormánynak egy ilyen helyzetben, különösen a nyár közeledtével, sokkal inkább arra kellene fordítani a meglévő anyagi forrásait, ha már tájékoztatni akar, akkor nem gyűlöletről, nem hamis illúziókról tájékoztatja a magyar polgárokat, hanem arról, hogy esetleges terrortámadás esetén vagy megelőzés esetén mit kell tennie a magyar polgárnak, milyen lehetőségei vannak, és arra kellene ösztökélni a magyar polgárokat, hogy egyébként segítsék az állami szerveket az információk összeszedésében.

Ugyanis képviselőtársaim felállíthatnak itt Nibe­ket, Szebeket, Tibeket ‑ nevezhetik akárhogy, pontosan tudjuk, hogy ez az a csúcstitkosszolgálat, amit az előző ciklusban Kövér László, az Országgyűlés elnöke megfúrt -, bármit, ha nem tapasztalhatjuk azt, hogy a társadalom tagjai, a magyar polgárok segíteni akarnak egyébként a szerveknek. Ugyanis mégiscsak a magyar polgároknak is meg kell tanítani, hogy ha a szomszédba minden éjjel begörgetnek egy-egy hordót, akkor legalább egy picikét fogjon gyanút, és akkor valamilyen információt az illetékes szerveknek adjon.

Feltételezem, itt kell egy bizalom, és ez itt az alapvető probléma, tisztelt képviselőtársaim, hogy jelen pillanatban sem a kormánnyal, sem a kormány egyes országos hatáskörrel rendelkező szerveivel ‑ és itt a TEK-re szeretnék utalni ‑ szemben nincsen bizalom. Az én részemről a TEK irányába egyáltalán nincsen bizalom, és ahogy Harangozó képviselőtársam mondta, ő nagyon szépen fogalmazta meg, de ez egy totális bukása Hajdu János médiaszerepléseivel tarkított kommandós tevékenységének. Értem én, hogy vannak olyanok, akik azt gondolják, hogy kapnak egy tábornoki csillagot, és rögtön ők lesznek Chuck Norris, és ezért az a dolguk, hogy tévéről tévére járva magyarázzák el, hogy milyen terrorveszély van Magyarországon, és milyen iszlám szálak vannak, és persze lehetséges az is, hogy a Nemzetbiztonsági bizottság teljes tagságát átveri ez a szolgálat, amelyikről jelen pillanatban úgy tudjuk, hogy rendőri szerv, de azért előszeretettel mutatkozik titkosszolgálati szervnek is ‑ bár azt gondolom, hogy előbb-utóbb ezt a kormány tisztázni fogja -, de ha nincs bizalom a Terrorelhárítási Központtal, annak vezetőjével szemben, akkor nem látom, hogy hogyan lesz bizalom egyébként egy ilyen másik szervvel kapcsolatosan.

Azt azért szeretném mondani, hogy azért, mert Hajdu János és néhány ember megbukott a TEK-ben, ez nem indokolná szerintem egy komplett új titkosszolgálat felállítását. Tudom, hogy ez sokak számára fájó, de a terrorelhárítás tekintetében szerintem érdemes nyugat-európai tapasztalatokra támaszkodni, ott jellemzően nem ismert, hogy ki vezeti az adott országban a terrorelhárítást. Teljesen világos, hogy ez a törvényjavaslat beismerése annak, hogy a Terrorelhárítási Központ, amely bizonytalan jogi lábakon állt eddig is, az bizony megbukott.

A felszólalások során arra hivatkoztak kormány­párti képviselőtársaim, hogy 2001 után az Amerikai Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában is ehhez hasonló törvényeket vezettek be a biztonság szabotálása érdekében. Biztosan olvasták képviselőtársaim, hogy jelen pillanatban Londonban éppen arról folyik a vita, hogy tömeges adatszerzés miatt problémák vannak az angol titkosszolgálat információszerzésével. Arra pedig fideszes vezérszónok képviselőtársam figyelmét szeretném felhívni, amikor ő azt mondta, hogy ezeknek az intézkedéseknek köszönhetően ‑ mármint amit például Nagy-Britanniában és az Ame­rikai Egyesült Államokban bevezettek ‑ nem is történt terrorcselekmény, hogy megcsalta őt az idő, mert 2005. június 7-én sajnálatos módon Londonban három darab bomba is robbant.

Tehát azt tudom mondani önöknek, képviselőtársaim, törvényeket lehet hozni, mert az elősegítheti növelni biztonságérzetünket, és akár, ha olyan intézkedésekről van szó, azok javíthatják is a biztonsági morált és a biztonságtudatosságot, de a törvények sem akadályozzák meg egyébként a terroristákat, hogy bejussanak, ha nincs ebben az ügyben a társadalmi konszenzuson túl erős társadalmi támogatottság is.

Azt már ellenzéki képviselőtársaim említették, hogy ennek a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos egyeztetéssorozatnak aztán a vége mégiscsak az lett, hogy egyszerűen csak benyújtották az Alaptörvény módosítását, majd hozzá egy módosító javaslatot egyéni képviselői indítványként. Képvi­selőtársaim, a terrorizmus elleni küzdelmet egységes szerkezetben kellene kezelni, akkor elfogadható egy ilyen salátatörvény, egyébként pedig nem.

