Felszólalás adatai

A Ház az interpellációra adott választ 210 igen szavazattal, 81 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Apáti István, a Jobbik képviselője, interpellációt nyújtott be a közigazgatási és igazságügyi miniszterhez: "Már az életfogytiglan is túlságosan súlyos büntetés?" címmel. A képviselő úré a szó.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Köszönöm a szót. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! Az új büntető törvénykönyv megalkotása során komoly hibát követtek el azzal, hogy elmulasztották a halálbüntetés visszaállítását. Az egyik sokat hangoztatott érvük a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés fenntartása, néhány bűncselekmény esetében a büntetési tételek megemelése volt. Rövid idő alatt nyilvánvalóvá vált, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés esetében nemcsak jogalkalmazási, hanem jogalkotási problémák is felmerülnek. Az előbbire szomorú példát jelent a Cozma-ügyben hozott rendkívül enyhe ítélet. Vérlázító, hogy egy kiváló sportoló szívének kettévágása, egy 22 éves fiatalember veséjének elvesztése és egy ember alatti szinten megrekedt vérszomjas horda brutális cselekménysorozata nem elegendő az életfogytiglan kiszabásához. Nem kívánok a bíróság döntéseibe beleszólni, de döbbenetes, hogy a fő felelősök 7, illetőleg 11 év múlva újra élvezhetik a szabad élet minden örömét. Sajnos, ez nem az első és valószínűleg nem az utolsó, súlyos büntetőügyben meghozott, közfelháborodást kiváltó ítélet.

Ám a jogalkotásban is fellelhetőek mulasztások. A hatályos szabályozás szerint a jogrendszer legsúlyosabb büntetését kizárólag azzal szemben lehet kiszabni, aki a bűncselekmény elkövetésekor a huszadik életévét betöltötte. A közelmúlt történéseiből egyértelműen kitűnik, hogy megnövekedett a 18 és 20 év közötti személyek által elkövetett emberölések és más súlyos bűncselekmények száma. Elegendő a gödöllői gyilkosra gondolni, aki 18 évesen azt számolgatja, hogy legkésőbb 38 évesen szabadulni fog, de ne feledkezzünk meg a soproni lövészklubban elkövetett kettős gyilkosságról sem, vagy idézzük fel emlékezetünkben a nemrég elkövetett harsányi késelést, ahol az elkövető a 19. életévét töltötte be. Indokolt, hogy a 18. életévüket betöltő személyek vonatkozásában is kiszabható legyen az életfogytiglan, akár a tényleges életfogytig tartó szabadságvesztés is. Semmi nem támasztja alá, hogy a 18. életévüket betöltött, de a 20. életévüket még be nem töltött elkövetők csak és kizárólag az életkoruk miatt nem kell hogy tartsanak a társadalomból való végleges kizárástól a legsúlyosabb és legveszedelmesebb bűncselekmények elkövetése esetén sem.

Tisztelt Államtitkár Úr! Továbbra is indokoltnak tartják a jelenlegi szabályozás fenntartását? Úgy gondolják, hogy megfelelő módon védik az emberek életét és testi épségét? Illetőleg szabad-e a mások életét kioltó, kiemelten veszélyes bűnözőket kizárólag az életkoruk miatt visszaengedni a társadalomba? Hajlandóak-e változtatni a mostani rendelkezéseken, vagy már nemcsak a halálbüntetést, hanem az életfogytiglant is túlságosan súlyos büntetésnek tartják?

Várom megtisztelő válaszát. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Válaszadásra Rétvári Bence államtitkár úrnak adom meg a szót. Parancsoljon!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Amit ön véletlen jogalkotási hibának tekint, tisztelt képviselő úr, az az 1878. évi V. törvény, pontosabban törvénycikk, a Csemegi-kódex óta struktúrájában, technikájában így szerepel következetesen a magyar büntetőjogban, már akkor, a Csemegi-kódexben is bizonyos életkort be nem töltőknél nem lehetett az akkori két legsúlyosabb büntetést kiszabni, a halálbüntetést és az életfogytig tartó fegyházbüntetést. Ez volt az akkor alkalmazható két legsúlyosabb büntetés. 1878 óta ez így van Magyarországon, a magyar büntetőjogban, hogy van egy bizonyos kategória, amely a legszigorúbb büntetéseket pontosan ezen pár évben, amikor valaki még úgynevezett fiatal felnőttnek számít, tehát már túl van azért azon, hogy cselekvőképes legyen, tehát teljes mértékben, mondjuk, a politikai jogait vagy más jogait gyakorolhatja, de ugyanakkor még az elkövetés motívumai sok tekintetben a gyermekkori bűnelkövetés motívumaira hasonlítanak.

Ettől függetlenül természetesen a mostani kormány és az új büntető törvénykönyv is szigorúan kíván fellépni mindenfajta bűncselekménnyel kapcsolatban. Ön is tudja, újításként jelent meg, hogy a legsúlyosabb, legkegyetlenebb, élet elleni vagy erőszakos bűncselekmények esetén pont két esztendővel leszállítottuk a büntethetőség korhatárát, mert azok a tudományos felmérések, büntetőjogi kutatások, kriminológiai kutatások, amelyeket elvégeztek az elmúlt egy-két évtizedben, indokolták, hogy ezek az emberek is büntethetőek legyenek, de nem azokkal a szankciókkal, amelyekkel mondjuk, egy 40-50 éves embert büntetünk, hanem másfajta intézkedéseket, másfajta büntetéseket kell ezeknél az embereknél alkalmazni.

