Készült: 2020.07.14.15:58:13 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

236. ülésnap (2009.10.27.), 38. felszólalás
Felszólaló Dr. Bárándy Gergely (MSZP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 14:32


Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. BÁRÁNDY GERGELY (MSZP): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Országgyűlés! Tisztelt Államtitkár Úr! A szabálysértési törvény előttünk fekvő módosítása két, általam helyesnek vélt elvet tükröz. Először is nem változtat azon, hogy akkor kell csak kriminalizálni, amikor az feltétlenül szükséges már. Másként fogalmazva: szem előtt tartja az Alkotmánybíróság által is oly sokszor felhívott büntetőjog ultima ratiós jellegét. Azaz akkor tesz valamit bűncselekménnyé, ha az feltétlenül szükséges, más jogágakban kielégítő megoldást az adott társadalmi problémára nem találunk.

Szem előtt tartja az eljárások gyorsítására irányuló többéves kormányzati programot, amelyet frakciónk is teljes mellszélességgel támogat. És ez, ha konkrétak akarunk lenni, akkor például ott jelenik meg az előttünk fekvő törvényjavaslatban, hogy lehetőséget biztosít továbbra is a nem költséges, vagy nagyon kevés költséggel járó, a büntetőeljárásokhoz képest nagyon kevés költséggel járó és sokkal gyorsabb lefolyású szabálysértési eljárások lefolytatására, sőt azokon belül is bizonyosféle gyorsításokat eszközöl, értelemszerűen abban az esetben, amikor a büntetőjog garanciarendszerére szükség nincsen.

Ennek a gondolatkörnek a keretében maradva kiemelném azt, amit Balogh László képviselőtársam is megtett, hogy valóban megtartja a 20 ezer forintos szabálysértési értékhatárt - nagyon helyesen -, és nem kriminalizálja általánosságban azokat a cselekményeket, amelyek - ahogy mondtam - egy egyszerűbb eljárás keretében is elbírálhatóak. Azonban emellett reagál a társadalmi változásokra. Figyel az előterjesztő a bűnözési struktúra alakulására, figyel arra, hogy az elmúlt időszakban a lakosság számára óriási problémát jelentettek a kisebb súlyú vagyon elleni cselekmények, szabálysértések, és erre keres - és talál is - egy olyan magyarázatot, egy valóban átgondolt és hatékonyan alkalmazható megoldást, ami az ilyen jellegű cselekmények felderítését, szankcionálását, és megjegyzem, megelőzését is a jelenlegi szabályozáshoz képest hatékonyabban segíti elő.

Nem általánosan szigorít a javaslat tehát, hanem ott, ahol arra valóban szükség van, ott, azon a helyen, ahol a társadalmi változások és az új bűnözési struktúra valójában megköveteli. Megfelel a tekintetben is az általunk vallott kriminálpolitikai szempontrendszernek, hogy alapvetően a sértetti érdekek szem előtt tartására összpontosít, és - ahogy említettem már - az eljárások gyorsítására. Úgy gondolom, hogy a javaslat minden eleme az alkotmányosságnak megfelel, alkotmányossági aggályokat nem vet fel.

Az egyes részelemekről esett már szó, hadd emeljek ki én is belőlük néhányat. Az érték-egybefoglalással kezdeném, úgy hiszem, hogy talán ez a legjelentősebb módosítása ennek a javaslatnak.

(11.30)

A kis értékre elkövetett lopások kétségkívül az elmúlt években megszaporodtak, nagyon sokak életét keserítették meg. Természetes, hogy a jogalkotónak választ kell találni erre a problémára. A hatékonyabb fellépés megteremtése tehát elengedhetetlenül szükséges. Amiért azt mondom, hogy jó a javaslat: nem általánosít, nem úgy reagál erre, hogy mondjuk, lejjebb szállítja a bűncselekményi vagy szabálysértési értékhatárt, kinek hogy tetszik, hanem ebben a speciális esetben a büntethetőségi küszöböt szállítja lejjebb. Itt tehát a 20 ezer forint alatti vagyon elleni szabálysértések vonatkozásában is lehetővé válik az, hogy bűncselekményként ítéljék meg az elkövető magatartását. Azaz, ahogy államtitkár úr az expozéjában említette, ha valaki egy éven belül több, ugyanolyan vagyon elleni szabálysértést követ el, akkor azt egy eljárásban kell elbírálni. Abban az esetben természetesen, ha az elkövetési összérték a 20 ezer forintot meghaladja, az bűncselekménynek minősül.

