Készült: 2024.03.28.09:43:16 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

43. ülésnap (2010.11.08.),  387-390. felszólalás
Felszólalás oka Napirend utáni felszólalások
Felszólalás ideje 10:20


Felszólalások:   361-386   387-390   391      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm, államtitkár úr. A módosító javaslatokról várhatóan következő ülésünkön határozunk.

Tisztelt Országgyűlés! Mai napirendi pontjaink tárgyalásának végére értünk. Most a napirend utáni felszólalás következik.

A mai napon napirend utáni felszólalásra jelentkezett Baráth Zsolt képviselő úr, a Jobbik képviselője, "Morális változást!" címmel. Megadom a szót ötperces időkeretben.

BARÁTH ZSOLT (Jobbik): Köszönöm a szót, elnök úr. Így két-három héttel az 54. évforduló után, gyanítom, hogy a teremben ülő képviselőtársaimnak sok újat nem fogok mondani, de nem lehet erről eleget beszélni.

Sajnálom azonban, hogy a tőlem jobbra lévő, egyesült proletárokat képviselő pártnak éppen az utolsó tagja is kiment az ülésteremből ebben a késői munkaórában, amin különösebben nem csodálkozom, megjegyzem azonban, hogy ez lenne az ideális létszám a magyar parlamentben. (Derültség és taps a Jobbik padsoraiban.) Akkor elmondanám ezt a néhány gondolatomat.

Magyarország 1945-re a szovjet hadsereg által megszállt ország lett. Az 1947-ben ismét megcsonkított országunk újra egy nagy birodalom gyarmatává vált. A magyar kommunisták a "Nagy Testvér", a Szovjetunió támogatásával pár év alatt átvették a hatalmat. A Rákosi Mátyás vezette Magyar Dolgozók Pártja a sztálinista típusú egypártrendszerű diktatúrát jelentette.

(23.40)

A korszakra a személyi kultusz és a féktelen terror volt a jellemző. A bolsevik diktatúra mindennapi rutintevékenységévé vált a munkások, polgárok, parasztok, az arisztokrácia és egyházi személyek üldözése, kisemmizése, tönkretétele, koncepciós perek általi meghurcolása, az osztályidegen elemek munkatáborokba történő deportálása, majd rabszolgamunkára kényszerítése, az alaptalanul meggyanúsított emberek börtönbe, gyűjtőfogházakba való éjszakai elhurcolása; a csengőfrász. Mindezek a számok tükrében: több ezer családot kitelepítettek, sok tízezer embert őrizetbe vettek, és közel egymillió embert vontak ügyészi eljárás alá.

A párt ökle az ÁVO, illetve a belőle önállósított Államvédelmi Hatóság volt, amely szervezet tevékenységét a legkülönfélébb kegyetlenkedések, kínzások, vallatások jellemezték. A kommunista pártemberek, pártkáderek és kiszolgálóik a társadalom és a társadalmi normák elleni totális támadás mellett gyorsan tönkretették az éppen talpra állni igyekvő gazdaságot is. Az erőltetett kolhozosítással, vagyis a mezőgazdaság tönkretételével, a nehéz- és könnyűipar gazdaságtalan fejlesztésével végül nyomorba taszították a lakosságot.

Az 1956-os szabadságharc után Csermanek-Kádárék létrehozták a Magyar Szocialista Munkáspártot. Százezrek menekültek el az országból. Megint ezreket börtönöztek be és végeztek ki. A puha diktatúra időszaka alatt az ország laktanyáiban a szovjet hadsereg gépezete és katonái állomásoztak. Létrejött a gyáron belüli munkanélküliség fogalma. Az 1956-os szabadságharcot a csőcselék-fasiszta elemek által gerjesztett ellenforradalommá minősítették. Továbbá kiterjedt a lakosság titkosszolgálati megfigyelése, nőtt a besúgóhálózat. A történelemhamisítás mindennapos lett, az oktatás részévé vált. A kormány továbbra is a pártnak volt alárendelve, a parlament egészen az első szabad választásokig csupán formalitás volt.

Az 1980-as évek elején az államcsőd elkerülése miatt úgy döntöttek az MSZMP vezetői idegen tanácsadóik javaslatára, hogy kölcsönöket vesznek fel a Nemzetközi Valutaalaptól, a Világbanktól és különböző kereskedelmi bankoktól. Ennek következménye a teljes eladósítás, az adósságspirál. Ez alatt a negyvenöt év alatt a társadalmunk átalakult, hazugságok, képmutatás, rosszindulat, irigység, feljelentések, félelem, közönyösség, vallásellenesség, nemzetünk-történelmünk iránti ellenszenv, az elcsatolt országrészeken élő magyarság elutasítása jellemezte a kis és nagy közösségek jelentős részét.

A Magyar Dolgozók Pártja felső vezetői hozták létre a Magyar Szocialista Munkáspártot, amelynek jogutódja a Magyar Szocialista Párt. Százezrek könnye és vére tapad ezekhez a pártokhoz, formációkhoz. Az előbb említett pártok jogutódjának a tagjai, janicsárjai a teljesség igénye nélkül: Biszku Béla, Horn Gyula, Fekete János, Lendvai Ildikó, Kiss Péter, Gyurcsány Ferenc, Kovács László.

