Felszólalás adatai

Amiért azt mondom, hogy pozitív, mert elismeri a jelentés azt, hogy a privatizációs gyakorlat folyamatosan alakult és fejlődött, tehát pozitív irányba mozdult el 1990-től folyamatosan. Amiben vitatkoznék Pálffy képviselő úrral, hogy az első szakasz, amit 1989-91-nek nevez, ezzel egyetértek, de számomra létezik a második szakasz 1990-94-ig, ami a teljes élelmiszeripar és feldolgozóipar.

(16.30)

Tehát arányaiban, tömegében, a vállalkozások darabszámát tekintve a legnagyobb mértékű privatizáció ekkor történik. Tehát azt hiszem, hogy ezt nem lehet figyelmen kívül hagyni.

Egyetértek az 1994-98-cal, mert azt gondolom, hogy arra az időszakra az energetikai privatizáció az, ami a történelemben, a gazdaságtörténetben biztos, hogy egészen sokáig megemlítésre kerül. Ehhez majd még szeretnék visszatérni.

Amiben megint nem értünk egyet, számomra létezik egy 1998-2002 közötti időszak, amit már képviselőtársam is fölemlített, ami viszont nagy valószínűséggel az állami gazdaságok, hát, meglehetősen kétes módon... És ezt merem tenni azért, mert akkor még tagja voltam a gazdasági bizottságnak, és tudom, hogy hogyan és milyen körülmények között került be az a módosító indítvány egy törvényjavaslatba, amikor az adott képviselő, szegény még akkor azt állította, hogy neki a miniszterelnöktől van garanciája arra, hogy ez az indítvány nem azt jelenti, hogy a tizenkét állami gazdaság kikerül a rendszerből.

Egyetértek azzal, ami a 2002-2007 közötti időszakra vonatkozik. Ezt elfogadom, és azt gondolom, hogy egy új időszak a 2007 utáni, amire maga a jelentés is hivatkozik, amikor valójában megalakult az MNV Zrt., ami újabb szabályokat és feltételeket szabott, megint csak a tapasztalatokat felhasználva, a privatizáció számára.

Tehát visszatérve oda, számomra a jelentés lényege, hogy külön anyagban létezik és bárki számára hozzáférhető az egyes jelentések tartalma, ugyanakkor itt egy jó szintézist adnak a kezünkbe az állami tulajdonban vagy önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek értékesítésére kötött szerződésekről.

Áttekintve és látva az egész folyamatot, valóban elkezdtük, elkezdte Magyarországon az éppen akkor regnáló kormány a privatizációt. Ezt én egyszerűen, hogy ne kelljen túl sokat beszélnem, úgy intézném el, hogy Magyarország jogi értelemben abszolút nem volt felkészülve a privatizációra. Tehát a vevők sokszor jobban felkészültek voltak, Magyarországon meg nem léteztek azok a reflexek, amelyek megfelelő védelmet jelentettek volna a privatizáció kapcsán.

Ahogy mondtam, nem akarom megkerülni az energetikát, és ezt teszem azért, mert ebben is van személyes tapasztalatom. Tudom, hogy akkor a 90-es évekre meg a 90-es évek elején az energiaszektorban annyi forrás sem volt, hogy az adott rekonstrukciókat el tudták volna végezni. Most, hogy ilyen téli időszak van, el merem sütni azt a poént, amikor Zala megyében a falvakban azt mondták, hogy mivel nem végezték el a rekonstrukciót, amikor a fagy megszűnik, akkor bugyborékol a föld, merthogy a gáz egy része már szabadon megy föld alatt, mert olyan a csőhálózat állapota, mintha egy sündisznót gurítottak volna végig a csőrendszeren.

Tehát azt hiszem, és ezt tudom tevőlegesen, hogy akkor a szerződésnek ez feltétele volt, hogy ezeket a rekonstrukciókat el kell végezni, fogyasztók nem zárhatók ki a rendszerből, azon túl, hogy bővítési kötelezettségek is vannak. Tehát ez létezett.

Még egy dolog van, ami ugyan nem környezetvédelmi vagy környezetbiztonsági vagy kulturális örökségvédelmi kérdés, az, hogy mi lett a privatizációs bevétellel.

Tisztelt Képviselőtársaim! Azt gondolom, ha utólag, 5, 10 vagy 20 év múlva visszatekintünk anélkül, hogy az adott körülményeket akkor ismernénk, akkor nem biztos, hogy jó következtetést fogunk levonni. De én egyetlen bővített mondattal azért szeretném elmondani önöknek, hogy 1994-98 között a privatizációs bevétel teljes egészében az államadósság csökkentésére lett fordítva. Ha valaki megnézi, hogy '90-től hogyan csökkent, nem véletlenül szerepel az különböző irományokban, hogy a legnagyobb mértékben a Horn-kormány idején csökkent az államadósság, az ennek a következménye, és akkor elég nagy tehertől szabadult meg az ország.

Tehát visszatérve a folyamatra, valóban igaz ez, hogy a követelmények, mindazok, amiket elmondtak képviselőtársaim, tehát akár környezetvédelmi vagy kulturális örökségvédelmi kérdések mellett én még egyet hadd hozzak be, a foglalkoztatási kérdést. Menet közben derült ki, hogy ezek a vállalkozások a hatékonyabb működés címén, költségek csökkentése címén erősen törekedtek arra, hogy egyre kevesebb munkaerőt foglalkoztassanak.