És akkor szeretnék rátérni nagyon röviden a csúcs-titkosszolgálatra, mert erről senki nem beszélt így, de azért ez egy csúcs-titkosszolgálat. Ez volt az előző ciklusban, még egyszer mondom, a Nibek, némi kis változtatással, de azért ez mégiscsak ez, és egyébként ezt fideszes képviselőtársaim is elismerték a Honvédelmi és rendészeti bizottság ülésén, ahol azt mondták, hogy ez egy kicsit más, de azért mégiscsak az. Ez a csúcs-titkosszolgálat nem pusztán a terrorizmus elleni küzdelemben és a szervezett bűnözés elleni küzdelemben fog adatokat begyűjteni kötelező jelleggel az együttműködő szervektől, hanem minden biztonságpolitikai elemzőtevékenysége során, amely a kormány kérésére készül.

(11.00)

Magyarul, a Tibek bármilyen kérdésben, amit biztonságpolitikai kérdésnek minősít a kormány, információt szerezhet be az együttműködő szervektől és az együttműködő szervek ezeket kötelesek beadni. Egyébként az a technológia, amit önök itt a törvényben alkalmaznak, tipikus politikai kommunikációs és politikai technológia, ezt úgy hívják szakszóval, hogy biztonságiasítás, ahol minden egyes ügyet a magyar polgárok vagy általában az állampolgárok biztonsága szempontjából közelítenek meg. És innentől kezdve a Tibek tevékenysége során bármilyen ügyben, amit a kormány biztonságpolitikai elemzésnek gondol majd, és itt bármi lehet, gazdaságpolitikától kezdve tényleg egészen az egészségügyig bármi lehet biztonsági kérdés, az együttműködő szerveknek kötelességük lesz az információt átadni.

Kónya Péter képviselőtársam már feszegette, én kifejezetten elutasítom azt, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatok a belügyminiszter, feltételezem, hogy a belügyminiszter, mert én még bizonytalan vagyok abban, hogy melyik miniszter fogja felügyelni a Tibeket, a titkosszolgálatokat felügyelő mi­niszter, lehetséges, hogy a végén aztán majd ebben az ügyben is meglepetés ér bennünket… ‑ de hogy a Magyar Honvédséget kiszolgáló katonai nemzetbiztonsági szolgálat és a Honvédelmi Minisztériumot kiszolgáló katonai nemzetbiztonsági szolgálat, amely miniszterközvetlen szerv, a Belügyminisztérium szá­má­ra kötelező jelleggel információt adjon indoklás nélkül, elfogadhatatlan.

Szeretném mondani, képviselőtársaim, hogy egyébként nem fogja megoldani azt a problémát, ami létezik, hogy a különböző szervezetek között akár elveszhet az információ. Ennek megoldására különböző tárcaközi bizottságok létrehozása egy lehetséges út. Létezett is egyébként és talán még létezik is a terrorellenes koordinációs bizottság, illetve a nemzetbiztonsági kabinet, ahol ezek az információk össze tudnak érni. Mindenesetre azt gondolom, példátlan és elfogadhatatlan, hogy a katonai nemzetbiztonsági szolgálatnak mint a Magyar Honvédség önálló biztonsági szervének, nemzetbiztonsági szervének kötelező jelleggel információt kelljen adni a Tibeknek. Köszönöm szépen, elnök úr. (Szelényi Zsuzsanna és Kónya Péter tapsol.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
146 26 2016.04.27. 2:11  1-30

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy felhívjam a figyelmet a szuper-titkosszolgálattal kapcsolatos aggályaimon túl még egy részre, amely az állampolgárok személyes adatával kapcsolatos jelzési rendszerre vonatkozik.

A salátatörvény módosítja a nemzetbiztonsági törvény 41. § (1) bekezdését, amely eddig meghatározta, hogy a nemzetbiztonsági szolgálatok feladataik ellátása érdekében mely adatbázisokban helyezhetnek el jelzéseket. Ez szerintem rendben van, hiszen kell, hogy bizonyos adatokat összegyűjthessenek. Ez általában a polgárok személyes adatait, lakcímét nyíl­vántartó nyilvántartások voltak, ingatlan-nyíl­ván­tartás, el tudom fogadni akár a cégnyilvántartást is. Van egy olyan rész azonban, amit szeretném, ha a kormány megindokolna. Ez az egészségügyi és a hozzá kapcsolódó adatot kezelő szervek nyilvántartásaiba való jelzéselhelyezés.

