Készült: 2024.03.29.13:56:38 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

6. ülésnap (2010.05.25.),  1-23. felszólalás
Felszólalás oka Vita megkezdése
Felszólalás ideje 2:55:56


Felszólalások:   1   1-23   24-42      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem az Országgyűlés állandó meghívottait, a jelen lévő képviselőket és mindenkit, aki figyelemmel kíséri munkánkat.

Az Országgyűlés tavaszi ülésszakának 6. ülésnapját megnyitom. Tájékoztatom önöket, hogy az ülés vezetésében Tarnai Richárd és Göndör István jegyző urak lesznek segítségemre. Kérem a jelenlévőket, hogy ne feledkezzenek meg képviselői kártyájuk használatáról.

Tisztelt Országgyűlés! Harrach Péter frakcióvezető úr arról tájékoztatott, hogy a KDNP képviselőcsoportja Semjén Zsolt, Latorcai János, Hargitai János, Habis László, Lukács Tamás, Firtl Mátyás, Básthy Tamás, Nagy Andor és Pálffy István képviselőket frakcióvezető-helyettesnek megválasztotta. A frakcióvezető-helyettes uraknak megválasztásukhoz gratulálok, munkájukhoz sok sikert kívánok.

Tisztelt Országgyűlés! Most soron következik ma kezdődő ülésünk napirendjének megállapítása. A házbizottság ülésén nem született megállapodás a napirendi ajánlásról, így a napirendre, az ülés időtartamára, a felszólalási időkeretekre, a vezérszónoki rendben történő tárgyalásra elnöki jogkörömben terjesztem elő javaslatomat. Indítványomat megkapták képviselőtársaim, és az interneten is elérhető. A benyújtott önálló indítványokról és a hatáskörrel rendelkező bizottságok kijelöléséről a honlapon tájékozódhatnak.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a 2011. évi népszámlálásról szóló 2009. évi CXXXIX. törvény módosítását kezdeményező T/38. számú törvényjavaslathoz nem érkezett módosító indítvány, így - a napirendi ajánlástól eltérően - annak részletes vitájára ezen az ülésen nem kerül sor. Az előterjesztés elfogadásáról várhatóan következő ülésünkön döntünk.

Kérdezem a tisztelt Országgyűlést, elfogadja-e ezzel módosított napirendi ajánlásomat. Kérem, kézfelemeléssel szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés látható többsége a napirendet elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a mai napon a Magyar Közlöny 85. számában kihirdetésre kerülnek a kormányalakítással összefüggő törvények: a Magyar Köztársaság alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi XLII. törvény, a Magyar Köztársaság minisztériumainak felsorolásáról szóló 2010. évi XLIII. törvény, továbbá a központi államigazgatási szervekről, valamint a kormány tagjai és az államtitkárok jogállásáról szóló 2010. évi XLIV. törvény.

Tisztelt Országgyűlés! Most a részletes vitára bocsátások következnek. Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a közterületi parkolás jogi feltételeinek megteremtése érdekében a helyi önkormányzatokról szóló 1990. évi LXV. törvény módosításáról szóló T/24. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 335 igen szavazattal, ellenszavazat és tartózkodás nélkül elfogadta a javaslatot.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a közterületi parkolás jogi feltételeinek megteremtése érdekében a közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény, valamint a közúti közlekedés nyilvántartásáról szóló 1999. évi LXXXIV. törvény módosításáról szóló T/27. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 344 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta a javaslatot.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az állami vezetői mulasztások, illetve az állam nevében elkövetett jogsértések áldozatait megillető kártérítésekről szóló H/34. számú országgyűlési határozati javaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 300 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 2 tartózkodás mellett a részletes vitára bocsátást elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény módosításáról szóló T/25. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.)

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az előterjesztést 289 igen szavazattal, 61 nem ellenében, tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

(13.10)

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára az állami vagyonnal való felelős gazdálkodás érdekében szükséges törvények módosításáról, valamint egyes törvényi rendelkezések megállapításáról szóló T/35. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés az előterjesztést 290 igen szavazattal, 62 nem ellenében és tartózkodás nélkül részletes vitára bocsátotta.

Indítványozom, hogy az Országgyűlés bocsássa részletes vitára a nemzeti összetartozás melletti tanúságtételről szóló T/39. számú törvényjavaslatot. Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 352 igen szavazattal, nem szavazat és tartózkodás nélkül az előterjesztést részletes vitára bocsátotta.

Tisztelt Országgyűlés! Kérem, engedjék meg, hogy tisztelettel köszöntsem Sólyom László köztársasági elnök urat és Paczolay Pétert, az Alkotmánybíróság elnökét. Köszönöm, hogy részt vesznek ülésünkön. (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és az MSZP soraiból.)

Soron következik a nemzeti együttműködés programja címmel benyújtott kormányprogram vitájának megkezdése. A javaslat szerint az Országgyűlés mai és holnapi ülésnapján a kormányprogram vitája során a frakcióknak, illetve a független képviselőnek összesen tízórás időkeret áll rendelkezésre álláspontjuk kifejtésére.

Felkérem Tarnai Richárd jegyző urat, ismertesse az időkeret-felosztásra vonatkozó indítványt.

DR. TARNAI RICHÁRD jegyző: Tisztelt Országgyűlés! A kormányprogram javasolt tízórás időkeretének megoszlása a következő: a Fidesz képviselőcsoportjának 204 perc, az MSZP képviselőcsoportjának 122 perc, a Jobbik képviselőcsoportjának 107 perc, a KDNP képviselőcsoportjának 96 perc, az LMP képviselőcsoportjának pedig 69 perc áll rendelkezésére. A független képviselő 2 percben fejtheti ki álláspontját. A frakciók részére biztosított időkeretek magukban foglalják a 30-30 perces vezérszónoki felszólalások idejét is.

A miniszterelnök-jelölt expozéja és válasza a tízórás időkeretbe nem számít be. Felhívom figyelmüket, hogy az európai parlamenti képviselők felszólalása, ha pártjuk az Országgyűlésben képviselőcsoporttal rendelkezik, a képviselőcsoport időkeretének terhére történik. Az Országgyűlésben képviselőcsoporttal nem rendelkező párt EP-képviselője a független képviselőt megillető időkeretben szólalhat fel. Felszólalása esetén a vita összidőkerete tehát két perccel megnövekszik.

ELNÖK: Köszönöm. Tisztelt Országgyűlés! Először a vita időkeretéről kell határoznunk. A Házszabály 53. § (1) bekezdése értelmében a határozathozatal előtt bármely képviselőcsoport egy tagja háromperces időkeretben felszólalhat. Megkérdezem, kíván-e valaki élni ezzel a lehetőséggel. (Nem érkezik jelzés.) Úgy látom, hogy nem. Köszönöm.

Tisztelt Országgyűlés! Most határozathozatal következik. Kérdezem tehát a tisztelt Országgyűlést, egyetért-e a házbizottság javaslatának megfelelően azzal, hogy a nemzeti együttműködés programjáról szóló H/47. számú előterjesztést az Országgyűlés tízórás időkeretben tárgyalja.

Kérem, szavazzanak! (Szavazás.) Köszönöm.

Megállapítom, hogy az Országgyűlés 350 igen szavazattal, nem szavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett a tízórás időkeretben történő tárgyalást elfogadta.

Tisztelt Országgyűlés! Most felkérem Göndör István jegyző urat, ismertesse a vita menetét.

GÖNDÖR ISTVÁN jegyző: A kormányprogram vitájának menete. Elsőként Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt úr expozéjára kerül sor. Majd a képviselőcsoportok vezérszónokai fejtik ki a frakciók álláspontját 30-30 perces időkeretben. Ezek között kétperces felszólalásra nincs lehetőség.

A holnapi napon az egyes képviselői felszólalásokra a rendelkezésre álló további 7 óra 30 perces időkeretben, körülbelül 9 óra 30 perctől lesz lehetőség.

Szombaton a miniszterelnök-jelölt úr válaszára kerül sor.

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! Megadom a szót Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt úrnak. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Szórványos taps a Jobbik és az LMP soraiból. - Dr. Orbán Viktor felmegy a szónoki emelvényre.)

DR. ORBÁN VIKTOR miniszterelnök-jelölt: Mélyen tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Házelnök Úr! Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! "A többpártrendszert, a parlamenti demokráciát és a szociális piacgazdaságot megvalósító jogállamba való békés politikai átmenet elősegítése érdekében az Országgyűlés - hazánk új alkotmányának elfogadásáig - Magyarország alkotmányának szövegét a következők szerint állapítja meg:"

(13.20)

Ez a mondat a jelenleg érvényben lévő magyar alkotmány bevezetője, amelyből világosan kiderül, hogy az átmeneti korszak társadalmi szerződés híján nem alkotott magának új alaptörvényt, pusztán a régi, szovjet mintára készült '49. évi alkotmányt módosította egy későbbi új reményében.

Mivel sem a rendszerváltoztatáskor, sem azt követően nem született társadalmi szerződés, nem sikerült lezárni az átmeneti korszakot egészen mostanáig. Ez év április 25-én a választók elsöprő erővel megdöntötték az átmeneti korszak rendszerét, és egyben lerakták egy új rendszer, a nemzeti együttműködés rendszerének alapjait. Új társadalmi szerződés született, amely lezárta az átmenet korszakát, és utat nyitott egy új korszak felé. 2010 áprilisában tehát véget ért az átmenet hosszú, küzdelmekkel, megosztottsággal és válságokkal teli 20 éves korszaka, amelyet a szavazófülkékben lezajlott forradalom aktusa zárt le.

Tisztelt Ház! Annak idején, 21 évvel ezelőtt, október 23-án, amikor az akkori ideiglenes köztársasági elnök kikiáltotta az ideiglenes köztársaságot, és az ideiglenes alkotmány életbe lépett, nem hittem volna, hogy 21 évvel később itt tart majd az ország, ahol tart, és még mindig ez a mondat lesz a magyar alkotmány bevezetője. De hát, mi magyarok gyakran járunk így, az ideiglenes dolgok olykor évtizedeken át állomásoznak hazánkban.

A rendszerváltoztatók, akiket már csak mi képviselünk itt a Házban, tisztában voltak vele, hogy új alkotmányra lenne szükség, szerettek volna alkotmányozó nemzetgyűlést is, de ezt nem sikerült létrehozniuk. Nem jött létre igazi nemzeti egység, és nem született azt kifejező szerződés sem. Helyette a rendszerváltók jobb híján paktumot kötöttek az állampárttal egy ideiglenesnek szánt alkotmányról. Mint a bevezető mondat mutatja, a rendszerváltoztatók nemcsak tisztában voltak vele, de remélték is, hogy belátható időn belül lehetőség nyílik majd az alkotmányozásra, de nem így történt, mert az első választás után a rendszerváltás nagy pártjai nem tudtak megegyezésre jutni. Magyarország hiába szerezte vissza az önrendelkezés jogát, nem tudta kifejleszteni magában az önrendelkezés képességét, meglehet, éppen ezért ítélte ezeket a pártokat megsemmisülésre, ezért juttatta őket süllyesztőbe a történelem.

Tisztelt Ház! Az átmenet korszakának legfőbb jellemzője éppen a társadalmi szerződés hiánya volt. Hiányzott az erős alap és a tartós irány. Ebből adódóan az átmeneti korszakban látható és láthatatlan paktumok irányítottak. Ezek határozták meg a politikai, gazdasági és társadalmi rendszert, hiszen együtt élt a régi és az új világ, de a régi világ valójában sokkal erősebb maradt, befolyása sokkal erősebb volt, mint azt mi magunk, akik az újat képviseltük, akkor gondoltuk.

Mindez nem jelenti azt, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy az átmenet korszaka értéktelen lett volna. Igenis vittünk véghez nagy dolgokat. Értünk el fontos sikereket is, és voltak szép számmal, akik nagyon sokat tettek az országért, de összességében mégsem lett sikeres ez a korszak, mert nem jutottunk el oda, még pontosabban: nem oda jutottunk el, ahová indultunk.

A magyarok többsége számára több csalódást és veszteséget hozott ez a korszak, mint sikert. Zűrzavaros, ellentmondásos korszak volt, tele meddő vitákkal, értelmetlen konfliktusokkal, sehová sem vezető kötélhúzással. A társadalmi szerződés hiánya végül oda vezetett, hogy az elmúlt nyolc év során a kormányzati hatalom felfogása és gyakorlása teljesen eltorzult, elvesztette eredeti demokratikus értelmét és célját, szembefordult azokkal, akiktől ered, vagyis az emberekkel.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt köztársasági Elnök Úr! Ha jól számolom, a nyolcadik kormányprogramvitában veszek részt. A nyolc vitára bocsátott programból kettőt én terjesztettem a Ház elé. Megtanultam, hogy a kormányprogram valójában nem más, mint egy iránytű. A mi esetünkben most az új rendszer iránytűje, amelynek az a rendeltetése, hogy a következő években irányt mutasson minden helyzetben. Arra való, hogy a kormányzás során a hétköznapokban mindig kiolvasható legyen belőle, hogy mi a helyes irány. Következésképpen egy kormányprogram a közös célokról és nem az eszközökről szól.

Az elmúlt húsz év során megtanultam, hogy a céloknak kell meghatározni az eszközöket, fordítva még sohasem sikerült senkinek. Magyarország új irányba akar elindulni, és ehhez sok minden kell, de egy dolog feltétlenül: egy biztos iránytű, mert anélkül megint eltévedünk. Az elmúlt nyolc évben se szeri, se száma nem volt a hangzatos programoknak, reformötleteknek. Voltak időszakok, amikor negyedévente lepték meg az embereket újabb és újabb programocskákkal, amelyek aztán szép sorban füstbe is mentek. Ezzel szakítunk most. Előbb a kormányprogramban meghatározzuk az irányt, és ebből következik majd minden más: döntések, intézkedések, tervek, vagyis a közös munka.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Magyarország egy új kezdet kapujában áll. Ragadjuk hát meg a kínálkozó lehetőséget, beszéljünk nyíltan, egyenesen és világosan! Az elmúlt nyolc évben a választott vezetők kisajátították a nép által rájuk ruházott hatalmat, azzal visszaélve nem az emberek döntését és akaratát, hanem a saját magánérdekeiket képviselték. Ez nyilvánult meg az elmúlt nyolc év oly hírhedtté vált momentumaiban, mint az őszödi beszéd, a költségvetési adatokkal való trükközés, a 2006. október 23-ai rendőri brutalitás, és sajnos estig sorolhatnám a közismert példákat, amelyek szégyent hoztak Magyarországra. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása együttműködés helyett szembefordította egymással a társadalom tagjait és csoportjait, a fiatal korosztályokat az idősekkel, a munkából élőket a nyugdíjasokkal, a vidékieket a fővárosiakkal, a határon túl élőket az anyaországgal.

A rossz kormányzás felemelkedés helyett adósságcsapdába hajtotta az országot. Hatalma fenntartása érdekében megszüntette a költségvetési gazdálkodás feletti demokratikus ellenőrzés lehetőségét, és több alkalommal meghamisította a költségvetési adatokat. Az elmúlt nyolc év rossz kormányzása engedte, hogy bűnszervezetek épüljenek be közpénzből fenntartott állami intézményekbe és vállalatokba. Megbénította az államot és a közigazgatást, felszámolta annak hatékonyságát. Kiváltságosok, magánérdekek és bűnözők kezére juttatta az ország felemelkedésére szánt nemzeti forrásokat. A hatalommal való visszaélést és a hazugságot tette a politika mércéjévé, megakadályozta a felelősségre vonást és az elszámoltathatóságot, kordonok közé szorította a demokráciát. A közrend és a közbiztonság védelme helyett az állampolgárok elleni törvénytelen támadásra használta az állam erőszak-monopóliumát.

Összefoglalóan azt mondhatom önöknek: az emberektől elforduló, a hatalommal visszaélő, magánérdekeket és célokat érvényesítő politika mély és tartós válságba sodorta hazánkat. Ezek után aligha érdemes meglepődnünk azon, hogy a magyarok világraszóló összefogással megdöntötték ezt a rendszert, és arról döntöttek, hogy gyökeresen más világban akarnak élni.

Tisztelt Ház! A köztársaság helyzetének áttekintése után engedjék meg, hogy arról szóljak, milyen felfogást vallok, és milyen felfogást követ majd a kormányom a hatalom tekintetében. Az én felfogásom szerint - szemben az átmenet korszakában érvényesülő torz gyakorlattal - a hatalom az egyeztetett cselekvés képességét jelenti. Ebből adódóan egy demokráciában a hatalom legfőbb megnyilvánulási formája a választás és nem a kormányzás. A választáson a nemzet közössége, a nép gyakorolja a hatalmat, és meghozza a legfontosabb döntéseket. A kormányzás nem más, mint ezeknek a döntéseknek a végrehajtása.

A választás során egy politikai közösség tagjai közös akaratnyilvánítással felhatalmazást adnak az általuk megválasztott vezetőknek, hogy találják meg azokat a kormányzati eszközöket, eljárásokat és módszereket, amelyekkel a közösség elérheti kitűzött céljait.

(13.30)

Magyarországon áprilisban az emberek meghatározták a legfontosabb döntéseket, új társadalmi szerződést alkottak egy új rendszer megalapítására és fölépítésére. A kormány és az Országgyűlés feladata most az, hogy ezeket a döntéseket végrehajtsuk.

A választóktól kapott felhatalmazásom tehát nem pusztán a válság kezelésére és a gazdasági vészhelyzet elhárítására szól, hanem az átmeneti kor eleve hibás és hiányos gazdasági és politikai rendszerének felszámolására, egy új rendszer megteremtésére, a régi axiómák, szabályok, beidegződések eltörlésére és újak megalkotására; vagyis: forradalmi változtatásra.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A magyar ember óvatos és józan. Tudja, mit csinál. Megvan a magához való esze. Amikor ellenfeleink figyelmeztetése és kampánya ellenére alkotmányozó felhatalmazást adott egy politikai erőnek, vagyis nekünk, akkor azt azért tette, mert új rendszert akart a régi helyett. A magyarok ma nagyon egységesek abban, hogy változást akarnak, mégpedig átható, mély és tartós, vagyis forradalmi változást. De a választással azt is kinyilvánították, hogy a változtatás legyen józan, alkotmányos és demokratikus.

Tisztelt Elnök Úr! Nem ismeretlen dolog ez a magyarok történetében. A mi polgári forradalmaink a nép szándéka szerint mindig józan, békés és alkotmányos természetűek voltak. A mi polgári forradalmaink mindig vértelennek indultak, s csak azért váltak utóbb véressé, mert külső hatalmak megtámadtak bennünket, és így forradalmaink szabadságharccá változtak. Ez történt 1848-ban és 1956-ban is. Most a többség, egy soha nem látott többség úgy döntött, hogy az átmenet zűrzavaros évei, a hatalommal való visszaélés nyomasztó évei után helyreállítsuk a dolgok természetes rendjét, helyreállítsuk a törvényt, amely mindenkire vonatkozik, amely fölött senki sem állhat. Ez a törvény voltaképpen a többség akarata, a többség értékrendje, és ez az, aminek az elmúlt években az ország vezetői hátat fordítottak. Ezért a kormányzásnak most vissza kell fordulnia az emberek és a mindennapi élet felé.

Ez egyben azt is jelenti, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, hogy a láthatatlan paktumok, láthatatlan pénzek és láthatatlan kezek ideje lejárt. A magyarok látható döntést hoztak, a világ minden pontjáról jól látható nemzeti egységet teremtettek, ezért jogosan várnak el mostantól látható politikát, látható szerződéseket, látható pénzeket, látható törvényeket, szabályokat, föltételeket és látható, számon kérhető felelősséget. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.) A politikának és a gazdaságnak a látható dolgok dimenziójában kell működnie. Ez a demokrácia parancsa, és ezt írja elő az új társadalmi szerződés.

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! És most engedjék meg, hogy felhívjam figyelmüket az új társadalmi szerződésből fakadó következményekre. Ez a szerződés a magyar nemzet közakaratát fejezi ki. Mindannyiunkat, de különösképpen a politikai, gazdasági vezetőket és közéleti szereplőket kötelezi arra, hogy végrehajtsuk, betartsuk és betartassuk. A nemzet közakaratát megtestesítő új társadalmi szerződést semmilyen látható vagy láthatatlan politikai paktum nem írhatja felül, és semmilyen részérdek nem kérdőjelezheti meg.

A magyarok elsöprő erővel váltották le azt a politikát, amely éveken át szembement az akaratukkal. Ezért az új Országgyűlésnek kötelessége volt első intézkedéseként deklarálni, hogy az emberek egységes akarata a hatalom legfőbb forrása Magyarországon. A nemzeti együttműködés nyilatkozatával az emberek akaratát ismerjük el és tesszük meg a jövő iránytűjének, ezért éreztem helyénvalónak, hogy a szövege szerepeljen a kormányprogramban is.

