Készült: 2021.02.28.16:28:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

155. ülésnap (2000.09.06.), 194. felszólalás
Felszólaló Tokár István (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 10:17


Felszólalások:  Előző  194  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

TOKÁR ISTVÁN (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Tisztelt Ház! Mielőtt a kis- és középvállalkozásokkal kapcsolatos észrevételeimet elmondanám, szeretnék visszatérni még egypár előző hozzászóláshoz. Úgy tapasztalom, hogy a kormánypárti képviselők előszeretettel azokat a statisztikai adatokat emelik ki, amelyek az ő állításaikat igazolják, és amikor a kormánypárti képviselők ezzel ellentétes álláspontra helyezkednek (Dr. Toller László: Ellenzéki!) - bocsánat -, ellenzéki képviselők ezzel ellentétes álláspontra helyezkednek, akkor megkérdezik, hogy miről beszélünk, amikor az országos átlagbér 80 ezer forint. Vagy amikor arról beszélünk, hogy a kis- és középvállalkozásokat milyen terhek fogják sújtani - majd kitérek erre a dologra -, akkor azt mondják, hogy miről beszélünk, amikor az átlagbér 80 ezer forint, és a 3 százalékos járulékcsökkentés lényegesen nagyobb kedvezményt fog jelenteni, mint az egészségügyi hozzájárulás emelkedése.

 

 

(14.50)

 

Miről beszélünk? Azokról a területekről beszélünk, amelyek a statisztikai könyvben egy kicsit lejjebb vannak annál, ahol az országos átlagot kimutatja. Azokról a megyékről - Jász-Nagykun-Szolnok megyéről, Csongrád megyéről, Békés megyéről, Hajdú megyéről és Szabolcs-Szatmár megyéről -, ahol körülbelül az átlagkeresetek 60-62 ezer forint között vannak.

Ha ezeket az adatokat próbáljuk behelyettesíteni ezekhez a családi kedvezményekhez, vagy próbáljuk majd a kis- és középvállalkozásoknak a segítését behelyezni, akkor igenis van miről beszélnünk. Azt, hogy ezt nem szívesen hallják, én ezt megértem. De nem lehet csak azokat a pozitívumokat kiemelni, amelyek igazolják a kormány kezdeményezését. Azt mondja Tállai képviselő úr, hogy elrontjuk azoknak a kedvét, azoknak az örömét, akiknek ez a törvénymódosítás örömet szerez. Nem akarjuk elrontani ezeknek a kedvét, és elismerjük, hogy vannak rétegek, akiknek igenis kedvezményeket fog ez a változás jelenteni, ezek persze örülnek ennek a dolognak.

De megítélésünk szerint a társadalom nagyobb részének igenis nem fog örömet szerezni, és ezeknek az érdekeit is valahol meg kell jeleníteni ebben a magyar parlamentben, hogy igenis az ő érdekeiknek is valamilyen módon próbáljunk érvényt szerezni. Erről beszélünk akkor, amikor esetleg azokat a kifogásokat emeljük ki, amelyek ezen törvénymódosítás kapcsán fölmerülnek.

A másik téma, amit 2001-re kiemelt célként fogalmazott meg az államtitkár úr a családok támogatása mellett, a kis- és középvállalkozások segítése. Én magam elengedhetetlen követelménynek tartom az elkövetkező időben, hogy a kis- és középvállalkozások jelentőségét felismerje a kormány - bármely kormányról legyen is szó -, és hathatós segítséget nyújtson, hogy a fennmaradásuk és a fejlődésük folytatódjon.

Meggyőződésem, hogy a magyar gazdaság dinamizálásának egyik feltétele és egyik kulcskérdése, hogy mi lesz a kis- és középvállalkozásokkal. Meggyőződésem, hogy a magyar foglalkoztatást a multinacionális vállalatok sem most, sem a jövőben nem fogják megoldani. Ennek bizonyítéka a mostani foglalkoztatási struktúra. Tehát minden szempontból - foglalkoztatási szempontból, a nemzetgazdaság növekedése szempontjából is - rendkívül fontos területe az országnak a kis- és középvállalkozások.

Arra, hogy nem a súlyuknak megfelelően kezelik ezt a dolgot, csak apróságként említem meg, hogy e kis- és középvállalkozások érdekképviseleti szervei akkor kapták kézhez ezt a törvénytervezetet, amikor a kormány benyújtotta a parlamentnek ezt a kész tervezetet. Ha előzőleg lett volna konzultáció, vagy figyelembe vették volna azokat az észrevételeket, amelyeket korábban eljuttattak a pénzügyi tárcához, akkor például ez a mostani vita is elkerülhető lett volna, hogy most keresni kell azt az eljárási módot, hogy hogyan tudja a kormány megoldani, hogy 10 millió forint nyereségig, 50 fő alatti foglalkoztatásig adómentes legyen ez a dolog.