Ez ugyanis, tisztelt képviselőtársaim, bármely magyar állampolgárt érintheti, hiszen ezeket a jelzéseket a magyar szolgálatok jellemzően nem külföldiek adataiba fogja elhelyezni, hanem a magyar polgárok adataiba, a magyar adatnyilvántartásba. Nekem meg tudják mondani, hogy mi az indoka annak, és ezt nagyon szeretném tudni, hogy egészségügyi adatokban és adatbázisokban kívánnak a nemzetbiztonsági szolgálatok és a magyar egészségügyi adatbázisban kívánnak a magyar titkosszolgálatok kutatni és ott jelzéseket elhelyezni? Ez ugyanis nagyon súlyos, nem pusztán magyarországi jogi kérdéseket vet fel, hanem szerintem európai és nemzetközi normákkal kapcsolatos kérdéseket is.

Az egészségügyi adatok ugyanis szinte a legvédettebb emberi jogi adatok, és azt gondolom, hogy e tekintetben nem látok garanciát a kormány részéről arra, hogy ezekben az adatokban úgy kutakodnának, hogy az elfogadható legyen, meg hogy egyáltalán kutakodhatnak. Úgyhogy a kormánynak erre választ kell adni. Köszönöm, elnök úr. (Taps az ellenzéki padsorokból.)

(11.20)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
149 48 2016.05.10. 15:10  35-48

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció számára a magyar polgárok biztonsága, szabadsága és jóléte, Magyarország biztonsága elsődleges kérdés. Természetesen ugyanilyen fontosnak tartjuk a terrorizmus elleni küzdelem ügyét is. Világossá kell tenni, hogy az elmúlt hetekben, hónapokban, sőt talán az elmúlt hat évben a magyar kormány rendszeresen az úgynevezett biztonságiasítás politikáját folytatta, nevezetesen minden egyes ügyben, ahol szükségét érezte, hogy politikailag támogassák az ő javaslatát, elővette a polgárokkal szembeni és a polgárok érdekében alkalmazott biztonsági kártyát. Nem véletlenül mondtam, hogy szembeni biztonsági kártyát, hiszen ellenzéki képviselőtársaim nagyon sokat beszéltek arról, hogy ötpárti egyeztetéseken, füstös kis szobákban miről beszélgettek akkor, amikor terrorveszélyhelyzetről vagy éppen új szupertitkos szolgálatról volt szó.

Az elmúlt hetekben a kormány két miniszterének, a honvédelmi miniszternek és a belügyminiszternek jutott az a feladat, hogy végrehajtsa Orbán Viktor nagy álmát. Ebben sajnálatos módon a honvédelmi tárca volt a rossz rendőr, és ahogy itt hallhattuk még ellenzéki képviselőtársainktól is, a Belügyminisztérium volt a jó rendőr. Szeretném felhívni ellenzéki képviselőtársaim figyelmét arra, hogy a jó rendőr cseles rendőr, mert a BM által benyújtott törvényjavaslatnak csak kicsi köze van a terrorizmus elleni küzdelemhez, sokkal több köze van az úgynevezett szuper-titkosszolgálat felállításához, amely korlátlan módon jutna mindenféle információhoz, tulajdonképpen felelősség nélkül, hiszen a TIBEK csak kiosztaná az információs igényt, ezeket az információkat a titkosszolgálatoknak kellene beszerezni, és most először fordulna elő az, hogy egy civil szervezet, a TIBEK ‑ mert az tulajdonképpen civil ‑ katonai titkosszolgálat felett diszponálna. Azt gondolom, a honvédelmi tárcának ehhez azért kellene hogy legyen némi mondandója.

(14.00)

Arról nem is beszélve, hogy a BM által benyújtott törvényjavaslatban mostantól, amennyiben elfogadásra kerül, a magyar polgárok egészségügyi adataiban is korlátlanul kutakodhat bárki, beleértve a TIBEK‑et, és a TIBEK‑en keresztül a kormányt is. Úgyhogy lehet, hogy egyedül maradunk ebben a dologban, de a Demokratikus Koalíció úgy gondolja, hogy a terrorizmus elleni küzdelemnek ez a formája nem fogadható el. Ahogy nem fogadható el a HM által benyújtott alkotmánymódosítás sem.

(Az elnöki széket dr. Hiller István,
az Országgyűlés alelnöke foglalja el.)

Beszéltek ellenzéki vagy kormánypárti képvi­selőtársaim a nyilvánosság kérdéséről és a bizalom kér­déséről. A nyilvánosság kérdése szerintem akkor vált teljesen nyilvánvalóvá, hogy nincsen, amikor min­denféle ötpárti egyeztetést hívogattak össze, ahelyett egyébként, hogy az Országgyűlés illetékes szakbizottságaiban lefolytattunk volna egy valóban szakmai vitát a terrorizmus elleni küzdelemről, és aztán kinyitottuk volna ezt a vitát a magyar társadalom felé. Ugyanis a terrorizmus elleni küzdelem, és ebben egyetértek képviselőtársaimmal, óhatatlanul együtt jár bizonyos szabadságjogok törvényi garanciák melletti korlátozásával. És azt gondolom, ezt a kérdést a magyar polgárokkal meg kell vitatni. Ha van értelme nemzeti konzultációnak, akkor ilyen ügyekben van értelme nemzeti konzultációnak, hogy mennyi az a határ, amit a magyar polgárok ebben elviselnek bármelyik kormánytól.