Kérem, ismét engedjék meg, hogy félreérthetetlenül és keresetlenül fogalmazzak. Az új társadalmi szerződés nemcsak lehetőség az alkotmányozásra, hanem utasítás. Az emberek utasítása, amit a következő években végre kell hajtani. Azzal bízták meg a törvényhozást, hogy a következő négy évben alkossa meg az új társadalmi szerződés alapján az ország új alkotmányát. Mindez azt jelenti, hogy nem egyszerűen a rendszerváltoztatás utáni hatodik magyar parlament alakult meg 2010 májusában; a választók akaratából mi egyben alkotmányozó nemzetgyűlés és rendszeralapító parlament is vagyunk. (Taps a Fidesz és a KDNP padsoraiban.)

Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! A modern nyugat-európai társadalmi szerződések is válsághelyzetben születtek. Ezek a nagyívű megállapodások is egyszerre kerestek megoldást az egyre mélyülő politikai, bizalmi válságra, valamint a súlyos gazdasági és társadalmi bajokra. Franciaország, Írország, Spanyolország, Portugália, Finnország, Olaszország és még jó néhány európai ország példái azt bizonyítják, hogy ez lehetséges, ők sikerrel jártak. Most Magyarországon a sor. Nekünk lehetőségünk nyílik közös erővel fölépíteni a nemzeti együttműködésen alapuló erős Magyarországot, megteremteni végre a józan és nyugodt fejlődés föltételeit, amely elhozhatja a magyarok számára a XXI. században a modern békeidők korszakát.

Az új társadalmi szerződés a megosztottság helyett együttműködést, magánérdekek érvényesítése helyett a közjó szolgálatát, közös nemzeti ügyeink erős és hatékony képviseletét követeli. Olyan kormányzást, amelynek egyetlen mércéje a nemzet és tagjainak felemelkedése. Olyan kormányzást, ahol az egyén és a közösség érdeke nem szemben áll, hanem kiegészíti egymást.

Egy nemzet ereje tagjai szabadságából és e szabadságon alapuló együttműködéséből fakad. A nemzeti együttműködés rendszere újra érdekeltté tesz mindannyiunkat mint állampolgárokat a közösség és a nemzet építésében is. Azokat a pontokat erősíti, ahol az egyéni érvényesülési törekvések a közösség számára is hasznosak. Munkahelyet teremteni nemcsak a vállalkozónak jelent személyes hasznot, de az országnak is. Gyermeket vállalni nem csupán a családnak öröm, hanem a nemzet gyarapodását is szolgálja.

Olyan kormányra és kormányzásra van szükség, amely ismét az emberek és a mindennapi élet problémái felé fordul, és közös nemzeti ügyeink képviseletén alapul. Olyan kormány kell, amely odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, tiszteletben tartja a különbözőségüket, és megérti gondjaikat. Ebből adódóan azokat az értékeket képviseli, azokat juttatja érvényre, amelyek mindenkinek fontosak, és ezáltal összekötnek minket és nem elválasztanak.

Az első és legfontosabb összekötő érték a munka. A munka az alapja minden ember létbiztonságának, önállóságának és függetlenségének. A munka tanít meg az ünnep örömére is. A munka ad tartást, büszkeséget és elismerést abban a közösségben, ahová tartozunk, a családban, a lakóhelyen, a munkahelyen, a baráti körben.

Az otthon is olyan érték, amelyre mindenki természetes módon vágyik. Mindenkinek fontos, hogy legyen egy hely, ahol biztonságban érzi magát, ahol mindennek tudja a helyét, ahol igazán a maga ura lehet.

Alapvető érték minden ember számára, így a kormányprogram számára is a család. Mindenki akar tartozni valahová, mindenki szeretne családot, ragaszkodást, melegséget. A meghitt családi életre az is vágyik, akinek épp nincs benne része.

Az eddigiek mellett az is közös bennünk, tisztelt Ház, hogy a fizikai fájdalomtól és a kiszolgáltatottságtól mindannyian félünk. Az egészség éppen ezért minden embernek drága kincse. Amíg az ember egészséges, úgy érzi, hogy minden helyzeten úrrá tud lenni.

Ahhoz, hogy biztonságban érezzük magunkat és el tudjuk érni céljainkat, tisztelt Ház, rendre is szükség van. A rend csak annak nem érték, akinek nem tisztességesek a szándékai, aki zavarosban szeret halászni vagy az ököljog híve. Mi, magyarok most tapasztaljuk meg, hogy a szabadság rend nélkül káoszt és félelmet szül. Ahol nincs rend, ott elszaporodnak a rácsok, lakatok, zárak, sorompók, kordonok és figyelő kamerák.

Ezeket a közös alapértékeket nagy közös célok, vagyis nemzeti ügyek mentén tudjuk érvényre juttatni.

(13.40)

Magyarország mai helyzetében öt ilyen nemzeti ügy rajzolódik ki, amelyet sikerre kell vinnünk: a magyar gazdaság talpra állítása; a rend és közbiztonság megteremtése; az egészségügy megmentése; a szociális biztonság, valamint a demokratikus normák helyreállítása. Ahhoz, hogy a nemzeti ügyeket és a kormányprogramban leírt ezekkel kapcsolatos teendőket meg tudjuk valósítani, tisztelt hölgyeim és uraim, néhány alapvető kérdésben új szemléletmódra, igazi szemléletváltásra lesz szükség.

Először is ilyen a nemzeti egység kérdése. A nemzeti egység nem pusztán egy szép és hangzatos fogalom, hanem minden erős ország, minden erős nemzeti gazdaság egyik fundamentuma. A nemzeti egység nem csupán lelki élmény, nem csupán szívügyünk, hanem egyúttal praktikus gazdasági érdeke is a magyaroknak. Éppen ezért mindannyiunknak, minden magyarnak az az érdeke, hogy lezárjuk az átmeneti korszak vitáit, mert ezeknek a vitáknak nincs jó megoldása. Ezek a viták nem vezetnek egyezségre.

Ezeknek a vitáknak a kiindulópontja rossz, mert arra a kérdésre épülnek, hogy ki fog nyerni, és ki fog veszíteni; ki jár jól, és ki jár rosszul; kinek adjunk, és kitől vegyünk el ahhoz, hogy másnak adni tudjunk. Ezek meddő viták, rossz kérdések, amelyekre nem adhatók jó válaszok. A régi paktumok többé-kevésbé egyöntetűen arra épültek: ha az egyik fél jobban jár, a másik rosszabbul; ha az egyik győz, a másik veszít. Ha a családi pótlék nő, a nyugdíjak nem nőhetnek. Ha a főváros több támogatást kap, a vidék szükségszerűen kevesebbet. Ha egészségügyre többet költ az állam, akkor a kutatásra vagy az oktatásra jut kevesebb, és így tovább, és így tovább. Ez a felfogás, ezek a viták, ez a gondolkodásmód oda vezetett, hogy ily módon a rendszerváltoztatásnak is vesztesei és nyertesei lettek. A politika azt üzente az embereknek, hogy a szabad piac lényege az, hogy nyertesek és vesztesek vannak, és általában sajnos mindig nagyon kevés a nyertes, és sok a vesztes.

Nekünk, tisztelt Ház, másfajta egyezségekre és másfajta együttműködésre kell építeni a jövőt. Ma már a világ vezető közgazdasági szakemberei is a siker első számú föltételeként a bizalmat emlegetik, és ennek megfelelően a piaci stratégiákban is új modellről beszélnek. A régi nyertes-vesztes gondolkodás helyett egyre inkább a "mindkét fél legyen nyertes" típusú programok terjednek az üzleti életben, a nagyvállalatok világában és a nyugati országok gazdaságpolitikájában is.

A nyugati világban meghatározóvá vált az a hang, amely arról beszél, hogy a jövő társadalmában és a jövő gazdaságában egyaránt és egyre inkább az együttműködésre kerül a hangsúly a verseny korábbi - mondjuk ki - neoliberális értelmezése helyett. Azt is mondhatnám, hogy a "verseny" szó kezdi visszanyerni eredeti szép és nemes jelentését, míg korábban a neoliberális felfogás szellemében sokkal inkább a háború szinonimájaként használták.

A neoliberális fölfogás harctérré változtatta az élet minden területét, ezért bukott meg Európa-szerte. Az emberek nem akarnak háborúzni, az emberek élni, alkotni, boldogulni és ennek érdekében együttműködni akarnak. Most és ez ügyben nekünk, magyaroknak sincs szégyenkeznivalónk. A magyarok példát mutattak együttműködésből a választásokon, olyan példát, amelyből az egész nyugati világ tanulhat.

Tisztelt Ház! Az emberek tehát együttműködést várnak, azt várják a politika és a gazdasági élet szereplőitől, hogy új alapon működjenek együtt a nemzeti ügyek sikeréért. Ezt diktálja a józan ész, hiszen a politika és a gazdaság egymásra vannak utalva, és ez így is lesz, amíg ember az ember, mert az ember természetéhez, sőt lényegéhez hozzátartoznak a gazdasági szempontból irracionálisnak tűnő törekvések és döntések is. Közös célként azonban megállapodhat a politika és a gazdaság abban, hogy erős, sikeres Magyarországot akarunk, és megegyezhetünk abban is, hogy minden siker alapja a gazdasági növekedés.

A politika és gazdaság új egyezségének talán legfontosabb pontja, hogy mindkettő ismerje el a másik hatáskörét, illetékességi területét. A politikának támogatnia kell egy határozott gazdaságélénkítő programot, a gazdaság szereplőinek azonban el kell fogadniuk, hogy vannak az életnek olyan területei, amelyek nem működtethetők piaci észjárás szerint, és vannak olyan közös társadalmi érdekek, amelyeket fölébe kell helyezni az egyébként jogos és kívánatos üzleti haszonszerzés érdekeinek.

A politika nem alkalmas a gazdaság és a piac működtetésére, de arra alkalmasnak kell lennie, hogy megteremtse a megfelelő környezetet a gazdaság és a piac számára, és egyúttal ügyeljen arra, hogy a piac ne zúduljon be az élet azon területeire, ahol nincs helye. A politika és a gazdaság szereplőinek egyaránt el kell fogadniuk, hogy a nemzeti együttműködés rendszerében a szociális biztonságot és a versenyképességet többé nem állíthatjuk szembe egymással, hiszen azok valójában egymás föltételei, egymást erősítő dimenziói az ország működésének. Ha a magyar társadalom egészségügyi állapota, képzettsége, munkaképessége és életminősége javul, az a gazdaság hatékony működésének is alapja egyben.

A nemzeti együttműködés rendszerében, tisztelt hölgyeim és uraim, azt várják el a választók a politikai és gazdasági elittől, hogy közösen felszámoljuk a duális gazdasági szerkezetet azáltal, hogy megerősítjük a magyar tulajdonú gazdaságot. Magyarország ma az egyetlen ország Európában, ahol a hazai tulajdonú gazdaság szinte teljesen védtelen a nemzetközi hatásokkal és felénk irányuló külső törekvésekkel szemben. Egyezséget kell kötnünk arról, hogy a magyar államnak legalább akkora védelmet és támogatást kell biztosítania a magyar vállalkozásoknak, a gazdáknak és termékeknek, amekkorát az Európai Unió más országai biztosítanak saját gazdaságuk számára. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Az állam szerepéről is másként kellene gondolkodnunk a jövőben. Az állam a mai formájában finanszírozhatatlan kolonc az ország nyakán. Az államot újjá kell szervezni, az állami bürokráciát minimálisra kell csökkenteni. Magyarország ma papírból termel a legtöbbet, hivatalos papírokból, aktákból, jogszabályokból, rendeletekből, jegyzőkönyvekből, feljegyzésekből, nyugtákból, igazolásokból, igazoló jelentésekből, kérvényekből. Napokig lehetne sorolni a bürokráciagyár fölösleges termékeit.

Együtt kell működnünk abban, hogy ezt az elképesztő papírszörnyeteget, ezt a vállalkozásokat és kezdeményezéseket egyaránt megbénító hatalmas béklyót végre határozottan, következetesen, de egyúttal emberségesen felszámoljuk. Ez az együttműködés akkor valósul meg, ha a politika vállalja, hogy meghozza a bátor és határozott intézkedéseket a bürokrácia radikális csökkentésére, az adózás egyszerűsítésére és ésszerűsítésére, és ennek fejében a gazdasági elit vállalja, hogy az állami szférából felszabaduló munkaerő számára munkahelyeket teremt, és komoly részt vállal ezeknek az embereknek az átképzésében és pályamódosításában. Ez alapföltétele annak, hogy a változtatás társadalmi egyetértéssel, támogatással menjen végbe, és ne károkat okozzon az országnak, hanem javulást eredményezzen.

Tisztelt Ház! Új észjárást látok szükségesnek a szociális biztonság területén is. Fontos szem előtt tartanunk, hogy egyetlen társadalom sem működtethető sikeresen - legalábbis hosszú távon nem - úgy, ha nem veszünk tudomást a biztonság iránti elemi erejű társadalmi igényről. A biztonság az emberi élet minőségét jelenti: képesek vagyunk-e tanulni, gyermeket vállalni, megőrizni az egészségünket és munkaképességünket, vagyis van-e lehetőségünk aktív életet élni, fölvenni a versenyt a kihívásokkal, vagy csak a kiszolgáltatottság, a puszta túlélést célzó vegetálás emészti föl minden energiánkat? A gazdaságnak is be kell látnia, hogy az igazi aktív élet föltételeinek teljesülése nélkül nincs számára értékes munkaerő, nincs számára hatékonyság, nincs növekedés, és nincs siker.

A megszorítás, osztogatás ciklikus politikájából, hadd ne mondjam, dialektikájából ki kell törnünk. Az emberek biztonságérzetének, életminőségének javítására új eszközöket kell találnunk, amelyek az egészségügy és az oktatás, a családtámogatás új alapokra helyezésében és a munkahelyteremtés előtérbe állításában keresendők, nem a mézesmadzag-politikában, amely válságba rántotta Magyarországot.

(13.50)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Ház! Rengéshullámok jelzik, hogy a világban mély és átfogó átalakulás zajlik. Ez a nagy horderejű átalakulás egyelőre leginkább válságok formájában mutatkozik meg: hitelválság, bankválság, pénzügyi-gazdasági válság. De az energia, a nyersanyagok vagy az élelmiszerek árrobbanása is ennek a folyamatnak a része.

Nem reménykedhetünk abban - beszéljünk egyenesen: nem reménykedhetünk abban -, hogy mindez átmeneti lesz, és előbb vagy utóbb visszaáll a régi világrend. A régi világgazdasági rend nem fog visszaállni, a kérdés csak az, milyen gyorsan és milyen hullámokat vetve halad majd az átalakulás. Azt is látnunk kell, az előtt sem csukhatjuk be a szemünket, hogy ez a folyamat gyorsul. A következő hónapokban is komoly veszély fenyeget a világgazdaság felől, nem csak minket, egész Európát, és ezt egyenesen ki kell mondani, és be kell vallani az embereknek is.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a kormánynak nem az lesz a dolga, hogy kormányozza az embereket, hanem az, hogy az emberekkel kormányozzon. Vagyis a leendő kormánynak nemcsak mást kell csinálnia, de másként is kell csinálni: kereteket adni, bevonni az érintetteket, segítséget nyújtani, együttműködni az emberekkel a mindennapokban.

Azt szeretném, ha a jövőben a politika megváltoztatná a fiatalsághoz való viszonyát is. Ezen a téren abszurd állapotok uralkodtak el Magyarországon, aminek következtében egyre nagyobb számban mennek el fiatalok Magyarországról. Nem azért nevel az ember gyereket, én sem azért nevelek öt gyermeket, hogy aztán majd külföldről küldött levelezőlapon meg interneten lássam őket, és az unokáimat fényképről ismerjem. Az életnek nem természetes, nem normális menete az, amikor a fiatalok elvágynak, elmennek a hazájukból, nem pusztán világot látni, hanem véglegesen másutt letelepedni. Az a tény, hogy mindez Magyarországon az elmúlt nyolc évben általános gyakorlattá vált, önmagában történelmi kudarca a magyar politikának, amit most nekünk kell helyrehoznunk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Azokat a fiatalokat, akik még itthon vannak, itthon kell tartanunk, akik pedig elmentek, vissza kell hívnunk. Biztosítani kell számukra a tanulás, a munkavállalás, az otthonteremtés és a családalapítás lehetőségét. És, kedves barátaim, tisztelt hölgyeim és uraim, azokat, akik azt mondják nekik, hogy el lehet menni az országból, arra kell ösztönözni, hogy inkább ők menjenek el. (Hosszan tartó taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Úr! Talán sokaknak kevésbé szembetűnő, de ugyanilyen képtelen és nevetséges dolog, hogy az ember nem mehet el, mondjuk, a saját testvérének vagy a jó barátjának segíteni, hogyha az maga építi a házát, vagy föl akarja ásni a kertjét, le akarja betonozni a kocsibejáróját. Aki megteszi, azt megbüntethetik, és az állam ma arra biztatja a polgárokat, hogy jelentsék is föl egymást, miközben állami intézmények, köztük még minisztériumok is tetemes köztartozást halmoznak fel.

Ezeket az abszurd állapotokat sürgősen föl kell számolni, az életnek, az élet természetes működésének vissza kell adni a teret. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik padsoraiban.) A fiataloknak, a családoknak, a természetes közösségeknek, az emberi kapcsolatoknak, az összetartásnak, az összefogásnak, a saját erőből történő értékteremtésnek, igenis, vissza kell adni a teret. Csak ez emelhet föl egy országot és nem az okoskodó pénzügyminiszterek táblázatai.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A nemzeti együttműködés rendszerében a politikának nem az a dolga, hogy akadékoskodjon, fontoskodjon, gátakat emeljen az emberi munka, az alkotás, a kezdeményezés elé, hanem az, hogy ezeket minden eszközzel támogassa és bátorítsa.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Külön kell szólnom a hölgyek helyzetéről. (Dr. Vadai Ágnes: Na!) Abban a szerencsés helyzetben vagyok, hogy a családomban a hölgyek igen komoly, kétharmadot meghaladó többségben vannak (Derültség a Fidesz soraiban.), tehát van fogalmam arról, hogy miként fest ma Magyarország női szemmel. Ennek alapján mondhatom, ezen a téren is nagyon komoly változtatásokra lesz szükség, elsősorban a nők iránti tisztelet és megbecsülés tekintetében. Mindenekelőtt a nőknek a családban betöltött szerepét kell újra jóval magasabb polcra helyeznünk. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiból.)

Az egész nyugati civilizáció megsínylette, hogy az elmúlt évszázadban nem ismerte el, nem tisztelte, nem becsülte kellőképpen a nőkben a nőt, az anyát, a nagymamát, vagyis az egyetemességet. (Dr. Vadai Ágnes: Jesszusom!) Egy anya mindenhez ért, hiszen gyermeke mindenről kérdéseket tesz föl, és ő mindenre válaszol. Az anyaság nem a speciális tudás terepe, hanem az egyetemes tudásé, amiben mi, férfiak mindig gyengébbek leszünk, mint a nők. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.) Ezt az egyetemességet, ezt a józanságot, erkölcsi és lelki erőt újra a helyére kell emelnünk társadalmi elismertség és tisztelet tekintetében, ha nem akarjuk, hogy a nyugati civilizáció és kultúra népességfogyás miatt okafogyottá váljon a jövőben. (Taps a Fidesz soraiból. - Dr. Józsa István tapsol.)

Változtatnunk kell, tisztelt hölgyeim és uraim, az elmúlt évekhez képest a hazánkról való gondolkodásunkban is. (Moraj az MSZP soraiban.)

Tisztelt Ház! Ha a nyugati világ vezetőit hallgatjuk, a nemzeti érzés valóságos reneszánsza bontakozik ki a szemünk előtt. Az amerikai, a német vagy a francia elnök olyan gondolatok egész tárházával lépnek elénk, amelyeket korábban lekicsinylő és megvető minősítésekkel nacionalistának bélyegeztek. Álljon itt egy mondat Franciaország elnökétől mintegy az új korszak útjelző táblája gyanánt; ezt mondta: "Franciaország a mi országunk, nincs nekünk másik. Franciaország mi vagyunk, ez az örökségünk, a közös javunk. Gyűlölni annyit jelentene, mint önmagunkat gyűlölni."

És hadd folytassam: valóban, Magyarország is egy olyan hosszú történelem, ami minden magyar történelme is, mindegyikünké, bármi legyen is az eredetünk. Mindazok, akik nemzedékről nemzedékre harcoltak Magyarországért, alapvetően csak egy dolgot tudtak, hogy nem szeretnék elveszíteni, mert érezték, hogy ez a legértékesebb, amit a gyermekeiknek átadhatnak. Megértették, hogy érte harcolva őértük harcolnak, mert szívük mélyén ott volt az érzés, hogy ez a rejtélyes kötődés egy közös, kivételes sorshoz kapcsolja őket, amelynek nagyszerűségében mindannyian osztoznak.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Az új társadalmi szerződésben a hazaszeretet az első pont. (Nagy taps.)

Tisztelt Ház! Hölgyeim és Uraim! Mélyen tisztelt Elnök Úr! Végül engedjenek meg néhány mondatot az új korszak első kormányának kötelezettségeiről.