Hadd emeljem ki azt a javaslat erényei közül, hogy most is vannak ilyen felminősítő körülmények a büntető törvénykönyvben, tehát ez a megoldás egyáltalán nem életidegen a Btk.-tól, még azon felül sem, hogy erre már volt precedens korábban a büntetőjog-történet során. Ma is léteznek ilyen felminősítő körülmények. Ilyen például a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopás, ilyen, ha valaki a lopást zseblopás útján valósítja meg, ilyen, ha valaki a lopást mondjuk, álkulcs használatával valósítja meg. Ezekben az esetekben tehát, ha ez a körülmény még megállapítható az elkövetés mellett, akkor a büntető törvénykönyv a szabálysértési értékhatárra elkövetett lopást ma is bűncselekményként kezeli. Ugyanígy bűncselekményként kezeli a szabálysértésre elkövetett lopást akkor is, ha az a folytatólagos egység körébe vonható, avagy üzletszerűen követik el. Nincs tehát másról szó ebben a javaslatban, mint arról, hogy ha az Országgyűlés elfogadja az előterjesztést, akkor a hatóságnak nem kell az üzletszerűséget ahhoz bizonyítani, hogy bűncselekménnyé váljon a szabálysértésre elkövetett lopássorozat.

Azt gondolom, ez egy helyes jogalkotói hozzáállást tükröz, tekintettel, ahogy mondtam, a bűnözési struktúra alakulására. Tehát ebben a speciális esetben lejjebb szállítja az értékhatárt. Kérdés, és ezt nyilván államtitkár valamikor majd a zárszóban meg fogja válaszolni, hogy nem lenne-e célszerűbb, vagy nem kéne megfontolni azt esetleg, hogy a büntető törvénykönyv rendszerében szabályozza a jogalkotó az érték-egybefoglalást, ugyanúgy, ahogy az előbb említett példáim során a dolog elleni erőszakkal elkövetett lopást, a zseblopás útján elkövetett lopást vagy éppen az üzletszerűen elkövetett szabálysértési értékre megvalósított lopást, ami ilyenformán bűncselekménnyé válik. Azonkívül, hogy úgy gondolom, ez jogtechnikailag talán szebb megoldás lehetne vagy lenne, nagyon könnyen meg is valósítható, könnyen beépíthető a felminősítő körülmények rendszerébe. Ha pedig a fogalommal lenne probléma a Btk. rendszerén belül, akkor itt egy egyszerű értelmező rendelkezéssel a 137. §-ban ez a probléma orvosolható.

Azért gondolom ezt talán szerencsés - vagy legalábbis meggondolásra, átgondolásra érdemes - megoldásnak, ugyanis mi történik akkor, ha az érték-egybefoglalás során a felminősített szabálysértés bekerül a Btk. rendszerébe? Ha ezzel együtt üzletszerű is, akkor az üzletszerűség, hadd fogalmazzak úgy, a frissen bekerült, szabálysértésből bűncselekménnyé avanzsált magatartást még egy kategóriával följebb fogja minősíteni? Vagy pedig úgy fog működni, ahogy egyébként szerintem kéne, hogy annak ellenére, hogy több felminősítő körülmény megvalósul egy cselekmény során, ugyanúgy vétségi alakzat marad, ha a szabálysértési értékhatár alatt követik el a bűncselekményt. De mivel, hadd fogalmazzak úgy: ez kívülről érkezik majd a Btk.-ba, ezt a problémát esetleg felvetheti. Ezért talán érdemes lenne azt meggondolni, hogy jogtechnikailag érdemes-e ezt így szabályozni, vagy pedig az előttünk fekvő megoldást kell változtatás nélkül elfogadni. Azt megjegyzem, hogy a jogpolitikai célt és a konkrét eredményt illetően is pontosan ugyanoda szeretnék eljutni, pontosan ugyanaz az én elképzelésem is, mint ami az előterjesztőé volt a javaslat benyújtásakor.