Ami pedig a bizalom kérdését illeti, talán Répássy képviselő úr emlegetett bennünket ellenfélként, én maximum riválisnak gondolom őt, de ha ő ellenfélként, netán ellenségként tekint rám vagy az ellenzéki képviselőkre, ez az ő dolga, de a bizalom kérdése akkor, amikor rendkívüli jogrendben a kormány például rendeletet akar alkotni, akkor valóban nagyon fontos. Kérdés az, kormánypárti képviselőtársaim, hogy bármilyen módon az elmúlt hat évben ez a kormány a tetteivel akkor, amikor biztonsági kérdésekről volt szó, rászolgált‑e a bizalomra.

Egyetlenegy olyan eset volt, amikor a Demokratikus Koalíció, bár eléggé köztudomású és eléggé ismert, hogy mi az álláspontunk a kormány politikájával kapcsolatosan, támogatott egy javaslatot, amit a kormány nyújtott be, ez pedig az Iszlám Állam elleni katonai hadműveletben való magyar részvétel. Ezt egy nagyon fontos kérdésnek tartottuk, de szeretném mondani, hogy ez a szavazás sem, ez a támogatásunk sem a magyar kormánynak szólt akkor, hanem sokkal inkább az ügynek. Mert ez az egy ügy volt az elmúlt időszakban, biztonsági ügyeket tekintve, ahol azt láttuk, hogy igenis az az elfogadható felelős magatartás az ellenzéki képviselők, vagy legalábbis a Demokratikus Koalíció részéről, ha ilyen, többnemzetiségű harci kötelékben a magyar katonák részt vesznek.

De nézzük meg, hogy más olyan kérdésben, ahol egyébként nem távoli biztonsági kérdésről, hanem közvetlenül Magyarországot érintő biztonsági kérdésről volt szó, akkor vajon lehetett‑e bízni a kormányban. Itt három ügyet szeretnék kiemelni. Az első a brüsszeli merényletek után elrendelt magasabb terrorfokozat kérdése. Önök alkották, önök szabályozták újra, hogy mikor kell hármasról kettesre emelni a fokozatot. Tudják, amikor Magyarországot közvetlen terrorfenyegetettség éri, vagy olyan konkrét, részben vagy egészében ellenőrzött információ áll az illetékes szervek rendelkezésére, amiből arra lehet következtetni, hogy Magyarországon terrortámadás fog bekövetkezni. Képviselőtársaim! Sem a bizottsági ülésen, sem más helyen a magyar kormány képviselői nem tudták azt igazolni, hogy ilyen információ rendelkezésre állt. Ez volt az első vagy az egyik olyan ügy, ahol bizony a bizalom egy kissé megingott.

Aztán következett a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzettel kapcsolatos kormányzati intézkedés, ahol egyszer csak azt vettük észre, hogy már nemcsak a déli megyékben van ez a válsághelyzet, hanem azt elrendelték egész Magyarországra nézve. Bizottsági ülésen egész konkrétan rákérdeztem, hogy az önök által hozott törvény melyik pontja alapján rendelték el a tömeges bevándorlás okozta válsághelyzetet Magyarország egész területén. Képviselőtársaim, nem kaptam rá érdemi választ. Nem tudták megmondani, hogy az adott paragrafus a), b) vagy c) pontja alapján. Tehát ma Magyarországon úgy van tömeges bevándorlás okozta válsághelyzet Újlipót­városban, hogy nem tudjuk ennek törvényi hátterét és feltételeit.

Aztán volt konkrét ügy is, képviselőtársaim, ahol pedig, azt kell mondjam, nemcsak a kormány, hanem a terrorelhárítással megbízott legfőbb szerv is végérvényesen leszerepelt. Addig sem volt, hogy mondjam, mintapéldánya a terrorelhárításnak a Terrorelhárítási Központ, de akkor végérvényesen leszerepelt, amikor a Nemzetbiztonsági bizottságban kormánypárti és ellenzéki képviselőket szó szerint megvezettek. Azt állította a TEK főigazgatója, hogy nagyon súlyos terrortámadás lehetséges Magyarországon, nemzetközi szállal, és akár állami vezetők élete is veszélyben lehet. Aztán kiderült, hogy az egész egy nettó hazugság volt.

Ezek után, képviselőtársaim, szeretném megkérdezni, hogy amikor nem tartják be a saját törvényeinket, nem tartják be a saját rendeleteiket, majd az önök által fölállított szerv belehazudik a Nemzetbiztonsági bizottság tagjainak a szemébe, válogatás nélkül, mert a kormánypárti képviselők szemébe is ugyanúgy belehazudott, akkor hogyan lehet önökben megbízni? Ebben a kormányban hogyan lehet megbízni? Ha még eltekintünk ettől a bizalmi kérdéstől is, mert a terrorizmus elleni küzdelem, legalábbis az én tanulmányaim alapján, nem feltétlenül kell hogy arra épüljön, hogy bízzunk önökben. Nem feltétlenül. Még ettől is el lehet tekinteni.

