Készült: 2024.03.29.05:39:11 Dinamikus lap

Felszólalás adatai

149. ülésnap (2016.05.10.), 46. felszólalás
Felszólaló Dr. Schiffer András (LMP)
Beosztás  
Bizottsági előadó  
Felszólalás oka vezérszónoki felszólalás
Videó/Felszólalás ideje 28:53


Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai

A felszólalás szövege:

DR. SCHIFFER ANDRÁS, az LMP képviselőcsoportja részéről: Köszönöm a szót. Elnök Úr! Tisztelt Országgyűlés! Abban vélhetően egyetértés van a parlament frakciói között, hogy 2015-ben Európában valami gyökeresen megváltozott, és egy egészen új típusú fenyegetettséggel, egy új típusú biztonsági helyzettel kell szembenéznünk. Ebből a helyzetből nyilvánvalóvá válik az is, hogy önmagában az a tény, hogy egy végeláthatatlan folyamatként ellenőrizetlenül léptek a schengeni övezetbe személyek, akik közül sokan benyújtották a menedékkérelmüket, mások meg nem, ez rendkívüli mértékben megnehezítette egész Európában a schengeni övezeten belül a rendvédelmi szervek munkáját. Láthattuk bűncselekmények esetében is, hogy egész egyszerűen nyomonkövethetetlenné vált, hogy kik azok a személyek, akik adott esetben jogellenes cselekedetekre ragadtatják magukat.

Mondom mindezt azzal, hogy az, ami történt az elmúlt egy évben, nem semmisíti meg Európának azt a felelősségét, ami Európa kapuinál ‑ nem függetlenül Európa elmúlt másfél évtizedes politikájától ‑ történik. Nem semmisíti meg azt a felelősségünket, amivel tartozunk azoknak az embertársainknak, akik egyébként részben Európa, az úgynevezett fejlett Nyugat által is élhetetlenné tett környezet, illetve az élhetetlenné tett belső viszonyok miatt keresnek menedéket.

Mindezzel együtt nyilvánvalóan látnunk kell, hogy egyrészt a beáramló sokaság ellenőrizetlensége, másrészt pedig az, hogy ezzel egy időben olyan típusú terrorcselekmények sújtották például Párizst vagy Brüsszelt, amely felveti harcászatra kiképzett erők közreműködését is a megelőzésben, illetve az ilyen akciók felszámolásában, nyilvánvalóan komoly felelősséget ró a jogalkotóra.

(13.30)

Azt a kérdést kell feltennünk ‑ és ez független attól, hogy kormánypárti vagy ellenzéki egy országgyűlési képviselő ‑, hogy ha ne adj’ isten, Magyarországon következik be egy komoly veszéllyel járó cselekmény, megtettünk‑e mindent annak érdekében, hogy egy ilyen cselekmény bekövetkeztét elhárítsuk, vagy pedig a következményeit csökkentsük. Éppen ezért e miatt a felelősség miatt felelős parlamenti képviselő ebben a helyzetben nem mondhatja azt, hogy ezekről a felvetésekről nem is hajlandó tárgyalni, nem is hajlandó meghallani, illetve ezeket a felvetéseket kizárólag kormány‑ellenzék relációban képes megtárgyalni.

Ugyanakkor ez a felelősség nagymértékben hárul a kormányoldalra. Akkor, amikor egy új típusú biztonsági helyzettel, egy olyan fenyegetettséggel nézünk szembe, amire nemcsak Magyarország, de vélhetően számos más európai ország sincsen teljes mértékben felkészülve, egyetlen felelős kormányzat sem játszhat ezzel az új típusú veszélyhelyzettel pusztán kommunikációs eszközként. Januárban ezt láttuk. Januárban azt láttuk, hogy Magyarország Kormánya nem felelős kormányként viselkedett, amikor a honvédelmi tárcánál egyeztetést hirdetett, hanem mintegy az ibizai partihangulatot meghosszabbítandó, készítettek egy olyan törvényjavaslatot, amiről pontosan tudták, hogy épeszű ellenzéki képviselő ezt nem szavazhatja meg.