E néhány perces eszmefuttatás, gondolatkísérlet után két kérdés fogalmazódik meg bennem. Mikor rehabilitálják a kommunista diktatúra miatt szenvedett áldozatokat és azok családjait? S mikor vonják felelősségre a még számon kérhető embereket?

Köszönöm a szót. (Taps a Jobbik soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány részéről Rétvári Bence kíván válaszolni az elhangzottakra. Tessék, államtitkár úr!

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Azt hiszem, nem kell különösebben bizonygatnunk, hogy túl nagy különbség a negyven év kommunizmus megítélésében nincs köztünk, és én úgy gondolom, minden jogállamban gondolkodó ember úgy véli, hogy ez az egyik legszörnyűbb korszaka volt Magyarországnak. Sajnos sok ilyen negatív időszaka, periódusa van a magyar történelemnek, de ez még azok közül is kiemelkedik, hiszen hosszan tartott, és rengeteg embert bélyegzett meg. S nemcsak azokról van szó, akiket egyik vagy másik alkalommal elítéltek, börtönbe zártak egy-két-három évre, vagy az életétől megfosztottak, hanem arról van szó, hogy az ő családjaik, leszármazóik, esetleg csak a szomszédjuk vagy a barátaik egy életre B-listázottak, megbélyegzettek lettek. Sokakat, akiket nem ott a helyben, az Andrássy út 60-ban vagy más helyen tett tönkre egy életre vagy ölt meg ez a hatalom, ez a gépezet, azokat is megfosztotta a továbbtanulás lehetőségétől, megfosztotta attól, hogy normális vezető munkát vállaljanak, hogy képességeikhez mérten tudjanak alkalmazottak lenni bárhol. Ez a B-listázott életmód nemcsak százaknak, hanem ezreknek, tízezreknek vagy százezreknek keserítette meg az életét, tette elképzelhetetlenné a világot, sokaknak csak azért, hogy bármilyen egyszerű helyi vezető posztot töltsenek be, részeivé kellett hogy váljanak a Magyar Szocialista Munkáspártnak, és aki ezt nem tette meg azért, hogy egy szociális otthon vezetője legyen, vagy helyben egy kisebb, az ottani tanács mellett működő cég vezetője, az nem is léphetett elő.

Teljesen ördögtől való volt ez az egész rendszer, sok filmen is feldolgozták, de nem lehet elégszer elmondani, nem lehet elégszer emlékeztetni arra, hogy a kommunizmus mind Magyarországon, mind külföldön hány áldozatot szedett, és hogyan törte derékba emberek életét. Talán az ön családjából is, de a mi családunkból is sok helyről lehet arról történeteket mondani, hogy diplomával rendelkező embereket csak hídtakarításra vettek fel, és úgy élhették le az életüket. Nem lehet elégszer a mostani korosztályoknak - akár az én korosztályomnak vagy a Jobbikban ülők többsége korosztályának - ezt újra és újra elmondani akár az oktatási rendszerben, akár a nemzeti ünnepeinken. Mint ön is látja, a nemzeti ünnepeink most már szerencsére nem kordonok mögött zajlanak, október 23-án például virágos ládák között tudtunk végre őszintén beszélni az elmúlt negyven évről, negyven év kommunista elnyomásáról.

Az előző polgári kormánynak nagyon fontos lépése volt szerintem ebben a tárgykörben, a múlt föltárásában, hogy létrehozta a Terror Háza Múzeumot, amelyik egy olyan intézmény, ahova mindannyian büszkén vihetjük el a vidékről vagy külföldről idelátogató ismerőseinket, hiszen jó bemutatja azt, hogy milyen volt a kommunista rendszer valójában. Ez folytatódott tovább fideszes önkormányzatokban. Hódmezővásárhelyen például létrejött az az Emlékpont, amelyik a Terror Házával szemben vagy amellett a vidék magyarságának megfélemlítéséről szól. És természetesen az új polgári kormány is továbbment ezen az úton, a múlt őszinte feltárásának az útján.

Ön is arra futtatta ki a felszólalását, hogy miként lehet számon kérni az elmúlt negyven évet azoktól, akik nemcsak hogy haszonélvezői, hanem aktív részesei, létrehozói voltak ennek a rendszernek, és utána ebből anyagi vagy más természetű hasznot is reméltek vagy elkönyveltek magukat. Éppen ezért mindazokkal szemben, akik ennek a rendszernek a bűneit tagadják, a társadalmi igazságosságot immáron büntetőjogi eszközökkel is tudjuk védeni. Hiszen önök is itt voltak, és ha jól emlékszem, támogatták a büntető törvénykönyv módosítását, amely büntethetővé tette a kommunista rendszer szörnyű tetteinek a tagadását, hiszen most már ez is büntetőjogi eszközökkel védhető. Azt hiszem, hogy nem elsősorban a Btk.-val, hanem a társadalmi értékítélet helyretételével, oktatással, ismeretterjesztéssel kell ezen az úton előremennünk, ugyanakkor fontos volt, hogy ha más huszadik századi szörnyű diktatúra tagadását büntetőjogi védelemben részesítjük, akkor ezt nyilvánvalóan tegyük meg a kommunizmusnál is, hiszen minden ember élete ugyanannyit ér, bármelyik diktatúra is nyomorította meg őt. A polgári kormány ezen az úton kíván továbbmenni a kiegyensúlyozottság, a törvényesség és az igazságosság jegyében.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Taps.)




Felszólalások:   361-386   387-390   391      Ülésnap adatai