Ha meg tudnák nekem magyarázni, hogy terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye esetén az arra illetékes szervek miért nem teszik a dolgukat, és kapják el, ha ilyen információval rendelkeznek, a terroristákat, ahelyett, hogy bejönnek a parlamentbe és rendkívüli jogrendet szeretnének bevezetni, hát, én ezt tényleg nem tudom. Mert a terrortámadás ügye egészen más. Ebben osztozom azoknak a képviselőtársaimnak a véleményében, akik azt mondják, hogy üljünk le, és tényleg darabra nézzük át, hogy a rendkívüli jogrend jelenlegi eseteiben ha terrortámadás történne, ne történjen, de ha ilyen eset előállna Magyarországon, akkor egyébként az arra illetékes szervek, elsősorban nyilván a magyar rendőrség, a katasztrófaelhárítás mire lenne képes és mire nem, és kevéssé, mondjuk, a Magyar Honvédség, de mire lenne képes és mire nem.

És ha azt látjuk közösen, valóban szakmailag, hogy itt valami probléma van, akkor azt mondom, hogy rendben van, egy terrortámadás bekövetkezte esetén mindannyiunk érdeke, hogy gyorsan léphessenek föl azok a fegyveres és rendvédelmi, de főleg rendvédelmi szervek, amelyeknek ez a dolguk. De terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye, tisztelt képviselőtársaim, még a hivatkozott Btk.-tényállás alapján sem definiálható. Ugyanis, hogy mondjam, az általános indoklás nem képezi az Alaptörvény részét, ezt szeretném mondani, miközben itt az szerepel a részletes indoklásban, hogy a terrortámadás értelmezésénél a büntető törvénykönyv szerinti terrorcselekmény tényállása az irányadó.

Képviselőtársaim! Ez a magyarázat nem része az alaptörvény-módosításnak! Tehát azért ez nincs definiálva. Ráadásul a terrortámadás már egy bekövetkezett eseményre utal, a terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye pedig valamiféle feltételezésre. Éppen ezért azt gondolom, hogy ebben a formában ez a része az önök módosításának mind jogilag értelmezhetetlen, de el szeretném mondani, képviselőtársaim, ha tanulmányozták kicsit a terrorizmus elleni küzdelem szakirodalmát, akkor tudják, hogy értelmezhetetlen is. Mert ebben az esetben, ha van valami közvetlen veszély, akkor ez az információ a titkosszolgálatoknak és az arra hivatott szerveknek rendelkezésére áll. Ekkor viszont törvényben előírt kötelezettségük, hogy fellépjenek ezekkel szemben.

Hiszen ha van olyan információ, hogy Magyarországon valaki terrorista támadásra készül, és a rendőrség vagy a titkosszolgálat birtokában van az az információ, akkor a rendőrségnek és a titkosszolgálatnak a törvény erejénél fogva föl kell lépni. Ehhez nem szükséges a kormánynak külön rendeletet alkotnia. Csak mindenkinek tennie kell ebben az ügyben a dolgát. Jelen pillanatban úgy látszik, hogy sokkal inkább valamilyen homályos, lebegtetett dologról van szó, aminek az értelmét még nem nagyon tudjuk és nem nagyon látjuk.

Azt persze tudomásul vesszük, hogy lesznek olyan ellenzéki képviselők, ez most itt nagyjából kirajzolódott, bár volt, aki leginkább pávatáncot járt ebben az ügyben, lehet, hogy lesznek olyan ellenzéki képviselők, akik támogatják majd ennek az Alaptörvénynek a módosítását. Éppen ezért mondom, hogy tanulmányozzák már, legyenek szívesek, képviselőtársaim. És ez mindenkire vonatkozik, kormánypárti képviselőkre is, mert nekik sem kell automatikusan mindig igent nyomni a remekbe szabott kormányzati javaslatokra. De különösen az ellenzéki képviselőkre, hiszen az ellenzék részére, az ellenzék irányába érkezett kérés a kormánytól, hogy támogassuk ezt a javaslatot, hogy bizony-bizony terrortámadás jelentős és közvetlen veszélye jelen pillanatban nincsen definiálva ebben a törvényjavaslatban vagy ebben az alkotmánymódosítási javaslatban.

(14.10)

Többször elhangzott a Magyar Honvédség bevethetőségének kérdése. Én egyébként őszintén sajnálom, hogy az Alaptörvényhez kapcsolódó módosító javaslatok, törvénycsomag, törvénypakk egyik aláírója egyéni képviselői indítványként a honvédelmi miniszter, és jobban örültem volna egyébként, ha itt ül a honvédelmi miniszter. Természetesen ez nem tiszteletlenség az államtitkár úrral szemben, de mégiscsak a tárca vezetője Simicska István honvédelmi miniszter, és ő az egyik előterjesztő.