Óva intem mindannyiunkat attól, hogy a kormány a terrorvészhelyzetet vagy az új típusú terrorcselekményekre való felkészülést alávesse pillanatnyi kommunikációs érdekeinek. Lehet különböző kommunikációs manővereket használni hagyományos belpolitikai kérdésekben, akár az adórendszerről, családtámogatásról, munkajogról vagy éppen birtokpolitikáról van szó. Viszont van, ami nem játék, és nem játék az emberi élet. Éppen ezért azt gondolom, mélységesen megvetendő és lelkiismeretlen volt az, amit a honvédelmi tárcánál a kormány, illetve a fideszes képviselők januárban, majd a márciusban megismételt egyeztetésnél műveltek. Azzal is szembe kell néznünk, hogy ha szükséges életbe léptetni változtatásokat, ha valóban szükséges a különleges jogrend hatályos szabályain változtatni, és nem a kormány, nem a Fidesz, nem a parlamenti képviselők, hanem a magyar emberek életének megóvása érdekében, akkor nemcsak azért kell konszenzusra törekedni, hogy a kétharmados többség stabilan meglegyen, nehogy véletlenül meglepetés érje a szavazásnál a kormányoldalt.

Amikor a különleges jogrendi szabályokról beszélünk, egyáltalán ‑ jegyzem meg ‑ amikor az Alaptörvényről, egy ország alkotmányáról beszélünk, jó okunk van, és a hatalomnak akkor is, ha történetesen kétharmados többséggel bír, jó oka van konszenzusra törekedni. Azok a szabályok, amelyekről most tárgyalunk, ha ne adj’ isten, élesre fordul a helyzet, akkor tudják betölteni küldetésüket, ha minden egyes állampolgár úgy érzi, hogy ezek a szabályok, adott esetben az új különleges jogrendi intézkedések valóban az ő, a családjuk, a lakókörnyezetük megóvása érdekében szükségesek.

Ha és amennyiben az állampolgárok bármely jelentékeny csoportja úgy gondolja, hogy ezek a megváltoztatott különleges jogrendi szabályok valójában nem az ő családjuk és lakókörnyezetük életének megóvását szolgálják, hanem pusztán csak a miniszterelnök vagy a kormányoldal hatalmi törekvéseit, akkor jaj nekünk, mert a mégoly indokolt különleges jogrendi intézkedések érvényesítésénél komoly akadályokba lehet ütközni.

Arra szeretném felhívni a kormánypárti képvi­selők szíves figyelmét, hogy minden jogszabályra igaz, de különösen a különleges jogrendi szabályokra, hogy ahhoz, hogy hatékonyan lehessen azokat alkalmazni, elengedhetetlen az állampolgárok lehetőség szerint mindegyikének az önkéntes jogkövető magatartása. Ha ugyanakkor ezeket a különleges jogrendi szabályokat alávetik pillanatnyi hatalmi kommunikációs érdekeknek, ha a Habony-művekből diktálják le, hogy mi kerüljön be az Alaptörvénybe, mert pillanatnyilag jó ötletnek látszik, akkor még abban az esetben is, ha ehhez valahogyan kétharmados többséget tudnak szerezni, rettenetesen nagy baj fenyeget akkor, ha ne adj’ isten, ezeket a szabályokat tényleg élesben alkalmazni kell.

Éppen ezért kérem önöket arra, akár a jelen alaptörvény-módosítás vitájánál vagy bármely más hasonló célú törvénymódosításnál viselkedjenek úgy, ahogy egyébként példamutatóan a belügyi tárca tette a terrorellenes törvénycsomagnál. Tudniillik az a helyzet, hogy ha kommunikációs manőverek helyettesítik az érdemi egyeztetést és nem az ellenzéki képviselők, az állampolgárok meggyőzését függetlenül pártállástól, világnézettől, akkor ezek a szabályok sajnálatos módon nem fogják tudni betölteni hivatásukat, és ez bizony emberéletekbe kerülhet. Ez forog kockán.