Számomra a modern kormányzás mottója úgy hangzik: a győztesnek nem igaza van, hanem feladata. Az új korszak első kormányának feladata az új társadalmi szerződés érvényre juttatása, azaz a nemzeti együttműködés rendszerének felépítése. Az új korszak első kormányának a társadalmi szerződés nem lehetőségeket biztosít, hanem kötelezettségeket ír elő, méghozzá három kötelezettséget.

Először: kötelezettsége az új korszak első kormányának, hogy a választási programját valósítsa meg (Közbeszólás az MSZP soraiból: Az nehéz lesz!), amelynek középpontjában a sokszínű magyar nemzetet összekötő alapértékek, a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend állnak. Ezért tettem - húsz év óta példátlan módon - választási programunkat bátran a kormányprogram részévé.

Másodszor: kötelezettsége az új korszak első kormányának megalkuvás nélkül és határozottan végrehajtani az új társadalmi szerződést, azaz fölépíteni a nemzeti együttműködés rendszerét, megteremteni a társadalmi szerződés intézményes alapjait minden fontos területen. Gyökeres változásokat, új rendszert kell létrehozni és működtetni a gazdaságtól az egészségügyön, a közbiztonságon és közigazgatáson át az adózásig.

(14.00)

S harmadszor: kötelezettsége az új korszak első kormányának megvédeni az új rendszert és a nemzeti egységet minden olyan jelenséggel és törekvéssel szemben, amely gyengíteni vagy veszélyeztetni próbálja. Nem lehetnek illúzióink: az átmenet korszakának haszonélvezői nem adják föl. Nem fognak belenyugodni abba, hogy nem élhetnek vissza a hatalommal, nem érvényesíthetik gátlástalanul saját üzleti és hatalmi érdekeiket. Mindent el fognak követni - jó, ha tudjuk, mindent el fognak követni -, hogy visszahozzák az átmenet korszakának politikáját, megbontsák a nemzeti egységet, megakasszák a nemzeti együttműködés rendszerének építését. Igen, harcolni fognak az új társadalmi szerződés ellen.

A kormánynak és ennek a parlamentnek az a kötelessége, hogy minden demokratikus és törvényes eszközzel megvédje ezekkel a támadásokkal szemben az új társadalmi szerződést, a magyar emberek, a magyar nemzet sikerének és felemelkedésének garanciáját.

Tisztelt Ház! Tisztelt Elnök Úr! Hölgyeim és Uraim! Az új rendszerben a kormánynak az ország háromharmadát, a teljes magyar nemzetet kell képviselnie, és tudomásul kell vennie, hogy a demokratikusan létrejött nemzeti egységnek természetes része az ellenzék is, mégpedig ellenzékként, tehát az eltérő álláspontok és vélemények szószólójaként. A diktatórikus, erőszakkal összetákolt, megfélemlítéssel fönntartott egység nem tűri a sokszínűséget és a többszólamúságot. A demokratikus nemzeti egység esetén épp ellenkezőleg: a sokszínűség és a többszólamúság nem zárja ki, nem áll ellentétben a nemzeti egységgel.

A magyar történelem egyik legnagyobb és legdicsőségesebb nemzeti egysége a reformkorban jött létre. Ennek az egységnek két fő alakja, Kossuth és Széchenyi a legfőbb célokat kivéve szinte semmiben sem értettek egyet. Annyira nem, hogy Széchenyi azt írja: már bizonyos, együtt fognak fölkötni minket, de egy utolsó kívánságom azért lesz, hogy Kossuthnak háttal lógjak. (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nos, tisztelt hölgyeim és uraim, ez a legendás nemzeti egysége a magyar történelemnek. Igen, a magyar történelmi hagyományok azt bizonyítják: a nemzeti egység, a sokszínűség és a vita igenis megférnek egy fedél alatt.

Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Tudom tehát, hogy mit várnak tőlem a magyarok, tudom, hogy mit vár tőlem az ország, és ez az elvárás határozza meg azt a programot, amelyet miniszterelnökként következetesen és megalkuvás nélkül meg akarok valósítani. Magyarország miniszterelnökeként az lesz a feladatom, hogy minden erőmmel és tudásommal segítsem a magyarok közösségét a régi rendszer fölszámolásában, az új rendszer megalkotásában, megerősítésében és működtetésében.

Tisztelt Ház! Mindezt a tisztelet kultúrájának szellemében fogom tenni. Mert egy kormányprogramnak nem csak fejezetei s elvi tételei vannak, van annak szelleme is, amely körüllengi, átjárja és lelket lehel belé. A mi esetünkben ez a szellem a tisztelet kultúrája. Jól tudom, hogy a tisztelet kultúrája nem honosítható meg a felsőbbség, sőt, még a demokratikus közhatalom utasítására sem. Politikai fordulat, sőt, politikai forradalom sem szüli meg. A tiszteletre való képességnek és készségnek mélyebbről kell fakadnia. Úgy látom, még a józan belátás sem elegendő hozzá.

Érvelhetünk ugyan logikus módon amellett, hogy a puszta ésszerűségre hagyatkozva is belátható, hogy jobb, erkölcsösebb, biztonságosabb, tehát hasznosabb és kényelmesebb életet hozhatunk létre, ha egymás tiszteletben tartását, az egyenlő emberi méltóság elfogadását tesszük a társadalmi együttélés alapjává - a logika ezzel megelégedhet, a valóságos hús-vér emberi élet számára azonban ez a belátás nem elegendő. Nem elegendő, mert a kölcsönös tisztelet kultúrájának győzelméhez olyan ősi emberi ösztönöket kell megzabolázni, letörni és megszelídíteni, mint az irigység, a cinizmus, a hatalmaskodás és a viszálykodás. Gyarlóságom tudatában sem mondhatok sem én, sem kormányom mást, mint hogy erőfeszítéseket fogunk tenni, hogy mi magunk kormányzásunk során hozzájáruljunk a kölcsönös tisztelet kultúrájának terjedéséhez és szárba szökéséhez. Tudom, hogy ezen múlik kormányzásunk minősége. Olyan nincs, hogy rossz fa jó gyümölcsöt hozzon. Lehetsz-e segítségére másoknak, lehet-e életed áldás, ha nincs meg benned a harmónia önmagaddal és a világgal?

Ezért, tisztelt Ház, kormányzásom alatt azon leszek, hogy Magyarország ne tévessze össze a gyávaságot az alázattal, a félelmet az okossággal, az engedékenységet a megértéssel; ne tévessze össze a kényelemszeretetet a békeszeretettel, a tétlenséget a szelídséggel és a középszerűséget a mértéktartással. Hiszem, hogy ezen fordul meg a magyar nemzet jövője. Hívom önöket, legyenek társaim e lélegzetelállítóan nagyszerű munkában!

Köszönöm, hogy meghallgattak. (Hosszan tartó, nagy taps a Fidesz és a KDNP soraiban. - Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm Orbán Viktor miniszterelnök-jelölt úr előterjesztését.

Tisztelt Országgyűlés! Igen tisztelt Elnök Úr! Most a vezérszónoki felszólalásokra kerül sor, a rendelkezésre álló időkeretből 30-30 perces időkeretben. Ezek közben kétperces felszólalásokra nincs lehetőség.

Megadom a szót Navracsics Tibor úrnak, a Fidesz képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. NAVRACSICS TIBOR, a Fidesz képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Köztársasági Elnök Úr! Tisztelt Házelnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! 2010. április 11-én és április 25-én hatodszor rendeztek szabad választásokat Magyarországon. Hatodszor dönthetett Magyarország választóközönsége, hogy kik irányítsák az ezt követő években Magyarországot, kik alakítsák a jövőjét. Mégis, ez a hatodik választás kiemelkedik a sorból. Nem csupán fél tucat választást tudhat maga mögött most Magyarország, hanem ebben a sorban van egy kiemelkedő választás is, amely talán leginkább az 1990-es választáshoz hasonlítja a 2010-es országgyűlési választásokat.

Alapozó választás ez, olyan alapozó választás, amely eredményéből adódóan azt sugallja mindenki számára, aki a közügyekben részt vesz, a közéletben részt vesz, hogy valamilyen új szakasznak, új korszaknak kell következnie a magyar politikában. Új korszaknak kell következnie, hiszen minden eddigi választási eredménynél egyértelműbb a választópolgárok üzenete. Talán csak az 1990-es alapozó választáshoz hasonlítható az eredmény, hiszen akkor egyértelműen üzenték meg a magyar választópolgárok, hogy szakítani akarnak a szocializmussal, szakítani akarnak a szocializmus hagyományait folytató pártokkal, és egy új, demokratikus és szabad Magyarországot akarnak, nyugatias demokráciával, többpártrendszerrel és szociális piacgazdasággal.

És most, 2010-ben is egyértelműen üzentek a választópolgárok. Azt is megkockáztatom, hogy még egyértelműbben, mint 1990-ben, hiszen 1990-ben sokan panaszkodtak arra, hogy viszonylag alacsony volt a részvétel, nagy volt a közöny a választások iránt, sokan nem mentek el szavazni. 2010-ben nem mondhattuk azt, hogy alacsony lenne a részvétel, és nem mondhattuk azt sem, hogy a választópolgárok iránymutatása számunkra ne lett volna egyértelmű, akár kormánypárti, akár ellenzéki oldalon is foglal helyet a képviselő.

Kétharmados felhatalmazást kapott az Országgyűlésben a Fidesz-KDNP pártszövetség, kétharmados felhatalmazást, annak ellenére, hogy a választási kampány utolsó részében az ellenzéki pártok már csak azzal kampányoltak, hogy a kétharmad veszélyeire hívják fel a figyelmet, és azt tanácsolják a választópolgároknak, hogy a Fidesz ellen szavazzanak, nehogy a Fidesznek kétharmada legyen. Nos, a választópolgárok meghallgatták az ellenzéki pártok intelmeit, és úgy döntöttek, hogy kétharmados többséget adnak a Fidesz-KDNP pártszövetségnek. Köszönet ezért. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

(14.10)

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Képviselőtársaim! Nyílt kártyákkal játszottunk. A választási kampányban is azt mondtuk, hogy kis többség kis változás, nagy többség nagy változás. A választópolgárok számára nem volt zsákbamacska, hogy mi következik a választások után. A választópolgárok pontosan tudták, hogy szavazataikkal csökkenthetik vagy növelhetik a változások mértékét. Csökkenthetik vagy növelhetik annak a felelősségnek a súlyát, amelyet a jövő kormányzó pártjainak majd viselniük kell. És a választópolgárok úgy döntöttek, hogy növelni akarják a változások mértékét, alapos, gyökeres változásokat akarnak, és nagy felelősséget akarnak adni a kormányzó pártoknak. Íme, a kormányprogram alapja egy kétharmados parlamenti többség, egy olyan új korszakhatár, amellyel Magyarország sorsát ismét a jó irányba terelhetjük. Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Egyértelmű a politikai helyzet, egyértelmű a kétharmados felhatalmazás, egyértelmű, hogy Magyarország húsz év után ismét egy korszakhatárt lép át.

Egy elemző a minap az egyik televíziós műsorban azt mondta, hogy őt ez a kormányprogram a karakterét tekintve leginkább az Antall-kormány kormányprogramjára emlékezteti. Valóban, a szituáció egy kicsit hasonló. Húsz év után ismét megnyílik a lehetőség, hogy szakítsunk mindennel, ami eddig rossz volt, ami bénította a magyar politikát, és végre ismét megnyithassuk a bővülés fejezetét, ismét megnyithassuk a szabadság fejezetét, és ismét megnyithassuk a jólét fejezetét. Ezt azonban csak akkor tudjuk megtenni, csak akkor tudunk új korszakot kezdeni, ha van világos világképünk, világos értékrendünk és világos képünk a jövő Magyarországáról.

Tisztelt Képviselőtársaim! Bernard Vogel, a Német Kereszténydemokrata Unió nagy öregje egyszer egy beszélgetés során azt mondta, hogy egy pártnak soha nincs új programja, mindig azt a programját valósítja meg, amelyet megalapításakor megfogalmazott, csak mindig a korhoz, a kor követelményeihez igazítja. Így van ezzel a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség és a legrégebbi, még létező magyar demokrata párt, a Kereszténydemokrata Néppárt is. A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 1988. március 30-án azért alakult meg, hogy Magyarországon demokrácia legyen, Magyarországon piacgazdaság legyen, olyan ország legyen Magyarország, ahol a politika és a gazdaság nem a kevesek, hanem az egész nemzet javát szolgálja, a közjót szolgálja, ahol a politika és a gazdaság szereplői azért munkálkodnak, hogy a köz gyarapodjon. Huszonkét éve történt ez, és azt mondhatjuk, hogy a Fidesz küldetése mind a mai napig ebből áll, illetve abból a fogalompárból, amelyet 1998-ban úgy fogalmaztunk meg: szabadság és jólét.

Magyarország az 1990-et követő első húsz évben megpróbált olyan országgá válni, ahol a szabadság és a jólét mindennapos jelenség, ahol szabadság és jólét feltételezi egymást, garancia van a megvalósulásukra, a mindennapi élet részévé válik, és az emberek nemcsak álmukként tisztelik ezt a reformkori törekvést, de a megvalósult életük részeként is tisztelhetik ezt. Az elmúlt húsz évben - noha értünk el sikereket - sok esetben nem sikerült megvalósítani a szabadság és jólét országát. Most, 2010-ben ismét lehetőségünk nyílik arra, hogy a szabadság és jólét fejezete megnyíljon.

A Fidesz 1988. március 30-án egy hosszú utat kezdett meg. Egy hosszú utat, más demokratikus pártokkal együtt, amelyek komolyan gondolták, hogy le kell bontani a Magyar Szocialista Munkáspárt egypárti uralmát, amelyek komolyan gondolták, hogy Magyarországnak demokráciává kell válnia, jogállammá kell válnia, szociális piacgazdasággá kell válnia. Noha a munka még nincs elvégezve, az elmúlt húsz év politikai vitái meglehetősen jól körülvonalazták már azt, hogy milyennek kell lenni a jövő Magyarországának.

Mi magunk 2002 óta egyre nagyobb idegenkedéssel néztük a kormánypártok lépéseit, egyre inkább nőtt a gyanakvásunk, hogy talán ez mégsem a jövő erős Magyarországa irányába mutat; 2006-tól kezdődően pedig már egyértelművé vált, hogy az akkori kormánypártok és a Fidesz politikája, politikai elképzelései között ég és föld a különbség. 2006 nyarán itt a parlamentben az akkori kormányprogram, majd az azt követő megszorító csomag parlamenti vitája során tettük világossá, hogy mi a válságból való kiutat, a gazdasági válságból való kiutat és az új, erős Magyarország felé vezető utat nem a megszorításokon keresztül tudjuk elképzelni. 2006-ban már a választási kampányban azt mondtuk, hogy gyökeres gazdaságpolitikai fordulatnak kell történnie, gyökeres gazdaságfilozófiai fordulatnak kell történnie ahhoz, hogy elkerüljük a gazdasági válságot.

Meghallgattuk az akkor hivatalban lévő kormánypártokat, amelyek megnyerték a 2006-os választást, amelyek azt mondták, hogy mi hazudunk, nincs szükség semmilyen gyökeres gazdaságpolitikai fordulatra, hiszen mindent meg fognak oldani az uniós források, Magyarország a legjobb úton halad a sikerek felé, nem kell változtatni semmit a kormány politikáján. Aztán meghallgattuk itt az Országgyűlésben 2006 nyarán a zavart magyarázkodásokat, amelyek elmondták, hogy valóban, sajnos nem úgy alakultak a költségvetési folyamatok, ahogyan azzal számoltak, megszorító intézkedésekre van szükség, de egy jól irányzott megszorító csomag kétségtelenül tudja majd kezelni a magyar gazdaság problémáit. Négy évvel ezelőtt történt ez. Azóta megszorító csomag megszorító csomagot ér. Magyarország helyzete semmivel nem lett jobb, hanem csak romlott. Hazugság hazugság után következett be. Az őszödi beszéd nem csak egyetlen és kiálló eseménye volt a magyar politika ekkor következő hazugságáradatának, hanem egy emblematikus esemény, de sajnos nem páratlan esemény, hiszen mind előtte, mind utána újra és újra kormánypárti politikusainkat hazugságon kaptuk.

Van tehát mit lezárni. Le kell zárnunk a gazdasági hanyatlás, a politikai hazugság, a politikai hitelvesztés, a közbizalom elveszítésének folyamatát. Meg kell nyitnunk egy olyan korszakot, ahol a szó visszanyeri a becsületét, a politika visszanyeri a hitelességét, a gazdaság ismét növekedési pályára áll. Mi készen állunk erre a munkára.

A Fidesz-Magyar Polgári Szövetség a 2006-os választási vereség után rögtön hozzákezdett új programjának a kidolgozásához. 2007-ben a Jövőnk című vitasorozattal megalkottuk középtávú programtervünket, stratégiai tervünket. Erre épült 2008-ban az Erős Magyarország című alapprogramunk, és 2009-ben az európai parlamenti választási programunk. 2010-ben pedig megszületett a választási programunk, amely most a kormányprogram részét is alkotja. Nem állt előzmények nélkül és nem volt egyedüli ez a programsorozat, hiszen a szabadság és jólét 1998-as választási programját Az új évezred küszöbén című 1998-as kormányprogram követte. Az akkori célkitűzések mind a mai napig érvényesek. Amire akkor nem volt erőnk, hogy megvalósítsuk, hiszen koalíciós kormányzásra kényszerültünk, azt most, a saját erőnkre támaszkodva megvalósíthatjuk.

Régóta mondjuk, hogy Magyarországnak alapvető változásokra van szüksége. Alapvető változásokra van szüksége a gazdaság, a politika és az államélet területén. Alapvető változásokra van szüksége, hiszen azok a dolgok, amelyek 2006 óta folytatódtak, amelyek Magyarországot hanyatlásba taszították, nem folytathatók. Szükségünk van tehát a politika becsületének megteremtésére. Pontosan tudjuk, hogy mi, politikusok csak akkor tudjuk visszaszerezni hitelességünket a választópolgárok előtt, és csak akkor tudjuk megerősíteni a magyar politika hitelét, ha betartjuk vállalásainkat, ha minél hamarabb megvalósítjuk azokat az elképzeléseinket, amelyeket ismertté tettünk a választópolgárok előtt. Ezért volt szükség arra, hogy az első törvények között terjesszük be a választójogi törvényt, amely lehetővé teszi, hogy elfelezzük a Magyar Országgyűlés létszámát. Ezért volt szükség arra, hogy az elsők között terjesszük be azt az önkormányzati választási törvényt, amely lehetővé teszi, hogy a jövőben feleannyi legyen az önkormányzati képviselők száma országosan.

(14.20)

Ezért volt szükség arra, hogy az előző ciklus egyik fehér hollónak számító kifejezését, a politikai felelősséget ismét visszahelyezzük a jogaiba.

Tisztelt Képviselőtársaim! Augusztus 20-a és október 23-a áldozatainak kártalanítása nem egyszerű emberbaráti gesztus, hanem egy jelentős lépés abba az irányba, hogy a magyar politikát ismét hitelessé tegyük a választópolgárok előtt (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.), hogy jelezzük a választópolgároknak, hogy a kormány nem őellenük, hanem őértük dolgozik, hogy jelezzük a választópolgároknak, hogy ha egy kormány hibázik, adott esetben bűncselekményt követ el a saját polgárai ellen, akkor ezért bűnhődnie kell (Taps a Fidesz, a KDNP, az LMP és a Jobbik soraiban.), mert a politikus és a politika nem állhat szemben a polgáraival. A politika csak akkor lehet hiteles, ha a polgáraival közösséget vállal. A politikus egy a köztársaság polgárai közül, és mind jó sorsában, mind rossz sorsában osztoznia kell polgárai sorsában, ha pedig bűncselekményt követ el, akkor bűnhődnie kell érte.

De hasonlóképpen a politikai felelősség újbóli meghatározását célozza a kettős állampolgárságról szóló törvényjavaslat. Sokan magyarázták itt nekünk az előző ciklusban, hogy a határon túli magyarok valójában nem részei a nemzetnek. Sokan próbáltak minket abba a gyanúba keverni, hogy nacionalisták vagyunk, soviniszták vagyunk, lenézünk más nemzeteket, sőt, adott esetben kirekesztők vagyunk saját nemzettársainkkal szemben.

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! A kirekesztő politizálásnak a nemzeti együttműködés rendszerében vége, sem etnikai, sem szociális, sem területi alapon nem lehet senkit sem kirekeszteni többé a magyar nemzet közösségéből. (Taps a Fidesz, a KDNP és a Jobbik soraiban.) Ezt szimbolizálja a kettős állampolgárságról szóló törvény.