A Magyar Honvédséget előszeretettel szeretik alkalmazni olyan feladatokra is, amelyekre egyébként még az Alaptörvény sem ad lehetőséget. Kerítésépítésre biztos, hogy nem lehet alkalmazni a Magyar Honvédséget, ahogy egyébként önálló járőrözésre sem Röszkén, amit én tapasztaltam, mert még az önök szabályai szerint is a rendőrökkel együtt kellene járőröznie a katonáknak, miközben én személyesen azt tapasztaltam Röszkén, hogy bizony-bizony ott a magyar katonák egyedül járőröznek a határon, amit nem tudom, hogy milyen törvényi felhatalmazás alapján tesznek.

Azt viszont feltétlenül tudom, képviselőtársaim, hogy könnyű feladatot szabni a Magyar Honvédségnek ebben az ülésteremben, és könnyű azt mondani, hogy majd a katonák ezt a problémát megoldják, csak a katonáknak ahhoz kell adni felszerelést, a katonáknak kell ahhoz adni kiképzést, a katonák létszámát növelni kell, hiszen a jelen pillanatban is legalább 5-6 ezer fős hiánnyal küzd a Magyar Honvédség, és a Magyar Honvédség és a honvédelmi tárca költségvetését pedig emelni kell. Addig semmilyen feladatot nem lehet kiszabni a Magyar Honvédségre, amíg ezek a feltételek nem teljesülnek.

Összességében tehát azt tudom mondani, képviselőtársaim, hogy a Demokratikus Koalíció sem a BM által benyújtott, a szuper-titkosszolgálatot és a magyar polgárok mindennapi életében kutakodó törvényjavaslatot sem támogatja, mert nem elfogadható az, hogy felhatalmazás nélkül, csak biztonságpolitikai célokra hivatkozva egészségügyi adatoktól kezdve bármilyen személyes adatba bárki betekinthessen, sem pedig a jelen pillanatban a rossz rendőr szerepét eljátszó HM által ‑ és ezt őszintén nagyon sajnálom, mert ez degradálja a honvédelmi tárcát és a Magyar Honvédséget ‑, sem a honvédelmi tárca által benyújtott alaptörvény-módosítást nem támogatja, mert ez az alaptörvény-módosítás nem a terrorizmus elleni küzdelemről szól, hanem arról, hogy valamilyen átláthatatlan feltételek mellett hogyan kíván az Orbán-kormány újra kizárólagos hatalomra szert tenni, és hogyan kívánja a magyar polgárok szabadságát és a szabadságához kapcsolódó minden jogát korlátozni. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 81 2016.06.07. 2:11  70-83

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció támogatni fogja ennek a javaslatnak a tárgysorozatba vételét több ok miatt is, most kettőt szeretnék kiemelni. Egyrészt képviselőtársaim is beszéltek már arról, hogy százezres, ha nem, lassan milliós azoknak a létszáma, akik az Orbán-rezsim elől menekültek egy jobb élet reményében, s akik számára a jelenlegi választási törvény megnehezíti azt, hogy éljenek alapvető demokratikus jogukkal, ezáltal elidegenítve őket saját hazájuktól, hiszen ha a saját hazájuk sorsát nem tudják alakítani, akkor előbb-utóbb nemcsak munkát, nemcsak foglalkozást fognak váltani, hanem hazát is, és ez óriási veszteség lesz Magyarország számára. Éppen ezért ebben az ügyben feltétlenül lépni kell, már csak azért is, mert azt gondoljuk, hogy valamennyi magyar állampolgár, éljen bár éppen Londonban vagy éppen valamelyik környező országban, ugyanolyan joggal kell hogy rendelkezzen, és ugyanolyan lehetőséggel kell hogy rendelkezzen a szavazás tekintetében.

A másik téma, amiről nagyon sokat beszéltünk és ebben a Demokratikus Koalíció programja nagyon világosan beszél, ez a női kvóta kérdése. Ebben az ügyben, a kvóta ügyében vannak olyan országok, amelyek sokkal előrébb járnak, mint Magyarország, és bebizonyosodott, hogy ahol nagyobb létszámban vannak jelen a politikában, ott sokkal másabb a törvényhozás menete, ott sokkal inkább érvényesülnek olyan szempontok, amelyek a mai magyar parlamentben a legkevésbé érvényesülnek. Azokban az országokban, ahol a nők nagyobb politikai szerepet és nagyobb gazdasági szerepet vállalnak, ott a korrupciós esetek száma jóval kisebb, bár a jelenlegi maffiaállam-szerű működés bármilyen kormány esetében, demokratikus kormány esetében csak kisebb tud lenni, ahhoz még nők se kellenek igazán, csak normálisan gondolkodó politikusok.

Mi nagyon szeretnénk, hogy legyen kvóta, a Demokratikus Koalíció programjában egyébként 30 százalékos listás női kvóta szerepel, de mi kvótát szeretnénk a gazdasági társaságok igazgatótanácsaiba és felügyelőbizottságába is azért (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.), hogy minél többen legyünk, és jó irányba tudjuk befolyásolni az ország életét. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 95 2016.06.07. 2:12  84-97

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! A Demokratikus Koalíció támogatni fogja e javaslat tárgysorozatba vételét. Természetesen támogatjuk az isztambuli egyezmény ratifikálását.