Tisztelt Országgyűlés! Az egyeztetések során elmondtuk azt, hogy jóllehet Európában jelenleg, bár az alkotmányfejlődés ebben a tekintetben is mozgásban van, kifejezetten terrorhelyzet-típusú vészhelyzet jelenleg nem ismert, kétségtelen azonban, hogy vannak olyan európai, nyugat‑európai államok, ahol például az eddigi magyar szabályozásnál is sokkal könnyebben lehetett a kormánynak saját hatáskörben különleges jogrendet bevezetnie. Azt is hozzá kell tenni, hogy Svájc például egy ilyen ország, hogy ezek olyan politikai kultúrák, ahol fel sem merül senkiben az, hogy a kormány adott esetben visszaélésszerűen alkalmazza ezeket a különleges jogrendi szabályokat.

Elmondtuk továbbá az egyeztetések során azt is, és szeretném újra világossá tenni, hogy a hatályos Alaptörvény különleges jogrendre vonatkozó cikkelye gyakorlatilag egy az egyben átvéve a 2011 előtti alkotmány vonatkozó szabályait, tartalmaz a terrorcselekményekkel összefüggésben kialakult helyzet kezelésére vonatkozó intézményt. Mind a szükségállapot, mind a megelőző védelmi helyzet, mind a váratlan támadás olyan tényállások, amelyeket kisebb módosítással fel lehetne hívni terrorhelyzetek kezelésére, sőt a szükségállapot jelenlegi alaptörvényi tényállása kifejezetten kétségtelen, már bekövetkezett terrorcselekmények felszámolására hívható fel.

Ha ehhez hozzávesszük azt, hogy a hatályos Alaptörvény mellett a rendőrségi törvény, a büntetőeljárási törvény, illetve a nemzetbiztonsági törvény együttesen elvileg alkalmasak arra, hogy terrorcselekmények előkészületét meghiúsítsák, illetve bekövetkezett terrorakciókat felszámoljanak, akkor magyarázatra szorul, hogy mégis miért szükséges jelen helyzetben hozzányúlni az Alaptörvény, a gránitszilárdságú Alaptörvény különleges jogrendi szabályozásához.

Kétségtelen, és ezért is bocsátkoztunk tárgyalásokba, amit én a bevezetőmben elmondtam, hogy az új típusú fenyegetettségeknél komolyan felvetődik, hogy a rendőrség tevékenységét meg kell erősíteni harcászatra kiképzett erők közreműködésével. Ugyan­akkor ‑ és ezt is jeleztük az ötpárti egyeztetéseken ‑ ez önmagában nem indokolná, hogy a honvédség a terrorcselekmények felszámolásánál a rend­őrség segítségére felhívható legyen, a rendőrség és a polgári szolgálatok kisegítésére felhívható legyen, ez önmagában még nem indokolná a különleges jogrendi helyzet módosítását.

Azt is elmondtuk, hogy legalábbis aggályos, hogy azonos tényállás, azonos biztonsági kihívás esetében felelős kormány két szálon futtatja a szükségesnek ítélt joganyag megváltoztatását.

(13.40)

Arról van szó, hogy abban a feltételezett esetben, ha Magyarországnak közvetlenül szembe kell nézni egy ilyen biztonsági kihívással, a Belügyminisztérium gondozásában elkészült törvényjavaslatot és a most tárgyalt alaptörvény-módosítást a kapcsolódó törvénymódosításokkal együtt kell alkalmazni.

Megint csak a dolog kockázatára szeretném felhívni a figyelmet. Bármely más jogterületen, ha azonos élethelyzetre két különböző szálon futtatják a jogalkotást, ez komoly kodifikációs, jogértelmezési, koherenciazavaros problémákhoz vezethet. Egy, az emberek életét, biztonságát közvetlenül érintő kérdésben egész egyszerűen ez a kockázat felelősen nem megengedhető. Magyarázattal tartozik tehát a kormány arra, hogy az előttünk fekvő alaptörvény-módosítást és a kapcsolódó törvénymódosításokat miért nem a Belügyminisztérium előtt egyébként rendkívül szakszerűen és pragmatikusan végigvitt terrorellenes törvénycsomaggal együtt tárgyalta meg és terjesztette a Ház elé, tudniillik a feltételezett és szabályozni kívánt veszélyhelyzet esetén ezeket a törvényeket egyszerre kell tudnunk alkalmazni.