Hasonlóképpen sokat kell még tennünk az államreform területén. Megtettük az első lépéseket: feleannyi miniszter lesz az új kormányban, különválasztottuk a közigazgatást és a politikát, ismét megteremtettük a köztisztviselők számára az életpálya lehetőségét. (Zaj az MSZP soraiban.) Folytatni fogjuk a területi közigazgatás átalakításával, a magyar államot hatékonnyá fogjuk tenni. Olyan állammá fogjuk tenni, amely szolgálja a polgárait, nem pedig a polgárai ellenében dolgozik. Olyan állammá fogjuk tenni, amely takarékosan bánik a polgárai pénzével, a közpénzekkel, hatékonyan használja fel, és szorgalmas, fegyelmezett munkával hálálja meg a polgároknak a közpénzeket, azokat az adományokat, amelyekkel az állam fenntartásához hozzájárulnak. A magyar államot valóban újra kell teremteni, a magyar állam ma nem versenyképes. Azt láthatjuk, mintha Magyarországon kizökkent volna az idő: már nemcsak a Nyugat-Európával való versenyt veszítjük el a gazdaság területén, de sok szempontból Közép-Európán belül is leszakadunk, és sajnos ebben a magyar állam ma nem segíti a gazdaságot, hanem gátolja.

Mindent meg kell tennünk annak érdekében, hogy az elkövetkező korszakban a magyar állam szolgálója legyen a közügyeknek, szolgálója legyen a közjónak, szolgálója legyen a versenyképességnek, a szociális piacgazdaságnak, a szabadságnak és a jólétnek, és hasonlóképpen át kell alakítanunk a gazdaságpolitikát is. A magyar politikából az elmúlt években hiányzott a távlatos gazdaságpolitikai stratégia. Magyarország egyik napról a másikra tengődött, miközben mondvacsinált statisztikai táblázatokkal próbálták bizonygatni, hogy minket irigyelnek a nyugat-európai országok, különböző állatfajták kitalálásával szórakoztatták magukat a kormánypárti politikusok (Derültség a Fidesz és a KDNP soraiban.), miközben Magyarország szépen, csendben elsüllyedt a gazdasági válság mocsarában. Ma Magyarországgal nem számolnak a világgazdasági versenyben.

Magyarországnak ismét erősnek kell lennie, ismét utol kell érnie a közép-európai országokat, sőt ismét célba kell vennie a nyugat-európai országokat. Nem volt ez olyan régen, talán szocialista képviselőtársaim még emlékeznek rá, amikor az előző Fidesz-kormány idején arról folyt a vita, hogy tizenöt vagy húsz év alatt érjük utol Nyugat-Európa fejlettségi átlagát. Azóta az előző kormányok tevékenységének köszönhetően kiderült, hogy rövidesen Közép-Európa átlagának utoléréséről kell vitatkoznunk, nem pedig a nyugat-európai átlag utoléréséről. Most ezt mi meg fogjuk fordítani: Magyarország gazdasága ismét növekvő pályára fog állni, Magyarországon ismét jó lesz vállalkozónak lenni, mert a vállalkozó érezni fogja, hogy mind a politika, mind pedig a közigazgatás megbecsüli és segíti a tevékenységét.

Tisztelt Képviselőtársaim! Aki az elmúlt nyolc évben Magyarországon élt, sokan úgy érezhették, mintha a feje tetejére állt volna minden. Évtizedes, évszázados értékeink cáfolódtak meg nap mint nap, hiszen mindenkit úgy neveltek, hogy becsületesnek lenni jó, a hétköznapokban becsületesen kell élni, jól kell tanulni, szorgalmasan kell dolgozni, őszintének kell lenni embertársainkhoz, hiszen ekkor tudunk boldogulni. Ehhez képest az elmúlt nyolc évben egyre inkább azt tapasztalták, hogy aki becsületes, az vesztes, hogy aki őszinte, az vesztes, hogy aki jól tanul, aki szorgalmasan dolgozik, az vesztes, mert mindig van valaki, aki átvágja az embert, aki ugyan aláír valamit, de azt nem gondolja komolyan, aki ugyan nyilvánosan mond valamit, de zárt ajtók mögött teljesen mást mond, aki a választópolgároknak való elszámolást nem gondolja komolyan, aki nem gondolja komolyan, hogy a dolgoknak következménye kell hogy legyen, egy demokratikus politikában pedig még inkább, mert ez hitelvesztéssel jár.

Mi arra készülünk, miközben meg vagyunk arról győződve, hogy Magyarországot a túlnyomó többséget tekintve becsületes emberek lakják, Magyarország ismét a becsületes emberek országa lesz, azaz jó lesz Magyarországon becsületes embernek lenni, mert a becsületes ember fog boldogulni, a becsületes ember lesz sikeres, megéri jól tanulni, megéri szorgalmasan dolgozni, megéri őszintének és megbízhatónak lenni, mert a helyére állítjuk ezeket az értékeket, a helyére állítjuk a hétköznapok normalitását. (Taps a Fidesz, a KDNP, szórványos taps az LMP soraiban.)

Tisztelt Képviselőtársaim! Azonban nincsenek illúzióink. Ezt csak akkor tudjuk megtenni, ha a magyar politika is ilyen lesz, ha őszintén beszélünk egymással. Nem kell hogy egyetértsünk, de ne csapjuk be egymást, őszintén beszéljünk egymással, hiszen akkor tudjuk tisztázni azokat a pontokat, amelyekben egyetértünk, amelyekben már most együtt tudunk működni, és tudjuk tisztázni azokat a pontokat, amelyek még további megvitatást igényelnek. Én hiszek abban, hogy mindenki, aki itt ül az Országgyűlésben, mindenki, aki a Magyar Országgyűlés képviselője, az ugyanabban a jövőben hisz, ugyanabban a jövőben érdekelt. Egy nemzet tagjai vagyunk, ugyanabban a jövőben hiszünk: ez az erős, szabad és demokratikus Magyarország. Magyarországnak sikeresnek kell lennie.

Nyilvánvalóan sok vitát fogunk folytatni erről a kormányprogramról és még az elkövetkező években az egyes kormányzati lépésekről, bizonyára lesz sok pont, amelyekben nem értünk egyet. Úgy gondolom, ennek ellenére mégis közösen vagyunk érdekeltek abban, hogy az elkövetkező évek sikeresek legyenek. Számítok az önök közreműködésére, és kérem, hogy segítsék a munkánkat a jövőben is.

Köszönöm szépen a figyelmüket. (Taps a Fidesz és a KDNP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm Navracsics Tibor úr felszólalását. Tisztelt Országgyűlés! Tájékoztatom önöket, hogy a következő vezérszónoki felszólalást követően Sólyom László köztársasági elnök úr a programja miatt nem vesz részt az ülés további részében.

Most pedig megadom a szót Mesterházy Attila úrnak, az MSZP képviselőcsoportja vezérszónokának.

MESTERHÁZY ATTILA, az MSZP képviselőcsoportja részéről: Nagyon szépen köszönöm a figyelmet és a lehetőséget.

Annak ellenére, hogy Orbán elnök úr és a Fidesz számos politikusa ma már mantraszerűen folyamatosan ismétli, hogy Magyarországon forradalom volt, és az emberek a rendszerváltásra szavaztak, a beszédem elején le kell szögeznem azt, elnök úr, hogy Magyarországon nem volt forradalom. Magyarországon 17 ezer emberrel szavaztak többen önökre, mint 2006-ban az SZDSZ-MSZP-koalícióra. Bele sem merek gondolni: hogyha nem 17 ezer szavazattal kaptak volna önök többet, mint az akkori koalíció, akkor lehet, hogy ha 50 ezer főről beszélnénk, akkor már az új honfoglalást is magukénak tartanák. (Derültség az MSZP soraiban.)

(14.30)

A másik, amit fontos hangsúlyozni, hogy rendszerváltásra sem tudtak szavazni a magyar választópolgárok, hiszen a magyar választópolgárok túlnyomó többsége köztársaságot akar királyság helyett, demokráciát akar diktatúra helyett, és piacgazdaságot akar utasításos tervgazdaság helyett. Még csak a magyar nemzeti együttműködés rendszerére sem szavazhattak volna, tisztelt elnök úr, a választópolgárok, hiszen erről önök egyetlenegy szót sem ejtettek a választási kampányban.

De akkor mi történt most Magyarországon áprilisban? Az történt, ami eddig már háromszor történt az elmúlt 20 évben a demokratikus választások során, hogy a magyar embereknek, a magyar választóknak egy része elment szavazni, és leváltották a regnáló kormányt, ahogy ezt megtették már háromszor az elmúlt 20 évben. Tehát kormányváltás történt; nem forradalom, nem rendszerváltás és nem új honfoglalás. (Taps az MSZP padsoraiban.) Ezért, elnök úr, ön nem rendszerváltásra kapott felhatalmazást, hanem a kormányzásra.

A kormány programjának első két mondatával teljesen egyetértek, ez így hangzik: "A győztesnek - és ön is idézte a beszédében - nem igaza van, hanem feladata. A győztestől nem azt várjuk, hogy bizonygassa az igazát, hanem azt, hogy tegye a dolgát, teljesítse a feladatát."

Önnek az első feladata az lett volna, hogy egy olyan kormányprogramot tesz le az asztalra, amelyben benne van az is, hogy milyen célokat akar elérni a következő kormány, de benne van az is, hogy ezt milyen eszközökkel, milyen ütemezéssel, milyen források felhasználásával kívánja elérni. Éppen ezért azt kell hogy mondjam, hogy az első feladat nem sikerült önnek, ezért még mindig nincsen igazi kormányprogram. Ön úgy fogalmazott, hogy ez egy iránytű. Hadd használjam az ön hasonlatát; igen, lehet ez egy iránytű, csak akkor a tű hiányzik ebből az iránytűből. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

Ez azért is érthetetlen, mert ön már többször kinyilvánította az elmúlt években, legutóbb - hogy a köztársasági elnök úr is itt van, hadd említsem ezt a példát - 2008. április 11-én ön arról beszélt a köztársasági elnök úrnak, hogy ön kész a kormányzásra, és bármikor képesek továbbvinni az ország irányítását. Sőt, a választási kampányban is számtalanszor elmondta ezt, és még azt is bizonygatta, hogy bizony a Fidesznek száznapos türelmi időre sincs szüksége.

Így végképp tragikus, hogy a beterjesztett írás nem más, mint szimpla frázisgyűjtemény, vágyak összefoglalója. Ki kell hogy mondjam, hogy ez nem kormányprogram, ez nem a nemzeti együttműködés programja, hanem a nemzeti szemfényvesztés programja. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban: De kemény vagy!) Tudja, elnök úr, az illuzionisták a cirkuszban nagyon szórakoztatóak tudnak lenni, de a magyar parlamentben életveszélyesek. (Zaj a Fidesz padsoraiban.)

Sosem gondoltam, hogy ezt a mondatot el kell mondanom itt, az ország Házában, hogy egyszer életemben örültem volna annak, ha a kormányprogram nem egyenlő a választási programmal. Hiszen a választási program során sem bíbelődtek túl sokat azzal, hogy megmondják, hogy mit, hogyan, miért és milyen időzítéssel szeretnének megtenni Magyarországon a következő időszakokban. Ezt a tartalmi hiányosságot csak súlyosbította az, hogy önök annyira fontosnak tartották ennek a kormányprogramnak a vitáját, hogy pontosan kettő napot adtak arra, hogy bárki elolvashassa ezt a magyar parlamentben, véleményezhesse: pontosan pünkösd vasárnapját és pünkösd hétfőjét adták a Magyar Országgyűlés tagjainak, hogy elolvassák és végignézzék ezt a 85 oldalas dokumentumot.

Aztán amikor a kezembe kaptam ezt a dokumentumot, akkor egy kicsit megnyugodtam, mert láttam, hogy jó volt a szerkesztő; ez a 85 oldal inkább csak 40, tehát hamarabb és gyorsabban lehet elolvasni, és amikor el is olvastam, azt is láttam, hogy erre még a két nap is egészen biztosan sok, tehát önök jól lőtték be egyébként azt az időtávot, ami ennek a programnak a véleményezéséhez szükséges. (Derültség és taps az MSZP padsoraiban.)

Már csak a lényeg hiányzik ebből a programból, elnök úr, az, hogy a felsorolt problémákat miként fogják megoldani. A vita akkor volna jó itt, ebben a Házban a mai nap és a következő napokban, hetekben, hónapokban is, ha nem a célokról vitatkoznánk - hiszen abban egészen biztosan sokkal könnyebben egyetértünk -, hanem a megoldási javaslatokról szólna a vita, hogy ki tud jobb alternatívát adni egy társadalmi probléma megoldására.

Ön arról beszélt, hogy a program tulajdonképpen nem más, mint hogy legyen mindenkinek jó és mindenki mindig nyerjen. Azt gondolom, hogy nincs Magyarországon olyan ember, aki ezzel az állítással vitatkozna. És valóban igaz, hogy fontos a munka, fontos a család, az otthon, az egészség, a rend, fontosak a nyugdíjasok, számos cél nagyon fontos és jó ebben a programban. Csak arra nem kapunk választ, hogy ezt hogyan, miként, miből kívánják finanszírozni. (Közbeszólások a Fidesz padsoraiban.)

Csökkenteni akarják a bürokráciát. Helyes, de milyen időütemben, mely bürokratikus intézkedéseket? Csökkenteni akarják az adóterheket. Csökkenteni akarják az adók számát. Azt is mondják, hogy legyen minden településen rendőr, jó fizetéssel. Ezekkel a célkitűzésekkel mindenki egyet fog érteni. Kapjon több pénzt a bíróság, kapjon több pénzt az egészségügyi rendszer, az oktatás, a szociális szektor, vagy éppen a közbiztonságra is több pénzt fordítsunk s a többi, s a többi. Lehetne idézni ebből a pamfletből sok mindent, ami a célokat jelenti.

És nemcsak a hogyanra és a mikéntre nem adnak választ, hanem az időhorizontra sem, a mikorra. A sajtóból tudjuk, hogy ha jól emlékszem - talán elnök úr is, de az ön által jelölt belügyminiszter egészen biztosan elmondta - és jól értettem, akkor június 12-ére a kiemelt krízishelyeken rend lesz az országban. Hiszen önök arról beszéltek, hogy a kormány megalakulását követő két héten belül önök rendet tesznek. Ez helyes és jó, mert hamar számon kérhető ígéret, és az emberek látni fogják, hogy vajon sikerült-e két hét alatt a kiemelt krízishelyeken rendet tenni az országban.

Aztán abban is hallottunk egy-két eligazítási pontot, hogy tíz év alatt egymillió munkahelyre van szükség. Igaz, nem tudjuk pontosan, hogy a következő négy évre ebből a tízmillióból mennyi fog esni. Azt is hallottuk, hogy szükség van azonnali és radikális adócsökkentésre, ami a kormányprogramok által meghatározottan a VOSZ nyilatkozata alapján az azonnali és a radikális 4-6 év, igaz, hogy az elnök úr arról is beszélt, hogy július 1-jétől lesz radikális, azonnali adócsökkentés, csak bízni kell önben. Mi bízunk egyelőre a július 1-jében ebben a tekintetben önben, hogy valóban július 1-jétől megvalósítják az azonnali és radikális adócsökkentést.

A többi célnél még ilyen zavaros időpont sem fogalmazódik meg, így nagyon nehéz ez alapján az iránytű alapján tájékozódni, és nagyon nehéz a kiutat megtalálni. De sok minden a célok közül is hiányzik ebből a programból és a felsorolásból. Én két dolgot szeretnék kiemelni, a többiről a kollégáim fognak beszélni a következő hozzászólásokban, a következő napokban.

Az egyik a válságkezelés kérdése, folytatása. A Bajnai-kormány nagyon egyértelmű pályát rajzolt meg a következő négy évre. Az elmúlt egy év is nagyon konzekvens és következetes volt, nagyon felelős, takarékos költségvetés-politikát határozott meg, amely útnak a végén 2014-re az euró bevezetésének a lehetősége elérhető, eldönthető kérdés lenne a magyar nemzet számára, hogy az használ, vagy éppen még nem szükséges Magyarország számára. Ezt a világos pályát mind a piacok, mindenki más - gazdasági elemző - pontosan értette, látta, beláthatta.

Nem látjuk, hogy önök hogyan kívánnak eleget tenni a következő időszaknak, hiszen Magyarország nem függetlenül működik, nem függetlenül létezik a gazdasági és egyéb más körülményektől, Magyarország nem tud egy sajátságos magyar modellt követni, mert egyszerűen nyitott piacgazdaságként hatnak rá a világgazdaság különböző körülményei. Ebben nagyon fontos lenne, hiszen mindaz, amiről ön beszélt, nagymértékben függ attól, hogy tudjuk-e a torta méretét növelni a következő években. Akkor lehet csak több pénzt fordítani más helyről való elvétel nélkül bizonyos helyes és jó célokra, ha közben a gazdasági növekedés ezt lehetővé teszi, és adott estben a torta ilyen értelemben növekszik.

A másik ilyen fontos dolog, amit hiányolok az önök dokumentumából - pedig sokat beszéltek róla, ezért nem pontosan értem -: a munkavállalók érdekének a képviselete. Szeretném megmutatni azt a dokumentumot, amit a Magyar Szocialista Párt a választási kampányban írt alá a szakszervezetekkel (Felmutatja. - Derültség a Fidesz padsoraiban.), amely arról szól, hogy hogyan és mint kell képviselni a munkavállalók érdekeit, ezért ezt a nyilatkozatot hiányolnám a munkaadók nyilatkozatai mellől.

Én azt értem, hogy önök inkább a nagytőke, a bankárok, a nagyvállalkozók mellé teszik le a voksot (Felzúdulás és derültség a Fidesz és a KDNP padsoraiban.), ehhez képest a Szocialista Párt a munkavállalók érdekeit kívánja képviselni, és eszerint fog eljárni a következő időszakban a magyar parlamentben. (Taps az MSZP padsoraiban. - Derültség és szórványos taps a Fidesz padsoraiban. - Közbeszólások a Fidesz soraiban.)

Még egy általános megjegyzést hadd tegyek ahhoz, amiről önök itt nagyon sokat beszéltek, Orbán elnök úr is és Navracsics Tibor is. Érdekes módon önöknek sem '98 és 2002 között, sem 2002 és 2010 között nem volt fontos a nemzeti együttműködés. Egyetlenegy alkalommal sem voltak hajlandóak semmilyen együttműködésre, még akkor sem, amikor nemzeti sorskérdésekről volt szó. Nem voltak fontosak önöknek a nemzeti ügyek sem, amiket adott esetben ellenzékből is lehetett volna támogatni. (Dr. Lázár János: December 5-e?)

Van egy meglepő hírem: nemzeti ügyek eddig is voltak, az elmúlt húsz évben is voltak, akkor is, amikor önök ellenzékben voltak, mégsem tettek egyetlenegy lépést sem annak érdekében, hogy ezekben a nemzeti ügyekben igenis legyen valamifajta együttműködés, valamifajta kooperáció, vagy működjön az a fajta megértés, amit most érdekes módon nagyon sokszor emlegetnek a megszólalásaik kapcsán.

(14.40)

Kicsit úgy tűnik nekem, hogy az üléspontjuk határozza meg az álláspontot: amikor kormányon vannak, akkor fontos az együttműködés, amikor ellenzékben vannak, akkor pedig szó sem lehet semmiféle együttműködésről.

A választási kampányban nagyon sokszor tettem arra kísérletet, hogy határozzuk meg azokat a nemzeti minimumokat, amelyekben a későbbiek során tudunk együttműködni. Ezt önök mindig elutasították, és erre sohasem voltak hajlandók. Éppen ezért azt tudom mondani, hogy itt, amit eddig hallottunk a Házban a mai nap, illetve az elmúlt hetekben - Lázár képviselő úr részéről is, ha megzavarhatom a beszélgetését közben... (Lázár János dr. Orbán Viktorral beszél.) -, azt tudom mondani, hogy a Fidesznek egy új doktrínája bontakozik ki, ami nem a nemzeti együttműködésről szól, hanem arról, hogy aki nincs velünk, az egyszerűen nincs. Így nagyon nehéz lesz az együttműködés a következő években, ha önök az egyik szájukkal arról beszélnek, hogy kell az együttműködés, kell a megértés, kell az empátia, mert az ellenzék része a nemzetnek, és valóban, a haza nem lehet ellenzék nélkül. Ebből kifolyólag nem értelmezhető az, amikor folyamatosan megbélyegzik másik mondataikkal, szavaikkal az ellenzéket vagy bárki mást, aki más véleményt mond, vagy csak egyszerűen másképpen gondolkodik, mint ahogy az önök szerint helyes lenne. Ezért komoly kétséggel fogadom a mostani szándékuk őszinteségét.

