Felszólalás adatai

A felszólalás szövege:

FODOR GÁBOR (független): Köszönöm a szót, elnök úr. Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg a jelen lévő érdeklődő képviselők, hogy a Liberális Párt nevében az álláspontomat elmondjam, és ezt rögtön azzal szeretném kezdeni, hogy szeretnék emlékeztetni a múltkori vitára. A múltkori vitában azzal a csomaggal kapcsolatban, amelyet a Belügyminisztérium terjesztett elő, megindokoltam a mi elutasító álláspontunkat, a nem szavazatunkat, és szeretnék emlékeztetni a három fő érvre először is, amit akkor mondtam.

Az első érv az volt, hogy minden ilyen lényeges kérdés, többek között a terrorizmussal szembeni fellépés is, ami egyébként egy fontos ügy, alkalmas arra, hogy szélesebb körű politikai konszenzust kialakítsunk körülötte, hiszen párthovatartozás nélkül mindannyiunk számára fontos érték az, hogy az itt élő polgárok, mi magunk is, szeretteink is biztonságban éljenek, és biztonságban tudják magukat hazájuk határain belül. E fontos szempontok minden politikai párt számára lényeges elemként jelennek meg egy ilyen vitában is, tehát alkalmas ez az egész téma arra, hogy széles körű konszenzust teremtsünk körülötte. Azonban ehhez a konszenzushoz kell a bizalom, az a bizalom, amiről itt a Házban beszéltek már többen is. Ez a bizalom azért fontos, mert felhatalmazásokat adunk, felhatalmazásokat kér tőlünk a kormányzat; olyan felhatalmazásokat, amelyekről van egy feltételezés, hogy vajon ezekkel a felhatalmazásokkal visszaél‑e majd vagy sem, hiszen visszaélhet bizonyos helyzetekben, ha nem feltétlenül jóindulatúan használja ezt a felhatalmazást.

A legutóbb elmondtam, és szeretnék emlékeztetni rá, hogy sajnos erre van egy konkrét, néhány hónappal ezelőtti negatív példa, méghozzá az úgynevezett migránsveszélyhelyzet, az országos válsághelyzet kihirdetése a Belügyminisztérium által. Én a belügyminiszter úrhoz fordultam kérdéssel, írásbeli kérdéssel többször is arra vonatkozóan, hogy adja meg a pontos indokát annak, hogy a kormánytöbbség által megszavazott jogszabályoknak milyen módon felelt meg ez a válsághelyzet-kihirdetés, tehát hol van az a település ma Magyarországon, ahol valóban a közegészségügyet veszély fenyegeti, hol van az, ahol a közrendet veszély fenyegeti, és máig nem kaptam erre választ.

Nyilvánvaló, hogy nincs erre magyarázat, hiszen ha lenne, akkor ezt ismernénk akár a sajtón keresztül, akár én a kérdéseimre kaptam volna erre vonatkozóan választ, vagyis a kormány itt egy felhatalmazással visszaélt. Tehát a mostani csomaggal kapcsolatban is és a mostani döntésekkel kapcsolatban is azt kell mondjam, hogy a mi gyanakvásunk megalapozott, mert volt már rá példa az elmúlt időszakban, hogy a kormányzat egy számára adott, pont a terrorizmussal kapcsolatban és a menekültválsággal kapcsolatos felhatalmazással nem úgy sáfárkodott, ahogy kellett volna. Tehát az egyes számú érv minden ilyen csomaggal kapcsolatban a mi részünkről az, hogy nincs meg ez a bizalmi helyzet, pontosan a lehetőségekkel és a felhatalmazással való visszaélés miatt.

(14.50)

A másik az, hogy maga az alkotmány sem követeli azt, hogy kellene egy újabb válsághelyzeti definíciót, egy rendkívüli helyzetre vonatkozó definíciót belehelyezni az Alaptörvénybe. Erről majd szeretnék részletesebben beszélni, tehát ez a második indok, amiért annak idején és most is a nem szavazat mellett voksolunk a csomaggal kapcsolatban.

