Felszólalás adatai

Én azt szeretném viszont mindenképpen itt kiemelni így az utolsó hozzászólók között, hogy az egy faramuci helyzet, ami itt kialakult, és hogyha egy kicsit nagyobb kitekintésben nézzük, a kormányzat azon van - és a világtendenciák -, hogy általában a nyugdíjkorhatárt emelje, és ugyanígy nagyon sok embert sokszor helyesen, máskor kritizálható módon megfosztanak néhol a korkedvezményes nyugdíjtól. Tehát arra törekszik a kormányzat, hogy minél jobban kitolják a nyugdíjkorhatárt. Viszont vannak olyan szakmák, ahol a kormányzat arra törekszik, hogy márpedig minél előbb nyugdíjba menjenek az adott szakma képviselői, és egy drasztikus csökkentéssel élnek, mert hogyha mondjuk, a 70 évből indulunk ki, akkor a 62, de még a 65 év is egy drasztikus csökkentésnek mondható. Itt mindig felmerül az a kérdés, hogy miért, mi végre, mi lehet az a motiváció, ami ezt megfogalmazta valakinek a fejében, amikor ez kipattant.

Sokszor hallhattuk azt is, és ezt itt ellenzéki képviselőtársaim nagyon markánsan megfogalmazták, hogy nyilván arról lehet szó, hogy a Fidesz a bírói kart így szeretné saját képére formálni. Én ezt így ebben a formában nem mondanám. Viszont az elmondható, hogy egyfajta kontrollrendszer a bírósági ítéleteken és a bíróság munkáján mindenképpen erősítendő lenne, de ez csak a bírósági rendszeren belül képzelhető el, hiszen ha valami a bírósági rendszeren belül kontrollálja adott esetben a bírók munkavégzését, az nyilván nem sértheti a bíróságnak mint független hatalmi ágnak az önállóságát és a függetlenségét.

(12.10)

Tehát erre szükség lenne, de erre nem megfelelő módszer az, amit itt a kormányzat javasol.

Az is elhangzott - ez már kormánypárti képviselők szájából -, hogy önmagában az, hogy az Alkotmánybíróság nem a csökkentést, a kötelező nyugdíjkorhatár csökkentését kifogásolta, hanem azt, hogy ez milyen mértékben valósul meg, milyen lépcsőkben valósul meg, nos, ez a javaslat, ami ide bekerült, ez a második módosítás - nevezzük így, bár itt, ahogy elhangzott, versenyfutás van, mert itt két második módosítás is be van terjesztve az alaptörvényhez, de ez a módosítás - tulajdonképpen ezt a célt szintén nem tudja kifejezni, lévén, hogy a lépcsőzetesség elve vagy az arányosság elve itt sem fogalmazódik meg. Tehát ebből a szempontból hiába hivatkoznak önök, ez ugyanolyan alkotmánysértő és alaptörvény-ellenes lehet; lehetne itt idézni, hogy az amerikai alkotmányt több mint 200 év alatt 17-szer módosították, de nem kell ilyen messze menni.

Ami viszont Schiffer képviselőtársam szájából mintegy kritikaként fogalmazódott meg, mi viszont nagyon örülünk neki, hogy a történeti alkotmányra való hivatkozás belekerült az Alkotmánybíróság határozatába. Ez egy nagyon szép, előremutató rendelkezés, és azt fejezi ki, hogy az elmúlt évszázadok zsinórmértékét, a magyar történeti alkotmányosság kifejeződéseit bizony tiszteletben kell tartani, és nagyon örülünk neki, hogy konkrét alkotmánybírósági döntések nyomán, illetve megszületett egy olyan alkotmánybírósági döntés, amely erre hivatkozik. Emlékeztetnék, hogy az alaptörvénybe ezt - bár azt kell mondanom, jobbikos nyomásra - a Fidesz beemelte, nagyon helyesen beemelte, és örülünk neki, hogy ez nem maradt a gesztus és az elmondott szólamok szintjén, tehát az aktív és a gyakorló jogba is ez beemelésre kerül szép lassan.

Viszont az elképesztő módon fájdalmas, és tulajdonképpen nem találok erre szavakat, hogy amint a Fidesznek, és úgy tűnik, hogy Orbán Viktornak - mert ő is nyilatkozott ezzel kapcsolatban - az útjába kerül a magyar történeti alkotmány zsinórmértéke, akkor rögtön nem lesz olyan fontos, minthogyha csak gesztus szinten kell meglebegtetni, és a saját szavazók elé tárni, hogy lám-lám, ezek milyen szép jogelvek, és ezt beemeltük az alaptörvénybe, de amint ez valamiféle korlátként jelenik meg a jelenleg regnáló hatalomnál, akkor ezt átléphetőnek tekintik, és sajnos át is lépik.