A "mindenkinek legyen jó" rendszer, ha valóban rendszerváltásban gondolkodunk, akkor ez valószínűleg egy új kommunista rendszer alapjait kellene hogy letegye (Font Sándor: Reménykedsz, mi? - Közbeszólás a Fidesz soraiból: Ne reménykedj! - Derültség a Fidesz padsoraiban.), de ezt még én sem feltételezem, hogy önök ilyen irányba akarnának elindulni. S ha nem ilyen irányba akarnak elindulni, akkor a mostani dokumentum tulajdonképpen annak a példája, hogy megpróbálják elkendőzni azt, hogy nincsenek megoldási javaslataik, nincsenek kiérlelt szakmai koncepcióik a válságkezelésről, a társadalmi problémák megoldásáról, vagy éppen arról, hogy Magyarországot hogyan lehet modernizálni a következő években, hogy az ország, a nemzet sikere mindenki számára elérhető lenne. Éppen ezért fontosnak tartom azt is hangsúlyozni, hogy ennek a felelőtlenségnek az árát a magyar emberek fogják megfizetni sajnálatos módon a következő hetekben, hónapokban és években, ezért a parlamenten belüli ellenzéki politika mellett csak abban lehet tényleg reménykedni, amiről az elnök úr is beszélt, hiszen itt egyharmad alatt van az ellenzék mozgástere, hogy valóban megvan a magyar embereknek a magukhoz való esze, és eszerint fognak cselekedni.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiból.)

ELNÖK: Megköszönöm Mesterházy Attila úr felszólalását. Most pedig megadom a szót Rétvári Bence úrnak, a KDNP képviselőcsoportja vezérszónokának.

DR. RÉTVÁRI BENCE, a KDNP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Tisztelt Ház! A nemzeti együttműködés programja hitem szerint alkalmas arra, hogy egy lélekben és lélekszámban bővülő Magyarország alapja legyen.

Bevallom, a program olvasása közben tinédzserkorom egyik slágerének refrénje jutott eszembe, abból is egy sor - ma már elhangzott itt -: ha mindenki nyer, senki sem veszít. A nemzeti együttműködés programjának is ez az alapja. A program célja, hogy az állam polgárai ne egymás kárára boldoguljanak, az egyik ember sikere legyen előrelépés a többieknek is. Az állam sikere pedig úgy valósuljon meg, hogy közben minden polgára gyarapszik.

Az egyik hetilapnak nyilatkozva egy volt parlamenti képviselőtársunk pártja választási kudarcát a Házon belüli SI-faktor nagyságával indokolta. SI-faktor alatt pedig a sárga irigységet értette. Ha valahol nem a tiszta verseny és az együttműködés a vezénylő elv, akkor ott borítékolható a kudarc.

A nemzeti együttműködés programjával szemben felhozott első kritikák azt vetették a Fidesz és a KDNP szemére, hogy a kormányprogram nagy átfedésben van a választási programmal. Mint ez elhangzott, ez nem véletlen. Kifordult közállapotainknak jó példája, hogy már az is zavart kelt, ha egy párt ugyanazt mondja ma reggel, mint amit tegnap éjjel meg este hirdetett.

Mielőtt azonban bárki a nemzeti együttműködés programját a kezébe vehette volna, a leendő kormánypártok soha nem látott mennyiségben nyújtották be javaslataikat az első két hétben. Nyolc éve szunnyadó energiák törhettek a felszínre. Az előterjesztések egyike-másika már megemlítésre került, de fussunk végig csak a címeiken.

Létrehoztak ezek a nagyon sokféle előterjesztések egy merőben új kormányzati struktúrát.

Visszaállították a közigazgatás legfelső két szintjét, és elválasztották a politikai döntéshozatalt a közigazgatástól.

Megfelezték a politikusok számát a parlamentben, az önkormányzatokban és a politikai, állami vezetők körében is.

Az önkormányzati törvény módosítása kiigazításokat hajtott végre a helyhatóságokon.

Visszaállítottuk a közigazgatási hivatalokat, ezzel megszűnt az az alkotmányellenes állapot, amit az önkormányzatok törvényességi ellenőrzésének hiánya okozott.

Javaslataink elválasztják a központi kormányzat alkalmazottainak státusát a közszféra többi dolgozóitól.

Kilencvenéves elhallgatás után megnyitják a trianoni trauma kibeszélésének lehetőségét úgy, hogy közben se az önfeladás, se a sovinizmus tévútjára ne lépnének.

A magyar nemzet egységét megjelenítve megnyitják a kettős állampolgárság lehetőségét a szülőföldjükről el nem mozduló, de az anyaországtól elszakított magyarok számára.

Isten neve újra törvényben szerepel, de ezt nem tolakodva vagy másra erőltetve teszi a javaslat.

Igazságosabban rendezi a közfeladatot ellátó intézményt átvevő fenntartó egyházak, valamint az önkormányzatok viszonyát is javaslatunk.

Az állam végre elismeri a felelősségét 2006. október 23. és augusztus 20. kapcsán.

A népszámlálás során önkéntes alapon mindenki megvallhatja a világnézetét ismét, mivel a vallásosság fontos része az emberi életnek.

A büntető törvénykönyv szigorúbban bünteti a tanárok bántalmazását, a három csapás törvény pedig fel kíván lépni a többszörös erőszakos bűnelkövetőkkel szemben.

Ezentúl a büntető törvénykönyv egyenlően kezeli az elnyomó rendszerek emberiség elleni cselekedeteinek tagadását.

Az állami vagyonnal való felelős gazdálkodásról szintén törvénymódosítás született.

Iskolába járáshoz kötjük a családi pótlék kifizetését.

Új, méltányosabb parkolási rendszert vezetünk be.

Ezeknek a javaslatoknak egy része nemcsak nyolcéves, de olykor húszéves adóssága a törvényhozásnak. Megtárgyalásukkal és elfogadásukkal nem lehet sokat késni és várakozni, mert még rengeteg feladat áll előttünk. Az előző ciklusban elszokott a parlament a fokozott munkatempótól, de ez is lehet az egyik oka annak, hogyan előztek le minket a szomszédos országok.

A patkó bal oldalán ülők az elmúlt napokban többször panaszkodtak, hogy több konkrétumot vártak volna a kormányprogramtól. Ez ma itt is elhangzott. Ugyanők emeltek viszont szót az ellen is, hogy túl sok konkrét törvénymódosításról kell döntenie a Háznak. Valószínűleg nem csak nekem tűnik úgy, mintha a kritizálók önellentmondásba keveredtek volna.

Szintén mindig érdeklődéssel hallgatom, amikor az a párt kíván szakmaiságot egy másik párttól, amelyik olyan szakmai érvekkel kívánt egy önkormányzati választáson kampányolni, hogy több pénzt az embereknek, több pénzt az önkormányzatoknak.

Ezt a kormányprogramot az teszi hitelessé, hogy a benne foglalt feladatokat már elfogadása előtt elkezdte végrehajtani a parlamenti többség. Aki számára a kormányprogram áttanulmányozása után sem volt világos, hogy mi várható a következő négy évben, az segítséget kaphat, ha megfigyeli az eddigi önálló indítványok irányát.

Tisztelt Ház! A nemzeti együttműködés programja a társadalmat belülről építő program. Nem fölülről és nem kívülről akar javítani a helyzeten. Ezzel a legnehezebb utat választja, de az elmúlt évek kudarcai bebizonyították, hogy ez az egyetlen eredményes út. A munkahelyteremtést nem kívülről várja, hanem a belső piacot élénkíti, és a hazai vállalkozásokat ösztönzi a foglalkoztatás bővítésére. A kultúrát például nem felülről akarja irányítani, hanem a mecenatúrát ösztönzi, és a vásárlóképes közönséget erősíti. A következő kormány államképe nem paternalista, hanem a cselekvő emberek együttműködésére épít.

A nemzeti együttműködés programja nem gőggel tekint a következő évek feladataira. Tanult a korábbi évek főleg liberális politikusainak hibáiból, akik magukat tartották a modernség, a sikeresség és az európaiság egyetlen és kizárólagos letéteményesének.

A kormány számára a parlamenti többség nem cél, hanem eszköz a társadalom szolgálatára. A kormányprogram felismeri és vallja, hogy Magyarországot a magyar emberek tudják ismét felemelni. Az előző nyolc év politikájának pedig éppen az volt az egyik fő hibája, hogy a kormány akadályokat gördített az emberek elé. A beruházók elvesztek az engedélyek dzsungelében, a vállalkozóknak többletteherrel járt a részmunkaidős foglalkoztatás. Az adományozókat pedig adóval sújtották. És még hosszan folytatható lenne a sor.

A kormányprogram sikerében mindannyian érdekeltek vagyunk. Mindannyian magyarok és mindannyian politikusok. Csak a következő kormány sikere mentheti meg húszéves demokráciánkat attól, hogy az állampolgárok ne csalódjanak végleg a jogállamban. Ha a következő kormány megvédi a maga becsületét, akkor marad becsülete a politikai osztálynak is. Abba pedig jobb bele sem gondolni, hogy ellenkező esetben milyen erők törhetnek a felszínre hazánkban.

(14.50)

A nemzeti együttműködés rendszere viszont olyan belső összetartó erőket segít a felszínre törni, amelyekkel az átmeneti korszak táplálta megosztottságunkat és kishitűségünket magunk mögött hagyhatjuk, a magyar embereknek pedig szilárd erőt és önbecsülést adhatunk.

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a magyar egy tehetetlen, szomorú alaphangulatú nép, és hogy a történelmi helyzet mindig a vesztes oldalára állított minket. Bár minden történelmi példa sántít óhatatlanul, azért mégis láthatunk jó pár sikeres történelmi időszakot, amikor új társadalmi és új politikai rendszer alapját rakták le sikeresen. Ezek a politikusok azért lehettek sikeresek, mert a magyar nemzet általában fogékony a jóra, tenni akar, változni és változtatni.

Tisza Kálmán az 1849-es magyar szabadságharc elvesztését és az 1867-es, a magyarokra nézve több szempontból a várakozásokon aluli eredményt hozó kiegyezést követően, a magyar népakarattal egyetértésben felszámolta a feudális maradványokat, racionalizálta a közigazgatást, a hitelszabályozással és az iparpártoló politikájával talpra állította a magyar gazdaságot. A pozitívumok sorolhatók: megszilárdította a közbiztonságot, megreformálta a jogi és a közoktatási rendszert, mindezeket a magyar nemzet elfogadta és támogatta. Minden idők legkiegyensúlyozottabb bel- és külpolitikai helyzetét töltötte be a magyar állam.

De ott van Bethlen István is, aki egy súlyos történelmi helyzetben konszolidálta minden téren Magyarországot. Pedig a helyzet akkor még kilátástalanabbnak tűnhetett, mint korábban vagy akár napjainkban. A háborút elvesztettük, a trianoni békediktátum szétszabdalta az országot. Bethlen törekvéseire azonban a magyarok igent mondtak, mert hittek újból abban, hogy Magyarország talpra állhat. Ezáltal Bethlen István megreformálta a közigazgatást, a magyar jogrendszert, a közbiztonságot pedig megszilárdította.

(Az elnöki széket Balczó Zoltán, az Országgyűlés
alelnöke foglalja el.)

Klebelsberg Kunó átgondolt, európai szellemű oktatáspolitikájának következtében szinte megszűnt az analfabétizmus, a falusi iskolák sora nyílt meg, a kiváló tehetségűek külföldön tanulhattak, kulturális intézmények sora alakult, a magyar innovációk pedig újra virágkorukat élték. Bethlen miniszterelnökségének végére mind gazdaságilag, mind kulturálisan talpra álltunk, és mindezt a Nyugat is elismerte és értékelte, pedig minden szempontból vesztes pozícióból indultunk, a magyar nemzet azonban kitartott.

Tisztelt Ház! Ma a helyzet nem rózsás. Másfél millió magyarnak nincs barátja, a felnőttek 60 százaléka egyetlen közösséghez sem tartozik, derül ki egy nem régi felmérésből. A magyarok életminőségének javításához nemcsak gazdasági fellendülésre van szükség, de a társadalmat is át kell hatnia a változásnak. Egy kormány ennek érdekében csak közvetetten tehet, ugyanakkor jól látható, hogy a kormányprogram eltökélt ebben a tekintetben is, támogatja a családokat, a tömegsportot, a kultúrát, az egyházat és a civil szervezeteket.

A nemzeti együttműködés programja az elmúlt évek sehova nem vezető világnézeti semlegességével szemben értékeket mutat fel, a munka, az otthon, a család, az egészség és a rend az öt nevesítetten legfontosabb érték, de megjelenik a nemzet, a tisztesség és számos más érték is.

Saját értékeink kimondása nem jelenti más értékek lebecsülését, épp ellenkezőleg, csak az tudja más értékeit, világnézetét becsülni, aki maga is rendelkezik ilyennel. Az egyház és az állam egymás partnerei. Mindketten az ember javát kívánják szolgálni, igaz, más-más perspektívából. Éppen ezért az államnak az eddigi korlátozó szemlélet helyett együttműködést kell kínálni az egyházaknak. A kormány programja kinyújtott kéz az egyházak felé is.

A nemzeti együttműködés programja véget vet a kordondemokráciának. Újra biztosítja az emberek szabadságjogait, és újra közös élménnyé teszi nemzeti ünnepeinket. Valódi jólét valódi szabadság nélkül ugyanis nem képzelhető el.

Tisztelt Ház! A következő kormány felelőssége nagyobb, mint az elmúlt húsz évben bármelyik kormány felelőssége. Soha semmikor sem kapott egy politikai erő ilyen mértékű támogatást céljai megvalósításához. Ezt a bizalmat csak akkor tudja megszolgálni, ha alázattal lát neki a hatalom gyakorlásának. A kormányprogram megfogalmazásakor számtalan rossz válasz születhetett volna. Hibás lett volna a program, ha nem kínál világos jövőképet és nem sugároz elszántságot. Hiba lett volna, ha holnaptól mindenkinek munkát és jólétet ígérne. Hiba lett volna, ha minden problémára a megoldást az államtól kínálna, és nem kérne mindenkitől fokozott együttműködést. Hiba lett volna, ha az egyes ágazati kérdéseket külön-külön és nem összhatásukban tekintené. Könnyen csúszhatott volna félre, ha nem elég mértéktartó.

A kormányprogram deklarált célja a nemzeti egység megteremtése. Az egymással szembefordulás helyett az együttműködést erősíti. Az egyéni és közösségi érdek összhangját kívánja megteremteni, segíti a vállalkozókat vagy a családalapítókat, hogy járuljanak hozzá a nemzet előrejutásához. Ez egy közösséget formáló kormánypolitika: először egymás megismerését tűzi ki célul, így ismerhetjük meg közös értékeinket, amiből az együttműködés fakad. Az állam célja pedig nem más, mint a cselekvésre ösztönzés.

A nemzeti ügyek kormánya nem kiigazításra készül, hanem új alapok lerakására minden téren. Az eddigi hatalom teljesen megroppant. A választók demokratikus választásokon adtak felhatalmazást az új kormánynak a minden eddiginél mélyebb változásra.

A kormányprogram ki meri mondani azt az évek óta elhomályosított alaptételt, hogy az államnak a közérdeket kell szolgálnia. A közérdek minden magyar ember közös érdeke; nem egyének érdeke, és nem a legerősebb érdeke. A döntéseket nem a versengés és főleg nem a tisztességtelen befolyásolás kell hogy irányítsa, hanem az egész nemzet érdeke. Nem a sok magánérdek egyensúlya, hanem a közérdek lesz a döntések alapja.

Magyarország az őszödi beszédnél koppant egyet a morális mélyponton. Ez a koppanás még ma is visszhangzik sokak fülében. A morális mélypontot gazdasági mélyrepülés követte, amelyet a világválság tovább erősített.

A kormányprogramnak is ezért a leghangsúlyosabb része a gazdaságpolitika. Az erős nemzeti gazdaság megteremtése a legsürgetőbb feladat, hiszen minden további lépésnek ez az alapja. Nincs például az a kulturális támogatási rendszer, ami eredményesebben tudja támogatni a kultúrát, mint a színházba járók vagy a tehetős vállalkozók, ha az emberek a belépőjegyükkel, a vállalkozók pedig mecénásként támogatják a kultúrát.

A kormányprogram munkahelyteremtő része két célréteget nevez meg. Az alacsony iskolázottságúaknak az építőiparban, a mezőgazdaságban és a turizmusban kínál munkahelyet, az elvándorláson gondolkodó fiataloknak pedig a kutatás-fejlesztésben és a globális szolgáltatóközpontok kiépítésében.

Az államnak nem bonyolítania, hanem intéznie kell a vállalkozások ügyeit. Egy információt csak egyszer kérhet be a kérelmezőktől. Az előírások számának csökkentése és stabilitásuk garantálása pedig könnyebb eligazodást jelenthet a vállalkozóknak. Úgy gondolom, többen is élni fognak azzal a lehetőséggel, hogy visszajeleznek az adminisztrációs terhek üzleti életre gyakorolt hatásáról.

Többeknek is ismerős lehet a körbetartozások visszaszorításával kapcsolatos vállalás, a közmunkaprogramok beindítása, illetve a közbeszerzések területén a magyar vállalkozásokat sújtó hátrányos körülmények visszaszorítása. Ugyanígy fontos része a programnak, hogy a hazai piacon a hazai mezőgazdasági termékeket kívánja segíteni és az élelmiszer-utánzatokat visszaszorítani. Úgy érzem, akár minden oldalról is támogatást kaphat az országos energiahatékonysági program és a munkaintenzív zöldgazdaság fejlesztése.

A KDNP 1993-ban hozta létre a Hazai Termék, Hazai Munkahely Alapítványt, hogy védjeggyel segítse a jó minőségű magyar termékeket. A nemzeti együttműködés programjában megjelenő "kiváló termék" embléma, valamint a "kiváló termék - kiváló vállalkozás" védjegy ugyanezt a célt követi, de erősebb állami háttérrel.

Ahogy az állampolgársági törvény módosítása is a jövőben a nemzet részének tekinti a határon túli magyarokat, úgy a gazdasági program is a Kárpát-medencei gazdasági térségben gondolkozik.

Az elmúlt években sokat hallottunk arról, hogy a kormány meg akarja felezni az egyetemek számát. A kormányprogram sokkal emberközelibb szemléletet vall, a felvételizőket kívánja tájékoztatni a diplomájuk értékéről, és így adminisztratív beavatkozás helyett a jelentkezések dönthetnek az egyes szakok sorsáról.

Az elmúlt években a társadalmi szerkezet a tulajdonon és a tudáson alapuló középosztály legalább kétharmados túlsúlya nem valósult meg, pedig csak ez esetén veszi át a nyugat-európai működés jellemzőit. Ez stabilizálja a gazdaságot és a politikát, megteremti és fenntartja a szociális és jóléti államot, egyben ez garantálja a jogállami normák betartását.

Tisztelt Ház! A kormányprogramban megfogalmazott elszámoltatás alapja a törvény előtti egyenlőség. Minden eljárás a jogszabályok szerint és nyilvánosan mehet végbe, de indokolt, hogy a közhatalommal és a közmegbízatásukkal visszaélők szigorú büntetést kapjanak.

A program garantálni hivatott a hétköznapok rendjét, és nem tolerálja a bűnözés semmilyen formáját az elkövetők személyére tekintettel.

(15.00)

Az államnak vissza kell szereznie az erőszak monopóliumát, mert az több irányból is csorbát szenvedett az elmúlt években. Az államnak kell mindenki biztonságát szavatolni, nem fizetett biztonsági őröknek, és nem egyéb, kétségbeesett pótcselekvéseknek.

A büntetőeljárás középpontjában nem az elkövető vagy az államhatalom kell hogy legyen, hanem a sértett. Az áldozatközpontú büntetőjog feltétele, hogy a bírósági eljárások gyorsításához szükséges körülményeket megteremtse a parlament. Az előző polgári kormány hozta létre az ítélőtáblákat is, amelyek tehermentesítették a Legfelsőbb Bíróságot, hogy az többet tudjon foglalkozni a joggyakorlat egységesítésével és így a jogbiztonság erősítésével.

Az egészségügy területén is fontos lépéseket tartalmaz a kormányprogram. A szolidaritás kereszténydemokrata elve érvényesül az egységes nemzeti kockázatközösség fenntartásában, de a vidéki kispatikák megőrzésében is. A lakóhely szerinti esélyegyenlőséget garantálja annak biztosítása, hogy az ország minden részébe kiérjen a mentőautó 15 perc alatt.

Az állam kisegítése céljából a köztestületek megerősítése mellett foglal állást a kamarák súlyának növelésével, amely a másik kereszténydemokrata alapelv, a szubszidiaritás megjelenése.

Az elmúlt évek egy legriasztóbb folyamata a fiatal orvosok kivándorlása. Ezt magam is tapasztaltam környezetemben. Előzékenyebb megoldást ígér a mostani kormányprogram a pályakezdők itthon tartására, hiszen nem szankciókkal, hanem a fiatal orvosok háziorvosi praxishoz juttatásának támogatásával, illetve az adminisztratív terhek csökkentésével kívánja megállítani az agyelszívást.

A KDNP a családok pártja. Egy kormány programjával kapcsolatos legfőbb elvárásunk, hogy erősítse a családokat és a nagyobb közösségeket, mint a nemzet vagy az egyház. A család közjó. A hatalom feladata a közjó szolgálata, ezért a családok védelmét kell erősítenünk. Egy család nem száz napra vagy négy évre tervez, hanem emberöltőkre, ezért fontos az állandó szabályozási környezet.