Végül, de egyáltalán nem utolsósorban világosan elmondtuk januárban is és a legutóbbi, kétségkívül már rendkívül konstruktív légkörben, ha úgy tetszik, már nem ibizai partihangulatban megtartott honvédelmi minisztériumi egyeztetésnél, hogy a nulladik kérdés az LMP számára, hogy a felelős kormány végre, négy hónap után eljut‑e odáig, hogy bemutatja az állampolgárok számára, vagy ha ez a prezentáció minősített adatokat érint, akkor a két illetékes szakbizottság, a Honvédelmi és rendészeti, valamint a Nemzetbiztonsági bizottság számára, hogy a különleges jogrend jelenlegi alaptörvényi szabályozása a megváltozott európai biztonsági helyzetben milyen típusú kockázatokat rejt. Felelős kormánynak, és itt nem Kósa Lajos vagy más fideszes politikusokat értek ez alatt, hanem a szaktárcák képviselőit, illetve a polgári és katonai szolgálatok vezetőit, el kell tudni mondani az embereknek vagy az emberek megválasztott képviselőinek, hogy a jelenlegi különleges jogrendi szabályozás hol rejt olyan kockázatokat, amelyeket a kormány nem tud vállalni, és ezért kéri a parlamenti képviselők segítségét az Alaptörvény módosításához.

Világossá tettük, hogy ha és amennyiben felelős kormányként viselkedve önök legalább a két érintett szakbizottság előtt be tudják azt mutatni, modellezni tudják, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása az új típusú, Párizsban, Brüsszelben látott terrorcselekmények esetén hol rejt kockázatokat, és ezeknek a kockázatoknak a kiszűrésére szükséges módosítani az Alaptörvény különleges jogrendi szabályait, ebben a módosításban az LMP partner lesz. Ugyanakkor eltelt négy hónap, a legutóbbi egyeztetés óta is három hét, és nincs tudomásom arról, hogy akár Kósa Lajos, aki egyszerre frakcióvezető és a Honvédelmi és rendészeti bizottság elnöke, akár a belügyi tárca a Nemzetbiztonsági bizottság irányába kezdeményezte volna, vagy akár az előterjesztők kezdeményezték volna, hogy bemutassák azt, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása milyen kockázatokat rejt.

Azt nem gondolhatják komolyan, hogy bemondásra bármely ellenzéki képviselő hozzá fog nyúlni az Alaptörvényhez. Nem gondolhatják komolyan, hogy akkor, amikor valóban rendkívül konstruktív egyeztetéseken vagyunk túl a belügyi tárcánál, amikor pontosan tudjuk azt, hogy az Alaptörvény jelenlegi szövege, ugyanúgy, ahogy a korábbi alkotmány és a kapcsolódó szektorális rendvédelmi törvények tartalmaznak eszközöket, hogy ebben a helyzetben bemondás alapján asszisztálni fogunk alaptörvény-módosításhoz. Felelős kormánynak kutya kötelessége, hogy modellezze, mutassa be az állampolgároknak, az állampolgárok választott képviselőinek, hogy egy ilyen feltételezett veszélyhelyzetben hol nem zár elégségesen a rendszer, és ehhez képest milyen módosításokra van szükség. Ezzel önök négy hónapja késedelemben vannak. Ezt nem mutatták be.

(Földi Lászlót a jegyzői székben
Móring József Attila váltja fel.)