A harmadik pedig az a lényeges kockázat, amit legutóbb is elmondtam és most is szeretnék elmondani, amelyet nem szabad elfeledni, és ebben a vitában is fel kell hívni rá a figyelmet, amely kockázat ott jelentkezik, hogy bizony a terrorral szembeni fellépésnél mindig nagyon fontos a nemzetközi együttműködés. A nemzetközi együttműködés azért lényeges, mert így kapunk olyan információkat, amely információk felhasználásával hatékonyan tudunk fellépni a terrorizmussal és a terroristákkal szemben. Tudjuk jól, ma Magyarország NATO-tagállamként sajnos, a kétes orosz kapcsolatai miatt olyan kockázatot jelent ‑ ezt többen, külföldiek is megemlítik Magyarországgal kapcsolatban ‑ a NATO-ban is és egyébként az európai nemzetbiztonsági szolgálatok számára is, amely nem tesz lehetővé egy olyan tiszta, világos és egyértelmű információcserét, amellyel egyébként a terrorizmussal szemben hatékonyan fel lehetne lépni. Amíg ezt a kormány a politikájával nem tisztázza, amíg nem teszi világossá azt, hogy az Oroszországhoz fűződő kétes gazdasági és politikai kapcsolatok milyen tartalmúak, addig nem fog tudni hatékonyan fellépni egy nemzetközi vagy akár egy európai nemzetbiztonsági együttműködés részeként a terrorizmussal szemben. Tehát emiatt sem hiteles ez a csomag, ami előttünk van.

De azon túlmenően, hogy ezekről a kérdésekről beszélünk, amelyek már legutóbb is itt voltak előttünk, a mai napnak egy speciális témája többek között az alaptörvény-módosítás, amit mondtam itt a 2. pont kapcsán, hogy erre szeretnék is külön kitérni.

Tehát a mostani, ez ügyben is elutasító álláspontunkat többek között az alapozza meg, hogy mi nem látjuk indokoltnak azt, hogy miért kellene a rendkívüli helyzetekre vagy a különleges jogrendre vonatkozóan egy újabb tényállást, a terrorveszélyhelyzet tényállást beleilleszteni az Alaptörvénybe. Erről már több ellenzéki képviselőtársam beszélt, ki óvatosabban, ki határozottabban fogalmazta meg az álláspontját. Többen kérdéseket tettek fel itt erre vonatkozóan, hogy tessék bizonyítani a kormány részéről, hogy miért indokolt ez az alaptörvény-módosítás. Nos, én ilyen bizonyítást nem láttam, nem hallottam, és nem is látom semmilyen tekintetben sem meggyőzőnek az érvelést, hogy miért kell ez a hatodik különleges jogrend.

Tudjuk jól, hogy az öt különleges jogrend: a rendkívüli állapot, a megelőző védelmi helyzet, a váratlan támadás, a szükségállapot és a veszélyhelyzet, ezek jelen pillanatban is az Alaptörvényben definiált, úgynevezett különleges jogrendek. Ezek a különleges jogrendek. Van köztük olyan is, amelyik egyébként kifejezetten a terrorizmust nevesíti is, többek között a szükségállapot. Ez a terrorcselekményekkel szembeni fellépésre alkalmazott, kitalált különleges jogrend, abszolút alkalmas arra, hogy kezelje azokat a jövőben várhatóan fellépő szituációkat, reméljük, hogy soha nem lesz erre szükség, de elméletileg a jövőben előállhatnak ilyen szituációk, reméljük, gyakorlatilag soha nem lesz ilyen, tehát ezeknek a kezelésére teljes egészében alkalmas ez az öt rendkívüli jogrend, különleges jogrend, amely szerepel az Alaptörvényben. Mint az előbb hivatkoztam már rá, ezekkel élt is a kormányzat, hiszen a veszélyhelyzetre hivatkozva be is vezetett ilyet országosan, igaz, nem tudta megindokolni. Itt veszítette el azt a bizalmat, amely bizalmi tőkére a polgárok irányában és a pártok irányában is szüksége lett volna.