Itt elhangzott, hogy az 1869. évi IV. törvénycikk - ezt nem ismételném meg - a bírók 70. életévével kapcsolatosan, viszont, ahogy mondtam, az már a történeti alkotmányosságot, azt kell mondjam, hogy sérti, amit Orbán Viktor mondott, hogy amint kijött ez az alkotmánybírósági határozat, tulajdonképpen semmiféle reparációt nem helyeztek kilátásba, hanem úgy fogalmazott a miniszterelnök úr, hogy a rendszer marad. És ami ennél is fájóbb, hogy maga az Országos Bírósági Hivatal is azt mondta, hogy tulajdonképpen az elküldött bíráknak már mindegy, és attól függetlenül, hogy mit döntött az Alkotmánybíróság, attól függetlenül a hatályos szabályok szerint nyugalmazott bírák ismételt bírói kinevezése nem érintheti a 2012-ben kinevezett bírák és bírósági vezetők jogállását.

Ráadásul, ahogy az szintén már elhangzott, de egyszerűen értelmezhetetlen számomra, az alkotmánybírósági határozat után megtámadták, fellebbeztek azok ellen a bírósági ítéletek ellen, amelyek esetében a bírák álltak perben a saját visszahelyezésük érdekében. Ezt egyébként Gulyás Gergely képviselőtársam úgy magyarázta a Velencei Bizottsággal való találkozónkon, amelyre az alkotmányügyi bizottság tagjai, természetesen az ellenzék is, meghívásra került és elmondhatta a véleményét, a Velencei Bizottsággal tárgyaltak, és felmerült az a kérdés, hogy hogyan lehet az, hogy ha hoz az Alkotmánybíróság egy határozatot, akkor sem reparációra nem kerül sor, tehát még a törvényi reparáció sem tűnik úgy, hogy előkészítésre kerüljön, sőt kimondásra kerül, márpedig nemhogy végre nem lesz hajtva, hanem ugyanúgy, ezt kikerülve egy kicsit más, de ugyanolyan vagy hasonló végeredményre mutató törvény kerül elfogadásra. Erre azt válaszolta Gulyás képviselőtársunk, nem is nagyon értettem, hogy azért fellebbezett a hivatal, az Országos Bírósági Hivatal, hogy időt nyerjenek, hogy időt nyerjenek a szabályozásra, hogy a jogalkotási eszközöket megtalálják. Ez számomra olyan cinizmus volt, amit először nem is értettem, hogy mihez nyerjenek időt. Egyrészt nem az Országos Bírósági Hivatalnak kell időt nyernie, ez a törvényhozó felelőssége, hogy egy reparációt megejtsen, ez az egyik fele; a másik fele, hogy megértem, hogy ahhoz esetleg idő kellene, hogy megtörténjen a megfelelő rendezése a helyzetnek az Alkotmánybíróság határozata alapján, de itt nem erről volt szó, ahhoz próbáltak időt nyerni, hogy ugyanarra az eredményre vezethessen az ő eljárásuk.

Egyébként, és most a Velencei Bizottságot ne úgy tekintsük, sokféleképpen lehet rá tekinteni, és alapvetően nem szeretjük, hogyha beavatkoznak a magyar belügyekbe, de a Velencei Bizottság egy tanácsadó, jelentéstevő szerv, tehát hogyha őket úgy tekintjük, mint nemzetközileg elismert jogászokat, akik ott voltak, függetlenül attól, hogy az ő jelentésük alapján esetleg valaki más az Európai Unióban mi módon próbál meg beavatkozni a belpolitikába, azt egyébként elutasítjuk, viszont a szakmai álláspontok ütköztetését, és ha az esetleg külföldi jogászok szájából is elhangzik, mint egyfajta érv a kormány felé, ezzel még önmagában nem lenne probléma.

De úgy látom, hogy önök nem akarják megérteni, amit egyébként mi is mondtunk, és úgy tűnik, hogy nemcsak mi nem értjük, hanem a nemzetközileg elismert jogászkollégáink se, hogy tulajdonképpen ez a folyamat, amely a módosítást elővezette, illetve akár az Országos Bírósági Hivatal fellebbezése egy már, az előző törvénymódosítást elkaszáló alkotmánybírósági határozat után milyen logikát szolgál, ez tökéletes mértékben érthetetlen, felfoghatatlan, és azt kell mondjam, hogy itt két variáció lehetséges. Vagy önök, vagy akár Gulyás Gergely képviselőtársam elhiszik, amit mondanak, ezt nem tudom, hogy ez-e a nagyobb baj, vagy az, hogy tudatosan mondanak valamit, amiről tudják, hogy természetesen nem úgy van, de egy parancsot végre kell hajtani.

