Készült: 2024.03.29.00:49:07 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

291. ülésnap (2013.06.18.),  9-12. felszólalás
Felszólalás oka Napirend előtti felszólalások
Felszólalás ideje 10:18


Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

ELNÖK: Köszönöm szépen, államtitkár úr. Tisztelt Országgyűlés! Ugyancsak napirend előtti felszólalásra jelentkezett Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselő úr: "A dicsőséges Rákóczi-szabadságharc a mának is üzent, emlékezetének megőrzése mindannyiunk kötelezettsége" címmel. Öné a szó, képviselő úr. (Csenget.)

DR. GAUDI-NAGY TAMÁS (Jobbik): Köszönöm szépen a szót, elnök úr. "Nem félek kinyilatkoztatni, hogy egyedül a szabadság szeretete és a vágy hazámat felmentené az idegen járom alól, volt a célja minden tettemnek." - nyilatkozott így II. Rákóczi Ferenc dicsőséges fejedelmünk. Ez volt a hitvallása, ez volt a politikai hitvallása, ez a cél és ez az eszme vezette akkor, amikor 27 évesen, 310 évvel ezelőtt a Kárpátokat átlépve lengyelországi meneküléséből élére állt azoknak az őt segítségül hívó, végképp elkeseredett és szabadságvággyal átitatott embereknek, akik akkor nem voltak jól szervezve. Szinte maroknyian voltak, de mégis az a vágy vezette őket, hogy az új megszállók ellen, akik a török uralmat felválta a szabadság helyett Magyarországot egy újabb járomba hajtották, velük szemben a nemzet felkeljen.

II. Rákóczi Ferenc és az ő dicsőséges szabadságharcának a nyolc éve mindannyiunk számára a mai napig is üzeneterejű, mert ez a dicsőséges szabadságharc volt történelmünk leghosszabb szabadharca és legeredményesebb szabadságharca. Méltatlanul elfeledett része ez a magyar történelemnek, hiszen sokféle kép élt Rákóczi Ferencről, sokféle képet próbáltak gerjeszteni, holtában is rettegtek tőle, hiszen a szabadságharc elbukása után, 1715-ben nem átallották hazaárulónak minősíteni egy külön törvényben a Habsburg-párti labanc képviselők, és ezt követően csak 1906-ban kerültek haza földi maradványai Kassára, a történelmi magyar városba, és ott kerültek végső nyugalomba elhelyezésre.

Azonban Rákóczi szelleme és Rákóczi üzenete a mai napig is aktuális. Miért aktuális? Azért, mert ha megnézzük az akkori történelmi viszonyokat, Zrínyi Ilona és I. Rákóczi Ferenc közös gyermeke - aki életét már gyerekkorától kezdve a szabadságküzdelmek levegőjét beszívva töltötte - olyan időszakban nőtt föl, amikor a német világ diadalmasan foglalta el a török világ helyét, és a bécsi udvar elérkezettnek látta az időt, hogy a régi tervet megvalósítsa, Magyarországot német tartománnyá alázza. Ugye, milyen ismerős, hogy jelenleg is vannak olyan erők, akik Magyarországot tartománnyá próbálják alázni, megpróbálják a mai napig is egy olyan rendszer részeként kezelni, ahol nincsenek tekintettel Magyarország történeti alkotmányára, nincsenek tekintettel arra, hogy Magyarország számára a sors azt rendelte, hogy történelmi küldetést teljesítsen be a Kárpát-medencében, ennek jegyében egyesítse az itt élő népeket a Kárpát-medencében, és egy olyan Szent Korona-eszme jegyében kialakított társadalmi rendet valósítson meg, amely messze fölötte áll annak a globalizációs értékrendnek, amelyet a világon és Európában egyre keményebben és határozottabban próbálnak rákényszeríteni a szabadságszerető nemzetekre?

És hogyan próbálták ezt a német tartománnyá alázást megtenni? Úgy, hogy az 1687-es pozsonyi országgyűlésen lemondatták a királyválasztás ősi jogáról az országunkat, elismerték a fiúágon való örökösödést, és eltörölték az Aranybulla nemzeti ellenállásra vonatkozó záradákát, elkonfiskálták, elvették azokat a vagyonokat, javakat, amelyek hosszú évszázadokon át a Szent Korona védelme alatt álltak, és óriási adóterhekkel sanyargatták az embereket.

Éppen ezért nagyon fontos, hogy az ő ellenállása, az a kiváló diplomáciai érzékkel szervezett, európai színtéren is fantasztikus hálózatot kiépítő, francia királlyal, lengyelekkel, Oroszországgal kapcsolatot tartó politikája révén képes volt olyan szabadságharcot vezényelni, amely ugyan elbukott, de eredményeiben végül is a Magyar Nemzet szabadságának a megőrzését rögzítették le. Azt, hogy nem tartották be ezt a Habsburg uralkodók, persze tudjuk, hiszen az volt a céljuk, hogy bedarálják nemzetünket.

Mindenesetre méltatlannak tartom, hogy a Jobbik kezdeményezése, amely még 2011-ben került benyújtásra, hogy emlékévvé nyilvánítsuk, Rákóczi-emlékévvé ezt az évet, nem került elfogadásra, noha többször a Ház elé került, tárgysorozatba is vették, és nem került megszavazásra; ezt nagyon sajnáljuk.

Viszont van egy új civil kezdeményezés, amely azt szeretné - és ezen a rendezvényen vettem részt most vasárnap, egy felemelő rendezvényen, a Rákóczi-emlékmeneten -, az a célja, és ezt a köztársasági elnök úr is támogatta, hogy nemzeti ünneppé nyilvánítsuk június 16-át, a szabadságharc kitörési időpontját, és ezzel üzenjünk a mának, ezzel üzenjünk minden szabadságszerető embernek, hogy a magyar nemzet soha nem fogja hagyni (Az elnök csengetéssel jelzi az időkeret leteltét.) a szabadságért folytatott küzdelmét, és ki fogjuk vívni szabadságunkat mindazok ellen, akik tartománnyá szeretnék süllyeszteni és szeretnék elfoglalni hazánkat.