Tehát mindezek után én elfogadom és a mi frakciónk elfogadja, hogy konkrétan 63 tranzakciót vettek górcső alá. Ennek kapcsán én szeretnék említeni megint csak konkrét, általam ismert esetet. Amikor Nagykanizsán megjelent a hulladékszállítás terén a külföldi vállalkozó, akkor a várost már évtizedek óta gyötörte a korábbi hulladéklerakóból áramló füst és gáz. Nyilván akkor a városnak erre nem volt pénze, viszont az új tulajdonosnak, aki ezen a területen megfelelő szakmai tudással rendelkezett, az első feladata az volt, hogy ezt a régi hulladéklerakót olyan körülmények közé hozta, hogy a környezetszennyezés teljes egészében megszűnt, és egy új, korszerű lerakót létesített.

Tehát minden körülmények között kell arról beszélnünk, hogy a folyamat során vannak pozitív történések is. Nem biztos, hogy ezek mindenre kiterjednek és mindenben megerősítenek.

Arról, amire Pálffy képviselő úr hivatkozott, az ominózus vörösiszap-katasztrófáról én azt gondolom, és megkockáztatom, nem vagyok benne biztos, hogy ez adott időjárásviszonyok között, ha nem magántulajdonban van, akkor nem következett volna be. Tehát én nem látok ilyen szoros korrelációt, amellett, hogy ennek a károkozását és a következményeit mindannyian nagyon súlyos eseményként éljük meg.

Szintén egyetértünk azzal, hogy a jelentés nagy hangsúlyt ad annak, hogy szankciókat és felelősséget kell kikötni, megállapítani. Tehát amikor azt mondtam, hogy folyamatot értékel, akkor lehet látni, hogy 2007-ig folyamatosan haladunk ebbe az irányba vagy haladtak a kormányok ebbe az irányba. Azt, hogy ezt lehetett volna esetleg gyorsabban tenni, azt hiszem, majd az utódok eldöntik, de a tény az, hogy ebbe az irányba lépéseket kell tenni.

Abban is egyetértek Pálffy képviselő úrral, hogy bizony azoknak a hivataloknak, azok az intézményeknek a felelőssége is nagy, amelyeknek ma már az a feladata, és hiszem, hogy kellő jogi háttér áll mögöttük, amelyek ezt ellenőrizhetik, ezt szankcionálhatják. Tehát az ő felelősségük is nagy. Azt gondolom, hogy miénk mint országgyűlési képviselőké abban mutatkozik meg, hogy amennyiben ők az ellenőrzéseik vagy egyszerűen a munkájuk során problémákat észlelnek, akkor azt nekünk segíteni kell a lehető leggyorsabban kijavítani.

Én itt említeném az Energia Hivatalt mint olyat. Ha versenyt akarok, vagy ha nincs verseny, amit itt többen érintettek az energiaszektor kapcsán, akkor egy nagyon erős szabályozó hivatalra van szükségünk, amely a fogyasztóvédelem és más szempontoknak is érvényt tud szerezni.

A következő gondolat maga az ellenőrzés. Ebben is egyetértek, amikor azt mondja a jelentés, hogy az önkormányzati tulajdon privatizációja egy olyan hatalmas halmaz, hogy tényleg áttekinthetetlen. Egyetértek azzal, hogy érdemes lenne végiggondolni, hogy erre esetleg egy önálló szervezet legyen, de szimpatikus számomra az is, amit a jelentés tartalmaz, hogy akár a Kehi- vagy az ÁSZ-ellenőrzéshez és vizsgálatokhoz megfelelő szakmai, technikai feltételeket biztosítani vagy egyáltalán közvetlen kapcsolattartást az érintett intézményekkel, hogy megfelelő erőforrás álljon rendelkezésre.

(16.40)

De azt gondolom, hogy ezt egy önálló témaként vitathatnánk meg itt a Házban, hogy melyik a jobb, ha erősítjük ezeket a szervezeteket, amelyeknek a törvény erejénél fogva más funkciójuk van, akár a Kehire, akár az Állami Számvevőszékre gondolok. Talán a Kehinél még jobban elképzelhető véleményem szerint, hogy erősítsük ebben az irányban, környezetvédelem, környezetbiztonság vagy kulturális örökség, természetvédelem irányában az ellenőrzést. A lényeg az, hogy ez egy olyan terület, amely speciális szakértelmet igényel, különösen az ellenőrzők részéről, éppen azért, mert ez is egy rabló-pandúr játék. Tehát, aki a másik oldalon áll... - és itt megint egy olyan gondolatra hivatkoznék, amit Pálffy képviselő úr is említett, hogy a monitorozás azt jelenti, hogy kívülről kell ellenőrizni és megnézni, nem pedig csak a belülről jövő jelentéseket elfogadni és egyszerűen tudomásul venni.

Összességében összefoglalva, a szocialista frakció ezt a jelentést korrektnek tartja, számunkra elfogadható. Vannak benne kisebb tételek, amelyekkel lehetne vitatkozni, de úgy érezzük, hogy az összhatását nem rontja le ennek a jelentésnek.

Köszönöm szépen a szót, elnök úr. (Szórványos taps az MSZP soraiban.)