A családpolitika komplex szabályozási terület. Ha eredményesek akarunk lenni a mai Magyarország egyik legégetőbb problémájával, a negatív demográfiai folyamatokkal kapcsolatban, akkor átfogó intézkedéseket kell hozni. Ezeket a területeket fel is sorolja a kormányprogram: a gyermekek napközbeni ellátásának rendezése, a lakhatás segítése, közterületek családbarát kialakítása, közlekedési kedvezmények megadása, civil és állami támogató szolgálatok segítése, családbarát munkahelyek kialakítása. Ez utóbbival kapcsolatban csak annyit jegyeznék meg, hogy maga a Parlament épülete sem alkalmas arra, hogy akár egy turista, akár egy itt dolgozó a gyermekével két percre félre tudjon vonulni. (Ertsey Katalin és Mile Lajos tapsol.)

A kormányprogram a szociális támogatásokat nem az államhoz, hanem a rászorulókhoz közel kívánja nyújtani. A munka- és foglalkoztatás-központú ellátást valósítaná meg a jelenlegi segélyközpontúság helyett. Meg kell szüntetni a nélkülözést, a nélkülöző ember ugyanis nem tud igazságos lenni, mert a megélhetéséért küzd, és ha kell, másokat eltiporva keresi saját maga biztonságát.

A nemzeti együttműködés programja az idősek számára kiszámíthatóságot kínál. A nyugdíjazás nem passzivitást, nem a haszontalanság érzetét kell hogy jelentse. Bátran hivatkozik a program a generációk együttélésére is.

A szociális szolgáltatásoknak a közjót kell szolgálniuk, és mindenfajta döntés mögött a társadalmi hatékonyság és ezzel az életminőség javításának igénye kell hogy megjelenjen. A csődbe jutott családokat összehangolt és hatékony eszközökkel kell megvédeni, hogy utána saját erejükből tudjanak újra aktívan részt venni a társadalom életében.

A kormányprogram visszaállítja az adakozás adómentességét, mert a társadalmi szolidaritást erősítendő ezt nem megsarcolni, hanem támogatni kell.

A kormányprogram az ifjúságpolitikát értékes területként kezeli, nem pusztán a táborozási támogatások elosztó kasszájaként tekint rá. Csak két adatot engedjenek meg nekem a legutóbbi évek ifjúsági statisztikái alapján. A pályakezdők körében a munkanélküliség messze nagyobb, mint a társadalmi átlag, 27 százalék. A fiataloknak pedig alig több mint 50 százaléka tartja a demokráciát fontos és minden más társadalmi berendezkedésnél jobb formának. Ebből is látszik, hogy ha hiányoznak a társadalomból bizonyos közmegegyezéssel elfogadott értékek, akkor a hiánytünetek hordozóivá a gyerekek és a fiatalok válnak.

A mindennapos testnevelés bevezetése és a sport támogatása nemcsak az egészséget őrzi meg, de közösség- és jellemformáló is.

Tisztelt Ház! Az elmúlt nyolc évben több alkalommal az állam nem viselkedett erkölcsösen, és ez nem múlik el következmények nélkül, mert az állampolgárokat is fogékonnyá teszi a normakerülésre. A nemzeti ügyek kormánya által kínált válasz a törvények uralmára, a kiszámíthatóságra, az elszámoltathatóságra, a felelősségre, az írott jogszabályok és az íratlan erkölcsi parancsok mindenkori tiszteletben tartására, a felelősségteljes politizálásra és az emberek iránt érzett felelősségtudatra épül.

A nemzeti együttműködés programja alkalmas arra, hogy visszaállítsa az állam lerombolt tekintélyét, ennek érdekében megteremtse és törvényesen átláthatóvá tegye működését, a közszolgáltatásokat maradéktalanul biztosító állami szervek működésének feltételeit biztosítsa. Hamis volt az elmúlt évek öngondoskodásra vonatkozó politikai felfogása, mert az öngondoskodás elsőbbségét hirdette akkor, amikor az állam saját hibái és tehetetlensége miatt már az alapvető közszolgáltatásokat sem tudta állampolgárai számára biztosítani. Az erős állam átlátható és egyúttal felelős is.

Újra kell építeni az államot, és ebben kulcsszerepe van a szaktudás és elhivatottság érvényre jutásának, valamint annak, hogy visszaadjuk a közigazgatás rangját. Csak így teremthető meg az erős és hatékony állam, amely a társadalom bizalmából képes újra megerősíteni a demokrácia alapintézményeit és a jogállamiság értékrendjét.

Bátor kereszténydemokrata elődeink két diktatúra elnyomása alatt is hirdették, hogy a legjobb kormányzás csakis a demokratikus kormányzás lehet. Ezért minden olyan kezdeményezést támogatunk, amely erősíti az átláthatóságot, elősegíti a hatalom ellenőrizhetőségét, és példaként szolgálhat állampolgári kapcsolatainkban.

Az elmúlt években Magyarország polgárai azért csalódtak a demokráciában, mert az ország vezetői nem a köz javára és nem a köz megelégedésére használták hatalmukat. Ezért illant el a jogállamiságba vetett hit, és töltötték be a helyét sokszor kusza tévképzetek. A magyar nemzet a történelmi nehéz pillanatokban mindig tudott együtt mozdulni és együtt tenni a politikai hatalommal, pedig számtalanszor feladhatta volna. A magyar nemzetben természetes életösztön, kreativitás és józan ész van. A magyar ember nem akar veszíteni, hanem mindig keresi a kedvező utat.

A Kereszténydemokrata Néppárt most A nemzeti együttműködés programját ajánlja az Országgyűlés képviselőinek, egy lélekben és lélekszámban gyarapodó Magyarország felé vezető úton.

Köszönöm figyelmüket. (Taps a Fidesz, a KDNP, a Jobbik és az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Tisztelettel köszöntve az Országgyűlés munkájában részt vevőket és az azt figyelemmel kísérőket, megadom a szót Vona Gábor úrnak, a Jobbik képviselőcsoportja vezérszónokának.

VONA GÁBOR, a Jobbik képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Az elmúlt napokban mindig óvatos duhajként hallgattam, amint a kormánypártok forradalmi, történelmi Országgyűlésről beszéltek; azt hiszem, ezt majd nem mi, hanem az utókor dönti el, mennyire forradalmi és mennyire történelmi a mi Országgyűlésünk. De azért élünk át itt hétköznapi csodákat, és a kicsit is meg kell becsülni. Itt nemrégiben Mesterházy Attila, az MSZP vezérszónoka azzal vádolta a kormánypártokat, hogy bankárok és milliárdosok érdekeit képviselik, és akkor én oldalra pillantottam, és láttam ezt a sok proletárt itt. (Derültség és taps a Jobbik, a Fidesz, a KDNP és az LMP soraiban.) Ez egy hétköznapi csoda volt.

Az elmúlt két napban, pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn egy szelíd kényszer eredményeképpen volt szerencsénk végre megismerni a kormányprogramot, és nagy öröm volt végre 12 év után, hogy azt nem egy szocialista kormány terjesztette be, de ebben az örömünkben üröm volt az, hogy a pünkösdi családi együttlét során túlságosan komoly szellemi megterhelést ez a kormányprogram nem rótt ránk. Mondhatnám úgy is, hogy a szokásos, az elmúlt hetekben, napokban már unos-untalan elismételt paneleket olvashattuk újra újabb összekötésben. Ha durvábban fogalmaznék, azt mondanám, hogy közhelyparádé volt, ha udvariasabban, akkor azt mondanám, hogy üres kívánságlista.

Amikor elkezdtem olvasni a kormányprogramot, akkor azt éreztem, hogy ez egy nagyszerű bevezető. Aztán olvastam, olvastam, és amikor a 85 oldal végére értem, akkor jöttem rá, hogy az egész 85 oldal egy bevezető; nincs tárgyalása és nincs befejezése. És ha már belementem itt a műfaji kritikába, akkor engedjenek még egy megjegyzést megtenni, az első 16 oldal és az utolsó 8 oldal szerintem a próza kereteit is túllépte, és már feszegeti a líra műfaját, kategóriáját, és nem csodálkoznék, ha valamelyik internetes portálon érző művészlelkek megzenésítenék.

(15.10)

Ennek a kormányprogramnak a legsúlyosabb problémája az, hogy nincsenek benne részletek, nincsenek benne konkrétumok. Nem azt vártuk el természetesen, hogy egy ötszáz oldalas disszertációt olvashassunk pünkösdvasárnap és pünkösdhétfőn, a 85 oldal éppen elég lett volna, ha meg lenne töltve kellő tartalommal.

A helyzetértékelés megvan, a célkitűzések megvannak, és ezek, azt mondom, nagyjából számunkra is elfogadhatóak. Az anyag kitűnően elemzi a starttáblát, és kitűnően elemzi a célszalagot. Hallottunk arról, hogy ez egy iránytű. Csak az a problémánk, hogy mi nem iránytűt szerettünk volna kormányprogram gyanánt elolvasni, hanem szerettünk volna egy útitervet látni, konkrétumokkal, eszközökkel. Erre voltunk kíváncsiak, de hát hiába! Ez ennek a kormányprogramnak a legfőbb hiányossága, hogy bár jó a helyzetértékelés, apróbb hibákkal, viszonylag jónak mondható a céltételezés, a célkitűzés, de mivel nincsenek benne konkrétumok, nem fogalmaz meg konkrét útitervet, ezért számon kérhetetlen. És ha egy kormányprogram számon kérhetetlen, akkor alkalmatlan a feladatára. Lehet politikai nyilatkozatnak hívni, politikai elemzésnek hívni, de nem kormányprogramnak.

A Fidesz egyébként az elmúlt nyolc évben nagyszerű adottságokat mutatott arra nézve, hogy hogyan lehet különféle ígéretekkel az emberekben meglévő vágyat egyre inkább időben kitolni. Nagyon nagyszerű működést mutatott időhúzásból. Gondoljunk arra, amikor az önkormányzati választásokat harmadik fordulónak nevezte a Fidesz kommunikációs csapata, vagy amikor a szociális népszavazástól várta utolsó demokratikus eszközként ennek a kormánynak a távozását, vagy az európai parlamenti választások elvárásainak felsrófolására.

Nekem az anyag olvasása közben az volt az érzésem, hogy megint időhúzással állunk szemben. Megint azt éreztem, mintha ebben az elmúlt nyolc évben túlságosan beleragadtak volna ebbe a kommunikációs malomba, és nem vennék észre, hogy most megnyerték a választásokat. Hahó, jelezném, hogy megnyerték a választásokat, és el kellene kezdeni kormányozni. És itt a kormányzás kapcsán nem népszerűségbe csomagolt hatalomtechnikai javaslatokra gondolok, amit mondjuk, a parlament létszámának a csökkentése vagy az önkormányzati működés átalakítása jelent. Nem is az egyébként számunkra kifejezetten és nagyon szimpatikus nemzetpolitikai elvárások törvénybe foglalására, mint amilyen a kettős állampolgárság megadása vagy a trianoni emléknapnak a végre megtörténő bevezetése, hanem a gazdaságnak, a közbiztonságnak és az államigazgatásnak a rendbetételére vonatkozó konkrét útitervre, cselekvési tervre. Ez az anyag, ez a kormányprogram ezt a kívánalmat nem teljesíti.

Kell egy kényelmetlen kérdést is föltenni, hogy miért kerüli ez a kormányprogram a konkrétumokat. Az egyik lehetőség az, hogy mert nincsenek konkrétumok. Ez persze csak egy lehetőség, isten ments, hogy én ezt feltételezzem nyolc év hosszú ellenzéki készülődés után a Fidesz-KDNP kormánytöbbségéről, hogy nincsenek konkrétumok.

Úgyhogy menjünk tovább: mi lehet a következő lehetőség? Nem mernek előállni konkrétumokkal. Ezen az ajtón viszont, ha benyitunk, akkor újabb két ajtóval találjunk magunkat szembe: miért nem mernek előállni a konkrétumokkal a Fidesz-KDNP képviselői a kormányprogramban? Talán azért, mert félnek a politikai ellenfeleknek, a sajtónak, a közvéleménynek a kritikájától? Nem hiszem, hiszen ha egy kormányprogram már az ellenzék, a sajtó, a közvélemény kritikájától fél, azt nem meri kiállni, akkor hogyan fogja kiállni majd a valós élet megpróbáltatásait? De akkor mi a másik ajtó? Talán esetleg a konkrétumokról valamilyenfajta nemzetközi elköteleződés, elkötelezettség miatt nem lehet beszélni?

A kérdések bizonyos értelemben föl lettek téve, de a megválaszolása, az mindenkinek a feladata lesz. Egy dolog biztos: konkrétumok híján nem számon kérhető a kormányprogram, s ez pedig a magyar emberekben nyolc ilyen év után, amilyen nyolc éven túl vagyunk, bizalmatlanságot ébreszt, és az embereket bizalmatlanságban tartani politikai bűncselekmény.

De nézzük most már végre magát az anyagot! Ami le van írva ebben a kormányprogramban, az jó. Nem rossz. Mondhatnám úgy is, hogy akárki mondhatta volna itt a parlamentben, leszámítva persze a Magyar Szocialista Párt képviselőcsoportját, akiken ha végignézünk, azon kívül, hogy hirtelen egy csoda alkalmára proletárnak tűntek, azért vannak itt nagyon fiatal arcok, de mégis azt kell mondanom, hogy a történelmi változás kapujában azért ők politikai Jurassic Parknak számítanak. (Derültség és taps a Jobbik soraiban.) De ugye, azt mondtam, hogy ez az anyag jó anyag, és ami le van benne írva, az támogatható, elfogadható, talán sok esetben már túl szép is ahhoz, hogy igaz legyen; mindenkinek igyekszik megfelelni, akiket megemlít, leszámítva azokat, akiket nem.

Szembetűnő viszont a forrásoldal elnagyoltsága. Nem kaptunk választ arra, hogy a szép új világot miből is szeretné a Fidesz és a KDNP kormánytöbbsége megteremteni. Mivel az anyag része lett a nemzeti együttműködés rendszeréről szóló politikai nyilatkozat, ezért kénytelen vagyok megismételni azt, amit már egyébként itt elmondtam, de akkor nem volt szerencsém ezt Orbán Viktor miniszterelnök úrnak is elmondani. Én arra kérem önt, illetve arra kérem a Fidesz-KDNP politikusait, hogy ebből a politikai nyilatkozatból a forradalom szót vegyük ki. Nem azért, amiért Mesterházy Attila kérte, nem a "savanyú a szőlő" effektusa miatt, hanem azért, mert mi tiszteljük ezt a szót. Tiszteljük a forradalom szót, ez 1848 és 1956 szent forradalmának kifejezése, és nem való a mi véleményünk szerint egy 53 százalékos, egyébként nagyra becsült választási győzelemhez való hasonlításra.

Koncentráljunk akkor magára a programra, a kormányprogramra, illetve én arra szeretnék koncentrálni legfőképpen, ami ebből a kormányprogramból kimaradt, egyébként ez nem kis feladat. Két területről szeretnék részletesen beszélni, az egyik a gazdaság, a másik pedig a közbiztonság.

Kezdjük a gazdasággal! A kormányprogram legértékesebb része a gazdasági rész. Mondhatnám azt is, hogy akár mi is írhattuk volna. De ha mi írtuk volna, akkor minden bizonnyal szerepelt volna benne az államadósság újratárgyalása. Most, jelen pillanatban Magyarország történelmi lehetőséget kapott arra, hogy ezt a kérdést napirendre tűzze. A rendszerváltozáskor erre szinte az egész világ várt, mégis, Antall József és az utána következő kormányok ezzel a kérdéssel nem voltak hajlandóak foglalkozni, majd amikor esetleg valaki fölvetette, akkor az volt a válasz, hogy már elment hajó, ezt 1990-ben kellett volna, most már erre nincs lehetőség. Hát most újra van lehetőség! Azért kell ezzel foglalkozni, mert ez a hitelezők érdeke is, ez az ország érdeke is, és van rá, igenis, van rá nemzetközi példa. Az a javaslata a Jobbik frakciójának, hogy állítsunk föl erre akár minden frakció képviseletével egy szakmai csoportot, aki készül ennek a lehetőségére, ne érjen bennünket váratlanul, ha nem saját akaratunkból, hanem kényszerből kell erre a lépésre elszánnia magát a kormánynak.

Szintén benne lett volna a gazdasági részben, ha mi írtuk volna, a multinacionális cégek megadóztatása. Örömmel láttuk azt, hogy az anyag több ponton foglalkozik a multinacionális cégek versenyelőnyének korlátozásával, amivel egyébként az utóbbi időben már számtalan anyag foglalkozott, például az Európai Bizottság, például a Pénzügyminisztérium, például az Állami Számvevőszék. Megtudhattuk azt, hogy Magyarország egész Európában leginkább támogatja a multinacionális tőkét. A GDP 2,5 százalékát fordítjuk közvetlen támogatásra, azt, amit mondjuk, Lengyelországban, Csehországban csak egy százalékként használnak föl, vagy a szlovákoknál, a románoknál csak fél százalékként.

Megtudhattuk azt, hogy a multinacionális cégek profitjuk nagy részét repatriálják Magyarországról. A mi javaslatunk az, hogy az állami támogatásokat nyessük vissza, ne álljunk meg félúton ebben a kérdésben, ne csak homályosan célozgassunk a multik versenyelőnyére, hanem tegyünk ebben konkrét, bátor lépéseket, valósítsuk meg a közteherviselést.

És még benne lett volna egy fontos dolog, ha mi írtuk volna a gazdasági részt a kormányprogramban, ez pedig az Európai Unióhoz való gazdasági függésünk, viszonyunk, illetve ennek a költség-haszon elemzése. Itt az ideje talán, hat évvel a csatlakozás után, hogy végre elgondoljuk, átgondoljuk azt, mit is nyert Magyarország vagy mit is veszített Magyarország az európai uniós csatlakozással. Például a javaslatom a következő lenne. Talán emlékeznek még a szocialista képviselőtársaink, amikor az Európai Unió Kommunikációs Közalapítvány elképesztő antidemokratikus kampánya révén, ugye, ígérgettek, ígérgettek a magyar társadalomnak. Most jó lenne megnézni, hogy ezekből az ígéretekből mi teljesült. Például a javaslatom a következő: a Kossuth térre szervezzünk egy nagygyűlést, ahova mindazokat várnánk, akiknek sikerült Bécsben cukrászdát nyitniuk, merthogy ezt ígérték. (Derültség a Jobbik soraiban.) És érdemes volna valóban az euró bevezetésével kapcsolatban is valamit mondani ennek az anyagnak, kell-e nekünk egyáltalán, és ha igen, akkor mikor.

A szívemet leginkább melengető rész az volt, amikor a gazdasági része a kormányprogramnak az építőipar, a mezőgazdaság és a turizmus megerősítéséről beszélt. Azért melengette ez a szívemet, mert ez így helyes, és mert a mi programunkban is - hála istennek - benne volt, de itt is azt javasoljuk, hogy ne álljunk meg félúton.

Itt van például az áfa ügye, amit ugye, fölvet az anyag, de megáll félúton. Mi azt javasoljuk, hogy az áfabefizetés ne a számla kibocsátásakor, hanem a teljesítéskor legyen szükséges a magyar vállalkozók számára, ezzel nagyon sok magyar vállalkozást tudnánk megmenteni.

Itt van a lánctartozás, a körbetartozás kérdése. Nagyon helyesen a program erre utalásokat tesz, lerövidítené a fizetési határidőt 30 napra, viszont nem látjuk a szankciót, hogy lesz-e szankció, amennyiben ez a 30 napos határidő mégis túllépésre kerülne.

És ami leginkább izgatja a mi fantáziánkat, és a leginkább várjuk azt, hogy ebben valami konkrétumot lássunk, ez a földvédelem. A földvédelem kapcsán is vannak mondatok, szavak a kormányprogramban, de nem látjuk, hogy hogyan képzeli el konkrét módon a Fidesz-KDNP kormánytöbbsége a magyar föld megvédését.

(15.20)

Mi nem elégszünk meg a moratórium meghosszabbításával, hanem a földtörvény olyan irányú módosítását kérjük, és erre azért a választási kampány során kaptunk pozitív visszajelzéseket, amely kizárja a külföldi földtulajdonszerzést. (Taps a Jobbik padsoraiban.)

Szintén történelmi jelentőségűnek, valóban történelmi jelentőségűnek mondható az anyagban a gazdasági kapcsolataink újragondolásáról írt néhány mondat. Nagyon örülünk, hogy végre Orbán Viktor és a Fidesz feladta az ország szempontjából romboló oroszpolitikáját. Igenis, Oroszország Magyarország szempontjából fontos piac lehet, fontos gazdasági partner, és nem szabad elhamarkodott vagy adott esetben külföldről rendelt politikai nyilatkozatokkal ezt a lehetőséget Magyarországtól elvenni. Igen, Oroszország, Kína, India, a Távol-Kelet nagy-nagy lehetőségeket rejtegetnek a magyar gazdaság megmentése számára.

Nagyon-nagyon remélem és nagyon-nagyon bízom benne, hogy ebből a felsorolásból csak véletlenül maradt ki az arab világ, és nem valamifajta politikailag korrekt megfelelési szándékból. Nagyon bízom benne, hogy az arab világgal is szeretnénk élő, hasznos gazdasági kapcsolatokat létesíteni, hiszen ez Magyarországnak érdeke.