Amit a továbbiakban még fontosnak tartok kiemelni: a rendőrség eljárási kötelezettségét szabálysértési ügyekben, amit a 10. § szabályoz. Ahogy itt többen elmondták, és erre nem térnék ki, hiszen államtitkár úr is, Balogh László képviselőtársam is elmondta ezt, valóban nincs meg a jegyzőknél az a szakértelem, ami az ilyen ügyek felderítéséhez szükséges. Ezért nagyon helyes az, hogy a rendőrség a halaszthatatlan eljárási cselekményeket foganatosítani köteles, akkor is, ha nála teszik a feljelentést, akkor is, ha nem. A rendőrségnek azokat a nyomozási cselekményeket kötelessége lesz a javaslat elfogadása után elvégezni, amit a jegyző nem tud, és ezzel, úgy hiszem, a felderítés és a felelősségre vonás is sokkal hatékonyabb lesz. Egyetértek azzal, hogy egyébként a jegyzői hatáskörből nem érdemes és nem kell elvonni a teljes eljárás lefolytatását, és átadni a rendőrségnek. Ez teljesen szükségtelenül róna többletterheket a rendőrségre. Ahogy Balogh László említette, és ez valóban elhangzott a bizottsági ülésen is, a többletfeladatokra, amelyek a rendőrségre hárulnak a törvénymódosítási javaslat elfogadása után, erre az anyagi hátteret a költségvetés biztosítani fogja, hiszen jelentős többletforrásokhoz fog jutni a jövő évben a rendőrhatóság. Professzionális eljárást biztosít tehát a megoldási javaslat, nem helyezi át a teljes hatáskört, a rendőrségnek túlzott leterhelést nem jelent, és a forrás is megvan rá.

Amit még fontosnak tartok kiemelni, a sértetti jogok előtérbe helyezése. Azonkívül, hogy a javaslat a hatóság kötelességévé teszi azt, nagyon helyesen, hogy ezekben az ügyekben, ahol, ne felejtsük el, a legmagasabb elkövetési érték 20 ezer forint lehet, a hatóságnak kötelező legyen arról határozni, ha megállapítja az eljárás alá vont személy felelősségét, akkor a kárt meg kell téríteni. Erről ugyanabban a határozatban köteles a hatóság rendelkezni. Ugyanakkor, ami alkotmányossá teszi ezt a rendelkezést, az az, hogy lehetősége van mind az eljárás alá vontnak, mind pedig a sértettnek arra, hogy ha megelőlegezi a szakértő költségeit, akkor szakértő állapítsa meg azt az összeget, amit a hatóság majd kárként a határozatában jelezni fog.

A másik, ami mindenképpen kiemelendő, és nagyon pozitív dolognak tartom, hogy a szabálysértési jog keretei között, amit sokan közelebb állónak éreznek a közigazgatási joghoz, én a magam részéről sokkal inkább közelebb érzem a büntetőjoghoz, a bűncselekményeknek enyhébb verzióit tartalmazza, vagy a jogellenes magatartásoknak, amelyek nem érik el azt a szintet, hogy bűncselekmények legyenek, a szabálysértési kódexben jelennek meg. Nyilván itt ezt bővebben kifejteni nem kívánom, de a lényeg az, hogy mivel én ezt az álláspontot képviselem, hogy a büntetőjoghoz áll közelebb, nagyon helyesnek tartom azt, hogy megjelenik a szabálysértési törvényben is, ha úgy tetszik, a tevékeny megbánáshoz nagyon hasonló intézményrendszer, ami a büntető törvénykönyvben néhány évvel ezelőtt hatályosult, és úgy hiszem, nyugodtan mondhatjuk, hogy bevált.

Amiről államtitkár úr is és képviselőtársam is említést tett, hogy abban az esetben, ha a határozat megszületéséig, meghozataláig az eljárás alá vont személy a sértettnek önként megfizeti a kárt, a felére csökken a büntetési tételkeret felső határa. Más szóval, a jogalkotó motiválja jogszabályi keretek között az elkövetőt arra, hogy igenis a sértett kárát térítse meg, mert egy eljárásban az állam büntetőhatalma mellett, azt gondolom, legalább olyan fontos a sértetti érdekek képviselete.

(11.40)

Az egyéb rendelkezéseket tekintve egyetértek az államtitkár úr által elmondottakkal, azzal is, amit abban a vonatkozásban közölt az Országgyűléssel, hogy szükségesek ezek a rendelkezések, ezért az általam említett jogtechnikai megoldás esetleges újragondolása mellett feltétlenül elfogadásra ajánlom a tisztelt Országgyűlésnek.

Köszönöm szépen a figyelmet. (Taps az MSZP soraiban.)




Felszólalások:  Előző  38  Következő    Ülésnap adatai