Ahogyan a belügyi tárca, a belügyminiszter úr az egyeztetéseken be tudta mutatni azt ‑ nem feltétlenül értettünk egyet mindenben, de be tudta mutatni ‑, hogy az egyes változtatásokra milyen konkrét rendvédelmi lépések érdekében van szükség, ezt a hadügyi tárca, illetve a kormánypárti képviselők a mai napig nem tudták prezentálni. És én leginkább ebben a körben a polgári és katonai titkosszolgálatok vezetőire lennék kíváncsi, illetve hogy ők a Nemzetbiztonsági és rendészeti bizottság előtt mit tudnak bemutatni, hogy valóban arról van‑e szó, hogy a különleges jogrend alaptörvényi szabályozása hézagos és nem véd meg minket ezektől az új típusú biztonsági fenyegetettségektől, vagy arról van szó, hogy Ibizán pillanatnyilag jó ötletnek látszott módosítani az Alaptörvényt, és ebből a bejelentésből önök már nem tudnak kihátrálni. Ezt el kellene dönteni. Utóbbi esetben ne számítsanak az ellenzék együttműködésére, én azt gondolom. Az előbbi esetben viszont minden felelős parlamenti képviselőnek kötelessége, hogy végiggondolja, miként lehet a magyar emberek biztonságát szavatolni.

Tisztelt Országgyűlés! Kétségtelen, hogy az, amit Gulyás Gergely expozéjában elmondott, hogy az előttünk fekvő szöveg több tekintetben, hogy úgy mondjam, közelített a jogállami elvárásokhoz, ha úgy tetszik, komolyodott a januári szövegváltozathoz képest, ez igaz, de még mindig nem eléggé. Onnan indultunk, hogy januárban önök azt közölték az ellenzékkel, hogy adjanak biankó csekket a miniszterelnöknek arra, hogy jelentős terrorfenyegetettség esetén 60 napig azt csináljon az országban, amit akar. Nyilvánvaló volt az önök számára is, hogy mi lesz az egyébként nagyon eltérő világnézeti felfogású ellenzéki képviselők egységes válasza.

Ehhez képest kétségtelenül a helyzet nagymértékben megváltozott a januárhoz képest, viszont a legfontosabb kérdés a szöveget illetően, feltéve, hogy egyébként be tudják mutatni a bizottságok előtt, hogy egyáltalán szükség van alaptörvény-módo­sí­tás­ra, hogy miután egy új típusú helyzetet próbálnánk kezelni, ezért nagyon vigyázni kell arra, hogy biztos fogalmakkal operáljunk. Nemcsak hogy a jelentős terrorfenyegetettség mibenlétét nem tudjuk megállapítani, de a jelenlegi szöveg sem ad biztos és visszaélésmentes fogódzót. Éppen ezért, ha és amennyiben a kormány be tudja mutatni vagy az ellenzéki képviselőknek az előterjesztők be tudják mutatni azt, hogy szükséges és elengedhetetlen meghatározott pontokon a különleges jogrend módosítása, az LMP továbbra is ragaszkodik ahhoz, hogy ez kizárólag előkészület alatt álló, súlyos terrortámadás végrehajtásának megakadályozása érdekében történjen. Hang­súlyozom még egyszer, előkészület alatt álló, súlyos terrortámadás végrehajtásának megakadályozása érdekében nyitottak vagyunk arra, hogy az alaptörvény-módosításról érdemben tárgyaljunk, ha egyébként a szolgálatok és a szaktárcák bemutatták a jelenlegi szabályozásból adódó kockázatokat a szakbizottságok előtt.

Tisztelt Országgyűlés! Továbbra sem teljesen vilá­gos az, hogy egy ilyen esetben miért van szükség 15 napra, amíg a kormány saját hatáskörben megtehet intézkedéseket. Hozzáteszem, méltánylandó a szerény­ség, mert a jelenlegi szövegverzió már sokkal szűkebb mozgásteret ad a kormánynak, mint a januári változat. De ezzel együtt is azt gondolom, hogy nincs olyan felelős parlamenti képviselő, aki ne jönne haza, hogyha hív a haza, hogyha egyébként az Országgyűlésnek rövid időn belül meg kell tenni különleges intézkedéseket. Talán még Ibizáról is egy repülőgéppel haza lehet repülni, ha egyébként egy terrortámadás közvetlen veszélye fenyegeti az országot.

(Ikotity Istvánt a jegyzői székben
Gúr Nándor váltja fel.)