De a többi jogrenddel kapcsolatban felmerül a kérdés, hogy vajon, hogyha itt van ez az öt különleges jogrend, akkor mi az indoka annak, miközben ráadásul van is köztük olyan, amely kifejezetten nevesíti a terrorizmussal szembeni fellépést, akkor miért kell mégis egy hatodik, terrorveszélyhelyzetre vonatkozó különleges jogrendet alkotni. Talán az zavarja a kormányzatot, hogy ezek a különleges jogrendek általában azt kívánják meg, hogy az Országgyűlés összeüljön rövid időn belül, és kétharmados döntéssel elrendelje az adott jogrendnek a bevezetését? De aki azt mondaná, hogy de persze, lehet, hogy az Országgyűlés is akadályoztatva van, mondjuk, egy rendkívüli terrorhelyzet előállása kapcsán, itt definiálva van, hogy a köztársasági elnök is felléphet ezekben a helyzetekben, és maga a köztársasági elnök is intézkedhet az Országgyűlés helyett bizonyos helyzetekben, bizonyos váratlan szituációkban.

Remélem, nem az zavarja a kormánytöbbséget, hogy az Országgyűlésnek kell kétharmados felhatalmazást adni, vagy nem az zavarja, hogy a köztársasági elnök is eljárhat ebben az ügyben. Mert hogyha ezek zavarják, ezek a lehetőségek, akkor megértem azt, hogy miért akar egy olyan új definíciót a jogrendbe illeszteni, az Alaptörvénybe illeszteni, amelyben egyébként nem szerepel a köztársasági elnöknek ilyen speciális jogköre, és az Országgyűlésnek a felhatalmazása is másként szerepel, mint az egyébként jelen pillanatban létező öt különleges jogrendnél.

Azt gondolom, hogy ezeknek van egyfajta jogi megalapozottsága és jogi védelme. Mi nem látjuk az indokát annak, hogy miért kellene nekünk egy felhatalmazást adni egy ilyen szituációban a kormánynak arra, hogy egy újabb alkotmánymódosítással feleslegesen egy hatodik különleges jogrendet alkosson. A terrorizmussal szembeni fellépésnek, eredményes fellépésnek, még egyszer hangsúlyoznám: lényeges eleme az eredményes nemzetközi együttműködés, a hatékony hazai fellépés. Álláspontunk szerint, a liberális álláspont szerint a jelenlegi magyar jogrend minden tekintetben alkalmas arra, hogy a kormány eljárjon, elejét vegye mindenféle olyan aggodalomnak, félelemnek, amely felmerül azzal kapcsolatban, hogy a szükséges jogi eszközök rendelkezésre állnak‑e. Rendelkezésre állnak, mint ahogy az eddigi példák is mutatták, tehát semmi indokát nem látjuk annak, hogy az előttünk lévő előterjesztést megszavazzuk, mert szerintünk teljes egészében felesleges.

Azt gondolom, hogy politikai okok vannak a mögött, amiért a kormány ezt előterjesztette. Nyilvánvalóan ismerjük a politikai szándékot. Önmagában annak a helyzetnek a fenntartása, annak a lélektani helyzetnek a fenntartása, amely a terrorizmussal való fenyegetettséget, a menekültekkel való fenyegetettséget próbálja a középpontba állítani ma Magyarországon, alkalmas arra, hogy belpolitikai problémák elől elterelje a figyelmet, és ez helytelen, mert ez a történet egyébként többet ér ennél, vagy ‑ hogy mondjam ‑ a súlya jelentősebb ennél, nem szabad a tűzzel játszani. Sajnos, itt egy olyan súlyos problémával kell egész Európának és Magyarországnak szembenézni, amelyet degradál az, hogyha egyszerűen olcsó, rövid távú politikai célokra használjuk.

Ezért mi a liberálisok részéről sem az alkotmánymódosítást, sem a másik törvénymódosító csomagot támogatni nem tudjuk. Köszönöm szépen a figyelmüket.