Az egyezményt 2011-ben nyitották meg aláírásra, így nem is csoda, hogy az Orbán-kormány írhatta alá. Viszont az előző ciklusokban kezdtünk el ebben az Országgyűlésben akkor még normális hangnemben beszélni arról, hogy mit kellene tenni a családon belüli erőszak ügyében. Emlékszem arra, hogy akkor fideszes képviselőtársaim is határozottan normális hangnemben szóltak ehhez a témához, nem úgy, ahogy az előző ciklusban egyes fideszes képviselő urak; volt olyan, aki azt mondta, hogy majd ha a nők szülnek 3-4, vagy inkább 4-5 gyereket, akkor nem lesz családon belüli erőszak.

Tisztelt Képviselőtársaim! Az isztambuli egyezmény nem pusztán arról szól, hogy a magyar állam elkészíti-e, létrehozza-e azt az intézményrendszert, amellyel meg tudja védeni a családon belüli fizikai, lelki vagy szexuális bántalmazást elszenvedett védelmét. Az egy filozófiai kérdés. Az isztambuli egyezmény arról szól, hogy ez az ország megvédi-e azokat, akiknek erre szükségük van. Legyen ő gyerek, legyen ő nő, idős vagy fiatal. Arról is szól, hogy a nők önrendelkezési jogáról miképpen vélekedik ez az ország. Az isztambuli egyezmény nem pusztán arról szól, hogy meg kell büntetni azt, aki megüt egy nőt. Az arról szól, hogy mit gondolunk a magyar nők és természetesen a magyar férfiak esélyegyenlőségéről, hiszen a családon belüli erőszak magas látenciával érinti a férfiakat is. Ez nem pusztán arról szól, hogy képezzük-e a rendőröket, hogy hogyan viselkedjenek egy ilyen esetben, vagy képezzük-e a bírókat, hogy hogyan viselkedjenek. Ez arról szól, hogy a parlament és a kormánypárti többség, a jelenlegi kormány és a hozzá kapcsolódó parlamenti frakció mit gondol a nők szabadságáról ma Magyarországon.

A Demokratikus Koalíció azt gondolja, hogy ez egy újabb lépés lenne annak érdekében, hogy a nő-férfi esélyegyenlőség és egyenjogúság megvalósuljon Magyarországon. Köszönöm szépen.

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 121 2016.06.07. 5:13  120-131

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! 2016. április elején derült ki az a szégyenletes ügy, amely megrázta nemcsak a magyar médiát, a magyar közéletet, a magyar sportéletet, hanem az egész magyar társadalmat. Akkor derült ki, hogy 1961-ben Kiss László, a magyar úszók doyenje, sokak példaképe egy gyalázatos bűncselekménynek, csoportos nemi erőszaknak volt részese, és más egyéb cselekmények miatt is részesült már megrovásban. Azóta újabb és újabb ügyek kerültek elő, ahol edző fizikai, lelki vagy éppen szexuális bántalmazással és erőszakkal vádolható, melyet fiatalkorú, gyerekkorú tanítványaival szemben követett el. A legutóbbi hír a Papp László Bokszakadémia vezetője, aki szintén erőszakos bűncselekményeket követett el, nemi erőszakért ítélték el, aki egyébként a női bokszolóknak volt a szövetségi kapitánya. Hasonló vád került elő egy nagykanizsai kajak-kenu edzővel kapcsolatosan, aki meglehetősen kétértelmű üzeneteket küldött fiatalkorú tanítványainak. De hallottunk fizikai bántalmazás ügyéről a korcsolyázók körében is. És látható, hogy a magyar versenysport ‑ különösen az utánpótlás-neve­lés­ben ‑ bizony nem tökéletes.

Vártunk, sokáig vártunk, mert azt gondoltuk, hogy az arra hivatott szövetségek vagy éppen a Magyar Olimpiai Bizottság, amelynek elnöke és számtalan sportvezető itt ma felvonult, majd tesznek valamit. A budapesti olimpia megrendezése érdekében idevonultak, és nagyon fontos lépéseket tettek, ám annak érdekében, hogy visszaszorítsák és kivizsgálják és ajánlásokat fogalmazzanak meg a gyerekeket ért fizikai, lelki és szexuális bántalmazás tekintetében ‑ már ami a versenysportot illeti ‑, hát, nem nagyon kapkodták el a dolgot. Olyannyira nem kapkodták el, hogy semmit nem csináltak. Az égadta világon semmit. Ráadásul Kiss László ügyében elindult egy gyalázatos magatartás, ahol az áldozathibáztatás volt a legfontosabb mérce a Magyar Úszószövetség vezetőinek, akik, amíg halottnak gondolták az áldozatot, tagadtak, és amikor kiderült, hogy az áldozat él, és bátran kiállt és elmondta, hogy mi történt vele, akkor elindult a lavina, lett következménye, de nem elég következménye; Kiss László valamennyire megbűnhődött, de nem teljesen. De ez az ügy nem róla szól, ő a legkevésbé fontos ebben az ügyben, sokkal fontosabbak azok a gyerekek, akik talán ma is ki vannak téve a lelki, a fizikai és a szexuális zaklatásnak, miközben arra készülnek, hogy jövendőbeli olimpiai, Európa- vagy éppen világbajnokok legyenek.