Tehát továbbra is vitatom azt, hogy akár csak a legfeljebb 15 napos szabad mozgástérre szükség lenne. Továbbra is kitartunk amellett, hogy egy 72 órás szabad kéz a kormánynak elegendő kellene hogy legyen. Ezzel együtt fölvetem azt, és erre elő is terjesztettünk egy módosító javaslatot, amiről pontosan tudom, hogy nem házszabályszerű, de talán fölkelti a kormánypárti képviselők érdeklődését, hogy a legfeljebb 15 napos határidő abban az esetben képezhet tárgyalási alapot, ha párhuzamosan az országgyűlési törvényt módosítjuk annak érdekében, hogy ha bármely különleges jogrend bevezetése érdekében indítvány érkezik az Országgyűléshez, akkor az eddigieknél gyorsabban, tehát 72 vagy 48 órán belül hívja össze a házelnök az Országgyűlést, tehát gyorsítsuk föl párhuzamosan a parlamenti menetrendet.

Sarkalatos kérdés az előttünk fekvő alaptörvény-módosításnál, hogy a célhoz kötöttség, illetve a szükségesség és arányosság elvét érvényesítsük.

(13.50)

Magyarul, arról van szó, hogy ha és amennyiben lehetőséget kap a kormányzat arra, hogy különleges jogrendet vezessen be, mondjuk, egy Pest északi részén várható terrortámadás esetén, akkor nem feltétlenül szükséges, hogy kijárási tilalmat vezessen be Budafokon. Magyarul, arra szeretnék célozni, hogy egy ilyen különleges jogrend soha nem lehet biankó csekk abban az értelemben sem, hogy nem azt jelenti, hogy amennyiben fönnállnak a különleges jogrend bevezetésének a feltételei, akkor már erről az étlapról a hatalom bármit választhat. Csak ott és csak abban a mértékben rendelhet el jogkorlátozást, ahol az a veszélyfelszámolás, illetve a veszélyelhárítás, az emberi élet megóvása érdekében feltétlenül szükséges. Ezt jelenti a szükségesség és arányosság, valamint célhoz kötöttség elve, amit mi mind az alaptörvény-, mind a kapcsolódó honvédel­mitör­vény-módosításon átvezetni kívánunk.

Tisztelt Országgyűlés! Azt gondolom, hogy amikor különleges jogrendi változtatásokról beszélünk, akkor különösen fontos az, hogy a hatalmi ágak egyensúlyát tiszteletben tartsuk. Nemcsak egyszerűen arról van szó, hogy a 15 napos szabad mozgás a kormány számára talán némiképpen túlzó, hanem arról is szó van, hogy amikor egy feltételezett veszély miatt rendel el az Országgyűlés egy különleges jogrendet, akkor egy dolog, hogy az elrendelés kétharmadhoz kötött, a meghosszabbítását viszont mi szeretnénk négyötödhöz kötni. A meghosszabbítás esetében a lehető legnagyobb mértékű politikai konszenzust kell előállítani itt a parlamentben is.

Arról is szeretnék szólni, hogy természetesen ‑ ahogy azt az expozéban az előterjesztő elmondta ‑ tisztában vagyunk azzal, hogy ebben a megváltozott helyzetben a honvédség segítségül hívására szükség lehet, viszont ebben a körben is kénytelen vagyok elmondani, amellett, hogy itt is nyilvánvalóan a rendőrségé kell legyen a főszerep és a vezénylési jog, nyilvánvalóvá kell tenni, hogy jelenleg Magyarországra biztonsági kockázatot a terrorellenes feladatokkal megbízott szervek széttagoltsága jelent elsősorban. Éppen az elmúlt év tragikus európai cselekményei mutattak rá arra, hogy a legnagyobb biztonsági kockázatot Franciaországban is és Belgiumban is az jelentette, hogy a szükséges információk nem jutottak el a szükséges helyre a megfelelő sebességgel és megfelelő időben. Továbbra is arra kérem a kormányt, hogy amennyiben meg akar tenni mindent, amit a lelkiismeretük és a kormánytagok esküje diktál, akkor a terrorellenes szervek széttagoltságának a megszüntetése érdekében is sürgősen terjesszen elő javaslatot.