(14.20)

A szigorúság tehát kiterjedt az új büntető törvénykönyvben és az új szankciórendszerben is, ugyanakkor nyilván tettarányosan és a személyiségre tekintettel egy fiatalkorúnak, egy gyermeknek vagy egy 19 évesnek másfajta szankciót, másfajta intézkedést ír elő, mint másoknak.

Úgyhogy azt tudom mondani, tisztelt képviselő úr, hogy az ön felszólalása hangulatkeltésre jó, ilyesfajta célja lehet ennek, de a probléma valódi megoldását nem szolgálja, és nem akarunk Fehéroroszországhoz csatlakozni abban a tekintetben, hogy Magyarországon újra alkalmazzanak halálbüntetést. Ön sem tud az Európai Unióban más ilyen országot mondani, ahol ez megtörtént volna. Ugyanakkor például a jogos védelmi helyzet kiterjesztése pontosan azt szolgálja, hogy mindenki, legalább ha önhatalmával valamelyest a jognak érvényt kíván szerezni, ne érezze magát veszélyeztetve, ne érezze magát fenyegetettségben, hogy utána emiatt őt fogják büntetőjogilag felelősségre vonni.

Ön is tudja, tisztelt képviselő úr, hogy igazából a szankció elkerülhetetlensége az, amelyik a bűnözőket távol tartja. Lehet szigorításokról is beszélni, és nyilván ezen az úton is végig kell menni, de ettől függetlenül a felderítés hatékonysága sokkal inkább elrettentő. Ön is bizonyára hallotta a hétvégi hírt, a Facebookot megjárt, több tízezer letöltést is megélt az a videó, amelyen valaki valakinek a mobiltelefonját kikapja a kezéből, és két napon belül meg is lett az elkövető, el is indult ellene a büntetőeljárás. Az ilyesfajta felderítési hatékonyság sokkal inkább elrettentő a bűnözőknél, ha nézzük az ő motívumaikat.

De ha ön azt nézi, hogy milyen az új büntető törvénykönyvünk, akkor az megőrzi a három csapás szigorúságát, a középmértékszabály továbbra is működik, tehát ez is szigorúbb fellépést jelent. Az uzsorásokkal szembeni keményebb szankciók továbbra is megőrződtek az új büntető törvénykönyvben. A kiszolgáltatott személyeknek kibővült a köre, ezért az ő büntetőjogi védelmük szélesebb. A kommunista bűnök tagadása továbbra is szerepel a náci bűnök mellett az új büntető törvénykönyvben vagy az egyenruhás bűnözésre vonatkozó kitételek.

Szintén újítás, ahogy mondtam önnek, hogy alacsonyabb életkorban már büntethetőek azok, akik a kirívóan erőszakos bűncselekményeket követik el. Új szankcióként jelent meg például az elzárás az új büntető törvénykönyvben, de a sportrendezvények látogatásától való eltiltás is, új intézkedésként pedig a jóvátételi munka vagy az elektronikus adatokhoz való hozzáférésnek a megtiltása is, és generális maximumként az új büntető törvénykönyvben 25 esztendő a büntetéskiszabási oldalon.

Úgy érzem, ez egy eléggé szigorú és tettarányos büntető törvénykönyv, büntető szabályozás, amely egyáltalán nem kíván szó nélkül elmenni (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az idő leteltét.) azok mellett a bűncselekmények mellett, amelyeket a képviselő úr is felsorolt.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Megkérdezem képviselő urat, elfogadja-e a választ.

DR. APÁTI ISTVÁN (Jobbik): Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Államtitkár Úr! Azt kell mondjam, hogy a hidegfront megérkezése rendkívül hátrányosan befolyásolta államtitkár úr teljesítőképességét. (Felzúdulás, moraj a kormánypárti oldalon.) Mindenről beszélt, csak a kérdésemre nem válaszolt. Nem a fiatalkorú meg a gyermekkorú elkövetőkről beszéltem. Nem a Csemegi-kódexről beszéltem, de egyébként, ha az ön logikáját követjük, visszamehetünk a kora középkorba, ahol minősített halálbüntetés is volt, visszamehetünk Szent László idejére, ahol aki egy tyúk értékénél nagyobbat lopott, levágták a karját. Nem tudom, a magyar politikai elit hány tagja lenne testileg ép, ha ezeket a büntetési nemeket most visszahoznánk? - ha megtehetek egy ilyen csípős megjegyzést.

Egész egyszerűen az életfogytig tartó szabadságvesztésről beszéltem, államtitkár úr, nem a halálbüntetésről és nem másról. Nem tudja nekem megindokolni, mi indokolja azt, hogy azokat a 18. életévüket betöltött elkövetőket, akik kellő belátási képességgel rendelkeznek, belátják magatartásuk következményeit, cselekvőképesek, miért ne lehetne a jogrendszer legsúlyosabb büntetésével sújtani. Erre egész egyszerűen nincs magyarázat. Nincs annak értelme, hogy 18. és 20. életév között egy másik büntetőjogi kategóriát is fenntartsunk.

Ez a válasz egész egyszerűen szánalmas és nevetséges volt, elfogadhatatlan! (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Kérdezem a Házat, elfogadja-e a választ. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

A Ház a választ 206 igen szavazattal, 35 nem ellenében, 45 tartózkodás mellett elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Szilágyi László, az LMP képviselője, interpellációt nyújtott be az emberi erőforrások miniszteréhez: "Hogyan fordulhat elő, hogy felügyelet nélkül ügyelnek a szakorvosjelöltek?" címmel. A képviselő úré a szó.

Felszólalások:   31-37   37-43   43-49      Ülésnap adatai