Felszólalás adatai

TÁLLAI ANDRÁS pénzügyminisztériumi államtitkár: Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Képviselő Úr! A diákhitelezés kérdéskörét nagyon sokféle szempontból meg lehet közelíteni. Meg lehet közelíteni politikai alapon abból a szempontból, hogy mi történt az elmúlt tíz-tizenegy évben a diákok érdekében ebben az ügyben, meg lehet közelíteni úgy, hogy mit tett az előző kormány ennek érdekében, de meg lehet közelíteni a 300 ezer diák szempontjából, a 300 ezer diák érdekében is. És meg lehet közelíteni abból a szempontból is, ahogy azt ön tette, hogy jelen esetben mi az üzleti szféra érdeke, mi a kereskedelmi bankok érdeke. Az ön kérdésében az a szó, hogy "diák", az a szó, hogy "hallgató", az a szó, hogy "tanulás", az a szó, hogy "család", "költség", az a szó, hogy "diploma", nem hangzott el. Ehelyett elhangzott az interpellációjában a "300 ezer fős piac", az "üzleti szféra", a "nyereség", a "haszon" és a többi.

Ami a konkrét kérdését illeti ebben a tárgyban, hadd mondjam el, hogy a diákhitelezés rendszerét az állam, a kormány találta ki, a rendeletet ő adta ki, tehát ez egy államilag működtetett rendszer, ezért nyilvánvaló elvárás az, hogy felügyeletet gyakoroljon a rendszerre. Biztosítani kellett, hogy olyan pénz- és tőkepiaci szereplőkhöz kerüljön ez a kiemelten fontos feladat, ahol az állami tulajdonosi kontroll biztosított, az alkalmazott megoldás is ezt a célt szolgálja. Ez nem ütközött a versenyeztetés szabályaival sem, mivel a Postabank és Takarékpénztár Rt. a diákhitel folyósítását megelőzően nem ajándékba kapta, hanem megvásárolta a Diákhitel Központ Részvénytársaságot. (Bauer Tamás: Hahaha!)

A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi törvény nem tiltja az olyan gazdasági versenyt korlátozó megállapodást, amely egymástól nem független vállalkozások között jött létre. A Diákhitel Központ Rt. ennek alapján a szükséges forrásokat a pénz- és tőkepiacról vonja be a hitelezésbe, ennek formája kötvénykibocsátás és hitelfelvétel, amelyet végezhet közvetlenül és az Állami Adósságkezelő Központ Részvénytársaság működésével is. A Postabank és Takarékpénztár Rt. a hazai pénz- és tőkepiac egyik szereplője, így egyike a lehetséges finanszírozóknak. Mindez azonban nem jelenti azt, hogy a Postabanknak kizárólagos lehetősége lenne a diákhitelrendszer finanszírozásában. Itt jegyzem meg, hogy Diákhitel Központ alapvetően pénzügyi tevékenységet végez, és az, hogy egy bank lett a tulajdonosa, nyilvánvalóan érvényesülni fog az üzletpolitikájában.

A második kérdésére szeretném megnyugtatni önt arról, hogy a diákhitel igényeinek begyűjtése és a hitelelbírálatot követő folyósítás folyamatának kialakításakor annak az alapvető elvárásnak kívántunk megfelelni, hogy a hitelezés a lehető legolcsóbban és a leggyorsabban valósuljon meg.

(14.20)

Harmadik kérdésére, amely szerint kikértük-e a Versenyhivatal véleményét, azt gondolom, hogy nem volt szükséges kikérni, hiszen a kialakított rendszer teljesen törvényszerű és jogszerű. Az, hogy a kereskedelmi bankok ösztönözve vannak arra, hogy hasonló rendszereket találjanak ki, a diákhitelezés számára feltétlenül pozitívum.

Engedje meg, hogy az interpelláció végén egy másik szempontról, a diákok szempontjáról beszéljek. Amikor bejelentettük, hogy 9,5 százalék lehet a diákhitel maximális kamata, nem fogadta az ellenzék kitörő örömmel. A 14,8 százalékra azt mondta, hogy nem jó, mert üzleti és magas; a 9,5 százalékra pedig azt mondta, nem jó, hogy az államnak hatása van a folyamatra, illetve a rendszerre.

Tisztelt Képviselő Úr! Azt hiszem, hogy ez az eset a kockás fülű nyuszi esete, mert amikor van sapka rajta, az a baj, amikor nincs sapka rajta, az a baj. Képviselő úr, mi a 300 ezer diák érdekében alakítottuk ki ezt az olcsó kamatozású diákhitelezési rendszert.

Köszönöm szépen. (Taps a kormánypártok soraiban. - Font Sándor: Nagyon nagy sikerrel.)