Összegezve azt tudom elmondani, hogy ha és amennyiben négy hónap késlekedés után a kormány végre komolyan veszi magát és az országot, és bemutatja a szakbizottságok előtt, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása mennyiben nem véd kellőképpen, mennyiben rejt kockázatokat a magyar emberek élete, biztonsága szempontjából, akkor készek vagyunk érdemi parlamenti tárgyalásba bocsátkozni, és az előbb jelzett módosítások megfontolása után készek lennénk akár szavazatunkat is adni egy ilyen alaptörvény-módosításhoz. Viszont ha és amennyiben a szolgálatok, illetve a szaktárca nem képes a két bizottság előtt bemutatni, hogy a különleges jogrend jelenlegi szabályozása milyen kockázatokat rejt, akkor függetlenül attól, hogy hogyan finomodik tovább a jelenlegi előterjesztés szövege, erről értelmesen beszélni így nem lehet. Azért sem lehet, mert nem látjuk pontosan, mi az a kockázat, amit ki lehet szűrni.

El lehet jogászkodni egy alaptörvény-módosítás kapcsán, de nemcsak az a probléma, hogy ha egy hatalom indokolatlanul túl nagy szabad kezet, mozgásteret kap, az is probléma, ha adott esetben kiderül, hogy tényleg szükséges lenne az emberek biztonsága érdekében hozzányúlni a különleges jogrend alaptörvényi szabályozásához, de miután nem képes a kormányzat arra, hogy bemutassa, ez a szabályozás jelenleg hol rejt kockázatot, könnyen lehet, hogy nem ott avatkozunk be az emberek biztonsága érdekében, ahol az egyébként feltétlenül szükséges lenne. Éppen ezért amennyiben a kormányzat erre továbbra sem lesz képes, függetlenül a szöveg minőségétől, alaptörvény-módosításhoz ebben az esetben a szavazatunkat nem fogjuk adni.

Egyébként pedig a szöveg esetében továbbra is szeretném megerősíteni azt, hogy ha és amennyiben a jelenlegi különleges jogrendi helyzetek mellett, amelyek között a szükségállapot jelenleg is a bekövetkezett terrorcselekmény felszámolására vonatkozik, mégis szükség van egy ilyen új típusú, a megelőző védelmi helyzet mintájára egy új altípusnak az Alaptörvénybe helyezésére, új helyzetnél új fogalmakkal operálunk, viszont ezeket világosan rögzíteni kell a jelenlegi jogrendben, pontosan azért, hogy a bizalom az adott vészhelyzetben meglegyen, és legyen egyértelmű a mozgástér a jogalkalmazó számára. Éppen ezért a kiindulási pont ebben az esetben is, ha valóban bemutatják azt, hogy a különleges jogrend módosítása elengedhetetlenül szükséges, hogy ez kizárólag előkészület alatt álló súlyos terrortámadás végrehajtásának megakadályozása érdekében jöhet szóba, minden esetben minden egyes jogkorlátozásnál a szükségességet és arányosságot, illetve a célhoz kötöttséget bizonyítani kell, és nem utolsósorban mindent meg kell tenni annak érdekében, hogy ne 15 nap, hanem a lehető legrövidebb idő legyen az, amikor a kormány szabad kezet kap a szükséges intézkedések megtételére.

S magyarázatra szorul az is, remélem, fogunk kapni magyarázatot magától a kormánytól arra, hogy egy adott élethelyzet, egy adott vészhelyzet kezelése szempontjából miért két külön szálon futtatják a jogalkotást, miért van az, hogy egyik oldalon elkezdenek egy kommunikációs játékot januárban, majd a másik oldalon a belügyi tárca elkezd egy komoly szakmai egyeztetést ugyanarra az élethelyzetre. Az, hogy két külön törvényjavaslatot két szálon futtatnak, önmagában is kockázatokat rejt és magyarázatra vár. Ezekre a magyarázatokra várunk a következő hetekben, és ettől tesszük függővé azt, hogy egyáltalán érdemes‑e érdemben tárgyalni erről az alaptörvény-módosításról. Köszönöm szépen.




Felszólalások:  Előző  46  Következő    Ülésnap adatai