Továbbá keresni kell ezt a konfliktust abban is, hogy az érdekegyeztetésnek a mechanizmusát felrúgta és megváltoztatta a kormány. Kérem szépen, olyan bonyolulttá tette, hogy most például a munkaügyi tanács - amely a Gazdasági Minisztérium fennhatósága alá tartozik - tárgyal az érdekképviseleti szervekkel, és a Gazdasági Minisztérium közvetíti a Pénzügyminisztériumhoz azokat a fölvetéseket, amelyekben részben egyetértett, részben el is fogadott, és később kiderül, hogy a Pénzügyminisztérium különböző megfontolásokból ezt meg ezt a tételt kihúzza, és nem is tekinti tárgyalási alapnak.

A kis- és középvállalkozásokból elsősorban a középvállalkozásokat, meggyőződésem, az elkövetkezendő évben leginkább a minimálbér hatása fogja érinteni. A miniszterelnök úr azt mondta, hogy erről ne beszéljünk, mert a társadalom 80 százaléka egyetért vele, és természetes dolog, hogy ezt így el kell fogadni. Én nem voltam benne abban a statisztikában, akiket megkérdeztek, de tessenek egy strigulát húzni ehhez a 80 százalékhoz, mert én is egyetértek a minimálbér emelésével.

Azonban a kisvállalkozói törvény előírja a kormány egyeztetési kötelezettségét, a hatásvizsgálatát és elemzését ennek a dolognak. Egyetértek a minimálmunkabér emelésével sok szempontból. Lényegesen alacsonyabbak a munkabéreink, elmaradottak a munkabéreink, amelynek persze gazdasági, exportoldalról és termelési oldalról élvezzük az előnyeit is nemzetgazdasági szinten, mert hisz az itt végzett bérmunka és az export jelentős része vagy egy része abból következik be, hogy ilyen alacsony munkabéren képes a magyar gazdaság termelni - egy része, azt mondtam: egy része.

De azt is látni kell, hogy a munkabér nemcsak jövedelem és nemcsak vásárlóerő, amely majd dinamizálja a gazdaságot, hanem a munkabér költség is a vele együtt megjelenő járulékokkal együtt. Ha azt akarjuk, hogy ezeknek a középvállalkozásoknak a nyereségszintje, a jövedelmezőségi szintje ne változzon vagy csak egy kicsit változzon, vagy kismértékben változzon meg, annak az a feltétele, hogy a bér- és a járulék együttes költsége ne emelkedjen jelentősen.

Jász-Nagykun-Szolnok megyében a 62 ezer forintos bruttó átlagkereset mellett körülbelül 20-25 százaléka a foglalkoztatottaknak az, akinek 40 ezer forint alatt van a keresete, elsősorban a könnyűiparban dolgozók tekintetében és a középvállalkozások tekintetében. Ezeknek a tb-járulék 3 százalékpontos csökkenésével és a megjelenő többletbér-kifizetéssel igenis jelentősen megnőnek a terhei, ezt nem tudja áthárítani. Se a belföldi árakra nem tudja áthárítani, mert a fizetőképes kereslet ezt nem fogja elismerni, de az exportáruban sem tudja elismertetni, mert az nem tárgyalási alap, hogy a minimálbért itt felemelték 40 ezer forintra; a megrendelőt ez a dolog nem fogja meghatni.

Tehát ha azt akarjuk, hogy ez a termelési kapacitás megmaradjon, akkor igenis ennek drasztikusabb és sokkal jelentősebb társadalombiztosítási járulék csökkenésével kell párosulnia ahhoz, hogy az együttes költség ne sújtsa jelentősebb mértékben a középvállalkozásokat.

Még egy dolgot hiányolok ebből az adótörvényből a középvállalkozások segítése érdekében: a multinacionális vállalatok adókedvezményének a beszállítói programhoz való kötése. Tehát a magam részéről el tudtam volna képzelni, hogy azok a Magyarországon működő nemzetközi vállalatok kapjanak adókedvezményt vagy maradjon meg az adókedvezményük, akik vállalják, hogy az importanyagok, az importalkatrészek, részegységek előállítását Magyarországon végeztetik el, magyar vállalkozásokkal végeztetik el. Ez nemcsak azt jelentené, hogy a menekülést nehezítenénk meg, hanem azt is jelentené, hogy ez többletmunkát és többletkapacitást és nagyobb foglalkoztatást jelentene a középvállalkozások részére.

Összességében azt tudom a magam részéről állítani, hogy azok az állítások, amelyek itt nagyfokú könnyítést jelentenek a középvállalkozásoknak, sokkal kisebbek és szerényebbek annál, mint amit a kormány állít; eljárási és adminisztratív oldalon van némi kedvezmény és csökkenés, azonban az anyagi oldalról, vagyis a fejlesztési lehetőség oldaláról azok olyan lehetőségek, amelyek bizonytalanok, jelentősen a jövedelmezőséghez vannak kötve, és sokkal kevésbé segítik a kis- és középvállalkozásokat, mint ami indokolt lenne ma Magyarországon.

Köszönöm a szót, elnök úr. (Taps az MSZP soraiban.)

 




Felszólalások:  Előző  194  Következő    Ülésnap adatai