Nem fogjuk hagyni! (Taps a Jobbik és a kormánypártok soraiban.)

ELNÖK: Köszönöm szépen, képviselő úr. A kormány nevében Rétvári Bence államtitkár úr válaszol az elhangzottakra.

DR. RÉTVÁRI BENCE közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: Köszönöm szépen a szót. Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Képviselő Úr! Tisztelt Ház! Úgy gondolom, II. Rákóczi Ferenc emléke továbbra is él, és a dicsősége is sokak között él. Három-négy hete mentem Lengyelországba, és útközben, ha már Kassán átmentünk, gondoltam, mindenképpen bemennék én is Rákóczi Ferenc sírjához, ott a székesegyház altemplomába. Már délutáni óra volt, és az őr bácsi, aki oda leengedett minket, azon "panaszkodott", hogy csak azon a napon - ami egy hétköznap volt - már 300 embert engedett le, és milyen sokan járnak ott. Valóban, ha bárki lemegy Kassán oda az altemplomba, akkor láthatja, hogy mindig friss szalagok, friss virágok vannak, lehet látni, érezni, hogy mennyi-mennyi magyar zarándokol el oda, mennyien teszik tiszteletüket ott Kassán, és mennyien adóznak még most is nagy tisztelettel II. Rákóczi Ferenc fejedelem emlékének. Bár a határainkon túl van Rákóczi Ferenc sírja, de ettől függetlenül még több magyar megy el talán oda.

(9.30)

Nagyon jó döntés volt pár évvel ezelőtt, amikor ott egy eléggé nehezen magyarázható javaslattól vezéreltetve Magyarországra akarták küldeni a földi maradványokat, hogy nem engedtük, igenis maradjon ott, ahol nyughelyeként nyugodhatott az elmúlt évtizedekben is.

Rákóczi Ferencről beszélni egy kereszténydemokratának különösen kedves, hiszen "Cum deo Pro Patria et Libertate" volt az ő jelszava is, és ez volt a jelszava mind a Demokrata Néppártnak a második világháború után, mind a Kereszténydemokrata Néppártnak a rendszerváltást követően. (Zaj. - Az elnök megkocogtatja a csengőt.) Ahogy a képviselő úr is fogalmazott, a Rákóczi-szabadságharc bár elbukott, de talán a legjobb békeszerződést kötöttük 1711-ben a szatmári békével, hiszen olyan viszonyokat eredményezett Magyarországon, amelyek a leszámolást, hogy úgy mondjam, elkerülhetővé tették. Az akkori nemességnek ez nem volt egy akkora érvágás, másodrészről pedig, ahogy a képviselő úr is fogalmazott, megakadályozta, hogy Magyarország egy egyszerű tartományként vagy tartományokként feldarabolva egyszerű része legyen a Habsburg Birodalomnak. Valamiféle nemesi jogokat meg is hagyott, ha nem is azt a rendi társadalmat, amelyiket Rákóczi Ferenc és nemesei elképzeltek, bár történészek szerint, ha a lengyel példát nézzük, ahol szintén egy olyasfajta rendi állam jött létre, az ott Lengyelország hármas felosztásához vezetett, Magyarországon talán más lett volna ennek a továbbmenetele, de mindenesetre az egyik legjobb béke, amit a magyar történelem során köthettünk.

Ugyanakkor magának a forradalomnak, szabadságharcnak az elbukását nyilvánvalóan az előnytelen erőviszonyok is előmozdították, hogy az európai politikának francia viszonylatban megváltozott az erőtere, nem számíthatott már Rákóczi olyan szövetségesekre. És valljuk meg, hogy a nemzetközi és a hadi okokon kívül az egyik legfőbb probléma a belső gazdaság gyengesége, hogy nem sikerült az akkori fejedelmi kormányzásnak gazdaságilag megerősíteni Magyarországot. A rézpénz értékállósága nem volt elég arra, hogy akár a hadakozáshoz, akár a gazdaság fenntartásához alapot teremtsen.

Ez mind a mai napig, úgy gondolom, fontos és intő jel számunkra, egy belső erős gazdaság nélkül, stabil pénz nélkül, saját magunk fenntartása nélkül, saját talpunkra való állás nélkül nem tudunk hosszú távon semmiféle magyar szuverenitást szolgálni, vagy a magyar érdekeket is nehezen tudjuk képviselni. Éppen ezért nagyon fontos a Rákóczi-szabadságharcról itt is és máskor is megemlékeznünk.

Megköszönhetjük - ön is civil szervezeteket említett, én is hadd említsek meg egyet - a Rákóczi Szövetségnek, hogy több ezer fiatalnak évről évre fenntartja a határon túli látogatásokkal mind a nemzeti összetartozás érzését, mind pedig Rákóczi Ferenc emlékét. Úgy gondolom, büszkék lehetünk arra, hogy a magyar történelemnek ilyen hiteles figurái vannak, aki mind államférfiként, mind vallásos keresztény férfiként, mind családapaként, mind magyar nemzeti hősként egyaránt lehet példakép mindnyájunknak. Neki szerencsére olyan az egész élete, hogy azt a kezdetétől a végéig mindenki minden pillanatában vállalhatja emberileg is és politikailag is.

Köszönöm szépen. (Taps a KDNP padsoraiból.)




Felszólalások:   5-8   9-12   13-16      Ülésnap adatai