Visszatérve, ez még a politika részéről, nem is azt mondom, hogy erkölcsös, de megérthető lenne az önök szempontjából, viszont az, hogy az Országos Bírósági Hivatal miért nem állt ki erélyesebben a bírái mellett, az azért elvárható lett volna, hiszen nekik elsődlegesen a kart, a bírói kart kellene képviselniük. Úgyhogy ezek olyan aggályok, amiket elmondtam, amik sajnálatos módon fennállnak folyamatosan, és ez a törvénymódosítás, amit önök most behoztak, csak súlyosbítja a problémát. Arról nem is beszélve, amire módosító javaslataink fognak irányulni, hogy a differenciált szabályozást sem értjük. Tehát hogyha itt csak korról van szó... - bár nem gondolom, hogy ha valami a XIX. század közepe tájékán megfelelt, tehát hogy 70 éves koráig végezhetett valaki munkát, akkor ez a kor változásával és a modern korra a magasabb átlagéletkor, a jobb életkörülmények és a szellemi képességek jobb fenntarthatósága okán ez lejjebb kellene hogy csússzon, ráadásul drasztikusan, ami az életkort illeti.

De hogyha már önök azt mondják, hogy 62 vagy 65 év fölött valaki nem alkalmas kellőképpen bírónak, akkor a lehetőséget miért adják meg, hogy valaki a Kúria elnöke, legfőbb ügyésze, vagy az Országos Bírósági Hivatal elnöke lehessen. Ez egy kicsit faramuci, hogy azt kell mondani majd egy bírósági vezetőnek, hogy te már a korod alapján nem vagy alkalmas, viszont a legfelsőbb vezető posztokon lehetnek ennél idősebb emberek is. Tehát ez egy visszás helyzet, ami nyilván nehezen magyarázható, annál is inkább, lévén, hogyha mondjuk a legfőbb ügyész esetében vagy az Országos Bírósági Hivatal elnöke esetében kétharmaddal nem sikerül az ő mandátumuk lejárta után újraválasztani őket, akkor meghosszabbodik a mandátumuk.

(12.20)

Tehát 70 év fölött is betölthetik pozíciójukat, ami nem feltétlenül azt jelenti, hogy ők ezt ne tudnák megfelelő módon megtenni. Viszont elég faramuci helyzet lesz, hogy valaki a 62. év után már nem lehet bírósági vezető, viszont adott esetben több mint tíz évvel idősebb kollégája felső vezető lehet. Tehát ez nem jó indoklás, és erre fog a javaslatunk irányulni, hogy ez vonatkozzon mindenkire. Illetőleg azt még el is lehetne fogadni mint legrosszabb megoldást, hogy a 62. év fölött már ne lehessen valakit kinevezni, de a 62. évnél fiatalabb korban kinevezett bírák és ügyészek megtarthassák a nyugdíjkorhatárig vezető pozíciójukat. De azt, hogy egy varázsütéssel 62. életévüknél ezt elvesztik, tulajdonképpen indokolhatatlan és nem is koherens. Tehát legalább a belső koherenciát próbálják megteremteni.

Arról nem is beszélve, hogy ez számtalan olyan nemtelen helyzetet eredményezhet, hogy valaki, aki eddig - ugye, a bírói hivatás, a bírói kar meglehetősen hierarchiális rendszerben épül fel -, mondjuk, kollégiumvezető volt vagy bírósági vezető, utána beosztott bíróként kell tengődnie. Erre persze lehet azt mondani, hogy bírónak lenni már önmagában is nagy dolog, de ha valakinek vissza kell lépnie, az mindig fájdalmas és nehezen magyarázható szituáció, és nem túl etikus. Tehát erre is kellett volna gondoljanak. Arról nem is beszélve, amit önök oly sokszor hangoztatnak, hogy a nyugdíjas-foglalkoztatás ebben a formában másoknál is fennáll. Valóban, jelen pillanatban és a 2012-es törvények alapján a korkedvezményes nyugdíj mellett nem lehetett munkát végezni, ez az öregségi nyugdíjra nem vonatkozik, tehát a kormányzatnak ez az érvelése is csalóka, amikor ezt támogatják.

Úgyhogy arra kérjük önöket, hogy legalább az Alkotmánybíróságnak, nem is az Alkotmánybíróságnak, hanem ezen keresztül az önök által is szorgalmazott történeti alkotmány zsinórmértékének próbáljanak meg megfelelni, vagy legalább tegyenek úgy, mintha ezt meg szeretnék tenni.

Köszönöm szépen, hogy meghallgattak. (Szórványos taps a Jobbik soraiban.)