Mi, akik ezt a határozati javaslatot beterjesztettük és ezt a vizsgálóbizottságot létre szeretnénk hozni, azt gondoljuk, hogy muszáj ebben a magyar politikának, a Magyar Országgyűlésnek lépni, hogyha mások nem tették meg, muszáj azt megvizsgálni, hogy a jelen körülmények között van-e a versenysportban gyerekeket érő lelki, fizikai és szexuális bántalmazás, és ha van ilyen, akkor az Országgyűlésnek ebből milyen kötelezettsége származik, milyen lépéseket kell tenni, és milyen kötelezettségeket kell róni a szövetségekre vagy éppen a Magyar Olimpiai Bizottságra. Mert, tudják képviselőtársaim, persze az aranyérem nagyon szépen csillog, kívánom is, hogy nagyon sok sportolónk szerezzen a riói olimpián aranyérmet, érjen el bármilyen helyezést, de semmilyen érem nem éri meg azt, azt a fájdalmat, amit talán ma is elszenvednek gyerekek, akik felnéznek edzőikre, felnéznek masszőrökre.

Én arra szeretném kérni az Országgyűlést, hogy ebben az ügyben legyen sokkal nyitottabb, mint más ügyekben. Nem számít, hogy ki terjesztette be ezt a javaslatot, bármilyen módosító javaslatra a tárgyalás során mi hajlandók leszünk, csak vizsgáljuk meg ezt az ügyet, kérem! A jövő generációról van szó, gyerekekről, unokákról, unokaöcsökről, unokahúgokról. Gondoljanak arra, hogy ez bárkivel megtörténhet, az önök közvetlen környezetében is. Éppen ezért kérem, hogy támogassák a tárgysorozatba vételt, és aztán pedig állítsuk föl közösen ezt a vizsgálóbizottságot azért, hogy Magyarországon a gyerekek nyugodtan mehessenek a sportcsarnokokba, az uszodákba, és önök nyugodtan elengedhessék a gyerekeiket. Köszönöm szépen. (Taps az LMP soraiból.)

Ülésnap Felszólalás Felszólalás dátuma Felsz./videó idő Napirendi pont
160 131 2016.06.07. 2:20  120-131

DR. VADAI ÁGNES (független): Köszönöm a szót. Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőtársaim! Én az Igazságügyi bizottság ülésén is eléggé feldúlt és megrendült voltam az ott elhangzott kormánypárti álláspont miatt, de most újra ezt kell megismételnem.

Ha nem jó a cím, akkor változtassuk meg, akkor találjunk ki valami mást, képviselőtársaim. De hogy ezt az ügyet egyszerűen lesöprik a plenáris ülésen is, az egy nagyon rossz út. Rettenetesen tévednek a kormánypárti képviselők, ha azt gondolják, hogy ez ezzel itt véget ér. A bizottsági ülésen is megmondtam és most is megmondom, a vizsgálóbizottság paritásos lenne, senkinek nem lenne benne többsége ‑ ez a lényeg ‑, konszenzusra kellene törekednünk annak érdekében, hogy a gyerekek jövőjét jobbá, szebbé tegyük, hogy a versenysport normális legyen. És nem csak a Kiss László-ügyről van szó. Képviselő úr, felsoroltam: kajak-kenu edző, bokszedző, más úszók, és még lehet sorolni azokat az eseményeket, amelyek az elmúlt időszakban éppen a Kiss László-ügy hatására kerültek elő.

Amit ön mondott, az alapján világosan látszik, hogy a kormánypárti képviselők ezt nem fogják támogatni. Akkor meg fogom találni annak a módját, hogy ebben az ügyben továbblépjünk. Ha az Országgyűlés kormánypárti többsége ebben nem partner, akkor ott kezdődik majd a politika, képviselőtársaim. Mert eddig ebben nem volt politika. Eddig nem beszéltünk arról, hogy Demokratikus Koalíció, eddig nem beszéltünk arról, hogy MSZP, eddig nem beszéltünk arról, hogy LMP, és még a Jobbik se mondta azt, hogy a Jobbik. Majd most kezdődik el a politika, képviselőtársaim, mert látható, hogy önök viszont politikai okokból nem akarják támogatni ezt a javaslatot. De nem tudom, hogy miért. Kit védenek ebben az ügyben? Van-e még valaki, akit védeni kell?

(16.40)

Higgyék el, képviselőtársaim, ha önöket csak ez érdekli, akkor ez nem fog megoldást jelenteni. Az jelent megoldást, ha megtaláljuk azokat a törvénymódosítási kötelezettségeinket, azokat az ajánlástételi kötelezettségeinket, amivel normálisabbá tudjuk tenni a magyar versenysportot.

Arra kérem még egyszer, különösen a kormánypárti képviselő hölgyeket, segítsenek nekünk ebben, győzzék meg a férfiakat a frakciójukban. Köszönöm szépen. (Szórványos taps az LMP és az MSZP soraiban.)