Ennyit a gazdaságról, és menjünk rá akkor a közbiztonságra és az elszámoltatásra. Nagyon helyes, hogy ez az első. Nagyon helyes! De itt is vannak aggodalmaink: meglesz-e a Fidesz-KDNP kormánytöbbségben a kellő elszánás, elhatározottság arra, hogy azokat a nagyberuházásokat és az azok mögött rejlő korrupciót is feltárja, ahol a társadalmi megérzéseink szerint, a pesti folklór szerint sajnos a politika összeér? Meglesz-e a szándék és az elhatározottság? - ez a jövő kérdése.

Arról beszélünk, hogy alkotmányozó nemzetgyűléssé alakulunk itt szinte - hát én nem szeretnék Gyurcsány Ferenccel együtt alkotmányozni. (Taps a Jobbik padsoraiból.) Ezért azt a javaslatunkat szeretnénk felmelegíteni, amit annak idején (Dr. Vadai Ágnes: Mi se veled!), 2006-ban a Jobbik már az Országos Választási Bizottságnál népszavazási kezdeményezés címén megfogalmazott, hogy az egykori MSZMP- és KISZ-csúcsvezetőket, igenis, törvényi úton zárjuk ki a politika legmagasabb színtereiről. (Taps a Jobbik soraiban. - Moraj az MSZP padsoraiban.) És lehet, hogy az itt ülő néhány szocialista képviselő szüleinek, nagyszüleinek ez nem túlságosan jó hír, de jó lenne végre a pártnyugdíjak, luxusnyugdíjak visszanyesését is napirendre tűzni, ahogy ezt Lengyelország megtette. (Taps a Jobbik soraiban. - Derültség az MSZP padsoraiból.)

Az elszámoltatásnak része kell hogy legyen a választási kampány hajrájában kirobbant adatbázisbotrány is. Én nagyon remélem, hogy ebben is lesz kellően elegáns ennek a nagy többségnek a birtokában a kormánypárti többség, és maga kér majd ebben vizsgálóbizottsági vizsgálatot.

Szintén jó lenne a titkosítások, az ügynöklisták nyilvánosságra hozatalát is megtenni, ha már itt ez a történelmi lehetőség, hogy végre rendezzük dolgainkat.

És sokat vádolnak bennünket azzal, hogy mi a törvényeken kívül képzeljük el a politizálásunkat. Ez nem igaz! A Jobbik a mentelmi jogot továbbra is el kívánja törölni, és a Jobbik továbbra is azt mondja, hogy a politikusok által elkövetett bűncselekmények legyenek minősített esetté nyilvánítva. Aki törvényalkotóként törvényt sért, az igenis, duplán bűnhődjön. (Dr. Vadai Ágnes: Helyes! - Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Ti lesztek az elsők!)

És a közbiztonság kapcsán rá kell hogy térjek egy kényes kérdésre, legalábbis a többi frakció számára kényes kérdés, ez pedig a Gárda ügye. Az anyag maga beszél, bár nem nevezi nevén a Gárdát, de beszél erről a problémáról, és maga is elismeri, hogy a 2006-os események kiszolgáltatottá tették a társadalmat.

Viszont szeretném jelezni, hogy a Magyar Gárda erre a kiszolgáltatottságra lehet, hogy önök szerint nem volt jó válasz, de törvényes válasz volt. (Dr. Vadai Ágnes: Nem igaz!) A Magyar Gárda Egyesületet a bíróságon az alapítók bejegyezték (Dr. Vadai Ágnes: Fel is oszlatták!), a Magyar Gárda tagjai mozgalomként szerettek volna működni, mint annak idején például a polgári körök, és mindaddig tudtak is törvényesen működni, amíg Gyurcsány Ferenc, Draskovics Tibor vagy Bajnai Gordon nem kezdtek el olyan módon törvényeket alkotni, amely ellehetetlenítette ezt a fajta működésüket.

Ezek az emberek például most is a gátakon dolgoznak. (Taps a Jobbik padsoraiban.) Kockáztatják azt, hogy akár szabálysértési eljárással, akár bűncselekménnyel vádolják meg őket, de mégis ott vannak a gátakon, mert a szívük, a lelkük ezt diktálja, vállalják az üldöztetést. Én arra kérem önöket, arra kérem a kormánytöbbséget és arra kérem személyesen a miniszterelnök urat is, hogy ne folytassa és ne teljesítse be Gyurcsány Ferenc művét és álmát. Ebben a kérdésben ne a düh, ne az indulat, ne a revánsvágy adja az iránytű jelzését, hanem a józan belátás. Ezek tisztességes magyar emberek. És ha nemzeti konzultációról beszélünk, ha arról beszélünk, hogy itt háromharmadról van szó, ezek a tisztességes magyar emberek, igenis, megérdemlik azt, hogy elmondhassák, mit szeretnének tenni. Én arra kérem Orbán Viktor miniszterelnök urat, hogy akár nyílt, akár zárt tárgyaláson adjon nekem és a Gárda vezetőségének lehetőséget arra, hogy nemzeti konzultációt folytassunk a Gárda ügyéről. (Taps a Jobbik soraiban.)

Többször elhangzik az anyagban, hogy a szélsőségeket fel kell számolni. Nagyon-nagyon kíváncsiak vagyunk, remélem, hogy erre majd szombaton megkapjuk a miniszterelnök úrtól a választ, hogy kikre gondol a szélsőségesek kapcsán. Az anyagban, illetve az elmúlt években, hónapokban számtalanszor nevezték a Jobbikot szélsőséges pártnak, ezt itt és most szeretném határozottan visszautasítani. A Jobbik nem szélsőséges párt, a Jobbik egy nemzeti radikális párt. Magyarországon a nemzeti radikalizmusnak volt, van és lesz létjogosultsága a közéletben, ezt tessék elfogadni, még azoknak is, akiknek ez éppen nem tetszik! (Taps a Jobbik padsoraiból.)

Többször hallottunk arról, hogy forradalmi siker ez a soha nem látott többség. De higgyék el és fogadják el, hogy bennünk, jobbikosokban is ugyanilyen büszkeség munkál. Mi ugyanilyen forradalmi sikernek érezzük azt, hogy abban az ellenszélben, amit önök és önök hoztak létre ebben a választási kampányban, ebben az ellenszélben is közel egymillió ember bizalmát tudtuk megszerezni. Ez ugyanolyan forradalmi siker, mint az önök kétharmados többsége. Mi az önök sikerét tiszteletben tartjuk, nagyra értékeljük, és el is várjuk ezt viszont. És ha valaki a Jobbik felszámolását helyezi kilátásba egy kormányprogramban, vagy homályosan erre utal, az nem a Jobbikot számolja föl, hanem a demokráciát és egymillió ember demokratikus akaratát. Nagyon remélem, hogy ez csak az én félreértésem, és a szélsőségek kapcsán az MSZP-SZDSZ politikus bűnözőire gondol a kormányprogram. (Taps a Jobbik soraiban.)

Érintőlegesen, címszószerűen néhány további hiányát azért hadd soroljam föl a programnak. Itt volt az elmúlt héten egy igen érdekes pillanat, amikor Dúró Dóra képviselőtársamtól elvette a házelnök szinte a szót, amikor egy kényes témára terelte a beszélgetés fonalát - remélem, hogy ez most velem nem fog megtörténni, ezért a házelnökben most ilyen értelemben megbízom. (Derültség.)

De viszont akkor hangozzék el végre az a kérdés, amit önök húsz éve kerülnek: beszéljünk végre Izrael ügyéről is, beszéljünk arról, hogy 2007-ben Simon Perez azt mondta egy üzleti konferencián, hogy Magyarországot felvásárolják. Szeretném, hogyha ezzel kapcsolatban mindenki, minden politikai párt megnyilatkozna, hogyan viszonyul ehhez a kérdéshez. Nyugtassuk meg a magyar társadalmat, hogy ez bizonyára csak valamifajta félreértés volt, és ne az antiszemitázás mókuskerekében kezdjünk el őrölni, hanem beszéljünk erről a kérdésről is őszintén!

Szintén nem beszél a program a demográfiai katasztrófáról. Beszél a családtámogatás rendszeréről, és ennek nyilvánvalóan következménye a gyermekvállalási kedv fellendülése, de itt a helyzet ennél jóval súlyosabb. Ugyanis nem pusztán egy demográfiai katasztrófa kellős közepére csöppenünk nemsokára, hanem ebben a demográfiai katasztrófában benne van egy etnikai bomba is, és erről is beszélnünk kell őszintén.

Szintén nem hallunk ebben az anyagban arról, hogy mit tervezünk a nemzetközi vállalásainkat illetően, mit tervezünk az iraki, afganisztáni katonai missziót illetően. Továbbra is fenn kívánjuk-e tartani, hogy igazságtalan háborúkban tartjuk ott a magyar katonákat, kiszolgáltatva Magyarországot is abban az értelemben, hogy adott esetben terrorizmus célpontjává váljon az ország, vagy végre hazahívjuk ezekből az igazságtalan missziókból a magyar katonákat? (Taps a Jobbik soraiban.)

És még egy téma: ha már alkotmányozó nemzetgyűlésről beszéltünk, akkor szeretném a kormánytöbbség figyelmét felhívni és a felelősségére rávilágítani, hogy milyen lesz ez az alkotmány. Mert nyilvánvalóan kétharmados többséggel alkotmányozni lehet. A kérdés nem is ez. A kérdés az, hogy ez az alkotmány milyen lesz. A kérdés az lesz, hogy Orbán Viktor kormánya hogyan fog bevonulni a történelembe: úgy fog-e bevonulni a történelembe, amelyik felismerte történelmi felelősségét, és végre a történelmi jogfolytonosságot helyreállította, vagy úgy, amely ezt a nagyon ritkán adódó politikai lehetőséget, hogy kétharmados többsége van a kormánynak és alkotmányozhat, ezt a lehetőséget elszalasztotta, ki tudja, milyen hosszú időre.

Nagyon sok minden van még, amiről beszélni kell, és a holnapi napra a képviselőtársaim ezt meg is szülték.

Összességében annyit szeretnék mondani, hogy ebben a kormányprogramban egeret szültek a hegyek, nem gyógyszer az ország problémáinak megoldására. Kétféle dologra lehet gyógyszer: álmatlanság ellen lehet gyógyszer a dagályossága, sok esetben unalmassága kapcsán, s adott esetben a hiányossága, bosszantó hiányossága kapcsán pedig alacsony vérnyomásra lehet gyógyszer, de nem az ország problémáinak megoldására.

(15.30)

Úgyhogy sajnálom, hogy ilyen méltatlan kormányprogrammal állt elő a Fidesz-KDNP kormánytöbbsége az ország jelenlegi helyzetében, de bízzunk benne, hogy ezt a gyenge kezdést valamifajta pozitív útmutatás és kormányzás követi majd.

Köszönöm szépen. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Az LMP képviselőcsoportja jelezte, hogy a frakció álláspontját három vezérszónok ismerteti. Elsőként megadom a szót Schiffer András képviselő úrnak.

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Miniszterelnök-jelölt Úr! Holnap nagy nap lesz. Tetszik a dramaturgia: holnap lesz május 26-a, négyéves évfordulója a magyar politika morális válsága mélypontjának; négy éve hangzott el ama bizonyos hazugságbeszéd. Kijelölt miniszterelnök urat ilyen baleset nem fogja érni, hiszen ahogyan a választási programban, úgy ebben a kormányprogramnak nevezett előterjesztésben sincsenek konkrétumok.

Ez a határozati javaslat egy jókívánság-gyűjtemény, nincsenek világos eszközök. És ebben vitám van kijelölt miniszterelnök úrral: nem kormányprogram az, ahol nem világos, hogy a kitűzött célok miként érhetők el, miként lehet számon kérni azt, hogy az a kormányprogram, azok a célok, amiket itt az Országgyűlés vélhetően megszavaz majd szombaton, hogyan, miként fognak teljesülni. Nincs gazdasági program cél nélkül, és nincsenek célok számok nélkül.

Ön azt mondta itt a beszédében, hogy ez a program iránytű. Pontosan ezek miatt a hiányok miatt, hogy az eszközök nem világosak, az utak nem világosak, éppen az iránytű funkcióját nem képes betölteni ez a dokumentum. Elolvasva ezt a 85 oldalt, leginkább nem világos, hogy önök milyen Magyarországot képzelnek el négy év múlva.

Ugyanakkor ennek a dokumentumnak természetesen vannak erényei. Helyes az, hogy nem pusztán részpolitikákról szól, és természetesen a helyzetértékelésében tartalmaz fontos megállapításokat. Fontos, hogy kijelentik, hogy 2006-ban megkezdődött a szavak jelentésének félremagyarázása, a cinikus relativizálás, az önigazolás és a felelősség minél szélesebb körre történő kiterjesztése. Helyes továbbá, hogy a társadalompolitikájuk kiindulópontjává a kirívóan alacsony foglalkoztatási szint felszámolását teszik.

Amikor részcélokat fogalmaznak meg, természetesen itt is találunk helyeselhető részcélokat. Ezeket részben a beszédeikben elmondták, részint a dokumentum tartalmazza. Ha önök a nemzeti egység alatt azt értik, hogy miközben az elmúlt húsz év szellemi polgárháborújának véget kívánunk vetni, tiszteletben tartjuk azt, hogy a nemzeti egység - valóban, ahogy kijelölt miniszterelnök úr is, illetve Navracsics képviselő úr mondta - a sokféleségből és a sokféleség szakadatlan vitájából tevődik össze, ezt természetesen helyeselni tudjuk, mint ahogy azt is, ha ebből kiindulva kívánják a politika eredeti értelmét helyreállítani. De ha önök valóban így kívánják felfogni a nemzet egységét, ezzel nem fér össze, ha a bármilyen nagy többséget, alkotmányozó többséget szerzett parlamenti oldal önmagát tekinti a közakarat megnyilvánulásának. A nemzet egysége szakadatlan vitát jelent, és nem pedig azt, hogy egyetlen oldal jelenti a közakaratot.

Üdvözlendő az is, hogy megjelenik ma Magyarországon egy kormányprogramban a társadalmi kohéziót újraélesztő közösségeket formáló kormányzati politika; itt utalnék Rétvári képviselő úr hozzászólására is. Természetesen helyeselhető részcél az, amit a képzetlenek munkahelyteremtéséről írnak, bár megjegyzem, amikor erre kormányprogramot is ki kívánnak dolgozni vélhetően a közeljövőben, akkor talán nem mindegy az, hogy ez a munkahelyteremtés a képzetlenek számára miként, milyen ágazatoknak a fejlesztésével történik. Mi erre kidolgoztunk egy programot. Úgy képzeljük, hogy ez a munkahelyteremtés egy zöldfordulattal, olyan ágazatok fejlesztésével történhet meg, amik Magyarország gazdasági szerkezetét hozzáigazítják az ökológiai válság kihívásaihoz.

Üdvözöljük természetesen a családbarát foglalkoztatásra, a vállalkozók számára a feltételek egyszerűsítésére vonatkozó célkitűzéseiket, az energiahatékonyságot szolgáló épületfelújítási programokat. Kifejezetten pozitívnak tartjuk azt, amit a helyi, hazai piacok fejlesztéséről, az élelmiszer-biztonságról, a GMO-moratórium fenntartásáról, a magyar áruk védelméről mondanak. Üdvözöljük azt, hogy Magyarországon egy kormányprogramban megjelenik a bevásárlóközpontok, kereskedelmi láncok piaci túlsúlyának a megregulázása. És üdvözlendő az is, hogy a saját erőforrások - gondolok itt például a megújuló energiaforrások hatékonyabb kihasználására - ilyen hangsúllyal jelennek meg egy kormányprogramban, illetve egy kormányprogramnak nevezett előterjesztésben.

Ugyanakkor vannak ellentmondások a kritikák és a pozitívumok között. Önök azt írják, hogy ez az új kormány odafigyel az emberekre, meghallgatja őket, együttműködést ajánl. Ehhez képest már a nyitóülés előkészítésénél lesöpörték az asztalról azokat a házszabály-módosítási javaslatokat, amik egy korrektebb, nyíltabb vitát eredményeztek volna az ellenzéki jogok bővítésével. Önök a jogalkotás átláthatóságát, előzetes hatásvizsgálatokat írnak, és közben az elmúlt tíz napban telebombázták a parlamentet olyan előterjesztésekkel, amik alapvető életviszonyokat kívánnak átalakítani úgy, hogy nemcsak hogy az ellenzékkel, társadalmi szervezetekkel - értsd nemzeti konzultáció - nem folytattak egyeztetéseket, de az ilyenkor szokásos tárcaközi egyeztetések is értelemszerűen elmaradtak.

Önök azt mondják, hogy újjá kell építeni a jog uralmába vetett hitet, de a jog uralmába vetett hitet nem szabad összekeverni az emberek uralmába vetett hittel, ahogyan azt egyébként a politikai nyilatkozat vitájánál is elmondtam.

A helyzetértékelésükkel is néhány ponton kénytelen vagyok vitatkozni. Hamis a biztonság és az igazságosság szembeállítása. Nem lehet a biztonságot az igazságossággal szembeállítani. Az igazságosság egyszersmind biztonságot feltételez.

Önök forradalomról, alkotmányozó nemzetgyűlésről, rendszeralapításról beszélnek, de közben természetesen - és ez üdvözlendő - hitet tesznek a demokratikus jogállam alapértékei mellett. Igen, Magyarországon tudniillik '89-ben történt egy jogállami forradalom, ennek a keretéből nem fogunk kilépni, és ne keltsék azt a hamis képzetet, hogy a '89-es jogállami forradalom kereteiből, a demokratikus jogállam, a szociális piacgazdaság keretei közül ki kívánnának lépni. Fontosak ezek az értékek, fontos a '89-es jogállami forradalom értékei közül például a világnézeti semlegesség értéke is.

Vitatkozunk a helyzetértékelésükkel akkor, amikor a közrend kapcsán az elkövetők jogainak túlzott védelméről beszélnek. Ez mintha ellentétben állna azzal a határozati javaslattal, amit a fideszes képviselő urak hoztak be a 2006. augusztusi, illetve még inkább a 2006. októberi jóvátételek kapcsán. Az elmúlt évek nem arról voltak hangosak, hogy a rendőri intézkedés alá vont személyeknek olyan nagyok lennének a jogaik. Korrekt, jogállami rendőrségre, a rendőrállami kinövések visszametszésére van szükség. Természetesen az is pusztán csak hangulatkeltésre alkalmas, amikor valótlanul azt állítják, hogy az elmúlt években egyre jobbak lettek volna a börtönviszonyok.

A részcélok tekintetében is vannak vitáink. Az elszámoltatás akkor, ha korrupciós ügyekre gondolunk, ha a rendőri jogsértésekkel vagy éppen a titkosszolgálatokkal való visszaélésekre gondolunk, helyes. De jogállamban a társadalmi, gazdasági, szociális összeomlásért cserébe nem elszámoltatást szoktak ígérni, ennek politikai következményei vannak. És ha már elszámoltatást ígérnek, ebben a körben talán jó volna megemlékezni a húsz éve húzódó adósságáról a politikai elitnek, az aktanyilvánosságról, a rendszerváltás előtti diktatúra titkainak a nyilvánosságra hozataláról.

Önök úgy tételezik, hogy a közmunka alkalmas arra, hogy a romákat és a szakképzetleneket felemelje. Ezzel szemben egy 2008-as tanulmány világosan elmondja azt, hogy a leghátrányosabb helyzetű megyékben a közmunkában foglalkoztatottak 0,1-0,3 százaléka az, akik a nyílt munkaerőpiacra képesek visszamenni. Más megyékben ez a arány 5 százalék.

(15.40)

Adócsökkentés helyett talán célszerűbb lenne az adórendszer átalakításáról beszélni. A napokban a Levegő Munkacsoport nyilvánosságra hozta ezzel kapcsolatban az álláspontját, és ezzel én csak egyet tudok érteni. Az adócsökkentés következtében előálló bevételkiesést, félő, a közszférában, a szociális támogatások terén tett megszorításokkal kívánják ellensúlyozni, és egy ilyen adócsökkentés legfeljebb a multikat segítené, amelyek lényegében nem függnek a hazai kereslettől, hiszen elsősorban exportra termelnek.

A kormányprogramnak nevezett határozati javaslat megerősíti a vállalkozók képviseletének szerepét a jogalkotásban. Nem helyes! Talán hogyha nemzeti konzultációt hirdetnek, legalábbis egyenlő, ha nem erősebb jogokat kéne adni a különböző társadalmi szervezeteknek, munkavállalói érdekképviseleteknek, adott esetben fogyasztóvédelmi, környezetvédelmi szervezeteknek. Én csak remélni tudom, hogy ha például a hitelintézeti törvényben végrehajtják azokat a változtatásokat, amelyek a fogyasztókat hozzák kedvezőbb helyzetbe, akkor nem a Bankszövetség fogja tollba mondani a törvénymódosítást.

Önök az öröklés adómentességét hirdetik meg, miközben ezzel kapcsolatban az igazságossági szempontok elvesznek.

Adósak a hogyanokkal. Én itt csak néhány kérdést vetnék fel ezzel kapcsolatban. Önök azt mondják, hogy 300-500 milliárd forinttal csökkennek a vállalkozások egy évre jutó költségei. Melyik évre tűzik ki ennek a 300-500 milliárd forintos csökkenésnek az elérését, hogyan fogják egyszerűsíteni az adórendszert? Erről kellene szólnia egy kormányprogramnak.

Ugyanígy, amikor gyorsabb bírósági eljárásokat ígérnek, amikor a családok és a munkavállalás harmóniájáról szólnak, amikor a gyermekjólétről szólnak, amikor a cigányság felemeléséről, a nyomor felszámolásáról szólnak, mind-mind hiányoznak az utak, hiányoznak az eszközök. És ugyanígy hiányoznak az eszközök akkor is, amikor a földmoratórium kitolása mellett nem szólnak arról, hogy hosszú távon hogyan lehet azé a föld, aki életvitelszerűen kíván abból élni.

A legnagyobb problémánk ezzel a határozati javaslattal az, hogy egészen lényeges témákról egyáltalán nem szól. Nincs antikorrupciós stratégia. Azt már tudjuk, hogy önök el fognak számoltatni, el fogják számoltatni az elmúlt nyolc év hatalmasait, de nem tudjuk azt, hogy hogyan lehet önöket elszámoltatni négy év múlva. (Taps az LMP és a Jobbik soraiban.)

Hallgat ez a program a társadalmi részvételről, hallgat az oktatásról, holott én azt gondoltam, az önök hatodik oszlopa a tudás lesz. Nem vesz tudomást Magyarország globális felelősségéről, hallgat arról, hogy kívánja-e ez a kormány folytatni a követő jellegű külpolitikát, aminek több évtizedes hagyománya van, vagy lesznek-e önálló kezdeményezései a globális színpadon. Nincs szó klímavédelemről, környezetpolitikáról.

Összefoglalóan azt tudom elmondani, hogy ez egy forradalmi romantikával átszőtt, többé-kevésbé helyes helyzetelemzés, többnyire helyes, ámde homályos részcélok; viszont az utak, a hogyanok teljes hiánya jellemzi ezt a dokumentumot, nem áll össze koherens világképpé. Engedjenek meg egy idézetet. Ha pontos jogi megfogalmazásra törekszünk, csak annyit mondhatunk, hogy ami itt folyik, azt valójában alkalmatlan tárgyon elkövetett megvitatási kísérletnek kellene tekinteni, ha a jog ismerné ezt a tényállást. Kételkedni kell továbbá abban is, hogy bárki lehetségesnek tarthatja a kormányprogram komoly és alapos megvitatását, ha azt mintegy harminc órával a vita megkezdése előtt kapják kézhez a képviselők.

Az elmondottak fényében joggal élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a kormánytöbbséget képviselők igyekeztek a nyilvános vita lehetőségét és értelmét a lehető legszűkebbre szorítani. A beterjesztett szöveg ismeretében el kell ismernünk, a maguk szempontjából logikusan jártak el. Ezt kijelölt miniszterelnök úr mondta 1990. május 22-én A nemzeti megújhodás programjának a vitájánál. Annyi változott az elmúlt húsz évben, hogy most 30 óra helyett 72 órát adtak az ellenzéknek, egy teljes pünkösdi hétvégét. Ezt köszönjük szépen. (Taps az LMP soraiban.)

ELNÖK: Megköszönöm képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Karácsony Gergelynek, az LMP második vezérszónokának.

KARÁCSONY GERGELY, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Az elmúlt napokban sokak vetettek számot az elmúlt húsz év politikájával. Hadd idézzek egy prognózist 1990-ből, az egyik legkomolyabban vehető társadalomkutatótól, Ralf Dahrendorftól. A brit (Sic!) professzor azt mondta, hat hónap elegendő ahhoz, hogy egy sikeres alkotmányt a posztkommunista országokban létrehozzanak, hogy hat év elegendő lehet ahhoz, hogy sikeres legyen a piaci átmenet, de hatvan év kell ahhoz, hogy a demokratikus politikai kultúra is kialakuljon az új demokráciákban. Eltelt húsz év, és érdemes visszagondolnunk, hogyan állunk most ezzel a demokratikus politikai kultúrával.

Azt gondolom, az a jóslat, amit Dahrendorf megfogalmazott, ami talán egy nagyon pesszimista jóslatnak tűnt annak idején, 1990-ben, most lehet, hogy még optimistának is tűnik, ha Magyarországra gondolunk. Ma Magyarország a világ egyik legboldogtalanabb, leginkább elkeseredett, leginkább magába zárkózó és végtelenül bizalmatlan országa. Ez a bizalmatlanság az elmúlt húsz év politikájának az eredője, és ez a bizalmatlanság sajnos a fő rendező elve volt az elmúlt években a magyar politikának. Korábban azon panaszkodtak a politika formálói, hogy miközben a politikusokat nemes szándékok vezetik, az emberek mégsem bíznak a demokratikus intézményekben. A kormányok sorra veszítették el a választásokat, pedig nyilván azt gondolták, hogy felelősen kormányoztak.

És volt egy fordulat a magyar politikában, nagyjából tíz évvel ezelőtt, amikor a bizalmatlanságnak egy másik eleme is megjelent a magyar politikában: a politikusok kezdtek el egyre kevésbé bízni az állampolgárok bölcsességében. Azt gondolták, hogy a politikusoknak nem érdemes őszinte szavakat megfogalmazni a választók felé, hogy nem érdemes a politikusoknak a választók bölcsességére apellálnia, hogy nem érdemes kibontani a valóság minden részletét, hanem a PR-szakemberekre és a közvélemény-kutatókra bízták azt, hogy tulajdonképpen mit is kell mondaniuk.

Én az elmúlt tíz évben közvélemény-kutatóként dolgoztam, és annak, hogy otthagytam a szakmámat, az egyik oka éppen az volt, hogy rá kellett jönnöm arra, ez a politika nagyban hozzájárult ahhoz, hogy Magyarország a szakadék szélére került. Én azt gondolom, nem egy forradalom után vagyunk, hanem az összeomlás előtt, és óriási felelőssége van a jövendőbeli kormányoldalnak abban, hogy mindent megtegyen a közbizalom helyreállítása érdekében.

A kormányprogramban elég sokszor hivatkoznak a bizalom szóra, és ez nagyon helyes. Ez a program valóban jól elemzi azokat a folyamatokat, amelyek révén Magyarország most olyan állapotba került, amikor a választók előtt tényleg az utolsó kártyát játszhatja ki a politika. Mégis azt gondolom, a jövendőbeli kormánytöbbség talán nincs igazából tisztában azzal a jelenséggel, amivel szemben állunk, nincs tisztában azzal a társadalmi környezettel, ami a politikát körül fogja venni az elkövetkező években. A választók most újra hitelt adtak egy új politikai garnitúrának, bizalmat szavaztak annak ellenére, hogy valójában nem is tudták pontosan, hogy minek adnak bizalmat. De a bizalom mindig magában hordozza azt a jelenséget is, hogy nem tudjuk pontosan, mit várhatunk a másik féltől. A bizalomban éppen az az erő, hogy azt a fajta alaphozzáállást biztosítja számunkra, hogy bízhatunk a felek jóindulatában.

Azt gondolom, a választók megtették, amit kellett, nagyon nagy változást hoztak a politikában, és itt nemcsak arra kell gondolnunk, hogy a Fidesz a korábbi választási eredményeinél lényegesen jobban szerepelt, hanem arra is kell gondolnunk, hogy megjelent két, bár egymástól nagyon eltérő, de mégiscsak a politika megújítását célul kitűző párt is a parlamentben.

Arra szeretném felhívni a figyelmet, hogy mielőtt a kormányprogramról és a kormány céljairól beszélünk, szeretném, ha tudatosítanánk önmagunkban itt a Házban, hogy a nulladik lépés, amit meg kell tennünk, az az, hogy ezt a bizalmat, amit megkaptunk - nemcsak a kormányoldal, hanem mindannyian, akik itt ülünk ebben a Házban -, nem szabad újra eljátszanunk. Magyarország ma az értékvizsgálatok szerint gyakorlatilag lekerült a nyugat-európai társadalmak, az európai civilizáció térképéről. A magyar társadalom értékrendszere folyamatosan abba az irányba változott, ami pontosan ellentétes volt azzal, amit Dahrendorf húsz évvel ezelőtt megfogalmazott, és amiben talán mindannyian hittünk a rendszerváltás pillanatában.

(15.50)

Fel kell tehát tennünk azt a kérdést, hogy miből lesz a bizalom, hogyha ez nekünk olyan fontos, miből származik az az érzés, ami, mint egy önbeteljesítő prófécia, valóban javíthatja a demokrácia minőségét, ami hozzájárulhat a piacgazdaság hatékonyabb működéséhez.

A bizalom alapját két dolog szolgáltathatja, az egyik az átlátható állam létrehozása. Mit tartalmaz ez a kormányprogram az átlátható állam megvalósítása szempontjából? Milyen javaslatokat fogalmaz meg azzal kapcsolatosan, hogy a politikusok valóban elszámoltathatóak legyenek? Sajnos nagyon keveset. Alig hallani valamit arról, mit kíván tenni a Fidesz-KDNP-szövetség annak érdekében, hogy megvalósuljon az, amit a kijelölt miniszterelnök-jelölt úr is említett, hogy a politika átláthatóvá váljon.

Sajnos ezzel kapcsolatosan a kormányprogram nagyon keveset tartalmaz, de az elmúlt napokban beterjesztett javaslatok pontosan az ellenkezőjét mutatják annak, amit reméltünk. Például a vagyontörvény kapcsán jelentősen sérül az átláthatóság elve, sőt, még a parkolási törvénnyel kapcsolatosan is sokkal többet reméltünk az átláthatóság szempontjából. De folytathatnám: ha visszautalunk az előző parlamenti ciklusra, a titoktörvény nagykoalíciós támogatása is azt mutatta, hogy a nagy pártok között igenis, van egyetértés akkor, amikor korlátozni kell az állampolgárok hozzáférését bizonyos fontos, az elszámoltathatóságot megalapozó információkhoz; vagy hogy az egyik nagyon fontos témát vegyem elő, már a kampányfinanszírozás kapcsán is megszületett egy olyan javaslat, amely tulajdonképpen egy kompromisszumos javaslat volt az MSZP és a Fidesz korábbi, erre vonatkozó javaslatai között, mégis, tulajdonképpen el sem jutott a Ház asztaláig.

Nagyon örültem, amikor a második forduló estéjén a miniszterelnök-jelölt úr arról beszélt, hogy az oligarchák korszakának vége lesz, és a politikát visszaadjuk az oligarcháktól a választópolgárok kezébe, de nem látom azokat az intézkedéseket, amelyek miatt ez megvalósulhatna, és akkor csak remélni merem, hogy Simicska Lajost is támogatta (Sic!) erről a tervéről. (Közbeszólás: Tájékoztatta!) Köszönöm.

A másik dolog, ami hozzájárulhat a bizalom kultúrájának a kialakításához, az, hogy legalább itt a Házban képesek vagyunk arra az együttműködésre, amit várunk a polgároktól az élet minden területén. Ezekkel kapcsolatosan a kormány esetében nyilván nem a program, hanem a tényleges cselekvés fog igazán perdöntővé válni. Amit az elmúlt napokban láttunk, ebből a szempontból a kép meglehetősen vegyes. Például a választójogi rendszer kapcsán számomra nagyon pozitív fejlemény az, hogy végül is a jövendőbeli kormányoldal egy paritásos bizottság felállítását kezdeményezte, sőt azt kell mondanom, hogy a Fidesz által megfogalmazott választójogi reformjavaslat tulajdonképpen egy szakmailag és politikailag is jó javaslatnak tűnik. Ezzel szemben például az önkormányzati választási rendszer átalakításával kapcsolatosan ennek pontosan az ellenkezője történik. Én azt gondolom, hogy ez a javaslat nagyon indokolatlan mértékben csökkentené a mindenkori ellenzék befolyását a helyi képviselő-testületekben. Függetlenül attól, hogy ez az erős többség milyen pártszínekben valósul meg, ez nemzetközi összehasonlításban is kirívóan aránytalan rendszer lenne.

Azt remélem, hogy a nemzeti együttműködés valóban iránytűje lesz a kormány politikájának, és nem a csomagolása. Azt tudom mondani, hogy a Lehet Más a Politika frakciója, bár a parlament legkisebb frakciója, de mindent meg fog tenni annak érdekében, hogy ez a nemzeti együttműködés itt a Házban megvalósulhasson. S bár jogi értelemben és politikailag is ellenzéki párt leszünk, elsősorban nem a kormány és nem is az ellenzék ellenzéke szeretnénk lenni. A korrupció ellenzéke szeretnénk lenni, a szegénység ellenzéke, a kirekesztés ellenzéke, a jövő felélésének az ellenzéke és a felelőtlen politizálás ellenzéke.

Mi partnerek leszünk minden olyan politikai lépésben, ami segíthet a közbizalom helyreállításában, és azt remélem, hogy ebben közös lesz az akaratunk; a parlamentben ülő minden képviselő érezni fogja a felelősségét annak, hogy még egyszer az állampolgári bizalmat eljátszani Magyarországon nem lehet.

Köszönöm szépen. (Taps.)

ELNÖK: Megköszönöm a képviselő úr felszólalását. Megadom a szót Jávor Benedeknek, az LMP harmadik vezérszónokának.

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselőtársaim! "Mélységes mély a múltnak kútja." Thomas Mann a József és testvérei nyitó soraiban borzongató tömörséggel foglalja össze a múlt meghatározó erejét. A múlttal való elfogulatlan szembenézés nélkül nem érthetjük meg a jelent sem. Minden közösség elveszetté és bizonytalanná válik, ha nem éli meg és nem teszi identitása részévé, ha eltagadja vagy elfelejti a múltját.

A múlt megértése azonban még nem cselekvés. Minden cselekvés, különösen pedig a közösségi cselekvés egyben a jövő alakítása is. Amikor egy közösség megválasztja a döntéshozóit, a saját jövőjét teszi le a kezükbe, felhatalmazza őket, hogy alakítsák jövőjét, nemcsak négy évre, hanem a meghozott döntések hosszú távú hatásait is figyelembe véve akár évtizedekre vagy évszázadokra. Joggal várja el tehát, hogy döntéshozói megértsék ezt a felelősséget, és elsősorban a jövőbe tekintsenek. Gabriel García Márquez írja valahol, hogy a jövő látható, akárcsak a fény elé tartott papírlap másik oldalán az írás. Felsejlik előttünk a jövő, és a mi felelősségünk, hogy előrekalkulálva a jövő kiszámítható eseményeit, döntéseinkkel erre készüljünk.

A ma előttünk fekvő kormányprogram elveti a jövővel való szembenézés lehetőségét, középpontjába a múlttal való le- és elszámolás került. Az elhangzott beszédek, éppúgy, mint maga a kormányprogram, többet foglalkozik az elmúlt nyolc év problémáival, eseményeivel, mint az előtte álló feladatok jelentős részével. A program fókuszai itt, 2010-ben fájóan huszadik századiak. Miközben értékelnünk kell számos szükséges és támogatható elemét, szorongató hiányérzet fog el. Vajon a most hivatalba lépni készülő kormány mennyire készült fel a jövő alakítására? Érti-e azokat a történelmi változásokat, amelyek az elmúlt tíz-tizenöt évben végbementek?

A választási kampány, majd a kormányszerkezet kialakítása során felmerülő aggályok egy pillanatig sem csillapodtak a kormányprogramot olvasva. Mit kezdjünk 2010-ben egy kormányprogrammal, amely hat-nyolc homályos mondaton kívül egyáltalán nem reflektál arra az ökológiai válságra, amelynek kezelését a kormányok ma már világszerte az egyik legfontosabb feladatuknak tekintik, amelyben az éghajlatváltozás fogalma egyáltalán nem jelenik meg, a fenntartható kifejezés összesen négyszer, ebből kétszer "fenntartható gazdasági növekedés" szókapcsolatban? (Zaj a Fidesz és a KDNP soraiban.) Nem tartalmaz intézkedéseket, eszközöket, határidőket a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére, a biológiai sokféleség csökkenésének a megállítására, vízgazdálkodásunk újragondolására és a vízkészletek minőségének javítására, amelyeket nem csupán nemzetközi kötelezettségvállalások írnak számunkra elő, hanem a jövő nemzedékekkel, a jövő Magyarországával szembeni felelősségérzet is. Mit kezdjünk egy kormányprogrammal, amely 2010-ben nem szól hazánk energetikai kiszolgáltatottságáról, az energiafüggetlenség megteremtésének eszközeiről, nem beszél az erőforrásválságról, az erőforrás-pazarlás visszafogásáról?

Ha az eddigiekben kételyeink lettek volna arról - de nem nagyon voltak -, hogy milyen mélységig van jelen a fenntarthatóság a kormány gondolkozásában, akkor a kormányprogram arra mindenképpen alkalmas, hogy ezeket a kételyeket eloszlassa. Nemcsak a környezet ügyében mond azonban le a nemzeti együttműködés programja a jövőre való felkészülésről. A méltó és minőségi jövő záloga nem csupán az emberhez méltó létfeltételek biztosítása az utánunk jövők számára, hanem a felnövekvő nemzedékek számára a tudásnak és a tanulás képességének az átadása is.

Semmit nem olvasunk a programban a közoktatásról, amely pedig ennek záloga és a hazai intézményrendszerek egyik legmélyebb válságban lévő területe, ahogyan erre többek között a köztársasági elnök felkérésére készült Szárny és teher című tanulmány is rámutat. Minőségi közoktatás nélkül nincs esélye az országnak, hogy a jövő szándékainak megfelelően alakítsa; passzív, kiszolgáltatott, félperifériális szeglete marad a világnak.

Mit gondol a kormány a közoktatás céljairól, eszközeiről, forrásairól, intézményeiről, a pedagógustársadalom felelősségéről és lehetőségeiről? A múlt tragédiáinak felidézése nem pótolja a felnövekvő nemzedékek jövőre való felkészítését.

(16.00)

És milyen jövőt képzel Magyarországnak, a magyar gazdaságnak az a kormány, amelynek programjából szinte teljes egészében hiányzik a kutatás és fejlesztés stratégiája, néhány kisvállalkozásokra vonatkozó mondattól eltekintve? Lépést akar tartani Magyarország a világban végbemenő valódi forradalmakkal, az energetikai, informatikai, biotechnológiai vagy tudásforradalommal, vagy álforradalmak illúziójában ringatva magát, végképp lemarad azokról a változásokról, amelyek ténylegesen megszabják a jövőt?

Látja-e egyáltalán a jövendő kormány, hogy mi megy végbe a világban, ha a kormányprogram szinte teljes egészében elfelejtkezik arról, hogy Magyarország egy nemzetközi közösség része, amely program nem szól az Európai Unió előtt álló irdatlan feladatokról és ebben hazánk szerepéről, nagyvonalúan eltekintve attól a ténytől, hogy alig hat hónap múlva Magyarország átveszi a világ egyik vezető gazdasági-politikai konglomerátumának soros elnökségét.

A külpolitikai terveket illetően meg kell elégednünk néhány, pontosabban nem körvonalazott utalással bizonyos keleti országokra, amelyek közül Észak-Korea és Szingapúr éppúgy odaérthető, mint Oroszország és Kína. Bízhatunk-e abban, hogy az ezzel a programmal induló kormány felelős, megfontolt külpolitikát fog folytatni? A kampány a választások óta eltelt időszak és a kormányprogram alapján egy, a jövőt értő és azt aktívan befolyásolni szándékozó XXI. századi kormány helyett (Az elnök a csengő megkocogtatásával jelzi az időkeret leteltét.) sokkal inkább egy De Gaulle-i politique de grandeur talaján fogant, a XX. századi félmúlt kormánya sejlik fel előttünk. (Egy hang a Fidesz padsoraiból: Vége!) De Gaulle történelmi jelentősége természetesen vitathatatlan, és az a program, amit megvalósított, előkelő helyet biztosított Franciaországnak... (Az elnök kikapcsolja a mikrofont.)

ELNÖK: Képviselő út, megkérem, hogy fejezze be a felszólalását, az idő lejárt.

JÁVOR BENEDEK, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm szépen a szót, uraim! Jó munkát kívánok! (Taps az LMP padsoraiban.)

ELNÖK: Tisztelt Országgyűlés! A vezérszónoki felszólalások végére értünk. A kormányprogram vitáját elnapolom.

A vita folytatására holnap várhatóan 9 óra 30 perctől kerül sor.

Tisztelt Országgyűlés! Munkánk folytatása előtt most 16 óra 20 percig szünetet rendelek el.

(Szünet: 16.02 - 16.20

Elnök: Balczó Zoltán

Jegyzők: Göndör István és dr. Tarnai Richárd)




Felszólalások:   1   1-23   24-42      Ülésnap adatai